polgár-csőszhalom a late neolithic settlement in the upper

Polgár-Csőszhalom A Late Neolithic settlement in the

Upper Tisza region and its cultural connections (Preliminary report)

Pál RACZKY - Walter MEIER-ARENDT Katalin KURUCZ - Zsigmond HAJDÚ - Ágnes SZIKORA

jLAjchaeological research has, until recently, considered the Late Neolithic of Eastern Hungary to be represented by the Tisza-Herpály-Csőszhalom cultural complex (BOGNÁR-KUTZIÁN 1966.265-269., KALICZ 1971.155-156., KALICZ-RACZKY 1987.a.). Its Trans-danubian counterpart is the Lengyel culture, part of the painted pottery complex extending from Slavonia through Western Slovakia and Moravia to Little Poland (Fig. 1). The contacts between these two cultural complexes of the Tisza region and Transdanubia have been ar-chaeologically documented at the Aszód settlement and cemetery where the Tisza, Herpály and Csőszhalom pottery types were found together with Lengyel pottery (KALICZ 1970., KALICZ 1983/1984., KALICZ-MAKKAY 1977.116-117. and map 8).

A sharp variation can be noted between the settlement patterns of the Great Hungarian Plain and Transdanubia: the tell settlements of the Tisza culture extend as far north as the Körös rivers in the southern part of the Great Hungarian Plain in the final phase of the Neolithic, whilst the small conical tells of the Herpály culture represent the northern-most extension of this ultimately Balkanic settlement form. In contrast, the Lengyel settlements in Transdanubia, in the Danube Bend and in the Northern Mountain Range are without exception flat sites that did not accumulate into tells (MAKKAY 1982.a.l04-l64., KALICZ 1986., KALICZ-RACZKY 1987.a.l4-19).

The presence of tells suggest local diffusion and later, the predominance of essentially sedentary lifestyles and an intensive agrarian economy in the Late Neolithic. The Vinca and Bucovat cultures of Serbia and the Banat probably played a mediatory role in this process (KALICZ 1989.104-105., KAISER-VOY-TEK 1983., CHAPMAN 1981.25-27., CHAPMAN 1989. 14-19.). The marginal position of the Tisza culture is reflected by the fact that only the flat Tisza settlements have been identified north of the Körös rivers. A local process of integration, in the course of which the smaller settlements of the local Linear Pottery cultures were succeeded by the considerably larger and more extensive Tisza settlements, lying at a

greater distance from each other, undoubtedly played a role in the emergence of this complex settlement system (MAKKAY 1982.b, RACZKY 1987. 69-70.). This would suggest a two-fold process at the beginning of the Late Neolithic of the Great Hungarian Plain: a local settlement concentration on the one hand and the spread of the southern tell settlements on the other (SHERRATT 1982.15-21., RACZKY 1987. 69-70.). János Makkay has argued for a parallel between this process of integration and the 'reconstructed settlement hierarchy' of the Tisza culture on the one hand, and the urban development in Mesopotamia on the other, and has claimed a meaningful link between the two (MAKKAY 1982.a. 111-163.). Recent excavations, however, would suggest that the settlement pattern of large Tisza tells and surrounding smaller settlements to the south of the Körös rivers should not be seen as the various phases of a single subsistence system, but rather as the coexistence of different populations of diverse mobility and economy.

Far to the north of the Tisza and Herpály tell settlements in the southern part of the Great Hungarian Plain and the Berettyó region lies the site of Polgár-Csőszhalom. This settlement, with its 3-4 m thick cultural deposits and its conical form reminiscent of the Herpály tells, is unique in the Upper Tisza region (Fig. 2). The site itself has since long been known to archaeologists: Bognár-Kutzián's sondage excavation in 1957 brought to light a richly painted pottery assemblage and seven graves with a number of grave goods (BOGNÁR-KUTZIÁN 1958., BOGNÁR -KUTZIÁN 1963.382-386., BOGNÁR-KUTZIÁN 1966. 268-270, BOGNÁR-KUTZIÁN 1972.96). Only a single plate of the finds from this site was eventually published; Kutzián assigned the Csőszhalom group to the Late Neolithic of the northern part of the Great Hungarian Plain and noted its affinities with the Herpály group. Later investigations have shown that flat settlements of the early Tisza period also occur in the northern part of the Great Hungarian Plain, extending as far as Eastern Slovakia along the Bodrog river. Only after this early and overall expansion of

RACZKY - MEIER-ARENDT - KURUCZ - HAJDÚ - SZIKORA

the Tisza culture in the Great Hungarian Plain did the separate and distinctive development of the smaller regions begin, marked by the appearance of the Herpály complex in the Berettyó region and that of the Csőszhalom group in the Upper Tisza region. By this time the Tisza territory was restricted to the central and southern areas of the Great Hungarian Plain. It needs to be emphasized that the close links between, or even the possible identity of, the Herpály and Csőszhalom assemblages was suggested by the fact that both were characterized by a ceramic assemblage ornamented with paint applied after firing. This in turn prompted a number of scholars to challenge the legitimacy of the label 'Csőszhalom', and to suggest that the appearance and expansion of the Herpály culture in the Upper Tisza region ousted the Tisza culture from this area, this being a more plausible explanation for the presence of Csőszhalom type assemblages in the area (KALICZ-RACZKY 1987.a.20).

The Polgár-Csőszhalom tell settlement occupies an extremely important position in terms of the cultural interrelations and the distribution of tell settlements in the Late Neolithic of the Tisza region. Its strategic importance is underlined by its proximity to obsidian sources in the Tokaj Mts. This explains the need for the systematic investigation and representative excavation of the Csőszhalom site, as well as for a fresh look at its material culture. Large-scale excavations have also recently been carried out on other Tisza sites in the Great Hungarian Plain, such as Hódmező-vásárhely-Gorzsa (HORVÁTH 1982., HORVÁTH 1987.) and Öcsöd-Kováshalom (RACZKY 1986., RACZKY 1987.), as well as on Herpály sites such as Beret-tyóújfalu-Herpály (KALICZ-RACZKY 1984., KALICZ-RACZKY 1986., KALICZ-RACZKY 1987.b.), enabling a quantitative comparison of the finds and observations made on these sites. The investigation of the Polgár-Csőszhalom site was begun in 1989 with support from the Archaeological Department of the Eötvös Loránd University (Budapest) and the Museum für Vor- und Uhrgeschichte (Frankfurt am Main). The aerial photographs revealed a roundel of five ditches around the tell settlement (Fig. 3). The Geophysical Department of the Eötvös Loránd University carried out a magnetometer survey in the area which gave an indication of the form and size of the roundel enclosing the tell (Fig. 4): five concentric ditches with an outer diameter of 180 to 190 m surround the longish, N-S oriented settlement mound whose internal diameter is 70 to 75 m. The surveys revealed four distinct breaks, i.e. four entrances in this roundel in a NW-SE and NE-SW direction. The two pairs of magnetic anomalies registered in the area lying opposite to these four entrances in the innermost roundel can probably be interpreted as .some kind of 'gateways'. House remains were detected over a fairly large area, 40 m in diameter, in the central part of the tell. The surveys indicated that

these settlement features were enclosed by a wide open area 15 to 17.5 m wide, which apparently lacked any settlement features. Subsurface probes were also made along N-S, E-W, NE-SW and NW-SE oriented lines traversing the central area of tell. The stratigraphic data gained from these probes enabled a rough reconstruction of the stratigraphy of the site. The ditches of the roundel enclosing the tell were 7 to 10 m wide and lay at a depth of 3 8 to 4.2 m from the present surface; the probes indicated a V-shaped cross-section. No traces of an outer settlement were detected by these probes, which suggests that the central tell represents the whole settlement. A 3.5 to 4 m thick layer sequence could be inferred from the probes, and the remains of strongly burnt layers indicated the presence of the one-time houses. These preliminary surveys gave a fairly clear picture of the Polgár-Csőszhalom site which apparently combines two structural units: the roundel with four entrances and a tell settlement characteristic of the southern part of the Great Hungarian Plain (or rather, of the Herpály type) with approximately 13 to 16 houses. This data in itself yielded new information about the Csőszhalom site, in spite of the fact that the site has often been discussed in prehistoric research in Hungary.

On the basis of the data gained from the aerial photographs, magnetometer surveys, and subsurface probes, two trenches were opened that cut through the two outer ditches of the roundel, which lay to the east and to the west of the central area. In accordance with the indications of the probes we found 3 8 to 4.2 m deep, 7 to 8 m wide V-shaped ditches. The three outer ditches of the roundel were radially connected at their entrances, forming a single system and thus they were probably contemporaneous. However, the chronological position of the two inner ditches is uncertain. Two main phases could be distinguished on the basis of the fill from these ditches. The lower part suggests a slow, natural infill with few finds, whilst the upper part indicates a large-scale levelling of the occupational debris which contained diverse organic matters and a wide variety of finds.

In 1990 we opened a large trench in the northern part of the central area of the tell which, on the basis of the preliminary investigations, included the innermost part of the roundel, the apparently empty, roughly circular zone, as well as the central part with the houses. We thus began our excavations in a 25 m x 20 m large trench that we hoped would be representative of the entire settlement site. We have so far excavated to a depth of 1.5 m, removing the uppermost occupation deposits and fill levels. We could distinguish three occupation levels and have uncovered six houses. A bedding trench containing the postholes of a triple palisade construction were uncovered within the roundel (Fig. 5). The traces of 2-2.5 m high posts, having a diameter of 30 to 40 cm, were identified in these bedding trenches, suggesting

232 Jósa András Múzeum Évkönyve 1994

Polgár Csőszhalom - A Late Neolithic settlement in ...

that these posts stood at least 2-2.5 m high above the contemporary surface. Together with a series of smaller posts these formed a monumental wooden structure around the central core of the settlement. The gaps in this 'fence system' were probably filled with clay, but there is as yet only indirect evidence for this possibility.

The burnt house remains, as well as the bedding trenches and postholes that can be associated with these houses showed that they were radially aligned, along their longitudinal axis, towards the centre of the settlement. The houses lying inside the roundel and the palisade system were not built randomly, but according to a strict, preconceived plan, implying the existence of a special place within the settlement which defined the orientation of all the houses. The magnetometer survey indicated the remains of a central building, or buildings, in the geometrical centre of the tell (Fig. 4).

Recent excavations in this central area have brought to light the remains of two houses. One of these contained the remains of a clay oven, whose plastered baking plate was divided by a clay ridge. Comparable ovens have until now only been excavated on the eponymous site of the Herpály culture, and thus the presence of this oven type at Csőszhalom can indeed be considered of prime importance in socio-cultural terms. The other house yielded an assemblage of miniature vessels, clay sun discs and a small female statuette; this cult assemblage again indicates the special function of this building and, at the same time, offers tangible proof of cultural connections with the Balkans. Its closest parallel can be quoted from Ovcarovo, where depictions of the sun can be found painted onto small altars, whilst the miniature sculptures can perhaps be seen as the portrayal of some mythical narrative (TODOROVA 1976. Fig. 3 on p. 113 and Fig.l on p. 114-115). Miniature sun-discs also appear in special context at Cicarovce where these objects belonged to the grave-goods of some sacrificial burials (V1ZDAL 1980.145-146).

The unique alignment of the houses within the Csőszhalom roundel itself suggests that the site was not a 'settlement' in the usual sense of the word. This is apparently confirmed by the fact that the construction of the roundel and the palisade must have required a great expenditure of time and labour for the estimated site population of 78 to 96 individuals that can be inferred from the 13 to 16 houses of the Csőszhalom tell (emphasizing again the lack of an outer settlement part and, also, of an outlying population). The earthwork necessary for the construction of the roundel involved the moving of an estimated 30,000 m3 of earth.

The most intriguing aspect of the Polgár-Csőszhalom site is the interpretation of the area enclosed by the roundel. The areas within the roundels of Central Europe and of the neighbouring Lengyel culture are

usually empty (PETRASCH 1990.494-516., ZALAI-GAÁL 1990., PAVÚK 1991.), the only exceptions being Bylany (MIDGLEY et al. 1993.), Bulhary (POD-BORSKY 1983/84.117-118.) and Bucany (BUJNA-ROMSAUER 1986.). There is a general consensus that these areas, encircled by roundels and palisades, formed the settings for social or ritual activities for the population of one particular settlement or of several settlements (PODBORSKY 1975/76.184., PAVLÚ 1982. 188., LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1985.296., WHITTLE 1985.190-191., HODDER 1990. 111-114., PETRASCH 1990.512-516., TRNKA 1991 .316-318.). This supports the special, cultural role attributed to these roundels, suggesting that at Csőszhalom too the tell and the houses enclosed by the roundel served a different purpose from those in the southern part of the Great Hungarian Plain. It is our belief that the Csőszhalom tell and its buildings served social and ritual purposes and, moreover, that they were not simply part of one or several settlements, but rather embodied the contact between two distinct cultures, namely the Lengyel and the Herpály complex in a geographical region which belonged to neither, but occupied a strategically important position owing to its proximity to obsidian resources. The combination of the Lengyel-type roundel and the Herpály-type central tell can perhaps be seen as the material manifestation of an 'agreement', not on the everyday, domestic level, but rather in the sacral, symbolic domain. In this interpretation Polgár-Csőszhalom is not a settlement in the classical sense of the word, but rather a 'central place' ensuring and sanctioning the exploitation of a raw material resource: it is, in this sense, culture-dependent, but is, at the same time, a structure transcending these cultures.

The Central European roundels usually have an outer diameter ranging between 30 to 150 m (PETRASCH 1990.442-447.); Polgár-Csőszhalom, with its diameter of 180-190 m, is definitely unique in this respect too. The formal characteristics (such as the four entrances) of this roundel in the Upper Tisza region are matched by the features of similar Lengyel stnictures, but differ significantly from the simple round fortification ditches of the tells in the Tisza region (Hódmezővásárhely-Gorzsa, Berettyóújfalu-Herpály). Consequently, the roundel and palisade system of the Csőszhalom site cannot be seen as a simple fortification structure, but can rather be interpreted as having a symbolic function, namely to emphasize the separateness and uniqueness of the enclosed area (in this case, the tell).

An overall assessment of the finds from the Csőszhalom excavation is not possible at this point since we have not yet reached the virgin soil; only a preliminary analysis of the finds recovered from the upper three occupation levels and from two of the five ditches can be offered here.

The pottery forms from Csőszhalom show a mix-

Jósa András Múzeum Évkönyve 1994 233


tűre of characteristic Lengyel and Herpály types. A number of forms can be traced to Balkanic prototypes. By far the most common form of ornamentation is red and white paint applied after firing, occasionally combined with black (Fig. 6-8). This particular type of painting can be linked to a certain period (especially level 6) of the eponymous Herpály site (KALICZ-RACZKY 1984.116. and Figs. 33-34., KALICZ-RACZKY 1986.105- and Figs. 33-34., KALICZ-RACZKY 1987.b. 125. and Figs. 32-33.,35.). Pottery of the classical Herpály phase, ornamented with close-set parallel bands of lines painted in black also occur at Csőszhalom. This would suggest that the Csőszhalom finds represent a well-definable horizon of the Herpály culture, rather than an independent, separate culture. At the same time, the pottery assemblage from Csőszhalom includes red and white painted types which are comparable to the pottery types and ornamentation of the Lengyel culture. Crusted paint also occurs in the interior of the vessels indicating the non-domestic use of these vessels. This type of pottery was recovered in great quantities from the central area of the tell. The Csőszhalom pottery thus represents a combination of characteristic Herpály and Lengyel types, and includes a conspicuously high number of 'luxury wares' that may be taken to indicate activities ranging beyond day-to-day subsistence. The pottery finds would thus support the above interpretation of the roundels and the tell itself, i.e. the joint presence of the Herpály and Lengyel cultures and the special function of the site. Level 3 of the central settlement part (counted from the top) yielded conspicuously more vessel fragments ornamented with incised Tisza patterns than the overlying levels, suggesting that the Tisza culture too played a major role in the cultural interrelations during the early phase of the Csőszhalom 'settlement', and that this early southern, Tisza and Herpály orientation was later succeeded by an exclusively Herpály one.

The distribution and cultural division of Late Neolithic settlements in the Upper Tisza region and in Eastern Slovakia make the attraction of the region fairly obvious. The beginning of the Late Neolithic marked the simultaneous appearance of the Tisza culture (Szerencs, Kenézlő, Zemplén, Cicarovce) from the Great Hungarian Plain, as well as of the Lengyel culture and the Stichbandkeramik from Little Poland (Vel'ke Raskovce, Izkovce, Gönc) (SISKA 1986.,

234

VIZDAL 1986.). Sites indicating contacts with the Lengyel culture expanding in a north-easterly direction from Transdanubia and the Northern Mountain Range have also recently been investigated (Aszód, Monosbél, Hernádcéce, etc.). The Hajdúböször-mény-Pródi halom site probably represents an intermediary station in the northern expansion of the Herpály culture. Later, during the Herpály phase characterised by red and white paint, the Upper Tisza and the Bodrog region saw the cultural and strategic dominance of the Herpály-Lengyel complex (Csőszhalom, Oborin, Hrcel). These diverse cultural interrelations can only be explained by the importance of the obsidian resources of the Tokaj Mts. The Late Neolithic cultures of the Carpathian Basin undoubtedly attempted to secure the exploitation of raw material resources with the establishment of outposts - even if these happened to fall outside their cultural distribution territory - and these strategically important sites then functioned as centres or sites of supply ensuring a regular supply and flow of these materials. The role played by Csőszhalom in trade is best reflected by the several thousand stone artefacts and lithics of diverse origin uncovered in the site. A number of small copper ornaments and copper fragments also highlight the strategic importance of the site.

The Polgár-Csőszhalom site thus reflects the unique symbiosis of two archaeological complexes. It would appear that a 'central place' was established here, far from the central areas of the Herpály and Lengyel distribution territory, in order to ensure the exploitation of the obsidian sources of the Upper Tisza region and thereby symbolically sanctifying this important cultural common cause. The 'negotiating parties' came to Csőszhalom bringing the most important symbols of their cultural identity and expressed their unity and goodwill with their help. In this sense the Lengyel type roundel and the Herpály type tell carry extremely important information, expanding the framework of a traditional archaeological interpretation and opening new perspectives in the further research of the Late Neolithic of the Tisza region.

In this brief summary we have focused on the problems of the Polgár-Csőszhalom site and we have bypassed other important issues, such as the internal chronology and the wider cultural interrelations of the Late Neolithic of the Tisza region. (See the coloured figures in the end of the volume.)

Jósa András Múzeum Évkönyve 1994


References

BOGNÁR-KUTZIÁN 1958. Bognár-Kutzián, I.: Archae-ologische Forschungen im Jahre 1957. Polgár-Csőszhalom. ArchÉrt 85.1958.201.

BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. Bognár-Kutzián, L: The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. ArchHung 42.1963.

BOGNÁR-KUTZIÁN 1966. Bognár-Kutzián, L: Das Neolithikum in Ungarn. Arch A 40.1966. 249-280.

BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. Bognár-Kutzián, I.: The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Carpathian Basin. ArchHung 48.1972.

BUJNA-ROMSAUER 1986. Bujna, J. - Romsauer, P.: Siedlung und Kreisanlage der Lengyel-Kultur in Bucany. In: Chropovsky, B. - Friesinger, H. (eds.): Internationales Symposium über die Lengyel-kultur. Nővé Vozokany 5-9/DC/1984. Nitra-Wien 1986.27-35.

CHAPMAN 1981. Chapman, J.: The Vinca culture of South-East Europe. Studies in chronology, economy and society. BAR International Series 117.I-II. Oxford 1981.

CPLAPMAN 1989. Chapman, J.: The early Balkan village. In: Bökönyi, S. (ed.): Neolithic of Southeastern Europe and its Near Eastern Connections. International Conference. Szolnok-Szeged 1987. VAH 2.989.33-53.

HODDER 1990. Hodder, I.: The Domestication of Europe. Oxford-Cambridge 1990.

HORVÁTH 1982. Horváth, F.: A gorzsai halom későneolit rétege. [The Late Neolithic Stratum of the Gorzsa Tell.] ArchÉrt 109.1982.201-222.

HORVÁTH 1987. Horváth, F.: Hódmezővásárhely-Gorzsa. A settlement of the Tisza culture. In: Raczky, P. (ed.): The Late Neolithic of the Tisza Region. Budapest-Szolnok 1987.31-46.

KAISER-VOYTEK 1983. Kaiser, T. - Voytek, B.: Seden-tism and Economic Change in the Balkan Neolithic.

' JAA 2.1983.323-353. KALICZ 1970. Kalicz, N.: Über die Probleme der

Beziehung der Thei- und der Lengyel-Kultur. ActaArchHung 22.1970.13-23.

KALICZ 1971. Kalicz, N.: Südliche Beziehungen im Neolithikum des südlichen Donaubeckens. In: Schlette, F. (ed.): Evolution und Revolution im Alten Orient und in Europa. Berlin 1971.145-157.

KALICZ 1983/84. Kalicz, N.: Übersicht über den Forschungsstand der Entwicklung der Lengyel-Kultur in Ungarn. MÖAGfür Ur^und Frühgeschichte 33-34.1983-84.271-293.

KALICZ 1986. Kalicz, N.: Über das spätneolitische Siedlungswesen in Ungarn. (International Prehistoric Conference, Szekszárd 1985). BÁMÉ 13.1986 .127-138.

KALICZ 1989- Kalicz, N.: Chronologische und terminologische Probleme im Spätneolithikum des The-issgebietes. In: Bökönyi, S. (ed.): Neolithic of Southeastern Europe and its Near Eastern Connections. International Conference. Szolnok-Szeged 1987. VAH 2.1989.103-122.

KALICZ-MAKKAY 1977. Kalicz, N. - Makkay, J.: Die Linienbandkeramik in der Groen Ungarischen Tiefebene. StudArch 7.1977.

KALICZ-RACZKY 1984. Kalicz, N. - Makkay, J.: Pre-liminaryReport on the 1977-82 Excavations at the Neolithic and Bronze Age Tell Settlement of Beret-tyóújfalu-Herpály. Part I. Neolithic. ActaArchHung 36.1984.85-136.

KALICZ-RACZKY 1986. Kalicz, N.-Raczky, P.: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori teli-településén 1977-1982 között. Újkőkor. BiMÉ 4-5.1986.63-127.

KALICZ-RACZKY 1987.a. Kalicz, N.-Raczky, P.: The Late Neolithic of the Tisza Region. A survey of recent archaeological research. In: Raczky, P. (ed.): The Late Neolithic of the Tisza Region. Budapest-Szolnok 1987.11-30.

KALICZ-RACZKY 1987.b. Kalicz, N.-Raczky, P.: Berettyóújfalu-Herpály. A settlement of the Herpály culture. In: Raczky, P. (ed.): The Late Neolithic of the Tisza Region. Budapest-Szolnok 1987.105-125.

LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1985. Lichardus, J.-Lichardus-Itten, M.: La Protohistoire de l'Europe. Le Néolitique et le Chalcolithique. Paris 1985.

MAKKAY 1982.a. Makkay, J.: A magyarországi neolitikum kutatásának új eredményei. Az időrend és a népi azonosítás kérdései. [New results in the research of the Hungarian Neolithic] Budapest 1982.

MAKKAY 1982.b. Makkay, J.: Some comments on the settlement patterns of the Alföld Linear Pottery. In: Siedlungen der Kultur mit Linearkeramik in Europa. (Internationales Kolloquium, Nővé Vozokany 17.-20. November 1981). Nitra 1982.157-166.

MIDGLEY et al. 1993- Midgley, M.S.-Pavlü, I.-Rulf, J.-Zápotocká, M.: Fortified settlements or ceremonial sites: new evidence from Bylany, Czechoslovakia. Antiquity 67.1993.91-96.

PAVLÚ 1982. Pavlű, I.: Die Neolithischen Kreisgrabenanlagen in Böhmen. AR 34.1982.176-189.

PAVÚK 1991. Pavúk, J.: Lengyel-culture fortified settlements in Slovakia. Antiquity 65.1991.348-357.

PETRASCH1990. Petrasch, J.: Mittelneolithische Kreis-grabenanlagen in Mitteleuropa. BRGK 71.1990. 407-564.



PODBORSKY 1975/1976. Podborsky, V.: Hlavní vysledky v Téseticích-Kyjovicích za Léta 1964-1974. - Die Wichtigsten Ausgrabungsergebnisse in Tésetice-Kyjovice in den Jahren 1964-1974. Sbornik Praci Filosofickc Fakulty Brnénské University 20-21.1975-1976.175-184.

PODBORSKY 1983/1984. Podborsky, V.: Die Kreisgrabenanlage zu Tésetice und ihre möglichen mährischen Parallele. MUAG 33-34.1983-1984.111-131.

RACZKY 1986. Raczky, P.: The cultural and chronological relations of the Tisza Region during the Middle and the Late Neolithic, as reflected by the excavations at Öcsöd-Kováshalom. (International Prehistoric Conference, Szekszárd 1985). BÁMÉ 13.1986.103-125.

RACZKY 1987. Raczky, P.: Öcsöd-Kováshalom. A settlement of the Tisza culture. In: Raczky, P. (ed.): The Late Neolithic in the Tisza Region. Budapest-Szolnok 1987.61-83.

SHERRATT 1982. Sherratt, A.: Mobile resources: settlement and exchange in early agricultural Europe. In: Renfrew, C.-Shennan, S. (eds.): Ranking, resource and exchange. Aspects of the archaeology of early European society. Cambridge 1982.13-26.

Pál RACZKY Department of Archaeology Eötvös Loránd University H-1364 Budapest Pf.107. Hungary

Katalin KURUCZ Jósa András Museum H-4401 Nyíregyháza Pf.57. Hungary

Ágnes SZIKORA Department of Archaeology Eötvös Loránd University H-1364 Budapest Pf.107. Hungary

SISKA 1986. Siska, S.: Anfänge der Polgár-Kultur in der Slowakei. In: Chropovsky, B.-Friesinger, H. (eds.): /internationales Symposium über die Len-gyel-kultur. Nővé Vozokany 5-9/IX/1984. Nitra-Wien 1986.251-256.

TODOROVA1976. Todorova, H.: Ovcarovo. Sofija 1976. TRNKA1991 .Trnka, G.: Studien zu mittelneolithischen

Kreisgrabenanlagen. Wien 1991. VIZDAL1980. Vizdal, J.: Potiská kultúra na vychodnom

Slovensku. Kosice 1980. VIZDAL 1986. Vizdal, J.: Rettungsgrabung in Izkovce

im Jahre 1985. In: Chropovsky, B.-Friesinger, H. (eds.): Internationales Symposium über die Len-gyel-kultur. Nővé Vozokany 5-9/1X/1984. Nitra-Wien 1986.305-312.

WHITTLE 1985. Whittle, A.: Neolithic Europe: a survey. Cambridge 1985.

ZALAI-GAÁL1990. Zalai-Gaál, I.: A neolitikus körárokrendszerek kutatása a Dél-Dunántúlon. [Die Erforschung der Neolithischen Kreisgrabensysteme in SO-Transdanubien] ArchÉrt 117.1990.3-23.

Walter MEIER-ARENDT Museum für Vor- und Frühgeschichte 603011. Frankfurt am Main Karmelitergasse 1. Germany

Zsigmond HAJDÚ Déri Museum H-4001 Debrecen Pf.6l. Hungary



Polgár-Csőszhalom Egy késő neolitikus lelőhely kutatása

a Felső-Tisza-vidéken és annak kulturális összefüggései

RACZKY Pál - Walter MEIER-ARENDT KURUCZ Katalin - HAJDÚ Zsigmond - SZIKORA Ágnes

Az eddigi régészeti kutatás Kelet-Magyarország késői neolitikumát a Tisza-Herpály-Csőszhalom kulturális komplexummal látta képviselve. Ennek dunántúli megfelelője a lengyeli kultúra, amely a Szlavóniától Nyugat-Szlovákián és Morvaországon át Kislengyelországig terjedő, festett kerámiával jellemezhető kulturális tömb része (1. kép). A Tisza-vidék és a Dunántúl e kulturális egységeinek érintkezése régészetileg Aszód telepén és temetőjén demonstrálható a legvilágosabban, ahol a lengyeli kukltúra kerámiaanyagával együtt a tiszaira, herpályira és csőszhalmira jellemző típusok is előfordultak.

A települési sajátosságokat illetően éles ellentét figyelhető meg az Alföld és a Dunántúl között: a neolitikum e végső szakaszában az Alföld déli részén a Körösök vonaláig találhatók meg a tiszai kultúra teli-települései, s a csatlakozó Beretttyó-vidéken a herpályi típusú kis kúpos tellek reprezentálják e balkáni eredetű településforma legészakibb kiterjedését. A lengyeli kultúra dunántúli és a Dunakanyaron az Északi-középhegység felé átnyúló települései ezzel szemben mind horizontálisak, tehát sehol sem képeztek telit.

Az alföldi teli-telepek tanúsága szerint a késői neolitikumban a tartósan letelepült életforma, illetve az intenzív agrárgazdálkodás itteni térnyerése figyelhető meg, amelyben meghatározó lehetett a szerbiai, bánáti Vinca, Bukovat kultúrák közvetítő szerepe. A tiszai kultúra e különleges és a balkáni életforma szempontjából peremvidéki szerepe abban nyilvánul meg, hogy a Körösöktől északra a tiszai kultúrának csak horizontális telepei fordulnak elő.

E komplex települési rendszer kialakulásában mindenképpen helyi integrációs folyamatok is szerepet játszottak. Ennek eredményeként az előzménynek tekinthető helyi vonaldíszes kerámia sok kis települését a tiszai kultúra nagyobb településekből álló, egymástól távolabb elhelyezkedő rendszere váltotta fel.

A dél-alföldi tiszai és Berettyó-vidéki herpályi teli-telepek települési tömbjétől messze északra, azoktól mintegy 80-100 km-re található Polgár-Csőszhalom lelőhelye. Meglepő módon ez a telep 3-4 m-es vertikális rétegsorával és a herpályi teliekéhez hasonlító kúpos formájával egyedülálló a Felső-Tisza-vidéken (2. kép). E település hosszú idő óta ismert a szakiro-

Jósa András Múzeum Évkönyve 1994

dalomban. B. Kutzián I. 1957-ben végzett kisebb szondázó ásatása nyomán gazdag festett kerámiaanyag és változatos mellékletű 7 sír került napvilágra. A leletanyagból csupán egyetlen táblányit közöltek, mégis az ásató ez alapján definiálta a herpályival rokon csőszhalmi csoportot itt, az Alföld északi peremén a késői neolitikumban. Utóbb a részletadatok alapján világossá vált, hogy a tiszai kultúra korai szakaszának horizontális telepei az Alföld északi részén is megtalálhatók, sőt azok a Bodrog folyását követve Kelet-Szlovákiában is kimutathatók. A tiszai kultúra e korai és teljes alföldi térnyerése után indult csak meg az egyes kisebb területegységek önálló, a dél-alfölditől eltérő irányú fejlődése. így a Berettyóvidéken a herpályi kulturális egység, míg a Felső-Tisza-vidéken a csőszhami együttesek jelentek meg, s ekkor a tiszai kultúra területe már csak a Közép- és Dél-Alföldre korlátozódott. Hangsúlyozandó, hogy a herpályi és a csőszhalminak tartott leletegyüttesek összefüggésére, esetleges azonosságára utalt az a tény, hogy mindkettőre a pasztózus festésű kerámiadíszítés a jellemző. Ez alapján már elméletileg is megkérdőjelezhető volt a csőszhalmi csoport névhasználat jogossága, s e helyett valószínűbbnek látszott a herpályi kultúra Felső-Tisza-vidéki megjelenésére, itteni térnyerésére gondolni.

A Tisza-vidék késői neolitikumának kulturális ösz-szefüggései, a teli-települések elterjedése szempontjából az előzőek szerint rendkívül különleges helyet foglal el Polgár-Csőszhalom teli-települése. Stratégiai jelentőségét még hangsúlyosabbá teszi az, hogy az obszidián előfordulásának közvetlen közelében, Tokaj hegyétől látótávolságban helyezkedik el. Ilyen előzmények után érthető, miért tartottuk kiemelkedő fontosságúnak Csőszhalom kutatását, reprezentatív értékű feltárását és anyagiv kultúrájának felülvizsgálatát.

Időközben az Alföldön modern igényű, nagy felületű ásatások valósultak meg a tiszai kultúra (Hód-mezővásárhely-Gorzsa, Öcsöd-Kováshalom), illetve a herpályi kultúra (Berettyóújfalu-Herpály) településein, így az eredmények kvantitatív összehasonlításának lehetőségei is megteremtődtek.

Polgár-Csőszhalmon 1989-ben kezdtük el régészeti vizsgálatainkat az Eötvös Loránd Tudományegyetem

237


Régészeti Tanszékcsoportja (Budapest) a Museum für Vor- und Frühgeschichte (Frankfurt am Main) és a MTA Régészeti Intézet intézményeinek támogatásával: az ekkor készített légifelvételeken a teli-telep körül többszörös árok elszíneződése vált láthatóvá a tavaszi napraforgó vetés zöldjében (3. kép). Ezt követően az ELTE Geofizikai Tanszéke magnetométeres felméréseket végzett a helyszínen. Az eredményeket összegző képeken jól kivehetővé vált a telit övező körárokrendszer formája, mérete. A mintegy 70-75 m belső átmérőjű (É-D-i irányban kissé megnyúlt) települési halmot kívülről ötszörös koncentrikus körárok veszi körül, amelynek külső átmérője 180-190 m (4. kép). A felmérések különböző képi ábrázolásain többé-kevésbé kivehető négy törés, azaz négy bejárat e körárokrendszeren ÉNy-DK, illetve ÉK-DNy főirányokban. A legbelső körárok vonalában az említett négy bejárattal pontosan szemben 2-2 erősebb anomália valamiféle „kapu-konstrukciót" is sejtetett. A körárkokon belüli, 70-75 m átmérőjű tulajdonképpeni teli területének közepén, 40 m-es átmérőjű körben házmaradványok foltjai rajzolódtak ki. A települési objektumok e központi területét a mérések szerint 15-17,5 m széles sáv veszi körül, amelyben semmiféle településnyom nem mutatkozott.

A magnetométeres vizsgálatok mellett mintavevő fúrásokat végeztünk a teli közepén áthaladó földrajzi főirányokban. Az így kapott 204 fúrásmag rétegadatai alapján a lelőhely stratigráfiai viszonyainak durva rekonstrukciója vált lehetővé. A teli körüli körárkok ennek alapján 7-10 m szélesek és a mai felszntől 3,8-4,2 m mélynek mutatkoztak. Keresztmetszetüket a legtöbb fúrássorozat V alakúnak határozta meg. A körárkokon kívül nem találtuk jelét egy külső településnek, tehát a központi teli önmagában képviseli a település egészét.

A település központi részén a fúrások alapján 3,5-4 m rétegvastagságra lehetett következtetni. Ugyanakkor a fúrásmagokban vastag égett rétegek bizonyították az egykori házak erősen átégett omladékát.

Az említett előzetes kutatások alapján világos kép rajzolódott ki Polgár-Csőszhalomról. Alapvetően két strukturális egység szintézise figyelhető meg benne, így egyrészt a négy bejárattal rendelkező körárokrendszer, valamint ennek közepén egy dél-alföldi típusú (pontosabban inkább herpályi jellegű) teli-település, amelyben 13-16 házfoltot lehetett összességében valószínűsíteni. Már önmagában ezek az eredmények is merőben új információkat jelentenek Csőszhalommal kapcsolatban annak dacára, hogy a lelőhellyel megelőzően igen sokat foglalkozott a hazai őskorkutatás.

Az előzetes légifotó, valamint a magnetométeres mérések és rétegtisztázó fúrások adataiból kiindulva 1989-ben az ötszörös körárokrendszer külső két vonalát metszettük át egy-egy szelvénnyel a központi résztől K-re, illetve Ny-ra eső területen. Ezeken a helyeken a fúrások eredményeivel összhangban

3,8-4,2 m mély, V profilú, 7-8 m széles részleteket tártunk fel. A részeredményeket figyelembe véve az öt koncentrikus árokról azt állapíthatjuk meg, hogy a külső hármat a bejáratoknál radiálisán összekötötték. Ezek tehát egy rendszer részei lehettek, s így egykorú-ságuk valószínűsíthető. Ugyanakkor azonban a belső két árok időrendi helyzete még nem világos.

Az árkok betöltésében két fő periódus volt elkülöníthető. Az alsó rész lassú természetes feltöltődésről tanúskodik kevés leletanyaggal, míg a felső rész egyszeri nagy hulladékplanírozás nyomát mutatja laza, de igen gazdag szervesanyaggal és leletekkel.

1990-től egy olyan nagy felületet jelöltünk ki a teli közepének É-i részén - ugyancsak az előzetes vizsgálatok eredményeire támaszkodva -, amelybe az ötszörös körárok legbelső része, a települési objektum nélküli, üresnek mutatkozó körgyűrű alakú felszín, valamint a házak központi területe is beleesett. Ilyen módon a település egésze szempontjából reprezentatív értékű 25 x 20 m-es szelvényben kezdtük meg az ásatást, s az itt található települési, illetve feltöltési rétegek „lehá-mozásával" 3,5 m mélységbe jutottunk a felszíntől számítva. Eddig összesen 4 települési szintet sikerült tisztáznunk 8 építési fázissal és 6 házzal. Az ásatás legfontosabb megfigyelései az alábbiak.

Az ötszörös körárkon belül hármas paliszádkonstrukció alapárkát, illetve cölöplyukait tártuk fel (5. kép). Ezekben 2-2,5 m mély, 30-40 cm átmérőjű oszlopok nyomát fogtuk meg. Az utóbbiak arra utalnak, hogy az itt álló egykori cölöpök legalább 2-2,5 m magasan álltak az akkori járófelszín fölött. Mindezek, kisebb oszlopokkal kiegészítve egy monumentális faépítményt alkottak a telep központi magja körül. A megfigyelések azt támasztották alá, hogy e „kerítésrendszer" közeit agyaggal is feltöltötték.

A házak égett omladékfoltjai, valamint a házakhoz tartozó alapárkok és cölöplyukak egyértelműen bizonyítják, hogy az ásatási felületünkben feltárt házak hossztengelyükkel a telep központi része felé, sugár irányban voltak tájolva. A körárkokon és a paliszádon belüli házakat tehát nem véletlenszerűen, hanem igen kötött szabályok szerint építették fel, azaz a telepnek létezett egy „kitüntetett" pontja, amely valamennyi ház orientációját meghatározta. A teli dombjának mértani közepén - a megnetométeres felmérések alapján - valóban kimutatható egy ilyen centrális helyzetű épület maradványa.

Ezen a központi területen a legutóbbi ásatások két épület leégett részleteit hozták napvilágra. Az egyikben egy különleges kemencét találtunk, amelynek tapasztott alját egy borda osztotta két részre. Hasonló kemencék eddig csak a herpályi névadó településről ismertek. így e típus csőszhalmi jelenlétét szoció-kultúrális szempontból rendkívül fontosnak ítéljük.

A másik csőszhalmi házmaradványban egy miniatűr agyagplasztikából álló kollekció került elő: edénykék, napkorongok és egy kis női szobrocska. Ez a kultikus együttes ismét az épület speciális funk-



ciójára utal. Ugyanakkor meggyőző bizonyítékot szolgáltat a balkáni, délkelet-európai összefüggésekre. A legszebb párhuzam Ovcarovóból ismert, ahol a festett napszimbólumok oltárokon találhatók, s ezek a kis agyagplasztikákkal együtt valamiféle mitikus történést jelenítettek meg.

Mindemellett lényeges tény az is, hogy miniatűr napkorongok Cicarovce (Kelet-Szlovákia) lelőhelyén is megtalálhatók, ahol ezek a tárgyak különleges szakrális temetkezések mellékletei voltak.

A csőszhalmi körárkon belüli teli részen a házak e különleges elhelyezkedése már önmagában arra utal, hogy nem egy szokványos értelemben vett „településről" van szó. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a csőszhalmi teli 13-16 ház alapján kalkulálható 78-96 fős maximális populációszámhoz képest (mégegyszer hangsúlyozva egy külső település, illetve egy ottani népesség hiányát) hatalmas földmunkát jelentenek a körárkok és a paliszádkonstrukciók. Például csak az ötszörös körárok földmunkája önmagában 30.000 m - t tett ki a becslések alapján.

Polgár-Csőszhalom településével, illetve annak interpretációjával kapcsolatban a leglényegesebb kérdés a koncentrikus körárkok belső területét érinti. A közép-európai és a területileg Csőszhalomhoz legközelebb eső lengyeli típusú körárkok belső része üres. Ez alól csupán olyan kivételek vannak, mint Bilany és Bucany. A kutatás nagyjából egyetért abban, hogy ezek a körárkokkal és paliszádokkal körülhatárolt területek egy adott település népessége, esetleg több település lakossága számára a hétköznapitól eltérő, szociális, szakrális tevékenységek helyéül szolgáltak. Mindez tehát a „rondellák" különleges kulturális szerepét támasztja alá, így Csőszhalom esetében is valószínűsíthető a körárkon belüli teli és az ott található épületek dél-alföldiekétől lényegileg eltérő jelentése, azokétól eltérő interpretálása. Úgy gondoljuk, hogy a csőszhalmi teli és annak épületei teljes egészükben szociális, szakrális céllal épültek: ráadásul nem egyszerűen egy településhez vagy egy kultúra több településéhez tartoztak, sokkal inkább két kultúra kapcsolatát testesítették meg. Ez esetben határozottan a lengyeli és a herpályi kultúra találkozására gondolunk olyan földrajzi régióban, amely valójában egyik elterjedési területhez sem tartozott, de stratégiailag igen fontos volt. Ebben nyilván az obszidián közeli előfordulása és a cserekereskedelem játszott meghatározó szerepet. A lengyeli típusú körárok-rendszer és a herpályi típusú központi teli szintézise nem a mindennapok szintjén, hanem a szakrális, szimbolikus szférában kifejezett együttműködést reprezentálja, annak különleges manifesztuma. Ilyen értelmezésben Polgár-Csőszhalom nem a szó klasszikus értelmében vett „település", sokkal inkább egy nyersanyag lelőhely kiaknázását biztosító, azt szentesítő „központi hely", amely így ugyan kultúráktól függő, mégis azok felett álló struktúra.

Általában a közép-európai körárok-típusok 30 és

150 m közé eső külső átmérővel rendelkeznek, ehhez az átlagosnak mondható mérettartományhoz képest Polgár-Csőszhalom a maga 180-190 m-es átmérőjével határozottan különlegesnek számít. Mindemellett formai sajátosságaiban (pl. a négy bejárat stb.) a Felső-Tisza-vidéki rodella a lengyeli típusokkal tökéletesen megegyező; a tisza-vidéki telepek erődítés célú, egyszeres körárkaitól (Hódmezővásárhely-Gorzsa, Be-rettyóújfalu-Herpály) pedig alapvetően eltér. Ilyen megfontolásból a csőszhalmi körárok- és paliszádrendszert sem tartjuk egyszerűen erődítésnek. Valószínűbb egy olyan szimbolikus funkció, amellyel az általa körülvett terület (jelen esetben egy teli) megkülönböztetett volta vált világossá és különösen hangsúlyossá.

A csőszhalmi feltárások leletanyagáról még nem tudunk átfogó elemzést adni, hiszen a leletanyag restaurálása még folyik, így csupán néhány általános észrevételt tehetünk erre vonatkozóan.

A csőszhalmi kerámiatípusokról határozottan állíthatjuk, hogy formailag a herpályi és a lengyeli kultúra jellemző példáit sajátos együttesben keverve tartalmazzák. Emellett számos változat direkt balkáni előképekre vezethető vissza. A kerámia díszítésére az égetés utáni festés a jellemző, amelynél a vörös és fehér színek - ritkábban a feketével kiegészítve -alkalmazása az általános (6-8. kép). Ugyanez a különleges festéstípus a névadó herpályi teli-település egy adott időszakához (különösen a 6. szinthez) volt köthető. E mellett a klasszikus herpályi kultúra sűrű fekete szalagokkal díszített darabjai is előfordultak Csőszhalmon. Mindez azt bizonyítja, hogy Csőszhalom esetében nem egy sajátos, különálló kultúra emlékanyagáról van szó, hanem a herpályi kultúra jól körvonalazható horizontjának kerámiatípusairól és díszítéseiről. Mindezek mellett olyan vörös-fehér festésű példák is megtalálhatók a csőszhalmi együttesben, amelyek a lengyeli kultúra díszítési sajátosságait viselik magukon.

Lényeges hangsúlyoznunk, hogy a pasztózus festés legtöbbször az edények belsejében is megjelenik, kizárva ez alapján ezeket az edényeket a hétköznapi funkciók köréből. Ugyanakkor ez a díszített kerámiaanyag igen nagy mennyiségben került elő különösen a teli központi részén.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a csőszhalmi kerámiaanyag a herpályi és a lengyeli kultúra jellegzetességeinek szimbiózisát, helyenként szintézisét mutatja, másrészt a kerámián belül igen négy mennyiséget kitevő „luxus-áru" a nem önfenntartásra fordított tevékenységek kiemelkedő jelentőségére utal a lelőhelyen. A kerámiaanyag tehát alátámasztja a körárokrendszer és a teli együttesével kapcsolatban mondottakat, azaz a herpályi és lengyeli kultúra itteni együttes megjelenését, illetve a lelőhely megkülönböztetett funkcióját.

További adalék e problémához az, hogy a központi „teleprész" felülről számított 3. szintjében nagyobb számban fordultak elő a tiszai kultúrára jellemző



bekarcolt, meander díszű edényetöredékek, míg feljebb ezek igen ritkák. Ebből arra következtettünk, hogy a csőszhalmi „telep" korai időszakában a tiszai kultúra is szerepet játszott a jelzett kulturális összefüggésekben, később azonban a déli, tiszai és her-pályi orientációt kizárólag a herpályi váltotta fel.

A Felső-Tisza-vidék és Kelet-Szlovákia késő neolitikus településeinek elterjedését, kulturális megosztottságát vizsgálva általában e terület különleges vonzereje válik nyilvánvalóvá. A késő neolitikum kezdetén az említett földrajzi területen egyszerre jelent meg az Alföld felől a tiszai kultúra (Szerencs, Kenézlő, Zemplén, Cicarovce), Kislengyelország felől a lengyeli és a „Strichband kerámia" kultúrája (Vélke Raskovce, Izkovce, Gönc). Mindezek mellett a Dunántúl felől az Északi-Középhegység előtere mentén ÉK-re hatoló, lengyeli kapcsolatrendszerre utaló lelőhelyek is ismertté váltak (Aszód, Monosbél, Hernádcéce). A herpályi kultúra északi előretörésének egyik közbülső állomását képviselheti Haj-dúböszörmény-Pródi halom. A későbbiekben, a herpályi kultúra vörös-fehér festéssel jellemezhető időszakában a Felső-Tisza- és Bodrog-vidéken valószínűleg a herpályi-lengyeli kultúra kulturális, stratégiai dominanciája vált meghatározóvá (Csőszhalom, Oborin, Hrcel). E szerteágazó kulturális összefüggések csakis a Tokaj-hegyvidék környékének obszidián előfordulásával magyarázhatók. E nyersanyagforrás kihasználását a Kárpát-medence késő neolitikus kultúrái - annak ellenére, hogy esetenként kulturális törzsterületük idáig nem terjedt ki - igyekeztek néhány előretolt településsel biztosítani, s ezek a stratégiai pontok látták el a nyersanyagtováb-

RACZKY Pál Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékcsoport 1364 Budapest Pf.107.

KURUCZ Katalin Jósa András Múzeum 4401 Nyíregyháza Pf.57.

SZIKORA Ágnes Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszék csoport 1364 Budapest Pf.107.

bítást, közvetítést is. Polgár-Csőszhalom kereskedelemben betöltött szerepét a legvilágosabban a lelőhelyen feltárt többezer és igen változatos eredetű kőeszköz, illetve nyersanyag bizonyítja. Ugyancsak e stratégiai szerepre enged következtetni a lelőhelyen talált több kis rézékszer és annak töredéke is.

Összegezve megállapításainkat azt mondhatjuk, hogy Polgár-Csőszhalom lelőhelye két régészeti egység sajátos érintkezését, kulturális sajátosságainak különös szimbiózisát mutatja. Véleményünk szerint itt, a herpályi és a lengyeli kultúra törzsterületétől távol, a Felső-Tisza-vidéki obszidián lelőhelyek eggyüttes kiaknázását biztosítandó, egy „központi helyet" létesítettek, ezzel szimbolikusan mintegy szentesítve a fontos kulturális érdekegyeztetést. így Polgár-Csőszhalmon a „szerződő felek" a kulturális identitásuk szempontjából legfontosabbnak tartott szimbólummal, illetve annak legalapvetőbb manifesztumával jelentek meg és ezek segítségével fejeztek ki egységet, egymásmellettiséget. Ebben az értelmezésben rendkívül fontos információt hordoz a lengyeli típusú rondella és a herpályi típusú teli együttese. Mindez a hagyományos régészeti interpretáció körvonalait erősen kibővíti és merőben új távlatokat nyit a Tisza-vidék újkőkorának további kutatásában.

Rövid összefoglalásunkban a Polgár-Csőszhalom lelőhellyel kapcsolatban felmerülő néhány fontosabb problémát érintettünk és nem tárgyalhattunk olyan egyéb lényeges kérdéseket, mint például a Tiszavidék újkőkorának belső időrendje, tágabb kulturális összefüggései.

Walter MEIER-ARENDT Museum für Vor- und Frühgeschichte 603011 Frankfurt am Main Karmelitergasse 1.

HAJDÚ Zsigmond Déri Múzeum 4001 Debrecen Pf.6l.


polgár-csőszhalom a late neolithic settlement in the upper

Documents