program - abacusan stúdióabacusan.hu/wp-content/uploads/gallery/archiv/konferencia_program... ·...
TRANSCRIPT
Program
Megnyitó
Sugár Sára
(igazgató, Amerikai Alapítványi Iskola)
Vallás és identitás kapcsolata a modern zsidóságban. Szocioló-
giai közelítések
Karády Viktor
(egyetemi tanár, Középeurópai Egyetem, Történelmi Intézet,
a francia CNRS (Nemzeti Tudományos Kutatóközpont) emeritusz
kutatási igazgatója, szociológus és társadalomtörténész)
A német nemzetiségi tanítás pedagógiai kérdései, feladatai –
küldetése és jövőképe – nehézségek, eredmények
. Dr. Guth Zoltán
(igazgató, Friedrich-Schiller-Gymnasium (Pilisvörösvár)
történelem-német-politológia szakos tanár)
Szünet
Többkultúrájú családok és az iskola. A családtörténeti módszer
pedagógiai alkalmazása
Boreczky Ágnes
Program
Héber nyelv oktatás Magyarországon az ezredfordulón, avagy
az elmaradt reneszánsz
Fináli Gábor
(rabbijelölt, vallási vezető, BZSH Dél-Pesti Körzet;
a Lativ Kolel tanára)
Szünet
Kerekasztal beszélgetés
Moderátor: Gadó János (Szombat folyóirat)
A zsidó zene szerepe a tanulás és vallási élet szolgálatában-
dallamokkal illusztrált előadás
Fekete László
(főkántor, az OR-ZSE kántorképzés szak vezetője)
A német nemzetiségi tanítás pedagógiai kérdései, feladatai – küldetése és
jövőképe – nehézségek, eredmények
. Dr. Guth Zoltán
Identitás és nyelvhasználat: egy nemzetiségi kisebbség létének meghatározásához alapve-
tő , ha nem a legfontosabb ismérv nyelvállapotuk, mindenkori nyelvhasználatuk és kódvá-
lasztásuk, illetve az abban megnyilvánuló stratégiák megértése. Sokak véleménye szerint
egy adott nyelv állapota jelzi a kisebbség asszimilációjának mértékét. Alapvető kérdésfelte-
vésem ebből a szempontból indul ki.
Előadásomban az oktatás aspektusait veszem számba történetileg és a jelent vizsgálva,
vajon a mindenkori kisebbségi oktatási rendszer biztosította/biztosítja-e a kisebbségek
nyelvi fennmaradását. Történeti áttekintésemben azt vizsgálom, hogy 1945 előtt, illetve
után létezett-e olyan autentikus kisebbségi oktatási forma, amely biztosította a kisebbségi
lét fennmaradását? Szó lesz az 1993-as kisebbségi törvényről és az azóta eltelt időszak
fejleményeiről, problémáiról. Van-e esélye ma a revitalizációnak, beszélhetünk-e a kettős
identitásról (Doppelidentität), mit tesz és tehet az oktatás a kisebbségi tudat megtartásá-
ért? Megfelelő válasz-e a „nyelvoktató” kéttannyelvű oktatási forma? Felvethető-e ma Ma-
gyarországon egy német kisebbségi tannyelvi oktatási forma megvalósulása? Előadásomat
a 2010-ben elkészült új jövőkép és küldetésnyilatkozat bemutatásával zárom.
Vallás és identitás kapcsolata a modern zsidóságban. Szociológiai közelí-
tések
Karády Viktor
Előadásom a közép-európai zsidóság modernkori fejlődésének néhány kulcskérdésére
reflektál abból a szempontból, hogy milyen szerepet játszott a vallás és a vallásosság
az érintett askenáz zsidó csoportok önmeghatározásában és a környező társadalmakkal
való kapcsolatában. E tekintetben ki lehet indulni a régiók és országok közötti alapvető
különbségekből, melyek legegyszerűbben a modernizációs és a beilleszkedési (integrációs)
lehetőségekhez köthetők. Ahol nem volt a 19. században jogi egyenlősítés, emancipáció
(Romániában és Oroszországban) ott az ortodox vallásosság maradt uralkodó. Másutt,
elsősorban a Habsburg Monarchiában, különösképp Magyarországon és Csehországban,
(1948 után Bécsben is), a modernizáció dinamikája a vallási reformot, a berlini Haskala
elveit, juttatta érvényre, ami gyors világiasodást eredményezett, de csak a mindenkori
zsidóság városi, polgárosodó s a nemzeti asszimilációt elfogadó illetve azt kereső rétegei-
nél. Itt érdemes megvizsgálni egyrészt a reformmozgalmak jellegét, helyi sajátosságait,
köztük a világi zsidó nacionalizmus érvényre jutását főképp az ortodoxia uralta népessé-
gekben (cionizmus, folkizmus, Bund), illetve azt, hogy a vallásosság hogyan tudott ugya-
nott elvegyülni modern társadalmi törekvésekkel (mint ahogy ezt a vallásos cionizmus is
illusztrálja). Másrészt utalni kell a világiasodás (szekularizáció) egyéb összefüggéseire és
megnyilvánulásaira, a felekezeti közömbösség átcsapására a hitehagyásba (vallásváltás) és
a csoportfolytonosság kívánalmának leértékelésébe (vegyesházasságok), az életvilág ha-
gyományainak elhagyásába (névváltoztatás, lakóhelyi elvegyülés, értelmiségi szakmavá-
lasztás), az össztársadalmi értékrend átvételébe (világi 'vendég-nacionalizmus', liberális
szabadkőművesség, stb.), s az új, gyakran utópisztikus, egyetemes igényű társadalomter-
vek elfogadásába vagy egyenesen propagálásába (feminizmus, eszperantizmus, szocializ-
mus, kommunizmus). Mindez nem értelmezhető attól a rendkívül gyors és radikális szak-
mai-gazdasági átrétegeződéstől függetlenül, melyen az érintett zsidóság a 19. század eleje
óta átment. Ennek egyik tényezője a szabadkapitalista piacokon való sajátos zsidó szerep-
vállalás, a másik pedig a nyilvános iskolázás lehetőségének megnyílásával kifejlődő zsidó
'túliskolázás' volt. Mindkettő arra a modernizációs előnyre mutat, mely a zsidóság egyre
szélesedő rétegeit a polgárosodásban sokkal lassabban belépő s e téren visszamaradó
nem zsidó rétegekkel mindenütt Közép-Keleteurópában szembeállította..
Absztraktok Absztraktok
Ajánlott irodalom
Ábrahám Miklós (1975): Feljegyzések a fantomról - Freud metapszichológiájának kiegészí-
tése.
In: A megtalált nyelv (Ritter Andrea-Erős Ferenc szerk.), Budapest, Új Mandátum Könyvki-
adó, 2001. 66-71.p.
Assman, J. (1999): A kulturális emlékezet.Budapest, Atlantisz Könyvkiadó
Boreczky Ágnes (2004): A szimbolikus család. Budapest, Gondolat Kiadó
Boreczky Ágnes és munkatársai (2007): Családok távolból és félközelből. Budapest, Gondo-
lat Kiadó
Gergen, K.J. (1991): The Saturated Self. Basic Books
Gillis, J.R. (1996): A World of Their Own Making: Myth, Ritual, and the Quest for Family
Values. New York, Basic Books
Gillis, J. R. (2002) Our Imagined Families: The Myths and Rituals We Live By. The Emory Cen-
ter for Myth and Ritual in American Life. Working Paper No. 7 http://
www.marial.emory.edu/research/index.html
Losonczi Ágnes (2005): Sorsba fordult történelem. Budapest, Holnap Kiadó
McGoldrick, M.-Gerson, R.-Petry, S. (2008): Genograms. Assessment and Intervention. New
York-London, W.W. Norton
Ricoeur,P. (1999): Narrativák 3. Emlékezés-felejtés-történelem. In: A kultúra narrativái
(szerk. Thomka Beáta), Budapest, Kijárat Kiadó
Szondi Lipót (1996): Ember és sors. Budapest, Kossuth Könyvkiadó
Tengelyi László (1998): Élettörténet és sorsesemény. Budapest, Atlantisz Könyvkiadó
Absztraktok Absztraktok Többkultúrájú családok és az iskola. A családtörténeti módszer pedagógiai
alkalmazása
Boreczky Ágnes
A családdal kapcsolatos modern mítoszok egyike a család válságjelenségeiről, ki-
ürült-tönkrement kapcsolatokról, válásokról, elhanyagolt gyerekekről szól. A mítosz kimon-
dottan vagy kimondatlanul a régi idők harmóniájának idillikus képzetéből, a családi tűzhely
melegének biztonságából és a családi béke, az egymás iránti törődés nosztalgikus érzéseiből,
tudományosan pedig a nukleáris kiscsalád és a személyiségfejlődés összefüggéseinek norma-
lizálásából táplálkozik.
A fenti mítosz egy viszonylag új keletű, Magyarországon kevéssé ismert családfelfo-gás, a szimbolikus családelmélet segítségével átírható. Erre annál is inkább szükség van, mert a szociológiai kutatások egyértelműen a családi determinációs hatások felerősödésére, a család szerepének növekedésére utalnak.
A szimbolikus család fogalma az együttélő család illetve az elődök által is közvetí-tett, hely-, helyzet- és önmeghatározást alakító család(kép) különbségén alapul. Ez utóbbi a szimbolikus család, melynek működése és funkciói többféleképpen értelmezhetők, így pél-dául a
fontos személyek, szignifikáns mások
családi ünnepek, szokások, rítusok, vakációk, albumok, dokumentumok (pl. levelezések, naplók) stb.
mítoszok, eredettörténetek, történetek-epizódok
családi rendszer egésze szintjén.
Felfogásom szerint a társadalmi tér történeti időszerkezetében a szimbolikus család jelöli ki azt a saját teret, amelyen belül az egyéni döntések megszületnek, és amelyek az egyéni mozgások keretét képezik. Ez úgy is értelmezhető, hogy az utódok számára több választási lehetőséget, de nagyobb kényszert is jelent, ha a család több kultúrába ágyazódik, ha a szimbolikus tér heterogén, vagyis többféle valóságot, többféle eltérő valóságélményt, többféle mintát reprezentál, illetve, hogy minden újszerű döntésnek, új pályának mozgás-térnövelő hatása van.
Ugyanakkor adott társadalmi szituációban a családi történetek (pályák, minták) szinkronizálódnak. Az így létrejövő homogenitás addig tart, amíg a társadalmi konszenzus, amikor a társadalmi szituáció megváltozik az egyneműség is felbomlik. A történetek szétes-nek, újra kell alkotni, újra kell mondani őket. Az új helyzethez való alkalmazkodás sikeressé-ge részint azon múlik, hogy van-e a családban elég más (történetként is elmondható) tarta-lék minta (“kulturális tőke”?), hogy sikerül-e a családot saját történeti-társadalmi terén be-lül más pályára állítani. Ez utóbbi állítást megfordítva, talán az is megfogalmazható, hogy valójában az a család a hátrányos helyzetű, ahol a tágabb család mintái zárványozódnak, ahol hiányzanak a helyzet változtatásához szükséges, megélt realitással bíró, egyben legiti-mált alternatívák. Az iskola számára új feladat, de egyben új lehetőségek forrása is, ha a családra, mint többgenerációs rendszerre tekint, és pedagógia stratégiáit részint eszerint alakítva erősíti mind a családokon belüli kontinuitásokat, mind a változtatás készségét.