szektorok közötti...
TRANSCRIPT
Szektorok közötti együttműködés
Egy, a korai iskolaelhagyás elleni prevenciós programokat értékelő amerikai elemzés1 rámutatott
arra, hogy a sikeres programoknak a következő öt elem közül legalább néhányat szükséges magában
foglalnia: a) a tanuló szoros (intenzív) mentorálása, monitorozása; b) a tanulók egyéni esetként való
kezelése; c) családi tájékoztatás, bevonás; d) a tanulók iskolán kívüli problémáinak figyelemmel
kísérése; e) tantervek átalakítása.
A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem során érdemes és szükséges más, az érintett korosztállyal
közvetlenül vagy közvetve foglalkozó szektorok képviselőivel kiépíteni a kapcsolatot. Erre azért van
szükség, mert a tanulók egy része olyan problémákkal küzd, amelyeket az iskola pusztán pedagógiai
eszközökkel nem képes megoldani, és e problémák megnehezítik a tanuló számára a tanulást (ám
fontos megjegyezni, hogy vannak olyan pedagógiai módszerek, melyek képesek lehetnek pozitív
változást előidézni az érintett tanulónál, pl. feszültségoldással, intenzív, saját élményű tanulással).
Annál is inkább így van ez, mert nemritkán a szociális és családi problémák lecsapódásának
elsődleges színtere az iskola. A szektorok közötti együttműködés nem idegen az iskola világától,
hiszen az angolszász területeken több évtizedes hagyományai vannak a hátrányos helyzetű
régiókban, településeken működő ún. „kiterjesztett iskolának” (community school), ahol az
intézmény falai közt nem csupán a tanulókra irányuló oktató-nevelő munka folyik2. Több szektor
képviselői is segítik a saját szakterületükről hozott tudással a tanulók személyiségfejlődését,
problémáinak orvoslását, de a bevonandók köre is bővebb a diákságnál: kiterjed a szülőkre, de akár
más családtagok, vagy a helyi közösségek tagjai számára is nyújthat támogatást. Ebben a modellben
elképzelhető, hogy az iskola olyan szolgáltatásokat akar kínálni, amelyek egyfelől a diákok
problémáinak megoldására irányulnak, közvetlen segítésükre tehát széles palettán mozgó kiegészítő
programokat kínálnak. Fontos hangsúlyozni, hogy nem csupán a tanulással kapcsolatos, konkrét
problémákkal foglalkoznak, hanem nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a tanulók hosszabb vagy
rövidebb távú célokat is ki tudjanak tűzni maguk elé (pl. „Próbáld meg!” kurzus). Emellett az iskolát
körülvevő közösség számára is kínálnak különféle programokat, szolgáltatásokat, lehetőségeket
(például egészség-tanácsadás, rendezvények, klubok, tanfolyamok különféle korosztályok – adott
iskolás korcsoportnál idősebbek és fiatalabbak - részére, melyekhez külső szervezeteket,
szakembereket vonnak be, lehetőség szerint a helyben dolgozó szociális, egészségügyi stb. szektor
részéről), mivel céljuk az is, hogy a közösség egészét visszavezessék a tanuláshoz, és megerősítsék az
iskola és a közösség kapcsolatát. Emellett részt vesznek a közösség problémáinak képviseletében: a
helyi önkormányzatnál is képviselik azt, valamint tudatosan törekednek arra, hogy a szülőkkel
kiépített kapcsolat mélyebb és közvetlenebb legyen. Néhány példa azt mutatja, hogy a szülők
örömmel fogadják, ha segítséget kapnak ahhoz, miként beszélgessenek, kommunikáljanak
gyermekeikkel, vagy konkrét eszközöket kapnak arra vonatkozóan, miként tudják segíteni gyermekük
tanulását (pl. olvasási készség fejlesztése). A felnőttek részt vehetnek pl. pénzügyi segítséget nyújtó
képzésen, ahol praktikus tanácsokat kaphatnak külső szakemberektől a pénz beosztásával, illetve a
megtakarításokkal kapcsolatosan is. E modell hosszabb távon működik hatásosan, a tanulmányi
eredmények javulnak, a tanárok is motiváltabbak lesznek, és nem szándékolt hatásnak tekinthető az
is, az iskola egyre vonzóbbá válik azok számára is, akiket pl. a rossz társadalmi összetétel tartott távol
1 Tyler, John H. : Brief Number 2: Dropout Prevention programs; What Research Has to Say About What Work
2 Falus Katalin- Vajnai Viktória (szerk.): Nyitott iskola – modellek és jó gyakorlatok, Oktatáskutató és Fejlesztő
Intézet, Budapest, 2012, p181
az iskolától. Ugyanakkor a recept nem általános, arra is van példa, hogy a „kiterjesztett iskola”
elsősorban az aktuális diák-problémák mielőbbi, lehető leggyorsabb megoldására koncentráljon:
ehhez azonban a nem pedagógus szakemberek intenzív iskolai jelenléte szükséges, ami a
gyakorlatban iskolai szociális munkás, védőnő, valamint pszichológus alkalmazását jelenti.
Az iskolában dolgozó szociális munkás (legtöbbször iskolai szociális munka), akár „kiterjesztett
iskolában”, akár hagyományos keretek közt működő intézményben van jelen, elsősorban prevenciós
szolgáltatásokat jelent (azok megszervezését, lebonyolítását), emellett a szakember feladata többek
közt, hogy lásson rá az esetlegesen felmerülő problémákra, és helyben, gyorsan, rugalmasan tudjon
reagálni azokra.
Annál is inkább szükséges ilyen szakember alkalmazása, mert a gyermekvédelem
intézményrendszeréhez (Magyarországon jellemzően az alapellátás területén a gyermekjóléti
szolgálathoz) jellemzően lassan érnek el a jelzések, ami megnehezíti az adott helyzetre való gyors
reagálást, ami egyes esetekben kulcsfontosságú lehet. Emellett a munka során lehetőség nyílik a
fiatalok iskolai körülmények való megfigyelésére is (ami más lehet, mint a tanuló gyermekvédelmi
szolgálatnál való viselkedése), és nem kell a megszokott környezetéből kiszakítani ügyintézés,
tanácsadás stb. céljából. A magyarországi gyakorlat (pl. INDIT Közalapítvány munkája) azt mutatja,
hogy az iskolai szociális munka bevezetésénél egy-egy intézményben az első évben a fő hangsúly a
közösségi munkára kerül (közösségépítés különböző programokkal stb.), ennek mentén alakul ki a
tanulók bizalmi viszonya a szociális munkás felé, és ez által lesznek képesek négyszemközti
helyzetekben beszélni saját vagy családi problémáikról. A közös élmények pedig erősítik az
összetartozást és szolidaritást, nagyon fontos tényező a közös sikerek élménye. Az élménypedagógiai
módszer, amit sok esetben alkalmaznak a közösségfejlesztő alkalmak során, erősítheti a
kommunikációs képességet, a kooperációt, a nyitottságot, és a toleranciát, pozitív életszemlélet
kialakításában segíthet, valamint abban is, hogy segítik a felelős döntések meghozatalát, egy-egy
döntés következményeinek mérlegelését, valamint a konfliktusok erőszakmentes megoldását. A
szolgáltatás – legyen az egyéni esetkezelés vagy csoporttal, közösséggel való munka - nem
korlátozódik a diákokra: szükséges a szülők és a pedagógusok részére is alkalmakat biztosítani. A
rendelkezésre álló eszköztárban helyet kap a különféle prevenciós programok (drogprevenció,
szenvedélybetegségek és egészséges életmód, bűnmegelőzés, közbiztonság) szervezése és
lebonyolítása, egyéni esetkezelés, csoportokkal, közösségekkel végzett munka, családgondozás is.
Az iskolai szociális munkások által nyújtott szolgáltatások a következők lehetnek:
a) egyéni esetkezelés és tanácsadás: tanácsadás tanulóknak iskolai és más élethelyzetek
nehézségeiben, tanár-diák konfliktusban, pályaválasztásnál, iskola befejezésénél, ügyintézés,
szociális problémák endezéséhez nyújtott segítség, tanácsadás szülőknek a gyermek iskolai
nehézségeivel kapcsolatosan, nevelési-életviteli kérdésekben, diákok-szülők közvetítése
szakszolgálatokhoz (pl. speciális tanácsadó helyek, gyermekjóléti szolgálat, gyámügy,
munkaügyi hivatal, drogambulancia stb.); tanácsadás és közvetítés szülő-gyermek
kapcsolatban.
b) szülőknek, családoknak: tanácsadás iskolai és más élethelyzetek nehézségeiben, részvétel a
szülő-tanár megbeszélésen, szülői értekezleteken való részvétel.
c) csoportmunka: szociális csoportmunka vegyes, illetve specifikus csoportokban,
osztályközösségek támogatása csoport-módszerekkel, diákszemináriumok különböző
témákban, pályaorientációs csoportok.
d) közösségi szociális munka: diákönkormányzattal való együttműködés, együttműködés az
adott városrész ifjúságsegítő csoportjával, együttműködés a szülői munkaközösségekkel,
különböző kommunikációs lehetőségek bevezetése, szervezése diákok számára (diák teázó,
filmklub), programok tervezése és szervezése a szabadidő eltöltésére, illetve egymás
támogatására, részvétel az iskolai túrákon, osztálykirándulásokon, projektekben és
pedagógiai napokon, információs rendezvények megvalósítása tanároknak.
Mint a felsorolásból kitűnik, az iskolai szociális munka korai iskolaelhagyás megelőzése
szempontjából is hatékony tevékenység, hiszen a szolgáltatások egy része az intézmény valamennyi
tanulóját megcélozza (közösségépítés, különféle prevenciós jellegű foglalkozások stb.), ezen kívül a
tanulók egy szűkebb csoportjának, azoknak, akik valamilyen szempontból veszélyeztetettnek tűnnek,
kínál speciális szolgáltatásokat (pl. csoportos foglalkozások), jellemzően viszonylag rövid ideig tart, és
közepes intenzitásúnak mondható, és azoknak a tanulóknak is segítséget tud nyújtani, akik
problémásak, vagyis akár konkrétan az iskolaelhagyás küszöbén állnak (sok igazolatlan hiányzás stb.)
– ebben a fázisban a szociális munkás intenzíven, és akár hosszabb ideig is dolgozik (pl. többször
felkeresi a tanulót és családját). E szolgáltatások rendszerét egy piramis-modellben lehet ábrázolni (1.
számú ábra).
1. számú ábra: Az iskolai szociális munka tanulói célcsoportjai és a számukra nyújtott
szolgáltatások
Ugyancsak fontos szerep hárulhat az iskolai szociális munkásokra az iskolai szünidőben: tematikus
foglalkozásokat, csoportokat tarthatnak a fiataloknak, nyári táborokat, szabadidős programokat
szerveznek, de minden esetben tisztázandó kérdés, hogy mi a releváns elvárás az iskolai szociális
munkát végző személlyel szemben (pl. milyen nagyságú, infrastruktúrájú a település, a tanulók
helyben laknak, bejárók, vagy kollégisták, milyen forrásból, milyen keretekkel rendelkezik a
Problémás tanulóknak nyújtott szolgáltatások
Veszélyeztetettnek tűnő tanulóknak nyújtott
szolgáltatások
Minden tanuló számára nyújtott foglalkozások (preventív, proaktív)
szolgáltatás). Bár az iskolai szociális munkás is végezhet egyéni esetkezelést, családsegítést
(megállapodás kérdése, hogy folyamatos gondozást végez-e, általában nem jellemző), bizonyos
esetekben (Magyarországon a gyermekjóléti szolgálat felé) köteles jelzést tenni, ha a gyermeket,
fiatalt veszélyeztetett helyzetben vagy krízishelyzetben lévőnek ítéli meg. Mindig fontos annak
tisztázása, hogy azokban az esetekben, amikor a gyermek vagy fiatal ügye e jelzés következtében a
gyermekjóléti szolgálathoz kerül, az eset felelőse (esetgazda) az adott intézmény (gyermekvédelmi
központ) lesz. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az iskolára ne hárulna további teendő: a
gyermekjóléti központ esetmenedzserként, koordinátorként jár el más intézményekkel
együttműködve - ennek része az iskola is, amely nyitott, segítőkész, rugalmas hozzáállással tud
leginkább segíteni - , a gyermekjóléti szolgálat családgondozója ez esetben első az egyenlők között.
Az együttműködés ún. esetmegbeszélések és/vagy esetkonferenciák kezdeményezésével,
szervezésével zajlik, melyet az esetek többségében (pillanatnyilag) a gyermekjóléti szolgálat szervez.
Szintén fontos tudni, hogy az együttműködési keretek kialakítása az iskolának más szektorokkal akkor
is szükséges, ha nem áll rendelkezésre iskolai szociális munkás az adott intézményben.
2. számú ábra: Az ifjúságsegítő szakmák legfontosabb alapelve
A magyarországi gyakorlat iskolai szociális munkás helyett gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst (vagyis
egy pedagógust, aki szerencsés esetben – de nem volt előírás - szakirányú végzettséget is szerzett, a
munkáját fél- vagy egész állásban végezte el) jelölt ki a feladatra, azonban a jelenlegi törvényi
szabályozás szerint az iskolákban nincs ilyen munkakör3, azonban az iskola gyermek- és
ifjúságvédelmi feladatainak ellátását az iskolavezető köteles biztosítani. A prevenciós foglalkozások
szervezése általában nem okoz nehézséget magyar viszonylatban, hiszen a társszektorok nyitottak az
iskolákkal való együttműködésre. Jól jelzi ezt, hogy például a rendőrség (Országos Rendőr
3 Bízunk benne, hogy ez hamarosan megváltozik. Jelenleg nagyon kevés intézményben maradt meg a gyermek-
és ifjúságvédelmi felelős munkaköre, és az iskolák kis részében dolgozik iskolai szociális munkás (a munkáltató nem feltétlenül az iskola, lehet civil szervezet vagy önkormányzati fenntartású intézmény is).
Főkapitányság) különféle programokat kínál az iskolák számára: ilyenek az USA-ból átvett és adaptált
D.A.D.A és ELLEN-SZER tematikus ifjúságvédelmi programok, amelyek a biztonságos közlekedést, az
internet biztonságos használatát, az alkohol, drog és cigaretta egészségkárosító hatását tanítják,
továbbá az áldozattá válás és az elkövetővé válás kockázatát kívánják csökkenteni. Ezen a területen
számos helyi (területi, megyei, regionális) kezdeményezés is létezik. Példa lehet erre a Miskolci
Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény által kidolgozott „Legyetek jók, ha
tudtok!” című komplex bűnmegelőzési modellprojekt, amely 2009-ben indult, speciálisan a helyi
igényekre reagálva. A komplex projekt három egymástól jól elkülöníthető, mégis egymásra épülő
modulból épül fel: a) tematikus, bűnmegelőzéssel foglalkozó csoportfoglalkozások a város általános
és középiskoláiban; b) a csoportfoglalkozásokon részt vett, téma iránt érdeklődő fiataloknak
kortárssegítő-képzés; c) családi játszóházak szervezése azon családok számára, ahol a bűnelkövetői
magatartás megjelent a családtagok körében. Utóbbi célja a családi kohézió növelése, szabadidő
hasznos eltöltésére alternatíva felkínálása, a normakövetőnek ítélt magatartásminta közvetítése a
szülők és gyermekek felé, szülők értékrendjének átalakítása. A program előnye, hogy a tematika évről
évre változtatható, a helyi igényekhez, problémákhoz alkalmazkodó megoldásokat kínál. Az
intézmény ezen kívül konfliktus- és agressziókezelési, valamint családi életre nevelési
csoportfoglalkozásokat is kínál elsősorban középiskolák számára, valamint szintén középiskolákban
végeznek munkatanácsadást, melynek során a fiatalokat megismertetik a munka világával, a
munkába lépés alapjaival, ötvözve mindezt pályaorientációs elemekkel. Ugyancsak az intézményből
induló kezdeményezés a nehezen beilleszkedő tanulók számára „dühöngő” foglalkozások tartása
(iskolai keretek közt), melynek elsődleges célja a feszültség levezetése sporttevékenység segítségével
– felügyelet és megfelelő szabályok mellett. Hasonlóan jó kezdeményezés más iskolákban a folyosóra
kihelyezett csocsó és/vagy asztalitenisz, ami szintén lehetőséget kínál feszültség oldására,
közösségépítésre.
A gyermek- és ifjúságvédelmi szempontból fontos partnerek köre igen széles lehet, ezért érdemes
feltérképezni és megismerkedni az egyes intézmények, szolgáltatók (családsegítő központ,
gyermekjóléti szolgálat, ifjúsági iroda, ifjúsági klub, művelődési intézmények, rendőrség,
gyermekorvosi szolgálat, védőnők, tanulássegítő csoportok stb.) munkájával, programkínálatával –
különösen azért, mert néhány esetben ugyanazt a tevékenységet többféle intézmény végzi. Az iskola
a kínálatból ki tudja választani a számára legmegfelelőbbet, illetve visszajelzésekkel tudja segíteni a
fejlesztő munkát, sőt be is tud kapcsolódni egy-egy fejlesztésbe, mindemellett pedig az
együttműködések eredményeképpen azt is fel tudják térképezni, hogy milyen speciális programokra,
fejlesztésekre lenne szüksége adott intézménynek. Általános tapasztalat, hogy a partnerek általában
nyitottak.
Hasznos segítség lehet különféle szervezetektől szóróanyagokat kérni, azt az iskolában elhelyezni
mindenki által látogatott pontokon, és nagyobb plakátokat faliújság-jellegűen fontos
csomópontokban elhelyezni. Ilyen lehet például az ingyenesen hívható tinédzser-ügyeleti
telefonszám, ifjúságsegítő szervezetek elérhetősége, vagy akár egy-egy programra való meghívás.
Ezen jól látható információk fontos üzenete a fiatal számára, hogy bármilyen jellegű problémája van,
azzal nincs egyedül, a megoldáshoz kérhet, kérjen segítséget. Hasonló a hozadéka az iskolában
megjelenő, különféle (segítő) szakmák képviselőinek is: azon túl, hogy a csoportfoglalkozásokon
mindenki számára hasznos ismereteket adnak át, azt is jelzik a tanulók felé, hogy nyitottak, készek
arra, hogy bármilyen személyes jellegű problémával foglalkozzanak. Keretes írásunk bemutat néhány
szóróanyagot egy alapítvány anyagai közül, valamint támpontokat ad a szolgáltatás diákoknak való
bemutatásához felnőttek, így különösen pedagógusok számára.
A gyerekeket meg kell hallgatni és segíteni kell őket abban, hogy a kérdéseikre számukra érthető válaszokat kapjanak! Gyerekeket párbeszédbe vonni, kérdéseikre ...
forrás: Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány
Ha a korai iskolaelhagyás problémáját tekintjük, arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az
együttműködést az iskola is kezdeményezheti, a gyermekvédelmi jelzőrendszer részére történő jelzés
küldése esetén visszajelzést kérhet, és érdeklődhet a családgondozó által tett lépésekről és azok
eredményességéről, ajánlhat együttműködést, illetve kérheti azt is, hogy a gyermekjóléti szolgálat
tegyen javaslatot arra nézve, mit tehet az iskola vagy a pedagógus munkája során a tanuló iskolából
való kisodródásának megakadályozása végett. A szakmaközi megállapodások segítik a közös
értékrend kialakítását, annak alapján végzett munkát. Ilyen lehet például annak maximális figyelembe
vétele, ha a családgondozó nem javasolja a fiatal magántanulóvá nyilvánítását. Nagyon fontos azt is
hangsúlyozni, hogy a jelzőrendszeri működés magyarországi tapasztalatai azt mutatják a különféle
gyermekjóléti szolgálatok beszámolói alapján, hogy az változó hatékonyságú, a családgondozók és az
intézmények (iskolavezetés, osztályfőnök, pedagógus, stb.) személyes kapcsolata határozza meg.
Ezért a kölcsönös szakmai bizalom kiépítése kulcsfontosságú minden egyes segítő szakterület
esetében, hiszen a személyes problémákkal terhelt szakmaközi kapcsolat azonban gátolja, hogy a
különböző beavatkozó lépések a diák mindenek felett álló érdeke mentén kerüljenek meghatározásra
és végrehajtásra.
Interprofesszionális típusú együttműködésre példa lehet a következő történet: a középiskola törvényi
kötelességének megfelelően jelezte a gyermekjóléti szolgálat felé, hogy egy tanulójuk sok igazolatlan
órát gyűjtött össze. A családgondozó a jelzés nyomán ellátogatott a családhoz, és a feltáró munka
során kiderült, hogy az igazolatlan hiányzások hátterében olyan pánikbetegség állt, amelynek a család
sem volt tudatában. A gyermekjóléti szolgálat vállalta a koordinációt és a kezelés megszervezését.
Ennek során többhetes terápia várt a lányra annak érdekében, hogy ismét képes legyen iskolába
járni, és a tanulmányi követelményeknek eleget tenni. Szükséges volt az iskola partnerként való
megnyerése is, a családgondozó bizalmat kért a tanulónak. Az igazolatlan órák számának növekedése
pedig az orvosi igazolások beszerzésével megállt. Bár az iskola bizalmának elnyerése többszöri
esetmegbeszélést igényelt, a beavatkozás eredménye lehetővé tette, hogy amikor a következő
tanévben ismét jelentkezett a probléma – ekkor már a család önként jelentkezett a gyermekvédelmi
szolgálatnál – nem volt szükség újabb hosszas egyeztetésekre az intézmények között.
Érdemes a legjelentősebb problémák kezelésére szakmaközi csoportokat kialakítani, és közösen
gondolkodni a megoldási javaslatokon. Jó példát szolgálhat erre a magántanulók helyzetének
kezelése.
A gyermekjólét, gyermekvédelem prevenciós tevékenységében nehézséget jelent, hogy a szociális
támogatásokra fordítható kiadások mértéke az önkormányzatok anyagi lehetőségeitől is függ
(némely esetben a törvényi előírásnak megfelelő alapellátás finanszírozása is gondot jelent), így a
szervezendő szolgáltatások folyamatosan biztosított anyagi lehetőségek híján sok esetben ad hoc
jellegű pályázati támogatásokból valósulnak meg. A gyermekjóléti szolgálatok által indított
programok egy része a tanuláshoz nyújt segítséget, más része a család működését igyekszik segíteni.
Ilyenek a 0-18 éves korosztály támogatására irányuló programok, például a baba-mama klubok,
játszóház, tantárgyi korrepetálás, részképesség-zavarok fejlesztésére irányuló foglalkozások,
tanulástechnika, egyéni vagy csoportos pszichoterápia, szülői tréning, családterápia, különféle
táborok, szabadidős programok, ifjúsági klubok, melynek során a segítség egyénre, családra szabva
nyújtanak segítséget. Ezen szolgáltatásokat a családok, gyermekek önkéntesen vehetik igénybe, saját
döntésük alapján.
Az intervenció területén szerepük jelenleg kulcsfontosságú. Egyrészt azért, mert e feladat ellátása
számukra törvényileg kötelező, másrészt pedig azért, mert jelenleg a gyermekvédelmi szolgálat
munkatársai azok, akik a szabályozás értelmében a lemorzsolódás előtt vagy korai szakaszában
találkoznak a fiatallal. A munka során egyéni konzultációkat folytatnak a fiatallal és a családdal annak
érdekében, hogy adott esetben milyen beavatkozások történjenek, a fiatalt és a szülőt hogyan lehet
a nehéz helyzetben segíteni. Itt nagyon fontosnak gondoljuk annak kiemelését, hogy minden
esetben egyénre szabott megoldások kereséséről van szó, mivel minden eset más és más, nincsenek
teljesen egyforma megoldások. A szakemberek azt tartják fontosnak, hogy olyan területet találjanak,
ahol az adott fiatal vélhetően sikeres lesz, ennek érdekében próbálnak elérhető, egyénre szabott
lehetőségeket keresni.
Összefoglaló, jó gyakorlatok
A nemzetközi kutatásokból kirajzolódik, hogy a korai iskolaelhagyás okait vizsgálva számos olyan
tényező is közrejátszik egy-egy döntés meghozatala során, amelynek kezelése túlmutat a
pedagógusok eszközrendszerén. Ilyen például a családi háttér, amely nagyon erősen befolyásolja a
diákok iskolai pályafutását. Ez alatt nem csupán a családok szociális és gazdasági helyzete értendő
(Alexander et al. 2001), hanem a családok struktúrája is: megfigyelhető, hogy az egyszülős
modellekben gyakoribbak a kimaradások (Ekstrom et al., 1986). Az otthoni feszültségek, konfliktusok
is közrejátszanak, ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy néhány esetben a család anyagi gondjai vagy
egy-egy családtag egészségi állapotában való változások (betegségek stb.) lesznek a kiváltó okok
(Rosenthal 1998). Ugyanígy a gyakori családi átrendeződések (halál, válás, újabb kapcsolatok) is
kedvezőtlen hatással bírhatnak (Alexander et al. 2001). Néhány tanulmány arra is rámutat, hogy a
szülő-gyermek kötődés zavarai is okozhatnak problémát (Jimmerson et al.), vagy a tanulók szabadidő-
eltöltésének nyomon követésének hiánya (Janosz 1997.).
Ugyancsak fontos tényező a szülők iskolával, oktatással kapcsolatos értékeinek, hiteinek,
elképzeléseinek szerepe: megfigyelhető, hogy gyakrabban maradnak ki azok a diákok, akiknek a szülei
vagy más rokonai közt volt olyan, aki kimaradt (Gleason & Dynarski, 2002).
Ha a tanulókat tekintjük, ebben az összefüggésben több olyan kimaradó fiatalt láthatunk, aki korán
kell hogy elsajátítsa a felnőttek felelősségét: gondoskodnia kell családjáról (beteg szülő, testvér
esetén), vagy saját családot alapít (gyermeket szül, apává válik). Tanulói szinten szintén árulkodó
lehet néhány viselkedési probléma (drog, alkohol, magatartási gondok stb.), pszichés problémák
(pszichológiai vagy pszichiátriai esetek), gyenge iskolai teljesítmény, szabadidős programoknál a
részvétel hiánya.
Mint látszik, a kiváltó okok sokfélék, a fentiekben a teljesség igénye nélkül soroltunk fel néhányat. A
tanulók által hozott problémák megoldásához külső segítségre van szükség, sőt, sok esetben a
problémák feltárása, azonosítása is problémákba ütközik, szükséges, hogy a tanuló találjon olyan
személyt az iskolai környezetben, akiben feltétel nélkül meg tud bízni. E bizalom kialakításához
megfelelő kereteket adhatnak azok a prevenciós jellegű foglalkozások, melyek minden tanulót
elérnek, és csoportokban folynak (drog, alkohol, öngyilkosság, szexuális nevelés stb.), és külső
partnerek (szociális munkás, ifjúsági munkás stb.) megjelenését eredményezik az iskolában.
Ugyancsak hasonló eredménnyel jár a közösségépítés is. Ugyanakkor a gyakorlati megközelítések azt
is mutatják, hogy a bajban lévő tanulók számára is hatékony az a segítségnyújtási forma (egyéni
esetkezelés, családok támogatása stb.), amelyhez lehetőség szerint nem kell kilépnie az általa ismert
és biztonságos környezetből. E lehetőség megteremtése azonban korántsem egyszerű vagy magától
értetődő az iskolákban. Néhány nemzetközi jó gyakorlat azonban megmutatja, miként lehet direkt
vagy nem direkt formában is segítséget nyújtani, de ezen túlmenően közösséget formálni az
iskolában tanulókból, sőt, az iskola környezetében élőkből is. Erre példa a több országban működő
közösségi iskola modellje.
Ajánlott irodalom:
Alexander, K. L., Entwisle, D. R., & Kabbani, N. S. (2001, October). The dropout process in life course perspective: Early risk factors at home and school. Teachers College Record, 103(5), 760-822. Ekstrom, R. B., Goertz, M. E., Pollack, J. M., & Rock, D. A. (1986). Who drops out of high school and why? Findings of a national study. Teachers College Record, 87(3), 3576-3730. Gleason, P., & Dynarski M. (2002). Do we know whom to serve? Issues in using risk factors to identify dropouts. Journal of Education for Students Placed at Risk, 7(1), 25-41. Janosz, M., LeBlanc, M., Boulerice, B., & Tremblay, R. (1997). Disentangling the weight of school dropout predictors: A test on two longitudinal samples. Journal of Youth and Adolescence, 26(6), 733-762. Jimerson, S., Egeland, B., Sroufe, L. A., & Carlson, B. (2000). A prospective longitudinal study of high school dropouts examining multiple predictors across development. Journal of School Psychology, 38(6), 525-549. Rosenthal, B. S. (1998). Nonschool correlates of dropout: An integrative review of the literature. Children and Youth Services Review, 20(5), 413-433.
http://www.cislenawee.org/interactive_model.html
http://cscinnovation.org/community-schools-project/what-are-community-schools/
Gateway High School: "School Without Walls." An Evaluation:
http://files.eric.ed.gov/fulltext/ED077087.pdf
Strategy 7: Creating family-school-community partnerships:
http://www.directionservice.org/cadre/pdf/children_strategy_7.pdf
McKinsey& Company: Extended Service School Models: International Case Studies, 2010, p54
http://www.education.vic.gov.au/Documents/about/programs/partnerships/mckinsey.pdf
Transforming lives. extended services personal impact stories. Training and development agency for
Schools, London, 2009, p44
http://www3.lancashire.gov.uk/corporate/web/?Extended_Services/29417
Home, school & community: (partnerships)
http://drralph.pbworks.com/w/page/35539888/112_homeschoolcommunity
http://www.pcenj.org/470283
School social work in Northen Ireland:
http://www.dhsspsni.gov.uk/index/swstrategy/issw-section4.htm
http://www.dhsspsni.gov.uk/index/swstrategy.htm
School social work in America:
http://www.sswaa.org/?page=459
http://www.somersschools.org/Domain/984
Közösségi iskolák:
https://www.youtube.com/watch?v=yXWej5gjhAc
https://www.youtube.com/watch?v=wieXRSzup5U
https://www.youtube.com/watch?v=oS6whruK0sA
https://www.youtube.com/watch?v=Lc_8Qjl2GPU
Iskolai szociális munka:
https://www.youtube.com/watch?v=xjptGJgtw0s
https://www.youtube.com/watch?v=46r7BeRlpa0
https://www.youtube.com/watch?v=71zACy_6sl4
https://www.youtube.com/watch?v=77UGDj48oHs
https://www.youtube.com/watch?v=n0IiI8HrxpE
Prevenciós programok (terhesség, öngyilkosság...):
https://www.youtube.com/watch?v=N4cKe5EYAj4
https://www.youtube.com/watch?v=h7eJz7Q00ko
https://www.youtube.com/watch?v=TN_LHPvpYOU
https://www.youtube.com/watch?v=9yrwt5gG9zg
https://www.youtube.com/watch?v=L8Vx_5Zr_kM
https://www.youtube.com/watch?v=CRjAm3b-e_w