Wilbur SmithAmikor az oroszlán zabálA fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Wilbur Smith: When the lion feeds1966 by Pan Books Ltd,London in association with William Heinemann Ltd © Wilbur Smith, 1964Fordította: SOMLÓ ÁGNES Fedélterv: CSÁSZMA JÓZSEFHungarian edition by © Delej Kft. 1999ISBN 9639124206Kiadja a'Delej Kft. Felelős kiadó a Delej Kft. ügyvezető igazgatójaFelelős szerkesztő: MuzamelJuditMűszaki szerkesztő: Szakálos MihálySzedés: Printronika Kft., TEXTLINE 5 rendszerenNyomtatta és kötötte a Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.Felelős vezető: Dr. Hall Géza vezérigazgatóMunkaszám: 99-0593Ezt a könyvet szeretettel ajánlom Elfreda és Herbert James SmithnekINatalEgyetlen fácán repült fel a hegyoldalban, röptében szinte súrolta a fűszálakcsúcsait. Amint elérte a hegytetőt, lábát előrenyújtotta, szárnyátelernyesztetteés eltűnt a sűrűben. Két fiú meg egy kutya követték a völgyből: a kutya mentelöl, pofájából félrelógott rózsaszín nyelve és az ikrek egymással versengverohantak mögötte. Mindkettőjük khaki ingén sötét foltokban tört át a verejték,mert hogy az afrikai napnak még így lemenőben, az ég alján is van ereje.A kutya szagot kapott és reszketve megtorpant: egy másodpercig ott állt ésszimatolt, majd nekilódult. Gyorsan mozgott, fejét lehajtva követte a nyomot,csupán a háta és sebesen lengő farka látszott ki a száraz, barna fűből. Az ikrekbeérték. Erősen kapkodták a levegőt, mivel kemény munka volt megmásznia hegyet.-- Eredj odébb, utamba leszel -- mondta Sean lihegve fivérének és Garrick szónélkül engedelmeskedett neki. Sean jó tíz centivel magasabb volt nála és vagykilenc kilóval nehezebb: ezért volt joga parancsolni. Sean közben már ismét akutyára figyelt.-- Riaszd fel, Tinker. Hajtsd fel, öreg fiú. Tinker a farkával jelezte, hogytudomásul vetteSean utasítását, de az orrát nem emelte fel a földről. Az ikrek követték ésfeszülten várták, hogy a madár felszálljon. Rövid dárdáikat készenlétbentartottákés óvatosan araszoltak előre, miközben igyekeztek lélegzetüket visszafojtani.Tinker megtalálta a fűben lapító madarat; előrevetette magát, csaholni kezdett,és a madár felszállt. Sebesen, hangos szárnycsapkodással emelkedett fel, csakúgy örvénylett körülötte a fű.Sean hajított; botja elsuhant a madár mellett. A fácánnak a levegőben kapálódzvasikerült elkerülnie a dárdát és akkor Garrick is elhajította a magáét.Botja pörögve, sziszegve repült a magasba, míg végül belecsapódott a fácánkövér, barna testébe. A madár megpördült, néhány tolla lehullt, majd maga isa földre zuhant. A fiúk a nyomába eredtek. A fácán törött szárnnyal rohantelőttük a fűben és ők izgatott kiáltások közepette üldözték. Seannak sikerültelkapnia. Kitekerte a nyakát, majd nevetve állt, kezében a meleg, barnatetemmel, míg arra várt, hogy Garrick odaérjen hozzá.-- Csuda, csuda Garry, ennek aztán szépen megadtad!Tinker felugrott, hogy megszagolja a madarat, Sean pedig lehajolt és úgytartotta, hogy a kutya odadughassa hozzá az orrát. Tinker megszaglászta, majdmegpróbálta

fogai közé kapni, de Sean eltolta a fejét és odadobta a madarat Garricknek.Garrick az övére akasztotta a többi mellé.-- Mit gondolsz, milyen messze volt -- tizenöt méter? -kérdezte Garrick.-- Nem, azért annyira nem -- közölte véleményét Sean. -- Talán úgy tíz körül.-- Szerintem ez legalább tizenöt volt. Szerintem messzebb volt, mint a maitalálataid közül bármelyik. -- A siker merésszé tette Garricket. Lehervadt amosoly Sean arcáról.-- Igen? -- kérdezte.-- Igen! -- mondta Garrick. Sean kézfejével elsöpörte homlokából a haját, amelyfekete volt és puha, így aztán mindig a szemébe hullt.-- És az ott lenn a folyónál? Az legalább kétszer olyan messze volt.-- Igen? -- kérdezte Garrick.-- Igen! -- mondta bőszen Sean.10-- Nahát, ha annyira jó vagy, akkor hogy lehet, hogy ezt elvétetted -- mi? Tedobtál először. Hogyhogy nem sikerült?Sean már amúgy is kipirult arca most még jobban elvörösödött és Garrick hirtelenrádöbbent, hogy túl messze ment. Hátrált egy lépést.-- Akarsz fogadni? -- kérdezte Sean. Garrick eló'tt nem volt egészen világos,hogy Sean miben akar fogadni, de már tapasztalatból tudta, hogy barmiról islegyen szó, a vitát úgyis verekedés dönti el. Garricknek Seannal szemben csakritkán sikerült megnyernie az ilyen fogadásokat.-- Késő van. Jobb lesz, ha elindulunk hazafelé. Apu ellátja a bajunkat, ha nemvagyunk otthon vacsorára. Sean habozott, mire Garrick sarkon fordult,visszaszaladt,hogy fölvegye hajítóbotját, majd elindult hazafelé. Sean utánanyargalt, beérte,majd megelőzte. Mindig Sean szokott elöl járni. Miután sikerült perdöntőénbizonyítania magasabbrendűségét a dárdahajítás terén, Sean kész voltmegbocsátani. Válla fölött hátraszólt: Mit gondolsz, milyen színű lesz a Gipsycsikaja?Garrick megkönnyebbüléssel fogadta ezt a békeajánlatot és barátságos társalgásbakezdtek erről, meg még vagy egy tucat hasonlóan fontos témáról. Megállásnélkül mentek: csupán egy órányira telepedtek le a folyó mellett egy árnyashelyen, hogy megsüssenek és megegyenek egy pár fácánt, egyébként egész napcsak gyalogoltak.Itt fenn a fennsík szavannás terület, amely hol emelkedik, hol süllyed előttük,amint megmásszak a kerek hátú dombokat, vagy leereszkednek egy-egy völgybe.Körülöttük a fű mozog a szélben: derékmagas, puha, száraz fű, mely aranysárga,akár az érett búza. Mögöttük és mellettük mindkét oldalon a szavanna uralmindent, ameddig csak a szem ellát, de előttük hirtelen ott volt a szakadék. Aföld először meredeken zuhan11alá, majd fokozatosan kiegyenlítődik és ott van a Tugela-síkság. A Tugela folyóúgy harminc kilométernyire szeli át a síkságot, de ma párás az idő, ígyodáig nem láthattak el. A folyón túl, messze északra és keletre, jó százhatvankilométernyire a tengerig terül el Zuluföld. A folyó a határ. A szakadékmeredek részét keresztirányban vízmosások szabdalták fel és ezekben avízmosásokban sűrű, olajzöld cserjék virultak.Alattuk három kilométernyire a síkon ott állt a Theunis Kraal gazdasága. A háznagy, holland tetős, melyet szép, sima szalmával fedtek. A kis bekerítettlegelőn lovak voltak: sok ló, mivel az ikrek édesapja gazdag ember volt. Aszolgák szálláshelye fölött a tűzhelyek füstjétől kéklett a levegő és valakifát vágott, melynek hangja gyengén felért hozzájuk.Sean megállt a szakadék szélénél és leült a fűbe. Megfogta egyik piszkos,meztelen lábát és az ölébe húzta. A talpán egy kosszal eltömődött lyuk volt,

ahonnankorábban egy tüskét húzott ki. Garrick leült mellé.-- Öregem, ez aztán fájni fog, amikor anyu bejódozza! -- mondta kárörvendőnGarrick. -- Még tűre is szüksége lesz, hogy kiszedje belőle a koszt. Fogadok,hogy üvölteni fogsz -- fogadok, hogy torkod szakadtából üvölteni fogsz!Sean rá se hederített. Egy fűszállal tisztogatni kezdte a sebet. Garrickérdeklődéssel figyelte. Ikrek aligha hasonlíthatnak kevésbé egymáshoz. Sean márkezdett férfiasodni: válla egyre erősödött és a gyermeki gömbölydedség helyénlassanként kemény izmok jelentek meg. Élénk színei voltak: a haja fekete,a bőre napbarnított, ajkain és orcáján ragyogva ütközött át friss, fiatal véreés a szeme kék volt, sötét indigókék, akár egy felhő árnya a hegyi tavon.Garrick vékony volt, csuklója és bokája akár egy lányé. A haja amolyanmeghatározhatatlan barna, amely szalmacsutakként nőtt le hátul a nyakába, a bőreszep-12ló's, az orra-és halványkék szeme környéke rózsaszín az állandó, makacsszénanáthától. Hamar ráunt Sean sebészi beavatkozásának szemlélésére. Átnyúlt ésTinker egyik lelógó fülét babrálta, ami megtörte a kutya lihegésének ritmusát;kétszer nyelt és nyála lecsöppent nyelve hegyéről. Garrick felemelte a fejétés lenézett a lejtőn. Nem sokkal alattuk volt az egyik cserjés vízmosás. Garrickvisszafojtotta lélegzetét.-- Sean, odanézz -- a cserje mellett! -- Suttogása izgalomtól reszketett.-- Mi az? -- nézett föl döbbenten Sean. Aztán meglátta.-- Fogd meg Tinkert. -- Garrick megragadta a kutya nyakörvét és elfordította azállat fejét, nehogy meglássa a vadat és üldöződbe vegye. -- Ez a világlegnagyobböreg inkonkája -- suttogta Garrick. Sean túlságosan feszülten figyelt ahhoz,hogy válaszoljon.Az antilop óvatosan lépkedve, ernyedten bújt eló' a sűrűből. Hatalmas bak volt,az öregségtől már egészen fekete; fehér foltjai a hátán és a hátsó felén,akár a régi krétajelek, egészen elhalványultak. Eresen fülelt, csavart szarvaitmagasra emelte, akkora volt, akár egy póni. De kecsesen mozogva kilépetta nyílt terepre. Megtorpant, fejét forgatva óvatosan körülnézett, vajon nemleselkedik-e rá veszély, majd rézsút leügetett a domboldalon és eltűnt egymásik vízmosás sűrűjében. Ezután az ikrek még egy pillanatig némák maradtak,majd mindketten egyszerre törtek ki.-- Láttad, mi -- láttad azt a szarvat?-- Ilyen közel a házhoz, mi meg nem is tudtunk róla...Aztán feltápászkodtak és közben be nem állt a szájuk, izgalmuk Tinkerre isátragadt. A kutya csaholva rohangászott körülöttük. Néhány pillanatnyi zűrzavarután Sean úrrá lett a helyzeten úgy, hogy egyszerűen túlüvöltötte a hangzavart.13-- Fogadok, hogy minden nap itt rejtőzik, ebben a vízmosásban. Fogadok, hogyegész nap itt van és csak este jön elő. Menjünk, nézzük meg.Sean ment elöl a lejtőn.A cserjés szélén, egy avarral bélelt, sötét és hűvös, növényi üregbenrábukkantak a bak búvóhelyére. A földet patáival letaposta, minden tele volt azürülékével,és ott volt testének nyoma is azon a helyen, ahol egész nap hevert. Az avarágyonnéhány elhullott, szürkés végű szőrszálat találtak. Sean letérdelt ésfelemelt egyet.-- Hogy kapjuk el?-- Áshatnánk egy gödröt és hegyes botokat tehetnénk bele -- javasolta lelkesenGarrick.-- Ki fogja kiásni -- te? -- kérdezte Sean.

-- Te is segíthetnél.-- Jó nagy gödör kellene -- mondta Sean kétkedve. Ezután mindketten hallgattak,amíg végiggondolták, hogy mennyi munkával járna egy ilyen csapdát kiásni.Az ötletet többé egyikőjük se említette.-- Elhívhatnánk a gyerekeket a városból és dárdával hajtóvadászatotrendezhetnénk -- mondta Sean.-- Hányszor vadásztunk már velük? Legalább százszor és még egy nyamvadt duikertse sikerült leterítenünk -- nemhogy egy antilopot. -- Garrick habozott,majd folytatta. -- Meg aztán emlékszel, hogy mit csinált az az inkonka Frank VanEssennel, mi? Amikor abbahagyta az öklelést, a többieknek úgy kellettvisszatömködniük a belét azon a lyukon, amit az inkonka döfött a hasába!-- Félsz? -- kérdezte Sean.-- Egyáltalán nem! -- jelentette ki Garrick méltatlankodva, majd gyorsan aztmondta: -- Hűha, mindjárt sötét lesz. Jobb, ha szedjük a lábunk.Azzal lementek a völgybe.14Sean feküdt a sötétben és a szobán át az ablak szürke négyszögét bámulta.Odakünn az égen látszott a hold egy darabkája. Sean nem tudott aludni: azantilopongondolkodott. Hallotta, amint szülei elhaladnak a hálószoba ajtaja előtt;mostohaanyja mondott valamit, amin az édesapja nevetett: Waite Courteneynevetésemély volt, akár a távoli mennydörgés.Sean hallotta, amint a másik szoba ajtaja becsukódik és felült az ágyban. --Garry. -- Semmi válasz.-- Garry. -- Felkapott egy csizmát és odavágta; egy morgás hallatszott. --Garry.-- Mit akarsz? -- Garrick hangja álmos volt és dühös.-- Arra gondoltam -- holnap péntek.-- Na és? •-- Anyu és apu bemennek a városba. Egész nap oda lesznek. Elvihetnénk avadászpuskát és becserkészhetnénk azt az öreg inkonkát.Garrick ágya riadtan megreccsent.-- Te megőrültél! -- Garrick nem tudta leplezni hangjában az ijedtséget. -- Apamegöl minket, ha meglátja nálunk a vadászpuskát. -- Már ahogy kimondta,tudta, hogy ennél erősebb érvet kell találnia ahhoz, hogy fivérét lebeszélhesse.Sean, ha lehet, elkerülte a büntetést, de apja jobb karjának fenyegetőereje nem elegendő, hogy elrettentse az antilop vadászattól. Garrickmozdulatlanul feküdt ágyában és lázasan kereste a szavakat.-- Meg aztán apu mindig elzárja a töltényeket. Ez ügyes próbálkozás volt, deSean kivédte.-- Tudom, de azt is tudom, hol van két öregszemű sörét, amiről megfeledkezett:az ebédlőben a nagy vázában. Már több mint egy hónapja ott vannak.Garricket kiverte a veríték. Már szinte érezte, amint az ostor a fenekéntekereg, és hallotta, amint apja számolja az ütéseket: nyolc, kilenc, tíz.75-- Kérlek, Sean, gondolkodjunk valami máson... A szoba túlsó felén Seankényelmesen elhelyezkedett párnáin. A döntés megszületett.Waite Courteney felsegítette feleségét a bricska elülső ülésére.Szeretetteljesen megveregette az asszony karját, majd átsétált a hajtó helyére,de közbenegy pillanatra megállt, hogy megcirógassa a lovakat és ráigazítsa a kalapotkopasz fejére. Nagydarab ember volt, a bricska lesüllyedt súlya alatt, ahogyfelmászott a helyére. Megfogta a gyeplőt, majd megfordult és nagy, kampós orrafelett nevető tekintettel nézett a tornácon ácsorgó ikrekre.

-- Igazán nagy szívességként értékelném, uraim, ha azon néhány óra során, amíganyátokkal távol vagyunk, nem keverednétek semmiféle bajba.-- Igen, apa -- hangzott a tisztelettudó kórus.-- Sean, ha esetleg ismételten ellenállhatatlan vágyat ereznél, hogy felmásszarra a nagy eukaliptuszfára, akkor győzd le magadban, öregem, győzd le.-- Úgy lesz, apa.-- Garrick, egyezzünk meg, hogy többé nem kísérletezel a puskapor előállításával-- rendben?-- Igen, apa.-- És ne vágjatok ilyen ártatlan képet. Ez rémit meg a legjobban!Waite az ostorral megérintette maga előtt a csillogó tomporokat és a bricskamegindult ki az útra, Ladyburg felé.-- Arról egy szót se szólt, hogy nem vihetjük el a vadászpuskát -- suttogta Seanmegdicsőült erényességgel. -- Most pedig menj és nézz utána, hogy a szolgákne legyenek az utunkban -- ha meglátnak minket, nagy hűhót csapnak. Aztán gyerehátra a hálószoba ablakához és én kiadom neked.16Sean és Garrick egészen a szakadék aljáig megállás nélkül veszekedtek. Sean avállán keresztbe vetve vitte a vadászpuskát és két kézzel kapaszkodott a tusba.-- Az én ötletem volt, nem? -- kérdezte.-- De elsőnek én láttam meg az inkonkát -- tiltakozott Garrick. Garrickmerészsége visszatért: méterről méterre, ahogy távolodtak a háztól, abüntetéstőlvaló félelme is egyre halványodott.-- Az nem számít -- közölte vele Sean. -- Nekem jutott eszembe a vadászpuska,ezért én lövök.-- Hogyhogy mindig csak neked jut a java? -- kérdezte Garrick és Seantfelbőszítette ez a kérdés.-- Amikor azt a sólyomfészket találtad lenn a folyónál, hagytam, hogy felmásszérte. Nem igaz? Aztán amikor azt a kis duikert találtad, hagytam, hogy teetesd. Nem igaz? -- kérdezte szemrehányón.-- Jól van. De ha én láttam meg elsőnek az inkonkát, miért nem hagyod, hogy énlőjek?Seanba belefojtotta a szót ez a rendíthetetlen makacsság, de azért mégszorosabban markolta a puskát. Ahhoz, hogy a vitát Garrick nyerje meg, el kellvennietőle -- ezt Garrick is tudta, így aztán duzzogni kezdett. Sean megállt aszakadék alján a fák alatt és válla fölött hátrapillantott fivérére.-- Segítesz -- vagy egyedül kell csinálnom? Garrick lenézett a földre ésbelerúgott egy ágba.Erősen szipákolt; a szénanáthája reggelente mindig rosszabb volt.-- Nos? -- kérdezte Sean.-- Mit akarsz, mit csináljak?-- Maradj itt és lassan számolj el ezerig. Én kerülővel fölmegyek a lejtőn ésott fogok várni, ahol az inkonka tegnap átment. Amikor végeztél a számolással,gyere fel a vízmosásba. Amikor úgy félúton vagy, kezdj el kiáltozni. Az inkonkaugyanúgy fog kitörni, mint tegnap -- rendben?17Garrick kelletlenül rábólintott.-- Elhoztad Tinker láncát?Garrick előhúzta a zsebéből és ahogy a kutya meglátta, hátrálni kezdett. Seanmegragadta a nyakörvét és Garrick rácsatolta. Tinker füle lekonyult ésszemrehányóannézett rájuk.-- Ne ereszd el. Az a vén inkonka felnyársalja. Most pedig kezdj el számolni --

mondta Sean és elindult felfelé. Balra jócskán elkerülte a vízmosást. Azemelkedőn csúszott a fű a lába alatt, a puska nehéz volt és a fűben élesszikladarabok lapultak. Az egyikbe belebotlott és vérezni kezdett a lábujja, deazért rendületlenül ment felfelé. Egy száraz fadarab volt a cserjés szélén,amivel Sean jelölte meg az antilop rejtekhelyét. Sean feljebb mászott ésközvetlenülaz emelkedő csúcsa előtt megállt, ott, ahol a mozgó fű megtöri fejének az éghátterén kirajzolódó körvonalát. Kifulladt, nehezen kapkodta a levegőt. Találtegy söröshordó méretű sziklát, amin megtámaszthatta puskáját, ő pedig meglapukmögötte. A puska tusát a sziklára fektette és becélozta lefelé a hegyoldalt,majd jobbról és balról is alaposan szemügyre vette a csövet, hogy tisztántüzelhessen. Elképzelte, amint az antilop befut a látóterébe, és az izgalomvégigbizsergetta karján, a vállán, fel egészen a nyakáig., -- Nem fogok elé célozni -- nyilván lassan mozog majd, nagy valószínűséggelcsak ügetni fog. Egyenest a lapockájára megyek -- suttogta.Kinyitotta a puskát, ingzsebéból elővette a két töltényt, becsúsztatta, majd azávárzatot egy kattanással becsukta. Minden erejére szüksége volt, hogy kétkézzel felhúzza a hatalmas, cifra kakast, de sikerült neki, így a puska mindkétcsöve töltve volt és fel is volt húzva. Letette maga elé a sziklára éslebámult a lejtőn. Balján a vízmosás olyan volt, mint egy sötétzöld folt ahegyoldalban és közvetlenül alatta ott volt az a18nyílt, füves terület, ahol majd az antilop áthalad. Türelmetlenül hátrasimítottahaját a homlokából: nedves volt az izzadságtól, így nern hullott a szemébe.Teltek a percek.-- Mi a fenét csinál Garry? Néha olyan süket tud lenni! -- motyogta Sean ésszinte válaszként lentről nyomban meghallotta Garrick kiáltását. Halk hang volt,messze, lenn a lejtőn, amit elfojtott a sűrű cserje. Tinker minden lelkesedésnélkül ugatott egyet; ő is duzzogott, nem szerette a láncot. Sean mutatóujjáta ravaszon tartva várt és meredten figyelte a cserjés szélét. Garrick ismétkiáltott -- és az antilop kitört rejtekhelyéről.Sebesen ugrott ki a nyílt terepre, orrát magasra tartotta és szarvai szinte ahátához lapultak. Sean testével elmozdult, hogy a puskával kövesse az állatmozgását, miközben a célgömb tüskéjét egyenest a fekete lapockára irányította.Tüzelt a bal oldali csőből, és a puska akkorát rúgott, hogy elvesztetteaz egyensúlyát; a füle csengett a lövés hangjától és az elégett puskapor füstjebeborította az arcát. A puskát még mindig a kezében tartva, nagy nehezenfeltápászkodott. Az antilop ott hevert a fűben, bégetett, akár egy bárány éshaláltusájában rúgkapált.-- Eltaláltam -- üvöltött fel Sean. -- Elsőre eltaláltam! Garry, Garry!Eltaláltam, eltaláltam!Tinker teljes erővel rohant elő a cserjésből és a láncon maga után vonszoltaGarryt, Sean pedig még mindig üvöltve rohanni kezdett lefelé, hogy csatlakozzonhozzájuk. Egy kő kigördült a lába alól és elesett. A vadászpuska kirepült akezéből és a másik csőből is eldördült'a lövés. A durranás nagyon hangos volt.Amikor Sean feltápászkodott, Garrick nyögdécselve ült a fűben -- nyögdécselt ésmeredten nézte a lábát. A lövedék a lábába csapódott, és térde alatt cafatokratépte a húst -- olyan mélyen f el szakította, hogy19a sebben fehér csontszilánkok látszottak és erősen vérzett, lüktetve folytbelőle, a sötét, pudingszerűen sűrű vér.-- Nem akartam... Jaj, Istenem, Garry, nem akartam. Megcsúsztam. Ténylegmegcsúsztam. -- Sean is a lábra meredt. Az arca halálsápadt volt és a szemesötéten

tágra nyílt az iszonyattól. A vér lüktetve folyt a fűre.'-- Állítsd el a vérzést! Sean, kérlek, állítsd el. Jaj, úgy fájl Jaj! Sean,kérlek, állítsd el!Sean odabotladozott -hozzá. A hányás kerülgette. Lecsatolta az övét és rátekertea lábra, a keze ragadt a rácsorduló, meleg vértől. Tokos kése segítségévelmegszorította az övet. A vérzés csökkent, így még szorosabbra húzta.-- Jaj, Sean, fáj! Úgy fáj... -- Garrick arca viaszfehér volt és vacognikezdett, amint a rémület fagyos keze lassanként összezárult körülötte.-- Elmegyek Josephért -- makogta Sean. -- Jövünk, amilyen gyorsan csak tudunk.Jaj Istenem, ne haragudj! -- Sean felpattant és futásnak eredt. Elesett,gyorsan felállt és futott tovább.Egy órán belül visszaértek. Sean jött elöl, nyomában három zulu szolgával.Joseph, a szakács hozott egy takarót. Bebugyolálta Garricket, majd fölemelteés Garrick elájult, amint a lába támasz nélkül a levegőben lógott. Ahogyelindultak lefelé a hegyről, Sean kinézett a síkon át: a ladyburgi úton egy kisporfelhő látszott. Az egyik lovász lovagolt be Waite Courteneyért.A tanya tornácán várakoztak, amikor Waite Courteney visszaért Theunis Kraalba.Garrick ismét eszméleténél volt. A díványon feküdt, arca fehér volt, és avér átszivárgott a takarón. Véres volt Joseph egyenruhája és Sean kezefeketéllett a rászáradt vértől. Waite Courteney felrohant a tornácra; Garrickföléhajolt és lehúzta20róla a takarót. Egy pillanatig meredten nézte a lábat, majd nagyon gyöngédenújból betakarta.Waite felemelte Garricket és levitte a bricskához. Joseph vele ment éselhelyezték Garricket a hátsó ülésen. Joseph a testét tartotta, és Garrickmostohaanyjaaz ölébe vette a lábat, hogy ne mozogjon. Waite Courteney gyorsan felmászotteló're: kezébe fogta a gyeplőt, majd megfordult és Seanra nézett, akimozdulatlanulállt a tornácon. Nem szólt egy szót sem, de a tekintete iszonyatos volt -- Seannem tudott a szemébe nézni. Waite Courteney rácsapott a lovakra az ostorralés visszahajtott a- ladyburgi útra: őrült vágtában hajtott, a szél vadullengette szakállát.Sean figyelte óikét. Miután eltűntek a fák között, csak állt ott egyedül atornácon; aztán hirtelen megfordult és végigrohant a házon. Kifutott hátul akonyhaajtón, át az udvaron a lószerszámkamrába, lekapott egy kantárt és rohant alegelőre. Kiválasztott egy barna kancát, odahajtotta a kerítés egyik sarkához,míg sikerült karját a ló nyaka köré csúsztatnia. Benyomta a zablát a szájába,meghúzta az állszíjat és felpattant a ló csupasz hátára.Megsarkantyúzta és átugratott vele a kapun, hátralendült, ahogy a ló testefelemelkedett alatta, és amikor földet ért, előreesett az állat nyakába,összeszedtemagát és a lovat a ladyburgi út felé irányította.A városig jó tizenkét kilométer az út és a bricska hamarabb ért oda, mint Sean.Van Rooyen doktor rendelője előtt találta: a lovak erősen fújtattak és testüksötétlett a verítéktől. Sean lesiklott a kanca hátáról; fölment a lépcsőn arendelő' ajtajához és csöndesen benyitott. Garrick az asztalon feküdt, egyikoldalon Waite, a másik oldalon a felesége állt mellette, az orvos pedig aszemközti falnál, egy zománcos lavórban mosta a kezét. Ada Courteney csöndesensírt, az arca csupa könny volt. Mindnyájan Seanra néztek, aki ott állt azajtóban.21

-- Gyere ide -- mondta Waite Courteney, a hangja színtelen volt és üres. --Gyere, állj ide mellém. Le fogják vágni a fivéred lábát, és Istenemre, mindenmásodpercét végignézetem veled!Garricket éjjel hozták vissza Theunis Kraalba. Waite Courteney nagyon lassan,óvatosan hajtotta a brieskát, Sean pedig távolról követte. Fázott vékony khakiingében és kavargóit a gyomra attól, amit látott. Karja csupa véraláfutás volt,ahogy apja fogta és kényszerítet'te, hogy végignézze.A szolgák lámpásokat gyújtottak a tornácon. Némán és nyugtalanul mind ottácsorgóit a sötétben. Ahogy Waite felvitte a takaróba bugyolált testet alépcsőn,az egyik zulu nyelven, halkan odaszólt. -- A lába?-- Már nincs -- válaszolt Waite nyersen. Mindnyájan halkan sóhajtottak, majd ahang ismétmegszólalt. -- Jól van?-- Él -- mondta Waite.Bevitte Garricket abba a szobába, amit vendég-, illetve betegszobánakhasználtak. Középen megállt és tartotta a fiút, amíg felesége áthúzta az ágyat;aztánlefektette és betakarta.-- Mit tehetünk még?, -- kérdezte Ada.-- Csak várhatunk.: Ada megfogta férje kezét. -- Kérlek, Istenem, hagyd, hogy éljen -- suttogta.-- Még olyan fiatal.-- Sean az oka! -- lángolt fel hirtelen Waite haragja. -- Garry magától sosemtett volna ilyet. -Megpróbálta kiszabadítani kezét Ada kezéből.-- Most mit akarsz? -- kérdezte Ada.-- Megverem! Úgy elverem, hogy nem marad bőr rajta!22-- Ne, ké.rlek ne.-- Hogyhogy?-- Már ez is épp elég volt. Nem láttad az arcát? Waite válla fáradtan megroskadtés a férfi leültaz ágy melletti karosszékbe. Ada megérintette férje arcát.-- Én itt maradok Garryvel. Te menj és próbálj meg aludni egy kicsit, drágám.-- Nem -- mondta Waite. Az asszony leült a szék karfájára és Waite átfogta aderekát. Aztán nagy sokára, összebújva elaludtak az ágy melletti széken.Az elkövetkezendő napok nagyon nehezek voltak. Garrick elméje kitört a józanságigája alól és nekivadultan, az önkívület lázas világában kóborolt. Zihálvakapkodta a levegőt és láztól égő arccal hánykolódott; kiáltozott és nyöszörgőita nagy ágyban; lábának csonkja veszedelmesen megduzzadt és a varratok annyiramegfeszültek, hogy úgy tűnt, bármelyik pillanatban kiszakadhatnak a feldagadthúsból. A fertőzés sár-. ga, bűzös váladéka a lepedőkre szivárgott.Ada egyfolytában mellette volt. Letörülté arcáról a verítéket, cserélte a kötéstcsonka lábán, megitatta és megnyugtatta, amikor lázasan félrebeszélt. Adaszemét a kimerültség és az aggodalom sötét karikái övezték, de egy pillanatrasem hagyta volna magára. Waite nem bírta. Mint a legtöbb férfi, ő is irtózotta szenvedéstől, egyszerűen megfulladt volna, ha a szobában marad: úgyfélóránként bement és megállt az ágy mellett, majd elfordult és folytattanyughatatlankószálását a ház körül. Ada jól hallotta súlyos lépteit a folyosókon.Sean is a házban maradt: ott ült a konyhában vagy a'tornác túlsó végén. Senkinem beszélt vele, még a23szolgák sem; elűzték, amikor megpróbált beosonni a szobába, hogy megnézzeGarricket. Magányos volt, a bűnösök vigasztalan magánya ült rajta -- mert Garry

meg fog halni, tudta ezt abból a sötét némaságból, ami Theunis Kraalra borult. Akonyhában nem volt beszélgetés, nem csörömpöltek az edények, sehonnansem hallatszott apjának mély, öblös nevetése: még a kutyák is levertenhallgattak. A halál vetette rá árnyékát Theunis Kraalra. Még a szagát is érezteazokon a szennyes lepedőkön, amelyeket Garrick szobájából hoztak a konyhába;olyan pézsmaszag volt, akár egy állat szaga. Idó'nként már-már látta is: mégfényes nappal is, ahogy a tornácon ült, érezte, •amint meglapul mellette, akáregy árnyék látóterének peremén. De még nem volt formája. Csak sötétség Volt,hidegség, mely fokozatosan növekszik a házban, míg elegendő erót nem gyűjtahhoz, hogy magával vigye a fivérét.A harmadik napon Waite Courteney üvöltve jött ki Garrick szobájából. Átrohant aházon, ki az istállóudvarba. -- Karlie. Hol vagy? Nyergeid fel Rooiberget.Igyekezz, ember, igyekezz -- hogy a fene vigyen el. Haldoklik, hallod,haldoklik.Sean nem mozdult, csak ült ott a falnak támaszkodva a hátsó ajtó mellett. Karjaszorosabban ölelte át Tinker nyakát és a kutya hideg orrát az arcához nyomta;nézte, ahogy apja felpattan a mén hátára és elvágtat. A dobogó paták egyenesenLadyburg felé tartottak és amikor eltűntek a szeme elöl, felállt és beosonta házba: Garrick ajtaja eló'tt fülelt, majd csöndesen kinyitotta és belépett.Ada felé fordult, fáradt volt .az arca. Harmincöt événél most jóval öregebbneklátszott, de fekete haja szép sima kontyba volt fésülve, és friss, tiszta ruhátviselt. Kimerültsége ellenére még mindig gyönyörű asszony volt. Szelídségsugárzott belőle, jóság, amit a szenvedés és az24aggodalom nem tudott elpusztítani. Kezét Sean felé nyújtotta, és a fiú odamenthozzá, megállt a széke mellett és lenézett Garrickre. Akkor már tudta, hogyapja miért ment el az orvosért. A halál ott volt a szobában -- erősen,jéghidegen lebegett az ágy fölött. Garrick nagyon nyugodtan feküdt: az arcasárga,a szeme csukva és az ajka száraz, cserepes.Seanban minden magányosság és bűntudatfelduzzadt,atorkátszorongattaésfojtogatózokogásbatorkollott, zokogásba, melytérdre kényszerítette, és ő arcát Adaölébe temetve sírt. Ekkor sírt életében utoljára, úgy sírt, ahogy egy férfi sír-- fájdalmasan, és ahogy rázta a zokogás, bensejében mindig kiszakadt valami.Waite Courteney visszajött az orvossal Ladyburgből.-Seant ismét kiűzték aszobából és az ajtó becsukódott. Egész éjjel hallotta őket Garrick szobájából,hallotta fojtott hangjukat és lábuk csosszanását a sárgafa padlón. Reggelretúljutottak rajta. A lázat legyűrték és Garrick élt. Épp hogy csak élt -- aszeme sötét lyukként mélyre süllyedt, akár egy koponya szemgödre. Ezt akegyetlen metszést sem teste, sem lelke nem fogja többé teljesen kiheverni.Lassan ment -- egy hétbe telt, míg elég erős lett ahhoz, hogy egymaga egyék.Elsőként a fivérét kereste, még mielőtt hangosan meg tudott volna szólalni,suttogva azt kérdezte: -- Hol van Sean?És Sean, még mindig vádló büntetésben, órákon át ült mellette. Aztán, amikorGarrick aludt, Sean kimenekült a szobából, és egy horgászbottal vagy vadászgerelyeivelfelszerelkezve, nyomában a boldogan csaholó Tinkerrel, kiment a bozótos vadonba.Jellemző Sean bűntudatának mértékére, hogy olyan hosszú órákat töltöttel bezárva a betegszobába. Ez ingerelte, akár a pányva a fiatal csikót: senkiserri tudja meg soha, hogy micsoda kínszenvedés volt neki ott ülni csön-25desen Garrick ágya mellett, miközben teste bizsergett, égett a felhalmozódottenergiától és gondolatai nyughatatlanul száguldoztak.Aztán Seannak vissza kellett menni az iskolába. Egy hétfő' reggelen indult el,amikor odakünn még sötét volt. Garrick hallgatta az indulás hangjait, a lovak

nyihogását a felhajtón és Ada hangját, amint az utolsó pillanatban még sorolja alegfontosabb utasításokat. Az ingeid alá betettem egy üveg köhögés ellenigyógyszert, amint kicsomagoltál, add oda a Fráuleinnek. Aztán majd o gondoskodikróla, hogy ha megfázol, nyomban bevedd.-- Igen, anya.-- A kis táskában ott van hat alsóing -- mindennap vegyél tisztát.-- Az alsóing olyan lányos.-- Szépen azt teszed, amit mondtak, fiatalember hallatszott Waite hangja. --Igyekezz azzal a kásával -- indulnunk kell, ha hét órára be akarunk érni avárosba.-- Elbúcsúzhatom Garrytól?-- Már tegnap este elbúcsúztál -- még nyilván alszik.Garrick kinyitotta a száját, hogy kiszóljon, de tudta, hogy a hangja úgysem érel odáig. Csöndesen feküdt és hallgatta, ahogy hátrahúzzák a székeket azebédló'asztaltól, majd a tornácra vonuló léptek zaját, a búcsúzkodás hangjait,végül a bricska kerekeinek csikorgását, amint elindult a kavicsos úton.Minden nagyon csöndes lett, miután Sean az apjával elment.Ezután Garrick számára csupán a hétvégék jelentették a színt az idó' színtelenszövetén. Reszketve várta a hétvégeket és mind után úgy tűnt, hogy egy egészörökkévalóság telt el a következőig -- a fiatalok és a betegek számára az idó'lassan múlik. Ada és Waite nem sokat tudtak arról, hogy mi zajlik benne.A háztartás középpontját Garrick szobájába helyezték át: a26nappaliból behoztak két vaskos, bőr karosszéket, az egyiket az ágy egyik, amásikat a másik oldalára tették és estéiket ott töltötték mellette. Waitepipájávala szájában, könyöke mellett egy pohár konyakkal, egy falábat farigcsált ésnagyokat nevetett, Ada pedig a kötésével ült be mellé, így próbáltak a közelébeférkőzni. Talán tudatos erőfeszítésének köszönhető, hogy szülei kudarcotvallottak, de az is lehet, hogy képtelenség hosszú évek távolából visszanyúlvaegy kisfiú közelébe férkőzni, mindig ott van a tartózkodó határ, az a korlát afelnőttek és a fiatalok, a gyerekek titokzatos világa között. Garrick együttnevetett, beszélgetett velük, de az azért egészen más volt, amikor Sean ültmellette. Napközben Adának ott volt a hatalmas háztartás vezetése, Waitefigyelmétmeg lekötötte a közel hétezer hektárnyi föld és a kétezer marha. Garrickilyenkor volt a legmagányosabb. Ha nem lettek volna ott a könyvek, talán ki sembírta volna. Elolvasott mindent, amit Ada hozott neki: Stevensont, Swiftet,Defoe-t, Dickenst, sőt még Shakespeare-t is. Jórészt meg sem értette, de mohónolvas'ott, a nyomtatott szó bódító ereje átsegítette őt a hosszú napokon, mígvégre péntekenként Sean megérkezett.Amikor Sean hazajött, olyan volt, mintha valami viharos szél söpörne végig aházon. Ajtók csapódtak, a kutyák ugattak, a szolgák pöröltek és a folyosókrólegyfolytában lábdobogás hallatszott. A legtöbb zaj Seantól eredt, de nem mind.Ott voltak még Sean követói: néhány fiú az osztályából; Csakúgy, mint Garrick,ők is készségesen elismerték Sean vezéri tekintélyét, és ez nem csupán Seanöklének volt köszönhető, hanem a nevetésnek és az izgalomnak is, amit mellettemindig megtaláltak. Azon a nyáron tömegesen rajzoltak ki Theunis Kraalba,előfordult, hogy hárman is ültek egy-egy póni csupasz hátán: olyanok voltak,akár a kerítésen sorakozó verebek. A miatt a külön látványos-27ság miatt is jöttek, amit Garry csonkja jelentett. Sean nagyon büszke volt rá.-- Itt varrta össze az orvos -- mutatott a rózsaszín sebhelyen látszó varratoknyomára.-- Megfoghatom, öregem?

-- Ne túl eró'sen, mert még szétrepedhet. -- Garricknek még életében nem jutottki ennyi figyelem. Sugárzó vigyorral nézett végig az ünnepélyes, csodálattalteli arcokon.-- Olyan fura -- valahogy forrónak tűnik.-- Fájt?-- Hogy vágta el a csontot -- baltával?-- Nem. -- Csak Séan tudott az ehhez hasonló, gyakorlati kérdésekre válaszolni.-- Fűrésszel. Pont úgy, ahogy egy darab fát. -- Közben nyitott tenyérrelmindezt be is mutatta.De még ez a lenyűgözően izgalmas téma sem ,tudta sokáig ott tartani őket,hamarosan nyughatatlanság vett erőt rajtuk.-- Hé, Sean, Karllal mi tudjuk, hol van a rikoltozók fészke -- nem akarodmegnézni? -- Vagy: -- Menjünk, fogjunk békát -- és ilyenkor Gárrickkétségbeesettenközbevágott.-- Ha akarjátok, megnézhetitek a bélyeggyűjteményemet. Ott van a szekrényben.-- Ne-em, azt már a múlt héten láttuk. Menjünk.Ez volt az a pillanat, amikor Ada, aki a nyitott konyhaajtón át hallotta abeszélgetést, behozta az uzsonnát. Mézes süteményt, mentacukorral bevontcsokoládétortát,görögdinnyés édességet és még vagy egy fél tucatnyi egyéb finomságot. Tudta,hogy a gyerekek addig nem mennek el, amíg mindezt meg nem ették, és azt istudta, hogy elrontják a gyomrukat, de ez még mindig jobb volt, mintsem hogyGárrick ott feküdjön egyedül és hallja, amint a többiek ellovagolnak a hegyekbe.28A hétvégék rövidek voltak, elszálltak, akár egy lázas izgalommal teli,elmosódott pillanat. Garrickre egy újabb hosszú hét várt. Pontosan nyolc, nyolcszörnyűhét telt el, míg végre doktor Van Rooyen engedélyezte, hogy napközben kiüljön atornácra. Aztán hirtelen az a lehetőség, hogy ismét egészséges lehet, kezdettvalósággá válni Garrick számára. A láb, amin Waite dolgozott, már majdnemelkészült: bőrből készített a csonkra egy műlábtartót, és lapos fejűrézszögekkela fához erősítette; gondosan dolgozott, körültekintően formázta, alakította abőrt és igazította hozzá a szíjakat, amelyek tartani fogják. Eközben Garrickgyakorolt a tornácon, Ada vállára támaszkodva ugrált, fogát összeszorítvaösszpontosított és szeplői rendkívül feltűnőek voltak, mivel arcát már régótanem érte a nap. Napjában kétszer Ada egy párnán ült Garrick széke előtt ésdenaturált szesszel masszírozta a csonkot, hogy felkészítse arra a pillanatra,amikor először csatolják majd rá a merev bőrből készült műlábtartót.-- Fogadok, hogy a jó öreg Sean meg lesz lepve, mi? Amikor azt látja, hogy ittsétálok.-- Mindenki meg lesz lepve -- helyeselt Ada. Felnézett a gyerekre ésrámosolygott.-- Nem próbálhatnám meg most? Akkor elmehetnék vele horgászni szombaton, amikorhazajön.-- Azért nem szabad túl sokat várnod, Garry, elsőre nem lesz könnyű. Meg kelltanulnod használni. Olyan ez, mint a lovaglás -- emlékszel, hányszor leestél,mielőtt megtanultál lovagolni.-- De azért most elkezdhetem?Ada az üveg után nyúlt és egy kis szeszt öntött a kezébe, majd rákente acsonkra. -- Várnunk kell, amíg doktor Van Rooyen megengedi. De ez már nincsmessze.Nem is volt. Legközelebbi vizitje után Van Rooyen doktor így beszélt Waite-hez,amint az kikísérte őt könnyű, kétkerekű fogatához.

29-- Megpróbálhatja vele a falábat -- így majd lesz célja, amiért dolgozhat. Azértne hagyja, hogy kifárassza magát, és ügyeljen, nehogy a csonk felsebesedjen.Nincs szükségünk egy újabb fertőzésre.-- Faláb. -- Waite fejében ez a csúnya szó visszhangzóit, miközben figyelte atávolodó fogatot. „Faláb": a keze ökölbe szorult és még nem akart hátrafordulni,hogy lássa maga mögött, a tornácon azt a megrendítően lelkes és türelmetlenarcot.-- Biztos, hogy kényelmes? -- Waite Garrick széke eló'tt guggolva igazította fela lábat, Ada pedig ott állt mellette.-- Igen, igen, most már hadd próbáljam ki. Hű, az öreg Sean jól meglepődik majd,mi? Hétfőn már én is visszamehetek vele az iskolába, igaz? -- Garrick csakúgy reszketett a türelmetlenségtől.-- Majd meglátjuk -- dünnyögte Waite diplomatikusan. Aztán felállt, és a székmellé lépett.-- Ada, drágám, fogd meg a másik karját. Figyelj, Garry, először csak aztszeretném, hogy megszokd az érzést. Mi most felsegítünk, te meg ráállsz éspróbáldmegtalálni az egyensúlyt. Érted?Garrick élénken rábólintott.-- Rendben, akkor most állj fel.Garrick maga felé húzta a lábat, mely végigkarcolta a fapadlót. Szüleifelemelték és ő ráállt.-- Nézzétek -- rajta állok. Hé, nézzétek, állok. -- Az arca csak úgy ragyogott.-- Hadd járjak, na! Hadd próbáljak meg járni.Ada a férjére pillantott és az bólintott. Együtt támogatták Garricket előre. Afiú kétszer megbotlott, de ők erősen tartották. Kopp, kopp, kopogott a falába padlódeszkákon. Még mielőtt a tornác végére értek volna,30Garrick megtanulta, hogyan kell a lábat magasra emelni, amikor előrelendíti.Megfordultak és visszafelé a székéig már csak egyszer ingott meg.-- Nagyon jó, Garry, igazán remekül csinálod -- nevetett Ada.-- Nem kell hozzá sok és hamarosan már egyedül is menni fog -- vigyorgott Waitemegkönnyebbülten. Remélni sem merte, hogy ilyen könnyű lesz, Garrick pedigbelekapaszkodott szavaiba. -- Most hadd próbáljak meg egyedül állni.-- Nem, fiam, most nem, mára ennyi épp elég volt.-- Na, apa. Kérlek. A járással nem fogok próbálkozni, csak állok. Anyával megitt álltok mellettem, és ha baj van, elkaptok. Kérlek, apa, kérlek.Waite habozott, Ada pedig csatlakozott a kéréshez.-- Engedd meg neki, drágám, olyan jól csinálta. Növelni fogja az önbizalmát.-- Jól van. De nehogy elindulj -- egyezett bele Waite.-- Felkészültél, Garry? Akkor eresszük el! -- Óvatosan engedték el Garry karját.A fiú egy kicsit megingott, mire kezükkel gyorsan utána kaptak.-- Semmi baj -- hagyjatok. -- Magabiztosan rájuk vigyorgott, mire újbólelengedték. Egy pillanatig egyenesen, biztosan állt, majd lenézett a földre. Avigyorráfagyott az arcára. Egyedül állt egy magas hegyen, a gyomra felfordult ésfélni, kezdett, kétségbeesett, megmagyarázhatatlan félelem kerítette hatalmába.Erősen megtántorodott és az első kiáltás, még mielőtt szülei elkaphatták volna,kétségbeesett sikolyként szakadt ki a torkából. -- Zuhanok. Vegyétek le!Vegyétek le!Egyetlen gyors mozdulattal leültették a székbe.-- Vegyétek le! Mindjárt lezuhanok! -- Waite a rémült sikolyoktól gyötrődveszaggatta le a lábat tartó szíjakat.-- Levettem, Garry, most már biztonságban vagy. Foglak. -- Waite a mellére

szorította a gyereket, karjá-31nak és hatalmas testének biztonságot nyújtó erejével próbálta megnyugtatni,lecsendesíteni, de Garrick továbbra is sikoltozott és rémülten kapálódzott.-- Vidd a hálószobába, vidd be -- sürgette Ada, és Waite, miközben még mindigerösen melléhez szorította, rohanni kezdett vele.Garrick ekkor talált rá eló'ször búvóhelyére. Abban a pillanatban, amikorfélelme túl naggyá nőtt ahhoz, hogy elviselje, érezte, hogy valami megmozdul afejében, a szeme mögött verdesett, akár egy pille szárnya. Látása elhomályosult,akárha ködbe borult vízparton állna. Aztán a köd sűrűsödni kezdett, jótékonyanbeboríto.tta, hogy ne lásson, ne halljon semmit. Meleg volt ez a ködtakaró --meleg és biztonságos. Itt senki sem érhette utol, hisz teljesen betakartaés megóvta mindentói. Itt tökéletes biztonságban volt.-- Azt hiszem, elaludt -- súgta Waite a feleségének, de hangjában döbbenet volt.Alaposan szemügyre vette a fiú arcát, majd meghallgatta a lélegzését.-- De valahogy olyan gyorsan történt -- ez nem természetes. És mégis -- és mégisúgy tűnik, semmi baja.-- Gondolod, hogy ki kellene hívnunk az orvost? kérdezte Ada.-- Nem. -- Waite a fejét rázta. -- Most betakarom és itt maradok mellette, amígfel nem ébred.A gyerek kora este ébredt fel, felült és úgy mosolygott rájuk, mintha mi semtörtént volna. Pihent volt, nyugodt és szelíden derűs, jó étvággyalbevacsorázottés a lábról mindenki hallgatott. Szinte olybá tűnt, mintha Garrick teljesenmegfeledkezett volna róla.7Péntek délután Sean megérkezett. A szeme körül monokli volt -- nem igazán újkeletű; a széle felé már kezdett zöldes árnyalatban játszani. Sean tartózkodóanszűksza-32vú volt azzal kapcsolatban, hogy miként szerezte. Hozott magával egy fészekaljalégykapó tojást is, amit Garricknek adott, aztán kartondobozban egy éld,vörösajkú kígyót, amit Ada, Sean lelkes véddbeszéde ellenére, nyomban halálraítélt, és egy m'senga-fából készült íjat, amely Sean véleménye szerint íjnaka legjobb.Hazatérte, szokás szerint, változást hozott Theunis Kraal életébe -- több lett azaj, a nyüzsgés és a nevetés.Aznap este hatalmas adag sült volt vacsorára, héjában megsütöttt .krumplival. Ezvolt Sean kedvence és olyan étvággyal evett, akár egy éhes piton.-- Ne tömj egyszerre annyit a szádba -- szólt rá Waite az asztalfőről, dehangjából szeretet sugárzott. Nehéz dolog volt, hogy fiai közt véletlenül setegyenkivételt. Sean pontosan úgy vett tudomást a pirongatásról, ahogy apja mondtaneki. -- Apu, Frikkie Oberholster szukájának a héten kölykei születtek, pontosanhat.-- Nem -- jelentette ki határozottan Ada.-- Na, anya, csak egyet.-- Hallottad, hogy mit mondott anyád, Sean. -- Sean az előtte lévd húsra mártástlocsolt és egy krumplit félbevágott, majd az egyik darabot a szájába tömte.Annyit azért megért, hogy legalább megpróbálja. Valójában számított rá, hogy nemfognak beleegyezni.-- Mit tanultál a héten? -- kérdezte Ada. Ez kellemetlen kérdés volt. Sean éppcsak annyit tanult, amennyi ahhoz kellett, hogy ne kerüljön bajba -- többetvéletlenül se.-- Ó, hát sok mindent -- mondta könnyedén, majd gyorsan másra terelte a szót. --

Elkészültél már Garry új lábával, apa?A kérdést néma csönd követte. Garrick arca kifejezéstelenné vált és tekintete atányérjába" mélyedt. Sean bekapta a krumpli másik felét is és teli szájjalfolytatta.33-- Mert ha igen, akkor holnap Garryvel felmehetnénk horgászni a vízeséshez.-- Teli szájjal ne beszélj -- förmedt rá túlzott haraggal Waite. -- Olyan vagy,akár egy disznó.-- Bocsánat, apa -- motyogta Sean. Az étkezés hátralévő része zavart csöndbenfolyt le és amint befejezték, Sean nyomban beiszkolt a hálószobába. Garryvele ment, egyik kezével a folyosó falának támaszkodott, így ugrált fivére után.-- Mitől gurult így dühbe apa? -- kérdezte Sean megbántottan, amint magukramaradtak.-- Nem tudom. -- Garrick az ágyon ült. -- Néha, csak úgy, minden ok nélkül dühbegurul -- te is tudod.Sean a fején át lehúzta ingét, összegyömöszölte és a szoba túlsó falához vágta.-- Jobb, ha felveszed onnan, különben baj lesz belőle -- figyelmeztette Garrickszelíden. Sean kilépett nadrágjából és azt is az ing alá rúgta. Ez a látványosdacolás jobb kedvre derítette. Odament Garrickhez és meztelenül megállt eló'tte.-- Nézd -- mondta büszkén. -- Szőrös!Garrick szemügyre vette. Azok ott vitathatatlanul szőrszálak voltak.-- Azért még nincs olyan sok. -- Garrick nem tudta leplezni hangjában azirigységet.-- Hát fogadok, hogy nekem több van, mint neked mondta kihívóan Sean. --Számoljuk meg.Garrick azonban tudta, hogy helyből elveszíti; lecsusszant az ágyról és átugrálta szobán. A falnak támaszkodva lehajolt és összeszedte Sean széthajigáltruháit, majd bedobta az ajtó melletti szennyeskosárba. Sean figyelte és újbóleszébe jutott válasz nélkül maradt kérdése.-- Elkészült már apa a lábaddal, Garry?Garry lassan felé fordult, nyelt egyet, majd gyors, görcsös mozdulattalrábólintott.-- Milyen? Kipróbáltad már?34A félelem ismét hatalmába kerítette Garricket. Fejét jobbra-balra forgatta,mintha a menekülés útját keresné. Az ajtó előtt, a folyosóról lépések zajahallatszott.Sean beugrott az ágyba, felkapta hálóingét, belebújt és betakaródzott. Garrickmég akkor is ott állt a kosár mellett, amikor Waite Courteney belépett aszobába. -- Mi van, Garry, mit álldogálsz itt?Garrick az ágyához sietett, Waite pedig Seanra nézett. Sean varázslatos képpelrávigyorgott, mire Waite arcvonásai is mosolygóssá lágyultak. -- Örülök,hogy ismét itthon vagy, fiam. -- Seanra egyszerűen nem lehetett sokáigharagudni.Kezét kinyújtotta és belemarkolt Sean sűrű, fekete hajába. -- Most pediglámpaoltás után egy hangot sem akarok hallani -- világos?Gyöngéden megrázta Sean fejét, mert zavarba jött fia iránti szereteténekhatalmas erejétől.8Másnap reggel Waite Courteney akkor lovagolt haza reggelizni, amikor a nap mármagasan járt. Az egyik lovász átvette tőle lovát, és a kis legelőre vezette,Waite pedig ott állt a lószerszámkamra előtt, és körülnézett háza táján. Látta abekerített legelő szép, fehéren sorakozó oszlopait, a tisztára söpörtudvart meg a finom bútorokkal teli házát. Jó érzés gazdagnak lenni -- különösenakkor, ha az ember tudja, hogy milyen a szegénység. Közel hétezer hektár

kitűnő szavanna-föld, annyi lábasjószág, amennyit a földje elbír és arany abankban. Waite elmosolyodott, majd az udvaron át elindult a ház felé. Atejcsarnokbólhallotta Ada éneklését.Hogy vágtat a farmer,ül, ül, úgy,ül, ül, úgy -- trala.35Fokvárosi lányzók Csókja gyors, Csókja gyors -- trala.Édes, tiszta hangjától Waite szája is szélesebb mosolyra húzódott -- jó érzés,ha az ember gazdag és szerelmes. Megállt a tejcsarnok ajtajában; a széleskőfalak és a vastag szalmatetó' miatt odabenn sötét volt és hűvös. Ada háttalállt az ajtónak, teste a dal ritmusára mozgott, miközben a vajat köpülte.Waite figyelte, majd mögé lépett és átölelte a derekát.Ada riadt döbbenettel fordult meg karjai közt, Waite pedig lehajolt és szájoncsókolta. -- Jó reggelt, gyönyörűségem.Az asszony hozzásimult. -- Jó reggelt, uram --, mondta.-- Mi van reggelire?-- Ó, hogy én milyen romantikus egy bolondhoz mentem feleségül! -- sóhajtottfel. -- Gyere, menjünk és nézzük meg.Levette kötényét, az ajtó mögé akasztotta, majd a haját lesimította és férjefelé nyújtotta a kezét. Kéz a kézben mentek át az udvaron és be a konyhába.Waite szimatolni kezdett.-- Az illata jó. Hol vannak a fiúk?Joseph ugyan nem beszélt angolul, de azért amit mondtak, megértette. A tűzhelymellől fölnézett.-- Nkosi, kinn vannak az elülső' tornácon.Josephnek a zulukra oly jellemző, kerek, holdvilágképe volt és amikormosolygott, fekete bőréből vakítva villantak elő nagy, fehér fogai.-- Nkosizana Garry falábával játszanak. Waite arca elvörösödött. -- Hogytalálták meg?-- Nkosizana Sean megkérdezte tőlem, hogy hol van és én megmondtam neki, hogy afehérneműs szekrénybe tette.36-- Te eszeveszett bolond! -- üvöltötte Waite. Elengedte Ada, kezét és kirohant.Ahogy a nappaliba ért, hallotta Sean kiáltását, majd nyomban egy zuhanást,amint valaki nehézkesen elvágódik a tornácon. A nappali közepén megtorpant;egyszerűen nem vitta rá a lélek, hogy most szembesüljön Garrick rémületével.Egészen elgyöngült, hányingere volt a félelemtől és a dühtol, amit Sean irántérzett.Aztán meghallotta Seán nevetését. -- Szállj már le rólam, öregem, csak nem fogszitt heverészni egész nap.Aztán, szinte hihetetlen, de Garrick hangját hallotta. -- Ne haragudj, beakadtaz egyik deszkába.Waite odament az ablakhoz és kinézett a tornácra. Sean és Garrick egymás hegyenhátánhevertek a tornác túlsó végén. Sean még mindig nevetett, Garrick arcánpedig merev, ideges mosoly ült. Sean feltápászkodott. -- Gyerünk. Állj fel.Garrick felé nyújtotta a kezét és felhúzta. Egymásba kapaszkodva álltak ésGarrick bizonytalanul próbált egyensúlyozni műlábán. -- Fogadok, a helyedbenén már úgy járnék, mint a sicc -- mondta Sean.-- Fogadok, hogy nem, mert hogy ez egyáltalán nem könnyű.Sean elengedte és széttárt karral, hogy bármikor elkaphassa, hátralépett. --Gyere.Sean hátrafele ment eló'tte, Garrick pedig karjával egyensúlyozva, arcán feszültfigyelemmel, bizonytalanul követte. Elért a tornác végére és két kézzel

belekapaszkodott a korlátba. Ezúttal ő is együtt nevetett Seannal.Waite észrevette, hogy Ada ott áll mellette; oldalról rápillantott és az asszonyszájáról a következő' szavakat olvasta le: „gyere innen." Azzal Ada karonfogta.379*1876 júniusában végén Seannal együtt Garrick is visszatért az iskolába. Márközel négy hónap telt el a lövés óta. Waite vitte be őket. A ladyburgi út nyílt,fás ligeten át vezetett, csupán két párhuzamos kerékvágás volt és közte fű,amely a bricska alját súrolta. A lovak a kerékvágásban ügettek, patáik zajátelnyomta a vastag, finom por. Az első emelkedő'tetején Waite visszafogta alovakat és hátrafordult, hogy egy pillantást vessen a gazdaságra. Theunis Kraalfehérre meszelt falait a kora reggeli nap csillogó narancsszínre festette és aház körül a gyep vakító zöld volt. Másutt a fű mindenütt száraz, ahogy ezmár tél elején lenni szokott, és a fák levelei is leszáradtak. A nap még nemjárt elég magasan ahhoz, hogy megfossza a tájat színeitől, és beborítsa adélidő minden színt elhomályosító, fehér ragyogásával. A falevelek aranysárgák,rozsdaszínűek és vörösesbarnák voltak, vörösesbarnák, akár a fák közöttlegelésző, afrikander tehéncsorda. Mögötte a háttért teljes egészében betöltöttea szakadék, mely a vízmosásokban növő, sötétzöld cserjésektől csíkos volt,akár egy zebra.-- Nézd, Sean, ott egy búbos banka.-- Igen, már rég észrevettem. És ez egy hím.A madár a lovak előtt röppent fel: csokoládébarna, fekete és fehér a szárnya, afején a bóbita olyan, akár egy etruszk sisakon.-- Honnan tudod? -- kérdezte kihívóan Garrick.-- Mer' fehér van a szárnyában.-- Mindnek van fehér a szárnyában.-- Nem mindnek -- csak a hímnek.-- Hát, amit én eddig láttam, annak mindnek volt fehér a szárnyában -- mondtaGarrick kétkedve.-- Talán mert nőstényt még sosem láttál. Meglehetősen ritkák. Nemigen jönnek előa fészkükből.38Waite Courteney elmosolyodott és hátrafordult. Garrynal|íigaza van, Sean, atollúk alapján nem lehet megkülönböztetni őket. A hím egy kicsit nagyobb, ez*minden.-- Megmondtam -- vágta oda Garrick merészen apja védőszárnyai alatt.-- Te minderit tudsz -- dünnyögte Sean gúnyosan. Gondolom, ezt mind azokban akönyvekben olvastad, mi?Garrick önelégülten mosolygott. -- Nézd, ott a vonat.Épp a meredélyen jött lefelé, hosszú, szürke füstgomolyagot húzott maga után.Waite ügetésre fogta a lovakat. Lefelé mentek a Baboon Stroom felett átívelőbetonhíd felé. -- Láttam egy sárga halat.-- Az egy bot volt, én is láttam.A folyó volt Waite földjének határa. Átmentek a hídon és a túloldalon elindultakfelfelé. Ladyburg ott volt előttük. A vonat a marhavásártelep mellett futottbe a városba; füttyentett egyet és fehér füstfelhőt eregetett a magasba.Nagy kiterjedésű város volt, mindegyik házat saját gyümölcsöse és kertje vettekörül. A széles utcák bármelyikébe be lehetett hajtani egy harminchat ökrösfogattal. A házak égetett téglából épültek, vagy meszelt falúak voltak, atetejükön szalma vagy hullámlemez, amelyet zöldre, esetleg fakó vörösrefestettek.A tér a város közepén volt és a csúcsos templomtorony volt Ladyburg szíve. Az

iskola a város túlsó felén állt.Waite ügetésben hajtott végig a Fő utcán. Volt már néhány ember a járdán;mozgásukon, ahogy az utcát szegélyező', színpompás fák alatt lépkedtek, mégérződötta kora reggeli merevség, és ahogy Waite elhaladt mellettük, mind odaköszöntneki. Ostorával visszaintett a férfiaknak és a hölgyeknek kalapot emelt, deépp csak egy kicsit, hogy ne látszódjék kopasz feje búbja. A város közepén aboltok már39nyitva voltak és bankja előtt, hosszú, vékony lábain ott álldogált Dávid Pye.Feketében volt, d^tír egy temetkezési vállalkozó.-- 'Reggelt, Waite.-- 'Reggelt, Dávid -- köszönt vissza kissé túlzott szívélyességgel Waite. Mégnem volt hat hónapja, hogy visszafizette a jelzálogkölcsön utolsó részletétés az adósság emléke még frissen élt benne; olyan zavarban volt, akár egyfrissen szabadult rab, aki az utcán összetalálkozik a börtön igazgatójával.-- Be tudnál nézni hozzám, miután kiraktad a fiúkat?-- Addig készíttesd el a kávét -- mondta Waite. Közismert tény volt, hogy akiDávid Pye-t felkereste, azt sosem kínálták meg kávéval. Hajtottak tovább,a Templom tér túlsó oldalán balra fordultak, elhaladtak a bíróság eló'tt, majdle a lejtőn az iskola diákszállójához.Az udvaron vagy fél tucat kétkerekű és négykerekű fogat állt. Csomagjaikkal aprófiúk és lányok rajzottak körülöttük. A papák az udvar egyik sarkábancsoportosultak-- napbarnította arcú férfiak, gondosan fésült szakállukkal, kínosan feszengteköltönyeikben, melyek ráncain látszott, hogy hosszú ideig lógtak a szekrényben.Ezek az emberek túlságosan messze laktak ahhoz, hogy gyerekeik naponta megtegyékaz utat az iskoláig. Földjeik a Tugela mentén terültek el, vagy a fennsíkon,félúton Pietermaritzburg felé.Waite megállította a bricskát, lemászott és meglazította lovain a hámot, Seanpedig leugrott a külső ülésről és a legközelebb álldigáló fiúkhoz rohant.Waite átment a férfiak közé; utat nyitottak neki, mosolyogva üdvözölték éssorban kezet fogtak fele. Garrick egymaga ücsörgött a bricska elülső ülésén,lábát mereven előrenyújtotta, begörbített vállal összehúzta magát, minthapróbálna elrejtőzni.40Egy kis idő múlva Waite a válla fölött hátrapillantott. Látta, hogy Garrickegyedül ül és megindult, mintha oda akarna menni hozzá, de aztán nyomban megis torpant. Tekintete végigpásztázott a nyüzsgő gyerektömegen, míg rá nem akadtSeanra. -- Sean.Sean épp egy élénk társalgás közepén elhallgatott.-- Igen, apa.-- Segíts Garrynek levenni a csomagját.-- Jaj apa -- épp beszélgetek.-- Sean! -- Waite arca és hangja egyaránt fenyegető volt.-- Rendben, megyek már. -- Sean egy pillanatig még tétovázott, majd odament abricskához.-- Gyere, Garry. Add le a csomagodat.Garrick felemelkedett és nagy keservesen átmászott a hátsó ülésre. Leadta acsomagokat Searínak, aki mindet a kerék mellé halmozta, majd ismét a kis csoportfelé fordult, amely a kocsiig követte.-- Kari, te viszed azt. Dennis, te fogd a barna táskát. Le ne ejtsd, öregem,négy üveg lekvár van benne adta ki utasításait Sean.-- Gyere, Garry.Elindultak a szálló felé, Garrick pedig lemászott a bricskáról, és gyorsan

utánuk bicegett:-- Tudod-e, Sean? -- mondta Kari hangosan. -- Apa megengedte nekem, hogyelkezdjem használni a puskát.Sean megtorpant, majd inkább reménykedve, mint meggyőződéssel, azt mondta: --Nem igaz!-- De igen -- mondta Kari boldogan. Garrick beérte eket és a többiek mint Karirameredtek.-- Hányat lőttél már? -- kérdezte valaki irigykedve. Kari már majdnem kimondta,hogy „hatot", de aztán gyorsan meggondolta magát.-- O, sokat -- annyit, amennyit csak akartam.41-- Majd lövésfélszed lesz -- az apukám azt mondja, hogy ha túl korán kezded,sosem leszel igazán jó lövő.-- Még egyszer sem vétettem el -- vágta oda dühösen Kari.-- Menjünk -- mondta Sean, és ismét elindult -- még életében nem volt ilyenféltékenyen irigy. Kari utána sietett.-- Fogadok, hogy te még sose lőttél puskával, Sean, fogadok, hogy még sose, mi?-- Sean titokzatosan elmosolyodott, miközben új témát keresett; látta, hogyKari ezt a témát az Istennek se fogja abbahagyni.A szálló tornácáról egy lány futott oda hozzá, hogy üdvözölje.-- Ez Anna -- mondta Garrick.Hosszú , pipaszár lába napbarnított volt; ahogy futott, a szoknyája csak úgyröpködött lába körül. A haja fekete volt, az arca kicsi és az álla hegyes.-- Szerbusz, Sean.Sean odadünnyögött neki vajamit. A lány mellé csapódott és szökdécselve próbáltlépést tartani vele.-- Kellemesen telt el a szünet?Sean rá se hederített, mindig odajön hozzá és beszélgetni akar vele, még akkoris, amikor a barátai figyelik.-- Van egy egész doboz omlós tésztám. Kérsz belőle? -- Sean tekintetében egypillanatra érdeklődés villant; félig a lány felé fordította a fejét, mivelMrs. Van Essen omlós tésztája az egész környéken híres volt, de aztán erőt vettmagán és eltökélten ment tovább a szálló felé.-- Most ülhetek melletted az osztályban, Sean? Sean dühödten fordult felé. --Nem, nem ülhetsz. Ésmost menj -- más dolgom van.Sean fölment a lépcsőn. Anna lent maradt; úgy nézett utána, mint aki nyombanelsírja magát, és Garrick félénken odalépett hozzá.42' -- Ha akarsz, ülj mellém -- mondta halkan. A lány rápillantott, majd lenézetta lábára. A könnyek eltűntek a szeméből és kuncogni kezdett. Igazán szépvolt. Odahajolt Garrickhez.-- -- Falábú -- mondta neki és ismét kuncogott. Garrick vörös lett, mint a rákés könnyek szöktek a szemébe. Anna mindkét kezét a szája elé kapva kuncogott,majd hátat fordított a fiúnak és odafutott a szálló lányszárnya előtt várakozóbarátnőihez. Garrick, még mindig pirulva, fölment Sean után a lépcsőn;megkapaszkodotta korlátban, hogy el ne veszítse az egyensúlyát.A Fráulein a fiúk hálótermének ajtajában állt. Fémkeretes szemüvege és acélosanősz haja csak fokozta arcának szigorát, amelyet kedves mosoly enyhített,amikor meglátta Seant.-- Á, Sean fiam, hát megjöttél -- Ami valójában így hangzott: -- Ach, Sean fiam,hátt mekjöttel.-- Üdvözlöm Fráulein -- villantotta rá Sean legvarázslatosabb mosolyát.-- Már megint nőttél -- mérte végig tekintetével a Fráulein. -- Te mindig csak

nősz, már te vagy a legnagyobb fiú az iskolában.Sean óvatos pillantással figyelte, hogy bármikor kitérhessen előle, ha esetlegmegpróbálná megölelni, mert néha, amikor a fiú iránti szeretetét nem tudtalep.lezni, ez is előfordult. Sean varázsa, szépsége és nyeglesége teljesen rabulejtette teuton szívét.-- Gyorsan tessék kicsomagolni. Az iskola máris kezdődik. -- Figyelmét a többi,gondjaira bízott gyerekre fordította és Sean megkönnyebbülten bevezettekis csapatát a hálóterembe.-- Apa azt mondta, hogy a hétvégén nemcsak célba lövésre, hanem vadászatra ishasználhatom már a puskáját -- kanyarodott vissza saját témájához Kari.-- Dennis, tedd Garry táskáját az ágyára. -- Sean úgy tett, mintha nem hallottavolna Karit.43A fal mellett harminc ágy sorakozom és mindegyik mellett ott állt egy-egyzárható láda. A terem katonás rendjével olyan barátságtalan volt, amilyen csakegy börtön vagy egy iskola lehet. A túlsó végében egy öthat fiúból álló csoportbeszélgetett. Felnéztek, amikor Sean belépett, de nem üdvözölték egymást-- ez volt az ellenséges csapat.Sean leült az ágyára és kísérletképpen egy kicsit megpróbált ugrálni rajta, dekemény volt, akár a fa. Garrick falába hangosan kopogott, ahogy végigmenta hálótermen és Ronny Pye, az ellenbanda vezére odasúgott valamit a barátainak,azok meg Garrickre néztek és nevettek. Garrick megint elvörösödött és gyorsanleült az ágyára, hogy a lábát minél jobban elrejthesse.-- Gondolom, mieló'tt apa megengedi, hogy kudura vagy nagy antilopra lőjek,előbb egy kis duikerrel próbálkozom -- jelentette ki Kari és Sean elkomorult.-- Milyen az új tanár? -- kérdezte.-- Látszatra semmi különös -- válaszolt az egyik fiú. -- Tegnap Jimmy vei láttuka pályaudvaron.-- Sovány és bajusza van.-- Elég savanyú, nemigen mosolyog.-- Gondolom, a következő szünetben apu elvisz vadászni a Tugelán túlra --makacskodott Kari erőszakosan.-- Remélem, hogy nincs túlzottan oda a helyesírásért meg az ehhez hasonlókért --jelentette ki Sean. Remélem, hogy nem kezdi el ez is azt a tizedesezést,mint az öreg Lizard.Körös-körül egyetértőén dünnyögtek, és Garrick ekkor szólt közbe először. --Pedig ez a tizedes-dolog könnyű. ' Mindenki némán rámeredt.-- Akár még egy oroszlánt is lelőhetek -- mondta Kari.4410Fiúk és lányok, a legfiatalabbaktól .kezdve, mind egyetlen tanteremben tanultak.Kettes padok voltak; a falakon néhány térkép, hatalmas szorzótáblák ésViktória királynő' képe. Mr. Anthony Clark a katedráról nézett végig újtanítványain. A termen fojtott várakozás ült; az egyik lány idegesen kuncognikezdettés Mr. Clark tekintete elindult, hogy megkeresse a hang forrását, aztánmegállapodott, még mielőtt megtalálta volna.*-- Keserves kötelességem, hogy megkíséreljem oktatni ezt a társaságot --jelentette be. Ezt nem tréfának szánta. Hivatástudatát már rég elfojtotta afiatalságiránti erőteljes gyűlölete: most már csupán a pénzért tanított.-- A ti nem kevésbé keserves kötelességetek, hogy ennek a tőletek telhetőlegnagyobb kitartással alávessétek magatokat -- folytatta és utálkozva nézettvégig a csillogó gyerekarcokon.

-- Mit mond?.- suttogta Sean anélkül, hogy az ajkát mozdította volna.-- Cssss -- mondta Garrick.Mr. Clark szeme gyorsan körbesiklott, majd Garricken megállt. Lassan végigment apadsorok között és megállt mellett; hüvelyk- és mutatóujja közt megcsippentetteGarrick haját a halántékánál és felfelé megrántotta. Garrick felnyüszített, Mr.Clark pedig lassan visszaballagott a kate'drára.-- Most pedig nekilátunk. Az elsősök legyenek szívesek kinyitni anyelvtankönyvüket az első oldalon. A másodikosok pedig lapozzák fel atizenötödiket...-- Aztán folytatta, mindenkinek kijelölte a feladatát.-- Fájt? --suttogta Sean. Garrick szinte'teljesen észrevétlenül bólintott, ésSean érezte, hogy abban a pillanatban soha el nem múló, kérlelhetetlen gyűlölet45támad benne ez iránt az ember iránt. Rámeredt a tanárra.Mr. Clark úgy harmincas éveinek elején járt -- sovány volt és ezt a tényt mégháromrészes öltönye is hangsúlyozta. Lekonyuló bajsza savanyú kifejezéstkölcsönzöttsápadt arcának, az orra pedig annyira pisze volt, hogy orrlyuka szembeötlőn; úgymeredezett ki arcából, akár egy duplacsövű puska. Most felpillantott abbóla névsorból, amit a kezében tartott és orrlyuka pontosan Seant vette célba. Egypillanatig egymásra meredtek.-- Baj lesz vele -- gondolta Mr. Clark; az ilyeneket csalhatatlan biztonsággalkiszúrta. Megtörni, még mielőtt kezelhetetlenné válik.-- Te ott, hogy hívnak, fiú?Sean nyugodtan megfordult és a válla fölött hátranézett. Amikor visszafordult,Mr. Clark arca már nem volt sápadt, enyhén elvörösödött. -- Állj fel.-- Ki, én? ,-- Igen, te. Sean felállt.-- Hogy hívnak?-- Courteney.-- Uram!-- Courteney, uram.Nézték egymást. Mr. Clark arra várt, hogy Sean lesüsse a szemét, de a fiú álltaa tekintetét, merészen a szemébe nézett.-- Nagy a baj, sokkal nagyobb, mint gondoltam -- állapította meg magában, majdhangosan azt mondta: Jól van, ülj le.A teremben szinte hallhatóan engedett fel a feszültség. Sean érezte maga körül atöbbiek tiszteletét; büszkék voltak rá azért, ahogy végigcsinálta. Valakimegérintette a vállát. Anna volt az, aki mögé ült, hogy Seanhoz a lehető'legközelebb lehessen. Más körülmé-46nyék között a lány véleménye általában bosszantotta, de most még ez a könnyűérintés is növelte önelégültségének ragyogását.Sean számára lassan telt az óra. A nyelvtankönyv margójára puskát rajzolt, majdgondosan kiradírozta, aztán egy darabig Garricket figyelte, míg végül fivéreelmélyült munkája idegesíteni nem kezdte.-- Stréber -- súgta oda noki, de Garrick rá se hederített.Sean unatkozott. Nyughatatlanul fészkelődött a helyén, majd az előtte ülő Karinyakára nézett -- egy érett pattanás éktelenkedett rajta. Fogta a vonalzóját,hogy megpiszkálja. Mielőtt megtehette volna, Kari fölemelte a kezét, mintha avállát akarná megvakarni, de ujjai közt egy kis cetlit tartott. Sean letettea vonalzót és lopva átvette az üzenetet. Az ölébe tette, csupán egyetlen szóállt rajta.„Szúnyog."Sean elvigyorodott. Az egyik oka, amiért az előző tanár elment, épp Sean

szúnyogutánzása volt. Hat hónapon át az öreg Lizard meg volt győződve arról,hogya teremben szúnyogok vannak -- aztán a következő hat hónapban már tudta, hogynincsenek. Minden cselt kipróbált, ami csak eszébe jutott, hogy elkapja atettest, de végül ő maradt alul. Valahányszor elkezdődött az a monoton zümmögés,szája sarka egyre láthatóbban vonaglott.Sean most krákogott egyet, aztán elkezdett zümmögni. A terem nyomban feszülttévált a visszafojtott nevetéstől. Mindenki, beleértve Scant is, buzgón a könyvefölé hajolt. Mr. Clark keze egy pillanatra megtorpant, majd nyugodtan írt továbba táblára.Az utánzás nagyon ügyes volt; Sean azzal, hogy hol halkított, hol erősítette,olyan hatást ért el, mintha a rovar röpködne a teremben. Csupán torkának finomremegése volt az az aprócska jel, ami elárulhatta.47Mr. Clark végzett a táblán és most a terem felé fordult. Sean nem követte el azta hibát, hogy nyomban abbahagyja, még hagyta a szúnyogot, hadd repüljönegy kicsit, mielőtt leül.Mr. Clark lelépett a katedráról és elindult a Seantól legtávolabbi padsorközött. Időnként meg-megállt, hogy ellenőrizze egyik-másik tanítványánakmunkáját.Elérte a terem hátsó felét és most átment Sean padsorába. Anna padja mellettmegállt.-- Felesleges úgy hurkolni az L betűket -- mondta neki. -- Megmutatom. --Elvette Anna ceruzáját és írt. Látod? Ha az ember hivalkodva ír, az éppolycsúnya,mint amikor valaki hivalkodón viselkedik.Visszaadta Annának a ceruzáját, majd egyik lábán megpördülve, nyitott tenyérrel,oldalról hatalmas ütést mért Sean fejére. A pofontól a fiú feje oldalrabillent és a néma teremben ez a csattanás nagyon hangosnak tűnt.-- Egy szúnyog ült a füleden -- mondta Mr. Clark.11Az elkövetkezendő két év során Sean és Garrick gyerekből lassan fiatalemberréserdült. Olyan volt, mint amikor az ember erős áramlatba kerül és sebesensodródik az élet folyóján.A folyónak voltak olyan részei, ahol egyenletesen, nyugodtan folyt:Ezek közül Ada volt az egyik. Mindig megértő és képes arra, hogy megértésétkifejezésre juttassa, miközben szeretete változatlan maradt férje és a családiránt, melyet sajátjának fogadott el.Waite volt a másik. A haja ugyan egy kicsit őszebb lett, de a teste, a nevetéseés a vagyona továbbra is hatalmas maradt.48A folyó egyes szakaszain gyorsabb volt az áramlás: Ilyen volt Garrickragaszkodása Seanhoz. Hónapról hónapra egyre nagyobb szüksége volt rá, mivelSeanvolt az ő védó'pajzsa. Ha Sean nem volt ott, hogy megvédje, amikor valami bajfenyegette, akkor végső' menedékéhez folyamodott: önmagába burkolódzott,elrejtőzött agyának sötét, meleg ködébe.Elmentek ó'szibarackot lopni: az ikrek, Karl, Dennis és még két másik fiú. Sűrűsövénykerítés vette körül Mr. Pye gyümölcsösét és a hatalmas, öklömnyi barackoka túlsó felén nó'ttek. Mind édes volt, akár a méz és ha az ember lopta, akkormég édesebbnek érezte. A gyümölcsöshöz egy mimózaültetvényen át vezetettaz út.-- Egy fáról ne szedjetek túl sokat! -- adta ki a parancsot Sean. -- Akkor azöreg Pye holtbiztos, hogy észreveszi.Elérték a sövényt és Sean megtalálta rajta a nyílást.

-- Garry, te maradj itt és ó'rködj. Ha valaki jönne, akkor füttyents. -- Garrickigyekezett leplezni, hogy mennyire megkönnyebbült, mivel nemigen volt gyomraaz ilyen kalandhoz.Sean folytatta. -- Majd kiadjuk neked a barackot de amíg nem végeztünk, ne egyélbelőle.-- Miért nem jön velünk? -- kérdezte Kari.-- Mer' nem tud futni, azér'. Ha ó't elkapják, akkor nyomban tudni fogják, hogymi voltunk és akkor ellátják a bajunkat.Karit a válasz kielégítette. Sean négykézlábra ereszkedett és bekúszott a sövénynyílásán, aztán egymás után a többiek is követték, míg végül Garrick magáramaradt.Közvetlenül a sövény mellett állt, védelmező' sűrűsége megnyugtatta. Lassanteltek a percek, Garrick nyugtalanul töporgott -- nagyon soká jönnek.49Aztán hirtelen hangokat hallott, valaki az ültetvény felől közeledett. Pánifélelem lett úrrá rajta, riadtan behúzódott a sövénybe, megpróbált elbújni;még csak meg se fordult a fejében, hogy a többieket figyelmeztesse.A hangok egyre közeledtek, aztán a fákon át felismerte Ronny Pye-t: két barátjavolt' vele. Mindegyiküknél csúzli volt, fejüket felfelé fordítva, madarakután kutattak a fák között.Egy darabig úgy tűnt, hogy nem veszik észre Garricket a sövényben; de aztán,amikor már majdnem elmentek mellette, Ronny elfordította a fejét és meglát-,ta. Tíz lépésnyiről meredtek egymásra, Garrick a sövénynek lapult, és Ronnyarcán a döbbenet lassan kaján gonoszsággá változott. Gyorsan körülnézett, hogymegbizonyosodjék róla, Sean valóban nincs ott.-- Itt a jó öreg Bicebóca -- jelentette be, mire barátai visszajöttek ésmegálltak mellette.-- Mit csinálsz itt, Falábú?-- Elvitte az egér a nyelvedet, Falábú?-- Dehogy, a lábát vitték el a termeszek! -- gúnyos nevetésükkel is bántaniakarták.-- Szólj már valamit, Falábú. -- Ronny Pye elálló fülei akkorák voltak, mint kétlegyező. A termete korához képest apró volt, ami kegyetlenné tette, a hajapedig vörösesszőke.-- Na mi lesz. Mondj már nekünk valamit, Falábú. Garrick nyelvévelmegnedvesítette ajkait és a szeme már megtelt könnyel.-- Hé, Ronny, járassuk már meg egy kicsit, így mondta az egyik fiú és Garrickbicegését utánozva járkálni kezdett. Megint nevettek, ezúttal még hangosabban,még magabiztosabban és körülfogták. -- Mutasd meg nekünk, hogy jársz.Garrick rémülten forgatta a fejét, a menekülés útját kereste.50-- A fivéred nincs itt -- mondta diadalmasan Ronny.- Semmi értelme keresgélni,Falábú.Megragadta Garrick ingét és annál fogva kihúzta a sövényből.-- Mutasd meg nekünk, hogy jársz. Garrick hasztalan rángatta Ronny kezét.-- Eressz el, megmondlak Seannak. Megmondalak Seannak, ha nem eresztesz el.-- Rendben, eleresztlek -- egyezett bele Ronny és két kézzel mellbe taszította.-- Ne erre gyere -- menj arra! -- Garrick hátrafelé botladozott.A két másik fiú közül az egyik már várta. -- Ne erre gyere -- menj arra! -- ésvisszalökte. Körülállták és oda-vissza lökdösték.-- Menj arra!-- Menj arra!A könnyek immáron végigcsordultak az arcán. Kérlek, kérlek, hagyjátok abba.-- Kérlek, kérlek -- majmolták.Aztán Garrick hatalmas megkönnyebbüléssel érezte, hogy szeme mögött megindul a

verdesés -- az arcok elmosódtak és már szinte nem is érezte kezüket. Arccala földre vágódott, de fájdalmat egyáltalán nem érzett. Ketten fölé hajoltak,fölemelték és könnyáztatta arca csupa kosz volt.Mögöttük Sean bújt át a sövényen; inge eleje csak úgy duzzadozott a sokbaracktól. Négykézláb állt egy másodpercig, mialatt felmérte, hogy mi történik,majd rohanva tört ki. Ronny meghallotta, elengedte Garricket és megfordult.-- Loptátok apa barackját -- üvöltötte. -- Meg fogom mondani...Sean ökle az orrán érte és az ütés erejétől leült a földre. Sean a másik kettőután vetette magát, akik már iszkoltak, majd néhány lépés után abbahagytaüldözésüket és visszament Ronnyhoz, de elkésett.57Ronny már a fák között bujkálva mentette az irháját, miközben fogta az arcát ésorra vére az ingére folyt, • -- Jól vagy, Garry -- Sean letérdelt melléés egy mocskos zsebkendővel próbálta letörülni arcáról a koszt. Seanfelsegítette és Garrick egy kissé bizonytalanul állt a lábán, a szeme nyitvavolt,de ajka távoli, idegenül üres mosolyba merevedett.Volt néhány határkő is a folyó mentén. Némelyik egészen apró, akár egy kiskőhalom a sekély vízben:Miközben Theunis Kraalban reggeliztek, Waite Courteney az asztalon át Seanranézett. Villáján a tojás és a sült szalonna útban a szája felé megtorpant.-- Fordítsd csak a fejed az ablak felé -- utasította gyanakvó hangon. Seanengedelmesen elfordította a fejét. -- Mi a fene az ott az arcodon?-- Mi? -- Sean végigsimított az arcán.-- Mikor mosakodtál utoljára?-- Ne butáskodj, drágám. -- Ada az asztal alatt megfogta férje lábát. -- Az nempiszok -- borosta.-- Borosta, csak nem? -- Waite közelebbről is szemügyre vette Scant, majdvigyorogni kezdett és szája szóra nyílt, de Ada nyomban tudta, hogy valamitréfávalakar előrukkolni -- valamelyik vaskos tréfájával, amely olyan finom, akár egynekivadult dinoszaurusz és ezzel Sean még csak alakulóban lévő férfi mivoltátmélységesen megsebezné. Gyorsan közbevágott: -- Azt hiszem, venni kellene nekiegy borotvát, nem gondolod, Waite?Waite elvesztette tréfájának fonalát, mormogott valamit, majd a tojást végreberakta a szájába.-- Nem akarom levágni -- mondta bíborvörös képpel Sean.-- Gyorsabban nő, ha először egy kicsit leborotválsz belőle -- mondta neki Ada.Az asztal túloldalán Garrick reménytelen vágyakozással tapogatta saját arcát.52Némelyik határkő hatalmas volt, akár egy hegy f ok: A decemberi szünetkezdetekor Waite hozta haza őket az iskolából. Abban a zűrzavarban, ahogyfelrámoltákcsomagjaikat a bricskára és hangos kiáltások közepette elbúcsúztak a Fráuleintólmeg barátaiktól, akik közül néhányat most hat hétig nem látnak, nem vettékészre, hogy Waite furcsán viselkedik.Sean csak később kérdezte meg, akkor, amikor a lovak a szokásosnál jóvalgyorsabban vágtattak hazafelé, hogy: -- Mi ez a nagy sietség, apa?-- Majd meglátod -- mondta Waite, mire Garrick és Sean is egyből kíváncsiannéztek rá. Sean ezt csak úgy, minden különösebb érdeklődés nélkül kérdezte,de Waite válasza nyomban furdalni kezdte az oldalukat. Waite csak vigyorgott afelé záporozó kérdéseken és mindvégig homályos válaszokat adott. Rettentó'enélvezte. Mire Theunis Kraalba értek, az ikrek már majd meghaltak akíváncsiságtól.Waite a ház előtt megállította a lovakat és az egyik lovász odafutott, hogy

átvegye a gyeplőt. Ada a tornácon várta őket, Sean pedig leugrott és egybőlfölrohant hozzá. Gyorsan megcsókolta az arcát. Mi folyik itt? -- kérdezteesdekelve. -- Apa nem hajlandó elárulni nekünk, de mi tudjuk, hogy van ittvalami.Garrick is felsietett a lépcsőn. -- Na, mondd el. Megragadta Ada karját ésunszolva ráncigálta.-- Sejtelmem sincs, hogy miről beszéltek -- nevetett Ada. -- Talán jobb lenne,ha újból megkérdeznétek apátokat.Waite is felment közéjük, egyik karjával átölelte Ada derekát és magáhozszorította.-- Sejtelmem sincs, hogy honnan vették ezt az egészet -- mondta Waite --, deazért bemehetnének a szobájukba, hogy körülnézzenek? Az idén talán korábbanis megkaphatják a karácsonyi ajándékukat.53Sean Garricket megelőzve berohant a nappaliba, és jócskán előtte járt, mireszobájuk ajtajához ért.-- Várj meg -- kiáltotta Garrick kétségbeesetten. Kérlek, várj meg.Sean megállt az ajtóban.-- Uram Isten -- suttogta -- ennél erősebb kifejezést nem ismert. Garrick beérteés most már együtt meredtek a szoba közepén, az asztalon fekvő, két bőrtokrahosszú, lapos tokok voltak, fényes, vastag bőrből, a sarkokat pedig csillogórézzel erősítették meg.-- Puskák! -- mondta Sean. Lassan elindult az asztal felé, óvatosan lopakodott atokokhoz, mintha attól tartana, hogy bármely pillanatban eltűnhetnek.-- Nézd! -- érintette meg ujjával Sean a hozzá közelebb lévő tok fedeléncsillogó arany betűket. -- Még a nevünk is rajta van.Kipattintotta a zárat és felemelte a tetőt. Zöld filcfészkében, finom puskaolajillatotárasztva, egy acélból és fából való költemény ragyogott.-- Uram Isten -- mondta ismét Sean. Aztán válla fölött Garrickre nézett. -- Tenem nyitod ki a tiedet?Garrick odabicegett az asztalhoz és közben próbálta leplezni csalódottságát:annyira szerett volna egy Dickens-sorozatot.A folyóban örvények is voltak:A karácsonyi szünet utolsó hete volt és Garricknek ágyban kellett maradnia, mertszokás szerint megfázott. Waite Courteney Pietermaritzburgbe ment aMarhatenyésztőkEgyesületének gyűlésére és aznap a farmon nemigen volt munka. Miután Seanlekezelte a beteg marhákat az elkülönített legelőn, és kilovagolt, hogyellenőrizzea déli részt, visszatért a gazdaságba, és egy órát beszélgetett azistállófiúkkal, majd felballagott a házba. Garry még aludt, Ada pedig atejcsarnokbanvajat köpült. Josephet megkérte, hogy adjon54neki korábban enni és a konyhában állva megebédelt. Evés közben azongondolkodott, vajon mivel is tölthetné a délutánt. Alaposan mérlegelt mindenlehetőséget.Fogja a puskáját és próbálkozzon meg a duikerrel a szakadék pereménéi, vagylovagoljon fel a vízesés fölötti tavakhoz angolnát fogni? Még evés után semtudott dönteni, így aztán átment az udvaron és bekukkantott a tejcsarnok hűvöshomályába.Ada a köpű fölött rámosolygott. -- Szerbusz, Sean, gondolom, ebédelni akarsz.-- Kösz, anya, de Josephtől ma' kaptam ebédet.-- Josephtől már kaptam ebédet -- javította ki szelíden Ada. Sean megismételteés mélyet szippantott a tejcsarnok szagából -- szerette a friss vaj sajtszagú

melegét és a döngölt földön szétkenődött tehénürülék csípős szagát.-- Délután mit fogsz csinálni?-- Azért jöttem, hogy megkérdezzem, mit szeretnél, vadat vagy angolnát -- nemtudom eldönteni, hogy horgászni menjek-e vagy vadászni a puskával.-- Az angolna jó lenne -- aszpikba raknánk és holnap, amikor apátok megjön, ezlenne vacsorára.-- Hozok neked egy egész vödörrel. Felnyergelte a pónit, ráakasztotta a nyeregrea pléhdobozt,amiben a férgek voltak és a botot a vállára vetve ellovagolt Ladyburgfelé. Áthaladt a Baboon Stroom feletti hídon, és letért az útról, hogy a patakmentén följusson a vízeséshez. Ahogy elhaladt a Van Essenek háza alattimimózaültetvény mellett, rájött, hogy hibát követett el, amikor ezt az útvonalatválasztotta. Anna, térdig felhúzott szoknyával, sebesen rohant ki a fák közül.Sean ügetésre fogta a lovat és egyenesen eló'remeredt.-- Sean -- hé, Sean.A lány előtte járt, rohant, hogy útját állja; Seannak nem volt esélye rá, hogyelkerülje, ezért megállította a pónit.55-- Szerbusz, Sean. -- Anna lihegett, és az arca kipirult.-- Szerbusz -- dörmögte oda mogorván a fiú.-- Hová mész?-- Oda meg vissza, hogy lássam, milyen messze van..-- Horgászni mégy -- veled mehetek? -- Esdeklőn mosolygott rá. Apró, hófehérgyöngyfogai voltak.-- Nem, túl sokat beszélsz; elijeszted a halakat. Már indult is a pónival. "-- Kérlek, csöndben leszek; becsszavamra -- Ott futott Sean mellett.-- Nem. -- Sean a kantárral meghajtotta a lovat. Úgy száz méter utánhátrafordult ps látta, hogy Anna még mindig követi, fekete haja lobog alevegó'ben.Megállította a pónit és a lány utolérte.-- Tudtam, hogy meg fősz állni -- mondta kifulladva.-- Hazamennél már? Nem akarom, hogy a nyomomban járj.-- Olyan csöndben leszek, hogy az csak na -- becsszó..Sean tudta, hogy a lány követni fogja egészen a meredély tetejéig, így aztánbeadta a derekát. -- Rendben, de ha egy szót szólsz, csak egyetlen szót, nyombanhazaküldlek.-- Megígérem -- kérlek, segíts fel.Felhúzta a lányt a ló farára, Anna oldalvást ült mögötte és karjával átfogtaSean derekát. Felkaptattak a meredélyen. Az ösvény közvetlenül a Fehérvízesésmellett haladt el és ó'k érezték a rájuk szálló, finom vízpermetet. Annamindaddig megtartotta ígéretét, míg elég messze nem jutottak ahhoz, hogy biztoslehessen benne, onnan Sean már nem küldi haza egyedül. Aztán beszélni kezdett.Amikor azt akarta, hogy a fiú válaszoljon, ami elég ritkán fór-56dúlt elő, akkor megszorította a derekát, mire Sean mormogott valamit. Seankötőfékkel megkötötte a pónit és otthagyta a tavak fölötti fák közt. A nyergetés a kantárt egy hangyászlyukba rejtette és a nádason át lementek a vízhez. Annaelőreszaladt, és amikor Sean kiért a homokos partra, épp kavicsokat hajigálta tóba.-- Hé, hagyd ezt abba! Elijeszted a halakat -- kiáltott rá Sean.-- Jaj, ne haragudj. Elfelejtettem.A lány leült és lábujjait befúrta a homokba. Sean felcsalizta a horgot ésbedobta a zöld vízbe -- úszóját az áramlat vadul forgatta a túlsó part alatt ésők mindketten komoly képpel figyelték.

-- Nem úgy néz ki, mintha itt akár egyetlen hal is lenne -- mondta Anna.-- Türelmesnek kell lenni -- arra nem számíthatsz, hogy egyből kifogsz egyet.Anna lábával a homokba rajzolgatott és lassan eltelt öt. perc -- Sean...-- Csss! Újabb öt perc.-- A horgászás egy buta, ósdi dolog.-- Senki sem hívott -- mondta neki Sean.-- Hű, de meleg van itt! -- Sean nem válaszolt.A magas nádas felfegott minden szeljőt és a fehér homok visszaverte rájuk a naphevét. Anna felállt és nyughatatlanul végigment a homokon a nádas széléig.Letépett egy maroknyi hosszú, lándzsa alakú levelet és összefonta.-- Unatkozom -- jelentette ki.-- Hát akkor menj haza.-- És melegem van.Sean kihúzta a zsinórt, megvizsgálta a csalit, majd újból bevetette. Annahátulról ráöltötte a nyelvét.-- Ússzunk egyet -- javasolta.57Sean rá se hederített. Botja végét beszúrta a homokba, kalapját a szemébe húzta,hogy védje a vakító fénytől, könyökére támaszkodva hátradőlt és kinyújtottaa lábát. Hallotta a homok halk csikorgását, amint a lány megmozdult, majd ismétcsönd lett. Kezdte nyugtalanítani, hogy vajon mit csinál, de ha most körülnéz,az a gyöngeség jele.-- Ezek a lányok! -- gondolta keserűen.Aztán futó lábak zaját hallotta maga mögött. Gyorsan felült és meg akartfordulni. A fehér test elvillant mellette és egy csobbanással, akár egypisztráng,már benn is volt a vízben. Sean felpattant. -- Hé, mit csinálsz?-- Úszom -- nevetett Anna, miközben derékig állt a vízben és a haja nedvesensimult a vállára meg a mellére. Sean szeme megakadt a mellén, fehér volt, akáraz alma húsa és a bimbók sötétrózsaszínek, már-már pirosak. Anna a hátáravágódott és lábával fehér tajtékot vert a vizén.-- Voet sak, halacskák! Sipirc, halacskák -- turbékolta nevetve.-- Hé, ezt ne csináld -- mondta Sean, nem túl határozottan. Azt akarta, hogymegint felálljon, a mellét látva valami furcsa szorítást érzett a gyomrában,de Anna most térdelt és az álláig ért a víz. A víz alatt is látta. Azt akarta,hogy felálljon.-- Nagyon finom! Te miért nem jössz be? -- Hasra fordult és lebukott a víz alá,fenekének ovális dombja megtörte a víz felszínét és Sean gyomra ismétösszeszorult.-- Na, jössz? -- kérdezte Anna, miközben két kézzel dörgölte ki a vizet aszeméből. Sean döbbenten, zavartan állt -- a lány iránti érzései néhánymásodpercleforgása alatt hatalmas változáson mentek keresztül. Nagyon is bent akart őlenni a vízben azokkal a titokzatos, fehér domborulatokkal -- de félszeg volt.58-- Te félsz! Gyerünk, mindjárt kedvet csinálok neked hozzá, hogy begyere. -- Alány cukkolta. Ez a kihívás bizsergetőn felbőszítette.-- Én aztán nem félek.-- Hát akkor gyere be.Sean néhány másodpercig még tétovázott, majd ledobta a kalapját és kigombolta azingét. Hátat fordított a lánynak, amíg lerúgta a nadrágját, majd megpördültés fejest ugrott a vízbe, melynek hálás volt, amiért eltakarja. Feje kibukott avíz alól és Anna visszanyomta. Sean a víz alatt tapogatódva elkapta a lánylábát, majd kiegyenesedett és a hátára hajította. Aztán húzni kezdte a sekélyebbrész felé, ahol a víz nem takarja el. Anna a karjával csapkodott, hogy

a fejét fenntartsa és élvezettel sikoltozott. Sean sarkával egy köbe ütközött,elesett és a lányt elengedte; mielőtt még magához térhetett volna, Annalovaglóülésben a hátán termett. Ledobhatta volna magáról, de élvezte, hogy magánérezheti a lány testét -- a hideg vízen át is meleg volt és a nedvességtóicsúszós. Anna kezébe homokot markolt és a fiú hajába dörgölte. Sean csakszelíden tiltakozott. Aztán Anna a nyaka köré fonta a karját és Sean immár alányegész testét magán érezhette. Gyomrából a szorítás felkúszott a mellkasába ésmost már a karjában akarta tartani. Átfordult és a lány után nyúlt, de azelsiklott a keze elöl és ismét a mélybe vetette magát. Sean pacskolva utánavetette magát, de Anna nevetve kitért előle.Végül, még mindig állig a vízben, mégis szembekerültek egymással és Sean mostmár kezdett dühbe jönni. A karjában akarta tartani. A lány észrevette ezta hangulatváltást és kigázolt a partra, majd odament Sean ruháihoz és felkaptaaz ingét. Megtörülte benne az arcát, ott állt meztelenül és nem szégyelltemagát túl sok fivére van az ilyen szégyenlősködéshez. Sean59figyelte, hogyan változik mellének formája, ahogy felemeli a karját, nézte azalakját, és látta, hogy egyko•ron pipaszár lábai kiteltek; combjai végigösszeértek,egészen a hasa aljáig, ahol az asszonyiság sötét háromszögét viselte. Annaleterítette az inget a homokba és leült, majd Seanra nézett.-- Kijössz?Sean kínban volt, ahogy kijött, kezével zavartan takarta el magát. Anna odébbcsúszott az ingen. -- Leülhetsz, ha akarsz.Sean sietve leült és térdét az álláig felhúzta. Szeme sarkából figyelte a lányt.A hideg víztől mellbimbója körül libabőrös volt. Anna tisztában volt vele,hogy a fiú nézi, így aztán vállát hátrahúzva élvezte. Sean ismét döbbent zavartérzett -- annyira nyilvánvaló volt, hogy most a lány irányít. Azelőtt nemvolt más, csak valaki, akire dühödten rámordulhatott, de most ő adja azutasítást és Sean engedelmeskedik neki.-- Szőrös a mellkasod -- mondta Anna és felé fordult. Ritka és selymes volt ez aszőrzet, de Sean most nagyon örült, hogy van. Kinyújtotta a lábát.-- És neked sokkal nagyobb, mint Frikkie-nek. Sean megpróbálta ismét felhúzni atérdét, de Anna a combjára tette a kezét és nem engedte.-- Megfoghatom?Sean megpróbált válaszolni, de a torka összeszorult és egy hang nem jött kirajta. Anna nem is várt válaszra.-- Jaj nézd! Kezd egészen bekeményedni -- pontosan úgy, mint Caribou-é.Caribou Mr. Van Essen csődöre.-- Mindig tudom, apa mikor engedi, hogy Caribou meghágjon egy kancát, olyankorazt mondja nekem, hogy látogassam meg Lettie nénit. Én meg egyszerűen elbújokaz ültetvényen. Onnan remekül lehet látni a bekerített legelőt.60Anna keze puha volt és nyughatatlan, Sean nem is tudott másra gondolni.-- Tudod, hogy az emberek is meg szokták hágni egymást, akárcsak a lovak? --kérdezte Anna.Sean bólintott, ő is járt azokra a biológiaórákra, melyeket Messrs Daffel ésTársa az iskolai árnyékszéken tartott. Egy darabig csöndben voltak, majd Annaazt suttogta:-- Sean, meghágnál engem?-- Nem tudom, hogyan -- mondta rekedten Sean.-- Fogadok, hogy először a lovak se tudják, sem az emberek, ami azt illeti --mondta Anna. -- Majd rájövünk.Kora este lovagoltak haza, Anna Sean mögött ült, karjával szorosan ölelte a fiú

derekát és fejét oldalra hajtva, arcát a hátához nyomta. Sean az ültetvényszélén tette le.-- Hétfó'n találkozunk az iskolában -- mondta Anna és megfordult, hogyelinduljon.-- Anna...-- Igen?-- Fáj még?-- Nem -- majd egy pillanatnyi gondolkodás után még hozzátette --, csodás érzés.Aztán sarkon fordult és befutott a mirnózafák közé. Sean lassan léptetetthazafelé. A benseje teljesen üres volt; ez szomorú érzés és megdöbbentette.-- Hol vannak a halak? -- kérdezte Ada.-- Nem haraptak.-- Még egy se?Sean megrázta a fejét és átment a konyhán.-- Sean.-- Igen, anya.-- Valami baj van?-- Nem -- túl gyors ez a tagadás -- Nincs, nincs semmi baj. -- Azzal gyorsankisurrant a folyosóra.61Garrick az ágyban ült. Orra alatt a bőr gyulladt volt és sebes; ahogy Seanbejött a szobába, felnézett a könyvéből és fivérére mosolygott. Sean a sajátágyához ment és leült.-- Hol voltál? -- Garrick hangja a náthától tompa volt és rekedt.-- Fent a tavaknál, a vízesés fölött.-- Horgásztál?Sean nem válaszolt, ültében előrehajolt és könyökével a térdére támaszkodott. --Összefutottam Annával és ő is velem jött.A lány nevének hallatán Garrick érdeklődése felélénkült és figyelmesen nézteScant. Sean area még mindig enyhén döbbent volt.-- Garry -- szólalt meg tétován; valakivel muszáj beszélnie róla. -- Garry, énmegdugtam Annát. .Garrick halkan felszisszent. Az arca egészen elfehéredett, csak orra maradtpiros és gyulladt.-- Szóval -- Sean lassan beszélt, mintha magának próbálná megmagyarázni --,arról van szó, hogy tényleg megdugtam, úgy, ahogy már beszéltünk róla. Pontúgy... -- Kezét tehetetlenül széttárta, nem találta a megfelelő szót. Aztánhátradőlt az ágyon.-- És hagyta? -- kérdezte Garrick halkan, szinte suttogva^-- Ő kért rá -- mondta Sean. -- Olyan csúszós volt valahogy meleg és csúszós.Aztán később, jóval lámpaoltás után, amikor már mindketten ágyban voltak, Seanhallotta Garrick halk mozgását a sötétben. Egy darabig hallgatódzott, mígvégül biztos volt benne, hogy nem téved.-- Garry! -- szólt rá vádlón.-- Nem azt csináltam, nem azt.-- Tudod, hogy mit mondott apa. Kipotyognak a fogaid és megőrülsz.62-- Nem azt csináltam, nem azt. -- Garrick hangja fuldoklón csuklott el anáthától és a könnyektói.-- Hallottam -- Mondta Sean.-- Csak a lábamat vakartam. Tényleg, becsszó, csak a lábamat.Végül a folyó átzubogott az utolsó vízesésen, majd belesodorta őket a férfikortengerébe.Mr. Clark nem tudta megtörni Seant. Csupán egy elkeseredett párviadalt sikerültkierőszakolnia, melyben tudta magáról, hogy lassanként vesztésre áll, így

most már félt Seantól. Már nem is állította fel Seant, mivel Sean magasabb voltnála. A csata immáron két éve tartott; pontosan ismerték egymás gyöngepontjait, és azt is tudták, hogyan lehet ezeket kihasználni.Mr. Clark nem bírta elviselni, ha valaki szipákolt; talán, mert tudat alatt eztsaját, torz orra elleni gúnyolódásnak vette. Sean hatalmas szipogás-repertoárralrendelkezett, az alig hallható, borszakértő-bukét-vizsgál szimatolástól kezdveegészen a torok mélyéről feltörő, szörcsögő orrszívásig.-- Bocsánat, uram, nem tehetek róla. Nagyon megfáztam.Viszont Mr. Clark, hogy kiegyenlítsen, rájött, hogy Sean Garricken át alegsebezhetőbb. Ha csak egy kicsit is bántotta Garricket, azzal Seannak szinteelviselhetetlenkínokat okozott.Mr. Clarknak rossz hete volt. Gyötörte a mája, melyet az állandóan visszatérő,malarias rohamok alaposan meggyengítettek. Már három napja görcsös fejfájáskínozta; aztán kellemetlenségei voltak a Városi Ta-, náccsal szerződésemeghosszabbításának feltételei miatt; előző nap Sean nagyon jó szipogó-formábanvolt, és Mr. Clarknál már-már betelt a pohár.63•Bement a tanterembe és elfoglalta helyét a katedrán; tekintetét lassan hordoztavégig tanítványain, míg végül Seanhoz nem ért.-- Csak kezdje el -- gondolta Mr. Clark. -- Ha ma elkezdi, akkor megölöm.Az ülésrend az elmúlt két évben változott, Scant és Garricket elültették egymásmellől és Garrick most elöl ült, ahol Mr. Clark könnyen elérte. Scant majdnemleghátulra ültette.-- Irodalomkönyv -- mondta Mr. Clark. -- Első, ötödik oldal. Második.Garrick szörcsögve szipogott egyet, ismét szénanáthája volt.Mr. Clark összecsapta a könyvét.-- A fene essék beléd! -- mondta halkan, majd emeltebb hangon: -- A fene essékbeléd! -- Most már reszketett a méregtől, orrcimpája elfehéredett és kitágult.Lejött a katedráról és odament Garrick padjához. -- A fene essék beléd! A feneessék beléd -- te, te kis nyomorék -- rikácsolta és pofon vágta Garricket.Garrick mindkét kezét védekezőn az arcára tette és rámeredt.-- Te mocskos kis disznó -- üvöltötte Mr. Clark. Most már te is kezded.Belemarkolt Garrick hajába és úgy megrántotta a fiú fejét, hogy a homloka a padtetejébe csapódott. Majd én megtanítlak. Istenemre megtanítlak.-- Majd én megmutatom neked. -- Bumm.-- Majd én megtanítlak. -- Bumm.Seannak ennyi idő kellett, hogy odaérjen. Megragadta Mr. Clark karját és húznikezdte hátrafelé. Hagyja békén! Nem csinált semmit!Mr. Clark ott látta maga előtt Sean arcát -- már elvesztette minden önuralmát --, ott látta azt az arcot, amely két hosszú éven át annyi szenvedést okozottneki. Ökölbe szorította a kezét és belevágott.64Sean az ütéstől hátratántorodott és a fájdalomtól könnybe lábadt a szeme. Egymásodpercig ott maradt kiterülve az egyik padon, figyelte Clarkot, majdfelmordult.Clarkot ez a hang kijózanította, hátrálni kezdett, de alig tett meg két lépést,Sean máris elkapta. Két kézzel verte és miközben minden egyes csapást egyegymordulás kísért, a táblának szorította. Clark megpróbált elmenekülni, de Seaninggallérjánál fogva megragadta és visszarángatta -- a gallér félig kiszakadtés Sean ismét ütni kezdte. Clark a fal mentén lassan lecsúszott és ott ült aföldön, Sean pedig lihegve állt fölötte.-- Kifelé -- mondta Clark. A fogai vértói voltak rózsaszínűek és egy kevés márajkain is megjelent. Gallérja hetykén meredezett fölfelé az egyik füle alatt.A teremben néma csönd volt, csupán Sean szaggatott lélegzése hallatszott.

-- Kifelé -- mondta ismét Clark és Sean mérge elszállt, ellenhatásként csupánegy kis vibráló reszketés maradt. Az ajtóhoz ment.-- Te is -- mutatott Clark Garrickre. -- Takarodj kifelé és többé vissza negyere!-- Gyere, Garry -- mondta Sean.Garrick fölállt a padból, odabicegett Seanhoz és mindketten kimentek aziskolaudvarra..- Most mit csináljunk? -- Garrick homlokán nagy, pirosló pukli nó'tt.-- Gondolom, az lesz a legjobb, ha hazamegyünk.-- És mi lesz a holminkkal? -- kérdezte Garrick.-- Úgysem tudunk mindent magunkkal vinni -- majd elküldetünk érte. Na gyere!Kigyalogoltak a városból, majd végig a farm felé vezető' úton. Már majdnem aBaboon Stroom hídjánál voltak, mieló'tt bármelyikük is megszólalt volna.65-- Szerinted mit fog szólni ehhez apa? -- kérdezte Garrick. Csak azt foglaltaszavakba, ami mindkettőjüket azóta foglalkoztatta, amióta eljöttek az iskolából.-- Hát, akármi lesz is, azért megérte -- vigyorodott el Sean. -- Láttad, hogyeldöngettem, mi? Durr bele egyenest az állába.-- Nem lett volna szabad, Sean. Apa megöl minket. Engem is, pedig én nemcsináltam semmit.'-- Te szipákoltál -- emlékeztette Sean.A hídhoz értek, egymás mellett állva áthatoltak a korláton és nézték a vizet.-- Hogy van a lábad?-- kérdezte Sean.-- Fáj -- azt hiszem, pihennünk kéne egy kicsit.-- Rendben, ahogy akarod -- mondta Sean.Majd hosszú csönd következett, aztán: -- Jobb szeretném, ha nem tetted volna,Sean.-- Hát hogy mit szeretnél, az most már nem sokat segít. A jó öreg Orrcimpa úgyössze van verve, ahogy még soha és inkább azon kéne törni a fejünket, hogymit mondunk apának.-- Hát megütött -- mondta Garrick. -- Akár meg is ölhetett volna.-- Igen -- helyeselt teljes joggal Sean --, és engem is megütött.Ezen egy darabig eltöprengtek.-- Talán jobb lenne, ha egyszerűen elmennénk -- javasolta Garrick.-- Úgy érted, anélkül, hogy apának szólnánk? -- Az ötletnek volt vonzereje.-- Igen, elmehetnénk a tengerre, vagy valami ilyesmi -- vidult fel Garrick.-- Tengeribeteg lennél, még a vonatot se bírod, így hát mindketten még egyszer aproblémáraösszpontosítottak. Aztán Sean Garrickre nézett, Garrick pedig Seanra, és minthaösszebeszéltek volna,66mindketten felegyenesedtek, majd folytatták útjukat Theunis Kraal felé.Ada épp a ház előtt volt. A fején széles karimájú szalmakalap, hogy árnyékbanlegyen az arca, és a karján egy kosárnyi virág. A kertjével volt elfoglalva,így nem vette észre őket, csak amikor már félig átjöttek a gyepen, akkor azonbanmozdulatlanságba dermedt. Próbálta összeszedni magát, hogy uralkodni tudjonmagán; a tapasztalat már megtanította rá, hogy mostohafiaitól mindig alegrosszabbra számíthat és hálás lehet, ha a dolog mégsem olyan komoly.Ahogy közeledtek felé, egyre csökkent a lendületük, míg végül megálltak, akárkét felhúzhatós játék, amely lejárt.-- Szerbusztok -- mondta Ada.-- Szerbusz -- köszöntek vissza neki egyszerre. Garrick a zsebében kotorászott,majd előhúzott egyzsebkendőt és kifújta az orrát. Sean olyan meredten nézte Theunis Kraal meredekholland tetőjét, mintha még életében nem látta volna.

-- Igen? -- mondta Ada és a hangja nyugodt volt.-- Mr. Clark hazaküldött minket -- jelentette be Garrick.-- Miért? -- Ada nyugalma kezdett széttöredezni.-- Hát -- Garrick segélykérőén Seanra pillantott. Sean figyelmét azonban mégmindig a tető kötötte le.-- Hát... Tudod, Sean úgy behúzott neki, aztán addig verte, míg végül lekerült aföldre. Én nem csináltam semmit.Ada halkan felnyögött: -- Jaj, ne! -- Aztán nagy levegőt vett. -- Jól van. Akkortalán kezdjétek el az elején és meséljétek el nekem az egészet.Felváltva beszéltek, kapkodó szóáradat tört fel belőlük, egyfolytábanfélbeszakították egymást és vitatkoztak a részleteken. Amikor befejezték, Adaaztmondta: -- Most jobb lesz, ha bementek a szobátokba.67Apátok ma a ház körül dolgozik, hamarosan hazajön ebédelni. Megpróbálom egykicsit előkészíteni.A szobában olyan vidám volt a légkör, akár a siralomházban.-- Mit gondolsz, mennyit kapunk tőle? -- kérdezte Garrick.-- Gondolom, addig kapjuk, míg el nem fárad, aztán kipiheni magát és folytatja-- mondta Sean.Hallották, ahogy Waite lova beüget az udvarra. Mondott valamit az istállófiúnak,majd hallották, hogy nevet; a konyhaajtó becsapódott, aztán egy félpercnyi,bizonytalan várakozás után meghallották Waite üvöltését. Garrick ijedtenösszerezzent.Az elkövetkezendő tíz percben hallották, hogy Waite meg Ada a konyhábanbeszélgetnek, egy-egy bosszús dörmögést mindig csitító mormogás követett. AztánAda léptei hallatszottak a folyosóról, majd belépett a szobába.-- Apátok látni akar benneteket -- a dolgozószobában van.Waite a kandalló előtt állt. A szakálla csupa por volt, és a homloka, akár afrissen szántott föld, komoran barázdált.-- Gyertek be -- ordította válaszul Sean kopogására, ők meg beléptek ésmegálltak előtte. Waite lovaglóostorával a lábára csapott, mire térdnadrágjábólporfelhő szállt fel.-- Gyere ide -- mondta Garricknek, majd belemarkolt a hajába. Garrick arcátfelfelé fordította és megnézte a púpot a homlokán.-- Hmm -- mondta. Elengedte Garrick haját és az a tincs most csimbókkéntmeredezett a feje búbján. A lovaglóostort a dél-afrikai ostorfából készültíróasztalrahajította.-- Gyere ide -- mondta Seannak. -- Mutasd a kezedet -- nem,, a kézfejedet.68Sean mindkét kezén a bőr felrepedt és az egyik ízület duzzadt, dagadt volt.-- Hmmm -- mondta ismét. A kandalló melletti polc felé fordult, elővett egypipát a pipatóriumból és a dohánytartó kőedényből megtömte.-- Ti aztán mindketten átkozott bolondok vagytok mondta --, de azértmegkockáztatom, heti öt schillinggel kezdtek és teljes ellátást kaptok. Mostpedigmenjetek ebédelni... sok dolgunk van még délután.Egy pillanatig hitetlenül meredtek rá, majd hátrálni kezdtek az ajtó felé.-- Sean. -- Sean megállt, tudta, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. --Hol ütötted ?-- Mindenütt, apa, ahol csak értem.-- Ez így nem jó -- mondta Waite. -- Mindig oldalról kell megütni a fejet -- itt-- pipájával megütögette saját állkapcsának csúcsát --, az öklödet megmindig szorítsd keményen össze, különben hamarosan minden ujjadat összetöröd.

-- Igen, apa.Az ajtó halkan becsukódott mögötte és Waite végre megengedhetett magának egyvigyort.-- Különben is eleget koptatták már a könyveket mondta hangosan, azzalmeggyújtott egy gyufát és a pipájához tartotta; amikor már egyenletesen szeleit,kifújta a füstöt.-- Istenem, bárcsak láthattam volna. Az a kis tintanyaló ezután kétszer ismeggondolja majd, hogy még egyszer összeakaszkodjon a fiammal.12Sean előtt most megnyílt a pálya, amelyen vágtathatott. Arra született, hogysebesen fusson, Waite Courteney pedig kivezette az istállóból, amely már szűknekbizonyult, és elindította. Sean futott is, pedig nem tud-69ta, mi a díj, mekkora a távolság; mégis örömmel futott és beleadta mindenerejét.Már virradat előtt, ahogy ott állt apjával és Garrickkel a konyhában, és abögrét két kezébe fogva kávét ivott, Sean érezte minden egyes előtte állónap'izgalmát.-- Sean, vidd magaddal Zamat meg N'dutit, és nézz körül jól a folyó mentisűrűben, hogy nem maradt-e ott elbitangolt jószág.-- Csak az egyik gulyást viszem magammal apa, N'dutira szükséged lesz afertőtlenítő ciszternánál.-- Jól van. Próbálj meg délre visszaérni hozzánk a ciszternához, ma ezer marhátkell áthajtanunk.Sean gyorsan felhajtotta maradék kávéját és begombolta zubbonyát. -- Akkor énmegyek is.Egy lovász tartotta lovát a konyhaajtó előtt. Sean becsúsztatta puskáját atokba, majd anélkül, hogy lábát a kengyelbe dugta volna, nyeregbe pattant; egyikkezét felemelte és Waite-re vigyorgott, majd lovát megsarkantyúzta és átlovagoltaz udvaron. Még sötét és hűvös volt a reggel.. Waite az ajtóból nézettutána.-- Olyan átkozottul magabiztos -- gondolta Waite. De ő ilyen fiúra vágyott ésbüszke is volt rá.-- És én mit csináljak, apa? -- kérdezte mellette Garrick.-- Hát ott vannak azok az üszők az elkülönítő legelőn. Waite hirtelenelhallgatott. -- Nem. Az lesz a legjobb, ha velem jössz, Garry.Sean dolgozott kora reggel, amikor a napfény még olyan, akár egy színpadkép,csupa aranylás meg derű, az árnyékok pedig hosszúak és feketék. Dolgozott,amikor perzselt a déli nap és izzadt a hőségben; dolgozott esőben; ködben, melyszürkén, nedvesen gomolygott a fennsíkon és este sötétben tért haza. Élvezteminden percét.70Megismerte az állatállományt. Nem név szerint, mivel csak a szekerek elé fogottökröknek volt nevük, de ismerte őket méretük, színük és különlegesismertetőjeleikalapján, így aztán csak ránézett valamelyik csordára és nyomban tudta, melyikállat hiányzik.-- Zama, az az öreg tehén, a görbe szarvú. Az hol van?.-- Nkosi -- már nem a kicsinyítő Nkosizana -- kicsi úrfi.-- Nkosi, tegnap elvittem az elkülönítő legelőre, féreg van a szemében.Megtanulta felismerni a betegségeket, szinte még azelőtt, hogy azokelkezdődnének. Azt is megtanulta, hogyan kell kezelni a beteg állatokat. Légy,féregpetróleumot kell önteni a sebbe, míg a nyűvek ki nem potyognak, akár a

rizsszemek. Opthalmia -- permanganáttal kell leöblíteni a beteg szemet. Lépfenésüszög és sercegő üszög -- egy golyó a beteg állatba és a tetemet elégetni.Az első borjút a Tugela-parti akácosban segítette a világra; egyedül csinálta,ingujját könyékig feltűrte és érezte kezén a csúszós nyálkát. Aztán később,amikor az anyja nyalogatta és a kis állat bizonytalanul megingott mindenmozdulatra, Scant valami fojtogató, torokszorító érzés kerítette hatalmába.Mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy felégesse minden energiáját. Munkaközben játszott.Gyakorolta lovaglótudását: leugrott a nyeregből, futott a ló mellett, majdvissza és le a másik oldalon, teljes vágtában felállt a nyeregben, aztán lábaitszétnyitva lehuppant -- lába egyből beletalált a kengyelbe.A pucájával is addig gyakorolt, míg százötven lépésről el nem talált egy rohanósakált, nehéz golyója kettészakítota a foxterrier méretű állat testét.Aztán ott volt egy csomó munka, amit Garrick helyett kellett elvégeznie.71-- Nem érzem magam valami jól, Sean.-- Mi a baj?-- Fáj a lábam, tudod, hogy mindig felhorzsolódik, ha túl sokat lovagolok.-- Akkor miért nem mész haza?-- Apa azt mondta, hogy még meg kell javítanom a kerítést a hármas fertőtlenítőciszternánál. -- Gárrick előrehajolt lován, hogy megdörgölje a lábát, miközbenelszántan elmosolyodott.-- Azt már a múlt héten megjavítottad -- mondta Sean.-- Igen -- de a drótok valahogy megint meglazultak. -- Valahogy furcsamód az,amit Gárrick megjavított, sosem bizonyult tartósnak.-- Nálad van a drótvágó olló? -- és Gárrick készségesen, nyomban elóVette anyeregtáskájából.-- Majd én megcsinálom -- mondta Sean.-- Jaj, öregem, igazán köszönöm --majd egy másodpercnyi habozás után méghozzátette: -- Ugye, apának nem mondod meg?-- Nem -- ha egyszer fáj a lábad, arról nem tehetsz azzal Gárrick hazalovagolt,besurrant a hálószobájába és Jim Hawkinsszal elmenekült A kincses szigetlapjai közé.Ebből a munkából új érzés is ébredt Seanban. Amikor az esőzésektől kizöldült afű és a fennsík sekély teknői vízzel teltek meg, már nemcsak a madarakfészekrakásánakkezdetét jelenlétié és azt, hogy jobb lesz a kapás a Baboon Stroomban -- mostmár azt jelentette, hogy felhajthatják a marhákat a völgyből, azt jelentette,hogy kövérek lesznek azok a gulyák, melyeket a ladyburgi marhavásárra hajtanak,azt jelentette, hogy ismét véget ért egy tél és a föld teli van élettel,az élet ígéretével. Ez az új érzés kiterjedt a jószágra is. Ez az erős, már-márvadul ősi érzés, maga a birtoklás ösztöne.72Késő délután volt. Sean a lován ült a fák között és nézte a nyílt fennsíkot,melyen előtte a kis gulya legelészett. Fejüket lehajtva, farkukat lustáncsapkodvaettek. Sean és a gulya zöme közt egy borjú volt -- háromnapos, a színe méghalvány drapp és bizonytalanul állt a lábán. Épp a lábát próbálgatta, ügyetlenülfutkosott körbe az alacsony fűben. A csordában az egyik tehén elbődült, mire aborjú megtorpant és esetlenül szétterpesztett lábakkal, mereven fülelt.Sean elvigyorodott és megfogta lova kantárját; ideje hazaindulni.Abban a pillanatban vette észre a saskeselyűt; már elindult, hogy lecsapjon aborjúra, hatalmas, sötétbarna foltként zuhant alá az égből, szárnyaithátrahúzva,előremeresztett karmokkal készült, hogy elragadja. Olyan sebesen zuhant, hogy a

szél szinte süvített mellette.Sean dermedten ült és nézte. Á s'.s abban a pillanatban lecsapott a borjúra,Sean hallotta, ahogy eltörik a csont, egy éles roppanás, mint amikor egy szárazbot kettétörik, majd a borjú már lent is volt a füvön, erőtlenül küzdött a fölégörnyedő sassal.Sean még egy másodpercig csak ült, elképesztette, hogy mindez milyen hirtelen ésgyorsan történt. Aztán elöntötte a gyűlölet. Olyan hevesen tört rá, hogya gyomra összerándult. Megsarkantyúzta a lovát és a ló megugrott. A sas felévágtatott és közben rikoltott egyet, magas, artikulálatlan hang volt, a gyűlöletvadállati hangja.A sas felé fordította a fejét és egyik szemével, oldalról ránézett. Hatalmas,sárga csőre szétnyílt és válaszolt Sean rikoltására, majd karmai elengedtéka borjút és a levegőbe emelkedett. Hogy felgyorsuljon, hatalmas szárnycsapásokkal, alacsonyan repült a föld fölött és lassan emelkedve távolodottSeantól.Sean előhúzta puskáját, a kantárt meghúzva a lovat hátraállította. Lepattant anyeregből és kinyitotta a puska závárzatát.73A sas úgy ötvenméternyire lehetett tőle, és most már sebesen emelkedett amagasba. Sean becsúsztatta a töltényt a závárzatba, majd becsukta, és egyetlenmozdulattal felemelte a puskát.Nehéz lövés volt. A sas távolodott és emelkedett, szárnycsapásaitól a testállandó mozgásban volt. Sean lőtt. A puska visszarúgott a vállába és a lőporfüstjét a szél elvitte, így látta, amint a golyó célba ér.A sas összecsuklott a levegődben. Úgy pattant szét, akár egy párna, köröttetollak repkedtek és közel kétméteres szárnyaival ernyedten verdesve zuhantlefelé.Még mielőtt földet ért volna, Sean már rohant felé.Mire odaért hozzá, már nem élt, de azért Sean megfordította puskáját: a csövénélfogva, magasan a feje fölül sújtott le rá a puskatussal. A harmadik csapásnála tus letörött, de Sean nem hagyta abba, csak ütötte tovább. Zokogott a dühtől.Amikor végre abbahagyta, zihált, arcáról patakzott a veríték és egész testébenreszketett. A sas immáron csak péppé zúzott hús és toll vérmocskos keverékevolt.A borjú még élt. A puska hasznavehetetlen volt. Sean letérdelt mellé, szemét aharag könnyei mardosták, és vadászkésével megölte.13Oly erős volt Seanban ez az új érzés, hogy ezért még Garricket is képes voltgyűlölni. Ámbár gyűlölete nem tartott sokáig. Sean haragja és gyűlölete hirtelenjött, de múlandó volt, úgy kapott lángra, akár a száraz fű: forrón, hevesenégett, de hamar elhamvadt és a hamuban egyetlen parázs sem izzott tovább.Waite nem volt odahaza, amikor ez történt. Waite Courterieyt három egymástkövető éven át jelölték a Marhatenyésztők Egyesületének elnöki posztjára, de74ő mindannyiszor visszalépett. Természetesen ő is ember, éppúgy vágyott ahivatallal járó presztízsre, mint mások, de józanul tisztában volt azzal aténnyelis, hogy gyakori távolléteit gazdasága sínylené meg. Sean és Garrick már két évedolgoztak, amikor ismét elérkezett a hivatalviselőid éves választásánakideje.A pietermaritzburgi gyűlésre való elutazásának eló'estéjén Waite azt mondtaAdának: -- A múlt héten levelet kaptam Bernardtól, drágám -- hálószobájuk tükreeló'tt állt és ollóval a szakáiiát igazította. -- Ragaszkodnak hozzá, hogy ebbenaz évben fogadjam el jelölésemet az elnöki tisztre.-- Nagyon bölcsen teszik -- mondta Ada. -- Ebben az esetben a legmegfelelőbb

ember állna az élükön.Waite homlokát ráncolva összpontosított, miközben a pofaszakállát nyírta. Adaolyan feltétel nélkül hitt benne, hogy maga is csak ritkán kételkedettönmagában.Most, ahogy saját arcát nézte a tükörben, eltöprengett, vajon sikere mennyibenköszönhető' Ada feltétlen támogatásának.-- Menni fog, Waite. -- Nem kihívás, nem kérdés, hanem egy higgadtténymegállapítás. És ahogy az asszony kimondta, már ó' is hitt benne.Letette az ollót a komódra és a felesége felé fordult. Ada keresztbe vetettlábbal, hálóingben ült az ágyon, leeresztett haja sötét tömegként borult avállára.-- Szerintem Sean el tudja itt látni a dolgokat -- mondta, majd gyorsanhozzátette --, és persze Garry is.-- Sean tényleg gyorsan tanul -- helyeselt Waite.-- Elvállalod?Waite habozott. -- Igen -- bólintott rá és Ada mosolygott.-- Gyere ide -- nyújtotta férje felé a kezét.Sean vitte ki Waite-et és Adat a ladyburgi állomásra: az utolsó pillanatbanWaite ragaszkodott hozzá,75hogy felesége is vele tartson, mert meg akarta osztani vele a dicsőséget.Sean feltette csomagjaikat a kocsiba és várt, amíg szülei egy kis csoportmarhatenyésztővel beszélgetnek, akik szintén a gyűlésre utaztak. Felhangzott asípszó és az utasok szétszóródtak, mindenki a saját fülkéjébe ment. Adamegcsókolta Scant, majd fölszállt. Waite még egy pillanatig a peronon maradt.-- Sean, ha bármiben segítségre van szükséged, menj át Mr. Erasmushoz a LionKopra. Csütörtökön már itthon vagyok.-- Nem lesz-szükségem segítségre, apa.Waite szája megkeményedett. -- Akkor te nyilván maga vagy az Isten, mivel 6 azegyetlen, akinek soha nincs szüksége segítségre -- monta Waite élesen. --Ne légy bolond -- ha bajban vagy, kérj tanácsot Erasmustól.Ő is félszállt Ada után. A vonat megrándult, elindult, majd fokozatosangyorsítva zakatolt a meredély felé. Sean figyelte, míg el nem tűnt a szeme'elöl,majd visszament a bricskához. Most ő volt Theunis Kraal ura és élvezte ezt azérzést. A peronon álló kis tömeg oszladozni kezdett és hirtelen előtűnt Anna.-- Szerbusz, Sean. -- A sok mosástól már kifakult, zöld kartonruhát viselt ésmezítláb volt. Apró, fehér gyöngyfogait kivillantva mosolygott és a fiú arcátnézte.-- Szerbusz, Anna.• -- Te nem mész fel Pietermaritzburgba?-- Nem, ügyelnem kell a gazdaságra. -Ó!Némán ácsorogtak, kényelmetlenül érezték magukat ennyi ember előtt. Seanköhintett egyet, majd megvakarta az orrát.-- Anna, gyere. Indulunk haza. -- A lány egyik bátyja szólt oda a jegypénztárelöl és Anna odahajolt Seanhoz.76-- Látlak vasárnap? -- suttogta.-- Megyek, ha tudok. De még nem biztos -- el kell látnom a gazdaságot.-- Kérlek, próbáld meg, Sean. -- A lány arca feszülten komoly volt. -- Várnifoglak, viszek magammal valami ebédet és egész nap várok rád. Kérlek, gyereel, még ha csak egy rövid időre is.-- Rendben, ott leszek.-- Megígéred?-- Megígérem.

A lány megkönnyebbülten elmosolyodott. -- A vízesés fölötti ösvényen foglakvárni.Azzal sarkon fordult és odafutott a családjához, Sean pedig visszahajtottTheunis Kraalba. Garrick az ágyán feküdt és olvasott.-- Mintha apa azt mondta volna neked, hogy folytasd a szerdán vett, új jószágbillogozását.Garrick letette a könyvet és felült. -- Megmondtam Zárnának, hogy tartsa óikét akraalban, amíg te vissza nem jössz.-- De apa azt mondta, hogy csináld. Nem lehet őket egész nap étlen-szomjanbenntartani.-- Utálom a billogozást -- motyogta Garrick. -- Utálom, ahogy bőgnek, amikorbeléjük égeted, utálom az égő szőr és bőr szagát -- megfájdul tőle a fejem.-- Valakinek mégis meg kell csinálnia. Én nem tudom, le kell mennem, hogybekeverjem holnapra az új fertőtlenítőt a ciszternákba -- Sean kezdett méregbegurulni. -- A pokolba, Garry, miért vagy te mindig ilyen átkozottul tehetetlen?-- Nem tehetek róla, nem tehetek róla, hiszen csak féllábú vagyok. -- Garrickmár megint majdnem elsírta magát. Azzal, hogy lábára hivatkozott, elérte aki-, vánt hatást -- Sean haragja nyomban elpárolgott.-- Ne haragudj -- villantotta rá ellenállhatatlan mosolyát Sean. -- Tudod mit?Majd én megcsinálom a billo-77gozást -- te meg elintézed a ciszternákat. A fertőtlenító'shordókat fel kellrakni a kétkerekűre, vigyél magaddal néhány istállófiút, azok majd segítenek.Itt a raktárkulcs. -- A kulcscsomót odadobta Garrick mellé az ágyra. -- Végeznedkell még sötétedés előtt. Az ajtóból még visszafordult.-- Garry, ne felejtsd el, mind a hat ciszterna -- nem csak a ház felé esők.így hát Garrick a hat fertőtlenítőshordóval megrakott kétkerekűn lehajtott adombról. Jóval sötétedés előtt már otthon is volt. Térdnadrágja elején a sötét,szurkos vegyi anyag foltjai éktelenkedtek és egy kevés még az ép lábán lévőlovaglócsizma bőrébe is beivódott. Ahogy kijött a konyhából és belépett afolyosóra,Sean kikiáltott neki a dolgozószobából. -- Hé Garry, minddel végeztél?Garrick meghökkent. Waite dolgozószobája szent hely volt, Theunis Kraal belsőszentélye. Még Ada is kopogtatott, mielőtt ide belépett, az ikrek pedig csakakkor jártak ott, amikor büntetést kaptak. Garrick végigbicegett a folyosón ésbelökte az ajtót.Sean az íróasztal mellett ült, csizmás lába kényelmesen keresztbe vetve azasztal lapján pihent. Hátradőlt a forgószékben.-- Apa megöl -- mondta Garrick reszkedő hangon.-- Apa Pietermaritzburgban van -- mondta Sean. Garrick az ajtóban állt éskörülnézett a szobában. Ezvolt az első eset, hogy végre megnézhette magának. Eddig valahányszor itt járt,mindig túlságosan is el volt foglalva azzal, ami rá vár és a szobában csupánegyetlen tárgy akadt, amit közelebbről is szemügyre vett, a nagy bőrfotel ülése,melynek karfájára hajolva kapta hátsó felére a lovaglóostor csapásait.Most végre jól megnézte a szobát. A falakat a mennyezetig sötétsárga, simáracsiszolt, fényezett faburkolat borította. A mennyezeten tölgylevél mintázatú78gipszvakolat. Középen, rézláncon egyetlen lámpa lógott. A durván faragott, barnakőkandallóba az ember akár be is sétálhatott, odabenn a hasábok szépenelőkészítve várták a gyufa lángját.A kandalló melletti párkányon pipák és dohánytartók, az egyik fal mellett azállványon puskák és egy könyvszekrény zöld és vörösesbarna bőrbe kötöttkötetekkel:enciklopédiák, szótárak, útleírások és mezőgazdasági szakkönyvek, de irodalom

egy darab se. Az íróasztallal szemközti falon egy Adáról készült olajfestménylógott, a művésznek kevéssé sikerült megragadnia az asszony derűs nyugalmát:fehér ruhában volt és a kalapját a kezében tartotta. A kandalló fölött,lenyűgöző,hatalmasan domborodó, a hegye felé széles ívben hajló, fokföldi bivalyszarvakuralták a szobát.Ez egy férfi birodalma, a leopárdbőr szőnyegen kihullott kutyaszőr és mindenütterősen érződik ennek a férfinak a jelenléte -- mintha még Waite szapa isbeleivódott volna mindenbe. Ez a szoba annyira jellegzetesen az övé volt, akáraz ajtó mögött lógó tweedkabát és a széles karimájú, trópusi kalap.Sean mellett a kis szekrény nyitva volt és a tetején egy üveg konyak állt. Seanegy talpas poharat tartott a kezében.-- Te apa konyakját iszod -- mondta vádlón Garrick.-- Nem rossz. -- Sean felemelte a poharat és úgy vizsgálgatta a benne lévőfolyadékot; óvatosan belekortyolt, majd a szájában tartotta, úgy készülődöttlenyelni. Garrick áhítatos tisztelettel bámulta és Sean igyekezett, hogy még aszeme se rebbenjen, amikor az ital lecsúszik a torkán.-- Kérsz?Garrick megrázta a fejét, miközben az ital gőze Sean orrába ért és könnybelábadt a szeme.79-- Apa megöl! -- mondta ismét Garrick.-- Ülj le -- utasította Sean és a hangja fátyolos volt a konyaktól. -- Szeretnémkidolgozni a munkatervünket arra az időre, amíg apa távol van.Garrick elindult a fotel felé, de még mielőtt odaért volna, meggondolta magát --túl fájdalmas emlékek fűzték hozzá. Inkább a pamlaghoz ment és leült aszélére.-- Holnap -- emelte fel egyik ujját Sean -- a ház körüli marhákatfertőtlenítjük. Megmondtam Zárnának, hogy korán kezdje el behozni őket --előkészítetteda ciszternákat, ugye?Garrick bólintott és Sean folytatta.-- Szombaton -- tartotta fel következő ujját Sean tűzgátat égetünk végig, aszakadék teteje mentén. Odafönn pokoli száraz a fű. Te vezeted az egyik csapatotés elkezditek a vízesés közelében, én meg lelovagolok a másik végére, ésFredericks Kloof mellől indulok. Vasárnap... -- mondta Sean és egy pillanatraelhallgatott. Vasárnap Anna.-- Vasárnap el akarok menni a templomba -- mondta gyorsan Garrick.-- Rendben -- egyezett bele Sean. -- Menj a templomba.-- Te is jössz?-, Nem -- mondta Sean.Garrick lenézett a padlót borító leopárdbőrökre meg se próbálta rábeszélniScant, mert Anna is ott lesz az istentiszteleten. Talán utána, ha nincs ottSean,hogy elvonja a lány figyelmét, még haza is viheti a bricskán. Álmodozni kezdettés nem is hallotta, mit mond Sean, aki közben ismét beszélni kezdett.Reggel, mire Sean a fertőtlenítő ciszternához ért, már teljesen kivilágosodott.Néhány csellengő állatot hajtott maga előtt, a fák közül, kengyelig érő,magas fűből jöttek ki a ciszterna körüli, tágas, letaposott terii80létre. Garrick elkezdte áthajtani a jószágot a fertőtlenítőn, és vagy tíz marhamár a túlvégen, a szárító kraalban állt nedvesen, szerencsétlenül, testüksötétlett a fertőtlenítőtől.Sean behajtotta kis csordáját a kapun a gyűjtőbe, a többi, már ott szorongó,barna állat közé. N'duti pedig helyére csúsztatta a kapu keresztrúdját, hogybennt is maradjanak.

-- Látlak, Nkosi.-- Látlak, N'duti. Sok ma a munka!-- Sok -- bólintott rá N'duti --, mindig sok a munka. Sean ellovagolt a kraalkörül, lovát az egyik fa alákötötte, majd átgyalogolt a ciszternákhoz. Garrick ott állt a korlát mellett ésa tetőt tartó egyik oszlopnak támaszkodott.-- Szerbusz, Garry, hogy megy?-- Remekül.Sean is megállt Garry mellett és a korlátra könyökölt. A ciszterna jó hat méterhosszú, két és fél méter •széles és a benne lévő, vegyszeres víz szintjea föld szintjénél mélyebben volt. A ciszternát alacsony fal vette körül, melyfölé tetőt emeltek, hogy az esővíz ne hígítsa fel a benne lévő anyagot.A gulyások felhajtották a marhákat a széléig és az állatok ott tétováztak aperemén.-- E'yapi, E'yapi -- rikoltozták a marhapásztorok és a habozó állatot a mögöttelévő testek nyomása ugrásra kényszerítette. Ha valamelyik megmakacsoltamagát, Zama áthajolt a kraal palánkján, megragadta a farkát és megharapta.Minden állat orrát magasra tartva, mellső lábait maga alá húzva ugrott; teljesenelmerült az olajosán fekete folyadékban, majd a felszínre bukva, vadulúszott, míg patája el nem érte a medence túlsó felének lejtősen emelkedőfenekét, ahol aztán dübörögve kikászálódhatott és a szárító kraalba ért.81-- Ne hagyd őket megállni, Zama, folyamatosan menjenek -- kiáltotta Sean.Zama rávigyorgott és hatalmas, fehér fogaival beleharapott egy vonakodó állatfarkába.Az ökör hatalmas állat volt, és ahogy behuppant, egy esöpp a falon áthajoló Seanarcába fröccsent. Sean nem bíbelődött vele, hogy letörölje, csak figyeltetovább az állatokat.-- Hát ha ezekért a következő vásáron nem kapjuk meg a legmagasabb árat, akkor avevőknek fogalmuk sincs arról, milyen a szép marha -- mondta Garrynek.-- Jól néznek ki -- helyeselt Garry.-- Jól? Hát ezek a környék legkövérebb ökrei. Sean épp bővebben is ki akartafejteni ezt a témát, amikor hirtelen rádöbbent, hogy valami zavarja -- az afertőtlenítő csöpp égette az arcát. Ujjával letörölte, majd megszagolta; szűrősszag csapta meg az orrát. Egy pillanatig bambán meredt, rá, miközben ahelye úgy lángolt az arcán, akár a tűz.Gyorsan felnézett. A szárító kraalban lévő jószág nyugtalanul körbe kavargott,és épp abban a pillanatban az egyik oldalra tántórodott és a palánknak esett.-- Zama! -- kiáltotta Sean és a zulu fenézett. -Állítsd meg őket. Az Istenszerelmére,* többet ne engedj átmenni.Épp egy másik ökör egyensúlyozott a medence szélén. Sean lekapta a kalapját,leugrott a falra és kalapjával ütötte az ökör képét, hogy megpróbáljavisszahajtani,de az állat bevetette magát a medencébe. Sean megragadta a palánkot és belépetta medence szélén maradt kis helyre.-- Állítsátok meg őket -- üvöltötte. -- Tegyétek be a keresztrudat, neengedjetek át többet.Széttárt karral megállt a bejáratnál, megkapaszkodott a palánkban és lábávalrugdosta el az előtte álló marhákat.82-- Siessetek már,, a fene belétek, tegyétek be a rudat -- üvöltötte. Az ökrökegyre nyomultak felé, egy egész falnyi fej és szarv. A hátul lévők nyomtákőket előre, ott meg Sean állta útjukat, így kezdtek megrémülni; az egyikmegpróbált átugrani a palánkon. Ahogy meglendítette a fejét, szarvát végihúztaSean mellkasán, keresztbe, a bordáin át és széthasította az ingét.

Sean a háta mögött érezte, hogy a farudak a helyük-' re kerülnek és így elzárjáka medence bejáratát, majd Zárna kezét, aki a karjánál fogva húzta ki aszarvak és paták kavargó zűrzavarából. Két tehenészfiú átsegítette őt apalánkon, és Sean, ahogy földet ért, lezárta magáról a segítő kezeket.-- Gyerünk -- adta ki az utasítást és a lovához rohant.-- Nkosi, vérzel.Sean ingének eleje vértől volt maszatos, de ő nem érzett fájdalmat. Azok ajószágok, melyek már átmentek a fertőtlenítőn, mostanra rettentő állapotbanvoltak,összevissza rohangásztak a kraalban, és fájdalmasan bőgtek; egyikük elesett,majd amikor ismét felállt, a lábai úgy remegtek, hogy állni is alig tudott.-- A folyóhoz -- üvöltötte Sean --, levinni őket a folyóhoz. Meg kell próbálnilemosni róluk. Zama, nyisd ki a kaput.A Baboon Stroom jó másfél kilométernyire volt. Az egyik ökör kimúlt, még mielőttkihozhatták volna őket a kraalból és további tíz útközben hullt el, mégmielőtt a folyóhoz értek volna. Kínos görcsök közepette pusztultak el, a testükvonaglott és a szemük befelé fordult.Sean a megmaradtakat behajtotta a folyóba. A víz tiszta volt és ahogy az állatokbementek, a fertőtlenítő sötétbarna felhőként ázott le róluk.-- Maradj itt, Zama. Ne engedd kijönni őket.83Sean lovával átúsztatott a túlsó partra és visszafordította azokat az ökröket,amelyek ott próbáltak kimászni.-- Nkosi -- az egyik fuldpklik -- szólt utána N'duti és Sean visszanézett. Egyfiatal ökör vonaglott a sekélyesben: feje a víz alatt volt, lábai a víz felettkapálództak.Sean lecsúszott lováról és begázolt a folyóba. A víz hónaljig ért. Megpróbáltafenntartani az állat fejét és kivonszolni a partra.-- Segíts, N'duti -- kiáltotta és a zulu bement a folyóba. Reménytelenvállalkozás volt: valahányszor az ökör vonaglani kezdett, mindkettőjüket a vízalárántotta. Mire sikerült partot érniük vele, az ökör már nem élt.Sean ott ült a parti iszapban az ökör teteme mellett: kimerült volt és a tüdejefájt a víztói, amit belélegzett.-- Hozd ki őket, Zama -- mondta lihegve. A túlélőit a sekély vízben ácsorogtak,vagy céltalan köröket róva úsztak. -- Hány? -- kérdezte Sean. -- Hány döglöttmeg?-- Még kettő", mialatt a vízbén voltál. Összesen tizenhárom, Nkosi.-- Hol a lovam?-- Megindult, én meg hagytam. Már biztosan ott van a háznál.• Sean bólintott.-•Hozd'fel őket az elkülönítőbe. Ezeket most néhány napig figyelnünk kell.Sean felállt és gyalogszerrel elindult a fertőtlenítő ciszterna felé, Garrickmár eltűnt és a gulya nagyobbik része még ott volt a kraalban. Sean kinyitotta.a kaput és szabadon engedte őket. Addigra már jobban érezte magát és ahogyvisszatért az ereje, úgy öntötte el a harag és a gyűlölet. Megindult az útona ház felé. Ahogy ment, a csizmája csikorgóit és ő lépésről lépés-84re, egyre erősebben gyűlölte Garrickeí. Garrick keverte be a fertőtlenítőt.Garrick pusztította el a jószágot és ezért most Sean gyűlölte.Ahogy felért az emelkedőn a ház alá, meglátta Garricket, aki az udvaronácsorgott. Garrick is észrevette; nyomban eltűnt a konyhában és Sean futásnakeredt.Berontott a konyhába és majdnem feldöntötte az egyik szolgát.-- Garrick -- üvöltötte Sean. -- A fenébe -- hol vagy?

Átkutatta a házat; először sebtében, majd alaposan. Garrick eltűnt, de ahálószoba ablaka nyitva volt és a párkányon egy poros csizma nyoma látszott.Garrickkimászott.-- Te gyáva féreg -- bömbölte Sean és utána mászott. Egy pillanatra megállt, afejét forgatta és a keze hol szétnyílt, hol ökölbe szorult.-- Megtalállak -- bődült el ismét. -- Megtalállak, bárhova bújtál is.Az udvaron át elindult az istállók felé, de félúton észrevette, hogy atejcsarnok ajtaja csukva van. Amikor megpróbált benyitni, kiderült, hogybelülrőlvan bezárva. Sean hátrált, majd vállával nekirontott -- a zár szétpattant és azajtó hirtelen kinyílt. Sean bezúdult és a túlsó oldalon, a falnál kötöttki. Garrick épp megpróbált kimászni az ablakon, de az kicsi volt, és túlságosanmagasan. Sean elkapta nadrágja ülepét és lehúzta.-- Mit csináltál "a fertőtlenítővel, mi? "Mit csináltál? -- üvöltötte Garrickképébe.-- Nem akartam. Nem tudtam, hogy megöli őket.-- Mondd meg, hogy mit csináltál. -- Sean elölről megmarkolta az ingét és azajtó felé vonszolta.-- Nem csináltam semmit. Tényleg nem tudtam.-- így is, úgy is tönkreverlek, úgyhogy akár el is mondhatod.-- Kérlek, Sean, nem tudtam.Sean az ajtófélfának szorította Garricket és bal kezével tartotta -- jobbjátösszeszoruló ököllel hátrahúzta.-- Ne, Sean. Kérlek, ne.És a harag hirtelen elpárolgott Seanból, mindkét kezét ernyedten leengedte.-- Rendbén -- csak azt mondd meg nekem, hogy mit csináltál -- mondta fagyosan. Aharagja semmivé foszlott, de a gyűlölet megmaradt.-- Fáradt voltam, már kezdett későre járni, meg a lábam is fájt -- suttogtaGarrick --, és még ott volt négy hordó, tudtam, hogy ellenőrizni fogod, üres-eminden hordó, és már olyan késő volt... és...-És?-- És én az összes fertőtlenítőt beleöntöttem abba az egy ciszternába... de nemtudtam, hogy ez megöli őket, igazán nem tudtam.Sean hátat fordított neki és lassan elindult a ház felé. Garrick botladozva mentutána.-- Sajnálom, Sean, ne haragudj, komolyan sajnálom. Nem tudtam, hogy...Sean bement előtte a konyhába és az orra előtt becsapta az ajtót. Átment Waitedolgozószobájába. A polcról leemelte a nehéz, bőrborítású állománylajstromot,és az íróasztalhoz vitte. Kinyitotta a könyvet, fogta a tollat és bemártotta.Egy pillanatig meredten nézte a lapot, majd az „állománypusztulás" rovatbabeírta a 13-as számot és utána két szót: „fertőtlenítőmérgezés." Olyan keményennyomta meg a tollat, hogy a hegye átszakította a papírt.Seannak és a marhapászíoroknak a nap hátralévő része és még a következő napjukis ráment arra, hogy kipucolják a ciszternát, megtöltsék tiszta vízzel, ésfriss fertőtlenítőt keverjenek bele. Garrickkel csak étkezéskor találkozott, denem szóltak egymáshoz.Az ezt követő nap vasárnap volt. Garrick korán beSó -ment a városba, mert az istentisztelet nyolckor kezdődött. Miután elment, Seankészülődni kezdett. Megborotválkozott -- közel hajolt a tükörhöz és óvatosanbánt a borotvával, kiigazította a pofaszakáiiát, majd arcáról leborotválta aborostát, míg a bőre egészen sima lett és üde. Aztán átment szülei hálószobájábaés jócskán kiszolgálta magát apja brillantinjából, majd visszacsavarta az üvegtetejét és ügyelt rá, hogy pontosan oda tegye vissza, ahonnan elvette. Abrillantint bedörgölte a hajába és közben élvezettel szippantotta be illatát.

Haját a homlokára fésülte, középen elválasztotta, majd fényesre kefélte Waiteezüstnyelű keféivel. Aztán elővett egy tiszta, fehér inget, egy térdnadrágot,amely még csak egyszer volt rajta és egy pár csizmát, mely éppoly fényesencsillogott, mint a haja -- ezzel Sean készen is volt.A nappaliban, a kandallópárkányon álló órára pillantva, látta, hogy még jócskánvan ideje. Hogy pontosak legyünk, két órával korábban készült el. Most vannyolc óra: a templomban kilencnél előbb nem végeznek és akkor még legalább egyóra, hogy Anna eltűnhessen családja szeme elől és odaérjen a vízesésnélmegbeszélt randevúra. Kényelmesen letelepedett és várt. Átolvasta a NataliFarmer legutolsó példányát. Eddig n_ár háromszor olvasta, mivel egy hónapjajelent meg és mostanra még az a kitűnő cikk, „A marha és a birkagyomorparazitái" is sokat vesztett erejéből. Sean figyelme elkalandozott -- azelőtteálló napra gondojt és bricseszében érezte azt az ismerős érzést, így kénytelenvolt egy kicsit áthelyezni a dolgokat," mivel ez a térdnadrág meglehetősenfeszes volt. Majd az ábránd elhalványult; Sean a tettek embere volt, nem agondolatoké, így aztán kiment a konyhába és kért egy kávét Josephtől. Miremegitta,még mindig fél órája volt az indulásig.-- A pokolba is -- mondta Sean és a lováért kiáltott. Felkaptatott a meredélyre,hagyta, hogy lova rézsűt87menjen fel a meredek lejtőn, majd amikor felértek, leszállt róla, hogy az állatkifújhassa magát. Ma a síkori át jól látszott a Tugela folyása -- a folyótsötétzöld növényzet övezte. Egyenként meg tudta számolni a ladyburgi háztetőket,és a rézzel borított templomtorony úgy ragyogott a napfényben, akár ajelzőtűz az éjszakában.Ismét felült lovára és végiglovagolt a fennsík peremén, míg a vízesés fölött elnem érte a Baboon Stroomot. A víz mentén elindult visszafelé, majd egy sekélyeshelyen, lábát a nyeregbe emelve, hogy a csizmája száraz maradjon, átgázolt atúlpartra. A tavak közelében lenyergelt és a lovat kikötötte, majd felgyalogoltaz ösvényen a fennsík széléig, a vízesést körülölelő, sűrű erdőbe. Az erdő hűvösvolt és nyirkos, a fák törzsén moha nőtt, mivel a sűrű lomb meg a kúszónövényeknem engedték áttörni a napfényt. Az aljnövényzetben egy palackmadár bóklászott.-- Glug, glug, glug -- hangzott a madár hangja, mint amikor az ember vizet öntki egy palackból, de hívogató dalát szinte teljesen elnyomta a vízesés szüntelendübörgése.Sean leterítette zsebkendőjét egy kőre az ösvény mentén, majd leült és várt. Ötperc múlva már türelmetlenül fészkelődött -- fél óra múlva hangosan morgolódott.-- Elszámolok ötszázig...'Ha,addig nem jön, akkor nem várok tovább.Számolni kezdett, majd amikor elérte a kitűzött számot, elhallgatott és n>agtalanul fürkészte az ösvényt. Anna még mindig nei , volt sehol.-- Nem fogok én egész nap itt ücsörögni -jelentette ki, de még csak fel se állt.A szeme megakadt egy kövér, sárga hernyón; egy fa törzsén volt, lejjebba lejtőn. Fogott egy kavicsot és megcélozta. A kavics úgy egyujjnyira a hernyófölött pattant le a fáról.88-- Majdnem -- biztatta magát Sean és lehajolt egy másik kőért. Egy idő utánkimerítette a lába körüli kavicskészletet, a hernyó meg még mindig kényelmesenmászott felfelé a fatörzsön. Sean kénytelen volt felderítő útra indulni, hogytovábbi kavicsokat gyűjtsön. Amikor visszajött, mindkét keze tele volt ésismét elfoglalta lőállását a kövön. A kavicsokat a lába közé halmozta és újramegindította a támadást. Minden egyes dobás előtt teljes összpontosítássalcélzott és a harmadik kaviccsal telibe talált, a hernyó zöld nedvet lövellveszétplaccsant. Sean csalódott volt, úgy érezte, mintha rászedték volna. Új

célpont után kutatva körülnézett, ám helyette Annát találta, aki ott álltmellette.-- Szerbusz, Sean. -- Rózsaszín ruha volt rajta. Az egyik kezében a cipőjéttartotta, a másikban meg egy kis kosarat. -- Hoztam magunknak egy kis ebédet.-- Hol késtél ilyen soká? -- Sean felállt és kezét beletörülte a nadrágjába. --Már azt hittem, nem is jössz.-- Ne haragudj -- ma minden összeesküdött ellenem. Aztán zavart csöndkövetkezett, Anna könnyedénelpirult, ahogy Sean ránézett. Aztán megfordult, és elindult fölfelé azösvényen. -- Gyere -- versenyezzünk, hogy ki ér fel hamarabb.Gyorsan futott mezítláb, szoknyáját térdig felemelte és még mielőtt Seanelkaphatta volna, már kinn is volt a vakító napfényben. Sean hátulról átölelteés mindketten az ösvény melletti fűbe huppantak. Ott feküdtek egymást átölelveés közben egyszerre nevettek is, meg lihegtek.-- Az istentisztelet csak ment, ment -- már azt hittem, sosem lesz vége --mondta Anna --, aztán meg...Mielőtt befejezhette volna, Sean száját a szájára nyomta és a lány karja nyombana fiú nyaka köré fonódott. Miközben csókolództak, egyre nőtt bennük afeszültség,mígnem Anna halkan nyögdécselni kez-89dett és teste Sean testének feszült. Sean ajka elengedte Anna száját és lassan alány nyaka felé mozdult.-- Jaj Sean, olyan hosszú volt ez az idő. Egy .teljes hét.. --- Tudom.-- Annyira hiányoztál -- minden nap gondoltam rád. Sean arcát egészen a lánynyakába fúrta, így nemválaszolt.-- Neked is hiányoztam, Sean?-- Uhum -- dünnyögte Sean és ajkát felemelte, hogy Anna fülcimpáját harapdálja.-- Eszedbe jutottam, miközben dolgoztál?-- Uhum.-- Mondd ki, Sean, mondd el rendesen.-- Hiányoztál, Anna, egész idő alatt csak rád gondoltam -- hazudta Sean ésszájon csókolta. A lány hozzásimult és Sean keze lesiklott, le egészen atérdéig,majd a ruhája alatt ismét fölfelé indult. Anna elkapta a csuklóját ésvisszatartotta a kezét. -- Ne, Sean, csak csókolj.Sean várt, amíg a lány szorítása engedett és akkor ismét megpróbálkozott, deezúttal Anna elfordult tőle és felült. -- Néha az az érzésem, hogy te semmimást nem akarsz.Sean érezte, hogy kezd dühbe gurulni, de volt annyi józan esze, hogy uralkodottmagán.-- Ez nem igaz, Anna. Csupán arról van szó, hogy olyan hosszú ideig nem láttalakés nagyon hiányoztál.A lány nyomban megenyhült és megérintette Sean arcát. -- Jaj Sean, ne haragudj.Hisz én nem is bánom, csak valahogy -- jaj, nem is tudom. -- Feltápászkodott.és kezébe vette a kosarat. -- Gyere, menjünk föl a tavakhoz.Volt egy külön helyük. Sűrű nádas fala vette körül és a part fölött egy nagy.faárnyékolta; a homok itt tiszta volt és fehér. Sean leterítette nyeregtakaróját,hogy arra üljenek. Közelről hallották á folyót, de sze-90műk elöl rejtve maradt és a nádas susogott, bolyhos fejükkel bólogattak a szélminden fuvallatára.

-- ...és nem tudtam megszabadulni tőle -- csacsogott Anna, miközben letérdelt éselkezdte kirámolrii a kosarat. -- Csak ült ott és valahányszor mondtamneki valamit, nyomban elpirult és feszengve fészkelődön. Végül aztán kerek perecmegmondtam neki: Ne haragudj, Garry, de mennem kell!Sean area elkomorult. Garrick nevének hallatán megint eszébe jutott afertőtlenítő; még nem bocsátott meg neki.-- Aztán bemegyek a házba, és azt látom, hogy apa meg Frikkie csatáznak. Anyasír, a többi gyerek meg be van zárva a hálószobába.-- Ki győzött? -- kérdezte kíváncsian Sean.-- Nem igazából csatáztak -- csak üvöltöztek egymással. Mind a ketten be voltakrúgva.Sean egy kicsit mindig megütközött azon a közömbös nyíltságon, ahogy Annabeszélt családja italozásáról. Mindenki tudott Mr. Van Essenről és kétlegidősebbfiáról, de azért Annának nem kellene beszélnie róla. Sean egyszer megpróbáltrászólni. Nem kellene ilyesmiket mondanod az apádról. Tisztelned kéne. ,Mire Anna nyugodtan ránézett és megkérdezte: Miért? -- ami nehéz kérdés volt.Most azonban témát váltott.-- Akarsz már enni?-- Nem -- mondta Sean és a lány után nyúlt. Anna azonban mesterkélt sikoltozásokközepette ellenállt, míg végül Sean lenyomta és megcsókolta. Ezután csöndesenfeküdt és válaszolt a fiú csókjaira.-- Ha most leállítasz, akkor megvadulok -- suttogta Sean és kigombolta Annaruhájának legfelső gombját. Anna komoly tekintettel figyelte az arcát-és kezea fiú vállán maradt, míg az derékig ki nem gombolta a91blúzát, akkor ujjával végigsimított Sean fekete szemöldökének határozott ívén.-- Nem, Sean, nem foglak leállítani. Én is akarom, én is épp úgy akarom, mintte.Annyi felfedeznivaló volt és mind oly idegen, oly csodás, mintha ők lennének azelső, akik rábukkannak. Az, ahogy Sean karja alatt a mellkasán kiemelkednekaz izmok és mégis hagynak helyet, hol jól látható bordáinak vonala. Anna bőre,mely selymes és fehér, abban a halovány kékségben meg felsejlik, vajon holfuthatnak alatta az erek. És Sean hátának közepén végig az a mély vajat -- habelenyomja az ujját, pontosan kitapinthatja a gerincét. A kis piheszőrökAnna arcán, melyek oly halványak és oly finomak, hogy csak a napfénybenláthatók. Aztán az az érzés, ahogy ajkuk összeér, a nyelv apró rezzenése azajkakközött. Testüknek illata, az egyik lágyan meleg, akár a tej, a másik pedigpézsmaszagú és feszesen erős. A szőr, amely Sean mellkását borítja és hóna alattmég sűrűbben nő, Annáé pedig: meglepően sötét hófehér bőrén, akár egy aprócska,selymes fészek.' Minden egyes alkalommal akadt valami újabb felfedeznivaló,amit halk, ujjongó hangok kísértek.Most, ahogy ott térdelt Anna előtt, aki hátravetett fejjel, félig felemeltkarral várta, Sean hirtelen lehajtotta fejét és szájával érintette. Oly tisztavolt az íze, akár a tenger.Anna szeme hirtelen kinyílt. -- Sean, ne, ezt ne -- jaj ne, ezt ne. -- Itt ajkatajak követett és benne egy bimbó, mely oly lágyan rugalmas, akár egy apró,zöld szőlőszem. Sean nyelve hegyével fedezte fel.-- Jaj Sean, ezt nem lehet. Kérlek, kérlek, kérlek. És Anna keze Sean sűrűhajába markolt, a tarkójánál fogta és nem engedte onnan.-- Már nem bírom tovább, gyere... gyorsan, gyorsan, Sean.92Egyre csak duzzadt, akár a vitorla a szélviharban, dagadt volt, kemény ésfeszes, addig feszült, míg már nem bírta tovább, elpattant, foszlányait a szél

elsodorta és eltűnt. Minden semmivé foszlott. A szél, a vitorla, a feszültség ésa vágy, mind eltűnt, csupán a nagy semmi maradt, ami maga a béke. Talánegyfajta halál; talán a halál ilyen. De a halálhoz hasonlóan ez. nem a vég --hisz még a halál is magában hordja a feltámadás magvait, így aztán a békébőlvisszatértek, visszatértek egy új kezdethez, először lassan, majd egyregyorsabban, míg végül ismét két emberré lettek. Két emberré egy takarón, anádszálakközött és körülöttük a homok vakító fehéren veri vissza a nap sugarait.-- Ez minden egyes alkalommal egyre jobb -- nem igaz, Sean?-- Áá! -- Sean hátát homorítva, karját megfeszítve nyújtózkodott.-- Sean, ugye te szeretsz engem?-- Hát persze. Persze, hogy szeretlek.-- Azt hiszem, szeretned kell, hogy ezt tudtad csinálni -- habozott --, amitcsináltál.-- Épp az imént mondtam, nem? -- Sean figyelme a kosár felé fordult. Kivett egyalmát és megtörölte.-- Mondd nekem rendesen. Szorosan ölelj magadhoz és úgy mondd.-- A pokolba is, Anna, hát hányszor kell még elmondanom? -- Sean beleharapott azalmába. -- Hoztál anyukád omlós tésztájából? .Már beesteledett, mire Sean visszaért Théunis Kraalba. Lovát-átadta az egyiklovásznak, majd bement a házba. Teste még bizsergett a naptól, és eltöltötteaz az üresség meg szomorúság, amit az ember szeretkezés után érez, de ez aszomorúság jó, akárcsak az a szomorúság, melyet egy-egy régi emlék ébreszt.93Garrick az ebédlőben egyedül evett. Sean belépett és Garrick idegesenfelpillantott.-- Szerbusz, Garry. -- Sean rámosolygott, és Garrick hirtelenjében elképedt.Sean leült mellé és könnyedén belebokszolt a karjába.-- Nekem is hagytál valamit? -- Már eltűnt gyűlölete is.-- Még rengeteg van -- bólintott rá lelkesen Garrick. -- Kóstold meg azt akrumplit, rendkívül finom.14- Azt mondják, a kormányzó apádért küldetett, amíg Pietermaritzburgban volt.Egyedül volt benn nála közel két órán át. -- Stephen Erasmus kivette a pipáta szájából és a sínekre köpött. Barna, házilag szőtt ruhájában, lábán aveldschoen-ml, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy gazdag marhatenyésztő.Nos,azt hiszem, nincs szükségünk prófétára ahhoz, hogy megmondja nekünk, miről voltszó, igaz?-- Nincs, uram -- helyesel bizonytalanul Sean. A vonat késett és Sean egyáltalánnem figyelt. Ott van neki egy bejegyzés az állománylajstromban, amit apjánakmeg kell magyaráznia és gondolatban épp mondandóját próbálgatta.-- Ja, nagyon is jól tudjuk mi azt. -- Az öreg Erasmus visszatette a pipáját ésúgy beszélt tovább. -- Már két hete, hogy a brit megbízottat visszahívtákCetewayo gingindhlovui kraaljából. Liewe Here! A régi szép időkben már régbehívtuk voína a különítményeket. -- Megtömködte « pipáját, kérges mutatóujjávalnyomta le a parázsló dohányt. Sean észrevette, hogy az ujja görbe és sebhelyesannak a temérdek, nehéz puskának a ravaszvédő kengyelétől, amit az öregéletében elsütött.-- Te még sosem voltál különítményben, igaz, Jong!94-- Nem, uram.-- Hát akkor épp itt az ideje -- mondta Erasmus --, fene mód itt van.A meredély tetején most füttyentett a vonat és Sean riadtan összerezzent.-- No, ott van ni. -- Erasmus felállt a padról, amin eddig ültek és az

állomásfőhök, kezében egy összetekert, piros zászlóval, kilépett irodájából.Seanérezte, hogy a gyomra lassan összeszorul és inába száll a bátorsága.A vonat fújtatva, csikorogva begördült mellettük. Egyetlen személykocsi voltrajta, és az pontosan a faperonnal szemközt állt meg. Erasmus előrelépett éskezet fogott Waite-tel.-- Goeie More, Steff.-- More, Waite. Azt mondják, hogy most te vagy az új elnök. Jól van, barátom, ezmár derék.-- Köszönöm. Megkaptad a táviratomat? -- Waite afrikaans nyelven beszélt.-- Ja. Megkaptam. Megmondtam a többieknek is, holnap mindnyájan kint leszünkTheunis Kraalban.-- Jól van -- bólntott Waite. -- Természetesen ott maradtok ebédre. Sokmegbeszélnivalónk van.-- Arról van szó, amire gondolok, hogy szó van? Erasmus hamiskásanelvigyorodott. A dohánytól a szája körül megsárgult a szakálla, az arca pedigbarna voltés csupa ránc.-- Majd holnap mindent elmondok, Steff -- kacsintott rá Waite --, de addig is jólesz, ha azt a jó öreg elültöltó' puskádat előveszed a naftalinból.Mindketten nevettek, az egyik mély, öblös nevetés volt, a másik rekedt, érdes ésöreg.-- Fogd a csomagokat, Sean. Gyerünk, menjünk haza. -- Waite karon fogta Adat ésErasmusszal elindultak a bricska felé. Adán új ruha volt, kék és sonkaujjú,a fején pedig széles karimájű, strucctollas kalap;95nagyon csinos volt, de egy kicsit nyugtalannak tűnt, ahogy a férfiakbeszélgetését hallgatta. Különös, hogy az asszonyok sosem tudnak olyan gyermekilelkesedésseltekinteni egy háború elé, mint embereik.-- Sean! -- Wai te Courteney üvöltése a dolgozószobából tisztán hangzott végig afolyosón és a csukott ajtón át a nappaliban is. Ada az ölébe ejtette kötésétés arcára valami természetellenes nyugalom ült ki. Sean felállt székéből.-- Már el kellett volna mondanod neki -- mondta Garrick halk, reszkető hangon.-- Ebéd közben kellett volna elmondanod.-- Nem volt rá alkalmam.-- Sean! -- harsant fel újból a kiáltás a dolgozószoba felől.-- Ezúttal mi történt? -- kérdezte Ada csöndesen.-- Semmi, anya. Ne aggódj. Sean az ajtóhoz ment.-- Sean -- hallatszott Garrick rémült hangja --, Sean, ugye nem fogod -- szóval,ugye nem kell elmondanod... -- Elhallgatott és összegörnyedve ült a széken,a tekintete csupa kétségbeesett könyörgés volt.-- Semmi baj, Garry, elintézem. *Waite Courteney az íróasztalnál állt. Összeszorított öklei közt ott feküdtelőtte a nyitott állománylajstrom. Felnézett, amint Sean belépett és becsuktamaga mögött az ajtót.-- Mi ez? -- bökött a lapra hatalmas, szögletessé dolgozott ujjával. Seanszólásra nyitotta a száját, de aztán újra becsukta.-- Gyerünk. Hallgatlak.-- Hát, apa.-- Hát, apa -- a fene essen beléd. Csak annyit modj, hogy sikerült a farmállatállományának a felét alig több mint egy hét alatt lemészárolnod.96-- Nem a fele -- csak tizenhárom. -Ez a túlzás elevenébe talált Seannak.-- Csak tizenhárom -- bömbölte Waite --, csak tizenhárom. Mindenható Isten, most

mondjam el neked, hogy ez pénzben mennyit jelent? Mondjam el, hogy ez mennyikemény munkát, időt és gondot jelent?-- Tudom, apa..-- Tudod -- Waite levegő után kapkodott. -- Igen, te mindent tudsz. Neked mársenki, semmi újat nem mondhat, igaz? Még azt sem, hogy kell megölni tizenháromelsőrendű ökröt.-- Apa...-- Istenemre, ne apázz itt nekem. -- Waite egy mozdulattal összecsapta a nehézkönyvet. -- Csak azt magyarázd el, hogy ezt hogy a fenébe csináltad. Mi az,hogy „fertőtlenítőmérgezés"? Mi a nyavalya az a „fertőtlenítőmérgezés"?Megitattad velük? Vagy a fenekükbe dugtad?-- Túl erős volt a fertőtlenítő -- mondta Sean.-- És miért volt túl erős a fertőtlenítő? Mennyit tettél bele?. Sean nagy levegőt vett: -- Négy hordóval.Ezután döbbent csönd következett, majd Waite halkan megkérdezte: -- Mennyivel?- Négy hordóval.-- Megőrültél? Teljesen elment az a csöpp kis eszed?-- Nem gondoltam, hogy bajuk lesz tőle. -- Alaposan átgondolt mondókáját már régelfelejtette és most ösztönösen ugyanazokkal a szavakkal védekezett, melyeketGarricktől hallott. -- Már kezdett későre járni, meg a lábam... -- Seanelharapta a mondatot, Waite pedig rámeredt és az értetlen zavar egyszeribeneltűntaz arcáról.-- Garry! -- mondta.-- Nem -- kiáltotta Sean. -- Nem ő volt, én.97-- Hazudsz. -- Waite előjött az íróasztal mögül. Hangjából hitetlenség csendült.Legjobb tudomása szerint ez volt az első' eset,"hogy Sean hazudott neki.Seanra meredt, majd ismét elöntötte a düh, de most még az előbbinél is nagyobbharagra gerjedt. Az ökrökkel már nem is törődött -- most egyedül a hazugságvolt az, ami érdekelte. -- Istenemre, majd én megtanítalak rá, hogy igazatmondj. -- Az íróasztalról felkapta lovaglóostorát.-- Ne üss meg, apa -- figyelmeztette Sean, miközben hátrált. Waite felemelte azostort és meglendítette. Halk suhogással hasította a levegőt és Sean elhajoltelőle, de az ostorhegy belekapott a vállába. Sean felszisszent a fájdalomtól éskezét oda emelte.-- Te kis átkozott hazug! -- üvöltötte Waite, miközben az ostort oldalralendítette, mintha búzát kaszálna és ezúttal Sean felemelt karja alatt amellkasaköré tekeredett. Úgy hasította fel ingét, akár a borotva és ahogy az anyagszétvált, jól látszott a bordáin és hátán éktelenkedő, duzzadt, vörös csík.-- Itt van még, hogy el ne felejtsd! -- Waite ismét felemelte az ostort és ahogyott állt hátravetett kézzel, kibillent egyensúllyal, tudta, hogy hibátkövetett el. Sean már nem fogta az ütések nyomát; keze lent volt, mélyen azoldala mellett és keményen ökölbe szorult. Felhúzott szemöldökétől az arcamaga volt a sátáni düh. Sápadt volt, arcizmai megfeszültek, szája hátrahúzódottés fogai vicsorogva villantak elő. "A szeme, amely immáron nem kék volt,hanem lángoló fekete, pontosan egy magasságban volt Waite szemével.-- Nekem jön. -- Waite reflexeit a döbbenet lelassította, így ostort tartó kezétsem volt ideje leengedni, még mielőtt Sean nekirontott. Sean megütötte,szilárdan állt a lábán és teljes súlyát beleadta, ökle pontosan Waite védtelenülhagyott mellkasának közepét érte.98Szíven ütötte, az ereje elszivárgóit és Waite hátratántorodva az íróasztalnak

dóit. Az ostor kiesett a kezéból és Sean követte. Waite most pontosan úgyérezte magát, mint egy bogár a melaszban: mindent látott, az agya is működött,de alig tudott megmozdulni. Látta, ahogy Sean gyorsan három lépést teszelőre, látta, hogy jobb keze hátrafeszül, akár egy felhúzott puska, és látta,amint célba veszi védtelen arcát.Abban a pillanatban, miközben teste lassan mozdult, de az agya száguldott, WaiteCourteney szeméről lehullott az atyai vakság hályoga, és rájött, hogy egyférfival küzd, akinek ereje, magassága megegyezik az övével, de jóval gyorsabbnála. Vele szemben az egyetlen előnye csupán az a tapasztalat, amit negyvenév verekedései során összegyűjtött.Sean eleresztette az öklét: ez is éppoly érövei jött, mint az első és Waitetudta, ha ez az arcát éri, azt nem éli túl -- és mégsem tudott megmozdulni,hogy kivédje. Állat mellkasára nyomta, így Sean ökle a feje tetejére sújtott. Azütés erejétől hátrazuhant az íróasztal mögé, de még hallotta azt a törékenyreccsenést, ahogy Sean ujjai eltörtek.Waite az íróasztal sarkában megkapaszkodva nagy nehezen feltérdelt és közben afiára nézett. Sean a fájdalomtól összegörnyedve szorította törött kezét ahasához. Waite feltápászkodott, mély levegőt vett és érezte, lassankéntvisszatér az ereje.-- Rendben -- mondta --, ha küzdelmet akarsz -- akkor megküzdünk. -- Lassanmegkerülte az íróasztalt, miközben keze ütésre készen ökölbe szorult, mert mostmár nem becsülte alá ellenfelét.-- Most laposra verlek -- jelentette ki Waite. Sean felegyenesedett és ránézett.Arcán most gyötrelem látszott, de a düh sem tűnt még el. Ahogy ezt meglátta,valami megmozdult Waite-ben.99Tud küzdeni és helyén van a szíve. Most majd meglátjuk, elviseli-e a vereséget.Waite magában örvendezve, lassan közeledett felé és közben csak Sean balkezét figyelte, a jobbal nem is törődött, mivel tudta, hogy az most mennyirefáj. Tudta, hogy niacs ember, aki a kezét ilyen állapotbán használni tudja.Saját balját puhatolódzva eleresztette, megpróbálta Seant közelebb hozni. Seankitért az ütés elől és közelebb lépett. Waite teljesen nyitva állt Sean jobbjaelőtt, a törött jobb.előtt, az előtt a kéz előtt, melyet nagy valószínűséggelnem tud használni -- és Sean használta, minden erejét beleadva húzott bejobbjával Waite arcába.Waite agya mintha szétpattant volna, szeme előtt vakító színek villództak, majdmindenre sötétség borult, oldalra pördült. Elvágódott, vállával zuhant aleopárdbőrre és azzal együtt végigcsúszott a padlón, egészen a kandallóig. Aztána sötétségben magán érezte Sean kezét és Sean hangját hallotta.-- Apa, jaj Istenem, apa. Jól vagy?A sötétség kissé eloszlott és meglátta Sean arcát, melyről a harag nyomtalanuleltűnt és helyét aggodalom, már-már páni rémület vette át.-- Apa, jaj Istenem! Kérlek, apa.Waite megpróbált felülni, de nem tudott. Seannak kellett segítenie. Ott térdeltWaite mellett, tartotta és közben kétségbeesetten matatott apja arcán,igyekezetthaját hátrasimítani a homlokából és megigazgatta összeborzolódott szakállát. --Ne haragudj, apa, kérlek, ne haragudj. Hadd segítselek fel a székbe.Waite ott ült a székben és állkapcsát dörgölgette. Sean meg csak tébláboltkörülötte, a saját kezéről teljesen megfeledkezett.-- Hát mit akarsz te -- megölni? -- kérdezte Waite gyászos hangon.700-- Nem akartam. Csak hirtelen dühbe gurultam.-- Azt észrevettem -- mondta Waite --, ezt éppenséggel sikerült észrevennem.-- Apa -- ami Garryt illeti. Ugye nem mondasz neki semmit?

Waite keze megállt az arcán, majd lassan leeresztette és közben komolytekintettel nézett Seanra.-- Kötök veled egy egyezséget -- mondta --, Garryt kihagyom ebből az egészből,ha két dolgot megígérsz nekem. Egy: soha többé nem hazudsz nekem.Sean gyorsan rábólintott.-- Kettő: ha bárki, valaha, még egyszer ostort emel rád, esküdj meg, hogyugyanazt kapja tőled, amit én az imént.Sean mosolyogni kezdett, Waite pedig nyersen így folytatta:-- És most nézzük meg a kezedet.Sean kinyújtotta, Waite pedig minden ujját egyenként megmozgatva, alaposanszemügyre vette. Sean megrándult.-- Fáj? -- kérdezte Waite. Ezzel ütött meg. Édes Istenem, veszett egy kölykötnemzettem magamnak.-- Egy kicsit. -- Sean area megint sápadt volt.-- Hát elég ronda -- mondta Waite. -- Jobb lesz, ha azonnal bemész vele avárosba és megmutatod Van doktornak, hogy rendbe hozza.Sean elindult az ajtó felé.-- Várj csak. -- Sean megállt, Waite pedig feltápászkodott a székből. -- Veledmegyek.-- Nem lesz semmi baj, apa, te csak maradj itt és pihenj.Waite ezt elengedte a füle mellett és elindult felé.-- Veled megyek -- mondta Waite keményen; majd halkan, szinte alig hallhatóan:--, mert ott akarok lenni, a fenébe is.707Felemelte a karját, mintha át akarná fogni Sean vállát, majd mielőtt méghozzáért volna, karja ismét visszahullt és együtt kimentek a folyosóra.75Másnap az ebédnél Sean két sínbe tett ujjával nehézkesen bánt a késsel, de azétvágya változatlanul a régi volt. Amint azt a tisztelet, és az illendőségkívánta, nem vett részt a társalgásban, csak azon ritka esetekben, amikor egyegymegjegyzést egyenest hozzá intéztek. De azért figyelt, az állkapcsa arágástól egyenletesen mozgott, a szeme pedig mindig afelé fordult, aki éppenbeszélt. Ők ketten Garryvel egymás mellett ültek az ebédló'asztalnál egyelszigetelt,csöndes részen, míg a vendégek, koruk és rangjuk szerint, Waite körülcsoportosultak.Stephen Erasmus kora és vagyona alapján a jobbján ült; vele szemben Tim Hope-Brown, aki éppoly gazdag volt, de tíz évvel fiatalabb; utána GuntherNiewenhuizen,Sam Tingle és Simon Rousseau. Ha az ember ezt mind összeadja, akkorelmondhatjuk, hogy Waite Courteney asztalát jó hetvenezer holdnyi föld és vagyfélmilliósterling vette körül. Ezek a férfiak mind barnák voltak -- barna ruha, barnacsizma, és hatalmas, kérges kezük is barna volt. Barna arcuk sok vihartólcserzett, és most, hogy az étkezés végé felé jártak, szokásos tartózkodásuk iseltűnt, valahogy mind egyszerre beszélt és mindnyájan erősen verejtékeztek.Ám ezt nem csupán annak a jó pár üveg, kitűnő fokföldi moselinek kellettbetudni, sem annak a temérdek ételnek, amit az ebéd során elfogyasztottak --többrőlvolt itt szó. Tele voltak várakozással, egyfajta mohó lelkesedéssel, amitnehezükre esett magukba fojtani.-- Szólhatok a szolgáknak, hogy szedjenek .le, Waite? -- kérdezte Ada az asztaltúlsó végéről.702-- Igen, drágám, köszönöm. A kávét is ide kérjük. Felállt és a pohárszékről

hozott egy doboz szivart,majd körbejárt és vendégeit egyenként megkínálta. Miután a végeket levágták s aszivarok parázslottak, minden férfi kényelmesen hátradőlt, előttük az asztalonott állt egy-egy pohár bor meg a kávé, akkor Ada észrevétlen kiosont a szobábólés Waite megköszörülte a torkát, hogy a többieket csendre intse.-- Uraim. -- Minden szem rászegeződött. -- A múlt kedden két órát töltöttem akormányzónál. A Tjugelán túli események legfrissebb fejleményeiről tárgyaltunk.Waite felemelte a poharát, belekortyintott, majd a talpánál fogva forgatta ujjaiközt, és így folytatta:-- Két hete a brit megbízottat visszahívták a zulu királyt, kraaljából. Avisszahívás talán nem is épp a legmegfelelőbb szó -- a király felajánlotta neki,hogy bekeneti mézzel és egy hangyaboly fölé kötözteti, mely ajánlatot őfelségemegbízottja köszönettel visszautasította. Röviddel ezután összecsomagolt,és sietősen távozott a határ felé.Halk nevetés futott végig az asztal körül.-- Azóta Cetewayo összegyűjtötte minden gulyáját, mely a Tugela közelében legeltés északra hajtatta; majd bivalyvadászatot rendelt el, amihez úgy döntött,hogy minden impijére szüksége, van -- húszezer lándzsára. Ezt a vadászatot aTugela partján óhajtják megtartani, ahol is tíz éve láttak utoljára bivalyt.Waite ismét belekortyolt poharába és közben az arcokat figyelte. -- Éselrendelte, hogy minden megsebesített állatot a határon túl is követni kell.Ekkor egy sóhaj hallatszott, halk, zümmögő mormogás. Mindnyájan jól tudták, hogyez a tradicionális zulu hadüzenet.-- Akkor most mit tegyünk? Csak üljünk itt és várjunk, amíg ideérnek éskifüstölnek bennünket?103Erasmus előrehajolt, úgy figyelt Waite-re.•- Sir Bartle Frere egy hete találkozott Cetewayo indündáival. Ultimátumot adottát nekik. Január tizenegyedikéig kaptak időt arra, hogy feloszlassák azimpiket, és a királynő megbízottját visszaengedjék Zuluföldre. AmennyibenCetewayo nem teljesíti az ultimátum feltételeit, Lord Chelmsford vezetésévelbüntető hadjárat indul, melyben a katonaság és a nemzetőrség csapatai is résztvesznek. A haderő most gyülekezik és tíz napon belül elhagyjaPietermaritzburgot.Rorkes Driftnél fog átkelni a Tugelán, és megtámadja az impiket, még mielőttkitörhetnének. Az a szándékuk, hogy véget vessenek a határunkat fenyegető,állandó veszélynek, és a zulu nemzetet mint katonai hatalmat végérvényesenmegtörjék.-- Hát, már fenemód ideje -- mondja Erasmus.-- Őnagyméltósága kinevezett, engem ezredesnek és parancsot adott, hogy Ladyburgkörzetéből állítsak ki egy különítményt, ígéretet tettem legalább negyvenfelfegyverzett, teljesen felszerelt és ellátott lovasra, akik készen állnak,hogy csatlakozzanak Chelmsfordhoz a Tugelánál. Amennyiben senkinek sincsellenvetése,önöket, uraim, kinevezem kapitányaimmá, és tudom, hogy számíthatok asegítségükre őnagyméltóságának tett ígéretem valóra váltásában.Waite egyszerre csak elhagyta ezt a fennkölt stílust és rájuk vigyorgott. --Mindenkinek meglesz a számítása. Marhában, szokás szerint.-- Aztán Cetewayo milyen messzi hajtotta fél északra a gulyáit? -- kérdezte TimHope-Brown.-- Nem elég messzi, azt garantálom -- recsegte nevetgélve Stephen Erasmus. .-- Egy tósztot -- mondta Simon Rousseau és poharát magasra emelve felpattant. --Igyunk a királynőre, Lo'rd Chelmsfordra és Zuluföld Királyi Gulyáira.104Mindnyájan fölálltak és ittak rá, majd hirtelen zavarba jöttek ettől az

ünnepélyességtol és kínos köhécselések meg csoszogások közepette leültek.-- Jól van -- mondta Waite --, akkor most nézzük a részleteket. Steff, ugye tejössz a két legidősebb fiaddal együtt?-- Ja, mi hárman, meg a fivérem és a fia. írj fel öt Erasmust.-- Remek. És te, Gunther?Nekiláttak a tervezésnek. Emberek, lovak és szekerek sorakoztak a papíron;mindegyik kapitány egy sor feladatot kapott. Kérdésekkel, válaszokkal ésvitákkaltelt az a néhány óra, míg végül a vendégek távoztak Theunis Kraalból.Csapatostul indultak el, könnyedén léptették lovaikat, lazán, hosszú lábukatlógatvaültek a nyeregben, és a távoli lejtőn, a ladyburgi út mentén .haladtak felfelé.Waite fiaival kinn állt a lépcsőn, onnan figyelte a távozókat.-- Apa... -- próbálta Garry óvatosan magára vonni. Waite figyelmét.-- Igen, fiam -- Waite tekintete még mindig a távozó csoportot követte. SteffErasmus visszafordult a nyeregben és kalapját meglengette a feje fölött, Waitemeg visszaintett neki.-- Miért kell harcolnunk ellenük, apa? Ha a kormányzó egyszerűen csak odaküldenevalakit, hogy beszéljen velük, akkor nem kellene harcolnunk.Waite rápillantott és arca kissé elkomorult.-- Bármiért, amit érdemes megszerezni, azért érdemes harcolni, Garry. Cetewayohúszezer lándzsát szegez nekünk, hogy mindezt elvehesse tőlünk... -- Waitekarjával hatalmas ívet írt le, így mutatott végig Theunis Kraalon. -- Én azthiszem, ezért érdemes harcolni. -- nincs igazam, Sean?-- Az biztos -- bólintott rá Seán lelkesen.705-- De nem lehetne egyszerűen csak megegyezni velük? -- makacskodott továbbGarry.-- Az megint csak egy újabb krikszkraksz egy darab papíron. -- Waite hangjábóládáz megvetés áradt. -- Találtak egy ilyet Piet Retrief holttestén -- pokolisok haszna volt" belőle.Waite, fiaival a nyomában, visszament a házba.Leereszkedett egy karosszékbe, kinyújtotta a lábát és rámosolygott Adára. --Átkozottul jó ebéd volt, drágám. -- Kezét összekulcsolta a hasán és önkéntelenülelböffentette magát, mire nyomban bűnbánóan azt mondta: -- Bocsánat -- csak úgykicsúszott.Ada fejét varrása fölé hajtotta, hogy leplezze mosolyát.-- Sok tennivalónk lesz a következő néhány napban. -- Figyelme ismét fiai feléfordult. -- Mindannyiunknak szükségünk lesz egy-egy öszvéres szekérre éskét-két lóra. Most pedig térjünk át a lőszerre...-- De apa, nem lehetne, hogy mi csak...? -- kezdett rá megint Garry.-- Fogd be a szád -- mondta Waite és Garry elkeseredetten, szánalmas képpelleroskadt egy másik karosszékbe.-- Közben gondolkodtam -- vágott a szavába Sean. Mindenkinek több lesz amarhája, mint amennyivel bármit is kezdeni tud. Az árak nagyon le fognak esni.-- Eleinte igen -- ismerte el Waite --, de egy-két éven belül ismét magasabbraszöknek.-- Nem kéne most eladnunk? Eladunk mindent, kivéve a bikákat meg a tenyésztésrevaló teheneket, aztán a háború után fele áron mindet visszavásároljuk.Waite egy pillanatig döbbenten ült, majd arckifejezése lassanként megváltozott.-- Istenem, hát ez nekem sose jutott eszembe.-- És apa -- Sean lelkesedésében izgatottan tekergette a kezét --, még többföldre lesz szükségünk. Amikor706

áthozzuk majd a gulyákat a Tugelán, nem lesz elég legelő. Mr. Pye jelzálogkéntlefoglalta a Mount Sinait és a Mahoba' s Klooft. Nem használja ezeket aföldeket.Nem vehetnénk haszonbérbe most, még mielőtt mindenki elkezdene legelő utánnézni?-- Sok dolgunk volt már azelőtt is, hogy elkezdtél gondolkodni -- mondta Waitehalkan --, de most aztán igazán van mit csinálnunk.A zsebében kotorászott, majd elővette a pipáját és mialatt megtömte dohánnyal,Seanra nézett. Igyekezett közömbös kápet vágni, de a büszkeség csak úgysugárzottaz arcáról.-- Ha továbbra is így gondolkozol, akkor egy szép napon gazdag ember leszel. --Waite nem tudhatta, hogy jóslata mennyire igaznak bizonyul majd -- még messzevolt az az idő, amikor Sean Theunis Kraal árát csak úgy ledobhatta ajátékasztalra és nyugodtan kacaghatott, ha elvesztette.16A különítmény szilveszter napján gyülekezett. A szilveszterest így kettős ünnepvolt: „Boldog 1879-et" és „Isten vezérelje a Ladyburgi Lovas Lövészeket".A környékről mindenki a városba jött a braaivleis-re meg a táncmulatságra, amita téren tartottak. Ünnepelni a harcosokat -- nevetni, táncolni és énekelni,hogy aztán felsorakozhassanak és elmasírozhassanak a csatába.Sean és Garry korán belovagoltak. Ada és Waite a délután folyamán majd későbbjönnek utánuk. Ez egyike volt a natali nyár gyönyörű, vakító napjainak:szélcsendvolt, sehol egy felhő, olyan nap, amikor a szekerek pora megáll a levegőben.Átmentek a Baboon Stroomon, majd a túlparti gerincről lenéztek a városra éslátták a szekerek porát minden Ladyburgbe vezető úton.707•- Nézd, hogy jönnek -- mondta Sean; hunyorogva összehúzta a'szemét, hogy nevakítsa a fény és az északi útra meredt. -- Az ott biztos az Erasmus-szekér.Kari velük lesz.A szekerek úgy néztek ki, mintha mind egy-egy szálra felfűzött gyöngy lenne.-- Azok ott Petersenék -- mondta Garry --, vagy Niewehuisenék.-- Menjünk! -- kiáltotta Sean, és a kantár végével rácsapott a ló nyakára.Vágtában mentek le az úton. Lovaik hatalmas, csillogó állatok voltak, sörényükúgy volt lenyírva, akár az angol vadászlovaknak.Elhaladtak egy szekér mellett. A kocsiülésen két lány ült anyukája mellett abakon, a Petersen nővérek. Dennis Petersen apjával a szekér előtt lovagolt.Sean lelkesen hujhujozott, ahogy elvágtatott a szekér mellett, a lányok megnevettek és valamit utána kiáltottak, de hangjuk elveszett a sebesség szelében.-- Gyere, Dennis -- üvöltötte Sean, ahogy elsöpört a két nyugodtan ügető lovasmellett. Dennis lova felágaskodott, majd vágtázva üldözőbe vette Seant. Garrymindkettőjük mögött lemaradva követte őket.Elérték az útkereszteződést, lovuk nyakára simulva, a szárral hajtották alovakat, akár a zsokék. Az Erasmus-szekér zörögve közeledett feléjük.-- Kari -- hívta Sean, miközben egy kicsit visszafogta a lovát. -- Kari, gyereöregem, csípj el egy wayót, egy Cetewayót!Kis csapatként lovagoltak be Ladyburgbe. Mindnyájuk arca kipirult, nevettek,izgatottak voltak és boldogok, mert tánc és gyilkolás várt rájuk.A város zsúfolásig megtelt, az utcákon szekerek, lovak,* férfiak és nők, lányok,kutyák meg szolgák tolongtak.-- Meg kell állnom Pye üzleténél -- mondta Kari --, gyertek velem... -- nem tartsoká.108Kikötötték lovaikat és bementek az üzletbe; Sean, Dennis és Karl nagy zajjal

jártak és jó hangosan beszéltek. Férfiak voltak, hatalmas, napbarnítptta,csontosférfiak, akik kemény munkában izmosodtak, de még nem voltak biztosak abban, hogyők férfiak. Ezért aztán nagy hetvenkedve jártak, túl hangosan nevettekés káromkodtak, amikor az apjuk nem hallhatta őket, így aztán senki se vesziészre, hogy kételyeik vannak.-- Mit veszel. Kari?-- Csizmát.-- Hát az egy napba is beletelik -- mindet föl kell próbálnod. Lemaradunk amulatság feléről.-- Néhány óráig még úgysem történik semmi -- tiltakozott Kari. -- Várjatok meg,fiúk.Ahogy Kari ott ült a pulton és csizmákat próbált hatalmas lábára, nem olyanlátvány volt, amely sokáig lekötné Sean figyelmét. Elkószált a nagy áruhalmokközött, melyek egymás hegyen-hátán álltak Pye üzletében. Volt ott gúlába rakottcsákánynyél, takaróhalmok, több láda cukor, só és liszt, a polcokon fűszerek,aztán ruhanemű, felöltők és nó'i ruhák, petróleumlámpák, a tető' alól megnyergek lógtak alá és mindezt áthatotta a vegyeskereskedések jellegzetes szaga:a petróleum, a szappan meg az új ruha szagának keveréke.Mint galambot a dúc, vasat a mágnes... Seant a túlsó falnál álló puskaállványvonzotta és lába egyenesen odavitte. Leemelt egy Lee Metford karabélyt ésmegmozgatta a fegyver szerkezetét; ujjai hegyével végigsimogatott a fáján, majdkezével méricskélte, hogy érezze, hol van a súlypontja és végül a válláhozemelte.-- Szerbusz, Sean. -- A szertartást félbeszakították, és Sean a félénk hangirányába pillantott.-- Hisz ez Szamócás Pite -- mondta mosolyogva. -- Hogy megy az iskola?-- Már nem járok. Az előző félévben befejeztem.109Audrey Pye is családja jellegzetes színeit Örökölte, egy aprócska különbséggel-- a haja nem répavörös volt, hanem csillogó, akár az'izzó réz. Nem voltcsinos lány, az arca széles volt és lapos, de a bőre olyan, amely ritkán járegyütt a vörös hajjal: lágy, tiszta és a szó szoros értelmében szeplőtelen.-- Akarsz venni valamit, Sean?Sean visszatette a karabélyt a helyére.-- Csak nézelődöm -- mondta. -- Most itt dolgozol az üzletben?-- Igen. -- Szemét lesütötte, hogy elkerülje Sean fürkésző pillantását. A lánytmár egy éve nem látta. Egy év alatt sok minden változhat; a blúzában ottvolt az, ami bizonyította, hogy többé már nem gyerek. Sean elismerően nézegetteés a lány felpillantott, látta Sean tekintetének irányát; tiszta, tejfehérbőrét elöntötte a pír. Gyorsan a gyümölcsöstálcák felé fordult.-- Kérsz egy őszibarackot?-- Kösz -- mondta Sean és elvett egyet.-- Hogy van Anna? -- kérdezte Audrey.-- Miért tőlem kérdezed? -- komorult el Sean.-- Te vagy az udvarlója, nem?-- Hát ezt meg ki mondta neked? -- Sean komorsága még sötétebbé vált.-- Ó! -- Audrey egy pillanatra elhallgatott, majd így folytatta: -- Gondolom,Anna ott lesz ma a táncban?-- Minden bizonnyal. -- Sean beleharapott az aranyló, szőrös barackba és közbenalaposan szemügyre vette Audreyt. -- Te is jössz, Szamócás Pite?-- Nem -- mondta Audrey szomorú vágyakozással. -- Apa nem enged.Hány éves is? Sean gyors számítást végzett... nála három évvel fiatalabb. Akkortizenhat. Sean hirtelen sajnálni kezdte, hogy nem lesz ott a táncmulatságon.-- Igazán kár -- mondta. -- Mulathattunk volna egy kicsit. -- Azzal, hogy a

többes szám első személlyel ígynoösszekötötte őket, Sean ismét zavarba hozta a lányt. Azt mondta, ami előszöreszébe jutott: -- ízlik a barack?-- Uhum.-- A gyümölcsösünkből való.-- Sejtettem, felismertem az ízét. -- Sean elvigyorodott és Audrey nevetnikezdett. A szája széles volt és barátságos, amikor nevetett. -- Tudtam, hogyvalamikor lopkodtad. Apa is tudta, hogy te voltál. Mindig azt mondogatta, hogyfelállít egy csapdát abba a résbe a sövényen.-- Nem is tudtam, hogy megtalálják azt a lyukatmi mindig elrejtettük.-- Hát persze -- mondta Audrey --, mindvégig tudtunk róla. Még most is ott van.Néha éjszakánként, amikor nem tudok aludni, kimászom a hálószoba ablakán,átmegyek a gyümölcsösön és a lyukon keresztül ki a mimózaültetvényre. Éjjel azültetvény olyan sötét és csöndes -- rémisztő, de én szeretem.-- Tudod mit? -- mondta Sean elgondolkodva. -- Ha ma éjjel se tudnál aludni,akkor tízre gyere a sövényhez, talán rajtacsíphetsz, amint ismét lopom abarackot.Beletelt néhány másodperc, míg Audrey rádöbbent, hogy mit mondott Sean. Ekkorismét elvörösödött és mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán.Sarkon fordult, a szoknyája csak úgy hullámzott, majd a polcok közöttelviharzott. Sean leharapta a barack utolsó darabkáját és a magot a földredobta.Mosolygott, miközben visszaballagott a többiekhez.-- A kutyafáját, Kari, hát meddig akarsz még itt piszmogni?Ötven vagy még annál is több szekérből álló tábor volt a tér körül, de a közepétszabadon hagyták, itt égtek a braaivleis-tüzek, a lángok már lassankéntizzó777parázzsá szelídültek. A sütőhelyek mellett két sorban kecskelábú asztalok álltakés az asszonyok ott dolgoztak, vágták a húst meg a búr kolbászt, kenyeretvajaztak, szépen sorba rakták a savanyúságosüvegeket, tálcákra halmozták azételt és megédesítették az estét hangjukkal meg nevetésükkel.Az egyik egyenes, egyenletes területen hatalmas ponyvát feszítettek ki a tánchozés minden sarkában egy-egy rúdon lámpás lógott. A zenekar hangolt, a hegedűkvinnyogtak és az egyetlen harmonika mintha kezdődő asztmával küszködne.A férfiak kis csoportokba gyűltek a szekerek körül, vagy a braaivleis-sütők.mellett guggoltak, és itt-ott rövid időre egy-egy korsó feneke fordult az égfelé.-- Nem akarok akadékoskodni, Waite -- ment át Petersen oda, ahol Waite álltkapitányaival --, de úgy látom, hogy Dennist Gunther csoportjába tetted.-- Úgy van. -- Waite egy korsót nyújtott felé, Petersen pedig elvette ésingujjával megtörölte a szélét.-- Nem miattad, Gunther -- mosolygott Petersen Gunther Niewenhuizenre --, dejobban örülnék neki, ha Dennis és én egy csapatban lennénk. Tudjátok, csakhogy rajta tarthassam a szemem.Mindnyájan Waite-re néztek, hogy hallják, mit mond erre. -- Egyik fiú sincsegyütt az apjával. Szándékosan rendeztük így a dolgokat. Sajnálom, Dave.-- Miért?Waite Courteney elfordította a fejét és a szekereken túl, a meredély fölötttomboló, dühödten vörös naplementét nézte. -- Ez nem antilopvadászat lesz, Dave.Előfordulhat, hogy kénytelen leszel olyan döntéseket hozni, melyek könnyebbeklesznek, ha nem a saját fiad felett kell meghoznod őket.Egyetértőén mormogtak, majd Steff Erasmus kivette pipáját a szájából és a tűzbeköpött. -- Vannak dolgok, melyeket egy embernek végignézni nem túl szív-

112derítő'. Túl nehezek ahhoz, hogy elfelejthesse. Nem kell látnia, amikor a fiamegöli az első embert, és azt sem, amikor meghal a fia.Ezután hallgattak, mindnyájan tudták, hogy ez mennyire igaz. Eddig egyikőjük sembeszélt róla, mert a túl sok beszéd elgyöngíti az embert, de a halált mindnyájanismerték és pontosan értették azt, amit Steff mondott. A fejük szép sorbanelfordult, míg végül mindnyájan a tér túlsó felére meredtek, ahol a tüzekentúl a fiatalok gyülekeztek. Dennis Petersen mondott valamit, hogy mit, az idáignem hallatszott el, mire körülötte mind nevetni kezdtek-- Ahhoz, hogy éljen, az embernek időnként ölnie kell -- mondta Waite --, de havalaki túl fiatalon öl, elveszít valamit... az élet tiszteletét: ettől azvalahogy olcsóvá válik, így van ez a nővel is, egy férfinak soha nem lenneszabad megkapnia az első nőt addig, amíg nincs tisztában mindennel. Különbenaz is olcsóvá válik.-- Nekem az első tizenöt éves koromban volt mondta Tim Hope-Brown. -- Nemmondhatnám, hogy ettől olcsóbbak lettek; ami azt illeti, nekem mindig isrohadtuldrágák voltak.Waite öblös nevetése túlharsogta a többiekét.-- Tudom, hogy a te öreged heti egy fontot fizet neked, de mi lesz velünk,többiekkel? -- tiltakozott Dennis. -- Mi néni vagyunk milliomosok.-- Jól van -- egyezett bele Sean --, akkor öt shilling a közösbe. Az egészet agyőztes viszi.-- Öt pénz az már elfogadható -- vélte Kari --, de tisztázzuk a szabályokat,hogy aztán utólag ne legyen vita.-- Csak a halott, a sebesült nem számít -- mondta Sean-- Az is csak akkor, ha van rá tanú -- követelte Frikkie Van Essen. A többieknélidősebb volt; szeme113már kissé vérbe borult, mivel kezdett rákapni az esti ivászatra.-- Rendben, akkor csak a halott zulu számít, ha van rá szemtanú, hogy te öltedmeg. Aki a legtöbb pontot szedi össze, azé a kassza. -- Sean végignézetta körülötte állók arcán, hogy lássa, elfogadta-e mindenki a feltételeket. Garrya kör szélén túlra húzódott. Garry lesz a bank. Gyere, Garry, tartsd akalapodat.Mindenki berakta a pénzét a Garry kalapjába, és ó' megszámolta.-- Két font -- nyolcunktól. Ez rendben.-- A mindenit, ezen a győztes vehet magának egy farmot.Mindnyájan nevettek.-- A nyeregtáskámban akad néhány üveg -- mondta Frikkie. -- Menjünk, kóstoljukmeg.A templomtorony órája háromnegyed tizet mutatott. A holdat ezüstös szélű felhólcvették körül és az éjszaka hűvös volt. A tűzhelyek felől a hús zsíros,fűszeres szaga kúszott át a táncolok felett, a hegedűk cincogtak, a harmonikabömbölve adta a ritmust, a táncolok táncoltak, a nézők meg ütemre tapsoltakés bátorító kiáltásokkal buzdították őket. Valaki, akár egy felföldi, túlfűtöttmozdulatokkal, lázasan mulatozva hejehujázott. Nevetéssel győzz a múlópercek felett, ragadd meg az órát, és szállj szembe a közelítő hajnallal!-- Hova mész, Sean?-- Mindjárt itt vagyok.-- De hova mész?-- Azt akarod, Anna, hogy megmondjam, tényleg tudni akarod?-- Ja, már értem. Ne maradj soká. A zenekar mellett várok rád.-- Táncolj Karllal.-- Nem, én megvárlak, Sean. Kérlek, igyeke'zz. Már olyan kevés időnk maradt.

114Sean átosont a szekerek között, végig a fák árnyékában ment a járdán, megkerültePye üzletét, majd a kis közön Haladt és most már futásnak eredt, átugrottaaz árkot, majd átmászott a szögesdrót kerítésén. Az ültétvény sötét volt éscsöndes, ahogy a lány mondta; zörgött az avar és egy ág reccsenve tört el alába alatt. Valami elfutott előtte a sötétségben, rohanó kis lábak hangjahallatszott. Sean gyomra összerándult: az idegek, csak egy nyúl volt. Elértea sövényt és elkezdte keresgélni a lyukat, de nem találta, majd visszafordult,sikerült rábukkannia és már benn is volt a gyümölcsösben. Hátát a növényifalnak vetve állt és várt. A fák a holdfényben ezüst-szürkék voltak, lejjebbpedig feketék. Mögöttük jól látta a ház tetejét. Természetesen tudta, hogya lány el fog jönni. Megmondta neki.A toronyóra elütötte az órát, majd később egyetlen ütéssel jelezte a negyedetMost már mérges volt, a fene essen a kis csitribe! Óvatosan, a fák árnyékábanlopakodva végigment a gyümölcsösön. Az egyik oldalsó ablakban fényt látott, melysárga négyszögként ömlött a gyepre. Csöndesen megkerülte a házat.A lány az ablakban állt, a lámpa a háta mögött volt. Az arca nem látszott asötétben, de a lámpa fénye bronzos fénykört vont haja köré. Ahogy azablakpárkányrahajolt, testtartása olyan epekedŐnek tűnt. A fehér hálóing anyagán keresztülSeaft jól látta vallanak körvonalait.Sean halkan, hogy csak a lány halhassa, füttyentett, mire az összerezzent azablakban. Egy másodpercig még kinézett a fényből a sötétbe, majd lassan,szomorúanmegrázta a fejét. Behúzta a függönyt és azon keresztül Sean még látta, amintárnyéka távolodik. Aztán elaludt a villany.Sean a gyümölcsösön és az ültetvényen át visszament. Reszketett a dühtől. A kisközben már hallotta a térről odaszűrődő zenét és meggyorsította lépteit.Be-775fordult a sarkon és látta a fényeket meg a nagy mozgást.-- Buta kis liba -- mondta hangosan és hangjában még ott reszketett a düh, demég valami más is. Gyengédség? Tisztelet?-- Hol voltál? Már közel egy órája várlak. -- íme a birtokló, mindent kisajátítóAnna.-- Ott, aztán visszajöttem, hogy tudjam, milyen messze van.-- Csuda vicces! Sean Courteney, hol voltál?-- Akarsz táncolni?-- Nem.-- Jól van, akkor ne táncolj.Kari és még néhány fiú a pecsenyesütők mellett állt, és Sean elindult feléjük.-- Sean, Sean, ne haragudj. -- A bűnbánó Anna. -. Nagyon szeretnék táncolni,kérlek.Táncoltak, a többi táncos közt tolongtak, de egyikőjük sem szólt egy szót sem,míg a zenekar abba nem hagyta a játékot, hogy a zenészek megtörölhessékhomlokukatés megnedvesítsék kiszáradt torkukat.-- Hoztam neked valamit, Sean.-- Mit?-- Gyere, megmutatom.A szekerek közt kivezette a fényből és megállt egy halom nyereg meg takarómellett. Letérdelt, szétnyitotta az egyik takarót, majd kabáttál a kezébenfelállt.-- Neked csináltam. Remélem, tetszik.Sean elvette tőle. Báránybőr volt, cserzett és fényezett, szeretettel varrták és

a belső szőrme vakított, akár a hó.-- Gyönyörű -- mondta Sean. Felismerte és méltányolta, hogy mennyi munka fekszikbenne. Ettől aztán bűntudata volt: ha ajándékot kapott, valahogy mindigbűnösnek, érezte magát.-- Nagyon szépen köszönöm.776-- Próbáld föl, Sean.Meleg volt, derékban beszabott és a vállnál elegendő hely maradt a mozgásra; mégjobban kiemelte hatalmas termetét. Anna ott állt mellette és a gallérjátigazgatta.-- Jól áll -- mondta Anna. Ilyen az ajándékozó önelégült öröme.Sean megcsókolta és a hangulat megváltozott. A lány szorosan a nyaka köré fontaa karját. -- Jaj Sean, bárcsak ne mennél el.-- Búcsúzzunk el egymástól rendesen. -Hol?-- A szekeremen.-- És a szüleid?-- Visszamentek a farmra. Apa holnap reggel jön. Csak mi alszunk itt Garryvel.-- Nem, Sean, itt olyan sok az ember. Nem lehet.-- Nem akarod -- suttogta Sean. -- Kár, hisz ki tudja, lehet, hogy ez lenne azutolsó.-- Ezzel meg mit akarsz mondani? -- A lány hirtelen mozdulatlannak és nagyonkicsinek tűnt karjai között.-- Holnap elmegyek. Te is tudod, hogy mi minden történhet.-- Nem. Ne beszélj így. Még csak ne is gondolj ilyesmire.-- Ez az igazság.-- Ne, Sean, ne. Kérlek, ne.Sean elmosolyodott a sötétben. Olyan könnyű...-- Gyere, menjünk a szekérre. -- Azzal megfogta Anna kezét.18Reggeli a sötétben, a tér körül mindenütt tüzek lobognak, halk hangokhallatszanak, a férfiak feleségeikkel állnak és karjukban apró gyerekekkelbúcsúzkodnak.A lovakon már ott a nyereg, a puskák helyükön, és a117takarók feltekerve a nyereg mögött, a téren négy szekér sorakozik, már azöszvéreket is befogták eléjük.-- Apának pillanatokon belül itt kell lennie. Mindjárt öt óra -- mondta Garry.-- Mindenki rá vár -- mondta Sean. A vállát emelgette az átvetett fegyverszíjsúlya alatt.-- Mr. Niewehuizen engem tett meg az egyik szekér hajtójának.-- Tudom -- mondta Sean. -- Fog menni?-- Azt hiszem.Jane Petersen jött feléjük.-- Szerbusz, Jane. A bátyád készen van már?-- Majdnem. Épp most nyergei.A lány megállt Sean előtt és félénken egy kis darab zöld és sárga selymetnyújtott felé.-- Csináltam neked egy kokárdát a kalapodra, Sean.-- Köszönöm, Jane. Nem tennéd fel nekem? -- A lány feltűzte Sean kalapjánakkarimájára; -Sean elvette tőle a kalapot, és helykén a fejébe csapta.-- Most úgy nézek ki, mint egy tábornok -- mondta és a lány nevetett. -- Mitszólnál egy búcsúcsókhoz, Jane?-- Szörnyű vagy -- mondta a kis Jane és pirulva elsietett. Már nem is olyankicsi, állapította meg magában Sean. Olyan sokan vannak, az ember azt sem tudja,melyiknél kezdje.

-- Megjött apa -- jelentette be Garry, ahogy Waite Courteney" belovagolt atérre.-- Menjünk -- mondta Sean és elkötötte a lovát. A téren körös-körül, lovukatvezetve a férfiak mind megindultak.-- Később látjuk egymást -- mondta Garry és elbicegett az egyik öszvéres szekérfelé.Waite lovagolt a hadoszlop élén. Mögötte négy csoportban tizenöt-tizenöt ember,kettős sorban és négy szekér, majd ezeket követték a tartalék lovak, melyeketfekete szolgák vezettek.118Az előző esti ünneptől szemetes téren át megindultak, majd rátértek a főutcára.Az asszonyok némán figyelték őket, gyerekeiket maguk köré gyűjtve, mozdulatlanulálltak. Ezek az asszonyok már láttak férfiakat, akik a törzsek ellen vonultak;nem éljeneztek, mert ismerték a halált, és megtanulták, hogy a sírban nincshelye a dicsőségnek.Anna integetett Seannak. A fiú nem látta, mert a lova nyugtalanul fickándozottés mire sikerült megfékeznie, addigra elhaladt Anna mellett. A lány kezeernyedten lehullt és csak nézte, ahogy Sean egyre távolodik. Rajta volt abáránybőr kabát.Sean látta a bronzos csillogást és a villámgyorsan dobott csókot Pye üzleténekemeleti ablakában. Látta, mert várta és figyelte. Kellőképpen megfeledkezettsértett büszkeségéről ahhoz, hogy felmosolyogjon és meglebegtesse a kalapját.Aztán már kinn is voltak a városból, végre lemaradtak a mellettük futó kisfiúkés kutyák, a hadoszlop pedig a Zuluföldre vezető úton ügetett.Felkelt a nap, és felszárította a harmatot. A lovak patája felverte a port, melymég sokáig az út fölött lebegett. A hadoszlop merevsége megszűnt, amintaz emberek előrevágtattak, vagy hátramaradtak, hogy barátaikkal lovagolhassanak.Rendezetlen csoportokba verődve lovagoltak, nyugodtan, vidáman beszélgettek,mintha csak egynapos vadászatra induló társaság lennének. Minden ember olyanruhában indult útnak, amit a legmegfelelőbbnek tartott. Steff Erasmus a templomiöltönyét viselte, így aztán az ő öltözéke volt a legelőírásosabb. Csak egyvalamivolt egyforma mindenkin: a zöld-sárga kokárda. Mindazonáltal ezen a térenis megmutatkozott az egyéni ízlés: akadtak, akik a kalapjukra tűzték, mások aruhájuk ujján viselték, megint mások pedig a mellükön. Farmerek voltak ésnem harcosok, de puskájuk tokját a sok használat nyűtte el, a fegyver-119szíjakat könnyed megszokottsággal viselték, és a puskatus fáját kezük simítottafényesre.Már jócskán benne jártak a délutánban, amikor elérték a Tugelát.-- Úristen, odanézz! -- füttyentett Sean. -- Még életemben nem láttam együttennyi embert.-- Azt mondják, négyezren vannak -- mondta Kari.-- Tudom, hogy négyezren vannak. -- Sean tekintete végigpásztázott a táboron. --De azt nem tudtam, hogy a négyezer ilyen sok.A hadoszlop most ereszkedett le a Rorkes Drift felé vezető utolsó íejtőh. Afolyó széles volt és iszapos barna, hullámzott, fodrozódott a víz a sekély gázlófelett. A folyópart nyílt, füves terület volt, csupán néhány kőfalú épület álltaz innenső parton. Az épületet úgy négyszáz méteres sugárban vette körülLord Chelmsford seregének tábora. A sátrak katonás rendben sorakoztak egymásután és köztük mindenütt ott voltak a kipányvázott lovak. A szekerek a vízsodrásának irányában álltak, legalább ötszáz, és az egész terület csak úgynyüzsgött a sok embertől.A Ladyburgi Lovas Lövészek az utcáról is lecsorduló, egyetlen, tömött csoportbaverődve követték ezredesüket a tábor külső övezetéig, ahol is egy fecskefarkúegyenruhát viselő őrmester feltűzött szuronnyal az útjukat állta.

-- Önök meg kicsodák, ha szabad érdeklődnöm?-- Courteney ezredes -- és a Ladyburgi Lovas Lövészek különítménye.-- Hogy? Nem értem egészen tisztán.Waite Courteney felállt a kengyelben esőemberei felé fordult.-- Egy kis csendet, uraim. Nem beszélhetük mindnyájan egyszerre.A beszélgetés és a hangok moraja elhalkult mögötte és ezúttal az őrmestermegértette, amit mondott.720-- Á! Elnézését kérem, uram. Nyomban szólok a szolgálatos tisztnek.A szolgálatos tiszt egy arisztokrata volt és úriember. Jött ésrrájuk nézett. --Courteney ezredes? -- Hangjából hitetlenség csendült.-- Üdvözlöm -- mondta Waite barátságos mosolylyal. -- Remélem, nem késtünk le amulatságról.-- Nem, nem hiszem, hogy lekéstek volna. -- A tiszt szeme Steff Erasmusraszegeződött. Steff udvariasan megemelte cilinderét.-- More, Meneer. -- A vállán átvetett tölténytartó valahogy nem egészen illettfekete szalonkabátjához.A tisztnek nagy nehezen sikerült elfordítania róla a tekintetét. -- Van sajátsátruk, ezredes úr?-- Igen, megvan minden, amire szükségünk van.-- Majd az őrmester megmutatja önöknek, hogy hol üssenek tábort.-- Köszönöm -- mondta Waite.A tiszt az őrmesterhez fordult. Annyira meg volt hökkenve, hogyzavarodottságában belekarolt. -- Jó messzire tegye őket. Vigye őket az utászoktúlsó felére...-- suttogta kétségbeesetten. -- Ha ezeket a tábornok meglátja... -- Finomanösszeborzadt.19Garricknek először a szag jutott el a tudatáig. Elkezdett gondolkodni róla és ezfigyelme kiindulási pontjául szolgált, így lassanként előbújt, agyánakrejtekéből. Garricknél ezeket a valóságba való visszatéréseket mindig szédülésés az érzések felfokozott működése kísérte. A színek élénkek voltak, a tapintásarendkívül érzékeny és minden szagot meg ízt élesen, tisztán érzett. Egyszalmazsákon feküdt. A nap vakítóan sütött, de ő árnyékban volt. Rorkes Driftkó'falúkórházának tornácán feküdt. Azon a szagon töprengett, ami visz-727szahozta a valóságba. Bomlás, izzadság és ürülék keveréke, a széthasított belekés az alvadó vér szaga.Aztán rájött, hogy ez a halál szaga. Majd a látása is kitisztult és ott voltak ahalottak. Az udvart körülvevő' fal mellett feküdtek halomban, ott, ahola raktár és a kórház között a kereszttűzbe kerültek; szanaszét hevertek azépületek között, és a temetkezési osztagok buzgón rámolták öltét fel aszekerekre.Holttestekkel volt tele a folyóhoz vezetó' lejtó', volt néhány a vízben is,csakúgy, mint a túlparton. Köztük szétszórva halott zuluk hevertek fegyvereikkelés pajzsukkal. Százával vannak, gondolta Garrick döbbenten; nem, ezrével.Aztán rájött, hogy kétféle szagot érez; mindkettő' a halál szaga. A fekete,felduzzadt hasú, a napon oszlásnak indult holttestek bűze és a saját testénekmeg a körülötte fekvó' emberek testének -szaga, mely ugyanúgy a fájdalmat és abomlást hordja magában, csak nehéz fertó'tlenító'szaggal keveredett, ímeaz antiszeptikus halál -- akár egy tisztátalan lány, aki így próbálja megelfedni mentsruációjának szagát.Garrick a körülötte lévó' emberekre nézett. Hosszú sorban feküdtek végig atornácon, mindegyikük a saját matracán. Néhányan haldokoltak és sokan nem, de

a kötés mindegyikó'jükön vér- és jódfoltos volt, Garrick most megnézte sajáttestét. Bepólyált bal keze csupasz mellkasán volt rögzítve és kezdte éreznia fájdalmat, mely lassan s kitartóan lüktetett, akár a temetési dob. A feje isbe volt kötözve. Megsebesültem... ismét megdöbbent. Hogyan? De hogyan?-- Hát visszatértél közénk, Kis Farmer -- szólalt meg mellette egy vidám, városihang. -- Azt hittük, hogy mára tisztára kiütó'dtél.Garrick szomszédja felé fordította a fejét; kis majomarcú férfi volt flanelalsónadrágban, és testén annyi kötés volt, akár egy múmián.722-- A doki azt mondta, hogy sokkot kaptál. Azt mondta, hogy hamarosan kimászolbelőle. -- A kis ember megemelte a hangját. -- Hé, doki, a hős teljesen magáhoztért. -- Az orvos gyorsan odament, megfáradt ember, a szeme körül sötét karikákés a sok munkától egészen öregnek tűnt.-- Rendbe fog jönni- mondta, miután végigtapogatta és megvizsgálta.- Pihenjen.Holnap hazaküldik. Már indult is tovább, mivel sok volt a sebesült, de aztánmegtorpant és visszafordult. Halványan Garrickre mosolygott: -- Kétlem, hogy ezenyhítene a fájdalmon, de javasolták a Viktória Keresztre. A tábornok tegnapírta alá felterjesztését a kitüntetésre. Azt hiszem, meg fogja kapni. -- Garrickaz orvosra meredt, és lassanként emlékfoltok jelentek meg előtte.-- Harc volt -- mondta Garrick.-- Rohadtul igazad van, bizony, hogy az volt! -- hahotázott mellette a kisember.-- Sean! -- mondta Garrick. -- A fivérem! Mi történt a fivéremmel? -- Csöndvolt, majd Garrick kínlóldva felült.-- És az apám. Mi történt az édesapámmal?-- Sajnálom -- mondta az orvos nyíltan --, de sajnos mindkettőjüket megölték.Garrick a matracán feküdt és lenézett a folyó sziklás gázlójára. Mosttisztították meg a sekélyest a holttestektől, locsogott a víz, ahogykivonszoltákőket a partra. Emlékezett arra a locsogásra, ahogy Chelmsford serege átgázolt.Sean és apja is a felderítők közt volt, akik a hadoszlopot vezették, a LadyburgiLovas Lövészek három osztagával és hatvan emberrel a natali rendőrségtől.Chelmsford felhasználta ezeket az embereket, akik jól ismerték azt a terepet,amerre az első előrenyomulást tervezték.Garrick megkönnyebbüléssel figyelte őket. Alig tudott hinni jó szerencséjében,mely megagadta neki,723hogy az ultimátum lejárta előtt egy nappal, amikor a sereg átkelt a Tugelán,kitört rajta a vérhas.-- Szerencsés disznók -- dünnyögött mellette egy másik beteg, ahogy figyelték atávozó sereget. Garrick egyáltalán nem irigyelte őket: ő nem akart a háborúbamenni, szívesebben várt itt ezzel a harminc beteggel és a hatvanfőhyihelyőrséggel, mely a gázlót védte, míg Chelmsford átvitte seregét Zuluföldre.Garrick nézte, ahogy a. felderítők legyezőállást vesznek föl és eltűnnek ahullámos hátú szavannában, majd a sereg fó' része következett, és őket követtéka szekerek, míg végül ezek is elkúsztak a messzeségbe, akár egy piton és a füvönát jól kitaposott utat hagytak maguk után.Emlékezett rá, hogy a gázlónál várakozva milyen lassan gördültek a napok.Emlékezett rá, mit morogtak össze a többiekkel, amikor homokzsákokkal meghomokkalmegtöltött bádogdobozokkal meg kellett erősíteniük a raktárakat meg a kórházat.Emlékezett az unalomra.Aztán a gyomra görcsbe rándult, mert eszébe jutott a hírnök.-- Egy lovas közeledik. -- Garrick vette észre elsőként. Miután már felgyógyulta vérhasböl, őrszolgálatot teljesített a gázlónál.

-- A tábornok itthagyta a fogkeféjét, aztán most valakit visszaküldött érte --mondta a társa. Egyikőjük sem állt fel. Figyelték azt az aprócska pontot,ahogy a síkon át közeledik a folyóhoz.-- Gyorsan jön -- mondta Garrick. -- Jobb lesz, ha elmégy a kapitányért.-- Én is azt hiszem -- helyeselt a másik őrszem. Felügetett a lejtőn araktárhoz, Garrick meg felállt és lement a folyóhoz. Falába mélyen belesüllyedtaziszapba.724T A kapitány azt mondta, hogy amint ideért, küldjük fel hozzá -- mondta Garricktársa, ahogy visszajött és megállt mellette.-- Valahogy furcsán lovagol -- mondta Garrick --, fáradtnak látszik.-- Biztos részeg. Úgy dülöngél a nyeregben, mintha szombat este lenne. •Garrick hirtelen felszisszent: -- Vérzik, megsebesült.A ló bevágtatott a vízbe és a lovas előreesett az állat nyakára; oldalt az ingefekete volt a vértől, az arca sápadt a fájdalomtól és a portól. Ahogy aló kiért a vízből, elkapták és a lovas megpróbált kiáltani, de a hangja rekedtenszólt. -- Az Isten szerelmére, készüljetek fel. A sereget körülvettékés megsemmisítették. Jönnek az... jön az egész, üvöltő, fekete horda. Még az estleszállta előtt ideérnek.-- Fivérem -- mondta Géniek. -- Mi van a fivéremmel?-- Halott -- mondta a férfi. -- Meghaltak, mind meghalt. -- Oldalt lecsúszottlováról.Megjöttek, megjöttek a zulu impik, olyan harci alakzatban, mint egy bika, anagy, fekete bika, melynek feje és háta betölti a síkot, és szarvai jobbrólés balról átívelnek a folyón, hogy bekerítsék őket. A bika húszezer lábbaltaposta dübörögve a földet és tízezer torokból énekelt, míg végül hangja úgyhangzott, mint a tenger zúgása egy viharos napon. A napfény vakítva tükröződötta lándzsák vasán, amint énekelve közeledtek a Tugelához.-- Odanézz! Azokon ott elöl huszársisak van -- kiáltott fel az egyik ápoló akórházban. -- Kifosztották Chelmsford halottait. Ott meg az egyiken fecskefarkúkabát van és néhányuk kezében karabélyt látok.A kórházban nagyon meleg volt, mivel a tető hullámle'mezből készült és azablakokat homokzsákok-725kai torlaszolták el. A lőréseken át csak kevés levegő jutott be. Az emberekezeknél a réseknél álltak, néhányan pizsamában, mások derékig meztelenül ésizzadlak a hőségben.-- Akkor igaz, a sereget lemészárolták.-- Most már elég legyen a beszédből. Mindenki álljon a helyére és tartsa csukvaa száját.A zulu impik ötszáz méter széles arcvonallal keltek át a Tügelán.- Istenem! Jaj, Istenem! -- suttogta Garrick, miközben nézte, ahogy jönnek. --Semmi esélyünk, rettentő sokan 'vannak.-- Fogd be a szád. A fene essen beléd -- csattant rá az őrmester, aki ott voltmellette a Gatling ismétlőpuskával és Garry kezét a szája elé szorította.„...Nyakon ragadta O'Rileyt, Fejét egy vödör vízbe nyomta S a piszolyt betömte"énekelte az egyik malarias hagymázasan és valaki más felnevetett, éles,hisztérikus nevetéssel.-- Itt jönnek!-- Tölts!A puskák szerkezének fémes kattanása. -- Emberek, senki nem lő. Csak parancsratüzelünk.A bika hangja zengő, mély kántálásból átment a támadás éles üvöltésébe -- atomboló vár rikoltó őrjöngése.

-- Vigyázz, emberek. Vigyázz. Nem mozdul. Még nem lövünk.-- Jaj, Istenem! -- suttogta Garrick egészen halkan, miközben figyelte azemelkedőn felzúduló, fekete tömeget. -- Jaj, Istenem! -- kérlek ne hagyjmeghalni.-- Kész!726Az arcvonal elérte a kórházudvar falát. Ahogy átmásztak a falon, tollasfejdíszük olyan volt, mint egy fekete hullám fodrozódó taréja.-Cél!Hatvan puska emelkedett fel és vette célba az előrenyomuló testek tömegét.-- TűziDördülés, majd a húsba csapódó., golyók hangja, mely olyan, mintha valaki egymarék kavicsot hajított volna az iszapba. A sorok a csapástól meginogtak.A Gatling ismétlőpuska csó'füzére hopp-hopp, ugrott, amint elfordult és ahogyleszedte ólcet, a fal mentén végig csak úgy potyogtak egymásra. Az égett,fekete puskapor maró szagát szinte fájt belélegezni.-- Tölts!A golyó pusztította sorok újra kialakultak, ahogy hátulról újabbak léptek előre,hogy betöltsék a foghíjakat.-- Cél!Megint megindultak, tömött, rikoltozó fekete sorok, melyek már az udvar közepénjárnak.-- Tűz!Garrick görcsösen sírt a tornác árnyékában, jobb kezének ujjait szemgödrébenyomta, hogy ezt az emlékképet valahogy eltüntesse és kiszorítsa.-- Mi baj, Kis Farmer? -- a városi fájdalmasan oldalára gördült, hogy Garrickrenézhessen.-- Semmi! -- vágta rá gyorsan Garrick. -- Semmi!-- Lassanként minden visszajön, igaz?-- Mi történt? Csupán néhány töredék rémlik fel bennem.-- Mi történt! -- ismételte meg a férfi kérdését. -- Mi nem történt!-- Az orvos azt mondta... -- Garrick gyorsan felpillantott: -- Azt mondta, hogya tábornok írta alá a felterjesztésemet. Ez azt jelenti, hogy Chelmsfordél. A727fivérem meg az apám -- akkor nekik is életben kell lenniük!-- Nincs olyan szerencséd, Kis Farmer. A doki nagyon megkedvelt téged -- téged,aki fél lábbal megtetted azt, ami tettél -kígy érdeklődött a tieid felől.Semmi értelme.-- Miért? -- kérdezte Garrick kétségbeesetten. -- Ha Chelmsford életben van,akkor biztosan ők is.A kis ember a fejét rázta. -- Chelmsford felállított egy bázist valamiIsandhlwana nevezetű helyen. Ott hagyott egy helyőrséget az összes szekérrel megellátmánnyal, ő maga meg egy gyors osztaggal kiment egy váratlan rajtaütésre, dea zuluk bekerítették és megtámadták a bázist, majd idejöttek a gázlóhoz.Amint azt te is tudod, mi két napig kitartottunk, amíg Chelmsford gyors osztagaide nem ért, hogy segítsen nekünk.-- És az enyéim -- mi történt velük?-- Édesapád az isandhlwanai táborban volt. Onnan nem kerülhetett ki élve. Afivéred Chelmsford osztagában volt, de elszakadt a fő erőktől és még a nagycsata kezdete előtt egy kisebb összecsapásban elesett.-- Sean halott? -- Garrick a fejét rázta. -- Nem, ez nem lehet. Ót biztosan nemtudták megölni.-- Meg fogsz döbbenni, hogy milyen könnyen megy ez -- mondta a városi. -- Néhánycentinyi penge a megfelelő helyen, még a legjobbaknak is bőven elég.

-- De nem Seannak -- te nem ismerted őt. Nem is értheted.-- Halott, Kis Farmer, ő is, meg az apád is, és még hétszáz másik. Az a csoda,hogy mi nem vagyunk azok. -- A férfi lassan csúszva megpróbált kényelmesebbenelhelyezkedni matracán. -- A tábornok mondott egy beszédet a mi ittenivédekezésünkről. Azt mondta, a legnagyobb hőstett a brit bátorság krónikájában--vagy valami ilyesmi.128Garrickre kacsintott. -- Tizenötöt terjesztettek fel a jó öreg V. K.-ra -- tevagy az egyik. Kérdem tőled, Kis Farmer, hát azért ez már valami, nem? Mitfog szólni a barátnőd, amikor hazamész egy rohadt nagy plecsnivel a melleden,mi?Garrickre meredt és látta, hogy a könnyek csillogva csordulnak végig az arcán.-- Ugyan már, Kis Farmer. Rohadt nagy hős vagy. -- Majd elfordította tekintetét,hogy ne lássa Garrick gyászát. -- Emlékszel arra -- emlékszel rá, hogymit tettél?-- Nem -- Garrick hangja fátyolosán fojtott volt. Sean. Nem hagyhatsz magamra.Mihez kezdek most, hogy elmentél?- Melletted voltam. Az egészet láttam. Elmondom neked -- mondta a városi.Ahogy beszélt, a történtek lassan visszatértek és összeálltak, a helyükrekerültek Garrick fejében.-- A második napon történt, már visszavertünk huszonhárom rohamot.Huszonhárom, ilyen sok volt? Garrick már nem számolta; akárha az egész egyetlenáradó, duzzadó iszonyat lett volna. Még most is érezte torka mélyén a félelemízét és saját verítékében a borzalom szagát.-- Aztán fát halmoztak a kórház falához és meggyújtották. -- Zuluk jönnek azudvaron rőzsenyalábokkal, a puskák tüzében elesnek és újak jönnek, hogy továbbhozzák a nyalábokat, mígnem azok is meghalnak, de megint jönnek újabbak, hogyátvegyék helyüket. A lángnyelvek a napfényben halványsárgák, egy halott zulufekszik a máglya tetején, az arca már megperzseló'dött és a szaga összekeveredika füsttel.-- Egy lyukat ütöttünk a hátsó falon és elkezdtük kivinni innen a betegeket araktár felé.Az a fiú, akinek a gerincébe állt bele egy lándzsa, úgy sikoltozott, akár egylány, amikor felemelték.729-- A rohadt vadak megint megindultak, amint észrevették, hogy megpróbálunkelmenekülni. Amarról jöttek -- bepólyált karjával mutatta az irányt --, ahola fiúk a raktárból nem érhették el őket, és a lőréseknél csak te voltál, meg énés még néhány ember -- a többiek mind a sebesülteket vitték.Volt ott egy zulu, fejdíszében az indunák kék gémtolla libegett. Ó vezette arohamot. Pajzsa szárított, fekete-fehér foltos marhabőr és csuklóján meg abokáján temérdek harci csörgő'. Garrick abban a pillanatban lőtt, amikor a zulufélig megfordult, hogy intsen harcosainak -- a golyó felhasította megfeszülőhasizmait és úgy nyílt szét, akár egy pénztárca. A zulu térdre esett, négykézlábállt, miközben belei rózsaszín és bíborszínű masszaként bugyogtak ki belőle.-- Elérték a kórház ajtaját, és az ablakból, ilyen szögbe már nem tudtunk lőnirajok.A sebesült zulu elkezdett mászni Garrick felé, a szája mozgott és tekintetétGarrick arcára szegezte. A lándzsája még mindig a kezében volt. A többi zuluaz ajtónál dübörgött, valamelyik átszúrta lándzsáját a fa egyik repedésén éskiemelte a reteszt. Az ajtó nyitva volt.Garrick nézte, ahogy a zulu mászik felé a porban, miközben nedvesen rózsaszínbelei úgy csüngnek alatta, akár az inga. Patakzott a veríték Garrick arcárólés az álIán lecsordult, a szája pedig remegett. Felemelte puskáját és megcélozta

a zulu arcát. Képtelen volt lőni.-- És ekkor jöttél te, Kis Farmer. Láttam, hogy a retesz kiemelkedik tartójából,tudtam, hogy a következő pillanatban beözönlenek az ajtón és lándzsáikellen ilyen közelről nincs semmi esélyünk.Garrick elengedte puskáját és az zörögve a betonpadlóra hullt. Elfordult azablaktól. Nem bírta nézni azt a megnyomorított, négykézláb mászó valamit.Szeretettvolna elfutni, elbújni. Ez az -- elbújni. Érezte,130amint szeme mögött elkezdődik a verdesés, majd látása lassan elszürkült.-- Te voltál a legközelebb az ajtóhoz. Megtetted azt az egyetlen dolgot, amimegmenthetett minket. Bár tudom, hogy nekem nem lett volna merszem hozzá.A padló tele volt töltényhüvelyekkel -- csillogó, alattomos kis rézhengerek azember lába alatt. Garrick megbotlott; esés közben kinyújtotta a karját.-- Uram Isten -- mondta a kis városi és megrázkódott -- így belerakni az emberkarját egy retesz tartójába -- én nem tettem volna. .Garrick érezte, hogy reccsenve eltörik a karja, amint a zulu tömegnekiveselkedik az ajtónak. Csak csüngött ott, meredten nézte kitekeredett karjátés figyelte,hogy rázkódik és remeg az ajtó, amint kívülről döngetik. Nem érzett fájdalmat,egy idő múlva már minden szürke volt, meleg és biztonságos.-- Addig tüzeltünk az ajtón át, míg végül sikerült eltüntetnünk őket onnan. Csakakkor tudtuk kiszabadítani a.karodat, de te nem voltál magadnál. És nemtértél magadhoz egészen mostanáig.Garrick a folyó felé bámult. Azon töprengett, vajon eltemették-e Scant, vagyotthagyták a fűben a madaraknak.Ahogy az oldalán feküdt, Garrick felhúzta a lábát egészen a mellkasáig, testeösszegömbölyödött. Egyszer, még kegyetlen kisfiúként feltörte egy remeterákpáncélját. Lágy, kövér alteste olyan sebezhető volt, az áttetsző bőrön át jóllátszott minden szerve. Teste ugyanígy gömbölyödött össze, ugyanilyenvédekezőén.-- Én azt hiszem, meg fogod kapni azt a plecsnit mondta a városi.-- Igen -- mondta Garrick. De neki ez nem kell. Neki Sean kell, Scant szeretnévisszakapni.13120Van Rooyen doktor a karját nyújtotta Adának, amint az asszony lelépett abricskáról. Ötven év alatt sem sikerült immunitást szereznie egy másik emberbánataellen. Csupán annyit sikerült elérnie, hogy leleplezni tudta: nem látszott nyomaa szemében, sem a száján, sem a barázdákkal teli, pofaszakállas arcán.-- Jól van, Ada. Jó munkát végeztek a karján: már amennyire egy katonaorvostóltelik. Egyenesen fog összeforrni.-- Mikor érkeztek? -- kérdezte Ada.-- Úgy négy órával ezeló'tt. Két szekérben küldték haza az összes ladyburgisebesültet.Ada bólintott, az orvos pedig hivatása közömbös álarca alól nézett rá és mélyenmagába fojtotta azt a döbbenetet, amit az asszonyon végbement változás keltettbenne. A bőre száraz volt és élettelen, akár egy préselt virág szirmai, szájaeltökélten védekezett a gyász ellen és fekete ruhájában olybá tűnt, minthaa kora hirtelenjében megduplázódott volna.-- Odabenn vár önre. -- Együtt mentek fel a templom lépcsőjén, és az ottvárakozó kis tömeg mégnyílt előttük. Többen halkan üdvözölték Adat, éselhangzottaka temetéskor szokásos közhelyek. Volt ott még jó néhány asszony feketében,

felduzzadt, kisírt szemmel.Ada és az orvos belépett a templom hűvös homályába. A padsorokat a fal mellétolták, hogy legyen hely a matracoknak. Asszonyok járkáltak közöttük és férfiakfeküdtek rajtuk.-- A súlyos eseteket itt tartom, hogy jobban ügyelhessek rájuk -- mondta azorvos.- Ott van Garry.Garrick felállt a padról, amin eddig ült. Felkötött karja esetlenül csüngöttmellkasa előtt. Eléjük bicegett. Falába hangosan kopogott a padlón.-- Anya, én... -- elhallgatott. -- Sean és apa...132-- Azért jöttem, hogy hazavigyelek, Garry -- mondta Ada sietve és ama két szóhallatán arca megrándult.-- Nem hagyhatják, hogy csak úgy kinn feküdjenek, el kéne...-- Kérlek, Garry, menjünk haza -- mondta Ada. Ezt majd később megbeszéljük.-- Mindnyájan nagyon büszkék vagyunk rád, Garry -- mondta az orvos.-- Igen -- mondta Ada. -- Kérlek, Garry, menjünk haza. -- Ott érezte közvetlenüla felszin alatt, de visszatartotta: ennyi bánat bezárva ilyen kis helyre.Ada az ajtó felé fordult, nem szabad, hogy meglássák. Nem sírhat itt mindenkielőtt, vissza kell mennie Theunis Kraalba.Segítőkész kezek vitték ki Garry csomagját a bricskához és Ada megfogta agyeplőt. Egyikőjük sem szólt egy szót sem, míg fel nem értek a gerincre és onnanlenéztek a gazdaságra.-- Most már te vagy Theunis Kraal gazdája, Garry mondta Ada halkan, és Garrickszorongva fészkelődött mellette. Ó ezt nem akarta és nem akarta a kitüntetéstsem. Ó Seant akarta visszakapni.21- Remélem,, nem baj, hogy eljöttem -- mondta Anna --, de beszélnem kell veled.-- Dehogy baj. Inkább örülök -- mondta neki Garrick őszintén. -- Olyan jó, hogyújra látlak, Anna. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy elmentünk.-- Igen, és olyan sok... olyan sok minden történt. Az apám meg a tied. És... ésSean. -- Elhallgatott. Jaj, Garry, még mindig nem tudom elhinni. Már ezerszeris elmondták nekem és én még sem vagyok képes elhinni. Ó annyira... annyira televolt élettel.133-- Igen -- mondta Garrick --, ő annyira tele volt élettel.-- Az indulásotok előtti estén beszélt a halálról. Nekem addig eszembe se jutott-- Anna hitetlenül ingatta fejét --, még álmomban sem merült fel bennem,hogy ez vele megtörténhet. Jaj, Garry, most mihez kezdünk?Garrick megfordult és Annára nézett. Arra az Annára, akit szeretett. SeanAnnájára. De Sean halott. Érezte, hogy egy gondolat megmoccan benne, még nemfogalmazódottmeg, de elég valóságos volt ahhoz, hogy tudata görcsösen összeránduljon.Visszariadt tőle.-- Jaj, Garry. Most mihez kezdhetek?A lány segítségért fordult hozzá, a kérés tisztán hallatszott hangsúlyából. Azapja elesett Isandhlwanánál, két bátyja még Chelmsforddal van a Tugelánál,és ott az apja meg három kicsi gyerek, akiket etetni kell. Milyen vak is volt,hogy ezt eddig nem látta!-- Anna, segíthetek valamiben? Csak mondd.-- Nem, Garry. Nem hiszem, hogy ebben bárki is segíthet.-- Ha pénzről van szó... -- Garry tapintatosan elhallgatott. -- Én most márgazdag ember vagyok. Apa egész Theunis Kraalt Seanra és rám hagyta és Seannem...-- Anna ránézett, de nem válaszolt.-- Tudok kölcsönadni, hogy átvészeljétek... Garrick elvörösödött --, annyit,

amennyire csak szükséged van.'Anna csak nézte Garricket és közben gondolatai lázasan igyekeztek alkalmazkodnia helyzethez. Garrick Theunis Kraal gazdája, gazdag, kétszer olyan gazdag,mint Sean lehetett volna. És Sean halott.-- Kérlek, Anna, hadd segítsek. Szeretnék, tényleg szeretnék.Garrick szereti ót, ez szánalmasan nyivánvaló -- és Sean halott.-- Ugye megengeded, Anna?134Az éhségre gondolt, a mezítlábasságra, az agyonmosott ruhákra, melyeken az embermár átlát, ha a fény felé fordítja őket és agyonfoltozott alsószoknyákra.Meg az állandó félelemre, a bizonytalanságra, melylyel az emberének, ha szegény,együtt kell élnie. Garry gazdag és él, Sean halott.-- Kérlek, mondd, hogy igen. -- Garrick előrehajolt, megfogta Anna karját ésizgatottságában keményen megmarkolta, Anna pedig az arcába nézett. Láthatóa hasonlóság -- gondolta --, de ott, ahol Seanban erő volt, itt csupán lágyságvan. A színei is mások, halvány homokszín és halovány kék a vad fekete ésindigókék helyett. Olyan volt, mintha egy festő fogott volna egy portrét ésnéhány finom vonással teljesen megváltoztatta volna az arc jelentését, és ígyegy egészen új képet kapott volna. A lábára nem akart gondolni.-- Ez igazán kedves tőled, Garry -- mondta --, de van még egy kevés a bankban ésa telek is tehermentes. Aztán ott vannak a lovak; ha szükséges, bármikoreladhatjuk őket.-- Akkor miről van szó? Kérlek, mondd el.Anna akkor már tudta, hogy mihez kezdjen. Nem hazudhat neki, ahhoz már túl késő.El kell, hogy mondja, de tudja, hogy az igazság Garryt nem fogja zavarni.Nos, talán egy kicsit -- de annyira nem, hogy Anna ne érhesse el azt, amit akar.Gazdag akart lenni és apát akart a gyereknek, akit a ménében hordozott.-- Garry, gyerekem lesz.Garrick álla leesett és elakadt a lélegzete, majd ismét levegőhöz jutott.-- Gyereked?-- Igen, Garrick. Terhes vagyok.-- Kié? Seané?-- Igen, Garry. Sean gyereke.-- Honnan tudod? Biztos vagy benne?735-- Biztos.Garrick fölemelkedett a székből és átbicegett a tornácon. Megállt a korlátnál ésép kezével megmarkolta; a*másik még mindig fel volt kötve. Háttal álltAnnának és Theunis Kraal gyepén túl, a cserjés lejtőt bámulta.Sean gyereke. A gondolat elképesztette. Tudta, hogy Sean és Anna sokat voltakegyütt. Sean elmondta neki és Garrick nem neheztelt érte. Féltékeny volt,de csak egy kicsit, mivel Sean azzal, hogy elmondta, megosztotta vele és így egykicsit neki is része volt benne. De egy gyerek. Sean gyereke.Lassanként felismerte ennek a jelentőségét. Sean gyereke élő része leszfivérének, egy olyan rész, melyet a zulu fegyverek nem ölhettek meg. Scant nemvesztetteel teljesen. Anna -- kell, hogy gyerekének apja legyen, arra már gondolni semlehet, hogy még egy hónapig férj nélkül maradjon, így övé lehet mindkettő,mindent, amit szeretett, egyben megkapja. Scant és Annát. Feleségül kell jönniehozzá, nincs más választása. Diadalmas öröm árasztotta el és a lány feléfordult.-- Most mihez kezdesz, Anna? -- Garrick most már biztos volt a lányban. -- Seanmeghalt. Mihez kezdesz? ,-- Nem tudom.-- Nem szülheted meg a gyereket. Zabigyerek lesz. -- Látta, hogy e szó hallatán

Anna arca megrándul. Most már egészen biztos volt a dolgában.-- El keü menjen innen... -- Port Natalba. -- Ahogy beszélt, hangjakifejezéstelen volt. Nyugodtan nézett Garryre, tudta, hogy mit fog mondani. --Hamarosanel kell menjek -- mondta Anna --, nem lesz semmi baj. Majd csak találok valamimagoldást.Miközben beszélt, Garrick az arcát figyelte. A feje aprónak tűnt a válláhozképest, mely egy lánynak túl736I^széles, az álla hegyes, a fogai kissé görbén nőttek, de fehérek voltak --macskaszerű szeme ellenére nagyonlcsinos volt.t-- Szeretlek, Anna -- mondta Garry. -- Ugye tudod?fAnna lassan bólintott, haja sötéten omlott a vállára.lMacskaszeme elégedetten ellágyult. -- Igen, Garry, tu-:|dóm."j-- Hozzám jössz feleségül? -- mondta lélegzet-viszi[szafojtva.j-- Nem bánod? Nem bánod, hogy Sean gyereke? mondta Anna és tudta, hogy Garry nembánja. -- Szeretlek, Anna. -- Garry esetlenül elindult felé,fés ő az arcát nézte. A lábára nem akart gondolni.l- Szeretlek és semmi más nem számít. -- Garry hoz-|záért és Anna hagyta, hogy átölelje.T-- Hozzám jössz feleségül, Anna? -- Garry reszjketett.j-- Igen. -- Anna keze nyugodtan pihent Garry vál-|Ián. A fiú halkan sírni kezdett, Anna arcán megjelentTaz undor és már épp el akarta lökni magától, de aztánfmeggondolta magát.[- Drágám, nem fogod megbánni. Esküszöm, hogytnem fogod -- suttogta Garry.|-- Gyorsan kell csinálnunk, Garry.<•-- Igen. Délután bemegyek a városba és beszélek a}

lel...|-- Ne! Itt Ladyburgben ne -- vágott a szavába élesen]Anna. -- Az emberek túl sokat beszélnének. Azt nem'bírnám elviselni.t-- Akkor fölmegyünk Pietermaritzburgba -- egye-;zett bele nyomban Garrick.'-- Mikor, Garry?*-- Akkor, amikor akarod.t-- Holnap -- mondta Anna. -- Akkor holnap;megyünk.73722.A székesegyház Pietermaritzburgban a Templom utcában áll. Szürke kőépületharangtoronnyal és a gyepet az utcától vasrács választja el. A füvön pöffeszkedőgalambok illegetik magukat.Anna és Garrick végigment a köves úton és belépett a templom félhomályába. Afestett üvegeken át besütő nap különös színű fényekkel világította meg a belsőteret. Mivel mindketten idegesek voltak, egymás kezét fogva álltak azoldalhajóban.-- Nincs itt senki -- suttogta Garrick.-- Kell, hogy legyen valaki -- válaszolt suttogva Anna.- Próbáld meg ott azt azajtót.-- Mit mondjak?-- Csak annyit, hogy össze akarunk házasodni. Garrick tétovázott.-- Eredj. -- Anna még mindig suttogott és finoman a gyülekezeti szoba ajtajafelé tolta Garricket.-- Te is gyere velem -- mondta Garrick. -- Nem tudom, mit mondjak.A pap sovány ember volt és fémkeretes szemüveget viselt. Pápaszeme fölöttfelpillantott az ajtóban ácsorgó ideges párra és becsukta az íróasztalon előttefekvő könyvet.-- Össze akarunk házasodni -- mondta Garrick és arca karmazsinvörössé vált.-- Nos -- mondta a pap szárazon --, akkor jó helyen járnak. Jöjjenek be.Meglepte sietségük és miután egy kicsit vitáztak, leküldte Garricket azelöljáróságra egy külön engedélyért. Összeadta őket, de a szertartás hamisnak,valószerűtlennektűnt. A pap mormogó hangja szinte elveszett a templom hatalmas terében, ahogymagukat kicsire összehúzva, megilletődötten álltak előtte. Két idős hölgy,akik imádkozni tértek be, örömest marad-138tak, hogy tanúk legyenek, majd a szertartás után midketten megcsókolták Annát ésa pap kezet fogott Garrickkel. Ezután ismét kimentek a napsütésbe. A galambokmég mindig ott illegették magukat a gyepen, a Templom utcán meg zörögve hajtottvégig egy öszvérfogat, melynek színes bó'rű kocsisa énekelt, és csattogtattaaz ostorát. Minden változatlan volt, olyan, mintha semmi sem történt volna.-- Házasok vagyunk -- mondta Garrick kétkedve.-- Igen -- mondta Anna, de ez úgy hangzott, mintha ő sem hinne benne.

Egymás mellett lépkedve visszamentek a szállodába. Nem beszéltek, még csak megse érintették egymást. Csomagjaikat már felvitték a szobájukba és a lovakatelhelyezték az istállóban. Garrick aláírta a vendégkönyvet és a portásrávigyorgott.-- A tizenkettest adtuk önöknek, uram, ez a nászutas-lakosztályunk. -- Egyikszemével finoman hunyorított és Garrick zavarában csak hebegni tudott.Vacsora után, egy pompás vacsora után, Anna felment a szobájukba, Garrick megleült a hallban, hogy megigya a kávéját. Majd egy óra telt el, mire sikerültannyira összeszednie a bátorságát, hogy ó' is felmenjen utána. Átment alakosztály nappaliján, tétován megállt a hálószoba ajtaja eló'tt, majd bement.Anna már ágyban volt. Egészen az álláig felhúzta a takarót és kifürkészhetetlenmacskaszemével nézett rá.-- Kitettem a hálóingedet a fürdó'szobába az asztalra -- mondta.-- Köszönöm -- mondta Garrick. Aztán, ahogy átment a szobán, belebotlott egyszékbe. Becsukta maga mögött az ajtót, gyorsan levetkó'zött és meztelenül amosdó fölé hajolva, vizet paskolt az arcára; aztán megtörülközött és fölvette ahálóingét. Visszament a hálószobába: Anna nem nézett rá, elfordított fejjelfeküdt. A haja szétterült a párnán és csillogott a lámpafényben.139Garrick leült egy szék szélére. Hálóingét térde fölé emelte és kibontottalábának szíjait, majd a falábat óvatosan a szék mellé helyezte és két kézzelmasszíroztaa csonkot. Merev volt és feszes. Hallotta, hogy az ágy halkan megreccsen ésfelnézett. Anna figyelte, meredten nézte a lábát. Garrick sietve lehúztahálóingét,hogy eltakarja a kidudorodó, kissé megvastagodott-és forradásos csonkot..Bizonytalanul egyensúlyozva felállt és féllábon az ágyhoz ugrált. Megintelpirult,az arca vörös volt.Felemelte a takaró sarkát és becsúszott az ágyba, mire Anna vadul megrándult éselfordult tőle.-- Hozzám ne érj -- mondta rekedten.-- Anna. Kérlek, ne félj.-- Terhes vagyok, nem szabad hozzám érned.-- Nem fogok. Esküszöm, hogy nem fogok. Anna nehezen kapkodta a levegőt, mégcsak megse próbálta leplezni undorát.-- Anna, akarod, hogy kinn aludjak a nappaliban? Csak egy szavadba kerül, és mármegyek is.-- Igen -- mondta Anna --, azt akarom, hogy kinn aludj.Garrick felvette a székről a köntösét, majd lehajolt a falábáért. Elugrált azajtóig és visszafordult. Anna még mindig őt figyelte.-- Szeretlek. Esküszöm, hogy a világon mindennél jobban szeretlek. Sohasembántanálak, ezt te is tudod, nem? Ugye tudod, hogy sosem bántanálak?Anna még mindig nem válaszolt, Garrick falábát szorítva, kétségbeesett,könyörgó' mozdulatot tett és szemét lassanként elöntötték a könnyek. -- Anna, éninkább megölném magam, mintsem hogy megrémisszelek!Gyorsan kiment az ajtón és becsukta maga után. Anna kimászott az ágyból, hosszúhálóinge lobogott lába körül, ahogy az ajtóhoz futott és ráfordította akulcsot.14023Reggel Garricket teljesen megdöbbentette, hogy Annát kislányosan vidámhangulatban találta. A hajába zöld szalagot kötött és zöld ruhája ugyan fakóvolt,

de azért csinos. Reggeli közben boldogan csevegett és amikor a kávéjukat itták,áthajolt az asztalon és megfogta Garrick kezét. -- Mit csinálunk ma, Garry?Garrick meglepedten nézett rá, ennyire előre nem gondolkodott. -- Gondolom, azlesz a legjobb, ha a délutáni vonattal visszamegyünk Ladyburgbe -- mondta.-- Jaj, Garry -- duzzogott Anna rendkívül hatásosan. -- Hát nem szeretszannyira, hogy elvigyél nászúira?-- Hát... -- Garrick habozott, majd --, persze, eddig eszembe se jutott. --Izgatottan elvigyorodott. -- Hova menjünk?-- A postahajóval lemehetnénk Fokvárosba javasolta Anna.-- Igen! -- kapott az ötleten nyomban Garrick. Remek lesz.-- De Garry -- Anna lelkesedése elhalványult. Csupán két ócska ruha van nálam.-- A rajta lévő'kopott ruhára mutatott. Garrick is kijózanodott, miközbenezen az új problémán törte a fejét. Aztán megtalálta a megoldást.-- Hát veszünk néhányat!-- Jaj, Garry, lehet? Tényleg lehet?-- Megveszünk mindent, amire szükséged van, még többet is. Siess, idd meg akávédat, aztán bemegyünk a városba és megnézzük, mi kapható.-- Már megittam. -- Anna indulásra készen felállt az asztaltól.14124Luxuskabinjuk volt a Port Natalból Fokvárosba induló Dunottar Castle fedélzetén.Anna új, elegáns ruháiban, az izgalomtól ragyogva, egy vidám kis társaságközpontja lett, akik együtt kártyáztak, étkeztek, táncoltak és flörtöltek,miközben a postahajó délnek tartott ezen az arányló napsütésben fürdő', koraó'szön.Garricket eleinte kielégítette, ha feltűnés nélkül, szerényen meghúzódhatottAnna közelében. Mindig kéznél volt, hogy tartsa a kabátját, visszamenjen egykönyvért vagy vigye a plédjét. Gyöngéd szeretettel figyelte, örült sikerének ésszinte nem is volt féltékeny, amikor Anna már-már teljesen eltűnt a figyelmesfiatalemberek gyűrűjében, és nem neheztelt a kanapé miatt sem, mely kényelmetlenfekhelyéül szolgált lakosztályuk nappalijában.Aztán útitársaik lassanként rádöbbentek, hogy a legtöbb frissítőt és a nap mintnap felmerülő' kisebb költségeket mind Garrick fizeti. Észrevették ó't éstudatosult bennük az a tény is, hogy ebben a társaságban valószínűleg Garrick aleggazdagabb. Ettől fogva már nem sok kellett ahhoz, hogy befogadják. Aférfiak most már megszólították, egy-egy megjegyzésükkel egyenesen hozzáfordultak, néhány lány meg nyíltan flörtölni kezdett vele és apróbbszolgálatokatkértek tőle. Garricket végtelenül boldoggá tette, ugyanakkor megrémítette ez afigyelem, mivel nem tudott lépést tartani sziporkázóan szellemes társalgásukkalés a tréfás évődéseken csak hebegve pirult. Aztán Garrick rájött, hogy ez azegész valójában milyen könnyű.-- Igyon egy pohárkával, öregem!-- Nem, tényleg nem. Tudja, én nem szoktam.-- Badarság, hisz mindenki iszik. Pincér, hozzon a barátomnak egy whiskyt.142-- De tényleg, én tényleg nem iszom.És persze Garrick végül ivott. Rossz volt az íze és egy kicsi véletlenülrálöttyent Anna estélyi ruhájára; mialatt zsebkendőjével törölgette, az asszonyráförmedt, majd vidáman kacagott a jobbján ülő, bajszos úriember tréfáján.Garrick kétségbeesetten hátrahúzódott a székén, és leerőltette a maradék italt.Aztán lassanként pompás, izzó hév öntötte el, valahonnan mélyről, a bensejébőlindult ki és melegség kúszott végig a testén, egészen az ujja hegyéig.-- Iszik még egyet, Mr. Courteney?-- Igen, köszönöm. Ugyanazt kérem, de azt hiszem, ez most az én köröm. --

Megitta a következőt is. A felső fedélzeten, a parancsnoki híd árnyékábannyugágyakbanültek és holdvilágos, meleg este volt. Valaki Chelmsford zulu hadjáratárólbeszélt.-- Ebben téved -- mondta Garrick határozottan. Egy pillanatnyi kínos csendkövetkezett.-- Elnézést, hogy mondta? -- A férfi döbbenten nézett rá. Garrick könnyedénelőrehajolt és beszélni kezdett. Eleinte kényszeredett volt, de aztán kicsúszotta száján egy szellemes megjegyzés és a nők közül ketten felnevettek. Garrickhangja erőteljesebb lett. Röviden és velősen összefoglalta a háború okaités következményeit. Az egyik férfi feltett egy kérdést. A kérdésnek éle volt, deGarrick észrevette és remekül megválaszolt rá. Az egész annyira világosvolt és könnyedén rátalált a megfelelő szavakra is.-- Ön nyilván ott volt -- kockáztatta meg az egyik lány.-- A férjem Rorkes Driftnél volt -- mondta Anna csöndesen és úgy nézett rá,mintha most látná először. -- Lord Chelmsford felterjesztette a ViktóriaKeresztre.Most várjuk a választ Londonból.A társaság ismét elnémult, de ez a csönd most tiszteletteljes volt.143-- Azt hiszem, ez most az én köröm, Mr. Courteney. Önnek whisky lesz, ugye?-- Igen, köszönöm.A whisky száraz, csípős íze ezúttal nem volt olyan kellemetlen; elgondolkodvakortyolgatta és rájött, hogy abban, amit száraznak érez, van valamelyes édességis.Aznap este, később, amikor lementek luxuskabinjukba, Garrick karjával átfogtaAnna derekát.-- Milyen szórakoztató voltál ma este! -- mondta Anna.-- Csak saját varázsodat láttad, drágám, csupán tükröd vagyok. -- Megcsókoltafelesége arcát és az elhúzódott, de ezúttal nem oly vadul.-- Te ugratsz, Garry Courteney.Garrick a hátán fekve, mosolyogva, álomtalanul aludt a kanapén, de reggel abőrét feszesnek, száraznak érezte és a szeme mögött enyhe fájdalom ólálkodott.Bement a fürdőszobába és kimosta a fogát; egy kicsit jobban lett, de a szememögött a fájdalom nem szűnt meg. Visszament a nappaliba, és csöngetett aszobapincérnek.-- Jó reggelt, uram.-- Tudna nekem hozni egy whiskyt és szódat? -- kérdezte Garry tétován.-- Természetesen, uram.Garry nem töltötte hozzá a szódat, hanem tisztán felhajtotta, mint valamiorvosságot. Aztán csodálatos módon az az izzó hév megint megjelent, egész lényétátmelegítette. Ezt még remélni is alig merte.Átment Anna kabinjába. Az arca hamvasán rózsás volt az alvástól és a hajakedvesen, borzasán terült szét a párnán.144-- Jó reggelt, drágám. -- Garrick fölé hajolt és megcsókolta, majd keze ahálóing selymén át felesége egyik mellére simult.-- Garry, te rossz fiú. -- Az asszony meglegyintette a kezét, de csak úgytréfából. -A hajón volt még egy nászutas pár, akik visszatérőben voltak Fokváros mellettifarmjukra -- a férfi saját bevallása szerint ez közel ötvenöt hold, a félszigetegyik legjobb szőlőtermő' területe.Annát és Garricket kitartó győzködéssel sikerült rávenniük, hogy elfogadjákmeghívásukat.Péter és Jane Hugo elragadó, bűbájos pár volt. Nagyon szerették egymást és elég

gazdagok voltak, meg közkedveltek, így nagy népszerűségnek örvendtek a fokvárositársaságban. Anna és Garrick varázslatos hat hetet töltöttek el velük.Lóversenyre mentek Milnertonba.Muizenbergnél úsztak a meleg Indiai-óceánban. Cliftonban piknikeztek, frissenfogott, faszén fölött sütött langusztát ettek. Falkavadászatra mentek a FokföldiVadászokkal és a Hottentotta Hollandián át, egy napig tartó, kemény lovaglásután, zsákmányul ejtettek két sakált. Az erdőben vacsoráztak és Anna táncolta kormányzóval.Vásárolni mentek a bazárba, mely tele volt India és a mesés Kelet kincseivel megkülönlegességeivel. Bármit is akart Anna, mindent megkapott. Garry magánakis vett valamit -- egy kalcedónnal kirakott, gyö^ nyomén megmunkáltezüstfiaskót. Lapos volt, simán befért a belső zsebébe. Segítségével Garrickneksikerültlépést tartania a társasággal.Aztán eljött a búcsú ideje. Az utolsó este csak négyesben vacsoráztak ésszomorúak voltak, amiért el kell válniuk egymástól, de vidámak is, mivelmindnyájukbanott élt még az együtt töltött napok boldog, kacagással teli emléke.145Jane Hugo egy kicsit pityergett, amikor jó éjszakát • kívánva megcsókolta Annaarcát. Garry és Péter még egy kicsit odalenn idó'ztek, míg a nyakára nemhágtak a megkezdett palacknak, aztán együtt fölmentek és Garry hálószobája előttkezet fogtak. Péter mogorván azt mondta: -- Sajnálom, hogy elmentek. Márannyira megszoktuk, hogy itt vagytok velünk. Holnap korán felkeltelek és akkor ahajó indulása eló'tt még lesz egy kis időnk egy utolsó lovaglásra.Garry halkan átöltözött a fürdőszobában, majd átment a hálószobába. Falába nemütött zajt a vastag szőnyegen. Odament saját ágyához, leült és lecsatoltaa lábát.-- Garry -- suttogta Anna.-- Hé, azt hittem, hogy már alszol.Mocorgás hallatszott, majd Anna keze előkerült a takaró alól és hívogatóan nyúltGarrick felé.-- Vártam, hogy jó éjszakát kívánhassak neked. Garry átment Anna ágyához éshirtelenjében megintrettentő kínban volt.-- Ülj le ide egy percre -- mondta Anna és Garrick letelepedett az ágy szélére.-- Garry, te nem is tudod, hogy mennyire élveztem ezt az elmúlt néhány hetet.Ezek voltak életem legboldogabb napjai. Nagyon köszönöm neked, férjem.Felnyúlt és megsimogatta Garry arcát. Az asszony aprónak tűnt és melengetőnek,ahogy összegömbölyödött az ágyban.-- Kérek egy jó éjszakát csókot, Garry.Garry előrehajolt, hogy megcsókolja a homlokát, de Anna gyorsan megemelte afejét és a csók a száját érte.-- Ide bújhatsz, ha akarsz -- suttogta, miközben szája még mindig Garry szájánvolt. Egyik kezével felhajtotta a takarót.így hát Garry akkor bújt az ágyba, amikor az már meleg volt, a bor még egykicsit ott duruzsolt Anna fe-146jében és készen várta a férfit azon a különös módon, ami olyan jellemző aterhesség korai szakaszára. Értnek most csodálatosan jónak kellett volna lennie.Már türelmetlen volt, kész arra, hogy vezesse a férjét, ezért lenyúlt, hogymegérintse, majd döbbent hitetlenséggel megmerevedett. Ott, ahol gó'gösenmagabiztos,férfias keménységnek kellett volna lennie, nem talált mást, csak petyhüdtenernyedt bizonytalanságot.

Anna nevetni kezdett. Még az a puskalövés sem hasított olyan mély sebet, mint eza nevetés.-- Ki innen -- mondta Anna kegyetlen nevetéssel. Eredj a saját ágyadba.x25Anna és Garrick már két teljes hónapja házasok voltak, amikor visszatértekTheunis Kraalba. Garrick karjáról már lekerült a gipsz, még Peter Hugo orvosavette le neki.Azon az úton jöttek, mely elkerüli a falut és áthaladtak a Baboon Stroom hídján.Ahogy elérték az emelkedő' tetejét, Garry megállította a lovakat, és mindkettenlenéztek a farmra.-- Nem értem, anya miért költözött be a városba mondta Garrick. -- Nem kellettvolna. Theunis Kraalban rengeteg hely van, mindnyájan kényelmesen elfértünkvolna.Anna csöndesen, elégedetten ült mellette. Egészen megkönnyebbült, amikor aházasságkötésüket bejelentó' távirat után levelet kaptak Adától Port Natalban.Bármilyen fiatal is volt Anna, azért épp eléggé no' ahhoz, hogy felismerje atényt, hogy Áda sohasem kedvelte. Természetesen mindig kedves volt vele, deAnnát az a hatalmas szempár mindig zavarba ejtette. Túl mélyen belelátott ésAnna tudta, hogy azt is észreveszi, amit ó' igyekszik elrejteni.147-- Minél hamarabb meg- kell látogatnunk. Vissza kell jönnie a farmra... végsősoron Theunis Kraal az ő otthona is -- folytatta Garrick. Anna egy kicsitfészkelődni kezdett, csak maradjon abban a ladyburgi házban, rohadjon csak elott, de hangja szelíd volt, amikor megszólalt: -- Theunis Kraal most mára tied, Garry és én a feleséged vagyok. Talán mostohaanyád tudja, hogy mi aleghelyesebb. -- Anna megérintette Garry karját és rámosolygott.-- Mindenesetre ezt máskor is megbeszélhetjük. Most inkább menjük haza, hosszúvolt az út és nagyon elfáradtam.Garrickben nyomban feltámadt a gondoskodás és aggódva fordult felé. -- Jaj,rettentően sajnálom, ne haragudj, drágám. Hogy én milyen figyelmetlen vagyok.-- Ostorával megérintette a lovakat és elindult a lejtőn a gazdaság felé.Theunis Kraal pázsitja zöldellt, és a rózsanád piros, rózsaszín és sárga virágaipompájuk teljében virultak.Ez gyönyörű -- gondolta Anna --, és az enyém. Többé nem vagyok szegény. Ahogy akocsi begördült, nézte a csúcsos tetőt, meg az ablakon a nehéz, sárgafazsalugátereket.A tornác árnyékában egy férfi állt. Anna és Garrick egyszerre vették észre.Magas volt, a válla olyan széles és erős, akár egy gerenda, kilépett azárnyékbólés lejött a lépcsőn a napfénybe. Napbarnított arcából mosolyogva világítottfehér fogsora; ez ugyanaz a régi, ellenállhatatlan mosoly volt.-- Sean -- suttogta Anna.26Sean a férfit valójában akkor vette észre először, amikor megálltak, hogymegitassák a lovakat. Chelmsford seregétől előző nap délben váltak el,148hogy északkeleti irányban felderítést végezzenek. Kis létszámú felderítőcsapatvolt -- négy fehér lovas és egy fél tucat nongaai, a lojális, natalibennszülöttekcsapataiból.Elvette Sean kezéből a gyeplőt. -- Majd tartom a lovadat, amíg iszol. -- Zengőhangja volt és ez felkeltette Sean érdeklődését. A férfi arcába nézett ésnyomban megkedvelte. A szeme fehérjében egy csöppnyi sárga sem volt és az orrasokkal inkább arab, mint negroid orr. A bőre sötét borostyánszínű volt,

és olajosán csillogott.Sean bólintott. A zulu nyelvben nincs szó arra, hogy „köszönöm", ahogy arrasincs, hogy „bocsánat" vagy „sajnálom".Sean letérdelt a patak mellé és ivott. A víz ízét édesnek érezte, mivel szomjasvolt; amikor felállt, a térdén nedves foltok díszelegtek és csöpögött avíz az álláról.Szemügyre vette a férfit, aki a lovát tartotta. Csupán egy cibetmacskafarokbólkészült, rövid szoknya volt rajta; se csörgő, se köpeny, se fejdísz. Pajzsafekete marhabőr és két rövid dárda volt nála.-- Hogy hívnak? -- kérdezte Sean és látta, hogy milyen széles a férfi mellkasaés hogy hasizmai úgy domborodnak, akár egy hatalmas tengerpart hullámzó homokja.-- Mbejane. Orrszarvú.-- A kemény fegyveredről kaptad? -- A férfi boldogan kuncogott, hisz férfiasbüszkeségét bizsergették.-- És téged hogy hívnak, Nkosi?-- Sean Courteney.Mbejane ajka némán próbálkozott a névvel, majd megrázta a fejét.-- Ez a név túl nehéz. -- Sean nevét sosem mondta ki -- egyetlenegyszer sem azelkövetkezendő évek során.-- Lóra -- szólította őket Steff Erasmus. -- Induljunk.749Felpattant a lóra, kézbe vették a szárát és puskáikat meglazították, hogyszükség esetén használni tudják. A nongaai harcosok, akik elheveredtek a parton,felálltak.-- Gyerünk -- mondta Steff. Tocsogva átgázolt a patakon. Lova összeszedte magátés felugrott a túlparton, a többiek meg követték. Szorosan egymás mögöttvágtak át a bozótoson, lazán, kényelmesen ültek a nyeregben és a lovak simán,könnyedén lépkedtek.Sean jobb kengyele mellett futott a nagydarab zulu, hosszú, hatalmas lépteivelkönnyedén lépést tudott tartani Sean lovával. Sean tekintetét idó'nkéntelfordítottaa láthatárról és lenézett Mbejanéra; furcsa mód megnyugtató 'érzés volt, hogyott tudhatta maga mellett.Éjszakára letáboroztak egy keskeny, füves völgyben. Nem raktak tüzet; vacsoráraszárított húst ettek, fekete, napon szárított hússzeleteket, amiket hidegvízzel öblítettek le.-- Hiába pazaroljuk itt az időnket. Két napja lovagolunk és a zuluknak még csaknyomát se láttuk zsörtölődött Bester Klein, az egyik lovas.-- Azt mondom, legjobb lenne, ha visszafordulnánk és csatlakoznánk a sereghez.Egyre messzebb kerülünk a dolgok velejétől -- elkezdó'dik a mulatság, mimeg lemaradunk róla.Steff Erasmus szorosabbra vonta magán takaróját: az éjszaka hűvös levegőjénekelső fuvallata már elérte Őket.-- Mulatság, mi? -- Nagy szakértelemmel beleköpött a sötétségbe. -- Legyen csakövék a mulatság, ha mi mégtaláljuk a marhákat.-- Hát nem bánod, ha lemaradunk a harcról?-- Figyelj, te, vadásztam én már busmanokra végig a Karroón meg a Kalahárin,harcoltam a xhosák meg a fingok ellen a Fish folyó mentén, és felmentem a he-750gyekbe Moshesh meg a basutói után. Matabelék, zuluk, becsuánák -- mindükkel voltmár részem mulatságban. No mármost négy-ötszáz elsőrendű marha elegendővigaszdíj bármiféle mulatságért, amiről lemaradhatunk. -- Steff kényelmesenhátradőlt és eligazította feje alatt a nyerget. -- Különben is, miből gondolod,hogy nem lesznek őrök a gulyák mellett, amikor megtaláljuk őket? Akkor aztánmegkapod a magad mulatságát -- ezt megígérhetem.

-- Honnan tudod, hogy a marhákat itt fenn tartják?-- akadékoskodott Sean.-- Itt vannak -- mondta Steff --, és meg is fogjuk találni őket. -- Fejét Seanfelé fordította. -- Tied az első őrség, tartsd nyitva a szemed. -- Arcárabillentette cilinderét, jobb kezével körültapogatott, hogy puskája valóban ottfekszik-e mellette, majd kalapja alól kiszólt:-- Jó éjszakát. -- A többiek is letelepedtek takarójukba burkolózva: teljesenfelöltözve, csizmában és puskájukat a kezük ügyében tartva. Sean elindulta sötétben, hogy ellenőrizze a nongaai őröket.Nem volt hold az égen, de a csillagok közelről, kövéren ragyogtak; úgymegvilágították a földet, hogy a négy legelésző ló sötét foltként jól látszott ahalovány fűben. Sean körbejárta a tábort, és eddig két őrszemét ébren, éberentalálta. Mbejanét az északi oldalra állította és most arrafelé indult. Ötvenméternyiről tisztán kivehető volt az a kis bokor, amely mellett hagyta. Seanhirtelen elmosolyodott, négykézlábra ereszkedett, puskáját behajlítottkönyökénekbölcsőjébe tette és óvatosan elindult, hogy becserkéssze. A földhöz lapulva,lassan és csendesen közelített a bokorhoz. Tíz lépésnyire megállt, fejétóvatosan,apró mozdulatokkal felemelte. Méregette a szemét és a bokor bütykös ágai éslevélkötegei közt fürkészve próbálta fellelni a zulu alakját. Egy dárda szúróshegyét érezte a füle mögött a nyakán, közvetlenül az állkapcsa alatt. Sean757megmerevedett, de szemét oldalra fordította és a csillagfényben látta, hogykezében a dárdával Mbejane térdel felette.-- A Nkosi engem keres? -- kérdezte Mbejane komolyan, de a hangja mélyén nevetésbujkált. Sean felült és megdörgölte azt a helyet, ahol a dárda megbökte.-- Csak egy éjszakai majom lát a sötétben -- háborgott Sean.-- És csak egy frissiben kifogott törpeharcsa fickándozik hason csúszva --kuncogott Mbejane.-- Te zulu vagy -- jelentette ki Sean, ahogy felismerte ezt az öntelt gőgöt, báraz igazat megvallva a férfi arcáról és testéről nyomban tudta, hogy nemszármazhat a zulut beszélő, elsatnyult natali törzsek egyikéből se, amelyek éppannyira voltak zuluk, amennyire a cir: mos cica leopard.-- Chaka véréből -- mondta Mbejane és hangjából mélységes tisztelet szólt, ahogykiejtette a régi, nagy király nevét.-- És most dárdádat Cetewayo ellen, a király ellen fordítod?-- Az én királyom? -- A nevetés eltűnt Mbejane hangjából. -- Az én királyom? --ismételte meg gőgös megvetéssel.Ezután hallgatott és Sean várt. Valahol a sötétben kétszer felugatott egy sakálés az egyik ló halkan nyihogbtt.-- Volt még egy, akinek királynak kellett volna lennie, de meghalt, miveltestének titkos nyílásán át egy kihegyezett karót döftek belé, amely áthatolta belén és végül elérte a szívét. Ez az ember az apám volt mondta Mbejane. Aztánfölállt és visszament a bokorhoz, az őrhelyére, Sean pedig követte. Egymásmellett kucorogtak némán, de éberen. A sakál ismét felüvöltött és Mbejane a hangirányába fordult.752-- Néhány sakál két lábon jár -- suttogta elgondolkodva. Sean karján bizsergésfutott át.-- Zuluk? -- kérdezte. Mbejane vállát vont, aprócska mozdulat ez a sötétben.-- Még ha azok lennének is, éjszaka nem törnek ránk. Hajnalban igen, de éjjelsoha. -- Mbejane ágyékkötőjébe dugta a dárdát. -- Az öregember a magas kalapban,az ősz szakállával mindezt jól érti. Az évek őt bölccsé tették, ezért alszikmost oly nyugodtan és ezért indul el mindig még a sötétben, pirkadat előtt.

Sean egy kissé megnyugodott. Oldalról Mbejanéra pillantott.-- Az öregember úgy gondolja, hogy néhány gulyát itt fönn rejtettek el.-- Az évek őt bölccsé tették -- mondta ismét Mbejane. -- Holnap a vidék sokkaldombosabb lesz, hegyek jönnek és sűrű, tüskés bozót. A marhák azok köztrejtőznek.-- Gondolod, hogy megtaláljuk?-- Nehéz a marhát elrejteni olyan ember elől, aki tudja, hogy hol keresse.-- Sok őr lesz a gulyák mellett?-- Remélem -- válaszolt Mbejane búgó hangon. Keze dárdája nyelére siklott ésvégigsimított rajta. Remélem, hogy nagyon sok lesz.-- Te megölnéd a saját népedet, a fivéreidet, a testvéreidet? -- kérdezte Sean.-- Éppúgy megölöm őket, ahogy ők ölték meg az apámat. - Mbejane hangja mostádázul kíméletlen volt. -- Ők nem az én népem. Nekem nincs népem. Nincsenekfivéreim -- nincs semmim.Ismét némaság telepedett közéjük, de Mbejane gonosz hangulata elpárolgott, éshelyébe a bajtársiasság érzése lépett. Mindkettőjüket megnyugtatta a másikjelenléte. És éberen, együtt ülték végig az éjszakát.15327Mbejane Scant Tinkerre emlékeztette, amikor az egy madarat űz, ugyanaz a kisségörnyedt tartás és tökéletes elmélyültség. A fehérek lovaikon ültek és némánfigyelték őt. A nap már magasan járt, Sean kigombolta birkabőr kabátját éslevette. Mögötte ott volt összegöngyölt takarója, ahhoz szíjazta.Mbejane úgy ötven méternyire eló'rement és most lassan jött vissza feléjük.Megállt és alaposan szemügyre vett egy még nedvesen szétterülő tehénürüléket.-- Hierdie Kaffir verstaan wat hy dóén -- jelentette ki Steff Erasmuselismerően, de rajta kívül senki más nem szólt. Bester Klein karbélyánakkakasávalbabrált; vörös arca már izzadt az egyre növekvő forróságban.Mbejane igaza bebizonyosodott, valóban dombos vidéken jártak. Ez nem a lágyanhajló natali vidék volt, itt a hegygerincek sziklásak voltak és köztük mindenüttmély vízmosások meg szurdokok. A hegyoldalakat tüskés cserjék meg kutyatejborította és alattomosan megbúvó, szürke törzsek leselkedtek a magas, sűrűfűben.-- Nem bánnék egy italt -- mondta Frikkie Van Essen és öklével végigsimított aszáján.-- Csí-píp, csí-píp -- szólalt meg harsányan egy bajuszosmadár annak akafferfának az ágai között, amely alatt várakoztak. Sean felnézett; a madárbarnaés vörös színben pompázott a fát elborító, skarlátszínű virágok között.-- Hány? -- kérdezte Steff és Mbejane megállt lovának fejé mellett.-- Ötven -- annál több nincs -- felelte.-- Mikor?-- Tegnap, a forróság enyhülte után lassan vonultak le a völgybe. Végiglegelésztek. Talán ha félórányira lehetnek tőlünk.Steff bólintott. Csak ötven, de lesz még több is.154-- Hány ember van velük?Mbejane utálkozva csettintett nyelvével. -- Két umfaan. -- Dárdájával egy porosrészre mutatott, ahol tisztán látszott egy még alig felserdült fiú meztelentalpának nyoma. -- Felnőtt ember nincs velük.-- Jó -- mondta Steff. -- Kövessük őket.-- De nekünk azt mondták, ha bármit találunk, menjünk vissza és jelentsük --mondta erre gyorsan Bester Klein. -- Azt mondták, hogy a saját szakállunkranem kezdhetünk bele semmibe.

Seff megfordult a nyeregben. -- Csak nem ijedtél meg két umfaantóll -- kérdeztefagyosan.-- Én nem ijedek meg semmitől, csak azt mondom, amit nekünk mondtak. -- Kleinamúgy is vörös arca még jobban elvörösödött.-- Nagyon jól tudom, hogj mit mondtak nekünk, köszönöm -- mondta Steff. -- Énnem is kezdek bele semmibe, egyszerűen csak megnézzük.-- Ismerlek -- tört ki Klein. -- Ha marhát látsz, elveszted a fejed. Timindnyájan olyan mohók lesztek, ha marhát láttok, mint néhány férfi, ha italkerüla keze ügyébe. Ha egyszer meglátod őket, nem fogsz megállni. -- Kleinmunkavezető volt a vasútnál.Steff elfordult tőle. -- Gyerünk, menjünk.A fa árnyékából kilovagoltak a napfényre, miközben Klein magában morgolódott ésMbejane levezette őket a völgybe.A yölgy fokozatosan lejtett és mellettük mindenütt meredek, sziklás falakemelkedtek. Gyorsan haladtak, Mbejane és a nongaai harcosok legyezőszeraenszétszóródvahaladtak, a lovasok pedig egy sorban, könnyű vágtában lovagoltak, a kengyelekszinte súrolták egymást.Sean kinyitotta puskája závárzatát és kihúzta a töltényt. Egy másikra cserélte amellkasán átvetett tölténytartóból.755-- Ha ötven, az azt jelenti, hogy fejenként csak tíz jut -- elégedetlenkedettFrikkie.-- Az száz font -- pontosan annyi, amennyit egy fél év alatt keresel -- nevetettSean izgalmában, és Frikkie vele nevetett.-- Ti ketten ott a szátokat tartsátok csukva, a szemeteket meg nyitva. -- Steffhangja közönyös volt, de a szemében ott csillogott az izgalom, azt ő semtudta leplezni.-- Tudtam, hogy zsákmányolni akartok -- morogta Klein. -- Tudtam, olyan biztosvolt, hogy akár mérget vehettem volna rá.-- Te is fogd be a szád -- mondta Steff és Seanra vigyorgott.Még tíz percig lovagoltak; aztán Steff halkan odaszólt a nongaai harcosoknak ésa csapat megállt. Mindenki hallgatott és éberen fülelt.-- Semmi -- szólalt meg végül Steff. -- Milyen közel vagyunk?-- Nagyon közel -- mondta Mbejane. -- Innen már hallanunk kellett volna őket.Mbejane pompás, izmos teste verítéktől csillogott és büszke tartása révénteljesen elkülönült a többi nongaaitól. Visszafogott türelmetlenség érződöttrajta,mivel az izgalom ragadós volt.-- Rendben, akkor tovább követjük őket -- mondta Steff. Mbejane marhabőr pajzsátbiztonságosan eligazította a vállán, majd ismét nekiindult.Még kétszer megálltak, hogy füleljenek és Sean meg Frikkie egyre nyughatatlanabbés türelmetlenebb volt.-- Maradjatok már nyugton -- förmedt rájuk Steff. Hogy hallhatnánk meg bármitis, ha egyfolytában nyüzsögtök?Sean kinyitotta a száját, de még mielőtt válaszolni tudott volna, mindnyájanmeghallották, amint előttük, a fák között, búsan elbődül egy ökör.-- Ez az!-- Megvannak!-- Gyerünk!-- Nem, várjatok! -- parancsolt rájuk Steff. -- Sean, fogd a messzilátóm ésmássz fel arra a fára. Mondd el, hogy mit látsz.-- Ezzel csak az időnket fecséreljük -- szállt vitába Sean. -- Jobb lenne, ha...-- Jobb lenne, ha megtanulnánk, hogy azt tegyük, amit rohadt világosan mondtak

nekünk -- közölte vele Steff. -- Nyomás, föl a fára.Sean a látcsővel a nyakában mászott felfelé, majd amikor már elég magasan volt,letelepedett két ág villájába. Kinyúlt és letört egy behajló ágat, majdnyomban felkiáltott: -- Ott vannak ni, közvetlenül előttünk!-- Mennyi? -- kiáltott fel neki Steff.-- Kis gulya -- két bojtárgyerek van velük.-- A fák között vannak?-- Nem -- mondta Sean --, nyílt terepen. Úgy tűnik, hogy egy kis ingovány vanott.-- Bizonyosodj meg róla, hogy nincs-e velük több zulu.-- Nincs... -- kezdte el válaszát Sean, de Steff nyomban félbeszakította.-- Használd már azt a gukkert, a fenébe. Ha ott vannak, akkor nyilvánelrejtőztek.Sean a szeméhez emelte a látcsövet és beélesítette. A jószág kövér volt, fényesszőrű, nagy szarvú, és fehér alapon fekete foltos. Egész seregnyi, fehérnyűvágó körözött fölöttük. A két bojtárfiú teljesen meztelen volt, kisgyerkőcök, az afrikaiakra oly jellemző sovány lábbal és aránytalanul nagy nemiszervvel.Sean lassan végigpásztázta az ingoványt meg a környező bozótost. Végülleeresztette a messzelátót.757-- Csak a két bojtárgyerek -- mondta.-- Akkor gyere le -- mondta neki Steff,A két gyerek, amint a kis csapat kilovagolt a tisztásra, azonnal elmenekült.Eltűntek az ingovány túloldalán lévő eukaliptuszfák között.-- Hadd menjenek -- nevetett Steff. -- Szegény kis nyomorultak így is épp elégnagy bajban lesznek.Megsarkantyúzta lovát és előrevágtatott az ingovány viruló, zöld füvére. Bujavolt: sűrű és olyan magas, hogy egészen a nyergéig ért.A többiek követték, miközben a lovak patája cuppogott a sárban. Úgy százméternyire előttük jól látszott a jószág a fűben. A nyűvágók rikoltozva köröztekfelettük.-- Sean, te Frikkie-vel balról kerülsz -- mondta Steff a válla felett és mégmielőtt befejezhette volna, körölöttük a fű egyszerre megtelt zuluval, voltakvagy százan és mind teljes harci díszben.-- Csapda! -- rikoltotta Steff. -- Meg se próbáljatok harcolni, túl sokanvannak. Ki innen, de gyorsan! -- és már le is húzták a lováról.A lovak rémülten tapodták a sarat és nyihogva ágaskodtak. Klein puskájánakdurranását szinte elnyelte a harcosok diadalmas győzelmi kiáltása. Mbejaneodaugrott,hogy elkapja Sean lovának kantárját; megfordította a ló fejét.-- Vágtass, Nkosi, gyorsan. Menj.Klein meghalt, torkában egy lándzsával hátrabukott, miközben szája sarkábólélénkpiros vér buggyant elő.-- Kapaszkodj a kengyelszíjba. -- Sean meglepően nyugodtnak érezte magát.Oldalról egy zulu támadt neki; Sean az ölében tartotta a puskát és elsütötte,a csőszáj szinte a férfi arcához ért. A feje tetejét lenyeste. Sean kilökte ahüvelyt és újratöltött.-- Menj, Nkosi! -- kiáltotta megint Mbejane. Eszébe se jutott engedelmeskedniSeannak: pajzsát magasari tartva nekirohant két támadónak és azok elterülteka sárban. Lándzsája felemelkedett és szúrt, felemelkedett és szúrt.-- Nqi Dhla -- üvöltötte Mbejane. -- Ettem. -- Kitört rajta az őrjöngő harcidüh, átugrott a holttesteken és rohamra indult. Egy férfi szembeszállt veleés Mbejane pajzsának szélét a másik pajzsába akasztotta, majd félrerántotta, ígya férfi bal oldala szabadon állt lándzsája eló'tt.

-- Nqi Dhla -- üvöltötte ismét Mbejane.Rést vágott a támadók gyűrűjén és Sean arra indult, lova nehezen birkózott meg asüppedős sárral. Egy zulu elkapta a kantárját és Sean a cső száját a férfimellkasához nyomva tüzelt. A zulu felüvöltött.-- Mbejane -- kiáltotta Sean. -- Fogd a kengyelt! Frikkie Van Essennek már végevolt; a lova lenn aföldön és vöröslő' dárdákkal zuluk rajzoltak körülötte.Sean kihajolt a nyeregből, karjával átfogta Mbejane derekát és kiemelte asárból. Vadul kapálódzott, de Sean keményen tartotta. Lova patája alatt a talajmár szilárdabb volt és így egyre gyorsabban haladtak. Lándzsával kezében egyújabb zulu állta útjukat. Miközben egyik karja alatt Mbejane rúgkapált dühödtenés másik kezében üres puskáját tartotta, Sean tehetetlen volt, nem tudottvédekezni. Durva szavakat üvöltve nekilovagolt a zulunak. Az félreugrott, majdismét nekirontott. Sean érezte, hogy a penge égő sebeket ejt a lábszárán, majdrémült döbbenet öntötte el, amint továbbment és egyenest lova szügyébe mélyedt.Sean lova még jó másfél kilométernyire elvitte őket és csak akkor esett össze. Alándzsa mélyre hatolt. Súlyosan zuhant a földre, de Seannak még volt annyiideje, hogy lábát kirántsa a kengyelből és le-759ugorjon. Mbejanéval ott álltak és nézték az állat tetemét -- mindketten zihálvakapkodták a, levegőt.-- Tudsz futni ebben a csizmában? -- kérdezte Mbejane sürgetően.-- Igen. -- Könnyű veldschoent viselt.-- Ez a nadrág zavarni fogja a lábad. -- Mbejane gyorsan letérdelt éslándzsájával levágta a nadrág szárát, így Sean lába combtól szabadon volt. Ismétfelálltés fülelt, hogy hallja-e már az üldözők zaját. Semmi.-- Hagyd itt a puskádat, túl nehéz. Hagyd itt a kalapodat és "a tölténytartótis.-- A puskám az kell -- ellenkezett Sean.-- Akkor hozd -- mordult rá türelmetlenül Mbejane. -- Hozd és meghalsz. Ha eztmagaddal cipeled, még dél előtt elkapnak.Sean egy pillanatig még tétovázott, majd puskáját megfordította és csövénélfogva megragadta, akár egy fejszét. Odavágta a legközelebbi fa törzséhez. Apuska ágya darabokra tört és ő elhajította.-- Most már mennünk kell -- mondta Mbjane.Seaii még gyorsan halott lovára pillantott, a nyereghez szíjazva ott volt abirkabőr kabátja. Anna minden kemény munkája most pocsékba megy -- gondoltakeserűen. Aztán Mbejane után ő is futásnak eredt.Az első óra nagyon rossz volt; Sean nehezen tudott lépést tartani Mbejanéval.Mereven futott és hamarosan szúró fájdalom kezdte hasogatni az oldalát. Mbejanelátta, hogy szenved, ezért néhány percre megálltak és Mbejane megmutatta neki,hogyan kell ellazítani. Aztán továbbmentek és Sean most már lazán futott.Eltelt egy újabb óra és Sean még bírta szusszal.-- Mikor érünk vissza a sereghez? -- dünnyögte Sean.-- Talán két nap... ne beszélj -- felelte Mbejane. Ahogy futottak, a tájlassanként megváltozott körülöttük. A hegyek már nem voltak olyan szaggatottak760és meredekek, ritkult az erdő és ismét a szelíd, füves lankák közé értek.-- Úgy tűnik, nem követnek -- mondta Sean egy fél óra múlva.-- Lehet -- válaszolt Mbejane diplomatikusan. -- De ezt még biztosan nemtudhatjuk.Együtt, egymás mellett futottak, lábuk tökéletes összhangban dobbant a szikkadt,kemény földön.-- Istenem, de szomjas vagyok -- mondta Sean.

-- Nincs víz -- mondta Mbejane --, de a következő emelkedő tetején egy kicsitmegállunk pihenni.A csúcsról visszanéztek. Sean inge csurom víz volt és mélyen, de könnyedénlélegzett.-- Senki sem követ minket -- mondta Sean megkönnyebbült hangon. -- Most már egykicsit lassíthatunk.Mbejane nem válaszolt. Ó is erősen izzadt, de a mozgásán és azon, ahogy a fejéttartotta, látszott, hogy még nyoma sincs benne a fáradtságnak. Pajzsát avállán vitte és másik kezében lándzsáját, melyet vastagon borított a fekete,rászáradt vér. Teljes öt percen át kémlelte az utat, amelyen jöttek, míg végüldühösen felmordult és lándzsájával rámutatott.-- Ott! Annak a facsoportnak a közelében. Látod őket?-- A pokolba! -- Sean látta őket: úgy hat kilométernyire, az erdő szélén, ott,ahol ritkulni kezdett, mintha egy fekete ceruzavonalat húztak volna a szavannabarna pergamenjére. De ez a vonal mozgott.-- Hányan vannak? -- kérdezte Sean.-- Ötvenen -- kockáztatta meg Mbejane. -- Túl sokan.-- Bárcsak elhoztam volna a puskámat -- dünnyögte Sean.-- Ha elhoztad volna, akkor most sokkal közelebb lennének -- és egyetlen puskaötven ellen... -- Mbejane nem fejezte be a mondatot.-- Rendben, akkor menjünk -- mondta Sean.161-- Még pihennünk kell egy kicsit. Az est leszállta előtt többet nem állhatunkmeg.Légzésük már nyugodtabb volt. Sean felmérte erejét: egy kicsit fájt a lába, demég órákon át bírja anélkül, hogy valóban kimerülne. Torkából nyúlós,összeragadtnyálat köhögött fel és a fűre köpte. Nagyon szeretett volna inni, de tudta, hogyaz végzetes hiba lenne.-- Á! -- kiáltott fel Mbejane. -- Megláttak minket.-- Honnan tudod? -- kérdezte Sean.-- Nézd, kiküldik az üldözőiket. -- A sor elejéről három fekete pont vált le éselőrehúzott.-- Ez mit jelent? -- Sean nyugtalanul megvakarta az orrát. Életében előszörérezte az űzött vad félelmét sebezhető, védtelen, fegyvertelen, és a falka egyreközeledik.-- Előreküldik legjobb futóikat, így minket arra kényszerítenek, hogy erőnketmeghaladó iramban meneküljünk. Tudják, ha elég keményen hajtanak -- még haebbe ők maguk ki is fulladnak --, akkor az utánuk következőknek már nemjelentünk gondot.-- Úristen -- Sean most már valóban megrémült. És mi mit tehetünk?-- Minden cselnek megvan a maga ellencsele mondta Mbejane. -- Viszont most máreleget pihentünk, induljunk.Sean úgy rohant le a hegyről, akár egy megrémült duiker antilop, de Mbejanekeményen visszarántotta.-- Pontosan ezt akarják. Úgy fuss, ahogy eddig. -- És ismét egyenletes, hosszúléptekkel, nyugodtan futottak.-- Közelebb vannak -- mondta Sean, amikor elérték a következő dombtetőt. A hárompont most már jóval megelőzte a többieket.-- Igen -- mondta Mbejane közömbös hangon. Átjutottak a gerincen és lefutottak atúloldalon, csatt-csatt, lábuk azonos ritmusra dobbant, és lélegzésük isváltozatlan volt: beszív, kifúj, beszív, kifúj.7/Í-7Völgy mélyén apró csermely folyt, kristálytiszta vize fehér homokon fodrozódott.Sean, miközben vágyakozó pillantást vetett rá, átugrotta és elindultak

fölfelé a következő' emelkedőn. Már csaknem elérték a következő csúcsot, amikora hátuk mögött halk, távoli kiáltás hallatszott. Mindketten visszafordultak.A csúcson, amit épp az imént hagytak el, alig nyolcszáz méternyire, ott volt ahárom zulu futó és ahogy Sean figyelte őket, nekiiramodtak a lejtőnek, egyenesenfélé tartottak, fejdíszük libegett és leopárdfarok szoknyájuk örvénylett a lábukközött. Pajzsukat már elhajították, de lándzsa mindegyiküknél volt. '-- Nézd a lábukat -- mondta Mbejane diadalmasan. Sean látta, hogy bukdácsolva,ernyedten futnak, teljesen kimerültek.-- Kikészültek, túl erős iramot diktáltak maguknak -- nevetett Mbejane. -- Mostrajtunk a sor, mutassuk meg nekik, mennyire félünk tőlük: úgy keH futnunk,akár a szélvész, úgy kell futnunk, mintha száz Tokoloshe* lihegne a nyakunkon.Csupán húsz lépésnyire voltak a csúcstól, amin páni rémülettel, irdatlanrohamban rohantak át. Ám abban a pillanatban, hogy kikerültek a zuluklátóteréből,Mbejane megragadta Sean karját és visszafogta.-- Bújj le -- suttogta. Lekuporodtak a magas fűbe, majd hason csúszvavisszamásztak egészen a gerinc alá.Mbejane lándzsáját előreszegezte, lábát ugrásra készen maga alá húzta és szájafurcsa kis mosolyra húzódott.Sean keresgélni kezdett a fűben és talált egy narancs nagyságú követ. Pontosanbeleillett a jobb kezébe.Hallották a közeledő zulukat, csupasz, kérges lábuk pufogva csapódott a földhöz,majd elért hozzájuk léleg--- Szörny a zulu mitológiában163zésük is, érdes zihálásuk egyre közelebbről hallatszott, míg végül hirtelenmegjelentek a csúcson. Lendületük egészen odáig vitte őket, ahol Sean és Mbejanefelálltak a fűből és szembeszálltak velük. Kimerültségtől elszürkült arcukondöbbent hitetlenség látszott; arra számítottak, hogy akiket üldöznek, jónyolcszázméterrel előttük járnak. Mbejane lándzsájával jnegölt egyet, a férfi még akarját se mozdította, hogy elhárítsa a támadást; lándzsa hegye a lapockája köztjött ki.Sean a követ egy másik arcába hajította. Olyan hangot adott, mint amikor egyérett tököt a kőpadlóra dobnak; a férfi hátraesett és lándzsája kifordult akezéből.A harmadik megfordult, hogy visszafusson, de Mbejane hátulról rávetette magát,leteperte, majd lovaglóülésben a mellkasára ült, állat hátrafeszítette éselvágta a torkát.Sean lenézett arra, akit a kővel eltalált; fejdísze leesett és az arca teljeseneltorzult. Az álla kitekeredve félreállt és még halványan, egy kicsit mozgott.Ma megöltem egy embert -- gondolta Sean --, és ez olyan könnyű volt.Közönyösen figyelte, ahogy Mbejane átjön az ő áldozatához. Mbejane a férfi föléhajolt és az csöndesen sóhajtott egyet, aztán már csak feküdt mozdulatlanul.Mbejane felegyenesedett és Seanra nézett.-- Most már sötétedés előtt nem tudnak elkapni minket.-- És csak egy éjszakai majom lát a sötétben -- mondta Sean. Ahogy eszébe jutotta tréfa, Mbejane elmosolyodott; arca a mosolytól megfiatalodott. Fogottegy marék száraz füvet és megtörülte a kezét.Az éjszaka épp az utolsó pillanatban érkezett ahhoz, hogy megmentse őket. Seanegész nap futott és teste végül görcsös merevséggel tiltakozni kezdett;fájdalmasansípolva, nehezen lélegzett és testében már nem maradt semmi nedvesség, amitkiizzadhatott volna.164

-- Egy kicsit még, csak egy kicsit -- biztatta suttogva Mbejane.A falka szétszóródott, az erősebb futók alig másfél kilométernyire, szorosan anyomukban voltak, a többiek pedig lemaradva, távolról követték őket.-- A nap már lemenődben; hamarosan pihenhetsz. Mbejane kinyújtotta a karját ésmegérintette a vállát; furcsamód Sean ebből a villanásnyi gesztusból erőtmerített. Lába egy kicsit biztosabbá vált és kevesebbet botladozott, ahogylefelé haladtak a következő lejtőn. A nap vörösen, duzzadtan ereszkedett alátóhatármögé és a völgyek megteltek árnyakkal.-- Mindjárt, most már nincs sok hátra. -- Mbejane hangja már-már duruzsolásvolt. Hátranézett: a legközelebbi zuluk alakja homályos volt, alig kivehető.Sean bokája kibicsaklott, és elterült a földön; érezte, hogy álláróllehorzsolódott a bőr és csak feküdt ott, arccal a földön.-- Kelj fel -- mondta Mbejane kétségbeesetten. Séan fájdalmasan öklendezvekeserű epét hányt.-- Kelj fel -- Mbejane megragadta és felhúzta térdelésbe.-- Állj talpra, vagy itt halsz meg -- fenyegette Mbejane. Belemarkolt Seanhajába és kegyetlenül megtekerte. A fájdalom könnyei öntötték el Sean szemét,káromkodott egyet és Mbejane felé csapott.-- Kelj fel -- nógatta Mbejane és Sean felállt.-- Fuss -- mondta Mbejane, és egy kicsit meglökte, mire Sean lábai gépiesenmozogni kezdtek. Mbejane még egyszer visszanézett. A legközelebbi zulu márnagyonközel volt, de szinte teljesen beleolvadt az alkonyati homályba. Futottaktovább, Mbejane meg-megfogta Seant, amikor az botladozni kezdett, Sean pedigminden egyes lépésnél, nyitott szájjal, duzzadt nyelvén át, hörögve szívta be alevegőt.765Aztán hirtelen, amilyen hirtelen Afrikában a nappalt felváltja az éj, a tájminden színe eltűnt és a sötétség szoros kört vont köréjük. Mbejane tekintetenyűghatatlanul oda-vissza cikázott, figyelte a körvonalakat a homályban ésmagában a fény erősségét mérlegelte. Sean vakon tántorgott mellette.-- Most megpróbáljuk -- döntötte el Mbejane hangosan. Seant egy pillanatramegállította, majd eredeti útvonalukon éles szögben jobbra fordította és mostvisszafelé mentek az üldözők felé, kitérő úton, úgy, hogy a közelükben haladnakel, de a sötétségben láthatatlanok maradnak.Lelassítottak, most már gyalogoltak, Mbejane vállán át, a karjánál fogvatámogatta Seant, a másik kezében meg ott volt a lándzsája. Sean logo fejjel,nehézkesenvonszolta magát.Hallották, ahogy az első üldözők, tőlük úgy ötven lépésnyire elhaladtakmellettük a sötétben és egy hang zulu nyelven azt mondja: -- Látjátok őket?-- Aibo! -- válaszolt tagadólag egy másik.-- Szétszóródni, lehet, hogy megpróbálnak visszafordulni a sötétben.-- Yeh-bo! -- hangzott a helyeslés.Aztán a hangok elhaltak és ismét körülvette őket a csönd és az éjszaka. Mbejanenem hagyta Seant megállni. Feltűnt a hold egy kis szeletje és világítottnekik, ők meg csak mentek, miközben Mbejane fokozatosan visszatért délkeletnek.Végre elértek egy patakhoz, melynek partján fák magasodtak. Sean csak nehezentudott inni, mivel torka a szárazságtól megduzzadt és fájt. Aztán, hogy egymástmelegítsék, összegömbölyödtek a fák alatti levélszőnyegen, és elaludtak.76628Chelmsford utolsó táborát másnap délután találták meg: a tábortüzek helyénekegyenes, fekete vonalát, a sátrak helyén lelapult füvet, a karókat, amelyekhez

a lovakat kikötötték és a halomba rakott, üres bádogdobozokat, melyekbenmarhahús meg keksz volt.-- Két nappal ezelőtt mentek el -- mondta Mbejane. Sean bólintott, egypillanatig sem kételkedett Mbejane állításának helyességében. -- Merre mentek?-- Vissza az isandhlwanai táborba. Sean meghökkent.-- Vajon miért mentek vissa?Mbejane vállat vont. -- Sietve távoztak -- a lovasok a gyalogság előttvágtattak.-- Követjük ólcet -- mondta Sean.A nyomok egy széles utat jelentettek, mivel ezer ember haladt végig rajta és aszekerek meg az ágyútalpak mély nyomot hagytak jnaguk mögött.Az éjszakát éhesen és fázva a nyomok mellett töltötték és másnap reggel, amikorelindultak, a mélyebb helyeket belepte a dér.Kevéssel dél előtt a láthatáron feltűntek Isandhlwana gránittömbjei és ólcakaratlanul is meggyorsították lépteiket. Isandhlwana, a Kicsi kéz hegye. Seanbicegett, mivel csizmája feltörte az egyik sarkát. A haja az izzadságtól koszosvolt és csapzott, arcán vastagon állt a por.-- Most még a dobozolt marhának is jó íze lesz mondta Sean angolul; és Mbejanenem válaszolt, mivel nem értette, de arcát kissé nyugtalanul ráncolva nézetteelőre.-- Két napja úton vagyunk és nem láttunk senkit. Szerintem a tábori ó'rjárattalmár rég találkoznunk kellett volna.167-- Biztos elkerültük őket -- mondta Sean és nemigen törődött vele, de Mbejanemegrázta a fejét. Némán mentek tovább. A hegy már közelebb volt, így elégtisztán kivehettek a csipkeszerűen kiugró sziklapadokat és hasadékokat.-- Nem látni füstöt a tábor felett =- mondta Mbejane. Tekintetét feljebb emelteés láthatóan összerezzent.-- Mi az? -- Seanon most borzongott át az első riadalom.-- N'yoni -- mondta Mbejane halkan, és Sean is látta őket. Egy sötét fátyollassan, magas.an forgott Isandhlwana hegye fölött, akár egy kerék, de még olymessze volt, hogy a madarakat külön-külön nem látták: csupán egy árnyat, egyvékony, sötét árnyat az égen. Ahogy nézte, Sean a perzselő, déli napon egyszerrefázni kezdett. Futásnak eredt.Alattuk a síkon valami mozgott. Egy felborult szekér széthasadt ponyvájaverdesett, akár egy sebzett madár, a sakálok sietősen marakodtak és följebb adombonegy hiéna ügetett görnyedten.-- Jóságos Isten! -- suttogta Sean. Mbejane a lándzsájára támaszkodott; az arcanyugodt volt és elmélyült, de tekintete lassan végigpásztázta a terepet.-- Halottak? Mind halott? -- Erre a kérdésre felesleges lett volna válaszolni.Jól látta a halottakat a fűben, tömegével a szekerek körül és följebb,szétszórtana hegyoldalban. Olyan apróknak és jelentékteleneknek tűntek. Mbejane csöndesenállt és várt. Egy nagy, fekete kolbes keselyű repült el előttük, szárnyavégén a tollak úgy ellapultak, akár egy kéz szétterpesztett ujjai. Lábátleeresztette, földet ért, majd nehézkesen odébb ugrált, hogy megpihenjen ahalottakközött; mily gyors átváltozás ez a csodás szárnyalásból az ocsmányul görnyedtnyugalomba. Fejét hirtelen lehajtotta, tollat felborzolta és odébb totyogott,hogy cső-16.Rrét belemélyessze egy hullába, melyen a skót Gordonok zöld vadászegyenruhájavolt.-- Hol van Chelmsford? Őt is elkapták itt? Mbejane a fejét rázta. -- Túl későn

jött. Mbejane dárdájával arra a széles nyomra mutatott,mely a csatateret szegélyezte, majd az Isandhlwana nyúlványán át a Tugela felévezetett. -- Visszament a folyóhoz. Még annyira sem állt meg, hogy eltemessehalottait.Sean és Mbejane elindultak a csatatér felé. A szélén zulu fegyverek és pajzsokmaradványain kellett átlépkedniük; a lándzsák fémlapján már kezde.tt megjelennia rozsda. A fű lelapult és vérfoltos volt ott, ahol a holttestek hevertek, de azulu halottak már nem voltak itt -- a győzelem biztos jele.Elérték az angol vonalakat. Sean émelyegni kezdett, amikor meglátta, hogy mittettek velük. Halomban hevertek egymáson, az arcuk már elfeketült és mindki volt belezve. Üres hasüregükben legyek nyüzsögtek.-- Miért csinálják ezt? -- kérdezte. -- Miért kell így széttrancsírozniuk őket?Nehéz léptekkel, leverten haladt el a szekerek mellett. Szétzúzott élelmiszeresmegitalosládák hevertek szanaszét a füvön, ruhadarabok, papír megtöltényhüvelyekmindenütt a halottak körül, de a puskák eltűntek. A bomlás bűze oly erős volt,hogy torkát és nyelvét teljesen bevonta, akár a ricinusolaj.-- Meg kell találnom apát -- mondta csöndesen, szinte csak társalogva. Mbejanenéhány lépéssel mögötte jött. Elérték azokat a vonalakat, ahol az önkéntesektáboroztak. Sátraikat cafatokká tépték és a porba taposták. Lovaikat ledöfték,miközben még mindig ki voltak pányvázva; már mind erősen felfúvódtak. Seanfelismerte Gypsyt, apja kancáját. Odament hozzá.-- Szerbusz, kislány -- mondta. A madarak már kivájták a szemét; az oldalánfeküdt és a hasa annyira fel volt puffadva, hogy Sean derekáig ért. Körbejárta.Az első ladyburgi ember közvetlenül mögötte feküdt. Felismerte mind a tizenötöt,bár a madarak őket is kikezdték. Arccal kifelé, nagyjából körben hevertek.Aztán talált egy nyomot néhány szétszórt hullával, mely a hegy nyúlványa felévezetett. Követte az útvonalat, amerre az önkéntesek megpróbálták átverekednimagukat vissza, a Tugela felé, olyan volt ez, mintha egy papírdarabkákkaljelzett játék hajtóvadászat nyomait követné. A csapás mentén, mindkét oldalonsűrűn látszottak nyomok, ahol a zuluk elestek.-- Legalább húsz jutott mindegyikünkre -- suttogta Sean egy kis felvillanóbüszkeséggel. Mászott tovább és a nyúlvány tetején, Isandhlwana meredeksziklafalaalatt, megtalálta az apját.Négyen voltak, az utolsó négy: Waite Courteneyr Tim Hope-Brown, Hans és NileErasmus. Közel voltak egymáshoz. Waite széttárt karokkal a hátán feküdt, amadarak már csontig lecsupaszították az arcát, de a szakáiiát meghagyták és az aszél érintésére finoman / meg-megrezdült mellkasán. Legyek, hatalmas,fémes zöld legyek nyüzsögtek, akár a rajzó méhek, felhasított hasának tátongóüregében.Sean leült apja mellé. Felvett egy elhagyott nemezkalapot, mely ott hevertmellette és letakarta irtóztatóan megcsonkított arcát. A kalapon zöld-sárgaselyemkokárdalibegett, különös volt ez a vidámság* amikor ennyi halál veszi körül. A legyekgonoszul, kitartóan zümmögtek és néhány rátelepedett Sean arcára, ajkára.Lesöpörte őket.-- Ismered ezt az embert? -- kérdezte Mbejane.-- Az apám -- mondta Sean anélkül, hogy felnézett volna.-- Hát te is. -- Hangjából együttérzés és megértés szólt, Mbejane elfordult, ésmagukra hagyta ólcet.-- Nincs semmim -- mondta neki pár napja Mbejane. Most már Searinak sincssemmije. Csak üresség: nincs benne harag, nincs szomorúság, nincs fájdalom, mégvalóság sincs. Ahogy erre a törött, szétzúzott valamire nézett, egyszerűen nemtudta elhinni, hogy ez egy ember. Ez csak hús; az ember elment.

Mbejane késó'bb visszajött. Levágott egy darab vásznat az egyik szekérről,amelyik nem égett el és ebbe csavarták be Waite testét. Megásták a sírját. Nehézmunka volt, mivel a föld itt csupa szikla meg agyagpála. Befektették Waite-et asírba, a karját a rigor-mortistól még a vászon alatt is mereven széttárta,mivel Seant nem vitte rá a lélek, hogy eltörje. Gyöngéden behantolták és kövekethalmoztak arra a helyre. Ott álltak együtt a sír előtt.-- Nos, apa... -- Sean hangja természetellenesen hangzott. Képtelen voltelhinni, hogy az apjához beszél.-- Nos, apa... -- kezdte el újra zavartan motyogva. Szeretném megköszönnimindazt, amit értem tettél. Elhallgatott és megköszörülte a torkát. -- Gondolom,azt tudod, hogy gondoskodni fogok anyáról meg a farmról, megteszek mindent, amitőlem telik -- és persze Garryról is. -- A hangja megint csak elhalt ésmost Mbejanéhoz fordult.-- Nincs mit mondani. -- Sean hangja döbbent volt, már-már sértett.-- Nincs -- mondta Mbejane. -- Nincs mit mondani.Sean még néhány percig ott állt, küzdött, hogy megbirkózzék a halál roppantiszonyatával, próbálta megragadni határtalan véglegességét, aztán megfordult,és elindult a Tugela felé. Mbejane egy kicsit kijjebb, egy lépéssel mögöttejött. Besötétedik, még mielőtt a folyóhoz érnénk -- gondolta Sean. Nagyon fáradtvolt, és bicegett felhólyagzott sarka miatt.77729-- Már nincs túl messze -- mondta Dennis Petersen.-- Nincs -- dörmögte Sean. Idegesítette, hogy egy ilyen nyilvánvaló dolgotvalaki kijelentsen; amikor kiérsz á Mahoba Kloofról és a Baboon Stroom ott vanbalra az út mellett, akkor pontosan nyolc kilométerre van Ladyburg. Amint aztDennis is megmondta: már nincs túl messze.Dennis köhögött a portól. -- Az az első sör biztosan gőzzé válik a torkomon.-- Azt hiszem, most már előrelovagolhatunk. Sean végigtörült az arcán és elkenterajta a port. Mbejane meg a többi szolga a hátralévő úton már be tudjahajtani őket.-- Épp javasolni akartam. -- Dennis láthatóan megkönnyebbült. Előttük az útonközel ezer marha zsúfolódott, alaposan felverték a port és ezt kellettbelélegezniük.Két napja úton voltak Rorkes Drifttől, ahol a különítményt feloszlatták.-- Ma éjszakára benn tartjuk őket a vásár karámjában és többit majd holnapreggel elintézzük -- megmondom Mbejanénak.Sean megsarkantyúzta a lovát és átment oda, ahol a nagydarab zulu ügetett ajószág mögött. Néhány percet beszélgettek, majd Sean intett Dennísnek. Kétoldalrólmegkerülték a gulyát, aztán előttük az úton ismét összetalálkoztak.-- Egy kicsit leromlottak -- dünnyögte Dennis, miközben visszanézett.-- Hát persze -- mondta Sean. -- Két napon át keményen hajtottuk őket.Ezer marha, öt ember része Cetewayo gulyájából Dennisé meg az apjáé, Waite-é ésGarrické --, mivel a halottak is megkapják teljes részüket.772-- Mit gondolsz, menyivel vagyunk a többiek előtt? -- kérdezte Dennis.-- Nem töm -- mondta Sean. Lényegtelen és erre bármit is válaszol, csupántalálgat: az értelmetlen kérdés éppúgy idegesítette, mint a nyilvánvalómegállapítás.Seanban hirtelen felmerült, hogy egy ilyen kérdés még néhány hónappal ezelőtt islegalább .félórás beszélgetést meg vitát indított volna el. Akkor ez mostmit jelent? Azt jelenti, hogy megváltozott. Miután Sean megválaszolta sajátkérdését, arcán keserű gúnnyal elvigyorodott.-- Mit nevetsz? -- kérdezte Dennis.

-- Csak arra gondoltam, hogy milyen sok minden megváltozott az elmúlt néhányhónapban.-- Ja- mondta Dennis, aztán mindketten hallgattak, a csöndet csupán a lovakpatájának szaggatott dobogása zavarta meg. -- Furcsa lesz apa nélkül -- mondtaDennis szomorúan. Mr. Petersen is Isandhlwanánál volt. -- Furcsa lesz, hogy csakanya, a lányok meg én leszek a farmon.Ezután egy darabig megint hallgattak. Visszagondoltak az elmúlt néhány rövidhónapra, meg az eseményekre, amelyek megváltoztatták életüket.Még egyikőjük sem töltötte, be a húszat és már mindketten családfők, vanföldjük, marhájuk és közelről ismerik a gyászt és az emberölést. Sean mostanraidősebb lett, új mélyebb vonások jelentek meg az arcán, és szakáiiátszögletesre, amolyan ásóformára vágta. Azokkal a különítményekkel voltak, melyekmindentfelgyújtottak és kifosztottak, hogy megbosszulják Isandhlwanát. Ulundinál aforró napsütésben Chelmsford gyalogsága mögött sorakoztatták fel lovaikat éscsöndesen várakoztak, amint Cetewayo összevonta impijeit és kiküldte őket ányílt terepre, hogy megsemmisítsék azt a törékeny, négyszög alakzatban állósereget. Vártak az állandó, kiszámított sortüzek közepette, és nézték,773ahogy a hatalmas, fekete zulu bika a négyszög alakzaton cafatokra szaggatjamagát. Végül aztán a gyalogság sorai szétnyíltak és ők kilovagoltak, egykétezreslovassereg, hogy egyszer s mindenkorra megsemmisítsék a zulu birodalom erejét.Üldözték őket és vadásztak rájuk, míg a sötétség meg nem állította őket,és már nem számolták, hogy hány embert öltek meg.-- Ott a templomtorony -- mondta Dennis.Sean lassan visszatért a múltból. Ladyburgbe értek.-- Mostohaanyád kinn van Theunis Kraalban? -- kérdezte Dennis., -- Nem, beköltözött a városba -- a Protea utcai házba.-- Gondolom, nem akar útban lenni, most, hogy Anna meg Garry összházasodtak --mondta Dennis.Sean hirtelenjében elkomorult.-- Mit szólsz hozzá, hogy az öreg Garry megkaparintotta Annát?- Dennis kuncogottés a fejét csóválta. -- Gondolom, az ember húsz az egyhez lefogadhattavolna, hogy semmi esélye.Sean komorsága fenyegetően bosszússá vált. Garry mindenki előtt bolondot csináltbelőle -- Sean még nem szakított Annával.-- Tudsz valamit róluk? Mikor jönnek haza?-- Utoljára Pietermaritzburgból kaptunk hírt felőlük; egy táviratot küldtekanyának, amiben csak azt tudatták vele, hogy összeházasodtak. Néhány nappalazelőtt kapta, mielőtt én hazatértem Isandhlwanából. Annak már két hónapja;tudomásom szerint azóta nem hallottunk felőlük.-- Gondolom, Garry olyan keményen befészkelte magát, hogy emelőrúddal kell majdlefeszíteni. -- Dennis sokatmondóan ismét kuncogni kezdett. Sean eló'tthirtelen és döbbenetesen élénken megjelent Garry, amint rajta van Annán; térdemagasan a levegőben, a774feje hátravetve és a szeme lehunyva; épp azokat a kis halk, dörömbölő hangokathallatja.-- Fogd be a szád, te mocskos disznó -- förmedt rá Sean.Dennis csak pislogott. -- Ne haragudj, csak vicceltem.-- Ne vicceló'dj a családommal, ő a fivérem.-- Ő meg a te barátnőd volt, nem? -- dünnyögte Dennis.-- Akarod, hogy behúzzak?-- Nyugi, öregem, csak vicceltem.

-- Nem szeretem az ilyen vicceket, igen?-- Jól van. Jól van. Nyugodj már meg.-- Ez mocskos, mocskos beszéd. -- Sean kétségbeesetten próbálta kiűzni agyábólAnna képét; épp a legvadabb kéj tetőfokán volt és keze esdeklőn kulcsolódottGarry hátsó felére.-- Jézusom, mióta lettél szent? -- kérdezte Dennis, majd lovát vágtára fogvamegelőzte Seant; ment egyenesen a főutcán a szálló felé. Sean először arragondolt, hogy visszahívja, de aztán hagyta, hadd menjen.Sean befordult jobbra, egy árnyas mellékutcába. Lefelé a harmadik ház volt az,Waite három éve befektetésként vette. Elbűvölő' kis lak volt, fák közöttállt egy virágokkal teli, aprócska, zöld kertben: zsúptetős, meszelt falú éskarókerítés vette körül. Sean megkötötte a lovát és végigment a kerti úton.Sean benyitott, a nappaliban két nő ült. Mindketten fölálltak és amikormeglátták, döbbenetük nyomban örömmé változott. Erre Sean bensejét melegségöntötteel -jó érzés, amikor ilyen örömmel fogadják az embert.-- Jaj, Sean, nem mára vártunk. -- Ada sietve odament hozzá. Sean megcsókolta azarcát és látta, hogy a bánat nyomot hagyott rajta. Egy kicsit bűnösnekérezte magát, amiért Waite halála rajta nem hagyott ennyire látható nyomot.Anyját kartávolságnyira tartotta magától.77S-- Gyönyörű'vagy -- mondta. Az asszony sovány volt. A szeme szinte teljesenbetöltötte az arcát, és tekintetében úgy megült a gyász, akár az árnyék azerdőbe,de azért mosolygott és ránevetett Seanra.-- Azt hittük, hogy csak pénteken érsz vissza. Úgy örülök, hogy hamarabb jöttél.Sean Ada mögé nézett.-- Szerbusz, Szamócás Pite. -- A lány már türelmetlenül várta, hogy észrevegyék.-- Szerbusz, Sean. -- Ahogy Sean ránézett, egy kicsit elpirult, de nem sütöttele a szemét.-- Idősebbnek látszol -- mondta Seannak és szinte észre se vette a port, amivastagon rászáradt a fiú bőrére, belepte a haját, szempilláját, és gyulladttáés vörössé tette a szemét. ,-- Biztos elfelejtettél, már nem emlékszel pontosan, hogy is néztem ki -- mondtaés ismét Ada felé fordult.-- Nem, azt sosem tenném -- suttogta Audrey olyan halkan, hogy egyikőjük sehallotta. Ügy érezte, mintha valami megduzzadt volna a mellkasában.-- Ülj le, Sean. -- Ada a kandallóval szemközt álló, hatalmas karosszékhezvezette. A kandallópárkányon egy Waite-ról készült daguerotípia állt.-- Hozok neked egy csésze teát.-- Nem kaphatnék inkább egy sört, anya? -- Sean elterült a székben.-- Dehogynem -- máris hozom.-- Nem. -- Audrey átrohant a szobán a konyha felé. -- Majd én.-- A kamrában van, Audrey -- kiáltott utána Ada, majd Seanhoz fordult: -- Olyantündéri gyerek.-- Nézd csak meg jobban -- mosolygott Sean. -- Már nem gyerek.-- Bárcsak Garry... -- Ada hirtelen elhallgatott.-- Bárcsak mi? -- buzdította Sean. Az asszony egy pillanatig még csöndben ült,arra gondolt, bárcsak776Garrick egy ilyen Audreyhoz hasonló lányt talált volna a helyett a...-- Semmi -- mondta Seannak és leült mellé.-- Kaptál azóta hírt Garryról? -.kérdezte Sean.-- Nem. Még nem, de Mr. Pye azt mondja, hogy a bankon keresztül egy csekketFokvárosban váltottak be.

-- Fokvárosban? -- húzta fel Sean egyik poros szemöldökét. -- No ez a fiú aztánéli világát, élvezi az életet.-- Igen -- mondta Ada és közben a csekken lévő" ősszegre gondolt. -- Az biztos,Audrey visszajött a szobába: tálcán egy hatalmas üveget meg egy poharat hozott.Odament Sean székéhez. Sean megérintette az üveget; hideg volt.-- Gyorsan, leányzó -- biztatta Sean. -- Majd meghalok a szomjúságtól.Az első' pohár három kortyként csúszott le, Audrey újból megtöltötte, Seanpedig, kezében a teli pohárral, kényelmesen hátradóit.-- Most pedig -- mondta Ada -- mondj el nekünk mindent.Ilyen meleg fogadtatás után -- miközben izmai kellemesen- sajogtak és a pohárott volt a kezében -- jó volt beszélni. Eddig nem is tudta, hogy ilyen sokmesélnivalója van. Az első' jelre, hogy talán kezd kifogyni a szóból, Ada vagyAudrey nyomban feltett egy kérdést és ó' máris mondta tovább.-- Ó, te jó ég -- szisszent fel végül Audrey. -- Már majdnem teljesenbesötétedett, mennem kell.-- Sean -- állt fel Ada --, légy szíves gondoskodj róla, hogy biztonságbanhazaérjen, jó?Egymás mellett lépkedtek az alkonyati sötétben, a virágpompás fák alatt. Némánmentek, mígnem Audrey megszólalt.-- Sean, szerelmes voltál Annába? -- Csak kibukott belőle a kérdés és Sean isméttapasztalhatta magán a777szokásos reakciót: hirtelen dühbe gurul. Már nyitotta is a száját, hogy durvánráripakodjon, de aztán visszafogta magát. Ez egy jogos kérdés. Szerelmesvolt ő Annába? Most először gondolkodott el ezen, alaposan megfontolta akérdést, hogy az igazat válaszolhassa. Hirtelen mélységes megkönnyebbülés törtrá, most már mosolyogva válaszolt.-- Nem, Szamócás Pite, nem, soha nem voltam szerelmes Annába. -- Hangja igazulszólt, nem hazudott. Audrey boldogan ment tovább mellette.-- Igazán nem kell feljönnöd a házig. -- Most vette csak észre, hogy Sean ruhájamilyen koszos és ez esetleg zavarná, kínosan erezné magát a szülei előtt.Audrey azt akarta, hogy elejétől fogva minden tiszta és igaz legyen.-- Megvárom, amíg az ajtóhoz érsz -- mondta Sean.-- Gondolom, holnap kimész Theunis Kraalba? kérdezte Audrey.-- Már kora reggel -- mondta Sean. -- Pokoli sok a munka.-- De azért bejössz a boltba?-- Igen -- mondta Sean és-attól, ahogy ránézett, Audrey elvörösödött, miközbengyűlölte fehér bőrét, ami olyan könnyen elárulja. Gyorsan megindult a kertiúton, majd megállt és visszanézett.-- Sean, kérlek, ne hívj többé Szamócás Pitének. Sean kuncogott. -- Rendben,Audrey, megpróbálomészben tartani.30Már hat hete, hogy visszatért a zulu hadjáratból -- töprengett Sean --, és ez ahat hét oly gyorsan telt el, akárha egyetlen sűrű pillanat lett volna. Azágya közepén, hálóingét csípőig felhúzva, kényelmes törökülésben ült és egyhatalmas bögréből, mely akkora, akár egy178német söröskrigli, kávét kortyolgatott. A kávé forró volt; hangosan szürcsölte,majd a gőzt kilehelte.Az elmúlt hat hét zsúfolt volt -- túlságosan zsúfolt ahhoz, hogy gyászántöprengjen és bánatosan mélázzon, de azért esténként, amikor a dolgozószobábanült és minden Waite-re emlékeztette, még érezte a fájdalmat.A napok szinte úgy teltek el, mintha rendesen még el se kezdődtek volna. Mosthárom farmon kellett dolgozni: ott volt Theunis Kraal meg a másik kettő, amit

az öreg Pye-tól béreltek. Ezekre telepítette a zsákmányolt jószágot, meg azt,amit hazatérte óta vásárolt. Az elsőrendű jószág ára még soha nem volt ilyenalacsony és miután közel százezer marhát hoztak el Zuluföldről, Sean nyugodtanválogathatott. Azt is nyugodtan megengedhette magának, hogy kivárják, mígaz árak ismét emelkedni kezdenek.Sean fölkelt és átment a szobán a mosdótálhoz. A korsóból vizet öntött bele,majd egyik ujját óvatosan beledugta. Jéghideg volt. Tétován ácsorgóitnevetségesennőies hálóingében, miközben sűrű, sötét mellszőrzete előkunkorodott a finomanhímzett anyag alól. Aztán összeszedte a bátorságát és arcát a mosdótálbanyomta mindkét kezébe vizet merített és hátulról a nyakára öntötte, behajlítottujjal bemasszírozta a hajába, majd végül erősen fújtatva felemelkedettés a víz csak úgy csurgott, csöpögött végig a hálóingén. Megtörülközött, levettea nedves ruhát és meztelenül kikémlelt az ablakon. Már annyira kivilágosodott,hogy látta az üvegen túl a füstként gomolygó, sűrűn szitáló ködöt.-- Pocsék egy nap -- dünnyögte hangosan, de hangja megtévesztő volt. Izgalommal,lelkesen indult neki ennek a napnak; friss volt, csupa lendület, farkaséhesenkészült a reggelire, hogy aztán mehessen a dolgára, mert sok munka várt rá. MostAudreyra gondolt -- holnap meg kell próbálnia bejutni a városba, hogytalálkozhasson vele.779Sean eldöntötte, hogy megnősül. Három jó oka is volt rá. Rájött, hogy sokkalkönnyebb bejutni a Bank of England páncéltermébe, mint Audrey alsószoknyájaalá, ha nem veszi feleségül. Amikor Sean nagyon akart valamit, akkor azértbármilyen árat hajlandó volt megfizetni.Miután együtt élt Garryvel és Annával Theunis Kraalban, Sean úgy vélte,kellemesebb lenne, ha saját asszonya lenne, aki főzne rá, mégjavítaná a ruháitésmeghallgatná a történeteit, mivel így egy kicsit kívülállónak érezte magát.A harmadik ok, ami mind közt a leglényegesebb volt, az Audrey kapcsolata a helyibankhoz. Audrey volt az öreg Pye szinte nem létező gyöngéinek egyike. Esetlegmég a Mahoba Kloof farm is szóba jöhet nászajándékként, bár ezt a reményt még aSeanban lakozó optimista is egy kissé túlzottnak találta. Pye nem válikmeg egykönnyen a pénzétől.Igen -- döntötte el Sean --, időt kell szakítani rá, hogy bejusson a városba éselmondja Audreynak -- elmondja, mert Sean agyában ez kérdésként, hogymegkérdezzetőle, fel sem merült. Sean megkefélte a haját, megfésülte a szakáiiát, a tükörbemagára kacsintott és kiment a folyosóra. Érezte a sülő reggeli szagátés összefutott szájában a nyál.Anna a konyhában volt. Az arca kipirult a tűzhely melegétől.-- Mi lesz reggelire, kis húgom?Anna felé fordult és keze fejével gyorsan elsimította a haját a homlokából.-- Nem vagyok a kis húgod -- mondta --, szeretném, ha nem hívnál így.-- Hol van Garry? -- kérdezte Sean, mintha meg se hallotta volna, amit Anna azimént mondott.-- Még nem kelt fel.180-- Semmi kétség, az a szegény fiú ki van merülve. Seán rávigyorgott, és Annazavartan elfordult. Sean a fenekére nézett, és a vágy még csak meg sem mozdultbenne. Furcsa, de az a tény, hogy Anna Garry felesége, mintha kiölte volnabelőle a vágyat, véletlenül sem kívánta meg Annát. Még az emléke is annak, amitegykoron csináltak, immáron ocsmánynak, vérfertőzőnek rémlett.-- Kezdesz hízni -- mondta, mivel most vette észre, hogy Anna teste elnehezült.Az asszony lehajtotta a fejét, de nem válaszolt és Sean folytatta: -- Kérek

négy tojást, és légy szíves, mondd meg Josephnek, hogy ne süsse nagyon szárazra.Sean átment az ebédlőbe és Garry pont abban a pillanatban lépett be a másikajtón..Arca az alvástól még bódultán üres volt. Sean orrát megcsapta a lehelete;áporodott alkoholszaga volt.-- Jó reggelt, Rómeó, -- mondta Sean, és Garry zavartan elvigyorodott. A szemevörös volt, az arca pedig borotválatlan.-- Szerbusz, Sean. Hogy aludtál?-- Remekül, kösz. Gondolom, te is. -- Sean leült, és kanalazni kezdte a kását alevesestálból.-- Kérsz? -- kérdezte Garryt.-- Igen, kösz. -- Sean átadta neki a tálat. Észrevette, hogy mennyire remegGarry keze. Beszélnem kell vele, hogy egy kicsit kevesebbet igyon.- A mindenit, de éhes vagyok. -- Beszélgettek, olyan döcögősen,összefüggéstelenül, ahogy általában az emberek a reggelizőasztalnál szoktak.Anna is bejöttés csatlakozott hozzájuk. Joseph behozta a kávét.-- Elmondtad már Seannak, Garry? -- szólalt meg Anna hirtelen tisztán éseltökélten.-- Nem. -- Garry megdöbbent és szájából kifröccsent a kávé.181-- Mit kellett volna elmondani? -- kérdezte Sean. Mindnyájan hallgattak ésGarrick keze idegesen reszketett. Ez volt az a pillanat, amitől rettegett --mi lesz, ha Sean rájön, mi lesz, ha megtudja, hogy ez az ő gyereke és elvisziőket, Annát-meg a gyereket, elviszi őket és Garry ott marad kisemmizve. Garrickmérhetetlen, kínzó félelmei közepette, mereven bámult az asztalon át fivérére.-- Mondd el neki, Garry -- parancsolt rá Anna.-- Annának gyereke lesz -- mondta. Figyelte Sean arcát, látta, ahogy ameglepettség lassan örömmé változik, érezte, ahogy Sean karja fájdalmasan erősenátöleli, szinte összeropantja.-- Hát ez nagyszerű -- örvendezett Sean --, ez csodás. Ha így folytatod, Garry,akkor a ház hamarosan tele lesz gyerekekkel. Büszke vagyok rád.Garrick a megkönnyebbüléstől idétlenül vigyorogva figyelte, ahogy Sean, sokkalóvatosabban, Annát is megöleli és megcsókolja a homlokát.-- Jól van, Anna, aztán fiú legyen. Szükségünk van itt az olcsó munkaerőre.-- Nem jött rá -- gondolta Garrick --, nem tudja, így az enyém lesz. Most mársenki sem veheti el tőlem.Aznap együtt dolgoztak a farm déli részén. Egész idó' alatt együtt voltak ésGarry zavart boldogsággal nevetett Sean ugratásain. Olyan csodás volt, hogySean most ennyi figyelmet szentel neki. Hamar végeztek; ez egyszer Seannak nemvolt kedve dolgozni.-- Az én szapora fivérem, minden csőbe öregszemű sőréiét tölt. -- Sean áthajoltés belebokszolt Garry vállába. -- Fejezzük be mára és menjünk be a városba.Lehajtunk egy-két pohárral a szállóban, hogy megünnepeljük, aztán elmegyünkAdához, hogy elmondjuk neki.Sean felállt a kengyelben, és átüvöltött a bőgő, nyüzsgő gulya felett.182. -- Mbejane, hozd fel azt a tíz beteget a házhoz és ne feledd, hogy holnap avásárkarámból kell hazahajtanunk a jószágot.Mbejane intett, hogy rendben és Sean ismét Garrick felé fordult.-- Gyerünk, a mindenit, menjünk már.Egymás mellett lovagoltak, vízhatlan köpenyükön és Sean szakáiián apróvízcsöppek csillogtak. Még mindig hideg volt és a meredély szinte teljesenelveszetta nyirkos ködben.-- Ez olyan igazi pálinkaivó idó' -- mondta Sean, és Garrick nem válaszolt.

Megint rettegett. Nem akarta elmondani Adának. Ada rá fog jönni. Ő mindigmindenrerájön, tudni fogja, hogy ez Sean gyereke. Neki nem lehet hazudni.A lovak patája cuppogott a sárban. Elérték azt a pontot, ahol az út elágazott ésa gerincen átkapaszkodva vezetett Ladyburgbe.-- Ada imádni fogja, hogy nagymama lesz -- kuncogott Sean és lova abban apillanatban megbotlott, a járása megváltozott, a bal elülső lábával óvatosanlépkedett.Sean leszállt róla, felemelte a patáját és látta, hogy a szálka mélyen a nyírbefúródott.-- Az istenit, hogy vinné el az ördög -- káromkodta el magát. Lehajtotta afejét, fogával megfogta a szálka végét és kihúzta.-- Hát akkor most már nem mehetünk Ladyburgbe, ez a láb napokig fájni fog. --Garry egészen megkönnyebbült; így egy kicsit elodázhatja, nem kell mégmegmondaniaAdának.-- A te lovad nem sántult le. Eredj, öregem, menj csak és add át neki azüdvözletemet. -- Sean közben felnézett rá.-- Megmondhatjuk neki máskor is. Gyere, menjünk haza -- ellenkezett Garry.-- Menj csak, Garry, a te gyereked. Menj és mondd el neki.Garrick addig vitatkozott, mígnem látta, hogy Sean kezd méregbe gurulni, ígyaztán egy lemondó sóhajjal elment, Sean pedig visszavezette a lovát TheunisKraalba. Most, hogy gyalogolt, a vízhatlan köpeny kellemetlenül meleg és nehézvolt, ezért Sean levette és a nyeregre dobta.Amikor hazaért, Anna épp a tornácon állt.-- Hol van Garry? -- kiáltott Seannak.--Ne nyugtalankodj. Bement a városba Adához. Vacsorára itthon lesz.Az egyik lovászfiú odament Seanhoz és átvette tőle a lovat. Váltottak néhányszót, majd Sean lehajolt, hogy felemelje a sérült patát. A mozdulattóltérdnadrágjamegfeszült a fenekén és kiemelte hosszú, izmosán formás lábát. Anna ránézett.Sean felegyenesedett, válla *zéles volt az inge nedves, fehér vászna alatt.Ahogy elindult fölfelé a tornác lépcsőjén, rámosolygött Annára. Szakálla azesó'tól begöndörödött és most olyan volt, mint egy rosszcsont kalóz.-- Most már jobban kéne vigyáznod magadra. Megfogta Anna karját, hogy bevezesse.-- Nem ácsoroghatsz kinn a hidegben. -- Az üveges ajtón át bementek. Annafelnézett rá, feje Sean válláig ért.-- Átkozottul remek asszony vagy, Anna, és tudom, hogy remek gyereket fogszszülni. -- Ez hiba volt, mert ahogy kimondta, tekintete ellágyult és arca Annafelé hajoh. Kariával átfogta az asszony vállát.-- Sean! -- Anna úgy mondta ki a nevét, mintha fájdalmában kiáltana. Gyorsan,szenvedélyesen a karjai közé bújt, testét Sean testének feszítette és kezebelekapaszkodott a férfi hajába. Sean arcát maga felé húzta, ajkai melegen,nedvesen nyíltak szét, háta ívben meghajolt és combjait Sean lábához szorította.Miközben csókolta, halkan nyögdécselt. Sean egy döbbent184pillanatig csak állt ott Anna ölelésében, majd fejét durván elhúzta.-- Megőrültél? -- Megpróbálta ellökni magától, de Anna, védekező kezei ellenére,visszaküzdötte magát. Karja Sean köré zárult és arcát a férfi mellkasáhozszorította.-- Szeretlek. Kérlek, kérlek. Szeretlek. Csak hadd öleljelek, ez minden. Csakölelni akarlak. -- Hangját elfojtotta Sean nedves inge. Vacogott.-- Eressz engem. -- Sean durván kitépte magát ölelő karjaiból és szintehátrahajította a kandalló melletti kanapéra.-- Te most Garry felesége vagy és hamarosan gyermekének anyja. Tüzelő' kis

testedet neki tartogasd. -- Elhátrált tőle és a méregtől a vér kezdett a fejébeszállni.-- De én szeretlek, Sean. Jaj Istenem, csak megértethetném veled, micsodaszenvedés nekem, hogy itt élek veled és még csak meg se érinthetlek.Sean hatalmas léptekkel odament a kanapéhoz. Figyelj rám. -- A hangja nyersvolt. -- Nem kellesz. Soha nem szerettelek, de most már éppúgy nem tudnék hozzádnyúlni, ahogy a saját anyámhoz. -- Anna jól látta arcán az undort. -- Te Garryfelesége vagy; ha még egyszer más férfira nézel, megöllek.Sean felemelte a kezét és ujjait begörbítette. -- A puszta két kezemmel öllekmeg.Arca egészen közel volt Annáéhoz. Nem bírta elviselni a férfi iszonyútekintetét; körmével felé kapott. Sean még idejében elhúzódott ahhoz, hogy aszemétmegmentse, de Anna körme mélyen végigszántott az arcán és oldalt az orrán. Seanelkapta a csuklóját és tartotta, miközben a vér lassan a szakállára csordult.Anna vergődött, vonaglott kezei között, rángatta testét, miközben visítva eztvágta a fejéhez.-- Te disznó, te koszos, mocskos disznó. Azt mondód, Garry felesége. Azt mondod,Garry gyereke. -185Fejét hátravetve üvöltözött és közben gonoszul, őrjöngve nevetett. -- Hát akkorén most megmondom neked az igazat. Amit itt magamban hordozok, azt tőledkaptam. Ez a tiéd! Nem Garryé! -- Sean elengedte a csuklóját és hátrálnikezdett.-- Az nem lehet -- suttogta --, biztosan hazudsz. Anna utána ment.-- Hát nem emlékszel, hogy búcsúztál el tőlem, mielőtt elmentél a háborúba? Nememlékszel arra az éjszakára ott a szekéren? Nem emlékszel -- nem? Nem? --Anna most már halkan beszélt, a szavakat használta fegyverként, hogy megsebezzeSeant.-- Az hónapokkal ezeló'tt volt. Ez nem lehet igaz hebegte Sean, miközben mégmindig hátrált előle.-- Pontosan három és fél hónapja -- mondta neki Anna. -- A fivéred gyereke egykicsit korábban jön majd, nem? De hát sok embernek van koraszülött gyereke...-- A hangja egészen monotonon szólt, és most már vacogva reszketett, az arcapedig halott fehérré vált. Sean nem bírta tovább.-- Hagyj békén, hagyj magamra. Gondolkodnom kell. Nem tudtam. -- Elrohant Annamellett, majd ki a folyosóra. Anna hallotta, amint Waite dolgozószobájánakajtaja becsapódik és ő ott állt mozdulatlanul a szoba közepén. Lélegzésefokozatosan szabályossá vált, haragjának hulláma lecsendesült és alóla felszínrekerült a gyűlölet fekete szirtje. Kiment a szobából a folyosóra, majd végigmentrajta, egészen a saját hálószobájáig. Megállt a tükör előtt és megnéztemagát.-- Gyűlölöm -- formálódott ajkain a szó a tükörben. Arca még mindig sápadt volt.-- Csak egyvalami van, amit elvehetek tőle. Garry most már az enyém ésnem az övé.Hajából kihúzta a hajtűket, és a földre ejtette; a haja a hátára omlott.Megrázta, hogy a vállára hull-186jön, majd kezét fölemelte és alaposan összekuszállta. Fogát ajkaira szorítottaés addig harapta, míg nem érezte a vér ízét.-- Jaj Istenem, mennyire gyűlölöm, gyűlölöm -- suttogta fájdalmában. Keze mostruhája elejéhez ért. Felszakította, majd közömbösen nézte a tükörbenmellbimbóinakmeredező dombját, mely már a rá váró feladat közelgő ígéretétói sötétlett.Lerúgta cipőjét.

-- Gyűlölöm. -- Lehajolt és keze a szoknyák alatt fölnyúlt a fehérneműjéhez.Meglazította nadrágját és kilépett belőle; melle előtt széítépte, majd az ágymellé hajította. Karjával végigsöpört a fésülködőasztalon: az egyik tégely aföldre zuhant és púderfelhőt eregetve széttörött, aztán hirtelen a kiöntöttparfüm átható illata töltötte be a szobát. Anna átment az ágyához és elterültrajta. Térdét felhúzta, mire alsószoknyái visszahulltak, akárha egy virágszirmai lettek volna: fehér lába és alsóteste pedig a virág közepe.Mielőtt leszállt volna az este, valaki félénken kopogtatott az ajtaján.-- Mi van? -- szólt ki Anna.-- A Nkosikazi nem mondta meg nekem, hogy mit főzzek vacsorára. -- Az öregJoseph szólt be tisztelettudóan.-- Ma este nem lesz vacsora. A többi szolgával együtt elmehettek.-- Rendben, Nkosikazi.Garrick már sötétben jött haza. Ivott; hallotta, hogy botladozik, ahogy átjön atornácon és a nyelve is akadozva forog, miközben kiáltozik.-- Halló. Hol vagytok? Anna? Anna? Megjöttem Egy darabig csönd volt, amígmeggyújtotta az egyik lámpát, amit sietős, tompa kopogás követett, falábánakkopogásavégig a folyosón és ismét rémület szólt a hangjából.-- Anna, Anna hol vagy?187Belökte az ajtót és ott állt a lámpával a kezében. Anna elfordult a fény felől,arcát a párnába fúrta és összhúzta a vállát. Hallotta, amint Garrick leteszia lámpát a fésülködőasztalra, majd érezte férje kezét, amint lehúzza szoknyáját,hogy betakarja meztelenségét, majd gyöngéden maga felé fordítja az arcát.Anna Garrick arcába nézett és értetlen iszonyatot látott rajta.-- Drágám, jaj, Anna drágám, mi történt? -- Felrepedt ajkára meg mellére meredt.Zavartan, rémülten elfordította a fejét, és a padlón heverő" üvegcséketmeg Anna széttépett nadrágját nézte. Az arca megkeményedett, és ismét afelesége.felé fordult.-- Megsérültél? -- Anna a fejét rázta.-- Ki volt az? Mondd meg nekem, ki tette. -- Anna elfordult tőle és eltakartaarcát.-- Drágám, szegény drágám. Ki volt -- az egyik szolga?-- Nem -- a hangját szégyen fojtogatta.-- Kérlek, Anna, mondd el nekem. Mi történt? Anna hirtelen felült, Garry nyakábavetette magát ésannyira hozzásimult, hogy szája a füle "mellett volt. Tudod, Garry. Tudod, hogyki tette.-- Nem, esküszöm, hogy nem, kérlek, mondd meg. Anna mély levegőt vett, egypillanatig visszatartottalélegzetét, majd halkan a fülébe sóhajtotta. -- Sean!Garrick teste megrándult karjai között és hallotta, hogy fölmordul, minthamegütötték volna. Aztán megszólalt. -- Még ez is. Most még ez is.Anna kezét levette a nyakából és gyöngéden visszatolta az asszonyt a párnára.Odament szekrényhez, kinyitotta az egyik fiókot, és kivette belőle Waiteszolgálatipisztolyát.Megöli Scant -- gondolta Anna. Garrick anélkül, hogy még egyszer ránézett volna,kiment a szobából. Anna, miközben egész teste megfeszült, a kezét ökölbeszorította és várt. Amikor végre meghallotta a188lövést, az meglepően fojtott volt és cseppet sem harcias. A teste elernyedt,kezét szétnyitotta és csöndesen sírni kezdett.31

Garry végigbicegett a folyosón A pisztoly nehéz volt, és díszes markolata durvánsértette a kezét. A folyosó végén, a dolgozószoba ajtaja alól fény szűrődöttki. Nem volt bezárva. Garrick bement.Sean az íróasztalon könyökölt, arcát a kezébe temette, de felnézett, amikorGarrick belépett az ajtón. Arcán a karmolások már beszáradtak, de körülöttüka bőr vörös volt és gyulladt. Ránézett a pisztolyra Garrick kezében.-- Elmondta neked. -- Nem kérdezte, hangja teljesen kifejezéstelen volt.-- Igen.-- Reméltem, hogy nem fogja -- mondta Sean. -- Szerettem volna, ha legalábbtéged megkímél.-- Megkímél engem? -- kérdezte Garrick. -- És ő? Rá nem is gondoltál?Sean nem válaszolt, csak vállat vont és fáradtan hátradőlt a székben.-- Eddig még csak nem is sejtettem, hogy ilyen kegyetlen disznó vagy -- mondtaelfúló habgon Garrick. -- Azért jöttem, hogy megöljelek.-- Igen. -- Sean figyelte, amint a pisztoly felemelkedik. Garrick két kézzelfogta és szökés haja a homlokába hullt.-- Szegény Garrym -- mondta Sean halkan és a pisztoly nyomban remegni kezdett.Aztán addig süllyedt, míg végül Garrick két kézzel már a térde között tartotta.Fölé görnyedt és zokogott -- közben ajkait harapdálta, hogy erőt vegyen magán.Sean felállt a székből, hogy odamenjen hozzá, de Garrick az ajtóhoz hátrált.189-- Ne közelíts -- rikoltotta --, hozzám ne érj. -- Elhajította a pisztolyt ésSean hátrarántotta a fejét, amint kakasának éles pereme súrolta a homlokát.A pisztoly lepattant és mögötte a falnak csapódott. Elsült és a. golyószilánkosan szétrepesztette a faburkolatot.-- Végeztünk -- üvöltötte Garrick. -- Örökre végeztünk. -- Vadul az ajtó utánkapott, kibukdácsolt a folyosóra, majd a konyhán át egyenesen ki az esőbbe.Sokszor elesett, mivel falába beakadt a fűbe, de mindannyiszor feltápászkodottés rohant tovább. Az éjszaka teljes sötétjében minden egyes lépésnélfelzokogott.Végül az esőtől megduzzadt Baboon Stroom morajló zúgása útját állta. Ott állt afolyó partján és a szél az arcába fújta a sűrűn szitáló esőt.-- Miért én, miért mindig én? -- Gyötrő kínjait beleüvöltötte a sötétségbe.Aztán hirtelen megkönnyebbülés öntötte el, oly erővel, mint alatta az áradófolyó sodrása, amint szeme mögött verdesni,kezdtek a pillangószárnyak. Amelegség és a szürkeség összezárult körülötte és ó' térdre hullt a sárba.32Sean alig vitt magával valamit; összecsavart matracát, egy puskát és egytartalék lovat. A sötétségben kétszer is elvétette az utat Mbejane kraaljához,de lova mindannyiszor visszatalált rá. Mbejane hatalmas, méhkas formájúfűkunyhóját a többi szolga lakhelyétől távolabb építette fel, mivel ő zulukirályivér. Amikor Sean végre megtalálta, kiáltásaira odabentról néhány percig csakálmos mocorgás és motyogás hallatszott, majd egy takaróval a vállán és kezébenegy régi petróleumlámpával megjelent Mbejane.-- Miről van szó, Nkosi?-- Elmegyek, Mbejane.790-- Hová?-- Ahová az út visz. Velem tartasz?-- Megyek a dárdáimért -- mondta Mbejane.Az öreg Pye még a bank mögötti irodájában volt, amikor Ladyburgbe értek. Azegyfontos aranyakat számolta, szépen sorba rakta őket és keze oly gyöngédensimított végig rajtuk, mint egy férfi keze a szeretett asszony testén, denyomban a mellette lévő, nyitott fiókba nyúlt, amikor Sean vállával belökte az

ajtót.-- Arra nincs szüksége -- mondta Sean és Pye szégyenkezve húzta el kezét apisztolyról.-- Te jó ég! Alig ismertelek meg, fiam.-- Mennyi van a folyószámlámon? -- intézte el röviden Sean az-udvariaskodást.-- Tudod, ez most ugye nem a hivatali idő.-- Nézze, Mr. Pye, nagyon sietek. Mennyim van?Pye feltápászkodottt a székéből és odament a hatalmas páncélszekrényhez.Testével takarva forgatta el a számokat, majd kinyitotta az ajtót. Hozta afőkönyvetés letette az íróasztalra.-- Carter... Cloete... Courteney -- rnotyogta, miközben lapozott.-- A... Ada... Garrick... Sean. Ez az. Ezerkétszázkilencvenhat font és nyolcpenny; természetesen még ott vannak a boltban a múlt havi, kifizetetlen számlák.-- Akkor mondjuk, hogy ezerkétszáz -- mondta Sean. -- Most szeretném, és amígkiszámolja, ugye tud adni nekem tollat és papírt?-- Szolgáld csak ki magad, ott van az íróasztalon. Sean leült az asztalhoz, azaranyhalmokat odébbtolta, majd bemártotta a tollat és írni kezdett. Amikor végzett, felnézett azöreg Pye-re.-- Kérem, írja alá tanúként.Pye elvette a papírt és átolvasta. Az arca megnyúlt a csodálkozástól.797-- Fele részedet Theunis Kraalból meg az összes marhát fivéred elsőszülöttjénekadod! -- csattant fel.-- Úgy van, kérem, írja alá tanúként.-- Nyilván megőrültél -- ellenkezett Pye. -- Ez egy egész vagyon, amit itteldobsz. Meggondoltad, hogy mit csinálsz... gondoltál a jövődre? Én aztreméltem,hogy te meg Audrey... -- Elhallgatott, majd így folytatta. -- Ne légy bolond,fiam.-- Kérem, Mr. Pye, írja alá -- mondta Sean és Pye az orra alatt dörmögve,gyorsan aláírta.-- Köszönöm. -- Sean összehajtogatta az iratot, beletette egy borítékba ésleragasztotta. Ezután betette kabátja belső zsebébe.-- Hol a pénz? -- kérdezte.Pye egy vászonzsákot tolt elé. Arcán egyfajta undor látszott; neki bolondokkalsemmi dolga.-- Számold meg -- mondta.-- Megbízom önben -- mondta Sean és aláírta az elismervényt. Sean ellovagolt avásár karámjai mellett, majd föl a meredélyen a Pietermaritzburgba vezetőúton. Mbejane a kengyel mellett ügetett és vezette a tartalék lovat. A meredélytetején megálltak. A szél szétfújta a felhőket és előtűntek a csillagok.Látták odalenn a várost, itt-ott néhány ablak még világos volt.El kellett volna búcsúznom Adótól -- gondolta Sean. Lenézett a völgybe TheunisKraal felé. Ott nem látott semmi fényt. Benyúlt a zsebébe és megérintettea levelet.-- Majd Pietermaritzburgból elküldöm Garrynek mondta hangosan.-- Nkosi? -- kérdezte Mbejane.-- Azt mondtam: hosszú az út, vágjunk neki.-- Igen -- helyeselt Mbejane. -- Vágjunk neki.192IIWitwatersrand7

Pietermaritzburgnál északnak fordultak és sivár pusztaságokon át folyamatosankapaszkodtak felfelé, a hegyvidék felé. A harmadik napon, a látóhatáronmegpillantottáka Drakensberget, mely fűrészesen szaggatott és fekete, akárha egy ősi cápafogsora lenne.Hideg volt; Mbejane állatbőrökbőí összevarrt takarójába burkolódva, távolabbrólkövette Scant. Talán ha néhány szót váltottak, amióta elhagytákPietermaritzburgot,mivel Sean gondolataiba mélyedt, melyek meglehetősen komor társai voltak azúton. Mbejane tapintatosan kerülte. Nem neheztelt rá, hiszen ha valaki éppmost hagyta el otthonát meg jószágát, akkor annak van min tépelődnie. Mbejanemaga is szomorú volt -- egy szép, kövér asszonyt hagyott ott az ágyában,hogy követhesse Seant.Mbejane kihúzta a dugaszt apró, kobakból készült tubákosdobozkájából, kivettbelőle egy csipetnyit, és finoman felszippantotta. Felnézett a hegyekre.Tetejüköna hó rózsaszínné vált a naplemente fényében és most már hamarosan letáboroznak,de persze az is lehet, hogy nem. Végső soron teljesen mindegy.Sean sötétedés után is lovagolt tovább. Áthaladtak a bozótos sík egy újabbemelkedőjén és alattuk a völgyben meglátták a fényeket.-- Dundee -- gondolta Sean minden különösebb érdeklődés nélkül.Még csak meg sem próbálta siettetni lovát, hagyta, hogy szép nyugodtanporoszkáljon lefelé, a város felé. Most már érezte a szénbányák füstjét, sűrű,kátrányosbűz fojtogatta a torkát. A főutcán értek be. A vá-794ros ebben a hidegben kihaltnak tűnt. Sean nem akart itt megállni -- úgytervezte, hogy a város túlsó felén letáborozik; ám amikor a szállodához értek,haboznikezdett. Odabenn meleg volt, kihallatszott a nevetés meg a férfiak hangja éshirtelen rádöbbent, hogy az ujjai teljesen elgémberedtek a hidegtől.-- Mbejane, vidd magaddal a lovamat. Keress egy táborhelyet a városon túl ésrakj tüzet, nehogy elkerüljelek a sötétben.Sean leszállt a lóról és bement az ivóba. A helyiség tele volt, többnyirebányászok lehettek -- látta a bőrükbe mélyen beivódott, szürke szénporról.Közömbösennéztek rá, ahogy a pulthoz lépett és rendelt egy konyakot. Lassan iszogatta ésmeg se próbált bekapcsolódni a körülötte zajló, hangos beszélgetésbe.A részeg alacsony ember volt, de a testalkata, akár a Tábla-hegy, szögletes,tömör és vaskos. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy karjával átfoghassa Seannyakát.-- Igyál velem egyet, Boetie. -- A lehelete savanyú volt és áporodott.-- Köszönöm, nem. -- Sean most nem volt olyan hangulatban, hogy részegekkelbíbelődjön.-- Ugyan már, gyere, igyál -- makacskodott a részeg; megtántorodott és Seanitala a pultra löttyent.-- Hagyjon békén. -- Sean lerázta magáról a férfi karját.-- Valami bajod van velem?-- Nem. Egyszerűen csak egyedül szeretnék inni.-- Talán nem tetszik a képem? -- A részeg odadugta Sean orra elé. Seannak nemtetszett.-- Legyen olyan jó és táguljon innét. A részeg a pultra csapott.-- Charlie, adj ennek a nagy majomnak egy italt. Legyen dupla. Ha nem issza meg,én biz' lenyomom a torkán.795

Sean rá se hederített a felkínált pohárra. Lenyelte saját italának maradékát,majd az ajtó felé fordult. A részeg az arcába löttyintette a konyakot. Azalkohol égette a szemét és ó' gyomorszájon vágta a férfit. Aztán ahogyösszegörnyedt, Sean ismét behúzott neki ezúttal az arcát érte. A részegmegpördült,majd elvágódott és ott hevert vérző' orral.-- Miért ütötte meg? -- Egy másik bányász felültette a részeget.-- Mibe került volna az magának, ha megiszik vele egy italt? -- Sean érezte,hogy ellenségesek; ő az idegen.-- Ez a fickó csak a bajt keresi.-- Kemény egy gorilla. De mi tudjuk, hogy kell elbánni az ilyen keménymajmokkal.-- Gyertek, rakjuk helyre ezt a rohadékot.Sean egyszerűen csak önkéntelenül ütötte meg a férfit. Most már sajnálta is, debűntudata egyből elpárolgott, amint látta, hogy fognak össze ellene. Nyomotthangulata is semmivé foszlott és helyette megkönnyebbülést érzett. Pontosan ezaz, amire szüksége volt.Hatan voltak, lassan közeledtek felé. A hat az szép, kerek szám. Az egyiknek együveg volt .a kezében és Sean mosolyogni kezdett. Hangosan beszéltek, hogybátorságot öntsenek egymásba és közben arra vártak, hogy valamelyikó'jükelkezdje.Sean oldalról, a szeme sarkából valami mozgást vett észre, nyomban hátraugrott,és keze ütésre készen állt.-- Nyugalom -- csillapította egy rendkívül angol hang. -- Azért jöttem, hogyfelajánljam szolgálataimat. Nekem úgy tűnik, hogy önnek ellenségei akadtakés néhányat esetleg nélkülözni tudna. -- A férfi egy Sean mögötti asztaltól álltfel. Magas volt, szikár arca magával ragadó és tökéletes, szürke öltönytviselt.796-- Mindet akarom -- mondta Sean.-- Ez átkozottul sportszerűtlen. -- A jövevény a fejét csóválta. -- Átvennéköntől három úriembert ott a baloldalon, amennyiben az ár elfogadható.-- Önnek adok kettőt ajándékba és tekintse ezt szerencséjének -- mondta Seanvigyorogva, a férfi meg visszavigyorgott rá. A találkozás örömében szinte megis feledkeztek a többiek fenyegető közelségéről.-- Ez igazán rendkívül kedves öntől. Engedje meg, hogy bemutatkozzam -- DuffordCharley wood. .- A könnyű pálcát bal kezébe csúsztatta és jobbját Sean felényújtotta.-- Sean Courteney -- fogott vele kezet Sean.-- Ide figyeljetek ti rohadékok, kiálltok, vagy mi? szólalt meg az egyik bányásztürelmetlenül.-- Hát persze, kedves fiam, hát persze -- mondta Duff és könnyedén, akár egytáncos, elindult felé, miközben botját megsuhintotta. Bármily vékony volt,mégis olyat szólt a férfi fején, rnint egy jól megütött baseball-labda. ..-- Maradt öt -- mondta Duff. Suhintott a bottal, amely az ólomnehezékkel jócskánsuhogott. Akár egy vívó, kitöréssel támadt és a második bányász nyakárahúzott. A férfi a földön feküdt és fuldokló hangokat hallatott.-- A többi az öné, Mr. Courteney -- mondta Duff sajnálkozva.Sean kitárt karral vetette rá magát a maradékra, hogy mind a négy férfi lábátegyszerre kapja el. Aztán az összegabalyodott testek halmán felült és öklétmeg lábát használva elkezdte osztani csapásait.-. Ez piszkos és kusza, nagyon kusza -- dünnyögte Duff rosszallóan. A kiáltásokés puffanások fokozatosan elcsendesültek és Sean felált. Az ajka vérzettés kabátja hajtókája leszakadt.-- Italt? -- kérdezte Duff.

797-- Egy konyakot kérek. -- Sean rámosolygott a pult mellett álló elegáns alakra.-- Több italt ma este már nem utasítok vissza.Poharukkal Duff asztalához ballagtak és közben átléptek a földön heverőtesteken.-- Fenékig!-- Le vele!Aztán őszinte érdeklődéssel tanulmányozták egymást, miközben tudomást se vetteka körülöttük zajló tisztogatásról és takarításról.-- Utón van? -- kérdezte Duff.-- Igen. És Ön?-- Nem vagyok ilyen szerencsés. Állandó alkalmazásban állok a Dundee-iKőszénbányák Kft.-nél.-- Itt dolgozik? -- Sean hitetlenkedve nézett rá, mivel Duff olyan volt, mintegy páva a totyotó galambok között.-- Beosztott mérnök vagyok -- bólintott Duff. -- De már nem sokáig; a gyomrom isátitatódott a szénpor ízével.-- Ajánlhatnék esetleg valamit, amivel leöblíthetjük?-- Ragyogó ötlet -- helyeselt Duff. Sean az asztalhoz hozta az italokat.-- Merre tart? -- kérdezte Duff.-- Amikor elindultam, északnak tartottam -- vonta meg a vállát Sean --, aztáncsak mentem tovább abba az irányba.-- Honnan indult?-- Délről -- vágta rá Sean.-- Elnézést, nem állt szándékodban kíváncsiskodni -- mosolygott Duff. -- Konyaklesz, ugye?A csapos kijött a pult mögül és odament az asztalukhoz.-- Üdv, Charlie -- köszöntötte Duff. -- Gondolom, szükségeltetik némikompenzáció azért a kárért, amit a felszerelésben és a bútorokban okoztunk?198-- Ne is törődjön vele, Mr. Charleywood. Az ember ritkán lát ilyen jócsetepatét. Kit érdekel az a néhány asztal meg szék, amíg ilyen látványban vanrészünk?A cég ajándéka.-- Ez igazán rendkívüli nagylelkűség.-- Nem is ezért jöttem, Mr. Charleywood. Van itt nekem valami, amit szeretném,ha megnézne, mivel ugye maga bányászattal foglalkozik, meg ilyesmi. Rám tudnaszánni egy percet, uram?-- Menjünk, Sean. Nézzük meg, mije van számunkra Charlie-nak. Szerintem egygyönyörű nő lesz az.-- Ami azt illeti, nem, uram -- mondta Charlie komolyan és bevezette őket ahátsó szobába. Charlie felnyúlt és levett egy kődarabot az egyik polcról. Dufffelé nyújtotta. -- Mi a véleménye erről?Duff elvette, a kezében méricskélte, majd egészen közelről is szemügyre vette.Áttetszőén szürke volt, fehér és sötétvörös színeződéssel és egy széles feketecsík osztotta ketté.-- Valamiféle konglomerátum -- mondta Duff közömbösen. -- Miért olyan érdekesez?-- Egy barátom hozta le a hegy túloldaláról, a Krug'er Köztársaságból. Aztmondja, hogy aranytartalmú. Valami nagy fogásra bukkantak egy Witwatersrand nevűhelyen, Pretoria mellett. Persze én nem sokat adok az ilyen szóbeszédre, mer' azember sokat hall ilyesmit: gyémánt meg arany, arany meg gyémánt.Charlie nevetett és megtörülte kezét a kötényében.-- Mindenesetre a barátom azt mondja, hogy a búrok bányászati engedélyeket adnakel azoknak, akik ezután akarnak áskálódni. Gondoltam, azér'nem árt, ha

megmutatom.-- Elviszem magammal Charlie és majd reggel megvizsgálom. Most azonban épp abarátommal iszom.799Másnap reggel Sean kinyitotta szemét és azt látta, hogy vakítva tűz be a nap azágya fölött, az ablakon. Sietve ismét lehunyta a szemét, és megpróbáltvisszaemlékezniarra, hogy hol van. De a fejében zakatoló fájdalom meg valami zaj zavarta,elterelte a figyelmét. A zaj valami szabályos, hörgő' recsegés volt; úgyhangzott,mintha valaki haldokolna. Sean kinyitotta a szemét és lássa elfordította afejét. Volt valaki a szoba túloldalán lévő ágyban. Sean egy csizma utántapogatódzött,majd odahajította; egy horkanás hallatszott, majd felemelkedett Duff feje. Egypillanatig téli naplementéhez hasonlatosan vörös szemekkel méregette Seant,majd óvatosan takarói közé hanyatlott.-- Ha lehet, a bömbölést ne fokozzuk -- suttogta Sean. -- Súlyos beteggel vagyegy szobában.Jóval később egy szolga kávét hozott be.-- Üzenj be az irodámba, hogy beteg vagyok -- utasította Duff.-- Már megtörtént. -- A szolga pontosan megértette gazdáját. Aztán folytatta; --Van itt kinn valaki, aki a másik Nkosit keresi. -- Seanra pillantott. --Nagyon nyugtalan.-- Mbejane. Mondd meg neki, hogy várjon -- mondta Sean.Ágyuk szélén ülve, csöndben itták a kávét.-- Hogy kerültem ide? -- kérdezte Sean.-- Fiacskám, ha te nem tudod*- akkor senki sem tudja. -- Duff felállt és átmenta szobán, hogy tiszta ruhát keressen. Meztelen volt és Sean látta, hogysoványsága ellenére a teste csupa izom.-- Te jó ég, mit tesz ez a Charlie a pálinkájába? -- siránkozott Duff, ahogylehajolt, hogy felemelje a kabátját.200A zsebében megtalálta a kődarabot, kivette és egy asztalként szolgálócsomagolóládára dobta. Miután felöltözött, savanyú ábrázattal, kedvetlenülméregette,majd az egyik sarokba ment, amely tele volt az agglegényélet felhalmozotttörmelékével. Kotorászott benne, aztán előszedett egy acélmozsarat meg egyviharvert,fekete kézi aranyszért.-- Ma reggel rettentő öregnek érzem magam mondta, amint nekilátott, hogy amozsárban porrá zúzza a követ. A port beleöntötte az aranyszérbe, majd kivittea bejárat melletti hullámlemez víztartályhoz, és vizet eresztett rá.Sean követte és ott ültek együtt a lépcsőn. Duff nekilátott, gyakorlottmozdulatokkal döntötte és lengette, amitől a benne lévő anyag forgott, akár azörvény,miközben egy kicsit mindig kilöttyintett az elülső nyíláson. Aztán ismétmegtöltötte tiszta vízzel.Sean egyszer csak érezte, hogy Duff megmerevedik mellette. Az arcára pillantottés látta, hogy a másnapossága nyomtalanul eltűnt: a szája keskeny vonalláfeszül és véreres szeme az aranyszérre szegeződik.Sean is lenézett és a vízen át valami csillogást látott, akárcsak a pisztránghasának villanása, amikor megfordul, hogy elkapja a legyet. Érezte, ahogyaz izgalom végigbizsereg a karján meg a nyakán.Duff gyorsan friss vizet loccsantott az aranyszérbe; három fordulat után ismétkilöttyintette. Mozdulatlanul, némán ültek és nézték az aranymoső alján körben

csillogó arany csíkot.-- Mennyi pénzed van? -- kérdezte Duff, anélkül, hogy felnézett volna.-- Valamivel több, mint ezer.-- Ilyen sok. Remek! Én össze tudok szedni úgy ötszázat, de hozzáadom abányászati tapasztalatomat. Egyenlő társak vagyunk -- áll az alku?-- Igen.201-- Akkor meg mit ülünk itt? Máris megyek le a bankba. Találkozzunk a városszélén úgy fél óra múlva.-- És mi lesz a munkáddal? -- kérdezte Sean.-- Utálom a szén szagát -- a pokolba a munkámmal.-- És Charlie?-- Charlie egy méregkeverő -- a pokolba Charlieval.3Aznap este a szoros bejáratánál táboroztak le és a hegyek ott magasodtakelőttük. Egész délután erőltetett tempóban haladtak és a lovak fáradtak voltak-- hátat fordítottak a szélnek és a száraz, téli füvön legelésztek.Mbejane tüzet rakott egy kiemelkedő vörös kő árnyékában, mellé kuporodtak, kávétfőztek, megpróbálták kirekeszteni a jéghideg szelet, de az száguldva törtle a hegyek felől és a tűzből szikrákat reptetett. Ettek; aztán Mbejaneösszegömbölyödött a tűz mellett, magára húzta állatbőr takaróját és másnapreggeligmeg se mozdult.-- Milyen messze van még ez a hely? -- kérdezte Sean.-- Nem tudom -- vallotta be Duff. -- Holnap felkapaszkodunk és átmegyünk aszoroson -- úgy nyolcvan-száz kilométer a hegyeken át -- aztán már kinn isleszünka fennsíkon. Utána talán még egyheti lovaglás vár ránk.-- Délibábot kergetünk? -- Sean újból megtöltötte a bögréket kávéval.-- Majd megmondom, ha odaértünk. -- Duff felemelte bögréjét és kéz kézzelátfogta. -- Egy dolog biztos az a minta tele volt arannyal. Ha még sok ilyen vanott, afckor lesznek, akik meggazdagodnak.202-- Esetleg mi?-- Jártam én már olyan helyen, amit az arany hírére megrohamoztak. Akiknekelőször bejön, azok aratnak. Lehet, hogy a terület nyolcvan kilométereskörzetbenolyan sűrűn tele lesz a bányaengedélyek jelzőkaróival, mint a tarajos sültüskékkel. -- Duff hangosan szürcsölgette a kávéját.-- Nekünk azonban van pénzünk -- ez a mi ütőkártyánk. Ha sikerül szabályszerűenbirtokba vennünk egy területet, akkor van tőkénk, hogy munkához lássunk.Ha túl későn érnénk oda, akkor az ügynököktől megvehetjük a jogot. De ha mégse,nos, az ásáson kívül még számtalan módja van az aranyszerzésnek egy bolt,ivó, szállítás, csak válassz.Duff kilöttyintette bögréjéből a kávézaccot. -- Ha pénz van a zsebedben, akkorvagy valaki; ha nincs, akkor bárki fenéken billenthet. -- Felső zsebébőlelővett egy hosszú fekete manillaszivart és Seannak kínálta. Sean megrázta afejét, Duff pedig leharapta a szivar végét és a tűzbe köpte. Fogott egy parázslóágat és rágyújtott, majd elégedetten pöfékelt.-- Hol tanultad ki a bányászatot, Duff?-- Kanadában. -- Ahogy Duff kieresztette szájából a füstöt, a szél nyombanelfújta.-- Te ott is voltál?-- Igen, fiacskám. A fenébe, túl hideg van ahhoz, hogy aludjunk; inkábbbeszélgessünk. Egy aranyért elmondom neked az életem történetét.

-- Először mondd,el és majd meglátom, hogy megéri-e! -- Sean válla köré húzta atakarót és várt.-- Nálam jó a hiteled -- egyezett bele Duff. Ezután drámai szünetet tartott. --Harmincegy évvel ezelőtt születtem Roxby tizenhatodik bárójának negyedikés egyben legkisebb fiaként -- amennyiben nem számítjuk a többieket, akik még aserdülőkorig sem jutottak el.203-- Kék vér -- mondta Sean.-- Hát persze, csak nézz az orromra. De kérlek, ne szakíts félbe. Atyám, atizenhatodik báró, egy lovaglóostor segítségével már zsenge korunkban elejétvette minden természetes szeretetnek, amit esetleg iránta érezhettünk volna.VIII. Henrikhez hasonlóan, a gyerekeket ő is inkább csak elméletben kedvelte.Mi igyekeztünk, nehogy az útjába kerüljünk, és ez így mindenkinek nagyszerűenmegfelelt. Ez, mondjuk úgy, egyfajta fegyverszünet volt.Drága atyámnak két nagy szenvedélye volt az életben: a lovak és a nők. Hatvankétragyogó éve során mindkettőből szép kis gyűjteményre tett szert. Tizenötéves unokatestvérem, emlékezetem szerint bájos kis leányzó, volt utolsó és sohael nem ért vágya. Mindennap kivitte őt lovagolni és amikor felsegítetteanyeregbe, igazán botrányos módon, szemérmetlenül tapogatta. Ezt maga a lánymesélte nekem kuncogva.Mindazonáltal atyám lova, egy dicséretre méltóan erkölcsös teremtmény, rövidenvéget vetett ennek az ügynek, midőn fejbe rúgta atyámat, nagy valószínűséggelépp egy ilyen tapogatódzós manőver kellős közepén. Szegény atyám többé már nemvolt a régi. Az igazat megvallva annyira megváltoztatta ez a kaland, hogykét nappal később gyászosan kongó harangok meg fiai és lányos szomszédaiegyüttes és.megkönnyebbült kíséretében eltemették.Dufford előrehajolt és megpiszkálta a tüzet.-- Ez az egész rettentő' szomorú volt. Akár én, akár valamelyik bátyám,bármelyikünk elmondhatta volna apámnak, hogy unokatestvérünk nemcsak bájos volt,de a családi szenvedélyek iránti hajlamát feltűnően magas fokra fejlesztette.Végül is ki tudhatta volna ezt nálunk jobban? Mi voltunk az unokatestvéreiés tudod, hogy az unokatestvérek hogy lesznek unokatestvérek. Mindenesetre apaezt sosem tudta meg és ne-.204kém ezért a mai napig is bűntudatom van -- el kellett volna mondanom neki.Sokkal boldogabban halt volna meg... Untatlak?-- Nem, csak folytasd. Eddig már fél aranyat megért -- nevetett Sean.-- Atyám idő előtti távozása nem hozott semmiféle csodás változást az életembe.A tizenhetedik báró, Töm bátyám, amint a cím birtokosa lett, nyomban éppolyszűkmarkúvá és kellemetlenné vált, mint amilyen korábban atyám volt. Ott álltamtizenkilenc évesen egy olyan apanázzsal, mely túl kevés volt ahhoz, hogya családi szenvedélyeknek hódoljak, csak penészedtem egy Londontól hatvankilométernyire lévő, zordon, régi kastélyban, miközben érzékeny lelkemfejlődésétakadályozta barbár bátyáim tömény jelenléte.Izzadt tenyeremben három hónapnyi, előre megkapott apanázzsal távoztam, miközbenfülemben még ott csengtek bátyáim búcsúszavai. Ezek közül a legérzelmesebbaz volt: „a levélírással ne is erőltesd magad."Akkor mindenki Kanadába ment: jó ötletnek tűnt, így aztán én is odamentem.Kerestem pénzt és elherdáltam. Kerestem magamnak nőt és azt is elherdáltam, devégül a hideget nem bírtam már tovább.Duff szivarja elaludt; újból meggyújtotta és Seanra nézett.-- Ott olyan hideg volt, hogy az ember még vizelni sem tudott anélkül, hogy aszerszáma le ne fagyott volna, így aztán trópusi földekről kezdtem gondolkodni,

olyanokról, ahol fehérlő tengerpart, napsütés, egzotikus gyümölcsök és mégegzotikusabb lányok várnak. Azok a különleges körülmények, melyek végültávozásrakésztettek, túlságosan fájdalmasak ahhoz, hogy felidézzem őket, ezért most errenem is térünk ki. Nos, a legkevesebb, amit elmondhatok róla, hogy205meglehetősen kétes körülmények között távoztam, így hát most itt láthatsz engem,amint lassanként halálra fagyok egy szakállas haramia társaságában, miközbena környéken, egynapi járóföldre, sehol egy egzotikus lány.-- Izgalmas történet -- és remekül mesélted el -- tapsolt Sean.-- Az egyik történetért cserébe egy másik jár -- halljuk most a temegpróbáltatásaidat.Sean arcáról elillant a mosoly. -- Itt születtem és nevelkedtem Natalban. Úgy jóegy hete jöttem el hazulról, szintén fájdalmas körülmények közepette.-- Egy asszony? -- kérdezte Duff mélységes együttérzéssel.-- Egy asszony -- mondta Sean.-- Édes kis szajhák -- sóhajtott fel Duff. -- Hogy én hogy imádom őket!4A szoros hosszan tekergeti át a Drakensbergen, akár egy kígyó. A hegyek mindkétoldalon meredeken, feketén emelkedtek a magasba, így egész nap árnyékbanhaladtak, a napot csak néhány órára látták, amikor az delelőre hágott. Aztán ahegyek elmaradtak és ők kiértek a szabadba.Amikor azt mondták, hogy a szabadba, akkor ezen itt mindenki a fennsíkotértette. Ameddig a szem ellát, nincs itt más, csak pusztaság és fű, barna fű,melyegyre távolodik, hogy valahol a messzeségben találkozzék a sápadt, kietlenéggel. Ám ez a magányosság mit sem tompított lázas izgalmukon: minden megtettkilométer, minden egyes táborhely a kanyargós, hosszú úton inkább fokozta, mígvégül első ízben pillantották meg a nevet kiírva. Akár egy madárijesztőa felszántott föld közepén, olyan elhagyatottan meredezett206az a jelzőoszlop, melyen jobbra az állt: „Pretoria", balra pedig az, hogy:„Witwatersrand".-- A Fehér vizek hegye -- suttogta Sean. Jól csengő név -- akár százmillió aranycsengése.-- Nem mi vagyunk az elsők -- dünnyögte Duff. Az út balra tartó elágazását mélyszekérnyomok tarkították.-- Most n;ncs arra idő, hogy ezen rágódjunk. Seanon immáron kiütött az aranyláz.-- Maradt még egy kis erő ezekben a gebékben -- használjuk ki.Úgy jelent meg a láthatáron, mint egy alacsonyan meghúzott vonal a pusztaságfelett, egy újabb hegyvonulat, akárcsak száz másik, melyeken útjuk soránáthaladtak..Fölkapaszkodtak rá és a hegytetőről lenéztek. Két hegyvonulat futott ott végigészak-dél irányban, párhuzamosan, úgy hat kilométernyire egymástól. A köztüklaposan elterülő völgyben látták, amint a napfény megcsillan a mocsaras tavakon,melyekről a hegyeket elnevezték.-- Odanézz -- nyögött föl Sean.A völgy teljes hosszában tele volt sátrakkal meg szekerekkel, és köztük akutatóárkok, akár a nyílt sebek, tátongtak a fűben. Az árkok zöme a völgyközepén,vonalban futott végig.-- Az a telér iránya -- mondta Duff --, és mi túl későn érkeztünk -- már mindetkiigényelték!-- Ezt honnan tudod? -- szállt szembe vele Sean.-- Használd a szemedet, fiacskám. Már mind elkelt.

-- Akadhat ott olyan, ami elkerülte a figyelmüket.-- Ezeknek a fiúknak semmi sem kerüli el a figyelmét. Menjünk le és megmutatomneked. -- Duff megsarkantyúzta a lovát és elindultak lefelé. Válla fölöttszólt hátra Seannak. -- Nézz csak fel oda, a patak mellett -- ezek nemvesztegetik az idejüket. Már van egy működő zúzójuk is. Ahogy elnézem, ez egynégyesérczúzó.207Belovagoltak az egyik nagyobb, sátrakból és szekerekből álló táborhelyre; atűzhelyek körül asszonyok szorgoskodtak és az ételszagra összefutott a nyálSean szájában. Férfiakat is láttak, akik a szekerek között üldögéltek és avacsorájukat várták.-- Megyek és megkérdezek közülük valakit, hogy mi folyik itt -- mondta Sean.Leszállt a lováról és a szárat odadobta Mbejanénak. Duff savanyú mosollyalfigyelte, amint egymás után három emberrel is megpróbál szóba elegyedni. Seanáldozata mindegyik esetben kerülte a tekintetét és csak homályosan, zárkózottanmotyogtak valamit az orruk alatt. Sean végül föladta és visszament a lovakhoz.-- Mi a baj velem? -- kérdezte panaszosán. -- Valami ragályos nyavalyám van,vagy mi a fene?Duff kuncogott. -- Ezek itt mind az aranyláztól szenvednek -- mondta. -- Te egylehetséges versenytárs vagy. Akár szomján is halhatnál anélkül, hogy akárcsak rád köpnének, nehogy erőre kapj, tovább mássz és birtokba vegyél valamit,amit ők eddig nem vettek észre.Kijózanodott. -- Itt csak az időnket vesztegetjük. Még van egy óránksötétedésig, menjünk és nézzünk körül.Leügettek a karókkal teletűzdelt terület felé. Az árokban férfiak dolgoztakásóval meg csákánnyal, némelyikük szikár volt és kemény, mellettük vagy egytucatnyi bennszülött kubikolt; mások kövérek voltak, irodai széktől elpuhultakés izzadva, fogcsikorgatva küzdöttek a fájdalom ellen, amit felhólyagzotttenyerük okozott, és arcuk meg karjuk vörösre égett a tűző napsütésben. Mindegyformán, ugyanazzal a gyanakvó ellenségességei üdvözölték Scant és Duffot.Lassan lovagoltak észak felé, és százméterenként, már-már betegesszabályossággal egy-egy újabb, igénylést jelző' cölöpöt találtak, melynek aljátkőhalmokkalerősítették meg és egy vászondarab volt rászö-208gezve. Mindegyiken hevenyészett nagybetűkkel ott állt a tulajdonos neve és azengedély száma.A kiigényelt területek közül azonban sok még érintetlen volt, ezeknél Duffleszállt a lóról, kotorászott a fűben, fel-felvett egy darab követ és alaposanszemügyre vette, mielőtt elhajította. Aztán ismét továbbmentek, kedvük egyrejobban hanyatlott és egyre inkább eluralkodott rajtuk a fáradtság. Sötétedésután táboroztak le a nyitott, szélfútta gerincen és mialatt kávét főztek,beszélgettek.-- Elkéstünk. -- Sean komoran meredt a tűzbe.-- De nekünk van pénzünk, fiacskám, ezt ne feledd. Ezeknek az úriembereknek azöme már teljesen tönkrement -- csupán a reményből élnek és nem marhasültönmeg krumplin. Nézz csak az arcukra és máris láthatod az elkeseredettség jeleit.Hogy az ember kiaknázzon egy aranytelért, ahhoz tőke kell; szükséged vangépekre, munkaerőre, vizet kell szivattyúzni, kitermelni a követ, szükséged vanszekerekre és időre.-- Mi értelme a pénznek, ha nincs engedélyed, hogy dolgozhass -- tépelődöttSean.-- Csak maradj itt, fiacskám, ne félj, míg engem látsz. Észrevetted, hogy ezekközül a kiadott területek közül hányhoz nem nyúltak még hozzá? Ezek nyilván

spekulánsok kezén vannak és az az érzésem, hogy eladók. Az elkövetkezendő néhányhét során meglátod, hogy válik ki a férfi a sihederek közül.-- Legszívesebben szedném a sátorfámat. Én nem erre számítottam.-- Fáradt vagy. Aludd jól ki magad és holnap megnézzük, hogy meddig nyúlik ez atelér -- aztán nekilátunk és kidolgozunk valami tervet.Duff rágyújtott egy manillaszivarra és pöfékelni kezdett; a tűz fény éné! olyanszikár volt az arca, akár egy rézbőrű indiáné. Egy darabig csöndben üldögéltek,majd megszólalt Sean.209-- Mi ez a zaj? -- Tompa tamtam-iitések hallatszottak a sötétben.-- Majd hozzászoksz, ha már hosszabb ideje itt vagy -- mondta Duff. -- Ez azérczúzója annak a zúzógépnek, amit föntről láttunk. Úgy másfél-két kilométerrellehet följebb a völgyben; holnap reggel el fogunk menni mellette.Másnap már napfelkelte előtt úton voltak és a bizonytalan reggeli fényben értekel a zúzóhoz. A zúzógép úgy lapult meg feketén és csúnyán a gerinc simadomborulatán, akár egy rögeszmés, valószerűtlen szörnyeteg. Állkapcsa lassan,tompán dobogott, amint rágta, morzsolta a sziklát; gőzt fújtatott ki és fémesencsikorgott.-- Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nagy mondta Sean.-- Hát jó nagy -- helyeselt Duff --, és jó sokba kerül, nem ingyen osztogatják.Errefelé nem sokan engedhetnek meg maguknak egy ilyen felszerelést.A zúzó körül emberek mozogtak, kiszolgálták, betáplálták a követ és arézasztalok körül sürgölődtek, melyekre aranytartalmú ürüléket zúdítottak. Azegyikférfi előrejött, hogy a szokásos vendégszeretettel üdvözölje őket. -- Ezmagánterület. Nem szeretjük itt a nézelődőket -- menjenek tovább.Nett kis ember volt, kerek, barna arccal, fején füléig lehúzott keménykalap. Abajusza úgy meredezett, akár egy foxterrierré.-- Ide figyelj,Fran5ois, te nyomorult kis féreg, ha így beszélsz velem, akkorúgy benyomom a képedet, hogy hátul köt ki -- mondta neki Duff és a nett kisember bizonytalanul pislogott, közelebb ment hozzájuk és fürkészőn felnézettrájuk.-- Ki maga? Ismerem én magát?-- Duff! -- kiáltott fel diadalmas örömmel a kis ember. -- Hisz ez az öreg Duff!-- Előreugrott, hogy meg-210ragadja a lováról leszálló Duff kezét. Sean élvezettel figyelte azújratalálkozásnak ezt a tombolását. Ez addig tartott, míg Duffnak végre sikerültúrrálennie rajta és odavezethette a kis afrikandert, hogy bemutassa.-- Sean, ez itt Francois du Tóit. Régi barátom még a Kimberley gyémántmezőkról.Fran9ois üdvözölte Seant, majd még egyszer visszaesett és az izgatott refréntismételgette: -- Gott, jó, hogy újra látlak, öreg Duff. -- Közben pedigerőteljesenlapogatta Duff hátát, aki fürge lábmunkával igyekezett kitérni elóle. Ez mégnéhány percig eltartott, mire Francois végre összeszedte magát és elhangzottelső, összefüggő' megjegyzése.-- Figyelj, öreg Duff, épp a kellős közepén vagyok az amalgámasztalokletisztításának. Menjentek le a barátoddal a sátramba. Egy fél órán belül én isottvagyok, mondd meg a szolgámnak, hogy készítsen nektek valami reggelit. Sietek,öregem. Gott, öregem, jó, hogy újra látlak.-- Egy régi szerelem? -- kérdezte Sean, amikor magukra maradtak.Duff nevetett. -- Együtt voltunk a gyémántmezőkön. Egyszer tettem neki egyszívességet -- kihúztam egy omlasztásos fejtés vágatából, amikor a lezúduló

sziklákeltörték a lábát. Rendes kis fickó és az, hogy itt találkozunk vele, nem más,mint az a bizonyos közmondásos válasz imáinkra. Ha van valami, amit ő nemtud erről az aranymezőről, azt más se tudja.Frangois jóval az ígért fél órán belül csörtetett be a sátorba és reggeli közbenSean teljes kívülállóként hallgathatott egy olyan beszélgetést, melynekminden második mondata úgy kezdődött, hogy „Emlékszel?" -- vagy: „Mi történt ajó öreg ezzel meg ezzel?"Aztán amikor a tányérok már kiürültek, és a kávésbögréket megtöltötték, Duffmegkérdezte: -- Na és te most mit csinálsz, itt Franz? Ez itt a sajátod?277-- Nem, még mindig a Társaságnál vagyok.-- Csak nem annál a kurafi Hradskynál? -- kérdezte Duff tréfás rémülettel. -- Eezre-re-réme-me-mes mondta dadogást miméivé.-- Hagyd abba, Duff. -- Fran9ois idegesnek látszott. -- Ne csináld, azt akarod,hogy elveszítsem a munkámat?Duff Sean felé fordult, hogy megmagyarázza. Norinan Hradsky és Istenegyenrangúak, de a világnak ezen a részén Isten is Hradsky utasításait követi.-- Hagyd már abba, Duff. -- Francois valóban rémült volt, de Duffrendíthetetlenül folytatta.-- A szervezetre, melyen keresztül Hradsky gyakorolja isteni hatalmát, mindenkicsak úgy utal, tisztelettudóan visszafojtott lélegzettel, hogy „A Társaság".Valójában azonban teljes és hangzatos neve az, hogy a dél-afrikai Bánya- ésFöldbirtok Társaság. Érted már?Sean mosolyogva bólintott, Duff pedig még utólag hozzátette:-- Hradsky egy rohadék és dadog.Ez már túl sok volt Fran9ois-nak. Áthajolt és megfogta Duff karját. -- Kérlek,öregem. A szolgám ért angolul, úgyhogy hagyd abba.-- Tehát a Társaság beindult ezeken a mezőkön is, mi? Nos, akkor ez nyilván jónagy fogás -- tűnődött Duff és Fran§ois megkönnyebbülten követte erre abiztonságosabbcsapásra.-- Az ám! Csak várd ki a végét, emellett a gyémántmezők csak templomi bazárnaktűnnek majd!-- Mesélj róla -- mondta Duff.-- A neve Mállptt telér, Konglomerátum telér, avagy Heidelberg telér -- devalójában itt három telér van és nem egy. Párhuzamosan futnak, akár egytöbbrétegűszendvics.-- Mind a háromban van arany? -- szegezte neki a272kérdést Duff és Francois megrázta a fejét. Csak úgy csillogott a szeme; boldogvolt, hogy aranyról meg bányászatról beszélhet.-- Nem -- a külső' telérek szót sem érdemelnek, ott csak nyomokban van. De ottvan a Fó' telér. Az már egy kicsit jobb, helyenként megvan akár két métervastag is és jó anyagot ad, de nem egyenletes.Francois lelkesen hajolt át az asztalon; az izgalom most erősen kihoztaafrikaans akcentusát. --- A legalsó telér a nyerő", mi úgy hívjuk, hogy a Vezető telér. Talán ha tízcenti vastag és helyenként" teljesen eltú'nik, de ez gazdag fogás. Annyi benneaz arany, az ember el se hinné, amíg nem látja!-- Én hiszek neked -- mondta Duff. -- Most azt mondd meg nekem, hol szerezhetnékmagamnak egy kicsit ebből a Vezető telérből.Fran9ois nyomban kijózanodott, mintha egy spaletta csukódott volna a szemére éseltakarta azt a fényt, ami egy pillanattal ezelőtt még ott ragyogott.

-- Már elkelt. Mind elkelt -- mondta védekezőn. Már mindet kitűzték és birtokbavették, elkéstél.-- Hát akkor ennyi -- mondta Duff és a társaságra mély csönd borult. Fran§oisfészkelődni kezdett a székén, bajusza végét rágcsálta és komoran meredtbögréjébe.Duff és Sean csöndesen vártak; szemmel láthatóan Francois önmagával viaskodott,kétféle hűség szaggatta ketté. Egyszer kinyitotta száját, majd megint becsukta;a kávéját fújta, hogy lehűtse és a meleg gőzölögve szállt el.-- Van pénzed? -- Váratlanul, meghökkentő hevességgel szegezte neki a kérdést.-- Van -- mondta Duff.-- Mr. Hradsky Fokvárosba ment, hogy pénzt kerítsen. Egy száznegyven bányajogbólálló listája van, amit mind meg akar venni, amikor visszajön. -- Fran-273cois bűntudatosan elhallgatott. -- Csak azért mondom el neked, mert hogy adósodvagyok.-- Igen, tudom -- mondta Duff halkan. Francois nagy levegőt vett és folytatta.-- Mr. Hradsky listájának élén egy csokornyi bányajog áll, amely egy asszonytulajdona. A nő hajlandó eladni és ezek az egész mező legígéretesebbnek tűnőterületei.-- Igen? -- bátorította Duff.-- Ez a nő úgy három kilométernyire innen, a Natal Spruit partján nyitott egyétkezdét. A neve Mrs. Rautenbach, jó a konyhája. Talán elmehetnétek oda enni.-- Kösz, Francois.-- Ezzel tartoztam neked -- mondta Fran§ois mogorván, majd hangulata gyorsanmegváltozott és kuncogni kezdett. -- Tetszeni fog" neked, Duff, igazi nő.Sean és Duff Mrs. Rautenbachhoz mentek ebédelni. Egy favázra szerelt, festetlenhullámlemez építmény volt és a tornác fölötti feliraton, piros és aranybetűkkel ez állt: „Candy vendégfogadója. Elsőrendű konyha. Ingyenestisztálkodási lehetőség, Részegeket és lovakat nem szolgálunk ki. Tulajdonos:Mrs.Candella Rautenbach."Lemosták magukról a port a tornácon álló, zománcos mosdótálban, megtörülköztekaz ingyenes törülközőben és megfésülködtek a falon lógó, ingyenes tükörben.-- Hogy nézek ki? -- kérdezte Duff.-- Hódító vagy -- mondta Sean --, de nincs valami jó szagod. Mikor fürödtélutoljára?Bementek az étkezdébe, amely szinte teljesen tömve volt, de a túloldalon, a falmellett találtak egy üres asztalt. A helyiségben meleg volt, tele volt sűrűpipafüsttel és káposztaszaggal. Poros, szakállas férfiak ne-214vettek, kiáltoztak, vagy némán és éhesen ettek. Átmentek a termen az asztalhozés nyomban odajött hozzájuk egy színes bőrű pincéméi.-- Igen? -- kérdezte. Ruhája hónaljban nedves volt.-- Megkaphatnánk az étlapot?A lány halvány mosollyal, mulatva nézett Duffra. Ma sült van tört krumplival,utána pedig puding.-- Akkor azt kérjük -- mondta Duff.-- Hát holt biztos, hogy mást nem is kapnak -- mondta nekik a lány, azzalvisszaügetett a konyhába.-- A kiszolgálás jó -- lelkendezett Duff. -- Most már csak abban reménykedjünk,hogy az étel és a tulajdonosnő is ilyen magas színvonalú lesz.A hús rágós volt, de jó ízű, a kávé meg erős és édes. Élvezettel ettek, mígnemSean kezében, aki szemben ült a konyhával, útban a szája felé megállt a villa.A terem elcsöndesült.-- Itt van -- mondta.

Candy Rautenbach magas, ragyogó no' volt, csillogó, szőke hajjal és a bőremakulátlanul tiszta, mint a skandinávoké, még nem tett benne kárt az erősnapsütés.Kellemes teltséggel töltötte ki blúzát elöl és szoknyáját hátul. Teljesentisztában volt vele és mégse zavarta, hogy a teremben minden szempár vagy azegyik, vagy a másik területre mered. Egy merőkanál volt nála, amely fenyegetőenlendült az első kéz felé, mely kinyúlt, hogy a farába csípjen, mire a kézvisszahúzódott, Candy pedig édesen elmosolyodott és nyugodtan ment tovább azasztalok között. Időnként meg-megállt, hogy váltson néhány szót vendégeivelés az nyilvánvaló volt, hogy e magányos férfiak közül sokan nem csupán ennijárnak ide, Sóvárgó tekintettel figyelték és boldogan vigyorogtak, ha szóbaállt velük. Amikor odaért az asztalukhoz, Sean és Duff felállt. Candy döbbentenpislogott.275-- Kérem, üljenek le. -- Ez az apró figyelmesség mélyen meghatotta. -- Önök ugyeújak itt?-- Tegnap érkeztünk -- mosolygott rá Duff. -- Ám az, ahogy önnél a sült készül,azt az érzést kelti bennem, mintha ismét otthon lennék.-- Hova valósiak ? -- Candy a szakmai érdeklődésnél talán egy árnyalatnyivaltöbbet mutatott irántuk.. -- Natalból jöttünk fel ide, hogy egy kicsit körülnézzünk. Ez itt Mr.Courteney -- új befektetési lehetőségeket keres, és úgy vélte, hogy ezek azaranymezőkmegfelelőmegoldást jelenthetnek tőkéje jobb kamatoztatására.Sean már-már ellátottá a száját, de még idejében észbe kapott és miközben Dufftovább-beszélt, gyorsan magára öltötte a nagy pénzember kissé fensőséges,fölényes pózát.-- A nevem Charleywood. Én vagyok Mr. Courteney bányászati tanácsadója.-- Örvendek a szerencsének. Én Candy Rautenbach vagyok. -- Láthatóan jóbenyomást tettek az asszonyra.-- Csatlakozna hozzánk néhány percre, Mrs. Rautenbach? -- húzott ki neki egyszéket Duff, és Candy habozott.-- Még ellenőriznem kell a konyhát -- talán egy kicsit később.-- Te mindig ilyen simán hazudsz? -- kérdezte Sean, hangjában őszintecsodálattal, miután Candy elment.-- Valótlant nem állítottam -- mondta Duff védekezőn.-- Azt nem, de ahogy elmondtad az igazat! Hogy a pokolban fogom én eljátszaniazt a szerepet, amit kitaláltál nekem?-- Ne izgulj, majd belejössz. Csak nézz bölcsen és tartsd csukva a szád --tanácsolta Duff. -- Egyébként mi a véleményed róla?216-- Finom -- mondta Sean.-- Határozottan gusztusos -- helyeselt Duff.Amikor Candy visszajött, Duff egy darabig könnyedén, csupán általánosságokróltársalgóit, de ahogy Candy feltett néhány éles kérdést, nyomban világossávált, hogy geológiai és bányászati ismeretei az átlagosnál jóval magasabbszintűek és ezt Duff nyomban meg is jegyezte.-- Igen, a férjem is ezen a téren működött. Néhány dolgot megtanultam tóié. --Benyúlt kék-fehér kockás szoknyájának zsebébe és eló'vett egy maréknyikó'mintát.Letette Duff elé. -- Meg tudja nevezni ezeket? kérdezte. Most nyíltanvizsgáztatta, azt akarta, hogy Duff bizonyítsa tudását.-- Kimberlit. Antigonit. Földpát. -- Duff egymás után sorolta és Candy láthatóanmegnyugodott,-- Nekem történetesen van néhány kitűzött bányajogom a Heidelberg telér mentén.

Esetleg érdekelhetné Mr. Courteneyt. Jelenleg épp a Dél-afrikai Bánya- ésFöldbirtok Társasággal tárgyalok róluk, akik nagy érdeklődést mutatnak.Ekkor Sean tett egy elszigetelt, ámde annál értékesebb megjegyzést, amivel amaga módján hozzájárult a társalgáshoz. -- A, igen -- bólintott bölcsen. --A jó öreg Norman. ,Candy megrendült -- nem sokan nevezték Hradskyt a keresztnevén. -- Holnapdéleló'tt megfelelne? -- kérdezte.Aznap délután vettek egy sátrat egy kiábrándult reménykedőből, aki sebtibenodadobta állását a Natali Vasutaknál, hogy elzarándokoljon a Witwatersrandre,és most pénzre volt szüksége, hogy hazajusson. A sátrat felállították avendégfogadó közelében, majd le-277mentek a Natal Spruithoz, hogy egy már régen esedékes fürdőt vegyenek. Este egykis ünneplést tartottak azzal a fél üveg konyakkal, amit Duff vett előnyeregtáskájábólés másnap reggel Candy kivitte .őket a területre. Húsz, bányajoggal birtokbavett területe volt közvetlenül a Konglomerátum mentén. Ahhoz a helyhez vezetteőket, ahol a telér felszínre bukkant.-- Most itt hagyom magukat, hogy nyugodtan körülnézhessenek. Ha érdeklődnekiránta, később megbeszéljük, amikor visszajönnek a fogadóba. Most mennem kell,sok éhes szájnak kel enni adnom. -- Duff a lovához kísérte Candyt, karjátnyújtotta neki a hepehupás terepen, majd nyeregbe segítette, úgy, ahogy aztnyilvánapjától tanulta. Nézte, ahogy ellovagol, majd visszament Seanhoz. Mámorosánlelkes volt.-- Lépkedjen könnyedén, Mr. Courteney, mélységes tisztelettel járkáljon itt,mivel lábai alatt hever a szerencsénk.Bejárták a terepet, Sean úgy, mint egy barátságos véreb, Duff pedig nyugtalanulkörözve cirkált, akár egy tigriscápa. Alaposan megvizsgálták a papírokat,lelépték a határokat és zsebeiket teletömték kődarabokkal, majd visszalovagoltaka sátrukhoz, ahol Duff elővette a mozsarát meg az aranyszért. Levittéka Natal Spruit partjára és egész délután zúzták a követ és mosták a kéziszerben. Miután az utolsó mintát is megvizsgálták, Duff meghozta ítéletét.-- Nos, van arany -- és azt hiszem, mondhatom, hogy kiaknázható. Ez nem annyiragazdag, mint az, amit Dundeeban mostunk ki, de az nyilván a Vezető telérbőlszármazott! -- Elhallgatott és komoly képpel nézett Seanra. -- Azt hiszem,érdemes megpróbálni. Ha a Vezető telér ott van, akkor megtaláljuk és addig istermelünk a fő telérből, így nem veszítjük el a pénzünket.218Sean fogott egy kavicsot és a patakba hajította. Most tapasztalta először azaranyláz örömmámor és csüggedtség közti ingadozását, amikor az ember az egyikpillanatban a villámokat is meglovagolja, majd a következőben hirtelen a mélybezuhan. Azok a kígyózó sárga vonalak az aranyszérben szánalmasan soványnakés vékonynak tűntek.-- Feltéve, hogy igazad van, és feltéve, hogy sikerül rávennünk Candyt, hogyadja el nekünk, akkor hogyan fogunk hozzál Az a négyes érczúzó nekem ördögienbonyolult és drága masinának tűnt, nem olyasmi, amit az ember bármelyikvegyeskereskedésben megvehet.Duff belebokszolt a vállába és félrehúzott szájjal rámosolygott. -- Itt vanneked Duff bácsi, aki gondoskodik rólad. Candy el fogja adni nekünk abányajogokatreszket, ahogy hozzáérek, egy-két nap, és a tenyeremből fog enni. Ami pedig azúzót illeti... Amikor megérkeztem ebbe az országba, összeismerkedtem egyfokföldi farmerrel, akinek egy életen át dédelgetett vágya volt, hogy sajátaranybányája legyen. Kiválasztott egy hegygerincet, amit vitathatatlan

szőlőtermelőibölcsességében bányája számára ideális helynek tartott. Ezután felbérelFengem,hogy vezessem helyette, vett egy zúzót, mely a legújabb és legdrágább évjáratvolt és felkészült, hogy elárassza a piacot arannyal. Hat hónap elteltével,mialatt hatalmas mennyiségű, válogatott kvarcot, palát meg földét termeltünkki és csak annyi aranyat, amely épp hogy elég lett volna egy egér fülébe és mégakkor sem ért volna-végig, pártfogóm lelkesedése valamelyest lankadt, lemondottfelbecsülhetetlen szolgálataimról és bezárta a bazárt. Én elmentem agyémántmezőkre és legjobb tudomásom szerint a gép még mindig ott hever és várjaazelső vásárlót, aki beállít néhány száz fonttal a zsebében, hogy elvigye. -- Dufffelállt és elindult vissza a sátorhoz. -- Mindazonáltal ma-219radjunk abban, hogy mindent a maga idején. Beleegyezel, hogy folytassam atárgyalást Mrs. Rautenbachhal?-- Gondolom, igen. -- Sean most megint jobb kedvre derült. -- De biztos vagybenne, hogy érdeklődésed Mrs. Rautenbach iránt pusztán a feladattal kapcsolatos?Duff fel volt háborodva. -- Egy pillanatig se gondold, hogy közös vállalkozásunkérdekeinek előbbre juttatásán kívül engem bármi más vezérelhet. Csak nemhiszed, hogy állati étvágyam bármi szerepet játszhat abban, amit tenniszándékozom?-- Nem, természetesen nem -- biztosította őt Sean. r Remélem, hogy rá tudod majdkényszeríteni magad arra, hogy véghezvidd.Duff nevetett. -- Ha már a témánál tartunk, azt hiszem, ez a legjobb pillanatarra, hogy kialakuljon nálad némi gyomorbántalom és kénytelen légy visszavonulnimagányos ágyadba. Mostantól, egészen addig, míg alá nem írjuk a megállapodást,kisfiús varázsodnak az ügy előmenetelét illetően nem vesszük túl nagy hasznát.Majd azt mondom Candynek, felhatalmaztál, hogy a nevedben járjak el.Duff megfésülte göndör fürtjeit, felvette azt a ruhát, amit Mbejane kimosottneki, majd eltűnt Candy vendégfogadójának irányába. Sean számára lassan teltaz idő; csak üldögélt és beszélgetett Mbejanéval, ivott egy kis kávét, majdamikor lement a nap, visszament a sátrába. A viharlámpa fényénél Duff egyikkönyvét olvasta, de nem tudott figyelni; gondolatai állaridóan elkalandoztak,egy szőke haj körül forogtak. Amikor valaki megkapirgálta á vászonajtót,azzal a zavart reménnyel ugrott fel, hátha Candy úgy döntött, eljön, hogyszemélyesen vele kössön üzletet. A színes bőrű lány volt az a fogadóból,kunkorodó,fekete haja nemigen egyezett azzal, amire Sean gondolt.-- A madame azt üzeni, hogy sajnálattal hallja gyengélkedését és azt mondta,hogy vegyen be ebből két220kanállal -- mondta és Sean felé nyújtotta a ricinusolajos üveget.-- Mondja meg asszonyának, hogy nagyon köszönöm.Sean átvette a gyógyszert, majd nekilátott, hogy ismét becsukja a sátor ajtaját.-- A madame azt mondta, hogy maradjak itt, amíg be nem veszi a két teljeskanálnyit -- vissza kell vinnem neki az üveget, hogy megmutassam, mennyit vettbe.Sean gyomra összerándult. A színes bőrű lányra nézett, aki elszántan állt azajtóban és eltökélte, hogy hűen teljesíti a rábízott feladatot. Szegény Duffragondolt, aki férfiasán teljesíti kötelességét -- ennyit neki is meg kell tennie.Csukott szemmel lenyelte a sűrű, tapadós olajat, majd visszatért könyvéhez.Nyugtalanul aludt, időnként felriadt és a sátor túlsó oldalán álló, üres ágyranézett. A gyógyszer hajnali fél háromkor hajtotta ki a hidegbe. Mbejanea tűz mellett feküdt összegömbölyödve és Sean bosszúsan nézett rá. Szabályos,elégedett horkolásával mintha direkt gúnyolni akarná. Valahol a hegygerincen

nyomorultul felüvöltött egy sakál és Sean pontosan így érzett, közben pedig azéjszakai szél legyezte meztelen fenekét.Már hajnalodon, amikor Duff hazatért. Sean teljesen éber volt.-- Nos, mi történt? -- kérdezte.Duff ásított. -- Egy bizonyos ponton már kezdtem kételkedni benne, hogy eléggéférfi vagyok-e. Mindazonáltal, végül minden a részt vevő felek teljesmegelégedésérealakult. Micsoda no'! -- Lehúzta ingét és Sean látta a hátán a karmolásokat.-- Neked is adott ricinusolajat? -- kérdezte Sean keserűn.-- Nagyon sajnálom. -- Duff együttérzően mosolygott rá. -- Megpróbáltamlebeszélni -- komolyan meg-227próbáltam. Ó azonban rendkívül anyáskodó típus. Nagyon aggódott a gyomrod miatt.-- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Sikerült előbbre jutnod a jogokatilletően?-- Vagy úgy -- Duff álláig magára húzta a takarót. -- Az ügy során ezt eléghamar lerendeztük. Mindegyikre egyenként tíz font előleget kér és ígyelővásárlásijogot ad nekünk, hogy az elkövetkezendő két év során, tízezerért bármikormegvehessük az egészet. Ezt vacsora közben intéztük el. Az idő hátralévő részétannak szenteltük, hogy, úgymond, megpecsételjük az alkut. Holnap délután --helyesebben ma délután -- mi ketten átlovagolunk Pretoriába, hogy kerítsünkegy ügyvédet, aki készít nekünk egy szerződést, amit Candy aláírhat. Mostazonban szükségem van egy kis alvásra. Ebédkor kelts fel. Jó éjszakát, fiacskám.Duff és Sean másnap este jöttek vissza Pretoriából a szerződéssel. Nagy hatástkeltő, négyoldalas dokumentum volt, tele olyanokkal, hogy „amennyiben" meg„a szerződő felek egy részről". Candy bevezette őket a hálószobájába és őkizgatottan ültek körülötte, amíg kétszer átolvasta.Aztán végre felnézett és azt mondta: -- Ez úgy tűnik, rendben -- de lenne ittmég valami. -- Seannak elszorult a szíve és még Duff mosolya is feszülttévált. Eddig minden túl könnyen ment.Candy habozott és Sean enyhe döbbenettel vette észre, hogy a nő elpirult.Kellemes volt látni, amint orcája őszibarackszínről érett alma színűvé változik,és miközben érdeklődéssel figyelték, érezhetően csökkent bennük a feszültség. --Azt akarom, hogy a bányát rólam nevezzék el.Megkönnyebbülésükben már-már felkiáltottak.-- Kitűnő ötlet! Az jó lenne, hogy Rautenbach telér bánya?222Candy megrázta a fejét. -- Jobb szeretném, ha nem emlékeztetne a férjemre --hagyják őt ki ebből.-- Rendben -- akkor nevezzük Candy mélybányának. Ez ugyan egy kicsit még korai,hisz csak a felszínnél tartunk, de a pesszimizmus sosem kifizetődő -- hangzottDuff javaslata.-- Igen, ez remek -- lelkesedett Candy és ismét elpirult, de ezúttal örömében.Odafirkantotta nevét a dokumentum aljára, miközben Sean kinyitotta a pezsgőt,amit Duff vett Pretoriában. Összekoccintották poharaikat és Duff mondta aköszöntőt: Candyre és a Candy mélybányára -- az egyik legyen napról napraédesebb,a másik meg mélyebb.-- Szükségünk lesz munkásokra, kezdetnek, mondjuk, tíz bennszülöttre. Ez rád vár-- mondta Duff Seannak. Ez már másnap reggel történt, amikor a sátor előttreggeliztek. Sean bólintott, de meg se próbált válaszolni, amíg azt a hatalmasfalat sült szalonnát, ami épp a szájában volt, le nem nyelte.-- Nyomban szólok Mbejanénak. Ő majd szerez nekünk zulukat, még akkor is, hadárdáját a hátukba nyomva kell őket idehajtania.

-- Remek -- mi meg addig visszalovagolunk Pretoriába, hogy megvegyük az alapvetőfelszerelést. Csákányokat, lapátokat, dinamitot meg a többit. -- Duff megtörültea száját és teletöltötte a kávéscsészéjét. -- Megmutatom neked, hogyan kellmegmozdítani a felső réteget és egy helyre halmozni az ércet. Kiválasztjuka zúzó helyét, aztán magadra hagylak ezzel a munkával, míg délre, Fokföldremegyek az én farmer barátomhoz. Isten és az időjárás segedelmével, a miénklesz a második működő zúzógép ezen a mezőn.223Amit Pretoriában vásároltak, azt egy kis ökrös szekéren hozták vissza. Mbejaneszép munkát végzett. A sátor előtt egy tucat zulu sorakozott, hogy Seanszemügyrevegye őket, miközben Mbejane őrizte őket, akár egy vidám juhászkutya. Seanvégigment a sor előtt és mindegyik embernél megállt, megkérdezte a nevét éssaját nyelvükön tréfálkozott velük. Aztán elérkezett a legutolsóhoz.-- Hogy hívnak?-- Klubinak, Nkosi.Sean a férfi ágyékkötője fölött dudorodó pocakjára mutatott.-- Ha nálam akarsz dolgozni, akkor hamarost lesz itt nekünk egy újszülöttgyerekünk.Boldog nevetésbe törtek ki és Sean szeretetteljesen mosolygott rájuk; büszke,egyszerű emberek, magasak, izmosak és teljesen védtelenek egy jól időzítetttréfával szemben. Agyán átvillant egy kép, egy zuluföldi hegy képe, mely alatt,a csatatéren, egy üres hasüregben legyek nyüzsögnek. Gyorsan elhessegettea képet és nevetésüket túlharsogta.-- Akkor legyen -- napi hat penny és annyi étel, amennyit meg tudtok enni.Elszegődtök hozzám?Kórusban igent mondtak és felmásztak a szekér hátsó részébe.Sean és Duff kivitték őket a Candy mélybányába, és útközben úgy nevetgéltek megbeszélgettek, mint a piknikre induló gyerekek.Duffnak egy hétre volt szüksége, hogy megtanítsa Scant a dinamit használatára,elmagyarázza, hogy hová akarja az első árkokat és kijelölje az éfczúzónakmeg a gyűjtőnek a helyét. A sátrat felvitték a bányához és napi tizenként órátdolgoztak. Esténként lelovagoltak Candy fogadójába, hogy rendesen egyenek,aztán Sean egyedül lovagolt haza. Estére már olyan fáradt volt, hogy nemigenirigyelte Dufftól Candy háló-224szobájának kényelmét; inkább csodálni kezdte Duff állóképességét. Reggelente' akimerültség jeleit kereste partnerén, és bár arca minden eddignél vékonyabbés szikárabb volt, a szeme éppoly élénk és tiszta, féloldalas mosolya pedigéppoly vidám, mint- bármikor.-- Hogy ezt hogy csinálod, az számomra rejtély mondta neki Sean azon a napon,amikor végeztek a zúzó helyének kijelölésével. 'Duff rákacsintott. -- Hosszú évek gyakorlata, fiacskám, de köztünk szólva ez alovaglás le, Fokföldre, épp a legjobbkor jön, már rám fér egy kis pihenés.-- Mikor mész? -- kérdezte Sean.-- Hogy őszinte legyek, úgy érzem, hogy minden nappal no' a veszélye annak, hogyvalaki megveszi előlünk. A bányászathoz szükséges gépeknek mostantól felmegyaz áruk. Most már jól kézben tartod itt a dolgokat... Mit szólsz hozzá?-- Mostanában én is ilyesformán kezdtem gondolkodni -- mondta Sean. Visszamenteka sátorhoz és leültek a tábori székekre, ahonnan lenézve végigláttak avölgyön. Alig egy hete még csak úgy kéttucatnyi szekér vette körül Candyfogadóját, de most már legalább kétszáz, és onnan, ahol ültek, még vagy nyolckilenctábort tudtak megszámolni, melyek mind nagyobbak voltak, mint a Candy melletti.A vászonsátrakat fa- és vasépületek kezdték felváltani és az egész fennsíkothevenyészett utak szabdalták keresztül-kasul, melyeken látszólag céltalanul,

lovasok és szekerek nyüzsögtek.Ez a nyughatatlan mozgás, a porfelhő, amit ember s állat vonulása felvert ésidőnként egy-egy mély robbanás, a Konglomerátum menti vágatokban felrobbantottdinamit hangja -- ez mind csak növelte az izgalmat, azt a visszafojtottvárakozást, ami ott lebegett az egész aranymező felett.-- Holnap pirkadatkor indulok -- határozta el Duff. Tíz nap lóháton, míg elérema colesbergi vasútállo-225mást és onnan még négy nap vonaton, hogy odaérjek. Egy kis szerencsével kéthónapon belül már itt is vagyok. -- Kígyózva megfordult a székén, hogy egyenesenSeanra nézhessen. -- Miután kifizettem Candynek a kétszáz fontját, meg aztánköltöttem Pretoriában is, már csak úgy százötvenem maradt. Amikor odaértemPaarlba, akkor három-négyszázat ki kell fizetnem a zúzáért, aztán bérelnem kellvagy húsz-harminc szekeret, amivel idáig elhozom -- mondjuk, úgy nyolcszázfonttal már biztosra mehetek.Sean ránézett. Alig pár hete, hogy megismerte ezt az embert.Nyolcszáz font, az egy átlagember háromévi fizetése. Afrika nagy, itt bárkikönnyedén eltűnhet. Sean meglazította az övét és az asztalra dobta; legomboltaa pénzeszacskót.-- Segíts kiszámolni -- mondta Duffnak.-- Kösz -- mondta Duff és nem a pénzre gondolt. Egyszerűen bizalmat kért éskapott, mire barátságuk magától összeomlott és megsemmisült.7Amikor Duff elment, Sean magát és embereit könyörtelenül hajtotta. Lefejtették atelér feletti réteget és a Candy bánya teljes hosszában a felszínre hozták,majd feltörték és a zúzónak kitűzött terület mellett elkezdték felhalmozni.Minden tizenkét órás munkanap után nőtt, növekedett a rakás. A Vezető' telérnekmég nyomát se látták, de Seannák nemigen maradt ideje, hogy ezen tipródjon. Estebemászott az ágyába, reggelig kialudta a fáradtságot, hogy aztán reggelmáris induljon vissza a vágatokba. Vasárnaponként átlovagolt Frán9ois sátrába,és bányászatról meg gyógyászatról beszélgettek. Francois-nak volt egy hatalmasládája, tele különböző gyógyszerekkel meg egy könyve, A226háziorvos címmel. Az egészsége volt a hobbija, általában egyszerre háromfélekomoly betegség ellen kezelte magát. Bár időnként hűtlen volt hozzá, azértaz igazi szerelme a cukorbetegség volt. A háziorvosban az erről szóló lapokujjaitól már meglazultak és elpiszkolódtak. Emlékezetből fel tudta sorolniaz összes szimptómát és nála persze mind jelentkezett. A másik kedvence acsonttuberkulózis volt; ez vészes gyorsaságggal terjedt testében, alig egy hétalatt ért el csípőjétől a csuklójáig. Mindazonáltal hanyatló egészségi állapotaellenére remek bányászati szakember volt és Sean szégyentelenül kihasználtaa tudását. Fran?ois-t cukorbetegsége nem akadályozta meg abban, hogy vasárnapesténkén Seannal közösen meg ne igyon egy üveg konyakot. Sean távol tartottamagát Candy fogadójától -- az a csillogó szőke haj és őszibarackszín bőr túlnagy kísértést jelentett volna. Nem mert megbízni önmagában, nem akarta, hogyúj barátsága Duff-fal hajótörést szenvedjen egy újabb zaklató viszony miatt,ezért inkább a Candy mélybánya vágataiban izzadta ki fölös energiáját.Zuluinak minden reggel kijelölte az aznapi feladatot, mindig csak egy kicsiveltöbbet, mint az előző napon. Munka közben folyvást énekeltek és nemigen fordultelő, hogy a kitűzött munkát estig el ne végezték volna. A napok egymásbamosódtak, majd hetekké váltak és megnégyszereződve, akár egy növekvő amőba,hónapokkálettek. Sean képzeletében úgy kezdett megjelenni Duff, amint pezsgő életet élve,a fokvárosi lányok közt mulatja el az ő nyolcszáz fontját. Egyik estehosszú kilométereken át lovagolt délnek a Fokföldre vezető úton és minden

szembejövő utast megállított, hogy Duff felől érdeklődjön, majd végül feladta,visszatért az aranymezőkre és egyenesen az egyik ivóba ment, hogy valamiverekedés után nézzen. Talált is egy nagydarab, sárga hajú, német bá-227nyászt, aki hajlandó volt megküzdeni vele. Kimentek és a csípős transvaaliéjszaka szabad ege alatt egy órán át ütötték egymást, miközben lelkes nézősereggyűlt köréjük. Aztán a némettel együtt visszament az ivóba, megrázták egymásvérző kézét, ittak egyet a barátságukra és Sean úgy tért vissza a Candybányához,hogy egy időre kifüstölte magából az ördögöt.Másnap délután Sean területük északi határának közelében dolgozott; ezen aponton jó négy és fél méternyire lementek, hogy el ne veszítsék a télért. Seanépp most fejezte be a robbantólyukak kijelölését és a zuluk ott álltakkörülötte, tubákoltak, majd a tenyerüket köpködték, hogy felkészüljenek a sziklaelleni újabb támadásra.-- Nahát, naplopó senkiházik, csaló gonosztevők. Mi megy itt, szakszervezetigyűlés? -- Az ismerős hang a fejük fölül szólt, ahonnan Duff nézett le rájuk.Sean egy pillanat alatt kinn termett az árokból és hatalmas medveöleléssel kaptael barátját, Duff még jobban lefogyott és állat halvány borosta, göndörhaját pedig fehér pór lepte. Amikor a viszontlátás tomboló öröme kisséalábbhagyott, Sean megkérdezte: -- Nos, hol az ajándékom, amiért elmentél?Duff nevetett: -- Egy kicsit hátrébb, mindössze huszonöt szekérnyi.-- Tehát megszerezted? -- üvöltött fel Sean.-- Ördögöd van! Meg. Gyere velem, megmutatom.Duff konvoja jó hat kilométer hosszan húzódott végig a fennsíkon és a legtöbbszekér elé kétszer annyi állatot fogtak be, mivel a gépezet rendkívül súlyosvolt. Duff egy rozsdamarta hengerre mutatott, amely teljesen betöltötte az egyikvezérfogatot.-- Ez az én külön keresztem, hét tonna és a világ legrosszindulatúbb,legkonokabb és leggonoszabb gőzkazánja. Nem egyszer, de egy tucatszor törte el aszekértengelyét, amióta elindultunk Colesbergből, arról228nem is szólva, hogy kétszer felborult -- egyszer pontosan egy folyó közepébe.Ellovagoltak a szekerek sora mellett.-- Jóságos Isten! Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok lesz. -- Seanhitetlenkedve csóválta a fejét. -- Biztos vagy benne, hogy tudod, hogyan kellezt azegészet összerakni?-- Ezt csak hagyd Duff bácsira. Persze azért lesz vele egy kis munka, hiszegypár éve már ott áll kinn a szabadban. Egyik-másik része erősenelrozsdásodott,de szakértő zsírozás, új festés és a Charleywood-géniusz segítségével egy hónapmúlva a Candy bánya gépparkja zúzza a követ és csak úgy ontja az aranyat.Duff elhallgatot és intett egy feléjük közeledő lovasnak. -- A szállításivállalkozó. Frikkie Maian -- a társam, Mr. Courteney.A vállalkozó megállt mellettük és a bemutatást tudomásul véve odabólintottSeannak. Ingujjával letörülte arcáról a port.-- Gott, Mr. Charleywood, néni bánom, de most már megmondom, hogy ez életemeddigi legnehezebb keresete. Semmi személyre szóló -- de vragtig boldog leszek,ha ezt a rakományt már ott látom, ahol a hátam közepét.8Duff tévedett; egy hónapnál jóval több időre volt szüksége. A rozsda mélyenbeette magát a gép alkatrészeibe és minden egyes csavar, amit kivettek,vöröslött

a pikkelyes rákfenétől. Szokás szerint napi tizenkét órát dolgoztak, vésőveltisztogattak, csiszoltak, reszeltek és zsíroztak, ízületeiket az acél felsebezteés tenyerük vörös volt meg nedves, amikor a hólyagok felszakadtak. Aztán egy napváratlanul, szinte a csodával határos módon, elkészültek. A Candy mélybányamentén229tisztán, a friss festéktől illatosán, vastag, sárga zsírozással, ott hevertdarabokra szedve a zúzógép és csak arra várt, hogy ismét összerakják.-- Eddig mennyi időt töltöttünk vele? -- kérdezte Duff.-- Hát, úgy száz évnek tűnik.-- Csak? -- mondta meglepetést színlelve Duff. -- Akkor ezennel pihenőt rendelekel -- kétnapos meditációt.-- Hát te csak meditálj, testvér -- én a magam részéről inkább tivornyázok.-- Kitűnő választás -- menjünk!Candy fogadójában kezdték, de az asszony a harmadik verekedés után kidobta őket,így továbbálltak. Tucatnyi hely volt a környéken, ahol inni lehetett ésők mindet végigpróbálták. Mások ünnepeltek, mivel előző nap az öreg Kruger, aKöztársaság elnöke, hivatalosan is elismerte az aranymezőket. Ez pusztánannyit jelentett, hogy a bányajogok díja ezentúl nem a föld tulajdonosainak, afarmereknek a zsebébe vándorol, hanem a kormány pénzesládájába. Ez senkitsem zavart, kivéve, minden bizonnyal, a farmereket. Ez inkább csak jó ürügy voltarra, hogy egy kicsit mulatozzanak. Az ivók zsúfolásig megteltek káromkodó,izzadt férfiakkal. Duff és Sean együtt ittak velük.,A kockázás minden ivóban szépen ment és azok az emberek, akik a játékasztalokkörül tolongtak, az aranymezők új népességét képviselték. Derékig meztelenföldmunkások, kiknek bőrébe már vastagon beivódott a kosz, harsányan öltözöttmatrózok, aki még harsányabb hangon kínálták portékájukat, ami a dinamittólkezdve a vérhas gyógymódjáig bármi lehetett, mindenütt akadt egy-egy vándorhitszónok, aki az üdvözüléssel kufárkodott, aztán a zsebek mélyére nyúlószerencsejátékosok,úriemberek, akik megpróbálták csizmájukat tisztán tartani a bagóköpetektől,kölykök, akik elszöktek otthonról, de hazavágytak, és szakál-230las, komor öltözetű búrok, akik keveset ittak, de rejtélyes, kifürkészhetetlentekintettel figyelték földjük feldúlóit. Aztán voltak még mások is, tisztviselőkés farmerek, szélhámosok és vállalkozók, akik mind mohón hallgatták mindazt, amiaz aranyról szólt.A második nap délutánján a színes bőrű lány, Martha jött, hogy megkeresse Scantés Duffot. Egy vályogtéglás, szalmatetős kunyhóban voltak, amely Tavernaa Fénylő Angyalokhoz névre hallgatott. Duff épp a Tüzes fehér őrmester szólójáttáncolta egy szék társaságában; Sean és még vagy ötven vendég a bárpultonütötték a ritmust poharakkal meg üres üvegekkel.Martha Sean felé sietett, miközben csapkodta a szoknyája után nyúló kezeket éshangosan fel-felvisított, valahányszor a fenekébe csíptek. Felhevült arccal,kifulladva ért Sean mellé.-- A madame azt üzeni, hogy gyorsan kell jönniük nagy baj van -- lihegte, majdújból nekiindult a vesszó'futásnak, vissza, az ajtó fele. Valaki hátulrólfelrántotta a ruháját, mire egybehangzó férfirivalgás nyugtázta azt a tényt,hogy alsószoknyája alatt nem viselt semmit.Duff annnyira elmerült a táncban, hogy Seannak ki kellett vonszolnia az ivóbólés odakünn belenyomnia a fejét a lovak itatójába, hogy Duff végre odafigyeljenrá.-- Hát ezt meg mi a fenéért csináltad? -- köpködött Duff, majd karját nagy ívbenlendítve, öklével megcélozta Sean fejét. Sean lebukott előle, majd hátulrólelkapta Duff testét, nehogy a lendülettől elvágódjék.

-- Candy hivat minket -- azt mondja, valami nagy baj van.Duff ezen néhány másodpercig elgondolkodott, még a homloka is ráncba szaladt anagy összpontosítástól, aztán hátra vetette a fejét és az „Eg a város" dallamáraelkezdte énekelni:231Candy hivat -- Candy hivat Nekünk nem kell, nekünk tütü kell.Kiszabadította magát Sean markából és visszaindult az ivóba. Seán újból elkaptaés a fogadó irányába fordította. Candy a hálószobájában, volt. Rájuk nézett,ahogy mindketten bizonytalanul inogtak az ajtóban.-- Kilumpoltátok magatokat? -- kérdezte kedvesen. Duff dünnyögött valamit ésmegpróbálta kiegyenesíteni a kabátját. Sean viszont őt próbálta megkiegyenesíteni,mivel lábai önkéntelenül valamiféle oldalazó dzsigget jártak.-- Mi történt a szemeddel? -- kérdezte Candy Seantól és finoman megtapogatta;duzzadt volt és kék. Candy nem várta még a választ, hanem még mindig kedvesenfolytatta:-- Nos, szépségeim, ha még holnap is bányatulajdonosok akartok lenni, akkor jólesz, ha nyomban kijózanodtok.Mindketten rámeredtek és Sean megfontoltan, mindazonáltal kissé zavarosanmegszólalt.-- Miért, mi a baj?-- Meg akarják kaparintani a bányajogokat, ez a baj. Az az új nyilatkozat azállami aranymezőkról végre ürügyet szolgáltatott a semmirekelló'knek, hiszrégóta csak erre vártak. Úgy százan alakítottak egy szindikátust. Azt állítják,hogy a régi címek immáron törvénytelenek; ki fogják húzkodni a cövekeketés berakják helyette a sajátjaikat.Duff dülöngélés nélkül átment a szobán Candy ágya mellé a mosdóhoz; vizetlocsolt az arcába, majd élénken megtörülközött és megcsókolta Candyt. Kösz,édesem.-- Duff, kérlek, legyetek óvatosak -- szólt Candy.-- Nézzünk körül, fel tudunk-e bérelni néhány fegyverest -- javasolta Sean.232-- Jó ötlet, próbáljunk meg keríteni néhány józan alakot -- Candy éttermébennyilván akad egy-kettő.Útban visszafelé a bányához, tettek egy kis kerülőt és megálltak Fran§oissátránál; akkorra már besötétedett és Fran9ois frissen vasalt hálóingben jöttelő. Egyik szemöldökét felhúzta, amikor meglátta azt az öt, keményenfelfegyverzett embert Seannal és Duff-fal.-- Vadászni mentek? -- kérdezte.Duff gyorsan elmondta neki, hogy mi történt és még mielőtt befejezte volna,Francois máris fél lábon ugrándozott idegességében.-- Méghogy ellopni a jogaimat, a mennydörgősét neki, azt a rohadt mennydörgősménküjét! -- Berohant a sátrába és aztán visszajött egy dupla csövű puskával.-- Majd meglátjuk, öregem, majd meglátjuk, hogy mit szólnak, ha teledurrogtatjukőket öregszemű söréttel.-- Frangois, ide. figyelj -- kiabálta túl Sean. -- Nem tudjuk, hogy hol kezdik.Állj készenlétben az embereiddel és ha lövéseket hallasz tőlünk, akkor segítsnekünk -- mi is jövük, ha itt kezdenék.-- Ja, ja, hát persze, hogy megyünk -- a mocskos mennydörgősét neki. -- Lábakörül lifegő hálóingében Fran9ois elügetett, hogy hívja az embereit.Mbejane és a többi zulu épp vacsorát főztek, és mindnyájan ott guggoltak aháromlábú edény körül. Sean odalovagolt hozzájuk.-- Hozzátok a dárdáitokat -- mondta nekik. Elrohantak a kunyhóikba és máris mindjöttek vissza.-- Nkosi, hol a harc? -- kérdezték szinte esdekelve és a vacsoráról teljesen

megfeledkeztek.-- Gyertek, megmutatom.A bérelt lövészeket a zúzógép részei között helyezték el, ahonnan jól belátták abányához vezető utat. A zulukat a kutatóárkokban rejtették el. Ha kézitusárakerülne sor, akkor a szindikátust meglepetés éri. Duff és233Sean egy kicsit lejjebb mentek a lejtőn, hogy megbizonyosodjanak róla, védőikvalóban láthatatlanok-e.-- Mennyi dinamitunk van? -- kérdezte Sean elgondolkodva. Duff egy pillanatigmeredten nézett rá, majd elvigyorodott.-- Szerintem elegendő. Ma este tele vagy jobbnál jobb ötletekkel. -- Elindultvissza a pajta felé, amit raktárnak használtak.Az út közepén, néhány száz méterrel lejjebb a lejtőn, elástak egy egész ládarobbanóanyagot és a tetejére tettek egy ócska bádogdobozt, hogy megjelöljéka helyet. Visszamentek a pajtába és egy órán át dinamitrudakból gránátokatgyártottak, mindegyikbe tettek gyutacsot és egy nagyon rövid gyújtózsinórt.Ezután birkabőr kabátjukba burkolózva, puskával az ölükben letelepedtek ésvártak.Látták "a völgyben szétszórtan elterülő táborok fényeit, időnként halványaneljutott hozzájuk az ivókból fel-feltörő énekszó, de a bányához vezető,holdfényesút kihalt maradt. Sean és Duff egymás mellett ültek és hátukat a frissen festettgőzkazánnak támasztották.-- Kíváncsi vagyok, vajon honnan tudta meg ezt Candy -- mondta Sean.-- O mindenről tud. A fogadója ennek az aranymezőnek a központja és a fülétállandóan nyitva tartja.Ezután ismét hallgatásba burkolóztak, mialatt Sean megfogalmazta magában akövetkező kérdést.-- Remek lány -- ez a mi Candynk.-- Igen -- helyeselt Duff.-- Feleségül veszed, Duff?-- Jóságos Isten! -- Duff kiegyenesedett, mintha valaki egy kést döfött volnabelé. -- Te megőrültél, fiacskám, vagy ez a létező legízetlenebb tréfa.-- Imád téged és ahogy látom, te is meglehetős hajlandóságot mutatsz irányába.-- Sean megkönnyeb-234bűit, hogy Duff ilyen kurtán elvetette még az ötletet is. Féltékeny volt, de nema nőre.-- Igen, hát vannak közös érdeklődési pontjaink, ezt nem tagadom -- de házasság!-- Duff könnyedén megborzongott és egyáltalán nem azért, mert fázott. Csakegy bolond követi el ugyanazt a hibát kétszer.Sean meglepetten fordult felé. -- Te már voltál nős? -- kérdezte.-- Az is több volt a kelleténél. Félig spanyol volt, a .másik fele meg norvég,füstölgő, bugyogó keveréke a hideg tűznek meg a forró jégnek. -- Duff hangjaábrándos lett. -- Az emlék már kellőképpen kihűlt ahhoz, hogy egy árnyalatnyimegbánással gondoljak rá.-- Mi történt?j,,-- Elhagytam. -Miért?-- Együtt csak két dolgot tudtunk jól csinálni és ebből az egyik a veszekedésvolt. Ha lehunyom a szemem, még mindig látom, hogy biggyesztette gyönyörűajkait, majd a fülemhez hajolt és belesziszegett egy különösen ocsmány szót,aztán -- rajta! vissza az ágyba a nagy összebékülésre.-- Talán rosszul választottál. Ha körülnézel, milliónyi, boldog házasságban élőembert látsz.-- Mondj egyet -- vágta oda, kihívón Duff és a csönd egyre nőtt, mialatt Sean

gondolkodott.Aztán Duff így folytatta: -- Csupán egyetlen jó ok van a házasságra, és az agyerek.-- És a társ -- az is egy jó ok.-- Egy asszony, aki társ? -- vágott a szavába hitetlenkedve Duff. -- Akárhafokhagymából akarnál parfümöt. Erre képtelenek. Gondolom, azért van, mert anyáiktanítjálc őket, akik végső soron maguk is nők, de hát hogy lehet barátod valaki,aki minden kis lépésedet gyanakvással nézi, aki minden cselekedetedetúgy mérlegeli, hogy szeret, vagy nem szeret? -- Duff235szomorúan csóválta a fejét. -- Hát meddig tarthat egy barátság, ha táplálásáhozneked óránként szerelmi nyilatkozatot kell tenned? A házasélet katekizmusa:„Szeretsz, drágám? -- Igen, drágám, hát persze, hogy szeretlek, édesem." Ésennek mindig meggyó'zó'en kell hangzania, különben jönnek a könnyek.Sean kuncogott.-- Rendben, ez mulatságos... -- nevetséges, egészen addig, míg nem kell együttélned vele -- mondta Duff gyászosan. -- Próbáltál már egy nővel szerelmenkívül másról is beszélni? Ugyanazok a dolgok, melyek téged érdekelnek, őkethidegen hagyják. Az ember megrendül, amikor eló'ször próbál meg valami értelmesdologról beszélni nekik és hirtelen rádöbben, hogy egyáltalán nem figyelnek rá-- a tekintetük kissé megmerevedik és te tudod, hogy arra az új ruháragondolnak,vagy hogy meghívják-e Mrs. Van dér Humot .a partira és akkor elhallgatsz, ezpedig megint csak hiba. Egy jel; a házasság tele van jelekkel, amelyekbőlcsakis egy feleség tud olvasni.-- Nem vagyok én feltétlenül a házasság híve, Duff, de nem vagy egy kicsitigazságtalan akkor, amikor mindent a saját szerencsétlen tapasztalataid alapjánítélsz meg?-- Válaszd ki bármelyik nőt, húzz az ujjara egy gyűrűt és feleség lesz belőle.Eló'ször befogad meleg, lágy testébe, ami nagyon kellemes, aztán megpróbálbezárni meleg, lágy gondolati közé, ami már egyáltalán nem olyan kellemes. Afeleség nem osztozik, a feleség birtokol -- rád kapaszkodik és teljesen beborít.A kapcsolat férfi és nő közt lényegtelen, mivel csak egy megkerülhetetlenrendszerhez idomul, melyet a természet azon jó okból hozott létre, hogyreprodukáljukönmagunkat; ahhoz, hogy ezt elérjük, minden szerelemnek, és ez alól nem kivételRomeo és Júlia, meg Bonaparte és Josephine sem, el kell vezetnie egy kö-236zösen végrehajtott, egyszerű, biológiai funkcióhoz. Ez egy olyan aprócska dolog-- olyan rövid életű, jelentéktelen kis élmény. De ettől eltekintve, férfiés no' másként gondolkodik, másként érez és érdeklődésüket is más-más dolgokkötik le. Mondhatod-e erre azt, hogy társad van?-- Nem, de biztos, hogy az általad festett kép igaz? Csupán ennyi lenneközöttük? -- kérdezte Sean.-- Majd egy napon megtudod. Mivel a természet számára legfontosabb a szaporodás,ezért a férfi agyába egy barikádot plántált; ez aztán elvágja őt férfitársainaktanácsaitól és tapasztalataitól, be van oltva ellenük. Amikor eljön, a te időd,majd te is dalolva mész a vérpadra.-- Megrémítesz.-Ennek az egésznek az egyhangúsága az, ami elkeserít -- az az átkozott, szörnyűmonotónia. -- Duff nyugtalanul fészkelődön, majd hátradőlt és a gőzgépnektámaszkodott. -- Azok az érdekes kapcsolatok, melyekbe a szex, a nagy egyengetőnem nyúl bele... fivérek, ellenségek, gazda és szolga, apa és fiú, férfiés férfi között.-- Homoszexuálisok?

-- Nem, az is szex, csak lépést váltott és az ember megint csak visszajut azeredeti problémához. Amikor egy férfi barátot választ, akkor azt nem egyellenállhatatlankényszer hatása alatt teszi, hanem saját, szabad akaratából. Minden barátságmás, különböző módon ér véget, vagy éppen örökké tart. Nem béklyózza meg semmi,nincsenek szertartásos formaságok, nincs írott szerződés. Fel se merül, hogymindenki másról le kell mondani, beszélni sem kötelező róla -- nem kellállandóanjártatni a szádat és mohón gyönyörködni benne. -- Duff mereven' felállt. -- Ezaz egyik legjobb dolog az életben. Mennyi az idő?237Sean elővette az óráját és a holdfény felé tartotta. Elmúlt éjfél -- úgy tűnik,nem jönnek.-- Jönni fognak -- itt arany van, ez is egy ellenállhatatlan kényszer. Jönnifognak. A kérdés csak az, hogy mikor.A völgyben a fények egymás után kialudtak, a zuluk dallamos hangja a kutatóárokfelől lecsendesedett és egy kis csípős szél támadt, mely megmozgatta a füveta Candy mélybánya gerincén. Együtt üldögélve, néha el-elbóbiskolva, máskorcsöndesen beszélgetve virrasztották át az éjszakát. Az ég elhalványult, majdgyönyörű rózsaszínné vált. A Hospital-hegy közelében egy kutya felugatott, aztánegy másik is csatlakoy zott hozzá. Sean felállt, kinyújtózott, majd lepillantotta völgybe, a Ferrieras tábor felé és akkor meglátta őket. Lovasok sötét, mozgófoltja, mely túlcsordul az úton és nyomukban a harmattól nedves föld nemporzik, amint szétszóródnak, hogy átkeljenek a Natal Spruiton, majd az innensőparton ismét csoportba verődnek, úgy indulnak tovább.-- Mr. Charleywood, társaságunk van. Duff felpattant.-- Lehet, hogy kihagynak minket és továbbmennek a Jack és Whistle-hez.-- Majd meglátjuk, amikor elérik az útelágazást. Addig Is készüljünk fel.Mbejane -- kiáltotta Sean és a fekete fej máris felbukkant az árokból.-- Nkosi? .-- Ébren vagytok? Jönnek.A feketeség szétvált ott, ahol egy fehér mosoly jelent meg.-- Ébren vagyunk.-- Akkor bújj le és maradjatok lenn mindaddig, amíg nemi szólok.Az öt bérlövész hason feküdt a füvön, mindegyiknek a könyöke mellett egy mostfelnyitott doboz, teli238töltényekkel. Sean visszasietett Duffhoz és mindketten a kazán mögé kuporodtak.-- Innen tisztán látszik a bádogdoboz. Gondolod, hogy eltalálod innen?-- Csukott szemmel is -- mondta Sean.A lovasok elérték az elágazást és habozás nélkül Candy bánya felé fordultak,majd amint elérték a gerincet, gyorsítottak. Sean puskáját a kazánra fektetteés becélozta azt az ezüstös foltot.-- Mi most a jogi helyzet, Duff? -- kérdezte a szája sarkából.-- Már beléptek a területünkre -- hivatalosan is birtokháborítóknak tekinthetők-- jelentette ki Duff komolyan.Az élen járó lovak egyike elrúgta a bádogdobozt és Sean pontosan odaló'tt, aholaz korábban állt. A lövés durva zaja felverte a reggel békés csöndjét ésa szindikátus minden tagja riadtan emelte fejét a gerinc felé, majd megmozdultalattuk a föld és barna felhőként repült az ég felé. Miután a por lassanleülepedett, nyomán földre hullt lovak és emberek kínlódó, kusza tömegelátszott. A sikoltásukat ott fenn a gerincen is tisztán hallották.-- Istenem -- suttogta Sean, elborzasztotta ez a pusztítás.-- Pörköljünk oda nekik, főnök? -- kérdezte az egyik felbérelt ember.-- Nem -- vágta rá gyorsan Duff. -- Épp eleget kaptak.

Megkezdődött a menekülés, lovas nélküli lovak, néhányan lóháton, másokgyalogszerrel szanaszét futottak vissza, a völgy felé. Sean megkönnyebbüléssellátta,hogy csak fél tucatnyi ember és néhány ló maradt fekve az úton.-- Hát ez volt a legkönnyebb ötös, amit valaha is megkerestetek -- mondta Duffaz egyik fegyveresnek.239-- Azt hiszem, most már hazamehettek és nyugodtan megreggelizhettek.-- Várj, Duff. -- Sean lefelé mutatott. A robbanás túlélői visszaértek azútelágazáshoz, és ott két lovas megállította őket.-- Az a kettő ott megpróbálja újból összeszedni őket.-- Hát segítsünk nekik, hogy meggondolják magukat, még ló'távolságra vannak.-- Már nincsenek a mi területünkön -- ellenkezett Sean. -- Kötelet akartok?Figyelték, amint a szindikátus azon tágjai, akiknek mára elegük volt a harcból,eltűnnek a táborok felé, a többiek meg ismét összetömörülnek a keresztútnál.-- Addig kellett volna szépen leszednünk őket, amíg lehetett -- morgolódott azegyik fegyveres nyugtalanul. -- Most visszajönnek -- nézd azt a rohadékot,úgy beszél hozzájuk, mint egy felkent prédikátor.A lovakat otthagyták és szétszóródtak, majd óvatosan ismét elindultak fölfelé.Egy kicsit tétováztak közvetlenül a határt jelző cövekek mellett, majd szépsorban elkezdték kitépkedni őket.-- Mind egyszerre, uraim, ha kérhetném -- szólt oda Duff udvariasan azembereknek és a hét puska egyszerre dördült el. Nagy volt a távolság és aharmincegynéhánytámadó összegörnyedve, cselesen irányt változtatva futott. Volt ott egy sekélyvízmosás, mely átlósan futott le a lejtőn és a támadók, ahogy elérték, mindbeleugrottak, majd ebből a biztonságos fedezékből hevesen válaszoltak Seanembereinek tüzelésére. Golyók csapódtak a gépezethez és ahol érték, nyomukbanvakító karcolások maradtak.Mbejane zului is növelték hangjukkal a zűrzavart.-- Most már hadd menjünk le közéjük, Nkosi.-- Elég közel vannak -- hadd menjünk.-- Csituljatok, őrültek, még száz lépést se tehetné-240.tek azokkal a puskákkal szemben -- mordult rájuk Sean türelmetlenül.-- Sean, fedezz -- súgta oda neki Duff. -- Hátulról óvatosan megkerülöm agerincet és oldalról behajítok néhány dinamitrudat abba a vízmosásba.Sean megragadta a karját és ujjait úgy belemélyesztette, hogy Duff arcamegrándult.-- Ha csak egy lépést teszel, széttöröm a fejeden ezt a puskatust -- semmivelsem vagy jobb, mint ezek a fe: keték. Most pedig szépen lövöldözz tovább éshagyj gondolkodni. -- Sean kikukucskált a kazán mögül,, de nyomban le is bukott,amint egy golyó süvítve húzott el alig néhány centinyire a füle mellett.Orra előtt a friss festésre meredt, majd vállát nekifeszítette; a kazán egykicsit himbálódzni kezdett. Felnézett és Duff őt figyelte.-- Együtt fogunk lemenni és úgy hajítjuk be azt a dinamitot -- mondta neki Sean.-- Mbejane és vérszomjas vadjai majd előttünk gurítják a kazánt. Ezek azúriemberek meg fedeznek minket, amíg mi stílusosan elintézzük ezt a dolgot.Sean előhívta a zulukat az árokból és elmagyarázta nekik, hogy mi a teendő.Együttesen helyeselték a tervet és lökdösődve keresték helyüket, ahonnan jóltudják lökni a kazánt. Sean és Duff ingüket elöl megtöltöttékdinamitgránátokkal, és mindketten meggyújtottak egy-egy rövid, kátrányoskötelet.Sean odabólintott Mbejanénak.-- Hol vannak a zulu nép gyermekei? -- énekelte Mbejane és hangja élessé vált,

amint kimondta ezt az ősi, szónoki kérdést.-- Itt -- válaszolták harcosai és nekigyűrkőztek a kazánnak.-- Hol vannak a zulu nép dárdái?-- Itt.-- Milyen fényesek a zulu nép dárdái?241-- Fényesebbek, mint a nap.-- Milyen éhesek a zulu nép dárdái?-- Éhesebbek, mint a sáskák.-- Akkor menjünk és etessük meg őket.-- Yeh-bo. -- Kirobbanóan egybehangzó választ és a kazán lassan gördülni kezdetta nekifeszülő, fekete yállak erejétől.-- Yeh-bo. -- Egy újabb Jassú, nehéz fordulat,-- Yeh-bo. -- Már sokkal könnyebben megy.-- Yeh-bo. -- A nehézségi erő is segít. A kazán nehézkesen zötykölődik lefelé alejtőn és ők futnak utána. A vízmosásból kettőzött erővel tüzeltek, a lövedékekúgy kopogtak a fémhengeren, akár a jégeső. A zuluk éneke is megváltozott; a mélykántálás felgyorsult, izgatottan egyre magasabbra hágott, míg végül elértea vérfagyasztó magasságot. Ettől az őrült, rémisztő rikoltozástól Sean libabőröslett, és az emlékezés szellemujja végigbizsergett gerincoszlopán, de azértőt is feltüzelte. A szája kinyílt és velük együtt rikoltozott. Az égő kötelethozzáérintette az első gránáthoz, majd magas ívben, sercegve, szikrázvaelhajította.A vízmosás fölött a levegőben robbant fel. Újból elhajított egyet. Robbanás,robbanás. Duff is használta a magáét. A kazán átzuhant a vízmosás pereménés hatalmas porfelhő közepette megállt; a zuluk még mindig rikoltozva követték,szétszóródtak és most már dárdáik is buzgón munkához láttak. A fehérekmeghátráltak, kétségbeesett rémülettel kapaszkodtak kifelé a vízmosásból ésmenekültek, a zuluk pedig futtukban is aprították őket.Amikor Francois ötven felfegyverzett aranyásóval megérkezett, a harc márbefejeződött.-- Menj le a fiúkkal a táborokba. Alaposan fésüld át mindet. Azt akarjuk, hogyaki elmenekült, mindet kapjátok el -- mondta neki Duff. -- Most már itt azideje, hogy egy kis törvényt meg rendet teremtsünk ezen az aranymezőn.242-- Miről ismerjük fel azokat, akik itt voltak? -- kérdezte Francois.-- A falfehér arcukról meg a verejtékes ingükről nyomban rájuk ismertek --felelte Duff.FranLois az embereivel elment és otthagyta Seant meg Duffot, hogy eltakarítsákmindazt, ami a csatatéren maradt. Piszkos munka volt -- a dárdák megtettéka magukét. Elpusztították a lovakat, melyekben a robbanás után még maradtvalamennyi élet és több mint egy tucat hullát szedtek össze a vízmosásból megaz alant lévő lejtőről. Közülük kettő zulu volt. A sebesültekét, és ezek szépszámmal voltak, felpakolták egy szekérre és levitték Candy fogadójához.Mire odaértek, már kora délután volt, A szekérrel átvágtak a tömegen ésmegálltak a fogadó előtt. Úgy tűnt, az aranymezők teljes népessége összegyűltitt,a köré a kis tér köré tömörültek, ahol Fran9ois tartotta foglyait.Fran?ois szinte hisztérikus volt az izgalomtól. Puskájával veszedelmes köröketírt le, miközben a tömegnek szónokolt. Majd hátrarohant, hogy a puska duplacsövével megbökdösse a foglyokat.-- Ti mennykőcsapások -- rikoltotta. -- Elorozni a mi jogainkat..., a mi...,elorozni a mi jogainkat.Abban a pillanatban észrevette Duffot és Seant, amint a szekérrel átverekszikmagukat a sűrű tömegen.

-- Duff, Duff. Elkaptuk őket. Elkaptuk mindet. -- A tömeg tiszteletteljesenhátrált az elöl a fenyegetően pásztázó puska elől és még Sean is összerándult,amint az egy másodpercig egyenesen rá szegeződött.-- Látom, Fran9ois -- mondta neki Duff. -- Ami azt illeti, még nem is láttamsenkit, aki ennél tökéletesebben csinálta volna.Fran9ois foglyai kötelekbe voltak bugyolálva; csak a fejüket tudták mozdítani,de a biztonság kedvéért243még mindegyik mögött állt egy aranyásó is, töltött fegyverrel. Duff lemászott aszekérről.-- Nem gondolod, hogy egy kicsit lazíthatnál azokon a köteleken? -- kérdezteDuff habozva.-- Hogy. aztán megszökjenek? -- méltatlankodott Francois.-- És gondolod, hogy messzire jutnának?-- Nem, nem hiszem.-- Nos, még egy fél óra és mind elüszkösödik nézd csak, annak a keze márgyönyörűen elkékült.Francois vonakodva engedett és szólt embereinek, hogy oldozzák el őket.Duff utat tört magának a tömegen át és felment a fogadó lépcsőjére. Ottfeltartott kézzel csöndet kért.-- Ma sok ember meghalt -- nem akarjuk, hogy ez még egyszer előfordulhasson.Egyik módja, hogy ezt megakadályozhassuk, az, hogy ezek itt biztosan megkapják,amit megérdemelnek. -- Az éljenzést Frangois vezette.-- De nekünk tisztességesen, jogszerűen kell eljárnunk. Javaslom, hogy válaszunkegy bizottságot, mely eljár ebben az ügyben és megold majd minden problémát,amely ezeken a mezólcön felütheti a fejét. Mondjuk, legyen tíz tag és egy elnök.További éljenzések.-- Nevezzük az Aranyásók Bizottságának -- kiáltotta valaki és a tömeg lelkesentámogatta.-- Rendben, legyen az Arany ások Bizottsága. Most pedig egy elnökre lenneszükségünk. Javaslat?-- Mr. Charleywood -- kiáltotta Fran§ois.-- Igen, Duff -- ő jó lesz.-- Igen, Duff Charleywood.-- További javaslat?-- Nincs -- üvöltötte a tömeg.-- Köszönöm, uraim. -- Duff rájuk mosolygott. -- Tu-244dalában vagyok annak, hogy ez milyen nagy megtiszteltetés. Most pedig nézzük atíz-tagot. -- Jock és Trevor Heyns.-- Kari Lochtkamper.-- Fran9ois du Tóit.-- Sean Courteney.Ötven jelölés hangzott el. Duff nem volt hajlandó szavazatokat számlálni, ezérta bizottságot tapsolással választották meg. Sorba mondta a neveket és akitörő taps erőssége alapján döntött. Sean és Fran§ois a beválasztottak közöttvoltak. Kihoztak egy asztalt meg egy széket a tornácra és Duff elfoglaltaa helyét. Egy vizeskancsóval ütötte az asztalt, hogy csöndet kérjen ésmegnyitotta az Aranyásók Bizottságának első ülését, majd a tömegből három embertnyomban tízfontos pénzbírságra ítélt, amiért az ülés megnyitása után elsütöttékfegyverüket -- ez a Bizottság súlyos megsértése. A bírságokat kifizettékés ezzel sikerült elérni a kellőképpen ünnepélyes komolyságot.-- Felkérem Mr. Courteneyt, hogy foglalja össze számunkra az esetet, melybendöntést kell hoznunk.Sean felállt és röviden vázolta a reggeli csatát, majd így fejezte be: -- Ön is

ott volt, Elnök úr, úgyhogy Ön is pontosan tudja, miként történt,-- így igaz -- helyeselt Duff. -- Köszönöm, Mr. Courteney. Azt hiszem, rendkívültárgyilagosan írta le az eseményeket. Most pedig -- a foglyokra nézett--, ki képviseli önöket?Egy pillanatnyi csoszogás, sustorgás következett, majd egyiküketelőretuszkolták. A férfi lekapta a kalapját és az arca bíborvörössé vált.-- Méltóságos uram -- kezdte, majd elhallgatott és zavartan téblábolt.-- Méltóságos uram.-- Ezt már hallottuk.245-- Valójában nem tudom, hol kezdjem, Mr. Charleywood -- akarom mondani bíró úr,uram.Duff ismét a foglyokra nézett.-- Esetleg szeretnék ismét megfontolni választásukat.A védelem első' bajnokát megszégyenülten visszahívták és egy újat küldtek ki,hogy szembenézzen a Bizottsággal. Ebben több volt a tűz.-- Ti rohadékok, nincs jogotok hozzá, hogy ezt csináljátok velünk -- kezdte ésDuff nyomban tíz font bírsággal büntette. Következő' kísérlete már sokkaludvariasabb volt.-- Elnök úr, nem teheti ezt velünk. Nekünk megvolt rá a jogunk, tudja, az az újnyilatkozat meg minden, szóval, hogy a régi jogok már nem voltak, ugye,törvényesek. Mi csak jöttünk szépen, békességben, merthogy a régi jogok már nemtörvényesek, nekünk jogunk volt azt csinálni, amit csináltunk. Aztán maguk,rohadékok, akarom mondani Elnök úr, megdinamitoztak minket, így aztán jogunkvolt megvédeni magunkat, mármint hogy végül is jogunk volt, vagy nem, uram?-- Remek védőbeszéd volt, melyet nagy hozzáértéssel adott eló'. A társai hálásaklehetnek önnek -- gratulált neki Duff, majd a Bizottsághoz fordult. --Nos, mit mondanak erre kedves uraim. Bűnös vagy nem bűnös?-- Bűnös. -- Mind egyszerre mondták és Francois a nyomaték kedvéért méghozzátette: -- ... a mocskos mennydörgó'sét.-- Most pedig az ítéletet kell fontolóra vennünk.-- Akasszuk fel őket -- kiáltotta be valaki és a hangulat nyomban megváltozott.A tömeg felmordult: kegyetlen hang.-- Én ács vagyok, gyorsan fölállítok itt néhány szép bitófát.246-- Nem érdemes pazarolni rájuk a jó faanyagot. Van itt épp elég fa.-- Hozzátok a köteleket.-- Akasszuk fel őket.A tömeg egyre közelebb özönlött, -kitört a lincselési őrület. Sean felkaptaFrancois puskáját és az asztalra pattant.-- Isten engem úgy segéljen, lelövöm az elsőt, aki egy ujjal is hozzájuk nyúl,mielőtt erre ettől a bíróságtól engedélyt kap. -- A tömeg megtorpant és Seankihasználta előnyét. -- Ilyen távolságból még véletlenül sem vétem el. Gyerünk,meg lehet próbálni -- itt van ez a dupla csövű és benne egy-egy öregszeműsörét. Valakit kettészakíthat. -- Erre, bár még mindig zúgolódtak, demeghátráltak.-- Meglehet, hogy elfeledkeztek róla, de ebben az országban létezik egyrendőrség és a gyilkosságot törvény bünteti. Ma felakasztjátok őket és holnaprajtatoka sor.-- Igaza van, Mr. Courteney, ez kegyetlen, szívtelen gyilkosság lenne. Bizony azlenne -- jajveszékelt a szószóló.-- Pofa be, te átkozott bolond -- förmedt rá Duff és valaki a tömegben nevetnikezdett. A nevetés ragályos volt és továbbterjedt, Duff pedig megkönnyebbültenfelsóhajtott. Ez hajszálon múlt.

-- Talán megfelelne a régi, jól bevált szurok meg toll.Duff elvigyorodott. -- Ez a helyes beszéd. Ki tud eladni nekünk néhány hordónyiszurkot? -- Körülnézett. -- Hogy, nincs ajánlat? Akkor valami mást kellkitalálnunk.-- Nekem van tíz hordó vörös festékem -- hordónként harminc shilling, remek,import minőség. -- Duff felismerte a férfit, az a kereskedő, aki vegyesboltotnyitott a Ferrieras táborban.247-- Mr. Tarry festéket ajánl. Jó lesz?-- Nem, az túl könnyen lejön -- az nem jó.-- Olcsóbban is odaadom -- mondjuk hordóját huszonöt shillingért.-- Nem -- tartsd meg a nyamvadt festékedet -- hurrogta le a tömeg.-- Pörgessük meg őket a Sátán rulettjén -- kiáltotta egy másik hang és a tömegzajongva helyeselt.-- Ez az -- hadd játszanak a kerékkel.-- Csak jár, csak jár, csak körbe jár -- senki se tudja, hogy meg mikor áll --üvöltötte egy fekete szakállas aranyásó a szemközti bodega tetejéről. A tömegharsogva nevetett.Sean Duff arcát figyelte -- a mosoly eltűnt. Mérlegelte a helyzetet. Ha ismétleállítja őket, valószínűleg elvesztik a türelmüket és akkor használni kella puskát. Ezt nem kockáztathatja.-- Rendben. Ha ezt akarjátok, legyen. -- A foglyok rémült csoportja feléfordult. -- A bíróság ítélete, hogy rulettezzetek az ördöggel egy órán át ésaztánhagyjátok el ezt az aranymezőt -- ha közületek bárki még egyszer idemerészkedik,az kap még egy órát belőle. A sebesülteket az ítélet első' része alólfelmentem. Azt hiszem, ők már megkapták a maguk büntetését. Mr. du Tóit fogjairányítani a büntetés végrehajtását.-- Jobb szeretnénk a festéket, Mr. Charleywood könyörgött ismét a szószóló.-- Azt meghiszem -- mondta Duff halkan, de a tömeg már vitte is ólcet a fogadóntúli, füves síkra. A legtöbbjük saját bányajoggal és kitűzött területtelrendelkezett, így aztán nem szerették azokat, akik ezt. jogtalanul meg akarjákkaparintani. Sean lemászott az asztalról.-- Menjünk, igyunk egyet -- mondta neki Duff.-- Te nem nézed? -- kérdezte Sean.-- Egyet már láttam lenn a Fokföldön. Nekem elég volt.248-- Mit csinálunk?-- Eredj és nézd meg, a Fénylő Angyalokban várlak. Meg lennék lepve, ha ottmaradnál egy teljes órán át.Mire Sean odaért, a legtöbb szekeret rriár elhozták a táborokból és sorbaállították őket. Férfiak nyüzsögtek körülöttük, emelőket tettek a tengelyek alá,hogy a nagy, hátsó kerekek magasan a föld fölé kerüljenek. Aztán a foglyokatelőretaszigálták -- egyet-egyet minden kerékhez. Buzgó kezek emelték fel őketés tartották mindaddig, míg csuklójukat és bokájukat hozzá nem kötözték azabroncshoz, a kerékagy pedig a hátuk közepébe nyomódott, így aztán szétfeszítettkarokkal, lábakkal olyanok voltak, mint egy-egy partra vetett tengeri csillag.Fran9ois rohant végig a soron, ellenőrizte a köteleket és mindegyik kerékheznégy aranyásót állított, kettőt, hogy elindítsa és kettőt, hogy legyen ki,átvegye, ha amazok elfáradtak. Végigért a soron, visszajött középre, zsebébőlelőhúzta az óráját, megnézte, majd így kiáltott.-- Rendben, forgassátok meg, kerels.A kerekek elindultak, először lassan, majd ahogy lendületbe jöttek, egyregyorsabban kezdtek forogni. A hozzájuk kötözött testek a sebességtől elmosódtak.-- Csak jár, csak jár, csak körbe jár -- csak jár, csak jár, csak körbe jár --

kántálta ujjongva a tömeg.Perceken belül a szekérsor vége felől felharsant a nevetés. Az egyik hánynikezdett, úgy spriccelt belőle, mint amikor a Katalin-kerék sárga szikrákatlövell.Aztán sorban a többiek is rákezdtek, Sean jól hallotta, mint öklendeznek ésfuldokolnak, mivel a centrifugális erő a hányadékot visszalökte a torkukbaés így az orrukon át távozott. Várt még néhány percet, de amikor a beleik isürülni kezdtek, undorodva hátat fordított az egésznek és elindut a FénylőAngyalok felé.-- Élvezted? -- kérdezte Duff.-- Kérek egy konyakot -- felete rá Sean.2499Az Aranyásók Bizottságának szigorú igazságszolgáltatása nyomán a táborokbanlétrejött valami, ami a rendhez volt hasonlatos. Kruger elnök nem óhajtottrendetrakni a gyilkosok és haramiák tanyáján, mely közvetlenül fővárosa közelében nőttki a földből, megelégedett annyival, hogy kiküldte közéjük kémeit és hagyta,hogy segítsenek magukon, ahogy tudnak. Végül is a mező még távolról sembizonyította értékét, így megvan az esély rá, hogy egy éven belül a bozótos éppolyan lakatlan lesz, mint kilenc hónappal ezelőtt. Megengedhette magának, hogyvárjon; addig is, az Aranyásók Bizottsága megkapta hallgatólagos jóváhagyását.Mialatt a hangyák dolgoztak, csákánnyal és dinamittal vágták, darabolták atélért, addig a sáskák az ivókban meg a bodegákban várakoztak. Ez idáig csaka Jáck és Whistle zúzó termelt aranyat és csupán Hradsky meg Fran§ois du Tóittudta, hogy mennyit. Hradsky még mindig Fokvárosban hajtotta a tőkét és Frangoisnem beszélt róla senkinek, még Duffnak sem mondta el, hogy a zúzó mennyiretermelékeny.A szóbeszéd úgy járt, akár a homok a szélviharban. Egyik nap úgy tűnt, hogy atelér tizenöt méteres mélységben teljesen elvékonyodik, másnap már mindenitalmérésben az a hír járta, hogy a Heyns fivérek lementek harminc méterre ésmuskétagolyó nagyságú aranyrögöket találtak. Senki sem tudott biztosat, demindenki hajlamos volt találgatni.Fönn a Candy bányában Duff és Sean keményen, hajthatatlanul dolgoztak tovább.Betonalapján a zúzógép kezdett összeállni, szája nyitva állt, hogy ráharapjonaz első kőre. A gőzkazánt húsz verejtékező, éneklő zulu emelte a helyére. Arézasztalok már fel voltak szerelve és csak arra vártak, hogy felkenjék rájuka hi-250ganyt. Nem volt rá idejük, hogy nyugtalankodjanak á telér, vagy Sean egyre apadópénzeszacskója miatt. Dolgoztak és aludtak -- ezen kívül nem volt semmimás. Duff is rászokott, hogy osztozzon Sean sátrán, fönn a gerincen, Candy megismét egyedül aludt kényelmes derékalján.November huszadikán indították be eló'ször a kazánt. Fáradtan, kérges tenyérrel,a nehéz munkától lefogyottt, megkeményedett testtel álltak egymás mellettés figyelték a nyomásmérő' mutatóját, mely lassan emelkedett, míg el nem értelegfölül a piros vonalat.Duff jólesó'en felmordult. -- Na, most legalább már van géperőnk. -- Aztánbelebokszolt Sean vállába. Mi a fenét ácsorogsz itt -- azt hiszed, hogy avasárnapiiskola piknikjén vagy? 'Vár a munka, fiacskám.December másodikán eló'ször táplálták be a zúzót és nézték az amalgam asztalokraömlő, porrá tört anyagot Sean szeretetteljes féljáromba fogta Duff nyakát,Duff pedig hasbavágta és a szemére húzta a kalapját, majd a vacsora mellémegittak egy-egy pohár konyakot és nevettek egy kicsit, de ez volt minden. Túl

fáradtak voltak ahhoz, hogy ünnepeljenek. Mostantól kezdve egyikőjüknekállandóan ott kell lennie a mellett a vasszörnyeteg mellett. Az első éjszakaiműszakotDuff vállalta, és amikor Sean másnap reggel felment a zúzóhoz, azt látta, hogyalig áll a lábán és a szeme mélyen besülylyedt sötét karikák övezte szemgödrébe.-- Számításaim szerint már átfuttattunk rajta tíz tonna követ. Itt az ideje,hogy letisztítsuk az asztalokat és megnézzük, mennyi aranyra tettünk szert.-- Menj és aludj egy kicsit -- mondta Sean, de Duff rá se hederített.-- Mbejane, hozz ide néhányat a vadjaid közül, asztalt cserélünk.. -- Figyelj, Duff, ez várhat még egy-két órát. Eredj és rakd le a fejed.257-- Kérlek, hagyd már abba ezt a locsogást -- semmivel sem vagy jobb egyfeleségnél.Sean vállat vont. -- Tégy, ahogy akarsz, de akkor mutasd meg, hogy kell eztcsinálni.A gépből a porrá tört kő folyását a második asztalra irányították, amely már ottállt készen; aztán Duff egy széles kenőlapáttal levakarta a higanyt azelső asztal réz tetejéről és egy kókuszdió nagyságú golyóba gyűjtötte össze.-- A higany felszedi az apró aranyszemcséket -- magyarázta Seannak, miközbendolgozott --, és hagyja, hogy a kőszemcsék átfolyjanak és leessenek a szemétbe.Persze nem gyűjti magába mindet, valamennyi azért veszendőbe megy. .-- És hogy nyerjük majd belőle újból vissza az aranyat?-- Az egészet berakod egy retortába és leforralod róla a higanyt -- az arany megott marad.-- így pokoli sok higanyt pazarolunk el, nem?-- Nem, amikor besűrűsödik, összeszeded, és újból felhasználod. Gyére,megmutatom.Duff az amalgam golyót levitte a pajtába, beletette a retortába és begyújtotta abenzinlámpát. A meleg hatására a golyó felolvadt és bugyogni kezdett. Némánmeredtek rá. A retortában a szint egyre zuhant.-- Hol az arany? -- kérdezte végül Sean.-- Jaj, fogd már be -- csattant rá Duff türelmetlenül, majd bűnbánóan aztmondta; -- Ne haragudj, fiacskám, egy kicsit elcsigázott vagyok ma reggel.A maradék higany is elpárolgott és ott volt, ott ragyogott fényesen, olvasztott,sárga csillogással. Egy csöppnyi arany, akkora, akár egy borsószem. Duffkikapcsolta a benzinlámpát és egy darabig egyikőjük se szólt. Végül Seanmegkérdezte: -- Ez minden? .-- Igen, barátom, ez minden -- helyeselt Duff ernyedten. -- Mihez kezdesz vele-- betömöd a fogad?252Az ajtó felé fordult és szinte egész teste lankadtan összeroskadt.-- Járjon a zúzó, ennyi eróVel akár magasra emelt lobogóval, dicsó'ségesen ismegbukhatunk.10Ez egy gyászos karácsonyi vacsora volt. Candy fogadójában ettek. Ott volthitelük. Candy Duffnak egy arany pecsétgyűrűt adott ajándékba, Seannak meg egydoboz szivart. Sean eddig még sosem dohányzóit, de most az a maró érzés atüdejében valamiféle mazochista élvezetet nyújtott. Az étterem hangos volt asok harsogó férfitól meg az evó'eszközök zajától, a levegő' sűrű az ételszagtólmeg a dohányfüsttói, miközben az egyik sarokban -- a többiektől elkülönülve,a komorság szomorú kis szigetén -- ott ült Sean, Duff és Candy.Sean egyszer Duff felé emelte poharát és akár egy temetkezési vállalkozóalkalmazottja, azt mondta: -- Boldog karácsonyt.Duff szája egy halott ember vigyórába rándult. Neked is.Aztán ittak. Ezután Duff vett eró't magán és megszólalt. -- Mondd csak...

mennyink maradt? Szeretem hallani, ahogy mondod; gyönyörű hangod van,Shakespeare-tkellett volna játszanod.-- Három font és tizenhat shilling.-- Igen, igen, az ütem épp megfelelő' volt -- három font és tizenhat shilling --na most, hogy igazán karácsonyi hangulatom legyen, azt mondd meg, mennyiveltartozunk.-- Igyál még egyet -- változtatott témát Sean.-- Igen, azt hiszem, az jó lesz, köszönöm.-- Jaj, kérlek benneteket, nem tudnátok legalább ma egy kicsit megfeledkezniróla -- könyörgött nekik255Candy. -- Azt reméltem, hogy ez egy kellemes este lesz -- nézzétek, ott vanFrancois! Hé, hé Fran§ois ide!Az elegáns kis du Tóit nagy sebbel-lobbal az asztalukhoz csörtetett.j Boldog karácsonyt, kerels, hadd hívjalak meg benneteket egy italra.-- Örülök, hogy látlak. -- Candy megcsókolta az arcát. -- Hogy vagy? Remekülnézel ki.Fra^ois nyomban kijózanodott. -- Furcsa, hogy ezt mondod, Candy. Ami azt illeti,egy kissé nyugtalan vagyok. -- Megütögette a mellkasát, és lerogyott együres székre. -- Tudod a szívem, már vártam, hogy mikor tör rám, aztán tegnapfenn vagyok a zúzónál, csak állok ott, értitek és hirtelen, mintha egy satuszorítaná össze a mellkasomat. Nem kaptam levegőt... Természetesen visszasiettema sátramba és kikerestem. Nyolcvanharmadik oldal. A „Szív betegségei"címszó alatt. -- Szomorúan csóválta a fejét. -- Ez nagyonnagyon nyugtalanító.Tudjátok jól, hogy eddig sem voltam igazán egészséges, de most ez.-- Jaj ne -- nyöszörgőt! Candy. -- Ezt én már nem bírom.-- Elnézést, valami rosszat mondtam?-- Csupán csatlakoztál ahhoz az ünnepi hangulathoz, ami ennél az asztalnáltombol. -- Candy Duffra és Seanra mutatott. -- Nézd .ezt:a két boldog arcot --ha megbocsátotok, most megyek és ellenőrzöm a konyhát. -- Azzal el is ment.-- Mi a baj, öreg Duff?Duff hulla vigyorát felvillantva Seanhoz fordult.-- Ez az ember itt azt akarja tudni, hogy mi a baj mondd el neki.-- Három font és tizenhat shilling -- mondta Sean és Frangois tanácstalanulmeredt rá.-- Nem értem.254-- Ezzel azt akarja mondani, hogy le vagyunk égve -- teljesen le vagyunk égve.-- Gott, ezt sajnálattal hallom, Duff, én azt hittem, hogy minden jól megy.Egész hónapban hallottam a zúzót. Azt hittem, hogy mostanra már gazdagokvagytok.-- Hát a zúzógép az szépen működött, nyertünk is vele annyi aranyat, amennyivelbedugaszolhatjuk egy bolha fenekét.-- De hát miért, öregem? A Vezető' teléren dolgoztok, vagy nem?-- Már kezdem azt hinni, hogy ez a te Vezető teléred csak mese.Fran9ois elgondolkodva nézett a poharába.-- Milyen mélyen vagytok?-- Van egy lejtaknánk úgy tizenöt méteren.-- És a vezetőnek nyoma sincs? -- Duff a fejét rázta, Francois pedig folytatta.-- Tudjátok, amikor először beszéltem nektek róla, akkor egy csomó dolog mégcsak találgatás volt.Duff bólintott.-- Nos, most már egy kicsit többet tudok. Amit most mondani fogok, azt csupánnektek szánom és senki másra nem tartozik -- ha kitudódik, elveszítem a

munkámat,értitek?Duff ismét bólintott.-- Eddig csupán két helyen sikerült rábukkanni a Vezető téléire. Megvan nálunk,a Jack és Whistle-ben és tudom, hogy a Heyns fivérek is rátaláltak a CousinJock bányában. Hadd rajzolom le nektek. -- Fogott egy kést és azzal rajzolt aSean tányérjának alján lévő mártásba. -- Ez itt a Fő telér, ami nagyjábólegyenesen fut. Itt vagyok és és itt van Cousin Jock, ti meg itt vagytokközöttünk. Mindketten megtaláltuk a Vezetőt és ti nem. Véleményem szerint ottvanaz -- csak ti nem tudjátok, hogy hol keressétek.255A Jack és Whistle túlvégén a Fő telér és a Vezető úgy hetven centire futnakegymás mellett, de mire elérik a Candy bányához legközelebb eső határt, jó húszméternyire vannak egymástól. Na már most, nekem úgy tűnik, hogy a két telérolyan formájú, mint egy hosszú íj, így. -- Lerajzolta. -- A fő telér a húrés a Vezető a hajlított fa. Én mondom neked, Duff, ha a Fő telérre derékszögbenvágtok egy kutatóárkot, megtaláljátok -- és amikor megvan, meghívhattokegy italra.Komoly képpel hallgatták, és amikor Fra^ois befejezte, Duff hátradőlt székében.-- Ha ezt tudtuk volna egy hónappal ezelőtt! Most honnan vegyünk pénzt ehhezaz új árokhoz, miközben a zúzót is tovább kell működtetnünk?-- Esetleg eladhatnánk valamit a" felszerelésünkből -- javasolta Sean.f-- Szükségünk van rá, minden egyes darabjára, meg aztán, ha eladnánk akáregyetlen ásót is, a hitelezők máris a nyákunkon lennének, akár a farkasok ésfalkábanüvöltetének a pénzükért.-- Én kölcsönöznék nektek, ha lenne -- de hát abból, amit Mr. Hradsky fizetnekem -- Fran§ois tehetetlenül megvonta a vállát. -- Úgy kétszáz fontra lenneszükségetek. De ennyim nekem sincs.Candy még épp időben ért vissza az asztalhoz ahhoz, hogy hallja Fram>cis utolsókét mondatát.-- Miről van szó?-- Elmondhatom neki, Fra^ois? ^ Ha gondolod, hogy használ.Candy figyelmesen hallgatta, majd egy pillanatra elgondolkodott. -- Hát épp mostvettem tíz parcellát Johannesburgban, abban az új, a kormány által parcellázottfaluban, lenn a völgyben, így aztán magam is pénzszűkében vagyok. De ha az segítnektek, valamit, akkor ötven fontot tudok kölcsönözni.256-- Eddig még sosem kértem kölcsön pénzt egy hölgytói -- ez valami új lesz.Candy, imádlak.-- Bárcsak komolyan mondanád -- mondta Candy, de Duff szerencséjére, hallásateljesen cserben hagyta épp akkor, amikor Candy beszélt: Kapkodva mondta továbba magáét.-- Akkor még szükségünk lenne úgy százötvenre uraim, halljuk á javaslataikat.Ezután hosszan tartó csönd következett, majd Duff mosolyogni kezdett ésegyenesen Seanra nézett.-- Ne szólj egy szót se, hadd találjam ki -- próbált elébe vágni Sean.,-Közszemlére akarsz állítani?-- Majdnem... -- de nem egészen úgy, ahogy te gondolod. Hogy érzed magad,fiacskám?-- Köszönöm kérdésed, jól.-- Jó eroben vagy?-- Igen.

-- Helyén a bátorságod?-- Gyerünk, Duff, ki vele. Valahogy nem teszik nekem a pillantásod.Duff előhúzott zsebéből egy jegyzetfüzetet és egy ceruzacsonkkal írni kezdettbele. Aztán kitépte a lapot és odaadta Seannak. -- Ilyen plakátokat teszünkki az aranymező minden ivójába.Sean elolvasta:ÚJÉV NAPJÁN MR. SEAN COURTENEY, A TRANSVAALI KÖZTÁRSASÁG NEHÉZSÚLYÚ BAJNOKA KÉSZKIÁLLNI BÁRKIVEL CANDY FOGADÓJA ELŐTT. A NYERTES DÍJA MÉRKŐZÉSENKÉNT ÖTVENFONT.Nézők részvételi díja: 2s. Mindenkit szívesen látunk.Candy Sean válla fölött olvasta. Felsikkantott.257 '-- Hát ez csodálatos. Fel kell vennem kisegítő pincéreket az italokfelszolgálásához és büfé is lesz. Gondolom, felszámíthatok fejenként kétshilliget?-- Én majd elintézem a plakátokat -- Frangois-t nem lehet kihagyni és felülmúlni--, és leküldök néhány fiút, hogy felállítsák a szorítót.-- Újévig leállítjuk a zúzót -- Seannak sokat kell pihennie. Csak könnyű edzéstfog tartani. Természetesen nincs ivás és sok alvásra lesz szüksége ••- mondtaDuff.-- Akkor már minden el is van intézve? -- kérdezte Sean. -- Nekem már csak annyidolgom marad, hogy bemegyek és cipóvá veretem magam?-- Ezt a te érdekedben csináljuk, fiacskám, hogy gazdag és híres lehess.-- Köszönöm, nagyon köszönöm.-- Szeretsz verekedni, vagy nem?-- Amikor olyan hangulatban vagyok.-- Nyugi, addig kitalálok néhány gorombaságot azokkal pillanatokon belülalaposan felhúzlak, és pont a megfelelő hangulatban leszel.11- Hogy érzed magad? -- kérdezte Duff aznap délelőtt immáron hatodszor.-- Ugyanúgy, mint öt perccel ezelőtt -- nyugtatta meg Sean.Duff előhúzta az óráját, rámeredt, majd a füléhez tartotta és megdöbbent, hogyaz még mindig jár.-- A kihívók itt sorakoznak a tornácon. Megmondtam Candynek, hogy adjon nekikingyen italt -- amennyit csak akarnak, így aztán minden perc, amivel továbbvárunk itt, csak emeli az alkoholszintjüket. FranLois az én zsákomba gyűjti abevételt; ha nyersz, minden egyes menet után a tétek is odakerülnek. Mbeja-258nét a fogadó meletti kis köz bejáratánál helyeztem el. Ha valami zendülés lenne,akkor egyikünk odadobja neki a zsákot és ő eltűz a bozótosba.Sean feje alá tett kézzel terpeszkedett Candy ágyán. Nevetett. -- A tervedbennem találok semmi hibát. Most azonban, az Isten szerelmére, nyugodj már meg,öregem. Idegesítesz.Kivágódott az ajtó és a zajra Duff felpattant a székből. Fran9ois volt az, ottállt az ajtóban és kezét a mellkasára szorította.-- A szívem -- zihálta. -- Ez nem tesz jót a szívemnek.-- Mi van odakinn? -- kérdezte Duff.-- Már több mint ötven font bevételünk van. A tetőn is egy csomóban ülnek, igazicsőcselék, nem fizettek, de valahányszor megpróbálok a közelükbe kerülni,üvegekkel dobálnak.Fran9ois oldalra biccentett a fejével. -- Hallgasd csak őket. -- A tömeg zajátalig tompította a fogadó vékony fala. -- Tovább már nemigen fognak várni.Jobb, ha kijöttök, mielőtt keresni kezdenek titeket.Sean felállt. -- Én kész vagyok.

Francois habozott.-- Duff, emlékszel Fernandesre, a portugálra Kimberleyből?-- Jaj, ne! -- Duff rosszat sejtett. -- Nehogy azt mondd, már, hogy itt van.Fran9ois bólintott. -- Nem akartalak megijeszteni benneteket, de néhány helyifiú összeállt és sürgönyöztek érte délre. Fél órával ezelőtt érkezett agyorskocsin.Reméltem, hogy nem ér ide idejében, de... Megvonta a vállát.Duff szomorúan nézett Seanra.-- Hát ez nem valami szerencsés, fiacskám. Frangois megpróbálta enyhíteni acsapást. -- Megmondtam neki, hogy érkezési sorrendben megy a do-259log. Ő a hatodik a sorban, úgyhogy Sean addig mindenképpen összeszedhet néhányszázast -- akkor meg már mondhatjuk, hogy elég volt és lezárjuk a versenyt.Sean érdeklődéssel hallgatta őket. -- Ez a Fernandes veszélyes?-- Rá gondoltak, amikor kitalálták ezt a szót -- mondta néki Duff.-- Menjünk és nézzük meg.Sean ment ki elsőként Candy szobájától, majd ő ment elöl a folyosón is.-- Sikerült szerezned egy mérleget, amint lemérhetjük őket? -- kérdezte DuffFran§ois-tól, miközben Sean után siettek.-- Nem, nincs a környéken egy sem, amelyik hetven kilón fölül mérne -- de ittvan Gideon Barnard.-- És azzal mit érünk?-- Ő marhakereskedő- egész életében becslés után állapította meg az élő jószágsúlyát. Nem hiszem, hogy egy kilónál többet tévedne.Duff koncogott. -- Hát akkor ennyivel kell beérnünk. Mellesleg nem hiszen*, hogyesélyünk lenne bármiféle világbajnoki címre.És már kinn is voltak a tornácon, hunyorogtak a vakító napsütésben, miközben atömeg üvöltve mennydörgőit.-- Melyik a portugál? -- suttogta Sean. Felesleges volt kérdeznie. Ez az emberúgy lógott ki a többiek közül, mint egy gorilla a majomketrecből. Á bozontosszőr a vállán kezdődött, beborította a hátát, a mellkasát, és teljesen eltakartaköldökét, ami csak növelte hatalmas hasának domborulatát.A tömeg utat nyitott Seannak és Duffnak, hogy eljussanak a szorítóhoz. Kezeknyúltak ki, hogy megveregessék Sean hátát, de a jókívánságok belevesztek ahangok háborgó tengerébe. Jock Heyns volt a bíró -260átsegítette Seant a kötelek között, majd kezét végigfuttatta a zsebein.-- Csak ellenőrzöm -- mondta bocsánatkérően. Nem akarjuk, hogy bármifélevashulladék bekerüjön a szorítóba. -- Ezután intett egy magas, barna arcúfickónak,aki a köteleknek támaszkodva rágta a bagót.-- Ez itt Mr. Barnard -- ó' állapítja meg a résztvevők súlyát. Nos, mit mondasz,Gideon?-- Kilencvenöt.-- Köszönöm. -- Jock felemelte a kezét és néhány perc múlva viszonylagos csendlett.-- Hölgyeim és uraim.-- Kinek beszélsz, Főnök?-- Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy ma itt van velünk -- Mr. SeanCourteney.-- Ébresztő, Bőét, már hónapok óta velünk van.-- A Köztársaság nehézsúlyú bajnoka.-- Mé' nem mindjárt világbajnok, komám, ahhoz a címhez is épp ennyi joga van.-- Aki hat menetet küzd végig... -Ha kibírja addig.-- ... hogy megvédje címét és mindegyiknek a díja ötven font.

Hosszan tartó éljenzés.-- Az első kihívó -- kilencvenöt kilón -- Mr. Anthony...-- Egy pillanat -- kiáltott közbe Sean --, ki mondja, hogy ő az első?Jock Héyns nagy levegőt vett, hogy üvöltve közölje a nevet és ez a sok levegőmost sziszegve távozott belőle. -- Mr. du Tóit osztotta be. . -- Ha én küzdőmmeg velük, akkor én választom meg a sorrendet, elsőként a port.Duff befogta Sean száját és kétségbeesetten suttogta. -- Ne őrülj meg -- elsőneka könnyebbeket ve_dd. Használd a fejed -- ezt most nem a mulatság kedvéért267csináljuk, a bányához kell a pénz, vagy már elfelejtetted?Sean keményen elrántotta Duff kezét a szája elől.-- Elsőként a portugált akarom -- kiáltotta.-- Csak tréfál -- bizonygatta Duff a tömegnek, majd dühödten förmedt rá Seanra.-- Megőrültél? Az a digó egy emberevő, bele se kezdesz és máris ötven fonttalszegényebbek vagyunk.-- A portugált akarom -- ismételte meg Sean azzal a kitartó logikával, amivelegy kisfiú ragaszkodik a boltban a legdrágább játékhoz.-- Hadd kezdjen a digóval -- üvöltöttek a fogadó tetején megtelepedett urak ésJoch Heyns idegesen nézett rájuk; látszott, nem fognak tétovázni, hogy néhányüveggel hozzászóljanak a vitához.-- Rendben -- egyezett bele sietve. -- Az első kihívó...-- Barnardra pillantott, majd elismételte utána -- száztizenhat kilón Mr.Felezardo da Silva Fernandes.Hangos hurrogás és taps kíséretében a portugál lekacsázott a tornácról aszorítóba. Sean meglátta Candyt az étterem ablakában és odaintegetett neki.Candykét kezével csókot dobott neki és abban a pillanatban Trevor Heyns, az időmérőráütött a vödörre, ami gongként szolgált, és Sean hallotta Duff figyelmeztetőkiáltását. Ösztönösen kezdett lebukni. Akkor mintha villám hasított volna afejébe és a következő pillanatban a nézők első sorának lábai között találtamagát.-- Ez a Főrohadék megütött -- reklamált Sean hangosan. Megrázta a fejét ésdöbbenten tapasztalta, hogy az még mindig a helyén van. Valaki egy pohár sörtöntött rá és ettől rendbe jött. Érezte, ahogy testében fellángol a düh.-- Hat -- számolt Jock Heyns.A portugál a köteleknél állt. -- Gyere vissza Kis Szaros, tartogatok még nekedvalamit, nem felet. Sean haragja a torkában lüktetett.262-- Hét, nyolc.Sean összeszedte magát és felállt.-- Csókolom az anyád. -- Fernandes félrehúzta a száját és cuppantott. --Szeretem a húgod, úgy ni. -- Szemléltetó'n bemutatta.Sean támadásba lendült. Lendületének teljes erejével csapott ökle a portugálszájába, aztán a kötelek még egyszer visszarepítették a tömegbe.-- Még benn se voltál a szorítóban, hogy üthetted, meg? -- tiltakozott az egyiknéző, aki elkapta Seant. Ez az ember Fernandesre tette a pénzét.-- Hát így! -- Sean bemutatta. A férfi lerogyott és nem volt több mondanivalója.Sean átugrott a köteleken. Jock Heyns a feléig jutott második rászámolásának,amikor Sean félbeszakította azzal, hogy gubancos hajánál fogva talpra állítottaa fekvő portugált. Megtámasztotta a bizonytalán lábakon álló férfit, majdújból megütötte.-- Egy, kettő, három... -- kezdte elszántan harmadik rászámolását Joch Heyns ésezúttal sikerült eljutnia tízig.A tömeg hurrogva tiltakozott és Jock Heyns erejét megfeszítve igyekezettúlkiabálni őket.

-- Akad esetleg, aki megfelelő formában kíván ellenvetést tenni?Úgy tűnt, voltak ilyenek.-- Jól van, akkor kérem, jöjjenek a szorítóba. Bekiabált megjegyzéseket nemfogadhatok el. -- Jock magatartása érthető volt -- ha döntését megmásítják,komoly összeg elvesztésére van kilátása. De Sean olyan éhesen, ugrásra készenjárkált a köteleknél, akár egy oroszlán etetés előtt. Jock jócskán kivárt,majd felemelte Sean jobb karját.-- A győztes... tíz perc pihenő a következő menet előtt. Felkérem atulajdonosokat, hogy szállítsák el azt, ami az övék. -- Kezével a portugál feléintett.263-- Bravó, fiacskám, talán egy kissé liberálisak a módszereid, de élvezet voltnézni. -- Duff karon fogta Scant és a tornácon egy székhez vezette.-- Még három menet és már letehetjük a lantot. Sean kezébe adott egy poharat.-- Mi ez?-- Narancslé.-- Jobb szeretnék valami erősebbet.-- Majd később, fiacskám.Duff begyűjtötte a portugál nevezési díját és a zsákba dobta, miközben azúriembert erőlködő szponzorai kicipelték a szorítóból és'lefektették a tornáctávolabbi végében.A következő Mr. Anthony Blair volt. Ez a találkozó valahogy nem volt igazán azínyére. Fürgén mozgott, remek lábmunkával, de mindig abba az irányba, aholszámítása szerint a legtávolabb kerülhet Sean öklétől.-- Ez a fiú született hosszútávfutó.-- Figyelj, Courteney, mert halálra futtat.-- Utolsó kör, Blair, még egyszer körülfutod a szorítót és megvan a nyolcezermétered.Az üldözésnek akkor lett vége, amikor Sean, immáron kissé megizzadva, beterelteaz egyik sarokba és gyorsan elintézte.A harmadik kihívónak ekkorra mellkasi fájdalmai lettek.-- Úgy fáj, hogy el sem tudják képzelni -- közölte velük fogcsikorgatva.-- Ügy kotyog, amikor levegőt vesz? -- kérdezte Francois.-- Igen, ez az -- úgy kotyog, hogy azt el se tudják képzelni.-- Pleuritis -- diagnosztizálta du Tóit meglehetős irigységgel a hangjában.-- Az komoly? -- kérdezte a férfi nyugtalanul.264-- Igen, az. Száztizenhatodik oldal. Kezelése a,következő. ..-- Akkor sajnos képtelen vagyok kiállni. A fenébe is, micsoda pech --panaszkodott a gyengéikedd boldogan.-- Bizony, rendkívüli pech -- mondta Duff. -- Ez azt jelenti, hogy elveszítettea nevezés díját.-- Csak nem akar kihasználni egy beteg embert?-- Tegyen próbára -- javasolta Duff kedvesen.A negyedik versenyző egy német volt. Hatalmas, szőke, vidám képű fickó. Útban aszorítóhoz legalább négyszer megbotlott, majd átesett a kötélen és négykézlábbemászott a sarkába; egyszer a kötelet tartó oszlop segítségével sikerült lábraállnia. Jock egészen közel ment hozzá, hogy megszagolja leheletét, és mégmielőbb kitérhetett volna, a német, akár egy nagy medve átölelte, majdvalcerezni kezdett vele. A tömeg imádta, és senkinek sem volt ellenvetése,amikora tánc végén Jock bejelentette, hogy technikai okok folytán Sean győzött.Helyesebben a győzelmet ezúttal Candynek kellett volna megítélni, mivel őszolgáltattaaz ingyenitalt.

-- Ha akarod, fiacskám, most már nyugodtan bezárhatjuk a bazárt -- mondta DuffSeannak. -- Eleget kerestél ahhoz, hogy a Candy bányát még néhány hónapiga felszínen tartsuk.-- Ebben az egészben nem volt egyetlenegy jó csatám. De ez az utolsó, eztetszik. A többi munka volt; ezt most élvezni akarom.-- Fantasztikus voltál -- most igazán megérdemelsz egy kis mulatságot --egyezett bele Duff.-- Mr. Martin Curtis. Georgia nehézsúlyú bajnoka az Egyesült Államokból --mutatta be Jock.Gideon Barnard őt is kilencvenöt kilósra becsülte, csakúgy, mint Scant. Seankezet fogott vele, és már a kézfogásából tudta, hogy ezúttal nem fog csalódni.265-- Szolgálatára, uram -- mondta Sean és a levegőbe ütött ott, ahol egypillanattal ezelőtt még a férfi feje volt. Felnyögött, ahogy felemelt jobb karjaalatt egy kemény ököl csapódott a mellkasába és óvatosan meghátrált. A tömegbőlhalk sóhaj szakadt fel és elégedetten hátradőltek. Ezért jöttek, pontosanez az, amit látni szerettek volna.A vörösbort korán szolgálták fel; apró csöppekben szálldosott minden egyes adottvagy kapott ütésnél. A küzdelem szép simán folyt a letaposott fű négyszögén.A húsba csapódó öklök hangját nyomban a tömeg moraja követte és a köztük lévőmásodperceket betöltötte a két férfi zihálása meg lábuk csusszanása.-- Jaaaa! -- A feszült félcsöndön úgy hasított át a kiáltás, akár egy ködkürt,mely halálos sebet kapott. Sean és az amerikai döbbenten szétugrottak ésők is, mint mindenki más, Candy fogadója felé fordultak. Fernandes magához tért;hatalmas, szőrös teste mintha betöltötte volna az egész tornácot. FelkaptaCandy egyik legjobb asztalát, mellkasa elé tartotta és letörte két lábát, akárhaegy sült csirke szárnya volna.-- Francois, a zsák! -- kiáltotta Sean. Fra^ois felkapta és elhajította magasana tömeg feje felett. Sean lélegzetét visszafojtva követte lassú röppályáját,aztán megkönnyebbülten kifújta a levegőt, amikor látta, hogy Mbejane elkapja azátadást és eltűnik a fogadó sarka mögött.-- Jaaa! -- ordította el magát ismét Femandes. Egyegy asztallábbal mindkétkezében nekiment a tömegnek, amely közte és Sean között állt; a tömegszétoszlottelőtte.-- Nem bánja, ha ezt majd egy más alkalommal fejezzük be? -- kérdezte Sean azamerikait.-- Hát persze, hogy nem. Bármikor, amikor csak akarja. Mellesleg már én is mennikészültem.Duff átnyúlt a köteleken és megfogta Sean karját.266-- Valaki keres -- vagy már észrevetted?-- Lehet, hogy ő így mutatja ki baráti szándékát.-- Hát ezt nem merném lefogadni -- jössz? Fernandes nagy robajjal megállt,összeszedte magát és dobott.Az asztalláb úgy suhogott el egy centinyire Sean feje felett, akár egy magasbaemelkedő fácán, és a szele felborzolta a haját.-- Előre, Duff. -- Sean zavaróan tisztában volt azzal a ténnyel, hogy Fernandesismét felé mozdul, miközben még mindig fel van fegyverkezve egy hosszútölgyhusánggalés csupán három vékonyka kötél választja el őket egymástól. Az a sebesség,amivel Sean és Duff nekiiramodott, Mr. Blair korábbi bemutatóját olybá tette,mintha olyan ember futott volna, akinek mindkét lába gipszben van. Fernandesmeglehetős súlyt cipelt, így cseppet sem tűnt valószínűnek, hogy valaha isutoléri őket.

Francois nem sokkal dél után érkezett a Candy bányába, azzal a hírrel, hogy aportugál, miután három szponzorát eszméletlenre verte, a déli kocsivalvisszamentKimberleybe.Duff visszabiztosította a puskáját... -- Kösz, Franz, ebédre vártuk. Gondoltam,esetleg beugrik hozzánk.-- Megszámoltad a bevételt?-- Igen, a te jutalékod ott van abban a papírzacskóban az asztalon.-- Kösz, öregem, akkor menjünk és ünnepeljünk.-- Te csak menj és igyál egyet az egészégünkre.-- Hé, Duff, megígérted -- kezdte Sean.-- Azt mondtam, később -- úgy három-négy hét múlva. Most azonban van egy kismunkánk, nevezetesen ásnunk kell egy tizenöt méter mély és háromszáz méterhosszú árkot.-- Elkezdhetnénk holnap kora reggel.-- Gazdag akarsz lenni, vagy nem? -- kérdezte Duff.267-- Hát persze, de...-- Mindenféle szép dolgot akarsz, angol öltönyöket, francia pezsgőt és...-- Igen, de...-- Hát akkor ne vitatkozz, hanem emeld fel azt a nagy üleped és gyere velem.12A kínaiak kis petárdákat használnak, hogy távol társak a démonokat. Duff és Seanugyanezt az elvet alkalmazták. Járatták a zúzót; amíg kattogó dohogásalehallatszik a völgybe és eljut a hitelezők fülébe, addig minden rendben.Mindenki elfogadottnak tekintette azt a tényt, hogy egy jól művelhető telérendolgoznak, és nyugton hagyták őket, de a pénz, amit elölről betápláltak a gépbe,a felére csökkent, midőn kijött a másik oldalon szánalmas kis sárga gömböcskékformájában.Közben ásták az árkot, betörtek a földbe, versenyt futottak az idővel, mertközeledett a Kiegyenlítés Napja. Dinamitot robbantottak és amint az ég színérőlaz utolsó kövek is visszahulltak, a füsttől köhögve már ismét benn voltak, hogykitakarítsák a meglazult köveket és fúrják a lyukakat a következő robbantáshoz.Nyár volt, a napok hosszúak és ők addig dolgoztak, amíg világos volt. Voltakolyan esték, amikor az utolsó gyújtózsinórokat már lámpafénynél gyújtottákmeg.A homok gyorsabban pergett át a homokórán, mint ahogy kialkudták, a pénzelszivárgott és februáf tizenötödikén Duff megborotválkozott, tiszta inget vettés elment Candyhez, hogy újabb kölcsönt kérjen. Sean nézte, ahogy leballag alejtőn. A lovakat már egy hete eladták és most egy-kis imát mormolt -- hosszúévek óta az elsőt.Duff késő' délelőtt jött vissza. Ott állt az árok szélén és figyelte Seant,-amint lefojtotta a következő fú-268rólyukakat. Sean háta verítéktől csillogott; szinte minden egyes izma különkülönlátszott, ahogy mozgott,megduzzadtak, majd elernyedtek.-- Ez az, fiacskám, csak így tovább.Sean portól vörös szemmel felnézett. -- Mennyi? kérdezte.-- Egy újabb ötvenes és ez az utolsó -- legalábbis ezzel fenyegetődzött.Sean szeme megakadt azon a csomagon, ami Duffnál volt.-- Az mi?Látta a barna papíron átszivárgó foltokat és összefutott a nyál a szájában.-- Csodás marhahússzeletek -- ma nincs kukoricakása ebédre -- vigyorgott ráDuff.-- Hús. -- Sean a nyelvén dédelgetett a szót. -- Félig nyersen -- egy kicsit

véres, ahogy beleharapsz, egy kis fokhagyma rá meg a kellő mennyiségű só.-- Te meg ott ülsz mellettem és dalolunk a vadonban -- helyeselt Duff. -- Mostmár hagyjuk a költészetet, gyújtsd meg azokat a gyutacsokat, aztán menjünkenni.Egy óra múlva egymás mellett mentek végig az árok alján és Mbejane meg a zulukmögöttük tolongtak. Sean böfögött egyet. -- Ó mily kellemes emlék, képtelenleszek még egyszer elviselni a kukoricakását.Elérték a végét, ahol halomban heveit a frissen feltört föld és kő. Sean érezte,ahogy hirtelen végigfut rajta az izgalom, a kezéből indult ki, majdvégigbizsergetta karján és összeszorította a tüdejét. Aztán Duff ujjai a vállába mélyedtek;érezte, hogy remeg.Oyan volt, akár egy kígyó, egy kövér, szürke piton, mely az árok egyik falárólkúszott alá, eltűnt az új törmelékhalom alatt, majd ismét előbújt a túlsóoldalon.Elsőnek Duff mozdult, felvette a telér egy darabját, egy nagy, szürke,márványerezetű rögöt és megcsókolta.269-- Ennek kell lennie, mi, Duff? Ez biztosan a Vezető?-Ez a szivárványos ábrándok vége.-- Nincs több kukoricakása -- mondta Sean halkan és Duff felnevetett. Aztán Seanis nevetni kezdett. Vadul, eszeveszetten harsogva üvöltöttek a szélbediadalukat.13- Hadd fogjam meg még egyszer - mondta Sean. Duff átadta neki.-- A mindenit, ez aztán súlyos.-- Nincs is ennél súlyosabb -- helyeselt élénken Duff.-- Legalább húszkilós.Sean ,két kezébe fogta az aranyrudat, mely akkora volt, mint egy szivardoboz. --Több!-- Kétnapi munkával visszaszereztük minden veszteségünket.-- Sőt, szerintem még valamivel többet is .Sean a köztük lévő asztalra tette az aranyrudat. Kis sárga villanásokkalmosolygott rájuk a lámpafényben, Duff előrehajolt és megsimította; a durvaöntvényfelülete göcsörtös volt.-- Egyszerűen nem tudom levenni róla a kezem -- vallotta be szégyenlősen.-- Én sem! -- Sean is az arany felé nyúlt és megérintette.-- Egy-két héten belül ki tudjuk fizetni Candynek a jogokat.Duff összerezzent. -- Mit mondtál?-- Azt hittem, hogy rosszul hallok. -- Duff elnézően megpaskolta a karját. --Figyelj rám, fiacskám, megpróbálom egészen egyszerűen elmagyarázni. Mennyiidőre kaptunk opciót ezekre a jogokra?-- Három évre.270-- Helyes -- akkor most jön a következő kérdés. Ezen a mezőn hány embernek vanpénze?Sean zavartan nézett. -- Hát, van nekünk, most már és -- és...-- Senki másnak, mármint addig, amíg Hradsky vissza nem tér -- fejezte behelyette Duff.-- És mi van a Heyns fivérekkel? Feltárták a Vezető télért.-- Természetesen, de nem sokra mennek vele, amíg meg nem érkeznek a gépeikAngliából.-- Folytasd! -- Sean nem volt egészen biztos abban, hogy hova akar Duffkilyukadni.

-- Ahelyett, hogy most kifizetnénk Candyt, mi fogjuk felhasználni ezt -- azzalmegütötte az aranyrudat --, és minden testvérkéjét, hogy egytől egyigfelvásároljukazokat az ígéretesnek tűnő jogokat, melyekre rá tudjuk tenni a kezünket. Előszöris itt vannak köztünk és a Jack és Whistle között Sutherland doki területei.Aztán rendelünk néhány tíz zúzós gépet és amikor azok már csak úgy ontják azaranyat, földet fogunk venni, téglagyárakat, gépműhelyeket, szállítási cégeketmeg ehhez hasonlókat fogunk finanszírozni. Már mondtam neked, hogy az ásásonkívül más módja is van az aranyszerzésnek.Sean némán meredt rá.-- Bírod a magasságot? -- kérdezte Duff. Sean bólintott.-- Ugyanis erre szükséged lesz, mert mi most olyan magasságokba emelkedünk, ahola sasok járnak -- részese leszel a legnagyobb pénzügyi bombasikernek, amitez az ország valaha is látott.. Sean rágyújtott egyre Candy szivarjaiból; a keze kicsit bizonytalan volt.-- Nem gondolod, hogy az lenne a legjobb -- nos --, ha nem akarnánk túl gyorsanmenni? A pokolba is Duff, még csak két napja dolgozunk a Vezetőn...277-- És máris kétezer fontot kerestünk -- vágott a szavába Duff. -- Figyelj ide,Sean, egész életemben egy ilyen lehetőségre vártam. Elsők vagyunk ezen amezőn, és éppoly nyitva áll előttünk, mint egy kurva széttárt lába. Mi pedigbenyomulunk és megszerezzük.Másnap reggel Duffnak szerencséje volt, sikerült elég korán megtalálnia DocSutherlandet ahhoz, hogy üzletről beszélhessen vele, még azelőtt elcsípte, hogyelkezdte volna napi ivászatát. Egy ója múlva már túl késő lett volna, ígyazonban az történt, hogy Sean és Duff javára lemondott huszonöt bányajogárólés épp befejezte a papírok aláírását, amikor felborította a poharát és kizuhanta székből. Épp hogy megszáradt a tinta az egyezségen és Duff máris lovagoltle a Ferrieras táborba, hogy megkeressse Ted Reynecket, akinek a kezében voltaka Cousin Jock másik oldalán lévő bányajogok. Fönn a Candy bányában-Seantáplálta a zúzót és a körmét rágta. Hét nap leforgása alatt Duff megvásárolttöbb mint száz bányajogot, és negyvenezer font adósságot csinált.-- Duff, te megőrültél -- próbálta őt jobb belátásra bírni Sean. -- Mindent elfogunk veszíteni.-- Eddig mennyit szedtünk össze a Candy bányából?-- Négyezret.-- Adósságunk tíz százaléka tíz nap alatt -- és mindezt egy nyomorúságosnégyzúzós géppel. Kapaszkodj a kalapodba, fiacskám, holnap aláírom a szerződésta Jack és Whistle túloldalán lévő negyven bányajogra. Már ma is meglett volna,de az az átkozott görög darabját ezer fontra tartja. Azt hiszem, kénytelenleszek megadni neki.Sean a halántékát szorongatta. ' -- Duff... kérlek, öregem, már így is nyakigúszunk.272-- Maradj a háttérben fiacskám, és figyeld, hogy dolgozik a varázsló.,-- Én megyek és lefekszem -- gondolom, holnap reggel ismét nekem kell átvennem aműszakodat, ha már így eltökélted, hogy holnap teljesen tönkrejuttatszminket.-- Erre nincs szükség, felvettem azt a jenkit -- Curtist. Tudod, azedzó'társadat. Kiderült, hogy bányász és havi harmincért szívesen munkába áll.Úgyhogyvelem jöhetsz és megnézheted, hogy teszlek gazdaggá. A göröggel holnap kilenckortalálkozom Candy fogadójában.14

Kilenckor Duff beszélt és Sean csöndesen üldögélt a szék szélén; tízkor agörögnek még mindig színét se látták és Duff rosszkedvű lett, Sean megbó'beszédűa megkönnyebbüléstói. Tizenegykor Sean vissza akart menni a bányába.-- Ez ómen, Duff, Isten lenézett és látta, ahogy itt ülünk, készen arra, hogyelkövessünk egy szörnyű hibát. -- Nem -- mondta --, nem hagyhatom, hogymegtegyék-- eltöröm a görög lábát -- nem hagyhatom, hogy ez megtörténhessen ilyen kedvesfiúkkal.-- Miért nem mész és állsz be a trappista szerzetesek közé?Duff az órájára nézett. -- Gyere, menjünk!-- Igenis, uram! -- pattant fel Sean készségesen. Még jó idoT?en visszatérünkahhoz, hogy ebéd eló'tt letisztítsuk az asztalokat.-- Nem haza megyünk, hanem megkeressük a görögöt.-- Figyelj ide, Duff.-^ Majd később odafigyelek -- most menjünk. Átlovagoltak a Fénylő Angyalokba,kinn hagyták a lovakat és együtt bementek. A kinti napsütés után sö-273tét volt az ivóban, de még ebben a félhomályban is nyomban észrevettek egycsoportot az egyik asztalnál. A görög háttal ült nekik; a választéka olyan volt,mintha csillogó, hullámos fekete hajába krétával és vonalzóval húzták volna meg.Sean tekintete az asztal túloldalán, szemben üló' két férfire siklott.Zsidók, semmi kétség, de ezen a ponton a két ember közti hasonlóság véget isért. A fiatalabbik sovány volt, olajbarna bőre megfeszült arcának erascsontjain;az ajka nagyon piros volt és lányosán hatalmas szempillákkal keretezett szemebarna, akár az olvadt karamella. A mellette lévő széken ülő férfi olyan volt,mintha testét viaszból formálták volna, aztán odarakták a lobogó tűz mellé. Mármára torz határát súrolón lekerekített válla körteformájú test fölé konyult;nagyon nehezen tartotta hatalmas, a Tadzs Mahal kupolájára emlékeztető fejét. Ahaja olyan volt, mint Tuck baráté, csak a füle körül volt sűrű és tömött.De a szeme ... villódzó, sárga szem ... nem volt benne semmi komikus.-- Hradsky -- sziszegte Duff és az arca megváltozott. Mosolyogva lépett oda azasztalhoz.-- Üdv, Nikky, én úgy tudtam, hogy mi megbeszéltünk egy találkozót.A görög gyorsan megfordult székében.-- Mr. Charleywood, elnézést, akadályoztatva voltam.-- Látom, errefelé az erdők tele vannak útonállókkal.Sean látta, hogy Hradsky a gallérja mellett elvörösödik, majd ez a szín lassankúszik felfelé, aztán ismét eltűnik.-- Eladta? -- kérdezte Duff.A görög idegesen rábólintott.-- Sajnálom, Mr. Charleywood, de Mr. Hradsky alkudozás nélkül megadta érte, amitkértem -- ráadásul készpénzben!274Duff tekintete az asztal túloldalára vándorolt.-- Üdv, Norman. Hogy van a lánya?Ezúttal a vörösödés túljutott az inggalléron és elöntötte Hradsky arcát.Kinyitotta a száját, nyelve kétszer megkottyant, majd ismét becsukta a száját.Duff elmosolyodott és a fiatalabb zsidóra nézett. Mondd el helyette, Max.A karamellaszín tekintet tulajdonosa lesütötte szemét és az asztallapra meredt.-- Mr. Hradsky lánya remekül van.-- Gondolom, miután szándékom ellenére kénytelen voltam eltávozni Kimberleyből,hamarosan férjhez ment.-- így van.

-- Bölcs lépés volt, Norman, sokkal bölcsebb, mint az, hogy fejvadászokkalkiűzetett engem a városból. Az igazán nem volt valami szép.Mindenki hallgatott.-- Valamikor össze kell jönnünk, hogy beszélgessünk a régi időkről. Addig is Ii-isten ve-ve-vele.Útban vissza a bányához Sean megkérdezte: -- Van lánya? Ha az úgy néz ki, mintő, akkor szerencséd volt, hogy megmenekültél.-- A lány nem -- az olyan volt, mint egy fürt érett szőlő, üde és zamatos.-- Alig tudom elhinni.-- Én se tudtam. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy nyilván ezt is Maxvégezte el helyette.-- És Max, ő hogy kerül a képbe?-- Ő az udvari bolond. Azt suttogják, hogy miután Hradsky kiteregette, Maxkirázza neki.Sean nevetett és Duff folytatta: -- De ne becsüld alá Hradskyt. A dadogás azegyetlen gyengesége, és azzal, hogy Max beszél helyette, ezt is legyőzte. Azalatt a hatalmas koponya alatt komoly agy lapul, mely gyorsan vág éskönyörtelenül, akár a guillotine. Most,275hogy megérkezett ide, az aranymezeire, minden mozgásba fog lendülni; vágtáznunkkell, ha lépést akarunk tartani vele.Sean néhány másodpercig elgondolkodott, majd azt mondta; -- Ha már itt tartunk,Duff, most, hogy elveszítettük a görög bánya jogait és nem kell minden pénzünketodaadni neki, talán gondolkodhatnánk azon, hogy új gépeket rendeljünk az újabbbányák kitermelésére.Duff rávigyorgott.-- Már a múlt héten elküldtem a táviratot Londonba. Még a hónap vége előtt útonlesz két vadonatúj, tízzúzós gép.-- Te jó ég, miért nem szóltál?-- Éneikül is elég nyugtalan voltál -- nem akartam összetörni a szívedet.Sean szája szóra nyílt, hogy Duffot a nyeregből a pokolba küldje, de még mielőbbmegszólalhatott volna, Duff rákacsintott és Sean szája remegni kezdett.Érezte, hogy a nevetés a torkát szorongatja, próbálta elfojtani, de aztúlcsordult és elárasztotta.-- Mennyibe fog ez kerülni nekünk? -- kérdezte a nevetéstől fuldokolva.-- Ha ezt a kérdést még egyszer felteszed, megfojtalak -- mondta nevetve Duff.-- Legyen elég annyi, hogy amennyiben ki akarjuk fizetni a szállítást, amikora zúzógépek megérkeznek Port Natalba, akkor az' elkövetkező néhány hét során egyegész hegynyit kell átfuttatnunk a Vezető telérből a mi kis kávédarálónkon.-- És mi van az új jogok kifizetésével?-- Az az én dolgom -- azért csak hadd fájjon az én fejem.így aztán társas viszonyukban a szerepek kikristályosodtak; az elkövetkezendőhetek során kialakították a kettőjük közti munkamegosztást. Varázsos nyelvével,276elbűvölő, féloldalas mosolyával Duff volt az, aki tárgyalt, aki lecsöndesítettea türelmetlen hitelezők által szított vihart. Tárháza volt a bányászatiismereteknek, amit Sean naponta megcsapolt, és ő volt az ötletgyáros, bár terveiközt akadtak őrülten vadak és zseniálisak is. De rapszodikusan cikázó,ideges energiája nem arra teremtődött, hogy terveit valóra váltsa. Gyorsanelvesztette érdeklődését, így aztán Sean volt az, aki végül Charleywood szellemigyermekei közül elvetette a legvalószínűtlenebbeket és magáévá tette az arralegérdemesebbeket; amint örökbe fogadta, úgy nevelte őket, mintha a sajátjailennének. Duff az elmélet embere volt, Sean pedig a gyakorlaté. Sean, látta,hogy Duffnak eddig miért nem sikerült, de ugyanakkor azt is tudta, hogy nélküleő se menne semmire. Mélységes csodálattal figyelte, hogyan használja Duff azt az

épp hogy elegendő aranyat, ami a Candy bányából csordogált, arra, hogyműködjön a zúzó, kifizesse a kereskedőket meg a bányajogok esedékes részletét,és közben még elegendőt félre is tegyen az új gépekre. Olyan volt, mintaki izzó parázzsal zsonglőrködik: ha csak egyet is túl soká tártasz a kezedben,megéget, és ha valamelyiket hagyod leesni, mind leesik. És Duff mögött,a íelke mélyén biztonytalan Duff mögött volt egy fal, aminek nekitámaszkodhat. Aszavaiból ez sosem derült ki, de látszott a tekintetében, amikor Seanranézett. Néha olyan kicsinek érezte magát Sean hatalmas termete és méghatalmasabb eltökéltsége mellett, de ez jó érzés volt; mint mikor az ember egybarátságoshegyen áll.Új épületeket emeltek a zúzó körül; raktárakat, egy olvasztót és egy-egy kunyhótSeannak meg Curtisnek. Duff ismét a fogadóban aludt. A bennszülöttek lakhelyeötletszerűen, hol itt, hol ott nőtt ki a hátsó lejtőn, mivel hétről hétre nőtt abánya fehéren emelkedő meddőhányója és ez egy kicsit mindig hátrább szorítottaólcet. Az egész völgy változóban volt. Megérkez-277tek Hradsky új zúzói, melyek büszkén magasodtak végig a gerincen, egészen addig,míg az ő zúzógépeik mellett el nem törpültek. Johannesburg, melyet kezdetbencsupán a földmérők jelzőcövekei alakítottak, magába szívta, füves sakktáblájáraszippantotta a szétszórt táborokat és utcái mentén valamiféle rendszerréalakította őket.Az Aranyásók Bizottsága, miután tagjai ráuntak arra, hogy valahányszor bementekvalahová, le kellett vakarniuk a csizmájuk talpát, elrendelte, hogy állítsanakfel nyilvános latrinákat. Majd saját vakmerő elszántságukon nekibátorodva hidatépítettek a Natal Spruiton, aztán beszereztek egy locsolókocsit, hogyportalanítsákJohannesburg utcáit, végül tövényt hoztak, melyben a város központjátólnyolcszáz méteren belül megtiltották a temetkezést. Sean és Duff a bizottságtagjaikéntkötelességüknek érezték, hogy kifejezésre juttassák az aranymezőkbe vetetthitüket, ezért huszonöt parcellát vásároltak Johannesburgban, egyenként ötfontért,mely fél éven belül kifizetendő. Candy összeverbuválta minden vendégét és egyhétvégén, hatalmas erőfeszítések árán földig rombolták a fogadót, majd mindendeszkát és vaslemezt szekerekre raktak, aztán levitték jó másfél kilométerre avölgybe és újra felállították Candy saját földjén, a város közepén. Azona vasárnap estén Candy vendégül látta mindet és majdnem sikerült másodszor islerombolniuk. Nap mint nap a Natal és Fokföld felől jövő utakon egyre többszekér és ember érkezett a witwatersrandi aranymezőkre. Duff azon javaslatát,miszerint az Aranyásók Bizottsága fejenként egy guinea-t vessen ki mindenújonnan érkezettre, vonakodva elutasították, mivel az volt az általános nézet,hogy ez zavargáshoz vezetne és tekintettel az újonnan jöttek számbeli fölényére,az Aranyásók Bizottságának tagjai nem szívesen lettek volna a vesztes oldalon.278Egy reggelen, amikor Duff kijött a bányába, egy táviratot hozott magával. Szónélkül átadta Seannak. Sean elolvasta. A gépek megérkeztek.-- Te jó Isten, három héttel korábban.-- Nyilván lejtős volt a tenger, vagy hátszelük volt, vagy mit tudom én mi,amitől a hajók gyorsabban mennek -- mormogta Duff.-- Van elég pénzünk ahhoz, hoégy kifizessük a számlát? -- kérdezte Sean.-- Nincs.-- Akkor most mit csinálunk?-- Felkeresem a kis embert a bankban.-- Ki fog hajítani.

-- Ráveszem, hogy adjon kölcsönt a bányajogokra.-- Ezt meg hogy a pokolba akarod -- még ki se fizettük.-- Ezt nevezik úgy, hogy pénzügyi zseni. Egyszerűen csak felhívom a figyelmétarra, hogy ötször annyit érnek, mint amennyiért megvettük ólcet. -- Duffelvigyorodott.-- Tudjátok ma tartani a frontot Curtisszel, amíg én ezt elintézem?-- Ha elintézed, boldogan adok neked akár egy hónap szabadságot is.Amikor Duff aznap délután visszajött, egy papírt hozott magával. Az alsósarkában vörös viaszpecsét volt és a tetején az állt, „Hitellevél", középenpedig,az apró betűkhöz képest nagy számokkal, egy több nullára végződő" összeg állt.-- Hát te aztán egy csoda vagy -- mondta Sean.-- Bizony, hogy az, nem? -- helyeselt Duff.15A Heyns fivérek gépei is ugyanazon a hajón voltak. Jock és Duff együttlovagoltak le Port Natalba, kibéreltek száz szekeret és egyszerre hozták el azegészet.279.-- Tudod, mit mondok neked, Jock, fogadok veled, hogy mi hamarabb működésbeállítjuk a zúzóinkat, mint ti. A vesztes fizeti az egész rakomány szállítását-- hívta ki Duff, amint Johannesburgba értek, ahol Candy új ivójában öblítettékle torkukról az út porát.-- Áll a fogadás!-- Só't, továbbmegyek, én a fogadást még megemelem ötszáz fonttal.Sean oldalba bökte Duffot.-- Óvatosan, Duff -- nem engedhetjük meg maunknak. -- De Joch máris ráállt afogadásra.-- Mi az, hogy nem engedhetjük meg magunknak?-- súgta oda Duff. -- Még közel tizenötezer fontunk maradt a hitellevélen.Sean a fejét rázta. -- Nem, már nincs annyi. Duff elóliúzta a papírt belső'zsebéből és Sean orrához ütögette. -- Itt van -- magad is láthatod. Sean elvetteDufftól.-- Kösz, öregfiú. Akkor most megyek és kifizetem azt az embert.-- Milyen embert?-- Hát a szekerek tulajdonosát.-- Milyen szekerekét?-- Hát azokét, amelyeket Jockkal béreltetek Port N.atalban. Megvettem mindent.-- A fenébe is, mit nem mondasz!-- A te ötleted volt, hogy vágjunk bele egy szállítási üzletbe. Amintlerakodtak, nyomban indulnak tovább, hogy elhozzanak egy rakományt szentDundeeból.Duff rávigyorgott. -- Te semmilyen ötletet nem felejtesz el soha? Hát jól van,fiacskám, csak eredj mindössze a fogadást kell megnyernünk, ez minden.Az egyik zúzót a Candy bányába helyezték, a másikat meg a Cousin Jock bányamögötti, új területekre. Felvettek két csapatot a johannesburgi munkanélküli-280ék közül. Az egyiket Curtis irányította, a másikat Sean, Duff pedig oda-visszacikázott közöttük, hogy mindkét gép felállításári rajta tarthassa a szemét.Valahányszor elhaladt a Cousin Jock mellett, pár percet azzal töltött, hogyszemügyre vegye, hogy halad Trevor és Jock.-- Megelőztek minket, Sean; már fölrakták a gőzgépeket és nyomás alá helyezték-- jelentette bosszúsan, de másnap már ismét mosolygott.-- Nem kevertek elég cementet az alapba -- ahogy felrakták a zúzógépeket,morzsolódni kezdett. Újra kell önteniük. Ez három-négy nappal visszaveti őket.

Lent az ivókban a fogadások a szerencse minden fordulatával élesen ingadoztak.Szombat délután Franfois ment föl a Candy bányába. Figyelte, ahogy .dolgoznak,javasolt nekik egy-két dolgot, majd megjegyezte: -- Három az egyhez fogadnakellenetek a Fénylő Angyalokban; úgy gondolják, hogy Heynsék a jövő hét végéreelkészülnek.-- Menj le és tegyél fel helyettem még ötszáz fontot -- mondta neki Duff és Seankétségbeesetten csóválta a fejét.-- Ne izgulj, fiacskám, nem veszíthetünk -- az az amatőr bányamérnök, Jock Heynsa zúzópofákat fordítva rakta össze. Csak ma reggel vettem észre -jól megleplődikmajd, amikor megpróbálja elindítani. Le kell majd szerelnie az egész átkozottgépezetet.Duffnak igaza volt -- mindkét zúzógépüket kényelmesen, a Heyns fivéreknéltizenöt órával korábban indították el. Jock lógó orral lovagolt át hozzájuk,hogymegnézze. -- Gratulálok.-- Kösz, Jock, magaddal hoztad a csekk-könyvedet?-- Azért jöttem, hogy ezt megbeszéljük. Tudnátok adni nekem egy kis időt?-- Jó hiteled van nálunk -- mondta neki Sean --, gyere igyál egyet és hadd adjakel neked egy kis szenet.281-- Ja, igen, hallottam, hogy ma réggel értek vissza szekereitek. Mennyit kérsz aszénért?-- Fél mázsa tizenöt font.-- Te jó ég. Átkozott haramia, fogadok, egy fél mázsa még öt shillingedbensincs.-- Az embernek joga van szert tenni egy kis méltányos nyereségre -- tiltakozottSean.Hosszú és kemény volt az út a csúcsra, de Sean és Duff végül felértek és innenmár minden gyerekjáték volt. Csak úgy dőlt hozzájuk a pénz.Az a geológiai furcsaság, ami a Candy bányánál elhajlította a Vezetó't a Fó'telértól, egyúttal gazdagította is -- tele volt fémmel. Frangois épp ott voltegyik este, amikor az amalgam golyót beletették a retortába. A szeme kiguvadt,ahogy a higany elforrt; úgy meredt az aranyra, ahogy egy férfi egy meztelennó't néz.-Gott! Mostantól titeket, ti kétmennydörgős, kénytelen leszek „uramnak"szólítani.-- Láttál már ennél gazdagabb télért, Fra^ois? kérdezte gyönyörködve Duff.Francois lassan megrázta a fejét. -- Tudod a teóriám, miszerint a telér egy régitómeder -- nos, ez igazolja. Az a hurok, a ti teléretek nyilván egy mélyárok lehetett a tó fenekén. A pokolba is, öregem, ezt a szerencsét! Csukottszemmel kikaptátok a puding legjavát. A Jock és Whistle nincs fele ilyen gazdag.A hiteltúllépésük a banknál olyan tempóban zuhant, mint a barométer egy hurrikánidején; a kereskedők kezdték mosolyogva üdvözölni ólcet. Adtak Doc Sutherlandnekegy csekket, amivel száz évig elláthatja magát whiskyvel. Candy mindkettőjüketmegcsókolta, amikor teljesen kifizették a hétszázalékos kamattal együtt.Ezután Candy épített magának egy új szállót, kétszintest, az étteremben kristálycsillár volt és az emeleten egy gyönyörű lakosztály, mely gesztenyebarnaés arany színekben pompázott. Duff és Sean282azonnal kivették, de csak azzal a feltétellel kapták meg, hogy ha a királynővalaha is Johannesburgban jár, akkor átengedik neki. Candy előrelátóan el isnevezte Victoria lakosztálynak.Fran§ois egy kis győzködés után beleegyezett, hogy átvegye a Candy bányavezetését. Át is hozta holmiját a Jack és Whistle-ből, egy utazóláda teliruhával,

négy meg gyógyszerekkel. Martin Curtis meg az új területeken vezette a munkát;ezt úgy nevezték el, hogy a Hugocska bánya. Bár közel sem volt annyira gazdag,mint a Candy, azért szép kis vagyont termeltek ki minden hónapban, mivel Curtispont olyan jól dolgozott, mint ahogy bokszolt. • Augusztus végére Seannakés Duffnak nem volt hitelezője: övék volt minden bányajog, a zúzógépek, és mégbefektetni való pénzük is maradt.-- Kéne nekünk egy saját iroda a városban! Egy ekkora cécót már nem vezethetünka hálószobánkból vetette fel Sean.-- Igazad van -- helyeselt Duff --, felépítjük azon a piactérhez legközelebb esősaroktelken. -- A terv egy szerény kis négyszobás épület volt, de végülkétszintesre nőtt, ostorfa padlóval, tölgyfa burkolattal és húsz szobával. Amirenem volt szükségük, azt kiadták.-- Ebben a hónapban a föld ára megháromszorozódott -- mondta Sean --, és mégmindig emelkedik.-- Igazad van -- most kell venni -- helyeselt Duff. Kezdesz jó iránybangondolkodni.-- Ez a te ötleted volt.-- Tényleg? -- döbbent meg Duff.-- Hát nem emlékszel a „magasba, ahol sasok járnak" beszédedre?-- Te sosem felejtesz el semmit? -- kérdezte Duff. Földet vásároltak; hétszázholdat a Narancsligetnélés még hétszázat a Hospital-hegy körül. A szállítási vállalkozásuk szekérparkjamár négyszázasra nőtt és283naponta érkeztek Port Natalból és Lourengo Marquesból. A téglagyáruk a hétminden napján napi huszonnégy órát dolgozott, hogy megpróbálják kielégíteni azépítőanyagok iránti keresletet.Seannak legalább egy hetébe került, míg sikerült lebeszélnie Duffot egy operaházfelépítéséről, de végül sikerült, így aztán helyette ők is csatlakoztakaz Aranyásók Bizottságának többi tagjához, akik egy egészen más élvezettemplomának felépítését finanszírozták. Duff javaslatára a neve Operaház lett.Ide nem a nagy európai társulatoktól toborozták a szereplőket, hanem Fokváros ésPort Natal kikötőiből, karmesternek pedig egy francia nőt válsztottak,aki hatalmas tapasztalattal rendelkezett Kék Bessie néven, melyet hajszíne utánkapott. Az Operaház kétszintes szolgáltatást nyújtott. A bizottság tagjaiés más, kiemelkedően gazdag személyek számára volt egy diszkrét oldalbejáró, egypazarul berendezett fogadóterem, ahol -a legjobb pezsgők mellett megbeszélhettéka Kimberleyi Tőzsde árait és a terem mögött ízlésesen berendezett szobák vártákőket, hogy visszavonulhassanak. A munkások számára volt egy csupasz folyosó,melyen sorba kellett állniuk és ezért a pénzért nem válogathattak, hogy kiveltöltik el a szigorúan betartott öt percet. Az Operaház egy hónapon belültöbb aranyat termelt, mint a Jack és Whistle bánya.Decemberre már milliomosok is voltak Johannesburgban: ftadsky, a Heyns fivérek,Kari Lochtkamper, Duff Charleywood, Sean Courteney és még legalább egytucatnyian.Övék volt minden bánya, föld, épület és a város: a Witwatersrandarisztokráciája, melyet a pénz ütött lovaggá és az arany tette fejükre akoronát.Egy héttel karácsony előtt e kör nem hivatalos, de vitathatatlan királya egygyűlésre hívta össze őket Candy szállójának egyik különtermébe.284-- Mi a fenét képzel ez magáról -- zsörtölődött Joch Heyns --, iderendel minket,mintha valami kaffer bágázs lennénk.-- Verdammt Juden! -- helyeselt Lochtkamper.De elmentek, mind egy szálig ott voltak, mivel bármit is csinált Hradsky, annak

pénzszaga volt és ennek ők már nem tudtak ellenállni, csakúgy, mint egykan kutya a szukának, amikor tüzel.Duff és Sean érkeztek meg utolsónak, a teremben már sűrű szivarfüst gomolygottés érezni lehetett a várakozásteljes feszültséget. Hradsky roskatagon terültegy az egyik csillogó bőrszékben és Max csöndesen ült mellette; a szemefelvillant, amikor Duff bevonult, de az arckifejezése mit sem változott. AmikorDuff és Sean is leültek, Max felállt. -- Uraim, Mr. Hradsky azért hívta meg ideönöket, hogy fontolóra vegyenek egy javaslatot.Mind könnyedén előrehajolt és a szemük úgy csillogott, mint a kutyafalkáé,amikor bekerítik a rókát.-- Az önök pozíciójában lévő embereknek időről időre szükségük van tőkére egyegyújabb vállalkozás finanszírozásához, illetve hogy konszolidálják a korábbihasznot; másrészt viszont, mindig akadnak köztünk olyanok, akiknekfelhasználatlan pénzük van és ehhez új befektetési területeket keresnek. Maxkrákogottegyet, majd szomorú, barna szemével rájuk nézett.• -- Ezen kölcsönös szükségletek kielégítésére alkalmas találkozóhely, amely apénzvilág más központjaiban megszokott, itt mindmáig nem létezik. Számunkraezek közül a legközelebbi a Kimberleyi Tőzsde, és biztosan egyetértenek velem,ez túl messze van ahhoz, hogy nekünk, itt Johannesburgban gyakorlati hasznunklehetne belőle. Mr. Hradsky azért hívta meg önöket ide, hogy fontolóra vegyüksaját tőzsdénk létrehozásának lehetőségét, és ha önök285helyeslik az ötletet, akkor válasszuk meg az elnököt és vezető testületet.Max leült és az ezt követő csöndben mindenki az elhangzott ötletet fontolgatta,megpróbálták beleilleszteni saját gondolatmenetükbe és elsősorban abbóla szempontból vizsgálták, hogy: -- Nekem ebből mi hasznom lesz?-- Ja, ez átkozottul jó ötlet. -- Lochtkamper szólalt meg elsőnek.-- Igen, ez kell nekünk.-- Benne vagyok.Miközben tervezgettek és alkudoztak, megvitatták a díjakat, a helyet és aszabályokat, Sean az arcukat figyelte. Megkeseredett emberek arcát, boldogokét,hallgatagokét és nagyhangúakét, de minden ott volt egy közös vonás -- a szemükmohón csillogott. Éjfélre járt, mire végeztek.Max ismét felállt.-- Uraim, Mr. Hradsky szeretné meghívni önöket egy pohár pezsgőre, hogymegünnepeljük új vállakózásunk megalakulását.-- Hát ezt el se tudom hinni; amikor legutoljára egy italt fizetett, azvalamikor a hatvanas években volt jelentette ki Duff. -- Gyorsan -- valakigyorsankeressen egy pincért, mielőtt meggondolná magát.Hradsky eltakarta a szemét, hogy senki ne lássa meg a belőle sugárzó gyűlöletet.16Saját tőzsdével és nyilvánosházzal Johannesburg immáron várossá lett. Ezt mégKruger is elismerte; eltávolította az Aranyásók Bizottságát, és helyére sajátrendfenntartó erőit küldte, az alapvető bányászati felszerelések monopóliumátsaját családja és kormánya tagjainak adta el és különös tekintettel abányászatból286származó profitra, nekilátott, hogy felülvizsgálja adótörvényét. Kruger hiábapróbálta megenni az arany tojást tojó tyúkot, minden eró'feszítése ellenérea város növekedett, kinőtte az eredeti kormányparcellákat, és zajosan, rohamosanterjeszkedve emésztette a környező' bozótost.Sean és Duff vele együtt nőttek. Az életvitelük gyorsan változott; a bányákbacsupán egyszer egy héten mentek fel, hogy ellenőrizzék, de a munkát már fizetett

alkalmazottaikra hagyták. Az arany folyamatosan áradt a gerincről le az Eloffutcai irodába, mivel alkalmazottaik a lehető legjobbak voltak.Látóterük beszűkült, csupán a két faburkolatú irodára, a Victoria lakosztályrameg a Tó'zsdére korlátozódott. És mégis, ebben a világban Sean olyan izgalomralelt, aminek létezéséről még csak nem is álmodott. Az első lázas hónapok soránnem vette észre; leljesen lekötötte őt az alapok lerakása, így nem maradtenergiája arra, hogy élvezze vagy egyáltalán tudomást .vegyen róla.Aztán egy nap végigfutott rajta az első, szinte kéjes bizsergés. Üzent a bankbaegy birtoklevélért, amire szüksége volt, és arra számított, hogy az egyikbeosztott hivatalnokkal fogják kiküldeni -- ehelyett azonban a helyettesigazgató és egy vezető hivatalnok lépett be tisztelettudóan az irodájába.Döbbenetesélmény volt és újfajta tudatosságot ébresztett benne. Most már észrevette,hogyan néznek rá az emberek, amikor elmegy mellettük az utcán. Hirtelenjébenrádöbbent, hogy több mint tizenötezer emberi lény megélhetése függ tőle.Elégedettséggel töltötte el az, ahogy utat nyitottak neki és Duffnak, amikorreggelente bementek a Tőzsdére, hogy elfoglalják a nekik fenntartott bőrszékeketa tagok termében. Amikor Duff-fal a nyitás előtt összehajoltak és halkanbeszélgettek, még a többi nagy257hal is őket figyelte. Hradsky ádáz tekintete félig lehunyt, álmosnak tűnő pillákalól villant rájuk, aztán Jock és Trevor Heyns, meg- Kari Lochtkamper --bányáik egynapi hozamát odaadták volna, csak hogy kihallgathassák ezeket abeszélgetéseket.-- Veszek! -- mondta Sean.-- Vészek! Veszek! Veszek! -- zajongott lármásán a tőzsdei tömeg és az árakmegugrottak, ha ők úgy akarták, aztán lezuhantak, ha pénzüket kivonták és másholforgatták.Aztán 1886 márciusának egy reggelén ez az izgalom olyan élessé vált, hogy azmár-már egy orgazmussal is felért. Max felállt Norman Hradsky mellől és elindultfeléjük. Megállt előttük, szomorú tekintetét felemelte a mintás szőnyegről ésszinte bocsánatkérően nyújtott féljük egy lazán összefűzött papírköteget.-- Jó reggelt, Mr. Courteney. Jó reggelt, Mr. Charleywood. Mr. Hradsky megkért,hogy ajánljam figyelmükbe ezeket az új részvénykibocsátásokat. Esetlegérdekelhetikönöket ezek a jelentések, melyek természetesen bizalmas információk, de úgyérzi, érdemesek lehetnek az önök támogatására.Az embernek hatalma van, ha olyasvalakit, aki gyűlöli, arra kényszeríthet, hogyszívességet kérjen tőle. Hradsky első közeledése után gyakran dolgoztak.együtt. Hradsky sem pillantásával, sem szavakkal nem vett soha tudqmástlétezésükről. Duff minden reggel vidáman és hangosan üdvözölte a terem túlsóvégéről:-- Üdv szélkelep -- vagy -- Csacsogjon nekünk, Norman.Hradsky szeme ilyenkor megvillant, és egy kicsit még mélyebben süppedt beleszékébe, de még mielőtt a csengőszó megnyitotta volna a tőzsdei munkát, Maxfelállt és átment hozájuk, miközben főnöke az üres kandallót bámulta. Néhányhalk mondatot váltottak, majd Max visszament Hradsky mellé.288Együttes gazdagságuk ellenállhatatlan volt: csupán egyetlen, viharos tőzsdeidélelőtt után újabb ötvenezerrel növelték fontjaik tárházát.Egy tanulatlan fiú úgy fogja első puskáját, mintha játékszer volna. Seanhuszonkét éves volt. Az a hatalom, amihez ilyen fiatalon jutott, minden puskánálhalálosabb fegyver és használata édesebb, rnég örömtelibb. Először ez csak játékvolt, a Witwatersrand a sakktábla, az emberek és az arany a sakkfigurák.Egy szó vagy egy aláírás egy darab papíron és az arany csilingelni kezdett, az

emberek pedig megfutamodtak. Mindennek a következménye távoli volt, csupána pontok számítottak, azok a pontok, melyek fekete számokként jelentek meg abank számlakivonatán. Aztán még azon a márciuson rá kellett döbbennie, hogyha egy embert lesöpörnek a tábláról, azt nem lehet ugyanúgy visszahelyezni adobozba, mint egy faragott huszárt.Kari Lochtkamper, az öblös nevetésű, vidám arcú német, teljesen fedezetlenülhagyta magát. Pénzre volt szüksége a Rand keleti részén egy új területfejlesztéséhez;rövid lejáratú hitelt vett fel és alá is írta, mivel biztos volt benne, hogyszükség esetén bármikor meghosszabbíthatja. Aztán titkon még kölcsönzött olyanemberektől is, akikben azt hitte, hogy megbízhat. Sebezhető lett, és a cápák eztkiszagolták.-- Honnan veszi Lochíkamper a pénzt? -- kérdezte Max.-- Te tudod? -- kérdezte Sean.-- Nem, de kideríthetem.Aztán másnap Max megint odament hozzájuk.-- Nyolc kötelezvénye van kinn. Itt a lista -- suttogta szomorúan. Mr. Hradskyfelvásárolja azokat, amelyek mellett egy kereszt van. Tudják vállalni a többit?-- Igen -- mondta Sean.289A negyedév utolsó napján szorongatták meg; felszólították, hogy huszonnégy óránbelül fizessen. Kari egymás után elment mind a három bankba.-- Sajnálom, Mr. Lochtkamper, erre a negyedévre hitelekkel már túlterheltük abüdzsénket.-- Az ön kötelezvényei Mr. Hradskynál vannak sajnálom.-- Sajnálom, Mr. Lochtkamper, Mr. Charleywood egyike igazgatóinknak.Kari Lochtkamper visszalovagolt a Tőzsdére. Még egyszer, utoljára végigment aTőzsdén, és belépett a tagok termébe. Megállt a nagy helyiség közepén, azarca szürke volt, a hangja keserű és megtört.-- Amikor majd eljön a ti idó'tök, Jézus épp ennyi könyörülettel legyenirántatok. Barátok! Az én barátaim! Sean, hányszor is volt az, hogy együttittunk?És te, Duffjiát nem tegnap volt, mikor kezemet megráztad?Aztán visszament, végig a Tőzsdén, majd ki az ajtón. A lakosztálya a Tőzsdétőlötvenméternyire, a Great North Hotelben volt. A tagok termében egészen tisztánhallották a pisztolylövést.Aznap este Duff és Sean együtt itták le magukat a Victoria lakosztályban.-- Miért kellett ezt tennie? Miért kellett megölnie magát?-- Nem kellett -- mondta Buff. -- Beijedt, hamar feladta.-- Ha tudtam volna, hogy ezt fogja tenni -- Istenemre, ha tudtam volna.-- A francba, öregem, kockáztatott és vesztett -- ez nem a mi hibánk. Ő isugyanezt tette volna velünk.-- Nem tetszik ez nekem -- olyan mocskos. Szálljunk ki, Duff.-- Valaki kidől a tömegben és te rögtön azt kiáltanád, hogy „elég"!290-- Ez most valahogy már más, kezdetben nem így ment.-- Igen és holnap reggel is más lesz. Gyere, fiacskám, tudom én, hogy mire vanneked szükséged.-- Hova megyünk?-- Az Operaházba.-- És mit fog szólni hozzá Candy?-- Candynek nem kell tudnia róla.Duffnak igaza volt; másnap reggel valóban ismét minden más volt. A szokásos napifelfordulás az irodában meg egy kis feszültség a Tó'zsdén. Napközben csakegyszer gondolt Karira és akkor már az egész nem sokat jelentett. Küldtek neki

egy szép koszorút.Most szembesült annak a játéknak a valóságával, amit játszott. Átgondolta azt alehetőséget, hogy kiszáll belőle azzal a vagyonnal, amit már megszerzett;de ez azt jelentené, hogy fel kell adnia a hatalmat is. Már túlságoanhozzászokott, túl mélyen beleivódott ahhoz, hogy megtagadja, így aztántudatalattijamegnyílt és magába szívta, elnyelte tudatát. Néha érezte, hogy próbál küzdeniott a mélyben, de minél tovább maradt ott, ellenállása annál gyengébb lett.Duff megvigasztalta: Duff szavai olyanok voltak, mint a gyomornedv, mely segítmegemészteni azt a nagy feladatot és még nem tanulta meg, hogy amit Duffmond és amit Duff tesz, nem feltétlenül egyezik meg azzal, amiben Duff hisz.A játékot könyörtelenül kell játszani, a játékot meg kell nyerni.17Duff Sean irodájában állt, háttal a kandallónak és szivarozott, miközben akocsit várták, hogy átvigye óltet a Tó'zsdére. Mögötte a tűz kirajzolta vékonylábának körvonalát, melyen fényes, fekete bőr csillogott. A fel-297öltőjét még mindig nem vette lé, mivel hideg volt ez a téli reggel. A nyakánálszétnyílt és így láthatóvá vált a nyakkendőjében csillogó, szikrázó gyémánt.-- ... valahogy az ember hozzászokik egy asszonyhoz -- mondta épp. -- Candytnégy éve ismerem és mégis úgy tűnik, mintha egész életemben vele lettem volna.-- Remek lány -- helyeselt Sean szórakozottan, miközben bemártotta tollat, hogyodafirkantsa nevét az előtte lévő dokumentumra.-- Már harmincöt éves vagyok -- folytatta Duff. Ha azt akarom, hogy fiamlegyen...Sean lassan letette a tollat és felnézett rá; szája kezdett mosolyra húzódni.-- Egyszer valaki azt mondta nekem: „Bezárnak meleg, lágy gondolataik közé", megazt is, hogy „Nem osztoznak, birtokolnak". Mintha most más lenne a nóta?Duff zavartan egyik lábáról a másikra állt.-- Sok minden változik -- védekezett. -- Már harmincöt vagyok ...-- Csak önmagadat ismételed -- mondta Sean és Duff halványan elmosolyodott.-- Hát, az az igazság ....Sosem fejezte be ezt a mondatot; kintről, az utcáról sietős, sürgető lódobogáshallatszott és mindketten nyomban az ablak felé fordultak.-- -Nagy a sietség! -- mondta Sean felpattanva. Nagy a baj! -- Átment azablakhoz. -- Curtis az, és az arcáról ítélve rossz híre van.Az ajtón túlról izgatott hangok hallatszottak, majd sietős léptek, és kopogásnélkül Martin Curtis rohant be a szobába. Bányászoverall volt rajta, és sarasgumicsizma. -- Betört az iszap a kilencedik szinten.-- Nagy a baj? -- csattant fel Duff.-- Elég nagy -- elöntötte a nyolcast is.292-- Jézusom, az legalábbb két hónap, míg kitisztítjuk -- kiáltott fel Sean. --Tud erről bárki a városban -- elmondtad valakinek?-- Egyenesen idejöttem -- Gronje öt emberrel fönn volt a fejtési fronton, amikorbetört.-- Azonnal menj vissza -- utasította Sean --, de csöndesen lovagolj, nem kell azegész világnak megtudnia, hogy baj van. Egy lélek se jöhet ki. Időre vanszükségünk, hogy eladjunk.-- Igen, Mr. Courteney. -- Curtis habozott. -- Cronjét meg a másik ötöt elvitteaz áradat. Üzenjek a családjuknak?-- Nem értesz a szóból? Nem akarom, hogy tíz előtt akár egyetlen hang iskiszivárogjon. Időre van szükségünk.-- De, Mr. Courteney... -- Curtis meghökkent. Csak állt és döbbenten meredtSeanra és Sean benseje egy kicsit összerándult a bűntudattól. Hat ember

belefulladta sűrű iszapba... Kezével határozatlan mozdulatot tett.-- Nem tudjuk... elhallgatott, és Duff gyorsan közbevágott.-- Most már halottak és ha tízkor mondjuk meg a feleségeknek, akkor is épp olyanhalottak lesznek. Menj, Curtis, igyekezz.A nyitás után egy órával már túl is adtak a Húgocska részvényein, majd egy hétmúlva, fele áron, mindet visszavásárolták. Két hónap múlva a Húgocska ismétteljes kapacitással működött.18A narancsligeti földjüket fölparcellázták és eladták, hetven hold kivételével,amin belekezdtek egy ház felépítésébe. A tervezésbe beleadták mindenenergiájukatés fantáziájukat. Duff pénzzel elcsábította a fokvá293rosi Botanikus kert műkertészét és gyorskocsival hozatta fel. Megmutatták neki aföldet.-- Csináljon itt nekem égy kertet -- mondta Duff.-- A teljes hetven holdon?-- Igen.-- Hát az egyik kicsit sokba fog kerülni.-- Nem baj.A szőnyegek Perzsiából érkeztek, a f a a knysnai erdőkből és a márványOlaszországból. A kocsifelhajtó bejáratának kapujára ezeket a szavakat vésették:„Kubla kán tündérpalotát építtetett Xanaduban."* Amint azt a kertész előremegjósolta, kicsit sokba került. Miután a Tőzsde bezárt, minden délután együttfölmentek és figyelték az építkezést. Egy nap Candy is velük jött és ők olyanbüszkén mutogatták neki, mint két kisfiú.-- Ez lesz a bálterem. -- Sean meghajolt előtte. -- Részesülhetek abban amegtisztelő élvezetben, hogy ezt a táncot nekem ígéri?-- Köszönöm, uram. -- Candy pukedlizett, majd Sean karján végigsuhant acsiszolatlan padlón.-- Ez lesz a lépcsőház -- mondta neki Duff --, márványból, fekete és fehérmárványból -- és a fordulóban, a fő helyen, üveg alatt ott lesz Hradsky fejeegy almával a szájában.Nevetve másztak fel a durva betonon.-- Ez Sean szobája -- az ágy tölgyfából készül, tömör tölgyfából, hogyellenálljon a nagyfokú igénybevételnek. -- Egymásba karolva, együtt mentek végiga folyosón.-- És ez az én szobám -- úgy gondoltam, hogy a kád tömör aranyból lesz, de azépítész azt mondja, hogy az túl nehéz, Sean meg azt mondja, hogy túl közönséges.Nézd ezt a kilátást; innen látod az egész-- Szabó Lőrinc fordítása.294völgyet. Reggelente nyugodtan heverészhetek az ágyban és egy távcsővelelolvashatom a tőzsdei árfolyamot.-- Gyönyörű -- mondta álmodozva Candy.-- Tetszik?-- Nagyon.-- Lehetne a te szobád is.Candy lassan elvörösödött és a méregtől megkeményedett az arca. -- Igaza volt --valóban közönséges vagy.Elindult az ajtó felé, Sean pedig a szivarjával babrált, hogy leplezze zavarát.Duff két gyors lépéssel utolérte és maga felé fordította. -- Te édes kisbolond, ez lánykérés volt.-- Eressz. -- Candy könnyeivel küszködve próbált kiszabadulni. -- Ez egyáltalánnem vicces.

-- Candy -- én komolyan beszélek. Hozzám jössz feleségül?A szivar kiesett Sean szájából, de még idejében elkapta.Candy egyszer lassan rábólintott, majd utána még kétszer, nagyon gyorsan.Duff a válla fölött hátranézett Seanra. -- Magunkra hagynál minket, fiacskám?Útban vissza a város felé Candy visszanyerte végre a hangját. Boldogancsacsogott, Duff pedig féloldalas mosolyával válaszolgatott neki. Sean komoranbehúzódotta kocsi egyik sarkába. Szivarja rosszul égett, így aztán kihajította az ablakon.-- Remélem, Candy, megtarthatom a Victoria lakosztályt.Mindenki hallgatott.-- Ezzel meg mit akarsz mondani? -- kérdezte Duff.-- Jobb kettesben -- felelte Sean.-- Jaj nem -- kiáltott fel Candy.295-- Ez éppúgy a te házad is. -- Duff szemrehányóan beszélt.-- Nektek adom -- nászajándékba.-- Jaj, fogd már be -- vigyorodott el Duff --, elég nagy az mindnyájunkak.Candy gyorsan átült Sean mellé és kezét a vállára tette.-- Kérlek -- már olyan régen együtt vagyunk. Nélküled magányosak lennénk.Sean dünnyögött valamit az orra alatt. -Kérlek!-- Jönni fog -- mondta Duff.-- Kérlek.-- Na, jó... -- mondta Sean komor képpel.19Lóversenyre mentek Milnertonba. Candy strucctollas kalapban, Sean és Duffgyöngyszürke cilinderben és aranygombos sétapálcával.-- Megnyerheted az esküvői ruhád árát, ha felteszel ötven guinea-t Trade Windre!Nem veszíthet... mondta Duff Candynek.-- És mi van Mr. Hradsky új, fiatal kancájával? Azt hallottam, arra is érdemestenni -- kérdezte Candy és Duff elkomorult.-- Át akarsz állni az ellenséghez?-- Azt hittem, hogy Hradskyval már-már társak vagytok. -- Candy megpörgettenapernyőjét. -- Mindenünnen csak azt hallottam, hogy állandóan együtt dolgoztok.Mbejane lassított, ahogy a Turf Club kapuja előtt beértek a-gyalogosok ésfogatok tömegébe.-- Nos, mind a két esetben rosszul hallottad. Az ő Sun Dancere hosszú távon nemtudja befogni Trade Windet, mert túl vékony lábú tenyészet. Elfranciásítotthugenotta vér; egy mérföldön belül elhalványul.296Ami pedig azt illeti, hogy Hradsky a társunk, nos néha odahajítunk neki egy-egycsontot. Igaz, Sean?Sean Mbejane hátát nézte. A csupán ágyékkötőt viselő zulu, aki dárdáit gondosana lába mellé helyezte, olyan könnyedén kezelte a lovakat, mintha mindigezt csinálta volna. A lovak hátrahajtották fülüket, hogy hallják mély, halkhangját, ahogy beszél hozzájuk.-- Igaz, Sean? -- ismételte meg Duff.-- Hát persze -- helyeselt bizonytalanul Sean. -- Tudod -- azt hiszem, beszerzekMbejanénak egy egyenruhát. Valahogy úgy kirí innen azokban a bőrökben.-- Hát, néhány ló abból az istállóból kifejezetten jó állóképességű volt. SunHoney kétszer nyerte meg a Fokföldi Derbit, Eclipse pedig tavaly a MetropolitanHandicapen bemutatkozott az angol tenyészetben -- érvelt Candy.-- Ugyan -- mondta felsőbbrendű mosollyal Duff --, nos, a szavamat adom rá, hogyTrade Wind ma kényelmesen megnyeri a versenyt és már rég az istállójában,lesz, mire Sun Dancer meglátja a céloszlopot.-- Gesztenyebarna és arany -- mint a versenyszínünk -- dünnyögte elgondolkodva

Sean. -- Az nagyon jól fog menni a fekete bőréhez és talán még egy strucctollasturbán is kellene.-- Mi a fenéről beszélsz? -- kérdezte Duff.-- Mbejane egyenruhájáról.A kocsit otthagyták a fenntartott helyen és átmentek a tagok nagytribünjére,Candy elegánsan vonult két lovagja között.-- Nos Duff, azt hiszem ma nekünk jutott az a szerencse, hogy a legcsinosabbhölgy kísérői lehetünk.-- Köszönöm -- mosolygott fel Seanra Candy.-- Ezért próbálsz egyfolytában belesni a ruhája elején? -- provokálta Duff.-- Te mocskos fantáziájú szörnyeteg. -- Sean valóban fel volt háborodva.297-- Ne tagadd -- bosszantotta Candy is --, én ezt igazán hízelgőnek találom --csak nyugodtan.Átmentek a színes pillangóként libegő' ruhák és merev öltönyök tömegén.Üdvözlések moraja kísérte útjukat.-- Jó reggelt, Mr. Courteney. -- A hangsúly a „misteren" volt.-- Milyen formában van az ön Trade Windje a nagy versenyre?-- Tegye rá az utolsóját is.-- Üdv, Duff, gratulálok az eljegyzésedhez.-- Kösz, Jock, itt az ideje, hogy te is fejest ugorj.Gazdagok voltak, fiatalok, jóképűek és az egész világ csodálta őket. Seanremekül érzete magát, hogy karján egy csinos lányt vezethez és mellette ottlépkedegy igaz barát.-- Ott van Hradsky -- menjünk oda hozzá és gyötörjük meg egy kicsit -- javasoltaDuff.-- Miért gyűlölöd őt ennyire? -- kérdezte halkan Candy.-- Csak nézz rá és máris választ kaptál a kérdésedre. Láttál már ennélnagyképűbb, örömtelenebb és utálatosabb alakot?-- Jaj, hagyd békén, Duff, ne rontsd el ezt a szép napot. Menjünk le a kifutóra.-- Gyerünk! -- Duff odairányította őket a korláthoz, ahol Hradsky és Maxmagányosan álldogáltak.-- Salom, Norman és béke neked is, Maximilian. Hradsky bólintott, Max megszomorúan dönnyögött;a szempillája az arcát érte, ahogy pislogott.-- Láttam, ahogy itt kettesben beszélgetnek és gondoltam, idejövök, hogy halljamezt az izgalmas szópárbajt.Erre semmilyen választ nem kapott. -- Tegnap este láttam az új kancát agyakorlótéren és azt mondtam magamban, hogy Normannek barátnője van -- csakis295ez lehet --, vett szíve hölgyének egy hátaslovat. De most azt hallom, hogy indula versenyen. Jaj Norman, bárcsak hozzám fordulna, mielőtt ilyen butaságotcsinál. Néha olyan meggondolatlan, akár egy vásott kölyök.-- Mr. Hradsky meg van győződve róla, hogy Sun Dancer ma meglehetős sikerrel fogbizonyítani -- motyogta Max.-- Javasolni akartam egy külön fogadást, de, mivel természettől fogva jóindulatúember vagyok, úgy érzem, hogy tisztességtelen előnyhöz jutnék.Közben kisebb tömeg gyűlt köréjük és várakozásteljesen hallgatták őket. Candyfinoman megrángatta Duff könyökét és próbálta elvinni innen.-- Gondoltam, ötszáz guinea Normannak elfogadható ajánlat. -- Duff vállat vont.-- De felejtsük el.Hradsky kezével indulatosan jelzett valamit, amit Max nyomban lefordított. --Mr. Hradsky ezret javasol.-- Meggondolatlan dolog ez, Norman, rendkívül meggondolatlan. -- Duff nagyot

sóhajtott. -- De azt hiszem, kénytelen vagyok beleegyezni.Lementek a büfésátorhoz. Candy egy darabig hallgatott, majd azt mondta; -- Egyolyan ellenség, mint Mr. Hradsky, nagy luxus, ezért még ti istenek semengedhetitekmeg magatoknak. Miért nem hagyjátok békén?-- Ez Duff hobbija -- magyarázta Sean, amint helyet találtak az egyik asztalnál.-- Pincér -- hozzon nekünk egy üveg Pol Rögért.A nagy verseny előtt lementek a kifutóba. A kiskaput egy gondozó nyitotta kinekik és ők bementek oda, ahol a lovak köröztek. Egy gesztenyebarna ésaranyszínűselyembe öltözött törpe jött eléjük, kezét sapkájához emelte, majd ostorátzavartan babrálva állt előttük.299-- Úgy tűnik, jó formában van ma, uram. -- A kis ember Trade Wind felébiccentett. A ló bőre izzadtságtól sötétlett, a zabiáját rágta és finomanemelgettea lábait. Egyszer felhorkant és úgy forgatta a szemét, mintha megriadt volna.-- Egy kicsit nyugtalan, uram, türelmetlen -- ha érti, hogy mire gondolok.-- Azt akarom, hogy gyó'zzön, Harry -- mondta Duff.-- Csakúgy, mint én, uram, megteszem, ami tőlem telik.-- Ha sikerül, ezer guinea-t kap.-- Ezer... -- lehelte a zsoké alig hallhatóan.Duff odanézett, ahol Hradsky meg Max álltak és beszélgettek a trénerükkel.Elkapta Hradsky tekintetét és jelentőségteljes pillantást vetett Hradskymézszínű,fiatal kancájára, majd együttérzően megcsóválta a fejét.-- Győzzön nekem, Harry -- mondta-halkan.-- Úgy lesz, uram!A lovász odavezette hozzájuk a hatalmas mént és Sean egy mozdulattal nyeregbetette a zsokét.-- Sok szerencsét.Harry megigazította a sapkáját és megfogta a kantárt; Seanra kacsintott, ésmanóarcán csupa ránc vigyor jelent meg.-- Ezer guinea-nél több szerencse nincs, uram, ha érti, hogy mire gondolok.-- Menjünk. -- Duff megfogta Candy karját. -- Keressünk helyet a korlátnál.A két férfi kiyonszolta Candyt a kifutóból, majd végig a tagok lelátóján. Akorlátnál nagy volt a tömeg, de nekik tiszteletteljesen helyet adtak és senkinem lökdöste őket.-- Hát én nem értelek titeket -- nevetett Candy kifulladva. -- Köttök egyhóbortosán nagy fogást, majd úgy intézitek, hogy ha nyertek, akkor se kapjatoksemmit.300-- A pénz nem érdekes -- mondta neki Duff.-- Pont ennyit nyert el tőlem tegnap este Klabejasban -- jegyezte meg Sean. --Ha Trade Wind nyer, akkor neki az lesz a nyeremény, ha látja, hogy milyenarcot vág Hradsky -- ha meg elveszít ezer guinea-t, az csak annyira fáj, mintegy szúnyogcsípés.A lovak most vonultak el mellettük, gyorsan ügettek a lovászok mellett, akiktartották őket, majd ahogy elengedték, rövid vágtába csaptak, oldalazvatáncoltak,a fejüket dobálták és úgy csillogtak a napsütésben, akár hátukon a színesselymek. Eltűntek a pálya kanyarulatában.A tömeg izgatottan zsongott, a bukmékerek hangja áthallatszott a morajon.-- Húsz az egyhez a kettesnél. Sun Dancer ötön. Trade Wind egyenlő esély.Duff fogai kivillantak, ahogy mosolygott. -- Ez az, te mondd el az embereknek.

Candy idegesen tekergette a kesztyűjét és felnézett Seanra".-- Hé te ott a lelátón -- látod őket?-- Most már felálltak, együtt vannak -- úgy tűnik, elsőre elhúznak -- mondtaneki Sean, anélkül, hogy a látcsövet elvette volna a szeme elől. -- Igen, ottvannak elindultak!-- Mondjad, mondjad -- parancsolta neki Candy, miközben Sean vállát püfölte.-- Harry már előretört -- látod a kis kancát, Duff?-- Láttam egy zöld villanást a bolyban -- igen, ott van, hatodik vagy hetedik.;.- Milyen ló az ott Trade Wind mellett?-- Hamilton heréitje, ne izgulj, legfeljebb a kanyarig bírja.A lovak frízét, ahogy fejük kalapácsként mozog, és mögöttük halvány porfátyolemelkedik a magasba, vezető korlátok és a bányák fehér hányói foglalták keret-301be. Akár egy sötét gyöngysor, úgy futottak fel a hátsó egyenesből ésösszesűrűsödtek, ahogy ráfordultak a célegyenesre.-- Trade Wind még ott van... azt hiszem, nő az előnye... a heréit már kidőlt, ésa kancának nyomát sem látom.-- De! Ott van, Duff, kinn a szélén. Jön fel.-- Gyerünk, drágaságom -- suttogta Duff félhangosan. -- Lássuk, milyen gyorsvagy.-- Tisztán lehagyta már a bolyt -- egyre jobban jön, Duff, irtó gyorsan jön --mondta Sean.-- Gyerünk, Trade Wind, tartsd távol -- könyörgött Duff. -- Ne engedd, öregfiú.Most már ők is hallották a lódobogást, olyan volt, mint valami távolihullámverés, de ez a hang egyre közeledett és egyre erősödött. Feltűntek aszínekis, a smaragdzöld a mézszínű bőr fölött és a gesztenyebarna-arany vezetett avilágos pejen.-- Trade Wind -- gyerünk, Trade Wind -- visította Candy. Ahogy ugrándozott, akalapja a szemére hullt; türelmetlenül letépte és a haja a vállára omlott.-- Befogja, Duff!-- Csapja rá, Harry, az Isten szerelmére -- használd az ostort.A dobogás egyre erősödött, majd mennydörögve elviharzott mellettük. A kanca orraHarry csizmájánál volt és egyenletesen közelített, most már Trade Windkarját is elérte.-- Az ostort, a fene essen beléd -- rikoltotta Duff --, használd az ostort.Harry jobb karja mozgott, gyors volt, akár egy mámba -- csitt-csatt; a tömegüvöltésén és a paták robaján át is hallották az ostor csattogását és a ménmegugrott. Akárha fogatba lettek volna befogva, úgy vágtatott át a két ló acélvonalon.-- Ki nyert? -- kérdezte Candy szenvedő hangon.302-- Egyszerűen nem tudtam megállapítani, a fenébe is -- mondta Duff.-- Én sem... -- Sean elővette a zsebkendőjét, és megtörölte a homlokát. -- Hátez nem tett jót a szívemnek ... ahogy Francois mondaná. Kérsz egy szivart,Dúff?-- Kösz -- most szükségem va rá.A tömegben minden arc a bírók fölötti tábla felé fordult és kínos csöndbenvárakoztak.-- Miért tart ilyen sokáig nekik a döntés? -- kérdezte panaszosán Candy. --Olyan zaklatott vagyok, hogy egy percnél tovább már nem bírom, el kell mennema toalettre.-- Most kerülnek fel a számok -- kiáltotta Sean.-- Ki nyert? -- Candy felugrott, hogy lásson valamit a fejek fölött, majd rémült

arccal hirtelen megtorpant.-- A tizenhatos -- üvöltötte egyszerre Duff és Sean --, ez Trade Wind!Sean mellbe vágta Duffot, Duff pedig nagy igyekezetében kettétörte Seanszivarját. Aztán elkapták Candyt és ölelkezve közrefogták. Candy halkanfelsikkantott,majd gyorsan kiverekedte magát karjaik közül. -- Elnézést -- mondta, azzalelrohant.-- Hadd hívjalak meg egy italra. -- Sean rágyújtott megcsonkított szivarjára.-- Nem, most enyém e megtisztelő feladat, ragaszkodom hozzá. -- Duff karonfogta, és széles, elégedett mosollyal mentek a büfé felé. Hradsky ott ült azegyik asztalnál Maxszal. Duff odament mögé, egyik kezével leemelte a cilinderét,a másikkal pedig megborzolta Hradsky maradék haját.-- Rá se rántson, Norman, nem lehet mindig nyerni. Hradsky lassan megfordult.Visszavette-a kalapját,lesimította a haját és a szeme sárgán villogott.-- Egyetértek önnel, Mr. Charleywood, nem lehet mindig nyerni -- mondta NormanHradsky. Sikerült egészen tisztán kimondania, csupán a „cs"-nél akadt303el egy kicsit -- ez a betű mindig is nehéz volt neki. Felállt, visszatettefejére a kalapját és elment.-- Hétfőn kora reggel már az irodájukban lesz a csekk -- mondta nekik Maxcsöndesen, miközben mindvégig az asztalt nézte. Aztán fölállt és Hradsky utánment.20Sean borzas szakállal, dereka köré csavart fürdőlepedőben kijött afürdőszobából.A híres yorki herceg Tízezer emberétFelmeneteltette a hegy csúcsára Majd vissza és mind leért.Ezt énekelte, miközben egy metszett üvegből drága hajszeszt öntött a kezébe ésbedörzsölte a hajába. Ezután gondosan megfésülködött és belemosolygott atükörbe.-- Te csodalény -- mondta Sean saját tükörképének.-- Hízásnak indultál -- morogta Duff, Sean megbántódott. -- Ez izom.-- Akkora a hátsó feled, akár egy vízilóé.Sean levette magáról a fürdőlepedőt és háttal állt a tükörnek; a válla fölötthátrapillantva vette szemügyre.-- Csak egy kis nehéz altesti munkára van szükségem, egy jó kalapácsra, melybeviszi a hosszú szöget -- tiltakozott Sean.-- Jaj ne -- nyögött fel Duff. -- A humorod kora reggel olyan, mint a disznósültreggelire, megfekszi az ember gyomrát.Sean kivett egy selyeminget a fiókjából és úgy tartotta, mint egy torreádor aköpenyét, tett két könnyed304mozdulatot, majd lábát ugyanúgy tartva a hátára kanyarította.-- Ölé! -- tapsolt Duff savanyú képpel. Sean belebújt a nadrágjába, majd leült,hogy felhúzza a csizmaját.-- Igazán femek hangulatban vagy ma reggel mondta Duffnak.-- Épp hogy átvergődtem egy tomboló viharon!-- Mi a baj?-- Candy templomi esküvőt akar.-- És ez olyan nagy baj?-- Hát, egyáltalán nem örülök neki. -Miért?-- Ennyire rövid az eszed?-- Ja, a másik feleségedre gondolsz.-- Úgy van, a másik feleségemre.

-- Elmondtad Candynek?-- Te jó ég, dehogy -- szörnyedt el Duff.-- Igen, most már értem, hogy mi a gond -- de mi van Candy férjével? így egálbanvagytok, nem?-- Nem, mert az jobblétre szenderült.-- Nos, ez így kényelmesebb. Tudja még valaki, hogy már nó's vagy? -- Duffmegrázta a fejét.-- És Fran?ois?-- Nem, neki sosem mondtam.-- Hát akkor meg mi a gond -- vidd le a templomba és legyen meg ott az esküvő.Duff zavartan nézett rá.-- Az nem zavar, ha másodszor is megnősülök az elöljáróságon, akkor csak néhányöreg hollandot verek át, de hogy templomba menjek... -- Duff a fejét ingatta.-- Én lennék az egyetlen, aki tudná -- mondta Sean.-- Te meg a főnök odafenn.-- Duff -- mosolygott rá sugárzó arccal Sean: Duff, öregfiú, neked vannakskrupulusaid -- hát ez bámulatos!305Duff egy kicsit feszengve fészkelődön a székén.-- Hadd gondolkodjam. -- Sean teátrálisan a homlokára szorította a kezét. --Igen, igen, már tudom -- megvan.-- Gyerünk, mondd már el nekem is. -- Duff egészen a szék szélén ült.-- Eredj Candyhez és mondd meg neki, hogy minden rendben, nemcsak hogy kész vagytemplomban megesküdni vele, de felépíted a saját templomodat.-- Hát ez csodás -- dünnyögte Duff gúnyosan --, ezzel aztán jól kinn vagyok avízből.-- Hadd fejezzem be. -- Sean nekilátott, hogy megtöltse ezüst szivartárcáját. --Azt is mondd meg neki, hogy te szereméi egy polgári szertartást is -- azthiszem, főúri körökben ez így szokás. Ezt mondd meg neki, biztosan leveszed velea lábáról.-- Még mindig nem tudlak követni.-- Aztán felépíted a saját kápolnád fönn, Xanaduban -- biztosan találunk egydisztingvált külsejű alakot, akire ráadjuk a papi gallért és megtanítjuk amegfelelő szövegre. Ez majd Candyt boldoggá teszi. A szertartás után a papnyomban felül a fokvárosi kocsira. Te leviszed Candyt az elöljáróságra, amimeg téged tesz boldoggá.Duff döbbenten meredt rá, majd ajka lassanként széles, boldog mosolyra húzódott.-- Zseni vagy -- istenáldotta lángész.Sean begombolta mellényét. -- Semmiség, szóra s"e érdemes. Most pedig, hamegbocsátasz, megyek és dolgozom is valamicskét -- egyikünknek keresnie kell,hogy te nyugodtan áldozhass különös szeszélyeidnek.Sean magára rántotta a kabátját, majd felkapta sétabotját és meglóbálta. Azaranygombtól olyan volt az egyensúlya, mint egy kézi gyártású vadászpuskának.Bőrén a selyem simogatása és feje körül a hajszesz illatárja kellemes érzésseltöltötte el.Lement a lépcsőn. Mbejane a hotel udvarán várta a306kocsival. Ahogy beült, kicsit megsüllyedt alatta és bőr ülése puhán, lágyansimult hozzá. Rágyújtott aznapi első szivarjára és Mbejane rámosolygott.-- Látlak, Nkosi.-- Én is látlak, Mbejane, mi az a dudor ott oldalt a fejeden?-- Nkosi, egy kicsit részeg voltam, különben az a majom basutó sosem érhetettvolna hozzám a harci botjával.Mbejane simán kihajtott az udvarról az utcára.-- Miért verekedtetek?

Mbejane vállat vont. -- Hát feltétlenül kell ok egy férfinak a verekedéshez?-- Ahogy ez már lenni szokott.-- Emlékezetemben rémlik valami, hogy volt ott egy nő -- mondta Mbejane.-- Ahogy ez már szintén lenni szokott -- ki győzött?-- A férfi egy kicsit vérzett, a barátai elvitték. A nő meg, amikor eljöttem,mosolygott álmában.Sean nevetett, majd tekintette végigfutott Mbejane csupasz hátának dimbes-dombostáján. Ez így határozottan'tarthatatlan. Remélte, hogy titkára nem felejtettel beszélni a szabóval. Megálltak irodája előtt. Egyik tisztviselője lesietett atornácról és kinyitotta a kocsi ajtaját.-- Jó reggelt, Mr. Courteney.Sean felment a lépcsőn, miközben tisztviselője úgy futott előtte, akár egyvadászkutya.-- Jó reggelt, Mr. Courteney -- hangzott az udvarias kórus a főiroda íróasztal,sorai mellől. Sean sétapálcájával intett nekik, majd bement saját irodájába.A kandalló felett saját portréját látta és rákacsintott.-- Mit kell ma reggel elintéznünk, Johnson?--Itt vannak ezek a követelések, uram, aztán a fizetési utalványok, uram, amérnököktől a fejlesztési jelentések, uram, aztán...307Johnson zsíros hajú kis ember volt, zsírosnak tűnő kabátban; minden egyes „uram"után hízelgő alázatossággal egy kissé meghajolt. Értette a dolgát, ezértSean felvette, de ez nem jelentette azt, hogy kedvelte is.-- Fáj a gyomra, Johnson?-- Nem, uram.-- Hát akkor, az Isten szerelmére, ember, ne görnyedezzenltt, álljon rendesen.Johnson haptákba vágta magát.-- Akkor most vegyük szépen sorjában, egyenként. Sean lehuppant székébe. Anapnak ez a része volt ataposómalom. Utálta a papírmunkát, így aztán elszánt figyelemmel látott neki,találomra ellenőrizte a számok hosszú sorát, megpróbálta a neveketösszekapcsolniaz arcokkal és feltett egy-egy kérdést olyan követelésekkel kapcsolatban, melyektúlzottnak tűntek, végül aláírta ott, ahol Johnson ceruzával gondosanbejelölte és tollat az asztalra hajította.-- Van még valami?-- Tizenkettő harminckor megbeszélése van Mr. Maxwell-lel a bankból, uram.-- Aztán?-- A Brooke Bros, ügynöke jön egyre, nyomban utána Mr. MacDougal, uram, aztánfölvárják a Candy bányába.-- Köszönöm, Johnson, ma délelőtt is szokás szerint a Tőzsdén találnak, ha bármirendkívüli dolog adódna.-- Rendben, Mr. Courteney. És van még valami. Johnson a szoba túloldalán lévőkanapén egy barna papírcsomagra mutatott. -- A szabójától.-- Á!"- mosolyodott el Sean. -- Küldje ide a szolgámat. -- Átment a szobán éskibontotta a csomagot. Mbejane perceken belül ott állt az ajtóban.-- Nkosi?308-- Mbejane -- az új egyenruhád. -- Sean a kanapéra kiterített ruhákra mutatott.Mbejane tekintete a pompás, arany és gesztenyebarna öltözékre siklott ésSZCT méből hirtelen eltűnt minden élet.-- Vedd fel -- gyerünk, hadd lássam, hogy áll rajtad, Mbejane odament akanapéhoz és kezébe vette a kabátot. -- Ez mind az enyém?Mbejane habozott, majd lassan meglazította ágyékkötójét és hagyta, hogy a földrehulljon. Sean türelmetlenül nézte, ahogy begombolja a nadrágot meg a kabátot,

majd figyelmesen körbejárta a zulut.-- Nem rossz -- dünnyögte, majd zulu nyelven folytatta: -- Hát nem gyönyörű?Mbejane kényelmetlenül mozgatta vállát, mely nem szokott kabáthoz és nem szóltegy szót sem.-- Nos, Mbejane, tetszik?-- Gyerekkoromban elmentem apámmal Port Natalba eladni a marhát. Volt ott egyember, aki egy széken ülő majommal járta a várost, a majom táncolt, az emberekpedig nevettek és pénzt dobáltak neki. A majmon is ilyen ruha volt. Nkosi, nemhiszem, hogy az a majom boldog volt.A mosoly eltűnt Sean arcáról. -- Inkább továbbra is az állatbőröket hordanád?-- Amit én viselek, az a zulu harcosok öltözéke. Mbejane arca még mindigkifejezéstelen volt. Seanszája szóra nyílt, hogy vitába szálljon vele, de még mielőtt megszólalt volna,elöntötte a méreg.-- Viselni fogod ezt az egyenruhát -- üvöltötte. Azt fogod viselni, amire énmondom, hogy viseld, és ezt mosolyogva teszed, hallottad?-- Nkosi, én jól hallottam. -- Mbejane felvette a földről leopárdfarkakbólkészült ágyékkötőjét, és kiment az irodából. Amikor Sean kiment a kocsihoz,Mbejaneott ült a bakon az új egyenruhájában. Ahogy mentek a Tőzsde felé, a háta egészúton egy merev tiltako-309zás volt és mindketten hallgattak. Sean dühödt pillantást vetett a Tőzsdeajtónállójára, a délelőtt folyamán megivott négy konyakot, majd délbenvisszahajtatottaz irodába, miközben komoran meredt Mbejane még mindig csupa tiltakozás hátára,ráüvöltött Johnsonra, ráförmedt a bank igazgatójára, a Brooke Bros, képviselőjétkidobta, aztán dühtói fortyogva kihajtatott a Candy bányához. Mbejane némaságaazonban áthatolhatatlan volt és Sean nem nyithatott újabb vitát büszkeségefeláldozása nélkül. Becsörtetett a Candy bánya új igazgatási épületébe és ateljes személyzetet fel. dúlta és zavarba ejtette.-- Hol van Mr. du Tóit? -- üvöltötte.-- Lent van a hármas aknában, Mr. Courteney.-- Mi a fenét csinál ott? Itt kellett volna várnia rám.-- Egy órával későbbre várta önt, uram.-- Hát akkor szerezzenek nekem valami overallt* meg egy bányászsisakot, és neácsorogjanak itt.Fejébe vágta a fémsisakot és gumicsizmájában hatalmas léptekkel elmasírozott ahármas akna felé. A vedres felvonó simán levitte a föld alá, tizenöt métermélyre és ott kiszállt a tizedik szinten.-- Hol van Mr. du Tóit? -- kérdezte a műszakvezetőtől a liftnél.-- Fönt van a fejtési fronton, uram.A feltáró földje egyenetlen volt és saras; gumicsizmája cuppogott, ahogyelindult az alagútban. Karbidlámpája tompa, fehér fénnyel világította meg azegyenetlensziklafalat és érezte, hogy kezd izzadni. A sínek mentén két bennszülött toltvissza egy kocsit, így kénytelen volt egészen a falhoz lapulni, hogy elférjenekés amíg arra várt, hogy elhaladjanak, benyúlt az overall alá a szivartárcájáért.Ahogy húzta kifelé, kicsúszott a kezéből és lepottyant a sárba. Addigraa kocsi már elment, így lehajolt, hogy felvegye. Füle pár centinyire volt afaltól és arcán a bosszúságot döbbe-310net váltotta fel. A szikla nyikorgott. Fülét odatapasztotta. Olyan volt, minthavalaki a fogát csikorgatná. Egy darabig még hallgatta, megpróbált rájönni,hogy mi lehet az oka; ez nem a lapátok vagy fúrók visszhangja volt és nem is

víz. Úgy harminc méterrel továbbment, és ismét hallgatódzott. Itt nem voltannyira hangos, de azt a zúzó, csikorgó hangot időnként megmegszakította valamifémes csattanás, mint mikor eltörik egy kés pengéje. Furcsa, nagyon furcsa;ilyet még sosem hallott. Ment tovább a folyosón és rossz hangulata eltűnt, mivelannyira lekötötte ez az új probléma. Mielőtt elérte volna fejtést, összefutottFran9ois-yal.-- Üdv, Mr. Courteney. -- Sean már rég feladta, hogy megpróbálja Frangois-tlebeszélni erről a megszólításról. -- Gott, igazán sajnálom, hogy nem voltamfenn, amikor megérkezett. Azt hittem, hogy háromra jön.-- Semmi baj, Fran§ois, hogy vagy?-- Hát a reumám időnként megkínoz, Mr. Courteney, de különben jól vagyok. Hogyvan Mr. Charleywood?-- Remekül. -- Sean nem tudta tovább magába fojtani kíváncsiságát. -- Kérdeznékvalamit Franz, most, ahogy jöttem a fülemet a falnak nyomtam és valami furazajt hallottam, nem tudtam rájönni, hogy mi lehet.-- Miféle zaj volt?-- Hát olyan csikorgó, zúzó, mint... mint... -- Sean a megfelelő szót kereste --amikor két üveget összedörgölnek.Franfois szeme elkerekedett és kezdett kidülledni, az arca elszürkült ésmegragadta Scant karját.-- Hol?-- Visszafelé a folyosón.A levegő úgy összeszorult Francois torkán, hogy311alig tudott beszélni és közben kétségbeesetten rángatta Sean karját.-- Omlás! -- recsegte. -- Omlás!Futásnak eredt, de Sean megragadta. Fran9ois vadul viaskodott.-- Francis, hány ember van fent a fejtésen?-- Omlás. -- Fran9ois hangja most már hisztérikus sikoly volt.-- Omlás. -- Kitépte magát Sean szorításából és elviharzott a felvonó felé, asár csak úgy fröcskölt gumicsizmájáról. Rémülete megfertőzte Scant és ó' isfutni kezdett Francois után, de néhány lépés után hirtelen megtorpant. Értékesmásodpercek teltek el, miközben a gyomrában féregként csúszó-mászó félelemmiatt tétovázott; menjen vissza, hogy szóljon a többieknek és talán ott hal megvelük, vagy menjen Franfois után és életben marad. Aztán zsigereiben afélelem társra talált, mely éppoly sikamlós és hideg; a neve szégyen, és aszégyen volt az, ami visszahajtotta fejtéshez. Öt fekete és egy fehér emberdolgozott ott meztelen felsőtesttel, mely verítéktől csillogott a hőségben. Seanodakiálltotta nekik azt a szót és ők pontosan úgy tettek, mint a fürdőzők,amikor valaki a parton elkiáltja magát, hogy „cápa". Ugyanez a bénító rémület,majd a pánik. Hanyatt-homlok rohantak visszafelé az alagúton. Sean futottvelük, a sár rátapadt nehéz csizmájára és a lába elgyöngüít a könnyű élettől, asok kocsin járástól. A többiek egymás után elhúztak mellette.-- Várjatok meg -- akarta Visítani. -- Várjatok meg. Megcsúszott á síkos talajonés ahogy elesett, a durva fal felhorzsolta a vállát, aztán feltápászkodott,a szakállán vastagon állt a sár, és a vér zúgva lüktetett a fülében. Immáronegyedül botladozott tovább az alagútban. Egy reccsenéssel, mely olyan volt,akár egy puskalövés, az egyik vastag támasztóoszlop eltörött a szikla nyomásaalatt és előtte az alagút tetejéből füstö-312lögve szállt a por. Tovább tántorgott, körülötte a földmély mindenütt beszélt,nyögött és apró, fojtott sikolyokkal tiltakozott. A bányafa is ismétcsatlakozotthozzá, minden recsegett, ropogott és lassan, akár a színházban a függöny,fölötte a szikla leereszkedett. Az alagútban sűrűn gomolygott a por, ami lámpája

fényét elfojtotta és kaparta a torkát. Akkor már tudta, hogy nem fog kijutni, deazért futott tovább, miközben elszabadult kődarabok potyogtak rá. Egynagy darab eltalálta bányászsisakját és az ütés akkora volt, hogy majdnemelesett. Elvakította a gomolygó por, ezért teljes erejéből belerohant egyelhagyottcsillébe, mely eltorlaszolta az utat, az ütközéstől megsérült combbal elterült akocsi fém testén.-- Most már végem -- gondolta, de ösztönösen feltápászkodott és a csille körültapogatódzva menekült, tovább. Előtte az alagút hatalmas robajjal beomlott.Sean térdre hullt és bemászott a csille kerekei közé, épp sikerült bekúsznia azerős acél alá, amikor a tető fölötte is beomlott. Úgy tűnt, mintha a zuhanásrobaja soha többé nem hallgatna el, de aztán egyszer csak vége szakadt, és alassanként megállapodó kövek zörgése, csikorgása ezután már-már csöndnektetszett.Lámpáját elvesztette és a sötétség olyan nyomással nehezedett rá, akár a földapró menedékére. A levegőben állt a por és ő köhögött; addig köhögött, mígvégül mellkasát már a fájdalom hasogatta és szájában a vér sós ízét érezte.Kevés volt a hely, szinte mozdulni sem tudott, mivel a csille acélteste tizenötcentire volt felette, de azért addig kínlódott, míg sikerült kinyitnia overalljaelejét és kitépett egy darabot az ingéből. A selymet, akár egy orvosimaszkot a szája meg az orra elé tartotta. Ez kiszűrte a port a levegőből és ígylegalább lélegezni tudott. A por leülepedett; a köhögése enyhült, majdvégül elmúlt. Meglepődött, hogy még mindig él és nekilátott, hogy óvatosankörülkémleljen. Megpróbálta kinyújtani a lá-313bát, de sziklába ütközött. Kezével kitapogatta, hogy fölfelé úgy tizenötcentinyi helye van és talán harminc-harminc centi mindkét oldalon, alatta melegsár és kő, körötte mindenütt acél. Levette a sisakját és párnaként a feje alátette. Acélkoporsóban volt tizenöt méter mélyen eltemetve. Ekkor érezte először,hogy elönti a páni félelem. -- Járasd az agyad, gondolj valamire, gondoljbármire, csak a körülötted lévő sziklákra ne, számold meg ingóságaidat -- mondtamagának. Nekilátott, hogy végigkutassa zsebeit, de nagyon nehezen mozgott ezen aszűk helyen.-- Egy ezüst szivartárca két havannával. -- Szépen letette maga mellé.-- Egy doboz gyufa, nedves. -- Ráhelyezte a tárca tetejére.-- Egy zsebóra.-- Egy finom ír vászonból készült, monogramos zsebkendő.-- Egy teknőcfésű -- az embert a megjelenése után ítélik meg. -- Nekilátott,hogy megfésülködjön, de nyomban rájött, hogy ez ugyan leköti a kezét, de azagyát munka nélkül hagyja. Letette a fésűt is a gyufa mellé.-- Huszonöt font aranyban ... -- gondosan megszámolta --, igen, huszonöt.Rendelek egy üveg jó pezsgőt -- a por összeállt a szájában, ezért gyorsanfolytatta--, meg egy maláj lányt az Operaházból. Nem, mit fukarkodjam -- tíz maláj lányt.Majd táncolni fognak nekem, azzal elmegy az idő. Mindegyiknek ígérek egy-egyaranyat, hogy egy kicsit megtámogassam a lelkesedésüket.Kutatott tovább, de semmi más nem volt nála. -- Gumicsizma, zokni, jól szabottnadrág, egy ing, ami sajnos el van szakítva, overall, meg egy bányászsisakés ez minden.Miután javait mind gondosan kitette, celláját feltérképezte, el kellett kezdeniegondolkodni. Először a314szomjúságán gondolkodott. A sár, amiben fekszik, túl sűrű ahhoz, hogy vizetnyerjen belőle. Megpróbálta átszűrni az ingén, de sikertelenül, aztán alevegővel

kezdett foglalkozni. Elég frissnek tűnt és úgy döntött, hogy a sziklák résein átelegendő szivárog be ahhoz, hogy életben maradjon.Hogy életben maradjon -- életben addig, amíg szomján nem hal.Amíg embrióként összegömbölyödve meg nem hal a föld meleg méhében. Nevetnikezdett, akár egy féreg a sötét, meleg anyaföld méhében. Majd megint nevetnikezdett és rádöbbent, hogy ez a teljes pánik kezdete, öklét a szájába nyomta éskeményen ráharapott, hogy leállítsa a nevetést. Rettentő nagy volt a esönd,a kövek már nem mozogtak.-- Mennyi ideig tarthat? Mondja, doktor úr. Mennyi időm van még hátra?-- Nos, ön izzad. A folyadékveszteség elég gyors. Véleményem szerint, úgy négynap -- válaszolt magának.-- És mi van az éhséggel, doktor úr?-- Ó nem, emiatt ne nyugtalankodjék, természetesen éhes lesz, de a szomjúságbafog belehalni.-- És a hagymáz, vagy tífusznak hívják, sosem tudom. Azzal mi van, doktor úr?-- Ha lennének itt halottak is, akkor lenné rá esélye, de ön itt egészen egyedülvan.-- Gondolja, doktor úr, hogy megőrülök, természetesen nem azonnal, de, mondjukúgy, néhány napon belül?-- Igen, meg fog őrülni.-- Én még sosem voltam őrült, legalábbis nem tudok róla, de azt hiszem, az mostsegítene, ha megőrülnék, nem?-- Ha arra gondol, hogy vajon könnyebb lenne-e, hát, nem tudom.315-- A! Most egy kicsit homályosan beszélt... de azért tudom követni. Arra gondol,hogy az őrület milyen álmokat hív elő? Arra gondol, hogy vajon az őrületvalóságosabb-e, mint maga a valóság? Arra gondol, hogy belehalni az őrületbe nemrosszabb-e, mint szomján halni? De az őrületet legyőzhetem. Ez a csilleösszeroskadhat a nyomás alatt, végül is nyilván többezer tonnányi kő nehezedikrá. Ez ügyes, igaz, doktor úr; önnek mint orvosnak ezt igazán el kell ismernie.Földanyát megmentették, de a gyermek sajna halva született, az anya túl erősennyomta. -- Sean hangosan beszélt és most nevetségesnek érezte magát. Fogottegy kődarabot és megkopogtatta vele a csillét.-- Elég erősnek tűnik. Ez igazán örvendetes. -- Még keményebben ütötte a fémet-- egy, kettő, három, egy, kettő, három -- aztán ledobta a követ. Halkan,akár a visszhang, távolról, mint a a holdról jönne, kopogását hallottaismétlődni. Teste megmerevedett a hangra és remegni kezdett az izgalomtól.Felkaptaa követ: háromszor koppintott és háromszor jött a válasz.-- Meghallottak, édes, irgalmas Istenem, meghallottak. -- Izgatottan, zihálvanevetett.- Drága Földanya, ne nyomj össze, kérlek, ne roskadj rám. Légytürelemmel.Várj néhány napot és császármetszéssel kiemelik ménedből ezt a gyermeket.Mbejane várt, amíg Sean eltűnik a hármas aknában és csak azután vette le újkabátját. Letette maga mellé a kocsisülésre, és gondosan összehajtogatta. Aztánegy darabig csak ült és élvezte bőrén a nap melegét, majd lemászott a kocsirólés a lovakhoz ment. Egyenként az itatóhoz vitte őket, majd lazán visszafogtaa lovakat a hámba. Fölvette dárdáit a lábtartótól és az igazgatási épületmelletti kis füves részre ment. Leült és miközben a dárdák hegyét élesítette,magában halkan dudorászott. Végül hüvelykujját szakszerűen vé-316gighúzta az éleken, helyeslőén mormogott, majd karjáról levágott néhányszőrszálat és elégedetten mosolyogva letette dárdáit maga mellé a fűbe. Hátárafekve.ledőlt és a nap melegétől elaludt.

A .kiáltozásra ébredt fel. Felült és automatikusan megnézte a nap állását. Jóegy órát aludt. Duff kiáltozott és Francis sárosán, rémült arecal válaszoltneki. Ott álltak az igazgatási épület előtt. Duff lova csupa veríték volt.Mbejane felállt és odament hozzájuk; nagyon fülelt, próbálta megérteniszaggatotthangjukat. Túl gyorsan beszéltek, de hogy valami baj volt, annyit biztosantudott.-- Beomlott, majdnem egészen a tízes liftállomásig -- mondta Fran§ois.• -- És te otthagytad -- mondta vádlón Duff.-- Azt hittem, hogy jön utánam, de ő visszafordult.-- Minek -- miért fordult vissza?-- Hogy szóljon a többieknek...-- Nekikezdtél már a folyosó megtisztításának?-- Nem, magát vártam.-- Te féleszű, átkozott hülye, hát lehet, hogy életben van ott benn... mindenperc életbevágóan fontos.-- De hát semmi esélye, Mr. Charleywood, biztosan halott.-- Fogd be a szád, hogy a fene essen beléd.Duff hátat fordított neki és futni kezdett az akna felé. Egész tömeg gyűlt márössze a magas, acél aknato: rony alatt és Mbejane hirtelen rájött, hogy Seanrólvan szó. Még az akna előtt beérte Duffot.-- A Nkosi az?-- Igen.-- Mi történt?-- Rázuhant a szikla.Mbejane Duff után csörtetett a felvonóba és egy szót sem szóltak, míg el nemérték a tizedik szintet. Elindultak a folyosón, de nem sokat kellett menniük,ha-377mar a végére értek. Feszítőrudakkal és lapátokkal emberek álltak ott tétován,parancsra várva és Mbejane utat tört magának közöttük. Duff ál ott álltakaz új, beomlott sziklafal előtt, amely elzárta az alagutat és a csöndnek sehogysem akart vége szakadni. Aztán Duff a fehér aknászhoz fordult.-- A fejtésnél volt?-- Igen.-- Visszament, hogy szóljon maguknak, ugye?-- Igen.-- És maguk otthagyták?A férfi képtelen volt Duffra nézni.-- Azt gondoltam, hogy jön utánunk -- motyogta.-- Csak a saját, nyomorult bőrére gondolt -- mondta neki Duff-, maga koszos, kisgyáva féreg, csúszó-mászó nyomorult, maga...Mbejane megfogta Duff karját és Duff, szóáradata kellős közepén, elhallgatott.Akkor már mindnyájan hallották -- kopp, kopp, kopp.-- Ez ő -- ez biztosan ő -- suttogta Duff --, életben van! -- Kikapott egyfeszítőrudat az egyik bennszülött kezéből és az alagút falához ütötte. Lélegzetvisszafojtvavártak, mígnem meghallották a választ, ezúttal hangosabban és élesebben, mint azelőbb. Mbejane kivette a feszítőrudat Duff kezéből. Beledöfte a sziklatorlaszegy résébe és hátizmai duzzadtan megfeszültek, ahogy emelni kezdte. A rúdmeghajlott, elhajította és puszta kézzel esett neki a köveknek.-- Maga! -- förmedt rá Duff az aknászra. -- Fára lesz szükségünk, hogy amiteltakarítottunk, alátámasszuk -- hozza. -- Ezután a bennszülöttekhez fordult.-- Egyszerre négy dolgozik a munkaterületen, a többi meg folyamatosan hordja amár meglazított köveket.-- Van szüksége dinamitra? -- kérdezte az aknász.

-- Hogy másodszorra is beomoljon az egész? Men-318jen és hozza azt a fát, és ha már fönn van, szóljon Mr. du Toit-nak.Négy óra alatt az alagútból közel ötméternyit sikerült megtisztítaniuk, anagyobb darabokat kőtörő kalapáccsal verték szét és emelők segítségével kíméltékaz omladékból. Duff minden porcikája fájt és a keze csupa seb volt. Pihenniekellett. Lassan visszament a felvonóhoz, ahol takarókat meg egy hatalmas tállevest talált.-- Ez honnan került ide?-- A Candy Hotelból, uram. Fél Johannesburg ott várakozik fönn az aknabejáratánál.Duff összekuporodott az egyik takaró alatt és ivott egy kis levest. -- Hol vandu Tóit?-- Nem találtam, uram.A falnál Mbejane tovább dolgozott. Az első négy bennszülött hátrament pihenni éshelyüket friss emberek vették át. Mbejane vezette őket, időnként odamorgottneki egy-egy utasítást, de különben minden erejét a szikla elleni rohamratartogatta. Duff egy órát pihent és amikor visszament, Mbejane még mindig ottvolt. Duff figyelte, amint karjával átfog egy söröshordó méretű követ, majdlábát megfeszítve kiszakítja az omladékból. Nyomában föld és meglazult kövekzúdultak ki, melyek térdig betemették Mbejane lábát, és Duff előreugrott, hogysegítsen neki.Újabb két óra múlt el és Duffnak megint pihennie kellett. Ezúttal Mbejanét ismagával vitte, adott neki egy takarót és megitatta egy kis levessel. Hátukata folyosó falának támasztva, vállukon takaróval ültek egymás mellett. Az aknászjött oda Duffhoz.-- Mrs. Rautenbach küldte ezt le önnek, uram. Egy fél üveg konyak volt.-- Mondja meg neki, hogy köszönöm. -- Duff fogával kihúzta a dugót és kettőtkortyintott az üvegből. Könnybe lábadt tőle a szeme -- Mbejane felé nyújtottaaz üveget.379-- Ez nem járja -- habozott Mbejane.-- igyál.Mbejane ivott, takarójával gondosan letörülte az üveg száját és visszaadta. Duffmég egyet húzott belőle, majd ismét Mbejane felé nyújtotta, de az megráztaa fejét.-- Ebből egy kevés erőt ad, de ha túl sok, elgyengít. Sok munka vár még ránk.Duff visszadugaszolta az üveget.-- Mennyi időbe telik, míg eljutunk hozzá? -- kérdezte Mbejane.-- Még égy nap, esetleg kettő.-- Egy ember két nap alatt meg is halhat -- tűnődött Mbejane.-- De az nem, akinek a teste olyan erős, mint egy bikáé, a természete meg heves,akár az ördögé -- mondta neki Duff. Mbejane elmosolyodott, Duff pedig továbbkeresgélte a zulu szavakat.-- Ugye, szereted őt, Mbejane?-- Ezt a szót csak asszonyok használják. Mbejane egyik hüvelykujjátvizsgálgatta; a körmeleszakadt, úgy meredezett, akár egy sírkő; fogai közé vette, lehúzta, majd afolyosó földjére köpte. Duff beleborzongott, ahogy nézte.-- Azok a babuinok nem dolgoznak, ha nem hajtják őket -- állt fel Mbejane. --Kipihented magad?-- Igen -- hazudta Duff és visszamentek a sziklafalhoz.Sean ott feküdt a sárban, feje kemény párnán, a sisakján nyugodott. A sötétségéppoly sűrű tömör volt, akár körös-körül maga a szikla. Megpróbálta elképzelni,hogy hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik -- így legalább nem érezte

annyira a kínzó szomjúságot. Hallotta a kalapácsütéseket a sziklán és a lehullókövek zaját, de úgy tűnt, mintha egy jottányit sem320közelednének. Oldalt az egész teste megmerevedett és fájt, de nem tudottmegfordulni, mert valahányszor megpróbálta, a térde mindig beakadt a kocsiba ésa levegő kezdett áporodottá válni kis barlangjában -- fájt a feje. Nyugtalanulismét megmozdult és keze súrolta a kis halom aranypénzt. Rácsapott és apénz szétszóródott a sárba. Ez volt a csali, ami ebbe a csapdába csalta. Mostvisszaadja mindet, és visszaadná több millió társukat is, csak hogy még egyszerérezhesse, amint a szél belekap a szakállába és a nap végigsimít az arcán. Asötétség olyan sűrűn, émelyítőn tapadt rá, akár a fekete melasz; olyan volt,mintha betöltené orrát, torkát, szemét és fojtogatná. Tapogatódzni kezdett ésmegtalálta a gyufát. Néhány másodpercnyi fényért elégette volna kis barlangjaértékes oxigénjének javát és elégedett lett volna a cserével -- de a dobozteljesen átázott. Egymás után próbálta meggyújtani a gyufaszálakat, de nedvesfejük mind szétmorzsolódott, anélkül, hogy akár egyetlen kis szikrát is adtakvolna, így ezt is elhajította és szemhéját keményen leszorította, hogy kizárjaa sötétséget. Fényes színek jelentek meg csukott szeme előtt, mozogtak,rendeződtek, mígnem hirtelen, nagyon tisztán összeállt belőlük Garrick arca. Márhónapok óta nem is gondolt a családjára, mert túlságosan lekötötte azaranytermés begyűjtése, de most emlékek tömkelege árasztotta el. Milyen sokmindentelfelejtett. A hatalom és az arany mellett minden lényegtelenné vált -- még azélet, az emberek élete sem jelentett semmit. De most a saját életéről voltszó, mely egy fekete szikla peremén tántorgott.Gondolataiba ismét betört a kőtörő kalapácsok hangja. Az elzárt alagút túlsófelén emberek vannak, akik megpróbálják megmenteni, próbálnak utat törni azalattomos sziklahalmon át, mely bármely pillanatban ismét beomolhat. Az embereksokkal többet érnek, mint az a mérgező fém, azok az aprócska aranykorongok,mely327önelégülten hevernek mellette a sárban, miközben az emberek küzdenek, hogymegmentsék őt.Garryre gondolt, akit az ő gondatlan lövése nyomorított meg, Adára, akitegyetlen búcsúszó nélkül hagyott ott, Kari Lochtkamperre pisztollyal a kezében,amint a fél feje szétloccsant hálószobája padlóján és másokra, névtelenemberekre, akik miatta haltak vagy nyomorodtak meg.Sean végighúzta nyelvét kiszáradt ajkain és hallgatta a kalapácsok hangját; mostmár biztos volt, hogy közelebbről jön.-- Ha innen kikerülök, minden másként lesz. Erre esküszöm.Mbejane az elkövetkezendő harminchat órában mindössze négy órát pihent. Dufffigyelte, hogy a verítékkel hogyan olvad le testéről a hús. Halálra dolgoztamagát. Duff már teljesen kimerült; a kezével képtelen volt tovább dolgozni, deirányította azokat a csapatokat, melyek a visszanyert alagútrészt aládúcolták.A második nap estéjére harminc méternyit tisztítottak meg. Duff lelépte, ésamikor a falhoz ért, Mbejanéhoz fordult.-- Mennyi ideje, hogy utoljára jeleztél neki? Mbejane elgyötört, felszaggatotkezében a kőtörőkalapáccsal hátralépett; a kalapács nyele vértől volt barna és ragacsos. .-- Egy órával ezelőtt, de már akkor is úgy hangzott, mintha csak egy dárdányiralenne.Duff elvett egy emelőt az egyik bennszülöttől és megkopogtatta a sziklát.Nyomban jött rá a válasz.-- Valami olyasmit üt, ami vasból készült -- mondta Duff. -- Úgy hangzik, minthacsak egy méternyire lenne. Mbejane, hagyd, hogy most ezek az emerek átvegyék.

Ha akarsz, maradhatsz és figyelheted, de most már muszáj pihenned.322Mbejane válaszként felemelte a kalapácsot és belevágott a falba. A szikla,amelyre rácsapott, megrepedt és két bennszülött máris odalépett, hogyemelőjükkelkiemeljék. Mögötte lyuk maradt a falon és a túlsó felén meglátták a kocsisarkát. Mindenki rámeredt, majd Duff kiabálni kezdett.-- Sean, Sean, hallasz?-- Ne beszéljetek már annyit, hanem szedjetek ki innen. -- Sean hangja aszomjúságtól és a portól rekedt volt és a szikla elfojtotta.-- Ott van a kocsi alatt.T"1 •"-- Ez o.-- Nkosi, jól vagy?-- Megtaláltuk.A kiáltásokat meghallották azok az emberek, akik mögöttük dolgoztak a folyosónés továbbadták a hírt azoknak, akik a felvonónál vártak.-- Megtalálták -- jól van -- megtalálták.Duff és Mbejane kimerültségükről teljesen megfeledkezve ugrottak előre.Eltakarították az utolsó néhány kődarabot és válluk összeért, ahogy letérdeltekés a kocsi alá néztek.-- Nkosi, látlak.-- Én is látlak, Mbejane, mi tartott ilyen sokáig?-- Nkosi, néhány apró kő az utunkat állta. Mbejane a kocsi alá nyúlt, éshónaljánál fogva kihúzta Seant.-- Hülye egy helyet választottál a bújócskához, fiacskám. -- Hogy vagy?-- Adjatok egy kis vizet és nyomban jól leszek.-- Vizet -- hozzatok vizet -- kiáltotta Duff.Sean mohón nyelte, egyszerre akarta kiinni az egészet. Köhögni kezdett és a vízkispriccelt az orrán.-- Nyugi, fiacskám, nyugi -- ütögette Duff a hátát. Sean megitta a másodikkorsóval is, de ezúttal sokkal323lassabban és amikor végzett, zihálva kapkodta a levegőt a nagy erőfeszítéstől.-- Ez jó volt.-- Gyerünk, az orvos odafönn vár. -- Duff egy takarót terített a vállára.Mbejane felemelte Seant.-- Tegyél le, hogy a fene essen beléd, hát járni még nem felejtettem el.Mbejane szelíden letette, de Sean lába megbicsaklott, mint azé az emberé, akihosszú betegség után most kel fel az ágyból és megkapaszkodott Mbejane karjában.Mbejane ismét felemelte és elvitte a felvonóig. Együtt mentek fel a szabadba.-- Hogy van?-- Jól vagy, Sean?-- Symmonds doktor ott vár az irodában:-- Gyorsan, Mbejane -- mondta Duff --, vigyük be innen, túl hideg van.Két oldalról közrefogták és gyorsan besiettek vele az igazgatási épületbe, majdlefektették a pamlagra Fran9ois irodájában. Symmonds alaposan megvizsgálta,megnézte a torkát és kitapintotta a pulzusát.-- Van itt zárt kocsijuk?-- Igen -- felelt Duff.-- Nos, akkor jó melegen takarják be és vigyék haza az ágyába. A miatt a sok porés a rossz levegő miatt, amit belélegzett, komolyan fennáll a pneumoniakialakulásának veszélye. Önökkel megyek és adok neki egy nyugtatót.-- Nem lesz rá szükségem, doktor -- vigyorgott Sean.-- Azt hiszem, én jobban tudom, hogy mire van szüksége, Mr. Courteney. --

Symmonds doktor fiatal ember volt. A johannesburgi gazdagok körében ő volt afelkapottorvos és ezt nagyon komolyan vette.-- Most pedig, kérem, ha megengedi, visszavisszük a szállodájába. -- Nekifogott,hogy visszarámolja műszereit a táskájába.324-- Ön az orvos -.egyezett bele Sean.-, de mielőtt elindulnánk, megnézné aszolgám kezét, nagyon ronda állapotban van. Alig maradt hús rajta. •Symmonds doktor, anélkül, hogy felpillantott volna, folytatta tovább a rámolást.-- Én nem folytatok kaffer-praxist, Mr. Courteney, biztos vagyok benne,hogy amint visszaértünk a városba, találnak egy másik orvost, aki ellátja.Sean lassan felült és a takarók lecsúsztak a válláról. Odament Symmondsdoktorhoz, és a nyakánál fogva a falhoz nyomta. Az orvosnak szép, vikszosbajuszavolt és Sean az egyik oldalon, szabad kezének hüvelyk- és mutatóujja közécsippentette: úgy kitépte, mint a tollat egy döglött madárból és Symmonds doktorfelvisított.. , .-- Akkor most elkezdi doktor úr, szépen elkezdi a kafferpraxist -- mondta nekiSean. Kihúzta Symmonds felső zsebéből a zsebkendőjét és felitatta az orvoscsupasz felső ajkán megjelenő, apró vércseppeket.-- Legyen olyan jó -- lássa el szépen a szolgám kezét.21Amikor Sean másnap reggel felébredt, a hálószoba túlsó felén álló nagy ingaóramutatói a számlap teteje felé mutattak. Candy volt a szobában, épp ajfüggönyökethúzta szét és két pincér is jött vele, mindegyik egy-egy megrakott tálcával.-- Jó reggelt, hogy van a mi hősünk ma reggel? -- A pincérek letették atálcákat, majd kimentek, miközben Candy odament Sean ágyához.Sean kipislogta szeméből az álmot. -- A torkom olyan, mintha épp most ettemvolna meg egy halom üvegszilánkot.325-Ez a por miatt van -- mondta neki Candy és kezét a homlokára tette. Sean kezeóvatosan Candy mögé került, aki felsikított, amikor belecsípett.,Jó messzirekerült az ágytól és miközben a fenekét dörgöltette, egy grimaszt küldött Seanfelé.-- Nincs neked semmi bajod!-- Remek, akkor felkelek. -- Sean nekilátott, hogy kikászálódjon az ágyból.-- Addig nem, amíg az orvos nem látott.-- Candy, ha az a rohadék beteszi a lábát ebbe a szobába, akkor úgy szájonvágom, hogy a fogai a seggén masíroznak ki, akár a katonák.Candy a reggelivel megrakott tálcák felé fordult, hogy leplezze mosolyát. -- Nemillik így beszélni egy hölgy jelenlétében. -- De ne izgulj, nem Symmondsjön.-- Hol van Duff? -- kérdezte Sean.-- Fürdik, aztán jön, hogy veled reggelizzen.-- Megvárom, de addig légy olyan aranyos és adj nekem egy csésze kávét.Candy odavitte neki a kávét. -- A vadembered egész délelőtt a nyomomban járazzal, hogy látni akar téged. Már épp azon voltam, hogy fegyveres ó'rt állítoka szobád elé, hogy visszatartsam.Sean felnevetett. -- Beküldened, Candy?Candy az ajtóhoz ment, majd kezét a kilincsre téve megállt.-- Örülök, hogy megint itt vagy velünk, Sean, ilyen butaságot többé ne csinálj,jó?-- Ezt megígérhetem -- mondta Sean.Mbejane gyorsan belépett és megállt az ajtóban. Nkosi, minden rendben van veled?

Sean ránézett a jódfoltos kötésekre a kezén, meg a gesztenyebarna-aranyegyenruhára és nem válaszolt. A hátára gördült és a mennyezetre meredt. -- Én aszolgámért küldtem és helyette bejön egy láncra vert majom.326Mbejane mozdulatlanul állt, az arca kifejezéstelen volt, de a tekinteténlátszott, hogy mélyen megbántódott.-- Eredj -- keresd meg a szolgámat. Könnyen megismered az öltözékéről, melyetZuluföld harcosai viselnek.Beletelt néhány másodpercbe, míg Mbejanéből előtört a nevetés; csak úgyrázkódott a válla és a szája sarka mély ráncokba gyúródott. Nagyon halkanbecsuktamaga mögött az ajtót és amikor visszajött ágyékkötőjében, Sean rávigyorgott.-- Á! Látlak, Mbejane.-- Én is látlak.Ott állt az ágy mellett és beszélgettek. Az omlásról, meg Mbejane szerepéről amentésben nemigen esett szó. Köztük ez természetes volt, a szavak csak mindentelrontottak volna. Talán később majd beszélnek róla, de most nem.-- Holnap szükséged lesz a kocsira? -- kérdezte meg végül Mbejane.-- Igen -- most menj. Egyél és aludj. -- Sean kinyúlt és megérintette Mbejanekarját. Csupán ez az aprócska fizikai kontaktus -- ez a szinte már bűntudatoskis érintés --, és Mbejane magára hagyta.Aztán Duff jött be selyemköntösében és megették a tálcáról a tojást meg asültet, majd Duff felhozatott egy üveg bort, hogy még egyszer leöblítsék a porta torkukról.-- Azt mondják, hogy Fra^ois még mindig lenn ül a Fénylő Angyalokban -- azótaiszik, amióta feljött az aknából. Amikor kijózanodik, bejöhet az irodába,hogy felvegye a bérét.Sean felült. -- Ki akarod rúgni?-- De ki ám, méghozzá olyan magas ívben, hogy csak Fokvárosban érjen földet.-- Mi a fenéért? -- kérdezte Sean.327-- Hogy miért? -- ismételte meg Duff. -- Miért? Mert elfutott -- azért.-- Duff, ő már átélt egy omlást Kimberleyben, igaz?-- Igen.-- Eltörte a lábát, nem azt mondtad?-- De igen.-- Mondjak neked valamit? Ha ez még egyszer megtörténne velem, én is elfutnék.Duff szó nélkül megtöltötte a borospoharát.-- Küldj le a Fénylő Angyalokba és üzend meg neki, hogy az alkohol káros a májra-- ettől majd kijózanodik --, és üzend meg azt is, ha holnap reggelig nemveszi fel a munkát, levonjuk a béréből -- mondta Sean. Duff döbbenten nézett rá.-- Mi ez?-- Volt egy kis időm gondolkodni, amíg lenn voltam abban a lyukban. Úgydöntöttem, ahhoz, hogy feljuss a csúcsra, nem kell mindenkit eltaposni.-- Á, már értem -jelent meg Duff arcán az a féloldalas mosoly. -- Egy fogadalom-- újév augusztusban. Nos, ez így már rendben van, egy kicsit nyugtalanlettem, azt hittem, talán fejen talált egy szikladarab. Én is szoktamfogadalmakat tenni.-- Duff, nem akarom, hogy Frangois-t kirúgd.-- Jól van, jól van -- marad. Ha akarod, akkor nyithatunk egy népkonyhát azirodában és Xanadut átalakíthatjuk öregek, otthonává.-- Jaj, menj a fenébe és durranj szét. Én csak azt mondom, hogy nem kellFpan9ois-t kirúgni, ez minden.. -- És--ki mond mást? Egyetértettem veled, vagy nem? Mély tisztelettel adózom afogadalmak iránt. Én is egyfolytában megfogadok valamit.

Duff odahúzta székét az ágyhoz. -- Egészen véletlenül van nálam egy paklikártya. -- Elővette köntöse zsebéből. -- Van kedved egy játszma Klabejashoz?Sean ötven fontot vesztett, mielőtt megérkezett az új orvos és megmentete atovábbi veszteségektől. Az328orvos megkopogtatta a mellkasát és hümmögött, megnézte a torkát és hümmögött,majd receptet írt és elrendelte, hogy a nap hátralévő részét még töltse ágyban.Épp távozóban volt, amikor megérkezett Jock és Trevor Heyns. Jock kezében egycsokor virág volt, amit zavartan nyújtott át Seannak.Aztán a szoba kezdett valóban megtelni: megérkezett a tömeg a Tőzsdéről, valakihozott egy láda pezsgőt, az egyik sarokban pókerezni kezdtek, a másikbanmeg vadul politizáltak.-- Mit képzel ez a Kruger magáról -- hogy Isten, vagy valami ilyesmi? Tudod,hogy mit mondott, amikor legutóbb felkerestük a szavazás miatt? Azt monda:-- Tiltakozzanak, csak tiltakozzanak -- nekem van fegyverem, maguknak meg nincs!-- Három király nyer... te tartod a lapokat!-- ...csak várd ki a végét. A Wits. Egyesülés a hónap végére, eléri a harmincshillinget... .és az adók -- már megint húsz százalékot akarnak rátenni a dinamitra... .egy új bőr az Operában, Jocknak bérlete van hozzá -- eddig még más rá senézhetett.-- Jól van már, ti ketten -- hagyjátok abba. Ha verekedni akartok, akkormenjetek ki -- ez itt egy betegszoba.--- Ez az üveg kiürült -- nyiss ki egy másikat, Duff. Duff elnyert még egyszázast Seantól, aztán'nemsokkal öt után bejött Candy. Teljesen felháborodott. Kifelé, mindenki, kifelé!A szoba éppoly gyorsan kiürült, mint amilyen gyorsan megtelt és Candy körbejárt,hogy összegyűjtse a szivarcsikkeket meg az üres poharakat.-- A vandálok! Valaki kiégette a szőnyeget és nézdd, meg ezt -- csupa pezsgő azegész asztal.Duff köhintett egyet és nekilátott, hogy újból megtöltse a poharát.329-- Nem gondolod, hogy már eleget ittál, Dufford?Duff letette a poharát. -- És már épp ideje, hogy átöltözz a vacsorához. -- Duffzavartan Seanra kacsintott, majd kiment.Duff és Candy vacsora után visszajöttek hozzá és együtt itták meg vele alikőrüket.-- Most pedig alvás -- adta ki az utasítást Candy és az ablakhoz ment, hogyösszehúzza a függönyöket.-- Még korán van -- tiltakozott teljesen hatástalanul Duff.Candy elfújta a lámpát.Sean nem volt fáradt, hisz egész nap ágyban feküdt és most az agya túlságosan isélénken működött. Rágyújtott egy szivarra, hallgatta az ablaka alatt azutcai zajokat, majd jóval éjfél után végre sikerült elaludnia. Amikor felébredt,sikítva ébredt, mert a sötétség megint elborította, a takarók ránehezedtekés fuldoklott. Mindet lerúgta magáról és vakon átbotorkált a szobán. Levegőre ésfényre van szüksége. Belegabalyodott a vastag bársonyfüggönybe és az azarcára tapadt; vadul kiszabadította magát és vállávál nekiment afranciaablaknak; az kivágódott és ő kinn volt az erkélyen, kinn a hideg levegőinés fölöttea kövér, sárga hold világított az égen. Zihálása lassanként lecsillapult ésismét rendesen lélegzett. Visszament a szobába, meggyújtotta a lámpát, majdátment Duff üres hálószobájába. Az éjjeliszekrényen ott volt a Vízkereszt egypéldánya, fogta és viszavitte magával a saját szobájába. Ott ült, a könyöke

mellett égett a lámpa és kényszerítette szemét, hogy kövesse a nyomtatottsorokat, még akkor is, ha fel sem fogta értelmüket. Addig olvasott,' míg ahajnalszürke fénye be nem világított a nyitott ablakon és akkor letette a könyvet.Megborotválkozott, felöltözött és a hátsó lépcsőn lement a hotel udvarára.Mbejanét az istállóban találta.-- Nyergeid fel a szürkét.330-- Hova mész, Nkosi?-- Megölni egy ördögöt.-- Akkor én is veled megyek.-- Nem, még dél előtt visszajövök.Fellovagolt a Candy bányához és az igazgatási épület mellett kikötötte a lovát.Az irodák előtt egy álmos hivatalnok volt.-- Jó reggelt Mr. Courteney. Segíthetek valamiben?-- Igen. Kerítsen nekem egy overallt és egy sisakot.Sean lement a Hármas aknához. A földet dér borította, ami csikorgott a talpaalatt és a nap épp most bújt elő a Witwatersrand keleti gerince mögül. Seanmegállt a felvonóaknánál és beszélt a kezelővel.-- Az új műszak már lement?-- Fél órája, uram. -- A férfit láthatóan meglepte, hogy itt látja. -- Azéjszakai műszak ötkor végzett a robbantással.,-- Jól van -- eresszen le engem a tizennegyedik szintre.-- A tizennegyedik most üres, Mr. Courteney, senki sem dolgozik ott.-- Igen, tudom.Sean odament az akna bejáratához. Meggyújtotta karbidlámpáját, és amíg afelvonóra várt, végignézett a völgyön. A levegő tiszta volt és a nap hosszúárnyakatvetett. Minden élesen kidomborodott. Már hónapok óta nem volt fönn ilyen koránreggel és szinte teljesen elfelejtette, hogy milyen friss és gyönyörű színűegy új nap kezdete. A felvonó megállt előtte. Nagy levegőt vett és belépett.Amikor leért a tizennegyedik szintre, kiszállt és megnyomta a felvonó visszahívójelzését, majd ismét egyedül volt lenn a föld gyomrában. Elindult az alagútbanés lépteinek visszhangja követte. Patakzott róla a veríték és arcán egyizom rángatódzni kezdett; elérte a fejtést, és a lámpát letette egy sziklaszélére. Ellenőrizte, hogy biztosan van-e gyufa331zsebében, majd elfújta a lámpát, A sötétség teljes erejével ránehezedett. Azelső fél óra volt a legnehezebb. Kétszer is kezében volt már a gyufa, hogymeggyújtsa, de mindig leállította magát. Karja alatt az izzadság hideg, nedvesfoltokká gyűlt, a sötétség eltömte a száját és fojtogatta. Meg kellett küzdenieminden egyes lélegzetvételért, beszívni, tartani, kifújni. Először a lélegzéséttette szabályossá, majd lassan, nagyon lassan az agyán is sikerült úrrálennie és^ akkor már tudta, hogy győzött. Várt még tíz percet, miközbenkönnyedén lélegzett és hátát kényelmesen a folyosó falának támasztotta, aztánmeggyújtottaa lámpát. Mosolygott, amikor visszament a lifthez és jelzett a'felvonóért.Amikor felért a felszínre, kilépett és rágyújtott egy szivarra; a gyufátbepöccintetteaz akna négyszögletes, fekete nyílásába.-- Hát ennyit rólad, kicsi lyuk.Visszament az igazgatási épülethez. Amit nem tudhatott, az az volt, hogy a Candybánya Hármas aknája el fog még venni tőle valamit, ami legalább olyan értékes,mint a bátorsága, de legközelebb azt, amit elvesz, többé nem adja vissza. Ám

addig még évek telnek el.22Októberre a Xanadu már majdnem teljesen elkészült. Egy szombat délután, szokásszerint, hármasban kihajtottak,-- Az építőmester eddig csak hat hónapot késik jnost azt mondja, hogykarácsonyra kész lesz, de még nem volt bátorságom megkérdezni tőle, hogy melyikkarácsonyra-- jegyezte meg Sean.-- Ez mind a miatt a sok változtatás miatt van, amit Candy kitalált -- mondtaDuff. -- Az a szegény ember már annyira összezavarodott, hogy azt sem tudja,fiú-e vagy lány.332-- Hát ha rögtön az elején megbeszélitek velem, akkor ezt mind megspórolhattukvolna -- mondta nekik Candy.A kocsi befordult a márványkapun és ők körülnéztek. A pázsit már sima volt észöld, a felhajtót szegélyező jakarandafák pedig vállmagasságig értek.-- Azt hiszem, hogy ez méltó lesz a nevéhez -- a kertész igazán szép munkátvégzett -- mondta elégedetten Sean.-- Nehogy szemtől szembe is kertésznek nevezd, mert még a végén kapunk egykormost. Ő műkertész -- mosolygott Seanra Duff.-- Ha már a neveknél tartunk -- vágott közbe Candy --, nem gondoljátok, hogy aXanadu -- nos, egy kicsit furcsa és idegen?-- Nem, nem gondolom -- mondta Sean. -- Én magam választottam. Szerintem ez egyátkozottul jó név.-- Nem elég fennkölt -- miért nem hívjuk inkább a Szépséges Tölgyesnek?-- Először is azért nem, mert a környéken száz kilométeres körzetben nincs egyszál tölgyfa sem, másodszor pedig azért, mert már Xanadunak hívják.-- Jól van, na, nem kell mindjárt megsértődni, csupán egy javaslat volt.Az építőmesterrel a felhajtó tetején találkoztak, és elindultak, hogyvégignézzék a házat. Ez egy órát vett igénybe, majd a mestert magára hagyták éskimenteka kertbe. A kertészt egy csapat bennszülöttel az északi szegélyen találták.-- Hogy megy a munka, Joubert? -- üdvözölte őt Duff.-- Egész jól, Mr. Charleywood, de tudja, ez sok időt vesz igénybe.-- Eddig átkozottul jó munkát végzett.-- Igazán kedves, hogy ezt mondja, uram.333-- És mikor kezdi el az útvesztőm telepítését?A kertész döbbenten nézett rá; Candyre pillantott, szóra nyílt a szája, majdmegint becsukódott és még egyszer Candyre nézett.-- Ja, én mondtam Joubert-nek, hogy ne foglalkozzon az útvesztővel.-- Ezt miért csináltad? Mindig szerettem volna egy útvesztőt -- azóta vágyom egysaját útvesztőre, amióta gyerekkoromban Hampton Courtban jártam.-- Olyan buta dolog -- mondta neki Candy. -- Rengeteg helyet foglal és még aszemet sem gyönyörködteti.Sean arra számított, hogy Duff most vitatkozni fog, de nem tette. Mégbeszélgettek egy kicsit a kertésszel, majd a füvön át visszamentek a házhoz, akápolnafelé.-- Dufford, a kocsiban felejtettem a napernyőmet, idehoznád nekem? -- kérteCandy.Amikor Duff elment, Candy belekarolt Seanba.-- Ez egy gyönyörű otthon lesz. Itt mindnyájan nagyon boldogok leszünk.-- Eldöntöttetek már a dátumot? -- kérdezte Sean.-- Azt akarjuk, hogy a ház elkészüljön, aztán rögtön beköltözhessünk. Azt

hiszem, hogy valamikor a jövő év februárjában fogjuk megtartani.Odaértek a kápolnához és megálltak előtte.-- Olyan édes kis kápolna -- mondta Candy álmodozva. -- És olyan kedves gondolatDuffordtól -- egy kis külön templom, ami csak a miénk.Sean zavartan toporgott. -- Igen -- helyeselt --, ez valóban nagyon romantikusötlet. -- A válla fölött hátrapillantott és látta, hogy Duff már jön anapernyővel.-- Candy -- tulajdonképpen semmi közöm hozzá. Én nem tudok semmit a házasságról,de azt tudom, hogyan kell a lovakat betörni -- először a hámot kell megszokniukés csak utána lehet rájuk tenni a nyerget.334-- Nem értelek. -- Candy arca döbbent volt. -- Mit akarsz ezzel mondani?-- Semmit -- felejtsd el. Itt jön Duff.Amikor visszaértek a hotelbe, a recepciónál egy üzenet várta Seant. Átmentek anagy haliba, Candy meg elment, hogy ellenőrizze a vacsora étrendjét. Seankinyitotta a borítékot és elolvasta az üzenetet.„Szeretnék találkozni önnel és Mr. Charleywooddal, hogy megbeszéljünk egymeglehetősen fontos ügyet. Ma este, vacsora után a szállodámban leszek, remélem,hogy ez az időpont önöknek is megfelel és fel tudnak keresni. N. Hradsky."Sean átadta a levélkét Duffnak.-- Mit gondolsz, mit akarhat?-- Hallotta hírét, hogy milyen fantasztikus Klabejas játékos vagy. Szeretneórákat venni tőled -- felelte Duff.-- Elmenjünk?-- Hát persze. Tudod, hogy nem tudok ellenállni Norman szívderítő társaságának.A vacsora fenséges volt. A homár jég közé csomagolva jött Fokvárosból agyorskocsival.-- Candy -- Seannal átmegyünk Hradskyhoz. Lehet, hogy egy kicsit későn érünkvissza -- mondta Duff, miután végeztek.-- Addig semmi baj, amíg Hradskynál vagy --mosolygott rá Candy. -- De nehogyeltévedj -- tudod, vannak kémeim az Operaházban is.-- Kocsival megyünk? -- kérdezte Duff Seantól és Sean felfigyelt rá, hogy nemnevetett Candy tréfáján.-- Csak két háztömbnyire van, nyugodtan elsétálhatunk.335Némán mentek egymás mellett. Sean érezte, ahogy a vacsora kezd kellemesenleülepedni benne, halkan böffentett és nagyot szippantott a szivarjából. Amikormár majdnem odaértek a Grand National Hotelhez, Duff megszólalt.-- Sean ... -- azzal nyomban el is hallgatott.-- Igen? -- buzdította Sean.-- Candyról ... -- Ismét elhallgatott.-- Igazán remek lány -- próbálta kisegíteni Sean.-- Igen, remek lány.-- Csupán ennyit akartál mondani?-- Hát -- á, ne is törődj vele. Menjünk és nézzük meg, hogy mit akar Saul megDávid.Max Hradsky lakosztályának ajtajában fogadta ólcet.-- Jó estét, uraim, igazán örülök, hogy el tudtak jönni.-- Üdv, Max. -- Duff elment mellette, egyenesen a kandallóhoz, ahol Hradskyállt.-- Norman, drága barátom, hogy van?Hradsky válaszképpen bólintott, Duff pedig megfogta Hradsky kabátjánakhajtókáját és gondosan megigazgatta; majd válláról levett egy nem létező' pihét.-- Sajátos módon ért az öltözködéshez, Norman. Nincs igazam, Sean? Normansajátos módon ért az öltözködéshez. Nem ismerek senki mást, aki felvesz egy

hűsz-guinea-söltönyt és arról képes azt á látszatot kelteni, mintha egy félig töltöttnarancsoszsák lenne. -- Kedvesen megveregette Norman karját. -- Igen, köszönöm-- kérek egy italt. -- Azzal átment a bárszekrényhez és kitöltötte magának. --Nos uraim, mit tehetnek értem?Max Hradskyra pillantott és Hradsky bólintott.-- Nyomban a tárgyra térek -- mondta Max. -- A mi két vállalatcsoportunk alegnagyobb a Witwatersranden.336Duff visszatette poharát a szekrénybe és eltűnt arcáról a vigyor. Sean, szinténkomoly képpel, leült az egyik karosszékbe; mindketten sejtették, hogy mikövetkezik.-- Az elmúlt időszak során -- folytatta Max --, számos esetben együttműködtünk,és ennek mindnyájan hasznát láttuk. A következő logikus lépés természetesenaz, hogy egyesítsük erőnket, erőforrásainkat és együtt haladjunk még magasabbcsúcsok felé.-- Ha jól értem, akkor egy fúziót javasolnak.-- Pontosan, Mr. Courteney, e két hatalmas pénzügyi vállalkozás fúzióját.Sean hátradőlt székében és halkan fütyörészni kezdett. Duff ismét kezébe vettepoharát és kortyintott egyet.-- Nos, uraim, miként vélekednek e tárgyról? -- kérdezte Max.-- Van valami kidolgozott javaslata, Max, valami kézzelfoghatóbb, amitátgondolhatunk?-- Igen, Mr. Courteney, van. -- Max odament az ostorfa íróasztalhoz, melybetöltötte a szoba egyik sarkát, és fölvett egy halom papírt. Odavitte Seannak.Sean átfutotta.-- Jókora munkát végzett, Max. Betelik egy-két napba, míg alaposan átrágjukmagunkat az ajánlatukon.-- Ezt természetesen megértem, Mr. Courteney. Csak nyugodtan, annyi idejük vanrá, amennyit óhajtanak. Nekünk egy hónapunkba telt, hogy felvázoljuk ezta tervezetet és remélem, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Úgy vélem,javaslatunkat nagyon kedvezőnek fogják találni.Sean feállt.-- Néhány napon belül ismét kapcsolatba lépünk önökkel, Max. Indulhatunk, Duff?Duff befejezte az italát.337-- Jó éjszakát, Max, vigyázzon Normanre. Tudja, ő számunkra nagyon becses.Elmentek Eloff utcai irodaházukba. Sean az egyik oldalajtót nyitotta ki, lámpátgyújtott az irodájában és Duff odavitt még egy széket az íróasztalhoz. Másnaphajnali kettőre már értették Hradsky javaslatának lényegét. Sean felállt éskinyitotta az egyik ablakot, mivel a szobában vágni lehetett a szivarfüstöt.Visszament és leroskadt a kanapéra, egy párnát rakott a feje alá, majd Duffranézett.-- Halljuk, mi a véleményed.Duff a fogát kocogtatta egy ceruzával, miközben a mondandóján gondolkodott.-- Eló'ször is azt döntsük el, vajon akarunk-e csatlakozni hozzá.-- Ha kellőképpen érdekeltté tesz minket benne, akkor igen -- felelte Sean.-- Egyetértek -- de csak akkor, ha ez nekünk kellőképpen megéri.- Duff hátradóitszékében. -- Akkor nézzük a következő pontot. Mondd meg nekem, fiacskám,mi az, ami legelőször szemet szúr neked Norman tervezetében?-- Mi jól hangzó címeket kapunk, vastag fizetést, Hradsky meg az irányítást --válaszolt Sean.-- Az elevenére tapintottál -- Norman az irányítást akarja. Normannak még apénznél is fontosabb az irányítás, hogy ott ülhessen a kupac tetején,lenézhessen

mindenkire és azt mondhassa: -- Jól van rohadékok, dadogok és akkor mi van?Duff felállt, megkerülte az íróasztalt és megállt Sean előtt.-- Akkor most jön a következő' kérdésem. Átadjuk neki az irányítást?-- Ha kellőképpen megfizeti nekünk az árát, akkor átadjuk neki az irányítást --mondta Sean. Duff megfordult és a nyitott ablakhoz ment.338-- Tudod mit, én valahogy jobb szeretem, ha magam vagyok a vezér -- mondtaelgondokodva.-- Figyelj, Duff, mi azért jöttünk ide, hogy pénzt keressünk. Ha egyesülünkHradskyval, akkor még többet fogunk keresni -- mondta Sean.-- Fiacskám, már így is annyink van, hogy derékig járhatnánk az aranypénzben, hamindet összehordanánk ide, ebbe a szobába. Már több pénzünk van, mint amennyitvalaha is el tudunk költeni és én szeretek vezér lenni.-- Hradsky hatalma sokkal nagyobb, mint a miénk ezt el kell ismernünk. Ottvannak neki még a gyémántérdekeltségei is, tehát most sem te vagy a vezér. Hacsatlakozunk hozzá, még mindig nem te vagy a vezér, de jóval gazdagabb leszel.-- Támadhatatlan logika -- bólintott Duff. -- Akkor egyetértek veled. Hradskymegkapja az irányítást, de megfizet érte; berakjuk a facsaróba és addigcsavarjuk,míg ki nem szárad.Sean nagy lendülettel lerakta a lábát a kanapéról. Megegyeztünk -- akkor mostragadjuk torkon a tervezetét, szedjük darabokra és rakjuk össze újból úgy,ahogy nekünk tetszik.Duff az órájára ézett. -- Már elmúlt két óra. Most hagyjuk és holnap reggelfrissen kezdjünk bele.Másnap ebédjüket az irodába hozatták és az íróasztal mellett ették meg. Johnson,akit felküldtek a Tőzsdére, azzal az utasítással, hogy figyelje az árakatés hívja őket nyomban, ha valami rendkívüli történik, a tőzsdei nap végeztéveljelentkezett.-- Egész nap olyan csönd volt, akár a temetó'ben, uram, de mindenféle hírekterjengenek. Úgy tűnik, valaki látta, hogy ma hajnali kettőkor fény égett ebbenaz irodában. Aztán ma nem mentek el a Tőzsdére, hanem engem küldtek el magukhelyett -- nos, mondhatom, uram, hogy meglehetősen sok kérdést tettek fel339nekem. -- Johnson habozott, majd a kíváncsiság úrrá lett benne.-- Van valami, amiben segíthetek, uram? -- Lassan az íróasztal felé oldalazott.-- Azt hiszem, ezzel magunk is elboldogulunk, Johnson. Kérem, miután kiment,csukja be az ajtót maga után.Fél nyolckor úgy döntöttek, hogy aznapra már épp eleget dolgoztak ésvisszamentek a szállodába. Ahogy beléptek az előcsarnokba, Sean látta, hogyTrevorHeyns tűnik el a hall felé, majd a hangját is hallotta.-- Itt vannak!Trevor szinte azon nyomban ismét megjelent a fivérével együtt.-- Üdv fiúk -- Jock úgy nézett ki, mintha meglepte volna, hogy itt látja őket.-- Mit csináltok itt?-- Mi itt lakunk -- mondta Duff.-- Á, hát persze. Akkor gyertek és igyatok egyet velünk. -- Jock szélesenmosolygott.-- És akkor ti egy kicsit puhatolódzhattok, hogy megtudhassátok, mit csináltunkegész nap -- mondta Duff.Jock zavartan nézett rá. -- Nem tudom, hogy miről beszélsz, én csak arragondoltam, hogy ihatnánk egyet, ez minden.-- Akkor is köszönjük, Jock, de kemény napunk volt. Azt hiszem, most egyenesenaz ágyba megyünk -- mondta Duff. Már félig átmentek az előcsarnokon, amikor

Duff visszafordult oda, ahol a két fivér állt.-- Mondok nektek valamit, fiúk -- mondta színházi módon, hangosan suttogva. --Ez tényleg nagy -- olyan nagy, hogy kell egy kis idő', míg az embernek sikerülfelfognia. Amikor majd ti ketten rájöttök, hogy ez egész idő alatt itt volt azorrotok előtt, akkor legszívesebben felpofoznátok magatokat.340Magukra hagyták a Heyns fivéreket, akik meredten néztek utánuk és felmentek.-- Ez nem volt valami szép -- nevetett Sean. -- Most egy hétig nem fognak tudnialudni.23Amikor sem Sean, sem Duff nem jelent meg másnap reggel sem a Tőzsdén, megindulta szóbeszéd a tagok termében és az árak lassanként elszabadultak. Megbízhatóinformációk alapján Sean és Duff egy új, gazdag aranymezőt talált a vaaltúloldalán, mire az árak szélsebesen megindultak fölfelé; húsz perccel későbbcáfolták a hírt, mire tizenöt shillinget esett a Courtenéy^ Charleywoodrészvény.Johnson egész délelőtt odavissza rohangált az iroda és a Tőzsdeközött.Tizenegyre már annyira kimerült, hogy beszélni is alig tudott.-- Ne izgassa magát tovább, Johnson -- mondta neki Sean. -- Itt egy arany --menjen le a Grand Nationalba és vegyen magának egy italt, nehéz délelőttjevolt.Jock Heyns egyik embere, aki azt az utasítást kapta, hogy figyelje a Courteney-Charleywood irodákat, követte Johnsont a Grand Nationalba és hallotta, amikorleadta a rendelését a pultnál. Visszaszáguldott a Tőzsdére és nyomban jelentetteJocknak.-- Az irodavezetőjük épp most ment el és rendelt magának egy üveg franciapezsgőt -- lihegte.-- Te jó ég! -- Jock majdnem kiugrott a székéből és Trevor mellette vadulintegetni kezdett az ügynöküknek.-- Venni -- suttogta a férfi fülébe. -- Megvenni minden maradék részvényüket,amire csak rá tudja tenni a kezét.A terem túloldalán Hradsky még mélyebben bele-341süppedt a székébe; kezét elégedetten fűzte össze pocakján és már-már mosolygott.Éjfélre Sean és Duff elkészültek Hradsky ajánlatára tett ellenjavaslatukkal.-- Mit gondolsz, hogy reagál majd erre Norman? kérdezte Sean.-- Remélem, elég erős a szíve ahhoz, hogy kibírja ezt a megrázkódtatást --vigyorgott Duff. -- Csak azért nem esik majd le az álla a földre, mert útközbena hasa felfogja.-- Menjünk át most a szállodájába és mutassuk meg neki? -- javasolta Sean.-- Fiacskám, fiacskám. -- Duff szomorúan csóválta a fejét. -- Annyi időtszenteltem már a kiművelésedre és még mindig nem tanultad meg.-- Hát akkor mit csinálunk?-- Elküldünk érte, fiacskám, neki kell idejönnie. Hazai pályán játszunk vele.-- És ez mire jó? -- kérdezte Sean.-- Az első pillanatban előnyhöz juttat minket -- emlékezteti őt arra, hogy ő kértőlünk.Hradsky másnap reggel tízre jött az irodájukba; négylovas díszhintón jött Max éskét titkár kíséretében. A bejáratnál Johnson fogadta őket és bevezettea társaságot Sean irodájába.-- Norman, drága jó Norman, úgy örülök, hogy látom -- üdvözölte Duff és miutántökéletesen tisztában volt azzal a ténnyel, hogy Hradsky sohasem dohányzott,a szájába nyomott egy manillaszivart. Amikor már mindenki helyet foglalt, Seanmegnyitotta a tárgyalást.-- Uraim, eltöltöttünk egy kis időt azzal, hogy javaslatukat alaposan

áttanulmányozzuk és mindent összevéve ésszerűnek, korrektnek és méltányosnaktaláltuk.342-- Úgy van, úgy van -- helyeselt Duff udvariasan.-- Elöljáróban szeretném tisztázni -- folytatta Sean --, hogy Mr. Charleywood ésjómagam úgy véljük, hogy vállalkozásaink egyesülése kívánatos -- mi több,szükségszerű. Ha megbocsátják, egy idézettel élnék, „ex uniiate vires".- Úgy van, úgy van -- úgy van, úgy van. -- Duff rágyújtott egy szivarra.-- Amint mondottam, áttanulmányoztuk javaslatukat és készséggel, boldoganelfogadjuk, néhány apróbb részlet kivételével, melyeket itt felsoroltunk. AzzalSean felemelt egy vastag halom papírt. -- Esetleg szeretnék átnézni, aztánfolytathatjuk a tárgyalást egy formális egyezmény felvázolásával.Max óvatosan átvette a papírköteget. -- Amennyiben szeretnének visszavonulni, aszomszédos helyiség, Mr. Charleywood irodája a rendelkezésükre áll.Hradsky átvitte csapatát a szomszédba, és amikor egy óra múlva ismétmegjelentek, úgy néztek ki, akár egy gyászmenet. Max a sírás határán volt ésmieló'ttmegszólalt, krákognia kellett, hogy eltüntesse a gombócot a torkából.-- Azt niszem, minden egyes pontot egyenként meg kellene vizsgálnunk -- mondtaszomorúan, és három nap múlva kézfogással pecsételték meg az egyezséget.Duff kitöltötte az italt és mindenkinek adott egy poharat.-- Az új vállalatra, a Központi Rand Egyesülésre. Hosszú szülés volt ez uraim,de azt hiszem, a megszületett gyermekre büszkék lehetünk.Hradsky megkapta az irányítást, de ez meglehetó'sen sokba került neki.A Központi Rand Egyesülés keresztelőjét a Johannesburgi Tó'zsde parkettjéntartották; a részvények tíz százalékát bocsátották áruba a nagyközönség számá-343rá. Mielőtt a napi munka megkezdődött volna, a tömeg már elözönlötte a Tőzsdeépületének környékét, minden irányba, egy háztömbnyire eltorlaszolták azutcákat.A Tőzsde elnöke felolvasta a Központi Rand Egyesülés tájékoztatóját; a templomicsöndben minden szó tisztán hallatszott a tagok termében. Megszólalt acsöngő és a fojtott némaság továbbra sem szűnt meg. Hradsky felhatalmazottügynöke törte meg félénken a csöndet. -- K.R.E.-t adok.A dolog majdnem mészárlássá fajult; egyszerre kétszáz ember próbált részvényeketvenni. Először a kabátja, majd az inge szakadt apró darabokra a markolászó,kapaszkodó kezek alatt; leesett a szemüvege, amit porrá tiportak a tülekedőlábak. Tíz perccel később sikerült kiverekednie magát a tömeg gyűrűjéből, hogyjelenthesse főnökeinek: -- Sikerült mindet eladnom, uraim.Sean és Duff nevettek. Jó okuk volt a nevetésre, mivel ez alatt a tíz perc alattharmincszázalékos részesedésük értéke a K.R.E.-ben félmillió fonttal nőtt.24Abban az évben Candy Hoteljében a karácsonyi vacsora összehasonlíthatatlanuljobb volt, mint az öt évvel ezelőtti. Hetvenöt ember ült le egy hatalmas asztalmellé és hajnali háromra, amikor végeztek a vacsorával, csupán a fele volt képesarra, hogy felálljon. Sean a korlátba kapaszkodott, hogy sikerüljön felmennieés a lépcső' tetején ünnepélyesen közölte Candyvel és Duffal: -- Szeretlekbenneteket -- rettentően szeretlek mindkettőtöket --, de most muszáj aludnom.-- Aztán otthagyta őket és akár egy trükkösen meglökött biliárdgolyó, egyikfaltól a másikig ütődve ment végig a folyosón, míg végül egy gellerrel becéloztalakosztályának ajtaját.• 344-- Jobb lenne, Dufford, ha utánanéznél,' hogy jól van-e.-- Ez az az eset, amikor a vak vezet világtalant, a holtrészeg a csontrészeget-- mondta Duff kissé zavarosan, majd szintén a faltól falig útvonalon követte

Scant a szobájához. Sean az ágya szélén ült, és épp az egyik, csizmájávalviaskodott.-- Most épp mit csinálsz, fiacskám, próbálod eltörni a bokádat?Sean felnézett és üdvözülten elmosolyodott. Gyertek, gyertek csak be -- mind anégyen. Töltsétek magatoknak.-- Kösz, de én hoztam a magamét.Duff,-akár egy összeesküvő', becsukta maga mögött az ajtót, majd kabátja alólelóMzott egy üveget. Nem látott -- nem tudja, hogy az ő kis Duffordjának egygyönyörű, nagy üveg lapul a belső zsebében.-- Megkérhetlek, hogy segíts nekem ezzel az átkozott csizmával? -- kérdezteSean.-- Ez egy nagyon jó kérdés -- mondta Duff komolyan amint becélzott magának egykarosszéket. -- Örülök, hogy feltetted. -- Sikerült eljutnia a székig ésleroskadt. -- A válasz természetesen az, hogy: Nem! nem kérhetsz meg.Sean eleresztette a lábát, és lefeküdt az ágyra.-- Fiacskám, szeretnék beszélni veled -- mondta Duff.-- A beszéd ingyen van -- csak tessék.-- Sean, mit gondolsz Candyról?-- Csodás didije van -- adott hangot véleményének Sean.-- Hát persze, de az ember nem lehet meg csak didikkel.-- Nem, de gondolom rendelkezik a többi alapvető' felszereléssel is -- mondtaSean álmosan.345-- Fiacskám, én most komolyan beszélek -- szükségem van a segítségedre.Gondolod, hogy helyesen teszem -- mármint ezt a házasság dolgot.-- Én nem sokat tudok a házasságról. -- Sean hasra fordult.-- Máris Duffordnak hív -- észrevetted, fiacskám? Rossz ómen, a lehetőlegfélelmetesebb, legbaljósabb előjel. Észrevetted, mi? -- Duff várt egypillanatota válaszra, de hiába. -- A másik is mindig így hívott. „Dufford", mondta - mégmost is a fülemben hallom --, „Dufford, te disznó".Duff mereven az ágyra nézett. -- Itt vagy még? Semmi válasz.-- Sean, fiacskám, szükségem van a segítségedre. Sean halkan hortyogottt.-- Jaj, te részeg fajankó -- mondta Duff szánalmasan szerencsétlenül.25Xanadu január végére elkészült és az esküvőt február huszadikára tűzték ki. Duffmeghívót küldött Johannesburg városparancsnokának és a teljes rendőri erőnek;:cserébe napi huszonnégy órás őrizetet kapott Xanadu bálterméhez, ahol hosszú,kecskelábú asztalokra volt kitéve a sok nászajándék. Tizedikén délután Seanfelhajtot Duff-fal és Candy vei, hogy amint azt Duff mondta, még egyszerszemrevételezzék a zsákmányt. Sean adott egy szivart az épp szolgálatban lévőrendőrnek, aztán bementek a bálterembe.-- Nézzétek, jaj, nézzétek -- sikoltott fel Candy. Egy egész csomó új ajándékvan!-- Ez itt Jocktól és Trevortól -- olvasta Sean a kártyát.-- Kérlek, nyisd ki gyorsan, Dufford, lássuk, mit kaptunk tőlük.346 -Duff feltörte a láda tetején és Sean halkan füttyentett.-- Egy tiszta arany étkészlet -- kapkodott levegő után Candy.Kivette az egyik tányért és a melléhez ölelte. -- Jaj, egyszerűen azt sem tudom,hogy mit mondjak.Sean közben a többi dobozt nézegette. -- Hé Duff, ez különösen boldoggá teszmajd: -- „Legjobbakat kívánva; N. Hradsky."-- Hát ezt meg kell néznem -- mondta Duff olyan lelkesedéssel, amit egy kerekhónapja már nem láttak tőle. Kicsomagolta a dobozt.

-- Egy egész tucat! -- kiáltott fel Duff gúnyosan. Norman, te. hallatlanulmulatságot kis izraelita, egy egész tucat konyharuha.-- Végső soron a szándék az, ami számít -- nevetett Sean.-- Drága, öreg Norman, hogy mennyire fájhatott neki, amikor ki kellettguberálnia rá a pénzt! Megkérem, hogy szignálja őket és mindet bekereteztetem,hogyfelakaszthassam az előcsarnokban a falra.Ott hagyták Candyt, hadd rendezgesse az ajándékokat és kimentek a kertbe.-- Ezt az álpapot megszervezted már? -- kérdezte Duff.-- Igen, egy pretoriai szállodában van. Most gyakorol -- amikor itt lesz azideje, úgy fogja levezetni az egész ceremóniát, mintha egész életében eztcsináltavolna.-- Nem gondolod, hogy ez a hamisítás legalább olyan rossz, mint ha rendesenvégigcsinálnám? -- kérdezte Duff bizonytalanul.-- Most már pokoli jókor jut eszedbe ezen gondolkodni -- mondta Sean.-- Igen, azt hiszem, igazad van.-- Hova mentek nászúira? -- kérdezte Sean.347-- Lekocsizunk Fokvárosba, és onnan postahajóval Londonba, majd úgy egy hónapota kontinensen töltünk. Valamikor június körül jövünk vissza.-- Biztos remekül fogjátok érezni magatokat.-- Miért nem nősülsz meg te is?-- Mire föl? -- kérdezte Sean döbbenten.-- Hát, nem érzed úgy, mintha egy kicsit hűtlen lennél a régi céghez -- hagyod,hogy ezt egyedül csináljam?-- Nem -- mondta Sean. -- Meg különben is, kit lehet itt elvenni?-- Mi van azzal a leányzóval, akit a múlt szombaton hoztál ki a lóversenyre;csinos kis darab.Sean felhúzta az egyik szemöldökét. -- Hallottad ót kacagni?-- Igen, hallottam -- ismerte el Duff. -- Nemigen lehet nem hallani.-- El tudod képzelni, hogy ezt a kacajt hallod a reggelizó'asztal túloldaláról?-- kérdezte Sean.Duff megborzongott. -- Igen, megértelek. De amint visszajöttünk, szólokCandynek, hogy kezdjen el keresni neked egy megfelelő' feleséget.-- Nekem jobb ötletem van, te hagyod, hogy Candy irányítsa az életedet, én megmajd elirányítom az enyémet.-- Hát fiacskám, nagyon valószínű, hogy pontosan ez fog történni.Hradsky vonakodva beleegyezett, hogy a csoport működését -- a bányákat, agyárakat, a szállítási vállalkozást és mindent -- huszadikán felfüggesszék ésígy az alkalmazottak jelen lehessenek Duff mennyegzójén. Ez azr jelentette, hgoya Witwatersranden az üzleti élet fele leáll arra a napra. Ennek megfelelőena legtöbb független társaság is úgy döntött, hogy bezár. Tizennyolcadikán aszekerek étellel és itallal megrakottan elindultak fölfelé a hegyre, Xanaduba.Sean aznap éjjel, jóté-348konysági rohamában meghívta az Operaház teljes társulatát az esküvőre. Másnapreggel halványan emlékezett rá és elment, hogy visszavonja a meghívást, dea Kék Bessie azt mondta neki, hogy a legtöbb lány már lement a városba, hogy újruhát vegyen.-- Hát akkor a pokolba is -- hadd jöjjenek. Csupán abban reménykedem, hogy Candynem fog rájönni, hogy kicsodák.Tizenkilencedikán estére Candy átengedte nekik az éttermet és a hotel földszintitermeit, hogy megtarthassák Duff legénybúcsúját. Fran§ois egy mesterművelérkezett, amit a bánya műhelyében készítettek -- láncon egy hatalmas gömbbel.

Ezt szertartásosan Duff lábára rakták és a mulatság kezdetét vette.A későbbiekben egész iskolája alakult annak a nézetnek, miszerint az építkezésivállalkozó, aki a károk helyreállítására szerződött, egy rabló volt, ugyanisaz a közel ezerfontos .számla, amit benyújtott, nemigen nevezhető másnak, mintszíntiszta rablásnak. Mindazonáltal azt nemigen tudták tagadni, hogy a Bok-Bokjáték, amit száz ember játszott az étteremben, okozott némi kárt a berendezésbenmeg a felszerelésben; sem azt, hogy a csillár nem volt képes megtartaniMr. Courteney súlyát, ezért a harmadik lendülés után függetlenítette magát amennyezettől és meglehetős lyukat ütött a padlón. Azt a tényt sem vitattasenki, hogy miután Jock Heyns sikertelenül próbálkozott egy fél órán át azzal,hogy pezsgős dugóval lelőjön fivére fejéről egy poharat, minek következtébena termet bokáig elárasztó pezsgőtó szükségessé tette, hogy a padlót újrarakják.Mindettől függetlenül azért úgy vélték, hogy az az ezer egy kicsit erősvolt. Egy pontban azonban mindenki egyetértett -- ez egy emlékezetes parti volt.Eleinte Sean azon nyugtalankodott, hogy Duff lelke mélyén nem élvezi igazán,mivel csak állt ott a bárpultnál, hóna alatt a fémgömbbel és arcára fagyott,fél-349oldalas mosollyal hallgatta a sikamlós megjegyzéseket. A hetedik vagy nyolcadikital után Sean már nem nyugtalankodott, hanem elindult, hogy elbánjon acsillárral. Éjfélkor Duff rábeszélte Fran9ois-t, hogy szabadítsa meg láncaitólés csöndesen kiosont a teremből. Senki -- Seanról nem is beszélve -- nemvette észre, hogy elment.Seannak sejtelme sem volt, hogy került aznap éjjel ágyba, de másnap reggel egypincér ébresztette tapintatosan kávéval és egy üzenettel.-- Mennyi az idő? -- kérdezte Sean és kinyitotta az üzenetet.-- Nyolc óra, baas.- Azért nem kell ennyire üvölteni -- dünnyögte Sean.Csak nehezen tudott a sorokra koncentrálni, mivel a fejében lüktető fájdalomtólúgy érezte, mintha a szeme ki akarna ugorni a helyéből.„Kedves Vőfély!Ezzel a kis levéllel szeretnélek emlékeztetni, hogy tizenegykor találkozótok vanDuff-fal. Számítok rád, hogy odahozod egészben, vagy akár darabokban is.Szeretettel ölelCandy"A torka mélyéből áradó konyakgőz íze olyan volt, akár a kloroform, lemostakávéval és rágyújtott egy szivarra, amitől köhögni kezdett és minden egyesköhintésremintha le akart volna repülni a feje teteje. Elnyomta a szivart és bement afürdőszobába. Fél órával később elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy Duffotfelkeltse. Átment a nappalin és kinyitotta Duff ajtaját; a szobában a függönyökmég be voltak húzva. Széthúzta őket és majdnem megvakult a beáradó napfénytől.Az ágy felé fordult és a döbbenettől ráncba futott az arca. Lassan odament ésleült a szélére.350-- Nyilván Candy szobájában aludt -- motyogta Sean, ahogy az érintetlen párnáraés a szépen elrendezett takaróra nézett. Beletelt néhány másodpercbe, mígrájött, hogy hibás az érvelése.-- De akkor miért írta nekem Candy azt az üzenetet? -- Felállt és most nyilalltbele először a rémület. Felrémlett előtte Duff képe, amint részegen,tehetetlenülhever az udvaron, vagy fejbe vágta valamelyik serény johannesburgi útonálló.Átrohant a hálószobán, vissza a nappaliba. Félúton az ajtó felé észrevettea kandallópárkányra állított borítékot és levette.-- Mi van itt, az írók céhe találkozót tart? -" dünnyögte. -- Itt minden tele

van levelekkel.A papír zizegett, ahogy kinyitotta és nyomban felismerte Duff hátrafelé dőlőkézírását.„Az első a legrosszabb, a -második ugyanolyan. Nem csinálom végig. Te vagy avőfély, úgyhogy ments ki az előtt a sok, kedves ember előtt. Amint egy kicsitelült a vihar, visszajövök. D."Sean leült az egyik karosszékbe és még kétszer átolvasta.Aztán kitört.-- A fene essen beléd, Charleywood -- „ments ki". Te gyáva nyomorult. Szépenkisétálsz innen, engem meg itt hagysz a pácban, hogy mossalak ki belőle.Átrohant a szobán, hosszú házikabátja dühödten repkedett a lába körül. -- Majdszépen kimented te magadat -- még akkor is, ha kötélen kell ide visszavonszolnomtéged.Sean lerohant a hátsó lépcsőn. Mbejane az istállóudvaron állt és három másiklovásszal beszélgetett.-- Hol van Nkosi Duff? -- üvöltötte Sean.357Mindnyájan bamba döbbenettel meredtek rá.-- Hol van? -- Sean szakálla szúrósan felborzolódott.-- A gazda elvitt egy lovat és lovagolni ment mondta az egyik lovász ijedten.-- Mikor? -- üvöltötte Sean.-- Még az éjjel -- talán úgy hét-nyolc órája. Most már biztos hamarosan megjön.Sean a lovászra meredt, miközben nehezen kapkodta a levegőt.-- Merrefelé ment?-- Gazda nem mondta.Nyolc órája -- mostanra már akár nyolcvan kilométernyit is megtehetett. Seansarkon fordult és visszament a szobájába. Levágta magát az ágyra és kitöltöttmagának még egy csésze kávét.-- Ebbe Candy belepusztul ... -- Elképzelte a könnyeket és a féktelen bánatmindent elsöprö káoszát.-- Ó a fenébe -- a fene essen beléd, Charleywood. Kortyolgatta a kávét és közbenazt fontolgatta, hogy ó' is elmegy -- fog egy lovat és el innen, amilyenmessze csak lehet. -- Ezt a zűrt nem én kavartam -- semmi közöm hozzá, ebből énki akarok maradni. -- Kiitta maradék kávéját és öltözködni kezdett. Belenézetta tükörbe, miközben fésülködött és látta Candyt, amint ott áll egyedül akápolnában, vár egyedül a csöndben, mely lassan sustorgássá, majd hangosnevetésséválik.-- Charleywood, te disznó -- Sean komoran ráncolta össze homlokát. -- Nemhagyhatom, hogy felmenjen oda -- anélkül is épp elég nehéz lesz. El kellmondanomneki.Felvette óráját az öltözőasztalról és látta, hogy már elmúlt kilenc.-- A fene. essen beléd, Charleywood. Végig'ment a folyosón és megállt Candyajtajaelőtt. Bentről női hangokat hallott és bekopogott, mi352előtt belépett volna. Candy két barátnője volt odabent, meg a színes bőrű lány,Martha. Mindnyájan Seanra meredtek.-- Hol van Candy?-- A hálószobában -- de oda tilos bemenni. Az balszerencsét jelent.-- Hát ez a legrohadtabb balszerencse, ami létezik mondta Sean. Bekopogott ahálószoba ajtaján.-- Ki az?-- Sean.-- Nem jöhetsz be -- mit akarsz?

-- Fel vagy öltözve?-- Igen, de nem jöhetsz be.Sean kinyitotta az ajtót és jó néhány visongó, fejvesztett nővel találta szembenmagát.-- Kifelé -- mondta nyersen --, beszélnem kell Candy vei.Kimenekültek a szobából és Sean becsukta utánuk az ajtót. Candyn egy köntösvolt. Az arca élénk, tele várakozással; a haja hátrasimítva, csillogón, puhánomlott a hátára. Milyen gyönyörű -- döbbent rá Sean. Az ágyra ézett, ahol Candyhabos, könnyű esküvői ruhája feküdt.-- Candy, rossz hírem van -- sajnos. Mondhatom? Már-már nyersen, durván beszélt-- gyűlölte, gyűlölte ennek az egésznek minden másodpercét.• Látta, ahogy a virágzó öröm lehervad Candy arcáról, míg végül halott lett --üres és halott, akár egy szobor.-- Elment -- mondta Sean. -- Elhagyott.Candy felvett egy kefét az öltözó'asztalról és fásultan húzogatni kezdte ahajában. Nagy volt a csönd a szobában.-- Sajnálom, Candy.Candy bólintott, anélkül, hogy ránézett volna; jövőjének magányos alagútjábameredt. Ez a néma bele-353nyugvás sokkal rosszabb volt, mint a könnyek. Sean megvakarta az orrát --borzalmas volt ez az egész,-- Nagyon sajnálom -- bárcsak tehetnék ellene valamit. -- Az ajtó felé fordult.-- Sean, köszönöm, hogy ide jöttél és elmondtad. A hangjában nem volt semmiféleérzelem; pontosan olyan halott volt, mint az arca.-- Nincs mit -- mondta Sean mogorván.Ezután fellovagolt Xanaduba. A gyepen felállított nagy sátor körül márgyülekeztek az emberek; a nevetésükön hallatszott, hogy belekezdtek már azivásbais. A nap fényesen sütött, de még nem volt túl forró, a zenekar a ház szélestornácán játszott és a nők ruhái vidám színekben pompáztak a pázsit zöldjefelett.„Ünnepnap", -- lobogták a zászlók a sátrak felett. „Ünnepnap"- -- hangzott anevetésből.Sean fellovagolt a kocsifelhajtón és felemelt kézzel fogadta a felé kiáltottüdvözléseket. Lovának hátáról jól belátta a terepet, így észrevette Frangois-tés Martin Curtist, akik pohárral a kézben, a ház közelében ácsorogtak és két, azOperából való lánnyal beszélgettek. Átadta lovát az egyik bennszülöttlovásznak és nagy léptekkel elindult feléjük.-- Üdv főnök -- kiáltott oda neki Curtis. -- Mi ez a gyászos hangulat -- nemmaga az, aki nősül. -- Ezen jót nevettek.-- Francois, Martin, kérlek, gyertek velem.-- Mi a baj, Mr. Courteney? -- kérdezte Franfois, amint Sean, odébb vezetteőket.-- A parti szétment -- mondta komoran. -- Nem lesz esküvő.A két férfi tátott szájjal meredt rá.-- Menjenetek körbe és mondjátok meg mindenkinek. Azt is mondjátok meg, hogy azajándékokat mindenki visszakapja.Megfordult, hogy otthagyja őket.354 '-- Mi történt, főnök? -- kérdezte Curtis.-- Csak annyit mondjatok neki, hogy Candy és Duff meggondolták magukat.-- Akarja, hogy hazaküldjük őket?Sean habozott. -- A, a pokolba is -- maradjanak maradjanak és igyák le magukat asárga földig. Csak annyit mondjatok, hogy nem lesz esküvő.

Ezután felment a házba. Az álpapot a földszinti dolgozószobában találta, aholrémülten, idegesen várakozott. A férfi ádámcsutkáját már vörösre dörzsöltea merev, kemény papi galér.-- Nem lesz szükségünk magára -- mondta neki Sean.Elővette csekk-könyvét, majd leült az íróasztalhoz és kitöltötte.-- Ezt az eddigi fáradozásaiért. Most pedig tűnjön el a városból.-- Köszönöm, Mr. Courteney, nagyon szépen köszönöm. -- A férfin rendkívülimegkönnyebbülés látszott; elindult az ajtó felé.-- Barátom -- állította meg Sean. -- Ha abból, amit mi itt terveztünk, akár csakegy szó is kiszivárog, megölöm. Világos?Sean átment a bálterembe és egy kis maréknyi aranyat csúsztatott a rendőrkezébe.-- Küldje ki innen ezeket az embereket. -- Kezével az ajándékokkal teli asztalokközött nézelődő tömegre mutatott. -- Aztán zárja be az ajtókat.Ezután a konyhában megkereste a szakácsot. -- Vigyen ki minden ételt -- adja odanekik most. Aztán zárja le a konyhát.Sean körbejárta a házat, becsukta az ajtókat és behúzta a függönyöket. Amikorbelépett a dolgozószobába, a nagy bőrkanapén egy párocskát talált, a férfikeze már a lány szoknyája alatt volt; a lány kuncogott.555-- Ez itt nem kupleráj -- üvöltött rájuk Sean és azok mindketten kiiszkoltak aszobából. Leroskadt az egyik fotelbe. Kintről, a gyepről hallotta a hangokatmeg a nevetést, és a zenekar egy Strauss-keringó't játszott. Mindez rettentőenzavarta és dühödten nézett a márványkandallóra. Ismét megfájdult a fejeés az előző' esti tivornyázás nyomán az arcbó'rét száraznak, feszesnek érezte.-- Ezt a rohadt helyzetet -- ezt az átkozott, rohadt helyzetet -- mondtahangosan. Egy óra múlva kiment és megkereste a lovát. Ki lovagolt a Pretoriafelévezető úton, majd miután elhagyta az utolsó házat is, letért a bozótos síkra.Könnyű vágtában lovagolt, kalapját hátratolta, hogy érezze arcán a napotés a szelet. Lazán, nyugodtan ült a nyeregben, hagyta, hogy lova a maga útjátjárja. Késő délután tért vissza Johannesburgba és lovát Mbejanénál hagytaaz istállóudvarban. Jobban érezte magát; a fizikai megerőltetés és a frisslevegő kitisztította a fejét és segített neki, hogy a dolgokat helyesebbenítélhessemeg. Készített magának egy jó forró fürdőt, beült és várt, míg Duff irántimérgének utolsó morzsája is kiázott belőle. Ismét visszanyerte önuralmát.Kimászotta fürdőből, megtörülközött, belebújt köntösébe és átment a hálószobába. Candy azágyán ült.-- Szerbusz, Sean. -- Candy rámosolygott, törékeny kis mosoly jelent meg ajkain.A haja most már egy kicsit kuszább volt, az arca sápadt, nem volt rajtapirositó.-- Szerbusz, Candy. -- Sean fogta a metszett üveget, amiben a hajszesze volt ésbedörgölte egy kicsit a haját meg a szakáilát.-- Ugye nem baj, hogy átjöttem hozzád?-- Nem, hát persze, hogy nem. -- Nekilátott, hogy megfésülködjön. -- Én is épphozzád készültem.356Candy maga alá húzta a lábát, azzal a rendkívüli hajlékonysággal, amire csak anők képesek és amit egy férfi sosem tudna leutánozni.-- Kérhetek egy italt?-- Ne haragudj -- azt hittem, hogy te sosem iszol.-- Ó, hát a mai nap az különleges. -- Túl vidám volt a nevetése. -- Tudod, ez azén esküvőm napja.

Sean úgy töltött neki, hogy közben nem nézett rá. Nem bírta elviselni ezt aszenvedést és Duff iránti dühe minden eddiginél erősebben tért vissza. Candyelvette az italt és kortyolgatni kezdte. Vágott egy grimaszt. -- Borzasztó ízevan.-- Jót fog tenni.-- A menyasszonyra -- mondta és felhajtotta.-- Még egyet? -- kérdezte Sean.-- Köszönöm, nem. -- Candy felállt és az ablakhoz ment. -- Kezd sötétedni --gyűlölöm a sötétséget. A sötétség mindent annyira eltorzít; ami a nappalfényébenrossz, az éjjel elviselhetetlen.-- Úgy sajnálom, Candy, bárcsak segíthetnék.Candy hirtelen megfordult, odament hozzá, karjával szorosan átölelte Sean nyakátés sápadt, rémült arcát a férfi mellkasához szorította.-- Jaj, Sean, kérlek ölelj át -- annyira félek. Sean zavartan, ügyetlenültartotta karjai között.-- Nem akarok gondolkodni róla. Most nem, most, a sötétben nem -- suttogtaCandy. -- Kérlek, segíts, hogy ne gondoljak rá.-- Veled maradok. Nem szabad ennyire elkeseredned. Gyere, ülj le. Hozok nekedmég egy italt.-- Nem, nem -- Candy kétségbeesetten kapaszkodott belé. -- Nem akarok egyedüllenni. Nem akarok gondolkodni. Kérlek, segíts.-- Én nem tudok segíteni -- itt maradok veled, de ennél többet nem tehetek. -- Aharag és a szánalom keve-357redett Seanban, akár a szén és a salétrom; ujjai megfeszültek Candy vállán ésegészen mélyre fúródtak húsába, míg el nem érték a csontot.-- Igen, okozz fájdalmat. Akkor egy ideig legalább megfeledkezhetem róla. Vigyélaz ágyadba és okozz minél nagyobb fájdalmat, Sean, mélyen, nagyon mélyen.Seannak elakadt a lélegzete. -- Nem tudod, hogy mit beszélsz, ez őrültség.-- Ezt akarom -- hogy egy kicsit felejthessek. Kérlek, Sean, kérlek.-- Ezt nem tehetem, Candy, Duff a barátom.-- Ó végzett velem, én meg vele: Én is a barátod vagyok. Jaj Istenem, annyiraegyedül maradtam. Ne hagyj el te is. Segíts, Sean, kérlek, segíts.Sean érezte, hogy haragja mellkasából elindul lefelé és ágyékában lángol fel,megemelkedik, akár a kobra feje. Candy is érezte.-- Igen, jaj kérlek, igen.Sean felemelte és az ágyhoz vitte. Ott állt fölötte, míg letépte magárólköntösét. Candy az ágyon vetette le ruháit és széttárulva várta, hogy magábafogadjaés hagyja, hogy Sean beöltse a benne tátongó ürességet. Sean hamar befedte,szuronyát átdöfte a gyönge fátylon és behatolt Candy testének melegébe. Ebbenaz egészben nem volt vágy, kegyetlen volt, kemény, egészen a kibírhatósághatáráig feszült. Sean számára a harag és a szánalom kifejezó'dése volt; Candyszámára ebben testesült meg a lemondás. Egy nem volt elég. Sean újból és újból amagáévá tette, mígnem barna foltok jelentek meg az ágyneműn Sean vérzőhátától, mígnem Candy teste sajogni kezdett, és végül ott feküdtek egymásbafonódva, nedvesen, a vad őrjöngéstől teljesen kimerültén. A szenvedélyt követőcsöndben Sean halkan megkérdezte: -- Nem segített, ugye?358 '-- De, igen. -- A fizikai kimerültség meggyengítette azokat a korlátokat,melyekkel visszatartotta bánatát. Még mindig Seanba kapaszkodva sírni kezdett.Kintről egy utcai lámpa ezüstös fényének négyszöge világította meg amennyezetet. Sean a hátán feküdt és nézte, miközben Candy zokogását hallgatta.Akkor

vette észre, amikor a csúcson voltak, majd követte hanyatlásukat a csöndbe.Aztán aludtak, majd mielőtt megvirradt volna, együtt ébredtek fel, minthamegbe.széltékvolna.-- Most már te vagy az egyetlen, aki segíthet neki mondta Candy.-- Segíteni, neki, miben? -- kérdezte Sean.-- Hogy megtalálja, amit keres. A békét, önmagát vagy hívd, ahogy akarod. Tudod,Sean, ő elveszett. Elveszett és magányos, majdnem olyan magányos, mintén. Én tudtam volna segíteni neki, biztos vagyok benne, hogy tudtam volna.-- Duff elveszett? -- kérdezte Sean cinikusan. -- Nyilván megőrültél!-- Ne légy ennyire vak, Sean, ne hagyd, hogy félrevezessen a nagy szájával meg anagyvilági stílusával. Nézd a többit.-- Mint például? -- kérdezte Sean.Candy egy darabig nem válaszolt. -- Tudod, gyűlölte az apját.-- Ennyire magam is rájöttem abból a kevésből, amit elmondott nekem.-- Az a mód, ahogy lázad mindenféle fegyelem ellen. Ahogy Hradskyhoz viszonyul,a nőkhöz, vagy magához az élethez. Gondold csak végig, Sean, és mondd megnekem, vajon úgy viselkédik-e, ahogy egy boldog ember.-- Hradsky egyszer meglehetősen rossz szolgálatot tett neki -- egyszerűen csaknem kedveli -- védte Sean Duffot.359-- Ó nem -- ez annál sokkal mélyebb. Bizonyos értelemben Hradsky az apjáttestesíti meg. Ő legbelül annyira össze van törve, Sean, ezért kapaszkodikbeléd.Te tudsz segíteni neki.Sean nyíltan az arcába nevett. -- Candy drágám, csupán kedveljük egymást, ezminden és a barátságunk mögött nincs semmiféle mély és sötét indíték. Nehogymost rám kezdj féltékeny lenni.Candy felült és a takaró lecsúszott a derekára. Sean felé hajolt és súlyos,kerek, a félhomályban ezüstfehér mellei előrelendültek.-- Benned erő van, Sean, egyfajta kemény magabiztosság, amit talán fel semfedeztél. Duff viszont felismerte, ahogy felismeri majd minden boldogtalanember.Szüksége van rád, nagyon nagy szüksége van rád. Vigyázz rá értem, segíts nekimegtalálni azt, amit keres.-- Ez badarság, Candy -- mormogta zavartan Sean.-- ígérd meg, hogy segítesz neki.-- Itt az ideje, hogy visszamenj a szobádba -- mondta neki. -- Hamar megindul apletyka.-- ígérd meg nekem, Sean.-- Jól van, megígérem.Candy kicsúszott az ágyból. Gyorsan felöltözött. Köszönöm, Sean, jó éjszakát.26Sean számára Johannesburg szegényebb lett Duff nélkül: az Utcák nem voltak olyanforgalmasak, a Rand Klub sivárább lett és a tőzsdei izgalmak sem voltakolyan erőteljesek. Ettől függetlenül akadt dolga; ott volt a maga része, megDuffé is.Hradskyval és Maxszal nap mint nap késő estig értekeztek és amikor végeztek,visszament a hotelba. A napi feszültség után, amikor az agya béna volt és360égett a szeme, nemigen maradt energiája arra, hogy bármit is bánjon. És mégismagányos volt. Elment az Operaházba és pezsgőt ivott az ottani népekkel. Azegyik lány kánkánt járt a terem közepén álló nagy asztalon, és amikor homlokát atérdéhez érintve, fellebbentett alsószoknyájával a vállán megállt Seanés Trevor Heyns eló'tt, Sean hagyta, hogy Trevor lerántsa a lány alsóneműjét --

egy hete inkább orron vágta volna Trevort, semhogy átengedje neki ezt atisztességet. Most már ebben sem lelte kedvét. Korán hazament.A következkő szombat délben Curtis és Fra^ois jötték be az irodába a következő'heti munka megbeszélésére. Amikor végeztek és Hradsky már elment, Sean aztjavasolta: -- Gyertek velem, átmegyünk a Grand National bárjába, és iszunk egykétpohárkával, hogy, úgymond, megkereszteljük a hétvégét.Curtis és Frangois kényelmetlenül fészkelődtek székükben.-- Megbeszéltük néhány fiúval, hogy lenn találozunk a Fénylő Angyalokban, főnök.-- Remek, akkor veletek megyek -- mondta Sean lelkesen, mivel az a lehetőség,hogy ismét egyszerű emberek között lehet, hirtelen nagyon kedvére valónaktűnt. Rosszul volt már azoknak a társaságától, akik a kezét rázogatták ésmosolyogtak rá, miközben alig várták a lehetőséget, hogy lesöpörhessék atábláról.Jó lesz elmenni ezzel a kettővel itt és a bányászatról beszélni, nem a Tőzsdérőlmeg a részvényekről és együtt nevetni olyanokkal, akiket egy fikarcnyitsem érdekel, hogy a K.R.E. eléri-e a hatvan shillinget hétfőn. Egy kicsit berúgFrangois-val és Martinnal; később talán még verekszik is egyet -- egytisztességes,kemény, szabályos bokszolás. Istenem, igen, de jó lesz olyan emberek közöttlenni, akik belül tiszták még akkor is, ha piszkos a körmük, és az ingükhónaljbanverítéktől foltos.567Curtis gyorsan Francois-ra pillantott. -- Ott csak egy csomó kemény fiú lesz,durva népség, főnök, szombatonként az összes aranyásó munkás bejön a városba.-- Az remek -- mondta Sean. -- Menjünk.Felállt és begombolta galambszürke kabátját; a hajtókát fekete moaré selyemszegélyezte, ami pontosan egyezett fekete gyöngy nyakkendőtűjével, íróasztalárólfelvette sétapálcáját.-- Gyerünk -- menjünk már.Még egy háztömbnyire voltak a Fénylő Angyaloktól, amikor már meghallották azajt. Sean elvigyorodott és meggyorsította a lépteit, akár egy öreg vadászkutya,amikor ismét orrában érzi a madár szagát. Fran9ois és Curtis közrefogták, úgyszaporáztak mellette. Egy nagydarab aranybányász állt a kocsmapulton. Seanfelismerte, nála dolgzik a Húgocska bányában; a férfi teste hátrahajolt, hogyegyensúlyban legyen az a demizson, amit a szájához tartott, miközben a torkale-föl járt, ahogy nyeldekelt. Lába körül a tömeg ezt kántálta:-- Idd meg mind, le, le, -le, le, le.A bányász kiürítette a hatalmas üveget, majd a túloldali falhoz vágta és akkorátböffentett, akár egy légdugóval elzárt gejzír. Meghajolt, hogy megköszönjea tapsot, majd észrevette Scant, aki az ajtóban állt. Keze fejével riadtanmegtörülte a száját és gyorsan leugrott a pultról. Most a többiek ismegfordultak,meglátták Seant és a zaj fokozatosan elhalt. Szétszóródtak és szép csöndbenültek mind a kocsmapult mellett. Sean, nyomában Fran§ois-val és Curtisszel,belépett a terembe. Letett egy halom aranypénzt a pultra.-- Kezdje el, csapos, vegye fel a rendeléseket. Ma szombat van és itt az ideje,hogy szabadjára engedjük magunkban a megkötött kutyákat.-- Éljen Mr. Courteney!562-- Egészségére, uram.-- Gezondhecit, Mr. Courteney. Hangjuk tiszteletteljesen visszafogott volt.-- Fenékig emberek, sok van még ott, ahonnan ez jött.Sean Francois-val és Martinnal állt a pult mellett. Nevettek tréfáin. Hangosanbeszélt, örült a jó cimboráknak és az arca kipirult a boldogságtól. Újabb

italokat vett. Egy idő" után a hólyagja éreztetni kezdte vele jelenlétét ésátment a hátsó ajtóhoz a mosdók felé. Odabenn beszélgettek; megállt, mielőttmegkerülte volna a paravánt, hogy belépjen. -- ... minek gyütt ide, mi? Ez ittnem az a nagy flancos Rand Klub.-- Csss! Meghallhatja, öregem, el akarod veszteni a munkádat?-- Leszarom. Mit gondol, ki ő -- „Fenékig emberek, sok van még ott, ahonnan ezjött -- Én vagyok a fó'nök, fiúk, csináljátok azt, amit mondanak nektek,fiúk, csókoljátok meg a seggemet, fiúk." -- Sean bénultan állt.-- Hallgass már, Frank, biztos nemsokára elmegy.-- Miné' hamarabb, anná' jobb, én mondom, ez a nagydarab, kinyalt rohadék a tízguinea-s csizmájába' meg az aranybotjáva'. Menjen csak vissza oda, ahovatartozik.-- Részeg vagy öregem, ne beszélj már ilyen hangosan.-- Ha' persze, hogy részeg vágok, ölég részeg ahhoz, hogy bemenjek, azt'megmondjam a képibe...Sean kihátrált az ajtón, majd lassan visszament a pulthoz Fran9ois-hoz ésCurtishez.-- Remélem, megbocsátotok, de most jutott eszembe, hogy van még valamielintéznivalóm'ma délután.-- Igazán kár, főhök. -- Curtisen látszott, hogy megkönnyebbült. -- Talán majdlegközelebb folytatjuk, jó?363Örömmel látták, amikor belépett a Rand Klubba. Hárman már-már összeverekedtek,hogy meghívhassák egy italra.27Aznap esté Candyvel vacsorázott és amikor már a likőrt kortyolgatták, Seanelmesélte neki. Candy szó nélkül, figyelmesen végighallgatta.-- Nem akarták, hogy ott legyek. Nem értem, hogy mit tehettem, amiért ennyireutálnak.-- És ez téged zavar? -- kérdezte Candy.-- Igen, zavar. Az emberek eddig még sohasem éreztek így irántam.-- Örülök, hogy zavar. -- Candy szelíden mosolygott rá. -- Egy szép napon majdnagyon rendes ember lesz belőled.-- De miért gyűlölnek? -- folytatta Sean eredeti gondolatmentét.-- Irigyelnek -- azt mondod, ez az ember azt mondta, hogy „tíz guinea-s csizma,meg aranybot" -- pontosan ez van a dolog mögött. Te most már más vagy, mintők, te gazdag vagy. Nem várhatod el tőlük, hogy ezt csak úgy elfogadják.-- De én sosem bántottam őket -- ellenkezett Sean. -- Az nem számít. Egy.dologra rájöttem ebben azéletben -- bármit is kapj, mindennek van ára. Ez is része az árnak, amit asikerért kell fizetned.-- A fenébe, bárcsak itt lenne Duff -- mondta Sean.-- Akkor Duff elmagyarázná neked, hogy ez nem számít, igaz? -- mondta Candy --„Ki törődik velük, fiacskám, ne is törődj ezzel a mosdatlan csürhével. Nagyonjól megvagyunk mi nélkülük" -- mondta Candy Duffot utánozva. Sean megvakarta azorrát, és az asztalra meredt.364-- Kérlek, Sean, soha ne hagyd, hogy Duff bemagyarázza neked, az emberek nemszámítanak. Ezt valójában ő sem hiszi -- de olyan meggyőzően csinálja. Azemberekfontosak. Sokkal fontosabbak, mint az arany, vagy rang, vagy -- vagy bármi.Sean Candyre nézett. -- Erre egyszer már én is rájöttem; amikor lennragadtam aCandy bányában. Akkor nagyon tisztán láttam mindezt ott lenn a sárban ésa sötétségben. Akkor egy fogadalmat tettem. -- Szégyenlősen elvigyorodott. --Megfogadtam magamban, hogy ha rajtam áll, soha, senkinek nem okozok többé

fájdalmat. És ezt komolyan is gondoltam, Candy. Akkor ez az érzés annyira erősvolt -- de, de...-- Igen, azt hiszem, értem. Egy ilyen elhatározást nehéz meghozni és mégnehezebb betartani. Nem hiszem, hogy egyetlen eset, egyetlen tapasztalat elégahhoz,hogy megváltoztassa egy ember gondolkodását. Ez valami olyasmi, mint amikorvalaki téglánként épít fel egy falat. Mindig csak egy kicsit tesz hozzá,apránkéntkészül el. Már mondtam neked, Sean, hogy benned van erő. Azt hiszem, egy naponelkészül majd a te falad is -- és akkor nem lesz egyetlen gyönge pontodsem.28Az ezt követő kedden Sean Duff távozása óta először lovagolt fel Xanaduba.Johnson és az irodából négy tisztviselő dolgozott a bálteremben, az ajándékokatcsomagolták és címkézték.-- Lassanként elkészülnek, Johnson?-- Már majdnem kész vagyunk, Mr. Courteney, holnap reggel felküldök néhánykocsit, hogy elvigyék, ami még itt van.-- Jó, tegye azt. Most már nem akarom, hogy tovább itt heverjenek.365Felment a márványlépcsőh és megállt a legfelső pihenőn. A ház valahogy olyanhalottnak tűnt: új volt és meddőén tiszta, emberekre várt, akik beköltöznekés élettel töltik meg. Végigment a folyosón és megállt a festmények előtt,melyeket Candy választott. Olajképek, csupa pasztellszín, női színek.-- Ezeket tudjuk nélkülözni -- ide valami olyasmi kell, ami tele van tűzzel,skarlátvörös, fekete és élénk kék.Kinyitotta a saját hálószobájába vezető ajtót. Ez már jobb: a padlón színpompásperzsa szőnyegek, a falakon fényes, sötét faburkolat és az ágy akkora, akáregy pólópálya. Lefeküdt az ágyra és felnézett a csigavonalú stukkókkal díszítettmennyezetre.-- Bárcsak itt lenne már Duff -- remekül élhetnénk ebben a házban. -- Ismétlement.Johnson a lépcső alján várta. -- Elkészültünk, uram.-- Remek! Akkor menjenek.Átment a dolgozószobába és odalépett a fegyverállványhoz és a világosságbanszemügyre vette. Orrcimpái kissé kitágultak, ahogy megérezte a fegyver olajánaknosztalgikus illatát. Vállához emelte a puskát és élvezte a fegyver csodásánizgalmas egyensúlyát. Csöveit ívben végiglendítette a szobán, mintha egyképzeletbelimadár röptét követné és hirtelen Duff area jelent meg előtte. Sean annyiramegdöbbent, hogy csak állt ott, miközben a puska továbbra is Duff fejéreirányult.-- Ne lójj, békés szándékkal jöttem -- mondta Duff komolyan.Sean leeresztette a fegyvert és visszavitte az állványhoz.-- Szerbusz.-- Szerbusz -- mondta Duff, miközben még mindig ott állt az ajtóban. Sean háttalDuffnak, meglehetősen hosszasan helyezte vissza puskát az állványra.-- Hogy vagy, fiacskám?366-- Remekül! Remekül!-- És a többiek, hogy vannak?-- Ezt közelebbről kire érted? -- kérdezte Sean.-- Hát, például Candy.Sean megfontolta a választ. -- Hát ha berakod egy érczúzóba, akkor azért jobbanössze tudtad volna törni. .- Nagyon rosszul viselte, mi?

-- Nagyon rosszul -- erősítette meg Sean. Egy darabig hallgattak.-- Gondolom, te sem érzel túl sok jóindulatot irántam -- szólalt meg végül Duff.Sean megvonta a vállát és átment a kandallóhoz.-- Dufford, te egy disznó.vagy -- mondta kellemes, társalgási hangnemben.Duff arca megrándult. -- Nos, örülök, hogy ismertük egymást, fiacskám. Gondolom,útjaink mostantól elválnak.-- Ne jártasd már itt összevissza a szádat, Duff, ezzel csak az idó't fecsérled.Töltsd ki azokat az italokat, aztán elmesélheted nekem, hogy milyen érzésdisznónak lenni. Aztán beszélni akarok veled azokról a festményekről is,melyeket Candy rakatott végig a felső folyosón. Nem tudom, mit csináljunk velük,túladjunk rajtuk, vagy égessük el őket.Duff, aki az ajtófélfának támaszkodott, most kiegyenesedett; próbáltavisszafogni magát, hogy ne látszódjék arcán a megkönnyebbülés, de Sean gyorsanígyfolytatta: -- Mielőtt ráhúznánk a koporsófedelet erre a témára és eltemetnénk,ezt még szeretném elmondani neked. Nem tetszik, amit csináltál. Értem, hogymiért tetted, de nem tetszik. Csupán ennyit akartam mondani. Van valami, amitmég hozzá akarsz tenni?-- Nincs -- mondta Duff.-- Akkor rendben. Azt hiszem a Courvoisier-s üveget a hátsó szekrényben, jobbra,a whisky mögött találod.367Sean aznap este lement a Candy Hotelbe és Candyt az irodájában találta.-- yisszajött, Candy.-- Ó! -- Candynek elakadt a lélegzete. -- Hogy van, Sean?-- Egy kicsit megviselt, de nem nagyon.-- Nem így értem -- úgy értem, hogy rendben van-e.-- Mint mindig. Még volt benne annyi udvariasság is, hogy érdeklődjék hogylétedfelől -- mondta Sean.-- És te mit mondtál neki? -- kérdezte Candy.Sean vállat vont és leült az íróasztal melletti székbe. Azokat a magasaranypénz-oszlopokat nézte, melyeket Candy számolt.-- Ez a bár előző esti bevétele? -- kérdezte, hogy elkerülje a választ Candykérdésére.-- Igen -- mondta Candy szórakozottan.-- Igazán gazdag vagy -- feleségül jössz hozzám? mondta mosolyogva.Candy felállt és az ablakhoz ment.-- Gondolom, ti ketten most felköltöztök Xanaduba -- mondta. Sean morgott rávalamit és Candy gyorsan így folytatta: -- A Heyns fivérek átveszik a Viktórialakosztályt -"már szóltak nekem, úgyhogy emiatt ne nyugtalankodjatok. Jólfogjátok érezni magatokat ott fenn, csodás lesz mindkettőtöknek. Fogadok, hogyminden esté partit.rendeztek majd és a ház folyton tele lesz emberekkel. Mostmár nem zavar, hozzászoktam a gondolathoz.Sean felállt és odament hozzá, könyökénél fogva, gyöngéden maga felé fordította.Felső zsebéből kivette selyemzsebkendőjét és odaadta Candynek, hogy kifújhassaaz orrát.-- Akarod őt látni, Candy?Csak a fejét rázta, mert nem tudott megszólalni.-- Vigyázni fogok rá, ahogy megígértem. -- Megölelte Candyt majd megfordult,hogy elmenjen.368-- Sean -- szólt utána Candy. Sean visszanézett. Ugye azért néha eljössz majdhozzám? Együtt vacsorázhatunk és beszélgethetünk egy kicsit. Te azért a barátommaradsz, ugye?-- Hát persze, Candy, hát persze, drágám.

Candy leverten elmosolyodott. -- Ha összerámolod a holmitokat, akkor majdfelküldöm nektek Xanaduba.29Az ülésteremben Sean átnézett az asztal túlsó oldalára, ahol Duff ült, atámogatására várt. Duff épp sűrű füstkarikát fújt szivarjából. A füstkarika,mielőttaz asztal lapjáig ért és semmivé foszlott, megpördült és kitágult, akár avízkörök egy tó felszínén. Duff nem fog mellé állni -- döbbent rá keserűn Sean.Előző' este fél éjszakát vitatkoztak erről. Remélte, hogy Duff még meggondoljamagát. Most azonban már biztos volt benne, hogy nem. Még egyszer, utoljáramegpróbált szót emelni.-- Tíz százalék fizetésemelést kértek. Azt hiszem, szükségük is van rá -- nagyonfelszöktek az árak ebben a városban, a fizetés még maradt a régi. Uraim,ezeknek az embereknek feleségük van, gyerekeik, nem lehetne ezt is figyelembevenni?Duff újabb füstkarikát fújt, Hradsky pedig zsebéből elővette óráját és feltűnőcélzatossággal ránézett. Max köhintett egyet és közbevágott. -- Azt hiszem,ezt már hallottuk, Mr. Courteney. Esetleg most már szavazásra bocsáthatnánk ezta kérdést?Sean figyelte, amint Hradsky keze ellenszavazatként a magasba emelkedik. Nemakart Duffra nézni. Nem akarta látni, amint ellene, Hradskyval szavaz, dekényszerítettemagát, hogy fejét arra fordítsa. Duff keze az asztalon volt. Újabb füstkarikátfújt és figyelte, amint az asztal lapján szétfoszlik.369-- Ki az, aki a javaslat mellett szavaz? -- kérdezte Max, és Duff meg Seanegyszerre emelték fel a kezüket. Sean most jött rá, hogy mit jelentett volnaneki, ha Duff ellene szavaz. Duff rákacsintott és ő önkéntelenül elvigyorodott.-- Az eredmény harminc szavazat mellette, hatvan ellene -- jelentette ki Max. --Ennek megfelelően Mr. Courteney javaslatát elvetettük. Határozatunkat közlömmajd a Bányamunkások Szervezetével. Most pedig, van még valami másmegbeszélnivalónk, mielőtt az ülést berekesztenénk?Sean Duff-fal visszament saját irodájába.-- Az egyetlen ok, amiért támogattalak, az az volt, hogy tudtam, Hradskymindenképpen győz -- mondta Duff kedvesen. Sean felhorkant.-- Persze tökéletesen igaza van -- mondta tovább Duff zavartalanul, miközbentartotta Sean irodájának ajtaját. -- Egy tízszázalékos emelés a csoport működésiköltségeit havi tízezerrel emelné meg.Sean berúgta maga mögött az ajtót és nem válaszolt.-- Az Isten szerelmére, Sean, ne vidd már túlzásba ezt az emberek-irántijóindulatmagatartást. Hradskynak igaza van... Kruger bármelyik pillanatban ránknyomhat egy újabb adót és finanszíroznunk kell azt a sok új fejlesztést azt EastRanden. Most nem hagyhatjuk, hogy megugorjon a termelési költség.-- Jól van -- mondta zsémbesen Sean. -- Ez már el van döntve. Csak azt remélem,hogy nem kell szembenéznünk egy sztrájkkal.-- A sztrájkoknak is megvan az ellenszere. Hradsky a rendőrséget felsorakoztatjamellettünk és pillanatokon belül felhozhatunk néhány száz embert Kimberieyből-- mondta neki Duff.-- A fenébe is, Duff, ez nincs így jól. Te is tudod, hogy nincs jól. És tudja azaz apró szemű, groteszk370Buddha is. De én mit tehetek? A fenébe is, mit tehetek? -- csattant fel Sean. --Olyan rohadtul tehetetlennek- érzem magam.-- Hát te voltál az, aki át akarta adni neki az irányítást. -- Duff ránevetett.-- Hagyd már abba ezt a világmegváltást és menjünk haza.

Max a külső irodában várta őket. Nyugtalannak, idegesnek tűnt. -- Bocsássanakmeg, uraim, válthatnék önökkel néhány szót?-- Most ki beszél -- kérdezte meg tőle nyomban Sean --, maga vagy Hradsky?-- Ezúttal személyes ügyről van szó, Mr. Courteney. -- Max-lehalkította ahangját.-- Nem várhat holnapig? -- ment el mellette Sean és folytatta útját az ajtófelé.-- Kérem, Mr. Courteney, ez rendkívül fontos. Max kétségbeesetten rángatta megSean karját.-- Miről van szó, Max? -- kérdezte Duff.-- Egyedül kell beszélnem önökkel. -- Max fojtott hangon beszélt ésgondterhelten pillantott az utcai ajtó felé.-- Hát akkor beszéljen -- bátorította Duff. -- Most egyedül vagyunk.-- Itt nem. Találkozhatnánk később?Duff felvonta egyik szemöldökét. -- Mi ez az egész, Maximilian, azt ne mondjamár, hogy disznó képeket árul.-- Mr. Hradsky a szállodában vár rám. Azt mondtam neki, hogy néhány iratért kellvisszamennem, gyanút fog, ha nem megyek vissza nyomban. -- Max már-márközel állt hozzá, hogy könnyekre fakadjon; ádámcsutkája mintha bújócskátjátszott volna magas gallérja mögött, hol előbukkant, hol pedig ismét eltűnt.Duff érdeklődését hirtelen felkeltette az, amit Max mondani akart nekik.371-- Nem akarja, hogy Norman tudjon erről? -- kérdezte.-- Te jó ég, nem. -- Már nem sok kellett hozzá, hogy Max szemében megjelenjeneka könnyek.-- Mikor akar találkozni velünk?-- Ma este, tíz után, amikor Mr. Hradsky már visszavonult.-- JBol? -- kérdezte Duff.-- Van ott egy mellékút a Húgocska bánya hányójának keleti oldalán. Már nemhasználják.-- Ismerem -- mondta Duff. -- Úgy fél tizenegy körül odalovagolunk.-- Köszönöm, Mr. Charleywood, nem fogják megbánni. -- Max az ajtó felé iramodottés eltűnt.Duff megigazította cilinderét és sétapálcájával hasba bökte Scant.-- Érzed... szívd be. -- Duff elismerően szippantott és Sean is szimatolnikezdett.-- Nem érzek semmit -- jelentette ki Sean.-- Pedig tele van vele a levegő -- mondta neki Duff. -- íme az árulás édesillata.Xanaduból nem sokkal fél tíz után indultak. Duff ragaszkodott hozzá, hogy egyfekete estélyi köpenyt viseljen.-- Az atmoszféra rendkívül fontos, fiacskám, az ember nem mehet egy ilyentalálkozóra koszos tábori öltözetben és veldschoen-ben. Elrontaná az egészet.-- Hát én bizony itt forduljak fel, ha ezért jelmezbe bújok. Ez kérlek egykitűnő öltöny. Ez is remekül megteszi..-- Nem tudlak meggyőzni, hogy legalább egy pisztolyt viselj az öveden? --kérdezte Duff sóvárogva.-- Nem -- nevetett Sean.-- Nem? -- Duff a fejét csóválta. -- Te egy barbár vagy, fiacskám. Nincsízlésed, ez a te bajod.Ahogy átvágtak Johannesburgon, kerülték a főutakat és a városon túl pár százméterrel tértek rá a fokföl-372di útra. A holdnak csupán egy vékonyka szelete világított az ég sötétjén. Acsillagok azonban nagyok voltak, és fényükben a fehér hányok, melyek mind

akkorák,akár egy-egy hegy, olyanok voltak a föld képén, mint megannyi gennyes pattanás.Sean érezte, hogy akarata ellenére, az izgalomtól kissé elakad a lélegzet --Duff lelkesedése mindig ragályos volt. Könnyű vágtában lovagoltak egymásmellett,a kengyelük szinte összeért és Duff hullámzó köpenye, meg a szél, amit csaptak,vadul vöröslő szikrákat csiholt Sean szivarjának parázsló végén.-- Lassíts, Duff, valahol itt kell letérni. Annyira be van nóVe, hogy a végénmég elvétjük.'A lovakat lépésre fogták.-- Mennyi az idő? -- kérdezte Duff.Sean megszívta szivarját és óráját a parázshoz tartotta. -- Negyed tizenegy.Korán értünk ide.-- Fogadok, hogy Maximilian már ott lesz -- itt van az út. -- Duff lovátráfordította, Sean pedig követte. A Húgocska bánya hányója ottmagasodott"közvetlenülmellettük, meredek volt és fehér lett a csillagfényben. Megkerülték, de ahatalmas halom árnyat vetett rájuk. Duff lova felhorkant, majd hátrahőkölt ésSean térdével szorította meg saját lovát, hogy oldalt táncoljon. Max lépett kiaz út melletti, satnya bokrok közül.-- Üdvözlünk a holdfényben, Maximilian -- köszöntötte Duff.-- Kérem, uraim, vezessék le lovaikat az útról. -- Maxon még most is nyoma volta délutáni feldúltságnak. A bokrok között kikötötték lovaikat Max lova mellé,majd visszamentek hozzá.- Nos, mi újság, Max? Hogy vannak az otthoniak? -- kérdezte Duff.-- Mielőtt ebben az ügyben továbblépnénk, szeretném, uraim, ha becsületszavukatadnák arra, hogy bár-373mire jutunk is, senkinek sem szólnak egy szót sem arról, amit én itt önöknek maeste elmondok. -- Sean arra gondolt, hogy Max nagyon sápadt, de meglehet,hogy csak a csillagfény tette.-- Elfogadom -- mondta Sean.-- Esküszöm -- mondta Duff.Max kigombolta kabátját és elővett egy hosszú borítékot. -- Azt hiszem, ha eztelől^b megmutatom önöknek; sokkal egyszerűbb lesz megtennem ajánlataimat.Sean elvette tőle a borítékot. -- Mi ez, Max?-- A legutolsó elszámolások mind a négy banktól, melyekkel Mr. Hradskykapcsolatban áll.-- Gyufát, Sean, világíts nekünk, fiacskám -- mondta Duff izgatottan.-- Van nálam lámpás -- mondta Max és leguggolt, hogy meggyújtsa. Sean és Duff isleguggolt ^vele, majd a sárga fénykörben szétnyitották a bankelszámolásokat.Csöndben. Alaposan szemügyre vették min-det, míg végül Sean ismétfelegyenesedett, a sarkára gördült és rágyújtott egy újabb szivarra.-- Nos örülök, hogy én nem tartozom ennyi pénzzel -- jelentetté ki Sean. Ezutánösszehajtogatta a lapokat és visszatette a borítékba. Egyik kezével a borítékota másik tenyerébe csapta és kuncogni kezdett. Max átnyúlt és elvette tőle, majdgondosan visszatette kabátja belső' zsebébe.-- Rendben van, Max, akkor halljuk -- mondta Sean. Max eló'rehajolt és elfújta alámpát. A mondandóját könnyebb volt sötétben eló'adni.-- A miatt a nagy készpénzösszeg miatt, amit Mr. Hradsky kénytelen volt, uraim,önöknek fizetni, meg az új, gyémántipari kartellegyezmény miatt, mely korlátozzaa gyémántbányák termelését, rákényszerült, hogy nagyobb kölcsönöket vegyen felminden bankjától. -- Max elhallgatott és megköszörülte a torkát. -- A kölcsönöknagyságát önök is látták. Természetesen a374

bankok biztosítékot kértek tőle és Mr. Hradsky átadta nekik összes K.R.E.-részvényét. A bankok a részvényeknek egyenként harmincöt shillinges határtszabtak.Amint azt önök is tudják, a K.R.E. pillanatnyilag kilencven shillingen áll, ígyez meglehetős biztonsági határt nyújt. Mindazonáltal, ha a részvények értékevalamilyen oknál fogva esni kezdene és elérné a harmincöt shillinget, a bankokelkezdenének eladni. Akkor piacra dobnák Mr. Hradsky minden K.R.E.-részvényét.-- Folytassa csak, Max -- mondta Duff. -- Fülemnek egyre kellemesebbnek tűnik ahangja.-- Felötlött bennem, ha Mr. Hradsky valamilyen oknál fogva, átmenetileg távollenne Johannesburgtól mondjuk Angliába menne, hogy új gépeket vegyen, vagyvalami ilyesmi --, akkor lehetségessé válna önök számára, uraim, hogy lenyomjáka K.R.E. árát harmincöt shillingre. Rendesen erre úgy három-négy nap elég.Önök gyorsan elkezdenének eladni és elterjesztenék, hogy a Vezető telér amélyben teljesen elvékonyodik. Mr. Hradsky nem lesz itt, hogy megvédje azérdekeités amint a K.R.E. eléri a harmincöt shillinget, a bankok pillanatokon belül megfognak szabadulni a részvényeitől. Az ár egészen mélyre zuhan majd, ésönök, mivel rendelkeznek készpénzzel, olyan helyzetbe kerülnek, hogy ténylegesértékének töredékéért vásárolhatják fel az összes K. R. E.-részvényt. Miértnem szerezhetnék meg a csoport irányítását és kereshetnének még ezen felülnéhány milliót?Ismét csönd következett. Elég sokáig tartott, míg végül Sean megszólalt: -- Ésmagának ebből mi a haszna, Max?-- Az a százezer fontról szóló csekk, amit önöktől kapok, Mr. Courteney.-- Emelkedik a fizetség -- jegyezte meg Sean. -- Azt hittem, az ilyen típusúmunka díja harminc ezüst. Ezt375a díjat pedig, ha jól tudom, épp egy honfitársa állapította meg.-- Fogd már be -- csattant rá Duff, majd jóval kedvesebben Maxhoz fordult: --Mr. Courteney szeret viccelődni. Mondja csak, Max, ez minden, amit akar --csak a pénz kell? Őszinte leszek magával -- nekem ez egy kicsit hamisan cseng.Ön a maga módján mostanra már nyilván vagyonos ember.Max gyorsan felállt és elindult a lovak felé. Még néni ért el odáig, amikorhirtelen visszafordult. Az arca sötétben volt, de a hangja csupasz volt ésmindentelárult, ahogy odakiáltotta nekik.-- Azt hiszik, nem tudom, hogy hív mindenki -- „az udvari bolond", „Hradskynyelve", „seggnyaló". Gondolják, hogy ezt én annyira szeretem? Gondolják, hogyélvezem, amikor minden nap, szinte minden percben ott kell csúszkálnom előtte?Újra szabad akarok lenni. Szeretném ismét embernek érezni magam. -- A hangjaelcsuklott és arcát a kezébe temette. Sírt. Sean nem bírta nézni és még Duff iszavartan meredt a földre. Amikor Max ismét megszólalt, a hangja olyan volt,mint mindig, halk és szomorú.-- Mr. Courteney, ha holnap az irodában a sárga mellényét fogja viselni, akkoraz azt jelenti, hogy hajlandók követni javaslatomat és feltételeimetelfogadhatónaktalálják. Akkor én megteszem a szükséges lépéseket, hogy Mr. Hradsky egy kisidőre eltávozzék az országból. -- Elkötötte lovát, felült rá és ellovagolta fokföldi út felé. Se Sean, se Duff nem mozdult, hogy felálljon. Hallgatták asötétben Max lovának távolodó dobogását, majd végül megszólalt Duff. Azok'a bankelszámolások valódiak voltak -- jól meg-. .néztem a pecséteket.-- És még annál is valódibbak voltak Max érzései. Sean szivarját bepöccintette abozótba. -- Ilyen jól sen-376

ki sem tud szerepet játszani. Már-már hányingerem volt, ahogy hallgattam. Afenébe, hogy árulhatja el valaki ilyen hidegvérrel a bizalmat, akötelezettségét?-- Fiacskám, talán ne most tárgyaljuk ki Máx erkölcsi tartását. Fordítsukfigyelmünket a tényekre. Normant a kezünkre- adták, fokhagymával fűszerezve,•egy-egy szál petrezselyemmel a füle mögött, szépen elő van készítve a sütésre.Én azt mondom, süssük meg és faljuk fél ezt a pecsenyét.Sean.rámosolygott. -- Halljunk néhány jó érvet. Szeretném, ha meggyőznél. Ahogya ma délutáni ülés után érzek iránta, nem lennék meglepve, ha ez könnyensikerülne.-- Egy -- tartotta fel ujját Duff. -- Norman megérdemli. Sean bólintott.-- Kettő- emelte fel következő ujját Duff. -- Ha megszerezzük az irányítást,akkor minden úgy megy majd, ahogy mi akarjuk. Te elmerülhetsz jótékonyfogadalmadbaés felemelheted a fizetéseket, én meg ismét vezér lehetek.-- Igen! -- Sean elgondolkodva húzogatta a bajszát.-- Három. Azért jöttünk ide, hogy sokat keressünk és ilyen lehetőségünk mégegyszer nem lesz. És végül az utolsó érvem, mely valóban elsöprő erejű -- olyanremekül áll rajtad az a sárga mellény, fiacskám, még ezer K.R.E.-részvényért semmulasztanám el, hogy holnap reggel abban láthassalak.-- Az tényleg csinos -- ismerte el Sean. -- De figyelj, Duff, nem szeretnék megegy Lochtkamper-ügyet. Olyan zűrt, tudod.Duff felállt.-- Norman már nagyfiú, ő nem csinál ilyesmit. Különben is, még akkor sem fognyomorogni -- ott vannak még a gyémántbányái. Mi csupán felmentjük őtwitwatersrandikötelezettségei alól.377Odamentek a lovakhoz. Sean lába már a kengyelben volt, amikor megmerevedett ésfelkiáltott: -- Úristen, hát nem tehetem. Az egész lefújva.-- Miért? -- kérdezte rémülten Duff.-- A múltkor mártás csöppent arra a mellényre -- azt holnap semmiképp nemvehetem fel. A szabóm megölne.30Nem jelentett gondot, hogy Hradskyt hogyan távolítsák el egy kis időre --valakinek el kellett mennie Londonba. Gépeket kellett venni az új, East Rand-iterületekre és ki kellett választaniuk két mérnököt, a közül a száz-egynéhányjelentkező közül, akik Angliában vártak. Hradsky meglehetősen barátságosanhagyta, ' hogy őt válasszák meg erre a feladatra.-- Rendezünk neki egy búcsúpartit -- javasolta Duff Seannak aznap este avacsoránál. -- Nos, nem igazán búcsúpartit -- inkább egy halotti tort.Sean fütyülni kezdte a „Gyászindulót", Duff meg kése nyelével ütötte hozzá ataktust az asztalon.-- Azt is tudom már, hogy hol tartjuk, Candy Hot... -- Duff hirtelenelhallgatott. -- Szóval itt tartjuk. Igazi nagy murit rendezünk szegény öregNormannak,hogy utána majd elmondhassa, „a rohadékok teljesen kizsebeltek, de igazán remekpartit rendeztek nekem".-- Nem is szereti a partikat -- mondta Sean.-- Ez a legkitűnőbb indoka annak, hogy miért kell rendeznünk neki egyet --mondta helyeslőn Duff.Egy héttel később, amikor Hradsky és Max felszálltak a reggeli, Port Natal-ikocsira, a Johannesburgi Tőzsde ötven tagja volt ott, az előző esti partirólrajtuk maradt estélyi öltözetben, hogy búcsút intsenek neki. Duff egy megható,bár kissé összemosódó kis

378beszédet tartott és átadott Hradskynak egy csokor rózsát. A lovak, mivelidegesítette őket a körülöttük nyüzsgő tömeg, megugrottak, amikor a kocsiscsettintettaz ostorával, és Max meg Hradsky nem épp méltóságteljes kupacba zsúfolódvazuhantak hátra a hátsó ülésre. A tömeg éljenzett, miközben eltűntek a szemükelől. Sean átfogta Duff vállát, úgy vezette végig az utcán az irodához, aholaztán elhelyezte egy mély bőrfotelben.-- Elég józan vagy ahhoz, hogy értelmesen lehessen veled beszélni? -- kérdezteSean kétkedőin.-- Hát persze. Mindenkor állok rendelkezésedre, amint azt a hölgy mondottakuncsaftjának.-- Sikerült váltanom néhány szót Maxszal tegnap este -- mondta neki Sean. --Küld nekünk egy táviratot, ha már Hradskyval biztosan fönn vannak a postahajón.Nem kezdünk bele semmibe, amíg ezt meg nem kaptuk.-- Nagyon bölcs -- te vagy a legbölcsebb fickó, akivel valaha is találkoztam --vigyorgott Duff boldogan.-- Te meg jobban teszed, ha mész és lefekszel az ágyadba -- mondta neki Sean.-- Az túl messze van -- mondta Duff. -- Itt fogok aludni.Még tíz nap telt el, mire megérkezett Max távirata. Sean és Duff épp a RandKlubban ebédeltek, amikor odahozták az asztalukhoz. Sean feltépte a borítékotés felolvasta Duffnak az üzenetet.-- Délután négykor indulunk. Sok szerencsét, Max.-- Erre iszom -- emelte fel Duff borral teli poharát.-- Holnap -- mondta Sean --, felmegyek a Candy bányába és megmondom Franfoisnak,hogy hozzon fel minden embert a bánya alsó szintjeiről. És utána oda senkinem mehet be.-- Állítsunk egy őrt a tizennegyedik szintre -- javasolta Duff. -- Az úgy sokkalhatásosabb lesz.379-- Jó ötlet -- helyeselt Sean. Felnézett, ahogy valaki elhaladt az asztalukmellett és hirtelen mosolyogni kezdett. -- Duff, tudod, hogy az ki?-- Kiről beszélsz? -- kérdezte Duff elképedve.-- Az a fickó, aki épp most ment ki az előcsarnokba -- ott van, a mosdók felémegy.-- Az nem Elliot, az újságíró?-- A Rand Mail szerkesztője -- bólintott Sean. -- Gyere velem, Duff.-- Hova megyünk?-- Csinálunk magunknak egy kis olcsó hírverést.Duff követte Scant végig az éttermen, ki az előcsarnokba, majd tovább aférfimosdóba. Az egyik vécé ajtaja csukva volt és ahogy bementek, valaki emögöttaz ajtó mögött halkan szellentett. Sean Duffra kacsintott és odament avizeldéhez. Ahogy nekifogott, hogy elvégezze a dolgát, azt mondta: -- Nos Duff,most már csak abban reménykedhetünk, hogy Norman valami csodát visz véghezAngliában. Különben... -- Vállat vont. Duff elértette a célzást.-- Pokoli nagy kockázatot vállalunk, amikor csak erre támaszkodunk. Én mégmindig azt mondóin, most kéne eladnunk. A K.R.E. ma reggel kilencven shillingvolt, tehát nyilvánvaló, hogy még semmi sem szivárgott ki. De ha ez megtörténik,akkor már nem fogsz tudni túladni a nyavalyás részvényeiden. Én azt mondom,addig szálljunk ki, amíg nem fut kátyúba a szekér.-- Nem -- szállt vitába vele Sean. -- Várjunk, míg megtudjuk, mire jutottNorman. Tudom, hogy ez egy kis kockázattal jár, de felelősek vagyunk azokért azemberekért, akik nekünk dolgoznak. -- Sean belekarolt Duffba és kivezette amosdóból; az ajtóban még rátette erre az egészre a koronát. -- Ha a K.R.E.

összeomlik, akkor több ezer ember marad munka nélkül ennek ugye te is tudatábanvagy?380Sean becsukta maguk mögött az ajtót és vidáman egymásra vigyorogtak.-- Zseni vagy, fiacskám -- suttogta Duff.-- Örömmel kijelenthetem, hogy egyetértek veled suttogta vissza Sean.Másnap reggel Sean azzal a tudattal ébredt, hogy aznap valami izgalmas dolog fogtörténni. Ott feküdt és élvezte, ízlelgette az érzést és csak ezután kezdettel kutatni fejében az ok után. Majd hirtelen felült és az újíág után nyúlt,amely ott feküdt összehajtva a tálcán az ágya mellett. Szétrázta, majd nyombanaz első oldalon, hatalmas főcímként találta meg azt, amit keresett: Mindenrendben van a Központi Rand Egyesülésnél? Norman Hradsky titokzatos utazása.Maga a cikk az újságírói találgatás mesterműve volt. Nagyon ritkán látott Seanbárkit is ilyen gördülékenyen és meggyőzően írni egy olyan témáról, amirőlsemmit sem tud. „Azt sugallják", „Jórészt megbízható források jelentése alapján"és „Okunk van azt hinni" mind olyan régi frázisok, melyéknek nincs semmijelentésük. Sean a papucsa után tapogatódzott, majd végigklaffogott a folyosónDuff szobájához.Duffon volt az összes takaró és ő foglalta el az ágy nagyobb részét is; a lányaz ágy szélén feküdt összegömbölyödve, akár egy rózsaszín szardella. Duffhorkolt, a lány pedig egy kicsit hánykolódott álmában. Sean megcsiklandozta Duffszáját köntösének bojtjával. Duff orra megrándult és a horkolás bugyogvaelnémult. A lány felült és tágra nyílt, de az alvástól üres tekintettel meredtrá.-- Gyorsan, futás -- kiáltott rá Sean --, jönnek a zendűlők.A lány magasba szökkent és a rémülettől reszketve, az ágytól majd egy méternyireért földet. Sean alaposan szemügyre vette. Csinos kis fruska -- állapította381meg --, és emlékezetébe véste, hogy megfuttatja majd egy menetre, amint Duffráunt és kitette a szűrét.-- Minden rendben -- nyugtatta meg a lányt --, már elmentek.A lány ekkor döbbent rá meztelenségére és arra, hogy ezt Sean milyen nyíltelismeréssel szemléli. Megpróbálta eltakarni magát a kezével, de az e feladathoztúl kicsinek bizonyult. Sean felkapta Duff köntösét az ágy végéből ésodanyújtottá neki.-- Menjen kedves és fürödjön meg, vagy amit akar, szeretnék beszélni Mr.Charleywooddal.• Most, hogy a köntös, már rajta volt, a lány visszanyerte lélekjelenlétét éskimérten azt mondta neki: Nem volt rajtam ruha, Mr. Courteney.-- Ezt észre sem vettem -- mondta Sean udvariasan.-- Ez igazán nem szép.-- Ön túl szerény -- véleményem szerint az átlagnál sokkal jobb. Most pediglegyen jó kislány és menjen. Egy pajkosán pimasz fejrándítással eltűnt afürdőszobában,Sean pedig figyelmét Duff felé fordította. Duff az előző beszélgetés során végig.makacsul és eltökélten kapaszkodott az álom fonalába, de nyomban elengedte,amikor Sean rácsapott a fenekére az összehajtott újsággal. Mint amikor ateknó'sbéka elólrávik teknójéből, úgy bukkant elő feje a takarók alól. Seanodaadtaneki az újságot és leült az ágy szélére. Mieló'tt megszólalt volna, figyelteDuff nevetésre húzódó arcát.-- Jó lenne, ha most lemennél a szerkesztőségbe és kiabálnál vele egy kicsit --csak hogy megerősítsd a gyanúját. Én meg felmegyek a Candy bányához és lezáromaz összes alsó szintet. A Tőzsdénél találkozunk nyitáskor, és mielőtt a városbanmutatkoznál, ne felejtsd el letörölni képedről ezt a vigyort. próbálj

megviseltnek, nyúzottnak látszani, ez neked nyilván nem is lesz olyan nehézfeladat.382Amikor Sean megérkezett a Tőzsde épületéhez, odakinn az utcát már elözönlötte atömeg. Mbejane megeresztette a gyeplőt és a hintóval lassan behajtott, mirea tömeg utat nyitott nekik. Sean komoran nézett előre és nem válaszolt amindenfelől odakiáltott kérdésekre. Mbejane a főbejárat előtt megállította akocsités négy rendőr tartotta vissza a tömeget, míg Sean sietve átment a járdán, majdbe a kétszárnyú, nagy ajtón. Duff már ott volt a tagok és ügynökök kavargótömegének kellős közepén állt. Meglátta Scant és inkvizítorai feje fölöttkétségbeesetten integetni kezdett neki. Ez elég volt ahhoz, hogy az emberekfigyelmeDuffról Seanra terelődjön, mind felé özönlöttek és izgatott, dühös képpel fogtákkörül. Sean kalapja a szemére lökődött és kabátjáról lepattant egy gomb,amikor egyikőjük megragadta a hajtókáját.-- Igaz? -- üvöltötte a férfi, miközben ajkáról nyálcsöppek fröccsentek Seanarcába. -- Jogunk van tudni, hogy igaz-e.Sean karja meglendült és botjával fejbe vágta a férfit, mire az hátratántorodottés a mögötte állók karjába dőlt.-- Vissza, el az utamból, nyomorultak -- mennydörögte és botjának mindkét végéthasználatba vette, hogy szétverje, szétszórja a nyomakodó tömeget, míg végülott állt egyedül és miközben a bot egyfolytában mozgott a kezében, aztüvöltötte.-- Majd később nyilatkozom. Addig pedig viselkedjenek. -- Megigazította akalapját, a kabátjáról levette azt a cérnaszálat, mely a leszakadt gomb helyénfityegett és nagy léptekkel odament Duffhoz. Látta, hogy Duff szája szegletébenkitörni kész a vigyor, ezért szemével némán figyelmeztette. Komor arccalmentek be a tagok termébe.-- Nálad hogy ment? -- kérdezte fojtott, halk hangon Duff.383-- Jobban nem is mehetett volna -- Seannak közben sikerült rendkívül nyugtalanképet vágnia. -- A tizennegyedik szintre fegyveres őrt állítottam. Amintez a bagázs tudomást szerez róla, akkor kezd majd el igazán habzani a szájuk.-- Amikor nyilatkozol, úgy csináld, hogy nyilvánvalóan hamis magabiztosságcsengjen ki belőle -- adta meg a rendezői utasítást Duff. -- Ha ez így megytovább,akkor a nyitás után egy órával a részvények lent lesznek harmincöt shillingen.Öt perccel nyitás előtt Sean felment az elnöki emelvényre és beszédet intézetttagtársaikhoz, amit Duff egyre növekvő csodálattal hallgatott. Sean buzgónbátorító bizonykodása és a lényeget megkerülni látszó mellébeszélése kétségeketébresztett még a legelszántabb optimisták lelkében is. Sean befejezte beszédét,majd a taps nyomasztó hiányának fagyos légkörében lemászott az emelvényről.Megszólalt a csengő és a tőzsdeügynökök egyesével vagy kisebb csoportokban,kétségbeesetten álldigáltak. Aztán elhangzott az első, óvatos ajánlat. --K.R.E.-t adok., De senki sem törte magát, hogy megvegye. Tíz perccel később vásárlástjegyeztek fel nyolcvanöt shillingért, ami az előző napi záráskor jegyzett árnálhat shillinggel alacsonyabb volt. De aztán nem mozdult az ár, a remény .éskétség káoszában, nyugtalanul, egy helyben lebegett.-- Most nekünk kell eladnunk -- suttogta Duff --, nincs több részvény. Be kelldobnunk, különben az ár itt megragad.Sean érezte, hogy remeg a keze, ezért zsebre dugta ' és ökölbe szorította.Duffon is látszottak a feszültség jelei, az arcán idegesen vibrált egy izom ésa szeme egy kicsit mélyebbre süllyedt. Ezzel a játékkal na- . gyön sokat

kockáztattak.-- Ne vidd túlzásba -- csak harmincezret adj el.• 384A K.R.E. ára megroskadt ez alatt a súly alatt, de negyvenöt shillingenkiegyenlítődött. Még egy óra volt a Tőzsde bezárásáig és Sean teste szintemegmerevedetta feszültségtől. Erezte, amint kiütköznek karja alatt a hideg veríték foltjai.-- Adjon el még harmincezret -- utasította emberét és még maga is úgy hallotta,hogy hangja zihálva elfúl. Elnyomta szivarját a széke melletti réz hamutartóban;már félig tele volt szivarvéggel. A nyugtalanságot most már egyikőjüknek semkellett megjátszani. Ezúttal az ár negyven shillingen állt meg és újabbhatvanezerrészvényük eladásával is csak néhány shillingnyit sikerült lefaragniuk belőle.-- Valaki felvásárol -- motyogta szorongva Sean.-- Nagyon úgy néz ki -- mondta Duff. -- Fogadni mernék, hogy az a nyavalyásgörög, Efthyvoulos az. Úgy tűnik, hogy elég sokat kell még eladnunk ahhoz, hogymegelégelje és az ár lejjebb menjen.Mire elérkezett a zárás ideje, Duff és Sean már eladták K.R.E.-tulajdonukháromnegyed részét, és az ár még mindig makacsul állt harminchét shilling hatpennyn. Oly csábítóan közel a varázsos számhoz, mely aztán elárasztaná afelkészületlen piacot Hradsky részvényeivel, de most már közeledtek ahhoz aponthoz,amikor nem marad több részvényük, hogy még két shilling hat pennyvel lejjebbnyomják az árat.A Tőzsde aznapra bezárt, és Duff meg Sean ott ültek ernyedten székükben,elcsigázottak, fáradtak voltak, akár a profi bokszolok a tizenötödik menet után.A terem lassanként kiürült és ők még mindig ott ültek. Sean áthajolt és kezétDuff vállára tété. -- Minden rendben lesz -- mondta. -- Holnap már mindenrendben lesz.Összenéztek, erőt merítettek egymásból, mindegyik a másikból, míg végül szájukmosolyra húzódott. Sean felállt. -- Gyere, menjünk haza.385Sean aznap korán és egyedül bújt ágyba. Bár úgy érezte, hogy nem maradt semmienergiája, mégis nehezen aludt el, és amikor végre sikerült, akkor is zavarosan,összevissza álmodott, miközben egyfolytában fel-felébredt. Már-mármegkönnyebbülést jelentett számára, amikor a virradat fényében, szürkenégyszögekkéntalakot öltöttek az ablakok és végre megszabadult a hasztalan pihenéstói.Reggelinél ivott egy csésze kávét és érezte, hogy gyomra képtelen bevenni azta tányér sültet és tojást, ami előtte volt, mivel az a rá váró naptól márisgörcsben állt. Duff is ingerült volt és fáradtnak látszott; alig váltottaknéhány szót étkezés közben, a kocsiban meg, amikor Mbejane levitte őket aTőzsdére, meg se szólaltak.A Tőzsde épülete előtt megint nagy tömeg tolongott. Átverekedték magukat rajta,be az épületbe; elfoglalták helyüket és Sean végignézett tagtársai arcán.Mindegyiken látszottak az aggodalom jelei, a szemek körül mindenütt ugyanazok asötét karikák és a mozgásuk darabos. Figyelte, amint Jock Heyns nagyotásít és neki is ásítania kellett; kénytelen volt a szájához emelni kezét ésérezte, hogy az megint remeg. Megfogta a szék karfáját, hogy leplezni tudja.A terem túlsó feléről Bonzo Barnes kapta el Sean pillantását és gyorsanelfordította tekintetét, majd ő is hatalmasat ásított. Mindez a feszültség miattvolt. Évekkel később Sean majd ugyanilyen ásítozó férfiakat lát, akik a hajnaltvárják, hogy szembenézzenek a búr fegyverekkel. Duff áthajolt hozzá ésmegtörte gondolatainak sorát.-- Amint elkezdó'dik, mi nyomban eladunk. Megpróbálunk pánikot kelteni. Rendben

van?-- Hirtelen halál -- bólintott rá Sean. Képtelen volt szembenézni még egy lelkigyötrelmekkel teli délelőttnek. -- Nem ajánlhatnánk fel részvényeinketharminckétshilling hat pennyért, és akkor túllennénk rajta? kérdezte.386Duff rávigyorgott. -- Ezt nem tehetjük, túl átlátszó lenne -- továbbra is alegjobb áron kell eladnunk és hagyni, hogy az magától zuhanjon le.-- Azt hiszem, igazad van -- de most kijátsszuk a legnagyobb lapjainkat ésnyitáskor nyomban piacra dobjuk minden részvényünket. Azután már egyszerűen nemtudom elképzelni, hogy az ár továbbra is tarthatná magát.Duff bólintott. Magához intette hivatalos me'gbízottjukat, aki türelmesenvárakozott a terem ajtajában, és amikor a férfi odaért hozzájuk, azt mondtaneki:-- Adjon el százezer K.R.E.-t a lehető legjobb áron.Az ügynök szeme megrebbent, de jegyzettömbjébe felírta az utasítást és kiment anagyterembe, ahol már gyülekeztek az ügynökök. Már csak néhány perc és megszólala csengő'.-- Mi lesz, ha mégsem jön be? -- kérdezte Sean. A gyomrát összeszorító görcstóimár hányingere volt.-- Be kell jönnie -- muszáj bejönnie -- suttogta Duff Seannak, de ugyanakkorönmagának is. Ujjai nyugtalanul tekeregtek botjának gombján és arcaösszeszorítottfoggal úgy járt, mintha valamit rágcsálna. Csak ültek és várták a csengőt, majdamikor megszólalt, Sean összerezzent és zavartan, ügyetlenül a szivartárcájaután nyúlt. Hallotta emberük hangját, amint élesen megszólalt: -- K.R.E.-t adok--, majd hangok kusza moraja ütötte meg a fülét, amint a tőzsde beindult.A terem ajtaján át látta, amint felkerül a táblára az első eladás. -- Harminchétshilling.Mélyet szívott szivarjából és kényszerítette magát, hogy nyugodtan hátradőljön,miközben megpróbálta figyelmen kívül hagyni Duff nyugtalan dobolását a mellettelévő szék karfáján. A tábláról letörölték az előző számot, és új szám került ahelyére. -- Harminchat shilling.387Sean hosszasan fújta ki a szivarfüstöt. -- Megindult -- suttogta, és Duff olyanerősen szorította a szék karfáját, hogy ujjízületei egészen kifehéredtek.-- Harmincöt. -- Végre itt a várva várt szám. Hallotta, hogy Duff felsóhajtmellette, majd azt mondja: Most! Csak figyelj, fiacskám, most jönnek a bankok.Készülj fel, fiacskám, most készülj fel.-- Harmincnégy shilling hat -- került fel a táblára.-- Most már be kell jönniük -- mondta ismét Duff. Készülj fel a nagygazdagságra, fiacskám.Az ügynökük jött be a tagok termébe. Megállt előttük. -- Sikerült eladnom, uram.Sean hirtelen felegyenesedett. -- Ilyen gyorsan? kérdezte.-- Igen, uram, három nagy tétel és megszabadultam az összestől. Sajnos az utolsóadag már csak harmincnégy shilling hatért ment el.Sean ismét a táblára meredt. Az ár még mindig harmincnégy shilling hat pennyvolt.-- Duff, itt valami különös dolog folyik. Miért nem jöttek még be a bankok?-- Kényszeríteni fogjuk őket, hogy piacra dobják. Duff hangja természetellenesenrekedt volt. -- Kényszeríteni fogjuk a rohadékokat. -- Félig felemelkedettszékéből-és úgy mordult rá az ügynökre.-- Adjon el még százezret harminc shillingért. -- A férfi arca megnyúlt adöbbenettől. -- Igyekezzen már öregem, hallja? Mire vár itt? -- Az ügynökelhátrált

Dufftól, majd megfordult és kisietett a teremből.. -- Duff, az Isten szerelmére. -- Sean megragadta a karját. -- Megőrültél?-- Rákényszerítjük őket -- motyogta Duff. -- El kell adniuk.-- De nincs még egyszer százezer részvényünk. Sean felpattant. -- Megállítom. --Átrohant a termen, de még mielőtt az ajtóhoz ért volna, látta, amint azel-388adás harminc shillingért felkerül a táblára. Utat tört magának a zsúfoltnagytermen, míg oda nem ért megbízottjukhoz. -- Ne adjon el többet -- suttogta.A férfi döbbenten nézett rá. -- Már mindet eladtam, uram.-- Mind a százezret? -- Sean hangjából rémült hitetlenség hangzott.-- Igen, uram, valaki az egészet egyben megvette. Sean döbbent révületben mentvissza. LehuppantDuff mellé a székbe.-- Már el van adva. -- Ezt úgy mondta, mintha önmagának sem hinne.-- Rákényszerítjük őket, rákényszerítjük őket arra, hogy eladjanak -- motyogtaismét Duff és Sean riadtan fordult felé. Duff homlokán apró izzadságcsöppekgyöngyöztek és a szeme rettentően csillogott.-- Duff, az Isten szerelmére -- suttogta neki Sean --, nyugalom, öregem. -- Seantudta, hogy a teremben mindenki őket nézi. A figyelő" arcok olyan hatalmasnaktűntek, mintha egy távcsövön át látta volna őket, és hangjuk zsongása furcsánvisszhangzóit a fülében. Sean teljesen összezavarodott: úgy tűnt, minthaminden olyan lassan mozgott volna, akár egy rossz álomban. Átnézett anagyterembe és a K.R.E. mellett még mindig ott látta vádlón azt a rikítóharmincasszámot. Hol vannak a bankok? Miért nem kezdenek már eladni?-- Rákényszerítjük őket, rákényszerítjük a rohadékokat -- mondta ismét Duff.Sean megpróbált válaszolni neki, de egyszerűen nem jött hang a torkára. Ismétátnézett a nagyterembe és most már tudta, hogy ez nem lehet más, csak egy rosszálom, mivel ott volt Hradsky és Max, egyenesen a tagok terme felé tartottak.Egy csomó ember gyűlt köréjük és Hradsky mosolygott, majd felemelte a kezét,mintha a kérdéseket akarná kivédeni. Bejöttek a terembe és Hradsky a kari-389dalló melletti székéhez ment. Lassan leereszkedett, válla előreesett, ésmellénye feszesen ráncolódott hatalmas pocakján. Még mindig mosolygott és Seanarra gondolt, hogy mosolyánál riasztóbbat még sohasem látott. Libabőrösámulattal nézte és mellette Duff is éppoly mozdulatlanul megrettent. Max gyorsanmondott valamit Hradskynak, majd felállt és odament Seanhoz és Duffhoz. Megálltelőttük.-- Az ügynök közölte velünk, hogy önök szabályszerűen eladtak ötszázezer K.R.E.-részvényt Mr. Hradskynak, átlag harminchat shillinges áron. -- Max szempillájaszomorúan konyult orcájára. -- Amint azt önök is tudják, a K.R.E. összesenegymillió részvényt adott ki. Az elmúlt két nap során Mr. Hradskynak az önökénkívül még sikerült megvásárolnia hetvenötezer részvényt. Ennek megfeleló'enközel hatszázezer K.R.E.-részvény van a birtokában. Ebből következően úgy tűnik,hogy önök eladtak nem létező részvényeket is. Mr. Hradsky úgy véli, hogy lesznémi nehézségük a megállapodás teljesítését illetően.Sean és Duff továbbra is csak meredten néztek rá. Megfordult, hogy visszamenjenés akkor Duffból kibukott : • -- De a bankok -- a bankok miért nem adtakel?Max gyászos kis mosollyal elmosolyodott. -- Aznap, amikor Port Natalba ért, Mr.Hradsky megfelelő mennyiségű tőkét utalt át saját számlájáról, hogy kiegyenlítsehiteltúllépését Johannesburgban. Elküldte önöknek azt a táviratot és nyombanvisszatért. Mi csupán egy órája érkeztünk meg.-- De... de hát hazudott nekünk. Átvert minket! Max félrehajtotta a fejét. --

Mr. Charleywood, nemfogom megvitatni a tisztesség kérdését egy olyan emberrel, aki nem érti e szójelentését. -- Azzal hátat fordított és visszament Hradsky mellé. Ezt a terembenmindenki hallotta, és miközben Duff és Sean csak ül-390tek ott hatalmas vagyonuk romjain, odakinn a nagyteremben megindult a harc.aK.R.E.-részvényekért. Öt percen belül az ár kilencven shilling fölé emelkedettés még nem állt meg. Amikor elérte a száz shillinget, Sean megérintette Duffkarját.-- Menjünk. -- Egyszerre álltak fel és elindultak az ajtó felé. Ahogy elhaladtakHradsky széke mellett, Hradsky megszólalt.-- Igen, Mr. Charleywood, ugye nem lehet mindig nyerni. -- Egészen tisztánsikerült kimondania, csak a „cs"-nél akadt meg egy kicsit -- ez a betű mindigis nehézséget okozott Norman Hradskynak.Duff megállt, szembefordult Hradskyval, és a szája kinyílt, mintha küszködvekeresné a választ. Az ajka megmozdult, kutatott, kutatott a szavak után --de nem talált egyet sem. A válla megroskadt, megrázta a fejét, majd elfordult.Útközben egyszer megbotlott. Sean megfogta a karját és úgy vezette át azügynökök izgatott, zsongó méhkasán. Senki sem törődött velük, rájuk semhederítettek. Összevissza lökdösték, taszigálták őket, míg sikerült átvergődniüka nagy tolongásban és végre kiértek a járdára. Sean intett Mbejanénak, hogyhozza oda a kocsit. Beültek és Mbejane visszavitte őket Xanaduba.Egyenesen bementek a nappaliba.-- Kérlek, Sean, hozz nekem egy italt. -- Duff area szürke volt és meggyötört.Sean félig megtöltött két öblös poharat konyakkal és odavitte Duffnak. Duffkiitta, majd meredten bámulta az üres poharat.-- Sajnálom -- elvesztettem a fejem. Azt hittem, hogy amikor a bankok elkezdenekeladni, bagóért visszavásárolhatjuk azokat a részvényeket.-- Az már olyan mindegy volt -- Sean hangja fáradtan csengett. -- Össze voltunkmi már zúzva még, mielőtt megtörtént volna. Úristen! Hogy ez milyen jólfelállított csapda volt!391-- Nem tudhattuk. Olyan átkozottul agyafúrt volt, hogy nem jöhettünk rá, ugye,Sean? -- Duff próbált mentséget keresni magának.Sean lerúgta a csizmáját és meglazította a gallérját. Azon az estén, ott fenn abányánál -- az életemet tettem volna rá, hogy Max nem hazudik. -- Hátradőlta fotelben és kezével lassan körözve kavargatta az italt a pohárban. -- Úristen,mekkorát nevethettek, amikor látták, hogy gondolkodás nélkül besétálunka kelepcébe!-- De azért még nincs végünk, Sean, még nem vagyunk teljesen elveszve, igaz? --esdekelt neki Duff, szinte könyörgött egy kapaszkodóért, hogy valami reményreleljen. -- Szépen kimászunk ebből is, te is tudod, hogy így lesz, igaz? Sikerülannyit kimentenünk a romokból, hogy újból elkezdhessük. Újra felépítünkmindent, igaz, Sean?-- Hát persze -- nevetett Sean kegyetlenül. -- Te kaphatsz munkát lenn a Fénylő'Angyalokban, pucolhatod a köpőcsészéket, én meg majd az Operaházban játszoma zongorán.-- De.-.. de... valamennyi csak marad. Még talán néhány ezer is. Eladhatjuk ezta házat.-- Ne álmodozz, Cuff, ez a ház Hradskyé. Minden az övé. -- Sean a pohárból aszájába löttyintette a maradék italt és lenyelte. Gyorsan felállt és visszamenta bárszekrényhez. -- Elmagyarázom neked. Tartozunk Hradskynak százezerrészvénnyel, melyek nem léteznek. Annak, hogy átadhassuk neki, csupán egy módjavan, eló'ször meg kell vennünk tőle és ő annyit kér érte, amennyit akar. Nekünkvégünk van, Duff, tudod, hogy ez mit jelent? Tönkrementünk! Teljesen le

vagyunk égve! -- Sean olyan lendülettel töltötte meg poharát, hogy egy kicsikilöttyent a pohárszékre. -- Igyál még egyet Hradskyéból, ez most már az őkonyakja. Séan karjával széles ívet írt le, rámutatott a szoba drágaberendezésére és a nehéz függönyökre. -- Jól nézd592meg mindezt utoljára. Holnap itt lesz a seriff, hogy lefoglalja; majd a törvénymegfelelő intézkedései nyomán, átadják jogos tulajdonosának -- Mr. NormanHradskynak. -- Sean elindult vissza a széke felé, de aztán megtorpant,-- A törvény megfelelő intézkedései -- ismételte meg halkan. -- Nem is tudom --lehet, hogy menne.Duff mohón felegyenesedett székében. -- Van valami ötleted?Sean bólintott. -- Hát legalábbisegy fél ötlet. Figyelj, Duff, ha sikerül innenkimentenem néhány ezret, akkor beleegyezel, hogy elmegyünk innen?-- Hova -- hova megyünk?-- Északnak tartottunk, amikor elindultunk. Mehetünk tovább ebbe az irányba, ezéppúgy megteszi, mint bármelyik. Azt mondják, van arany meg elefántcsonta Limpopón túl azoknak, akik meg akarják sze-• rezni.-- De miért nem maradhatunk itt? Tőzsdézhetnénk. -- Duff bizonytalannak tűnt,már-már ijedtnek.-- A fenébe i,s Duff, nekünk itt végünk. Más dolog tőzsdézni, ha te játszod aprímet, de csupán egy ezressel a zsebedben, a kutyák közt lesz a helyünk,akik Hradsky asztala alatt a morzsákon marakodnak. Menjünk el innen és kezdjükelölről. Északra megyünk, vadászunk és szerzünk elefántcsontot, meg keresünkegy új télért. Elviszünk néhány szekeret és újból megtaláljuk a szerencsénket.Fogadok, hogy már el is felejtetted, hogy milyen lóháton ülni, puskát fognia kézbe, érezni az arcodba csapódó szelet és ezer kilométeres körzetBen nincssehol egyetlen kurva és egyetlen tőzsdeügynök sem.-- De ez azt jelenti, hogy itt kell hagynunk mindent, amiért dolgoztunk --nyögött fel Duff.-- Édes Istenem, ember, vak vagy, vagy csak egyszerú'en hülye? -- dördült ráSean. -- Neked nincs sem-393mid, így hogy a pokolban hagyhatnál itt valamit, ami nincs? Lemegyek Hradskyhozés megpróbálok megegyezni vele. Velem jössz?Duff úgy nézett rá, mintha nem is látná, a szája reszketett és csak rázta afejét. Végre rádöbbent, hogy milyen helyzetben vannak és a felismerés teljesenmegbénította. Minél magasabbra jut az ember, annál mélyebbre zuhan.-- Rendben -- mondta Sean. -- Várj meg itt. Hradsky lakosztálya tele voltbeszélgető, nevetgélőemberekkel. Sean legtöbbjükben felismerte azokat az udvaroncokat, akik a trónkörül csoportosultak, amelyen nemrég még ő és Duff ültek. Meghalt a király,éljen a király!. Látták, hogy ott áll az ajtóban és a nevetés meg a hangoshangok elhaltak. Látta, hogy Max két gyors lépéssel a sarokban álló, ostorfaíróasztalnál terem, kihúzza a legfelső fiókot és a kezét benntartja. Csak álltott és figyelte Scant. Az udvaroncok egymás után fogták a kalapjukat mega botjukat, és kisiettek a szobából. Egyikük-másikuk, ahogy elment Sean mellett,üdvözlésképpen zavartan motyogott valamit. Aztán már csak ők hárman maradtak:Sean, aki csöndesen -álldogált az ajtóban, Max az íróasztal mögött, keze apisztolyon és Hradsky a.kandalló melletti székben, ahogy sárga szemével figyelfélig lehunyt szemhéja alól.-- Nem is tessékel beljebb, Max? -- kérdezte Sean. Max gyorsan Hradskyrapillantott, látta alig észrevehető bólintását, majd ismét Seanra nézett. --Kérem,fáradjon beljebb, Mr. Courteney.

Sean becsukta maga mögött az ajtót. -- Nem lesz szüksége arra a fegyverre, Max,a játéknak vége.-- És a mi javunkra dőlt el, igaz, Mr. Courteney? Sean bólintott. -- Igen, önöknyertek. Készen állunk, hogy átadjuk az összes K.R.E.-részvényünket.394Max szomorúan csóválta a fejét. -- Ez sajnos nem fog ilyen könnyen menni. Önökvállalták, hogy eladnak nekünk egy bizonyos mennyiségű részvényt és mikénytelenekvagyunk ragaszkodni hozzá, hogy azt teljes egészében a rendelkezésünkrebocsássák.-- És mégis mit gondol, honnan vegyük? -- kérdezte Sean.-- Megvehetik a Tőzsdén.-- Önöktől?Max megvonta a vállát, de nem válaszolt.-- Tehát még meg is forgatják bennünk a kést?-- Nagyon költőien fogalmazta meg, Mr. Courteney -- helyeselt Max.-- Végiggondolták, hogy milyen következményekkel jár, ha belekényszerítenekminket a csődbe?-- Őszintén elismerem, minket az nem érint, hogy mindez milyen következményekkeljár önökre nézve.Sean elmosolyodott. -- Hát ez nem volt valami szép, Max, de én most az önökszemszögéből közelítettem meg a kérdést. Zár alá vétel, hitelezői tárgyalások-- teljesen bizonyosak lehetnek abban, hogy a felszámolással megbízottlikvidátor a Volksraad tagja lesz, vagy legalábbis valamelyik tag rokona. Leszbíróságieljárás és pénzügyi eljárás, a törvény értelmében a csődvagyon részét képezőrészvények kötelező eladása és lesznek fizetendő költségek. Egy likvidátor,ha van egy kis esze, ezt az egészet három-négy évig is elhúzhatja, miközben szépkis jutalékot csíp ki belőle. Erre is gondolt, Max?Max összeszűkülő szeméből látta, hogy nem. Arcán a kétségbeesés jelévelHradskyra nézett és Sean ebből a pillantásból némi vigaszt merített.-- Nos, a javaslatom a következő -- hagyják, hogy magunkhoz vegyünk tízezret éselvigyük a lovainkat meg a személyes holminkat. Mi pedig cserében mindenegyebet átadunk önöknek. A részvényeket, bank-395számlákat, minden vagyonúnkat, mindent. Valószínűleg még ennyihez sem jutnakhozzá, ha csődbe kényszerítenek minket.Hradsky saját arcjelzésükkel tudatott valamit Maxszal, amit az lefordítottSeannak.-- Nem haragudna meg, ha megkérném, hogy várakozzék odakinn, amíg mimegbeszéljük ezt az ajánlatát.-- Lemegyek a bárba egy italra -- mondta Sean. Mellénye zsebéből elővette azóráját és megnézte. -- Húsz perc elég lesz?-- Bőven, köszönjük, Mr. Courténey.Sean magányosan itta meg italát, bár a helyiség egyáltalán nem volt üres. Ez nemkedve szerint, a saját akaratából történt így, de a bukás ragályának zászlajalobogott rajta, így kénytelen volt a bár egyik végében, az elkülönítőhorgonyzóhelyen kikötni, miközben a többi hajó széles ívben elkerülte. Senki semnézett felé és a körülötte folyó társalgásokat gondosan olyan témára terelték,melyből ő ki volt zárva. Miközben kivárta a húsz percet, azzal szórakoztattamagát, hogy elképzelte ezeknek a jó barátoknak a reakcióját, ha most fogná magátés kölcsönt kérne tőlük. Ez segített, hogy kihúzza a tüskét, amit az okozott,hogy levegőnek nézték, de a seb még mindig sajgott. Ismét az órájára nézett. Ahúsz perc letelt. Sean elindult a pult mellett az ajtó felé. Jock és TrevorHeyns látták, hogy jön, hirtelen elfordultak és nyombán meredten bámulni kezdték

a bárpult mögötti polcon álló üvegek sorát. Sean megállt Jock mellettés tiszteletteljesen megköszörülte a torkát. -- Jock, lenne egy perced aszámomra?Jock lassan megfordult. -- Á, Sean. Igen, mi van?-- Duff és én elhagyjuk a Randet. Van itt nálam valami, ami a tied, csak egy kisapróság, hogy ne felejtsetek el minket. Tudom, hogy Duff is szeretné, hamegkapnád.396Jock zavartan elvörösödött. -- Erre igazán nincs szükség -- mondta és ismét azitala felé fordult.-- Kérlek, Joak.-- Na, jól van -- Joek hangja ingerült volt. -- Mi az?-- Hát ez -- mondta Sean, azzal előrelépett és teljes testét beleadva lendítetteelőre az öklét. Jock hatalmas, whiskytől kivörösödött orra eszményi célpontvolt. Nem mondhatnánk, hogy ez volt Sean legjobb ütése, nem volt edzésben, deelég jó volt ahhoz, hogy Jock hátrafelé, látványosan átbukfencezzen a pulton.Sean ábrándosán felemelte Jock poharát a pultról és tartalmát Trevor fejéreöntötte.-- Legközelebb ha találkozunk, akkor tessék szépen rám mosolyogni éstisztességesen üdvözölni -- mondta Trevornak. -- Addig is -- ne legyetek rosszakésne kövessetek el ostobaságot.Sokkal jobb hangulatban ment fel Hradsky lakosztályához. Már várták. .•-- Nos, mi a válasz, Max? -- Sean még arra is képes volt, hogy rávigyorogjon.-- Mr. Hradsky rendkívül nagyvonalúan...-- Mennyi? -- vágott a szavába Sean.-- Mr. Hradsky megengedi, hogy magukkal vigyenek ezerötszázat és a személyesholmijukat. A megegyezés részeként vállalják, hogy három éven belül nem kezdenekbele semmiféle üzleti vállalkozásba a Whwatersranden.-- Az túl korán lenne -- mondta Sean. -- Legyen két-. ezer, és áll az alku.-- Az ajánlatunk végleges.Sean látta, hogy valóban az. Nekik nem kell alkudozniuk; ez egy végérvényeskijelentés volt.-- Rendben, elfogadom.-- Mr. Hradsky elküldetett az ügyvédjéért, hogy megírja a megállapodás szövegét.Lenné olyan szíves egy keveset még várakozni, Mr. Courteney?597-- Természetesen, Max, hát elfelejtette, hogy most már úriember vagyok, akikorlátlanul rendelkezik az idejével?31Amikor Sean visszaért Xanaduba, Duff még mindig ugyanabban a székben ült anappaliban, pontosan ott, ahol hagyta. Kezében az üveg üres volt, ő megeszméletlen.Mellényét végigöntötte konyakkal és három gomb ki volt gombolva. A nagy székbenösszekucorodva olyan volt, mintha a teste összezsugorodott volna és aza hullámos hajtincs, ami a homlokába lógott, meglágyította arcának szikárvonásait. Sean a görcsösen markoló kézből kivette az üveget, mire Duffnyugtalanulmocorogni kezdett, motyogott és dobálta a fejét.-- Itt az ideje, hogy a kisfiúk ágyba bújjanak mondta Sean. Kiemelte Duffot aszékből és a vállára tette.Duff hányt egy kiadósat.-- Ez az, mutast meg Hradskynak, hogy mi a véleményed a rohadt szőnyegéről --biztatta Sean. -- Na még egyet, hogy szerencsét hozzon neki, de a csizmámat

kíméld.Duff úgy is tett, ahogy mondták neki, miközben kuncogott és Sean felvitte alépcsőn. A tetején megállt, és Duff-fal a vállán, megpróbálta elemezni sajátérzéseit. A fenébe is, boldognak érzi magát. Nevetséges dolog, hogy az emberboldog a legnagyobb összeomlás kellős közepén. Aztán még mindig saját magántöprengve, végigment a folyosón, majd be Duff szobájába. Duffot ledobta azágyra, levetkőztette, majd a takarók alá gördítette. Kihozta a zománcozottmosdótálata fürdőszobából és az ágy mellé tette.-- Erre esetleg szükséged lehet -- szép álmokat. Holnap hosszú lovaglás várránk.398A lépcső tetején ismét megállt és lenézett a márványlépcsők lejtőjénelőcsarnokuk pompájába. Mindezt itt kell hagynia és ezért igazán nem kéneboldognaklennie. Hangosan felnevetett. Talán azért van ez, mert a teljes megsemmisülésselkellett szembenéznie, amit az utolsó pillanatban sikerült enyhébbé tennie.Azáltal, hogy elkerülte a legrosszabbat, a vereséget sikerült győzelemméváltoztatnia. Nyomorúságos kis győzelem, de legalább nem álltak rosszabbul, mintakkor, amikor megérkeztek a Randre. Mi volt ennek az oka? Sean elgondolkodott ésrájött, hogy nem ez a.teljes igazság. Érzett valamit a megszabadulás örömébőlis. Ez is az igazsághoz tartozott. Szabadon mehet az.útjára: északnak, új tájakfelé. Érezte a várakozás izgalmát.-- Ezer kilométeres körzetben nincs egyetlen kurva és egyetlen tőzsdeügynök sem-- mondta hangosan és elvigyorodott. Aztán feladta, hogy megpróbálja szavakbafoglalni érzéseit. Az érzelmek olyan átkozottul megfoghatatlanok: amint sikerülsarokba szorítanod őket, alakot változtatnak és az a szavakból szőtt háló,amit már kivetettél rájuk, használhatatlanná válik. Inkább hagyta, hogyelárassza egész testét, elfogadta és élvezte. Lerohant a lépcsőn, majd a konyhánát ki az istállóudvarba.-- Mbejane! -- kiáltotta -- Hol a pokolban vagy?A szolgák lakrésze felől egy felborult szék csattanása hallatszott, majdkivágódott az egyik szoba ajtaja.-- Nkosi -- mi történt? -- Sean sürgető hangja megrémítette Mbejanét.-- Melyik a hat legjobb lovunk?Mbejane felsorolta őket, és közben még csak meg sem próbálta lepleznikíváncsiságát.-- Mind ellenálló a Naganával* szemben?* Álomkór. Sózással szándékosan kitették az állatokat a cecelégy csípésének.Azok a lovak, amelyek felépültek a betegségből, immúnissá váltak.399-- Mind, Nkosi.-- Holnap virradatra álljanak készen. Kettő felnyergelve, a többi pedig acsomagokat viszi.Mbejane arcán széles mosoly jelent meg. -- Lehetséges, hogy vadászni megyünk,Nkosi?-- Könnyen előfordulhat -- mondta Sean.-- Milyen hosszú időre megyünk, Nkosi?-- Milyen hosszú az örökre? Búcsúzz el asszonyaidtól, hozd a szőrmetakaródat mega lándzsádat, aztán majd meglátjuk, hogy merre vezet az út.Sean visszament a hálószobájába. Fél órába telt, míg összecsomagolt. Azelhajított ruhák kupaca folyamatosan nőtt a szoba közepén és amit megtartott, azalig fél lórakomány volt. Ezt begyömöszölte két bőrtáskába. Az egyik szekrénymélyén rábukkant egy régi báránybőr kabátjára, amit bőr térdnadrágjával ésszéles karimájú kalapjával együtt egy székre dobott, hogy másnap reggel

fölvehesse. Ezután lement a dolgozószobába és válogatni kezdett apuskaállványon,de figyelmét nem a szép dupla csövűekre meg a homályos, alacsony kaliberűfegyverekre fordította. Levett két vadászpuskát és négy Mannlichert.Ezután lement Candyhez, hogy elbúcsúzzon tőle. Candy a lakosztályában volt, dekopogására gyorsan kinyitotta az ajtót.-- Hallottad? -- kérdezte tőle Sean.-- Igen, tudja az egész város. Jaj1. Sean, annyira sajnálom -- kérlek, gyere be.-- Kitárta Sean előtt az ajtót. -- Hogy van Duff?-- Túl fogja élni -- pillanatnyilag részeg és alszik.-- Máris megyek hozzá -- mondta Candy gyorsan. Most szüksége lesz rám.Sean válasz-gyanánt felhúzta egyik szemöldökét és addig nézett rá, míg végülCandy lesütötte a szemét.-- Nem, igazad van, azt hiszem. Talán majd később, amikor túljutott az elsőmegrázkódtatáson. -- Felné-400.zett Seanra és elmosolyodott. -- Gondolom, most szükséged van egy italra.Nyilván neked is pokoli nehéz volt. -- Candy átment az italszekrényhez. Kékköntösvolt rajta, mely szorosan rásimult csípőjének lágy, nőies vonalára és nemzáródott elég magasan ahhoz, hogy eltakarja a két mell közti rést. Seanfigyelte,amíg kitöltötte az italt és odahozta neki. Milyen szép-- gondolta.-- Arra, hogy ismét találkozunk, Candy -- emelte poharát Sean.Candy szeme hatalmasra tágult és nagyon kék lett.-- Nem értem. Ezt most miért mondod?-- Elmegyünk innen, Candy, holnap hajnalban indulunk.-- Nem, Sean -- ugye csak tréfálsz? -- De tudta, hogy Sean nem tréfál. Ezutánmár nemigen volt mit mondani. Sean befejezte az italát, majd még egy kicsitbeszélgettek, végül megcsókolta Candyt.-- Kérlek, hogy légy boldog -- utasította őt Sean.-- Megpróbálom, Gyere vissza, ha lehet, minél hamarabb.-- Egy feltétellel, ha megígéred, hogy feleségül jössz hozzám -- mondta Seanmosolyogva, Candy pedig megragadta a szakáilát és megrángatta.-- Na indíts -- különben még szavadon foglak. Sean magára hagyta, mert tudta,hogy most sírni fog és azt nem akarta látni.Másnap reggel Duff Sean irányítása mellett pakolta össze holmiját. Révültengedelmességgel követte minden utasítását és csak akkor válaszolt, ha Seanszólthozzá, különben a némaság védőburkába húzódott. Amikor végeztek, Sean felvetettevele táskáit és levonultak a lovakhoz, melyek az alig-pirkadat hűvös homályábanvárakoztak. A lovak körül emberek voltak, négy homályos körvonal a sötétségben.Sean egy pillanatig habozott, mielőtt kilépett volna az udvarra.407-- Mbejane -- szólította Sean. -- Kik ezek itt veled? Mindnyájan előreléptek afénybe, mely az ajtón átáradt ki az udvarra és Sean kuncogni kezdett.-- Hlubi, a pompás gyomrú! Nonga! És te is itt vagy, Kandhla? -- Ezek az embereka kezdet kezdetén mellette dolgoztak a Candy bányában, szorgosan használtáklapátjukat, mely szerencséjét hozta a felszínre és szorgosan használtáklándzsáikat, hogy megvédjék az első fosztogatóktól. Örültek, hogy ennyi év utánis felismerte őket, boldogan köré gyűltek és felvillantották szikrázóan fehér,széles mosolyukat, ahogy csak egy zulu tud mosolyogni.-- Ti három zsivány, mi hozott össze itt titeket ily kora reggel? -- kérdezte

Sean és Hlubi válaszolt neki a többiek helyett is.-- Nkosi, utazásról hallottunk és talpunk égni kezdett, vadászatról hallottunkés nem jött álom a szemünkre.-- Nincs pénzem, hogy fizessek nektek -- mondta Sean nyersen, hogy leplezzeelérzékenyülését.-- Mi pénzről nem beszéltünk -- válaszolt neki Hlubi méltósággal. Seanbólintott, hisz pontosan ezt a választ várta. Megköszörülte a torkát és ígyfolytatta.-- Velem tartotok akkor is, ha tudjátok, hogy Tagathi van rajtam? -- Az átok, aboszorkányság zulu megfelelőjét használta. -- Akkor is követtek, ha nyomombanhalottak és szomorúság marad?-- Nkosi -- Hlubi ünnepélyes komolysággal válaszolt. -- Valami mindig meghal,amikor az oroszlán zabái -- és mégis, mindig marad ott elég hús azoknak, akikkövetik.-- Én itt vénasszonyok fecsegését hallom egy sörital mellett -- jegyezte megszáraz hangon Mbejane. -- Minek ez a sok szó, a lovak egyre türelmetlenebbek.Végiglovagoltak Xanadu felhajtóján, melyeket jakarandafák és a szélesenelterülő, selymes pázsit sze-402gélyezett. Mögöttük a nagy ház szürkén, kivilágítatlanul állt a félhomályban.Rátértek a Pretoriába vezető útra, felkapaszkodtak a hegy gerincéig és odafönnmegállították a lovakat. Sean és Duff visszanéztek a völgyre. Kora reggeli páraült rajta, melyből kiemelkedtek a bányák aknatornyai. Nézték, ahogy azelső napsugarak a völgy páráját bearanyozzák és hallották, amint vészjóslókomorsággal felbődül egy bánya kürtje.-- Nem maradhatnánk csak még egy hétig -- talán sikerülne kitalálnunk valamit --kérdezte Duff halkan.Sean némán ült és a völgy arányló páráját nézte. Gyönyörű volt. Ez eltakarta asebhelyekkel teli földet, eltakarta a zúzókat -- a lehető legtökéletesebbköpönyeg ennek a gonosz, kapzsi városnak. Sean Pretoria felé fordította lovát ésa kantár szabad végével rácsapott a nyakára.403IllA vadonÖt napot töltöttek Pretoriában, épp csak annyit, hogy megvegyék és felszereljéka szekereket, majd a hatodik nap reggelén útra keltek, északnak mentek,a Vadászok útján. A szekerek sorban mentek, az igavonókat a zuluk nógatták, megegy tucatnyi új szolga, akiket Sean vett fel. Egy csomó fekete és fehérlurkó meg kóbor kutya követte őket; a férfiak hangosan jó szerencsét kívántaknekik, az út menti házak tornácairól pedig asszonyok integettek feléjük.Aztán a város elmaradt mögöttük, kiértek a bozótos síkra és már csak néhánykalandvágyó, korcs kutya járt a nyomukban.Az első nap közel huszonöt kilométert tettek meg és amikor éjszakáraletáboroztak egy kis patak gázlója mellett, Seannak fájt a háta meg a lába,mivel ötéve ez volt az első eset, hogy egy teljes napot nyeregben töltött. Ittak egy kiskonyakot és parázson sült húst ettek, majd hagyták a tüzet elhamvadni,miközben csak ültek és nézték az éjszakát. Az ég olyan volt, akár egy függöny,amibe egy sorozat kartácstüzet eresztettek és így telis-tele lett lyukakkal,melyeken átragyogtak a csillagok. A szolgák mormogó beszéde halk zsongáskéntkísérte egy sakál hangját,.mely valahol a tűz körén kívül, a sötétben üvöltött.Korán lakószekerükbe tértek, és Scant nem sokáig zavarta, hogy selyem lepedőkhelyett kemény szalmazsákon, durva takarókba kell burkolóznia, az álom hamarhatalmába kerítette.Másnap kora reggeltől az esti táborverésig újabb harminc kilométert hagytak

maguk mögött, majd a kö-407vetkező napon még harmincat. Az állandó hajsza és sietség Seannak szokásává válta Randen, ahol minden perc létfontosságú volt és akár egyetlen nap kiesésis katasztrófát jelenthetett. Ezek a szokások megragadnak és Sean olyantürelmetlenül hajszolta észak felé a karavánt, mint annak idején embereit aCandybányában, amikor a telér irányába haladó vágatot ásták. Aztán egy reggelen,amikor a megszokott hajnali órán befogták az ökröket, Mbejane megkérdezte tóié:-- Valakivel találkozónk van, Nkosi?-- Nem. Miért kérded?.-- Amikor egy ember ennyire gyorsan halad, akkor annak általában oka van.Sietségünk okát keresem.-- Az az oka, hogy... -- Sean elhallgatott. Gyorsan körülnézett, hogykitalálhasson valamit, majd megköszörülte a torkát és megvakarta az orrát --naplementeelőtt egy órával tábort üthessünk -- fejezte be hirtelen a mondatot, és alovához ment. Aznap Duff-fal, a szekereket jó két-három kilométerre maguk mögötthagyva, előrelovagoltak és ahelyett, hogy az úton maradtak vagy visszasiettekvolna, hogy meghajtsák a karavánt, Sean azt javasolta: -- Lovagoljunk eloda, ahhoz a dombhoz. A lovakat lent hagyjuk és mi felmászunk a tetejére.-- Minek? -- kérdezte Duff.-- Csak úgy -- na gyere.Megbéklyózták a lovakat és elindultak felfelé a domb meredek oldalán, óvatosanlépkedtek a szanaszét heverő nagy kövek és kusza farönkök között. Fújtatya,izzadtán értek fel a csúcsra, ahol találtak egy árnyékos helyet meg egy lapossziklaszirtet, ahová leülhettek. Sean adott Duffnak egy manillaszivart ésrágyújtottak, majd együtt nézték a tájat, mely úgy terült el alattuk, akár egytérkép.Itt a füves, bozótos szavanna kezdett beleolvadni az erdőkbe és a fás szavannadimbes-dombos vidéké-408be. Voltak ott füves síkságok, oly nyíltak, akár egy búzamező, melyeknekhirtelen véget vetett egy hegy, vagy rendszertelenül nőtt, magas fáival útjukatállta" egy-egy liget. Ebből a magasságból nyomon tudták követni a föld alattifolyók útját, mivel fölöttük minden sötétebb zöld volt és a fák a többinéljóval magasabbra nőttek. Egyébként mindenütt Afrika színét íátták -- a barnát, abarna ezernyi, különféle árnyalatát. Halványbarna fű a vörösesbarna földön,köztük megcsavarodott, csokoládébarna fatörzsek, melyeknek koronáját tengernyi,mozgó, barna falevél alkotja. Vibráló, meghatározhatatlan barna a gazellacsordákszíne, melyek ott legelésznek a fák közt meg a kopáran domborodó, barna hegyeklejtóin és a barna föld, az ember kezétől megsebzetlenül, nyugodtan nyúlika mérhetetlen messzeségbe: roppant méreteiből tökéletes nyugalom és méltóságárad.-- Emellett oly kicsivé zsugorodtam, de ugyanakkor biztonságban érzem magam --olyan ez, mintha itt soha, senki nem vehetne észre -- mondta Duff, majd zavartanfelnevetett.-- Pontosan értem, hogy mire gondolsz -- mondta neki Sean. Látta, hogy amiótaelhagyták a Randet, a feszültség most először tűnt el'Duff arcáról. Látták,ahogy odalenn szekereik szoros kört alkotva táborrá alakulnak és ahogy ajószágot szabadon engedték, nyomban legelészni kezdett. A nap lement és azárnyakegyre hosszabbra nyúltak. Végül föltápászkodtak és lementek a lovakhoz. Este aszokásosnál tovább maradtak a tűz mellett és bár keveset beszéltek, mégis

mindkettőjükben ismét feléledtek a régi érzések. Felfedeztek egy új télért, melybecses kinccsel volt tele, megajándékozta őket a tér s az idő gazdagságával.E két kincsből itt kinn sokkal több volt, mint amennyivel egy ember, akár egytucatnyi emberöltő során is élhet. Tér, amelyben mozogni lehet, lovagol-409ni, vagy elsütni egy puskát; tér, melyben mindenütt ott van a napsütés, a szél,a fű és a fák, de nincs tele velük. És itt van az idő is. Az idő itt kezdődik:egy csöndes folyó, mely mozog, de a mozgástól nem változik; meríthetsz belőleannyit, amennyit csak akarsz, és mégis, mindig tele lesz. Csupán az évszakokkalmérhető, de az sem korlátozza, mivel a nyár, mely most helyet ad az ősznek,ugyanaz a nyár, mely már ezer évvel ezelőtt is itt ragyogott és így fog ragyogniezer év múlva is. Midőn az ember szembesül ily hatalmas, térrel és idővel,minden igyekezete és küzdelme oly jelentéktelenné, hiábavalóvá zsugorodik.Attól fogva életük ritmusát a szekerek kerekeinek ráérős forgása határozta meg.Sean tekintete, mely eddig csak egyenesen előre, mindig útjukra szegeződött,most elfordult, hogy befogadja a körülötte lévő világot. Reggelente Duff-falotthagyták a szekereket, és elkóboroltak a bozótosban. Időnként egy-egy napotazzal töltöttek, hogy próbáltak aranyat mosni valamelyik folyó homokjából, vagyépp az elefántok felbukkanásának első jeleit keresték, de többnyire csaklovagoltak meg beszélgettek, vagy elbújtak és figyelték a vadak egyre nagyobbszámban felbukkanó csapatait. Csak annyit öltek meg, amennyire maguk, a szolgákés az őket Pretoria óta követő kutyák ellátásához szükségük volt. Elhaladtak akis búr település, Pietersburg mellett és máris ott magasodott előttük alátóhatár fölé a Zoutpansberg, esőerdőktől sötétlő, meredek hegyoldalaival ésmagas sziklacsúcsaival. Itt, a hegyek alatt eltöltőitek egy hetet a legészakibb,fehér ember lakta, állandó településen, Louis Trichardtban.A városban beszéltek olyan emberekkel, akik már vadásztak a hegyektől északra, aLimpopón túl. Ezek szűkszavú, barna arcú, dohányfoltos szakállú búrok voltak-- nagydarab férfiak, tekintetükben a szavan-410nák békéje honolt. Szívélyes, lassú beszédükből Sean megérezte azt aszenvedélyes, tulajdonosi szeretetet az állatok iránt, melyekre vadásztak és aföldiránt, melyen oly szabadon mozogtak. Egészen mások voltak, mint a nataliafrikanderek, meg azok, akikkel a Witwatersranden találkozott, és tiszteletébredtbenne irántuk, mely az elkövetkezendő évek során, amikor majd harcolni fogellenük, csak még erősebbé válik.A hegyeken semmiképpen nem lehet átkelni mondták neki --, de szekerekkel meglehet kerülni őket. A nyugati csapás a Kalahari sivatag szegélyén halad ésaz nem jó vidék, mert a szekerek kereke besüllyed a homokos talajba és jóvalritkábban jut az ember vízhez. Keletre azonban gazdag erdőségek vannak, soka víz és a vad: alacsony vidék és forró, minél közelebb jutunk a tengerparthoz,annál forróbb, de igazi, fás szavanna, ahol az embernek érdemes elefántotkeresnie.így aztán Sean és Duff keletnek fordultak és a hegyeket balról mindig szem előtttartva, elindultak az igazi vadonba.Egy hét után észrevették az elefántok első nyomait: letördelt, kérgüktőlmegfosztott fákat. Bár a nyomok egy hónaposak voltak -- a fák már kiszáradtak --,Seanban mégis feltámadt az izgalom és aznap este egy órát töltött azzal, hogymegtisztította és beolajozta a puskáit. Az erdő egyre sűrűbb lett, míg végüla szekerekkel már egyfolytában fák között kellett kanyarogniuk. De az erdőbenvoltak tisztások -- nyílt, füves mezők, ahol bivalyok legelésztek, akár egyszarvasmarhacsorda, és fehér nyűvágók rikoltoztak körülöttük. Ez a vidék jól el

volt látva vízzel, tele volt kis folyókkal, melyek olyan tiszták és vidámak,akár egy skót pisztrángos411patak, de a vizük meleg volt, akár a vér és partjukat benőtte a bozót. A folyókmentén, az erdőkben és a nyílt vidékeken egyaránt, mindenütt rengeteg volta vad: impalák, melyek összerezzentek és csavart szarvukat hátravetve, a magasbaszökkentek az első' neszre, nagy fülű, gyöngéd tekintetű kuduk, fehérhasú fekete antilopok, melyeknek szarva olyan hajlott, akár egy rövidtengerészkard, egy kövér póni méltóságával ügető zebra, miközben körülötteugrándoznaktársai, a gnú, a víziantilop, a nyála, a rozsdabarna antilop, és -- végül -- ottvan az elefánt is.Sean és Mbejane már majd másfél kilométerrel a szekerek előtt jártak, amikorráakadtak a nyomra. Friss volt, olyan friss, hogy a mahoba-hoba fa törzse mégnedvedzett ott, ahol egy agyar felsértette, majd lehántolta a kérgét. Alatta afa csupasz volt és fehér.-- Három bika -- mondta Mbejane. -- Az egyik nagyon nagy.-- Várj meg itt! -- Sean megfordította lovát és visszavágtatott a szekérsorhoz.Duff az első kocsi ülésén hevert, kezét a feje alá tette, arcát letakartaa kalapjával és a szekér mozgására szelíden himbálódzott.-- Elefánt! Duff! -- rikoltotta Sean. -- Egy órányira sincsenek előttünk.Nyergelj fel, öregem!Duff öt percen belül kész volt. Mbejane várt rájuk; egy kicsit már továbbkövette a nyomokat és sikerült megtalálnia, hogy merre visznek, így nyomban elis indult rajtuk. Ők meg lassan, egymás mellett lovagolva követték.-- Vadásztál már elefántra, fiacskám? -- kérdezte Duff.-- Még soha -- mondta Sean.-- Atyavilág! -- rémült meg Duff. -- Azt hittem, hogy te ebben szakértő vagy.Tudod mit, én inkább visszamegyek és folytatom az alvást, majd akkor szólj,ha egy kicsit már több a tapasztalatod.412-- Ne nyugtalankodj -- nevetett izgatottan Sean. Mindent tudok róla;elefántmeséken nőttem fel.-- Ettől aztán mindjárt könnyebb lett a szívem mormogta gúnyosan Duff és Mbejanea válla fölött rájuk pillantott, miközben meg sem próbálta leplezniingerültségét.-- Nkosi, most nem valami bölcs dolog társalogni, mivel hamarosan beérjük őket.így aztán csöndben mentek tovább: elhaladtak egy térdig érő, sárga ürülékhalommellett, mely olyan volt, mintha egy kókuszmatracot borítottak volna ki éskövették a hatalmas, ovális lábnyomokat meg a letördelt gallyakat.Ez az első, ez egy jó vadászat volt. A szellő egyfolytában az arcukba fújt és anyom forró volt, egyenesen az állatokhoz vezette őket. Lassanként becserkésztékőket és minden perccel nőtt a zsákmányejtés esélye. Sean mereven, türelmetlenülült a nyeregben, miközben puskáját az ölében tartotta és szeme nyughatatlanulpásztázta az előtte lévő, sűrű bozótost. Mbejane hirtelen megtorpant és odamentSean kengyele mellé.-- Itt álltak meg először. A nap forrón süt és most biztosan pihennek, de ez ahely nem nyerte meg a tetszésüket, ezért továbbmentek. Most már hamarosanmegtaláljuk őket.-- A bozót egyre sűrűbb lesz -- mordult fel Sean; figyelmesen szemügyre vetteazt a kusza aljnövényzetet, ahová a nyomok vezettek. -- Itthagyjuk a lovakatKlubival és gyalog megyünk tovább.-- Fiacskám -- ellenkezett Duff. -- Lóháton sokkal gyorsabban tudok futni.-- Lefelé! -- mondta Sean és bólintott Mbejanénak, hogy vezessen. Ismét haladtaka nyom után. Sean izzadt, a verítékcseppek súlyosan csüngtek szemöldökén,

majd lecsordultak az arcán; gyorsan letörülte. Az413izgalom emészthetetlen gombóccá állt össze gyomrában és kiszárította a torkát.Duff, arcán azzal a kis félmosollyal, közömbösen baktatott Sean mellett, deszaporábban szedte a levegőt. Mbejane egy kézmozdulattal figyelmeztette őket,mire megálltak. A percek lassan teltek, aztán Mbejane keze ismét megmozdult,rózsaszín tenyere mindent elmondott.-- Itt nem volt semmi -- mondta a kéz. -- Kövessetek.Megint mentek tovább. Sean szeme sarkában mopani legyek nyüzsögtek, anedvességre jöttek és Sean egy pislantással elűzte őket. Zümmögésük fülében olyhangosnaktetszett, hogy biztosra vette, ezt zsákmánya is meghallja. Minden érzékszerve avégletekig megfeszült: a hallása felerősödött, látása éles volt és méga szaglása is olyan tiszta lett, hogy érezte a por szagát, egy vadvirág illatátés Mbejane testének egyhe pézsmaszagát.Előttük Mbejane hirtelen mozdulatlanná merevedett; csak a keze mozdult finoman,félreérthetetlenül.-- Itt vannak -- mondta a kéz.Sean és Duff leguggoltak mögötte és fürkésző szemük csupán barna bozótot ésszürke árnyakat látott. A feszültségtől légzésük elnehezült és már Duff semmosolygott. Mbejane keze lassan felemelkedett és az előttük lévő, sűrűnövényzetre mutatott. A másodpercek gyöngysorként tapadtak egymáshoz az időfonalán,és ők még mindig nem látták az elefántokat.Ekkor lustán megmozdult egy fül és a kép abban a pillanatban kitisztult. Egyhatalmas elefántbika, egészen közel, szürkén a szürke árnyak között. SeanmegérintetteMbejane karját. -- Látom -- mondta az érintés.Mbejane keze lassan elfordult és egy másik pont felé mutatott. Megint várnikellett, megint keresgélni,414míg végül felmordult egy has, egy hatalmas, szürke has, tele félig megemésztettlevelekkel. Ez a hang olyan nevetségesnek tűnt a csöndben, hogy Seanlegszívesebbenfelnevetett volna -- amolyan öblös, bugyogó hang volt --, és akkor Sean megláttaa másik bikát is. Hosszú, sárga agyarával ez is az árnyékban álldigált,apró szemét szorosan összezárta. Sean Duff füléhez hajolt.-- Ez itt a tied -- suttogta. -- Várj, amíg én is lövőhelyzetbe kerülök, én amásikat célzóm meg -- azzal elindult és minden egyes lépéssel egy kicsit többetlátott a második bika horpaszából, míg végül a teljes mar tisztán a látóterébekerült, még a mellső láb hajlatát is tisztán látta a táskás, ráncos bőralatt. A szög most már megfelelő volt; innen pontosan megcélozhatja a szívet.Odabólintott Duffnak, majd felemelte a puskáját -- a visszarúgás miatt egészenelőrehajolt és közvetlenül a hatalmas mar mögé célzott --, aztán elsütötte.A lövés rémisztőén hangosnak tűnt a tövises bozót sűrűjében; a bika marjábólhatalmas porfelhő szállt fel, és az óriási állat megtántorodott. Távolabb aharmadik bika felébredt álmából és menekülve kitört, Sean keze pediggyakorlottan mozgott a fegyveren, kivette a hüvelyt, újratöltött, felemelte afegyvertés ismét tüzelt. Látta, hogy a lövedék talált és tudta, hogy halálos sebetejtett. A két bika együtt rohant, a bozót megnyílt előttük és elnyelte őket:eltűntek, nagy robajjal, sérülten csörtettek és fájdalmasan trombitáltak. Sean abozóton át a nyomukba eredt és a beléakaszkodó tövisek maró fájdalmátészre sem vette.-- Erre, Nkosi -- kiáltotta mellette Mbejane. -- Gyorsan, különben elveszítjük

őket. -- Villámgyorsan vágtattak a menekülés hangjai után -- száz méter,kétszáz méter, most már zihálva kapkodták a levegőt és a hőségben patakzottróluk a veríték. Egyszerre a bozótosnak vége szakadt és egy széles, meredekpartú folyó-415ágy tátongott előttük. A folyó homokja vakítóan fehér volt és csupán a közepéncsordogált lassan egy kis víz. Az egyik bika már halott volt, ott heverta folyó közepén és kicsorduló vérét halványbarna foltokban mosta el a víz. Amásik bika a túlparton próbált felkapaszkodni; túl meredek volt neki éskimerülténvisszacsúszott. Ormánya végéről csöpögött a vér és fejét hátra fordítva Seanraés Mbejanéra nézett. Fülét dacosan hátraszegezve támadásba lendült és afolyó puha homokján át elindult feléjük.Sean figyelte, ahogy közeledik és elöntötte a szomorúság, amint felemeltefegyverét, de ez amolyan büszke szánalom volt, amit az ember akkor érez, amikorreménytelen bátorsággal szembesül. Sean egy fejlövéssel gyorsan végzett vele.Lemásztak a folyóágyba és odamentek az elefánthoz; lábait maga alá gyűrvetérdelt és az esés erelyétól agyara mélyen belefúródott a homokba. Márgyülekezteka legyek a lövedék ütötte seb vöröslő szája mellett. Mbejane megérintette azegyik agyarat, majd fölnézett Seanra.-- Ez egy jó elefánt. -- Ennél többet nem modott, mert ez most nem a beszédideje volt. Sean puskáját nekitámasztotta a halott állatnak; benyúlt felsőzsebébeegy szivarért, majd csak állt ott foga között a meggyújtatlan szivarral. Sokelefántot fog még megölni, ezt tudta, de ez lesz az, amelyre örökké emlékeznifog. Kezével végigsimított a durva bőrön, melyen a sörték merevek voltak ésélesek.-- Hol van Nkosi Duff? -jutott hirtelen eszébe Seannak. -- Ó is elejtette?-- Nem lőtt -- válaszolt Mbejane.-- Micsoda? -- fordult Sean gyorsan Mbejane felé. Miért nem?Mbejane felszippantott egy csipetnyi tubákot és tüsszentett, majd megvonta avállát.416-- Ez egy jó elefánt -- mondta ismét, miközben a tetemet nézte.-- Vissza kell mennünk, hogy megkeressük. -- Sean felkapta a puskáját, Mbejanepedig követte. Duffot a bozótosban találták, ott ücsörgött egyedül, mellettemegtámasztva a puskája és épp egy vizesüvegból ivott. Ahogy Sean odament hozzá,Duff elvette ajkától a kulacsot és tisztelgett vele.-- Üdv a győzelmes nősnek! -- Volt valami a tekintetében, amit Sean nem értett.-- A tiedet elvétetted? -- kérdezte Sean.-- Igeh -- mondta Duff --, az enyémet elvétettem. Ismét felemelte a kulacsot ésivott. Seant hirtelen émelyítő szégyen fogta el miatta. Szemét lesütötte,mert .nem akart tudomást venni Duff gyávaságáról.-- Menjünk vissza a szekerekhez -- mondta. -- Mbejane majd visszajön amálháslovakkal az agyarakért.Visszafelé nem együtt lovagoltak.3Már majdnem besötétedett, amikor visszaértek a szekértáborhoz. Lovaikat átadtákegy-egy szolgának és a mosdótálban, amit Kandhla készített oda nekik,megmosakodtak,majd leültek a tűz mellé. Sean töltötte ki az italokat, meglehetősen sokatkörülményeskedett a poharakkal, csak hogy ne kelljen Duffra néznie. Nagyonkínosanérezte magát. Erről beszélniük kell és agyában épp az után kutatott, vajon

hogyan hozhatná elő a témát. Duff nyúlszívűnek mutatkozott és Sean mostelkezdettmentségeket keresni -- lehet, hogy mellé lőtt, vagy esetleg Sean lövése miattnem látta jól az irányzékot. Akárhogy is volt, Sean eltökélte, hogy ez ígynem maradhat, nem lehetnek ilyen savanyűak és mélabúsan hallgatagok egymás közt.A dolgot kitár-477gyalják, aztán elfelejtik. Odavitte Duffnak a poharát és rámosolygott.-- Ez az, próbáld meg vigyorral leplezni -- emelte fel poharát Duff. -- A minagy, bátor vadászunkra. A fenébe is, fiacskám, hogy voltál képes rá?Sean Duffra meredt. -- Hát ezt meg hogy érted?-- Nagyon is jól tudod te azt, olyan átkozott bűntudatod van, hogy még a képembesem tudtál belenézni. Hogy voltál képes megölni azokat a rohadt nagy állatokat-- de ami még ennél is rosszabb, hogy voltál képes még élvezni is?Sean elgyöngülve roskadt le székébe. Nem tudta eldönteni, vajon melyik érzésvolt erősebb benne -- a megkönnyebbülés vagy a meglepettség. Duff gyorsanfolytatta.-- Tudom, hogy most mit fogsz mondani, az érveket már jóval ezelőtt is hallottam-- drága atyámtól. Elmagyarázta nekem egy este, azután, hogy halálra hajszoltunkegy rókát. Amikor azt mondom, hogy „hajszoltunk", akkor azon érts húsz lovast ésnegyven kutyát.Sean még nem tért magához abból a döbbenetből, hogy a vádlottak padján találjamagát, amikor épp ő volt az, aki a vádló szerepére készült-- Te nem szeretsz vadászni? -- kérdezte hitetlenül. Úgy, mintha azt kérdeztevolna, hogy „nem szeretsz enni?"-- Már elfelejtettem, hogy milyen. Az izgalmad magával ragadott, de amikorelkezdted leöldösni őket, minden visszatért. -- Duff belekortyolt a konyakjábaés a tűzbe bámult. -- Nem volt semmi esélyük. Az egyik pillanatban még aludtak,a másikban már szaggattad is őket a golyóiddal, ahogy a kutyák szaggatták,tépték azt a rókát. Nem volt semmi esélyük.-- De Duff, itt szó sem volt arról, hogy megküzdünk velük.418• -- Igen, tudom, az apám elmagyarázta. Ez egy szertartás -- egy Dianának szóló,szent rítus. Ezt a rókának is el kellett volna magyaráznia.Sean most már kezdett haragra gyűlni. -- Azért jöttünk ide, hogy elefántravadásszunk -- és én pontosan ezt is csinálom.-- Mondd nekem azt, fiacskám, hogy ezeket az elefántokat csupán a fogukért öltedmeg és akkor azt mondom, hogy hazudsz. Te élvezted. Úristen! Látnod kellettvolna az arcodat, meg az átkozott vadembered arcát.-- Rendben! Én szeretek vadászni és eddig az egyetlen férfi, akivel találkoztamés nem szeretett, az gyáva volt -- üvöltötte Sean.Duff arca elsápadt és felnézett Seanra. -- Ezzel meg mit akarsz mondani? --suttogta. Meredten nézték egymást és ebben a vészterhes csöndben Seannakválasztaniakellett, hogy szabadjára engedje haragját, vagy megtartsa Duff barátságát, mertolyan szavak tolultak ajkára, melyek ezt a barátságot tönkretették volna.Kényszerítette kezeit, hogy engedjenek a szék karfájának szorításán.-- Nem úgy értettem -- mondta.-- Reméltem, hogy nem! -- Duff arcán bizonytalanul ismét megjelent a mosoly. --Meséld el nekem, fiacskám, hogy miért szereted a vadászatot. Megpróbálommegérteni, de azt ne várd tőlem, hogy még egyszer vadászni menjek veled.Leírni a vadász szenvedélyét olyasvalakinek, aki éneikül született, pont olyan,mint elmagyarázni a színeket egy vaknak. Duff kétségbeesett némasággalhallgatta,amint Sean megpróbálta szavakba önteni azt az izgalmat, ami felpezsdíti a férfi

vérét, mely végsóldg fokozza érzékeit és hozzásegíti, hogy olyan érzésekhatalmába kerüljön, melyek éppoly régiek, mint a párosodás sürgető' Ösztöne.Sean megpróbálta419megmutatni neki, hogy minél nemesebb, gyönyörűbb a zsákmány, annál erősebb akényszer, hogy vadásszón rá, hogy megölje, és hogy ebben nincs tudatoskegyetlenség,ez inkább a szeretet egyfajta kifejezése: egy szenvedélyes, birtokolni vágyószereteté. Egy mohó szereteté, melynek a beteljesüléshez szüksége van a haláltökéletes visszavonhatatlanságára. Ha az ember valamit elpusztít, ezáltalteljesen magáénak tudhatja: meglehet, hogy ez önző' szempont, de az ösztön nemismeri az erkölcs fogalmát. Mindez Sean számára teljesen nyilvánvaló volt, hiszolyannyira része volt énjének, hogy eddig még sosem próbálta megfogalmazni,így most akadozva törtek elő belőle a szavak, kezével gesztikulált a beszédkétségbeejtő tökéletlensége miatt, önmagát ismételte, míg aztán egyszer csaka végére ért és látta Duff arcán, hogy nem sikerült feltárnia előtte.-- És te voltál az az úriember, aki küzdött Hradskyval az emberek jogaiéit --mondta Duff halkan --, az, aki mindig csak arról beszélt, hogy nem szabadaz embereknek fájdalmat okozni,Sean szája szóra nyílt, hogy tiltakozzon, de Duff folytatta. -- Te fogszelefántcsontot szerezni nekünk, én meg aranyat keresek -- mindegyikünk aztcsinálja,amihez a legjobban ért. Én megbocsátom neked az elefántjaidat, ahogy temegbocsátottad nekem Candyt -- még mindig egyenlő társak vagyunk. Megegyeztünk?Sean bólintott és Duff felemelte a poharát.-- Kiürült -- mondta. -- Légy szíves, fiacskám.Vitájuknak nem maradt semmiféle utóíze, ki nem mondott szavak vagy elhallgatottkétségek nem nyomták a szívüket. Ami közös volt bennük, azt élvezték, amiben420különböztek, azt elfogadták, így aztán a vadászatok után, amikor a málháslovakmegérkeztek a táborba az elefántcsonttal, Duff arcán vagy hangjában még csaknyoma sem volt a rosszallásnak; csupán az őszinte öröm látszott rajta, hogy Seanvégre visszatért a bozótosból. Néha, amikor szerencsés napja volt, Seannaksikerült gyorsan nyomra bukkannia, követte, leterítette a vadat és még aznapeste vissza is tért a táborba. De sokkal gyakrabban fordult elő, hogy a csordatúl gyorsan vonult, vagy kemény volt a föld, esetleg elsőre nem sikerültzsákmányt ejtenie és akkor egy hétig vagy még hosszabb ideig is távol volt.Mindenalkalommal megünnepelték a visszatérését, késő éj szakáig ittak és nevetgéltek,majd másnap sokáig heverésztek az ágyban, Klabejast játszották tábori ágyukközt a szekér padlóján, vagy hangosan felolvastak egymásnak azokból ákönyvekből, melyeket Duff hozott magával Pretoriából. Aztán egy-két nap múlvaSeanismét elment, nyomában ügettek kutyái és fegyverhordozói.Ez a Sean egészen más volt, mint az, amelyik kurvákkal szórakozott azOperaházban, vagy elnökölt az Eloff utcai, faburkolata irodában. A szakálla,melyeta borbély immáron nem ápolt és formázott, hosszan a mellkasán göndörödött.Arcának és karjának tészta fehérsége a napfénytől aranybarna lett, akár afrissensült cipó. Nadrágjának ülepe, mely már veszélyesen megfeszült hátsó felén, mostlazán lógott; a karja vastagabb lett és hasáról a lágy hájréteg eltűnt,helyét átadta a duzzadó izmoknak. A tartása egyenesebb lett, a mozgása gyorsabb,és sokkal könnyebben nevetett.Duff esetében a változás nem volt ennyire szembeötlő. Éppoly sovány volt és

szikár arcú, mint eddig, de a tekintetében már nem volt annyi nyughatatlanság.Beszéde és mozgása lassabb lett és az az arányló szakáll, amit növesztett,furcsamód fiatalította. Minden reggel otthagyta a szekértábort, magával vitteaz427egyik szolgát és a vadonban kóborolt, kutatókalapácsával megkocogtatott egy-egysziklát, vagy egy folyó mellett guggolt és forgatta a kavicsot aranyszérjében.Esténként visszatért a táborba és elemezte a mintákat, melyeket a nap soránösszegyűjtött; aztán elhajította őket, megfürdött és kitett egy üveget megkét poharat a tűz melletti asztalra. Miközben a vacsoráját ette, fülelt ésvárta, hogy meghallja a kutyák ugatását, a lovak zaját és Sean hangját asötétben.Ha az éjszaka csöndes maradt, az üveget eltette és felmászott kocsijába.Ilyenkor magányos volt, magányossága nem volt mély, de épp elég ahhoz, hogy mégnagyobb örömmel fogadja Sean visszatértét.Mindig csak keletnek mentek, mígnem a Zoutpansberg körvonala fokozatosanelhalványult, ahogy a hegyek egyre alacsonyabbak lettek és a hegylánc lassankéntvéget ért. A hegyvonulat szegélyének felderítése közben Sean talált egy szorost,melyen át fölvitték a szekereket, majd a túloldalon le a Limpopo völgyébe.Itt a táj ismét megváltozott; lapos vidék volt, a tüskés bozótok egyhangúságátcsupán egy-egy majomkenyérfa enyhítette hatalmas, duzzadt törzsével, melyetágainak kis udvara koronázott. Itt szűkében voltak a víznek, ezért Sean, mielőttismét útnak indultak, minden táborból előrelovagolt, hogy megkeresse akövetkező vízüreget. Mindazonáltal a vadászat jól ment, mivel a vadak azelszigetelt ivóhelyek köré csoportosultak, és még mielőtt a hegyektől aLimpopóhozvezető út feléhez értek volna, Seannak sikerült egy újabb szekeret megtöltenieelefántcsonttal.-- Gondolom, ugyanezen az úton jövünk majd vissza -- mondta Duff.-- Én is azt hiszem -- mondta Sean.-- Nos, akkor nem látom értelmét, hogy magunkkal cipeljük ezt-a tonnányielefántcsontot. Ássuk el itt és visszafelé majd felszedjük.422Sean elgondolkodva nézett rá. -- Azért évente egyszer csak előállsz egy jóötlettel -- pontosan ezt fogjuk tenni.A következő táborhely jó volt. Itt volt víz -- közel fél hektárnyi, iszaposfolyadék, ami nem volt olyan sós az elefántvizelettől, mint az előzőeknémelyike;itt egy vadfügeliget árnyat adott és a legelő minősége azzal kecsegtetett, hogyaz ökrök, melyek eléggé lesoványodtak, mióta átjöttek a hegyeken, egy kicsitösszeszedik magukat. Úgy döntöttek, hogy itt tábort vernek és egy kicsitmegpihennek: elássák az elefántcsontot, megjavítgatják és rendbe szedik aszekereket,és hagyják, hogy a szolgák meg az állatok egy kicsit kigömbölyödjenek. Az elsőfeladat az volt, hogy egy nagy gödröt ássanak, amelyben elfér az a százegynéhányelefántcsont, amit eddig felhalmoztak, és ezt a munkát a harmadik nap estéjéresikerült csak befejezniük.Sean és Duff a táborban ültek és figyelték a látóhatár peremén vérvörösenlenyugvó napot. Miután lement, a felhők a rövidke alkonyi hományban gyöngyházésorgonaszín fényben pompáztak. Kandhla fát dobott a tűzre és az hevesenfellobbant. Roston sült kudumájat ettek és vastag, sárgás zsírréteggel körülvetthússzeleteket, majd a kávéjuk mellé konyakot ittak. A társalgás akadozott ésegyre-másra elégedett csöndbe torkollott, mivel mindketten fáradtak voltak.Csak ültek ott és nézték a tüzet, túl lusták voltak még ahhoz az erőfeszítéshezis, hogy ágyba bújjanak. Sean figyelte a parázson kialakuló tűzképeket,

és arcokat és fantomokat, melyek felvillantak, majd eltűntek. Látott egy aprótemplomot, melynek oszlopait kirángatta egy vad Sámson és ezután szikrákathányva összedőlt -423egy égő ló varázslatos módon, kék lángot fúvó sárkánnyá változott. Elfordult,hogy pihentesse a szemét és amikor ismét a tűzre nézett, egy kis fekete skorpiómenekült ki az egyik tuskó laza kérge alól. Farkát úgy emelte fel, akár egyflamenco-táncos a karját, és a lángok, melyek körülvették, megcsillantak ragyogópáncélján. Duff is figyelte, könyökével a térdére támaszkodva, egészenelőrehajolt.-- Vajon halálra marja-e magát, mielőtt a lángok elérik? -- kérdezte halkan. --Úgy hallottam, hogy ezt szokták tenni.-- Nem -- mondta Sean.-- Miért nem?-- Csupán az ember rendelkezik annyi intelligenciával, hogy véget vessen azelkerülhetetlennek; az életösztön ehhez minden más lényben túl erős --válaszoltaSean és a skorpió oldalazva elkerülte a legközelebbi lángnyelvet, majd ismétmegállt és felemelt fullánkja enyhén rángatódzott. -- Meg aztán saját mérgerá hatástalan, így nincs is más választása.-- Beleugorhatna a tűzbe és akkor túl van az egészen -- dünnyögte Duff, akitlesújtott ez a szeme előtt lezajló, kis tragédia.A skorpió belekezdett utolsó útjába, hogy kitérjen a körötte bezárulólángnyelvek gyűrűje elől. A farka elernyedt, és egyre bizonytalanabbulkapaszkodotta durva kérgen; a forróságtól összezsugorodott, lábai felpördültek és a farkaleszakadt. A lángnyelvek gyors, sárga ujjakkal simították végig és csillogótestét a halál tompaságával mocskolták be. A hasáb oldalra dőlt és a halottporszem eltűnt.-- Te megtetted volna? -- kérdezte Sean. -- Beleugrottál volna?Duff halkan fel.sóhajtott. -- Nem tudom -- mondta és felállt. -- Én mostleeresztem a fáradt vizet és ágyba bújok. -- Elment és megállt a tűz fénykörénekszélén.• • -424Amióta elhagyták Pretoriát, a sakálok zajongása, óvatos csaholása mindentáborhelyet körülvett -- annyira hozzátartoztak az afrikai éjszakához, hogy azember tudomást sem vett róluk --, de ez most egyszerre, furcsa mód valahogy másvolt. Ezúttal csak egy sakál éles hangja hallatszott -- fájdalommal teli,őrült, hisztérikus sikoly, melytói Sean háta libabőrös lett. Föltápászkodott éstétován meredt a sötétségbe. A sakál a tábor felé közeledett, gyorsan jött-- és Sean hirtelen rájött, hogy miről van szó.-- Duff! -- kiáltotta. -- Gyere vissza! Gyorsan, öregem, gyorsan!Duff kétségbeesett tehetetlenséggel nézett vissza Seanra, miközben a keze lennvolt és vizelete a tűz fényében, ezüst sugárként ívelt le testéből a földre.-- Duff! -- üvöltötte Sean. -- Ez egy veszett sakál. Fuss, a fene vigyen el,fuss már! -- A sakál közel volt, nagyon közel, de Duff végre megindult. Félútonvolt a tűz felé, amikor megbotlott. Elesett, majd átgördült és lábát maga aláhúzva készült felállni. Arca a sötétség felé fordult, ahonnan ^az őrjöngőállat közeledett. És akkor Sean meglátta. Úgy suhant elő az árnyékból a gyérfénybe, akár egy hatalmas, szürke lepke,és egyenesen arrafelé tartott, aholDuff térdelt. Sean látta, hogy amint a sakál felé lendült, Duff megpróbáljakezével eltakarni az arcát. Az egyik kutya kirántotta magát Mbejane kezébőlés elrohant Sean lába mellett. Sean felkapott egy hasábot és utánarohant, deDuff akkor már a hátán feküdt és karjával vadul, kétségbeesetten kapálódzva

próbálta távol tartani magától a terrier méretű állatot, mely az arca és a kezeután kapott. A kutya megfogta és elv.onszolta, miközben egyfolytában gyötörteés összeszorított foggal morgott rá. Sean a hasábfával ráhúzott a sakálra --eltörte a gerincét. Aztán újból és újból lesújtott rá, addig verte, míg afelismerhetetlenségig összeroncsolódott, és csak ekkor for-425dúlt Duff felé. Duff közben felállt. Nyakáról levette a sálját és most ezzeltörülgette az arcát, de a vér végigcsordult az állán és beszennyezte az ingét.A keze remegett. Sean a tűz mellé vezette, lehúzta a kezét és megvizsgálta aharapásokat. Az orra felhasadt és arca egyik oldalán a hús szabadon csüngött.-- Ülj le!Duff engedelmeskedett, miközben a sálat ismét az arcához szorította. Seangyorsan a tűzhöz lépett: egy bottal felhalmozta az izzó zsarátnokot, eló'vettevadászkését és pengéjét a parázsba nyomta.-- Mbejane -- kiáltotta, miközben szeme a késen volt. -- Dobd azt a sakált atűzre. Tégy rá jó sok fát. De a kezeddel ne érj hozzá. Ha ezzel megvagy, kösdmeg azt a kutyák, és a többieket tartsd távol tőle. Sean megfordította a kést atűzben. -- Duff, igyál meg abból a konyakból annyit, amennyit csak tudsz.-- Most mit fogsz csinálni?-- Nagyon jól tudod, hogy mit kell csinálnom.-- A csuklómba is beleharapott. -- Duff feltartotta a kezét, hogy Sean is lássaa fogak nyomát, azokat az apró lyukakat, melyekből lassan szivárgott a sávosvér.-- Igyál. -- Sean az üvegre mutatott. Egy másodpercig egymásra meredtek és Seanlátta, amint megjelenik a rettegés Duff tekintetében: rettegés a forró késtóiés rettegés a szervezetébe kerülő fertőzéstől. Ezt a fertőzést ki kell égetni,mielőtt a vérébe kerülne és növekedni, munkálkodni kezdene, egészen addig,míg végül beenné magát az agyába és üvöltve a megzavarodott, őrjöngő halálbakergetné.-- Igyál -- mondta megint Sean. Duff pedig fogta az üveget és a szájához emelte.Sean előrehajolt és kihúzta a kést a tűzból. Pár centinyire a kézfeje fölétartotta. Még nem volt elég forró. Visszadugta a parázsba.-- Mbejane, Hlubi, két oldalról álljatok a Nkosi széke mellé. Készüljetek fel,hogy lefoghassátok. -- Sean426kioldotta övét, összehajtotta a vastag bőrt és odaadta Duffnak. -- Harapj rá.Visszafordult a tűzhöz és ezúttal, amikor kihúzta a kést, a pengéje halványrózsaszínűn izzott. -- Felkészültél?-- Ez a hentesmunka, amire most készülsz, milliónyi lány szívét fogjaösszetörni. -- Duff rekedten még egy utolsó kísérletet tett, hogy tréfával üsseela közelgő iszonyatot.-- Fogjátok le -- mondta Sean.Duff felszisszent, ahogy a kés hozzáért -- hatalmas, rettegő szisszenés volt --,és a háta meggörbült, de a két zulu könyörtelenül fogta. A seb széleimegfeketedtekés sisteregtek, ahogy Sean egyre mélyebbre hasított a pengével. Az égő hússzagától felfordult a gyomra és a hányinger a torkát szorongatta.Összeszorítottaa fogát. Amikor hátralépett, Duff ernyedten csüngött a zuluk kezei között és azinge meg a haja nedves volt a verítéktől. Sean ismét felforrósította akést, majd Duff csuklóján tisztította meg a harapásokat, miközben Duffnyöszörgőit és erőtlenül vonaglott a székben. Kocsikenőcsöt kent a kiégetettsebekre,majd egy tiszta ingből készült lépéssel lazán bekötözte a csuklót. Beemelték

Duffot a kocsiba és lefektették az ágyára. Sean kiment oda, ahová Mbejanekikötötte a kulyát. A marján kisebb horzsolásokat talált a szőr alatt. Egyzsákot húztak a fejére, hogy ne harapjon, majd Sean az ő sebeit is kiégette.-- Kösd a legtávolabbi szekérhez, a többi kutyát pedig ne ereszt a közelébe ésgondoskodj róla, hogy kapjon ennivalót meg vizet -- mondta Mbejanénak.Ezután visszament Duffhoz. A fájdalomtól és a konyaktól részegen, Duff egészéjjel egy szemhunyásnyit sem aludt, Sean pedig reggelig virrasztóit ágyamellett.427A tábortól úgy ötvenméternyire a szolgák kunyhót építettek Duffnak egy vadfügefaalatt. A váz rudakból készült, melyre ponyvát feszítettek. Csináltak nekiegy ágyat és a kocsiból kihozták rá a matracát meg a takaróit. Seanösszerősített négy szekérláncot úgy, hogy új szemeket kovácsolt és kalapáccsalerősenösszeszorította őket. A lánc egyik végét a fügefa alja köré tekerte, majdösszeszegecselte. Duff az egyik szekér árnyékában ült és figyelte a munkát.Sérültkeze felkötve és az arca megdagadt, rajta a seb érdesnek, hegesnek tűnt, aszélek felé pedig gyulladt és vörös volt.-- Ne haragudj, Duff, de ezt meg kell tennünk.-- Egy ideje már eltörölték a rabszolga-kereskedelmet -- csak azért szólok, haesetleg nem tudnád. Duff eltorzult arcával megpróbált mosolyogni. Aztán felálltés követte Scant a kunyhóhoz. Sean ráhurkolta a lánc szabad végét Duff derekára.Két láncszemen átfűzött egy zárószemet és egy tucatnyi kalapácsütésselösszezárta.-- Ez biztosan tartani fog.-- Kitűnő munka -- mondta elismerően Duff. -- Most pedig nézzünk körül újlakhelyemen.Sean bement utána a kunyhóba. Duff lefeküdt az ágyra. Nagyon fáradtnak ésbetegnek látszott.-- Mennyi idő kell ahhoz, hogy eldőljön? -- kérdezte csöndesen.Sean a fejét rázta. -- Nem tudom biztosan. Azt hiszem, jobb, ha itt maradszlegalább egy hónapig -- azután majd visszaengedünk a társas életbe.-- Egy hónap -- mulatságos lesz. Itt fekszem majd és várhatom, hogy bármelyikpillanatban ugatni kezdjek, akár egy kutya és a legközelebbi fánál felemeljema lábamat.428Sean nem nevetett. -- Alapos munkát végeztem a késsel. Ezer az egyhez, hogyrendbe jössz. Ez csupán egyszerű óvatosság.-- Az esélyek igazán kedvezőek -- teszek rá egy ötöst. -- Duff keresztbe tettebokáját és a tetőt bámulta. Sean leült az ágy szélére. Hosszú időbe telt,míg végül Duff megtörte a csöndet.-- Milyen lesz, Sean, te láttál már olyat, aki veszettséget kapott?-- Nem.-- De hallottál róla, igaz? Mondd el, hogy mit hallottál róla -- makacskodott.Duff.-- Az Isten szerelmére, Duff, te nem fogod megkapni.-- Mondd el nekem, Sean, mondd el, hogy mit tudsz róla. -- Duff felült ésmegragadta Sean karját.Sean egy pillanatig csak nézett rá, majd ezután válaszolt. -- Te is láttad azt asakált, igaz?Duff visszahanyatlott a párnára. -- Jaj, úristen! -- suttogta.Együtt kezdték el a hosszú várakozást. Kifeszítettek egy másik ponyvát a kunyhómellé és ezen a nyitott, árnyékos helyen töltötték az elkövetkezendő napokat.Eleinte nagyon nehéz volt. Sean megpróbálta kirángatni Duffot abból a sötét

kétségbeesésből, amibe belemélyedt, de Duff óraszám csak ült, nézte a bozótost,tapogatta arcán a ragyás heget és csak nagy ritkán mosolyodott el azokon aválogatott történeteken, melyekkel Sean egyfolytában traktálta. Ám végül Seanerőfeszítése meghozta gyümölcsét -- Duff beszélni kezdett. Olyasmikről mesélt,amiket eddig még sosem említett, és Sean, ahogy hallgatta, többet tudottmeg róla, mint az elmúlt öt év során. Duff időnként fel-alá járkált Sean székeelőtt, miközben a lánc úgy csüngött, akár egy farok; máskor meg nyugodtanült és vággyal429teli hangon mesélt az édesanyjáról, akit nem ismerhetett.-- ...volt róla egy kép a felső emeleten, néha egész délutánokat töltöttemelőtte. Ez volt a legkedvesebb arc, amit valaha is láttam...Aztán ismét megkeményedett az arca, amint az apjára emlékezett, arra „a vénrohadékra".Beszélt a lányáról is... Olyan jóízűen tudott kacagni, hogy az embernekösszeszorult a szíve. A sírján a hó olyan volt, mint egy hatalmas, cukormázastorta,ez biztosan tetszett volna neki.Máskor meg döbbent volt a hangja, amint egy-egy múltbeli cselekedetét vizsgálta,méregbe gurult, ahogy eszébe jutott egy hiba vagy egy kihagyott lehetőség.Aztán volt, hogy hirtelen elhallgatott és zavartan elvigyorodott. -- Azt hiszem,sok badarságot hordok itt össze neked.Arcán a sebek lassanként leszáradtak és régi vidámsága egyre gyakrabban tört afelszínre.A ponyvát tartó oszlopok egyikén nekilátott, hogy naptárt vezessen, minden napegy-egy újabb vonást karcolt bele. Ez aztán mindennapos szertartássá vált.Minden egyes vonást olyan összpontosítással karcolt be, akár egy szobrász, akimárványt farag, majd amikor végzett, hátralépett és hangosan megszámolta,mintha ezzel sürgethetné őket, hogy minél hamarabb elérjék a harmincat, azt aszámot, amely végre megszabadítja őt láncaitól.Tizennyolc vonás volt az oszlopon, amikor a kutyán kitört az őrület. Délutánvolt. Klabejast játszottak. Sean épp kiosztotta a lapokat, amikor a kutya aszekerek között visítva vinnyogni kezdett. Sean felborította a székét, ahogyfelpattant. Puskája ott állt a falnak támasztva, felkapta és lerohant a táborba.Eltűnt a szekér mögött, melyhez a kutyát kötötték és Duff szinte nyomban ezutánmeghallotta a lövést. Az ezt köve-430tő váratlan és tökéletes némaságban Duff lassan a kezébe temette arcát.Majd egy óra telt el, mire Sean visszajött. Felemelte székét, az asztal mellétette és leült.-- Te hívsz -- felveszed? -- kérdezte, miközben kezébe vette kártyáit. Elszántkonoksággal játszottak, minden figyelmüket a lapokra összpontosították, demindketten tudták, hogy az asztal mellett már ott van egy harmadik is.-- ígérd meg, hogy ezt velem sohasem teszed -- bukott ki végül Duffból.Sean felnézett rá. -- Mit ne tegyek veled?-- Amit a kutyával tettél.A kutya! Az az átkozott kutya. Nem lett volna szabad megkockáztatnia, még azonaz estén el kellett volna pusztítani.-- Csak azért, mert a kutya megkapta, még nem jelenti azt, hogy te...-- Esküdj meg -- vágott hevesen a szavába Duff --, esküdj meg, hogy nem emeledrám a fegyvert.-- Duff, te nem tudod, hogy mit kérsz tőlem. Ha elkaptad... -- Seanelhallgatott; most bármit mond, attól minden csak még rosszabb lesz.-- ígérd meg nekem -- mondta újból Duff.-- Jól van, esküszöm.

7A helyzet most még rosszabb lett, mint eleinte volt. Duff felhagyott anaptárával és ezzel együtt feladta a reményt, ami eddig is csak lassan erősödöttbenne. Ha a nappalok szörnyűek voltak, akkor az éjszakák még szörnyűbbek, azmaga volt a pokol, mivel Duff álmodott. Ez az álom minden éjjel előjött --néha kétszer, háromszor is. Miután Sean elment, megpróbált ébren maradni,olvasott a lámpa fényénél; vagy csak feküdt431és hallgatta az éjszaka zajait, azt a pocskolást és fújtatást, ahogy azorrszarvú ivott a víznél, az éjszakai madarak tiszta, halk trilláit vagy épp egyoroszlán tompa morgását. Végül azonban akár akarta, akár nem, elaludt és akkorálmodott.Lóháton haladt egy barna síkon át: sehol egy hegy, sehol egy fa, csupán fű és fűmindenütt, ameddig csak a szem ellát. A lova nem vetett árnyékot -- egyfolytábankereste az árnyékot és nyugtalanította, hogy sehol sem látja. Aztán egy tórabukkant -- a vize tiszta volt, kék és furcsán csillogott. Ez a tó megrémítette,de akarata ellenére oda kellett mennie. Akkor letérdelt mellé és belenézett avízbe; a tükörképe nézett vissza rá egy állatpofa, bozontos, barna szőr éshosszú, fehér farkasfogak. Ilyenkor mindig felébredt és annak az arcnak aziszonyata reggelig kitartott mellette.Sean, már-már saját tehetetlenségétől teljesen kétségbeeseve, megpróbáltsegíteni neki. A miatt a tökéletes összhang miatt, ami az évek során kialakultközöttük,ésazért,mertannyiraközelálltakegymáshoz,Seannak is vele kellettszenvednie. Megpróbálta kirekeszteni magából ezt az érzést; néha egy-egy órára,vagy akár még egy fél délelőttre is sikerült, de aztán visszajött, hirtelen törtrá, a gyomrát görcsbe rándítva támadt fel benne. Duff meg fog halni --Duff kimondhatatlanul szörnyű halállal fog meghalni. Lehet, hogy az ember hibátkövet el, amikor valakit ennyire mélyen a közelébe enged, olyannyira, hogyaztán minden kínját a leggyötrőbb részletekig meg kell osztania és át kell érnievele? Nem elég az embernek a sajátja, miért kell hát teljes egészébenosztoznia egy másik szenvedésén?Akkorra már feltámadtak az októberi szelek, az esőzések előhírnökei: forró,porral teli szelek, olyan szelek, melyek felszárították az ember testén averítéket,még mielőtt az egy kicsit lehűlhette volna, szomjat432hozó szelek, melyek a tábor ellenére, még fényes nappal is a vízhez űzték avadat.Sean tábori ágya alatt volt egy fél láda bor. Azon az utolsó estén, nedveszsákba csavarva, behűtött négy üveggel. Közvetlenül vacsora előtt felvitte Duffkunyhójába és letette az asztalra. Duff figyelte. Az arca már szinte teljesenbegyógyult, sápadt bőrén a sérülés helyét már csak üvegesen áttetsző, vörössebhelyek jelezték.-- Chateau Olivier -- mondta Sean és Duff rábólintott.-- Jó bor -- valószínűleg az utazás jócskán megtörte.-- Hát ha nem akarod, akkor vissza is vihetem mondta Sean.-- Ne haragudj, fiacskám -- mondta gyorsan Duff. Nem akartam hálátlannak tűnni.Ez a bor épp illik a ma esti hangulatomhoz. Tudtad, hogy a bor szomorú ital?,-- Badarság! -- mondta Sean, miközben nekilátott, hogy a dugóhúzóval kinyissa azelső palackot. -- A bor vidám. -- Kitöltött egy keveset Duff poharába,aki felemelte és a tűz felé tartotta, hogy fénye átvilágítson rajta.-- Te csupán a felszínt látod, Sean. A jó bor magában hordozza a tragédiaelemeit. Minél jobb egy bor, annál szomorúbb.Sean felhorkant. -- Ezt fejtsd ki bővebben -- mondta kihívóan.

Duff ismét visszatette poharát az asztalra és elgondolkodva nézte. -- Mitgondolsz, mennyi idő kéllett ahhoz, hogy ez a bor elérje jelenlegi, tökéletesállapotát?-- Gondolom, úgy tíz-tizenöt év -- mondta Sean. Duff bólintott. -- És most márcsak az maradt hátra,hogy megigyák -- hosszú évek munkája egyetlen pillanat alatt elpusztul. Nemgondolod, hogy ez szomorú? -- kérdezte Duff halkan.433„ -- Te jó ég, Duff, ne légy már ilyen átkozottul lehangolt.De Duff nem is figyelt rá. -- Ez a közös a borban és az emberben. Csupán akorral, egy egész életnyi keresés után érheti el a tökéletességet. Ám amikorsikerül megtalálniuk, akkor meglelik saját pusztulásukat is.-- Tehát azt hiszed, ha az ember elég soká él, akkor eljuthat a tökéletességig?-- kérdezte kihívóan Sean és Duff még mindig a pohárra meredve válaszoltneki.-- Van szőlő, mely rossz talajon nő, akad olyan, melyet betegség pusztít el, mégmielőtt a présbe kerülne, és van olyan is, melyet egy gondatlan borásztesz tönkre -- nem minden szőlőből lesz jó bor. -- Duff fölemelte poharát,kortyintott belőle, majd folytatta. Az embernek hosszabb időre van szüksége,és neki nem egy hordó csöndes zártságában kell megtalálnia, hanem az életfortyogó katlanában; ezért az ő tragédiája a nagyobb.-- Igen, de senki sem élhet örökké -- hangzott Sean ellenvetése.-- Tehát azt gondolod, hogy ettől kevésbé szomorú? -- Duff a fejét csóválta. --Természetesen nincs igazad. Ez mit sem von le belőle, inkább felnagyítja.Bárcsak lenne menekvés, lenne rá valami mód, hogy ami jó, az fennmaradhasson, ésne ez a teljes reménytelenség várjon rá.Duff sápadt, szikár arccal hátradőlt székében. -- És még ezt is el tudnámfogadni, ha nekem több idő adatott volna.-- Na, ebből a témából most már elég volt. Beszéljünk valami másról. Nem értem,hogy mit nyugtalankodsz. Te még nem értél meg arra, hogy megigyanak, vanmég rá úgy húsz-harminc éved -- mondta Sean nyersen és Duff most először nézettrá.-- Van, Sean?434Sean képtelen volt a szemébe nézni. Tudta, hogy Duff meg fog halni. Duffféloldalas mosolyával elvigyorodott és tekintete ismét a poharába mélyedt. Amosolylassan eltűnt és ismét beszélni kezdett.-- Bárcsak több időm lenne, akkor meg tudtam volna csinálni. Megkereshettemvolna a gyenge pontokat és megerősíthettem volna. Megtaláltam volna aválaszokat.-- A hangja magasabbra emelkedett. -- Meg tudtam volna csinálni! Tudom, hogy megtudtam volna! Ó Istenem, még nem készültem fel. Több időre van szükségem.-- A hangja most már harsányan éles volt, a tekintete pedig vad és űzött. -- Eztúl korai még túl korai!Sean nem bírta tovább, felpattant, megragadta Duff vállát és megrázta.-- Fogd be a szád, az istenit, fogd már be -- kiáltott rá. Duff zihálva kapkodtaa levegőt, ajkai szétváltak és reszkettek. Ujja hegyével megérintette,mintha meg akarná állítani.-- Ne haragudj, fiacskám, hogy ennyire nekivadultam és elengedtem magam. -- Seankeze lehullt Duff válláról,-- A fenébe, mindketten túlzottan ingerültek vagyunk -- mondta. -- Mindenrendben lesz, majd meglátod.-- Igen -- minden rendben lesz. -- Duff ujjaival beletúrt a hajába és a szemébőlhátrasimította. -- Nyiss ki még egy üveget, fiacskám.

8Aznap éjjel, miután Sean lefeküdt, Duff álma megint előjött. A bor, amitmegivott, lelassította és megakadályozta őt abban, hogy felébredjen. Sajátlátomásánakfogságába esett és küzdött, hogy az ébrenlétbe jutva kiszabadulhasson belőle, decsupán a felszínig jutott,435és máris visszasüllyedt, hogy azt az álmot újból és újból végigálmodja.Sean másnap már korán reggel felment Duffhoz. Bár az éjszaka hűvöse még tartottamagát a vadfüge szétterülő ágai alatt, az ébredő nap száraz szelet és perzselőforróságot ígért. Ezt az állatok megérezték. Az igavonó ökrök a fák közégyűltek, és egy kis tehénantilop csorda vonult el a víz felől. A bika rövid,vaskosszarvával és homlokán a sötét bóbitával vezette teheneit, hogy valami árnyashelyet találjanak. Sean a kunyhó ajtajában állt és várta, hogy szemehozzászokjona benti homályhoz. Duff ébren volt.-- Ki az ágyból, különben a boldogságodat még gyarapíthatod néhány felfekvésselis.Duff lábát lelendítette az ágyról és felnyögött.-- Mit tettél te tegnap este abba borba? -- Finoman dörgölgette a halántékát. --Vagy száz kobold jár kozák táncot a koponyám falán.Sean ekkor érezte az^első, nyilalló rémületet. Kezét Duff vállára tette, hogyérezze, lázas-e, de Duff bőre egész hűvös volt. Megnyugodott.-- Kész a reggeli -- mondta Sean. Duff csak turkált a kásában és szinte meg sekóstolta a roston sült tehénantilopmájat. Az erős napsütés miatt egyfolytábanösszehúzta a szemét, majd amikor végeztek a kávéval is, hátratolta a székét.-- Azt hiszem, lehajtom még fájón érzékeny fejem.-- Rendben. -- Sean is felállt. -- Kezdünk kifogyni a húsból. Megyek ésmegpróbálok elejteni egy antilopot.-- Ne, maradj itt és beszélgessünk -- mondta gyorsan Duff. -- Vagykártyázhatnánk is egy kicsit.Már napok óta nem játszottak, így Sean készségesen beleegyezett. Leült Duffágyának végébe és fél órán belül harminckét fontot nyert el tőle.-- Igazán hagynod kéne már, hogy ezt a játékot megtanítsam neked -- mondtakárörvendően.436Duff ingerülten feladta a játékot. -- Már nincs kedvem kártyázni. -- Ujjaitlehunyt szemhéjára nyomta. Ilyen fejfájással nem tudok figyelni.-- Akarsz aludni? -- Sean összeszedte a kártyát és betette a dobozába.-- Nem. Mi lenne, ha felolvasnál nekem?Duff az ágy melletti asztalkáról felvette A puszta ház egy bőrkötéses példányátés Sean ölébe lökte.-- Honnan kezdjem? -- kérdezte Sean.-- Mindegy, majdnem kívülről tudom. -- Duff hátradőlt és lehunyta a szemét. --Bárhol elkezdheted.Sean hangosan olvasott. Vagy fél órán át akadozott a nyelve, mivel sehogy semsikerült megéreznie a szavak ritmusát. Egyszer-kétszer Duffra pillantott,de Duff nyugodtan feküdt, arcán halványan csillogott a veríték, ^és a sebhelyekfeltűnően élesen látszottak. Könnyedén lélegzett. Dickens hatásos altatószeregy ilyen forró délelőttön és Sean szemhéja elnehezült, a hangja lelassult, mígvégül elhallgatott. A könyv lecsúszott az öléből.Duff láncának csörrenésére riadt; felébredt és az ágyra nézett. Duff úgykuporgott ott, akár egy majom. Szemében lángolt az őrület és az arcarángatódzott.

Fogait sárgás hab borította, ami vékonyán megült ajkain.-- Duff, -- mondta Sean, és Duff begörbített ujakkal támadásba lendült, miközbentorkából valami olyan hang tört elő, mely nem volt emberi, de még állatisem. Ettől a hangtól Sean gyomra dermedten összerándult és lábai egészenelgyöngültek.-- Ne! -- sikoltotta Sean, és akkor a lánc beakadt az ágy egyik lábába,visszarántotta Duffot, aki elterült az ágyon, mielőtt még fogátbelemélyeszthettevolna Sean bénult testébe,Sean futásnak eredt. Kirohant a kunyhóból és bevetette magát a bozótosba.Rémülettől reszkető lábbal437futott és fuldokolva kapkodta a levegőt. Csak futott, miközben a szíve együttzakatolt sebesen száguldó lábával és tüdeje a páni rettegés rendszertelenségévelzihált. Egy ág végighasította az arcát és ez az égető fájdalom használt neki,sikerült egy kicsit összeszednie magát. A lába lelassult -- megtorpant, majdott állt lihegve és meredten nézett vissza a tábor felé. Várt, míg" teste egykicsit lecsillapult, majd sikerült iszonyú rémületét annyira leküzdenie,hogy már csak egy émelyítő érzésként maradt meg gyomrában. Megkerülte a tüskésbozótost, és a tábort arról az oldalról közelítette meg, mely a legtávolabbesett Duff kunyhójától. A tábor üres volt, a szolgákat is ugyanaz a rémülethajtotta el, ami Scant. Eszébe jutott, hogy puskája most is a kunyhóban volt,ott állt Duff ágya mellett. Óvatosan beosont a kocsijába és gyorsan kinyitottaazt a ládát, amelyben a használaton kívüli puskákat tartotta. A keze ismétbizonytalanná vált, ahogy a zárak körül matatott, mivel lehet, hogy a láncelszakadt és bármely pillanatban meghallhatja maga mögött azt a szörnyű, hörgőhangot. A tábori ágy mögött lógó tölténytartóból kivett néhány töltényt.Megtöltötte a puskát és félhúzta. Kezében az acél és a fa súlya megnyugtatta.Ismét férfinak, érezte magát.Leugrott a kocsiról és a puskát készenlétben tartva, óvatosan kilépett aszekerek gyűrűjéből. A lánc kitartott. Duff a vadfüge árnyékában rángatta. Olyanhangokat hallatott, akár egy újszülött kiskutya. Háttal állt Seannak és meztelenvolt, széttépett ruhája szanaszét hevert körülötte. Sean lassan közeledettfelé. A lánc távolságán kívül megállt.'•- Duff! -- szólította Sean bizonytalanul. Duff megpördült és összekuporodott, ahab már vastagon állt arányló szakáiián; Seanra nézett és vicsorogni kezdett.Aztán támadásba lendült, míg a lánc vissza nem fogta és ismét a hátára esve,elterült a földön. Feltá-438pászkodott és a lánccal hadakozott, miközben szeme éhesen meredt Seanra. Seanhátrébb lépett. Felemelte a puskát és Duff szeme közé célzott.Esküdj meg. Esküdj meg, hogy nem emeled rám a fegyvert.Sean keze megremegett. Egyre csak hátrált. Duff most már vérzett. Az acélláncszemek lehorzsolták csípőjéről a bőrt, de még mindig rángatta, küzdött, hogyelérje Seant -- és Seant legalább ennyire megbéklyózta ígérete. Nem tudtamegtenni. Leeresztette a fegyvert és tehetetlen szánalommal csak nézte ezt avergődést.Végül Mbejane odament hozzá.-- Gyere el innen, Nkosi. Ha nem vetsz véget ennek, akkor gyere el innen. Nekimár nincs szüksége rád. Ha meg itt lát, az csak felingerli.Duff még mindig küzdött és visítva rángatta a láncot. Összevissza sebzettderekából a vér lecsordult és lábán, a szőrszálakon megült, majd besűrűsödött,akár az olvasztott csokoládé. Valahányszor megrángatta a fejét, hab csordult kia szájából és mellkasára, karjára freccsent.

Mbejane visszavezette Seant a táborba. A többi szolga is mind ott volt, Seanpedig összeszedte magát, hogy kiadja utasításait.-- Azt akarom, hogy mindenki menjen el innen. Vigyetek magatokkal takarókat megélelmet -- menjetek és táborozzatok le a víz túloldalán. Amint vége, hívlakbenneteket. -- Várt, amíg összeszedték holmijukat és amikor már elindultak,visszahívta Mbejanét. -- Mit kell tennem? -- kérdezte.-- Ha egy ló eltöri a lábát? -- válaszolt kérdéssel Mbejane.-- A szavamat adtam neki -- rázta meg fejét kétségbeesetten Sean, miközben mégmindig Duff tomboló őrjöngésének hangjai felé fordult.439-- Csak egy gazember és a bátor ember képes rá, hogy megszegje esküjét --felelte neki egyszerűen Mbejane. -- Várunk rád. -- Azzal megfordult és követtea többieket. Miután elmentek, Sean elbújt az egyik kocsiban és a ponyvahasadékán át figyelte Duffot. Látta, ahogy eszelősen rázza a fejét és furcsán,cammogva jár körbe-körbe, ameddig a lánc engedi. Figyelte, amikor a fájdalomtólfetrengett a földön, a fejébe mart, egész hajcsomókat tépett ki és végigkarmoltasaját arcát. Hallgatta az őrület hangjait: a fájdalom rémült bömbölését, azeszelős kuncogást és azt a morgást, azt a szörnyű morgást.Egy tucatszor is célba vette és tartotta a fegyvert, míg a szemébe csordulóveríték el nem homályosította látását, így aztán kénytelen volt vállátólleengedniés elfordult.Odakinn, a lánc végén, a napon vörösödő testtel Sean egy darabja haldoklott.Egy-egy darabja ifjúságának, nevetésének és az élet gondtalan szeretetének-- így aztán vissza kellett másznia a vászon hasadékához, hogy végignézze.A nap delelőre hágott, majd lassan elindult lefelé, és az a valami ott a láncvégén egyre gyöngébb lett. Elesett és utána sokáig négykézláb mászott, mígsikerült újbói felemelkednie.Naplemente előtt egy órával tört rá Duffra az első, görcsös vonaglás. Épp Seanszekerével szemközt állt és jobbra-balra tekergette a fejét, miközben a szájanémán mozgott. Elkapta a görcs és megmerevedett; a szája vigyorra húzódott,előtűntek fogai, a szeme fennakadt, csupán a fehérje-látszott és a teste lassanhátrahajolt. Ez a gyönyörű test, a hosszú, formás lábával, még mindig karcsúvolt, akár egy fiú teste, és most egyre erősebben, egyre feszesebben hajlottmeg, míg végül egy reccsenéssel a gerince elpattant és a test a földre hullt.Csak hevert ott és vonaglott, miközben440halkan nyöszörgött és törzse, az eltört gerinc miatt, lehetetlen szögbetekeredett.Sean kiugrott a kocsiból és odarohant hozzá: megállt fölötte, főbe lőtte Duffot,majd elfordult. Puskáját elhajította és hallotta, amint az zörögve leesika kemény földre. Visszament kocsijához* és Duff ágyából kivett egy takarót.Odament vele Duffhoz és belecsavarta, miközben tekintetét igyekezett elfordítania szétroncsolt fejről. Bevitte a kunyhóba és lefektette az ágyra. A vérátszivárgóit a takarón és szétterjedt, akár a kiöntött tinta az itatóson. Seanleroskadt az ágy melletti székre.Odakinn sűrűsödött a sötétség, míg végül teljessé vált. Az éjszaka során egyszerodajött egy hiéna, megszaglászta a vért kinn a földön, majd elment. A vízentúl, a bozótban egy oroszlánfalka vadászott; virradat előtt két órával sikerültzsákmányt ejteniük, Sean pedig ott ült a sötétben és hallgatta diadalmasüvöltésüket.Reggel Sean elmerevülten felállt székéről és lement a szekerekhez. Mbejane ottvárta a tűz mellett a táborban.-- Hol vannak a többiek? -- kérdezte Sean. Mbejane felállt. -- Ott várnak, ahováküldted őket.

Egyedül jöttem vissza -- tudtam, hogy szükséged lesz rám.-- Igen -- mondta Sean. -- Hozz két baltát a szekérről.Fát gyűjtöttek, egy egész hegynyi száraz fát hordtak össze és felhalmozták Duffágya körül -- aztán Sean meggyújtotta. Mbejane felnyergeit Seannak egy lovatés ő felült, majd lenézett a zulura.-- Hozd a szekereket a következő vízüreghez. -- Én majd ott csatlakozomhozzátok.Sean kilovagolt a táborból. Csak egyszer nézett vissza, és látta, hogy a szél amáglya füstjét jó másfél kilométeres felhőként terítette szét a fák fölött.441Akár a gennyzacskó egy gyulladt fog gyökerét, úgy pusztította Sean agyát abűntudat és a bánat. Bűntudata kétszeres volt. Elárulta Duff bizalmát és nemvolt elég bátorsága ahhoz, hogy ezt idejében tegye és az árulásnak értelmelegyen. Túl soká várt. Rögtön az elején meg kellett volna tennie, tisztán ésgyorsan, vagy inkább egyáltalán ne tette volna. Testének minden porcikájavágyott rá, hogy újból megtehesse, de ezúttal úgy, ahogy kellett volna. Boldoganújból végigélte volna azt az egész szörnyűséget, hogy lelkiismerete tisztalehessen és eltüntethesse ezt a foltot barátságuk emlékéről.Bánata üresség volt, egy fájdalmas űr -- oly hatalmas, hogy elveszett benne.Ahol azelőtt Duff nevetése, féloldalas mosolya és ragályos, életörömmel telilendülete volt, ott most csak a szürke semmi tanyázott. A nap sugarai nemhatolhattak át rajta és nem volt benne semmi, aminek tartósan formája lettvolna.A következő vízüreg lapos volt, akár egy levesestányér, egy pólópálya méretű,kiszáradt iszappal teli sivatag kellős közepén. Az iszap összevissza repedezettés apró téglái egy tenyérnyinél nem voltak nagyobbak. Az ember nyugodtanátugorhatott a víz fölött úgy, hogy még a lába sem lett nedves. Az ivóhelykörnyékemindenütt sűrűn tele volt az odajáró állatok ürülékével. Felszínén, a szélirányának megfelelően, oda-vissza úszkált néhány elhullott toll. A víz áporodottvolt és szennyezett. Ez rossz táborhely volt. A harmadik napon Mbejane odamentSean szekeréhez. Sean a tábori ágyán feküdt. Amióta Dufftól elváltak, azótanem váltott ruhát. A szakálla kezdett összecsomósodni és ragadt az izzadságtól,mivel a szekér ponyvája alatt olyan forróság volt, akár egy kemencében.442-- Nkosi, kijönnél és megnéznéd a vizet? Azt hiszem, nem kéne tovább ittmaradnunk.-- Mi a baj vele? -- kérdezte Sean fásult érdektelenséggel.-- Koszos, azt hiszem, tovább kéne mennünk a.nagy folyó felé.-- Tégy, ahogy jónak látod. -- Sean átgördült és arccal a kocsi oldala feléfordult.így aztán Mbejane a szekerekkel elindult le, a Limpopo felé. Két nappal későbbérték el azokat a sötétzöld fákat, melyek a folyó partját szegélyezték. Seanaz út során végig az ágyában hevert, ott zötykölődött és izzadt a melegben, deezek a kellemetlenségek nem jutottak el a tudatáig. Mbejane a folyóágy fölött,a parton állította fel a tábort, és a többi szolgával együtt várta, hogy Seanismét életre keljen. Esti, tűz melletti beszélgetéseik teli voltaknyugtalansággal,és gyakran nézegettek Sean lakókocsija felé, melyben a lámpa nem gyulladt meg,sötét volt és komor, akár a benne fekvő' ember kedélye.Mint a medve, amikor a tél végén előbúvik barlangjából, úgy jött elő végre Seanis a kocsiból. A ruhája mocskos volt. A kutyák odarohantak hozzá, hogyüdvözöljék,a lába köré gyűltek és várták, hogy észrevegye őket, de Sean rájuk semhederített. Halványan, alig érthetően válaszolt valamit a szolgák köszönésére.

Aztánlebandukolt a parton a folyóágyba.A nyár néhány, a meder közepén megmaradt pocsolyává sorvasztotta a Limpopót.Bennük a víz sötét olajzöld volt. Körülöttük a homok fehér, vakítóan fehér,akár egy hómező és a nagy, simára koptatott kövek, melyek útját állták az aligmozduló víznek, mind feketék voltak. A fák szegélyezte folyópartok meredekekés jó nyolcszáz méter választotta el őket egymástól. Sean elindult a homokon át,minden egyes lépésnél bokáig süllyedt bele. Elért a vízhez, leült mellette,443kezét belemártotta és érezte, hogy meleg, meleg, akár a vér. Mellette a homokbanegy krokodil hosszú, csúszkálós nyoma és szemben, a túlparton, az egyikfa ágait rázva, egy majomcsapat makogott felé. Sean kutyái közül kettőátpocskolt azon a keskeny részen, mely két vízüreget kötött össze, majdelrohantak,hogy elűzzék a majmokat. Nem nagy kedvvel mentek, nyelvük oldalra lógott, mivelnagy volt a forróság a fehér folyómederben. Sean meredten nézte a zöldvizet. Olyan magányos volt Duff nélkül; társául csupán bűntudata és szomorúságaszegődött. Az egyik kutya ott maradt mellette és hideg orrát az arcáhoznyomta. Sean átölelte a nyakát és a kutya szorosan az oldalához húzódott.Hátulról, a homokból lépéseket hallott, megfordult és felnézett. Mbejane voltaz.-- Nkosi, Hlubi elefántra bukkant, alig egy órányira a folyó mentén felfelé. Aztmondja, legalább húsznak ígéretes az agyara.Sean ismét a víz felé fordult. -- Menj el -- mondta.Mbejane leguggolt mellé és könyökét a térdére támasztotta. -- Kit gyászolsz? --kérdezte.^ Menj el, Mbejane, hagyj magamra.-- Nkosi, Duffnak nincs szüksége a te szomorúságodra -- ezért én azt hiszem,hogy te önmagadat gyászolod. -- Mbejane fogott egy kavicsot és behajítottaa vízbe.-- Amikor egy utazónak tüske megy a lábába -- folytatta Mbejane halkan --,akkor, ha bölcs ember, kihúzza -- ha bolond, benn hagyja és azt mondja:„Megtartomezt a tüskét, hogy szúrjon, és így sose felejtsem el az utat, amin jártam."Nkosi, jobb örömmel, mint fájdalommal visszaemlékezni. -- Mbejane bedobottmég egy követ a vízbe, majd felállt és visszament a táborba. Amikor Sean tízperccel később követte, már ott találta a lovát felnyergeive, puskájátbeakasztvaa tartójába, és Mbejane meg Hlubi, lándzsáikkal a kézben444vártak rá. Kandhla odaadta neki a kalapját, ő meg a karimájánál fogva forgatta akezében. Aztán a fejébe csapta és fölpattant a lovára.-- Vezessetek -- adta ki az utasítást.Az elkövetkezendő' hetekben Sean úgy vadászott, mint egy megszállott, ezértaztán nem maradt ideje a komor töprengésre. A szekerekhez csak ritkán és akkoris csak rövid időre tért vissza; ezeknek a visszatéréseknek csupán az volt azoka, hogy időnként vissza kellett hozni az összegyűlt elefántcsontot és lovatkellett váltania. Az egyik ilyen alkalom végén, amikor Sean már épp készült lóraszállni, hogy újabb vadászatra induljon, már Mbejane sem tudta megállniszó nélkül. -- Nkosi, kellemesebb módjai is vannak a halálnak, mint az, ha azember halálra dolgozza magát.-- Szerintem elég jól nézel ki -- mondta neki Sean, bár Mbejane mostanra márolyan sovány volt, akár egy agár és a bőre úgy csillogott, mint a mosottantracit.-- Lehet, hogy lóhátról nézve mindenki egészségesnek tűnik -- kockáztatta meg

Mbejane és Sean egyik lábával a kengyelben megtorpant. Elgondolkodva nézettMbejanéra, majd a kengyelben lévő lábát is letette a földre. -- Most gyalogmegyünk vadászni, Mbejane, és az első, aki kegyelemért könyörög, kiérdemli,hogy a másik „asszonynak" nevezze.Mbejane elvigyorodott; ez a kihívás kedve szerint volt. Átkeltek a folyón és mégdél előtt nyomra bukkantak -- egy kisebb, fiatal bikákból álló csordára.Az est leszálltáig követték őket és összekuporodva, egy takaró alatt aludtak,majd másnap reggel megint mentek tovább. A harmadik napon egy sziklás terepenelvesztették a nyomot és visszafordultak a folyó felé. A szekerektől jó tizenötkilométernyire egy újabb csordára bukkantak, a nyomukba eredtek és mégaznap este zsákmányt is ejtettek -- három szép bikát, egyetlen agyar sem voltkevesebb húsz kilónál. Még azon445az éjjelen visszamentek a táborba, aludtak négy órát és ismét útnak eredtek.Sean most már egy kicsit bicegett és a második napon, az egyik ritkaságszámbamenő, rövid pihenőjük során, lehúzta a csizmáját. A sarkán a vízhólyag kifakadtés a zoknija egészen megkeményedett a rászáradt vértől. Mbejane kifejezéstelenarccal nézett rá. -- Milyen messze vagyunk a szekerektől? -- kérdezte Sean.-- Még sötétedés előtt visszaérhetünk, Nkosi. -- Visszafelé Mbejane vitte Seanpuskáját. A komolyság álarca egy pillanatra sem tűnt el a képéről. Ahogyvisszaértek a táborba, Kandhla egy mosdótálban hozott forró vizet és letetteSean széke elé. Miközben Sean a lábát áztatta, teljes kísérete ott guggoltkörülötte. Minden arcon ott ült a már-már túlzott aggodalom és a csöndet csak abantu együttérzés csettegő hangjai törték meg. Látszott rajtuk, hogy élvezikaz előadás minden percét, Mbejane pedig egy született színész időzítésévelépítette fel a hatást és játszott a közönségének. Sean rágyújtott egymanillaszivarraés komor képpel pöfékelt, nehogy elnevesse magát. Mbejane megköszörülte a torkátés beleköpött a tú'zbe. Minden szem rászegeződött; lélegzet-visszafojtvavártak.-- Nkosi -- mondta Mbejane --, ötven ökörben állapítanám meg a menyasszonypénzt-- ha a lányom volnál.Egy pillanatig még csönd volt, aztán felharsant a nevetés. Először Sean is velüknevetett, de aztán egy idő múlva, amikor Hlubi majdnem beletámolygott atűzbe, és Nonga hangosan zokogott Mbejane vállán, miközben arcán végigcsordultaka vidámság könnyei, Sean abbahagyta a nevetést. Ez azért ennyire nem mulatságos.Savanyú képpel nézett rájuk -- nézte tátott, rózsaszín szájukat, fehér fogaikat,rázkódó vállukat és ziháló mellkasukat, és akkor hirtelen rájött, egészenvilá-446gosan látta, hogy már nem rajta nevetnek. A nevetés öröméért nevetnek. Azértnevetnek, mert élnek. Egy kis kuncogás csiklandozta Sean torkát és már ki isbuggyant, még mielőtt elnyomhatta volna, majd egy újabb kezdte feszegetni amellkasát és akkor hátradőlt székében, kitátotta a száját és eleresztette.A pokolba vele, hisz ő is él.Reggel, amikor kimászott kocsijából és elbicegett, hogy megnézze, mit készítKandhla reggelire, ismét érzett magában valami halvány izgalmat, egy új napizgalmát. Remekül érezte magát. Duff emléke most is vele volt, ahogy vele islesz mindig, de ez már nem az a beteges fájdalom volt. Kihúzta a tüskét.10Novemberben háromszor állították fel a tábort új helyen, a folyó jobb partjánmaradtak mindvégig és nyugatnak tartottak. Lassanként azok a szekerek, melyeketannál a vízgödörnél kiürítettek, ismét megteltek elefántcsonttal, mivel a folyómentén sok vad tömörült össze. A környező vidék mindenütt száraz volt,de most már minden nap magában hordozta a megkönnyebbülés ígéretét.

Az égen szétszórt felhők kezdtek összetömörülni, kerek, sötét szélű tömeggésűrűsödtek, vagy épp büszkén ágaskodó viharfelhővé tornyosultak. Úgy tűnt, azegész természetet lenyűgözte egyre növekvő fontosságuk. Esténként a nap királyibíborba öltöztette őket, napközben a forgószelek jártak dervistáncotszórakoztatásukra.Az esőzések közeledtek. Seannak el kellett döntenie, hogy átkel-e a Limpopón, ésahogy a folyó megárad, elvágja magát a déli területektől, vagy marad ott,ahol van és a folyón túli területekkel nem foglalkozik. A döntés nem volt nehéz.Találtak egy helyet, ahol a part, a folyó mindkét oldalán, egy kicsit447lankásabb volt. Kiürítették az első szekeret és kétszer annyi ökröt fogtak beelé; ezután, miközben mindnyájan kiáltozva biztatták őket, az ökrök leügetteka még így is meredek lejtőn a folyóágyba. Mögöttük a szekér rázkódott,himbálódzott, míg végül leért a homokba, ahol megállt, reménytelenül megbillentés tengelyig besüllyedt a homokba.-- A küllőkhöz -- kiáltotta Sean. Mindnyájan a kerekekhez rohantak ésnekifeszülve próbálták forgatni őket, de az ökrök fele túl mélyen besüllyedt ahomokba,így nem volt honnan elrugaszkodniuk és csak tehetetlenül vergődtek.-- A pokolba is -- nézett Sean dühösen a szekérre. Fogjátok ki az ökröket ésvigyétek vissza őket. Szedjétek elő a fejszéket.Három napjukba telt, míg rőzsenyalábokból egy átkelőt építettek, majd még kettőkellett ahhoz, hogy az összes szekeret és elefántcsontot átvigyék a túlpartra.Amikor az utolsó szekeret is sikerült bevonszolniuk a táborba, Seanbejelentette, hogy ezután egy pihenőnap következik, így aztán másnap reggel azegésztábor későn kelt. A nap már magasan járt, amikor Sean előkerült kocsijából. Ahosszú heverészéstől még bamba és egy kicsit mélabús volt. Ásított egy nagyot,majd karját széttárva alaposan kinyújtóztatta tagjait. Nyelvét végigfuttattaszája belsejében, majd az íztől elfintorodott, végül megvakarta mellkasátés a szőrszálak érdesen dörgölődtek ujjaihoz.-- Kandhla, hol a kávé? Nem is törődsz azzal, hogy nyomban meghalok aszomjúságtól?-- Nkosi, a víz hamarosan felforr.Sean morgott valamit az orra alatt, majd odament Mbejanéhoz, aki a többiszolgával együtt ott guggolt a tűz mellett és figyelték Kandhlát.-- Ez egy jó tábor, Mbejane. -- Sean felnézett a föléjük boruló lombsátorra. Ittminden zöld volt és még a448késő délelőtti forróságban is hűvös volt a levegő. A szélesen szétterülő faágakközt bogarak dönögtek és madarak rikoltoztak.-- Jó a legelő a jószágnak -- helyeselt Mbejane; kezét Sean felé nyújtotta.-- Ezt találtam itt a fűben -- itt már valaki más is tábort vert. -- Seanelvette tőle és szemügyre vette azt a kék fügelevelekkel díszített, eltörtporcelándarabkát.Seant megdöbbentette a civilizációnak ez a kis töredéke itt a vadonban; csakforgatta ujjai között, miközben Mbejane folytatta. -- Ott van a sumafa tövébena régi tábortűz hamuja és megtaláltam a keréknyomokat, ahol a szekerek feljötteka parton, ugyanott, ahol mi.-- Mikor?Mbejane vállat vont. -- Talán egy éve. A fű már benőtte a szekérnyomokat.Sean leült székébe és nyugtalan volt. Végiggondolta, majd elvigyorodott, mivelrájött, hogy féltékeny; idegenek is járnak itt ezen a földön, melyet márkezdett magáénak tekinteni és ezektől az éves szekérnyomoktól olyan érzésetámadt, mintha tolongó tömegbe került volna. De aztán ott volt az a teljesen

ellentétes érzés is, a vágy, hogy ismét a maga fajtájával lehessen. Az a titkosóhaj, hogy megint láthasson egy fehér arcot. Furcsa dolog, hogy ugyanaza valami bosszantotta, ugyanakkor vágyott is utána.-- Kandhla, kapok kávét most, vagy csak este a vacsoránál számítsak rá?-- Nkosi, már kész is. -- Kandhla egy kis barna cukrot öntött a bögrébe, majdegy bottal megkavarta és odaadta neki. Sean két kézzel fogta a bögrét és fújta,hogy egy kicsit meghűljön, majd kortyolgatni kezdte és minden egyes korty utánfelsóhajtott. Zuluinak beszélgetése oda-vissza járt körben, és a tubákosdobozkakövette, miközben minden egyes megjegyzés érdemes volt rá, hogy a komoly „ígyigaz, így igaz" kórus449meg egy csipetnyi tubák üdvözölje. Időnként fel-felcsapott egy-egy kisebb vita,de ugyanúgy vissza is hullt a lustán folyó beszélgetés folyamába. Sean hallgattaőket, néha ő is közbeszólt, vagy elmondott egyegy történetet, míg végül ^agyomra azt mondta neki, hogy itt az ebédidő. Kandhla nekilátott a főzésnek,miközben a többiek, akik a tétlenségtől szószátyárak lettek, kritikus szemmelfelügyelték és bőven ellátták segítőkész javaslataikkal. Majdnem sikerültneki, hogy mindenki számára kielégítően süsse meg a gyöngytyúkot, bár Mbejaneúgy vélte, hogy egy csipetnyivel több sót elbírt volna, amikor Nonga, akiszemközt, a tűz túlsó oldalán ült, hirtelen felpattant és ujjával észak felémutatott. Sean beárnyékolta a szemét és odanézett.-- Nagy ég -- mondta Sean.-- Ó, ó, ó! -- mondták szolgái.A fák közül egy fehér ember lovagolt feléjük; hosszú szárral, könnyű vágtábanlovagolt, kényelmesen jött és már elég közel volt ahhoz, hogy Sean lássa azta hatalmas, vörösesszőke szakállt, mely arcának alsó felét teljesen eltakarta.Nagydarab férfi volt; magasan felgyűrt ingujja alatt erős, izmos kar duzzadt.-- Üdv! -- kiáltotta Sean és lelkesen ment az idegen elé. A lovas a tábor szélénmeghúzta a kantárt és megállította a lovat. Mereven leszállt a nyeregbőlés megragadta Sean felé nyújtott kezét. Sean érezte, hogy ujjcsontjaimegreccsennek a férfi kezének szorításától.-- Üdv, ember! Hogy megy sora? -- Afrikaans nyelven beszélt. A hangja illetttestének méreteihez, pont olyan magas volt, mint Sean. Könyörtelenül, nevetvelapogatták egymást és őszinteséggel töltötték meg az általában ostoba,személytelen, üdvözlő szavakat.-- Kandhla, -- hozd ki a konyakosüveget -- szólt hátra Sean a válla fölött, majdismét a búrhoz fordult: Kerüljön beljebb, épp jókor érkezett, hogy velünkebé-450delhessen. Ezt egy pohárkával megünnepeljük. A mindenit, de jó megint egy fehérembert látni!-- Ezek szerint egymaga van?-- Igen -- kerüljön beljebb ember, üljön le.Sean kitöltötte az italt és a búr felemelte az egyik poharat. .-- Hogy hívják? -- kérdezte.-- Courteney -- Sean Courteney.-- Az én nevem, Jan Paulus Leroux -- örülök, hogy megismertem, meneer.- Egészségére, meneer -- mondta Sean és ittak. Jan Paulus keze fejévelmegtörülte bajuszát, majd erősen kifújta a levegőt, hogy visszajusson szájába akonyakíze.-- Ez jó volt -- mondta és Sean felé nyújtotta bögréjét. Izgatottanbeszélgettek, a magánytól gúzsba kötött nyelvek most megoldódtak, egyszerreakartakelmondani mindent és ugyanakkor fel akartak tenni minden kérdést is -- a

találkozás a vadonban mindig ilyen. Közben a dagály kezdett csökkenni azüvegben,a folyadékszint rohamosan apadt.-- Mondja csak, hol vannak a szekerei? -- kérdezte -Sean.-- Úgy egy-két órával járhatnak mögöttem. Én előrejöttem, hogy megkeressem afolyót.-- Hányan vannak? -- Sean figyelte az arcát, csak úgy beszélgettek mindenről,ami jött.-- A mama, a papa, a húgom meg a feleségem -- és erről jut eszembe: jó lenne, haelvinné innen a szekereit.-- Hogy? -- nézett rá döbbenten Sean.-- Ez itt az én táborhelyem -- magyarázta neki a búr. -- Látja, ott vannak atüzem maradványai -- ez az én táborom.Sean hangjából eltűnt a mosoly. -- Nézzen csak körül, kedves búr barátom, ittvan egész Afrika. Válasszón -- lehet az bárhol, kivéve ezt a helyet, aholülök.451-- De ez az én helyem. -- ián Paulus enyhén elvörösödött. -- Én visszafelé ismindig ugyanazon a helyen táborozom.A találkozás hangulata néhány másodperc alatt teljesen megváltozott. Jan Paulushirtelen felpattant és a lovához ment. Lehajolt és meghúzta a hevedert,de olyan erővel rántotta meg a szíjat, hogy az állat kibillent egyensúlyából.Felpattant a hátára és lenézett Seanra.-- Vigye el innen a szekereit -- mondta --, én ma este itt táborozom.-- Akar fogadni erre? -- kérdezte Sean zordan.-- Majd meglátjuk! -- válaszolt kihívóan Jan Paulus.-- Az biztos -- mondta Sean.A búr megfordította a lovát és ellovagolt. Sean figyelte, amíg a háta eltűnt afák között és csak akkor eresztette ki mérgét. Tombolva rohangászott a táborban,egészen felbőszítette magát, rótta a dühödt köröket, majd időnként meg-megálltés fenyegetőn meredt abba az irányba, amerről a búr szekerek fognak megérkezni-- de a dühödt felháborodás minden külső jele ellenére, valahol mélyen, profánvárakozással tekintett egy jó verekedés elé. Kandhla ételt hozott neki ésrohangászott mögötte a tányérral. Sean egy türelmetlen mozdulattal elküldte, ésfolytatta harcias őrjáratát. Végül aztán a távolból felhangzott egy ostorcsattanása és egy ökör halkan felbődült, mire Sean ökrei nyomban válaszoltak. Akutyák ugatni kezdtek, Sean odament a tábor északi részén álló szekerekhezés tettetett közömbösséggel nekitámaszkodott az egyiknek. A hosszú szekérsorkígyózva jelent meg a fák között és közeledett felé. Az első szekér ülésénvidám színfoltok látszottak. Női ruhák! Normális esetben ettől a látványtól Seanorrcimpái kitágultak volna, akár egy fedezőméné, de most minden figyelméta két elöl lovagló alak közül.a nagyobbikra fordította.452Jan Paulus apja eló'tt vágtatott, és Sean figyelte, miközben kezecsontkalapácsként Ökölbe szorult. Jan Paulus egyenesen ült a nyeregben; Seantólnéhánylépésnyire megállította lovát és hüvelykjével, mely oly, vastag és oly barnavolt, mint egy sült kolbász, hátratolta a kalapját; sarkantyújával egy kicsitmegcsiklandozta a lovát, hogy az táncolni kezdjen és tettetett döbbenettelmegkérdezte: -- Mi ez, Rooi N ék, még mindig itt vagy?Sean kutyái előrerohantak, hogy találkozzanak a másik csapattal és mostfeszültségtói merev lábakkal nyüzsögtek a kölcsönös fenékszagolgatásvisszafogottmámorában, hátukon a szőr felborzolódott és a lábukat emelgették, hogy formálisvizeléssel üdvözöljék egymást.

-- Miért nem mégy és mászol fel egy fára? Ott sokkal otthonosabban ereznéd magad-- javasolta neki Sean szelíden.-- Á! Hát így? -- Jan Paulus felemelkedett a nyeregben. Jobb lábát kirántotta akengyelből, majd a ló fara felé lendítette, hogy leszálljon, és akkor Seanrávetette magát. A ló idegesen megugrott, a búr kibillent egyensúlyából és megkellett kapaszkodnia a kantárban. Sean felnyúlt, két kézzel belemarkoltvörösesszőke szakállába és teljes súlyával hátradőlve nekifeszült. Jan Pauluskarjával kapálódzva, háttal esett le, miközben a lába bennakadt a kengyelben,és most úgy lógott ott, akár egy függőágy, melynek egyik végét a megbokrosodottló tartotta, a másikat pedig állánál fogva Sean keze. Sean keményen megvetettea lábát és élvezte a búr üvöltését.Sean példája a kutyákat is cselekvésre sarkallta, hirtelenjében véget vetettek aszertartásnak és fogvicsorgatva, marakodva egymásnak estek; a szőr úgyszállt a levegőben, mint a homok a Kalaháriban egy homokvihar idején.453A kengyelszíj elpattant; Sean hátraesett, de még sikerült idejében felállniaahhoz, hogy felkészülten várhassa a búr támadását. Kivédte a búr keresztütését,de a benne rejlő erő megdöbbentette; aztán mellt mellnek vetve küzdöttek és Seanérezte, hogy most erejéhez méltó ellenfelet talált. Némán egymásnak feszültek,szakálluk összeért és a szemüket csak néhány centi választotta el egymástól.Sean gyorsan áthelyezte a súlypontját és megpróbálta két vállra fektetni,de Jan Paulus simán, akár egy táncos, követte, és megakadályozta. Ezután őkövetkezett; megtekeredett Sean karjai közt és lihegett az erőfeszítéstől, hogysikerüljön megállítania. Oupa Leroux lóháton csatlakozott hozzájuk, közbenszétszórta a kutyákat, vízilóbőr ostora csak úgy suhogott sziszegve a levegőben.-- Megállni! Ti pokolfajzatok, abbahagyni -- hé! Elég legyen, megállni!Sean felkiáltott a fájdalomtól, ahogy az ostor végighúzott a hátán, aztán akövetkező csapásnál Jan Paulus is éppoly hangosan felüvöltött. Eleresztettékegymást és az ostorcsapás nyomát dörgölve meghátráltak a lóháton ülő, csontos,fehér szakállú öreg előtt.Ekkor már megérkezett az első szekér is, és a bakról egy jó százkilósasszonyszemély kiáltott oda: -- Miért állítottad le őket, Oupa?-- Semmi értelme hagyni, hogy megöljék egymást.-- Szégyelld magad -- hát muszáj így elrontanod a fiúk mulatságát? Már nememlékszel, hogy mennyire szerettél verekedni? Vagy talán már olyan öreg vagy,hogy egészen elfelejtetted ifjúságod kedvteléseit? Hagyd békén őket!Oupa az ostort lengetve habozott és hol Seanra, hol Jan Paulusra nézett.-- Gyere már el onnan, te vén kotnyeles -- szólt rá erélyesen a felesége. Azasszony kemény volt, akár egy gránitdomb, a blúza csak úgy duzzadt hatalmas454mellétől, csupasz karja pedig barna volt, vaskos és erős, akár egy férfié.Főkötőjének széles karimája beárnyékolta az arcát, de azért Sean látta, hogyrózsaszín és kerek, mint a holdvilág, olyan arc, melyen hamarabb jelenik meg amosoly, mint a komor szigorúság. Két lány ült mellette, de arra most nemvolt idő, hogy megnézze őket. Oüpa megrántotta a lovát, hogy elvigye az útból,és Jan Paulus már meg is indult felé. Sean lábujjhegyre állt, egy kicsitelőregörnyedt és figyelmét teljes egészében lekötötte az az ízelítő, amit amásik erejéből kapott, figyelte, ahogy Jan Paulus egyenesen közeledik feléa nagy összecsapásra, a fő fogásra, és nem volt biztos benne, vajon ezt afalatot is képes lesz-e megemészteni.Jan Paulus egy hosszú jobbkezessel próbálkozott puhatolózva Seannál, de Seanelkapta a fejét és vastag szakálla felfogta az ütést. Jan Paulus felemelt karjaalatt, a bordáira vitt be egy horgot, Jan Paulus pedig felmordult és eltáncolt.Oupa Leroux, aki aggályairól már egészen megfeledkezett, egyre nagyobbélvezettel figyelte őket. Ez szép küzdelem lesz. Jól illenek egymáshoz --

mindkettőnagydarab ember, még egyik sincs harminc, a lábmunkájuk gyors és egyenletes.Mindketten verekedtek már és nagyjából egyformán gyakorlottak; ez látszottabból, ahogy próbálták kipuhatolni egymást, eltáncoltak egymás elöl, majd egyegytámadási lehetőséget ajánlottak, ami egy kevésbé gyakorlott bokszolótkísértésbe hozott volna, hogy azután alaposan megbánja, aztán visszavonultak.A könnyed, már-már kényelmes mozgás hirtelen robbanásszerűen felgyorsult. JanPaulus beugrott, balra mozdult, majd mint a visszapattanó ostorszíj, iránytváltoztatott, és ismét a jobb kezét használta; Sean elkapta a fejét és ígyvédtelenül maradt Jan Paulus baljával szemben. Az ütés erejétől megtántoro-455dott és vérezni kezdett, mivel az arccsont fölött az arca beszakadt, Jan Pauluspedigmohón követte, keze készenlétben várta az első lehetőséget, az elsővédtelenül maradó pontot. Sean ütéstávolságon kívül maradt, a lába ösztönösenmozgott, míg fejéből eltűnt a sötétség és érezte, hogy karjába ismét visszatéraz erő. Látta, hogy Jan Paulus követi, lába továbbra is rugalmas maradt, akár agumi, karját leeresztette, és várta, hogy Jan Paulus tegye meg az elsőlépést. Jan Paulus túl későn vette észre a cselt Sean tekintetében és megpróbáltkiszabadulni a csapdából, de a csontkemény ököl lesújtott arcára. Megtántorodottés most már ő is vérzett.Egyfolytában váltakozó előnnyel küzdöttek végig a szekerek között.Összeakaszkodtak, fejüket, térdüket használták, majd szétváltak és ismét azöklöké letta főszerep. Aztán mellt mellnek vetve újból összekapaszkodtak és a meredekparton legurultak a Limpopo medrébe. Ott folytatták tovább a puha homokban,a lábuk belesüllyedt, aztán ahogy elestek, tele lett vele a szájuk, és fehércukormázként borította el hajukat, szakáilukat.. Aztán pocskolva belegázoltakaz egyik pocsolyába és a vízben verekedtek tovább, köhögtek a tüdejükbe kerültvíztől, henteregtek, viaskodtak benne, akár két hím víziló, majd mozgásukkezdett lelassulni, míg végül csak térdeltek pgymással szemben, már képtelenekvoltak felemelkedni, csurgott róluk a víz és a csöndet csupán ziháló lélegzésüktörte meg.Sean nem volt biztos benne, hogy a sötétség valódi-e, vagy csak a kimerültségteszi, mivel a nap már lement, mire befejezték a küzdelmet, csak azt látta,hogy Jan Paulus hányni kezd, hatalmas öklendezések után egy kis sárga epe törtfel belőle. Sean kimászott a víz szélére és arccal lefelé elterült a homokban.Hangok visszhangoztak a fülében és látta egy lámpás fényét -- a fény vörös volt,vörösre festette a szemébe456szivárgott vér. A szolgái felemelték, de szinte nem is érezte. A fény és ahangok sötétségbe vesztek, ahogy tudata bezárult és átsiklott az eszméletlenséghatárán. A jód maró csípésére ébredt, igyekezett felülni, de két eró's 'kézvisszanyomta.-- Lassan a testtel, nyugalom, a küzdelemnek vége. -- Sean épen maradt szemétmegpróbálta a hang irányába fordítani. Ouma Leroux rózsaszín arca hajolt fölé.Az asszony keze Sean arcához ért, és a fertőtlenítő ismét belemart. Felduzzadtajkával felkiáltott.-- No csak! Ahogy egy férfihoz illik -- kuncogott Ouma. -- A fejedetszétverhetik és egy mukkot se szólsz, de egy kis orvosságtól úgy nyávogsz, akáregykisbaba.Sean nyelvét körbefuttatta a száján; az egyik foga kissé meglazult, de a többi,csodával határos módon, épségben maradt. A keze megindult felfelé, hogymegérintse összezárult szemét, de Ouma türelmetlenül ráesapott és folytatta asebek kezelését.

-- A mindenit, micsoda verekedés! -- Boldogan csóválta a fejét. -- Igazán jóvoltál, kerel, nagyon jó.Sean az asszony mögé nézett és meglátta a lányt. Az árnyékban állt, a halványvászon előtt olyan volt, akár egy árnykép. Egy mosdótálat tartott. Oumamegfordultés a rongyot belemártotta, kimosta belőle a vért, mielőtt ismét Sean arcához értvolna. A szekér megbillent a súlya alatt és fent lógó lámpás himbálódznikezdett és egyik oldalról megvilágította a lány arcát. Sean lába kiegyenesedetttábori ágyán és fejét kissé elfordította, hogy jobban lássa.-- Maradj veszteg, jong -- parancsolt rá Ouma. Sean mögötte a lányt nézte --ajkának nyugodt, telt vonalát és orcájának gömbölyű ívét. Látta hajának vidámkuszaságát, mely hirtelen bűnbánóan siklott le nyaka mögött, a vállárakanyarodott és a vastag fonat, mely olyan vastag volt, mint Sean csuklója, aderekáigért.457-- Katrina, azt várod tólem, hogy"minden egyes alkalommal odahajoljak a tálhoz?Állj már közelebb, lányom.A lány előrelépett a fénybe és Seanra nézett. A szeme zöld volt, nevetős, szintekacagott, akár egy friss patak. Aztán lesütötte, a mosdótálat nézte. Seanmeredten figyelte, nem akarta elmulasztani azt a pillanatot, amikor ismétfelpillant.-- Te nagy medve -- zsémbelt jóváhagyólag Ouma. -- Ellopja a táborhelyünket,verekszik a fiammal és még a lányommal is szemez. Ha ez így megy tovább, méga végén kénytelen leszek én magam ellátni a bajod. De a mindenit, te aztánveszélyes vagy! Katrina, jobb lesz, ha visszamégy a mi szekereinkhez és segíteszHenriettának ellátni a bátyádat. Hagyd itt a tálat ezen a ládán.A lány, mielőtt elment, még egyszer Seanra nézett. Titkos árnyak bujkáltak abbana zöldben -- nem volt rá szüksége, hogy a szájával mosolyogjon.11Sean arra a felismerésre ébredt, hogy valami nincs rendben. Elkezdett felülni,de a fájdalom hirtelen megakasztotta: a sérült izmok merevek voltak, és aféligszáradt hegek húzódtak. Felnyögött, mire ajkai is fájni kezdtek. Lábátlassan leeresztette a tábori ágyról, és felemelkedett, hogy felbecsülje a kárt.Mellkasának szőrzete alatt sötétlett Jan Paulus csizmasarkának nyoma. Seanóvatosan körültapogatta, egy törött borda rugalmas mozgását kereste; majd miutánvégzett ezzel a területtel, figyelmét a háta felé kanyarodó, mély horzsolásrafordította, magasra emelte bal karját és alaposan szemügyre vette a felhasadtbőrt. A sebből kiemelte a takaró Lgy kis szöszét. Aztán felállt és nyombanmegmerevedett, mert késként hasított belé455"vallanak egy elszakadt izma. Ekkor halk, monoton hangon átkozódni kezdett ésabba se hagyta, míg túl nem jutott azon a fájdalmon, amit a kocsiból valólemászás jelentett.Teljes kísérete figyelte leereszkedését -- még a kutyák is aggodalommal nézték.Sean leért a földre és üvölteni kezdett.-- Mi a fene... -- Gyorsan elhallgatott, mert érezte, hogy ajkán a sebszétnyílik és ismét vérezni kezd.-- Mi a fene -- mondta újra, de most vigyázott, hogy a szája ne nagyon mozogjon-- ütött belétek, hogy csak álltok itt körben, mint az asszonyok egy söritallal-- itt már nincs semmi dolog? Hlubi, úgy rémlik, téged kiküldtelek, hogy keresselefántot. -- Hlubi már ment is. -- Kandhla, hol a reggeli? Mbejane, hozznekem egy tál vizet meg a borotvatükrömet. -- Sean a székében ült és mogorvánvizsgálgatta arcát a tükörben.-- Ha egy bivalycsorda tiport volna végig rajta, akkor is jobban nézne ki.

-- Nkosi, ez semmi az o arcához képest -- nyugtatta meg Mbejane.-- Annyira csúnya? -- nézett fel Sean.-- Beszéltem az egyik szolgájával. Még fel sem kelt az ágyból, csak fekszik ésmorog, mint egy sebzett oroszlán a sűrűben; de mind a két szeme csukva van,méghozzá jó szorosan, akár egy újszülött vadnak.-- Mesélj nekem még, Mbejane. Mondd csak, igazán jó küzdelem volt?Mbejane leguggolt Sean széke mellett. Egy pillanatig hallgatott, amígösszeszedte gondolatait.-- Amikor az ég felhó'-impijeit küldi dörögve, villám-lándzsákkal a Darkensbergcsúcsai ellen, abba az ember beleborzong. Amikor két elefántbika küzd életrehalálra,az maga a bátorság, a legbátrabb látvány az egész szavannában. Nem igaz?459Sean csillogó szemmel rábólintott. -- - Nkosi, halld, midőn azt mondom, mindezekcsupán gyermeki játéknak tetszenek a ti küzdelmetek mellett.Sean füle csak úgy itta ezt a dicshimnuszt. Mbejane igen járatos volt Zuluföldlegősibb művészetében és amikor befejezte, Sean arcára nézett. Sean boldogvolt. Mbejane elmosolyodott és ágyékkötőjéből elővett egy összehajtogatottpapírt. -- Egy szolga hozta a másik táborból, amikor még aludtál.Sean elolvasta az üzenetet. Hatalmas, kerek, iskolás betűkkel írták ésválasztékos holland nyelven fogalmazták. Tetszett neki ez az írás. Egyvacsorameghívásvolt.-- Kandhla, szedd elő az öltönyömet és a legjobb csizmámat. -- Ismét kezébevette a tükröt. Nemigen tudott mit kezdeni az arcával -- talán egy kicsitmegigazíthatjaa szakáilát, de ez minden. Letette a tükröt és a folyó fentebbi szakasza feléfordult, ahol a Lerouxszekereket a fák félig eltakarták.Mbejane lámpást vitt Sean előtt. Lassan lépegettek, hogy Sean méltósággalbiceghessen. Amikor odaértek a másik táborhoz, Jan Paulus mereven felálltszékéből,és üdvözlésképpen, legalább ilyen mereven odabólintott. Mbejane hazudott -- egyhiányzó fogtól eltekintve nemigen volt különbség az arcuk között. Oupaháton veregette és egy pohár konyakot nyomott a kezébe. Magas ember volt, de aza temérdek napsütés, mely élete során perzselte, elsorvasztotta a húsát,csupán megnyúlt izmokat hagyott, zöld szemét megfakította és bőrének keménytartása is már a múlté, immáron inkább egy pulyka nyakához volt hasonlatos.A szakálla sárgásfehér volt, de a szája körül még látszott egy árnyalatnyi azegykori vörösesszőke színből. Feltett Seannak három kérdést, anélkül, hogyidőt hagyott volna neki akár egyetlen válaszra is, majd egy székhez vezette.460Oupa beszélt, Sean hallgatta, Jan Paulus pedig mogorván duzzogott. Oupa beszélta marhákról, a vadászatról meg az északra fekvő' területekről. Sean néhánypercen belül rájött, hogy nem várják tőle, hogy részt vegyen a társalgásban;néhány puhatolódzó kísérletét nyomban maga alá temette Oupa hömpölygőszóáradata,így aztán Sean fél füllel őt hallgatta, fél füllel pedig az asszonyok suttogóhangját a tábor mögötti tűzhely felől. Egyszer nevetés ütötte meg a fülét.Tudta, hogy ez csakis ő lehetett, mert ez a meleg, csengő hang olyan volt, mintaz a valami, amit a szemében látott. Végre aztán az asszonyok végezteka főzés körüli munkákkal és Ouma odavezette a lányokat, ahol a férfiak ültek.Sean felállt és látta, hogy Katrina magas, a válla pedig olyan, akár egyfiúé. Ahogy közeledett felé, a szoknyája a lábához tapadt -- a combja hosszúvolt, de a lábfeje apró. Vörösesfekete haja tarkóján hatalmas konytba voltfeltűzve.-- Á, az én harcos medvém -- Ouma karon fogta Scant --, hadd mutassam be a

menyemet, Henrietta itt van az az ember, aki majdnem megölte a férjedet. JanPaulus felhorkant székében, Ouma pedig elnevette magát, hatalmas mellei vidámanrázkódtak. Henrietta alacsony, sötét szemű lány volt. Nem kedvel -- éreztemeg nyomban Sean. Könnyedén meghajolt és megfogta a kezét. Henrietta nyombanelhúzta.-- Ez pedig a legkisebb lányom, Katrina. Tegnap este már találkoztál vele.Ő viszont kedvel. Kezében érezte a lány hosszú, a munkától szögletessé tompultujjait. Sean megkockáztatta, hogy ajkával megkíséreljen egy mosolyt.-- A közreműködése nélkül minden bizonnyal elvéreztem volna -- mondta. A lánynyíltan visszamosolygott rá, de nem a szájával.-- Sérüléseit remekül viseli, meneer, a kéklő monokliban van valamimegkülönböztetően egyéni.461-- Ennyi elég lesz belőled, lányom -- szólt rá élesen Oupa. -- Eredj és ülj leédesanyád mellé. -- Aztán ismét Sean felé fordult. -- Épp ennél a lónáltartottunknos, akkor azt mondtam a fickónak: „Még öt fontot sem ér, nemhogy tizenötöt,csak nézze azokat a csánkokat, vékonyak, akár a bot." Erre aztán ó' azt mondjanekem, mivel próbált eltéríteni, világos, ugye, azt mondja: „Jöjjön és nézze mega nyerget." De akkor már láttam, hogy gondban van...A lány blúzának vékony anyaga alig leplezte mellének izgatott lüktetését, ésSean arra gondolt, hogy ilyen gyönyörűt még sohasem látott.A tűzhely mellett egy kecskelábú asztal állt; egy idő múlva végre mindnyájanodamentek. Oupa áldást mondott. Sean a szempillája alól figyelte. Oupa szakállalengedezett, ahogy beszélt és egy ponton az asztalra csapott, hogy aMindenhatónak szóló mondandója lényegét hangsúlyozottabban kiemelje. „Ámenjének"olyanhatásos visszhangja volt, hogy Seannak erőt kellett vennie magán, nehogytapsolni kezdjen, Oupa pedig ernyedten hátradőlt.-- Ámen -- mondta Ouma és nekilátott, hogy kimerje egy vödör nagyságú edényből aragut. Henrietta mindenkinek bundás tököt adott hozzá, Katrina pedig frisskukoricakenyeret halmozott a tányérokra. Az asztal körül néma csönd lett, csupána porcelánhoz ütődő fém koppanása hallatszott, meg az a hang, ahogy Oupaaz orrán keresztül vette a levegőt.-- Mevrouw Leroux, már hosszú ideje nem ettem ilyen finom étéit. -- Sean még amaradék szaftot is kitörülgette tányérjából egy darab kukoricakenyérrel.Ouma arca csak úgy ragyogott.-- Még sok van, meneer. Szeretem látni, amikor egy férfi eszik. Valamikor Oupais nagyevő volt. Az apám rá is vette, hogy vigyen már el, mert nem győzteetetni, valahányszor udvarolni jött hozzánk. -- Elvette462Sean tányérját és újból teleszedte. -- Én úgy nézem, te olyan ember vagy, akineknincs baj az étvágyával.-- Azt hiszem, az esetek jó részében megállóm a helyem -- mondta erre Sean.-- Igen? -- szólalt meg most első' ízben Jan Paulus. Odanyújtotta tányérjátOumának. -- Kérlek, rakd meg jól, anyám, ma este éhes vagyok.Sean szeme összeszűkült és megvárta, míg Jan Paulus is visszakapja a tányérjátés egy határozott mozdulattal felvette a villáját. Jan Paulus is ugyanígytett.-- A mindenit -- mondta Ouma boldogan. -- Már megint kezdik. Jó lesz, Oupa, hakimész, és a mai vacsorához lősz még néhány bivalyt.-- Én egy aranyat teszek Jan Paulusra -- hívta ki fogadásra feleségét Oupa. --Olyan, akár egy seregnyi termesz. Esküszöm, ha nem lenne más, még a ponyvátis leenné a szekerekről.-- Jól van -- egyezett bele Ouma. -- Én a Medvét még sosem láttam enni, de nekem

úgy tűnik, sok elfér még benne.-- A te gyapjú vállkendődet az én zöld főkötőm ellenében, hogy Jan Paulus fogjaelsőnek feladni -- súgta oda Katrina sógornőjének.-- Miután Jannie végzett a raguval, megeszi még az angolt is -- kuncogottHenrietta. -- De az egy igazán csinos főkötő -- tartom a fogadást.Tányér tányér ellen, Ouma aprólékos gonddal mérte ki egymás után az adagokat ésők versenyben ettek. Az asztal körül egyre kevesebb szó hangzott el, végülteljes lett a csönd.-- Még? -- kérdezte Ouma, valahányszor a tányérok kiürültek és a két fiú mindenegyes alkalommal egymásra nézett, majd bólintottak. Végül a merőkanál elérteaz edény alját.-- Ez elfogyott, gyermekeim, az eredmény ismét döntetlen.463Szavai után megint néma csönd lett. Sean és Jan Paulus, ki-ki a maga tányérjábameredve, mozdulatlanul ült. Jan Paulus csuklott egyet és az arca eltorzult.Felállt és elment a sötétbe.-- Á! Figyeljetek! Figyeljetek! -- mondta diadalmasan Ouma. Vártak, aztán azasszonyból kitört a nevetés. -- A hálátlan bitang, hát ennyit ér neki a főztöm?Hol az az arany, Oupa?-- Várj, te kapzsi vénasszony, a játszmának még nincs vége. -- Sean felé fordultés rámeredt. -- Nekem úgy tűnik, hogy a te lovad is nyomban kipukkad.Sean lehunyta a szemét. Jan Paulus gyötrelmének hangjait nagyon tisztánhallotta.-- Köszönöm ezt a... -- Már nem volt ideje befejezni. Minél messzebbre akartmenni, hogy a lány ne hallhassa.12Másnap, reggeli közben Sean a következő lépésen gondolkodott, ír egy meghívót,melyben meghívja ólcet vacsorára és személyesen fogja átadni, így meg fogjákkínálni egy kávéval és aztán, ha türelmesen vár, akkor talán adódik valamilehetőség. Végül is Oupa sem beszélhet örökké és Ouma ébersége is ellanyhulhat.Biztosra vette, hogy lesz alkalma beszélni a lánnyal. Még nem tudta, hogy mitfog mondani neki, de ezen ráér majd akkor rágódni, amikor eljött az ideje.Felmászott a szekérre és ládájából papírt meg ceruzát kerített. Visszament azasztalhoz és kisimította maga előtt a papírt. Ceruzája végét rágcsálva meredtaz erdő felé. A fák közt valami mozgott. Sean letette a ceruzát és felállt. Akutyák ugatni kezdtek, majd elhallgattak, mivel felismerték Hlubit. Szaporánszedte a lábát -- hírt hozott. Sean várta.464-- Hatalmas csorda, Nkosi, rengeteg, szép elefántcsonttal. Láttam őket inni afolyónál, majd visszamentek az erdőbe és most nyugodtan esznek.-- Mikor? -- kérdezte Sean, hogy időt nyerjen. Valami elfogadható mentségetkeresett, hogy a táborban maradhasson -- nagyon jónak kell lennie, hogy Mbejaneis elhiggye, mivel máris nyergeli neki az egyik lovat.-- Ma reggel, napfelkelte előtt -- mondta Hlubi és Sean próbált visszaemlékezni,hogy melyik is a fájós válla -- mert fájós vállal ugye nem lehet vadászni.Mbejane bevezette a lovat a táborba. Sean megvakarta az orrát és köhintett.-- A másik tábor nyomkövetője közvetlenül mögöttem jár, Nkosi, ő is látta acsordát és hozza a hírt gazdájának. De én, mivel ha futok, gyors vagyok, akára gazella, megelőztem -- fejezte be. mondandóját Hlubi.-- Igen? -- Ez Sean számára változtatott a kérdésen, nem hagyhatja a csordátarra a vörös fejű hollandra. Átrohant a szekeréhez és lekapta a tölténytartóta tábori ágy végéről. A puskája már fenn volt a nyeregben.-- Fáradt vagy, Hlubi? -- Sean a nehéz, munícióval teli tartót a válláravetette. A veríték sűrű csíkokban csörgött végig a zulu testén; mélyről ésszaporán

lélegzett.-- Nem, Nkosi.-- Nos, akkor vezess az elefántjaid után, fürge lábú gazellám.Sean felpattant a lovára. Válla fölött a másik tábor felé nézett. A lány ottlesz akkor is, amikor visszajön.Sean kénytelen volt alkalmazkodni Hlubi lábának gyorsaságához, míg a kél Lerouxnakcsak a Seanék által hagyott, könnyű nyomon kellett végigvágtatniuk,így aztán alig tett meg három kilométert, máris utolérték.465-- Jó reggelt -- üdvözölte Oupa, ahogy mellé ért és ügetésre fogta a lovát. --Látom, egy kis délelőtti lovaglásra indultál.Sean megpróbált beletöró'dni és vigyorogva jó képet vágott a dologhoz. -- Hamindnyájan vadászni indultunk, akkor együtt kell vadásznunk. Egyetértünk?-- Hát persze, meneer.- És a zsákmányt egyenlően kell elosztanunk, egyharmad mindenkinek.-- Ennek ez a módja -- bólintott rá Oupa.-- Te is beleegyezel? -- fordult Sean nyergében Jan Paulus felé. Jan Pauluspedig helyeslőn rámorgott. Amióta elvesztette a fogait, nemigen akaródzottkinyitniaa száját.Egy órán belül ráakadtak a nyomra. A csorda széles utat tört a folyó menti, sűrűerdőben. A fiatal fákról teljesen lekopasztották a kérget és otthagytákőket csupaszon, vérzőn. A nagyobb fákat kidöntötték, hogy hozzájussanak atetejükön lévő zsenge levelekhez, és hatalmas ürülékhalmaikat otthagyták afűben.-- Nincs szükségünk nyomolvasóra ahhoz, hogy ezt követni tudjuk. -- Jan Paulusonmár kiütközött az első izgalom. Sean ránézett és eltöprengett, vajon hányelefánt életét oltotta már ki puskájával. Talán van már vagy ezer is és azizgalom még most is elönti.-1 Mondd meg a szolgádnak, hogy kövessen minket. Előremegyünk. Egy órán belülbeérjük őket. -- Fogatlanul Seanra mosolygott és Sean is érezte, ahogy azizgalom bizsergetőn végigfut a karján. Visszamosolygott rá.Rövid vágtában, nagyjából egymás mellett lovagoltak, a szárat lazára fogták éshagyták, hogy a lovak maguk válasszák meg útjukat a kidőlt fák között. Északfelé a folyóparti erdő ritkulni kezdett, és ligetes vidékre értek. Itt a fűkengyelig ért és alattuk a talaj kemény volt és sima.466Szó nélkül lovagoltak, előrehajoltak a nyeregben és előrenéztek. A patákritmikus dobogása olyan volt, mint a harci dob hangja. Sean ujjai végigfutottakmellkasán, a töltényeken, majd elővette puskáját, ellenőrizte, és visszadugta atartóba.-- Ott! -- mondta Oupa és Sean is látta a csordát. Úgy négyszáz méternyire, egykékmézgás eukaliptuszliget fái közt tömörültek.-- A nemjóját! -- füttyentett Paulus. -- Legalább kétszázan vannak.Sean meghallotta a riasztás első visító hangjait, látta, ahogy a nagy fülekkinyílnak és az ormányok felemelkednek. Aztán a csorda összetömörült ésporfelhőthúzva maguk után, meggörbülő háttal futásnak eredtek.-- Paulus, tied a jobb oldal. Te, meneer, a középső résszel törődj, én megkilovagolok balra -- kiáltotta Oupa.Sean hátralökte kalapját és lova megugrott alatta, ahogy megsarkantyúzta. Akáregy elhajított, háromágú szigony, a három lovas úgy vetette magát a csordára.Sean belovagolt a porba. Az előtte mozgó hegyvonulatból kiválasztott egy öregtehenet és lovát olyan közel vitte hozzá, hogy tisztán látta farkának sortéités viharvert bőrét, mely olyan ráncos volt, akár egy vénember herezacskója.

Kezét lova nyakához érintette és az állat megállt -- teljes vágtából néhánytucatnyi lépés után mozdulatlanná merevedett. Sean gyorsan kihúzta a lábát akengyelből és laza térddel, hogy enyhítse az ütést, leugrott a földre. Azelefánttehén gerince egy sor göröngynek tűnt a szürke bőr alatt -- Sean az elsőlövésre eltörte, és az állat összerogyott, majd a hátsó feléri csúszott,mint egy férges kutya. Lova nekiindult, még mielőtt rendesen felült volna anyeregbe és ezután minden csupa mozgás és zaj lett, csupa por és égettpuskaporszag.Üldözi őket és köhög a portól. Aztán beéri valamelyiket. Le a lóról és lövés.Nedves vér a szürke bő-467rön. Csattog a puska -- a csöve forró, kegyetlenül visszarúg. Csorog az izzadsága szemébe, marja. Lovagol. Ismét lő. Még kettő lenn van, rikoltva, bénultlábbal hullanak el. Vérvörös, akár egy zászló. Tölteni, gyömöszölni atöltényeket a puskába. Lovagolni. Üldözni őket, aztán újból és újból lőni. Alövedéktompán csapódik a húsba, aztán fel a lóra és tovább. És lovagolni míg végül a lómár nem 4cépes lépést tartani velük, így kénytelen hagyni, hogy elmenjenek.Ott állt és fogta lova fejét, a portól és a szomjúságtól összeszorult a torka.Nem tudott nyelni. A keze reszketett. Megint fájt a válla. Levette selyemsálját,megtörülte vele az arcát, és kifújta orrából a port, majd ivott a kulacsából. Avíz édes volt,A vadászat során a ligetes területről egy mopanierdőbe jutottak. Nagyon sűrűvolt, fényes, zöld levelek vették körül, melyek egészen a földig értek. A levegőnyugodt volt és ahogy belélegezte, meleg. Megfordult és elindult vissza, azüldözés vonalán. A rikoltozásuk nyomán talált rájuk. Amikor meglátták,megpróbáltákmegtámadni, vonszolták magukat felé -- csak mellső lábukat használták és azormányukkal tapogatództak, A fejlövés után mozdulatlanságba roskadtak. Ez volta legrosszabb rész. Sean gyorsan dolgozott. A közelből, a mopanierdőből hallottaa többi puskát is, majd amikor az egyik hosszú tisztáshoz ért, a fák köztmeglátta Jan Paulust, aki lovát vezetve jött felé.-- Mennyi? -- kiáltott oda neki Sean.-- Gott, öregem, nem számoltam. Micsoda zsákmány, mi? Van egy kis vized? Valaholelejtettem a kulacsomat.Jan Paulus puskája fenn volt a nyergen, a tartójában. A kantárt a válláravetette, és lova a kimerültségtől lekonyuló fejjel követte. A tisztást mopanifákvették körül sűrűn, akár egy fal és egy sebzett elefánt tört ki közülük. Atüdejét találták el -- oldalt a szügye csu-468pa hab volt -- és amikor rikoltott ormánya végén rózsaszín sugárban vér lövelltki. Fülének fekete harci zászlóját lobogtatva indult Jan Paulus felé. Alova felágaskodott, a gyeplő elszakadt és az állat elszabadulva vágtatnikezdett, így gazdáját a támadással szemben teljesen védtelenül hagyta. Sean,anélkül,hogy a kengyelhez ért volna, felpattant lova hátára. A ló hátravetette a fejétés táncolni kezdett, de Sean megzabolázta és előrehajtotta, hogy útját álljaa támadó elefántnak.-- Nehogy futni kezdj, az Isten szerelmére, ne fuss! kiáltotta, miközben kihúztaa puskáját. Jan Paulus meghallotta. Leeresztett kézzel, szétterpesztettlábbal állt és teste megfeszült. Az elefánt is meghallotta Sean kiáltását, fejétarra fordította és Sean észrevette, hogy rohama tétovább lett. Meg sepróbált célozni, csak elsütötte fegyverét és remélte, hogy a találat okoztafájdalom segítségével sikerül elterelnie a felbőszült állatot Jan Paulusközeléből.

A lövedék olyan hanggal csapódott bele, mint amikor egy nedves törülközőt afalhoz vágnak. Az elefánt megfordult, nehézkesen mozgott, mert szétroncsolttüdejétől már legyengült. Sean erősen kézben tartva lovát megfordította, és azellenkező irányba kezdett vágtatni, az elefánt meg utána.Sean ügyetlenül matatott, amikor újratöltött, mivel a keze csúszott azizzadságtól. Az egyik rézhüyely kicsúszott ujja közül, a térdének ütődött, majdleesetta fűbe, a ló patái alá. Az elefánt egyre közelebb ért. Pokrócát meglazította anyergen és hagyta leesni -- előfordul, hogy megállnak, hogy összetiporjanakmég egy lehullott kalapot is, de ez nem állt meg. Megfordult a nyeregben ésrálőtt. Az állat ismét felrikoltott, de már annyira közel volt hozzá, hogya kifújt vér az arcába fröccsent. A lova már-már a végét járta; Sean érezte,hogy az állat lába ernyedten meg-megroggyan alatta és közeledtek a tisztásszéléhez, ahol egyenesen belevágtatnak a mopanik sűrű, zöld falába. Újbólmegtöltötte fegyverét és át-469lendült a nyergen. Addig csúszott lefelé, míg lába el nem érte a földet és akkora ló mellett futott. Aztán elengedte és előrelökődött, de sikerült megtartaniaegyensúlyát, miközben teste még mindig mozgott a futás lendületétói. Aztán, mégmindig talpon, megfordult, hogy első' ízben vegye mozdulatlan helyzetbőlcélba a dühödt állatot. Az elefánt nagyon gyorsan közeledett, már egészen rajtavolt, fölé tornyosult, akár egy szikla. Ormányát szügyére tekerte és felfelégörbülő agyarát magasra tartotta.Túl közel van, túlságosan közel. Innen nem találom el az agyát.Sean megcélozta az állat két szeme közt azt a mélyedést a homlokán. Tüzelt és azelefánt lábai összecsuklottak; az agya úgy fröccsent szét koponyájánakcsonterődjében, akár egy túlérett paradicsom.Sean megpróbált félreugrani, ahogy a hatalmas test oldalra dőlve zuhant felé, deaz egyik lába nekivágódott és Sean arccal a fűbe zuhant. Ott hevert a földön.Hányingere volt, mert a gyomra még most is tele volt sikamlós, meleg félelemmel.Egy idő múlva felült és az elefántra nézett. Az egyik agyara, a szájával egyvonalban eltörött. Jan Paulus a futástól lihegve ért oda hozzá. Megállt azelefánt mellett, megérintette a homlokán lévő sebet, majd kezét beletörülte azingébe.-.Rendben vagy, öregem?Megfogta Sean karját és talpra segítette; aztán felvette Sean kalapját a földrőlés gondosan leporolta, mielőtt odaadta volna neki. .13Éjszakára letáboroztak egy halott elefánt hasa mellett, mely kinyújtottlábaival, három oldalról védelmet nyújtott nekik. Együtt itták a kávét és Sean,hátával az470elefánt hasának durva bőréhez támaszkodva, a két Leroux között ült. A fáknak azéjszakai égen kirajzolódó körvonalait eltorzították a köztük gyülekező keselyűkárnyai, és a sötétséget elcsúfította a hiénák kacagása. A dögevőknek remeklakomát rendeztek. Nem sokat beszéltek, mivel fáradtak voltak, de Sean éreztea mellette ülő két férfi háláját, majd mielőtt takaróikba burkolóztak volna, JanPaulus kurtán csak annyit mondott: -- Köszönöm, kerel,- Meglehet, hogy egy napon ugyanezt te is megteheted értem.-- Remélem, ja! Remélem.Reggel Oupa azt mondta: -- Három-négy napunk is rámegy, míg kivágjuk ezt a sokelefántcsontot. -- Felnézett az égre. -- Nekem nem tetszenek ezek a felhők.Egyikünknek vissza kéne lovagolni a táborba, hogy embereket hozzon, megszekereket, amin elvihetjük az elefántcsontot.-- Majd én megyek -- állt fel gyorsan Sean. .

-- Épp azon gondolkodtam, hogy magam megyek. De Sean ekkor már kiáltottMbejanénak, hogy nyergelje fel a lovát és Oupa nem tudott vitába szállni vele, ategnap történtek után igazán nem tehette.-- Mondd meg Oumának, hogy vigye át a szekereket a folyón -- egyezett bele. --Nem szeretnék ezen az oldalon ragadni, ha a folyó megárad. Talán megkérnélek,hogy segíts is neki.-- Hát persze -- mondta Sean. -- Segítek neki.A lova még fáradt volt, kimerítette az előző napi vadászat, így három órábatelt, míg elérte a folyót.A parton kikötötte a lovat és lement az egyik vízgödörhoz. Levetkőzött ésbelemerült a vízbe. Alaposan ledörgölte magát a durva homokkal, és amikorkigázolta vízből, a bőre bizsergett. Ezután a part mentén lovagolt és a kísértés, hogyvágtára fogja a lovat, szinte már elviselhetetlen volt. Egy kicsit mulatottmagában.471-- A terep majdnem teljesen tiszta, bár abban azért nem lehetek teljesen biztos,hogy az a gyanakvó, öreg holland nem jön utánam.Aztán ismét nevetett és a lány szemére gondolt, mely oly zöld, akár a créme-dementheegy kristálypohárban és mellének formája is megjelent előtte. Lábizmaimegfeszültek, és térdének szorítására a ló léptei megnyúltak, így gyorsabbanhaladt. -- Jól van, akkor szedjük szaporábban -- biztatta Sean --, nemragaszkodomhozzá, de azért hálás lennék érte.Eló'ször saját szekeréhez ment, átizzadt ingét lecserélte, bőr térdnadrágjahelyett vászonnadrágot húzott és kopott csizmáját puha, fényes bőrre váltotta.Sóval megdörgölte a fogát és áthúzta a fésűt a haján meg a szakállán. Látta atükörben, hogy arcán a harci sérülések már elhalványodtak és tükörképérekacsintott. Hogy tudna neked ellenállni? -- Még egyszer megpödörte a bajszát,majd lemászott a szekérről, és nyomban észrevette azt a rendkívül kellemetlenérzést a gyomrában. Ezen gondolkodott, ahogy a Leroux-tábor felé tartott, ésrájött, hogy ugyanezt érezte akkor is, amikor egykoron Waite Courteney adolgozószobábahivatta, hogy megkapja a büntetést gyerekkori bűneiért.-- Ez furcsa -- motyogta. -- Miért érzem pontosan ugyanazt? -- Az önbizalmakissé megcsappant, és hirtelen megállt. -- Lehet, hogy büdös a leheletem --azt hiszem jobb lesz, ha visszamegyek és bekapok néhány szegfűszeget. --Megkönnyebbülten visszafordult, de tudta, hogy ez gyávaság és újból megállt.Szeddmár össze magad. Hisz csak egy lány, egy tanulatlan kis holland lány. Volt márdolgod legalább ötven, jóval finomabb nővel.-- Nevezz meg legalább kettőt -- vágott vissza magának.472-- Hát ott volt... Jaj! Az Isten szerelmére, ennek semmi értelme, gyerünk. --Eltökélten ismét elindult a Leroux-tábor felé.A lány a szekerek közt ült a napon. Elórehajolt a széken, frissen mosott hajaarcára omlott és majdnem a földig ért. A kefe minden egyes mozdulatárafelszökkentez a hajtömeg, mint valami élőlény és a napsugarak vörös fénnyel ragyogtakbenne. Sean szerette volna megérintem -- szerette volna a keze köré tekerniés megszagolni, biztosan meleg, kissé tejszagú lenne, akár egy kiskutya szőre.Halkan lépkedett felé, de még mielőtt odaért volna, a lány azt a ragyogóhajtömeget két kezébe fogta és hátradobta -- zöld szemében rémült döbbenetvillant, majd egy kétségbeesett sikoly követte: -- Jaj nem! Pont, amikor ilyena hajam. -- SzoJcnyája hirtelen megpördült, amitől a zsámoly felborult és már el

is tűnt szekerének ponyvája mögött. Sean megvakarta az orrát és zavartanott álldigált.-- Miért jött vissza ilyen hamar, meneer? -- kiáltott ki a lány a ponyva mögül.-- Hol vannak a többiek? Minden rendben?-- Igen, mindketten jól vannak. Azért jöttem vissza, hogy szekereket vigyek azelefántcsontnak.-- Á, remek. -- Sean a hanghordozásából próbálta meg kitalálni a mondatjelentését: az a remek, hogy jól vannak, vagy az, hogy visszajött? Eddig a jelekkedvezőknek tűnnek; ahogy a lány zavarba jött, amikor meglátta, igazán jóelőjel.-- Mi a baj? -- üvöltötte Ouma az egyik szekérből. Ugye nem Óupa, nehogy aztmondjátok, hogy valami történt vele? -- A szekér vadul inogni kezdett és azasszony alvástól gyűrött, rózsaszín arca megjelent a ponyva nyílásában. Seannyugtató szavait hangja elfojtotta.-- Jaj, tudtam, hogy ez lesz. Megéreztem. Nem lett volna szabad elengednem.473••-- Paulus, jaj, Jan Paulus -- oda kell mennem hozzá. Hol van?Henrietta jött futva a tűzhely mellől, a szekerek mögül, mire a kutyák ugatnikezdtek és a szolgák pusmogása is csak növelte a zűrzavart. Sean megpróbáltatúlkiabálni őket, miközben figyelte Katrinát, aki ekkor lépett elő kocsijából.Mostanra a haját már ráncba szedte -- zöld szalagot kötött bele és hátulhagyta szabadon leomlani. Nevetett, és segített Seannak lecsendesíteni Oumát ésHenriettát.Kávét hoztak neki, majd körülülték és hallgatták a vadászat történetét. Seanrészletesen elmesélte Jan Paulus megmentését, ezért jutalmul enyhült valamitaz ellenszenv Henrietta tekintetében. Mire Sean mindent elmondott, addigra mártúl késő volt ahhoz, hogy elkezdjék átköltöztetni a szekereket a folyó túlsópartjára, így aztán beszélt tovább és rendkívül kellemes érzés volt, hogy háromnő hallgatja figyelmesen, majd később megvacsoráztak.Ouma és Henrietta feltűnő tapintatossággal már korán visszavonultak sajátkocsijukba és Scant meg Katrinát otthagyták a tűz mellett. Ouma kocsijábólgondosankiszámított időközönként köhécselés hallatszott, amolyan figyelmeztetés, hogyazért nincsenek teljesen egyedül. Sean rágyújtott egy manillaszivarra éskomoran meredt a tűzbe, miközben kétségbeesetten kutatott valami értelmes témaután, de agyából csupán annyit sikerült előbányásznia, hogy: -- Hál' IstennekOupa nincs itt. -- Lopva Katrinára pillantott: a lány is meredten nézte a tüzetés az arca piros volt. Abban a pillanatban ,Sean is érezte, ahogy elöntiarcát a forróság. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de csak egy kisnyikkanás jött ki belőle, így aztán inkább becsukta.-- Beszélhetünk angolul is, ha akarja, meneer.- Maga beszél angolul? -- Seannak a meglepetéstől ismét megjött a hangja.474-- Minden este gyakorolok -- hangosan olvasok a könyveimből.Sean boldogan vigyorgott rá -- hirtelen nagyon fontos lett neki, hogy a lánybeszéli az ő nyelvét. A gát, mely visszafogta az összes feleletre váró kérdéstés mindazt, amit el akartak mondani egymásnak, most átszakadt és a szavakcsakúgy özönlöttek mindkettőjük szájából. Katrina keze megrebbent, amikor nemtalálta azt a szót, amit keresett, ilyenkor aztán átváltott arfikaansra. Azidőnként beálló, kurta, feszes csöndet a szájukból szinte egyszerre kibukószóáradat törte meg, majd nevetni kezdtek, hogy feloldják az egymásba gabalyodószavak zűrzavarát. Mindketten székük szélén kuporogtak és beszélgetés közbenegymás arcát figyelték. Feljött a hold, egy vöröslő, esőt jelző hold és a tűzmeleg hamuvá halványult.-- Katrina, késő van, ilyenkor a rendes emberek már rég aludni tértek. Biztos

vagyok benne, hogy Meneer Courteney is fáradt.Hangjuk suttogóra váltott, hogy egy kicsit még megnyújthassák az utolsóperceket.-- Lányom, még egy perc és kimegyek, hogy ágyba dugjalak.Együtt mentek oda a lány szekeréhez, szoknyája minden egyes lépésnél Seanlábához ért. Katrina egyik kezét a szekér lépcsőjére tette és megállt. Nem voltolyan magas, mint ahogy Sean gondolta, a feje búbja Sean álláig ért. Csak telteka másodpercek és Sean habozott, valahogy vonakodott megérinteni, furcsamód félt próbára tenni a köztük fonódott kapcsolat erejét, hátha tönkreteszi,még mielőtt valóban megerősödne. Lassan, bizonytalanul hajolt a lány feléés valami duzzadni, áradni kezdett bensejében, amikor látta, hogy Katrina állakönnyedén megemelkedik és szempillája szemére ereszkedik.475-- Jó éjszakát Meneer Courteney -- hallatszott ismét Ouma hangja hangosan,félreérthetetlen éllel. Sean bűntudatosan összerezzent. ;-- Jó éjszakát, mevrouw.Katrina közvetlenül a könyöke felett megérintette Sean karját, az ujjai melegekvoltak.-- Jó éjszakát, meneer, holnap reggel találkozunk.Suhogó szoknyával felszaladt a lépcsó'n és a ponyva nyílásán át eltűnt. Seanbosszús képpel nézett Ouma szekere felé.-- Nagyon szépen köszönök mindent -- és ha bármi van, amiben szolgálatukralehetek, csak szóljanak.14Másnap már kora reggel nekiláttak, hogy átköltöztessék a szekereket. A nagyfelfordulásban nemigen jutott rá idő', hogy Katrinával beszéljen, be kellettfogni és szép sorba átkínlódni a szekereket a rózsehídon. Sean a déleló'tt javarészét a folyóágyban töltötte és a homokból csak úgy áradt a forróság.Ledobta az ingét és izzadt, akár egy birkózó. Ott ügetett Katrina szekeremellett, amikor áthajtották a folyóágyon. A lány egyszer rápillantott meztelenmellkasára és karjára; arca fokötőjének árnyékában még sötétebbé vált, lesütöttea szemét és többet nem nézett Seanra. Miután már csak az elefántcsontideszállításához szükséges két szekér maradt az északi parton és a többi rendbenátjutott a túlsó oldalra, Sean végre egy kicsit lazíthatott. Megmosdottaz egyik vízgödörben, felvette az ingét, majd visszament a déli partra ésvárakozással tekintett egy hosszú délután elé, amit Katrina társaságában tölthetel.Ouma jött elé. -- Köszönöm, kedves medvém, a lányok összekészítettek neked egykis elemózsiát, hideg húst és egy üveg kávét, hogy legyen mit enned az476úton. -- Sean képe megnyúlt. Teljesen kiment a fejéből az a rohadt elefántcsont;ami ó't illeti, felőle Oupa és Paulus megtarthatják az egészet.-- Most már nem kell aggódnod miattunk, meneer. Tudom, hogy van ez egy férfinál,aki igazi férfi. Első a munka, a többi csak azután.'Katrina a kezébe nyomta az elemózsiát. Sean valami jelre várt. Csak egyetlenjel, és még Oumával is szembeszáll.-- Ne maradjon el soká -- súgta oda neki Katrina. Szemmel láthatóan még csak felsem merült benne az a gondolat, hogy Sean esetleg kibújna a munka alól.Sean most már örült, hogy még csak nem is utalt rá.Hosszú volt az út vissza az elefántokig.-- Nem mondhatnánk, hogy elkapkodtad, igaz? -- üdvözölte Oupa savanyúgyanakvással. -- Jobb, ha nyomban munkához látsz, ha meg akarod tartani arészedet.Az agyarak kiemelése kényes munka: csak egy kicsit megcsúszik a fejsze,megkarcolja az elefántcsontot és máris csak a felét éri. Folyamatosan dolgoztak

a forróságban, miközben legyek kék fátyola vette körül arcukat, megültek aszájukon és bemásztak orrukba, szemükbe. A tetemek már bomlásnak indultak, gázokgyűltek össze hasukban, és posztumusz böffenésekben törtek elő. Izzadvadolgoztak, konyákig véresek voltak, de a szekerek óráról órára teltek, míg végüla harmadik napon feltették az utolsó agyarat is. Sean a maga részét úgy bőötszáz kilóra becsülte, ami megfelel egy jobb napnak a Tőzsdén.Jó hangulatban volt aznap reggel, amikor elindultak vissza a táborba, delassacskán elromlott, ahogy telt a nap és ők csak kínlódva haladtak a megterheltszekerekkel. Úgy tűnt, az eső végre elszánta magát és az ég oly súlyosannehezedett a földre, akár egy vemhes koca. A felhők alatt megszorult a meleg ésaz emberek ziháltak, az ökrök meg gyászosan fel-felbőgve' 477panaszkodtak. A délután derekán jártak, amikor meghallották az első, távolidörgést.-- Elkap minket, még mielőtt átérnénk a folyón nyugtalankodott Oupa. -- Nézzük,hátha sikerül egy kicsit meghajtanunk ezeket az ökröket.Sötétedés után egy órával értek Sean táborába, szinte meg se álltak, csaklehajigálták a szekerekről az ő részét; aztán lementek a folyóhoz és a hídonátkelteka déli partra.-- Anyám biztosan készített vacsorát -- kiáltott vissza Jan Paulus Seannak. --Ha megmosakodtál, gyere át és egyél velünk.így aztán Sean Leroux-ékkal vacsorázott, de valahányszor megpróbált Katrinávalnégyszemközt maradni, Oupa, akinek gyanúja immáron bizonyságot nyert, eztmindig megakadályozta. Az öreg nyomban vacsora után kijátszotta aduját, amikorKatrinát egyből ágyba parancsolta. Sean nem tehetett mást, mint hogytehetetlenülmegvonja a vállát, amikor Katrina kérlelőn rápillantott. Miután a lány elment,Sean is visszatért a saját táborába. Szédelgett a fáradtságtól, így aztánle sem vetkőzött, hanem úgy, ahogy volt, ruhástól elterült az ágyon.Az esőzés éves támadását egy hatalmas, dörgő, éjféli sorttízzel nyitotta meg.Ettől Sean riadtan talpra ugrott, még mielőtt egészen felébredt volna.Szétnyitottaa szekér ponyváját és hallotta a szél süvítését.-- Mbejane, tereld be a jószágot a táborba. Ellenőrizd, hogy minden ponyvarendesen le legyen kötve.-- Már megtörtént, Nkosi, összekötöztem a szekereket, hogy az ökrök ne tudjanakkitörni és... -- Aztán a szél elsodorta a hangját.Kelet felől jött és úgy ráijesztett a fákra, hogy azok rémülten verdestekágaikkal; hangosan dobolt a szekerek ponyváján és a levegő megtelt porral megszáraz levelekkel. Az ökrök nyugtalanul forgolódtak a tábor-478ban. Aztán megérkezett az eső: csípett, akár a jég, elfojtotta a szelet és vízzéváltoztatta a levegőt. Mocsárrá változtatta a lejtős talajt, mely nem bírtaelég gyorsan beinni, és megvakított, megsüketített mindent. Sean visszamentágyába és hallgatta az eső dühöngését. Ez a hang elálrnosította. Álláig felhúztaa takarót és elaludt.Reggel az ágy lábánál álló ládából előkereste vízhatlan ruháját. Zörgött,zizegett, ahogy felhúzta. Kimászott a kocsiból. Az ökrök vádliig érő sárráköpültéka tábor területének talaját és egyszerűen képtelenség volt tüzet rakni areggelihez. Bár az eső még esett, a zaj mégis jócskán meghaladta erejét. Seanegy pillanatra felhagyott a tábor ellenőrzésével; elgondolkodott ezen éshirtelen rájött, hogy a Limpopo áradásának zaját hallja. A sárban csúszkálvakirohant

a táborból és megállt a folyó partján. Meredten nézte a háborgó vizet. Annyirasűrű volt a sártól, hogy már-már szilárdnak tetszett, és annyira sebesenhömpölygőit, hogy szinte olybá tűnt, mintha mozdulatlan lenne. A víz lesüllyedtsziklahalmok fölé púposodott, elmosta a mélységet és nyugodt hullámokkalsistergett át a sekélyeseken. Az ágak és fatörzsek oly gyorsan suhantak el, hogynemigen tudták eloszlatni azt az illúziót, mintha a folyó e barna háborgásbamerevedett volna.Sean vonakodva emelte tekintetét a túlsó partra. A Leroux-szekerek eltűntek.-- Katrina -- mondta a lehetséges-lett-volna szomorúságával, majd ismét: --Katrina -- mondta úgy, hogy a veszteség immáron megolvadt haragjának lángjában;és tudta, hogy ez a vágy nem csupán egy aprócska, bizsergő óhaj, melyet az embermegvakar és már el is felejtett, hanem mélységes fájdalom, mely egyarántbeeszi magát az ember kezébe, fejébe, szívébe és ágyékába. Egyszerűén nemhagyhatja, hogy elmenjen. Visszarohant kocsijába és ruháit az ágyra hajította.479-- Feleségül veszem -- mondta és saját szavai meghökkentették. Csak állt ottmeztelenül és arcára megilletődött áhítat ült ki.-- Feleségül veszem -- mondta ki újra; ez egy egészen új gondolat volt és egykicsit megrémisztetté. Ládájából elővett egy rövid nadrágot és belebújt; aztánfelhúzta és begombolta a sliccet.-- Feleségül veszem! -- Elvigyorodott saját merészségén. -- Itt süllyedjek el,ha nem! -- Becsatolta az övét és a fűzőjénél fogva rákötött egy pár veldschoenl.Leugrott a sárba. Csupasz hátán az eső hideg volt és egy kicsit megborzongott.Aztán meglátta Mbejanét, aki épp akkor jött ki az egyik szekérből és futásnakeredt.-- Nkosi, Nkosi, mit csinász? -- Sean leszegte a fejét és nyomában Mbejanévalmég gyorsabban futott le a folyópartra.-- Ez őrültség... előbb.beszéljük meg -- kiáltotta Mbejane.' -- Kérlek, Nkosi,kérlek. -- Sean elcsúszott a sárban és leszánkázott a parton. Mbejane leugrottutána és a víz szélén elkapta, de Sean teste a sártól úgy csúszott, mintha belenne zsírozva, így Mbejane nem tudta tartani. Sean kiszabadította magáta kezei közül és jó messzire beugrott. Simán ért a vízbe és a hátán úszvaigyekezett elkerülni az egymást keresztező áramlásokat. A folyó elsodorta. Egyhullám a szájába csapott és teste összegörnyedt a köhögéstől; a folyó nyombansarkon ragadta és a felszín alá rántotta. Aztán újból elengedte, épp csakannyi időre, hogy levegőt kapjon, majd egy örvénybe sodorta, és megintbeszippantotta. Sean a karjával csapkodva ismét a felszínre bukott, majd egyzuhatagbasodródott és a mellkasát feszítő fájdalomból tudta, hogy fuldoklik. A sziklákközt felgyorsult víz erős sodrása elkapta, de már nem törődött vele. Túlfáradt volt. Valami súrolta a mellkasát és ő kezét védekezőn felemelte; ujjaiegy ár köré fonódtak és a feje kiemelkedett a víz alól. Mé-480lyen beszívta a levegőt, majd erősen megkapaszkodott az ágban, hisz még élt ésélni akart. Lábával tempózni kezdett. Keresztbe próbálta átszelni az áramlatot,karját a farönk köré fonva vágtatott a folyón.A rönköt a déli parton egy örvény nagy lendülettel besodorta egy fa ágai alá.Sean felnyúlt, elkapta az ágakat és felkapaszkodott. Ott térdelt a sárbanés a víz sugárban jött ki belőle, félig a száján, félig pedig az orrán át.Veltschoenjét elvesztette. Fájdalmasan öklendezett és a folyóra nézett. Vajonmilyen gyors az áramlat és mennyi ideig lehetett a vízben? Jó húsz kilométerrellejjebb lehet, mint a szekerek. Kezével megtörülte az arcát. Még mindigesett. Roskadozva, remegve állt a folyásiránnyal szemben.Három órájába telt, míg elért arra a helyre, mely pontosan szemközt volt aszekereivel. Mbejane és a többiek, amikor meglátták, boldogan, megkönnyebbülten

integettek neki, de kiáltásaik nem jutottak el a túlpartra. Sean most már fázottés fájt a lába. A Leroux-szekerek nyomát már-már elmosta az esó'. Követteőket és fájó lába egy pillanat alatt meggyógyult, amikor az esó' permetezőfelhőjén át, felvillant előtte a szekerek ponyvája.-- A nemjóját -- kiáltotta Jan Paulus. -- Hogy keltél át a folyón?-- Hogy? Hát átrepültem -- mondta Séan. -- Hol van Katrina?Paulus úgy elkezdett nevetni, hogy egészen hátradőlt a nyeregben. -- Úgy, háterről van szó, tehát nem azért tetted meg ezt az utat, hogy elbúcsúzz tőlem.Sean elpirult. -- Jól van, te nagy nevető. Mára ennyi vidámkodás elég lesz...Hol van?Oupa jött vágtázva feléjük. Első kérdését már ötvenméternyire feltette és azötödiknél tartott, amikor odaért. Sean már tapasztalatból tudta, hogy semmiértelme válaszolni rájuk. A két Leroux mögé nézett és481akkor meglátta, ahogy közeledik. Katrina futva jött hátra az első szekértől, afőkötője hátracsúszbtt, csak a szalag tartotta a nyakán és a haja mindenegyes lépésénél elszabadultán röpködött. Szoknyáját felemelte, hogy ne érjen asárba és barnára sült arca még sötétebbé pirult, a szeme pedig vakító zöldvolt. Sean átbújt Oupa lovának nyaka alatt és nedvesen, sárosán, de legfőképpenmohó vágyakozással sietett elé.Aztán a félénk szemérmességtől megtorpantak és egymástól néhány lépésnyiremegálltak. -- Katrina, hozzám jössz feleségül?A lány elsápadt. Seanrá meredt, majd elfordult és sírva fakadt, Sean pedig úgyérezte, mintha a gyomra leszakadt volna.-- Nem -- üvöltötte Oupa dühödten. -- Nem megy hozzád. Hagyd őt békén, te nagybábuin. Megríkattad. Takarodj innen. Ő még gyerek. Takarodj innen. Lovátkettőjük közé állította.-- Fogd már be a szádat, te okvetetlenkedő, vén kotnyeles. -- Ouma jött hátralihegve, hogy ő is beleszóljon a vitába. -- Különben is mit tudsz te erről?Az, hogy sír, még nem jelenti azt, hogy nem akarja.-- Azt hittem, hogy csak úgy hagy elmenni -- szipogta Katrina --, azt hittem,hogy nem érdekli.Sean ujjongva felkiáltott és megpróbálta valahogy megkerülni Oupa lovát.-- Hagyd őt békén -- üvöltötte kétségbeesetten Oupa és lovával igyekezettelvágni Sean útját. -- Megríkattad. Én mondom, hogy sír.Katrina kétségtelenül sírt. Ő is Oupa lovát akarta valahogy megkerülni.-- Vat haar -- üvöltötte Jan Paulus. -- Vidd, öregem, menj és vidd!Ouma a gyeplőnél fogva elkapta a lovat és elvonszolta; erős asszony volt. Seanés Katrina összeütköztek és szorosan megkapaszkodtak egymásban.482-- Hé, ez az, öregem -- Jan Paulus leugrott a lováról és Scant alaposan hátbaveregette. Sean nem tudott védekezni, így minden egyes ütéssel egy-egy lépéstelőbbre került.Jóval később Oupa mogorván, duzzogva azt motyogta. -- Elvihet két szekerethozományul.-- Hármat! -- mondta Katrina.-- Négyet! -- mondta Ouma.-- Jól van, akkor négyet. Vedd le róla a kezed, lányom. Hát nincs benned semmiszégyenérzet? -- Katrina gyorsan levette karját Sean derekáról. Sean kapottkölcsön egy öltözet ruhát Paulustól és most mindnyájan a tűz körül álltak. Azeső elállt, de az alacsonyan szálló felhők jóval korábban meghozták az estisötétséget.-- És négy lovat -- sugalmazta férjének Ouma.-- Azt akarod, hogy koldusbotra jussak, asszony?-- Négy lovat -- ismételte meg Ouma.

-- Jól van, jól van... négy ló. -- Oupa Katrinára nézett, a tekintete sebzettvolt, csupa bánat. -- Hiszen még gyerek, csak tizenöt éves.-- Tizenhat -- mondta Ouma.-- Majdnem tizenhét -- mondta Katrina --, és különben is, papa, megígérted, mostmár nem vonhatod vissza a szavad.Oupa felsóhajtott; aztán Seanra nézett és az arca megkeményedett.-- Paulus, hozd elő a Bibliát a kocsimból. Ez a nagy bábuin itt esküt fog tenni.Jan Paulus letette a Bibliát a szekér hátsó saroglyájára. Vastag volt, feketebőrkötéses, a használattól már megkopott.-- Gyere ide -- mondta Oupa Seannak. -- Tedd a kezed a könyvre. Ne rám nézz.Fölfele nézz, ember, fölfele. Most pedig mondd utánam: „Szent esküvésselfogadom,hogy gondoskodni fogok erről az asszonyról483-- ne hadarj, beszélj lassabban --, amíg találok egy papot, aki a megfelelőszavakkal összead "vele. Ha mindennek nem tennék eleget, akkor kérlek téged,Isten, hogy sújts le rám villámoddal, kígyók mardossanak és örök tűzben égjekel." -- Oupa befejezte a rémségek felsorolását, majd elégedetten felmordultés a Bibliát a hóna alá dugta. -- Nem lesz rá módja, hogy mindezt megtegyeveled... én hamarabb elkaplak.Jan Paulus aznap éjjel megosztotta Seannal kocsiját; Seannak nem volt kedvealudni, különben is Jan Paulus erősen horkolt. Reggel megint esett, lehangolóvolt az idő a búcsúzáshoz. Jan Paulus nevetett, Henrietta sírt, Ouma megmindkettőt egyszerre csinálta. Oupa megcsókolta a lányát.-- Légy olyan asszony, mint az anyád -- mondta, majd komoran Seanra.nézett.-- Te meg el ne felejtsd, el ne felejtsd!Sean és Katrina ott álltak együtt és nézték, amint a fák meg az esőfüggönylassanként eltakarják szemük elől a szekérsort. Sean fogta Katrina kezét. Éreztea lány szomorúságát; karjával átölelte és Katrina ruhája nedves volt és hideg.Az utolsó szekér is eltűnt és ők magukra maradtak egy olyan földön, melyhatalmas, akár a magány. Katrina megborzongott és felnézett a mellette állóférfira. Olyan hatalmas, olyan túláradóan, ellenállhatatlanul férfias; ésidegen.Hirtelen megrémült. Hallani akarta anyja nevetését és látni bátyját meg apját,ahogy a szekere előtt lovagolnak, merthogy ez mindig is így volt.-- Jaj, kérlek, szeretnék... -- kibújt Sean karja alól. Ezt a mondatot sosemfejezte be, mert a férfi szájára nézett, telt, a naptól sötétté égett ajkaira-- és az a száj mosolygott. Aztán a szemébe nézett és rémülete elült. Amíg ez aszempár vigyáz rá, soha többé nem érez rémületet, egészen a legvégéig,de az még messze volt. Belépni szerelmébe épp olyan volt, mintha belépett484volna egy várba, egy vastag falú palotába. Biztonságos hely volt, ahova nemléphet be senki más. Ahogy ezt először megérezte, oly erővel hatott rá, hogycsak állt csöndesen és hagyta, ^hogy ez a melegség teljesen beborítsa.75Aznap este Katrina szekereivel a folyó déli partján táboroztak le. Még mindigesett. Sean szolgái integettek, jeleztek neki, de köztük a barna víz úgybömbölt,hogy elnyomott minden hangot és az átkelés reményét. Katrina a vízre nézett. --Ezt tényleg átúsztad, meneer?- Olyan gyorsan, hogy szinte még vizes sem lettem.-- Köszönöm -- mondta a lány.Az eső és a füstölgő tűz ellenére, Katrina pont olyan finom ételt készített,mint Ouma. A szekér mellett, a ponyva alatt ettek. A szél el-elfújta aviharlámpa

lángját, csapkodta a ponyvát és finom esőpermetet fújt rájuk. Annyirakényelmetlen volt, hogy amikor Sean azzal a javaslattal állt elő, hogy menjenekbea szekérbe, Katrina szinte nem is habozott, hamar ráállt. Leült a saját ágyára,Sean pedig szemben a ládára telepedett le. A feszélyezett kezdet után abeszélgetés hamarosan oly gyorsan folyt köztük, akár odakinn a folyó.-- A hajam még mindig vizes -- kiáltott fel végül Katrina. -- Nem zavar, habeszélgetés közben szárítgatom?-- Nem, hát persze, hogy nem.-- Akkor hadd vegyek ki egy törülközőt a ládából.Mindketten egyszerre álltak fel. A szekér belsejében nagyon kevés volt a hely. Atestük összeért. Az ágyon voltak. Ahogy Sean szája a szájára mozdult, aza meleg íz, ujjainak erős, esdeklő vágya a tarkóján és485végig a gerincén -- mindez furcsán, zavarón felkavarta. Eleinte lassanválaszolt, majd egyre gyorsabban, teste döbbenten mozdult és keze végigfutott,bele-belemarkoltSean karjába, vállába. Nem értette ezt az egészet, de nem is törődött vele. Ez afurcsa kavargás lassanként hatalmába kerítette egész testét és nem tudtamegállítani, bár igazából nem is akarta. Felnyúlt és ujjai Sean hajába merültek.Magához vonta a férfi arcát. Sean foga belemélyedt az ajkába -- édes,izgató fájdalom. Az erős férfikéz a hátáról előresiklott, és telt, gömbölyűmelle köré zárult. A vékony pamuton át Sean érezte a mellbimbók merevségétés finoman görgetni kezdte ujjai között.- A lány úgy reagált, akár egykancacsikó, mely először érzi az ostor csapását. Az egyik pillanatban még ottfeküdtdöbbenten az érintésétől, majd a másikban meglepetésként érte Seant az az erő,amivel ellökte magától. Sean háttal esett le az ágyról és fejét bevertea faládába. Ott ült a földön és értetlenül nézett Katrinára, a meglepettségtőlmég a fején kialakult dudort is elfelejtette megdörgölni. A lány arca vörösvolt és két kézzel lökte hátra haját a homlokából. Vadul rázta a fejét azerőfeszítéstói, amint levegő után kapkodva próbált beszélni. Most el kellmenned,meneer -- a szolgák vetettek neked ágyat az egyik szekéren.Sean feltápászkodott. -- De én azt hittem... nekünk tényleg ... szóval úgyértem.-- Tartsd magad távol tőlem -- figyelmeztette Katrina izgatottan. -- Ha ma estemég egyszer hozzám érsz, akkor... akkor megharaplak.-- De Katrina, kérlek, nem álhatók egy másik szekéren. -- A gondolat iselborzasztotta.-- Főzök rád, megjavítom a ruháidat... megcsinálok mindent! De amíg nem találszegy papot... -- Nem fejezte be, de Sean végre rájött, hogy miről van szó.Vitatkozni kezdett. Most ismerkedett meg a rendíthetet-486len búr állhatatossággal és végül kénytelen volt elmenni, hogy megkeresse asaját ágyát. Katrina egyik kutyája már előtte rátalált -- egy háromnegyedrésztfajtiszta, tarka foltos vadászkutya. Sean minden kísérlete, mellyel megpróbáltaa távozásra bírni, éppoly balsorsúan sikertelen volt, mint korábbi vitájaa kutya gazdasszonyával. így aztán megosztoztak az ágyon. Az éjszaka soránnézeteltérés támadt közöttük, miszerint mindketten másként értelmezték azt,hogy mennyi egy fél takaró. A kutya innen kapta a nevét -- Tolvaj.16Sean eltökélte, hogy megmutatja Katrinának, mennyire neheztel rá aviselkedéséért. Udvarias lesz, de kimért. Másnap reggel, öt perccel azután, hogyleültek*

reggelizni, ez a tüntető rosszallás annyira eljelentéktelenült, hogy képtelenvolt levenni szemét Katrina arcáról és annyit beszélt, hogy a reggeli egyteljes órán át tartott.Az eső még három napon át esett, aztán elállt. Az ismét előbújó napot olyanörömmel üdvözölték, akár egy régi barátot, de ahhoz, hogy a folyólecsillapodjék,még további tíz napra volt szükség. Nekik idő, eső vagy folyó nem sokatjelentett. Elmentek együtt gombát szedni; üldögéltek a táborban, és amikorKatrinadolgozott, Sean állandóan a nyomában járt. Meg aztán, természetesen sokatbeszélgettek. Katrina hallgatta. Mindig a megfelelő helyen nevetett éscsodálkozvafelszisszent, pontosan akkor, amikor kellett. Igazán jó hallgatóság volt. Amipedig Seant illeti, ha Katrina mindvégig csak egyetlen szót ismételgetettvolna, akkor is elbűvölte volna hangjának varázsa. Az esték nehezek voltak.Olyankor Sean kezdett nyugtalan lenni és mindenféle ürüggyel megpróbált Katriná-487hoz érni. Katrina is kívánta őt, de félt attól a felkavaró érzéstói, ami az elsőeste majdnem csapdába csalta, így aztán szabályokat állított fel, melyeketSean köteles volt betartani. -- Megígéred, hogy annál többet, mint hogymegcsókolsz, nem teszel?-- ígérem, hogy nem, amíg te meg nem engeded egyezett bele készségesen Sean.-- Nem. -- Katrina észrevette ebben a csapdát.-- Ezzel azt akarod mondani, hogy sohasem tehetek semmi mást, mint hogymegcsókollak, még akkor se, ha te megengeded?Katrina pirulni kezdett. -- Ha napközben mondom, az más... de bármi, amit estemondok, az nem számít, és ha megszeged az ígéretedet, akkor többé hozzámse érhetsz.Katrina szabályai még akkor is változatlanul fennálltak, amikor a folyóvízszintje lecsökkent annyira, hogy a szekereket átvihették az északi partra. Azesőzések most szüneteltek, erőt gyűjtöttek, de hamarosan ismét megnyílnak majdaz ég csatornái. A folyóban most is bőségesen volt víz, de már nem voltolyan gyilkosán fenyegető. Most jött el az ideje az átkelésnek. Sean először azökröket vitte át, együtt átúsztatta őket. Megkapaszkodott az egyik ökörfarkába, így amolyan nantucketi szánkázással kelt át a folyón és amikor elérteaz északi partot, örömteli fogadtatásban részesült.Hoztak hat, vastag kötélcsomót a tárolószekérről, és összekötözték őket. A kötélegyik végével a dereka körül, Sean az egyik lovával áthúzatta magát isméta túlpartra, miközben Mbejane fokozatosan engedte utána a kötelet. Aztán Seanfelügyelete mellett Katrina szolgái kiürítették a vizeshordókat, majd azelső szekér oldalához erősítették, hogy átúsztathassák. Belegördítették aszekeret a vízbe, rákötözték a kötélre és a hordókat "elrendezték úgy, hogy aszekér lebegjen a488 -vízen. Sean jelzett Mbejanénak és várt, amíg az a kötél másik végét egy fáhozrögzíti az északi parton. Ezután belökték a szekeret az áramlatba és izgatottanfigyelték, ahogy ide-oda járt, akár az inga, a víz sodrása el-elyitte, de a fabiztos horgonyként megtartotta. A fától kicsit lejjebb, pontosan a folyószélességének megfelelően ért az északi parthoz, és Sean emberei éljeneztek,ahogy Mbejane a többi szolgával lerohant, hogy kivonszolja a vízből. Az ökröketMbejane már felszerszámozta és ott álltak készen arra, hogy befogják őket. Scantlova ismét áthúzta a folyón, hogy visszavihesse a kötelet.Sean, Katrina és a szolgái az utolsó szekéren keltek át. Sean Katrina mögöttállt és karjával átfogta a derekát, látszólag azzal a szándékkal, hogy vigyázzonrá, hogy megtámassza, a szolgák meg úgy kiáltoztak és karattyoltak, akár a

gyerekek, akik piknikre mennek.A víz barnán tornyosult a szekér oldala mellett, megdöntötte és himbálta, majdegy heves lökéssel átsodorta óikét és belecsapódtak a túlpartba. A becsapódáserejétől kiestek a szekérből, bele a part menti, térdig érő vízbe. Négykézlábkimásztak a partra. Csak úgy csurgott a víz Katrina ruhájából, a haja nedvesentapadt az arcához, melynek egyik oldala sáros volt és alig kapott levegőt, úgynevetett. Átázott alsószoknyája a lábához tapadt és minduntalan megbotlott,így aztán Sean felkapta és karján vitte be a táborába. Szolgái biztatvakiáltoztak utána, és Katrina halkan sikongatott, hogy tegye le, de azért kétkézzel,szorosan kapaszkodott Sean nyakába.' 17Most, hogy az esó'zések a talaj minden egyenetlenségét vízgödörré változtattákés friss, zöld fű nőtt mindenütt, ahol eddig csak por meg száraz, repedezett489föld volt, a vadak a folyótól eltávolodtak és szétszóródtak. Sean nyomolvasóikét-három naponként azzal a hírrel tértek vissza a táborba, hogy nincs elefánt.Sean együttérzőh szomorkodott egy kicsit velük, majd ismét kiküldte őket. Ő amaga részérói igencsak elégedett volt; most egy új zsákmány kötötte le afigyelmét, mely sokkal megfoghatatlanabb, épp ezért sokkal izgalmasabb volt,mint egy öreg, egyenként hetvenkilós agyarakat hordozó elefántbika. Mégis,ha azt mondjuk, hogy Katrinát zsákmánynak tekintette, akkor az hazugság. Katrinaennél sokkal többet jelentett.Ó egy egészen új világ volt -- egy csoda, mely tele van végtelen titkokkal,váratlan örömökkel és varázslatosán keveredik benne az asszony a gyermekkel.Nyugodtan és megtévesztőén könnyedén vezette a háztartást. Most, hogy itt volt,Sean ruhái hirtelenjében tiszták lettek és nem volt egyetlen hiányzó gombjasem; kocsijából eltűnt a csizmákból, könyvekből és koszos zoknikból álló,rendetlen, kusza halom. Az asztalra friss kenyér és különféle gyümölcsbefó'ttkerült; Kandhla örökös rostonsültjeit változatos ételek váltották fel. Katrinanap mint nap újabb és újabb képességeit mutatta be. Tudott férfimód lovagolni,bár Seannak hátat kellett fordítania, amikor fel- és leszállt. Olyan jólmegnyírta Sean haját, hogy johannesburgi borbélya se végzett különb munkát. Aszekerén volt egy gyógyszeresládikája, melyben volt orvosság minden szenvedőnek,legyen az ember vagy állat. Úgy bánt a puskával, akár egy férfi, széttudta szedni és meg tudta tisztítani Sean Mannlicherjét. Segített nekitöltényeket készíteni, gyakorlott szemmel mérte ki a töltetet. Képes volt orvosiobjektivitással beszélni a születésről meg a nemzésről és egy perccel később,amikor Sean „úgy" nézett rá, teljes egészében elvörösödött. Olyan makacsvolt, akár egy öszvér, vagy rá-490tarti, ha épp úgy hozta kedve, és néha derűsen nyugodt volt, máskor meg pontolyan, mint egy kislány. Mondjuk, hátulról beszórt egy marék füvet Sean ingébe,majd futásnak eredt, hogy Sean üldözésbe vegye, vagy percekig kuncogott valamititkos gondolaton és hosszasan eljátszott a kutyákkal, mintha azok lennéneka gyerekek, beszélt hozzájuk és más hangon válaszolt helyettük. Néha annyiranaiv volt, hogy Sean azt hitte, csak tréfál, mígnem eszébe jutott, hogy mennyirefiatal. Képes volt rá, hogy Scant egyetlen óra leforgása alatt a boldogságtól afröcsögő dühig hajszolja, majd ismét boldoggá tegye. De amint Seannak sikerültelnyernie a bizalmát és Katrina biztos lehetett benne, hogy Sean betartja aszabályokat, Sean simogatásaira olyan hevesen válaszolt, hogy az mindkettőjüketmeglepte. Sean teljes egészében elmerült benne. Katrina volt a legcsodálatosabbvalami, amire valaha is bukkant és mindezek tetejébe még beszélgetni istudott vele. Beszélt neki Duffról. Katrina látta a másik ágyat Sean kocsijábanés talált olyan ruhákat, melyek nyilvánvalóan kicsik voltak neki. így aztán

kérdezett felőlük, Sean pedig elmondott neki mindent, és Katrina megértette.A napok hetekké nyúltak. A jószág kigömbölyödött, a bőrük sima lett és feszes.Katrina kialakított egy kis zöldségeskertet, és betakarította a termést.Elérkezett a karácsony és Katrina tortát sütött. Sean egy majombőrből készülttakarót adott neki, melyet Mbejane készített el titokban. Katrina pedig kézzelvarrott ingeket adott neki, mindegyiknek a felső zsebére rá volt hímezve amonogramja, és egy árnyalatnyit enyhített a szabályokon.Aztán az új év beköszöntével, amikor is Sean már hat hete nem lőtt egyetlenelefántot sem, Mbejane a fegyverhordozók nevében követségbe ment hozzá. Akérdés,amit tapintatosan leplezett formában kellett491feltennie, az egyszerűen a következő volt: -- Vadászni jöttünk ide, vagy mi?Tábort bontottak, majd elindultak ismét észak felé és a feszültség jelei mostmár egyre jobban látszottak Seanon. Megpróbálta hosszú vadászatokkal izzasztanimagát, de ez nem segített, mert a körülmények annyira rosszak voltak, hogy ezcsak még inkább fokozta ingerültségét. A fű a legtöbb helyen egy lovasnális magasabbra nőtt és a széle olyan éles volt, hogy amikor átvágott rajta,összevissza kaszabolta a testét. De a fűmagok még ennél is rosszabbak voltak:majd másfél centi hosszúak és szálkásak, akár egy nyílvessző, így könnyedékátjutottak a ruhán és belefúródtak a bőrbe! A párás melegben ezek az apró sebekórákon belül elgennyedtek. Aztán még ott voltak a legyek. A lóbögöly, a zöldfejűlégy meg a bársonylégy, melyeknek mind egyetlen közös vonásuk volt --csíptek. A fül mögötti vékony bőr volt a legkedveltebb helyük. Rámásztak, olyankönnyedén telepedtek le, hogy nem is érezte -- aztán zutty, mintha izzótűt döftek volna belé. Mindig nedves volt mindene, hol az izzadságtól, hol megaz esőtől, amikor sikerült megközelítenie egy-egy elefántcsordát. Hallottaőket mozogni a hosszú fűben és látta a feje fölött repkedő kócsagokat, denemigen sikerült rájuk lőnie. Ha mégis, akkor meg kellett állnia a vaktábandübörgő,hatalmas testek gyűrűjének kellős közepén. Gyakran előfordult, hogy követtek egycsordát, már-már beérték őket, amikor Sean hirtelen ráunt és akkor mindnyájanvisszatértek a táborba. Nem bírt sokáig távol maradni.Nyomorultul érezte magát, a szolgái is nyomorultul érezték magukat, Katrinapedig boldog volt, akár a napfelkeltének örvendő madár. Volt mellette egy férfi,gazdasszonya volt egy nagy háztartásnak, melyet magabiztosan vezetett, és mivelérzékei még nem voltak annyira kiérleltek, mint Seané, fizikai értelemben492is elégedett volt. Még így is, hogy Sean szigorúan betartotta a szabályokat,Katrina számára estéik a kocsijában mindig egy sóhajjal és egy kis borzongássalvégződtek, miután ábrándos tekintettel aludni tért, és Seant magára hagyta abensejében lángoló pokollal együtt. Sean csupán Tolvajnak-panaszkodhatott.Pofáját mindig Sean hóna alá dugta és ott feküdt mellette, rajta a takarónaklegalább a fele, és csöndesen hallgatta.A zuluk jól látták, hogy mi a baj, de nem értették. Természetesen nem beszéltekróla, de ha egyikőjük kifejezó'en széttárta a karját vagy sokat sejtetőenköhintett, a többiek mind tudták, hogy mire gondol. Mbejane jutott a legközelebbahhoz, hogy a problémát szavakba öntse. Sean épp nagy pataiját csapott.Egy elveszett fejsze miatt, meg hogy ezért ki a felelős. Félsorakoztatta őket éskifejezésre juttatta kétségeit őseikkel, jelenlegi értékeikkel és jövőbelikilátásaikkal kapcsolatban, majd elviharzott a szekeréhez. A jelenetet hosszascsönd követte, majd Hlubi odanyújtotta tubákosdobozát Mbejanénak.Mbejane kivett belőle egy csipetet és azt mondta: -- Bolond az a mén, amelyiknem tudja, hogy kell ledönteni a kerítést.-- így igaz, így igaz -- helyeseltek a többiek és a dolgot ennyiben hagyták.

18Egy héttel később elérték a Sabi folyót. A túloldalon a hegyek szürkéskékenmeredeztek a távolban és a folyó vize magasan állt -- barna volt és színültigtele.Másnap a reggel az éjszakai esőtől friss volt és hűvös. A tábor tele volt afafüst, a jószág és a vad mimóza szagával. Az egyik strucctojásból, amit Mbejaneelőző nap talált, Katrina egy levesestányérayi omlet-493tét készített. Szerecsendióval és gombatörzzsel ízesítette, sárga volt éstápláló. Ezután lángos következett vadmézzel, meg kávé, és Sean végül rágyújtottegy manillaszivarra.-- Kimégy ma? -- kérdezte Katrina.-- Uhum. -Ó!-- Nem akarod?-- Már egy hete nem maradtál itt a táborban.-- Nem akarod, hogy elmenjek?Katrina gyorsan felállt és elkezdte leszedni az asztalt. -- Különben sem fogszelefántot találni... már idó'tlen idők óta nem találtál semmit.-- Azt akarod, hogy maradjak?-- Olyan szép az idó'. -- Intett Kandhlának, hogy vigye el a tányérokat.-- Ha azt akarod, hogy maradjak, akkor rendesen kérd.-- Szedhetnénk gombát.-- Mondd ki -- szólt rá Sean.-- Jól van na, kérlek!-- Mbejane! Nyergeid le azt a lovat, nem lesz rá szükségem.Katrina nevetett. Odafutott a szekeréhez, a szoknyája csak úgy lobogott és hívtaa kutyákat. Fején főkötővel és kezében egy kosárral jött vissza. A kutyákmind körülöttük nyüzsögtek, felugráltak rájuk és ugattak.-- Indulás... keressétek -- mondta nekik Sean, mire mind előrerohantak, ugatvavisszajöttek és kergették egymást. Sean és Katrina kézen fogva mentek. Katrinafőkötőjének karimája beárnyékolta az arcát, de amikor Seanra nézett, Sean mégígy is látta, hogy a szeme milyen vakítóan zöld. Friss gombát szedtek, mindkerek volt és kemény, barna és a teteje egy kicsit ragacsos, alul pedig finomanrecés, akár egy494hölgy legyezője. Egy óra alatt megtelt a kosár, így aztán letelepedtek egymarulafa alatt. Sean a hátán feküdt. Katrina pedig letépett egy fűszálat ésazzalcsiklandozta az arcát, míg végül Sean elkapta a csuklóját és Katrina fejétmellkasára vonta. A kutyák figyelték őket, rózsaszín, nedves nyelvüket lógatvaültek körülöttük.-- Van egy hely a Fokföldön, közvetlenül Paarl mellett. Hegyek magasodnak föléés.van ott egy folyó... a vize olyan tiszta, hogy még a fenekén heverészőhalakat is látod -- mondta Katrina. A füle Sean mellkasán volt és hallgatta aférfi szívverését. -- Veszel majd egyszer ott nekem egy farmot?-- Igen -- mondta Sean.-- Majd építünk egy házat széles tornáccal és vasárnaponként elmegyünk atemplomba, a lányok meg a kicsik hátul fognak ülni, a nagyobb fiúk pedig abricskamellett lovagolnak.-- Hányan lesznek? -- kérdezte Sean. Oldalt felemejte Katrina főkötőjét és afülét nézte. Csinos kis fül volt, a napfényben még a cimpa finom pihéi islátszottak.-- Ó, hát sok... főként fiúk, de lesz néhány lány is.-- Tíz? -- vetette fel Sean.

-- Annál több.-- Tizenöt?-- Igen, tizenöt.Csak feküdtek ott és ezen elgondolkodtak. Sean szemében ez egy szép, kerek számvolt.-- És csirkéket fogok tartani, rengeteg csirkét szeretnék.-- Rendben -- mondta Sean.-- Nem bánod?-- Miért, kellene?-- Akadnak olyanok, akiket zavar a csirke, vannak, akik egyáltalán nem szeretik-- mondta Katrina. -- Örü-495lök, hogy téged nem zavar. Mindig annyira szerettem yolna.Sean szájával titkon megközelítette Katrina fülét, de Katrina megérezte amozdulatot és felült.-- Mit csinálsz?-- Hát ezt -- mondta Sean és karjával hirtelen átölelte.-- Ne, Sean, figyelnek minket -- intett Katrina kezével a kutyák felé.-- Meg fogják érteni -- mondta Sean, majd ezután mindketten sokáig hallgattak.A kutyák hirtelen mind ugatni kezdtek, egyszerre tört rájuk a vadászláz. Katrinafelült, Sean pedig hátrafordult és meglátta a leopárdot. Úgy ötvenméternyire,a folyóparti, sűrű erdő széléről figyelte őket, ott állt elegáns tartással,fekete-arany gúnyájában, karcsú volt és a hasa lapos. Aztán irtózatossebességgelmegindult, lábai könnyedén, épp csak érintették a földet, mint ahogy a fecskeérinti a vizet, amikor röptében iszik. A kutyák mind a nyomába eredtek, Tolvajloholt az élen, hangja meg-megtört az izgalomtól.-- Vissza, gyertek vissza -- üvöltötte Sean. -- Hagyjátok, a fene essen belétek,gyertek vissza.-- Állítsd meg őket, Sean, menj utánuk. Mindet elveszítjük.-- Maradj itt -- mondta neki Sean.A hangjukat követve a kutyák után rohant. Nem kiáltozott, spórolt a levegővel.Tudta, hogy mi fog történni és fülelt. Hallotta, ahogy a vadászat hangjamegváltozik -- most már éles volt. Sean megtorpant, ott állt lihegve és figyelt.A kutyák nem mentek tovább. Ugatásuk már nem távolodott.-- A nyomorult megállt; el fogja kapni őket.Ismét futásnak eredt és szinte ugyanabban a pillanatban meghallotta az elsőkutya vinnyogását. Futott tovább. Ott találta meg a kutyát, ahová a leopardhají-496tóttá -- öreg, fehér fülű szuka, a hasa kiszakítva. Sean ment tovább. A barnafoltos hátú volt a következő; kibelezve, de még élt, és úgy mászott oda hozzá,hogy üdvözölje. Sean futott tovább; a küzdelem mindig valahol előtte folyt, nemlátta, de folyamatosan követte. Már meg sem állt, hogy segítsen a szétmarcangoltkutyáknak. Legtöbbjük már kimúlt, mire odaért. A nyál összesú'rűsödött aszájában, a szíve majd kiütötte a bordáit és futtában időnként megmegtántorodott.Aztán hirtelen nyílt terepre ért, a vadászat ott folyt előtte. Már csak háromkutya maradt. Az egyik Tolvaj volt. Ott köröztek a leopard körül, merészentámadták, nekirontottak a hátsó lábának, belemartak, majd hátraugrottak, amikora leopard vicsorogva megpördült. A tisztáson a fű alacsony volt és zöld.A nap pontosan a fejük fölött volt: nem vetett árnyékot, mindent határozott,egyenletes fénnyel világított meg. Sean megpróbált kiáltani, de nem jött kihang a torkán. A leopard hanyatt vágta magát, és ott hevert egy alvó macskakecsességével, lábait szétterpesztette és a hasát teljesen védtelenül hagyta.A kutyák haboztak, elbizonytalanodtak. Sean ismét kiáltott, de a hangja még nem

volt elég erős ahhoz, hogy odáig elhallatsszon. Az a halványsárga, puha,finoman pihés has túl nagy kísértést jelentett. Az egyik kutya leszegett fejjel,harapásra nyitott szájjal nekiment. A leopard úgy csapott le rá, akáregy rugós csapda. Mellső mancsaival tartotta a kutyát és hátsó lábai sebesenmozogtak. A kutya vinnyogott a villámgyors, metsző csapások alatt, majd kilógóbelekkel őt is félrehajították. A leopard, sárga hasát csaliként használva,ismét, nyugodtan elterült. Sean most már közel volt és ezúttal a két kutyameghallotta kiáltását. A leopard is hallotta. Egy szemvillanás alatt talpontermett és igyekezett volna kitörni, de abban a pillanatban, hogy megfordult,Tolvaj máris rajta volt, nekiesett a hátsó lábainak és arra497kényszerítette, hogy forgolódjon és összehúzza magát.-- Ide, hagyd! Ide, Tolvaj, gyere ide!Tolvaj biztatásnak vette Sean kiáltását. Eltáncolt, épp csak annyira, hogy avillámgyors mancsok ne érjék el, miközben harsányan zaklatta a leopárdot. Aküzdelem most szépen kiegyenlítődött. Sean tudta, ha sikerül a kutyákatrávennie, hogy gyöngítsenek a támadáson, a leopard nyomban eliszkol. Egy lépéstelőrelépett, lehajolt egy kőért, hogy megdobja vele Tolvajt és ezzel amozdulattal felborult az egyensúly. Amikor felegyenesedett, a leopard őtfigyelte,és Sean érezte, amint a félelem angolnaként siklik végig a gyomrán. A leopardmeg fogja támadni. Tudta abból, hogy az állat füle a fejére lapul és testemegfeszül, akár egy felhúzott rugó. Sean ledobta a követ, és elővette övéből akését.A leopard vicsorgott. A foga sárga volt és lelapult füleivel a feje olyan volt,akár egy kígyóé. Gyorsan közeledett, alacsonyan, szinte a földhöz lapulva,"miközben a kutyákat félresöpörte. Elnyúló testtel, kecsesen, gyönyörűen futott.Fürgén kúszott Sean felé az alacsony fűben. Aztán rettentő gyorsan és rettentősimán a magasba emelkedett. Sean egyszerre érezte a döbbenetes ütést és afájdalmat. Az ütéstől hátraesett és a fájdalomtól elállt a lélegzete. Az állatbelemélyesztette karmait a mellkasába és érezte, amint bordái mentén felhasítjaa húsát. Alkarját az állat torkának szorítva próbálta pofáját távol tartaniaz arcától és érezte leheletét, melyből a bomlás bűze áradt. Ott görögtek együtta füvön, mellső karmaival kapaszkodott Sean mellkasába és Sean érezte,amint hátsó lábai emelkednek, hogy végigszántsanak a hasán. Kétségbeesettenvonaglott, hogy megszabaduljon a veszedelmesen közeledő karmoktól, miközbena kését is használta, pengéjét beledöfte az állat hátába. A leopard fel-498visított és hátsó lábai ismét megemelkedtek; Sean érezte, ahogy a karmokbelemélyednek csípőjébe 'és felhasítják a combját. A fájdalom mély volt és erős,tudta, hogy súlyosan megsérült. A lábak ismét felemelkedtek. Ezúttal ezek akarmok megölik.Tolvaj belemélyesztette fogait a leopard lábába, mielőtt az karmait ismétSeanban vághatta volna, mellső lábait megvetve hátrahúzta és erősen fogta agyilkosvadat, mely egészen elterült Sean testén. Sean látása elhomályosult, szeme előttsötétség és vakító fények úsztak el. A kést a gerincoszlop mellett belenyomtaa leopard hátába, majd a bordák mentén lehúzta, úgy, ahogy a hentes metsz ki egybordaszeletet. A leopard ismét felvisított, teste megremegett és karmaitbehajlítva még mélyebbre vájt Sean húsába. Sean újból belevágta a kést, hosszanés mélyen -- majd még egyszer és még egyszer. A fájdalomtól tébolyultanhasogatta és az állat kiömlő vére összekeveredett az övével, majd kigördültalóla. A kutyák vicsorogva, morogva zaklatták. Akkor már nem élt. Sean kezébőlkihullott a kés és megérintette felszaggatott lábát. Vére sötétvörösen folyt,sűrűn, akár a melasz és nagyon sok volt, nagyon sok vér. Sötét kürtőbe nézett.

A láb nagyon messze volt, nem az övé -- nem az ő lába.-- Garry -- suttogta --, Garry, jaj Istenem! Bocsáss meg. Megcsúsztam, nemakartam, csak megcsúsztam. -- A kürtő bezárult és már nem volt ott a láb -- csaksötétség volt. Az idő folyékonnyá vált, az egész világ cseppfolyósán mozgott asötétségben. A nap sötét volt, csupán a fájdalom szilárd, kemény, akár egyszikla ebben az imbolygó, sötét tengerben. A sötétségben mintha halványanfelbukkant volna Katrina arca. Megpróbálta elmondani neki, hogy mennyiresajnálja.Megpróbálta elmondani neki, hogy baleset volt, de a fájdalom megakadályozta.Katrina sírt. Sean tudta, hogy meg fogja érteni, így aztán visszamerült asötét499tengerbe. Aztán a tenger felszíne forrni kezdett, és ő fuldoklott a forróságtól,de a fájdalom nem hagyta el, ott volt, akár egy szikla, melybenmegkapaszkodhatott.A tenger gőze kígyózva körülvette, majd asszonyi formává alakult és Sean azthitte, hogy Katrina, de aztán látta, hogy a feje leopárdfej és a leheletebűzös, akár egy lassan rohadó, üszkösödő láb.-- Nem akarlak -- tudom, hogy ki vagy -- kiáltotta oda neki. -- Nem akarlak. Eznem az én gyerekem mire az a valami ismét gőzölgő füstté, tekergő, szürkefüstté vált, majd zagyván makogva, csörgő láncon visszatért, szürkén gőzölgőszájából sárgás hab folyt és vele jött a rémület. Sean vonaglott, arcáteltakartaés belekapaszkodott a fájdalomba, mert a fájdalom állandó volt és valóságos.Aztán vagy ezer év elteltével a tenger megfagyott és ő ment rajta, amerre csaknézett, mindenütt fehér jég feszült előtte. Fázott és nagyon magányosnakérezte magát azon a hatalmas jégtengeren. Egy kicsit fújt a szél, hideg kisszellő, mely susogott a jégen és susogása szomorú hang volt, Seanbelekapaszkodottfájdalmába, magához ölelte, mert magányos volt és a valósághoz egyedül afájdalom tartozott. Aztán más alakokat is megpillantott a jégen, ott mozogtakkörülötte, sötétek voltak és mind egy irányba siettek, körézsúfolódtak, magukkalsodorták, ő meg elvesztette a fájdalmát, beleveszett a kétségbeesett rohanásba.És bár egyiknek sem volt arca, az alakok közül néhányan sírtak, mások nevettekés csak rohantak előre, míg el nem értek arra a helyre, ahol egy szakadéktátongott előttük a jégen. A szakadék széles volt és mély, a szélei fehérek,aztán a halványzöldtől kezdve fokozatosan egyre kékebb árnyalatok következtek,míg legvégül már csak a végtelen feketeség maradt, és az alakok közül néhányanvidáman belevetették magukat és dalolva zuhantak lefelé. Mások megkapaszkodtaka500peremben, formátlan arcuk tele volt félelemmel, megint mások egyszerűen csakbeleléptek az űrbe, fáradtan, akár az utazó, ki útjának végére ért. AmikorSean meglátta a szakadékot, küzdeni kezdett, hátravetette magát és próbáltvisszajutni a tömegen át, mely nyomta eló're- és visszasodorta a mélységperemére,majd a lába megcsúszott. Ujjaivalkapaszkodott a csúszós jégben. Küszködött ésközben üvöltözött, mert a sötétség már magába szívta a lábát. Aztán csakcsöndesen feküdt, a szakadék bezárult fölötte és ő megint egyedül maradt. Fáradtvolt -- erőtlen és rettenetesen fáradt. Lehunyta a szemét és visszatérthozzá a fájdalom, Halványan lüktetni kezdett a lábában.Kinyitotta a szemét és meglátta Katriha arcát. Sápadt volt és nagy szemétsötétkék karikák övezték. Megpróbálta felemelni a kezét, hogy megérintse Katrinaarcát, de képtelen volt rá, mozdulni sem tudott.-- Katrina -- mondta. Látta, hogy Katrina szeme a meglepetéstől és a

boldogságtól egészen zöld lett.-- Visszajöttél. Ó, hála Istennek. Visszajöttél. Sean elfordította a fejét és aszekér ponyvájára nézett._- Mióta? -- kérdezte. A hangja csupán suttogás volt.-- Öt napja... Ne beszélj -- kérlek, ne beszélj. Sean lehunyta a szemét. Nagyonfáradt volt, így aztán elaludt.19Amikor felébredt, Katrina megmosdatta. Mbejane segített neki Seant felemelni ésmegfordítani, hatalmas, rózsaszín tenyerével, nagyon gyöngéden ért a lábhoz.Kimosták belőle a láz szagát és átkötözték sebeit. Sean figyelte Katrinát, ahogydolgozott és valahányszor felpillantott, egymásra mosolyogtak. Egyszerösz-501szeszedte kevéske erejét, hogy megkérdezze Mbejanét: -- Hol voltál, amikorszükségem volt rád?-- A napon szunyókáltam, Nkosi, akár egy vénasszony -- mondta Mbejane félignevetve, félig bocsánatkérőén. Katrina ételt hozott neki, és ahogy megérezteaz illatát, éhes lett. Megette mindet, majd megint elaludt.Mbejane épített neki egy nyitott, szalmatetős menedéket. A Sabi partján, egyárnyas helyen állította fel. Aztán nádakból és összekötözött bőrszíjakból ágyatis csinált neki. Kivitték Seant a szekérből és Katrina ott nyüzsgött körülöttük,míg le nem fektették az új szalmatető alatt. Akkor Katrina visszamenta szekérhez párnákért és amikor visszatért, ott találta Tolvajt, aki márkényelmesen elhelyezkedett Sean mellett.-- Sean, küldd el innen ezt a szörnyeteget -- most mostam ki ezeket a takarókat.Tolvaj meglapult és fejét mélyen Sean hónaljába fúrta.-- Nincs semmi baj, igazán egész tiszta -- vette védelmébe Sean.-- Büdös.--- Á, dehogy. -- Sean megszagolta Tolvajt. -- Nos, nem nagyon.-- Jaj, ti ketten! -- Katrina Sean feje alá tette a párnákat, majd a lábáhozment. -- Hogy van a lábad?-- Remekül -- mondta Sean. Tolvaj addig araszolt fölfelé az ágyon, míg el nemérte a párnát.A lustán gördülő napok során Sean teste lassanként begyógyult és erejének kútjais fokozatosan újra megtelt. A szalmatető alatt mozgó levegő leszárítottamelléről és lábáról a sebeket, de a nyomuk örökre megmaradt; Reggelente, reggeliután, Sean fekhelyéről adta ki utasításait udvartartásának. Katrina azágy végében ült, szolgái pedig ott guggoltak körülötte. Először megbeszélték aháztartás ügyeit -- az ökrök egészségi502állapotát, mindet név szerint említették és kitárgyalták a szemükkel, patáikkalés gyomrukkal kapcsolatos problémákat. Volt egy szakadás az egyik szekérponyváján. Az egyetlen megmaradt szuka tüzelt -- vajon Tolvaj eléggé férfi-emár, hogy elvégezze feladatát? Aztán fogytán a hús, zsákmányra is szükséglenne -- talán a Nkosikaze ma elhozhatná majd a puskát. Hlubi halcsapdájávalfogott négy közepes márnát, és ezzel a beszéd a környező erdőre terelődött.A folyó első kanyarulata alatt egy oroszlán megölt egy bivalyt -- lehetett látnia keselyűket. Az éjjel egy nőstény elefántokból álló csorda ivott a folyónúgy másfél kilométerrel följebb. A gyűlés során minden kérdést fontolóra vettekés megvitattak. Mindenki szabadon hozzászólhatott és vitába szállhatottbármely nézettel, melyről ellenkező véleményt vallott. Amikor már mindentmegbeszéltek, Sean kiosztotta az aznapi feladatokat és elbocsátotta őket. Akkorvégre kettesben maradhattak Katrinával.Az árnyas menedék alól belátták a folyó teljes kanyarulatát, látták a fehér

fövenytorlaszokon heverő krokodilokat meg a "sekélyesbe le-lecsapó jégmadarakat.Ott ültek szorosan egymás mellett és leendő farmjukról beszélgettek. Seanszőlővel fog foglalkozni, meg lovakkal, Katrina pedig csirkéket tart. Akövetkezőesős évszakra már tele lesz minden szekér; azután még egy út és már lesz elégpénzük ahhoz, hogy megvegyék a farmot.Katrina még egy jó darabig ágyban tartotta, pedig Sean már rég elég erősnekérezte magát ahhoz, hogy felkeljen. Anyáskodott körülötte és Sean ezt imádta.Szégyentelenül, amúgy férfi módra, fogadta el Katrina teljes figyelmét, sőt,sérüléseit még egy kicsit el is túlozta. Aztán, bár még mindig vonakodva,Katrina végre megengedte neki, hogy felkeljen. Még egy hé-503tig a táborba maradt, addig, amíg a lába kicsit bizonytalan volt, aztán egyikeste fogta a puskáját és elment Mbejanéval, hogy friss húst hozzanak. Lassanmentek, Sean még óvatosan bánt a lábával, és a tábor közelében lőtt egy fiataltehénantilopot. Sean leült egy mszaszafa tövében és rágyújtott egymanillaszivarra,amíg Mbejane visszament a szolgákért, hogy hazavigyék a húst. Sean figyelteőket, ahogy feldarabolták a tetemet; a húson fehér zsírréteg is volt. Ezutánfelfüggesztették két rúdra és a rudak végét egy-egy ember megfogta, úgy vittékhaza a táborba, ahol Sean Katrinát kiismerhetetlen hangulatainak egyikébentalálta. Amikor vacsora közben szólt hozzá, Katrina szórakozottan, valahonnan atávolból válaszolgatott neki, majd utána is, ahogy a tűz mellett üldögéltek,olyan elszigetelt maradt. Nagyon szép volt és ez az egész Seant meglepte, és egykicsit bántotta is.-- Ideje lefeküdni -- elkísérlek a kocsidhoz.-- Te csak menj. Én még maradok egy kicsit. Sean habozott. -- Valami baj van?Valamivel megbántottalak?-- Nem -- vágta rá gyorsan Katrina. -- Nem. Nincs semmi baj. Te csak menjlefeküdni.Sean megcsókolta az arcát. -- Ha szükséged lenne rám, itt vagyok a közelben. Jóéjszakát, aludj jól. . Sean felegyenesedett. -- Gyere, Tolvaj -- mondta.Megyünk aludni.-- Kérlek, hagyd itt velem Tolvajt -- Katrina megfogta a kutya nyakán a bőrt ésvisszatartotta.-- Miért?-- Társaságra vágyom.-- Akkor maradok én is -- mondta Sean és már mozdult is, hogy újra leüljön.-- Nem, te csak eredj lefeküdni. -- A hangja kétségbeesettnek tűnt és Seannyugtalanul nézett rá.-- Biztos, hogy jól vagy?504-- Igen, kérlek, menj.Sean bement a kocsijába és még visszanézett rá. . Katrina csak ült ott merevháttal és fogta a kutyát. A kocsiban a lámpa meg volt gyújtva, és amikormegláttaaz ágyát, döbbenten megtorpant. Lepedők is voltak rajta, nem csak a durvatakarók. Kezével végigsimított a finom anyagon; ropogós volt, frissen vasalt.Leült az ágyra és lehúzta a csizmáját. Kibombolta az ingét és a ládára dobta,majd leheveredett és a lámpát nézte.-- Valami rohadt fura dolog folyik itt -- mondta.-- Sean... -- az ő hangja, itt, a kocsi mellett. Sean felpattant és kinyitotta aponyvát. -- Bejöhetek?-- Hát persze. -- A kezét nyújtotta neki és beemelte a szekérbe. Katrina arcáranézett. Azon az arcon rémület volt.

-- Itt valami nincs rendjén.-- Ne, ne érj hozzám. Valamit el kell mondanom neked. Ülj le az ágyra.Seán figyelte az arcát. Még nem tudta miről van szó, de nyugtalan volt.-- Amikor eljöttem veled, azt hittem, hogy szeretlek. Azt hittem, hogy mi mostmár örökre együtt leszünk. -- Katrina fájdalmasan nyelt egyet. -- Aztán otttaláltalak a fűben -- széthasogatva és holtan. Mieló'tt közös életünk egyáltalánelkezdó'dött volna, te meghaltál.Sean látta, ahogy a fájdalom rnost visszatér Katrina szemébe; ismét átélte azegészet. Kinyújtotta felé a kezét, de Katrina megfogta a csuklóját.-- Ne, várj... kérlek, hadd fejezzem be. Ezt meg kell magyaráznom neked. Nagyonfontos.Sean leengedte a kezét, és Katrina sietve folytatta.-- Te halott voltál és én is, ott mélyen, legbelül, hal-, dokoltam. Mindentüresnek éreztem. Nem maradt semmi. Semmi... csak odabenn az a kongó ürességés505az a száraz, halott érzés pdakinn. Megérintettem az arcodat és te rám néztél. Ésakkor imádkoztam, Sean és végigimádkoztam a napokat, amíg küzdöttél a testedetemésztő halál ellen.Katrina ott térdelt előtte és átölelte a derekát.-- Most ismét élünk és együtt vagyunk, de tudom, hogy ez örökké nem marad így.Még egy nap, egy év, ha szerencsénk van, akkor húsz. De nem örökké. Mostmár látom, hogy milyen komiszul kicsinyes voltam magunkhoz. A feleséged akaroklenni.Sean gyorsan lehajolt hozzá, de Katrina elhúzódott és felállt. Gyorsankigombolkozott és a ruhája lehullt. Leengedte a haját és hagyta, hogy csillogónvégigomoljontestének fehérségén.-- Nézz rám, Sean, azt akarom, hogy rám nézz. Ezt és a szerelmemet tudom adnineked... Elég?Csupa lágyság volt, hajlat és domborulat, fekete tűzként égő haj és puha fény apuha bőrön. Sean látta, hogy Katrina arcáról a pír lassan melléig terjed,míg végül az is rózsaszínen, szemérmesen, ám tökéletességében büszkén ragyognikezdett. Tovább nem nézett. Magához vonta Katrinát. és meztelenségét hatalmastestével befedte. Katriria reszketett és Sean betakarta, hangjával nyugtatgatta,míg végül megszűnt a reszketés és csak feküdt ott és arcát Sean szakállaalatt a nyakához szorította.-- Mutasd meg nekem, hogy kell... mindent neked akarok adni. Kérlek, mutasd meg,hogyan kell -- suttogta Katrina.így hát házastársak lettek és egyesülésükben sok minden keveredett. Benne volt aszelek lágysága és az a vágy, ahogy a felperzselt föld áhítozik az esőután. Volt benne éles és gyors fájdalom, a száguldó lovak mozgása, halk hangok,mint az éjszaka'puha neszei, de örömtéliek, akár egy üdvözlés, és saskéntszárnyaló boldogság, diadalmas hullámzás, mint mikor a vad vizek elbo-506rítják a sziklás partot, aztán nyugalom és benne melegség, az összebúvó, álmoskiskutyák melegsége és pihentető álom. Ám az alvással nem ért véget, újrakeresték és megtalálták egymást, minden folytatódott egy újabb egyesülésben ésegy különös csodában Katrina testének legtitkosabb rejtekén.20Másnap reggel Katrina hozta a Bibliáját.-- Hé, hé -- tiltakozott Sean --, egyszer már megesküdtem rá. -- Katrinanevetett rajta, az éjszaka emléke még meleg boldogságként élt benne. Kinyitottaa könyvet az előzéklapnál.-- Be kell írnod ide a nevedet... ide, az enyém mellé.

Figyelte Seant, ott állt a széke mellett, csípője Sean vállához ért.-- Meg a születésed dátumát -- mondta.Sean beírta: „1862. jan. kilencedike." Aztán azt mondta: Ez meg mi: „elhalálozásnapja" ... azt akarod, hogy ezt is beírjam?-- Ne mondj ilyeneket -- mondta gyorsan Katrina és babonás mozdulattal próbáltaelhessegetni a komor gondolatot.Sean már sajnálta, hogy kicsúszott a száján. Igyekezett másra terelni a szót. --Itt csak hat gyerekre van hely.-- A többieket majd a margóra írjuk. Mama is azt csinálta... az ő listájaegészen a Teremtés első lapjáig ért. Gondolod, hogy mi is eljutunk addig, Sean?Sean rámosolygott. -- Ahogy most érzem, minden különösebb gond nélküleljuthatunk akár az Újtestamentumig is.Igazán jól indultak. Júniusra, amikor véget értek az esőzések, Katrina már kisséhátrahajolva járt, hogy ki-507egyensúlyozza terhét. A táborban jó volt a hangulat. Katrina immáron sokkalinkább volt asszony, mint gyerek. Megtelt és ragyogott, élvezte azt az áhítatot,amit állapota keltett Seanban. Gyakran dúdolgatott magában, és esténként néhamegengedte Seannak, hogy megossza vele titkát. Megengedte neki, hogy domborodóhasáról felhúzza a hálóinget és fülét a feszes, kék eres bőrre tapassza. Seanhallgatta a cuppogó, bugyogó hangokat és mellkasán érezte a mozgást. Aztánamikor felült, a tekintete tele volt ezzel a csodával, Katrina ilyenkor büszkénrámosolygott és fejét a vállára vonta, majd így feküdtek együtt, csöndesen.Napközben is minden rendben volt. Sean sokat nevetett a szolgákkal és vadászott,de nem olyan intenzitással, mint korábban.Aztán továbbmentek északnak a Sabi folyó mentén. Néha egy-egy hónapig is egyhelyen táboroztak. Ahogy a bozótos kiszáradt, a vadak ismét visszatértek afolyókhoz és a szekerek kezdtek megint megtelni elefántcsonttal.Egy szeptemberi délután Sean és Katrina kimentek a táborból és a folyópartonsétáltak. A fölt ismét barna volt, és száraz fűszag áradt mindenünnen. A folyónéhány vízüregból és fehér homokból állt.-- A fenébe, de meleg van. -- Sean levette a kalapját és letörölte a verítéket-ahomlokáról. -- Az biztos, hogy te megfősz abban a sok ruhában.-- Nem, igazán remekül vagyok. -- Katrina Sean karjába kapaszkodott.-- Ússzunk egyet.-- Úgy érted, hogy ruha nélkül? -- nézett rá döbbenten Katrina.-- Hát persze, miért ne?-- Az illetlen és bárdolatlan dolog.-- Gyere. -- Bár Katrina minden egyes lépésnél tiltakozott, Sean levitte aparton, és egy helyen, ahol nagy, gömbölyű kövek vették körül a vizet, erőszak-508kai kihámozta őt ruháiból. Katrina nevetett, levegő után kapkodott, pirult ésmindezt egyszerre csinálta. Sean elvitte a vízgödörig és Katrina beleült,hálásan állig merült a vízbe.-- Na, milyen? -- kérdezte Sean.Katrina leeresztette a haját, mely ott lebegett körülötte, lábujjaitbelemélyesztette a homokba, és a hasa olyannak tetszett a vízben, mint egy fehérbálnaháta.-- Kellemes -- ismerte el. -- Olyan, mintha selyem alsóneműt viselnék.Sean ott állt fölötte és csak a kalapja volt rajta. Katrina ránézett.-- Ülj le -- mondta zavartan és elfordította a fejét.-- Miért? -- kérdezte Sean.-- Nagyon jól tudod, hogy miért... illetlen vagy, azért.Sean leült mellé.

-- Mostanra már igazán megszokhattál volna.-- Hát így még mindig nem. Sean a víz alatt átölelte.-- Csodás vagy -- mondta. -- Te vagy az én gyönyörűségem.Katrina hagyta, hogy megcsókolja a fülét.-- Mi lesz? -- tette kezét Sean a domborodó hasra. Fiú vagy lány? -- Ezmostanában állandó és kedvenc témájuk volt.-- Fiú. -- Ezt Katrina határozottan állította. -- Mi legyen a neve?-- Nos, ha nem találsz hamarosan egy prédikátort, akkor úgy kell hívnunk, ahogyte a szolgáidat szoktad.Sean rámeredt. -- Hát ezt meg hogy érted?-- Mit szoktál mondani nekik, amikor dühös vagy rájuk?-- Nyomorult zabikölkök -- mondta Sean, aztán komolyan gondterhelt lett. -- Apokolba is, erre nem gon-509doltam! Találnunk kell egy papot. Az én gyerekem nem lesz zabigyerek. Visszakell mennünk Louis Trichardtba.-- Úgy egy hónapod van rá -- figyelmeztette Katrina.-- Jaj Istenem, ennyi idő alatt nem érünk oda. Túl későre hagytuk. -- Seankísértetiesen elsápadt. -Várjunk, megvan. A hegyeken túl, a tengerparton vannakportugál települések.-- Jaj Sean, azok római katolikusok.-- Mind ugyanannak a gazdának dolgoznak.-- Mennyi időbe telik átkelni a hegyeken? -- kérdezte Katrina bizonytalanul.-- Nem tudom. Talán két hét kell, hogy lóháton elérjük a tengerpartot.-- Lóháton? -- Katrina még bizonytalanabbnak látszott.-- A fenébe... így nem tudsz lovagolni. -- Sean megvakarta az orrát. -- Nekemkell elmenni és idehozni egyet. Magadra hagyhatlak? Mbejanét nem viszemmagammal,majd ő vigyáz rád és gondoskodik rólad.-- Igen, nem lesz semmi bajom.-- Nem megyek, ha nem akarod. Annyira nem fontos.-- De fontos, ezt te is tudod. Nem lesz semmi baj, igazán.Másnap reggel, mielőtt elindult, félrehívta Mbejanét. -- Tudod, hogy miért nemjössz velem, igaz?Mbejane bólintott, de Sean nyomban válaszolt is saját kérdésére. -- Azért, mertitt sokkal fontosabb feladatod van.-- Éjszakánként -- mondta Mbejane -- a Nkosikazi szekere alatt fogok aludni.-- Aludni? -- kérdezte Sean fenyegetőn.-- Csak úgy időnként el-elszunyókálok, egészen felületesen -- vigyorgottMbejane.-- így már jobb -- mondta Sean.51021Sean elbúcsúzott Katrinától. Nem hullott könny, Katrina megértette, hogy ezszükségszerű és segített Seannak, hogy ezt ő is nyugodtan elfogadja. Sokáigálltak a szekerük mellett, átölelték egymást, és ajkuk összeért, ahogy halkansuttogtak, aztán Sean a lováért kiáltott. Hlubi a málhás lovat vezetve követte,és átkeltek a Sabin, majd ahogy Sean elérte a túlpartot, még egyszervisszafordult. Katrina még mindig ott állt a szekerük mellett, Mbejane pedigmögötteácsorgóit. Katrina zöld ruhájában, fején fokötővel, annyira fiatalnak látszott.Sean kalapjával visszaintett, majd elindult a hegyek felé.Az erdők lassan szavannává fogytak, és ahogy mentek felfelé, az éjszakák egyrehidegebbek lettek. Aztán a szavanna is átadta helyét a hegyhát meredekszirtjeinek

és ködös szurdokainak. Sean és Hlubi kínlódva kapaszkodtak felfelé,vadcsapásokat követtek, majd elvesztették őket és áthághatatlan szikláktólkellettvisszafordulniuk, hágókat kerestek, átvezették a lovakat a meredek csúcsokon,esténként szorosan a tűz mellett ültek és hallgatták a babuinok makogócsaholását.Aztán hirtelen, egy délelőtt közepén, mely ragyogó volt, akár a met. szettgyémánt, felértek a csúcsra. Nyugat felé a táj úgy terült el alattuk, akár atérkép, és a távolság, amit egy hét alatt megtettek, oly szánalmasan kevésnektűnt. Sean erőltette a szemét és a képzeletét is segítségül hívta, hogysikerüljönkivennie a Sabi folyását kísérő, sötétzöld övezetet. Kelet felé a föld valamikékséggel olvadt össze, ami nem az ég volt, és egy darabig nem jött rá, hogymi lehet az. Aztán... a tenger -- üvöltötte, és Hlubi vele nevetett, mert isteniérzés volt ott fenn állni a világ felett. A keleti lejtőn találtak egykönnyebb utat és azon jutottak el a partvidéki síkra. A hegyek tövében egybennszülött faluba értek. Sean egy kicsit megrendült,577hogy ismét művelt földeket és emberi lakhelyeket lát. Az idők során már-márelfogadta azt a tényt, hogy rajta és kíséretén kívül a földön nem maradt másemberi lény.Amikor meglátták őket, a falu teljes lakossága elmenekült. Az anyák mindkétkezükkel felkaptak egy-egy gyermeket és olyan gyorsan futottak, mint embereika rabszolga-kereskedők emléke még elevenen élt Afrikának ezen a részén. Sean kétperccel megérkezése után ismét úgy érezhette magát, mintha ő lenne azegyetlen, még létező ember a földön. Hlubi szomorúan csóválta a fejét, azzal alenézéssel, ahogy a zuluk tekintenek minden más törzsre Afrikában.-- Majmok -- mondta.Leszálltak és lovaikat kikötötték a falu közepén álló, hatalmas fa alá. Leültekaz árnyékban és vártak. A fűből készült, méhkas formájú kunyhók teteje afüsttől elfeketedett és köztük néhány csirke kapirgált és csipegetett a pusztaföldön. Sean fél órával később észrevett egy fekete arcot, mely az erdőszéléről figyelte, de rá sem hederített. Az arc lassan bújt elő és szorosan anyomában megjelent egy vonakodó test is. Sean egy ággal tovább rajzolgatottlába között a porba. Szeme sarkából figyelte a tétova közeledést. Egy öreg embervolt, a lába vékony, akár egy gólyáé és az egyik szemét homályos fehérséggelvonta be a trópusi szemgyulladás. Sean arra, a következtetésre jutott, hogytársai azért választották követnek, mert a közösség számára ő jelenti alegkisé"bbveszteséget.Sean felnézett és sugárzó kedvességgel rámosolygott. Az öreg megmerevedett, majdajka a megkönnyebbülés beteges vigyorába rándult. Sean felállt, kezérőla port térdnadrágjába törülte és elindult, hogy kezet fogjon az öreggel.Körülöttük az erdő nyomban megtelt nyüzsgó' emberekkel, akik hangoskodva,nevetveözönlöttek vissza a faluba: Sean köré gyűltek,572megtapogatták a ruháját, belebámultak az arcába és vidáman kiáltoztak.Nyilvánvaló volt, hogy legtöbbjük eddig még sosem látott fehér embert. Seanmegpróbáltalerázni magáról Félszeműt, aki még mindig keményen fogta a jobbját, Hlubi pedigmegvető képpel támaszkodott a fának és nem vett részt ebben az egészben.Félszemű véget vetett ennek a zűrzavarnak azzal, hogy az öregségtolberozsdásodott, rekedt hangján rájuk rikoltott. Korábban tanúsított bátorságamost

nyerte el jutalmát. Szavára egy tucatnyi fiatal nő rohant el villámgyorsan éstért vissza egy faragott fazsámollyal és hat agyagedénnyel, melyben helybélisör volt. Kezénél fogva, melynek szorításán egy pillanatra sem engedett,Félszemű odavezette Scant a zsámolyhoz és leültette; a falu lakói leguggoltakkörülötte és az egyik lány odavitte Seannak a legnagyobb sörösedényt. Az italsárga volt és baljósán habzott. Sean gyomra visszarettent a látványtól.Félszeműrepillantott, aki izgatottan figyelte, így aztán felemelte az edényt ésbelekortyolt. Aztán meglepetten elmosolyodott; selymes volt és kellemesenkesernyés.-- Jó -- mondta.-- Hó -- hangzott a falusiak kórusa.-- Egészség -- mondta Sean.-- 'géség -- mondta egy emberként a falu és Sean nagyot kortyolt a sörből. Egymásik lány Hlubinak vitt oda egy sörrel teli edényt. Dereka körül egy fűfonattartotta előrelógó, rövid köténykéjét, hátulról azonban teljesen csupasz volt ésérett dinnyére emlékeztető mellei is fedetlenek voltak. Hlubi addig néztea mellét, míg a lány le nem hajtotta a fejét, csak ezután emelte szájához asörösedényt.Seannak egy vezetőre volt szüksége, aki elmegy vele a legközelebbi portugáltelepülésig. Félszeműre nézett és azt mondta: -- Város? Portugál?Félszemű már-már teljesen meghatódott attól,573hogy Sean ennyi figyelemre méltatja. Ismét megragadta Sean kezét, mieló'tt azelhúzhatta volna és élénken rázogatni kezdte.-- Fejezd már be, te átkozott bolond -- mondta Sean ingerülten, és Félszeművigyorgott meg bólogatott, majd anélkül, hogy elengedte volna Sean kezét, lelkesbeszéddel fordult a falu többi lakójához. Sean ezalatt megpróbálta felidéznimagában az itteni part egyik portugál kikötőjének a nevét.-- Nova Sofala -- kiáltotta, amikor eszébe jutott. Félszemű hirtelen abbahagytabeszédét és Seanrameredt.-- Nova Sofala -- mondta ismét Sean, miközben ujjával bizonytalanul kelet felémutatott, és Félszeműnek még az ínye is eló'villant, olyan széles vigyorömlött el arcán.-- Nova Sofala -- helyeselt és határozottan mutatta az irányt, majd ezután márnéhány percen belül megállapodtak, hogy elvezeti oda Seant. Hlubi felnyergeltea lovakat, Félszemű meg kihozott egy fűből készült gyékényt meg egy csatabárdotaz egyik kunyhóból. Sean felült a lóra és Klubira nézett, hogy kövessepéldáját, de Hlubi furcsán viselkedett.-- Igen? -- kérdezte Sean elszántan. -- Mi van?-- Nkosi. -- Hlubi a föléjük hajló faágakat nézte. Az öreg vezethetné a málnáslovakat.-- Csinálhatjátok felváltva -- mondta Sean.Hlubi köhintett egyet, majd tekintetét bal kezének körmeire fordította.-- Nkosi, lehetséges, hogy a tengertói visszafelé betérsz ebbe a faluba?-- Igen, hát persze -- mondta Sean --, az öreget itt le kell tennünk. Miértkérded?-- Tüske ment a lábamba, Nkosi, és eléggé fáj. Ha esetleg nincs rám szükséged,akkor itt megvárnálak. Talán addigra begyógyul. -- Hlubi ismét felnézetta514fára és zavartan toporgott. Sean nem vette észre, hogy sántított volna ésmegdöbbentette, hogy miért pont most kezd el Hlubi szimulálni. Aztán Hlubi nemtudta megállni és a lány felé nézett, aki ott állt a falusiak között. A

köténykéje nagyon pici volt és oldalról nem is takart semmit. Sean nyombanmegértettea dolgot és kuncogni kezdett.-- Az a tüske, ami bánt, valóban fájdalmas, de nem a lábadban van. -- Hlubiismét toporogni kezdett. Azt mondtad rájuk, hogy majmok... megváltozott avéleményed?-- kérdezte Sean.-- Nkosi, ezek itt tény lég-majmok -- sóhajtott Hlubi. -- De nagyon barátságosmajmok.-- Akkor maradj csak... de nehogy túlságosan legyengítsd magad. Hazafeléhegyeken kell átkelnünk.22Félszemű vezette a málhás lovat -- ez nagy büszkeséggel töltötte el. Magasfüvön, mangrovemocsáron és sűrű, forró őserdőn át, majd fehér korallhomokon éskuszán kanyargó pálmafák törzsei között végre eljutottak a tengerhez. NovaSofala vastag falú, rézágyúkkal felszerelt erőd volt. Mögötte a tenger barnavolt a beletorkolló folyók iszapjától.A kapuknál álló őr azt mondta: -- Madre de Dió --, amikor meglátta Seant, és aparancsnok elé vitte. A parancsnok egy láztól sárga arcú, elnyűtt, átizzadtzubbonyt viselő, apró ember volt. A parancsnok azt mondta: -- Madre de Dió -- ésa széke hátrarepült íróasztalától. Beletelt egy kis időbe, míg rájött,hogy a látszat ellenére ez a koszos, szakállas óriás nem veszélyes. A parancsnokbeszélt angolul és Séan előadta neki problémáját.Kiderült, hogy a parancsnok minden bizonnyal a segítségére lehet. Volt háromjezsuita misszionárius az575erődben, akik a minap érkeztek Portugáliából és már alig várják, hogy feladathozjussanak. Sean választhat közülük, de előbb meg kell fürdenie és együttkell vacsoráznia a parancsnokkal, hogy utána segíthessen neki megízlelni azokata borokat, melyek ugyanazzal a hajóval érkeztek, mint a misszionáriusok.Sean úgy vélte, hogy e2Tigazán kiváló gondolat.A vacsoránál találkozott a misszionáriusokkal. Mindhárom fiatal ember volt, azarcuk egészen rózsaszín, mivel Afrikának még nem volt lehetősége rá, hogynyomot hagyjon rajtuk. Mindhárman szívesen tartottak volna vele, így Seankiválasztotta közülük a legfiatalabbat -- nem annyira a megjelenése, mint inkábba neve miatt. Úgy hívták, hogy „Alphonso atya", és ennek volt valami hősiescsengése. A jezsuiták korán nyugovóra tértek és otthagyták a parancsnokot,négy beosztott tisztjét és Scant a kóstolásra váró vörösborokkal. Ittak Viktóriakirálynőre és a családjára, majd a portugál királyra és családjára. Ettőlaztán megszomjaztak és ittak a távol lévő barátokra meg egymásra. A parancsnokés Sean kölcsönösen barátságot és hűséget esküdtek egymásnak, és ettől aparancsnok annyira elszomorodott, hogy sírva fakadt, mire Sean megveregette avállát és felajánlotta, hogy eltáncolja neki a Tüzes fehér őrmestert. Errea parancsnok azt mondta, hogy nagyra értékelné, mivel ez igen nagymegtiszteltetés, mi több, rendkívüli örömet okozna neki. Ő maga ezt a táncot nemismeri,de talán Sean lenne oly kedves és megtanítaná rá. Együtt táncoltak az asztalon.A parancsnok remekül csinálta, egészen addig, míg nagy lelkesedésében végülrosszul mérte fel az asztal szélességét. Sean segített a tiszteknek ágyba dugni,majd reggel Sean, Alphonso atya és Félszemű elindultak vissza a hegyekfelé.Sean most már türelmetlen volt és nem tűrt semmiféle késlekedést; minél hamarabbvissza akart érni Katri-576nához. Alphonso atya pontosan annyira tudott angolul, mint Sean portugálul, így

a társalgás nehézségekbe ütközött, de Alphonso megoldotta a problémát azzal,hogy csak ő beszélt. Eleinte Sean hallgatta, de amikor arra az elhatározásrajutott, hogy a jó atya nyilván meg akarja téríteni, már rá se hederített.Aphonsót ez, úgy tűnt, cseppet sem zavarja -- csak beszélt tovább és két kézzelkapaszkodott a lovába, miközben a reverendája a lába körül lifegett ésaz arca csupa veríték volt széles karimájú kalapjának árnyékában. Félszemű úgykövette őket, mint egy vénséges vén gólya.Két nap alatt értek vissza Félszemű falujába és megérkezésük diadalmas bevonulásvolt. Alphonso atya arca kigyúlt, amikor meglátta ezt a sok lehetségesmegtérőt. Sean szinte látta, amint lelki kezeit dörzsöl,geti és úgy döntött,hogy egyenesen mennek tovább, mielőtt Alphonso megfeledkeznék útjának legfőbbcéljáról. Félszeműnek, fizetségül szolgálataiért, adott egy vadászkést. Félszeműa falu közepén leült a nagy fa alá, vékony lábai már nem bírták továbbtartani testének súlyát, és a kést szorosan a melléhez szorította.-- Hlubi, ebből elég volt... most már gyere! -- Sean le sem szállt a lováról,türelmetlenül várt Klubira, hogy búcsút vegyen a falu három lányától. Hlubia hagyományos zulu ízlésnek megfelelően választott mindhárom nagy mellű volt,nagy fenekű és fiatal. Ráadásul mindhárman sírtak.-- Gyere már, Hlubi... mi a baj?-- Nkosi, azt hiszik, hogy feleségnek vettem őket.-- És ezt vajon miből gondolják?-- Nkosi, én nem tudom. -- Hlubi lehámozta nyakáról a leggömbölyűbb éslegfiatalabb karját, majd felkapta lándzsáit és rohanni kezdett. Sean ésAlphonsoutána .vágtatott. A falusiak hangos kiáltozással búcsúztak tőlük, és amikor Seanvisszanézett, látta, hogy Félszemű még mindig ott ül a nagy fa tövében.517A tempó, amit Sean diktált, végre kezdett kifogni Alphonsón. Szájának szökőárjalanyhult és meglehetős vonakodással eresztette hátsó felét a nyeregbe; lovaglásközben előrehajolt lova nyakára, hogy a feneke a levegőben legyen. Átkeltek ahegyeken és a túloldalon leereszkedtek; a terep a Sabi völgyében egyenessévált és ők belovagoltak az erdőbe. Kilenc nappal azután, hogy elhagyták NovaSofalát, megérkeztek a Sabi folyóhoz. Késő délután volt. A folyóágyban éppgyöngytyúkok ittak és kék felhőként, örvénylő szárnycsapásokkal emelkedtek amagasba, ahogy Sean levezette kis csapatát a parton. Mialatt a lovak .ittak,Sean Hlubival beszélt.-- Felismered a folyónak ezt a szakaszát?-- Igen, Nkosi, kétórányira vagyunk felfelé a szekerektől... túlságosan északnaktartottunk, amikor átjöttünk az erdőn.Sean felnézett a napra, mely már a fák tetejét érintette.-- Még fél órát tart a világosság... és ma este nem lesz holdvilág.-- Talán megvárhatjuk a reggelt -- javasolta reménykedve Hlubi. Sean figyelembese vette, intett Alphonsónak, hogy szálljon lóra. Alphonso épp nekikészült,hogy vitába szálljon, vajon tanácsos-e továbbmenniük. Sean azonban megmarkoltareverendáját és felsegítette a nyeregbe.23A sötétségben átragyogott Katrina szekerének ponyváján a lámpa fénye és azutolsó nyolcszáz méteren ez vezette őket a táborig. Tolvaj hangos ugatássalüdvözölteőket, és Mbejane a többi szolga élén rohant, hogy megfogja Sean lovát. Anyugtalanságtól és a megkönnyebbüléstől rettentő hangosan beszélt.-- Nkosi, már nincs sok idő... elkezdődött.518Sean leugrott a lováról és a szekérhez rohant. Feltépte a ponyva nyílását.-- Sean. -- Katrina felült. A szeme a lámpa fényében rettentő zöld volt, de

sötét karikák övezték. -- Hála Istennek, hogy megérkeztél.Sean ott térdelt az ágya mellett és átölelte. Beszélt hozzá, olyasmiket mondott,ami csak kettőjüké, miközben Katrina csüngött rajta és apró csókokkal borítottaSean arcát. A világ egy sötétségben álló szekérré zsugorodott, melyet egyetlenlámpás fénye és két ember szerelme világított meg.Katrina hirtelen megmerevedett karjai között és felszisszent. Sean csaktartotta, arcára egyszeriben tehetetlen kétségbeesés ült ki és hatalmas kezeifélénken,bizonytalanul motoztak Katrina vállán.-- Mit tehetek, gyönyörűségem? Hogyan segíthetek neked?Katrina teste lassacskán elerayedt és azt suttogta: Találtál papot?-- A pap! -- Sean egészen megfeledkezett róla. Még mindig Katrinát ölelvehátrafordítottá a fejét és kiüvöltött: -- Alphonso... Alphonso. Igyekezz, ember.Alphonso atya arca megjelent a ponyva nyílásában, sápadt volt a kimerültségtőlés piszkos az út porától.--Adj össze minket -- mondta Sean. -- Gyorsan, ember, egy-kettő, ripsz-ropsz...érted?Alphonso bemászott a szekérbe. Reverendájának szoknyája elszakadt és a lyukakonát látszott fehér, csontos térde. Megállt fölöttük és kinyitotta a könyvét.-- Gyűrű? -- kérdezte portugálul.-- Igen -- mondta Sean.-- Nem! Nem! Gyűrű? -- Alphonso felmutatta gyűrűsujját és egy kört írt köré. --Gyűrű?-- Azt hiszem, jegygyűrűt akar -- suttogta Katrina.-- Jaj, Istenem -- mondta Sean. -- Arról megfeledkeztem. -- Kétségbeesettenkörülnézett. -- Mit használhat-579nánk helyette? Nincs valami gyűrű vagy hasonló a ládádban?Katrina megrázta a fejét és kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de nyomban beis csukta, mivel egy újabb fájás kerítette hatalmába. Sean átölelve, tartotta,amíg vége nem lett, majd amikor Katrina teste ismét elernyedt, dühösen nézettfel Alphonsóra.-- Adj már össze minket... a fene essen beléd. Hát nem látod, hogy ilyesmire márnincs idő?-- Gyűrű? -- mondta ismét Alphonso. Nagyon szomorúnak és gondterheltneklátszott.-- Jól van, szerzek neked egy gyűrűt. -- Sean leugrott a szekérről és Mbejanéértkiáltott.-- Hozd ide a puskámat, gyorsan.~ Ha Sean le akarja lőni a portugált, az az ő dolga, Mbejane feladata pedig az,hogy segítsen neki. Odavitte Seannak a puskát. Sean az övén lévő erszénybentalált egy aranypénzt, ledobta a földre és rányomta a puska csövét. A golyócakkos lyukat ütött rajta. Visszalökte a puskát Mbejanénak, majd felvette akis aranykarikát és visszamászott a kocsiba.A szertartás során háromszor kapkodott Katrina levegő után a fájások miatt ésSean minden egyes alkalommal szorosan tartotta, Alphonso pedig gyorsítottbeszédén. Sean ráhúzta Katrina ujjara az átlyukasztott aranypénzt ésmegcsókolta. Alphonso még elhadarta az utolsó latin sort, és Katrina azt mondta:--Jaj Sean, jön.-- Kifelé -- mondta Sean Alphonsónak és kifejező mozdulattal ajtót mutatott neki-- Alphonso hálás volt, hogy mehetett.Nem tartott soká, de Sean számára egy örökkévalóságnak tűnt -- akárcsak az,amikor le kellett vágni Garry lábát. Aztán egy utolsó, síkos rohammal vége lett.Katrina nagyon csöndesen, sápadtan feküdt, miközben alatta az ágyon, még mindig

összekötve vele,520bőrén bíborszín, szederjes foltokkal és véresen, ott feküdt a gyerek, kettőjükgyereke.-- Nem él -- mondta Sean rekedten. Csupa veríték volt és egészen a szekér faláighátrált.-- De -- mondta Katrina hevesen és kínlódva felemelkedett. -- De él... Seansegítened kell nekem.Katrina elmondta neki, hogy mit csináljon és a gyerek végre felsírt.-- Fiú -- mondta Katrina halkan. -- Jaj Sean... fiú. Katrinát még ennyireszépnek nem látta; sápadt volt, kimerült és gyönyörű.24Sean hiába tiltakozott -- Katrina másnap reggel felkelt és belepréselte magátegyik régi ruhájába. Sean ott lézengett közte és az ágyon fekvő gyerek közt.-- Még mindig olyan kövér vagyok -- sopánkodott Katrina.-- Gyönyörűségem, kérlek, maradj még ágyban egy-két napig.Katrina egy grimaszt küldött felé és folytatta küzdelmét a fűző zsinórjával.-- És akkor ki gondoskodik a kicsiről?-- Majd én! -- mondta Sean őszinte komolysággal. Majd megmondod, hogy mit kellcsinálni.Katrinával vitatkozni pontosan olyan volt, mintha az ember kézzel akarnáfölvenni a higanyt, vagyis felesleges erőfeszítés. Felöltözött és felvette agyereket.-- Lesegítesz a lépcsőn. -- Rámosolygott Seanra. Sean és Alphonso kiraktak nekiegy széket egy nagy sumafa árnyékába, és a szolgák mind köré gyűltek, hogymegnézzék a gyereket. Katrina az ölében tartotta és Sean tétován állt mellettük.Sean számára ez még olyan valószínűtlennek tűnt... túl sok volt ez agyának,hogy ilyen rövid idő alatt megeméssze. Ká-527bán vigyorgott, ahogy szolgái sorra elmondták jókívánságaikat ésészrevételeiket, karja meg ernyedten csüngött, amikor Alphonso aznap reggelimmáron huszadszorrázta meg a kezét.-- Fogd meg gyermekedet... Nkosi. Hadd lássuk őt a karodban -- kiáltotta nekiMbejane és a többi zulu is mind ezt követelte. Sean arckifejezése lassanmegváltozott,rémült nyugtalanság ült ki rá.-- Vedd föl, Nkosi.Katrina felé nyújtotta a kis csomagot és Sean tekintete olyan lett, akár azűzött vadé.-- Ne félj, Nkosi, nincs foga, nem bánt -- biztatta Hlubi. Sean az újdonsültapák görnyedt, ügyetlen tartásával fogta meg elsó'szülöttjét. A zulukmegéljeneztékés Sean area lassan kisimult, megnyugodott, mosolya pedig maga volt a sugárzóbüszkeség.-- Mbejane, hát nem gyönyörű?-- Épp oly gyönyörű, mint az apja -- helyeselt Mbejane.-- Dicséreted, akár a kétélű penge -- nevetett Sean. Alaposan szemügyre vette agyereket. A haja sötét volt, az orra lapos, akár a bulldogé, a szemehalványszürke,a lába meg hosszú, vékony és vörös.-- Milyen nevet adsz neki? -- kérdezte Hlubi. Sean Katrinára nézett.-- Mondd 'meg nekik -- mondta Sean.-- Úgy fogjuk hívni, hogy Dirk -- mondta Katrina zulu nyelven.-- És ennek mi a jelentése? -- kérdezte Hlubi, és Sean felelt neki.

-- Azt jelenti, hogy tőr... éles, hegyes kés.A szolgák nyomban elismerően bólogatni kezdtek. Hlubi elővettetubákosdobozkáját, körbeadta, és Mbejane is csippentett belőle.-- Ez -- mondta -- igazán jó név.52225Az apaság, ez a titokzatos alkimista, Sean viselkedését tizenkét óra leforgásaalatt teljesen átalakította. Eddig még nem volt dolga soha semmivel, amiennyire rá lett volna szorulva és ilyen sebezhetőén törékeny lett volna. Azon azelső estén kocsijukban csak figyelte Katrinát, aki keresztbe vetett lábbalült az ágyon, a gyerek fölé hajolt és szoptatta. Haja az egyik oldalon lágyanelőreomlott, az arca teltebb lett, asszonyosabb^ és ölében a gyerek vörösarccal, szuszogva evett. Katrina felnézett Seanra és mosolygott, a gyerek pedigapró öklével és mohó szájával rángatta a mellét.Sean odament az ágyhoz, leült melléjük és karjával átölelte őket. Katrina azarcát Sean mellkasához dörgölte és a hajából meleg, tiszta illat áradt. A fiúhangosan evett tovább. Sean homályos izgalmat érzett, mintha egy új kalandhatárán állna.Egy héttel később, amikor megjelentek az első esőfelhők az égen, Sean átvittetáborát a Sabi túlpartjára, hogy a hegyi lejtőkre meneküljenek a síkságforróságaelől. Volt ott egy völgy, amit akkor vett észre, amikor Klubival a tengerpartramentek. A völgy mélyét alacsony, édes fű borította, és a kristálytisztavizű patak mentén cédrusfák magasodtak. Sean erre a helyre hozta őket.Itt fogják kivárni az esős évszak végét, és utána, amikor már a gyerek is elégerős ahhoz, hogy útra keljenek, délnek indulnak az elefántcsonttal, hogyPretoriában eladják. Ez egy boldog tábor volt. Az ökrök birtokukba vették azegész völgyet, megtöltötték mozgással és elégedett bőgésük hangjaival; aszekerekközt gyakorta hallatszott nevetés és esténként, amikor a hegyekből a páraalászállt, a tábortűz fényesen, barátságosan lobogott. Alphonso atya még közelkét hétig velük maradt. Kellemes fiatalember volt, bár sem523ő, sem Sean nem értette soha, hogy mit mond a másik, jelbeszéddel egész jólelboldogultak. Végül aztán útnak indult Klubival és egy másik szolgával, akikvisszakísérték a hegyeken át, de előtte még sikerült zavarba hoznia Scant azzal,hogy búcsúzóul megcsókolta. Sean és Katrina sajnálták, hogy elmegy. Mindkettenmegszerették, olyannyira, hogy Katrina már-már vallását is megbocsátotta neki.Az esőzések a szokásos módon, nagy dérrel-durral, dühöngő' viharokkalmegérkeztek. A hetek lassanként hónapokká váltak. Boldog hónapok voltak, amikorisaz élet Dirk ágya köré összpontosult. Az ágyat Mbejane csinálta nekicédrusfából, és Katrina egyik ládájából kerültek bele a lepedők és a takarók. Agyérekgyorsan nőtt: úgy tűnt, szinte naponta több helyet foglal el ágyából, a lábakigömbölyödött, a bőréről is eltűntek azok a vörös foltok és a szeme sem voltmár olyan homályos, szürkéskék. Most már valami zöld is kezdett feltűnni benne-- a szeme ugyanolyan színű lesz, mint az anyjáé.Hogy eltöltse valamivel a hosszú, henye napokat, Sean nekilátott, hogy egy kiskunyhót építsen a patak partján. A szolgák is csatlakoztak hozzá, így azelső szerény elképzelésből végül egy szilárd, bepucolt falú, szalmatetősépítmény kerekedett, melynek egyik oldalán még egy kőből épült kandalló is állt.Amikor elkészült, Sean és Katrina beköltöztek. Szekerük vékony ponyvafala után akunyhó szerelmüket az állandóság érzésével ajándékozta meg. Egy este,amikor az eső sziszegve hullt odakinn a sötétségben és a szél úgy vinnyogott az

ajtó előtt, mint egy bebocsátást kérő kutya, letettek egy ágybetétet akandalló elé és a tűz villódzó fényénél nekiláttak, hogy egy újabb gyerekkelszaporodjék a család.Eljött a karácsony, majd követte az új év. Az esőzések akadozni kezdtek, majdteljesen elálltak, és ők524még mindig maradtak a völgyben. Aztán végül mégis csak el kellett indulniuk,mivel készleteik kimerülőben voltak -- a puskapor, sö, gyógyszerek, ruhaneműmár mind a végét járta. Felpakolták a szekereket, befogtak, és kora reggelelindultak. Ahogy a szekerek sora a síkság felé végigkanyargott a völgyön,KatrinaDirkkel az ölében fenn ült az első szekér ülésén, Sean pedig mellette lovagolt.Katrina visszanézett -- kunyhójuk teteje ott barnállott a cédrusfák ágaközött.-- Egy napon vissza kell jönnünk, itt olyan boldogok voltunk -- mondta halkan.Sean kihajolt felé a nyeregből és megérintette a karját.-- A boldogság az nem egy hely, gyönyörűségem, az nem marad itt, hozzukmagunkkal.Katrina rámosolygott. Már kezdett látszani rajta a második gyerek.26Július végén érték el a Limpopo folyót és találtak egy helyet, ahol átkelhettek.Három napig tartott, míg lerámolták a szekereket, átvitték a puha homokon,majd utána áthurcolták az elefántcsontot meg a holmijukat is. A harmadik napkéső délutánján végeztek és ekkorra már mindenki halálosan fáradt volt. Korán,megvacsoráztak és egy órával naplemente után a zuluk takaróikba csavartákmagukat, és Sean meg Katrina összeölelkezve, egymás mellére hajtott fejjelaludtakszekerükben. Reggel Katrina csöndes volt és egy kicsit sápadt. Sean észre semvette egészen addig, míg Katrina azt nem mondta, hogy fáradt és elmegy, ledőlegy kicsit -- Sean nyomban csupa figyelem lett. Felsegítette őt a szekérre éspárnát tett a feje alá.-- Biztos, hogy jól vagy? -- kérdezgette.-- Igen... semmi baj, csak egy kicsit fáradt vagyok -- nyugtatta meg Katrina.Értékelte gondoskodását, de525megkönnyebbült, amikor végre elment, hogy a dolga után nézzen és a szekerekfelpakolásával foglalkozzék, mert ilyen esetekben Sean segítsége mindig egykicsit esetlen, ügyetlen volt.. Délre a szekereket felpakolták úgy, hogy Sean is meg volt elégedve vele.Katrina szekeréhez ment, felemelte a ponyvát és bekukucskált. Arra számított,hogy Katrina alszik. Katrina azonban nyitott szemmel, két vastag, szürketakaróba burkolódzva feküdt az ágyon. Az arca olyan sápadt volt, akár egykétnaposhulláé. Sean ekkor rémült meg először és gyorsan felmászott a szekérre.-- Drágaságom, borzasztóan nézel ki. Rosszul vagy? -- Sean kezét Katrina válláratette és érezte, hogy reszket. Katrina nem válaszolt, csak tekintetét Seanarcáról az ágy végéhez, a padlóra fordította és Sean szeme követte. Katrinafényűzése az éjjeli edénye volt; erős porcelánból készült és kézzel festett,piros rózsák díszítették. Nagyon szerette és Sean gyakran ugratta olyankor,amikor letelepedett rá. Az edény most ott állt az ágy lábánál, és amikor Seanmeglátta, hogy mi van benne, a lélegzete is elakadt. Félig tele voltfolyadékkal, melynek a színe olyan volt, mint a legerősebb barna söré. -- Jaj,Istenem-- suttogta. És csak nézte meredten, mozdulatlanul állt, miközben agyában, akár.a sírásók kapájának koppanása, dobolni kezdett egy rossz vers hátborzongató

töredéke, amit valamikor a witwatersrandi kocsmákban hallott.Fekete, mint az Angyal, Fekete, mint a bűn, Ha a láz vizei folynak, Azszurokfeketén ürül.Csavard takaróba, Adj neki kinint,526De mindnyájan tudjuk, A sornak vége itt.Fekete, mint az Angyal, Fekete, mint a bűn, Hamarost mélyre tesszük őt És arcárarög kerül.Felemelte a fejét és kitartó pillantással nézett Katrinára, a félelem jeleitkereste. De Katrina éppoly kitartóan nézett vissza rá.-- Sean, ez fekete malária.-- Igen... tudom -- mondta Sean, hisz a tagadás ezen mit sem változtat, ittnincs helye túlzott reménynek. Ez fekete malária: a malária legkegyetlenebbformája, mely megtámadja a vesét és törékeny, fekete vérrel teli zsákokkáváltoztatja, és ezeket a zsákokat a legkisebb mozgás is megrepesztheti. Seanletérdelt az ágya mellé. -- Nagyon nyugodtan kell feküdnöd. -- Kezével könnyedénmegérintette Katrina homlokát és érezte, milyen forró a bó're.-- Igen -- válaszolt neki Katrina, de tekintete már kezdett elhomályosulni ésteste a hagymázas önkívület nyughatatlan vergó'désének elsó' jeleit mutatta.Sean karjával átfogta Katrina mellét, hogy visszatartsa.Mire leszállt az est, Katrina már a malária rémálmának legmélyén járt. Nevetettés öntudatlan rémületében sikoltozott, a fejét dobálta és küzdött Sean ellen,amikor az megpróbálta megitatni. De innia kellett, ez volt az egyetlen esélye,ki kell tisztítani a veséjét és akkor talán életben marad. Sean fogta afejét és beleeróltette.Dirk sírni kezdett, mert éhes volt és megrémítette anyja látványa.527-- Mbejane! -- kiáltotta Sean, hangja a kétségbeeséstől magasra csapott. Mbejaneegész délután ott várakozott a szekér bejárata előtt.-- Nkosi, mit tehetek?-- A gyerek... vigyáznál rá?Mbejane kiságyával együtt felkapta Dirket. -- Ne nyugtalankodj miatta. Átviszema másik szekérre.Sean minden figyelmét ismét Katrinára fordította. A láza egyre magasabbraszökött. A teste már olyan forró volt, akár egy kemence, a bőre száraz és órárólórára egyre hevesebben dobálta magát, egyre nehezebb volt fékezni mozgását.Sötétedés után egy órával Kandhla jött be egy tál gőzölgő folyadékkal meg egycsészével. Sean orra elfintorodott, ahogy megérezte a szagát.-- Mi a fene ez?-- Megfőztem a szűzmellfa kérgét... ezt a Nkosikazinak meg kell innia.Ugyanolyan áporodott szaga volt, mint a forrásban lévő komlónak, és Seanhabozott. Ismerte a fát. Magasabban fekvő vidékeken nő, a kérge meg kórosnaktűnőcsomókból áll, és minden egyes csomó akkora és olyan formájú, akár egy tövisselkoronázott mell.-- Honnan szerezted? Itt a folyó környékén nem láttam egyetlen ilyen fát sem --Sean próbálta húzni az időt, míg eldönti, vajon megitassa-e a főzetet Katrinárval. Tudta, hogy ezek a zulu gyógyszerek olyanok, ha az ember nem hal bele,akkor néha még meg is gyógyulhat tőlük.-- Hlubi visszament a hegyekbe, oda, ahol négy napja táboroztunk... egy órájaért vissza a kéreggel.Oda-vissza közel ötven kilométer, alig hat óra alatt -- ezen Sean még gyötrelmesbánatában is elmosolyodott.-- Mondd meg Klubinak, hogy a Nkosikazi meg fogja inni a gyógyszerét.528

Kandhla tartotta Katrina fejét és Sean belediktálta az undorító szagú folyadékot-- megitatta vele az egészet. Úgy tűnt, a kéreg leve könnyített veséjevérbőségén; reggelig négyszer ürített és a vizelete habos, fekete vérrel volttele. Sean mindannyiszor gyöngéden tartotta, védte testét minden mozgástól,mely megölhette volna. Hagymázas állapota fokozatosan teljes önkívületté vált;összekuporodva, nyugodtan feküdt ágyában, csupán időnként rázta meg a rövidrohamokban rátörő reszketés. Amikor a reggeli nap átvilágított a szekérponyváján és odabenn világos lett, Sean meglátta Katrina arcát és tudta, hogyhaldoklik.A bőre áttetszőén sárgásfehér volt, a haja elvesztette fényét és élettelen volt,akár a száraz fű. Kandhla hozott még egy tálnyit a gyógyszerből, és megitattákvele. Amikor a tál kiürült, Kandhla azt mondta: -- Nkosi, hadd tegyek le egymatracot a földre, ide a Nkosikazi ágya mellé. Neked aludnod kell, én majditt maradok veled és felébresztelek, ha a Nkosikazi megmozdul.Sean űzött tekintettel nézett rá. -- Lesz még idő az alvásra, barátom. --Lenézett Katrinára és halkan folytatta. -- Talán nagyon is hamar lesz rá idő.Katrina teste hirtelen megmerevedett és Sean térdre hullt ágya mellett. Kandhlanyugtalanul téblábolt mögötte. Seannak beletelt egy kis időbe, míg felfogta,. hogy mi történik és akkor felnézett Kandhlára.r Eredj! Menj gyorsan! -- mondta és az a szenvedés, ami Sean hangjábólhallatszott, vakon, bukdácsolva űzte ki Kandhlát a kocsiból. Aznap reggelmegszületettSean második fia, és mialatt Kandhla vigyázott Katrinára, Sean betekerte agyereket egy takaróba, majd kivitte a bozótosba és eltemette. Aztán visszamentKatrinához és ott maradt mellette, miközben a nappalok és az éjszakák a gyászreménytelen zűrzavarában olvadtak össze. Amilyen közel volt Katrina a halálhoz,olyan közel volt Sean az őrülethez. Ki se529mozdult a kocsiból, ott kuporgott Katrina ágya mellett a matracon, törülgettearcáról a verítéket, megitatta, vagy csak ült és nézte. Elvesztette a gyermekétés Katrina a szeme előtt sorvad sárga csontvázzá. Seant Dirk mentette meg.Mbejane behozta hozzá a fiút, aki hancúrozott a matracon, Sean ölébe mászottés a szakállát húzkodta. Ez volt az egyetlen, halovány fénysugár ebben a nagysötétségben.f27Katrina életben maradt. Lassan visszatért abból a mozdulatlan önkívületből, melya halált megelőzi, és ez a tétova javulás Sean kétségbeesését reménnyéváltoztatta, majd csodás megkönnyebbüléssé. A vizelete már nem volt fekete,hanem sötét rózsaszín és üledékes. Most már eszméleténél volt és tudta, hogyott van Sean, de annyira legyöngült, hogy még a fejét sem tudta felemelni apárnáról, csupán a tekintetével követte Sean mozgását a kocsiban. Még egy héttelt el, mielőtt megtudta volna, hogy mi történt a gyerekkel. Megkérdezte,hangja csak fáradt suttogás volt, és Sean a tőle telhető legnagyobb szelídséggelés óvatossággal elmondta neki. Katrinának nem volt ereje ahhoz, hogy érzelmeitkimutassa; csak feküdt, csöndesen meredt feje fölött a ponyvára és könnyeivégigcsordultak sárga arcán.Az a pusztítás, amit a láz vitt véghez testén, szinte hihetetlen volt. A lábaannyira sovány lett, hogy Sean egy kézzel át tudta fogni a combját. A bőrepetyhüdten, sárga redőkben lógott arcán, testén és vizeletét még midig rózsaszínvér színezte. De ez még nem minden: a láz a leikéből .is kiszívott mindenerőt. Nem maradt benne semmi, ami ellenállhatott volna annak a szörnyű bánatnak,amit a gyerek halála jelentett, és a bánat burkot vont köré, melyen átsem Sean, sem530

Dirk nem érhetett el hozzá. Sean harcolt, hogy visszahozza ót az életbe, hogyeltüntesse annak a szörnyű pusztításnak a nyomait, ami lelkét és testét ennyiretönkretette. Minden percét Katrinának szentelte.Ő is meg a szolgák is a tábor körül ötven kilométeres körzetben bejárták abozótost, hogy olyan finomságokat keressenek, ami esetleg meghozza az étvágyát;vad gyümölcsöt, mézet, zsiráfvelőt és vagy egy tucatnyi állat húsát: elefántszívből és duiker antilop májából készült kebabot adtak neki, sült leguángyíkot, mely olyan fehér volt és gyönge, akár egy hízott jérce és a folyóból asárga szájú keszeg arányló fiiéjét tették elé. Katrina csupán fásultan turkáltezekben az ínyencségekben, majd elfordult és csak feküdt, miközben merevenbámulta az ágy vászonfalát.Sean ott ült mellette, beszélt neki a farmról, amit majd megvesznek éspróbálkozott, de hiába, hogy bevonja Katrinát is leendő házuk tervezgetésébe.Felolvasottneki Duff könyveiből, de Katrina reakciója mindössze annyi volt, hogy az ajkakicsit megremegett, amikor Sean azt a szót olvasta, hogy „halál" vagy „gyerek".Aztán mesélt neki a witwatersrandi napokról, emlékei közt olyan történetek utánkutatott, melyek felvidíthatják Katrinát. Behozta hozzá Dirket és hagyta,hogy a kocsiban játsszon. Dirk most már járt, a haja sötét volt és kezdettgöndörödni, a szeme pedig zölden világított. Dirket azonban nem lehetett sokáiga szekéren tartani. Olyan sok volt a tennivalója, annyi mindent kellettfelfedeznie. Rövid időn belül a bejárathoz totyogott és felhangzott azellentmondástnem tűrő, uralkodói felszólítás: -- Bejaan! Bejaan!Mbejane feje szinte azon nyomban megjelent a nyílásban és kérdőn Seanrapillantott.-- Jól van, akkor vidd... de mondd meg Kandhlának, hogy ne tömje tele.531Mbejane ilyenkor gyorsan, még mielőtt Sean meggondolja magát, leemejte Dirket akocsiról és elvitte. Dirket közel két tucat zulu kényeztette. Heves versengésfolyt köztük a gyerek szeretetéért, így aztán nem volt olyan, amit meg ne tettekvolna érte -- a méltóságteljes Mbejane négykézláb rohangált, miközbenkönyörtelen lovasa összevissza hajtotta őt a szekerek között, Hlubi meg ahónalját vakargatva, agyalágyult makogások közepette utánozta a babuint, aminDirk visongva kacagott, és a kövér Kandhla már-már teljesen kifosztotta Katrinabefőttkészletét, hogy Dirk semmiben sem, szenvedjen hiányt, mialatt a többieka háttérben maradtak és izgatottan várták a pillanatot, amikor kifejezésrejuttathatják imádatukat, de azért féltek, nehogy magukra vonják Mbejane és Hlubiféltékeny haragját. Sean jól tudta, hogy mi folyik, de képtelen voltmegakadályozni. Minden idejét, teljes egészében Katrinának szentelte.Seannal először fordult elő életében, hogy önmagából nemcsak egy kis darabkát,hanem annál jóval többet adott egy másik emberi lénynek. Ez valóban egyedülállóönfeláldozás volt: végigkísérte azokat a hónapokat, melyek során Katrinánaksikerült erejéből annyit visszanyernie, hogy már egyedül, segítség nélkül isfel tudott ülni; aztán újabb hónapok következtek, melyekre még szüksége volt,míg végül Sean elég biztonságosnak látta állapotát ahhoz, hogy folytassákútjukat dél felé. Készítettek neki egy hordagyat -- Sean nem akartamegkockáztatni, hogy a szekér összerázza --, és az első nap mindössze két órátvoltakúton. A hordagyat négy szolga vitte, és Katrina a naptól védve, egy kifeszítettponyvadarab alatt feküdt rajta. Annak ellenére, hogy a zuluk rendkívülóvatosan vitték, Katrina a második óra végére már teljesen kimerült. Fájt a hátaés sárga bőrén izzadságcsöppek gyöngyöztek. A következő héten mindösszenapi két órát tettek532

meg, majd fokozatosan növelték az időt, míg végre egy teljes napon át is útonlehettek.Félúton jártak a Magaliesberghez, egy iszapos vízgödörnél táboroztak a tüskésbozótos területén, amikor Mbejane odament Seanhoz.-- Van még egy üres szekér, amin nincs elefántcsont, Nkosi.-- A többi viszont tele van -- mutatott rá Sean.-- Innen négyórányira elég elefántcsont van a föld alatt ahhoz, hogy megtöltsükaz utolsó szekeret is.Sean szája fájdalmasan megrándult. Délkelet felé nézett, majd halkan azt mondta:-- Mbejane, én még fiatal ember vagyok, de már épp elég szörnyű emlékemvan ahhoz, hogy öregségemre szomorú legyek. Rávennél, hogy egy baráttól ne csakaz életét, de még a ráeső elefántcsontrészt is elvegyem?Mbejane megrázta a fejét. -- Csak megkérdeztem, ez minden.-- Én meg válaszoltam, Mbejane. Az az övé... maradjon csak ott.28Átkeltek a Magaliesbergen és a hegylánc mentén nyugatnak fordultak. Aztán, kéthónappal azután, hogy elindultak a Limpopo folyótól, megérkeztek a búrtelepüléshez,Louis Trichardthoz. Séan Mbejanéra hagyta, hogy letáborozzon a szekerekkel atemplom előtti nyílt téren, ő meg elindult, hogy egy orvost kerítsen. Akörnyékencsak egy orvos volt, akit Sean a vegyesbolt fölötti rendelőjében talált éselvitte a szekerekhez. Sean vitte a táskáját és az ősz szakállú orvos, aki nemvolt hozzászokva az ilyen megpróbáltatásokhoz, futva igyekezett lépést tartanivele. Mire megérkeztek, lihegett és szakadt róla a veríték. Sean odakinnvárt, míg az orvos végzett a vizsgálattal, majd amikor533végre lejött a szekérről, Sean türelmetlenül szegezte neki a kérdést. -- Mi avéleménye?-- Azt hiszem, meneer, hogy óránként kéne köszönetet mondania Teremtójének. --Az orvos döbbenten csóválta a fejét. -- Szinte hihetetlen, hogy a feleségetúlélte a lázat és gyermekének elvesztését.-- Akkor most már biztonságban van, nem eshet vissza? -- kérdezte Sean.-- Most már biztonságban van... de ez az asszony még mindig nagyon beteg. Talánegy évbe is beletelik, míg a teste rendbe jön és ismét eró're kap. Nem tudokorvosságot adni. Nyugalomra van szüksége, bőséges étkezésre és időire, hogyteljesen meggyógyuljon.-- Az orvos habozott. -- Van itt még más baj is... -- mű- • tatóujjávalmegütögette a homlokát. -- A gyász és a fájdalom szörnyű pusztításra képes.Szükségelesz szeretetre, gyengédségre és egy fél év elteltével egy újabb gyerekre, melykitölti azt az űrt, amit a másik gyerek elvesztése hagyott. Adja meg nekie három dolgot, meneer, de legfőképpen szeretetet adjon-neki.-- Az orvos mellénye zsebéből előhúzta az óráját és ránézett. -- Idő! Olyankevés az idő. Mennem kell, másoknak is szükségük van rám. -- Kezet nyújtottSeannak. -- Isten legyen Önnel, meneer.Sean megrázta a kezét. -- Mennyivel tartozom?Az orvos elmosolyodott, az arca barna volt, a szeme pedig halványkék; amikormosolygott, olyan volt, akár egy kisfiú. -- Szavakért nem számítok semmit.Bárcsak többet is tehettem volna. -- Sietve elindult a téren át és ahogy járt,az ember már látta, hogy a mosolya hazudott, mert már egyáltalán nem voltfiatal.-- Mbejane -- mondta Sean. -- Végy le egy nagy agyarat az egyik szekérről ésvidd el az orvosnak, a bolt felett lakik.Katrina és Sean másnap elmentek a templomba a reggeli istentiszteletre. Katrina

nem tudta végigállni a534himnuszokat. Ott ült csöndesen a padjában, az oltárt nézte és miközben ajka ahimnusz szavait mormolta, a tekintete csupa bánat volt.Még három napot töltöttek Louis Trichardtban és szívesen látták őket. A férfiakegyütt kávéztak velükés megnézték az elefántcsontot, az asszonyok meg tojástés friss zöldséget hoztak nekik, de Sean már türelmetlen volt, már indult volnatovább délnek, így aztán a harmadik napon elindultak útjuk utolsó szakaszára.Katrina most már gyorsan erősödött. Átvette Dirk ellátását a szolgáktól, akikezt alig leplezett csalódottsággal vették tudomásul, és hamarosan elhagytaa hordagyat is és megint az első szekér ülésén utazott. Lassacskánkigömbölyödött és arcának sárgás bőrén ismét megjelent egy kis szín. Testénekmegerősödéseellenére, lelkének búskomorsága továbbra is makacsul tartotta magát, és ez ellenSean nem tehetett semmit.Egy hónappal 1895 karácsonya előtt Sean szekereinek sora felfelé kapaszkodott aPretoria fölötti alacsony hegyeken és föntről lenéztek a városra. Ajakarandafák,melyekkel tele volt minden kert, épp virágoztak -- csupa bíborszín virág --, ésa forgalmas utcák a Transvaali Köztársaság prosperitását bizonyították.Sean a város szélén letáborozott, egyszerűen levitte a szekereket az útról, majdmiután tábort vert mellette és mar biztosra vehette, hogy Katrinának nincsszüksége a segítségére, felvette legjobb öltönyét és a lováért kiáltott. Öltönyea négy évvel ezelőtti divat szerint készült és akkorára méretezték, hogyelférjen benne az a pocak, amit még a Witwatersranden növesztett. Most mindenüttlötyögött rajta, csupán megerősödött karján feszült. Az arca feketéreégett a napon és dús szakálla, mely melléig ért, jótékonyan eltakarta merevinggallérját, amit már nem tudott összegombolni535a nyakán. A csizmája szinte a száráig megkopott, fényesnek még véletlenül semlehetett nevezni és a formáját is teljesen elvesztette. A veríték annyirabeszívódott kalapjába a szalag körül, hogy sötét, zsíros nyomot hagyott magaután; a karimája a szemére hajlott, így kénytelen volt egészen hátratolni.Ennél fogva volt némi mentség azokra a kíváncsi pillantásokra, melyek útjátkísérték, ahogy aznap délután végiglovagolt a Templom utcán, miközben egyikkengyele mellett egy hatalmas, izmos bennszülött ügetett, a másik oldalon pedigegy jól fejlett, tarka foltos vadászkutya. Utat törtek maguknak a szekerekkelteli, széles utcán; elhaladtak a köztársaság parlamentjének Raadsaalja mellett,majd elhagyták a tágas, bíbor és zöld színekben pompázó kertek mélyén állóházakat és végre megérkeztek a város üzleti negyedébe, mely a pályaudvar körézsúfolódott. • Sean és Duff annak idején egy bizonyos vegyeskereskedő üzletébenvették meg felszerelésüket, és Sean most ide jött vissza. A bolt szinte semmitsem változott -- elöl a cégtábla egy kicsit kifakult, de még mindig az álltrajta, hogy I. Goldberg, Exportőr és Importőr, Bányagépek szállítója, Kis- ésNagykereskedő, aki felvásárol aranyat, drágaköveket, irhákat és bőröket,elefántcsontot és a természet egyéb kincseit. Sean lepattant a lóról és odalökteMbejanénak a gyeplőt. -- Nyergelj le, Mbejane. Ez eltarthat egy darabig.Sean fellépett a járdára, megemelte kalapját két arra elhaladó hölgy előtt, majdbement abba az épületbe, ahol Mr. Goldberg folytatta sokrétű tevékenységét.Az egyik eladó elé sietett, de Sean megrázta a fejét, mire a férfi visszament apult mögé. Látta Mr. Goldberget két vevővel a bolt túlsó végében. Seannyugodtan várt. Kényelmesen végigkószált az árukkal megrakott polcok között,megtapogatott egy inget, beleszagolt egy doboz szivarba, szemügyre vett536egy baltát, leemelt egy puskát az állványról és becélzott egy pontot a falon,

míg végül Mr. Goldberg hajlongva az ajtóhoz kísérte vevőit, majd Seanhozfordult.Mr. Goldberg alacsony, kövér ember volt. A haja rövidre nyírt és a nyakakibuggyant gallérjából. Seanra nézett és tekintete egészen addig kifejezéstelenvolt, amíg gondolatban végigpörgette emlékezete kartotékját, hogy megtalálja anevet. Majd sugárzón, akár a vakító fénnyel előtörő' nap, mosolyogni kezdett.-- Mr. Courteney, nemde?Sean elvigyorodott. -- Pontosan. Hogy van Izzy? Kezet fogtak. -- Hogy megy azüzlet?Mr. Goldberg arca megnyúlt. -- Szörnyen, szörnyen, Mr. Courteney. Én, kérem, egygondterhelt ember vagyok.-- Ahogy elnézem, egész jól viseli -- döfködte meg Sean a pocakját. --Meghízott.-- Nyugodtan tréfálkozhat, Mr. Courteney, de én mondom magának, hogy szörnyű ahelyzet. Adók és gond, adók és gond -- sóhajtott fel Mr. Goldberg --, ésakkor most még itt van ez a szóbeszéd a háborúról.-- Hát ez meg mi? -- komorodott el Sean.-- Háború, Mr. Courteney, háború Anglia és a Köztársaság között.Sean komor ráncai kisimultak és nevetni kezdett. Badarság, ember, hát még Krugersem lehet ekkora bolond! Kerítsen nekem egy csésze kávét meg egy szivart,és menjünk be az irodájába, hogy üzletről beszéljünk.Mr. Goldberg arca teljesen kifejezéstelen lett, a szeme már-már álmosanlecsukódott.-- Üzletről, Mr. Courteney?-- Úgy van, Izzy, ám ezúttal én adok el és maga vesz.-- Mit akar eladni, Mr. Courteney?-- Elefántcsontot!537-- Elefántcsontot?-- Tizenkét szekérrel.Mr. Goldberg szomorúan felsóhajtott. -- Az elefántcsont most nem jó, a piacteljesen összeomlott. Szinte nem is lehet túladni rajta. -- Remek eló'adás volt;ha Seannak két nappal ezelőtt nem mondták volna el az árakat, talán még sikerülis meggyó'znie.-- Sajnálattal hallom -- mondta. -- Hát ha nem érdekli, akkor körülnézek, háthatalálok valaki mást.-- Azért csak jöjjön be az irodámba -- mondta Mr. Goldberg. -- Beszélhetünkróla. A beszéd nem kerül semmibe.Két nappal késó1)b még mindig beszéltek. Sean már elhozta és lepakolta azelefántcsontot az üzlet hátsó udvarában. Mr. Goldberg személyesen mérte leegyenkéntaz agyarakat és súlyukat felírta egy lapra. Aztán Seannal közösen összeadták aszámokat és megegyeztek a végösszegben. Most már a végső' stádiumban voltak,amikor az árban kellett megegyezniük.-- Na, Izzy, már két napot elvesztegettünk. Ez igazán jó ár és ezt maga istudja... legyünk már túl rajta-- morgolódott Sean.-- Veszíteni fogok rajta -- tiltakozott Mr. Goldberg.-- Nekem is meg kell élnem, valahogy mindenkinek meg kell élnie.-- Ugyan már -- nyújtotta jobbját Sean. -- Csapjon a kezembe és megegyeztünk.Mr. Goldberg egy másodpercig még habozott, majd kövér kezét Sean markába tetteés mindketten elégedetten egymásra vigyorogtak. Mr. Goldberg egyik eladójaleszámolta az aranypénzt, ötvenesével rakta sorba a pulton, majd Sean és Mr.Goldberg ellenőrizték és ismét azonos eredményre jutottak. Sean az aranyatkét vászontáskába rakta, hátba veregette Mr. Goldberget és megkínálta magát még

egy szivarral, majd nehéz terhével megpakolva elindult a bank felé.538-- Mikor megy vissza ismét vadászni? -- kiáltott utána Mr. Goldberg.-- Hamarosan! -- mondta Sean.-- Ne felejtse el itt beszerezni készleteit.-- Majd jövök -- nyugtatta meg Sean.Mbejane vitte az egyik zsákot, Sean meg a másikat, Sean mosolygott és fodrozódószivarfüst kavargott hátra feje mellett, ahogy nagy léptekkel haladt a járdán.Van valami egy zsák arany súlyában, amitói az, aki a kezében tartja, hirtelenmintha több fejjel is kimagasodna a többi közül.Aznap este, ahogy ott feküdtek a szekér sötétjében, Katrina megkérdezte tőle.-- Van már elég pénzünk ahhoz, hogy megvegyük a farmot, Sean?-- Igen -- mondta Sean. -- Van annyink, hogy megvehetjük Fokföldön az egészfélsziget legszebb farmját... és a következő' út után már lesz annyink, hogyfelépíthessük rá a házat meg az istállókat, szőlőt telepítsünk, és még marad isvalamennyink.Katrina egy pillanatig hallgatott, majd: -- Tehát megint visszamegyünk vadásznia vadonba?-- Még egy út -- mondta Sean. -- Még két év és akkor lemegyünk a Fokföldre. --Magához ölelte Katrinát. -- Nem bánod, ugye?-- Nem -- mondta Katrina. -- Azt hiszem, még örülök is neki. Mikor indulunk?-- Azért nem most rögtön -- nevetett Sean. -- Először egy kicsit mulatunk. --Ismét magához szorította Katrinát, akinek a teste még mindig fájdalmasan soványvolt; érezte hozzá nyomódó csípó'csontját.-- Veszünk neked néhány csinos ruhát, gyönyörűségem és nekem egy öltönyt, amibennem úgy nézek ki, mintha jelmezbálba mennék. Aztán kimegyünk és megnézzük,miféle szórakozást tud nyújtani nekünk ez a városka... -- Hirtelen elhallgatott,mivel támadtegy ötlete. -- A fenébe! Tudom már, hogy mit csinálunk. Bérelünk egy hintót ésátmegyünk Jo'burgba. Kiveszünk egy lakosztályt a Grand National Hotelbenés egy kicsit élvezzük az életet. Porcelánkádban fürdünk és igazi ágybanalszunk; szépen megcsináltathatod a hajadat, én meg egy borbéllyal rendbeszedetema szakállam. Homárt eszünk, meg pingvintojást... már nem is emlékszem, hogymikor ettem utoljára disznóhúst vagy birkát... aztán leöblítjük a jó öreghabzóborral,és keringőzünk egy jó zenekar zenéjére... -- Seanból csak úgy áradt a szó és(amikor elhallgatott, hogy levegőt vegyen, Katrina halkan megkérdezte: --A keringő nem nagyon bűnös tánc, Sean?Sean elmosolyodott a sötétben. -- De még mennyire, hogy az!-- Szeretnék csak egyszer egy kicsit bűnözni... nem nagyon, csak egy kicsit,veled, hogy lássam, milyen.-- Fogunk ... -- mondta Sean ... -- pokoli rosszalkodást rendezünk.29Másnap Sean elvitte Katrinát Pretoria legelőkelőbb, hölgydivatüzletébe.Kiválasztotta az anyagokat egy fél tucat ruhára. Az egyik egy kanárisárga selyemvolt, amiből majd báli ruha készül. Tudta, hogy ez túlzott pazarlás, de nemtörődött vele, mivel látta Katrina bűntudatos örömtől piruló arcát, és szemébenis újra megcsillant az a régi, zöld ragyogás. A láz óta most először újra élt.Sean hálásan, számolatlanul szórta aranyait. Az eladólányok egészen el voltakragadtatva tőle, divatos női kiegészítők egész tömegével nyüzsögtek körülötte.-- Egy tucatot ebből -- mondta Sean --, és igen, azokat is kérem. -- Aztán abolt túlsó felében, az állványo-540kon valami zöld villanás vonta magára tekintetét -- ez Katrina zöldje volt.

-- Az mi? -- mutatott rá és két eladó majdnem feldöntötte egymást, úgy rohantak,hogy megmutassák neki. A győztes odavitte neki a stólát és Sean Katrinavállára tette. Gyönyörű darab volt.-- Megvesszük -- mondta Sean és Katrina ajka megremegett -- majd hirtelen sírnikezdett, csak úgy rázta a zokogás. Ez az izgalom túl sok volt, megártottneki. Az eladók közt nyomban kitört a riadalom, izgatottan verdestek Sean körül,akár a tyúkok etetéskor, ahogy felkapta Katrinát és kivitte a bérelt hintóba.Az ajtóban egy pillanatra megállt és a válla fölött hátraszólt.-- Szeretném, ha azok a ruhák holnap estére elkészülnének. Meg tudják csinálni?-- Készen lesznek, Mr. Courteney, ha kell a lányok egész éjjel dolgoznak rajta.Sean visszavitte Katrinát a szekerekhez és lefektette az ágyára.-- Kérlek, bocsáss meg nekem, Sean, ilyet még soha életemben nem csináltam.-- Semmi baj, gyönyörűségem, megértem. Most inkább aludj egy kicsit.Másnap Katrina a táborban maradt és pihent, mialatt Sean visszament Mr.Goldberghez, hogy megvegyen tőle mindent, amire a következő út során szükségüklesz.Még egy nap eltelt, amíg mindent felpakoltak a szekerekre, és addigra Katrinaelég jól nézett ki ahhoz, hogy elinduljanak a johannesburgi kirándulásra.Kora délután vágtak neki. Mbejane hajtott és Sean meg Katrina egy útitakaróalatt, kézen fogva, szorosan egymás mellett ültek a hátsó ülésen, mialatt Dirka hintő belsejében ugrándozott, időnként egy-egy pillanatra megállt, hogy arcátaz ablakhoz nyomja és közben megállás nélkül beszélt az ő különös, angol,541holland és zulu keveréknyelvén, amit Sean speciális dirk nyelvnek nevezett.Jóval hamarabb értek Johannesburgba, mint ahogy azt Sean" várta. Négy év alatta város kétszer akkorára nőtt és már az egykori bozótos jókora részételfoglalta. Az új negyedeken átvezető' úton haladtak és végül megérkezteka.városközpontjába. Itt is sok minden megváltozott, de azért nagyjából olyan volt,ahogy Sean emlékezetében élt. Átverekedték magukat az Eloff utca nyüzsgőforgatagánés a járdán tolongó tömeg közt ott jártak a múlt kísérteiéi is. Duff nevetéséthallotta, mire gyorsan megfordult, hogy megnézze, honnan jön; egy zsirardikalapos ficsúr, aranytöméssel a fogaiban, ismét felnevetett egy mellettükelhaladó kocsiban, és már hallotta, hogy ez nem Duff nevetése. Majdnem olyan,de nem ugyanaz. Mindennel így volt -- hasonlít, de egy kicsit más, nosztalgikus,de szomorú, mert az ember már tudja, hogy elvesztette. A múlt elveszett-- és akkor már tudta, hogy az ember nem mehet vissza soha. Semmi sem maradugyanolyan, a valóság mindig csak egy idődben és egy helyen létezik. Aztánmeghal és mi elveszítjük, ezért az embernek tovább kell mennie, hogy egy másidőben egy más helyet találjon.Kivettek egy lakosztályt a Grand Nationalban, melyben volt egy nappali, kéthálószoba, egy külön fürdőszoba és egy utcára nézó' terasz -- a háztetőkön túlelláttak a gerincig is, ahol az aknatornyok és a hányok fehér dombjai álltak.Katrina kimerült volt. A vacsorát felhozatták, korán megvacsoráztak és utánaKatrina lefeküdt, Sean meg lement egyedül a bárba, hogy lefekvés előtt megigyonegy pohárkával. A bár zsúfolva volt. Sean talált magának egy helyet a sarokbanés csöndesen üldögélt a körülötte zsongó társalgásban. Ott volt, de már nemtartozott oda.Lecserélték a pult fölötti képet - valamikor egy vadászjelenetet ábrázolómetszet lógott ott; most azon-542ban a képen egy vörös kabátos, hatásosan csupa vér tábornok búcsúzott embereitőla csatatér kellős közepén. Az emberek arca unott volt. Sean tekintetevégigsiklott

a sötét, faburkolatú falon. Emlékezett -- oly sok minden volt, amireemlékezhetett! Hirtelen megakadt a szeme valamin. Az oldalbejárat közelében voltegycsillag formájú repedés a burkolaton. Sean vigyorogni kezdett, letette poharátés könnyedén megnyomkodta jobb öklét. Ha Dakie Henderson nem hajolt volnale, akkor az az ütés biztosan leviszi a fejét.Sean intett a csaposnak. -- Kérek még egy konyakot. -- Mialatt a férfikitöltötte az italt, Sean megkérdezte: -- Mi történt a faburkolattal ott az ajtómellett?•A férfi felpillantott, majd ismét az üvegre figyelt. Valami fickó, még a régiidőkben belecsapta az öklét. A főnök úgy hagyta, tudja, ez amolyan szuvenír.-- Jó erős fickó lehetett... az a fa megvan vagy három centi vastag. Nem tudja,ki volt? -- kérdezte Sean várakozásteljesen.A férfr megvonta a vállát. -- Valamelyik kóborló. Ezek jönnek, mennek. Keresneknéhány fontot, elverik, aztán visszamennék oda, ahonnan jöttek. -- Unotttekintettel nézett fel Seanra. -- Ez fél dollár lesz, cimbora. -- Sean lassaniszogatott, a kortyok közt megforgatta a poharat a kezében és figyelte, ahogyaz ital, akár a sűrű olaj, úgy simul a pohár falához. Egy pár széttörtfaburkolata az, amiről emlékeznek rád.Most pedig megyek és lefekszem -- határozta el --, ez már nem az én világom. Azén világom odafenn alszik -- legalábbis remélem! Magában egy kicsitelmosolyodottés kiitta, ami még a pohárban volt.-- Sean ... -- egy hang a fülében és egy kéz a vállán, amint épp megfordult,hogy elmenjen. -- Istenem, Sean, hát tényleg te vagy az?Sean a mellette álló férfira meredt. Nem ismerte a543szépen nyírt szakállt meg a nagy, naptól felégett orrot, melynek végéről hámlotta bőr, de a szeméről egyszeriben felismerte.-- Denis, te vén zsivány. Denis Petersen Ladyburgből. Igaz?-- Nem ismertél fel! -- nevetett Denis. -- Hát ennyit a barátságunkról -- egyszó nélkül eltűnsz, aztán tíz év múlva már meg se ismersz!Most már mindketten nevettek.-- Azt hittem, hogy téged már rég felakasztottak ... -- védekezett Sean. -- Mi acsodát csinálsz itt Johannesburgban?-- Marhahúst adok el -- a Marhatenyésztők Egyesületének választmányi tagjavagyok. -- Denis hangjában büszkeség volt. -- Azért jöttem fel ide, hogytárgyaljaka szerződésünk megújításáról.-- Mikor mész vissza?-- A vonatom egy óra múlva indul.-- Hát akkor van még időnk előtte egy italra -- mi legyen?-- Kösz, egy kis konyakot.Sean megrendelte az italokat, aztán fogták és csak álltak, hirtelen kínosantudatosult bennük, hogy tíz év választja el őket egykori teljes összhangjuktól.-- Hát te mihez kezdtél magaddal? -- vetett véget Denis a hallgatásnak.-- Tudod ezt is, azt is -- volt egy kis bányászat, most meg vadászom, nemrégtértem vissza a szavannából. Semmi különös.-- Nos, mindenesetre jó, hogy újra látlak. Egészségedre.-- A tiedre is -- mondta Sean és hirtelen rádöbbent, hogy most híreket hallhat acsaládjáról -- híreket, amiknek már hosszú évek óta híján volt.-- Hogy vannak Ladyburgben -- mi van a húgaiddal?544-- Mindkettő férjhez ment -- én is nős vagyok, négy fiam van -- és a büszkeség

megint visszatért a hangjába.-- A feleséged, ismerem? -- kérdezte Sean.-- Audrey -- tudod, az öreg Pye lánya.-- Nem! -- szakadt ki Seanból a szó, majd gyorsan hozzátette: -- Hát ez csodás,Denis. Örülök a szerencsédnek -- igazán szép lány volt.-- A legjobb -- helyeselt Denis önelégülten. Olyan jól ápolt, jól tartottházasember kinézete, volt, akiről jól gondoskodnak, az arca kikerekedett éskezdettpocakot ereszteni. Vajon rajtam is látszik, -- gondolta Sean. -- Persze az öregPye már meghalt -- ez volt az egyetlen hitelező, akit nem tudott kifizetni.Ronnie vette át a bankot meg az üzletet.-- A denevérfülű bozóti patkány -- mondta Sean és nyomban rájött, hogy rosszatmondott. Denis egy kicsit elkomorult. -- Most már a rokonom, Sean. Igazánnagyon derék fickó -- és okos üzletember.-- Ne haragudj, csak tréfáltam. Hogy van az anyám? -- váltott témát Sean azzal,hogy feltette azt a kérdést, mely egész idő alatt a nyelvén volt és ezúttalmegfelelő témát választott. Denis area nyomban ellágyult -- látszott a melegséga tekintetében.-- Olyan, mint amilyen volt. Van egy ruhaboltja közvetlenül Ronnie üzletemellett. Égy aranybánya nem jut eszébe senkinek, hogy másutt vásároljon,mindenkiAda nénihez megy. O a két idősebbik fiam keresztanyja. Azt hiszem, a környéken agyerekek fele az ő keresztgyereke -- aztán Denis area ismét megkeményedett.-- A legkevesebb, amit megtehettél volna, hogy néha írsz neki, Sean. El se tudodképzelni, hogy milyen fájdalmat okoztál neki.-- Olyanok voltak a körülmények -- Sean tekintete egyszerre a pohárba mélyedt.545-- Ez nem mentség -- kötelességed lett volna és te elhanyagoltad. Erre nincsmentség.Te kisember -- Sean felemelte a fejét és leplezetlen bosszúsággal nézett rá. Tefontoskodó, prédikáló kisember, aki saját fontosságának kulcslyukán át,fél szemmel kukucskál a világra. Denis nem vette észre Sean reakcióját ésfolytatta. -- Ez egy olyan lecke, amit az embernek meg kell tanulnia, mieló'ttfelnő' mindenkinek megvannak a maga feleló's kötelezettségei és kötelességei. Azember akkor no' fel, amikor szembenéz ezekkel a kötelességekkel, amikorelfogadja azt a terhet, amit a társadalom rak a vállára. Vegyük például az énesetemet: dacára annak a temérdek munkának, amit a farmok adnak -- most máraz enyém a Manóba Kloof is --, és dacára mindannak, amit a családom követeltőlem, mégis van idó'm, hogy képviseljem a kerületet a MarhatenyésztőiéEgyesületénekválasztmányában, tagja vagyok az Egyháztanácsnak meg a községi közigazgatásitestületnek, és van okom azt hinni, hogy a következő' hónapban felkérnek,fogadjam el a polgármesteri hivatalt. -- Ezután kitartó tekintettel nézettSeanra. -- És te mit kezdtél eddig az életeddel?-- Éltem -- felelte Sean, és Denis egy kicsit elképedt és zavarba jött -- aztánösszeszedte magát.-- Nó's vagy?-- Voltam -- de a nejemet fenn északon eladtam az arab rabszolga-kereskedólcnek.-- Hogy mit csináltál?-- Hát -- vigyorodott el Sean -- már vénasszony volt, így aztán nem kaptam túljó árat érte.-- Hé, hát ez csak vicc, mi? Ha-ha! -- Nem lehet csak úgy elbolondítani a jóöreg Denist -- Sean hangosan felnevetett. Ezt a hihetetlenül kicsi kisembert!-- Igyál még egyet, Denis -- ajánlotta Sean.546

-- Köszönöm, de kettőnél többet sosem iszom, Sean. -- Denis mellényéből előhúztafedeles, arany zsebóráját és megnézte. -- Ideje mennem -- sajnos. Örülök,hogy találkoztunk.-- Várj -- állította meg Sean. -- A fivérem -- hogy van Garry?-- Szerencsétlen Garry. -- Denis komoran megcsóválta a fejét.-- Mi van vele? -- Sean hangja rémülettói éles volt.-- Semmi... -- nyugtatta meg gyorsan Denis. -- Nos, úgy értem, csak az, amieddig is volt.-- Akkor miért mondtad, hogy „szerencsétlen Garry"?-- Nem is tudom -- talán mert mindenki ezt mondja. Gondolom, ez olyan megszokás-- ő egyike azon embereknek, akiről még előtte is azt mondják, hogy„szerencsétlen".Sean elfojtotta bosszúságát, mert tudni akarta. Meg kellett tudnia.-- Még nem válaszoltál a kérdésemre -- hogy van? Denis jobb kezével egy kifejezőmozdulatot tett. -Mostanság elég gyakran néz a pohár fenekére -- nem mintha hibáztatnám érte .egyilyen feleség mellett. Ha szabad ezt mondanom, jól tetted, hogy eljöttélonnan, Sean.-- Szabad -- egyezett bele Sean --, de jól van? Hogy állnak a dolgok TheunisKraalban?-- Mindannyiunknak csapás volt a marhavész, de Garrynek -- nos, a csordájánaktöbb mint a fele odalett. Szerencsétlen Garry, vele aztán minden megesik.-- Úristen -- ötven százalék!-- Igen -- de, természetesen, Ronnie kisegítette. A farmra jelzálogkölcsöntadott neki, hogy valahogy kilábaljon.-- Theunis Kraal megint meg van terhelve -- nyögött fel Sean. -- Jaj Garry,Garry.547-- Igen... nos -- Denis zavartan köhécselt. -- Nos, azt hiszem most már jobb, haindulok. Totsiensm, Sean. Kinyújtotta a kezét. -- Mondjam el otthon, hogytalálkoztam veled?-- Ne -- mondta gyorsan Sean. -- Ne bolygassuk, maradjon csak minden a régiben.-- Jól van. -- Denis habozott. -- Rendben vagy, Sean? Úgy értem -- ismétköhécselt --, rendben vagy anyagilag?Sean érezte, hogy egy kicsit oldódik a hír okozta boldogtalanság; ez afontoskodó kisember most kölcsönt fog felajánlani neki. -- Ez igazán kedvestőledDenis. De van néhány font félretett pénzem -- elég arra, hogy néhány napiglegyen miből ennem -- egészen komolyan beszélt.-- Hát akkor jól van. -- Denisen látszott, hogy rettentó'en megkönnyebbült. --Akkor jól van -- totsiens, Sean -- azzal megfordult és kisietett a bárból.Ahogy kilépett onnan, Sean fejéből is nyomban eltűnt, Sean most megint afivérére gondolt.Aztán Sean hirtelen döntött. Ez után a vadászat után visszamegyek Ladyburgbe. Azaz álomfarrh Paarl mellett mit sem veszít azzal, ha áttesszük Natalba --és Sean egyszeriben megint vágyott rá, hogy Theunis Kraal faburkolatúdolgozószobájában üljön, reggelenként érezze a meredélyről lecsapódó párát és ahideget,és lássa, amint a szél vízpermetet hoz a fehér vízesések felől. Szerette volnaismét hallani Ada hangját és elmondani neki mindent, mert tudta, hogy Adamegérti és megbocsát.De ami fontosabb, sokkal fontosabb, az Garry szerencsétlen Garry. Vissza kellmennem hozzá tíz év az nagy idő, talán mostanra már elült benne a keserűség.Vissza kell mennem hozzá -- miatta és Theunis Kraal miatt. Miután ezt ígyeldöntötte, Sean

548kiitta, ami még a poharában volt és felment a lakosztályába.Katrina halkan lélegzett álmában, sötét haja szétterült a párnán. Miközben Seanlevetkőzött, Katrinát nézte és melankóliája lassanként eloszlott. Az ő oldalánóvatosan felhajtotta az ágytakarót és abban a pillanatban Dirk felsírt aszomszéd szobában. Sean átment hozzá. -- Jól van na, mi a baj?Dirk pislogott, akár egy bagoly és valami kifogást keresett, majd arcára kiült amegkönnyebbülés és kibökte a lehető legátlátszóbbat. -- Kérek inni.Az a kis haladék, mialatt Sean átment a fürdőszobába, lehetőséget adott Dirknek,hogy összevonja erólt, és amikor Sean visszajött, komoly támadásba lendült.-- Mondj egy mesét, apu. -- Most már csillogó szemmel, teljesen éberen ült azágyban.-- Mesélek neked egy történetet Jackről és egy Noryról -- mondta Sean.-- Ne, ne azt... -- tiltakozott Dirk. A Jackről és fivéréről szóló mese pontosanöt másodpercig tartott és ezt Dirk tudta. Sean leült az ágy szélére ésodanyújtotta neki a poharat.-- Akkor mit szólsz mondjuk ehhez? Volt egyszer egy király, akinek a világonmindene megvolt... ám amikor mindezt elvesztette, rájött, hogy nem is voltsemmije és most sokkal többje van, mint annak előtte bármikor.Dirk döbbenten nézett.-- Hát ez nem valami jó -- bökte ki végül a véleményét.-- Nem -- mondta Sean. -- Nem nagyon... igaz? De azt hiszem, azért lehetünkannyira nagylelkűek, hogy elismerjük, ahhoz képest, hogy késő éjszaka van, nemis olyan rossz.54930Sean boldogan ébredt. Katrina az ágyban ült és egy ónkannából töltötte a kávét acsészékbe, miközben Dirk az ajtón dörömbölt, hogy engedjék be. Katrinarámosolygott. -- Jó reggelt, meneer.Sean felült és megcsókolta. -- Hogy aludtál, gyönyörűségem?-- Köszönöm jól -- de szeme körül a sötét karikák másról tanúskodtak. Seanodament a hálószoba ajtajához.-- Felkészülni a lovasság fogadására -- mondta és hirtelen kinyitotta az ajtót.Dirket rohamának lendülete az ágyra repítette, Sean meg utána vetette magát.Amikor az ellenfelek egyenlőek, általában a súly szokott dönteni és Dirkmásodperceken belül lovaglóülésben trónolt Sean mellén, és Sean, aki mozdulnisem tudott, kegyelemért könyörgött.Reggeli után Mbejane a hotel bejáratához hozta a hintót. Amikor már mindhármanbeültek, Sean kinyitotta a kocsisülés mögötti kis ablakot és azt mondtaMbejanénak:-- Először az irodához. Aztán tízre a Tó'zsdén kell lennünk.Mbejane rávigyorgott. -- Igen, Nkosi, aztán ebéd a Nagy Házban. -- Mbejanénaksohasem sikerült megtanulnia azt a szót, hogy Xanadu.Együtt vágigjárták az összes régi helyet. Sean és Mbejane nevettek és az ablakonát egymásra nézve emlékeztek. A Tőzsdén valami pánik tört ki, mert előttea járdán hatalmas tömeg verődött össze. Az Eloff utcai irodákat újrafestették ésa bejárati ajtó mellett egy réztáblán sorakoztak a Központi Rand Egyesülésvállalatai. Mbejane megállította a kocsit az épület előtt és Sean büszkénmagyarázott Katonának. Katrina csak csöndesen ült és hallgatta, miközbenhirtelenúgy érezte, kevés ő egy ilyen embernek, aki ennyi550mindent csinált. Félreértette Sean lelkesedését, azt hitte, mindez hiányzik nekiés szeretné, ha visszatérhetne.-- Mbejane, vigyél fel minket a Candy bányához szólt ki végül Sean. -- Nézzük

meg, hogy mostanság mi megy ott.Az utat az utolsó ötszáz méteren már teljesen benó'tte a bozót és elhanyagoltvolt, mivel senki sem használta. Az igazgatási épületeket lerombolták és azalapokat már sűrű fű borította. Úgy nyolcszáz méternyire új épületek ésaknatornyok álltak, de a télért itt már teljesen kimerítették és sorsárahagyták.Mbejane megállította a lovakat az egykori irodák előtti, kör alakú felhajtón.Leugrott és fogta a fejüket, amíg Sean lesegítette Katrinát a kocsiból. AztánSean a nyakába emelte Dirket és a derékig érő fűben, a tégla- és szeméthalmokközt óvatosan lépkedve, elindultak a Candy bánya hármas aknája felé.A csupasz, fehér betontömbök, melyeken egykoron a gépek álltak, tisztageometriai formákat alkottak a fűben. Mögöttük magasodott a bánya fehér hányója;a porrá zúzott kőhalom oldalán, hosszú sárga foltként ütött át valami ásvány.Duff egyszer azonosította is ezt az ásványt. Kereskedelmi értéke nemigenvolt, időnként a kerámiaiparban használták. Sean már elfelejtette a nevét;valahogy úgy hangzott, mint egy csillag neve -- talán Uránusz.Odaértek az aknához^ A szélei beomlottak és a fű belelógott, akár egygondozatlan bajusz egy öreg ember szájába. Az aknatorony eltűnt, az aknát csupánrozsdásszögesdrót vette körül. Sean meghajlította a térdét; a hátát egyenesen tartotta,mivel Dirk ott ült a nyakában, felvett egy férfiököl nagyságú kődarabotés áthajította a kerítésen. Csöndben álltak és hallgatták, amint az aknaoldalának ütődve zuhan lefelé. Hosszú ideig zuhant és amikor leért, visszhangjahalvá-557riyan hangzott fel a több mint háromszáz méteres mélységből.-- Dobjál be még! -- hangzott Dirk parancsa, de Katrina megállította.-- Ne, Sean, menjünk. Ez egy komisz, gonosz hely. -- Könnyedén megborzongott. --Olyan, akár egy tátongó sír.-- Hát majdnem az is lett -- mondta Sean halkan, miközben eszébe jutott asötétség meg a ránehezedő sziklák.-- Menjünk -- mondta megint Katrina, és visszamentek oda, ahol Mbejane vártrájuk a hintóval.Sean ebédnél nagyon jókedvű volt, egy kis üveg bort is megivott, Katrina azonbanfáradtnak tűnt, és nem érezte magát ilyen nyomorultul azóta, hogy elhagytákLouis Trichardtot. Kezdett rájönni, hogy milyen életet élt Sean, mielőttmegismerték egymást és most rettegett attól, hogy vissza akar térni ehhez.Katrinacsak a bozótost ismerte, a vándorló búrok életét, és tudta, hogy képtelen lennemegtanulni, megszokni ezt az életet. Figyelte, ahogy Sean ebéd közben nevetettés tréfálkozott, figyelte azt a könnyed biztonságot, ahogy a fehér főpincérrelbeszélt és mindig a megfelelőt választotta abból a temérdek evőeszközből,ami ott volt előttük az asztalon, aztán végül már nem bírta tovább magábafojtani.-- Menjünk el innen, menjünk vissza a bozótosba. Sean kezében, útban a szájafelé, megállt a megrakott villa. -- Mi?-- Kérlek, Sean, minél hamarabb visszamegyünk, annál hamarabb megvehetjük afarmot.Sean kuncogni kezdett. -- Egy-két napon nem múlik semmi. Most kezdünk csakigazán mulatni. Ma este elviszlek táncolni -- arról volt szó, hogy mindenfélebűnös dolgot csinálunk, már elfelejtetted?552-- És ki vigyáz Dirkre? -- kérdezte Katrina erőtlenül.f- Majd Mbejane ... -- Sean figyelmesen nézett rá. Délután jól kialszod magad,

aztán este elmegyünk és nagyot mulatunk, szabadjára eresztjük a megkötöttkutyát. -- Elvigyorodott azon az emléken, amit ez a kifejezés juttatott azeszébe.Amikor Katrina délutáni pihenéséből felkelt, rájött levertségének másik okára. Agyerek elvesztése óta először indult meg újra a havi vérzése, és most testének,lelkének árapálya a lehető legalacsonyabb szinten volt. Seannak nem szólt róla,csak ment és megfürdött, majd felvette a sárga estélyi ruhát. Dühödtenkefélte a haját, olyan erővel és addig kefélte, míg a fejbőre meg nem fájdult,de az továbbra is fénytelenül, fakón lógott -- olyan fénytelen volt, mintaz a szempár, mely abból a sárga arcból nézett vissza rá a tükörből.Sean lépett oda mögé és lehajolt, hogy megcsókolja az arcát. -- Olyan vagy --mondta neki --, mint egy csomó aranyrúd, mely százhatvanhét centi magas. Seanazonban rájött, hogy hiba volt sárga ruhát csináltatni: túlságosan egybeolvadtbőrének a láztól még mindig sárga színével. Amikor átmentek a nappaliba,Mbejane már ott várt.-- Valószínűleg későn jövünk haza -- mondta neki Seah.-- Nem számít, Nkosi -- Mbejane arca éppoly szenvtelen volt, mint máskor, deSean észrevette szemében a várakozás csillogását és rájött, hogy Mbejane máralig várja, hogy Dirkkel magára maradjon.-- Nem mész be a szobájába -- figyelmeztette Sean.-- Mi van, ha sír, Nkosi?-- Nem fog... de ha mégis, akkor nézd meg, hogy mit akar, intézd el gyorsan,aztán hagyd aludni.Mbejane arcára kiült az ellenkezés.553-- Figyelmeztetlek, Mbejane, ha éjfélkor visszajövök és itt találom, amint ahátadon lovagol körbe a szobába, akkor mindkettőtöket megnyúzlak.-- Álma zavartalan lesz, Nkosi -- hazudta Mbejane. A hotel halijában Sean aportással beszélt. -- Melyik a város legjobb konyhájú étterme?-- Két háztömbbel lejjebb, uram, az Arany Guinea. Nyomban a szemébe ötlik, elsem tévesztheti.-- Ez úgy hangzik, mintha valami fényűző kocsma lenne -- habozott Sean.-- Biztosíthatom, uram, hogy amint ott van, nem lesz panasza. Mindenki odajár,Mr. Rhodes is ott szokott étkezni, ha a városban van, aztán Mr. Barnato,Mr. Hradsky...-- Dick Turpin, Cesare Borgia, Benedict Arnold folytatta helyette Sean. --Rendben, meggyőzött. Megkockáztatom, hátha nem vágják el a torkomat.Sean Katrinával a karján, kilépett a főbejáraton. Az Arany Guinea pompája egykicsit még Scant is mellbe vágta. Egy dandártábomoki egyenruhához hasonlóöltözetű pincér vezette le őket a márványlépcsőn, majd végig az elegáns férfiakés nők asztalai között húzódó, széles szőnyegen egy asztalig, melyen méga halvány, lágy fényben is vakított a csillogó ezüst és a finom, hófehér abrosz.A boltíves mennyezeten mindenütt kristálycsillárok, jó volt a zenekarés a levegő már megtelt a finom parfümök és drága szivarok illatával.Katrina kétségbeesetten meredt az étlapra, míg végül Sean a segítségére sietettés olyan francia akcentussal rendelte meg az ételt, ami lenyűgözte Katrinát,de nem a pincért. Megérkezett a bor és vele együtt visszatért Sean remekhangulata. Katrina csöndesen ült vele szemben és hallgatta. Megpróbáltkigondolnivalami szellemes dolgot, amivel válaszolhatott volna neki; a szekerükben, vagyamikor egyedül voltak kinn a554bozótosban, órákon át tudtak beszélgetni, de itt Katrina megnéftmh.-- Táncolunk? -- Sean áthajolt az asztal felett és megszorította a kezét.Katrina a fejét rázta.

-- Sean, nem tudok. Ennyi ember előtt nem. Csak bolondot csinálnék magamból.-- Na gyere, majd megmutatom, hogy kell... könnyű.-- Nem, nem megy, komolyan nemSean magában kénytelen volt elismerni, hogy az Arany Guinea táncparkettje,szombat este, nem épp a legjobb hely arra, hogy valaki itt kezdje el megtanulnia keringőt. A pincér hatalmas, gőzölgő edényekben meghozta az ételt. Seannyomban nekilátott és az egyoldalú társalgás ellankadt. Katrina figyelte,miközbenó' maga csak turkált a túlságosan is nehéz ételben, fokozott élességgel hallottamaga körül a hangokat meg a nevetést, érezte, hogy milyen szánalmasankirí közülük és kétségbeejtó'en boldogtalan volt.-- Mi lesz, Katrina -- mosolygott rá Sean. -- Még alig ittál valamit. Légy máregy kicsit rossz, és kortyints egy párat, hogy felmelegítsen.Katrina szófogadóan ivott egy kortyot a pezsgőjéből. Nem ízlett neki. Sean azutolsó falatig megette homárját és most a bortól meg a remek ételtől ragyogvahátradőlt székében és azt mondta: -- A mindenit... most csak azért imádkozom,hogy a szakács a többi ételt is ilyen színvonalon készítse el. -- Kezét szájaelé tette és halkan böffentett, majd tekintetét elégedetten hordozta körül atermen. -- Duff mindig azt mondta, hogy egy jól elkészített homár a bizonyítékarra...Sean hirtelen elhallgatott. Meredten nézett fel a márványlépcső tetejére -- éppmost jelent meg egy háromtagú társaság. Két frakkos férfi fogott közrefigyelmesenegy nőt. A nő Candy Rautenbach volt. Candy, aki szőke haját a feje tetejérefésülte. Candy,555nyakán és fülében gyémántokkal és keblei szinte kibuggyantak estélyi ruhájából,mely fehér, akár a sör könnyű habja. Candy a ragyogó kék szemével és vörösajkával, a gyönyörű tartású, csodálatos Candy. Nevetve Sean felé pillantott ésakkor tekintetük -találkozott. Candy döbbent hitetlenséggel meredt rá, anevetés az ajkára fagyott, a kecses tartás semmivé foszlott és szoknyájátmagasra emelve már futott is le a lépcsőn, kísérői meg rémülten vágtattak utána,a pincérek elugrottak az útjából és a teremben minden szem felé fordult. Seanhátratolta a székét és felállt, hogy üdvözölje, Candy pedig odaért hozzáés felugrott, hogy karjával átölelhesse a nyakát. Ezt hosszú, összefüggéstelenülzavaros üdvözlés követte, míg végül Sean levakarta nyakáról Candy kezétés Katrina felé fordította. Candy kipirult és pihegett az izgalomtól; mindenegyes levegővétel azzal fenyegetett, hogy melle kiugrik fűzőjéből és Seankarját még mindig nem engedte el.-- Candy, szeretném, ha megismernéd a feleségemet, Katrinát. Drágám, ez ittCandy Rautenbach.-- Örvendek -- mosolyodott el bizonytalanul Katrina és Candy épp nem alegmegfelelőbb szavakat mondta.-- Sean, te viccelsz! Hát megnősültél?Katrina mosolya elhalványult. Candy nyomban észrevette a változást és gyorsanígy folytatta: -- De gratulálnom kell a választásodhoz. Annyira örülök, hogymegismertem, Katrina. Egyszer össze kell jönnünk, hogy elmesélhessek önnekmindent Sean rettenetes múltjáról.Candy még mindig fogta Sean karját és Katrina a kezét nézte -- a hosszú, keskenyujjakat Sean öltönyének sötét anyagán. Sean látta, hogy Katrina hova nézés óvatosan megpróbálta kiszabadítani magát, de Candy nem engedte. -- Sean, ezitt az én két ügyeletes556lovagom. -- Úgy álltak a sarkában, mint két jól nevelt vadászkutya. -- Mindkettőoly kedves, hogy egyszerűen nem tudok dönteni közöttük. Harry Lategaan

és Derek Goodman. Fiúk, ez itt Sean Courteney, Már sokat hallottatok róla.Körben mindenki mindenkivel kezet fogott.-- Nem bánják, ha csatlakozunk önökhöz? -- kérdezte Derek Goodman.-- Szomorú lennék, ha nem tennék! -- mondta Sean. A férfiak szétszéledtek, hogyszékeket szerezzenek, mialatt Candy és Katrina szemügyre vették egymást.-- Most jár először Johannesburgban, Mrs. Courteney? -- mosolygott Candykedvesen. Vajon hol akadhatott rá Sean, sovány, akár a piszkafa és ez a bőr! Ezaz akcentus! Jobbat is találhatott volna magának -- válogathatott volna.- Igen, de nem leszünk itt sokáig. -- Ez egy szajha. Biztosan az... a mellefélig meztelen, az arca kifestve és az, ahogy Seanhoz ért. Biztos a szeretőjevolt. Ha még egyszer Seanhoz ér, én... én megölöm.Sean egy székkel visszajött az asztalhoz és letette Candynek. -- Candy régibarátom, drágám, biztos vagyok benne, hogy ti ketten kedvelni fogjátok egymást.-- Én is biztos vagyok benne -- mondta Candy, de Katrina nem válaszolt, ígyCandy ismét Seanhoz fordult. -- Sean olyan csodás, hogy megint látlak. Remekülnézel ki... épp olyan napbarnított és jóképű vagy, mint amikor előszörtalálkoztunk. Emlékszel arra a napra, amikor Duff-fal'eljöttetek enni afogadóba?Duff nevének hallatán egy árny suhant át Sean arcán. -- Igen, emlékszem. --Körülpillantott és ujjával csettintett a pincérnek. -- Kérjünk még pezsgőt.-- Majd én hozom -- vágtak a szavába egyszerre Candy lovagjai, majd kedélyesencivakodni kezdtek azon, hogy most ki a soros.557-- Duff is itt van veletek ma este, Sean? -- kérdezte Candy.-- Candy, nem Derek vette legutóbb az italt? Most én jövök -- fordult hozzátámogatásért Harry. Candy rájuk sem hederített, csak nézett Seanra és válaszravárt, de Sean elfordult és átment az asztal túlsó oldalára, hogy Katrina melléüljön.-- Figyelj csak, kislány, lehet enyém az első tánc? kérdezte Derek.-- Derek, fej vagy írás, a győztes fizet, de övé az első tánc -- javasoltaHarry.-- Rendben,legyen.-- Sean, azt kérdeztem, hogy itt van Duff is? -- nézett rá az asztalon át Candy.-- Nem, nincs. Figyeljenek, maguk ketten, mi lenne, ha ebbe engem is bevennének.-- Sean kerülte Candy tekintetét és ő is beszállt Harry meg Derek kicsinyesalkudozásába. Candy az ajkába harapott -- ki akarta kényszeríteni a választSeanból. Hallani akart Duffról -- aztán hirtelen megint megjelent a mosolyaz arcán. Nem fog könyörögni neki.-- Hát ez meg mi? -- Legyezőjével megütötte Harry vállát. -- Egy szerencsejátékdíja leszek? Derek fizeti az italt és Seané az első tánc.-- Figyelj, kislány, tudod ez azért egy kicsit kíméletlen eljárás. -- De Candymár fel is állt.-- Gyerünk, Sean, lássuk, jár-e még ritmusra a lábad.Sean Katrinára pillantott. -- Ugye nem bánod... csak egy táncot?Katrina megrázta a fejét.Gyűlölöm. Ez a nő egy száj ha. Katrina ezt a szót életében nem ejtette kihangosan, csupán a Bibliában látta, de most ádáz örömét lelte abban, hogygondolatbankimondta. Figyelte, ahogy Sean és Candy karöltve mennek a táncparkett felé.558.-- Szabad egy táncra, Mrs. Courteney? -- kérdezte Derek. Katrina anélkül, hogyránézett volna, ismét megrázta a fejét. Meredten figyelte Scant és Candyt.Látta, ahogy Sean átöleli Candyt és valami fagyos csomó nehezedett rá agyomrára. Candy felnézett Seanra, ránevetett, karja a vállán, keze Sean kezében.

Száj ha. Katrinát a sírás fojtogatta és azzal, hogy erre a szóra gondolt,sikerült visszatartania. Sean megpördííette Candyt -- Katrina megmerevedettszékében,ölében a keze ökölbe szorult --, a lábuk összeért és látta, amint Candy könyedénhátrahajlik, és combját Seanhoz szorítja. Katrina úgy érezte, minthafojtogatnák,a féltékenység fagyosan, keményen feszítette mellkasát.Oda kéne mennem és elvonszolni Seant -- gondolta. -Le kéne állítanom őt. Ehheznincs joga. Olyan, mintha ők ketten azt csinálnák -- azt csinálnák. Tudom,hogy voltak már úgy együtt, most már tudom... Jaj Istenem, tedd, hogyabbahagyják. Kérlek, hagyasd abba velük.Végül Sean és Candy visszajöttek az asztalhoz. Mindketten nevettek és amikor aszékéhez ért, Sean kezét Katrina vállára tette. Katrina elhúzódott, de minthaSean észre se vette volna. Mindenki remekül érezte magát. Mindenki, kivéveKatrinát. Harry és Derek egymással viaskodtak, hogy minél jobb helyzetbekerüljenek.Egyfolytában felharsant Sean öblös nevetése és Candy ragyogott, akár agyémántok, melyeket viselt. Sean időről időre Katrinához .fordult, próbáltabevonnia társalgásba, de Katrina nem volt hajlandó rá, konokul hallgatott. Csak ült ottés gyűlölte mindnyájukat. Még Seant is gyűlölte -- először fordult elő,hogy nem volt biztos benne, féltékenyen rettegett miatta. Meredten nézte a kezétmaga előtt az asztalon és látta, hogy milyen csúnya Candyéhez képest.Gyorsan az ölébe rejtette, majd áthajolt az asztalon és azt559mondta Seannak: -- Kérlek, szeretnék visszamenni a szállóba. Nem érzem magam túljól.Sean egy történet kellős közepén elhallgatott és nyugtalanul, ugyanakkordöbbenten nézett rá. Nem nagyon akart még elmenni, de tudta, hogy Katrina mégbeteg.Egy pillanatig tétovázott, majd azt mondta: -- Hát persze, gyönyörűségem,bocsáss meg. Nem vettem észre... -- A többiekhez fordult. -- Mennünk kell...a feleségem még egy kicsit gyönge... nemrég esett át egy pokoli fekete malárián.-- Jaj Sean, tényleg mennetek kell? -- Candy nem tudta leplezni csalódottságát.-- Még annyi beszélgetnivalónk van.-- Sajnos, igen. Majd valamelyik este megint össze--- Igen -- egyezteti bele gyorsan Katrina --, majd legközelebb, amikorJohannesburgba jövünk, felkeressük.-- Hát nem is tudom... talán még mielőtt elmegyünk -- tétovázott Sean. --Valamikor a jövő héten. Mondjuk hétfőn?Mielőtt Candy válaszolhatott volna, Katrina gyorsan közbevágott. -- Kérlek,Sean, menjünk. Nagyon fáradt vagyok. -- Elindult a lépcső felé, de hátranézett,és látta, amint Candy felugrik, elkapja Sean karját és ajka egy kérdést suttogSean fülébe. Sean röviden válaszolt neki és Candy visszafordult az asztalfelé, majd leült. Amikor kiértek az utcára, Katrina megkérdezte: -- Mit mondottneked?-- Csak elbúcsúzott -- motyogta, Sean és Katrina tudta, hogy hazudik. Ezután,vissza a szállodáig, egész úton nem szóltak egymáshoz. Katrina aféltékenységévelvolt elfoglalva, Sean pedig Candy kérdésére gondolt és arra, amit ő válaszoltneki,-- Sean, hol van Duff? Meg kell, hogy mondjad nekem.560-- Meghalt, Candy.Egy pillanattal azelőtt, hogy Candy az asztal felé fordult, Sean még látta a

tekintetét.31Sean fejfájással ébredt, és az, hogy Dirk a mellkasán ugrált, cseppet semkönnyített rajta. Sean kénytelen volt édességek ígéretével megvesztegetni. Dirk,aki megérezte és kihasználta előnyös helyzetét, az árat felemelte egy csomagfodormentacukorra és két nyalókára, amiben piros csík van, és csak ezutánvolt hajlandó elmenni Katrinával a fürdőszobába. Sean felsóhajtott, majdviszabújt a takaró alá. A fájdalom feljebb vonult és megtelepedett közvetlenüla szeme mögött. Leheletéből áporodott pezsgőszag áradt, a bőréből meg aszivarfüst szaga. Egy kicsit elszenderedett és így félálomban a fájdalomenyhült.-- Sean, tudod, hogy ma vasárnap van. Nem jössz velünk a templomba? -- kérdezteKatrina fagyosan a hálószoba ajtajából. Sean még szorosabban lehunyta aszemét.-- Sean! -- Semmi válasz.-- Sean! -- Sean kinyitotta az egyik szemét.-- Hajlandó vagy felkelni?-- Nem érzem magam valami jól -- dörmögte zsémbesen. -- Azt hiszem, enyhemaláriám van.-- Jössz? -- kérdezte Katrina könyörtelenül. Az éjszaka során egyáltalán nemenyhült meg Sean iránt.-- Ma reggel valahogy nincs kedvem elmenni. Igazán nem megy. Biztos vagyokbenne, hogy az Úr jóságos és megérti.-- Az Úr nevét szádra hiába ne vedd -- figyelmeztette Katrina fagyos hangon.-- Bocsáss meg. -- Sean védekezőn az álláig húzta a takarót. -- Tényleg,gyönyörűségem, most nem tudok567felkelni, nekem még néhány órát ágyban kell maradnom. Majd szétreped a fejem.Katrina visszafordult a nappali felé és Sean hallotta, amint direkt emeltebbhangon beszél Dirkhez.-- Édesapád nem jön velünk. Most le kell mennünk, hogy kettesbenmegreggelizzünk. Aztán magunknak kell elmennünk a templomba is.-- De -- mutatott rá nyomatékosa Dirk -- venni fog nekem egy csomagfodormeníacukrot és két piros csíkos nyalókát. -- Dirk úgy vélte, hogy ezzelkiegyenlített.Sean hallotta, amint becsukódik a lakosztály ajtaja és Dirk hangja egyretávolodik a folyosón. Sean lassan újból elbágyadt és várta, hogy szeme mögöttenyhüljön a fájdalom. Egy idó' múlva észrevette a kávéstálcát azéjjeliszekrényen, és azt próbálta mérlegelni, vajon megéri-e egy nagy csészekávé jótékonyhatása azt a fájdalmat, amivel a felülés jár. Nehéz döntés volt, de végülóvatosan üló' helyzetbe emelkedett és kitöltött magának egy csésze kávét. Atálcán,egy kis kancsóban friss tejszín volt jobb kezével megfogta, és épp tölteni akartegy keveset csészéjébe, amikor kopogtak a nappali ajtaján.-- Tessék! -- kiáltott Sean. Arra gondolt, hogy a pincér jött a tálcáért. Egyigazán csípó's megjegyzés után kutatott, amivel gyorsan elküldheti. Hallotta,hogy kinyílik a lakosztály ajtaja.-- Ki az? -- kérdezte. Gyors léptek zaja, majd Sean annyira megdöbbent, hogy atejszínt az ágyneműre és új hálóingére löttyintette.-- Úristen, Candy, nem lett volna szabad idejönnöd. -- Sean rettentő' feldúltvolt. A kancsót idegesen kapkodva visszatette a tálcára és kezével teljeseneredménytelenül kísérletezett azzal, hogy letörülje hálóingéról a foltot. -- Haa feleségem... Látott valaki? Nem szabad itt maradnod. Ha Katrina megtudja,hogy itt voltál, akkor... szóval nem fogja megérteni.

562Candy szeme duzzadt volt és vörös. Úgy nézett ki, mintha semmit sem aludt volna.-- Nincs semmi baj, Sean, az utca túloldalán vártam, amíg láttam, hogyelmegy a feleséged. Az egyik szolgám követte, a Commissioner utcai hollandtemplomba ment és ott egy istentisztelet majdnem estig eltart. -- Candy bejötta szobába és leült az ágy szélére.-- Egyedül kell beszélnem veled. Nem hagyhatlak elmenni anélkül, hogy ne tudjakDuffról. Azt akarom, hogy mondd el nekem... Mindent mondj el. ígérem, nemfogok sírni, tudom, hogy azt mennyire gyűlölöd.-- Candy, kérlek, ne kínozzuk ezzel egymást. Meghalt. Emlékezzünk rá olyannak,amilyen életben volt. -- Sean megfeledkezett fejfájásáról, mivel helyét átvettea sajnálat, amit Candy iránt érzett és nyugtalanította az a helyzet, amibe Candyhozta.-- Kérlek, mondd el. Tudnom kell. Nem lenne többé nyugtom sosem, ha nem tudommeg -- mondta Candy csöndesen.-- Candy, hát nem érted, hogy ez nem számít? Az, hogy hogyan ment el, igazán nemlényeges. Neked csupán annyit kell tudnod, hogy meghalt és gazdagabbanhagyott itt minket, mert ismertük, és szegényebben, mert elveszítettük.-- Mondd el -- mondta ismét Candy és egymásra néztek, érzelmeiket kifejezéstelenarc mögé rejtették. Aztán Sean elmondta neki, a szavak eleinte bukdácsolvatörtek elő belőle, majd egyre gyorsabban és erősebben, amint annak aziszonyatnak az emléke újjáéledt benne. Amikor befejezte, Candy nem szólt egyszótsem. Csak ült az ágy szélén és meredten nézte a szőnyeg mintáját. Sean közelebbhúzódott hozzá és karjával átölelte.-- Nem tehetünk semmit. A halállal ez már csak így van, nincs semmi, amivelrákényszeríthetnénk, hogy meggondolja magát.563Dirk Katrina ágya mellett állt, az arca eltorzult a sok cukortól és kíváncsianmeredt az anyjára. Sean felkapta, majd átvitte a másik hálószobába és hiábaüvöltözött a gyerek felháborodottan, rázárta az ajtót. Dirk nem volthozzászokva, hogy így bánjanak vele. Sean visszament Katrinához és letérdelt azágyamellett. Még akkor is ott térdelt, amikor az orvos megérkezett. Sean rövidenelmagyarázta neki a maláriát, az orvos meghallgatta, majd küldte, hogy várjona nappaliban. Sokáig várt, mire ismét megjelent az orvos, és Sean érezte, hogyszakmájának szenvtelen pókerarca mögött ez az ember meg van döbbenve.-- Visszaesett? -- kérdezte tőle Sean.-- Nem, nem hiszem. Adtam neki nyugtatót.-- Mi baja van? Mi ez? -- erősködött tovább Sean és az orvos megpróbált kitérni.-- Nem érte a feleségét mostanában valamiféle megrázkódtatás. .. valamit rosszhír, valami, ami megrémítette? Nem lehet, hogy valami felizgatta?-- Nem... épp a templomból jött. Miért? Mi a baj? Sean megfogta az orvoskabátjának hajtókáját és feldúltan megrángatta.-- Úgy tűnik, ez valamiféle paralitikus hisztéria. Ópiumoldatot adtam neki. Mostaludni fog, majd este visszajövök, hogy újból megnézzem.Az orvos próbálta lehámozni Sean kezét a kabátjáról. Sean elengedte és elrohantmellette, vissza a hálószobába.Az orvos sötétedés előtt ismét benézett, Sean addigra levetkőztette Katrinát ésberakta az ágyba, de ettől eltekintve Katrina mindvégig mozdulatlan maradt.Légzése a gyógyszer ellenére felületes volt és szapora. Az orvos zavart volt ésdöbbent.-- Én ezt nem értem, Mr. Courteney. Az általános legyöngültségen kívül nemtalálok semmit. Azt hiszem, nem tehetünk mást, mint hogy várunk, aztán majd566

meglátjuk, most nem akarok már több gyógyszert beadni neki.Sean tudta, hogy ez az ember nem jelent segítséget neki, így aztán észre semvette, amikor elment azzal, hogy másnap reggel majd újból benéz. MbejanemegfürdetteDirket, megetette, majd lefektette, aztán csöndesen kiosont a lakosztályból ésmagára hagyta Scant Katrinával. A nyugtalansággal teli délután kifárasztottaScant. A gázlámpát égve hagyta a nappaliban és leheveredett saját ágyára. Egyidó' múlva elaludt.Amikor légzésének ritmusa megváltozott, Katrina ránézett. Sean teljesenfelöltözve feküdt takaróján, egyik izmos karja a feje fölött és a benne dúlófeszültségetelárulta rángatódzó ajka meg arcának komor redól. Katrina felkelt, átment atúloldalra és megállt mellette, olyan magányosan, amilyet még a bozótosmagányábansem érzett, olyan sebzetten, mely már túllépte a fizikai fájdalom határait ésúgy, hogy minden, amiben hitt, odavesztett az alatt a néhány perc alatt,míg rádöbbent az igazságra.Lenézett Seanra és meglepte, hogy még mindig szereti, de az a biztonság, amitmellette érzett, most már örökre elveszett. Eró's várának faláról kiderült,hogy csak papírból volt. Akkor érezte az első' hideg légáramot, amikor figyelteScant, hogyan éli újra múltját, és mennyire hiányzik neki. A falak akkorremegtek meg és a szél akkor süvített át rajta, amikor azzal a nővel táncolt --aztán minden összeomlott, rommá dóit körülötte. Ahogy ott állt a félhomályosszobában és nézte a férfit, akiben olyan tökéletesen megbízott és aki éppolytökéletesen elárulta, még egyszer alaposan átgondolt mindent, hogy biztoslehessen benne, nem téved.Aznap délelőtt, visszafelé a templomból, Dirkkel bementek az édességboltba.Majdnem szemben van a szállóval. Dirknek sokáig tartott, míg sikerült kivá-567lasztania, hogy mit vegyen azért á két pennyért. A kirakott áru bőségeelbátortalanította és teljesen elbizonytalanodott. Végül aztán a tulajdonossegítségévelés Katrina szelíd unszolására a vásárlás mégis megtörtént, és amit kiválasztott,becsomagolták neki egy barna papírzacskóba. Épp indulni készültek, amikorKatrina kinézett a bolt kirakatán és látta, amint Candy Rautenbach kilép aszállóból. Gyorsan leszaladt a bejárati lépcsőn, körülnézett, majd átment azutca túloldalán várakozó hintóhoz és a kocsisa elvágtatott vele. Katrina amintmeglátta, abban a pillanatban megtorpant. Az elmúlt esti féltékenység ismétgyötörni kezdte, mivel Candy a délelőtti napfényben is gyönyörű volt. MiutánCandy kocsija eltűnt, Katrinában csak akkor merült fel a kérdés, hogy vajonmit kereshetett a szállóban vasárnap délelőtt tizenegykor. Féltékenységeszuronyként hasított végig bordái között; a lélegzete is elakadt. Élénkenemlékezettrá, hogy amikor előző este eljöttek az Arany Guinea-bői, Candy suttogvakérdezett valamit. Arra is emlékezett, hogy Sean hogy válaszolt Candynek, majdutána miként hazudott neki. Sean tudta, hogy Katrina reggel templomba megy.Milyen egyszerű ez az egész! Sean megbeszélte Candyvel, hogy találkoznak, nemvolt hajlandó elkísérni Katrinát és amint Katrina eltűnt az útból, a szajhafelment hozzá.-- Anyu, ez fáj. -- Tudtán kívül egyre keményebben szorította Dirk kezét. Dirketmaga után vonszolva, kisietett az üzletből. Szinte átszaladt a hotel haliján,majd fel a lépcsőn és végig a folyosón. Az ajtó zárva volt. Kinyitotta, ésnyomban Candy parfümjének illatába ütközött. Orrcimpái kitágultak. Semmi kétség,előző este is ezt érezte -- friss ibolyaillat. Hallotta, hogy Sean kikiált afürdőszobából, mire Dirk átrohant a szobán és dörömbölni kezdett az ajtón.

-- Apu! Apu! Anyu vett nekem édességet.568Bibliáját letette az íróasztalra és végigment a vastag szőnyegen, miközbenmindenütt ibolyaszag vette körül. Megállt a hálószoba ajtajában. Sean hálóinge,tele még nedves foltokkal, a földön hevert. Érezte, hogy a lába remegni kezd.Felnézett és meglátta a foltokat az ágyon, szürkén csúfították a fehér lepedőt.Megszédült és az arca égni kezdett; épp hogy sikerült eljutnia az ágyáig.32Tudta, hogy nem téved. Sean ezt a nőt olyan ordítóan kirívó módon, semmivel semtörődve engedte magához -- a saját hálószobájukban, szinte a szeme előtt,hogy ennél nyilvánvalóbban és véglegesebben még akkor sem lökhette volna elmagától, ha felpofozza és kihajítja az utcára. A láz legyengítette, gyermekénekelvesztése és a havi vérzés lelkileg leverte, így nem maradt benne semmi erő,semmi rugalmasság, hogy küzdjön ellene. Szerette Scant, de Seannak ő kevés,könnyűnek találtatott. Nem maradhat vele: fajtájának konok büszkesége ezt nemengedi. Csupán egy lehetősége maradt.Félénken fölé hajolt, megcsókolta, és érezte testének meleg férfiszagát és arcátSean szakálla végigsúroíta. Eltökéltsége megingott; szerette volna rávetnimagát, karjával átölelni a nyakát és könyörögni neki. Szeretett volna még egylehetőséget. Ha Sean megmondaná neki, hogy hol hibázott, megpróbálna változtatnirajta, ha megmutatná neki, mi az, amit rosszul csinált. Talán ha megintvisszamennének a bozótosba ... Erőszakkal elvonszolta magát az ágytól. Öklétkeményena szájához szorította. Semmi értelme. Sean már döntött, ha könyörögne neki ésvisszavenné, ez a dolog akkor is örökre közöttük állna. Eddig egy csodáspalotában élt, amit nem fog most sárkunyhóra cse-569rélni. Felkorbácsolt büszkeségétói hajtva, gyorsan a szekrényhez ment. Felvettegy kabátot és begombolta -- a bokájáig ért, így eltakarta a hálóingét; afejére tette a zöld stólát és szabadon maradt végét a nyaka köré tekerte. Mégegyszer visszanézett Seanra. Aludt, nagy teste ernyedten hevert az ágyonés arcát még mindig komor redólc borították.A nappaliban megállt az íróasztal mellett. A Bibliája most is ott volt, aholhagyta. Kinyitotta az előzéklapnál, bemártotta a tollat és írt. Becsukta akönyvet, majd az ajtóhoz ment. Ott egy pillanatig még egyszer elbizonytalanodottés Dirk hálószobája felé nézett. Nem bízott magában annyira, hogy mégegyszer megnézze a fiát. A stóla egyik végét a szájához emelte, majd kilépett afolyosóra és halkan becsukta maga mögött az ajtót.33Amikor Sean másnap reggel felébredt, meglepődött, hogy felöltözve fekszik azágyán. Odakinn, a szálló ablakán túl még félig sötét volt, a szobában pedighideg. Félkönyékre emelkedett és egyik öklével megdörgölte a szemét. Aztánminden eszébe jutott, letette lábát a földre és Katrina ágyára nézett. A takarókfélredobva és az ágy üres. Sean első érzése a megkönnyebbülés volt, Katrinaannyira összeszedte magát, hogy egyedül is fel tudott kelni. Átment afürdőszobához,kicsit botladozott, mivel teste a nyugtalan alvástól még merev volt.Bekopogtatott a csukott ajtón.-- Katrina? -- kérdezte, majd még egyszer, hangosabban megismételte. -- Katrina,benn vagy?Lenyomta a kilincset és az ajtó egyből kinyílt. Hunyorogva benézett az üresfürdőszobába, a fehér csempék visszatükrözték a tétova fényt és a székrehajított570törülköző pontosan úgy volt, ahogy előző nap hagyta. Ekkor hasított belé először

a rémület. Dirk szobája az ajtó még mindig zárva, a kulcs kívül. Felrántottaaz ajtót. Dirk felült az ágyban, az arca kipirult, és göndör fürtjei úgy álltakfel feje búbján, akár a szizálkender levelei. Sean kirohant a folyosóraés lenézett a haliba. A portán, a pult mögött lámpa égett. A portás ülve, akarjára borulva aludt és horkolt. Sean hármasával futott le a lépcsőn. Felráztaa portást.-- Kiment innen bárki az éjszaka? -- kérdezte Sean.-- Nem... nem tudom.-- Zárva van az az ajtó? -- mutatott Sean a bejáratra.-- Nem, uram, éjszakai retesz van rajta. Kimenni ki lehet, csak bejönni nem.Sean kirohant a járdára. Merre, merre keresse? Vajon merre mehetett? VisszaPretoriába, a szekerekhez? Sean ezt nem tartotta valószínűnek. Oda valamifélejárműre lett volna szüksége és nem volt nála pénz, hogy béreljen egyet. Vajonmiért ment el anélkül, hogy felébresztette volna, úgy, hogy itthagyta Dirketmeg a ruháit, és egyszerűen eltűnt az éjszakában? Nyilván nem volt teljesenmagánál a gyógyszerektől, amit az orvos adott neki. Lehet, hogy mégis voltvalami az orvos elméletében, hogy Katrinát valami megrázkódtatás érte, talánmost ott kóborol valahol az utcán hálóingben és nem emlékszik semmire, talán... Sean ott állt a hideg, szürke, transvaali reggelben, körülötte a városzsongva ébredezett, fejében kérdések tömege tolongott és nem talált megfelelőválaszt egyikre sem.Sarkon fordult és visszarohant a szállóba, majd ki a hátsó ajtón azistállóudvarba.-- Mbejane -- kiáltotta --, Mbejane, hol a pokolban vagy?Mbejane gyorsan előjött az istállóból, ahol az egyik bérelt lovat csutakolta.577-- Nkosi.-- Láttad a Nkosikazit?Mbejane arcán a döbbenet ráncai jelentek meg. Tegnap ...-- Nem, ember -- kiáltotta Sean. -- Ma, az éjjel... láttad őt?A válasz Mbejane arcára volt írva.Sean türelmetlenül elrohant mellette, be az istállóba. Lekapott egy nyerget azállványról és rádobta a legközelebbi lóra. Miközben meghúzta a hevedert ésa ló szájába nyomta a zablát, Mbejanénak beszélt.-- A Nkosikazi beteg. Az éjjel elment a szállóból. Valószínűleg még most is úgyjárkál valahol, mintha aludna. Gyorsan menj a barátaidhoz és mondd meg nekik,hogy keressék, mondd meg nekik, hogy tíz aranyfontot kap az, aki megtalálja.Aztán gyere vissza és vigyázz Dirkre, amíg vissza nem érek.Sean kivezette a lovat az istállóból, Mbejane pedig elsietett, hogy riassza atöbbieket. Sean tudta, hogy perceken belül a johannesburgi zuluk fele Katrinátfogja keresni -- a törzsi lojalitás és a tíz arany hathatós ösztönzőit.Felpattant a lóra és kivágtatott az udvarból. Először a Pretoriába vezető" úttalpróbálkozott. Úgy öt kilométernyire a várostól egy bennszülött pásztorfiú, akiaz út mellett legeltette birkáit, meggyőzte őt, hogy Katrina nem járt arra.Visszafordult. Bement a Marshal téren a rendőrségre. A parancsnok emlékezett rámég a régi időkből; Sean bízhatott a segítségében. Miután kijött a rendőrségről,gyorsan végiglovagolt az utcákon, melyek már kezdtek megtelni egy szokásosmunkanap nyüzsgésével. A hotel előtt kikötötte a lovát és hármasával felrohanta lépcsőn. A portásnak nem volt híre a számára. Felrohant a lépcsőn, majd végiga folyosón a lakosztályáig. Mbejane épp Dirket reggeliztette. Dirk egyhatalmas falat tojással a szájában Seanra mosolygott és kinyújtotta felé a kar-572ját, hogy felvegye, de Seannak most nem volt ideje rá.-- Visszajött?Mbejane a fejét rázta. -- Meg fogják találni, Nkosi. Most már ötven ember

keresi.-- Maradj a gyerekkel -- mondta Sean és lement a lovához. Ott állt mellette,készen arra, hogy felüljön a hátára, de nem tudta, hogy merre induljon. --Hova a pokolba mehetett? -- kérdezte hangosan. Hálóingben, pénz nélkül, hova apokolba mehetett?Felült a lóra és céltalanul, kapkodva járta az utcákat, fürkésző' tekintettelnézte az emberek arcát a járdán, befordult kis sikátorokba, benézett a hátsóudvarokba és az üres telkekre. Délre már teljesen kifárasztotta a lovát, ő magapedig a nyugtalanságtól és a dühtói egészen felajzott lelkiállapotba került.Átkutatta Johannesburg utcáit, a rendőrségen lehetetlenné tette magát és mármindenkinek a terhére volt, a portást elátkozta, de Katrinának még mindignem akadtak a nyomára. Aznap már vagy ötödször lovagolt végig a Jeppe utcán,amikor Candy Hoteljének impozáns, kétszintes épülete, elsődleges gondján túl,végre eljutott a tudatáig.-- Candy -- suttogta. -- Ó biztos tud segíteni. Candyt az irodájában találta,perzsa szőnyegek ésaranyozott bútorok között, a falakon rózsaszín és kékmintás tapéta, a tükrösmennyezeten hat, vízesésként leomló kristálycsillár és az íróasztal tetejétegy indiai mozaik borította. Sean félrelökre azt a fekete alpakkakabátos kisférfit, aki megpróbálta megakadályozni, hogy belépjen, majd nagy lendülettelbecsörtetett a szobába. Candy fölnézett és a felháborodás dühös kis ráncainyomban kisimultak, amikor meglátta, hogy ki jött be.-- Sean... de jó, hogy látlak. -- Kijött az íróasztal mögül és szoknyájánakharang alakú sátra úgy követ-573te lépteit, mintha úszva lebegne a levegőben. A bőre bársonyosan fehér volt és aszeme vidáman, boldogan kéklett. Sean felé nyújtotta a kezét, de aztánhabozni kezdett, amint meglátta az arcát. -- Mi baj van, Sean? Sean sietveelhadarta neki, Candy végighallgatta, majd csöngetett az íróasztalon lévőcsengővel.-- Ott van konyak a kandalló melletti szekrényben mondta --, gondolom, mostszükséged van rá.Az alpakkakabátos kis ember a csengőre gyorsan bejött. Sean kitöltött magánakegy jókora adag konyakot és hallgatta, amint Candy kiadja utasításait.-- Ellenőrizze a vasútállomást. Telegrafáljon az összes főúton lévőgyorskocsiállomásnak. Küldjön fel valakit a kórházba. Ellenőrizzék a városösszes szállójánakés panziójának a vendégkönyvét.-- Rendben, asszonyom. -- A kis ember minden egyes utasításra biccentett, majdeltűnt.Candy ismét Seanhoz fordult.-- Nekem is kitölthetsz egy italt, aztán ülj le és nyugodj meg. Pontosan úgyviselkedsz, ahogy Katrina várta.-- Hát ezt meg hogy érted? -- kérdezte Sean.-- Neked most egy kis asszonyi fenyítésben van részed, drágám. Hát elég rég nősvagy már ahhoz, hogy ezt felismerd?Sean odavitte neki a poharat és Candy megveregette maga mellett a kanapét.-- Ülj le -- mondta. -- Né félj, meg fogjuk találni a te kis Hamupipőkédet.-- Hogy érted azt, hogy... asszonyi fenyítés? -- kérdezte ismét Sean.-- Büntetés azért, mert rosszul viselkedtél. Nyitott szájjal ettél,visszafeleseltél, lehúztad róla a takarót, esetleg reggel nem a megfelelő hangonüdvözölted,vagy elkövetted a házasélet bármely más, halálos bűnét, de... -- Candybelekortyolt italába, majd könnye-574

dén felszisszent --, látom, hogy az idő nem könnyített kezeden, mely akonyakosüveget tartja. Egy Courteney-korty mindig is kitett egy angol gallont...de, amint már mondtam, én azt hiszem, hogy a kis Katynek heves féltékenységirohama van. Valószínűleg az első, mivel eddigi házaséleteteket az isten hátamögött, a vadonban töltöttétek és eddig nem volt alkalma rá, hogy lássa milyenhatással van a Courteneyvonzerő más nőkre.-- Badarság -- mondta Sean. -- Kire lehetne féltékeny?-- Rám -- mondta Candy. -- Valahányszor rám nézett azon az estén, úgy éreztem,mintha egy fejszét vágtak volna a mellembe. -- Candy ujja hegyével megérintettecsodás kebleit és így ügyesen felhívta rájuk Sean figyelmét. Sean ránézett.Mélyen kivágott ruhájából friss ibolyaillat áradt. Sean nyugtalanul fészkelődöttés elfordította a tekintetét.-- Badarság -- mondta ismét. -- Hisz mi csak régi barátok vagyunk, már-márolyanok, mintha... -- habozott.-- Remélem, drágám, nem azt akarod mondani, mintha „testvérek" lennénk... én nemvagyok partner semmiféle vérfertőző kapcsolatra... vagy azt már elfelejtetted?Sean nem felejtette el. Minden részlete tisztán előtte volt. Elvörösödött ésfelállt.-- Jobb, ha én most megyek -- mondta --, folytatom a keresést. Köszönöm, Candy,a segítséget és az italt.-- Mindenem az öné, m'sieur -- dünnyögte, miközben szemöldökét felhúzta ésélvezte, ahogy Sean elpirult. -- Amint hírem lesz róla, nyomban tudatom veled.Ahogy telt a délután és még mindig nem volt semmi hír Katrináról, Candy biztatószavai is erősen megkoptak. Estére már ismét olyan erővel tombolt benne575az aggodalom, hogy teljesen elmosta dühét, még kimerültségét iselhomályosította. Mbejane törzsének tagjai egymás után jöttek, hogyeredménytelenségüketjelentsék,azok a csatornák, melyeket Candy emberei vizsgáltak, egymás után üresnekbizonyultak, és már jóval éjfél előtt Sean maradt az egyetlen, aki nem adta fela keresést. Összegörnyedve, lámpással a kezében ült a nyeregben, és újra megújra végigjárta azokat a helyeket, melyeket már vagy egy tucatszor bejártak,felkereste a gerinc mentén húzódó bánya-táborokat, megszólította a későiutazókat, kikkel a bányákat összekötő utakon találkozott. De a válasz mindigugyanazvolt. Néhányan azt hitték, hogy tréfál: addig nevettek, míg a lámpás fényébenmeg nem látták űzött arcát és sötét, karikás szemét, akkor aztán abbahagytáka nevetést és gyorsan továbbmentek. Mások meg már hallottak az eltűntasszonyról; kérdezgetni kezdték, de amint Sean rájött, hogy nem segíthetnekneki,otthagyta őket és folytatta a keresést. Hajnalban tért vissza a szállóba.Mbejane várt rá.-- Nkosi, már tegnap este óta itt van az ételed. Most egyél és aludj egykeveset. Ma ismét kiküldőm az embereket, hogy keressék, meg fogják találni.-- Mondd meg nekik, hogy száz fontot adok annak, aki megtalálja. -- Seanfáradtan végigsimított az arcán. -- Mondd meg nekik, hogy kutassák át a gerincentúli bozótost, lehet, hogy nem is úton indult el.-- Megmondom nekik... de most enned kell. Sean hunyorgott, a szeme véreres volt,és a sarkában sárga váladék gyűlt össze.-- Dirk? -- kérdezte.-- Jól van, Nkosi, mindvégig mellette voltam. Mbejane keményen megfogta Seankarját. -- Itt azétel. Ennek, kell.-- Nyergelj fel nekem egy másik lovat -- mondta Sean. -- Azalatt eszem.576

Ahogy telt a nap, Sean alvás nélkül, bizonytalanul ült a nyeregben és egyreszélesebb körben keresett, míg végül kijutott a fátlan bozótosba, ahonnan abányák aknatornyai a láthatáron apró, pókhálószerű háromszögeknek tűntek.Egy tucatszor is találkozott a városból való zulukkal, hatalmas ágyékkötős,fekete férfiakkal, akik dolgukat végezve ügettek és úgy kutatták át a terepet,akár a vadászkutyák. Leplezett sajnálat és együttérzés volt üdvözlésük mögött.-- Mbejane elmondta nekünk, Nkosi. Meg fogjuk találni. -- És Sean már ott ishagyta őket, magányosan lovagolt tovább, sokkal magányosabb volt, mint életébenbármikor. Miután besötétedett, visszalovagolt Johannesburgba és az a halványanmegrebbenő remény nyomban elült bensejében, amint mereven bebicegett a hotelgázlámpákkal kivilágított halijába és a portás arcán meglátta a sajnálattal teliszánalmat.-- Sajnos semmi hír, Mr. Courteney.Sean bólintott. -- Mindenesetre köszönöm. A fiam jól van?-- A szolgája gondosan ellátta őt, uram. Egy órája küldtem fel neki a vacsorát.Ahogy lassan mászott felfelé, a lépcsólc végtelennek tűntek. Istenemre, fáradtvolt -- halálosan fáradt, és már-már beteg az aggodalomtól. Belöktelakosztályánakajtaját és a szoba túloldalán lévő fotelből Candy állt fel. A remény ismétfeléledt benne.-- Van... -- kezdte mohón.-- Nincs -- mondta gyorsan Candy. -- Sajnálom, de nincs semmi, Sean. -- Seanleroskadt az egyik székre, és Candy töltött neki egy italt az íróasztalon állóüvegből. Sean egy mosollyal köszönte meg, majd hatalmasat kortyolt a pohárból.Candy egyenként felemelte a lábát és figyelembe se véve Sean gyöngetiltakozását,577lehúzta a csizmáját. Ezután fogta a saját poharát, és Seannal szemben, a szobatúlsó oldalán leült.-- Ne haragudj, hogy tegnap tréfálkoztam -- mentegetó'dzött Candy halkan. -- Azthiszem,nem tudtam, hogy ennyire szereted. -- Sean felé emelte poharát.Hogy a keresés gyorsan véget érjen.Sean megint ivott, fél pohámyit nyelt le egy kortyra.-- Szereted, ugye? -- kérdezte Candy. Sean élesen válaszolt neki. -- Afeleségem.-- De nem csak erről van szó -- folytatta Candy vakmerőén, tudta, hogy Sean düheközvetlenül a kimerültség felszíne alatt lapul.-- Igen, szeretem. Most kezdek csak rájönni, hogy mennyire, úgy szeretem, ahogytöbbé már nem leszek képes szeretni. -- Kiürítette poharát és meredten nézte,arca a barna szín alatt szürke volt, a szeme pedig egészen elsötétedett aboldogtalanságtól. -- Szerelem mondta. -- Szerelem -- ízlelgetette, mérlegéltea szót. Úgy bemocskolták ezt a szót... pénzért adják a szerelmet azOperaházban... annyira elcsépelték már ezt a szót, hogy most, amikor azt akarommondani,hogy „Szeretlek, Katrina", akkor ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint amit énmondani akarok. -- Sean a falhoz vágta a poharat, mely csörömpölve darabokratörött és Dirk mocorogni kezdett a hálószobában. Sean halkabbra fogta a hangját,heves suttogása csupa indulat volt. -- Ügy szeretem, hogy összeszorulbele a gyomrom, úgy szeretem, hogy elvesztésének gondolata olyan, mintha ahalálra gondolnék.Mindkét kezét ökölbe szorította és előrehajolt a székében. -- Nem, nem fogomelveszíteni, Istenemre, megtalálom és akkor ezt elmondom neki. Pontosan úgy,ahogy most neked mondtam. -- Hirtelen elhallgatott és összeráncolta a homlokát.-- Azt hiszem, sosem mondtam neki azt, hogy „szeretlek". Soha nem volt575

ínyemre, hogy ezt a szót használjam. Csak azt mondtam neki, hogy „Gyere hozzámfeleségül", meg hogy „Te vagy az én gyönyörűségem", de eddig nyíltan mégsosem mondtam ki.-- Talán ez is egyik oka annak, hogy elment, Sean, talán mert sosem mondtad, azthitte, soha nem is érezted. -- Candy különös arccal figyelte Scant -- voltbenne szánalom, megértés és egy kis sóvárgó vágyakozás.-- Meg fogom találni -- mondta Sean --, és ezúttal elmondom neki... ha még nemtúl késő.-- Meg fogod találni és nem lesz túl késő. Nem nyelhette el a föld és biztosörülni fog, amikor meghallja, amit mondani akarsz. -- Candy felállt. -- Mostpihenned kell, nehéz nap áll előtted.Sean felöltözve aludt a nappaliban, a széken. Álma szaggatott volt, gyötrődőagya minduntalan visszalökte az el-elsötétülő félig-ébrenlétbe. Candy, mielőttelment, egészen lecsavarta a gázlámpát és a fény lágy tócsaként hullt alá azíróasztalra. Katrina Bibliája most is ott feküdt, ahol hagyta, és valahányszorSean felriadt, szeme mindig megakadt a vastag, bőrkötéses könyvön. Valamikorvirradat előtt ébredt fel utoljára, és tudta, hogy már képtelen lenne mégegyszer elaludni.Felállt, teste még mindig sajgott és a szeme úgy égett, mintha homokkal lennetele. Odament a gázlámpához, egészen felcsavarta és keze ernyedten hullt lea lámpáról a Bibliára. A bőr hűvös és puhán sima volt ujjai alatt. Kinyitotta azelőzéklapnál és felszisszenve elakadt a lélegzete.Katrina a neve alatt a tinta még frissen kéklett, gondosan kerekített betűivelbeírta halálának dátumát.A lap lassan nőni kezdett szeme előtt, míg végül teljesen betöltötte látóterét.Fülében valami zúgást hal-579lőtt, mint mikor árad a folyó, de fölötte hangok hallatszottak, különbözőhangok.-- Menjünk, Sean, ez olyan, akár egy tátongó sír.-- De legfőképpen szeretetre van szüksége.-- Nem nyelhette el a föld.Végül saját hangját hallotta: -- Ha még nem túl késő', ha még nem túl késő'.A reggel fényei már kezdték összegyűjteni erejüket, amikor odaért a Candy bányaigazgatási tömbjének romjaihoz. A lovat ott hagyta és futni kezdett a füvönát a bánya hányója felé. Gyenge, hideg szél fújt; megmozgatta a fű tetejét, majdment tovább, és meglengette Katrina zöld stóláját, mely beakadt az aknátkörülvevő' szögesdrótba. A stóla úgy csapkodott a szélben, mint amikor egy nagy,zöld ragadozó madár csapkod szárnyaival.Sean elért a kerítéshez és lenézett az akna szájára. A pereménél egy helyen a fűki volt tépve, mintha valaki esés közben, hirtelen utánakapott volna.Sean kiszabadította a stólát a szögesdrót tüskéi közül, csomóvá gyűrte a nehézanyagot, majd az akna fölé tartotta és elengedte. Szétterült, amint libegettlefelé a feketeségbe és oly vakító zöld volt, mint Katrina szeme.-- Miért? -- suttogta Sean. -- Miért tetted ezt velünk, gyönyörűségem? --Megfordult és elindult vissza a lovához, végig bukdácsolt, mert ügyet sem vetetta durva, egyenetlen talajra.Mbejane a lakosztályában várta.-- Hozd a hintót -- mondta neki Sean.-- És a Nkosikazi...?-- Hozd a hintót -- ismételte meg Sean.Sean levitte Dirket. A portán kifizette a számláját, majd kiment, és Mbejane márott várt rájuk a kocsival. Sean beült, és az ölébe vette Dirket.-- Vissza Pretoriába -- mondta Sean.580

-- Hol van anyu? -- kérdezte Dirk.-- Nem jön velünk.-- Egyedül megyünk? -- makacskodott tovább Dirk, és Sean fásultan bólintott.-- Igen, Dirk, egyedül megyünk.-- Anyu épp most fog jönni?-- Nem, Dirk. Nem jön.Vége -- gondolta Sean. Mindennek vége -- minden álomnak, a nevetésnek és aszerelemnek. Még túlságosan bénult volt ahhoz, hogy érezze a fájdalmat -- azmajd később jön.-- Miért szorítasz ennyire, apu?Sean engedett ujjainak feszes markolásán és lenézett az ölében ülő gyerekre. Mégnincs vége -- döbbent rá; ez egy újabb kezdet.De előbb még időre van szükségem, hogy ez begyógyuljon: időre -- meg egy csöndeshelyre, ahol meghúzódhatom ezzel a szörnyű sebbel. A szekerek készen állnakés nekem vissza kell mennem a vadonba.Talán egy év múltán begyógyul annyira a seb, hogy újra elkezdhessem, hogyvisszamenjek Ladyburgbe a fiammal, vissza Ladyburgbe, vissza Adához és Garryhez-- gondolta. Aztán hirtelen, egészen váratlanul, ismét beléhasított a fájdalom,ez a mély, marcangoló kín megrémítette.Kérlek, Istenem -- imádkozott Sean, aki eddig még sosem imádkozott --, kérlek,Istenem, adj nekem erőt, hogy ezt elviselhessem.- Sírni fogsz, apu? Úgy nézel ki, mintha sírni akarnál. -- Dirk ünnepélyeskomolysággal, kíváncsian figyelte Sean arcát. Sean a gyerek fejét gyöngéden avállához húzta és magához ölelte.Ha könnyekkel mindkettőnk adósságát megfizethetném -- gondolta Sean --, hakönnyeimmel megválthatnálak minden fájdalomtól, ha azzal, hogy most sírok,581neked nem maradna több sírnivalód -- akkor addig sírnék, míg ki nem sírnám aszemem.-- Nem, Dirk -- válaszolt a gyereknek. -- Nem fogok sírni -- a sírás nemigensegít.Mbejane pedig elvitte őket Pretoriába, oda, ahol a szekerek vártak rájuk.