SOPRONI SÁNDOR

ROMAI FELIRATOK VESZPRÉM MEGYÉBŐL

Veszprém megye római kori feliratait legutóbb a régészeti topográfia kötetei,1 valamint a megye csak­nem teljes területét érintő RIU 2. kötete foglalta ösz-sze.2 Jelen dolgozatunkban a megye területén újabban előkerült néhány emlék közreadásával (1. ábra), illet­ve néhány emlék feliratának javított olvasatával kí­vánjuk teljesebbé tenni ezt a rendkívül fontos római kori forrásanyagot.3

Csajág 1965 áprilisában a Börkösréti patak mellett az új

vasúti híd építési munkálatai során római kori szen­tély két oltárköve, valamint egy szobortalapzat és a hozzátartozó szobor torzója került elő. Ugyanitt pere­mes téglákat és állatcsontokat is találtak.4 Az előke­rült kóemlékek leírása:

1. Minervának szentelt oltárkő (2. ábra). Többszö­rösen profilált párkány és lábazat, abacusán kétoldalt egy-egy párnatag, elöl girland. A mészkőből faragott oltár erősen kopott, párkánya kissé sérült, a felirat be­tűi elmosódottak, de olvashatók. Az oltárkő magassá­ga 70,5, szélessége 42, vastagsága 26,5 cm, a betűk magassága 3,5-2,0 cm.5 A felirat olvasása (3. ábra):

Mine]rvae Avg(vstae) / Lvci(i) Avrelii / Valentinvs / et Silvester /

5 dec(vriones) col(oniae) Aq(vincensium) pro / se et svis ex voto / posvèrvnt Sabino et Anvl(l)ino co(n)s(vlibvs).

Magyarul: „A fenséges Minervának. Lucius Aure-lius Valentinus és Silvester, az aquincumi colonia ta­nácstagjai saját és övéik (üdvére) fogadalomból állí­tották Sabinus és Anullinus consulsága évében."

Az oltárkövet tehát a kapitoliumi triász egyik isten­nőjének, a tudomány, a művészet és az ipar istennőjé­nek szentelte az aquincumi kolónia testvérpáros decu-rio-ja (tanácstagja) Latius Sabinus és P. Cornelius Anul­linus consulok konzulságának évében, azaz 216-ban.6

Az egyik testvérpár cognomenje, Valentinus külö­nösen a markomann háborúk utáni időkben gyakori Pannoniában,7 de más tartományokban is sűrűn talál­kozhatunk ezzel a névvel,8 elsősorban a „keleti" tar­tományokban: Pannónia, Dalmatia, Moesia és Dacia területén.9 A Silvester cognomen rendkívül ritka, Pannoniából mindössze itt és Poetovioból ismert,10

míg az Aurelius nomen ebben az időben a leggyako­ribb.11

2. Juno istennőnek szentelt oltárkő (4. ábra). Több­szörösen profilait lábazat és párkány, felette sima abacus. Gondosan faragott betűk, az utolsó sor a lába­zat hornyolásán. Az oltárkő magassága 74,5, széles­sége 38, vastagsága 30 cm. Betűk magassága 3,8-1,8 cm.12 A felirat olvasása (5. ábra):

Ivnoni Reg(inae)y P. Ael(ia) Valenfi- / na pro se et sv- / is ex voto po- / ^

5 svit Sabino ét Ánvl(l)inp co(n)s(vlibvs).

Lábra. A tárgyalt feliratos kövek lelőhelyei Abb. 1. Die Fundorte der Steine mit Inschrift

141

2. ábra. Minervának szentelt oltárkő Csajágról Abb. 2. Minervaaltar aus Csajág

К VAE-AVC

LVCI'AVRLLII V A L L NTINV5 "Fó.LVESTtR

DEc -COL-AQPRC -SE-bSVf-EXVOTC

ANVLINO-C05 3. ábra. Minerva oltárkő felirata Csajágról

Abb. 3. Inschrift des Minrevaaltars aus Csajág Magyarul: Junó királynőnek P. Aelia Valentina a

maga és övéi (üdvéért) fogadalomból állította Sabi-nus és Anullinus consulsága évében."

Az oltárkövet állító P. Aelia Valentina bizonyára a másik feliratot emelő testvérpár egyikének, talán Lu­cius Aurelius Valentinusnak lehetett a felesége. A Valentinus/a cognomen, mint említettük igen elterjedt

4. ábra. Junonak szentelt oltárkő Csajágról Abb. 4. Junoaltar aus Csajág

5. ábra. Juno oltárkő felirata Csajágról Abb. 5. Inschrift des Junoaltars aus Csajág

volt a tartomány területén, különösen a markomman háborúk utáni időkben,13 de más tartományok terüle­tén is elég gyakori az előfordulása.14 Ugyanakkor szo­katlan, illetve viszonylag ritka a nőknél a teljes, hár­mas névadás. Az Aelius/a nomen egyébként Aquin­cum territóriumára jellemző.15

142

6. ábra. Liber Pater szobra Csajágról Abb. 6. Statue von Liber Pater aus Csajág

Junó istennő kultusza Aquincum környékén gyako­ri,16 így nem meglepő, hogy a városhoz kötődő család nőtagja a capitoliumi triász egyik istennőjének szen­telte oltárkövét.

A kő állítási ideje szintén a 216. év, amikor Latius Sabinus másodszor, míg P. Cornelius Anullinus elő­ször viselte a consuli tisztséget.

3. A két oltárkővel együtt került elő Liber Pater tö­redékes mészkő szobra17 (6. ábra). A szoborból két töredék maradt meg: a 30 cm magas ovális alapzaton két lábfefitöredéke látható, a jobb lábfej az antitetikus testtartásnak megfelelően kissé kifelé fordul, míg a bal lábfej normális testtartásban van. A 60 cm magas törzs a nyaktól a térdig maradt meg, jobb karja letö­rött. A ruhátlan törzs antitetikus tartásában, jobb lába kissé hátrább helyezkedik el. Bal karjában kétfülű

7. ábra. Sírkőtöredék Nemesvámos Abb. 7. Grabesteinfragment aus Nemesvámos-Baláca

fAGIONI 4-ODERA

8. ábra. Sírkőtöredék felirata Nemesvámos Abb. 8. Inschrift des Grabsteinfragments aus Nemesvámos-Baláca

kancsót tart. A szobor megmunkálása eléggé elna­gyolt.

A csajági leletegyüttes kétségtelenül egy háziszen­télyhez tartozhatott. A lelőhelyen tegula töredékek kerültek elő és az itt folyó vasútépítkezések során egy római telephelyet bolygattak meg, s ugyanezen a lelő­helyen néhány csontvázas sír is elpusztult.18 A leletek alapján egy villagazdaságra kell gondolnunk, amely­nek főépületében állhattak emlékeink. A testvérpár az aquincumi municipális arisztokráciához tartozott, akiknek itt, a coloniától viszonylag távol helyezkedett el földbirtokuk. Hasonló, kisebb háziszentélyhez tar­tozó emlékeket ismerünk a megye területén Ajkáról, ahol egy töredékes Hercules szobor és egy neki szen­telt oltárkő került elő Julia Prisca és férje P. Sextus Acurius Dexter - sírkövével együtt.19 Az oltárkövet egyébként a férj állította. Lucius Aurelius Valentinus és családja a capitoliumi triász két tagjának, Junónak és Minervának szentelték fogadalmi oltárköveiket. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a leletegyüttes nem tel­jes és eredetileg a triász harmadik, s egyben legfonto-

143

9. ábra. Felirattöredék Veszprém megyéből Abb. 9. Inschriftfragmente aus dem Komitat Veszprém

sabb tagjának, Jupiternek szentelt oltárkő is hozzátar­tozott a háziszentélyhez.

A szobortöredék, mely Liber Pater,20 a görög Dyo-nisios tiszteletéről tanúskodik, nem szokatlan Panno­niában. Kultusza különösen a Severus dinasztia (193— 235), tehát emlékeink keletkezésének idejében élte virágkorát tartományunkban,21 s elsősorban Pannónia keleti felében volt népszerű.22 Tisztelete egyaránt kapcsolatba hozható a halotti kultusszal és a szőlő­műveléssel.

Az aquincumi municipális arisztokrácia körében egyébként gyakori volt a capitoliumi triász tisztele­te,23 s a felirat egyúttal jelzi az aquincumi colonia ter­ritóriumának kiterjedését is. A leletegyüttes a Severus kor eddig is szépszámú feliratos és szobrászati emlé­keinek számát gyarapítja.

A továbbiakban két olyan emléket ismertetünk, melyek a RIU 2. kötetének megjelenésekor nem vol­tak fellelhetőek.

Nemesvámos-Baláca 4. Feliratos sírkő jobb felső sarkának töredéke (7.

ábra).24 A Nemesvámos-Baláca pusztai római villa fürdőépületének 12. sz. helyiségében került elő má­sodlagosan. A felirat kereteit mezőben, a keretelés fe­lül és jobboldalon maradt meg. A vörösesszürke helyi kőből készült sírkő megmaradt magassága 37, széles­sége 40, vastagsága 19 cm. A betűk magassága 6,3-4,8 cm. A töredékes felirat olvasása (8. ábra):25

...]Magioni / [f(ilivs/a) ...]Modera-/ [tvs/a ...]er án(nos) LX /

Az 1. sorban szereplő, jellegzetesen kelta Magio-nus cognomen26 rendkívül ritka,27 Pannoniából mind-

10. ábra. Töredékes felirat Veszprém megyéből Abb. 10. Bruchteile der Inschrift aus dem Komitat Veszprém

össze Au am Leithabergból ismerünk egy Magiona nevű őslakos, bój személyt.28 A filiatio alapján a mi esetünkben is egy, az őslakossághoz tartozó személy­re, illetve családra kell gondolnunk. A felirat másik személyének a 2. sorban megmaradt betűit Modera-tus/a cognomenre egészíthetjük ki. A név Pannoniá­ban viszonylag ritka,29 mindössze öt alkalommal for­dul elő s inkább a nyugati tartományokból ismert.30

Az ,,er' ' betűcsoport kiegészítésére bőséges lehetőség áll rendelkezésünkre.31

A sírkőtöredék másodlagos felhasználásból került elő, eredeti lelőhelyét nem ismerjük. A névanyag alapján a töredéket a helyi őslakosság, talán az era-viszkuszok emlékei közé sorolhatjuk,32 korát a II. szá­zad első évtizedeire helyezhetjük.

Veszprém megye 5. Feliratos tábla töredéke (9. ábra).33 A jó minősé­

gű mészkőből faragott tábla jobb felső sarka maradt meg az első két sor, illetve a harmadik sor töredéké­vel. A tábla felül és jobb oldalt hornyolással kereteit. A 2. sor a keretelésen is folytatódik, a betűk kevésbé gondosan faragottak. A tábla megmaradt magassága 36, szélessége 41, vastagsága 21 cm. A betűk magas­sága 7,5-7 cm.

A felirat olvasása, illetve kiegészítése problemati­kus (10. ábra). A megmaradt szöveg kétségtelenül egy császári titulaturához tartozik, amennyiben a győzelmi jelzők olvashatók ki a betűkből. A betűtípu­sok késői korra, a tetrarchia korára, vagy az azt köve­tő időszakra utalnak. Az első sor végének kiegészíté­se viszonylag könnyebb: ...[m(aximvs), Brit(annicvs) m(aximvs). A 2. sor végén a Ger(manicvs) m(aximvs) kiegészítés látszik reálisnak. A 2. sorban a Germanicvs előtt álló CR betűcsoport feloldására ugyancsak egy nép nevet kell keresnünk az utána kö­vetkező m(aximvs) miatt. A legvalószínűbb megol­dásnak a C(a)r(picvs) m(aximvs) kiegészítés látszik. A Carpicvs jelzőt feliratokon Aurelianus és a tetrar­chia császárai viselték.34 A felirat töredékes volta mi­att azonban a konkrét császárnévhez való kötésre

144

11. ábra. Titus Flavius Justinus sírköve Papkesziról Abb. 11. Grabstein von Titus Flavius Justinus aus Papkeszi

nem vállalkozunk, az emlék minden valószínűség szerint Diocletianus, vagy esetleg Constantinus korá­ból - aki szintén viselte a Carpicvs jelzőt - származ­hat. A jó minőségű kőanyag arra utal, hogy hivatalos, a császár nevével fémjelzett eseményt, feltehetően egy építkezést megörökítő, viszonylag nagyobb fel­iratos tábla töredékével van dolgunk. A 3. sor betűtö­redékei biztos támpontot nem adnak, esetleg a res-ti]tuit kiegészítésre gondolhatunk.

Mivel a kiegészítésre a rendelkezésünkre álló töre­dék csak korlátozottan nyújt támpontot, így csak a megmaradt szöveg olvasatára szorítkozunk:

/...] m(aximvs) Brit(annicvs) m(aximvs) / ...] C(a)r(picvs) m(aximvs) Ger(manicvs)

m(aximvs) / ... restijtvit (?).

Papkeszi 6. Feliratos sírtábla (11. ábra). Lelőhelye Papkeszi,

a Rostási dűlőben fekvő Tekeresi kút, mely a község­től délkeletre mintegy másfél km-re található. A fel­irat 1956-ban mélyszántás során egy IV. századi kő-ládasírban másodlagos felhasználásból került elő.35 A másodlagos felhasználáskor díszítését részben levés­ték. A nagyobb síremlékhez tartozó tábla hornyolás-sal mélyített feliratos mezőjét két oldalt voluták kere­tezik, a sérült jobb oldalán alul állatfigura maradvá­nya látszik. Bal oldalán és hátul rézsútos, illetve de­rékszögű megmunkálás.36 Gondosan faragott betűk. Magassága 86, szélessége 144, vastagsága 25 cm, a betűk magassága 9,7-6,5 cm.

TFL7fLQVBdVSIÍN\5 WIEGIJAD'DOMSIRM ANNTOtflP-raVLlAE OPTATAECONIVGI*

LATRAN-I<RVFIN0<o5-12. ábra. Titus Flavius Justinus sírfelirata Papkesziról

Abb. 12. Grabinschrift von Titus Flavius Justinus aus Papkeszi A felirat olvasása (12. ábra): T(itvs) Fl(avivs) T(iti)fil(ivs) Qv(i)r(ina tribv) Ivstinvs / vèt(eranvs) leg(ionis) II ad(ivtricis) dom(o) Sirm(io) / ann(orvm) LXX sibi et Ivliae / Optatae conivgi /

5 vivae<s>f(aciendvm) c(vravit) d(ecreto) d(ecurionum ?) / Lateran(o) et Rvfino co(n)s(vlibvs).

Magyarul: „A sirmiumi származású, Quirina tri-busba sorolt Titus Flavius Justinus, Titus fia, a legio II adiutrix veteranusa, élt 70 évet. Magának és felesé­gének Julia Optatának az élőnek készítette (a síremlé­ket) Lateranus és Rufinus consulsága alatt."

A feliratban több ligatura fordul elő. Az 5. sorban a két D betű feloldása bizonytalan, legvalószínűbb ol­vasata d(ecreto) d(ecurionum).

FI. Justinus a délpannoniai Sirmiumból (Sremska Mitrovica) származott s az aquincumi légióban szol­gált. A század 5. évtizedében sorozhatták be s való­színűleg a szarmata-markomman háborúk alatt, egy békésebb periódusban szerelhetett le. A polgárjogot még apja kaphatta a sirmiumi colonia Flavius-kori alapításakor,37 amikoris a várost egyúttal a Quirina tribusba sorolták.

A Justinus cognomen Pannoniában a markomann háborúk előtt viszonylag ritka,38 később gyakrabban találkozhatunk vele.39 A feleség cognomenje, Opta-tus/a korai előfordulása hasonló a Justinus névhez; Pannoniában Mócsy A. szerint az őslakosság körében is elterjedt,40 s ugyanez a helyzet a markomman hábo­rúk utáni időkben is.41 Véleményünk szerint az el­hunyt katona őslakosságból származhatott és rómaia-sodott el.

A felirat érdekessége, hogy a kő állításának éve is meg van adva, ami sírkövek esetében viszonylag rit­kaság számba megy. T. Sextvs Lateranvs és L. Cvspivs Rvfinvs a 197. évben viselték együtt a consuli tisztséget,42 s ebben az évben állították sírkövünket is.

145

Az a körülmény, hogy T. Fl. Justinus a Pannónia inferiorhoz tartozó Sirmiumból származott s az ugyanebben a tartományban állomásozó légióban szolgált arra utal, hogy Papkeszi és környéke, tehát a temetkezés helye ugyanehhez a provinciához tarto­zott,43 hasonlóan Csajághoz, ahol viszont mint láttuk az aquincumi colonia tisztségviselőinek lehetett föld­birtoka.

A sírkő eredeti felállítási helyére konkrét adataink nincsenek, legvalószínűbb az, hogy a temető illetve a feltárt sír a lelőhelyétől ÉNy-ra, a Tekeresi-völgy nyugati bejáratánál megfigyelt római telephez tartoz­hatott,44 míg maga a sírkő esetleg a szomszédos, a Te­keresi-völgy keleti bejáratánál észlelt korarómai tele­pülésről,45 talán villagazdaságból származhatott.46 A két lelőhely a sírkő tálalási helyétől mindössze 7-900 méterre fekszik.

Vörösberény

7. A Vörösberényból származó CIL III 4144. sz. feliratot a RIU 354. sz. alatt mint elveszett követ em­líti. A síremléket, amely a CIL szerint a vörösberényi Jezsuiták szőlőjében került elő, a rendház falába épí­tették be, feliratával kifelé fordítva. A felirat már ek­kor töredékes volt. Az egykori rendház 1984. évi tata­rozásakor ismét előkerült a XVIII. század folyamán „eltűnt" felirat,47 amely jelenleg már a veszprémi múzeum tihanyi apátságban elhelyezett kőtárában ta­lálható.48 Az újonnan fellelt emlék leírása:

A vöröses homokkőből faragott sírkő felső része hiányzik (13. ábra), alsó részén beillesztésre szolgáló széles csap. Két oldalt kereteit mező, a jobb oldalit le­vésték, a bal oldalt girland díszíti, alul kétfülű kantha-rosz. A feliratos mező alján másodlagosan (?) fara­gott mély lyuk.

A sírkő megmaradt magassága 124, szélessége 92, vastagsága 28 cm. A betűk magassága 7,5-5,2 cm. A felirat első sora töredékes. Sajnos a megmaradt betű­töredékekből a sort nem lehet rekonstruálni, azonban kétségtelen, hogy a CIL és a RIU által közölt DM for­mula nem állhatott itt. Sokkal valószínűbb, hogy az elhunyt Domitinvs a testvéreihez hasonlóan a Clav-divs noment viselte, s ez állhatott az első sorban. A HSE formula alkalmazása is a DM ellen szól. A fel­irat kiegészített olvasata (14. ábra):

[Clavdivs (?)] / Domitinvs / ann(orvm) XXV. H(ic) s(itvs) e(st) / Clavdii Potens /

5 et Nigrinvs fra- / tri pientissimo / f(aciendvm) c(vravit).

Magyarul: „Itt nyugszik a 25 évet élt (Claudius) Domitinus. (A sírkövet) készítették legjámborabb testvérüknek Claudius Potens és Nigrinus."

13. ábra. Domitinus sírköve Vörösberényból Abb. 13. Grabstein von Domitinus aus Vörösberény

14. ábra. Domitinus sírfelirata Vörösberényból Abb. 14. Grabinschrift von Domitinus aus Vörösberény

A felirat szövegét a CIL az első sortól eltekintve pontosan hozza. A sírkövön szereplő személyek ese­tében Mócsy A. nyugati eredetet tételez fel, bár a Do­mitinus név alapján lehetségesnek tartja az őslakos­sághoz való kötést is,49 mivel egy csákvári bennszü­lött sírkövön előfordul ez a cognomen is.50 A Potens név ritka,51 inkább a nyugati tartományokban gyako­ribb.52 A Nigrinus név a markomann-háborúk előtt

146

szintén ritka,53 a háború után valamivel gyakoribb ez a névadás.54

A Claudius Nigrinus név egyébként szerepel egy lovászpatonai sírkövön is.55 A 85 éves korában el­hunyt hasonnevű Claudius Nigrinus esetetleg azonos lehet a mi sírkövünk állítójával, aminek a két kő kel­tezése nem mond ellent. A vörösberényi emléket Mócsy A. a II. század elejére, míg a lovászpatonai követ a II. századra keltezi.56 A lovászpatonai felira­ton említett másik személy, Claudius Nigrinus testvé­

re Mursella municipium seribája volt, s mint ilyen a tehetősebb kisvárosi arisztokráciához tartozott, amit sírkövünk is tanúsít.57 Hogy a két feliraton szereplő azonos név egy személyre vonatkozik-e, nem dönthe­tő el teljes bizonyossággal, de nagyon valószínűnek látszik.

A most bemutatott emlékeken kívül néhány újab­ban előkerült Veszprém megyei feliratos emlék is­mertetésére egy következő dolgozatunkban kerül sor.

JEGYZETEK

RÖVIDÍTÉSEK

ALFÖLDY 1963. = ALFÖLDY G.: Aquincum vallási élete. Bud-Rég 20.1963.47-69.

BARKÓCZI1964. = BARKÓCZI, L.: The population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diokletian. ActaArchHung 16. 1964.257-356.

BRÜHL 1953. = BRÜHL, A.: Liber Pater. Origine et espansion du culte dionysiaque a Rome et dans le monde romain. Paris 1963.

DEGRASSI 1952. = DEGRASSI, A.: I fasti consolari dell'impero romano. Roma 1952.

GOSTAR 1975. = GOSTAR, N.: Les titres impériaux Dacicus ma-ximus et Carpicus maximus. Actes de la Xlle Conférence In­ternationale d'Études Classiques „Eirene". Cluj-Napoca. Bucuresti-Amsterdam 1975.643-649.

HOLDER 1904. = HOLDER, A., Alt-celtischer Sprachschatz IL Leipzig 1904.

KAJANTO 1965. = KAJANTO: The Latin cognomina. Helsinki 1965.

KELEMEN 1965. = H. KELEMEN M.: Csajág. RégFüz I. 19. 1965.21-22.

MRT 1-4. = Magyarország régészeti topográfiája 1-4. Veszprém megye. Budapest 1966-1972.

MÓCSY 1959. = MÓCSY, A.: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markommanenkrieg. Budapest 1959.

MÓCSY 1962. = MÓCSY, A.: Pannónia. RE IX. Suppl. Stuttgart 1962.515-776.

MÓCSY 1964. = MÓCSY A.: Scribák a pannóniai kisvárosokban. ArchÉrt91.1964.16-17.

MÓCSY 1976. = MÓCSY A.: Provinciahatárok a Balatontól északra. ArchÉrt 103.1976.29-32.

MÓCSY 1984. = MÓCSY, A.: Lateinische cognomina als Ges­chichtsquelle: zwei Typen der provinzialrömischen Kultur. ActaArchHung 36.1984.197-222.

NAGY 1942. = Nagy T.: Vallási élet Aquincumban. Budapest tör­ténete 1/2. Budapest 1942. 386-463.

NOMENCLATOR = MÓCSY, A.-FELDMANN, R.-MARTON, E.-SZILÁGYI, M.: Nomenclator provinciarum Europae et Galliae Cisalpinae cum indice inverso. DissPann III/l. Buda­pest 1983.

PALAGYI1976. = PALÁGYI S.: A római- és középkori kőtár ka­talógusa. Tihanyi Múzeum. Veszprém 1976. Római kor.

PALÁGYI 1985. = PALÁGYI S.: Vörösberény. RégFüz I. 38. 1985.52-53.

PALÁGYI-HORVÁTH 1985. = PALÁGYI S.-HORVÁTH J.: Régen elveszettnek hitt római sírkő a vörösberényi Jezsuita­rendház falában. Horizont 13/3.1985. 17-21.

RIU = BARKÓCZI, L.-MÓCSY, A.: Die römischen Inschriften Ungarns. 2. Budapest 1976.

SOPRONI 1990. = SOPRONI, S.: Satyr-Silen Bronzekopf mit Me­istername aus Visegrád. FolArch 41. 1990.43-51.

SZENTLÉLEKY 1958. = SZENTLÉLEKY T.: Papkeszi-Rostás dűlő. ArchÉrt 85. 1958. 86.

SZIRMAI 1973. = SZIRMAI K.: Újabb adat a pannóniai Liber Pa­ter és Libera kultuszhoz. AntTan 20. 1973. 191-196.

THOMAS 1952. = THOMAS E.: Herkules szentély Pannoniában. ArchÉrt 79.1952.108-111.

9. 10.

11. 12. 13. 14. 15.

16. 17. 18. 19. 20. 21.

22.

23. 24.

25.

26. 27.

MRT 1-4. RIU 2. Ezúton mondok köszönetet Palágyi Sylviának a közlésre va­ló átengedésért és a munkámhoz nyújtott segítségért, amit Rainer Pálnak is ezúton köszönök meg. KELEMEN 1965. 21-22; MRT 2., 76., 15/6. lelőhely. A le­leteket említi: MÓCSY 1976.29; PALÁGYI 1976. 36. sz. PALÁGYI 1976. 36/c. Ltsz.: 65.444.2. DEGRASSI 1952. 60. MÓCSY 1959. 194., a markomann-háborúk utáni időre: BARKÓCZI 1964. 326. NOMENCLATOR 299., KAJANTO (1965. 209. és 247.) szerint a III. században gyakori a név. MÓCSY 1984. 210. MÓCSY 1959. 190. Dalmáciában gyakoribb: NOMENCLA­TOR 266., KAJANTO 1965. 310. szerint a keresztények kö­zött gyakori. BARKÓCZI 1964.299-300. PALÁGYI 1976. 36/a. Leltári száma: 65.444.3. MÓCSY 1959. 194.; BARKÓCZI 1964. 326. NOMENCLATOR 299. MÓCSY 1976. 30; Vö. még: U.6., 1959. 150 és BARKÓCZI 1964.299. ALFÖLDY 1963. 66., 79. j . ; NAGY 1942. 407. PALÁGYI 1976. 36/c. Leltári száma: 65.444.1. és 65.444.4. MRT 2., 76., 1166. lelőhely. THOMAS 1952. 108-111.; MRT 3. 21-23. BRÜHL 1953. Pannóniai elterjedésére: BRÜHL 1953. 215-220; AL­FÖLDY 1963.54-55. MÓCSY 1962. 732-733; SZIRMAI 1973. 196.; SOPRONI 1990.48^*9. ALFÖLDY 1963. 55. RIU 355: „Jetzt nicht auffindbar". Leltári száma: 66.253.1. -a követ Palágyi Sylvia a RIU 2. megjelenése után azonosítot­ta. A RIU a miénktől eltérő szöveget közöl: ...AGIONI/ ..JÓ­DÉRA/...FRATR/. HOLDER 1904. 377-378. NOMENCLATOR 173.

147

28. MÓCSY 1959. 228., nr. 131/3. A közeli Noricumból: CIL III 5220.

29. MÓCSY 1959. 182., a későbbiekre: BARKÓCZI 1964. 318. KAJANTO 1965.263.

30. NOMENCLATOR191. 31. NOMENCLATOR 339-340. 32. A Balatonfelvidék etnikumáról, a törzsi határokról: MÓCSY

1959. 32. és 39. 33. A töredék ismeretlen Veszprém megyei lelőhelyről szárma­

zik. A feliratot mint fel nem lelhető emléket a RIU 357. sz. alatt közli a veszprémi múzeum leltárkönyve alapján, ahol a következő szöveg olvasható: ABRIL. (CRMCEIA)... GI . A felirat leltári száma: 66.252.1.

34. GOSTAR 1975.643-649. 35. SZENTLÉLEKY 1958. 86., MRT 2., 171-172., 39/10. lelő­

hely. A kő leltári száma: 65.440.1. 36. PALÁGYI 1976. 23. sz. Említi a RIU is (RIU 2., p. 13.). Ol­

vasatát kis eltéréssel hozza MÓCSY 1976. 29. is. 37. MÓCSY 1959.76-78. 38. MÓCSY A. 1959., 177. szerint Észak-Itáliában és nyugaton

gyakoribb. Vö. még: NOMENCLATOR 155. 39. BARKÓCZI 1964. 315.; KAJANTO 1965., 252. szerint is

gyakori.

RÖMISCHE INSCHRIFTEN AUS

Die archäologische Topographie des Komitats Veszprém und der zweite Band von RIU publizierten die auf dem Territorium des Komitats gefundenen römischen Inschriften. Inzwischen kamen ne­uere zu Tage. In diesem Artikel geben wir eine neuere Deutung, bzw. Lesung einiger schon vorher bekannten Inschriften.

In Csajág wurden bei einem Bau zwei Altäre und eine beschä­digte Statue, die wahrscheinlich aus einer Hausheiligtum stammen, gefunden. 1. Ein Altar, der von Lucius Aurelius Valentinus und Silvester zur

Ehre der Göttin Minerva aufgestellt wurde. Die Geschwister waren Decurionen der colonia Aquincum.

2. Zur Ehre Juno Regina hat P. Aelia Valentina, die Frau eines der obengenannten Brüder einen Altar gestellt. Beide Altäre stam­men aus dem Jahre 216.

3. Samt den Altarsteinen kam auch die beschädigte Statue von Li­ber Pater aufs Tageslicht.

4. Das bei dem sekundären Umbau des Gutshofes in Nemesvá-mos-Balácapuszta freigelegte Grabsteinfragment war zur Zeit der Zusammenstellung von RIU nicht vorhanden. Die neue Le­seform der Inschrift, der zu den Denkmälern der hießigen Urbe­völkerung - wahrscheinlich eraviscus - gehörte, unterscheidet sich von der in RIU publizierten Inschrift. Der Grabstein wird aus dem ersten Jahrzehnt des 2-ten Jahrhunderts stammen.

5. Der Bruchteil einer auf dem Territorium des Komitats freige­legten Tafel mit Inschrift, die zur Zeit der Verfassung von RIU

40. MÓCSY 1959. 183.: Északitália és Nyugat a fő elterjedési terület. Vö. még: NOMENCLATOR 209.

41. BARKÓCZI 1964. 319.; KAJANTO 1965. 296. szerint gya­kori a név.

42. DEGRASSI1952.55. 43. MÓCSY 1976. 29-30. 44. MRT 2. 171. 39/8. lelőhely. 45. MRT 2. 172., 39/11. lelőhely. 46. A közeli Sári puszta is mint római lelőhely ismert: MRT 2.

173., 39/14. lelőhely. Szórványleletek a község területéről: 174.

47. PALÁGYI-HORVÁTH 1985; PALÁGYI 1985.52-53. 48. Leltári száma: 84.25.1. 49. MÓCSY 1959. 217.; KAJANTONÁL ( 1965) a név nem sze­

repel. 50. CIL Ш 3366. 51. MÓCSY 1959. 185.; BARKÓCZI 1964. 320. 52. NOMENCLATOR 230.; KAJANTO 1965. 247. 53. MÓCSY 1959. 183. 54. BARKÓCZI 1964. 319.; KAJANTO 1965. 228. 55. RIU III4267 (cf. p. 1756) = RIU 372. 56. MÓCSY 1959. 217., illetve 244. 57. MÓCSY 1964. 16.

DEM КОМГТАТ VESZPRÉM

nicht vorhanden war, wird ein Teil der Kaiserinschrifte oder Bauinschrifte gewesen sein. Aufgrund der Siegeszeichen, - vor allem von Carpicus maximus - und der Buchstabtypen könnte die Tafel aus der Tetrarchia-zeit stammen.

6. Die Grabtafel, die in sekundärer Verwendung in einem spätrö­mischen Steinkistengrab in der Gemeinde Papkeszi freigelegt wurde und deren Rahmen teils abgebrochen wurde. Der vetera-nus der legio II. ad. von Aquincum war sirmischer Abstam­mung. Der Grabstein wurde im Jahre 197 gestellt. Die Inschriften aus Csajág und Papkeszi zeichnen an, daß die­ses Gebiet zum Territorium colonia Aquincum gehört haben muß.

7. Die früher als verloren geltende Grabinschrift aus Vörösberény wurde im Jahre 1984 wieder aufgefunden. Die Lese weise der Inschrift weicht in der ersten Zeile von der früheren ab, indem hier statt DM der Namen des Verstorbenen - Claudius - oder ein anderer Text gestanden haben muß. Die Leseweise der verbliebenen Buchstabfragmenten ist unsicher, da sie keines­falls zur Formel DM gehört haben konnte. Die Inschrift stammt wahrscheinlich aus der ersten Hälfte des 2-ten Jahrhundert.

DR. SÁNDOR SOPRONI H-l 118 Budapest

Gombocz Zoltán u. 5/B.

148