némethgbéla_az önmegszólító

5/11/2018 NémethGBéla_Az önmegszólító - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/nemethgbelaaz-oenmegszolito 1/26

= U : M és személyiség, Magvet , Budapest, 1970. 621-670.= Uÿ: Mÿ és személyiség, Magvetÿ, Budapest, 1970. 621-670.Áz ÖNMEGszÓLITÓ VERsT'Í PUsRÓL

Áki a 19. századi né piessé grekövetkezó korszakok köté szetéttanulmányozza, gyakran találkozik azzal a lí tai verstí pussal'

'melyben a kötó második szemé lyben önmagát szólí tja meg: akötői önmegszólí tás verstí pusával, lí rai attitűdjé vel',,Tudod'hogy nincs bocsánat,'' - igy Í ordul öonagához József Áttila;,,Most már elég oe szé pitgesd,te, wáva" _ í gy Kosztolányi;,,Csak posta voltál,'' - í gy3abits. S nincs az Atany utáni kö-té szetÍlek,vagy helyesebben: az Atannyal kezdődő köté szet-nek szinte egyetlen jelenté kenvebb alakja, akiné l ne keriilne js-

mé telten elő ez a verstí pus. É shasonlóké ppen áll a dolog akülföd lí rikusainál is. A Rilké re, Georgé ra következő nemze-dé kegyik legnagyobb tehetsé gri - bár igen problematikus szem-lé letű _ német kötője, Gottfried Beno verseinek pé ldául többmint egy ööde tartozik e tí pushoz. Vagy az ú jabb sparryol1í taegyik fő alakjának, Machadónak kólté szete is bővelkedik ben-ne.

Az idevágó kötemé nyek Í utólagos áttekintóse után világos_psá válik az' hogy a szóban forgó korszak kötőiné l igen külön_böző mennyiségben fordul eló ez a tí pus. s az is, hogy közülüklom mindenjk számáta nyú jtegyenlően alk'almas megnyilat_kozási, alkotási lehetősé get. József Áttilának sánte mindenily vetsc kötemé nyei

iavához sorolható Ádyé i viszont,egy_

ké t kivé teltől eltekinwe, gyengé bb versei sotába. S világos azis, hogy pályaszakaszonké nt ugyanazon kóltőné I is más_más etí pus előfordulásának aránya. József

^ttiláÍ táls Kosztolányi_

nál a pálya második fele, a pályavé g hozza Í ö' ezeket a vet-sekeg Szabó Lőrincné l, főké pp pedig Babitsnál az egé sz

Németh G. Béla: Az önmegszólító verstípusról

= U : M és személyiség, Magvet , Budapest, 1970. 621-670.

(Babits, Kosztolányi, József Attila versei alapján)



vé gigkí sé rik nem megsií rűsöcié siik, honem koronké ntimegrit-kulásuk a jellegzetes.

Áz min<lenesctre bizonyos, hogy ez a veí stípusJez^z ^Lti-tűdfajta nálunk a ké sei József Áttila korában é sköÉ szeté -

beo é ri el eddigi legiobb teljessé gé t. Ebben a korbao kor|ellem-ző jelensé gnek tekinthető' Boncolása, lé trejöte köűlményei.nek elemzé se a zo. századi lí rikusi magatartás megvilágí tásá-hoz szo|gá|tathat adalé kokat.

Ilyfajta ptoblé mákkal a marxista iÍ odalomtöté netí fás ná-lunk kevé ssé oglalkozott. Pedig illeté kességeé salkalmassá-ga itt különöscn nyilvánvaló. A tudat válságának é lmé nyé bőlfakad, a krí zises önszemlé let vivódó gondolaté lményében o-gao ez a verstí pus,ez az atú tildÍ^it^'S miné l közelebb jutunkÍ ottalál a zo. századi litáttoz, antáL vi1ágosabb lcsz, hogy aÍ ogantató krí zis a szemé lyisé g váIságában összegeződik. Enneka ptoblé máiáva1 pedig behatóan Í oglalkozott a marxista elmé -letí rás, s é rtelmezé sé hezalapvető ú jabbszempontokat marxis-ta elmé letí rók adtak, kivált Lukács Gyögy'

A nyugati, polgári irodalomtudomán-vnak az a ré sze, meI!

}ra|lik arra, hogy a szemé lyi.é gválságát egyik legfontosabbemberi, nevezetesen pedig alkotói,,lé thelyzetnek'',,,Lé táIlapot-Í rak'' tekintse, é rthető módon, szí vescn taglal ily tí pusú verse-ket'r Ánnál termé szetszerűbben, mert legfőbb gondolati ihletóiközül kettőÍ lek is, s alighanem a ké t eghaté konyabbnak,Freudnak é sHeideggernek gondolatrendszeré ben kulcshelyetloglal' eI ez az iinmegszólí tó nyelvi-stilisztikai formula, illetőlega mögótte levő, általa kifejezett lelki, szellemi helyzet, é l-mé ny,attití í d'Termé szetes; hisz irányuk születé sé nek egyikközvetlen s fő-fó indí té kaé ppen a szemé Iyisé gválsága a későpolgári tátsadalomban. Összegyií jtöt anyagunk tanácsa szerint

!A Benno von Viesc átral szerkesztett, Die deutsche Lytik (Von

der spátromantik bis zur Gcgenwalt), DüsseldorÍ ' r9J7. I-II. c' iotcr-pretáció-gyűjtemé nyb€ pé ldául az é rtelmezett versek jeleí té keny é -

sze tartozik e tí pushoz'

6zz

liöziilük az utóbbi ily vonattozású né zeteit kel] maid megfe-le16 helyen é rinteniink. Í gya ké tháború közti kiilté szetiink s

,az egzlsztenciaIizmus kapcsolatáfa né zve is iuthatunk egy-ké thasznos adalé klroz. Ezt a kórdé st megvizsgálni süfgető, meftlegendák vannak máris Í orgalomban.

Á polgári irodalomtudomány neglehetős fc,galmi s mód-.szerbeli ké szlettel rendelkezik e verstí pus sajátságainak leí rá_sára s rendeásé re'

Ré szletmozzanatok megragadására alkalmazható egyikük-másikuk, ha a marxizmus kritikáján átrostáljuk, ha marxista'módon é rtelmezziik őket. Mindenekelőtt a márxizmus töté ne_tisé gé vel.A polgáti é rtelmezők ugyanis a verstí pust, az ú n.vé gső ké rdé sekkel való gyakori kapcsolatánál fogva küliinósclőszerctettel vizsgálják ahistorikusan vagy legföjebb ú n.é l-rné nytöté neti alapon.

Ez a vetstí pus,é lrnényé satdtűdfajta Átany korától lett á1-talános, é sBabitséban kotjellemző, Je rnegfotmálódása en_nek is messze visszanyú lik a iira mú ltjába.'Í anácsos egy-ké tkorábbi, mé g kivé tclcs, szótr'ányos, fé iig kialakult elófordu_lását is föidé zni s futólag megvizsgálni' A verstí pus a!ánlatos,e\őzetes leí Í ását s í gyné hány korábbi yáItozatártak más-másszempontú váztratos tajza helyettesí theti' Töté ne'ti hel}zetük-$en vizsgáljuk őket, de sorozatukkal nem kí vániuk a vetst!püsnak töté neté t is Í övázolni. Valaoeonyi té szese, tokozatavolt fejlődé stöté neté flek, de e8yütt mé gsem adhatják ki azt.Töté fieti tí pusokatállirunk általuk, összeveté sük által elónkbe,6 nem fejlődé srajzot.

,Ezek a korai előÍordulások, meft kivé telesek, é lesen' s mertÍé l igkialakultak' tetten é rhetően mutatják a vemtí pus voná_sait s a keletkezé si Í olyamat mozzanatait. Öt pregnáns pé ldát€mlí tünk Balassi: ,,De mit gyöÍ esz e|gem'' kezdetű vefsé t, a

62,



Forgandó szerencsé -' aVdnitotum z:anitas-t, a Fo4rtón pan na'po.l-at s a Mindaé gig-et-

!!4sr1r) Batassi verse akkor született, midőn vé gső s leg-kedvescbb rcné nyevégképp üstbe ment arra, hogy é letét,é t-pelmi s anyagi tekintetben egyarált, Í n é8egyszet rendbe szed'heti. Losonczy Ánna, szabadrjá l événUognad Ktistóf halálá-val' l189-ben a fiatal, huszonhárom esztendős Forgách Zs1g-

mondnak nyí rjtotta kezé t é s tetemes vagyonát. A kötő é leté -

nck mé ly, talán legmé lyebb válságát é lte át. Úton is volt márLengyelbe, a teljes bizonytalanságba.

Köcsey verse r8z3-ban keletJ<ezett, miclőn ú gy átszott, kőz-é letiküzdelmeiben végképpegyedül maradt. Midőn ú gy vé lte,pemcsak egyedül, tehetetlenül é smegé rtetlenül á1l a nemesipolitika ostobasága köz€ett, de megcsú folva is. Neki, akineka magáné let vlgasztalása, rnenedéke sem jutott osztályré sziil, a

legmé lyebb válságot hozták ez é vekel.vöösmaÍ ty versé ről nern tudiuk pontosan' mikor keletke-

zett. Gyulai hátramaradt papirjai közt tglálta, s mint utolsótillesztette kötemé nyei gyűjtcmé nyé hez. Áz bizonyos is, hogy

az l8'o-es é vek eleié n,a ,,csend, hó é shalá1" esztendeibensziiletett, amelyek tragikumár, világos pillanataiban' nyomoÍ -ba jutásának s elborulásának tudata a vé gsőkig fokozta.

Arany r877-ben í lta e kö temé 'ryé t,midőn vé gte :legszaba-dult a hivataltól, de midőn a hivatallal nemcsak a nehezen

viselt nyűgöE hanem folyvást taftó s mé lyüló belső válságánakjóté kony elfedójé t is elvesztette, s té tován, egyedül, cé ltalanul@l\t a megváItozott, idegenné lett világba4 a ,'szabadság" bir-tokában s a közeli vé g é rzeté ben.

Egyszóval: Válság tninden es€ben a fogantató helyzet, é l-Í nény'

De vajon Faludinál is? Hisz mint a legtöbb római versc,ú gylehet, utrí rrás, átköté s ez is. Á batokk iskolai poé zisked'velt köztárgyának ú jramegverselé se. De vé leden-e, mit veszfel a kötő a köztátgyak köziil ? Római magvaÍ gyóntató vo|tekkot; inkább cím,mint elfoglaltság. Eszmé lkedé sreideje bő-

6zq

ven volt; s neki, a jezsuitának, a kereszté ny etika volt tanárá-nak, alyaga s inclí tása is bőven' Trident fé nye után Róma tel-jcs defenzí r'ában volt' s az ó rendje a tárnadások pergótüzé ben.

Megaláztatás megaláztatás uián, vercsé g velesé gután é rtea

rendet, s a ',jczsr-rita" a művelt közvé lerné nyben a csalárdság, a

tisztessé gtclcnsé g szinonimájának számí tott, s a levegőben márott é rzetta hamarosan el is lrangzó, föoszlató pápai szó, akóz-vé lemé nytmintegy igazolván. A retd visszaszorí tását, föosz'

latását pozitivumlak tekir-rti a mai töté netí rás. A hittel, szub-;€tiv tisztessóggel belül levők viszont joggal é r:eztók é rthetet-

lennek' mé ltánytalannak. Á vers stluktú Í áie, rezignált melan-kóliájc mindcnesctÍ e nagyon ts szemé lyesé tmé nyrőIbizonyí t.

(Szinueté s) Dc van-e ez annyira más tátsadclrnú , sorsú é s ,

altratú kötők válságában valami közös? Balassi e versé lekközvetlen nyomában, folytatásaké n; hangzott fel a hí res, fáj-dalmas átok, í té let: ,Ti pedig szerzettem átkozott sok ver-sck... Feienké nt mindnyájan é gjetek, wesszetek.'' Á kötőú gy vólte, az a szetep' az a nagataÍ tás' nrely eddig cselekvé sé -nek irányszabója volt, amelytől iövójc é letc, szemé lyisé ge ki'

bontakozását, megtaÍ tását válta, megcsalta, 1ramis, illú ziós sze'rep volt, sem a külső helyzettel, sem é nié velnem vágott egy-

be. Le kell tchát szárnolnia vele' Fa]ucli versé nek szemlé letenem az egyházé , nem a iezsuitáé . Áz é rdemet itt vagy tú l |u-talnazó erköcsi Jóró1, É rtelemról, Gondviselé stól nincs ittszó. Csalódott, az embeti lé tet sztoikus rezignációval' már-márfatalista indifferentizmussal tekintő szemlé ]et ez. BalthazatGtanciánó inkább, mint Loy<:|áé , Ezt vallani annyi, mirrt be-

látni, bevailani a másik s a másikra alapozott szerep, maga-taÍ tás illú ziós voitát, s _ bármi közvetetten is, ösztönöscÍ r is

- leszámo]ni vclc.

Kólcsey azi a magatartást, szefepct tette fájdalmas, roman-tikus,,kac^gás" tárgyává, anrely addig mé ltóságának köcsön-

aője, személyisé gé ncktartalma, foglalata, é rtelme volt. Ázt a

.magátattást, amelynek rrtapia neki s a többi progresszí v ro-

mantikusnal( é letncló é lményevo1t: a változó idő haladó tö-

pl

6zs



té nelemvoltát. Versc a nagy tomantikus szemb€é zé sck é s lc-számoláso]i egyik legnagyobbika. Viitösmatty velse tiiredé k;a leszámolás nincs benne n]áf a vcrsbes; csak a szembené zé svágya azzal a magatattással, azza\ a szateppel, melyben é letc'szemé lyisé geé rteltneé sé rtékeösszegeződöt, s amely a iii-vőre s í gy a nlúltía s ké tségessé ett. Árany vcrsc is szembe-nczé si azzaI a magataÍaással é s szereppel, a nemzeti-közössé gikötónek azzal a szetepé vel, amelyct szeÍ zője egé szé lctérr t-

tclmczni, igazolni igyek€ctt' amclyrc egé sz óleté t, tchctsé gótÍ ötclte; dc nenr leszámolás is, legalábbis nem egyé rtelműcn;csak a szerep ké tségessé ett voltát' illú ziós voltának sejtelmé ré rzé kclteri. {e az cldöntő szóf \ iss7ar1rtia.

Egyszóval közös valamennyi cs€ben .z, hogy a kötót az-zal a szereppel való szembené zé s, számr'eté s ké nyszete hajtja'amely eddigi magataÍ tásának Í oglalata, szcmóyisé gé nek meg'nyilvárrí tó|a, kibontakozásának kerete volt, s amely nrost két-sé gessé , lluzórikussá 1ett.

(S4etep) Í tt azonban egy kité rőt tenli szüksé ges. Szólni kcll,röviderr' a szerepnek a következőkben is alapvető fogalmá-

ú l'Á szerep fogalma a társadalomtudományokban az utolsószáz eszteldí jben emeikedett igen nagy jelentősé gre. A pol-gári gondolkodók köziil elószö azok vetettek hangsú lyt Í á,

akik az egyé nek tátsadatrmi összeműködé sé t a 8ép1 Í necbafiiz'musok, illetőleg az állati-növé nyi organizmusok ré szei össze-,rrűködé sé nek rnintájára fogták Í el (Cornte, Speocer, Lilien-felcl). Pontosabb ködlhatárolása s az egé szegyé npszicholó-giájára' a szemé lyisé gkialakulásáta vonatkoztatott kido1gozásapzonban csak a századforduló idejé nment vé gbc, \í undt, Dilt-hey, Dutkheim. M. Vebet munkásságában é s ndí tására. lga-

zán azonban csak a század első felé ben bontakozott ki kuta-tása, s ekkot számtalan iránynak egyik alapkategótiájává lett.Pl. az ametikaieknál é s né metekné lné pszetúGcstaltpsycholo-gie vagy az ttgyancsak náluk otthonos Gruppendynamik itányíuak vagy a behaviotisták isko1ájának' vegy mé gelóbb Piagct

6zG

5vetnrek1é lcktarri tórekvós.inek. Áz cszté tiliában különÜscn

nagy ielerrtósé ghez jutott. Eiég a szinrbolizmusnak a'nraz é ttel-mezé sé Í eutalüunk, amcly az ,,a1apszimbólumokat'' az ,,alap-szerepekkel" s ezeket az archerypusokkal hozza kapcsolatba.

Kiizös c 2c. századi polgári töekvé sekben az, hogy a szcle_

pet áz cgyú n ós a társadalom, az cgyé ni é s a közössé gi cé lok,a köztis mú lté saz egyé ni |övő folytonos összetitközé sé nek,

öók k|izclclné nek, ké nyszerí í omptonrisszumának kereteké4t

Í ogják fö, amelyen keresztül a társadalom, többnyire, magaalá gyí itiaz egyé nt.Rendszerint tudatalatti Í olyamatnak tc_

kintik a kí ná]t szerepbe való beilleszkedé st, s ahisztorikusan,csupán .az _ cgyé ni vagy kózössé gi - pszichológia tekilteté benvizsgálják.

Behatóan Í oglalkoztak a marxista elmé letirók, maga Marxis, a szetep kategóriá|ával, s Í eális töté neti Í nagy^láz^tát ed'&ák mcg' Rámutattak, hogy a szeÍ ep töté neti Í eilemé ny''Á gazdasági-társadalmi s vele a tudatfejlődé s bizonyos fokánmagántulajdooi, illetőleg árutermelő magántulajdoni fokánjöt létÍe,mint a termelé si-;ársadelmi rend szerveződé sé nck

fo[tos eszköze' S ekkor, l événa telmelő tátsadalom alapvetőosztályellentmondásai ellené re is dialektikus egysé g, az illetőegé sz táfsadálomra jellemző lett. Áz illető társadaloÍn az é Ietrnindcn szfé rájára szcrepeket :rjakí tott ki, köz- é smagáné letiek_rc cgyaránt, a szülőj' a gyermeki s a baráti kepcsoletoktól egé -

szcn a szerclmiekig. N{é gpcdig, c]lentnroudásos lé nyegénekmcgfcJclőcn, eg1'másnak cllentmondó vagy önmagrrkban is el'

2NliIunk behatóbban ali]] Í oghlkoztik c tontos kÉ rdé sscl. IellcrÁgnes: Á szcrcp nlint tölóneti kategófia c. nragr'as, dc sajnálatosanróvid' s röviclsógc következtiben cgyoldalú tanulmánya í jrvend€es H-

vé lel. ()<ort' ry6l,. 4. sz.)l e8yik le8világosabb, Iegjózanabb mai pol-gári ősszegc,ajjc, é Úelmező'e a fi'galomnak Talcott Pearsons (pl. TheSocial Systcm, Lonclon, r95z: Die Stellung der Soziologie... Stuttgart,

I9''' stb'). ]] cikk nyomása idcjé n jelent meg Kulcsár Kálmán kirűlrőentáié kozott, higga.lt ité letűkónyve (A szocialó8iai gondolkodás fejIődé -se. Bp. Iq66.), mely:r szcrcp é rtclmezé sé rcs isen tanulságos.

6t7



lerrtmondásos. rr röté oeti fejlí idé sselcgyütt vLltozó szcrcpckct.Áz cgyes szcrcpck a különböző osztálynózőpontok szcrint tűn-tek fel é rté kcscknckvagy kcvé sbé rté keseknck.Á *irsada-lonrÍ aj1ődé sobjcktí vetikája szemszögé bó1 né zve azonban a do-

log Úgy állt, hogy a ptogresszí v osztályokra, ré tcgckrc s az óé rclekci]<ct szolgrilókrl cstek a rnalódi.tikus taltalmú szclepck.Ezck í gy - kí lrálr kcrctcikkcl, tartalmaikkal _ cgycncsen jótó_

konyan' fejlcsztőcn, kibontakoztatóan, gazdegí tóan hatottakbctötőik, r'állalóik személyisé gé rc.

Persze csak alikor, s ezt egyre hangsú lyoznunk kell, lra a

szemé lyisé g é s szerep szembesí!é sc,azonosulása folyvást meg-töté nt, s a szerep szubiektí v hitclú ós szüksé gű magatartássáhasonuit át mindcn pillanatban, illctőleg, a mágik oldalról te-kintve a dolgot, ha a szerepnek me1ryolt a társadalmi szüksé ge,

azaz lchctősé ge. Ez csctben a lzetep a társaclalmi szüksé g s azcgyóni akatat azonosulásának tcrc, a szcmé lyisé g kitcljcsülé sé _rrek hatalmas cszközc ]ett' Az NDK-ban nemrég kiadott l'llo-:óliai Szaks:,"ttár cnnck é rtelmé bcn mondia, hogy a szemé lyi_

sógct a tiirsadalomban válIlrlc sbctóltöt szcrcp nyilvánitia

mcg, órté ké t ez hatátozza meg, illctőleg {ejleszti ki.3 A válságé ppen annak megé rzé sé bóvagy trrdatából áll cló, mondhatnileegyszerűsí tve, lrogv a szerep ós a szcmé lyisé g, illetőleg a tár_

saclalmi sziiksé g, azaz lehetőság s a szercp ellcntnoDdásba kc_

riilt cgymással: a társadalomtól kí nált szerep ncm vág egybctöbbé a szemé lyiséggel, ilictöeg a személyisé get megoyilvánitó sz-etep ncm szüksé ges, nerrr lehctsé ges többé a társadalomszámára. Ak:rkij Ákakijevics vagy Don Qui]otc szé lső cscté -nck virlanely vriltozata ál1 eló. Á szcrep akadályozza vagy c|-

totzí tjaa szcmé lyisóget; az enbcr iövőie feményteienné , mú lt-ja,

cnnek kövctkczté ben, ké tesé rtékűvé ,elene

tűrhctetlenné

3 Philosophisches wöterbuch' he(ausgegcbeD von Georg Klaus und

Manfticd Buhr, Leipzig, !964. 4!,t-4t6.

6zB

egyik lcgkiteljesültebb korai pé ldáia, különleges é lcssé ggclnu_tatia mind e mozzaoatckat.

A szcmólyisóg szcrcpváiságában összegezódő krí zisélményé-nek kifeiczé se tehát cz' a ver.tí pus? Ez a krí zisé lmé ny é tsé g_

e]err clőfclté tel itt, de magában nem magyltázza meg a vels_

tipus alapvctő tulaiclonságait. Keil ez é lmé n'vfajtán bclül to-

vábbi meglratározó mozzanatoknak is lcnniük. Megielólé sük-höz, clijzctcscn, né hány kérdéstkell tisztázni.

('Mcgs3óí ttls, uegsxólitctt' ryegs2olitó) Áz e|ső ez l ki a meg.szóitt], s ki a megszólí tott? Ké tsé 8telenül :n!nd a kettő a kölq{,

_

,Flogyan lehetsé gesez! A válság paroxizmusában lé treiövő pa-

tologikus eset talán ez, tudathesaclás? Vagy a test-lé lekdualiz_musán nyugszik, mint Platón vólte, aki szetj.nt az ember leg-

|obban a saiát lelké vel való párbeszé dben ismerheti fel az

igazságot? Á test é s é lek vitájának közé pkori műfaja iit át a

köté szct crnlé kezetén? Vagy ama ptirnití v, ősi matetializnus-nak ké sei 'isszfé nyc cz, amely a lelki rrrí jködé seket föosztot-ta a test rószci közöt, s a lé lek zevarát a test ré szeinck egy-

nással való vitáiaké nt fogta Í ö1? Mindczek közreiátszhattak'

nyclvi-gondolkodási atavizmussal.Dc rné g nkább köztehathatott a tör'é nyek é sszentcnciák

ismeretes második szemé lyű formuJája. Nlert itt már rremcsak

rncgszólí tásról' dc felszólí tásról is van szóa Á verstí pust igazá_

ban ug1"anis az önfeh{litás iellemzi; ha kczdettól nincs jelen,

a vers valamely döntő fordulóján az 5nnleg:zólitás önfelszólí -tásba vált át' s az é lmé ny,a vers vé gső kihangzását, ielenté -sé té ppez átváltással nyeri el (mint pl. Kiilcseyné l, Balassi-nál, Rcviczkyné l a ALaganú l című r,crsbcn.) Áz á1talárros nycl-vé szctnűvelőinek vé lekedé seszerint eredetileg csak kót sze-

mély volt a nyelvbcn: az eLső, a beszé lőé , s a második, amely

rnindcn 'r beszé lőn kí viilit magában Í oglalt.Á parancsolatok

4 A vcrstipusrrnk, tcÍmé szetcscn. r'annak _ Józscí Artilánál is - m,ir_

fajia, nem öDfclszó itó válí ajai is' Itt egyik tó, é sa 20. sl._ban b;zo_

nyosan legfontosabb váifajár<jl szóunk.

6zg



második szemé lyeetre utalna vissza: a tówé uyhozó erköcsilzemé lyisé g, intellcktus szólí totta meg é s fel egyetemlegesenázt a2 egyetcmcssé get, anelynek' óppen töné nylrozó jogánálé ské pessé gónó fogva, kí r'iile s fööte állt. A szentenciákbanbizonyosnak vé ltenlberi tapasztalatra,,[okozódott le'', huma_ajzálódott a felszólitó jog száÍ maztatása, s rr megszólí tó magais bclé tartozott a megszólí tottba, a felszólí tás tartalma teá isVoi]atkozott' Itt valamennyi mozzanat rendkí vül fontos. Dehozzájuk ke1l móg a köznapi tapasztalatot is venni. Mindenkiszó)í totta már meg önmagát' Á tapasztallt szetint, szinte egy_

Öitetűen, akkor: ha té pelódve az cmber hirtelen felismeri,hogy valami fontos, sorsába vágóan szemé lyes ügyé t, viselkc_Jésételhibázta, lrogy nem í gy,hanem ú gy kellett volna ten_nie, viselkednie.

Azaz a megszóÍ í tó a Í elszó1í tó a föismeró intellektus' Nem1rÍ tól \'án szó. hogy az intellektus elszakad a szemé lyisé gtó.Ez ké ptclcnsóg volna. Hanen arról. hogy a válsággal küzdve,okai után kutatva, mintegy tárgyiasí tva, elvonetkoztatva, szcm-lé lia szemóyisé get, minte3y kí vülről é s felültől. (A szemé lyi-

sé g Í é leqeltsé gé nck a ré tegek rnűkódé sé nek é s változó domi_nác!ójátak a jé lektanban [s az ,alkotáslé lektanban is] oly fon-tos pÍ oblémájáfa kell gondoloi itt.) Á megszólí tott tehát a vál_ságban levő szemé lyisé g,amelynek né g mindig a válságot elő_ió.é ző szetep be|ső gtavitÁciója, ké nyszeteszab]a meg megnyilvániró kercté r, viseikedé se ncrmáit'

( F el'zólitás. 4:4.rril l második ké rdós: mire szólitja Íel. akötó önmagát? Á megszólí táo' különösen pedig a felszólí tásekkor Löcrkezik bc, midön rz intellcktu'i]is livódái diaIekti-kájában hirtelen világossá válik nemcsak az eddigi magatattás,szeÍ ep tafthatatlansága, hanem bizonyos;á az ú jvagy az ú jjilformált rnagatartás, szetep lehetősé ge is. Ázaz nem a válságclmenyé nck kií ejezcscc vcrsiipu(' hnIlem a váJság lcgyőzesó-nck akatásáé . legyőzheté sé rrek birzaImáé . Ezé rtkoiiónTid'" anyelvi struktí rra szempo.ttjából, a rnásodik szcmólyií felszó]í tómon<lat, amejyhez a vets vaiamennyi többi monclata 1cndclt-

$o

,ségi viszonyba hozható. S yé :!-y"-s)^. logikailag, közé ppontjl,gzerkezetileg, s csú cspontja, intenzitás tekinteté ben' a versnek6 tanulságot, didaxist magába foglaló rnondat, té szlet (pl. Kö-csey: Lé gy mint szikla rendületlen,... Reviczky: Hát tre iá-zadj vak hevedben' Balassi: É bredj ö, Bizonits meg, Árany:Szorí tsd kcbeledhez, Ne vonIrkodi). Ez a didaxis' telmé sze-tesen' irányelvszeÍ ű, nem té zisszerű.Az ú j rnagatartásnak io-kább csak jel'legé t, r'agy iokább csak b;ztos akarását, megokolt

(mcgokoltnak hitt) b:zalmát é fzé kelteti,mint konkré t tartal-mát is'

(Didaxi11oilágke'j) Á hatmadik kétdés: minek.a]apjáur,.suii;letik meg a didaxis? A válság: magatartás', szerepválság. Így'hát a kötönek többnyire nemc.ak a maea egvé nisé gé rö. é le-té ről alkotort ké pé t,élményét rinti, hanem kiteried minden-Í aita r iszonyutásaira. egé .zr'ilágké pé re.az egveremes emberi

l

lé tról való feLÍ ogására. é lményé re.S igy az Ú magatartás lehc- '

tősé gé nekhite s akarhatásáoak biza1ma sem á maga egyé oisó i

gé nek ú játélésé nnyugszik csupán, hanem többnyite az emberi i

lé tnek ú játé lé séns. Balassiqál vatrlásos tuclata, é lzülete, világké p€ következté ben ez a kiterjeszté s mé g nincs jelen, illetó-lcg csak nagyon kezdetlcgesen é sközvetetteo, tudattalanulvan jelen. Faludinál azonban ké tsé gtelena jelenlé tc; csakhogyösztönös inkább, miÍ lt tudatos é s tudatosan szemé lyes. A szen-tenciák, a megverselt maximák szemé lytelensé gehangsú lyátveszi annak - blzonyfua a kötő előtt Í őké pp_, hogy az em-beri lé tú iátélé séróvan szó. A hű egyházi ember aligha tudtas bí rta volna tudatosan áté lni s szemé lyileg tisztázottan vállal-rri ezt az é lmé nyt.Annál tudatosabb, szemé lycsebb e kiterjesz-té sKöcseyné l. l, mondhatni, pfogramszerűen az embeti Iót-

ről való gonclolkodás akkori közé pponti ké rdé sé be elyezte lmaga válságának probté máját. A yáIasz az egyikre a másik-ta is választ ielentett. Áz egyé ni lé taz egyetemes lé té rtelnre-zésé nekközé ppont]ába került, nem hogy annak é rtelmé vé e-gyen, hancm hogy egyedüt általa nyerjen (vagy ne nyetjen)

é rtelmet. Mé gpedig oly lé té rtelmezé s ltal, melyet elvé gezni

61,



az embet kí záÍ ő|agos ;oga é s ké nyszerűsé ge r'olt immár. S ha_sonló a helyzet Aralynál (Hisz szép ez az é le: . ' . ) s Reviczky-né I " (A rilág csaL bangula:).

(É ,htény. truk'tú ra) Az é lmé nye mozzanatai határozzák mega verstí Pus többi stí lrrslegyeit, struktú rális elemeit is.

A verstí pus stilisztikai alapÍ otrná1a a dialógus. oly dialógusazonban, amelynek csak cgyik felé t halljuk. Ázt a Í elé t,arnely_ben az intellektus egy hossá belső vita lé nyegé t tisszegezi, ta_

rruIsigjt summázza. A föüté s e7órt rcnd.7cl'int erős ináu]atú 'cffektusú ; in medias res vet, sót, Í lemegyszer' a vé gkonklú zió_val kezd (De mit györesz engem most keseí \''es lelkem ,i, Nincstrné lkiil s ' '. : Í tt az í tás, olvassátok, / É retté sszel, józa-non...; A lantot, a lan'tot'.., stb.). A dialógus hallott feleazonbal mindig ú gyösszegez, hogy a ví vódás, a belső vitadialektikájának egé sz folya.mata ú jraáté lve, lé nyegé ben ep-rodukálódik. Csak az egyik fe1é t halljuk, de amit hallunk, ab_bó1 fötánlnak a legyőzendó, a mcglraladoi szüksé ges cllené t_vek is (pl. Balassi: Ha hozzáil hajlana, mé gsemvolna csuda,/Dc az lehetedcn, bár maga kivánna, / Dc magad jól tuclod,

ho1ry ncm is kí vánja, stb.; Feludi: Ha szépen vezetctt, fHamiben kedvezett; Köcsey: Vársz hí rt, halhatatlanságot?Árany: Hisz szé p ez

^zé let/ Fogytig ha kí mé led...Van

hallgatód? nincseo? Reviczk.v: Rossznak mondod a világotlstb.). Á vefstí pus szerkezeté t tehát tulajdonké pp lem a dialó_gus külső fotrnája szabja meg' hanem cz a hcves bclső dia1ek-tika. Á válság szorí tásában szú lctett kiinduló gondolatnak aza mozgása, inely átformálja, ú jraalakí tja'didaxissá ép í t iki cgondolatot, s visszatiikrözi annak fcllósi logikáját is, megad_ván ezzel hitelé t.Köcsey r'erse c tekintetbeq is különöscnpregnáns; a lezáró mondat, té tcl, felszólí tás csak látszólag, szii_

vcgszelűen ugyanaz, mint a kczdő; valójában é ppenellenke_ző jelerrté sű: mé giscsak van, ami ,,nom hiába való'. Faludinálpedig a föűtő mondar szenteociából, megverselt maximábóIeonek nyomán váItozlk át mé lyenszemé lyes tanulsággá.

Á verstí pustezé rt rerrdkí vüli szerkezeti zártság, szigot é svi-

632

lágosság jellemá. Továbbá drámai hangoltság, pátosztól áthrr-tott hal]gnem, cmclkec]ett í ctoÍ ikáiú előadásmodor, szenten-ciózus mondatalkotás. De mindenekelőtt gondolatiság; amintaz é ltnény,

^zattiú d e1lege par excellence etikus, a vers nra_

ga, elnck mcgfelelően, par excellence gondo1ati vcrs; nem aszokásos é rtclemben vé vea szót: ncnr reflexiók füzé te, egyadott tárgylroz kapcsolva, ncm egy ké szgondolat vatiá1ó kifej_té se.Egy magataÍ ú smegfotrnálridásánck gorrdolatómónyótIoglalja magába.

,.

Á verstí pus Átany korától lett általános, s Babitsé ban korjci_lemző. Az az é lmé ny,az a iólektani helyzet, amelyben a vetstí _pus fogant, s irncly kotábban csupán szótványos ós esetenkóntivolt' előbb általánossá, aztán korjel|e'^zőYé |ett. Bz az é I-rrtérry, ez a helyzeg kimondható immár, a szemé lyisé gnek sze_

repválságban összegzódő krí zisc, illetőleg a válság legyőzé sé -nek akarása, legyőzheté sé nek hite. De a szemé 1yisé g válságap zo. század ké ső polgáti társada]mában nemcsak korjel1em_zőyé lett, hanem központi ,nozzavattá is emelkedett. Szcrné-lyisé gé nekkibontakoztatása lehetetlenné vált: ebben összpon-tosult az etikr:s intellektr'rális ember hel;zete e töté neti sza_kaszban-

(Heidegget keletke\é sllag1atóxata). Ezt a válságot e koÍ -5zak polgári gondolati irányai közül legpregnánsabban a (né -

met) romantikához viszonyuló egzisztencializmüs feiezte ki. En-nek az iránynek é ppen e válság volt közr'etlen fogantató hely-zete s indí té ka.Kczdemé nyezőjc s májg egyik lcgkövctkezctc-sebb, lcgnlarkánsabb ké pviselője, Mattin Heidegget filozófiaimunkásságánal<, mint ezt nemfé 8 megjelent, nagj tájé kozott-ságú s tárgyilagosságú könyvé ben, a szovjet P. P. Gajdenko iskiÍ e1ti (Az egzisztencializmus é sa kultú ra, Martin HeideggerÍ ilozóf|ájáuk bí tálata, Bp. 1966.), fő sú lyl arra esik, hogy c

6::



válság e(edeté t Í ötárja, é s egyözé sé nek nródját kidolgozza.Nem vé letlenül foglal el tehát fómrjvé ben, a Sein und Zejtben, mint volt rtila szó, e vetsdpus nyelvi alapfotmuláia, pszi-chológiai attitűdIc é sgondolati é lmé nyfajtáiaközponti helyct.É sszcrűé s resznos tehát ez attitú d- é s é lménvfajtaHeidegier_Í Úc magynrázatrit a ké t háború közti l íra né hány önmegszó itóvctsú l'cl rjsszer'etni. A korszak kötószeré tlck gondolati hátte-ré bcz is jclenthet ez a<ialé kot.

A válság meghalaclásának jcvallatai alapján Heidegger Í ő_nrűvór |oggal tekintik a nácizmus c1ryik közvctett szálláscsiná_lójának. A frciburgi eskiivé s é s cskctós,:rz önké ntcs NSDÁP_t;rgság (r933) szé gyené hezmindcncsetre logikusan futí ak n_rren szálak; ezt le8buzgóbb hí vci sem tagadhatják. Főműveozonban a válság szimptómáirrak is egyik lcgfontosabb, igcné |es szemÍi s kí móletlcn rögzí té se s gvűitemé nye,mit ezt azemlí tettszovjet szcrző is hangozt:ttja, s a válság szorí trí sá'bao vergődő kontinensi kispolgár, cntellektüel é letérzé séoekis rendkivüli erejű kilejezódé se, miké nt erre a magyar SándorPál is Í ámutat. (Á mai nyugati Í ilozóÍ ia, Egzisztelcializmus,Szöveggyűjtemé ny, Bp. 1963. Bcvczeté s. - Egyetemi ie8yzet).Sokan a Zalathustra fordí tottjának tekintik; a fi\ozóÍ ia rnezé -bc öti'zöt válságkötcmónynek, ké tsé gbeesett (vagy é ppcnelzeveszctt) kiáItásnak é skí sé rletnek :r valság mé lyé ról'Hatá-sa ké tsé gkí vülnemcsak a nácizmus kltjaiba tohanók közt voltóriási, lranem a nácizmus cllenzői, sót, aktí v ellcnfelci közötis, mint ezt Camus vagy saÍ trc pé ldája mutátia vagy akárCtocéé ,aki várakozással tekintctt rá, s keserűen vette tudo.másul csatlakozását a nácikhoz.

Mi tehát - (egé szcn rövidre fogva) - Hcidegger szerint a

^szemé lyisé g válságának lórlyege, s miké nt keriil az í ttclemzettformula niila e válságé lmé nyközóppontjába?

(Menckí ilé sa té t elól) Abban összegczódik a válság' hogyaz alkotás lchetctlenné válik. Mindcnekelótt a legfontosabb aI_kotás; az, amelynek a többi csak eszkóza; az ti., bogy az cm-ber, föismervc Iehetősé geit, szemé lyisé ggé lkossa bel6lük nrl_

6y

gát. Ahelyett hogy az lcnne, aki lchctósógeibcn ő, ú gyól, ú gy

lé tezik,mint abogy ,,szoktak'', mint airogy ,,a többick'', i,,köz",,,az embcr'' (man) szckott. Lesüllyed a ,, {an'' világá-ba. Lé tezé sencm valóságos, nem tulaidonké ppcni lé t,hanem

állé t csrrpán. Mctt ó nem lótezik, mcrt ncm ó lé tczik, hancm í r2

ő é letón át a,,kóz'', a,,szokott'', n,,}{an''. De nri aktdLilyoz_2^ Ínc1 1z cmbctt, hogy szemólyisé g legycn, hogy örmaga 1.e-

gycn' küIöniiskópp a mai európai embcrt? Az, hogy elfclcd-

kezik a lótről, clmenekül a lé telól; ncm é rti, nom mc''i é Í _tcni' rrcnr akaria é tteni a lótct' Valódj lé tpcclig csnk a lót é l'té sc' rr Scinvcrstándnis birtokában lchctsóges.

(Í jrttk) Mié ttmenekül azcnban cl az cmbcr a lé telől, a

lót órté sc clől? Mert fé l, mcrt gyelrgc' s mcrt gondolkoclása tc gycngcsé g iegyóben - oly ,'metafizikjri!á'' (máskor:

',icicoló-giaivá'') alakult, hogy lchetetlcnné is tcszi czt. Á lé ttel valórzembctrózé s, a lé té rté s gyanis cgyediil a halál jegyébcn' a lr,r.

lálon át lehetsé ges,a sein zum Tode, a halrilba vezctő lét 'ahalálra szánt lót fclfogása által. Ami viszont a Scmmivcl valilszcmbckcrülé st jclenti. A Scnrmivel, amclybcrr a lé t van, alnely

r lót trrta|ma, kerete, é rlelnre, Í nagyatázata. Á lété rtés,z avé gcssóg iepyében, tudatában szűlctő lé té rté s zé tt.

^laplető,meÍ t csnk ennek birtokában ismerhcti fö az cmbcr reálisena maga lchctősé geit, mé rhctimcg a dolgok aalódi é rté ktjt'1e'ientősé gÚt,

^z^z. naga bclálfu' tattó lé lcsie1?lpont jáb ()l

' a ,?n-ga balákiig ue gtaló;illlató, negualósitand ó s1enóy'isé 3e s7enrpoftriib|il í ,nIó t' éké! , elentősé gé tEz á lété rté seszi szabad-dá az cnrbcrt' szabadí tia ki a,,Man'' viliiga ama vonatkozás.i-nak, kiitiittsé qcinek,,'é rté keirrck'' rabságából' nrclyck nz ó,senkióvcl scnt nzonos, haláláig taÍtó lé te,haláláig mcgval<lsí t-ható szcmé lyisógc, Jchctósé gei szcmszögrlból sc,mrnisck. Ez a

szabadság lónycgc.(A Sorgc) E szcmbcnózé s, c létérté s,c válaszrás é s<liirrtés

elól menekül lr7 cmbcÍ a,,köz'', a ,,többieli'', n ,,szokott'', a

,,Man'' ké szcn knpott, a halálba vezctő lé tct konvenciókk,-rl,ideológiákkal, mctafiziI<ával clfcdó világába. Ennck kövctkcz-

6:t



té ben viszont állaodóarr benne é la vcszé lyben, hogy lé tezé se,é lcte,egyeden vé gesé lcteállé g nem valódi !é t' nem saját lé tlesz. Hogy ú gyé lt,hogy nem é lt,nem ő é lt, hogy ú gy é te-zett, hogy ncm Jé tezett, hogy lrem ő lé tczctt.

(A k'itiltás' a |elbí zlás) Ez c veszé lyviszont a ,,Sorgé "-t,aszol3ngást erneli állandó é s egjellcmzőbb kísé rőjévé ,ulajdon-ságává a lé tnek' Ez a. szotongás, a lé tnek ez a szorongása ki_ált rá, szólí tja mcg é sszólí tia fel a lé tezőt, az embert' hogy a

kiáltás által kisznkí ttawa a.,Man'' világából, a szokottból, amindennapibcil, meglássa lehctósé geit, meglássa: ki ó, s vá_lassza lchetősé geit, válassza szt' aki ő, válassza önmagát.,,DerRuf ist der: Ruf der Sorge." ,,I)as Gewissen nffenbart sich alsRuf der Sorge. Der Rufer ist das Dasein (a lé tező: az em-bcr), sich ángstend und in (jervorÍ enhcit . . . Das Dascin istder Rufet und der Ángcrufene zumal.'' ,,Das Man_selbst desbesotgcndeo Mitscins mit Anderen ',vird vom Ruf getroffcn.",,Der Ruf stcllt, scincr Ruftendenz enstsprechend, das ange-rufcne Sclbst nicht zu eincr rVerhardlung<, sondcrn als Aufrufzum eigcnsten Selbstseinkönnen ist er ein Vor-Rufen des D,r-

scins in seinc cigenste Mögli:hkcircn.'' Hc é rti, ha kövcti azcrrrber a kiáltást, a felszólí tást, akkot őnmagává lehet, önmagritví lasztotta. ,,Das Dasein ist Í ufv€stchcnd höig sciner eigen_sten Existcnzmöglichkcit. Es hat sich selbst gewáhÍ t'' (Seirr

und Zcit, z67_z86'; az ry35-ös 4. kiadást használtuk, mely azr9z7-es első kiadásnak változatlan ú jranyomása volt; MaxNiemeyer Verlag, Halle a. d. S.).

(Sxerep é ss4oroxgás) Heidegger ncm használja a szerepfogalmát. Ismeretes, hogy szabadulni akan'án a korábbi filo-zófiai nomcklatú ra _ vagy mint ó szereti magyarázni: _ met'r_Í izika ba11asztjátó, te1jcsen ú jszóhasználatot igyekezett bcve_

zctni. De az világos, hogy a ,'Man'|ban tulajdonké ppen össze-gczódik válogatás né lkiil minden szerep. A polgári szociológu-sok amaz emlitctt felfogását, mely szerint a szetep az

^zcsz-

!töz, amcllyel a társadalom maga alá gyüri az egyé t' a vé glc''tckig viszi' Áz cg,vé n é s tálsadalom minden mlálkozása, il-

6$

leszkedé se€eve az egyéÍlvesztesé gé vel ár. Minden, amit atársadalom kí nál: ,,szokott' ', ,,köz'', s í gyaz egyé nt, am€y c8y-szeri é s egyedüli, deÍ ormálja, megfosztja önmagától. Heideg-gcr embefe minden addigioál tragikusabb. Egyszeri s egyedüliJété neké rtelmezé sé bens kiteliesí té sé bensenki soha nem sc-githet neki, vé gletesen egyediil marad. Ugyanakkor viszont so-ha nem maradhat egycdül, lé tezé seelcvc csak társadalombanlehetsé ges, s í gyegy pillanatig sem ment ama legnagyobb ve-

szólytől' hogy egyetlcn é l€e ne az övé legyen. Ezé rt vé li a,,Sorgó:t a lé t egalapvetőbb meghatározójának, határozmá-nyának.

(Sxemé lyisög é s társadalom) Hogy Heidegger a ké ső kapita-lista világ viszonyainak é lmé nyé t,',lé té lné nyé t''bszolutizál-ta, mitizálta a lé tegyetemes é lményévé , rra a rnagyar LukácsGyótgytőIí a szovjet M. Csa1inig,6 a liberális P. Hühnerfeld-től? a katolikus A. Fischerig! számtalanszot rámutattak. Hatá-sának egyik kulcsa ez. De rendkí vüI fontos e tekintetben az,amit Gajdenko hangsú lyoz, l amit ritkábban szoktak számbavenni. A polgáti gondolkodás legmagasabb csú csán, a hegeli

filozófiában is kielé gí tóválasz né lkül maradt o szcmé lyisé gautonómiáiának ptoblé mája. Márpedig az egyedi embet elevetársadalmi cé lú é s tövé nyii, de ugyanakkor öntövé nyű, ön-célú voitrinak kettóssé ge a hegeli korszak óta egyre gyótrőbb'rnegoldhatatlanabb problé ma lett.'Heidcgger azonban tr-rlai-

donké ppen itt is ú gy ár el, mint a lé t é s tudat problé májánakmcgoldásában: a lé tet elevc adottként tudomásul veszi, s

aztán kizáú lagosan a tudat Í clől né z mindent. Tudomásul ve-szi a társadalmat is, né lküle nincs cmbet a táfsadalom öök-ké s elevc adva van, s é rvónyesí ti magát. De az egé szkér-

5

^zé s2 trónf('sztása, B|. I9'2.

0A pe*zimiznru. liI{)2óÍ ;:jjá, Bp. I96l.7In Sachen }leidcsgcr, Hamburg, r9r9,8Dic Existenz pbilosophic Mlrtin Heidcggers, Darlegung und wür_

digung ihrer Gcd:rnl,en. Lciozlg. r9y5.

6:t



dé st eleve s kizárólagosan az egyé n oldaláról ué zi, s az egyé tr

szemé lyisé gevé delmében az é rvé nyesité ssel zernben valamiöökebbre, e1ryctemesebbre, többre óhajt apellálni: a Lé trc,amely nrin<len lé tczőben meg akar valósulni, önmagának cél-

|aké nt, önmaga rnódjára' Á lé te fogalma alapián mondiák fi-,lozófiá!át transzcendensnek sokan, mások vallásos ateizmus-nak' Á kiáltás, a felszólí tás tchát annak &deké ben hangzik el,ürogy a lé tező' az embef é leicvalódi lé t egyen, önmaga Ic-

gyen ónmagának é rtelme s önnraga módiára.'

9 Frcud ma8vaÍázátának lÉ nycgé r c8yzctbcn adiltk, ané lkül ho8y bíi-vcbben Í oglatkoznánk vclc itt. Áz É n,az Ich é s lz Übcr_Ich viszonyátí naqy Í áró, a Das Ich und das Es c. műfé bcn isy ir Frcud: ,,\ü(/enn dasIcb die züge dcs objekts í llÍ 'imt,drángt es sich sozusag€ selbst dc|nEs als Liebesobiekt auf, sucht ihm scincn Verlust zu crzetzen, indcmcs sagt: lSich: du kannst mich licben, ich bin dcm ob;ckt so áhnlich!"''Maid ké sőbb azt fcitcgeR_é l}, hogy az Ich n}'omása következté ben Übü-Ich-hé, az Übcr-Ich tartalnrí vá lctt' áwáltozotl Es kcttőscn ellensógcs

viszonyba iuthat áz lch'hcl, igy ''Scine Bcziehung zum ich ersójpÍ tsich nicht in der Ntahnuog: So (wic der Vater) sollst du scin, sic um-fasst auch das verbot: so (wie der Vatcr) darfst dc nicht sein.'' (Á ti-cmelé s Frcudé .)Az Es, mint ismeretcs - köZoapira egyszerűsí tve é 3

szimplifikálva a kérdést-, az ösztönvilágbó é saz iisztónvilágban 8yökcfeziki a szexuí litás köó dpült ösztönvilágot jelenti. FÍ cud ugyan áfclettes é n-t távolról sem' az idé zeB módon, az Es_ből származtatiacsak. Ez a fcl€tes é n,vagr hogv másik, s7ámunkra lobb kifejezésé vclé liünk, ez az lch-Ideal, Ún'eszné ny a szellemi é lct'a közóssé ghczkapcsoló társadálmi-szcllcmi viszony termé kc is. Dc vé gső soron, ió-nyc8ét tckintvc, mé gis bio!óeiai mcghátáIorottsá8il' má8!r! é skohé -zióiú feilőctmé ny. Másté szt magi n válság is' mclyben a felszói!ó

attitűd lé trciön, szüksé gessé é sé (thcú ivóválik, clsődl€esen áz iis'-töné l€nck s az ösztóné IcrbóI kiernelkcdetr, az ösztöné l€re €ült tr]_

Clátnak á konÍ liktusábó áll clő. Illetóeg' mir-el áz ember tudatát s

b€ne a felettes é nlnagymé rté kbena társadáIom horza tétÍe,ho8y í l-tnla, ké oyszcrittclve, illeszkedjé k bclc az cmbcr: a kül_ é sbclvilág cl.lenté .é bai]. ,KonfliLtc zwischen Iclr und Ideal v-erden' darauÍ sinrl wir

6rB

1.

Ázonos-e' rokon-e tehát mifldez a 20. szizadi magyar önmeg_szólí tó versek é lmé nyé vels közelité si rnód|ával? A zo. szá-zad eIőttrő\ vett pé ldák Í ogantató é lmé nyeegy-egy töÉ ncti_é letraizi esemé nyhez kapcsolódó s mozzanatoselr beállott vál-ság volt. A 20. sz^zadi pé ldák tóbbsé gé né l z í L llozzanalosok hiányzik. Altalános hangoitságból szülcttek. A,,Sorgé ''-valeg5lenló-e cz a hangoltság s a szernbené zé s a ',il{an'Lnal töté -nik-e, s a felszólí tás az_e, mint a,,Ruf''?

(Egy pé tdcBabitstól) Áz elsó pé lda Babits Csak postaÚoltdl c í Ín í j etse.

Ki ú gyvé led' nyomot hagysz a világnak,ké rdezda szőnyeget, mely dupla lábad

nehezé t unja s r ímétsmeri;maradt-e rajta valami magadból,vagy csak az utcán cipődre ragadt por

amit em]é küI továbbadsz neki?

Áztán melj lri é s kórdezd nreg a2 utcátmelyet oly é gve é smerengve Í utsz át

naponta többszö , hogy már, azt hiszed,minden ház lelked móly szí neit ittas lelked rongyait lengi mindenik fa

s a sarki szé l is té gedet sziszeg,

ké rdezd é solvasd amit rájuk í rtál,s vedd ki a s2é lből nit belé jc sí rtál

mint gramofonba mely megőrzené :

vorbereitet, in letzter Linie den Gegcnsalz voll Real und Psychiscir,Áusset- und Inncrwelt wiedcrspicgeln.'' (Das lch rrnd das Es' Leipzig-!í ien-zú rich, y21, ,o-41,, D.s lch und das ÜL'er-Ich (lch-Idcal) c.

feiezc!.

6:,t



miról bcszé lnek? Ré gibb otthonodfol5 a vad hegyekről, melyek alul egykor

közé iük iöté l' s amelyek felé

cmlé ked visszané z közülük; c;: vagyte, ez az emlé k! egy csöpp Fogalas vagy

Pest közepé n, azt hordasz é s vetí xz,s ha árnyat festesz a város falára,az csak a hrjvös havasoknak árnya,

mely rádtapadt s amelyet közvetí tsz.

Nem! hiszen oE is csak valaki voltál'é sa lregyekkel egy csak ott se voltál.

Mi voltál ott? keresd tovább magad!ott nyáias szőllőtőké kct cipelté ls c barbár csú csoknak nemct fclclté I,

mert szülőfö<jcd fclclt általad.

Nagyagád háza s a szclí d Dunántú l:de abbnn se lelheted igazábul

magad lclké t, lázadó siheder!Más voltál ott is ! más táj, me sszebb ú takvoltak mé g amik rajtad átltú zódtak

s csak posta tudtál lenni é s mcder-

É letedgyenge szál, amellyel szőnekí táiak s mú ltdob hurkot a iövónek:

amit hozlál' csak annyira tied,mint a por, rnit lábad a szőnyegen hagy.Nem magad nyomál veted: csupa nyom vagy

magad is, kit a holtak lé ptc vet.

Á kötó utolsó elótti köeté ben foglalt helyet ez a vers' s a

Í é rfikordelé n tú l' a2 l9]o-as é vek ele;é nszületett. Nem clső,

'nem is utolsó ity tí pusú kötemé nye. Egé sz alkotó é lctót vó_

6+o

gigkí sé rtel dőnké nti megritkulása volt inkább jellemző, miotfclszapotodása. Gyakran nen tiszta, nem teljes, kevert válto-zatban fordult nála elő. De í gyvagy ú gy jelen volt folyvást.Mert ielcn volt Í olyvást fogaotató helyzete, a váIság í s'Ez averse sem cgy katasztróÍ aszerű mozzanatossággal beállott vál-ság szüliittc, hanem az állandósult, é lethangulatli, é letérzéssélctt válságó. S nem virulens \ázzaI Í e!.Iobogó egyedi válságé ,rhanem Babits ré tegé nek é s műveltsé gé nek válságáé , a késő li-

berális polgJárság é snűveltsé g mmár egy százada tar:.o válsá-g í é , nrcly a szcmé lyisé g vrilságában tetőződöt számáta is.(A zláká7 gondolaté lnzé n1-eBabitsuál) A korszerűen nagy

mtiveltsÉ gűkötó ismcrte e válság elmé leti magyarázataí dakfőbb változatait, s a mé lyen intellektuális kötő ezek é lmé nyibirtokában é Ite át,3ira, verse keletkezé si processzusában, a vál-srigot, meghaladásának erófeszí té sé t,a didaxis kiformálásánakkísé rleté t.Verse í gy elevc gondolatelmé nyi fogantatású volt.

Ismerte-e Heidegger művé t, filozófiáját, nagyarázatát is? -tlcm lehet tudni, Vannak versé ben rckon mozzanatok, dc a

vcrs gondolaté lmé nye,alapvonásaiban lem a Sein und Zeit

szcrzőjé nek művé vel rokon, lranem annak elődjé é vel,a Io-cs,uo-as é vek tő irányzatának, a fenomenológiának mesteré é vel''IJdmund Husserlé val. Á vets struktú fáia ezt bí zonyí tja, lygorrdolaté Imé nyből fogant.

( Ké rtle2ő auití irlé s |enomenológia) Hamar Í eltünik, hogy cvcrsben a magyar nyelv jellegé hez ké pest szokatlanul kevé sa né vszó, s szokatlanul sok az igei állí tmány. Hogy ez önma-gában is izgalmat' oyugtalanságot sugall, most mellé kes.Mosta fontos az, hogy kettó ez igei állitmányok közül domináns sze_rcpet iátszik; rájuk van kifeszí tve a vers nyelvi struktú rája,mondat_ ós gesztus_' sőt' ké psttuktú rája s- Áz egyik a ké tdez-

xi, a rnásik a lé lige.Mi1 ez a második meg nem ielenik, a fő_mondatoknak az első az állí Rnánya, sőg tulajdonké ppen magacg'_edül alkotja (szinonirnáival) a fómondatokat. Ez a ké t geiállí tmány eg1'mást felté telcző' ké rdő-felelő viszonyban van egy_

61t



Imással. Ké rdexd, ni t:agy _ ez o48j: ez a ké tdé s-feleletké tfele.

E kettős alapmozzanatban nem nehé z a feoomenológiánaka rzokraté szihez hason\ó kbiező, folyvást Í rlraké rdezó, foly-vást a lé rryegután ké r<lező attitűdié t felismerni. Á fenomeno-lógia mcgteremtői, ismerctcs, a pozitivizmus é s mpresszioniz_nus empirista relativizmusának zí jrzavatát s a Hegelre é pülőtötónetisé g - vé lt _ felativáló ha}lamát óhajtották s hitté k

legyőzni. (Tudott dolog, hogy ez utóbbib. a ma{xista matelilr-lizmust is beleé rtetté k,s bogy, a tórté nelem szemszögé ből, tö_tekvé seik ez ellea irányultak mindenekelőtt; itt azonban szub_

iektí vmozgatóikat kell számba vcnni.) A változatlan lé nyegetakatták jntuiciós felismeré ssel é s tiszta spekr.rlációval megraga<l_ni. A |Vesel:;chau, a lónyegszemlé let, a lé rryeglátás volt va-rázsszavuk. Mit lehet, mit kell az est, az ist' l z;an elé alany-ként odaí tni:ezL tisztázni a feladat é s köelesség; s ez a vál-ság legyőzóse.

Jó1lehet az irány ihletó indí tó]a, Franz Brentano, etikai be-állí tottságú vo|t, az í rány világszcrte isneretelmé leti jelleggcl

vitágzot't' Í őlr. Igy, bár hatása, rokonsága a mí ivé szetekben nagyvolt (pl. a Neue Sachliclrkeit, az exPÍ esszionizmus s alighanema szürrealizmus töekvé seiben is), hatásának befogadói, roko-nai mú veikben többnyire trillé ptek Qjta, a ,,tiszta lé nye1",,meglátástól". a szú ksé gesmagatartás ú sztázásához'

Babiis is. Ki az ugyanis, akinek ké tdeznie kell? Egy alanyi_jelzői nrellé kmondat felel rá, rmely egy szefepet foglal magá-ban: a romantikus-liberális egyé nisé g-,zsenikultusz jegyé bentogant alkotó-, kötó-szercpet: a világnak nyomot hagyni vé lő-nek kcll kórcleznie. S ké rdeznie nem a tiszta, szemé lyileg közömbös,,'weseÍ schau'' é rdeké ben, hanem e magatartással, sze-

reppel való leszámolás é sú jkialakí tása é rclekében.Nagy ko-rok nagy egyé nisógeinek m'agatattását abszo|l:t|zá|ta s mitizál-ta e szerept'e a fomantika (maid Babits ifjú kotában - Nietz-sche), s a kötó most látiá: neln az ő korának. személyisé gé nck,la1ó szetep ez.

642

(Babits tö'll,!ete' a tár*ú a!nisrjt z;állalása) Á szüksóges ú j'o reális magatlttás, szetep kialakí tásának módja' alapja a velské pkincsé ben, ké pstruktú rájáblnragadható meg legjobban. Eza stÍ uktú rae]ső olvasásta szinte hir'alkodóan epikus s é lettajzijellegűnck látszik. Valójában nem az. szerepe jelké pi.Babitsflem szimbolistá kötő' De a szimbolizmus ereclmé nyeit kedv-vel s kitűnően haszná]t'a fel' Szé lsősé gesen egyedi s é letraizimozzanaLokat arra ké nyszerí t tt, hogy egy bonyolult gondolat_

ómény kifejezői, elemeinek jelkópei legyenek. Nem megjeleni-tett é letlajzivagy leí ró mozzaroatokbó voo el' pattant ki vala_mi gondoJatot, mint a biografikus 1íra teszi, hanem az átótgondolatnak a távlatába állí tja, é lmé nyóneka hotdozására'kényszerí tia leiró é s é letrajzi elemeket. E'gé sz köté szeté nekÁranyé val rokon jellemző tulajdonsága ez. De az a té ny, hogy,mú ltja, tevé kenysége, társadalmi-töté rreti tapasztalata elemei-ből alkotla meg

^zta ké pkincset, amelyen át a mondott sze-

rcp itrealitásával szembené z, s a reális jellegé t é rzé kelteti,mu'tátia Bábits válságreegoldásának irányát'

Heidegger is tú llé pett a fenomenológián, a magataftásköve-

telmény felé . Hatásának egyik kulcsa a jóhiszemLí ek közöt azé ppen, hogy eg'/ ú !, 1lÚzió, hazugság né lküli etika, etikus ma_gatartás lehetősé gé t seitetté k taní tásaiban' De ó a magataftásrcallzáÍ ásátak teÉ taz izoIáÍ t, a táfsadalommal szemben á1lóón' egyé n hel'ó lebctösé geiben a ,.Man" világáról, a rárscda-lomtó1 vaió szabadságban, minden szerep e1eve elutasí rásábanlátja. Babits viszont társaclalmi magatartásban, szerepben. SszerePé t tórté neti-társada1mi-tapasztal,ati mí lltjábó1 batátozzameg- A Icszámolás a romántikus szereppel (s egyben a kor vo_luntatisztikus kí sé rté seivel)1zonban nem r'olt számára köny-nyú : a vcr's hangoltságbeli a1apeleme ennek következté ben lett

a ,,csak''. I1 ,,cslk''-nak, a kotlátozó tapasztalatnák' a r'alóságrneghatározó r'olt1rnok s az é rtelem ú tmutatásánák hangsú lyo-zott vállalrí sn .r tomentjkus ké pzelgé ssel, őnámí tuí ssal szembcnln^gy.arázza izt i tó!yt, lrogy n didaxis itt ncm felszólí tó jövőide]Í i mondatban nyeri e1 szentenciózlls sltmmázatát' hanem a

6+;



cí madómú lt ideiűbeu: (vállald, tapasztalátaid alapián é rtcl-med belátja, lrogy tc, most é s itt) ,,csak posta tudtál lenni é s

rneder".Milyen gondolati elemckből te\.ődöt össze ez a didaxis,

mennyirc játszott bennc közre pl. Dilthey, Jung stb. felfogása,boncolni messze vinne. Elég megállapí taoi' hogy nem a Sorgeszava a felszólirás, s nem a társadalmiság elvcté se, halem vál_lalása iclcnti a kötő számára ,.scinc eigenste Existenzmiiglich-

kcit".( Egn pé ldaKos6tolánfitól') Kosztolányi S2átnadás-ára sok-

kal inkább áll Heidegger ké plctc. De erre sem egé szen.Ez a vels a rákhalál árnyé kában született. Ó&en scm volt

móg a kötti, s tudta, hogy már ncm sok van hátra. Belsó fej-lódé se megé rlelte ez időre benne a szemé lyisé gválságával valószcmbené zé s szúksé gé t, ez a helyzet halaszthat'atlanná tette.Hogy a világ szerepké nt, egy s:ámké nt taÍ tia regisztefé ben, olyszerep- é s száÍ nké nt, mellyel ő ncm egyenlő - attól kezdetfí ilszenvedctt' Most az önmagával való azonosság ké rdé segyöö-

tc. Nem a kí nált, nem a rcá lakott szerep, hanem a vállalt

egyenlő-e szemé lyisé gé vel,önmagával? Utolsó köeÉ nek ecim- é s tónusverse nem vé letlcnül lett önmegszólí tóvá, s nemvé letlcnül lett a köet több fontos verse is, ré szben vagy egé sz-ben, az (pl, a záró vets, az É Dek4 sentnití l vagy a sokszotidé zett apológia, az Esti Kotné l é neke).

A S4ámad'lis hé t szonett koszorú ja. osszetartoznak, de nemeg5renlóké pp té telezik fö egymást. Vin köztük, amely magá_ban nent áll meg (Ki adna máské pp inni). Az elsó magábarris egé sz, de a többiek ezt is teliescbbé tcszik. kivált az utolsó,a hetedik. YizsgáLatánál tehát teldntettel kell lenni erre is, atöbbire is-

1.

Most n]áf elé g,ne szé pí tgesd, te gyáva,ncm szé syen ez, vallj _ ú gyis vé ge vau -bolclog akartál lenoi é s hiába,hrlt légymi vagy: vógké p boldogtalon.

inkább egé szené skí nzó-csigába,mint Íé l iggy, alkucJva oktalan,

ne Íé l j , zamár, ki szenved, nincs magába,vagytok ti itt a födgolyón sokan.

Té rdelve, föárt hassal, láncra köwetemplomba, kórházakba, bötöniikbclassan vonul a roppant kalaván.

siess te is oda, igaz j(ö{tidbe

s - é gő kanóc - lobogj veliik öökrcclé gedetlensé g szeot olaián'

vII.Tgen, kiáltsd czt: gyáva az, ki bolclog,

kis gyáva sunnyogó, mjrrdent bezár,

bczária é letét s, mint a bo1tot,

mct! bennc vao a csillogó bazár,

é s fé lti kincsé t, :rsok cifra foltot'a lelkc szí ik, kuc<lrgó é s sivár,

tnblót ncszc1, mihelYt gyeÍ ek sikoltott,(jÍ ökre {eszket é s öökre vár.

,Hazáia ház, baú laaz etős,hitvány rokonja az, ki ismerós'határa kertfal' tyú kól, pincegádor'

6t,t G.ts



de a boldogtalan tanyája sárr,zászÍ ó1a fe|leg ó, csak ó a bátors a jó, csak a boldogtalan a hiis.

(S4erep é selece adott s7elné l11isÚ1) A vers sttuktú !áiániliközé ppontjábln egy felszólí tó monclat á]1 itt is (btit lé gy,nixag1), lmit lcgtöbbszö c versLí pusban. S alauyi alárencJelé sí is jelzői vcgyüIetű, mint Babitsrrál. Ott rzonban az alárcnde-

lé s csak jelzői vegyületű volt, itt viszont vé ghatározós is. S aza mondat / Ki ú gy vé led'nyomot hagysz a világoak, / Kér-dezd. ', / norm1rl beszé dhelyzetben is szokott, .,é rtelmes''; ezkevé sbé ,cz ott illogikus vagy tautologikus. De é ppenezáltalJé p benne elő pregnánsan az é lmé nymagva: a személyisé g_é sszcrepválság: nem .z vagy' ami vagy; a szetep' amelyet ma-gadra vetté l, s hordasz, nem .zonos vciecj, nem vág egybe, :l'lentmoncl szemé lyisé gednek'De ncmcsak ezL jelzi e roppanttömőÍ , szcntenciózus monclattalrilat' Nemcsak a válság jellegé t,hanem egyben a didaxisé t is. A vé ghatározós elem itt jut meg_hotározó jelentősé ghez: lenni a1xá lehet az enlber, ami mé g

nem' Anlj mál, az maradhat. De itt mé gis móg eztán kell az'2tiIennie, ani mh, Ami kezr]ettől volt, ami váitozlratatlanul, elő-re elrendclten volt; ani-ké t bclé vcttatett a világba. Itt nemkell,,k'é rdexnie",,,ker esnie", tapasztalatból' mú ltból,'kivcn_nie", ,,kiolvasnia'' szemé ly!sé ge, é tc é nycgót. mint Babitsoál;adva ván számára e]evc a ,,Sclbsc', az kiá|t tá. hogy legyenaz', aml, az hivja fö, ,,zum cigenster, Se1bstseinkönnen''. Két_sé gkivül Heiclegger ké pleté nek,é lményónek közeli tokona lát_Í rató itt. Dcr Rufer _ többek kőzt í gyiÍ Heidegger _ ist drsDasein (a lé tező _ az ember), sich iirrgstend in der Geworfen-heit (Scbon-sein-h.. ') um sein Seinkönnen. Der Angerufene

ist eben dieses Dasein, aufgerufcn zu seinem cigensten Sein-können' Und aufgeruÍ en ist das Dasein durch den Anruf ausdem Vetfallenen in das Man (Scbon-sein-bei cler besorgten!í elt) (Sein uld Zeit, z17.).

(Trugikln é n,trqikrls é n-eállalú s)Kosztolányi s a2 e1zisz-

64

tencializmus viszonyáról korátr s viszonylag sokat í rtak. MáigsiÍlcs azonban sem pro' sem konfta tí sztáTÍ a, olvasta-c kópvi-selőit' De az irány ekkoÍ öntiitte el első nagy hullámát a pol-gári Európán; pontosabban: Heidegger egzisztencializmusáé .A franciákn:il é pp csak kezdtclr feltünedezni az iÍ át\yzal elsőhí vei. Jaspers pedig ncm volt sem elé gptegpáns, sem elé gpe_

nctráló, scn elé gvé gletes.A Sein und Zeit yí szont egymásütán órte meg sokezres kiadásait' Eszmé i a levegőban ú sztak'

.s mint hatásának cgvik kutatója mondta, a fötartott ujjra alé gköből maguktól csapódtaIi ki. De, akár olvasta' akár ncmc frciburgi filozófust, nem hatására iötek lé tfe e vefsek' e má-

8ataitás' H'tása formálhatta, kristályosí thatta. órleIlrette é lmé -nyé t, de la' maga fcjlődé sé nekgyümöcse volt e2.

Rezon'anciáj azonban ké tsé gtelcnek. Á ,'köz'', a ,,többi", ,'amindenki'', az. .,átlag'' töekvé sé nek magáé vá té telét Boldogakartá1 lenni lú gyé lte át ő is, nrint az önÍ

^galóte, nint léte

tragikus lé nycgc] ,,boldogtalan'', ,,szenved'' [elől való me-neLülé st, m:int gycrrgcsé gből, gyávaságból Lövetkezőt.'|,,Mostmáf elé g,.le szé pitgesd' t.gyává''). A nregszólí tott nálo csak-

ugyan a ,,Man-seJbst'', az, aki ú gy akatt é lni, mint a ,,tóbbiek'',az, aki' mint ,'az embeÍ '' (,,'.vic man"), ,,boldog akart lenni''.S az önmaga ,rá|asztását nála is a kcvcsck, ,,az öök, komotkisebbség'', a kiválasztottak tr'agikrrs heroikus arisztokratizmu-sa kí sé rte.

(Köxössé gigé n1l. szercpigé lr} Ús szociabiLitás) Dc czen a pon_

ton é lmé nye s magataftása é 1escn cl is vált Heideggeré től. Ht-tásról, Í okoflságfól, s nem azonosságró van szó. Heideggerné l* volt róla szó _ az ember vé gletesen izoláIt. Magának keilszefibené znie lété vcl,a Lé ttel: s magáo,rk kell vállalnia azt.

Közössóg ncm játszik szerepet ná[a. Kosztolártyinál igcrr. I'é tc

1é nyegé t ,,bolclogtalan'',,,szenved'') ú 5yválaszthatja, vál-Jallratja, ha tudja, ,,nincs magában''. Ez hozza magávaÍ az:'

hogy a szorrctisot' a kóvetkező databokban átvált többcs első-

be s korrstatáló s clialogikus hangnembe é sattitűdbc. Hogy.-rz-tán a vé gsődallrb rnát mint cgy sajátos 'közössé g'', a szenve-

64.-



dők komor kisebbsé gé nek programja, ptoklanációja hangozzékel. De mé g mé lyebbcn clválasztja őt e plogram taltalma: azemberi tett, egyfajtl ,,össztársadalni'' szerep vállalása: a szcn_

vedé s enyhí té se'Egyszór'al: a hum,anitásnak. a szociabilitás_nak az igónye' vállalása. Igaz, c szociabilitás jelerrté se igen bi-zonytalan' rraiv, tú lcgyszcrí isitő, nré lyen clJentmondásos: fiIlntrópia, szentimentalizmus i', arjsztokretiznrus vcgyü[ benne

a hrrmanitással. E vonásai, kü]öröscn a szonettsof további da-

rabjaiban, művé szi tekintetbcn is, gátló következmé nyckkcljátnak: frázisosság, patetizáló vcrbalizmus, sót giccs kisé rt ben_

llük többszö (pI. a 3. darabban).

(E31 póLda Jözse} AttiLátóI)

Tudod, hogy ttincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsátrat'

fiiába hát a bánar.Lé gy,ami lenné l: fé tfi.Á fű kinő utánad.

Á bűn az nen lesz környebb'hiába hull a könnyed'Hogy bizonyság vagy etÍe'iegalább azt köszönied.

Ne l'ádol!, ne foga<1kozz,

nc 1égy komisz magadhoz'

ne lródoli é sne hódí ts,ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fö1öslegesnek,a titkokat ne lesd meg.s ezt az emberisé get,hisz ember y.rgy, ne vesd meg.

Emlókezz, hogy horogté ls lriábc könyöögrel'Hamis tanúvá letté l

Saját igaz pöödné l.

Átyát hí vtál elesten,embcrr, ha ninrsen is rcrr.

S romlott kökökre lelté lpszichoanalizisben.

llitté l a könnyrl szóknak,fizetett pártfogóknaks lásd, soha, soha senkinem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsalrak, ú gy'zeretrek,csaltál, s í gynem szeÍ ethetsz.

Most hát a tötöt feg}'vettszotí tsdüres szivedhez,

Yagy vess el minden elvets mé g rcmé ljhii szerelmet,hisz mint a kutya hinné labban, ki bí zna benned.

Ez a vcrs szcrzőjc legmé lyebb s vÓgső v1rlsága idején, é leteutolsó hónapja;ban keletkezett. Kóltője s kora é lmé ny_é sgon-

dolawilágának mcgfe1e1ően é Imé nyefólótte bonyolult. É rtel_mezésé nekeszközci közül ezé rt azt a kettőt, ame1y különlegcsszerephez jut majd, clőre tanácsos kiemelni. Az ú n'alapxzoti-dat az egyik, a 4é róntort'é lnaa násik'

6,t q18



(Ka elei?lző esiköz: al,lprraful.tt é s szilenciun) Á iclcs dárlnyclvé sz, Jespct''_crr azt a műelemzé s, különösen pedig a vc[s_clelrzé s számára termé kenysondolatot pendí tcttc meg' amclyszcrint nrintlcn cgyihletű autonón bcszé d, egy mondatból nóiri, s tcljcs mondatotganiztnusa rcnclcltsé gi viszonybarr, Í üggé s-lrcn l'rll czzcl. Miné 1 tudatosabbart,

'.1ogikLrsabban'' Í ornált cgyll1'clvi megrryilvánulás, anná1 erőscbb e Í üggé s,s annál terrrró-kcnycbben lrasznosí tható az é ttclnczósbeir. Ez csctben hát tcr_

nrókcny lclretl az .rutonóm zártság, a tuclatos formáltság e vers_bcn retrdkivüli: sajátja a kóltr)nck, é s sajátja, lritható volt, avclstí pusnak i5.

A nrisik cszkiiz a szilerrciumo]ió. Á mai stllisztikában, kiilö_nöscn a rrcrsmorrdattanban nngy fig1clcm fotdul a szilenciun]'az ú rr. zé rómorfé maszerepé re. A iclenté st hordclzó hangszürre_té rc, szó- vagl' nondatközi c"cndé tc, illetőleg ellrallgatásé ra.Iraltái é s funkciói r'í ltozatosak ós gazdagok. Közülük eglike alcgfontosabbalinek az, anely itt is rragy szelcpet iátszik majc:l linycgi logikaj r'iszonyí tást, illctóleg a lé rryegi grammatikaircndeltsé get reitő' illetőleg J<ifcjcző funkció.

Azé rtoly fontos ez, különiisco itt, rnert a kifciczctt (köő_szavas) viszonyí tásoknál, rendcltsé gekné lsokkal crőteljesebbcn,er'irlenciaszerí ien sr:gal1ja a lcgiJr'trm ieleirlé tót, mikózbefl taÍ _talmát, minősógé t viszont tisztlizlttlrrnu1 hagyja, ké nyszerí tvcí gy az olvasót, hogy figyelnót a tatnlomtlr, minősé gre össz_pontosí tsa. Másré szt azé tgmctt ir rcndeltsé g tiibbfé le kiindulá-sához' é rtelmczé sóhez, mondbltn.ink: policentrizmusához adlchetősé get. S igy a pontosatr kifcjczett, a ielzctt viszonyí tás-sal szembcn, ancly a szöv€ct ci]yctlen hálóba Í ogja, cgyetlcnhálóval tartja összc, cg)'mást kctcsztcző, átfonó ós clősí tő 1ráló-Í í jndszeÍ ek e8itsógé 1'e1 szóvi, llrrrlio1ja c1té phetctlcnii1 cgybe.

Áz óInré ny igazs:igának sokoltlalú , mindcn oldalú evidencia_sugallmir, a \'crsszijveq rerr<lkir'üli stabilitása _ a prózavcrséis - nem utolsósorbcn cbbőI faliacl. Í mgebből a versből cgypé lc{a.Áz elsí j ver'sszak harmaciili sora (Lé gy. ami lenné l: fér-li) az c|őzőkhőz' kapcsolható következtető' cic ellenté tcs mó_

6so

dol i.s: le1é rt] lé gy, ami lenné l: térÍ|_ [enrck ellcnlrc] 1tg'y,

arrri lcnnól: fé rfi. Dc cl lehct indtrlni a harmadik sotból is, s

akkor mlg_ylrrázó vlrgy oklratározó viszcny jólret lótrc: lé gy'ami lcnnól: fé tÍ i bispn ú gyis] [nen igfs] 1vlod, hogy nincsbocsrinat.

Iizcl< r jeli;letlcn viszrrnyí rrisok, tclmé szetcscn' nlci;rtehczitiks bonyolí tják az aIapntondat neghatlit'ozását' xnritől clcmzé sü]ikülönbcrr elválaszthatatlan, s rmihcz clcmzé siiknck el kcll

vezctnic' Számo]ni vclük e verstí pr'rsnál, amelyben.z intcllek-tualitás oly nagy szclcpet játszik, s e kötőné l, aki s7crint ',Il íra logika'', elsőralgí r feladrt'

N{i tchát itt az alapmonclat?E.zl. ,,Lé gy, ami le nné l: Ii::[i.''(Egzisxte cialjltn.löuté :?) Az ehpmorrclat lié Plctc tclliia iZL)

nos Koszlolályi Szrlnzadtí s-ácl al : felszrllitó mooclat' vé ghrttí -rozós-1c\zős vegyülctű alanyi mcilé l<monclltta1. S ncncsak amon.lrrtkéPlet; azorros a morrcet alanya s állitmánya is: ,,Lé gy,mi vagy: boldogtelan" - olvashatt! ott, ,,lé gy, anri lenné l:fé rfi'' * olvashatni itt' Ázonos tehát a l ré tkötő gonclolaté I'

mé nyi, ké rdó é s felclő: szembcnóző pozí ciójl? Ncm. I(osztc]]rnyinál ielentő mód()t txlálni a ncllókmondaiban. A vIí lasztás,a döntós, a felszóit1rs egzjsztcnci.lislJr é ttclrní i:az cnbef ön-maga lé nyegé tválasztbatja, ezt, ami mát v.tÍ , 1rmi mál elevc'sotsszerűen adva van. Á választást, rr dönté st, a lchctősé getí p;y, az erköcsi szemé Iyisé gmegalkotása szernpoí ltjábó, idé ző-jelescn kcllene használni. Józ_sef Áttilánál viszont a lé tigé ncka Í elté tcleseá|||

^zzzi|é gy, alni ncm \'agy, ami akkor' lenné l,

ha külsó-belső hclyzctccl örmegalkotásodt1t, szcmé lyisógecl nleg-alkotását megengednó.

Dc nem áI|e É ppení gy mí g a Siámad'ás szeÍ zőjé oé ls kö

zelebb llcidcggcrhez' hiszeÍ a tárgyi hclyzcttel szembcn az al.-nyi lehetiisóget kel1 r'álasztania, s .2 4dott alrnyi lehctósé gnek'az egyé nbcnrcjtí jző xdott leletősé gnck l tárgyi valóság föé -be helyezé secgyik lcgiellegzetcsebb princí piunra a Í reiburgiböcselőnek? Árrnál inkább indokoltrrrk látszhat e sejté s, mi'

61.'



vel a választáshoz, a dönté shez, az önfelszólí táshoz szorosanhozzátarnzik itt is a biln fogalma, akárcsak Heideggerné l, akié ppenaz önuregszólí tás problé máiának kertté ben fejti ki aSchuld, a Scllultlge/iibl togalmát, amcly a korszak valamenlyigondolkodója közü1 nála iátszik legfontosabb szerepct.

' (A Jek2óLí tás tartalma) bz' első é salapké rdes: mi az önfel-szólí tás, a didaxis tartalma, mit jelent: ,,lQy |é rli''? lndirektmódon lrell lraladni a felelethez: mi ncm az, azaz mive| yan

szcmbcállí tva ez a kövctetmé oy. Kosztolányinál ez ví llágos]. az-zal^

magabfrással, szercppcl, mely az,,öök komor kisebb-sé ggel'' szembcn a többsé gre, a ,,többi''-Í c' :r ',s2okott'Lra' az,,átlag"-ra jellemző, s melyet cz ideig a kötó is magára vett:,,bolclog akar:tál lcnni''. Milycn szerepc! utasit el Józscf Át-rila?

Á nyolcadik strófa harmaclik sora következtetó mondat:,,Most hát a tötöt fc€y'vert, / szorí tsdüres szí vedhez''. Mi-nek követkgzté bcrr? Az e|őző három sttófában

^kötő azo-

kat az alapm.liatartásokat sorolja fö, mclyeket é lete sofán vé -gigpróbált-tapasztalt, hogy általrrk kibontakoztassa, megtartsa,

megmentse é leté t, zemé lyisé eé tN{indegyik hamis szcrepnekbizonyult, mindegyik olyan szcrcpnek, anlcly nem vágott egy-bc szemé lyisé gé vcl,amelybcn szcné lyisé ge é nyege sohascmnyilvánulhatott ki, soh:rsem juthatott é rvé n;lre,amelyben so-ha ncm láthatta meg senki, ki ó. ''Soha, soha nem mondtasenki, hogy te jó vagy.'' Ázaz annak a kövctkczté beo, hogyncm talált olyan szerepet, amclyben szcmé lyisé ge é nycgé tmeg-tafthatná, kibo!talroztathatná, mc8nyilatkoztathatná.

Ké t további mozzanat mege,:ősí ti, bizonyossá teszi' ezt az é r-tclmczé st.

(A leklólirás n 4g,47ázata) Az egyik a következő. Az em-

lí tctt három sttóÍ a (;_6_l') ncmcsak első té sze, előtagja egykövetkező moÍ ldahak (,,Moct hát a tötöt feg}'vert.. .), ha-nem egyben második ré sze, utótagja egy magyarázó mondit-nak; nemcsak premisszája egy konklú ziónak (.,a tötöt fegy-vert szofí tsd üres szí vedhez''), hancm ar1;umentuma eEy té z]s-

('sz

nek. E magyarázó mondatnak az első Í e|é t,az a(gumentált té _

zist a harmadik-ncgyeclik strófa foglalia magába. Egy sor nc_gaűv é rtclmű állí tást: tiltást találni ezckben. Mé gpedig egyso! alápvctő, általános emberi'tá(sadalmi magatartásnak, sze-repnck a tiltÁsát: ne vádolj; ne Í ogadkozz; nc lógy komisz ma-gadhoz (nc vádold a társada]om oldaláról magadat sem); nccsatIakozz' S vé gii1 á1lí tó összegezé siikct: ttaradj fööstegc.;-nek.

(Itt azonban csak egy pillanatra, közbevetó1cgcscLt, meg kell:illani. A ncgyedik strófa utolsó sorai efcdetileg í gy hangzot_tak: ,,É sczt az emberisé gctmagaddal együtt vesd mcg.'' Ázátalakí tás okaira s Lövctkezmé nyeire kósőbb majd vissza kcllté Í ni.Most azt ke1l hangsÍ llyozni, hogy az clőző tillí tó Í elszólitás [rnaradj fööslegcsnek] a tiltókrrak társadalmi ósszcgczó-sc; cz [es ezt az emberisóget...] viszont ctikus, órtókité letisunrmázatuk.)

(S4emé l1cs é sáltalákor a nag1'ará1atbat) Az' 1',6., 1. st't(>

fa tchát szcmé lycs é letanyaggal. tapasztalatta1 igaz'<llja, magya.r^zza a 1_ 4-be foglalt tiltás-állí tás jogosultságát. rrregokoltsii_

gát. A 4. é s '. strófa köziitt |evő, a nagyaráz(l nrondat elő' ósutótagja köziitt levő szilcncir'lmos köé s a bis4ctt, Ilisxen csak'-

féle jelöq köőszavas l(öé st helyettcsí ti | ,,[Hiszen] cmlé kezzfcsak, magad is] hogy höögté l ...'' Egyszóval ncm vállalhatóka lehetsé gesáltalános szercpck: a szcmé lycs tapasztalat hamis-nak, szemé lyisé gtorzitónak,mé 1tóságvesztónek bizonyí totta 1'i1-

lamennyit.(A4 alternath;a) Á másik bizonyí tó mozzan:rt az utolsó a

9. strófában taI^lhato. Ez a szakasz egy v;ilasztri mondat mí _sodik fele, utótag;a' Elsó fete. előtag|a az imé nt tárgyalt következtető mondat: ,,Most lrát a töti'tt fcgyvcrt. . .'' Áz a kö_

vetkező mondat a konklú zió, ez a választó a konklú zió alter_nativáj^. Ez a vá|asztó, ez az a1tetnatí va azonban egy föté tc-lcs-megengedő-időhatározói alárcndclé st rejt S ez rcndkí vülfontos. A szakasz első é snrálodik sot?, mo'daÚa közt álló .f

kapcsolatos köőszó - mint oly gya](fan, ez esetbeÍ l is _ ás

ó']



tendcltsé get, Y|sl'or'yt Í eiel ki. Á felté teles-megengedő időhaui-rozói Í őmoodat ú g1-, akkor-, dz esetben-fé |e rámutato szavaithelyettcsí ti. A f,imondat tehát cz'. ,;S remé lj mé ghű szerel-

met''' Á szcrelenr is, mint az előbbic1iben emlí té a'i liaicsoló_dás-, viszony', szereplehetősógek is, pars po totós szimboliká-jú :a lcgintenzí vebb kapcsoLat, a legszcnré l-l'esebb szrrep ié -vén, mirrclen kapcsolat, nrindcn szerep helyett is á11. Bizonyí t_ja czt a mondathoz fűzöt magyarázó mcitré rendelé s'amelyben

nindct, a szeriré lyiségetkibontakozni s megtartani segí tő enr_bc viszony é sszetep legalapvetőbb felté teleé s eredmé nye ad_

va van: _',hisz' mint a kutya, hinnól abban' ki bí zna benned.''Áz a ké t felté tel, amciy a mondott kolk1ú zióhoz vezető (Most

hát a tóltöt...), rncgpróbált ós megtapasztalt szerepekncknem volt tulajdorra. Csakhogy: a fómonclatot Í e1té teles'meg-

cngedő mellé kmonclat előzi meg cbben az alternatí vában:,,Vagy vess el minden elvet,'' _: ha elyetsz minden elvet, ú gy,

akkor tcné lj, Í €mé lhctsz . . '(Nixcs altettatí aa) Í gy .z az altetnatí r'anen alternatí va;

ne1n az a tátsadalmi, az erköcsi, az inte1lekt'':á1is ember szá-

márc. Ánirnális alternatí va, ^,a l<urya" hiténck, bizalmának al-rcrrLltí tájc. Azaz nincs lIrer'n.rtí r'a _ 'rinis szcrcp.

Á szcrcp cgyetcmes jclcntősé ge _ volt ró1a szó - a kóső pol-gári tár'saclalomban nagyobbra rlőtt, mint nrinclen eddigi tar-sadirlomban' Szerep é snagatattás, szeÍ ep é sszemé lyisé g azo_

nosulása egytc nehezebbé vált, cgyrc inkább a szerep hasoní -totta nagához a mag:llartást, a szcmé lyisóg:t. A kotszak rop-pant szi]ve\'ónyé beÍ r a polgári rcncldc1 szemL.en állók számátais r'endkí viiÍ nché zzé ett oly magatattás kialakí tása, oly sze-

tcp kiválasztása ós kiformálása, lnclybcn a szemé lyisé g auto-nórrrlája, kibontakozása biztosí tvavolt. Józscf

^td|a

számára

pedig cgé szcn lriilörleges cgyóni lrclyzete, aclottságai a lehetet-lensé gig fokozták e nehé zsé get'Á szemé lyi krrltusz é sa szek-tásság e1őretöé sé nek s a pátrtal való kapcso1ata megzavarodi-sáoak is bizonyosarr tetemes r'é sze clretett ebben.

(Valanzent1i sxerep elxtasltása) József Atcila személyisé g-

6t

válsága tehát DcÍ nc!'| szetep ké tsé gessé álásában s elutllsitá-sában nyilvánult meg s tetőzöt' Í ranenra korszak kí nálta la-latlentt1i sztrcp clutasitásában. Minden szcrep, ame])en ár ii]zeledick hoztá' s amelyen át ő közeledett, a legmé lyé n, ntel-lektusa' ctikuma szá'máta illuzórikusnak, hazugnak bizotryult.Ennyit jclcot: ,'megcsa1tak, ú g}''szercttek, csaltál s í gy ncm szc-itetlrctsz''; vagy ez:

',hamis tanú vá letté l saját igaz póródné l''.]EzóÍ l, c szcrcpck világában kell ,,í öóslegesnek matadnia'', s

e szcrcpck árát nem szabad,,csat1akoznia''.(S;clné lyisé gé s zolált é n)De nern igy;átt-c cl trIcidcggcris? Gajdenko szerint Heidegger igcn é lesen látja, hogy a későpo19ári társa<Ia1om minden nagatattásfajtáját rné lyen átlratot'ta a szemé lyisé gtotzí tó, -sátló, -bomlasztó elem. CsakhogyHcidcggcr ezt látyáÍ \, ocm c koÍ polgári társadalna által kí 'nált szerepckct utasí tja cl, hanen bárnely társada]on riltalilliotott s nyú jtott mirrdcrr sz€epct é smagatattást. S vi]ló]:i'ban, pcrszc, rrgyanakkol, e tátsadalom cgy igcrr jcllemző szc-

rcpé be, a liiviilálló, abszo1ú t módon izolá1t cgyón arisztokrati'1<us izolácirijába vorrutt vissza, s - az cgyóoi tÍ agikus-aÍ isztok-

ratikus lé Fállalris pozí c|ójábóI _ kora tát"s3dalmi szerepcil-clcgyiitt clvctettc a társadalmi s7'ctepeL a táÍ s.dalmat, en]befj

szct-cpcivel, az errrberi szeÍ ep€ s az embctisé get rrrint az cmbc_

ri órtók, a személyisé g megalkotásának tcré t s é rtelmé t.(A siulé tfisé g elté tele:a közössé d JózseÍ Attila cl]árása

é ppcncllcntóles. Áz elvetett szerepek tregí óbb biánya számátlé ppcrr rrbban tejlett, hogy hiányzott bclő1ük áma közössé gctmegtcÍ cmtő elem, amely közössé g etikus-intellektrrális szemé _

lyisé gót lrrcgvalósitani, megtaÍ tani scgit. r\z ily közössé g szá-

mára clií lcltótclc s e6yedű1i teÍ e, eszköze :r mcgvalósí tásnakós ncgt1ltl.illlak, s Í ordí tva,a va1ódi közössé g (é sszcrep) il-

mé r_vc szrinllirir e segí té s.Ebbcrr az é rtelemben ,,csalták neg'',midőn szcrctté I<, s ,,csalt'', rnidőn szerctett. Ezé tt lett az utolsó

versszakbln 1l viigyott altetnatí va a ,,hű szerclem''' s ezé rt lettcnnek m,a8yarázata a valódi közössé g k'é t alapfeIté telel. a bitz-

té l s a bí 7na. Dc ugyatrakkor €é It nenr alterlatiya ez az al-

6ss



telnatí va mé gsem: cl}. fclté telhcz fűzódik, anrcly a társadalmi,ctikus jntcllektuális szené lyisé gctmegsemmisí tcné :,,Vessclmindcn elvct . . ."

(Konnunikáció - nilyel tilon?) Itt isné t <il láthatjuk cgy_ré szt körónli é sa Siánadás Kosztolányija, rnristószt kötőrrks az eszisztcllci^lizmrrs különbsé gé t. Á Jaspers lyomán járócgzisztcncialistáknak alapvctő kategótiája' kávctcln]é nye, meg-olclásjavaslata a konrrnunikáció. Ez a konmunikiició ké tsé gtc-

lcrlül köcsörös igényű, de cgycdi, vagy társas (csoporti) s nenltársadalmi. S cz a komrrrutrikáció tú lvagy itlrren ]evőnek vélirrragát ,,minclen clvcn'', nrlgát tatclczi Íő-fő elvül, clőfc1té tc-liil ós szercpül; misztiLus, voluntáfis' é rzclni. Kosztolányi, akitlz igaz szctcp lri:ln1a é ppú gy .yööt, mint _lózscf Áttilát vagyBabitsot, nein lilspcrs nyonán jrirt, dc vóliil is a Scrnnrivell;zcnbcnóző kótsé gbecsctt sztll'onsiiglib:rn elvcn innclri s tú lisucrepe1lbc, tis2tá2atlan, lratrris ós s;:cntiucntiilis szcrcpckbc !s

n]ellckii1L. ü2óÍ a jutott l Sitii)tu,/ri-s cgy-cl]y t-é s2lcté bcn'r

pl-lcIi2áJó vCll).,Iizmus közclé trc.

(A1 ,,cni,t,t'' )ne3. ctt,tc - a:. ctrltcr ttttgiriltc) S itL, c por-

ií :ll n}cli cl jclcntősé gé t nc1lyccliii stfófa cmlí tctt változtll-tása. Fiilr')slcgcs voll1a tagaclni' lrogy az clső váltolilt csakugyan]r1utlt

''okonsá8otHeidcggcrtcl. ,,Ezt az cnrbctisé gct'', amcly

ily szcrepekben, szemé lyisóg l1é lkijl, móJtóság nólkül tud, lrai-landó é lni, s magadat, ki lrajlandó voltál é Ietedé rt ly szete-peket vállalrri _ [hisz csak] emlé kczz,hogy höögté l. . . kiinyörögté l ... harnis tanú vá ]etté l ... csaltál ... mcgcsaltak' ú gyszcrcttck [s tc elfogadtad] -, vcsd 1ireg". A ,,Man"-nal szcm-bet, a,,Marr'' világába hullctt, mcnckült ón-ncl, a verfr:r]]enes

Jcir-hc1 szcnrbctr Í nutatott bcidcgÍ ]cti trrcgvcté s (okolrir c felsz(]-1iiá5.

Áz irrdukriió indulat, a szoí on!3l(! é letétzé szzttt, intcllcktuá-Jis é lrnénnyé . ondolaté lmé nnyé otnrálódása folyamatában,dialektiliáj:iban

^zoÍ |brncz a kcztlcti, indulati magatartás ez

cllerrkczórc Í crrdult át, lr lncgvctós negé lté ssó, .lz cmbcr s2ú -

_gycÍ ]cNz clrrbcf nlcnrsó!ú \'é lctt' Á r'ri1tr-rzLis köv!tkczté bctr ncnt

6sG

vriltozott rlc3 a i<ot aclta szcicpeL eiutilsitása, dc trcgszűnt lvisclé siikkcl, r'rillalásrllikal kapcsoiatos é rté liité 1etiöté ncticr_]cn riltlrllinositás. Á gondoltrté inré nyben a lramisan, tö té netict]-lenűl riitrrlLinosí tó incluJat a töté neti é rtósLrck, megé rté snckcdott Jtclyct. Á kö,etkczí í szjkaszok szilcncillulos köésí i nrl_qyxrli7(i nondate: [hiszcn cs.rk] emlí 'kczz [nr:lgacl is| _ c v;il_tozlis llijvctkczté bcn kcttí is órtclműr-é , kcttí is ftrnkciójLivá )clt:mcgmaraclt továbbÍ a is a ]<or adta szcrcpck cilcni szemé lycs

é rvckgyűjtcmé nyé nek, s átváltozott az cmbcrisé g, a Lor enl-betisóge melletti é rvekgyú jremé nyé r'é .,,Enrlé kezzugyanismagld is) kajnyö ögtó]", em1ékezz, hogy ragaszkodtál lé ted,é lctcd fönnt1ltásához, s mit megtctté l órtc. Ezt teszik ők is.Elnek é s r'annak, abogy tuclnlk, nbogy e kor, e táÍ sadalom, cszcrepck, kiiriilmé ny'eli kcrctci ]<özt lelret. Ir{njd ha ezek másokleszrrck, mások lesznek í jk s' Ncm lesz lé tük, é letiik mé ltóság,szcmé ]yisóg, szembené zi:s nó1kül va1ó. ElőIeltótel azonbaIr,hogy nz é lct, az cnbe( fcnnm.facljon. Egvsz1lval n kott ós tilr._sarla1már s szclepeit !gcn, <ic ,,ezt az emberisigct nc vcsd meg".

Idcjc azonban visszaté rni az elapké rdé shcz.Áz ed<1igiek n'r o_

mán, ú gy tűnik fö, mcgokoltln lehet jmmlir l<inlondani, lrog1,

^zijnlclszó|í |ás trttalnra valóban cz:

'.!4os!h!í | a törijÍ l l?!)-

celÍ f si',otitsd iites szii;etllle::'' .

(A belejeryxst|3 rl|o3a risa) Örrgyilkosságn c]hltlil ozásátra]itényé t|elenti tebál c ké t sof? T.lrin _: igcn. f)e czt _ bjoló-gini Úrtclcnben is vór'c n szót _ határozottan 1rllí tani, bizon1'í -tnni ncm lchct. I-Iatritozottan csek azt l<:hct kirrroncleni, hogla liiiltli clkiilcsi szcné lyisé gefcnntartásn fl;ltótcleinck nl cgsz ii

'r_tét,k)llí ljs hiányát s í gy cg1'Úni cmbcri é lctcvÚ11Úncli sziiksóg-szcrú isÚgót is konstatálja. Áz utolsó veÍ sszal(blrn í ogla1t (nni_

nrlilis) llictrratí va ugyanis, mint crrő1 fört szti vo1t, c1evc el_

esik. lrunkciója, a struktú (a s2empontjábö, az, hogy aiáhú zzlre döntós szii|<sé gszelí i voltái, s ugyanakkor kiclnelje választli.son alaprrlri, crkó1csi jellcgé t'

Vé letleniil htrllotr-e József AttiIa a szátszói vonat lieÍ e](ciközé , vagy szántszlil']dólilial vctettc n]ágát ot{l, beszámí thatnt_

tl,7



lal idegál1apctbnn tcrtc-c cZL. vegy i<cslrí 1cn józsnrrl, c versszenrpontjábói tölé 1etesen rrre]]é kes.A vers nregalkotásának

é 1mé lyÍ olyamatában,é 1nré nyé bennteile!tusa számára é 1ete

végé nekté nye bcÍ clczetté ,elketülhetetlerrné é s elÍ ogadottá lett.

S a bí hlmozzanaa óppcn ebben leilil<. S ebhen a vclc jliró .1'l é k nlozzlttl:ttlt is.

(A biin) A bií nké rdósÚnr:k tiszií zalsÍr rlnpvctí j ké rdé scvers é rtelnrezósé nck (s a kötő s az cgzisztcnciálizmus viszonyli-

nak is)'10 Á szó, a fogalom, a ptoblé ma Í ontosságát a kölősokszorosan kierrrelte. Előszö is szilenciunmal. Pontos, jel_

zett jnterpünkciója e sornák ez volna; A bíin_ oz llenl 1es2

könnyebb; vagy ez: Á bűn: az nem lesz köntyebb; r'agy ez:

A bí in! - az ncm lesz kónnycbb; vagy ez: ,l\ llí í n? - az nem

lesz könnyebb. Másodszor: az é lrcdobással. Harmadszor: rr

monclatalany é tte]mezí i cllegű cluplázásrlval: Á bűn, az nem

lesz könnyebb. Negyedszer: a né vmási a1any (a nyomaté ko_sitásával: ennek ejté sideje é s ereje jóval hosszabb az átlag név_

másé nál. Ötödszór: a ]ambusi jelleg erős é r,. é nyesí té sé vel.n-todszor: a határozott né vc]őve]. Ncm egy bií n,nem d{ vagy .z'i

a bűn lesz könnyebb, hanem a bűn. Dc nemcsak nyomaté kosí tószeÍ epe van rz a né velónek. fclzi azt is, hogy a vetsen belülvan adl-a a bűn nribenlé te.

Ezé rtelősy'ö is tisztázni kcll a szó, a fogalom r'iszonyát, lzalapgondolattal, az alapmondat tattalmá'r'al. E második vcrs_

szak összetartozó mondatkomplexrrsában tárgyas al1rtendelé s-

ről van szti. Á főtrrondat:',kt)szönjed'''

, Ez i'rté k'jelenlé tkons-tatí lása. Á ka,vetkező kéÍdés,áÍgyis alár:enclelé srő1 l évén zó,

nlit köstij??jz ' s a felelet: hogy bi7on1ság cagy, Ez az é tté k-

mozzallat nTcgje]ijlé se.Ez a nrondat azonban csak formális_

grammetikai szempontbó1 ennyi. Lé LektaniiagJogikailag szilen_

10 Nem kell figrelmezrctl]i, nrilyen nagy szerePei iátszik utolsó kot-

szakában a biin fogalma s a hozzákapcsolódó Í og2lcmkincsj s é ppen sz

eszté tikailag egteljeschb é rtékű crsekbea (Talán e!ti inök hiIteleo, Kl_Í o!:rl lntteI stb.l.

6rB

ciunros köé sscl' hozzátattozIk az clőzól tnile rré zvevagy bi_zonyság? hogy: hiába hull a könnyed. Ez az é tté kmozzanat-nak formá1is tarta1onrhatározása, amely azonban é ppen forná_lisságán:il fogvrr további lié rdé st követel meg a konkré t erkö_csi tarlalonr iránt: miéÍthu]l hiába a kórrnyedl Mett: a bűn,az ncnr lcsz környebb. Á bűn tehát noldatszóvevé ny Dagja,központia.

A b Í í n zót magában Í oglaló nrondat azonbarr gramtrratikai-

1ogikai továbbLé rde2óst köYctcl. Ké rdé se elret cz: milycrr, mc'lyik bűrr nem lcsz könnyebb? - azaz jelzőí mellé kmondat Ie-Í clhct rá; va.ly ez: mikor, hogyan nem lesz kőnnyebb a bűrr?azaz rÍ ódh^tározó-időhatí rozóif elté teles mellé kmondattól lc_het szó. Á mondat pedig, amelyhez e ké t ké rclós bármclyiké tkapcsolni lehet, kizálóIag ez: ,,Lé g1, ani lenné l: |é rli.'' Yagyisaz alapmqndat. Á ké t monda'; közöt az összetartozást, 1rülör-

ben, a sálcnciumos viszonyí tásol tú l,a lótige- a?onosan,logi-kai iövö idcic is n1ilránvaIóvá tcszi'

Termé szetesen, az emlí tett policentrizmus ktjvetkezté ben' avers első sora főmondarának is alá lelret rendelni a bí í n zót

tattalmazó mondatot' Ámde vé gül akkor is a ,,Lé gy, ami len-oé l''-hezjutunk el, csakhogy kerülővel. Ámi v.iszont alapmon-dat volta mellett is bizonyí té k.Á dclog tehát igy áll: az ön-Í elszólitó alapmondat tartalmáoak realizálása (ié gy, ami len-né l:fé rfi) bűn'nel van Í öoldhatatlan viszonybatl, bí in-t zlotl

,raga után. Ugyanakkor azortban e bűn teljesedé se, illető1egjelenlé té nek vé gleges bizonysága é rté kmo71axatat is rcjt, amelyviszont csak az önÍ elszólí tás tartalmának rzal|páLásával érvé-nyesülhct. (Gyertyán Ewin gondotratgazdag József Áttilal<öny-vé ben é tinti, nrás szempontból. a bűn ké rdé sé t;rorgács Lász-ló más livé n probIemrtikája.'renr.)

(A sietú t1isé .qarionómiáiL é sa bí in)Nlit tcsz fuáfmost a,,rea|izálás" ' a kötő é lete vé gé nek ,idó előtti'' elfogadása kinem joví that(l' hclyre nem hozlrató kö'etkezné nyú ténnyé,

llí in-né ?Önelyí j, óntrJrvé nyű, öncé lú szemé lyisé gónek kibonta-koztalását, nregva1ósirását. E ponton, látszólag, isné t nagyorl

6tg



közcl kcrült Heideggctlrez, akirré l, rnint s:zó volt róla, kiizp<lotiszeÍ epet játszik a biintrrdat, s é ppeoaz öfelszólí tás magyaráza-tában is. S Heidegger: hatásának egyik közvetlen Í ii té nyezője.mint errre Gajdcrrko is támutatott, a szené lyisóg autonón-riájá-nak (melynck problé rnáját a polgári Í 1lozótia megnyl]gtatórtlneln tisztí zta) clőté lbc ái]í rás:r volt. Á bűn Í ogalm;r is clncktávlatriba van nála állitva.

Á Scirr und zejt szcrint (cgé szcLr lccg1'szetÍ isí tve a dolgot)

lz culbet alapvető bí intudaLa abbril a té ni'ből számazik, hogylz cnrber mindig é rzi,neln elé g cr_ős' hogy aka-rja, hogy mcg_valósí tsa a rnaga ,,1ehetősé geit'' ; ótzi, hogy ,,lé tczé se'',vé ges,cgyctleo é lete nem lesz teljcs,,lé ttó'. ',Grun<lsciend, d' h. alsgewoffenes existicrcnd, bleibt clas Dasein stánclig hi[tcI seinenNÍ ög1ichkeiten.'' Bz az étzésősibb, elóbbi mint bármilyen tu-dás. ,,Unsprünglicher als jedes 1Wissen datunr ist clas Schu1dig_sein.'' Ez konstituália a lé talapvctó mcgjatározó1ává a Sor-gl-t. ,,Das Scl.ruldigsein korstituicrt das Scin, das wir [ti. Hei-degget] Sorge nennen.'' (z84_z36)' Á Sotgé 't, amelynek kiá1_tása az önfelszólitás. Világos, hogy Tleicleggcr a késő pcrlgári

koÍ ntellektuális crnberé nek azt lr nagyon fontos ós nlgyon isio8osu]t alapé lzé sé t agaclta mcg, hogy szemé lyisé ge kibonta-koztatásának elmaradásáórt .rrrlahog]. ó maga is mé lyen fc'lelós, hibás. Világos azonban áz is, hogy itt isné t abszolutizá_lás, sőt a mitizálás eszközóhcz nyú lt'S az is, hogy az okokaté s az ereclmé nyeket itt is az izoláLt, l társadalommal szembc_lor'ditott egr ón "zem.zögibciL neztc_

/A '.bi:Ur),.'á3'') Á sz,'rnól1isé grlcl, nrinr fcj cLnb,ri órré k-rrc[< kibontakoztatását elmuIasztani _Józsel Attila is bűnnck vó_tc' InL]cÍ l a látszólagos találkozás' Dc ő a ké sópolgári korszal<é s tátsaclalom ké rdé sé nek, óvctkcztnónyónck tr.rcltir. Á szcnró-

lyisé g eisitklclása Heiclcggerlré l a,,NÍ an'', az cmbcri többsógcllen való bizonyság lett, nál:r viszot'tt bizonyság c kor é s rencl-je ellen; e világ ellen, amely csak oly hazu3 szerepeLet nyú ]t,melyekben az é let fennlaÍ tásának lchetősé ge az erkólcsi szcmó-lyisé g megőtzé sé nek chctctlensé gé hezvxn iáncolva. Dc alra

66:,

is, hogy tövé nye az ctikus cnrbcri lé tnck, l-rogy az intellektuá_lis feilődé s, fejlcttsé g bizonyos fokán tul a szemé lyisé g integ.ritása ós mótósága nókü1 é lninem lehet' S í gy, mplicit rnó-don, arra is, lrclgy más világ kell, e mé ltóságot é s ntegfitástbiztosí ló világ. Tórté neti, társac]almi- általános emberi töwónytigazol biinc; czórt,,köszönni való" a bizonyság; í gy van a bűnmozzanlrta órté knrozzanattal cgybcforrva.

(,'BocMnat'' é s ,,bánat'') Ez a szociábilis tzivlat é s jcllcg fc.

lel a ,,nints bocsánat'' é sa ,,Í :iába bát a báwt'' mibenlé té nekké rdé sórc s. A feliitó ké t sof, mondottl]k, szilenciumos köé s-sel az aiapmondat mellett közv€lenül a második stróffioz iskapcsolható. Jelenté se is kcttős. Nincs bocsánat e szerepeketelutasí tónak, e szer'epek lé nyegé t öismerőlek e szercpck vi-lágában: ,,ho3y bizonysí g vagy cÍ fe, lcgalább ezt kószönjed''.S nincs bocsátrat önoön etikuma, etikus intellektusa ré szé rőla föisrneré sek kóvetkezmónyei elól kité rónek. -'Ninnzer kótl-nen ?]rir zrn'iick''. mondotta egy hasonló ké fdé sekkelgyörődő,de egé szet más er_cdmé nyekhez;utó né met c1őd. ,,Hiába háta bánat", czú tt bát (Lövetkeziető) | ,,Lé €Ü, arni lenrré l: fé rfi".

Vagy fordí tl'a: ,,Lé gy, anri 1errné l: fé rfi''' hiszcrr inrrrrár ú gyis(magyaú zó) ,,Tudod, hogy nincs bocsánat, hLába hát a bálat."Áz embeti viJágoak' gondolkodásnak, etiktrmnak é ppúgymeg_

vanlrak a nraga ké rlelhetetlenül é rvényesülótövé nyei, akár a

tc'nró.zclnck: ,,A tÍ i kinö utá'rrd.'''(A aetstiptts kiteljesiilé se - a st/rrktiful tel,jessé ge) De hátra

van mé g egy ké rdé s.Ez a vetstí pus, mondcttuk, a ké sei Jó-zscf Atrilrr kotában é sköté szeté bon bontakozott ki legtelie-sebben. Fogantató é lmé nyé ről zt bjzolyí t^l1i,az ecldigick után,rrcm kcll. Csaklrogy közhelyes pszichologizálás é salrendű szcl-lentórióncl volna az órné nyt állí tani a mű helyé bc.

De a nriiFaj, a műtí pus kiteljesülé sé t negé rezni, intuí ciósan,sokkal kijnnycl)b, rrrint bizon1.í tani. Nem is igen lehet rrráské pp,

csak azz'al, h:r a vcr'stí prrs stluktufális elemei Í unkcióintenzitá-

66t



siinak irz jinrótlyirltcttzitiissal r.irIó cgyiitt nóvckcrJósó ózé kcl_tctui sikeriil.rr

Á tipusnak tnag:intrk" pcrszc, trincscn sttuktú tiijir' Csak cgye_r]i ní í l'ckock 'an. Dc tnint modclI, a trpus tctDlé szctcscn csupistruktrrriilisarr lónrcgcs clernből :ilI' Ezck. ail1rrcsak a valódi,irz cgt'ccli nlii csetóbcl), :r rJtcgciós scgí Lsógl'l'cl ritga<lhatóknrcg. S nlivei rrrost irrlnliil'az órintctL nlűvcli é lrrré rryi tokonsá_giit lrizrlrryitarri nenr licll, az cgycl rórcgck áttcliinté sé bcn az

cglszcriibb, a forniilis utlt is lchcl választi.u]i. Azaz el lehctillclLrllli a vcrstipus szri- ós szirriagltte-strtrktú r:ája Í clól.\ (,\ s:ók,iilcs) Á szókirrcs lcglontosrrbb icgyc az crköcsi ]c1-

1cg. 13alassilt,ii: lráladatlanság' bűn' iutalom, tö vé nytevó vó-tck, bosszú , szenlé Iem (szégyen); jót teiriri, (bűn kóvetkezté -lTcn) clr'cszni, nr:gtorolni, rábí zrri, clviselni, ió, rossz, rú t,go-

l1osz stb' Fr lrdi,kí |; nrcgbecsül, lcgy:rláz, nrcgaláz, megaszt3l'lloldogí r, 1cnyomorí t' ótclcnrrc tckilrt' szálnot ri<l, okos, ió, vlk(clkii]csi tckintctbcn) srb. I(öcsc'1'ilé L: lritl'ritl1'szig, 1riábavaló,

rirrus, rlktalanság, 1lit, lcmé try,negyslig, hir:, boldogs:1g; r.licső,jrizirn, szcnt, llöcs, szóp, jelcs, lrí i' rú t, rendÜlctlen; taní tani,

szcmct llun}fllli, mc8vett]i stb. \;ijiilsliattIiú l. mivel idé zettver-sé ból a didais hiányzik, s Djvcl illkább csak szcmlé let s netn

cgyben szembené zé s, főké pp pcclig nem számtevé s, jellcmző

módon' miközben a veÍ slipus eg1'ób nyelvi jellegzetcssé gei jc'lcn vannak, az erköcsi jcllegú szó é s szintagmakincs alig (ni-nek?, remé nysé g,biiszkc, fé tfi*lpjaiá). Araq'nál l vigasz,

öótrl, bánal, rcrné lry; kí mó!ni, i<ir'rirrni' !lvczlti, lrinni' clé gecl-

ni, vonakodni rcstül stb. Rctlc.'k1nót: tossz, dőre, böcs' bű-

nös, bűvós, szcnnyesJ ronda' ónző; crórr1, hiirság' vád, 3yiinyö,bö tón' ööm, rend; rrtcgá1dani' i]dvöZötctÍ ri, lriizdvc ólni iobb,vád óti, sajnálni stb', silr. Az crköcsi szrj_ a's sziiltágfiakinCs

]3abirsuril njncs ielen - li!tszlrtÍa' Esctc azonlrrn nctn vöós-nrartyé . Mett az c3tsx (látszltta csupán fenomcnológiai s kul-

lltl.rrlkiss Elcncr tcrr cllc, aPp,jn T.jztcÍ^ttililÍ .l

k.Pcsolitl'xn í i'3!.lcn)Íc méltó kisé rlctct' (liritika, ry66. rc. sz.)

662

tú rfiioztifili kórt1isLncgl<iizeliió) .3I crköcsi rrrozznniltnlrk villalávetr'cl ',lVll: ,o!Í 11 tull(ii. lctttli". Azaz nrintegv [ordí iC]tt

nródszeré t vittc iti is licrcsztiil, s cz egy szól át (nrdtál) igy az

egls7 vcrs crl<iilcsi iclleget nyert. A[nál nyiltabbalr, egyé rtel-rrrÍ í lrbcnct'kiilcsi riszlcleibcn is Kositolán;i szókincsc; szé gyen,

elú gt'tlL'tlcrrsa'rl' hirr1i tjrllle' hiisí g, lclki r'ád, té szr'ót, tiin'i'rr}''hí is; 91'lil'll, lllitot' jr'l, hitvirn;' r'lgvogó, oktalrn, s7cnt. igí 17;

szé pitgct, v.tll, isicní t' megé rt,c]vc|izí t stb', stb.

A szri- ós szintagmakincsncil cz az erköcsi jellege József At-tila iclÚzctt Í crsé bcnnemcsak lrogy jelen van, cle sokkal tömé -

nyebbcti is, nlint az cddigi verseli bí rmelyiJ<é ben. S kót moz'znnat áltxl kiilönleges nyomalakot is nvct a vers erkiilcsi sz(i-

anyega. Az cgyik az, hogy e s?óan'ng a n-velr' szókincse erl<ö-

csi rószé nck ptjmóÍ ősí é tegé ból lieriil ki (bocsánet, [rűn, bri_

nat, fé rli,könny; csalni, szeretni' megvetni' bizni, köszönni,

vádolni, lcmé lni; jó, hű, igaz, lriinnyii). Á másil( 17, hogy ez

a szókincs, n vé gsőv1llásztás, (]öntas, í télct cg1-ében. mindun_

talln jogi' sót: tij&ónyszé ki szí nez'őclé sbe iáis?ik át, izgalomigiokozr!clli fcsziiltsé get sugal1viT (bizon1'ság, titok, tanú ,pö,

pártfogt'l; lramis, igez, romlott' fizetett' komisz; fogadkozrri,ranú r,á lcnni, kihyöijgni, clvctni, tiikot meglesni). S anli trem

kevósbé fllntos: ez :rz etilills szókirrcs ná]l inkább, mint lllirki_r'el, sz"cirihilis criLr bclycgct r i"cl'.

Flasonlrilióppcn követhelnónlr vé gig a r'erstí pus sz(istí uktú -rájárrak trlvlibbi jellegzetcssógcit is, pl. clr'ont, intellektuálisjellegót, srlrsrrr cé lzó vollát vagy lreurisztiLrrs szilezeté t. Azelőbbi kctrí i rzonben tú lságosan is nyilválv:rló, az utóbbit vi-szont tlln:icso!:rhb e Yerstí Ptls gcsztusstruktí iráiánál cmlí tcni.

(A / o l/(ltll'ülkl la) A r.ctstí pLrsnrondatstruktú trijlinak jel-

lcgzctcl; vrrrr;irll. tlriit czt már tiibbszö emlí tcttük, l:tláí cnClelé s

tekintetóbcrr lr2, lr()gy oly függé sck clominálnak benne, mclyekaz ok- ós icliilllrtiiÍ {)zói alárcndeié s valamely változatát, szö_

r'őclmé nyé t kópvisclil< (feité teles mócl, megengedő nród, követ-kezmé nycs nrilcl st['.). Ptlcláll, Balassinil: Ha hozzád ha]lr_

na . . . Az('rt í elc'jtl<l cl' nlcrr . . .: l]izonits ezzel is mcg . . . Mcrt

66t



ncn illik; F alutl.juil: Ha szé pen Í czctctt' IJa nibcn licdve-zett...: É snregint t'olt1ogit, elbiggycd bár; Ililcsc1né t.: S |l'ta]kedv emel vagy bú tetnet / Szépnelr s Í ú tlakhunyj szemet /,Nlcrt mozogjon avagy álljon E parrirryi föd velcd... Mindcsak lriábavaló. Aranytál.: Hisz szé pcz az é let / Fogytig lr.-r

kimé led... Ezzel he elé gszcl, mé g r'lillrat clé gszer _ é s g1'

tovább. Á ntcllórcndelé s tekinteté bcnoeclig cnnek megfeieJően,n következtctő é smagyatrizó az uralkorló váltaj, szí nczve g;yak-

ran a választó-ellelté tesscl. L]'nnek az ok-időhatátozói s ma-gyarázó-kóvetkeztető mondatstnrktú (áoak kózé ppontjiblnnzonban g1'akran alanyi-je!zői alrircnc]elé sí ialapmondat í ll, ki;tőszóval kifejezctt Vagy szilenciumos l{óté ssc!.

(Mód, idő' idejí istg) Szottlnn kapcsolódik a nonclltstlük-tú rakérdésé hez veIstí puské tmásik ré tegé nekké rdé se:azidó- é sállí tmánystruktú Í áé .

^2előbbi tekinteté ben az a jcllcm-

zíi, hogy maid nrindig nrindhrirom ic1ií s mindhárorn idejűsé 3jclen van a vclsben' aZ rrtóbbiban p<:dig az, Í Logy Í endszerilltrnindhárom nl(id fötalállrató bcnnc. Az é letraj2j, lci(ó, a csu-pán hangulat- é s é rzelcmkifciczó lí rli vcrstí pusokban az idók

é s ideiűsógck tcndszerint egyncműct. pát'|ruzarnosak vagy lép-csőzetesck, de ridrán nrctszik cgynrást, Í jtkán többsikú ak. Derrralko<]ó oz jdő tekintcté lrcn a jői:t), módé ban Pr'd'Ig r' Í el-l:ó-tí tó A ké t clem tóbbnyirc összcolvlcl' az alapmondat álIí tmá-nyában, a rendszerint nlanyi.jclzői alárendclósű alapmond,]tí llí tmárryában. Az is jcllcnrző ] vcrstí Ptls állí tmán1'rcndszeré re,hogy benne az igci :illitnrány rószescclÚsc, nyclvilnk ritlagáhozlré pest, feltűnőcn nagy. S cze'r bcli]I liü]ihöscn fcltí irrő a lét-ige hangsú lyos jelenlé tc' gyakrnn óppcrr ez alapmonclatbnn is,

s felszólí tó módbao. (Lógy mint szikla..'; Lé gy te \'ido-rabb...; Lé gy, emi \.agy, Lé gy, ami lcnné l; vagy Siabó Lő'

inoú l.: Lé gv tiszta, lcgalribb a homlokodtól fólfclé ... stb.,stb.)

A dolgozat folyamán eddig clmont]otlak rrtán mindenneknem kell külön magyar:izatát ,rdni. Elé g mcgáliapí tani: e srrLrk-turális clemcli jelcnlé tc is töné ny s Í unkciójuk is lutározott

66t

Józscf Áttilánál. Á kilenc srrófában' a lrlrminchat sorbrn,ncgyvenegy igci :'rllitmányt találunk, s ebból tiz lé tigé s.É sóp-

pcn a lcgdönriibb porrtokorr (Í -ó,gy, ami lenné l; bizonyság vagy;hisz cmbcr vagy; a bűn, az ncm lcsz könrrycbb; nem mondtn

scnki, hrrgy te jó vagy). Áz igci állitmányokból tizcnö felszri-Ií tri nrr'lclú ' s harÍninc második szcnré l1'í !;s mcllettiik mé g ti-zenliilc'1c csctbcn fokozza nóvszókhoz kapcsolócló másoclik szc-

tnólyii szcmólyrag (Szí vcdhez, pöödné l, utánacl, könnyed stb.),

lz i)rrmagával vlLószembenózé s nraradé ktalanságának é lrné '

rryót.

Az eii]lí tett nron<Jatfiiggcsztós lraté konyságárrak pcdig sajátos

fcrlioz:isl az, l'Logy az í dö, o]<batározó fcltótclcs-mcgcngcdőclcnr mindig magyar'ázó vagy l,ióvetkeztető jcllcggel kapcsoll'clili' Ez a lttcl|á'cntlclé s cgyiszt az' csidctlcilr sugalmát crősí _

ti; hisz a mellé rcuclelé snrirrclig több, vé glcÍ ]cscbbbizonyságot

sugall, nirrt az alárcrldclós; tlc cr'ősiti azáltal is, lro3y frlkozot'tatr órvónycsiilIlcssclt a vcrscí 1rus ópíd<czÓsi s vclc t]ikcióbcli'llattplrcncti é scjtú ssajáto:;stigtl: 4 szeÍ ltc'1ci(jzusság fu1. Mcg'csaltak, ú gy szclettck, Csa{tál s í gynem szcrcthetsz; Á fri kinő

utrinad; Tudod, |rogy nincs bocsánat' hiába háta bánat).

Rcnd-szcrint ntiú den sot kiilön nronclat. IVIondatré sz- va8y szintag'na-

ritvitcl r'itka. Á jambikus soroL, nelyek, nrint c többnyiÍ c jdő-

mé tté kesver'_tí pust'rál, itt is rövidek, í té letekké nts általánosórvónyű szólások gyanánt haIrgzanak, koppannak. A ragrí me_

kig cgysz'erűsÍ tett timelé s, a párhuzamos é sellenté tesmondat-

ké plctckvé gtelenül e8yszetűrc s áttetszőr: tisztult, egymást fo-

koz<] vlilrel<ozásritmusa, a got'iclolatritmus folytooos szerkezctijclcnlótc .rzt:in még felÍ okozza s az egé sznek biztosí tja a szen-

tcnciozit,ist s crrnck lraté konysiigbcli kövctkczrrré nyeit. S arré l-

kül nindczt, bogy pé tdául'r2

egyhangú ság veszé lyót ;dé zné

fö, nlint l(iilcscy közé pső strófáiban' vagy a virtuózjátékót,

mint Fa]tlC]itlil, vagy a Inaxima rne8vetselé sé é t,mint Rcviczky-né l,vagy l '.gcki]nste1t" ]ellcget, mitrt Babitsnál, vagy a ki-nyilvání tlis vcrl,alistir pátoszáór, mint Kosztol.inyinál. A bo_

66t



nyolulton tú licgyszeÍ űsé8 c2, s llcl]l pcC]ig az azo1] in1rcl]i; ir

vé gsókig tiszttllt é s tisztázott golldolaté lmón'é .(I{é p-é sgas4uskizrs) Ké pstrul<tú rájál1ak é s8esztussttuk-

tú rájáDak cinetlcn s egybcta'tí ]zó vonását emlí tjük meg. Trrd-juk - ú jabbat Enril Staigcr f.jlzegcltc sokat, ná1unk pcdig már:Arany bcszé lt róla _, a lita í oly.v:ist övóz rnagába cpikus s

Jr,inr:ri elcnreket, s helycs ptoporcitijuk r,r lí trr cgyik legdön-tí ibb kórdóse. Liránk' külöröscn itz arlgcrl s német lí rához k,j-

Pcsl' tlcm rnindig szerencsós c tckintetben. Tiszta lí raiságátföiis szccniÍ ozottság (valóságcls v.tgy' láconásos szcé nákban),biognfikusság' kcretessé g, e.;':nrórl1,csség gyaliran nyűgözi' Eza \IcrjtÍ pus, órthető nródon, \okiit vcsz lé nycgé bcmindké t mű_laji elcrnből, főké pp a drámáólllil. Ccsztussrrulrtú rájárrak lcg-rrlapvctőbb elcme a <ltámáé , a clilLl(lgú , a szcnvedé lyesen vitá-zó, órvcIő, bizonyitó dialógusÚ ,lnlclyncli i]zonbalr mindig .'J1ll.

cgyik lelé t lralljuk. Ánnál hatú lirlnyailb,,,rlrátrtiribb'' viszrrtrtcz l hallott fél, rrrerrté ] inl<:ibh jclcn \'illl L]cDnc' rcjtl_c, a <li'r-

ltigus rrrrisik lclc' a ncrrr ]r1rll()tl. 1\7ill rlrinól nrÓycbb, tiszt;i-zottabb, sú lyrlsabbrr v1rls:1g krrrllliIitusl, azlz a didógls Lla!l-

/.lató |elc niné I sú lyosabbcllcnlillrisain .ir jrrt cl a didaxishoz.t llcrl lrí /l'!Lriióé ?Mk.A Vanil,ttttllt czcl< kóvetkezté be[ oly tii-rué nyatnoszfórá jú , s a Maganril czck lriárlya niatt maradrö'rbszö r'n!g\c!'seIr maxinta .zirrrjú n.

Flogy c versbcrr az cllenállásoÍ lnlrli nrinő soliiról \iaÍ szó, a[-ra nózve clóg e tekiDtetbeÍ l a bíin ós az elikus pár.á1]c5 eg)rmástföté tclcző cllenté te. mozzanatárrr,;t r 5_r6 sor sajátos átformá-lóclására, az erlrberisé gnek ac]cltt llocslitrat s a rnaga é leteÍi]-löti í tólet cgymást ma3yarázó cllcntité rc, az é leté sszemé lyi-sóg fcnnt:rtrására köclezettsé góncl< iilköZósótc s lirsaikra uta]'nrrnk, hogy l:issuk, az cllcnálilisrrk srrrlt schol scm oly magaj-

lcsziiltsógű, ntirrt itt- E'zé rt is cly ké zzclfoglr.rtó a gcsztu$struk-túra cz clcmé nek, a drámai dialtlgrrsnak s a:: összcs többi cd-clig ncm enlí tettstruktutális clcn]nck az Üsszcfüggé se. Pé ldául

' szókincs (s r'ele a mondatszclkcszté s é s - hangnenet) beurisz-tiktts jcllcgté . x'Íiben áJl cz? irgy póc1iit vcgyülrk tá. Más ttt:is

666

cszközókkel tncgyalósí tva, dc $zinle kivé telrré lkül nrirrclen

é rintett vefs crős, szinte agfesszí v' kihí vó, drrí rnaiemfázisú fcl_

üté ssel kezdődik. Mindegyik felüté s egy_e$' hosszú , drámaiví vódásfolyarnat vé gső s máí megmási hatatlannak szánt, é r-

zett í té lctekónt irrtonál a lehető, a Iegyőzőtt vagy legyőzötnckvólt ellenórvckkcl szem5cn. (Il:t az ifás, olvassátok . . .; De mitgyőtresz cngcm . . .;

^lantot, a lantot - . .; Rossznak mondod

avilágot?... Ki azthiszed... MostmáÍ clé g-..) JózscÍ Át_

tilánáI cz is han'ányozódik itrtc|lektuális egyszcrl]sógé n'porl-

tosságán, vilásosságán rit: Tudod, hogy nincs bocsánat. Mintahogy leegyszerűsödik s bawárryozódik ná1a a verstí pus icllcazetes drámai retorikája' pátosza, deklarnációja s szonoritása is.

(É lett'ajzielem é s áltaiánositás) A ú szta epikus elemet \'i-

szoit ez a verstí pus alig tűti meg" báf fol1wást ówözi. Sőt, a

litálak az cpikához közel eső elemeit is nchczcn. Elbeszé_

lé s,elbcszé lt jclerrct, lcirás nemigen ván bennc, sót mé g a

kerekre kirajzolt, a sokáig taÍ tott, a vé gigvitt ké p is ritkaitt, s zavaló is né miké pp(pl. a Számadásban). Az utalás_

szerrire lé nyegí tctt,a jclkópszerűeir fövillantott ké p az ural-

kodó elem itt, mindcnckelőtt pedig a szóké p' S József Átti_lánál valóbao szinte rnirrden sor szóké pszcÍ ű.Mé gpcdig uta_

lással, jelké pisé ggela maga egyedi sorsára, é lcté rc'Az epikus'

é |ettaizí clcm mint a dialógus é rz.;atz1'agl van nála jclcn (;.,

6., 7,, S' szakasz) ' S nrint az egyé ni általánosba etrrelé sé nck

s az általános cgycdivé kookrctizálásának eszköze. E ké t

mozzanat cgymást átható azonosulása' amelv c vcrstí pusnálkülönöscn fontos é s jellemző, cgy Í ólvett pé lclában sem voltoly teljcs, fiint az óvé ben.

Á magyar olvasó, aki isrncri a kötó tragikus élctété sko_

r:it' tuclja, hogy 2 u"r, rnindcn cgyes sorában cgcdi moti'

vumok transzÍorÍ lráltatnak.De az ú izé lnndiolvasó, aki sem-mit ncm tlld scrn a kötő sorsáról, sem a korszak Mag1'ar-

oÍ száláÍól,.2 js óÍ 2i azonnal, hogy egyecli motí vumokravan

alapozva, cgyc:)i ólctmotí vurnokból nőtt ki az cgé szkötc-

mé ny'Átlí tsuk csali szcmbc c tekintetben Babits clcmzctt

66t



versé vel. Eljárásuk nagyté szt fokon, sőt azonos. I'lgyalazt atodí tott eljátást látjuk 'itt is, amelynek folyamán Józscf Át_tila is a maga é leteté nyeit, motí vumait ké nyszerí ti zimbo_lisztikus szetcp vállaÍ ására- De ,,a szelí dDunántú l'' s ,,acsópp Fogatas'' mellé , a ,,nyájas szőlótóké k'' é s ,,}rú vös ha_vasok'' mellé , a ,,clupla lábat unó szőnyeg'' s a ,,cipóre r:r-gadt por'' melló ő nem állí tjaa naga í nsé gesFererrcváro_sát vagy sanyarú Öcsödé t, brí ziis lakásodú it vagy sivár grund_jait, konyhacementjeit

vagy elnyűtt lábbelijeit.Művé szeté fleke Í ázisában. e legmagasabb rnűvé szi fokána1ig é l ily biografikusan-nltutalisztikusan Lonkretizáló segyedí tő eszközökkel. A ,,Dunántú l'' s a ,,Fogaras'' me1létnagyatázó csillagot kí várr a yr.rsbc az idegen olvasó; JózsefAttila ekkot :nát oly eszkózörkel konkrotizál é s egyedí t, mc_lyekhez nem kell csillag, melyek ncm zavarják a mű autono_miáját. Má$ré szt vessiik csak összc c szempontból veÍ sünkcta S2álnadás-sal' Áz alapkonÍ iiktus clmé lyí té se, é tegzé se,va_lóságsugallma e? utóbbiban mily veg1'es s általános é letele-rnck segé lyé r.cl ón lé tfe. Melyeket csak a konÍ liktus é s aszembené zé s

hatalnras pátosza bí t rragy nchezen egybetatanis hitelesí teni, de mé g ez sem mindig. A saiát é let s az e1ye'temes ernberi lé te3yszerre való s egymást felté telczőá é lése,ú jta áté lose, a vefstí pus ez alapvonása egy pé ldában senr va-1ósult meg jobban, mint az övé ben. - De elé g.Ta1án el-mondható immár nemcsak az. hogy köté szetiinkben a sze-mé lyisé gválságát JózseÍ Áttilánál alig !árta meg valaki mé -lyebben, hogy e válság valódi disgnózisa é s terápiája meg-jelöé séé ttalig tett ná}a valaki haté konyabb, mert reálisabbkí sórletet. Hancm azt is. hogy a vefstí pusnak' mint a sze-mé lyisé gválság kifejezőjé nek nála csakugvan legszebb pé ldái

találhatók'(Mi a köxös?) Ezzel le is lehe ne zárni a dolgozatot. Csak_hogy az anyag egy fö nem tett ké nyszerű lré fdé stsugall.

Ez a verstí pus, s ez az attití dÍ ajtakorábbi korszakokbalris előfordutrt. De szórványosan, kivé telszefűeo, egy-egy válság

668

következmé rryeké pp ' A zo. század rnásodik Í rarmadában vi_szol'tt egycs kötőkné l jellegzetessé lett. Pé ldául Babitsnál, aké sei KosztolányináI' Szabó LőrÁcné I, a ké seiJóxef Áttilá-nál. Á korszak jellemzőjeké nt Í ogható tehát Í ö a lí rában.Van-e c vetstí prrs, ez attitú dÍ aita rcalizációi közöt valami ekorszakra jellcmző s köté szettöté netileg is jellegzetesen közös, é s ,miben álL ez? Ez az első ké rdésvagy a kétdésegyikÍ elc.

A második pedlg ez: a 2a' század elsó Í elé ben, másodikharmadában egyes haté kony polgári gondolkodóknak, elsó-solban Fteudnak é s Heideggernek a gondolkodásmeneté ben,eszmemcneté ben, gondolaté lné nyé ben forltos helyte került ez

^zattití idf^itas vele e vers!í pus Í ogarrtató é lmé nyi é nyege

s ve1e nyelvi megnyilvánulási formája. Vao-c tehát ezek gon-dolkodása, é lmé nyköe s az eÍnlí tettktiltók gondolat- é só-mé nyvilágzr közöt is valami a korsza]<ra jellemző ktizós?

Igennel felelni termé szetes volna, ha a fösorolt nevek köztott nem volna' proeminensen nem volna ott József Attiláé 'Föoldható-e e dilemma?

Aki a zo. század másodilr ne8yeclébe]l, harmadában kellőetikus elszánás, intellektuális eÍ ó, művcltsé gi szint é seszté -

tikái enefgia birtokában az cmberi lé t é nycgé tós viszony-latait korszerűen töckeLlett megragadni, óhatatlanul szem-

betalálkozott a szemé lyiségválságának álapvetőYé s egyete-

nlessé lett é lmé nyé vel, roblé májával. S fordí tva: aki a sze-

mé lyisé gválságának központivá, alapr'etővé lett problé rná-jával, é lmé nyé velatart szembcné zni' óhatatlanul szembe kel-lett találkoznia az enbeli lé t é nyegé neks viszonylatainakké rdé sóvc],korszetű megragadásának kérdésé vcl.E ké nysze-rűsé g jcgyóbcn' az impÍesszio'izmus ptogtsmszerűen telatG

vista pillanat- s hangulatkultusza, szubjektivista €mpiÍ izmu-sa után s a szimbolizmus individua]ista, vo1untafistá önki-Í e1ezé si,é lcté tzé s-kifejezé si nagyÍ é sztcsupán é rzelmi_indu-lali tötőttsógű, vizionáló eufóriája után a lí rában egé szen

66s



nlás tcndeuciák é rvé nyesüItek. Áz egyé nisé g relyé t, kultuszáta szemé lyisé gnehé z problé mája foglalta el.

Fötrasználták c teÍ ldenciák ké pviselői az impresszionizrnrrsé sszimbolizmus stí luselemeit, mint pé ldául a bemutatott mó-don Babits.

E kötők, gondolkodók s ]ózsef Attila é lné nye ok pon-ton é rintkezett. É leté rzé sük,angoltságr-rk az ómé rry kezdeci,primé f, indu1:ti-é fzel'mi fázisa t€inteté ben sokban rokon, sőt,

azonos az övé vel. S í gy sokban pszichológiai, alkotáslé lektaniattitűdjük is. S vele stilusuk is. lk azonban polgárok vol-tak; egyenesen a polgárság vé delmező|e is né melyikiik' Jó-zsef Attila pedig proletár, s alapmagatartásában mindvé gigszocialista. Ennek megfelelóel a primé r é leté rzé sbelindí tásaz ifltellektuális é lmé nyfolyamat clialektikáiában' a megfor-rnált é lményben, műben ná-|a egószen más, nemegysz€ azövé ké vel határozottan ellenté tes vé gie1enté shez, iisszjelenté s-hez jutott. Stí lusbeliazonosságaik me1lett lé nyeges stí luskü-lönbsé geik jófé szt ebból fakldnak. Az azolban mindeneset-re bizonyos, !ro5- kól é szetének,stilusának, főké pp utolsó kot'

szakáé naké rte1mezé se

epolgári gondolkodók é skötők s tr{t-

saik művével, stí lusával, gondolaté lmé oyé velvaló összetevé snólkiil alig lchetsé ges.

67o ht

x{É G,14ÁR, Mos'r]óxseJ Attila egy ké seiOerst'pus(ttó

I.

E'gy lrorábbi cikkben kisé rlete; tcltünk a!:Í a. hogyJózsef

At-tila l<ósci korszakának egyik vefstí pusát leí rjuk,művé sziha-tóelcncit szánba vegyük. jegveit kialakí tó lelki é sszemlé -lcti tónyczói't megjelöjük. Ebben a dolgozatban a kö ő e

vógső szakaszának egy másik verstí pusát óhajtjuk negvizs-9á1nt. Azt, amelyben rendező clvnek' a1aki szervezőnek a há-rom alapidő spznbesitett ielenlé ré t ckiltrnk Á korábban le-í Í tnm.e4szóitóOal szemben ezt időszc/nbeÍ itö verstí pusí aknevez:ük_

Aki a Mama után keletkezett verseket egyrnás uán olvas-sa, hamar é szreveszi, hogy e vcrsek egy Í olyvást jelenlevőcsopoftiábán mindig találkozik,

smindig hangsú 1yos hely-

zctberL a nzár í dőhatáÍ ozói advetbiumnal. Ázt is rneg fogjaállapí tani, hogy e csopoft lagyobb hányadában, kilá'lt az esz-

té ti1<ailag haté kony, kifejlett darabokban, a ,l?ór mcllelt ottá|I a né gyagy a n ost hatáÍ ozőszó is, vagy mind a kettő.Né hány esetben az utóbbiak helyctt, főleg a mé g helyett ha-sonórtelmű, az.az lgyancsak jövős időtendenciá1ű határozószóál1' T'óbbnyire a tnjd. Yagyis van a vetsben olya.n hangsí rlyos mondat, mely a mondattani s a versmondattani jellcgváltozása nó[kül, sőt egyenesen hí vóan í oge-dja magába eze-

ket áz a(lvcrbiumokat. S bár szánruk ióval kisebb, vannakoly csctc)< is, melyekben a mé g é s a nost

v.njclcn, s a máf

ielenlé tc lchctí isóg szerinti csupán.1

1Né hány pó]dn a mondc,ttakÍ e: ,,Már ely bete csak a mamára gon_

rí olok. . . É n á8 őszifirc cmber voltam . . . de ncst ,lliÍ ké ső'' (M:r_

ma).,,S nox idegcnség lcpi...llogy iöjön e\ ? át az (Mint gyeffnek)'

némethgbéla_az önmegszólító

Documents