néprajzi tanulmányok

8/9/2019 Néprajzi tanulmányok

http://slidepdf.com/reader/full/neprajzi-tanulmanyok 1/188

A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI51. SZÁM

NÉPRAJZITANULMÁNYOK

PROF. UJVÁRY ZOLTÁN TISZTELETÉRE



A kötet lektoraKodes József

A rajzokat a szerzők és Lovas Mártonné

a fényképeket a szerzők és F. Molnár Erzsébetkészítették

HU-ISSN 0438-4121

Szedte és nyomta az Alföldi NyomdaA nyomdai megrendelés törzsszáma: 7011.66-19-2

Készült Debrecenben, az 1992. évbenFelelős vezető: Szabó Viktor vezérigazgató

Készült 15,4 (A/5) ív terjedelemben



KÖSZÖNTŐ

A Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke a néprajztudomány negyedik hazai műhelyeként 1949-ben kezdte el működését. A tanszéka kezdetektől támaszkodott az előzményeket jelentő és kiemelkedően jelentős tudomány- és kultúrtörténeti hagyományokra, a Református Kollégium ban, a Déri Múzeumban, az akkoriban és manapság működő tudományos,kulturális egyesületekben, társaságokban szervezett tevékenységre.

Tíz esztendőn át magyar és történelem szakos hallgatókat készítettek felnéprajzi ismeretekből, alakították tudományos munkára való alkalmasságukat, a szaktudomány speciális területei iránti egyéni és közös érdeklődésüket.

A hőskorban szerzett néprajzos diplomát Ujváry Zoltán is, aki 1978 óta

a tanszék vezető professzora. Tudott dolog, hogy az egyetemi képzés, az oktatás és a gyakorlat, az oktatási és múzeumi tevékenységek közötti kapcsolat interdiszciplináris, szerves és kölcsönhatásban működő. Minden igazi tudományos műhely, szakemberképzést végző intézmény karakterét és eredményeit aszemélyiség is meghatározza. Az iskolateremtőké, akiknek személyiségeegyaránt nyomot hagy a tudomány egzakt eredményeiben, művelőinek gondolatvilágában, lelkiségében.

Ujváry Zoltán tudós, oktató-nevelő, szervező tanár. Számos könyve, tudományos munkája, tanítványainak széles körű tudományos és muzeológiaitevékenysége igazolja ezt. Az egyetemeken a napjainkban is megoldatlan muzeológiai felkészítést az elsők között szorgalmazta. Példa értékű, ahogy az általa vezetett tanszéken múzeumi szakemberek bevonásával, speciális képzéskeretei között igyekezett és igyekszik megoldani.

A Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett etnográfusok megtalálhatók minden jelentős hazai néprajzos tudományos műhelyben, múzeumban,az egyetemeken és a közoktatás intézményeiben. Munkájuk, interetnikuskapcsolataik határainkon kívül is hatást gyakorolnak a kutató-, gyűjtő-, fel

dolgozó- és módszertani munkára, a kölcsönhatások kiszélesítésére.Van még egy idetartozó, még mindig nem eléggé megbecsült mozzanataa néprajzos szakemberek képzésének. Ez mindenféle és -szintű képzés szem pontjából fontos. Ez pedig az élmény, a személyiség varázsa, amely a tanítóemberben és a tanítványban egyaránt maradandó nyomokat hagy. Egymásra



ható, egymást kiegészítő, teljesebbé tevő élményforrások sora játszik ebbendöntő szerepet, kelt életre szóló élményeket, új erőket mozgósító emóciElőadások, elméleti és gyakorlati kérdéseket sorra vevő viták, terepmunka,

szakmai kirándulások, közös kutatások, interpretációk és így tovább sorolhatnám mindazt, ami a tudás, a szakismeret emberivé építését jelenti.Elődök nyomán járva is lehet iskolát teremteni, ha hozzájuk képest ú

eredményekkel, szemléleti és gyakorlati vonásokkal gazdagítja valaki vagyvalakik a szóban forgó tudományágat, a műveltséget és a magatartást. A erreirányuló törekvések tartalmait, gazdagságát jelentik, ha közben el nem felejthető élményeket élünk át. A közös éneklés, a barátság, a játék, a művéményeit, mindazt, ami nemesen emberi.

Az így formált és formálódó ember tud használni, gyarapítani, értékeklétrehozni, teremteni. Továbblépve tőlünk, s hozzánk képest, egyidejűmegtartva kötődésüket ahhoz és azokhoz, ahonnan és akiktől indultak.

Az itt következő tanulmányok Ujváry Zoltán tamtványaitól szának. Azoktól, akik a Déri Múzeumban s a hozzá tartozó múzeumi intényekben dolgoznak. írásaikkal köszöntik őt születésének 60. évfordulóSzemélyes köszöntés ez és egyben mindannyiunké. Azoké, akik rövidebb-hosszabb ideje vele dolgoznak, figyelnek rá, s akikre Ő is figyel. Akiket tanított és tanít, s akiktől maga is tanul.

Mert így tisztességes, így szép és így használ az egész.Gazda László



V. Szathmári Ibolya

DEBRECENI PÁRTA

A legszebb női fejdísz megnevezésére szolgáló párta szavunkat a német nyelvből vettükát1 a borte (jelentése: korc, szegély, szegélydísz, paszomány, szalag, amellyel valamit körülfognak), illetve a bajor—osztrák porte szavak nyomán. A magyar nyelvbe a korai újfelnémet kor

ban került át a zöngétlen szókezdő mássalhangzó variációval, s az új környezetben továbbihangtani változásokon ment keresztül (az első szótag o-ja nyíltabbá vált, a szóvégi a hang pedighelyettesítés eredménye). Vannak, akik a párta szavunkat a szláv nyelvből eredeztették azzalérvelve, hogy a szó több szláv nyelvben is fellelhető2 (bolgár napma — arannyal hímzett kendő;dalmáciai párta — koszorú mint a leányok fejdísze; szlovén párta — lányoknak a homlok körülviselt díszes szalagja; ukrán napma — egyfajta női fejdísz stb.). De ezekről valamennyiről bebizonyosodott, hogy szóföldrajzi vagy hangtani fejlődés eredményeként közvetlenül vagy közvetve a magyarból származó átvételek. Ezt az eredetet igyekszik alátámasztani az is, hogy a párta szó csak a magyarsággal érintkező szlávok nyelvében van meg.

A német nyelvben a borte, porte (párta) szó jelentése egykor szélesebb körű volt, a jelentésszűkülés a magyarban is fokozatosan ment végbe. A XVI. század első felében még valaminek a szélét, szegélyét, karimáját is jelölte,3 rajta általában valamit körülvevő, valamit — pl. derekat — övező tárgyat is értettek. A későbbi időkben jelentése egyre inkább a női fejdísz funkcióra korlátozódott, mindamellett kismértékben a keretező, övező jelentését is megtartotta.

A magyar női fejviseletek körében a pártát a legszebb és legértékesebb fejrevalók, fejdíszek között említhetjük. A nők fejét mintegy koronaként, diadémszerűen díszítő ékességneksemmiféle takaró vagy fedő funkciója nem volt. Viselésével a magyarlakta területeken mindenhol találkozunk. Egykoron asszonyok és lányok egyaránt hordták azt, ezek a párták azonban

jelentősen különböztek egymástól.4

Radvánszky Béla az asszonyok és a lányok pártája közti különbséget abban látja, hogymíg az asszonypárta a kontyra került alakjában is követve a konty formáját,5 addig a leányokékessége, az abroncs formájú karikapárta a fej tetőn általában a homlokot övezte körbe.6 Feltételezése szerint a XVI—XVII. században még az asszonyok is viselték a „tenyérnyi széles, egykörnek harmadát képező kontypártát, ami olyan volt, mintha egy hátul nyitott főkötő lett vol-

1 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. (Budapest, 1976) 114—115.2 Gunda Béla: Magyar—szláv szó- és tárgytörténeti kapcsolatok = MNyr. 89. 1966. 477—478.3 Radvánszky Béla: A magyar családi élet és háztartás a XVI—XVII. században I—II. (Budapest, 1896.

Újabb kiadás 1986. Kner Nyomda, Gyula) I . 102.4 Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető, In : Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tu

dományegyetem Régiségtudományi Intézetéből, XIV. (Szeged, 1938.) 143.A pártatípusok részletes ismertetése Radvánszky i . m. I . 101-104.

5 Radvánszky i. m. 229.6 A feljegyzések egy harmadik pártatípusról, az ún. előpártáról is szólnak, ami Radvánszky Béla sze

rint „egy fél karika párta lehetett, melyet a homlok felett viseltek a leányok" i. m. 103.



338-343. Rozetlás pártaövdiszek. - Rosettenzierstück« von Gürteln.

1. kép. Pártaövdíszek(repr. Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei című munkájából. 64. 1.)

na". Ez időszakból alig van ugyanis női hozományjegyzék vagy asszonyi ruhákat leíró leltár —írja Radvánszky, melyben több-kevesebb pártáról nem emlékeznének meg.7 A leírásokbólazonban legtöbbször csak következtetni lehet arra vonatkozóan, hogy ezek a párták asszonyokvagy leányok pártái lehettek. A XVII. századot követően azonban a párta egyre inkább csak alányok viseletében volt megtalálható, s ott is egy sajátos funkciót töltött és tölt be napjainkig.Mint a tisztaság, a szűziesség, a hajadonság és az ártatlanság jelképe csak a hajadon lányokat i l -

lette, illeti meg napjainkban is. A debreceni bogláros gyöngyöspárta a pártáknak ehhez a típusához tartozik. Hosszú időn át történő, folyamatos viselését nagyszámú, fennmaradt tárgyi emlék és írásos adalék egyaránt bizonyítja.

A karikapártát a lányok felnőtté válásukkor (a reformátusok a konfirmáció alkalmával)tehették először a fejükre, s az esküvőn, a kontyolásig viselhették. A párták tisztaságot és szűzi-ességet jelölő szerepét a lakodalmak pártabúcsüztató dalai mai napig megőrizték. A pártabúcsúztatót általában a menyasszony énekelte szüleinek, néhol azonban a menyasszony ezen szerepét is a koszorúslányok vették át:

„ Elvesztettem szűz koszorúm, Haja, hajjá, hajaha, Nem leszek én szűz lány többé, hajaha.

Szűzkoszorúm elvesztettem, Haja, hajjá, hajaha,Keservesen megsirattam, hajaha,

Idesanyám, de megbántam, Haja, hajjá, hajaha, Hogy asszonyságra fölálltam, hajaha.

Idesanyám sok szép szava, Haja, hajjá, hajaha,Kire nem hajlottam soha, hajaha.

Hajolnék má, de má késő, Haja, hajjá, hajaha, Isten veled, ides szülőm, hajaha. " 8

7 Radvánszky i. m. 229.8 Magyar Népzene Tára III . A Lakodalom. (Szerk. Bartók Béla és Kodály Zoltán. Budapest, 1955.)

1007.



2. kép. Dombay János Árpád-kori temető ásatása során előkerült pártadíszek(Vasas-Somogy m.) repr. 72. 1.

Az asszonyok esküvőjük után féltve őrizték leánykori pártáikat, gyakran a leányuknak átörökítették azt.

Közmondásaink és szólásaink egész sorában ugyancsak jelen van a párta mint a leányság jelképe: a „Pártában maradt", a „Fejébe sült a párta", vagy a „Búra termett pártát" visel népiszólásokat a férjhez menni nem tudó vénlányoknak címezték.

A párta viselése a magyarság körében hosszú történeti múltra tekint vissza. A különbözőkorokban ismert párták — mintegy magukon viselve az adott kor jellegzetességeit és sajátos dí-

szítményeit — jelentősen eltértek egymástól. A legkorábbról fennmaradt pártákra vonatkozóan régészeti feltárások szolgálnak adalékul .9 A honfoglalás kori sírokban már bizonyítottan fellelhető tárgyi adalékok szólnak arról, hogy mind az asszonyok, mind a lányok pártája ismertvolt.10

9 A régészeti feltárások eredményeit ismertető legfontosabb közlések a következők: — Szabó Kálmán: Honfoglaláskori párták, In. Folia Archaeologica VII. 1955. (Szerk. Mihalik Sán

dor. Budapest, 1955) 123-125. — Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei (Budapest, 1938) Bibliotheca

humanitatis historica III . Országos Magyar Történeti Múzeum. 58—61. — Bakay Kornél: Honfoglalás- és államalapításkori temetők az Ipoly mentén. In: Studia Comitaten-

sia 6/1978. 101-105. — Régi magyar öltözködés. Viseletek dokumentumok és források tükrében (Budapest, 1988) — Dombay János: Árpád-kori temetők Baranyában I—II. In: Janus Pannonius Műzeum Évkönyve

4/1960. 135-158. és 5/1961. 69-84.10 Etelközből a Kárpát-medencébe. A honfoglalók legújabb leletei, In: Katalógus a Déri Múzeum és a

Herman Ottó Múzeum kiállításához (Debrecen, 1990) 28.



A lányok korai pártadíszei préselt , nyomott, áttört mintájú veretek, korongok voltak, legtöbbször ezüstlemezből, aranyozott ezüstből vagy ezüstözött bronzból, s egyéb ötvözetből készültek. Ezek a díszítmények vászonszalagra vagy vászonnal és bársonnyal bevont bőrszalagrakerültek. A pártákon fellelt veretdíszek azonban nemcsak a párták kizárólagos díszítményeivoltak, hasonló veretek ékesítették a viselet egyéb kellékeit is (mint pl. a derekat övező pártaövet vagy a ruha egyes részeit, 1. kép). Ilyen díszeket említ pl. Dombay János egy Árpád-kori temető feltárásakor előkerült leletanyagok között1 1 (2. kép). László Gyula a Szent István-korhoz közelebb álló szeged-bojárhalmi temető sírjában nagyobb fémkorongokkal és csüngős ve-retekkel díszített pártát talált .1 2 Szabó Kálmán : Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei című munkájában a kecskeméti múzeum ásatási anyagára építve mintegy a pártaveretekfejlődéstörténeti bemutatását is adja13 (3. kép). A legkorábbi időszakokból egészen a honfoglaláskorig visszamenőleg régészeti feltárások során Hajdú-Bihar megyében is szép szkerültek elő párta veretek.14 Ezeket a fej díszeket aranyozott ezüstveretek és „sugaras díszítésűaranyozott bronz préselt kerek lemezek díszítették".15

A középkori és a később viselt leánypárták díszei azonban nem ezeknek a korai pártáknakvoltak egyenes folytatói, bár a veretdíszek elszórtan még a későbbi századokban is fel-felbukkantak 16 (4a kép, Ab ábra). A XIV—XV. század során folyamatosan jöttek létre a csak a pártákrajellemző, sajátos díszítmények. Ez időszak ismert pártatípusainak egyik legszélesebb körű feltárását Bálint Alajosvégezte el a kaszaperi középkori templom, temető és egyéb ásatásaisorán.1 7 Több helyről is előkerült a textillel bevont növényi háncs pártakoszorúra varrt spirál-dtszítmény.18 A bronz-, ezüstözött bronz- és ezüsthuzalból sodrott spirálokból különböző virágformákat alakítottak ki — általában három- vagy négyszirmúakat, lóhereszerű motívumokat —, amiket cérnával rögzítettek rá az alapra (lásd a 3. kép 8. sora). A fennmaradt emlékanyagban általában 5, illetve 7 motívum váltakozik a pártákon. A spiráldíszek közé elszszabálytalan elrendezésben bronzragyogókat és fiittereket is varrtak. Szabó Kálmán a fülöpszállási Kerekegyházán feltárt XVI. századi női sírokban „erős, sodronyszerú fémdrótból kszült ötszirmű virágformákat" talált, melyeknek közepébe és szirmaiba apró fehér és kék színűgyöngyöket varrtak.19 Ezek a motívumok tovább gazdagodva mintegy kiinduló alapjai voltak a

11 Dombay i . m. 71—72.12 Régi Magyar öltözködés... 4613 Szabói, m. 59.14 Az említett feltárásokat M. Nepper Ibolya régész végezte Sárrétudvari-Hízóföld és Püspökladán

Eperjesvölgy területeken.

15 M. Nepper Ibolya: In: Etelközből a Kárpát-medencébe. A honfoglalók legújabb leletei, In: Katalógus aDéri Múzeum és a Herman Ottó Múzeum kiállításához. (Debrecen, 1990) 2516 V. Ember Mária: XVI—XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból. In : Folia Archaeologica

XIX. (Budapest, 1968) 151—181., 168.; Somogyvár-Kapuvárhegy feltárásából Bakayné Perjés Judit: Három középkori fejdísz restaurálása In: Múzeumi műtárgyvédelem 10. (Budapest, 1982)19—39., 27 ; megtalálható az áttört mintás veretdísz, továbbá a Dobozi temető anyagában is, melynekleletei az 1600—1700-as évekre datálhatok.

17 — Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető, In: Dolgozatok a M. Kir. Ferencz JózsefTudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből XIV. (Szerk.: Banner János, Szeged, 1938)138-190.

— Bálint Alajos: Makó-Mezőkopácsi középkori temető sírleletei között, In: Dolgozatok XII. 1936.226-227.

18 — A kaszaperi középkori temető és a XVI. századi fülöpszállási kerekegyházi feltárásokból (Bálint Alajos: Dolgozatok XIV. 144—145.)

— A Somogyvár-Kapuvárhegy ásatása során, melynek feltárási és restaurálási munkálatairól ad részletes leírást Bakayné Perjés Judit i . m. 22—26.

19 Szabó: Az alföldi magyar nép... 60.



$ $ # & i § t *

3. kép. Különböző korok pártadíszei (repr. Szabó Kálmán munkájából 59. 1.)A felső 5 sorban XI V. századi, a 6—7. sorban XV. századi pártadíszek, a 8. sorban XVI. századi pártatöredék és egy XVIII. századi kecskeméti gyöngyöspárta található



4a kép. Pártaveretdíszek az egykori debreceni Dobozi temetőből, Déri Múzeum, IV. 1921. 194.

Ab ábra. A kép a pártaveret felépítését mutatja

későbbi bogláros gyöngyös pártáknak (lásd a 3. kép 8. sora), melyek legkorábbi leletei a XVII.századból maradtak fenn, s melyek a bogláros gyöngyöspárták legmagasabb fejlettségi fokát jelentik, s mely típushoz a debreceni párták többsége is sorolható.

A középkori párták körében ismert volt az aranyszálból szövött, mintásán megkötött pa-szományos díszűpárta is, amit bársonyalapra varrtak, szélét a paszomány anyagához hasoncsipkeszegéllyel keretezték. Két végére vékony sodrott zsinóron csüngő bojt került, belül selyemmel volt kibélelve. A paszományos díszítményekhez voltak hasonlók a ritkakötésű csipkehálóval fedeti párták díszítményei is, melyek mintázatát a csipkék csomózásai és a rákeraranyfiitterek adták.2 0 Előkerültek zsinórdíszes párták is, melyeket selyemből sodortak, s hatosával varrtak fel az alapra.21 Bálint Alajos a kaszaperi középkori templom és temető feltárásánál talált pártadíszítmények között olyan gyöngyöspártát is említ, ahol a párta fő díszítmé-nyét a gyöngyök adják: „Barna színű taftselyem alapon csigavonalakban, apró gyöngyszemekhelyezkedtek el; itt-ott tojásdad alakú, igen vékony flitter díszítette. Az 1,5—2 cm átmérgyöngyszemek kettős csonkakúp alakúak. Könnyen morzsolódnak, bár csontból ké52 cm hosszú füzér telik ki belőlük."2 2 A gyöngyök elszórtan már a korábbi pártákon is jelenvoltak, uralkodó, középponti díszítményekké azonban csak a XIV—XV. századtól váltak.A debreceni párták egy sajátos, jól elkülöníthető csoportja, az apró, igazgyöngyökkel díszíte párták, a gyöngydíszes párták legszebb fennmaradt emlékei.2 3

20 Bálinti m. 146.21 Bálint i . m. Dolgozatok XII. 1936. 226. (Makó-Mezőkopácsi temető)20 Bálinti, m. Dolgozatok XIV. 1938. 146.23 A debreceni aprógyöngyös pártákhoz hasonló leletanyag a sárospataki plébániatemplom kriptáin

feltárásakor került elő. V. Ember Mária: XVI—XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákbólIn: Folia Archaeologica XIX. (Budapest, 1968) 151—181.



O O Q O O Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q

5. kép. XVII. század első feléből származó aprógyöngyös, sárospataki párta(repr. V . Ember Mária: XVI—XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból című munkájából.

178. 1.)

6a kép. Aprógyöngyös párta a debreceni Dobozi temetőből. XVII. sz. I . fele, Déri Múzeum,IV. 1923. 18.



6b ábra. A kép a IV . 1923. 18. leltárszámú, aprógyöngyös párta díszítményét rekonstruálja

la kép. Párta a debreceni Dobozi temetőből, XVIII. század, Déri Múzeum, IV. 1922. 38. (a pártaaprógyöngyös díszítménye rekonstrukció)

1b ábra. A rajzon a IV. 1922. 38. leltári számú párta díszítménye található



Készítésük és viselésük időszaka a szakirodalomban fellelhető kisszámú adatok és a DériMúzeum történeti gyűjteményében őrzött, unikális tárgyi anyag segítségével nagyjából elég pontosan körülhatárolható.

A debreceni aprógyöngyös párták viselettörténeti szempontból országosan is egyedülállóleletanyagnak számítanak. Több más viseleti darabbal együtt az 1920-as évek első felében kerültek elő Dobozi II. István, egykori kuruc korabeli debreceni főbíró családi temetkezőhelyé-nek feltárása során.2 4 A leltári feljegyzések húsz fölött említik a múzeumba bekerült párták és pártatöredékek számát, melyek közül ötöt csaknem teljes épségében sikerült az utókornakmegmenteni.

A fennmaradt gyöngy díszes párták korban elté rő időszakokat képviselnek. A legkorábbinak tekinthetők azok a párták, melyeknek csak gyöngydíszítményei vannak. Az apró, igazgyöngyökből kivarrt, többségében reneszánsz stílusú virágornamensek a karikapárta egészénegyenletesen oszlanak meg. Rajtuk boglárok, azaz a középponti csúcsdíszítmények jelenlétének még nyomát sem találjuk. A V. Ember Mária által ismertetett, XVII. század első felébőlszármazó sárospataki gyöngyöspárta csaknem teljesen ugyanolyan díszítésű, mint a IV. 1923.18. leltári számot viselő debreceni gyöngyöspárta (5. kép). Az előbbiről a következőket olvashatjuk:25 „Faháncsra dolgozott bársonnyal bevont pánt, ami felső szélén karéjsorralzár. Apró igazgyöngyökből fűzött, hímzett díszítését ezüstpillangók élénkítik. Minden karéj ban reneszánsz stílusú, leveles motívum ismétlődik, hátul karikába fűzött szalaggal kötötték ösz-sze. Bélése posztó és taftselyem. A párta hossza: 32 cm, szélessége: 4 cm." A liliomszerű leveles virágornamensek, melyek életfának is felfoghatók, a sárospataki pártán szabályosan ismétlődnek és sorakoznak a felül egy-egy karéjjal lezárt mezőben. Az apró igazgyöngyből álló dí-szítményeket sodrott fémszállal (aranyszállal) levarrt kontúrok keretezik. A kilenc főmotívumugyanilyen kontúrozott, vízszintesen futó gyöngysoron áll. A motívumok között található flit-

24 A Dobozi temető homokbányának használt nagydombjáról a Déri Múzeum Történeti Gyűjteményé be többségében 1921 és 1924 között folyamatosan kerültek be a viseleti anyagok részben beadások,részben Zoltai Lajos és Sőregi János gyűjtése és feltárásai során.

25 V. Emberi, m. Folia Archaeologica XIX. 181.



kép. Pártatöredék a debreceni Dobozi temetőbőlIV. 1921. 172.a (feltárás utáni állapotban)

és Dobozi Sára pártája III . 1921. 172.a



8èkép. Boglárdíszes gyöngyöspárta a debreceni Dobozi temetőből, IV. 1921. 172.a

9. kép. Boglárdíszes gyöngyöspárta a debreceni Dobozi temetőből, IV. 1921. 177.

terek vagy „ezüst pillangók" a díszítmény egészéhez igazodva még szintén szabályosan sorakoznak.

A debreceni apró gyöngyös párta ugyanúgy abroncs formájú, mint a sárospataki, azzal akülönbséggel, hogy a karéjos felső szél helyett egyenes vonal zárja le a párta tetejét (6a kép).A debreceni párta merevítését — eltérően a sárospatakitól — nem fahánccsal, hanem vászonnal bevont bőrrel oldották meg. Erre került a selyembársony alapanyagú aprógyöngyös, fém-szálhímzéses díszítmény, a pártát magát belülről tisztaselyem anyaggal bélelték ki . A leltári fel

jegyzésekben csupán egyetlen párta esetében találunk adalékot az abroncsot merevítő anyagravonatkozóan, ahol ezt a funkciót egy ezüstlemez töltötte be.

A debreceni pártán nagyobb mérete miatt nem 9, hanem 15 díszítőmotívum sorakozik(hossza: 44,7 cm, szélessége: 4 cm), s ezek a motívumok sem egy, hanem két alkotóelembőlépülnek fel. A selyemszálra tekercselt és sodrott, fémszállal kontúrozott gyöngysoron az állómotívumsorban egy liliomszerű életfa és egy szív alakú virág váltakozik. Bár a gyöngydíszítéscsak igen kevés helyen maradt meg, a fémszálhímzések mellett látható öltésnyomok jól követhetően mutatják a gyöngyök helyét (6 b ábra). A díszítmények rajzolatát szabályosan váltakozókisebb és nagyobb méretű igazgyöngyök alkotják. A motívumok tetején egy, alján pedig egy pár nagyobb méretű igazgyöngy emelkedik ki. A homlok felől a párta teljes hosszán az egész dí-szítményt egy apró gyöngysor zárja le, melyet szintén fémszál keretez. A párta megkötésére,

rögzítésére a két végén visszahajtott, selyembélés alá befűzött selyemszalag szolgált.Az aranyszálvarrás és a kisebb-nagyobb gyöngyszemekből kivarrt díszítmény jellemzi elsősorban a IV. 1922.38-as26 leltári számú pártát is (la kép). A díszítőmotívumok között azon-

26 Méretek: L. sz. IV . 1922.38. H: 38,5 cm (rekonstruálva a pártamaradványból) Sz: 4,8 cm.



ban ugyanakkor már felfedezhetően jelen van a középponti boglárdíszítmények kezdetlegesnyoma is. A díszítmény egyik motívuma három elemből felépülve, egymással szembefoismétlődik a barna színű selyembársony anyaggal bevont karikapártán (7 b ábra). A hármas dí-szítményeket azok az egytagú motívumok kapcsolják össze, melyek díszítményeire csupán következtetni tudunk, s melyek valószínűleg a legkorábbi boglárdíszek lehettek. A háromtagúmotívum közepén egy „S" alakból jobbra és balra kiinduló, fekvő tulipánszerű díszítmény található igazgyöngyökkel és fémszálhímzésekkel megformálva. Az egytagú díszítőelemek alap

ja egy-egy szélein hurkosán megformált fémszálspirál (mindegyikben 10 hurok), amit szinteteljesen elfednek a selyemszál és fémszál együtteséből sodrott virágszirmok. A virágszirmokközepére kerülő boglárdíszek átütő szegecsének nyomai arra utalnak, hogy azok valamilyennemesfémből lehettek. Újdonság az előző pártához képest az is, hogy a díszítményeket alul ésfelül egyaránt ugyanazon zárósor keretezi; azaz egy-egy vízszintesen futó, apró igazgyöngyö ből álló gyöngysor. Ezeket a gyöngyöket selyemfonállal ugyanúgy aláöltögették, mint a háromtagú motívumokat, ezzel is mintegy 2-3 mm-rel kiemelve a díszítményt a bársonyalapból.

A vízszintesen futó gyöngysorokat alul is, felül is aprógyöngyös cakkok zárják le. Valószínűlegilyen széleidolgozást említenek egy korban hasonló időszakból (1643-ból) származó feljegyzésben is.2 7 „ 12 boglár, abban 12 rubint, az boglárokban 4-4 szem gyöngy, az boglárok 33 szemöreg gyöngy, az körületin csipkésen apróbb gyöngy."

A Dobozi temető fennmaradt másik három pártája már ténylegesen a bogláros-gyöngyös párta nevet viselheti, a gyöngydíszítmények mellett ugyanis ezeken a pártákon ott találjuk alegkülönbözőbb ékkövekkel és nemesfémekkel kialakított boglárokat is minden egyes díszítőmotívum közepén. A I V . 1921.172.a (8űés 86kép) és a IV. 1921.177.28 (9. kép) leltári számoviselő párták díszítménye csaknem teljesen azonos. Két motívum váltakozik rajtuk: az egyikgyöngyökkel kirakott gránátalma, a másik négy tulipánformában végződő virágkompoz

melynek közepén csodálatosan megkomponált boglárdísz található. A díszítmény a motívumok hagyományos, páratlan számához igazodva 11 elemből épül fel. A motívumok rajzolatátitt is a selyemfonálleöltésekkel aládúcolt, apró igazgyöngyök adják, melyeket sodrott fém- ésselyemszál fonattal kereteztek. A közepükbe kerülő, egymásra épülő boglárdíszek valamennyirétege úgy van eldolgozva, hogy azok önálló díszként is megállnák a helyüket, ugyanakkor jelentősen kiemelik a legtetején lévő középponti díszítményt is. A boglárok legalsó rétegébeigazgyöngy felvarrás nyomai fedezhetők fel — erre került a dúcolás, azaz a szőttes technikávakészült, selyem- és fémszálfonálból álló, több rétegre összehajtott anyagdarabka. A további rétegdíszek a két főmotívum esetében eltérőek. A gránátalmára hurkolt spirálból kialakított virágdísz került. Az épebb állapotban fennmaradt pártán (IV. 1921.177. ,) valamennyi hurok közepén egy-egy spirálrugóval kiemelt igazgyöngy is található. A gyöngyök rugós rögzítése azteredményezte, hogy a viselője mozgását követve a kiemelt gyöngyök finom rezgőmozgást vgeztek. A hurkolt spiráldíszes virágmotívum közepére egy textilgömbbel aládúcolt, nagymértű igazgyöngy került, amit spirálkoszorú vett körül. Ez utóbbit ugyan már a töredék pártán(IV. 1921.172. a) nem találjuk, de bizonyára ott is jelen lehetett, mivel a két párta gránátalmamotívumai teljesen azonos felépítésűek. A tulipános díszítmény megformálása, azaz a selyem-fonál-leöltésekkel aládűcolt apró igazgyöngyök és az azokat keretező, sodrott selyemszál-fémszál levarrások mindkét pártánál azonosak. Azonosak a boglárdíszek legalsó dúcolásai is: agyöngylevarrás, a selyem- és fémszálból szövöttes technikával készült, több rétegre összegatott textília. A IV. 1921.172. a leltári számú pártán erre varrták rá a csodálatosan finom stilizált növényi ornamensű, lapított aranyboglárt, melynek díszítménye tökéletes harmóniábvan a gyöngydíszítmények stílusával29 (10. ábra). A IV. 1921.177-es leltári számú pártán az

27 Radvánszky i . m. 230.28 Méretek: 1. IV. 1921.172.aW: 29 cm (töredék), Sz: 5,3 cm. 2. IV. 1921.177. H: 49,7 cm, Sz: 4 cm29 Lásd a díszítmény rajzolatát. A rajzok dr. Lovas Mártonné restaurátor munkái.



10. ábra. Aprógyöngyös, aranybogiáros párta díszítményrajza, Déri Múzeum, IV. 1921. 172.a

összehajtogatott anyagra mintegy a tulipánmotívumok elválasztására keresztbe virágsziromalakban megformált, lapított fémlemezkéket raktak. A lemezkéket aranyszállal tekercseltékkörbe, s valamennyi szirom végébe kb. 5-6 mm nagyságú fémrugóra egy-egy kisméretű igazgyöngyöt rögzítettek. Erre került a finoman cizellált, áttörtmintás, világos- és sötétebb kék tűzzománccal díszített nemesfém (arany) boglár, melynek közepében a boglárt rögzítő szegecs végét nagyméretű igazgyöngy zárja le. Az aranyboglár hátulján középen egy jól kivehető „PA "mesterjegy található. A készítő Pesti András nevet viselő debreceni ötvösmester volt. A családharmadik generációjáról így írt egykor Zoltai Lajos:30 „E század valamelyik kezdeti évébenmint Csapó utcai lakos szerez polgárjogot. De már 1699-ben is előbukkan a neve az adókönyv ből." Az említett párta aranybogiárát, ha a gyöngydíszítmény stílusa egészét tekintjük — készít

hette bármelyik, azaz az előző két Pesti András is, akik az 1600-as években dolgoztak.A motívumok közvetlen rajzolatát adó gyöngylevarrások mellett ún. kísérő vagy kiegészítő gyöngydíszeket is találunk az egyes pártákon. Ezek a gyöngyök általában méretükben nagyobbak voltak a főmotívumokat felépítő, apró szemű igazgyöngyöknél, ezzel mintegy kiemelték azokat. Ilyen kísérő gyöngyöket (egy-egy szemet) varrtak le a tulipánok felső két oldalára ésa gránátalmák kerületére kívülre, körbe egy-egy szemet, illetve a / K 1921.172. a leltári számú pártánál hármas szemekben ugyanott, ritkábban elrendezve. Mindkét párta mintáját selyemfo-nálleöltésekkel aládúcolt, apró szemű igazgyöngysor, azt pedig sodrott fémszál-, selyemszál le-varrás keretezi.

A csonka pártánál bizonyítottan ezt a gyöngysort még egy gyöngycakkal is megtoldották,ami valószínűleg a másik pártánál is meglehetett.

30 Zoltai Lajos: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. Adalékok a debreceni ötvösség történetéhez,Debrecen, 1937. A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság I . Osztályának kiadványai VII. 5.füzet (73, 84) 24.



11 b kép. Dobozi Sára pártája a XVII—XVII I . század fordulójáról, Déri Múzeum, I I I . 1923. 6.a



Az öt párta közül a legnagyobb értéket a Dobozi Sára tulajdonaként ismertté vált ///.1923.6.a leltári számú párta képviseli (11a kép). Személyhez kötődése a párta egy meglehetősen pontos datálását teszi lehetővé. A XVII—XVIII. század fordulóján fiatalon elhunyt DoboziSára pártái a XVII. század végéről származnak. Zoltai Lajos Dobozi Sára pártájáról a követke

zőket írta:3 1

A Dobozi temetőből felszínre került párták között legszebb, legértékesebb ez...Kétujjnyi széles fejkorona, temérdek gyöngyszemből fűzve, öt zománcos aranyboglárral ékesítve. Hasonló zománcos aranyboglárok láthatók az ötvösség remekei című könyv mindkét kötetében. Ritka szép pártánkat Dobozi Sára hajadon leány koponyájára tapadtan őrzi a DériMúzeum3 2 (1 ÍZ) kép). Dobozi II. István kuruc korabeli főbírónk házteleknek kiosztott családitemetkezőhelyén találtam. Hozzátartozik még egy hatodik aranyboglár, mely a leány homlokán csillogott. Kék-zöld zománcos, középen öregszemű igazgyöngy. Belül 2 a.33 jelzésű mester

jegy. Aligha debreceni származású. Inkább Kassára illik. Ilyenek lehettek azok a párták is, amelyek egyik-másik régi debreceni leltárban nagy értékként említtetnek. Például ifj. Váradi SzabóMihály hagyatékához (1716) 300frtra becsült gyöngyöspárta; vagya Váradi Bárányi József néután 1785-ben maradt „jóféle gyöngyből rakott tenyérnyi széles párta, benne öt jóféle arany boglár, annyi jóféle gyémánttal".

A Dobozi Sára-féle p árt a3 411 motívumos díszítményének szerkesztési elve azonos a töb bi gyöngydíszes pártáéval, két különböző elem váltakozik benne. Eltérés abban mutatkozik,ami egyben a Dobozi Sára-féle párta értékét jelentős mértékben meg is növeli, hogy csupán azegyik motívum épül fel apró igazgyöngyökből — a boglár nélküli tulipános motívum. A díszítmény másik motívuma egy felnagyított boglár, azaz nem történt más, minthogy a boglárdísznagyságában és elhelyezésében is „előlépett" a díszítmény egyik fő alkotóelemévé. Ezáltal az ahelyzet állt elő, hogy a pártadíszítmény történetiségében egy korábbi (boglár nélküli gyöngyösmotívum) és egy későbbi (kifejlett boglármotívum) állapotot képviselő motívuma került egymás mellé. A boglármotívum nagysága teljesen azonos a gyöngydíszes tulipán nagyságával,szélessége azonban annak csupán fele, váltakozásuk a díszítmény sajátos ritmusát adja. Ezt aritmust támasztja alá a vakító fehéren csillogó egyszínű igazgyöngyök és a remekművű, színes boglárok — a kék különböző árnyalatát és a zöld színt felsorakoztató tűzzománcok aranyfoglalatban, közepükön rubinkővel — ritmikus váltakozása. A rendkívül kecses, kissé elnyújtott formájú tulipánok igazgyöngy levarrásai a többi párta díszítőtechnikáját követik. A tulipán magaúgy van megformálva, hogy egyes ágai — különösen a középső — ugyancsak tulipán alakbanvégződnek. Az egész tulipánt kívülről és a középső szára körül szabályosan sorakozó fémszálspirálrugóra rögzített, ún. „rezgő gyöngyök" keretezik, melyek a díszítményt alkotó igazgyöngyöknél nagyobb méretűek, fémrugók rögzítik azokat. A boglár háromtagú, aranylemezkébefoglalt tűzzománc díszítményből áll ( 12. ábra). Az egymás tetejére illeszkedő díszítmények fel

felé haladva csökkenő nagyságúak. A díszítmények mintái szervesen egymáshoz illeszkedve ésegymást kiegészítve épülnek fel, tetejüket rózsa alakú aranyfoglalatban rubinkő zárja le. Azegyenként 6-7 g súlyú boglárok közvetlenül a párta selyembársony bevonatú abroncsára kerültek rá. Aládúcolás nyomait nem találjuk, amit tulajdonképpen az egymásra épülő, réteges boglárdísz szükségtelenné is tesz. Eltérő a többi párta díszítményétől az is, hogy ezen a pártán nincskeretdísz, azaz gyöngysor- és fémszállevarrások. A fejtetőt viszont „arannyal átszőtt monszelinés itt-ott gyöngyökkel kirakott arany csipke fátyol borítja". A tarkón lelógó pártaszalagra, amia pártát összekötő zsinórokat is takarta, a koponyáról készült felvétel alapján csupán következtetni tudunk: fémszállal átszőtt alapanyagú és arany csipkedíszű lehetett. Ezt a lelógó szalagot alányok egy ágba befont, leengedett hajához is hozzákötötték. Zoltai Lajos feljegyzésében a fel-

31 Zoltai i. m. 73, 84.32 Megjegyzés: a koponyára tapadtan csak rövid ideig őrizte a múzeum.33 azaz „BI" — mesterjegy34 Megjegyzés . I I I . 1923.6.a lsz. párta méretei: H: 44 cm, Sz (motívumok): 3,3 cm



12. ábra. Dobozi Sára pártadíszítménye rajzán megfigyelhető az aranylemezbe foglalt tűzzománc boglár felépítése is

tárás során előkerült hatodik boglárról is olvashatunk, mely Dobozi Sára koponyájáról csúszott le. Valószínűleg a homlokot díszítette, a leltári leírás alapján annyiban különbözött a töb bi boglártól, hogy ennek közepében fehér gyöngy található. A 3,2534 g súlyú, kék és zöld zománccal díszített aranyboglár készítője — a boglár hátulján olvasható „B-I" mesterjegy alapján — idősb Békési István debreceni ötvösmester lehetett,35 akiről Zoltai Lajos megállapította,hogy valószínűleg Kassáról származik, de az 1700-as évek elején, azaz 1707-ben már bizonyítottan Debrecenben dolgozik önálló mesterként egészen haláláig, 1762-ig.36

Leltárkönyvi feljegyzésekből tudjuk, hogy a Dobozi temetőben fellelt párták között voltak kevésbé értékes díszítményekkel ékesítettek is, ahol a boglárokat üveggyöngyök, sötétveres és piros gránátok alkották. Ezek között a párták között és az ún. „zománc befogadásáravaló, aranyozott ezüst rekeszekből álló boglárok" között értékben mintegy átmenetet jelent adíszítményeken a skófiumos hímzés és az apró üveggyöngyök együttes jelenléte. A pártaabroncs díszeként említették továbbá az aranypaszományt, volt, ahol az apró szemű gyöngyökkelkirakott pártát aranyozott lemezkékkel és csipkével szegték. A párták tartozékaként aranyos

csipkék, selyemkelmék és szalagok is előkerültek. A csipke mintegy hálóként a párta tetején afejtetőt borította be, gyakran a párta szélét is szegte. A különböző szalagok: „stilizált virág ésemlős állat alakját ábrázoló aranyszőttes", az „ülő állatalakokat, virágokat ábrázoló, aranyhímzésű szalagok" és a virágos mintás selyemkelmék a párta lelógó szalagdíszei vagy a pártát bélelő anyagok lehettek.

A szakirodalomban található adalékok alapján a csak gyönggyel díszített párták nyomait

35 Zoltai i. m. 73. és 19.36 „I. vagy idősb Békési István 1707—1710 körül polgárjogot nyert. Mindjárt azután meg is nősült, elve

vén Bartha István leányát, Erzsébetet, aki unokája volt Bartha Boldizsár egykori szenátor- és főbírónak, Debrecen város első történetírójának. Békési 1712-ben Csapóban vásárolt házat, amai 28. számalatt 155 frt-ért, de azt 1719-ben eladta. Ettől fogva Piacban, a 34. sz. háznál lakik, amely feleségénekősi öröksége. A közbizalomnak Békési István is élvezője. 1723 végén beválasztották az electa juratacommunitásba és e tisztét mind holtáig, 1762 január 17-ig megtartotta. Öregségében felhagyott a mesterségével. Már az 1752. évi kimutatásban — amely első a város levéltárának e nembeli gyűjteményé ben — nincs meg a neve" — Zoltai i . m. 19.



Ibolya V. Szathmári

DER DEBRECENER PERLENKRANZ

Bei den ungarischen Frauentrachten darf der parta (dt. etwa: Jungfernkranz) zu den wertvollstenKopfschmuck gezahlt werden. Glöech einer Krone verzierte er den Kopf der Frau schon seit Alters her,dabei hatte er nicht die Aufgabe, den Kopf zu bedecken oder zu schützen. Das Tragen dieses Kranzeskann auf dem gesamten Gebiet des historischen Ungarn nachgewiesen werden. Was seine Gestalt, seineForm und die Art und Weise seiner Verwendung angeht, so kannte man mehrere Typen: der schmale,ringförmige parta wurde oben auf dem Kopf oder waagerecht in die Stirn gerockt getragen, der etwas dreieckartige, sich in der Mitte erhöhende előpárta (dt. etwa: Vorkranz) wurde ebenfallas auf dem Kopf getragen, während der breite Knotenpárta den Haarknoten der Frau bedeckte.

Der Debrecener oder auch Agraffen-Perlenkranz genannte Kranz zahlt zum Typ der Ringkranze.Diesen durften — im Gegensatz zu den beiden anderen Typen — nur ledige Mädchen tragen, da er Symbolfür „Mädchentum", „Reinheit" und „Jungfräulichkeit" war. Diesen Kranz setzten sich die Mädchen alsZeichen des Erwachsenseins — die reformiert Glaubigen zur Konfirmation — das erste Mal auf, um ihnsolange zu tragen, bis ihnen die Haare für die Hochzeit zu einem Knoten hochgestcht wurden. Die Rolledieser Kranze als Ausdruck der Unbeflecktheit und Jungfräulichkeit ist in Liedern zur Verabschiedung

der Brauf, in Sprichwörtern und in Redenwendungen lanmt Zeit erhalten geblieben.Das Kranztragen bei den Mädchen blickt auf eine lange historische Vergangenheit zurück. Die Ergebnisse aus archeologischen Aufdeckungen bringen den Beweis, dass schon in Grabern aus der Landnahmezeit der den Mädchenkopf umkränzende Schmuck vorhanden war, und von der Zeit an dann bestandig bis hin zum Ende des 19. Jahrhunderts. Sein bestandiges Vorhandensein in Debrecen und Umge

bung kann durch gegenstandliche wie auch schriftliche Dokumente gleichermassen bewiesen werden.Die Kranzformen und Schmuckelemente der verschiedenen Epochen änderten sich je nach den Be

dürfnissen und der Mode der Zeit. Die uns von unserer Gegend als älteres erhalten geblieben Kranzestammen aus der Landnahmezeit und bestehen — anlich wie andere Verzeerungen an der Kleidung — ausgepressten Metallbeschlangen — aus Silber, vergoldetem Silber, Bronze usw. (Fundmaterials aus Grabaufdeckungen in Sárrétudvari-Hízóföld und Püspökladány). Die Verzierungen an den Kränzen aus demMittelalter und aus spateren Zeiten stellen jedoch keineswegs die Nachfolge dieser frühen Kranze dare daetwa im Verlauf des 14— 15. Jahrhunderts Schmuckelemente aufkamen, die allein für die Kranze typischwaren: so die aus Perlen aufgestickten Blatt- und Blütenmuster, die drahtartiartigem (Gold. Silber) Metallfaden gefertigten Blumen (Spiralverzierungen), die aus den unterschiedlichsten Edelsteinen. Perlenund Metallfaden aufgebauten, kegelförmigen „Agraffen", die Verzierungen aus Spitzennetz und Spitzen

borten oder die Metallfadenstickereien.In der historischen Entwicklung der Jungfernkranze aus Debrecen bildeten diejenigen, die mit ecten

kleinen Perlen verziert waren und im 17./18. Jahrhundert getragen wurden, eine ganz spezifische, sichvon den anderen gut abgrenzende Gruppe.

In der vorliegenden Studie stellt der Verfasser diesen Typ der Jungfernkranze vor, der auch vontrachtenhistorischem Gesichtspunk her ein nahezu einmaliges Fundmaterial darstellt. Bei den Aufdeckungsarbeiten (Anfang der zwanziger Jahre) zu den Familiengrabstatten von István Dobozi IL, dem einstigen Hauptrichter von Debrecen, konnte zusammen mit anderen Kleidungsstücken auch eine ganzeReihe Jungfernkranze geboren werden. Es gelang, fünf der perlenverzierten Kranze fast unbeschadet für dieeine Nachwelt zu retten. Diese Jungfernkranze gehören zeitlich nicht ein und derselben Epoche an. DasAlter der Jungfernkranze konnte nämlich teils anhand des Stils ihrer Verzierungen, teils anhand des anden Verzierungen sichtbaren Meisterstempels (Zeichen des Kunstschmiedes) sowie teils auch daran rechtkonkret festgelegt werden, daß der eine oder andere Kranz an eine ganz bestimmte Person gebunden war



(z. B. der Jungfernkranz, der aus dem Grab von Sára Dobozi, Tochter von István Dobozi, zum Vorscheinkam. Sára war um die Wende vom 17. zum 18. Jahrhundert als junges Mädchen verstorben.).

Als die älteste Verzierung darf angesehen werden, wenn sich das aus echten kleinen Perlen abzeichnende Muster im Renaissancestil (Wechsel von Lilienartigem Lebensbaum und herzförmiger Blume)gleichmassig auf dem ringförmigen Kranz verteilt, auf welchem sich ausserdem keinerlei auffallige oder

im Mittelpunkt stehende Verzierung oder gar Agraffe befindet. Ein ahnlicher Fund konnte auch in Sáros patak getätigt werden. Er stammt aus der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts. An dem zweiten Kranz, andem sich dreiteilige und einteilige Verzierungsmotive abwechseln, kann in der Mitte des einteiligenSchmuckelementes schon ein anfanglicher Agraffenschmuck beobachtet werden.

Die anderen drei Kranze hingegen dürfen schon als Agraffen-Perlen-kranze bezeichnet werden, dahier schon eine zentrale Hauptverzierung vorhanden war. Diese bestand in den meisten Fallen aus Edelmetallen sowie Edel- oder Halbedelsteinen.

In der Beschreibung werden der Aufbau und die Zusammensetzung der erwähnten Jungfernkranzeim Detail vorgestellt. Dabei wird auch auf die Rolle der Perlenverzierungen bei den zeitlich spaterenKränzen hingewiesen.



P. Szalay Emőke

TISZAFÜREDI KERÁMIA A DÉRI MÚ ZE UM BA N

A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében a magyar népi fazekasságnak igen gazdaganyaga gyűlt össze. A több ezer darabos egységben jelentősek a közép-tiszai stíluscsoportbatartozó tiszafüredi fazekasok munkái. A több mint 50 darabos együttes gondos válogatás eredménye, nagyrészt Déri György ezredes ún. „hazafias gyűjteménye" részeként került a DériMúzeumba. Szinte minden fontosabb formát képvisel egy-két darab j ó i érzékeltetve a tudatosgyűjtés eredményességét. Az anyag másik részének — elsősorban a butellákra vonatkozik —további kultúrtörténeti érdekessége, hogy Tóth Árpád költő édesapja, Tóth András debreceniszobrász gyűjteményéből származnak.

A közép-tiszai központok közül elsőként Tiszafüredre figyel fel Viski Károly.1 Történetérőla legutóbbi időkig viszonylag keveset tudtunk.2 Füvessy Anikó a XIX. században 55 tiszafüredi fazekast sorolt fel. A fazekasok egyharmada a Katona család tagja volt.3 Az 1870-es évek

ben egyszerre általában 10—12 fazekas dolgozott, majd számuk gyarapodni kezdett. Talánnem tévedünk, ha ennek egyik tényezőjeként Morvay Judit megállapítását idézzük, hogy az1870-es években Mezőkövesden az addig kedvelt gyöngyös-pásztói edényeket fokozatosan kiszorították a színesebb tiszafüredi edények.4 A fazekasok számának növekedése az új, parasztos stílus kibontakozása révén a tiszafüredi kerámia virágkorát jelentette. Ekkor készültek alegszebb, legváltozatosabb tányérok, butellák, szilkék. Jellegzetes termékük volt a Miska-kan-csó, amelyek szépségben a mezőcsátiakkal vetekednek.

Füvessy Anikó kimutatta, hogy a tiszafüredi díszedénykészítés nem az 1840—50-es évek ben kezdődött, mint addig feltételezték, hanem egy-másfél évtizeddel korábban, az 1830-asévekben. Ezek a korai edények jórészt mind nagyméretű butykoskorsók, de akad közöttükMiska-kancsó is.5

A tiszafüredi kerámia egyik érdekes problémája Nagy Mihály személye. Domanovszky

György a XIX. század közepétől működő fazekasról, edényeinek Rajczy Mihály munkáihozvaló hasonlatossága alapján, úgy vélte, hogy mezőcsáti származású, Rajczy műhelyében dolgozó mester volt.6 Füvessy Anikó egyházi anyakönyvi kutatásai bebizonyították, hogy a tiszafüredi Katona Nagy család tagja volt.7 Munkáik hasonlatossága abból eredhet, hogy csaknemegykorűak lévén egymás mellett kerülhettek kapcsolatba a debreceni kerámiával, esetleg Török Ferenccel.8

1 Vis ki Károly 1932.2 Kresz Mária 1961. 158-159.3 Füvessy Anikó 1919. 1—27.

4 Sz. Morvay Judit 1955. 34.5 Füvessy Anikó 1979. 4—6.6 Domanovszky György 1968. 41. Vő: 1981. I . 185.7 Füvessy Anikó 1979. 11 -1 5.8 Vő: 1979. 15.



Tiszafürednek már megvolt a sajátos stílusa Katona Nagy Mihály megjelenésekor, ígymunkássága csupán színezte az itteni kerámiát. Fazekassága bizonyos fokig összekötő kapocsnak tekinthető a közép-tiszai stíluscsoport kisebb egységei között. A már említett Debrecen—Mezőcsát vonal mellett a gyöngyös-pásztói kerámia hatása is fellelhető edényeik egy cso

portján. Zömmel tányérok kapcsolhatók ide, amelyek közepén stilizált, ecsettel festett, általá ban kék színt is felhasználó virágmotívumok mutatják ezt a hatást.9A paraszti háztartásban a tál - tányér volt az egyik legfontosabb edény. Ezért nem tekint

hető véletlennek, hogy nagy számban maradtak fenn ezek az edények. A formai részek gazdagsága alapján műhelyekre lehet következtetni, az oldala és pereme szerint osztályozni lehet. Amindennapi használati funkció mellett díszítő szerepet is betöltött, amelyre függeszthető voltatette alkalmassá.10

Tiszafüreden a tál volt az egyik legfontosabb termék.1 1 Méreteik megfelelnek a többi köz pont méreteinek, bár készítési arányaik eltérőek.1 2 A leggyakoribb tányérforma a csipkézetthüvelykezett szélű, tiszafüredi jellegzetességnek tekinthető. Az edényeknek közel fele ezzel aszéllel készült,13 míg a sima szélű tálak száma egyharmad körül mozog. A fül kialakításábanugyancsak több változattal találkozunk, mint a felálló gömbölyű keresztmetszetű, szögletesalakított, a másik a karimából kiinduló vízszintes állású, szalagszerű, amely háromszög alakbantávolodik el a peremtől.

A díszítés megkomponálása a formával függ össze. A legnagyobb számú csipkés szélű tányéron legáltalánosabb a karéjos díszítés, ugyancsak gyakori az egyenes szélűeken, míg a hullámos szélűeken ritkán tűnik fel. A karéjos minta mellett jóval kevesebb a virágokból állókompozíció, légritkábbak a stilizált geometrikus elemek. Virágbokor, madarak képezik még atiszafüredi tányérok díszítését. A jelenleg ismert anyag alapján, bár kevés az évszámmal ellátottdarab, azt feltételezhetjük, hogy a korábbiak virágos díszítésűk, míg a karéjos évszámos dara bok az 1880-as években válnak gyakorivá.14 A tálak, tányérok díszítése minden esetben írókával történt, ritka az évszám és a név. A legkorábbi 1846-os évszámú,1 5 az 1860—1870-es évek ben egy-egy darab készült évszámmal, míg az 1880-as évektől kezdve már nagyobb számban ismeretesek datált darabok.

9 Domanovszky György 1981. I . 185.10 Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 94., Néprajzi Lexikon V. 1982. 160.11 Kresz Mária 1960. 335., Viski Károly 1932., Füvessy Anikó 1979. 5.12 Kresz Mária 1960. 346.13 Uő: 1960. 346-347.14 Lásd pl.: Viski Károly 1932. 5 -6 . kép, 161-177. kép, Domanovszky György 1981. I I. 231. 50. kép15 Viski Károly 1932. 5-6. kép. Domanovszky György 1981. II. 233. 37. kép



1. kép. Kis tál

A Déri-gyűjteményben 12 tál és tányér található. Talán legkorábbinak vehetjük a kisméretű tálat, amelyet világos mázon sötétbarna és világosbarna díszítés borít. A tál peremén,amely viszonylag széles csipkézett vízszintes résszel ellátott, a jellegzetes féloldalas ágmotívu-mot láthatjuk. Egyedülálló a további díszítés, amely az oldalán négyes osztatú virágokból állósávval veszi körül a közepén álló stilizált virágbokrot.16 (1. kép)



2. kép. Karéjos tál

Öt darab nyomkodott szélű, mindegyiknek a díszítése karéjos szerkesztésű. Két kiemelkedő darab — esetleg a legkorábbiak — sötétbarna karéjos széllel ellátott, míg közepük vimázas. Mindkettő díszítése a viszonylag ritkább geometrikus jellegű anyaghoz kapcsolódik.Egyikben függőleges vonalak között pontok díszlenek 17 (2. kép), míg a másikban koncentrikuskörökben elhelyezett három elem között fenyőágmotívumok jelennek meg. Ez a fenyőág motívum díszlik a peremen lévő karéjok között is. (3. kép)

17 Mindkettő leltári száma: Sz. 1906. 659., átm.: 21,5 cm



4. kép. Tál, esetleg Kiss Mihály műhelyéből

A másik három hasonlóan nyomkodott szélű karéjos díszítésű tányér minden valószínűség szerint későbbi készítésű. Közülük kettő évszámmal ellátott. A korábbi vörös alapszínű barna karéjos tányér ívei között a már említett fenyőág váltakozó, fehér és sötétbarna színű.A peremet az öblétől fehér pontok választják el, amelyben tulipános ágon balra néző madár áll1885. évszámmal. A madár formailag erősen emlékeztet Kiss Mihály madarára, ezért esetlegfeltételezhető, hogy az ő műhelyéből került k i .1 8 (4. kép)

18 Leltári szám : DGY. 206.19. kép. Hasonlót közöl Füvessy Anikó 1987. 589. kép Kiss Mihályról, lásd:uő: 1981. 161.



5. kép. Tál, 1887

Hasonlóan évszámos a következő darab, amelyet teljes egészében beborít a perem karéjá ból kiinduló pókhálószerű díszítés a vörösbarna alapon egyszerűségével is hatásos sötétbarnaés fehér színnel, középen 1887. évszámmal.19 (5. kép)



6. kép. Felálló szélű tál

Az utolsó tányér ebben a csoportban, bár nem visel évszámot, minden valószínűség szerint a kései darabok közé sorolható, mivel díszítésében a hajló szárú virágbokorban kék színűecsetes ún. matyórózsát láthatunk, amely a legkésőbbi motívum a tiszafüredi kerámia díszít-ménykincsében.20

A következő csoportot a felálló szélű tálak képezik. Az első darabnak a peremét kívül díszíti a jellegzetes féloldalas fehér ág. Viszonylag szerény belső díszét fehér koncentrikus körvonalakkal övezett egyszerű, erősen stilizált virágbokor alkotja.21 (6. kép)

20 Leltári szám: DGY. 454. átm.: 21,5 cm, közölte: P. Szalay Emőke 1978.272. 19. kép, Füvessy Anikó1987. 408—410. Azonos mintájút közöl az 584. képen, a Déri Múzeumé azonban dongózott díszítésű.



7. kép. Tál írókás díszítéssel

Hasonlóan írókás díszítésű a következő karéjos szélű tál, közepén négy sorban szív alak ban elhelyezett pontokból alakított motívum belsejében három ragyogóval.22 (7. kép)



8. kép. Tál „dongózott" alappal

Valószínűleg későbbi készítésű a következő két tál, mivel megtaláljuk a kék színt és az ezzel együtt járó ecsetes technikát. A matyórózsákból álló díszítmény kettős tagolású. Sávbanhelyezett virágok mellett a tál közepét forgórózsaszerűen kialakított dús középdísz tölti ki.A fehér alapszínű tál díszítését fokozza, hogy az alap „dongózott".23 (8. kép)



9. kép. Tál kakasos díszítéssel

A két legnagyobb méretű tál díszítése kakasos. A kevésbé díszes karéjos peremű, a rozmaringágon álló madár egyértelműen kakas, szárnya felett egy virággal.24 (9. kép)

24 Leltári szám: V. 1918. 137., átm.: 29 cm



10. kép. Nagytál kakasos díszítéssel

A másik jóval díszesebb. A peremén kívül hullámnyomvonalban elhelyezett féloldalaságak, belül hullámvonal, és hullámindán lekerekített végű és féloldalas levelek váltakoznakspirálokkal. A középdísz madara úgyszintén kakas, hátán virággal. 2 5 (10. kép)



11. kép. Tál „dongózott" írókás, ecsetes

Utolsóként említjük az egyetlen egyenes szélű tányért, amely már színében sem tükrözi atiszafüredi kerámia erőteljes tiszta hatását. Fehér közepű, drapp karéjos dongózott díszítésű,álló virágbokorral, amelyet két kék matyórózsa alkot bogyós ágakkal. Valószínűsíthető, hogykésői darab.26 (11. kép)

26 Hasonló motívum Füvessy Anikó 1987. 538. kép. Leltári szám: DGY. 455., átm.: 21,8 cm



12. kép. Komaszilke, világos mázas

A fennálló edények között elsőként a szilkéket említhetjük, amelyeket a Déri-gyűjteményben a különleges formájú komaszilkék képviselnek. A meghatározott funkciójú kis díszedényeknek két formai változata terjedt el, az egyik a szilkeszerú, míg a másik polgári jellegűvolt.27

A közép-tiszai központok között a legkecsesebb komaszilkéket a tiszafürediek készítették. A Déri-gyűjteményben két komaszilkét őriznek. A vörös és világos mázas kis edények kicsi talpból hajlás nélkül egyenesen ívelnek, míg elérik a kívánt szélességet. Sarkosan alakítottfüggőleges sáv után ugyanolyan szöggel hajlanak a szájrészhez, amelynek függőlegesen álló karimás pereme van. További egyéni sajátosságuk a középső részre helyezett vízszintes szalagfül,amelyet alul-felül benyomott vonal díszít. Díszítésük ugyancsak pontosan megfogalmazható.

A szájrész sötétebb színnel festett, a vállon és a nyakon több vízszintes csík és hullámvonal utákövetkezik a hangsúlyos díszített sáv, amelyen többnyire rozmaringkoszorú, váltakozó féldalas ágak alkotják a díszítést. A világos mázas díszítése vörössel, sötétbarnával készült2 8 (12.kép), a vörös mázason a fehér szín a hangsúlyos.2 9 (13. kép)

A tárolásra szolgáló edények közé tartoznak a bödönök. Leggyakoribbak a keskeny fenekű fazékhoz hasonló összehúzott szájú, füllel ellátott edények.3 0

Tiszafüredről egy zöld mázas, írókás díszítésű bödön ismert a Déri Múzeumban. Formailag viszonylag keskeny talpú, erőteljesen öblösödő, majd éles határvonal felett megközelítőlegfüggőleges sáv után hasonlóan hajlik a vállrész a szájhoz, amelynek függőleges karimája van —ez a szilkék jellemző szájdísze —, függőleges vonalkázás szegélyezi. Füle vállvonalából ind ki,

27 Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 104.28 Leltári szám: V. 65. 1937. átm.: 12,5 cm29 Leltári szám: DGY. 450., mag.: 11,3 cm30 Igaz Mária-Kresz Mária 1965. 104. Néprajzi Lexikon I . 1977. 358—359.



m

13. kép. Vörös mázas komaszilke

kis emelkedés után öble alsó vonalához csatlakozik 31

( 14. kép). Domborműves díszítéssel ellátott példány is maradt fenn (15. kép). Levél- és virágmotívuma alapján Katona Miklós munká jának tarthatjuk.32

A tárolóedények közé tartoznak a dohánytartók. Az egyszerű hengeres hasábos edényekmellett figurálisát, állat- és emberalakot is készítettek.33

Mivel Tiszafüredről több emberfej formájú dohánytartó ismert, így talán okkal tarthatjuktiszafüredi készítésűnek a Déri Múzeum hasonló edényét. A korongos talpból emelkedő fejformán a szem, szemöldök, bajusz plasztikusan kidolgozott és színezett. A gömb alakú fejen afül magasra helyezett, kisméretű.34

Ide sorolhatók a só- és fűszertartók, amelyek két formában készültek — egyik nagyobb

méretű sótartó, míg a másik több kisebb méretű összeragasztott edénykéből áll.3 5

31 Leltári szám: DGY. 510., átm.: 28,1 cm

32 Leltári szám: V. 59. 52. 1. Füvessy Anikó 1979. 23. Uő: 1987. 417. Sz, Morvay Judit 1955. 21. kép.Katona Miklósról lásd : Fü vessy Anikó 19^1. 158—159.33 Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 105.34 Leltári szám: Sz. 1908. 855. Közölték: Fél Edit-Hofer Tamás 1981. 403-404. kép.35 Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 107.



14. kép. Bödön zöld mázas, írókás díszítéssel



15. kép. Bödön domborműves díszítéssel



16. kép. Fűszertartó

A Déri Múzeum vörös mázas edénykéje tagoltságában a komaszilkékre emlékeztet éleseelkülönülő talp- és vállrésze között függőleges oldalú testével, de arányai teljesen mások, mivelsokkal magasabb azoknál. Díszítést az öblén találunk, váltakozó színezésű — fehér, zöld, sötét

barna — rozmaringlevelek, felette fehér pontsor.36 (16. kép)

36 Leltári szám: Sz. 1906. 658., mag.: 12 cm



17. kép. BokályA borosedények közül elsőként a bokályokkal foglalkozunk. Ez a kisméretű karcsú dísz

edény, bár folyóedényként készült, mázas festett díszítésű volt. Legelterjedtebb Erdélybenvolt, az Alföldön alig néhány példány ismert.37

A világos mázas karcsú, arányos testű bokály kiérlelt formát mutat. Talpa keskeny, nyakahosszú, szájának szélessége túlhaladja a talpszélességet. Füle hosszan ível. Díszítése egyszerűsége ellenére hatásos. Öblén három széles csík, fölötte függőleges hullámzó indák fokozzákkarcsúságát.38 (17. kép)

37 Igaz Mária-Kresz Mária 1965. 112-133. Néprajzi Lexikon I. 1977. 308-309.38 Leltári szám: DGY. 248., mag.: 18 cm



18. kép. KancsóAz elsősorban ugyancsak borosedényként használt kancsók változatos formát mutatnak.

A kívül-belül mázas edények általában díszítettek.39 A Déri Múzeumnak hat tiszafüredi kan-csója van, amelyek formailag négy típust képviselnek.

Két viszonylag kis méretű kancsót mutatunk be először. A keskeny talprészből erősengömbölyödő edények nyaka széles, kissé kihajlik. Fülük viszonylag hosszan kapcsolódik azedény testéhez. Az egyik példány egyszínű világos mázas, a vállrészen találjuk a geometrikuselemekből, ívekből és vonalakból álló díszítést40 (18. kép).

39 Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 114.40 Leltári szám: DGY. 447., mag.: 12,4 cm



19. kép. Kancsó

A hasonló formájú másik kancsó öble világos mázas, nyaka sötétbarna. Díszítése az egészöblén végighúzódó nagy ívű hulláminda, amelyet kétoldalt négy pontsor szegélyez, egyszerűlevelekkel.41 (19. kép)



20. kép. Kancsó, 1887

Eltérő formát mutat a következő két kancsó, amelyek teste már nem annyira gömb alakú,mint az előzőeké, hanem nyújtottabb, nyakuk függőleges. Az egyik talpán és szájperemén világos, teste sötétbarna. Díszítése egyszerű, geometrikus, az öblén pontokból alakított körökbőés vesszőnyalábokból, a nyakán rozmaringkoszorúból áll. Évszámmal ellátott: 1887.42 (20.kép)



21. kép. Kancsó

A másik kancsó díszítése hasonlóan a vállrészen húzódik, egyszerű virágokból és levelek ből áll.4 3 (21. kép)



22. kép. Kancsó

Egy széles fenekű kancsót is őriz a Déri Múzeum, amelynek teste tagolás nélküli, sötétbarna mázán igen egyszerű geometrikus díszítéssel. Szájpereme zöld.4 4 (22. kép)



23. kép. Kancsó, 1888

Utolsóként ismertetjük a legdíszesebb, legnagyobb kancsót, amely 1888-as évszámot visel.45 A harmonikus, öblös testű edény orroskancsószerűen kialakított szájrésze félig fedett,ezen találjuk a karcolt feliratot. Díszítésében a következő technikákat alkalmazta a mestere:írókával, ecsettel való festés, a már említett karcolás és domborműves díszítés. A díszített sáv avállrészen húzódik, domború ujjnyomkodásos csík fölött találjuk a viszonylag egyszerű hullámindát, egyszerű levelekkel.46 (23. kép)

45 Leltári szám: DGY. 313., mag.: 22,1 cm46 Felirata: 1888-ban készült Tiszafüreden ez a kancsó.



Különleges formájú kancsók a Miska-kancsók. Majdnem kivétel nélkül XIX. századi katonát ábrázolnak, gazdag sujtásos öltözékben, fejüket csákó díszíti. Általában felirattal lel, amely a készítés idejét, helyét, a fazekas vagy a tulajdonos nevét tartalmazza. Az alföldi, különösen a közép-tiszai műhelyekben készültek ezek a sajátos edények.4 7 Kresz Mária kutatásaialapján ismerjük, hogy kultikus funkciójuk volt. Mezőkövesden a szegények etetésének nevezett lakomán használták, amelyet a falu koldusainak a halottak tiszteletére, a másvilágon szenvedő lelkek szabadulására tartottak.48

A Déri Múzeumban öt Miska-kancsó található. Ezek közül az első évszámos korai, 1847- ben készült.49

A tökéletes formát mutató edény viszonylag kis talpból emelkedik tojásdad testével, azösszehúzott nyakon ül a kissé lapított fej, amelynek arca teljesen kidolgozott, felette nagycsákó. Díszítésében a karcolás és a domborműves technika van túlsúlyban. Elölnézetben dom borműves szegéllyel ellátott menteszárnyak, belsejükben domború sújtások és gombok. A kétmenteszárny között ugyancsak domború kígyó tekergőzik, két oldalán domború virágok és levelek hullámzó indán. A fül két oldalán helyezkedik el a finom kidolgozású karcolt díszítés,amelyben körzővel rajzolt hatszirmú virágok alkotják a hangsúlyos elemet hullámvonalú indára helyezve. Mellettük szinte eltűnnek a díszítmény további elemei, a kerek végű és karéjos levelek, kis virágok, spirálok. Hosszú karcolt feliratát hátul a füle alatt domborműves keretbenhelyezte el a mestere. Ez a Miska-kancsó Nagy Mihány mester munkája, akiről Füvessy Anikókutatásai alapján tudjuk, hogy az egyik legkiemelkedőbb tiszafüredi mester volt.5 0

A következő Miska hasonlóan név szerint ismert mester munkája.51 Készítője: KatonaMihály, a nagy tiszafüredi Katona fazekascsalád tagja volt.5 2 A formás edényen hangsúlyos aszélesre tárt menteszárnyak között tekergőző vastag kígyó. Két oldalán karcolt rozmaringágakkal megszakított, írókával készített kettős karéjos levelek fölött kis gránátalma zárja le adíszítményt. A fül két oldalán már gazdagabb a díszítés, ugyanis itt a kisebb és nagyobb gránát-

47 Néprajzi Lexikon II. 1980. 625—626. Domanovszky György 1968. 20.48 Kresz Mária 1971. 6.49 Leltári szám: V. 77. 74. 1. Közölte: P. Szalay Emőke 1978. 17. kép50 Füvessy Anikó 1979. 12-15. 9-10. kép. Uő : 1981. 156-157.51 Leltári szám: V. 77. 99. 1., mag.: 30 cm52 Füvessy Anikó 1979. 16-19 . Uő : 1987. 407.



24. kép. Miska-kancsó, Katona Mihály munkájaalmák, kerek végű és karéjos levelek mellett sokszirmú virágok is díszlenek. A fül alatt láthatóa karcolt felirat, amelyben megörökítette a fazekas a nevét. Az ismert példányok alapján Katona Mihály egyik kedvelt díszítőmotívumának tekinthetjük a négyszögletes gúla alakú gombokat. 53 (24. kép )

53 Felirata: Készítetet / Katona Mihály / az 1856.dik évben / Bodnár György számára / Ak i iszik belőle

Vajon egéségére. Munkái megtalálhatók a Néprajzi Múzeumban és a Finta Múzeumban. Az említett jellegzetességek — a gúla alakú gombok, az írókás díszítőelemek hasonlósága alapján feltételezhető,hogy ő készítette azt az 1854-es évszámot viselő példányt, amely a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum gyűjteményében található Füvessy Anikó 1987. 549. kép. Katona Mihályról bővebben Füvessy Anikó1981. 159.



25. kép. Miska-kancsó, 1876

Kevésbé jó kezű fazekas munkája a következő, 1876-ban készült nagyméretű Miska-kancsó.5 4 Bár felirat nélküli, formai és díszítésbeli sajátosságai alapján a tiszafüredi fazekastermékek közé sorolható. Ezek között elsőként említhetjük a széles menteszárnyakat, a nagy kígyót,a sujtásokat, amelyek mind domborművesek. A többi viszonylag szerény díszítés karcolással ésírókázással készült. Függőleges hullámindán helyezkednek el a kerek és karéjos levelek váltakozva, felül a jellegzetes háromszirmú tiszafüredi virág és gránátalma zárja. A fül két oldalánugyanezek a motívumok ismétlődnek. Az évszámot a szájat fedő lapon találjuk. (25. kép)



27. kép. Miska-kancsó

Utolsónak említjük azt a meglehetősen sikerületlen darabot, amely elsősorban díszítésé ben mutatja a tiszafüredi kerámia felbomlását.57 Bár mestere az ismert tiszafüredi motívumokat használta, pl. : háromszirmú virágok, pontozott szirmú virágok, a levelek között már nemtaláljuk az évszázados múltú karéjos leveleket. (27. kép)



28. kép. CsalikancsóA kisméretű díszedények közé tartoznak a csalikancsók. A nevüknek megfelelően külön

leges edényeknél az áttört szájrészen több hamis és valódi ivónyílás található.5 8

A Déri Múzeum egy csalikancsót őriz, amely esetleg tiszafüredi mester munkája. A keskeny fenékaljból erőteljesen öblösödő kancsó egyenes nyakban folytatódik a száj felé, erőteljes peremen ül a négy nagyméretű ivónyílás, míg a fülén egy látható. A nyakát függőleges téglala pok törik át, a szájperemet karcolt hullámvonal díszíti.59 ( 28. kép)

57 Leltáriszám: V. 67. 117. 1., mag.: 32 cm. Felirata: Bortól oszlik a gond, aki ellene mond, merő tisztánsült bolond.

58 Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 115. Néprajzi Lexikon I . 445—1446.59 Leltári szám: Sz. 1908. 1244., mag.: 18 cm



29. kép. Kulacs, 1846

A díszedényként számon tartott kulacsok bor és pálinka tartására szolgáltak. Általábanégy lábon álló, oldalain a szíj befűzésére szolgáló fülekkel ellátott edényeknek formailag három típusa különíthető el: tányér-, perec- és hordókulacsok, amelyek közül a Déri Műzeumgyűjteményében Tiszafüredről három kulacs azonosítható. Bár egyiken sincs semmi konkrétutalás a készítési helyre, a már ismert tiszafüredi kulacsok elemzése alapján levonható megálla pítások révén kíséreljük meg meghatározni őket. Egyik ilyen sajátossságnak tekinthetjük, hogya tiszafüredi kulacsoknak, szemben más közép-tiszai és alföldi központok edényeivel, egy párszíjtartó fülük van, amely viszonylag magasan helyezkedik el. Másik jellegzetességnek tekinthetjük, hogy a kulacsok elő- és hátlapját többszörös csíkozás szegélyezi, illetve tagolja. E jellegzetességek alapján soroljuk ide azt az 1846-os évszámot viselő kulacsot, amely a jelenleg ismert

60 Domanovszky György 1968. 20. Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 116. Néprajzi Lexikon III. 1980.346-347.



30. kép. Kulacs, 1886közölt anyagban a legkorábbi évszámos tiszafüredi kulacs.61 A kulacs díszítését tulajdonkép pen a már említett többszörös csíkozás adja, hosszú karcolt szövege beborítja mindkét lapját.(29. kép)

Negyven évvel később készült a másik kulacs, amely zöld mázas — fekete írókázással éskarcolással díszített. A magasan ülő szíjtartóval ellátott edény lapját az ismert csíkozás tagolja,amelyet pontok, vonalak variálása tesz változatossá.62 (30. kép)

61 Leltári szám : V. 1916.121.,mag.: 24 cm. Felirata: Aki ebül iszik kedvére vajon egéségére Majd el me

nyünk szüretkor, édes bort Igyunk akkor vivát. 1846. Nints Szeb Madás szóllás mint a kullats kótyogástsinálodot aki eljöne. Másik oldalon : Ő szei van már for alőre Lepálott a bundám szőre vivát, éljen akiéez a kullats. 1846. Bort iszom én nem vizet merén tüllem kitelhet. Igyunk hát vivát.

62 Leltári szám: DGY. 49., mag.: 25 cm. Felirata: Készült az 1886. évben Szilágyi János számára aki iszik belőle váljék Egéségére igyál belőle Barátom egéségedre kívánom.



Tiszafüredi eredetét támasztja még alá oldalának hullámvonalas díszítése.A harmadik kulacs a a pereckulacsok csoportjába tartozik. Bár ezen sem találjuk a készí

tés helyét, az említett jellegzetességek alapján tartjuk tiszafüredinek: egy pár szíjtartó, a lapokdús csíkozása, zöldes, barna színekkel, valamint oldalán a hullámvonal.63

Pálinkatartó edények voltak a vizeskorsóra emlékeztető keskeny aljú, hasas, szűknyakú butykoskorsók. A változatos nagyságú edények közül különösen a nagyméretű darabok voltakalkalmasak arra, hogy készítésükkor a mesterségbeli tudás kitűnjék, ezért a mesterremek előírások sok esetben ezek készítését rendelik el a remekelni szándékozók számára.64

Tiszafüredről az utóbbi években Füvessy Anikó azonosított több butykoskorsót. Ezektöbb évtizeddel korábbra viszik a tiszafüredi mázas díszedény készítését.65 A Déri Múzeumnakegy zöldmázas butykoskorsója van, amely tiszafüredi készítmény. A gömbölyű testű edénynyaka összeszűkül, széles perem szegélyezi. Kiöntőcsöve közepén kiöblösödik. Öblén elöl salakú karcolt keretben látható a felirata.66

A XIX. század kedvelt díszedénye volt a kisméretű pálinkatartó butella, amely a XIX. század 20-as éveitől a századfordulóig megtartotta kedveltségét. Legszebb, legdíszesebb darabjaiaz alföldi és a közép-tiszai központokban készültek.6 7 Tiszafüreden a tányérok, tálak mellett butellák maradtak fenn legnagyobb számban, annak ellenére, hogy jóval kisebb mennyiségbenkészültek, mint a használati edények.

A Déri Múzeumban 19 valószínűsíthetően tiszafüredi butella ismeretes. Formailag három nagy csoportba sorolhatók. Legnagyobb számban az ovális különféle változatai szerepelnek. A legkisebbek az ún. szilvamag alakúak.

63 Leltári szám: V. 1932. 139., átm.: 20 cm64 Igaz Mária-Kresz Mária 1965. 117. Néprajzi Lexikon I . 1977. 398-399. Bodó Sándor 1976.

166-168. P. Szalay Emőke 1982. 441-442. 1984. 203-204.65 Füvessy Anikó 1979. 1—6. kép66 Leltári szám: DGY. 530., ill. V. 1935.109. Felirata: Rósa Gáboré ez a Bütykös készült 1854dik Szep

tember 1-ső napján67 Igaz Mária-Kresz Mária 1965. 117-118.



31. kép. Butella, írókás

A Déri Múzeum gyűjteményében két ilyen található. Az egyik világosmázas, mindkét lap ján egy-egy nagyméretű gránátalma látható levelek és féloldalas ágak között. Tiszafüredi jellegzetesség az oldalán látható hullámvonal.68 (31. kép) Formailag a párjának tekinthető egy



32. kép. Butella írókás díszítéssel

vörösbarna butella, amelyet ugyancsak egy-egy nagyméretű cikkelyes gránátalma díszít, oldalán pontsorral elválasztott fenyőágak.69 (32. kép)

69 Leltári szám: V. 1918. 4L, mag.: 15 cm

60



33. kép. Butella, 1882A következő darabok nagyobbak, laposabbak. Az első közülük ugyanolyan vörösbarna

alapszínű, mint az előző, díszítésében hasonlóan a hangsúlyos zöld uralkodik, míg a fehér kiegészítő szerepet játszik — a motívumok körvonalát adja. Az oldalakon végigfutó hullámvonalés az 1882. évszám is ezzel a színnel készült.70 (33. kép)



34. kép. Butella írókás díszítésselA következő vörösbarna színűt hajló virágbokor díszíti, amely az ismert karéjos és kerek

végű levelekből, stilizált gránátalmából áll, oldalán fenyőág és vonalak.71 (34. kép)



36. kép. ButellaFordított színezésű a következő butella, amely fehéres alapszínű és a díszítése sötétbarna,

az ismert stilizált motívumokból épül fel, karéjos levelek közül emelkedik ki a három gránátalmával koronázott szár, közöttük bogyós ágak, oldalán pontokból, vonalakból összeál díszítés. Hátlapján kezdetleges karcolt felirat.73 (36. kép)

73 Leltári szám: V. 1916. 109.,mag.: 19 cm. Felirata : Matyi bácsi vegye meg mert ha ezt meg veszi az szerencse fog kedvezni



37. kép. Butella, írókás

Ismét vörösbarna mázas az a butella, amelynek lapjai körülpontozottak, díszítését hármasvirágú bokor alkotja, az egyszerű kerek levelek között háromszirmú virágok, illetve margaréták. Az egész díszítésben a fehér szín uralkodik.74 (37. kép)



39. kép. Butella, ecsetes és írókás, 1895

Formailag megegyezik vele a következő butella, amely a Déri Múzeum anyagában azegyik legkésőbbi évszámot viseli, 1895. Ha nem lenne évszámos, akkor is kitűnne késői készítése, mivel az íróka mellett ecsetet is használt a fazekas. Az előlapján zöld levélkoszorűban látható a kék matyórózsákból álló virágos ág, míg hátlapján hosszú karcolt felirat olvasható. (39.kép) A feliratban szereplő B. Gy. monogram alapján esetleg Ballá György fazekas munkája.76

76 Leltári szám: V. 1911. 42.,mag.: 20 cm. Felirata: 1895-készült ez a bü tyk ös/ a Lovász Lajos számára/ igyál belőle barátom / egéségedre kívánom / aki ezt ellopja jusson az akasztófára aki veszanak leszaki fizet/ a petyektetpetyektes/hát jó bará tom / tiszta szivemből kívánom / KéBGyTfüred— BalláGyörgyről lásd Füvessy Anikó 1981. 165.



40. kép. Butella, írókázott

Nemcsak virágos butellák készültek folyóedényként, hanem madarasak is, mint a következő vörös színű példány, amely az ismert ovális formát követi. A körülpontozott elő- és hát pon barna szárnyú zöld madár áll virágos ágon, csőrében hátrahajló ágat tart, oldalt rozmaringlevelek díszítik.77 (40. kép)



41. kép. Butella, írókás, karcolt díszítésű, 1881

A következő négy ovális alakú butella esetében megkíséreljük a pontosabb műhelyhezkapcsolást. Az évszámmal ellátott edények feliratuk szerint megrendelésre készültek. Közülüka legkorábbi 1881-ben készült. Mestere nevét is megörökítette — Molnár Sámuel. — A díszítését kétfelé hajló hullámindán kerek levelek közé helyezett magyar címer alkotja, két oldalánkarddal, tetején a koronában puskával. Hátlapján hosszú karcolt szöveg, oldalán barna rozmaringlevelek.78 (41. kép)

78 Leltári szám: V. 1932. 107., mag.: 17 cm. Szövege: 1881-ben Készült ez a bütykös a B. Varga Józsefszámára igyál belőle barátom egéségedre kivánom aki ezt ellopja törjön el a farka ha nincsen az akor aznyaka készítette: Molnár Sámuel az maga műhejébe — Mesteréről bővebben: Füvessy Anikó 1981.163.



42. kép. Butella, írókás, karcolt, esetleg Bodó Mihály munkája

1887-ben készült a következő igényes darab. A világosmázas elő- és hátlapján körülpontozott butella díszítésében a körzővel rajzolt virágok a meghatározók. A karcolt hajló virágbokorban két háromszirmú és egy négyszirmú virág alkotja az egész előlapot betöltő díszítést.A karéjos és kerek levelek hagyományos stílusban készültek. Talán egyéni sajátosságnak tekinthetjük, hogy a virágokból levelek ágaznak ki , valamint, hogy a nagyobb virág közepét pontozott sáv veszi körül. Ezek alapján megkíséreljük a feltételezést, hogy Bodó Mihály készítette. 79 (42. kép)

79 Leltári szám: V. 1916. 109., mag.: 21 cm. Felirata: 1887 dik évben készült tiszafüreden a Kováts Mihály számára igyál barátom belőle váljon egéségre re-re kívánom a ki elopja törjön ki a farka ha nintsakor a nyaka vagyjusson az akasztófára. Hasonlót közöl Kresz Mária 1961. 29. képes Füvessy Anikó1987. 581. 588. kép. Bodó Mihályról lásd: Füvessy Anikó 1981. 168-169.



43. kép. Butella, Katona Miklós készítette, 1890

Biztosan tudjuk viszont az 1890-ben készült butella mesterét, Katona Miklós személyé ben, akinek a Déri Múzeumban egy rátétes díszítésű bödönje maradt fenn. A jókezű és szép írású mester keze alól ebben az esetben is jó formájú, szépen díszített darab került ki . A körülpontozott előlapon karcolt körvonalú körzővel szerkesztett virágok töltik be a teret egyszerű, kerek levelek között. Oldalán a tiszafüredi jellegzetességnek számító barna hullámvonal, hátlap

ján a hosszú karcolt felirat, alatta hullámindán zöld levelek vörösbarna pettyek és barna vonalsor között.8 0 (43. kép)

80 Leltári szám: V. 1933.121.,mag.: 19,5 cm. Felirata: 1890 évbenjuni 21 . készült ez a Bütykös az Katona Miklós Fazikas Mester műhelyében és munkája, Készült Debrecenyi lakos Szabó Bálint TéglaMes-ter számára Aki ezt ellopja törjön el a monya De azis Kutyába Hogy a lehesen neki háló czimborájaÉdes kis edényem benned a reményem Ha bú éri szivemet egy jót iszom Belőled Bánatbó úgy felejtek



44. kép. Butella a Bodó család műhelyéből

1899-ben készült az egyetlen zöldmázas bütykös. Az ovális forma széleit szögletesre vertea mestere, már ez is érzékelteti, hogy megrendelésre készült .81 Az előlapját teljesen beborítja agazdag karcolt írókázott díszítés. Három virággal díszített leveles ág öleli körbe a középen állómadarat. A színezésben a vörösbarna és a sötétbarna dominál, a fehér alárendelt szerepet játszik. Mivel sötét alapon karcolt díszítésű, esetleg a Bodó család műhelyébe sorolhatjuk.82

(44. kép)

81 Leltári szám: V. 1919. 2., mag.: 19 cm82 Kresz Mária 1961. 159. Felirata: 1899 dik évben készült ez a bütykös Tiszafüreden Julius 23dikán az

B Nagy István számára üres ez a bütykös nincsenbene hanem pajtás Tölcsél bele ugy lesz jó ivás belőle



45. kép. Butella, írókás, karcolt, 1865

Az előbbieknél ritkább formát képvisel a következő egyenes aljú butella, amely 1865-benkészült, ugyanis egyenes aljú szögletes alakú. A világos mázon karcolt írókázott díszítéssel készült a leveles — virágos ágon álló madár, hátoldalán bogyós ággal keretezve találjuk a feliratot.Előlapjának alján és az oldalán ugyanaz a karcolt pontozott indán elhelyezkedő levélsor díszít i .8 3 (45. kép)

83 Leltári szám: DGY . 73., mag.: 16 cm. Felirata: Készült ez a bütykös a Vámosi Balázs számára igyál pajtás belőle így tudod mi van benne 1865 ben



46. kép. Butella, 1861

Különleges alakú a következő három butella, mivel az általánosan elterjedt ovális formával szemben a jóval ritkább könyv alakot mutatják. A legkorábbi évszámmal ellátott példá1861-ben készült. A zöld keretbe foglalt elő- és hátlap sarkait sötétbarnával színezte mestere.Díszítésében az általánosan elterjedt karcolás és írókázás mellett kaparással is kísérletezett, kétkis virágmotívumnál alkalmazta ezt a technikát. Az előlapon találjuk a madaras díszítményt.A kisfejű, nagy testű, hosszú farkú madár formailag talán a Bodó család madaraihoz áll legközelebb. Hátlapján lévő feliratban az évszám kihangsúlyozott. A gerincén karcolt minta, jellegzetessége a különleges kialakítású gránátalma.84 (46. kép)

84 Leltári szám: V. 1914. 54., mag.: 15 cm. Felirata: Numero ao 1861 dik évben készítetett Ez a reggeliKönyörgéses könyv Az Szép Pál számára aki iszik belőlle váljon Egéségre.



47. kép. Butella, esetleg Kiss Mihály munkája, 1879

Formailag igen hasonló hozzá a másik 1879-ben készített butella. A fedőlapok ennél iszölddel és barna sarkokkal keretezettek. Ha lehetséges, még az előbbinél is tökéletesebb a díszítmény szerkesztése, az arányos hosszú farkú madár a virágos ág legnagyobb levelén áll, fejéttaréj ékesíti. A madár és a karéjos levelek a tulipán hasonlósága alapján feltételezhető, hogyKiss Mihály készítette. Hátlapján a feliratban az évszám díszes, nagyméretű, kaparással készült.85 (47. kép)

85 Leltári szám: 1918. 9., mag. : 18 cm. Felirata: 179 ik Évbe készült Tiszafüreden Szeptember 24 dikénGál Imre számára Pájinkás könyv az énnevem, hogy ha pájinka van benem Deha pájinka nints benem



; * ft\\N>wc ̂ * ; ft ^

48. kép. Butella, 1879

Az utolsó könyv alakú butella nagyobb méretű, vaskosabb, formátlanabb, mint az előzőek. Díszítése szintén nem éri el azok finomságát. Az alul-felül világos mázas, középen vör

barna könyv díszítése csupán írókával készült. A világos sávban zöld és barna vonalak ellensúlyozzák a középrész madaras-virágos díszítményét. A két lap díszítménye némileg elt egymástól. Az előlapon a madár egyszínű zöld, a virágos ágon gránátalmák díszlenek. Amadara fehér, barna szárnnyal és zöld farokkal. A virágos ágon az előbbi elemek mellett margaréta és csillagvirág bővíti a díszítményt. A jó írással készült karcolt feliratot a lapok tetején találjuk, míg az 1879. évszám írókával készült.86 (48. kép)

86 Leltári szám: DGY. 173., mag.: 20 cm. Felirata: Pázsith Bálint é ez a pálinkás bütykös aki iszik belőváljon egészségére aki pedig el lopja szakadjon ki a nyaka



A különleges edényeket is képviseli ké t készítmény. Tiszafüreden készült egy zöldmázashordó, amelyet egyszerű sötétbarna ívekből álló díszítmény övez a derekán, míg két végén karcolt díszítés látható.8 7

Pontosan datált egy világos mázas tinta tartó , amely teljesen hagyományos formát követ.

Díszítését az élekre húzott csík és kétoldalt szerény virágok alkotják. A tolltartó rész oldalánlátható a karcolt felirat, amely szerint Juhász József készítette.88

IRODALOM

BODÓ SÁNDOR:1976. Jelzett miskolci fazekasmunkák. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XV. 1976. 165—187.

DOMANOVSZKY GYÖRGY:1976. Magyar népi kerámia Budapest1981. A magyar nép díszítőművészete I—II. Budapest

FÜVESSY ANIKÓ:1979. A tiszafüredi mázas kerámia kialakulása és a Katona Nagy-fazekasdinasztia. Ethnographia XC.1979.1981. A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig: A Szolnok megyei Múzeumok Évkönyve 1981.151-168.1987. Fazekasság In. Szolnok megye népművészete (szerk. Bellon Tibor és Szabó László Budapest)

FÉL EDIT-HOFER TAMÁS :1981. Magyar népművészet Budapest

IGAZ MÁRIA-KRESZ MÁRIA:

1965. A népi cserépedények szakterminológiája. Néprajzi Értesítő 1965. XLVII. 87—131KRESZ MÁRIA:1960. Fazekas, korsós, tálas. Ethnographia LXXI. 297—379.1961. Magyar népi cserépedények. Néprajzi Értesítő XLII. 140—170.1971. Emberkorsók. Adatok az antropomorf korsók funkcióihoz. Néprajzi Értesítő I—II . 1971.5-32.

SZ. MORVÁI JUDIT:1955. A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában. Néprajzi Értesí tő XXXVII. 31—63.

P. SZÁLA Y EMŐ KE:1978. Népi kerámia In: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (szerk. Módy György közreműködésével: Dankó Imre, Debrecen 1978, 251—275.

1984. Debreceni zöldmázas céhremekek. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981, szerk.:203-225.1982. Debreceni vörösmázas céhremekek. In : Néprajzi tanulmányok (szerk. Módy György közreműködésével Dankó Imre, Balassa Iván és Ujváry Zoltán tiszteletére. Debrecen, 441—452.)1983. Debreceni zöldmázas céhremekek. In .: Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981. (szerk.Módy György és Ujváry Zoltán közreműködésével Dankó Imre. Debrecen 1983. 203—225.)

87 Leltári szám: V. 1935. 109., mag.: 26 cm88 Leltári szám: DGY. 23., szél.: 15,4 cm. Felirata: Készítette Juhász József az Nagy József részére Tfü-

reden 1889. Róla lásd Füvessy Anikó 1981. 160.



Emőke Szalay

KERAMIKEN AUS TISZAFÜRED IM DÉRI-MUSEUM

Zur volkskundlichen Sammlung des Déri-Museums gehören etwa 60 Keramiken aus Tiszafüred.Über dieses Töpferzentrum am Mittellauf der Theiss, welches hier zu den bedeutendsten zählt, war derVolkskunde bis in jüngste Vergangenheit recht wenig bekannt. Aufgrund der neuesten Forschungen vonAnikó Füvessy konnten wir jedoch mehr über das Töpferhandwerk von Tiszafüred erfahren. Von hier istuns auch eines der farbigsten und einheitlichsten Gefässensembles erhalten geblieben.

Das Material aus dem Déri-Museum wird anhand der Terminologie von Mária Igaz und MáriaKresz gruppiert vorgestellt.

Die Töpfer aus Tiszafüred fertigten in erster Linie Schüsseln an, sodass zur Sammlung des Déri-Museums vor allem derartige Gefässe gehören, und zwar zwölf Schüsseln aus der Blütezeit der TiszafürederKeramik, aus der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Die meisten dieser Schüsseln sind mit Blumenmustern verziert, doch gibt es auch welche mit Vogelmotiven. Auf einigen sind auch Jahreszahlen angegeben.

Ausserdem gibt es auch Gefässe zur Aufbewahrung; so unter anderem den sog. Patentopf (ung. :komaszilke), in dem man der Wöchnerin etwas zu essen brachte, und die in ihren Abemssungen grösserenKübel (ung. : bödön). Diese Gruppe ist dann noch durch Tabakgefässe und Gewärzgefässe vertreten. Zur

Aufbewahrung von Wein dienten eine einhenkelige Kanne (ung. bokály) und andere Kannen sowie dievon ihrer Funktion und äusseren Form her auffallenden Mischkakannen und die sog. csalikancsó (Kannemit Löchern), die hier ebenfalls vorgestellt werden. Unter den Gef ässen zur Aufbewahrung von Wein undSchnaps sind uns neben den Bouteillen und verschiedenen Feldflaschen sowie auch Tellern in grosserZahl die sog. kleinen Bouteillen erhalten geblieben. Sie werden hier nach der äusseren Form gruppiertvorgestellt, wobei in einigen Fällen auch der Versuch unternommen wurde, ihre Beziehung zu den einzelnen Werkstätten und Meistern zu rekonstruieren. Als besondere Raritäten unter den Gefässen in unsererSammlung gelten ein Fass und ein Tintenglas.



Petrovszki Ildikó

ZOBORVIDÉKI NŐI V I S E L E T A DÉRI MÚ ZE UM BA N

A Kárpát-medence népművészetét bemutató Déri György-féle néprajzi gyűjteményújabb terület, a zoborvidéki magyarság női viseletét reprezentáló együttesekkel gazdagodott.1

Zoborvidék vagy Zoboralja névvel a szlovákiai Nyitra várostól É-ra és K-re fekvő, ma istúlnyomórészt magyar lakosságú, bár erősen szlovákosodó falvakat illetik, melyek nagyjából aZobor hegy oldalában húzódnak meg. A Zoborvidékhez tartozó falvak száma állandóan változó, részben a peremfalvak lemorzsolódása, részben a helybéliek bizonytalan megítélése miatt.2

Jelenleg 12—13 falut tekinthetünk ide tartozónak, melyek közül már jó néhányat egymássalvagy Nyitrával kapcsoltak össze. (1 . ábra) E honfoglalás óta folyamatosan magyar lakosságútelepülések a XVIII. században, a nyelvhatár délebbre tolódása folytán szórványhelyzetbe kerültek, szlovák falvaktól körülvéve viszonylagos elzártságban éltek. Kultúrájuk alaprétegeazonban nagyobb táji keretekbe, a Kárpátok és a Kisalföld közötti vegyes lakosságú átmenetitájba kapcsolja őket. Az alig tagolt, nagycsaládrendszerben élő paraszti társadalom — a kis határú települések megengedte keretek között — önellátásra törekvő mezőgazdasági tevékenységből élt, mely falvak közötti specializációval egészült ki. Távolabbi kapcsolataik, bizonyoskultúrhatások egyaránt mutatnak a palóc vidékek, a Kisalföld fejlettebb kulturális területe, dea környező szlovák, ill. a távolabbi magyar falvak felé. E nagyobb kereten belül a zoborvidékinéprajzi csoport elsődleges összetartó ereje a magyar anyanyelvhez kötődő magyarságtudat, azendogámia, a katolikus vallás, külső megjelenésben pedig az alapvetően egységes viselet.3

Az összetartozást nem befolyásolja, hogy a vidék földrajzilag nem egységes. A falvaktöbbsége erdős völgyekben, kisebb része a Nyitra folyó síksági területén fekszik. E környezetitényező több kisebb falucsoport kialakulásában játszott közre.4 A kívülről érkező hatások következtében a belső falucsoportok viselete jól felismerhető apróbb módosításokat mutat, első-

1 Ezúton is köszönetet mondunk két lelkes néprajzi gyűjtőnknek, Bátoriné Gém Eszternek és MolnárTiborné Horváth Magdolnának, akik jóvoltából e nagyszámú és értékes tárgyegyüttes birtokába jutotta Déri Múzeum 1988 őszén. Gyűjtésüket pályamunkákkal is kiegészítették, melyek segítséget nyújtottak ezen közlemény elkészítésében. Bátoriné Gém Eszter—Molnár Tiborné: A gerencséri nő élete.DMNA 2347/89. és uő: Gerencséri lakodalom 1948. X I . 13. DMNA 2361/90.

2 A múlt század végén a vidékhez tartozó magyar település volt Gimes-Kosztolány, Felsőelefánt, Lajosfalu is. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye. (Budapest, 1898.)174. Az elszlovákosodás az államhatároktól független folyamatként már a XIX. század elején is észlelhető volt, Szalakúszt például a beköltöző uradalmi cselédek szlovákosították el. Morvay Judit: Az etnikai csoport fogalmának kérdéséhez a Nyitra környéki magyar falvak vizsgálata alapján. In : Néprajzicsoportok kutatási módszerei. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 7. (Szerk.: Paládi-Kovács

Attila, Bp. 1980) 149-165, 158.3. Morvay Judit átfogó igényű, monografikus kutatásai adtak komplexebb képet a terület népkultúrájá

ról, társadalmi-gazdasági kapcsolatrendszeréről. Morvay i. m.4 A három-négy falut összefogó kisebb exogám csoportok kialakulásában döntő szerepe volt az egyhá

zas községek körzethatárainak. Morvay i . m. 158.



AL SO EL EF A NT

GHYMESKQSZTOLANY

VICSAPATI

SARLOKAJSZAGESZTÉ

N Y \ O C S A L A D K A

A L SÚ B ODQ K

1 ABRA

ZOBORVPEK FALVAI • Magyar lakossággal(viRT ISTVÁN nyomán) O Szlovák lakossággal

1. ábra Zoborvidék falvai • magyar lakossággal o szlovák lakossággal (Vi rt István nyomán)

sorban a díszítésben, de a szerkezeti vonalakban is.5 A viseletbeli eltérések hagyományos jelzésértékkel bírnak a zoborvidékiek számára, hiszen ebből azonnal leolvashatják, ki melyik falulakója.

A most bemutatásra kerülő viseleti darabok, ill. a belőlük összeállított együttesek egyetlen faluból, a ma már Nyitrával teljesen összeépült Gerencsérről (Hrnciarovce) származnak.A hajdani fazekasfalu közvetlenül a Zobor keleti tövében, a helybéliek szerint az igazi Zobo-ralján fekszik, hiszen a falu fölé magasodik a Zobor csúcsa.6 A zoborvidéki falvak specializációjában Gerencsér — az agyagbányák kimerülése után — főleg a közeli város által kínált gazda

sági lehetőségeket igyekezett kihasználni.7 A település ma már erősen városiasodik, a lakosnagy része a városba jár dolgozni.

A gerencséri viselet a hagyományőrzőbbek közé tartozik a Zoborvidéken belül, a környező szlovák falvak viseletének elszínesítő hatásától mentes tudott maradni. Viseletükre még mais igen büszkék, bár a kivetkőzés törvényszerű folyamata az 1950-es években Gerencsért is elérte.8 Ezen írás arra vállalkozik, hogy — elsősorban a múzeumunkba került viseleti darabokalapján — bemutassa az 1930-as, '40-es évek hagyományos gerencséri női viseletének egyeselemeit, majd adalékot nyújtson korosztályok szerinti felépülésének vizsgálatához.

5 A variánsok alapján hat viseleti csoport rajzolódik ki, Gerencsér Csitárral alkot egyet. Jókai Mária:Zoboralja és népviselete . In : A csehszlovákiai magyar nemzetiség néprajzi kutatása (Bratislava, 1981)131-137, 133-135.

6 A múlt század végén helyi mondák őrizték a névadó Zobor vezér, a nyitrai vár morva urának történetét, akit Árpád magyarjai a közeli magos hegyen végeztek ki. Borovszky i. m. 478—480.

7 Morvay i. m. 151.8 Az 1958 óta majd minden faluban működő hagyományőrző énekcsoportok segítenek megbecsül

vidék népviseletét és szokáshagyományait .



3. ábra Féling

arasznyi négyzetes pálhákkal. Az ing derekát és ujját egyenletesen ráncolják be az egyujjnyi

széles házivászon nyakpántba. Az igen mély, kb. 30 cm-es elejhasíték a nyakpántba öltött, kender- vagy pamutfonálból sodort madzaggal zárható.A rövidebb változat a csípőig érő féling(3. ábra), melyhez már pendelyviselet kapcsolód

hat. A rövidülés következtében némi szerkezeti módosulás figyelhető meg rajta: elmarad a tol-dalékolás, hiszen az ingalj nagyobb mértékű bővítésére már nincs szükség. Helyette az ingelejtvégighasítják, nyitottá teszik. Az ingderék szabásmódja a féling esetében már kevésbé egységes, nagymértékben függ a felhasznált anyag méretbeli adottságától. Leggyakrabban egyetlenkeresztben futó szélből készítik, melyet az ujjak számára két helyen felhasítanak.

A vászoningek hímzett díszítmény sávjai az ujjvégen és a vállhegyen találhatók. A falvakközött megkülönböztető jelzésértékkel bír a hímzés szélessége és színe: a hagyományőrzőbbek

sötétkék vagy fekete és fehér színeket, míg a szlovák hatásra reagálók tarka színeket használtak, és hímzéseik mindkét sávja a könyök felé terjeszkedett.10 A gerencséri inghímzések szintekizárólag a hagyományos sötétkék és fehér színnel készültek, régebben házi festésű ceverná-ból, később bolti pamutfonalból. Újabb keletű színesedési kísérletet jelez néhány ingen a sárgaszín használata a fehér helyett. Mind az ujjvég, mind a vállhegy hímzése több szerkezeti egységre bontható.'1 Az ujjvég középtengelye a 2—3 cm széles, fehér pamuttal varrott vagdalásostechnikájú metélés. A négyzetek variálásával és ferde vonalakkal képzett minta ritmusát az át-törtség, az alapvászon sárgásfehér, ill. a fonál vakító fehér színe adjo. Újabb jelenség a vagdalásos technika mellett térkitöltőként alkalmazott laposöltések teljes eluralkodása, ekkor a középminta neve már bársonyka. Előfordul a szomszédos szerkezeti egységek uralkodó öltés-

10 Hagyományőrző falvak Gimes, Geszté, Kolon, Bodok, Pográny, Csitár, színesedők a Nyitra-völgyifalvak, Vicsápapáti, Egerszeg, ill. Béd és Menyhe. Jókai i. m. 134—136.

11 A hímzés szerkezeti bemutatásánál az említett műre támaszkodtunk. Jókai—Lyachovics—Szabói, m.

cS2



5. ábra Fodros ing

4. ábra Tóting



technikájának, a keresztöltésnek használata is. A középmintát három szálánvarrott öltvetés övezi, kék-fehér-kék színekben. E mellé kerül a mellévaló, egyszínű kék, döntően kereszt-, kisebb részben túzőöltéssel hímezve. A geometrikus motívumokat, csillagot, rozettát,keresztet stb. a hfrnezetlenül hagyott vászonalap rajzolja ki . A befejező mintaegység a körüle-való, mely lazább szerkezetével szinte koronázza a hímzést. Szintén kék színnel, kereszt- éskockaöltéssel varrják. A vállhegy hímzése már későbbi fejlemény, csupán az 1870-es évektőlalkalmazzák.12 Keskenyebb sávban, kék színnel varrják. A fehér középminta elhagyásával dosul a szerkezet: középre a mellévaló mintái közül választanak, melyet itt is körülevaló övez.Általános törekvés, hogy minél többféle mintát hímezzenek ki egyetlen ingre, ezért az ujjvég ésa vállhegy hímzése sosem azonos. Újabban a viselős ingeken egyszerűbb szőtteshímet alkalmaznak a hímzés kiváltására, a lakástextilekről ismerős átvetéses technika csíkritmusa mindig ahímzés szerkezetét utánozza. Az ujjvéget 1—2 cm széles fehér pamut vert csipke szegélyezi,melyet régebben minden faluban készítettek.

A zoborvidéki női vászoning ujjának szabása és díszítésmódja a vidék jellemző smelyet a XIX. század második fele óta változatlan formában készítenek. A hosszűing félinés pendelyre való szétválása különböző módon ment végbe, egyes falvakban a hosszúinget tel

jesen kiszorította a féling, melyhez ezután korcos vagy korc nélküli pendely kapcsolódik; másutt a hétköznapi viseletbe szorul, ünnepen csak mint a félinghez vett aljaing funkcionál. Gerencséri sajátosság, hogy a hosszúinghez pendely is kapcsolódik.13

E hagyományos ingfélék mellett viseltek két újabb típust is. A 40-es években terjedt el atóting, jelzőjét az ujjvég tarka hímzésére értik (4. ábra). Gyolcsból készül, lehet hosszú térdigérő és csípőig érő forma egyaránt. Dereka egy-egy darabból készül, melyhez felkarig érő, szűk, bevarrott ujjak csatlakoznak, vállfolterősítéssel és pálhával. A mélyen nyitott, 3—4 gombbalzárható ingelejt keresztpántba fogott 2—2 ráhajtás díszíti. Az ujjvég tarka laposöltéses, szabad-rajzú hímzése apró virágkoszorút mintáz, szélét fehér horgolt csipke szegélyezi. A századforduló utáni években jelent meg a fodros ing (5. ábra) és mint minden új ruhadarab, elsősorban afiatalok viseletében nyert teret. Könyök felé érő, mellévarrott bő ujját fátyolvékony batiszkészítik végig apró álló ráncokba szedve, majd fehér horgolt csipkével szegik. Az ing derekátegyszerű gyolcsból, egyetlen keresztben futó téglalapból alakítják ki . A végig nyitott, nyakbanrögzítetlen ráncolású korcos inget fehér szegőszalaggal lehet összehúzni. A bő ingujjakat csakviseléskor rögzítik a felkarhoz egy hímzett selyemszalaggal. HosszúingCV.88.63.5.4., háth.: 92 cm, ujjh.: 57 cm, ujjb.: 29 cm) Pamutvászon ujjak, gyolcsderék és pálha. A gyári anyag használata miatt a derék toldalék nélküli, az elej- és hátrész különdarabból szabott. A hímzés középmintája laposöltéses átcsavarás. (1. a—b kép.) Hosszúing (V.88.63.24.1., háth.: 105 cm, ujjh.: 59 cm, ujjab.: 32 cm) Felesvászon (pa

mut + kender) ujjak és derék. Elején baloldalt, hátán jobboldalt rézsútos oldaltoldás. A hímzésközépmintája laposöltéses átcsavarás. (2. a—b kép.) Hosszúing (V.88.63.25.1., háth.: 104 cm, ujjh.: 57 cm, ujjb.: 30 cm) Kendervászon ujjak éderék. Elején jobboldalt, hátán baloldalt rézsútos oldaltoldás. A hímzés középmintája vagda-lás. (3. a—b kép.) Hosszúing(V.&H.63.26.1., háth.: 100 cm, ujjh.: 58 cm, ujjb.: 31 cm) Az ujjak felesvászonbó(pamut + kender), a derék erős gyolcsból készült. A derék toldalék nélküli, különálló elej- éshátrésszel. Az ujjvég díszítménye szövött, középen fehér színű, átcsavarásos-laposöltés technikával hímzett. A vállhegy szintén szőtteshímű. (4. a—b kép.) Hosszúing (V.88.63.27.1., háth.: 94 cm, ujjh.: 59 cm, ujjb.: 30 cm) Az ujjak felesvászonbó(pamut + kender), az ingderék gyolcsból készült. A derék toldalék nélküli, különálló elej- éshátrésszel. A hímzés középmintája átcsavarásos. A vert csipke felillesztésénél sárga fonalathasználtak. (5. a—b kép.)

12 Morvay i. m. 154.13 Uo. 153-154.



3/a kép Hosszúing - ujjvég



Hosszúing (V.88.63.28.1., háth. : 92 cm, ujjh. : 56 cm, ujjb.: 30 cm) Kendervászonból készüEleje baloldalon, háta jobboldalon toldalékolt. A hímzés középmintája átcsavarásos, lapostéses. (6. a—b kép.) HosszúingCV. 88.63.29 A., háth.: 92 cm,ujjh.: 55cm,ujjb.: 29 cm) Kendervászonból készültElején jobboldalon, háta baloldalon toldalékolt. A hímzés középmintája sárga színű, lapostéses bársony ka, a vetés szintén sárga. (7. a—b kép.) Hosszúing(V.88.63.30.1., háth.: 86 cm, ujjh.: 62 cm, ujjb.: 28 cm) Kendervászonból készüEleje jobboldalon, háta baloldalon toldalékolt, de nem rézsútosan, hanem egyenes vonalban.A hímzés középmintája vagdalás, fehér és sárga színben. (8. a—b kép.)Féling (V.88.63.4.4., háth. : 74 cm, ujjh. : 56 cm, ujjb. : 34 cm) Pamutvászon ujjak, gyolcs ingderék és pálha. Elöl végig nyitott. Dereka egyetlen szélből készült, az ujjak számára hasítékohagytak. A hímzés középmintája vagdalás. (9. a—b kép.)fe/mg (V.88.63.3.6., háth. : 53 cm, ujjh. : 54 cm, ujjb. : 29 cm) Kendervászon ujjak, gyolcs ingderék és pálha. Az elöl végig nyitott ingderék keresztben futó szélből készült, a jobb oldalánkeskeny sávban toldott. A hímzés középmintája vagdalás. (10. a—b kép.)Féling (V.88.63.6.5., háth.: 58 cm, ujjh.: 57 cm, ujjb.: 32 cm) Kendervászonból készüEgyetlen keresztben futó szélből készült, az ujjak számára hasítékkal. A hímzés középmvagdalás. (11. a—b kép.)Féling ÇV.88.63.31.1., háth.: 61 cm, ujjh.: 51 cm, ujjb.: 28 cm) Pamutvászon ujjak és pálhgyolcs ingderék. A keresztben futó ingderék elöl a jobb oldalon toldott. A hímzés középmintá

ja fehér színű keresztöltéssel készült. (12. a—b kép.)7oímg(V88.63.8.1., háth.: 88 cm, ujjh.: 20 cm, ujjb.: 27 cm, alja bőség: 136 cm) Ujja gyolcs,dereka gyári pamutvászon. Egy darabból készült derekát oldalt varrták össze. Eleje hasítéka 3gombbal zárható. Az ujjvég koszorúhíme laposöltéssel, kék-rózsaszín-lila színekkel van kivarrva, alatta egy ráhajtás, ill. zöld-kék zegzugvonalas laposöltéssorok. Ujját fehér pamutból hor

golt csipke szegélyezi.Tóting (V.88.63.9.1., háth.: 54 cm, ujjh.: 18 cm, ujjb.: 30 cm, alja bőség: 162 cm) Gyolcsbólkészült rövidebb forma. Dereka egy-egy darabból készült. Eleje 3 gombbal zárható. Az ujjvégkoszorúhíme laposöltéses kék nefelejcs és piros szegfű, alatta egy ráhajtás és kék-piros zegzugvonalas laposöltéssorok. Ujját fehér pamutból horgolt csipke szegélyezi.7oímg(V.88.63.10.1., háth.: 64 cm, ujjh.: 22 cm, ujjb.: 28 cm, alja bőség: 146 cm) Gyolcsbólkészült. Dereka három darabból szabott. Elöl 4 gombbal zárható. Az ingmell ráhajtásait rögzítő keresztpánt helyén fehér madeiraszalag van. Szintén madeiracsipke díszíti az ujjvéget. Nincsen hímezve.7orfng(V.88.63.11.1., háth.: 85 cm, ujjh.: 20 cm, ujjb.: 15 cm, alja bőség: 144 cm) Gyári pa

mutvászon. Dereka egy-egy darabból készült, hátát bal oldalon egy keskeny csíkkal megtoldották. Elöl 4 gombbal zárható. Az ujjvég koszorúhíme piros-lila virágokból, zöld levelekbőalatta piros-fehér-zöld zegzugvonalas laposöltéssorok és két ráhajtás húzódik. Az ujjvéget hér horgolt csipke szegélyezi.Fodros ing (V .88.63.1.3., háth.: 53 cm, ujjh.: 34 cm, ujjb.: 90 cm, alja bőség: 110 cm) Ujja ba-tiszt, dereka gyolcs. Elöl végig nyitott derekát egyetlen keresztben futó szélből szabták, az ujjakszámára hasítékkal. Az ujjak végig apró álló ráncba vannak szedve, szélén 2 cm-es horgolt csipke szegélyezi.



7/a kép Hosszűing - ujjvég



1 l / a kép Hosszúing - ujjvég



6. ábra Alsószoknya 7. ábra Fehér felsőszoknya

Szoknyafélék

A fél lábszárig érő, sokszoknyás viselet alsó- és felsőszoknyái formailag teljesen azonosak(6—7. ábra). A több szélnyi gyári kelméből összeállított szoknyát apró, 1—2 cm-es álló ráncok ba szedik, majd 5—6 cm széles derékpántba fogják, alját pedig tenyérnyi szélesen felszegik.

A hasítéka kissé bal oldalra esik, melyet a derékpánthoz varrott szegőszalaggal lehet összezárni. Az értékes anyagból, selyemből, bársonyból készült szoknyák elején, a kötény takarásábanmindig hitványabb anyagból való pótlás található. A zoborvidéki népi ízlés a női csípőt farpárnával hangsúlyozza14, a hasat azonban laposnak szereti látni. Az anyagtakarékosság szempont

ja mellett főleg ezért marad szedetlen a szoknyák elej része. A szoknyák csak szerény mérték ben díszítettek: a fehér ünneplős alsószoknya aljára madeiracsipkét, a fehér felsőszoknyárakeskeny selyemszalagokat varrnak fel a kedvelt gerencséri színpárosításokban, zöld-kék, piros-zöld, rózsaszín-zöld színekben. A színes felsőszoknyák alját keskeny csipkével díszítik. Alsószoknya (V.88.63.1.1., h.: 72 cm, aljab.: 390 cm) Erősen keményített gyolcsból, öt gyáriszélből készült. A szedetlen rész 40 cm. Megkötője fehér szegőszalag. Alját 5,5 cm széles, fehérszínű, cakkos madeiracsipke szegélyezi.Téli alsószoknya (V.88.63.3.1., h.: 66 cm, alja b.: 332 cm) Bordó-világoskék-fekete kockásszövetből, két és fél gyári szélből készült. A szedetlen rész 36 cm. Megkötője fekete szegőszalag. Alját zöld farkasfogszegély díszíti.Fehér szoknya (V.88.63.1.1., h. : 79 cm, alja b. : 225 cm) Erősen keményített, fehér színű gyávászonból, két és fél gyári szélből készült. A szedetlen rész 25 cm. Megkötője fehér szegőszalaAljától 6,5 cm-re kék és zöld, 1 cm keskeny selyemszalagok díszítik.Szoknya(V.89.23.3., h.: 67 cm, aljab.: 310 cm) Piros színű, rózsás-epres mintájű kasmírszövetből, hat gyári szélből készült. A szedetlen rész 32 cm. Derékpántja belül erősebb szövettealja a felhajtás felett merev piros vászonnal alá van bélelve. Megkötője fekete szegőszalag.Szoknya (V.88.63.5.1., h.: 70 cm, alja b.: 330 cm) Fekete színű, önmagában rózsás mintájú

brokátselyemből, öt gyári szélből készült. A szedetlen rész 21 cm. Derékpántja karton, megkötője fekete szegőszalag. Alját 1,5 cm-es fekete gyári csipke szegélyezi.

14 Jókai i . m. 133.



Szoknya (V.88.63.6.1., h.: 74 cm, alja b.: 375 cm) Indigókék, fényes felületű vászonból, ötgyári szélből készült. A szedetlen rész 24 cm. Derékpántja házivászonnal van alábélelve. Megkötője fekete szegőszalag.Szoknya(V.88.63 A. 1., h. : 71 cm, aljab. : 280 cm) Fekete színű, vastagabb selyemanyag, pirosszínű, apró virágos gyári hímzéssel. Hat gyári szélből készült. A szedetlen rész 23 cm, olcsóbbanyaggal van pótolva. Derékpántja fekete szövetből készült, megkötője fekete szegőszalag.Szoknya (V.88.63.3.2., h. : 74 cm, alja b. : 345 cm) Fekete színű bársony, apró virágos, tarkagyári hímzéssel. Nyolc gyári szélből készült. A szedetlen rész 29 cm, olcsóbb anyaggal van pótolva. Ebből készült a korc is. Megkötője fekete szegőszalag.Szoknya (V.89.23.2., h. : 65 cm, alja b. : 350 cm) Fekete színű, önmagában sötétkék rózsás se-lyembrokátból, öt gyári szélből készült. A szedetlen rész 32 cm. Megkötője fekete szegőszalag.

Kötények

A kötények (8—10. ábra) igen bő, a szoknyát kétoldalt is fedő formájúak. A két-háromgyári szélt a szoknyához hasonlóan apró álló ráncokba szedik, és széles derékpántba dolgozzák, a kötények hosszát tenyérnyi felhajtással a szoknyákhoz igazítják. Az ideálisnak tartott la pos has érdekében a kötényen is marad szedetlen rész. A has szélességében némi különbség fedezhető fel a falvak között.1 5 Aszínes kötényekjellegzetes díszítménye a két szél összedolgozására szolgáló kötés. Egymással szembeöltött huroköltéscsoportokkal, több színű, selyemfényűfonalakkal készítik. Egy színnel kb. 4—7 cm-es szakaszokat varrnak ki úgy, hogy egy helyre háromszor öltenek be, majd a színeket sor szerint vagy rendszertelenül váltogatják. A kötés olyannyira rögzült díszítménye lett a kötényeknek, hogy szerkezetileg indokolatlan esetben is rá

hímezik a kötény közepére. A kötényt díszíthetik még körbevezetett keskeny selyemszalagokés csipkeszegély is. Díszítő funkciót hordoz a gyári hímzésű selyemszalagok megkötőként valóalkalmazása, melyet viseléskor derékon előre vezetnek, és a kötés mellett lógatnak le.Kötény (V.88.63.1.4., h. : 70 cm, alja sz. : 210 cm, deréksz. : 62 cm) Fehér színű, ritka szövésűgyári vászonféléből, három gyári szélből készült. A has 12 cm. Megkötője fehér szegőszalag.Körben piros és zöld, keskeny selyemszalagok ( 1 cm) díszítik, az aljától 4 cm-re. 4 cm széles fehér csipke szegélyezi.Kötény ( V.88.63.1.4.2., h.: 68 cm, aljasz.: 210 cm, deréksz.: 51 cm) Fehér, ritka szövésű gyárivászonféléből, három gyári szélből készült. A has 12 cm. Megkötője fehér szegőszalag. Körben1,5 cm-es fehér csipkeszegély díszíti.Kötény (V.88.63.3.3., h. : 70 cm, alja sz. : 225 cm, deréksz. : 51 cm) Világoskék szaténból, három gyári szélből készült. Hasa nincsen. Megkötője fehér szegőszalag. Közepén a kötés zöldsárga-lila-piros-kék színekkel van kivarrva. Körben, a szélétől 15 cm-re két rózsaszínű selyemszalag díszíti. A szélén 6 cm széles, világoskék csipke szegélyezi.Kötény (V.88.63.3.3.2., h.: 70 cm, alja sz.: 160 cm, deréksz.: 58 cm) Sötétkék vászonból, három gyári szélből készült. Hasa nincsen. Megkötője sötétkék szegőszalaghoz öltött, kék színű,hímzett selyemszalag. Közepén a kötés zöld-bordó-kék színekkel van kivarrva.Kötény (V.88.63.6.2., h. : 74 cm, alja sz. : 220 cm, deréksz. : 65 cm) Fekete színű, fényes felületű vászonból, két gyári szélből készült. A has 10 cm. Megkötője kék színű, hímzett selyemszalag, sárga csipkével szegve. Közepén a kötés sárga-piros-zöld-püspöklila-sötétlila színekkelvan kivarrva. A kötény visszáján a kötéstkét fekete bársonyszalaggal fedték le, így kettős funk

cióra is alkalmas.

15 Bár a múzeumi példányokon a has szélességének megoszlása egyenetlen, gerencséri jellegzetességnekaz igen kicsi hast tartják. Jókai i. m. 135.



Kötény (V .88.63A.5., h.: 72 cm, alja sz. : 266 cm, deréksz.: 55 cm) Fekete szaténból, két gyáriszélből készült. Hasa nincsen. Megkötője fekete színű, hímzett selyemszalag. Közepén a kötészöld-kék-lila színekkel van kivarrva. Körben 5 cm-es fekete csipke szegélyezi.Kötény (V.88.63.5.3., h.: 71 cm, alja sz.: 254 cm, deréksz.: 62 cm) Fekete brokátselyemből,két gyári szélből készült. A has 4 cm. Megkötője kétféle hímzett selyemszalag. Közepén a kötészöld-narancssárga-kék-püspöklila színekkel van kivarrva. Körben 4 cm széles fekete csipkeszegély díszíti.Kötény (V.89.23.1., h.: 70 cm, alja sz.: 250 cm, deréksz.: 56 cm) Fekete klottvászonból, kétgyári szélből készült. A has 2 cm. Megkötője kék színű hímzett selyemszalag. Körben 2 cm széles fekete csipkeszegély díszíti.Varrott kötény (V.88.63.2.1., h. : 77 cm, alja sz. : 280 cm, deréksz. : 58 cm) Vékony, enyhén kékített gyolcsból, két gyári szélből készült. A has 13 cm. Megkötője fehér szegőszalag. Körbefehér pamuttal varrott lyukhímzés díszíti. A minta: bécsi kerék, felette virágos-leveles ágak, asarokban osztott körök. Széle slingelt.



vagdalása; az így keletkezett nyolc fül a szükséges mértékben bővíti az alját. A fülek formámegkülönböztető jelzésértékkel bír, a gerencséri fülforma például — a sarkok lekerekítése és afülek viszonylagos rövidsége miatt — gömbölyded.17 A könnyű kelmékből készülő pruszlikotrendesen házivászonnal bélelik alá. A pruszlik díszítménye a szerkezeti vonalak és a fülek kihangsúlyozására törekszik; a füleket, a hátsó karöltőt és a hátsó íves szabásvonalakat szélyemszalaggal (4—6 cm) fedik le, ez utóbbiakra még hajtogatott szalagdíszítményeket is felvarrnak. A szalagfedést paszományzsinór, flitter- és gyöngysor kíséri. Mivel a füles pruszlikramindig kötöttek egy nyakba való kendőt, a takarékos paraszti szemléletnek megfelelően a kendő takarásában lévő elej részt teljesen díszíted énül hagyják.

A lipótyipruszlik (13—14. ábra) azzal a zártabb pruszliktípussal mutat rokonságot, mely palóc területen egy kendő nélkül viselt újabb változatot képvise l.18 Szabása bonyolultabb a fülesnél, a polgári halcsontos női pruszlikok szabásmódját követi. Összesen nyolc darabból készítik, melyből egy-egy jut az elejékre, egy-egy a karöltő alatti oldaltoldásokra, és négy a hátrészre.A derék felé szűkülő, majd hirtelen bővülő formák biztosítják a pruszlikalj fodrozódását, melya sokszoknyára fektetésnek egy másik megoldása. Elöl gombokkal zárható össze, ilyenkor akét elejrész csúcsos alsó vége egymásra bukik. Vászonbélését a pruszlikkal azonos módon szab

ják. A lipótyi pruszlik bonyolultabb szabásmódja, gombolásos megoldása, a gépi varrásmóegyaránt újabb formára, esetleg falusi varrónők szerepére utal. Újabb fejlemény a kendő nélküli viselésmód is, ami lehetőséget ad a pruszlik egyenletes, de jóval visszafogottabb díszítésére:az egy-két soros, keskeny csipkeszegélyek alkalmazására a nyakkivágás, a karöltő, a gombo pánt és az alja mentén.Füles pruszlik (V.88.63.7.1., háth.: 45 cm) Piros színű, tarka rózsás kasmírszövet, kendervászonnal bélelve. Két darabból szabott, fél eleje és fél háta egybefüggő. Elöl 6 franciakapoccsalzárható. A szalagfedés zöld színű, a hajtogatott szalagdíszítmények száma 6—6. A szalagfedés2 cm széles, kacskaringós vonalú, ezüst paszományzsinór kíséri, öbleiben színes flitter

Füles pruszlik (V.88.63.1.5., háth. : 42 cm) Püspöklila színű, rózsás-epres mintájú karmírszvet, kendervászonnal bélelve. Két darabból szabott, fél eleje és fél háta egybefüggő. Elöl 3 franciakapoccsal zárható. A szalagfedés a füleken püspöklila, másutt piros színű, a szalagdíszekszáma 5—5. A szalagfedést 1,5 cm széles, ezüst paszományzsinór kíséri.Füles pruszlik (V.89.23.4., háth. : 42 cm) Piros színű, rózsás-epres mintájú kasmírszövet, bélése házivászon. Négy darabból szabott, karöltő középéből kiinduló hátratolt oldalvonallal. Elöl,valószínűleg már a lipótyi pruszlik hatására, 6 gombbal zárható. A szalagfedés sötétkék, a szalagdíszek száma 4—4, a szalagfedést 1 cm-es ezüst paszományzsinór kíséri. Nyakban és karöltőben kissé zártabb.Füles pruszlik (V.88.63.6.3., háth.: 44 cm) Fekete színű, selyemszállal apró csíkosra beszőt

vékony szövet, bélése gyári pamutvászon. Két darabból szabott, fél eleje és fél háta egybefüggő.Elöl 5 franciakapoccsal zárható. Szalagfedése sötétzöld, a szalagdíszek száma 5—5. A szalagfedést 1 cm-es sávban, zegzugvonalban felvarrott, zöld flittersorok kísérik. A hátközép zöld tűzőöltéssel van összevarrva.Füles pruszlik (V.88.63.3.4., háth. : 45 cm) Kétféle vékony fekete szövetből készült, a hátközép selyemszálas csíkozású, a többi sima. Bélése kendervászon és gyolcs. Négy darabból sza

bott, karöltő közepétől kiinduló hátratolt oldalvonallal. Elöl 4 franciakapoccsal zárható. Szalagfedése sötétkék, a szalagdíszek száma 6—6. A szalagfedés mentén 2 cm-es, kacskaringós,ezüst paszományzsinór kíséri, rajta színes fiitterek.Füles pruszlik (V.88.63.5.2., háth. : 47 cm) Fekete színű, nyomott mintás brokátselyem, bélésegyári vászon. Négy darabból szabott, karöltő közepéből kiinduló hátratolt oldalvonallal. Elöl 6

17 Jókai i. m. 135.18 Fél Edit: A női viselet Martoson. = Néprajzi Értesítő XXXIV. évf. (1942) 93-140. 102.



franciakapoccsal zárható. A szalagfedés fekete, szalagdíszítménye 5—5. A szalagfedést 2 cmszélességben hosszúkás és kerek, apró fekete gyöngyökből fűzött gyöngysor kíséri.Füles pruszlik (V.88.63.7.1., háth. : 41 cm) Vékony fekete szövet, bélése szürke szövet. Négydarabból szabott, karöltőből induló hátratolt oldalvonallal. Elöl 4 franciakapoccsal zárható.Szalagfedése fekete, szalagdísze 5—5. A szalagfedést 1,5 cm széles fekete paszományzsinór kíséri. Hátát középen zöld tűzőöltéssel varrták össze. Lipótyi pruszlik (V.88.63.4.2.1., háth. : 42 cm) Zöld bársony, bélése csíkos vászon. Nyolc darabból szabott, az elejeken még két-két szűkítővarrás is van. Elöl 6 gombbal zárható. A gombolás mentén és az alján 1 cm széles, cakkos fekete paszományzsinór, a nyakkivágás és a karöltőmentén fekete csipkeszegély díszíti. Lipótyi pruszlik (V.88.63.4.2.2., háth. : 44 cm) Fekete bársony, bélése gyolcs. Nyolc darabbólszabott. Elöl 6 gombbal zárható. Díszítménye dupla soros, keskeny fekete csipke, melyből azegyik szegélyként a szélre, a másik attól beljebb van felvarrva. Lipótyi pruszlik (V.88.63.5.2.2., háth.: 43 cm) Fekete, rózsás mintájú brokátselyem, bélésegyolcs. Nyolc darabból szabott. Elöl 6 gombbal zárható. Díszítménye keskeny fekete csipke,dupla sorban a gombolás és az alja mentén, ill. szimplán a karöltő és a nyakkivágás mentén.

Nyakba való kendők

A pruszlikra színes kendőt vagy kézi hímzésű fehér vállkendőt kötöttek. A selyem-, kasmír- és szövetkendőket a nyitrai vásárból vagy a helybeli zsidó kereskedőtől szerezték be, de lakodalmi és jegyajándékként is kerülhetett birtokukba egy-egy reprezentatív selyemkendő.19

Fehér lyukhímzéses varrott kendőkkel (15. ábra) Kolon látta el az egész vidéket, ahol az1870-es, '80-as évektől alkalmazták ezt a hímzőtechnikát különféle gyolcsból varrott ruhada

rabokon, váll- és fejkendőn, főkötőn, kötényen és férfiingmellen. Az elhíresült koloni író- éshímzőasszonyok háziipar szerűen készítették mintarajzaikat és a kész hímzéseket a környékbelifalvak számára, melyet vagy megrendelésre, bemondott minták alapján hímeztek, vagy értékesítésüket ún. közvetítő asszonyokra bízták. A koloni lyukashímzés az I . világháborút követőenválik igazán kiforrottá,20 az öltéstechnika finomodik, a motívumok variálódnak, töltőelemekkel gyarapodnak, a fej- és vállkendők szélére horgolt (láncolt) szegélydísz kerül. E stílusjegyekfedezhetők fel az egyik gerencséri kendőn is, amit menyasszony számára varrattak ki, míg atöbbi kendő hímzése egyezést mutat a korábbi alapréteggel. Jellegzetes vonásuk a szélmintakerekded formái mentén haladó slingelt széleldolgozás, a nagyobb lyukak, az elnagyoltabb öltések, a minták között pedig igen gyakori a széteső virágtövekből álló virágbokor.

A fehér vállkendőt készítik négyszögletes és háromszögletes formára egyaránt, az utóbbiak koloni megnevezése félkendő. Dupla széles gyolcsból, az anyag átlós irányú félbevágásával

szabják, a hímzést a háromszög rövid oldalain kb. arasznyi szélességben és a kendősarkokbanhelyezik el. A motívumok formáját megadó lyukhímzést — a kivágott kerek lyukak apró laposöltésekkel való körülvarrását, más néven madeiratechnikát — kisebb arányban laposöltéseshímzés kíséri, mellyel a motívumok belsejét és közeit töltik ki. Kivarrás után a kendőt erősen kikeményítették.

Nyakba való kendo'(V'.88.63.3.7'., méret: 165 cm X 165 cm) Nagyméretű, négyszögletes, kékeslila selyemkendő. Körben önmagában rózsás mintájú, szélén 30 cm hosszú, kötött feketerojtokkal.

19 Manga János: Adatok a nyugati palóc házassági szokásokhoz. = Néprajzi Értesítő XXXIV. évf.(1942) 173-202, 182-183.

20 D. Chovan Ilona: A koloni lyukashímzés. Új Mindenes Gyűjtemény, 1980 (1981). 129-138.



15. ábra Fehér vállkendő

Nyakba való kendő (V.88.63.4.6., méret: 160 cm X 160 cm) Nagy méretű, négyszögletes, fekete kasmírkendő, körben nagy méretű lila rózsákkal, szélén 20 cm-es kötött gyapjúrojttal. Nyakba való kendő (V.88.63.6.4., h. : 174 cm, sz. : 120 cm) Indigókék, fényes felületű kékfestvászon. Díszítetlen. Láncos kendő (V'.88.63.2.2., h.: 274 cm, sz.: 130 cm) Fehér gyolcs, háromszögletes forma.Hosszú oldala géppel szegett. Fehér pamutfonál szétválasztott szálaival van kihímezve. Mia szeges mentén lyuksor, a rövid oldalakon bécsi kerék kiscsillagokkal. A két hegyes sarokmintája azonos, búzakalász háromágú taligával, nagy szívben háromágú taliga, búzakalásszal,felette nyolcágú csillag sűrűcsillagokkal, szívekkel körülvéve. A középső sarok mintája kisebb, nyolcágú csillag sűrűcsillagokkal, kis szívankókkal, búzakalásszal körülvéve. A kendő

széle hálószerűén horgolt,

5 cm-es

csipkével van szegve.

Varrott kendő (V.88.63.1.6., h.: 286 cm, sz.: 120 cm) Vékony gyolcs háromszögletes forma.A két hegyesszögű saroknál más minőségű gyolccsal toldották. Hosszú oldala kézzel szegett.A hímzőfonál sodrott. Minta: a rövid oldalakon bécsi kerék, közepén ágacska, a hegyes sarok ban négyágú bokorvirág. A középső sarok díszítménye gazdagabb, derékszögben egymás mellé helyezett széteső virágtövek. A kendő széle huroköltéssel szegett, slingelt.Varrott kendő (V.88.63.1.6.2., h.: 304 cm, sz.: 150 cm) Vékony gyolcs, háromszögletes forma. Vékony fonállal van kihímezve. Hosszú oldala kézzel szegett. Minta: a rövid oldalakon bécsi kerék kis csillagokkal, a hegyes sarokban pogácsa, felette egy hármas virágtő, ill. búzakalász. A középső sarokban három pogácsából kinövő virágbokor. Széle slingelt.Varrott kendő (V.88.63.1.6.3., h. : 285 cm, sz. : 140 cm) Vékony gyolcs, háromszögletes forma. Sodrott fonállal hímzett. Hosszú oldala kézzel szegett. Minta: a rövid oldalakon pogácsa, ahegyes sarokban pogácsa leveles ágakkal, spirálokkal, kereszttel, felül leveles indával keretezve. A középső sarokban szíves csillag, belsejében leveles ágak, csillagok. Széle slingelt.

Ujjasok

A gerencséri női viselet télies felsőruhája a kabát (16—17. ábra) . Formájában és díszítésmódjában a XIX. század közepétől a ködmönfélék helyére lépő, testhez álló, vastag kelmékbőlkészülő női ujjasokkal mutat azonosságot.21 A ködmön-kabát viseletváltásra csak az 1930-as

21 Hasonló formák a Zoborvidéket környező más magyar viseletcsoportok, a martosiak (kaci) és a ké-méndiek (kaca) ujjasai is. Féii.m. 105—106., ill. Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete. ÚjMindenes Gyűjtemény 7. 1987 (1988). 40-70., 52.



17. ábra Kabát

években került sor a Zoborvidéken.2 2 A kabát derék alá érő, fodros aljú forma, elejét egy-egydarabból, hátát három darabból állítják össze. A hátrész két szabásvonala — vállból vagy a karöltő felső harmadából kiindulva — a derék felé ívelten össze-, majd hirtelen széttart, fodrozódik. Szűk ujja vállban kicsit bővül, a karöltőnél enyhén ráncolt. Tulajdonképpen gallér nélküli,de fekete bársonnyal oly módon fedik a nyakkört, hogy az kissé álló gallér hatását kelti. A nyitott kabát elöl franciakapcsokkal zárható. A selyemből, bársonyból, szövetféléből készülő ka-

22 A századforduló környékén még ujjatlan bőr kuzslit és asszonyködmönt viseltek. Morvay Judit: Zo- boralja viselete. Néprajzi Lexikon V. (Főszerk.: Ortutay Gyula, Bp., 1981)621. — A gyűjteményünk ben található egy női, fehér juhbőr, vörös bőrapplikációval, hímzéssel, szironyozással gazdagon díszített ködmön, melyet koloni tulajdonosa a nyitrai szűcsöktől vásárolt 1880 körül, és az 1920-as évekigviselte.



bát egyrétegű, vastag, fehér flanelposztóval van bélelve, a bélést körben piros karton- vagy szövetszegély díszíti, 5 cm-es szélességben. E polgáriasabb ruhadarab a Zoborvidéken sem „virágosodon ki", csak sötét színű anyagokból készítik. Díszítését a pruszlikoknál is alkalmazott paszományzsinórokkal, szalagokkal, flitterekkel oldják meg. Fekete bársonyszegély pótolja a prémszegélyt, melyet a kabát elej nyílása mentén, az alján, nyakán és az ujjvégen helyeznek el,5—7 cm szélességben.Kabát (V.88.63.33.1., háth.: 48 cm, ujjh.: 37 cm) Fekete szövet, selyemszállal koszorúmintá-san átszőve. Dereka öt darabból szabott, a hátsó szabásvonalak a vállövből indulnak ki . Elöl 5franciakapoccsal zárható. Fekete bársonyszegélye mentén 3,5 cm-es sávban két paszományzsinór fut, a belső kék-lila, a külső sárga színű farkasfogból készült. Közöttük apró színes fiitterek.Ugyanilyen zsinórdísz emeli ki a hátsó szabásvonalakat is.Kabát (V.88.63.3.5., háth.: 48 cm, ujjh. : 57 cm) Lilásfekete, rózsás mintájú brokátselyem. Dereka öt darabból szabott, vállövből kiinduló hátsó szabásvonalakkal. Elöl 6 franciakapoccsalzárható. Ujját a karöltőráncolásnál béléssel merevre formázták. Fekete bársonyszegélye mentén egy püspöklila és egy zöld színű, 1,5 cm-es selyemszalag fut, felületüket hajtogatással bordázták. A két szalag között kacskaringós, ezüst paszományzsinór fut, teleszórva színes flitterekkel. Hátsó szabásvonala díszítetlen.Kabát (V.88.63.3.5.3., háth. : 49 cm, ujjh. : 57 cm) Fekete bársony, apró kék virágos gyári hímzéssel. Dereka öt darabból szabott, a hátsó szabásvonalak a karöltőből indulnak ki , elején szű-kítővarrások is vannak. Ujjráncolása merev. Fekete bársonyszegélye szintén hímzett, ennekmentén 5,5 cm-es sávban kék és zöld, hajtogatással bordázott keskeny selyemszalagok futnak,közöttük ezüst paszományzsinór, teleszórva színes flitterekkel. Hátsó szabásvonala díszKabát (V.88.63.4.3., háth. : 49 cm, ujjh. : 60 cm) Fekete bársony, apró virágos gyári hímzésselDereka öt darabból szabott, a hátsó szabásvonal a vállövből indul ki . Elöl 5 franciakapoccsalzárható, fekete bársonyszegélye mentén hosszúkás és kerek, fekete gyöngyökből zegzugvona-

lasan felfűzött gyöngysor fut, 1,5 cm szélesen. A hátsó szabásvonal díszítetlen.Kabát (V.88.63.4.3.2., háth. : 52 cm, ujjh. : 59 cm) Fekete szövet, selyemszállal vonalkásra beszőve. Dereka öt darabból szabott, a hátsó szabásvonal a vállövből indul. Elöl 5 franciakapocs-csal zárható. Fekete bársonyszegélye mentén 2 cm-es sávban zegzugosán felvarrt zöld flitter-sor, és apró kerek, ill. hosszúkás gyöngyökből álló gyöngysor fut. A hátsó szabásvonal díszítetlen.Kabát (V.88.63.3.5.2., háth.: 49 cm, ujjh.: 58 cm) Fekete színű, selyemszállal koszorúmintá-san átszőtt szövet. Öt darabból szabott, hátsó szabásvonala a karöltőből indul ki, elején szűkí-tővarrás is van. Elöl 6 franciakapoccsal zárható. Fekete bársonyszegélye mentén 1,5 cm-es sáv

ban zegzugosán felvarrt fekete flittersorok díszítik. A hátsó szabásvonal díszítetlen.Kabát (V.88.63.4.3.3., háth.: 47 cm, ujjh.: 56 cm) Fekete, önmagában csíkos szövet. Öt darabból szabott, hátsó szabásvonala a vállövből indul ki. Elöl 6 franciakapoccsal záródik. Fekete bársonyszegélye mentén 1,5 cm-es sávban fekete és sötétbarna paszományzsinór fut. Ugyanezemeli k i a hátsó szabásvonalakat is.



Fejviselet

A gerencséri leány egyszínű selyempántlikát, ropogós szalagot, vagy ebből kötött bokrétát font a hajába. A leányok pártaviseletérő] már a múlt század első feléből származó leírásoksem tudnak.23 A ma párta néven emlegetett fejdísz kizárólag a menyasszonyi koszorút jelent i.24

A gerencséri párta két részből áll, a fejtetőre eső műgyöngyvirágos viaszkoszorút rozmaringágakkal szélesen körül csavarják, a hátsó részre pedig zöld és piros ropogós szalagokból nagyméretű fodrokat, csokrokat illesztenek. A felszalagozott fejékre igen büszkék, mint mondják,„Nyitra környékén a menyasszonynak nincs olyan viselete, mint a miénk".

A menyecskék kontyos fíketője szintén jellegzetes elkülönítő erővel bíró ruhadarabja a vidéknek.2 5 Három rétegből áll, a kjéregfőkötőből (konty), a felsőfőkötőből (fíkető) és a homlokszorító szalagból kialakult fűzővégből. A kéreg és a főkötő szabásmódja azonos, mindkettőtkb. félarasznyi, az arcot keretező homlokpántból, és egy apró ráncokba szedett téglalap alakúhátlapból készítik. A kontyot (18. ábra) lisztes csiriz és néhány vászonréteg egymásra simításával formázzák meg, mely megszáradva vastag kartonpapír keménységűvé válik. Még száradáselőtt egészen összehúzzák a tarkónál, a korcába fűzött szegőszalaggal. A beráncolt hátlapot afejtetőn félkörívben becsípik, és további anyagráragasztással egészen keményre és magosraalakítják. Ez a fejbúbnál emelkedő két szarv adja a gerencséri főkötő- és kendőviselet jellegzetes formáját. A fíkető(\9. ábra) a kontyot teljesen befedi. Viseléskor a szarv öble mentén gom bostűkkel letűzködik a hátlapját. A főkötő szerény mértékben díszített, a vásárolt darabokon bolti madeiracsipke keretezi a homlokpántot. A főkötőviselet igazi dísze a fűzővég (20. ábra),hosszú fehér szalag, két végét lyukhímzés díszíti. A fűzővéget egy színes hímzésű selyemszalaggal együtt — a homlokpánton végigvezetve — a tarkón egy nagy csokorba kötik. Olyan erősenki kell keményíteni, hogy a csokor mereven álljon. A kipőcköléskor ügyelnek rá, hogy a hímzéselölről, a színes szalagborítás pedig hátulról látszódjék. Kasmír-, selyem- és téli gyapjúkendői

ket — zoborvidéki szokás szerint — a lagzis rokonoktól kapják nászajándékba,26

az asszonnyáavatásban szerepet játszó fehér tüllkendőt pedig keresztanyjától kapja a menyasszony./Con/y( V.88.63.3.10., homlokpánt: 50cmX 10 cm, hátlap: 60 cm X 24 cm, a szarv magossága6 cm) Erős gyolcsból készült.Főkötő (V.88.63.3.9., homlokpánt: 53 cm X 11 cm, hátlap: 70 cm X 26 cm) Fehér, gyolcsbólkészült. Tarkónál rózsaszínű szalaggal húzható össze a korc. A homlokpántra varrott cakkosszélű madeira csipkével díszített. A fejtetőn a ráncolást fehér Margit-öltések erősítik.Fűzővég (V.SS.63.3.11. h.: 160 cm, sz.: 5,5 cm) Fehér, ritkás szövésű vászoncsík, melynek kétvégéhez kissé szélesebb, lyukhímzéssel díszített gyolcsdarab csatlakozik. Minta: egymás felettsorakozó szívek akantuszlevélpárokkal. Oldalát fehér farkasfog, két végét hálószerű horgoltcsipke szegélyezi. A fűzővéghez egy hasonló szélességű, fekete színű hímzett selyemszalag tartozik.

23 A pogrányi leányt „leeresztett hajfonatékba vett, és felüTalul szalagokkal ékesített hajjal", a kolonit„csokros hajfonatékkal" ábrázolják. Drnovszky Ferenc: Pográny és vidéke Nyitra vármegyében. Regélő 1837.809. 831. és Kelecsényi József : Nyitrai népszokások. I . Koloni népszokások. In = Magyarország és Erdély képekben. III. 1854. Idézi Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820—1867 (Bp.1956) 160., 185.

24 Két elnevezés él a menyasszonybúcsúztatd énekekben is, pl. „Párta, párta, búra hajtó párta..."

( Menyhe) ; „Föltették már néked a koszorút, a két ága két válladra borút. .., víg örömed siralomra fortuit" (Kolon). Manga János: Zoborvidéki lakodalom = Néprajzi Értesítő XXXII. évf. (1940)250-272., 258.

25 Morvay i . m. 1980. 154-155.26 Manga i . m. 1940. 257. és w.o.- i . m. 1942. 182.



20. ábra Fűzővég

Főkötő (V.88.63.6.6., homlokpánt: 60 cm X 10 cm, hátlap: 80 cm X 22 cm) Gyolcsból készült. Főkötőfűzője fehér margitszalag. Díszítménye a homlokpántra varrott, 4,5 cm szélességűmadeiracsipke.Főkötő (V.88.63.4.8., homlokpánt: 60 cm X 10 cm, hátlap: 80 cm X 28 cm) Gyolcsból készült, fehér szegőszalag fűzővel. Díszítménye a homlokpántra varrott, 7 cm szélességű madeiracsipke.Főkötő (V.88.63.5.6., homlokpánt: 56 c m X 10 cm, hátlap: 24 cmX75 cm) Gyolcsból készült, fűzője rózsaszín selyemszalag. Díszítménye a homlokpántra varrott, 3 cm szélességű fehér madeiracsipke. A ráncolást fehér díszöltéssorok rögzítik a fejtetőn.Tilangli kendő '(V. 88.63.2.3., h.: 195 cm, sz.: 156 cm) Fehér tüllből készült négyszögletes forma. Láncöltéssel és fehér pamuttal varrott gyári hímzés díszíti : a széleken és a sarkokban nagyméretű naturális virágok, a kendő felületén ritkásan elszórt apró virágok. A kendő széle cak-kos.

Fejkendő (V .88.63.3.8., méret: 83 cm X 83 cm) Világoskék, körben lila rózsás mintájú szaténkendő. Szélén 25 cm hosszú, hasonló színű selyemrojt díszíti.Fejkendő{y.89.23.5., méret: 78 cm X 78 cm) Bordó színű kasmírkendő körben fekete-fehnagyobb, a felületén apróbb virágokkal.



Fejkendő (V.88.63.5.5.2., méret: 81 cm X 81 cm) Sötétbarna színű, vastag selyemkendő, kör ben nagyméretű, sötétlila virágmintával. Szélén 28 cm-es kötött selyemrojt díszíti.Fejkendő (V.88.63.4.7'., méret: 79 cm X 79 cm) Fekete gyapjúszövet, egyik sarkában gyári selyemhímzés, lila virágokkal. Szélén 18 cm hosszú kötött selyemrojt díszíti.Fejkendő (V.88.63.5.5., méret: 80 cm X 80 cm) Fekete színű, körben önmagában rózsás mintájú selyemkendő. Szélén 18 cm-es kötött selyemrojttal.

Lábbeli

A vásárolt viseletekhez egyetlen lábbeliféle tartozik, a csizma (L. sz.: V.88.63.1.7. ésV.88.63.2.4.).27 A múlt századi puha szárú csizmák helyét a századfordulótól vették át a kemény szárú, de az oldalvarrást még megőrző fekete csizmák. Ennek szárteteje elöl kerek ívbenemelkedő, a szár zsákvászonnal igen keményre van kibélelve, a fej simán egybeványolt a szárralés ún. szögletes cipővonalban bélelt. Féllábas talpa fejrámás, faszegecses, sarka kb. 5 cm magos, egyenesen keskenyedő. A fej - és kéregbélést rögzítő gépi öltéssorok a csizma díszítményé-vé alakultak: a lábfejet az egyik csizmán virág, a kérget mindkettőn hullámvonalak díszítik, aGerencséren viselt csizmákon ez a díszvarrás fekete színű. A kérgen rézszegecselés is előfordul.

A NŐ I VISELET KOROSZTÁLYOK SZERINT

Gyermekkor, leánykor

A leánygyermeket 3 éves koráig kacába, egy derékig szűk, attól lejjebb ráncos, térdig érő,

ujjatlan ingbe öltöztették, rövidre nyírt haját fehér vagy rózsaszínű sapkába kötötték be. A nagyobbacska, 8-9 éves lánykák már hátul gombolódó ujjas kacat hordtak, hajukat pedig tyukos-ba fésülték, azaz a középen választott hajat a választéknál fonni kezdték, és a fül fölött vezetvekét ágba fogták. Fejükre kendőt kötöttek. Télen vállkendő, posztókabát, száras cipő és harisnya egészítette ki öltözetüket.28 Nagyobb ünnepen tiszta fehér kacat, gyászban fekete kacat adtak a gyermekekre.

8-9 éves korukban áldoztak, az elsőáldozós viselet a későbbi leányöltözet fehér színű elemeiből, a fodros ingből, a fehér kötényből, és a fehér szoknyából állt össze; a fodros ing ujját fehér szalaggal kötötték át. Fejükre fehér viaszkoszorút, mirtuszt és slájert, azaz fehér fátyolt helyeztek. 12 éves korukban bérmálkoztak, ettől kezdve már majdnem lányosan öltözködtek, denéhány jeggyel még elkülönültek a nagyleányoktól, például hajukba nem köthettek bokrétát .2 9

A lánykodás időszaka, az igazi cifrálkodás ideje 14-15 évesen érkezett el számukra, melyegy beavatási szertartással, a felcéhöléssel vette kezdetét. E naptól kezdve télen-nyáron hajadonfőttjártak, középen választott hajukat a fül mögött vezetve két ágba fonták, a fonatok végé be pedig piros, kék vagy zöld színű ropogós selyemszalagot kötöttek oly módon, hogy ugyanazta szalagot vezették át egyik fonatból lazán a másikba. Ilyenkor a szalagot nem kötötték bokrétába, hanem lógni hagyták, akár a szoknya aljáig is.

A leánynak legalább 5-6 rend ruhája volt: hétköznapra, vasárnap délelőtti misére, délutáni litániára, sétára, gyászra és nagyünnepre. Hétköznap kartonból, delénből készült felsőruhát,festőkötényt viseltek vászoninggel, jövő-menő ruhaként pedi az ünneplőből kikopott kasmír-

27 A századforduló környékén még általános volt a vidéken a sarok nélküli, hosszú szárú saru, a halina posztóból vagy bőrből készülő, bokáig é rő sarkos cipőféle, a papucs és a sár elleni fatopdny. Morvay Judit: Néprajzi adatok a Zoborvidékről. Néprajzi Közlemények II. 1957. 122—127.

28 DMNA 2347/89.



13. kép Leány fehér nagyünneplőben



csak a lakodalom másnapjának templomi avatási szertartásán volt szerepe a tüllkendőnek,amikor a szűzanya elejibe menve ezzel terítette le a pap az új asszony immár kontyos fejét.32

A menyasszony a lakodalmi vacsora után, éjféltájban vetkőződött le. A kontyoláson csakasszonyok vehettek részt, ők fésülték afíketőalá való hajat, a koszorút. A 40-es években csak amásnapi avatási szertartásra tették fel a kontyot, a lakodalmi kontyoláskor csak & fűzővéget kötötték fel a főkötőre.

Menyecske viselet

Az eladó lány kelengyéjének előteremtésével a szülők előre gondoskodtak a menyecskeöltöztetéséről.33 A különböző korcsoportba tartozók számára szigorú szabályok kötötték mega színhasználatot, a díszítés mértékét, ill. néhány viseleti darab viselhetőségét, ezek megszegése

15. kép Kontyos főkötő

32 DMNA 2361/90.33 Zoborvidéki szokásjog szerint, ha az újasszony nem vitt földet a házasságba, a férj családjában élő fele

séget később is annak szülei ruházták. Manga i . m. 1940. 253.



a közösség részéről megszokással fenyegetett. A menyecskeállapotot elsősorban a fejviselet, ahajkoszorúra kötött főkötő és a különböző kendők jelezték. A koszorú fésülésénél a középenválasztott hajat a tarkónál két ágba fonták, majd egymással keresztezve a fül mögött a fejtetőrevezették, ahol egy fűzőmadzaggal kötötték össze. A haj mind elveszett a fiketőalatt, azaz a főkötő teljesen beborította a fejet, elöl sem bújhatott ki hajtincs.

A fiatal menyecskék ünnepen fűzővéges keménykontyot vettek, melyet kb. 35 éves korukig viselhettek kendő nélkül is. ( 15. kép) Templomba menet rojtos selyemkendőt, egyéb ünne pi alkalomra fehér lyukhímzéses varrott kendőt terítettek a fejükre. Nagyünnepen a selyemkendővel együtt vették fel a tilanglit. A fejkendőket a halántéknál kerekre tűrték, de a csücsköket sosem kötötték össze az áll alatt, csupán biztostűvel kiakasztották. A vászoningek közül a pamutos ujjúakat hordták ünneplőre, melynek ujjait — a hímetlen rész egymásba bújtatásával — rövidre tűrték fel. Az 5-6 alsószoknyára piros, céklaszín, zöld felsőszoknyát, ill. azonos színűfüles-, vagy lipótyi pruszlikot öltöttek fel. A fej- és vállkendők, a kötények kedvelt színe a világoskék, míg a leánykorból átörökített fehér színű ruhadarabok, a fehér kötény, fehér vállkendőa nagyünnepeken kaptak inkább szerepet. Lábbelijük szintén fekete csizma, később fűzős cipővolt. Az ünneplős ruhák kasmírból, selyemből, szaténból, bársonyból készültek, míg a hétköznapiak kartonból, festővászonból. Hétköznap csak a főkötőt tették fel, a rávett karton- és delénkendőket pedig hátrakötötték. Munkába való ingjeik a kendervászon hosszúingek, nyárona tóting is.34 Télen fiitteres, gyöngyös vagy zsinóros díszű kabáttal , ill. berliner- és posztókendővel egészült ki az öltözékük. (16. kép)

A középkorú menyecskék viseletében először mindig a kötény színe sötétedett meg, 40éves korukig még felvették a cifraszínű szoknyát és pruszlikot, de a kötény már fekete volt.A kontyot — ha nem volt felcéhölt gyermeke — 40 éves koráig is viselhette a menyecske, A felsőruha színe 40 év után kávészínűre (barna), kékre, lángszínűre (sötétebb lila) váltott.

50—60 éves kora után már öregnek számított az asszony, és csakis feketében járt. Ha vala

ki már ennél néhány évvel korábban megözvegyült, az a gyászév letelte után sem öltözött ki afeketéből. Az idős asszonyok viseletének alapja a fiatalabbak gyászöltözete (17. kép), de a pruszlikról, kabátról a gyöngyöt le kellett fejtenie, esetleg fekete zsinórdísz vagy keskeny csipke maradhatott meg díszítésképpen. Fejéről véglegesen lekerült a konty és a fűzővég, főkötőjé-re már csak kék vagy fekete szalagot köthetett fel.

34 A századfordulót megelőzően még általános volt, hogy nyári munkák idején csupán egy kötényt kötöttek fel a hosszúingre, a századfordulótól azonban már szoknyát is vettek hozzá. Morvay i . m. 1981.621.



16. kép Menyecske téli ünneplőben



17. kép Menyecske gyászban



Ildikó Petrovszki

FRAUENTRACHTEN AUS DER ZOBORLANDSCHAFT IM DÉRI-MUSEUM

Zur Zoborlandschaft gehören jene ungarischen Dörfer, die sich am Hang des Berges Zobor entlangziehen und im Norden und Osten von der slowakischen Stadt Nyitra liegen. Diese Gemeinschaft von Ungarn, die zahlenmässig leider ständig weniger wird und schon seit dem 18. Jahrhundert wie auf einer Spra

chinsel lebt, hat in ihrer bäuerlichen Kultur viele archaische Züge bewahrt. Zusammengehalten werdensie heute durch die Kraft der ungarischen Muttersprache, das Bewusstsein, Ungarn zu sein, die Endoga-mie, den katholischen Glauben und äusserlich durch ihre Trachten.

In der grundlegend einheitlichen Frauentracht kommen kleinere Abweichungen vor, und zwar sowohl im Schnitt wie auch in der Verzierung. Anhand dieser Abweichungen lassen sich mehrere Dorf grup pén unterscheiden. Von diesen möchten wir hier die Variante aus Gerencsér vorstellen, und dies in ersterLinie anhand der Trachten, die in unser Museum gelangt sind. Was die Landschaft angeht, so zählt dieTracht aus Gerencsér selbst unter den dortigen zu den traditionsbewusstesten. Daher blieb sie auch freivon jeglichen slowakischen Einflüssen. An dieser Stelle werden die dreissiger Jahre dieses Jahrhundertsuntersucht, jene Zeit, in der man die Trachten noch nicht abgelegt hatte, in der sie ihre Blütezeit hatten.

Die Frauentrachten aus der Zoborlandschaft gehören zu dem Typ der Trachten mit vielen Röcken,Puffärmeln und Schultertuch. Hierbei spielen das Leinenhemd und das Kopftuch eine entscheidende

Rolle. Bis zu der Zeit, wo man die Tracht ablegte, wurden die Leinenhemden aus hausgewebtem Leinengeschneidert und mit Durchbruchstickerei verziert. Die Form des Kopftuches wurde durche eine den ganzen Kopf bedeckende Haube bestimmt. Auf diese wurde aus bestickten und gestärkten Bändern einegrosse Schleife gebunden. Die Leinenkleider wurden mit Lochstickerei verziert. Dies wurde allein in demDorf Kolon gemacht. Von hier aus versorgte man das gesamte Gebiet. Wie allgemein bei den bäuerlichenTrachten, so machten die Stoffqualität und die Farbe der Oberbekleidung sowie auch ihre Verzierungenzahlreiche Kleidungsvariationen möglich. Dennoch wurden die Ordnung für das Tragen von Trachten,die Gelegenheiten dafür sowie auch die Einteilung nach dem Lebensalter durch exakte Regeln festgelegt.



Vajda Mária

A TISZÁVAL K A P C S O L ATO S NÉPI H I E D E L M E K

E G Y TISZA MENTI F A L U KÖZÖSSÉGÉBEN

A víz fontos szerepet játszik az emberek életében. Igyekeztek mindig oda települni, ahol aközelben természetes vízforrás volt. Nem célunk és feladatunk a víz gazdaságnéprajzi szem pontú hasznosításának vizsgálata,1 csupán a népi hitvilág felőli megközelítésre vállalkoztunk.

A víz mint a néphit egyik őseleme, a maga titokzatosságával, kiszámíthatatlanságával, nélkülözhetetlenségével — a mágikus és szimbolikus varázsló cselekvésekben, népi gyógyászatban, atermészetfeletti erejű személyekkel, a természetfeletti lényekkel kapcsolatos hiedelmekbenigen nagy szerepet játszik.2

Jelen tanulmány célja, hogy egy Tisza menti település, Tiszacsege lakóinak a Tiszáhozkapcsolódó népi hiedelmeit, szokásait bemutassa, utalván más közösségekből való analógiákraés eltérésekre is. Tiszacsege a mai Hajdú-Bihar megye északnyugati csücskében, a Tisza mellettfekszik, határához tartozik a hortobágyi puszta egy darabja is. Nyugatról a Tisza választja el aBorsod-Abaúj-Zemplén megyei Ároktő és Tiszadorogma községektől. Északkeletről Új-szentmargitával, délről Telekháza, illetve Egyek községekkel határos. Közigazgatásilag kezdettől Szabolcs vármegyéhez tartozott. Csak 1876. szeptember l-jével került Hajdú vármegyéhez. Területe a századforduló táján 23 520 kat. hold, lakóinak száma: 4121 fő ,3 1990-ben pedig 5022 fő.4 Döntő többsége református vallású. A XVIII. század végéig a faluban és a hozzátartozó tanyákon is kizárólag református felekezethez tartozó lakosokat találhatunk. Ám az1812-ben tartott eklézsiagyűlés jegyzőkönyvében már az olvasható, „hogy a Mlgos FöldesUraságok Szolgálattyára a különböző Vallásúak Szaporodnak. Ezeken kívül itten Határunk ban ugyan azok Árendás földeket bírnak."5 Annak ellenére, hogy a szomszédos települések —az 1769—1774 között rekatolizált — Egyek és a hajdúktól 1717-ben visszanyert és színtisztarómai katolikus faluvá alakult Polgár erős egyházzal rendelkeztek, Csegén viszonylag későn,1940-ben lett plébániájuk a római katolikusoknak.6

1 Az idevonatkozó szakirodalom ismertetése sem feladatunk. Csupán utalunk rá, legutóbb Dankó lm -re: Vízgazdálkodásunk népi alapjai I . című tanulmánya ad összefoglaló elemzést Debrecen környékére vonatkozóan. Déri Múzeum Évkönyve 1988. (Debrecen, 1990) 207—225., Tiszacsege környékére Ld. BencsikJ., 1973. 111—124., Gunda Béla: Ő si gyűjtögető tevékenység a mocsárvilágban.In : A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I I . (Hajdúböszörmény, 1975) 169—175.

2 A teljesség igénye nélkül Ld. Ipolyi A., 1987. 100-208.; KandraK., 1897.; Kovács J., 1901.; Ró-heim G., 1990.; SzendreyZs., 1938/a. 37.; Szendrey Zs., 1938/b. 266-269.; SzendreyZs., 1940.352-360.; Babus J., 1959. 95-98.; Kapczár R., 1978. 61-72.; Bálint S., 1980.; Dömötör T.,1981.

3 A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára (Bp., 1907) 1049.4 Hajdú-Bihar megyei Statisztikai Évkönyv 1990. (Debrecen, 1991) 245, 65. Központi Statisztikai

Hivatal 1990.5 Bencsik J., 1988. 5.; Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint 1740 re

formátus, 11 katolikus, 13 evangélikus, 13 zsidó lakosa van Tiszacsegének ; Debrecen sz. kir. város ésHajdú vármegye. (Szerk.: Csobán Endre) (Bp., 1940) VII . rész 12. szerint a település csaknem80%-a református vallású.

6 BencsikJ., 1988. 5.



A település a Tiszán átvezető rév miatt korán fontos szerephez jutott. Már a középkori oklevelek kiemelik a rév fontosságát jövedelmezőségét. A rév jelentőségét az adta, hogy a Tiszátitt szelte át az az útvonal, mely Erdély jelentősebb városait kötötte össze Budával és BéccseEzt az útvonalat 1478-ban a debreceni mészároscéh is használta, s a korabeli marhakereskedelem igen fontos útjává vált.7 A Tisza itteni szakasza, lassú folyása és viszonylag csekély szélessége miatt alkalmas volt az átkelésre.

A víz szabályozása előtt a Tisza szabadon járta a környéket és olykor igen nagy károkatokozott a megművelt földeken és legelőkön. A nagy árvizek idején (1836-ban és 1855-ben)nemcsak a szántókat, réteket ostromolta a víz, hanem a falu alacsonyabban fekvő részét is elborította, olyannyira, hogy hetekig csak ladikon lehetett közlekedni.8 Még 1721-ben Debrecenvárosa építtetett egy csatornát, hogy a Völgyesben levő vizet az Árkuson át levezessék. Ma márcsak a szájhagyomány őrzi, hogy a XVIII. században még a Tisza magasabb vízállásakor Nádudvarra ezen a vízi úton szállították a máramarosi tutajosok a sót és a szálfákat.9

A Tisza szabályozása, a környező táj ármentesítése — mely természetesen Csege határát isérintette — 1846-ban Tiszadobnál kezdődött, majd a szabadságharc okozta kényszerű szünetután 1850-ben folytatódott, s 1859-ben fejeződött be. A falunál a Tisza, ma ún. Kistisza kanyarulatát gáttal vették körül, majd megásták a leendő Tisza-medert az Ördögfok és Bivaly fok között. Fél évszázad kellett ahhoz, hogy a Tisza befűzze a Kistiszát (1904).1 0 A szabályozás révénTiszacsege kb. 3 km-re került a folyó fő medrétől. 1849 után indult meg a tiszai gőzhajózás, ez — átmenetileg — növelte a csegei rév forgalmát is. A csegei parton indóház létesült. A csegeirév jelentősége végül is az 1891. augusztus 5-én átadott debrecen—füzesabonyi vasútvonal miatt csökkent.11

Tiszacsege nem volt soha ún. halászfalu. Lakói kezdettől állattartásból és földművelésbéltek. A halászat csak kiegészítő megélhetési forrás volt.1 2 A község Árpád-korból eredeztethető nevének: (Csege) eredetére, jelentésére vonatkozóan számtalan adatot találunk. A népi

etimológia szerint a falu neve a kecsegéből (acipenser ruthenus) ered, éspedig a szó első tagjának (ke-csege) elvonásával, mivel a Tiszának ezen a szakaszán mindig sok kecsegét fogtak.13

A falu 1696-ban készült pecsétjében és címerében egy úszó kecsege látható. Valószínűleg aszájhagyomány ennek a pecsétnek a láttán, jóval később, a XIX. század végén keletkezett.14

A szájhagyományban emlegetett kecsegével való azonosítás a nyelvészek szerint lehetetlen.15

A Tisza jelzőt csak a XIX. század elején toldották a falu nevéhez.16

7 PappJ., 1967. 23.8 Papp J., 1967. 7-8.9 Papp /., 1967. 8.

10 Bencsik J., 1988. 44.

11 BencsikJ., 1988. 44.12 PappJ., 1968.24.; Bencsik János az 1787-es jobbágyösszeírás és az anyakönyvi adatok együttes bemutatásával közli a faluban lévő háztartások összeírását. E szerint 7 halász, 1 révész mellett 23 kimondottan állattartással foglalkozót regisztráltak (csikós, kondás, juhász, csordás, sőrés) , és teszetesen szép számmal foglalkozhattak állattartással a telkes jobbágyok is. vö.: Bencsik J., 1977.116-125.

13 BencsikJ., 1988. 6.; PappJ., 1967. 19.14 Talán éppen akkor, mikor Pesty Frigyes „Magyarország helységnévtára" című munkájához minden

helység elöljáróságától adatokat kért,többek között a falu nevének eredetére vonatkozóan is. VöPesty Frigyes: Magyarország helységnévtára. Széchenyi Könyvtár kézirattára. 38. k. 69.; Papp J.,1967. 19.

15 Nyelvünk évszázadok során át igen sokat változott, ezeknél a változásoknál azonban olyan törvényszerűségek és szabályok figyelhetők meg, melyek szerint kizárt, hogy a kecsege szó, csegévé alakuljonát.

16 Minthogy az ország területén a középkorban is több Csege nevű helység volt található, az oklevelek ben már ekkor feltüntették, hogy a Tisza melletti Csegéről van szó. Papp J., 1967. 20.



Hermann Ottó és nyomában mások is a halászatból eredeztették a falu nev ét.1 7 E szerintCsege, a Tiszán rendszeresen épített, gerendákból összerótt, az anyamederből kiszakadó mellékág rekesztését szolgáló, vizafogásra állított halászó eszközt, szegyét jelentett.

A dolgozathoz a terepmunkát 1979—80-ban és 1990-ben végeztem. Felhasználtam továbbá Papp József 1971—72. évi helyszíni gyűjtésének a vizsgált témával kapcsolatos néhányadatát.1 8

A Tisza vize a népi gyógyító eljárásokban

A népi gyógyászathoz kapcsolódó kiterjedt ismeretanyagban szemmel láthatóan keverednek az ésszerű tapasztalatok és a hiedelmek. A folyóvíz tisztító és betegségeivivő szerepe amagyar néphitben közismer t.19 Tiszacsegén mind külsőleg, mind belsőleg, továbbá borogatásra, fürdőkészítésre rendkívül hatásosnak tartották a Tisza vizét. Ezt azzal magyarázták, hogy aTisza árterén mindenféle gyógynövény megtalálható, és a gyógynövények gyökereik révén hatóanyagaikat mind a Tiszába juttatják. Továbbá azzal a hiedelemmel, hogy a folyóvíz messze

viszi a belékerült dolgokat, ugyanúgy leviszi, elviszi a különböző betegségeket, nyavalyákat is.„Vótak ilyan kuruzsló asszonyok, akik ki tudja, hogy mi mire jó, meg milyen alapon, használtakmindenfélét. Azt mondták, hogy a Tisza vize nagyon jó. De nemcsak a Tisza vize, hanem a folyóvíz. Ha valakinek kiütése vót, a folyóvíztől meggyógyult, ha abban mosogatta, mer aztmondták a folyóvíz mindent elmos és elvisz." (Özv. Sallai Jánosné Pikó Erzsébet, sz.: 1914.)

A fekélyek gyógyítására, mosogatására is a Tisza-vizet használták a faluban.A fájó, beteg láb mosására is rendkívül hasznosnak tartották. „Én még most is, ha kime

gyek a Tiszára, a lábamat térdig megmosom, úgy megkönnyebbülök." (Férge Józsefné SzilágyiLídia, sz.: 1928.)

Ha valakinek fájt a szeme, Tisza-vízzel borogatta.20

Régen nagyon sok tüdőbeteg volt a faluban, azok gyógyítására is hatásosnak tartották aTisza-víz ivását. Itták a rángógörcsös szívbetegek is, megkönnyebbültek tőle.

Állott Tisza-vizes ruhával borogatták szeméremtestüket a nők a menstruáció idején, akellő higiénia hiánya miatt kivörösödött, felcsípett érzékeny bőr megnyugtatására. „Nem vótám akkor bugyogó, nem vót vatta, legfeljebb ilyen felkötő vót, ilyen hurkaszerű ruhát tettek alábuk közé, amit a derekukra kötöttek fel. Az egész nap ott kínzott a lábunk között , feltörte, felcsípte az alsótestünket, mer nem cserélgettük azt olyan gyakran, mint a vattát szokták. És a T isza vize gyógyította meg, nem vót rá más gyógyír. Vittünk rá vizet, az az állottvizes ruha, az a jóTisza-víz, azzal borogattuk." (Fülep Lajosné Bari Erzsébet, sz. : 1916.)

Ha a gyermek nem aludt éjszaka, nyugtalan volt, akkor 9 szem faszenet vízbe tettek, és agyereket ezzel mosták meg a lábától fölfelé, és a kisingébe megtörölték. A vizet az ajtó sarkábakellett önteni belülről, mert erősen tartotta magát itt is az az országszerte ismert hiedelem, hogynaplemente után már nem szabad kiönteni a vizet. A fürdetést követően — úgy tartották — jólalszik a gyermek éjszaka. Arra vonatkozóan, hogy a fürösztéshez használt víz a Tiszából származott-e vagy a kútból, megoszlottak a vélemények. A legidősebbek a Tisza-víz hatékonyságá ban bíztak. A Tisza vize úgy volt igazán hatásos, ha a napfelkelte részről merítették és a folyás

17 Az idevonatkozó kutatások összefoglalását Ld. Papp J., 1967. 21. és Bencsik J., 1988. 9—10.18 A debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattára (a továbbiakban: DENIA), ltsz.: 1421.

19 vö.: SzendreyZs., 1938/a. 37.20 vö.: Nagyidán (Abaújm.) is szembajnál patakvízzel mosogatták a szemet. Vajkai—Wagenhuber Aurél: Adatok a Felföld népi orvoslásához = Ethn., 1937. 141.; Ugyanakkor általánosan ismert aszentkutak vizének szemgyógyító ereje. Szendrey Zs., 1938/a. 37.



ellenében. A hiedelem megkopását tükrözi, hogy a vízhozatalhoz fűződő „szótlanságnak" márnem tulajdonítottak jelentőséget.21

Tiszacsegén a nyugtalanul alvó, sírós, „szemmel vert" gyermek gyógyítására egy másik fü-rösztővíz készítése is ismert volt. Ezt az itt élő kis számú katolikus lakosság alkalmazta, akik főként a káptalani birtokon dolgozók leszármazottai voltak. Amikor a víz forrt (a Tisza vizét tartották leghatásosabbnak), 7 szem akácfa vagy kukoricacsutka parazsat tettek bele, ritka vászonnal leszűrték, és amikor annyira lehűlt, hogy a fürösztő könyöke állta, megfürdették bennea gyereket. De előtte keresztet vetettek a fürdővízbe, ahová a gyermek feje került, hogy meg neverjék szemmel a gyereket. (Máskor sem tették a fürdővízbe a gyereket anélkül, hogy ahová afeje került, ne vetettek volna keresztet a víz tetejére.)

A Tisza iszapját is gyógyító hatásúnak tartot ták, köszvényes (reumás) testrészek borogatására alkalmazták.

A Holt-Tiszáról, a Tisza menti laposokból piócát szedtek. Többnyire a balmazújvárosi ésegyeki piócások foglalkoztak gyűjtésével és a környező falvakban tö rténő árusításával. A cse-geiek saját használatra szedték. Úgy tartották, a pióca nem szív jó vért, csak „törtvért", „rossz

vért", fölösleges vért. Ezért alkalmazták különösen pl. visszeres lábra, vagy agyvérzést követően. Körülaggatták nadállyal az ereket, Tiszacsegén úgy mondták, „ahol vérnyomás vót". Mikor a piócák jóllaktak, teleszívták magukat vérrel, lepotyogtak maguktól a bőrről. Ilyenkor kifejték belőlük a leszívott vért, és egy vízzel töltött üvegbe tették az állatokat, hogy máskor ishasználhatók legyenek.22

A Tisza vize az állatokhoz fűződő hiedelmekben

Ha vásárra vitték a jószágot eladni a Tisza túlsó partjára, mielőtt a kompon átkeltek volna,az állatokat belevezették a folyó szélén a vízbe, hogy könnyebben elkeljenek, gyorsan elvigyékőket a vevők, s hogy ne pálljon ki , ne hasadozzon ki a körmük köze. „Vót, aki hármat-négyet isvitt eladni, így összefűzve vótak az állatok, de csak levezették űket a vízre, hogy a patájuk beleérjen. Édesapám is levitte a tehenet mindig. De egyik alkalommal elfelejtette, oszt rámparancsolt, hogy meg ne mondjad anyádnak, hogy nem vittük le a vízhez a teheneket, mert édesapámnem vót olyan hiszékeny, mint édesanyám." (Fülöp Lajosné Bari Erzsébet, sz.: 1916.)

Ha a tehén nem adott tejet, rögtön arra gyanakodtak, hogy valaki megrontotta. A tejhaszon biztosítására Tiszacsegén is számtalan babonás szokást, cselekedetet ismertek. Itt mostcsak azokról szólunk, amelyek a Tiszával kapcsolatosak.

Analógiás alapon nyugszik az a hit és gyakorlat, hogyha Tisza-vízzel mossák meg a tehéntőgyét, bőven lesz teje, kiapadhatatlan lesz, mint ahogy a Tiszában is a víz. Az öreg Vak Sala

mon Mihályt olyan tudósfélének mondták Tiszacsegén. A tejhaszon biztosítására ő is előszeretettel ajánlotta a tehén tőgyének Tisza-vízzel való mosogatását, mint az alábbi hiedelemtörténetben is tapasztalható: „Vót it t Csegén az öreg Vak Salamon Mihály bácsi [...] azt mondta,hogy keresztúton keresztül egy folyóra menjek ki éjfélkor. Vigyek egy fazekat és visszakézzelmentsem meg visszafelé a folyóban és azzal mossam meg a tehén tőgyét. Megcsináltam. Éppen12 órakor indultam el Pille Margittal. Egyedül nem mertem menni. Itt mentünk le a kanálisraazon az úton, amelyik az Igejbe vitt és a Kislóger felőli út keresztezi. A keresztúton két fehér kutyával tanálkoztunk is. De nem bántottak bennünket. Összecsóválták a farkukat, oszt egyik er-

21 Országszerte a „szótalan víz" hatékonyságát vallották, vö.: Szendrey Zs., 1938/a. 33.; Kovács Elemér: Mosdóvíz csinálása = Ethn., 1938. 229.; Szendrey Zs., 1938/b. 260.; Gönczi Ferenc: Az em

beri betegségek gyógyítása a göcseji népnél — Ethn., 1902. 80.22 Hoppal Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon. In: Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti Közlemények. Supplementum, 7—8. (Bp., 1975) 46.; Grynaeus Tamás: Na-dály és nadályosok. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. 26. (Bp., 1962)



re ment, a másik arra. De a vizet hazahoztuk, megcsináltuk. Használt is. Hogy az vagy más, nemtudom. Ugyan nem mondta, de biztosan egyedül kellett vóna menni, de én nagyon féltem, így

jött velem Margit. Egyszer vót szabad meríteni és abból a vízből háromszor kellett a tőgyétmegmosni. Azt is mondta, hajövök haza, vigyázzak, nehogy kiüssék a kezemből. De csak kétkutyával találkoztunk, azok meg nem csináltak semmit."23

A magyarság körében általánosan ismert Szent György-napi harmatszedés szokását Tiszacsegén is gyakorolták, nemcsak a boszorkányok alakjához kötődően, hanem a tudálékos, babonás emberek is éltek vele. A hiedelem szerint Szent György-nap éjfél után húzgálták a harmatos füvön a fehér lepedőt vagy hamvast, s közben mondogatták „Szedek is, hagyok is, viszekis, hagyok is". Azt tartották, hogy ha a harmatos lepedővel, vagy hamvassal megtörölgették atehén tőgyét, vagy az összegyűjtött harmattal megmosogatták, akkor a tehén egész évben soktejet fog adni. Igazán jó harmatgyűjtő helynek a Tisza-parti tisztásokat, kaszálókat tartották,nemcsak azért, mert az erősebb párolgás, páralecsapódás miatt a folyó közelében nagyobb volta harmat, hanem azért, mert a földet termékennyé tevő folyóvíz mellett gyűjtött harmatnak fokozott erőt tulajdonítottak.24

Jellemző a racionális szemlélet térhódítására — melyben nagy szerepe volt a két világhá ború közötti aranykalászos gazdaképző tanfolyamoknak is —, hogy amikor az egyik idős, hajdan 25 holdas gazdának tettem fel a kérdést: mosogatták-e a tehén tőgyét Tisza-vízzel, hogy

bőven adja a tejet? - A következőképpen válaszolt: „Nem értünk mi rá ilyen hókuszpókuszokra, saját födünk vót, az sok munkát adott, hajnaltól késő estig dógoztunk, nem értünk rá ilyen bolondsággal foglalkozni. Meg egyet megtanultam, a jószágnak rendesen kell enni adni. Ha atehén is jó füvet, meg jó szénát eszik, becsületesen gondozzuk, akkor ad tejet is bőven. Nem hittünk mi csak ennek a babonának. " (Kapitány Sándor, sz. : 1904.) A vagyonosabb gazdák köré ben a babonás hiedelmek hamarabb megkoptak, mint a földhöz ragadt szegény, nincstelen parasztok között. A babonás hiedelmeket, szokásokat, ha ismerték is, nem gyakorolták a módosabb parasztok. Az ésszerűség, praktikusság uralta életmódjukat, gazdálkodásukat, tudatosantörekedtek a fejlettebb, korszerűbb mezőgazdasági kultúra elsajátítására. Míg a nincstelen szegényparaszt gyakran, mint fő mentsvárához fordult a mágikus cselekedetekhez, ha egyetlen állatkájáról volt szó.

A nagypéntekhez kapcsolódó féregűzési szokásokban a víznek, s így a Tisza vizének isnagy szerepe volt Tiszacsegén. Úgy tartották, nagypénteken éjfélkor körül kell locsolni a házat,hogy egész esztendőben ne menjen oda a béka.2 5

A régi öregek szerint a rovarok elűzésére ugyancsak az volt hatásos, ha nagypénteken körüllocsolták a házat Tisza-vízzel. Arra vonatkozóan, hogy ezt a nap mely időszakában végezték, már nem ismerik a választ.26

Az állatok nagypéntekhez kapcsolódó úsztatásának, fürösztésének szokása országszerteismert.27 Tiszacsegén a lovakat úsztatták meg a Tóban, illetve a Tiszára vezették lc őket, legin-23 DENIA, ltsz.: 1421. 42. PappJ. gyűjtése24 Másutt az elhaltak erejét egyesítő, temetőben gyűjtött harmatnak, illetve sírról vett földnek, fejfafor

gácsnak tulajdonítottak különleges erőt a mágikus cselekedetek során. Szendrey Zs., 1938/a. 33.25 DENIA, ltsz. 1421. 42. PappJ. gyűjtése26 Helyenként nagycsütörtöki patakvízzel hintették körül a házat féregűzés céljából, vö. : Magyar Nép

rajzi Lexikon 2. k. (Bp., 1979) 144.27 A Kis-Sárréten is „Nagypénteken mossák, úsztatják meg és fürösztik a lovat, disznót, juhot, hogy

egészségesek legyenek." Fehér Gyula: Kutak a Körös Kis-Sárrétjén = Ethn., 1938. 184. ; A szentist-váni matyók nagypénteken még ha jeges is volt a víz, akkor is belevezették a lovat és meglocsolták,hogy egész esztendőn át ne legyen rühös. Madarassy László: A szentistváni matyó és lova — Ethn.,1931. 149.; Apalócoknál is rühesség ellen úsztatták meg ilyenkor a lovakat is. Schwalm Edit: Anap-tári ünnepek szokásai és hiedelmei Mátraderecskén. In: Mátraderecske. Néprajzi Tanulmányok. Tematikus és lokális monográfiák III. (Eger, 1978) 84.; A Hortobágy vidékéről Barna G., 1979.88—90. közöl bőséges adatokat. ; Ahol nem volt folyó, patak a közelben, a lovak úsztatása a szikes tavakban, vízjárta semlyékeken történt. Bálint S., 1980. 260.



kább reggel.28 Okként a hollót emlegették, miszerint, az is ilyenkor mossa a fiát. A lovak úszta-tásáról érdekes módon azok sem feledkeztek meg, akik az emberek e naphoz kötődő fürdését babonaságnak tartották.

A vízzel kapcsolatos mágikus hiedelmek mellett szólnunk kell még a Tiszához kapcsolódóan a zöld ághoz2 9 fűződő tiszacsegei hiedelemről. Úgy tartották, ha a Tisza partján vágottzöld fűzfagallyal megverik a hasas tehenet elles előtt egy-két héttel, könnyebben fog elleni.

A Tisza mint kutyanév

A folyónevekből lett kutyanevek magyar nyelvterületen mindenütt elterjedtek.30 A néprajzi, népnyelvi, szépirodalmi példák alapján arra következtethetünk, hogy a leggyakoribb folyónevekből lett magyar kutyanevek: Tisza, Duna, Sajó.

Tiszacsegén sok Tisza nevű kutya volt, főként a pásztorok nevezték így hűséges ebüket.Azonban csak a komondoroknak, ezeknek a fehér színű, nagy termetű, hosszú szőrű, ősi magyar pásztorkutyáknak adták a Tisza nevet. Ma már sokan nem tudják a névadás okát. Vannak,akik a Tisza közelségéből fakadó evidenciának tartják. Csupán a legöregebbek emlékezete őrzia névadáshoz fűződő hiedelem tudattartalmát: az erre a névre hallgató kutyák nem vesznekmeg. Ritkán előfordult más folyónév is kutyanévként, pl. : Maros, Duna — de úgy tudják, hogyezeket nem komondorok viselték Csegén.

Már Nagyváthy János írt 1791-ben a folyónév eredetű kutyanevek keletkezésének okáról: ,,A' mi Majorjainkban, és Gulyáink mellett való Ebeket a Pásztorok, közönségesen Folyóvizeknek nevéről nevezik Dunának, Tiszának, Sajónak s'a't. ezen az okonn, hogy az illy nevűkutyák meg nem vesznek, vagy dühödnek. Ez minden fundamentum nélkül való babona, és hazugság. A ' nevezett a' Meg dühödést el nem távoztatja."31

A folyónevek kutyanévül való használatának igazi okára Szirmay Antal: „Hungária inParabolis" című, 1807-ben megjelent műve alapján Vajkay Aurél mutatott rá a következőkép pen : „A folyónévre való keresztelés célja valószínűleg az ártó betegségeket okozó vízi szellemnek megnyerése."32 Maga Szirmay Antal erről a következőket írja: „Opinantur Hungari ca-nem talem rabié non corripiendum, gui a praeterfluente quospiam nomen gerit." („A magyarok úgy vélik, hogy az olyan kutyának nem kell megvesznie, amely valamelyik közeli folyóvíznevét viseli.")33

Hermann Ottó is azt írja, hogy a magyar pásztor és közrendű ember is „ha folyónak a nevén szólítja komondorját, úgy ez nem vesz meg, ehhez képest kifejlődött az a hit, hogy a folyó-névnek védő hatalma van a veszettség ellen.. ," 3 4

28 vö.: Barna G., 1979. 89.29 vö.: Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 623.30 Ipolyi A., 1987. 243.; Nyiri Antal: A folyónevekből lett kutyanevekről = Ethn. 1963. 351-354.;

Iplom József—Kőhegyi Mihály: A folyónevekből lett kutyanevekhez. Magyar Nyelvőr, 1964.203—206.; Kőhegyi Mihály: Még egyszer a folyónevekből lett kutyanevekről = Magyar Nyelvőr1966. 423—424.; Bernschütz Sándor: Kutyanevek Baján és környékén = Magyar Nyelvőr 1966.424-426.

31 Nagyváthy János: A szorgalmatos mezei gazda a Magyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül I I . (Pest, 1791) 255.

32 Vajkay A., 1937. 83.33 idézi: Vajkay A., 1937. 83.34 Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. (Bp., 1914) 17.



Nyíri A ntal szerint az a tény, hogy az ilyen folyónevekből lett óvó kutyanevekkel eredetileg a pásztorok illették kutyáikat, arra mutat, hogy a névadás nagyon régi kornak a hagyománya. Abból az időből való, amikor az óvónevek még általánosak voltak, mikor a kimondott szónak és a névnek a varázserejében még hittek az emberek.35

Nagypénteki fürdés

Bizonyos időpontokban a víz különlegesebb erővel bír a nép hitében, mint máskor.3 6 Azegyik ilyen különös jelentőséggel bíró alkalomnak számított nagypéntek. A nagypénteki fürdést, mosakodást Szendrey Ákos a magyarságnál általánosnak mondja.37

Tiszacsegén is egészen az 1940-es évek elejéig lejártak nagypénteken fürödni a Tiszára.Ennek okául azt emlegették, hogy a népdal is azt mondja:

Nagypénteken mossa holló a fiát,

Ez a világ kígyót, békát kiált rámP s

„A holló is viszi a vízre a fiát nagypénteken, csak úgy veri a szárnyával a vizet, mint a kacsa.Hát akkor hogyne fürödne ilyenkor az ember is, azt mondták." (Barta János, sz. : 1920.)

Voltak, akik szerint azért kell megfürödni vagy legalábbis megmosakodni e napon a Tiszavizében, mert „A Tisza vize lemos minden bűnt" . „Jézus Krisztus is a Jordán vizébe megkeresztelkedett, és az lemosta minden bűnét."3 9

Mindenekelőtt azonban az egész évi egészséget, frissességet akarták biztosítani a nagy pénteki fürdéssel Tiszacsegén. „Apámtól hallottam, ha kimegyünk nagypénteken fürdeni,egész évben frissek leszünk meg egészségesek. Mikor mán virradt, mentünk ki, kizavart apánk bennünket. — Gyerünk csak, gyerekek, kifelé! Holló mossa a fiát! — Addig nem vót semmi,még nem is ettünk, míg nem fürödtünk. Az vót az első." (Kiss József, sz. : 1926.)

Főként a rühösség és himlő megelőzése érdekében tartották fontosnak, hogy kimenjeneka vízre fürödni.40

Azonban nemcsak megelőzésként, hanem a már meglévő rühesség elmulasztása érdeké ben is fürödtek a nagypénteki Tiszában. „Tudja, ahogy én már kezdtem öntudatra ébredni, rá jöttem, hogy a rühesség annak volt a nyoma, hogy nem tisztálkodtak kellőképpen az emberek.És emiatt itt az ujjaik közt, a lábaik közt, a hónaljuk alatt megvót vastagodva a rüh. Hát persze,

35 NyiriA., 1963. i . m. 354.36 vö.: SzendreyZs., 1940. 357-358.; SzendreyÁ., 1940. 393-400 .; Róheim G., 1990. 248-250.37 Szendrey Á., 1940. 396—397; Nemcsak a magyaroknál, hanem a szomszéd népeknél is szokásban

volt. Róheim G., azt írja: „A testi és lelki tisztálkodás ideje Európa-szerte a nagypéntek." — RóheimG., 1990. 248.

38 vö.: Róheim G., 1990. 246-247.39 vö.: „. . . lelki tisztálkodás ideje Európa-szerte a nagypéntek." — Róheim G., 1990. 248.; valamint

ugyancsak Róheim G. szerint régi egyházi szokás, hogy az egyházba újonnan belépőket húsvétkorkeresztelték, és a keresztelésre használt vizet a mise előtt a hívekre hintették. „Ezt a fecskendezést anép újrakeresztelésnek fogta fel és általános bűnbocsánatnak, . . . " — Róheim G., 1990. 250.

40 DENIA, ltsz. 1421.42. p. PappJ. gyűjtése; Debreceni Ember Pál az „Innep ajándékául az Isten sátorába felvitettetett Szent siklus" Kolozsvár, 1700. című munkájának toldalékában közli apósának, Martonfalvy György, nagyszerű debreceni professzornak „Keresztényi Inneplés, avagy Lelki Szent

Mesterség" című prédikációját, melyet a néhai tudós, szentírásmagyarázó doktor 1663. március 26-án mondott el a debreceni eklézsiában. Ebben ostorozza a méltatlanul ünneplő, babonás híveket,akik „Húsvét napján, hogy meg ne rühedzenek, megferednek.. .". — Közli: Csefkó Gyula: Régi fel

jegyzések a méltatlan ünneplésről = Ethn., 1931. 152.



hogy mentek kifele fürödni, hogy lemenjen róluk, hogy elvigye róluk a rühöt a Tisza vize. Majdazután csak rájöttek, hogyha ezt nemcsak nagypénteken mossák meg, akkor nem lesznek rühö-sek." (Fülöp Lajosné Bari Erzsébet, sz.: 1916.)

A lányok azért fürödtek nagypénteken a Tiszában, hogy szépek legyenek, illetve, hogymegszépüljenek. Ehhez járult egy figyelemreméltó hiedelem, miszerint ezen a napon bukkannak víz felszínére a szép hosszú hajú vízitündérek. Erről a tiszacsegei hiedelemről a későbbiek ben még bővebben szólunk. A lányok a vízitündérek felbukkanására a fűzfák alatt várakoztak,s közben fésülték a hajukat, hogy az övék is olyan szép hosszú legyen.41

Általános volt az a hiedelem a faluban, hogyha a Tisza vizét isszák, hűségesek lesznek.Szólás-mondás formájában is kikristályosodott ez a tágabb értelmű hűség: „ Ki a Tisza vizét isz-sza, vágyik annak szíve vissza ". Ha a nagypénteki szépségvarázsló célzattal végzett fürdés mellett ittak is a Tisza vizéből a lányok, a csegei hiedelem szerint ezzel a házastársi hűséget is biztosították.42

A hagyomány szerint a legények szép feleséget kapnak, és jól sikerül a házasságuk, hamegfürödnek a nagypénteki Tiszában.

Mivel nagypéntek a református lakosságú Tiszacsegén is szigorú böjtös napnak számított,a legények egy része a fürdést összekötötte a tojásgyűjtéssel is. „Nagypénteken reggel nyakigérő vízbe bementünk gatyaszárba a vízbe, oszt a kalapba, meg a bekötött gatyaszárba raktuk asok tojást." (Férge József, sz. : 1924.) Az így összegyűjtött vízimadártojások jelentős szerephez

jutottak a nap táplálkozásában. Híg tojást főztek, meg „zupalevest" belőlük.43

A nagypénteki fürdés, mosakodás szokását országszerte szótlanul végezték ,44 erre a megkötöttségre azonban Tiszacsegén már nem emlékeztek az adatközlők. Sőt abban sem egységesek a vélemények, hogy a nap melyik szakaszában volt igazán hatásos. Voltak, akik éjszaka,mások a tágan értelmezett reggel végezték. A legősibb hiedelmeket őrző idősek emlékezete anapfeljötte előtti időt rögzítette Tiszacsegén.

Vízbefulladt keresése kenyérrel

A Tisza vize rendszeresen szedte áldozatait. Régen a víz mellett élő lakosság elenyésző része tudott csak úszni. így a fürdés, halászás, nem egyszer tragédiába torkollott. Gyakran választották az öngyilkosok is azt a halált, hogy a „Tiszának mentek".

Tiszacsegén úgy tudják, hogy a vízbefúltak egy részét három nap után felveti a víz, és nritkán ott, ahol elnyelte, vagy annak közelében.

Az idős tiszacsegeiek emlékezete szerint, ha a Tiszába fulladt valaki és nem találták meg aholttestet, pénteken sült kenyérrel keresték. Úgy mondják, akit elragadott az örvény, azt el isvitte, s annak nem találták meg a holttestét, ilyenkor sütötték a nagy búzakenyeret. A sütéshezszükséges „pár"-nak (kovásznak) is péntekinek kellett lenni. A megsült kenyeret ott tették aTiszába, ahol a keresett személy vízbe fúlt, és a víz színén úszó kenyér ott állt meg és kezdett elforogni, ahol a holttest volt.4 5

41 A fűzfák lombjai alatt való analógiás célzatú fcsülködésről számtalan helyről van adatunk. Ld. Néprajzi Lexikon 3. k. (Bp., 1980)690.; BálintS., 1980.260.; KovácsJ., 1901.319.; KapczárR., 1978.71.; Cs. SchwalmE., 1978. i.m. 84.

42 Másutt, pl. Kiszomboron (Csongrád m.) a lelki tisztaság biztosítására itták a folyóvizet nagypénteken, hogy „lelkük olyan tiszta legyen, mint a folyóvíz". Szigorú böjt is kapcsolódott hozzá ezen a na pon. - Bálint S., 1980. 261.

43 Zsír nélküli rántással készült köménymagleves, melybe a vízimadarak felvert tojását főzték.44 Mindig a víz folyásával szemben és visszakézből történt a mosakodás, vö. : Magyar Néprajzi Lexikon3. k. (Bp., 1980) 690.

45 DENIA, ltsz. 1421. 43. PappJ., gyűjtése.



A vízbefúltak kenyérrel történő keresése általánosnak mondható. Számtalan helyről ismerünk idevonatkozó adatokat. A különbség általában a kenyér nagyságában, készítésénekidejében, valamint az elkészítés módjában tapasztalható.

Egy XVIII. századi kuruzslószereket tartalmazó jegyzék szerint Újbányán egy darabkakenyeret kellett vízbe dobni, és a kenyér ahol megállt, ott feküdt a halot t.46 Szegeden az erre acélra készített kenyér mindössze libatojás nagyságú volt,4 7 Tiszacsegén pedig 4-5 kg-os rendes parasztkenyér.

Egyes helyeken csak a meghatározott napokon elkészített kenyeret tartották célravezetőnek. Tiszacsegén — mint fentebb szóltunk róla — pénteki napon sütött kenyér volt hatásos. Tá pén (Csongrád m.) pedig húshagyókor sütöttek egy kis cipót, amelyet akkor vettek elő, amikorvalaki vízbe fúlt .48 A szomszédos Szegeden ugyanakkor az öregek emlékezetében máig érően a„nagypénteki kinyer" híre él. Bálint Sándor szerint ez utóbbi nyilvánvalóan a középkori nagycsütörtöki eulógia, vagyis az Oltáriszentség emlékezetére szentelt kenyér elnépiesedett, nagy péntekhez tapadt maradványa, és sajátos alkalmazása. Nagypénteken nem égvén tűz, tehát aszegedi tájon kenyeret sem szoktak sütni ezen a napon. Csak akkorát dagasztottak, mint egy

libatojás. Később megszárították, eltették, és akkor vették elő, amikor valaki vízbe fulladt.Ilyenkor a közepét kifúrták, és égő szentelt gyertyát állítottak bele. A vízre eresztették, és ahol agyertya belefordult, hitük szerint ott kellett a holttestet keresni.49 Algyőn (Csongrád m.) úgytudták, hogy a holttest oda is úszott, ahol a kenyeret, benne a hétszer megszentelt égő gyertyát avízre eresztették.50 A szokás Bornemisza Péter szűkszavú megjegyzése szerint még a középkor paraliturgikus hagyományaiból sarjadt: „mintha ki vízbe hal, tányérra viaszgyertyát gyújtsanak. És ott megaluszik, ahol fekszik.Rakamazon (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) a frissen dagasztott kenyérbe,52 Jászberényben (Jász-Nagykun-Szolnok m.) pedig egy kenyérdarabra vagytökhéjra erősített égő gyertyával keresték a vízbe fúltat,53 s mindkét helyen — nem a gyertya el-alvása, hanem — a gyertyás szerkezet megállása jelezte a holttestet.54

Tiszacsegén nem emlékeznek rá, hogy valaha is tettek volna gyertyát a vízre eresztett kenyérbe. A reformátusoknál egyébként sem volt szokásban a gyertyaszentelés, és így a szenteltgyertya felhasználásával kapcsolatos hiedelmeket sem ismerik.

Úgy tudják, hogy utoljára az 1960-as években kísérelték meg kenyérrel megkeresni a Tiszába fúlt áldozatot. „ Mikor ez a diákfiú, ez a Bútor fiú belefúlt a Tiszába,5 5 és már három napj akeresték, és nem találták meg, ilyen idősebbek mondták, hogy keressék kenyérrel. Ha semminem, akkor az biztosan használ. Le is engedték a búzakenyeret a vízre. Azt már nem tudom pontosan, hogy odaért-e a holttest fölé, vagy már előtte megtanálták a búvárok." (Fülöp Lajos-né Bari Erzsébet, sz.: 1916.)

46 Dr. Relkovic Néda: Kuruzslószerek XVIII. századi jegyzéke Újbányán = Ethn., 1912. 367.47 Bálint S., 1980. 261.48 Bálint S., 1980. 249.49 Bálint S., 1980. 261.50 uo.51 Bornemisza Péter: Válogatott írások. (Összeállította és a jegyzeteket írta: Nemeskürty István, Bp.,

1955. 202.52 Relkovic Néda: Néphagyománygyűjtés = Ethn., 1923. 109.53 Prückler József: Jászberényi néphit, szokások és babonák = Ethn., 1930. 132.54 Relkovic N., 1923. i.m. 109; Prückler J., 1930. i.m. 132.55 A Tiszacsegei Állami Halotti Anyakönyvek szerint: Butor János III. oszt. középiskolai tanuló, szül. :

Tiszacsege, 1944. december 24., meghalt: Tiszacsegén 1961. június 24-én, Apja: Butor Márton,Anyja: Tóth Erzsébet, Halál oka: vízbefullás, Anyakönyvezés ideje: 1961. június 30. — Ezúton köszönöm meg Sándorné Gulyás Tündének, a nagyközségi önkormányzat jegyzőjének szíves segítségét.



A nagypénteki szépség- és egészségvarázsló célzatú fürdés mellett az sarkallta a tiszacse-gei lányok egy részét, hogy kimenjenek a Tisza-partra, hogy a fűzfák lombjai alá ülve, háthamegpillantják a vízből felbukkanó vízitündéreket, illetve meghallhatják csodaszépnek mondott éneküket. „Pedig jó csípős idők voltak akkor nagypénteken, nem vót olyan hej, de jó idő,de azért csak ott várakoztunk. Én sohasem voltam olyan hiszékeny, de csak úgy gondoltam, lehetetlenség, hogy ne legyenek. A régi öregek olyan nagyon szép nótákat tudtak, és azt mondták, hogy a vízitündérektől tanulták." (Fülöp Lajosné, Bari Erzsébet, sz.: 1916)

Vízibornyú. Népünk babonás hitében jelentős szerepe van annak a meggyőződésnek,hogy a test természetes nyílásain át kígyó, béka, vízibornyú, fülbemászó stb. juthat a gyomorba, belekbe és a test egyéb szerveibe, üregeibe.6 3 Néhány évtizeddel ezelőtt még élénken éltek országszerte a vízibornyúról szóló hiedelmek, melyeknek számos változatát közli Barna Gáboris a Hortobágy környéki falvakból.64 Érdekes módon Tiszacsegéről nem közöl adatokat, holott a vízibornyúval kapcsolatos hiedelmek egy része teljes azonosságot mutat a környező tele pülésekről ismertekkel. A tiszacsegeiek is úgy tartják, hogy a vízibornyú vízi állat, mely a Tiszavizében és a kutakban él. Ha az ember vigyázatlanul iszik, könnyen lenyelheti, és ez igen veszélyes, mert az áldozat gyomrába kerülvén, az ember által fogyasztott tápláléktól nagyra nő. Miután a természetes nyíláson át nem tud eltávozni a szervezetből, megöli gazdáját. Legfeljebbműtéti úton tudják eltávolítani. A történetek szerint általában a nők szoktak így járni. Néha tréfás kiszólásként is használják, ha hirtelen erős hízásnak indult egy nő : — „Tán csak nem vízi- bornyút nyeltél?" — Mikor osztán meglett a gyerek, kiderült, hogy miféle vízibornyút nyelt. Devót olyan is, hogy a nő elnyelte, azt hitték, hogy a nő állapotos, közbe vízibornyú vót benne, osztmikor megnőtt benne, akkor elvették tőle a vízibornyút, megműtöt ték ."6 5 (Férge Józsefné, Szilágyi Lídia, sz.: 1928)

Napjainkra már megkopott Tiszacsegén a vízibornyúval kapcsolatos hiedelem. Arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt nő meg az emberben, és hogy néz ki kifejlődött állapotában,már nem ismerik a választ. A környező településeken az 1950-es években végzett gyűjtésekbőltudjuk, hogy a hajdúböszörményiek szerint 3-4 hónap alatt nő meg, Polgáron és Balmazújvároson pedig úgy tudták, hogy 16 év alatt. Nagyságát tekintve pedig a polgári és balmazújvárosihiedelem szerint „macska nagyságúra" nő meg.66

Magáról, a még kifejletlen vízibornyúról azt tartják a csegeiek, hogy olyan, mint a zöldgyík, hosszú farka van, csak a színe feketébb. Nem a képzelet szüleményei, a megkérdezettekmindegyike saját maga látott már ilyen lényt, melyből leginkább a gőte alakjára ismerhetünk.Barna Gábor is arra a következtetésre jut a hortobágyi falvak vizsgálatakor, hogy a vízibornyú-nak nevezett lényre vonatkozó leírások a gőtére vallanak.67 Liszt Nándor ás azt írja a század ele

jéről való értékes feljegyzéseiben, hogy „Hajdú megyében a nép egyes kutak vizében, nagy vízállásokban, főleg eső után található 3-10 cm hoszú, gyíkhoz hasonló, négylábú, sárga-feketéntarkázott hasú állatot, vagyis a „közönséges gőtét" (Triton taeniatus-t) mondja vízibornyú-nak."68 A Kis-Sárréten pedig a foltos szalamandrát69 (salamandra maculosa).

63 Dr. Kóssa Gy., 1908. 274-281.64 Barna G., 1979. 78-79.65 Egy hajdúböszörményi hiedelemtörténetben „egy lány beteg lett, a hasa megdagadt. Az anyja szidta,

azt hitte, hogy állapotos. Mikor hosszabb elmaradás után egyszer bement hozzá a szobába, a lány ottfeküdt véribe, a házba meg ott járkált egy másfélrőfös vízibornyú." — DENIA, ltsz. 1417. Tikos B.gyűjt., közli: Barna G., 1979. 78.

66 BarnaG., 1979.78.; Szendrey Zs., azt írja, hogy a vízibornyú „feje akkora, mint a bornyúé és szőrös,mint a vadmacskáé, roppant szemei mozdulatlanok, hangja mint a kisgyermek sírása vagy a malac vi

sítása." — Szendrey Zs., 1938. 269.67 Barna G., 1979. 79.68 Liszt N., 1906. 16.69 Fehér Gy., 1938. 184.



Liszt Nándor szerint a század elején a Hajdúságban jól ismerték a vízibornyút nyelt személyek orvoslását is: pálinkába áztatott „gólyagyomor-por"-t (ami nem egyéb, mint beszárított, és porrá tört marhavér), valamint nagy mennyiségű forralt tej ivását javasolták, vagy pediga beteget akasszák fejjel lefelé a gőzölgő forralt tej fölé, és a forralt tej szagára kijön a vízibornyú.7 0 Ez utóbbit tartották hatásos gyógymódnak a Kis-Sárréten is . 7 1

Napjainkra az idevonatkozó hiedelem erősen megkopott, s lassan feledésbe merül. Ennekegyik oka a megfelelő egészségügyi felvilágosítás. Igazat kell adnunk Barna Gábornak, mikorazt írja: „A víziborjúról szóló hiedelemtörténetekben valószínűleg a spontán abortusz, a vetélés jelenségével állunk szemben. Ez az élettani jelenség titokzatosnak tűnt a nép számára, s azma is, ha bekövetkeztét már nem is köti semmilyen mitikus lényhez."72

Vízisikló. A magyar népi hitvilág természetfeletti erővel felruházott állata a kígyó. Amvalens lény: bizonyos esetekben segítő, máskor kifejezetten ártalmas hatású.7 3 Általános hitszerint a szabadban alvó emberbe belemászott,74 és így ártott. Tiszacsegén a vízisiklóról tartották azt, hogy a szopós gyermekbe belebújik. Régen a parasztasszonyok, ha nem volt segítségük,aki a gyerekre otthon vigyázott volna, a földekre is kivitték a gyereket. A Tisza környékén, de

attól jóval távolabb eső földeken gyakori volt a vízisikló. Úgy hitték, hogyha megérzi a kisgyermek ajkán a tejszagot, az öntudatlan gyermek száján át belebújik a sikló.Az idősebbek értettek hozzá Tiszacsegén is, hogyan csalogassák ki a siklót. Édes tejet rak

tak egy tálba, és a tejszagra kijött. A legtöbb népi gyógymód a kígyónyelésre egyébként a forraédes tejet ajánlotta, mégpedig úgy, hogy a tej fölé kellett függeszteni, akibe belebújt.75

Úgy tartották Tiszacsegén, hogy a siklónak a szájába saját magától, visítva belemegy akecskebéka. „A sikló kinyissa a száját, oszt a kecskebíka úgy megy belefele visítva seggel. Meg-szugerálja a sikló, a bika ugyan menne elfelé, de a sikló szugerálja, oszt nem tud, hanem seggel

belefele a sikló szájába." (Kiss József, sz.: 1926) A faluban élő régi halászbabona szerint, akiilyenkor ráüt egy vesszővel a kígyóra, és ezt magával hordozza, akkor nem fogja a törvény. Ezderül ki az alábbi hiedelemtörténetből is. „Egyszer gyermekkoromban nagyapámmal egy tőgy-fábúl vájt rozoga kis csónakon mentünk halászni a Hóttiszára. Sok kígyó, béka vót ott. A füzesek közt jártunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valami különös sikító hangot ad. Hátnem messze tőlünk egy nagy kígyó bűvölt egy békát, de mán szopta is befele a lábát. Nagyapámóvatosan letört egy vesszőt, oszt azzal ráütött a kígyóra. Akkor csak elengedte a békát, oszt eltűnt. Nagyapám ezt a vesszőt sokáig hordozta a csónakjában, mert azt tartotta, hogy akkor nemfogja a törvény."7 6

A szlavóniai magyaroknál is bűvös erőt tulajdonítottak az olyan vesszőnek, amellyel szétválasztották a veszekedő kígyót és békát. Ha a vemhes ló nehezen tud megcsikózni, ezzel a vesz-szővel simogatják meg a ló hátát, mindjárt könnyebben megcsikózik.77

Tücsök. Arra is kellett ügyelni a tiszacsegeiek szerint, nehogy elaludjon valaki a Tisza parton, mert könnyen a fülébe bújhatott a tücsök, és az ott elszaporodván állandó csiripelésselkínozta gazdáját. Egy figyelemre méltó hiedelemtörténet szerint — melyet Papp József gyűjtött1971-ben —, az így elszaporodott tücskök az emberi agyvelőből táplálkoztak: „Nagyapám beszélte, hogy vót a faluban két lány. Barátnők vótak. Egyik egészséges, a másik meg vékony, beteges vót. Itt történt a falu alatt. Karácsonyra befagyott a Hót-Tisza. És lementek rá — nem úgy

70 Liszt N., 1906. 16.; Ld még Kóssa Gy., 1908. 275-276 .71 Fehér Gy., 1938. 184.72 Barna G., 1979. 79.73 Magyar Néprajzi Lexikon 3. k. (Bp., 1980) 193.74 Dömötör T. is azt írja, hogy országszerte „komolyan hitték, hogy a mezőn alvó emberbe belemászik a

kígyó". Dömötör T., 1981. 109.75 Kóssa Gy., 1908. 275-276.; Dömötör T., 1981. 109.76 DENIA, ltsz. 1421. PappJ. gyűjt.77 Penavin Olga: A nagycsaládszervezet Szlavóniában. (Kórógyon) (Újvidék, 1981) 169.



mondták akkor, hogy korcsolyázni —, sikározni. Ahogy lement az a két lány, hát az a betegeshanyatt esett ott a jégen. Mikor hanyatt esett, hát a feje ketté hasadt, mintha verestökhaj búi lettvóna. — De ez nem is elhinni való, hiszen az ember koponyája erős. — Hát amikor ketté esett afeje, egy csomó tücsök meg kiömlött a jégre. Hát oszt azt állapították meg, hogy belebújt a tücsök a filibe oszt beletojt, abbűl meg kikelt a sok tücsök oszt az rágta, ette a lány agyvelejeit."78

Természetfeletti erejű lények

Hajdú-Bihar megye a táltos- és boszorkányhit egyik klasszikus területének számít.79 Azalábbiakban ezekre a természetfeletti erejű személyekre vonatkozó, Tiszacsegén gyűjtött hiedelmekből, hiedelemtörténetekből közlünk néhányat. Ezek a hiedelemtörténetek összetettek,több motívum szerint is elemezhetőek. Jelen esetben a Tiszával való kapcsolatukat, a Tiszánvaló közlekedésüket, és a boszorkányoknál az ehhez kapcsolódó átváltozásukat vizsgáljukmeg.

A táltosokról, ezekről a többnyire tejjel táplálkozó, foggal született, természetfeletti erejűszemélyekről — az általánosan elterjedt hiedelem szerint80 — Tiszacsegén is azt tartották, hogya levegőben járnak, a felhőkben utaznak. De nem ritkán vélték látni őket a Tisza vizén lépdelveközlekedni, mint az alábbi hiedelemtörténetben is. Közismert, hogy a táltos kívánságát teljesíteni kell, mert különben nagy vihart és szelet csinál. Néha a házak tetejét vitte le, vagy elverte

jéggel a határt.8 1 A csegei halászokat azzal büntette meg — mert nem tudtak neki tejet adni —,hogy magával ragadta, és jóval távolabb lökte le a haltartójukat:

„A halászoknak régen vesszőből vót fonva a haltartójuk. Hát osztán gyött egy ember a vízen keresztül, de csak úgy a víz tetején. Hát a halászok ott bámulták. Oszt azt mondta az egyik:hát ez nem más, mint tátos. Hát oszt oda is ment hozzájuk, oszt kért vóna tőlük egy kis tejet,hogy tejet enne. De nem tudtak neki tejet adni, mer nem vót ott náluk. Hát oszt a tátos sértvevette magát oszt elment. Ahogy elment, nem telt bele egy óra hosszánál több, gyött egy nagyfelleg, nagy zivatar olyan zúgással, hogy felkapta még a haltartót is és arra a Neszénél — a malomnál vót a Nesze — ott lökte le a haltartót. És többen látták, ahogy ment a fellegbe az az em ber alak, lehetett az ember alakot látni, ahogy ment odafenn a fellegbe. Hát oszt haragjába vitteel tőlük a haltartót, amiért tejet nem tudtak adni neki. Mert mindig azt ett, a pattogatott kukoricát is szívesen fogadta. Ezeket szerette a tátos."8 2

A boszorkány hiedelemköre a magyar népi hitvilág egyik leggazdagabb, legváltozatosabbés még a közelmúltban is eleven területe, s különösen az Tiszacsegén. A magyar boszorkányhittöbb rétegből tevődik össze. Az idők folyamán más emberfeletti lények bizonyos vonásait ismagába olvasztotta.83 Közismert a boszorkány mágikus alakváltoztató képessége. Szinte vég

telen azoknak a transzfigurációknak a száma, melyre képesek; ember, állat, tárgy, természeti jelenség alakjában, illetve láthatatlanul tűnhetnek fel.8 4 Általánosnak mondható a természeti jelenségek közül a boszorkánynak forgószélként való megjelenése.85

78 DENIA, ltsz. 1421. 87. PappJ. gyújt.79 Ezt mutatják a boszorkányperek is. vö.: Schräm F., 1970.; Dömötör T., 1981. 117.80 vö.: Barna G., 1979. 33.; Róheim G., 1990. 7-40.81 Közismert, hogy a táltos jellemző tevékenységének, a viaskodásnak a célja az időjárás eligazítása, jó

ra vagy rosszra fordítása. — Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. Bp., 1982.168. ; Kodolányi János: A táltos a magyar néphagyományban — Ethn., 1945. 31—36.; Róheim G., 1990.33.; Szűcs Sándor: Időért viaskodó táltosok. Ethn., 1951.

82 DENIA, ltsz. 1421. 95-96. PappJ. gyűjt.83 Magyar Néprajzi Lexikon 1. k. (Bp., 1977) 346.84 Bihari A.-Szuhai P., 1978. 174.; vö.: Cs. Pócs É., 1983. 181.85 Ld. pl.: Kovács János: A kuruzslás és varázsolás eszközei a szegedi boszorkányperekben = Ethn.,

1898. 211.; Van ahol a forgószélben lovaglást a táltosra vonatkoztatják: N. Bartha K., 1931. 61.; Barna G., 1979. 33. 131



Tiszacsegén máig eleven az a hiedelem, hogy a forgószélben boszorkányok lovagolnak.„Ott megy a boszorkány a forgószélbe, mindjárt visz" — mondják, ha hirtelen nagy légörvénytámad. Azt tartják, hogyha kitartanak egy bicskát vagy kaszát a közelgő forgószél felé, és az hirtelen másfelé veszi az irányt, akkor „biztosan" boszorkány utazott benne. A hiedelem szerint,ha a boszorkánynak napközben sürgősen a Tisza túlsó partjára kellett mennie, forgószél alakjá

ban könnyen megtehette. „Egyszer dél tájban mentünk át a ríven Ároktüre. Hirtelen nagy szélvész támadt. Mondták, hogy — úgy látszik sietősen Ároktüre kell menni a boszorkánynak."

Az áramló víz forgómozgása következtében létrejött tiszai örvényeket a tiszacsegei néphit — határozott alakot nem öltő, kevéssé körvonalazott, láthatatlan — hiedelemlényekkel népesítette be, ezeknek tulajdonítva a víz örvénylő mozgását, és az örvénybe kerülő emberek halálát.86 Ezeket a fiktív lényeket hol „rossz lelkeknek"87, hol „boszorkányoknak" emlegetik, demindig ugyanazt értik alatta.

Azt mondták a régi öregek, hogy az örvényben „a rossz lelkek keringenek", „a rossz lelkekottan ragadják áldozatukat". Ha lementek a Tiszára fürödni a gyerekek, mindig utánuk kiáltották az idősebbek : — „Vigyázzatok az örvénytűi, a rossz lelkek el ne ragadjanak!" De mondtákazt is, hogy az örvényben „a boszorkányok sergetik a vizet", benne forognak, és elkapják azokat, akik odakerülnek. „Elkapja a boszorkány, oszt úgy megsergeti, leviszi a mélybe, osztán visz-sza se tud jönni, belefúl a vízbe. Még ha valaki menteni menne, még azt is úgy lehúzza." (PatóTóth József, sz.: 1912)

A tiszacsegei néphit szerint a boszorkányok a fenti természeti jelenségek formájában vmegjelenésén túl (forgószél, örvény) a leggyakrabban kutya, macska, liba alakját vették fel, demegjelenhettek vöcsök képében is, mint az alábbi hiedelemmondában. A tiszai halászokat kísérgető vöcsök belekerült a nagyhálóba, és a halászok megfőzték, megették, s csak később derült ki, hogy a vöcsök nem más volt, mint a bábaasszony. A ruhává változott toll árulta el a bá

baasszonyt. Érdemes teljes terjedelmében közölni ezt a bábaboszorkány leleplezése típuscso portba tartozó hiedelemmondát :8 8 „Itt a faluban történt ez is. Ez úgy vót, hogy húzó nagyhálóval halásztak. Van az a vízi madár , az a nagyobb fajta vöcsök; mindig kísérgette a halászokat.Egyszer belekerült a háló kavarításába. Oszt ahogy bukdosott le, hát egyszer oszt belenyakazott a hálóba. Osztán megfúlt. Hát amikor kihúzták a hálót, az meg ott vót benne. Hát mán megnem górják el, így mondják a halászok, megfőzik. Letépték a tollat rulla, oszt egy bokor aljábaoda górták a tollat. Megfőzték a vöcsköt, oszt megették. Majd napok múlva keresik a faluba a bábaasszonyt, hogy hun van. Nincsen sehol. Majd valamelyik halász arra ment a bokor fele, hátmán akkor a toll átváltozott a ruhának, amilyenbe a bába járt, arrul ismertek rá. Majd hívja atöbbit oszt mutassa, hogy itt van a bábaasszon ruhája. Ekkor derült ki, hogy a vöcsök helyett a bábaasszont ették meg. Boszorkány vót az is. Minden bábaasszony boszorkán vót ez előtt azöregeknek. Vagy ha valamelyik öreg asszonynak nagy orra vót, az boszorkán vót biztos. És eztmég hitték is."8 9

A boszorkányok láthatatlanná válásának fontos, nélkülözhetetlen kelléke volt a feketemacska csontja. Megfőzték a fekete macskát, és ha ebből egy csontot a szájába dugott a boszorkány, már nem is látta magát a tükörben, láthatatlanná vált. Felült a seprűre, és azt mondta:

86 vö.: Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 270-271. ; továbbá Róheim G., 1990. 100-103.;Kálmány L . , 1895.; A hajdani tápai halászok a veszedelmes tiszai örvényt „Szent Péter vize" körülírással illették szómágián alapuló hittel, hogy ezzel is csillapítsák. — Bálint S., 1980.41L; A Bodrogtorkolatánál lévő mély örvény alatt — úgy tartották —, ember lakik, aki évente három emberáldozatot kíván. — Relkovic N., 1923. i . m. 107.

87 „Az emberekkel szembenálló rosszindulató lények nem mindig határozottan körvonalazott, névvelés jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező alakok, hanem gyakran meghatározatlan „rosszak". —Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 270.

88 vö.: Bihari A., 1980.89 DENIA, ltsz. 1421. 96. PappJ. gyűjt.



„hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok!" — És a seprűn láthatatlanul elrepült. így aztán nem voltgond a hiedelem szerint a Tiszán való átkelés, ha a boszorkányok gyülekezőhelyére a hegyek

be, a „Miskóci hegybe" kellett menniük.A boszorkányok csodálatos utazásának fontos kelléke volt a kantár is, melyet valakinek a

fejéhez vágtak, az lóvá változott, és azon nyargalhattak el nagy távolságra is.A hegyek mellett fontos gyülekezőhelye volt a boszorkányoknak a Tisza-parti füzesekben

is. Rendkívül figyelemreméltó az a tiszacsegei Tisza-partra lokalizált, alább teljes terjedelmé ben közölt hidelemmonda, mely a kísértetek vonulása típuscsoportba tartozik. Eddig csupán aBodrogközből, Szatmárból, Erdélyből kerültek elő változatai.90

„Nagyapámtúl hallottam, hogy a halász odafent hált a Tisza-parton, a kunyhóba. Arra ébredt, hogy a falubúi nagy nótaszó hallik, bandaszó. Gyöttek ott a Tisza-parton. Ároktürül hallott. Gondolta a halász, hogy valami lakadalmas nép. Mikor iránta értek a Tisza túlsó partjánhát megállt a banda, elhalt a bandaszó. És a halászt neviről szólították. Jöjjön által, itt a jó pá-lyinka igyík. Hát ugye a halász meg pályinkaszerető ember vót oszt átment a csónakjával. Egyócska kis tőgyfa csónakja vót. Hát mikor átmegyen, akkor néz széjjel: sárga hintó, szól a banda,

mulatnak. Kínálják a halászt, hogy igyon. Itt. Azt mondják neki: mostmán vigyen át bennünketezen a csónakon. Hát a halász nagyot nézett, hogy egy csónakon, ennyi embert, meg hintót lovat? Az nem lehet. De lehet. Átváltoztak a lovak — négy ló volt a hintóban — olyannak, mintegy macska. Az emberek hasonlóképpen, ahhoz arányítva lettek kicsik. Úgy hogy a rossz kistőgyfa csónakon átvitte őket a halászkunyhóho. Ott visszaváltoztak rendes nagyságba. Vót otta kunyhó közelében a vessző közt egy tisztás, aztán ott tanyát ütöttek, beállt a banda, hozzáfogtak táncolni, mulatni. Hát a halászt is itatták, kedve kerekedett. Azt mondták a halásznak, hogytáncoljon. Adtak a kézire egy szép nőt. Hát táncoltak, mulattak. Hát oszt amikor kezdett hajnalodni, hallja a halász, hogy mondják egymásnak: hajnalodik, ránkvirrad, mostmár menjünk.Kezdtek bontakozni, készülődni. Azt mondják a halásznak: lökje el a táncosát magátúl, azt aszép nőt. A meg ellökte. Oszt amikor ellökte, abban a pillanatban a csónakjának változott. Éshogy a csónak eldűlt, ketté is esett. Hát a halász oszt bánatos lett, oda a csónakja. Azok meg nevették. Azok meg felpakoltak abba a sárga hintóba, oszt mint a repülőgép felemelkedtek a levegőbe és elmentek. Hát reggel jön a többi halász. .. mondja nekik, hogy mi történt az éjszaka.Azok meg nem hitték. Viszi oszt üket, oda, mutassa hun mulattak. Hát amikor odaérnek ott vóta sok cifra rongy, lúlábszárak, füsü darabok, tehén szarvak. Hát azt állapították meg, hogy a go-noszlelkek mulatoztak ott. Mán mink ezt nem hisszük el, de ők elhitték."91

A kísértetek vonulása típuscsoportba tartozó hiedelemmondák az éjszaka a levegőben„csengő-bongó szekéren" repülő, mulatozó szellemek, kísértetek, boszorkányok, tündérekképzetének epikus megfogalmazásai. A mondákban szereplő motívumok állandóak. Ennekalapján a kutatók a típuscsoporton belül 8 típust állapítottak meg. Ezek egyike, amikor a „Ré

vészt éjfélkor négylovas hintón érkező nászmenet költi fel. Csónakjába behajtják a hintót. Átérve mulatni kezdenek, a révészt is invitálják. Adnak mellé egy menyecskét. Távozáskor fölszólítják, hogy lökje el a partnerét. Az a földre zuhanva a révész csónakjává (rossz hajódeszkává stb.) változik, szétreped."9 2 Ennek a típusnak a megfelelője a tiszacsegei változat, annyi aprókülönbséggel, hogy ott halászról és nem révészről van szó.

Mivel kutatásunk tárgyát képezi a mitikus lények metamorfózisának vizsgálata is, ameny-nyiben az a Tiszán való átkelésüket, közlekedésüket szolgálja, szólnunk kell az idézett mondá

ban szereplő átváltozásról is, amely tulajdonképpen miniatürizálódás. Minden önmaga kicsinyített mása lett. Ahhoz ugyanis, hogy a halász a négylovas hintót, a lakodalmas népet, a bandát csónakján át tudja vinni a Tiszán, átváltoznak a lovak, akkorának, mint egy macska, az em-

90 vö.: Magyar Néprajzi Lexikon 3. k. (Bp. 1980) 208.; Bihari A., 1980.91 DENIA, ltsz. 1421. 86 -87. PappJ. gyűjt.92 Ld. 90. j .



berek hasonlóan, ahhoz arányítva lettek kicsik. Mikor a Tiszán átkelnek, akkor visszaváltoznakrendes nagyságba. Tudjuk jól, hogy a néphitben rendkívül jellemző lehet az emberi méretnélkisebb vagy nagyobb alak, illetve a meghatározatlan, folyton változó, hol kisebbnek, hol nagyobbnak látszó alak is .93

Ennek a hiedelemmondának a kapcsán utalnunk kell arra is, hogy a boszorkányüldözésekmásodik korszakában folytatott boszorkányperekben egyre több szó esik a démonhit elemeirőlis, így pl. arról, hogy a boszorkányok súlytalanok, dióhéjban kelnek át a Tiszán.94 Sőt az egyikszegedi vádlott vallomása szerint „egy dió héjban 60 is belefért".93 Hogy a boszorkányperekkényszervallomásainak démonhite mennyire idegen volt a nép gondolkodásától, mutatja az is,hogy az élő néphitben nem tudott igazán gyökeret verni.96 Tiszacsegén nem sikerült egyetlenadatot sem találni a recens anyag kutatása során, mely arra a hiedelemre utalt volna, hogy a boszorkányok dióhéjban közlekedtek a Tiszán.

Külön kell még szólnunk a fehérmájúnak nevezett személyekről, és a hozzájuk fűződő hiedelmekről. Tiszacsegén azt tartották, hogy akinek fehérmája van, az nem süllyed el a vízben,hanem ráül a vízre és az viszi. Ez a hiedelem mind a mai napig él az idősebb emberek emlékezetében, és nemcsak passzív hiedelemként, hanem élő hitként. Konkrét eseteket sorolnak fel,konkrét helyszínekkel, konkrét nevekkel. A tiszacsegeiek a fehérmájúságot tényként fogtákfel, rákérdezésre sem tudtak semmiféle szervi elváltozásra, egyéb különbségre utaló mozzanatot feltárni. Úgy tudják, hogy a fehérmájúak nem tettek semmit azért, hogy ilyen különleges ké pességekkel rendelkezzenek, de ugyanakkor megszüntetésére sem képesek.

„Akinek fehérmája vót, az nem ült el, az ráült a vízre, és vitte a víz. It t a szomszéd házbalaktak Kovács Margitnak a jánya, ennek az ura vót Katona Jóska. Jóska is fehérmájú vót, és avízen az biztos, hogy nem ül el az ilyen. Az mindegy, hogy a Tisza vizéről van szó, vagy bármilyen más vízről. Ez a Jóska is fürdött a ruszkiknál, mikor hadifogságba vótunk. Volohovnál fürödtünk, az állóvíz vót. Ott mondom a Jóskának — te ússzál mán, azt mondják te fehérmájú

vagy. — Nem hiszed el? — azt mondja. Hát ráhasalt a vízre és nem vette be a víz. A saját szememmel láttam. Aki utána csinálta, az rögtön belemerült, mint a nyeletlen fejsze."97 (PatóTóth József, sz.: 1912)

A fehérmájúak lehetnek férfiak, nők egyaránt. „A fehérmájú az olyan, hogy nem merül lea víz alá. Szinte feltartja a víz. Farkas Esztinek az anyja a Tukába ugrott bele itt Csegén. A révészek kifogták, de akkor is a víz tetején vót. Mikor kifogták és kivizsgálták, akkor tudták meg,hogy fehérmájú." (Férge Józsefné, Szilágyi Lídia, sz.: 1928)

Mesélnek olyan történeteket is, melyekben meglehetősen nagy távolságok megtétele utánis élve fogták ki az öngyilkosjelöltet a Tiszából, nem tudott belefulladni. „A fehérmájút nem veszi be a víz. Vót olyan nő, aki Tiszapolgárnál beleugrott a Tiszába és Tiszafürednél fogták ki, és

93 Cs. PócsÉ., 1983. 181.94 vö. : Schräm F., 1970.1, k. Az egyik Ugocsa megyei perben vallja 1709-ben az egyik tanú, hogy a bo

szorkánysággal vádolt Izsák Györgyné leányunokájától hallotta, amint azt mondta, „az ű nagyanja azTiszán dióhajban jár, mely leánkát látták is, hogy az dióhajat felszedte és tarisznyába rakta". — Közli:Komáromy A., 1910. 235. Ld. még uő .: 233. 244.; továbbá Magyar Néprajzi Lexikon 1. k. (Bp.1977)353.

95 Kovács J., 1901. 361.96 Magyar Néprajzi Lexikon 1. k. (Bp. 1977) 353.97 Még egy érdekes hiedelem társul a fehérmájúnak nevezett személyekhez Tiszacsegén. Úgy tartják,

hogy az ilyen embernek nem lehet fiúgyermeke. Ha meg is születik, röviddel utána meghal. „Aki fe

hérmájú vót, annak nem vót fiúgyereke se. It t vót ez a Katona Jóska, fehérmájú vót, és a fiukból egysemaradt meg. Megszülettek, de utána hamarosan meg is haltak. Hiába szerettek vóna fiút, nem lettcsak két lányuk. Ha mán az egyik fehérmájú vót, akkor már nem lehetett fiú gyerekük. Itt is az embervót fehérmájú, az asszony nem." (Pató Tóth József, sz.: 1912.)



tett. Mind a hat boszorkány fennmaradt a vízen lebegve; az oláh ámbár fiatal ember volt, nemtudott úszni és alámerült; meg is fulladt volna, ha a hóhérok még idejében ki nem hú zzák ."1 0 6

Az egyik Abaúj -Torna megyei per szerint a boszorkánysággal vádolt férj és feleség is fent maradt a vízen.1 0 7 1692-ben egy tordai boszorkányperben bűbájos varázslásokért vízpróbánaalávetett asszony az Aranyos folyón „az vízben le nem ment".108

Minden bizonnyal nagy szerepe volt az úszni tudás mellett a vádlott által viselt ruhának is,szétterülő dús hajának, hogy a vízpróba során ki merült el és ki tudott a víz felszínén maradni.Erre gyanakodott az egyik vádlott, Bódisné is, mikor azzal ostorozta boszorkánysággal vádolttársát egy 1736-os Abaúj-Torna megyei perben, hogy „te vagy az oka Bekéné, hogy fel maradtam, mert az te ruhádhoz értem, azért maradtam fel, de az utan Bódisné mas Aszony ruhájábanöltözött, Bódisné ugyan csak fent maradót az vizén".l o y

Gyakran a boszorkánysággal vádolt személy kijelentését fordítják ellene, mint a Dunamelletti Vezekényben élő révész fiának, Jósa Matyónak esetében is, aki azt állította mahogy „ü nem hal a Vízb e" .1 1 0 Hasonlóképpen járt egy 1728-as tiszaeszlári per tanúsága szerintSzabó Györgyné vádlott is, akinek a szájából hallotta a tanú, hogy hijjaban vetnek az vízre, mert

én bizony hijaban le nem megyek az vízben ."1 1 1

Nyilvánvaló boszorkánysága jeleként hoztákfel a kismarjai (Bihar megye) Balogh Ilona ellen is egy korábbi kijelentését, miszerint „ha eőtetmegh förösztik mivel az Csontyai el száradtak, az vízen le nem ül".1 1 2

A Csáthon (Borsod m.) lakó boszorkánysággal vádolt Bartháné is azt állította magáegy 1677-es per anyagában, hogy „azért nem termelhetek én kendert, hogj az Vízben nem mehetek, mert az Víz fel vett".113

Egy korábbi alkalommal már vízpróbára vetették boszorkánysága miatt, mint azt az egyiktanú vallotta, „Barthánét a Tiszában vetették volt Löknél, s le nem ült", hanem mint egy másiktanú vallja, „mint az tök, tsak úgy járt az vízen".114

Akárcsak a Kecskeméten perbe fogott Hős Anna, néha halasi lakos, Tóth András özvegye, akiről azt vallotta 1747-ben az egyik tanú, hogy azelőtt néhány évvel több társával együtt boszorkányságért „itt Halason meg föröztetett, eléggé dugta volna fejet az Vízben, de mint aTök csak fönt evezett, ugj hogj minden tagja kilaczott".11 5 Egy cseklészi (Pozsony m.) vízpróbasorán a boszorkánysággal vádolt nyolc személy közül „le nem ült a Vízben" egy sem, „hanemúsztak mint a Kátsák".11 6

A kérdéskör vizsgálata során számos buktató és hiányosság gátolja a megbízható kkeztetések levonását. Mint láthattuk, a boszorkányperek anyagában szép számmal forduvízen való lebegés, a víz felszínén maradás képessége — vízpróba eredményeképpen vagy attólfüggetlenül —, mely a boszorkányság vádját jelentette az illető személy számára, akár a tanúkvallomása, akár a vádlott kijelentései alapján.

106 Komáromy A., 1910. 129.107 SchramF., 1970. I I . 19.108 Komáromy A., 1910. 150.109 Schräm F, 1970. I . 23.110 SchramF, 1970. I . 503.111 SchramF., 1970. I I . 325.112 Schräm F., 1970. I . 92.; Az orvostudomány segítségét igényelné annak feltárása, hogy lehetnek-e

egyáltalán olyan patológiás esetek, amelyek következtében az élő emberi szervezet víz felszínén valófennmaradása — úszó mozdulatok nélkül — folyóvízben elképzelhető lehet.

113 SchramF., 1970. I . 138.114 uo.115 SchramF., 1970. I . 476.116 SchramF., 1970. I . 501.



„Mikor Jézus a Földön járt, a szamár után tettek egy ekét, hogy ott vót egy nagy lapos, osztvágjanak medret az ekével, mer a Tiszának nem vót még meg a helye. A szamár húzta az ekét,kapkodott jobbra is balra is, ahogy vót legelni való, osztán hát húzgálta az ekét össze-vissza. Ettől lett ilyen kacskaringós a Tisza. A régi öregek mondták, hogy valamikor nagyon kacskaringós vót a Tisza, itt folyt a Sajtgyárnál, bejött egész ide." (Férge Józsefné, sz.: 1928)

IRODALOM

Babus Jolán, 1959.A lónyai vizek néprajza. Néprajzi Közlemények IV. 3. Bp.

Barna Gábor, 1979. Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Bp.

N. Bartha Károly, 1931.Magyar néphagyományok. Debrecen

Bálint Sándor, 1980.A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete.A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79. 2. (Szerk.: Trogmayer Ottó) Szeged

Bencsik János, 1977.Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján. HajdúságiMúzeum Évkönyve III. (Szerk. : Nyakas Miklós)

Bencsik János, 1988.Fejezetek Tiszacsege történetéből. Folklór és etnográfia 40. (Szerk.: Ujváry Zoltán) Debrecen

Bihari Anna, 1982.Magyar hiedelemmonda katalógus. Előmunkálatok a Magyarság néprajzához 6. Bp.

Bihari Anna—Szuhay Péter, 1978.Mítosz és hiedelemmonda. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 3. Bp.

Cs. Pócs Éva, 1979.A magyar néphit ún. természetfeletti lényei. Ethn. 331—341.

Cs. Pócs Éva, 1983.Tér és idő a néphitben. Ethn.

Dömötör Tekla, 1981.A magyar nép hiedelemvilága. Bp.

Fehér Gyula, 1938.Kutak a Körös Kis-Sárrétjén. Ethn. 175—185.

Ipolyi Arnold, 1987.Magyar Mythologia. Bp. (Hasonmás kiadás)

Kandra Kabos, 1897.Magyar Mythologia. Eger

Kapczár Róza, 1978.A víz szerepe a paraszti háztartásban és a faluközösség szokásaiban. In : Mátraderecske. Néprajzi tanulmányok. Tematikus és lokális monográfiák I II . Eger 61—72.

Kálmány Lajos, 1895.A magyar halászok vízi ellenségei. Ethn. 102—105.

Komáromy Andor, 1910.Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp.

Kovács János, 1901.Szeged és népe. Szeged

Kóssa Gyula, 1908.Kígyó az emberben. Ethn. 274—281.

Liszt Nándor, 1906. Népies gyógyítómódok és babonák Hajdú vármegyében. DebrecenPapp József, 1967.Tiszacsege. Debrecen



Róheim Géza, 1990.Magyar néphit és népszokások, (reprint) Szeged

Schram Ferenc, 1970, 1982.Magyarországi boszorkányperek. 1529—1768. M I . k. Bp. 1970., I II . k. Bp. 1982.

Seres András, 1981.

Erdők, vizek csodás lényei Háromszéken és a környező vidékeken. Népismereti Dolgozatok. Bukarest, 185-196.Szendrey Ákos, 1940.

Az életvize a karácsonyi népszokásainkban. Ethn., 393—400.Szendrey Zsigmond, 1938/a.

A halottak, szentelmények, eljárásmódok a varázslatokban. Ethn., 32—46.Szendrey Zsigmond, 1938/b.

A nép élő hitvilága. Ethn., 257—273.Szendrey Zsigmond, 1940.

A magyar népszokások ősi elemei. Ethn., 352—360.Vajkay Aurél, 1937.

Adatok a veszettség gyógyításához. Ethn., 82—83.



Mária Vajda

VOLKSTÜMLICHE GLAUBENSARTEN IN VERBINDUNGMIT DER THEISS

IN DER GEMEINSCHAFT EINES DORFES AN DER THEISS

In seiner Eigenschaft als eines der Urelemente im Volksglauben spielt das Wasser mit all seinen Geheimnissen, seiner Unberechenbarkeit, seiner Unersetzbarkeit, in magischen und symbolischen Zauberhandlungen, in der volkstümlichen Heilkunde sowie in allen Glaubensarten in Verbindung mit Personenüberirdischer Kraft und übernatürlichen Wesen eine sehr starke Rolle.

In der vorliegenden Studie werden die Glaubensarten und Bräuche unter den Einwohnern von Tiszacsege, einer Siedlung am Ufer der Theiss, dem zweitgrössten Strom in Ungarn, vorgestellt. Wobei essich hier um Glaubensarten und Bräuche in Verbindung mit der Theiss handelt. Immer wieder werdenauch Hinweise auf Analogien und Abweichungen aus anderen Gemeinschaften gegeben. Die Einwohnerdieses Ortes lebten von Anfang an von Ackerbau und Viehzucht. Der Fischfang galt bei ihnen nur als Zusatzverdienst. Da es hier eine Fähre über die Theiss gab, gelangte der Ort recht bald zu hohem Ansehen.Seine Einwohner gehören vorwiegend dem reformierten Kirche an.

Die reinigende und krankheitsläuternde Kraft des Flusswassers war im Volksglauben allgemein be-kannt. So hielt man auch in Tiszacsege das Theisswasser aufgrund der durch Heilkräuter in das Wasser gelangten Wirkstoffe bei den verschiedenen Heilverfahren sowohl äusserlich als auch innerlich (zur Bereitung von Bädern, Umschlägen, Waschungen und für Trinkkuren) für ausserordentlich nützlich.

Auch in den Glaubensarten in Verbindung mit Tieren spielt das Theisswasser eine bedeutende Rolle(zum Vorbeugen gegen Krankheiten, als Garantie dafür, dass sich das Vieh auf dem Markt besser verkaufen lässt, als Milchzauber und zum Vertreiben von Würmern). Gab man einem Hund den Namen desFlusses, so wollte man laut Volksglauben damit bezwecken, dass er gegen die Tollwut gefeit ist.

Es ist allgemein bekannt, dass das Wasser zu bestimmten Zeiten über unterschiedliche Kräfte verfügt. So glaubte man, dass eine Waschung im Flusswasser am Karfreitag von besonderer Zauberkraft fürdie Schönheit und die Gesundheit sei, und ein Trunk aus dem Wasser zu der Zeit sollte ein Garant für dieTreue des Ehegatten sein. Noch im Jahre 1961 versuchten ältere Einwohner aus dem Ort trotz aller rationellen Methoden (Taucher, Netze auf dem Grund des Flussbettes ausgespannt), den Leichnam eines Ertrunkenen wiederzufinden, indem sie ganz dem Aberglauben nach am Freitag gebackenes Brot auf dasWasser legten.

Besonderes Aufmerksamkeit sollten wir dem Aberglauben widmen, wonach jedes Jahr einmal, undzwar im Morgengrauen des Karfreitag, ganze Gruppen von Wassernixen, die halb Mensch, halb Fischsind, aus dem Wasser auftauchen. Im Aberglauben unter dem Volk kommt jener Überzeugung eine wichtige Rolle zu, wonach über die natürlichen Öffnungen des Körpers verschiedene Tiere und Insekten inden Magen sowie andere Körperhöhlen eindringen, sich dort weiterentwickeln und vermehren und aufdiese Weise den Tod desjenigen verursachen. Hier sind besonders die Geschichten in Zusammenhang mitdem sog. Wasserkalb, der Wasserblindschleiche und den Grillen von dem untersuchten Gebiet bekannt.

Unser Bezirk gilt als klassisches Terrain für den Glauben an Schamanen und Hexen. In der vorliegenden Schrift werden die Glaubensarten in Zusammenhang mit den übernatürlichen Wesen und derTheiss zusammengefasst (und zwar ihre Fortbewegung auf der Theiss, die Gestaltveränderungen in Ver bindung mit den Hexen usw.). Auch die Glaubensarten, die sich an die „Weisslebriger" genannte Personin Tiszacsege anknüpfen, welcher die geheimnisvolle Kraft des Schwebens über der Wasseroberfläche sowie des Nichtuntertauchens und andere übernatürliche Fähigkeiten zugesprochen werden, haben sich bisauf den heutigen Tag erhalten und werfen zahlreiche Fragen auf. Diese Glaubensarten sind uns auch ausanderen Gegenden aus den Unterlagen über Hexenprozesse bekannt.



Magyari Márta

HÚSVÉTI SZOKÁSOKA NYÍRACSÁDI GÖRÖG K ATO L I K U S O K KÖRÉBEN

Hazánk görög katolikus népességének hagyományairól, vallásos jellegű szokásairól gyérszámú és esetleges néprajzi feldolgozás készült,1 pedig nemcsak hazai viszonylatban, de egészEurópában ennek az egyháznak a legbonyolultabb a történelme, s éppen ezért a magyar görög

katolikus népi vallásosságnak egészen egyedülálló a művelődéstörténeti háttere.2

A képet tovább színezi az a tény, hogy a mai magyar görög katolikus népesség legalább három, több réteg ben betelepült nemzetiség elmagyarosodott utóda. Néhány nagyvárostól eltekintve — Buda pest, Szeged, Makó — viszonylag kicsiny, jól elhatárolható területen, az ország északkeleti sarkában élnek. A hagyományok konzerválódását a vallás nagy kohéziós ereje mellett elősegítetteaz is, hogy egészen a közelmúltig ez volt a legeldugottabb, legelmaradottabb országrész.3

Nyíracsád, az egykori Szabolcs vármegye nagyközsége ma Nyírábránnyal és Nyíradony-nyal együtt — mindhárom községet túlnyomórészt román eredetű görög katolikus nép lakja4 —Hajdú-Bihar megye része.

A jelen dolgozat a görög katolikus húsvéti szokások feldolgozásának első lépéseként arravállalkozik, hogy az elsőként kijelölt településen, Nyíracsádon minél teljesebb formában rögzítse a még élő, illetve az emlékezettel még utolérhető húsvéti szokásokat, kiegészítve néhányhajdúdorogi és nyírábrányi összehasonlító adattal.'1

A görög katolikus vallás előírásai szerint a húsvéti ünnepeket megelőző nagyböjt a legszigorúbb böjt, ezért a főzőedényeket a böjt kezdetén hamulúggal kifehérítik. Akácfa hamut szórtak az edényekbe, erre forró vizet öntöttek és jól kirotyogtatták a tűzhelyen. Ettől kezdve húsvétig csak olajjal főztek. Olajütő működött Nyíracsádon is, annyi napraforgót igyekeztek minden gazdaságban megtermelni, hogy a belőle üttetett olaj elég legyen a család számára a böjtalatt. A görög katolikusok böjtös táplálkozásában az olajnak kiemelkedően fontos szerepe van,

1 Bartha Elek: A hitélet néprajzi vizsgálata egy zempléni faluban. (Debrecen, 1980), Bartha Elek:Adalékok a görög katolikusok eucharisztikus szentelményeinek néprajzához. In: Néprajzi tanulmányok. (Szerk.: Balassa Iván—Ujváry Zoltán, Debrecen, 1982) 801—809., Bartha Elek: A bizánciliturgia nyomai a néphagyományban. In: „Mert ezt Isten hagyta...". (Szerk.: Tüskés Gábor, Buda

pest, 1986) 312—327., Sasvári László: Görög katolikus gyászszertartások. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 10. (Budapest, 1982) 391—394.

2 Cserbak András: A magyar görög katolikus népi vallásosság művelődéstörténeti háttere. In: „Mertezt Isten hagyta...". (Szerk.: Tüskés Gábor, Budapest, 1986). 275—311.

3 Uo. 276.4 „a Bihar megyével határos oláh községek, bár itt terjeszkedni nem képesek, nyelvökkel együtt mindez

ideig szokásaik nagy részét is megtartották (Nyír-Adony, Nyír-Acsád, Szent-György-Ábrány)" Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. (Szerk.: Borovszky Samu, Budapest é. n.) 160.

5 A múzeum adattárában a terepmunka során készített fényképek és hangfelvételek mellett megtalálható még egy közel másfél órás videofelvétel is a nyíracsádi húsvéti szokásokról. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Mosolygó Sándor esperes úrnak és feleségének, valamint adatközlőinknek munkánkmegértő támogatásáért.



mert nem csak a zsírt helyettesítik vele a főtt ételekben, hanem azokon a legszigorúbb böjti na pokon is fogyasztják, amikor a főtt ételektől tartózkodnak.6 Húshagyó hétfőn7 és nagypénteken olajos kenyeret, olajos krumplit esznek, s közismert böjti eledel a hagymával, fűszerekkelízesített és olajjal lelocsolt nyers savanyú káposzta is.

A böjt szigora az idők folyamán enyhült, az egyház is könnyített rajta, így napjainkbanmár csak szerdán és pénteken tartózkodnak a húsféléktől, zsíros ételektől.

A böjtös ételek között számos, a táplálkozási kultúrából már kikopott alapanyagot, ételkészítési módot fedezhetünk fel.8 Az 1930-as, 1940-es években Nyíracsádon sűrűn fogyasztott böjti étel volt a cibereleves. Búzakorpából készítették, a langyos vízzel leöntött korpát meleghelyen addig érlelték, amíg megsavanyodott. Felmelegítve, de nem felforralva borssal ízesítették és pirított kenyérrel fogyasztották. A különféle rántott leveseket, hagymalevet, keménymagievet napjainkban is elkészítik.

A böjti ételek leggyakoribb alapanyaga a kukoricaliszt és -kása, illetve a burgonya. Kukoricából kását ritkábban készítettek, gyakrabban főztek belőle puliszkát. A puliszkát tejjel lelocsolva is fogyasztják, de szokták úgy is készíteni, hogy a kanállal kiszaggatott puliszkára sava

nyú káposztát szórnak és olajjal lelocsolják, sütőben pirosra sütik. Ezt az ételt Hajdúdorogondarutollas málénak nevezik, itt kukoricalisztből görhe málét is készítenek.9

A burgonyának még többféle elkészítési módját ismerik. A böjt alatt gyakran fogyasztottak törött krumplit pirított hagymával, paprikás krumplit, fojtott krumplit, ez úgy készül, hogya hagymás zsírra vagy olajra nyers krumplit karikáznak, kevés vizet öntenek alá és fedő alatt puhára párolják. Cinke néven ismerik Nyíracsádon azt a burgonyaételt, amelyet úgy készítenekel, hogy az apróra vágott burgonyát fokhagymával ízesített vízben puhára főzik, majd búzavagy gabonaliszttel feltörik, s csomómentesre kikeverik, a tetejére olajos hagymát sütnek.Ganca néven is említik ezt az ételt. A liszttel, fűszerekkel összekevert, reszelt nyers burgonyá

ból készülő, olajban kisütött étel neve Nyíracsádon lepcsánka, ezt gyakran készítik napjaink ban is. Budaábrányban siligóként említik, s emlékeznek arra is, hogy régebben nem serpenyő ben sütötték, hanem tepsiben kemencében.1( 1 A felsorolt böjtös ételek közül számosat már csaka legidősebb nemzedék tagjai ismernek, s ma már ők sem készítik. A böjtös napokon mostaná ban többnyire főtt vagy kelt tészta kerül az asztalra, levessel párosítva.

A nagyböjti időszakban kiemelkedő, rendszeresen ismétlődő vallásos alkalom volt a stációjárás. A böjtös napokhoz kötődően minden héten szerdán és pénteken összegyűltek a görökatolikus hívek — főleg asszonyok, de férfiak és fiatal lányok is — a temető kapuja melletti kisépületnél, imakönywel és gyertyával a kézben. A temetőnél kezdték el a stációkat mondani, smire felértek a görög templomhoz, addigra elvégezték, útközben minden állomásnál letérdeltek. Ez a szokás az 1940-es évek végéig élt, ekkor hatóságilag megtiltották, s csak a templomon belül gyakorolhatták a hívek.11

6 A hajdúdorogiakat a többi hajdúváros lakói ezért el is nevezték „olajosoknak". Mezősi József: HúsvétHajdúdorogon. - Múzeumi Kurír 26. 1978. 27—35, 31.

7 „A bút elsőhetfüje, húshagyó hetfüigen szigorú bút, akkor főttöt nem eszünk egész nap." (SzopkóJá-nosné sz. 1921. görög katolikus)

8 Cs. Pócs Éva: Étel és étkezés a magyar néphitben és népszokásban = Néprajzi Értesítő 43. 1961.31—53,42. — Szabó László: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton. In : A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve IV—V. 1961—62. 129—139.

9 Saját gyűjtés, Hajdúdorog 1990.10 A Nyírábrányból és Budaábrányból származó adatokat Tóth Zsuzsanna 1990-es gyűjtéséből vettem

át köszönettel. DMNA. 2359/90.

11 Keresztúti ájtatosságnak is nevezik ezt a szokást. „Húsvét nagyböjtjibe jártunk fiúk, lányok. Úgy hittük, hogy kereszt alá menyünk." (Dorogi Jánosnész. 1923. görög katolikus) A latin egyházban a nagy böjt alatt különösen kedvelt ájtatossága a híveknek a keresztúti ájtatosság. Mihály fi Ákos: A nyilvánosistentisztelet. (Budapest, 1933) 135.



A nagyböjt vasárnapjainak elnevezései közül a nyíracsádiak már csak keveset ismernek.Húshagyó hetében kezdődik a böjt. Húshagyó hétfő hagyományaik szerint igen szigorú böjt,főtt ételt többnyire nem fogyasztanak ekkor. Ez a böjt első napja számukra, a nagyböjti időszaktöbbi hétfői napján már nem böjtölnek. A húshagyó vasárnapot követő vasárnapot a görög katolikusok vajhagyó vasárnapnak nevezik.12 A húsvétot megelőző vasárnap virágvasárnap, azazt megelőző pedig fekete vasárnap.

A virágvasárnap megünneplése nemcsak azért érdemel fokozott figyelmet, mert közvetlenül megelőzi a húsvétot és a nagyhetet, hanem azért is, mert az e napon szentelt barka — Nyíracsádon sutka, Hajdúdorogon cicurka a neve —, mint szentelmény a húsvéti előkészületeknél — pászkasütés — újra megjelenik. Nyíracsádon általában azok a férfiak szokták megszedniszombaton a virágvasárnapi barkát, akik más alkalmakkor is segédkeznek a templomban.A vasárnapi mise végeztével a kurátor és a harangozó osztja ki a hívek között a barkát. Nyíracsádon az 1950-es évek végéig általános szokás volt, de elvétve még 8-10 évvel ezelőtt is előfordult,hogy a templomból kijövő lányokat megcsapkodták a barkával a kapós legyél, kapós legyélvagy kapós legyetek a bálba, mint ez a sutka szöveg kíséretében. Budaábrányban is tudnak róla,

hogy a lányokat és a jószágot is megveregették a virágvasárnapi barkával, hogy kapós legyek. Nyíracsádon emlékeznek még arra is, hogy az 1920-as években a gyermekekkel a szente-lés után édesanyjuk elnyeletett egy-egy szem sutkát, de értelmét nem tudják, s mára e szokás éshiedelem háttere már teljesen eltűnt. A virágvasárnapi barka, mint szentelmény legáltalánosabban a vihar, a jégeső megfékezésére használatos. Nyíracsádon, Nyírábrányban, Budaábrányban és Hajdúdorogon egyaránt ismert az a hiedelem, hogy ha a nyári nagy vihar, jégesőidején a szentelt barkából egy darabot a tűzbe dobnak, akkor a vihar megcsendesedik. A virágvasárnapi barkához fűződő hiedelemkör legintenzívebben élő része ez napjainkban is. Hisznek

benne, számos alkalommal gyakorolják is.1 3 A barkát többnyire a lakásban, a szobában tárol ják, az idősebbek a szentképek mellé tűzve. A virágvasárnapi barkából, sutkából visznek a temetőbe is, és a hozzátartozók sírját feldíszítik vele.

A nagyböjti időszakban a templomban is megemlékeznek a halottakról, négyszer van halottak szombatja, ekkor misét mondatnak értük, s a pap a hívők kívánságára felsorolja a halottak nevét.

A húsvéti ünnepeket közvetlenül megelőző hét, a nagyhét Nyírábrányban fájdalmasnagyhét, általában az ünnepre való készülődéssel telik el. A lelki felkészülés legfontosabb mozzanata a gyónás elvégzése, ennek alapfeltétele az, hogy a hívőnek ne legyen haragosa. Nyíracsádon általános szokás, hogy a haragosok a gyónás előtt, a nagyhéten felkeresik egymást éskibékülnek, megbocsátanak egymásnak.14

12 „Az egyházi év középpontja a görögöknél a húsvét. Az ünnepi előkészület 10 vasárnapot foglal magá ban. A húsvét előtti 9-dik vasárnapot követő hét a húshagyó hét, ennek utolsó napja húshagyó vasárnap, a rákövetkező vasárnap pedig vajhagyó vasárnap, mert a rákövetkező hétfőtől kezdve még a vajés a tojás élvezése is tilos." Mihályfi i . m. 169—170.

13 „Azt arra szoktuk használni, hogy ha nyáron valami nagy idő jön, akkor teszünk rögtön a tűzre. Jaj, amúltkor jött az a nagy idő, olyan nagy jég volt. Aztán én rögtön két szálat beledugtam a tűzbe. Mégugye nem nagyon tüzeltünk, oszt teleraktam a tűzhelyet papírral, rátet tem két szál sutkát, oszt rögtönmegállt a jég. Nem esett tovább, csak míg tüzet raktam eltelt az idő. Jancsiéknál becsapott a villám, belea vezetékbe. Úgy megijedtünk. Pont itt vót a szomszédasszony, jaj, mondom, teszek egy kis sutkát atűzbe. Oszt rögtön megállt. Mondom neki, na látod, nízd meg, rögtön megállt, ahogy a sutkát a tűzbetettem, csak igaz, hogy erre jó." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus)

14 „Nem szabad vót olyankor haragot tartani, egymást, ha haragba vótak megkérni, mer addig nem mehettek gyónni, míg nem békéltek meg. Ezelőtt a pap nem gyóntatta meg azt, akinek haragosa vót. Egymást megkérték, hogy bocsássál mán meg, mer menni akarok gyónni, oszt akkor megbékéltek." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus)



Az ünnep rangját emelték azzal is, hogy a gyermekeknek a hiányzó új cipőt, ruhát húsvétra vették meg, hogy az ünnepek alatt viselhessék azokat először.

Az ünnepi előkészületek alatt a ház körüli jószágok körüli takarítás a férfiakat is lefoglal ja, ezért a nagy héten nem szívesen mennek a határ távolabbi pontjára. Nyíracsádon, ha az idő isúgy engedi, nagyhéten vetik el a krumplit a kertekben. Kitakarítják az istállót, ólakat és előkészítik a takarmányt a jószág számára az ünnep idejére. A takarítást, meszelést, nagymosást anagyhét első két napján, hétfőn és kedden általában minden háznál elvégzik napjainkban is,csak a munkába járó asszonyok kivételek ez alól, az idősebbek, mivel jobban ráérnek, még anagyhét előtt kimeszelnek.

Nagycsütörtökön az aznapra jutó munkákat lehetőség szerint még délelőtt elvégzik, merteste szép számmal összegyűlnek már a templomban. Este hatkor kezdődik a kínszenvedésiszertartás (Nyírábrány), ezen tizenkétszer olvassa fel a pap az evangéliumot, minden evangélium után harangoznk, a szertartás végén elnémulnak a harangok és ettől kezdve a feltámadásiîàkereplôt (Nyírábrány), kerepcét (Nyíracsád) használnak. Nyíracsádon a templomi csengőhelyett is fakerepcét használnak a templomban, a harangszó helyett pedig a toronyban elhelye

zett forgatható fakerepcét szólaltatja meg a harangozó. Hajdúdorogon ezt kótálásnak nevezik.15

Nagypéntek a görög katolikus hagyományok szerint gyásznap, szigorú böjtöt tartanak,semmiféle nagyobb munkát nem végeznek ezen a napon. A nagypénteki fürösztéssel, mosdással kapcsolatos hiedelmek Nyíracsádon már nagyon elhalványodtak. A legidősebb, 60-70 évközötti generáció tagjai is csak hallottak róla — hogy nagypénteken meg kell a gyerekeket mosdatni a kútnál, a magyarázat szerint azért, mert a holló is akkor füröszti a fiát —, de ők maguk, sszüleik sem gyakorolták ezt a szokást.

Nagyobb munkát sem a ház körül, sem a határban nem szoktak végezni nagypénteken.Budaábrányban tilos nagypénteken mosni, varrni. Nyíracsádon a másnapi főzés kellékeit, asonkát és a savanyú káposztát beáztatják, de egyéb munkát nem végeznek, készülődnek atemplomba, előkészítik, kivasalják az ünneplő ruhákat.

Korábban, az 1940-es évek végéig általános szokás volt, hogy az arra szánt malacokatnagypénteken herélték ki . A falun belül általában mindig került olyan ember, aki megcsináltaezt. A magyarázat szerint, ha nagypénteken végezték el a herélést, akkor mindig jól sikerült,nem betegedett meg az állat. Hajdúdorogon még az 1950-es években is szokásban volt, hogy a bárányokat nagypénteken herélték ki, a juhászok maguk végezték el. Újabban már nem várjákmeg ezt a napot a heréléssel, inkább a fiatal bárányokat értékesítik.

A hívő görög katolikusok napjainkban is szigorú böjtöt tartanak nagypénteken. Hagyományos előírása az e napi böjtnek, hogy lehetőség szerint semmiféle főtt ételt ne fogyasszanak.16 Nyíracsádon és Hajdúdorogon is általános szokás volt az 1940-es évek végéig, hogynagypénteken az udvaron raktak tüzet és tengerit pattogtattak drótrostában a tűz fölé tartva.Termeltek kifejezetten erre a célra pattogatni való tengerit, ennek takaróleveleit nem távolították el, elkülönítve tárolták, a padláson a kakasülőre kötötték fel. Pattogón és egy kis teán, vagyalmán kívül mást egész nap nem ettek.

Azok az asszonyok, akik egész nap otthon tartózkodtak, általában délig nem ettek semmit. A munkába járókkal kivételt tettek, Nyíracsádon pergelt tésztalevest, sós vízben főtt

15 Barna Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. (Budapest, 1979) 88. lásd még: MezősiJózsef: Húsvéti pászkaszentelés Hajdúdorogon = Honismeret 1990. 2—3. 105—108, 107.

16 Barna i . m. 87.



krumplit kaptak a munkából hazatérő férfiak.17 Nyírábrányban az asszonyok szintén nem ettekdélig, de a munkába induló férfiak teát és kenyeret kaptak, vacsorára pedig olajos krumplit főztek és szilvalevest. A nagypénteki böjtöt nemcsak a rendszeresen templomba járó idősebbnemzedék tagjai, hanem a középgeneráció, sőt a fiatalok is megtartják napjainkban is. Nyíracsádon például a templomban a szentsír mellett őrt álló fiatal fiuk, a testőrök, is margarinos kenyeret fogyasztanak, enyhítésképpen ők is megehetnek néhány főtt tojást is, hiszen egész éjjelállniuk kell.

Hajdúdorogon és Nyíracsádon is közismert nagypénteki eledel a fűszerekkel, fokhagymával, olajjal ízesített nyers savanyú káposzta.

Aki egészségügyi okból nem tudja a szigorú böjtöt betartani, a különböző szentelményeksegítségével feloldást nyerhet. Nyírábrányban, ha valaki már nem bírta az éhezést, s ivott egykevés szentelt vizet, evett egy szem barkát, utána már ehetett mást is. Hajdúdorogon az előzőévben megszentelt pászka darabja ugyancsak alkalmas erre.

A nagypénteki templomi szertartást a görög katolikusok temetésnek nevezik, „menyünka temetésre" — mondják Nyíracsádon, s valóban mintha egy élő személyt gyászolnának, fekete

ruhát öltenek, a nők fekete kendőt kötnek, fekete harisnyát húznak. Ezt a hagyományt a fiatalabb generáció tagjai is követik, napjainkban is sötét ruhát — ha nem is feketét — vesz mindenki, aki nagypénteken elmegy a templomba. Hasonlóképpen gyászruhát öltenek a hajdúdorogi,nyírábrányi, budaábrányi görög katolikus hívek.

Nyíracsádon nagypénteken még a délelőtti órákban elkészíti a harangozó és a kurátor atemplom díszítését jo bbró l az oltár mellett helyezik el a „sírt" — ez egy fából készült boltíves alkotmány — amit fehér virágokkal körberaknak.18 ( 1 . kép)

A sírbatételi szertartás során a pap a „plastyenyicát" — ez egy Krisztus eltemetését ábrázolóvászonra festett kép — a fejére borítva kivonul a templomból, a hívek követik és körmenetberendeződve megkerülik a templomot. E körmenet során tűnnek fel először a sírt őrző fiatalfiúk, a testőrök, ők viszik körbe a most még zászló nélküli templomi zászlórudakat. A körmenet

ben a kurátor körbehordoz egy Krisztust jelképező, festett faragott faszobrot, melyet a templomba visszatérve a sírban helyeznek el. Ettől kezdve a testőrök felváltva kettesével őrzik a sírtmegszakítás nélkül a feltámadási szertartásig.19 A sír két oldalán egymással szemben pihenő ál-

17 „Ahogy a családok nőttek a fiuk elmentek dógozni, oszt ha jöttek hazafele, oszt nagypénteken jöttek,akkor mán kínytelen vótam főzni, mer egész nap nem ettek, utaztak. Akkor olajjal egy kis laskatísztát

borssal, sóval, zöldsíg levéllel felszereltem, oszt mikor hazajöttek azt ettík. Ez a pergelt tiszta leves. Denem sütöttem rá a hagymát se. Vót úgy is, hogy főztünk sós krumplit csak a maga levibe, oszt azt letettük elibéjek, oszt azt megették, úgy ahogy isten megadta. Oszt akkor annak a levibe tettük bele ezt atisztát." (Szopkó Jánosné sz. 1921. görög katolikus)

18 „A szent sír, másként Úr koporsója . . . sajátos hazai, illetőleg közép-európai liturgikus fejlemény."Eredetileg csupán a keresztből állott, később lepecsételték és őrséget is állítottak mellé. „így fejlődöttki a szentsír állítása, amely voltaképpen a jeruzsálemi szentsír utánképzése." Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. (Budapest, 1976) 259. A húsvéti liturgikus játékok kiindulópontja DömötörTekla szerint a templomban elhelyezett mozgatható úrkoporsó. Dömötör Tekla: Naptári ünnepek,népi színjátszás (Budapest, 1979) 103. A szokás megértéséhez liturgiatörténeti adalékot nyújt MihályfiÁkos. „Ez a szertartás nincs a római misekönyvben, Rómában és a román országokban nem is szokásos. Németországban keletkezett. Úgy látszik először Münchenben 1577-ben tették ki az Oltáriszentséget aKrisztus sírjára., s ez a szokás csakhamar általános lett Németországban és nálunk is és a nép egyik legkedveltebb ájtatossága a Krisztus sírjának látogatása Nagypénteken és Nagyszombaton." Mihályfii. m.148., lásd még: Bálint Sándor: Húsvéti vallásos népszokásaink. = Ethnographia 1937. 54—57.

19 Bálint Sándor szerint a sír körüli díszőrség-állás valamikor céhes, illetőleg jámbor társulati kiváltságvolt. Bálinti, m. 260. — Egerben az 1490-es években a káptalani iskolák növendékei őrizték a sírt. Dömötör i. m. 103. — „A ferencjózsefi időkben városi helyeken a katonaság adott őrzőket." Bálint i . m.1976. 260. — „A két világháború között Krisztus testét a faluba hazatérő szabadságos katonák őriztéka római katonákat megjelenítve." Szabó László: Ünnepre való készülődés a Tiszazugban. In : Néprajzitanulmányok. (Szolnok, 1989) 145-159.



1. kép A testőrök a „szentsír" mellett (Nyíracsád, 1990.)



3. kép A testőrök csoportja (Nyíracsád, 1990.) Varga Gyula felvétele

lásban állnak, fából faragott puskájukat lábhoz teszik. A felvezető félóránként jelenik meg aváltással, s az őrségváltást követően a pihenőhelyre kíséri a testőröket. A paplak melletti régiépületben van a pihenőhelyük kialakítva, itt töltik az éjszakát. Ruházatuk barna katonaingből,zöld nadrágból, elöl pulykatollal, oldalt nemzetiszínű szalaggal díszített sapkából és magas szárú katonai cipőből, „surranóból" áll. Fekete nyakkendőjüket középen szintén nemzetiszínűszalag díszíti. Ruhájukat a lábbeli kivételével az egyház őrzi, új ingeket néhány évvel ezelőtt, újsapkákat az idén varrattak. Emellett új puskákat is készíttettek az idei ünnepre. (2., 3. kép)

Hajdúdorogon a húsvéti templomi szertartáson részt vevő fiatal fiúkat krisztuskatonáknak nevezik, vezetőjüket pedig káplárnak.20 Egyenruhájuk is más, mint a nyíracsádiaké, feketeBocskai-ruhát viselnek, s puska helyett kardot hordanak. A szertartások során bonyolultabb

mozgásokat végeznek, mint az acsádiak és ezt előre gondosan begyakorolják. Hajdúdorogonazonban az utolsó 15-20 évben már éjszakára bezárják a templomot, a krisztuskatonák is hazamennek, de még emlékeznek rá, hogy korábban itt is egész éjjel őrt álltak.21

Nyíracsádon a nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszakán nemcsak a testőrök tartózkodnak a templomban, hanem imádkozó, virrasztó asszonyok is. A rózsafüzér társulat tagjaifelváltva egész éjjel fájdalmas olvasókat végeznek.22

20 Mezősi i . m. 1978. 32—34. és 1990. 107—108. Lásd még: Dankó Imre: Csendkatona = Magyar Nyelvőr 1958. 492.

21 Régebben a koporsó őrzése folyamatos volt péntek délutántól a szombat éjféli feltámadási szertartásig. Mezősi i. m. 1978. 34.

22 „Vannak az imaórák a társulat asszonyoknak. Van húsz bokor, ezek felváltva vígzik az imaórákat.A feltámadásig, ameddig a testőrök is ott vannak. Hangosan imádkozunk. Ezeket a fájdalmas olvasókat vígezzük. Ugye a szentség ki van tíve, van egy sírbolt csinálva, hogy az Úr Jézus halva fekszik, aztmagára nem lehet hagyni imaóra nélkül, azt őrzik a testőrök is." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus)



Budaábrányban a koporsóőrzés szokását nem ismerik, de arról tudnak, hogy idősebb asz-szonyok a temetési szertartás után a templomban maradtak imádkozni, a magyarázat szerintazért, hogy a halott Krisztus ne legyen egyedül. Volt olyan, aki a temetéstől a feltámadásig végig a templomban maradt. Nyírábrányban nagypéntektől nagyszombat délutánig szintén felváltva járnak az asszonyok a templomba imádkozni, hogy „ne maradjon egyedül a sír".

Valószínűleg egy korábban általános szokás2 3 — nagypéntektől a feltámadási szertartásiga templomban való tartózkodás — halvány nyomai ezek, mely abból a népi szemléletből ered,hogy a halottakat nem szabad magukra hagyni, ezért virrasztanak a „halott" Krisztus mellett.

A húsvéti ünnepek méltó megülésének elengedhetetlen kellékei a böjt megszűnte utánszabadon fogyasztható hagyományos étkek. Ezek elkészítése — kizárólag az asszonyok feladata — az ünnepi előkészületek jól elhatárolható egysége, az ételek köre hagyományosan kialakult, szinte alig változik, s az elkészítési módok is konzervatívak. Az 1930-as, 40-es években általános gyakorlat volt, hogy az összes húsvéti asztalra kerülő ételt a töltött tyúktól a pászkáignagyszombaton készítették el.2 4 Újabban a munkákat megosztva a pászkát még nagycsütörtökön megsütik, mivel a nagypénteket napjainkban is tiszteletben tartják, semmiféle munkát nem

végeznek ekkor, főtt ételt nem készítenek.A húsvéti ételek közül görög katolikus vidékeken a díszített kalács, a pászka a legjellegzetesebb. Elkészítési módja, díszítése falvanként különböző, de sehol sem maradhat ki az étel-szentelésre elkészített kosárból (bár napjainkban már számos családnál a boltban vásárolt, sütőipartól rendelt kalács kerül bele) a húsvéti ételszentelés közismert elnevezése, a pászkaszen-telés is innen ered.25

A pászka tésztája élesztővel kelesztett, tejjel, zsírral vagy vajjal bedagasztott könnyű kelttészta, kevés cukor is kerül bele. Nyíracsádon és Hajdűdorogon eredetileg tojást sem tettek bele, de újabban már készítik tojással is, sőt vaníliacukorral, mazsolával, citromhéjjal ízesítik. Nyíracsádon emlékeznek arra, hogy a régi öregek azt mondták, hogy szegfűszeget is kell a pász-kába tenni, mert az Úrjézust is szeggel szegezték. Ezt a gyakorlatot nem követik már. (4. kép)

Egy háztartásban egyszerre általában mindig több pászkát sütöttek. A család nagyságátólfüggően négyet, ötöt, amennyi egyszerre befért a kemencébe. Az 1940-es évek végéig szokás ban volt, hogy egészen nagy méretű pászkákat sütöttek, s ezeket abroszba kötve a hátukon vitték a szentelésre. Mindig vittek azonban egy kisebb méretűt is a kosárban a többi étellel együtt.Újabban négy-öt kilogramm lisztből sütik a pászkát, inkább több kisméretűt készítenek. Számos háztartásban használnak még kb. 50-60 cm átmérőjű, hullámos szélű bádogtepsit pászka-sütésre, de az ebben sült nagyobb pászkákat ma már nem viszik el a szentelésre.

A jól kidolgozott, bedagasztott kalácstészta tetejét leszórják liszttel és kendővel letakarvameleg helyen kelesztik. Néhol vánkost helyeznek a tetejére, hogy még hamarabb megkeljen. Nyíracsádon szokásban van, hogy a keleszteni félretett pászkatészta tetején keresztben elhe

lyeznek néhány szál virágvasárnapi barkát, s keresztet vetnek fölötte a következő ima kíséreté ben: „Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében. Ámen. Feltámadt Krisztus." A pászka készítésénél segédkezők ráfelelik: „Valóban feltámadt." Ezt a szokást az idősebb, 70 év körüli generáció tagjai gyakorolják ma is. (5-6. kép)

A húsvéti kalács, a pászka jellegzetessége, hogy tetejét különböző tésztából formált díszít-ményekkel látják el, cifrát tesznek rá. A pászka tésztáját az egész kelt masszából késsel kihasítva, többnyire megformálás nélkül egy darabban helyezik a tepsire, de előfordul újabban az is,hogy a három ágba font tészta tetejét díszítik. Nyíracsádon a díszítésre szolgáló tésztát nyújtó-

23 „A görögöknél régi szokás, hogy a Nagyszombatot követő éjet virrasztva töltsék el a templomban." Mihály fil m. 173.

24 Nyírábrányban is hasonló gyakorlatot rögzített Tóth Zsuzsanna gyűjtése.25 Bálinti m. 1976. 293-295.



4. kép A pászka dagasztása (Nyíracsád, 1990.)

. kép Keresztet vetnek a bedagasztott pászka tésztára (Nyíracsád, 1990.)



6. kép Keresztbe rakott virágvasárnapi barka a gyúróteknőn (Nyíracsád, 1990.)



fával hosszúkásra elnyújtják, majd egyik szélét cakkosra meghasogatják, s körben a tepsibenlévő pászkatésztára helyezik, ez a koszorú. Ha a hosszúkásra elnyújtott tésztát mindkét oldalánferdén hasogatják be, akkor azt a cifrát rozmaringosnak nevezik. Ebből két szálat szoktak keresztben a pászka tetejére helyezni. Az üresen maradó részekre és középre pedig rózsát illesztenek, úgy, hogy az egész pászkán öt rózsa legyen. A rózsát úgy formálják ki , hogy egy kis korongalakú tésztát négyfelől behasítanak. Ugyancsak napjainkig gyakorolt szokás Nyíracsádon,hogy még a sütés előtt a pászka közepébe egy-egy kis 4-5 cm hosszú sutkát dugnak.26 (7. kép)

Nyírábrányban és Budaábrányban is cifrát tesznek a pászkára. It t kétágú fonatosból formálnak keresztet a pászka tetején és a közepére, valamint az üresen maradó részekre egy-egy,összesen öt keresztet vagy csillagot helyeznek. Ez úgy készül, hogy a tésztából előbb pogácsátformálnak, majd széleit bevagdossák. Fonatos helyett néhol kétoldalt bevagdosott tésztacsík ból alakították ki itt is a keresztet a pászka közepére. (8. kép)

Hajdúdorogon a pászka készítése, díszítése szigorúbb szabályok szerint történik. Ezek ésa hozzájuk fűződő magyarázatok ismertek napjainkban is. Mielőtt hozzákezdenek a pászka elkészítéséhez a gazdasszony a megkelt tészta fölött keresztet vet és „Uram segíts, én Istenem"

fohászt mond.27

A megkelt kalácstésztából egy cipó nagyságú darabot kiszakítanak, ezt helyezik a szakítókosár vagy tepsi aljára, ajjának, vagy kenyérnek nevezik. „. . . ez jelképesen Krisztus teste, ezután egy négyágú fonatot készítenek és az előbb elhelyezett tésztát ezzel körbefog

ják. Ez a töviskoronát jelképezi. Ezután két négyágú fonat készül és a már elhelyezett tésztárakeresztbe rakják, ez a kereszt jelképe. Most egy kétágú fonattal az egész tésztát körbefogják, eza teljessé tétel vagy beszegés. Befejezésül előkészítenek öt kis tésztát, amelyből rózsa készül."A rózsákat a pászka középpontjára, illetve a kereszt a lakú tészta végeire helyezik. Hajdúdorogimagyarázat szerint a sütés előtt a nyers pászkatésztába dugott virágvasárnapi barka a szeget jelképezi.28

A pászka részeihez fűződő biblikus, krisztianizált magyarázatoknak más változata is ismertek. A négyes fonás, melyet fonásnak és láncnak is neveznek, jelenti azt a láncot, amivelKrisztus kezét összeláncolták. A kétágú fonat pedig a tetején koszorú vagy korona néven is ismert, ez a töviskoronát jelképezi.29

A megformált, feldíszített, szépen megkelt pászkákat sütés előtt tojással kenik meg. Hakemencében sütik, mielőtt bevetnék, gondosan ellenőrzik a kemence hőmérsékletét. A szénvonó végébe tollat szúrnak és bedugják a kemencébe, ha a toll a hő hatására összezsugorodik,akkor még túl meleg, nem lehet még elkezdeni a sütést.30 (9. kép)

Nyíracsádon amikor a megsült pászkákat kiveszik a kemencéből keresztet vetnek a„Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt." szöveg kíséretében. A keresztvetést és a szöveget isháromszor ismétlik egymás után.

A sütés után a formából kiborogatott pászkák tetejét vékonyan bekenik zsírral, azért,

hogy szép fényesek legyenek. Abrosszal letakarva teszik félre hűlni.A pászka mellett a másik jellegzetesen görög katolikus húsvéti étel a sárgatúró, amelyetnapjainkban is szinte minden családban elkészítenek, s nem hiányzik az ételszentelésre elkészített kosarakból sem. A sárgatúró elkészítési módja mindenütt azonos, fűszerezése azonban nagyobb változatosságot mutat. A felvert egész tojásokat beleöntik a forrásban lévő tejbe, lassútűzön addig kavargatják, amíg össze nem túrósodik. Ezután túrós zacskóba kötik és lecsöpögtetik. Nyíracsádon a tejbe csipetnyi sót is tesznek, a fűszereket és a cukrot a felvert tojásokhozadják hozzá, őrölt fahéj, őrölt bors, újabban vaníliacukor és reszelt citromhéj is kerül bele. Né-

26 Nyírábrányban ugyanezt a sütés után teszik.

27 Mezősi i .

m. 1990. 105.28 Uo. 105-106.29 Saját gyűjtés Hajdúdorog, 1990.30 Hasonlóképpen írja le Hajdúdorogról Mezősi i. m. 1990. 107.



10. kép Sárgatúró készítése (Nyíracsád, 1990.)

hány háznál szokás, hogy kevés aludttejet is kevernek a sárgatúróba. A sárgatúró leve kedveltital, kellemes édeskés íze van, de ennek külön elnevezését nem ismerik.31 Ezt a levet a háborúsévekben, amikor nehezen lehetett cukorhoz jutni, beledagasztották a kalács tésztájába, hogy a

benne lévő cukor ne menjen kárba. (10. kép)Budaábrányban is a felvert tojásokat fűszerezik cukorral, fahéjjal, vaníliacukorral, Nyír

ábrányban pedig a tejbe szórják bele a cukrot és a szegfűszeget. A sárgatúrót és elkészítési mód ját Hajdúdorogon is ismerik, de ma már nem mondható általánosnak fogyasztása.

A baromfifélék közül Nyíracsádon a töltött tyúk szokott a húsvéti asztalra kerülni. Az itteni hagyomány szerint nem szabad húsvétra kakast vágni, mert amikor az Úrjézust Péter megtagadta, akkor a kakas háromszor megszólalt. A töltött tyúkot3 2 úgy készítik el, hogy a levágottállatnak még melegen nádszálat dugnak a bőre alá és felfújják, hogy a bőre elváljon a hústól,csak ezután kopasztják meg. A töltelékbe a tojás, zsemlemorzsa és a fűszerek mellett a mája és avére is belekerül. A megtöltött tyúkot előbb vízben megfőzik, majd sütőben pirosra sütik.33

31 Dobóruszkán ciresz lé a neve, Észak-Magyarországon szirec, szirec lé alakban is előfordul. Saját gyűjtés, 1983.

32 „Vótak akik megkértek húsvét előtt, hogy a tyúkot nyúzzam meg. Mer nem mindenki tudta. A szárnyának csak azt a kis hegyes végit hagyom meg, meg a térdinéi itt eltöröm a csontot, meg a feje tetejemarad egy ennyike kis nyakával. Mikor megöljük, akkor ide a bőre alá dugunk egy nádszálat, mertnádtetősök vótak régen a lakások, vettünk egy kis nádszálat, oszt amikor elvágtuk a nyakát azt beledugtuk a bőr alá, oszt akkor fújtuk, a meg fúvódott, oszt közbe mindig marcingoltuk a borit felfele,

hogy váljon fel. Még kopasztás előtt kellett felfújni. Azonnal mikor megöljük, mikor még meleg, akkorkell felfújni." (Szopkó Jánosné sz. 1921. görög katolikus)33 Hasonlóképpen készítik Budaábrányban is.



Nyíracsádon nagyszombaton töltött káposztát is készítenek, amit az ünnep második nap ján fogyasztanak el. Ugyancsak szombaton főzik meg minden háznál a sódarhúst, sonkát, tojásokat, szalonnát, sütik meg a szentelő kosárba kerülő kolbászt.

Nyírábrányban a nagyszombati ünnepi előkészületek közé tartozik az is, hogy sárgafölddel (homokkal) körbeszórják a házat. Ugyanitt évtizedekkel ezelőtt szokásban volt, hogy a virágvasárnapi barkát parázsra tették és a házat, a szobákat, valamint az állatokat megfüstöltékvele nagyszombaton, hogy ne ártson nekik semmi.

Nagyszombaton festik meg a legtöbb háznál a tojásokat is. A tojáshéjra igényesebb díszítményt nem rajzolnak, ügy alakítanak ki mintázatot a tojáson, hogy apróbb növényi leveleket i l -

lesztenek rá, s úgy kötözgetik bele egy-egy kis vászondarabba, hogy az anyag a levelet rászorítsa a tojáshéjra. Ezután a tojásokat fövő, hagymahajjal megfestett vízbe helyezik. A levelek alatta tojáshéj világos színű marad.34 A hagymahajjal való festés az 1940-es évek végéig általánosvolt, de ma is alkalmazza még néhány idős asszony. Később a krepp-papírból kiáztatott festék ben főzték meg a tojásokat. Újabban bolti tojásfestékeket használnak a legtöbb háztartásban.Előfordul, hogy az ételszentelésre is visznek festett tojásokat, de ez nem általános, Hajdúdoro

gon pedig külön ügyelnek arra, hogy a pászka alá csak fehér tojás kerüljön.A húsvéti ételszentelés, görög katolikus vidékeken a pászkaszentelés a vasárnapi nagymise után történik. A szabadban, a templomkertben sorakoznak fel a hívek a gondosan elkészített, letakart kosarakkal. Nyíracsádon és Nyírábrányban szentelő kosárnak, illetve szentelőkendőnek nevezik, Hajdúdorogon pedig pászkakosárnak és pászkatakarónak. A szentelő kosarak és pászkakosarak csak erre a célra használatosak, finomabb kivitelűek, általában parasztispecialisták munkái, piacon, vásárban szokták beszerezni őket. Az 1950-es évek elejéig az voltaz általános szokás, hogy nagyobb mennyiségű ételt, egész sonkákat, bárányokat vittek szenteltetni, s ezért nagyobb méretű, kerek kétfülű kosarakban vitték a templomba. Hajdúdorogonamíg a gyerekek kicsik voltak, a családban a szülők fogták a kosár fülét, később, ahogy felcse peredtek a gyerekek, átengedték nekik. Az 1950-es, 60-as évektől kezdve már csak egy-egydarabot vágnak a húsvéti ételekből és ezeket viszik el szentelni. Nyíracsádon fontosnak tartják,hogy a pászka az ne darab, hanem egész legyen, ezért sütnek kisméretű, kerek pászkákat. ígyfölöslegessé válnak a nagyméretű, kétfülű kosarak, helyüket a szépen formált karos kosarakfoglalják el. Napjainkban a pászkaszentelésen kétfülű kosarat már alig látni, de feltűnik egy-kétgyékény- vagy kukoricaháncs szatyor is.

Az asszonyok mindig különös gondot fordítottak arra, hogy a kosárra kerülő kendő szép,az ünnepi alkalomnak megfelelő legyen.35 A századfordulótól az 1930-as évekig túlnyomórészt szőttes kendőket használtak, később háziszőttes alapra keresztszemes mintákat varrtak,majd az 1940-es évek végétől kezdtek elterjedni az ugyancsak háziszőttes pamutvászon alapravarrt szabadrajzú minták. Újabban a kalocsai mintával kivarrt terítők a leggyakoribbak. Az1930-as, 40-es években készült kendőkön feltűnik a „Krisztus feltámadt" szöveg, valamint akereszt és a kehely motívuma. Az újabban közkedvelt kalocsai mintás térítőkre kisbárány, kereszt, zászló, barka, kehely, néhol nyuszi és piros tojás van hímezve. Nyíracsádon több család amai napig azt a selyemre festett szentelő kendőt használja, amelyen középen egy zászlót tartóKrisztus-alak látható.3 6 A pászkakosarak kicserélődésével párhuzamosan a kendők formája és

34 „Kimentem, oszt letéptem egy kis csallánt (csalán) levelet, oszt akkor áztat rátettem a tojásra, oszt aztegy kis fehér gyócsruhába bekötöt tük, oszt úgy tettük bele abba a hagymahajba. Ahol az a csallánt levélvót, az úgy rajta maradt fehéren, vót úgy, hogy egy kicsit halványabb sárgára befogta, de nem úgy minta többi részt. A többi meg nagyon szép egyszín vót." (Szopkó Jánosné sz. 1921. görög katolikus)

35 „Figyelték egymást a pászkaszentelésen, hogy mi van a kosárba, kritizálták, hogy a tied milyen, melyika szebb, ez megyén most is." (Tóth Istvánná 1921. görög katolikus, Hajdúdorog)

36 Ezt Pap János egykori nyíracsádi görög katolikus lelkész készítette és árusította hívei körében, aki1952-től haláláig teljesített szolgálatot a faluban.



11. kép Szentelő kosarak (Nyíracsád, 1990.)

mérete is megváltozott. A korábbi nagyméretű, téglalap alakú, két végén hímzett, sok esetbenkézzel kötött rojttal ellátott kendőket felváltják a kisebb, ovális vagy kör alakú terítők. A pász-katerítőket, szentelő kendőket kizárólag erre a célra használják, csak egy évben egyszer veszikelő. A legtöbb asszony a házasságkötés után fiatalasszonykorában hímezte ki azt a kendőt, amitazután évtizedekig használt. Nyíracsádon úgy tudják, hogy a szentelő kendőt nem szabad évrőlévre kimosni, mert ha a kisgyermekre a változás sürjen jön rá 31 s leborítják a szentelő kendővelelhagyja." Akkor elhagyja az a változás, ha letakarják a szentelő kendővel."38 (11. kép)

A sonka, a pászka, a sárgatúró és a főtt tojás nem hiányozhat egyetlen görög katolikus család húsvéti ételszentelésre elkészített kosarából sem. Vannak ezentúl olyan ételek, amelyekszentelése nem kötelező érvényű, a helyi hagyományok, lehetőségek, esetleg az egyéni ízlés be

folyásolja azt, hogy mi kerül belőlük a kosárba. Nyíracsádon és Nyírábrányban például a töltötttyúk általánosan kedvelt húsvéti eledel és itt töltött bárány nagyon kevés család asztalára kerül.Hajdúdorogon inkább töltött bárányt, esetleg hasalját készítenek, de itt is van, aki tyúkot tölt.Sót és vajat is szoktak szenteltetni. A torma kevésbé kedvelt, Nyíracsádon ecetes, Hajdúdorogon pedig tejfölös tormát is visznek a szentelésre.

Nyíracsádon a szentelésre kerülő tojások száma nincs szigorúan megszabva, de a legtöbbcsaládban minden személyre egy darab tojást számítanak. Hajdúdorogon tizenegy darabotvisznek a helyi magyarázat szerint az apostolok számára egyet-egyet Júdás kivételével.39

37 „Változás van a gyereken = hirtelen beteg lett, rángógörcse van, ecclampsiás." Dr. Károlyi György:Feljegyzések a népi egészségtan és gyógyítás köréből. Nyíracsád 1956—59 és 1964. 28. 1. DMNA.857. 11.

38 Dorogi Jánosné elbeszélése.39 Mezősi i. m. 1978. 32.



Bort kisméretű üvegbutéliában szintén mindenütt szenteltetnek az ételekkel együtt.A pászkaszentelésre általában a családok együtt érkeznek meg, a templomkertben az

évek óta megszokott helyen leteszik a kosarakat, s bemennek a templomba a misét hallgatni, afiatalabbak, vagy a gyerekek közül vigyáz rá valaki. Nyíracsádon úgy emlékeznek, hogy amikormég nagyméretű pászkát és nagyobb kosarakat vittek a szentelésre, két sorban álltak a templom körül, ma a jóval kisebb kosarakkal elférnek egy sorban is.

A húsvéti ételek megszentelésére minden görög katolikus faluban a vasárnap délelőttiszentmise végén kerül sor. Nyíracsádon a szentmise alatt a testőrök az oltár és a padok közöttiterületen állnak kétsorban. Áldozáskor félrevonulnak, hogy helyet adjanak a híveknek, majdmagukhoz veszik a templomi zászlókat, amelyeket a pászkaszentelésen is ők hordoznak körül.A szentelés során a pap először a füstölővel jár körbe. Nyíracsádon még kb. 10-15 évvel ezelőttszokásban volt, hogy a füstölés után a kurátor vagy két ministráns gyerek körbejárt egy kosárrala kezében és ebbe a hívek néhány darab tojást tettek, mindenki annyit, amennyit szánt. Ez eredendően a pap járandósága volt, de kapott belőle a kántor, a harangozó és a ministráns gyerekek is. A jelenlegi lelkész azonban nem tartott igényt rá, s ezért az utóbbi időben már elmarad a

tojásgyűjtés. Amikor a pap a füstölővel közeledik a sorhoz, az asszonyok, akik a kosár mögöttállnak családjuk körében, lehajolnak és „kitakarják a pászkát", félrehajtják a kendőt a kosáronés a boros butéliákból kihúzzák a dugót. Amikor a füstölés közvetlenül előttük jár, keresztetvetnek, majd elhaladtával újra letakarják a kosarakat, visszateszik a dugót az üvegekre. Ugyanez ismétlődik a szenteléskor is, amikor szentelt vízzel hintik be a pászkákat. Nyíracsádon azttartják, hogy ha a gazdasszony nem lehajolva, hanem leguggolva hajtja félre a kosárról a kendőt, akkor tavasszal korán megkotlanak a tyúkjai.40 Vannak olyan idősebb asszonyok, akik ezta mai napig így csinálják. (12. kép)

A korábbi évtizedekben általános szokás és gyakorlat volt, hogy az ételszentelés után,amikor a harangok megszólaltak, sietve, szinte futva igyekeztek haza a hívek a megszentelt ételekkel. Hajdüdorogon azt a magyarázatot adják erre, hogy olyankor már mindenki nagyonéhes, azért rohannak haza a pászkakosárral.

Nyíracsádon még másfél-két évtizeddel ezelőtt is szokásban volt, hogy a szentelésről egymást megelőzve igyekeztek haza. „Valósággal menekül vele haza a nép — írja Bálint Sándor. — Nyíracsádi naiv hiedelem szerint még abban az esztendőben meghal, aki leghátul marad."41 Eza hiedelem ma már ismeretlen, a szokáshoz más magyarázatot fűznek. Úgy mondják, hogy akielöljön, az nyáron a mezei munkában is elöl fog járni. „Hazafelé egymás ellen szaladtunk. Aztmondták, hogy az fog bekapálni legelébb, aki legelső lesz az utcából, a pászkaszentelésből hazaérkező."42 Nyíracsádon egy helyi szólás magyarázata is ehhez a hagyományhoz fűződik.Amikor valaki zavarában mosolyog, akkor azt mondják rá, hogy mosolyog, mint Tinka a pász-kára. A mai legidősebb nemzedék tagjai még emlékeznek rá, hogy az 1930-as években egy fia

talember annyira sietett haza a szentelés után, hogy a hátára kötött pászka kiborult a homokba,s mivel ezt az utcán sokan látták, szégyenében nem vette fel azonnal a földről, hanem csak mosolygott rá.

Hajdúdorogon a szentelésről hazaérkezve legelőször hozzáérintették a ház első két sarkához a teli pászkakosarat,43 majd a „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt" köszöntés után asztalhoz ült a család, s a közös imádkozást követően a gazdasszony megszegte a pászkát, miután

40 „Azt a babonaságot hallottam, hogy amikor megyünk pászkát szentelni, oszt gyön a pap a pászkátmegszentelni, akkor nem le kell hajolni a kosárt kitakarni, hanem leguggolni, oszt akkor hamar vankotló. Eztet szoktuk csinálni is az igaz. Gyön a pap, akkor leguggolunk, oszt úgy takarjuk ki a kosárt,hogy legyen kotló tavasszal. Akkor hamar lesz kotlónk." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus)

41 Bálinti, m. 1976. 299.42 Szopkó Jánosné elbeszélése.43 Tóth Istvánná elbeszélése alapján. Hat évvel ezelőtt csinálták utoljára. Férje halála után már elmaradt.



12. kép A pászka „kitakarása" (Nyíracsád, 1990.)

előbb keresztet vetett rá. Minden családtagnak töltenek egy kevés szentelt bort, s mindenki töra pászkából egy darabot, ezt költik el először, s utána fogyasztják a többi ételt. Nyírábrányban a szentelésről hazaérkezve a családtagok egyenként lépnek át a kiskapun,

közben mindenkinek a feje fölé emelik a szentelő kosarat, s aki tartja a kosarat, mondja : „Krisztus feltámadt!", az alatta álló pedig ráfeleli: „Valóban feltámadt." A nagyobb családokban azétkezés megkezdése előtt a gazda rövid kötetlen szöveggel felköszöntötte az ünnepet, majd aMiatyánkot imádkoztak. Az ünnepi asztalnál egy tojást annyifelé vágtak, ahány családtag van,s mindenki megette a neki jutó kis falatot.

Nyíracsádon az 1920-as, 30-as években még szokásban volt, hogy a szentelésről hazaérkezve a gazdasszony egy kisebb méretű pászkát egyenként a gyerekei feje fölé tartott, keresztetvetett rá, majd négy sarkáról levágott egy-egy kis darabot, közben ismételgette: „FeltámadtKrisztus! Feltámadt Krisztus!".44 A levágott kis pászkadarabokat később a jószágnak, szarvasmarháknak adták. Általános szokás volt, hogy a pászkából egy-egy kis darabot az állatok eledelébe raktak, adtak a kutyának, macskának is, hogy ők is egyenek szenteltet.

A szentelt tojás közös elfogyasztásának szokása még ma is él több nyíracsádi családban.A családfő az étkezés kezdetén annyi darabra vág fel egy tojást, ahányan az asztal körül ülnek, smindenki ezt a falatot fogyasztja el elsőnek egy pohár bor kíséretében. Ennek a szertartásnak amagyarázatát már nem ismerik. Emlékeznek viszont arra, hogy az 1920-as, 30-as években a44 A kalács felemelésének szokásáról lásd még: Bálinti, m. 1976. 299. — Eredeti szertartás a görögöknél

a húsvéti időszakban a panagia felmutatása. Panagia... megszentelt kovászos kenyér, amelyen a feltámadt Krisztus képe van. Ezt a kenyeret húsvét napján a mise végén a pap megáldja. Húsvét hetébenminden nap felmutatja, s háromszor mondja: Krisztus feltámadt, s a pap minden egyes mondására anép magát kereszttel jelölve, feleli: Valóban feltámadt, imádjuk az ő háromnapos feltámadását." Mihály fi i. m. 174.



feltört és kettévágott szentelt tojásból a gazdasszony a gyermekeinek adott egy-egy felet, azzala magyarázattal, hogy bármerre mennek, ez a tojás összetartja őket.4 5

A szentelt étel maradékával megkülönböztetett módon bánnak napjainkban is, ez nemkerülhet a szemétbe. A legtöbb helyen gondosan összegyűjtik és a tűzbe dobják. Nyírábrány ban és Nyíracsádon is közismert hiedelem az, hogy ha a szentelt csontot elteszik és nyáron nagyzivatar idején tűzre vetik, akkor a vihar elcsendesedik. Nyírábrányban a tojáshajat összegyűjtikegy tálban és elszórják a káposztaföldön azért, hogy bő termés legyen. Budaábrányban a pászka morzsáját és a csontot szórják el a kertekben a magyarázat szerint azért, hogy ne egye ki a féreg a földből a veteményt.

Nyíracsádon néhány idős házaspár őrzi még a szentelt étel fogyasztásának azt a régi hagyományát, hogy egy hétig minden reggel esznek belőle egy keveset. Éhgyomorra isznak egykis szentelt bort, esznek mellé szentelt kalácsot, s utána fogyasztanak mást.4 6

Húsvét második napján, húsvét hétfőn jártak a legények locsolódni. Az 1930-as évek végéig a vízzel való locsolódás volt az általános, kivitték a leányokat az udvarra, s a kútnál egy vödör vízzel leöntötték őket. Elvétve előfordult azonban még három-négy évvel ezelőtt is, hogy

vízzel locsolódtak. Az 1930-as években kezdett elterjedni, hogy mosdószappannal illatosítottvizet töltöttek üvegekbe, az üveg száját pedig ritka szövésű ruhával bekötötték és ezzel locsol-kodtak. Ebből már csak a lányok fejére locsoltak egy keveset, úgyszintén a később megjelenőkölniből.47

A locsolódókat a lányos házaknál pálinkával, borral és a szentelt ételekkel kínálták. A legények korán reggel jártak locsolódni, ezért a leányok még hajnalban felkeltek, nehogy ágybantalálják őket. A locsolódó legények „Feltámadt Krisztus!" köszönéssel üdvözölték a leányt és aháziakat, „Valóban feltámadt!" felelték rá. A reggeli órákban és délelőtt a fiatalabb fiúkjárnaklocsolódni, ők verset is mondanak és festett tojást, újabban pénzt kapnak ajándékba.

A legények csak addig járnak el több lányos házhoz locsolódni, amíg nincs menyasszonyuk, azután már csak szűkebb körben járnak, inkább csak a rokonokhoz, a menyasszony barátnőihez mennek el. Ugyanígy azt a lányt, akinek már van kifogottja (kifogott szeretője), vagyvőlegénye, már kevesebben locsolják meg, főleg csak a választottja barátai és rokonai.

Szokásban volt az is, hogy a rá következő napon a lányok locsolták meg a legényeket,gyakran még reggel az ágyban.

Nyíracsádon az 1940-es évek végéig általános gyakorlat volt, hogy a nagy ünnepek — karácsony, húsvét, pünkösd — három napig tartottak, három napig nem dolgoztak,48 s mindhárom napon elmentek a templomba. Az idősebb generáció tagjai, akik már nem járnak munká

ba, ma is megtartják. Mindhárom napon van mise a templomban, s így aki teheti elmegy a harmadik napon is.

Dolgozatom a nyíracsádi görög katolikusok húsvéti szokásainak csupán a hagyományosnéprajzi módszerekkel történő részletező leírására vállalkozott. A szokások eredetének, történetének, kultúrtörténeti hátterének feltárása, valamint fennmaradásuk, átalakulásuk mozgatórugóinak megkeresése további tanulmányok feladata lesz.

45 Bálint i. m. 1976. 296. — Kalocsán „... is apró darabokra vágják a szentelt tojást, ki-ki kap belőle. Szólássá is vált, ha új halottról emlékeznek: Tavaly még együtt ettük a szentöt tojást!" Eckert Irma: Egy jeles időszak Kalocsán = Búvár 1935. 3. 189-193. 192.

46 Hajdúdorogon úgy osztották be a szentelt ételeket, hogy egy hétig minden reggel ehessenek belőle.Mágikus erőt tulajdonítottak neki. Barna i . m. 93.

47 Hajdúdorogon a rózsavízzel, kölnivel való locsolódás úgy történik, hogy a legény, miután egymás utánháromszor kereszt alakban öntözi meg a lányt, annyiszor mondja, hogy „Feltámadt Krisztus". A lányválasza: „Valóban feltámadt". Mezősi i . m. 1990. 108.

48 A nagy ünnepek második és harmadik napját csak a keleti egyház tartja meg. Cserbak i. m. 305—306.



Márta Magyart

OSTERBRÄUCHE BEI DEN GRIECHISCH-KATHOLISCH GLÄU BIGEN IN NYÍRACSÁD

Die griechisch-katholische Bevölkerung Ungarns hat sich vorwiegend im nordöstlichen Teil desLandes niedergelassen. H ier pflegt sie auch noch heute eine archaische Volkskultur. Das beständige Fortleben dieser Überlieferungen wurde neben der starken Kohäsionskraft der griechisch-katholischen Religion — unter den in Ungarn vorkommenden Konfessionen verfügt eben diese über ein völlig eigenständiges kulturhistorisches Hinterland — auch durch den Umstand gefördert, dass dieser Landesteil bis in

jüngste Vergangenheit zu den unterentwickeltsten gehörte.In der vorliegenden Arbeit werden die Osterbräuche der Griechisch-Katholischen aus Nyíracsád,

einem Ort rund 40 km nordöstlich von Debrecen, eingehend beschrieben. Sobald dies notwendig wird,ergänzen die Beschreibung Angaben aus Hajdúdorog und Nyírábrány zum Vergleich.

Das Osterfest steht im Kirchenjahr der Griechisch-Katholischen als zentrales Fest da. Schon mit einer vierzig Tage anhaltenden Fastenzeit bereitet man sich auf Ostern vor. So meiden die Gläubigen zweimal pro Woche, und zwar am Mittwoch und am Freitag, auch heute noch alle fetten und fleischhaltigenSpeisen. In früheren Jahrzehnten wurde hier während der gesamten Fastenzeit ausschliesslich mit Öl gekocht. Am Karfreitag wurde der strengste Fastentag eingehalten, dann wurde im allgemeinen nichts Gekochtes gegessen. Die Karfreitagszeremonie in der Kirche wird auch Beerdigung genannt, denn die Gläu

bigen tragen schwarze Trauerkleidung. Zu den ganz charakteristischen Momenten der Karfreitagszeremonie in der Kirche gehört es, dass neben dem Holzgebilde, das rechts vom Altar aufgebaut ist und als„Heiliges Grab" den Sarg von Christus darstellen soll, junge Männer Wache halten. Sie sind dazu in eineArt Soldatenuniform gekleidet. Von der Karfreitagszeremonie bis hin zur Auferstehungszeremonie amOstertag wird hier ständig Wache gehalten, und die Jungen Männer wechseln sich alle halbe Stunde ab.Währenddessen halten sich aber auch stets Gruppen alter Frauen in der Kirche auf. Diese singen und beten hier.

Um das Osterfest würdig zu begehen, braucht man unbedingt spezielle Speisen. So verziert man inden griechisch-katholischen Dörfern die Festtagsklöben in verschiedener Form. Eine typische Speise fürdiese Zeit ist der mit Zucker, Eiern und Gewürzen versehene süsse Quark. Al l die Osterspeisen — undzwar ausser den hier genannten auch noch Schinken, gekochte Eier, Meerrettich, Butter und eine FlascheWein — werden am Ostersonntag in einen Korb getan und mit einem bestickten Tuch zugedeckt in die

Kirche getragen. Zum Abschluss der Sonntagsmesse weiht der Pfarrer dann auf dem Kirchhof die Osterspeisen in den Körben.Am folgenden Tag, am Ostermontag, gibt es dann auch heute noch den Brauch, dass die jungen

Burschen schon frühmorgens die jungen Mädchen aufsuchen, um sie zu bespritzen. Heute wird dies meistmit Kölnischwasser gemacht. Doch vor acht bis zehn Jahren kam es noch vor, dass sie einen ganzen EimerWasser über die Mädchen gössen.



Nagy Ibolya

ADALÉKOK A HAJDÚSZOBOSZLÓI TEMETKEZÉSISZOKÁSOK TÖRTÉNETÉHEZ

A hajdúszoboszlói temetkezési szokásokat hiánypótlásként kezdtem el gyűjteni: az 1975- ben megjelent „Hajdúszoboszló monográfiája" c. kötetben összefoglalásaként az eddigi gyűjtéseknek, Ujváry Zoltán kitűnő áttekintést ad Hajdúszoboszló népéletéről,1 de a temetkezési

szokásokat alig érintve, Ecsedi Istvánnak 2

az Ethnographiában megjelent cikkére támaszkodva, csak a halottsiratással foglalkozik. A gyűjtőmunka során felkerestem a református és a katolikus vallásúakat egyaránt, s eredeti célom az volt, hogy mindkét felekezet szokásrendjét történetiségében vizsgáljam, támaszkodva az egyháztanácsi jegyzőkönyvekre, ill. a história do-musokra. Sajnos ez utóbbiak nem álltak rendelkezésemre, így a katolikus vallásúak szokásaitcsak a szóbeli visszaemlékezések alapján tudom bemutatni.

A visszatekintésekben a régieknek a halálhoz, az elmúláshoz való viszonya a legnehezeb ben felidézhető, az, amit halálképnek nevezünk. A mai idősek gyakran idézik a közismert szo- boszlói mondást: „Akinek bölcsője volt, annak koporsójának is lenni kell!" — a vallásosak az„örök hazába készülődés"-ról beszélnek: „Születtünk, és megyünk az örök hazába, fel vagyokrá készülve mán mink ugyi a valláson keresztül, és nem vesszük olyan nagy vesztesígnek, mer ittvendígek vagyunk, vándorok,... én ebbe beleílem magam..." Ő k, már mint kisgyermekek elmentek a szüleikkel halott látóba, „halót látni", rendszeresen jártak temetésekre is: „.. . minkgyerekik mind jártunk temetísre, ottan körül meghalt valaki hát olyan nem vót mink el nemmentünk a temetísre gyerekik, vittek bennünket, meg meg is níztük a halottat..." Azonbanmár őrájuk is hat korunk szemlélete, az a világkép, melyben a halál tabu, nem beszélünk róla,elkerüljük a vele való szembenézést. Szép halálnak a gyorsan, hirtelen jövőt tartják, lehetőlegaltában érje az embert; a nagybeteget gyakran látogatják, a lehetőség szerint összejön körötte acsalád, a várható véget azonban senki nem hozza szóba. A katolikusok félnek papot hívni azutolsó kenet feladásához, „nehogy megijjedjen a beteg". A széleskörű orvosi ellátás meghosz-szabbítja az öregkort, szinte az örök élet illúzióját keltve az emberben, s már az a fontos: miben

halt meg valaki. „... És arra is emlíkszem, hogy még a mesterem is, aki 47-be halt meg májusba,és hát annak se tudták lényegibe annyira, hogy mibe halt meg tulaj donkíppen. Mer nem vótkórházi vizsgálat, meg nem vót szinte orvosi ellátás se. De mosmán mindenki arra kíváncsi hogy

jaj, vajon mibe halt meg. Nem is annyira hogy meghalt, hát meghalt, de hogy mibe halt meg? M ivót a kórokozója?"

A halálhoz való helytelen viszonyulásnak szomorú példája ami az egyik családban történt: az unokáknak nem mondták meg nagyapjuk halálát, a temetésre sem vitték el őket. Ámkiderült: a nagyobbik, a kislány úgy-ahogy tud olvasni, s a lépcsőház kapujára kiragasztott

1 Ujváry Zoltán: Hajdúszoboszló népélete. In: Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk. Dankó Imre Hajdúszoboszló, 1975) 533-599.

2 Ecsedi István: Sirató énekek Hajdúszoboszlón —Ethn. XL. évf. (1929) 113—116.



gyászjelentésből megtudta, mi történt a nagyapával. A kisebbik pedig nagyon kereste a „papikát", már nem is tudtak mit mondani neki. Március végén halt meg a nagyapa, s a kisfiú majdcsak Mindenszentekkor nyugodott meg, amikor kivitték a temetőbe gyertyagyújtáshoz, s megmutatták neki a sírt. A helyi lelkész is mondta; a temetésen a búcsúztató szövegébe kivétel nélkül belefoglalják a kis unokák neveit is, maga a gyermek azonban szinte soha nincs ott.

A szóbeli gyűjtőmunka során azt tapasztaltam, mára leginkább a halálhoz-temetéshez fűződő hiedelmek halványultak el. A temetés rendje, az elvárt-megkívánt magatartás még jól rekonstruálható emlékezet alapján is, többen említik: „... az én anyám is eléggé hagyománytisztelő volt, és sok mindenen fennakadt, hogyha valami oda nem illő dolgot látott...", a hiedelmekről megvetéssel beszélnek, elutasítják, mint a vallással szemben állót. így igen kevés adatotsikerült összeszednem az előjelekről is. Csak az országszerte ismerteket említik: bizonyos álmok utalnak a halálra: a romos épület, a meszelés — az álomfejtéshez legtöbben álmoskönyvethasználtak. Halált jelent a fekete madár, a tárgyak megrepedése is.

Általánosan elterjedt vélekedés, hogy a haldokló „készül", érte a megholtak lelkei jönnekel. A haldoklást meg lehet könnyíteni, ha a haldoklót a földre lefektetik, vagy a szívére fordít

ják. Tilos azonban hangosan sírni fölötte, mert ezzel „visszasírják" s tovább szenved: „... Amikor anyám haldoklott, átjött a sógornője: ordítva ment a kemencének, mintha fel akarna mászni: Jaj, jaj, jaj! Nincs anyátok! Felsírta, fit még anyám, de szenvedett."

A katolikusok a haldoklóhoz papot hívtak, hogy az utolsó kenetet, más szóval a „betegekszentségit" a „lélekváltságot"3 adja fel. Az asztalt fehér abrosszal leterítették, rajta feszület,vagy legalábbis kis szentkép volt, virág vázában, s a pap kezének megtisztításához só, s fehérkendő. A sót a szertartás végeztével elégették, hisz megszentelt dolog ért hozzá. (A só a keresz-teléskor — pici sót érintettek a csecsemő ajkaihoz — s itt is a vízzel, olajjal együtt az életet jelké pezi.)

Az emberből a lélek mint a lehelet távozik el. A holttestet azonnal megmosdatták, felöltöztették. Szoboszlón nem voltak olyan idős, szegény asszonyok, akik mintegy hivatásból végezték ezt a teendőt, hanem a közeli családtagok szomszéd, vagy rokon segítségével — akikmár a haldokló körül is ott lehettek. A reformátusok halottaikat, miként az újszülöttet is, teljesen lemosták, jelképezve ezzel a lelki megtisztulást is. A mosdatóvizet nem öntözték szét, hanem a kerítés tövére locsolták, katolikusok vigyáztak: nehogy piszkos helyre kerüljön, a virágoskertre borították leginkább. A halott szemére pénzt tettek, amit később az állfelkötő kendővel együtt a koporsóban a lábhoz raktak. Református halottak kezét nem kulcsolták össze imára, hanem egyenesen a test mellé helyezték, jelezve: meghalunk, minden kicsúszik a kezünkből.

A halottak öltözetének szigorú rendje volt: a reformátusok a nem házas fiatalokat, sőt agyermekeket is menyasszonynak-vőlegénynek öltöztették, a házasokat kontyoló, férfiakat es

küvői ruhájukban temették el. A fiatalok öltözetének eredete a szakirodalom szerint kettős: afiatal elhunyta „elégületlenséget" kelt az ember lelkében, hisz az nem élhette végig természetesemberi életét — ezt próbálja ellensúlyozni az esküvői öltözet, a koszorúspároknak öltözött kísérők, a zeneszóval történő temetés. S ehhez az ősi felfogáshoz kapcsolódott, ezt erősítette akatolikus egyház befolyása, mely a szüzesség tisztelete kapcsán a fiatal halottakat Krisztus jegyeseiként tekintette — írja Szendrey Ákos. A

Eltérően a magyar nyelvterület más részeitől, konkrétan a halottak lakodalmának kifejezését nem ismerik Szoboszlón, de a fiatal halott temetéséről így beszélnek : „ ... még akármilyenszegény is volt, csak úgy volt vele : most engedték el utolj ár a. .. " Az Ecsedi István gyűj töt te sira-

3 Polgáron a lélekváltság a katolikus halottért szóló első harangszót jelentette. Bencsik János: Adatok aHajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához. In: A Déri Múzeum Évkönyve 1969—70 (Debrecen, 1971) 435.

4 Szendrey Ákos: A halott lakodalma = Eth. LII. évf. (1941) 44-53.



tóenekek egyik versszaka pedig így szól: „Itt egy szép vőlegény fel van ékesítve, / Várja amenyasszony odafenn az égbe. / Nem kellett vőfi hívogatásodra, / Magad hívogattál a lakodalmodra."5

Sok fiatalt — az 1920-as években sokan haltak meg tüdőbajban — zeneszóval temettek:„... volt levente zenekar, 32 tagbúi állott, de az oly gyönyörű volt,... kibeszílhetetlenül szípvót, olyan nincsen mostanába... A temetísre, mán a házho lejöttek azok a zenészek, és akkorott is, ha mondjuk vót annak a fiatalembernek egy kedvenc nótája, akkor a háznál azt eljátszották szípen... Ótán egísz úton míg mentek kifele a levente zenekar szólt, olyan gyászindulókat

játszottak.. . mikor eltemettík, akkor meg körülvette a sírját... és akkor ott sokáig játszottak:szóval vót kedvenc nótája vagy vót egy kedvese a fiúnak, az ott sírt a fejfánál, azt húzták : Temetőbe van egy új sír, rajta virágkoszorú / Mellette egy barna kisjány, jaj de nagyon szomorú / Nesírj, ne ríjj te barna jány, türüld le az értem hulló könnyeket / Jól tudod hogy meghalt szívnek,fájó testnek feltámadni nem lehet" — eztet húzták, ez nóta vót, szokták most is húzni, ha valakiilyen fiatal, ha rendelik ugye... Az úton ugyi pihentek egy kicsit, akkor közbe egy egyházi íne-ket a deják gyerekik elínekeltek a kántorral, akkor megin elkezdtík. De a níp, csalta a leventezenekar a rengeteg nípet, meg olyan kapu nem vót, ah un ki ne állottak vóna, mikor egy ilyen te-metís vót, pláne mikor vasárnap dílután temettek, mer akkor ezelőtt vasárnap is temettek. Azthiszem, a teshordó kocsi előtt mentek a zenészek..." Egy másik asszony a temetési menetről beszélt: „... A vőlegínye vőlegínyi ruhába fel vót őtözve, hát mán nem sokára esküdtek vóna. 6koszorúslegíny, meg a 6 koszorús jány, úgy temettík. Oszt azoknak mindnek szíles, 3 únyi szílesnemzetiszín szalag vót így ódáira. A fiúknak, a jányok meg rózsaszín ruhába vótak, meg mirtuszba. Azoknak is mirtusz vót a fejin, mint a menyasszonynak..."

Mint említettem, a kislányokat, még a pár hónaposokat is fátyolosan temették. A fiatalasszonyt bekötött fejjel, fekete selyemkendőben, fekete ruhában, abban a ruhájában, ami

ben felkontyolták. Az öregasszonyokat is kontyolóruhájukban temették. Ezt a ruhát egész életükben őrizgették, csak ünnepnap, templomba vették fel. így láthatták a mai 60-70 éveseknagyanyjukat a ravatalon a tollas-gyöngyös főkötőjükben, a totyában. A nők fehérneműje tiszta fehér gyolcs volt. Az öltöztetéskor vigyáztak, minden rendesen a helyén legyen, a harisnyakötőt sem felejtették el „nehogy feltámadáskor elessen a lógó harisnyájában". A férfiakat esküvői fekete ruhájukban temették hacsak egy mód volt rá. A kalapjukat a hasukra tették. Lábbelitsoha nem húztak a halott lábára.

A katolikusok is hasonlóan temették fiatal halottaikat, a kontyoló ruhában való temetésazonban nem volt általános. A koszorút, meg a fátylat eltették emlékül, és akkor azt a feje alátették. Ha nagy fátyol, hosszú fátyol volt, szemfedőként azt teritették a halottra. A halotti öltözetet öregkorban elkészíttették, vagy kijelölték melyik ruhában temessék. Ez leginkább a jelesalkalmakra felvett fekete ruha volt.

A halott öltözetének a mai napig jelentősége van. Idős asszony mesélte a következőket: aszomszédjában meghalt egy asszony, hirtelen történt, úgy találtak rá meghalva a gyermekei.Mire ő átment — mert már nem szalad azonnal, ha valahol ilyesmi történik — mondta, már fel isöltöztették. S akkor szólt: „Cipőt nem szoktunk húzni a lábára! Kedves, hát tiszta feketébeszoktuk öltöztetni!" De már nem lehetett átöltöztetni, „megmeredt".

Amíg koporsót nem vásároltak, a testet letették a földre, kendőre, zsákra „hadd fagyjonmeg" amit később elégettek, vagy betettek a koporsóba. Ugyanígy jártak el a halott ágyneműjével, testi ruhájával, hacsak nem volt az hímzett, finom holmi, mert akkor egy szegénynek odaadták. A halál után a tükröt fekete kendővel letakarták. „ílő ne lássa a hóttat tükörbe, rossz hatással lehet rá", az órát a mai napig megállítják. A halottas háztól nem volt szabad semmit kiadni, szemetet sem löktek ki, mondják a református asszonyok, de az okát nem tudják. Abból a



szobából, ahol a halott volt, a bútorokat nem hordták ki, csak az asztalt húzták félre. Igazán szegényeknél, ahol csak 1 szoba volt, s a szomszédok meg nem szánták őket, ott kellett hálniuk ahalottal 2 napig is.

A századfordulótól két temetkezési vállalkozó „koporsós" volt Hajdúszoboszlón: Antal és Kiss Dániel. Náluk a bevásárlást a családtagok végezték, miután otthon az ereszből kihúzott nádszállal mértéket vettek a halottról. „A pénz mindig a férfiak dolga volt inkább, afizetnivalókat ők intézték, de így a megbeszélést az asszonyok végezték, és mindig többen, legalább 3-an mentek, így a legközelebbi hozzátartozók." A koporsót két ember vitte haza a fején,a tetejét később szállították haza, mert azt díszíteni kellett. „... olyan kis deszka vót, de nem vótdrága! Oszt ilyen pappírral húzták be a koporsót, de olyan aranyozott pappírokkal, aranyozottvirágokkal,... szóval direkt az a pappír koporsó díszítő vó t. .. fiataloknak olyan ezüst színű, vótarany színű, egyszínűbarna ha öreg vót. Jól nízett a ki, én nem mondok rá semmit." Szoboszlóneltöltött gyermekkorára visszaemlékezve, Szép Ernő írt a koporsókról is:6 „.. .A szép ezüstös,aranyas koporsókat, amelyek a piactéren a nagy rőfös üzlet kirakatába ki voltak téve, vagy a boltajtóhoz voltak támasztva, azokat megszoktam, hangulatomat nem árnyékolták. Ott korzó

zott el az úri nép az üzlet előtt, csak olyan vígan fecsegtek, nevetgéltek, rajok se néztek a koporsókra.. ."A koporsóba a halott mellé kedves tárgyát is odatették : a református vallásúak mellől nem

hiányozhatott a „zsótár" vagy a biblia, a katolikusok a rózsafüzért az összekulcsolt kézre tettékúgy, hogy a kereszt függjön. Nők mellé odatették kedves kendőjüket, férfiakhoz a tajtékpipát.Akik ténylegesen jegyben jártak, azok „vitték magukkal" a jegyajándékot: a menyasszonyok a páros gyűrűt, a fülbevalót, a nyakláncot, amin a fiú fényképét hordták. A vőlegények pedig a jegybe kapott nikkel órát ezüst, vagy arany lánccal, melyen ott függött a kedves fényképe. (Az

1920-as években még nem volt szokásban, legalábbis szegények között, hogy a férfiak karikagyűrűt hordjanak, mondván: „minek az zsákolni!") Fényképet nem tettek a halott mellé, mert„ílőt hóttal nem szabad eltemetni" virágot sem, mert „a test hamarabb elrothad". (Élő virágot afenti indoklással még a sírba sem dobtak.) De például: „... háborúban meghalt fiának akárfényképe ha maradt, vagy amit hazaküldött valami kedves tárgyát, emléktárgyát ilyesmit...vagy elhalt házastársának volt valami kedvenc... annak ha valami emléke volt..." — azokat betették a koporsóba.

Ismert volt Szoboszlón a halotti lepedő, de nem volt általánosan elterjedt — ez tűnik ki avisszaemlékezésekből. Egy pontos adatot sikerült róla gyűjtenem: „...És még a nagymamaőrizgette a halotti lepedőt. Az körül volt tenyérnyi szélesen hímezve, fehérhímzéssel, degyon szép volt! ilyen cakkos fehér hímzéssel, meg hozzá a kispárna is... A nagymama 1937- ben halt meg, 1854-ben született. .. Ez alá lett téve, és akkor felül volt a szemfedő. Kicsüngött akoporsóból, igen, olyan hosszú volt, hogy mikor vitte kifele a halotti kocsi, az majdnem a fődet

írte..."A halott felravatalozása a tiszta szobában, a „nagyházban" történt, úgy is mondták: „tetőn volt", s már szóltak érette a harangok.

A távoli rokonoknak, ismerősöknek a család férfitagjai személyesen vitték el a halálhaz egész közösséget a harangok tudósították. A halál napján, s később ahogyan rendelték, a hírharangok szóltak. (A halál bekövetkezte után egy családtag ment az orvoshoz, anyakönyvez-tetni, s intézkedett hogy húzzák meg a harangokat.) A reformátusok hírharangról beszélnek, akatolikusok csendítésről. A reformátusok is ismerik a csendítést, de nem csak a halottal hozzákösszefüggésbe, hanem az 1920—30-as évekig reggel 4 órakor húzott „bolygót" s az esti „takarodót" is így nevezték, ill. a temetés napján a reggeli istentiszteletet követő harangszót is, melyazt adta tudtul: hány temetés lesz aznap, s milyen módon, mert aszerint szólt egy, vagy háromharang,

6 Szép Ernő: Felnőtteknek. (Budapest, é. n.) 73.



A katolikus embernek a csendítés egyértelműen azt jelentette: meghalt valaki. „... Mikormegtudták valakinek a halálát, azonnal bejelentették a papnak, és rögtön harangoztak. Ezt nevezték csenditésnek... Erre nem tudok visszaemlékezni, hogy hogyan volt, de azt tudom: megvolt a szabálya. Egy csendítés a férfinak, három a nőnek, vagy fordítva, ezt nem tudom, de szóval megkülönböztette ez is. Hogyha már hallották anyukámék, tudták ezt a csendítést hogy mit

jelent, na akkor tudták hogy egy férfi halt meg, és ha közeli ismerősökből volt valaki, aki nagyon súlyos beteg volt, akkor már szinte biztosra vették hogy ő halt meg, és hát az meg egyéniszokás volt, hogy egy „Mi Atyánk"-ot elimádkoztunk a lelki üdvéért, akkor, amikor hallottuk acsendítést."

Az egyháztanácsi jegyzőkönyvekben több bejegyzést olvashatunk a harangozás rendjéről. A szoboszlói presbitérium 1892 februárjában a meglévő nagy harang mellé két újabbat iselkészíttetett, s júniusban már használták is mindhárom harangot. Az új harangok elkészültével szükségesnek látták, hogy az addigi szokások figyelembevételével pontosan meghatározzák: „melyik haranggal hányszor, mely időben, mely díjért fognak azok meghúzatni".7 Eszerint az egyháztanács a következő határozatot hozta : „ 1o r Rendes harangozásnak tekinti azt, mi

dőn a harangok a halott temetése napján reggeli isteni tisztelet végeztével jeladóul, s a temetésórájában s a halottnak a templomba felkísérésén vagy a temetőbe kivitelekor meghúzatnak.2°' Híradó harangozásnak tekinti azt, midőn a harangok az eddigi szokás szerint hajnalban dél

ben, vagy este meghúzattak. E hír harangozás idejét azonban reggel télben 7 órára, nyáron8 órára jelölik meg. 3o r A harangok díjai:

a, énekszóstól a legkissebb harang ingyen húzatik a két kissebb 50 kr-ért, a két nagyobb1 ft-ért a 3 harang 2 ft-ért.

b, Predikátiós temetéseknél egy harang a legnagyobb 50 kr. a két nagyobb 1 ft a 3 harang2 ft-ért. Híradó harangozás a jelzett időkben minden egyes húzás 4 ft."8

1900-ban a hírharang időtartamát 10 percben állapították meg.91917-ben, amikor 2 harangot hadicélokra elvittek Szoboszlóról, a megmaradt kis harang díját a következőkben álla pították meg: „egy-egy hírharang díja 10 Korona. A temetési harangdíj 4 Korona. Énekszós temetésnél a harang ingyenes. Hogy pedig megkülönböztethető legyen a lelki szolgálatos temetés az énekszóstól, a temetés napján a reggeli istentiszteletre való harangozást egy félórávalmegelőzőleg 5 perczig a harang meghúzatik, jeléül annak, hogy aznap lelkészi funkcziós temetés leend. Az istentisztelet utáni csendítés elmarad."10

1923-ban lett újra 3 harang Hajdúszoboszlón. A két világháború közötti harangozásirendről a következőket mondották: „... ha gyerek halt meg, kis haranggal, a kis harang az gyerek vót, ha egy olyan szegíny halt meg, akkor a második haranggal, csak egy haranggal, merugyi ahogy fizetett, ha megfizette a hármat, akkor hárommal. Ha gazda halt meg, akkor ó! akkor oszt csengett-bongott mind a három harang! Nem tudom magának elmondani, gyönyörű

vót az a harangszó! Mintha azt mondta vóna, hogy: Hí-lak! Vár-lak!" A hírharangról: „... akkor délbe, mert délbe is szólt mikor a déli harangszónak vége lett, akkor utána megkezdődött eza hírharang. Mindig 3 volt, minden kinek. Reggel 7 órakor V4 óráig volt mindig, ha3 halott volt, akkor befért a 8 órai harangszó előtt de ha 4 halott volt, akkor 3 A 7-kor megkezdődött az első harangszó. Mindenkinek külön-külön egy negyedórát." A harangozok díjáról:„... Azután a harangozóknak is egy kenyeret vittek, 4 harangozónak egy kenyeret. És legkevesebbet egy fél liter pálinkát: azt is szíjjelosztották maguk közt. Ez bevett szokás volt, nem járt,

7 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1891—1895. 83. sz. bejegyzés, 90. lap8 Ugyanekkor határozták azt is, hogy aki valamely temetkezési egyletnek tagja, az ingyenes harangozás-

ban nem részesülhet.9 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1895—1990. 86. sz. bejegyzés, 197. lap

10 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1914—1924. 1917. július 28-án kelt be jegyzés, 70. sz.



csak bevett szokás volt... azír, hogy nem látta azt a toronyból, hogy na mán leírtek — a kántor,vagy a lelkész a halottas házhoz — és akkor még sokszor harangozott vígig, nem nízte az, hogyvígé van mán. Induláskor meg rákezdte a harangozást nemcsak menetközbe, hanem még elébbis, meg tovább húzta, mint a temetőbe kiírtek."

A harangok, a családtagok elvitték a hírt a halálesetről, s a „kiterített" halottat napközbena halottlátók keresték fel, este pedig virrasztották. Amikor mentek napközben halottat megnézni, úgy mondták: „Na, megyünk halót látóba! " A halottlátók a nagyon távoli rokonok, megaz ismerősök voltak, azok, akik temetéskor már nem mentek be a halotthoz, így eljöttek utoljára, hogy még egyszer láthassák, elbúcsúzzanak tőle. Pár szál virágot vittek magukkal, amit letettek a halott mellé a szemfedélre. A katolikusok mikor megérkeztek, még az ajtónál, a küszö bön belül se kerülve köszöntek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Vigasztalódást kívánok!"A köszönésre a háziak leginkább csak bólintottak, vagy egyik-másik mondta: Köszönjük! Az idősebbek miután beköszöntek, ezt is mondták : „Adjon a jó Isten neki örök nyugodalmat, az örökvilágosság fényeskedjék neki!" A koporsónál meghajoltak, keresztet vetettek, sokan le is térdeltek — de az nem volt szokásban, hogy a halottra is keresztet vessenek az odakészített szentelt

vízzel. A reformátusok „Jó napot kívánok! Vigasztalódást kívánok!" — így köszöntek. (A „kívánok"-ot mindig, minden köszönéskor utána mondták, nagy sértésnek számított, ha elmulasztották.) S mikor odamentek a halotthoz, a rokonság közül két asszony — az egyik az egyik, amásik a mások oldalon — megfogta, s visszahajtotta a szemfedelet a halott arcáról.

Fenti írásában Szép Ernő a halottlátást is feleleveníti: „.. . Láttam azután halottakat, mikor kicsi paraszt pajtásaimmal elmentem egy-egy házhoz halott nézőbe... A látogatók jöttek-mentek csendesen, egy csapat ott ült a nagyházba, úgy hittak Szoboszlón a tisztaszobát, a kemence padkáján ültek, meg a fakanapén, meg széken, kisszéken, azután a pitarban is üldögéltek az asztalszék körül kisszékeken. Odabenn is a halott mellett, meg kinn a pitarban is, pálinkát iszogattak, pogácsát, bélest eszegettek. Mind megtisztálva jöttek a vendégek, akár vasárnaplenne, az idős asszonyokon violaszín rokolya volt, templomba is abba jártak. Hallgattak vagycsendesen beszélgettek a halottnézők. Sírást-rívást seholse hallottam. Nem gyászt, nem búbánatot éreztem a halottas háznál, inkább azt a hangulatot kaptam, mintha vasárnapi istentiszteleten lennék.. . " n

A virrasztásról így beszélt egy idős református férfi: „... este, vagy dílután meghalt valaki,mán hónap mindenki tudta hogy na meghalt, na estire virrasztás lesz. Akkor a család, meg aszomszídok, ismerősök összejöttek, körülültík ott ahun ki vót terítve a halott, fírfiak, nők vegyesen családonkint. Akkor ottan egy jó óra hosszáig, vagy még sokszor tovább is, egyik íneketa másik után egy olyan akinél halottas könyv vót diktálta, mindig akadt olyan aki kezdte az íneket, osztán így elínekelgettek 3-4 vagy még sokszor több íneket is minden verssel. Elkezdte:ínekeljük el a XVI. íneket, vagy a XXV.-et: Búcsút vennem el kell mennem e földről nékem —akkor vagy ű kezdte, a következő sort diktálta úra, és akkor így ínekeltek, mer nem vót mindenkinél halottas könyv, ínekeskönyv, meg oszt vótak az öregasszonyok, azok tudták elejitűl vígigezeket az ínekeket, de a fijatalok nem. Mikor beesteledett kezdődött a virrasztás, mikor elví-geztík a dogokat otthon a jószág körül.. ." A katolikus családokhoz elmentek a rózsafüzéres asz-szonyok is: „...a rózsafüzéres társulat tagjai öten-hatan mentek el egyszerre, akik elmentekvirrasztani. És ők ott imádkozva, énekelve ott voltak, egymást váltva hajnalig, jó késő hajnalig,mikor világosodott, akkor fejezték be. ők megbeszélték egymásközt, kinek mikor alkalmas.Van, aki későn fekvő volt, neki jobban esett ottmaradni 10-11 óráig... viszont a másik lefeküdtkorán, s akkor, majd ha felébredt 11 óra, éjfél tájban, akkor váltotta emezeket. És így módot

11 Szép Ernői. m. 71—72.



adtak a családtagoknak, ők is lefekhessenek, pihenhessenek. Nem tudom, mért tartották kötelességüknek, hogy ott virrasszanak a halott mellett, mondtak olyan történeteket: azért is, mertvolt olyan, tetszhalott volt, és akkor ott legyen kéznél valaki, ha észreveszik az életnek a legcsekélyebbjelét ... Én nagyon szép szokásnak tartom, hogy szinte kis lelki támaszt adtak így a családtagoknak, hogy ne érezzék annyira elhagyatottnak magukat... és akkor egy kis imádkozással, énekelgetéssel ügy társultak a bajban is hozzájuk... Kínálták őket : nem nagy lakoma, megminden, mert a rokonság tartott halotti tort őket csak így egy kis pogácsával, meg itallal megkínálták. Bor a legtöbb háznál ezelőtt volt, nem okozott különösebb költséget..."

A temetés szertartása a koporsó lezárásától a fejfa elhelyezéséig, a sír behantolásáig tart.A református temetéseken nagy szerep jutott e folyamatsorban a funerátornak. A funerátor azvolt, mint a lakodalmakban a vőfély. A presbiteriumi jegyzőkönyvekből megtudhatjuk, hogy afunerátor, a „temettető" egyházi alkalmazásban állt, az egyházi cselédek közé tartozott az egy-házfiakkal, harangozókkal, főzetővel, béressel, iskola- és templomseprőkkel, iskolaszolgákkalegyütt. Felügyelőjük az egyházi számadó gondnok volt, esküt tettek. 1882-ig állásukban minden év Szent György napján erősítették meg őket, ez évtől azonban megváltoztatták a szokást:

„Elnök lelkész indítványozza .. . a számadó gondnok választásának, valamint az egyházi számadási évnek is és az egyházi cselédek változásának idejét Szent György napról új évre át tételét."1 2 Egy 1873-as bejegyzésből kitűnik, hogy ezt az állást pályázat útján nyerték meg:„... minthogy pedig a temettetői állomásra többen concurráltak s az egyháztanács ezen állomás

betöltése iránti véleménye megoszlott, szavazatra bocsáttatván a dolog s e szavazás alkalmávalCsiszár Sándor 11a volt temettető Szabó Lajos pedig 6 szavazatot nyerek..."13 Az egyháztanács döntött a fizetésről is. 187 l-ben a funerátor búzafizetése 4 köböl 3 2 / 4 0 véka helyett 4 köböl1 véka.14 (Ekkor a búza ára 7,50 korona.) 1875-ben a két köblös földön kívül 62 forintot ka

pott. 1 5 1899-ben az egyháztanács újból megerősítette az egyházi alkalmazottak fizetésének„előleges kiadását", s ha esetleg valaki elhalna közülük, az egyház nem kérné vissza az arra ahóra kifizetett járandóságot .16 1918-ban az akkori temettető, Márton Pál kérvényezte, engedje

meg neki a presbitérium, hogy a prédikációs temetéseknél az eddigi 2 korona helyett, tekintettel az életirat elkészítésére, 4 koronát szedhessen. 17 1920-ban azt kérvényezte, hogy „nagy halottnál" való szolgálata alkalmával a mostani 4 korona helyett 10 koronát, „kis halottnál" pedigaz addigi 1 helyett 5 koronát szedhessen. 18

Ennek a Márton Pálnak a fia, Márton Antal, így beszélt édesapja tevékenységéről: „ .. . Azén gyerekkoromban (szül. : 1898) az én édesapám, Márton Pál volt a funerátor. Temettető, akia temetéseket intézte. Tiszteletbeli állásforma volt az egyháznál, az évi fizetése 100 Koronavolt, a fizetését a stóla pótolta. ... az énekszós temetésnél 40 fillér, házas temetésnél 80 fillér,templomos temetésnél 1 korona volt a stóla. A funerátor templomos vagy prédikációs temetés-

12 A hajdúszoboszlói református egyháztanács jegyzőkönyve 1880—1886. 1882. január 29-én kelt be jegyzés, 185. lap

13 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1868—1879. 1873. április 23-án kelt be jegyzés, 265. lap

14 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1868—1879. 1871. október l-jén kelt be jegyzés, 139. lap

15 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1868—1875. 1875. március 25-én kelt be jegyzés, 444. lap

16 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1895—1900. 158. pont 166. lap17 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1914—1924. 1918. december 31-én kelt bejegyzés, 130. szám

18 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1914—1924. 38. szám



nél életíratot, vagy másképpen életra jzot19 írt, ezért 2 Koronát kapott.... Mi a Kölcsey utcánlaktunk, V. tized, 154. szám alatt. Ha valakinek valakije meghalt, odajött hozzánk, bejelentette, apám lement a házhoz, felvenni az adatokat, meg a költséget. Az életrajzot este otthon írtameg. A funerátor csak a lelkészi irodába ment el, odaadni az adatokat. Mint ilyen embertől őtőle is kérdezték: milyen ember volt az elhunyt, templomos, adakozó, stb.... Az egyházi alkalmazottak közül a funerátor volt az első. Ide tartoztak a VII. tizednek az l - l kézbesítője, akiknek a hajdúkáplár volt a parancsnokuk, a 2 egyházfi, 4 harangozó, 2 iskolaszolga. A funerátorterítette az Úr asztalát is. Az éneklő gyerekeket a funerátor kérte ki. Jóba volt vele a két kopor-sós is, hogy hozzájuk küldje az embereket... »Mint Márton Antal elmondotta emellett az édesapjának volt hat hold földje, azt munkálta, s mellette járt aratni, télen a vasúthoz, hisz 5 gyermeket nevelt. Mindenhez értett, a háznál ami a gazdálkodáshoz kellett megcsinálta, fejfát is készített. «"

A siratásról Ecsedi István 1929-ben is már mint kiveszőben lévő szokásról írt. A mostani60—70 évesek már csak arról tudnak, hogy volt ilyen. Jelentőséget nem tulajdonítanak e régiszokásnak, s lekezelően nyilatkoznak róla. Hadd idézzek néhány beszélgetésből: „... a halott

látás idején a siratóasszonyokat emlegette anyuka, hogy ő maga is hallott ilyet, aki elsiratott valakit .. . azokat úgy fogadták, szóval nem a családból vagy a rokonságból vállalkozott valakiilyesmire... Hát anyuka mondta: ő is mint fiatal bizony nevetségesnek tartotta, valahogy kiénekelt mindent, mert nemcsak arról : beteg volt szegény, és nyugodjon békében, egészen más,azt mondja a napi dolgait, meg amiket művelt, jaj, hogy etette a tyúkokat, jaj Istenem mi leszmán ezekkel, mit tudom én, mindent, ilyeneket. Mikor anyuka akkor belépett, éppen így siratás közben, ő is így halottlátni ment, és akkor ránézett a néni, aki ismerte anyukát, és őt is beleénekelte, hogy: jaj, itt van a kedves Bereczkiné asszony, és mostmán nem beszélnek ezentúl,hogy milyen jóba voltak, ilyeneket, így. Szóval nem rímbeszedve, szósincs róla, csak így dallamosan kiénekelt mindent. De ez nagyon hamar megszűnt, úgy látszik már ezt nem nagyon szerették, nem sok értelmét láttam én se. Na a vallásnak semmi köze nem volt hozzá . . . " „ . . . Hallottam róluk. Hallottam azt is, hogy vót olyan hely, ahol megfogadták őket. Gondolom, ezolyan helyen vót, szerintem, biztosan ott már unták esetleg a beteget, s nem tudták meg sem siratni, és ilyen helyen vót ez szokásba. Hallottam olyan temetíst, amikor így vótak ezek a siratóasszonyok, és úgy emlékszek rá, gyerek vótam még, hogy úgy a jó tulajdonságát sorolták fel,hogy milyen jó vót, hogy milyen jó ember vót, és mosmán odavan, mosmán elbúcsúztak, sohanem látják többet, ilyeneket hallottam..." Ugyanakkor egy tragikusan elhunyt fiatal lány sírkövére 1977-ben egy siratóének részletét vésették a szülők: „Fekete föld nyílj meg! / Koporsóhasadj meg! / Elfelejthetetlen / Csak egyszer szólalj meg!"20

19 Életirat minta, emlékezet alapján írta le Márton Antal: „Ama kitétettetett gyászos koporsóban nyú-gosznak egy hűséges feleségnek, drága jó édesanyának, nagymamának immár csak néhai özv. SzabóFerencné Kovács Lídia atyánkfiának meghűlt és porrá válandó földi részei. Született ő városunk kebelében, néhai Kovács János és Tóth Sára édes szüleitől, kiktől tisztességesen felneveltetvén, házaskötött a most felette gyászoló Szabó Ferenccel, kivel szeretetben, jó egyetértésben, Isten és emberekelőtti kedvességben eltöltöttek 42 házassági éveket. Ez idő alatt nyert gyermekeik közül életben vannak ketten: Ferenc nejével Török Zsófiával 3 gyermekével, Lídia férjével Kiss Gáborral 2 gyermekével. Összetört szívvel áll a koporsó mellett az özv. Édesanya, aki betegsége idején hűségesen ápolta,gondját viselte, imádkozott érte. Testvéri részvéttel gyászolják elhalt testvérinek gyermekei, könnyesszemmel kísérik utolsó útjára keresztgyermekei, közelebbi, távolabbi atyafiai, jószomszédai, ismerősei. A megboldogult míg élt istenfélő, férjét, gyermekeit, unokáit idős Édesanyját nagyon szerető hűsé

ges feleség, gondos édesanya, nagymama, és hálás gyermek volt. De miután a halál előhírnökei a rom boló nyavalyák meglepték, hosszas gyengélkedés, főleg egy hónapig tartó súlyos betegség után jobblétre szenderült. Áldás poraira, béke hamvaira."

20 Autóbalesetben 17 éves korában elhunyt leány sírkövén van ez a siratóének-részlet.



A reformátusok halottaikat háztól vagy a templomtól temették, s a lelkészi szolgálat szerint megkülönböztettek énekszós, imás, orációs és prédikációs temetést. Az énekszós temetésmindig háztól történt. így csak a legszegényebbeket temették, azokat, kikért nem tudták megfizetni a papot. Mint mondják: „... pap nem vót. Nem vót tehetsíge, hogy annyit megfizessík.Ugyi, ha akármilyen ócsó is vót, örült, hogy el tudta temettetni az a szegíny a halottat, nem hogymég papot is rendejjík, mer nem, nem vót rá keret. Nagyon sokat temettek csak ínekszóval.Úgyhogy elínekeltík ott ezt a halotti íneket, meg míg vittík kifele mindig, meg még a sírnál is. .. "Az énekszós halotthoz a kántor, a funerátor, s 5 éneklő gyermek ment le. Ha két temetés voltegy időben, akkor nem a kántor ment le, hanem a segédtanító. A szertartás a legegyszerűbbvolt: az eresz alá kitettek egy asztalt, leterítették fehér abrosszal, ehhez ült le a kántor, a gyermekek körben álltak mögötte. A kántor elkezdett egy éneket, a funerátor közben bent a szobá

ban leszögezte a koporsót, akkor újra elénekeltek egy verset, s indultak ki a temetőbe. Mindenreformátus halott koporsóját a funerátor szögezte le, de előtte késsel vagy ollóval kereszt alak ban a halott arca fölött felvágta a szemfedelet, s a széleket visszahajtotta, hogy az arc szabadonmaradjon. Ezt azért tette, hogy „Feltámadáskor fedetlen arccal járuljék Krisztus színe elé" —

mondják. A katolikusoknál a szemfedél felvágását az a temetkezési vállalkozó végezte, akinél bevásároltak.Amikor háztól, prédikációval temettek, az utca, a környék, sőt a távol lakók is jelen vol

tak. Az asszonyok bementek a halottas szobába, a férfiak kint maradtak az udvaron, a fák alatt beszélgettek, a pap, a kántor, a funerátor, s az éneklő gyermekek megérkeztéig. Amikor a papmegérkezett, a kántorral együtt helyet foglalt a ház előtt, a tornácba kitett asztalnál. A kántor, sa gyermekek elkezdtek énekelni, a férfiak bementek a pitarba. A szobában a funerátor leszögezte a koporsót, majd jött ki közvetlenül a koporsó után, hogy kinn eligazítsa a kecskelábat.A funerátor után a férfiak jöttek ki levett kalappal, egyesével, kor szerint a pitarból. „.. . és érdekes — mondják — hogy tudták koronkint, hogy ki menjen előre. Elől jött a legöregebb, utána atöbbi koronkint, szóval tudták, úgy látszik annyira ismertík egymást, tudták ki következik, ki kiután következik..."

A koporsó körüli rend leírása nem egységes. Abban mindenki egyetért, hogy a halott fejénél nem állt senki, hisz a koporsót a tornácra merőlegesen tették le, így a lelkész volt a fejénél.Van aki azt mondja: „ ... és akkor kijöttek a férfiak, és körbe állták, nagy körbe a koporsót, útatengedve a hozzátartozó nőknek ... Hagytak egy útat, i tt jöttek be a nők a koporsóhoz, és azokráborultak, a hozzátartozók, és siratták. A család az ott volt, a nők ráborultak a koporsóra, de aférfiak ott álltak a háta megett, levett kalappal..." Mások azt mondják: a koporsó egyik oldalán a gyászolók álltak, a másikon a férfiak. Van aki így emlékszik: „ ... Az egyik oldalon a nagyon közeliek, mindig a halott jobb oldalán... a család, csak a legszűkebb csa lád ... a távolabbirokonok azok a halott baloldalán. A férfiak a baloldalon inkább, az asszonyok a jobb olda

lon.. ." A legközelebbi rokonnak a házastárs és a gyermekek számítottak, a testvér már nemtartozott oda.A szertartás végeztével a funerátor eligazította a menetet, s harangszó kíséretével, énekel

getve elindultak a temetőbe. A menetben elöl ment a tiszteletes, a kántor, a funerátor, s a „de- ják gyerekik". ők et követték a férfiak — csak a legközelebbi férfi hozzátartozó ment a gyászkocsi után, a többi mind elöl ment. Az asszonyok, gyermekek mind a koporsó után mentek, elöl aközeliek, hátul az ismerősök. Leghátul lovasszekerek is voltak, a nagyon időseket, betegeketvitték.

A leggyakrabban templomos temetéssel temettek a szoboszlói reformátusok. A régiek„eltakarítás"-ról beszéltek, „tisztességgel eltakarítot tuk" — mondták. Erről így beszélnek azidősek: „... mindenkit akit egyházilag temettek felvittek a templomba, mindig ott állt, ott kinna halott, a níp meg benn vót, ott benn a templomba. Mindig, gyerekkoromba is mindig ott níz-tük az iskolába, hogy megint hoztak egy halottat. Ott vót a szertartás a templomba, nagyon-nagyon ritka eset vót, aki a háznál. Az oszt úgy vót kiírva: a háznál tartandó ima, oráció, vagy pré-



dikáció ... mindig így vót, csak ebbe a rendszerbe lett ez így, meg mióta ravatalozó van. Még eb be a rendszerbe is sokat felhordták, csak 56 óta nem, azóta mán úgy megszűnt . . . " „ . . . a nagyanyám azt mondta: engemet nem visztek be, hogy ott megájjatok, hanem kijön ide a pap, s akkor itt a háznál lesz... és tényleg így az öregek akkor kezdtek ezen így morfondírozni, hogy minek viszik fel, és mégiscsak borzasztó, hogy van temetís, és kinn a halott, mi pedig odabe imádkozunk, énekelünk, az meg kinn van akkor. A 30-as évek elejitűl kezdett ez. Megvolt azelőtt is,de inkább úgy gondolom, hogy szegényekhez járt le a pap. Még eleinte. Mert ez is egy módivolt. Többe került, vigyük fel!..."

A presbitériumi jegyzőkönyvekben több bejegyzést olvashatunk a „palástdíjról", összefüggésben a temetés mikéntjével: 1916-ban a következő határozatot hozta az egyháztanács: prédikációval való temetés templomban 20 Korona, háznál 30 Korona; orációs templomban12 Korona, háznál 18 Korona. Imával történő temetés templomban 8 Korona, háznál 12 Korona. A síri ima díja 20 Korona.21 1920-ban kelt bejegyzés: imás temetés díja a templomban végzett imáért 10 Korona, a háznál 20 Korona, a háznál és a sírnál tartandó imáért 30 Korona. Prédikációs temetés díja 50 Korona, több papos, vagy pompa temetésé lelkészenként 60-60 Korona.

22

Templomos temetéskor a házhoz a kántor, a funerátor s a gyermekek mentek le. A háznála kántor vagy 3 „verset" énekelt, amikor például a koporsót kihozták az udvarra, s a szemfedőtkihúzták, elrendezték, a kántor rákezdte: „Hát kedvesim, szerelmesim már ne sírjatok" — fiatal halott temetésekor ezt énekelték: „A fájdalom éles nyilai leverek az én erőmet / Lefolyánakéltem napjai nem számlálom többé őket" Itt jegyzem meg, nem volt szokatlan, hogy az idős em berek meghagyták: melyik éneket énekeljenek temetésükön. Egy példa: „.. .vallásos asszonyvót, meghagyta az íneket is, hogy neki mék íneket ínekejjík el. Mikor itt vége lett a gyászszertartásnak, akkor ezzel búcsúztunk, hogy »Térj pihenni fáradt vandor« ez vót az óhaja, hogy nekiezt okvetlen ínekejjík el. Mostmán nem nagyon szokták ezt ínekelni..."

A háztól a temetési menet elindult a templomhoz. Ott a halottas kocsi megállt a templommellett, a leányiskolái kapunál, s mindenki bement a templomba, a halottal csak a kocsis maradt kint. A templomban már feltették a gyászterítéket: az Úr asztalát, a szószéket, s a szószékkel szemben lévő első padot fekete terítővel leterítették. A templomban a templomi rend szerint foglaltak helyet a gyászolók, a Gönczy Pál utca felőli rész volt a férfiaké. Hogy meddig tartott a szertartás, attól függött, imás (könyörgés), orációs vagy prédikációs volt-e. Az orációs temetés rövidebb volt mint a prédikációs, nem volt nagy prédikáció, s hiányzott az életírat.A szertartás végeztével az asszonyok ismét ráborultak a koporsóra, ez így illett „bevett szokásvolt", de hangosan nem sírtak. A hangos sírást-zokogást „csúnyának" tartot ták, főleg ha öregettemettek, s ha mégis hangosan sírt valaki, a mellette álló csitítgatta: nem szabad, uralkodjonmagán, ennek ez a rendje — így vigasztalgatták. A legillendőbb viselkedés az volt, ha a zsebken

dőjét a szájára szorította, a könnyei hullottak, de hangosan nem sírt.A temetési menet mindig az utca közepén ment, akármilyen nagy sár volt is. Majd az1930-as végén kezdték szokásba venni, hogy a gyászolók — kerülvén a nagy sárt — helyenkéntfölmentek a járdára. Ha valaki temetési menettel találkozott, megállt, levette a kalapját s megvárta, míg a menet elhalad mellette. Elképzelhetetlen volt, hogy lovasszekérrel mellé menjenek, s megelőzzék. A boltosok becsukták az üzletet, lehúzták a rolót, így adva meg a halottnak atiszteletet. A gyermekeket is tiltották a nyílt bámészkodástól: „.. . és akkor szüleink mondták: belülről, ha már mindenáron nézni akarjuk, a kerítés lyukán keresztül leskelődve csak, de nemszabad, hogy csak úgy odaálljunk bámészkodni, mert az illetlenség, ez nem olyan látványosság..."

A sírt a temetés reggelén a szomszédok, utcabeliek, ismerősök ásták meg. „... a halottas

21 A hajdúszoboszlói református egyháztanács jegyzőkönyve 1914—1924. 1916. 70. szám22 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1914—1924. 37. szám



háztól pedig egy nagy fehír tarisznyába kivittek egy ilyen frissen sült kenyeret, egy darab szalonnát, egy pár liter pályinkát, ezt ott szíjjelvágták a sírnál, oszt ott ha nem ettík meg mindet,mer egy nagy 7-8 kilós kenyeret nem tudtak, csak ippenhogy egy kis kenyeret ettek ottan, szalonnát nemigen, oszt ami maradt, azt mán akkorára ilyen szegíny kódúsok mentek és kiosztották nekik, úgyhogy akkor vissza nem vittek semmit..." „... egy utcabeli meghalt, a közvetlenutcabeliek ásták a sírt, azok temettík is el, mégpedig padmalyba! A sírt hogy megásták, ígyódalt kivístík, úgyhogy a koporsó belefirt, de akkor még azt feltámogatták nagy akácfa rudakkal, meg deszkákkal, hogy le ne szakaggyík, akinek vót píze!. .. Akinek nem vót, azt csak úgyletettík, vót aki leszakadt nemsoká, meg mire temettík is leszakadt... akkor mikor eltemettík,deszkákat raktak, nagy erős akácfadeszkákat raktak, nem nádpallót! — az oszt úgy maradt ottmint egy kis szobába! Ha padmalyba tettík, akkor elibe tettek egy deszkát, oda semmifílekíp- pen főd nem ment, ha pedig a közepire tettík az illetőt, ledeszkázták, hogy az nem szakadt le,majd csak idők múl tán ... A nagyon szegínyekre, meg akinek senkije se vót, nem tettek semmit,akkor azokat is úgy temettík el, hogy vagy padmalyt ástak, vagy nem, oszt akkor hányták is rá afődet. Akkor is vót olyan, de akinek vót hozzátartozója, az nem h'tezett hogy úgy temesse el,

hogy csak a koporsóra lökje a fődet!... kisgyereket a fejekhe tettík... ha egy másik gyerek ismeghalt azt a lábáho temettík, a két szülő meg közípre. De vót olyan sír, ahun hatan is vótak..."A temetőben addig énekelt a kántor, míg a koporsóra ráhúzták a földet, a sírt behantolták

s el is igazgatták. Akkor a funerátor ismét levette a kalapját, s így szólt: „Keresztyének! Isten amegszomorodott feleket a maga szent lelke és kegyelme által vigasztalja meg, akik pedig ezenmegholt mellett a végtisztességtételen nem sajnállottak fáradozni, minden jókkal jutalmazzameg! Isten áldja meg mindnyájokat!" A többiek utána mondták: Isten áldja meg! Itt hadd jegyezzem meg: a férfiak levett kalappal álltak a sírnál, csak akkor tették fel a kalapjukat, mikorelkezdték a földet lapátolni a koporsóra. Ezt megelőzően természetesen kalap nélkül voltak atemplomban, levett kalappal álltak a háznál a koporsó mellett — már úgy is jöttek ki a pitarból.A funerátor amikor bement a pitarba valamelyik férfinek adta oda a sajátját, s mikor jött kifeléeligazítani a kecskelábat, aki elöl jött ember, attól elvette, s odaállt a kántor mellé.

Az éneklő gyermekeknek a pénzüket a funerátor adta oda, mindjárt a temetőben. Egy közülük többet kapott, mert ő volt a „nyútó", aki kitartotta a verssorok végét. 1908-ban példáulemlékezet szerint énekszósnál 10 fillért, házasnál 16, templomosnál 20 fillért kaptak. Nagy temetés volt akkoriban a Fogthüy Jánosé, akkor minden gyermek 1 koronát kapott. Több határozatot hozott a presbitérium velük kapcsolatban is: 1872-ben kimondták: hogy „a növendékek tanulása és tanítása a gyakori temetések alkalmával kevesebb akadályra találjon... azénekszós temetésekre csak 6 a predicatios temetésekre pedig 8 növendék szolgálata vétethetikigénybe..."2 3 A következő évben határozták „. .. a mostani és a mostanihoz hasonló feneketlensártengerben a temetésre kötelezett apró gyermekektől nem kívánható az, hogy a szokásos

2 krajcárnyi csekély díj mellett ruháikat, csizmáikat nyűjjék, sőt a mi több egészségeiket is veszélyeztessék ... bármikori őszi vagy téli időben éneklő gyermekeket csak azon esetre kapnakaz iskolából ha azoknak a házhoz, onnan a temetőbe és a temetőből vissza az iskolába szekérenleendő szállításáról gondoskodva leend.. ."2 4

Hírül adják a jegyzőkönyvek, hogy egy „régen érzett híjjány elhárítására" a reformátusegyház 1877-ben készíttetett gyászkocsit, melynek használati díját a gyászterítékkel együtt külön kezelték.25 A halottas kocsit, a „teshordó kocsit" Szent Mihály lovának is nevezték, „aSzent Mihály lova! ha mán az befut!" — mondták.

Katolikus családoknál — akik mindig háztól, pappal temettek — temetéskor egy kis asztalttettek ki a papnak, hogy reátegye a szenteltvíz tartót, imakönyveket, vezérkönyveket, a fejfedőjét. Szék nem kellett, nem ült le, nem volt annyira hosszú a szertartás. Mikor a temetést

23 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1868—1879. 217. lap24 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1868—1879. 6. pont, 242—243. lap25 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1868—1879. 50. szám 616. lap



„megrendelték" — így mondták megrendelték —, akkor beszélték meg: hányszor harangozzanak, mekkora hosszúságú legyen a szertartás, hány ének legyen benne. A temetésre a „plébános" a kántorral, s legalább 2 ministráns gyermekkel jött el. Ha nagyobb temetés, „énekes temetés" volt, több gyerek jött velük, hogy énekeljenek, s ministráns is 4 volt.

A koporsót a házhoz merőlegesen tették le, a halott fejénél nem állt senki, a jobb oldalánálaz asszonyok, a bal oldalon férfiak álltak, elöl a család, mögöttük a rokonok. A temetési menet ben is elkülönültek a nemek: legelöl ment egy asszony, a rózsafüzéres asszonyok vezetője, s vittegy feszületet, utána mentek a gyerekek, majd a férfiak. A halottas kocsi előtt közvetlenül a papa kántorral. A halottas kocsi mellett a temetkezési vállalkozó ment, mert „ő is szinte félig-meddig felelős volt az egésznek a lebonyolításáért". A halottas kocsi után a legközelebbi rokonokmentek, s leghátul az asszonyok. A temetési menetben mentek a sírhúzók is, de szépen feketé be felöltözve vitték a kapát, lapátot. Katolikusok-reformátusok egyaránt két rúdon vitték a temetőkaputól a koporsót a sírhoz.

A katolikus családok a temetés napjának reggelén a halottért tartott gyászmisén vettekrészt, illetve mai napig tartanak gyászmisét a halott lelki üdvéért. így beszélnek róla: „... vagycsendes mise volt, ha egyszerűbb, nem volt olyan költséges ezelőtt sem, ha meg úgy akarták, valami parádés temetést, így mondták, vagy száz énekszós ... akkor hosszadalmasabb volt, és ahúsvéti gyertyát is meggyújtották, az is külön ünnepélyesebb az a nagy vastag gyertya, és akkora »Libera«-t is éneklik a végén : »Ments meg Uram az örök háláltok — azt nem mindig énekelték így a gyászmisén, csak kimondottan ilyen énekes misén. És akkor énekelve megy a miseszöveg maga is, egyébként meg csak olvasva, »olvasott mise«, így nevezik... abból az időbőlmáig is fennmaradt, hogy mindig a templomnak a jobb oldalában ültek a gyászolók és az most isúgy van... elől a nők a férfiak utánuk... a halálnak a napján, akkor szoktak érte szintén misétmondatni. És akkor is közel-távolban, aki el tud jönni a rokonság közül, azok elmennek arra amisére is. Ez nem annyira kötelező mint a temetéskor, arra nagyon, nagyon kötelezőnek veszimindenki, nagyon szigorúan, már így az évfordulós megemlékezésen nem annyira, de igyekszik azért mindenki, aki tud. .. "

A temetési szertartás fontos tárgya volt a virág, a koszorú. Az nagy dolog volt, ki, milyenkoszorút kapott. Az élővirág koszorút nem ismerték, papírkoszorúk voltak, papír- vagy selyemszalaggal. Az volt a fontos: papírszalag van-e rajta, vagy selyem. A fiatal koszorúján a szalag fehér volt, a lányokén rózsaszín, a középkorúaké lila, az öregé fekete. A koszorú virága isöregnek lila volt, legfeljebb, ha nem volt, akkor lehetett fehéret vinni, de szó sem lehetett pirosról, tarkáról. Egyesek egy koszorút, az „ilyen jelesekét" bedobtak a koporsó tetejére — de eznem volt általános, koszorút a fejfára, a sírra tettek. Földet mindenki dobott a sírba, a katolikusok egy rögöt, a reformátusok 3 marék földet, „azír, hogy felejtsen, vagy megíjjedt tülle". „Havalaki megijjedt, vagy fiit a halottul, nem merte vóna megnízni, azt ajánlották neki, türülközzík

meg a szemfedilbe, csak úgy szárazon." ( A szemfedélből ún. „emlíket" is készítettek: az elhalt — inkább leány — fényképéhez az üveg alá odatettek a mirtuszkoszorúból, s a szemfedélből készített kis csokrot.)

Az 1960-as évek elejéig a szoboszlói reformátusok öt temetőt használtak: a Csepűst, aVén temetőt, a Bánom temetőt — mikor ezt lezárták a hőforrás feltörése miatt, helyette a Kossuth utca végén megnyitották a Kossuth temetőt — a Káráchátit, és a Sopronit. A legrégebbikatolikus temető a Bánom temető mellett volt, majd a mostani 4-es főút mellett nyitottak újat.A zsidó temető a Kárác temető mellett volt.

A reformátusok temetői nem egyházi temetők voltak, a város volt a birtokosuk, hiába kérte a presbitérium a temető jogviszonyának rendezését. 1914-ben kelt bejegyzés: „ .. . csak a református egyház van városunkban abban a szomorú helyzetben, hogy temetőivel szabadon

nem rendelkezhetik, míg a másik két felekezetet temetői használatában senki nem háborgathatja..."26 1917-ből: „...Felette kívánatos volna a temetők jogviszonyának megállapítása.

26 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1914—1924. 27. szám

172



Hogy tulajdonképpen ki a temetők birtokosa az egyház, a közbirtokosság vagy a város, azt ezidő szerint eldönteni nem lehet. Kellő gondozás alatt nincsenek, pedig a temető kegyeletes,szent hely."27 A Vén temető volt az „urak temetője", mivel ez volt a legközelebb a templomhoz, ehhez vitt k i a legjobb út, it t volt leghamarabb kövesút. Gazdag és felkapott temető volt aKárácháti is, mivel ide temetkeztek a II . tizedben lakó módos parasztgazdák.

A legutóbbi időkig a temetőkben két fejfatípust lehetett megkülönböztetni: a hegyes tete jű csónakos fejfát, homlokrészén geometrikus, indás-virágos ág, napkorong díszítéssel, és a kerek tetejű, oszlopos fejfát, melybe díszként mindig szomorúfűzfát véstek. Sírjeleiket a katolikusok is fejfának nevezték. Használta mindkét felekezet a „fűtűl való fa" megnevezést is, de nemaz elkészített fejfára: „... azt olyankor szokták mondani, amikor akácból csinálták ezt a fejfát,és amikor valaki kinízett egy gyönyörű fát, és azt mondta : na, ehhe nem nyúlunk, ez lesz a fűtülvaló fám! ... De az fejfa lett, mikor ki lett vágva."

A temetés záró aktusának a halotti tort tekinthetjük. Megkínálták, megvendégelték a temetésre eljött rokonokat, s ilyenkor beszélték meg a „vagyont". Szegényeknél ez nem volt szokásban, de nem is nézték jó szemmel. így emlékszik egy idős asszony: „.. .gazdáknál vót bi

zony. Birkát vágtak, meg ki mit. Oszt a rokonságot, pláne ha idegenek jöttek másfelől azoknakegy ebídet vagy vacsorát csináltak. Meg mentek a szegínyek, akik kódultak, oszt azok is kaptakkenyír-szalonnát, osztották szíjjel. Mink azt se níztük jól szegínyek, hogy meghalt az illető, osztán annak akkor örültek, vagy mir ültek össze na. Nem tudtuk. Szegíny níp ezt nem nízte jószemmel, hogy azok halotti tort ültek. Vót egy gazdám,.. . annak is vót torja, vót egy tesvíje, egyfírfi, az iszákos vót berúgott és danolt, az is danolt. Az apja megverte, pedig nős ember vót! azt afiját. Te nem tudod kit vesztettél mámmá, oszt van kedved danolni! Hát ugyi az ital elvette azeszit. Sose hallottam, hogy szegíny ember tort ült vóna, csak a gazdák, hogyne. Hát ott vót mi- búl, a szegínnek mi vót? örült hogy el tudta temettetni a halottját. Nem hogy még egy vacsorát,egy ebédet csinájják." A halottakat „elgyászolták" —, sajnos a „gyász", a „félgyász" finommegkülönböztetéseit nem sikerült összegyűjtenem. A temetőlátogatás a vasárnap délutánok

rendjébe tartozott, a katolikusok a délutáni litánia után mentek. Szinte kis társas alkalomnakszámított, amikor is az öregek inkább a sírok melletti padon ültek, köröttük a fiatalabbak, s felelevenítették a halotthoz fűződő emlékeiket is, de megbeszélték a napi dolgaikat is.

Hadd fejezzem ki köszönetemet azoknak a szoboszlói embereknek, akik visszaemlékezéseikkel nagysegítségemre voltak e dolgozat megírásához.Csanády Lajos, szül.: 1906.Csanády Lajosné, Zöld Juliánná, szül.: 1912.Cserny Lászlóné, Bereczki Gizella, szül.: 1925.Kapornaki Pálné, Kassai Margit, szül.: 1921.Kiss Imre, szül.: 1914.Márton Antal, szül. : 1898.Molnár Gáborné, Gerőcz Margit, szül.: 1914. Nagy Sándor, szül.: 1896.Péter Zoltán, szül.: 1927.Pinczés Imréné, Dobi Margit, szül.: 1920.Z. Papp Kálmán, szül.: 1904.T. Szabó Albertné, Király Róza, szül.: 1923.Tatár Kiss Antal, szül.: 1909.Tóth Sámuel, szül.: 1903.Vájsz Gusztávné, Kovács Gizella, szül.: 1920.Zöld Károlyné, Hajdú Piroska, szül.: 1903.

27 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1914—1924. 1917. május 12-én kelt be jegyzés, 42. szám



Fehér Ágnes

A TÖRTÉNETI ÉS A SZA BA DE GY HÁZ I KÖZÖSSÉGEKÉLETÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Jelen tanulmányunk célja, hogy a mai történeti egyházak, és a napjainkban működő protestáns evangéliumi szabadegyházak belső életének, vallásgyakorlatának lényeges eltéréseitmegvizsgáljuk. Nem tekintettük feladatunknak, hogy az egyes egyházak teológiájának főbbvonásait ismertessük. Csak szükség esetén utalunk teológiai ismérvekre —, abban az esetben,

mikor azok a mindennapi vallási élet, vallásgyakorlat módját, intenzitását meghatározzák,vagy legalábbis befolyásolják. Arra próbálunk magyarázatot találni, hogy a történeti egyházakrovására a mai protestáns evangéliumi szabadegyházak miért örvendenek egyre nagyobb népszerűségnek —, főleg a fiatalabb korosztály körében. Az is izgalmas kérdés, hogy a szabadegyházak társadalmi rétegződése milyen irányban, és milyen okok miatt változott meg fokozatosan?

Tudvalévő, hogy a szabadegyházi közösségek a múlt század közepétől kezdődően, majd a20. század első évtizedétől felgyorsulva vertek gyökeret hazánkban. Egyrészt a külföldön, Nyugat-Európában és az amerikai kontinensen megforduló magyar iparosemberek megismerkedtek a kinti új tanokkal, és ezeket aktív missziói munka révén próbálták itthon terjeszteni.A történeti egyházak addigi monopóliumát igen nehéz lett volna néhány lelkes evangélizátor-nak megtörni. Viszont a történeti egyházak ebben az időben komoly válságtünetekkel küszködtek. A történeti egyházak egyes gyülekezeteiben — ha nem is nagy számban kezdetben —,fokozatosan kezdett elkülönülni az űn. „hívők" rétege, akik valamilyen oknál fogva elégedetlenek voltak a történeti (elsősorban a protestáns, református) egyházak nyújtotta lelki „szolgáltatásokkal". Sok helyen a lelkipásztor személye okozott gondot a híveknek, aki valószínűlegnem tudta elég meggyőzően interpretálni a bibliai tanokat, vagy nem figyelt oda az egyházi tagok problémáira. Szigeti Jenő, a kiváló vallástörténész mutatott rá az ún. „paraszt-ecclésiolák"szinte törvényszerű kialakulására. Vagyis a nagy egyházon belül (az egyes gyülekezetekre le bontva) kezdenek kialakulni olyan hivatalosan el nem ismert kisebb csoportok, melyeknek tag jai önmagukat „igazi hívőknek" vallották. Többnyire házaknál összejáró kis imaköröket alkot

tak, akik egymással gyakran találkoztak, szorgalmasan tanulmányozták a Bibliát, és annakegyes részeit a maguk meggyőződése alapján magyarázták, értelmezték. Ez a hívő mag volt az avallásos szellemű talaj, mely különösen fogékonynak bizonyult a külföldről beáramló változatos új tanok iránt. A külföldet megjárt iparosemberek időt, energiát nem sajnálva buzgón ter

jesztették az egyes új felekezetek tanításait.A fenti néhány sorban csak azért utaltunk a szabadegyházak magyarországi kialakulásá

nak néhány mozzanatára, hogy a történeti és a szabadegyházak vallás gyakorlati módjának, hitéletének különbözőségeihez közelebb tudjunk jutni.

Különösen szembetűnő tényező, hogy a mai szabadegyházi közösségek tagjainak létszáma nem csökken, vagy állandó, vagy pedig növekvő tendenciát mutat. Ezen túl sorra alakulnakújabbnál újabb felekezetek, melyek szintén a szabadegyházak virulenciáját bizonyítják. A történeti egyházak létszáma megközelítően állandó, és csak az 1980-as évek második felétőlfigyelhető meg az a j elenség, hogy a fiatal generáció tagj ai ismét megj elennek a templomok falai



között. Igaz, a keresztelés, a konfirmáció, illetve a bérmálás korábban is létezett a fiatalok köré ben, de ügy véljük —, inkább csak a formalitás jellemezte. Nyilván ez betudható annak, hogy azállami szervek nem támogatták, hanem kifejezetten ellenezték ezeket a törekvéseket. Sőt, például az MSZMP tagjai számára hosszú időn át kötelezővé tették azt, hogy az egyházi szertartásokon való részvételhez külön engedélyt kellett kérniük, és csak előzetes jóváhagyással jelenhettek meg azokon. Bár elméletben az iskolákban létezett „szabad" hitoktatás az érdeklődőkszámára, de a világi iskolákban a hittanórák ritkaságszámba mentek. A szekularizáció sem kedvezett ennek a törekvésnek. Mivel az aktív vallásgyakorlatot folytató ember — ha nem is közvetlenül, de közvetetten mindenképpen — hátrányt szenvedett a munkahelyén, a társadalmiérvényesülésben stb., így a szekularizációs tendenciák szinte törvényszerűen érvényesültek.Hallgatólagos társadalmi tiltás, mely mindenképpen félelmet, feszültséget vagy lelkiismeret-furdalást szült főleg a fiatalabb vallásos világnézetű emberekben. Ennek ellenére — mint említettük —, bizonyos egyházi-vallásos „szolgáltatások" igénybevétele létezett. Nem verték nagydobra a templomi esküvőket, de megtartották. A városi emberek ezt többnyire úgy oldottákmeg, hogy valamelyik közeli falu templomában került sor az egyházi házasságkötésekre.Ugyanígy a keresztelendők száma is lassan, de növekedett, és a templomi ifjúsági hitoktatásrais eljártak a vallásos családok gyermekei.

Az utóbbi 3—4 évben, vagyis körülbelül az 1980-as évek közepe táján a templomi, egyházi szolgáltatások igénybevétele fokozatosan növekedett a történeti egyházakban, és az addigiformális szertartások mind mélyebb tartalommal töltődtek meg. A szabadegyházaknál a hitvállalása mindig is sokkal következetesebb, autentikusabb volt. Következik ez kialakulásuk ból, történeti hagyományaikból. Létrejöttüktől kezdve számos üldöztetést kellett elszenvedniük, így tagjaik is hitben sokkal erősebbeknek bizonyultak, mint a nagy egyházak hívei.

A magyar társadalomnak a válságtünetei az 1980-as évek elejére mind szembetűnőbbé,mind tagadhatatlanabbá váltak. Most itt csak a morális szféra válságtüneteire kívánunk egymondat erejéig utalni. Vagyis számtalan olyan terület bukkant fel, ahol egy társadalmi, és egy

ben szociális vákuum keletkezett a megoldatlan konfliktusok felhalmozódása miatt. Gondolunk itt többek között a fiatal generáció, a talajt vesztett ún. kallódó ifjúság gondjaira. Említhetnénk az idős generációt is, mely körül szintén társadalmi feszültség alakult ki. A nyugati szociológusok megállapítása szerint egy társadalom fejlettségének, érettségének foka többek közöttazon is jól lemérhető, hogy milyen módon viszonyul az idős emberekhez, a testi és szellemi fogyatékosokhoz. Nos, a mai magyar társadalom úgyszólván semmit nem tudott kezdeni elöregedő tagjaival —, nem is szólva az értelmi és egyéb fogyatékosokról. Mivel ez a réteg sok vonatkozásban valóban perifériára szorult, így joggal érezte, érzi magát mellőzöttnek, kitaszítottnakMind a történeti, mind az evangéliumi szabadegyházak ezekben a problémákban is a magukeszközeivel cselekedtek a társadalom helyett —, eredményesen.

A történeti egyházak mai életének intenzitása felfelé irányuló tendenciát mutat, de megsem közelíti azt a fokot, melyet a szabadegyházaknak sikerült elérniük. Az ok: a kétféle típusúegyházmodell berendezkedési módjában, felépítettségében keresendő.

A történeti egyházak felépítettsége — tradíciójukból eredendően — ma is szigorúan hierarchikus. Ebből adódóan sohasem tudott megvalósulni olyan bensőséges, intim hitélet, melyet a vallásos emberek a mai rohanó világban fokozottan igényelnének. Ugyanis fokozatosankialakult egy olyan vallásos és egyúttal emberi intimitásigény, melyet leginkább csak kisebb észártabb közösségeknek áll módjukban modellszerűen megvalósítani. A történeti egyházak említett hierarchikus rendje az emberi viszonyulásokra is kihat. Gondoljunk például egy nagyvárosi vallási közösségre, melyben a tagok sok esetben csak alkalomszerűen, felületesen találkoznak, érintkeznek. A lelkipásztor — legyen bármilyen lelkes, közvetlen —, kimondatlanul is

képviseli a történeti egyházat, mint intézményt, mint hatalmat. Természetesen ez nem jelentitörvényszerűen azt, hogy a nagy egyházak papjai nem lennének képesek híveikkel közvetlen,az igényeknek megfelelő kapcsolatrendszert kialakítani. De ez a folyamat jóval bonyolultabb,



jóval több buktatót rejt magában —, mint az a protestáns evangéliumi szabadegyházaknál megfigyelhető. A történeti egyházak liturgiája, istentiszteleti rendje — bár tradicionális, és az előírásoknak megfelelő rendben zajlik —, nem ad lehetőséget a híveknek olyan vallásos elmélyülésre, élményre, mint a szabadegyházak esetében ez megvalósul. A hívek között egy viszonylaglaza kapcsolat áll fenn —, és a kötelező vallásos alkalmakon túl többre nem is nagyon nyílik lehetőség. Általában hiányoznak azok a rendkívüli alkalmak, melyek lehetővé tennék egy igazánösszeforrott vallási közösség kialakulását.

Vizsgáljuk meg ezzel szemben a „másik" oldalt, vagyis a mai magyarországi szabadegyházak világát, belső életét, vallásgyakorlatának elemeit. Ezeknél a felekezeteknél mindenekelőttazt kell kiindulási pontnak vennünk, hogy — ellentétben a történeti egyházakkal — nem „felülről", vagyis nem társadalmilag vannak szervezve, hanem kizárólag az egyén szabad felelősségteljes döntésétől függ az, hogy az adott vallási közösséghez tartozni akar, vagy sem. Ezeknek azegyházaknak a hazai kialakulásukkor is alapvető volt a szabad, szuverén választás, mely az esetek többségében a társadalomban, a hatalom felé nem jelentett előnyt. Ellenkezőleg. Szankciók, büntetések és különböző megpróbáltatások sújtották a történeti egyházakat elhagyó, ésaz új hitet valló felekezetekhez csatlakozó vallásos embereket. Nem változott a helyzet 1945után sem —, hiába hozták létre a Szabad Egyházak Szövetségét a kis felekezetek legalizálására,védelmére. A Kádár-korszakban — bár rejtettebb, kifinomultabb eszközökkel —, de továbbrais fennmaradt a szabadegyházi tagság ellenőrzése, szemmel tartása. Kirívó atrocitások ugyannem jelentkeztek, de a „másság", a különbözőség, a gyanakvás légköre továbbra is érvényesült.(Tegyük hozzá, a történeti egyházak, főleg a katolikusok körében is!)

Olykor teológiai tartalmú vallásos előírások ütköztek az állam, illetve a társadalom általelőírt vagy elvárt magatartás- és viselkedésformával. Példának érdemes megemlíteni a H. N.Adventista Egyházat, melynek teológiájának egyik alappillére a szombat megtartása a nyugalom napjaként, az „Úr napjaként" . A szabad szombatok állami jóváhagyású bevezetése előtt ezszámtalan konfliktust okozott a „szombathívők" körében. Sokan kénytelenek voltak munka

helyet változtatni emiatt —, és olyan területen próbáltak elhelyezkedni, ahol nem gátolták őketa szombat megtartásában. (Pl. elmentek az építőiparba, vagy maszekoltak.) Néha akadtakolyan szerencsés hívő emberek is, akik megtalálták azt a humánus munkahelyi vezetőt, aki lehetővé tette, hogy hívő beosztottja más napokon dolgozhassa le a szombati munkarendjét.A szabad szombatok törvényes bevezetésével szerencsésen megoldódtak ezek a problémák.A Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet, és az állam által el nem ismert Jehova Tanúinakközösségei a katonáskodás kérdésében kerültek ellentétbe az állammal. Ugyanis mindkét felekezet teológiájának egyik fontos kitétele, a fegyverfogás, illetve az eskütevés tilalma. Bár a végeredmény ugyanaz, de a kiindulási pont a két vallási felekezetet összehasonlítva alapvetően különböző. A nazarénusok a katonai szolgálatot a „Ne ölj ! " bibliai parancs alapján tagadták meg.A jehovisták ezzel szemben abból a tételből indulnak ki, hogy ők semmiféle állami és egyéb hatalmat, szervezetet nem ismernek el önmaguk felett —, épp ezért a katonaság intézményénekvaló engedelmesség és az eskü kifejezetten vallási hitükkel szembenálló magatartásformák.Meg kell jegyeznünk, hogy ennek ellenére a nazarénus és jehovista fiatalok egyforma elbírálásalapján kerültek börtönbe a katonáskodás megtagadása miatt. Napjainkban a nazarénusokkalsikerült az államnak egyfajta kompromisszumos megoldást találnia, vagyis a hadseregben a nazarénus fiatalokat nem fegyveres alakulathoz, hanem egyéb kisegítő szolgálatra osztják be.A jehovistákkal a mai napig nem sikerült megnyugtató eredményre jutni ebben a kérdésben.

Említettük már a fentiekben, hogy a szabadegyházi közösségek népszerűsége, aktivitásanapjainkban szemmel láthatóan növekszik. Ha egy mondatban próbálnánk megadni a választ,akkor azt kell mondanunk, hogy ezek a közösségek tudták a legideálisabban megvalósítani a

mai kor követelményének leginkább megfelelő modern, intim, intenzív vallási hitélmény gyakorlatát a tagjaik számára.A szabadegyházi tag esetében vallásos élete, vallásgyakorlata egyben egy speciális, vi-



szonylag jól körülhatárolható életmód-életforma modellt alakít ki. Ehhez a hosszú évtizedekenkeresztül kikristályosodott erkölcsi, viselkedési normarendszerhez az aktív vallásgyakorlatotfolytató szabadegyházi tag maximálisan igyekszik alkalmazkodni. Kétségtelen, hogy bizonyosegyházak esetében egy feszes, aktív vallásgyakorlatot követel meg. „Cserébe" a tag megkapjaaz adott vallási közösség toleranciáját, a problémái felé való odafigyelést. A közösség véd-óv akülső negatív hatások ellen (elmagányosodás, egzisztenciális gondok megoldatlansága stb.) —,másrészt tagjai felett egy erkölcsi, ellenőrző kontrollt is gyakorol.

A történeti egyházakban a nagy tömegben bizonyos fokig elvész az ember, az individuum.Ezzel ellentétben a szabadegyházak tagjai —, legalábbis a vallási élet területén — megmutathat

ják egyéniségüket, bizonyos képességeikkel kiválhatnak a csoportból. Különösen érvényes ez akarizmatikus közösségek esetében, ahol a „kegyelmi ajándékok" gyakorlásának számtalanmódjára nyílik lehetőség. (Gondolunk itt például a „nyelveken szólás" képességére, a prófétálásra, a hit által való gyógyításra-gyógyulásra.) Tehát a szabadegyházi hívő vallás gyakorlóegyénisége kiteljesedhet, ezzel bizonyos fokig megkülönböztetett szerepet kaphat a felekezeté

ben, de ténylegesen mégsem alakul ki a tagok között alá- és fölérendeltségi viszony. A szabadegyházak az ún. világi papság elvét vallják, közösségeiket tagjaik önkéntes adakozásából tart

ják fenn. A szabadegyházi gyülekezetek vezetői lehetnek teológiát végzett lelkipásztorok, desok esetben polgári foglalkozású egyén áll a közösség élén. A vezető kiválasztását a demokratikus berendezkedés alapján a csoport dönti el, és nem „felülről", nem az egyházi hierarchia valamelyik lépcsőjéről helyezik a gyülekezetek élére. A közösségben természetesen érvényesülegyfajta feladat- és munkamegosztás. Az ifjúsági óravezetőt, a diakónust, a pénztárost stb.minden esetben a csoport választja ki tagjai sorából képességei és megbízhatósága alapján.Szolgálataikért fizetést vagy egyéb juttatást nem kapnak, maga a kiválasztás ténye nagyfokúmegtiszteltetés a tag számára.

Mint említettük: a szabadegyházak tagjai idővel egy különleges, tipikus életformát alakítanak ki önmaguk és a családjuk számára. A közösségek élete bensőséges, családiasán intim éstoleráns. Az istentiszteleteken, a különböző foglalkozásokon való részvétel soha nem nyűg atagság számára. A fiatalok is nagy kedvvel járnak főleg azokba a felekezetekbe, ahol az angolszász—amerikai stílusú zenei világ, a zenekar, a kórus nagy lehetőségeket nyújt ilyen irányú ké pességeik, kedvtelésük kibontakoztatására. A rock megjelenése az addig hagyományos zeneistílusban a belső vallási megújulási törekvések egyik látványos j ó i bevált eszköze, mutatója. Ittis az ún. karizmatikus közösségek jártak élen a zenei élet felfrissítésében, felismerve azt, hogy afiatal generáció megtartásának egyik kiváló eszköze épp a beatzene, természetesen vallásostartalmú szövegekkel. (Pl. baptisták, szabadkeresztények, pünkösdisták stb.)

A rendszeres istentiszteleteken kívül számtalan alkalom kínálkozik arra, hogy a közösségtagjai minél több időt tölthessenek egymás társaságában. A felnőttkeresztség az ún. „bemerí-tés" aktusa nagy esemény mind a tag, mind a vallásos családok életében, hiszen ezzel a mozzanattal válik a közösség teljes jogú tagjává a vallásgyakorló egyén. A bemerítés az egyik leglátványosabb szabadegyházi szertartás. A család, a közeli és távoli rokonok és más gyülekezetekmeghívott tagjai egyaránt részt vesznek rajta.

A Szabadkeresztény Gyülekezet közösségeiben kiemelkedő alkalomnak számít az ún.„Csendes nap", melyet a hónap utolsó vasárnapján Debrecenben, a hónap első vasárnapján pedig a fővárosban tartják az ország szabadkeresztényei. Már szombaton érkeznek a vendégek,akiket a hívő családok szállásolnak el. Vasárnap reggel nyolc órakor kezdődik a Csendes napiszertartás az imaházban, délben a más városokból érkezett tagokat szeretetvendégségen látjákaz imaház egyik nagy termében. Délután két órától kezdve tovább folyik az istentisztelet, a bizonyságtételek, a zenei betétek, a prédikáció és a kötetlen beszélgetés.

A fiatal korosztály lelki nevelését, gondozását kivétel nélkül szinte minden szabadegyházifelekezet kiemelt kérdésként kezeli. Ez természetes is, hiszen a gyülekezetek prosperálásaszempontjából nem közömbös, hogy a fiatal generáció milyen arányban képviselteti magát a



tagsági létszámban. A fiatalok részére külön gyermek- és ifjúsági foglalkozások szerveződnek.A zenei életben, az énekkari munkában szintén főleg ők vállalnak feladatokat. A szabadegyházak szinte mindegyike rendelkezik üdülőkkel vagy a hegyekben, vagy valamelyik vízparton. Nyáron és évközben is a fiatalok gyakran találkozhatnak egymással egy-egy üdülési turnus alkalmával.

A fiatal generáció mellett az idős emberek is megbecsült tagjai a szabadegyházi felekezeteknek. Betegség, családi gondok, problémák esetén az idős ember maga mellett tudhatja a közösség támogatását, az állam által fenntartott szociális otthonok riasztó légkörével szemben.

Az egyes generációs csoportok közötti problémák szinte teljesen ismeretlenek a protestáns evangéliumi szabadegyházak világában, ellentétben a társadalom nem vallásos rétegeinekkörében fellelhető olykor tragikus ütközésekkel, konfliktusokkal. Ez a tény nyilván azzal magyarázható, hogy a vallásos közösségekben az egyes korosztályok életmód-, életvitelbeli mintája sok tekintetben azonos vonásokat mutat. A rendszeres, aktív vallásgyakorlat, a gyakori közös együttlét, a közös teológiai alapok szinte észrevétlenül kialakítanak egy standard morálisvallásos tartalmú normarendszert, melyhez a közösség tagjai maximális módon igyekeznek alkalmazkodni, így jön létre az ún. felekezeti identifikáció jelensége. A tag tudja, hogy ő egyadott közösséghez tartozik, és ennek a mikrocsoportnak a törekvéseit, érdekeit támogatni ésérvényesíteni kell. A felekezeti identifikáció már a gyermekek nevelésében is megmutatkozik,vagyis már az egészen kiskorú gyermekbe igyekeznek belenevelni azt a tudatot, hogy ő egyadott felekezethez tartozik, és ebben a szellemben fog felnőni, gondolkodni, cselekedni. Ez afolyamat egyáltalán nem hat nehézkesnek, vagy erőltetettnek, hiszen a szabadegyházi összejövetelekre már az egészen kicsi gyermeket is elviszik az imaházba, így a gyermek észrevétlenül belenő, belenevelődik a vallásos csoport normarendszerébe, szokásaiba. Az istentiszteletekrendje családias, nem szigorú. A gyerekek kötetlenül ki-be járhatnak az istentisztelet ideje alattis. Bár ezt legtöbb szabadegyház úgy szokta megoldani, hogy a felnőttek foglalkozásának idő pontjában (egy másik helyiségben párhuzamosan) ifjúsági vagy gyermekórákat tartanak. Az if

júsági óravezetők jó felkészültséggel adják át a bibliai, egyházi tanokat a gyermekek számára,sőt ezeken a foglalkozásokon a fiatalok problémáit is megbeszélik, igyekeznek azokat közöserőfeszítéssel megoldani.

A történeti egyházak istentiszteleti rendje jóval szigorúbb, merevebb, zártabb.A szabadegyházi közösségek létszáma kétféle úton gyarapodik. Egyrészt a vallásos cso

portok „belülről" termelik ki saját tagsági utánpótlásukat. Vagyis nagy a valószínűsége annak,hogy ahol a nagyszülők, szülők szabadegyházi tagok, ott a gyermekek és az unokák is tovább viszik a családban ezt a vallásos örökséget. Az adott felekezet létszámgyarapításának másik mód

ja a missziói munka eredményekénti „külső" megtérések folyamata. Megfigyelhető, hogy aszabadegyházak többsége szívesebben veszi, ha ún. „világi", tehát addig aktív vallásgyakorlatot nem folytató egyén kerül be közéjük, mintha valamelyik másik egyház tagja pártol át hozzá

juk. Úgy vélik, hogy a „hitetlenek" fokozatos nevelése, beavatása a felekezet életébe sokkalzökkenőmentesebb.

A szabadegyházi felekezetekben igen tisztán érvényesül az ún. vallási endogámia intézménye, vagyis az a gyakorlat, hogy lehetőleg azonos vallásfelekezetűek kössenek egymássalházasságot. Vannak olyan szabadegyházak, ahol ezt szervezeti szabályzatukban ki is kötik, és avegyes házasságot nem tolerálják, olykor a tagot kizárással is sújtják ennek megszegése miatt.Más szabadegyházi felekezetek már jóval türelmesebbek ebben a kérdésben, bár ideális modellként mindenütt az endogám házasságot ismerik el. A vegyes házasság, az ún. „felemás iga"számtalan probléma forrása lehet. A vegyes házasságokban szinte kivétel nélkül a nő a vallásos,és a férje a „világi". A gyermekek nevelésénél természetesen az asszony a vallásos világnézetet

igyekszik érvényesíteni, házastársa viszont jobb esetben közömbös, máskor ellenzi azt. A sza badidő eltöltése is konfliktusokat rejthet magában. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy azutóbbi években megfigyelhető az a tendencia, hogy vegyes házasságokban a nem vallásos fél



Ágnes Fehér

EIN VERGLEICH DES LEBENS IN DEN HISTORISCHEN UN D IN DENFREIKIRCHLICHEN GEMEINDEN

Die mehrere Jahrhunderte alten Traditionen sowie die hierarchische Einrichtung der historischenKirchen prägen auch die Alltagserscheinungen im religiösen Leben. Dem Glied einer historischen Kirche

bietet sich keine allzu breite Möglichkeit, seine individuellen Fähigkeiten zu erleben und zu entwickeln.

So lässt sich im Verhältnis zwischen Gemeinschaft und Individuum ein gewisser Grad an Entpersonifizie-rung beobachten, obgleich es ausser Zweifel steht, dass der Kreis derjenigen, die die Dienste der historischen Kirchen in Anspruch nehmen, in den letzten Jahren vor allem auch um junge Leute angewachsenist. Die früher eher nur die Form und den Ritus bewertenden Erscheinungen haben sich in unseren Tagennun um Erlebnisse religiösen Inhalts bereichert.

Die Einrichtung der freikirchlichen Gemeinschaften des protestantischen Evangeliums ist von An beginn an demokratisch, sie bekannt sich zum Prinzip der weltlichen Pfarrer, ist in ihrer materiellenGrundlage eigennützig, nimmt keinerlei staatliche Unterstützung in Anspruch, es fehlt ihr auch an dertraditionellen kirchlichen Hierarchie. In den konfessionellen Gemeinschaften herrscht eine familiäreAthmosphäre, woraus sich eine breite Möglichkeit eröffnet, ein intimes religiöses Glaubenserlebnis ständig herauszubilden. Auch im Kreis der jungen Generation erobern sich die Freikirchen immer mehrRaum; vor allem die charismatischen Gemeinschaften verfügen über eine starke Anziehungskraft.

Sowohl die historischen als auch die Freikirchen des protestantischen Evangeliums haben einheitlich — von gemeinsamem Boden ausgehend — einige jener Probleme in Gesellschaft und Intimsphäre aufsich genommen und mit unverneinbar sichtbarem Erfolg gelöst, deren Lösung für die ungarische Gesellschaft von heute unmöglich war, und die diese auch gar nicht lösen wollte.



TARTALOM

Gazda László: Köszöntő 3V. Szathmári Ibolya: A debreceni párta 5

Der Debrecener Perlenkranz 22

P. Szalay Emőke: Tiszafüredi kerámia a Déri Múzeumban 25Keramiken aus Tiszafüred im Déri-Museum 78Petrovszki Ildikó: Zoborvidéki női viselet a Déri Múzeumban 79

Frauentrachten aus der Zoborlandschaft im Déri-Museum 117Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében 119

Volkstümliche Glaubensarten in Verbindung mit der Theiss in der Gemeinschafteines Dorfes an der Theiss 140

Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében . . . . 141Osterbräuche bei den griechisch-katholisch Gläubigen in Nyíracsád 159

Nagy Ibolya: Adalékok a hajdúszoboszlói temetkezési szokások történetéhez . . . 161Angaben zur Geschichte der Bestattungsbräuche von Hajdúszoboszló 174

Fehér Ágnes: A történeti és szabadegyházi közösségek életének összehasonlítása . . 175Ein Vergleich des Lebens in den historischen und in den freikirchlichen Gemeinden 185

néprajzi tanulmányok

Documents