Római határozat, kijevi beszéd ÜZENET AZ EMLÉKMIAmikor h íre m ent — m árpedig hála a m odem technikának igencsak gyorsan h íre m ent —, hogy a Nagy Honvédő Háború ú j kijevi m onstre em lékm űvének avatásán Leonyid Brezsnyev mond beszédet, világszerte ó riá­si érdeklődés várta az SZKP főtitkára, a szovjet állam fő sza­vait.

A fokozott figyelem érthető volt, számos ok m elle tt m ár csak azért is, m ert az időpont egyszerre ké t szem pontból tűn t m egkülönböztetett jelentőségű­nek:

1. Idén június 22-én lesz kerek negyven esztendeje, hogy az ad ­digi történelem legnagyobb had­serege, a h itleri W ehrm acht rá ­zúdult a Szovjetunióra. Nem a kerek számok kötelező bűvölete, hanem a gondolkodó em ber ele­mi logikája nyom án érezték úgy világszerte a százmilliók, hogy egy ilyen esztendőben a győze­lem nap ján elhangzó állam fői be­széd eleve, jellegénél fogva jóval több ünnepi m egnyilatkozásnál: az emberiségnek, a történelem ­nek szóló üzenet.

2. Az időpont nem csak az ese­m ények hosszú távú, im m ár négy évtizedes vonulatában volt m eg­különböztetett jelentőségű, h a ­nem a ma, a lehető legaktuáli­sabb je len szem pontjából is. Nem akárm ilyen nemzetközi helyzetben, nem akárm ilyen v e­szélyek és rem ények közegében, nem akárm ilyen előzmények u tán kerü lt sor 1981. m ájus 4-én és 5-én Róm ában a N ATO kü l­ügym inisztereinek konferenciájá­ra.

K eil-e bizonygatni, hogy egy ilyen horderejű atlan ti határo ­zat u tán négy nappal elhangzó Brezsnyev ̂ beszéd a szokásosnál is nagyobb érdeklődésre ta rth a t számot?

Ahhoz, hogy az összefüggés még világosabb legyen, érdem es egy p illan tást vetnünk az idei

tavasz a tlan ti tanácskozásainak előzm ényeire és 'lefolyására. M eglehetősen régi a NATO „ta­vaszi nagyheteinek” hagyom á­nya. Csakhogy o sorrendet ille­tően ebben az évben m egválto­zott a forgatókönyv. Eddig a konferenciasorozat a tizenöt tagállam hadügym inisztereinek összejövetelével kezdődött és (nemegyszer m ás tárcák értekez- let-közjátékai után) a politikai sommázás igényével fellépő külügym inisztereké volt az utolsó szó.

1981-ben m egfordult a sorrend és b á r Luns fő titkár „technikai okokról” beszélt, Rómában egyetlen m egfigyelő sem akadt, aki ezt kom olyan vehette volna. Teljesen függetlenül az olasz fővárosban összesereglett ú jság­írók nem zetiségétől és politikai pártállásátó l, egybehangzóan úgy vélekedtek, hogy a sorrend­csere oka politikai term észetű volt és az t nyilvánvalóan az európai tagállamok kényszeritet- ték k i W ashington vonakodása el­lenére.

A hidegháborús kardcsörtetést szóhasználatával is ijesztő m ér­tékben felelevenítő am erikai ve­zetésre m ár régebben nyomás nehezedett egy legalábbis Vala­m ivel árnyaltabb m agatartás irányában. Ez a nyomás a közel­m últban két alapvető ókból fi­gyelem re m éltóan fokozódott. A két oknak m egvan a m aga kö­zös logikája, régi igazság, hogy a dolgok összefüggenék.

1. Számos nyugat-európai állam korm ányfője sürgette a vonako­dó W ashingtont, szülessen végre valam ilyen atlanti reagálás Leo­nyid Brezsnyev em lékezetes — és em lékezetesen konstruktív — kongresszusi javaslataira. 2. Er­re nem csak elem i politikai ösz­tönük készte tte ezeket a vezető­ket, hanem az országaikban k i­bontakozó, évek óta példátlan erejű tömegmozgalom, am ely fontos belpolitikai érdekükké is

A N a g y H o n v é d ő H á b o rú k ijev i e m lé k m ű -k o m p le x u m a

— k ö z é p p o n t já b a n a h a tv a n k é t m é te r e s

n ő a la k k a l

te tte a cselekvést, vaffy legalább­is annak látszatát.

H úsvétkor béketüntetésektő l volt hangos szinte egész Nyugat- Európa és a mozgalom ereje nem csökkent az ünnepek m ú­lásával. Szinte jelképes jelentő­ségű, hogy a (május 26-án) vá­lasztásra készülő Hollandia m i­niszterelnöke ajánlatosnak ta r ­to tta ünnepélyesen be je len ten i: országa legalább az év végéig elhalasztja a szóban levő negy­vennyolc am erikai szárnyas raké­ta telepítésének engedélyezéséről szóló határozatot, ehhez ugyanis „szeretné figyelem be venni az esetleges szovjet—am erikai tár­gyalások eredm ényeit.”

A NATO 1979 decem beri h a ­

tározata a középhatósugarú am e­rikai raké ták nyugat-európai te­lepítéséről óriási csapást m é rt az enyhülési fo lyam atra; katonailag azért, m ert „az egyensúly hely­reá llításának” ürügyével a v i­lágbéke alapját, a katonai egyensúlyt veszélyeztette , po liti­kailag pedig azért, m ert a h a tá ­rozatnak volt ugyan egy, a Szov­jetunióval tárgyalásokat szorgal­mazó része, de az t a C arter-, m ajd a R eagan-kabinet gyakor­la tilag befagyasztotta.

A róm ai N A TO -határozatnak m inden fogyatékossága, helyen­kén t homályossága, sőt veszélyes­sége m ellett figyelem re m éltó vo­nása annak a nyugat-európai k í­vánságnak legalábbis a felszínre kerülése, hogy érdem ben foglal­kozzanak az 1979-es döntésnek ne csak a rakétatelepítésre, hanem a M oszkvával folytatandó tárgya­lásokra vonatkozó részével is. Ez a közelm últ fejlem ényeihez ké­pest ném i rem ényt n y ú jt a rra ,

Merénylet a pápa ellenA h ír annyira megdöbbentő, hogy szinte kom m entár sem kell hozzá: elhangzásának p illana tá­ban m egfogalm azódott a véle­m ény m inden hivőben és nem hivőben, m inden tisztességes, bé- keszerető, nyugalom ra vágyó em ­berben. A vélem ény: itt az ideje, hogy nem zetközi m éretű tiltako­zással, tömeges és törvényes fe l­lépéssel ú tjá t állják a terroriz­m us továbbgyűrüzésének.

Még m erényletekhez lassan hozzáedződött idegzetünk is fel- borzolódott, am ikor a hírügynök­ségek szétröpitették a je len tést: m ájus 13-án a róm ai Szent P é­te r téren a szokásos heti nyilvá­nos audienciáját ta rtó II. János

B E s s m z a

Pál pápát húszezer em ber je len­létében több lövéssel súlyosan m egsebesítette egy merénylő.

Az esem ények gyorsan pereg­tek, a gyorshírek egym ást követ­ték. A pápát, ak inek hasába, jobb k arjáb a és bal kezébe hato lt be a m erénylő golyója, a róm ai Ge­m elli kórházba szállították, ahol több m in t négyórás m űtéte t h a j­to ttak végre ra jta . Közben a Szent P éter té ren — ahol alig egy hónappal előbb az egész vi­lág békéjéért imádkoziva ad ta á l­dását a róm ai katolikus egyház feje a húsvéti ünnepek során — elfogták a m erénylőt, ak irő l csakham ar k iderü lt: M ehm et A li Agca, egy Törökországban po liti­kai gyilkosság m ia tt elfogott, m ajd a börtönből és üz országból tö r­

li. J á n o s P á l p á p a h á t r a h a n y a t l ik

a g é p k o c s ib a n a m e ré n y lő

g o ly ó itó l s e b z e t te n

A k ö z e li k é p e n jó l lá th a tó

a le g k ö n n y e b b s é r ü lé s ,

a b a l u j j a t é r t lö v és

F O T O : M T I K Ü L FÖ L D I

k é p s z o l g a l a t

Az e lf o g o tt tö rö k

ú jf a s is z ta m e ré n y lő

T Ö V É B Ő L

Az em lékm ű-kom plexum a v a tá sá n Leonyid Brezsnyev

m ondott beszédetF O T O : M T I — KÜLFÖLÖ.I

K É P S ZO LG Á LA 'Í'

hogy — a beavatottak prognózisa szerin t szeptem berben, esetleg az ENSZ-ülésszak elején m egszer­vezett Grom iko— Haig találkozó­val — újra megindulhasson G enf- ben is, m ásutt is az egész em beri­ség számára létfontosságú szov­je t— am erikai tárgyalásoknaknem a szovjet fé l hibájából el­akadt gépezete.

A m ikor Leonyid Brezsnyev az ünneplő K ijevben a hatvankét m éter m agasan a város — és a világ — fölé emelkedő, egyszerre az áldozatokra és a győzelemre em lékeztető nőalak ava tási ün ­nepségén szólásra em elkedett, a világ m ár tudta, hogy a tá rgya­lások fo ly tatását m egcsillantó ró­mai határozat „ellensúlyaként”

ham arosan összeülnek Brüsszel­ben a N ATO -hadügym iniszterek, hogy katonai intézkedésekkel p róbáljanak nyom ást gyakorolni a győzelemre em lékező szovjet állam ra.

Leonyid Brezsnyev ünnepi be­széde m éltó válasz volt a re ­m ényre is, a fenyegetésekre is. Em lékeztetett a rra , hogy azok, akik IM I. jún ius 22-én m egtá­m adták hazáját, a szocializmust akarták m egsem m isíteni, de 1941 jún iusát 1945 m ájusa követte. A Jegorov és K an ta rija á lta l a R eichstagra k itűzö tt vörös zászló.

„A fasizm us ellen v ívo tt harc­ban — m ondotta a szovjet állam ­fő — nem vo ltunk egyedül. E m ­lékezünk hősi szövetségeseinkre, a partizánokra, sok ország ellen­állásának hőseire, em lékezünk a H itler-ellenes koalícióban szövet­ségeseink katonáira. De nem fe ­ledkezhetünk meg arról, hogy a háború legsúlyosabb terhei a szovjet em berre hárultak; ha­zánk húszm illió fiá t és lányát vesztette el.”

Ez világos beszéd: a győzelem napján a legm agasabb szintű utalás a rra , hogy a szocializmus nagyhatalm a és a Nyugat viszo­nyának, ezen belül a szovjet— am erikai viszonynak m egvannak a m aga folytbtásra m éltó hagyo­mányai. Nem a Szovjetunión m últ és m a sem a Szovjetunión m úlik e nehéz időkben kipróbált tradíciók békés kiterebélyesítése, érzékeltette Brezsnyev, am ikor k ije len tette: „Vannak a tőkésvilágban olyan állam férfiak, akik csupán az erő és a d ik tá tum ka ­tegóriájában képesek gondolkod­ni . . . B ennünket azonban nem lehet fenyegetni. Erősek az ide­geink, edzettek vagyunk.”

Az SZKP fő titkára beszéde végén a béke m egóvását nevezte „a legszentebb kötelességnek”. Jó lenne, ha a d iadalt és a szen­vedést megörökítő szobor tövé­ben elhangzott szavak üzenetét végre m egértenék a tú lparton is.

tent kiszöktetése u tán távollétében halálra íté lt fiatalem ber. A rra is fény derült, hogy (éppen ahhoz a laphoz, a M illiyethez ír t levélben, am ely lap főszerkesztőjét gyilkol­ta meg) két évvel ezelőtt közölte: m erényletet fog elkövetni az a k ­kor A nkarába v árt pápa ellen. A gyilkos az NSZK-ból Spanyolor­szágon á t érkezett Olaszországba, s a fegyvert a római Term ini pá­lyaudvar egyik poggyászmegőr­zőjéből vette ki.

Miközben a pápa egészségi á l­lapotáról, a m űtét sikeréről, a várható szövődményekről, a sok­oldalú orvosi gondoskodásról szó­ló h íreke t figyelték és figyelik az em berek, s a világ m inden orszá­gából özönlenek az együttérzés és a tiltakozás, a m iham arabbi gyó­gyulás rem ényét kifejező és a terrorizm us m egfékezésére utaló levelek egyszerű em berektől és állam főktől — közöttük Losonczi Pálnak, a M agyar N épköztársa­ság Elnöki Tanácsa elnökének és Leonyid Brezsnyevnek, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének üzenete —, az em bereket egyre izgatóbban fog­lalkoztatja a kérdés: hol van a

A bajkonuri űrrepülőtérről m ájus 14-én este felbocsátották a Szojuz—40 szovjet űrhajót, am ely ism ét nemzetközi személyzetet v itt a Szalju t—6 űrállom ásra. A parancsnok ism ert kozm onauta, Leonyid Popov, aki Valerij R jum innal együtt Farkas Bertalan „házigazdája” volt egy esztendővel ezelőtt a kozm ikus űrlabora­tórium fedélzetén, ú titársa pedig D um itru Prunariu, az első ro­m án űrhajós. A szovjet—rom án űrpáros m ájus 15-én este kap­csolta össze a Szojuz—40-et a Szaljut—6-tal, m ajd az im m ár szo­kásos m űveleteket követően átm entek annak fedélzetére, ahol a tervek szerint egy hétig dolgoznak együtt Vlagyim ir Kovaljonok- kal és V iktor Szavinihhel, az űrállom ás jelenlegi személyzetével.

A szovjet—rom án közös űrrepüléssel az lnterkozm osz-program keretei között végrehajtott nem zetközi expedíciók egyelőre véget érnek, az Interkozm osz-együttm űködés term észetesen a követke­zőkben is a terveknek megfelelően folyik tovább.

határ, van-e egyáltalán határ, le­het-e egyáltalán megzabolázni a nem zetközi m éretűvé vált terro­rizmust?

A magyar em berek — akárcsak a többi szocialista ország lakói, s m inden békeszerető em ber szerte a világon — m élységesen elítélik a terrorizmust, fordítsák a fegy­vercsövet akár államfőre, akár politikusra, akár egyszerű em ber­re — akár egy szabadságért kü z­dő, szabadságát k iv ívo tt népre.

M ert e rre is, a r ra is sajnos egy­re több a példa szerte a világban És éppen ez, a tőkés körök nem ­zetközi m éretekben erősödő ag ­resszivitása, a gátlástalan békeel- lenesség, az enyhüléssel szem be­forduló hidegháborús politika a legfőbb m elegágya az elszabadu­ló terrorizm usnak.

Egyáltalán nem véletlen, hogy az a M ehmet Ali Agca, ak i II. J á ­nos P ál pápa é leté re tö rt — éppen úgy egy szélsőjobboldali szervezet tagja, m in t az a m e­rénylő, aki nem régen Ronald Rea­gan elnökre sütötte fegyverét. A rra a Reaganre, aki pedig vá­lasztási kam pánya idején, s elnök­ké választása óta is a nem zetkö­

zi terrorizm us elleni küzdelm et a szocializmus elleni harccal a k a rja egyenlősíteni, ak i odáig m erészkedett, hogy valam ennyi te rro ris ta cselekedet mögött Moszkva kezét keresse. Nos, ez a két legutóbbi m erénylet — az egyik éppen az ő é le té t veszélyez­te tte — beszédes cáfolatát ad ta hangzatos, m inden alapot nélkü­löző, a népek függetlenségi harcát és a te rro risták gálád cselekede­teit egy kalap alá vevő nézetei­nek, eszm efuttatásainak.

Ez a legutóbbi, teljesen meg­m agyarázhatatlan és megindokol- hata tlan m erénylet m u ta tja a leginkább, m ennyire elszabadult a terrorizm us pokla — am ely alatt a szélsőjobboldal, az ú jjá ­éledő fasizm us táplálja a tüzet a nem zetközi im perializm us ösztön­zésével. És ta lán ez a m erénylet lesz az, ami felny itja az em berek szem ét szerte a világon, hogy hol keressék a népek, a béke, a nyu­galom ellenségeit, s a rra ösztönöz m indenkit: kiáltson m egálljt az újfasisztáknak, a terroristáknak, a népek ellenségeinek.

■ E ü E s a a □

ú jn e m z e t k ö z i e x p e d í c i ó

a v i l á g ű r b e n