Salátanap 2012 Ahogy egy egészségtelen étrendet

dob fel egy vitaminban gazdag saláta, úgy

pezsdítette fel a diákok szürke hétköz-

napjait a tizenötödik alkalommal meg-

rendezésre kerülő Salátanap. A nagy na-

pot sok készülődés előzte meg, dekoráció,

plakátkészítés, szónoki beszéd írása és per-

sze a recept összeállítása.

Korán reggel a köszöntő beszéd után a

biológia iránt érdeklődők tartották meg elő-

adásaikat, amelyekből például sokat meg-

tudhattunk arról, hogy hogyan maradhatunk

egészségesek télen is. Ezután az osztályok

nekiláthattak a várva várt feladatoknak.

A váltóverseny, a leglátványosabb

szám, kemény erőpróba volt a csapatok szá-

mára, a berendezést és magukat sem kímél-

ve harcolt minden csoport a diadalért, néha

nem kevés derűt okozva a közönség tagjai-

nak ezzel. Utóbbi mondatomban leginkább

a versenyt megkoronázó végső feladatra

gondolok, amelyben egy mamusz, egy szok-

nya és egy bukósisak „társaságában” folyt a

küzdelem. A végén a 12.B osztály öröme

volt a legnagyobb.

Mindeközben lezajlott a totó is, me-

lyen ezúttal nem a magyar NB1 heves küz-

delmeire lehetett tippelni, hanem biológiai-

kémiai kérdésekre, ebben a versenyszámban

a 11.E osztály mozgott a legotthonosabban.

A totóval egy

időben zajlott végbe

a szónoki verseny is,

témája a bioélel-

miszerek voltak. A

könyvtárt sok érté-

kes és - témáját te-

kintve - egészséges

gondolattal töltötték

meg a versenyzők,

voltak akik a jól be-

vált érveket használ-

ták, és olyanok is,

akik új síkra terelték a kérdést. A kategória

győztese a 11.A osztály let t ,

Costin Boglárka írásával, amelyet

Virágh Benjámin adott elő kiválóan.

A művészlelkű erkelesek a szemét-

kompozíciók és a plakát kialakításában tel-

jesedhettek ki. A szemétszobrok kedvenc

alapanyaga a kartondoboz volt. Több csapat

a nagyságban látta a siker zálogát, azonban

a versenyszámnak a legkisebb szemétszobor

lett a győztese (persze nem mérete, hanem

tartalma miatt), ez pe-

dig a 11.B osztály em-

lékkönyve volt. A pla-

kátot a 12.E osztályból

Tóth Rebeka kivite-

lezte legjobban a zsűri

szerint.

Már leírtam min-

dent, kivéve a nap leg-

hangsúlyosabb részét,

a salátakészítést. Mind

a 18 osztály részt vett

a saláta elkészítésének és tálalásának folya-

matában. Több műnek az ősz adott témát,

míg néhányak egy-egy ország konyháját

hozták el iskolánkba. A Prohászka Béla

mesterszakácsot is sorai között tudó zsűri-

nek legjobban a 11.E osztály receptje, és a

13.E osztály salátája volt ínyére.

Erdész Ádám

1. oldal

Egyem vagy ne egyem?

Vegyem, vagy ne vegyem?

Ez itt a kérdés! (Szatirikus szónoklat a valóságról)

- Egyem vagy ne egyem? - szól a kisnyugdíjas,

amint a 20 deka párizsiját, zsömléjét és Kőbányai

sörét szemléli.

- Vegyem, vagy ne vegyem? - folytatja mélázását

a patikában, amikor a gyógyszereit kellene kifizet-

nie. Enni akarok, vagy gyógyszert szedni?

- Egyem vagy ne

egyem? - töpreng az

általános iskolai vég-

zettségű „újgazdag”

milliomos, amikor a

fekete kaviárt próbálja

egyesíteni a habos tortá-

val, hogy ezeket az

egyik leghíresebb és

legdrágább belga sörrel

öblítse le. Ja, hogy ezek

nem illenek össze? És

kinek mi köze hozzá?!

- Vegyem, vagy ne ve-

gyem? – mutatja a gondolkodót az „új nemes”,

miközben vadonatúj 7-es BMW-jéhez igyekszik

csatlakoztatni a luxus kategóriájú, szétnyithatós

lakókocsiját. Ilyen összeállításban mobil lakosz-

tálya senkinek sincs a környéken! Vajon észre-

vesznek engem?

- Egyem vagy ne egyem? – kérdezi önmagától az

orvos, miközben a vörösboros körömpöri kalória-

és koleszterintartalmát igyekszik megsaccolni és

haskörfogatára, vércukrára és vérnyomására gon-

dol.

- Vegyem, vagy ne vegyem? És hány plusz ügye-

letet kell még vállalnom ahhoz – igyekszik gyors

fejszámolást végezni az orvos - hogy gyermekeim

tankönyveit, magánóráit és a rezsiköltséget is idő-

ben be tudjam fizetni?

- Egyem vagy ne egyem? – tanakodnak a gimná-

ziumi tanárok. Sok benne a vegyi elem, a moleku-

láris összetétele is kétséges, nyüzsögnek benne a

pro- és eukarióták – de ettől még lehet, hogy ehe-

tő. És ha innen nézem nem is mozog annyira -

szól a kémia és biológia tanár.

Ennek az elektromos feszültsége és a mágneses

erőelosztása optimális, de nagy a forintban kifeje-

zett ellenállása és pontatlan a logaritmusa is –

mondja a fizikus - matematikus.

Helytelenül írták a nevét! Földrajzilag és történe-

lemileg nem hazai! Esztétikailag hiányos! Testünk

fizikai erejét, rugalmasságát és hajlékonyságát

hátrányosan befolyásolja! - szólnak a többiek. De

éhesek vagyunk és enni akarunk!

Enni vagy nem enni, venni vagy nem venni? Mi-

lyen ostoba kérdések ezek!

Azt esszük, és azt vesszük, amit csak akarunk!

Csak próbálják meg tisztelt képviselő társaink a

„NEM” gombot megnyomni-kiáltja határozottan a

politikus.

Enni vagy nem enni? – minden magára adó

celeb számára ez egyértelmű: ha „bio”-nak mond-

ják, és ha alacsony a kalóriatartalma, az a miénk!

A pacal pörköltöt és a hagymakarikás csülköt

pékné módra elkészítve úgyis a késő esti órákban

gyömöszöljük be, amikor a kamerák nem látnak.

Vagy nem?

Venni vagy nem venni? –

Hát persze! Minden, ami

menő, de átlagos, szürke

ember számára kényel-

metlen és kihívó – az

nekünk való! Próbáltál

már 15-17centis tűsarkú-

ban és ugyanolyan hosz-

szú szoknyában lehajolni

a zsebkendődért? Na, ez,

ami nekünk való,

celebeknek!

Enni vagy nem enni, venni vagy nem venni? –

egy jó szakmunkás számára ezek nem kérdések!

A kifejezetten jól táplált szaki két szusszanás és

két hörpintés közben számlázik: - kiszállási díj:

5.000 Ft, tömítések cseréje: 2.000 Ft, távozási díj:

5.000 Ft.

Persze, hogy azt eszem és azt veszem, amihez

kedvem van! Na de ki akar ma szakmunkás

lenni?!

Eszem vagy nem eszem, veszem, vagy nem

veszem? Miről is vitáznak ezek a felnőttek?–

kérdi a kétségbeesett gimnazista.

Hát nem egyértelmű: hogy ezek a kérdések soha

ne merülhessenek fel, mi mind politikusok vagy

celebek akarunk lenni?!

Hát nem ezért tanulunk ennyit?

Molnár Ágnes

2. oldal

Szónokverseny

O'zapft! - hangzott el a mondat,

miután hagyományszerűen fahordót lékelt,

és kortyolt a friss nedűből október 25-én

Szűcs Levente igazgató úr, megnyitva ez-

zel iskolánk Oktoberfest-jét, amit a német

munkaközösség rendezett meg a müncheni

fesztivál mintájára.

A helyszínt, az Erkel Ferenc Gim-

názium klubházát, a megnyitó előtt egy

órával tetőtől talpig bajor díszekbe öltöztet-

ték a lelkes diákok. Felkerült a rengeteg

kék-fehér szalag, mindemellett a szintén

ilyen színekben pompázó léggömbök soka-

sága bűvölte el azokat, akik beléptek a he-

lyiségbe. A kiegészítők közé tartozott a

számos eredeti német söröskorsó, hatalmas

söröshordók, és a fahordó, amely a kezdés-

nél, a megnyitón kapott főszerepet. A bejá-

ratnál közvetlenül megtalálható volt a lát-

ványos büfé, melynek menüjén különböző

ínyencségek szerepeltek. Meg lehetett kós-

tolni a Bratwurst-ot, vagyis a sült virslit,

eredeti bécsi zsemlében, mustárral ízesítve,

az alma- és a bodzafröccsöt, és természete-

sen a fesztivál legnépszerűbb italát, a sört

(mindezeket persze alkoholmentes formá-

ban). A büfénél a felszolgáló diákok bajor

ruhában, német nyelven vették fel a rende-

léseket, aminek következtében néha bizony

mókás helyzetekbe kerültek. Mivel sokan

érkeztek úgy, hogy nem tanultak németül, a

kommunikációs problémákat nem feladva,

magyar nyelven, hanem német-activity mó-

don küszöbölték ki. A programok egésze

alatt folyamatosan készültek a német speci-

alitások, így keringtek a finomabbnál fino-

mabb illatok a teremben. A felszolgálólá-

nyok kifogástalanul helytálltak a rendez-

vény teljes időtartama alatt, pedig a renge-

teg étel elkészítése nem volt könnyű fel-

adat.

A legfőbb műsorszám a bajor nép-

viseletbe öltözött néptáncosok bemutatója

volt. A koreográfia, melyet Kardos György

tanár úr tanított be, bajor körtáncokból állt,

ahol lányok és fiúk együtt, nem pedig pár-

ként táncoltak. Ezt követően a résztvevők

megtanulhatták ezeket a tánclépéseket,

majd az egész műsorszám jó hangulatú kö-

zös táncolásba torkollott.

Az Oktoberfest célja az volt, hogy

bemutassa München egyik legnépszerűbb

fesztiváljának kultúráját, és szemléltesse a

német nyelv szépségét a buzgó diáksereg-

nek. A rendezvény reményeink szerint elin-

dított egy hagyományt, amit a tanulók ígé-

reteik szerint gondosan szeretnének ápolni.

Hack Andrea

Oktoberfest

3. oldal

Aki egy kicsit is kutatott új elő-

adók után az interneten az elmúlt hóna-

pokban, az bizonyára találkozott már

Jake Bugg nevével. 2012 májusában

már Jools Holland műsorában tornáz-

tathatta hangszálait, majd a BBC egy

másik adásának keretein belül is pen-

gethetett. Ezen előadásaival is magasra

tette a lécet vetélytársai számára.

A tinédzseréveinek végét taposó not-

tinghami ifjú többek között meghódí-

totta már a világ egyik legnépszerűbb

rádióadóját is - több száz fiatal lány szívé-

vel együtt. Nem lehet hibáztatni őket, a

srác sztáralkat a javából: elképesztően te-

hetséges, fiatal és jóképű. Azonban a zené-

ben igencsak jártasnak tekinthető

Gallagher tesók is látnak fantáziát a fiúban

(Liam saját márkájába öltöztette, és azóta

is híven támogatja, Noel pedig turnézni

vitte). Sikerességét bizonyítja továbbá,

hogy saját nevét viselő debütáló albuma

első helyen nyitott a hivatalos slágerlistá-

kon, ezzel letaszítva onnan Leona Lewist.

A lemez olyan szinten egységes ha-

tást kelt, hogy kár is lenne kiemelni bárme-

lyik dalt. Az összes szerzemény őszinte és

egyéni gondolatokkal teli. Olyan hatást

kelt bennünk, mintha egy nyugalmas brit

tájat néznénk, ahogyan az időjárás lassítva

nyárból őszbe ível át. Jake képes olyan ele-

gáns egyszerűséggel énekelni az élet leg-

kegyetlenebb pofonjairól, mintha legszebb

ajándékairól áradozna - ettől is csak szeret-

hetőbbé válik. Stílusát leginkább egy Bob

Dylan-Beatles keverékként lehetne jelle-

mezni (ami meglehetősen kellemes és fris-

sítő a huszonegyedik században), mégis

megtartja sajátos vonásait, amitől igazán

„Jake Bugg-os”-nak nevezhetjük. Nagyra

értékeljük, hogy a napjainkban hatalmas

népszerűségnek örvendő elektronikus

hangzástól száz százalékban távol tartja

magát (és ennek hangot is ad, ha kérdezik),

mégis elképesztően fülbemászó korongot

dob elénk.

Aki híve az utóbbi években előbukkant

brit indie együtteseknek, az biztosan nem

fogja megbánni, ha áldoz Jake Bugg-ra

negyven percet.

Galambosi Eszter

LEMEZKRITIKA

4. oldal

Jake Bugg avagy a country és a folk rock újra él

Ebben a hónapban az Erkel falai

közül kikerült zenekarok talán legered-

ményesebb képviselőjével, a – jelenlegi

felállásban két, egyébként – négy éve

működő Madrapurral készítettünk in-

terjút. Íme Kozma Máté [ének, gitár],

Szabados Gábor [basszusgitár] és

Nagy Gábor (Pogi) [dobok] őszinte vá-

lasza néhány kérdésre.

Mi a zenészélet legjobb része?

Máté: Minden, amit ingyen kapunk meg

emiatt.

Pogi: He-he : ) A zenélés? És persze a ze-

nésztársakkal együtt töltött idő.

Gabi: A kilátástalanság.

Kit vagy mit tartotok legnagyobb inspi-

rációtoknak?

Máté: Kim Deal ősszel, Josh Homme té-

len, Kurt Cobain tavasszal, nyáron pedig a

sör.

Pogi: Számomra leginkább egy jó próba,

egy remek számkezdemény, vagy akár

egy überbrutál koncert tudja adni a legna-

gyobb löketet. De nyilván mindenkinek

vannak példaképei nálam.

Gabi: Új dolgok megismerése minden-

képp inspirál. Legyen az zene, fotó,

könyv, film bármi… Amikor olyan kon-

certre látogatok, akiket még nem igazán

ismerek, és beszaratnak a zenéjükkel, ak-

kor azt érzem, hogy jó lenne így tolni,

csak aztán jönnek a próbák, és utópiává

válik a dolog. A többiek lehet, hogy nem

ismerik el, de egymást is inspiráljuk ám!

Tutira mondom.

Mennyit változott a zenei ízlésetek a

kezdetek óta

Máté: Nem változott.

Pogi: Én mindig is mindenevő voltam (az

igényes, fogyasztható zene terén!). Otthon

szüleimtől a jazz, blues, magyar alapoktól

kezdve a klasszikusig mindent kaptam.

Később általános iskola felső tagozatától

Prodigy-vel, majd Slipknot-tal ismerked-

tem. A gimnázium alatt pedig elektroniku-

sabb irányok is a figyelmem középpontjá-

ba kerültek (pedig azt korábban nem tud-

tam volna elképzelni). Mostanában példá-

ul hip hop-ot és rappeket hallgatok szíve-

sen.

Gabi: A saját zenei ízlésem nem sokban

változott. Bármit meghallgatok, és bármit

képes vagyok szeretni, ha értéket találok

benne. Arra törekszem, hogy minél szerte-

ágazóbb zenei vonalakat ismerjek meg,

10 kérdés – 10 válasz

Interjú a MADRAPUR zenekarral

(avagy a dalaikon kívül mi is teszi ezeket a délceg férfiúkat)

5. oldal 6. oldal

így nagyobb rálátásom lesz az egész

„zenére” mint fogalomra. Kb. mint egy

végtelen puzzle, mindig találok új darabo-

kat, amik illenek a képbe. A zenekar ízlé-

séről pedig annyit, hogy egyre buzisabbak

a számok. Reméljük, így több ember fog

velük szimpatizálni.

Ha bárkit választhatnátok, kivel koncer-

teznétek vagy készítenétek albumot, és

miért?

Máté: Dave Grohl, mert nagyon veri azt a

dobot.

Pogi: Hát én a Kozmát meg Gabikát nem

hagynám ki senki kedvéért. Olyan embe-

rekkel zenélnék legszívesebben, akiknek

szeretem a zenéjét, vagy tisztelem a mun-

kásságát.

Gabi: Mondjuk én szívesen készítenék

néhány albumot Pogival meg Mátéval.

Leginkább azért, mert jelenleg ők is abban

a zenekarban tolják, amiben én.

Ha megtehetnétek, melyik korba és hova

ugranátok vissza csak a zene miatt?

Máté: ’60-as évek, London.

Pogi: 1920-30, jazz, blues.

Gabi: Zene miatt nem ugrok múltba. Ami

megtörtént/elhangozott zeneileg, azt most

mind meg tudom hallgatni. Inkább a jövő-

be utaznék, sokkal izgalmasabb lenne. Ze-

nétől függetlenül pedig gimi másodikba,

mikor még bírta a belem a bort.

Kitől szabadulnátok meg legszívesebben

napjaink előadói közül?

Máté: Dirty Slippers? Nem, Skrillex.

Pogi: Pfuha… lenne kitől, az biztos. Van,

akit emberi jelleme és természete miatt

nem látok szívesen, és van, akit azért, amit

csinál mint előadó. Ha ez a kettő még pá-

rosul is, akkor biztos, hogy ledobnám egy

szakadékba.

Gabi: Ez a japán vagy kínai gyerek elég

idegesítő, akit most mindenhol széthypeol-

nak.

Mi az az elismerés, amire csak legmeré-

szebb álmaitokban mertek gondolni?

Máté: Béke Nobel.

Pogi: Pfü. Ezen még sosem gondolkoztam,

de biztos nem valamilyen díj. Inkább telt-

házas koncertek jó közönséggel, kiváló

hangulattal, és hogy meg tudjunk ebből

élni. Ez nekem bőven elég lenne.

Gabi: Pluszosan jövünk ki koncert után,

illetve a ds előtt játszani, bárhol, bármikor.

Miféle egyéb projektjeitek akadnak

még?

Máté: Én a szakállamon dolgozok, van

jövője, fejlődőképes.

Pogi: Én sok mindenen gondolkoztam

mindig is, zenében is, mivel sok mindent

szeretek. De ha minden jól alakul, akkor

valami sampleres elektronikus dolgot sze-

retnék kipróbálni, vagy zenéket írogatni. A

festés megy, köszönöm szépen, igyekszem

benne egyre többet fejlődni.

Meg nemrég szóba került ná-

6. oldal

lam egy másik zenekar, de még nem körvo-

nalazódott teljesen.

Gabi: Én másfél éve írom a szakdogám, az

elég nagy project, meg volt egy másik

„zenekar” amelyben Mátéval és a szegedi

Kiabátor dobosával, Olivérrel próbálkoz-

tunk bőgő nélkül. Születtek számok, meg

szereztünk új tapasztalatokat, aztán a dobos

forma felhagyott a dobolással, így most

azon gondolkozunk, hogy „egybeolvaszt-

juk” a kettőt. Így négyen lennénk, én tol-

nám a másik gityón (merthogy a számok

két gitárra íródtak), és kéne egy basszeros.

A zenekar részt vett 2011 októbere és

2012 májusa között a Szegeden megren-

dezett Amatours tehetségkutatón, amit

sikerült győzelemmel zárni, így a srácok

több mint 21 feltörekvő bandát taszítot-

tak maguk mögé. A zsűri szerint a leg-

összerakottabb produkció a Madrapuré

volt, amiben „az összhatás, a kiállás, a

hangszerelés és végül, de nem utolsósor-

ban a legfontosabb szempont, az eredeti-

ség” is a helyén volt. Arról kérdeztük a

bandát, hogy az ő szemszögükből hogyan

lehetne leírni az Amatours tehetségkuta-

tót.

Máté: Amatőr.

Pogi: Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de

sok hűhó semmiért.

Gabi: Meg kell tanulnunk, hogyan vigyünk

haza három rekesz sört, mert csak kettőt

bírtunk elcipelni, a harmadikat így odaad-

tuk ajándékba.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Máté: Felveszünk pár számot akusztikusan

lehetőleg még idén, most éppen ezen dol-

gozunk Gabival, aztán ez valamilyen for-

mában megjelenik majd, és szét lehet

hypeolni, hogy mindenki a falra másszon

tőle.

Pogi: Befejezni az egyetemet, és még töb-

bet zenélni, festeni, és valahogy elérni azt,

hogy ha felkelek, és valami eszembe jut,

azt gond nélkül megtehessem.

Gabi: Madrapur 2.0 nagyon sok finomság-

gal.

Ugyan arra, hogy mikor hallhatjuk és

láthatjuk őket legközelebb élőben játsza-

ni, a fiúk nem tudtak pontos választ ad-

ni, azért érdemes figyelni a zenekar

Facebook-üzenőfalát. Ha le is maradtál

mindkét KÖRF-ről, esetleg a SZIN-en is

elszalasztottad fellépésüket, talán elcsíp-

heted belátható időn belül az Erkel Gim-

názium öregdiákjait valahol a közelben.

Addig is lehet tombolni nyugodtan, né-

hány dalt megtalálhatsz a YouTube-on

vagy a banda Soundcloud oldalán.

Galambosi Eszter

7. oldal

Jókai Anna: Éhes élet

Újabb hónap, újabb könyv. Mint ahogy azt már az

előző számban beharangoztam, Jókai Anna Éhes élet című

regényéről fogok egy pár dolgot megemlíteni. Néhány gon-

dolatot már megosztottam veletek a legutóbbi lapszámban.

Érdekes a könyv azért, mert nem a szereplők és a párbeszé-

dek vannak a középpontban, hanem a karakterek gondola-

tai. Van itt minden: pénz, szex, halálvágy, vagy akár a bete-

ges élni akarás. Ebben a könyvben mindenki találhat vala-

mit magából. A XXI. század átlag emberi életét mutatja be.

A furcsasága a könyvnek, hogy bár napjainkban játszódik,

és a ma emberéről szól, mégis helyenként furcsán régimódi

beszéd elemeit véltem felfedezni (de ezt betudtam az írónő

életkorának). Ami még esetleg ezen kívül nehézséget okoz-

hat, az idegen szavak használata. Persze ez csak hasznos

lehet, mivel ha nem érted azt a bizonyos szót, mert, mond-

juk, latin kifejezés, vagy egyszerűen csak még nem hallot-

tad, akkor felütöd az idegen szavak szótárát, megkeresed, és

kapásból bővült a szókincsed.

Nem szaporítanám tovább a szót, mindenkinek figyelmé-

be ajánlom a könyvet. Olvasása közben elgondolkodhatunk rajta,

hogy min kellene változtatni, hogy boldogok legyünk. Kellemes olvasást kívánok!

Balog Zita

KÖNYVAJÁNLÓ

Töris délután egy volt erkelessel

Az őszi szünet utáni első hétfő délután rendhagyó történelem órán vehettek részt az erkeles

diákok.

Az előadás helyéül szolgáló 04-es terem tele volt olyanokkal, akik emelt óraszámban tanul-

ják a történelmet, illetve akik fakultációként választották a tantárgyat. Mellettük természetesen

tiszteletüket tették a diákok mentorai, a történelemtanárok is. Ők nem csak az előadásnak örültek,

hanem annak is, hogy az előadóban felfedezhették egy régi tanítványukat is. Fürj Orsolya évek-

kel ezelőtt még az Erkel padjaiban ült, és lelkesen hallgatta tanárait. Most viszont fordult a kocka.

Ő áll a katedrán, és ő magyaráz. Szerencsés a témaválasztás, hiszen Magyarország két világhábo-

rú közötti útkeresése több ízben is előfordulhat a történelem érettségin, mind közép, mind emelt

szinten. Bár a diákok többsége még az I. világháború eseményeinél jár, gyorsan be tudtak kapcso-

lódni a 20-as, 30-as évek történelmébe. Az előadás során elhangzottak a kor legfontosabb esemé-

nyei, a párizsi békekonferenciától kezdve Trianonon át egészen az első bécsi döntésig. Fürj Orso-

lya a hangsúlyt azonban inkább a külpolitikára fektette, azon belül is Magyarország Angliával

való viszonyára. A diákok többsége szorgosan jegyzetelt, hiszen mondhatni, egy komplett érettsé-

gi tételt hallhattak. Az előadás mindenki számára hasznos volt, hiszen átlátást adott a kor kül- és

belpolitikájáról, az akkor aktuális területi elrendezésekről, más nagyhatalmak Magyarországhoz

való viszonyáról, valamint körvonalazta a II. világháború előzményéül szolgáló eseményeket is.

Az elhangzottakat sokan még a tanórák keretein belül is megvitatták.

Soós Réka

KÜLÖNÓRA

8. oldal

9. oldal

Ahol a (H)ősök szelleme jár

avagy magyar fakosok Pesten

Reggel hat

óra. Ásítá-

sok köze-

pette mo-

som ki az

éjjeli csi-

pát a sze-

m e m b ő l .

Me gke re -

sem édes-

apámtól megörökölt (véletlenül sem fehér)

ingemet, erkeles nyakkendő, aztán a megszo-

kott algoritmus: biciklire föl és indulás. Amíg

osztálytársaim illedelmes gyerek módjára isko-

lába indulnak, addig én más irányt veszek.

Nem, nem lógni szeretnék, hiszen minden vá-

gyam egy szombati tanítás, csupán a vasútállo-

máson van fontos jelenésem.

A magyar fakultációs csoport már ott áll

a bejárat előtt. Olyan látvány fogadott akkor,

amiről nem gondoltam volna, hogy kirándulá-

sunk során még oly sokszor látni fogom. Na de

hagyjuk a cigizőket, nyomják el az órára jutó

utolsó szálat, aztán szálljunk fel a MÁV egyik

jobb időket is megélt személyszállítójára. Elin-

tézzük a kötelező kalauzolást, szerencsére nem

szúrta ki, hogy nincs jegyünk. Zöty-zöty,

hip-hop megérkeztünk a csabai világvárosba.

Már ez önmagában nagy teljesítmény, de nincs

megállás, indulás tovább. Pesti gyors, kis ze-

nehallgatás, olvasgatás és persze az elmarad-

hatatlan pózolások, mert mekkora jó már,

hogy vonatozunk. Laza három órás út után

elérjük a Keleti pályaudvar modern, graffiti

művekkel kiszínezett csarnokát, hadd idézzek

belőlük: Totya a király, Gangsta power, hát

nem irodalmi?

Rövid séta következik, majd egy még

rövidebb metrózás. Sajnos nem sikerült mara-

dék nélkül beszállni egy metróba, de nem kell

aggódni, a lemaradókat sem nyelte el a ször-

nyű pesti valóság. Kérem, vigyázzanak, az aj-

tók nyílnak, mi pedig kiszabadulunk. Alig vár-

juk (legalábbis én várom), hogy végre odaér-

jünk az utazásunk egyik fő célpontjához. A

diákoknak ismerősen csenghet Petőfi Sándor

neve, a róla elnevezett múzeumban már keve-

sebben tehették eddig tiszteletüket, de semmi

gond, azért vagyok én, hogy valamiféle képet

adjak róla. Az épület egy újonnan felújított

téren áll. Gyönyörű szép fehér járdalapok és

annál is szebb árak a múzeum mellett berende-

zett étteremben.

Belépünk, és már az előcsarnokban, ahol

csak a ruhatár áll, érezhető, hogy ez egy külön-

leges hely, pláne nekünk, akik élünk-halunk az

irodalomért. Az állandó Petőfi-kiállítás mellett

három időszakos tárlatot meg lehetett tekinte-

ni. Mivel a Petőfivel foglalkozó termek az év

minden napjában be vannak rendezve, nem

szeretnék senkit megfosztani attól, hogy egy-

szer elmenjen oda önszántából, ezért sok poént

nem is lövök le, inkább egy kis ízelítőt adnék

belőle. Németül vezényelő katonafülkétől

kezdve, eljegyzési gyűrűkön át, a segesvári

földig minden megtalálható, aminek köze lehe-

tett Petrovicshoz. Ahhoz képest, hogy róla ma-

gáról jóformán alig tudunk valamit, elég sok új

információhoz lehet jutni.

Ottlik Géza és Örkény István tárlata vi-

szont már csak idő kérdése, meddig lesz látha-

tó, ezért azt javaslom, mihamarabb látogassá-

tok meg! A dobozoló Tóték történetére felhú-

zott Örkény, valamint a modern látásvilágot

bemutató Ottlik-kiállítás engem meggyőzött,

pedig nem vagyok az a típusú ember, akit

könnyen le lehet venni a lábáról. Aki ismer, az

tudja.

Nagyon szívesen időznék tovább a mú-

zeum témájánál, de menni kell, nincs mese.

Olyasvalami következik, ami nélkül talán nem

is tudnánk élni. Pontosan. Elindultunk ebédel-

ni. Viccet félretéve, miután jóllaktunk, újabb

metró, és végül a nap fénypontja, a Kerepesi

temető (már amennyire egy temető lehet fény-

pont).

Ahogy bent sétálgattunk, éreztem ma-

gam körül nemzeti nagyjainknak minden lé-

legzetét. A ködös időben úgyis nagyon szépen

A sziget neve: túlélés

(Survival Island)

Egy ősi törzs tagjai a gonoszt egy piñatába zárják,

amit beledobnak egy folyóba, hogy megmentsék a ter-

mést. Pár egyetemista, akik egy vetélkedőre érkeznek

ugyanerre a szigetre, (természetesen már az első pillanat-

tól fogva részegek) megtalálja és feltöri, remélve, hogy

még több tequilát talál benne. Ezzel szabadon engedik a

gonoszt, és a körülbelül 140 cm magas anyagbábu gyilko-

lásba kezd. Lehet-e ez a történet jó filmalapanyag? Való-

színűleg nem, de még láthatunk rá példát. Jó lett-e a film?

Annyi alkoholmennyiség elfogyasztása után, mint amit a

szereplők produkáltak, minden bizonnyal. Nélküle? Saj-

nos nem. 2002-ben adták ki ezt a műalkotást, amelyet az

IMDb felhasználói 2,3 ponttal jutalmaztak a 10-ből.

A film egyik legnagyobb hibája, hogy nem tud iro-

nikusan tekinteni magára, és túl komolyan veszi, pedig

bármelyik jelenet alapján meg lehet mondani, hogy nem

kéne. A szereplők természetesen a „jól bevált” közhely

szerint funkcionálnak. Ha futniuk kéne, nem teszik, ha

mégis, akkor csak simán különválnak egymástól, jelentős segítséget nyújtva az üldözőnek.

Hogy kinek mennyire ijesztő egy tömzsi, leginkább a Csillagok háborújából ismert ewokra

hasonlító képződmény, az pedig ízlés kérdése.

Azonban pozitívuma is akad a filmnek. Ha a

fiunk/lányunk a születésnapi zsúrjára piñatát kérne, de nincs

kedvünk finanszírozni ezt a kívánságát, csak nézessük meg

vele a filmet, hátha ők még fogékonyabbak az ilyesfajta

ijesztgetésre, és meggondolják magukat. Ezenkívül barátok-

kal valóban szórakoztató, továbbá háttérzajnak is tökélete-

sek az egyes jelenetek.

Értékelés: 10 / 3 Batiz Krisztián

FILMKRITIKA

10. oldal

látszott mindenkinek a lehelete. Ha fel szeret-

ném sorolni, kiknek a sírját látogattuk meg az

alatt a bő két óra alatt, azt hiszem, kifogynék a

papírból és az oly drága tintából is, ezért csak

azokat említem, akiknek a sírja szerény szemé-

lyemre nagy hatással voltak. Első utunk Erkel

sírjához vezetett, ahol a Gimnázium nevében

koszorút helyeztünk el. A hatalmas Kossuth-

mauzóleum, Arany János koporsó alakú em-

lékhelye és József Attila rozsdásodó és keresz-

tülütött vastömbje, ami hűen tükrözte a költő

hányatott életét. Sosem szerettem temetőbe

járni, de ezen a helyen valami olyasmit kap-

tam, amit már senki sem vehet el tőlem, nem

mintha önszántamból bárkinek is odaadnám.

Ahogy baktattunk vissza a vonatunkhoz,

elgondolkodtam. Hol van a helyem a nagyvi-

lágban? Vajon kiérdemlem valaha, hogy egy

helyre temessenek azokkal, akik megváltoz-

tatták a világot? A hazaúton azonban rájöt-

tem, nem is akarom én ezt. Nem kell megvál-

tani a világunkat, elég az is, ha úgy élem nap-

jaimat, hogy bárkinek emelt fővel a szemébe

tudjak nézni.

Ilyen élmények és ilyen gondolatok ke-

verednek bennem azóta is. Úgy érzem, min-

denki, aki részt vett ezen a kiránduláson, ka-

pott valamit, amit már csak nagyon nehezen

fog elfelejteni. Legalábbis őszintén remélem.

Ötvös Dávid

MŰSORKRITIKA

A TV2 2012-ben a Voice névre keresz-

telt énekversennyel keresi Magyarország

hangját, s ezzel párhuzamban ettől a műsortól

várja azt, hogy sikerül helyreállítania a Mega-

sztár utóbbi években egyre csak csorbuló te-

kintélyét.

A Voice mottója: itt csak a HANG szá-

mít! A négy zsűritag háttal ül a színpadnak, s így

csak a fülükre hagyatkozva dönthetnek a poron-

don állók sorsáról. Ha a produkció elnyerte a

tetszésüket, akkor egy gomb megnyomásával a

szék megfordul, s a hangoz társul a vizuális él-

mény is. (Feltételezem, hogy a zsűritagokat köz-

ben nadrágszíjjal fenyegetik, ha nem elég extra-

vagáns mozdulattal nyomják le azt a bizonyos

gombot.) De ezzel nemcsak továbbjuttatják a

versenyzőt, hanem vállalják a felelősséget a fel-

készítéséért is. Tehát itt nem számít a külső, a

kor vagy a származás. Ez az alapkoncepció kife-

jezetten jó ötlet, na de nincs ám bevétel emeltdí-

jas SMS-ek nélkül! Az előválogatókon még

tényleg érvényesülni látszik a szlogen, de az azt

követő élő adásokban már a közönség kezébe

kerül a döntés, aki nyilván nem háttal ülve ítél-

kezik a versenyzőkről.

Fontos tudnunk, hogy ez nem csupán egy

mezei tehetségkutató műsor a repertoárból, itt

sokkal többről van szó. A Voice-ban ugyanis

azok a kedves nézők nem fogják örömüket lelni,

akik a „bikicsunáj”-féle legendákat szülő verse-

nyeket azonosítják a „szórakoztató műsor” fo-

galmával. Itt olyan énekesek állnak a zsűri elé,

pardon, mögé, akiknek valóban van hangjuk.

Sőt, néhány esetben ismerős arcokkal is találkoz-

hatunk, akik már elindultak az énekesi pályán,

de valami oknál fogva megrekedtek egy szinten,

s a Voice-ban látják a kiugrás lehetőségét.

A négy zsűri, azaz a mesterek szakmai

hozzáértése és profizmusa megkérdőjelezhetet-

len. Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembe-

re igyekszik show-t vinni a műsorba „Reszkess,

Magyarország!” és hasonló kaliberű hozzászólá-

saival. Malek Andiban annyira túlteng a pozitív

életenergia, hogy azt a Duracell nyuszi is megiri-

gyelné, képes az egész adást végigmosolyogni és

nevetgélni. Molnár Ferenc Caramel minden pro-

dukcióban a szív útjait keresi, és ennek jegyében

arról filozofál, hogy mennyire jött mélyről a dal.

Somló Tamás kibillenthetetlen lelki békében

ücsörög gombja fölött, mondandóját feleslegesen

nem ereszti bő lére, de amit mond, abban tényleg

tükröződik az évek tapasztalata. Olykor-olykor

kissé mesterkéltnek hatnak a mesterek megszóla-

lásai, de ezek talán kikopnak az adások során.

A TV2 századunk fantasztikus találmá-

nyát, a twittert bevetve próbál minket a tévé elé

ragasztani, ugyanis a mesterek frenetikus bejegy-

zésekkel tarkítják a műsort, bár meg kell hagyni,

hogy kissé amatőr módon. Mert azért a mai vi-

lágban egetrengetően fontos, hogy a mesterek is

minden mélyröptű gondolatukat online prezen-

tálják a nagyvilágnak.

A műsorvezető, Szabó Kimmel Tamás

nagyon jól teljesít, nem viszi túlzásba, nem ri-

pacskodik, és nem is jelenik meg szkafanderben

a műsor elején, mint ahogyan azt a konkurencia

csatorna X faktorában Ördög Nóri tette.

Összességében egy kifejezetten nézhető

műsort láthat a

néző, ami, valljuk

be, a kereskedelmi

csatornák felhoza-

talát elnézve igen-

is nagy eredmény!

Bár tény, hogy a

Voice-ot sem a

TV2 csapata okos-

kodta ki, már több

országban kassza-

siker lett az elmúlt

években. Ugyan

bevált receptből

főzött nekünk a TV2, a Voice a maga újszerűsé-

gével biztosan learatja a babérokat hazánkban

is..

Horváth Zsófia

11. oldal

12. oldal

SZÍNHÁZKRITIKA

Bolha a fülbe Évről évre nő az Erkel gimnázium

azon tanulóinak a száma, akik csatlakoz-

nak az iskola állandóan bővülő kulturális

tevékenységeihez. Az idei év első ilyen

színházat megcélzó kirándulása október

26-án teljesült Kiss László tanár úr szerve-

zésében. Az 50 fős csapat a debreceni

Csokonai Színházba látogatott el, ahol

Georges Feydeau, a XX. század francia

abszurd színháza megteremtőjének egyik

legsikeresebb bohózatát tekinthette meg.

Az alig háromórás út és némi város-

nézés után a brigád letelepedett a színház

I. és II. emeleti páholyába, és várta a 19 órai

kezdést. Ízelítőnek csak annyit kaptunk:

„Feydeau úgy tud nevettetni, hogy az ősbe-

mutatón két embert kórházba kellett szállí-

tani, mert kiakadt az állkapcsuk.” Habár a

nagyvilági életet élő szerző sorsa cseppet

sem vidáman ért véget, nála keresve se ta-

lálhatnánk nagyobb nevettetőt, ha magun-

kon, hétköznapi félreértéseken, házasságon,

vélt félrelépésen vagy valós kalandokon

akarnánk jóízűen kacagni.

Az egyébként 1907-ben íródott mű a

Bolha a fülbe címre hallgat, ami már sokat

sejtet a darab tartalmáról: pletyka, kavaro-

dás és bonyodalom. Az alaptörténet a kö-

vetkező: Monsieur Chandebise (Trill Zsolt)

egyik napról a másikra hirtelen képtelenné

válik férji kötelességének teljesítésére. Va-

lahol itt kerül a „bolha a fülbe”. Felesége,

Raymonde (Szűcs Nelli) arra gyanakodik

egy rejtélyes csomag után - amelyben a fér-

je nadrágtartója bujkál -, hogy nő áll a hát-

térben, ezért barátnőjével, Luciene-nel

(Ráckevei Anna) bosszút forralnak.

A szálak a Tüzes Kandúr (más dara-

bokban Felhergelt Bakmacskaként em-

legetik) Hotelben futnak össze, ahol vendé-

gek, szeretők, féltékeny férjek és részeg

szállodai szolgák kergetik egymást. Min-

denki a rövid vagy hosszú távú boldogságát

keresi, majd őrült lövöldözések, összeve-

szések és félreértések után végül helyreáll a

rend.

A darab rendezője, Vidnyánszky Attila

nem először nyúlt hozzá Feydeau klassziku-

sához, amit most különös értelmezésbe he-

lyezett át. Ugyanis nem csak egy egyszerű

bohózatról beszélünk, hanem egy olyan mű-

ről, amely komikus helyzetben mutatja be a

helyünket Európában, illetve a világban:

sok különböző nemzetiség futkározása a

nagy európai bordélyházban, ahol mindenki

eljátssza a saját szerény, mégis sorsfordító

szerepét. Ezen kívül a debreceni színház

rengeteg olyan jelenetet belecsempészett az

előadásba, amikor a színészek kiszóltak a

közönséghez, vagy éppen csak improvizál-

tak egy a közönségtől megszólaló telefon-

csörgésre.

Az egyetlen negatív kritika, amit az

előadás rovására írhatunk fel, az, hogy a

maga 3 és fél órás, egyetlen szünetes terje-

delme nem volt képes minden egyes jele-

netnél lekötni a nézőközönség teljes figyel-

mét. Ennek ellenére kárpótolt minket az

előadás folyamatos mozgalmassága, és a

színészi bravúrokban gazdag, arcizmokat

nem kímélő előadásmód.

Costin Boglárka

Azt mondják, az írott szónak ereje van. Higgyünk benne!

Több éve indult el az Erkelben egy olyan

havonta megrendezett esemény, ahol a fia-

talok és a kevésbé fiatalok rendszeresen

összegyűlhetnek (és gyűlnek is szép szám-

mal), akik a fenti gondolattal egyetértenek.

A vendég, aki ellátogat erre a különleges

rendezvényre, másfél órára átadhatja magát

a gondolatok irányító erejének, akár saját,

akár mások műveinek a segítségével. Elfe-

lejtheti a szürke hétköznapokat, a közeledő témazáró dolgozatokat, és csak a jelennek

és az adott pillanatnak szentelheti önmagát. Úgy érzem, ez az élmény az, amely képes

volt életben tartani a Think-túrát a mai napig. Ötvös Dávid

MIHÁLY ALEXANDRA

ESŐSZAG

Szeretem az esőszagot.

Emlékeztet valamire, talán valakire.

A régre, az elmúltra, a soha vissza nem térőre.

Szeretem az esőcseppeket azon a kopott ablakon,

Szeretem hallgatni, ahogyan az ereszből csordogál a víz,

Nosztalgiázni, bár még alig múltam 16,

Várni valamire, ami bármikor elkaphat,

Akár egy érzés vagy csak egy szempár, mi arcomba szúr,

Azt sugallja, az a szigorú tekintet:

Légy készen arra, hogy az élet bármikor meglegyinthet.

Szeretem az esőszagot, és szeretem őt is, bár már nincs velem.

Szeretem, s ha tehetem, soha el nem feledem!

FODOR NIKOLETT

PARADICSOM

Étlapomon ő tartja az első helyet,

Gyámoltalan szendvicsem értelmét ő adja,

Sajttal, szalámival spékelve remek,

Magában pedig a zöldségek királya.

PARACSIDOM

Ő az, ki mindig feltétel nélkül szeret,

Mikor megpillant, Ő örül a legjobban,

Majd kiugrik bőréből, szalad felém, s nevet,

Zsenge, piros húsom foga alatt roppan.

13. oldal

ÖTVÖS DÁVID

ELMÉLKEDÉS AZ ESŐBEN

Sötét van, vakító feketeség,

Nem dúdol már nekem a messzeség,

Az életek a bokrokba szaladnak,

Ritmust csak az esőcseppek adnak.

A távolban küzd egy utcalámpa,

Hogy pislákoljon, de mindhiába.

Csak a ködnek fénylik az utca kihalt

Minden józan ész féli ezt a vihart.

Én vagyok csak az, ki rohanok elébe,

De ez az égzengés, mintha semminek nézne.

Csak dörög, renget, szórja szörnyű villámit,

Velem, a harcossal szinte nem is törődik.

Te rettenet, te szitkozódó égiháború.

Hát nem is vagy te olyan eszeveszett haragú!?

Tombolj, üvölts, döntsd romba a világot!

Pusztíts és ölj, büntesd, ki neked nem ártott!

Saját esőddel tépd szét önnön lelkedet!

És ne hidd, hogy félek számra venni nevedet.

Megázott testemmel büszkén kelek harcra veled

Nyomorúság, gyalázat TE VIHAR, kapzsiság a neved.

Élj, míg maguk közt megtűrnek a világnépek,

De egyszer úgyis elégetik bazsalygó képed

És meghurcoltan fogsz lehullni a földre

S bolygónkról eltakarodni mindörökre.

És beköszönt egy új rend, ahol

Nem születik vagyon a gondokból

Eljön közénk az új Paradicsom,

De lehet, hogy ezt már csak a sírból láthatom.

14. oldal

JASIK BARBARA

PESTI SRÁC

Mondd, pesti srác, ki a te apád?

Esteledik, haza kéne menned.

Vigyázz pesti, már készül a vád,

Békesség kell, ne feszítsd a rendet.

Mondd, pesti srác, ki a te apád?

E percben miért nem hazafele kerget?

Miért énekled egy nemzet dalát?

Nemzetét, mely önnön szült keservet?

Mondd, pesti srác, ki a te apád?

Ki lett ma az, ki lázadót nevelhet?

Jobb lesz, ha ma vigyáz te rád,

Ne kelljen a nyílt utcán romok közt heverned.

Nem pesti srác, Ország vagyok, Magyar.

Az én apám az Isten.

Ország, ki most nagyon akar,

S olyan, ki meggátolja, nincsen.

Látvány, tudomány, önmagunk legyőzése Gyere és passzolj velünk!

Ezekkel a szavakkal lehetne leginkább jellemezni az emberek által szívesen nézett

sportot, a zsonglőrködést. A hétköznapi ember talán bele sem gondol, mennyi tudás, gyakor-

lás és alázat rejlik minden egyes feldobott karika vagy elkapott labda mögött.

Iskolánk tanára, Galbáts Dénes lelkesen beszélt a dobálás művészetéről, amit ő maga

is szorgalmasan csinál már fél évtizede. Ahogy ő fogalmazta, remek stresszlevezető, de első-

sorban önmaga legyőzése volt az, amiért elkezdte.

Egyedül azonban a legnagyobbak sem boldogulnak sokáig. Hamar szembe kellett

néznie azzal, hogy Gyula bizony hiányt szenved a zsonglőrökben, így kezdett el oktat-

ni. Tanárként ez csakhamar sikereket hozott magával. Az évek során összegyűlt kis

csapat pedig kellően nagyra nőtt ahhoz, hogy klubként lehesen rá tekinteni, ahova bárki

csatlakozhat, hiszen semmilyen kötelezettséggel nem jár, nem beszélve a nagyszerű

élmény- és tapasztalatszerzési lehetőségekről.

15. oldal

Versmondó versenyek

November 17-én tizenkettedik alkalom-

mal rendezte meg a Karácsonyi János

Katolikus Gimnázium a Simonyi Imre

Emlékverseny országos döntőjét.

erkeles diákjaink szép számmal képvisel-

ték iskolánkat ezen a rangos megméret-

tetésen. Versmondás kategóriában nyolc

tanulónk indult: Balog Fanni 10.C,

Fodor Nikolett 10.A, Kászoni Anita 10.A,

Mokán Márton 9.A Nagy Liliána 9.D,

Nyíri Olga 9.D, Sárközi Fanni 9.D,

Szabó Katalin 10.B.

A versenyzőknek két verset kellett sza-

valniuk: egy kötelezőt a verseny névadó-

jától, Simonyi Imrétől, és egy szabadon

választott, kortárs költeményt. Kiváló szereplést nyújtottak szavalóink, és eredmé-

nyesen zárult az erkelesek számára ez az emlékverseny, ugyanis Mokán Márton

a második helyen végzett, illetve Fodor Nikolett előadását a zsűri különdíjjal ju-

talmazta.

November 21-én a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban első alkalommal

került sor az Október 23. Alapítvány által megrendezett Gyulai ’56-os Művészeti

Emlékversenyre. Ezen a megmérettetésen is eredményesen szerepeltek diákjaink,

hiszen versmondás kategóriában a második helyezett Mihály Alexandra (12.E)

lett, a harmadik helyet pedig Fodor Nikolett (10.A) szerezte meg. Valamint vers-

megzenésítés kategóriában az első helyet a MI?! zenekar tagjai (Peres Vivien,

Boros Péter, Lesán György és Nagy Norbert) nyerték el, továbbá harmadik helye-

zést ért el Szabó Imola és Major Péter. Illusztráció kategóriában Szirbuly Ger-

gely (12.E) győzött. Gratulálunk a versenyeken részt vevő diákoknak!

NOVEMBERI KÖRKÉRDÉS

Mi a véleményed az iskolai rendezvények

mennyiségéről és minőségéről?

Pribék Ildikó

Véleményem szerint az Erkel mindig is híres volt arról, hogy sokféle programot

kínál a diákoknak. Gondolok itt például a szecskatáborra és a hozzá tartozó bál-

ra, a salátanapra, az Erkel-bálra és az azt megelőző kampányra. Az Erkel az új-

donságokra is nyitott: októberben megrendezésre került az Oktoberfest. Ami a

minőséget illeti, az elmúlt időszakban egyértelműen pozitív irányba változott.

Így nyugodtan kijelenthetem, hogy jó érzés erkeles diáknak lenni.

Kranczler Dóra

Én úgy gondolom, hogy legyen még több esemény, de elsősorban a jelenlegi

rendezvényeinken legyenek minél többen! (Ne úgy, mint a szecskabálon.)

Nagyon jó ötletnek találom a városerdei szecskatábort. Idén eddig részt vettem

az Oktoberfest-en, a 12 órás vetélkedőn és a salátanapon. De a kedvencem a

kampánynap utáni Erkel-bál. Amit idén is nagyon várok.

Fodor György

Én nem bővíteném a repertoárt, csak éleszteném hagyományaink ápolásának

tűzét! Nem a mennyiséggel van baj, hanem a minőséggel. A legtöbb rendezvény

5-6 ember érdemi munkája. A probléma ott adódik, hogy ezek majdnem mindig

ugyanazok az emberek. Segítsétek egymást, osszátok meg a terhet, bízzatok

egymásban és magatokban, akkor ez egy olyan iskola lesz, amelyet én egyszer

már kijártam, és amelyet mindig újraálmodok!

16. oldal

A gyakorlatok mellett Galbáts tanár úr a

zsonglőrködés mögött rejlő elméleti, elsősorban

matematikai és fizikai kérdésekkel is foglalkozik.

Ezeket az ismereteket december 5-én egy elő-

adás formájában is szeretné eljuttatni az erkeles

közönségnek „Mit kell átgondolnia egy zsonglőr-

nek” címmel. Közérthető és befogadható nyelven

megfogalmazva a gyakorlatok mögött rejlő, oly-

kor középiskolai szintet is meghaladó tudást.

Tanár úr és a Főnix Zsonglőrklub tehát

mindenkit szeretettel vár, aki érdeklődik e remek

lehetőség iránt, akár kikapcsolódás, hobbi vagy

akár komoly eredményekkel kecsegtető sport

szintjén.

Ötvös Dávid

Tartalom Salátanap ............................. .................................................... 1

Szónokverseny ......................................................................... 2

Oktoberfest .............................................................................. 3

Lemezkritika (Jake Bugg) ........................................................ 4

10 kérdés - 10 válasz (Interjú a Madrapur zenekarral) ............ 5

Könyvajánló (Jókai Anna: Éhes élet) ...................................... 8

Különóra (Töris délután egy volt erkelessel) ........................... 8

Ahol a (H)ősök szelleme jár (magyar fakosok Pesten) ............ 9

Filmkritika (Survival Island) ................................................... 10

Műsorkritika (The Voice) ........................................................ 11

Színházkritika (Bolha a fülbe) ................................................. 12

Think-Túra ............................................................................... 13

Versmondó versenyek .............................................................. 15

Novemberi körkérdés ................................................................ 16

Impresszum Felelős kiadó: Szűcs Levente

Szerkesztők: Balog Zita; Batiz Krisztián; Costin Boglárka;

Erdész Ádám; Galambosi Eszter; Hack Andrea; Horváth Zsófia;

Jasik Barbara; Nyíri Olga, Orbán Kata; Ötvös Dávid; Pongrácz

Tímea; Soós Réka, Tar Emese; Zsarnóczay Emese

A borítót rajzolta: Zsarnóczay Emese

Fénykép: Orbán Kata, Ficzere Szonja

Tördelő: Balogh Norbert