Néhány szó a szigetközi erdőfelújítási munkák korszerűsítéséről

H O R A C S E K V I L M O S

A Felső-Szigetköz Duna-ágakkal szabdalt, kisebb-nagyobb szigetekből álló hullámterében az üzemtervi erdőgazdálkodás bevezetésekor úgyszólván kizáró­lag fűz és hazainyár sarjerdők voltak találhatók. Egy részük, különösen az újabb keletű öntéseken keletkezettek, amelyek esetleg csak egyszer voltak sar-jaztva, még elfogadható fahozamot termelt, nagy részük azonban már a több­szöri sarjaztatás folytán hatalmasra nőtt, korhadásnak induló tuskókon, csenevészen nőtt sarjakból állt, így kívánatos volt állománycserét végrehajtani több ezer hektáros területen. Ugyancsak nagy területeket foglaltak el nemes-nyárasnak is kiválóan alkalmas termőhelyen az elegyetlen hamvas égeresek. A sarjerdő üzemmód a birtokviszonyok következménye volt, mert ezeknek az erdőknek mintegy 70%-a a felszabadulás előtt és utána is közbirtokossági társulatok tulajdonában volt. Mintegy 10%-ot tett ki a kisebb parcellákból álló magánerdők és csupán 20%-ot a felszabaduláskor állami tulajdonba került üzemtervezett uradalmi erdők területe. Az 50-es évek elején, a közbirtokossági erdők szigorúbb állami kezelésbe vételével nyílt meg az út a teljes üzemtervi erdőgazdálkodás bevezetéséhez és ezen keresztül a szükségessé vált állomány­átalakítási munkához.

Erre az időszakra esett a gyakori árvíz miatt bizonytalan hozamú hullám­téri mezőgazdasági területek, rétek, legelők, szántók nemesnyárral történt betelepítése. Sok száz ha új nemesnyáras telepítésére került sor, rohamtempó­ban, gépesített ósemeteültetéssel, előzetesen elvégzett, de sok esetben csupán formális talajvizsgálat nyomán. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy munkát, hiányos felszereléssel, újonnan szervezett üzemegységekkel, kevés és a helyi viszonyokat nem nagyon ismerő szakemberrel minden lelkesedés ellenére sem lehetett hibát­lanul elvégezni. Lelkesedés, szorgalom és áldozatkészség tekintetében jelesre vizsgáztak a tervezők és a kivitelezők, de a letagadhatatlan és elismerésre méltó eredmények után, különösen néhány év elmúltával kezdtek megmutatkozni a hibák, de elsősorban is a ma helytelennek minősített fafaj megválasztás kö­vetkezményei. Sokszor oda is nemesnyár került, ahol az adottságok nagyon is kedvezőtlenek voltak.

A hatvanas évek elején bevezetett új nemesnyárfajták termőhelyi igénye még kevésbé volt ismert, mint a hagyományos fajtáké. Hamarosan kitűnt azonban, hogy a tőlük várt gyorsabb növekedés és a velejáró nagyobb fahozam csak az optimális, vagy legalábbis az azt megközelítő termőhelyeken követ­kezik be. Ugyanakkor az új fajták megjelenésével egyidejűleg felszínre bukkant és tolakodóan magára vonta a figyelmet egy addig szinte a felszín alatt lappangó riasztó jelenség. Az, hogy a vad, főleg a szarvas, sokkal erőteljesebben káro­sítja ezeket az új fajtákat, mint például a koránfakadó nyárt.

Különösen az ,1 214'-es és az óriásnyár szenved sokat a vad károsításától. A kivitelezési hibák, valamint az időjárási tényezők és az azokkal Összefüggő

vízállási szélsőségek együttesen sem hátráltatták oly mértékben a nemesnyáras felújítását és telepítését, mint a vadkárosítás. Természetesen azok a fiatalosok, amelyek már egyébként is kedvezőtlen körülmények között voltak kénytelenek fejlődni, akár a talajviszonyok, akár egyéb okok miatt, sokkal nehezebben viselték el a vadkárosítást, mint az optimális vagy ahhoz közelálló körülmények között növekedők. Több okból is. Az ilyen gyenge fejlődésű fiatalos egyedei nehezebben heverték ki a sérüléseket, nagyobb volt a fiatalos egészségének a

növedékvesztesége, lassabban nőtt ki a vad szája alól, több évig volt kitéve az ismétlődő károsításnak és mindezek nyomán a különböző gomba- és rovar­fertőzéseknek.

A sok biológiai károsító hatás gyakran, sőt csaknem mindig szoros össze­függésben és együtt jelentkezett az időlegesen jelentkező káros termőhelyi szélsőségekkel (árvíz, aszály stb.).

Az évek során a Szigetközben a vadkárelhárító kerítések valójában nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Különösen ott nem, ahol legjobban kellett volna, ahol az előbbiekben említett fiatalos gyengébben fejlődött és így több éven át szorult a védelemre.

Ugyanis az első évben 90— 100%-os védelmet nyújtó kerítés védőképessége az évek múltával rohamosan romlott. Az évenként törvényszerűen fellépő áradások sok kárt okoznak a kerítésekben, amikor az oszlopokat kiáztatják, helyenként hordaléktömeg nyomása kidönt egyes szakaszokat, de még a jégár is tesz benne pusztítást. Tény az, hogy bármely kis folytonossági hiba a sokszor több kilométer hosszúságot kitevő kerítés hatásosságát 5— 10%-ra csökkent­heti vagy azt teljesen hatástalanná is teheti. Márpedig 1 — 2 m-es szakadás szinte naponta keletkezhet egy ilyen hosszú kerítésen. Azt persze nehéz el­képzelni, hogy sokféle egyéb termelési feladat végzése közben az erdésznek legyen ideje két-három naponként végigjárni a kerületében kilométerszámra létesített vadkárelhárító kerítéseket az esetleges hibák felkutatása végett. Aki járt már egy nyári napon az embernél jóval magasabbra növő csalán és szolidágó, szulákkal összefont buja sűrűjében, éneklő, támadó szunyoghadtól kísérve, az tudja, hogy ilyen séta mit jelent.

A kerített területek miatt csökken a vadeltartó terület és így a csak átmene­tileg is védtelenné vált fiatalosok még többet szenvednek a vadkárosítástól.

Az elmondottakból következik, hogy az eddig követett út a továbbiakban nem járható. Változtatni kell a védekezési módokon. Ehhez azonban az egész felújítási rendet meg kell változtatni, korszerűsíteni kell, annál is inkább, mert az egyre nyomasztóbbá váló munkaerőhiány is sürgetően követeli a korszerű­sítést. Ma már nemcsak az ipari üzemek munkaerő-elszívó hatásával kell az erdőgazdaságnak megküzdeni, hanem a megizmosodott termelőszövetkezetek is erős konkurrenciának bizonyulnak. Az eddig követett hagyományos erdősí­tési módszer annyira kézi munka igényes, hogy az sokáig nem folytatható.

Az eddigi, hagyományos módszerrel felújított fiatalosok hálózata — a 2 X 2 m, vagy a 2 X2,5 m — túlságosan nagy mennyiségű csemetét, ennek folytán magas erdősítési költséget és sok munkaerőt kívánt. Az ápolásokat nem sikerült sokszor és a jövőben a munkaerőhiány miatt még inkább nem fog sikerülni, kellő időben és a szükséges mértékben elvégezni. Nem kell külön részleteznem, hogy ez milyen nagy hátrányt jelent majd a hullámtéri viszonyok között tenyésző lágyszárúak korlátlan elhatalmasodása folytán, különösen a felújítás vagy a telepítés olyannyira sorsdöntő első évében. Nyilvánvaló tehát, hogy fel kell hagynunk az eddigi nemesnyár felújítási és erdőtelepítési technológiá­val és korszerűbb változatokat kell bevezetnünk, ha sikert akarunk elérni.

Javaslatom lényege a következő: Az erdőfelújítás elvégzése gépi gödör­fúrással, kétéves, koronás, 250 cm magas nemesnyár, esetleg fűzsuhánggal 3,5 X3 ,5 m-es hálózatban, telepítést követő azonnali egyedi vadvédelemmel és pocok elleni védelemmel. A technikai felszerelés adott.

Az UE-28 traktorra szerelt hidraulikus emelővel működtető, módosított fúróval ellátott gödörfúró kifogástalanul bevált még a nagyon gyökeres, sőt még a kavicsos talajban is. Az általa fúrt gödrök 60—70 c m mélyek és 35 c m átmérőjűek voltak. A gödörből kimunkált föld göröngy mentes, takarásra

eszményi állapotban volt. A gödör peremén^ sőt a gödör alján még mintegy 10 cm vastagságú porhanyosított föld maradt, ami nagy előny az ültetés elvégzésekor.

A 3,5 X3 ,5 m-es hálózathoz 830 — 840 db kétéves suháng kell. Ez a hálózat ritkának tűnik és sokak szerint azért nem célszerű, mert állítólag nem ad lehetőséget előhasználati faanyag nyerésére, szelektálásra, mások pedig azért ellenzik, mert ilyen alacsony tőszám alkalmazásakor már néhány egyed ki­pusztulása is veszélyezteti a fiatalos beállását.

Mindkét aggodalom alaptalan. Ugyanis már az első tisztítás során ki kell vágnunk a 2 X2 ,5 m-es hálózatban nevelt fiatalosból annyit, hogy nem nagyon marad több benne, mint amennyi a 3 X 3 , 3 X3,5 m-es hálózatnak megfelel. És ilyenkor a kikerülő fácskák még nem adnak értékesíthető faanyagot, csupán a munka mennyiségét és a kiadásokat növeli a kivágásuk.

Ugyancsak könnyebben megoldható feladat a 840 db suháng vadtól meg­védése, mint a 2000 db csemete megóvása.

Nézzük most meg összehasonlításul a régi és az itt ajánlott új módszer közti különbségeket, a költségek alakulását a két módszernél, valamint az előnyeiket és hátrányaikat.

Költségek alakulása ha-onként (rezsi nélkül). Hagyományos módszer munkaigénye és költsége 4 éves korig (az első

tisztításig): Tányérozás 200.— Ft Gödörásás, ültetés 900.— Ft Csemeteérték 3 0 0 0 . - F t Szállítás, vermelés 400.— Ft Felújítás, telepítés költségei összesen 4500. — Ft Erdőápolások 3 évig évenként 4500. — Ft Pótlás 30%-os 600 db kétszeri összesen 1800.— F t vál. esem. ára 900.— Ft ültetés költségei 2 7 0 . - F t 1 .170 . - F t Felszabadító tisztítás költségei 400. — Ft 400. — F t Vadvédelmi kerítés építés (ha-onként átlag 200 fm-rel számolva) munkadíj 960. — Ft anyagérték 130 kg huzal 9 1 0 . - F t U szeg 5 kg 8 0 . - F t oszlop és karó 4,70 m 3 1 8 8 0 . - F t Vadv. ker. ép. összesen: 3830. — Ft

Vadv. kerítés karbantartás, javítás költségei 600. — Ft Hagyományos módszer összes költsége 4 éves korig (tisz­tításig) 1 2 3 0 0 . - F t

A korszerűsített módszer munka- és anyagigénye, költségei:

Gépi gödörfúrás — 840 gödör 12 gépi üzemóra á 60. — Ft 720.— F t ültetés 840 db á 0,20 F t 1 6 8 . - Ft suhángérték 840 db á 3. - F t 2520. - F t szállítás, vermelés 400.— Ft Felújítás (telepítés) összes költség . . 3808.— Ft

Egyedi vadkárelhárítás a suhánghoz hosszában hozzáillesztett 1,3 m-es szegesdrót

db-ként 0,07 kg összesen 58,8 kg á 12. - F t 706. - F t kötözőanyag (rafia) 25. — Ft felkötözés db-onként 0,15 Ft 840-0,15 Ft , . 1 2 6 . - F t tüskés drót átigazítás a növekedésnek megfelelően éven­

ként egyszer, összesen háromszor 3840-0,15 Ft 378.— Ft Egyedi vadvédelem összesen 1235.— Ft Korszerű módszer összes költsége tisztításig 5043.— Ft

(Itt zárójelben megjegyezni kívánom, hogy az i tt leírt egyedi elhárítási módon kívül bármely bevált és hatásos, mechanikai, vagy kémiai, vagy akár kombinált módszer alkalmazását is helyénvalónak tartom. A költségek nagy­jából megegyeznek ennek az itt leírt módnak a költségeivel és így nem változ­tatják meg lényeges mértékben a közölt számítást.)

Összehasonlításul a négyévi költség. A hagyományos módszer költségei 4 éves korig 12 300 Ft . A korszerűsített

módszer költségei 4 éves korig 5043 Ft. Ez 60%-os megtakarítást jelent. A gödörfúró utáni ültetés kizárja a rossz ültetés okozta csemetepusztulást,

így a pótlás gyakorlatilag feleslegessé válik. De még ha szükséges is némi pótlás, az csak néhány százaléknyi lehet:

Az első tisztítás költséges munkája is elmarad, a tágabb hálózat ugyanis feleslegessé teszi.

Összefoglalásként elmondható, hogy az új módszer bevezetése nemcsak mintegy 55—60%-os költségmegtakarítással járna, hanem nagymértékben könnyítené az erdőgazdaságok munkaerőgondjait is és a felújítási munkát is sokkal eredményesebbé tenné, ugyanakkor felmentené az erdőgazdasági mun­kásokat az egyik legnehezebb és a rendelkezésre álló normaidő alatt meg­nyugtató minőségben el sem végezhető gödörásási munka alól. Egyúttal nagy lépést jelentene az erdőművelési munkák régóta kívánatos korszerűsítése felé is.

Az elektronikus számítógép, mint a hálóstervezés hatékony segédeszköze

I L L Y É S B E N J Á M I N

A h á l ó s t e r v e z é s i p a r i a l k a l m a z á s á r ó l m i n d g y a k r a b b a n j e l e n n e k m e g t a n u l ­m á n y o k , c i k k e k a h a z a i k ö z g a z d a s á g i s z a k i r o d a l o m b a n . K ü l f ö l d i e r d é s z e t i s z a k ­f o l y ó i r a t o k b a n is e g y r e s ű r ű b b e n o l v a s h a t u n k e m o d e r n v e z e t é s i e l j á r á s e r d ő ­g a z d a s á g i b e v e z e t é s é t e lőkész í tő k í s é r l e t e k r ő l . H a z á n k b a n 1967-ben i n d u l t m e g az E R T I G a z d a s á g t a n i O s z t á l y á n a m a t e m a t i k a i e l j á r á s o k e r d ő g a z d a s á g i a l k a l ­m a z á s á t v i z sgá ló k u t a t á s o k k e r e t é b e n a h á l ó s t e r v e z é s s e l k a p c s o l a t o s k u t a t ó ­m u n k a a k ö v e t k e z ő c é l k i t ű z é s e k k e l :

— a h a z a i és k ü l f ö l d i s z a k i r o d a l o m f o l y a m a t o s f e ldo lgozása az e l m é l e t i h á t ­t é r f e l t á r á s a é r d e k é b e n ;

-r- v i s z o n y l a g e g y s z e r ű b b s z e r k e z e t ű m o d e l l e k fe lá l l í t á sa az e r d ő s í t é s i és f a ­k i t e r m e l é s i m u n k á k m e g s z e r v e z é s é r e ;

-r- kéz i s z á m í t á s i e l j á r á s o k e l emzése , t o v á b b f e j l e s z t é s e . A k u t a t ó m u n k a e lső s z a k a s z á t l e z á r t u k ; a r o h a m o s a n b ő v ü l ő i p a r i , m e z ő ­

g a z d a s á g i és e r d é s z e t i s z a k i r o d a l o m j e l e n t ő s r é s z é t f e ldo lgoz tuk . A kéz i s z á m í ­t á s i e l j á r á s o k e g y p r a k t i k u s v á l t o z a t á t t o v á b b f e j l e s z t e t t ü k . A z e r d ő g a z d a s á g i