Szakmai beszámoló

a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található

18 egyedi darabból álló keretes dagerrotípia restaurálásáról

NKA Közgyűjteményi Kollégium pályázati azonosító: 3560/00036

Pályázati felelős restaurátor:

Ormos József főrestaurátor

MNM Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály

munkatársa:

Sor Zita főrestaurátor

MNM Történeti Fényképtár

2

Bevezető gondolatok

Az ősfényképek készítése gyorsan terjedt az 1839-es szabad felhasználást bejelentő

közlést követően. A legújabb nemzetközi kutatások szerint a dagerrotip technika egyfajta

nanotechnológia. A dagerrotípia és eredeti védőcsomagolása szerves és szervetlen

anyagokat egyaránt tartalmaz, amelyek vizsgálata különböző tudományterületekre

tartozik. A felhasznált anyagok fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatai a megelőző

műtárgyvédelem, a konzerválás, a restaurálás tudományos megalapozásához

szükségesek. Mivel minden egyes dagerrotípia egyedi, manufakturális módon előállított

tárgy, ezért az elvégzendő természettudományos vizsgálatok olyan objektív adatokat

szolgáltatnak, amelyek a konzerválás menetét jelentősen befolyásolják.

A történeti forráskutatás kell, hogy feltárja a dagerrotípia készítőjére vonatkozó adatokat,

s elhelyezze a tárgyat a készítő élettörténetében. Emellett az ábrázoltra, ill. az ábrázolt

tárgyra vonatkozó ismereteket kell összegyűjtenie, rendszereznie. E feltáró munkának

része a dagerrotípia műtárgytörténetére vonatkozó adatok feltárása is.

A történeti kutatásokhoz kapcsolódó restaurátori forráskutató munka alapja a korabeli

anyagban (mind levéltári forrásokban, mind korabeli publikációkban) fellelhető egykorú

dagerrotípia készítési receptúrák gyűjtése és azok hasznosítása a restaurátori munka

során.

A tárgyat magát érintő kutatási munka alapiránya az empirikus technikai vizsgálati

adatokat összegyűjtő restaurátori vizsgálat, amelyeknek elvégzéséhez jelenleg az ország

első közgyűjteményében sem állnak rendelkezésre a korszerű, 21. századi eszközök, ezért

azok egy ilyen kiemelkedő jelentőségű műtárgy esetében is csak korlátozott mértékben

végezhetők el.

A tárgy

megnevezése:

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára

gyűjteményébe tartozó 18 egyedi darabból álló keretes

dagerrotípia

Darabszám: 18 darab egy keretben

Fotográfus: Ismeretlen, kutatás alatt, feltehetően maribori fotográfus

Eljárás: Színezett dagerrotípia

Készítés dátuma: 1850-es évek eleje

A tárgy tulajdonosa: Magyar Nemzeti Múzeum

Dagerrotípiák

befoglaló mérete:

7,2 × 6,0 cm

Keret mérete:

(m × sz × v)

36,0 × 51,5 × 0,9 cm

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött tárgy restaurálásának célja

annak fizikai stabilizálása, esztétikai képének javítása, a raktárba helyezhetőség, a

kiállíthatóság és tanulmányozhatóság biztosítása.

A munka két fő vonala az installációs anyagok penészfertőzésének megszüntetése,

valamint az egyes dagerrotípiák légbeeresztő, korrozív csomagolásának cseréje.

3

A tárgy felépítése

A zöld bársonnyal borított fa keretben 18 darab nyolcszögletű dagerrotípia „csomag” ül.

A dagerrotípiák mindegyike kézzel színezett. Rögzítésüket a fa keretben a lemezeket

körbevevő réz keretek hátsó körmeivel oldották meg. A dagerrotípia csomagok

egyenként egy fedőüvegből, a képet hordozó ezüstözött rézlemezből, valamint a köztük

lévő fekete fotókartonból ovális kivágattal vágott távtartóból állnak. Szélüket Filmoplast

P90 papír ragasztószalag zárta le. A „csomagok” a keretben kialakított, körmös réz

paszpartukkal ellátott ablakokba ülnek be. A keretet a hátoldalára ragasztott két, egy

hosszú oldalán beakasztott, mázalt papírral borított dekli zárja le. Az akasztás lehetővé

teszi a hátlap támasztékként való használatát és a tárgy felállítását. A kartonok nyílását

kiragasztott textil szalag szabályozza. A nyitott hátlap belső oldalára az ábrázoltak

táblázatba szedett, kézzel, vasgallusz tintával írt névjegyzékét tartalmazó papírt (9,3 ×

27,3 cm) ragasztottak.

2. kép A tárgy előoldala restaurálás előtt

4

3. kép A tárgy hátoldala restaurálás előtt

4. kép A hátlap belső oldala a névjegyzékkel

5

A tárgy kezelés előtti állapota, károsodásai A 18 dagerrotípia közül 4 darabon zöld korróziós termék jelentkezett. Több darabnál

megjelentek az üveg korróziójából származó, mikroszkóp alatt pókhálónak, majd

kristályosodásnak tűnő korróziós termékek. Több lemezen megfigyelhető egy

szivárványszerű korróziós termék, melynek oka a „csomag” nem légmentesen történt

lezárása. Valamennyi lemez „csomag” előzőleg már felbontásra kerülhetett. A záró

papírszalag nem eredeti, sok esetben elvált a fedőüvegtől. Négy lemez vegyszeres

tisztításon is áteshetett, aminek következményeként feltűnő a többi lemezhez viszonyított

kontrasztvesztés, a kézi színezés halványodása.

A kihajtható hátlapkarton felázás következményeként térbeli torzuláson esett át, mázalt

borítópapírját minden oldalán fekete, illetve sárga penész fedi. Egyik belső oldalán a

penészes fedőpapír darabot letéphették, de a penész az alapkartont is megtámadta.

Ugyanez figyelhető meg a hátlapkarton külső oldalán, ahol a borítópapír hiányos,

szakadozott, alatta az alapkarton is penészes. A hátlap textil akasztócsíkja kiszakadt.

A hátlapkarton alatt, mivel feltehetően a réz keretek nem rögzítették a csomagokat kellő

mértékben a keretbe, a lemezeket a keret teljes hátsó felületén nyomásérzékeny, műanyag

hordozójú ragasztószalaggal leragasztották. Azt elkerülve, hogy ez a ragasztószalag a

lemezek hátát közvetlenül érje, a lemezeket nemcsak körbe ragasztották, hanem teljes

hátsó felületüket leragasztották Filmoplast P90 szalaggal. A műanyag ragasztószalag

romlása azonban már ragacsos fázisba érve, a papír ragasztószalagot átnedvesítette,

erősen tapadva a lemez hátoldalához.

6

A RESTAURÁLÁS MENETE

A restaurálás előtti állapot fényképes dokumentációja után a tárgyról röntgen felvétel

készült, hogy a felbontás helyes módjához információt nyerjünk a belső szerkezetről.

Felbontás után a hátlapot, valamint a lemezeket a kerettel külön kezeltük.

A restaurálás/konzerválás fotódokumentációja a lemezek állapotát egyenként rögzíti. Az

egyes dagerrotípiákról szétszedett állapotban jó minőségű felvételek készültek, ezért

további digitalizálásra nincsen szükség.

Anyagvizsgálatok

A mázas papírból mintát vettünk, melynek XRF analízise kimutatta, hogy a mintán nagy

mennyiségben jelen lévő két anyag az ólom és a kén. Ez az összetétel a 2PbSO4.PbO

típusú fehér pigmentre utal.

5. kép A borítópapír mázának XRF mérése

A minta IR spektrometriás vizsgálata kimutatta, hogy a mázat ólom-karbonát (ún.

ólomfehér) pigmenteket tartalmazó, fehérje kötőanyagú, egyrétegű bevonat alkotja,

anyaga ólom-karbonát fehér pigment.

A mázalt díszpapír felületére felhordott ólom-karbonát mázréteg karnauba viasszal

kalanderezve magasfényű. Az ólom-karbonát máz kén tartalmú anyagok (ezek gázai,

gőzei) hatására elfeketedik.

A rostvizsgálat kimutatta, hogy a mázalt borítópapír rost anyaga elenyésző mennyiségű

(színes) pamut rost mellett alapvetően len rostokból álló finom rongypapír.

7

6. kép Hosszú, őröletlen len rost

Így a papír rost anyaga oxidálódásra, savasodásra kevésbé érzékeny. Kiegészítése len

rostokból álló papírral célszerű.

Tervünk az volt, hogy a mázalt papír kiegészítéséhez eredeti recept alapján elkészítjük a

kiegészítő papírt, ezért végeztettük el az anyagvizsgálatokat. Az eredmények után viszont

úgy döntöttünk, hogy az ólom máz elkészítésének egészségügyi kockázatai miatt a

hiányokat kézzel öntjük ki, eredetihez hasonló, ólom mázas papírt nem készítünk.

A hátlap kezelése

7. kép A dagerrotípiáról készült röntgenfelvétel

A hátlap eltávolításához röntgenfelvételt készítettünk, hogy tisztában legyünk a tárgy

belső szerkezetével. A hátlap keretről történő eltávolítását, mely eredetileg enyv, majd

műanyag ragasztóval volt a keret széléhez ragasztva, mechanikusan, spatulával végeztük.

8

8. kép A hátlap levételekor talált penész 9. kép Penésztelepek a papíron

A művelet után láthatóvá vált, hogy a karton belső, a tárgy felé eső oldalát vastag penész

fedi. Megfelelő elszívás és védőöltözet viselése mellett, annak látható, mozdítható részét

ecsettel és HEPA szűrős porszívóval eltávolítottuk a felületről.

A penészfertőzött dekliről áztatással történt duzzasztással távolítottuk el a keményítővel

ragasztott mázalt borítópapír darabokat, majd azokat 70%-os etil-alkoholos oldattal

permeteztük be. Száradást követően a későbbi penészfertőzés megakadályozása végett a

darabokat hátoldalról Preventol ON (paraklór-metakrezol) 2%-os etil-alkoholos oldatával

óvatosan áttamponáltuk. Az alkalmazott anyag a mikroorganizmusok számára

ehetetlenné teszi a szerves anyagokat.

A hiányokat kézi papíröntéssel egészítettük ki, amit szívóasztalon végeztünk. Az asztalra

vízre nem nyúló vetexet fektettünk, majd erre helyeztük a hiányos lapot, mázzal lefelé.

10. kép A kiöntött hiányos terület

9

11. kép Japán papírral történt kasírozás után

Felületét permetezve átnedvesítettük, majd az előre színre kikevert híg rostkeveréket

kanállal a hiányra öntöttük. A kiegészített borítópapírt hátulról japánpapírral még

nedvesen kasíroztuk. Ragasztóként rizskeményítő és Tylose MH 300 (metil-cellulóz) 1:2

arányú vizes oldatát alkalmaztuk. A szárítás először szabad levegőn szikkasztva, majd

cserélt vetexek között, présben történt.

Mivel az eredeti hátlapkarton karton anyaga a penészfertőzés miatt már nem volt kellő

megtartású, cseréje indokolt volt. A Nielsen and Bainbridge által gyártott savmentes,

alphamount kartonnal helyettesítettük és a papíröntéssel kiegészített borítópapírokkal

bevontuk. A ragasztáshoz rizskeményítő és metil-celulóz 5 %-os vizes oldatát

alkalmaztuk. A ragasztó oldatba Preventol ON 1,5 %-os etil-alkoholos oldatából minden

fél literhez 2 ml-t tettünk. A karton beborítása, a rögzítőszalag helyre ragasztása után a

hátlapot nehezítve szárítottuk.

A keret és a 18 dagerrotípia konzerválása

A hátlap leemelése után el kellett távolítani a felületet fedő nyomásérzékeny

ragasztószalagot. Ezt mechanikusan, spatula alkalmazásával, néhol hőszabályzós pákával

végeztük.

12. kép Ragasztószalag eltávolítása 13. kép Csomagok kiemelése

10

Ezután történt meg a lemez csomagok egyenkénti kiemelése, fotózása. A hátlap

rögzítéséhez használt műanyag ragasztót mechanikusan és crepe radír használatával

távolítottuk el a fa és bársony felületről.

A nyolcszögletű lemezek nyolcszögletű fedőüvegei láthatóan nem voltak eredetiek,

cseréjükkor a Filmoplast P90 ragasztószalagot alkalmazták a csomagok lezárásához. Ez a

szalag a lemezek teljes felületét hátulról is beborította.

14. kép A dagerrotípiák hátoldalát borító P90 szalag

Ennek mechanikus eltávolítása meg kellett előzze a csomagok kinyitását. Nyitás előtt a

lemezekhez 2 mm-es üvegből előkészítettünk egy-egy átmeneti, méretre vágott

fedőüveget. A bontáskor ezek az üvegek kerültek vissza a lemezekre, ideiglenesen P 90

szalaggal rögzítetten, míg az ekkor vett pontos lemezméretek alapján el nem készültek a

vizesen vágott, korroóziónak jobban ellenálló, egyedi méretezésű boroszilikát

fedőüvegek.

15. kép Az új fedőüvegekhez készült mérethelyes rajz egyike

A lemezek méretére Melinex poliészter fóliából lapokat vágtunk és azokat a lemez

hátához fogva, a rögzítő papírszalagok ahhoz lettek kiragasztva. Ezzel elkerülve a

11

dagerrotípia lemezek hátoldalának ismételt összeragasztózását.

A boroszilikát üvegek elkészültével darabonként, egy alkalommal egy lemezen minden

szükséges munkafázist elvégezve történt a lemezek ki- és újracsomagolása.

16. kép A 16. számú lemez képoldala 17. kép A 16. számú lemez hátoldala

Mivel a lemezek kézzel színezettek, nedves kezelésnek nem vethetők alá. A kinyitást

követő fényképezés után, a felületi por lefújását követően a fedőüveg-ovális kivágatú

távtartó-lemez-poliészter fólia szendvicset 3M alumínium szalaggal zártuk le az

oldalakon. A kezelések során a lemezek felületét nem érintettük.

18. kép Lezárt dagerrotípia csomagok a keretbe illesztve

12

A munkához rendkívüli körültekintés volt szükséges. A szabadon, fedőüveg nélkül lévő

ezüstözött rézlemez extrém mértékben érzékeny.

A visszahelyezés előtt a bársonyborítású fakeret tisztításra került. A műanyag

ragasztónyomokat crepe radír segítségével eltávolítottuk.

A légmentesen lezárt csomagokat visszahelyeztük a réz keretekbe. Annak elkerülésére,

hogy azok a bársonnyal borított fakeret előoldalán kiessenek, japánpapír csíkokkal,

búzakeményítőt alkalmazva azokat hátoldalról a fához rögzítettük. Majd ezt követően a

hátlapot rizskeményítő metil-cellulózos keverékével visszahelyeztük.

Tároláshoz a tárgyat méretre készült dobozba helyeztük.

19. kép A restaurált dagerrotípia képi oldala

20. kép A dagerrotípia hátoldala restaurálás után

13

Történeti vizsgálatok kezdete

A dagerrotípiákon a felbontás után, az egyedi vizsgálatok során sem ötvösjegyet, sem a

fényképészre utaló semmilyen jelzést nem találtunk. Készítése idejének pontosabb

meghatározásához az ábrázolt személyek meghatározásán keresztül juthatunk majd csak

el.

A képeken ábrázoltak valamennyien tiszti uniformisban láthatóak, továbbá a tárgy belső

hátoldalán található nevek szolgálnak alapul a történeti kutatásokhoz. A cs. kir. Udvari

Haditanács, majd az ennek örökébe lépő cs. kir. Hadügyminisztérium által évente

megjelentetett katonai sematizmus alapján megállapítást nyert, hogy a képeken ábrázolt

tisztek mindegyike a cs. kir. 47. Kinsky gyalogezredben szolgált. Az ezred kiegészítési

területe Stájerország, főhadfogadó központja Marburg (Maribor, Szlovénia) volt. A 47.

gyalogezrednek a bécsi Hadilevéltárban (Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv,

Wien) őrzött ún. minősítési jegyzékeinek (Qualifications-Listen) vizsgálata alapján

kiderült, hogy a nevek egy részét pontatlanul jegyezték fel, de ennek ellenére

egyértelműen azonosíthatóak. A tisztek közös szolgálati időszaka nagyjából 1848-1851

közöttre, leginkább 1850-1851-re datálható. Az ezredtörténet alapján azonban nem

tisztázható, hogy a tisztek mikor tartózkodtak egyszerre egy helyen.

További történész-muzeológusi feladat az egyes képek képi elemeinek vizsgálata,

összehasonlítása, a nemzetközi analógiák keresése, illetve a személyi adatok pontosítása,

kiegészítése és ennek alapján annak a helynek (feltehetően Maribor) dagerrotípia történeti

vizsgálata, ahol a képek készülhettek, hogy a lehetséges készítő fotográfus személyének

meghatározásához közelebb kerülhessünk.

Munkánkban segítségünkre voltak

Folyamatos konzultációt tartottunk a Magyar Nemzeti Múzeum Dagerrotípia

kutatócsoportjának további tagjaival (Baji Etelka, Bognár Katalin, Lengyel Beatrix,

Flesch Bálint) az egyes, a tárgyat érintő döntések előtt. A kutatócsoport javaslatára

felkértük a korszak kiváló hadtörténész kutatóját, Hermann Róbertet az ábrázolt

személyekkel kapcsolatos elsődleges forrásfeltárásra, hogy a tárgy készítőjének és

készítési idejének meghatározásához közelebb jussunk.

A borítópapír mázrétegének XRF analízisét a MTA TTK Anyag- és Környezetkémiai

Intézetéből May Zoltán végezte. A röntgen felvételeket Hutai Gábor restaurátor

készítette. Dr. Nagy Gábor címzetes egyetemi docens, főtanácsos, igazgató kérésünkre

engedélyezte a borítópapír mázának FTIR-, Raman-spektroszkópia és elektron

besugárzásos röntgen elemanalitikai módszerek bevetésével történő vizsgálatát a Bűnügyi

Szakértői és Kutatóintézetben. A vizsgálatokat a Fizikai-Kémiai Szakértői Osztály

osztályvezetője, Sándorné Kovács Judit igazságügyi vegyészszakértő végezte el. A

papírminták rostvizsgálata Nemes Takách László restaurátor munkája. Patrick Holota és

Szilágyi Zsolt gondoskodott a SCHOTT boroszilikát fedőüvegek beszerzéséről és pontos

méretre vágásáról.

14

Eredmények

A restaurátori technikai vizsgálatok, az elsődleges történeti forráskutatás alapján a

dagerrotípia együttes készítője jelenleg nem meghatározható. Azonban a vizsgálati kör

szűkült, feltehetően maribori dagerrotipista a készítő. Egyértelműen bizonyított, hogy az

ábrázoltak valamennyien a cs. kir. 47. Kinsky gyalogezred tisztjei. A tárgy készítési ideje

közös szolgálatuk alapján jelenleg 1850-1851-re datálható.

Megtörtént a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött tárgy

installációs anyagai penész fertőzésének megszüntetése, valamint az egyes dagerrotípiák

légbeeresztő, korrozív csomagolásának cseréje, a dagerrotípia együttes fizikai állapotának

stabilizálása, esztétikai képének javítása. A műtárgy elhelyezhető a Történeti Fényképtár

raktárában, kiállítható és tanulmányozható, publikálható.

A dagerrotípiák rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti körülményekre és azok

hirtelen történő változására. 20 Celsius fokot nem meghaladó környezetben, portól és

fénytől elzárva szükséges tárolni ezt a darabot is. A relatív légnedvesség nem haladhatja

meg az 50% RH-t.

A MNM Történeti Fényképtára raktára ezen kritériumoknak alapvetően megfelel, így a

tárgy remélhető biztonságos őrzéséről, védelméről a továbbiakban gondoskodni tudunk.

A restaurátori dokumentációt a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és

Restaurátor Főosztályán elhelyeztük.

Budapest, 2014. április