Biztonságtechnika és munkavédelem biomérnököknek (2017-1)Dr. Kosáry Judit

BevezetésA gazdaság minden területén, így az élelmiszeriparban is az ágazatban végzett

munkát, pl. az élelmiszerek előállítását nem lehet csupán értéktermelő gazdasági tevékenységnek tekinteni, e tevékenység során számos veszély lehetősége is felmerül. E veszélyek egy része a munkavégzés során a munkavégzőket fenyegeti, ezek nagy részének elhárítása (pl. a balesetek és a foglalkozási megbetegedések kivédése) a munkavédelem feladata. Az élelmiszeriparban gyakori fertőzések kivédésével a munkavédelem egy speciális ága foglalkozik (élelmiszerhigiéne). A munkavégzés során környezeti szennyezés is felléphet, ennek elhárítása a környezetvédelem feladata.

1. A MUNKAVÉDELEM ELVI VONATKOZÁSAIA munkavédelemmel kapcsolatos ismeretek ismertetéséhez és rendszerezéséhez

először a munkavédelemmel kapcsolatos elvi vonatkozásokat kell tisztázni, azaz azt, hogy mi a teendő, mert csak ezután következhet a felvetés, a teendőket hogyan kell végrehajtani.

1.1. A munkavédelem definíciója és ismeretrendszereA munkavédelem definíciója a törvény szerint (1993. évi XCIII. törvény a

munkavédelemről): a munkavédelem törvénykezési, szociális, gazdasági, szervezési, műszaki, egészségügyi elvárások és intézkedések rendszere, amelyek célja a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése, a munkavégzők (munkavállalók vagy dolgozók) egészségének és munkaképességének megőrzése a munkavégzés során.

A munkavédelem meghatározott – szabályozó, szervező, végrehajtó és ellenőrző – tevékenység, amely a többi tudományággal kölcsönhatásban lévő önálló tudománynak is tekinthető ismeretrendszer. A munkavédelem alanya a munkát végző ember, akinek szervezete a munkavégzés során károsodást szenvedhet. Tárgyát képezik azon hatások, amelyek a fenti károsodásokat okozhatják, ezek a munkakörülményekben összegződhetnek. A munkavédelem közvetlen feladata tehát a munkavégzés során a balesetek kivédése, tágabb megközelítésben pedig a munkavégzés során fellépő specifikus egészségkárosodások kivédése.

A fenti, klasszikusnak tekinthető definíció és fogalomrendszer még nem hangsúlyozza ki azokat az új értékeket, amelyek napjainkban életünket és munkavégzésünket egyre inkább meghatározzák. Ez pedig biztonságos életkörülmények és ezen belül a biztonságos munkavégzés igénye. Ennek megfelelően a munkavédelem szerves része a biztonság biztosítása, ennek megfelelően a veszélyhelyzetek kivédése.

A megújult szemlélet szerint a munkavédelem célja a következőkben foglalható össze: A munkavégzés során fellépő egészségkárosító hatások kivédése, biztonságos,

egészséges, fenntartó munkakörülmények biztosítása – ehhez a munkabiztonság megfelelő színvonalát kell kialakítania.

A célok elérése érdekében feltételrendszerét (munkavédelmi körülmények, eszközök, intézkedések, intézmények) egységes rendszerben és szervezetten kell kialakítania.

A munkavédelem társadalmi meghatározottsága azt mutatja meg, hogy milyen mértékben társadalmi jelenség a munkavédelem, mennyire hatnak rá a társadalom gazdasági viszonyai és a társadalmi berendezkedés.A munkavédelem ismeretrendszere interdiszciplináris jellegű (több tudományágat ölel

fel), célra orientált (az ismeretek speciális vetületét használja fel) és irányított alkalmazású (ismeretanyagát a munkavédelem konkrét – elméleti és gyakorlati – feladatai megoldásának szolgálatába állítja.

A munkavédelem elméleti megfogalmazása: a munkavédelem az adott társadalomban a termelési módtól függő mindazon körülmények, eszközök, intézkedések és intézmények rendszere, valamint szervezett alkalmazása abból a célból, hogy a munka során a munkavégzők testi és mentális épségét és egészségét megóvja. Célja az igénybevétel és az alkalmazkodóképesség egyensúlyának folyamatos fenntartása, egyben a munkavégzők optimális fiziológiai és mentális állapotát fenntartó munkakörülmények megteremtése. Ezt a célt elvben nem csak az igénybevétel korlátozásával, hanem a különlegesen tűrő képes egyedek munkába állításával is el lehetne érni, de a tömeges munkába állás ez utóbbi lehetőséget csak különleges alkalmakra korlátozza.

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a magas szintű munkavédelem egyben gazdasági érdek is. A nem biztonságos és kényelmetlen munkakörülmények elvonják a munkatevékenységtől a figyelmet, ennek következtében hibás döntések és rossz megoldások (selejtek) képződnek, ami nem gazdaságos. Az eredeti megfogalmazások általában a termelő munkára vonatkoztak, de ugyanez a gondolatmenet alkalmazható egyéb típusú munkavégzésekre is.

A munkavédelem több rétegű. Az alapvédelemre, azaz az egyes technológiák biztonsági előírásaira épül a kényszerítéses védelem, amelyek több része van. Az előírások megszegőire váró szankciókon kívül ebbe a kategóriába tartozik a biztosítók működése, amelyek magas járulékkal kényszerítik ki a biztonsági előírásokat és azok megtartását. A biztosítók hozzáállásának tehát mintegy mellékterméke a biztonságtechnika fejlesztésének kényszere.

A munkavédelemnek három meghatározó elve van:*A megelőzhetőség elve három érvrendszerre épül:

A balesetek és foglalkozási betegségek nem véletlenek és kiszámíthatatlanok, egyértelműen meghatározott okokra vezethetők vissza.

A környezet és az ember, azaz a terhelés és alkalmazkodás között dinamikus egyensúly van.

Az ismeretelmélet szerint az ember a világ összefüggéseit a tudat fejlettségének megfelelően ismeri fel, az előnyös hatásokat növeli, a negatív tendenciákat kiszűrni igyekszik.

*Az egység elve a termelés és a munkavédelem egységére utal. A munkavédelem a termelés teljes folyamatának nem járulékos, hanem elidegeníthetetlen része. Emberközpontú elv, de a termelés eredményességét is szolgálja. A munkabiztonság biztosításához megfelelő szemlélet és szakismeret szükséges. Az egység elve tendenciaként érvényesül.*Az integrálódás elve arra utal, hogy hosszabb távon a termelés és a munkavédelem szemlélete egybeesik, a munkavédelem fokozatosan elveszti a különállását és a termelési folyamat szerves részévé válik. A veszélytelen technika először uralkodóvá, majd általánossá válik.

1.2. Munkavédelmi alapfogalmakA munkavédelemről szóló törvény VIII. fejezete több, a munkavédelemmel

kapcsolatos fogalmat határoz meg (pl. a baleset, a foglalkozási megbetegedés, a veszélyes és ártalmas környezeti hatás (termelési tényező), a munkabiztonság, stb.). E fogalmakat a fenti források alapján tételesen ismertetjük. E fogalmak közül néhánnyal a későbbiekben részletesebben is foglalkozunk. Mivel ezek a definíciók elég nyakatekert nyelvezetűek, a könnyebb megjegyezhetőség céljából közülük számos definícióból a szemeszter során rendszeresen számonkérés lesz.Baleset

Az emberi szervezetet ért olyan egyszeri, külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy

2

más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. A gyakorlatban az ok-okozati összefüggések általában feltárhatók. Baleseti veszély

Olyan környezeti hatás jelenléte, amely meghatározott körülmények között balesetet okozhat. Közvetlen oka valamilyen energiafajta ellenőrizetlen felszabadulása és működése. A veszélyeket különbözőképpen osztályozhatjuk. Megjelenése szerint lehet általános (potenciális) és konkrét (manifeszt). Szakmai típusa szerint lehet specifikus (csak speciális területeken jelentkező) és aspecifikus, azaz bárhol jelentkező (pl. csúszásveszély). Súlyosság szerint megkülönböztetünk kis, közepes és nagy veszélyt. A veszély nagyságából következtetni lehet a következmény (baleset) súlyosságára. Időbeli fennállása szerint ismerünk állandó jellegű és szakaszosan jelentkező veszélyt, ez utóbbiak lehetnek periodikusak és nem periodikusak (aperiodikusak).Veszélyzóna

A tér azon része, ahol az energia károsító hatását ki tudja fejteni. Ha az energia alakzata állandóan változik, a veszélyzóna is változik (pl. periodicitás).Veszélyes

Az a létesítmény, munkaeszköz, munkafolyamat, technológia, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyos károsító hatásnak van kitéve.Veszélyes környezeti hatás

A veszélyes környezeti hatás (korábban veszélyes termelési tényező) az a tényező, amelynek a munkavégzőre kifejtett hatása meghatározott körülmények között sérülést vagy más hirtelen fellépő egészségkárosodást (balesetet) okoz.Ártalmas környezeti hatás

Az ártalmas környezeti hatás (korábban ártalmas termelési tényező) az a tényező, amelynek a munkavégzőre kifejtett hatása meghatározott körülmények között megbetegedést vagy munkaképesség csökkenést (foglalkozási megbetegedést) okoz. A fenti veszélyes és ártalmas környezeti hatások nem csak a termelésben, hanem a társadalmi munkamegosztás más területén is fellépnek.Veszélyes anyag

Minden olyan anyag vagy készítmény veszélyesnek tekinthető, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén veszélyforrást jelenthet. Az EU előírásaihoz csatlakozva valamennyi, veszélyes anyagot narancsvörös négyzettel látnak el, amelyben ábra (piktogram) jelzi a tényleges károkozást. A veszély jelenthet pl. mérgező, maró, tűzveszélyes és robbanó, sőt sugárzó, stb. hatást. Nem csak a laboratóriumokban, hanem a háztartásokban is előfordulnak veszélyes anyagok. A veszélyes anyagokkal a 3. fejezet részletesen foglalkozik.Veszélyforrás

A munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező minden olyan tényező, amely a munkát végző vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre veszélyt vagy ártalmat jelenthet. A munkavédelem tárgyköreinek felosztása általában az egyes veszélyforrás csoportokon alapul. Károsodás

Károsodás akkor lép fel, ha a felszabaduló energia nagysága meghaladja az emberi tűrőképességet, illetve alkalmazkodóképességet. Az igénybevétel növekedésekor – az egyes embereknél eltérő mértékben, de – nő az alkalmazkodóképesség. Az igénybevétel további növekedésekor azonban az emberi szervezet tovább alkalmazkodni már nem tud, ezért felbomlik az egyensúly. Előbb alkalmazkodási nehézség, majd elégtelenség lép fel.Munkavállaló

A szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy.

3

MunkáltatóA munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató. Munkavédelmi

szempontból munkáltatónak kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót is. A társadalmi munka esetében a társadalmi munka szervezője tekinthető munkáltatónak.Munkaeszköz

Minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak vagy azzal összefüggésben használnak (kivéve az egyéni védőeszközt).Munkahely

Minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a földalatti létesítményt és járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak.Létesítés

Az a folyamat, amelynek eredményeként új üzem, munkahely jön létre, vagy a meglévő felújítása, bővítése, átalakítása, illetve gép telepítése történik, függetlenül attól, hogy létrejötte után termelő vagy nem termelő célra használják. Szervezett munkavégzés

A munkaviszonyban, közszolgálati, illetve közalkalmazotti jogviszonyban, szövetkezeti tagság esetén munkaviszony jellegű jogviszonyban, a tanulói és hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során és egyéb, a törvény szerint tételesen felsorolt viszonyban végzett munka, valamint a munkáltató által kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott társadalmi munka.Munkavédelmi üzembe helyezés

Az a munkavédelmi eljárás, amelynek során az üzemeltető meggyőződik arról, hogy az adott létesítmény, munkahely, technológia, munkaeszköz a munkavédelmi követelményeket kielégíti, és annak üzemeltetését elrendeli.Munkakörülmények

A munkavégzőket a munka során ért környezeti hatások és az emberi szervezet ezekre adott reakcióinak összességét nevezzük munkakörülményeknek. A munkavédelem fő feladata éppen az optimális munkakörülmények biztosítása. A munkakörülményeknek tárgyi tényezőit (a munkavégzőtől független, a munkakörülményeket meghatározó tényezők, a munkakörülmények biztonságában ezeknek van meghatározó szerepe) és személyi tényezőit (a munkavégző személyétől, egyéni adottságaitól és képességeitől függő tényezők) különböztetjük meg. Kockázat

A kockázat a veszély lehetőségének értékelése. A kockázat lehetőségének vállalása az élet velejárója, mindennapjaink elválaszthatatlan része – szélsőséges megközelítésben ez annyit jelent, hogy életünk minden pillanatában különböző kockázati tényezők (rizikófaktorok) vannak jelen.Biztonság

A biztonság a védettség pillanatnyi állapota, amely azt adja meg, hogy az adott munkafolyamatnál a konstrukciós, szervezési és védelmi intézkedések rendszerével a védettség milyen mértékét sikerült megvalósítani – szélsőséges megközelítésben ez annyit jelent, hogy életünk minden pillanatában különböző kockázati tényezők (rizikófaktorok) vannak jelen.Munkabiztonság

A munkabiztonság a munkakörülmények állapotának egyik jellemzője, amely a balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésére vonatkozó igényeket és törekvéseket foglalja magába. E cél elérése, mint tendencia érvényesül. Színvonala megmutatja, hogy a káros hatás(ok) csökkentése, illetőleg a veszély és ártalom korlátozása (mint általános célkitűzés) milyen mértékben valósult meg.

4

A munkabiztonság biztosításához szükséges anyagi ráfordítás hatásossága telítődési görbét ír le. Egy bizonyos költségi ráfordításnál nagyobb ráfordítás gyakorlatilag nem emeli már a biztonságot. Sőt, nem csak az elégtelen biztosítás, hanem a túlbiztosítás is veszélyekkel járhat. Ez utóbbi a teljes biztonság érzetének illúziója miatt.Foglalkozási ártalom

Olyan környezeti hatás jelenléte, amely meghatározott körülmények között foglalkozási megbetegedést okozhat. Az ártalmakat sokfajta rendező elv szerint csoportosíthatjuk az ártalom forrásának jellege, a káros hatás módja, specifikus vagy aspecifikus jellege és a behatás jellege (pl. fiziológiai vagy mentális, reverzibilis vagy irreverzibilis, stb.) szerint.Foglalkozási megbetegedés

Valamilyen foglalkozási ártalom hatására bekövetkezett szervezeti károsodás, amely egyaránt lehet fiziológiai és mentális (pl. neurózis). Kialakulásában nagy szerepe van az ártalom jellegének, mértékének és a behatás idejének. A gyakorlatban az ok-okozati összefüggések általában nehezen vagy alig tárhatók fel. Van azért néhány olyan eset, amikor a munkahelyi eredet nem lehet kétséges (pl. aszbesztózis).

A kártalanításra jogosító foglalkozási megbetegedések olyan foglalkozási betegségek, amelyek a társadalombiztosítás szempontjából nem minősülnek annak (pl. nem hivatalos munkaviszony), de munkahelyi eredetük nem kétséges – a munkáltató anyagi felelősége ez esetben is fennáll. A nem specifikus foglalkozási megbetegedések, esetében nehezebb a munkahelyi eredet bizonyítása. Annak lehetőségét alátámasztó tényezők:

tartós, ártalmas munkahelyi környezeti hatás, az adott területen az esetszám meghaladja az átlagos szintet, hosszú, a munkahelyen eltöltött idő.

MunkakörnyezetvédelemAz egészségkárosodást nem okozó környezeti feltételek meghatározása és

megteremtése. Célja az optimális komfort tényezőinek (pl. a munkahelyi levegő szabályozása, a zaj és vibráció keletkezésének és terjedésének korlátozása, a munkahely világításának megfelelő kialakítása, stb.) meghatározása és biztosítása. Feladatai:

a jellemző paraméterek megkeresése, a megengedhető, illetve a komfortot biztosító paraméterek megállapítása, ezen paraméterekre megfelelő mérési eljárások kidolgozása, ezen tényezők szabályozási elveinek meghatározása.

ErgonómiaAzon műszaki-tudományos, szerelési, szervezési és egyéb követelmények, eszközök

és intézkedések összessége, amelyek a munkavállaló maximális komfortjáról gondoskodnak a munkavégzés során. A balesetveszélyt ugyanis csökkenti ha a munkavállaló figyelmét nem vonják el a kényelmetlenségek.Munkaegészségügy

A munkaegészségügy célja az egészséges munkakörülmények normáinak kialakítása, a munkavégzés optimális higiénés feltételeinek feltárása. A foglalkozási ártalmak káros hatásainak kivédése érdekében igénybe kell vennie a munkaélettan, a munkabiztonság pszichológiája és a mentálhigiénia ismeretanyagát. Az egészségtudomány része.

A munkaegészségügy vizsgálatának tárgya: az emberi szervezet funkcióinak változása a fizikai és a szellemi munka során, az emberi szervezet teljesítőképessége és alkalmazkodása a munkakörülményekhez, a munkavégző tűrőképessége a munkakörnyezet hatásaival szemben.

A munkaegészségügy feladata: a munkahelyi ártalmak felderítése és hatásmechanizmusuk megállapítása, az ártalmak forrásainak felkutatása és azok teljesítményének csökkentése,

5

a szervezet károsodási tendenciáinak korai időpontban történő feltárása, a károsodottak kiszűrése, a betegek gyógyítása, szükség szerint a rehabilitálást szolgáló eszközök és eljárások létrehozása.

1.3. A munkabalesetek elkerülhetőségeA munkabalesetek csak akkor előzhetők meg, ha bekövetkezésük kiváltó okait

részletesen tanulmányozzák és belőlük a megfelelő következtetéseket vonják le. Ugyanez vonatkozik a más károsodáshoz vezető tényezők elemzésére is. E vizsgálatok során az alábbi szempontokat követik:

A balesethez vagy más károsodáshoz vezető tényezők kivédéséhez megfelelő volt-e a műszaki feltételek biztosítása.

A szituációban résztvevők megfelelő testi és szellemi állapotban voltak-e.

1.3.1. A munkabalesetek fajtáiA munkavédelem szempontjából nem minden, a munkahelyen bekövetkező baleset

számít munkabalesetnek.A balesetek osztályozása munkavédelmi szempontból

A munkabalesetek közvetlenül a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben következnek be, tehát kizárólag a munkafolyamatban a munkánál használt eszköz vagy a munkakörnyezet által kiváltott egyszeri, hirtelenül, a munkavégző számára váratlanul bekövetkező és az emberi szervezetet specifikusan károsító hatásról van szó. A munkavédelem kizárólag ezen balesetek megelőzésével foglalkozik. A környezeti hatást maga a munkavégző is előidézheti, de nem a baleset előidézési szándékával. A munkavégzéssel összefüggésben akkor következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató általnyújtott egyéb szolgáltatás, stb. igénybevétele során éri. A súlyos a munkabaleset, ha a sérült halálát vagy valamelyik érzékszervének elvesztését vagy életveszélyes sérülését, súlyos csonkulását, illetve a beszélőkészségének elvesztését vagy feltűnő torzulását, bénulását, elmezavarát okozza. A sérülést nem, legfeljebb anyagi kárt okozó, úgynevezett kvázibalesetek tanulságainak levonása segíthet a munkabalesetek megelőzésében.

Az üzemi baleset társadalombiztosítási kategória. Minden olyan baleset üzemi baleset, amely a termelési egység működésével kapcsolatos. A társadalombiztosítási vizsgálat gondosan mérlegeli a mind munkavégző (ittasság, engedély nélküli munkavégzés pl. fusizás, jogtalan munkavégzés pl. fekete munka, fegyelmezetlenség pl. verekedés, stb.), mind a munkáltató (pl. miért nem akadályozta meg a munkavégző szabálytalankodását, stb.) felelősségét. Az üzemi balesetek köre évről évre változik, például az úti balesetek (amelyek a munkavégzőt munkába menet és munkából eltávozáskor érik) periodikusan be- és kikerülnek az üzemi balesetek köréből. Az úti baleseteket jelenleg nem tekintik sem munkabalesetnek, sem üzemi balesetnek.

A foglalkozási balesetek köre valamivel szűkebb, mint az üzemi baleseteké, a munkavégzők súlyos vétségéből származó üzemi baleseteket (ezek köre is változhat a különböző szabályok bevezetésével) ugyanis nem sorolják közéjük.Munkaerő-védelem

A termelés folyamatossága megőrzésének fontos eleme mind a munkaeszközök, mind a munkaerő védelme. A munkaeszközök károsodása egyértelműen a termelés visszaesésével, így nyereségcsökkenéssel jár – ezért válik kívánatossá a biztonsági előírások betartatása a tulajdonosok számára. A munkaerő védelmének érdeke a tulajdonosok számára kevésbé látványosan jelenik meg. Az adott társadalom céljai, szándékai és lehetőségei döntik el, hogy

6

– fontosságát illetően – a munkavédelem, ezen belül a munkaerő-védelem hol helyezkedik el a rangsorban. Az érdekérvényesítési folyamatnak objektív és szubjektív elemei vannak, az érdekütközések kizárják, hogy a munkavédelmi igények automatikusan érvényesüljenek.

1.3.2. A munkabalesetek elemzéseA baleset hirtelen, váratlanul bekövetkező, a szenvedő akaratától független, kárt

(sérülést, halált, anyagi kárt) okozó esemény. A munkabalesetek lefolyását alapvetően az ellenőrizetlenül felszabaduló energia fajtája és nagysága szabja meg. A működő energia, illetve az azt tartalmazó rendszer és az ember kapcsolata nagy szabadságfokú. Ennek aktív része az energia felszabadulása és működésbe kerülése, passzív része az ember a maga teherbírásával (tűrő- és alkalmazkodóképességével). A jó munkavédelem nem ez utóbbinak kihasználásán alapul. Megfelelő védelmi eszközöket, ehhez megfelelő védelmi módozatokat kell kifejleszteni. A védelmi módozatok általában technikai védelmi és jelző rendszerekből állnak.

A baleset, így a munkabaleset folyamatának több szakasza különböztethető meg. Az ok indítja be a folyamatot, a lefolyás során összegződnek a baleset bekövetkezéséhez szükséges körülmények és az emberi szervezet a következmény során sérül meg.

A balesetre érvényes a több okúság elve, más szóval a baleseti következményt multi kauzális előzmény (okok sorozata) váltja ki. A külső okok csak a belső okokon keresztül gyakorolhatnak hatást a következményre. Általában nem az utolsó ok a kiváltó tényező. Az okok elemzésének nagy szerepe van a megelőzés irányának és módjának meghatározásában.

Az alapvető ok az ellenőrizetlenül felszabaduló energia felszabadulása, ez mindig – gyakran jelentős mértékben – megelőzi a balesetet. A munkabaleseteket előidéző okokat rangsorolni kell. A kiváltó okokat fontosság szerint minősítik.

Az elsődleges elemek mással nem helyettesíthetők, szükségszerű résztvevő tényezők, elmaradásuk az oksági láncot megszakítja. Ezek az elemek a munkatevékenység jellegéből fakadóan többnyire nem küszöbölhetők ki.

A másodlagos elemek szükségesek ugyan a baleset létrejöttéhez, de más, hasonló minőségű tényezőkkel helyettesíthetők. Elmaradásuk az oksági láncolatot szintén megszakítja. A másodlagos elemek megfelelő biztonsági eszközökkel kizárhatók, ezáltal előzhetők meg a munkabalesetek (pl. megfelelő biztonsági intézkedések és felszerelések). A folyamatban járulékos elemek is megjelennek, de ezek nem meghatározó jellegűek. Elmaradásuk nem szakítja meg az oksági láncot, a baleset nélkülük is bekövetkezik. Ennek ellenére a járulékos elemek jelentős szerepet játszhatnak a balesetben, mert a következményeket – például a baleset súlyosságát – befolyásolhatják.

Baleset-elhárításA baleset-elhárítás mindazon műszaki-tudományos, szerelési, szervezési és egyéb

követelmények, eszközök és intézkedések összessége, amelyeknek az a célja, hogy a munkavégzők testi épségét a munka során fellépő veszélyektől megóvja. Jellemző rá, hogy preventív (megelőző) jellegű, komplex jellegű és kvalitatív jellegű.

Megelőző jellege azt jelenti, hogy elsődleges feladata nem a bekövetkezett balesetek regisztrálása, hanem a baleseti szituációk létrejöttét megakadályozó módszerek alkalmazása. Komplex jellege abban nyilvánul meg, hogy balesetek elkerülhetőségéhez a megfelelő technikai védelem önmagában nem elegendő, ahhoz a munkavégzők megfelelő szakképzettsége, munkavédelmi képzettsége, valamint jogi szabályozás is szükséges. Ez utóbbival kapcsolatban ki kell hangsúlyozni, hogy minden munkatevékenységre megfelelő szabványok vonatkoznak, amelyek pontos ismerete és betartása a biztonságos munkavégzéshez elengedhetetlen.

7

A baleset-elhárítás ugyanakkor retrospektív (visszatekintő jellegű), mert a megtörtént balesetek és kvázibalesetek tanulságait általánosítva hozza meg döntéseit. Ennek egyik fő eleme a veszélyek feltárása és elemzése, azaz a veszélyanalízis.

VeszélyanalízisA veszélyanalízis feladata a munkafeladatok veszélyes elemeinek helyes és kellő

időben történő felismerése, valamint azok megelőzésének tervezése. A veszélyanalízis elemei: a veszélyek feltárása, a helyzetértékelés, a baleseti kockázat értékelése, a veszélyek rangsorolása, valamint az intézkedések kidolgozása és alkalmazása. A veszélyanalízisre jellemző a baleseti kockázat (a veszély nagysága és időtartama, valamint az egyidejűleg veszélyeztetett egyének száma) folyamatos vizsgálata. Módszere lehet topografikus (a korábbi balesetek helyi eloszlásának tanulmányozása, a sűrűsödési pontok elemzése), monografikus (perspektivikus, azaz előretekintő módszer, amelyet sűrűsödési pontok hiányában végeznek a termelési folyamatot végigelemezve az ellenőrizetlen energia felszabadulásának lehetősége szempontjából) és kombinált (ezt abban az esetben alkalmazzák, amikor vannak ugyan sűrűsödési pontok, de azt gyanítják, hogy nem a legveszélyesebb helyeken. Ilyen esetben a topografikus és monografikus elemzés különböző eredményt hoz.).

BiztonságtechnikaNémi fogalmi zavart okozhat az, hogy újabban inkább a baleset-elhárítást nevezik

biztonságtechnikának, míg korábban a biztonságtechnika kizárólag a technikai védelem egyik technikai fokozatának neve volt (ld. később). A továbbiakban a “baleset-elhárítás” és a “biztonságtechnika” kifejezéseket a klasszikus értelemben használjuk. A baleset-elhárításnak három fokozata van, az általános (általánosan érvényes elméleti és gyakorlati vonatkozások), szakterületi (egy-egy szakterületre érvényes baleset-megelőzési feltételek) és egyedi (speciális berendezésekre és technikákra vonatkozó) baleset-elhárítás. Itt nem foglalkozunk számos, a biomérnöki munkához szorosan nem kapcsolódó biztonságtechnikai területtel, pl. az információs biztonságtechnikával, stb.

Műszaki feltételek biztosításaAz energia ellenőrizetlen felszabadulásának és működésének megakadályozása

műszaki, technikai eszközökkel: szabályos és szabálytalan mozgást végző gépi berendezések, veszélyes paraméterekkel (hő, nyomás, stb.) működő berendezések, veszélyes anyagok, villamos áram, anyagmozgatás, tűzveszély,

–Technikai védelemAzon technikai megoldások összessége, amelyek egy adott munkafolyamatban a

munkavégzést biztonságossá teszik, célja mindig a műszaki megelőzés. A védelem különböző technikai fokozatai a különböző szintű munkabiztonságot jelentenek. Ezek rövid felsorolása:

Veszélytelen technika (tervezés, létesítés), Veszélyszegény technika (kész létesítmény átalakítása), Biztonságtechnika (védelmi berendezések), Feltétlenül ható védelmi berendezések (pl. az esztergapad csak a védőrács leeresztése

után indul), Feltételesen ható védelmi berendezések (bekapcsolható védőberendezések pl. elszívó,

egyéni védőeszközök.A veszélytelen technika alkalmazásakor a munkafolyamat egyáltalán nem tartalmaz

veszélyforrást, a munkavégző a veszélyzónán kívül tartózkodik. Ez a megoldás természetesen mindig csak tendencia formájában érvényesül. A veszélyszegény technika csak a külső energia felszabadulását küszöböli ki teljesen, a belső energia felszabadulásához biztonságtechnikai

8

előírások szükségesek. A biztonságtechnika a védelem adott foka, amely adott technikai-társadalmi környezetben a védettség elfogadható szintjét nyújtja. A munkavégző a veszélyzónán belül tartózkodik. A védelmi technika a munkaeszköz konstrukciójának járulékos eleme. Az üzemzavar működésbiztonsági szempontból a védettséget leronthatja. A biztonságtechnikai állapotjelzők segítségével állapítható meg a biztonságtechnikai követelményszint, amely a biztonságtechnikai állapotjelzőknek a technikai védelem meghatározott színvonalának elérését biztosító halmaza. A biztonságtechnikának két fokozata van.

A munkavégzés során mindig az adott technikai színvonaltól függ, hogy a technikai védelem, így a munkabiztonság melyik fokozata valósul meg.:

A feltétlenül ható biztonságtechnika a munkavégző nem megfelelő jártassága esetén is működik, de a szabályok megszegésével kiiktatható – egy ilyen műszaki megoldást kapcsoltak ki a csernobili katasztrófa előtt.

A feltételesen ható biztonságtechnika alkalmazásakor az emberi tényező túlzott szerepet kap, mert működése a munkavégző akaratán és ügyességén múlik.

BiztonságA biztonság a védettség pillanatnyi állapota, amely azt adja meg, hogy az adott

munkafolyamatnál a konstrukciós, szervezési és védelmi intézkedések rendszerével a védettség milyen mértékét sikerült megvalósítani. Azt tekintjük teljes védettségnek (V), ha a munkavégzőre a felszabaduló energia semmiféle károsító hatással nincsen. Az elfogadható biztonság (Belf) a veszély elkerülhetőségének valószínűségét adja meg. Ezt az értéket elméletileg könnyű, de gyakorlatilag nehéz meghatározni. A biztonság tényleges színvonala (B%) azt mutatja meg, hogy elfogadható biztonság hány százaléka a teljes védettségnek:B% = Belf/Vx100

A biztonságnak több összetevője van. Az objektív oldal a tényleges biztonsági feltételeket tartalmazza. A konstrukciós tényező azt mutatja meg, hogy mennyire fedi le a technikai védelem a veszélyzónát. Az üzemkiviteli tényező jelenti a védelmi berendezések működésbiztonságát. Az emberi tényező azt mutatja meg, hogy a technikai védelem mennyire függ a munkavégző akaratától és közreműködésétől. A szubjektív oldal a munkavégzők személyes véleményét tükrözi az adott folyamat biztonságáról. Mind az alulértékelés, mind a túlértékelés kockázatos lehet.

A megbízhatóság egy rendszer egyes elemeinek megbízható működésén (megbízhatóságán) alapuló mérőszám, annak valószínűsége, hogy a rendszer jól működik. Minél több elemből áll a rendszer, annak megbízhatósága annál kisebb. Ha a rendszer sorba kapcsolt elemekből áll, megbízhatósága kisebb lesz, mint a legmegbízhatatlanabb elem megbízhatósága. A megbízhatóság növelését szolgálja, ha az egyes elemek megbízhatóságát növelik, az elemek számát csökkentik, illetve párhuzamosan kapcsolt elemeket iktatnak be.

A komplex termelési rendszerekben az alrendszerek nem várt kölcsönhatásai nem kívánt komplikációkhoz vezethetnek. Ennek kiküszöbölésére rendszeresítették a kritikus fázisok módszerét. A kritikus fázis a technológiai folyamat mindazon szakasza, ahol a technológiai berendezés, az anyag, illetve az ember igénybevétele az átlagosnál lényegesen nagyobb, ahol a biztonságtechnikai állapotjelzők viszonylag rövid időtartamra, de kedvezőtlen irányban változhatnak, ezért a zavaró tényezők fellépésének valószínűsége a kívánatosnál jóval nagyobb. A kritikus fázisok módszere abban áll, hogy az egyes alrendszereket mikroelemzésnek vetik alá és azt elemzik, hogy az egyes alrendszerek kritikus fázisai milyen kölcsönhatásban vannak egymással, illetve a termelési rendszer egészével; ezután meghatározzák a kritikus fázisok kedvezőtlen kölcsönhatásai kivédésének módját. A módszer előnye, hogy számítógépes szimulációra is alkalmas.

9

KockázatA kockázat a veszély lehetőségének értékelése. A kockázat lehetőségének vállalása az

élet velejárója, mindennapjaink elválaszthatatlan része – szélsőséges megközelítésben ez annyit jelent, hogy életünk minden pillanatában különböző kockázati tényezők (rizikófaktorok) vannak jelen.

Társadalmilag elfogadott kockázatA kockázat társadalmilag elfogadott mértéke az a kockázat, amelyet a társadalom még tolerál (pl. a gépkocsivezetés, a sportolás, stb. veszélyei). Ez a társadalmi elfogadás hallgatólagosan azt a feltételezést sugallja, hogy amennyiben a szükséges óvatossággal cselekszünk, veszélyeztetettségünk minimálisra csökkenthető (pl. defenzív autóvezetés, biztonságos sportfelszerelések, stb.).

Baleseti kockázatA baleseti kockázat a társadalmilag elfogadott mértékű kockázatot meghaladó mértékű

kockázatot jelent. Bizonyos esetekben a kockázat elfogadottságának színvonala egyes embercsoportok számára különböző lehet. Erre az eltérésre igen jellemző példa a dohányosok és nem-dohányzók közötti – egyelőre feloldhatatlannak látszó – ellentét. A dohányfüst ugyanis a dohányosok társadalma számára még elfogadható mértékű kockázat, míg a nem-dohányzók számára egyértelműen az elfogadott szintet meghaladó, tehát kockázati tényező.

Munkavégző figyelmeMegvilágítás, hanghatások, rezgések, az emberi szervezet felépítéséből és

működéséből eredő faktorok (pl. kényelmetlen testtartás, a fizikai igényeket nem biztosító helyzet, stb.), rossz szervezés, mentálhigiéne (monoton vagy nem a temperamentumnak megfelelő munka, kellemetlen főnök és/vagy munkatársak, stb.). Minden, a munkavégző figyelmét elterelő faktor növeli a balesetveszélyt – és a selejttermelés valószínűségét.

A munkavégző életviteléből származó problémák Alkati alkalmatlanság Betegség Rendezetlen élet (kialvatlanság, szenvedélybetegségek okozta tudati beszűkülés,

másnaposság, stb.) A munkavégzéssel kapcsolatos kötelességek megszegése.

ErgonómiaAz ergonómia viszonylag új tudomány, amely a munkavégző ember azon

tulajdonságainak együttesével foglalkozik, amelyek a biztonságos munkavégzésre alkalmassá teszik. Ezt a tudományt először a munkavédelemről szóló törvény (1993) említi meg, mint a baleseti kockázatcsökkentés hathatós eszközét. A definíció szerint az ergonómia a dolgozó ember antropometriai, fiziológiai és pszichológiai sajátosságaival foglalkozó tudomány. A mindennapok nyelvére lefordítva – azon műszaki-tudományos, szerelési, szervezési és egyéb követelmények, eszközök és intézkedések összessége, amelyek a munkavállaló maximális komfortjáról gondoskodnak a munkavégzés során. Ez persze elsősorban nem humánus érdek, hanem inkább gazdaságosság kényszere. Ha a munkavállaló kellemes körülmények között dolgozik, nem vonják el figyelmét a kényelmetlenségek, kevesebb selejttel és többet termel – ráadásul a balesetveszély is csökken.

Az antropometria az ember méretei, a gép adottságai és a környezet közötti viszonyt vizsgálja. A fiziológia (élettan) az emberi szervezet működésével foglalkozik – ez esetben a munkavégzés során (pl. hogyan reagál az emberi szervezet vérnyomása, pulzusa, stb. a

10

munkafeltételekre, stb.). A pszichológiának a munkapszichológiai ága (pl. a monoton munka balesetnövelő hatása, stb.) tartozik ide. Ahhoz, hogy felmérjék, hogy egy speciális feladatra jelentkező munkavállalót személyisége, viselkedése, intelligenciája, ügyessége, mozgáskészsége, érdeklődése, döntési képessége, a közösséghez való alkalmazkodási képessége, stb. alkalmassá teszi-e a feladat elvégzésére, munkapszichológiai vizsgálatok szükségesek (pl. veszélyes feladatok elvégzése – űrhajós kiképzés, stb.).

Az ergonómiai tanulmányok vezettek annak a tendenciának felismerésre, hogy a munkakezdéskor és munkavégzéskor gyakoribbak a balesetek, valamint annak felismerésére, hogy a kényelmetlen munkahely és a kényelmetlen munkaeszköz használata jelentős figyelmet von el, ez gyors kifáradáshoz, ezen keresztül a baleseti kockázat növekedéséhez vezet. Ha egy ilyen káros tendenciát felismernek, jobban tudnak védekezni ellene.

A munkarendszerek tervezésénél, a munkafolyamatok kidolgozásánál, az üzemek létrehozásakor tehát nem csak az anyagi és környezeti, hanem az emberi tényezőkkel is számolni kell.

1.4. A munkavédelem eszközeiA munkavédelem céljainak eléréséhez megfelelő eszköztárra van szükség. Csak akkor

lehet balesetmentes, egészséges, a munkavégzők munkaerejét kímélő munkakörülményeket teremteni, ha a munkavédelem valamennyi eszközét egy időben, egymás hatását erősítve alkalmazzák. Az egység megbomlása a hasznos eszközök hatékonyságát is rontja. A munkavédelem eszközrendszerének elemeit az alábbiak szerint csoportosítjuk:

1.4.1. Műszaki és higiénés eszközök (a tárgyi feltételek megteremtésének eszközei)A fenti célok elérése szempontjából a műszaki és higiénés eszközök, azaz a tárgyi

feltételek eszközei kiemelt fontosságúak. Ez az eszköztár az alábbi csoportokra osztható:a) primer (elsődleges) védelem (a technológia nyújtotta védelem),b) szekunder (másodlagos) védelem (védő felszerelések és intézkedések – egyéni és

kollektív védelem),c) műszaki egészségvédő eszközök (pl. szellőzés, zaj- és rezgéscsillapítás, stb.),d) orvosi és egészségügyi eszközök és megelőző intézkedések (pl. rendszeres orvosi

ellenőrzés, a megelőzés orvosi módszerei, a foglalkozási ártalmak meghatározására szolgáló eszközök és módszerek, stb.),

e) a munka megkönnyítésére szolgáló tényezők (pl. kényelmes étkezési lehetőség).

1.4.2. A jogi és igazgatási eszközök (a szervek és személyek jogai, kötelességei és ezek szabályozása; irányító, felügyeleti és ellenőrző szervek)

A munkavédelem céljainak eléréséhez jogalkotási szempontból az alábbi feltételek teljesítése szükséges:

A munkavédelmi követelmények betartatásának jogi eszközei: jogi kényszer (külső kényszerítő erő) azon jogi kötelezvényeket, elsősorban

jogszabályokat, foglalja magába, amelyek a munkavédelem tárgyi és személyi feltételeinek megvalósításával függnek össze és amelyek elmulasztása bizonyos jogi következményeket von maga után (megsértés – jogi szankciók). A szakcionálás lehet fegyelmi eljárás, bírság, súlyosabb esetben büntetőeljárás.

erkölcsi kényszer (belső kényszerítő erő) a közvélemény, a társadalom erkölcsi normáin nyugszik.A két kényszerítő eszköz szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen a jogi kényszer is

a társadalmilag elfogadott magatartás megvalósítására irányul, tehát ennek megsértése – elvben – a társadalom és a közvélemény elmarasztaló ítéletét is jelenti. Egyes társadalmakban az erkölcsi kényszer egyes területeken meghatározó lehet. Például az Egyesült Államokban az

11

adócsalót a társadalom megvetése is sújtja. Sajnos Magyarországon minden kötelezettség megkerülése nemzeti sportnak számít, így erkölcsi kényszerről nem igen beszélhetünk.

1.4.3. Az ismeretátadás eszközei (oktatás; ismeretterjesztés; meggyőzés; felvilágosítás funkciói, eszközei és formái). A biztonságos életre felkészítésen belül a biztonságos munkára felkészülés egyik leghatékonyabb formája az ismeretátadás.

Az ismeretátadás hármas szabálya: betartás betartatás kölcsönösség

A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka céljai: Közvetlen célja az, hogy a balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésére és

a munkakörülmények javítására ösztönözzön. Közvetett célja az, hogy felelősségre és szolidaritásra neveljen, erősítse a fegyelmet és

erősítse a közéletiséget.

A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munkának feladatai: Biztosítania kell, hogy mindenki beosztásának és feladatkörének megfelelően

differenciálva szakszerű ismereteket szerezzen a munkavédelmi követelményekről, az előírásokról, illetve megoldásuk és teljesítésük módjairól.

Mindenkiben tudatosítani kell a rá vonatkozó követelmények és előírások értelmét és jelentőségét – lehetőleg aktív közreműködésre kell bírni a munkavédelmi feladatok megoldásában, a szabályok betartásában.

A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka feltétele, hogy mind a műszaki-technikai balesetmegelőző tevékenység, mind a jogi-igazgatási szabályozás, illetve annak gyakorlata eredményes legyen.

A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka megnyilvánulásai: A munkavédelmi ismeretek terjesztése (propaganda) a munkavédelem egy-egy adott

kérdését az értelemre hatóan, alaposan és részletesen, az összefüggések megvilágításával tárgyalja.

A meggyőzés (agitáció) inkább az érzelmekre ható, a valóságot szemléletes példán bemutató, általában frappáns megoldás. A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munkában a két módszer különböző formáinak és eszközeinek szoros egysége vezethet csak eredményre. Mindkét ismeretátadási módszernek szóbeli, írásbeli és szemléltető eszközei vannak.

A munkavédelmi ismeretek terjesztésének eszközei: szóbeli eszközök – előadássorozatok, tanfolyamok, a munkavégzők munkavédelmi

oktatása (új és ismétlődő), a munkavédelmi szakemberek különböző szintű képzése, stb.,

írásbeli eszközök – munkavédelmi szakkönyvek, szakfolyóiratok, oktatási anyagok, irodalomjegyzékek,

szemléltető eszközök – makettek, modellek, szemléltető és szimulációs programok, audiovizuális anyagok, tanpályák, stb.

A meggyőzés eszközei:

12

szóbeli eszközök – egyéni és csoportos foglalkozás, reklámtevékenység, üzemi hangosbeszélő, stb.,

írásbeli eszközök – sajtó, faliújság, röplap, stb., szemléltető eszközök – plakát, kártyanaptár, gyufacímke, munkavédelmi oktatófilm,

stb. A munkahely biztonságát szolgáló, eligazító táblák nem ebbe a kategóriába tartoznak.

1.5. A munkavédelmi oktatásA munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka kiemelt fontosságú eleme a

munkavédelmi oktatás. A munkavédelem oktatásának különböző célú formája folyik az oktatási intézményekben, illetve a munkavégző egységekben.

1.5.1. A munkavédelem oktatási intézményekben történő, illetve tanfolyamszerű oktatásának célja a tanult egyének, elsősorban a leendő vezetők munkavédelmi szemléletének formálása. Ez a képzés több szinten folyik:

A leendő vezetők a munkájukkal kapcsolatos munkavédelmi szakismereteket – képzésük részeként – a felsőoktatási intézményekben sajátítják el.

Ugyancsak a felsőoktatás keretében történik a munkavédelmi szakemberek képzése. E képzés intézményi szinten folytatódik.

A ténylegesen irányító vezetők a tudomány és a technika legújabb eredményeivel, valamint az új munkavédelmi ismeretekkel a szakmai és vezető továbbképzéseken ismerkedhetnek meg.

1.5.2. A munkahelyi (üzemi) munkavédelmi oktatásA munkahelyi munkavédelmi oktatás a gazdálkodó szervezet törvény által előírt

kötelessége. Különböző formái két alapvető típusba sorolhatók, az új belépők előzetes munkavédelmi oktatására és a rutinos munkavégzők ismétlődő munkavédelmi oktatására.

1.5.2.1. Az új belépők előzetes munkavédelmi oktatásaA ténylegesen a termelési egységhez újonnan belépőkön kívül ebbe a kategóriába

sorolhatók az áthelyezett, a máshonnan átirányított és a legalább félévet a munkahelytől távol töltött régi alkalmazottak.

Az új belépő előzetes munkavédelmi oktatásának tematikáját a gazdálkodó szerv munkahelyi vezetője állítja össze és az igazgató hagyja jóvá. A tematikának tartalmaznia kell:

a témák felsorolását, az egyes témák feldolgozását, a szemléltető eszközök megnevezését, tananyag elsajátíttatásához szükséges módszertani eszközöket.

A új belépő előzetes munkavédelmi oktatásának az alábbi tartalommal kell rendelkeznie:

a munkakörre és személyre lebontott feladatok, a baleset-megelőzéshez szükséges helyismeret, az utasítási rend ismertetése (ebben benne kell lennie annak, a munkavédelem

szempontjából döntő jelentőségű pontnak, hogy a szabálytalan, veszélyes munkavégzésre vonatkozó utasítást meg kell tagadni),

tudnivalók veszély és üzemzavar esetére (jelzés, védőeszközök, intézkedés), annak tudatosítása, hogy a munkavégzőnek a munkavégzésre alkalmas állapotban kell

lennie (kipihent, alkohol- és kábítószermentes állapot).

13

Az új belépő előzetes munkavédelmi oktatását az alábbi szinteken kell elvégezni:1. Elméleti oktatás, amelyet felkészült oktató tart a jóváhagyott tematika alapján,

korszerű tárgyi feltételekkel (oktatótáblák, diák, filmek, audiovizuális eszközök). Az elméleti oktatás részei:

a munkakör baleseti veszélyforrásai, a balesetek és egészségügyi ártalmak megelőzésének személyi és tárgyi feltételei, a védőberendezések ismerete, utasítás az egyéni védőeszközök használatára, a szabályok ismertetése, a közvetlen környezetben lévő egyéb munkahelyek baleseti és egészségügyi

veszélyforrásainak ismertetése.2. Gyakorlati oktatás, amelyek a közvetlen munkahelyi irányító (termelőüzemben a

művezető) tart. A gyakorlati oktatás részei: helyismeret, a munkahellyel és a munkával kapcsolatos körülmények ismertetése, a termelési eszközök szerkezetének ismertetése, a veszélyforrások bemutatása, a biztonsági berendezések bemutatása, az indító, leállító, fékező és rögzítő szerkezetek bemutatása, annak tudatosítása, hogy a munkavégzőnek a munkavégzés előtt a termelési

eszközöket ellenőriznie kell, a munkavégzés helyes fogásainak bemutatása és gyakoroltatása, az új belépő szakmai tudásának ellenőrzése, az új belépő a munkafeladatra való alkalmasságának megállapítása.

1.5.2.2. A rutinos munkavégzők ismétlődő munkavédelmi oktatásaA rutinos munkavégzők ismétlődő munkavédelmi oktatását a munkahelyi egység

munkavédelmi felelőse végzi. Az oktatás tényét és tematikáját dokumentálni kell. Az oktatásba nem csak a múlt tapasztalatait, hanem az új eredményeket is bele kell szőni. A rutinos munkavégzők ismétlődő munkavédelmi oktatásának célja:

a munkavédelmi feladatok felelevenítése a jogi szabályozás által meghatározott gyakorisággal,

a technológiában vagy a munkakörülményekben bekövetkező változás értékelése munkavédelmi szempontból,

a közelmúltban bekövetkezett baleset vagy üzemzavar elemzése.

1.5.2.3. A munkavédelmi vizsgaA rutinos munkavégzők ismétlődő munkavédelmi oktatásának szerves része a

munkavédelmi vizsgáztatás, amely a Munkahelyi Munkavédelmi Szabályzat (MVSZ) által meghatározott időközönként esetékes. A felügyeleti szerv érintett dolgozóinak, a gazdasági szervezet magasabb vezető állású dolgozóinak és a gazdasági szervezet munkavédelmi szervezete tagjainak vizsgáztatásáról a felügyeleti szerv vezetője gondoskodik. A gazdasági szervezet egyéb, vizsgára kötelezett dolgozóinak vizsgáztatásáról a gazdasági szervezet vezetője gondoskodik.

A munkavédelmi vizsgát az arra kötelezett dolgozónak a munkakör betöltésétől számított 3 hónapon belül le kell tennie, ellenkező esetben a munkakört nem töltheti be. A munkavédelmi vizsgát a felügyeleti szerv által előírt, de legalább ötéves időközökben meg kell ismételni.

14

1.6. A munkavédelmi információ rendszere és tartalma A munkavédelmi feladatok eredményes megoldásához megfelelő tájékozottság kell.

Sokcsatornás (nagy szabadságfokú) információs rendszert kell kiépíteni. A kapcsolat legyen mindig kétirányú, az információ (adott esetben az utasítás) kézhez vételekor vissza kell jelezni azt, hogy megkapták és végrehajtották).

A munkavédelmi információs rendszer mindig időszerű témái: A munkavédelmi szabályok közzététele. Ezek a szabályok általában szabvány

formájában kerülnek forgalomba. A munkavédelmi szabályok sokoldalúsága miatt különösen fontos a tervezet széleskörű megvitatása.

A véleményt nyilvánító szerv feladata az, hogy munkavédelem egyes kérdéseit illető állásfoglalása megfelelő nyilvánosságot kapjon (körlevél, körtelefon – szélesebb körnél tömegkommunikáció, Internet, stb.).

Az üzemi baleseti adatok és események is bekerülnek központi regisztrációba.

1.7. A munkavédelem közgazdasági vonatkozásaiA munkavédelem szorosan betagozódik (integrálódik) a társadalmi-gazdasági

folyamatokba és arra kell törekedni, hogy a munkavédelmi kötelezettség teljesítése ne csak jogi és erkölcsi kényszer legyen, hanem következetes gazdasági kényszer is.

A munkavédelem szoros kapcsolatban áll a gazdasági környezettel, ezért a munkavédelemre fordított anyagi javak számbavétele és megtérülésének elemzése elkerülhetetlen. Ennek érdekében költségelemzést kell végezni. Erre azért van szükség, mert a munkavédelmi előírások betartása következtében keletkező gazdasági haszon nem közvetlenül jelentkezik. A ráfordítási költség kizárólag az, amit közvetlenül a munkavégzés alatt, a testi épség és az egészség megóvása érdekében költöttek. A munkavédelmi ráfordítások általában beépült költségek, róluk az egyéb költségeket le kell erről választani. A ráfordítások hatásvizsgálatát a hatás időtartamának helyes megválasztásával végzik. A munkavédelemre fordított költségeknél cél az optimumra törekvés. Egy bizonyos szint felett a ráfordítás nem már jár arányos biztonságnövekedéssel.

Károk és veszteségekA munkavédelemnek a hatásosságtól függően gazdasági kihatásai is vannak. A

munkavégzés során bekövetkező károk és veszteségek zömének nagysága csak becsléssel állapítható meg. Ezek a károk és veszteségek két kategóriába sorolhatók:a ténylegesen bekövetkező károk és veszteségek,az elkerült (megelőzött) károk és veszteségek (erkölcsi siker).

A károk és veszteségek összetevői: a munkavégzők anyagi kára, a termelési eszközökben keletkezett kár, a munkadarabokban keletkezett kár, a minőségcsökkenés anyagi következménye, a környezetben előidézett károk, a károsodott munkavégző egészségének helyreállítási költségei (gyógyítás,

rehabilitáció, stb.), a munkavégző munkakiesésének nem pótolható része (pl. szaktudás), egyéb károk és költségek (pl. mentés, veszélyelhárítás, felhasznált anyagok, a kiesett

munka pótlása, kártérítések, stb.).

15

A károk és veszteségek összegzésekor általában kiderül, hogy a védelem a fenti költségeknek csak töredékét tette volna ki. Nálunk a kusza gazdasági helyzet nem ösztönzi a cégeket a munkavédelmi költségráfordítás növelésére. A felelősségre vonás alól gyakran könnyű kibújni, a költségeket pedig a társadalom nyakába varrják.

A kedvezőtlen munkakörülményeknek gazdasági kihatásai is vannak, mert növelik a balesetveszélyt. A kedvezőtlen munkakörülményeket csak akkor orvosolják, ha gazdasági kényszert alkalmaznak – a humanitárius szempontok önmagukban nem elegendők. E szempontok vizsgálatai különböző – általában komplex – módszerekkel végezhetők.

1.8. A munkavédelem szabályozásaA munkavédelem szabályozására vonatkozó legmagasabb szintű szabályozás a már

korábban említett munkavédelmi törvény (1993) törvény, amely fejezetekben foglalja össze a munkavédelem különböző területeire vonatkozó előírásokat. E törvénynek természetesen állandóan megújuló részletei is vannak az igényeknek megfelelően. A biztonságos munka konkrét műszaki-technikai feltételeit szabványokban rögzítik. Az egyes termékek, létesítmények gépek és eljárások minőségi, biztonsági, megjelenési és ellenőrzési követelményeit, illetve annak módszereit tartalmazó előírásokat nevezzük szabványoknak. A nemzetközi szabványok (ISO), a korábbi magyar szabványok összeolvadása hosszú folyamat. A szabványoknak jelenleg, az európai csatlakozás után különös jelentősége van, mert – bár az uniós országokban kevés a kötelező szabvány, inkább csak ajánlások léteznek – de a szabványok betartását ösztönzik. Az egyes speciális előírások, szabványok kidolgozásához, sőt néha egyszerű megértéséhez is szükségesek a balesethez vagy más károsodáshoz vezető tényezők alapos ismerete.

2. A VEGYSZEREKKEL (VESZÉLYES ANYAGOKKAL) VÉGZETT MŰVELETEK MUNKAVÉDELMI VONATKOZÁSAI

2.1. A káros biológiai hatással rendelkező vegyszerek okozta veszélyek munkavédelmi vonatkozásai

Minden olyan anyag vagy készítmény veszélyesnek tekinthető, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén veszélyforrást jelenthet. A munkavédelmi törvény az alábbi anyagtípusokat tekinti különösen veszélyes anyagnak: robbanó, oxidáló, gyúlékony, sugárzó, mérgező, maró, ingerlő, szenzibilizáló (allergizáló, érzékennyé tevő), fertőző, rákkeltő (karcinogén), mutagén, teratogén (a terhes nők magzatjaiban fejlődési rendellenességet okozó), utódkárosító (pl. spontán vetélést idéz elő), egyéb egészségkárosító anyagok. Ezek közül most elsősorban a különböző – káros – biológiai hatásokat tárgyaljuk. A veszélyes anyagok tűzveszélyességével a Tűzvédelem című fejezetben foglalkozunk.

A szervezetünk felépítésében egyébként szerepet nem játszó vegyületek is hatással lehetnek annak működésére, ha sejtjeink valamelyik biológiailag aktív felületével (receptorával) kapcsolatot teremteni képesek. A kiváltott hatást farmakológiai hatásnak nevezzük. A farmakológia (hatástan) eredetileg a különböző gyógyszerek emberre gyakorolt hatásával foglalkozott. Manapság egyre inkább tágabb értelmezését alkalmazzuk, amelynek értelmében a farmakológia általában a különböző szerves vegyszereknek és behatásoknak az emberi szervezet működésére gyakorolt, azaz élettani hatását vizsgálja. Ezt a kört is tágíthatjuk és kiterjeszthetjük valamennyi élő szervezetre. A farmakológiával egy külön fakultációs tárgy foglalkozik.

Az élő szervezetek és ez alól az emberi szervezet sem kivétel állandóan környezetük különböző fizikai és kémiai hatásai alatt állnak. A kémiai behatásokat a környezetben előforduló vegyi anyagok okozzák. Ezen vegyi anyagok nagy része többé-kevésbé ártalmas. Ebben a környezeti ártalomban jelentős szerepet játszanak a

16

legkülönbözőbb ipari tevékenységek, közöttük az élelmiszeripar és a kertészeti tevékenység is. A környezetvédelmi farmakológia elsősorban azokkal a farmakológiai hatásokra koncentrál, amelyeket a szervetlen vegyületek kiváltotta környezetszennyezés, elsősorban a különböző fémek jelenléte okoz. A környezetvédelmi farmakológiával is egy külön fakultációs tárgy foglalkozik.

A biokémiai tanulmányok során megismert bioaffinitás törvényének megfelelően az élő szervezetekben csak azok a szerves molekulák képesek farmakológiai hatást kifejteni, amelyek a szervezet valamelyik receptorához kötődni képesek. A receptor olyan felületi, általában sejtfelületi komponens, amelyhez a molekula kapcsolódni képes és e kapcsolat kialakulásának következtében a sejtben biokémiai folyamatok láncolata indul be, ennek eredménye a farmakológiai hatás. Receptorként a szervezet bármely makromolekuláris komponense viselkedhet, az esetek többségében a receptor valamilyen fehérje (pl. enzim) felület, amelyhez a hatóanyag molekula illeszkedni képes.

Ahhoz, hogy egy vegyszer (hatóanyag) kellő hatást tudjon kifejteni, el kell a receptort érnie és ahhoz megfelelő koncentrációban kell kötődnie. A helyi (lokális) hatástól eltekintve a vegyületnek a beadás helyéről fel kell szívódnia és a szervezetben eloszlania. A hatóanyag szervezeten belüli sorsát jelentősen befolyásolja az, hogy mennyire képes a biológiai membránokon átjutni (mennyire képes a membrán transzport folyamatokban részt venni) és mennyire képes valamilyen biomolekula felületén (általában fehérjén) megkötődve felhalmozódni. Ezt a jelenséget a hatóanyag (vegyszer) biológiai hozzáférhetőségének (bioavailability) nevezzük, amelynek egyik legfontosabb eleme a felszívódás, a vegyület sejtbe jutásának folyamata a membrán rendszereken keresztül.

Egy vegyszer farmakológiai hatásának vizsgálatához feltétlenül szükséges felszívódásának megismerése. Ez a vegyület szempontjából akadályversenynek tekinthető, amelyet a kísérleti állatokon különböző adagolás módokkal lehet modellezni. A biológiai hozzáférhetőség szempontjából igen fontos, hogy milyen adagolási módot választunk, mert az egyes adagolási módok a felszívódás egyik vagy másik faktorát kiküszöbölik.

Adagolás módokAz orális adagolás (per os, p.o.) szájon át történik. Ilyenkor a hatóanyagnak az egész

felszívódási folyamatban részt kell vennie. Előnye, hogy igen egyszerű, hátránya, hogy a biológiai hozzáférhetőségben nagy eltérések lehetnek. Az adagolás gyakran éhgyomorra történik. A vékonybélből nehezen felszívódó anyagok per os adagolásnál nem fejtenek ki hatást.

Az emésztőrendszert megkerülő adagolási módszereket parenterális adagolási módoknak nevezzük. Ezeknél az adagolási módoknál a hatóanyag oldatát injekció formájában juttatják a szervezetbe.

Bizonyos anyagokat a bőr felületére dörzsölve juttatnak a szervezetbe (krémek, rázókeverékek). Lehetséges a hatóanyagot más nyálkahártyákra juttatni. Szippantáskor az orr nyálkahártyáján keresztül (pl. kokainszippantás), belélegzéskor (inhaláláskor) a tüdő nyálkahártyáján keresztül, a végbélkúpok esetében a végbél nyálkahártyáján keresztül szívódik fel a hatóanyag.

A bőr rétegeibe adott intracutan (i.c.) injekciónál a felszívódás lassú, ezért ezt az adagolási módot csak helyi hatások elérésénél használják. A bőr alá subcutan (s.c.) adott injekcióval oldatok és szuszpenziók vihetők be. A felszívódás egyenletes. Szövetizgató anyagok esetében ez a módszer nem alkalmazható.

Egy igen gyakori injektálási eljárásnál a hatóanyagot az intramusculárisan (i.m.) az izomba fecskendezik. Ezzel a módszerrel olyan szöveti izgatók is beadhatók, amelyek s.c. adagolással gyulladást és szöveti károsodást okoznának.

17

Az intravénás adagolásnál (i.v.) a hatóanyag oldatát injekció formájában közvetlenül a véráramba juttatják. Ez az adagolás kiküszöböli a felszívódás tényezőjét, ezáltal azonnali és erős hatás várható. Ezzel a módszerrel nagy folyadék mennyiségek is bevihetők (infúzió). A módszer hátránya, hogy csak vízben oldható hatóanyagoknál használható és gyakoribbak a mellékhatások.

A különböző adagolási módoknál mindig fel kell tüntetni, hogy milyen élőlényen (ember, állat, stb.) vizsgáljuk azt.

A vegyszerek felhasználásának céljaiA szervetlen és szerves vegyszerek (kemikáliák) felhasználásának különböző céljai

lehetnek. Először azt kell tisztáznunk, a vegyi anyagot milyen célhatásra kívánjuk használni (növényvédő, műtrágya, élelmiszeripari adalék stb.). Ehhez a szóban forgó vegyületnek a megfelelő élőlényre vagy területen kifejtett hatását kell ismernünk.

Ezután azt kell vizsgálnunk, milyen hatást fejt ki a vegyület környezetre és az emberi szervezetre. Az emberi szervezetre gyakorolt hatás szempontjából további csoportosítás szükséges: Milyen védőfelszerelést, illetve óvóintézkedést kell foganatosítani a vegyszer gyártása

során, illetve az azt felhasználó munkák elvégzésénél. Milyen hatást fejt ki a vegyszer a környezet szennyezésén keresztül vele kapcsolatot

teremtő emberekkel, illetve a termékben (zöldség, gyümölcs, élelmiszeripari termék stb.) előforduló maradványszerként a terméket fogyasztókban.

E hatások szempontjából megkülönböztetünk mérgező (toxikus) hatást és gyógyító hatást. A gyógyszereket kivételével az alkalmazásoknál a gyógyító hatás is előnytelen. Például egy édesítő hatásra alkalmazni akart anyagnál határozottan kerülendő bármilyen gyógyító, azaz terápiás (pl. vérnyomáscsökkentő) hatás.

A vegyszerek biológiai hatásának jellemzéseA vegyszerek biológiai hatását vegyszer tömegegység/biológiai rendszer tömegegység

vagy más jellemző érték dimenzióban adják meg, az esetek többségében mg/kg egységben. A vegyszer célzott alkalmazása jellemzésére a célhatást vizsgáljuk. Például valamilyen működést gátló anyagok jellemzése ID50 értékkel. ID = Inhibíciós Dózis, azaz gátlást okozó adag. Az indexben az 50 érték azt jelenti, hogy a megadott mennyiség a gátlószer távollétében jelentkező biológiai hatást felére (50 % értékre) csökkentik.

Másik lehetséges jellemző lehet például az ED50. ED = Effektív Dózis, azaz hatásos dózis. Ez egy megfelelő hatás 50 % értékre történő megváltoztatását jelenti. Egy gyomirtó jellemzése esetében például az ED50 azt jelenti, hogy a megadott dózis a gyomnövény növekedését felére csökkenti.

A vegyszerek mérgező hatásának jellemzéseA mérgező (toxikus) hatás jellemzésére az LD50 értéket használjuk (a halaknál LC50

értéket használnak). LD = Letális Dózis azaz halálos adag. Az 50 értékű index azt jelenti, hogy a megadott dózis a kísérleti állatok felének elpusztulását okozza. Mivel emberekkel ilyen kísérlet nem hajtható végre, az emberre gyakorolt mérgező hatást valamilyen modell-állatra gyakorolt hatással jellemezik.

A modell-állatok kiválasztásánál különböző szempontok játszanak szerepet. Az egyik szempont az, hogy a modell-állatnak a vegyszerre adott élettani reakciója az emberével azonos, legalábbis igen közelálló legyen. Az emberi szervezet működéséhez különösen a máj működése szempontjából a sertés szervezetének működése áll legközelebb, a disznókat mégsem szokták modell-állatként alkalmazni. Ennek oka a kényelmetlen kezelhetőség és

18

eltarthatóság, valamint a nagy testsúly (ne feledjük a modell-állat testsúly kilogrammjára kell megadni a letális dózist!), tehát a gazdaságossági szempontok is nagy szerepet játszanak.

Leggyakrabban egereket (átlagos testsúly 20 g) vagy patkányokat (átlagos testsúly 200 g) alkalmaznak. Gyógyszerek kipróbálásánál gyakori a macska (átlagos testsúly 2 kg) és kutya (átlagos testsúly 20 kg), mint kísérleti állat, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kutyák mája vegyszerekre sokkal érzékenyebb, mint az emberé, tehát segítségükkel a toxikus (mérgező) hatások nehezen modellezhetők. A hatóanyagok biológiai hatásának jellemzésekor minden esetben fel kell tüntetni az adagolási módot.

Az általános gyakorlat szerint az erősen mérgező anyagok LD50 értéke 200 mg/kg (p.o.) alatt van. A 200-1000 mg/kg LD50 értékkel rendelkező anyagok csak mérsékelten toxikusak. Ha egy anyag LD50 értéke 1000 mg/kg felett van, akkor egyáltalán nem tekinthető az egészségre ártalmasnak.

A mérgező gázokra (mérges gázokra) vonatkozó toxicitást másképp adják meg. Ezek a gázok belélegzés (inhaláció) útján kerülnek az emberi szervezetbe. A belélegzés során a szervezetbe kerülő méregadag függ a gáz levegőben való koncentrációjától és a kitettség (expozíció) idejétől, ezért a letális dózis helyett a halálozási értéket adják meg, amely a halálos hatás kiváltásához szükséges töménység (c) és idő (t) szorzata (c×t). Az elviselhetetlenségi érték az a gáz töménység, amely egy percnél tovább nem bírható ki. A mérgező gázok ellen gázálarcot használnak, amelyek szűrője a beszívott levegőt tisztítja. A különböző gázokhoz különböző színű betétek szükségesek (pl. savas gőzök – szürke, szerves oldószer gőzök – barna, cián – kék, stb.).

A vegyszerrel való érintkezés gyakoriságának és intenzitásának jellemzéseA környezeti szennyezés és az ipari tevékenység okozta vegyszeres ártalom mértéke

erősen függ a vegyszerártalom nagyságától és gyakoriságától. A kockázati tényezőket különböző mérőszámokkal igyekeznek jellemezni. Ezen mérőszámok egy része arra vonatkozik, hogy munkavégzés közben az egyes vegyszerekkel mennyire biztonságosan lehet dolgozni. A mérőszámok másik része pedig azt mutatja meg, hogy fogyasztóként egy árúban mennyi vegyszerrel találkozhatunk anélkül, hogy belőle kárunk származzék.

Néhány jellemző egészségvédelmi mérőszám:A munkavédelmi várakozási idő (MVI) napban megadja, hogy egy növényvédő szer

alkalmazása után mennyi idővel lehet a területen dolgozni.Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő (ÉVI) azt adja meg, hogy a

növényvédelemnek kitett mezőgazdasági termék mennyi idő után fogyasztható.A megengedhető maradék mennyiség (MMM) (szabályozott toleranciaérték) az a

vegyszer maradvány mennyiség ppm, azaz mg vegyszer/kg élelmiszer mennyiségben, amely mezőgazdasági termékben valamilyen növényvédő szerből károsító hatás nélkül bennmaradhat.

A munkahelyek maximális megengedett légköri koncentrációja (MAK) azt a legmagasabb átlagos munkahelyi légköri vegyszer koncentrációt adja meg mg/m3 egységben, amely a 8 órai munkavégzés közben egészségi ártalmat még nem okoz. Ez az adat tehát elsősorban a munkavédelmi szabályok kidolgozásához szükséges, de áttételes módon a vegyület toxicitására (mérgező jellegére) is jellemző. Néhány vegyület MAK értéke (mg/m3): szén-monoxid 58, szén-dioxid 9135, etanol 2000, hidrogén-cianid 11, kén-hidrogén 14).

Számos olyan kézikönyv van forgalomban, amely a vegyszerek veszélyességével és egészségi ártalmaival foglalkozik. Egyik legismertebb és leghasználhatóbb a HOMMEL (G. Hommel: Veszélyes anyagok Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977). Ez a kiadvány, amelynek újabb és újabb kötetei jelennek meg, az iparban leggyakrabban használt vegyszerekről anyaglapokat tartalmaz. Az anyaglapokon nem csak a vegyszer nevei, műszaki adatai szerepelnek, hanem környezeti- és egészségkárosító hatása, munkaegészségügyi

19

határértékei, a biztonsági, védelmi, szállítási és intézkedési előírások, valamint a baleset-elhárítási teendők is. A HOMMEL tipográfiáját a metil-vinil-keton vegyületen szemléltetjük.

A kiadványban ezen kívül információt kaphatunk a baleseti elsősegélynyújtáshoz is, sőt az orvosi teendőkkel kapcsolatos tanácsokat is tartalmaz. A kiadvány színes, a lényeget kiemelő és a különböző szakterületeket elválasztó tipográfiával és pontrendszerrel segíti elő a gyors tájékozódást.

A kilencvenes évekig a HOMMEL összeállításában a különböző országok által megadott MAK értékeket tanulmányozva érdekes összefüggést lehet tapasztalni. Az elmúlt évtizedekben sajátos tendencia alakult ki. A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió sokkal szigorúbb MAK értékeket adott meg, mint a nyugat-európai szemléletet jobban képviselő akkori NSZK. Az eltérés gyakran jelentős volt. Például a metanol MAK értéke 50 mg/m3 (SZU), 266 mg/m3 (NSZK).

A jelenségnek az akkori két világrendszer működésére igen jellemző oka volt. A szocialista országokban irreálisan alacsony MAK értékeket adtak meg és büszkén hirdették, hogy “legfőbb érték az ember”, ugyanakkor az előírásokat senki nem tartotta be (mellesleg ezeket az irreálisan alacsony szinteket nem is lehetett), a munkahelyeken az egyes vegyszerek légköri koncentrációja sokszor több nagyságrenddel a megengedett fölött volt minden felelősségre vonás nélkül. Az NSZK MAK érték reális mérlegelés alapján meghatározott és betartható szint volt. Viszont azt, aki ezt a szintet a legkisebb mértékben is, de meghaladta, példásan megbüntették.

Az élelmiszeriparban vegyszerek (élelmiszeripari segédanyagok) toxikológiai (mérgező képességbeli) jellemzését több szempont szerint végzik: munkaegészségügyi, élelmezés egészségügyi és környezet egészségügyi elbírálás alapján.

20

21

A metil-vinil-keton adatlapja a HOMMEL-ben

22

A vegyszerek használata következményeinek vizsgálati módszereiA vegyszerrel való érintkezés gyakoriságának modellezésére különböző adagolási

időtartammal toxicitási (mérgezettségi) vizsgálatokat végeznek. Az egyszeri adagolás következtében kialakult toxicitási jelenségeket akut toxicitásnak nevezik és akut LD50 mg vegyszer/kg modell-állat (adagolás módja) értékben adják meg. Az akut toxicitásnál a magatartási vizsgálatokon kívül szinte kizárólag a pusztulást vizsgálják. Ez modellezi a balesetszerű, gyakran halálos mérgezést.

A krónikus toxicitás vizsgálatának célja a krónikus ártalom (foglalkozási betegségek, illetve más, hosszantartó vegyszerártalom) modellezése. A krónikus toxicitást is LD50 mg vegyszer/kg testsúly modell-állat (adagolás módja) értékben adják meg, de feltüntetik az adagolás időtartamát. A krónikus toxicitási vizsgálat során mind az elpusztult, mind az életben maradt kísérleti állatokat széleskörűen kivizsgálják, majd leölés után részletes szervi vizsgálatokat végeznek.

A krónikus toxicitási vizsgálatokkal nyomon követhető a vegyszer sorsa a kísérleti állat szervezetében, a helyi és általános ártalmak, a vegyszer esetleges felhalmozódása (kumulációja) a szervezet valamelyik részében, valamint feltárható a vegyszer esetleges karcinogén és teratogén hatása. A krónikus toxicitási vizsgálatok során általában nem derül ki az, egy vegyszer genetikai ártalmakat okoz-e. Ennek kiderítése csak későbbi, jóval hosszabb vizsgálatok eredménye lehet.

A vegyszerek használatának farmakológiai következményeiA vegyszerek különböző ártalmakat okozhatnak. A közvetlen károkozáson (pl. maró

hatás, tűzveszélyesség, stb.) kívül olyan farmakológiai hatással rendelkezhetnek, amely súlyos betegséghez, sőt halálhoz vezethet. Ezek közül mutatunk be néhányat.

Karcinogén (kancerogén, rákkeltő, daganatkeltő) hatásról akkor beszélünk, ha a toxicitási vizsgálatban részt vevő kísérleti állatok között valamilyen rosszindulatú daganatos megbetegedés a statisztikai átlagnál nagyobb gyakorisággal fordul elő. Ilyen esetekben különösen figyelembe kell venni az adagolás mikéntjét, hiszen közismert, hogy több mechanikai behatás is előidézhet daganatot az élő szervezetben.

Teratogén hatásnak az anyában fejlődő magzatban létrejövő ártalmakat nevezzük. Mivel a teratogén hatások általában a terhesség korai szakaszában okoznak rendellenességet, gyakran olyan időszakban, amikor a terhes nő állapotáról még nem is tud. Ez különösen fontossá teszi azt, hogy mind a gyógyszerek, mint az élelmiszeripari vegyszerek forgalomba hozatala előtt rendkívül gondos teratológiai vizsgálatokat végezzenek.

Minden olyan változást, amely az élőlény DNS állományát, így utódjaira hagyott genetikai állományát módosítja, mutagénnek tekintünk – azt a hatást, amely ilyen változáshoz vezet, mutagén hatásnak nevezzük. A mutagén anyagok a sejt reprodukcióját valamelyik fázisban módosítják, befolyásolják vagy lehetetlenné teszik. Mutáció károsító anyagok jelenléte nélkül is végbemehet, ez teszi lehetővé az élőlények alkalmazkodását és fejlődését. Az életképtelen mutánsok elpusztulnak, azok a mutánsok, amelyek az eddigi változatnál jobban tudnak alkalmazkodni a környezethez, uralkodóvá válnak.

2.2. A légutakon keresztül bejutó lebegő szennyezésekA munkahelyek levegőjében előforduló gáz illetve finom eloszlású folyadék és szilárd

halmazállapotú anyagok a munkavégzés során a légutakba, majd a tüdőbe juthatnak és ott akkor is károsodást okozhatnak, ha a lebegő szennyezés kémiai anyaga eredetileg nem rendelkezett káros biológiai hatással. A szilárd halmazállapotú lebegő szennyezésekből a nagyobb részecskék (szemcseméret>5m) légutakban leülepednek, de az annál kisebb részecskék a tüdő mélyére juthatnak, és ott okozhatnak komoly károsodást. A korábbi

23

tanulmányokból ismert diszperz rendszerek (köd, füst, stb.) nem csak munkahelyi ártalmakat okozhatnak, hanem gondatlan szellőztetéssel a környezetet is szennyezhetik.

A szennyező anyagok munkahelyi légtéri koncentrációját az alábbi tényezők befolyásolják:

az emisszió mértéke (a munkafolyamat során a szennyezőanyag kibocsátásának intenzitása),

a szennyezőanyag terjedésének intenzitása, milyen mértékben távozik el a szennyezőanyag – általában a természetes és

mesterséges szellőzés útján.Ezen egymással is kölcsönhatásban levő tényezők következtében a munkahelyek

légtéri szennyezettsége sem időben (csak a munkakezdés után 1-2 órával éri el a legmagasabb értéket), sem térben (a jobban szellőződő részeken, pl. a nyílászárók környékén alacsonyabb) nem egyenletes, ezért a mintavétel időbeli és térbeli megoszlását rendkívül gondosan kell megválasztani (különösen fontosak a munkavégző légzési zónájában vett minták). A szilárd anyagok által okozott légtéri szennyezettséget a nem toxikus porok esetében gyakran nem MAK értékben, hanem szemcseszám/cm3 dimenzióban adják meg.

2.3. A bőrfelületen támadó anyagokA munkafolyamatok során nehezen kerülhető el, hogy egyes (károsító) anyagok a

bőrfelülettel – elsősorban a kéz bőrével, illetve a nyálkahártyákkal – közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Az így kialakuló károsító hatás sokféle lehet:

maró (roncsoló) hatás (a lúgok síkossá, savak érdessé teszik a bőrt), bőrizgató (ingerlő) hatás (pl. gyakori a műgyanták okozta ekcémák kialakulása), bőrszárító (zsírtalanító) (pl. a zsíroldószerek okozta) hatás, amelynek következtében

nő a mikroorganizmusok támadásának veszélye, mérgek felszívódása a bőrön keresztül.

2.4. A veszélyes anyagok használata következményeinek kivédhetőségeA veszélyes anyagok gyártására és használatára szigorú munkavédelmi előírások

vonatkoznak. A korábban ismertetett légtéri koncentráció megkötéseken kívül igen gyakori a munkavégzők orvosi ellenőrzése, egyes munkahelyeken munkaidő korlátozás is lehet. A veszélyes anyagok hatásainak kivédésére egyéni és kollektív védőrendszerek alkalmazhatók. A védekezés leghatásosabb módja a teljesen zárt technológiák alkalmazása.

A kollektív védőfelszerelések a technológia részei, közülük legelterjedtebbek a központi elszívással működő, lehúzható ajtajú vegyi fülkék, amelyek a feltételesen ható biztonságtechnika kategóriájában esnek. Csak különlegesen veszélyes anyagok (pl. ionos sugárzású izotópok) alkalmazásánál használnak a feltétlenül ható biztonságtechnika követelményeinek megfelelő olyan vegyi fülkéket, amely segítségével a az anyaggal való közvetlen kapcsolat is elkerülhető.

Az egyéni védőeszközök elsősorban a testfelületek és a légzőszervek védelmét szolgálják. Maró anyagok használata esetén a hatásnak kitett testfelületet védőruházattal burkolják (pl. védőkesztyű, védőszemüveg, kötény, csizma, stb.), a káros gázok és gőzök ártalma ellen a gázálarc használata segít. A különböző gázokhoz különböző színű gázálarc betétek szükségesek (pl. savas gőzök – szürke, szerves oldószer gőzök – barna, cián – kék, stb.). Gyakori a bőrvédelmi, illetve bőrregeneráló krémek használata.

A munkavégzőket az egyéni védőeszközök helyes használatára (pl. a gázálarc használata előtt a védőkupak eltávolítására) és szavatossági idejük pontos betartására (pl. a bontott, illetve a megrázáskor zörgő gázálarc betétek kiselejtezése, stb.) a munkavédelmi oktatásokon kell megtanítani és ezt a tudást időről időre ellenőrizni kell.

24

2.5. A munkahelyek okozta környezeti ártalmakAzok a munkahelyek, amelyekben a munkavégzők különböző ártalmaknak vannak

kitéve, általában a környezetet is súlyosan szennyezik. Ezen környezeti szennyezés vegyszereknek tulajdonítható részét vegyi környezetszennyezésnek nevezzük. Ezen a területen különösen nagy hangsúlyt kap a munkavédelem és a környezetvédelem szoros kapcsolata.

LevegőszennyeződésA levegő szennyezettségének mértékére jellemző érték az imisszió, amely a környezeti

levegőben kialakult szennyezőanyag koncentráció (mg/m3). Az egyes szennyező anyagok maximális koncentrációját imisszió normában rögzítik, ellenőrzik és betartatják. Az imisszió normát az élettani határérték alapján adják meg. Az élettani határérték az a legnagyobb szennyezőanyag koncentráció, amely még nem veszélyezteti a környezetet. Az imisszió az emisszió (szennyezőanyag kibocsátás) és a transzmisszió (a szennyezőanyag elterjedés) folyamatának eredménye. Szerencsére a levegőnek igen gyors az öntisztulása (száraz vagy nedves kihullás, hígulás és elbomlás, azaz mineralizáció). A levegőszennyeződés mind az élő világot, mind az élettelen környezetet veszélyezteti.

VízszennyeződésA munkahelyek a vizeket szervetlen és szerves vegyszerekkel, valamint biológiai

szennyezőkkel szennyezhetik. A különböző szennyezések hatására romlik a víz minősége: megváltozik a vízben oldott oxigén mennyisége (károsítja a víz élő világát), megváltozik kémhatása, sótartalma és keménysége (a víz okozta korróziós veszély nő) és nő a szerves vegyület (pl. szerves oldószerek) és élő anyag tartalma (oxigénfogyasztó, kellemetlen és káros anyagok keletkeznek, nő a és fertőzésveszély). A szennyezet vizeket, különösen a szennyvizeket tisztítani kell. A talajszennyezések előbb-utóbb vízszennyezéshez is vezethetnek.

Szennyező hulladékokA hulladékok a felhasználásra már nem kerülő anyagok gyűjtőneve. A hulladék-

vegyszerek tetemes része szennyezett – gyakran halogéneket is tartalmazó – szerves oldószer, amelynek elégetése nem csak levegőszennyezést okozhat, hanem korrózió útján megrongálhatja a megsemmisítő berendezéseket. Ezen kívül a hulladék-vegyszerek közé tartoznak a különböző gyártásokból és felhasználási technológiákból származó szervetlen és szerves vegyületek, amelyek néha a hulladéklerakó helyeken még egymással is elreagálhatnak, ezen kívül a különböző, gyakran magas fémtartalmú iszapok (pl. a galvániszap). Természetesen az atomerőművek sugárzó hulladékai is szennyező hulladékok.

3. A VILLAMOSSÁG BIZTONSÁGTECHNIKÁJAA villamossággal kapcsolatos munkavédelmi ismeretek tárgyalása feltételezi az

egyetemi képzés során oktatott, az alapvető ismeretek tudását. A különböző élelmiszeripari technológiákban és más ipari létesítményekben alkalmazott villamos berendezéseknek csak azon közös elemeivel foglalkozunk, amelyek a veszélyforrások és a védelmi rendszerek működésének megértéséhez feltétlenül szükségesek. Itt jegyezzük meg, hogy ugyanazokat a berendezéseket, amelyeket a tudományos megközelítés szerint elektromos berendezéseknek nevezzünk, mérnöki viszonylatban villamos berendezéseknek nevezzük.

3.1. Az erősáramú villamos berendezések A villamos fogyasztói berendezések erősáramú berendezések, mert a villamos energia munkavégző képességének felhasználására szolgálnak, a villamos energiát más energiává alakítják. Emlékeztetőül – a gyengeáramú berendezéseket jelátvitelre használják. Az

25

erősáramú villamos berendezéseknek három fajtája van (motoros berendezések, hőfejlesztő berendezések, világítási berendezések) és ezeknek alábbi lényeges szerkezeti elemei vannak: villamos gépek, kapcsolók, dugós csatlakozók, túláramvédelmi szerkezetek, elosztó berendezések, villamos elosztó hálózatok, vezetékhálózatok. Az alkalmazott feszültség szempontjából az alábbi kategóriákat különböztetünk meg: nagyfeszültség >1000V, kisfeszültség 380/220V, törpefeszültség <50V. A különböző villamos berendezések működtetésére szolgálnak a különböző típusú villamos vezetékek (pl. szabad vezetékek, kábelek, stb.).

KapcsolókA különböző készülékeket működtető villamos berendezések (gépek és műszerek)

kapcsolói a készülék feszültség alá helyezésére, illetve az áram megszüntetésére szolgálnak. Az áram bekapcsolása, még inkább megszakítása kritikus folyamat, mert feltétlenül kisebb-nagyobb villamos ív képződésével jár. Minden erősáramú kapcsoló (készülék) ívnyújtást alkalmaz, de a nagyobb árammal működő készülékek több ívoltó tényező kombinációjával működnek.

A pillanatkapcsolóban az áramot rugó szakítja meg. A megszakító az áram bekapcsolásán, vezetésén és kikapcsolásán kívül az ívet darabokra szaggatja. A szakaszoló két megszakító között kikapcsol egy vezetőszakaszt. Általában csak akkor nyitható vagy zárható, ha a vezeték nincs feszültség alatt.

CsatlakozókA kívánalmak szerint megkülönböztethető dugós csatlakozók segítségével

csatlakoztathatók a hordozható villamos berendezések a hálózatra (az aljzaton keresztül). A csatlakozó be- és kihúzása a kapcsoláshoz hasonlóan villamos ív képződésével jár. A dugós csatlakozás veszélye, hogy az aljzatban a hüvelyek állandóan feszültség alatt állnak, ezért az aljzatokat úgy kell kialakítani, hogy a hüvelyek ne legyenek szabad kézzel érinthetők.

Túláramvédelmi berendezésekA villamos hálózatokat és berendezéseket arra a legnagyobb áramra méretezik,

amelyet még korlátlan ideig károsodás nélkül el tudnak viselni – ennek neve névleges áram. Ha egy készüléket névleges árammal működtetnek, a Joule-féle hő hatását megfelelő hűtéssel ellensúlyozzák. Ha a berendezésen a névlegesnél nagyobb áram halad át, akkor – mivel a fejlődő hőmennyiség az áram négyzetével arányos – túlmelegedés jön létre, amelynek káros hatásai rövid idő alatt észlelhetők.

A berendezésre megengedett névleges értéknél nagyobb áramot túláramnak nevezzük. Ha egy villamos gépet túlterhelünk (a névleges teljesítménynél nagyobb terhelésnek vetjük alá), a túlterhelési áram hatására szigetelés tönkremegy. a motor leég és tűzveszély alakulhat ki. A villamos berendezések tűzvédelmi ellenőrzését 3-5 évenként kell elvégezni. A zárlati áram olyan túláram, amely nem helytelen használat, hanem meghibásodás következtében lép fel.

A különböző fajtájú túláram védelmi berendezések a túláram hatásaitól, a berendezés túlzott igénybevételétől, túlmelegedésétől védenek. Ez a védelem a hibás részeket a lehető legrövidebb idő alatt kikapcsolja. A berendezések károsodását szolgálja az is, hogy azokat a nagyon rövid ideig tartó túláram elviselésére méretezik.

Az olvadó biztosíték könnyen megolvadó drótrészletet tartalmaz, ezért már kis túláramra és gyorsan kiolvad. Javítása tilos (szöggel „megpatkolás”), csak cserélhető. Korábban széleskörűen elterjedt volt, de újabban a kismegszakító sok területről kiszorította. Az olvadó biztosítéknak két fajtája van. Általában a hálózat egy részét védi a túláramtól, de egyes berendezések is tartalmazhatják.

26

A kismegszakító mechanikai kapcsoló, amely ikerfémes hőkioldót és mágneses gyorskioldót is tartalmaz. A kismegszakító igen elterjedt, rendszerint a hálózat egy részét védi a túláramtól. Az olvadó biztosítékhoz képest nagy előnye, hogy a túláram következtében lecsapódó mechanikus kapcsoló a túláram megszűntével ismét bekapcsolható.

A motorvédő kapcsoló mágneses működtetésű kapcsoló, amely ikerfémes hőkioldóval is rendelkezik. A motorvédő kapcsoló a berendezés része, amely túláram esetén a készüléket kikapcsolja.

A háztartásokban és a zárt térben létesített vezetékhálózatokban szigetelt vezetékeket használnak. A különböző funkciójú ereket más színű szigeteléssel kell ellátni: fázisvezeték – fekete, nullavezeték – kék, földvezeték (védővezeték) – zöld/sárga.

A villamos berendezések biztonságos üzemeltetéseA villamos berendezések biztonságos üzemeltetésére vonatkozó szabályokat az Üzemi

szabályzat az erősáramú villamos berendezések számára tartalmazza. Ezek az előírások az erősáramú villamos berendezések biztonságos szerelésére, üzemvitelére és karbantartására vonatkozó követelményeit, az ilyen jellegű feladatok ellátását végzőkkel szemben támasztott személyi követelményeket, a munkavégzéssel kapcsolatos megkötéseket, az élet- és vagyonbiztonság megóvására vonatkozó szabályokat foglalja össze.

Az elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem, villámvédelemAz elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem az olyan felhalmozódott töltésekkel

foglalkozik, amelyek tulajdonságait nagyságuk és térbeli helyzetük határozza meg, nem pedig mozgásuk idézi elő. A felgyülemlett töltések számos esetben okoznak gondot, például nem kívánatos összetapadást eredményeznek pl. a nyomdaiparban, a laza előfonatok vonzás következtében létrejövő szakadását okozzák a textiliparban, és elektromos kisülést okozhatnak. Ezt a tulajdonságot szikraérzékenységnek nevezzük. A villám egy hatalmas elektromos kisülés, amely az elektrosztatikusan feltöltődött felhők között, illetve a felhő és a föld között (villámcsapás) megy végbe. Az elektromos kisülés megijesztheti a munkavégzőt, ez másodlagos bajok forrása lehet. A szikra az arra hajlamos anyagokat lángra lobbanthatja vagy felrobbanthatja, valamint az elektromos feltöltődésre hajlamos textíliák viselőin a sorozatos apró kisülések bőrkiütéseket okozhatnak.

3.2. ÉrintésvédelemAz érintésvédelem szabályait a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság, az

International Electrical Comission (IEC) hozza meg. Az érintésvédelem a védelmi módszereknek azon összessége, amelyek segítségével a villamos gépek, készülékek és berendezések üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de valamilyen meghibásodás miatt feszültség alá kerülő fém vagy egyéb villamosan vezető anyagú részének az ember által történő érintéséből származó villamos balesetek elkerülhetők. Általában ezt tekintjük érintésvédelemnek, pedig ez csak az úgynevezett közvetett érintésvédelem. A közvetlen érintésvédelem az üzemszerűen feszültség alatt álló szerkezeti részek véletlen vagy szándékos érintés elleni védelmét jelenti. Az érintésvédelmi berendezéseket rendszeresen ellenőrizni kell. Az érintésvédelemmel foglalkozó szabványt Érintésvédelmi Szabályzatnak nevezzük. Az érintésvédelmi felülvizsgálatokkal más szabvány foglalkozik. A lakóépületek érintésvédelmére vonatkozó előírásokat a KLÉSZ (Kommunális és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzata) tartalmazza.

Szigetelések fajtáiA villamos gépekben, készülékekben és berendezésekben az érintésvédelmet

szigetelők alkalmazásával valósítják meg, tehát a vezetőt megfelelő ellenállású, nem vezető

27

burkolattal látják el. Az alkalmazott szigetelő típusának megfelelő jelölést a gyártmányon mindig fel kell tüntetni. Csak a kettős vagy azzal egyenértékű szigetelés jelent megfelelő érintésvédelmet. A villamos gépeket és készülékek és berendezések 0-III. érintésvédelmi osztályba soroljuk.

Alapszigetelés – a feszültség alatti (üzemszerűen vezető) szerkezeti részletet a testtől elválasztó szigetelés (2).

Kiegészítő szigetelés (védőszigetelés) – az alapszigeteléstől független szigetelés, amely az alapszigetelés meghibásodásakor is megakadályozza az áramütést (3).

Kettős szigetelés (jelölése egy négyzetet tartalmazó négyzet:) – mind az alapszigetelést, mind a kiegészítő szigetelést magában foglaló szigetelési rendszer, amelyben a két szigetelés között fémrészek vannak. A két szigetelés egymástól függetlenül is alkalmas az üzemi feszültség szigetelésére. Csak kettős szigetelésű háztartási kisgépeket szabad csak használni!

Megerősített szigetelés – az üzemszerűen vezető és külsőleg megérinthető részek között alkalmazott egyetlen szigetelő rendszer, amely a kettős szigeteléssel egyenértékű védelmet nyújt az áramütés ellen.

Egy villamos gép, készülék vagy berendezés fémből vagy más villamosan vezető anyagból készült részét, amely üzemszerűen nem áll feszültség alatt, de meghibásodás vagy más rendellenesség miatt feszültség alá kerülhet, földelni kell. A megfelelő villamos szerkezet egy vezeték segítségével a talajban elhelyezett nagy felületű szerkezethez kötik. Minden, a épülethez tartozó, nem szigetelő anyagot is fel lehet használni földelőként (pl. beton alap, vízvezetékcsövek, egyéb csövek, stb.). A lakóépületek villamos berendezéseit is földelni kell.

3.3. A villamos áram élettani hatása, elsősegélynyújtásA villamos áramnak az emberi szervezetre két alapvető hatással lehet: a szervezet

egészén vagy egy részén végigszaladó gyors elektronvándorlás okozta káros hatás (villamos áramütés), amelyet a váltakozó áramnál a periodicitás súlyosbít, valamint a villamos áram okozta hőhatás.

A villamos balesetek fajtái :A) A villamos áramütés közvetlen következménye

A villamos áramütés annak a következménye, hogy a hirtelen és erős elektronáramlás megzavarja az idegrendszer (az idegsejten belül az ingerület továbbításában ugyanis ugyancsak elektronvándorlás játszik szerepet), ezen keresztül az izmok működését, ennek következményei (izomgörcs, eszméletvesztés, heveny szívmegállás, azaz szívbénulás, szívkamralebegés, azaz fibrilláció, légzésbénulás ) igen súlyosak lehetnek. Ezen kívül különböző, a szervezetre nézve rendkívül káros kémiai folyamatok is bekövetkeznek.

Az izomgörcs közvetlenül annak következménye, hogy az idegrendszerre gyakorolt elektromos impulzus következtében elemi izomrost összerándul és elcsavarodik – az eredmény kb. 30% értékű rövidülés. A kialakuló izomgörcs következtében az áramütött egyén nem képes elengedni az áramforrást. Súlyosabb esetben az izomgörcs csonttöréshez és/vagy izületi sérüléshez is vezethet.

A szív és keringési rendszer károsodására jellemző a pillanatnyi szívmegállás, az eszméletvesztés, a múló mellkasi fájdalmak és nehézlégzés. A kisfeszültségű berendezésektől elszenvedett súlyos áramütésnél az életet közvetlenül veszélyeztető szívkamralebegés következhet be. Az áramütés következtében ugyanis a szívpitvar és a szívkamra izomzata a normális, egymást váltó összehúzódás helyett egyszerre húzódik össze, a kamra át akarja venni a változó áram – számára követhetetlenül gyors – frekvenciáját, ezért nagy frekvenciával lebeg. Ha ez bekövetkezik, nincs szívhang és pulzus, az áramütött mindig elveszti eszméletét, sőt néhány hörgés után a

28

légzés is leáll, tehát bekövetkezik a klinikai halál. A balesetet szenvedett egyén bőre hideg, arca sápadt, esetleg szederjes, pupillája pedig merev.

A klinikai halál bekövetkezése után mindössze 4-5 perc áll rendelkezésre az újra élesztéshez, mert utána a sejtek oxigén ellátatlansága miatt az agy és az idegrendszer megfordíthatatlan (irreverzibilis) károsodása következtében beáll a biológiai halál. Ha ez a halál kizárólag az áramütés következtében áll be, akkor áramhalálról beszélünk, de az áramütés folyományaként létrejövő másodlagos balesetek (pl. zuhanás, égés, stb.) is okozhatnak halált.

A klinikai halálban alkalmazott újraélesztésnél az áramütöttet az áramkörből ki kell szabadítani – mégpedig anélkül, hogy a segélynyújtó áramütést kapjon (az áram kikapcsolása, seprűnyél vagy egyéb faalkalmatosság alkalmazása). Ha nincs légzés és szívműködés, a meglazított ruházatú áramütöttet stabil oldalfekvésbe (hanyatt, a fej kissé jobbra fordított, hogy a nyelv ne essen vissza) fektetik, tartóját alátámasztják, szükség esetén nyelvét kihúzzák és az áramütött orrába (orrból szájba lélegeztetés), esetleg szájába (szájból szájba lélegeztetés) befújva mesterséges lélegeztetést alkalmaznak (használható az a műanyag tubus is, amely a mentőládák – elvben – kötelező felszerelési tárgya). A mesterséges lélegeztetést a spontán légzés beindulásáig vagy a biológiai halál kétségtelen jeleinek megjelenéséig (pl. hullafoltok) folytatni kell.

Az idegrendszer károsodásának két fokozata van, az azonnal kialakuló és a később kifejlődő tünetegyüttes. A kisebb áramütés hatására szapora és szabálytalan pulzus, szédülés, hányinger, fejfájás, tarkófájás, szívtájéki fájdalom, végtagzsibbadás és izzadás jelentkezik. A súlyos áramütéskor kialakuló tünetegyüttest elektrosokknak nevezik. Az elektrosokk esetében azonnali az eszméletvesztés. A tudat hamarosan visszatér, de a sokkhatás következményei (sápadtság, verejtékezés, fejfájás, aluszékonyság, hányinger, hányás, gyengeség, remegés, zsibbadás) később, esetleg órák múlva alakulnak ki. A fejet ért áramütésnél az eszméletvesztés akár órákig is eltarthat, ezután nyugtalanság és görcsök között emlékezetzavar is jelentkezhet. Nem ritka a szívműködési és légzési elégtelenség. Mivel az elektrosokk hatásai sokszor csak órák múlva jelentkeznek, minden áramütöttet állandó orvosi felügyelet alá (lehetőleg kórház) kell (kellene) helyezni. Az áramütés később kifejlődő tünete az elektrofóbia, tehát az áramütéstől való bénító félelem és az agy és gerincvelő hőártalom okozta sérülése.

B) Égési sérülések és másodlagos hatásokA villamos áramütés égési sérüléseket is okozhat, valamint más, az áramütéssel csak

közvetett kapcsolatban álló (másodlagos, szekunder) sérülés is bekövetkezhet. Az áramütés más szerveket is károsíthat. Az áram be- és kilépésének helyén a bőrön jellegzetes áramjegy alakul ki. Az áramjegy jellegzetes, szürkésfehér, nem fájdalmas, felszínes sérülés. Ha a sérülés mélyrehatóbb, akkor bemélyedő és fájdalmas. Nedves bőrnél ilyen mélyreható bőrsérülés nem alakul ki. A fémvezetéknek a bőrrel való érintkezése helyén a fém elektrolízise vagy gőzzé válása útján fémsók hatolhatnak be a bőrbe, ez a metallizáció. A bőrön az áram által fejlesztett Joule-hő első vagy másodfokú, az villamos ív (4-5000 K°) harmad és negyedfokú égési sérülést okozhat.

Az izomgörcstől izmokban és az inakban szakadás, a csontrendszerben törés (lapocka, felkarcsont, combcsont. csigolyák) következhet be. A hőfejlődéstől az izomban hőártalom és égés, a csontrendszerben repedés alakulhat ki.

A vérerek a fejlődő hő hatására merevvé és törékennyé válhatnak – ez repedést vagy trombózist okozhat. A vérellátó edények sérülése a szövetekben vérellátási zavarokat – vérszegénységet okozhat. A villamos áramütés következtében egyes belső szervek (tüdő,

29

mellhártya, gyomor, bél) nyálkahártyáin apró bevérzések alakulhatnak ki és májkárosodás léphet fel, amely a vércukor csökkenéséhez vezethet.

A villamos áram kémiai hatása következtében savanyodás következhet be, a savanyodás miatti kolloid szemcse kicsapódás miatt vese is károsodhat. A savanyodás következtében ugyanis az izomból a vérbe, onnan a vesébe kerül a hús oxigént tároló színanyaga, a mioglobin – ennek következtében a vizelet egyre sötétebb és kevesebb – 5-6 óra múlva urémia (veseelégtelenség, húgyvérűség) alakul ki. A savanyodás megelőzésére általában nátrium-hidrogén-karbonátot adnak.

A szem ritkán sérül meg az áramütés következtében. Sérüléskor azonban szürke hályog, az ívfény fényessége miatt pedig kötőhártya-gyulladás alakulhat ki. Ha az áramütés a fül közelét érinti, átmeneti panaszok (fülzúgás, halláskárosodás, egyensúlyzavar) jelentkezhetnek.

Az áramütés súlyosságát befolyásoló tényezőkA villamos áramütés súlyosságát fizikai, fiziológiai és lelki tényezők egyaránt

befolyásolják. Számít az egyéni érzékenység, a bőr állapota (pl. a vékony, nedves bőrnél kisebb), a testi és szellemi kondíció. Az érzékenységet egyes betegségek növelik (szívbetegség, magas vérnyomás, tüdőbaj, pajzsmirigy túltengés, alkoholizmus, kábítószerfüggés, neurózis, nagy mértékű kifáradás, stb.).

Az egyenárammal szemben az emberi szervezet kevésbé érzékeny, esetében elsősorban a hőhatás és a vegyi hatás érvényesül. A váltakozó áramnál az izomhatások és az idegi hatások dominálnak. Különösen az jelent veszélyt, hogy az izomzat, különösen a szív megpróbálja átvenni a frekvenciát. A veszélyesség a frekvencia növekedésével relatíve valamelyest csökken (az 5000 Hz csak háromszor veszélyesebb, mint az 50 Hz), a nagyfrekvenciás áram (10000 Hz felett) már nem vált ki izom és ideggörcsöt, ezt gyógyításra használják (rövid- és mikrohullámú terápia). A nagyfeszültségű áram nem halad át az emberi testen, csak a bőrön keresztül sül ki, ezért „csak” égési sérülést okozhat. Ennek részleteivel nem foglalkozunk.

4. AZ ANYAGMOZGATÁS MUNKAVÉDELMI VONATKOZÁSAI (RST MŰVELETEK)

Az anyagmozgatás nem csupán a tényleges szállítást jelenti, hanem három részművelet összességét: rakodás, szállítás, tárolás. E három művelet kezdő betűiből alakul ki az RST rövidítés, amelyet gyakran használnak az anyagmozgatásra. Az ipari termelés – mint minden, munkamegosztáson alapuló tevékenység – nélkülözhetetlen velejárója az anyagmozgatás. Mivel az anyagmozgatás különböző rendszerek között történik, munkavédelmi szempontú vizsgálatánál rendszerelméleti megközelítést kell alkalmazni.

A termelési üzemi rendszerek technológiai, anyagmozgatási, ellenőrzési, tárolási, stb. elemekből állnak. Az egyes elemtípusok alrendszert (részrendszert) alkotnak, az elemek és részek között pontosan meghatározott kapcsolatok állnak fenn. A rendszerelmélet az anyagmozgatást a termelési-üzemi rendszerek részrendszereként kezeli, illetve az anyagmozgatás rendszerteremtő szerepét hangsúlyozza. Az anyagmozgatás kapcsolja össze ugyanis egységes rendszerré (folyamatrendszerré) a termelés technológiai, ellenőrzési, tárolási, stb. elemeit (részrendszereit).

Az anyagmozgatás során a cél az anyagmozgatás optimális kialakítása. Minél gazdaságosabban működjék, az átfutási idő csökkenjen, a kapacitás-kihasználtság növekedjék. Munkaerő gazdálkodási szempontból a faladat az élőmunka megtakarítása és az anyagmozgatás gépesítésének fejlesztése.

Az anyagmozgató rendszerekben az ember különböző feladatokat láthat el. A kézi anyagmozgató rendszerekben ténylegesen anyagmozgató tevékenységet végez, a gépi

30

anyagmozgató rendszerekben pedig gépkezelőként érzékelő, adatfeldolgozó, vezérlő és ellenőrző feladatokat lát el. A munkavégzés során különböző balesetek következhetnek be.

Az embert érő káros környezeti tényezők a munkavégzés közben: légszennyeződés, kedvezőtlen klímaviszonyok, zajhatások, vibrációs hatások, a nem megfelelő világítás káros hatásai, sugárzási hatások.

A rendszeren belül elkövetett emberi hibák fajtái: nem megfelelő műszaki kialakítás (tervezési hibák), szervezési hiba vagy hiány, nem megfelelő emberi magatartás.

A leggyakoribb baleseti események az anyagmozgatásban: a teher leesése, kicsúszása, kilengése, a teher ütközése mozgó tárggyal vagy személlyel, pálya elhagyás, billenés, borulás, veszélyes géprészek villamos berendezések érintése szerkezeti elemek elhasználódása, kopása, törése, stb.

A balesetek megelőzése a műszaki hiányok megszüntetésével, ezáltal csökkentve az emberi kifáradást okozó tényezők számát:

a veszély eredetének megszüntetése, a veszélyzóna elzárása vagy védelme, az ember eltávolítása a veszélyzónából, a veszélyzónában való tartózkodás esetére az egyéni védőeszközök kötelező

használata (például védősisak a lezuhanó tárgyak ellen, védőkesztyű a kézi anyagmozgatáshoz, stb.).A gépi anyagmozgató rendszerekben a munkavégző védelmét szolgáló berendezések:

a géphiba és a külső hatások ellen védő berendezések (pl. visszafutás-gátlók, túlterhelés-gátlók, stb.),

az emberi hibából eredő veszélyhelyzeteket elhárító berendezések (pl. villamos és mechanikus reteszelések, stb.).Az anyagmozgatás területén elsősorban a kézi anyagmozgatásnál, ezen belül is a

segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatásnál lépnek fel foglalkozási betegségek, elsősorban a csontváz (elsősorban porckorongsérv!) és az izomrendszer túlterhelése következtében.

A kézi anyagmozgatás különböző típusai különböző munkavédelmi előírásokat igényel, de feltétlenül szükséges a megfelelő egyéni védőeszközök (pl. védősisak, védőkesztyű, stb.) használata.

A segédeszköz nélküli anyagmozgatás a legősibb anyagmozgatási technika, amelynek teljes kiküszöbölése nem valószínű, de minimalizálására törekedni kell. Az anyagmozgatással kapcsolatos balesetek mintegy 20% mennyisége ebben a kategóriában következik be. A KBEO előírásainak szigorú betartása mind az egyéni (emelés és cipelés), mind a csoportos (a már elavult adogatás kalákában) segédeszköz nélküli anyagmozgatás baleseti veszélyeit és (mostanában még igen gyakori) foglalkozási ártalmait.

A segédeszközzel végrehajtott kézi anyagmozgatás csak – a munka előtt ellenőrzött – ép segédeszközzel végezhető biztonságosan. Az alábbi segédeszközöket használják: kézihorog (pl. ládához), forgószerkezetek (pl. kőkockához), kézi tapadókorong (pl. üveghez), görgő (pl. teher elhúzásához, már az ősi Egyiptomban is használták), korcsolyák (pl. hordó fel- és legurítás rudakon), lapátok, villák, stb.

A kézvontatású anyagmozgató eszközzel (kézitargonca, kézikocsi, talicska) végrehajtott kézi anyagmozgatás csak olyan kézvontatású anyagmozgató eszközzel hajtható

31

végre, amelynek súlypontja a kerék felett van. Ezen eszközöknek ismert vonórudas és billenőedényes változata is.

A kézi működtetésű emelőeszközök nagy tömegű, 150 newtonnál nem nehezebb szállítandó anyag továbbítására szolgálnak. Ismert képviselői: fogaskerék emelő, csavarorsós emelő, kötélcsigasor, csörlő, stb. Az emelőtargoncák közé tartozó emelőzsámoly a kézi és gépi anyagmozgatás közötti átmenetnek számít. A kézi működtetésű emelőeszközök biztonságos használatához szükséges: az eszköz biztonságos talajon állásáról való megbizonyosodás, emeléskor csúszás-gátló használata, a lassú ütemű emelés, az emeléskor szükséges előírások betartása (pl. lengő teher alá ne állj) és az előírás szerinti ellenőrzési vizsgálatok (pl. félévenként 150% értékű terhelési próba) elvégzése.

A gravitációs anyagmozgatás esetében a –mechanikus hatásokra nem érzékeny anyago(ka)t (elsősorban ömlesztett anyagokat vagy darabárúkat) tartalmazó – terhet a nehézségi erő felhasználásával függőlegesen vagy lejtős úton lefelé továbbítják.

A folyamatos működésű szállítógépek akkor is működnek, ha nincs szállítás. Helyben maradnak, legfeljebb egy részük mozdul el. Ömlesztett és darabárúk szállítására egyaránt alkalmasak, ilyenek például a szállítószalagok, sőt tulajdonképpen ilyenek a mozgólépcsők is. Ezen szállítógépeknél veszélyt jelentenek a forgó és mozgó alkatrészek, a szállított anyag, az energia nem ellenőrizhető felszabadulása és az energiaellátó rendszer. A környezetszennyező veszélyforrások esetében zárt szalagot használnak. Az indításnál és megállásnál fellépő veszélyek elhárítására kötelező a fény- és hangjelzés, esetleg a visszajelzés. A vészleállítók tenyérnyi vörös gombok, amelyek 10-15 méterenként vannak a szalag mellett és amelyek az egész szalagot leállítják.

A gépi meghajtású targoncák az üzemi és tárolóhelyi anyagmozgatás legfontosabb szállítógépei. Könnyen átcsoportosíthatók, mozgékonyak, ömlesztett anyagok és darabárúk szállítására egyaránt alkalmasak. Szakaszos működésűek, az anyagmozgatás műveleteit (felrakás, azaz megfogás, rakott menet, lerakás, üres menet) egymás után végzik. Különböző fajtáik ismeretesek (szállítótargoncák, vontatótargoncák, emelőtargoncák). Ezen berendezések működése és együttműködése számos veszélyforrást jelent. Az alábbi műveletek lehetnek veszélyesek: a vezetés, az indítás és leállítás, az anyag fel- és leadása, az anyag továbbítása, az energiaellátással, az üzemeltetés egyéb műveletei.

A targoncáknál a biztonságos kialakítás szempontjai: megfelelő fékberendezés, gyalogos targoncánál holtember-kapcsoló (a kormányrúd elengedésekor megállítja a

targoncát), a vezetőüléses targoncánál gépjárműszerű vezetőülés, a vontatótargoncánál a véletlen szétkapcsolódás megakadályozása, biztonsági kapcsolók alkalmazása (pl. slusszkulcs), a biztonságos üzemelést szolgáló berendezések (pl. minden targoncán egységes a

kezelőelemek működési iránya), a belsőégésű motorokon hangtompító (<85dB), hangjelzés (95-100dB), jó világítótestek, olvasható feliratok jól látható helyen, megfelelő képességű vezető (pl. a sokdimenziós mozgáshoz jó koordináló-képesség

kell, stb.), A targoncavezető és a segítő személyzet viselje a megfelelő egyéni védőeszközöket

(pl. védősisak, védőkesztyű, stb.)-A targonca indításának és leállításának veszélyei:

illetéktelenek jelenléte,

32

a vezető még nem ül bent, amikor indít (elkerülésére vezetőérzékelő kapcsoló), indítókapcsoló (slusszkulcs) megléte, fékérintkező kapcsoló, amely nem engedi a motort bekapcsolni, amíg a fék be van

húzva és fékezéskor kikapcsolja a motort.Az anyag fel- és leadás veszélyei:

az emelőtargoncánál a megfogó szerkezet helytelen kialakítása, stabilitásvesztés – a felvett teher súlypontja nem esik a targoncára, ennek elkerülésére

a méretezésnél a targonca stabilizáló nyomatékát figyelembe kell venni.Az anyag továbbítása során fellépő veszélyek

Az anyag továbbításából származó veszélyforrást és a vigyázatlanságból vagy illetéktelen beavatkozásból származó baleseteket védőelemekkel lehet kivédeni.

A targoncák rendszer kapcsolataival kapcsolatos veszélyforrások: az anyagmozgató rendszerhez tartozó többi anyagmozgatógép (pl. karambol, bár a

vezető nélküli targoncák központi irányításúak, ezeknél csak üzemzavar esetén következhet be ütközés),

az anyagmozgatásban résztvevő munkavégzők, természetesen ezen munkavégzőkre a targonca is veszélyes lehet (pl. közlekedési baleset),

egyéb munkavégzők, amelyekre ugyanakkor a targonca közlekedése és a teherrel kapcsolatos műveletei ugyancsak veszélyt jelenthetnek,

az érintett létesítmények rendszerének egyéb veszélyforrásai, egyben a targonca is veszélyt jelenthet a létesítményre, pl. zárt térben a belső égésű motorral hajtott targonca kipufogógázai mérgezők lehetnek. A vezető nélküli targoncák központi irányításúak, ezeknél csak üzemzavar esetén következhet be ütközés.

Emelő- és rakodógépek

Az emelő és rakodógépek a terhet általában felemelve mozgatják aránylag kis távolságra, ezek a daruk és a felvonók.

DarukA daruk a terhet a levegőbe emelve mozgatják. A levegőbe emelt teher szállítás

közben szabadon lenghet. A teher lehet ömlesztett anyag és darabárú.Az alábbi anyagmozgatási műveletekben ajánlatos a daruhasználat:

a teher felvételi és lerakási pontja között jelentős szintkülönbség van, az adott munkatérség minden pontját ki kell tudni szolgálni, olyan terhet kell áthelyezni, amelyet tulajdonságai (alak, tömeg, méret) miatt

máshogyan nem lehet.A daruk fontosabb szerkezeti egységei (alrendszerei) önmagukban is számos

veszélyforrással rendelkeznek, ezen kívül a daru rendszerkapcsolataiból is származhatnak veszélyek, amelyek kiküszöböléséről gondoskodni kell.

A kezelő ember is alrendszer. Munkája rendkívül összetett, ehhez kellő intelligencia, megfelelő elméleti és gyakorlati készség, valamint a munka elvégzésére alkalmas pillanatnyi testi és szellemi állapot szükséges.

A darukezelő munkáját közreműködők segítik: a kötöző (a daru-teher kapcsolat létrehozója, illetve megszüntetője), valamint az irányító (a darukezelőt segíti a teher biztonságos szállításában).

A daruk rendszerkapcsolataiból származó veszélyek: A alrendszerei közötti kapcsolat harmóniája erőtani, mozgástani, a darun belüli

energia ellátási, vezérlési vagy irányítási problémák miatt megbomolhat. A daru egyéb rendszerkapcsolatai is veszélyeket jelenthetnek.

33

A teherrel kapcsolatos műveletek számos veszélyforrással rendelkeznek. A teher a felvételtől a lerakásig a daru részének tekinthető. A teherrel kapcsolatos műveletek során bekövetkező balesetekben általában nem műszaki okok, hanem emberi figyelmetlenség és gyakorlatlanság játszik szerepet.

A teherfelvételkor a kötöző a teher alatt áll. A teher a függesztésből kicsúszhat, emelés során felbillenhet és ennek következtében a kötöző megsérülhet. Ha a kötöző a helyes sorrendet betartja (a teherfelvevő eszköz ráhelyezése és beakasztása a teherbe, a teherfelvevő eszköz megfeszítése a daru emelőművével és a kötözőkötés egyenletes feszülésének ellenőrzése, a teher emelése néhány cm magasra, a stabil felerősítés ellenőrzése, a teher továbbemelése), a baleset elkerülhető.

A teher letevésekor a teher felbomolhat vagy elgurulhat. Gyakoriak az emberi hibák: helytelen távolságbecslés, a teher túlzott mértékű lengetése, a fékszerkezetet nem rögzítik megfelelően, ezért a teher csúszik. A veszélyes térben működő darunál két, egymástól független fékrendszert kell alkalmazni.

A daru és az anyagmozgató rendszer információs és irányító részrendszere közötti zavarok elhárítására szolgálnak a jelzések: a hangjelzés és a kódolt irányjelek.

A daru és a környezete közötti kapcsolat veszélyeit elhárítani hivatottak a biztonsági berendezések: a túlterhelés-gátló (a daru névleges teherbírásának kihasználása), a végálláskapcsolók (a daru minden mozgásánál működnek, veszély esetén kikapcsolnak és csak kézzel lehet őket bekapcsolni), a holtmenetek (a kötél utolsó két-három menete nem már csavarodik le), a biztonságos távolság biztosítása a daru működése alatt (lengő teher alatt ne állj).

FelvonókA felvonók (liftek) személy és/vagy teher egymás fölötti szintek közötti szállítására

alkalmas, szakaszos üzemű, állandó beépítésű emelőgépek, amelyek a szállítást részben vagy egészben körülhatárolt aknában, a függőlegestől legfeljebb 15 fokkal eltérő egyenes irányban végigvezetett szállítóelemben (fülkében, szállítólapon) végzik.

A felvonókkal szemben támasztott, a védelmet szolgáló követelmények: A felvonó építési kötelezettség az öt szintnél magasabb épületekre vonatkozik. Mivel – különleges esetektől eltekintve – a felvonó kezeléséhez szakképzettség nem

kell, minden – a kezelésre, túlterhelésre, stb. vonatkozó – információt fel kell tüntetni (szöveges és ábrás – piktogramos információk).

A felvonók információs (jelzési) részrendszerének elemei: állomásjelző, érkezésjelző, foglaltságjelző, helyzetjelző, hívásnyugtázó jelző, irányítást nyugtázó jelző, üzemjelző, vészjelző, hívást jelző, valamint a tiltó és tájékoztató táblák.

A mindenki (8 évesnél idősebb, egészséges személy) által kezelhető lifteknél feltétel az önműködő fülke- és aknaajtó, a stopkapcsoló, valamint a vészcsengő.

A mindenki által kezelhető liftek falára a bezártsági érzés ellen általában tükröt helyeznek el.

A túlterhelés ellen általában az alapterület korlátozásával védekeznek. A felvonóban a megvilágítást a szabvány írja elő. A felvonót úgy kell telepíteni, hogy belső hőmérséklete +5 és +25 °C közé essen. A rezgésre nincs előírás, de a zajra igen: géphelyiségben maximálisan 85 dB, aknában

maximálisan 70 dB. Az áramütés veszéllyel kapcsolatban nincs egységes állásfoglalás. A főkapcsolót a

bejárati ajtó mellé telepítik és annak lekapcsolása a világítást nem kapcsolja ki. Az öt perc alatti szállítási igény megfelelő legyen. Ez a nemzetközi gyakorlatnak

megfelelően a forgalmi igény mérőszáma – a csúcskihasználáskor az alapállomásról a

34

szintekre szállítandó utasok száma, amelyet az épületben tartózkodó (ott lakó vagy dolgozó) személyek százalékában adnak meg.

Az öt perc alatti szállítóképesség megfelelő legyen. Ezt az értéket a felvonó fordulási idejéből és a fülke befogadóképességéből számítják ki.

A felvonók biztonsági alrendszere a fülke rendellenes felgyorsulása vagy lezuhanása (zuhanás-gátló), túlfutása (véghelyzet-kapcsoló és ütköző), túlterhelése (túlterhelés-gátló), az aknába zuhanás (biztonsági ajtóretesz, ajtóérintkező), a testrészek beszorulása (a fülke megfelelő kiképzése, a maximális záróerő 150 N), a személyek elesése (elfogadható mértékű gyorsulás) és az áramütés (érintésvédelem) ellen véd. A felvonó leszakadásának következményeit enyhíti az, ha több függesztőelemet használnak. A biztonsági berendezések működését és a felvonók biztonságos állapotát villamos érintkezők ellenőrzik.

Raktározás (darabárú)A nyersanyag raktározására a gyártás előtt, a készárú raktározására pedig a gyártás és

a forgalomba hozatal között kerülhet sor.A csomagolás feladatai:

az árú megvédése a külső hatásoktól, a környezet védelme az árútól, az anyagmozgatás szempontjából előnyös egységrakomány képezhetőség, az árú könnyebb értékesíthetősége (tetszetősség, információk, stb.), az árú védelmét biztosító feliratok és piktogramok elhelyezése (pl. törékeny,

esernyőjelzés, stb.).A csomagolás főbb formái:

szállítási csomagolás (kisebb méretű árúnál – összetett), gyűjtő csomagolás (pl. karton cigaretta), fogyasztási csomagolás (tetszetősség, információk, stb.).

A darabárúk raktározási rendszere: hagyományos raktározás, magas raktározás (a legkisebb helyet igénylő, de költségesebb), különleges raktározás (speciális árúkra), lehet fedett és nyitott (színben) történő raktározás.

A tárolást általában tárolási eszközök segítik. Minden olyan eszköz, amely segíti a raktározást, tárolóeszköznek minősül. A raktározás rendszerét számos tényező befolyásolja.

A tárolási rendszert befolyásoló tényezők: az árú jellemzői (fizikai, esetleg kémiai tulajdonságok, mennyiség, méret, teherbíró

képesség, stb.), a rendelkezésre álló anyagmozgatási gépesítési rendszer, a raktárépület adottságai, a be- és kiszállítás módjai (pl. közúton, vízen vagy vasúton szállítják-e, stb.).

A tárolást általában állványos és állvány nélküli formában valósítják meg.1. Állványos tárolás, amelynek mindegyik fajtájára egységesen jellemző biztonságtechnikai követelmény, hogy az állványokat megfelelő terhelésre és nagyságra méretezzék és az egyes elemek (polcok, raklapok, stb.) megfelelően – a leborulás veszélye nélkül – rögzíthetők legyenek, ugyanakkor szükség esetén rögzítésük könnyen oldható legyen.- Tárolás polcos állványzaton – univerzálisan használható, nagy térigényű árúkra is alkalmazható, általában olyan nagy választékú készletre használják, amely ritkán cserélődik, ezért rossz a kihasználása. A targonca számára folyosókat kell biztosítani. A kézi kiszolgálású változatban szempont, hogy az árú „kézre essék”, se túl magasan, se túl alacsonyan ne legyen.

35

A gépi kiszolgálású változatban olyan emelő targoncákat használnak (komissziózó, azaz árugyűjtő targonca), amely nem csak az árút, hanem a vezetőt is felemeli. Tárolóládás állványszerkezet esetében az állvány polcok helyett két-két sarú van, ezekre tolják be a tárolóládákat. A rakodólapos egységrakomány tárolása esetében az egyformára csomagolt árúkat sarukra erősített, 80-100 cm2 alapterületű raklapokon tárolják. A tárolás során az átjárhatóságot biztosítani kell. A tárolórendszer alatt elfér a targonca, a betárolási oldalon kerül be az árú, tárolásnál sarúk helyett görgősort alkalmaznak amely enyhén lejt a kitárolási oldal felé, tehát ha a kitárolási oldalról egy csomagot kivesznek, a következő a helyére csúszik. A vészes kicsúszást ütközővel akadályozzák meg. A FIFO elv (First in first on (out) érvényesül, mindig a legrégebbi kerül ki.

2. Állványok nélküli tárolás, amelynek mindegyik fajtájára egységesen jellemzőek az alábbi biztonságtechnikai követelmények: halmazokat jól ki kell ékelni, a halmazok a falnak – statikai okokból – nem támaszkodhatnak, a halmazra mászás kerülendő, a halmaz bontását mindig felülről kell elkezdeni.

Az állványnélküli tárolás nem igényel különösebb berendezést, tehát olcsó, de alkalmazásakor nem érvényesülhet a FIFO elv. A közvetlen (alátét nélkül) tárolásnál az árúból (csomagokból) halmazokat (halmokat) kupacolnak, lehetőleg kötésben (áthidalva). Zsákból hét réteg lehet, a tele hordóból két sor rönkfás kiékeléssel. Az üres hordó és a könnyű textilipari dob halmaza is csak két sorból állhat. A rendkívül súlyos – gyakran tonnás – rotációs papír hengere állva is, fekve is, de csak egy sorban tárolható. A fűrészárú máglyába rakva, alátét lécekkel és csak leszorítva tárolható. A rakásnál mindig törekedni kell arra, hogy a halmazból hegyes részlet ne álljon ki. Az alátétes tárolást olyan árúknál kell alkalmazni, amelyek hosszabb ideig szellőzés nélkül nem tárolhatók, ilyen például a gabona, amelyben anaerob tárolási körülmények között rothadás indulhat be.

5. A GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK BIZTONSÁGTECHNIKÁJA

A gépek általános baleseti veszélyeiA termelő berendezések alatt általában gépeket vagy géprendszereket értünk. A

továbbiakban – az egyszerűség kedvéért – a „gépek és berendezések” kifejezések helyett csak a „gépeket” használjuk. Ettől csak akkor térünk el, ha a tárgyalt termelő egységet feltétlenül berendezésnek kell nevezni. A gépek biztonságos működésére vonatkozó fokozatokat (veszélytelen technika, biztonságtechnika), a műszaki paramétereket és elvi meghatározásokat szabványokban rögzítik. A gépek működése során különböző veszélyes és ártalmas tényezők léphetnek fel (fizikai, kémiai, biológiai, fiziológiai és pszichés ártalom), ezek közül csak a fizikai ártalmak közé sorolható mechanikai ártalmakkal foglalkozunk: a mozgó gépek és géprészek okozta veszélyekkel. Minden mozgó tárgy potenciálisan veszélyt jelenthet.

A különböző mozgásfajták közül a gépek és géprészek forgó, haladó és tervszerűtlen mozgást végezhetnek. A gépek mozgása általában tervszerűen meghatározott pályájú, de esetenként, általában indításkor, elsősorban véletlen indításkor, bekövetkezhetnek kötetlen pályájú mozgások (pl. váratlan lecsapódás vagy kicsapódás) is. Ez utóbbiaknál nagyobb és kiszámíthatatlanabb a veszélyzóna. A veszélyzóna (a veszélyforrás hatóképessége) a mozgó tárgy alakjától hozzáférhetőségétől, a közvetlen környezettől, valamint a mozgás, illetve a veszély érezhetőségétől függ. Fokozott hatóképességű minden olyan veszélyforrás, amely a veszélynek kitett személy durva vigyázatlansága hiányában is bármelyik pillanatban képes súlyos baleset okozására.

36

A gépek telepítésénél követendő biztonságtechnikai előírásokAz általános törekvés az legyen, hogy a gépcsoportok kialakítása feleljen meg a

munkabiztonság alapvető követelményeinek. A technológiai feladat szerint az alábbi variációk lehetnek:

azonos technológia egy helyen (funkcionális elrendezés) – műhelyszerű elrendezés, főként egyedi és kissorozat gyártásnál,

a munkadarab megmunkálásának technológiai sorrendje szerint – előnye, hogy a félkész termékek (balesetveszélyes) anyagmozgatása elmarad.

A telepítéssel kapcsolatos biztonságtechnikai szempontok A nehéz, stabil gépeket alapozni kell. A gépalap kellő nagyságú és szilárdságú legyen. A gépalapok és gépek rezgéscsökkentéséről gondoskodni kell. Nagy tömegű és/vagy rázkódású gépeket ajánlatos a földszinten elhelyezni. A legnagyobb pontosságot igénylő gépek kerüljenek a legjobb megvilágítású helyre. A gépek javításhoz könnyen megközelíthetők legyenek (a körüljárhatósághoz a

távolság 60 cm legyen, faltól-oszloptól 50 cm, stb.). Megfelelő területet kell biztosítani az anyagtároláshoz (nyersanyag, termék, selejt,

stb.). Szükség esetén kellő szilárdságú és nagyságú térelválasztó elemek legyenek (pl.

forgács, hűtő-kenő folyadék, stb.). A környezetet veszélyeztető gépeket (pl. zaj, hő, por, vegyi ártalom, stb.) lehetőleg el

kell különíteni. A robbanásveszélyes gépek mellett működő gépeknél ki kell zárni a szikraképződést. Törekedni kell a szállítási és közlekedési utak szabadon tartására. A szerszámok elhelyezése lemez-szekrényben.

A biztonságtechnika feladatai és módszerei a gépek okozta balesetek megelőzésében

A biztonságtechnika feladata a gép veszélyforrásai hatóképességének csökkentése, esetleg megszüntetése, valamint a veszélynek kitett munkavégző védekezésének segítése.

A biztonságtechnikai módszerek az alábbiak lehetnek: veszélytelen konstrukció és technológia kidolgozásának megkísérlése, biztonsági berendezések létrehozása, a veszélynek kitett munkavégző védekezésének segítése munkavégzési és magatartási

előíratok kidolgozásával, jó gépkezelő lehetőség biztosításával, egyéni védőfelszerelések és eszközök tervezésével, a vészhelyzetek elhárítására alkalmas intézkedések és eszközök kidolgozásával.

A technikai védelem fokozatai (a cél a lehető legmagasabb fokozat elérése): magas biztonsági szint – a) nincs balesetveszély, b) van ugyan balesetveszély, de a

munkavégző nem a veszélyzónába bejutni, c) ha bejut a veszélyzónába, akaratától függetlenül működik a védelmi berendezés,

alacsonyabb védelmi szint – a védelem függ a munkavégző akaratától és magatartásától (pl. forgácsvédő ernyővel felszerelt marógép),

legalacsonyabb fokozat – a védőberendezések még a szabályos munkavégzéskor sem képesek teljesen kiküszöbölni a balesetveszélyt (pl. a köszörűkő burkolat nem képes teljesen megakadályozni a forgó köszörűkő érintését.

A forgó mozgást végző tárgyak, szerkezeti elemek baleseti veszélyei:

37

A szabályos forgástestű hengeres tárgy egyszerű érintésre nem okozhat balesetet, de fennáll a felsodródási (felcsavarodási) veszély, ha elég a hossz az első hurokhoz. A veszély az átmérővel fordított, az érdességgel egyenesen arányos. Ha a forgó tárgynak van kiálló része (bütyök), a felsodródás veszélye nagyobb, sőt érintésre is bekövetkezhet baleset. Ha a forgó testhez köz van egy síkfelület, a felület felé forgó oldalon valamelyik testrész beszorulhat (ehhez a súrlódási erő adhat impulzust) és behúzás következhet be. Nagyobb a veszély, ha több, egymáshoz képest elmozduló forgómozgás van egyszerre, például a hajtószíj-szíjtárcsa rendszernél. A behúzás ellen megfelelően illeszkedő felület képzésével lehet védekezni, ha a rés kisebb, mint 3 mm, nem következhet be a behúzás. Ha a forgástengellyel azonos tengelyű a furat, akkor ujjbehúzás következhet be. Ellentétes forgású hengerpárnál is lehet behúzás.

A kötetlen alakú tárgy forgásánál még több veszélyforrás lehetséges, mivel a forgás és a környezeti tárgyak egymáshoz viszonyított helyzete állandóan változik. A forgás egy álló tárgyra nyíró hatást fejthet ki, amely abban különbözik az összenyomástól, hogy nem felületek, hanem élek közelítenek.

A tárgyak nem csak a szándékos hajtóerőtől nyerhetnek mozgási energiát, hanem zuhanás vagy kivágódás is bekövetkezhet, amely a pályába kerülő testrészt megüti. Az emberi testre gyakorolt erőhatás egyenesen arányos a tárgy mozgási energiájával és fordítottan arányos a fékúttal.

Váratlan, de a tervezett irányba történő mozgás is felléphet, például a gép véletlen megindulásakor, amelyet műszaki hiba vagy emberi vigyázatlanság okozhat. Ez a mozgás éppen a váratlansága miatt éri készületlenül a munkavégzőt (gépkezelőt).

A haladó mozgást végző tárgyak, szerkezeti elemek baleseti veszélyei:Ha egy gépi berendezés a gépasztal alapterületén (alapkontúrján) túlmozdulhat, már a

telepítésnél ügyelni kell arra, hogy a maximális kimozdulásnál is a gép mellett el lehessen férni (a távolság ekkor is legalább fél méter legyen), ugyanakkor arra is kell figyelni, hogy az elmozdulás (löket) ne csípje be a gépkezelő ujját. Ha a lökethossz és a távolság különbsége kisebb, mint 8 mm, nem fér be a munkavégző keze.

Az egyenes elmozdulású test tolása (csúsztatás) esetén összenyomás vagy ütőhatás léphet fel. A nagyon gyors vagy nagyon lassú mozgás kevésbé veszélyes. Ha az a felület, amelyen a csúsztatás történik, lyukakat vagy üregeket tartalmaz, a nyílás szélénél élelmozdulás, így nyíróhatás is felléphet, ezért ezeket a lyukakat ki kell tölteni.

A tervszerűtlen mozgások baleseti veszélyei:Ha a tárgyak nem a tervezett formák között, a mozgás fenntartására szándékosan

létrehozott hajtóerőből nyerik mozgási energiájukat, hanem úgy, hogy helyzeti energiájuk – szándékunkon kívül – tervszerűtlenül alakul át mozgási energiává, tervszerűtlen mozgás – általában zuhanás vagy kivágódás – jön létre, amelynek révén a tárgy ütközhet egy emberi testtel. A gravitációnak az anyagmozgatási balesetekben nagyobb szerepe van, mint a gépek esetében. A gépeknél tömegerő sokféle módon jelentkezhet mozgási energia formájában, pl. az indulásnál vagy megállásnál a rázkódó gépről leesik vagy eldől a szerszám.

A tervszerűtlen mozgások közül a legveszélyesebb, ha egy nem kellően rögzített tárgy az erőhatás által meghatározott pályán kivágódik. Ha megmunkáláskor a munka tárgyára jelentősebb nyomás nehezedik, benne feszültség ébred. Ez a feszültség rugalmas alakváltozást idézhet elő. Ha a deformálódáskor a képződő függőleges erőkomponens nagysága nagyobb, mint a súrlódási erő, a tárgy kivágódik. Ha a tárgy rugalmas és felfekvési felülete aránylag kicsi, benne oldalirányú erőhatások keletkeznek, amelyek törést okoznak. A tárgyra mért ütésnél az ütő vagy támasztó felület legkisebb ferdesége (az ütőerő és az ütött felület szöget zár be) balesetveszélyes szilánkpattanáshoz vezethet.

38

Az emberi test energiatartalma is veszélyforrás lehet, például, ha egy mozgó testrész váratlan akadályba ütközik. Az emberi testnek a fekvő helyzeten kívül mindig van helyzeti energiája, amely igen kellemetlen módon, pl. a padló egyenetlensége miatti botláskor vagy elcsúszáskor mozgási energiává alakulhat. Ez a helyzeti energia a talajszint (földszint) feletti elhelyezkedésnél jelentősen megnő – ebben a helyzetben leeséskor szabadulhat fel hirtelen mozgási energia. Balesetet okozhatnak az emberi erővel mozgatott gépalkatrészek is.

A gépeknél nem csak mechanikai veszélyek léphetnek fel, hanem más, egyéb fejezetekben tárgyalt veszélyek is (pl. a villamossággal kapcsolatos veszélyek, nyomástartó edényekkel kapcsolatos veszélyek, stb.).

Biztonságos gépindítás és gépleállásA gépekben a bekapcsoláshoz, működtetéshez és a leállításhoz különféle kapcsolók és

szabályozók, közös néven kezelőszervek szükségesek. Ezek kialakítása és működtetése nagyban meghatározza a gépkezelés biztonságát. A követelmény az, hogy a kezelőszervek szándékos működtetésre aránylag könnyen elérhetők és működtethetők legyenek, ugyanakkor véletlenül ne lehessen őket működtetni.

A biztonságos bekapcsolás feltételei közül csak kettőt említünk meg. Az egyik az, hogy a kapcsoló helye legyen a gépkezelő keze ügyében, de védett helyen, nehogy véletlenül meglökhető legyen. A kapcsolókar ne álljon ki a gép felületéből és ne nyúljon be a gépkezelő rendszeres tevékenységi és erőfeszítési zónájában. A másik az, hogy a kapcsolók akaratlan bekapcsolásának megakadályozására szolgál a kapcsoló reteszelése, ilyen például a gépkocsikban a slusszkulcs.

A biztonságos kikapcsolás feltételei legalább ennyire fontosak. A váratlan bekapcsoláshoz hasonló veszélyhelyzetet okozhat az, ha a gép a kívánt időpontban – a gépkezelő várakozásával ellentétben – nem áll le, hanem tovább működik. A kikapcsolás biztosításához olyan kapcsoló kell, amely a kikapcsolás helyzetébe belekattan, tehát a kikapcsolás ténye jól érzékelhető. Ugyancsak feltétel, hogy a kikapcsolás ne legyen reteszelve. A leállító nyomógombot nem szabad süllyeszteni, azt ajánlatos kiállóra és nagy felületűre alakítani. Jó példa erre a mozgólépcső nagy és piros leállítógombja a metróban.

A kezelőszervek biztonságos elhelyezéseA kezelőszervek biztonságos működését nagyrészt biztonságos elhelyezésük

befolyásolja. Törekedni kell arra, hogy az erőfeszítés közben a véletlenül lecsúszó kéz ne vágódjon éles vagy mozgó részhez. Veszélyt jelenthez az is, ha a gépkezelő erőkifejtése váratlanul ellenállás nélkül marad (pl. a fogantyú a gépkezelő kezében marad), ezért nagy sebességű, tervszerűtlen mozdulat jön létre. Ennek elkerülésére célszerű a rögzített kezelőszervek alkalmazása. A veszélyzónába kezelőszerv nem telepíthető – még sem, ha ez a kezelőszerv csak ritka kezelést igényel.

A kezelőszervek elhelyezése csökkentse a téves működtetés valószínűségét. Ennek egyik feltétele a kezelőszervek irányhűsége (pl. a kezelőszerv jobbra forgatásával a munkatárgy is jobbra fordul). Az irányhűségre jó példa a gépkocsikban a pedálok egységes elrendezése. Ugyancsak fontos feltétel a kezelőszervek működtetésére vonatkozó, jól olvasható és – lehetőleg magyar nyelvű – felirat vagy egyezményes ábra.

A kapcsolószer ránézésre is mutassa, hogy milyen állásban van. Ha ez a kapcsolószer állásából nem látszik, valamilyen módon ezt láthatóvá kell tenni, pl. jelzőlámpa vagy műszer segítségével. A jelzés legyen jól érzékelhető. Hasonlóan fontos a gép működésében bekövetkező veszélyesség fokozódására felhívó jelzés, például a gép beindítását jelentő akusztikus (duda), esetleg fényjelző. A veszélyre figyelmeztető jelzés annyi idővel előzze meg a gép megindítását, hogy az esetleg veszélyeztetett egyének elhagyhassák a veszélyzónát.

39

A jelzést az indulásig fenn kell tartani vagy többször meg kell ismételni. A jelzések alkalmazását és értelmét a gépkezelési utasításban meg kell adni.

Biztonsági berendezések feladatai és típusaiA biztonsági berendezések a gépeken alkalmazott mindazon berendezések,

amelyeknek elsődleges célja a személyi sérülések megelőzése, a balesetveszély valószínűségének vagy hatóképességének csökkentése, esetleg a bekövetkezett sérülés súlyosságának enyhítése. A biztonsági jelleg feltétele, hogy a berendezésnek semmi funkciója ne legyen a gép tervszerű működése és szabályszerű kezelése során.

A biztonsági berendezések feladatai: Annak megakadályozása, hogy valamely gép működése műszaki hiba vagy helytelen

kezelés következtében a szabályostól veszélyes módon eltérjen – erre szolgálnak a folyamatkorlátozó berendezések.

Annak kizárása, hogy a veszélyforrás és a személy (gépkezelő) egymással érintkezésbe kerüljön – erre szolgálnak a védőburkolatok.

Annak biztosítása, hogy a veszély fellépte vagy fokozódása esetében a legcélszerűbb ellenintézkedés minél gyorsabban és biztonságosabban megtörténjen – erre szolgálnak a vészberendezések.

Mivel a biztonsági berendezések csak biztonsági célokat szolgálnak és a gép elvben nélkülük is működtethető, valamint mivel a legjobban tervezett biztonsági berendezések is jelentenek némi kényelmetlenséget – igen fontos a munkavégzőket – műszaki és pszichológiai módszerekkel – meggyőzni arról, hogy a biztonsági berendezések használata, saját biztonságuk értekében, feltétlenül szükséges. Ezen kívül e ritkán működő berendezések rendszeres ellenőrzése is szükséges.

A reteszelések felosztása a kényszerítő erő szerint:A reteszelés műszaki eszközökkel, kényszerítő erővel, a dolgozó akaratától

függetlenül biztosítja a védőburkolat céljának megfelelő használatát és ezen keresztül a burkolat által nyújtható maximális biztonságot. A kényszerítő erő szerint mechanikus és villamos reteszelést különböztetünk meg. Ezt a biztonságot az elrendezés egyéb fogásai is előmozdítják. például a védőburkolat belsejét élénk színűre festik, illetve a védőburkolat nyitott állapotban útban van, akadályozza a munkát. A reteszelés úgy fejti ki hatását, hogy hiányában a gép nem indítható be, illetve a gép leáll, ha kinyitják, illetve a gép működésekor nem nyitható ki.

A mechanikus reteszelés elve – a védőburkolatot úgy állítják be, hogy a bekapcsolást végző kapcsolókar csak a védőburkolat lezárása után érhető el és a védőburkolat csak akkor emelhető fel, ha a kapcsolót kikapcsolják. Ez a műszaki megoldás kevesebb hibaforrást jelent, mint a villamos reteszelés.

A villamos reteszelés elve – ha a védőburkolatot lezárják, akkor az érintkező gombjára ez nyomást gyakorol, amely hatására bezár egy segédáramkört, amelynek létrejöttére a mágnes-kapcsoló behúz és a motor elindul. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy gyakran leragasztják az érintkező gombját, ezért újabban úgy alkalmazzák, hogy az érintkező a védőburkolat nyitott állapotában kapjon nyomást és ez szakítsa meg az áramkört. A reteszeléssel együtt működő fékezés megoldja azt a problémát, hogy a védőburkolat kinyitása, azaz az áramkör megszakítása után a lendület még egy ideig mozgassa a gépet.

Vészberendezések

40

A veszély jelzésével a kezelőnek lehetősége van arra, hogy a kialakulóban lévő vagy már kialakult vészhelyzetben a leggyorsabban a legeredményesebb intézkedést tehesse. A cél az, hogy a védő mechanizmusok lehetőleg automatikusan lépjenek működésbe és a vészhelyzetekben a elhárító tevékenységet a kezelő cselekvése hiányában maguktól is végrehajtsák. (például gázszivárgáskor állítsa le a gázképző folyamatot és riassza a gázmentő szolgálatot). A gépi balesetek ellen a legeredményesebb elhárító tevékenység a vészhelyzetben a gép azonnali leállítása. Előnyös, ha az üzemszerű kikapcsoló, ha könnyen, tévesztés nélkül kezelhető, jól elérhető és vele az összes veszélyforrás leállítható. Ha ez az üzemszerű kapcsolóval nem végezhető el, vészleállítót kell alkalmazni, amelyet a kezelő minden olyan helyről elérhet, ahol vészhelyzetbe kerülhet (ezért gyakran több vészleállítót alkalmaznak). Igen népszerű a nyomógombos vészleállító, amely nagy, feltűnő színű, gyakran piros, a megszokottól eltérő alakú kapcsoló. A színházi vasfüggöny (tűzvédelmi okokból), valamint a szuperszonikus repülőgépek katapult ülése, illetve az atomreaktorokban a láncreakciót lassító grafitrudakat benyomó rendszer is vészberendezés. A vészhelyzetben nem számíthatunk a legcélszerűbb reakciókra, ezért ajánlatos igen egyszerűen használható és könnyen elérhető vészberendezéseket alkalmazni.

Az élelmiszeripari munkahelyekkel kapcsolatban a gépek biztonsági követelményein kívül az élelmiszeripari tevékenység környezetével kapcsolatos biztonsági előírásokra, valamint az élelmezés-egészségügyi szabályok betartására is ügyelni kell.

Nyomástartó edények biztonságtechnikájaA nyomástartó edények zárt rendszerű gépészeti elemek, amelyekben a külső

nyomástól (1 bar=1 atm=105 Pa) eltérő nyomás van. A túlnyomásos készülékben a falban szétszakító erő, a vákuum készülékben pedig behorpasztó erő működik. A nyomástartó edényekben valamennyi halmazállapot előfordulhat – még plazmaállapot is! A töltet veszélyesség szerint lehet maró – azaz emberre és/vagy szerkezeti anyagra nézve korrozív, mérgező, sugártó, tűzveszélyes (ha a lobbanáspontja 55-300 °C), robbanásveszélyes (ha a lobbanáspontja <55 °C) és veszélytelen (semleges töltet).

Sokféle nyomástartó berendezést ismerünk, közülük a legismertebbe a fűtött és nem fűtött nyomástartó edények, a gázpalackok és a gázfejlesztő készülékek. A fűtött nyomástartó edények valamilyen fűtőberendezést is tartalmaznak, például kazánokat (pl. gőz-, forró víz-, melegvíz kazán, stb.) vagy egyéb fűtőberendezéseket (pl. csőkemencék, termikus műveletekre szolgáló berendezések, stb.).

A nyomástartó berendezések létesítésére, üzemeltetésére és karbantartására különösen szigorú előírások vannak. A nyomástartó edényeket több káros tényezőtől kell megvédeni. Ezek közül kiemelkedő fontosságú a túlnyomás megakadályozása (túlnyomás-védelem). Ennek eszközei elsősorban biztonsági szelepek, de egyéb megoldású nyomás-határolókat (biztonsági tárcsákat, biztonsági állványcsöveket, szippantó-szelepeket és robbanóajtókat) is. Abban az esetben, ha nyomás-határoló kinyitásakor a légtérbe kerülő töltet veszélyes (pl. maró, mérgező, tűzveszélyes), a töltet semlegesítéséről külön gondoskodni kell. A megengedettnél magasabb hőmérséklet – a nyomás emelésén keresztül – ugyancsak robbanáshoz vezethet – általában könnyen olvadó berendezéseket alkalmaznak (olvadótárcsa, olvadódugó vagy ikerfémes kioldó). A túltöltést töltet-határoló szerelvények (szint-határolók) akadályozzák meg. Ezek a berendezések a töltet – általában a folyadék töltet – mennyiségét korlátozzák. Jó példa erre – az egyébként nem nyomástartó edény – hagyományos WC tartály egyszerű túlfolyója. Ha a folyadékszint emelkedik, az úszóbója – lévén könnyebb, mint a folyadék – vele felemelkedik. Ha a folyadékszint és vele az úszóbója magasságban eléri a határértéket, bekapcsol egy elzáró. A szelepes folyadékszint-határoló általában a felső túlfolyás ellen véd. A folyadékszint felett rugalmas levegőpárna van. Az úszó kúpos szelep a

41

megfelelően magas folyadékszintnél becsúszik a helyére, ez a vizet egy karos csatlakozóval elzárja. Van alsó határolós kivitelű műszaki megoldás is. is.

A nyomástartó edények veszélyes paramétereinek megfigyelésére különböző műszerek állnak rendelkezésre, ilyenek a nyomásmérő műszerek, a folyadékszint-mutatók és a riasztó berendezések. Karbantartásuk különösen veszélyes lehet, ezért célszerű hozzá a megfelelő technológiai és műveleti utasítást kidolgozni. A munka irányításához megfelelő szakképzettség és munkavédelmi (egészségvédelmi és biztonságtechnikai) ismeret és vizsga szükséges. A munka elkezdése előtt az edényt a csatlakozókról (villamos áram, víz, anyag utánpótlás, stb.) le kell választani. A töltet maradványokat a készülékből el kell távolítani és közömbösíteni. A készüléket 30 °C alá kell hűteni. A tartályba beszállásnak komoly műszaki és adminisztrációs feltételei vannak. A beszállás előtt levegővizsgálatot kell elvégezni. Írásbeli beszállási engedélyt kell beszerezni a felelős munkahelyi vezetőtől. Megfelelő, lehetőleg szikramentes szerszámoknak, ezen kívül törpefeszültséggel működő kézilámpának kell rendelkezésre állnia. A tartályba szálláshoz legalább két ember kell, közülük csak az egyik száll be, a másik figyeli. A tartályba szálláskor az egyéni védőeszközök (sisak, védőruházat, légzőkészülék, stb.) viselése kötelező. Befejezés után a berendezést a szabályoknak megfelelően üzembe kell helyezni. A szigorú előírások ellenére is minden évben halálos áldozatokat szed a nem megfelelő tartálykarbantartás.

6. TŰZVÉDELEM ÉS SUGÁRVÉDELEM

6.1. TűzvédelemA munkavégzés során, éghető anyagok és a levegő oxigénjének jelenlétében,

megfelelő hőmérsékleten tűz keletkezhet, ezért tűzvédelemről a munkavédelem keretén belül is gondoskodni kell. Az égési reakciók mindig – a levegő oxigénjének hatására végbemenő – nagy hőfelszabadulással járó gyökös reakciók. Abban az esetben, ha az égéstermékek nem tudnak elég gyorsan távozni, a nyomás és a hőmérséklet felszökik, a folyamat öngyorsítóvá válik és térrobbanás következik be. A detonáció irányított robbanás, amelyet csőszerű szerkezetekben hajtanak végre és amely nyomáshullámot idéz elő. A tűz elhárításának alapelve a megelőzés, a tűzoltásé pedig az, hogy az égéshez elengedhetetlenül szükséges három tényező valamelyikének kiiktatása a hígító hatás (az éghető anyag veszélyes töménységének csökkentése), a fojtó hatás (az égést tápláló oxigén, azaz a nagy számú szabad gyökök jelenlétének kizárása) és a hűtő hatás (a hőmérséklet lecsökkentése a gyulladási hőmérséklet alá) segítségével.

A tűzoltás elvi alapjaiA nagyszámú gázmolekula ütközéséből energiafelesleg marad vissza, az energia-

felszabadulás egy része fényhatásban, fő tömege hőhatás formájában szabadul fel (robbanás). A tűzoltás keretében az éghető anyagot és az égést tápláló oxigént, illetve a gyökök folyamat fenntartását elősegítő szabad gyököket egymástól elkülönítik, és/vagy a hőmérsékletet a gyulladási hőmérséklet alá hűtik. Az égéstermékek az anyagok égésekor keletkező gázok, folyadékok vagy szilárd anyagok. Összetételük az éghető anyagok minőségétől és az oxigén mennyiségétől függ, ez utóbbi szerint az égés lehet tökéletes és tökéletlen – ez utóbbi esetében a láng az izzó szénszemcséktől „világít”. A hőfejlődés nagysága függ az éghető anyag fűtőértékétől, ami 1 mól vagy egyéb tömegegységű anyag tökéletes elégetésekor felszabaduló hőmennyiség. Ennek a fűtőértéknek egésze nem mindig jelenik meg, mert egyrészt az égés tökéletessége függhet az oxigén mennyiségétől, másrészt – ha víz is jelen van – a víz elpárologtatásához szükséges (nem csekély) hőmennyiség belőle levonódik. Az égés során gyakori a füst, amely akkor alakul ki, ha a levegő (gáz) diszpergált állapotban apró, lebegő, szilárd részecskéket (korom, oxidok, sók, stb.) tartalmaz, amelyek a Brown-

42

mozgás következtében nem ülepednek ki. A zárt térben keletkező füst zavarja a tűzoltók munkáját, ezért azt megfelelő – a diszpergált részecskéket összetömörítő (koaguláló) berendezéssel megszüntetik.

A zárt térben gyakori a tökéletlen égés, amely során mérgező anyagok keletkeznek, például a szén-monoxid a hemoglobinhoz háromszázszor jobban kötődik, mint az oxigén, már 0,4% CO a levegőben 5 perc alatt halált okoz.

A láng terjedése szerint megkülönböztetünk lamináris, diffúziós lángot (az éghető anyag a levegővel való érintkezés és a diffúzió mértékében ég el) és turbulens lángot (a turbulens áramlás következtében szúróláng alakul ki). A lángoló anyag hőhullámokat sugároz és bizonyos esetekben – például a kényszergyulladásnál és a porrobbanásnál maga az anyag szerepel lángforrásként is. A láng terjedési formáinak ismeretében meg lehet akadályozni a tűz továbbterjedését. A láng vezetéses terjedését a fém szerkezeti anyagok hűtésével és lánghatárolókkal lehet megelőzni. A tűz áramlás útján való terjedését a levegő és az égéstermékek áramlási iránya szabja meg. Nagy szerepe van e tűz újraéledésében (ezért nem lehet azonnal a tűz eloltása után szellőztetni). A sugárzás útján való terjedést az éghető anyagok eltávolításával, letakarással és vízfüggönnyel lehet megakadályozni.

A tűz továbbterjedését a semleges (nem éghető) gázok hozzáadása az oxigén hígítása útján, a levegőnél nehezebb gázok és gőzök hozzáadása pedig ez oxigén elkülönítése (izolálása) útján csökkenti. Az éghető folyadékok hozzáadása az égés továbbterjedését elősegítik, ugyanakkor a hőmérsékletet annyiban csökkentik, hogy párolgásukhoz a tűztől vonnak el hőt. A tűz csak a folyadék felszínén terjed, a folyadék hőmérséklete nem nő, csak mennyisége csökken a párolgás miatt. A nem éghető folyadékok hozzáadása (pl. a vízé) részben a párolgásuk révén bekövetkező hőmérsékletcsökkentő hatásuk miatt, részben a levegőnél nehezebb gőzük izoláló hatása miatt akadályozzák meg a tűz továbbterjedését. Az éghető szilárd anyagok csak meggyulladásához is szükség van párolgásra. A fémek – és közülük is csak az illékony fémek – és csak por vagy forgács formájában képesek teljes tömegükben elégni (oxidálódni). A nem illékony fémek felületén az égés során képződő oxidok kemény réteget képeznek, ez megakadályozza a további oxidációt. A porok a tűz továbbterjedése szempontjából különösen veszélyesek lehetnek, mivel nagy felületük miatt az anyag és az oxigén kölcsönhatása rendkívül intenzív lehet. A robbanásveszélyes anyagok porából képződő aeroszol a gázoknál is sebesebben ég, ezért zárt térben szinte elkerülhetetlen a porrobbanás. A tűzveszélyes anyagok porából képződő aeroszolban a részecskék összetapadva a falakra és egyéb szilárd felületekre (pl. a gépek felületére) kicsapódó aerogél formájában is rendkívül gyorsan ég. A levegő-por elegyekhez ki mennyiségű (1-2%) inhibitort (pl. a Halon 2402 fantázianévre hallgató difluor-dibróm-metán) adva a láng aero-szuszpenzióban való továbbterjedése megakadályozható.

A tűzveszélyes (éghető) anyagok jellemzőiAz éghető gázokra igen jellemző paraméter az éghetőségi koncentráció, amely alsó és

felső értékkel határolva azt a gázkoncentrációt (tf%/m3) adja meg, amely esetében a levegővel kevert gáz gyújtóforrás hatására meggyullad (felrobban). Az éghető gázoknál jellemző paraméter még a sűrűség (g/m3), gyulladáspont (°C) és a könnyen párolgó folyadékokból keletkező gázoknál a forráspont (°C).

Az éghető folyadékok közül a tűz- és robbanásveszélyes oldószerek igen nagy szerepet játszhatnak tüzek keletkezésében és továbbterjedésében. éghető folyadékoknak az olyan folyadékokat nevezzük, amelyek a szabványban meghatározott körülmények között annyi gőzt párologtatnak el, hogy azok a körülöttük lévő levegővel elegyedve láng közelítésére meggyulladnak és legalább 5 percig égnek.

Az éghető szerves oldószerek besorolása lobbanáspontjuk, illetve gyulladáspontjuk szerint történik. Egy folyadék lobbanáspontja az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen egy

43

– közvetlenül felette lévő – külső gyújtóforrás hatására lángra lobban, de a külső forrás eltávolítása után nem ég tovább. Egy folyadék gyulladáspontja az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen egy – közvetlenül felette lévő – külső gyújtóforrás hatására nem csak lángra lobban, hanem a külső forrás eltávolítása után is tartósan ég. A zárt-téri és nyílt-téri lobbanáspontot külön kell határozni.

Az éghető szilárd anyagokat gyulladási hőmérsékletük alapján rangsoroljuk. A gyulladási hőmérséklet az a hőmérséklet, amelyen a szilárd anyag a külső lángforrás elvétele után is ég. A barnaszénre ez az érték 250 °C.

Az éghető anyagokra egyaránt jellemző az oxigénindex, amely térfogatszázalékban (tf%) adja meg azt a legkisebb oxigén koncentrációt, amely jelenlétében az égés még lejátszódik. A metángázra ez az érték 14%, a nehezebben éghető anyagokra több, mint 21%, a nagyon nehezen éghető anyagokra több, mint 45%. A vas(III)-oxid (Fe2O3) csak 80% oxigén koncentrációnál képes elégni.

A tűzveszélyesség szerinti osztályozásAz éghető anyagokat és azokat a helyiségeket, amelyekben ezen anyagokkal

dolgoznak, lobbanáspontjuk és gyulladáspontjuk, illetve gyulladási hőmérsékletük alapján öt tűzveszélyességi osztályba soroljuk. Olyan helyiségeket, amelyekben különböző tűzveszélyességi osztályba sorolható anyagokkal foglalkoznak, mindig a legveszélyesebb anyag osztályába kell sorolni. Egy ipari létesítményben minden helyiség tűzvédelmi besorolását el kell végezni és mindegyiket a megfelelő védő felszereléssel (pl. tűzoltó-készülék) el kell látni. Ezeket a helyiségeket a veszélyességüknek megfelelő villamos veszélyességi fokozatba kell besorolni. Minden épületet úgy kell tervezni, hogy meghatározott kiürítési időn belül – a kiürítési (menekülési) útvonalon – az egyes helyiségekből, a létesítményből az ott tartózkodók zavartalanul biztonságos helyre vagy a szabadba kijuthassanak. A létesítményben a közlekedési utakat és a nyílászárókat a tűzvédelmi besorolás szerint is méretezni kell. Állandó jellegű tűzveszélyes tevékenységet csak az arra a célra – a tűzvédelmi követelményeknek megfelelően – kialakított helyiségben lehet végezni (pl. hegesztőműhely, hidrogénező helyiség, stb.). Alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység végzésének csak a munkahelyi vezető előzetes, írásbeli engedélye birtokában szabad neki kezdeni.„A” – fokozottan tűz- és robbanásveszélyes anyagok osztálya „B” –tűz- és robbanásveszélyes anyagok osztálya „C” – tűzveszélyes anyagok osztálya „D” mérsékelten tűzveszélyes anyagok osztálya„E” nem tűzveszélyes anyagok osztálya

A tűz terjedését befolyásoló tényezőkA tűz keletkezéséhez és terjedéséhez három tényező együttes jelenléte szükséges: az

éghető anyagé, az égést tápláló oxigéné és az égést lehetővé tevő emelt hőmérsékleté. Ezen kívül több tényező segítheti vagy gátolhatja a tűz keletkezését és terjedését, ami az alábbi tényezőktől függhet:

Az éghető anyag tulajdonságaitól – milyen halmazállapotú, mennyi gáz szabadul fel belőle, vannak-e egyéb tűzveszélyes anyagok a közelben (ha vannak, ezeket minél előbb el kell távolítani).

A gázcsere jellegétől – a tűz területén keletkező égéstermékek és a tűz közelében lévő levegő hőmérséklet különbségétől függ, ha ez a különbség nagy, az intenzív légcsere (szél) izzó részecskéket is magával sodor, ami újabb tűzgócokat előidézve hozzájárul a tűz terjedéséhez. Ráadásul a meleg füstgázok felfelé szállnak és szétterjednek, a

44

helyettük lentről tóduló levegő az égés tovább táplálja, ezért a nyílászárókat be kell zárni;

A hőátadás formáitól – ezeket (vezetés, áramlás, sugárzás) korábban a láng terjedésének lehetőségeinél ismertettük.

A robbanások keletkezésének lehetőségétől – amely attól függ, hogy milyen intenzív a gáz- és hőfejlődés az égés során. Ha ez túl intenzív, a hirtelen megnövekedett nyomás szétveti a falat, ez a robbanás –amely a kémiai eredetű robbanásnál részben akkor következhet be, ha a gázok és a levegő megfelelő arányban keverednek össze, illetve ha két igen hevesen reagálni képes vegyület kölcsönhatásba kerül (pl. klór és hidrogén vagy klór és acetilén, stb.). A fizikai eredetű robbanásnál a hirtelen nyomásnövekedést valamelyik fizikai paraméter ellenőrizhetetlen megnövekedése váltja ki, például a kazánrobbanásnál a vízgőz hőmérsékletének hirtelen megemelkedése). Ha a robbanás megrongálja az épületszerkezetet is, a keletkezett nyílás fokozza a légcserét.

Az épületszerkezetek tűzállóságától – mivel az épületszerkezeti elemek akkor is ideig-óráig késleltetik a tűz terjedését, ha éghető anyagból vannak. Az oltásnál ügyelni kell arra, hogy a hűtés ne legyen nagyon erős, mert a felmelegedett épületszerkezeti elemek – különösen, ha 550 °C fölé melegedtek – az erős hűtés hatására megrepedhetnek vagy deformálódhatnak, amely az épület összeomlását eredményezheti.

Az időjárási viszonyoktól – mert a szél iránya és erőssége, a csapadék mennyisége, valamint a levegő hőmérséklete jelentősen befolyásolhatja a tűz terjedését.

A tűzoltásnál fellépő oltóhatásokA tűzoltó technika fontos feladata előre meghatározni a legeredményesebb oltási

módot. Az oltás az égés azon fázisa, amelyben spontán vagy irányított fizikai-kémiai tényezők hatására olyan körülmények jönnek létre, amelyek hatására (következtében) az égés megszűnik. Az oltást előidéző hatások:

A hűtő hatás az égési reakció hőmérsékletfüggésén alapszik. A felszabaduló hőenergia nagy része vezetés, sugárzás és áramlás következtében eltávozik az égési térből, a fejlődött energia 8-15% mennyisége marad vissza az égés fenntartására. Ennek az energia mennyiségnek elvonásával nem marad energia az éghetőségi állapot, elsősorban a gázosítás fenntartására – az oltóanyag az égő anyagot gyulladási hőmérséklete alá hűti. A leggyakrabban a párolgásos hőelvonást alkalmazzák. Az oltóanyag (víz) a párolgásához szükséges hőt a tűztérben veszi fel és a környezetnek adja le. A módszer hátránya a nagy vízkár. Mivel a tűzveszélyes folyadék a felületén zajló égés közben nem melegszik fel – magasabb lobbanáspont esetében – a folyadék megkeverése is eloltást eredményezhet. A kémiai hőelvonás esetében az oltóanyag erősen endoterm (hőelvonó) reakcióba lépve hűti le a tűztér hőmérsékletét.

A fojtó hatás az egyik olyan oltási módszer, amely során az égési reakcióból az égést tápláló oxigént távolítják el. Akkor lép fel fojtó hatás, ha az oltóanyag nem éghető gáz-, gőz-, köd- vagy habfelhőben burkolja az égő anyagot, ezzel megakadályozva az oxidáló ágens, az oxigén égéstérbe jutását.

A kiszorító hatás esetében az égési reakcióból az égést tápláló oxigént a levegőnél nehezebb gáz szorítja ki. Ha az oltás nyílt téren zajlik, egyenletes sugárral gondoskodni kell arról, hogy a gáz idő előtt ne távozzék. A kiszorító hatás a fojtó hatás egyik változata.

A takaró hatást alkalmazva, az égő anyagot homokkal, habbal, sőt kisebb tüzeknél nedves pokróccal vagy ponyvával letakarják. Ez utóbbinál nem csak az égést tápláló oxigént tartják távol az égési reakciótól, hanem hűtő hatást is elérnek.

45

Az elválasztó hatásnál a tűzveszélyes folyadékot és gőzeit mechanikus úton elválasztják egymástól a további párolgás (gázosodás) megakadályozására. Az elválasztó hatás egyik válfaja a visszagyulladás ellen gyakran alkalmazott fedő hatás, azaz az égő vagy frissen eloltott folyadék felületét lefedik.

Az emulgeáló hatás az égő olajok vagy más apoláros folyadékok oltására szolgál. Az olajok ugyanis vízzel nem olthatók, mert a vízzel könnyebb fajsúlyúak és vízzel nem elegyedők lévén a víz tetején úsznak. Az emulzióképzés oltó hatása a víz-olaj emulzió éghetetlenségén alapszik. Az emulgeálószer csak emulzió képzésére hajlamos folyadékok oltására használható. Előnye, hogy kevesebb vizet kell alkalmazni, tehát használata csökkenti a vízkárt.

A tűzoltó taktikaAzon tűzoltó módszerek összessége, amelyek alkalmazásával a tűz oltása a legkisebb

kár keletkezésével végezhető. Tudományos elméleti és gyakorlati tapasztalati ismeretek összessége. Számos különböző elméleti és gyakorlati módszer tartozik bele:

a tűz jellegének felismerése, a tűz terjedésének ismerete, a tűz jellegének megfelelő legjobb tűzoltási módnak és annak eszközeinek

kiválasztása, a tűzoltás legmegfelelőbb módja és eszközei alkalmazása előfeltételeinek biztosítása, a tűzoltás levezényléséhez szükséges vezetési alapelvek alkalmazásának képessége.

A tűzoltó taktika elemei: ha a tűzoltó erők nem elegendőek a tűz eloltásához, védekező magatartásra van

szükség (a tűz továbbterjedésének megakadályozása, illetve a tűzfészek körülhatárolása),

ha a tűzoltó erők alkalmasak a tűz eloltására, támadó magatartásra van szükség (a tűzfészek elfeketítése, majd teljes oltása – lehetőleg a legelőnyösebb sugáreloszlással, közben védelem a fellángolás és újragyulladás ellen).A magyar tűzoltás alapvetően támadó jellegű. Ha a tűz helyszínén van stabil oltó és

hűtő berendezés, az oltás során először azt kell üzembe helyezni.

A tűzoltó-készülékek működésének alapelveiA tűz oltására rendszeresített berendezéseket tűzoltó-készülékeknek nevezzük. Ezek a

berendezések a tűzoltási alapelv (az égéshez elengedhetetlenül szükséges három tényező: az éghető anyag megfelelő töménysége, az égést tápláló oxigén jelenléte, a hőmérséklet érje el a gyulladási hőmérsékletet valamelyikének kiiktatása) szellemében működnek többé-kevésbé mindhárom tényező, de elsősorban az oxigén távoltartása és a hőmérséklet csökkentése révén.

Az tűzoltás során a tűzfészekre nagy mennyiségű, a tűznél lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű oltóanyagot (éghetetlen port, nem éghető, nagy párolgáshőjű folyadékot vagy a levegőnél nehezebb sűrűségű, égésre nem képes gázt) zúdítanak.

Az oltóanyag tűzre juttatása következtében: a tűzfészek hőmérséklete csökken, a nagyobb levegőnél sűrűségű oltóanyag körülveszi az égő anyagot, így az égést

tápláló oxigéntől elzárja, abban az esetben, ha az égő anyag gáz vagy gőz, illetve ha az oltóanyaggal elegyedő

folyadék, az éghető anyag töménységét hígítja.

A tűzoltó-készülékek felosztása töltetük, azaz az oltóanyag szerintA tűzoltó-készülékek töltőanyaguk (oltóanyaguk) alapján több csoportba sorolhatók.

Valamennyi típusra egységesen jellemző, hogy a kézi tűzoltó-készülékek le vannak

46

plombálva és csak a plomba feltépése útján helyezhetők üzembe. A plomba épségének ellenőrzése a tűzvédelmi hatóság egyik eszköze arra, hogy a kézi tűzoltó-készülékek használatát, ezen keresztül a tűzeseteket figyelemmel kísérjék. A tűzoltó-készülékek használhatóságát és a plomba épségét évente többször ellenőrzik. A tűzoltó-készülékek égő emberek oltására nem használhatók! Erre a célra a vész-zuhany és a tűzoltópokróc szolgál. A tűzoltó-készülékek számos fajtájának oltóanyaga már eleve nem ártalmatlan az egészségre, ráadásul ezek a készülékek olyan erővel engedik ki a töltőanyagot, hogy az önmagában is sérüléséket okozhat.

Ismerünk vízzel oltó, habbal oltó, oltógázzal (halonnal vagy szén-dioxiddal) oltó, valamint porral oltó tűzoltó-készülékeket. Ezek megfelelő piktogram segítségével különböztethetők meg.

A kézi tűzoltó készülékek fajtái és jelzéseiAz előírások szerint minden középület minden helyiségében kötelező felszerelési

tárgy a kézi tűzoltó készülék. Ezeknek különböző fajtáit csak olyan rendeltetésű helyiségekben lehet használni, ahol ez a használat a bent tartózkodókra nem jelent veszélyt. A kézi tűzoltó készülékek (a szén-dioxiddal oltó készüléket kivéve) piros színűek, azonosító jelzésekkel vannak ellátva és használatukat piktogram mutatja. Ezek között a készülékek között vízzel oltó készülékek nem szerepelnek, mivel erre a célra szolgálnak a tűz oltására alkalmas vizet szolgáltató tűzcsapok. A kézi tűzoltó készülékek égő ember oltására nem alkalmasak, őket csak vízzel (például vészzuhany) vagy leborítással (például tűzoltó pokróc) szabad oltani.

Porral oltó tűzoltó készülékek – porra nem érzékeny villamos feszültség alatt álló készülékek, éghető gázok okozta tüzek, éghető könnyű fémek és éghető szilárd anyagok okozta tüzek oltására alkalmazhatók. A porral oltó tűzoltó-készülékek jele a borsózöld háromszög.

Szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülékek –jól használhatók tűzveszélyes folyadékok, valamint 1100 V alatti feszültség alatt álló villamos berendezések tüzének oltására. A tűz eloltása után a szén-dioxid kiszellőztetéséről gondoskodni kell. A készülék oltás közben az erős párolgás miatt rendkívüli módon lehűl. Sajnálatos módon ezeket a készülékeket fémfogóval készítik, ezért használatuk avatatlan kezekben gyakran súlyos fagyási sérüléseket okozhat. A széndioxiddal oltó tűzoltó készülékek jele a szürke palackszín négy CO2 képlettel.

Habbal oltó kézi tűzoltó-készülékek – tűzveszélyes folyadékok és szilárd anyagok oltására, valamint feszültség alatt álló villamos berendezések oltására kiválóan alkalmasak. A habbal oltó kézi tűzoltó-készülékek jelzése a barna kör.

Oltógázzal (legtöbbször halonnal) töltött tűzoltó készülékek – kiválóan alkalmasak tűzveszélyes folyadékok, valamint feszültség alatt álló villamos berendezések tüzének oltására. A halonnal töltött tűzoltó készülékek jele a citromsárga kereszt.

A tűzjelző berendezések Tűzérzékelők (hőmérsékletjelzők) – akkor jeleznek, ha a hőmérséklet eléri a beállított

(fix) hőmérsékletet. Az ikerfémes (bimetallos) érzékelők lehűléskor visszaállnak. A hőérzékelő kábelben két, feszültség alatti kábel között hőérzékeny bevonat van, a kívánt hőmérsékleten a bevonat megolvad és zárlat keletkezik. Hasonlóan a megolvadás elvén alapul az olvadó kötések működése. Tűzérzékelők nagyon nedves, erősen huzatos, nagyon alacsony és nagyon forgalmas helyiségekben is jól alkalmazhatók. Ugyanakkor parázsló tűznél és nagy belmagasságnál nem használhatók.

47

A hőmérséklet növekedésének sebességét érzékelők – akkor jeleznek, ha a hőmérséklet növekedésének sebessége> 3 °C percenként. Az érzékelő típus két érzékelő egységet tartalmaz. Az egyik a hőmérséklet gyors emelkedésére riasztójelet ad, a másik a lassú növekedésre megakadályozza a riasztójel kibocsátását. Ennek a típusnak kétségtelen előnye, hogy a működési határok pontosabban állíthatók be, mint a fix hőmérséklet esetében, széles hőmérsékleti tartományban használhatók, segítségükkel a lassú melegedést ki lehet szűrni. Alkalmazásuk hátránya, hogy az üzemszerűen gyors melegedésű berendezésekben tévesen riasztanak, valamint a tűz lassú terjedésekor nem reagálnak. Pneumatikus és termoelektromos kivitelezésű változataik ismeretesek-

Füstérzékelők – a füst keletkezését detektálják. A fotoelektromos füstérzékelők a füstben lévő apró szilárd részecskékről visszaverődő fényt érzékelik vagy a fény intenzitásának füst által bekövetkező csökkenését regisztrálják. A fotoelektromos füstérzékelők a villamos eredetű tűzveszélynél ajánlottak. Az ionizációs érzékelők azt az áramerősség csökkenést észlelik, amelyet a füst okoz az ionizációs kamrában szilárd részecskéinek az ionokkal való összeütközése révén. Ionizációs érzékelők nem alkalmazhatók nagyon nedves, erősen huzatos, nagyon alacsony és nagyon forgalmas helyiségekben. Füstérzékelők akkor alkalmazhatók, a lehetséges tűz esetében sűrű füst várható (pl. műanyagok).

Lángérzékelők – különböző hullámhosszúságú fényre lehetnek érzékenyek. Működhetnek az infravörös, az ultraibolya, a látható fény tartományban. Ez utóbbiakat fotoelektromos érzékelőknek hívják és a látható fénynek csak a fény lobogására jellemző frekvenciával (5-35Hz) modulált változatát regisztrálják.

Az egyéni tűzoltás fázisaiA munkahelyek valamennyi helyisége elvben fel van szerelve a besorolásának

megfelelő tűzvédelmi berendezéssel és elvben valamennyi helyiségben táblán tüntetik fel a munkahelyi, illetve a központi tűzjelzés telefonszámait. Ha bárki bárhol tüzet észlel, köteles azt bejelenteni és képességei szerint annak oltásában, elsősorban a veszélybe került emberek mentésében részt venni. Az azonnal eloltott is bejelentési kötelezettség alá esik, mert minden tűzesetet hatóságilag ki kell vizsgálni annak érdekében, hogy a hasonló esetek elkerülhetők legyenek. A tűz bejelentésének kötelezettsége azonban nem jelentheti egyben a fontossági sorrendet, az emberi élet mentésének azt feltétlenül meg kell előznie.

A tüzet észlelő feladatai fontossági sorrendben a következők: Az emberélet mentése, A tűz bejelentése, Az éghető anyagok eltávolítása a közelből, A tűzoltás megkezdése.

A tűz bejelentésének szabályaiA tűzesetet úgy kell bejelenteni, hogy abból pontosan kiderüljenek azok az

információk, amelyekre a tűz oltásához szükség van: Ki és honnan jelzi a tüzet, Van-e emberélet veszélyben, Van-e éghető anyag a közelben, Van-e tűzoltásra alkalmas berendezés a közelben.

Egyéb tűzjelzési lehetőségekA munkahelyeken a telefonos riasztáson kívül is vannak a tűz jelzésére alkalmas

lehetőségek. Tűzveszélyes munkahelyeken gyakori a kalapáccsal betörhető üveg alatt

48

elhelyezett tűzjelzők. Ezek az alig tenyérnyi szerkezetek általában a falba vannak beépítve és üvegfedelük betörése nem csak a munkahely tűzvédelmi megbízottját, hanem a megfelelő parancsnokságot is riasztja. Vannak olyan munkahelyek, ahol tűzesetkor hangjezést (szirénát) lehet működésbe hozni. Ugyancsak tűzveszélyes munkahelyeken elterjedt a tűzcsapok (a tűz oltására alkalmas vízforrás csapjai) és tűzoltó fecskendők elhelyezése minden szinten, ezeket külön táblával kell jelezni. A kommunális létesítményekben és a lakónegyedekben elhelyezett tűzcsapokat feltűnő jelzéssel látják el, ezek elkerítése, más célokra felhasználása tilos.

A tűzvédelem a katasztrófavédelem részként hatóságilag szigorúan szabályozott. Azelőtt tűz esetén a hívandó telefonszám a 105 volt, ez a lehetőség még most is fennáll, de most az általános katasztrófavédelmi telefonszámot ajánlatosabb hívni. Az egyetemen tűz esetében az épület portását is fel kell hívni, ő teszi meg a további hivatalos lépéseket.

6.2. SugárvédelemNapjainkban a különböző sugárzások ipari alkalmazása egyre inkább elterjedt. Például

egyre gyakoribb a röntgen sugárzás diagnosztikai felhasználása nem csak az orvosi gyakorlatban (pl. törések megállapítása, gyomorröntgen, stb.), hanem az ipari szerkezetvizsgálatban (pl. öntvények, bevonatok, stb. egyenletességének vizsgálata, stb. is). Az élelmiszeriparban tartósításra – az élelmiszerek romlását elősegítő mikroorganizmusok elpusztítására is használnak különböző sugárzásokat. Annak tárgyalása, hogy az élelmiszerek sugárkezelését hogyan kell úgy végezni, hogy azokban ne maradjanak egészségkárosító anyagok, a megfelelő élelmiszer technológia feladata. A különböző sugárzások az emberi szervezetet különböző módon károsíthatják, tehát e sugárzások alkalmazóinak egészségét munkavégzésük során meg kell védeni.

A sugárzásokkal kapcsolatos tudomány, a radiológia a különböző sugárzásokat sokféle módon feloszthatja fel. Megkülönböztet például anyagsugárzást (korpuszkuláris sugárzás) és elektromágneses sugárzást, ugyanakkor feloszthatja őket ionizáló és nem ionizáló sugárzás fajtákra, ezen kívül előállításuk, illetve egészségkárosító hatásuk szerint is, stb. csoportosíthatók. Most az egyes sugárzásoknak csak az egészségkárosító hatását tekintjük át.

A 12,5 eV-nál nagyobb energiájú elektromágneses vagy korpuszkuláris sugárzás a különböző anyagokban, pl. az emberi szervezetben elnyelődve a molekulák atomjainak bontásával ionokat tud létrehozni, ezért ezeket a sugárzásokat ionizáló sugárzásnak nevezzük. Ionizáló sugárzásokat egyes radioaktív izotópok, illetve egyes gép berendezések (pl. röntgen készülék) hoznak létre. A radioaktív izotópokat bomlásuk felezési idejével jellemezzük. A radioaktív izotópok rövid hatótávolságú (néhány cm) -sugárzást (He atommag, azaz 4He2+), hosszabb hatótávolságú (néhány cm és több méter között) -sugárzást (az atommagból a bomlás pillanatában kilépő elektronok vagy pozitronok) és igen nagy hatótávolságú és áthatoló képességű -sugárzást (az atomból kilépő röntgensugárzás) bocsáthatnak ki, ezen kívül spontán maghasadáskor vagy neutron generátorok hatására neutronsugárzás is létrejöhet. A röntgensugárzás igen nagy energiát képvisel (keV nagyságrendű)

A sugárzások biológiai rendszerekre gyakorolt hatását gray (Gy) egységben adják meg, ami 1 joule/kg egységben elnyelt dózist jelent. A biológiai hatás erőssége egyenesen arányos az elnyelt energiával. A sugárzás okozta egészségi károsodásnak helyi (lokális) és az egész szervezetet érintő következményeit megkülönböztetjük. A <250 mGy sugárdózis általában nem okoz egészség károsodást, az 1 Gy értéknél nagyobb dózis már feltétlenül panaszokat okoz. A besugárzottak felét elpusztítja a 3 Gy értéknél nagyobb sugárzás és a 6 Gy nagyságú sugárzást senki sem éli túl. A kozmikus sugárzás és a Földkéreg sugárzása következtében állandó háttérsugárzásban élünk (kb. 1,02 Sv), amely az emberi tevékenység következtében nő.

49

A sugárzás minőségét is figyelembe veszi a kapott dózis mellett a sievert (Sv) mértékegység. Sv=1GyQ, ahol Q az egyes sugárfajták minőségi tényezője (röntgen, , elektron Q=1, neutron, proton Q=10, Q=20).

A radioaktív izotópok mennyiségét aktivitásukkal szokták jellemezni. A sugárzó anyag esetében ugyanis nem az anyag tömege, hanem az időegység alatt bekövetkező bomlások száma a jellemző. Az aktivitás egysége a curie (C). Egy radioaktív izotóp azon mennyiségének 1C az aktivitása, amelyben a bomlások száma másodpercenként 3,71010, ezen kívül használják a Rutherford egységet (R) is, amely 106 bomlás/sec.

A sugárzások farmakológiai hatásaA radioaktív sugárzás kétféle hatást gyakorolhat az emberi szervezetre. A

sugárkárosodás heveny hatása magát a szervezetet károsítja, ez elsősorban a sugárzás membránkárosító hatásaira vezethető vissza. A heveny hatáson belül megkülönböztetünk a várható életkort megrövidítő és a várható életkort nem megrövidítő hatásokat. A sugárkárosodás genetikai ártalmat okozó (mutagén) hatása az utódokban érvényesül, ezen ártalmakkal a genetika foglalkozik.

A sugárzás egészségkárosító hatása elleni védelemnek három fontos alapeleme van: az idő, a távolság és az elnyelő réteg alkalmazása. Az emberi szervezet radioaktív károsodása nem csak a védelem fokozásával, hanem a szervezet érzékenységének csökkentésével is kivédhető, legalábbis csökkenthető. Ez a kémiai sugárvédelem, azaz radioprotekció. Ezek a vegyületek hatásukat csak profilaktikusan tudják kifejteni, azaz akkor, ha a sugárártalom idején már a szervezetben vannak. A biológiai rendszerekben előforduló vegyületek közül a ciszteamin és diszulfidhidat tartalmazó származéka, a cisztamin kiemelkedően jó, a triptamin, és a cisztein pedig jó sugárvédő hatással rendelkezik.

A sugárzások elleni védelem elemeiAz ICRP (International Community of Radioprotective Protection) nemzetközi

szervezet ajánlása a sugárvédelem elvi lehetőségeiről:Izotópos módszert csak akkor szabad használni, ha nincs alternatíva.A sugárvédelem optimális mértékének magvalósítására kell törekedni (ez már a

gazdasági tényezőket is figyelembe veszi).Az alara elv megvalósítására kell törekedni. Ez azt jelenti, hogy a lehető

legalacsonyabb radioaktív dózisszintre kell törekedni, amelynél a mérés még ésszerűen megvalósítható.

A nem ionizáló sugárzásokkal kapcsolatos sugárvédelmi elvekA 100 nm-nél nagyobb hullámhosszú elektromágneses hullámok nem váltanak ki

ionizációt. Ez egy alacsonyabb energia nagyságrend, amely nem okoz jellegzetes sugárártalmat. Ezek közé az elektromágneses hullámok közé tartoznak a növekvő energiatartalom (rövidülő hullámhossz) sorrendjében: a rádióhullámok, a mikrohullám, az infravörös fény, a látható fény, az ultraibolya fény és a lézersugárzás. Ezeket a sugárzásokat a víz elnyeli, ezért a biológiai rendszereken nem képesek áthatolni Az ultraibolya fény hatásával később foglalkozunk.

A nem ionizáló sugárzások természetes (Nap, tűz) és mesterséges eredetűek lehetnek. Ez utóbbiak kibocsátói az infralámpák, a világításra szolgáló izzólámpák és minden, a környezetnél melegebb test – mi, emberek, magunk is bocsátunk ki hőhullámokat.

A nem ionizáló sugárzásokat más felhasználási területeken kívül a különböző ipari tevékenységekben is felhasználják (pl. vészjelző berendezésekben, szárításra, fűtésre, fényképezésre, stb.).

50

A nem ionizáló sugárzások bizonyos fokú élettani hatással is rendelkeznek. Az emberi szervezetbe csak a 760-1400 nm hullámhosszú elektromágneses hullám (hőhullám) jut be, hatásukra az erek kitágulnak, a bőr felmelegedik, nem ritka a gyulladás, illetve égés létrejötte, gyakran a szervezet egész hőháztartása felborul. Ezek a hullámok a szemben kötőhártya gyulladást és szaruhártya károsodást okozhatnak.

A védekezés általában kombinált, amelyben a sugárártalom forrásának árnyékolása és az egyéni védőeszközök használata egyaránt szerepet játszik. Az olyan munkahelyeken, ahol nagy a kitettség (exponálódás) a nem ionizáló sugárzásoknak (pl. üvegfúvoda, öntöde, kohó, szárítóberendezések), a megfelelő védelemről gondoskodni kell. A hőháztartás védelmére megfelelő mikroklímát (pl. vízfüggöny, láncfüggöny) kell létesíteni, a szem védelmére kék üvegből készült szemüveg szolgálhat, a test túlzott mértékű felmelegedését hőálló védőruházattal lehet kivédeni.

7. ZAJ- ÉS REZGÉSVÉDELEMAz ipari termelés és a mindennapi életünkben használatos tárgyak technológiai

fejlesztései következtében a zajártalmak és a rezgésártalmak széleskörűen elterjedtek, gyakran a technikai fejlődés elkerülhetetlen velejárójának tűnnek. A zajártalmak nem csak kellemetlen és halláskárosodást okozó jelenségek, hanem a szellemi koncentrációt erősen csökkentő hatások, tehát a zajban dolgozók között gyakoribbak a balesetek, mint a csendes körülmények között dolgozó társaik között. Ez azt jelenti, hogy a zajártalom nem csak közvetlen, hanem közvetett módon is veszélyes tényezőnek tekinthető.

A munkahelyeken a zajártalom és a rezgésártalom rendszerint közösen jelentkezik, mivel e két jelenség egymás nélkül nem létezhet. Egy mozgás akkor nevezhető rezgésnek, ha a mozgást végző test kimozdulási iránya többször ismétlődve változik az egyensúlyi állapothoz viszonyítva. Különböző rezgéseket különböztetünk meg, a szabadrezgést, amely csak ideális esetben létezhetne – a súrlódási hő okozta valós változata a csillapított rezgés, valamint a kényszerrezgést és a csatolt rezgést. A szabadrezgés szinusz függvénnyel írható le. Gyakran előfordul, hogy egy gép vagy berendezés két különböző, de egyidejű hatás következtében kényszerül rezegni. Az eredő rezgés az egyes erők által keltett rezgőmozgások pillanatról pillanatra vektoriális összeadódásának megfelelő. A közel egyenlő frekvenciájú, de egymásra merőleges rezgés eredője általában elliptikus rezgés. A rezgés az emberi szervezetre is átterjedhet. Megkülönböztetünk az egész testre, illetve csak az egyes testrészekre (pl. a kézre) kiterjedő rezgéseket.

7.1. ZajártalomA hullámok egy szűk csoportját képezik a hangok. A hang a levegőben terjedő olyan

hullám, amely az emberben hangérzetet kelt. A hangot elvben más gáz is közvetíti, légüres térben azonban a hang nem terjed. A hang sebessége 340m/sec, hullámhossza 2cm–20m, frekvenciája 16Hz-16000Hz. A szabad térben a hangterjedést különböző tényezők befolyásolhatják: a levegő csillapító hatása, a földhatás, az épületek és a növényzet árnyékoló hatása és az inkább csak erős szélben érvényesülő szélhatás.

A hullámok terjedési irányában csak a rezgési energia terjed. A részecskék mozgásakor a közeg sűrűségében helyi és időbeli változások, ezzel együtt nyomásingadozások jönnek létre. Ezt fejezi ki az energiasűrűség. A hang sebességgel terjedő energiasűrűség a hangintenzitás. A hangintenzitás hallható minimális és maximális értékének az emberi fül szab határt. A minimális hangintenzitás (hallásküszöb) alatti intenzitású hangokat küszöbalatti hangoknak nevezzük, amelyek olyan halkak, hogy nem halljuk meg. A maximális intenzitás (fájdalomküszöb) feletti intenzitású hangok, a szuperhangok a fülünkben fájdalomérzetet keltenek. Analóg módon állapítható meg a nyomásminimum és a nyomásmaximum is. A fajlagos akusztikai impedancia a nyomás és részecskesebesség

51

hányadosa, az akusztikai impedancia a nyomás és a részecskesebesség felülethányadosa, a mechanikai impedancia pedig az erő és a részecskesebesség hányadosa.

A hangintenzitásszint jellemzésére általában egy viszonyszámot használnak, az adott hang intenzitása és a hallásküszöb intenzitása hányadosának tizesalapú logaritmusát, a bel (B) egységet, amelynek tizedrésze, a decibel (dBA) használata széleskörűen elterjedt. A hangintenzitás a hangnyomás négyzetével arányos, ebből a hangnyomásszint is kifejezhető (általában ez is decibelben). A decibel nem SI egység, alkalmazása sok számítási nehézséggel jár. A logaritmikus összefüggés miatt általában segéddiagram segítségével állapítják meg a hangintenzitásszintet. Ha például a hangerősség kétszeresére nő (egy helyett két azonos gépet helyeznek el egy műhelyben), a hangintenzitásszint növekedése – 3 decibel, ha tízszeresére nő – 10 decibel, ha százszorosára – 20 decibel.

A hangok elviselhetőségét nem csak hangintenzitásszintjük, hanem hangszínképük (oktávszínképük) is alapvetően befolyásolja. Az összetett hangok közül a zenei hangok periodikusan változók, színképük harmonikus felhangokból áll, a zörejek nem periodikusan változó hangok, nem harmonikus felhangokból álló hangszínképpel.

Zajnak azokat a hangjelenségeket tekintjük, amelyek az emberre kellemetlen, zavaró hatást fejtenek ki. Ennek megítélése rendkívül szubjektív – ezért objektív mércével aligha mérhető (pl. a szomszéd lakásból behallatszó TV közvetítés, illetve a különböző zenék megítélése).

Az ipari zajt három paraméterrel jellemzik: A zajszint értéke decibelben. A zaj színtérképe. A zaj időbeli változása, ami vagy állandó intenzitású zajszint (határérték: 85 decibel/8

óra), vagy változó zaj (amit egyenértékűnek tekintenek egy olyan folyamatos zajjal, amelynek a változó zajjal egyenértékű károsító hatása van – grafikai ábrázolásban a görbe alatti területük azonos).

A zaj hatása az emberi szervezetreAz alvást már 25-35 dBA megzavarja – különösen az információt is adó zajok

zavarók (pl. a szomszédban ordító rádió, stb.). Általában 30-40 dBA felett a pszichés terhelő hatás okoz fáradtságot, ebből a szempontból az intenzív szellemi munkát egy hangosan ketyegő óra (alig 30 dBA) jobban megzavarja, mint a hangos, de kellemes zene (több, mint 80dBA). Általános tapasztalat, hogy az a zaj, amelynek értelmét látjuk (pl. a gyermekünk által okozott zaj) kevésbé zavaró, mint amelynek nem látjuk értelmét (pl. a szomszéd által okozott ugyanolyan erős zaj). A vegetatív idegrendszert a 60-70 dBA közötti zaj veszi igénybe. Ennek hatására a hajszálerek beszűkülnek, emelkedik a vérnyomás, csökken a nyál és a gyomornedvek képződése, fokozódik az anyagcsere és a likvornyomás, tágul a pupilla. A vegetatív idegrendszer terhelése szempontjából a zajhoz való hozzászokásról nem lehet beszélni. Az alvó emberen ezek a jelenségek már 40-50 dBA értékeknél jelentkeznek. Ezért egészségtelen, ha zajban kell aludni. A beszédértés az elfedés miatt romlik, ilyenkor a szájmozgás és a gesztusok fokozása segíthet.

A hallásérzékelő szőrök károsodásának következtében kialakuló halláskárosodás a 75-85 dBA értékek mindennapos terhelő hatására három szakaszban alakulhatnak ki. Az első szakaszban fejfájás, fülzúgás és a 4000-6000Hz tartományban átmeneti halláscsökkenés jelentkezik. A második szakaszban ugyanebben a tartományban maradandó halláscsökkenés alakul ki, ez a beszédben még alig érezhető, de audiometriás hallásvizsgálattal már kimutatható. A harmadik fázisban a hallásküszöb emelkedik, a beszédben fontos 300-3000Hz tartományban is bekövetkezik a halláscsökkenés, ez más a mindennapi életben is érezhető. A 120-130 dBA értékeket meghaladó zajnál már rövid zajhatás is a hallósejtek azonnali pusztulásához és maradandó halláskárosodáshoz vezethet. A zaj okozta nagyothallás és süketség foglalkozási ártalom. Ha a maradandó halláskárosodás a 4000Hz frekvencia alatt 30

52

decibelnél nagyobb, az audiológiai vizsgálatot végző orvosnak bejelentési kötelezettsége van a központi foglalkozási megbetegedések nyilvántartása számára és a dolgozó kártérítési igényt nyújthat be. Ez a lehetőség nem áll fenn a napjainkban oly gyakori, rettenetes hangerejű walkmant hallgatók halláskárosodásakor.

A hallásvizsgálat (audiometria) a halláskárosodás mértékének, a zajártalom feltérképezésének műszeres mérése. A mérési eredményeket általában az épfülű, húszéves átlagemberek hallásával hasonlítják össze és akkor tekintik a hallást épnek, ha a hallásban az eltérés egyik frekvencián sem haladja meg a 10 decibelt. Nem csak a zajártalom, hanem betegségek és az öregség is okozhat halláscsökkenést.

Munkahelyi zajvizsgálatEgy munkahely zajosságának jellemzésére a megfelelő mérési módszert a zajok

ismeretében kell kiválasztani. A mérés során az egyenértékű hangnyomásszintet határozzák meg decibelben, azaz dBA egységben. A megítélési idő 8 óra, a mérési pont a munkavégző füle. Gyakran heti 40 órára határozzák meg a megengedett egyenértékű hangnyomásszintet (A-hangnyomásszintet). A zajmérő eszközök mikrofonból, erősítőből, frekvencia analizátorból és kijelző- és/vagy rögzítőműszerből állnak.

A munkahelyeken megengedett zajszintekA munkahelyeken a megengedett zajszinteket egyenértékű hangnyomásszintben,

decibelben adják meg és 8 óra munkaidőre vonatkoztatják. A maximálisan megengedett érték 85 decibel úgy, hogy az impulzuscsúcsérték maximum 125 decibel lehet. A zajszint korlátozásának egyik célja a halláskárosodás elkerülése, másik célja a fokozott figyelmet és összpontosítást igénylő munkahelyeken a hibátlan és balesetmentes munka lehetőségének biztosítása.

7.2. RezgésártalomA rezgések (vibráció) hatására az emberi szervezet különböző részei többé-kevésbé

rezgésbe jönnek. A szervek rezonancia-frekvenciája különböző, például az agyé 7Hz, a szemgolyóé 60-90Hz, a fej-nyak-váll részleté ülőhelyzetben 20-30Hz. A rezgés káros hatásai szempontjából az 1-300Hz tartomány a legveszélyesebb. Az egész testre vagy az egyes szervekre ható (általában rezgő géprészek hatására bekövetkező) rezgés következtében biológiai, élettani és pszichológiai tünetek lépnek fel. A vibrációs energiát csökkenti a test rugalmassági és tehetetlenségi ellenállása.

A rezgések okozta egészségi ártalmak:A különböző rezgéstípusok szerint eltérő hatások várhatók.

*Az egész testre ható rezgések ártalmai: A 8-10Hz frekvenciájú rezgés csontrendszeri elváltozást, porckorongsérvet okoz,

például a traktorosoknál. Az izomrendszert illetően, a 30-50Hz frekvenciájú rezgés hátfájást okoz. Az idegrendszer működésében a rezgés az ébrenléti központra hat, álmosság és

fáradtság lép fel, ami növeli a reflexidőt, így a balesetveszélyt. A belső szervek működésére a 4-5Hz frekvenciájú rezgés hat, a tartószalagok

megnyúlnak, ezért a gyomor és a vese megsüllyed. Ez az oka a kamionosok emésztési panaszainak és gyomorbántalmainak.

A szem látás-zavarai 40-100Hz frekvenciájú rezgés hatására következnek be. A fül működésére a rezgés nincs kimutatható hatással, de a zajártalmat a vibráció

növeli.

53

*A helyi vibráció következményei: A csontrendszeren és az izületekben okoz elváltozásokat a felkarra és/vagy a kéztőre

irányuló, 25-35Hz frekvenciájú rezgés, amelynek eredménye kargyengeség, kézremegés, éjszakai fájdalom, spontán törés és recsegő izület lehet.

Az érrendszerre több éven keresztül gyakorolt vibráció következménye a Raynaud jelenség: az ujjak elfehérednek, majd kivörösödnek, hideg hatására fájdalom lép fel.

A perifériás idegrendszert érő 40-1000Hz frekvenciájú rezgés fájdalmat, érzéketlenséget, zsibbadásos tüneteket okozhat. A központi idegrendszert érő vibráció következménye a fokozott izzadási készség, az izmok fokozott tónusa, valamint a vérnyomás és a pulzus gyors változása.

A munkahelyi rezgések határértékeiA munkahelyeken jelentkező, az egész testre ható rezgéseket négy fokozatba sorolják:

1. Fokozat – az utakon, terepen, mezőgazdasági területeken haladó, önjáró gépeken és járműveken levő kezelőhelyeken ható rezgések (ezek hatnak például a traktorosokra és a teherautók vezetőire).

2. Fokozat – a korlátozottan helyváltoztató és a helyváltoztatást csak különleges előkészített terepen végző munkahelyeken ható rezgések (ezek hatnak például a targoncásokra).

3. Fokozat – a helyhez kötött gépek kezelőhelyein vagy rezgésforrás nélküli munkahelyeken ható rezgések (ezek hatnak például az esztergályosokra).

4. Fokozat – azon munkahelyeken ható rezgések, ahol a munka jellege miatt csak kis rezgésgyorsulás engedhető meg.

7.3. Zajcsökkentés, rezgéscsökkentésAz ipari zajártalomra is érvényes az általános elv, a káros hatásokat könnyebb

megelőzni, mint utólag megszüntetni. Abban az esetben, ha a zajkibocsátás már létrejött, annak csökkentése az elsődleges feladat. A munkahelyi zajt a zajforrás és a környezet kölcsönös tulajdonságai szabják meg. A zaj csökkentésére csak egyéni, a körülményeknek módszereket lehet alkalmazni, általános csodaszer nincs.

A zaj leküzdésének lehetőségeiA zajoknak két alapvető csoportját különböztetjük meg, a mechanikai eredetű (pl.

fogaskerekek, csapágyak, motorok, fűrészek, stb.) és az áramlástechnikai eredetű (pl. ventillátorok, kipufogók, szivattyúk, stb.) zajokat. A zaj leküzdésének legeredményesebb módja a zajforrás zajának csökkentésének módjai:a) a zajforrás kisugárzásának csökkentése:

A zajforrás méreteinek csökkentése. A zajforrás vagy annak egyes részei rezgésének csökkentése. A mechanikai eredetű zajok csökkentésében szerepet játszhat a mozgó alkatrészek

kiegyensúlyozása, valamint a gépek helytelen kezelésének megszüntetése. Az áramlástechnikai eredetű zajok csökkentésében szerepet játszhat az

áramlástechnikai folyamatok pontosabb megtervezése. Ennek segítségével redukálhatók az aerodinamikai zajok, az örvényzajok, a propellerzajok, a szirénazajok, a ventillátorzajok és a fúvókazajok.

A légcsatornák és a kipufogók zaja, valamint a hidraulikus zajok (pl. szivattyúk zaja) hangtompítóval és hangszigeteléssel csökkenthető.

b) az embert érő zaj csökkentése: A gép akusztikai burkolásával (A burkolatot méretezni kell.).

54

A zárt tér (gépterem) akusztikai tulajdonságainak megváltoztatásával (A zengőtér zaja csökkenthető a felület hangelnyelő bevonattal történő ellátásával.).

Hangárnyékoló falak (zajernyők) használatával (Akkor hatásosak, ha a zajforrás feletti mennyezetre, illetve a zajforrás felőli oldalra kerülnek, így 10-19 decibel csökkenés is elérhető. A zajárnyékolásnak két fajtája van, hangelnyelő anyagok és szerkezetek alkalmazása, illetve hanggátló szerkezetek használata.).

Zajvédő fülkék használatával (Akkor alkalmazhatók, ha a gép nem igényel állandó felügyeletet vagy ha a távirányítás megoldható.).

A távolsági törvény zajvédelmi alkalmazásával (A szabad térben kétszeres távolsághoz 6 decibel zajcsökkenés tartozik, ha a zajforrás mérete kisebb, mint a megfigyelési távolság. Ha a zajforrás mérete nagyobb, a csökkenés csak 3 decibel. Zárt térben a távolságvédelem csak a közvetlen hangtérre vonatkozik.).

Egyéni védőeszközök használatával (Követelményei: csak a megfelelő frekvenciasávban működjék; a munkavégzéshez szükséges egyéb védőeszközök használatát tegye lehetővé; a szóbeli közlés 75% mértékben érthető legyen; a dobhártyára nehezedő statikus nyomásemelkedés ne legyen több 0,1 pascalnál; belsejében a páratartalom egy óra után se legyen több, mint 95% relatív páratartalom; szerkezeti anyagai viseljék el a munkahely fizikai-kémiai igénybevételét. A védőeszköz megléte mellett szükséges a munkavégző hajlandósága is, mert a használat valamennyi kényelmetlenséget mindig okoz.).

8. EGYÉB, A MUNKAVÉDELEM SZEMPONTJÁBÓL FONTOS PARAMÉTEREK (FŰTÉS ÉS SZELLŐZÉS, VILÁGÍTÁSTECHNIKA ÉS SZINDINAMIKA

8.1. Fűtés és szellőzésA környezeti levegőt két szempontból vizsgálhatjuk. Komfortérzetünkre a levegő

fizikai tulajdonságaival kapcsolatos klímatényezők hatnak, egészségünkre pedig a levegő kémiai összetételével kapcsolatos légszennyezés. A klímatényezők és a légszennyezés káros hatású tényezőinek kialakulását a munkavédelem hivatott megelőzni. A légszennyezéssel már korábban foglalkoztunk (lásd a 3. fejezetet).

KlímatényezőkAz emberi szervezet, akár valamennyi élő szervezet az anyagcsere folyamatok

segítségével során biomolekuláit, illetve a szervezetbe kerülő tápanyagok molekuláit oxidatív módon lebontja, ennek során szabadul fel az az energia, amely az élő szervezeteknek, mint energetikailag nyitott rendszereknek fenntartásához szükséges. Az energia egy része a felépítő folyamatokra használódik fel. Számottevő része azonban az emberi szervezet hőmérsékletének megtartásához, más néven a hőmérsékleti állandóság fenntartásához szükséges. Az emberi szervezet alap anyagcseréje, amelynek energia igénye naponta kb. 7200 kJ, az alábbi egyenlet szerint írható fel:

Felvett energia (tápanyag) + oxigén szén-dioxid + víz + ATP szintézis + hőenergia Az emberi szervezet munkavégzésekor kémiai energia felhasználása következik be,

amelynek azonban csak 20 %-a használódik fel tényleges mechanikai munkavégzésre, az energia 80 %-a hőenergiává alakul, amelyet a szervezet a hőegyensúly fenntartására környezetének átad.

ATP + víz ADP + P i + 34 kJ (7 kJ mechanikai munkára, 27 kJ hőenergia)Tehát a szervezet és a környezet között állandóan energiacsere játszódik le. Az emberi

szervezet köpenyhőmérséklete, a bőr hőmérséklete ingadozik (ideális esetben 32 oC), a maghőmérséklet (a belső szervek hőmérséklete) állandó marad (37 oC).

55

Az emberi szervezet hőleadási lehetőségei az alábbiak: Az emberi szervezet sugárzással 0,5-2 mm hullámhosszú elektromágneses hullámok

formájában hőt képes leadni. Vezetéssel ugyancsak elérhető hőleadás. A fémek jó hővezetők (ezért "fagy rá" a

kezünk a kilincsre télen), a levegő rossz hőleadó, inkább hőszigetelőként használható (pl. pehelykabát).

Áramlással is lehet hőveszteséget elérni. A test mellett a levegő felmelegszik, felfelé mozdul el, helyébe hideg levegő tódul. Az áramlási hőveszteséget a légáramlás és a ruhátlan állapot elősegíti.

Az emberi szervezet hőleadásának több, mint 70 %-a sugárzással, hővezetéssel és áramlással történik. A hőleadásból 27 %-ot a verejték nélküli párolgás teszi ki (a maradék 3% a vizelettel és s széklettel távozik). Egy gramm víz elpárologtatása 2,5 kJ energia veszteséget jelent. Az emberi test párolgását mindig a környezet hőmérsékletének függvényében vizsgáljuk.

Semlegesnek nevezzük azt a környezeti hőmérsékletet, amely esetében éppen kellemesen érezzük magunkat (ruhátlanul 28 oC, szobai ruhába öltözve 22 oC). Ezt a kellemes érzetet komfortérzésnek nevezzük. A komfortérzés mindig 40-50 % relatív páratartalomra vonatkozik. Semleges hőmérsékleten a verejtékezés nélküli párologtatás elérheti a 50 ml/órát. Ez naponta 1200 ml is lehet, tehát a nem érzékelhető vízpárologtatás naponta 2900 kJ energiát fogyaszthat, ez az alap anyagcsere 40 %-a.

A semlegesnél magasabb hőmérsékleten megindul a verejtékezés, ez melegben 1000-1200 ml lehet óránként, ami 2400-2800 kJ hőleadásnak felel meg. Egy 70 kg átlagsúlyú ember tömegének 60 %-a 42 kg, ennyi vizet tartalmaz a szervezete. erős izzadásnál óránként ennek 5-7 %-át vesztheti e. Ilyenkor nem csak a víz, hanem a só pótlásáról gondoskodni kell. Magas relatív páratartalomnál csökken a párolgás. Ha a környezetben magas a páratartalom és 40 oC a testhőmérséklet, központi idegrendszeri zavarok jelentkezhetnek, ha a testhőmérséklet 41-42 oC, akkor görcsös állapot léphet fel, eszméletvesztés következhet be, 43 oC testhőmérsékleten a keringési elégtelenség tünetei között beállhat a halál. Az extrém magas testhőmérséklet által kiváltott halált hőgutának nevezzük.

A kellemes hőérzetet nem csak a levegő hőmérséklete, hanem a páratartalma (nedvességtartalma) és áramlási sebessége együttesen biztosítja. A klímatényezők kombinációjával létrejövő azonos hőérzet alkalmazásával a kívánatosnál magasabb hőmérsékleten is a kellemest megközelítő klímát lehet létrehozni.

A megfelelő közérzetnek elengedhetetlen része a hőcsere egyensúlya (hőegyensúly), ez pedig csak megfelelő fizikai paraméterekkel rendelkező, tehát megfelelő klímájú környezeti levegőben lehetséges. Ha a környezet nem alkalmas a hőcserére, a szervezet hőegyensúlya megbomlik – a normál állapottól való kisebb eltérés kellemetlen közérzetet (diszkomfortérzés), a nagyobb eltérés, a szervezet abnormális működése miatt, komoly rosszullétet okoz – különösen súlyos esetben a halál sem kizárt.

Mivel már a legkisebb diszkomfortérzés is a figyelem lankadásához vezethet, a tökéletes munkahelyi klíma nem csak a munkavédelem, hanem egyben a cég elemi érdeke. A figyelem lankadása ugyanis nem csak a balesetveszélyt, hanem a selejttermelés valószínűségét is megnöveli. Minél erősebb a fizikai igénybevétel, annál alacsonyabb külső hőmérsékletre van szükségünk.

A levegő nedvessége

56

A levegő természetes körülmények között mindig tartalmaz vízgőzt, amely a levegővel tökéletesen keveredik. A nedves levegő ez a levegő-víz keverék. A levegő nedvességtartalmát (páratartalmát) abszolút és relatív értékekben adjuk meg. Vízgőzzel telítettnek tekintjük azt a levegőt, amelyben a vízgőz résznyomása azonos a levegő hőmérsékletén meghatározott telített vízgőz nyomásával. A levegő abszolút nedvességtartalmát a vízgőz tömege és a nedves levegő tömege hányadosában adjuk meg. A levegő relatív páratartalma egy viszonyszám, amely azt adja meg, hogy 1 m3 nedves levegőben a páratartalom hányad része az azonos hőmérséklethez tartozó telített levegőnek, azaz a telítési vízgőzmennyiségnek.

A levegő melegítése és hűtéseA levegő melegítésekor a levegő entalpiája nő és nedvességtartalma változatlan

marad. Hűtéskor azonban a nedvességtartalom is változhat, mert a hűtendő levegő a harmatpont hőmérsékletet elérve a levegő vízgőzben telítetté válik, sőt nedvesség kicsapódás is bekövetkezhet (mindenki ismeri az “uszoda” jelenséget – ha egy hideg helyről belépünk egy párás, meleg helyiségbe, a szemüvegünk bepárásodik).

Szellőzési alapfogalmak Bevezetett levegő – a bevezetésre kerülő, friss levegő. A friss levegő minőségére

szigorú megkötések vonatkoznak. Szennyezettsége a különböző szennyező anyagokra vonatkozó engedélyezett határértékeinek mindössze tizede lehet. Ha a külső levegő ennek a tisztasági foknak nem felel meg, a helyiségbe vezetés előtt meg kell tisztítani.

Helyiséglevegő – a munkahely – lehetőleg a megfelelő állapotú – levegője. Ezt az állapotot kívánják elérni a szellőztetéssel.

Romlott levegő – a nem megfelelő paraméterekkel rendelkező, eltávolítandó levegő. Ezt cserélik ki a szellőztetéssel.

Távozó levegő – a helyiségből elvezetett levegő. Általános szellőztetésnél a romlott levegő elvezetett részével egyenlő. A környezet szennyezésének elkerülésére a szabadba vezetés előtt gyakran tisztítani kell.

Keringetett levegő – a távozó (romlott) levegő azon része, amelyet megfelelő hígítás vagy tisztítás után a helyiségbe visszavezetnek. A levegő keringetése csak akkor megengedett, ha sem mérgező, sem kellemetlen szagú komponenseket nem tartalmaz. A bevezetett levegőnek a teljes visszavezetés (recirkuláció) esetén is legalább 10% friss levegőt kell tartalmaznia.

Térfogatáram – a szellőzés során kicserélendő levegő mennyisége, amelyet különböző számítások alapján határoznak meg. A szellőző levegő térfogatáramát a hőfejlődés, a nedvességfejlődés, illetve a szennyező anyagok fejlődésének alapján – esetleg ezek közül többnek a figyelembe vételével – lehet megállapítani. A hőfejlődés alapján akkor kell számolni, ha a teremben erős a hőfejlődés (pl. napsugárzás, hőfejlesztő berendezések, sok ember jelenléte –”betlehemi meleg”). A nedvességfejlődést akkor kell figyelembe venni, ha a teremben jelentős a páraképződés, amelynek következtében a levegő telítetté, sőt túltelítetté válik és beindul a párakicsapódás vagy a ködképződés, ami a látási viszonyokat is jelentősen ronthatja. A szennyező anyagokkal akkor kell kalkulálni, ha a technológia során jelentős mértékű a légtér szennyeződése.

Az általános szellőzésA szellőzés (közismertebb nevén szellőztetés) a zárt helyiségben, légcsere céljából

előidézett légáramlat. A szellőzés folyamán az elhasznált, szennyezett levegő a helyiséget részben elhagyja és helyébe friss, tiszta, eredeti összetételű levegő jön be, a friss levegő a

57

helyiséget átöblíti. Az általános szellőzés a helyiség egész légterét érinti, a helyi szellőzés a helyiségnek csak egy részére vonatkozik. A természetes szellőzés során a levegő más paramétereit nem szabályozzák. A természetes szellőzéshez a külső és belső levegő hőmérsékletének különbségét – a hőenergiát, illetve a szél mozgási energiáját veszik igénybe.

A mesterséges szellőzésnek vannak olyan fajtái, amely során a klímaállapotokat részben vagy teljesen szabályozzák. E szabályozott szellőzés típusok: légfűtés, léghűtés, párátlanítás, nedvesítés és klímatizálás. E típusoknak a nyomásállapot változása szerint három fajtája van, a túlnyomásos, a kiegyenlített és a depressziós. A szellőzés során a légtéri szennyezőanyag mennyisége is csökkenthető, ennek lehetőségei: gázelszívás, hőelszívás, gőzelszívás, páraelszívás, porelszívás. A munkahely kívánalmaknak megfelelő klímát a szabályozott szellőzés típusokkal pontosabban be lehet állítani.

Az általános, különösen a természetes szellőzéssel elérhető légcsere kevésbé intenzív, a kívánatos klímatényezők megfelelő pontossággal csak szabályozott úton, klímaberendezésekkel állíthatók be. Az általános szellőzésnél a megfelelő hatásfokot a levegő-térfogatáramok megállapításával lehet előre meghatározni. A szellőztetett helyiségben a levegő különböző utakon vezethető végig: felülről lefelé, alulról felfelé, felülről lefelé és vissza, alulról felfelé és vissza. A szellőzés során több-kevesebb belső keringő áramlás csökkentheti a szellőzés hatásfokát. Az áramlási képet a berendezési tárgyak és a személyek légmozgást keltő hatása is módosítja, ezáltal a szellőzés hatásfoka tovább romolhat. Minél erősebb a fizikai igénybevétel, annál erélyesebb szellőztetésre van szükségünk.

Az általános mesterséges szellőzésnél a légáramot mesterségesen, a helyiség és a kültér nyomása között különbség képzésével hozzák létre. Két válfaja van, a túlnyomásos és a depressziós szellőzés, de törekedni lehet kiegyenlített szellőzésre is.

A túlnyomásos szellőzésA túlnyomásos szellőzésnél a szellőzés alatt álló helyiségben friss levegő befúvásával

tízes nagyságrendű Paszkál túlnyomást létesítenek (a befúvott levegő térfogatárama nagyobb, mint a távozó levegő térfogatárama), így a légáram iránya a helyiségből kifelé mutat. Ezt a megoldást általában a meleg levegő és a felesleges nedvesség elvezetésére használják vagy akkor, ha a helyiséget a külső légtér szennyezéseitől meg akarják óvni (pl. erősen szennyezett munkahelyeken a kezelőfülkék belsejében, illetve minden olyan helyiségben, ahol kályhafűtés van).

A depressziós szellőzésA depressziós szellőzésnél a szellőzés alatt álló helyiségben tízes nagyságrendű

Paszkál vákuumot létesítenek (a befúvott levegő térfogatárama kisebb, mint a távozó levegő térfogatárama), így a légáram iránya a helyiség felé mutat, a friss levegő a helyiség tömítetlenségein és nyílászáró szerelvényein keresztül áramlik be. Ez a megoldás nem használható, ha a munkahelyet egészségre ártalmas vagy kellemetlen szagú anyagot tartalmazó légterű helyiségek veszik körül. Alkalmazása viszont előnyös, ha a környezetet meg akarják kímélni a munkahelyen keletkező környezetszennyező anyagok kiáramlásától.

Kiegyenlített szellőzésA mesterségesen létrehozott kiegyenlített szellőzés közelíti meg legjobban a

természetes szellőzést. Megvalósítani nagyon nehéz, mert a nyomásingadozás miatt mindig kell minimális túlnyomással vagy depresszióval számolni.

A helyi elszívásA helyi elszívás segítségével a környezetre veszélyes anyagok közvetlenül a

keletkezési helyükről távolíthatók el. Az elszívást kizárólag a technológiával szorosan

58

összefüggően lehet kialakítani. Az elszívó rendszerek fajtái: szabad szívónyílások (szívóhatásuk a legkisebb), elszívóernyők (gáz- és gőzelszívásnál), elszívórések (gáz- és gőzelszívásnál), elszívó burkolatok (por-, gáz- és gőzelszívásnál) vagy szekrények (szívóhatásuk a legnagyobb, por-, gáz- és gőzelszívásnál).Klímaberendezések

A klímaberendezések mesterségesen állítják be a befúvott levegő valamennyi paraméterét, tehát a szellőzés eredményessége nem függ a külső levegő állapotától. A klímatizálás célja, hogy a külső időjárástól és a helyiségben keletkező hő- és páramennyiségtől függetlenül a munkahelyen állandó hőmérsékletet és/vagy páratartalmat biztosítson, valamint a levegő megfelelő kémiai tisztaságáról gondoskodjék. A klímaberendezésben két folyamat játszódik le. Az első folyamat a befúvott levegő paramétereinek mesterséges beállítása, a mely a klímakamrában játszódik le. A második folyamat a helyiségben játszódik le. Itt keveredik az előre beállított állapotú befúvott levegő a helyiség atmoszférájával és az eredő levegő összetételnek kell a kívánt paraméterekkel rendelkeznie.

FűtéstechnikaA fűtés célja a zárt helyiségekben az előírt hőmérséklet biztosítása a külső levegő

hőmérsékletétől függetlenül. Az előírt hőmérsékletet két szempont szerint állapíthatják meg: a helyiségben tartózkodók komfortérzete szerint, illetve a termelési technológiák igénye szerint. A fűtőrendszerek a levegő más paraméterét nem változtatják meg. A fűtési rendszerek tervezésekor számos veszteségi lehetőséggel számolni kell. Ilyenek például a szél, a fűtendő épület felfűtése, az előnytelen tájolás (pl. északra nyíló helyiség), belmagasság, kéményveszteség (kürtőhatás), stb. okozta veszteségek. A fűtőrendszereket a hőenergia termelése szempontjából két nagy csoportot különböztetünk meg. A fosszilis tüzelőanyagokból a kémiai energia szabadul fel és alakul át hőenergiává a tüzelés során. A hőenergia energiaátalakítás során nyerhető a villamos fűtésnél. Természetesen más energiaforrás is kívánkozhat. A fűtőrendszerek hőleadásuk alapján is megkülönböztethetők: konvekciós (hőáramlásos) hőleadás (pl. radiátorok) vagy sugárzásos hőleadás (pl. beágyazott padlófűtés).A fűtőrendszerekkel szemben támasztott igények

A leadott teljesítmény igazodjon a tényleges igényekhez. Összességében és elemeiben jól szabályozható legyen. A betáplált energiát minél kevesebb veszteséggel ossza szét és hasznosítsa. Élettartama és elemeinek élettartama legyen nagy, elemei ne legyenek sérülékenyek. Üzeme zárja ki a balesetveszélyt. Beruházási és üzemköltsége kicsi legyen.

8.2. Világítás és színdinamikaA látható fény az elektromágneses sugárzás aránylag kis tartománya, a 350-850

(mások szerint 380-780) nm hullámhosszúságú tartománya. A fehér fény a színtartomány valamennyi hullámhosszú komponensét tartalmazza. Alapvetően hat színtartományból áll, ennek hullámhossz határait táblázatban mutatjuk be. Az egyes színtartományok között az átmenet folyamatos. A hat alapszín, sőt Maxwell megállapítása szerint három alapszín (vörös, zöld és kék) azonos arányú összeadó (additív) keverésével a fehér fény, különböző arányú keverésével pedig az egész színskála előállítható. Maxwell elméletét trikromatikus (háromszín) elméletnek nevezik.

A színes vegyületek nagymértékben delokalizálódott elektronrendszere könnyen, már a látható fény (=350-850 nm) energiájának elnyelése hatására gerjeszthető. Gerjesztéskor a magasabb energiájú pályára kerülő elektronpár a szükséges energiát (a két pálya közötti

59

energiakülönbséget) a látható fény energiájából fedezi. A fehér fény 350 és 850 nm között valamennyi hullámhosszúságú fényt tartalmazza. Ezek közül gerjesztéskor a színes molekula azt a hullámhosszúságú fényt nyeli el, amelynek energiája pontosan megegyezik a gerjesztéshez szükséges energiával. Ha a fehér fényből egyetlen hullámhosszúságú fény hiányzik, színessé válik, mégpedig az elnyelt hullámhosszúságú fénnyel komplementer színűvé. Például a narancssárga -karotin által elnyelt fény ibolyaszínű, a vörös fényt elnyelő klorofillok pedig zöldek. A komplementer színpárok: vörös-zöld, kék-sárga, ibolya-narancs.

A monokromatikus fény (monokromatikus sugárzás) egyetlen hullámhosszú fényt tartalmaz, ezt általában szűrő vagy rés segítségével, kivonó (szubtraktív) színkeveréssel, állítják elő. Ha a fény egynél több hullámhosszú fényt tartalmaz, összetett fénynek (összetett sugárzásnak) nevezik.

Az emberi látószerv alkalmazkodóképességére jellemző funkciók: Az akkomodáció azt jelenti, hogy a szemlencse fókuszálásával a nézett tárgyat látja

élesen. A szem akkomodációs hibáinak egy részét szemüveggel korrigálni lehet (alakhibák, lencseműködési hibák, fénytörési hibák, stb.).

Az adaptáció a fényerőhöz való alkalmazkodást jelenti a pupilla megfelelő összehúzódása segítségével. A szemnek a holdvilág és a verőfény megvilágításához egyaránt kell alkalmazkodnia.

A látóélesség a már megkülönböztethető két pont közötti, tehát a legkisebb látószög ívpercben kifejezett reciprok értéke.

A különbségérzékelés az a legkisebb fénysűrűség különbség, amelyet a szem észlel: A kontrasztérzékelés, amelynek mérőszáma a korábban tárgyalt fénysűrűség kontraszt.

A munkavédelem szempontjából fontos látásfunkciók A látóteljesítmény a szem alkalmazkodási gyorsasága a megváltozott fénysűrűséghez.

A látás akkor optimális, ha a látószerv már alkalmazkodott a látótér átlagos fénysűrűségéhez. Ha a munkatér megvilágítása nem egyenletes, akkor a szem állandó alkalmazkodásra kényszerül, illeszkedési zavar lép fel, tehát a látás nem optimális – ez balesetveszélyt jelenthet.

Káprázás akkor lép fel, ha az átlagos fénysűrűséghez képest – amelyhez a szem már adaptálódott – nagy fényességű felület tunik fel, így a szem gyors átállásra kényszerül. A képrázás végletes állapota a vakítás, amely másodpercekig tartó látászavart okoz. Az állandóan változó fénysűrűségű helyiségben fellépő kismértékű káprázás a szemet kimeríti, fejfájást okozhat, ezért lankad a figyelem. Ilyen munkahelyeken gyakori a figyelmetlenség, így magas a balesetveszély. A káprázás veszélye miatt azokon a munkahelyeken, ahol nagy a fénysűrűség, tilos nagy, csillogó felületeket elhelyezni. Ha a kápráztató tárgy a szemlélt tárgy irányában van, akkor közvetlen káprázás következik be. Ha a kápráztató tárgyról csak szórt fény kerülhet a szembe, közvetett káprázásról beszélhetünk.

A fúziós frekvencia olyan gyors képváltozásnál lép fel, amit a szem már nem tud megkülönböztetni és ezért folyamatos mozgást lát (a filmnél 24 kép/sec, a televíziónál 25 kép/sec). Ebben az esetben a fényérzet erősségét az egymás követő ingerek középértéke szabja meg – ez a Talbot törvény. A gyorsan mozgó gépalkatrészeknél fellépő fúziós frekvencia fárasztja a szemet, ezért balesetveszélyes tényezőnek számít.

A villogás (flimmer) akkor lép fel, ha a a fúziós frekvenciát meghaladó sebességű fénysűrűség vagy a színinger változás következik be. Ez fárasztja a szemet – ezért ajánlják, hogy TV nézés után ne vezessünk, különösen veszélyes a diszkófények után a vezetés. A munkavégzés során jelentkező villogás is veszélyes, de különösen veszélyes, ha valaki a villogástól (diszkózástól) kimerült szemmel kezdi a munkát.

60

Sztroboszkop hatás akkor lép fel, ha adott frekvenciával változó fényben egy tárgy forog (esetleg szakaszos mozgást végez), akkor azt – érzéki csalódás következtében – nyugvónak vagy eltérő mozgásúnak látszanak (pl. a filmben a szekerek küllői visszafelé forogni látszanak). A munkavégzés során a valóságtól eltérő mozgás látszata különösen növeli a balesetveszélyt.

A színlátás trikromatikus, vörösre, zöldre és kékre leginkább érzékeny csapok vesznek részt benne. A színtévesztőknél valamelyik csaptípus érzékenysége nem megfelelő, a színvakoknál mindhárom csaptípus egyformán érzékeny. Vannak olyan foglalkozások, amelyeknél a színtévesztés alkalmatlanságot jelent (pl. villanyszerelő – a színes vezetékjelzések miatt). A gépkocsivezetésnél a színtévesztés korábban kizáró ok volt. Ma arra az álláspontra helyezkednek, hogy a “B” kategória esetében a kellő figyelemmel a forgalmi lámpák színjelzése a helyzetük szerint is felismerhető – de a színtévesztésből eredő minden balesetért a gépkocsivezetőt terheli a felelősség.

A munkaterek természetes megvilágításaA természetes világosság (napfény) bevezetésére, illetve a fényerő szabályozására az

ablakok szolgálnak. A természetes világítás a helyiségekbe beengedett és az égboltról sugárzott szórt fény. A természetes világítás lehet közvetlen és közvetett. Ez utóbbinál a visszaverődő fény valamilyen – de eredetileg a külső fény által megvilágított – felületről származik. A nyílás (ablak) elhelyezése szerint oldal világítást, felső világítást és a kettő kombinációjából létrejövő összetett világítást különböztetünk meg. A természetes megvilágítás szempontjából a munkatérnek a megfelelő pontján elhelyezkedő munkasíkra, pontosabban annak vízszintes vetületére, az elméleti munkasíkra vonatkoznak a számítások.

A munkahelyek természetes megvilágításával kapcsolatban a megvilágításon kívül egyéb paraméterekre is megkötések vannak.

Árnyékoló hatás – a napsütés okozta éles árnyékokat jó szóró és visszaverő tulajdonságú falfestékkel és szóró üvegezéssel lehet tompítani.

Káprázatmentesség – a közvetlen napfény vagy annak visszaverődő fénye a munkavégző szemébe nem tűzzön. A káprázás függönnyel vagy szóró üvegezéssel is csökkenthető.

Egyenletesség – az ablakok megfelelő méretezésével, illetve a munkaasztalok arányos elhelyezésével lehet biztosítani.

PSALI (állandó kiegészítő mesterséges világítás)A természetes megvilágításnak korlátai lehetnek, gyakran mesterséges megvilágítással

kell kombinálni. Magyarországon az év 8760 órájából átlagosan 5000 órában van világos, de ennek csak a kb. 70% mennyisége (kb. 3500-3600 óra), amikor a munkahelyeken elegendő a természetes világítás – és ezeknek az óráknak a szezonális eloszlása sem egyenletes. Decemberben átlagosan csak négy óra (10 14 óra között) hosszat elegendő a természetes világítás, a nyári hónapokban (június elejétől augusztus végéig) napi 12 óra hosszat nem kell mesterséges világítást alkalmazni. Ezen felül az időjárási adottságok is erősen befolyásolhatják a természetes világítás időtartamát. Azokban a napszakokban, amikor a természetes világítás nem elegendő vagy nem elég egyenletes, időnként kiegészítő mesterséges világítást kell alkalmazni. Vannak olyan munkahelyek, amelyek állandó kiegészítő mesterséges világításra szorulnak, amit angol elnevezése alapján PSALI névvel illetnek.

A mesterséges fényforrások rendszere és azok főbb jellemzőiA mesterséges fényforrásokat elsősorban működési elvük szerint osztjuk fel.

61

1. A hőmérsékleti sugárzókban a látható sugárzást villamos árammal fűtött és magas hőmérsékleten izzószál bocsátja ki (izzólámpák, halogén fényárlámpák, villamos ívlámpák), de hőmérsékleti sugárzó a gyertya és a petróleumlámpa is. 2. A kisülő fényforrásokban a fény gázkisülés eredménye (fénycsövek, higanylámpák, xenonlámpák,stb.).A lámpatestek

A fényforrásokat tartó szerkezeteket lámpatesteknek, a fényforrást és a lámpatestet együtt világítótesteknek nevezzük. A lámpatesteknek számos feladata van:

A fényt a világítástechnikai igényeknek megfelelően irányítja és elosztja. A fényforrás kápráztató és vakító hatását csökkenti (pl. lámpaernyő). Védi a fényforrást, valamint a feszültség alatt lévő alkatrészeket. A világító berendezésnek esztétikus megjelenést kölcsönöz.

Munkavédelmi szempontból – az utolsó szempont kivételével – valamennyi feladat rendkívül fontos, mert a megfelelően beállított, káprázástól és vakítástól mentes világítás elősegíti az összpontosítást, csökkenti a balesetveszélyt és előnyös hatással van a termelésre. A világító berendezések telepítésének igen sok előírása van.

A színérzet, színdinamikaA színérzet szerint a színeket két csoportba sorolhatjuk:

Semleges színek (fehér, szürke, fekete) – ezek a “színek” a ráeső fény valamennyi összetevőjét egyenlő arányban verik vissza. Fehér színű az a felület, amely a ráeső fényt gyakorlatilag teljesen (ideális esetben 100%, a valóságban 95-96%) visszaverik. Fekete színű az a felület, amely a ráeső fényt teljes mértékben elnyeli. Ideális esetben a reflexió 0%, a valóságban néhány százalék a reflexió. A szürke színű felületek a fényt többé-kevésbé visszaverik, de valamennyi hullámhosszúságú fényt egyenlő arányban. Minél nagyobb a reflexió, annál világosabb a szürke (“több benne a fehér szín”).

Tarka színek (vörös, zöld, sárga, kék, stb.) – ezek a színek élénkek, a négy ősszín (sárga, vörös, kék, zöld) mindegyike egységes – és a másik ősszíntől eltérő – színérzetet kelt annak ellenére, hogy spektrális összetételük jelentősen különbözhet egymástól (pl. monokromatikus szín vagy komplementer szín). A többi tarka szín mindig két ősszínre emlékeztet pl. a narancssárga a vörösre és a sárgára, az ibolya a kékre és a vörösre, stb.). A tarka színekre képződésére jellemző, hogy a fehér fény visszaverődésekor a fény spektrális összetétele változik meg, egyes hullámhosszú fényhullámokat – valamelyik összetevője, színanyaga elektronrendszerének gerjesztése miatt – a felület elnyel, a visszaverődött (nem teljes) fényspektrum színes (az elnyelt hullámhossznak megfelelő színnel komplementer színű) lesz. Minél kevesebb az elnyelt elektromágneses hullám, a szín annál világosabb (“több benne a fehér”), minél több az elnyelt elektromágneses hullám,. a szín annál sötétebb (“több benne a fekete”) lesz. Kivétel a sárga, amely a fekete adagolásával zöld lesz, és a narancsszín, ami a fekete hozzáadásakor barna lesz. A tompa színárnyalatok a tarka színek és a szürke keveréséből származik.

A megvilágítás színhatásai A közvetlen színeket a fényforrás színe adja meg. A közvetett színeket a tárgyak színe határozza meg. Ez utóbbiak színét a fényforrás

színe (spektrális összetétele) jelentősen befolyásolja, hiszen a színes felület csak azon hullámokat tudja visszaverni, amelyek ráesnek. Ha a megvilágító fényt a felület teljes egészében visszaveri, az anyag színét olyan színűnek látjuk, mint a ráeső fény színe.

62

A három alapszín összeadódása Az additív (összeadó) színkeverésnél vörös, zöld és kék színű fényeket vetítenek

egymásra. Az eredő szín mindig világosabb, mint az eredeti színek, ha a három szín egyforma arányban szerepel, fehér szín érhető el. A keverékszín színárnyalata nem függ az összeadott fények spektrális összetételétől.

A szubsztraktív (kivonó) színkeverésnél színes festékeket kevernek össze. Az alapszínek: vörös, sárga, kék. A kevert színek mindig sötétebb, mint az alkalmazott alapszínek és a három szín azonos arányú keverékénél fekete szín állítható elő. A keverékszín függ az összetevő színek spektrális összetételétől. Két színt, amely úgy azonos, hogy spektrális összetételük is azonos, izomer színeknek nevezik. Két színt, amely úgy azonos, hogy spektrális összetételük nem azonos, metamer színeknek nevezzük. Ha két szín additív keverésével fehér szín állítható elő, a két színt komplementer színeknek nevezzük.

A színérzet a munkavédelemben is szerepet játszik, mert a színek az emberekből érzelmeket váltanak ki. Olyan színek jelenlétében, amelyek kellemes érzetet keltenek, jobb az összpontosítás és kisebb a balesetveszély. A színdinamika alkalmazása éppen ezt használja fel, megfelelő színek felhasználásával a ténykedésnek megfelelő hangulatot biztosít. Az egyes színek által kiváltott érzelmeket csak néhány szóval jellemezzük: vörös (élénkítő, meleghatású, kiabáló), narancs (meleghatású, élénkítő, vidám), sárga (derűs, ösztönző, könnyítő), sárgászöld (barátságos, érzékeny, csillapító – a jó látást segíti, de az emberi bőrnek egészségtelen színt kölcsönöz), zöld (friss, enyhén nyugtató, biztonságba helyező – színdinamikai célokra kiválóan megfelelő), kékeszöld (huvös, nyugtató, zárkózottságot terjesztő), kék (erős hideg hatása miatt uralkodó színnek nem használják, de a világoskék a mennyezeten távolító hatású, a helyiséget levegőssé teszi), jégkék (hideg, barátságtalan, de meleg és párás helyiségekben ezért enyhítő hatású), ibolya (távolító hatású, öregítő, de tompa árnyalatai térhatást növelő hatású), bíbor (méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, merev, nagy felületnél nyomasztó), szürke (semleges hatású, nem vonja el a figyelmet – olyan munkahelyeken alkalmas, ahol erősen kell koncentrálni).

Természetesen a színdinamika nem csak a munkakörülményekre, hanem a munkavállalók fizikai és szellemi kondíciójára is hatással lehet. Például a vörös környezet emelheti a pulzust és a vérnyomást, feszültséget, ingerültséget okozhat, sőt az arra hajlamos egyéneknél még agressziót is kiválthat. A narancs és a sárga nem csak élénkítő hatású, de fokozhatja az étvágyat is. Az ibolya (lila) éppen távolító hatása miatt a befelé fordulást, az elmélkedést elősegítheti ugyan, de az arra hajlamosoknál növelheti a depressziós hajlamot, csüggedést, sőt pesszimizmust válthat ki. A kék hideg hatása miatt fázóssá tehet, ugyanakkor csökkentheti a a gyulladásos folyamatok intenzitását. A zöld elősegítheti a kreatív gondolkozást, egyes vélemények szerint mindkét agyteke működésére serkenthetően hathat. Jó hatással lehet a tanulási és a tervezési képességre.

A munkahelyek színes kialakításának céljai (a színdinamika alkalmazása)A munkahelyi kellemetlen hatások enyhítésének, a figyelemelterelő, ezért a

balesetveszélyt és pontatlan munkát eredményező tényezők háttérbe szorításának egyik jó eszköze a színdinamika alkalmazása. A színdinamika segítségével egyben lehetőség nyílik a látás javítására, a munkahelyi rend szorgalmazására és egyéb, a munkavégzést elősegítő faktor bevezetésére. A munkatér kellemes színhatásának eléréséhez, különösen a színek harmóniájának megteremtéséhez minden esetben a körülményekhez alkalmazkodó, egyedi megoldások kellenek, nem lehet merev rendszabályokat kialakítani.

A munkatér színesítésének és a színjelzések alkalmazásának célja:

63

1. A megfelelő látás és a szem pihentetése érdekében: A munkatér megvilágításának fokozása jó reflexiós tulajdonságú, színes felületek

bevezetésével. A munkadarab és a háttér közötti kontraszt optimalizálásával. A látóélesség növelésével a megfelelő színezés hatására, ezzel ugyanis a

munkadarabok könnyebben észrevehetővé és felismerhetőkké válnak.2. A munkahelyi negatív tényezők hatásának ellensúlyozására:

A munkahely szélsőséges hőmérsékletének falszínezéssel történő ellensúlyozására. A hideg helyiségekben meleg színek (narancssárga, narancs, piros), a meleg helyiségekben hideg színek (jégkék, kék, kékeszöld, kékesszürke) alkalmazása a hőérzetet több fokkal kedvezőbb hőmérséklet irányába tolja.

Az impulzusszerű vagy monoton zajhatás elviselhetőbbé tételére. Az idegesítően lármás munkahelyek fárasztó hatását nyugtató hatású. zöld, kékeszöld, zöldeskék.

A munka monotonságának csökkentésére. Az egyhangú (monoton) munkák figyelemcsökkentő hatását a serkentő hatású vörös, narancssárga, sárga használatával lehet korrigálni.

A munkahely méretében az aránytalanságok kiegyenlítésére. A túlságosan szűkös méretű helyiségek falának világos, hideg színekkel (pl. világoskék) történő festése tágasabb érzetet kelt. A munkatérbe lógó súlyos tárgyak (pl. tartályok) nyomasztó jellegét is világos színnel lehet enyhíteni.

A munkahely zsúfoltságának csökkentésére. A zavaró födémszerkezetet vagy vezetékrendszert érdemes a környezetbe illően színezni, így a háttérbe olvadva a zsúfoltság csökkenni látszik.

A gőzhatás és az erős nedvesség érzetének enyhítésére. A helyiségek hőmérsékletének megfelelően kell meleg vagy hideg színeket használni.

A kellemetlen szagok és ízek tompítására. Vidám, meleg színekkel a kellemetlen körülmények is elviselhetővé tehetők.

3. A munkahelyi élet szervezettségének fokozására: A közlekedési utak, az anyagtárolás és a hulladék gyűjtés helyének festéssel történő

hangsúlyozásával. A színek a munkavégzőt szinte vezessék a megfelelő irányba. A könnyen piszkolódó helyiségek (például a mosdók) világosra festésével, mert ez

tisztántartásra ösztönöz.4. A veszélyt a jelző, a tiltó, a figyelmeztető és az útmutatást adó táblák és feliratok színjelzéseivel és ábráival, esetleg piktogramjaival a biztonság fokozására:

A közvetlen veszélyt jelentő tárgyak befestésével (kiálló, belógó, stb. tárgyaknak a háttértől elütő színezésével).

A tiltó, figyelmeztető és útmutatást adó biztonsági szín- és alakjelek kifüggesztésével. Ezeknél is a háttértől elütő színeket kell használni.

A menekülő útvonalak és a veszélytelen helyek megkülönböztetése festéssel. A csővezetékek színjelzése. A gépek üzembe helyezését feltüntető, színes fényjelek alkalmazásával.

Csővezetékek színjelzéseiJelentés SzínjelzésVíz ZöldGőz VörösGáz SárgaVákuum Szürke

A gázpalackok színjelzéseiGáz Színjelzés

64

Nitrogén ZöldHidrogén VörösDisszugáz (acetilén) SárgaSzén-dioxid SzürkeOxigén Világoskék

Biztonsági alak és fényjelek

Szám Jelentés Alak Szín1. Figyelmeztetés veszélyre

talpán álló háromszögkeret: feketemező: sárgafelirat: fekete

2. Tiltás

keretes (kettős) kör

keret: vörösmező: fehérfelirat: fekete

3. Rendelkezés sima kör

mező: kékfelirat: fehér

4. Biztonsági felvilágosítás

sima téglalap

mező: zöldfelirat: fehér

5. Tűzvédelmi előírás, felszerelés, vészkapcsoló

keretes (kettős) téglalap

keret: vörösmező: fehérfelirat: fekete

9. A MUNKAVÉDELEM MUNKAÉLETTANI ÉS MENTÁLHIGIÉNÉS VONATKOZÁSAI

A munkavégzés munkaélettani vonatkozásai, az emberi szervezet zökkenőmentes működésének néhány szempontja

Az emberi szervezet arra törekszik, hogy megőrizze azon paramétereit, amelyek életfunkciói elvégzéséhez szükségesek. Ezt nevezzük homeosztázisnak. A munkavégzés során, különösen az erős fizikai munkavégzés során ezek a paraméterek megváltozhatnak, ezért ezek korrigálására szükség lehet. Ezek a paraméterek:

térfogati állandóság, az ion összetétel állandósága, pH állandóság, az ozmotikus koncentráció állandósága, hőmérsékleti állandóság.

A térfogati állandóságAz emberi szervezet térfogatának megőrzésére törekszik. A szervezet 60 %-a víz így a

sejtekben a biokémiai folyamatok tulajdonképpen vizes oldatokban játszódnak le. Vízvesztéskor a sejtek víztartalma csökken, térfogatuk zsugorodik, vízfelvételkor pedig a sejtek víztartalma, így térfogata nő. Tehát a szervezet térfogati állandósága szoros kapcsolatban áll annak víztartalmával.Az ionösszetétel állandósága

Az emberi szervezetben az egyes régiók ionösszetétele is állandó. Vannak olyan ionok, amelyek a sejtek közötti térben (plazmában), más ionok a sejteken belül halmozódnak fel. Az emberi szervezetben az egész szervezet térfogati és ionösszetétel állandóságát végeredményben a veseműködés szabályozza.

Egyes kationpárok sejten belüli és kívüli aránya jellemzően meghatározó, például a K+/Na+ és a Mg2+/Ca2+ arányok. Erős verejtékezéssel a sóveszteség, elsősorban a nátrium veszteség jelentős lehet, ezért a szomjat ajánlatos ásványvízzel oltani.

65

Az ozmotikus állapot állandóságaAz emberi szervezet ozmotikus állapotának állandóságára is törekszik. Az ozmotikus

állapot nem vizsgálható elkülönítve a szervezet ion összetételétől és térfogatától. Az emberi szervezet víztartományaiban a különböző oldott anyagok összozmotikus koncentrációja normál körülmények között 300 mozmol/liter. A szervezet térfogati, ion összetételi és ozmotikus állandósága szoros kapcsolatban áll egymással.A pH állandóság

Az emberi szervezet működése meglehetősen szűk pH tartományban zavartalan. Az sejtek közötti tér pH-ja 7,400,02, az sejtekben majdnem pontosan 7,00. A pH tartomány állandóságáról puffer rendszerek gondoskodnak. A biológiailag legfontosabb a nátrium-hidrogén-karbonát szénsav rendszer, amely gyenge puffer, de mivel széndioxid állandóan képződik, mindig elegendő mennyiségben áll rendelkezésre. A sejtekben a citrátkör és egyéb lebontó folyamatok során keletkező széndioxid a vérárammal hidrogén-karbonát anion formájában jut el a tüdőig. A vese a szervezet proton koncentrációjának szabályozásában döntő szerepet játszik. Egyedül a vizelet alkalmas arra, hogy az emberi szervezetből protonokat ürítsen ki ammónium kationok formájában (NH3 + H+ = NH4

+). A vese képes visszatartani a nátrium kationokat és a hidrogén-karbonát anionokat, így gondoskodik a megfelelő hidrogén ion (proton) koncentrációt biztosító puffer rendszerekhez szükséges ion koncentrációról. Ha a légzés során az oxigén felvétel vagy szén-dioxid leadás akadozik, a pH eltérhet az ideálistól és a szervezet működési zavarait okozhatja.A hőmérsékleti állandóság

Az emberi szervezet hőmérsékleti állandósága a szervezet és a környezet energiacseréjének eredménye. Ennek változásaival korábban, a fűtés-szellőzés fejezetben már részletesen foglalkoztunk (ld. Klímatényezők).

A munkavégzés lélektani (pszichológiai) vonatkozásaiA lélektan (pszichológia) a lelki jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek kettős

funkciója van. Egyrészt tükrözik a külső valóságot, másrészt kiváltják és irányítják a cselekvést. A cselekvéseket két alaptípusra bonthatjuk. Az egyik során az egyénnek a környezethez való viszonya változik meg (helyváltoztató cselekvés), a másik során az egyén a környezetet változtatja meg (manipuláció). A munka nem lélektani, hanem társadalmi kategória, tárvényszerűségeit a társadalomtudományok tárják fel. A munkavégzés során nem csak a környezet változik meg, hanem a munkát végző ember is.

A pszichikum a lelki jelenségek összessége – az idegrendszer működésének eredménye, de tartalmát és lényegét az ember és külvilág közötti kapcsolat, ezen belül a valóság visszatükrözése képezi. A pszichikum jelenségeihez tartozik az érzékszervek működése (pl. látás, hallás, stb.), ezen keresztül a valóság megismerése (érzékelés, észlelés, emlékezés), amelyet a pszichikai tulajdonságok (pl. a felfogóképesség gyors vagy lassú volta) egyénivé tesznek. Ezek vezetnek el a megismerési, az érzelmi és az akarati folyamatokhoz.

Az ember fejlődésében a beszéd és a gondolkodás meghatározó szerepet játszott, és ebben munkának is jelentős volt a szerepe. A tudatos pszichikus folyamatok az ember társadalmilag szervezett tevékenységének irányítói.

A munkapszichológia tárgya az a viszonylat komplexum, amely a munkavégzés során a munkavégző ember és a munka tárgya, illetve a munkavégzők között kialakul. A cél a) a munkavégző megfelelő lelkiállapotának biztosítása a munkához; b) a megfelelő környezet és munkafeltételek biztosítása a munkához.

A munkapszichológia szemlélete kétféle lehet: a) a munkatevékenység vizsgálata a munka hatékonysága és eredményessége szempontjából; b) a munkatevékenység vizsgálata a munka biztonsága szempontjából.

66

A munkabiztonság lélektana egyrészt szervesen kapcsolódik a munkalélektan alapkutatásaihoz, másrészt a határtudományokhoz (pl. munkaegészségtan, munkaélettan, ergonómia, üzemi pszichológia, stb.). Az ergonómia a munkatudomány, a munkalélektan és a műszaki tudomány határterülete. Célja a munkavégző számára az ideális munkafeltételek (műszaki feltételek, környezeti feltételek, lélektani feltételek) megteremtése.

A munkavégzés során nem csak a munka feltételeit kell a munkavégző kényelméhez igazítani, hanem a munkavégzőnek is alkalmazkodnia kell. Az alkalmazkodás az a képesség, amely segítségével egy élőlény szervezetének működését és tevékenységét képes a környezeti hatásoknak megfelelően szabályozni, ezáltal képes fennmaradását biztosítani. Az embernél a környezet aktív átalakítása válik a tevékenység lényegévé, ennek eszköze a munka. Az ember tehát egyrészt átalakítja a külvilágot, másrészt alkalmazkodik hozzá. Az alkalmazkodóképesség zavara minden esetben megnöveli a balesetveszélyt.

Minden munkavégzés a munkavégzőre nézve igénybevételt jelent, ez az igénybevétel lehet fizikai és idegi jellegű. Az igénybevétel a munkavégzőre megterhelést jelent, amihez alkalmazkodnia kell, ez egy idő múlva fáradsághoz (az idegrendszer részleges kikapcsolásához) vezet, ami alkalmazkodási nehézséget, így fokozott balesetveszélyt jelent. A megterhelés a definíció szerint azoknak, a munkarendszerekben működő külső feltételeknek és követelményeknek az összessége, amelyek az ember fiziológiai és/vagy pszichológiai állapotára hatnak. A tartós alkalmazkodási elégtelenség nem csak balesethez, hanem foglalkozási megbetegedéshez is vezethet. Maga az alkalmazkodás is igénybevétellel jár. Az a munkavégzés biztonságos, amely során a munkavégző igénybevétele és alkalmazkodóképessége optimális kapcsolatban van. Helyes munkaszervezéssel az igénybevétel kiegyenlítettségére kell törekedni.

A munkabiztonságnak személyi, technikai és szervezési feltételei vannak és ezek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. A személyi feltételek között alkati adottsági és lélektani feltételek is vannak. A lelki jelenségek három régiója (a megismerési – kognitív, az érzelmi – emocionális és az akarati – konatív régió) bonyolult kölcsönhatásban van egymással.

Az érzékelés szempontjából a munkafolyamat során valamennyi külső érzékszervünkre (látás, hallás, szaglás, ízlelés, bőrérzékenység) és belső érzékeléseinkre (pl. mozgásérzékelés, egyensúlyérzékelés, stb.), valamint egyéb érzékelésekre (pl. közérzet, időérzékelés, stb.) szükség van. A munkabiztonság szempontjából az érzékelésnek és a mozgásnak bonyolult, a tudatosság különböző szintjein végbemenő kapcsolatainak van fontossága. Az észlelés szintjén a munkafolyamatokat állandóan követjük és az észlelés tájékoztat állandóan a környezet változásairól. A munkabiztonság szempontjából nagy szerepe van a mozgásérzékelés és a többi érzékszerv közötti együttműködés kialakulásának.

A munkabiztonság szempontjából kiemelt szerep jut a munkavégző figyelmének a munkafolyamat során. Minden olyan tényező, amely a figyelmet elvonja, elvben balesetveszélyt vagy a termelésben minőségromlást okozhat. A tudatos figyelem bonyolult agykérgi folyamatok összessége: az ingerek közül szelektálunk, csak a fontosakra összpontosítunk. A figyelem fenntartására az idegrendszer sok energiát használ fel, ezért a munkavégzőt óvni kell a túlterheléstől. A figyelem terjedelmét az szabja meg, hogy hányfelé tudunk figyelni egyszerre. A figyelem tartóssága szakaszos, kb. 10-20 perc intenzív figyelés után átmeneti lankadás következik be. A figyelmet a figyelem átállítódás (másra kell figyelni) és a figyelem elterelés (zavaró körülmény) is csökkentheti, közülük az utóbbi lehet baleset forrása. Mivel fáradással nő a figyelem lankadása, munka közben rövid pihenési szakaszok szükségesek.

A munkatevékenység gyors, biztos és zökkenőmentes irányításának egyik alapfeltétele a munkabiztonság szempontjából a megfelelő színvonalú képzeleti tevékenység. Az emberi agy képes arra, hogy a különböző emléknyomokat egyetlen, az emlékezettől eltérő képzeleti

67

képbe olvassza össze. Az aktív képzelet lehet reproduktív (pl. az olvasás során más elképzelését építjük fel a magunk számára) és produktív (ez az alkotómunka). A passzív képzelet önkéntelen képzelődés, ilyen például az álom.

A biztonságos munkavégzés során a motiváció (érzelmi érdekeltség) és az emóció (érzelmi töltöttség) igen fontos szerepet játszik. A munkához való érzelmi irányulásnak két viszonylata van. Az általános érzelmi viszonyulás általában a munkára vonatkozik (szeret-e dolgozni), a specifikus érzelmi viszonyulás pedig az adott feladathoz való viszonyt fejezi ki. A munkavégzést a munkavégző vérmérsékleti adottságai is befolyásolják. Vérmérsékleti szempontból az emberek négy alapvető csoportba sorolhatók. A kolerikus alkatú emberre az erős és tartós érzelmek jellemzőek, a szangvinikus alkatra viszont a gyors, de nem tartós érzelmek (ezt nevezik szalmalángnak). A melankolikus ember érzelmei tartósak, de nem erősek, a flegmatikus embernek pedig lassan keletkező, gyenge érzelmeik vannak. Igen fontos, hogy mindenki a vérmérsékletének megfelelő jellegű munkát végezze, mert az ettől való eltérés növelheti a balesetveszélyt (például túl lassú vészreakció vagy éppen az ellenkezője, kapkodás veszélyes szituációban, stb.). A hosszú ideig tartó érzelmi elfojtottság megbetegedést, például infarktust is okozhat.

A munkavégzés biztonságát a munkavégző hangulati beállítottsága is befolyásolhatja. A hangulat általános érzelmi állapot, amely bizonyos időn át az ember egész viselkedését érzelmileg aláfesti. A szenvedélyek tartós és erős érzelmi irányulások, amelyek jelentősen befolyásolják az ember tevékenységét, így munkavégzését is. A munkavégzés szempontjából egy szenvedély lehet hasznos (cselekvésre ösztönöz – ennek szélsőséges esete a már nem hasznos “munkamánia”), de lehet káros, amely mind az egyénre, mind a környezetére szenvedést hoz (ilyenek az alkoholizmus, a dohányzás, a kábítószerezés, stb.). Munkavédelmi szempontból a szélsőséges hangulatok és az erős szenvedélyek –bizonyos szempontból még a hasznos szenvedélyek is – növelhetik a balesetveszélyt. Az balesetmentes munkavégzéshez bizonyos fokú higgadtság feltétlenül szükséges.

A biztonságos munkavégzésnek nélkülözhetetlen feltétele a fegyelmezettségnek az a minimuma, amely a munkavégzőt arra készteti, hogy munkáját a biztonsági intézkedések által alátámasztott követelményeknek megfelelően végezze. Munkavédelmi szempontból a motiváció is befolyásolhatja a balesetveszélyt. Minden viselkedés a szükségletek kielégítésére szolgál, az erre való késztetés a motiváció.

A cselekvés során mindig bizonyos fokú veszéllyel kell szembenézni. A kockázat a veszély felmérése és vállalása. A veszély felmérésénél előfordul, hogy a cselekvés várható következményeit nem megfelelően mérik fel, az alulbecsülik vagy túlbecsülik. A balesetek egyik oka, hogy a munkavégző nem tudja felmérni a veszély nagyságát és cselekvésének hatását. Vannak kockáztató és nem kockáztató típusok. Azt a kockázatot, amelyet mindenképpen kell ahhoz vállalnunk, hogy a társadalom által normálisnak tekintett életet élhessünk, társadalmilag elfogadott kockázatnak nevezzük. Ez a kockázatszint koronként és civilizációként különböző lehet. Korábban egyes ártalmakat ebből a szempontból is elemeztünk.

A munkavégzés során felléphetnek olyan megterhelő hatások, amelyek, rendkívül megnövelhetik a balesetveszélyt – ezeket, illetve ezek elkerülhetőségét a munkabiztonság tárgyi feltételeinek tekintjük. E feltételek közül többel részletesen foglalkoztunk (pl. zaj, vibráció, hőhatások, veszélyes anyagok, veszélyesen működő berendezések, rossz megvilágítás, stb.), a lélektani szempontból megterhelő hatások (pl. monotónia, fáradtság okozta telítettség, munkahelyi stressz) most kerülnek sorra. Ezeket a hatásokat kiváltó lélektani jelenségekkel korábban már foglalkoztunk. A munkahelyi egyhangúság a monotónia, illetve az egyhangú (monoton) tevékenység hatására lankad a figyelem, fáradtságérzés, majd telítődés következik be. A telítődés az azonos ingerek folyamatos egymásra következése során kialakuló idegrendszeri gátlás állapota. A telítődésnek a baleseti

68

veszélyeztetettséget fokozó hatása elsősorban a figyelem-összpontosítási képesség gyengülésében nyilvánul meg. Monotonnak azt a munkát tekintik, amely során 1500 azonos munkaműveletnél többet kell csinálni a munkaidő alatt. A monoton munka és az ingerszegény környezet nem csak a figyelem lankadása miatt jelent fokozott balesetveszélyt, hanem az automatikus cselekvés kialakulása miatt, amely váratlan inger hatására pánikot okozhat. A monotónia ellen alkalmazott színdinamikai megoldásokkal korábban foglalkoztunk. A labilis idegrendszerű egyénekre minden, az idegrendszert érintő terhelő tényező fokozottan hat.

A munkahelyi stressz az emberi szervezetnek alkalmazkodási zavarra adott válasza. Stresszt okoz minden olyan tényező, amely a terhelést növeli. Munkahelyi stresszt okoz a már eleve meglévő munkahelyi terhelés fokozódása, amely álmatlanságban, étvágytalanságban, feszültségben, menekülési vágyban, pszichoszomatikus tünetekben, stb. jelentkezik.

A munkahelyi stresszt mindig a komfortérzés hiánya váltja ki. A munkafeladatból származó stressz (időkényszer, monotónia, fokozott figyelem,

túlzott mértékű alkalmazkodás). A fizikai környezetből származó stressz (pl. zaj, vibráció, hőhatások, veszélyes

anyagok, veszélyesen működő berendezések, rossz megvilágítás, kellemetlen klímaviszonyok, stb.).

A szociális környezetből származó stressz (nem megfelelő – pl. diktatórikus, hangulati, kivételezéses – vezetési stílus, rossz kollektíva, a megbecsülés hiánya, bizonytalanság, stb.).

A munkavégzés mentálhigiénés vonatkozásaiA mentálhigiéné fogalma a közegészségtanból származtatható, lelki egészségvédelmet

jelent. A lelkileg egészséges egyén képes az örömszerzésre és az örömök átélésére, jó a közérzete, élvezi a tevékenységét és dolgainak intézésében arra törekszik, hogy közben a társadalom tagjait lehetőleg ne zavarja, sőt inkább segítse. Aki nem egészséges, nem jelenti azt, hogy beteg.

A lelki zavarok megelőzésére hármas megelőző rendszer áll rendelkezésre (cél, hogy a védőhálón senki se tudjon kiesni).

Elsődleges megelőzés – az iskolarendszeren, a családon és tájékoztatáson keresztül történik.

Másodlagos rendszer – a már fellépett pszichés rendellenességek kiszűrése és kezelése.

Harmadlagos rendszer – a pszichés zavarokon átesett egyének rehabilitációja.A munkahelyi mentálhigiéné a társas kapcsolatokra kialakítására, a beilleszkedésre

helyezi a hangsúlyt. Fontos szerepet játszik a pályaválasztás, a pályaalkalmasság és a pályakorrekció kérdése, a munkahelyi problémák és a vezetés gondjai.

A szenvedély érzelmi viszony, amelyben a cselekvésre való késztetés uralkodó mozzanat. Jellemző rá a kínzó vágy és az intenzív hiányérzet.

A hasznos (pozitív) szenvedély a társadalom és az egyén számára egyaránt hasznos lehet. Közéjük tartoznak a hobbik, a szabadidő tevékenységek, sportszenvedélyek, stb., és bizonyos fokig ide tartozik a munkaszenvedély is. Még a hasznos szenvedélynek is lehet egy olyan intenzív foka, amely művelőjére már pusztítóan hat. Ez az intenzitás már nem tekinthető hasznosnak, mert minden energiát ennek rendel alá, ezzel megakadályozza a teljes értékű életet.

A káros szenvedélyeknek nincs olyan kis intenzitása, amely szinten akár az egyénnek, akár a társadalomnak hasznára lehetnének. A mindennapos életvitelben jellemzően káros szenvedély az alkoholizmus, a dohányzás, a kábítószerélvezés és a játékszenvedély – legújabban pedig az internetmánia. A szenvedélybetegeknél a szenvedély problémáikra a megoldás illúzióját nyújtja, ezért nem elég őket a

69

szenvedélyről leszoktatni, valami megoldást nyújtani is kell helyette. Ezek a káros szenvedélyek – a pszichés ártalmakon (a szellemi tevékenység erősen korlátozódik) kívül – az egyoldalú igénybevétel és a szervezet kizsigerelése miatt mindenképpen fizikai ártalomhoz (máj, gyomor, idegrendszeri ártalmak, stb.) is vezetnek. A káros szenvedély az egyén károsításán kívül súlyos családi konfliktusokhoz és munkahelyi problémákhoz vezet, végül a magatartás társadalomellenessé is válhat, sőt kriminalizálódhat (pl. a kábítószerfüggő a kábítószerhez szükséges pénzt bűntény útján szerzi meg). A családi konfliktusok a gyerekek számára jelentős erkölcsi kárt is okoznak a rossz példán, a traumák átélésén és a tehetetlenségük megélésén keresztül. A káros szenvedélyekről való leszokás nem csak egyéni, hanem társadalmi probléma is egyben. A mai szemlélet a káros szenvedély áldozatait betegnek, szenvedélybetegnek tekinti. Nem látszik célravezetőnek a kizárólag büntető társadalmi hozzáállás. Különösen azért nem, mert egy nem kis társadalmi réteg valamilyen formában anyagilag érdekelt a káros szenvedélyek elterjesztésében.A munkavédelem szempontjából a szenvedélybetegséggel azért kell foglalkozni, mert

a szenvedélybetegek komolyan veszélyeztetik a munkabiztonságot, sőt néha még a hasznos szenvedéllyel rendelkezők sem tudják a munkaidő alatt teljesen kikapcsolni szenvedélyüket. Bár a kábítószer-élvezet folyamatosan tör előre, Magyarországon – munkavédelmi szempontból – még mindig az alkoholizmus az elsőszámú közellenség. A súlyos állapotban lévő alkoholisták már munkaképtelenek, de az enyhe és középsúlyos állapotban levők dolgoznak. Nem csak az alkoholos befolyásoltság veszélyes (a reakcióidő növekedése és a csökkent veszélyérzet miatt) – erre nézve vannak tiltó rendszabályok és szondás ellenőrzések, hanem a másnaposság okozta figyelmetlenség és reakcióidő csökkenés is jelentősen csökkenti a munkabiztonságot. Magyarországon a nem halálos balesetek 30% és a halálos balesetek 40% mennyiségénél kimutatható az alkoholfogyasztás hatása. Hazánkban az alkoholfogyasztás elleni küzdelem az alkoholizálás társadalmi megítélése szempontjából is nehéz helyzetben van. Nálunk bizonyos helyzetekben – például társaságban – még mindig majdnem kötelező a szeszes italok fogyasztása, bár korántsem kelt akkora megütközést a pohár visszautasítása, mint tíz évvel ezelőtt. A mindennapokban a férfiak megítélésében az alkoholos befolyásoltság még mindig inkább enyhítő körülménynek számít – szerencsére az utóbbi évtizedekben a bíróság már súlyosbító körülménynek tekinti.

A mentálhigiénét, mint megelőző tevékenységet a WHO 1948-ban vette programba a “Lelki Egészségvédelmi Tanács” megalakulásával. Nehezen mérhető a jól-lét (well-being). Mérhetővé tették, táblázatokba foglalták az egyes faktorokat, például milyenek a lakáskörülmények, mennyi fertőzőbetegség jut 1000 emberre, hány mentális beteg van 1000 ember között, stb. Magyarország már évtizedekkel ezelőtt csatlakozott az egyik alprogramhoz, amely az “Egészséget Mindenkinek Európában 2000-re” hangzatos címet viselte és amely – megfelelő anyagi támogatás nélkül – meglehetősen utópisztikus vállalkozásnak bizonyult.

A magyar lelki egészségügy intézményrendszere három alapon nyugszik, az egészségügyi kormányzatén, a közművelődésén és az egyházakén és egyéb társadalmi szervezetekén. Először az egyházak és egyéb társadalmi szervezetek kezdtek foglalkozni a lelki egészséggel, hozzájuk csatlakozott a közművelődés és csak utána kapcsolódott bele az egészségügy. A különböző segélyállomások és segélytelefonok, életviteli tanácsadóhelyek, stb. csak kis kapacitással – ráadásul alulfinanszírozva működnek.

ÖsszefoglalásA biztonságtechnika és a munkavédelem célja a munkahelyi balesetek és a

foglalkozási megbetegedések megelőzése. Ennek érdekében minden olyan tudományággal (diszciplínával) szoros kapcsolatot tart fenn, amely ebben a feladatában segítséget nyújthat.

70

Témakörök szerint – talán a szükségesnél nagyobb részletességgel – áttekintettük azokat a fontosabb szempontokat és ismereteket, amelyekre a biomérnököknek szüksége lehet. Később ez az áttekintés lehet egyben kézikönyv is, ha a munkahelyükön szükségük lesz munkavédelmi ismeretekre.

IRODALOMA tananyag összeállítása az alábbi irodalmak felhasználásával történt:

Ádám Lóránt, Bereczki Edit, Radnay József, Rosner Vilmos, Zanathy János: A munkavédelmi jog kézikönyve. HVGORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997.

Barabás Attila, Pohl Jeromos, Dr. Solt János, Töősné Varga Mária: Vegyi folyamatok biztonságtechnikája. Egyetemi jegyzet, Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet, Budapest, 1986.

Dr. Bartha Jenő: Munkaélettan. Egyetemi jegyzet, Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet, Budapest, 1986.

Dózsa János, dr. Hajdú László, Mátrai Győző: A villamosság biztonságtechnikája I. Népszava Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1987.

Felföldi László (Szerk.): Az anyagmozgatás biztonságtechnikája I. Népszava Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1986.

Hirsch Lajos, Dr. Menyhárt József, Török Dezső: Ipari üzemek fűtése, szellőzése és klimatizálása. Népszava Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1987.

Keschitz József: Világítástechnika és színdinamika. Egyetemi jegyzet, Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet, Budapest, 1988.

Munkavédelmi műszaki zsebkönyv. Népszava Kiadó, Budapest, 1988 Ranyák Árpád, Szentirmai Péter, Dr. Walz Géza: Gépek, berendezések és műveletek

biztonságtechnikája. Egyetemi jegyzet, Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet, Budapest, 1985.

Tóth Lajosné (Szerk.): Zajvédelem. Népszava Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1986.

A Biztonságtechnika és munkavédelem (biomérnök) tantárgy teljesítésének követelményei a III. éves BSc biomérnök hallgatók számára (2017/2018 tanév II. félév)

Az előadás időpontja: péntek 14-16h K5 terem. A tárgy anyagát honlapomon (http://web.t-online.hu/jkosary/) Biztonságtechnika feliratú hyperlink tartalmazza, de az anyag megértéséhez számos olyan információ szükséges, amely csak az előadásokon hangzik el, tehát azok látogatása több, mint ajánlott. A tárgyból a félév során a tudás számonkérése folyamatosan és nem egy zárthelyi segítségével történik. Minden oktatás alkalmával a MUNKAVÉDELMI ALAPFOGALMAK listájából előre, az alkalomra megadott öt közül egy fogalom pontos meghatározását kell mindenkinek leírnia. Minden alkalommal 0-2 pont kapható. A 6 alkalom alatt maximálisan elérhető pontszám 12 pont. Azok a hallgatók, akik legalább 9 pontot érnek el, az írásbeli vizsga pontszámához 1 bónuszpontot kapnak. Az a hallgató, aki nem írt meg legalább 2 röpzárthelyit a hatból, illetve a hatból nem érte el összesen a 2 pontot, nem vizsgázhat (nincs aláírása sem). Akik ezeket a feltételeket teljesítették, de nem érték el az összesen 6 pontot, ha nálam jelentkeznek egy időpontra még a szorgalmi időszakban (hétfő és kedd 14h, illetve péntek 10h a szobámban) valamennyi alapfogalomból zárthelyit kell írniuk (6 fogalom). Aki ezt nem írja meg, vagy ebből a zárthelyiből nem szerez 6 pontot, ugyancsak nem vizsgázhat (nincs aláírása sem). Görgetés esetében a félév folyamán, illetve legkésőbb a szorgalmi időszak végéig eredményesen meg kell írni egy nyolc fogalmat tartalmazó zárthelyit valamennyi alapfogalomból legalább 8 pontosra. A munkavédelmi alapfogalmak listája, beosztása és a tananyag, valamint a vizsga kérdései és a vizsgázás feltételei a tananyag végén vannak.

71

A RÖPZÁRTHELYIKHEZ SZÜKSÉGES MUNKAVÉDELMI ALAPFOGALMAK FELSOROLÁSA

1. Ártalmas környezeti hatás 42. Baleset 13. Baleset elemei és részei 54. Balesetek osztályozása munkavédelmi szempontból 3, 65. Baleset-elhárítás 36. Baleseti kockázat 27. Baleseti veszély 68. Biztonság 19. Ergonómia 610. Foglalkozási ártalom 211. Foglalkozási megbetegedés 312. Károsodás 113. Kockázat 114. Munkabiztonság 415. Munkakörnyezetvédelem 4, 616. Munkakörülmények 417. Munkáltató és munkavállaló 218. Munkavédelem három meghatározó elve 219. Munkavédelem célja 320. Munkavédelem definíciója 1, 621. Munkavédelem elméletének funkciói 222. Munkavédelmi üzembe helyezés 223. Munkavégző figyelme 524. Társadalmilag elfogadott kockázat 525. Technikai munkavédelem fokozatai 526. Veszélyes, veszélyes anyag 527. Veszélyes környezeti hatás 428. Veszélyforrás, veszélyzóna 3

MUNKAVÉDELMI ALAPFOGALMAK BEOSZTÁSA (1.-6. ALKALOM)

1. adag (02.16.)BalesetBiztonságKárosodásKockázatMunkavédelem definíciója2. adag (02.23.)Baleseti kockázatFoglalkozási ártalomMunkavédelmi üzembe helyezésMunkavédelem elméletének funkcióiMunkavédelem három meghatározó elve3. adag (03.02.)Balesetek osztályozása munkavédelmi szempontból

72

Baleset-elhárításFoglalkozási megbetegedésVeszélyforrás, veszélyzónaMunkavédelem célja4. adag (03.09.)Ártalmas környezeti hatásMunkabiztonságMunkakörnyezetvédelemMunkakörülményekVeszélyes környezeti hatás5. adag (03.23.)Baleset elemei és azok részeiMunkavégző figyelmeTársadalmilag elfogadott kockázatTechnikai munkavédelem fokozataiVeszélyes, veszélyes anyag6. adag (04.06.)Baleseti veszélyMunkáltató és munkavállalóErgonómiaMunkavédelem definíciójaMunkakörnyezetvédelem

MUNKAVÉDELMI ALAPFOGALMAK LEÍRANDÓ SZÖVEGEÁrtalmas környezeti hatás

Az ártalmas környezeti hatás (korábban ártalmas termelési tényező) az a tényező, amelynek a munkavégzőre kifejtett hatása meghatározott körülmények között megbetegedést vagy munkaképesség csökkenést (foglalkozási megbetegedést) okoz. A fenti veszélyes és ártalmas környezeti hatások nem csak a termelésben, hanem a társadalmi munkamegosztás más területén is fellépnek.Baleset

Az emberi szervezetet ért olyan egyszeri, külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. A gyakorlatban az ok-okozati összefüggések általában feltárhatók. Baleset elemei és azok részei

A baleset elemei1. Alapvető elem (ok) – az ellenőrizetlenül felszabaduló energia,2. Az oksági lánc felépítésében nélkülözhetetlen szerepet játszó elsődleges elem,3. Az oksági lánc felépítésében alternatív (helyettesíthető) szerepet játszó

másodlagos elem.A baleset részei1. Aktív rész – energia ellenőrizetlen felszabadulása és működése,2. Passzív rész – az emberi teherbírás (tűrő- és alkalmazkodóképesség).

Balesetek osztályozása munkavédelmi szempontból1. A munkabalesetek közvetlenül a szervezett munkavégzés során vagy azzal

összefüggésben következnek be, a munkavédelem kizárólag ezen balesetek megelőzésével foglalkozik. A környezeti hatást maga a munkavégző is előidézheti, de nem a baleset előidézési szándékával. A sérülést nem, legfeljebb anyagi kárt

73

okozó, úgynevezett kvázibalesetek tanulságainak levonása segíthet a munkabalesetek megelőzésében.

2. Az üzemi baleset társadalombiztosítási kategória. Minden olyan baleset üzemi baleset, amely a termelési egység működésével kapcsolatos.

3. A foglalkozási balesetek köre valamivel szűkebb, mint az üzemi baleseteké, a munkavégzők súlyos vétségéből származó üzemi baleseteket (ezek köre is változhat a különböző szabályok bevezetésével) ugyanis nem sorolják közéjük.

Baleset-elhárításA baleset-elhárítás mindazon műszaki-tudományos, szerelési, szervezési és egyéb

követelmények, eszközök és intézkedések összessége, amelyeknek az a célja, hogy a munkavégzők testi épségét a munka során fellépő veszélyektől megóvja. Jellemző rá, hogy preventív (megelőző) jellegű, komplex jellegű és kvalitatív jellegű. Mostanában ez szokták biztonságtechnikának nevezni.Baleseti kockázat

A társadalmilag elfogadott mértékű kockázatot meghaladó mértékű kockázatot jelent. Bizonyos esetekben a kockázat elfogadottságának színvonala egyes embercsoportok számára különböző lehet (pl. autóversenyzés).Baleseti veszély

Olyan környezeti hatás jelenléte, amely meghatározott körülmények között balesetet okozhat. Közvetlen oka valamilyen energiafajta ellenőrizetlen felszabadulása és működése. Megjelenése szerint lehet általános és konkrét. Szakmai típusa szerint lehet specifikus és aspecifikus. Súlyossága lehet kis, közepes és nagy veszély.Biztonság

A biztonság a védettség pillanatnyi állapota, amely azt adja meg, hogy az adott munkafolyamatnál a konstrukciós, szervezési és védelmi intézkedések rendszerével a védettség milyen mértékét sikerült megvalósítani.Ergonómia

Azon műszaki-tudományos, szerelési, szervezési és egyéb követelmények, eszközök és intézkedések összessége, amelyek a munkavállaló maximális komfortjáról gondoskodnak a munkavégzés során. A balesetveszélyt ugyanis csökkenti ha a munkavállaló figyelmét nem vonják el a kényelmetlenségek.Foglalkozási ártalom

Olyan környezeti hatás jelenléte, amely meghatározott körülmények között foglalkozási megbetegedést okozhat. Az ártalmakat sokfajta rendező elv szerint csoportosíthatjuk az ártalom forrásának jellege, a káros hatás módja, specifikus vagy aspecifikus jellege és a behatás jellege (pl. fiziológiai vagy mentális, reverzibilis vagy irreverzibilis, stb.) szerint.Foglalkozási megbetegedés

Valamilyen foglalkozási ártalom hatására bekövetkezett szervezeti károsodás, amely egyaránt lehet fiziológiai és mentális (pl. neurózis). Kialakulásában nagy szerepe van az ártalom jellegének, mértékének és a behatás idejének. A gyakorlatban az ok-okozati összefüggések általában nehezen vagy alig tárhatók fel. Van azért néhány olyan eset, amikor a munkahelyi eredet nem lehet kétséges (pl. aszbesztózis).Károsodás

Károsodás akkor lép fel, ha a felszabaduló energia nagysága meghaladja az emberi tűrőképességet, illetve alkalmazkodóképességet. Az igénybevétel növekedésekor – az egyes embereknél eltérő mértékben, de – nő az alkalmazkodóképesség. Az igénybevétel további növekedésekor azonban az emberi szervezet tovább alkalmazkodni már nem tud, ezért felbomlik az egyensúly. Előbb alkalmazkodási nehézség, majd elégtelenség lép fel.Kockázat

74

A kockázat a veszély lehetőségének értékelése. A kockázat lehetőségének vállalása az élet velejárója, mindennapjaink elválaszthatatlan része – szélsőséges megközelítésben ez annyit jelent, hogy életünk minden pillanatában különböző kockázati tényezők (rizikófaktorok) vannak jelen.Munkabiztonság

A munkabiztonság a munkakörülmények állapotának egyik jellemzője, amely a balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésére vonatkozó igényeket és törekvéseket foglalja magába. E cél elérése, mint tendencia érvényesül. Színvonala megmutatja, hogy a káros hatás(ok) csökkentése, illetőleg a veszély és ártalom korlátozása (mint általános célkitűzés) milyen mértékben valósult meg.Munkakörnyezetvédelem

Az egészségkárosodást nem okozó környezeti feltételek meghatározása és megteremtése. Célja az optimális komfort tényezőinek (pl. a munkahelyi levegő szabályozása, a zaj és vibráció keletkezésének és terjedésének korlátozása, a munkahely világításának megfelelő kialakítása, stb.) meghatározása és biztosítása. Feladatai:

1. a jellemző paraméterek megkeresése,2. a megengedhető, illetve a komfortot biztosító paraméterek megállapítása, 3. ezen paraméterekre megfelelő mérési eljárások kidolgozása,4. ezen tényezők szabályozási elveinek meghatározása.

MunkakörülményekA munkavégzőket a munka során ért környezeti hatások és az emberi szervezet ezekre

adott reakcióinak összességét nevezzük munkakörülményeknek. A munkavédelem fő feladata éppen az optimális munkakörülmények biztosítása. A munkakörülményeknek tárgyi tényezőit (a munkavégzőtől független, a munkakörülményeket meghatározó tényezők, a munkakörülmények biztonságában ezeknek van meghatározó szerepe) és személyi tényezőit (a munkavégző személyétől, egyéni adottságaitól és képességeitől függő tényezők) különböztetjük meg. Munkáltató és munkavállaló

A munkáltató a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató. Munkavédelmi szempontból munkáltatónak kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót is. A társadalmi munka esetében a társadalmi munka szervezője tekinthető munkáltatónak. A munkavállaló a szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy.Munkavédelem 3 meghatározó elve

1. Megelőzhetőség elve – a balesetek és foglalkozási betegségek meghatározott okokra vezethetők, ezért megelőzhetők.2. Egység elve – a termelés és a munkavédelem egységére utal, tendenciaként érvényesül.3. Integrálódás elve – a munkavédelem fokozatosan elveszti a különállását és a termelési folyamat szerves részévé válik, a veszélytelen technika először uralkodóvá, majd általánossá válik.

Munkavédelem célja1. A munkavégzés során fellépő egészségkárosító hatások kivédése, biztonságos,

egészséges, fenntartó munkakörülmények biztosítása – ehhez a munkabiztonság megfelelő színvonalát kell kialakítania.

2. A célok elérése érdekében feltételrendszerét (munkavédelmi körülmények, eszközök, intézkedések, intézmények) egységes rendszerben és szervezetten kell kialakítania.

3. A munkavédelem társadalmi meghatározottsága azt mutatja meg, hogy milyen mértékben társadalmi jelenség a munkavédelem, mennyire hatnak rá a társadalom gazdasági viszonyai és a társadalmi berendezkedés.

75

Munkavédelem definíciója A munkavédelem a törvénykezési, szociális, gazdasági, szervezési, műszaki,

egészségügyi elvárások és intézkedések rendszere, amelyek célja a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése, a munkavégzők (munkavállalók vagy dolgozók) egészségének és munkaképességének megőrzése a munkavégzés során.Munkavédelem elméletének funkciói

1. Meg kell mutatnia azokat az általános, tartós és lényegi összefüggéseket, amelyek a munkavédelemi követelményeket és tevékenységet meghatározzák,

2. Összegeznie kell azokat az általános elméleti alapokat, amelyek az egyes szakterületekből elvonatkoztathatók és visszahatnak a munkavédelem szakismeret rendszerére, segítve annak fejlődését.

Munkavédelmi üzembehelyezésAz a munkavédelmi eljárás, amelynek során az üzemeltető meggyőződik arról, hogy

az adott létesítmény, munkahely, technológia, munkaeszköz a munkavédelmi követelményeket kielégíti, és annak üzemeltetését elrendeli.Munkavégző figyelme

A munkabiztonság szempontjából kiemelt fontosságú a munkafolyamat során. Minden olyan tényező, amely a figyelmet elvonja, elvben balesetveszélyt (és/vagy a termelésben minőségromlást) okozhat. Terjedelmét az szabja meg, hogy hányfelé tudunk figyelni egyszerre. Tartóssága szakaszos, intenzitását a figyelem átállítódás (másra kell figyelni) és a figyelem elterelés (zavaró körülmény) is csökkentheti.Társadalmilag elfogadott kockázat

A kockázat társadalmilag elfogadott mértéke az a kockázat, amelyet a társadalom még tolerál (pl. a gépkocsivezetés, a sportolás, stb. veszélyei), ezt mindenképpen kell vállalnunk ahhoz, hogy a társadalom által normálisnak tekintett életet élhessünk. Ez a kockázatszint koronként és civilizációként különböző lehet.Technikai munkavédelem fokozatai

1. Veszélytelen technika,2. Veszélyszegény technika,3. Biztonságtechnika (védelmi berendezések) (mostanában inkább a baleset-elhárítást

nevezik biztonságtechnikának)a) feltétlenül ható védelmi berendezések,b) feltételesen ható védelmi berendezések.

Veszélyes környezeti hatásA veszélyes környezeti hatás (korábban veszélyes termelési tényező) az a tényező,

amelynek a munkavégzőre kifejtett hatása meghatározott körülmények között sérülést vagy más hirtelen fellépő egészségkárosodást (balesetet) okoz.Veszélyes, veszélyes anyag

Az a létesítmény, munkaeszköz, munkafolyamat, technológia, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyos károsító hatásnak van kitéve. Veszélyes anyagnak tekinthető minden olyan anyag vagy készítmény veszélyesnek tekinthető, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén veszélyforrást jelenthet.Veszélyforrás, veszélyzóna

Veszélyforrás munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező minden olyan tényező, amely a munkát végző vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre veszélyt vagy ártalmat jelenthet. A munkavédelem tárgyköreinek felosztása általában az egyes veszélyforrás csoportokon alapul. A veszélyzóna a tér azon része, ahol az energia károsító hatását ki tudja fejteni. Ha az energia alakzata állandóan változik, a veszélyzóna is változik (pl. periodicitás).

76

VIZSGAKÉRDÉSEK A BIZTONSÁGTECHNIKA ÉS MUNKAVÉDELEM TÁRGYBÓL A III. ÉVES BSC BIOMÉRNÖK HALLGATÓK SZÁMÁRA

A vizsgabeszámoló írásban történik, a hat kérdéscsoportból (1-3, 4-9, 10-12, 13-15, 16-22, 23-28) egy-egy kérdést kapnak. A válaszok tartalmazzák a lényeget és tükrözzék a munkavédelmi szemléletet (milyen veszélyt akarunk elkerülni, miért és hogyan). Egy válasz értéke maximum 5 pont. A vizsga szóbeli része az írásbeli utáni azonnali elbírálás. Az elbírálás szerint a maximális 30 pontból 15-18 elégséges (50-60%) (15 pont csak akkor elég, ha nincs megválaszolatlan kérdés), 19-21 közepes (61-70%), 22-24 jó (71-80%), 25-30 jeles (81-100%). A vizsgán szerzett pontszámot növelheti a bónusz egy pont az év során megírt röpzárthelyik alapján.

1. A munkavédelem célja, alapfogalmai, elve és gyakorlata és szabályozása. 2. A munkavédelem műszaki-higiéniai, jogi-közigazgatási és oktatási eszközei.3. A munkavédelem feladatai a balesetek elhárításában és a foglalkozási betegségek

megelőzésében. A munkavédelmi feladatok a balesetek és foglalkozási megbetegedések bekövetkezése után.

4. Mit nevezünk erősáramú villamos berendezésnek. Milyen szerkezeti elemeinek milyen biztonsági megoldásait ismeri.

5. Mi az elektrosztatikus feltöltődés és hogyan lehet ellene védekezni. Mit tud a szigetelésekről, a földelőkről és az érintésvédelmi módszerekről.

6. Ismertesse a villamos áram okozta egészségi ártalmakat és az elsősegélynyújtás lehetőségeit.

7. Elemezze rendszerelméleti szempontból az anyagmozgatás veszélyforrásait. Milyen anyagmozgató berendezéseket ismer, melyek a szállító berendezések munkavédelmi vonatkozásai.

8. A targoncák, a daruk és a felvonók üzemeltetésének munkavédelmi vonatkozásai.9. A targoncák és a raktározás munkavédelmi vonatkozásai.10. Milyen megoldások szolgálják a gépek és berendezések telepítését, valamint

biztonságos üzemeltetését.11. Milyen megoldások szolgálják a gépek és berendezések biztonságos indítását és

leállítását, valamint biztonságos üzemeltetését.12. Mi jellemző a nyomástartó edényekre. Milyen megoldások szolgálják a

munkabiztonságot.13. A tűz, a tűzveszélyesség és a tűzoltás alapismeretei.14. Milyen tűzoltási módszereket ismer. Melyik milyen elv alapján oltja a tüzet. Mi a

tüzet észlelő egyén feladata. Tűzoltó taktika.15. Mi a sugárzások hatása az emberi szervezetre, milyen sugárvédelmi megoldásokat

ismer, hogyan szolgálják ezek a munkavédelmi célkitűzéseket.16. Milyen hanghatás tartományokat visel el az emberi szervezet. Miért. Mi a zajártalom

következménye és melyek kivédhetőségének lehetőségei munkavédelmi szempontból.17. Mi a rezgések hatása az emberi szervezetre, milyen rezgésvédelmi megoldásokat

ismer, hogyan szolgálják ezek a munkavédelmi célkitűzéseket.18. Milyen klímaviszonyokat igényel az emberi szervezet. Miért. Hogyan lehet ezeket

megvalósítani. Mi a következménye ezek be nem tartásának munkavédelmi szempontból.

19. Milyen szellőzési és fűtési megoldásokat ismer, hogyan szolgálják ezek a munkavédelmi célkitűzéseket.

77

20. Milyen látási viszonyokat igényel az emberi szervezet. Miért. Hogyan lehet ezeket megvalósítani. Mi a következménye ezek be nem tartásának munkavédelmi szempontból.

21. Milyen világítási megoldásokat ismer, hogyan szolgálják ezek a munkavédelmi célkitűzéseket.

22. Mit tud a színlátásról. Hogyan szolgálják a színek a munkavédelmi célkitűzéseket.23. Az emberi szervezet zökkenőmentes működésének néhány, a munkavédelemmel

kapcsolatos szempontja.24. A káros biológiai hatással rendelkező vegyszerek farmakológiai hatása.25. A vegyszerártalom, valamint a levegő és a víz szennyezésének munkavédelmi

vonatkozásai.26. Milyen emberi tulajdonságok és milyen körülmények között lehetnek veszélyesek a

munka biztonsága szempontjából.27. Milyen, a munkavégzőt érő terhelések és miért jelenthetnek balesetveszélyt a

munkahelyen.28. Miért és hogyan szolgálja a mentálhigiéné a munkabiztonságot.

78