Stéphane Audoin-Rouzeau –Anette Becker:1914–1918Az újraírt háborúFord., elôszó: Fisli Éva. L’Harmattan–Atelier, Budapest, 2006. 217 old.,2300 Ft (Atelier füzetek)

Az első világháború történetírásanagyjából követte a XX. század törté-nettudományának általános tenden-ciáit. Az első publikációk túlnyomó-részt katonai, diplomáciai, belpoliti-kai és gazdasági kérdésekről szóltak, az1960-as évektől kezdve viszont – elő-ször brit kutatóknál – a világháborútársadalomtörténete, majd az 1980-asévekben a kultúra- és mentalitástörté-nete került előtérbe. Így a nyugat-európai történészek egy része közelkerült ahhoz, hogy a világháborút el-távolítsa, eloldja a nemzeti keretektől,s valamiféle egyetemes, de legalábbisösszeurópai válságfolyamat részekéntmutassa be. Erre utalnak az olyan, las-sanként közhellyé váló címek is, mintpéldául az „Európa az új harmincévesháború korában: 1914–1945”, bár ezta kifejezést már Winston Churchill ishasználta. Az 1990-es évek történész-nemzedékének szemléletét pedig dön-tően azok a viták formálták, amelyek aXX. század legalapvetőbb vonásakéntjelölték meg a korlátlan erőszakot, avérfürdőket, a népirtást – nyilván nemfüggetlenül az aktuális ruandai vagyboszniai tapasztalatoktól. A „rövid”XX. század nem is Szarajevótól Sza-rajevóig, hanem az örmény genocídi-umtól Srebrenicáig tartott.

Két jeles francia szerző a kulturálisantropológia nagyon átfogó néző-pontjából és az ezredforduló poszt-modern történeti megközelítéseit, fo-galomhasználatát alkalmazva gondolta

és írta újra a nagy háború történetét.(A 2000-ben publikált francia erede-tiben újra megtalálták (retrouver), a2002-es angol fordítás szerint megér-tették (understanding) a háborút.) Bő-ven merítettek az Annales-iskola ere-dendően esemény- és politikatörténet-ellenes, inkább a társadalom- és a kul-túrtörténetet favorizáló hagyományá-ból, a Maurice Halbwachshoz kap-csolódó „kollektív emlékezet”-teóri-ákból, továbbá azokból a nacionaliz-mus-kutatásokból, amelyek szintén anemzeti emlékezetet (és jelképeit stb.)helyezték a vizsgálódás középpontjába.

Mindez számos ok miatt lehet érde-kes és fontos a magyar olvasónak.Egyrészt azért, mert az első világhá-ború nálunk elfelejtett korszaknak szá-mít – mintha 1918–1919, majd Tria-non és végül a második világháborúoly mértékben homályosította volnael e négy évet, hogy legfeljebb előz-ményként vagyunk hajlandók rövidpillantást vetni rá. Pedig közhely, hogyminden, ami a XX. században rossz éstragikus volt, 1914-ben kezdődött;George Kennan amerikai diplomataés történész sokat idézett mondásaszerint a nagy háború a XX. század„őskatasztrófája” lett. Másrészt pedigazért, mert a hazai olvasó roppant ke-veset tudhat mindarról, amit az utóbbiévtizedek történetírása elért: még min-dig Galántai József régi és már megje-lenésekor sem nagyon korszerű – dön-tően a diplomáciára és a hadtörténetrekoncentráló – műveit adják ki újra, atéma modernebb megközelítéseit leg-feljebb egy-egy tanulmány jelzi, szak-folyóiratokban.

De lehet-e olyan összefoglalást írni anagy háborúról (a franciák ma is ezt azelnevezést használják), amelyben nin-csenek hadjáratok, sőt csaták és csa-tahelyek is csak elvétve, nincsenekbenne hadvezérek és politikusok, tu-lajdonképpen még politikai eseményeksem? Értelemszerűen a nemzeti kere-tek elhanyagolhatók; a „totális” hábo-rúban, minden totálissá és egyete-messé válik. Stéphane Audoin-Rou-

zeau, a pikárdiai és Anette Becker, apárizsi egyetem professzora szűk 180oldalon kizárólag a társadalmi és a kul-turális-mentális struktúrákat elemezve„találta meg” a világháborút. Az elsőrészben a katonák és a civilek ellenierőszakot, a másodikban (Keresztesháború) az erőszak ideológiáit és ma-gát a háborús kultúrát, a harmadikbana kollektív és a személyes gyászt vizs-gálták. Csakis az érdekelte őket, ami„alulról”, a frontkatona, a hadifogoly,a civil résztvevő, a gyászoló özvegyszemszögéből látható, és természete-sen forrásaikat is ehhez igazították (le-velek, naplók, emlékbeszédek, a kato-nák által készített tárgyak stb.). Úgyérzem – bármilyen meglepőnek, szo-katlannak tetszhet is magyar szemmelez a vállalkozás –, elmondható, hogyígy is meg lehet alkotni a nagy háborút(ha nem is a „történetét”), sőt számosoldala biztosan jobban megragadható,mint eddig. (Azért az ide kívánkozik,hogy az 1990-es évek az esemény- ésszemélyiség-központú történetírás újfellendülését hozták.) Mindenesetrefeltűnő és meglepő, milyen kevéssé tá-maszkodtak a szerzők a nagy franciaelődökre: a hivatkozott „szemléletfor-máló” műveket rendszerint NorbertElias, George Mosse, John Keegan,sőt Sigmund Freud írta; előfordulGeorg Grosz és Otto Dix neve is, depéldául Marc Ferro először 1969-benkiadott klasszikus szintézisét egyetlen-egyszer említik – noha éppen a párizsitudós elemezte úttörő módon a „fel-szabadító háborút”, az „elképzelt há-borút” vagy a „totális háborút”.

Az erőszak-fejezet mértéktartó: egy-felől jelentősen kitágítja az áldozatokkörét, másfelől rögzíti, hogy még aszélsőséges erőszak és a tömeges halálsem idézte elő „minden norma teljeseltűnését” (39. old.). A szerzők – ör-vendetes módon – az erőszak általérintettek körének kiszélesítése elle-nére sem csatlakoznak az „áldozatokversengésének” szerintük újabbanrendkívüli méreteket öltő áramlatá-hoz. Természetesen jelentős helyet kap

247SZEMLE

a „nőtörténet”, de nem burjánzik elmértéktelenül. A keresztes háborúrólszóló rész egészen újszerűen tárgyaljaaz egyházak szerepét és a vallásosságalig vizsgált témakörét. Felismeri,hogy a faji felsőbbrendűség eszméjemár 1914-ben rendkívül fontosnak bi-zonyult, mintegy megelőlegezve a kétvilágháború közötti évtizedek ideoló-giai divatját. A németek nem szűntekpanaszkodni a francia oldalon feltűnő,színes gyarmati csapatok miatt, a fran-ciák viszont egyszerűen leszögezték:„vagy emberek vagyunk, vagy néme-tek” (119. old.). Egy francia tudós,bizonyos dr. Berillon 1915-ben tetteközzé a német faj testszagának sajá-tosságairól szóló munkáját, melybenleszögezte, hogy „a mai német faj”„organikus jellegzetessége”, hogy túlsok váladékot termel, amivel egyes ál-latfajtákhoz áll közel – magyarul büdös(87. old.). Nem mellékesen: Audoin-Rouzeau és Becker szerint az efféle, ál-lítólag a gyakorlati észlelésen alapulóteóriák „ténylegesen áthatották” afrancia társadalmat (uo.). Mármostarról nem tudok, hogy a „fajok” eltérőszagáról nálunk is olyan komoly tudo-mányos kutatások folytak volna, minta franciáknál, de arról igen, hogy afajhigiéné, a fajnemesítés és a fajiegészségtan szerepe, valamint ezekhezkapcsolódva a turánizmus ideológiájanagyon felértékelődött az első világ-háború Magyarországán.

Ami a „posztmodern” fogalom-használatot illeti, a könyv hemzseg azolyan kifejezésektől, mint trauma, ter-ror(izmus), gyászmunka, az emlékezethelyei, anómia, kognitív törés, repre-zentációk, totalizálódás, a front spiri-tualitása, a patriotizmus misztifikáló-dása stb. Mindez okozhat „kognitív”problémákat a nem eléggé edzett ma-gyar olvasónak, amiről helyenkéntFisli Éva fordítása is tehet. Bár látha-tóan nagy igyekezettel – és többnyiresikerrel – oldotta meg a nehéz szöveg,az újszerű kategóriák átültetését, azértakadnak alig érthető, sőt néhol egé-szen érthetetlen mondatok. Komoly

erőfeszítéssel talán felfogható, hogy„Hiszen valóban minden jel arra vall,hogy a reprezentációk keretei, melyek1914 július végén, augusztus elejénkristályosodtak ki, amikor még semmitsem tudtak az eljövendő háborúról, ésamit [?] meghatározott a csak csekélyveszteségekkel járó rövid háború kép-zete, széles körben fennmaradtak az1914-es év és a következő esztendőkveszteségei, valamint a nem csupán acsapatoktól, de már – és egyre inkább– a polgári lakosság körében is követeltáldozatok hatalmas volta ellenére.”(83. old.) De például: „Hiszen aligvan különbség a háború e különféle hitformái között” (108. old.) nyilván anem eléggé gondos korrektúra miattmaradt a szövegben. Egyébként semtűnik meggyőzőnek a „reprezentáció”szó elburjánzása, amely minden le-hetséges és lehetetlen összetételben (areprezentációk keretei, a reprezentá-ciók talapzata, a reprezentációk rend-szere) elönti a szöveget. Lehet, hogy ezegyszerű fordítási kérdés: az angol ki-adásból ezeket jórészt kigyomlálták, snem is hiányoznak senkinek. De mégisarra gyanakszom, hogy itt a „poszt-modern” történetírás szemantikai, sőttalán történetfilozófiai problémájábabotlunk, amibe éppen ezért csak egé-szen érintőlegesen bocsátkoznék. Mertérteni vélem, hogy semmilyen jelenségés esemény nem vizsgálható tisztán,hanem azonnal és önmagától egyfajtaszemléleti vagy értelmezési keretbe il-leszkedik. Nincsenek tények, csak re-prezentációk; nincsenek események,csak struktúrák és narratívák. De ha ezigaz is, mire megyünk vele, miképpen„operacionalizálható” ez a kategória,ha egyszer minden „csak” reprezentá-ció? Az embernek néhol a filozófiaiképzetekről folyó ismeretelméleti vitákjutnak eszébe (mondjuk Locke korá-ból), más helyek mintha a marxizmus„hamis tudat” fogalmát idéznék fel –határozottan azt érzem, hogy a kate-gória parttalanná váló alkalmazásanem könnyíti, inkább nehezíti a meg-értést.

A munka minden egyetemességételismerve, az olvasó csak megnézi,vannak-e magyar vonatkozások. Ket-tőt sikerült találnom: egyszer a HanákPéter által feldolgozott „népi levele-ket” említi, de minthogy nem az ere-detiből – hanem Eric Hobsbawmtól –idéz, mondandójukat teljesen félreérti.Ha valami nem jelenik meg a levelek-ben, az a kettős monarchiával szem-ben kialakított nemzeti identitás (88.old.). Még korábban, a civilek ellenibrutalitás leírásánál találkozhatunk azosztrák–magyar katonaság Szerbiában– főként asszonyok és gyerekek ellen –elkövetett kegyetlenségeivel, amelyek-ről 1919-ben adta közre beszámolójátdr. Reiss lausanne-i professzor (46–47. old.). Ezek igazságtartalma a szer-zők szerint „éppoly támadhatatlan,mint amennyire elviselhetetlen” – bármás forrást, mint dr. Reisst nem em-lítenek. Volna ebben dolga a magyartörténettudománynak (a nyugatiaknagyon alaposan kutatták a belgiumi„atrocitásokat”), mert a rémségekrőlterjedő hírek bizonyosan hatottak aversailles-i béketárgyalások idején.Mellesleg Josef Redlich osztrák politi-kus és történész háborús naplója már1914 őszén „faji háborúként” (Ras-senkrieg) említette a délvidéki szerbekelleni atrocitásokat. (SchicksalsjahreÖsterreichs 1908–1919. Das politischeTagebuch. H. Böhlaus Nachf. Graz,1953–54. I. köt., 280. old.) Azt pedigJohn Reed – az orosz forradalom híresszemtanúja – állapította meg 1916-osháborús útikönyvében, hogy „a ma-gyarok voltak, nem az osztrák-néme-tek, akik ezeket az atrocitásokat elkö-vették – a magyarok, akik mindig is aszerbek ellenségei voltak. […] A ma-gyarok visszatértek barbár őseik, a hu-nok szokásaihoz.” (War in Eastern Eu-rope: Travels through the Balkans in1915. Phoenix, London, 1999. 45–46. old.)

„Az újraírt háború” hátsó borítójáraa magyar szerkesztők azt írták, hogymegközelítései, értelmezései „mutatismutandis a magyar példára is gond nél-

248 BUKSZ 2007

kül alkalmazhatók”. Hogy alkalmaznikellene őket, azzal maximálisan egyet-értek; hogy ez gond nélkül menne, az-zal semmiképpen. Mert egyre erősö-dött az az érzésem, hogy Audoin-Rouzeau és Becker könyve csak lát-szólag egyetemes értelmezése a világ-háborúnak, valójában nagyon is nyu-gati, közelebbről francia szemmel néz-nek – ami persze nem meglepő. Pél-dáik többsége francia vagy német, el-vétve brit; a keleti front és a keleti hát-ország ritkán kerül a látókörükbe. Ezmég mindig nem volna baj, hiszen alegtöbb jelenség valóban kiválóan ösz-szehasonlítható. A gond szerintem ottvan, hogy egyszer sem teszik fel a kér-dést: kik nyerték meg a háborút, ésmiért éppen ők. Ugyanis világosan ki-derülne – hadd nézzek még egy pilla-natra magyar szemmel –, hogy a nem-zet sokat emlegetett „szent egysége”nálunk már kezdetben sem bizonyultolyan erősnek, mint Franciaországbanvagy Németországban, hogy a belsőkonfliktusok korábban kezdődtek, ésélesebbek voltak, hogy a könyvbenannyiszor említett „újramozgósítás”(1918-ban) a Monarchiában nyo-mokban sem létezett. „1918 e tekin-tetben a hadviselő társadalmak ismé-telt elköteleződésének éve” – írják (90.old.), tudomást sem véve arról, hogyOroszország már régen a forradalommellett köteleződött el, Ausztria–Ma-gyarország hadserege és hátországapedig szintén felbomlóban volt. Úgyvélem, jelentékeny különbség volt anyugati és a keleti háború és a háborústapasztalatok („reprezentációk”) kö-zött – sőt úgy is fogalmazható, hogy anyugati demokráciák és a keleti nemdemokráciák között –, amit egy elsővilágháborúról szóló, mégoly tömör ésegyetemes feldolgozásban is feltétlenülfigyelembe kell venni. A könyv egyiklegfontosabb „üzenete”, hogy a patrio-tizmus, a nemzeti elköteleződés azegész háború folyamán nagy mozgó-sító erőt jelentett – mi mással lehetnemagyarázni a lövészárkokban eltöltött50 hónapot? De ezt a következtetést

nem szabad túláltalánosítani: az elkö-teleződés csak azokra a társadalmakralehetett igaz, amelyek elég homogén-nak bizonyultak, erős középosztállyal,demokratikus intézményekkel, liberá-lis közszellemmel, továbbá mentesneka súlyos nemzetiségi konfliktusoktól.

Auduoin-Rouzeau és Becker művéttehát nem tartom a nagy háború újegyetemes történetének, ám a fentikritikai megjegyzések ellenére fontosmegerősíteni, hogy Az újraírt háborújelentős, szemléletformáló könyv,amelynek megközelítéseit érdemes al-kalmazni, érveit célszerű megfontolni.Különösen sikerültnek vélem a két vi-lágháború összevetését az erőszakszempontjából, illetve annak hangsú-lyozását, hogy az első mennyire ha-tott a másodikra. Ahogy Omer Bartovholokauszt-kutató írta: „A második vi-lágháború haláltáborai elképzelhetet-lennek tűnnek az 1914–1918-as nyu-gati front mechanizált mészárszékenélkül.” (Stalinism and Nazism. Dicta-torships in Comparison. CambridgeUniversity Press, Cambridge, 1997.117. old.) Az újraírt háború megmu-tatja, hogy a két világháború közöttikulturális kapcsolatok sokkal szoro-sabbak lehetnek, mint eddig hittük.������������� BIHARI PÉTER

Wilhelm Dilthey:A filozófia lényegeFord., utószó: Csejtei Dezsô, JuhászAnikó. Attraktor, Gödöllő–Máriabesnyő,2007. 153 old., 1900 Ft

Wilhelm Dilthey műveit az európai fi-lozófia identitásválsága időszakábanírta. Az idealizmus sokat emlegetettösszeomlásával – amely 1831-ben,Hegel halálával ugyan valóban kezde-tét vette, ám természetesen nem egyiknapról a másikra valósult meg – a (né-met) filozófiai törekvések nagy álma, arendszeralkotás, lassan a múlt ködébeveszett. A filozófiai tudat emancipá-

ciója a rendszerre törekvéstől belsőkényszernek engedelmeskedett, deegyben kifejezte a kor új tudomány-eszményét is. „Tudományt a rendszerhelyett”, illetve „történelemtudo-mányt a történelemfilozófia helyett”– hangzott a jelszó. A történelem való-ban a XIX. század egyik legkedvesebbtémája. Felfedezése elsősorban magá-nak Hegelnek köszönhető ugyan, atörténelemtudomány új törekvéseiazonban éppen arra irányultak, hogy aspekulatív idealizmustól eltávolodva atörténelmet mint a tiszta tények tere-pét megszabadítsák a hegeli dialektikamákonyától és a filozófia elsődlegestárgyává tegyék. Mi köze a filozófiánaka történelemhez? Nagyon is sok, hi-szen a megismerésben, s még inkábbaz ember megismerésében érdekelt fi-lozófia jól teszi, ha ahhoz fordul, ami-ben az ember lényege mindig is kife-jeződött: a történelemhez. JohannGustav Droysen híres szavai a korbanközhelynek számítanak: „a történelemaz ember magáról való tudata, amely-ben önmaga tudatára ébred. A törté-nelem korszakai az ön-, világ- és is-tenmegismerés stádiumai. A történe-lem az emberiség önmagáról való tu-dása, önmaga bizonyossága.” (Histo-rik. Textausgabe. Frommann – Holz-boog, Bad Cannstatt, 1977. 357. old.)

Dilthey a szellemtudományok meg-alapozására irányuló törekvéseibennem csekély mértékben a droysenigondolatok örököse, filozófiai alátá-masztója. Ezen örökség a historizmusnevet viseli, amelyet – akárcsak aXIX–XX. századforduló neokan-tianizmusát – ma sokan meglehetősenigaztalanul a filozófiatörténet eredmé-nyekben szegényes, törekvéseibenigénytelen és jelentőségében marginá-lis mozzanatának tekintenek. Holott ahistorizmus kérdésfelvetése és a törté-netiség problematizálása a század ké-sőbbi hermeneutikai filozófiáinakszempontjából – elég itt Heideggerreés Gadamerre utalni – kulcsfontos-ságú. Herbert Schnädelbach tömörmeghatározása szerint a historizmus

249SZEMLE

számára a történelem: elv, azaz min-den kulturális jelenséget történeti je-lenségként kell tekintenünk és értel-meznünk. Tehát a program nem ke-vesebb, mint a felvilágosodás felvilá-gosítása, az ember és az ész historizá-lása. Ez a diltheyi célkitűzés lényege is,amely a „történeti ész kritikájaként” atörténeti reflexiót a kanti transzcen-dentálfilozófiai alapvetéssel kívánjaösszekapcsolni. Nem egyszerűen akanti filozófia kiegészítéséről van szó,hanem radikális újrakezdésről. Amígugyanis az újkornak a descartes-i cogi-tóra visszamenő és Kantnál is elevenismeretelméleti paradigmája szerint amegismerő szubjektum ereiben nemfolyik igazi vér, addig Dilthey az egészember filozófiáját igyekszik megírni,amelyhez az akarás, az érzés és az el-képzelés éppúgy hozzátartozik, mint agondolkodás. „Az egyes ember – mintelszigetelt lény – puszta absztrakció.”(56. old.) Az emberi létezés vizsgálatamindig összefüggések vizsgálatát je-lenti, annak feltérképezését, hogy azember milyen viszonyban áll minden-kori környezetével. Ennek tudományaDiltheynél a lélektan, de nem az általa„magyarázónak” és „konstruktívnak”nevezett pszichológia, hanem egyolyan leíró és taglaló, illetve megértőpszichológia, amely – mint nevéből iskitűnik – a hermeneutika édestestvé-reként hivatott fellépni.

A most kezünkben tartott kötetcíme – különösen a borítón éktelen-kedő zöldes cyberspace-beli Möbius-szalagnak köszönhetően – kissé félre-vezető. A gyanútlan olvasó azt hiheti,a filozófia lényegét ismertetik megvele. A filozófia lényegére vonatkozókérdés azonban nem annyira a filozó-fia valamiféle mindenkori lényegét,végső igazságát, hanem a kérdésbenrejlő előzetes problematikát igyekszikfelszínre hozni. Ennek során megmu-tatkozik, hogy a filozófia fogalom-meghatározásaiban a filozófia „lé-nyegfogalmának [mindig] csak egymozzanata jelent meg. S ezek közülmindegyik csak olyan álláspontot feje-

zett ki, melyet a filozófia fejlődésénekfolyamán egy meghatározott helyenképviselt.” (37. old.) Ez a belátás „aszisztematikus állásponttól szükség-képpen el kell hogy vezessen a törté-neti álláspontig. Nem azt kell megha-tározni, hogy mi az, ami itt és most fi-lozófiának számít, hanem azt, ami ezta tényállást mindig s mindenhol kite-szi.” (38. old.) Ez a meghatározás is-mételten a lelki élet tárgyalása, illetveDilthey gondolkodásának alappillére,a hermeneutika felé vezet.

Dilthey e művében kevés szót szen-tel a hermeneutikának, noha azt a szel-lemtudományok módszertanábannyilvánvalóan központi jelentőségű-nek tartja. „Valamennyi emberi pro-duktum a lelki életből és a lelki életneka külvilághoz való viszonyából ered.”(52. old.) A lelki élet, s általában azemberi produktumok lényegét az él-mény, a kifejezés és a megértés hár-massága alkotja. Minden, amit meg-érthetünk, valamilyen kifejezés, ésminden kifejezés valamilyen élménykifejezése.

Dilthey Nietzsche mellett az egészXX. századi filozófia szempontjábólkulcsfontosságú szerző. Amíg azon-ban Nietzsche kalapáccsal filozofál,addig Dilthey a metafizikától való el-távolodást és a filozófia új lehetősé-geinek kutatását előítéletektől ésmegalomániától mentes, megfontolttudósként viszi véghez. A valóságvégső értelméről szóló elméletek baljósideje lejárt; a dedukció, a dialektika ésaz egyéb szofista műfogások, amelye-ket a filozófia a módszerek ködsüve-géből eleddig elővarázsolt, rendre ku-darcot vallottak. A szellemtudomá-nyok egyetlen további lehetőségét azempirista-induktív, vagyis az ember éslelki élete felőli megalapozás nyújtja.Dilthey ugyanakkor világosan látja azindukció korlátait, és kezdettől fogvakiegészíti a megértés schleiermacherispirál-, illetve körmodelljével.

A filozófia lényegéről szóló esszéjé-ben a lelki élet alapvető jelentőségeegyszerre feltevés és eredmény. Ez a

kettősség meglehetősen összetetté éssokrétűvé teszi az egyébként rövid ésvilágos szöveget. E feltevés vezeti Dil-they szépen megírt és tanulságos filo-zófiatörténeti fejtegetéseit, és egyúttalez e fejtegetések legfőbb eredményeis. Szókratész és Platón érdeme, hogya filozófiát az ember öneszmélésekéntfogták fel, az élet mindenkire jellemzőtetteinek és eseményeinek fogalmilagartikulált reflexióját látták benne. Kantkopernikuszi fordulatának értelme pe-dig az, hogy a valóságot a tudat té-nyeiben adott „lelki összefüggésként”(27. old.) fogta fel. Szókratész és Kantfelfedezte, illetve újrafelfedezte a filo-zófia legsajátabb jellemzőjét: elemikapcsolatát az életvalósággal. Diltheyminden további nélkül, emelkedetten,ám kellemetlen pátosz nélkül kijelenti:„A filozófia az ember struktúrájábanvan lehorgonyozva, minden egyes em-ber, bárhol legyen is, valamiképpenehhez közelít: tendenciaszerűen min-den emberi teljesítmény arra irányul,hogy eljusson a filozófiai eszmélésig.”(56. old.)

Az ember lelki élete a világhoz valóviszonyában formálódik, azonban„semmi sem illékonyabb, töréke-nyebb, változóbb, mint az a hangulat,mellyel az ember a dolgok összefüg-gése felé fordul.” (61. old.) A vallás,a művészet, a filozófia mind ezen„hangulat” megragadásán fáradozik.E sematikus hármas felosztás jelziDilthey közelségét Hegelhez, akinélazonban a három diszciplína jól meg-határozható hierarchiát alkotott,amelyben a filozófia jelentette a leg-felső fokozatot. Dilthey viszont az „il-lékonyságra” és „törékenységre” valóhermeneutikai érzékenységével többénem tulajdonít ilyesfajta elsőbbséget afilozófiának. Ha ugyanis komolyanvesszük a szerelmi költeményt, amelya hangulatok változásait a felhők vál-tozatos vonulásához hasonlítja, és be-pillantunk a lélek forrongó mélysé-geibe, meginog a filozófia általánosérvényűségébe vetett hitünk. A lelkiélet kimeríthetetlenségét a fogalmi

250 BUKSZ 2007

gondolkodás sem ragadhatja meg vég-érvényesen.

Ez a belátás vezet el az úgynevezett„világnézettanhoz”, illetve vallás, mű-vészet és filozófia kapcsolatának gyü-mölcsöző vizsgálatához. Dilthey ér-deme e tekintetben az, hogy e háromösszetartozásának elméleti megalapo-zását nyújtja, amit a romantika mégcsak egy homályos értelmű érzésre hi-vatkozva hangsúlyozott. A különbözővilágnézetek bensőséges és tanulságosviszonyban állnak egymással. A világ-nézet számunkra általában pejoratívcsengésű szó; ha a filozófia „csupán”világnézet, nem ér többet a dajkame-sénél. Dilthey szótárában azonban avilágnézet mint egy adott valóságér-telmezés a gondolkodás pozitív telje-sítményeként jelenik meg, és herme-neutikai polgárjogot nyer. Dilthey ezirányú fejtegetései – például költészetés filozófia kapcsolatáról – nem egyhelyütt sokkal világosabbak és tanul-ságosabbak, mint például Heideggerobskúrus megállapításai a költészet ésa gondolkodás rokonságáról. A filozó-fia lényege „megrendelésre” íródott(115. old.), ezért Dilthey itt nem fejt-hette ki részletesen e megfontolásait,azok azonban így is az esszé talán leg-inkább folytatásra érdemes – és a XX.században sok tekintetben folytatásrais találó – gondolatai.

Összességében e könyv jóval többtörténeti dokumentumnál. A filozófialényege izgalmas adalékokkal gazdagítjaazt a képet, amelyet a magyar olvasó azErdélyi Ágnes gondozásában megje-lent egyetlen komoly Dilthey-kötetbőlszerezhetett. A vita a tudomány és a fi-lozófia lényegéről, illetve egymáshozvaló viszonyáról talán minden koráb-binál aktuálisabb egy olyan korban,amelyet a tudomány mindenestül át-sző. E vitában Dilthey a mai napig nemkevésbé partnerünk, mint a hermeneu-tika úgynevezett „ontológiai fordula-tát” bevezető Heidegger, illetve a hei-deggeri tanokat urbanizáló Gadamer.

A vékony kötetet Csejtei Dezső ésJuhász Anikó terjedelmes esszéje zárja.

Dilthey rövid, ám meglehetősen ösz-szetett és alapvető jelentőségű proble-matikát vázoló szövege mellé valóbankívánkozott kísérő szöveg, és szeren-csés megoldás, ha az utószó a hozzá-értő fordítók tollából származik. Azesszé – amely gazdagon dokumentáljamind a kezünkben tartott szövegkonkrét filozófiatörténeti kontextusát,mind a szerző gondolkodásának tá-gabb összefüggéseit – Dilthey és Hus-serl levélváltásának felidézésével indít,és a kettejük közti ellentétre helyezi ahangsúlyt. Amíg a husserli fenomeno-lógia a szigorú tudomány eszméjét egyidőtlen, az időtől független perspektívakialakításával kapcsolja össze, addigDilthey ezzel az elképzeléssel határo-zottan szembehelyezkedve a történetigondolkodás mellett tette le voksát.„Rohanó vízfolyás-e a filozófia, vagypedig jégkristály? A Husserl–Diltheylevélváltásból kiderül, hogy a modernfilozófiának ez a két óriása nem tu-dott dűlőre jutni e kérdésben.” A leg-helyesebb talán, „ha azt mondjuk,hogy a filozófia – cseppkő, egyszerrefolyékonyság és megállapodottság.”(146. old.) Nos, a hasonlat szép, bárkissé sántít. A cseppkő, mint köztu-domású, meghal, ha hozzáérnek. Ta-lán remélhetjük, hogy a filozófiávalnem így áll a dolog.�������������� BARTÓK IMRE

Krokovay Zsolt(szerk.)FelelôsségFord. Braun Róbert, Kaszás Gábor,Krokovay Zsolt. L’Harmattan, Buda-pest, 2006. 178 old., 2000 Ft (Oxforditanulmányok a filozófia köréből)

„Nem sok olyan fogalma van erkölcsigondolkodásunknak, amelyet többetemlegetnénk, mint a felelősségét” –írja Krokovay Zsolt a Felelősség címűtanulmánykötet bevezetőjében (7.

old.). Nem véletlenül; a felelősség fo-galma – sokszínű jelentéskörével és al-kalmazási területeivel – rendkívül pon-tosan érzékelteti a felelősségvállalástényleges gyakorlatában rejlő bizony-talanságot és homályt. Összevetve pél-dául a felelősség fogalmát a kötelességfilozófiailag erősen terhelt fogalmával,a számtalan összefüggés mellett olyaneltérő implikált jelentésekre leszünkfigyelmesek, amelyek indokolttá teszikezen fogalmak jelentésének és kapcso-latainak tanulmányozását. Már anyelvi forma felkeltheti érdeklődésün-ket: míg a kötelességet általában igeiformák segítségével fejezzük ki („kö-teles vagyok megtenni valamit”), ad-dig a felelősség leggyakoribb haszná-latában főnévi alakot vonz („felelősvagyok valamiért/valakiért”). Felelős-ségen általában valamilyen komplexcselekvéshalmazt értünk, ám a konkrétcselekvések a felelősség megállapítá-sával nem lesznek rögzítve. A „Felelősvagyok a környezetemért” állítástszámtalan, egymástól független – sőtbizonyos esetekben akár egymásnakellentmondó – cselekvéshalmaz elé-gítheti ki. H. L. A. Hart a szerepfele-lősség fogalmának ismertetésekor ek-képp fogalmaz: „A közlegényeknekkötelességük, hogy engedelmeskedje-nek a tiszteknek, ezért ha egy alka-lommal azt a parancsot kapják felette-süktől, hogy fejlődjenek négyes so-rokba, vagy hogy fegyveresen tiszte-legjenek, ennek megtétele kötelessé-gük. Ám a négyes sorokba fejlődéstvagy a fegyveres tisztelgést aligha ne-veznénk a közlegények felelősségének,miként azt sem mondanánk, hogy fe-lelősek e dolgok megtételéért. […] Aza jellemző a felelősségnek minősülőszerep szerinti kötelességekre, hogyezek viszonylag összetettek és kiter-jedtek.” (53. old.) A felelősség fogal-mával ellentétben a kötelesség fogalmafeltételezi – vagy legalábbis minden-képp sugallja – annak konkrét csele-kedetekkel való leírhatóságát.

Adódik egy másik fontos eltérés is.A kötelesség fogalma – talán konnotá-

251SZEMLE

cióiban máig tetten érhető kantiánusfelhangjainak köszönhetően – nem is-meri az árnyalatokat. Míg értelmesenfelvethető – és számtalanszor fel is ve-tett – kérdés, hogy milyen mértékbenvagyunk felelősek valaminek a bekö-vetkeztéért, illetve meddig terjed fele-lősségünk, addig kötelességekrőlszólva kategóriahibának tűnik fokoza-tokról és mértékről beszélni. Ha – me-taforikusan szólva – a felelősséget ana-lóg rendszerként írjuk le, akkor a kö-telesség bináris szisztémájúnak tűnik:valamit vagy kötelességünk megtenni,vagy nem.

Az efféle megkülönböztetések ter-mészetesen mindig kockázatosak.Számtalan esetben a felelősségrőlszóló mondatok átfogalmazhatók ve-lük ekvivalens kötelességekről szólómondatokká, és fordítva. Azt semgondolom, hogy a mindennapi beszélőkövetkezetesen – vagy akár csak min-den esetben nyelvileg helyesen – al-kalmazná ezeket a kifejezéseket. Ezazonban nem zárja ki, hogy észrevéte-leket tegyünk kifejezéseink jellegzeteselőfordulásairól, és felfedjük a közöt-tük lévő jelentésbeli különbségeket.

A nemrégiben megjelent Felelősségcímű tanulmánykötet szerzői, J. L.Austin, H. L. A. Hart és Joel Feinbergolyan erkölcsi és/vagy jogi kérdéseketfelvető helyzeteket elemeznek tanul-mányaikban, amelyekben a kötelessé-gek sűrűre font hálóján rés keletkezik;amikor megjelennek a határesetek, akivételek, a nem szándékolt norma-sértés és ennek következtében a ké-tely és a magyarázkodás. Módszerükelsősorban a fogalmi analízis, amelyazon hétköznapi és jogi kifejezéseinketveszi górcső alá, amelyeket gyakortahasználunk, amikor valakinek a – szólegkülönbözőbb értelmeiben vett – fe-lelősségét firtatjuk.

A kötet első tanulmánya, Austin Amentségek védelmében (A plea for excu-ses) című, sokat idézett munkája ezeneljárás metodológiai leírása. Austinegy helyütt „nyelvészeti jelenségtan-nak” (17. old.) nevezi módszerét,

amely a cikk első megjelenésének évé-ben (1957) még virágzó „mindennapinyelv filozófiájának” gyakorlati alkal-mazását nyújtja, ez esetben egy speciá-lis területen, a mentségek vizsgálatánkeresztül. „Mielőtt megfontolnánk,melyek a jó és a rossz, a helyes és ahelytelen cselekedetek, helyénvaló elő-ször mérlegelnünk, hogy mit jelente-nek és mit nem, mit foglalnak ma-gukba és mit nem a »valamely csele-kedet megtétele«, illetve a »valamineka megtétele« kifejezések.” (13. old.)Ezzel a belátással kezdődik el a filozó-fiai terepmunka, melyhez a mentségekváltozatos („Ez ugyanis biztosan ép-pen az a helyzet, ahol az emberek»úgyszólván« bármit felhozhatnak, hiszannyira benne vannak a slamasztiká-ban”) és terminológiailag érintetlen(„az ügyetlenség, a szórakozottság, ameggondolatlanság vagy akár a spon-taneitás vizsgálatánál nem kell emlé-keznünk arra, mit gondolt Kant”)alapanyagul szolgálnak. (17–18. old.)A mentségek rendszerezésére Austinhárom külső forrást nevez meg segít-ségül: a szótári alkalmazások, a jogiesetek és a pszichológiai leírások vizs-gálatát (természetesen a kérdéses tárgyfényében). Milyen mentségek fogad-hatók el és milyen esetekben? Hol csú-szott hiba a cselekedet masinériájába?(Mellesleg e kifejezés fordítása némi-képp zavaró, Austin „machinery”-nmindössze egy komplex cselekvés ki-vitelezési szakaszainak összességét érti,melyek közül bármelyik „meghibá-sodhat”. Talán célszerűbb lett volna –bár némileg leegyszerűsítő – a fordí-tásban feladni az Austin által alkal-mazott metaforikus megfogalmazást,és a cselekvés folyamatáról, illetve an-nak fázisairól beszélni.) Vajon való-ban ellentétes értelmű egy határozószóés fosztóképzős változata? Ilyen és eh-hez hasonló kérdések megválaszolá-sára vállalkozik Austin, miközben nemis tagadja, hogy a mentségek területenemcsak mint önálló etikai probléma,de mint filozófiai gyakorlóterep is fon-tos számára. „Nagymértékben kívá-

natos lenne, hogy hasonló terepmunkainduljon el például az esztétikában is.Ehhez elég lenne elfelejtkeznünk egyideig a szépségről, s leereszkednünkinkább a kecsességhez és az ormót-lansághoz.” (17. old.) Úgy tűnik tehát,hogy ha nem univerzális is Austinmódszere, de az itt javasoltnál sokkalszélesebb spektrumban alkalmazható.

Módszerét szemlélteti is A tinta ki-öntésének három módja (Three Ways ofSpilling Inks) című 1958-as előadásá-ban, amelyet L. W. Forguson rekonst-ruált Austin kéziratai alapján. Austin aszándékos, a meggondolt és valamilyencélból csinált dolgok közötti jelentésbelikülönbségeket vizsgálja. Az elgondolásközismert: Arisztotelész Etikájánakharmadik könyvében (Nikomakhoszietika) egy cselekedet szándékosságá-nak és elhatározottságának kritériu-maival foglalkozik, hogy kiderítse, kités milyen cselekedetekért „dicsérünkvagy hibáztatunk” (mi más lenne ez,ha nem a felelősség kérdése?). Austinlegfeljebb eszközeiben újító: az elkép-zelt esetek elemzése mellett behatóetimológiai analízist nyújt.

H. L. A. Hart, Austin kortársa és azoxfordi iskola kiemelkedő jogfilozó-fusa mint sok írásában, a kötetben ol-vasható két tanulmányában is (Fele-lősség; Hanyagság, mens rea, büntető-jogi felelősség) jogi fogalmaink érvé-nyességi és jelentéskörét vizsgálja, ál-landóan szem előtt tartva összefüggé-seiket erkölcsi fogalmainkkal. Hart Fe-lelősség (Responsibility) című írásában aszó négy jelentését különbözteti megegymástól, melyek közül a „képesség-felelősség” fogalmával foglalkozikrészletekbe menően. Ahhoz ugyanis,hogy kimondhassuk valakinek a fele-lősségét, a jogban és az erkölcsi élet-ben egyaránt szükséges annak kimu-tatása, hogy az illető rendelkezik azok-kal a „normális képességekkel”, ame-lyekkel felmérheti, milyen cselekede-tek megtételét, illetve meg nem tételétköveteli meg tőle az erkölcs vagy a tör-vény. Ám jog és erkölcs ezen a pontonszétválik; az erkölcsi felelősséggel tar-

252 BUKSZ 2007

tozással ellentétben – melynek „leg-fontosabb kritériuma” (64. old.) a ké-pesség-felelősség – a jogi felelősség fo-galma ismer olyan eseteket, amelyekfigyelmen kívül hagyják a cselekvő el-meállapotbeli és lélektani állapotát (ezaz úgynevezett szigorú vagy objektívfelelősséggel tartozás, amellyel a má-sodik tanulmány foglalkozik). Harttöbbek között ezen belátás alapján kü-lönbözteti meg a jogi felelősség fogal-mát a felelősség fogalmának egyébhasználataitól: „Az az állítás, hogy egyember felelős cselekedeteiért, illetvevalamely cselekedetért vagy kárért,rendszerint nem ugyanazt jelenti, minta »büntetendő vagy kártérítéssel tarto-zik a cselekedetért vagy kárért« állítás,mert szűkebb és sajátosabb.” (56.old.) Hart számos figyelemre méltóstrukturális különbségre világít rá jogés erkölcs között, ám – e helyütt –nem kérdez rá, milyen elméleti vagygyakorlati szempontok igazolhatjákazokat az eseteket, amelyekben a jogaz erkölcs megerősítése nélkül él abüntetés eszközével.

A Hanyagság, mens rea, büntetőjogifelelősség (Negligence, mens rea and Cri-minal Responsibility) kérdésfelvetéseugyancsak jog és erkölcs kapcsolatá-hoz nyúl vissza, és ezen írásában Hartkísérletet tesz arra, hogy erkölcsi fo-galmakkal igazoljon egy jogi kategó-riát. Hart egy speciális jogbölcseletivitában J. W. C. Turnerrel szembenfoglal állást, amely a „hanyagság”büntetőjogi kategóriája körül bonta-kozott ki. Turner szerint „ha büntető-jogi felelősséget állapítunk meg azonaz alapon, amit ő (Turner) »a követ-kezmények előrelátásának« nevez, vagyha elégséges oknak tekintjük ehhez ahanyagságot, akkor óhatatlanul az »ab-szolút« vagy »szigorú« felelősség »szub-jektív elemet« nem feltételező rend-szeréhez jutunk el” (73. old.). A kér-dés az, hogy a hanyag elkövetőbenmegvan-e az önkéntességnek az amentális eleme, amely szükséges amens rea, a bűnös tett kimondásához.Hart amellett érvel, hogy – ellentétben

a „figyelmetlenül” vagy a „teljesen ki-hagyott az emlékezete” kifejezéseink-kel – a „hanyagul” határozószó nemegy tudatállapot pszichológiai leírása,hanem annak kifejezése, hogy „a cse-lekvő elmulasztotta követni a maga-tartás egy olyan előírását, amelyetminden ésszerűen gondolkodó átlag-ember követett volna és követne, samely előírás azt kívánta tőle, hogytegyen a kár megelőzésére óvintézke-déseket” (81. old.). Hart gondolat-menetének konklúziója, hogy megva-lósítható a hanyagság büntetőjogi ka-tegóriájának olyan használata, amely-ből nem következik szigorú felelősség,így nem sérti igazságérzékünket.

Joel Feinberget nem pusztán az kü-lönbözteti meg Austintól és Harttól,hogy nem az oxfordi mozgalom tagja.Bár a fogalmi analízis Feinberg szá-mára is meghatározó jelentőségű,mindkét tanulmánya túlnyúlik a köte-lesség vagy a felelősség bizonyos as-pektusainak vizsgálatán, jelentésekanalízisén – magát a kötelesség gya-korlatát és annak határait teszi újra ésújra kérdésessé. A kötelességen túli cse-lekedetek és a szabályok (Supereroga-tion and Rules) című 1961-es munkájaegyértelmű támadás a kötelességeti-kák vagy – ahogy ő nevezi – a nem „in-tézményi jelenségek” intézményesítéseellen, és kísérlet egy sajátos erényetikalétrehozására. Feinberg – James Urm-sonnal polemizálva – olyan áldozatoscselekedetek etikai státusát vizsgálja,amilyeneket általában a szenteknek éshősöknek tulajdonítunk. Feinberg ki-mutatja, milyen abszurd következmé-nyekhez vezet, ha ezeket a „dicséretesés áldozatos nem-kötelességeket” úgytekintjük, mint bizonyos kötelessége-ink túlteljesítését. Ám gondolatme-nete ennél sokkal távolabbra nyúlik –szemben áll minden olyan koncepció-val, amely szerint valami dicséretes le-het csak azért, mert kötelesség. Az em-beri értékességet nem írhatjuk le azutasítások, tiltások és kötelezettségek„pontgyűjtő” rendszerével, mert nemminden értékes cselekedet kötelesség,

és nem minden bölcs intelem szabály:„Ha viszont az »erkölcsi értékesség«kifejezést inkább az engedelmességre,a lelkiismeretességre és a megbízható-ságra vonatkozóan használod – attólfüggően, hogy miként követi valaki atilalmakat és utasításokat, s mikéntteljesít kevesebbet vagy többet köte-lességénél (és nem kevés példa akaderre a használatra) –, akkor én azthangsúlyozom ezzel szemben, hogyegy ember végső értékessége nem egy-szerűen ilyen erkölcsi értékessége.Mert a jellem több mint »kötelesség-tudat«.” (111. old.) A kötet tanulmá-nyai közül A kötelességen túli cselekede-tek és a szabályok az egyetlen, amelymár korábban megjelent magyar for-dításban (Café Bábel, 1994. 4. szám),ám sajnos Braun Róbert fordításajócskán elmarad Krokovay Zsolt ésKaszás Gábor munkájának színvona-lától.

A rossz szamaritánus erkölcsi és jogi fe-lelőssége (The Moral and Legal Respon-sibility of The Bad Samaritan) az ide-geneknek való segítségnyújtás problé-májával foglalkozik. Ellentétben Euró-pa legtöbb államával, az angolszászországokban nem jár büntetőjogi fele-lősségre vonás a segítségnyújtás elmu-lasztásáért, amennyiben a károkozás-ban a cselekvő nem vett részt. Fein-berg speciális nézőpontból vizsgálja akérdést: az egyértelműnek tűnik, hogyerkölcsi kötelességünk segíteni, ámdepárosul-e ez a kár elszenvedőjének jo-gával arra, hogy segítséget kapjon?Feinberg szisztematikus cáfolatát adjaaz önkéntes segítségnyújtás mellettszóló elterjedt angolszász érveknek.Többek között hosszan érvel – nem túlhatásosan – azon felfogás ellen, amelyszerint az idegenek megsegítésévelőket előnyben részesítjük, márpedig errenem kötelezhetnek jogszabályok (azelőnyben részesítés kérdését már Tár-sadalomfilozófia című könyvében [Osi-ris, Bp., 1999.] is tárgyalta a szerző).Ám a segítségnyújtás konkrét veszély-helyzetben csak egyik formája a társa-dalmi szolidaritás azon megnyilvánu-

253SZEMLE

lásainak, amelyeket Mill – Kant el-képzelésének nyomán – a „nem telje-sen meghatározott kötelességek” (im-perfect duties) kategóriája alá sorol.Feinberg tanulmányának második ré-sze ezen kötelességeink elméletben ésgyakorlatban egyaránt nehezen kezel-hető kérdését tárgyalja, mígnem meg-oldásként elfogadja a már fennálló jó-léti állam nyújtotta lehetőségeket. Kér-dés persze, hogy ez a konzervatívnaktűnő válasz kielégítő-e, hisz nem kel-lene sokáig keresgélnünk, hogy bizo-nyítékokat találjunk a jelen – tegyük felmagyar – társadalmi rendszer hiányos-ságaira a szociális szolidaritás terén.

A kötet záró tanulmánya KrokovayZsolt Miért és miként kell felelnünk címűáttekintő munkája, amely a szerzők ál-tal felvetett problémákon kívül mégszámos, a felelősség fogalmával össze-függő erkölcsi kérdésről tesz említést,a méltányosság fogalmától a környe-zetvédelemig. Krokovay csak ízelítőtad ugyan az említett témákról, írása(és a hozzá tartozó bőséges bibliográ-fia) mégis segíthet kontextusba he-lyezni a kötet többi tanulmányát, il-letve az Oxfordi tanulmányok a filozófiaköréből című sorozat későbbi köteteit,amely sorozatnak a Felelősség a nyitó-darabja.

A kötet értéke – melyből sokat levona jellegtelen külcsín és a slampos ol-dalkép – nem pusztán abban áll, hogyhozzájárul az angolszász filozófiai etikamegismertetéséhez a magyar közön-séggel. Ez önmagában is kivételes tett,hisz a Lónyai Mária szerkesztette Té-nyek és értékek című tanulmánykötet(Gondolat, Bp., 1981.) óta nem je-lent meg olyan meghatározó kiadvány,amely az analitikus etikai gondolko-dásnak koncepciózus válogatását nyúj-taná. Sajnos néhol a Felelősség szövegeiígy is avíttasnak tűnnek. Austin meg-lehetősen radikális nyelvfilozófiaiprogramját – melynek számos részletétkifejti első tanulmányában – mára azanalitikus filozófusok többsége is fenn-tartásokkal kezeli, így meglátásainakrelevanciája legalábbis joggal megkér-

dőjelezhető. És nem pusztán nyelvfi-lozófiai szempontból: még ha elfogad-juk is Austin álláspontját a nyelv és agondolkodás, a nyelv és a külvilág kap-csolatának kérdésében, továbbra is bí-rálhatjuk módszereinek egyoldalúsá-gát. A nyelvi analízis szigorú deskrip-tivitása nemcsak hogy nem hozhatlétre normatív etikai rendszert – eznem is szükséges –, de akadályozzaazon további kérdések feltételét, ame-lyek megnyitnák az utat etikai gon-dolkodásunk alapvető ellentmondá-saihoz és apóriáihoz. Ily módon Aus-tin elvezet ugyan a mindennapi nyelv-hez, de elterel a mindennapi etikaproblémáitól. Feinberg számára az te-szi lehetővé klasszikus erkölcsi témáktárgyalását, hogy – ellentétben Aus-tinnal és Harttal – nyíltan elkötelezimagát bizonyos – bár meglehetősenabsztrakt – emberi és morális értékekés normák mellett. Álláspontja nemkényszerítő erejű, de kétségtelenül lét-rehoz egy olyan elméleti mezőt,amelyben etikai problémáink tárgyal-hatóvá válnak. Talán ezáltal írható lelegpontosabban a kötet sajátos gon-dolati íve, amely a „nyelvészeti jelen-ségtan” terepgyakorlatától olyan parexellence erkölcsinek mondott témák-hoz vezet el, amilyenek a kötelességentúli cselekedetek és az idegeneknekvaló segítségnyújtás. A kötet szerzői,John Austin, H. L. A. Hart, Joel Fe-inberg és Krokovay Zsolt ezenközben– dacára eltérő filozófiai habitusuknak– mégis osztoznak módszereikben éscélkitűzésükben: feltérképezni és tisz-tázni mindazt, ami a kötelesség és a fe-lelősségvállalás gyakorlatában homá-lyos és tisztázatlan.

���������������� RÉZANNA

Boros János –Vajda Mihály(szerk.):Ethics and HeritageESSAYS ON THE PHILOSOPHYOF ÁGNES HELLER

Brambauer, Pécs, 2007. 254 old., á. n.(Kortárs magyar filozófusok)

Heller Ágnes napjaink legnagyobbnemzetközi ismertségnek örvendő ma-gyar filozófusa. Korunk vezető filozó-fusai hivatkoznak munkáira, számosnemzetközi hírű díj birtokosa, majdfélszáz könyve tucatnyi nyelven jelentmeg, a nézeteit világszerte vitatják. Bárelismertsége idehaza is kétségbevon-hatatlan, a munkáira való közvetlenreflexió inkább elszórt, nem általános.Márpedig a legnagyobb gondolatok isrászorulnak – kifejlődésük, kiteljese-désük érdekében – a kritikai reflexióra,és Heller nemzetközi hatását feltehe-tőleg nem elhanyagolható mértékbenannak köszönheti, hogy nem pusztánolvassák, de vitatják is, s a viták a szer-zőt újabb állásfoglalásokra késztetik.

A jelen kötet a 2002 májusában aCollegium Budapestben Heller Ágnesfilozófiájáról tartott nemzetközi kon-ferencia előadásaiból válogat. Ez aBrambauer Kiadó Boros János szer-kesztésében megjelenő Kortárs magyarfilozófusok sorozatának második da-rabja; az első Nyíri Kristóf filozófiájáttárgyalja, a harmadik pedig várhatóanVajda Mihályét. A sorozat hazánknagy hatású filozófusai munkáitelemző konferenciák eredményeit adjaközre. Célkitűzése egy olyan filozófiaiközéletben, ahol a szakterületek kü-lönbözősége miatt a kommunikációszinte kimerül a kölcsönös elismerés-ben, feltétlenül üdvözlendő.

A gyűjtemény szerkesztési elve –szemben az előző kötet tematikus fe-

254 BUKSZ 2007

jezetekre tagoltságával – „demokrati-kus”: az életművet és az érintett disz-ciplínákat kiválóan ismerő hazai éskülföldi szerzők alfabetikus sorrend-ben egymást követő tanulmányai be-járják szinte valamennyi, Heller Ágnesáltal érintett filozófiai részterületet. Azinterpretatív, kritikai és a perspektivi-kus, kitekintő tanulmányok aránya ki-egyensúlyozott, egyaránt olvashatunkHeller munkáit szoros olvasásuk ésbiográfiai utalások segítségével elemzőtanulmányokat és a tárgyalt kérdésekettágabb összefüggésben vizsgáló íráso-kat. A tematikai súlypontok az etika ésa politikafilozófia területére esnek,hangsúlyosak a történelemfilozófiaivonatkozások, de szóba kerülnek per-sze esztétikai, kultúrakritikai, ontoló-giai, pszichológiai/emócióelméleti, il-letve irodalomelméleti témák is.

A kötet címe – Etika és örökség – is azetikát emeli ki. Mindkét szerkesztő eti-kai témákat feszeget, Boros Ethics andHeritage, Vajda Fragments on the Ethicsof Ágnes Heller’s Personality címmel.Az általuk nyújtott értelmezések kö-zött feszülő ellentmondás a Heller Ág-nes újabb, etikai tárgyú kötetei köztikülönös viszonyból ered: Boros az elsőkét kötetet (a Morálfilozófiát, de külö-nösen az Általános etikát), míg Vajda aharmadikat (a Személyiségetikát) állítjaa fókuszba. Heller eredeti szándékaszerint töretlen kontinuitás van a há-rom kötet között; Boros szerint a har-madik kötet az első kettőben körvo-nalazott „személyes tesztimónium ésörökség” illusztrációja (19–20. old.).Vajda viszont örömmel konstatálja,hogy a harmadik kötet egyenesen fe-lülírja az első kettőt, lévén annakhangneme az övével konszonáns.Vajda „nem csupán képtelen a Sze-mélyiségetikát egy teljes etikai elméletharmadik aspektusaként kezelni”, de„egészen biztos abban, hogy a Szemé-lyiségetika határozottan inkompatibi-lis a trilógia másik két darabjával”(232. old.). Sőt, úgy véli, egyenesen„nincs ma valós alternatívája a szemé-lyiségetikának” (238. old.).

Persze a személyiségetikának igenisvan erős ellenfele – ha nem alternatí-vája – a kortárs etikai vitákban, még-hozzá paradox módon éppen a kanti-ánus etika, amelyet Boros szerint azelső két kötet képvisel. Boros és VajdaHellerének legjellemzőbb különbségea morális törvények univerzalizmusá-ban keresendő. A kantiánus számára amoralitás elvei univerzálisak, míg egypartikularista úgy véli, felsőbbrendűhatalmak feltételezése híján az univer-zális elvek feltételezéséről is le kellmondanunk. Mivel Boros szerintKant – a gyakorlati észhasználatot il-letően legalábbis – a pragmatizmuselső képviselője, az ő kantiánus Helle-rének fő tétele az, hogy „minden el-méleti okoskodást végső soron a gya-korlat tesztel, minden teória praxis-ban végződik” (23. old.). E pragmati-zált Kant az általános elveket közvet-lenül a gyakorlatra vonatkoztatja –nem ugyanaz a Kant tehát, akit for-malista etikája miatt bírálni szokás.Egy pragmatista Kant éppen azért„hagyja üresen” elveit, hogy a parti-kuláris gyakorlat tölthesse fel őket tar-talommal. Így a legerősebb vád elleneaz lehet, hogy elvei haszontalanok, haa gyakorlat önmagában elégséges. Ef-féle vád azonban egy személyiségetikatalaján nem fogalmazható meg – man-kóink nem argumentálhatók szótár-függetlenül.

Ha elfogadjuk, hogy mindkét értel-mezés helytálló egyéb vonatkozásai-ban, akkor a Személyiségetika szerepétradikálisan felül kell bírálnunk. A leg-célravezetőbb azt mondani: a Szemé-lyiségetika az első két kötet meta-„el-mélete” – noha az nem elmélet, ha-nem maga az etikai praxis. Ha vissza-felé olvassuk a trilógiát, a Személyiség-etika egzisztenciális döntésre ösztö-nöz, amellyel (ideális esetben) jónakválasztjuk magunkat. Ha Vajda Helle-rének igaza van, nincsenek felsőbb-rendű szabályok, amelyek e választásmankói lehetnének. Egy személyiség-etikának – általános elvek híján – szük-sége van mankókra, s a partikularista

– pusztán elvi alapon – nem mond-hatja azt, hogy az univerzalista man-kók kevésbé használhatók, mint a par-tikularisták, ha komolyan gondolja,hogy semmi felsőbb hatalom nem ha-tározhatja meg, milyen mankókat vá-lasszunk. Ha a Személyiségetika Hel-lere nem kantiánus is, választhatja ma-gát kantiánusnak, mert alapállása nemzárja ki a kantianizmust. Ha a kantiá-nus tisztában van azzal, hogy univer-zális elvei a saját egzisztenciális vá-lasztásához mértek, morális szótárakompatibilis egy személyiségetikaialapállással. Ahhoz, hogy belássuk:nem a miénk az egyetlen lehetségesegzisztenciális választás, nem kell aztgondolnunk, hogy minden egzisztenci-ális választás legitim. Ha ezen téziselső felét Boros Hellere, az utóbbitpedig Vajdáé elfogadja (nem látom je-lét, hogy hallgatólagosan ne tennékmeg), úgy az értelmezéseik közti fel-színi ellentmondás elsimítható.

Az etikai és történelemfilozófiai té-mák közötti kapcsolatot Fehér M. Ist-ván tanulmánya teremti meg (Ethicsand Individuality), aki szerint Helleralulértékeli Kant egyik központi etikaigondolatát, nevezetesen, hogy a sza-badság és a moralitás között fordítottarányosság áll fenn. Ez persze nemmeglepő, hiszen az európai gondolko-dás történetében rendszerint a sza-badság a moralitás előfeltételeként jele-nik meg. Persze Kantnál sem az álta-lában vett szabadság. Hanem – mintHerdertől tudjuk – az individuum sza-badságát zárja ki a moralitás általá-nossága. Fehér egy Kanttól a németidealizmuson és a neokantianizmusonát Lukácsig és Heideggerig ívelő, im-pozáns történeti áttekintést nyújt ar-ról, hogyan kapcsolódik össze az uni-verzalitás és az individualitás közöttiellentét racionalitás és irracionalitás,valamint a természet- és humán tudo-mányok (különösen a történelem) el-lentétével. A szabadságot már Kant anem-tudhatóság szférájába utalta, ámaz individualitást mint puszta parti-kularitást az állati léttel kapcsolta ösz-

255SZEMLE

sze. E gondolat utóéletében a tudha-tóság tárgya a természeti, az általáno-sítható, mert törvények alá vonható,míg a történelem a szingulárisra és in-dividuálisra fókuszál: a neokantianiz-mus „megkísérelte összebékíteni a sza-badságot és az individualitást, a sza-badságot és a történelmet” (38. old.).Az individuum szabadsága teszi lehe-tővé az egyéni cselekvést, így az egyénszabadsága a történelem lehetőségfel-tétele (uo.). Ez teremt alapot egyfelőlaz ifjú Lukácsnak arra, hogy csakis azindividuálist tekintse valódi létezőnek,másfelől Heideggernek arra, hogy a(zegyedi) létet és a történelmet együttkezelje.

Fehér M. István végül felvillantja azarisztotelészi phronészisz jelentőségét,amely éppúgy jelen van a poszthei-deggeriánus gyakorlati filozófiában(Gadamernél), mint a Lukács-tanít-vány Hellernél. E záró megjegyzésekkevésbé tűnnek meggyőzőnek, miutáncsak egyetlen utalás köti vissza a Hei-deggeren és Gadameren át vezetőgondolatsort Hellerhez. Mivel elma-radt practical reasoning, phronészisz éspraktische Vernunft egymás közti viszo-nyainak a fenti fogalmak interrelációi-hoz hasonlóan megvilágító tárgyalása,kérdésessé válik Heidegger és Gada-mer relevanciája a tanulmányban, fő-ként, hogy Fehér azt ígéri, „[a] törté-net, amelyet röviden elmesélni szeret-nék, a neokantianizmus, Dilthey ésSimmel közvetítésén keresztülfutva azifjú Lukács gondolkodásáig haladelőre – tehát addig, ahol feltehetőlegHeller e problémát érintő forrásainyugszanak.” (34–35. old.).

Történelem- és morálfilozófia kö-zött még markánsabb a kapcsolat Al-lan D. Megill írásában, ahol éppen amorális megítélés és a történetírás kö-zötti viszony áll a középpontban (His-tory-Writing and Moral Judgment: ANote on Chapter Seven of Ágnes Heller’sA Theory of History [(1982])). Annakellenére, hogy a történettudománynakvannak „abszolúte megkövetelt” episz-temológiai szabályai, érvel Megill, a

történésznek nem kell kerülnie a mo-rális ítéletalkotást. Ez nem jelenti azt,hogy mindig szükséges a morális ítélet.Amennyiben a történelem emberi cse-lekedetek története (és lehetséges a sza-bad cselekedet), úgy a morális meg-ítélés máris felmerül, mert ahol egybizonyos történeti esemény emberi –akár egyéni, akár kollektív – akaratfüggvénye, ott a morális megítélésnekfeltétlenül szerepe van. Morálisansemleges történelemírásra csak „mo-rális szörnyek” képesek, még ha asemlegesség bizonyos fokig persze kí-vánatos is – nem azért, mert a semle-ges történetírás objektívebb vagy tu-dományosabb, hanem mert „moráli-sabb”: a múlt és a jelen morális szótá-rainak együtt kezelése ugyanis felveti amorális megítélés perspektívájánakmorális kérdését. A szenvedőket nemmorálisan jóként kell megítélni: a he-lyes magatartás irányukban az empátia.

Megill hiányolja Heller történelem-elméletéből a „nagy elbeszélések lejár-tak” tézisének a kifejtését. Némi jóin-dulattal hozzáfűzi, hogy az 1970–80-asévek fordulóján ez még nem volt telje-sen jogosult elvárás. Gabriella Paolucci(„Everyday Life:”: a sui generis Onto-logy?) viszont már az 1970-es A min-dennapi életben is felmerülni látja a me-tanarratívák problémáját (105. old.).Paolucci a mindennapi élet elemzésé-nek négy lépcsőfokát különbözteti megHellernél: az első a reprodukció kate-góriájának bevezetése, a második azanalitikusan és historikusan értett min-dennapi élet közti különbségtétel, aharmadik a mindennapi élet kritikája,melyet végül a mindennapi és nem-mindennapi élet – Paolucci szerint ke-véssé sikeres – dialektikája követ. Azindividuális reprodukciót – ahol az in-dividuum etikai kategória – célzó akti-vitásokból álló, az individuum közvet-len környezetét nem transzcendeálómindennapi élet koncepciója teszi le-hetővé a mindennapi élet nem- meta-fizikai filozófiájának kidolgozását s egy-ben a nagy elbeszélések teoretikusszükségtelenségét.

Lendvai L. Ferenc Postmodernity, Glo-balization, and Philosophy of Historycímű esszéjében a modernitás lehető-ségét vizsgálja gyakran posztmodern-ként jellemzett korunkban. Hellerhezhasonlóan a posztmodernt (mint je-lenséget) nem a modernitás meghala-dásának, hanem inherens folyomá-nyának, azaz folytatásának tekinti.Megkülönbözteti a posztmodern(mint irányzat) nemreflektált és ref-lektált formáját. Előbbi a modernitásigazságigényének feladását a logo-centrizmustól való megszabadulás-ként, afféle megváltásként ünnepli –ám éppen a múlthoz való kritikus vi-szonyánál fogva marad meg modern-nek. Az utóbbi „a posztmodern for-dulatot magát is kritikusan kezeli” (79.old.), s noha hasonló kortüneteket ál-lapít meg, mint az előbbi, távolságtar-tóan viszonyul saját diagnózisához. Akritikus önreflexió persze nem kevésbémodern, mint a múlt kritikája.

Lendvai számára az egyik fő prob-léma az egyetemes haladás eszméje.Ha visszautasítjuk a teleologikus gon-dolkodást, a modernitás „befejezetlenprojekt, talán olyan, ami befejezhetet-len” (85. old.). A jövőnk nincs meg-írva, „nekünk magunknak kell megír-nunk a történet következő részét” (85.old.). „A történelemfilozófiáknak te-hát be kell építeniük önmaguk alap-vető logikájába a jövőt”, ezért „egytörténelemfilozófiának szüksége vanarra, hogy a kultúrák egy rendezettsorát nyújtsa” (80. old.). Az efféle túl-általánosító történelemfelfogások aFehér M. István által vázolt partikula-rista történelemképek függvényébengyanússá válnak, akárcsakmint azokaz „antropológiai” szükségszerűségekis, amelyek a “homo sapiens sajátossá-gainak alapjaként az emberiség min-den tagjában közösek” (81. old.). In-nen már csak karnyújtásnyira van az,hogy – akár akaratlanul is – egyes kö-zösségeket kidefiniáljunk az emberi-ségből. Ez a veszély akkor is fennáll,ha Lendvai jogosan jegyzi meg, hogy aglobalizációval szembeni ellenszenv

256 BUKSZ 2007

nem indokolja az erőszakot, és talánabban sem téved nagyot, hogy „bárki,aki Kelet-Európában a Nyugat buká-sáról beszél, akár Spenglert, akár Lu-kácsot követve, azt hívén, hogy lehet-séges egy új modellt kifejleszteni, egy-szerűen idióta” (83. old.) – még ha ezlegalábbis elvileg nem zárja is ki, hogymás utakat járva e modell meghalad-ható.

John Grumley a kultúra antropoló-giai, empirikus és a magaskultúra nor-matív fogalmának ellentmondásossá-gait elemzi (Between the Normative andthe Empirical: Heller on the Antinomiesof Culture). Heller egy harmadik kul-túrafogalom, a kulturális konverzáció,az „aktualizált utópiaként” értett dis-kurzus (51. old.) elképzelésével oldja akét koncepció belső ellentmondásait.Heller mindhárom fogalomnak – más-más értelemben – egyetemességet tu-lajdonít: az empirikus fogalom „ma-gába foglal mindent”, a magaskultúra„állítja fel a standardokat”, míg a kul-turális diskurzus „egyenlő esélyeketad” (56. old.). Grumley Márkus „his-torizáló perspektíváját elméletileg ele-gánsabbnak és empirikusan meggyő-zőbbnek” tartja (62. old.), mivel Hel-ler „normatív modellje és a kultúradinamikája közti távolság [Heller] ví-zióját még utópisztikusabbá teszi” (60.old.).

Heller politikafilozófiájának utó-pisztikus jellegéhez kapcsolódik SimonTormey tanulmánya (The Two Faces of‘Democracy’ in the Work of Ágnes Hel-ler) is, amely a szerző Heller-monog-ráfiáján alapul. Tormey szerint „ha va-lami, Heller korábbi gondolkodása ademokrácia természetéről relevánsabbés nyomatékosabb most, mint akkorvolt, amikor a legnagyobb hangsúlytfektette rá” (198. old.). Sőt, a későbbiHellerrel vitába szállva azt állítja: Hel-ler „alapja arra, hogy azt gondolja, azilyen modellek redundánssá váltak,megkérdőjelezhető” (uo.). Ezen aktu-alitást az adja, hogy „a kétpólusú harcnem »tűnt el«, hanem a globális poli-tika területére tevődött át, amint Marx

jósolta” (223. old.). Tormey rámutata feszültségekre a humanizált Marx-kép és Marx történelemfilozófiája kö-zött: Heller azért fordult el a marxiz-mustól, mert az teleologikussága miatthumanizálhatatlannak bizonyult. Ké-sőbbi radikalizmusában „radikálisnaklenni annyit jelent, mint »elfelejteniMarxot«” (217. old.).

A társas élet a radikális számáramegkerülhetetlenül politikai karak-terű: a társadalom az individuumokkülönbözősége révén átpolitizált, azegyet nem értés a humán állapot része.Telosz híján abban reménykedhetünk,hogy – mivel bizonyos értékek, és azokbizonyos interpretációi racionálisab-bak másoknál – értékeink általánosít-hatók a lehető legnagyobb mértékig.Ebben az állapotban az érvényesülésnem születés kérdése, hanem a piac-képes készségek elsajátításának képes-ségéé. „A progresszív alany a polgár,nem a forradalmár” (212. old.), aprogresszív politika az „itt és mostra”fókuszál, nem a távoli „holnapra”(213. old.). A kollektív radikális poli-tikát fel kell hogy váltsa az individua-lizált radikális etika.

Ángel Rivero Heller politikafilozó-fiájának republikánus gyökereit tárjafel (On Ágnes Heller’s Republicanism),nem feledkezve meg arról, hogy Hel-ler korábban radikális demokrata volt.Ezen álláspont feladását Rivero annakbelátásával indokolja, hogy a negatívszabadság személyes, tehát nem poli-tikai szabadság, másfelől a demokráciakönnyen a többség uralmává fajulhat.A politikai szabadság valamire valószabadság: szabadság a politikai cse-lekvésre, a politika művelése pedig „apolgár fő feladata” (129. old.). A „sza-badság ezen közösségi felfogása” – véliRivero – mélyen gyökerezik Hellergondolkodásában: azon – Marx és Lu-kács által is osztott – arisztotelészi té-zisre alapoz, mely szerint az embertársas/politikai lény. A republikaniz-mus gondolatkörének homlokterébena res publica, a közös dolog áll, tárgyaa (szabad) „politikai közösségünk, kö-

zös javaink megőrzése”, s e gondolatArisztotelésznél mint a demokráciakritikája jelenik meg. Szemben a kon-zervatív republikánusokkal, Heller és aradikális republikánusok számára atöbbség uralmának ellenpontja nemvalamilyen kisebbség uralma: „azarisztokrácia, nem a nép az, amelyösszekeveri partikuláris érdekét a kö-zösség javával. Tehát az arisztokrácia(amely definíció szerint kisebbség) el-lenőrzése a többség megerősítése általtörténik.” (132. old.). Rivero elemzé-séből nem derül ki, ez miért „sokkalminőségibb elutasítása a puszta de-mokráciának” (uo.), sőt az sem, hogypontosan miben különbözik attól. Ri-vero mindenesetre arra jut, hogy „a je-len posztmodern feltételek között aszabadság nem határozható meg aközvetlen politikai részvétellel, mertaz egyszerűen lehetetlen” (136. old.).Ezzel a szabadság szabályozó szerepemegszűnik. Az így elgondolt világazonban a negatív szabadságra ala-pozotthoz képest sokkal kevésbé em-beri. Rivero nem veti fel, hogy ideálisfeltételek között – a közvetlen politikairészvétel lehetősége mellett – elégsé-ges-e a részvétel a szabadság megha-tározásához, azaz elvileg lehetséges-eradikális republikanizmus egyáltalán.Az a szabadság, amely kötelez a politi-kai részvételre, nem szabadság; ha pe-dig nem kötelez, a politikai szabadságmásodlagos – mert választható – a sze-mélyes szabadsághoz képest. Ha vi-szont nem a politikai szabadság ga-rantálja a személyes szabadságot, ak-kor vajmi kevés politikai szerep maradneki.

Szegedy-Maszák Mihály Heller élet-művének néhány irodalomtörténe-ti elemét hangsúlyozza, nagyrészt aShakespeare-interpretációit tárgyalva(Ágnes Heller on Literature). A dolgo-zat a kötet etikai vonatkozású mun-káihoz is kapcsolódik: Heller számáraaz irodalom alapvető morális kérdésektanulmányozását követeli meg. Sze-gedy-Maszák nem elégedett ezzel: haHeller Shakespeare-képe „teljesen igaz

257SZEMLE

lenne, az az irodalmi műveket erkölcsitanmesék státuszáig minősítené le”(171. old.). A „végső kérdés” az iro-dalmár számára az, „vajon húzható-ehatár az érvényes és nem érvényes ér-telmezés közé” (173. old.), márpedigHeller számos kommentárjában „azértelmező nyelve tűnik uralkodni”(uo.), sőt „a darab és az értelmezőnyelve közti különbség nem mindigvilágos” (169. old.). Jóllehet „igaz,hogy semmilyen interpretáció sem le-hetséges prekoncepciók nélkül” (171.old.), de „az erős prekoncepciók koc-kázatosak lehetnek” (uo.), és az iro-dalomtudós számára a filozófusi pre-koncepciók eleve erősek, szelektív iro-dalomtörténeti megközelítésen ala-pulnak (166. old.). Szegedy-Maszákleszögezi, az irodalomtudomány szá-mára „üdítő tapasztalat” egy filozó-fiai alapokon nyugvó Shakespeare-in-terpretáció (174. old.), mégis mind-végig az irodalomtörténész prekon-cepcióit kéri számon Helleren. A ta-nulmányból nem derül ki, mi az, amitaz irodalomtudomány számára is ka-matoztathatónak tart Heller Shake-speare-értelmezéséből.

Bacsó Béla Gadamer szépségre vo-natkozó elképzelését védi Heller kriti-káitól, rámutatva arra, hogy Heller ví-ziója Gadameréhez hasonlóan antikgörög alapokon nyugszik (A Footnoteto The Concept of the Beautiful). Bret-ter Zoltán Heller Ágnes tolerancia-fo-galmát elemzi. A toleranciának a vér-mérséklet, nem pedig a gondolkodásszabályozójának kell legyen lennie(Learning Tolerance). Gyenge Zoltán(The Concept of Beauty or „die realeSchönheit”) A szépség fogalmának He-gelre és Kierkegaard-ra vonatkozó ré-szeit tárgyalja. Hegel a szépséget azigazsággal azonosítja, jóllehet az igaz-ság a célt is magában foglalja; Kierke-gaard a szépség általános fogalmát so-hasem tárgyalta teoretikusan, mertnem a fogalom érdekelte, hanem az,hogyan jön létre a szép. Politikai éstársadalmi szempontból vizsgált kér-dések egymáshoz való viszonyáról Hell

Judit ír (Biopolitics and „Gender Stu-dies”). Hell szerint Heller álláspontjahasonló ahhoz, amit ő tudományosgender studies alatt ért. Rózsa ErzsébetHeller etikai gondolkodásának alap-jait Az ösztönök című Heller-kötet fé-nyében értelmezi („Psychischer Cha-rakter”, emotionelle Persönlichkeit). Ró-zsa szerint a marxizmustól való eltá-volodás Hellert arra ösztönözte, hogya gyakorlati filozófiát az érzelmek el-méletével a középpontban gondoljaújra. Katie Terezakis Heller személyi-ségetikáját a Platónhoz és Arisztote-lészhez fűződő viszonyában tárgyalja(Heller on the Ancients), bár abban vé-gül (a nyolcvanas évek szövegbázisán)nem tud állást foglalni, melyikükéhezáll közelebb Heller álláspontja. Ez akorábbi, Arisztotelészhez kötődőmunkák fényében könnyebben meg-válaszolható lenne.

Az összegyűjtött tanulmányok szám-talan szövevényes szálon kapcsolód-nak egymáshoz, így hűen tükrözik azta sokszínűséget, amit a helleri életműmutat. E szálak mindazonáltal nehe-zen követhetők, és ebben a szerkesztők– előszó és tematikus fejezetekre osz-tottság híján – nem nyújtanak segítsé-get. Persze Heller Ágnes munkásságáttucatnyi oldalon akár csak vázolni islehetetlennek tetsző feladat, és az elő-szó elmaradása bizonyosan összefügga szerkesztőknek – és magának Hel-lernek – a metanarratívák lehetőségérevonatkozó filozófiai koncepcióival. Akötet nem nyújt bevezetést Heller gon-dolkodásába, hanem Heller-értelme-zések gyűjteménye, de semmiképpsem kezdő szinten. Számos tanulmánynehezen vagy egyáltalán nem érthetőHeller álláspontjának, illetve a témátérintő kortárs diskurzus fő irányzatai-nak ismerete nélkül. Még az interpre-tatív tanulmányok rekonstrukciói is azátértelmezés, az új perspektívák felvil-lantásának igényével lépnek fel. Helleréletművének elképesztő gazdagsága, aszinte valamennyi („kontinentális”) fi-lozófiai diszciplínát tárgyaló munkás-sága nem csupán megnehezíti az át-

fogó értelmezések kidolgozását, deszellemiségében ellentétes is szüksé-gességükkel és lehetőségükkel. Filo-zófiája bemutatására a pillanatképekfelvillantása a legjobb megoldás, az ol-vasóra bízva a kapcsolatok fellelésétvagy éppen megteremtését. Ezt a Hel-ler filozófiájának szellemében szer-kesztett kötet jól megvalósítja – annakárán is, hogy csak a téma ismerői szá-mára lesz igazán tanulságos az olvasás.

A gyűjtemény tematikai gazdagsá-gához szerényen elegáns küllem páro-sul, bár a könyv tipográfiailag csupasz,ötlettelen. A szöveggondozás is hagykívánnivalót maga után; a nyelvi egye-netlenségeken és szedésbeli hibákontúl Heller Ágnes nevének leírásában isvannak következetlenségek – hol éke-zettel, hol anélkül szerepel (a nyelvilektor, illetve olvasószerkesztő kilététhomály fedi). Reméljük, e téren a kö-vetkező kötet(ek)ben javulást tapasz-talhatunk. Ettől eltekintve bizonyosanminden bölcseletszerető örömmel üd-vözli a kiadó egyre bővülő kortárs fi-lozófiai repertoárját, s azon belül is ahoni filozófusokat méltató másodikkötetet.������������� DANKA ISTVÁN

Láng Benedek:Mágiaa középkorbanTypotex, Budapest, 2007., 164 old.,1950 Ft (Szokatlan szempontok)

A mágia, a jövendőmondás, az alkímiaés egyéb okkult tudományok történe-tének Nyugat-Európában és a tenge-rentúlon már évtizedek óta megbe-csült helye van a történeti munkák kö-zött. Láng Benedek könyve a hazaikönyvkiadásban eredeti kezdeménye-zésnek számít, nem csupán témavá-lasztásában, hanem megközelítésébenis. A témához ugyanis sokféleképpenlehet nyúlni, de leggyakrabban már a

258 BUKSZ 2007

kiadó profilja árulkodik arról, hogyXXI. századi önjelölt mágusok és bo-szorkányok praktikus-mágikus kézi-könyvével, ezoterikus irodalommal ál-lunk-e szemben, avagy forrásközelitörténeti kutatómunkával. Miközbenaz előbbi megközelítések létjogosult-ságát nem kívánjuk megkérdőjelezni,örömmel vettük, hogy Láng Benedektollából végre az utóbbi is megjelent ahazai könyvpiacon.

Magyarországon az okkultizmustörténetéről utoljára Fónagy Ivánadott közre nagyobb lélegzetvételű át-tekintést (A mágia és a titkos tudomá-nyok története. Bibliotheca, Bp., 1943),melynek azonban nem volt erőssége aközép- és kora újkori források közvet-len ismerete, s így inkább a népszerű-sítő irodalmat gazdagította. Kortársa,Szathmáry László, aki Magyar alké-misták (K. M. Termtud. Társulat, Bp.,1928) című könyvében az alkímia ha-zai történetének kiemelkedő vagy egy-szerűen kirívó képviselőit vetteszámba, dolgozott történeti források-kal, de nem pontosan vagy csak ritkánhivatkozott rájuk, így könyve inkábbérdekes anekdotagyűjtemény, minttörténeti elemzés. Pedig ebben az idő-ben Lynn Thorndike amerikai tudo-mánytörténész éppen szigorú forrás-közeliségével vált úttörővé a szakmá-ban: időt és pénzt nem kímélve évti-zedeken át kutatta az alkímia, a mágia,az asztrológia és a többi okkult tudo-mány szövegeit Amerikában és Euró-pában, és eredményeit nyolc kötetbenpublikálta (A History of Magic and Ex-perimental Science. New York: Colum-bia University Press, 1923–1958). Bárhatározott előzetes elképzeléssel kö-zelítette meg és válogatta ki forrásait –a modern, kísérletezésen és elmélet-igazoláson alapuló tudomány előfutá-rait kereste bennük –, munkája minda mai napig kiváló segédeszköz és ku-tatási kiindulópont.

Thorndike prekoncepciója nem voltegyedülálló. A múlt század első felé-nek tudománytörténet-írását alapve-tően a tudományos forradalom léte és

mibenléte körül kialakult vita hatá-rozta meg. A tudományos forradalomlétét elfogadó történészek az okkult is-mereteket eleve nem tartották tudo-mányos vizsgálódásra méltónak, hi-szen úgy vélték, hogy az asztrológia, azalkímia és a mágia csupán mellékvá-gány volt a modern tudományosságfelé vezető úton. Ha egyáltalán, akkortöbbnyire azért szenteltek figyelmet eterületeknek, hogy megmutassák, lám,milyen nagy utat tett meg a tudománya primitív, babonás hiedelmektől a ter-mészet matematizálásáig, racionálisfelfogásáig.

Frances A. Yates munkássága gyö-keres változást hozott. Yates azt állí-totta (Giordano Bruno and the Herme-tic Tradition. University of ChicagoPress, Chicago, 1964.), hogy a mo-dern tudományos gondolkodás kiala-kulásában jelentős szerepet játszott areneszánszban újra felfedezett herme-tikus irodalom, így a tudománytörté-neti vizsgálódásba bevonta e szövegekcsoportját is. Bár ezért és a rózsake-resztes reneszánszról alkotott tézise(The Rosicrucian Enlightenment. Rout-ledge, London, 1972.) miatt sok tá-madás érte, vitathatatlan érdeme,hogy felhívta a figyelmet a hermeti-kus-mágikus szövegek tudománytör-téneti jelentőségére, és élénk vitát kez-deményezett.

E viták a hetvenes évek vége feléMagyarországot is elérték. A Nyugat-Európában és a tengerentúlon erő-södő tudomány- és eszmetörténetitendenciákra reagálva Szőnyi GyörgyEndre (Titkos tudományok és babonák.A XV–XVII. század művelődéstörténe-tének kérdéseihez. Gondolat, Bp.,1978.) sürgette a hazai kora újkoriszövegek új megközelítését, az addigmellőzött források feltárását. Az élén-külő kutatómunka dacára Kelet-Kö-zép-Európa könyvtárai ugyanis mégmindig bőven tartogatnak rejtőzködőkézirat-kincseket. Később a szegediJATEPress Műértelmezés és ikonológiasorozata az okkultizmus történetévelkapcsolatos könyveket és szövegeket is

megjelentetett (Pl. Hermetika, mágia.Szöveggyűjtemény. Szerk. Pál József,Szőnyi György Endre, Tar Ibolya,1995; Szőnyi György Endre: Exaltatioés hatalom. Keresztény mágia és okkultszimbolizmus egy angol mágus művei-ben. 1998.).

A szegedi kutatók elsősorban azókor és a kora újkor hermetizmusát,mágiáját vizsgálták, így Láng Benedekközépkori mágiatörténetének nem vol-tak számottevő hazai előzményei. Fó-nagy másodlagos, elsősorban külföldiirodalom alapján állította össze mágia-történetét, ráadásul a megjelenése ótaegészen új irányt vett az okkult tudo-mányok kutatása. A legjelentősebbkülföldi mágiatörténészek – RichardKieckhefer (Magic in the Middle Ages.Cambridge University Press, Cam-bridge, 1989.), Valerie Flint (The Riseof Magic in Early Medieval Europe.Princeton University Press, Prince-ton, 1991.), Paola Zambelli (L’ambi-gua natura della magia. Filosofi, streghe,riti nel rinascimento. Il Saggiatore, Mi-lano, 1991.), Charles Burnett (Magicand Divination in the Middle Ages. Al-dershot: Variorum, 1996.), FrankKlaassen (Religion, Science, and theTransformation of Magic: Manuscriptsof Magic 1300–1600. PhD-disszertá-ció. Dept. of History, University ofToronto, 1999.) és még sok más ki-váló szerző – munkái még magyar for-dításra várnak. A Mágia a középkorbantehát nehéz feladatot tűzött maga elé.Egyrészt tudományos igénnyel, a leg-újabb külföldi és hazai szakirodalom,és még inkább az elsődleges forrásokalapján, másrészt közérthető, ismeret-terjesztő formában, kis terjedelemben,kevés lábjegyzettel kívánja összefog-lalni a mágia történetében kiemelke-dően fontos középkori szakaszt. A ter-jedelmi korlátok jótékonyak is annyi-ban, hogy a témával éppen csak is-merkedő olvasót a szerző nem bom-bázza a bölcsészettudományokbanelőszeretettel túlzásba vitt lábjegyze-tekkel, a főszöveg éppen elég infor-mációt hordoz.

259SZEMLE

A cím mégis egy kissé merésznek hat.Hogyan fér bele az egész középkormágiatörténete egy alig másfél száz ol-dalas zsebkönyvbe? Különösen, ha amagyar olvasó gyakorlatilag előszörvehet kezébe ilyen munkát, és az alap-fogalmakkal is ismerkednie kell? Egyalcím talán pontosíthatta volna, hogya kötet az elit kultúra körében vizsgá-lódik, és nem foglalkozik a népi mági-ával, varázslással, ráolvasásokkal ésrontásokkal. Az alcím hiánya azért ismeglepő, mert a szerző a könyv 14. ol-dalán tisztázza, hogy a mágiát szűkebbértelemben használja, doktori mun-kája és kiadás alatt álló angol nyelvűmonográfiája (Unlocked Books. Learn-ed Magic in Medieval Central EuropeanLibraries. Pennsylvania State Univer-sity Press, 2008.) címében használja a„learned magic” (tudós mágia) kifeje-zést. Mivel a téma számos külön disz-ciplína – könyvtörténet, filológia, ko-dikológia, eszmetörténet, szociológia –metodológiáját, eredményeit ötvözi, aszerző hasznos fogalommagyarázattalindít. Hiányoltam viszont a mágia de-finícióját. Tény, hogy a mágia fogalmaszerzőnként változik, mégis kíváncsilettem volna rá: pontosan mit ért má-gián Láng Benedek, milyen értelem-ben használja a szót? A definíció hiá-nyát ő azzal indokolja, hogy bármi-lyen meghatározást adjunk is a mági-ának, mindig találunk majd szöveget,amely „kibújik az osztályozási rend-szerünk alól” (43. old.) – ezt azonbanén túlzott óvatosságnak tartom.

A kötet tagolása a mágia különféle tí-pusaihoz igazodik, melyeket a szerző aXII. századtól vizsgál európai környe-zetben. A XII. század köztudottan azalkímia Európába érkezésének idő-szaka, az arab alkimista hagyománymeghonosodásának kezdete a latin vi-lágban. Az első európai alkimisták pe-dig azok a klerikusok, filozófusok vol-tak, akiknek az arab szövegek fordítá-sát is köszönhetjük. A mágikus szöve-gek osztályozása már ezeket az elsőfordítókat is erősen foglalkoztatta. Arrais van példa, hogy a necromantia, me-

lyet a mai olvasó valószínűleg halotti-dézésnek értelmezne, a hetedik szabadművészetként szerepel: DominicusGundissalinus A filozófia felosztásacímű művében a necromantia kifejezés„mágia” jelentéssel szerepel, hiszen azarab szövegekben is – melyeket Gun-dissalinus is ismerhetett – a mágia(sihr) szó szinonimája. Ez természete-sen szélsőséges példa, a mágia európaipályafutása közel sem volt sikertörté-net, és gyakrabban sorolták az istente-len, démoni, eretnek tanokhoz, mint anemes septem artes liberales közé.

A középkori mágia alapvető fajtáiLáng Benedek szerint a természetesmágia, a talizmánmágia, a divináció(jövendőmondás) mágikus eszközök-kel, valamint a rituális mágia. Ez nembevett felosztás a mágiatörténeti mun-kákban, és Láng is jelzi, hogy ez a ta-xonómia nem kikezdhetetlen, hiszen aszövegek nagyon nagy hányada egy-szerre több kategóriába is tartozhat.Valamiféle rendszerezésre az átlátha-tóság kedvéért mégis szükség van, és ajavasolt csoportosítás működőképes-nek bizonyul. A természetes, azaz„nem démoni” mágia különösen fon-tos kategória, hiszen ez tette lehetővéaz arab mágia bizonyos formáinak,például az orvosi célú mágikus prak-tikáknak az európai átvételét. Ebbe acsoportba tartozik többek között azúgynevezett experimenta-irodalom is,vagyis olyan, többnyire orvosi recep-tek, amelyekről szerzőik azt állítják,hogy saját tapasztalataikon, ténylegesorvosi eseteken alapulnak. Ugyanittkerül szóba Conrad Kyeser Bellifortisais, melyből a hadviselés mágikus – ésnem kevésbé mulatságos – technikái-val ismerkedhet meg az olvasó.

A második, viszonylag jól körülha-tárolható csoport a talizmánmágikusszövegeké. Általában rövid útmutatá-sok arról, hogyan kell hatékony, mági-kus erejű talizmánt készíteni kőbőlvagy fémből, például gyűrű vagy pe-csét formájában.

A jövendölések csoportjába igen vál-tozatos módszerek tartoznak: a geo-

mancia, a tenyérjóslás és a névmágia,melyek nem közvetlen hatás kiváltá-sára, hanem a jövő kifürkészésére irá-nyultak. Miközben az asztrológia is ajóstudományok közé kívánkoznék, tár-gyalásától a szerző eltekint, hiszen amágikus szövegekben az asztrológiaháttértudománynak számít. A taliz-mánmágiában például a mágus rend-szerint egy-egy bolygó szellemét, dé-kánját igyekszik talizmánjába zárni éserejét felhasználni.

Érdekes adalék az Ulászló királyimádságoskönyveként számon tartottoxfordi kézirat, mely számtalan kris-tálymágiára utaló betoldást tartalmaz.Mivel a Jagelló-dinasztia birtokábanvolt, az sem elképzelhetetlen, hogy va-lóban Ulászló király személyes hasz-nálatára íródott.

Itt szeretném kiemelni, hogy LángBenedek könyvének egyik újdonságaaz eddig megjelent külföldi szakiroda-lomhoz képest éppen a kelet-közép-európai mágikus szövegek kitüntetetthasználata a tipológiák és analógiákkialakításában. A kötet évtizedes ku-tatómunka eredménye. Láng Benedekmár doktori disszertációjában is a tu-dós mágia közép-európai elterjedésé-nek, befogadástörténetének kérdéseitvizsgálta. Számtalan olyan forrástmozgósított, amelyek a szakirodalomnyelvének változatossága miatt – hi-szen magyar, cseh és lengyel munkák-kal is dolgozik – eddig nem kerültek anyugat-európai kutatók látóterébe.

Az utolsó mágiatípus a rituális má-gia. A különféle rítusok hol démonok,hol angyalok segítségét igyekeztekmegnyerni nagyon is emberi vágyakvalóra váltásához. Tehát elsősorbankommunikációs csatornát próbáltaknyitni az égiek, a szellemvilág felé. Aszövegek középkori olvasóit leginkábbaz foglalkoztatta, szabad-e bármilyenmódon démoni segítségért folya-modni, és egyáltalán miféle (jóindu-latú vagy gonosz, esetleg istentelen)lények is a démonok.

Az utolsó fejezetre marad az a kér-dés, kik lehettek a mágikus szövegek

260 BUKSZ 2007

gyakran anonim szerzői, kik voltak va-lójában a középkori mágusok. Mivel amágia (elméleti) művelői a közép- éskora újkorban a legműveltebb társa-dalmi rétegekből, az írástudók nemtúl népes táborából kerültek ki, a vizs-gált közeg az egyetemi professzoroké,filozófusoké és elsősorban a klérusé,tehát mindenképpen az értelmiségi vi-lág. Láng Benedek annak is utánajár,hogy legenda-e csupán, vagy valóbanléteztek „mágusiskolák” Európában,ahol e mesterséget el lehetett sajátí-tani. Mi igaz Johannes Manlius állítá-sából, mely szerint maga Faustus isKrakkóban tanult mágiát?

Vajon a középkori mágusok igazánhittek-e sokszor bizarr experimentu-maikban, hajmeresztő praktikáikban?Gyakori sikertelenségük után sem ké-telkedtek módszereik helyességében?Miért nem vették tudomásul, ha mági-kus eljárásaik nem állták ki a gyakorlatpróbáját? Láng Benedek válasza arra fi-gyelmeztet, hogy hiba volna a közép-kori „mágusok” tevékenységéről, mód-szereiről a történeti összefüggésekbőlkiragadva, a modern tudomány vívmá-nyainak birtokában ítélkezni. Egy-egyelmélet helytállóságát a középkorbannem próbálták kísérletsorozatokkal iga-zolni, és a középkori tudós ugyanolyannehezen vetett el egy számára kedvesteóriát, még ha a tapasztalat makacsulrácáfolt is az elméletből következő el-várásaira, mint a mai. Többnyire in-kább a külső tényezőket okolta a siker-telenségért: dacos démonokat, a rosz-szul megválasztott vagy silány alap-anyagot, a nem megfelelő csillagállástés hasonlókat. Az igazi mai kérdés az,hogy az adott korban, a rendelkezésreálló ismeretanyag és az uralkodó intel-lektuális tendenciák tükrében az em-beri kíváncsiság és a kreatív gondolko-dás milyen érdekes és különleges utakatjárt be – függetlenül attól, lettek-e amai ember számára is kézzelfoghatóeredményei, hozzájárult-e technikaivívmányok megszületéséhez.

Mitől lett egy mágiatípus természe-tes és ezáltal legitim, elfogadható? Mi

különböztette meg a természetes má-giával foglalatoskodó írástudót a nemtermészetes mágia művelőjétől? Való-ban éles volt-e köztük a választóvo-nal? Mivel járultak hozzá az egyházelítélő rendeletei a mágia koronként ésszerzőnként változó definícióihoz?Ahol lehet, Láng Benedek válaszolnipróbál e kérdésekre, és bemutatja aprobléma lényegét ott, ahol egyér-telmű válasz nem adható.

A tudományos igénnyel megírt kiskötet cseppet sem száraz olvasmány. Atéma tálcán kínálja a hihetetlen, meg-hökkentő történeteket, kígyók-békákfogyasztásától a kristálygömb körültáncoló angyalokig, melyeket a szerzőügyesen illeszt elemzéseibe.

A könyv több hasznos kiegészítésselzárul. Az epilógus kitekint a hermeti-kus-mágikus szövegek (első) rene-szánszára, az utószó összegzi a mágia-kutatás mai helyzetét, irodalomjegy-zékében pedig nemcsak a szakiroda-lom és a forráskiadványok legújabb éslegfontosabb darabjait sorolja fel, ha-nem azokat az internetes oldalakat is,ahol elektronikus formában számos,máshol nem publikált cikk és kép el-érhető.������������� BOBORY DÓRA

Pólya Tibor:Identitásaz elbeszélésbenSZOCIÁLIS IDENTITÁS ÉS NARRATÍVPERSPEKTÍVA

Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2007.103 old., 1680 Ft (Szöveg és Lélek)

A László János által szerkesztett soro-zat tizedik kötete Pólya Tibor legújabbnarratív pszichológiai vizsgálati ered-ményeit mutatja be. Kognitív és nar-ratív nézőpontból tárgyalja a szociálisidentitás és a narratív perspektíva vi-

szonyát, az ismeretek vagy a tudás ta-nulmányozása helyett a szubjektív ta-pasztalatok vizsgálatára helyezve ahangsúlyt. Az elméleti kiindulópontotaz a feltevés alkotja, hogy a velünk s avilágban történő „események jelen-tését úgy értjük meg”, hogy narratívstruktúrába szervezzük őket. Tapasz-talataink is ily módon szerveződnek. Afelhasznált struktúrákat nagyrészt aszemély identitásállapota határozzameg. Identitásállapoton a szerző a szo-ciális identitáshoz kapcsolódó tapasz-talatok együttesét érti, és arra kíváncsi,milyen összefüggés van ezen állapotés az élettörténeti elbeszélés narratívstruktúrája között.

A narratív pszichológiai megközelí-tések elsősorban az identitás személyesoldalára vonatkoznak, az identitás fo-galmába azonban beletartozik szociá-lis oldala is, figyelmeztet Pólya, akiszerint ezen „a személy csoportba tar-tozásából eredő jellemzőit értjük” (12.old.). A szociális identitás konstruk-tumát a narratív pszichológia a nem-zeti történelem és a személyes élettör-ténet elbeszélésein keresztül vizsgálja.A nemzeti csoporttörténetek kognitívhátteret, jelentéses keretet biztosíta-nak az individuum életeseményeinekértelmezéséhez. Az amerikaiakra pél-dául a „románc” (értsd: szerelmi tör-ténet) és a hősmítosz a jellemző, a ma-gyar nemzeti identitás pedig a hiány ésa veszteség mentén szerveződik – aztsajnos nem tudjuk meg, hogyan ala-kulhat ki egy ilyen narratív hiány-struktúra.

A könyv elsőként a szociális identi-tás konstruktumával és annak onto-genezisével ismertet meg, egy tisztes-séges szakdolgozat módjára áttekintvea releváns és kevésbé releváns szociál-pszichológiai szakirodalmat. Aki mársok szociálpszichológiai elmélettel ta-lálkozott, bizonyára hozzászokott,hogy olykor evidenciákkal találkozikpszichológiai köntösbe, szakterminu-sokba csomagolva: az egyik kutatásvégeredménye például az, hogy PrimoLevi Ember ez? című koncentrációs tá-

261SZEMLE

bori emlékezéseiben a szereplők beso-rolhatók a saját csoport és a nem sajátcsoport kategóriáiba. (Néhány ilyensemmitmondó hivatkozás átmenetilegkiábrándítja az olvasót.)

A szerző vizsgálata alapjaként HenriTajfel szociálisidentitás-elméletét mu-tatja be. A társas identitás az énfoga-lom azon aspektusait jelenti, „ame-lyek a csoporttagságunkról alkotott tu-dásunkból és érzelmeinkből táplál-koznak” (Smith, Eliot R. – Diane M.Mackie: Szociálpszichológia. Osiris,Bp., 2001. 321. old.). A szociális iden-titás tehát nem vezethető vissza a sze-mélyes identitásra, mert e kettő egy-mással ellentétesen jut érvényre. Eztaz igen kérdéses állítást Pólya mindentovábbi nélkül elfogadja, az empirikusbizonyítékok meglétére való hivatko-zással, továbbá mert „összhangbanvan” a narratív megközelítés antiesz-szencialista szelf-felfogásával. Majd is-merteti J. C. Turner kontinuus szelf-kategorizációs elméletét. Az önkate-gorizáció „az a folyamat, amelynek so-rán önmagunkat egy csoport tagjakéntazonosítjuk” (uo. 323. old.). Az elmé-let szerint a szelf kognitív reprezentá-ciói hierarchiába szerveződnek, ebbeilleszkedik a szociális identitás is. Pó-lya ezt Tajfel elmélete „kognitív átfo-galmazásának” hívja, holott pontosanannak az ellenkezője: ezt a tényt magais megállapítja ugyan, de nem tartjaszükségesnek, hogy részletesen foglal-kozzon vele, holott kutatásának kétfontos pilléréről van szó.

Ezután sorra veszi az identitásálla-potot létrehozó tapasztalat (kognitív,önértékelési-motivációs és érzelmi)összetevőit. Megtudjuk, hogy a cso-porthoz tartozást az asszimiláció és amegkülönböztetés ellentétes szükség-letei befolyásolják: akarunk a csoport-hoz tartozni, de nem túlságosan; to-vábbá azt is, hogy „az asszimilatívszükséglet kielégülése pozitívan kor-relál a pozitív affektusokkal és negatí-van a negatív affektusokkal” (23.old.). Az ilyesfajta mondatokba a nemszakmabeli érdeklődő csak belefárad,

elunja, márpedig az egész könyv ezena nyelven íródott, ami még elfogad-ható volna, ha a szerző olykor lefordí-taná, és az átfogalmazással egyszers-mind jobban értelmezné is témáját.Ehelyett a pszichológiai kutatásokeredményeinek felsoroló ismertetésé-vel találkozunk.

A bemutatott kutatás célja annakfelderítése volt, hogyan befolyásolja azaktuális identitásállapot – tehát a szo-ciális identitás kognitív, önértékelési-motivációs és érzelmi összetevői – azélettörténeti elbeszélés szerkezetét,„narratív perspektíváját”, mely lehe-tővé teszi, hogy egy meghatározottegyedi nézőpontból mutassuk be egytörténet tartalmát. Azért is érdemesaz elbeszélés narratív struktúráját vizs-gálni, mert „ritkán fordul elő, hogy atörténet tartalma egyértelműen kifejeziaz elbeszélés során érvényesített nar-ratív perspektívát” (9. old.). A narra-tív perspektíva leírásának dimenziói:külső vagy belső; a szerző vagy az el-beszélő nézőpontját érvényesíti-e; mi-lyen „téri és idői pozíciókkal bír”. Pó-lya az időbeli elhelyezést tartja köz-pontinak, mivel egy elbeszélésben a„körülmények stabilitását éppen per-zisztens idői lokalizációjuk biztosítja”(40. old.). Az elbeszélési eseményekidői síkja, az elbeszélő verbális meg-nyilatkozásának ideje megkülönböz-tetendő az elbeszélt, tehát a múltbeliesemények idői síkjától. Ezek variálá-sával négy perspektívaforma adódik: avisszatekintő, az átélő, az újraátélő, il-letve a metanormatív, amely utóbbi azelbeszélő aktuális mentális állapotáttükrözi. A perspektívaformákat a hoz-zájuk szisztematikusan kapcsolódónyelvi jegyek közvetítik: igeidők, időihatározószók.

A kötet majd felét kitevő, kissé re-dundáns elméleti bevezető után a hi-potézisek ismertetése következik, ame-lyek arra vonatkoznak, milyen perspek-tívaformát használ inkább a koheren-sebb, az intenzívebb érzelmeket ma-gában foglaló identitásállapotú, illetvea magasabb önértékelésű személy, és

ez hogyan határozza meg magát az el-beszélést.

Pólya a fenyegetett szociális identi-tásra kíváncsi. Fenyegetés lehet „bár-mely gondolat, érzés, cselekvés vagytapasztalat, amely megkérdőjelezi” azegyén identitását (55. old.). Ha a fe-nyegetés nem zárható ki, bekövetkezikaz identitás rekonstrukciója, s a nega-tív tapasztalat feldolgozásában segít –narratív megközelítésből – az élettör-téneti elbeszélés. Minél kidolgozot-tabb, koherensebb ez a narratívum,annál előbbre jár a szubjektum atraumafeldolgozás folyamatában. Pó-lya két vizsgálatot ismertet, az elsőthomoszexuális férfiak, IVF-kezelésben(in vitro fertilizáció) részesülő meddőnők és zsidó etnikai identitásúak kö-rében folytatta. A férfiaknak a dön-tően negatív értékelésű homoszexuális(szociális) identitást kell vállalniuk,amely megkérdőjelezi a konszenzuálisférfiidentitás-kategória jelentését. Anőknél pedig a női identitás kategóriakérdőjeleződik meg. A szerző levezetiugyanakkor e két csoport közti hason-lóságokat és különbségeket, példáulmindkét csoportnál igen magas astressz szintje, ami a férfiaknál a ho-moszexualitás eltitkolásából és a tár-sadalmi kirekesztésből táplálkozik, anőknél pedig az addigi sikertelen meg-termékenyülési kísérletekből. A ké-sőbbiekben sajnos a szerző alig térvissza erre a kérdésre, a zsidó identi-táshoz kapcsolódó problémakör is-mertetésétől pedig eltekint.

Aprólékosan leírja viszont az eljárásmenetét, a módszert (vizsgálati sze-mélyek, vizsgálati anyag, eszközök),továbbá az eredményeket számos táb-lázatban, kimerítően részletezve amegfelelő statisztikai eljárásokat (amia nem szakmabelinek nem épp érdek-feszítő). Az eredmények értelmezése,ami már nem a számok nyelvén íródik,azonban nem nyúlik hosszúra. A 37oldalas bevezető és a 10 oldalas hipo-tézisismertetés után 3 oldal jut a meg-vitatásra és további 5 a következteté-sek levonására. A vizsgálatból a kö-

262 BUKSZ 2007

vetkezőket tudjuk meg: kiderül, hogya visszatekintő perspektívaformát azokhasználják, akik már feldolgozták aszociális identitásukat ért fenyegetést,és már nem „involválódnak érzelmilega negatív tapasztalatba”. Az átélőforma használói épp ellenkezőleg: nemdolgozták fel a problémát. A meta-narratív perspektívaforma használóipedig még a feldolgozás szakaszábanvannak. A perspektívaformák haszná-lata alapján tehát megállapítható, hogyaz adott egyén éppen hol tart a szoci-ális identitását ért fenyegetés feldol-gozásában. Az ígéretesen induló vizs-gálat és a diagnosztikai szintű kitekin-tés után azt várhatnánk, hogy a szerzőjobban kifejtse a kapott eredménye-ket vagy akár – ha már traumafeldol-gozásról van szó – javaslatokat tegyena terápiás vagy intervenciós munkaszámára. Hiszen például az elméletibevezetőben kitért az asszimiláció ésaz akkomodáció kérdésére (25. old),nevezetesen, hogy vagy többé-kevésbézökkenőmentesen integrálhatók a ta-pasztalatok a narratív identitásba, vagyát kell dolgozni a meglévő rendszert(akkomodáció). Érdekes lett volna idevisszakötni a kapott eredményeket,például hogy hogyan lehetne a narra-tív struktúrák folyamatos átalakításaa terápia eszköze, hogyan lehetne se-gítségül hívni a nyelvet, a megfogal-mazást, akár az igeidőket a trauma-narratívum kialakításakor stb. Ehelyettinkább teoretikus általánosságokat ka-punk. Mindezek tükrében túlzottnaktűnik a bő lére eresztett bevezető,amelynek csak töredékéhez kapcsoló-dik az egyébként gondolatébresztőkonkrét kutatás.

Az olvasó úgy érezheti, hogy ha márkönyvnyi terjedelműre rúg egy vizsgá-lat ismertetése, akkor témáját átfogóanés komplexen kellene megjelenítenie.Ehelyett Pólya Tibor munkája kissémeghökkenti: egy könyvre számított,de egy pszichológiai szakdolgozatotkap, annak minden ismérvével a szer-kezeti felépítéstől a nyelvhasználatig, akötelező statisztikák korrekt végigve-

zetésétől a hipotézisvizsgálatokig. Ha akönyv kizárólag szakembereknek író-dott is, joggal várhatnánk a kutatásszakdolgozat-formáról könyvformárahozatalát, az ennek megfelelő kifejtett,alapos lezárással együtt. Hiába izgal-mas a téma és érdekelhetne szélesebbolvasóközönséget, tárgyalása ebben aformában a laikusoknak fogyasztha-tatlan és élvezhetetlen. Ugyanakkor aszakmabeliekben is joggal merülhet fela kérdés: miért önálló könyvként, snem egy tanulmánygyűjtemény ti-zenöt tétele közül az egyikként látottnapvilágot, s miért is kell 1680 forin-tot kifizetni két, átlagban 50 fős vizs-gálat eredményeinek a megismerésé-hez?��������� PINTÉR JUDIT NÓRA

Szakadát István(syi):Egyben az egészegytôl egyigTypotex, Budapest, 2007. 340 oldal,3500 Ft (Új média re:mix)

Az ókori mondás úgy tartja, hogy na-vigare, Szakadát István szerint az „újkorban” már inquirere necesse est. „A»tudni mit« és a »tudni hogyan« melletta digitális világban új készséget kellelsajátítanunk, ami az új média hívó-szava is lehet: tudni hol.” (319. old.)Az Egyben az egész egytől egyig címűkönyv azonban nem pusztán a számí-tógépes információkeresést vizsgálja,hanem mérnöki és társadalomtudo-mányi szempontokat szem előtt tartvaazt is, hogy a digitális média nyújtottainteraktív információszerzés hogyanhat az emberi kommunikációra.

A hálózati kommunikációban érvé-nyesülő, technika és társadalom kö-zötti kölcsönhatás elemzéséhez,amelyre a könyv utolsó negyedét al-

kotó második (Média remix) fejezet-ben kerül sor, az első, Média mix címűrészben kapunk kommunikációtudo-mányi bevezetőt. Az alapvetően mate-matikai Shannon(–Weaver)-modell,mivel az információcsere hatékonysá-gának fokozására alkották meg, akommunikáció elemeit csak technikaiszempontból vizsgálja. Bemutatja akódolt üzenet lineáris útját a feladótóla csatornán keresztül a vevőig, aki de-kódolja a jeleket, és kiszűri az infor-mációra rakódó zajokat, de segítségé-vel már nem tudjuk leírni például anem lineáris, interaktív vagy a teret ésaz időt áthidaló kommunikációt, ésnem mond semmit a kommunikáto-rok közötti viszonyról és az üzenetektípusairól sem.

Az üzenetek Szakadát szerint há-romféle szempontból tipizálhatók:egyrészt az üzenetküldésben és -foga-dásban mozgósított kétfajta tudás(tudni mit és tudni hogyan), másrésztaz üzenetküldés célja, harmadrészt azüzenet befogadásának fizikai-mentá-lis feltételei alapján. Érzékszerveinkközül a hallás és a látás teszi lehetővéa tudatos kommunikációt; ehhez iga-zodva a hagyományosan megkülön-böztetett információtípusok: a szöveg,az álló- és a mozgókép, valamint ahang. A szöveg kategóriáját Szakadáttovább bontja írásra és beszédre, emel-lett újabb információtípust is megjelöl:az adatbázist, amely már nem egysze-rűen szintaktikai strukturálást tesz le-hetővé, ahogyan az írás és a beszéd,hanem a szöveget alkotó szavak, il-letve mondatok között szemantikaistrukturálást is.

E kommunikációs modellből hiány-zik annak a hordozónak a megjelöléseis, amely révén az üzenet információ-tartalma eljut a címzetthez – e kettőegysége a dokumentum. A dokumen-tumkommunikáció előnye, hogy azüzenetnek nem egyetlen, hanem szá-mos példányát lehet egyszerre terjesz-teni, például egy koncertfelvételtDVD-n. A dokumentumok per defini-tionem azért készülnek, hogy az általuk

263SZEMLE

rögzített információtartalmak időbenés térben tetszőlegesen hozzáférhetőklegyenek. Amíg a materiális hordozó-kon tárolt dokumentumok üzeneténekeljuttatásához fizikai sokszorosításravan szükség, addig a hálózaton meg-osztott dokumentumokból elegendőegyetlen példányt tárolni egy bárki ál-tal elérhető számítógépen, hogy a kor-látlan hozzáférés megvalósulhasson.

A dokumentumok gyűjthetők és kü-lönféle szempontok alapján csoporto-síthatók mind a fizikai, mind a virtuá-lis térben, a puszta archiválás azonbannem garantálja az üzenet célba érését;ahhoz, hogy a nem jelenléten alapulókommunikáció folyamata létrejöhes-sen, az információ vevőjének aktív sze-repet kell vállalnia az őt érdeklő infor-máció elérésében: keresnie kell a do-kumentumgyűjteményekben. A fel-halmozott dokumentumok között és adokumentumokon belül is csak úgylehet eligazodni, ha tartalmukat meta-adatokkal látják el.

A metaadatok lehetnek leírók, ad-minisztratívak és strukturálisak, lé-nyegük, hogy a dokumentumgyűjte-ményeket (tartalmilag vagy fizikailag)jól kereshetővé tegyék. A digitális ar-chívumokban a szabadszavas kereséstúlságosan sok (és esetleg irreleváns)találatot eredményezhet, de bármilyengyűjteményben keletkezhet a rosszbesorolás, felcímkézés miatt akár(meta-) információvesztés is. A pontosmetaadatoláshoz a tartalmi leírás nyel-vének egységesítésével járulnak hozzáa tudásszervezési rendszerek, illetvemár eleve a bennük található szavakkalsegíthetnek a pontos keresőszó meg-találásában.

Az üzenetek értelmezéséhez a kom-munikáció célját kell elemezni – nyel-vészeti alapon megkülönböztethetőpéldául a leíró, az expresszív és a szo-ciális információcsere, vagy a beszéd-aktus-elmélet szemszögéből az asszer-tívum, a direktívum, a komisszívum,az expresszívum és a deklarátum, deakár a kommunikatív cselekvéselméletalapján is vizsgálhatjuk a nyelvi meg-

nyilatkozások – objektív, szubjektív ésnormatív – érvényességigényét. Anyelvi felosztás mellett igénybe vehet-jük a logikát, hogy elválaszthassukegymástól a tényekre és az értékekrevonatkozó állításokat. Mivel az érték-ítéletek függhetnek attól, hogy az aközösség, amelyhez az üzenet vevőjetartozik, mit preferál és mit nem, akövetkező lépés annak feltárása, hogyaz időben és térben kiterjesztett haté-kony kommunikációt különböző esz-közökkel megvalósító média hogyanközvetítheti a befogadókhoz e prefe-renciákat. Kommunikációs modellün-ket tehát ki kell egészítenünk a kom-munikátorok közötti viszony elemzé-sével.

A mediális eszközök lehetővé teszikegyfelől azt, hogy mind az üzenet be-fogadói, mind kibocsátói oldalán csu-pán egy vagy éppen nagyon sok emberálljon. A számosság fogalmát Szakadátfinomítani javasolja a „sok” mellett a„nagyon sok” kifejezés bevezetésével –véleménye szerint e különbségtételnélkül a számosságokban megmutat-kozó változások elsikkadnak, pedigcsak ezek ismeretében érthetjük meg ahagyományos, a tömeg- és a digitálishálózati kommunikáció közötti kü-lönbségeket (221. old.). A folyamatirányítottsága legalább annyira jel-lemzi azonban a kommunikációt, minta benne részt vevő felek száma: azadatáramlás lehet egyirányú, egyszerrevagy váltakozva kétirányú és többirá-nyú. Ehhez járul még a fizikai csator-nák átjárhatóságának (láncolt, centrá-lis, mono-, poli- vagy heterarchikus)struktúrája, azaz a kommunikációsrendszer tagjai között lévő alá-, fölé-vagy mellérendeltségi viszonyok fel-térképezése.

A könyv második fejezetében Sza-kadát összegzi, mit lehet felelni a kom-munikációelmélet és -gyakorlat emenagy ívű, néhol kissé elnagyolt, másuttegészen apró részletekbe menő átte-kintése után például arra a kérdésre,hogy a távközlés, az informatika és amédia iparágainak az ezredfordulón

bekövetkező konvergenciája kapcsánfolyamatos fejlődésről vagy kommuni-kációs forradalomról beszélhetünk-e,hogy „mi a változások lényege, tar-talma, van-e, s ha igen, hol, mibenvan forradalom? […] A multimédiásvagy az interaktív jelleget tekintsükmeghatározóbbnak? Mi ez az egész? Aszólás szabadsága vagy a lopás sza-badsága? […] S a végén: a Gólem el-indul?” (247. old.)

A könyv maradék három fejezeté-ben összefoglalást kapunk a „multi-média”, a „digitális média”, a „háló-zati média”, a „hipermédia” és az „in-teraktív média” fogalmáról, illetve ar-ról, hogy egyáltalán mi a média, magaa média-e az üzenet, ahogyan McLu-han írta, vagy mi vagyunk azok, aho-gyan Gillmor gondolja. Ezután Sza-kadát a web 2.0 mozgalom, a peerproduction és a p2p, a fájlcserélés, aprocesszorkapacitás- és sávszélesség-megosztás, valamint a szerzői jogokérvényesítése által felvetett problémá-kon keresztül mutatja be a digitáliskommunikáció legizgalmasabb témáit.Végül az információelérést mint lehe-tőséget és tevékenységet jellemzi:nemcsak a keresőszolgáltatások és akereshető információk típusait (szö-veges, hang- és képállományok) mu-tatja be röviden, hanem arra is kitér,hogyan hozhatnak létre a digitáliskommunikációban egyenrangú fel-használók olyan sajátos metaadat-rendszert, amely kiegészít(het)i a fel-használók társadalmi-kulturális kör-nyezetéből származó tudásszervezésirendszerek címkéit.

Ezzel a hálózati kommunikáció mér-nöki-társadalomtudományi vizsgálatalezárul; a témára vonatkozó jelentőselméleti és gyakorlati tudnivalókról ké-pet kaptunk, ám a hálózati kommuni-káció által felvetett más, nem kevésbéfontos kérdések, felvetések már szétfe-szítenék e könyv gondolatmeneténekkereteit. Érdemes lett volna például aszerzői jogok kapcsán kitérni ennek„digitális” típusára is, hiszen különszakmacsoport épült a honlapok kiala-

264 BUKSZ 2007

kítására és fenntartására. Mivel az in-ternetes oldalak forráskódja szinte kor-látlanul hozzáférhető, a sok fáradsággalkialakított arculatok, szolgáltatások,programok (html, xhtml, css vagy ja-vascript) kódjai könnyedén megsze-rezhetők – a Creative Commons beso-rolás feltüntetése inkább csak valami-féle „becsületkódexre” utal, valójábannem védi meg az alkotók szerzői jogait.

Azt sem kellett volna figyelmen kí-vül hagyni, hogy amikor „új világról”,„új médiáról” beszélünk, nagyvona-lúan megfeledkezünk a digitális egyen-lőtlenségről: például a magyarországiinternetpenetráció csak idén érte el a30 százalékot, ami korántsem nevez-hető jelentős mértéknek. Sokan nemhasználnak internetet, nem hallgatnakrádiót, nem olvasnak újságot vagynem hajlandók televíziót nézni – őkkülön-külön vagy valamilyen kombi-nációban legalább ennyien lehetnek. Amásik oldalt tekintve viszont úgy tű-nik, hogy aki „a hálózat csapdájába”került, az túlnyomórészt az interne-ten szerzi be az információkat, vagyisegy félig-meddig zárt, inkább szub-kulturálisnak mondható közösség in-formális csatornáján érkeznek hozzáaz üzenetek, amelyek jelentős része le-het kéretlen (spam, spim) vagy akárvalótlan is (hoax).

Ezzel függ össze a tág értelembenvett médiaműveltség (media literacy)kérdése is, amelynek szintén köze vana befogadó közösségének kulturális ésepisztemikus kincséhez. Ezzel kapcso-latban lehetett volna tematizálni a blo-gok említésekor történelmi vagy iro-dalmi értéküket és mérését (pl. Gol-den Blog-díj), netán azt, hogy az in-ternetes társadalom által teremtett kö-zösségek és értékek milyen viszony-ban állnak a nem virtuális társada-lomban meglévő kapcsolatokkal és ér-tékekkel – például a bloggerek fizikaitalálkozója a Tandem Caféban (akönyv a BME MOKK támogatásávaljelent meg – a MOKK a Tandem Ca-féval közösen kötetlen beszélgetésso-rozatot szervezett, amelyet havi rend-

szerességgel tartanak meg, az Egybenaz egész az Új média re:mix sorozat má-sodik kötete, amelyet az elsővel – Ha-talom a mobil-tömegek kezében – együttebben a kávézóban mutattak be), il-letve azt, hogy a nem virtuális és az in-ternetes kultúra között mekkora az át-járhatóság (például a „monnyonle” el-terjedt az interneten is, ezzel szembenkevesen tudják „az utcán”, hogy ki-csoda Szalacsi Sándor, vagy mi is az a„hupákolás” – bár ez utóbbi jelentésemég azok előtt is homályos, akik, amódi szerint, használják).

Nem esett említés a hálózatok cso-mópontjainak kutatásáról sem (vö.Mérei Ferenc: Közösségek rejtett háló-zata; Barabási-Albert László: Behá-lózva), amellyel összefügg a hálózatbelsejében és perifériáján lévő felhasz-nálók közötti információáramlás, ez-által pedig az internetes „kultúragyár-tás és -fogyasztás”, valamint annakesetleg az alapelvekkel ellenkező, an-tidemokratikus jellege. A preferenciáka keresőmotorok által adott találatokrendezési elvénél is fontosak – a szö-vegben némiképpen leegyszerűsítveszerepel a Google linkszűrési algorit-musainak elve, és az internetelérés és-fogyasztás viszonylag egyszerűenmegoldható korlátozásáról (pl. Kíná-ban) Szakadát szintén nem tett emlí-tést.

A kimaradt kérdéseknél fontosabb,hogy a tárgyaltakat a szerző mi módondolgozta ki. A šrejderi nyelvészeti-re-lációs elmélet ilyen mélységű (34–50.old.) bemutatásának szükségességekevéssé látszik indokoltnak, azonbanha már logikai apparátust is működte-tett elemzésében, illett volna figyelniearra, hogy ahol kell, ott ne „monda-tot” használjon „kijelentés” vagy „ál-lítás” helyett, illetve az érvelésekneksem a „jóságáról” (46. old.), hanem a„helyességéről” beszélünk logikailagszabatos nyelven. A szöveg általábanott igazán „tömör”, ahol Szakadát má-sok gondolatmenetét ismerteti, má-sutt sokszor pongyola és redundáns(e tekintetben a Zárszó viszi el a pál-

mát). A kitűzött célt, miszerint körbe-járja az „új világ”, az „új média” kom-munikációjának témáját, részben el-érte ugyan, mégis az az érzése az ol-vasónak, hogy a „tudni mit” és a„tudni hogyan” kevéssé vezérelte aszerzőt: a címet – csak kicsit rosszin-dulatúan – szó szerint véve, úgy tűnik,a könyv különböző „címkékről”, avagyegy ad hoc „címkefelhőről” írt hosz-szabb-rövidebb magyarázatok egybe-szerkesztése, azaz egyben az egész,egytől egyig.

De nem csak emiatt nehéz ezt akönyvet végigolvasni. Akár egy szö-vegszerkesztő program „nyelvi ellen-őrzés” parancsának kiadásával kiszűr-hető lett volna a könyv szinte mindenoldalára jutó elütések, betűkettőzések(vagy -háromszorozás) és -hiányok,szóismétlések és -kihagyások, közpon-tozási, helyesírási hibák (pl. „szintak-szis”) jelentős része. A korrektornak agyakran botrányos módon kivitelezettelválasztásokra is jobban kellett volnaügyelnie. A tördelés is hagy kívánni-valót: sok a fattyúsor, néhol nem meg-felelő a sortávolság, valamint elcsú-szott a szövegtükör le- és kifelé (amiazonban származhat a nyomda hibá-jából, az ívkilövés rossz beállításából,vagy a könyvtest túlzott mértékű kör-bevágásából, de attól még nemcsakronda, hanem zavaró is).

Egy szerkesztő a nyelvhelyességi ésmondatszerkesztési problémákon túlazt is észrevehette volna, hogy egynyolcmondatos szövegrész – két szókivételével – a hozzá tartozó lábjegy-zettel együtt, változatlanul jelenik mega 6.3. (206. old.) és a 8.2. alfejezetben(255–256. old.). Az ő tiszte lett volnakihúz(at)ni azt a dupla lábjegyzetet is,amely ugyanabban a vonatkozásbanhivatkozik Claude Shannon és WarrenWeaver A kommunikáció matematikaielmélete címmel megjelent művére (13.és 17. old.), vagy a személyes, ám egytudományos munkában érdektelenmegjegyzést a parkolóórákról (160.old.), és neki kellett volna megakadá-lyoznia az egyszeres idézőjelek sokszor

265SZEMLE

helytelen és indokolatlan használatátis. Sőt a könyv- és fejezetcímeket, va-lamint a kiemelt szövegrészeket is azegyszerű aláhúzás helyett a könyvkia-dásban szokásos formában kellettvolna szedni.

Van azonban szeretnivaló hiba is: azutolsó fejezet második mondata ígykezdődik: „Aladdin dzsinje (sic!) min-den kívánságot tudott teljesíteni.” Ha-sonlóan derültséget keltő elírás a kom-munikáció és a társadalmi normák vi-szonyát tárgyaló részben a bibliai pa-rancsok közé sorolt „dobd vissza kő-vel” (190. old.). Kedvencem azonbana „felhasználóbarátság” (70. old.) lett– ami, úgy tűnik, e könyv kiadásakorsajnos nem volt a legfontosabb szem-pontok között.������������� REMÉNYI ÉDUA

K. Ludwig Pfeiffer:A mediálisés az imagináriusEGY KULTÚRANTROPOLÓGIAIMÉDIAELMÉLET DIMENZIÓI

Ford. Kerekes Amália. Magyar Műhely– Ráció Kiadó, Budapest, 2006. 512old., 3300 Ft (Techné és theória)

Az irodalomértés horizontjait is átfor-máló tendenciák a tudományköziségerősödő igényének köszönhetőenegyre szélesebb körű tájékozódást tesz-nek lehetővé. A medialitás kérdéseirőlpéldául alapos és aprólékosan értel-mező tanulmányt publikált Kulcsár-Szabó Zoltán A közvetlenség visszaté-rése? Materialitás és medialitás az iro-dalmi kommunikációban címmel (In:uô: Hermeneutikai szakadékok. Cso-konai, Debrecen, 2005. 84–116. old.),melynek egyik fő témája éppen A me-diális és az imaginárius. Nem véletle-nül: többek között Pfeiffer a kidolgo-zója azoknak a kommunikáció- (és iro-

dalom-)elméleti elképzeléseknek,amelyek a hermeneutika és a dekonst-rukció nyelvfilozófiájának, illetve anyelvbe vetett – pozitív vagy negatívelőjelű – hitének érvényességét kérdő-jelezik meg, és a nyelv jelentés-, érte-lem- vagy igazságközvetítő szerepénekvagy e szerep dekonstrukciójának kri-tikáját is adják. A jel, a kommunikációérzéki, anyagi jellegét domborítják ki ajelentés, az üzenet nyelvileg kódol-ható, megérthető „szellemi” dimen-zióival szemben. Kulcsár-Szabó ígyfogalmaz: „A mediális tapasztalat egyolyan képlete állna tehát elő, amelybena – mediális dimenziókat szükségsze-rűen redukáló – nyelvi közvetítettség,a nyelv »közbejötte« tűnik kiküszöböl-hetőnek, olyan kommunikatív szerve-ződések révén, amelyek nem veszikigénybe a kommunikálható értelempályáit. Ez a – meglehetősen torz meg-világításban felvázolt – vízió perszemár igen messze van az autopoietikusrendszerek elméletének ismeretelmé-leti szigorától, s a »nem-hermeneuti-kai« irányvételt kiváltó teoretikus szük-séglet egy másik komponensét tárhatjaelő: azt nevezetesen, hogy az iroda-lom (inter)mediális pozíciójára rákér-dező, s így az imagináriusban vagy ép-pen a »performance«-ban megkép-ződő, sajátosan irreális terekre össz-pontosító elméleti fókusz az esztétikaikommunikáció (ha lehet még így ne-vezni) olyan mintázatait varázsolja elő,amelyek a tapasztalat sajátos közvet-lenségét (sőt – akár – vitalitását, per-formatív erejét) helyezik szembe anyelvi közvetítettség, az örökös közle-kedés és halasztódás, az időbeli egybe-nem-esés komor filozofémáival, ame-lyek között mind a hermeneutika,mind a dekonstrukció nemes vagy ép-pen fenyegető nyelvcentrikusságárakönnyűszerrel rá lehet ismerni.” (i. m.101–102. old.)

A jel érzékisége, a kommunikációmaterialitása Pfeiffer munkájában atapasztalat közvetlensége, amely nemfeltétlenül iktatja ki vagy tagadja anyelv közvetítő jellegét, de az irodalom-

értésben az esztétikai tapasztalat re-dukálhatatlanságát, elkülöníthetetlen-ségét, „lefokozhatatlanságát” hangsú-lyozza. Wolfgang Iserhez (A fiktív és azimaginárius. Osiris, Bp., 2001) kap-csolódva, az irodalmi antropológia ho-rizontjának kiszélesítéséről, sőt uni-verzalizálásáról beszélhetünk, hiszena kulturális cselekvések intézményesfelépítésében az irodalmi műnemeken– egyáltalán: a szövegeken – túl nagyszerepet kapnak a rítusok, ünnepek,játékok mint cselekvések – a nyugati ésa japán színház, a tánc, a sport és iro-dalmi kontextusuk – reprezentálónak,intézményes szinten kommunikáltnaktekinthető jelenségei. (A japán kultúraegy-egy jelensége például éppen azértérdemel különös figyelmet, mert ben-nük a jel érzéki oldalának színrevitelediadalmaskodik a jelre „rárakott” vagy„rárakódó” jelentésekkel szemben –ugyanúgy, mint a korai nyugati szín-játszásban.)

Pfeiffer könyvének bevezetőjébentárgyalja az antropológiai érdeklődéselhibázott célkitűzését, hogy megha-tározza az ember „lényegét”. Ezutánember és társadalom, ember és tár-sas, illetve privát cselekvés, ember éskultúra, kultúra és társadalom dimen-zióiban mutatja be az ember, a társa-dalom és a kultúra (újra)termelésénekfolyamatait. Főleg a performativitásönszervező, intézményesített keretekközt zajló, a közvetlenség tapasztalatát,az „élmény” lehetőségét nyújtó jelen-ségeire fókuszál. Ebből következően amédium fogalmát a bevett használat-tól eltérően alkalmazza. Az embermegjelenésének vagy megjeleníthető-ségének kulturális és társadalmi formáiugyanis a médiumok olyan sokrétű,szétszálazhatatlan játékát implikálják,hogy aligha kivitelezhető a médiumokelkülönítése vagy valamelyik mono-mediális, „egy művészet – egy mé-dium” típusú szűkítő eljárás.

A művészetek mint médiumok azember és a társadalom (a kultúra és atapasztalat) reprezentálói és „fölfor-gatói”. Pfeiffer a produktivitás, az esz-

266 BUKSZ 2007

tétikum és az észlelés szempontjából,de határozottan történeti kontextus-ban vizsgálja a tapasztalat imaginá-rius tereit. Fiktív, mediális és imagi-nárius fogalmi triászával dolgozó mé-diaelmélete a tapasztalat közvetlensé-gének antropológiai dimenzióit ráve-títi a tudat és a test, az érzékelés és azélmény viszonyrendszerére (a rítus, ajáték liminalitása vagy az intézménye-sített művészeti tapasztalat liminoidjellege). Az elmélet minden „művé-szeti tapasztalat” kiiktathatatlan felté-teleként tételezi az intermedialitást, se vezérfonal mentén halad az antikdráma és színjátszás reprezentálófunkciójától a modern dráma és szín-ház mediálisan összetett rendszeré-hez; az irodalmi szöveg – elsősorban aregény – elméletétől az opera közegé-hez, amelyben a szöveg, a zene és azének médiumközi effektusai a színre-vitel performatív erejét, a tapasztalat„közvetlenebb” hozzáférhetőségét te-szik lehetővé.

További érdekes, bár ki nem bontottlehetőségek rejlenek Pfeiffer szinteminden gondolatmenetében. Valószí-nűleg azért is, mert munkája igen szer-teágazó kontextusokra terjed ki. Az„operaelv” során merül föl például azene (egyáltalán: a hang) és a jelentésviszonyának dilemmája: van-e a zené-nek „szemantikája”, lehet-e a hang-nak biztonsággal meghatározható je-lentése? Ha az érzéki tapasztalatot a„hagyományos” szöveg olvasásánálközvetlenebbé teszik a zenei effektu-sok, az ének vagy éppenséggel a me-takommunikatív gesztusok és szupra-szegmentális jelek, akkor a zene – mintjelentést önmagában nem hordozó kö-zeg, amelynek semmilyen értelem nemkölcsönözhető – bonyolultabb kérdés-irányokat is kijelölhet, amelyek a pszi-chofizikai területektől a kognitív tu-dományokig és tovább, az interme-dialitás nem kizárólag kultúrantropo-lógiai értelemben vett értelmezhető-ségéig vezetnek. Ugyanez a helyzet aképi kultúra, a „láthatóság” térnyeré-sével.

Vajon mennyiben árnyalható és bő-víthető a „médiakonfiguráció” és azintermedialitás teóriája, ha Pfeiffertőleltérően kellőképp számol a tapaszta-latok kulturális összefüggéseivel? Azún. elit- és populáris kultúra szokvá-nyos elkülönítése kerül elő, amikorPfeiffer láthatólag a szöveg–opera–rockzene vonalat skicceli föl a perfor-mativitás, a tapasztalat intenzitásaszempontjából. Talán nem lenne szük-ségszerű, hogy meghátráljon mélyre-hatóbb interpretációjuk előtt. (Mert –populáris kultúra ide vagy oda – nemérhetjük be olyan odavetett gondola-tokkal, mint például az, hogy a rock-zenének van „némi” társadalmi kül-detéstudata, s ezzel rögvest visszautal-ható a reprezentáció latensen primití-vebbnek, egyoldalúnak gondolt kate-góriájába.)

A televízió, a digitális technológia,az internet kultúrája nemcsak az in-formációtárolás és -forgalmazás, deminden bizonnyal a „színrevitel”, aperformativitás, az ember kódolása te-kintetében is ugyanolyan beszédes le-het, mint a tánc vagy a sport vagymindezeknek allegoréziseken átívelőlecsapódása az irodalomban. Mert bárPfeiffer körültekintően megemlíti akortárs kontextusokat, metodológiájaés munkájának történeti határai nemengedik meg részletesebb tárgyalásu-kat. A kortárs sportnak mint a test kó-dolásának például mégis nagy figyel-met szentel, ennek tematikus formáiaz irodalomban – akárcsak a tánc mo-tívumának fölbukkanásai és változa-tai-változásai – mutathatják a perfor-mativitás, az élmény különböző szint-jeit, de azt az érzést is kelthetik, hogymindössze az allegóriában rejlő idő-beliség tapasztalatával van dolgunk.

A kérdésirány ilyen megváltoztatá-sával pedig a retorika felé teszünk egygesztust, ily módon terjesztve ki Pfeif-fer nagyszabású és meggyőző elméle-tét a mindig már valamiként értettdolgok nyelvi megalapozottságánakkonkretizációira.������������ L. VARGAPÉTER

Oláh Szabolcs –Simon Attila –Szirák Péter (szerk.):Szerep és közegMEDIALITÁS A MAGYARKULTÚRATUDOMÁNYOK 20. SZÁZADITÖRTÉNETÉBEN

Ráció Kiadó, Budapest, 2006. 431 old.,3450 Ft (Ráció–tudomány)

A kötet az ELTE BTK Általános Iro-dalomtudományi Kutatócsoportjamédiatudományi kiadványainak egyikújabb darabja. Ide tartoznak a techné ésteória sorozat könyvei és a Ráció–Tu-domány sorozat egyes kötetei, mintpéldául a Kulturális közegek című szö-veggyűjtemény, amely a XX. századelső feléből közöl szemelvényeket amedialitásról, anyagot szolgáltatva emostani tanulmánykötethez. A Szerepés közeg célja (az alcím szerint leg-alábbis) az, hogy feltárja vagy emléke-zetbe idézze a XX. század első feléneknemzetközileg is ismert és hivatkozottmagyar tudósai által közzétett média-elméleti megfigyeléseket. E megfigye-lések többnyire az írás medialitásával,az írás és a könyvnyomtatás kultúr-történeti, illetve filológiai jelentőségé-vel és problémáival kapcsolatosak –mint Thienemann Tivadar és Hor-váth János irodalomfogalma, BaloghJózsef és Hajnal István olvasás- és írás-történeti kutatásai vagy Zolnai Bélanyelvesztétikája. De lehet-e mediali-tásról, illetve kultúratudományról be-szélni Magyarországon a XX. századelső felében? A könyv a kérdés elsőfelére kíván válaszolni, a második, úgytûnik, fel sem merül. További problé-mák erednek abból, hogy a kötet tu-lajdonképpen egy konferencia anya-gát tartalmazza. Egyrészt nem ad át-fogó képet a témáról, sok kérdésünkmegválaszolatlan marad, másrészt vi-

267SZEMLE

szont, mivel az olvasó időnként egé-szen oda nem illő tanulmányokba üt-közik, magát a témát illetően is elbi-zonytalanodunk. Nem világos ugyan-is, miért került a kötetbe tanulmánypéldául Zolnai Béla és a német szel-lemtörténet biedermeier-kutatásairól,a haláltáborokból származó képek, aróluk szóló irodalmi szövegek, illetveegyáltalán a trauma közvetíthetőségé-nek problémájáról vagy a kortárs drá-máról. Mert ugyan a frappáns fejezet-címek (Mediális kultúratechnikák és iro-dalomértelmezés, Múltkonstrukciók és astílus medialitása, A kultúratudományokés a szó technologizálása, Technomédiu-mok és a művészetközi kommunikáció)igyekeznek keretbe rendezni a kilógószövegeket is, mégis marad az olvasó-ban valami kellemetlen érzés a könyvad hoc mivoltát illetően. Ám ha min-dennek ellenére, áthágva e nem is cse-kély akadályokon, követjük az alcímáltal megadott irányt, nagyjából azalább vázolt képet kaphatjuk.

Médiatudományi érdeklődésről atárgyalt szerzők közül leginkább há-romnál, a filozófus Palágyi Menyhért-nél, a történész Hajnal Istvánnál és aklasszika-filológus Balogh Józsefnél le-het beszélni. A századfordulón alkotóPalágyi „az első fecske” a medialitásvizsgálatában, „aki kommunikációtör-téneti keretbe ágyazta egynémely is-meretfilozófiai kérdés vizsgálatát”(Demeter Tamás: A kommunikációiránti érdeklődés megélénkülése a század-előn: Tudásszociológiai esettanulmány,208. old.). Palágyi és Hajnal, mint ké-sőbb majd Eric A. Havelock is, az írás,közelebbről az alfabetikus írás, illetveaz írás technikáinak a gondolkodástmeghatározó szerepére hívja fel a fi-gyelmet. Palágyi az alfabetikus írás-hoz köti a fogalmak és ítéletek meg-különböztetésének képességét, amielőny például a képírás kínálta lehető-ségekhez képest. Havelock ezen a nyo-mon haladva beszél majd a görög al-fabetikus írás és a platóni írásbeliségforradalmiságáról. Hajnalt történész-ként elsősorban az foglalkoztatta, mi

az írás technikáinak szerepe a társa-dalmi változásokban. A történelmi fej-lődést az írásbeliségből kiindulva,alapvetően a technika és a társadalomkölcsönhatásából próbálta meg leve-zetni. Szirák Péter olvasata alapján ekölcsönhatás mindig valamilyen kö-zegben megy végbe, tehát pontosanott, ahol az emberek valamely médiu-mon keresztül érintkeznek egymással.Így azonban a kauzalitás feltárásánakbármely kísérlete szükségszerűen ku-darcba fullad, hiszen a közeg éppen aza tér, amelyet a technika és a társada-lom összefonódása hoz létre. Hajnalfejlődéselméletének ezt az apóriájátSzirák a következőképpen interpre-tálja: „e magyarázati séma tehát nema fejlődés, a változás kiváltó okát tudjafeltárni, hanem a fejlődés előzetesség-struktúrán alapuló, kényes arányrendű éskisiklásra hajló működését.” (SzirákPéter: A technika „társadalmisága”:Hajnal István archívuma, 250. old.)Megjegyzendő még, hogy Hajnal tech-nika-felfogása, amennyiben az írást ésáltalában a technikát az ember objek-tiválódásaként, külsővé tételeként ér-telmezi, kísértetiesen emlékeztetMarshall McLuhan média-definíció-jára, miszerint a média mindig az em-ber valamely kiterjesztése.

Palágyi, majd a húszas években Ba-logh József is foglalkozik az olvasásiszokások ismeretelméleti, illetve kul-túrtörténeti szerepével. Palágyi pél-dául a néma olvasásból eredezteti a„racionalista és az empirista tévedést”,hogy „a gondolkozáshoz nincs szük-ségünk jelekre”, és kijelenti, hogy „je-lek nélkül emberi tudás nincsen”(idézi Demeter, 210. old.). A SzentÁgostont fordító Balogh József Ágos-ton-értelmezései révén jut el ma isalapvetőként számon tartott olvasás-történeti kutatásaihoz. Azt a folyama-tot tárja fel, amely az antik hangos ol-vasástól a modern néma olvasásig ve-zetett. Szent Ágoston azért lehet e fo-lyamat emblematikus figurája, mert akorábbi retorikatanár megtérésénekdöntő mozzanatát Pál apostol egy szö-

veghelyének néma elolvasásában jelölimeg. Balogh ebben a fordulatban akét kultúra, a két olvasási szokás kö-zötti törés jelképét látja: „nemcsak egymélyen – műveltségében és ízlésében –gyökerező ideál rítusa, hanem egy mégmélyebben – az öntudat alatt – fész-kelő szokás […] szakad meg folyto-nosságában, amikor Szent Ágoston atolle lege percében az apostol igéit né-mán olvassa. A régi ideál helyébe új lé-pett: nem uerba, hanem sententiae,nem lingua exercitata, hanem cor cas-tum, nem a hang, hanem az érzés ve-zet az új birodalomba.” (Idézi SimonAttila: Olvasás és vallomás: Balogh Jó-zsef Szent Ágoston-értelmezése, 235.old.) A szokástörés feltételezése ké-sőbb tévesnek bizonyul, Simon Attilaismerteti B. M. W. Knox kritikáját, akiamellett érvelt, hogy a hangos és anéma olvasást az ókorban egymásmellett gyakorolták. Simon mindazon-által úgy véli, hogy Balogh kutatásai-nak igazi érdeme az, hogy (Nietzschenyomán) „ráirányította a figyelmet azirodalmi szövegek közvetítő formái-nak fontosságára” és a klasszikusoknéma olvasásának hermeneutikai ve-szélyeire, amiért is „ezt az irodalmat,Homérosztól Ronsard-ig, fennhangonkell olvasnunk”(228–229. old.).

Baloghot és Hajnalt jól ismerték akortárs irodalomtörténészek, így Hor-váth János és Thienemann Tivadar is.Kulcsár-Szabó Zoltán tanulmánya(Az „alapviszony” Horváth Jánosnál ésThienemann Tivadarnál) a szerző-mű-befogadó kommunikációs alapsémá-ban létrejövő „irodalmi alapviszony”elgondolásában tapasztalható különb-ségeket elemezve megállapítja: „az»alapviszony« két legalapvetőbb medi-ális teljesítménye, a rögzítés és a köz-vetítés közül Horváth számára azelőbbi, az Alapfogalmak szerzője szá-mára utóbbi jelenti a valódi kiinduló-pontot.” (46. old.) Horváth iroda-lomfogalmában az írás szerepe annyi-ban jelentős, amennyiben biztosítja azíró és az olvasó közti szellemi viszony,vagyis a hagyomány létrejöttének le-

268 BUKSZ 2007

hetőségét azáltal, hogy a művekettechnikailag rögzíti és archiválja. Eb-ből következik, hogy Horváth kizárjaaz irodalom fogalmából a szóbeliségirodalmát, ahol elmosódnak a hatá-rok szerző és befogadó között, és nemjön létre az időben „állandó mű”,amely az irodalmi közösséget megte-remthetné. Thienemann sem tekintiugyan a szóbeliség irodalmát iroda-lomnak, mégis, mivel számára az alap-viszony legfontosabb eleme a közvetí-tés, a legtökéletesebb közvetítőnek arádiót nevezi, „amely hosszú fejlődéseredményeként teljesen kikapcsolja aközvetítőt, a hangot lehántja a beszé-lőről, s közvetlenül továbbítja a látha-tatlan hallgatóhoz” (47. old.).

Balogh hangos és néma olvasásravonatkozó megfigyelései Zolnai Bélá-nál a szövegek stilisztikai vizsgálatá-ban, az irodalmi nyelv optikai ésakusztikai sajátosságainak megkülön-böztetésében játszanak szerepet (Ko-vács Béla Lóránt: Médium és stílus: Anyelv optikája és akusztikája Zolnai Bélaéletművében). A rímet, ritmust, köz-pontozást, tipográfiát, mondatszer-kesztést abból a szempontból vizsgáljameg, hogy az élőszóhoz vagy az írás-beliséghez kötődnek-e. Ennek alapjánkülönbözteti meg az alárendelő szer-kezetű, élőszóra írt, klasszikus kör-mondatot és a szemnek írt, melléren-delő szerkezetű, romantikus, illetve amellé- és alárendelő barokk tirádát. Őis ostorozza a modernség „holt betű-jét”, és meglehetős megvetéssel szól azavantgárd irodalmi kísérletekről. Álta-lában jellemzi e szerzőket egyfajta írás-pesszimizmus, kultúrakritikájuk alap-vető paradoxonára azonban – hogymindezt egy olyan írásbeli kultúrábanteszik, ahonnan már nem lehet elérniés megismerni a régi szóbeliséget –sem ők, sem mostani recenzenseiknem reflektálnak. Megteszi viszontFejtő Ferenc, aki a Sziget körénekkönyvellenességét kritizálja: „nem hi-szünk a könyv felülmúlásában olya-nok részéről, akik maguk is gyarapítjáka könyvek számát, mégpedig azon-

nal.” (Idézi Tamás Ábel a Könyv és táj:A szellem médiumai Kerényi Károly Szi-get-antológiájában c. tanulmányban,308. old.)

A Sziget-kör (elsősorban Kerényi,Németh László és Hamvas Béla)könyvellenessége inkább metafizikai,mint pusztán kultúrakritikai alapokonnyugszik, s nem is áll meg a könyvbo-rítónál, egészen a nyelvig terjed. Ta-más Ábel idézi Hamvast, aki szerint„az élet teljessége néma”, ezért „a vég-leges megértésnek nincs szüksége be-szédre” (307. old.). E szerzők könyv-és írásellenessége egyáltalán nem azo-nos mértékű és forrású. Szerb Antalraéppenséggel nem jellemző a radikáliskönyvkritika, Kerényi elképzelései pe-dig – például a könyvben egyszerre je-len levő „halál- és életaspektusról” –az antik mitológiából táplálkoznak.Kerényi azért is érdekes e kontextus-ban, mert az ókortudomány feladatátaz antik mitikus szellem megragadá-sában látja, az antik művet eredeti kö-zegébe való visszahelyezése nyománvéli elérhetőnek. A cél „visszavezetniaz antikvitásból örökölt testtelen tu-dásunkat ókori testéhez”, s ezt szó sze-rint érti, amikor azt írja, hogy az antikszöveget „vissza kellene írni papi-ruszra, hogy visszanyerje »antik érzéki-hagyomány«-jellegét” (idézi Tamás,303. és 307. old.). Balogh József sze-rint is „a régieket fennhangon kell ol-vasnunk, s ez annyit tesz, mint »életrekelteni a halhatatlanokat«” (idézi Si-mon, 229. old.). Dávidházi Péter ta-nulmánya („Visszahelyezni eredeti kö-zegébe”: Kerényi Károly és a mitológusiszerep hermeneutikája) Kerényinek az-zal a paradox célkitűzésével foglalko-zik, amelyet a Görög mitológia elősza-vában fogalmaz meg: „a görögök mi-tológiáját legalább egy bizonyos mér-tékig visszahelyezni eredeti közegébe,a mitológiai elbeszélésbe.” A kísérletazért van eleve kudarcra ítélve, mertegyrészt a mítoszok eredete homálybavész, másrészt egy idegen kultúrábana kísérletező számára is idegen nyelven(a Görög mitológia először németül je-

lent meg) hajtják végre, erre vonat-kozna Dávidházi szerint a „legalábbegy bizonyos mértékig” kitétel. Ez akísérlet mégsem egyszerű visszahelye-zésből vagy visszaírásból áll: „A görögmythologia szónak nem csupán a »tör-ténetek«, a mythoi a tartalmuk, hanemaz »elbeszélés«, a legein is: olyan elbe-szélés, mely rezonanciakeltés is volt;belső rezonanciakeltés, melyben az isserkentőleg hatott a tudatra, hogy azelbeszélt történet személyesen érin-tette az elbeszélőt és hallgatóját. Egyilyen elbeszélés és meghallgatás köze-gébe kellene a görög mitológia ránkmaradt töredékeit visszahelyezni, hogy»holt anyagból« ismét önmagává, élőemberi anyaggá változzék vissza.”(314–315. old.) A kísérlet tétje és céljanem tudományos, hanem metafizikai,és nemcsak a szerző ügye, hanem szer-zőé és olvasóé együtt.

Visszatérve a Szigetre, úgy tűnik,benne valami ehhez hasonló mitikus,élő anyagot kívántak létrehozni a szer-zők. A Tamás Ábel által „antikönyv-nek” titulált (309. old.) Szigetben csaka kötet végén vannak feltüntetve aszerzők, a kötetben pusztán a szövegekszerepelnek, dőlt és álló betűkkelszedve, oldalszámok nélkül. Az„együttalkotás” szolgálná az antik szel-lemiségű mű létrejöttét, ahogy Né-meth László is írja: „a könyv felülmú-lása az ilyen társas, alkotó életből ki-pattant »görögebb« könyvvel kezdőd-hetik.” (Idézi Tamás, 308. old.)

Medialitás és írás természetét leg-mélyebben a Moholy-Nagy László fo-togramjairól szóló tanulmány érinti(Kékesi Zoltán: Az írás és a médiumok„anyagtalan anyagisága”: Fotográfia ésgrafémaszerűség Moholy-Nagy László-nál). A probléma itt egyrészt sokkalösszetettebben és érzékletesebben ve-tődik fel, másrészt épp az anyagiságrévén az eredethez, az írás bevésődés-ként való létrejöttéhez vezet vissza. Afotogram ugyanis a lenyomat és a fotóötvözete, amely fényérzékeny anyagrahelyezett tárgyak megvilágításával ke-letkezik – Moholy-Nagy szavával:

269SZEMLE

fényírás. Az így kapott véset vagy in-skripció anyagszerűsége, térbeliségeviszont paradox módon csak a szemszámára lesz elérhető. A látható vésetés a sima felszín különbsége tapintásés látás összeférhetetlenségét eredmé-nyezi. Ahogy Kékesi írja, az ilyen ké-pek „tapintási érzékei kizárólag optikaiúton állnak elő, azaz az általuk előhí-vott tapintásérzet csakis mediális le-het” (387. old.). A tanulmányhozugyanakkor nem mellékeltek képeket.Hiszen így a Kékesi által elemzett„anyagtalan anyagiságot” az olvasócsupán az ő (nyomtatott) szavainakközvetítése révén és egyúttal hatvá-nyozottan tapasztalhatja meg. Mind-azonáltal megjegyzendő, és Kékesiképleírásait dicséri, hogy a képek tu-lajdonképpen nem is hiányoznak. Mo-holy-Nagy további kísérleteiből és ti-pográfiai elképzeléseiből kiderül, hogya képet mint olyat végletesen optikaiminőségében és pszichofizikai vonat-kozásaiban meghatározottnak tekinti,és végeredményben írásnak, „grafikusnyomnak” fogja fel. És fordítva: azírás is „pszichofizikailag […] megha-tározott forma”, a tipográfiának, ame-lyet egy kételemű (körből és négyzet-ből álló) optikai rendszerben ír le, „aszem pszichofizikai hatásösszefüggé-sével kell számolnia” (idézi Kékesi,390. old.). Kísérleteiben az érzékeket,a hallást, látást, tapintást hozza érint-kezésbe egymással úgy, hogy az érint-kezési pontot mindig valamilyen jel-

véset adja. „Optofonetikai” kísérlete-iben például lemezre vagy filmnega-tívba karcolt jelekkel hozott létre han-gokat, s ezekkel egy mechanikai nyelv,a „barázdaírás-ABC” megalkotásávalkísérletezett.

Mivel Moholy-Nagyot az írás nemkultúrtörténeti, hanem technikaiszempontból érdekli, nem is a gon-dolkodás kiterjesztéseként, külsővé té-teleként fogja fel, hanem bevésődés-ként, nyomként. Ugyanakkor a nyo-mokat és véseteket olyan médiumok-ban hozza létre, amelyekben elveszítikanyagiságukat, és így a tapintás he-lyett csak az anyagtalan érzékek, a hal-lás és legfőképpen a látás számára el-érhetők. Ezzel ugyanazt teszi, mint anyomtatás az írással, az írás a szóval.Az írás vésetjellege és a szó hangzóvolta a nyomtatott betűkben, ha nemvész is el teljesen, csak optikailag köz-vetíthető. Vagyis az eredeti, eredendőmédium, a nyom, más – optikai – mé-diumok tartalmává válik. McLuhanépp ebben ismerte fel a medialitásalapelvét, nevezetesen hogy a médiu-mok „üzenete” mindig csak egy másikmédium.

Visszatérve recenziónk tárgyához,meg kell említeni, hogy a könyv kül-seje kifogástalan: a tipográfia szép, alila keménykötés pedig, a közepén egyrózsaszínbe játszó, enyhén futuriszti-kus kézzel, egészen tetszetős. A csi-nos külső keltette várakozásainkatazonban alulmúlja az, amit belül talá-

lunk. Ha eltekintünk a nem is mindigkiadásra érett és/vagy a témához nemtúl szorosan kapcsolódó szövegektől,akkor egy-két kivétellel jóformán csakrecenziók halmazát kapjuk. Nem vilá-gos, hogy mi a kötet alapkoncepciója,hogy mit értenek a szerkesztők media-litáson, és milyen szempontból lehetegyaránt érdekes Zolnai Béla „nyelv-esztétikája”, Moholy-Nagy László fo-togramjai vagy Kerényi ókortudomá-nyi célkitűzései. Vajon a medialitás fo-galmában itt az írás médiumjellegén,az írás technikai hordozóinak kulturá-lis, antropológiai, irodalmi szerepénvagy a technikai médiumok sajátossá-gain van a hangsúly? Milyen elv alap-ján választották ki a tárgyalt szerzőket?A mai médiatudomány előfutárainaktudománytörténeti vizsgálata vagy azirodalomtudomány számára érdekesmegfigyelések emlékezetbe idézése,esetleg a médiumokkal bármilyenszempontból foglalkozó szerzők felde-rítése volt-e a cél? Mivel sem a szöve-gek, sem a cím nem segít választ ta-lálni ezekre a kérdésekre, nem válnakvilágossá a szerkesztés szempontjai sígy célja sem. Emiatt épp a lényegeskérdések sikkadnak el, és nem derülki, milyen értelemben lehet a korszak-ban medialitásról beszélni, miért nőttmeg az érdeklődés éppen ekkor az írástechnikái iránt, s vajon miből fakad atárgyalt szerzők általános könyvelle-nessége.����������� SZÔKE JULIANNA

270 BUKSZ 2007