Oktatási Hivatal Tisztelt Pósfai Péter Elnök Úr Az International Language School Group alapító - igazgatójaként fordulok Önhöz. Önmagamon kívül elvileg több száz nyelvtanárt, valójában két tucat nyelvtanárt képviselek. Ezt a kettősséget kicsit később kívánom kifejteni. Egy probléma megoldásához az ember nem szívesen fordul rögtön az egyes számú vezetőhöz. Próbálkoztam alacsonyabb szinteken is az Oktatási Hivatalon belül, de ott kölcsönösen nem mentünk semmire. Én nem kaptam egyetlen kérdésemre sem választ, az Apparátus viszont nem tudott eltántorítani a további kérdezősködéstől. Először az Oktatási Hivatal által fenntartott 'Pedagógus Ügyvédje' c. szolgáltatás - fórumnál próbálkoztam, Mint afféle ügyvédet arra kértem, hogy tájékoztasson a jogaimról. Részletesen itt: Pedagógus Ügyvédje A kérdésemre adott válasz szerint az én problémám nem jogi természetű. Tehát, ha valaki a jogait sértve érzi, és ezeket a jogokat definiálva akarja látni, akkor ez a problémája nem jogi természetű. Eléggé sajátos közelítés. Erről a kapott válasz nem győzött meg és ezzel továbbra sem értek egyet, ezért ezúttal kissé didaktikusabban ismét a Pedagógus Ügyvédjéhez fordultam. Részletesen itt: Pedagógus Ügyvédje 2 A kérdésemre ezúttal az a válasz, hogy a 'Feltett kérdéséhez nem tartozik válasz.' Az a masszív érzésem támadt, hogy ez a fórum nem probléma-megoldásra, hanem kellemetlen kérdések elhárítására szolgál. Nem nyugodtam bele ebbe a cinizmusba és az Oktatási Hivatal apparátusához fordultam. Négy e-mail címet kaptam, de abból egy sem előbb, sem utóbb nem válaszolt.

A megmaradt háromból kettő azt válaszolta, hogy nem az ő asztala. Forduljak a megmaradt egy címhez. Mindezt nagyon kulturáltan és tisztelettudóan, sőt készségesen tették. A negyedik, és egyben utolsó e-mail gazdája arról próbált meggyőzni, hogy én nyilván nem abból a célból akkreditáltattam a kérdéses programot, mint amire én emlékszem, és amely cél az összes jelentkezőt is a program elvégzésére ösztönözte, és természetesen nem abból a célból, mint amit a program neve is sugall. Itt bezárult a kör, ezért Önhöz fordulok. A direkt kiváltó ok a nemrég lezárt tanév végén, közvetlenül az érettségi vizsgák előtt történt. Egy Magyarországon működő középiskolában a frissen kinevezett igazgató szóban közölte az egyik angol nyelvtanárral (a továbbiakban a TANÁR), hogy az Oktatási Hivatal szerint nem megfelelő a végzettsége és el lesz bocsájtva. Így, magyartalan szenvedő szerkezettel, maszkírozva azt, hogy kinek a döntése alapján ki is fogja őt elbocsájtani, és főleg, hogy milyen jogi alapon.

Ezt soha nem adta írásba és nem indokolta részletesebben. Vissza sem vonta sem szóban, sem írásban. A TANÁR, aki 29 éve van a pályán, egy korábban szerzett egyetemi diplomával + 10 éves angol nyelvű képzéssel a birtokában teljes létbizonytalanságban kezdte meg és tölti a nyári szünetet.

Ennek a levélnek nem célja, hogy a fent említett TANÁR és munkáltatója közötti munkajogi problémára megoldást keressen – találjon, hiszen én kizárólag a TANÁR képzésében és továbbképzésében voltam aktív és nem vagyok része a Magyar Állami Oktatási Rendszernek.

Az említett TANÁR, ha úgy dönt, jogorvoslatot fog keresni a problémájára, vagy számos sorstársa dominánsan pozitív példáján felbuzdulva olyan országba távozik, ahol a képzettsége alapján elismerésre, valamint a munkája – teljesítménye alapján megbecsülésre számíthat.

Itt lehet feloldani a bevezetőben említett ellentmondást: az alábbiakban leírt ’sors’ több száz általam képzett nyelvtanárra igaz, de a többség nem hajlandó az emberi bornírtsággal harcolni tanítás helyett, és a rendszerváltás veszteseként külföldre távozott. Így a probléma valójában ’csak’ mintegy két tucat tanárt érint.

Ők mindannyian az Oktatási Hivatal súlyos jogsértésének áldozatai. Van, aki ezt Magyarországon kénytelen elviselni, míg a többség külföldön kúrálja sérelmeit és próbál felejteni.

Ennek a levélnek kettős célja van. Egyrészt tájékozódni kívánok a jogaimmal és ezeken keresztül több száz pedagógus jogaival kapcsolatban.

Másrészt látni és láttatni szeretném a HIVATAL (t. i. az Oktatási Minisztérium, már amikor van olyan, az Oktatási Hivatal, amióta csak létezik, és általában a politika) közel sem áldásos beavatkozását az oktatás, és azon belül hangsúlyozottan a nyelvoktatás folyamataiba.

Fontos itt megjegyezni, hogy a TANÁR, több száz társával együtt egy olyan Orosztanár Átképző Project résztvevője volt, amelyet a Magyar Népköztársaság Kormánya megbízásából dolgoztam ki és hajtottam végre. A részletes leírást olyan formában mellékelem, hogy igény szerint rendelkezésre is álljon, és kikerülhető is legyen. > Orosztanár Átképző Program

Fontos együtt látni a két ágenst: a Magyar Népköztársaság Kormánya adja a képzési megbízást, míg a Rendszerváltó Kormányok, t. i. a képzési program haszonélvezői követik el a sorozatos jogsértést.

A TANÁR elvégezte a 720 órás nyelvtanfolyamot és annak befejezéséig 6 nemzetközi érvényességű nyelvvizsgát tett le. Ezek a nyelvvizsgák a letételük időpontjában Magyarországon akkreditáltak, és így elfogadottak voltak.

A HIVATAL csak jó 8 évvel később gyalázta meg ezeket az egész világon elfogadott és a tudomány állását képviselő vizsgákat oly módon, hogy a Nemzetközi Középfokot ’ekvivalenssé’ tette a Magyar Alapfokkal, valamint a Nemzetközi Felsőfokot ’ekvivalenssé’ tette a Magyar Középfokkal.

Csak hogy pontosan értsük egymást, ez olyan, mintha egy adott ország Oktatási Hivatalát ’ekvivalenssé’ tennénk egy másik ország Sóhivatalával, vagy egy adott országban elfogadott Diplomát ’ekvivalenssé’ tennénk egy másik országban használt Tejjeggyel.

Azért kell ilyen szigorúan fogalmazni, mert ezzel a húzásával a HIVATAL kiküszöbölte Magyarországról a korszerű nyelvvizsgákat, és amely vizsgák megmaradtak, azok leginkább azt a stresszt mérik, amit ők maguk okoznak.

Első kérdés: Elnök Úr! Ön szerint az említett nemzetközi érvényességű nyelvvizsgákkal a birtokában rá lehet-e / rá kell-e beszélni a TANÁRT, hogy még tanuljon tovább legalább 7 évig egy további nyelvvizsga reményében?

A kérdés azért releváns, mert az Ön munkatársai között van, aki ezt állítja.

A TANÁR az Orosztanár Átképző Project részeként elvégzett egy 300 órás módszertani képzést. Csak tájékozódás végett azt állítom, hogy ez sokszorosa bármely egyetem, magyar, vagy külföldi, bármely képzési fokozatán ajánlott módszertani képzésének, mind hatásában, mind pedig az időtartamát tekintve. Arról már nem is beszélve, hogy ez végtelen-szerese az egyéb orosztanár átképző programok által nyújtott zéró módszertani képzésnek.

Nem mellesleg hozzá kell tenni, hogy a 300 órás Módszertani Képzés gyakorlati képzés volt, valódi diákok valódi tanulását okozva.

Második kérdés: Elnök Úr! Ön szerint az említett nyelvi és módszertani háttérrel, és egy korábbi egyetemi diplomával a birtokában lehet-e a TANÁRT képzetlennek nevezni?

A kérdés azért releváns, mert a munkáltatója ezt állította róla és állítását megtoldotta egy fenyegetéssel is. A TANÁR pontosan és időre teljesített mindent, amit szerződésben vállalt.

Ezt a szerződést sem a rendszerváltást megelőzően, sem pedig azt követően senki nem módosította és nem is érvénytelenítette. A szerződésben egy szó sem esett a Project 3 Modulján kívül egyéb képzésről.

A TANÁR 6 félév alatt elvégezte az Orosztanár Átképző Project Harmadik Modulját is. Lásd részletesebben itt: Harmadik Modul

Erre a 6 féléves képzésre az idő alatt került sor, amíg az Oktatási Minisztérium azzal volt elfoglalva, hogy az Oktatási Minisztérium Államtitkára és belső zsűrije ajánlásával akkreditációra szabályosan beadott Programot 4 –szer, értsd négyszer elveszítse akkreditálás helyett.

A Harmadik Modul végére a TANÁR már több, mint 2000 óra tanítási gyakorlattal rendelkezett. Az utolsó két szemeszter hangsúlyozottan a ’tanulási zavaros’ diákok örömszerző tanításával foglalkozott.

Ők olyan diákok, akiket a Magyar Közoktatás rendre kiküszöböl a nyelvórákról, mivel taníthatatlannak tekinti őket, értsd a klasszikus nyelvtanár-képzés a nyelv tanítására képez. A nyelvnek nincsenek tanulási zavarai. Tanulási zavarai a diáknak lehetnek, erre viszont nem terjed ki a klasszikus nyelvtanár-képzés.

Ők olyan diákok, akiknek a problémáit a ’klasszikusan képzett tanár’ felismerni sem képes, így a problémák megoldása szóba sem jöhet.

A TANÁR 6 félév alatt elvégezte az Orosztanár Átképző Project Harmadik Modulját is és ezzel maradéktalanul teljesítette minden szerződéses kötelezettségét.

Harmadik kérdés: Elnök Úr! Ön szerint érheti-e a TANÁRT bármilyen hátrány csak azért, mert a HIVATAL önmagára nézve rugalmasan kezeli a törvényeket?

Nem tart be törvényben előírt határidőket, elveszíti másnak a szellemi teljesítményét, túllépi a hatáskörét, t. i. azt sugallja, hogy egy akkreditált programnak egyszersmind ekvivalensnek is kellene lennie. Törvénytelen és oktalan beavatkozása közben az Oktatási Hivatal munkatársa a valóságtól eltérő dolgokat állít, mit szépítsük, vagy hazudik, vagy téved. Ha téved és a tévedését nem korrigálja, akkor alkalmatlan. Ha hazudik és a hazugságát az Oktatási Hivatal nem korrigálja, akkor maga az Oktatási Hivatal alkalmatlan.

Negyedik kérdés: Elnök Úr! Ön szerint van-e a Magyar Közoktatás, és azon belül a Magyar Idegennyelv-oktatás olyan állapotban, hogy könnyedén lemondhat néhány száz világszínvonalon képzett tanárról csak azért, hogy némely bürokraták rendnek láthassák a káoszt?

Itt a válaszok közül az ’igen’ kizárható, hiszen köztudomású, hogy utolsók vagyunk Európában.

A TANÁR intellektuális izgalmában és az ’Élethosszig tartó tanulás’ szlogen jegyében ugyancsak elvégezte a University of London Diploma in Teaching English for Speakers of Other Languages nevű 4 éves Programot. Részletesen lásd itt: ULDIP

Ezt a Programot a Brit Felsőoktatási Rendszer –ben a negyedik, ’Bachelor’ fokozatba sorolják és elfogadják belépő feltételként a ’Master’ fokozatú képzésbe. Részletesen lásd itt: ULDIP nyilatkozat

Ötödik kérdés: Elnök Úr! Ha egy brit, vagy más, magyartól eltérő állampolgárságú személy felbukkan és tanárnak jelentkezik valamelyik magyar iskolában a University of London Diploma in Teaching English for Speakers of Other Languages kvalifikációval a birtokában, vajon felveszik-e őt a szokásos angol anyanyelvű bálnavadász, vagy foltozóvarga helyett, esetleg mellé?

Ha nem veszik fel őt a kvalifikáció elégtelensége miatt, vajon mivel tudják ezt megindokolni az Európai Únió keretein belül?

Ha felveszik őt ezzel a kvalifikációval, akkor ki merészelne visszautasítani egy azonos kvalifikációval rendelkező magyar állampolgárságú jelentkezőt az Európai Únión belül?

Ha mindkettőt felveszik, akkor ki merészelné megkérdőjelezni a már állásban lévő TANÁR azonos kvalifikációjának érvényességét? Esetleg diszkriminálják őt, pusztán azért, mert magyar?

Ennek a Programnak, nem mellesleg, már van egy előélete. Részletesen lásd itt: Ekvivalencia?

Az történt, hogy felhívott egy iskolaigazgató, az egyik nálunk végzett TANÁR munkáltatója és azt kérdezte, hogy tudja-e a számára kimondhatatlan University of London Diploma in TESOL nevű valamit akkreditáltatni. Mondtam neki, hogy nem és ennek van legalább kettő jó oka.

Az egyik az, hogy csak a program tulajdonosa, vagy annak megbízottja akkreditáltathat egy programot. Esetünkben vagy maga a University of London, vagy én, a University of London kurzus-igazgatója.

A másik ok pedig az, hogy ezt a Programot már sok évvel azelőtt akkreditáltattam Magyarországon.

Erre ő úgy reagált, hogy akkor ez a program nem ekvivalens és majd ő az Oktatási Hivatalhoz fordul és megkérdezi. Én nem értettem, hogy miként lehetne valami önmagában ekvivalens, ő pedig nem értette az akkreditált programok és az ekvivalens programok közötti különbséget.

Hatodik kérdés: Elnök Úr! Az iskolaigazgatók képzése nem terjed ki ilyen alapvető fogalmakra, mint akkreditáció és ekvivalencia? Esetleg nem is képezik az igazgatókat, csak kinevezik? Esetleg az igazgatáshoz – menedzseléshez nem is kell menedzser képzettség? Akkor egy képzetlen vezető fog igazgatni képzett beosztottakat?

Az említett igazgató valóban az Oktatási Hivatalhoz fordult, ahol kérdésére az alábbi, számomra igen meglepő választ kapta:

Részletesen lásd itt: ULDIP Okt. Hiv. kinyilatkoztatás

Ezt, a valósággal igen sajátos viszonyban lévő szöveget a University of London alábbi, hivatalos nyilatkozatából sikerült az Oktatási Hivatalnak létrehozni:

Részletesen lásd itt: ULDIP hivatalos nyilatkozat

Érdemes az Oktatási Hivatal Kinyilatkoztatását összevetni a hiteles fordítással is:

Valahogy próbáljuk túltenni magunkat azon, hogy milyen szintű magyar nyelvre fordítja 1 hónap alatt, drága pénzért a hivatalos fordító és hitelesítő a hibátlan angol szöveget.

Vizsgajelölteknek bizonyára a diplomázó hallgatókat nevezi, de egyben nem nagyot téved: a nyelvtanári diplomát nyelvoktatásra jogosító oklevélnek nevezi.

Hetedik kérdés: Elnök Úr! Vajon melyik részt olvashatta nyelvvizsgának, t. i. nyelvtudást tanúsító oklevélnek az Oktatási Hivatal? Ez a kérdés azért fontos, mert a Program elején, a bejáratnál az anyanyelvi szintet meghaladó nyelvtudást várnak el, t. i. egy angol egyetemet angolul elvégezni képes nyelvtudást. Köztudomású, hogy ez lényegesen magasabb szint, mint az ’anyanyelvi’ nyelvtudás szintje. Ki gondolhatja komolyan, hogy ilyen nyelvtudással a birtokában bárki, további 4 év alatt egy nyelvvizsgát akar szerezni?

A következő rész még konkrétabban rámutat az Oktatási Hivatal melléfogására:

Itt azt láthatjuk, hogy a leírás be is sorolja a Program elvégzésével megszerezhető diplomát: a brit felsőoktatási fokozatok között ez a negyedik szintnek felel meg (Bachelors degree with Honours). Lásd részletesebben itt: ULDIP hiteles fordítás p1

Nyolcadik kérdés: Elnök Úr! Ön szerint az Oktatási Hivatal itt téved, vagy félrevezeti az érdeklődőt?

Ezt azért lehet fontos tisztázni, mert a TANÁR sorsát meghatározó tévedésről, vagy esetleg tudatos félrevezetésről van itt szó.

És ha már oktatás a téma, vesztegessünk egy gondolatot a DIÁKRA is. A TANÁR kiküszöbölésével iskolájában nagy valószínűséggel visszalépnek egy humanisztikus – személyközpontú – örömszerző tanítás – tanulásból a szokásos olvasunk-fordítunk-nyelvtani dogmákat böfögünk – holnap szódolgozat – küldd be az apád típusú ’tanítás - tanulás’ irányába. Ezt ismerjük, mert ez alapján vagyunk utolsók Európában.

Hogy ne tűnjön vádaskodásnak a tudatos félrevezetéssel kapcsolatos feltételezésem, szeretném hozzátenni, hogy több évvel ezelőtt felhívtam az Oktatási Hivatal figyelmét erre a ’tévedésre’. Tudomásom szerint semmi nem történt. Lásd részletesebben itt: Válaszra sem méltatott levél a MEIK Igazgatójának

Kilencedik kérdés: Elnök Úr! Ha nem csak a diákokat versenyeztetnék Európában, hanem az Oktatásügy összes szereplőjét, Ön szerint egy ilyen versenyben a Magyar Nyelvtanár-képzés milyen helyezést érne el?

És az Oktatási Hivatalok versenyében a Magyar Oktatási Hivatal?

Mielőtt válaszolna az utóbbi kérdésre, beismerem, hogy nem teljesen naiv a kérdésem, ugyanis jó pár éven át jártam Európát egy bonyolult diákok tanításával kapcsolatos workshop-sorozattal, ezért jelentős saját-élményekkel rendelkezem a holland, belga, olasz, brit, stb. Oktatási Hivatalok attitűdjével és hatékonyságával kapcsolatban.

Ezen a ponton szeretném megkövetni a korábban említett iskola-igazgatót. Hogyan érthetné jobban az akkreditált programok és az ekvivalens programok közötti különbséget, ha maga az Oktatási Hivatal is keveri a kettőt. Legalábbis időnként, ha jó oka van rá.

Ezt azért gondolom így, mert az Oktatási Hivatal a fent említett University of London Diploma in TESOL nevű, Magyarországon akkreditált programról nyilatkozott úgy, hogy az egy nyelvvizsga.

Tízedik kérdés: Elnök Úr! Ön szerint az Oktatási Hivatal MEIK a Működési Szabályzata melyik pontja szerint értékel – minősít akkreditált programokat? Egy akkreditált programnak nem csak az akkreditáció előírásainak kell megfelelnie, hanem egyszersmind ki kell állnia a MEIK kéretlen, hozzáértést nélkülöző kritikáját is? Ezt vajon miért nem teszik nyilvánossá az akkreditáció előtt?

Egy ponton egyetértek Dr. Mészáros Gábor Igazgató Úrral. A University of London Diploma in TESOL nevű program nem ekvivalens a Magyarországon fellelhető egyéb nyelvtanár-képző programokkal. Az előbbi ugyanis a világszínvonalat képviseli, míg az utóbbiak hozzájárultak ahhoz, hogy utolsók vagyunk Európában.

Az akkreditáció minden előzetes feltételének megfeleltem. Kértem és kaptam >> Alapítási Engedélyt, majd >> Indítási Engedélyt. Egy olyan négyéves, távoktatással működő Programot akkreditáltattam, amely műfajában a világszínvonalat képviseli, és amely sok évtizeddel megelőzi a magyar valóságot.

A Program megjelent a >> Művelődési Közlönyben, az alábbi tartalommal (lásd részletesebben itt):

Tehát posztgraduális képzés gyakorló nyelvtanárok részére. Az elérhető végzettség: szakdiploma.

Most nézzük meg, hogy mit is mond az Oktatási Miniszter az Indítási Engedélyben:

Ez egyenes beszéd. Ha nem változtathatók meg, akkor ez azt jelenti, hogy senki sem változtathatja meg. Sem én, sem más. Az Oktatási Hivatal sem. Az Oktatási Hivatal MEIK sem.

A végzettség is egyértelmű. Szakdiploma. Nem nyelvvizsga.

Tizenegyedik, levezető kérdés: Elnök Úr! Ugye Ön is ismeri Robert Louis Stevenson ’Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde’ című novelláját? Ha végig gondolom az ebben a levélben taglalt esetet, az az érzésem támad, hogy az Ön által vezetett Oktatási Hivatal, legalább időnként, ezt a darabot játssza, kicsit talán átírva. Amit az egyik arc, például az akkreditációért felelős részleg nem rontott el eléggé, azt majd porig gyalázza a másik, esetünkben a MEIK.

Az Oktatási Hivatalnak ez a ’teljesítménye’ nem hasonlít-e egy manipuláló hatalmi játékhoz?

Vajon hány fényévnyire van ez a Szolgáltató Államigazgatástól? És vajon hány évszázaddal marad le ez a Szolgáló Államigazgatás mögött?

Tisztelt Elnök Úr! Fair játékos vagyok, ezért néhány dolgot világosan ki fogok mondani a félreértések elkerülése végett.

1. Önt, mint embert feltétel nélkül elfogadom és elismerem.2. Problémám az Ön által vezetett Oktatási Hivatallal van, mégpedig úgy, hogy az Oktatási

Hivatal okozott nekem és az általam képviselt TANÁROKNAK problémákat és nem fordítva.3. Az International Language School nem konfrontációt keres, hanem megoldást a neki okozott

problémákra.4. A problémákat első körben ott kívánjuk megoldani, ahol azok felléptek, t. i. az általunk képzett

TANÁROK és az Oktatási Hivatal között.5. Olyan egyértelmű Nyilatkozatot várunk Öntől, amelynek birtokában az általunk képzett

TANÁROK biztonságban végezhetik a munkájukat és megkapják azt a kreditet, amely a helytállásukért kijár nekik.

6. Megoldási javaslat, vagy érdemi válasz híján, 30 nap elteltével Európai Fórumokhoz fordulunk és egyidejűleg az InterNet nyilvánossága előtt vitára bocsájtjuk az esetet.

7. Sem az International Language School, sem én magam nem politizálunk, hiszen a politikának nincs semmi keresnivalója egy iskolán belül.

Tisztelettel: Leslie Simonfalvileslie.simonfalvi@aol.com