28 FIGYELŐ 2016/3.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bi-zottság elnöke már szeptemberben arról beszélt, hogy az unió nincs jó

állapotban. A helyzet 2016 elején sem jobb, sőt. Ön hogy látja, mennyire ko-moly a veszély: az EU csak a szokásos válságok egyikét éli, vagy ennél jóval sú-lyosabb, egzisztenciálisabb a krízis?

– Junckernek teljesen igaza volt az unió állapotáról tartott beszédében. Már régen nem egy szokásos válságról van szó, ha-nem több krízis egyidejű jelentkezésé-ről. Ez teszi annyira kényessé a helyze-tet: egyszerre kell megküzdeni a mene-kültválsággal, a schengeni övezet krízi-sével, miközben még mindig nem va-gyunk túl a pénzügyi és gazdasági vál-ságon. Ez utóbbi következményei pedig már meg is jelentek azokban a teljesen új politikai szervezetekben, amelyek Dél-Európában a megszorítási politikára vá-laszul születtek.

– Ha már az eurókrízist említi, a gö-rög helyzetre még mindig nincs megol-dás. Görögország immár nemcsak gaz-dasági szempontból, hanem a schengeni határok védelme miatt is gyenge lánc-szemnek számít. Magyar politikusok is szóba hozták, de vajon megoldást jelen-tene-e Athén kilépése az eurózónából, illetve a schengeni övezetből?

– Az eurózóna válsága még mindig nem múlt el teljesen, még akkor sem, ha a legtöbb érintett ország időközben visz-szatért a nemzetközi pénzpiacokra. Gö-rögország egyértelműen problémás ál-lam, de Portugáliában sem sikerült el-fogadni a 2016-os költségvetést. Olasz-országban ismét megjelentek a nehézsé-gek a bankszektorban. 2010 óta az ösz-szes dél-európai országban folyamato-san magas a munkanélküliség, különö-sen a fiatalok körében. Athén kilépése az eurózónából korábban valóban egy elkép-zelhető szcenárió lehetett volna. Viszont a görög társadalom a nyáron úgy dön-tött, hogy maradni akar. Így ez a lehető-ség már nem áll fenn. Tudomásom sze-

rint nem áll szándékukban a schengeni szerződés felmondása sem, így aztán in-kább az EU-s hot spotok felállítása és fi-nanszírozása, az égei-tengeri ellenőrzés megerősítése, illetve a törökökkel kötött megállapodásokon keresztül történő meg-előzés tűnik járható útnak.

– Aggasztó, hogy az euróválságban elmélyülő és mind a mai napig megle-vő észak–déli megosztottság mellett új törésvonalak is megjelentek Európá-ban, ezúttal a nyugati és keleti, a ré-gi és az új tagállamok között. Ennek hátterében nemcsak a menekültvál-ság, hanem a másfajta értékrendek, a szolidaritás eltérő értelmezése is állhat. Mennyire veszélyes ez az új megosztott-ság Európa és különösen Németország számára?

– Igen, van valami abban az elmé-letben, hogy újabb törésvonalak jelen-tek meg Európában. Ez részben a me-nekültválsággal s a második északi-ten-geri gázvezetékkel magyarázható, más-részt a lengyel, magyar, cseh, szlovák és román politikai változásokkal, illetve vál-

ságokkal. Úgy tűnik, hogy ezekben az országokban a rendszerváltás és az EU-csatlakozás mély, eddig fel nem dolgozott nyomokat hagyott, amelyek hozzájárul-nak ahhoz, hogy olyan jobboldali-kon-zervatív, illetve autoriter megoldási ja-vaslatok hódítsanak teret, amelyek egy-

szerűnek tűnő receptet kínálnak komp-lex európai s globális kérdésekre. Ebben a helyzetben a liberális és világra nyitott európai értékeket is újradefiniálják, s egy-re inkább befelé, nemzeti irányba fordul-nak. Ami Németországot illeti, Berlin az euróválságban és az egész centrum–pe-riféria vitában kényelmetlen helyzetben van. Bármit lép ugyanis a német Euró-pa-politika, belülről és kívülről egyaránt kritizálják. Berlin korlátok közé van szo-rítva. Lehetőségeinket behatárolja a ren-delkezésre álló gazdasági potenciál, a po-litikusok kezét a német alkotmánybíró-ság ítéletei kötik. Ám mindennek ellené-re úgy gondolom, hogy a német Európa-politika a maga olykor tétovázó és óva-tos módszereivel alapjában véve jó irány-ban halad, s igenis több szolidaritást kér-

Nincs másunk, mint az EUMATHIAS JOPP ❘ Európa vonzáskörzetében 20 millió potenciális menekült él, így semmi esély arra, hogy az emberáradat néhány éven belül elapadna. A schengeni övezet esetleges felbomlása, a határellenőrzések visszaállítása után viszont semmink sem maradna, az unió nemzetállamokra esne szét – nyilatkozta a Figyelőnek a berlini Institut für Europäische Politik igazgatója.

GAZDASÁG ÉS POLITIKA • Interjú

F_28-29-Mathias.indd 28F_28-29-Mathias.indd 28 1/18/16 5:11:41 PM1/18/16 5:11:41 PM

2016/3. FIGYELŐ 29

HIRDET

ÉS

het a menekültválságban. Németország eddig jelentős terheket vállalt a kétolda-lú és multilaterális mentőcsomagokban, illetve az EU költségvetési befizetései-ben. Így Berlin épp elegendő szolidari-tásról tesz tanúbizonyságot.

– Mégis úgy tűnik, hogy a menekült-válság kezelésében Németország magá-ra maradt. Ezt visszavágásként is lehet értelmezni az elmúlt évek Európa-politi-kájáért: mivel Berlin kevés megértést és szolidaritást mutatott az euróválságban a déli tagállamok iránt, most ne számít-son ő se segítségre.

– Igen, többször is spekulálnak arról, hogy Németországnak most benyújtották a számlát az eurókrízis alatt tanúsított me-rev álláspontja miatt. De szerintem a né-met szolidaritás hiányát a többmilliárdos közvetlen segítség s a hatalmas, az Euró-

pai Központi Bankon keresztül nyújtott német kötelezettségvállalás tükrében nem lehet igazán komolyan felvetni. Ennél töb-bet az euroszkeptikusok előretörése miatt nem tudunk vállalni. Arról persze lehet vitatkozni, hogy a költségvetési megszo-rítások megfelelő gyógymódot kínálnak-e a válságos időkben. Ám a menekültkrízist arra használni, hogy benyújtsák a szám-lát a németeknek, csak rövid távon szol-gálhat belpolitikai célokat. Ez nem old-ja meg a külső határokon is működőké-pes schengeni övezet problémáját. A lé-nyeg ugyanis ez lenne. Illúzió azt gondol-ni, hogy a nemzetállami elzárkózás egy globalizált világban működhet, kivéve, ha az ember az egész országot kerítéssel akarja körülvenni. A szíriai válság több millió menekültet szült, ehhez adódnak

még az afgánok, az irakiak, valamint az afrikaiak. Az UNHCR, az ENSZ Mene-kültügyi Főbiztossága becslése szerint Eu-rópa vonzáskörzetében 20 millió poten-ciális menekült él. Vagyis az emberára-dat nem apad el. Sem jövőre, sem két év múlva. Ebben a helyzetben Németország számára továbbra is az a fontos, hogy eu-rópai megoldásokat találjunk, és igyekez-zünk elosztani őket. Nem látok más al-ternatívát. A belső határellenőrzés visz-szaállítása leginkább nekünk, európaiak-nak lenne káros, hiszen masszívan korlá-tozná a szabad mozgást, miközben a me-nekültek, akiknek nincs vesztenivalójuk, találnának más utat. Németország mint közép-európai állam s mint célország ne-héz helyzetben van, amiből csak állhata-tos és kitartó Európa-politikával, lépés-ről lépésre lehet kikerülni.

– De a közös megoldások helyett egy-re több tagállam a nemzeti válaszokat erőlteti, mondjuk a határellenőrzések átmeneti bevezetésével vagy a kerítések építésével. Hogy látja a schengeni övezet jövőjét? Marad belőle valami?

– Abból indulok ki, hogy a schengeni övezet – esetenként több kivételt lehető-vé tevő szabályozással – fennmarad. Az előnyei túl nagyok, és eddig egyetlen or-szág sem kockáztatta, hogy hosszabb idő-re felfüggessze. Schengen felbomlása után semmink sem maradna. Ezek után jön-nének a kivételek az egységes piacon, és végül szétesnénk ismét kis államokra. Így aztán valóban nagy befolyásunk lenne a világ eseményeire! Oroszország, Ame-rika és Kína kimondottan örülne ennek. De számos uniós tagállam nagyköveté-vel beszélgetve arra a következtetésre ju-tottam, minden tagország tisztában van azzal, hogy nincs másunk, mint az EU. Vannak persze olyan időszakok, amikor néhányan szívesen megnehezítik a néme-tek életét, és ez teljesen érthető. Ezt a né-met Európa-politikának ki kell bírnia, s ki is fogja bírni.

– A német elit európai elkötelezettsé-ge legendás, de mi lesz a britekkel? Egy esetleges 2016-os Brexit valóban meg-gyengítené Európát?

– Nagy-Britannia esetleges kilépése az EU-ból semmiképp sem áll Német-ország érdekében. A Brexittel felbom-lana az egyensúly, ami a Párizs–Berlin–London háromszögre épül. De én optimis-ta vagyok, remélem, sikerül olyan megol-dást kidolgozni a Cameron-kormánnyal, hogy aztán jó esélyekkel vágjanak neki a referendumnak.

INOTAI EDIT

NÉVJEGY■ 65 éves. ■ 1995 óta a berlini Institut für

Europäische Politik igazgatója.■ Kutatási területe az európai al-

kotmányozás, az EU jövője, a kö-zös kül- és biztonságpolitika, il-letve a bővítés.

■ Számos egyetem, köztük a niz-zai, a tübingeni, a bruges-i Coll-ege of Europe, a berlini Freie Universität, illetve a frankfurti Europa-Universität Viadrina ok-tatója.

■ Az Európai Parlament alkot-mányjogi bizottságának tanács-adója.

Márkaminőség

F_28-29-Mathias.indd 29F_28-29-Mathias.indd 29 1/18/16 5:11:44 PM1/18/16 5:11:44 PM