24 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

itler világképe nem

tartalmazott semmiféle

eredeti felismerést, 19. szá-

zadi eszmetöredékekbŒl

táplálkozott.

z 1920-as évek közepéig

a völkisch-antiszemita,

fajbiológiai és szociáldarwi-

nista, nacionalista és impe-

rialista, antidemokratikus

és antimarxista elképzelések

változó díszleteibŒl rakta

össze személyes világképét,

amelyet két eszmei szál tar-

tott össze: a radikális, univer-

zális faji antiszemitizmus és

az élettérdoktrína.

deológiai elképzelése azzal

a meggyŒzŒdéssel páro-

sult, hogy a történelmet „a

népek élettérért folyó perma-

nens harca” határozza meg,

amely csak akkor lehet sike-

res, ha megŒrzik, illetve hely-

reállítják a „faji egységet”.

e nem Hitler, hanem

Ernst Renan volt az elsŒ,

aki a történelmi fejlŒdést a

faj (race – rassz) fogalmával

magyarázta. „Ami Hitler el-

veit és doktrínáját illeti, nem

volt gonoszabb és gátlástala-

nabb, mint sok korabeli ál-

lamférfié” – vélekedett

A. J. P. Taylor.

HITLERFORRÁSAI

H

I

D

A

Adolf Hitler 1929-ben4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 25

Mein Kampf nem tartalmaz hivat-kozásokat vagy irodalomjegyzé-ket, s a szövegben sincs utalás

azokra a publikációkra vagy szerzőkre,akiktől az adott eszmefuttatás eredez-tethető. Ám legalább a beleolvasás szint-jén Hitler számos könyvet ismert, ame-lyekből főleg előadásaihoz merített.Saját bevallása szerint az olvasást arrahasználta, hogy hosszú távra megerő-sítse világtörténeti és természettudomá-nyos meggyőződését, elutasítva az egye-temi professzorok nagyképűsködését.

A HARC DOKTRÍNÁJA

A Mein Kampf azokból az érzésekbőltáplálkozik, amelyek akkoriban azegész nyugati világot jellemezték: aszilaj, támadó nacionalista szenve-dély, a liberalizmus gyűlölete s a túl-zott hit a tudományokban. Ezek ve-zették Hitler tollát a romantikusraszínezett, Németország hegemóniá-jára épülő ultranacionalizmus és a bi-ológiai tudományosság formájában.Neodarwinista módon az életet harc-nak fogta fel, amelyben csak a legerő-sebbek számára lehetséges a túlélés.

Nem kerülte el Hitler figyelmét Ar -thur de Gobineau elmélete sem, melyszerint a fajok nem azonosak, s ezértegymás ellen harcolnak a világuralo-mért. A kultúra kimúlásának oka a vér-keveredés és a faji jelleg elerőtlenedése.A kultúra fennmaradása a jobb és erő-sebb egyed győzelmének megdönthe-tetlen természeti törvénye. A természetnem tűri a gyengébb egyedeknek azerősebbekkel való közösülését, és mégkevésbé engedi meg, hogy magasabbrendű faj az alacsonyabb rendű fajjal ol-vadjon egybe, mert egy csapásra kárbaveszne egész, talán évezredes munkája.A fajtisztaság fenntartásának ösztöne atermészetben általános érvényű. A rókamindig róka marad, a tigris pedig tigris.A róka sohasem lesz elnéző a libávalszemben, és a macska sem fog barátsá-got érezni az egér iránt. Az első kul-túrák ott keletkeztek, ahol a fehér faj, agermán néppel az élen, amelyet a nagyszőke – általa „árjáknak” nevezett – em-berek testesítenek meg, harcban leigáz-hatta az alacsonyabb fokon álló népe -ket, s azokat akaratuk kiszolgálójávátették. A leigázott népek voltak aztán akeletkező kultúra első technikai segéd -eszközei.

Ebben gyökereztek Hitler politikaielvei is: a magasabb rendű németeknekegy napon a „föld uraivá” kell válniuk.

Uralmuk azonban csak háborúval és anémet nép ellenségeinek rovására való-sítható meg, ezért a német élettérhezszükséges országokat meg kell hódítani.A nagynémet birodalomba Ausztriát, va-lamint a Lengyelországban és Csehszlo-vákiában található – az első világháborúután elcsatolt – német kisebbségeket isbe akarta tagolni. E cél érdekében kellNémetországot totális, a népek egyen-

lőtlenségén nyugvó állammá alakítani sőrködni az árja faj tisztaságán.

Hitler a német népet fajilag homo-gén, ideális közösségként dicsőítette,amelyet a közös akaratból táplálkozóegyének kapcsolata alkot, s folyamato-san fenyegeti a kihalás vagy megosztás.Az ily módon megjelenített Németor-szág az emberiség szinonimájává válik.E közösségen kívül csak barbárok és ala-csonyabb rendűek léteznek.

Hitlernél megjelent a nemzetiszocia -lizmus politikai modernsége is. Leírta ajövőbeli náci állam szervezeti elveit.Mindenre gondolt: intézményekre, val-lásra, oktatásra, hadseregre, diplomáci-ára, urbanisztikára s egy eugenikusegészségügyi politikára.

HITLER OLVASMÁNYAI

Hitler szívesen emlegette olvasottságát,s már az 1920-as évek elején saját pél-dája követésére biztatta híveit. Legké-sőbb 1922-től az NSDAP tagsági igazol-ványába beillesztettek egy 43 címet tar-talmazó listát mindazon könyvekről és

brosúrákról, „amelyeket minden nemze-tiszocialistának ismernie kell”. Az ajánlá-sok között főleg 20 oldal terjedelemalatti, antiszemita tartalmú brosúrákszerepeltek. Hat címmel a leggyakoribbszerző Alfred Rosenberg volt, utánaGottfried Feder következett három cím-mel. A hivatalos pártírások mellett a lis-tán szerepeltek Bogislav von Selchowés Franz Schrönghamer-Heimdal völ-kisch költők kötetei is. Az ajánlás legter-jedelmesebb darabja Hans F. K. Gün -thers A német nép fajismerete (Rassen-kunde des deutschen Volkes) című, 500oldalas könyve volt. Az összeállítás vé-letlenszerűnek tűnt, s létrejöttének kö-rülményei ismeretlenek.

Nem tudjuk, hány könyvet olvasottel Hitler 1945-ig 16 000 kötetre duzza -dó magánkönyvtárából, amelyneknagy része építészeti és történeti mű-vekből állt. Könyveinek töredékét(1200 darabot) Salzburg mellett, egysóbányában amerikai katonák ta -lálták meg, ezek ma a washingtoniKongresszusi Könyvtárban találhatók.

Némileg jobban dokumentálható,milyen könyveket olvasott az első vi-

lágháború után. Friedrich Krohn fogor-vos, az NSDAP starnbergi helyi csoport-jának alapítója és a völkisch-antiszemitairodalom gyűjtője listát vezetett arról atöbb mint száz könyvről, amelyeket Hit-ler 1919–1921 között kikölcsönzött ma-gánkönyvtárából. A kötetek között vol-tak Leopold von Ranke történész, Nie - tzsche, Montesquieu, Rousseau és Imma-nuel Kant munkái. Ízlésébe beleillettekkülönböző, 50–110 oldalas antiszemitabrosúrák is.

A landsbergi börtönben több szabad -ideje maradt az olvasásra. Engedéllyelégethette a lámpát késő éjszakáig. Cellá-jának könyvespolcán mindig hevert né-hány könyv, mert látogatói is frissíthet-ték olvasmányait. Bizonyíthatóan olvastaBismarck Gondolatok és emlékek (Gedan-ken und Erinnerungen) című könyvét, va-lamint német és szövetséges hadvezérekés államférfiak háborús visszaemlékezé-seit, jóllehet azok szellemisége nem ha-gyott nyomot a Mein Kampfon. Vissza-pillantva úgy emlegette Lands berget,mint „főiskolát államköltségen”.

Szemlátomást nem volt kifogása el-lene, hogy mentora és barátja, DietrichEckart, az ismert völkisch újságíró – aki1921–1923 között a Völkischer Beobach-ter főszerkesztője is volt – 1924-benposztumusz megjelent és befejezetlen,Párbeszéd Adolf Hitler és közöttem a bol-sevizmusról Mózestől Leninig (Zwiegesp-räch zwischen Adolf Hitler und mir über

A

Arthur de Gobine

au

den Bolschewismus von Moses bis Lenin)című brosúrájában vad antiszemita han-got üssön meg. Az NSDAP-főnöknek tu-lajdonított bekezdésekben Hitler rend-kívül műveltnek tűnt, s klasszikusok ne-veivel és idézeteivel bástyázta körülmagát. Állítólag egész fejezeteket tu-dott részletesen összefoglalni az Ótes-tamentumból, folyamatosan hivatko-zott Ciceróra, Aquinói Tamásra, Gior-dano Brunóra, Ulrich von Huttenre,Goe thére, Arthur Schopenhauerre, Lud-wig Börnére, Heinrich Heinére vagyéppen Wilhelm Buschra. Mivel azonbanHitler sem landsbergi fogsága előtt,sem utá na nem érvelt hasonlóképpenírásaiban és beszédeiben, nagy bizton-sággal állíthatjuk, hogy fiktív beszélge-tésről volt szó, amelyet Dietrich Eckartírt, vagyis Hitler gyaníthatóan „idegentollakkal ékeskedett”. A szö veg a nyolca-dik fejezet közepén félbeszakadt, mertEckart 1923 karácsonyán szívrohambanelhunyt. Az 50 oldalas – torzón maradt –brosúra 1924 tavaszán jelent meg.

Hitler a Mein Kampfban teljesen mel-lőzte a forrásmegjelölést, de ha mégismegtette, akkor az hiteltelennek és fel-színesnek tűnt. Azt írta: 1919 őszén„ismét tanulni kezdtem, és csak most ju-

tottam el igazán a zsidó Karl Marx életetartalmának és akaratának igazi meg-ismeréséhez. Az A tőkét csak most értet-tem meg, akárcsak a szociáldemokráci-ának a nemzeti gazdaság elleni harcát,amely valóban csak a nemzetközi pénz-és tőzsdevilág számára készíti elő azutat.” Megjegyzése alapján kétséges,hogy valóban olvasta Marx fajsúlyos po-litikai gazdaságtani munkáját, s ha igen,meg is értette azt. Hasonlóképpen másgondolkodók is csak címszavakban je-lennek meg nála: „még Goethe” is „elbor-

zadt a gondolattól, hogy a jövőben töb -bé nem tiltják meg törvényileg a keresz-tények és a zsidók közötti házasságot”.Hitler kedvenc idézetei közé tartozottArthur Schopenhauer egyik megjegy-zése, amikor a zsidókat a „hazudozásnagymestereinek” nevezte. Ez a megfo-galmazás antiszemita körökben a szá-zadforduló óta gyakori toposz volt, s apublikációkban is sokszor felbukkant.Nem tudjuk, mikor jutott el Hitlerhez,de a Mein Kampfban és később is több-ször használta.

AZ ANTISZEMITA IRODALOM

A kevés, általa elismerten alkalmazottforrásszöveg egyike volt az első világhá-ború utáni antiszemita irodalom klasszi-kusa, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei.Hitler tudta, hogy rendkívül bizonyta-lan forrásról van szó, de ez a legkevésbésem zavarta őt. A londoni The Times1921 augusztusában bebizonyította,hogy a több európai nyelvre lefordítottcikksorozat már csak azért sem lehet

26 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

ALFRED ROSENBERG 1893–1946

Nemzetiszocialista ideológus, épí-tész. 1923-tól a Völkischer Beobach-ter fŒmunkatársa; 1930-ban jelen-tette meg A 20. század mítosza címıkönyvét. Külpolitikai tanácsadó,1934-tŒl a „Führer megbízottja” volta náci világnézeti oktatás és nevelésösszes területén. 1941–1945 között amegszállt keleti területek birodalmimegbízottjaként mıködött. A nürn-bergi nemzetközi katonai törvény-szék halálra ítélte.

GOTTFRIED FEDER1883–1941

Német politikai aktivista. A náciz-mus kezdeti szakaszának gazdaságiteoretikusa, 1920-ban a náci párt 25pontos programjának kidolgozója.1924–1936 között a Reichstag tagjaés a párt gazdasági tanácsának el-nöke. 1933-ban a gazdasági minisz-térium államtitkára, 1934-ben államilakásügyi biztos.

DIETRICH ECKART 1868–1923

Német író, publicista. 1913-ban kap-csolatba került a szélsŒjobboldaliThule Társasággal. 1915-ben megje-lentette Heinrich der Hohenstaufecímı drámáját, amelyben deklaráltaa német nép világméretı vezetŒiigényét. 1918–1920 között az Auf gutdeutsch címı hetilap kiadója volt. Alap élesen bírálta a weimari köztár-saságot, faji alapú bolsevizmuselle-nességet és antiszemitizmust nép-szerısített, Németország, ébredj! jel-szóval. 1919 augusztusában tartottaelsŒ elŒadását a Német Munkáspárt(DAP) tagjainak, a késŒbbi NSDAPelŒdjének. Itt ismerkedett meg Hit-lerrel, akire ezután erŒs befolyástgyakorolt. Eckart 1920 decemberé-ben a Völkischer Beobachter fŒszer-kesztŒje, a lap pedig az NSDAP hiva-talos pártlapja lett. 1923 karácsonyánBerchtesgadenben szívrohamban el-hunyt. 1925. októberben Hitler nekiajánlotta a Mein Kampf elsŒ kötetét,majd az 1936-os berlini nyári olimpiaijátékokon az erdei színpadot Eckart-ról neveztette el.

az 1897-es bázeli első cionista kongresz-szus „zsidó világ-összeesküvésének” ál-lítólagos jegyzőkönyve, mert szövegé-nek nagy része szó szerint azonos a már1864-ben és 1868-ban megjelent szöve-gekkel, a Machiavelli és Montesquieu kö-zötti fiktív párbeszéddel, valamint egynémet nyelvű ponyvaregény fejezetével.De a tények nem zavarták a jegyzőköny-vek megjelenését lelkesen üdvözlő anti-szemitákat. Hitler a jegyzőkönyveketlegkésőbb 1921. augusztus közepén is-merte meg, s utána két beszédben (Mün -chenben és Rosenheimban) is a világ-uralomra törekvő zsidó összeesküvés

bizonyítékaként említette, a Mein Kampf -ban pedig összefoglalta, milyen tanulsá-gokat lehet levonni belőlük.

A zsidó világ-összeesküvésről vallottnézetében fontos szövetségesre találtaz antiszemita amerikai autógyáros,Henry Ford személyében, aki a jegyző-könyvek hatására az 1920-as évek elejénDearborn Independent című hetilapjá-ban egy sor gyűlöletkeltő cikket jelente -tett meg, amelyeket később saját nevén,A nemzetközi zsidó (Der InternationaleJude) címmel több brosúrában – németfordításban is – kiadott. Amikor bebizo-nyosodott, hogy a jegyzőkönyvek hami-sítványok, Ford a munkatársait tette fe-lelőssé a publikációkért. Mindazonál-tal – Hitlerhez hasonlóan – úgy vélte,hogy a dokumentum maga nem lénye-ges, sokkal fontosabb a figyelem fóku-

szálása a kérdésre. Koncepciójuk kivá-lóan beleillett a német antiszemiták vi-lágképébe, akik azt vallották, hogy Né-metország az az állam, amely talán – azEgyesült Államok mellett – a legerősebbzsidó befolyás alatt áll a vilá gon. A hí-resztelésekkel ellentétben azon ban azautógyáros anyagilag nem támogatta aHitler-pártot.

1923-ban jelent meg új kiadásbanErwin Baur, Eugen Fischer és Fritz LenzAz emberi öröklődéstanok és a fajhigiéniaalapja (Grundriss der menschlichen Erb-lichkeitslehre und Rassenhygiene) címűkönyve, amelyből Hitler szó szerinti ré-

szeket emelt át. Valószínűleg hasonló -képpen „kölcsönzött” szöveget Her manLundborg svéd eugenikus 1921-ben meg-jelent, Fajbiológiai áttekintések és pers-pektívák (Rassenbiologische Übersichtenund Perspektiven) című brosúrájából is.Az „állampolgárok”, az „álla mi illetősé-gűek” és „külföldiek” megkülönböztetéstpedig Gottfried Federtől vette át.

Részben olvashatta a brit HoustonStewart Chamberlain A 19. század alap-jai (Grundlagen des XIX. Jahrhunderts)címmel 1899-ben megjelentetett köny-vét, mert 1923-ban Bayreuthban szemé-lyesen is találkozott a már súlyos betegszerzővel. A „rasszizmus klasszikusa”1880-tól maga is a bayreuthi körhöz tar-tozott. Chamberlain szerint a germánfaj az igazi kiválasztott nép, amely a gö-rögök és rómaiak örököseként, egyúttalaz emberiség megmentőjeként lépettbe a történelembe. A katolikus keresz-tények és a zsidók a germánok ellensé-gei. A keresztények a fajlélek rabszolga-sorba döntésén buzgólkodnak a zsidóSzent Pál kitalált törvényei révén. Elle-nük csak Luther és a protestantizmusvette fel a küzdelmet.

A zsidók – Chamberlain szerint –ázsiai népként a germánokkal együtt lép-tek a történelembe, s ők is óvják fajuktisztaságát. A zsidó lélek materialista,törvénytisztelő, intoleráns és erkölcste-len. A zsidó az ördög megtestesülése, el-lene csak a kiválasztott nép, vagyis a ger-mánok vehetik fel a küzdelmet. A zsidók

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 27

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Két híres antiszemita, akik támogatták Hitlert:

Henry Ford amerikai autógyáros (fent) ésHouston Stewart Chamberlain (jobbra)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

veresége szellemi forradalomhoz vezet,de ezt a végső harcot meg kell vívni azalkotó (germán) és a nem alkotó (zsidó)faj között. Chamberlain már 1927-benbiztos volt abban, hogy Hitler az a pró-féta, aki az árjákat győzelemre vezeti.

A biológiai gondolkodás befolyásáterősítette Charles Darwin 1859-ben köz-

zétett elmélete, aki a földön élő „fajokat”a természetes kiválasztódás eredményé-nek tekintette, amely a létért folyó harc-ban jelentkezik. A szociáldarwinistákmindezt kivetítették a társadalomra.Eszerint az evolúció cáfolja a bibliai te-remtésmítoszt; a természetben állandóharc folyik, és a társadalomban csaka legalkalmasabb faj maradhat fenn,amely nek jogában áll meghódítani sajátéletterét (Lebensraum). A természetbena különböző fajok nem keverednek, ígya keveredés az embernél is káros.

Hitler hitt abban, hogy a természetalaptörvénye az örök harc, s az emberi-

ség a természet szolgája. A társadalom-ban a természethez hasonlóan érvényesaz öröklésnek, a faj tisztaságának és a fajfenntartásának törvénye. A fennmara-dást csakis fajtiszta és erős nép képes biz-tosítani, amely az élettérért és a faj tisz-taságáért harcra, erőszakra, agresszióraés háborúra is hajlandó. A faji és antisze-mita elképzelések terjesztésében nagyszerepet kapott a bayreuthi Wagner-kör,amely színpadi játékaival a művelt közön-ség számára szalonképessé tette az „árja”és germán mítoszt. Németre fordítottáka legnagyobb „fajteoretikus”, a franciaArthur de Gobineau gróf munkáit. Jólle-het Gobineau és Darwin nem voltak an-tiszemiták, a biológiailag megalapozottfaji tanok veszélyesek lettek, amikor aszélsőségesek gondolkodásában antisze-mita előítéletekkel fonódtak össze, s afajok Gobineau által hangoztatott „dege-nerációja” a zsidók állítólagos „bomlasztótevékenységével” párosult.

Ebből vezették le a „szelektálási poli-tikát”, amely megállítja a degeneráció fo-lyamatát. A zsidóságnak „változatlan ne-gatív jellemzőket” tulajdonító új faji ta -nok egyidejűleg jelentek meg Franciaor-szágban George Vacher de Lapouge ésEdouard Drumont, valamint Németor-szágban Eugen Dühring, Wilhelm Marrés Houston Stewart Chamberlain publi-cisztikáiban. Az „árja” uralom tisztasá-gának érdekében mindannyian többévagy kevésbé nyíltan követelték a zsidókmegsemmisítését. Így a késő középkor-ból örökölt és keresztény-vallási motivá-ciójú zsidóellenes sztereotípiák új, áltu-dományos rasszizmusba torkolltak. Eszerzők társadalmilag elfogadottá tettékaz antiszemitizmust, s a Német Konzer-vatív Párt 1892-ben programjába iktattaaz antiszemita követeléseket.

Hitler sokat tanulmányozta a zsidószármazású Otto Weininger Szex és jel-

28 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

A nacionalizmus Európában a 19. század kö-zepén fordult imperializmusba, amely ké-sŒbb Hitler világnézetében is központi sze-repet kapott. A megörökölt nacionalizmus atotális állami és birodalmi tendenciákkal ki-egészülve nacionalista küldetéstudatot ered-ményezett. Az új nacionalizmus nemcsak atengerentúli nemzeti hatalmi igényeket iga-zolta, hanem a belsŒ védekezés és kiközösí-tés eszközeként is megjelent a szocialista ésinternacionalista proletariátussal, illetve afŒleg zsidó kézben lévŒnek tekintett „bank-

tŒke arany internacionáléjával” szemben.A „nemzetiszocializmus” modellje nemzetizártságot ígért az osztályharc helyett, s kifeléirányuló mozgósítást jelentett a határokonátnyúló testvériesülés helyett.

A belsŒ feszültségek kifelé irányítása azúj nacionalizmus imperialista jellegét erŒsí-tette. A gyarmati gondolat megigézte a pol-gárság és a vállalkozók köreire támaszkodónemzeti agitációs egyleteket. A nemzetitábor még a weimari köztársaság éveiben isgyarmati álmokat kergetett.

A faji gondolatot és az antiszemitiz-must – a két világháború közötti többinemzeti és fasiszta mozgalomhoz hason-lóan – számos kontrapozíció (antimarxista,antiliberális, parlamentellenes, antikapita-lista és tendenciózusan konzervativizmus-ellenes) egészítette ki. Ideálképként a szá-zadforduló új radikális nacionalizmusánakelemeit mutatták fel: az új politikai elit ve-zette népi nacionalizmust, amely a nemze-tiszocializmus és a nemzeti népközösségelvéhez kapcsolódik.

Nacionalizmus és imperializmus

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Hitler Richard Wagner fiának, Siegfriednek

feleségével, Winifreddel (balra) és fiával,Wielanddal (jobbra) Wagnerék kertjében,

Bayreuthban, 1938. július 26.74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

lem (1903) című munkáját, amely a fajikérdést összekapcsolta a szexualitással.A könyv a századfordulón Chamberlain„történelemfilozófiai” munkáihoz ha-sonlóan népszerű olvasmány volt. Wei-ninger szerint a zsidók még a nőknélis rosszabbak, nem hisznek semmiben,nincs lelkük, nincs elképzelésük sem-miféle magasabb rendűről, nincs állam-elvük, materialisták és anarchisták, ésazért lesznek kommunisták is, mertnincs szellemiségük. Szerinte a zsidók-ból és a nőkből is hiányzik a nemzetiérzés, nincs személyiségük. Weiningeraz árja férfit a Naphoz, a többit a Hold-népek kategóriájába sorolta. Azt is le-szögezte, hogy nincs már állam, tör-vény, igazi művészet vagy etika; a „de-generált kor” az erkölcstelenség uralmá-hoz vezetett.

Az „élettér” fogalmát 1897-ben a geo -politika atyja, Friedrich Ratzel használtaelőször. Szerinte a népek és államokolyan organizmusokhoz hasonlóak, ame -lyeknek az élethez és növekedésükhöztérre van szükségük. Ezt csak állandóharcban szerezhetik meg, amelyben azerősebb nemzet győzedelmeskedik.A császárság idején publikáló és annakimperialista politikáját helyeslő Ratzelszerint a németeknek Európában és ten-gerentúli gyarmataikon kell kialakíta-niuk életterüket. Követői, a svéd RudolfKjellén, a brit Halford Mackinder és anémet Karl Haushofer azonban Kelet-Európát nevezték meg élettérként. Ma -ckinder szerint az eurázsiai térségeturaló nép a világuralmat is megszerzi,mivel a keleti rónák végtelen távolságaijelentik Európa „szívét” (Herzland). Va-lószínűsíthető, hogy Hitler elfogadtaRatzel, Kjellén és Haushofer geopoliti-kai nézeteit.

AZ ÉLETTÉR

Hitler úgy vélte, a nemzet jövőjének biz-tosítása érdekében új földet kell meghó-dítani. Ennek részleteit a 6. számú váz -lat lapon dolgozta ki. A landsbergi fog-lyok vitájában Rudolf Hess javasolta az„élettér” kifejezést, amelyet tanárától,Karl Haushofertől hallott, de társai csakföldrajzprofesszora látogatásának hatá-sára fogadták el az új fogalmat.

Az is lehetséges, hogy Hitler egysze-rűen a német historiográfiában, publi-cisztikában és szépirodalomban a 19.század elejétől elterjedő javaslat felé for-dult, mely szerint a középkorban el-akadt német Drang nach Ostent kellfolytatni. „Mi megállást parancsolunk

az örökös germán vándorlásnak Európadéli és nyugati része felé, s keletre tekin-tünk. Lezárjuk a háború előtti időszakgyarmati és kereskedelmi politikáját, srátérünk a jövő földbirtok-politikájára.Ha Európában új területről és új termő-földről beszélünk, akkor csak Oroszor-szág és az azt környező államok felé te-kinthetünk […] Ez a keleti óriásbiro -dalom megérett az összeomlásra. Azoroszországi zsidó uralom vége egybenOroszországnak mint államnak a végétis jelenti. A sors bennünket arra válasz-tott ki, hogy szemtanúi legyünk egyolyan katasztrófának, amely a népi faj-elmélet helyességének leghatalmasabbbizonyítéka. A nemzetiszocialista mozga-lom hivatása az, hogy népünket arra apolitikai belátásra késztesse, hogy a jövőcélkitűzését ne a Nagy Sándor-i hódításcsalóka ábrándjában, hanem a németeke szívós és kitartó munkájában lássa,amely számára a kard biztosítja a föl-det”– írta a Mein Kampfban.

Hitler e történetfilozófiailag „megala-pozott” világnézetével törekedett Kö -zép- és Kelet-Európa meghódítására.Szerinte a teljes Lengyelország és a Szov -jetunió nyugati része a germánok élet-teréhez tartozik. Weininger nyomdo-kain haladva „észak népeit” – egyfajtaföldrajzi-genetikai determinizmus alap-ján – munkaszeretőknek, kötelességtu-dóknak, kultúrateremtőknek, államala-pítóknak nevezte. Velük szembeállítottaa „déli” zsidókat, akik képtelenek azállam alapításra és kultúrarombolók.

Németország lakossága évente900 000 lélekkel gyarapodik – írta. Azúj állampolgárok megélhetési körülmé-nyei évről évre romlanak, s a helyzet ka-tasztrófába torkollhat, ha nem találjákmeg idejében az éhínség megelőzésé-nek eszközeit. Úgy vélte, erre négy le-hetőség kínálkozik: 1. francia mintára aszületésszabályozás; 2. a belső telepítés;3. új földterület szerzése; 4. idegen szük-ségletek kielégítésére dolgozó ipar éskereskedelem. A weimari politikusok azexportgazdaságot választották. Hitlerszerint a túlnépesedés levezetésére azúj földterületek szerzése sokkal többelőnyt jelent a jövő szempontjából.

Hitler a keleti hódítási céloknak ren-delte alá a jövő német külpolitikájára vo-natkozó elveit is. A weimari köztársaságtöbbi politikusához hasonlóan ő is a ver-sailles-i szerződés felszámolására töreke-dett. Franciaországot előbb politikailagakarta elszigetelni, majd utána katonai-lag megsemmisíteni. Mindennek az Ang-liával és Olaszországgal való formálisvagy informális szövetségben kell meg-valósulnia. Az ötlet az 1920-as évek elejéna német jobboldali pártoknál és csopor-tosulásoknál még egyáltalán nem voltnépszerű, hiszen az első világháborúalatt a német propaganda „hitszegő Al-bion”-nak bélyegezve élesen támadtaAngliát. Olaszországot pedig a németekkifejezetten gyűlölték, mert 1915-benhadba lépett korábbi szövetségese, Auszt-ria és Németország ellen, s „árulásáért”megkapta a „német” Dél-Tirolt.

Hitler azzal érvelt, hogy Mussolinihatalomra jutásával Olaszország elő-nyére változott, Anglia pedig elismeriNémetország kontinentális hatalmát,ha utóbbi garantálja a brit birodalomfennmaradását, s lemond a német gyar-matok visszaszerzéséről. Hitler külpoli-tikai elképzeléseiben az Egyesült Álla-mok világhatalomként még alig buk-kant fel, de már előre látta a világhata-lomért vele folytatott végső küzdelmet.A többi hatalom közül viszonylag pozi-tívan, de röviden említette Japánt.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 29

KARL HAUSHOFER 1869–1946

Bajor tábornok. 1887–1919 közötttöbb ször beutazta Dél- és Kelet-Ázsiát. 1921–1939 között földrajzpro-fesszor volt Münchenben. A földrajziés a politikai gondolkodás összekap-csolását sürgette. Mivel tanait anemzetiszocialisták átvették, s Ru-dolf Hess a tanítványa volt, sajátosviszonyba került a náci párttal. A Hit-ler ellen elkövetett 1944. július 20-imerénylet után a fiát letartóztatták,majd kivégezték. Külföldön viszont –politikai befolyását túlbecsülve – ve-zetŒ nácinak tekintették. 1946. már-cius 13-án – feleségével együtt – ön-gyilkos lett.