Ady Endre: Rózsika ás Gladys

Ha egyáltalában szokásuk volt az imádkozás, melyikük imádkozott vajon job-

ban, Rózsika vagy Gladys? Wertheimstein Rózsikát Nagyváradról elröpítette

egy angol Rothschild, s Vanderbilt Gladyst hozza Magyarországba egy Széche-

nyi. Ugye, hogy sokat beszélhetnek erről maguk között az asszonyok s talán

még többet a leányok? Ugye, hogy még az úgynevezett bölcs és megbékült asz-

szonyok is sóhajtoznak ehhez a kérdéshez egy nagyot. Hogyha már világ változ-

tával ilyen internacionális portéka lett a nő s a szerelem, miért olyan kevés a Ró-

zsika és Gladys? S hogy ha már ilyen kevés, miért nem ők Rózsika vagy Gladys,

akik szintén érdemesek, s akik sóhajtoznak? Hajh, bizonyosan még az etruszk

nők elrablásánál is úgy volt, hogy a legkülönb etruszk hölgyek jártak esetleg

legrosszabbul.

Ha leány vagy asszony volnék (be jó is volna), nem irigyelném se Rózsikát, se

Gladyst. Hiszen nem lehetetlen, hogy nem lesznek boldogtalanok, de valószínűt-

len. Egy kicsit reakciós állítás; de itt asszonyokhoz szólok, akik született reakci-

ósok. Rózsika nem vitt vagyont a házasságba: sőt még a családi rang varázslatát

se vihette, ami előtt titokban mégiscsak hasra vágódik ma még Európában egy

Rothschild is. Ellenben Rózsika barbárnak nézett idegenként került egy sokak

által irigyelt házasságpozícióba. Ha tud sírni, ha még olyan boldog is, sok sírni-

valója lesz még, holott Anglia már nem is európaian okos és konszolidált társa-

dalmú ország. Angliában már lehet, szabad úgy élni az életünket s nézni magun-

kat, ahogy erőnk és önszerelmünk óhajtja. Milyen rokonságos az, ami Gladysra

vár, holott milyen más szerencse a Gladys házassága s a Rózsikáé.

A budapesti Park-klubban már adott estélyt egy Rothschild, de ez estélyen nem

vett részt a fekete arisztokrácia. Fekete à laPárizs, Róma, Nápoly, az az arisztok-

rácia, melynek históriai gőgjéhez vagyona is maradt. Ha tehát Széchenyi gróf és

neje nem elégednek meg a muszájból liberális arisztokráciával, a legnagyobb

bajok lesznek. Mert azt ne reméljék a Lipótváros Vanderbilt-női, hogy Gladys

náluk kereshet, lelhet kárpótlást. Nem fogja tenni, mi pedig részint azért nem

magyarázzuk ezt meg, mert fölösleges, részint azért, mert minden irányban bán-

tó volna.

Bizony csak a szép gyermekmesékben vihet el Hamupipőkét idegen országba

idegen királyfi s idegen királyleányt Kukorica János, Petőfié persze s nem a Ba-

konyiéké. Manapság tudniillik, mert nem lehetetlen, hogy a mesék valaha mind

valóságok lesznek. Hiszen a világ éppen ilyen kedvet mutat: menni, menni a

mesék országa felé. Ma azonban még utunkat állják a dollárok, márkák, frankok

és koronák. Ilyenformán isten mentsen, de ha baj lesz, Gladysnak lesz könnyebb

dolga. Úgy tesz, mint a szintén amerikai Gould-leány, ki elcsapta az urát, Boni

de Castellane grófot s - választott egy herceget. De baj esetén Wertheimstein

Rózsikát se félteném, mert egy Rothschildnak még az elvált felesége se élhet

millió[k] nélkül. Ez a kombináció persze csak a legváratlanabb eshetőséggel

számol.

Megtörténhetik, hogy a párok ellentétes faj, nevelés, erkölcs, ízlés, hajlam elle-

nére szeretik egymást. Aki egy kicsit kóborolt a világban, láthatott olyan kóbor-

lásra kényszerített, gazdag párokat, akik egymással hadakozva is szeretik egy-

mást, de társadalmuk nincs. Ma a Riviérán, tíz nap mulva Szicíliában, Olaszor-

szágban, azután Kairóban s megint vissza Párizsba. Csak otthon legkevesebbet,

akár Angolországban van az otthon, akár Magyarországban.

Azonban ma még egyért irigyelni kell egyformán Rózsikát és Gladyst is. A pén-

zért, mely, sajnos, nem olyan semmi, mint az ember szeretné. Ha van szerelem,

jó, s ha nincs vagy hamar elfogy, nem történhetik ott nagy baj, ahol az egyik há-

zastársnak pénze van. Voltaképpen Rózsika és Gladys egyformán irigyelnivalók,

de mivel az irigység céltalan, jobb, ha csupán figyeli az ember őket. Rózsika és

Glady s minden okoskodásunk ellenére is lehetnek szerencsétlenek, ha jobbak,

mint az újságlapokról látszanak. De ez már az ő sírnivalójuk és sírják el ők ma-

guk.

Budapesti Napló 1908. január 30.