mta doktori ÉrtekezÉs a posztindusztriÁlis …real-d.mtak.hu/1015/7/dc_1352_16_doktori_mu.pdf ·...

1

MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉS

A POSZTINDUSZTRIÁLIS TELEPÜLÉSEK MODERN FUNKCIÓINAK

TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA

Kozma Gábor

Debrecen

2017

dc_1352_16

Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)

2

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés …………………………………………………………………………… 3

1.1. Célkitűzések ……...…………………………………………………………….. 3

1.2. Alkalmazott módszerek, felhasznált adatbázisok ……………………………..... 4

1.3. Az értekezés szerkezete ………………………………………………………… 6

2. A témakör elméleti megalapozása ………………………………………………... 8

2.1. A posztindusztriális város kérdésköre ………………………………………….. 8

2.2. A települések fogalmi rendszere ……………………………………………….. 13

2.3. A sport illeszkedése a (posztindusztriális) településekhez …………………….. 16

3. Az egyes települési szférák sporttal kapcsolatos megnyilvánulási formái …….. 19

3.1. A települések gazdasági szférája és a sport közötti kapcsolat …………………. 19

3.2. A települések társadalmi szférája és a sport közötti kapcsolat ……………….... 28

3.2.1. A település és a társadalom sportolási hajlandósága ………………………. 28

3.2.2. A település és a nonprofit szféra sporttal kapcsolatos tevékenysége ………. 34

3.3. A település infrastrukturális szférája és a sport közötti kapcsolat ………..……. 38

3.3.1. A versenysportot szolgáló létesítmények településföldrajzi jellemzői …….. 38

3.3.2. Az iskolai és a szabadidősportot szolgáló létesítmények településföldrajzi

jellemzői …………………………………………………………………….

51

3.4. A helyi (települési) önkormányzatok sporttal kapcsolatos tevékenysége ……… 54

3.4.1. A sport helye a települési önkormányzatok szervezeti rendszerében …….... 56

3.4.2. A települési önkormányzatok sporttal kapcsolatos jogszabályalkotó

tevékenysége ………………………………………………………………..

60

3.4.3. A települési önkormányzatok sporttal kapcsolatos kiadásai ……………….. 61

4. A települési szférák közötti sporttal kapcsolatos kölcsönhatások ………..……. 66

4.1. A természeti környezet és a települési szférák közötti kapcsolat ……………..... 66

4.1.1. A természeti szféra hatásának települési vonzatai …………………………. 66

4.1.2. A sport hatása a természetre ……………………………………………….. 72

4.2. A települési önkormányzat és a települési szférák közötti kapcsolat ………….. 74

4.2.1. A kapcsolat általános jellegzetességei ……………………………………… 74

4.2.2. A sport városfejlesztésben betöltött szerepének időbeli változása:

debreceni esettanulmány …………………………………………………....

78

4.3. A sportesemények és a települési szférák közötti kapcsolat ………………….... 88

4.3.1. A sportesemények és az infrastruktúra …………………………………….. 88

4.3.2. A társadalmi szféra és a sportesemények ………………………………….. 91

4.3.3. A sportesemények és a gazdaság …………………………………………… 95

4.3.4. A sportesemény és hatásai: debreceni esettanulmány ……………………… 99

4.4. A hagyományos települési szférák közötti kölcsönhatások ……………………. 102

4.4.1. Az infrastruktúra és a társadalmi szféra közötti kapcsolat ………………..... 102

4.4.2. Az infrastruktúra és a gazdasági szféra …………………………………….. 105

5. Következtetések ……………………………...……………………………………. 109

Irodalomjegyzék ………………………………………………………………………. 112

Ábrák jegyzéke ………………………………………………………………………... 128

Táblázatok jegyzéke …………………………………………………………………... 131

Fényképek jegyzéke …………………………………………………………………... 134

Mellékletek ……………………………………………………………………………. 135

dc_1352_16


3

1. Bevezetés

1.1. Célkitűzések

A települések által ellátott feladatok köre az elmúlt évszázadokban folyamatosan

növekedett. A kezdeti időszakban a települések irányítóitól elsősorban a település biztonságos

működésének garantálását, a kereskedelem feltételeinek megteremtését, valamint az

igazságszolgáltatást várták el. A 18-19. századtól ugyanakkor a települések (a kezdeti

időszakban elsősorban a különböző ott működő szervezetek – pl. egyházak) egyre nagyobb

szerepet kezdtek betölteni az oktatás, a szociális és az egészségügyi szféra területén is. A 20.

században, elsősorban a jóléti állam eszméjének megjelenésével és elterjedésével

párhuzamosan, mind fontosabbá váltak a szabadidő hasznos eltöltéséhez kapcsolódó

tevékenységek (ennek első halvány jelei az ipari forradalom időszakában jelentek meg),

amelyek között – elsősorban az utóbbi időszakban – mind nagyobb hangsúlyt kapott a kultúra

is. A fentiek következtében a 20. század első felétől kezdve a térbeli jelenségekkel foglalkozó

kutatók egyre nagyobb figyelmet kezdtek szentelni az egyes funkciók és a települések közötti

kapcsolatok vizsgálatának, és ennek keretében a településen belüli folyamatok és a települések

közötti különbségek bemutatásának.

Az MTA doktora címre benyújtott értekezésem alapvető célja egy konkrét funkció, a

kultúra egyik alkotóelemét jelentő sport esetében a település és az adott terület közötti sokoldalú

kapcsolat feltárása, amelynek során a település Tóth József által kifejlesztett tetraéder-

modelljének általam átalakított változatára támaszkodtam (Tóth, 1981). A funkció kiválasztását

több tényező is indokolta. Egyrészt az utóbbi időszakban – mint az értekezés későbbi részeiben

részletesen is bemutatásra kerül – a kultúra növekvő jelentősége keretében a sport egyre

fontosabb szerepet tölt be mind a gazdasági, mind a társadalmi, mind pedig a politikai életben.

Ennek következtében az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a sport különböző

aspektusaival foglalkozó tudományos művek száma, amelyeken belül az 1980-as évek második

felére tehető a sport területiségét feltárni kívánó elemzések nagyobb számban történő

megjelenése. A nemzetközi szakirodalomban az első átfogó jellegű munka publikálására 1989-

ben került sor (Bale, 1989), és a terület társadalomföldrajz általi elfogadását jelzi, hogy a „The

Dictionary of Human Geography” 3. kiadásában (Johnston et al., 1994) már külön címszó alatt

szerepelt („sport, geography of”).

Másrészt a témával foglalkozó magyarországi kutatások elsősorban a sporttudomány

területéről indultak el, és hosszú ideig a sportolási hajlandóság vizsgálata során említették meg

a különböző típusú települések között tapasztalható eltéréseket. A témakör komplexebb, de még

mindig sporttudomány oldaláról történő vizsgálata az 1990-es évek végén gyorsult fel (pl.

Bánhidi, 1999), és a változást jól jelzi, hogy a 2002-ben kiadott Általános társadalomföldrajz

II. kötetben – igaz sporttudósok tollából – már külön fejezet tárgyalta a témakört (Bánhidi –

Farkas, 2002).

Az elmúlt évtizedben egyre több kutató foglalkozott a sport területi kérdéseivel, feltárva

többek között a térségi versenyképességben (Ács, 2007), a helyi önkormányzatok

gazdálkodásában (Bukta, 2011; Gyömörei, 2014; Keserű – Dénes, 2007), a sportolók

migrációjában (pl. Ács, 2009; Benedek – Gál, 2016; Molnár, 2014) megfigyelhető térbeli

differenciákat, elemezve a természeti és a társadalmi környezet valamint a sport közötti

kölcsönhatásokat (Bánhidi, 2011). A fentiek mellett pozitívumként említhető az a tény, hogy

az utóbbi években fokozatosan a földrajztudomány is felfedezte a témakört (pl. Farkas, 1998;

Győri et al. 2011; Győri et al., 2012; Kiss, 2014; Kozma – Danyi, 2009; Kozma 2010a; 2014;

Kozma et al., 2012a; 2016).

dc_1352_16


4

Mindezek következtében úgy vélem, időszerű a társadalomföldrajz, azon belül is

elsősorban a településföldrajz oldaláról a sport települési kapcsolódásainak komplex vizsgálata.

Értekezésemben – támaszkodva a hazai és nemzetközi szakirodalom megállapításaira – a

település alapvetően két szinten jelenik meg. Egyrészt elemzem a települések között a sport

vonatkozásában különböző szempontok szerint meglévő eltéréseket, másrészt vizsgálom a

településen belüli sporttal kapcsolatos térbeli folyamatokat. Konkrét kutatásaim, és ennek

szellemében az értekezés legfontosabb témakörei – elméleti háttérül az általam kifejlesztett

csonka gúla modellt felhasználva – az alábbi kérdésekre terjednek ki:

- A sportot főtevékenységként megjelölő egyéni és társas vállalkozások települési szintű

sajátosságainak az elemzése;

- A társadalom sportolási hajlandóságában és az azt befolyásoló tényezők esetében

megfigyelhető térbeli jellegzetességek vizsgálata;

- A sportot főtevékenységként megjelölő nonprofit szervezetek és a települések közötti

összefüggések feltárása;

- A sportlétesítmények településeken belüli térbeli fejlődésének az elemzése;

- A helyi önkormányzatok és a sport közötti kapcsolat különböző földrajzi dimenzióinak és

a magyarázó tényezőknek a feltárása;

- A sport városfejlesztésben betöltött szerepe magyarországi fejlődésének a vizsgálata;

- A sportlétesítmények és sportesemények gazdasági, társadalmi és infrastrukturális

vonatkozásainak a kutatása.

1.2. Alkalmazott módszerek, felhasznált adatbázisok

Az értekezés elkészítése során nagymértékben támaszkodtam korábbi kutatási

eredményeimre. Az 1990-es évek elején egyetemi doktori értekezésemben („Debrecen

városszerkezetének változása az 1930-as évek vége és 1990 között”) a település belső

szerkezetének átalakulását vizsgáltam, és ennek során megismertem az általában a

településeken, illetve konkrétan a Hajdú-Bihar megyei megyeszékhelyen lezajló folyamatokat

és az azokat befolyásoló tényezőket (Kozma, 1989; 1993; 1994).

Az 1990-es évtized végén elkészített PhD-disszertációmban („A városmarketing

elemeinek alkalmazása Debrecenben a rendszerváltozás után”) a város marketingtevékenységét

elemeztem, és a nemzetközi szakirodalom áttekintésekor már ekkor felismertem, hogy az

Észak-Amerikában és Nyugat-Európában működő helyi önkormányzatok a turisták, a lakosság

és a gazdasági élet szereplői, mint célcsoportok, körében végzett tevékenységük során egyre

nagyobb figyelmet szentelnek az ú.n. „puha tényezőknek”, amelyek között kitüntetett szerepet

tölt be a kultúra egyik elemét alkotó sport, mint látványosság, illetve hatékony szabadidő-

eltöltési lehetőség (Kozma, 1998, 1999).

A Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja keretében („Az

északkelet-magyarországi települések gazdálkodásának földrajzi szempontú vizsgálata”) 2000

és 2002 között a helyi önkormányzatok gazdálkodását elemeztem. A vizsgálatok

eredményeként megismertem a települési költségvetések szerkezetét, bevételi és kiadási

oldalát, valamint rámutattam a települések közötti különbségekre és az azok mögött álló

legfontosabb tényezőkre (Kozma, 2000; 2002a; 2002b).

Szintén a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatta

kutatómunkámat 2011 és 2013 között („A sport településfejlesztési és településföldrajzi

szerepének vizsgálata a magyarországi regionális központokban”), amely a legerősebb támasza

volt a jelenlegi értekezésnek. A vizsgálat során többek között feltártam az érintett városokban

a sport helyét a helyi fejlesztési dokumentumokban és az önkormányzatok szervezeti

rendszerében, valamint elemeztem a sportlétesítmények térbeli elhelyezkedésében

dc_1352_16


5

megfigyelhető jellegzetességeket és folyamatokat (Kozma, 2010a; 2010b; Kozma et al., 2012a;

2012b).

Az elmúlt években több olyan, a Debreceni Egyetem által elnyert Európai Uniós

pályázatban is részt vettem („ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért

Északkelet-Magyarországon: TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0010, „3. misszió'' Sport és

tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon: TÁMOP-4.1.2.E-15/1/KONV-2015-0001),

amely a sport társadalmi kapcsolatait vizsgálta. Ezek keretében elemeztem a sporttal foglalkozó

gazdasági vállalkozások és nonprofit szervezetek térbeli elhelyezkedését, a társadalom

sportolási hajlandóságát, valamint a helyi önkormányzatok és a sport közötti viszonyrendszert,

és ezen vizsgálatok eredményei is beépültek az értekezésembe (Kozma, 2015; Kozma et al.,

2015a; 2015b).

A fentiek szellemében kutatómunkám során igen nagy figyelmet fordítottam a témával

foglalkozó hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintésére, amely alapvetően kétfajta módon

jelenik meg értekezésemben. Egyrészt a 2. fejezetben – a témakör elméleti megalapozása

érdekében – áttekintettem a települések, azon belül is elsősorban a városok posztindusztriális

jellegű átalakulása mögött álló tényezőket, valamint a településtudomány és a településföldrajz

településekkel kapcsolatban megfogalmazott definícióit. Másrészt a 3. és 4. fejezetekben az

egyes települési szférák és a sport közötti kapcsolat bemutatása során először az adott területtel

foglalkozó, az észak-amerikai, európai és magyarországi folyamatokat bemutató külföldi és

hazai munkákat elemeztem, és hozzájuk hasonlítottam saját felméréseim eredményeit.

Az empirikus vizsgálatok keretében igen jelentős számú primer és szekunder forrást

használtam fel. A gazdasági szféra elemzése során az elsődleges adatbázist a Központi

Statisztikai Hivatal által összeállított Cég-Kód-Tár 2013-as kiadása jelentette, amely települési

szinten tartalmazta az egyéni és társas vállalkozások számát, valamint a vállalkozások

foglalkoztatotti és árbevétel-kategóriákba való besorolását. Az adatbázis részét képező

TEÁOR-számok (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere) lehetővé tették,

hogy a vizsgálataim során a sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő

vállalkozásokra koncentráljak.

A társadalmi szféra elemzése során egyrészt az Európai Bizottság nevében rendszeresen

elvégzett Eurobarométer közvélemény-kutatás adataira támaszkodtam. Az összefoglaló

eredmények és a legfontosabb megállapítások rendszeresen publikálásra kerülnek (pl.

European Commission, 2014a), vizsgálataimat ugyanakkor az eredeti felmérés nyers adataira

támaszkodva végeztem el, és így a nyomtatásban megjelent anyagnál sokkal részletesebben

tudtam feltárni a települési jellemzőket. Másrészt a Hajdú-Bihar megyei viszonyok bemutatása

érdekében a megye 22 településén saját kérdőíves felmérést is végeztem, amelynek során arra

törekedtem, hogy a különböző településtípusban élő válaszadók neme és korcsoportja azonos

legyen, és így a megfigyelhető különbségek csak a települési jellegzetességekkel álljanak

kapcsolatban. Harmadrészt a sporttal foglalkozó nonprofit szervezetek elemzése során a már

korábban említett Cég-Kód-Tár adatbázisra támaszkodtam.

Az infrastrukturális szféra vizsgálata keretében az elsődleges adatforrást a vizsgálatba

bevont településekről különböző időpontokban készült térképek alkották, amelyek tartalmazták

a sportlétesítmények pontos fekvését. Emellett felhasználásra kerültek az egyes

sportegyesületek és települések történetét bemutató könyvek és tanulmányok is, amelyek az

időbeli változásokról és a területi elhelyezkedés magyarázatáról tartalmaztak értékes

információkat.

A helyi önkormányzatok helyzetének elemzése során a Polgármesteri Hivatalok

esetében az elsődleges adatforrást a hivatal Szervezeti és Működési Szabályzata jelentette (ezt

dc_1352_16


6

részben a település honlapjáról, részben a Nemzeti Jogtár Önkormányzati rendeletek részéből

töltöttem le), amely a sporttal foglalkozó szervezeti egységek hivatalon belüli

elhelyezkedéséről szolgáltatott információt. Emellett levélben fordultam az érintett helyi

önkormányzatok jegyzőihez/osztályvezetőihez, és felvilágosítást kértem a sporttal foglalkozó

köztisztviselők számáról, a hivatalon belüli helyükről és egyéb feladataikról (a 143 10 ezer

főnél népesebb hazai településből 110 hivatalról sikerült így információt szerezni).

A képviselőtestületi bizottságok esetében elsősorban a képviselőtestület Szervezeti és

Működési Szabályzatára támaszkodtam, valamint egyes esetekben felhasználtam a

képviselőtestületi ülésekről készült jegyzőkönyveket és a település honlapjának érintett oldalait

is (ebben az esetben az 5 ezer főnél népesebb településeket vizsgáltam, és mind a 273 hazai

településről rendelkezésre állt a szükséges információ). A sporttal kapcsolatos helyi szintű

jogszabályok vizsgálata során a már korábban említett forrásokból (települési honlap, Nemzeti

Jogtár) szereztem be a rendeleteket.

A költségvetéssel kapcsolatos adatokat a Magyar Államkincstár bocsájtotta a

rendelkezésemre. Az adatbázis települési szinten tartalmazta az F08.a „Sport és szabadidős

tevékenységek és szolgáltatások” költségvetési kiadási tétel legfontosabb összetevőit (pl.

sportlétesítmények működtetése és fejlesztése, verseny- és utánpótlássport támogatása,

szabadidősport támogatása).

Az empirikus vizsgálatok során a földrajzi kereteket elsősorban Magyarország

jelentette, és arra törekedtem, hogy bemutassam az országon belüli térbeli folyamatokat, a

településhálózat különböző elemei közötti különbségeket. A rendelkezésre álló adatok hiánya

miatt ugyanakkor egy-két esetében csak a Hajdú-Bihari viszonyokra tudtam rámutatni, de úgy

érzem, erre a forrásra támaszkodó elemzésekből is sikerült általánosítható következtetéseket

levonni. A kutatások harmadik térbeli szintjét Debrecen jelentette: két esettanulmány

segítségével elemeztem a város és a sport közötti kapcsolatrendszert.

Az összegyűjtött statisztikai és kérdőíves adatok feldolgozása során a bonyolultabb

statisztikai számítások elvégzéséhez az SPSS 18 (Statistical Package for the Social Sciences)

programcsomagot használtam. Ennek segítségével egyrészt kereszttáblázatokat készítettem,

másrészt kiszámoltam a Pearson és Spearmann-féle korrelációs együttható értékét annak

érdekében, hogy meghatározzam a sport fontosságára utaló adatokat/mutatókat, valamint

feltárjam mindazon tényezőket, amelyek befolyásolják a sport települési jelenlétét és

jelentőségét. A térképeket a Corell Draw és a Surfer Map szoftverek segítségével készítettem.

1.3. Az értekezés szerkezete

Az értekezés alapvetően három nagyobb egységet foglal magában. A 2. fejezet – mint

ahogy a korábbiakban már utalást történt rá – az elméleti áttekintés egyik részét tartalmazza. A

nemzetközi és hazai szakirodalomra támaszkodva egyrészt bemutatom a különböző „poszt”

előtaggal jellemezhető formációk (pl. gazdaság, társadalom, település) kialakulásának a

folyamatát, különös hangsúlyt fektetve a posztindusztriális városok jellegzetességeire.

Másrészt körüljárom a településsel kapcsolatos – a településföldrajzhoz és a

településtudományhoz köthető – fogalmi kérdéseket, harmadrészt pedig vázolom a település és

a sport közötti kapcsolat legfontosabb jellegzetességeit.

A 3. fejezet az egyes települési szférák (gazdaság, társadalom, infrastruktúra,

helyi/települési önkormányzat) és a sport közötti kapcsolattal foglalkozik, és annak

bemutatására törekszik, hogyan jelenik meg a sport a különböző szférák működésében, milyen

időbeli változások és területi/települési különbségek figyelhetőek meg.

A 4. fejezet középpontjában az egyes szférák közötti kölcsönhatások állnak, amelyek

során több alkalommal is választ adok a 3. fejezetben felmerült kérdésekre, magyarázom az ott

dc_1352_16


7

bemutatott jelenségeket és folyamatokat. Először a csonka gúla két alapjának, a természeti

környezetnek és a települési önkormányzatoknak a többi szférával való kapcsolatát mutatom

be, és ezt követi a sportesemények különböző típusai és az egyes szférák közötti kölcsönhatások

elemzése. A fejezet utolsó egységét alkotja a településekkel kapcsolatban megfogalmazott

definíciók közös elemének tekinthető, és így általam hagyományos szféráknak elnevezett

gazdaság, társadalom és infrastruktúra közötti kapcsolat vizsgálata. Értekezésem záró (5.)

fejezete a következtetések levonására törekszik, és választ kíván adni az 1.1. alfejezetben feltett

kérdésekre.

dc_1352_16


8

2. A témakör elméleti megalapozása

2.1. A posztindusztrális város kérdésköre

Az 1970-es évek elejétől mind a gazdaság, mind a társadalom, mind pedig a politikai

élet területén igen jelentős változások mentek végbe, amelyek először a legfejlettebb észak-

amerikai és nyugat-európai országokban, majd a rendszerváltás után az egykori szocialista

országok egy részében is a „poszt” előtaggal jellemezhető formációk kialakulásához vezettek.

A gazdaság területén a legfigyelemreméltóbb változásnak az 1970-es évek elején lezajló

gazdasági válsággal összefüggésben álló új nemzetközi munkamegosztás kialakulása tekinthető

(Knox – Agnew, 1994). Ennek keretében a világgazdaságban egyre fontosabb szerepet betöltő

multinacionális vállalatok a rutinszerű munkát igénylő ipari (majd az 1990-es évek második

felétől szolgáltatási) tevékenységeiket egyre nagyobb mértékben számolták fel a fejlettebb

országokban, és – támaszkodva a közlekedési és infokommunikációs technológia fejlődésére

valamint a kereskedelmet akadályozó adminisztratív korlátok fokozatos felszámolására –

azokat az olcsóbb munkaerejű, enyhébb környezetvédelmi és munkajogi szabályokat előíró

ázsiai és latin-amerikai országokba helyezték át (Dicken, 1992). Ezzel párhuzamosan az érintett

vállalatok központjai, a cég életében kiemelkedő szerepet betöltő szervezeti egységei (pl.

marketing, stratégiai tervezés) és a K+F+I tevékenységet végző részlegek továbbra is a

fejlettebb országokban maradtak.

A társadalomban megfigyelhető új folyamatok közül az egyik legfontosabbnak – a

gazdasági szerkezet átalakulásával párhuzamosan, annak részben a következményeként – a

foglalkozási szerkezet változása tekinthető: az 1940-es években megalkotott Clark – Fourastie

modellnek megfelelően – elsősorban a fejlettebb országokban – a mezőgazdaság mellett az

iparban foglalkoztatottak aránya is csökkenni kezdett, és ezzel párhuzamosan nőtt a harmadik

szektor részesedése (1. táblázat).

1. táblázat A foglalkozási átrétegződés menete néhány fejlett országban az 1950-es évek eleje

és 2012 között (az egyes ágazatokban foglalkoztatottak aránya, %) 1951 1971 1990/1991 2012

a b c a b c a b c a b c

Amerikai Egyesült

Államok

12,2 36,0 51,8 4,2 32,3 63,5 2,9 25,6 71,5 1,5 18,1 80,4

Ausztrália n.a. n.a. n.a. 7,2 33,7 59,1 5,3 25,2 69,5 2,9 20,7 76,4

Ausztria 32,1 37,0 30,9 17,4 40,3 42,3 7,7 36,9 55,4 4,9 26,1 69,0

Egyesült Királyság 4,9 49,1 46,0 2,5 42,3 55,2 2,0 27,1 70,9 1,2 18,9 79,9

Franciaország 27,7 36,3 36,0 12,8 36,8 50,4 5,1 26,0 68,9 2,9 21,7 75,4

Hollandia 19,3 33,3 47,4 6,1 36,1 57,8 4,2 23,5 72,3 2,5 15,2 82,3

Japán 41,1 23,8 35,1 19,1 34,0 46,9 6,6 33,7 59,7 3,8 25,0 71,2

Kanada 19,0 35,4 45,6 6,9 29,3 63,8 3,5 24,3 72,2 n.a. 22,1 77,9

Németország* 23,2 42,3 34,5 8,2 48,9 42,9 3,2 36,6 60,2 1,5 28,2 70,3

Olaszország 39,7 30,2 30,1 18,9 43,1 38,0 7,9 28,5 63,6 3,7 27,8 68,5

Magyarország 49,3 23,7 27,0 25,2 43,2 31,6 13,9 35,3 50,8 5,2 29,8 65,0

* - 1951, 1971, 1990/1991: az egykori Német Szövetségi Köztársaság,

Franciaország – 1954, Hollandia – 1947, Németország – 1950, Olaszország – 1954, Japán –

1954, Amerikai Egyesült Államok – 1950

a – mezőgazdaság, b – ipar és építőipar, c - szolgáltatások

Forrás: KSH, 1957, 1959, 1989, 1993, 2013

A kutatók véleménye szerint a folyamat mögött az alábbi tényezők álltak (Healey –

Ilbery, 1990):

dc_1352_16


9

- a társadalmi jólét növekedése következtében egyre inkább nőtt az igény a különböző

szolgáltatások iránt;

- a gazdasági életben – a vállalatok közötti verseny éleződésének hatására – egyre fontosabbá

váltak bizonyos szolgáltatások (pl. könyvvitel/számvitel, piackutatás, marketing, üzleti

tanácsadás);

- a hatékonyság emelkedése a szolgáltató szektorban sokkal lassabb ütemű volt, mint az

iparban, és ennek következtében kisebb mértékben csökkent a munkaerő utáni igény;

- az iparban tevékenykedő vállalatok a korábban saját szervezeti keretükön belül végzett, és

ezért az iparhoz sorolt tevékenységek (pl. könyvelés, reklámozás) jelentős részét specializált

cégeknek szervezték ki, és ennek következtében az itt dolgozók a későbbiekben a szolgáltató

szektorhoz tartoztak;

- jelentős számú új, korábban ismeretlen tevékenységet (pl. számítógép-programozás,

honlap-készítés) végző, a szolgáltató szektorhoz tartozó vállalat jelent meg.

A kialakuló új társadalmi formációra az 1970-es évektől kezdve Daniell Bell amerikai

szociológus híres könyve (The coming of post-industrial society - 1973) alapján egyre inkább

használják a posztindusztriális társadalom elnevezést (a fogalmat ugyanakkor már az 1910-es

évtizedben is alkalmazták – Z. Karvalics, 2007). Bell véleménye szerint kilenc szempont (pl.

termelési mód, gazdasági szektor, tudásbázis, tervezés) alapján a történelem menetében az

eddigiek során három nagy társadalomtörténeti szakaszt lehet elkülöníteni, a preindusztriális,

az indusztriális és a posztindusztriális társadalmakat, és az utóbbival kapcsolatban három fontos

jellemzőre hívta fel a figyelmet: a szolgáltató szféra szerepének növekedése, a tudomány (és

ezen belül elsősorban a kutatás-fejlesztés) és az értelmiség egyre fontosabbá válása, valamint a

menedzsment és a tervezés előtérbe kerülése (Kapitány – Kapitány, 2013). Az első

jellegzetesség vonatkozásában ugyanakkor rámutatott arra, hogy a szolgáltató szektoron belül

(más megközelítés szerint mellett) egyre fontosabb szerepet játszik az ún. információs szektor

is (1. ábra), amely az információ termelésével, továbbításával és feldolgozásával foglalkozó

tevékenységeket foglalja magában (ez utóbbit gyakran nevezik negyedik vagy kvaterner

szektornak is).

1. ábra A foglalkoztatási szerkezet változása az Amerikai Egyesült Államokban 1860 és 1980

között

Forrás: Bell, 2001, p. 16.

A posztindusztriális társadalom elméletének továbbfejlesztői közül elsősorban három

szerzőt kell kiemelni (Kapitány – Kapitány, 2013). Egyrészt a japán Yoneji Masuda nevét kell

megemlíteni, akinek a véleménye szerint az alkalmazásra kerülő információs technikák

eredményeként egy komplex rendszer jön létre, és ez áthatja a társadalmat, így újfajta

dc_1352_16


10

termelékenységet hoz létre. Ezen új társadalom legfontosabb sajátosságai közé tartozik az

ember és a természet harmóniája, az etikai önfegyelem és a társadalmi együttműködés. A

francia Alain Touraine úgy véli, hogy az új társadalomban a speciális információk birtokosai,

akik egyúttal a képzettség magasabb fokával is rendelkeznek, alkotják azt a technokrata réteget,

amely működteti a tőkés világrendet, és a mindennapi élet mind nagyobb része felett gyakorol

felügyeletet. A harmadik jelentős szerzőnek a spanyol Manuel Castells tekinthető, akinek a

véleménye szerint az információs társadalom meghatározó cselekvési-szerveződési formája a

hálózatiság, amely felülírja a társadalmakban hosszú időn keresztül fontos szerepet betöltő

individualizmust, azaz a hálózati érdekek erősebbek, mint az egyéni érdekek.

A korábban bemutatott gazdasági-társadalmi változások a települések (és azon belül is

elsősorban és leglátványosabban a nagyobb városok) életében is jelentős átalakulást idéztek

elő, amelynek következtében a kutatók egyre gyakrabban alkalmazzák a posztindusztriális (más

esetben posztfordista vagy posztmodern – pl. Hall – Barrett, 2012) város kifejezést. A nagyobb

települések gazdasági életét vizsgálva általános tendenciának tekinthető a deindusztrializáció

folyamata, amelynek keretében a korábban a gazdasági élet alapját képező ipari tevékenységek

jelentős része elhagyta a közigazgatási területet, az elővárosokban, a rurális térségekben vagy

az országhatáron kívül telepedett le, és helyüket a tercier szektor különböző ágazatai foglalták

el (Kim – Short, 2008).

A fentiekkel párhuzamosan a városok társadalmi szerkezete is igen jelentős változáson

ment keresztül, amelynek leglátványosabb eleme a tercier szektorban dolgozók számának és

arányának a növekedése volt (Szmynaska – Sroda, 2007). A munkaerőpiacra ugyanakkor

alapvetően a duális szerkezet vált jellemzővé: az egyik oldalon helyezkednek el a magán- és

állami szférában (pl. pénzügyi szolgáltatások, ICT-szektor, egyetemek és kutatóintézetek)

dolgozó jól képzett és jól fizetett rétegek (Sassen, 2006). Ezzel párhuzamosan ugyanakkor

fokozatosan megnőtt az igény a munkaerőpiacon az alacsony képzettségű, és ezért az átlagnál

rosszabbul fizetett munkavállalókra is, akik többek között a kereskedelemben, a vendéglátásban

és a közszolgáltatásokban dolgoznak. A posztindusztriális városok társadalmának további

sajátosságai között említhető meg a háztartások méretének csökkenése, a női egyenlőség

magasabb szintje, a későbbi házasság, valamint a házastársi kapcsolatban élők alacsonyabb

aránya.

Az átalakulás harmadik jelentős elemének a településszerkezet és ezzel összefüggésben

a településkép változása tekinthető. Ennek keretében egyrészt a városok belső területén

végbement a korábbi közintézményi, ipari és közlekedési barnamezős területek megújítása, és

ezekben a városrészekben új irodaépületek, kormányzati központok, a kikapcsolódást és

szórakozást lehetővé tevő létesítmények (pl. múzeumok, színházak, vendéglátóipari egységek)

jöttek létre (Kaplan et al., 2009). Az irodaépületek és kormányzati épületek ugyan nem

tekinthetőek teljesen új építészeti elemeknek (elsősorban Észak-amerikai nagyvárosokban ezek

már a két világháború közötti időszakban is megjelentek), ugyanakkor az utóbbi évtizedekben

már egyre inkább törekednek arra is, hogy mind ezen épületek, mind pedig a kikapcsolódást-

szórakozást lehetővé tevő épületetek esetében új, kreatív és meghökkentő stílus alkalmazásával

(1. fénykép) fejezzék ki az adott beruházás egyediségét, és ilyen módon is javítsák a település

pozícióját a városok közötti versenyben (Gospodini, 2006; Hall – Barrett, 2012; Riza et al.,

2012). A városközpont fentiekben vázolt átépítése elsősorban az Észak-amerikai

nagyvárosokra volt a jellemző, míg Nyugat-Európában (Burtenshaw et al., 1991) – az adott

városrész jelentős történelmi hagyományai miatt – inkább a városközpont peremterületére vagy

az elővárosi zóna belső részére (pl. Párizs – La Défense) koncentrálódott (kivételek

természetesen itt is vannak – pl. Frankfurt és Berlin belvárosa).

dc_1352_16


11

1. fénykép A Bilbaóban felépített Guggenheim múzeum

Forrás: http://index.hu/gal/0/pic.php?dir=0606/kult/gehry/&pid=14

Másrészt a folyó- és tengerparton elhelyezkedő városok esetében megfigyelhető a

korábbi struktúrák elbontása és modern stílusú épületekkel történő helyettesítése, illetve az

egykori raktár- és gyárépületek különböző célokra (pl. szórakozás, lakás) történő felhasználása

(Smith – Ferrari, 2012) (2. fénykép). A fenti két folyamat közös sajátosságának tekinthető, hogy

a megnövekedett presztízs az ingatlanárak növekedését eredményezte, és ennek következtében

egy igen jelentős társadalmi átstrukturálódás is lezajlott. A megújításban érintett városrészekből

fokozatosan kiszorultak az alacsony jövedelmű, rosszul képzett rétegek, és helyüket a

nemzetközi szakirodalomban dzsentrifikációnak nevezett folyamat keretében fiatal, magas

képzettségű és jövedelmű, gyakran a városközpontban dolgozó csoportok foglalták el, akiknek

rendkívül vonzóak voltak a közelükben elérhető kikapcsolódási lehetőségek (Smith, 2002).

2. fénykép A London Dokknegyed területén egykori raktárépületben kialakított loft lakás

Forrás: http://londonlofts.net/property/docklands-warehouse/

dc_1352_16


http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwiExt-QmanLAhVDDJoKHdB6CI8QjRwIBw&url=http://index.hu/gal/0/pic.php?dir%3D0606/kult/gehry/%26pid%3D14&psig=AFQjCNGxzJdvQ3A2QTg-oT2PID3yY9RkRA&ust=1457255285239395

12

A településpolitika szempontjából a legfontosabb új jelenségnek tekinthető, hogy az

1980-as évek elejétől kezdetben az Amerikai Egyesült Államokban, majd fokozatosan Nyugat-

Európában is a helyi önkormányzatok (ezen belül is elsősorban a városokban működő

helyhatóságok) szemléletében két szempontból is változás következett be. Egyrészt – a

korábban a gazdasági bázisukat jelentő ipari vállalatok elköltözése miatti pénzügyi válság

eredményeként – nagyobb figyelmet kezdtek szentelni környezetüknek, az ott lezajló

folyamatoknak, és annak elemzésének, hogyan befolyásolják ezek az események saját

jövőjüket.

Másrészt, míg korábban elsődleges feladatuknak és céljuknak a szolgáltatások és az

infrastruktúra fejlesztését és az így beinduló fejlődés ellenőrzését és szabályozását tekintették,

az évtized elejétől – szorosan kapcsolódva az előző bekezdésben említett deindusztrializációs

trendhez – rá kellett döbbenniük arra, hogy sokkal kezdeményezőbb szerepet kell játszaniuk a

rájuk bízott terület sorsának formálásában, és törekedniük kell új tevékenységek vonzására is

(Leitner, 1990).

David Harvey 1989-ben megjelent tanulmányában már egyenesen arról írt, hogy a

városok vezetőségének a korábbi menedzseri megközelítés helyett egy vállalkozói

megközelítést kell elsajátítania (Harvey, 1989). Az új, vállalkozói beállítódású városvezetés

alapvetően a magán és az állami szféra közötti együttműködésre (public-private partnership)

épül, elsődleges feladatának a beruházások támogatását, a gazdaság fejlesztését tekinti (például

ipari parkok és kongresszusi központok kialakítása), és sokkal kisebb figyelmet fordít a

lakosság életkörülményeinek (például lakások és iskolák építése) a javítására. Harvey

véleménye szerint a városok elsősorban négy – gyakran egymást is erősítő – területre

koncentrálhatnak:

- kedvező pozíció elérése a feldolgozóipar területén;

- fogyasztás-orientált ágazatok (például a turizmus) támogatása;

- döntési és irányítási központok (például vállalati székhelyek) vonzása;

- az állami kiadások (pl. hadiipar) minél nagyobb részének megszerzése (ez azért igen fontos,

mivel általában jól fizető új munkahelyeket hoz létre az adott területen).

A települések pénzügyi helyzetének rosszabbodása ugyanakkor azzal a

következménnyel is járt, hogy az önkormányzatoknak változtatniuk kellett a közszolgáltatások

biztosításának a módján: a hosszú ideig kizárólagos szerepet betöltő „biztosító” (ensuring)

modell (az önkormányzat, illetve intézményei közvetlenül biztosítják a szolgáltatást) mellett

egyre fontosabb szerepet kezdtek betölteni az egyéb lehetőségek is (2. táblázat). A megbízó

(commissioning) modell esetében az önkormányzat szerződést köt az érintett szolgáltatás

magánszférában működő biztosítójával (így tulajdonképpen megvásárolja azt), míg az

együttműködő (cooperative) modell esetében a helyi közösség képviselői (pl. a civil szféra)

játszanak kiemelkedő szerepet.

2. táblázat A közszolgáltatások biztosításának lehetséges modelljei

a szolgáltatást biztosító viszonya a helyi

önkormányzathoz

belső külső

a szolgáltatással kapcsolatos

hatáskör helye a helyi

belső biztosító megbízó

önkormányzathoz viszonyítva külső együttműködő katalizátor

Forrás: King, 2014, p. 350 alapján saját szerkesztés

dc_1352_16


13

2.2. A települések fogalmi rendszere

A települések fogalmi rendszerével foglalkozó nemzetközi és hazai szakirodalmat

összehasonlítva két szempontból is különbségek figyelhetők meg. Egyrészt a nemzetközi

szakirodalom (elsősorban az angolszász művek) alig foglalkozik a településekkel, mint

egységgel (ennek igen szemléletes jele, hogy a társadalomföldrajz egyik „bibliájának”

tekinthető Wiley-Blackwell Kiadó által kiadott The Dictionary of Human Geography

kötetekben nem szerepel a település fogalma), hanem sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a

városok, illetve a rurális térségek tanulmányozására (pl. a Google Scholar az urban geography

kifejezésre 2.230.000, a rural geography kifejezésre 2.120.000, míg a settlement geography

kifejezésre 996.000 találatot jelez – letöltés: 2016. március 2.). Másrészt elsősorban az

angolszász irodalomra jellemző, hogy a megalkotott fogalmak rendkívül egyszerűek: „a

település az ember bármely formájú tartózkodási helye, amelynek nagysága az egyedül álló

lakástól a nagyvárosokig terjed” (Goodall, 1987, p. 427).

A fentiekkel szemben – mint a későbbiekben kiderül – a magyar szakirodalomnak igen

fontos részét képezte a települések fogalmának meghatározása, valamint igyekezett olyan

definíciót alkotni, amely annak teljes lényegét átfogja. Ennek szellemében a települések

fogalmának tudományos igényű megközelítése az elmúlt évtizedekben Magyarországon

alapvetően két oldalról történt meg: egyrészt a műszaki tudományokhoz tartozó

településtudomány, másrészt a társadalomföldrajzhoz sorolható településföldrajz is igen

intenzíven foglalkozott a témával.

A társadalomföldrajz esetében az első jelentős definíció a magyarországi

településföldrajzi kutatások legfontosabb kezdeményezőjének, Mendöl Tibornak a nevéhez

kötődik. 1963-ban megjelent Általános társadalomföldrajz című könyvében (Mendöl, 1963) a

település fogalma alatt egy embercsoportnak, az embercsoport lakóhelyének és munkahelyének

térbeli együttesét értette. Mendöl ugyanakkor azt is hangsúlyozta, nem szükséges, hogy ez az

együttes térbelileg teljesen megszakítatlan legyen, azaz a térbeli együttes akkor is fennáll, ha

„egy bizonyos munkahelyhez tartozó embercsoportok szanaszét, különböző, egészen távoli

közigazgatási egységekhez tartozó lakóhelyeken laknak„ (Mendöl, 1963, p. 11), vagyis a

fogalom meghatározásánál az ingázás jelenségét is figyelembe vette.

Mendöl definícióját a statisztika oldaláról kritizálta az 1960-as évek második felében

Kovács Tibor, akinek a véleménye szerint a munkahely elsődlegessége alapján csak olyan

fogalmat lehetséges megalkotni, amely földrajzilag is „determinálhatatlan”. Ezzel szemben – a

statisztikai szempontjait elsődlegesnek tekintve – úgy vélte, hogy „településnek tekinthetjük azt

a bármely nagyságú, különálló lakóhelyet vagy lakóhelyek egybefüggő csoportját, amelynek

helye földrajzilag leírható, neve (vagy azt helyettesítő száma) van, egy ember vagy

embercsoport állandó lakóhelyéül szolgál, és más településektől egyértelműen elhatárolható”

(Kovács, 1969, p. 480).

Az 1960-as évek második felében jelentkező új tendenciákra (pl. a pihenőhelyek

jelentőségének növekedése) valamint a mindennapos szükségleteket kielégítő funkciókat ellátó

intézményekre hívta fel a figyelmet Beluszky Pál, valamint rámutatott arra, hogy „létrejöhetnek

a településeknek „sűrűsödési zónái”, sokközpontú agglomerációi, amelyeket a funkcionális

kapcsolatok településegységgé szerveznek” (Beluszky, 1973, p. 455). Ennek szellemében

véleménye szerint a település „egy embercsoportnak a bővített társadalmi újratermelés céljait

szolgáló, ezen embercsoport által igénybe vett létesítményeknek – lakó-, munka- és

pihenőhelyek, szolgáltatási intézmények – a lakosság mindennapos, rendszeres „mozgástere”

által kijelölt funkcionális egysége” (Beluszky, 1973, p. 455).

A településre, mint rendszerre tekintett az 1970-es évtized végén Tóth József, akinek a

definíciója szerint a „település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív

dc_1352_16


14

kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi és műszaki struktúrák rendszereként értelmezhető”

(Tóth, 1981, p. 267). Véleménye szerint a négy szféra/struktúra legjobban egyenlő oldalú

háromszögekkel szemléltethető, amelyek összeillesztve egy tetraédert alkotnak (1. ábra). Az

oldalak mentén minden szféra minden szférával érintkezik, és ennek következtében egyrészt az

élek mentén kölcsönhatások alakulnak ki. Másrészt az egyes szférákban bekövetkező

változások jelentős átalakulásokat idézhetnek elő a többi szféra működésében, magasabb

szintre emelve a közöttük meglévő kapcsolatokat.

Az utóbbi évtizedekben bekövetkező fejlődést építette be az általa megfogalmazott

definícióba Kovács Zoltán, aki szerint a település olyan, az ember által ideiglenesen vagy

állandóan lakott hely, amely lakó- és gazdasági célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó

egyéb építményekből (pl. utak, hidak, közterek) áll (Kovács, 2002).

2. ábra A település tetraéder modellje

1 – gazdasági szféra, 2 – társadalmi szféra, 3 – műszaki (infrastrukturális) szféra,

4 – természeti szféra

Forrás: Tóth, 1981, p. 268.

A műszaki tudományok területén az első definíció megalkotása a Magyar Tudományos

Akadémia Műszaki Osztálya Településtudományi Bizottságához kötődik, amelynek 1955-ben

született állásfoglalása szerint a település „embercsoportoknak lakó- vagy lakó- és munkahelyül

szolgáló, valamint az ezekhez tartozó egyéb, állandó jellegű intézmények és létesítmények

meghatározható összefüggő területen elhelyezkedő együttese” (Granasztói – N. Lókody, 1969,

p. 47).

A városépítés és településtervezés egyik legjelentősebb magyarországi képviselője,

Perényi Imre által megfogalmazott definíciók alapvetően összhangban voltak a tudományos

bizottság állásfoglalásával, ugyanakkor kismértékben konkretizálták is azokat. Az 1972-ben

megalkotott definíció szerint „a település egy embercsoportnak olyan lakó-, illetve

munkahelye, de többnyire lakó- és munkahelyegyüttese, amelyen az embercsoport az ezzel járó

funkciók (munka, pihenés, művelődés, testnevelés stb.) kielégítésére meghatározott területen

megfelelő létesítményeket hoz létre” (Perényi, 1972, p. 9). A településföldrajzhoz hasonlóan a

településtudományban is jelentkezett a turizmus fejlődésének a hatása, és ennek szellemében

az 1980-as évek végén Perényi már úgy fogalmazott, hogy „a település egy embercsoportnak

olyan lakó, illetve munkahelye vagy üdülőhelye, de többnyire mindezek együttese, amelyen az

dc_1352_16


15

ezzel járó funkciók (munka, pihenés, művelődés, testnevelés stb.) kielégítésére meghatározott

területen megfelelő létesítményeket hoztak létre” (Perényi, 1987, p. 31).

A műszaki tudományok képviselői által megalkotott definíciók másik nagy csoportja a

természeti és művi környezet fontosságát is hangsúlyozza. Egyrészt a településrendszer

kutatásának egyik legismertebb hazai képviselője, Kőszegfalvi György véleménye szerint „a

település egy körülhatárolható helyen élő embercsoport, az azon a területen folytatott

tevékenységek, valamint az emberek és tevékenységek céljait szolgáló természeti és művi

környezet állandóan változó együttese” (Kőszegfalvi, 2004, p. 9). A napjainkban egyre

fontosabb társadalmi/közösségi szemlélet építészetbe történő beszivárgását tükrözi Tóth Zoltán

definíciója, amely szerint „a település egy adott földrajzi helyhez kötődő művi és természeti

elemek egysége, lenyomata a helyi közösség történelmének, kultúrájának” (Tóth, 1997, p. 11).

Saját kutatásaim során a település Tóth József által megalkotott modelljét tekintettem

kiindulópontnak (ennek lehetőségére már utalt Győri, 2015, ő azonban részletesen nem fejtette

ki az elméletet), amely az elmúlt 30 évben a településföldrajz egyik gyakran idézett elméletéve

vált. A megközelítésre támaszkodva a kutatók többek között elemezték a települések történetét,

(pl. Zsótér, 2008), az egyes szférák közötti kölcsönhatások erősségét (pl. Gyenizse – Ronczyk,

2011). A modell „életképességét” bizonyítja az igen sokirányú továbbfejlesztése is: alapját

képezte a területi egységek fejlettsége mérésének (Wilhelm et al., 2010), a kisvárosi fejlődés

indexe megalkotásának (Pirisi, 2009), a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztéspolitika

vizsgálatok elvégzésének (Varjú, 2010), valamint a településeknél nagyobb területi egységek

kutatása elméleti hátterének (Schweitzer – Tóth, 2011).

Véleményem szerint ugyanakkor két szempontból is szükséges az eredeti modell

módosítása. Egyrészt az az álláspontom, hogy célszerű egy új szféra, a közigazgatási szféra

(illetve annak helyi megjelenési formája, a települési önkormányzatok) beillesztése. Ennek

hátterében az áll, hogy az előző fejezetben ismertetett változások az 1970-es évek végétől egyre

inkább növelték a helyi szint szerepét a település sorsának a megformálásában (pl. a

képviselőtestületek által megalkotott rendeletek és határozatok). Ennek következtében a

tetraéder-modell továbbfejlesztése keretében célszerű annak társadalmi, gazdasági és

infrastrukturális oldalának felső részét levágni, és a természeti szférával párhuzamosan

elhelyezkedő újabb alappal a helyi önkormányzatot ráhelyezve egy csonka gúlát (3. ábra)

kialakítani (Kozma et al., 2015a).

A módosítással szemben kritikaként/hiányosságként lehet megemlíteni, hogy

elválasztja egymástól a helyi önkormányzati szférát és a természeti környezetet. Ez annak

fényében számíthat meglepőnek, hogy a mindennapi életben számos példa van arra, a település

vezetőségének a tevékenysége (pl. helyi környezetvédelmi rendelet elfogadása) hatással van a

természeti viszonyokra. Véleményem szerint ugyanakkor a helyi önkormányzat ilyen jellegű

munkája elsősorban a gazdasági és társadalmi szféra tevékenységét (pl. környezetvédelmi

bírság kiszabása), valamint az infrastruktúra helyzetét/fejlődését (kerékpárút megépítése)

befolyásolja, és azon keresztül fejti ki a legtöbb esetben pozitív hatását a természetre.

A másik változtatásom a települések életjelenségei között igen fontos szerepet betöltő

különböző jellegű (pl. kulturális, kereskedelmi, vallási) eseményekkel vannak összefüggésben,

amelyek a gazdasági, társadalmi és politikai élet igen fontos elemét alkotják. A rendezvények

ugyanakkor a települések előző bekezdésben említett szférái közül mindegyikkel szoros

kapcsolatban állnak, és ennek következtében úgy vélem, célszerű őket gömbként a csonka gúla

belsejében elhelyezni (3. ábra).

dc_1352_16


16

3. ábra A település csonka gúla modellje

ABC – természeti környezet, ABED – társadalmi szféra, BCEF – gazdasági szféra,

ACDF – infrastrukturális szféra, DEF – helyi közigazgatás szférája

Forrás: Tóth, 1981 alapján Kozma

2.3. A sport illeszkedése a (posztindusztriális) településekhez

A települések és a sport közötti kapcsolat bemutatása során úgy vélem az első fontos

feladat a kultúra és a sport viszonyrendszerének a megtárgyalása. A kultúra kifejezés

etimológialag a latin colere (művelni) szóból eredeztethető, ugyanakkor már az ókorban

megfigyelhető volt, hogy az eredeti mezőgazdasági jelentéstartalom mellett megjelent az az

általános megközelítés, amely bármi (és ebbe az egyén is beletartozott) kiművelését és

jobbítását foglalta magában. A későbbi századokban a fogalomra az eltérő jelentéstartam és

változatos használat volt jellemző, a nyugati kultúra története vonatkozásában azonban

megállapítható, hogy kb. ezerötszáz évig a tradicionális, vallási kultúrafelfogás (pl.

patriarchális családfelfogás, az a nézet, hogy az életvezetéshez szükséges ismeretek

megtalálhatók a Bibliában, az erkölcstelen viselkedés korlátozása és büntetése fontosabb a civil

szabadságjogoknál) játszott kiemelkedő szerepet. Ezt az elkövetkező ötszáz évben fokozatosan

váltott fel a modern anyagelvű kultúra, amely többek között a hatékonyság és gyorsaság

elsődlegességét, az élet különböző szférákra történő tagolását és az anyagi javak kiemelkedő

fontosságát hangsúlyozta (Takács, 2005).

Az 1960-as évek végén ugyanakkor a kultúra megközelítésében fokozatosan – a

társadalomföldrajz szinte összes területére hatást gyakorló – fordulat („cultural turn”) ment

végbe (Hall – Barrett, 2012), amely alapvetően két elemből állt. Egyrészt a kutatók

hangsúlyozták a kultúra gazdasági és társadalmi életben betöltött egyre fontosabb szerepét,

amely többek között magában foglalta a városok működésében és megújításában játszott

növekvő funkcióját is (pl. Enyedi, 2002; Scott, 2000; Trócsányi, 2008). Másrészt a kultúra

jelentéstartama is folyamatosan kibővült, és napjainkban már többek között igyekszik választ

adni a civilizáció által felvetett problémákra is (pl. a fenntartható fejlődés támogatása, az

életmódváltás szükségességének hangsúlyozása). Ez utóbbi folyamat azért igen fontos, mivel

erre támaszkodva a sporttudomány képviselői körében az utóbbi évtizedekben egyre

hangsúlyosabbá vált az az álláspont, hogy a testkultúra, amelynek egyik legfontosabb

alkotórészét jelenti a sport, az egyetemes emberi kultúra részét képezi (Berkes – Bartha, 2004;

Rétsági – H. Ekler, 2011).

dc_1352_16


17

A sport és a települések (és azon belül is elsősorban a városok) kapcsolata igen hosszú

történelmi múltra tekinthet vissza (Szegnerné Dancs, 2011). Az ókorban a görög olimpiák, a

római gladiátorjátékok, ló- és kocsiversenyek a városok sportlétesítményeiben zajlottak le, és a

közép- és újkori sportrendezvények (pl. lovagi tornák, lövészünnepek, különböző labdajátékok)

is döntő mértékben a nagyobb településekre koncentrálódtak. A sportrendezvények közös

sajátosságának tekinthető, hogy nézőközönségüket elsősorban a helyi lakosság alkotta, a

„játékosok” ugyanakkor több esetben is (pl. az olimpiák és a lovagi tornák résztvevői) nagyobb

távolságból érkeztek. A szervezők között kiemelkedő szerepet játszottak az adott

állam/fejedelemség vezetői (pl. császár, király), a városok elöljáróinak a jelentősége sokkal

kisebb volt.

A XIX. század második felétől a sport gyors fejlődésen ment keresztül, amelynek

hátterében több tényező állt (Behringer, 2014). Egyrészt az ipari forradalom következtében a

munka világa egyre szervezettebbé vált, amely a munkaidő és a szabadidő világos

elkülönüléséhez vezetett. Másrészt a modern urbanizáció hatására kialakuló nagyvárosi

személytelen környezetben az egyének egyre inkább rákényszerültek szabadidejük tudatos

megtervezésére. Harmadrészt a globalizáció megjelenésével az addig csak egy-egy

országban/kontinensen ismert sportágak az egész világban elterjedtek.

A fejlődés több területén is jelentkezett: az iskolakötelezettség bevezetésével a

testnevelés fokozatosan mind több országban vált kötelező tantárggyá, valamint egyre több

sportegyesület megalakítására került sor (ebben igen fontos szerepet játszott a fokozatosan az

erejére ébredő munkásság is). A XIX. század végén megalakításra kerültek a legfontosabb

nemzeti és nemzetközi sportszövetségek, rögzítették az egyes sportágak szabályait, és nagyobb

lendületet vett a sportlétesítmény-fejlesztés is.

Az 1970-es évektől kezdve ugyanakkor új jelenségként figyelhető meg, hogy – mint az

értekezés későbbi fejezeteiben részletesen is bemutatásra kerül – a sport és a gazdaság közötti

egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Ennek szellemében egyre többen hangsúlyozzák, hogy a

gazdasági élet egyik leggyorsabban növekvő ágazatának tekinthetőek a sporttal kapcsolatos

tevékenységek, amelyek egyrészt az iparhoz (pl. sporteszköz-előállítás, sportlétesítmény-

építés), másrészt a szolgáltatáshoz (pl. sportlétesítmény-üzemeltetés, sporteszköz-

kereskedelem) kapcsolódnak. A fenti tényt felismerve az 1990-es évek végétől egyre több

nemzetközi szervezet is állás foglalt a sporttal kapcsolatos kérdéskörökben. Az Európa Tanács

1992-ben fogadta el az Európai Sport Chartát és a Sport Etikai Kódexét (Európa Tanács, 2012),

amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára többek között a létesítmények és

használatuk, a sport és a fenntartható fejlődés témakörében, valamint az élsport és a hivatásos

sport támogatása vonatkozásában. Emellett megalkotta sport napjainkban is leggyakrabban

használt és általam is elfogadott/alkalmazott fogalmát, amely szerint „a sport minden olyan

fizikai tevékenység, amelynek célja esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi

erőnlét kifejezése vagy fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű

versenyeken eredmények elérése” (Európa Tanács, 2012, p. 10.)

Az Európai Unión belül 1991-ben jött létre az Európai Sportfórum, mint az Európai

Bizottság mellett működő tanácsadó intézmény, amelynek keretében évente rendeznek

találkozókat a tagországok kormányai és civil szervezetei számára. A megfogalmazott

javaslatok eredményeként született meg 2000. decemberében a „Nizzai nyilatkozat”, amelyben

az Európai Tanács megfogalmazta a sport európai társadalomban betöltött szerepét és

sajátosságait, amelyeket figyelembe kell venni a közös politikák megtervezésekor és

végrehajtásakor. Az Európai Unió legátfogóbb sporttal kapcsolatos dokumentumának a 2007-

ben az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv tekinthető (European Commission, 2007),

amely egyrészt összefoglalta a sport társadalmi szerepével kapcsolatos feladatokat (pl. a

közegészség fejlesztése, a rasszizmus és az erőszak megelőzése, az önkéntesség és az aktív

dc_1352_16


18

polgárság ösztönzése), másrészt vázolta a sport gazdasági vetületét (pl. finanszírozási kérdések,

statisztikák összehangolása), harmadrészt pedig javaslatokat fogalmazott meg a hatékonyabb

sportszervezés érdekében.

A fentiekben leírtak tükrében úgy vélem nem tekinthető meglepőnek, hogy a sport igen

fontos szerepet játszik a posztindusztriális települések, azon belül is elsősorban a városok

életében. Egyrészt a szellemi munkát végzők nagyobb aránya a kemény fizikai munka

visszaszorulását eredményezte, és a mozgás-szegény életmód bizonyos betegségek

elterjedésével járt együtt. A fenti ténnyel szoros kapcsolatban áll az egészséges társadalom

eszméjének növekvő fontossága, amelynek hatására a társadalom tagjai egyre nagyobb

figyelmet fordítanak a sportolásra és a fizikai testmozgás különböző formáira, és ez a sportolási

lehetőséget biztosító szolgáltatások oldaláról növeli a helyi önkormányzatok szerepét. A

vizsgálatok eredményei (pl. King, 2012) arra mutattak rá, hogy a nagy-britanniai

önkormányzatok körében a sport területén a domináns szerepet a megbízó modell játssza (2.

táblázat), de emellett fokozatosan növekszik az együttműködő és a katalizátor modell

jelentősége is.

A sportlétesítmények mind fontosabb elemét alkotják a posztindusztriális város

településszerkezetének, a belváros megújításának (ez elsősorban az Észak-amerikai városokra

jellemző). Ennek legszemléletesebb jele, hogy a „The Dictionary of Human Geography”

legújabb (ötödik) kiadása (Gregory et al., 2009) a városközpont új elemei között említette a

sportkomplexumokat is, valamint Larry Ford 2003-ban megjelent könyvében (America's New

Downtown) a belváros megújításának egyik lehetséges módszerét jelentő „fun zones” elemei

között is szerepelnek a sportlétesítmények (Kaplan et al., 2009, p. 155).

A harmadik fontos tényezőnek az tekinthető, hogy a helyi önkormányzatok is egyre

inkább úgy tekintenek a sportra, mint amely ágazat fontos szerepet játszik a települések közötti

sikeres versenyben (Ward, 1998), ebből a szempontból ugyanakkor az Észak-amerikai és

európai gyakorlat között bizonyos különbség figyelhető meg (Gratton et al., 2006). Észak-

Amerikában – mint a későbbiekben részletesen is bemutatásra kerül – a helyhatóságok

figyelmének középpontjában elsősorban a létesítményfejlesztés áll, és ennek segítségével

törekednek arra, hogy a négy legjelentősebb sportág (amerikai futball, jégkorong, kosárlabda,

baseball) területén működő csapataikat megtartsák, illetve máshonnan csábítsanak át új

egyesületeket. Ezzel szemben Európában a helyi önkormányzatok döntő mértékben a

sportesemények rendezési jogának megszerzésére törekednek (ennek részét képezik a sporttal

kapcsolatos fejlesztések), és így próbálnak meg sikereket elérni.

dc_1352_16


19

3. A települési szférák kapcsolata a sporttal

3.1. A települések gazdasági szférája és a sport közötti kapcsolat

A sport korábbiakban már vázolt növekvő társadalmi jelentősége az elmúlt

évtizedekben a gazdaságban is éreztette hatását, és ennek következtében egyre több elemzés

törekedett arra, hogy megbecsülje szerepét az egyes térségek gazdasági életében. Az Európai

Közösségen belül az 1980-as évek második felében elvégzett első vizsgálat eredményei szerint

a lakosság a sporttal kapcsolatos célokra évente 35-40 milliárd dollárt költ, és ez kb. 1,5 millió

munkahelyet teremt (Jones, 1989). A tanulmány hatására az 1990-es években több kutatás is

lezajlott, amelyek egy-egy ország/országrész (pl. Flandria: Taks – Kesenne, 2000;

Horvátország: Bartoluci, 1997; Németország: Ahlert, 2000; Olaszország: Brunnelli, 1992)

vonatkozásában elemezték a témakört.

Az egyes felmérések módszertana ugyanakkor jelentős mértékben különbözött

egymástól, ezért a 2000-es évtizedben az Európai Unió kereteiben belül három kutatásra is sor

került, amelyek során az országok esetében hasonló módszerek alapján gyűjtötték az adatok.

Az évtized közepén többek között az egyes országok sporttal kapcsolatos kiadásait elemezték,

és kísérletet tettek azok források szerinti megosztásának (pl. központi költségvetés, helyi

önkormányzatok, gazdasági szféra) a feltárására is (Andreff, 2009). Az eredmények szerint

(sajnálatos módon nem minden tagország szolgáltatott megfelelő információkat) az érintett

kiadások GDP-hez mért aránya a régi tagországok jelentős részében magasabb volt, mint az

újonnan csatlakozott államokban (3. táblázat).

3. táblázat A sporttal kapcsolatos kiadások legfontosabb adatai a 2000-es évek közepén egyes

Európai Uniós tagállamokban

a sportra fordított összeg (millió

euro)

a sportra fordított összeg GDP-

hez viszonyított aránya (%)

Bulgária 59,7 0,21

Ciprus 212,9 1,56

Észtország 127,1 1,13

Finnország 2.450,0 1,56

Franciaország 30.330,0 1,76

Németország 31.932,6 1,42

Litvánia 79,3 0,38

Hollandia 8.359,0 1,64

Portugália 1.432,5 0,96

Szlovákia 240,8 0,63

Szlovénia 195,0 0,69

Svédország 3.817,1 0,52

Egyesült Királyság 30.175,6 1,67

Forrás: Andreff, 2009, p. 6.

Az osztrák elnökség alatt elkészült tanulmány megállapításai szerint az Európai

Unióban a sport által előállított bruttó hozzáadott érték a teljes Európai Unió bruttó hozzáadott

értékének 3,65%-ának felel meg, és az érintett ágazatokban a teljes munkaerő 5,4%-át

foglalkoztatják (Dimitrov et al., 2006).

A fenti vizsgálatok elvégzése során ugyanakkor több probléma is felmerült az

adatgyűjtés menetében, és az egyes országokra vonatkozó adatok megbízható összehasonlítása

dc_1352_16


20

érdekében az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv fontosnak tartotta a sport európai

meghatározását, valamint a sportról és a sporttal kapcsolatos tevékenységekről szóló

statisztikáknak ezen az alapon történő előállítását (European Commission, 2007). A fentiek

szellemében került elfogadásra 2008-ban a sport ú.n. Vilniusi definíciója, amely három

megközelítést különböztet meg:

- statisztikai értelemben vett sport: azon tevékenységek, amelyek a hivatalos statisztikák

szerint a NACE (“Nomenclature statistique des activités économiques dans la Communauté

européenne) 92.6 (a legutóbbi felülvizsgálat után 93.1.) kategóriába tartoznak (9311 –

sportlétesítmények üzemeltetése, 9312 – sportegyesületi tevékenység, 9313 – testedzési

szolgáltatás, 9319 – egyéb sporttevékenység);

- szűkebb értelemben vett sport: a statisztikai értelemben vett sport, valamint azon

tevékenységek, amelyek szükségesek a sporthoz, így annak inputjainak tekinthetőek (pl.

sportruházat kereskedelme, sporteszközök előállítása);

- tágabb értelemben vett sport: a szűkebb értelemben vett sport, valamint azon

tevékenységek, amelyek a sportot, mint inputot használják fel (pl. sport-újságírás,

szálláshely-szolgáltatás, sportolás közben használt energia-italok gyártása).

Az érintett definíció felhasználásával elvégzett vizsgálat (SpEA, 2012) eredményei

szerint az Európai Unióban a bruttó hozzáadott értéknek a statisztikai értelemben vett sport a

0,28%-át, a szűkebb értelemben vett sport 1,13%-át, a tágabb értelemben vett sport 1,76%-át

adja, amely érték a multiplikátor hatásokat is figyelembe véve megközelíti a 3%-ot (SpEA,

2012), míg a foglalkoztatottak esetében az érintett adatok: 0,31%, 1,49% és 2,12%. Az országok

szerinti helyzetet elemezve a bruttó hozzáadott érték szempontjából (4. ábra) Ausztria, Ciprus,

Dánia, az Egyesült Királyság, Luxemburg, Málta, Németország és Szlovénia rendelkezik a

legjobb (2% feletti) értékekkel, míg 1% alatti értékek jellemzőek Litvániára és Svédországra

(jól megfigyelhető ugyanakkor az, hogy az újonnan csatlakozott országok jelentős részénél –

pl. Magyarország, Lettország, Szlovákia – alig haladja meg az 1%-ot). A foglalkoztatotti

arányokat tekintve a legkedvezőbb helyzetben Luxemburg és Ausztria van, míg a legrosszabb

mutatókat Magyarország, Litvánia és Portugália mutatja fel (5. ábra).

4. ábra A tágabb értelemben vizsgált sport részesedése a bruttó hozzáadott értékből az

Európai Unió egyes országaiban a 2010-es évek elején (%)

Forrás: SpEA, 2012 - az egyes országok adatai alapján

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

4,5

Au

sztr

ia

Lu

xem

burg

Cip

rus

Eg

yes

ült

Kir

álysá

g

Ném

eto

rszá

g

Mál

ta

Dán

ia

Szl

ov

énia

Fin

no

rszá

g

Eu

róp

ai U

nió

Írors

zág

Ész

tors

zág

Len

gy

elo

rszá

g

Gö

rög

ors

zág

Fra

nci

aors

zág

Sp

anyo

lors

zág

Ho

llan

dia

Ola

szors

zág

Po

rtu

gál

ia

Cse

hors

zág

Bulg

ária

Bel

giu

m

Rom

ánia

Let

tors

zág

Szl

ov

ákia

Mag

yar

ors

zág

Sv

édors

zág

Lit

ván

ia

dc_1352_16


21

5. ábra A tágabb értelemben vizsgált sport részesedése az összes foglalkoztatottból az Európai

Unió egyes országaiban a 2010-es évek elején (%)

Forrás: SpEA, 2012, p. 60

A foglalkoztatottság területén elvégzett legfrissebb Eurostat felmérés az előző adatoknál

még kedvezőbb helyzetet állapított meg: az alapvetően a statisztikai értelemben vett sport

fogalmára támaszkodó felmérés szerint 2014-ben az Európai Unió országaiban kb. 1,6 millió

ember dolgozott ezen a területen, és ez az érték a teljes foglalkoztatotti létszám 0,72%-át

jelentette.

A területiséget vizsgáló kutatók számára ugyanakkor jelentős problémákat okoz az a

tény, hogy ilyen részletezettségű, az egyes szektorok közötti szatellit-táblázatokra támaszkodó

adatok csak országos szinten állnak rendelkezésre, és így igen keveset lehet tudni a nemzetinél

alacsonyabb (pl. megyei/települési) szinten lezajló folyamatokról. Az angliai Sheffield esetében

az 1990-es években lezajlott vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a sporthoz kapcsolódó

tevékenységek teljesítménye a helyi GDP 4,1%-át alkotja, és előállításában elsősorban a

magánszektor játszik kiemelkedő szerepet (4. táblázat) (Davies, 2002).

4. táblázat A sporthoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek szektorok szerinti megoszlása

Shieffieldben 1996/97 folyamán

szektor abszolút érték (angol font) részesedés (%)

sporttal kapcsolatos magán-szféra* 66.677.789,91 40,26

sporthoz nem kapcsolódó magán-szféra** 89.909.967,64 54,29

nonprofit szféra 2.899.807,93 1,75

helyi önkormányzat 6.022.848,00 3,64

központi kormányzat 97.573,60 0,06

összesen 165.607.987,09 100,00

* - pl. sportlétesítmény-üzemeltetés, ** - pl. vendéglátás

Forrás: Davies, 2002, p. 95.

Az általam a magyarországi településekre elvégzett kutatás során a Központi Statisztikai

Hivatal által kiadott Cég-Kód-Tár 2013-as adataira támaszkodva három mutató (szervezet-

szám, foglalkoztatotti létszám, árbevétel) segítségével vizsgáltam az érintett (a TEÁOR-kód

0

1

2

3

4

5

6

Luxe

mb

urg

Au

sztr

ia

Ném

eto

rszá

g

Fin

no

rszá

g

Szlo

vén

ia

Észt

ors

zág

Cip

rus

Dán

ia

Szlo

váki

a

Egye

sült

Kir

álys

ág

Euró

pai

Un

ió

Íro

rszá

g

Mál

ta

Len

gye

lors

zág

Cse

ho

rszá

g

Bu

lgár

ia

Span

yolo

rszá

g

Ro

mán

ia

Ho

llan

dia

Be

lgiu

m

Svéd

ors

zág

Fran

ciao

rszá

g

Lett

ors

zág

Gö

rögo

rszá

g

Ola

szo

rszá

g

Mag

yaro

rszá

g

Po

rtu

gália

Litv

ánia

dc_1352_16


22

alapján sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő1) gazdasági

vállalkozások települési jellegzetességeit (pl. Kozma, 2016a).

Az érintett vállalkozások településnagyság szerinti megoszlása kettős képet mutat (5.

táblázat). A 100 ezer főre jutó értékeket tekintve jól megfigyelhető, hogy a településnagyság

növekedésével nőnek az értékek (ez alól csak a 100 - 250 ezer fő közötti kategória jelent

kivételt), a teljes vállalkozási körből való részesedést tekintve ugyanakkor az 50 - 100 ezer fő

közötti maximum után jelentős visszaesés figyelhető meg.

A vállalkozások két típusát összehasonlítva több következtetés is levonható. Egyrészt

általános tendenciának tekinthető, hogy az egyéni vállalkozások jobb értékekkel rendelkeznek,

mint a társas vállalkozások, amely trend alól csak a relatív értékek vonatkozásában Budapest

adatai térnek el. Másrészt a legnagyobb értékek a 15 - 100 ezer fő közötti településekre

jellemzők (vagyis itt vannak leginkább jelen a sporttal foglalkozó vállalkozások), az ennél

kisebb, illetve nagyobb településeknél alacsonyabb értékek figyelhetők meg.

A vállalkozások foglalkoztatotti viszonyait tekintve megállapítható, hogy a legnagyobb

csoportot az egy alkalmazottal rendelkező cégek alkotják (arányuk a legtöbb

településkategóriában 65-70% között mozog), amely alól – a számarány vonatkozásában – csak

Budapest jelent kivételt (itt azonban rendkívül magas a 0 főt foglalkoztató vállalkozások

aránya) (1. melléklet). Az átlagos létszámot tükröző számított érték alapján elmondható, hogy

a több alkalmazottal rendelkező cégek elsősorban a népesebb településeken működnek (ez alól

ismét Budapest a kivétel), valamint a sport esetében az egyes településkategóriák közötti

különbségek (vagyis az országos átlagtól való eltérés mértéke) kismértékben nagyobbak, mint

a teljes vállalkozási körre jellemző érték.

5. táblázat Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások

jellegzetességei a különböző nagyságú településeken Magyarországon 2013-ban

településnagyság A B

C D E C D E

1.000 főnél kisebb 17,64 12,90 30,54 0,62 0,52 0,57

1.000 - 3.999 fő 20,42 17,07 37,49 0,67 0,61 0,64

3.000 - 4.999 fő 30,33 26,36 56,69 0,89 0,75 0,82

5.000 - 9.999 fő 40,43 30,10 70,54 1,10 0,77 0,93

10.000 - 14.999 fő 48,62 41,24 89,86 1,23 0,95 1,08

15.000 - 24.999 fő 65,23 41,82 107,05 1,55 0,87 1,19

25.000 - 49.999 fő 64,95 51,90 116,85 1,47 0,95 1,18

50.000 - 99.999 fő 85,11 58,27 143,39 1,74 0,94 1,29

100.000 - 250.000 fő 66,52 52,38 118,90 1,39 0,81 1,05

Budapest 42,07 107,53 149,60 1,17 0,77 0,85

Magyarország 45,85 48,19 94,04 1,20 0,80 0,95

A – a 100 ezer főre jutó sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő

vállalkozások száma a különböző nagyságú településeken (db), B – az érintett vállalkozások

aránya az összes vállalkozáshoz viszonyítva (%), C – egyéni vállalkozások, D – társas

vállalkozások, E – összes vállalkozás

Forrás: KSH 2014a

1 A Központi Statisztikai Hivatal által használt TEÁOR szerint nyolc olyan tevékenység létezik, amelyek

közvetlenül kapcsolódnak a sporthoz. Ezek közül négy alkotja a Vilniusi definíció szerinti statisztikai sport-

fogalmat, további négy tevékenység (3230 – sportszergyártás, 4764 – sportszer-kiskereskedelem, 7721 –

szabadidős és sporteszköz-kölcsönzés, 8551 – sport- és szabadidő-képzés) a szűkebb értelemben vett sporthoz

sorolható.

dc_1352_16


23

A vállalkozások két formáját (egyéni és társas vállalkozások) összehasonlítva a

településnagyság szerepe emelhető ki: a kisebb településeken az átlagos foglalkoztatotti

létszám (számított érték) az egyéni vállalkozásoknál magasabb, míg a 15 ezer főnél nagyobb

településeken már fordított a helyzet (a társas vállalkozások alkalmaznak több személyt), és az

egyes kategóriákban már a különbség is egyre nagyobb lesz (6. ábra). Külön csoportba

sorolható Budapest, amelynek adatai inkább a kisebb településekre hasonlítanak.

Az árbevétel-viszonyokat tekintve a foglalkoztotti helyzethez hasonlóan a nagyobb

települések magasabb értékei állapíthatóak meg, ugyanakkor több lényeges különbség is

kitűnik (2. melléklet, 7. ábra). Egyrészt az országos átlagnál magasabb számított érték csak a

nagyobb (100 ezer főnél népesebb) település-kategóriára jellemző, másrészt az igazán magas

árbevétellel rendelkező cégek elsősorban a fővárosban működnek. Harmadrészt az egyéni és

társas vállalkozások viszonyrendszerében itt csak az 50 ezer főnél népesebb településektől

fordul meg a trend (innentől már a társas vállalkozásokra jellemző a magasabb árbevétel-

kategória), valamint Budapest esetében közel azonos a két vállalkozás-típus helyzete.

6. ábra A sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások

foglalkoztatotti viszonyokra vonatkozó számított értéke a különböző nagyságú településeken

a vállalkozás jellege alapján 2013-ban

számított érték – a különböző foglalkoztatotti kategóriákba tartozó adatok súlyozott

összevonásával kapott értéknek az országos értékhez viszonyított nagysága (ez minél

nagyobb, annál inkább jellemzőek a több embert foglalkoztató cégek)

Forrás: KSH 2014a

Az érintett vállalkozások települési eloszlását meghatározó tényezőket elemezve – egy-

két kivételtől eltekintve – mind a három mutatónál (egy lakosra jutó belföldi jövedelem,

munkanélküliségi ráta, egy lakosra jutó értékesítés nettó árbevétele) szabályszerűség

tapasztalható: a fokozatosan javuló értékekhez a sporttal kapcsolatos tevékenységet

főtevékenységként megjelölő vállalkozások magasabb értékei tartoznak (6. táblázat).

0,80

0,85

0,90

0,95

1,00

1,05

1,10

1,15

egyéni vállalkozás társas vállalkozás

dc_1352_16


24

7. ábra A sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások

árbevétel-viszonyaira vonatkozó számított értéke a különböző nagyságú településeken a

vállalkozás jellege alapján 2013-ban

számított érték – a különböző árbevétel-kategóriákba tartozó adatok súlyozott összevonásával

kapott értéknek az országos értékhez viszonyított nagysága (ez minél nagyobb, annál inkább

jellemzőek a nagyobb árbevételű cégek)

Forrás: KSH 2014a

6. táblázat Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások 100

ezer lakosra jutó értékeinek átlaga a különböző társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező

településeken 2013-ban

A B C

első heted 10,42 26,22 32,47

második heted 21,16 41,19 59,89

harmadik heted 33,18 44,45 28,52

negyedik heted 47,52 88,65 39,29

ötödik heted 72,00 86,34 55,69

hatodik heted 94,31 92,55 73,87

hetedik heted 131,91 132,91 123,05

első heted – az adott mutató szempontjából a legrosszabb értékekkel rendelkező települések,

hetedik heted – az adott mutató szempontjából a legjobb értékekkel rendelkező települések,

egy-egy hetedbe ugyanolyan számú település tartozik

A – egy lakosra jutó belföldi jövedelem, B – munkanélküliség ráta, C – egy lakosra jutó

értékesítés nettó árbevétele

Forrás: KSH, 2014a; TEIR

A legerősebb kapcsolat a belföldi jövedelemmel mutatható ki, és ez jellemző mind az

összes vállalkozás, mind pedig a vállalkozások két típusa esetében (7. táblázat). Ennek

hátterében elsősorban az áll, hogy az érintett cégek által nyújtott termékek/szolgáltatások

jelentős részét a lakosság veszi igénybe, és az ő anyagi helyzetük a vállalkozások eloszlását is

befolyásolja.

0,80

0,85

0,90

0,95

1,00

1,05

1,10

egyéni vállalkozás társas vállalkozás

dc_1352_16


25

7. táblázat A Pearson-féle korrelációs együttható értéke a sportot főtevékenységként megjelölő

vállalkozások és a különböző társadalmi-gazdasági mutatók viszonylatában 2013-ban

100.000 főre jutó

összes vállalkozás

100.000 főre jutó

egyéni vállalkozás

100.000 főre jutó

társas vállalkozás

belföldi jövedelem/fő 0,071** 0,044* 0,12**

munkanélküliség ráta 0,007 0,022 -0,016

értékesítés nettó

árbevétele/fő

0,057** 0,014 0,11**

* - szignifikáns 0,05-ös szinten, ** - szignifikáns 0,01-es szinten


A 10 ezer lakosnál nagyobb települések esetében a sportot főtevékenységként megjelölő

vállalkozások erősségét vizsgálva több koncentrációs pont is felismerhető (8. ábra). Egyrészt

kiemelkedő szerepet tölt be Budapest és környéke (elsősorban az agglomeráció nyugati oldala

– pl. Budaörs, Budakalász, Budakeszi, Törökbálint), amely az érintett területek gazdasági

életben betöltött szerepével van összefüggésben. Másrészt megemlíthető a Balaton és a

Velencei-tó környéke (pl. Balatonfüred, Keszthely, Siófok), ahol elsősorban a vízzel

kapcsolatos tevékenységek játszanak fontos szerepet. A harmadik jelentős koncentrációs

térségnek a Győr – Tata tengely tekinthető, amelynél a győri gazdaság ösztönző ereje és a tatai

olimpiai edzőközpont közelsége a magyarázó tényező, míg a Délkelet-alföldi magasabb értékek

(pl. Gyula, Békéscsaba) a gyógyturizmushoz kapcsolódó tevékenységekkel magyarázhatóak. A

fentiek mellett egyedi, a környezetétől jelentős eltérő magas értékek figyelhetőek meg többek

között Tiszaújvárosban és Pakson (utóbbihoz kapcsolódik részben Dunaújváros is), amelyek

elsősorban a helyi jelentős gazdasági bázisra támaszkodva alakultak ki.

8. ábra A vizsgált magyarországi települések erősorrendje a sporttal kapcsolatos

tevékenységet főtevékenységként megjelölő összes vállalkozás körében 2013-ban

(maximális érték – Budaörs – százalékában kifejezve, a településszámot egyenlő részekre

osztva, 1: 44%-100%; 2: 37%-43%; 3: 28%-36%; 4: 20%-27%; 5: 0%-19%)


dc_1352_16


26

Az egyéni és társas vállalkozások helyzetét külön vizsgálva több jelentős különbség is

megfigyelhető (9. és 10. ábra). Az egyéni vállalkozások esetében nem jelenik meg a Budapest

környéki koncentráció, amely az egyéni vállalkozások itteni gyengébb helyzetével

magyarázható. A társas vállalkozásoknál ugyanakkor fordított helyzet tapasztalható: a

budapesti és az agglomerációs települési értékek kimagaslóan magasak, ugyanakkor Paks

szerepe ezen vállalkozástípusnál rendkívül csekély. Az alacsony értékkel rendelkező

települések esetében nagyjából hasonló jellegzetességek állapíthatók meg: mind a három

„vállalkozás-típusnál” ehhez a csoporthoz sorolhatók az Észak-tiszántúli (pl. Hajdúsámson,

Hajdúnánás, Újfehértó) és az Észak-Duna-Tisza-közi térség (pl. Heves, Abony) főleg kisebb

lakosságszámú települései.


tevékenységet főtevékenységként megjelölő egyéni vállalkozások körében 2013-ban

(a maximális érték – Paks – százalékában kifejezve, a településszámot egyenlő részekre

osztva, 1: 35%-100%; 2: 24%-34%; 3: 19%-23%; 4: 13%-18%; 5: 0%-12%)


dc_1352_16


27


tevékenységet főtevékenységként megjelölő társas vállalkozások körében 2013-ban

(a maximális érték – Budaörs – százalékában kifejezve a településszámot egyenlő részekre

osztva, 1: 29%-100%; 2: 19%-28%; 3: 11%-18%; 4: 7%-10%; 5: 0%-9%)


A sport települési erősségét meghatározó tényezőket vizsgálva jól megfigyelhető, hogy

a sportban legerősebb települések mind a három mutató esetében igen kedvező értékekkel

rendelkeznek (8. táblázat). A kapcsolat – hasonlóan a teljes települési körhöz (7. táblázat) – a

belföldi jövedelem esetében a legerősebb, amely mögött a korábban említett tény (az érintett

vállalkozások termékeit/szolgáltatásait fogyasztó lakosság vásárlóerejének hatása) áll,

különbségnek tekinthető ugyanakkor, hogy a második helyet mind a három „vállalkozás-típus”

esetében a munkanélküliségi ráta foglalja el.

8. táblázat A vizsgálatba bevont (10 ezer főnél népesebb) települések társadalmi-gazdasági

mutatóinak értékei az ott működő és a sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként

megjelölő vállalkozások erőssége alapján 2013-ban

A B C

első hatod 1.049,4 4,09 10.807

második hatod 942,0 4,54 7.244

harmadik hatod 948,1 4,72 8.197

negyedik hatod 810,3 6,04 7.904

ötödik hatod 857,4 6,58 4.764

hatodik hatod 726,3 7,99 2.345

első hatod – a számított érték alapján a legerősebb települések, hatodik hatod – a számított érték

alapján a leggyengébb települések)

A – egy lakosra jutó belföldi jövedelem (ezer Ft/fő), B – munkanélküliség ráta (%), C – egy

lakosra jutó értékesítés nettó árbevétele (ezer Ft/fő)


dc_1352_16


28

3.2. A települések társadalmi szférája és a sport közötti kapcsolat

A társadalmi szféra és a sport közötti kapcsolat vizsgálata során a helyi lakosság és a

helyi lakosságot tömörítő nonprofit szervezetek sporttal kapcsolatos tevékenysége áll a

középpontban, és értekezésem ezen alfejezete is erre a két témakörre koncentrál.

3.2.1. A település és a társadalom sportolási hajlandósága

A társadalom sportolási hajlandóságának vizsgálata hosszú idő óta a tudomány és

politika kedvelt kutatási területének tekinthető, amely azzal magyarázható, hogy ez a

tevékenység igen fontos szerepet játszik az egészséges életmód kialakításában. Az eddigi

elemzések jelentős részénél ugyanakkor megfigyelhető az a tendencia, hogy a sportolási

hajlandóságban megfigyelhető különbségeket elsősorban a különböző társadalmi-gazdasági

jellemvonások oldaláról vizsgálták, és kevesebb figyelmet fordítottak a területi-települési

jellemzők bemutatására.

Az eredmények szerint (pl. Aibar et al., 2013; Downward et al., 2014a; Gáldi, 2002;

Henderson et al., 2002; Perényi, 2010; Vail, 2007) jelentős nemek és korcsoportok szerinti

különbségek figyelhetőek meg: a férfiak sokkal nagyobb sportolási hajlandóságot mutatnak,

mint a nők, az életkor növekedése a sportolási gyakoriság csökkenését vonja maga után (ez

azonban kisebb mértékű a nőknél – Downward et al., 2014a), míg a nyugdíjba vonulás után

kismértékű emelkedés figyelhető meg.

A harmadik fontos változót az iskolai végzettség jelenti, amely esetében a magasabb

végzettséghez magasabb sportolási hajlandóság társult (pl. Giles-Corti – Donovan, 2002;

Karusisi et al., 2013; Neulinger, 2008). A kutatók szerint ez elsősorban arra vezethető vissza,

hogy az érintett társadalmi rétegek jobban tisztában vannak a sport előnyeivel és életmódbeli

fontosságával. Az utóbbi évtizedben kaptak egyre nagyobb figyelmet azok az elemzések,

amelyek a sportolási hajlandóság és az etnikumok közötti kapcsolatot állították a központba, és

rámutattak bizonyos etnikai csoportok alacsonyabb sportolási hajlandóságára (pl. Anglia:

Délkelet-Ázsiából és Fekete-Afrikából érkezők, Svédország: Délkelet-Európából és az egyéb

országokból érkezők, USA: bennszülött indiánok és feketék), kiemelve a nemek közötti

különbség szerepét is (pl. Dawson et al., 2005; Higgins – Dale, 2013, Huston et al., 2003).

A sportolási hajlandósággal kapcsolatos kutatások egyik kitüntetett területét alkotja az

ifjúság vizsgálata, amely azzal indokolható, hogy elsősorban ezen korosztály aktivitását lehet

nagyobb mértékben befolyásolni, illetve a pozitív irányú változások a felnőttkori sporthoz való

kedvezőbb hozzáálláshoz is hozzájárulhatnak. A kutatások megerősítették a már korábban

említett eredményeket (pl. a nemek és az életkor hatása), valamint új változókat is feltártak (pl.

Aibar et al., 2013; Perényi, 2010; Slater – Tiggemann, 2011). Egyrészt az egyetemisták körében

végzett elemzések kimutatták a sportolási gyakoriság és a kapcsolati háló közötti összefüggést

(pl. a gyakoribb és rendszeresebb sportolás magasabb számú fiú baráttal párosult, a gyakrabban

sportolók körében volt a legmagasabb azok aránya, akik a legkönnyebben kötnek barátságot),

valamint bebizonyították, hogy a rendszeresebben sportolók egészségesebben étkeznek és erre

tudatosan oda is figyelnek (Keresztes – Pikó, 2008; Keresztes et al., 2014; Neulinger, 2009).

Másrészt a vizsgálatok feltárták, hogy a szülők fiatalkori sportolása pozitív irányba

befolyásolja a gyerekeik ilyen jellegű tevékenységét, és ez a hatás különösen erős a férfi szülők

és férfi gyerekek vonatkozásában (Downward et al., 2014b). Harmadrészt a szociális értékek

hatásának elemzése során megállapították, hogy a sportolási tevékenységet pozitív irányba a

legnagyobb mértékben az ú.n. „open values” (pl. változatos életmód, kreativitás, barátság)

preferálása befolyásolja, míg a materialista értékek (pl. hatalom, gazdagság, szépség) előnyben

részesítése és a sportolási tevékenység között negatív kapcsolat figyelhető meg (Perényi, 2010).

dc_1352_16


29

A sportolási hajlandóság területi sajátosságait központba állító eddigi kutatások három

tényezőre koncentráltak: milyen települési különbségek figyelhetőek meg a sportolási

tevékenységben, milyen okokra vezethető vissza a sportolás a különböző településtípusok

esetében, valamint mi akadályozza a gyakoribb sportolást az egyes településeken. A

legszélesebb körű vizsgálatok az Európai Bizottság nevében rendszeresen elvégzett

Eurobarométer közvélemény-kutatáshoz kapcsolódnak (erre az elmúlt időszakban 2004-ben,

2009-ben és 2013-ban került sor), amelynek legfrissebb eredményei szerint a településnagyság

növekedésével az unió szintjén fokozatosan emelkedik a sportolási hajlandóság: a

nagyvárosokban nagyobb arányban figyelhető meg gyakoribb sporttevékenység, mint a

falvakban és a vidéki térségekben (9. táblázat).

9. táblázat A sporttevékenység gyakorisága különböző településtípusokban az Európai Unióban

2013-ban (%)

nagyvárosok kis- és

középvárosok

falu/vidéki

térségek

EU 28

hetente legalább háromszor 21,8 21,4 18,5 20,5

hetente 1-2 alkalommal 19,5 19,0 17,4 18,6

havonta 1-3 alkalommal 6,0 5,5 4,9 5,4

ritkábban 12,5 13,0 13,1 12,9

soha 40,2 41,1 46,1 42,6

számított érték* 2,80 2,76 2,58 2,71

* - az egyes sportolási gyakorisági lehetőségek értékeinek súlyozásával kialakított mutató (ez

minél nagyobb, annál nagyobb a sportolási gyakoriság)

Forrás: Kozma et al., 2015b

A sportolási gyakoriságban megfigyelhető települési különbségeket országonként

vizsgálva (11. ábra) a legfontosabb megállapítás, hogy a nagyvárosokban magasabb sportolási

hajlandóságot felmutató országok döntő része az Európai Unióhoz az új évezredben csatlakozó

államok közé tartozik, a falvakban és a vidéki térségekben magasabb sportolási hajlandósággal

rendelkező országok köre ugyanakkor igen vegyes képet mutat. A különböző társadalmi-

gazdasági mérőszámok (pl. népsűrűség, urbanizáció szintje, gazdasági fejlettség) közül a

legszorosabb összefüggés – összhangban a korábban leírtakkal – a GDP/fő mutatóval mutatható

ki, amely esetben a Pearson-féle korrelációs együttható értéke -0,443, és 0,05-ös szinten

szignifikáns kapcsolatot jelez.

A magyarországi helyzetet tekintve a különböző kutatások eltérő eredményeket

mutattak. A már korábban említett Eurobarométer felmérések szerint 2004 és 2013 között mind

a négy településtípusban emelkedett a sportolási gyakoriság, a növekedés ugyanakkor

legnagyobb mértékű a falvakban volt (ez különösen igaz a 2009 és 2013 közötti időszakra).

Ennek következtében 2013-ban – szemben a 2004-es és 2009-es helyzettel – a falvakban volt a

legnagyobb a sportolási gyakoriság (12. ábra), míg a második helyet Budapest foglalta el.

dc_1352_16


30

11. ábra A sportolási gyakoriság az Európai Unió egyes országaiban településtípus szerint

2013-ban

(a sportolási gyakoriság különböző településtípusaira jellemző értékeinek súlyozásával, majd

a nagyvárosokra és a falvak/vidéki térségekre kapott értékek elosztásával kapott érték, ez

minél nagyobb, annál inkább a nagyvárosokra jellemző a nagyobb sportolási gyakoriság)

Forrás: European Commission, 2014b alapján saját számítás

12. ábra A sportolási gyakoriság 2004-ben, 2009-ben és 2013-ban Magyarország különböző

településtípusaiban (az egyes sportolási gyakorisági lehetőségek – lásd 10. táblázat –

értékeinek súlyozásával kialakított mutató, ez minél nagyobb, annál nagyobb a sportolási

gyakoriság)

Forrás: European Commission, 2004, 2010, 2014b adatai alapján saját számítás

A Központi Statisztikai Hivatal tízévenként elvégzett Időmérleg felméréseinek

eredményei szintén változó tendenciákra utalnak (KSH, 2012). Egyrészt megfigyelhető, hogy

a sportot és egyéb testedzést végzők aránya esetében érvényesül a településnagyság pozitív

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

Budapest megyeszékhelyek egyéb városok községek

2004 2009 2013

dc_1352_16


31

hatása: a nagyobb településeken élők nagyobb arányban végeznek ilyen jellegű tevékenységet,

igaz ugyanakkor az is, hogy a 2000-es évtizedben a községekben élők körében egy jelentős

előretörés volt megfigyelhető (13. ábra). Másrészt az ilyen jellegű tevékenységet végzők

időráfordítását vizsgálva az állapítható meg, hogy a községekben élők – a 2000-es évtizedben

megfigyelhető növekedésnek köszönhetően – 2009/2010 folyamán több időt fordítottak erre a

célra (14. ábra). Ezzel szemben a nagyobb településeken élők körében az elmúlt 10 évben már

visszaesés következett be (ez különösen nagymértékű volt Budapesten), és a legutóbbi felmérés

időpontjában nem volt közöttük jelentős különbség.

13. ábra A sportolás és testedzés tevekénységet végzők aránya a vizsgált népesség körében a

KSH időmérleg-felmérés különböző időpontjaiban (%)

Forrás: KSH, 2012 adatai alapján saját számítás

14. ábra A sportolás és testedzés tevékenységet végzők időráfordítása a KSH időmérleg-

felmérés különböző időpontjaiban (perc/fő)

Forrás: KSH, 2012 adatai alapján saját számítás

A felmérések másik csoportjába azok a tanulmányok sorolhatóak, amelyek a nagyvárosi

környezetben élők nagyobb sportolási gyakoriságát emelték ki. A négyévente lebonyolított

Ifjúság kutatások eredményei szerint a nagyobb településeken élő fiatalok sokkal nagyobb

gyakorisággal sportolnak, mint a községben élők (15. ábra), feltűnő ugyanakkor a budapesti

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9


1986/1987 1999/2000 2009/2010

0

20

40

60

80

100

120


1986/1987 1999/2000 2009/2010

dc_1352_16


32

adatok jelentős visszaesése (Perényi, 2013). Az International Social Survey Programme 2007-

es felmérése szerint a nagyobb településeken élők nagyobb sportolási gyakoriságot mutatnak

(16. ábra), Budapest azonban ebben az esetben is alacsonyabb értékekkel rendelkezik (Gál,

2008). Emellett az ezen a téren 2013/2014 folyamán TAMOP-pályázat keretében megvalósított

kutatás eredményei is arra a következtetésre jutottak, hogy az urbanizáltsági fok emelkedésével

a sportolási hajlandóság növekedése tapasztalható (Dóczi et al., 2014).

15. ábra A rendszeresen sportoló 15-29 éves fiatalok megoszlása településtípusok

szerint az Ifjúság felmérések alapján (%)

Forrás: Perényi, 2013, p. 236.

16. ábra A sportolási gyakoriság Magyarország különböző településtípusaiban

Forrás: Gál, 2008, p. 31.

A kutatások eredményei szerint ugyanakkor a településtípusok között (elsősorban

Budapest és a községek viszonylatában) különbségek figyelhetők meg a gyakorolt sportágak

0

10

20

30

40

50

60

2000 2004 2008 2012

községek egyéb városok megyeszékhelyek Budapest

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

soha

ritkábban soha

havonta 1-2 alkalommal

hetente 1-2 alkalommal

hetente minimum

háromszor

dc_1352_16


33

szerint is (Laki – Nyerges, 2001). A falusi fiatalok körében igen magas (például a fiúk között

54,9% szemben a budapesti 24,5%-os értékkel) a labdarúgást űzők aránya, míg a budapesti

fiatalok sokrétűbb preferenciarendszert (például körükben az átlagosnál magasabb volt az

tenisz és a vízlabda, a lányok esetében az aerobik és a fitnesz aránya) mutatnak. A jelenség

hátterében minden bizonnyal az áll, hogy a labdarúgás – alacsonyabb eszközigénye miatt –

sokkal könnyebben űzhető a falvakban, ugyanakkor a Budapest igen változatos lehetőségeket

tud felkínálni az érdeklődőknek.

A Hajdú-Bihar megyében elvégzett vizsgálataim eredményei inkább az utóbbi

csoporthoz állnak közelebb (Kozma, 2015). A különböző településtípusban élő és társadalmi-

gazdasági szempontból azonos összetételű válaszadók közül a Debrecenben és a megye

középvárosaiban élők sokkal gyakoribb sportolási tevékenységet mutattak fel, mint a kisebb

városok és a községek lakosai (10. táblázat).

10. táblázat A sportolási gyakoriság mértéke Hajdú-Bihar megye különböző

településtípusaiban 2015-ben (%)

Debrecen középvárosok

(10.000 fő

felett)

kisvárosok

(10.000 fő

alatt)

községek Hajdú-Bihar

megye

hetente háromszor

vagy többször 36,0 30,9 27,3 23,5 32,0

hetente egy vagy két

alkalommal 17,0 16,4 13,6 9,8 15,2

havonta egy és három

alkalom között 8,0 9,1 6,8 3,9 6,4

ritkábban 17,0 18,2 20,5 29,4 20,4

soha 22,0 25,5 31,8 33,4 26,0

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Kozma, 2015

A társadalom sporttevékenysége települési kapcsolatának következő vizsgálati területe

a sportolás okai, valamint a gyakoribb sporttevékenységet akadályozó tényezők

vonatkozásában megfigyelhető települési különbségek elemzése. Az első szempont

vonatkozásában a már korábban említett Eurobarométer felmérés és a Hajdú-Bihar megyében

elvégzett vizsgálataim szerint (3. melléklet) a legfontosabb tényezőknek (20% feletti említési

gyakoriság) az egészség, az állóképesség, a fizikai megjelenés és a fizikai teljesítmény javítása,

valamint a kikapcsolódás igénye tekinthető. A települési különbségeket elemezve

megállapítható, hogy a magyarországi és Hajdú-Bihar megyei értékek a legtöbb esetben – a

sorrendet tekintve – nem egyeznek: a magyarországi eredményeknél a legtöbb esetben a

községek adatai nagyobbak az egyéb városokénál, míg Hajdú-Bihar megyében alig lehet ezt

megfigyelni.

A gyakoribb sporttevékenységet akadályozó tényezők vizsgálata során (4. melléklet)

elsősorban az idő-hiány, a motiváció-hiány, az egészségügyi szempontok (rokkantság vagy

betegség) és az anyagi szempontok (túl drága) hatása emelhető ki. A települések közötti

különbséget tekintve a legmarkánsabb eltérések a sportlétesítmény-ellátottság vonatkozásában

jelentkeznek: az érintett tényezőt a községekben élők sokkal gyakrabban jelölték meg, mint a

nagyobb települések lakói.

dc_1352_16


34

3.2.2. A település és a nonprofit szféra sporttal kapcsolatos tevékenysége

A nonprofit szervezetek hosszú idő óta fontos szerepet töltenek be a sportban, amely

több tényezőre is visszavezethető. Egyrészt a második világháború előtti időszakban jelentős

számú vívó-, lövész-, torna- és atlétaegylet jött létre, amelyek elsősorban a lakosság magasabb

társadalmi státuszú rétegeit tömörítették (Bukta, 2005). Másrészt 1945 és 1990 között – a szféra

egyes területeinek szinte teljes felszámolása mellett – a sport volt az egyik olyan

tevékenységcsoport, ahol megmaradtak a civil szervezetek (Bukta, 2013). Igaz ugyanakkor az

is, hogy az érintett egyesületek igen jelentős politikai ellenőrzés mellett működtek, amely alól

csak egy-két szakosztály (pl. sakk, természetjárás) jelentett kivételt (Bakonyi, 2007). A fentiek

szellemében nem meglepő, hogy – az 1970-es évek második felétől jelentkező gazdasági

pangás hatására megfigyelhető visszaesés ellenére – a rendszerváltás előtti időszakban az

összes nonprofit szervezet több mint 1/3-át a sporttal foglalkozó szervezetek alkották (17. ábra).

17. ábra A sporttal foglalkozó egyesületek arányának változása a teljes egyesületi körön belül

a 20. század folyamán (%)

Forrás: Bocz, 2009, p. 125.

A rendszerváltozás utáni időszakot vizsgálva (18. ábra) az abszolút számokat tekintve

alapvetően stagnálás (az új évezredben enyhe növekedés), míg az összes nonprofit szervezetből

való részesedést elemezve inkább csökkenés figyelhető meg, amely több tényezőre vezethető

vissza (Bukta, 2005; 2013). Az 1990 előtt az egyesületek anyagi bázisát biztosító állami

vállalatok válsága miatti finanszírozási nehézségek következtében jelentős számú nonprofit

szervezet szűnt meg, és ezt a folyamatot csak részben tudták ellensúlyozni a szabadidősport és

a korábban nem művelt sportágak (pl. fitness, amerikai foci, curling) területén megjelenő új

szervezetek és alapítványok. Emellett a politikai szabadság kiteljesedésével és az állam által

kevésbé ellátott feladatok (pl. szociális ellátás) számának a növekedésével országos szinten

jelentős mértékben megnőtt a civil szervezetek száma.

0

10

20

30

40

50

60

1932 1982 1987 1989

dc_1352_16


35

18. ábra A sport területén tevékenykedő nonprofit szervezetek legfontosabb mutatóinak

változása 1993 és 2013 között

Forrás: Balogh et al, 2003; KSH, 2014b; www.ksh.hu

(a KSH 2001-re és 2002-re vonatkozó adatai reprezentatív adatgyűjtésen alapultak, és ezért

nem megbízhatóak)

Az érintett szervezetek települési jellegzetességeit elemezve (11. táblázat) több

határozott tendencia is megfigyelhető. Az ezer főre jutó értékeket tekintve a 3 - 5 ezer fő közötti

kategóriára jellemző mélypont után fokozatos emelkedés tapasztalható, amelyet az 50 - 100

ezer fő közötti csúcspont után ismét visszaesés követ. Igen figyelemreméltó ugyanakkor az a

tény, hogy az érintett szervezetek a teljes nonprofit szférán belül a legnagyobb arányban a

legkisebb település-kategóriákban működnek. Ez alapvetően arra a tényre vezethető vissza,

hogy a nonprofit szervezetek körében jelentős szerepet betöltő oktatási és kulturális szervezetek

alig vannak jelen ezeken a településeken, és így szerepüket a szabadidő megszervezésében

fontos szerepet betöltő sporttal kapcsolatos tevékenységet végző szervezetek veszik át.

11. táblázat Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit

szervezetek jellegzetességei a különböző nagyságú településeken Magyarországon 2013-ban

településnagyság A B C

1.000 főnél kisebb 129,91 101,50 14,00

1.000 - 2.999 fő 106,14 82,93 14,79

3.000 - 4.999 fő 94,26 73,64 13,57

5.000 - 9.999 fő 104,31 81,49 13,58

10.000 - 14.999 fő 112,76 88,10 12,13

15.000 - 24.999 fő 112,94 88,24 10,39

25.000 - 49.999 fő 156,68 122,41 11,45

50.000 - 99.999 fő 175,49 137,11 10,41

100.000 - 250.000 fő 137,00 107,04 8,01

Budapest 145,53 113,70 6,84

A – a 100 ezer főre jutó sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő

nonprofit szervezetek száma a különböző nagyságú településeken (db), B – a 100 ezer főre jutó

sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit szervezetek aránya

a különböző nagyságú településeken az országos értékhez viszonyítva (%), C – az érintett

nonprofit szervezetek aránya az összes nonprofit szervezethez viszonyítva (%)

Forrás: KSH 2014a

0

2 000

4 000

6 000

8 000

10 000

0,0

5,0

10,0

15,0

20,0

25,0

199

3

199

4

199

5

199

6

199

7

199

8

199

9

200

0

200

1

200

2

200

3

200

4

200

5

200

6

200

7

200

8

200

9

201

0

201

1

201

2

201

3

a sport területén működő nonprofit szervezetek aránya a teljes

nonprofit körön belül (%)

a sport területén működő nonprofit szervezetek száma (db)

dc_1352_16


http://www.ksh.hu/

36

A foglalkoztatotti viszonyokat településnagyság szerint vizsgálva (5. melléklet)

nagyobb szabályszerűség nem állapítható meg: a legjobb értékek az 1 - 3 ezer fő és a 100 - 250

ezer fő kategóriákra (vagyis szinte a két szélsőségre) jellemzőek. A számított értékekre

támaszkodva az érintett szervezetek adatait a teljes nonprofit körrel összehasonlítva szinte

minden településkategória esetében alacsonyabb értékek figyelhetők meg, a kivételt a 100 -

250 ezer fős csoport és Budapest jelenti. Ez a tény arra utal, hogy a kisebb településeken a

sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit szervezetek

foglalkoztató ereje elmarad a teljes non-profit szféráétól (igaz ugyan az is, hogy az országos

átlagot meghaladja), és ezzel ellentétes trendek csak a legnagyobb településekre jellemzőek.

Ennek hátterében elsősorban az állhat, hogy Budapesten működnek az országos

szakszövetségek (pl. Magyar Kézilabda Szövetség, Magyar Labdarúgó Szövetség) sok

alkalmazottat foglalkoztató központjai, illetve a nagyobb települések a fő színhelyei

önkormányzati tulajdonban lévő sportlétesítményeket működtető és szintén sok embert

alkalmazó nonprofit szervezeteknek.

A szervezetek árbevételét elemezve (6. melléklet) markáns települési különbségek

tapasztalhatók: a nagyobb lakosságszámú településeken működő szervezetek sokkal jobb

helyzetben vannak, mint a kisebb települések szervezetei. Különösen kiemelendő Budapest

magas értéke, amely elsősorban azzal a korábban említett ténnyel magyarázható, hogy az ott

működő országos szakszövetségek, amelyek egy-egy sportág tevékenységét irányítják,

különböző forrásokból (pl. állami támogatás, szponzori szerződés) jelentős bevételre tesznek

szert.

Az érintett szervezetek települési eloszlását meghatározó tényezőket elemezve (12.

táblázat) a legerősebb összefüggés (javuló értékhez nagyobb relatív szervezet-szám) az egy

lakosra jutó belföldi jövedelem esetében figyelhető meg, míg a leggyengébb az egy lakosra jutó

értékesítés nettó árbevétele mutatónál. A táblázatból levonható következtetést megerősíti a

Pearson-féle korrelációs együttható is, amelynek értéke a legnagyobb az egy lakosra jutó

belföldi jövedelemnél (igaz még ez is kisebb, mint 0,1, de 0,01-es szinten szignifikáns

kapcsolatot jelez) és a legkisebb az értékesítés nettó árbevételnél.

12. táblázat Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit

szervezetek 100 ezer lakosra jutó értékeinek átlaga a különböző társadalmi-gazdasági

mutatókkal rendelkező településeken 2013-ban

A B C

első heted 64,3 79,2 94,6

második heted 81,7 98,8 149,8

harmadik heted 94,2 96,9 96,1

negyedik heted 103,7 131,7 101,5

ötödik heted 128,0 130,2 113,2

hatodik heted 135,0 138,7 109,4

hetedik heted 144,9 140,4 141,3

első heted – az adott mutató szempontjából a legrosszabb értékekkel rendelkező települések,

hetedik heted – az adott mutató szempontjából a legjobb értékekkel rendelkező települések,

egy-egy hetedbe ugyanolyan számú település tartozik

A – egy lakosra jutó belföldi jövedelem, B – munkanélküliség ráta, C – egy lakosra jutó

értékesítés nettó árbevétele


A 10 ezer lakosnál nagyobb települések esetében a sporttal kapcsolatos tevékenységet

főtevékenységként megjelölő nonprofit szervezetek erősségét vizsgálva (19. ábra) két nagyobb

dc_1352_16


37

központ emelhető ki: egyrészt a Dunántúl középső és déli része (pl. Szekszárd, Balatonfüred,

Kaposvár, Bonyhád, Paks), illetve az Észak-magyarországi térség (pl. Gyöngyös, Eger,

Tiszaújváros, Salgótarján). Az alacsony értékkel rendelkező településeket tekintve rendkívül

feltűnő az ország közepén nyugat-keleti irányban végighúzódó sáv (pl. Csorna, Dorog, Mór,

Bicske, Cegléd, Kisújszállás, Tiszaföldvár), amely mind fejlett, mind pedig fejletlen térségeket

is magában foglal.


tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit szervezetek körében 2013-ban

(a maximális érték – Szekszárd – százalékában kifejezve, a településszámot egyenlő részekre

osztva, 1: 54%-100%; 2: 46%-53%; 3: 33%-45%; 4: 25%-32%; 5: 0%-24%)

Forrás: KSH 2014a; TEIR

Az sporttal foglalkozó nonprofit szervezetek jelentőségét jelző mutatót a társadalmi-

gazdasági fejlettséget jelző mutatókkal összehasonlítva (13. táblázat) megfigyelhető bizonyos

összefüggés: a romló adatokhoz a legtöbb esetben egyre alacsonyabb sporterősségi értékek

tartoznak.

13. táblázat A vizsgálatba bevont települések társadalmi-gazdasági mutatói értékeinek átlaga

az ott működő és a sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő társas

vállalkozások erőssége alapján 2013-ban

A B C

első hatod 962,7 5,28 9.437,3

második hatod 892,4 5,50 9.141,0

harmadik hatod 892,7 4,97 6.330,9

negyedik hatod 832,1 6,01 6.189,1

ötödik hatod 900,1 6,18 4.529,3

hatodik hatod 765,1 5,80 4.823,8

első hatod – a végső érték alapján a legerősebb települések, hatodik hatod – a végső érték

alapján a leggyengébb települések

A – egy lakosra jutó belföldi jövedelem (ezer Ft/fő), B – munkanélküliség ráta (%), C – egy

lakosra jutó értékesítés nettó árbevétele (ezer Ft/fő)


dc_1352_16


38

3.3. A település infrastrukturális szférája és a sport közötti kapcsolat

Az infrastrukturális szféra elemzése során a kutatók elsősorban a településen található

sportlétesítmények elhelyezkedésének a vizsgálatára és az időbeli változások bemutatására

koncentráltak. A kutatások igen fontos kiindulópontját jelentette a létesítmények tipizálása,

amelynek során különböző kategóriákat alkottak meg. Westerbeek et al. (2005) négy csoportot

különített el:

- természetes létesítmények (pl. tavakon és csatornákon kialakított természetes jégpályák);

- látványos létesítmények (pl. labdarúgó stadionok);

- résztvevő létesítmények (pl. tornatermek vagy közösségi uszodák);

- többcélú létesítmények (pl. mozgatható nézőtérrel rendelkező létesítmények, amelyek

mind közösségi, mind pedig versenycélra hasznosíthatók).

A leggyakrabban alkalmazott csoportosítás ugyanakkor három típust különít el, és

különbséget tesz az elsősorban a versenysport, illetve a szabadidős sport keretében

felhasználásra kerülő létesítmények, valamint az oktatásban használt létesítmények

(tormatermek, tornaszobák) között. A három típus esetében ugyanakkor megfigyelhető

bizonyos átfedés: a döntő mértékben a versenysport céljára épült létesítmények egy részénél

előfordulhat szabadidős sport célú hasznosítás (pl. egy versenyuszodát használhat a lakosság

is), és az iskolai tornatermek esetében is megfigyelhető ez a jelenség (pl. az esti órákban

kibérelhetik azokat baráti társaságok), a másik irányba azonban – bár vannak erre is példák –

sokkal kisebb ennek a valószínűsége (pl. jól felszerelt és lelátóval ellátott iskolai

tornatermekben lehet teremsportágak bajnoki mérkőzéseit játszani).

3.3.1. A versenysportot szolgáló létesítmények településföldrajzi jellemzői

A versenysportot szolgáló létesítmények városon belüli elhelyezkedése esetében az

egyedi sportlétesítményekre vonatkozó csoportosítás keretében alapvetően három típus

különíthető el: a városközponti vagy ahhoz közeli, a városon belüli és az elővárosi

(városperemi) fekvés (a tipizálást elsősorban a stadionokra támaszkodva alakították ki, de

véleményem szerint szélesebb körben is alkalmazható) (Thornley, 2002).

Az első típus egyrészt történelmi okok miatt alakult ki, mivel ebben az esetben az

objektum a 19. század végén kiformálódó település peremén helyezkedett el, annak

növekedése, térbeli szétterjedése miatt azonban napjainkra már inkább központinak tekinthető

az elhelyezkedés. A városközponti fekvésre az egyik legszebb, ugyanakkor szinte egyetlen

európai példát a cardiffi Millennium Stadion jelenti, amelynek előfutára még a 19. század

végén, az akkori városközpont peremén jött létre, és a létesítmény többszöri átalakítása után

1999-ben nyerte el mai formáját.

Az 1990-es évek elejétől ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban is előtérbe

került a belvárosi telephely (14. táblázat), amely több tényezővel is indokolható (Delaney –

Eckstein, 2006; Nelson, 2007; Santo, 2005; Turner - Rosentraub, 2002). Az új létesítmények

finanszírozásában egyre nagyobb szerepet játszanak a köz (pl. önkormányzati) források, amely

alapvetően azzal indokolható, hogy a csapatok tulajdonosai – ráébredve a csapatoknak a város

életében betöltött fontos szerepére – új létesítmény felépítéséhez (vagy legalábbis a régi jelentős

modernizálásához) kötik ott-maradásukat. A települések vezetői ugyanakkor a beruházásokhoz

szükséges anyagi erőforrások biztosítása fejében a korábbinál nagyobb mértékben kívánnak

részt venni a létesítmény helyének kiválasztásában.

A fenti folyamattal szorosan összefügg a második – korábban már említett – tényező,

amely szerint az 1990-es évtizedtől kezdve a települések vezetői egyre inkább felismerték a

sport és a sportlétesítmények potenciális szerepét a leromlott belváros megújításában, új

szórakozási-kikapcsolódási lehetőségek megteremtésében (3. fénykép). A korábban vázolt

dc_1352_16


39

okok miatt ugyanakkor jelentős szavuk volt az új sportlétesítmények helyének kiválasztásában,

és ez az objektumok belvárosi telephelyét vonta maga után.

14. táblázat A négy legnépszerűbb észak-amerikai sportágban (kosárlabda – NBA, jégkorong

– NHL, baseball – MLB, amerikai futball – NFL) szereplő csapatok pályái elhelyezkedésének

változása 1965 és 1997 között (zárójelben a %-os megoszlás)

1965 1985 1997

Városközponti (CBD) 24 (42,1) 38 (38,8) 58 (51,3)

Városon belüli 28 (49,1) 31 (31,6) 26 (23,0)

Elővárosi 5 (8,8) 29 (29,6) 29 (25,7)

Összesen 57 (100,0) 98 (100,0) 113 (100,0)

Forrás: Newsome - Comer, 2000 alapján saját szerkesztés

3. fénykép A clevelandi Ouicken Loans Arena

(az objektumot 1994-ben adták át, egy korábbi zöldség- és gyümölcspiac helyén épült,

jelenleg az NBA-ban szereplő Cleveland Cavaliers, az AHL-ben szereplő Lake Erie Monsters

és az AFL-ben szereplő Cleveland Gladiators otthona, valamint többfajta kikapcsolódási

lehetőséget is biztosít)

Forrás: http://www.theqarena.com/premium/suite-sales-service/suite-features-amenities

A városközponti telephelyek harmadik fontos tényezőjének a professzionális sport

gazdasági háttere tekinthető (Chapin, 2000). Ez azt jelenti, hogy az elmúlt huszonöt évben

fokozatosan kialakult egy új és igen fizetőképes szurkolótábor, amely a helyi pénzügyi

intézmények (pl. bankok és biztosítótársaságok) és ügyvédi irodák magas jövedelmű

alkalmazottjait foglalja magában. Napjainkban egyre inkább ezek a csoportok vásárolják meg

a stadionokban kialakított, luxuskörülményeket biztosító VIP páholyokat, amelyek igen

jelentős bevételeket hoznak a tulajdonosok számára. Az érintett csoportok ugyanakkor döntő

mértékben a belváros megújítása során épített új irodaházakban dolgoznak, azok

szomszédságában élnek, és a hozzájuk való közelség szándéka is indokolja a sportlétesítmények

városközponti telephelyét.

A típus előnyei közé sorolható a közösségi közlekedés eszközeivel való jó

megközelíthetőség, a szállás- és kikapcsolódási lehetőségek bősége, amelyek hozzájárulhatnak

egy igazi „turista-központ” kialakulásához. A hátrányok között említhető, hogy a

sportesemények alkalmával több esetben jelentős rendőri biztosításra van szükség, ami,

társulva a rendezvényekre érkező nézőközönség viselkedésével, kellemetlenséget okozhat.

Az a tény, hogy Európában a korábban ismertetett cardiffi példán kívül nincs nagyobb

városközponti sportlétesítmény két dologgal magyarázható. Egyrészt a kontinensen a

történelmi belvárosok kialakulásának időszakában a sport még nem játszott fontos szerepet a

dc_1352_16


http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjKk76av6_LAhUGG5oKHeQYDykQjRwIBw&url=http://www.westincleveland.com/hotels-near-quicken-loans-arena&psig=AFQjCNHQ0iG4kVpnMV0N2VHrLC-rc8NMxA&ust=1457471665206327

40

települések életében, másrészt ezen városrészekben – esztétikai-kulturális értékük miatt – alig

jelentkeztek olyan problémák, amelyek – szemben az észak-amerikai helyzettel –

leromlásukhoz, és így új épületekkel (pl. sportlétesítményekkel) történő átépítésükhöz vezetett

volna.

Az elővárosi fekvés az Amerikai Egyesült Államokban az 1960/70-es években (23.

táblázat) vált több ok miatt rendkívül népszerűvé (Bale, 1994; Barghchi et al., 2009). Az

aktuális helyen történő bővítés/modernizálás nehézsége miatt – az 1960-as években igazodva a

városok szuburbanizációjához – magától értetődőn vetődött fel az olcsó városperemi

„telephely” ötlete, és a gazdaságosságot az is növelte, hogy a korábbi – városközponti, de

inkább városon belüli – létesítmény ingatlanját kedvező áron lehetett értékesíteni (Chapin,

2000). Az objektumok az autópályákhoz közel, jól megközelíthető területen helyezkedtek el,

és nem kellett attól sem tartani, hogy a nézőközönség zavarná a környéken lakókat.

A harmadik fontos tényezőnek tekinthető, hogy ez a terület ebben az időben még sokkal

pozitívabb imázzsal rendelkezett, mint a belváros, és ez is fontos tényezőnek számított. Emellett

a sportlétesítmények szomszédságában lehetőség kínálkozott egyéb fejlesztések (pl. szálloda,

bevásárlóközpont, konferenciaközpont) megvalósítására (itt előnyt jelentett a közös

parkolóhely léte), ami tovább növelte az adott komplexum vonzerejét. Az elővárosi fekvés

hátrányai között említhető meg, hogy megközelítése a legtöbb esetben csak

személygépkocsival biztosítható, valamint a településtervezésben napjainkban már egyre

nagyobb hangsúlyt kap a városok további területi terjeszkedésének a megállítása.

Az európai kontinensen a sportlétesítmények (elsősorban labdarúgó-stadionok)

szuburbanizációja az 1990-es évek elejétől vett nagyobb lendületet (15. táblázat), amelynek

hátterében két tényező állt. A labdarúgás növekvő népszerűsége miatt a meglévő létesítmények

egyre kisebbnek bizonyultak, és a labdarúgóklubok bevételeik növelése érdekében célul tűzték

ki nagyobb létesítmények felépítését. Emellett az angliai Hillsboroughban 1989-ben történt

tragédia következményeként egyre szigorúbb előírásokat léptettek életbe a stadionok

felszereltségét illetően. A felmerülő igényeket azonban a meglévő helyen több esetben nem

lehetett kielégíteni, ennek következtében merült fel az elővárosi telephely (pl. Allianz Arena –

München: 4. fénykép, Amszterdam ArenA, Stade de France – Párizs), amelyet tovább erősített

Amerikai Egyesült Államok vonatkozásában említett okok (például az autópályán történő jó

megközelíthetőség).

15. táblázat Az Európában 1990 és 2010 között épült 30 ezer főnél nagyobb befogadóképességű

stadionok területi elhelyezkedése (a táblázat nem tartalmazza a régi lebontott létesítmény

helyén épült új objektumokat)

városközponti városon belüli elővárosi

Németország 0 2 5

Nagy-Britannia 1 6 1

Spanyolország 0 1 3

Olaszország 0 1 2

Portugália 0 0 3

egyéb országok 1 1 6

összesen 2 11 20

Forrás: www.fussballtempel.net/uefa/listeuefa.html és az egyes stadionok honlapja alapján

saját szerkesztés

dc_1352_16


http://www.fussballtempel.net/uefa/listeuefa.html

41

4. fénykép A müncheni Allianz Arena

(a létesítményt 2005-ben adták át, és két autópálya kereszteződése és egy gyorsvasút

megállója mellett helyezkedik el)

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Allianz-Arena-M%C3%BCnchen.jpg

A napjainkban szintén egyre népszerűbb településen belüli, de a jelenlegi

városközponttól már bizonyos távolságra történő elhelyezkedés mögött több tényező is állhat

(Barghchi et al., 2009). Egyrészt a 20. század első felében – akkor még a települések szélén –

épült létesítmények jelentős részét körbevette a térben terjeszkedő város, és így az adott hely

napjainkban már településen belülinek számít (Bale, 1994; Horak, 1995; Black – Lloyd, 1992).

Másrészt kiválthatja az a tény, hogy a korábbi helyen már nincs lehetőség a létesítmény

szükségszerű modernizálására/bővítésére (lásd fentebb), ugyanakkor a csapat – részben a

szurkolók megtartása érdekében – nem kíván túlságosan nagy távolságra költözni (pl. 2006-ban

az Arsenal új stadionja a korábbi létesítménytől kb. 460 méternyi távolságra épült fel). A fenti

jelenség különösen gyakori volt az 1990-es években Nagy-Britanniában (25. táblázat), ahol a

Hillsboroughi tragédia után született Taylor-riport szerint az első és másodosztályú csapatok

stadionjaiban csak ülőhelyeket lehetett kialakítani.

A versenysporthoz kapcsolódó infrastruktúra városon belüli elhelyezkedését elemző

vizsgálatok másik csoportja egy-egy nagyobb létesítménycsoport fekvésével foglalkozott.

Ennek keretében a kutatók egyrészt felhívták a figyelmet arra, hogy a többfajta kikapcsolódási

lehetőséget biztosító tematikus „parkok” (pl. jazz-negyed, szórakoztató-negyed) növekvő

népszerűségének hatására egyre több város törekszik olyan sport-negyed/zóna kialakítására,

amelyek a turisták vonzásában is fontos szerepet tölthetnek be (Smith, 2010). Az érintett

városrészek (pl. Dubai Sports City, SportCity Manchester, Cardiff – International Sports

Village, Doha (Qatar) – Aspire Zone (20. ábra) sajátosságai közé tartozik, hogy a többfajta

sportlétesítmény (pl. stadionok, sportcsarnokok, uszodák) mellett egyéb szolgáltatásoknak (pl.

sportmúzeumok, sportszaküzletek, hotelek, sportorvosi rendelők) is helyszínül szolgálnak, az

elmúlt időszakban több világversenyt is vendégül láttak, és a legtöbb esetben a tömegsport

képviselői számára is nyújtanak kikapcsolódási lehetőségeket.

A létesítmény-csoportokkal kapcsolatos vizsgálatok másik jelentős területének a nyári

olimpiai játékok tekinthetőek, amelyek esetében a kutatások hat különböző modellt különítettek

el (21. ábra). A decentralizált modell elsősorban a jó infrastruktúrával rendelkező városok

esetében alkalmazható, a belvárosi egyközpontú modell kiváló lehetőséget teremt a városrész

megújítására, míg a városon belüli többközpontú modell számos, problémával küzdő

városnegyed helyzetén javíthat. A periférikus csoportosulás modell a gyors lakosságszám-

dc_1352_16


https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjBjpGcwa_LAhWmCpoKHXj8BJYQjRwIBw&url=https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Allianz-Arena-M%C3%BCnchen.jpg&bvm=bv.116274245,d.ZWU&psig=AFQjCNG-0QptsfO1vdBNA24-VhINA88b4w&ust=1457472207156593

42

növekedést felmutató, és ennek következtében térbeli kiterjedési nyomás alatt álló városok

számára előnyös, az elővárosi csoportosulás a nagyobb kiterjedésű konurbációk területén

felmerülő nehézségeket tudja jól kezelni, míg a közös központú modell esetében két közelben

elhelyezkedő fejlődő település közös fejlődésének stratégiai megtervezésére nyílik lehetőség.

20. ábra A Dohában (Qutar) elhelyezkedő Aspire Zone alaprajza

1 – Khalifa Stadion, 2 – Aspire Dome (multifunkcionális sportcsarnok-komplexum),

3 – Hamad Vízi Központ, 4 – Ladies Sports Hall, 5 – Ladies Club, 6 – Aspire Academy for

Sports Excellence, 7 – Sportegészségügyi Központ, 8 – edzőpályályák, 9 – Mövenpick Hotel

Al Aziziyah Doha, 10 – Torch Doha Hotel, 11 – Villagio Bevásárlóközpont

Forrás: www.aspirezone.qa alapján saját szerkesztés

21. ábra A nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódó létesítmények városon belüli

elhelyezkedésének modelljei

Forrás: Liao – Pitts, 2006, p. 1249.

dc_1352_16


http://www.aspirezone.qa/

43

A magyarországi megyei jogú városok érintett sportlétesítményeinek fejlődését

vizsgálva (Kozma et al., 2012a, Kozma et al., 2016) több szakaszt különítettem el (16. táblázat,

7-8. melléklet). Az 1920-as évek előtti időszak egyik jelentős jellemzőjének tekinthető, hogy a

torna testedzésben betöltött fontos szerepének köszönhetően több nagyobb városban (pl.

Debrecen, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém, Sopron) is sor került tornacsarnokok felépítésére,

ezek azonban még nem voltak képesek nagyobb számú nézőközönség befogadására. Másrészt

a labdarúgás és atlétika növekvő népszerűségének köszönhetően több településen is létesültek

stadionok, ezeknek a felszereltsége azonban a legtöbb esetben még eléggé alacsony színvonalú

volt (döntő részük alig rendelkezett tribünnel).

A sportlétesítmény-fejlesztés első jelentős periódusát a két világháború közötti időszak

jelentette, amelyben több komoly beruházásra is sor került: egyrészt új, már többfajta sportág

(pl. labdarúgás, atlétika, lövészet, tenisz) művelésére alkalmas, a nézőket és a sportolókat a

korábbinál magasabb színvonalon kiszolgáló pályákat építettek (pl. a teremsportok művelőinek

érdekében több esetben a tribünöket is magukban foglaló kisebb sportcsarnokot alakítottak ki),

másrészt a meglévők jelentős korszerűsítését hajtották végre (pl. Debrecen: DVSC-pálya –

fedett tribün felépítése).

A fejlesztések finanszírozását tekintve két nagyobb csoport volt elkülöníthető. A

beruházások anyagi erőforrásainak a biztosításában igen fontos szerepet játszott a Magyar

Államvasutak (pl. Debrecen, Szombathely), ami a vállalat tőkeerejével, valamint azzal

indokolható, hogy a cég a sport támogatásával is igyekezett távol tartani dolgozóit a

munkásmozgalomtól (Filep, 1998; Kövér, 2009). A második forrást azon ipari cégek jelentették

(Győr: Vagongyár, Miskolc: Diósgyőri Vasgyár, Székesfehérvár: Vadásztölténygyár),

amelyeknek pénzügyi helyzete a második világháborúra történő felkészülésnek köszönhetően

szilárdult meg (Papp, 2005; Posch et al., 2003). A többi sportlétesítmény vonatkozásában már

sokkal komplexebb a kép: fontosabb stadionok esetében a helyi önkormányzat, vagy egy

tőkeerős magánvállalkozó finanszírozta az építkezést, míg a többi, alapvetően kisebb

létesítmény esetében gyakran az egyesületi tagok adományának és munkájának eredményeként

valósult meg a beruházás.

16. táblázat A magyarországi megyei jogú városok sportlétesítmény-fejlesztésének szakaszai

Új létesítmény Meglévő létesítmény

jelentős*

Abszolút

érték

Egy évre eső új

létesítmény

modernizációja (db)

1920-as évek előtt 17 1,13 0

két világháború között 28 1,40 4

1940-es évek közepe –

1960-as évek közepe

27 1,35 4

1960-as évek közepe –

1980-es évek vége

72 2,88 11

1980-es évek vége –

1990-es évek vége

3 0,30 8

az 1990-es évek – 2000-

es évek vége

14 1,40 30

* - jelentős modernizáció: a létesítmény befedése (pl. műjégpálya) illetve férőhely-bővítés

(sportcsarnok, labdarúgó-stadion)

Forrás: Kozma et al., 2012a

A második világháború utáni 15-20 évre a sportlétesítmények kisebb költségigényű

fejlesztése volt jellemző, amely elsősorban két ténnyel magyarázható. Egyrészt a két

dc_1352_16


44

világháború közötti beruházások eredményeként a meglévő létesítmények döntő mértékben

biztosítani tudták a felmerülő igényeket. Másrészt ebben az időszakban a rendelkezésre álló

erőforrásokat főleg a gazdaságfejlesztésre, illetve a lakossági igényeket közvetlenül kiszolgáló

infrastrukturális beruházásokra fordították, így alig maradt pénz a sporttal kapcsolatos nagyobb

forrásigényű fejlesztésekre (emellett a budapesti Népstadion 1950-es évekbeli építése lekötötte

a sportra fordítható beruházási keret döntő részét).

Az adott időszakban a sporttal kapcsolatos beruházások/fejlesztések alapvetően két

területre koncentrálódtak. Egy-két városban (pl. Pécs) ebben az időszakban épült egy-egy

nagyobb stadion, amely elsősorban az adott településen a tömegek kulturált szórakozását

lehetővé tevő létesítmény hiányával volt indokolható. Emellett a második világháború utáni

időszakban több, korábban Magyarországon kevésbé ismert sportág (pl. kézilabda, kosárlabda,

röplabda) népszerűségének a növekedését lehetett megfigyelni, és ennek következtében merült

fel új, alapvetően kisebb méretű és alacsonyabb költségű nyitott pályák, illetve a kosárlabda

esetében már nézőket is befogadni képes sportcsarnokok, iskolai tornatermek (pl. Miskolc,

Pécs, Székesfehérvár) építésének a szükségessége (Gáspár, 1999).

A sportlétesítmény-fejlesztés második nagy periódusának az 1960-as évek közepe és az

1980-as évek vége közötti időszak tekinthető (ekkor minden vizsgált városban sor került

sporttal kapcsolatos beruházásra), amelynek hátterében több tényező állt (22. ábra). Az 1960-

as évek közepén az állami- és pártvezetés is felismerte a meglévő problémákat, és szükségesnek

tartotta a sport anyagi és létesítményi feltételeinek a javítását (Bakonyi, 2007). A gazdasági

fejlődés eredményeként a legtöbb városban kialakult egy-két olyan nagyobb vállalat, amely a

sportegyesületek mögé állva nem csak a működés forrásait biztosította, hanem jelentősebb

infrastrukturális beruházásokat is megvalósított. Emellett a helyi tanácsok is egyre több anyagi

erőforrással rendelkeztek, amelyek egy részét a lakosság igényeit kielégítő (többek között a

sporttal kapcsolatos) fejlesztésekre fordították, és végül egyes sportágak nemzetközi

feltételrendszere is szigorodott (pl. egyre több labdajátékban írták elő terem használatát), ami

további fejlesztéseket tett szükségessé.

22. ábra Az 1960-as évek közepe és az 1980-as évek vége között épület sportlétesítmények a

magyarországi megyei jogú városokban

(Forrás: saját szerkesztés)

dc_1352_16


45

A versenysporthoz kötődő infrastrukturális fejlesztéseket több típusba lehet sorolni. Az

1960-as évek második felétől – a kézilabdasport fejlődésével – több városban (pl. Debrecen,

Pécs, Székesfehérvár, Veszprém) is épültek olyan nyitott kézilabda-stadionok, amelyek már

több ezer fő befogadására voltak alkalmasak, és az 1970-es évek végéig a sportág helyi

bázisának számítottak (Horváth, 1987). A vizsgált városok jelentős részében sor került a

nagyobb településeken 2 - 3 ezer, a kisebbeken kb. ezer fő befogadására alkalmas városi

sportcsarnok felépítésére, amely több csapatsportágnak, valamint egyes városi

rendezvényeknek is helyszínül szolgáltak.

Harmadrészt döntő mértékben vállalati finanszírozással új stadionokat építettek, vagy a

meglévő pályák jelentős korszerűsítésére került sor (pl. Győr: RÁBA ETO Stadion), valamint

– városi sportcsarnok hiányában, vagy annak felépítése mellett – a nagyobb településeken (pl.

Debrecen, Szeged, Székesfehérvár) a jelentősebb vállalatok is létrehoztak kisebb (maximum

másfél ezer fős) sportcsarnokot, amelyekben az adott cég által támogatott egyesületek csapatai

játszottak (Thékes, 2004).

Az ötödik csoportba az uszodák és az ekkor még döntő mértékben a lakosság által

használt nyitott műjégpályák, míg a hatodikba a lakossági és diáksport-igényeket kielégítő,

többfajta sportág művelésére is lehetőséget biztosító ifjúsági sporttelepek tartoznak. Az utolsó

kategóriába a vízi sportokkal kapcsolatos fejlesztések sorolhatók, amelyek elsősorban a folyók

mellett elhelyezkedő városokra voltak jellemzőek (Győr, Szeged).

A sportlétesítmény-fejlesztés területén az 1980-as évek vége és az 1990-es évek vége

között jelentős visszaesés következett be, amit meggyőzően bizonyít az új létesítmények szinte

teljes hiánya, valamint az a tény, hogy a modernizáció is elsősorban a kisebb helyigényű

létesítményekre terjedt ki (7-8. melléklet). A jelenség alapvetően két dologra volt

visszavezethető: a korábbi időszak jelentős beruházásai biztosítani tudták a felmerült igényeket,

valamint a rendszerváltozást kísérő gazdasági válság következtében sem a központi

kormányzat, sem a helyi önkormányzatok, sem pedig a gazdasági élet szereplői nem

rendelkeztek olyan anyagi erőforrásokkal, amelyeket erre a célra tudtak volna fordítani. Az

időszakban lezajló fejlesztések három csoportba sorolhatók be: két egyetemi városban (Szeged,

Pécs) a hallgatói létszámnövekedés szükségessé tette a sportlétesítmények jelentős bővítését,

valamint két városban (Szeged, Székesfehérvár) végbement a korábban épült nyitott

műjégpályák befedése. Emellett egy-egy konkrét sporteseményhez kapcsolódva több városban

is megvalósult a sportlétesítmények korszerűsítése (pl. Pécs: az 1997-es női kosárlabda EB

keretében megvalósuló sportcsarnok-modernizálás, Szeged: az 1998-as kajak-kenu VB előtt a

Maty-éri pálya korszerűsítése).

Az 1990-es évek végétől a sportlétesítmény-fejlesztés területén újabb növekedést

lehetett megfigyelni, ebben az időszakban ugyanakkor a beruházásoknál már fontosabb

szerepet játszott a modernizálás és korszerűsítés. A fellendülés hátterében egyrészt az

objektumokkal szemben megnövekedett igények álltak, ami azt jelenti, hogy nemzetközi

sporteseményeket (pl. Bajnokok Ligája mérkőzések, Európa- és Világbajnokságok) csak magas

színvonalú létesítményekben lehet megrendezni. Másrészt az 1990-es évek végétől hatalomra

került kormányok (döntő mértékben az 1998 és 2002 között az országot vezető Orbán-kormány)

is nagy figyelmet és komoly anyagi erőforrásokat (pl. Stadionkorszerűsítési Program, Sport

XXI Létesítményfejlesztési Program) biztosítottak erre a célra, amelynek a hátterét a gazdasági

növekedés jelentette. Emellett részben a gazdasági fejlődés hatására a magánszféra növekvő

érdeklődését is meg lehetett figyelni, amely a sportegyesületek működésének a finanszírozása

mellett egyes esetekben az infrastruktúra-fejlesztésben (pl. a győri stadion átépítése) is

megmutatkozott.

dc_1352_16


46

A fejlesztések első nagy csoportjába a már korábban említett program által finanszírozott

labdarúgópálya-korszerűsítések tartoznak (pl. Miskolc: DVTK-pálya, Eger: Városi Stadion,

Békéscsaba: Kórház utcai pálya). A második csoportba azon modernizálások sorolhatók,

amelyekre a létesítmény korábbi korlátozott befogadóképessége, vagy pedig egy jelentős

nemzetközi sportesemény színvonalas megrendezése érdekében került sor (pl. Szeged: Városi

Sportcsarnok bővítése, Veszprém: Március 15. úti sportcsarnok bővítése). A harmadik

csoportot a teljesen új beruházások alkotják, amelyek között új sportcsarnokok (Debrecen:

Főnix Csarnok, Győr: Unihall egyetemi sportcsarnok, Veszprém: Veszprém Aréna), uszodák

(Debrecen: Debreceni Fedett Sportuszoda, Miskolc: Kemény Dénes Sportuszoda) és fedett

műjégpályák (pl. Miskolc) találhatók.

A sportlétesítmények városon belüli elhelyezkedése, illetve az arra ható tényezők

egyrészt a fejlesztések korábban bemutatott szakaszaival, másrészt a létesítmények jellegével

mutatnak szoros kapcsolatot. (17. táblázat). A második világháború előtti időszakban épült

tornacsarnokok esetében a legfontosabb tényezőnek a jó megközelíthetőség számított, és ennek

szellemében, a közösségi közlekedés alacsony színvonalának következtében döntő mértékben

a városon belül/városközponti fekvés volt a jellemző.

Ezzel szemben a labdarúgó-pályák helyszínének kijelölése során elsősorban a

városperemi elhelyezkedést preferálták, amelynek hátterében több tényező állt. A

fejlesztésekhez jelentős nagyságú szabad földterületre volt szükség, amely döntő mértékben itt

állt rendelkezésre. Emellett a beruházások jelentős részét – mint már korábban utaltam rá – a

MÁV, illetve egy-egy nagyobb – a városok külső részein elhelyezkedő – cég finanszírozta, és

mivel a létesítmények az adott vállalatok munkásainak a kikapcsolódását is szolgálták, magától

értetődő volt az ahhoz közeli „telephely”.

17. táblázat Az újonnan épült különböző típusú sportlétesítmények városon belüli

elhelyezkedése az építés időszakában a magyarországi megyei jogú városokban (%)

nagy helyigényű

sportlétesítmények

kis helyigényű

sportlétesítmények

A B C A B C

1920-as évek előtt 0,0 18,2 81,8 50,0 33,3 16,7

két világháború között 4,2 16,7 79,2 25,0 75,0 0,0


1960-as évek közepe 0,0 22,2 77,8 26,7 40,0 33,3


1980-es évek vége 0,0 25,0 75,0 5,7 52,8 41,5


1990-es évek vége - - - - - -

az 1990-es évek vége –

2000-es évek vége - - - 15,4 46,2 38,5

A – városközpont, B – városon belül, C – városperem


A városközponttól való távolságot tekintve a nagy helyigényű sportlétesítmények

esetében az 1920-as évek előtti és a két világháború közötti időszak viszonylatában

megfigyelhető növekedés elsősorban két tényezőre vezethető vissza: egyrészt a városok térbeli

kiterjedése miatt nagyobb szabad területek már csak a városközponttól nagyobb távolságra

voltak elérhetőek, másrészt a közösségi közlekedés fejlődése a távolabbi városrészek könnyű

megközelíthetőségét is lehetővé tette (23. ábra).

dc_1352_16


47

23. ábra Az újonnan épült, különböző típusú sportlétesítmények távolsága az adott település

központjától az egyes időszakokban a magyarországi megyei jogú városokban

(az adatok %-ban vannak kifejezve, és arra utalnak, milyen az arány az objektum és a

városközpont közötti távolság valamint egy adott területű, kör alakú város sugara között)


A második világháború vége és az 1960-as évek közepe közötti időszakban a

létesítmény-helyszín kiválasztása szempontjából továbbra is a korábban bemutatott kettősséget

lehetett megfigyelni. A kis helyigényű létesítmények esetében megmaradt a

városközponti/városon belüli fekvés dominanciája, amely a kosár- és kézilabdapályák kisebb

helyigényével, valamint azzal magyarázható, hogy így biztosítható volt az objektumok könnyű

megközelítése.

A nagy helyigényű létesítmények esetében – a már korábban említett ok, a szabad

földterületek elhelyezkedése következtében – továbbra is elsősorban a városperemi fekvés volt

jellemző. A városközponttól való átlagos távolság előző időszakhoz képesti csökkenése

elsősorban pécsi sajátosságokra vezethető vissza: az első világháború után a városközpont

szomszédságában kiépült egyetem mellett sporttelepet hoztak létre, illetve a szintén a

városközpont közelében elhelyezkedő MÁV-állomás szomszédságában épült fel a Pécsi

Vasutas Sport Klub sportpályája.

Az 1960-as évek közepe és az 1980-as évek közepe között a korábban tapasztalhatókkal

részben egyező, részben azokkal ellentétes tendenciák jelentkeztek. Az időszakban felépített

négy nagyobb stadion közül háromra (Debrecen: Hajdú Volán salakmotor-stadion, Győr:

RÁBA ETO-stadion, Szeged: Szeged Volán salakmotor-stadion) és az ifjúsági sporttelepek egy

részére (Debrecen, Székesfehérvár) továbbra is a városperemi fekvés volt a jellemző, igaz

ugyanakkor az is, hogy a potenciális használókhoz (a lakótelepeken élő fiatalokhoz) való

közelség miatt a miskolci és a győri ifjúsági sporttelep a városon belül helyezkedett el.

A kisebb létesítmények esetében különböző folyamatok voltak megfigyelhetők. Az

újabb nyitott kézilabdapályák, a városi sportcsarnokok és a műjégpályák beruházása során

városon belüli, közösségi közlekedési eszközökkel jól megközelíthető helyszín kiválasztására

törekedtek. A városközponthoz közel fekvő beépítetlen ingatlanok „elfogyása” (mint kényszer),

illetve a közösségi közlekedési hálózat fejlődése (mint lehetőség) következtében azonban az új

létesítmények a korábbi időszakhoz képest már távolabb helyezkedtek el a városközponttól.

0

10

20

30

40

50

60

70

az 1920-as évek

előtt

a két

világháború

között

1940-es évek

közepe - 1960-

as évek közepe

1960-as évek

közepe - 1980-

as évek vége

1990-es évek

vége -2000-es

évek vége

nagy helyigényű létesítmény kis helyigényű létesítmény

dc_1352_16


48

Ezzel szemben a vállalatokhoz köthető sportcsarnok-fejlesztéseknél inkább a

városperemi fekvés dominált, ami azzal magyarázható, hogy a létesítmények a minőségi sport

igényeinek kielégítése mellett a cégek tömegsportját is kiszolgálták, és ez az adott vállalat város

peremén elhelyezkedő telephelyéhez közeli fekvést tett szükségessé. Emellett ebben az

időszakban jelent meg új telepítőtényezőként az ingatlanokkal történő takarékoskodás

szándéka, amely azt jelentette, hogy az új fejlesztések egy része a már korábban is sportra

hasznosított területeken ment végbe (pl. Debrecen, Szeged).

A sportlétesítmény-fejlesztés utolsó nagy periódusában (az új évezred első évtizede) –

mint a 17. táblázat is mutatja – továbbra is fontos szerepet játszott a korábbi időszakban beindult

modernizálás/korszerűsítés. Az újonnan felépített, kis helyigényű objektumok elsősorban a

városon belül helyezkedtek el (kivétel a veszprémi VeszprémAréna és a miskolci Kemény

Dénes uszoda), ami a jó megközelíthetőség igényével magyarázható. A fentiek mellett

ugyanakkor már több esetben is megjelent a kis helyigényű létesítmények városrehabilitációban

történő felhasználásának szándéka, amit a létesítmények városközponttól való távolságának a

csökkenése bizonyít (23. ábra), illetve a meglévő adottságokhoz történő kapcsolódás igénye,

amit a létesítmények egymástól való távolságának csökkenése is igazol (24. ábra). A fenti

tényre a legszebb példát Debrecen szolgáltatja, ahol az 1970-es évtizedben a város északkeleti

részén kiformálódó sport-központ a 2000-es évtizedben egy egykori szovjet katonai laktanya

és leromlott állapotú fürdő ilyen jellegű hasznosítása (Főnix Csarnok és a Debreceni Fedett

Uszoda felépítése, illetve az utóbbi tervbe vett bővítése), valamint a Nagyerdei Stadion

rekonstrukciója révén egy igazi sport-negyeddé fejlődött (25. ábra).

24. ábra A sportlétesítmények egymástól való átlagos távolsága a magyarországi megyei jogú

városokban különböző időpontokban

(méter, az egyes településeinek értékeinek átlaga)


0

500

1000

1500

2000

2500

3000

1920 1945 1965 1990 2000 2010

dc_1352_16


49

25. ábra A Debrecen északkeleti részén elhelyezkedő sport-negyed

1 – Oláh Gábor utcai sporttelep (fedett csarnok, atlétikai pálya, műfüves pályák,

teniszpályák), 2 – Nagyerdei Stadion, 3 – Hódos Imre Sportcsarnok, 4 – Főnix Csarnok, 5 –

Debreceni Fedett Uszoda

Forrás: saját szerkesztés

A bemutatott folyamat összegzéseként megállapítható, hogy a magyarországi megyei

jogú városokban a sportlétesítmények térbeli elhelyezkedésében a 20. század eleje óta jelentős

változások mentek végbe (26. ábra). Az építés időpontjában a nagy helyigényű létesítmények

döntő része a város peremén, míg a kis helyigényű sportlétesítmények jelentős része a

településen belül helyezkedett el. A települések térbeli fejlődése ugyanakkor bizonyos

változásokat eredményezett: elsősorban a második világháború előtt épített létesítmények

jelentős része napjainkban már inkább a városon belüli fekvésűnek számít

dc_1352_16


50

26. ábra A sportlétesítmények településen belüli fekvése a beruházás időpontjában és

napjainkban a magyarországi megyei jogú városokban (%)

Forrás: saját adatgyűjtés

A sportlétesítmények térbeli elhelyezkedését befolyásoló tényezőket (városi –

rendelkezésre álló szabad földterületek, logisztikai – jó megközelíthetőség, társadalmi – a

potenciális használókhoz való közelség, gazdasági – a meglévő létesítményekhez való

közelség) elemezve a létesítmények jellegétől függően az egyes időszakok között azonosságok

és különbségek is megfigyelhetők (18. táblázat).

18. táblázat A telepítőtényezők fontossága az egyes periódusokban az újonnan épült

sportlétesítmények esetében a magyarországi megyei jogú városokban telepítőtényezők

nagyméretű létesítmények kisméretű létesítmények

városi logisz-

tikai

társa-

dalmi

gazdasági városi logisz-

tikai

társa-

dalmi

gazdasági

az 1940-es évek

közepe előtt

*** * *** * * ** ** *

az 1940-es évek

közepétől az 1960-as

évek közepéig

*** ** * * * *** ** *

az 1960-es évek

közepétől az 1980-as

évek közepéig

*** ** * ** * ** ** **

az 1990-es évek

végétől 2010-ig

n.a n.a n.a n.a * *** * **

*** - nagyon fontos (a hatása az új létesítmények legalább 66%-nál megfigyelhető)

** - fontos (hatása az új létesítmények 33-66%-a esetében megfigyelhető)

* - nem fontos (hatása az új létesítmények kevesebb, mint 33%-nál figyelhető meg)

Forrás: Kozma et al., 2016

A nagyobb méretű sportlétesítmények esetében a városi tényező minden időszakban

fontos szerepet játszott, míg a logisztikai tényező szerepe a második világháború utáni

évtizedekben növekedett meg. A társadalmi tényező fontossága elsősorban a kezdeti

időszakban emelhető ki (pl. a vállalatokhoz való közelség), gazdasági tényezőkre pedig az

1960-as évek közepétől kezdtek nagyobb figyelmet fordítani.

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

nagy

helyigényű

létesítmények

kis helyigényű

létesítmények

összesen nagy

helyigényű

létesítmények

kis helyigényű

létesítmények

összesen

a beruházás időpontjában napjainkban

városközponti városon belüli elővárosi

dc_1352_16


51

A kisebb méretű sportlétesítmények esetében alapvetően ellentétes folyamatokat lehet

megfigyelni. A kisebb telekigénynek köszönhetően a városi tényező szerepe sosem volt

kiemelkedő fontosságú, míg a logisztikai tényező esetében éppen ellenkező tendencia

figyelhető meg. A társadalmi tényező szerepe a második világháború utáni negyven évben volt

a legjelentősebb, a gazdasági tényező fontossága – hasonlóan a nagyobb méretű

sportlétesítményekhez – pedig az utóbbi évtizedekben növekedett meg.

3.3.2. Az iskolai- és a szabadidősportot kiszolgáló létesítmények településföldrajzi

jellemzői

Az iskolai- és a szabadidősportot kiszolgáló létesítmények térbeli elhelyezkedését

elemző kutatások elsősorban az utóbbi területre koncentráltak, amely döntő mértékben azzal

magyarázható, hogy az előbbi esetben egyértelmű az oktatási intézményekhez való kötődés,

amelyek a kisebb településeken inkább térben koncentrálódó, míg nagyobb településeken az

alapfokú oktatásnál egyenletes eloszló, míg a középfokú oktatásnál (különösen a

gimnáziumoknál) térben koncentrálódó mintát mutatnak (Kozma et al., 2014a).

A szabadidős sportot szolgáló létesítmények térbeli elhelyezkedésének vizsgálata során

az egyik fontos megállapításnak a különböző nagyságú/elhelyezkedésű/jövedelmi helyzetű

települések közötti különbségek kimutatása tekinthető. A németországi vizsgálatok szerint a

relatív (azaz ezer főre jutó) értékeket figyelembe véve mind a sportcsarnokok, mind a

sportpályák, mind az uszodák, mind pedig a parkok vonatkozásában a közepes nagyságú

városok jobb adatokkal rendelkeztek, mint a nagyváros (adott esetben München) (Hallmann et

al., 2011).

Az agglomerációk vonatkozásában Kanadában végzett kutatás egyrészt rámutatott arra,

hogy a nagyvárosi magasabb relatív értéket a szuburbanizációs zóna első övezetében

elhelyezkedő települések alacsonyabb értéke követi, a távolabbi elővárosok ugyanakkor ismét

jobb értékekkel rendelkeznek (O'Reilly et al, 2015). Másrészt a létesítmények minőségi

jellemzőit (pl. kiegészítő szolgáltatások megléte, parkolóhelyek száma, öltözők száma) tekintve

is megfigyelhetők voltak bizonyos különbségek: a nagyvárosban – elsősorban a régi építésnek

köszönhetően – inkább az alacsonyabb vonzerővel rendelkező létesítmények jellemzőek, és ezt

a szuburbanizációs zóna első övezetében magasabb értékek, majd a második övezetben

alacsonyabb – de a nagyvárosinál jobb – értékek követték. A jövedelmi viszonyok

vonatkozásában a kutatások nem mutattak egyértelmű trendeket, ugyanakkor fontos

megállapításnak tekinthető, hogy a magántulajdonban lévő sportlétesítmények elsősorban a

magasabb jövedelmi csoportba tartozók által lakott településekre koncentrálódnak (pl. Higgs et

al., 2015; Lamb et al., 2010).

A településeken belüli vizsgálatok elsődlegesen a különböző társadalmi rétegek által

lakott övezetek és a sportlétesítmények jelenléte közötti kapcsolatok kimutatására irányultak.

Estabrooks et al. (2003) eredményei szerint az alacsony és közepes társadalmi státuszú

városnegyedek sokkal kevesebb sportlétesítménnyel rendelkeztek, mint a magasabb társadalmi

státuszba tartozók által lakott negyedek, és ugyanezt a következtetést vonták le a Párizs

környéki megyékben elvégzett kutatások során is (Billaudeau et al., 2011). Az elemzések

ugyanakkor rámutattak a sportlétesítmények különböző típusai közötti különbségekre is: a

skóciai Glasgowban megállapították, hogy a szegényebb rétegek által lakott városrészekben

sokkal nagyobb arányban voltak jelen a közszféra által működtetett uszodák és sportközpontok,

míg a gazdagabb rétegek által lakott negyedekben ugyanez volt megfigyelhető a teniszpályák,

a bowling központok és a magánuszodák vonatkozásában (Macintyre et al., 2008).

A fentiek mellett a már korábban említett párizsi elemzés is azt a következtetést vonta

le, hogy a magasabb státuszú területek fölénye a teniszpályák és az uszodák esetében sokkal

dc_1352_16


52

nagyobb, mint amilyen a sportlétesítmények átlagánál figyelhető meg (Billaudeau et al., 2011).

A sportlétesítmény-tipizálás másik megközelítését jelentette – amint arra már történt utalás – a

tulajdonviszonyok figyelembevétele: az eredmények szerint a magánszféra által üzemeltetett

létesítmények az átlagnál nagyobb arányban voltak jelen a jobb társadalmi-gazdasági státuszú

lakosság által lakott településrészeken (pl. Higgs et al., 2015; Lamb et al., 2010).

A magyarországi települési szintű elemzéseket nagymértékben megnehezíti, hogy az

elmúlt években alig zajlott le olyan országos felmérés, amely a sportlétesítmények települési

szintű felmérését célozta volna meg. A 2000-es évek közepén, a Sport XXI. Nemzeti

Sportstratégia 2007-2020 dokumentumhoz megalapozását szolgáló tanulmány az iskolai

létesítmények vonatkozásában igen kedvezőtlen képet rajzolt meg: többek között a 3.500

általános iskola közül 700 csak tornaszobával rendelkezett, 300-nak pedig egyáltalán nem volt

sportcélra alkalmas létesítménye, míg a 2 ezer középiskolának csak 75%-a rendelkezett

tornateremmel. A területiség szempontjából a dokumentum kiemelte, hogy a sportélet és a

sportlétesítményekhez való hozzáférés feltételei elsősorban a 2.500 főnél kisebb településeken

okoznak problémákat (27. ábra).

27. ábra Tornatermek és tornaszobák száma a közoktatási intézményekben 2005-ben

Forrás: GYISM et al., 2007, p. 85.

A Hajdú-Bihar megyében lezajlott – a társadalom sportolási hajlandóságát felmérő –

kérdőíves vizsgálat településein a sportlétesítmények regiszterének elkészítése céljából végzett

felmérés eredményei (19. táblázat) megerősítik a településnagyság befolyásoló szerepét

tükröző külföldi eredményeket. A teljes sportlétesítmény-állományt a lakosságarányhoz

viszonyítva a kisvárosok és községek esetében felülreprezentáltság, míg Debrecen

vonatkozásában alulreprezentáltság volt megfigyelhető, a minőségi szempontokat tekintve

ugyanakkor már eltérő kép rajzolódik ki. A magasabb színvonalú (bizonyos esetben elit-jellegű

tevékenységnek számító) sportolási tevékenységet lehetővé tevő létesítmények (pl. teniszpálya,

fitneszközpont, nagyméretű tornaterem, műfüves kispálya) elsősorban a megyeszékhelyen és a

középvárosokban helyezkedtek el, míg a községek részesedése csak a kisméretű tornatermek

és a szabadtéri labdarúgó-pályák esetében haladta meg az átlagot (ez utóbbi létesítmény szinte

minden vizsgált településen megtalálható volt).

dc_1352_16


53

19. táblázat Sportlétesítmények előfordulási gyakorisága a vizsgálatba bevont Hajdú-Bihar

megyei településeken (%)

Debrecen középvárosok

(10.000 fő

felett

kisvárosok

(10.000 fő

alatt)

községek összesen

kisméretű* 36,0 41,0 8,2 14,8 100,0

torna- közepes

méretű**

60,0 30,0 10,0 0,0 100,0

terem nagyméretű*** 44,4 44,4 11,2 0,0 100,0

teljes állomány 42,2 38,9 8,9 10,0 100,0

teniszpálya 76,9 23,1 0,0 0,0 100,0

uszoda 38,1 47,6 14,3 0,0 100,0

fitneszközpont 68,4 28,9 2,6 0,0 100,0

szabadtéri kispálya 49,2 30,0 10,0 10,8 100,0

- ebből műfüves 65,2 26,1 0,0 8,7 100,0

szabadtéri nagypálya 16,4 20,0 34,5 29,1 100,0

összes létesítmény 46,7 31,3 12,0 10,0 100,0

lakossági arány 54,9 32,3 7,9 4,9 100,0

* - 400 m2-nél kisebb, ** - 400 m2 és 800 m2 közötti méretű, *** - 800 m2-nél nagyobb

Forrás: saját felmérés

dc_1352_16


54

3.4. A helyi (települési) önkormányzatok sporttal kapcsolatos tevékenysége

A sportirányítás, az egyes országok sportpolitikájának a vizsgálata hosszú ideje a

kutatások fontos területének tekinthető. Az elemzések ugyanakkor az elmúlt évtizedekben

elsősorban az országos szintre koncentráltak, és feltárták a központi államigazgatási szervek

(pl. minisztériumok) és a nonprofit szervezetek (pl. országos szakszövetségek) szerepét, a

közöttük lévő kapcsolatok legfontosabb jellegzetességeit.

A vizsgálatok egyrészt különbséget tettek a sport európai és amerikai modellje között

(Szmynanski, 2011), és az állam szerepének vonatkozásában megállapították, hogy Európában

az sokkal fontosabb szerepet tölt be a sport megszervezésében és finanszírozásában. Másrészt

az egyes európai országok sporttal kapcsolatos jogszabályainak az elemzése során (Siekman –

Soek, 2011) két típust különítettek el: az ún. „beavatkozó” (interventionist) országok (pl.

Belgium, Dánia, Németország) jellegzetessége, hogy a sportszövetségek az állam ellenőrzése

és felügyelete alatt működnek, míg az ún. nem-beavatkozó (noninterventionist) országok (pl.

Bulgária, Románia, Franciaország) esetében fordított a helyzet.

A sport növekvő népszerűsége ugyanakkor az 1990-es évek közepétől mind Európában

mind az Amerikai Egyesült Államokban is azzal a következménnyel járt, hogy a helyi

önkormányzatok is egyre nagyobb figyelmet szenteltek ennek a területnek, amely az ilyen

témájú kutatások népszerűségének a növekedését eredményezte (Chalkley – Essex, 1999; Essex

– Chalkley, 1998; Gratton et al., 2005; Henry, 2001; Houlihan, 2005; Maenning – du Plessis,

2009; Weed, 2001). A jelenség hátterében több tényező is állt. Az 1980-as évektől kezdve mind

nagyobb hangsúlyt kapott az egészséges életmód fontossága, és a feltételek biztosítása során

igen nagy feladat hárult a lakossággal legszorosabb kapcsolatban álló helyi önkormányzatokra.

Emellett a központi költségvetésben jelentkező pénzügyi problémák miatt a

helyhatóságok több országban is rákényszerültek arra, hogy anyagi segítséget nyújtsanak mind

a tömegsport (ebben az esetben kiemelt szerepet kapott az előző bekezdésben említett tény),

mind pedig versenysport számára. A harmadik oknak tekinthető, hogy – a versenysporthoz

kapcsolódva – a települések közötti verseny következtében növekvő jelentőségű terület- és

településmarketing keretében az önkormányzatok egyre nagyobb része ismerte fel a sport

fontosságát: rádöbbentek arra, hogy a különböző sportesemények révén jelentős bevételekre

tehetnek szert, valamint a helyi sportsikerek a lakosság lokálpatriotizmusának és ezáltal

elégedettségének a növekedését eredményezik, így növelve az aktuális vezetők újraválasztási

esélyeit (Kozma, 2010a; Rein – Shileds, 2007; Smith, 2005).

A fenti tényezők hatására a nemzetközi szervezetek is felismerték a helyi

önkormányzatok és a sport közötti kapcsolat fontosságát, és az általuk elfogadott különböző

dokumentumokban hangsúlyozták a helyi szervek szerepét. Az Európa Tanács által 1992-ben

elfogadott Európai Sport Charta elsősorban a sport-infrastruktúra területét emeli ki: „Mivel a

sportolási lehetőség részben a létesítmény ellátottságtól, a létesítmények számától és

kihasználtságától függ, azok tervezését és kialakítását állami (kormányzati és önkormányzati)

feladatnak kell tekinteni” (Európa Tanács, 1992 – 4 cikk, 3. bekezdés).

Az Európai Unió keretein belül az első sporttal foglalkozó összefoglaló dokumentum –

az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv (European Commission, 2007) – még alig

érintette a témát (pl. a sporthelyszínek és helyiség kialakítása során a helyi hatóságoknak

biztosítani kell a megközelíthetőséget a fogyatékkal élők számára is), ugyanakkor a

dokumentum 2011-es továbbfejlesztése (Európai Bizottság, 2011) már részletesebben

foglalkozott a témakörrel (pl. a regionális érdekelt felek – önkormányzatok és régiók – lényeges

szerepet játszanak a sport finanszírozása és a sporthoz való hozzáférés tekintetében, ezért őket

fokozottabban be kell vonni a kapcsolódó uniós szintű megbeszélésekbe).

dc_1352_16


55

Az Európai Parlament bizottsági dokumentumokkal kapcsolatos állásfoglalásai

ugyanakkor még konkrétabban fogalmaztak. Egyrészt 2008-ban (Európai Parlament, 2008)

hangsúlyozták a régiók és a helyi önkormányzatok jelentőségét a következő területeken:

hivatalos sportrendezvények és tömegsport-rendezvények szervezése, infrastruktúra kiépítése,

valamint a sport és az egészséges életmód uniós polgárok – különösen az iskolaköteles fiatalok

– körében való előmozdítása. Másrészt 2012-ben (Európai Parlament, 2012) felhívták a

figyelmet arra, hogy a helyi szervek fontos szerepet játszanak a tömegsport egész társadalmon

belüli előmozdításában, és kiemelték, hogy a helyi és regionális hatóságok alapvető szerepet

töltenek be a sport uniós dimenziójának kifejlesztésében.

A magyarországi viszonyokat elemezve a rendszerváltozás utáni időszakban szintén

megfigyelhető volt a helyi önkormányzatok sportban betöltött szerepének a növekedése, amely

mögött részben a már korábban említett nemzetközi okok, részben hazai specialitások játszottak

fontos szerepet. Ez utóbbiak között elsősorban azt kell megemlíteni, hogy 1990 előtt a sport

finanszírozásában igen fontos szerepet töltöttek be a nagyvállalatok és a különböző

minisztériumok (pl. Rába Vagon- és Gépgyár, Videoton, Belügyminisztérium) (Bukta, 2011),

amelyek az új körülmények között nem tudták a korábbi szinten ellátni ezt a feladatot (Frenkl

– Gallov, 2002).

A nemzetközi és hazai szinten jelentkező problémák ellenére az elmúlt 25 évben a helyi

(és itt elsősorban a települési önkormányzatokra kell gondolni) önkormányzatok igen jelentős

eredményeket értek el, tevékenységüket azonban több tényező is hátráltatta. A kezdeti

időszakban csak korlátozott mértékben állt rendelkezésre a szükséges humán erőforrás, amit

részben az is indokolt, hogy az 1990 előtti helyi tanácsok érintett munkatársai elsősorban

felügyeleti szerepet töltöttek be, és egy ideig idegen volt számukra az új feladatkör (Bukta,

2011; Hajdú, 2000). Emellett a sikeres munkához elengedhetetlenül szükséges forrásokat és

jogosítványokat a központi szint csak korlátozottan biztosította (Bakonyi, 2007; Földesiné,

1996). Ennek legszemléletesebb példája, hogy az 1991 és 2010 közötti 20 évben a központi

költségvetés csak 10 évben tartalmazott kifejezetten a sportra fordítható normatív támogatást,

a többi évben általában a helyi önkormányzatok igazgatási, kommunális és sportcélra kaptak

egy összevont összeget, és kétséges volt, mennyi költenek ebből kifejezetten sportra (20.

táblázat), A fenti tény annak tükrében tekinthető igen negatív hozzáállásnak, hogy a különböző

felmérések szerint a sportlétesítmények kb. 70-80%-nak a helyi önkormányzatok a fenntartói

(Ábrahám, 2004; Bukta, 2003).

20. táblázat A helyi önkormányzatok számára kifejezetten sportra fordítható normatív

támogatások összege a központi költségvetésekben az 1991 és 2010 közötti időszakban

települési sportfeladatok a diáksport támogatása

1993 50 Ft/lakos -

1994 50 Ft/lakos -

1995 50 Ft/lakos -

2000 - 1.200 Ft/fő

2001 - 1.200 Ft/fő

2002 - 1.200 Ft/fő

2003 - 1.200 Ft/fő

2004 200 Ft/lakos 1.300 Ft/fő

2005 219 Ft/lakos -

2009 500 Ft/lakos -

Forrás: az érintett évekre vonatkozó költségvetési törvények

dc_1352_16


56

A helyi önkormányzatok (ebbe a körbe tartozik a fővárosi önkormányzat, a fővárosi

kerületi önkormányzatok, valamint a települési és a megyei önkormányzatok) sporttal

kapcsolatos feladatait két jogszabály-csoport (helyi önkormányzatokkal, illetve a sporttal

kapcsolatos törvények) is megfogalmazza, amelyek esetében a rendszerváltozás óta eltelt

időszakban nagyobb változásokat nem lehet megfigyelni. Egyrészt az 1990. évi LXV. törvény

a helyi önkormányzatokról 8. paragrafusa a települési önkormányzatok feladatai között

említette a sport támogatását, és ugyanezt tartalmazza a 2011. évi CLXXXIX. törvény

Magyarország helyi önkormányzatairól 13. paragrafusa is, amely a helyi közügyek, valamint a

helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok között

sorolja fel a sportügyeket. Másrészt a sportról szóló jogszabályok (1996. évi LXIV. törvény a

sportról, 2000. évi CXLV. törvény s sportról, 2004. évi I. törvény a sportról) közös sajátossága,

hogy valamennyi helyi önkormányzat számára kötelezővé tesznek néhány feladatot (pl.

meghatározza a helyi sportfejlesztési koncepciót és gondoskodik annak végrehajtásáról,

fenntartja és működteti a tulajdonát képező sportlétesítményeket) emellett pedig a megyei jogú

városi, a fővárosi és a megyei önkormányzatok esetében további kötelezettségeket írnak elő (pl.

közreműködik a sportszakemberek képzésében és továbbképzésében, a sportorvosi

tevékenység feltételeinek biztosításában).

A sport és a helyi önkormányzatok viszonyrendszerének elemzése során alapvetően

három területre koncentráltam: vizsgáltam a sport helyi önkormányzatok szervezetében

betöltött szerepét és a képviselőtestület által elfogadott sporttal kapcsolatos jogszabályokat,

valamint elemeztem a sportra fordított kiadások szerkezetét és nagyságát, különös figyelmet

szentelve a települések között különböző szempontok szerint tapasztalható különbségekre.

3.4.1. A sport helye a települési önkormányzatok szervezeti rendszerében

A helyi önkormányzatok és a sport kapcsolatrendszerét elemző kutatások egyik igen

lényeges eredménye volt, hogy a megfelelő szervezeti háttér kialakítása a sikeres tevékenység

egyik elengedhetetlen feltétele (Hoye – Cuskelly, 2007; Hums – MacLean, 2009; King, 2009;

Kluka et al., 2005), amely különösen fontos az egyes települések életében kiemelkedő szerepet

betöltő sportesemények (pl. olimpiai játékok, Európa- és világbajnokságok) megrendezése

során (Emery, 2010; Westerbeek et al., 2005).

A mai magyarországi viszonyokat alapvetően meghatározza, hogy a jogszabályok (pl.

a 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól) sem a Polgármesteri

Hivatal belső szervezetéről, egy-két kivételtől eltekintve pedig sem a képviselőtestületi

bizottságok elnevezéséről nem tartalmaztak kötelező előírást, így a helyi önkormányzatok

(vagyis a helyi képviselőtestületek) szabadon dönthetnek ebben a kérdésben (Árva et al., 2012;

Belányi et al., 2010).

A sport Polgármesteri Hivatali struktúrában történő megjelenését a 10 ezer főnél

népesebb településeken elemző kutatásom során (Kozma 2016b) az első fontos kérdés az volt,

meg van-e említve a sport a szervezeti egységek nevében, és ha igen, akkor az adott egység a

hivatal mely szintjén található. Az érintett hivatalok vizsgálatának eredményeként a

településnagyság egyértelmű determináló hatása említhető meg: a vizsgált települések közül a

sport kifejezés csupán 12 esetben szerepelt szervezeti egység nevében, amelyek közül 10 város

lakosságszáma meghaladta az 50 ezer főt (a két kivétel Tiszaújváros és Balatonfüred), és ezek

az adott település-kategória 55,6%-át alkották.

Az adott szervezeti egység Polgármesteri Hivatalon belüli helyét tekintve általánosnak

tekinthető a második/harmadik szint (9. melléklet), ettől eltérő helyzet (a sport kifejezés

legfelső szinten történő megjelenése) csak három településen fordult elő (Győr, Tiszaújváros,

dc_1352_16


57

Békéscsaba – 10. melléklet), amelyek esetében az is megfigyelhető volt, hogy a sport kifejezés

az eggyel lentebbi szervezeti egység nevében is ott szerepelt.

A sport Polgármesteri Hivatalon belüli szerepét tekintve a második fontos területet a

hivatal személyi állományán belüli helyzetének elemzése jelentette. Ebből a szempontból

alapvetően kedvező helyzet figyelhető meg: a vizsgált települések több mint 80%-ában a

hivatalon belül alkalmazásban állt olyan köztisztviselő, akinek a feladata a sportügyek intézése

volt (21. táblázat). A településnagyság szerinti elemzés segítségével kimutatható, hogy az

igazán nagy törés a 25 ezer főnél nagyobb, illetve kisebb települések között húzható meg: az

utóbbi esetben a hivatalok közel 25%-a nem alkalmazott olyan köztisztviselőt, aki a sporttal

foglalkozott volna.

21. táblázat A Polgármesteri Hivatalban sporttal foglalkozó köztisztviselők jellegzetességei a

vizsgált településeken

A B

10.000 és 25.000 fő közötti települések 74,6 1,00 fő

25.000 és 50.000 fő közötti települések 95,6 1,05 fő

50.000 főnél népesebb települések 100,0 1,59 fő

a teljes vizsgált települési kör (10.000 főnél népesebb települések) 83,8 1,17 fő

A – a sporttal foglalkozó köztisztviselőket foglalkoztató Polgármesteri Hivatalok aránya a teljes

települési körben (%), B – a sporttal foglalkozó köztisztviselők átlagos (egy Polgármesteri

Hivatalra eső) száma (fő)

Forrás: Kozma, 2016b

A sporttal foglalkozó köztisztviselők számát tekintve a településnagyság szintén igen

fontos determináló tényező, az éles határvonal ebben az esetben ugyanakkor az 50 ezer főnél

húzódott. Ezen lakosságszám alatt mindössze egy olyan település (Dunaújváros) volt, amely

Polgármesteri Hivatalában egy főnél több köztisztviselő intézte a sport ügyeit, míg az 50 ezer

főnél népesebb települések 47,1%-ra volt érvényes ez.

A sport ugyanakkor olyan szempontból nem tartozott a kiemelt területek közé, hogy az

ezen a területen dolgozó köztisztviselők jelentős része (72,3%-a) a sport mellett egyéb ágazatok

ügyeit is intézte, és csak a legnagyobb, 50 ezer főnél népesebb településeken lehetett azzal a

helyzettel találkozni, hogy alkalmaznak a Polgármesteri Hivatalban csak a sportért felelős

személyeket (22. táblázat). A sport mellett egyéb ügyekkel is foglalkozó köztisztviselők

átlagosan közel két ágazatért feleltek, és ebben az esetben is jól megfigyelhető a

településnagyság hatása.

22. táblázat A Polgármesteri Hivatalban sporttal foglalkozó köztisztviselők kapcsolódása egyéb

területekhez

A B

10.000 és 25.000 fő közötti települések 95,5 1,81


50.000 főnél népesebb települések 5,9 -*

a teljes vizsgált települési kör (10.000 főnél

népesebb települések)

72,3 1,75

A – a sporttal foglalkozó köztisztviselők közül egyéb területekkel is foglalkozók aránya (%), B

– a sporttal foglalkozó köztisztviselők által kezelt egyéb területek átlagos száma (db)

* - az alacsony elemszám miatt nem számítható

Forrás: Kozma, 2016b

dc_1352_16


58

A települési önkormányzatok legfontosabb döntéshozó szerve a képviselőtestület (a

megyei jogú városok esetében közgyűlés), amely rendeletekkel és határozatokkal irányítja a

település életét. A döntések előkészítésében ugyanakkor igen fontos szerepet játszanak

bizottságok, amelyek egy-két esetben a képviselőtestület által átadott/átruházott feladat- és

hatáskörben (pl. támogatások elosztása) önálló döntéseket is hozhatnak. A bizottságok a

legtöbb esetben több ágazattal foglalkoznak, mint ami a nevükből következne, elnevezésük

ugyanakkor bizonyos mértékig tükrözi a helyi képviselőtestület preferenciarendszerét.

A helyi önkormányzat képviselőtestületi bizottságai esetében az elmúlt években az

egyik legnagyobb változás 2010-ben következett be. Ennek hátterében az állt, hogy az új

kormány jelentős mértékben csökkentette a képviselőtestületi tagok számát, és ez kihatott a

bizottságok számára/elnevezésére is. A 2010 előtti időszakban a vizsgált 144 10 ezer főnél

népesebb települési önkormányzat közül 121 esetében szerepelt a bizottsági struktúrában a

sport elnevezés (Kozma et al., 2012b), és a 84,0%-os arány a bizottságok elnevezése között

szereplő 42 ágazat közül az 5-6. helyet jelentette. A 2010-es választások utáni bizottsági

struktúra-változás a legtöbb ágazathoz hasonlóan kedvezőtlenül érintette a sportot is: az új

helyzetben a 10 ezer főnél népesebb települések közül csak 85-ben (59,0%) működött olyan

bizottság, amely a nevében utal a sportra. A csökkenés mértéke (kb. 30%) kismértékben

meghaladta az átlagot, és ennek következtében a sport a 42 ágazat sorrendjében a 8. helyre esett

vissza.

A 2014-es választások után már csak kisebb korrekciók következett be (Kozma et al.,

2015c): az 5 ezer főnél nagyobb települések esetében a választások előtt a helyi

önkormányzatok 52,7%-nál volt a nevében is sporttal foglalkozó bizottság, és ez az érték a

választások után 50,5%-ra csökkent (a sorrendet tekintve a 7. helyről a 6. helyre lépett előre a

sport). A budapesti helyzetet tekintve alapvetően rosszabb helyzet állapítható meg: a 23

fővárosi kerületi önkormányzatból napjainkban csak 11-ben van sporttal is foglalkozó bizottság

(47,8%), és ez az érték az ágazatok sorrendjében a 9-10. helyet jelenti.

A sport képviselőtestületi bizottsági helyzetét tükröző másik fontos érték arra

vonatkozik, hány ágazattal foglalkozik az érintett bizottság (a bizottságok esetében nagyon

gyakori, hogy több szektorért is felelősek – pl. Oktatási, Kulturális, Sport és Ifjúsági Bizottság).

Ebből a szempontból a sport helyzetét vizsgálva igen kedvezőtlen helyzet állapítható meg: a

teljes bizottsági szerkezethez képest sokkal magasabb a sport mellett minimum két területtel

foglalkozó bizottságok aránya, és alig létezik olyan képviselőtestület, amelyben egy bizottság

csak a sporttal, illetve maximum egy másik ágazattal foglalkozna (23. táblázat).

23. táblázat A képviselő-testület bizottsági struktúra legfontosabb elemei a vizsgált

településeken és a sport helyzete a 2014-es helyi önkormányzati választások előtt és után (%)

az önkormányzati

választások előtt

az önkormányzati

választások után

teljes szféra sport teljes szféra sport

csak egy ágazattal/területtel

foglalkozó bizottságok aránya

30,2 2,8 30,5 0,7

két ágazattal/területtel foglalkozó

bizottságok aránya

37,1 5,6 37,3 7,3

három vagy több ágazattal/területtel

foglalkozó bizottságok aránya

32,7 91,6 32,2 92,0

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Kozma et al., 2015c

dc_1352_16


59

A sport önkormányzati bizottsági helyzetét meghatározó tényezők között először a

település méretét kell megemlíteni: a nagyobb népességszámmal rendelkező települések

esetében (és ez elsősorban az 50 ezer főnél népesebb településekre igaz) sokkal nagyobb

gyakorisággal fordulnak elő olyan bizottságok, amelyek nevében szerepel a sport kifejezés (24.

táblázat). A jelenség hátterében elsősorban az a tény áll, hogy a jogszabályi előírásoknak

megfelelően a nagyobb településeken magasabb a képviselőtestületek létszáma, és a több

képviselő – törekedve minél több ágazat lefedésére – nagyobb gyakorisággal hozott létre a

sporttal is foglalkozó bizottságot.

A fővárosi kerületi önkormányzatok vizsgálata jól mutatja a sport kevésbé

kedvezményezett budapesti helyzetét (24. táblázat). Az 50 ezer főnél kisebb és nagyobb

lakosságszámú kerületi képviselőtestületi bizottságait összehasonlítva alig figyelhető meg

közöttük különbség a sport helyzetét illetően, és az értékük elsősorban az 50 ezer főnél

népesebb kerületek esetében (52,6%) marad el a hasonló nagyságú településeknél tapasztalható

adattól (72,2%).

24. táblázat A sport szerepe a helyi önkormányzatok képviselőtestületi bizottságaiban az adott

települések nagyságának függvényében az 5 ezer főnél népesebb települések esetében (az

érintett kategóriába tartozó települések képviselőtestületi bizottságaiban a sport kifejezés

előfordulásának aránya - %)

A B




50.000 főnél népesebb települések 77,8 72,2

a teljes vizsgált települési kör (5.000

főnél népesebb települések)

52,8 50,5

fővárosi kerületi önkormányzatok

50.000 fő alatti lakosságszámmal

n.a. 47,4

fővárosi kerületi önkormányzatok

50.000 fő feletti lakosságszámmal

n.a. 52,6

A - 2014-es önkormányzati választás előtti helyzet, B - 2014-es önkormányzati választás utáni

helyzet

Forrás: Kozma et al., 2015c, saját felmérés

A mai magyarországi helyzetet – azaz a sport igen erőteljes kormányzati preferenciáját

– tekintve joggal merül fel a kérdés, milyen befolyást gyakorol az adott település pártállása a

sport bizottságokban betöltött szerepére. A teljes vizsgált önkormányzati kört a sportot a

bizottsági struktúrában megjelenítő önkormányzatokkal összehasonlítva (11. melléklet)

nagyobb eltérés nem állapítható meg: mind két típusnál szinte azonos arányban vannak jelen

teljesen kormánypárti, átmeneti helyzetben lévő és teljesen nem kormánypárti (függetlennek

vagy ellenzékinek tekinthető) önkormányzatok.

A változás irányát tekintve ugyanakkor már bizonyos tendenciák jól megfigyelhetők

(12. melléklet). Az adatok alapján a romló sport-pozíciót mutató önkormányzatok esetében

inkább a kormánypártiságtól elmozduló, míg a javuló sport-pozícióval jellemezhető

önkormányzatoknál a kormánypártiság felé elmozduló önkormányzatok vannak fölényben,

ugyanakkor mind a két esetben domináltak azon települések, ahol nem történt változás a

pártállást tekintve.

dc_1352_16


60

3.4.2. A települési önkormányzatok sporttal kapcsolatos jogszabályalkotó tevékenysége

A települési önkormányzatok sportpolitikájának igen jelentős elemét alkotják a sporttal

kapcsolatos települési szintű jogszabályok, amelyek közül Magyarországon a sportkoncepciót

és a 10 ezer főnél népesebb településeken kötelező jelleggel megalkotandó sportrendelet kell

elsősorban kiemelni. A magyarországi megyei jogú városok sportkoncepciót elemző

kutatásaim (Kozma, 2010b) rámutattak arra, hogy a dokumentumokban szereplő területek

szoros kapcsolatban állnak az érintett témakör fontosságával (pl. szinte minden koncepcióban

szerepeltek a finanszírozási kérdések és a létesítmények helyzetének megtárgyalása). Emellett

egyes esetekben határozott időbeli változások (pl. a sportegészségügy növekvő szerepe), illetve

területi sajátosságok (a sportszakember-képzés kérdésköre azon városokban került elő, ahol a

helyi felsőoktatási intézményekben működik sporttal/testneveléssel kapcsolatos oktatás) is

megfigyelhetők.

A helyi képviselőtestület által elfogadott sportrendelet esetében a kutatásaim több fontos

tényt tártak fel (Kozma et al., 2015c). Egyrészt rámutattak a települések politikai

beállítodottságának a hatására: a 2010-es parlamenti és helyi önkormányzati választást követő

évben sportrendeletet elfogadó önkormányzatok között nagyobb arányban voltak jelen olyan

települések, amelyek képviselőtestületének az összetétele a kormánypártiság felé mozdult el

(25. táblázat), másrészt hangsúlyozták a jogszabályi előírások befolyásoló szerepét (a

Sporttörvény részletesen tárgyalja az önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatait, így ezek

a helyi rendeletekbe is bekerülnek).

25. táblázat A 2011-ben sportrendeletet elfogadó 10 ezer főnél nagyobb lakosságszámú

települések helyi önkormányzatainak jellegzetességei (%)

politikai hovatartozás változási iránya a 2010-es önkormányzati

választás utána

A B

nem történt változás a „pártállás” vonatkozásában 35,7 63,7

elmozdulás a kormánypártiság felé* 50,0 25,7

elmozdulás a nem-kormánypártiság felé** 14,3 10,6

a – a politikai hovatartozás a 2010 utáni helyzetnek megfelelően van figyelembe véve (ez azt

jelenti, hogy a 2010 előtt ellenzékinek számító, azaz a FIDESZ-KDNP által vezetett települések

a táblázatban kormánypártinak vannak tekintve, és ez fordítva is igaz)

* - az adott önkormányzat köztes helyzetűből kormánypárti, vagy nem-kormánypártiból köztes

helyzetű vagy kormánypárti lett

** - az adott önkormányzat köztes helyzetűből nem-kormánypárti, vagy kormánypártiból

köztes helyzetű vagy nem-kormánypárti lett

A – a sportrendeletet 2011-ben elfogadó helyi önkormányzatok, B – teljes önkormányzati kör


Harmadrészt a sportrendeletek esetében is igazoltam a településnagyság fontosságát: a

sporttal kapcsolatos feladatok ellátási struktúrája például azon nagyobb településeken van

megemlítve a dokumentumokban, ahol a Polgármesteri Hivatalban nagyobb gyakorisággal

dolgozik a sporttal is foglalkozó köztisztviselő, és működnek a sporttal kapcsolatos

képviselőtestületi bizottságok. Emellett az is megfigyelhető volt, hogy bizonyos feladatokat (pl.

versenysport támogatása, sportrendezvények szervezése, nemzetközi sportkapcsolatok

támogatása, létesítmények fejlesztése) nagyobb gyakorisággal vállalják a nagyobb

lakosságszámú települések, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy az ezek

megvalósításához szükséges anyagi erőforrások elsősorban az ő esetükben állnak rendelkezésre

(26. táblázat).

dc_1352_16


61

26. táblázat A 10 ezer főnél nagyobb lakosságzámú települések sportrendeletben felsorolt

feladatok megemlítési gyakorisága a különböző nagyságú településeken a 2010-es évek elején

(%)

A B C

versenysport támogatása (%) 27,0 37,5 83,3

sportrendezvények szervezése 52,7 70,8 91,7

nemzetközi sportkapcsolatok támogatása 44,6 75,0 91,7

létesítmények fejlesztése 54,1 66,7 100,0

egészséges életmód támogatása 33,8 54,2 50,0

óvodai sport-tevékenység támogatása 36,5 33,3 25,0

fogyatékosok sportolásának segítése 63,5 83,3 75,0

utánpótlás-nevelés támogatása 67,6 66,7 100,0

A – 10 ezer és 25 ezer fő közötti települések, B – 25 ezer és 50 ezer fő közötti települések, C –

50 ezer főnél nagyobb települések


3.4.3. A települési önkormányzatok sporttal kapcsolatos kiadásai

A helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos kiadásai vizsgálatának fontossága

elsősorban azzal indokolható, hogy a felmérések szerint az európai országok egy részében ez a

szféra igen fontos szerepet játszik a sporttal kapcsolatos kiadásokban (28. ábra). Az adatokat

elemezve ez a tény elsősorban az egykori szocialista országokra jellemző, amely két tényezővel

magyarázható. A szocialista időszakban a sport egyik legfontosabb finanszírozója az állam volt,

és ennek hagyományai 1990 után is tovább éltek, ugyanakkor a központi kormányzat

gyengesége miatt a helyi önkormányzatoktól várták a támogatást. Emellett az új körülmények

között még sem a háztartások sem a magánszféra fejlettsége nem érte el azt a szintet, hogy

jelentősebb összegeket fordítson erre a célra.

28. ábra A sportra fordított összegek forrása szektorok szerint az Európai Unió egyes

országaiban az 2000-es évek közepén (%)

Forrás: Eurostrategies, 2011 alapján

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Bulg

ária

Szl

ov

ákia

Rom

ánia

Let

tors

zág

Po

rtu

gál

ia

Len

gy

elo

rszá

g

Mag

yar

ors

zág

Szl

ov

énia

Lit

ván

ia

Dán

ia

Fra

nci

aors

zág

Ész

tors

zág

Fin

no

rszá

g

Cse

hors

zág

Gö

rög

ors

zág

Lu

xem

burg

Cip

rus

Ho

llan

dia

Írors

zág

Ola

szors

zág

Sv

édors

zág

Au

sztr

ia

Ném

eto

rszá

g

Sp

anyo

lors

zág

Eg

yes

ült

Kir

álysá

g

Mál

ta

helyi önkormányzatok részesedése (%) központi kormányzat részesedése (%)

magánszféra részesedése (%)

dc_1352_16


62

A magyarországi helyi önkormányzatok sportra fordított kiadásait az elmúlt 15 évben

vizsgálva kezdetben egy fokozatos növekedést lehetett megfigyelni, amelyet az elmúlt évtized

második felében stagnálás váltott fel (29. ábra). 2010 után, minden valószínűség szerint a

gazdasági válság utóhatásaként visszaesés ment végbe, a 2014-es és 2015-ös esztendő

ugyanakkor már ismét fellendülést hozott. A 29. ábra adatai szerint a helyi önkormányzatok

ugyanakkor igen fontos szerepet töltöttek be az állami (államháztartási forrásból ból történő)

sportfinanszírozásban: a 2000-es évtized második felében hosszú ideig 65-70% körül volt a

részesedésük (ez az emelkedő abszolút összeg mellett azzal is magyarázható, hogy az akkori

baloldali kormányok kisebb figyelmet szenteltek a sport támogatásának), és arányuk csak a

sportot markánsan támogató FIDESZ-KDNP kormány hatalomra jutása után kezdett el

erőteljesen csökkenni (ez elsősorban a központi költségvetésből megvalósított

létesítményfejlesztések – pl. debreceni és ferencvárosi labdarúgó-stadion – hatásának

tekinthető).

29. ábra A helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos kiadásainak legfontosabb adatai 2002

és 2015 között Magyarországon

(az adatok az egyes évek zárszámadási törvényeinek F08.a Sport és szabadidős tevékenységek

és szolgáltatások (A sportintézmények, sportlétesítmények szolgáltatásai, a verseny- és

élsport, a diáksport, az aktív vagy passzív sportolási lehetőségek és rekreációs elfoglaltságok

és események támogatása) funkcióra kiadott összegeit tartalmazzák)

A – a helyi önkormányzatok sportra fordított kiadásainak részesedése az államháztartás

sportra fordított kiadásain belül (%), B – a helyi önkormányzatok sportra fordított kiadásai

(millió Ft)

Forrás: adott évek Parlament elé kerülő zárszámadási törvényjavaslata

A fentiek szellemében nem meglepő, hogy az összkiadáson belüli részesedést tekintve

a helyi önkormányzatok értéke a 2000-es évtized közepétől hosszú ideig háromszorosa volt az

országos (államháztartási) adatnak (30. ábra). Az új évtizedben mind a két mutató értékében

jelentős emelkedés tapasztalható, amely a helyi önkormányzatok esetében két tényezővel

magyarázható: 2014-ben már az abszolút értékben is jelentős növekedés ment végbe, valamint

az oktatás állami kézbe kerülésének következményeként csökkent az összkiadás nagysága.

0,0

10000,0

20000,0

30000,0

40000,0

50000,0

60000,0

0,00

10,00

20,00

30,00

40,00

50,00

60,00

70,00

80,00

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

A B

dc_1352_16


63

30. ábra A helyi önkormányzatok és az államháztartás sportra fordított kiadásai arányának

változása az összes kiadáson belül 2002 és 2015 között Magyarországon (%)

(az adatok az egyes évek zárszámadási törvényeinek F08.a Sport és szabadidős tevékenységek

és szolgáltatások (A sportintézmények, sportlétesítmények szolgáltatásai, a verseny- és

élsport, a diáksport, az aktív vagy passzív sportolási lehetőségek és rekreációs elfoglaltságok

és események támogatása) funkcióra kiadott összegeit tartalmazzák

Forrás: adott évek Parlament elé kerülő zárszámadási törvényjavaslata

A helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos kiadásainak területi/települési

megoszlásának kutatása az eddigiek során kevesebb figyelmet kapott. A 2000-es évek közepén

végzett vizsgálat (Bukta, 2011) eredményei szerint a kiadások közel 50%-a a megyei jogú

városokhoz kapcsolódott, a második helyet az egyéb vidéki települések, míg a harmadik helyet

a fővárosi és kerületi önkormányzatok foglalták el (az egy lakosra jutó értékek alapján

ugyanakkor az utóbbi két településkategória fordított sorrendben helyezkedett el) A

felhasználás irányát tekintve a sportlétesítmény-üzemeltetés valamint a versenysport és

utánpótlás-nevelés részesedése nagyjából hasonló értékeket ért el, míg a szabadidősport és a

diáksport szerepe sokkal kisebb volt.

A megyei jogú városok jelentőségét erősítette meg Dénes (2015) 2000-es évtizedben

lezajlott vizsgálata, amely egyrészt rámutatott a sport fővárosi diszpreferáltságára, valamint

felhívta a figyelmet arra, hogy a versenysport legfontosabb bázisát a megyei jogú városok,

valamint a többi város jelenti.

A 2000-es évtized második felében lefolytatott kutatás Debrecen, Veszprém, Győr,

Szeged, Sopron és Pécs helyi önkormányzatait vizsgálta, és többek között megállapította, hogy

az érintett települések városfejlesztési és sportpolitikai dokumentumaiban megfogalmazott

célok és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök elosztása között nem figyelhető meg közvetlen

kapcsolat, valamint az érintett helyi önkormányzatok elsősorban a hivatásos sportot támogatják

(Gyömörei, 2014).

A sportra fordított kiadások települési szintű jellegzetességeit vizsgáló kutatásaim

eredményeként egyrészt a településnagyság befolyásoló szerepe figyelhető meg (27. táblázat).

A kisebb települések esetében (ez főleg az 5 ezer fő alatti településekre jellemző) az

önkormányzatok rendkívül korlátozott pénzügyi erőforrásokkal rendelkeznek, és ennek

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

helyi önkormányzat államháztartás

dc_1352_16


64

következtében igen keveset tudnak sportra költeni. A településnagyság növekedésével

fokozatosan növekszik mind az egy lakosra jutó összeg, mind pedig a teljes kiadáson belüli

részarány, amely a maximumot az 50 ezer és 100 ezer fő közötti településeken éri el. Igen

feltűnő Budapest (vagyis a fővárosi és a kerületi önkormányzatok) alacsony értéke, amely jelzi,

hogy a főváros kevesebb figyelmet fordít erre a területre, amely alapvetően két ténnyel

magyarázható. Egyrészt Budapesten sokkal kisebb mértékben alakult ki szerves kapcsolat a

kerületi önkormányzattok és a versenysport, illetve az ahhoz kapcsolódó utánpótlás-nevelés

között, mint a vidéki térségekben (a fővárosban például kevésbé érezték magukénak a vezetők

a sportsikereket, mint vidéken), és ez a finanszírozásban is megmutatkozott. Másrészt a

budapesti sportlétesítmények egy része állami kezelésben maradt, így az önkormányzatoknak

kevésbé kellett ezek fenntartására költeni.

27. táblázat A helyi önkormányzatok sportra fordított kiadásai 2014-ben településnagyság

szerint

egy lakosra jutó összeg (Ft/fő) az összkiadáson belüli

részesedés (%)

1.000 fő alatt 1.201,9 0,61

1.000 – 2.999 1.882,2 1,19

3.000 – 4.999 1.553,1 1,06

5.000 – 9.999 5.092,0 3,23

10.000 – 14.999 4.911,8 3,88

15.000 – 24.999 5.094,6 3,72

25.000 – 49.999 6.982,0 4,83

50.000 – 99.000 11.111,0 8,64

100.000 – 249.999 6.774,3 5,09

Budapest 3.292,4 1,45

Forrás: Magyar Államkincstár adatszolgáltatása

A településnagyság melletti egyéb magyarázó tényezőket elemezve három további

mutató szerepe került elemzésre: a helyi adó, az összes kiadás és a gépjárműadó (28. táblázat).

A két adó szerep azért lehet jelentősnek, mivel az önkormányzatok – a dedikált források

szűkössége miatt – csak saját bevételeikből tudnak a sportra áldozni, az összkiadás vizsgálata

pedig rávilágít arra, többet költenek-e a gazdagabb önkormányzatok erre a célra. Az

eredmények szerint a három mutató közül a legszorosabb kapcsolat a helyi adó vonatkozásában

állapítható meg, ugyanakkor még ennek a hatását is felülmúlja a településnagyság befolyásoló

ereje.

28. táblázat A Spearmann-féle rangkorrelációs együttható értéke a sporttal kapcsolatos

kiadások vonatkozásában

A B C D

az egy főre jutó sportkiadások értéke -0,171* 0,273* 0,175* 0,415*

a sportra fordított kiadások aránya az

összes kiadáshoz viszonyítva

-0,221* 0,274* 0,186* 0,419*

A – az egy főre jutó összkiadások nagysága, B – az egy főre jutó helyi adó nagysága, C – az

egy főre jutó gépjárműadó nagysága, D – lakosságszám

* - a kapcsolat 0,01-es szinten szignifikáns


A sportra fordított kiadások nagyságát befolyásoló tényezők vizsgálatának utolsó részét

a települési önkormányzatok kormányzati szakpolitikával történő azonosulásának az elemzése

dc_1352_16


65

jelentette: megfigyelhető-e az a tendencia, hogy a kormánypártinak tekinthető helyhatóságok

többet fordítanak erre – a központi kormányzat által kiemelten preferált – területre. A kutatás

során – támaszkodva az előző alfejezetbe leírtakra – az 5 ezer főnél népesebb településekre

koncentráltam, és az érintett települési önkormányzatok sport-kiadásainak egy főre jutó értékét

vettem alapul. Az eredmények szerint tapasztalható bizonyos összefüggés: a kormánypárti

önkormányzatok körében az átlagnál magasabb azon helyi önkormányzatok száma, amelyek

nagyobb összeget áldoznak erre a célra, míg az ellenzéki önkormányzatok esetében az alacsony

sportkiadással jellemezhető önkormányzatok dominálnak (29. táblázat).

29. táblázat A helyi önkormányzatok sportra fordított kiadásai (Ft/fő) és a kormányzati

szakpolitikával való azonosulás közötti kapcsolat erőssége a 2014-es választások előtti

időszakban az 5 ezer főnél nagyobb településekena

első

kvartilis

második

kvartilis

harmadik

kvartilis

negyedik

kvartilis

összesen

kormánypárti* 15,9 24,6 27,5 31,9 100,0

vegyes** 35,3 17,6 23,5 23,5 100,0

ellenzéki*** 36,6 26,7 20,8 15,8 100,0

átlag 26,0 24,5 24,5 24,9 100,0

a – első kvartilis: legalacsonyabb értékek, negyedik kvartilis: legnagyobb értékek, a táblázat

nem tartalmazza Budapest értékeit

* - mind a polgármester, mind pedig a képviselőtestület kormánypárti, ** - a polgármester vagy

a képviselőtestület kormánypárti, *** - mind a polgármester, mind pedig a képviselőtestület

ellenzéki

Forrás: Magyar Államkincstár adatszolgáltatása; Kozma et al., 2015c

A sportra fordított összegek konkrét célok szerinti megoszlását településnagyság szerint

elemezve (13. és 14. melléklet) több jelentős különbség is megfigyelhető. Egyrészt a verseny-

és utánpótlássport esetében kiemelkedő szerepet játszanak a nagyobb (25 ezer és 250 ezer fő

közötti) települések, amelynek hátterében az áll, hogy elsősorban ezen településeken működnek

olyan sportegyesületek, amelyek csapataikkal vagy egyéni versenyzőikkel az országos

bajnokságokba is bekapcsolódnak, és így finanszírozásuk nagyobb önkormányzati támogatást

igényel. Másrészt a kisebb települések a rendelkezésre álló anyagi erőforrások döntő részét a

meglévő sportlétesítményeik működtetésére, illetve a szabadidősport támogatására fordítják, de

az egy főre jutó összegek vonatkozásában még itt is elmaradnak a nagyobb települések

értékeitől.

Az iskolai sport támogatása elsősorban a nagyobb településekre jellemző, amely azzal

magyarázható, hogy döntő mértékben itt működnek olyan általános iskolák, amelyek esetében

szükség van ilyen jellegű segítségre. A sportági szakszövetségek támogatása tétel a legnagyobb

szerepet Budapesten játssza, amely a fővárosban működő országos szervezetekkel

magyarázható.

dc_1352_16


66

4. A települési szférák közötti sporttal kapcsolatos kölcsönhatások

4.1. A természeti környezet és a települési szférák közötti kapcsolat

A természeti környezet és a települési szférák közötti sporttal kapcsolatos

kölcsönhatások tekintetében két nagyobb terület különíthető el: a kutatók egyrészt vizsgálták,

hogyan befolyásolja a természeti környezet a sport különböző megnyilvánulási formáit,

másrészt elemezték a sport természetre gyakorolt hatását. A kutatások során települési szintű

vizsgálatok elvégzésére csak néhány alkalommal került sor, a legtöbb esetben – és ez elsősorban

a második vizsgálati területre igaz – csak általánosságban fogalmaztak meg

törvényszerűségeket, példaként említve egy-egy konkrét esetet (pl. Peronnet et al., 1991; Perry,

2004; Quinn, 2003; Thornes, 1997).

4.1.1. A természeti szféra hatásának települési vonzatai

A természeti környezet elemei közül elsősorban a domborzatot és az éghajlatot kell

kiemelni, mint a sporttal kapcsolatos tevékenységeket befolyásoló tényezőket, és ezek bizonyos

településeket kedvező, másokat kedvezőtlen helyzetbe hoznak, valamint szükségessé teszik a

hozzájuk történő alkalmazkodást. A domborzat oldaláról egyrészt igen fontos az adott felszín

lejtésviszonya, amely szempont elsősorban a sportinfrastruktúra kialakítása során jelentkezik.

Az atlétikai versenyeket és a különböző labdajátékokat befogadó stadionok és sportcsarnokok

esetében alapvető elvárás a vízszintes felszín, ugyanakkor elsősorban a téli sportágakhoz

kapcsolódó beruházások (pl. síugró sánc, lesikló-pálya) során előnyben részesítik a változatos

domborzatot.

A domborzat másik fontos részét alkotja a tengerszint feletti magasság, amely

elsősorban a sportesemények megszervezését és az ott elért eredményeket befolyásolja.

Egyrészt a tengerszint feletti magasság emelkedésével növekszik az évenkénti havas napok

száma, és ez egyre alkalmasabbá teszi az adott területet a téli sportok művelése számára.

Másrészt a nagyobb tengerszint feletti magasságokban alacsonyabb a levegő oxigén-tartalma,

és ez a versenyszerűen sportolók körében bizonyos problémákat, adott esetben teljesítmény-

csökkenést is okozhat. A 2010-es Dél-afrikai Labdarúgó Világbajnokságon készült vizsgálat

eredményei szerint az alacsonyabb tengerszint feletti magasságon lejátszott mérkőzéseken

nagyobb volt a játékosok általános futómennyisége, ugyanakkor a maximális futósebességben,

a passzolási eredményességben és a kapusteljesítményben nem volt lényeges különbség (31.

ábra) (Nassis, 2013). Az atlétikai futószámokban végzett elméleti kutatások (Peronnet et al.,

1991) arra mutattak rá, hogy a 400 méternél nagyobb távú futások esetében a távolság

növekedésével a tengerszinthez képest fokozatosan csökken a futás sebessége, ugyanakkor a

férfiak és nők teljesítménye között alig mutatható ki eltérés (32. ábra).

A harmadik fontos hatás az előzővel szoros összefüggést mutat: a nagyobb tengerszint

feletti magasságban végzett rendszeres edzés pozitívan hat a vörös vérsejtek termelésére, és

ennek következtében az itt edzőtáborozó sportolók az alacsonyabb magasságokba való

visszatérésük után 1-2 hétig előnyben vannak a tengerszinten felkészült sportolótársaikkal

szemben. A részletes kutatások arra mutattak rá, hogy a legnagyobb előnyt az élj magasan –

edz alacsonyan módszer (living high-training low) módszer jelenti (a magasságot a 2.500 méter,

az alacsony szintet pedig az 1.300 méter jelentette), felhívták ugyanakkor arra is a figyelmet,

hogy a tényleges javulás több egyéb tényezőtől (pl. az atléták előzetes edzettségi állapota) is

függ (pl. Brugniaux et al, 2006; Lundby et al., 2012; Stray-Gundersen, et al., 2001; Wehrlin et

al., 2006).

dc_1352_16


67

31. ábra A játékosok által megtett futómennyiség a 2010-es Dél-afrikai Labdarúgó

Világbajnokság különböző tengerszint feletti magasságú helyszínein lejátszott mérkőzéseken

Forrás: Nassis, 2013, p. 705.

32. ábra Az átlagos futási sebesség változása a különböző magasságokban a tengerszinthez

viszonyítva férfiak és nők esetében

Forrás: Peronnet et al., 1991, p. 402.

A domborzat negyedik fontos hatása azzal van kapcsolatban, hogy a tengerszint feletti

magasság növekedésével csökken a levegő ellenállása, és ez a tény elsősorban a gyors

mozgást/sprintet igénylő sportágakban jelent komoly előnyt. A kutatások eredményei szerint a

gyorskorcsolya esetében azonos egyéb feltételeket alapul véve például a magasság

dc_1352_16


68

növekedésével a modell 2,5-5,0%-os javulást feltételez (30. táblázat) (napjainkban például a

felnőtt férfiak és nők esetében az összes gyorskorcsolya világcsúcs két városban – Calgary-ban

és Salt Lake City-ben – született, és egyetlen táv kivételével ugyanez igaz a juniorokra is:

http://speedskatingresults.com/index.php?p=9). Hasonló jelenség figyelhető meg az atlétikában

is: a 2000-es évtized közepén a 200 méteres síkfutás 20 legjobb eredményéből hatot ezer méter

tengerszint feletti magasságú pályán értek el (napjainkban ez már csak kettőre igaz), és a 2015-

ben a 10. helyen álló olasz Pietro Mennea későbbi pályafutása során sosem közelítette meg a

Mexico City-ben 1979-ben elért eredményét (Quinn, 2003). A fentiek következtében az érintett

települések igen fontos szerepet játszanak a sportturizmusban, és ez a tény gazdasági előnyöket

is jelent a számukra. A jelenség ugyanakkor csak bizonyos esetekben figyelhető meg: a

szabadtéren lebonyolításra kerülő futóversenyeken a 400 méter feletti távokon már a ritkább

levegő negatív hatása érvényesül (36. ábra)

30. táblázat A tengerszint feletti magasság számítógép által kiszámolt hatása a különböző

hosszúságú gyorskorcsolyatávok időeredményeire versenytávok helyszínek (tengerszint feletti magasság)

Hamar

(126 m)

Nagano

(375 m)

Inzell

(690 m)

Calgary

(1.035 m)

Salt Lake City

(1.305 m)

500 méter 39,70 s 39,49 s 39,25 s 38,98 s 38,81 s

1.000 méter 1 perc 18,53 s 1 perc 17,24 s 1 perc 17,02 s 1 perc 16,15 s 1 perc 15,56 s

1.500 méter 2 perc 04,41 s 2 perc 03,05 s 2 perc 01,43 s 1 perc 59,69 s 1 perc 58,55 s

Forrás: Chapman et al., 2010, p. 415

A természeti környezet második fontos eleme az éghajlat, amelynek hatása a

szabadtéren lebonyolításra kerülő sportrendezvények esetében érzékelhető. A témában született

első jelentős publikációban Thornes (1977) egyrészt hangsúlyozta, hogy az éghajlati viszonyok

nem csak a játékosok, hanem a látogatók szempontjából is fontosak, és ez utóbbi tényező a

sportesemények gazdaságosságát is befolyásolja. Másrészt a szerző a sportágak három

csoportját különítette el:

- speciálisan időjárásfüggő sportágak: a rendezvények előfeltétele bizonyos időjárási

körülmények megléte (pl. vitorlázás, siklórepülés, hőlégballonozás);

- az időjárás által „befolyásolt” sportágak: a legalkalmasabb viszonyokat a szélsőségektől

mentes időjárás jelenti, ugyanakkor az esetleges szélsőségek mindegyik résztvevőt

ugyanúgy érintenek (pl. labdarúgás, amerikai futball, rugby);

- az időjárás által „kedvezményezett” sportágak: a változó időjárási körülmények előnyt

vagy hátrányt jelenthetnek egyes – a versenyben korábban vagy később sorra kerülő –

résztvevők számára (pl. golf, atlétika, krikett, lesiklás).

Az egyes időjárási elemek részletes vizsgálata során a kutatók rámutattak arra, hogy

azok hatása sportáganként eltérő, illetve az egyes sportágak különböző mértékben vannak

kitéve az időjárás hatásainak (15. melléklet). A legnagyobb befolyást a szél, a hőmérséklet és a

csapadék játssza, míg a sportágak közül a téli sportágak (pl. tavaszi síelés, jégvitorlázás, sífutás,

lesiklás) esetében mutatható ki jelentősebb hatás (Perry, 2004).

A szél hatását elemző kutatások jelentős része az atlétika területén született, amelyek

döntő része az ugró- és a futószámokra koncentrált. Az eredmények (31. táblázat) szerint a szél

iránya és sebessége jelentős mértékben befolyásolja a versenyzők teljesítményét, és elsősorban

ezzel magyarázható, hogy a 2 m/s-nál nagyobb hátszélben született világcsúcsokat nem

hitelesítik. A szélsebesség ugyanakkor az előre nem kiszámítható tényezők közé tartozik (bár

vannak olyan térségek, ahol éves átlagban nagyobb gyakorisággal fordulnak elő szeles

időszakok), és ennek következtében előzetesen csak korlátozottan lehet hatását figyelembe

venni a sporttal kapcsolatos szervező tevékenységekben.

dc_1352_16


69

31. táblázat A különböző nagyságú szélsebesség hatása az atléták teljesítményére (a nyert és

vesztett másodpercek)

szélsebesség (m/s)

5,0 4,0 3,0 2,0 1,0

ellenszél férfi 100 méter -0,340 -0,262 -0,189 -0,121 -0,058

női 100 méter -0,378 -0,291 -0,209 -0,134 -0,064

hátszél férfi 100 méter +0,217 +0,183 +0,145 +0,101 +0,053

női 100 méter +0,231 +0,196 +0,156 +0,110 +0,058

Forrás: Quinn, 2003, p. 54.

A második fontos tényezőnek tekinthető a hőmérséklet, amely – a szélhez viszonyítva

– már sokkal állandóbb időjárási elem, ezért hatása nagyobb mértékben előreszámítható.

Figyelembevételének fontosságát az adja, hogy a túlságosan magas hőmérsékleten történő

sportolás nem csak a teljesítmény hanyatlásával jár, hanem a túlmelegedés és a

folyadékveszteség miatt az egészséget is veszélyezteti. A jelenség különösen élesen jelentkezik

az északi féltekén a közepes szélességi körökön elhelyezkedő térségek (és így városok)

esetében, amelyek egyrészt a gazdaságilag fejlettebb régiókhoz tartoznak, és így fejlett

sportélettel rendelkeznek (pl. a nagy világesemények – olimpiai játékok, világbajnokságok),

másrészt – elsősorban a nyári időszakban – hangsúlyozottan ki vannak téve az említett

klimatikus veszélynek. A kockázatok mérséklése érdekében a szervezők különböző

módszereket alkalmaznak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ajánlása (Bergeron et al., 2012)

szerint egyrészt szükséges a létesítményeken belül megfelelő helyiségek (pl. légkondicionált

öltözők) kialakítása, másrészt a konkrét időpont kiválasztása során célszerű a későbbi kezdést

előnyben részesíteni (16. melléklet).

A harmadik fontos sportot befolyásoló időjárási elemnek a csapadék tekinthető,

amelynek hatása alapvetően kettős jellegű. Egyrészt a víz formájában érkező csapadék igen

fontos hátráltató tényezőnek számít: bizonyos sportágakban (pl. tenisz) lehetetlenné teszi a

versenyek megrendezését, míg más esetben (pl. labdarúgás) nagymértékben megnehezíti a

folyamatos játék kialakulását. Külön csoportba sorolhatók azon sportágak (pl. golf, krikett),

ahol a versenyzők egy napon belül különböző időpontokban kerülnek sorra, és a változó

viszonyok (és ez elsősorban az eső eleredtét jelenti) eltérő eredményeket hozhatnak.

A csapadék hatásának másik megnyilvánulási területét jelentik azon sportágak, amelyek

versenyeinek a megrendezése alig képzelhető el megfelelő mennyiségű csapadék, azaz például

hó nélkül. Ebbe a kategóriába természetszerűleg a téli sportágak síeléssel kapcsolatos (pl.

sífutás, műlesiklás) része sorolható, és ebben az összefüggésben szerepe a tömegsport és a

turizmus oldaláról is számottevő (a kutatók szerint a téli sportturizmus alapvető feltétele

minimum 100 napos megbízható hóborítottság). A fenti szempontok miatt tekinthető igen

veszélyesnek a klímaváltozáshoz kapcsolódó hóhatár-emelkedés, amelynek mértéke a

becslések szerint kb. 120-150 méter/˚C (a jelenség ugyan elsősorban a hőmérséklet-

emelkedésnek köszönhető, de hatása miatt itt mutatom be) (Gobiet et al., 2014; Hantel –

Maurer, 2011).

A jelenség igazán nagy problémát Európában az Alpok térségében okoz, ahol az OECD

2007-ben kiadott jelentése szerint a megbízható síterepek száma 1 ˚C-os hőmérséklet-

emelkedés esetében a létező 609 darabról 500 alá, míg 2 ˚C-os emelkedés esetében 404-re

csökken (különösen érzékeny helyzetben van Németország, ahol már az 1 ˚C-os emelkedés is

60%-os csökkenést eredményez) (Agrawala et al. 2007). Ennek következtében mindazon

településeknek, amelyek gazdasági életében a téli turizmus fontos szerepet játszik, a hosszú

távú működése veszélybe kerül, vagy legalábbis új gazdasági bázist kell kialakítaniuk (a

dc_1352_16


70

mesterséges hó ugyan csökkentheti ezt a kockázatot, de nem jelent igazi megoldást). A veszély

komolyságát mutatja, hogy az elmúlt időszakban több téli olimpiai játék (pl. 1964 – Innsbruck,

1980 – Lake Placid) esetében is nagyobb távolságból kellett a helyszínre szállítani a

versenyekhez szükséges havat.

Az említett időjárási elemek hatása több esetben komplex módon is megfigyelhető,

amely esetekben a csonka gúla modell egy-egy szférája érintett. Az infrastruktúra

szempontjából megállapítható, hogy a kedvezőtlen időjárási körülmények (a túl gyakori eső, az

északi fekvésből eredő alacsonyabb napfénytartam) igen nehézzé teszi a természetes

gyeptakaró fenntartását, és ennek következtében az utóbbi időszakban gyakran bonyolítják le a

mérkőzéseket műfüves pályán (a megfelelő minőség esetén ezt már a FIFA is engedélyezi). A

világon megépített műfüves pályák számáról, területi megoszlásáról ugyan nem állnak

rendelkezésre részletes statisztikai adatok, ugyanakkor a FIFA által elfogadott és ajánlott pályák

Európán belüli számát tekintve az északi és egyes déli országok (pl. Portugália) magasabb

értékei figyelhetők meg (33. ábra).

33. ábra A FIFA által elfogadott és ajánlott műfüves pályák 10 millió főre eső száma az

európai országokban

Forrás: http://quality.fifa.com/en/Football-Turf/FIFA-recommended-pitches-

wordwide/#/index, letöltés: 2016. július 23.

dc_1352_16


http://quality.fifa.com/en/Football-Turf/FIFA-recommended-pitches-wordwide/#/index

http://quality.fifa.com/en/Football-Turf/FIFA-recommended-pitches-wordwide/#/index

71

Az események vonatkozásában a komplex hatás olyan módon figyelhető meg, hogy az

északi félteke téli időszakában az időjárási körülmények csak korlátozottan alkalmasak a

szabadtéri sportágak versenyszerű művelésére, és ennek következtében jelentős mértékben

megnő az érdeklődés az enyhébb, elsősorban a mediterrán éghajlatú területeken elhelyezkedő

helyszínek iránt. A jelenség különösen élesen jelentkezik a labdarúgás esetében, amelynél a

január és február a tavaszi-nyári szezonra történő fő felkészülési időszak. Ennek következtében

ebben a periódusban a csapatok jelentős része választja edzőtáborozási céllal a Földközi-tenger

medencéjét, amely az adott térségnek – egy idegenforgalmi szempontból elvileg holtszezonnak

számító időszakban – jelentős idegenforgalmi bevételt eredményez (34. ábra) (Kartakoullis –

Karlis, 2002; Koc, 2005). Az adottság kihasználása érdekében az érintett településeken a

befogadáshoz már speciális infrastruktúra (pl. jelentős számú edzőpálya) is kialakításra került,

ugyanakkor az erre időszakra jellemző mediterrán esők – akadályozva a zavartalan felkészülést

– már több esetben is problémát okoztak.

34. ábra A német első osztályú labdarúgó csapatok téli edzőtáborának helyszíne a 2015/2016

téli szezonban

Forrás: http://www.bundesliga.com/en/news/Bundesliga/blmd17n-infographic-the-

bundesliga-clubs-winter-schedules-2015-16.jsp

Az időjárás komplex hatásának harmadik területe a sportesemények eredményeinek

befolyásolása. Ebből a szempontból a kutatók a hazai pálya előnye („home advantage”)

jelenségére szoktak elsősorban utalni, amely mögött különböző tényezők állnak (pl. közönség

támogatása, sportlétesítmények ismertsége, bírói elfogultság) (Courneya – Carron, 1992). A

magyarázó okok között ugyanakkor bizonyos esetben az éghajlat is megemlíthető: a brazíliai

Belém, illetve a törökországi Van városa időjárási viszonyaihoz (pl. Belém – nedvesebb és

melegebb klíma) az ország más részeiből érkező csapatok csak nehezen tudnak alkalmazkodni,

és ez a hazai csapat számára igen jelentős előnyt biztosít (Pollard et al., 2008; Seckin – Pollard,

2007).

dc_1352_16


72

A természeti környezet és a különböző települési szférák közötti kölcsönhatás igen

szemléletesen tanulmányozható a téli olimpiák infrastruktúrája vonatkozásában. A játékok

sportágait alapvetően két nagy típusba lehet besorolni. Az első csoportba tartoznak a síeléssel

kapcsolatos versenyszámok (pl. síugrás, biatlon, óriás-műlesiklás), amelyek változatos

domborzati viszonyokat és jelentős mennyiségű hótakarót igényelnek. Ennek következtében

gyakran az eredeti helyszíntől igen távol rendezik meg őket (a 2014-ben Szocsiban

megrendezett téli olimpia esetében a sípályák a 75 km-re fekvő Krasznaja Poljana településen

helyezkedtek el), de még így is előfordul, hogy nagyobb távolságból kell a havat a pályákra

szállítani vagy műhavat használnak (Scott et al., 2015).

A másik kategóriába azon, a legtöbb esetben a játékok eredeti helyszínén lebonyolításra

kerülő sportágak tartoznak (pl. műkorcsolya, jégkorong, szánkó), amelyek az elmúlt évtizedben

egyre inkább elszakadtak a természeti környezet adottságaitól, és napjainkban szinte már

teljesen mesterséges körülmények (fedett csarnokok, hűtött bob- és szánkópályák) között

kerülnek megrendezésre (ebben igen nagy szerepet játszott a sportlétesítmények technikai

fejlődése). Ennek következtében ezen versenyszámok sikeres lebonyolítása sokkal kisebb

mértékben függ az éghajlati adottságoktól (Ivanics – Lévai, 2012), és részben ez a tény is

szerepet játszott abban, hogy a téli olimpiáknak otthont adó települések éghajlatát tekintve

fokozatos melegedés figyelhető meg (35. ábra)

35. ábra Az 1924 és 2014 közötti téli olimpiák helyszíneinek átlaghőmérséklete a játékok

hónapjában

Forrás: www.weatherbase.com

4.1.2. A sport hatása a természeti szférára

A sport természeti szférára gyakorolt hatását a középpontba állító vizsgálatok többfajta

megközelítési módot alkalmaztak: különbséget tettek rövid és hosszú távú, közvetlen és

közvetett következmények között, valamint elemezték a természeti elemeket ért hatásokat (pl.

Orams, 2005). Emellett a sport különböző megnyilvánulási formáit (pl. sportlétesítmény,

sportrendezvény, „tömegsport”) tekintették kiindulópontnak, és ezek esetében tárták fel a

természetben megfigyelhető következményeket.

-10

-8

-6

-4

-2

0

2

4

6

8

az a

dott

hónap

átl

aghőm

érsé

kle

te (

˚C)

1924 és 2014 közötti téli olimpiák

dc_1352_16


73

A sport-infrastrukturális elemek alapvetően háromfajta módon hatnak a természeti

környezetre. A nagy vízszintes területet igénylő létesítmények (pl. stadionok) esetében a

beruházás előtt szükséges a felszín elegyengetése, amely a talaj és a növényzet megbolygatását,

bizonyos esetekben a domborzat módosítását (pl. bevágások kialakítása) is szükségessé teszi

(ezt a hatást tovább fokozza, hogy nem csak a létesítménynek, hanem az azt megközelítő

utaknak és a parkolóknak is helyet kell biztosítani). A sípályák kialakítása során több esetben

is elkerülhetetlen a felszín lejtésviszonyainak a megváltozása (az esésszög csökkentése vagy

növelése), valamint az erdők kiirtása, amely felerősítheti a talajeróziót. A golf-pályák

megépítésekor – a minél változatosabb környezet megalkotása érdekében – szintén több esetben

került sor a meglévő domborzati adottságok módosítására, új tájelemek beiktatására (Dávid –

Szilágyi, 2006). Másrészt magának a beruházásnak a folyamata is jelentős környezeti teherrel

jár. A létesítmények kialakításához szükséges építőanyagok döntő részét nagyobb távolságról

kell szállítani, és ez nagymértékű levegőszennyezéshez vezethet.

A fentiek mellett a létesítmények működtetése is potenciális forrása lehet természeti

szférák veszélyeztetésének. A golfpályák fűtakarója minőségének megőrzése érdekében

gyakran alkalmaznak műtrágyázást, amely a talajba jutva súlyos veszélyeket okozhat, míg a

műhó készítése során használt víz – ha nem megfelelő minőségű – a műhó olvadása után

vezethet környezeti károkhoz.

A sport környezetre gyakorolt hatásának másik alapvető része a sporteseményekkel van

kapcsolatban. Egyrészt a rendezvényre érkező látogatók nem közösségi közlekedést használó

része igen komoly levegőszennyezést okoz. Másrészt az eseményekhez gyakran kötődő zaj- és

fényszennyezés (pl. esti mérkőzések) valamint levegőszennyezés (pl. rally-versenyek) az

állatvilág számára jelenhet problémákat. Harmadrészt a nem megfelelően kialakított

infrastruktúra esetén a látogatók a magukkal hozott dolgokat szétszórják a természetben (pl. az

autóversenyek közelében).

A fenti problémák kezelése érdekében az elmúlt évtizedekben a különböző nemzetközi

szervezetek több komoly lépést is tettek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1996-ban

módosította az Olimpiai Chartát, a sport, valamint a kultúra mellett a környezetet nyilvánította

az olimpiai mozgalom harmadik elemének Ennek szellemében kötelezővé tette az olimpiák

szervezőbizottságának a rendezvényhez kapcsolódó környezetvédelmi politika kialakítását és

megvalósítását (Hinch – Higham, 2005), valamint kiadványokkal (1997 – Manual on sport and

the environment, 2005 – Sport, Environment and Sustainable Development) segítette a

szervezők munkáját.

A FIFA a 2000-es évek közepén indította el a Football for the Planet programot,

amelynek keretében a szervezet célja az általa rendezett események környezetre gyakorolt

hatásának minimalizálása, valamint a környezettudatos magatartás támogatása. A program

megvalósításának elősegítése érdekében került többek között alkalmazásra a sportban is az

Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett LEED-rendszer (Leadership in Energy and

Environmental Design): a környezeti szempontból kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező

stadionok „Platanium”, „Gold”, „Silver” illetve „Certified” fokozatot kaphatnak.

dc_1352_16


74

4.2. A települési önkormányzat és a települési szférák közötti kapcsolat a

sport szempontjából

4.2.1. A kapcsolat általános jellegzetességei

A települési önkormányzatok – igazodva a 3.4. alfejezetben leírtakhoz – alapvetően

három módon tudják befolyásolni az egyes szférák sporttal kapcsolatos megnyilvánulási

formáját. A helyhatóságon belül sporttal foglalkozó személyek (itt elsősorban a Polgármesteri

Hivatalban dolgozó alkalmazottakra kell gondolni) fontos szerepet töltenek be a helyi sport

működését meghatározó jogszabályok előkészítésében/megalkotásában, a különböző

sportesemények megszervezésében és az egyesületekkel, nonprofit szervezetekkel történő

kapcsolattartásban.

A második fontos területet maguk a jogszabályok jelentik, amelyek vonatkozásában két

nagyobb csoport különíthető el. A legfontosabb szerepet természetesen a kimondottan sporttal

foglalkozó jogszabályok (sportkoncepció, sportrendelet) alkotják, amelyek az önkormányzatok

sportpolitikájának meghatározó elemét alkotják, és ebben a minőségben rögzítik a

helyhatóságoknak az adott területtel kapcsolatos legfontosabb feladatait (26. táblázat) és azok

ellátásának módját.

A jogszabályok vonatkozásában a másik nagy csoportba azok sorolhatóak, amelyek nem

kimondottan a sportra irányulnak, ugyanakkor hatással vannak az ott lezajló folyamatokra.

Ebből a szempontból kiemelkedő szerepet játszanak a helyi önkormányzatok által elfogadott

különböző településrendezési eszközök/építészeti előírások: egyrészt kijelölik a potenciálisan

sportcélra használható városrészek helyszínét, másrészt az érintett övezetekben betartandó

szabályok előírásával meghatározzák az építendő sportlétesítmény maximális magasságát, az

adott telken alkalmazható legnagyobb beépítési arányt és minimális zöldfelület-nagyságot. A

Magyarországon jelenleg érvényben lévő jogszabályok (253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az

országos településrendezési és építési követelményekről, 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet a

településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a

településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről)

értelmében például sportlétesítmény többek között elhelyezhető nagyvárosias, kisvárosias,

kertvárosias és falusias lakóterületen, településközponti vegyes területen, valamint

kereskedelmi-szolgáltató területen.

Az infrastruktúra-fejlesztés jogi hátterének szabályozásának fontosságát az adja, hogy a

helyi önkormányzatok az elmúlt időszakban a sporthoz kapcsolódó beruházások révén két

fontos célt is megpróbálnak elérni, a lepusztult városnegyedek megújítását, illetve a településről

kialakult kép pozitív irányú módosulását.

Az előbbi célkitűzés vonatkozásában a nagy-britanniai tapasztalatokra támaszkodva

Davies (2011) a sporttal kapcsolatos városi megújulásnak három típusát különböztette meg. A

sport és megújulás (sport and regeneration) esetében alapvetően kisebb léptékű beruházásokra

kerül sor, amelyek egy adott terület fejlesztése során csak később merülnek fel, és mint

kiegészítő elem valósulnak meg. A sport megújulás (sports regeneration) keretében lezajló

fejlesztések már kezdetektől fogva beépülnek az adott területtel kapcsolatos elképzelésekbe, és

azoknak szerves, gyakran egyik legfontosabb elemét jelentik (pl. az 2002-es Közösségi

Játékokhoz kapcsolódva Kelet-Manchester megújítása). A harmadik típust a sport által vezérelt

megújulás (sport-led regeneration) alkotja, amely esetben a beruházások az adott terület

megújításának kulcs-elemét, katalizátorát jelentik, egyediek, és gyakran szimbolikus

jelentőségűek (pl. a Wembley stadion felújítása).

dc_1352_16


75

A második és harmadik típus döntő mértékben az olimpia játékokkal kapcsolatban

jelentkezik, mivel ebben az esetben kerül sor olyan nagyméretű fejlesztésekre, amelyek már

egész városrészeket érintenek. A változásokat történelmileg szemlélve elmondható, hogy

először az 1960-as Római Olimpiára történő felkészülés jegyében fogalmazódott meg az a cél,

hogy a rendezvény a város megújulásának eszközévé váljon (Liao – Pitts, 2006). A kutatók

véleménye szerint ugyanakkor a legszebb példát az 1992-es Barcelonai Olimpia szolgáltatja

(Essex – Chalkley, 1998), ahol a nagyarányú létesítményfejlesztés (pl. 15 új helyszín, 10 létező

létesítmény, illetve 43 létesítmény kismértékű átalakítása) mellett jelentős változásokon ment

át a város közlekedési hálózata (pl. vasúthálózat fejlesztése, új tengerparti körgyűrű építése), és

megújításra került egy korábban iparterületként használt, leromlott állapotú, a városközponti és

a tenger között elhelyezkedő terület, amely napjainkra a tengerparti turizmus egyik fellegvárává

vált.

A sport városnegyed-felújításhoz történő hozzájárulásának igen fontos eleme, hogy a

korábban említett kulturális fordulat szellemében a napjainkban felépített létesítmények

jelentős része már multifunkcionális jellegűnek tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a sport mellett

egyéb tevékenységeknek, azon belül is elsősorban kikapcsolódási-szórakozási lehetőségeket

biztosító szolgáltatásoknak is helyszínül szolgálnak, és így a helyi kulturális élet egyre

fontosabb színterének is tekinthetők (Berry et al., 2007; Geraint et al., 2007; Zinganel, 2010)

(32. táblázat).

32. táblázat A multifunkcionalitás megjelenése a napjaink modern stadionjaiban a

befogadóképesség függvényében

megastadionok nagy stadionok közepes méretű

stadionok

vendéglátóipari egység *** *** ***

konferencia-helyiség *** *** ***

Sky-box *** *** ***

saját termékeket árusító üzlet *** *** **

szabadidős létesítmény *** ** **

múzeum *** * *

hotel ** ** *

koncertterem (music arena) ** * *

night-club * * *

irodák * * *

megastadionok: 60 ezer és 80 ezer fő közötti kapacitás, nagy stadionok: 40 ezer és 60 ezer fő

közötti kapacitás, közepes méretű stadionok: 20 ezer és 60 ezer fő közötti kapacitás

*** - majdnem minden modern stadionban megtalálható, ** - a stadionok jelentős részében

megtalálható, * - csak alkalomszerűen fordul elő a modern stadionokban

Forrás: KPMG, 2011, p. 18.

Az infrastruktúra-fejlesztéshez kapcsolódó imázs-javítás vonatkozásában elsősorban az

állapítható meg, hogy nagyobb volumenű sportberuházások igen jelentős médiafigyelmet is

kiválthatnak. Newman - Tual (2002) vizsgálatai szerint az 1998-as FIFA Labdarúgó

Világbajnokságra felépült Stade de France hatására ugrásszerűen megnőtt az adott városrésszel

(Saint Denis) foglalkozó publikációk száma (kb. 500 video és 6.000 újságcikk jelent meg), és

a helyi lakosság 78%-a úgy vélte, hogy a létesítmény hatására javulni fog az adott terület

imázsa.

Hasonló megállapítások vonhatók le Davies (2005, 2006) nagy-britanniai

vizsgálatainak eredményei alapján is, amelyek szerint mind Manchesterben, mind pedig

Cardiffban egy új sportlétesítmény felépítése/felújítása (Manchester – The City of Manchester

dc_1352_16


76

Stadium, Cardiff – Millennium Stadium) jelentős mértékben javította mind a város külső

megítélését, mind pedig az érintett városrészről a településen belül kialakult képet.

Az adott hatás növelése érdekében – a posztindusztriális város kialakításának a

szellemében – ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a tervezők a nemzetközi közvélemény

figyelmének felhívása, a város megújulásának szimbolizálása érdekében meghökkentő

építészeti megoldásokat is alkalmaznak, és így a létesítmények gyakran a települések új

szimbólumává válnak (Ahlfeldt – Maenning, 2010; Ren, 2008; Sklair, 2010). A 2008-as Pekingi

Olimpiára külföldi építészek tervei alapján elkészült uszoda és Nemzeti Stadion az egész

rendezvény emblematikus építményéve vált (5. fénykép). A 2010-es Dél-afrikai Labdarúgó

Világbajnokságra Nelspuitban épült létesítményt például Zsiráf stadionnak is nevezik, mert a

tetőszerkezetet tartó oszlopok zsiráfokra hasonlítanak, amellyel utalnak a közelben található

Kruger Nemzeti Parkra (6. fénykép).

5. fénykép A Pekingi Nemzeti Vízi Központ (Vízikocka) épülete

(háttérben Nemzeti Stadion, a madárfészek)

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2183785/Beijings-aquatic-centre-The-Cube-

transformed-multi-coloured-water-world-high-speed-rides-floating-jellyfish.html

6 fénykép A Dél-Afrikában található Mbombela stadion

Forrás: https://www.theguardian.com/football/2010/feb/28/world-cup-stadium-south-africa

A helyi önkormányzatok befolyásoló tevékenységének harmadik fontos elemét a

települési költségvetésből sportcélra fordítható pénzügyi erőforrások jelentik, amelyek – mint

a 3.4. alfejezetben részletesen is bemutattam – különböző célokat szolgálhatnak: a települések

támogathatják a helyi sportlétesítmények működését és fejlesztését, a versenysport és

utánpótlássport színvonalának emelkedését, valamint a szabadidősport feltételeinek a javítását.

A terület fontosságát többek között jól jelzi, hogy a kutatások eredményei szerint a

sportinfrastruktúra fejlesztésére fordított közkiadások (ez nem csak az önkormányzati, hanem

dc_1352_16


http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjz78PigITLAhXKWRoKHecrCA0QjRwIBw&url=http://kids.britannica.com/elementary/art-183327/Mbombela-Stadium-was-built-for-the-2010-FIFA-World-Cup&bvm=bv.114733917,d.bGg&psig=AFQjCNHn--NIkvJd4pl142VVE74k2Ua_iQ&ust=1455977258685786

77

a központi forrásokat is magában foglalja) jelentős mértékben befolyásolják a lakosság

sportolási hajlandóságát (Andreff, 2009) (36. ábra).

36. ábra A sportolási hajlandóság és a sportinfrastruktúrában közpénzből megvalósított

fejlesztések közötti kapcsolat

Forrás: Andreff, 2009

A helyi önkormányzatok korábban bemutatott sporttal kapcsolatos különböző jellegű

tevékenységeinek fontosságát széleskörűen alátámasztják a már idézett Eurobarométer-

felmérések és saját vizsgálataim adatai is. Egyrészt az Európai Uniós, másrészt a Hajdú-Bihar

megyei eredmények is azt bizonyították, hogy a helyhatóságok munkájával elégedettek körében

magasabb a rendszeresebben sportolók aránya (33. és 34. táblázat).

33. táblázat A sportolási hajlandóság és a helyi hatóságok sporttal kapcsolatos tevékenységének

megítélése az Európai Unióban és Magyarországon 2013-ban (%)

a helyi önkormányzat munkájának megítélése

(a helyi önkormányzatok nem tesznek eleget az

állampolgárokért és a sport és fizikai

tevékenység területén)

a sportolási tevékenység

gyakorisága

A B C D

hetente minimum egyszer 39,6 37,0 41,9 46,0


Európai ritkábban 12,0 14,1 14,0 11,4

Unió soha 42,6 43,5 38,4 36,7

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

hetente minimum egyszer 36,0 38,5 39,3 35,8


Magyar- ritkábban 10,3 13,5 11,8 15,4

ország soha 48,5 43,1 45,4 44,7

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

A – teljes mértékben egyetért, B – inkább egyetért, C – inkább nem ért egyet, D – egyáltalán

nem ért egyet

Forrás: European Commission, 2014b

0

20

40

60

80

100

120

0

5

10

15

20

25

30

spo

rtin

fras

tru

ktú

ra-f

ejle

szté

s (e

uro

/fő

)

spo

rto

lási

rát

a (%

)

sportolási ráta (%) sportinfrastruktúra-fejlesztés (euro/fő)

dc_1352_16


78

34. táblázat A sportolási hajlandóság és a helyi önkormányzatok munkájának megítélése közötti

kapcsolat Hajdú-Bihar megyében („A helyi önkormányzat eleget tesz a helyi lakosságért a

sportolás és testmozgás területén”, %)

A B C D E F

teljesen egyetért 30,0 15,8 6,7 25,5 6,2 19,3

inkább egyetért 25,0 50,0 66,6 31,4 27,7 33,3

inkább nem ért egyet 30,0 21,1 20,0 29,4 44,6 31,7

egyáltalán nem ért egyet 15,0 13,1 6,7 13,7 21,5 15,7

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A – hetente minimum 3 alkalommal, B – hetente 1-2 alkalommal, C – havonta 1-3 alkalommal,

D – ritkábban, E – soha, F – Hajdú-Bihar megye


A helyi önkormányzatok munkájának megítélése vonatkozásában ugyanakkor bizonyos

területi különbségek is megfigyelhetőek. Mind az országos elemzések (Sterbenz – Gulyás,

2014), mind pedig a Hajdú-Bihar megyei vizsgálatok (Kozma, 2015) arra az eredményre

vezettek, hogy a nagyobb települések lakossága elégedettebb a helyhatóságok ilyen jellegű

tevékenységével (37. ábra). Ez minden valószínűség szerint arra vezethető vissza, hogy a

nagyobb településeken a helyi önkormányzatok mind a humán, mind pedig a pénzügyi

erőforrásokat tekintve jobb lehetőségekkel rendelkeznek.

37. ábra A helyi önkormányzatok sport területén folytatott tevékenységével való elégedettség

mértéke lakóhely szerint Hajdú-Bihar megyében („A helyi önkormányzat eleget tesz a helyi

lakosságért a sportolás és testmozgás területén”, %)


4.2.2. A sport városfejlesztésben betöltött szerepének időbeli változása: debreceni

esettanulmány

A sport városfejlesztésben betöltött szerepének, azaz a települési önkormányzatok

sporttal kapcsolatos politikájának, és így a különböző települési szférákra való hatásának a

magyarországi helyzetét vizsgálva időbeli változások figyelhetők meg. Az 1919 és 1945 közötti

időszak alapvető sajátosságának tekinthető, hogy az első világháború előtti időszakkal szemben

a központi kormányzat már sokkal nagyobb figyelmet szentelt a sport támogatásának. Ennek

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Debrecen egyéb városok községek Hajdú-Bihar

megye

teljesen egyetért inkább egyetért

inkább nem ért egyet egyáltalán nem ért egyet

dc_1352_16


79

szellemében született meg az 1921. évi LIII. törvénycikk a testnevelésről (Szegnerné Dancs,

2011), amely többek között kimondta, hogy

- A községek és városok kötelesek a testnevelést előmozdítani, a helyszükségletnek

megfelelő játszóterek létesítésével és fenntartásával, valamint testnevelési célokra szükséges

egyéb területeknek használatra való átengedésével, fürdők, uszodák stb. létesítésével vagy

támogatásával,

- A testnevelés céljaira szükséges ingatlan megszerzésére és nagyobbítására – amennyiben

erre a célra városi vagy községi tulajdonban levő alkalmas terület rendelkezésre nem áll – a

községet és a várost az 1881. évi XLI. törvénycikkben szabályozott kisajátítási jog illeti meg.

- Minden, legalább 1000 munkaerőt alkalmazó kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy

hatósági üzem (gyár, vállalat stb.) köteles munkásai és egyéb alkalmazottai testnevelési

szükségleteinek kielégítéséről (sporttér, fürdőhely, gyakorlóterem stb.) megfelelően

gondoskodni.

A kormányzati törekvések következtében a két világháború közötti időszakban a

debreceni városvezetés is a korábbinál nagyobb figyelmet szentelt a sport területének, amelynek

legszemléletesebb bizonyítéka, hogy 1933-ban a Nemzeti Sport karácsonyi nagydíját – a sport

érdekében kifejtett tevékenységéért – a város polgármestere kapta. Ennek szellemében –

figyelembe véve bizonyos népegészségügyi szempontokat – az abban az időszakban készülő

német testnevelési törvénytervezetre hivatkozva arra törekedett, hogy a városi sport- és

játszóterek, valamint az azokhoz kapcsolódó létesítmények nagyságának egy lakosra jutó értéke

érje el a 3 m2-t (Sajó, 1934), valamint sikerült elérnie, hogy az ebben az időszakban épülő új

iskolák egy részében már tornaterem is a diákok rendelkezésére állt.

A város ugyanakkor a kötelezően előírtakon túllépve a sportot sokkal szélesebb

értelemben kezelte, és a település északi részén fekvő Nagyerdő 1920-as években megkezdett

fejlesztése során a kikapcsolódási-szórakozási funkció keretében nagy figyelmet szentelt ennek

a területnek is, amelyet az is meggyőzően tükröz, hogy a különböző dokumentumokban

gyakran lehetett találkozni a sportpark és sportváros kifejezésekkel (pl. Sajó, 1934).

A tervek szerint az objektum többfajta sportlétesítményt foglalt volna magában (38.

ábra): részét képezte a Nagyerdei Stadion, a télen korcsolyapályaként használható csónakázótó,

a fedett uszodával is rendelkező strandfürdő, szánkó-, sí- és teniszpályák, megfelelő

infrastruktúra biztosítása a vívók és az ökölvívók számára (a tervekből végül az első három

beruházás valamint a szánkó és sípályák valósultak meg, ugyanakkor az utóbbi két objektum a

második világháborúban megsemmisült).

A fejlesztések indokaként különböző tényezőket lehet megemlíteni (Kozma et al.,

2014b). A beruházások munkahelyteremtéssel is jártak (az építkezések során ugyanis jelentős

mennyiségű földtömeg megmozgatására került sor, amelyet döntő mértékben ún. ínségmunka

keretében valósítottak meg), amely a világgazdasági válság éveiben igen fontos tényező volt.

Az új létesítmények által vonzott/támogatott sportesemények jelentős szerepet játszottak abban,

hogy a sport a város idegenforgalmának fontos eleme legyen. Ebből a szempontból a

meghatározó szerepet az 1930-as években a magyar profi labdarúgás élvonalában szereplő

Bocskai játszotta, amelynek mérkőzéseire távolabbról is nagyszámú szurkoló érkezett (Szegedi,

2005).

Emellett a város vezetői igyekeztek felhasználni a sportot Debrecen kommunikációs

tevékenységében, a településről Magyarországon és külföldön kialakított kép javításában.

Ennek keretében a Nagyerdei Stadion építése során gyakran hivatkoztak arra, hogy ez lesz az

ország első igazi stadionja, amelyben akár 20.000 néző is elférhet. A város közvéleménye

hasonlóképpen tekintett a labdarúgócsapat külföldi túráira is: „Ma már fogalom a Bocskay úgy

itthon, mint külföldön, úgy belföldi vonatkozásban, mint nemzetközi viszonylatban. …

dc_1352_16


80

mindenütt hírt, dicsőséget szerez a magyar névnek, közelebbről Debrecen városának is …”

(Tamássy, 1935). A fentiek szellemében nem meglepő, hogy a városi önkormányzat több

alkalommal is pénzügyi támogatásban részesítette az egyesületet (pl. 1931 – 3200 pengő, 1934

– 3000 pengő), igaz ugyanakkor az is, hogy az adott összegek csak 1-2 heti működési költséget

fedeztek.

38. ábra A debreceni Nagyerdő Borsos József által készített fejlesztési helyszínrajza

Forrás: Rácz, 2015, p. 144.

A második világháború utáni időszakban az 1950-es években a hangsúly a szocialista

ipar legfontosabb településeinek a fejlesztésén volt, és ennek következtében a sporttal

kapcsolatos beruházási elképzelések megfogalmazása, és maguk a megvalósuló fejlesztések is

ezekbe a városokba koncentrálódtak (az egyedüli kivételt a budapesti Népstadion jelentette).

Az 1960-as évektől kezdve ugyanakkor a gazdaságfejlesztés decentralizációjával

párhuzamosan több figyelmet kapott a többi település fejlesztéseinek a támogatása, amelynek

keretében egyre nagyobb szerepet szántak a kommunális célú, és köztük a sportot is támogató

beruházásoknak.

A fentiek következtében nem meglepő, hogy az 1960-as években Debrecenben

elfogadott tanácsi határozatok több szempontból is foglalkoztak a sport városi helyzetével. A

dokumentumok elsősorban az infrastrukturális adottságok elmaradottságát emelték ki, és

emellett kritizálták az iskolai sport és az utánpótlás területén lezajló folyamatokat is. Ezzel

szemben kiemelték a tömegsport magas színvonalát (itt döntő mértékben az ipari üzemek

munkásaira kell gondolni), ugyanakkor ezen a területen is markáns létesítménybeli fejlesztést

tartottak szükségesnek.

A fentiek szellemében az 1961-ben elfogadott Általános Rendezési Terv

többközpontúvá tette a sporttal kapcsolatos fejlesztési elképzeléseket. Egyrészt továbbra is

fontosnak tartotta a Nagyerdő által kínált lehetőségek bővítését, hangsúlyozta ugyanakkor,

hogy a területen a meglévőkön kívül más sportlétesítményt nem szabad elhelyezni. Másrészt a

dc_1352_16


81

társadalmi edzés és az üzemi sportegyesületek részére két új, nagyobb kiterjedésű sporttelep

koncepcióját fogalmazták meg (Niklai, 1962), az egyiket (39. ábra – 1) az 1960-as évek elején

a város északkeleti részére telepített Gördülő-csapágygyár (39. ábra – 2) mellé, a másikat (39.

ábra – 3) a város délnyugati részén kiformálódó ipari körzet (39. ábra – 4) mellé tervezték (ezek

végül nem valósultak meg), emellett a déli iparterület (39. ábra – 6) számára megmaradt a MÁV

Járműjavító melletti nagy sporttelep (a tulajdonképpeni DVSC pálya: 39. ábra - 5).

Az 1960-as évek közepén elfogadott elképzelések továbbra is hangsúlyozták a

többközpontúság fontosságát. Debrecen Városrendezési Távlati tervének irányelvei (18/1965

(III. 11.) T. sz. határozat) szerint a Nagyerdőn a meglévő sportlétesítmények közül csak a

Stadion és az egyetemi sporttelep fejleszthető jelenlegi helyén, míg a többi sportlétesítmény

ebben a városrészben fokozatosan megszűnik, és a nagyobb területet igénylő

sportlétesítmények helyét a város északnyugati és nyugati peremén, és általában a város szélén

kell kijelölni.

39. ábra A sporttal kapcsolatos fejlesztések helyszínei Debrecen 1960-es évek elején készült

városfejlesztési terveiben

Forrás: saját munka az 1961-es tervalapján

Az 1960-as évek második felében megszületett városfejlesztési elképzelések, amelyek

között kiemelt szerepet töltött be az 1969-ben elfogadott Általános Rendezési Terv (Szokolay,

1969), a sporttal kapcsolatban már új szempontokat is megfogalmaztak. Egyrészt a város

növekvő lakosságszáma szükségessé tette új lakótelepek felépítését, és a tervek fontosnak

tartották, hogy ezeken a lakótelepeken az ott lakó fiatalok igényeinek kielégítése céljából a

dc_1352_16


82

házak közötti területeken új kisméretű sportpályákat hozzanak létre (ez az elképzelés

alapvetően meg is valósult: például a Vénkerti lakótelepen egyenletes térbeli eloszlásban 10

bitumenes pályát alakítottak ki – 40. ábra). Másrészt a terv tartalmazta több – elsősorban a

tömegsport céljait szolgáló – komplex sporttelep (41. ábra – 1) felépítésének a szükségességét

is, amelyek nagyobb térigényük miatt a város peremterületein helyezkedtek el. A konkrét

telephelyválasztást a tervezett lakótelepek (41. ábra – 2), valamint a város egyik fő ipari

területének (41. ábra – 3) a közelsége indokolta, a közösségi közlekedés fejlődése

következtében ugyanakkor ezek elérhetősége már nagyobb távolságról sem volt olyan

bonyolult.

40. ábra Kisméretű bitumenes kézilabdapályák (ú.n. mikropályák) elhelyezkedése az

1970/80-as évtizedben épült Újkerti lakótelepen

Forrás: saját munka

dc_1352_16


83

Harmadrészt – a Nagyerdőre vonatkozó előírások enyhítésével – megfogalmazta a már

az 1900-as évek elején kialakult, majd a második világháború után kibővült Oláh Gábor utcai

sporttelep továbbfejlesztésének szükségességét, és egy több elemből (15 – 20 ezer fő

befogadására és esti mérkőzések lebonyolítására is alkalmas labdarúgó pálya, fedett

sportcsarnok, sportuszoda, műjégpálya, tekecsarnok, valamint tömegsportcélokat szolgáló

kispályák egész sora) álló modern sportkombinát kialakításának szükségességét (a beruházások

a sportuszoda és a megfelelő minőségű labdarúgópálya kivételével az 1980-as évek első felében

el is készültek) (25. ábra).

41. ábra Az 1969-es Általános Rendezési Tervben megfogalmazott sportfejlesztési

elképzelések

Forrás: Debrecen 1969-es Általános Rendezési Terve alapján saját munka

Az 1980-as évek eleje és az 1990-es évek vége között a városfejlesztési tervekben

kisebb figyelmet kapott a sport, amely két tényezővel volt indokolható. A helyhatóságnak

jelentős számú problémával is meg kellett küzdenie, és sem neki, sem a vállalatoknak nem volt

anyagi erőforrásuk nagyobb fejlesztésekre. Emellett a meglévő létesítmények (két ezer főnél

nagyobb befogadóképességű fedett sportcsarnok, három – a nem túlságosan szigorú magyar

előírásoknak megfelelő – labdarúgó-stadion) alapvetően kiszolgálták a debreceni

sportegyesületeket (pl. a sportcsarnokok színhelyül szolgáltak a női kézilabdacsapat

nemzetközi mérkőzéseinek, beleértve több kupadöntőt is).

A fenti állításokat több, az adott időszakban született dokumentum is igazolja. Debrecen

1980-as évek első felében elkészült városépítési koncepciója szerint: „Debrecenben a DMVSC

és a Volán sporttelepei és a városi sportcsarnok országos, nemzetközi és esetenként

világversenyek lebonyolítását is lehetővé teszik” (Balogh - Radnai, 1983; p. 47.). A város VII.

ötéves sportfejlesztési terve (Debrecen, 1986b) kimondta, hogy „A sportolás tárgyi és anyagi

feltételei az elmúlt években számottevően javultak. Jók a lakótelepi szabadtéri sportolási

dc_1352_16


84

lehetőségek és javultak a versenysport feltételei is”. Az érintett dokumentumok a szükséges

fejlesztések között elsősorban a sportuszoda megépítését említették, ezt azonban a korábban

említett anyagi problémák megakadályozták.

A helyi önkormányzatok és a sport közötti kapcsolat új elemeinek a jelentkezése (a

helyhatóságok növekvő érdeklődése az ágazat iránt) az 1990-es évek végétől figyelhető meg,

és alapvetően több tényezőre vezethető vissza. A központi kormányzat (kiemelten az 1998-ban

hatalomra került Orbán-kormány) is nagyobb figyelmet szentelt a sportnak, és a gazdaság

fejlődése következtében több pénzügyi erőforrás állt rendelkezésre erre a célra. Emellett az új

évezredben egyre több település vezetősége kezdte felismerni a sport szerepét a helyi

társadalom egészséges életmódjának fenntartásában, valamint a potenciális célcsoportok

körében végzett marketingmunkában (Kozma, 2004; 2005).

A fentiek szellemében az 1998-ban megválasztott helyi önkormányzat is úgy tekintett a

sportra, mint a magas hozzáadott értékű ipar és a kulturális turizmus mellett a település

harmadik jelentős kitörési pontjára, és ezt tükrözte a település 2000-ben elfogadott

sportkoncepciója (192/2000. (VII. 6.) Kh. határozat) (Kozma, 2009). A dokumentum a

szabadidősport és az iskolai sport támogatásának szükségessége mellett kiemelte, hogy a

nemzetközi és kiemelkedő országos sporteseményeknek jelentős marketing, infrastruktúra- és

sportágfejlesztő hatása van, ezért az önkormányzatnak erejéhez mérten elő kell segítenie a

kiemelkedő sportesemények szervezését (Kozma et al., 2012c). Emellett Debrecen 2004-ben

elfogadott idegenforgalmi fejlesztési koncepciójának is igen fontos elemét alkotta a

sportturizmus prioritás, amely új sportlétesítmények megépítését, a meglévők felújítását,

valamint magyarországi és nemzetközi sportrendezvények megszervezését foglalta magában.

Az eseményekhez megrendezése ugyanakkor jelentős beruházásokat igényelt, amelyek

fontosságára már az 1990-es évek közepén felhívták a figyelmet: a Nagyerdő 1996-ban

elkészült fejlesztési terve (Archi-Comp, 1996) többek között tartalmazta fedett uszoda

megépítését, a labdarúgópálya fejlesztését, az atlétikai pálya teljes felújítását, a műjégpálya

lefedését, a meglévő szálloda bővítését, valamint a Nagyerdei Stadion teljes átépítését.

A megfogalmazott célok megvalósítása érdekében tett első önkormányzati lépésnek az

intézményi háttér megteremtése tekinthető: a helyi képviselőtestület 2000-ben létrehozta a

100%-ban önkormányzati tulajdonban lévő Debreceni Sportcentrum Szolgáltató Kht-t (2014.

februárjától Debreceni Sportcentrum Közhasznú Nonprofit Kft.), amelynek fő tevékenysége a

kezelésébe adott sportlétesítmények (pl. Oláh Gábor utcai sportkombinát, Sport Hotel, Fedett

Sportuszoda, Debreceni Jégcsarnok) üzemeltetése, a Debreceni Sportiskola működtetése,

ingatlanok bérbeadása és a Polgármesteri Hivatal szervezeti egységével közösen

sportrendezvények szervezése. A fenti feladatok ellátásának finanszírozása céljából az

önkormányzat anyagilag is támogatja a céget, amely összeg fontos szerepet játszik annak

költségvetésében (35. táblázat).

35. táblázat A Debreceni Sportcentrum Közhasznú Nonprofit Kft. számára juttatott

önkormányzati támogatás legfontosabb adatai

a támogatás összege

(ezer Ft)

a támogatás aránya a Kft. összes bevételéhez

viszonyítva (%)

2012 340.000 24,48

2013 455.107 55,41

2014 484.070 34,37

Forrás: az érintett évek önkormányzati zárszámadásai

dc_1352_16


85

A második fontos elemnek az infrastrukturális feltételek biztosítása számított: az új

évezredben részben központi kormányzati, részben helyi önkormányzati forrásból számos

sporttal kapcsolatos fejlesztésre került sor a városban (pl. 2001 – atlétikai stadion felújítása,

2002 – Főnix Csarnok megépítése, 2003/2004 – fedett jégcsarnok beruházása, 2006/2007 –

fedett sportuszoda megépítése, 2013/2014 – Nagyerdei Stadion rekonstrukciója). Ezekre

támaszkodva 2001 és 2014 között több mint 15 jelentős nemzetközi sportesemény

megrendezésére került sor (pl. 2001 – Westel Ifjúsági Atlétikai Világbajnokság, 2005 –

Siemens I. Férfi és Női Egyéni Tornász Európa-bajnokság, 2010 – Öttusa Európa-bajnokság,

2012 – Úszó Európa-bajnokság), és a város a sporttal kapcsolatos edzőtáborok egyik jelentős

magyarországi központjává is vált (Kozma, 2012).

Az említett beruházások közül városfejlesztési szempontból a legjelentősebbnek a

Nagyerdei Stadion rekonstrukciója tekinthető, amelynek három fontos mozzanatát lehet

megemlíteni. Egyrészt az alkalmazott építészeti megoldások révén (pl. megközelítés a

levegőben elhelyezkedő járdák segítségével, megfelelő beillesztés egy NATURA 2000

kategóriába tartozó területbe) városképi szempontból is kiemelkedő jelentőségű beruházásnak

tekinthető, amit az is bizonyít, hogy 2014-ben a StadiumDB.com által szervezett az év stadionja

választáson a zsűri rangsorában világviszonylatban a 4. helyet foglalta el (7. fénykép). Másrészt

a beruházás az egész városrész megújítása kulcselemének számított (Kozma, 2014), és egy

sokféle kikapcsolódást lehetővé tevő fejlesztés zászlóshajó projektjének tekinthető (8.

fénykép).

Harmadrészt a felépült létesítmény – igazodva a Nyugat-Európában és Észak-

Amerikában megfigyelhető trendekhez – igazi multifunkcionális stadionnak tekinthető. Az

üzemeltetést biztosító irodák mellett a falain belül működik többek között a szurkolókat

vendégül látó Red & White Club, a számos kulturális rendezvénynek helyszínt biztosító Hall

Közösségi Tér, valamint – tanúsítva a helyi felsőoktatási intézmény sport és egészséges életmód

iránti elkötelezettségét – a Debreceni Egyetem Sportdiagnosztikai, Életmód- és Terápiás és

Mozgás Központja.

7. fénykép A debreceni Nagyerdei Stadion

Forrás: www.dehir.hu

dc_1352_16


http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwik45uA9YTLAhVEqg4KHdPjD1oQjRwIBw&url=http://www.skyscrapercity.com/showthread.php?t%3D1586535%26page%3D88&psig=AFQjCNHM-1SfUYQGZRD4KFMRzw4zKMtDww&ust=1456008540657463

86

8. fénykép A Nagyerdei Park a stadion-beruházás előtti és utáni időszakban

Forrás: www.dehir.hu

A beruházást a város lakossága is kedvezően értékelte (36. táblázat): a 2015-ben végzett

felmérés eredményei szerint a válaszadók között többségben voltak a pozitív választ

megfogalmazók, és jelentős részük úgy vélte, hogy a beruházás fontos elemévé vált a városról

kialakult képnek. A fentiek alapján úgy vélem, a fejlesztés a Davies (2011) által meghatározott

kategóriák közül a sport által vezérelt megújulás (sport-led regeneration) csoportjába sorolható

be.

36. táblázat A Nagyerdei Stadion beruházásával kapcsolatos lakossági vélemények (%)

a Nagyerdő fejlesztésének egyik

legfontosabb eleme 34,9

jól sikerült beruházás, amely a

város egyik szimbólumává vált 42,2

a Nagyerdő fejlesztésének fontos

elemei között említendő, de nem a

legfontosabb 49,4

jól sikerült beruházás, de csak

egyik eleme a városról kialakult

képnek 42,2

a Nagyeredő fejlesztésének átlagos

eleme 12,0

közepes minőségű beruházás

6,0

nem játszott szerepet a Nagyerdő

fejlesztésében 4,8

alapvetően elhibázott beruházás

9,6


A sporttal kapcsolatos önkormányzati álláspont módosulását jól tükrözi az a tény is,

hogy a várost népszerűsítő kommunikációs anyagokban (pl. kiadványok) igen jelentős helyet

foglaltak el a városnak a sportban meglévő adottságai és az elért sikerek (9. fénykép).

A versenysporthoz kapcsolódó tevékenységek mellett a helyi önkormányzat az elmúlt

években igen jelentős figyelmet fordított a sport egyéb városi dimenzióinak a fejlesztésére is.

Ennek szellemében a köznevelési intézmények, iskolai sportkörök, diáksport-egyesületek

részvételével – a Városi Diáksport Bizottság koordinálásával – lebonyolítja a városi alapfokú

diáksport versenyeket, a civil szervezetekkel közösen szervezi a szabadidősport rendezvényeit,

valamint a civil szervezetekkel együttműködve közreműködik a fogyatékos sportolókat érintő

sportesemények lebonyolításában.

A fenti rendezvények sikeres megszervezése érdekében a helyi önkormányzat biztosítja

a saját maga, valamint a tulajdonában lévő gazdasági társaságok által kezelt sportlétesítmények

használatát és a szükséges humán infrastruktúrát. Az adottságok fejlesztése érdekében emellett

a társasági adó támogatását felhasználva a városban az elmúlt években 9 műfüves kispálya is

épült, amelyek 257 millió Ft-os beruházási költségéből 77 millió Ft-ot az önkormányzat

biztosított.

dc_1352_16


http://www.dehir.hu/galeria/kilatas-a-nagyerdo-gyogyszallo-tetoteraszarol/#kep_8126

http://www.dehir.hu/galeria/a-debreceni-parkerdo-a-magasbol/#kep_26548

87

9. fénykép A 2005-ös Jégkorong Világbajnokság képe Debrecen gazdasági élet szereplőit

megcélzó kiadványában

Forrás: Debrecen: Az Ön választása – a mi sikerünk, p. 15.

dc_1352_16


88

4.3. A települési szférák és a sportesemények közötti kapcsolat

A sporteseményeknek – figyelembe véve a település életére történő hatásukat –

alapvetően két típusa különíthető el, a zárt és a nyitott sportesemények (Hall, 1992). Az előző

kategóriába elsősorban azon hazai és nemzetközi, egyéni és csapatsportágakban megvalósuló

edzőtáborok sorolhatók, amelyek létéről a település lakosságának (és ez igaz a sportot szerető

csoportokra is) szinte egyáltalán nincs tudomása, és a település mindennapi életében alig

jelennek meg. Ezzel szemben a nyitott sportesemények esetében éppen fordított a helyzet:

létükről a legtöbb esetben még a sporttól távol állók is értesülnek, és gyakran a település egész

életét befolyásolják (pl. útlezárás egy utcai futóverseny érdekében).

Az utóbbi esetben a kutatók további csoportosítást hajtottak végre, és az angliai példákra

támaszkodva négy típust különítettek el (napjainkban ez a legelfogadottabb csoportosítás)

(Gratton et al., 2000):

- „A” típus: többévente megrendezésre kerülő, nemzetközi események (pl. Olimpiai játékok,

labdarúgó Európa és Világbajnokság), amelyek jelentős gazdasági aktivitást és

médiafigyelmet váltanak ki (ezeket a szakirodalom napjainkban már egyre inkább a mega-

eseményeknek nevezi – pl. Roche, 2000);

- „B” típus: nagy események (pl. FA Kupadöntő, Wimbledoni teniszbajnokság), melyek egy

több részből álló versenysorozat egyik elemét alkotják, és jelentős gazdasági aktivitást és

médiafigyelmet váltanak ki;

- „C” típus: többévente megrendezésre kerülő nagy események (pl. különböző sportágak

ifjúsági/junior Európa és Világbajnokságai), amelyek csak korlátozott gazdasági aktivitást

eredményeznek;

- „D” típus: nagy események (pl. a sportágak döntő részének nemzeti bajnokságai), amelyek

egy-egy nagyobb rendezvénysorozat állomásait jelentik, és korlátozott gazdasági aktivitást

eredményeznek.

4.3.1. A sportesemények és az infrastruktúra

A sportesemények és az infrastrukturális szféra között kölcsönös kapcsolat legfontosabb

elemét az jelenti, hogy napjainkban egyre több sportág esetében a legfontosabb sportesemények

megrendezéséhez megfelelő infrastrukturális feltételek szükségesek. Az UEFA az európai

stadionok vizsgálata során például 4 kategóriát alakított ki (17. melléklet), és a magasabb szint

eléréséhez egyre szigorúbb feltételeknek kell megfelelni. A létesítmények besorolásának

fontosságát az adja, hogy mind az Bajnokok Ligája, mind az Európa Liga, mind pedig az Európa

Bajnokság mérkőzéseit csak meghatározott kategóriákba tartozó stadionokban lehet lejátszani.

A Bajnokok Ligája 2015/16-os előírása szerint (UEFA, 2015) az alábbi előírások léteznek:

- első és második selejtező kör – 2. kategóriás stadion;

- harmadik selejtező kör – 3. kategóriás stadion;

- play-offtól az elődöntőig – 4. kategóriás stadion.

A labdarúgó világesemények esetében a minőségi feltételek mellett igen jelentős

kapacitásbeli előírások is megfogalmazódnak. A 2016-os Európa Bajnokság 24-es döntőjének

megszervezéséhez a kandidáló országoknak többek között az alábbi stadion-méreteket kellett

biztosítani:

- 2 stadion, amelyek kapacitása minimum 50.000 fő (előnyös, ha az egyik közülük legalább

60.000 fős);

- 3 stadion, amelyek kapacitása minimum 40.000 fő;

- 4 stadion, amelyek kapacitása minimum 30.000 fő.

dc_1352_16


89

A sportesemények közül a legnagyobb figyelmet kiváltó nyári olimpiák esetében is igen

szigorú infrastrukturális feltételek léteznek a sportlétesítmények vonatkozásában (18.

melléklet). Ennek következtében a játékok sikeres megszervezése jelentős beruházásokat tesz

szükségessé, amelyek a múltban rendkívüli mértékben megterhelték a rendező városok (és az

őket természetesen támogató központi kormányok) költségvetését. Ebben ugyanakkor az is igen

jelentős szerepet játszott, hogy a szervezők a sportlétesítményeket gyakran a település

megújulása szimbólumának tekintették, és arra törekedtek, hogy meghökkentő, ugyanakkor

igen költséges építészeti alkotásokkal kápráztassák el a rendezvényre látogatókat (például a

2012-es olimpiára épült Pekingi Nemzeti Vízi Központ kb. 200 millió dollárba került).

A rendező városokra nehezedő jelentős terhek hatására a település és sport témakörével

foglalkozó kutatók körében az új évezred elejétől egyre nagyobb figyelmet kapott a már

elkészült létesítmények utóhasznosításának a témaköre (pl. Kissoudi, 2008; Toohey, 2008). A

témában készült legátfogóbb felmérés során az összehasonlítás érdekében alkották meg az ún.

World Stadium Index-t, amely egy adott létesítmény egy évi (a vizsgálat 2010-ben készült)

nézőszámát viszonyította a kapacitáshoz (Alm, 2012). Az eredmények szerint (a vizsgálatban

csak az új vagy jelentős átépítésen átesett létesítményeket vették figyelembe) a nagyobb

világeseménnyel kapcsolatos létesítmények esetében általában jobb kapacitás-kihasználtságot

lehet elérni, mint a kontinens-bajnokságok esetében (42. ábra). A jelenség hátterében

alapvetően az a tény áll, hogy a kisebb rendezvények stadion-igényei alig maradnak el a

nagyobb méretű rendezvényekétől, ugyanakkor a befogadó országok lakosságszáma, és így a

helyszínt biztosító városok lakosságszáma is lényegesen kisebb, és ennek következtében igen

nehéz biztosítani a megfelelő kihasználtságot.

42. ábra A World Stadium Index a különböző nagyobb sportesemények esetében

(Kontinentális játékok: Ázsia játékok, Pán-Amerikai Játékok, Nemzetközösségi Játékok)

Forrás: Alm, 2012, p 93.

A kisebb országokban megrendezésre kerülő labdarúgó-események mellett szintén igen

problémásnak tekinthető az olimpiai játékokra épült létesítmények utóhasznosítása is (az előbbi

elemzésben csak az olimpiai stadionok helyzete került bemutatásra). A közvélemény a

legkritikusabb véleményt a 2004-es Athéni Olimpia beruházásaival kapcsolatban fogalmazott

18,0

13,216,2

12,9

8,811,7

9,8

0,02,04,06,08,0

10,012,014,016,018,020,0

dc_1352_16


90

meg (a nemzetközi sajtóban hosszú ideig lehetett elhagyatott és leromlott állapotban lévő

létesítményeket látni – 10. fénykép), a témában született kutatások ugyanakkor azt mutatták ki,

hogy a 2000-es évtized végére sikerült jelentős részük utóhasznosítását megoldani (pl. Boukas

et al., 2013; Kissoudi, 2008).

10. fénykép Az Athéni Olimpia elhagyatott strandröplabda-pályája 2014-ben

http://www.businessinsider.com/abandoned-athens-olympics-venues-2014-8

A felmerülő problémák kezelése érdekében két irányból is történnek lépések. Egyrészt

a szervező országok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az ideiglenes jellegű létesítmények

felépítésére, amely vagy az esemény utáni teljes lebontását, vagy pedig kapacitásának bizonyos

mértékű csökkentését jelenti (19. melléklet). Emellett az utóbbi időszakban egyre nagyobb

hangsúlyt kapott a rendezvényre épült sportlétesítmények egyéb célra (pl. turista-látványosság,

kereskedelmi célok, oktatási intézmények általi hasznosítás) történő felhasználása (ennek

legszemléletesebb példája a Pekingi Olimpiára épült Nemzetközi Vízi Központ, amely jelenleg

vízi vidámparként üzemel), vagy az eredetileg kereskedelmi célra készült épületek (pl. kiállítási

csarnok) olimpia idején megfigyelhető sportcélú hasznosítása (a 2024-es Budapesti Olimpiai

pályázatban például felmerült, hogy a Millenniumi Városközpontba tervezett új

konferenciaközpont alkalmas lehet a vívás vagy a súlyemelés versenyszámaira) (37. táblázat).

37. táblázat A 2008-as Pekingi Olimpia létesítményei utóhasznosításának megoszlása (db)

hasznosítás célja újonnan épült

létesítmények

meglévő

létesítmények

turista célpont 3 0

kikapcsolódás 9 5

tömegsport amatőr edzés 6 3

mérkőzések 5 1

versenysport edzés 2 3

nemzetközi és hazai versenyek 11 3

kereskedelmi célú hasznosítás (pl. kiállítási központ) 8 7

a lakosok találkozóhelye 7 6

oktatás 5 1

Forrás: Yu, 2012, p. 219 alapján saját szerkesztés

dc_1352_16


http://www.businessinsider.com/abandoned-athens-olympics-venues-2014-8

91

Másrészt a nemzetközi sportszövetségek is különböző reformjavaslatokat léptettek

életbe. Az UEFA döntése szerint a 2020-as Európa Bajnokságot már nem egy ország szervezi

meg, hanem a mérkőzések 13 európai nagyvárosban kerülnek megrendezésre (Budapesten

például három csoportmérkőzésre és egy nyolcaddöntőre kerül sor). Emellett a Nemzetközi

Olimpia Bizottság 2014-ben elfogadta az Agenda 2020 programot (IOC, 2014), amely célul

tűzte ki a rendezési költségek csökkentését és a gazdaságos megoldások előnyben részesítését.

Ennek szellemében a programcsomag értelmében többek között:

- korlátozzák az olimpiákon résztvevők létszámát: nyári olimpiák esetében maximum 310

versenyszám, 10.500 versenyző és 5.000 akkreditált kísérő és 310 versenyszám;

- lehetővé teszik, hogy bizonyos versenyszámokat a vendéglátó városon kívül, az ország

egyéb településein rendezzenek meg (a 2024-es magyar olimpiai pályázatban is több vidéki

potenciális helyszín van megemlítve - 43. ábra);

- támogatják a meglévő létesítmények maximális használatát és az ideiglenes illetve

visszabontható létesítmények építését.

43. ábra A 2024-es Budapesti Olimpiára alkalmas meglévő vagy tervezett vidéki helyszínek

Forrás: PWC (2015), p. 46.

4.3.2. A társadalmi szféra és a sportesemények

A társadalmi szféra és a sportesemények vizsgálata során az egyik fontos terület a

sporteseményeken való részvétel, amelynek keretében az eddig megszületett tanulmányok

elsősorban három területre koncentráltak. Egyrészt kísérletet tettek arra, hogy különböző

társadalmi-gazdasági mutatók mentén feltárják a sportesemények látogatóinak legfontosabb

jellemvonásait. Az eredmények szerint az általános helyzetet tekintve a látogatók körében a

férfiak és a középkorúak magasabb aránya mutatható ki, és ugyanez figyelhető meg a jövedelmi

és iskolázottsági szintjüket tekintve is is (pl. Földesiné Szabó, 2004; Hall – O'Mahony, 2006;

Hofacre – Burman, 1992; Robinson et al., 2005; Wilson, 2002). A kutatók (pl. Wilson, 2002)

ugyanakkor arra is rámutattak, hogy az egyes sportágak között bizonyos különbségek is

kimutathatóak: az alacsonyabb státuszú sportágak (pl. motorsport) esetében az alacsonyabb

jövedelmű és végzettségű rétegek felülreprezentáltsága figyelhető meg.

A második fontos vizsgálati területet a sportesemény-látogatást meghatározó külső

tényezők elemzése jelentette (Hall et al., 2010; Villar – Guerrero, 2009), és ennek keretében a

tanulmányok rámutattak többek között a belépőjegyek árainak, a létesítmények minőségének

dc_1352_16


92

és korának (pl. Feddersen et al., 2006), az adott mérkőzés várható izgalmának (régi rivális, nagy

múltú ellenfél érkezése – pl. Kuypers, 1996), valamint a televíziós közvetítéseknek (pl.

Baimbridge, 1995) a hatásaira.

Harmadrészt – szoros összefüggésben az előző bekezdésben leírtakkal – az elemzések

igyekeztek feltárni, melyek a sporteseményen történő részvétel legfontosabb motivációi, és

ezek alapján a látogatóknak milyen csoportjai különíthetők el. A kutatások igen jelentős számú

motivációt tártak fel, amelyek magukban foglalták az élet nehézségeitől történő menekülést, a

gazdasági tényezőket, az élményszerzést, a csapattal és a játékosokkal történő azonosulást, a

társadalom hasonló gondolkodású tagjaival illetve a családdal való együttlét lehetőségét, a

kikapcsolódást és az esztétikai élményszerzést. Emellett ugyanakkor rámutattak arra is, hogy

az egyes sportágak között igen jelentős különbségek állapíthatók meg (az esztétikai motivációk

például az egyéni sportágakban játszottak fontos szerepet, míg az önbecsülés, a kikapcsolódás

és a családi kapcsolat a csapatsportágak esetében kapott magasabb értéket) (pl. Higham –

Hinch, 2009; Mahony et al., 2002; Wann et al., 2008).

A kutatások egyik igen jelentős hiányosságának tekinthető ugyanakkor, hogy alig

foglalkoztak a sportesemények látogatottságának területi vonzataival, amelyek segítségével

feltárhatóak lettek volna az egyes települések jellegzetességei. Az Eurobarometer felmérések

keretében az új évezred elején végzett vizsgálat eredményei szerint az egyes településtípusok

között az eltérések nem számottevőek (38. táblázat). A falvak/rurális térségek lakói ugyanakkor

kismértékben magasabb aktivitással rendelkeznek, és ugyanezt az eredményt mutatták a

Központi Statisztikai Hivatal által elvégzett időmérleg vizsgálat értékei is (20. melléklet).

38. táblázat A sportrendezvény-látogatás gyakorisága az utóbbi 12 hónapban az Európai

Unióban a lakóhely típusa alapján (%)

nagyváros kis- és

középváros

falu/rurális

térség

Európai Unió

több mint 12 alkalom 6,1 6,6 7,7 6,8

7-12 alkalom 3,5 3,8 4,3 3,9

4-6 alkalom 7,7 8,5 8,1 8,1

1-3 alkalom 18,2 20,2 17,8 18,8

soha 64,5 60,9 62,0 62,3

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: European Commission, 2012

A témában végzett saját vizsgálataim (Kozma, 2015) ugyanakkor ellenkező

eredményeket mutatnak: a vizsgált időszakban mind Magyarországon (44. ábra), mind pedig

Hajdú-Bihar megyében (45. ábra) a nagyobb települések lakói látogattak nagyobb

gyakorisággal sporteseményeket, míg a kisebb településekre az alacsonyabb aktivitás volt a

jellemző.

dc_1352_16


93

44. ábra A sportrendezvényeken történő részvétel gyakorisága (2008 óta) a válaszadó

lakóhelyének függvényében Magyarországon (%)


45. ábra A sportrendezvényeken történő részvétel gyakorisága a felmérés előtti egy évben a

válaszadó lakóhelyének függvényében Hajdú-Bihar megyében (%)


A különböző településtípusban élők esetében Hajdú-Bihar megyében ugyanakkor

jelentős eltérés mutatkozik a meglátogatott sportesemények jellegét tekintve (21. melléklet). A

megyeszékhely és elsősorban a községek esetében a labdarúgás játssza a legfontosabb szerepet,

amely eltérő okokkal magyarázható. Az előbbi esetben a DVSC-TEVA OTP Bank Ligában

szereplő csapata lehet a fő vonzerő, míg a községek jelentős része más sportágbeli rendezvényt

korlátozottabb mértékben tud kínálni, és a sportág helyi beágyazódottsága és népszerűsége

miatt valószínűleg a településen kívüli sportrendezvényt keresők is a labdarúgást választják. Az

egyéb csapatjátékoknál Debrecen és a 10 ezer fő feletti városok mutatnak magasabb értékeket,

amelyek az érintett települések széles kínálatával magyarázható (pl. Balmazújváros, Debrecen

– kézilabda, Berettyóújfalu – futsal, Hajdúböszömény – futsal).

A települések gazdasági életére az igazán pozitív hatást azon sportesemény-látogatók

gyakorolják, akik az ország/megye más településeiről érkeznek (a szakirodalom őket tekinti a

sportturisták egyik csoportjának). Az adatok szerint az ilyen jellegű viselkedés Magyarország

viszonylatában elsősorban a Budapesten és a községekben élőkre (22. melléklet), míg Hajdú-

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Budapest megyei jogú városok egyéb városok községek

1-2 hetente 1-3 havonta 6-12 havonta nem vett részt

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Debrecen 10.000 fő feletti

városok

10.000 fő alatti

városok

községek

havonta minimum egy alkalommal ennél ritkábban soha

dc_1352_16


94

Bihar megyei viszonylatban a megyeszékhelyre és szintén a községekre jellemző (23.

melléklet). Az utóbbi településtípusnál a nagyobb aktivitás minden bizonnyal arra vezethető

vissza, hogy a falvakban sokkal kevesebb sportrendezvényt szerveznek, és ennek

következtében az érdeklődő lakosok a településhatár átlépésre kényszerülnek. Budapest

esetében a magas érték elsősorban a Mogyoródon megrendezésre kerülő Forma 1 versenyre

vezethető vissza (az előző két csoport tagjai ugyanakkor estére valószínűleg hazatérnek,

vendégéjszakát nem töltenek a másik településen, és így alig járulnak hozzá a másik település

gazdasági fejlődéséhez), míg Debrecennek a megye többi városánál nagyobb aktivitása a

lakosságnak a helyi kínálatnál diverzifikáltabb igényeivel magyarázható.

A társadalmi szféra és a sportesemények közötti kapcsolat vizsgálata másik jelentős

területének tekinthető a sportesemények társadalomra történő pozitív és negatív hatásainak a

vizsgálata (azt ugyanakkor szükséges hangsúlyozni, hogy a későbbiekben említett hatások nem

minden sporteseménynél figyelhetők meg, és egyes kutatók véleménye szerint a mega és a nem-

mega eseményeket összehasonlítva a pozitív hatások az utóbbiak esetében sokkal nagyobbak –

Taks, 2013). A pozitív elemek közé sorolható, hogy az adott rendezvény többféle módon is

közös érdeklődési területet biztosíthat a társadalmilag távoli csoportok között, és így javítja a

kommunikáció lehetőségét. Egyrészt a rendezvény lebonyolítását segítő nagyszámú önkéntes

között is kialakulhatnak ilyen jellegű kapcsolatok (pl. Downward – Ralston, 2006; Misener –

Mason, 2006), másrészt a hazai csapat/versenyzők biztatása is közelebb hozza egymáshoz a

társadalom tagjait (Chalip, 2006; O'Brien, 2007).

A sportesemény és a társadalom sportolási hajlandósága közötti kapcsolat

szempontjából a vizsgálatok több dologra is rámutattak. A sporteseményre elkészülő

létesítmények tovább bővítik az adott települések kínálatát, és így növelhetik a sportolási

hajlandóságot. A Debrecenben a 2007-es rövid pályás Úszó Európa-bajnokságra épült fedett

uszoda például jelentősen fellendítette a város ilyen jellegű sportéletét (pl. vízilabda csapat is

alakult), és ennek következtében már szükségessé vált a létesítmény bővítése is. A kutatások

ugyanakkor nem hoztak egyértelmű eredményt abban a vonatkozásban, hogy maga a

sporteseményen látogatóként történő részvétel az érintettek körében nagyobb sportolási

hajlandóságot eredményez-e, az eredményekre támaszkodva megfogalmazódtak mind ezt a

véleményt támogató (pl. Bowles et al., 2006; Crofts et al., 2012), mind pedig elutasító (pl.

McCartney et al., 2010; Weed et al., 2009) állásfoglalások.

A sportesemények és a társadalom közötti pozitív kapcsolat harmadik elemének

tekinthető, hogy az adott események (különösen abban az esetben, ha sikeresek voltak)

nagymértékben hozzájárulnak az adott területen élők büszkeségének, öntudatának az

erősödéséhez, az érintett térségről kialakult saját imázsnak a javulásához, amely az egész

társadalom fejlődésének jelentős bázisát alkotja (pl. Cornelissen, – Maennig, 2010; Kavetsos –

Szymanski, 2010; Ohmann et al., 2006; Smith, 2009). A kutatások a negyedik fontos előnyként

azt mutatták ki, hogy a rendezvényen önkéntesként megszerzett tudás és tapasztalat egyéb

területeken (pl. munkahely-keresés, személyes élet) is javíthatja a társadalom tagjainak a

helyzetét (Maunsell, 2004).

A hátrányok között említendő, hogy a nagyobb rendezvények igen jelentős számú

látogatót/nézőt vonzanak, és maga a tömeg mozgása, valamint viselkedésének negatív elemei

(pl. szurkolói huliganizmus) a közelben élőkben félelmet válthatnak ki (Barker, 2004). Ennek

következtében zavartalan lebonyolításuk nagyarányú, és az elmúlt évek terrortámadásai miatt

tovább fokozódó rendőri biztosítást tesz szükségessé (Giulianotti – Klauser, 2011; Taylor –

Toohey, 2011), ez ugyanakkor nagymértékben zavarhatja a helyi lakosság mindennapi életét és

közérzetét (lásd például az olimpiákat, a labdarúgó Világ- és Európa-bajnokságokat kísérő

intézkedések). Másrészt a rendezvényre történő felkészülés a legtöbb esetben a helyi

dc_1352_16


95

önkormányzattól is igen jelentős pénzügyi támogatást igényel, és ennek következtében gyakran

nem jut elegendő anyagi erőforrás a társadalom szegényebb rétegeinek a támogatására (pl.

Owen, 2002).

Emellett az is problémát jelenthet, hogy a rendezvény közelében a megvalósított

beruházások következtében megnövekedhetnek az ingatlanárak (Sdyneyben például egy év

alatt az olimpia hatására a lakások ára 7.500 ausztrál dollár/m2-ről közel 24.000 ausztrál

dollár/m2-re emelkedett, de növekedés volt megfigyelhető a Londoni Olimpia esetében is –

Kavetsos, 2011). Ez a tény bizonyos népesség-csoportok elköltözését váltja ki, és így a már

kialakult helyi közösségek szétszakítását eredményezi (az 1986-os Vancouveri Expo hatására

bekövetkező ingatlanár-emelkedés következtében például kb. 1.500-2.000 főnek kellett

elköltöznie, akiknek több mint 40%-a már legalább 10 éve élt az adott helyen - Hall, 1992).

4.3.3. A sportesemények és a gazdasági szféra

A sportesemények és a települési szférák közötti kapcsolat vizsgálatának legnépszerűbb

részét a rendezvények helyi gazdasági életre történő hatásának elemzése alkotja, amely

véleményem szerint két ténnyel indokolható. Egyrészt a játékok rendezési jogáért vívott

versenyben a szervezők egyik leggyakrabban hangoztatott érve a gazdasági előny, az

események által előidézett pénzügyi haszon. Másrészt a hatások elemzéséhez ebben az esetben

állnak a leginkább rendelkezésre olyan statisztikai adatok, amelyekre támaszkodva többé-

kevésbé megbízható vizsgálatok végezhetőek el.

A kutatók ugyanakkor több fontos dologra hívták fel a figyelmet. Hangsúlyozták a

különböző típusú sportesemények közötti különbségeket: teljesen más hatások figyelhetők meg

a nyitott és a zárt, valamint az előbbi esetében a mega-események és a kisebb méretű

rendezvények esetében (O'Brien, 2007). Emellett igen fontos tényezőnek tekinthető, milyen

területi szinten jelentkeznek a gazdasági eredményességet meghatározó kiadások és bevételek:

milyen mértékben osztozik a költségeken a központi és a helyi önkormányzat, illetve hova

folyik be a rendezvényhez köthető bevétel. A harmadik fontos megállapításnak az tekinthető,

hogy a vizsgálatok jelentős része a játékok előtt készült, több esetben is a szervezők

megbízásából, valamint nem vett figyelembe számos negatív elemet (pl. közlekedési

problémák, a turisták elmaradása a várható zsúfoltság miatt), és ennek következtében pozitív

következtetéseik egy része kétségbe vonható (pl. Baade et al., 2008; Kasimati, 2003).

A gazdasági hatást vizsgáló kutatások első nagy csoportja a közvetlen hatásra helyezi a

hangsúlyt, és azt elemzi, mekkora bevételek kapcsolódnak az érintett rendezvényekhez (ennek

egy része adó formájában eljuthat a helyi önkormányzatokhoz), kiemelt figyelmet szentelve a

településen kívülről érkezők költésére. A témában készült egyik legátfogóbb felmérés (Gratton

et al., 2006) keretében tíz angliai rendezvényt elemeztek, különbséget téve a szervezők és a

látogatók (ez utóbbin belül is a versenyzők és szurkolók) között. Megállapításaik közül

kiemelendő, hogy igen szoros kapcsolat mutatható ki a rendezvény gazdasági haszna és a

szurkolók száma között, valamint a rendezvény sportéletben betöltött magasabb státusza nem

garantálja a nagyobb gazdasági hasznot. A kiadások vonatkozásában ugyanakkor a kutatók arra

a jelenségre hívták fel a figyelmet (és ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra jellemző),

hogy ezek egy része a klubtulajdonosokhoz, illetve a játékosokhoz kerül, akik nem biztos, hogy

jövedelmüket a településen belül költik el, és így nem a helyi gazdaságot fejlesztik (a

nemzetközi szakirodalom ezt nevezi a leakages – elszivárgás – jelenségének) (pl. Lertwachara

– Cochram, 2006).

A rendezvények és a gazdaság közötti kapcsolat második fontos elemét alkotja a

turizmusra gyakorolt hatás vizsgálata, amely alapvetően két részre osztható. Egyrészt a kutatók

dc_1352_16


96

elemezték a rendezvény alatt a településre érkező látogatók számának az alakulását, másrészt –

a hosszú távú következmények megállapítása céljából – kutatták az idegenforgalom hosszú távú

trendjeit. Az előbbi vonatkozásában a legfontosabb megállapításnak az tekinthető, hogy a

sporteseményeket jelentős számú turista látogatja meg, akik egyrészt a versenyzőkből és

sportvezetőkből, másrészt pedig a szurkolók közül kerülnek ki. A kutatások ugyanakkor arra

mutattak rá, hogy az utóbbi esetben csak korlátozott mértékben jelentkezik növekedés: a

Hawaii-ban megrendezett Honolulu Marathon és NFL Pro-Bowl alig növelte a turisták számát

(Baumann et al., 2009), míg a 2002-es labdarúgó Világbajnokság időszakában Dél-Koreában

az előző évhez képest a turisták összlétszámában visszaesést figyeltek meg (Lee – Taylor,

2005).

A tény hátterében két, egymással bizonyos mértékben összefüggő ok áll: egyrészt az

eseményt rendező települések a legtöbb esetben egyébként is jelentős idegenforgalmi

központok, így csak korlátozott mértékben szorulnak rá a sportturizmusból eredő nagyobb

forgalomra, másrészt a várható zsúfoltság, a rendezvényhez kapcsolódó potenciális problémák

(pl. szurkolók viselkedése) és a magasabb árak nagyszámú potenciális turistát tartanak távol a

helyszíntől (a nemzetközi szakirodalom ezt nevezi a crowding out jelenségének). A 2008-as

labdarúgó Európa Bajnokság időszakában például Svájcban a vendégéjszakák száma nem

haladta meg az előző és az azt követő év értékét (24. melléklet), amelynek hátterében az áll,

hogy több olyan kongresszust is elhalasztottak vagy töröltek, amelyeket egyébként júniusban

szoktak tartani (Lamla et al., 2012). Az említett magyarázatokat erősítették meg az

idegenforgalmi szezonban és azon kívül lezajló események idegenforgalmi vonzatait

összehasonlító vizsgálatok, amelynek eredményei szerint a turista-szezonon kívüli időpontban

zajló sportrendezvények esetében sokkal nagyobb volt az adott évben a területre érkezők száma,

mint a turista-szezonban megrendezett eseményeknél (Fourie – Santana-Gallego, 2011).

A sportesemények több szempontból is hozzájárulhatnak a turizmus hosszú távú

fejlődéséhez. A résztvevő sportolók és a szurkolók a későbbiekben visszatérhetnek a helyszínre

(pl. a játékok alatt nem volt idejük a helyi látványosságok megtekintésére), valamint a

rendezvényt kísérő média-kitettség is felhívja a figyelmet a településre/területre, mint

potenciális desztinációra, valamint elősegítheti róla egy pozitív kép kialakulását. Az utóbbi

időszakban megfigyelhető tendencia, hogy a rendezvények gazdasági hasznát megkérdőjelező

kutatások eredményeként jelentős mértékben megnőtt mind a szervezők, mind pedig a kutatók

érdeklődése ezen terület iránt. Az Athéni Olimpiai játékokkal kapcsolatban Ausztráliában

elvégzett vizsgálat során például a megkérdezettek 38,7%-a válaszolta azt, hogy pozitív irányba

változott meg véleménye Görögországról, mint turista-desztinációról (Hede, 2005), és az 1992-

es dél-koreai labdarúgó Világbajnokság után a japán, a kínai és az amerikai turisták körében

elvégzett vizsgálatok is hasonló eredményeket mutattak (Kim – Morrsion, 2005).

A kutatások azonban nem egyértelműek azzal kapcsolatban, hogy az imázs pozitív

irányú változása kiváltja-e a területre történő újbóli látogatást: a 2002-es dél-koreai (Lee et al.,

2005) és a 2010-es dél-afrikai labdarúgó (Nyikana et al., 2014) Világbajnokságokon, valamint

több kisebb németországi rendezvényen (Hallmann – Breuer, 2010) végzett kérdőíves

felmérések eredményei szerint a kedvező benyomások és az elégedettség növeli a területre

történő visszatérés lehetőségét, míg más felmérések (pl. Kaplanidou – Vogt, 2007; Osti et al.,

2012) szerint nem mutatható ki szoros kapcsolat a két tényező között (az utóbbi vizsgálat

eredményei szerint az eseménnyel való elégedettség, azaz egy pozitív kép kialakulása inkább a

hasonló jellegű rendezvények újbóli meglátogatását támogatja, és nem a helyszínre történő

visszatérést).

A turizmus hosszú távú fejlődését az is elősegítheti, hogy a rendezvényre

elkészült/modernizált infrastruktúra (és itt a sportlétesítmények mellett utalni lehet a

szálláshely-kínálat bővülésére és a jobb elérhetőségre is) – mint a korábbiakban utalás történt

dc_1352_16


97

rá – újabb rendezvények településre csábítását segítheti elő, és ezáltal hozzájárulhat az

idegenforgalom további növekedéséhez. A kutatások eredményei szerint (pl. Fourie – Santana-

Gallego, 2011; Song, 2010) ugyanakkor ez a hatás nem tekinthető hosszú távúnak, és a legtöbb

esetben a rendezvények után 4-5 évvel már minimálisra csökken.

Az elemzésre kerülő rendezvények között kiemelkedő, de sok kutató szerint egyedi

szerepet tölt be a 1992-es Barcelonai Olimpia, amelyhez kapcsolódó idegenforgalmi hatások a

legkedvezőbbek közé tartoznak: az olimpia előtt időszakhoz képest szinte minden mutatóban

(pl. szállodai szobák száma, turista vendégéjszakák száma, átlagos tartózkodási idő) előrelépés

következett be, amely szoros kapcsolatban áll az előző bekezdésben leírtakkal is (25. melléklet).

A gazdasági jellegű elemzések harmadik fontos területét a munkahely-teremtés jelenti,

amely – a helyhatóságok finanszírozási rendszerétől függően – a személyi jövedelemadóból

eredő bevételek növekedését, illetve a szociális kiadások csökkenését eredményezi (mind a

kettő jelentkezhet országos és helyi szinten is). A mega-események esetében a munkaerőpiaci

folyamatokat vizsgálva a kutatók négy szakaszt különítenek el (46. ábra), és úgy vélik, hogy a

legnagyobb hatás a felkészülés (a sportinfrastruktúra és az egyéb infrastruktúra kialakítása) és

a rendezés időszakában mutatható ki (1986. októbere és 1992. júliusa között például

Barcelonában 18,4%-ról 9,6%-ra csökkent a munkanélküliség mértéke – Brunet, 2005).

46. ábra Az olimpiai játékok munkahelyteremtő hatása

Forrás: Preuss, 2006, p. 281.

A kutatók ugyanakkor azt tartják igazán fontosnak, hogyan alakul a foglalkoztatottság

a rendezvény utáni időszakban, azaz lehetőség kínálkozik-e a tartós munkahelyek létrehozására

(a 46. ábrán erre utal az olimpia utáni négy különböző alternatíva). A vizsgálatok eredményei

ebből a szempontból nem egyértelműek, és inkább a negatívumok irányába mutatnak. Az 1996-

os Atlantai Olimpia hatásait elemezve egyes kutatók (pl. Hotchkiss et al., 2003) igen jelentős

pozitív hatást állapítottak meg: egyrészt a rendezvényhez közeli megyékben a játékok alatt és

után a foglalkoztatottság magasabb volt, mint a rendezvény előtt (a teljes 1985 és 2000 közötti

emelkedés elérte a 17%-ot), és a növekedés az érintett megyékben nagyobb volt, mint a

dc_1352_16


98

távolabbi térségben. Az adatok felülvizsgálata (pl. részletesebb időbeli és területi bontás

elkészítése) ugyanakkor már ezen esemény esetében sokkal kisebb pozitívumot mutatott ki, és

ennek területi hatása is szűkebb volt (Feddersen – Maenning, 2013).

Az 1996-os németországi labdarúgó Világbajnokság vizsgálata hasonló eredményeket

hozott: a helyszínül szolgáló 12 város munkanélküliségi adatait a 63 egyéb német város

értékeivel összehasonlítva nem lehet pozitív irányú eltérést megállapítani (47. ábra) (Hagn –

Maenning, 2009). Az a tény, hogy ebben az esetben még a rendezvény előtt sem tapasztalható

jobb érték a kutatók véleménye szerint azzal magyarázható, hogy a stadionok jelentős része már

a sikeres kandidálás időpontjában a rendelkezésre állt, így azoknál már csak felújításra volt

szükség, valamint a városok egyéb – a mérkőzésekhez kapcsolódó – adottságai (pl.

szálláshelyek) szintén igen magas fejlettségi szintet értek el.

A munkaerőpiaci változásokkal kapcsolatos vizsgálatok közös következtetésének

tekinthető ugyanakkor az a megállapítás, hogy a létrejövő munkahelyek jelentős része (pl.

építőipar, kereskedelem, szálláshely-szolgáltatás) alacsony képzettséget igényel, és

alacsonyabb jövedelemmel jár együtt, amelyet a gazdasági hatás megítélésénél figyelembe kell

venni.

47. ábra A munkanélküliség alakulása az 1996-os labdarúgó Világbajnokság németországi

helyszínein, illetve egyéb németországi településeken (1998. január = 100%)

Forrás: Hagn – Maenning, 2009

A mega-események gazdasági hasznával kapcsolatos viták mellett/miatt az elmúlt

időszakban egyre nagyobb figyelmet kaptak a kisebb méretű események. A kutatások egyrészt

kísérletet tettek a két típus közötti különbségek elméleti bemutatására (Agha – Taks, 2015):

megalkották az „event resource demand – ERD” (mindazon erőforrások, amelyek szükségesek

egy adott esemény megrendezéséhez) és a „city resource supply – CRS” (mindazon

erőforrások, amelyeket egy város biztosítani tud az esemény megszervezéséhez) fogalmakat.

Megállapításaik szerint (48. ábra) egyetlen település sem képes a legnagyobb rendezvények

azonnali vendégül látásához, így bizonyos beruházások mindig szükségesek (ezért az X pont

csak elméleti jellegű), amelyek nagysága a település adottságaitól függ (pl. az E1 esemény

esetében a C1 településen esetében CRS-De1, míg a C2 település esetében CRS-De2). Emellett

az alacsony ERD igényű rendezvények (pl. E2) sokkal több településen megrendezhetők, a

méretükhöz képest legnagyobb hasznot ugyanakkor a C3 településen hozzák.

dc_1352_16


99

48. ábra A nagyobb és kisebb sportrendezvények elméleti jellegzetességei

Forrás: Agha – Taks, 2015, p. 211-212 alapján

Az elemzések másik csoportja konkrét rendezvényeket vizsgált, és megállapításaik

szerint a kisebb események esetében sokkal gyakrabban lehet gazdasági hasznot megállapítani,

mint a nagyobbak megszervezése során (Agha, 2013; Matheson, 2006). Ennek hátterében az

áll, hogy véleményük szerint a kisebb eseményéknél több olyan negatív hatás (pl. crowding

out, leakages) nem figyelhető meg, amelyek a nagyobbaknál a legtöbb esetben igen

hangsúlyosan jelentkeznek.

4.3.4. A sportesemények és hatásaik: debreceni esettanulmány

A sportesemények vizsgálata keretében a zárt rendezvények csoportjába tartozó

edzőtáborok debreceni jellegzetességeit elemeztem (Kozma et al., 2014c). Mint a 4.2.

alfejezetben bemutatásra került, az új évezredben a debreceni önkormányzat a város egyik

kitörési pontjának a sportot tekintette, és ennek keretében a sportrendezvények mellett fontos

szerepet szánt a településen megrendezésre kerülő hazai és nemzetközi edzőtáboroknak is. A

sikeres lebonyolításhoz szükséges humán hátteret a 2000-ben megalapított Debreceni

Sportcentrum Közhasznú Nonprofit Kft, míg a fizikai infrastruktúrát a város északkeleti részén

a 2000-es évtizedben létrejött sport-negyed (25. ábra) egymás közelében elhelyezkedő

létesítményei biztosítják.

Az edzőtáborok éven belüli megoszlását tekintve a nyári hónapok kiemelkedő szerepe

figyelhető meg: az edzőtáborok közel 40%-a (a vendégéjszakákat tekintve ennél is magasabb

az arány) július és augusztus hónapokra esik, amely elsősorban azzal indokolható, hogy ezek a

hónapok jelentik az őszi-tavaszi rendszerben megrendezett sportágak egyik legfontosabb

felkészülési periódusát (49. ábra). A harmadik helyet a február foglalja el, amely a tavaszi

idényre történő felkészüléssel indokolható.

dc_1352_16


100

49. ábra A Debrecenben 2005 és 2013 között megrendezésre került edzőtáborok havonkénti

megoszlása (%)


Az edzőtáborok sportágankénti megoszlását elemezve a csapatjátékok fölénye

mutatható ki (26. melléklet): az összes edzőtábor több mint 60%-a ezekhez a sportágakhoz

(elsősorban labdarúgás és kézilabda) kötődik. A jelenség hátterében elsősorban a városrész

kedvező sportlétesítmény-helyzete áll: az edzőtáborozóknak szállást biztosító Sport Hotel

közvetlen közelében helyezkedik el egy sportcsarnok és egy műfüves labdarúgópálya, amely

kiváló lehetőséget biztosít az érintett sportágak számára. A sportágak között második helyet

elfoglaló úszás kiemelkedő helyzete a közelben található fedett sportuszodával magyarázható.

Az egyes sportágakban megrendezett edzőtáborok havonként eloszlást tekintve (26.

melléklet) a július-augusztusi hónapok kiemelkedő szerepe egyértelműen a csapatsportágakkal

magyarázható, kiemelhető ugyanakkor, hogy míg júliusban (júniushoz hasonlóan) a labdarúgás

játssza a legfontosabb szerepet, addig augusztusban (és szeptemberben is) a teremhez kötődő,

és ezért a bajnokságot később kezdő sportágak (kézilabda és kosárlabda) szerepe nagyobb az

átlagosnál.

A sportágakat tekintve a legegyenletesebb eloszlás az úszás esetében figyelhető meg,

amely alapvetően azzal indokolható, hogy az évi 3-4 nagyrendezvényre (országos és

világversenyek) való felkészülés folyamatos edzésmunkát igényel. Az atlétikai edzőtáborok 2-

3 hónapra történő koncentrációja mögött az áll, hogy a nyári szabadpályás versenyidényre

történő felkészülésre elsősorban az április és május biztosítja a legjobb lehetőséget.

Az edzőtáborok országonkénti megoszlását vizsgálva (50. ábra) megállapítható, hogy

összesen 17 ország sportolói vettek részt debreceni edzőtáborban, emellett 5 vegyes edzőtáborra

került sor (a statisztikákban az arab országokból érkezett sportolókat egy csoportba sorolták

be). Az adatokat elemezve megfigyelhető, hogy 12 országból maximum két edzőtáborban

vettek részt, ezen államok szerepe tehát nem tekinthető fontosnak. A Debrecent jelentős

bázisnak tekintő országok közül alapvetően négyet kell kiemelni: egyrészt természetesnek

tekinthető a magyar sportolók magas aránya, míg a román és német sportolók jelentős szerepe

a földrajzi közelségre vezethető vissza. A negyedik nagy csoportot az arab országok alkotják,

amelynek hátterében az áll, hogy a Debreceni Egyetemen jelentős számú arab hallgató tanul,

akik a végzés után részben sportszervezőként, részben sportorvosként ajánlják a várost a

különböző sportágak képviselői számára (ennek fontosságát az adja, hogy az arab sportolók

kizárólag ilyen személyes kapcsolatokon keresztül mennek edzőtáborba).

0

5

10

15

20

25

táborok száma vendégéjszakák száma

dc_1352_16


101

50. ábra A Debrecenben 2005 és 2013 között megszervezett edzőtáborok országonkénti

megoszlása (%)


Az edzőtáborok város idegenforgalmában betöltött szerepét tekintve (27. melléklet)

megállapítható, hogy hatásuk elsősorban a külföldiek által eltöltött vendégéjszakák esetében

jelentős: az adatok szerint az érintett sportturisták elsősorban az év első felében (január, február

és április hónapok) játszanak fontosabb szerepet a kereskedelmi szálláshelyek (azon belül is

elsősorban a 3*-os szállodák) vendégforgalmában.

24,5

23,3

21,4

9,8

21,0

Magyarország Románia arab országok Németország egyéb országok

dc_1352_16


102

4.4. A hagyományos települési szférák közötti kölcsönhatások

A település fogalomrendszerével foglalkozó alfejezetben bemutatott definíciók egyik

közös elemének tekinthető a gazdaság, a társadalom és az infrastruktúra szerepének kiemelése,

és ennek következtében ezeket a területeket – mint már korábban utalás történt rá –

hagyományos települési szférának neveztem el.

4.4.1. Az infrastruktúra és a társadalmi szféra közötti kapcsolat

A települések infrastrukturális szférája és a sport közötti kapcsolatrendszer elemzése

során a sport-létesítményeknek három nagyobb típusa került elkülönítésre: az elsősorban a

versenysport, az elsősorban a szabadidős sport keretében, illetve az oktatásban felhasználásra

kerülő létesítmények. Az előző esetében a társadalom a döntő mértékben az adott

létesítményekben lezajló sporteseményekkel/sportrendezvényekkel kerül kapcsolatba, és a

közöttük kialakult kapcsolatokat részben az értekezés azon részében elemeztem, míg az utóbbi

kategóriákba sorolható létesítmények a lakosság és a diákok sportolásában töltenek be igen

fontos szerepet, és így a társadalom sportolási gyakoriságával hozhatók kapcsolatba.

A versenysportot szolgáló létesítmények sajátossága, hogy használatuk nem egyenletes,

hanem időbeli koncentrálódás figyelhető meg, ezen alkalmakkor ugyanakkor igen jelentős

számú nézőközönség keresi fel azokat. Ez a tény elsősorban a lakott területeken fekvő

létesítmények esetében okoz a környék lakosságának különböző jellegű kellemetlenségeket (pl.

a zsúfoltság, a szemét, a zaj, a rendezvényeket kísérő rendbontások), és ennek következtében a

kutatók is jelentős figyelmet szentelnek a témának.

A megszületett tanulmányok ugyanakkor több fontos, az általános véleményeket

módosító tényre is felhívták a figyelmet (pl. Bale, 1990; Humphreys, 1983; Mason – Robins,

1991; Mason – Moncrieff, 1993). Egyrészt hangsúlyozták a távolság szerepét: a létesítményhez

közelebb lakók sokkal inkább érzik a kellemetlen hatásokat, mint a távolabb élők. Másrészt

felhívták a figyelmet arra is, hogy különbség figyelhető meg az elvárt és a tényleges problémák

között: a létesítmények hatásai által nem érintettek körében (51. ábra – „a”) sokkal

jelentősebbnek és nagyobb hatásúnak vélték a problémákat, mint az azokat ténylegesen átélők

(51. ábra – „b”).

51. ábra A stadionoktól távolabb élők (a) és a kellemetlenségeket ténylegesen átélők (b)

véleménye a létesítmények által kiváltott problémák térbeli nagyságáról

Forrás: Bale, 1990, p. 326

dc_1352_16


103

A kutatások harmadik jelentős eredményének az tekinthető, hogy a létesítmények által

okozott kellemetlenségeknek különböző fajtái vannak (pl. a zaj okozta nehézségek, a

gyalogosok közlekedés problémái, parkolási gondok, általános közlekedési problémák,

huliganizmus és vandalizmus), és ezek térbeli hatása különböző lehet. A zaj, mint probléma

csak a stadion közvetlen környékén jelentkezik (52. ábra – „a”), a parkolási gondok térbeli

kiterjedése már sokkal jelentősebb, a legnagyobb hatásúnak pedig az általános közlekedési

problémák (közlekedési dugók) számítanak (52. ábra – „b”). A gyalogos közlekedés problémái

és a huliganizmus-vandalizmus térbeli elterjedése nagyjából hasonlónak tekinthető, a

tanulmányok következtetései alapján ugyanakkor az utóbbi hatásait a rendőrség fellépésével

csökkenteni lehet.

52. ábra A labdarúgó-stadionban rendezett sportesemény által okozott problémák

súlyossága és térbeli elterjedése az angliai Kenilworth Road-on (Luton)

Forrás: Mason – Robins, 1991, p. 258.

A sportinfrastruktúra és a társadalom sportolási gyakorisága közötti kapcsolat vizsgálata

hosszú ideig kevés figyelmet kapott, mivel – mint korábban már utalás történt rá – döntő

mértékben a különböző társadalmi-gazdasági jellemvonások szerepét emelték ki. Az utóbbi

időszakban azonban egyre fontosabb szerepet töltenek be a meglévő adottságok és a

sporttevékenységek közötti összefüggést a központba állító elemzések, amelyek egyrészt a

lakosság szubjektív véleményének (milyen véleményt fogalmaznak meg a helyi lakosok az

adottságokról), másrészt az objektív adottságoknak (milyen létesítményekkel rendelkezik az

adott település) a hatását vizsgálják.

A lakosság véleményét a középpontba állító vizsgálatok legfontosabb

következtetésének az tekinthető, hogy a sportlétesítményekről kialakított vélemény és a

sportolási hajlandóság között pozitív kapcsolat állapítható meg (pl. Duncan et al., 2005; Huston

et al., 2003; Sallis et al., 2000): a kedvezőbb álláspontot képviselők körében magasabb volt a

gyakrabban sportolók aránya. A megközelítéssel kapcsolatban ugyanakkor kritikaként lehet

megemlíteni, hogy a sportban kevésbé aktív lakosság az ilyen jellegű magatartását több esetben

is nem belső tényezőkre (pl. nincs kedve, ideje erre), hanem külső okokra vezeti vissza, amelyek

között kiemelkedő szerepet tölt be a nem megfelelő infrastruktúra (akkor is, ha az adottságok

megfelelőek lennének), így az eredményeket óvatosan kell kezelni (Wickler et al., 2009).

A fentiek következtében – támaszkodva a környezeti tényezők fontosságát hangsúlyozó

ökológiai modellekre (pl. Owen et al., 2000; Spence – Lee, 2003) – az elmúlt időszakban egyre

nagyobb szerepet kaptak azon kutatások, amelyek a tényleges adottságok és a sportolási

tevékenység közötti kapcsolatot elemezték. A kutatások egy része (pl. Prins et al., 2010; Prins

dc_1352_16


104

et al., 2012; Scott et al., 2007) nem mutatott ki kapcsolatot a két tényező között, azonban a

nemzetközi szakirodalomban sokkal gyakrabban lehet találkozni olyan eredményekkel (pl.

Giles-Corti – Donovan, 2002; Gordon-Larsen et al., 2006; Niclasen et al., 2012; Powel et al.,

2007; Reed – Phillips, 2005), amelyek szerint a sportlétesítmények megléte és elérhetősége

jelentős mértékben befolyásolja a sportolási tevékenységet. Az érintett elemzések ugyanakkor

arra is rávilágítanak, hogy ezen általános megállapítás mögött több speciális jellegzetesség is

megfigyelhető.

Az egyik fontos kiegészítő elemnek a lakosság életkora tekinthető (Wicker et al., 2009):

a gyerekek és fiatalkorúak (3-18 év) esetében a nyilvános játszóterek (itt elsősorban a

sportpályákra kell gondolni) és az uszodák hatása emelhető ki. A 29-35 év közötti korosztály

szempontjából a fitnessz-központok tekinthetők a legfontosabb befolyásoló tényezőnek, míg az

idősebbek ilyen jellegű tevékenységét az erdős/parkos területek megléte határozza meg, és a

fenti változásokat a tervezés során a helyi önkormányzatoknak is figyelembe kell venniük. A

települések között meglévő különbségeket elemezve megállapítható, hogy a nagyvárosokban

elsősorban az uszoda megléte befolyásolja pozitív irányba a sportolási aktivitást, míg a közepes

nagyságú városokban ugyanez állapítható meg a sportpályák esetében (Hallman et al., 2011).

A harmadik jelentős módosító tényezőnek a sportágak/sportlétesítmények közötti

különbségtétel tekinthető. Hallman et al. (2012) kutatásai például négy sportágra (úszás, futás,

labdarúgás és tenisz) koncentráltak, és eredményei szerint a sportcsarnok jelenléte a

labdarúgást, az uszoda megléte a futást, míg a parkterületek a teniszt befolyásolják negatív

irányba, ugyanakkor a sportpályák, a tenisz és a labdarúgás, illetve a parkterületek, a futás és

az úszás között ismerhető fel pozitív irányú kapcsolat. A vizsgálatok újabb megközelítési

módját jelentette a sportlétesítmények minőségi jellemzőinek és ezáltal vonzerejének a

figyelembe vétele, és az eredmények szerint a magasabb vonzerő nagyobb sportolási

hajlandóságot von maga után (O'Reilly et al., 2015).

A sportinfrastruktúra és a sportolási hajlandóság közötti kapcsolat vizsgálatának ötödik

fontos elemét az érintett létesítmények földrajzi közelsége hatásának az elemzése jelentette,

amelynek során elsősorban a fiatalkorúakra koncentráltak. A fenti tény mögött két tényező áll

(Reimers et al., 2014): egyrészt az ő esetükben nagyobb földrajzi távolság a legtöbb esetben

csak szülői segítséggel küzdhető le, másrészt a lakóhelyhez közelebb elhelyezkedő

létesítmények napi szintű látványa befolyásolhatja a sportolási tevékenységet.

A vizsgálatok eredményei szerint egyrészt bizonyos sportlétesítményeknél (pl. nyitott

sportpálya, sportcsarnok) jól megfigyelhető a közelség pozitív hatása, míg más

létesítményeknél (pl. tenisz-pálya, fedett uszoda) kisebb a szerepük (a szerzők ezt azzal

indokolták, hogy a létesítményekhez kapcsolódó sportágak – pl. vízilabda – kevésbé elterjedtek

Németországban) (pl. O'Reilly et al., 2015; Reimers et al., 2014; Steinmayr et al., 2014). A

következő fontos megállapításnak a nemek közötti különbség tekinthető (a lányok esetében

sokkal jelentősebb a távolság szerepe), valamint kimutatható volt a településnagyság hatása is

(a sportlétesítmények távolságának a hatása sokkal nagyobb volt a kisvárosokban és különösen

vidéki térségekben, mint a nagyobb településeken).

Az Eurobarometer felmérések eredményei alapvetően megerősítik a korábbi vizsgálatok

következtetéseit: mind az Európai Unióban, mind Magyarországon az ebből a szempontból

pozitív véleményt megfogalmazók nagyobb gyakorisággal sportolnak, míg a terület adottságait

rossznak tartók körében magasabb a soha nem sportolók aránya (28. melléklet).

A Hajdú-Bihar megyében végzett vizsgálataim megerősítették az Eurobarometer

felmérések eredményeit, valamint lehetőséget kínáltak a szubjektív vélemények mellett az

objektív adottságok hatásának a felmérésére is. Egyrészt itt is megfigyelhető volt, hogy az adott

terület adottságairól kedvezően nyilatkozók körében magasabb volt az átlagosnál gyakrabban

dc_1352_16


105

sportolók aránya, míg a rossz véleményt megfogalmazók esetében ritkább testmozgást lehetett

tapasztalni (39. táblázat).

39. táblázat A sportolási hajlandóság és a terület adottságainak megítélése Hajdú-Bihar

megyében 2015-ben (a település, ahol élek, sok lehetőséget kínál a sportolásra)

sportolási gyakorsiág

A B C D E F

teljesen egyetért 40,0 18,4 6,3 25,5 4,6 22,4

inkább egyetért 36,3 50,0 68,7 27,4 26,1 36,0

inkább nem ért egyet 13,7 23,7 25,0 35,3 46,2 28,8

egyáltalán nem ért egyet 10,0 7,9 0,0 11,8 23,1 12,8

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A – hetente minimum három alkalommal B – hetente 1-2 alkalommal, C – havonta 1-3

alkalommal, D – ritkábban, E – soha, F – összesen

Forrás: Kozma et al., 2015b

Másrészt a vizsgálatba bevont települések sport-létesítményekkel való ellátottságát is

figyelembe véve jól kirajzolódott az objektív adottságok hatása is. A változatos lehetőségeket

felkínáló településeken magasabb a gyakrabban sportolók aránya, míg a kedvezőtlenebb

adottságú településeken a ritkábban sportolók fölénye mutatható ki. (40. táblázat). A kapcsolat

meglétét jelzi a Pearson-féle korrelációs együttható értéke, amely 0,146, és 0,05-ös szinten

szignifikáns kapcsolatra utal.

40. táblázat A rendelkezésre álló sportolási lehetőségek és a sportolási gyakoriság közötti

kapcsolat Hajdú-Bihar megye vizsgálatba bevont településein (a lehetőségek kategorizálása az

egyes településeken rendelkezésre álló sportlétesítmények száma és minőségi jellemzői alapján

ment végbe, %) kiváló

lehetőségek

jó lehetőségek átlagos

lehetőségek

gyenge

lehetőségek

elégtelen

lehetőségek

hetente háromszor

vagy többször 36,4 30,8 32,0 22,5 24,0

hetente egy vagy két

alkalommal 17,2 15,4 16,0 20,0 10,0

havonta egy és három

alkalom között 8,1 7,7 0,0 10,0 4,0

ritkábban 16,2 19,2 24,0 25,0 28,0

soha 22,2 26,9 28,0 22,5 34,0

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Kozma, 2015 alapján

4.4.2. Az infrastruktúra és a gazdasági szféra

A sportlétesítmények és a gazdasági élet közötti kapcsolat vizsgálata során az egyik

legfontosabb kérdés arra irányult, hogyan befolyásolják az új objektumok és a segítségükkel a

településre csábított egyesületek a városok gazdasági életét. A kérdésfelvetés különösen éles

volt az Amerikai Egyesült Államokban, ahol jelentős mennyiségű közpénzt fordítottak az ilyen

jellegű beruházásokra (2012-ben az öt észak-amerikai liga, amerikai foci, baseball, kosárlabda,

jégkorong, európai futball 140 csapatából 125 játszott 1990 után épült vagy jelentősen felújított

stadionban, és a beruházások értéke 33,8 milliárd dollár volt, melyből 18,2 milliárdot a

közszféra biztosított – Baade – Matheson, 2012), és ezért az esettanulmányok döntő része is

onnan származik. A kutatók körében hosszú ideig az a nézet uralkodott, hogy a

dc_1352_16


106

sportlétesítményeknek nincs jelentős pozitív gazdasági következménye, és nem mutatható ki

nagyobb mértékű munkahely, személyi jövedelem és helyi adóbevétel-növelő hatás (pl. Baade,

1996; Siegfried - Zimbalist, 2000; Zimbalist, 1998).

Hasonló, vagy inkább ennél is negatívabb eredményre jutott a Coates - Humphreys

(2003) szerzőpáros is, akik már sokkal részletesebb, (al)szektoronkénti vizsgálatokat végeztek.

Eredményeik szerint az általuk vizsgált időpontban, az 1969 és 1996 közötti periódusban csak

a szolgáltatások kategóriájába tartozó kikapcsolódás-szórakozás alszektorban lehetett az egy

foglalkoztatottra jutó jövedelem vonatkozásában kismértékű emelkedést megfigyelni, míg más

esetekben (pl. a szintén a szolgáltatásokhoz tartozó vendéglátás, illetve a kiskereskedelem

kategóriájába tartozó vendéglátás) mind a foglalkoztatottak száma, mind pedig a jövedelem

vonatkozásában visszaesés következett be. A szerzők úgy vélték, hogy ennek hátterében az ún.

„helyettesítés” jelensége áll, ami azt jelenti, hogy a szurkolók sporttal kapcsolatos kiadásai azt

eredményezik, hogy az érintett személyek egyéb célú kiadásai (pl. étkezés a helyi étteremben,

mozi-látogatás) visszaesnek, a sporttal kapcsolatos költések azonban a játékosok és

tulajdonosok bevételeit növelik, és egyáltalán nem biztos, hogy ők ezt a pénzt a helyi gazdaság

fejlődésével kapcsolatos célokra használják fel (ez a 4.3.3. alfejezetben említett leakages

jelensége).

Az új évezredben ugyanakkor két szempontból is változás következett be. Egyrészt a

kutatók egy része rámutatott arra, hogy a korábbi elemzések még elsősorban a

városperemi/elővárosi fekvésű sportlétesítményekkel kapcsolatos vizsgálatokon alapultak.

Ezzel szemben az 1990-es évektől – elsősorban az Egyesült Államokban – egyre nagyobb

szerepet kapnak a városok belső részein, gyakran a CBD területén elhelyezkedő, építészetileg

újdonságot hordozó, idegenforgalmi látványosságként is funkcionáló, a belváros megújításának

szerves részét képező objektumok, amelyeknél bizonyos esetekben már komoly gazdasági hatás

is kimutatható (Nelson, 2007).

Santo (2005) az Egyesült Államokban végzett vizsgálatai során például 19 db 1991 és

1999 között épült, már az új generációba tartozó, NFL és MBL csapatoknak otthonául szolgáló

stadion hatását elemezte, és eredményei szerint 8 esetben a lakossági jövedelem növekedését

lehetett megfigyelni (a nyolc esetből hatban az új létesítmény a belváros közelében vagy a

városon belül, de nem szuburbán környezetben helyezkedett el). Hasonló következtetésre jutott

Nelson (2001) is, akinek a véleménye szerint a CBD-ben fekvő sportlétesítmények javítják a

városok jövedelmi viszonyait, míg a CBD-n kívül fekvő objektumok esetében nem figyelhető

meg ilyen hatás.

A sporttal kapcsolatos infrastruktúra és a gazdaság közötti kapcsolatot elemző

vizsgálatok következő csoportja az objektumok ingatlanpiacra kifejtett hatásait elemzi, ami

természetesen szorosan összefügg az adott területről kialakult imázs változásával. A

napjainkban egyre inkább elterjedt NIMBY (Not In My BackYard – ne az én közelemben)

megközelítésre támaszkodva hosszú ideig az a nézet uralkodott, hogy a különböző kedvezőtlen

hatások (4.4.1. alfejezet) miatt a sportlétesítmények létesítésének hatására csökken az

ingatlanok értéke. A 2000-es évtizedben a különböző országokban és városokban végzett

empirikus kutatások jelentős része azonban éppen ellenkező eredményre jutott. A

sportlétesítmények felépítése pozitívan hatott az ingatlanok értékére, amelynek hátterében a

beruházást követő infrastruktúra-fejlesztés és az új objektum által kínált kikapcsolódási és

szórakozási lehetőségek álltak (ez a tény főleg azon országokban játszik igen fontos szerepet,

ahol a helyi önkormányzatok bevételei között az ingatlanadó jelentős arányt képvisel).

A vizsgálatok egyik legfontosabb célterületei – nem függetlenül a célra áldozott jelentős

összegektől – az Amerikai Egyesült Államok városai voltak (Kozma, 2010c). Tu (2005) az

1990-es évek második felében átadott FedEx Field (az NFL-ben játszó Washington Redskins

dc_1352_16


107

új pályája) hatását elemezte, és eredményei szerint a pálya környékén ugyan továbbra is

alacsonyabbak az ingatlanárak, a meglévő különbség azonban már az új helyszín bejelentésének

hatására csökkent, majd az építkezés befejezése után tovább mérséklődött (53. ábra). Az

elemzés másik fontos eredménye a térbeliség kimutatása: az új pályához közelebb nagyobb volt

az áremelkedés, amelynek a hatása kb. 2,5 mérföldig figyelhető meg.

53. ábra A FedEx új stadionjának hatása a családi házak árára

Forrás: Tu, 2005, p. 393.

Feng és Humphreys (2008) két különböző városrészben elhelyezkedő új

sportlétesítmény segítségével az ingatlanárak emelkedésében tapasztalható területi

különbségekre, illetve az egyes sportágak eltérő hatására mutatott rá. Az Egyesült Államok

Ohio állambeli Columbus városában a városközpontban fekvő, a belváros megújulásában

fontos szerepet betöltő és a jóval népszerűbb NHL-csapatnak (Blue Jackets) helyszínül szolgáló

Nationwide Arena esetében sokkal nagyobb volt az áremelkedés mértéke, mint a város külső

területein elhelyezkedő, és az MLS-ban (Major League Soccer) játszó Columbus Crew

otthonául szolgáló Crew Stadium esetében. Az említett szerzőpárosnak a négy jelentős amerikai

csapatsportág (NHL, NBA, MLS MLB) stadionjainak hatásait elemző tanulmánya megerősíti

az egyedi eredményeket, vagyis a stadionokhoz való közelség pozitívan befolyásolja az

ingatlanárakat, amely a helyi önkormányzatok adóbevételeit is növeli (Feng – Humphreys,

2012). Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az árakban megfigyelhető emelkedés a sűrűn

lakott negyedekben a legnagyobb, de még itt is kevesebb, mint az új létesítmény építési

költsége.

Az új évezred egyik legnagyobb sporteseménye, a 2012-es Londoni Olimpia jelentős

számú kutatást generált, amelyek egy része a településre gyakorolt hatást elemezte. Ennek

keretében az ingatlanpiachoz kapcsolódó elemzések már az olimpia bejelentésének hatására is

ingatlanár-emelkedést mutattak az Olimpia Stadionhoz közeli lakónegyedekben (Kavetsos,

2012).

Az európai kontinensen született tanulmányok közül a legjelentősebb a német Ahlfeldt

– Maenning (2008) szerzőpáros nevéhez fűződik, akik Berlinben elemezték a város három,

eredetileg a 2000-es olimpiai pályázat keretében épült, de napjainkban a helyi lakosság által is

használt, új sportlétesítményének (Velodrom/Swimming Arena, Max-Schmeling-Arena)

ingatlanpiaci hatását (54. ábra). Eredményeik szerint ugyan mind a két objektum esetében

áremelkedés figyelhető meg (ennek hatása kb. 3.000 méterig kimutatható), a Max-Schmeling-

Arena vonatkozásában azonban ez csak az objektumtól nagyobb távolságra (1.500 – 3.000

dc_1352_16


108

méter) tapasztalható. Ez a tény elsősorban arra vezethető vissza, hogy a létesítményt két

nemzetközileg is jelentős sportklub (Alba Berlin – kosárlabda, Füchse Berlin – kézilabda) is

használja, és az ő mérkőzéseik kényelmetlenségeket is okoznak a közelebb lakók számára.

54. ábra A Velodrome és a Max-Schmeling-Arena becsült hatása az ingatlanárakra

Forrás: Ahlfeldt – Maenning, 2008, p. 23.

dc_1352_16


109

5. Következtetések

Értekezésem zárásaként úgy vélem, lehetséges egy általános és több konkrét

következtetés levonása. Egyrészt rávilágítottam arra, hogy a csonka gúla modell megfelelő

elméleti keretet biztosíthat a különböző települési funkciók rendszerszerű vizsgálatához:

elemezhetők az egyes szférák adott funkcióval kapcsolatos megnyilvánulási formái, valamint

jól bemutathatók, milyen kapcsolatok léteznek az adott funkció vonatkozásában a szférák

között.

Másrészt az 1. fejezetben megfogalmazott kutatási témakörök vonatkozásában –

döntően saját vizsgálataim eredményeire támaszkodva – az alábbi konkrét

következtetéseket/téziseket tudom megfogalmazni.

A sport és a gazdasági szféra közötti összefüggést elemezve az alábbi következtetések

vonhatók le:

1. Magyarországon a sportot főtevékenységként megjelölő vállalkozások elhelyezkedését

az egyes települések jellegzetességei több szempontból is meghatározzák, emellett a

vállalkozások jellegzetességei is befolyásoló erővel rendelkeznek.

- A nagyobb lakosságszámú települések általában jobb mutatókkal rendelkeznek (pl.

magasabb az 100 ezer lakosra jutó vállalkozások száma, a vállalkozások jobb foglalkoztatási

és árbevétel-adatokat mutatnak fel).

- Az általam kialakított, a vállalkozások számát, árbevétel és foglalkoztatási helyzetét

tükröző komplex mutató alapján az érintett vállalkozások a budapesti agglomerációban, a

Balaton és a Velencei-tó környékén és néhány kiemelkedő ipari központban a legerősebbek;

- Az érintett vállalkozások eloszlása a települések nagysága mellett a jövedelmi

viszonyokkal aival mutat fel.

2. A sportot főtevékenységként megjelölő egyéni, illetve társas vállalkozások között

jelentős települési különbségek állapíthatók meg.

- Az előbbiek esetében a budapesti agglomeráció települései sokkal rosszabb értékekkel

rendelkeznek, mint a társas vállalkozások vonatkozásában.

- Az egyéni vállalkozásokon belül a sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként

megjelölő vállalkozások nagyobb arányban vannak jelen, mint a társas vállalkozásokon

belül.

A sport és a társadalmi szféra kapcsolatát elemezve két fontos tézis fogalmazható meg.

3. Kutatási eredményeim azon nemzetközi és hazai szakirodalmi megállapításokat

igazolták, amelyek szerint az urbanizáltsági szint emelkedésével a sportolási hajlandóság

növekedése figyelhető meg.

Ez a tény alapvetően két dologra vezethető vissza: egyrészt a nagyobb települések

önkormányzatainak a munkája sokkal több területre terjed ki, másrészt az érintett települések

mind objektív (tényleges helyzet), mind pedig szubjektív (a lakosság véleménye) szempontból

sokkal jobb létesítmény-adottságokkal rendelkeznek.

4. A sportot főtevékenységként megjelölő nonprofit szervezetek települési jellegzetességeit

vizsgálva a nagyobb lakosságszámú települések kedvezőbb helyzete állapítható meg.

Emellett ugyanakkor az is leszögezhető, hogy a teljes nonprofit szférán belül az ágazat a

kisebb településeken képvisel nagyobb súlyt. A települési szintű eloszlást meghatározó

tényezők közül a legerősebb összefüggés a jövedelmi viszonyokkal mutatható ki.

dc_1352_16


110

A sportlétesítmények magyarországi településeken (megyei jogú városokon) belüli

térbeli fejlődésének elemzése során az alábbi eredményekre jutottam:

5. A nagy, illetve kis helyigényű létesítmények településföldrajzi jellegzetességei között

jelentős különbségek állapíthatók meg.

- A nagyobb helyigényű létesítmények (stadionok, több pályát is magukba foglaló

sporttelepek) esetében a létesítésekor meghatározó volt a városperemi helyzet, ami jól

illeszkedik a kontinentális Európában napjainkban, míg az Egyesült Államokban az 1960-as

évek közepe és 1980-as évek közepe között megfigyelhető trendekhez.

- A kisebb objektumoknál (pl. uszoda, műjégpálya, sportcsarnok) a beruházáskor nagyobb

szerepet játszott a városon belüli fekvés.

- Az elmúlt évtizedekben a települések térbeli terjeszkedése ugyanakkor lényegesen

módosította a fekvést, és napjainkban már mind a két típus esetében a településen belüli

fekvés dominál.

6. A létesítmények településeken belüli elhelyezkedését befolyásoló tényezőket vizsgálva

négy típus (városi, logisztikai, társadalmi, gazdasági) különíthető el, amelyek szerepe a

létesítmények nagysága és a történelmi korszakok szerint változik.

- A városi tényező (rendelkezésre álló földterületek) elsősorban a nagy helyigényű, míg a

logisztikai tényező (jó megközelíthetőség) a kis helyigényű létesítményeknél töltött be

fontos szerepet.

- A társadalmi tényező (a potenciális használókhoz való közelség) jelentősége az elmúlt

évszázad folyamán csökkent, ugyanakkor a gazdasági tényező (a meglévő létesítményekhez

való közelség) fontossága növekvő tendenciát mutatott.

A helyi önkormányzatok és a sport közötti kapcsolatot tekintve vizsgálataim

eredményeként az alábbi következtetések vonhatók le:

7. A sport önkormányzaton belüli helyzetét a települések különböző jellegzetességei (pl.

településnagyság, kormányzati szakpolitikával való azonosulás) nagymértékben

befolyásolják.

- A sport a nagyobb lakosságszámú települések helyi önkormányzatai esetében játszik fontos

szerepet, amely egyrészt az ágazatnak az önkormányzat szervezeti rendszerében elfoglalt

helyzetében (pl. több a témával foglalkozó köztisztviselő a Polgármesteri Hivatalban,

nagyobb számú témával is foglalkozó képviselőtestületi bizottság), másrészt a sportra

fordított kiadások nagyságában (nagyobb egy főre jutó összeg, önkormányzati összkiadáson

belüli magasabb részesedés) tükröződik.

- Megfigyelhető a települési önkormányzatok kormányzati szakpolitikával történő

azonosulási szándéka, amely tükröződik a sport képviselőtestületi bizottsági struktúrában

történő megjelenésében, illetve a költségvetés kiadási oldalában (kormánypárti

önkormányzatok esetében hangsúlyosabb bizottsági jelenlét és magasabb sporttal

kapcsolatos kiadások).

- Budapest és a sport közötti kapcsolat vonatkozásában megállapítható, hogy a fővárosi

kerületi önkormányzatok igen jelentős diszpreferenciát tanúsítanak az adott terület irányába.

8. A sport városfejlesztésben betöltött szerepe a XX. század folyamán jelentős változáson

ment keresztül.

- Magyarországon a második világháború előtti időszakban elsődleges fontosságú volt a

lakosság sportolási feltételeinek a biztosítása, amely törekvésnél nagyobb ívű, több területre

is kiterjedő elképzelések csak néhány város esetében figyelhetők meg (pl. Debrecen már

törekedett arra, hogy a sportot felhasználja a városról kialakított imázs javítására is).

dc_1352_16


111

- Az 1945 és 1990 közötti időszakban az egyik jelentős súlypontot a munkásság sportolási

igényeinek a kielégítése jelentette, majd az 1970-es évektől kapott nagyobb lendületet a

fiatalabb korosztály sportolási lehetőségeinek a biztosítása (pl. ifjúsági sporttelepek,

lakótelepeken elhelyezkedő pályák kialakítása).

- A rendszerváltás utáni időszakban Magyarországon is megjelent a sport fejlettebb világban

egyre fontosabb váló önkormányzati marketing és hangsúlyos városfejlesztési funkciója.

Ennek szellemében az ágazat a települések közötti verseny igen jelentős tényezőjévé vált, és

a helyhatóságok vezetői tudatosan törekedtek arra, hogy ezen a téren is javítsák településük

adottságait.

dc_1352_16


112

Irodalomjegyzék

Agha, N. (2013) The economic impact of stadiums and teams: the case of minor league baseball.

Journal of Sports Economics, 14,3, 227-252.

Agha, N. – Taks, M. (2015) A theoretical comparison of the economic impact of large and small

events. International Journal of Sport Finance, 10, 3, 199-216.

Agrawala, S. – Abegg, B. – Jetté-Nantel, S. – Crick, F. – de Montfalcon, A. (2007) Climate

Change in the European Alps: Adapting Winter Tourism and Natural Hazards

Management. OECD, Paris

Ahlert, G. (2000) Reasons for modelling sports in a complex economic modell: two examples.

European Journal of Sport Management, 71, 1, 31-55.

Ahlfeldt, G.M. – Maenning W. (2008) Impact of sports arenas on land values: evidence from

Berlin. The Annals of Regional Science, 44, 2, 205-227.

Ahlfeldt, G.M. – Maenning W. (2010) Stadium architecture nad urban development from the

perspective of urban economics. International Journal of Urban and Regional

Research, 34, 3, 629-646.

Aibar, A. – Bois, J. E. – Generelo, E. – Casterad, J. Z. – Paillard, T. (2013) A cross-cultural

study of adolescents' physical activity levels in France and Spain. European Journal of

Sport Science, 13, 5, 551-558.

Alm, J. (2012) World Stadium Index – Stadium built for major sporting events – bright future

or future burden. Play the Game/Danish Institute for Sports Studies, Copenhagen

Andreff, W. (2009) Sport financing in time of global recession. Paper presented at Play the

Game International Conference, Coventry

Archi-Comp (1996) Nagyerdei park (34. VRK) fejlesztési programjavaslat. Debrecen

Ábrahám, A. (2004) Az állam és az önkormányzatok tevékenységének összehangolása a sport

feltételrendszerének fejlesztése érdekében. In (szerk. Szabó, I.) Az önkormányzatok

sportban betöltött szerepének jövője az EU-tag Magyarországon, Főpolgármesteri

Hivatal, Budapest, 14-19.

Ács, P. (2007) A magyar sport területi versenyképességének vizsgálata többváltozós statisztikai

módszerrel. Tér és Társadalom, 21, 2, 117-126.

Ács, P. (2009) A sportolók területi mozgásai, avagy a sportolói vándorlás. Tér és Társadalom,

23, 3, 147-159.

Árva, Zs. – Balázs, I. – Barta, A. (2012) Közigazgatás-elmélet. Debreceni Egyetemi Kiadó,

Debrecen

Baade, R.A. (1996) Professional Sport as Catalyst for Metropolitan Economic Development.

Journal of Urban Affairs. 18, 1, 1-17.

Baade, R.A. – Baumann, R. – Matheson, V.A. (2008) Selling the game: Estimating the

economic impact of professional sports through taxable sales. Southern Economic

Journal, 74, 3, 794-810.

Baade, R.A. – Matheson, V.A. (2012) Financing professional sports facilities. In (szerk. Kotval

Z. – White, S.) Financing Economic Development in the 21st Century. ME Sharpe

Publishers, New York, 323-342.

Baimbridge, M. – Cameron, S. – Dawson, P. (1995) Satellite broadcasting and match

attendance: the case of rugby league. Applied Economics Letters, 2, 10, 343-346.

Bakonyi, T. (2007) Állam, civil társadalom, sport. Kossuth Kiadó, Budapest

Bale, J. (1989) Sports geography. Routledge, London – New York

Bale, J. (1990) In the shadow of the stadium: football grounds as urban nuisances. Geography,

75, 4, 325-334.

Bale, J. (1994) Landscape of Modern Sport. Leicester University Press, Leicester

dc_1352_16


113

Balogh, B. – Mészáros, G. – Sebestyén, I. (2003) Módszer és gyakorlat – a non-profit

statisztikai 10 éve: 1992-2002. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest

Balogh J. – Radnai P. (1983) Debrecen városépítési koncepciója. Debrecen

Barghchi, M. – Omar, D. – Aman, M.S. (2009) Cities, Sports Facilites Development, and

Hosting Events. European Journal of Social Sciences, 10, 2, 185-195.

Barker, M. (2004) Crime and sport events tourism: the 1999–2000 America’s Cup. In (szerk.

Ritchie, B. – Adair, D.) Sport tourism: interrelationships, impacts and issues, Channel

View Publications, Clevedon, 174-191.

Bartoluci, M. (1997) Evaluation of the economic impact of sport in developed countries and

Croatia. Kinesiology, 29, 1, 71-77

Baumann, R.W. – Matheson, V.A. – Muroi, C. (2009) Bowling in hawaii examining the

effectiveness of sports-based tourism strategies. Journal of Sports Economics, 10, 1,

107-123.

Bánhidi, M. (1999) A természeti környezet szerepe a sportéletben. Közlemények a Pécsi

Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékéről, Pécs

Bánhidi, M. – Farkas, J. (2002) A sportföldrajz alapjai. In (szerk. Tóth, J.) Általános

társadalomföldrajz II. Dialóg Campus, Budapest – Pécs, 248-267.

Bánhidi, M. (2011) Sportföldrajz. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs

Behringer, W. (2014) A sport kultúrtörténete: az ókori olimpiáktól napjainkig. Corvina,

Budapest

Benedek, P. – Gál, A. (2016) Idegenlégiós futbalisták itthon és külföldön: a hivatásos magyar

labdarúgás csatornáinak azonosítása és elemzése. Magyar Sporttudományi Szemle, 17,

1, 5-12.

Belányi, M. – Csalló K. – Feik, Cs. – Fogarasi J. – Tábi R. (2010) A helyi önkormányzatok.

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest

Bell, D. (2001) Az információs társadalom társas keretrendszere. Információs társadalom, 1, 1,

3-33.

Beluszky, P. (1973) A településosztályozás néhány elvi-módszertani szempontja. Földrajzi

Értesítő, 27, 4, 453-466.

Bergeron, M.F. et al. (2012) International Olympic Committee consensus statement on

thermoregulatory and altitude challenges for high-level athletes. British Journal of

Sports Medicine, 46, 11, 770-779.

Berkes, P. – Bartha, Cs. (2004) A kultúra és a testkultúra értelmezési dimenzióinak

tudományági perspektívái. Új pedagógiai szemle, 54, 10, 51-58.

Berry, J. – Carson, D. – Smyth, M. (2007) A Multi-purpose Sports Stadium: In-town versus out

of town location. University of Ulster, Belfast

Billaudeau, N. – Oppert, J-M. – Simon, C. – Charreire, H. – Casey, R. – Salze, P. – Badariotti,

D. – Banos, A. – Weber, C. – Chaix, B. (2011) Investigating disparities in spatial

accessibility to and charactetistics of sport facilities: Direction, strength and spatial scale

of associations with area income. Health & Place, 17, 1, 114-121.

Black, J.S. – Lloyd, M. G. (1992): Home or Away? Stadia Redevelopment and Relocation in

Scotland. Scottish Geographical Magazine, 108, 1, 45-50.

Bocz, J. (2009) A non-profit szektor strukturális átalakulása Magyarországon. PhD-értekezés,

Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

Boukas, N. – Ziakas, V. – Boustras, G. (2013) Olympic legacy and cultural tourism: Exploring

the facets of Athens’ Olympic heritage. International Journal of Heritage Studies, 19,

2, 203-228.

Bowles, H. – Rissel, C. – Bauman, A. (2006) Mass community cycling events: Who participates

and is their behaviour influenced by participation? International Journal of Behavioral

Nutrition and Physical Activity, 3, 1, 3–39.

dc_1352_16


114

Brugniaux, J. V. et al. (2006) Eighteen days of “living high, training low” stimulate

erythropoiesis and enhance aerobic performance in elite middle-distance runners.

Journal of Applied Physiology, 100, 1, 203-211.

Brunet, F. (1995) An economic analysis of the Barcelona’92 Olympic Games: resources,

financing and impact. In (szerk. de Moragas, M. – Botella, M.) The Keys to Success: the

social, sporting, economic and communications impact of Barcelona’92. Servei de

Publicacions de la UAB, Barcelona, 203-237.

Brunnelli, M. (1992) The sport and economics project in Italy: Implementation and future

programmes. Paper presented at the expert meeting of The Council of Europe,

Strasbourg

Bukta, Zs. (2003) Az önkormányzatok és a sport egy felmérés tükrében. In (szerk. Földesiné

Szabó, Gy. – Gál, A.) Sport és társadalom – Válogatás doktoranduszok írásaiból,

Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 99-115.

Bukta, Zs. (2005) A sport civil szférája Magyarországon. Civil Szemle, 2, 3, 59-77.

Bukta, Zs. (2011) Jogos-e a versenyelőny? – Nonprofit gazdasági társaságok és más államközeli

civil szervezetek a sportban. Civil Szemle, 8, 3, 61-82.

Bukta, Zs. (2013) Új kihívások a sport civil szférájában: megfelelnek-e a sportegyesületek a

közösségi igényeknek? Andragógia és Művelődéselmélet, 1, 1, 72-87.

Burtenshaw, D. – Bateman, M. – Ashworth, G.J. (1991) The European city – a western

perspective. David Fulton, London

Chalip, L. (2006) Towards social leverage of sport events. Journal of Sport and Tourism, 11,

2, 109-127.

Chalkley, B. – Essex, S. (1999) Urban development through hosting international events: a

history of the Olympic Games. Planning Perspective, 14, 4, 369-394.

Chapin, T. (2000) The political economy of sports facility location: An end-of-the century

review and assessment. Marquette Sports Law Journal, 10, 361-382.

Chapman, R.F. – Stickford, J.L. – Levine, B.D. (2010) Altitude training considerations for the

winter sport athlete. Experimental Physiology, 95, 3, 411-421.

Coates, D - Humphreys, B.R. (2003) The effect of professional sports on earnings and

employment in the services and retail sectors in US cities. Regional Science and Urban

Economics, 33, 2, 175-198.

Cornelissen, S. – Maennig, W. (2010) On the political economy of ‘feel-good’effects at sport

mega-events: Experiences from FIFA Germany 2006 and prospects for South Africa

2010. Alternation, 17, 2, 96-120.

Courneya, K.S. – Carron, A.V. (1992) The home advantage in sports competition: A literature

review. Journal of Sport and Exercise Psychology, 14, 1, 13-27.

Crofts, C. – Schofield, G. – Dickson, G. (2012) Women-only mass participation sporting

events: Does participation facilitate changes in physical activity? Annals of Leisure

Research, 15, 2, 148–159.

Darcy, S. – Taylor, T. (2013) Managing Olympic venues. In (szerk. Frawley, S. – Adair, D.)

Managing the Olympics, Palgrave MacMillan, New York, 99-126.

Davies, L.E. (2002) Sport in the city: Measuring economic significance at local level. European

Sport Management Quaterly, 2, 2, 83-112.

Davies, L.E. (2005) Not im my back yard. Sports stadia location and the property market. Area,

37, 3, 268-276.

Davies, L.E. (2006) Sporting a new role? Stadia and the real estate market. Managing Leisure.

11, 4, 231-244.

Davies L.E. (2011) Sport and economic regeneration: a winning combination? In (szerk. Sam,

M.P. – Hughson, J.E.) Sport in the city, Routledge, Abingdon, 22–41.

dc_1352_16


115

Dávid, L. – Szilágyi, Zs. (2006) Egyéb antropogén geomorfológiai problémák: turizmus,

sportok. In (szerk. Szabó, J. – Dávid, L.) Antropogén geomorfológia, Kossuth Egyetemi

Kiadó, Debrecen, 257-274.

Dawson, A.J. – Sundquist, J. – Johansson, S-E. (2005) The influence of ethnicity and lenght of

time since immigration on physical activity. Ethnicity and Health, 10, 4, 293-309.

Delaney, K.J. - Eckstein, R. (2006) Public Dollars, Private Stadiums. Rutgers University Press,

New Brunswick

Dénes, F. (2015) Sportközgazdaságtan. A ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-

Magyarországon TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001 számú projekt keretében

készült tanulmány, Debrecen

Dicken, P. (1992) Global shift: The internationalization of economic activity. Paul Chapman,

Liverpool

Dimitrov, D. – Helmenstein, C. – Kleissner, H. – Moser, B. – Schindler, J. (2006) Die

makroökonomische Effekte des Sports in Europa. SpEA, Wien

Downward, P.M. – Ralston, R. (2006) The sports development potential of sports event

volunteering: Insights from the XVII Manchester Commonwealth Games. European

Sport Management Quarterly, 6, 4, 333-351.

Downward P. – Lera-Lopez, F. – Rasciute, S. (2014a) The correlates of sports participation in

Europe. European Journal of Sport Science, 14, 6, 592-602.

Downward, P. – Hallmann, K. – Pawlowski T. (2014b) Assissng parental impact of the sports

participation of children: A socio-economic analysis of the UK. European Journal of

Sport Science, 14, 1, 84-90.

Dóczi, T. – Gál, A. – Sáringerné, Szilárd, A. (2014) Társadalmi befogadás a sportban és a sport

által. In (szerk. Farkas J.) A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak

feltárása, Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 77-142.

Duncan, M.J. – Spence, J.C. – Mummery, W.K. (2005) Perceived environment and physical

activity: a meta-analysis of selected environmental characteristics. International

Journal of Behavioral Nutrition and Physical Activity, 2, 1

Enyedi, Gy. (2002) A városok kulturális gazdasága. Földrajzi Értesítő, 51, 1-2, 19-29.

Emery, P. (2010) Past, present, future major sport event management practice: The practitioner

perspective. Sport Management Review, 13, 2, 158-170.

Essex, S. – Chalkley, B. (1998) Olympic Games: catalyst of urban change. Leisure Studies, 17,

3, 187-206.

Estabrooks, P.A. – Lee, R.A. – Gyurcsik, N.C. (2013) Resources for physical activity

participation: does availability and accessibility differ by neigborhood socioeconomic

status? Annals of behaviuoral medicine, 25, 2, 100-104.

Európa Tanács (1992) Európai Sport Charta és Sport Etikai Kódex. Strasbourg

Európai Bizottság (2011) A sport európai dimenziójának fejlesztése – a bizottság közleménye

az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális

Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Brüsszel

European Commission (2004) Eurobarometer 62.0 (2004). TNS Opinion & Social, Brussels,

GESIS Data Archive, Cologne. ZA4229 data file version 1.1.0, doi:10.4232/1.10962

European Commission (2007) White Paper on Sport. Office for Official Publications of the

Luxembourg, European Communities, Strasbourg

European Commission (2010) Eurobarometer 72.3 (2009). TNS Opinion & Social, Brussels.

GESIS Data Archive, Cologne. ZA4977, data file version 2.0.0, doi:10.4232/1.11140.

European Commission (2012) Eurobarometer 56.0 (Aug-Sept 2001). European Opinion

Research Group (EORG), Brussels. GESIS Data Archive, Cologne. ZA3625 Data file

Version 1.0.1, doi:10.4232/1.10944

dc_1352_16


http://dx.doi.org/10.4232/1.10944

116

European Commission (2014a) Sport and Physical Activity – Report. Special Eurobarometer

412, Brussels

European Commission (2014b) Eurobarometer 80.2 (2013). TNS Opinion, GESIS Data

Archive, Cologne. ZA5877 Data file Version 1.0.0, doi:10.4232/1.12010

Európai Parlament (2008) Állásfoglalás a sportról szóló Fehér Könyvől. Brüsszel

Európai Parlament (2012) Állásfoglalás a sport európai dimenziójáról. Brüsszel

Eurostrategies (2011) Study of the funding grassroots sports in the EU. Volume II – Country

Reports

Farkas, J. (1998) A sportföldrajz elméleti és történeti kérdéseiről. Földrajzi Értesítő, 157, 2,

279-286.

Feddersen, A. – Maennig, W. – Borcherding, M. (2006) The novelty effect of new soccer stadia:

The case of Germany. International Journal of Sport Finance, 1, 3, 174-188.

Feddersen, A. – Maennig, W. (2013) Mega‐Events and Sectoral Employment: The Case of the

1996 Olympic Games. Contemporary Economic Policy, 31, 3, 580-603.

Feng, X. – Humphreys, B.R. (2008) Assessing the Economic Impact of Sports Facilities on

Residential Property Values: A Spatial Hedonic Approach. IASE/NAASE Working

Paper Series, Paper No. 08-12, p. 20.

Feng, X. – Humphreys, B.R. (2012) The impact of professional sports facilities on housing

values: Evidence from census block group data. City, Culture and Society, 3, 3, 189-

200.

Filep, T. (1988) A football-tértől a nemzeti bajnokságig, Fejezetek a DVSC és a Bocskay

történetéből. Csokonai Kiadó, Debrecen

Fourie, J. – Santana-Gallego, M. (2011) The impact of mega-sport events on tourist arrivals.

Tourism Management, 32, 6, 1364-1370.

Földesiné Szabó, Gy. (1996) A magyar sport átalakulása az 1989-90-es rendszerváltozás után.

In (szerk. Földesiné Szabó, Gy.) A magyar sport szellemi körképe, OTSH-MOB,

Budapest, 13-52.

Földesiné Szabó, Gy. (2004) Sportfogyasztás, mint a kulturális fogyasztás válfaja. In. (szerk.

Mónus A.) Társadalmi riport a sportról, Önkormányzati Minisztérium – Magyar

Sporttudományi Társaság, Budapest, 41-89.

Frenkl, R. – Gallov, R. (szerk.) (2002) Fehér könyv – helyzetkép a magyar sportról. Budapest

Gál, A. (2008) A magyar lakosság egészségtudatossága és szabadidő-sportolási szokásai. In.

(szerk. Mónus A.) Társadalmi riport a sportról, Önkormányzati Minisztérium – Magyar

Sporttudományi Társaság, Budapest, 9-40.

Gáldi, G. (2002) Fizikai aktivitás Magyarországon az ezredfordulón. Magyar Sporttudományi

Szemle, 3-4, 16-18.

Gáspár, G. (1999) A nyolcvan éves PVSK. Pécsi Szemle, nyár, 84-92.

Geraint, J. – Sheard, R. – Vickery, B. (2007) Stadia: A Design and Development Guide.

Routledge, London – New York

Giles-Corti, B – Donovan, R.J. (2002) The relative influence of individual, social and physical

environment determinants of physical activity. Social Science & Medicine, 54, 12, 1793-

1812.

Giulianotti, R. – Klauser, F. (2011) Introduction Security and Surveillance at Sport Mega

Events. Urban Studies, 48, 15, 3157-3168.

Gobiet, A. – Kotlarski, S. – Beniston, M. – Heinrich, G. – Rajczak, J. – Stoffel, M. (2014) 21st

century climate change in the European Alps – A review. Science of the Total

Environment, 493, 1138-1151.

Goodall, B. (1987) The Penguin Dictionary of Human Geography. Penguin, London

dc_1352_16


http://dx.doi.org/10.4232/1.12010

117

Gordon-Larsen, P. – Nelson, M.C. – Page, P. – Popkin, B.M. (2006) Inequelty in the built

environment underlies key health disparities in physical activity and obesity. Pediatrics,

117, 2, 417-424.

Gospodini, A. (2006) Portraying, classifying and understanding the emerging landscapes in the

post-industrial city. Cities, 23, 5, 311-330.

Granasztói, P. – N. Lókody, E. (1969) A településtudomány tartalma és kapcsolódásai.

Településtudományi Közlemények, 22, 47-66.

Gratton, C. – Dobson, N. – Shibli, S. (2000) The economic importance of major sports events:

a case-study of six events. Managing Leisure, 5, 1, 17-28.

Gratton, C. –Shibli, S. – Coleman, R. (2005) Sport and Economic Regeneration in Cities. Urban

Studies, 42, 5-6, 985-999.

Gratton, C. – Shibli, S. – Coleman, R. (2006) The economic impact of major sports events: a

review of ten events in the UK. The Sociological Review, 54, 2, 41-58.

Gratton, C. – Preuss, H. (2008) Maximizing olympic impacts by building up legacies.

International Journal of the History of Sports, 25, 14, 1922-1938.

Gregory D. et al. (szerk.) (2009) The Dictionary of Human Geography. Wiley-Blackwell,

Chichester

Gyenizse, P. – Ronczyk, L. (2011) Az Ormánsági természeti környezet átalakítása, és ennek

hatása a települések életére. In (szerk. Bunyevácz, J. – Csona, P. – Fodor, I. – Gálosi-

Kovács, B.) A fenntartható fejlődés, valamint a környezet- és természetvédelem

összefüggései a Kárpát-medencében, MTA Pécsi Akadémiai Bizottság, Pécs, 1-10.

GYISM – NSH – ÖTM (2007) Háttéranyag a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiához. Budapest

Gyömörei, T. (2014) Az önkormányzatok sportfinanszírozása Magyarországon. IDResearch

Kutatási és Képzési Kft., Budapest

Győri F. – Domokos M. – Balogh L. (2011) A magyarság sporttehetségei egy földrajzi

modellvizsgálat tükrében. Magyar Sporttudományi Szemle, 12, 46, p. 38.

Győri, F. – Balogh, L. – Vári, B. (2012) Adalékok az ultramaratoni futás sportföldrajzi

vizsgálatához. Magyar Sporttudományi Szemle, 13, 50, 37.

Győri, F. (2015) A sport földrajza. In (szerk. Balogh, L.) Sporttudomány a mindennapos

testnevelés szolgálatában, A 21. század követelményeinek megfelelő, felsőoktatási

sportot érintő differenciált, komplex felsőoktatási szolgáltatások fejlesztése a Dél-

alföldi Régió felsőoktatásában című pályázat (TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-

0011) támogatásával készült jegyzet, Szegedi Tudományegyetem, Szeged

Hagn, F. – Maennig, W. (2009) Large sport events and unemployment: the case of the 2006

soccer World Cup in Germany. Applied Economics, 41, 25, 3295-3302.

Hajdú, P. (2000) Önkormányzati sportirányítás a rendszerváltás után és a fejlődés lehetőségei.

Magyar Közigazgatás, 50, 2, 120-123.

Hall, C.M. (1992) Hallmark tourist events. Belhaven Press, London

Hall, J. – O'Mahony, B. (2006) An empirical analysis of gender differences in sport attendance

motives. International Journal of Sport Marketing and Sponsorship, 7, 4, 39-51.

Hall, J. – O'Mahony, B. – Vieceli, J. (2010) An empirical model of attendance factor at major

sporting events. International Journal of Hospitality Management, 29, 2, 328-334.

Hall, T. – Barrett, H. (2012) Urban geography. Routledge, Abingdon

Hallmann, K. – Breuer, C. (2010) Image fit between sport events and their hosting destinations

from an active sport tourist perspective and its impact on future behaviour. Journal of

Sport and Tourism, 15, 3, 215-237.

Hallmann, K. – Wicker, P. – Breuer, C. – Schüttoff, U. (2011) Interdependeny of sport supply

and sport demand in German metropolitian and medium-sized municipalities – findings

from multi-level analysis. European Journal for Sport and Society, 8, 1, 65-84.

dc_1352_16


118

Hallmann, K. – Wicker, P. – Breuer, C. – Schönherr, L. (2012) Understanding the importance

of sport infrastructure for participation in different sports – findings from multi-level

modelling. European Sport Management Quaterly, 12, 5, 525-544.

Hantel, M. – Maurer, C. (2011) The median winter snowline in the Alps. Meteorologische

Zeitschrift, 20, 3, 267-276.

Harvey, D. (1989) From managerialism to entrepreneurialism: the transformation in urban

governance in late capitalism. Geografiska Annaler, 71B, 1, 3-17.

Healey, M.J. – Ilbery, B.W. (1990) Location and change: Perspectives on economic geography.

Oxford University Press, Oxford

Hede, A.M. (2005) Sports-events, tourism and destination marketing strategies: an Australian

case study of Athens 2004 and its media telecast. Journal of Sport and Tourism, 10, 3,

187-200.

Henderson, K. – Hodges, S. – Kivel, B. (2002) Context and dialogue in research on women and

leisure. Journal of Leisure Research, 34, 3, 253-271.

Henry, I.P. (2001) Postmodernism and power in urban policy: Implication for sport and cultural

policy in the city. European Sport Management Quaterly, 1, 1, 5-20.

Higgs, G. – Langford, M. – Norman, P. (2015) Accessibility to sport facilities in Wales: A GIS-

based analysis of socio-economic variations in provision. Geoforum, 62, 105-120.

Higgins, V. – Dale, A. (2013) Ethnic differences in sports participation in England. European

Journal for Sport and Society, 10, 3, 215-239.

Higham, J. – Hinch, T. (2009) Sport and tourism – Globalization, Mobility and Identity.

Butterworth-Heinemann, Amsterdam

Hiller, H.H. (2006). Post-event outcomes and the post-modern turn: The Olympics and urban

transformations. European Sport Management Quarterly, 6, 4, 317-332.

Hinch, T. – Higham, J. (2005) Sport tourism development. Channel View Publication,

Amsterdam

Hofacre, S. – Burman, T.K. (1992) Demographic changes in the US into the twenty-first

century: The impact on sport marketing. Sport Marketing Quaterly, 1, 1, 31-36.

Horak, R. (1995) Moving to Suburbia: Stadium Relocation and Modernization in Vienna. In

(szerk. Bale, J. – Moen, O.) The Stadium and the City, Keele University Press, 81-94.

Hotchkiss, J.L. – Moore, R.E. – Zobay, S. M. (2003) Impact of the 1996 Summer Olympic

Games on employment and wages in Georgia. Southern Economic Journal, 69, 3, 691-

704.

Houlihan, B. (2005) Public sector sport policy: Developing a framework for analysis.

International review for the sociology of sport, 40, 2, 163-185.

Hoye, R. – Cuskelly, G (2007) Sport governance. Routledge, London – New York

Humphreys, D.C. – Mason, C.M. – Pinch, S.P. (1983) The externality fields of football grounds:

a case study of the Dell, Southampton. Geoforum, 14, 4, 401-411.

Hums, M.A. – MacLean, J.C. (2009) Governance and policy and sport organisation. Holcomb

Hathaway Publishers, Scottsdale

Huston, S.L. – Evenson, K.R. – Bors, P. – Gizlice, Z. (2003) Neighborhood environment, access

to places for activity, and leisure-time physical activity in diverse North Carolina

population. American Journal of Health Promotion, 18, 1, 58-69.

IOC (2005) Manual on sport and the environment. International Olympic Committee, Lausanne

IOC (2014) Olympic Agenda 2020: 20+20 recommendations. International Olympic

Committee, Lausanne

Ivanics, T. – Lévai Gy. (2012) A téli olimpiai játékok története. Kossuth Kiadó, Budapest

Johnston, R.J. – Gregory, D. – Smith, D.M. (szerk.) (1994) The Dictionary of Human

Geography. Blackwell, Malden

dc_1352_16


119

Jones, H. (1989) The economic impact and importance of sport: A European study. European

Council, Strasbourg

Kapitány, Á. – Kapitány, G. (2013) A „szellemi termelési mód”. Kossuth Kiadó, Budapest

Kaplan, D. – Wheeler, J. – Holloway, S. (2009) Urban Geography. John Wiley & Sons,

Hoboken

Kaplanidou, K. – Vogt, C. (2007) The interrelationship between sport event and destination

image and sport tourists' behaviours. Journal of Sport and Tourism, 12, 3-4, 183-206.

Z. Karvalics, L. (2007) Információs társadalom – mi az? Budapest

Kartakoullis, N.L. – Karlis, G. (2002) Developing Cyprus as a sport tourism destination: the

results of a swot analysis. Journal of Sport and Tourism, 7, 4, 3-17.

Karusisi, N. – Thomas, F. – Méline, J. – Chaix, B. (2013) Spatial accessibility to specific sport

facilities and corresponding sport practice: the RECORD Study. International Journal

of Bahavioral Nutrition and Physical Activity, 10, 48

Kasimati, E. (2003) Economic aspects and the Summer Olympics: a review of related research.

International Journal of Tourism Research, 5, 6, 433-444.

Kavetsos, G. (2012) The impact of the London Olympics announcement on property prices.

Urban Studies, 49, 7, 1453-1470.

Kavetsos, G. – Szymanski, S. (2010) National well-being and international sports events.

Journal of Economic Psychology, 31, 2 158-171.

Keresztes, N. – Pikó, B. (2008) Fiatalok sportolási és táplálkozási szokásainak összefüggése

Donovan koherencia-elmélet tükrében. Magyar Sporttudományi Szemle, 9, 1, 14-19.

Keresztes, N. – Szilágyi, N. – Horváth, G. (2014) Egyetemisták sportolási gyakorsiágának és

kapcsolati hálójának összefüggései. Magyar Sporttudományi Szemle, 15, 4, 8-13

Keserű, Cs. – Dénes, F (2007) A magyar sportfinanszírozás helyzete. Műhelytanulmány,

Budapest

Kim, S.S. – Morrsion, A.M. (2005) Change of images of South Korea among foreign tourists

after the 2002 FIFA World Cup. Tourism Management, 26, 2, 233-247.

Kim, Y-H. – Short, J.R. (2008) Cities and economies. Routledge, London

King, N. (2009) Sport Policy and Governance. Butterworth-Heinemann, Oxford

King, N. (2012) Local authority sport and recreation service sin England: Where next? APSE,

Manchester

King, N. (2014) Local authority sport services under the UK coalition government: retention,

revision or curtailment? International Journal of Sport Policy and Politics, 6, 3, 349-

369.

Kiss, R. (2014) The geographical position, system and modelling of golf tourism. Hungarian

Geographical Bulletin, 64, 2, 201-220.

Kissoudi, P. (2008) The Athens Olympics: Optimistic legacies–post-Olympic assets and the

struggle for their realization. The International Journal of the History of Sport, 25,14,

1972-1990.

Kluka, D. – Stier, W. Jr. – Schilling, G. (2005) Aspects of Sport Governance. Meyer & Meyer

Sport, Oxford

Knox, P. – Agnew, J. (1994) The geography of world economy. Edward Arnold, London

Koc, E. (2005) New product development in the Turkish tourism market: the case of football

tourism. Journal of Sport and Tourism, 10, 3, 165-172.

Kovács, T. (1969) A statisztikai település- és városfogalom. Területi Statisztika, 19, 5, 477-489.

Kovács, Z. (2002) Népesség- és településföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest

Kozma, G. (1989) A debreceni belváros területhasznosításának alakulása 1940-1980. között.

Településfejlesztés, 4, 79-96.

Kozma, G. (1993) A debreceni ipar területi fejlődése az 1930-as évek vége és 1990. között.

Debreceni Szemle, 1, 1, 87-98.

dc_1352_16


120

Kozma, G. (1994) A debreceni lakóterületek fejlődése az 1930-as évek vége és 1990. között.

In (szerk. Tímár J.) Az alföldi út kérdőjelei, MTA RKK ATI Békéscsabai Osztály,

Békéscsaba, 296-304.

Kozma, G. (1998) A debreceni önkormányzat marketingtevékenysége. Marketing és

menedzsment, 32, 4, 18-22.

Kozma, G. (1999) A városmarketing elemeinek alkalmazása Debrecenben a rendszerváltozás

után. Studia Geographica, 7., Debrecen

Kozma, G. (2000) A debreceni önkormányzat költségvetésének sajátosságai 1992-98. Tér és

Társadalom, 14, 2-3, 23-32.

Kozma, G. (2002a) Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen költségvetésében megfigyelhető

különbségek az 1990-es évtizedben. Északkelet-Magyarország, 7, 3-4, 9-16.

Kozma, G. (2002b) Az önkormányzatok költségvetésében megfigyelhető sajátosságok és főbb

időbeli változások az 1990-es évtizedben. Pénzügyi Szemle, 47, 5, 439-463.

Kozma, G. (2004) The use of slogans and symbols in the Hungarian regional and place

marketing. In (szerk. Süli-Zakar, I.) Cross-border Co-operations – Schengen

Challenges, Debrecen, 227-232.

Kozma, G. (2005) The brochures of the local governments in Hungary for potential investors.

In (szerk. Ilic, M.) Regional development problems in Croatia and neighbouring

countries, Zagreb, 183-194.

Kozma, G. (2009) Place marketing in Hungary: The Case Study of Debrecen. European Spatial

Research and Policy, 16, 1, 59-74.

Kozma, G. – Danyi, Z. (2009) The role of international sporting events in the place marketing

activity of Debrecen (Hungary). Journal of Tourism Challenges and Trends, 2, 2, 141-

153.

Kozma, G. (2010a) Sport as an element in the place branding activities of local governments.

GeoJournal of Tourism and Geosites, 3, 2, 133-143.

Kozma, G. (2010b) A terület- és településmarketing megjelenése a megyei jogú városok

sportkoncepcióiban. Comitatus – Önkormányzati Szemle, 20, 7, 44-50.

Kozma G. (2010c) A sport és a települések belső élete közötti kapcsolat a nemzetközi

szakirodalom tükrében. In (szerk. Lóki, J.) Interdiszciplinaritás a természet- és

társadalomtudományokban, Debrecen, pp. 189-196.

Kozma, G. (2012) Examining the link between sports and urban structure through the example

of Debrecen. In (szerk. Trócsányi, A. – Pirisi, G.) The role of the cultural economy and

tourism in the renewal of cities, Publikon, Pécs 65-78.

Kozma G. – Pénzes J. – Molnár E. (2012a) A sportlétesítmények elhelyezkedésének térbeli

fejlődése a magyarországi megyei jogú városokban. Településföldrajzi Közlemények, 1.,

1., 48-62.

Kozma, G. – Radics, Zs. – Teperics, K. (2012b) A sport szerepe a helyi önkormányzatok

bizottsági struktúrájában. Új Magyar Közigazgatás, 5, 7-8, 25-31.

Kozma, G. – Radics, Zs. – Teperics, K. (2012c) The new role of sport: the use of sport in place

branding activity of local government of Debrecen (Hungary). Journal of Physical

Education and Sport, 12, 4, 507-513.

Kozma G. (2014) A sportlétesítmények szerepe a városok megújításában: a debreceni

Nagyerdei Stadion példája. In (szerk. Kórodi T., Samsumné Molnár J., Siskáné Szilasi

B., Dobos, E.) VII. Magyar Földrajzi Konferencia kiadványa, Miskolci Egyetem

Földrajz-Geoinformatikai Intézet, Miskolc, 363-374.

Kozma G. – Dézsi Gy. – Teperics K. (2014a) Az alap- és középfokú oktatási intézmények

térbeli elhelyezkedésének változása Debrecenben 1939 és 2013 között. Modern

Geográfia, 4, 93-105.

dc_1352_16


121

Kozma, G. – Teperics, K. – Radics, Zs. (2014b) The Changing Role of Sports in Urban

Development: A Case Study of Debrecen (Hungary). The International Journal of the

History of Sport, 31, 9, 1118-1132.

Kozma, G. – Bujdosó, Z. – Radics, Zs. (2014c) The characteristic feature of training camps in

a lesser-known region: a Central European case study. GeoJournal of Tourism and

Geosites, 7, 2, 151-158.

Kozma, G. (2015) Geographical aspects of sports participation. Central European Regional

Policy and Human Geography, 5, 2, 7-16.

Kozma, G. – Bács, Z. – Zilinyi, Zs. (2015a) The possibilities and results for the scientific

research into the relationship between settlements and sport. GeoSport for Society, 2, 2,

37-47.

Kozma, G. – Bács, Z. – Perényi, Sz. (2015b) Differences and similarities in sports participation:

analysis considering regions and settlements in case of Hungary and European Union.

Journal of Physical Education and Sport, 15, 3, 551-560.

Kozma, G. – Perényi, Sz. – Bácsné Bába, É. (2015c) A helyi önkormányzatok és a sport

kapcsolata. A ''3. misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon

TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001 számú projekt keretében készült tanulmány,

Debrecen

Kozma, G. (2016a) A sporttal foglalkozó társas vállalkozások települései jellemzői

Magyarországon. In (szerk. Fodor Gy. et al.) Társadalmi kihívások és adekvát

válaszlehetőségek a XXI. század Közép-Európájában, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai

Magyar Főiskola, Beregszász, 268-275.

Kozma G. (2016b) A sport helye a helyi önkormányzatok Polgármesteri Hivatalaiban. In (szerk.

Kókai S.) A változó világ XXI. századi kihívásai, Nyíregyháza, 325-336.

Kozma, G. – Pénzes, J. – Molnár, E. (2016) Spatial development of sports facilities in

Hungarian cities of county rank. Bulletin of Geography, Socio-economic Series, 31, 37-

44.

Kövér I. (2009) A Haladás. Szombathelyi MÁV Haladás Vasutas Sportegyesület, Szombathely

Kőszegfalvi, Gy. (2004) Magyarország településrendszere. Alexandra Kiadó, Pécs.

KPMG (2011) European Stadium Insight 2011. KPMG Tanácsadó Kft., Budapest

KSH (1957) Statisztikai Évkönyv. 1949-1955. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest

KSH (1959) Nemzetközi statisztikai évkönyv, 1929-1957. Központi Statisztikai Hivatal,

Budapest

KSH (1989) Statisztikai évkönyv, 1988. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest

KSH (1993) Magyar statisztikai évkönyv, 1992. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest

KSH (2012) Időmérleg 2009/2010, Összefoglaló adattár. Központi Statisztikai Hivatal,

Budapest

KSH (2013) Magyar statisztikai évkönyv, 2012. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest

KSH (2014a) Cég-Kód-Tár 2013. KSH, Budapest

KSH (2014b) Nonprofit szervezetek Magyarországon, 2012. Központi Statisztkai Hivatal,

Budapest

Kuypers, T. (1996). The beautiful game? An econometric study of why people watch English

football. Univ. College London, Department of Economics, London

Laki, L. – Nyerges, M. (2001) Sportolási szokások az ezredfordulón a fiatalok körében.

Kalokagathia, 1-2, 5-19.

Lamb, K.E. – Ferguson, N.S. – Wang, Y. – Ogilvie, D. – Ellaway, A. (2010) Distribution of

physical activity facilities in Scotland by small area measures of deprivation and

urbanicity. International Journal of Behavioral Nutrition and Physical Activity, 7, 76.

dc_1352_16


122

Lamla, M.J. – Straub, M. – Girsberger, S. – Esther, M (2012) On the economic impact of

international sport events: Microevidence from survey data at the EURO 2008. KOF

Working Paper, KOF Swiss Economic Institute, Zürich

Lee, C.K. – Taylor, T. (2005) Critical reflections on the economic impact assessment of a mega-

event: the case of 2002 FIFA World Cup. Tourism Management, 26, 4, 595-603.

Lee, C-K. – Lee, Y-K. – Lee, B. (2005) Korea’s destination image formed by the 2002 World

Cup. Annals of Tourism Research, 32, 4, 839-858.

Leitner, H. (1990) Cities in pursuit of economic growth. Political Geography Quartely, 9, 2,

146-170.

Leopkey, B. – Parent, M. M. (2009) Risk Management Issues in Large-scale Sporting Events:

a Stakeholder Perspective. European Sport Management Quaterly. 9, 2, 187-208.

Lertwachara, K. – Cochran, J.J. (2007) An event study of the economic impact of professional

sport franchises on local US economies. Journal of Sports Economics, 8,3, 244-254.

Liao, H. – Pitts, A. (2006) A brief historical review of Olympic urbanization. The International

Journal of the History of Sport, 23, 7, 1232-1252.

Lundby, C. – Millet, G.P. – Calbet, J.A. – Bärtsch, P. – Subudhi, A.W. (2012) Does ‘altitude

training’increase exercise performance in elite athletes?. British Journal of Sports

Medicine, 46, 792-795.

Macintyre, S. – Macdonald, L. – Ellaway, A. (2008) Do poorer people have poorer access to

local resources and facilities? The distribution of local resources by area deprivation in

Glasgow, Scotland. Social Science & Medicine, 67, 6, 900-914.

Maenning, W. – du Plessis, S. (2009) Sport Stadia, Sporting Events and Urban Development:

International Experience and the Ambitions of Durban. Urban Forum, 20, 1, 61-76.

Mahony, D.F. – Nakazawa, M. – Funk, D.C. – James, J.D. – Gladden, J.M. (2002) Motivational

factors influencing the behaviour of J. League spectators. Sport Management Review, 5,

1, 1-24.

Mallen, C. – Adams, L. – Stevens, J. – Thompson, L. (2010) Environmental Sustainability in

Sport Facility Management: A Delphi Study. European Sport Management Quaterly,

10, 3, 367-389.

Mason, C. – Robins, R. (1991) The spatial externality fields of football stadiums: the effects of

football and non-football uses at Kenilworth Road, Luton. Applied Geography, 11, 4,

251-266.

Mason, C. – Moncrieff, A. (1993) The effect of relocation on the externality fields of football

stadia: the case of St Johnstone FC. The Scottish Geographical Magazine, 109, 2, 96-

105.

Matheson, V.A. (2006) Is smaller better? A comment on" Comparative Economic Impact

Analyses" by Michael Mondello and Patrick Rishe. Economic Development Quarterly,

20, 2, 192-195.

Maunsell, F. (2004) Commonwealth Games benefits study. Final Report. Warrington

McCartney, G. – Thomas, S. – Thomson, H. – Scott, J. – Hamilton, V. – Hanlon, P. – Bond, L.

(2010) The health and socioeconomic impacts of major multi-sport events: systematic

review (1978-2008). BMj, 340

Mendöl, T. (1963) Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest

Misener, L. - Mason, D.S. (2006) Creating community networks: Can sporting events offer

meaningful sources of social capital? Managing Leisure, 11, 1, 39-56.

Molnár, Gy. (2014) The league of retirees: foreigners’ perception of Hungarian pro football. In

(szerk. Elliott, R. – Harris, J.) Football and Migration: Perspectives, places, players,

Routledge, London – New York, 106-124.

Nassis, G.P. (2013) Effect of altitude on football performance: analysis of the 2010 FIFA World

Cup Data. The Journal of Strength & Conditioning Research, 27, 3, 703-707.

dc_1352_16


123

Nelson, A.C. (2001) Prosperity or Blight? A Question of Major League Stadia Location.

Economic Development Quarterly, 15, 3, 255-265.

Nelson, S.L. (2007) Sports Facilities: From Multipurpose Stadia to Mixed Use Developments.

Paper presented at American Real Estate Society Conference, San Francisco

Neulinger, Á. (2008) A szabadidősport iránti érdeklődés Magyarország 1.: a sportolás

megítélése és gyakorlata. Magyar Sporttudományi Szemle, 9, 4, 12-15.

Neulinger, Á. (2009) A szabadidősport iránti érdeklődés Magyarország 3.: társas kapcsolatok

és interakciók a sportban. Magyar Sporttudományi Szemle, 10, 3-4, 29-32.

Newman, P. – Tual, M. (2002) The Stade de France. The Last Expression of French Centralism?

Europen Planning Studies, 10, 7, 831-843.

Newsome, T.H. – Comer, J.C. (2000) Changing Intra-Urban Location Patterns of Major League

Sports Facilities. Professional Geographer, 52, 1, 105-120.

Niclasen, B. – Petzold, M. – Schnohr, C.W. (2012) The assocation between high recreational

physical activity and physical activity as a part of daily living in adolescents and

availability of local indoor sports facilities and sport clubs. Scandinavian Journal of

Public Health, 40, 7, 614-620.

Niklai, A. (1962) Város és városfejlesztés – Debrecen távlati fejlesztési terve. Debrecen Megyei

Jogú Városi Tanácsa VB, Debrecen

Nyikana, S. – Tichaawa, T.M. – Swaer, K. (2014) Sport, toursim and mega-event impact on

host cities: A case study of the FIFA 2010 World Cup in Port Elizabeth. African Journal

for Physical, Health Education, Recreation and Dance, 20, 1, 548-556.

O'Brien, B. (2007) Points of leverage: maximizing host community benefit from a regional

surfing festival. European Sport Management Quaterly. 7, 2, 141-165.

Ohmann, S. – Jones, I. – Wilkes, K. (2006) The perceived social impacts of the 2006 Football

World Cup on Munich residents. Journal of Sport and Tourism, 11, 2, 129-152.

Orams, M. (2005) Sport tourism and natural resource impact. In (szerk. Higham, J.) Sport

tourism destination, Elsevier Butterworth-Heinemann, Amsterdam, 248-259.

O'Reilly, N. – Berger, I.E. – Hernandez, T. – Parent, M.M. – Séguin, B. (2015) Urban

sportscapes: An environmental deterministic perspective on the management of youth

sport participation. Sport Managment Review, 18, 2, 291-307.

Osti, L. – Disegna, M. – Brida, J.G. (2012) Repeat visits and intentions to revisit a sporting

event and its nearby destinations. Journal of Vacation Marketing, 18, 1, 31-42.

Owen, K. (2002) The Sydney Olympics and urban entrepreneurialism. Australian

Geographical Studies, 40, 3, 323–336.

Owen, N. – Leslie, E. – Salmon, J. – Fotheringham, M.J. (2000) Environmental determinants

of physical activity and sedentary behavior. Exercise and Sport Sciences Reviews, 28,

4, 153-158.

Papp, Gy. (2005) ETO 100: a Győri ETO centenáriumára. Győr Megyei Jogú Város

Sportigazgatósága, Győr

Perényi, I. (1972) Településtervezés. Tankönyvkiadó, Budapest

Perényi, I. (szerk.) (1987) Urbanisztikai Kézikönyv. Építésügyi Tájékoztató Központ, Budapest

Perényi, Sz. (2010) The relation between sport participation and the value preferences of

Hungarian youth. Sport in Society, 13, 6, 984-1000.

Perényi, Sz. (2013) Alacsonyan stagnáló mozgástrend: a fizikai inaktivitás újratermelődése. In

(szerk. Székely, L.) Magyar Ifjúság, 2012, Kutatópont, Budapest, 229-240.

Peronnet, F. – Thibault, G. – Cousineau, D.L. (1991) A theoretical analysis of the effect of

altitude on running performance. Journal of Applied Physiology, 70, 1, 399-404.

Perry, A. (2004). Sports tourism and climate variability. In (szerk. Matzarakis, A. – de Freitas,

C.R. – Scott, D.) Advances in Tourism Climatology, Berichte des Meteorologische

Institute der Universitat Freiburg Nr. 12, Freiburg, 174-179.

dc_1352_16


124

Pirisi, G. (2009) Differenciálódó kisvárosaink. Földrajzi Közlemények, 133, 3, 313-325.

Pollard, R. – Silva, C.D. – Medeiros, N.C. (2008) Home advantage in football in Brazil:

differences between teams and the effects of distance travelled. Brasilian Journal of

Soccer and Science, 1, 1, 3-10.

Posch, E. et al. (2003) A fehérvéri sport aranykönyve. Lénia 2 Kft., Székesfehérvár

Powell, L.M. – Chaloupka, F.J. – Slater, S.J. – Johnston, L.D. – O'Maelley, P.M. (2007) The

availability of local-area commercial physical activity-related facilities and physical

activity among adolescents. American Journal of Preventive Medicine, 33, 4, 292-300.

Preuss, H. (2006) Az olimpiai játékok gazdasági háttere: Az 1972-2008. évi játékok

összehasonlítása. Sanoma, Budapest

Prins, R.G. – van Empelen, p. – te Velde, S.J. – Timperio, A. – Lenthe, F.J. – Tak, N.I. –

Crawford, D. – Brug, J. – Oenema, A. (2010) Availability of sports facilities as

moderator of the intention – sports participation relationship among adolescents. Health

Education Research, 25, 3, 489-497.

Prins, R.G. – Mohnen, S. – van Lenthe, F.J. – Brug, J. – Oenema, A. (2012) Are neighbourhood

social capital and availability of sports facilities related to sports participation among

Dutch adolescents? International Journal of Bahavioral Nutrition and Physical Activity,

9, 90

PWC (2015) Budapest 2024: Nyári Olimpiai és Paralimpiai Játékok – Megvalósíthatósági

Tanulmány. Budapest

Quinn, M.D. (2003) The effects of wind and altitude in the 200-m sprint. Journal of Applied

Biomechanics, 19, 1, 49-59.

Rácz, Z. (2015) Borsos József. Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, Budapest

Reed, J.A. – Phillips, D.A. (2005) The relationship between physical activity and the proximity

of exercise facilities and home exercise equioment used by undergraduate university

students. Journal of American College Health, 53, 6, 285-290.

Reimers, A.K. – Wagner, M. – Alvanides, S. – Steinmayr, A. – Reiner, M. – Schmidt, S. –

Woll, A. (2014) Proximity to sports facilities and sports participation for adolescents in

Germany. PLOS-ONE, 9, 3,

Rein, I. – Shields, B (2007) Place branding sport: Strategies for differentiating emerging,

transitional, negatively viewed and newly industrialised nations. Place Branding and

Public Diplomacy, 3, 1, 73-85.

Ren, X. (2010) Architecture and national building in the age of globalization: Construction of

National Stadium of Beijing for the 2008 Olympics. Journal of Urban Affairs, 30, 2,

175-190.

Rétsági, E. – H. Ekler, J. (2011) A testnevelés elmélet és a testnevelés módszertan alapjai. In

(szerk. Nádori, L. et al.) Sportelméleti ismeretek, Dialóg Campus – Nordex, Pécs-

Budapest

Riza, M. – Doratli, N. – Fasli, M. (2012) City branding and identity. Procedia-Social and

Behavioral Sciences, 35, 293-300.

Robinson, M.J. – Trail, G.T. – Dick, R.J. – Gillentine, A.J. (2005) Fans vs. spectators: An

analysis of those who attend intercollegiate football game. Sport Marketing Quaterly,

14, 1, 43-53.

Roche, M. (2000) Mega-events and Modernity. Routledge, London

Sajó, I. (1934) Debrecen sz. kir. város sportpark és stadion építkezése. Debreceni Képes

Kalendárium, 142-143.

Sallis, J.F. – Prochaska, J.J. – Taylor, W.C. (2000) A review of correlates of physical activity

of children and adolescents. Medicine & Science in Sport & Exercise, 32, 5, 963-975.

Santo, C. (2005) The economic impact of sport stadiums: recasting the analysis in context.

Journal of Urban Affairs, 27, 2, 177–191.

dc_1352_16


125

Sassen, S. (2006) Cities in a world economy. Pine Forge, London

Schweitzer, F. – Tóth, J. (2011) A Balaton-kutatás feladatai. In (szerk. Bokor, L. – Marton, G.

– Szelesi, T. – Tóth, J. ) Geográfusok a Balatonért, Publikon, Pécs, 19-30.

Scott, A.J. (2000) The Cultural economy of cities. Sage, London

Scott, M.M. – Evenson, K.R. – Cohen, D.A. – Cox, C.E. (2007) Comparing perceived and

objectively measured access to recreational facilities as predictors of physical activity

among adolescent girls. Journal of Urban Health, 84, 3, 346-359.

Scott, D. – Steiger, R. – Rutty, M. – Johnson, P. (2015) The future of the Olimpyc Winter

Games in an era of climate change. Current Issues in Tourism, 18, 10, 913-930.

Seckin, A – Pollard, R. (2007) Home advantage in Turkish professional soccer. Journal of

Sports Science and Medicine, Supplement 10, 203-204.

Siegfried, J. – Zimbalist, A. (2000) The economics of sports facilities and their communities.

Journal of Economic Perspectives, 14, 3, 95-114.

Siekmann, R. – Soek, J. (2011) Models of sport governance within the European Union. In

(szerk. Nafzinger, J.A.R – Ross, S.F.) Handbook on International Sports Law, Edgar

Elgar, Cheltenham – Northampton, 112-130.

Sklair, L. (2010) Iconic architecture and the culture-ideology of consumerism. Theory, Culture

& Society, 27, 5, 135-159.

Slater, A. – Tiggemann, M. (2011) Gender differences in adolescent sport participation, teasing,

self-objectification and body image concerns. Journal of Adolescence, 34, 3, 455-463.

Smith, A. (2005) Reimaging the city: the value of sports initiatives. Annals of Tourism

Research, 32, 1, 217-236.

Smith, A. (2009) Theorising the relationship between major sport events and social

sustainability. Journal of Sport and Tourism, 14, 2-3, 109-120.

Smith, A. (2010) The development of „Sports-City” zones and their potential values as toursim

resources for urban areas. European Planning Studies, 18, 3, 385-410.

Smith, H. – Ferrari, M.S.G. (szerk.) (2012) Waterfront regeneration: experiences in city-

building. Routledge, Abingdon

Smith, N. (2002) New globalism, new urbanism: gentrification as global urban strategy.

Antipode, 34, 3, 427-450.

SpEA (2012) Study on the contribution of sport to economic growth and employment in the EU.

Brussels

Song, W. (2010) Impacts of Olympics on exports and tourism. Journal of Economic

Development, 35, 4, 93-109.

Spence, J.C. – Lee, R.E, (2003) Towards a comprehensive model of physical activity.

Psychology of Sport and Exercise, 4, 1, 7-24.

Steinmeyr, A. – Felfe, C. – Lechner, M. (2011) The closer the sportier? Childrens sports activity

and their distance to sports facilities. European Review of Ageing and Physical Activity,

8, 2, 67-82.

Sterbenz, T. – Gulyás, E. (2014) Jó kormányzás a sportban. In (szerk. Farkas J.) A fizikai

aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása, Magyar Sporttudományi

Társaság, Budapest, 201-278.

Stray-Gundersen, J. – Chapman, R.F. – Levine, B.D. (2001) “Living high-training low” altitude

training improves sea level performance in male and female elite runners. Journal of

Applied Physiology, 91, 3, 1113-1120.

Szegedi P. (2005) Pozíciók és oppozíciók: a futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája.

PhD értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

Szegnerné Dancs, H. (2011) Sporttörténet. In (szerk. Nádori, L. et al.) Sportelméleti ismeretek,

Dialóg Campus – Nordex, Pécs-Budapest

dc_1352_16


126

Szmynaska, D. – Sroda, S. (2007) The servicisation process based on the structure of

employment in large German cities in 1996-2002. In (szerk. Słodczyk, J. – Hasiński,

W.) Problems of the Life Quality of City-Dwellers, Economic and Environmental

Studies, No. 9, Opole, 43-53.

Szmynanski, S. (2011) Sport financing and governance in Europe. In (szerk. Andreff, W.)

Contemporary issues in sport economics, Edward Edgar, Cheltenham – Northampton,

65-79.

Szokolay, Ö. (1969) Debrecen Megyei Jogú Város Általános Rendezési Terv – Ismertetés II.

Debrecen

Takács, F. (2005) A kultúra történeti formái és a testkultúra. Kalokagathia, 1-2, 7-14.

Taks, M. (2013) Social sustainability of non-mega sport events in a global world. European

Journal for Sport and Society, 10, 2, 121.

Taks, M. – Kesenne, S. (2000) The economic significance of sport in Flanders. Journal of Sport

Management, 14, 4, 342-365.

Tamássy, L. (1935) A Bocskay FC diadalmas éve és jövője. Debreceni Képes Kalendárium,

147-148.

Taylor, T. – Toohey, K. (2011) Ensuring safety at Australian sport event precincts: Creating

securitised, sanitised and stifling spaces?. Urban Studies, 48, 15, 3259-3275.

Thékes, I. (1994) Hetvenöt éves a Szegedi Vasutas Sport Egyesület. Délmagyarország, Szeged

Thornes, J.E. (1977) The effect of weather on sport. Weather, 32, 7, 258-268.

Thornley, A. (2002) Urban regeneration and sports stadia. Europen Planning Studies. 10, 7,

813-818.

Toohey, K. (2008) The Sydney Olympics: Striving for legacies–overcoming short-term

disappointments and long-term deficiencies. The International Journal of the History of

Sport, 25, 14, 1953-1971.

Tóth, J. (1981) A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és

gyakorlati kérdése. Földrajzi Értesítő, 30, 2-3, 267-292.

Tóth, Z. (1997) A települések világa. Ponte Press Kiadó, Pécs

Trócsányi, A. (2008) A kulturális gazdaaág szerepe a városok megújulásában – Pécs adottságai

és esélyei. In (szerk. Pap, N.) Kultúra – területfejlesztés. Pécs – Európa Kulturális

Fővárosa 2010-ben, Imedias – PTE FI, Pécs, 231-244.

Tu, C.C. (2005) How does a new sports stadium affect housing values? The case of FedEx

Fields. Land Economics, 81, 3, 379-395.

Turner R. S. – Rosentraub, M. S. (2002) Tourism, sport and the centrality of cities. Journal of

Urban Affairs, 24, 5, 487-492.

UEFA (2010) UEFA Stadium Infrastructure Regulations. UEFA, Geneve

UEFA (2015) Regulation of UEFA Champions League 2015/2016. UEFA, Geneve

Yu, X. (2012) The question of legacy and and the 2008 Olympic games: An exploration of the

post-games utilisation of Olympic sport venues in Beijing. PhD-értekezés, The

University of Western Ontario

Vail, S. (2007) Community development and sports participation. Journal of Sport

Management, 21, 4, 571-596.

Varjú, V. (2010) A környezeti politika fejlesztéspolitikába történi integrációja – a stratégiai

környezeti vizsgálat. PhD értekezés, Pécs

Villar, J. G. – Guerrero, P.R. (2009) Sports attendance: a survey of the literature 1973-2007.

Rivista di Diritto e di Economia dello Sport 5, 2, 112-151.

Wann, D.L. – Grieve, F.G. – Zapalac, R.K. – Pease, D.G. (2008) Motivational profiles of sport

fans of different sports. Sport Marketing Quarterly, 17, 1, 6-19.

Ward, S.V. (1998) Selling places: The marketing and promotion of towns and cities 1850-2000.

E & FN Spon, London

dc_1352_16


127

Weed, M. (2001) Towards a model of cross-sectoral policy development in leisure: The case of

sport and tourism. Leisure Studies, 20, 2, 125-141.

Weed, M. – Coren, E. – Flore, J. – Mansfield, L. – Wellard, I. – Chatziefstathiou, D. – Dowse,

S. (2009) A systematic review of the evidence base for developing a physical activity

and health legacy from the London 2012 Olympic and Paralympic Games. Department

of Health, London

Wehrlin, J.P. – Zuest, P. – Hallén, J. – Marti, B. (2006) Live high-train low for 24 days increases

hemoglobin mass and red cell volume in elite endurance athletes. Journal of Applied

Physiology, 100, 6, 1938-1945.

Westerbeek, H. – Smith, A. – Turner, P. – Emery, P. – Green, C. – van Leeuwen, L. (2005)

Managing sport facilities and major events. Routledge, London – New York

Wicker, P. – Breuer, C. – Pawlowski, T. (2009) Promoting sport for all to age-specific target

groups: the impact of sport infrastructure. European Sport Management Quaterly, 9, 2,

103-118.

Wilhelm, Z. – Rudl, J. – R. Bank, K. – Gálosi-Kovács, B. – Benovics, G. – Déri, I. – Piszter,

G. (2010) Területi különbségek vizsgálata Indiában. Földrajzi Közlemények, 134, 3,

299-312.

Wilson, T.C. (2002) The paradox of social class and sports involvement: The roles of cultural

and economic capital. International Review for the Sociology of Sport, 37, 1, 5-16.

Zimbalist, A. (1998) The economics of stadiums, teams and cities. Policy Studies Review, 15,

1, 17–29.

Zinganel, M. (2010) The Stadium as cash machine. In (ed. Frank, S. – Steets, S.) Stadium

Worlds: Footbal, space and the built environment, Routledge, London – New York, 77-

97.

Zsótér, B. (2008) Mezőhegyes between the two wars – introduction to the history of

Mezőhegyes with the tetrahedron-model. Scientific Papers Agricultural Management –

Series I, 10, 1,

dc_1352_16


http://www.usab-tm.ro/pdf/2008/x1/dezv_rurala08_48.pdf

http://www.usab-tm.ro/pdf/2008/x1/dezv_rurala08_48.pdf

128

Ábrák jegyzéke

1. ábra A foglalkoztatási szerkezet változása az Amerikai Egyesült

Államokban 1860 és 1980 között ………………………………………...

9

2. ábra A település tetraéder modellje ………………………………………........ 14

3. ábra A település csonka gúla modellje ………………………………………... 16

4. ábra A tágabb értelemben vizsgált sport részesedése a bruttó hozzáadott

értékből az Európai Unió egyes országaiban ……………………………..

20

5. ábra A tágabb értelemben vizsgált sport részesedése az összes

foglalkoztatottból az Európai Unió egyes országaiban …………………..

21

6. ábra A sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő

vállalkozások foglalkoztatotti viszonyokra vonatkozó számított érték a

különböző nagyságú településeken a vállalkozás jellege alapján ...............

23

7. ábra A sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő

vállalkozások árbevétel-viszonyaira vonatkozó számított érték a

különböző nagyságú településeken a vállalkozás jellege alapján ………...

24


tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások körében ….....

25

9. ábra A vizsgált magyarországi települések erősorrendje a sporttal

kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő egyéni

vállalkozások körében ……………………………………………….........

26


kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő társas

vállalkozások körében ……………………………………………….........

27

11. ábra A sportolási gyakoriság az Európai Unió egyes országaiban

településtípus szerint 2013-ban …………………………………………...

30

12. ábra A sportolási gyakoriság 2004-ben, 2009-ben és 2013-ban

Magyarország különböző településtípusaiban ………………………........

30

13. ábra A sportolás és testedzés tevekénységet végzők aránya a vizsgált

népesség körében a KSH időmérleg-felmérés különböző

időpontjaiban ……………………………………………………………...

31

14. ábra A sportolás és testedzés tevékenységet végzők időráfordítása a

KSH időmérleg-felmérés különböző időpontjaiban ……………………...

31

15. ábra A rendszeresen sportoló 15-29 éves fiatalok megoszlása

településtípusok szerint az Ifjúság felmérések alapján …………………...

32

16. ábra A sportolási gyakoriság Magyarország különböző

településtípusaiban ………………………………………………………..

32

17. ábra A sporttal foglalkozó egyesületek arányának változása a teljes

egyesületi körön belül a XX. század folyamán …………………………...

34

18. ábra A sport területén tevékenykedő nonprofit szervezetek legfontosabb

mutatóinak változása 1993 és 2013 között ……………………………….

35


kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit

szervezetek körében …………………………………………………........

37

20. ábra A Dohában (Qutar) elhelyezkedő Aspire Zone alaprajza ………………... 42

21. ábra A nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódó létesítmények városon

belüli elhelyezkedésének modelljei …………………………………........

42

22. ábra Az 1960-as évek közepe és az 1980-as évek vége között épület

sportlétesítmények a magyarországi megyei jogú városokban ………...…

44

dc_1352_16


129

23. ábra Az újonnan épült, különböző típusú sportlétesítmények távolsága az

adott település központjától az egyes időszakokban a magyarországi

megyei jogú városokban ………………………………………………….

47

24. ábra A sportlétesítmények egymástól való átlagos távolsága a

magyarországi megyei jogú városokban különböző időpontokban …........

48

25. ábra A Debrecen északkeleti részén elhelyezkedő sport-negyed ……...……… 49

26. ábra A sportlétesítmények településen belüli fekvése a beruházás

időpontjában és napjainkban a magyarországi megyei jogú

városokban ………………………………………………………………..

50

27. ábra Tornatermek és tornaszobák száma a közoktatási intézményekben

Magyarországon 2005-ben ………………………………………………..

52

28. ábra A sportra fordított összegek forrása szektorok szerint az

Európai Unió egyes országaiban az 2000-es évek közepén ………………

61

29. ábra A helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos kiadásainak

legfontosabb adatai 2002 és 2015 között Magyarországon …………........

62

30. ábra A helyi önkormányzatok és az államháztartás sportra fordított

kiadásai arányának változása az összes kiadáson belül 2002 és 2015

között Magyarországon …………………………………………………...

63

31. ábra A játékosok által megtett futómennyiség a 2010-es Dél-afrikai

Labdarúgó Világbajnokság különböző tengerszint feletti

magasságú helyszínein lejátszott mérkőzéseken ……………………........

67

32. ábra Az átlagos futási sebesség változása a különböző magasságokban a

tengerszinthez viszonyítva férfiak és nők esetében …………………........

67

33. ábra A FIFA által elfogadott és ajánlott műfüves pályák 10 millió főre jutó

száma az európai országokban ………………………………………........

70

34. ábra A német első osztályú labdarúgó csapatok téli edzőtáborának

helyszíne a 2015/2016 téli szezonban ……………………………….........

71

35. ábra Az 1924 és 2014 közötti téli olimpiák helyszíneinek

átlaghőmérséklete a játékok hónapjában ……………………………........

72

36. ábra A sportolási hajlandóság és a sportinfrastruktúrában közpénzből

megvalósított fejlesztések közötti kapcsolat ……………………………..

77

37. ábra A helyi önkormányzatok sport területén folytatott tevékenységével

való elégedettség mértéke lakóhely szerint Hajdú-Bihar megyében ……..

78

38. ábra A debreceni Nagyerdő Borsos József által készített fejlesztési

helyszínrajza ………………………………………………………….......

80

39. ábra A sporttal kapcsolatos fejlesztések helyszínei Debrecen

1960-es évek elején készült városfejlesztési terveiben …………………...

81

40. ábra Kisméretű bitumenes kézilabdapályák (ú.n. mikropályák) elhelyez-

kedése az 1970/80-as évtizedben épült Újkerti lakótelepen ………….......

82

41. ábra Az 1969-es Általános Rendezési Tervben megfogalmazott

sportfejlesztési elképzelések ……………………………………………...

93

42. ábra A World Stadium Index a különböző nagyobb sportesemények

esetében ……………………………………………………………….......

89

43. ábra A 2024-es Budapesti Olimpiára alkalmas meglévő vagy tervezett

vidéki helyszínek …………………………………………………………

91

44. ábra A sportrendezvényeken történő részvétel gyakorisága (2008 óta) a

válaszadó lakóhelyének függvényében Magyarországon ………………...

93

45. ábra A sportrendezvényeken történő részvétel gyakorisága a felmérés előtti

egy évben a válaszadó lakóhelyének függvényében Hajdú-Bihar

megyében ……………………………………………………………........

93

dc_1352_16


130

46. ábra Az olimpiai játékok munkahelyteremtő hatása …………………………... 97

47. ábra A munkanélküliség alakulása az 1996-os labdarúgó Világbajnokság

németországi helyszínein, illetve egyéb németországi településeken ……

98

48. ábra A nagyobb és kisebb sportrendezvények elméleti jellegzetességei …........ 99

49. ábra A Debrecenben 2005 és 2013 között megrendezésre került

edzőtáborok havonkénti megoszlása ……………………………………...

100

50. ábra A Debrecenben 2005 és 2013 között megszervezett

edzőtáborok országonkénti megoszlása …………………………………..

101

51. ábra A stadionoktól távolabb élők és a kellemetlenségeket ténylegesen

átélők véleménye a létesítmények által kiváltott problémák térbeli

nagyságáról ……………………………………………………………….

102

52. ábra A labdarúgó-stadionban rendezett sportesemény által okozott

problémák súlyossága és térbeli elterjedése az angliai

Kenilworth Road-on (Luton) ……………………………………………..

103

53. ábra A FedEx új stadionjának hatása a családi házak árára …………………… 107

54. ábra A Velodrome és a Max-Schmeling-Arena becsült hatása az

ingatlanárakra ……………………………………………………………..

108

dc_1352_16


131

Táblázatok jegyzéke

1. táblázat A foglalkozási átrétegződés menete néhány fejlett országban

az 1950-es évek eleje és 2012 között ………………………………....

8

2. táblázat A közszolgáltatások biztosításának lehetséges modelljei …………..... 12

3. táblázat A sporttal kapcsolatos kiadások legfontosabb adatai a 2000-es

évek közepén egyes Európai Uniós tagállamokban …………………..

19

4. táblázat A sporthoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek szektorok

szerinti megoszlása Shieffieldben 1996/97 folyamán ………………...

21

5. táblázat Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő

vállalkozások jellegzetességei a különböző nagyságú

településeken Magyarországon 2013-ban ………………………….....

22


vállalkozások 100 ezer lakosra jutó értékeinek átlaga a különböző

társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező településeken ……….....

24

7. táblázat A Pearson-féle korrelációs együttható értéke a sportot

főtevékenységként megjelölő vállalkozások és a különböző

társadalmi-gazdasági mutatók viszonylatában ……………………......

25

8. táblázat A vizsgálatba bevont települések társadalmi-gazdasági mutatóinak

értékei az ott működő és a sporttal kapcsolatos tevékenységet

főtevékenységként megjelölő vállalkozások erőssége alapján …….....

27

9. táblázat A sporttevékenység gyakorisága különböző településtípusokban

az Európai Unióban 2013-ban ………………………………………...

29

10. táblázat A sportolási gyakoriság mértéke Hajdú-Bihar megye

különböző településtípusaiban ………………………………………..

33


nonprofit szervezetek jellegzetességei a különböző nagyságú

településeken Magyarországon 2013-ban ………………………….....

35


nonprofit szervezetek 100 ezer lakosra jutó értékeinek átlaga a

különböző társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező

településeken ……………………………………………………….....

36

13. táblázat A vizsgálatba bevont települések társadalmi-gazdasági mutatói

értékeinek átlaga az ott működő és a sporttal kapcsolatos

tevékenységet főtevékenységként megjelölő társas

vállalkozások erőssége alapján …………………………………….....

37

14. táblázat A négy legnépszerűbb észak-amerikai sportágban szereplő csapatok

pályái elhelyezkedésének változása 1965 és 1997 között ………….....

39

15. táblázat Az Európában 1990 és 2010 között épült 30 ezer főnél nagyobb

befogadóképességű stadionok területi elhelyezkedése …………….....

40

16. táblázat A magyarországi megyei jogú városok sportlétesítmény-

fejlesztésének szakaszai ……………………………………………....

43

17. táblázat Az újonnan épült különböző típusú sportlétesítmények városon

belüli elhelyezkedése az építés időszakában a magyarországi

megyei jogú városokban ……………………………………………...

46

18. táblázat A telepítőtényezők fontossága az egyes periódusokban

az újonnan épült sportlétesítmények esetében a

magyarországi megyei jogú városokban ……………………………...

50

dc_1352_16


132

19. táblázat Sportlétesítmények előfordulási gyakorisága a vizsgálatba bevont

Hajdú-Bihar megyei településeken …………………………………...

53

20. táblázat A helyi önkormányzatok számára kifejezetten sportra fordítható

normatív támogatások összege a központi költségvetésekben az

1991 és 2010 közötti időszakban ……………………………………..

55

21. táblázat A Polgármesteri Hivatalban sporttal foglalkozó köztisztviselők

jellegzetességei a vizsgált településeken ……………………………...

57

22. táblázat A Polgármesteri Hivatalban sporttal foglalkozó köztisztviselők

kapcsolódása egyéb területekhez ……………………………………..

57

23. táblázat A képviselő-testület bizottsági struktúra legfontosabb elemei a

vizsgált településeken és a sport helyzete a 2014-es helyi

önkormányzati választások előtt és után ……………………………...

58

24. táblázat A sport szerepe a helyi önkormányzatok képviselőtestületi

bizottságaiban az adott települések nagyságának függvényében

az 5 ezer főnél népesebb települések esetében ……………………......

59

25. táblázat 26. táblázat A 2011-ben sportrendeletet elfogadó 10 ezer

főnél nagyobb lakosságszámú települések helyi

önkormányzatainak jellegzetességei (%) .…………………………......

60

26. táblázat A 10 ezer főnél nagyobb lakosságzámú települések sportrendeletben

felsorolt feladatok megemlítési gyakorisága a különböző nagyságú

településeken ………………………………….....................................

61

27. táblázat A helyi önkormányzatok sportra fordított kiadásai 2014-ben

településnagyság szerint ………………………………………………

64

28. táblázat A Spearmann-féle rangkorrelációs együttható értéke a sporttal

kapcsolatos kiadások vonatkozásában ………………………………..

64

29. táblázat A helyi önkormányzatok sportra fordított kiadásai (Ft/fő) és a

kormányzati szakpolitikával való azonosulás közötti kapcsolat

erőssége a 2014-es választások előtti időszakban az 5 ezer főnél

nagyobb településeken ………………………………………………..

65

30. táblázat A tengerszint feletti magasság számítógép által kiszámolt hatása a

különböző hosszúságú gyorskorcsolyatávok időeredményeire ……....

68

31. táblázat A különböző nagyságú szélsebesség hatása az atléták

teljesítményére ………………………………………………………..

69

32. táblázat A multifunkcionalitás megjelenése a napjaink modern

stadionjaiban a befogadóképesség függvényében ………………….....

75

33. táblázat A sportolási hajlandóság és a helyi hatóságok sporttal kapcsolatos

tevékenységének megítélése az Európai Unióban és

Magyarországon 2013-ban ……………………………………………

77

34. táblázat A sportolási hajlandóság és a helyi önkormányzatok munkájának

megítélése közötti kapcsolat Hajdú-Bihar megyében ………………...

78

35. táblázat A Debreceni Sportcentrum Közhasznú Nonprofit Kft. számára

juttatott önkormányzati támogatás legfontosabb adatai ………………

84

36. táblázat A Nagyerdei Stadion beruházásával kapcsolatos lakossági

vélemények …………………………………………………………...

86

37. táblázat A 2008-as Pekingi Olimpia létesítményei utóhasznosításának

megoszlása ……………………………………………………………

90

38. táblázat A sportrendezvény-látogatás gyakorisága az utóbbi 12

hónapban az Európai Unióban a lakóhely típusa alapján ………….....

92

dc_1352_16


133

39. táblázat A sportolási hajlandóság és a terület adottságainak megítélése

Hajdú-Bihar megyében 2015-ben ………………………………….....

105

40. táblázat A rendelkezésre álló sportolási lehetőségek és a sportolási

gyakoriság közötti kapcsolat Hajdú-Bihar megye vizsgálatba

bevont településein ……………………………………………………

105

dc_1352_16


134

Fényképek jegyzéke

1. fénykép A Bilbaóban felépített Guggenheim múzeum ………………………... 11

2. fénykép A London Dokknegyed területén egykori raktárépületben

kialakított loft lakás …………………………………………………...

11

3. fénykép A clevelandi Ouicken Loans Arena …………………………………... 39

4. fénykép A müncheni Allianz Arena …………………………………………… 41

5. fénykép A Pekingi Nemzeti Vízi Központ (Vízikocka) épülete ………………. 76

6. fénykép A Dél-Afrikában található Mbombela stadion ………………………... 76

7. fénykép A debreceni Nagyerdei Stadion ……………………………………… 85

8. fénykép A Nagyerdei Park a stadion-beruházás előtti és utáni időszakban …… 86

9. fénykép A 2005-ös Jégkorong Világbajnokság képe Debrecen gazdasági

élet szereplőit megcélzó kiadványában ………………………………..

87

10. fénykép Az Athéni Olimpia elhagyatott strandröplabda-pályája 2014-ben …… 90

dc_1352_16


135

Mellékletek

dc_1352_16


136

1. melléklet Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások

foglalkoztatotti viszonyai különböző nagyságú településeken Magyarországon 2013-ban (%) A B C D E F G H I J K

0 fő 17,5 13,5 16,1 15,1 15,2 11,6 12,5 14,4 11,2 27,4 17,3

1 fő 66,7 67,7 67,3 67,0 68,3 68,7 65,6 68,0 70,0 51,4 63,4

2 fő 8,8 10,0 8,9 10,3 10,4 12,2 11,2 7,8 9,2 9,6 9,8

3 - 4 fő 2,6 5,9 4,0 4,5 2,7 4,5 6,0 4,1 3,9 5,7 4,8

5 - 9 fő 2,6 1,9 2,7 1,8 1,8 1,9 2,9 3,0 3,2 3,4 2,8

10 - 19 fő 0,9 0,8 0,5 0,5 1,1 0,4 1,2 1,4 1,2 1,8 1,2

20 - 49 fő 0,9 0,2 0,5 0,3 0,4 0,6 0,6 1,0 0,7 0,5 0,6

50 - 99 fő 0,0 0,0 0,0 0,3 0,0 0,2 0,0 0,2 0,4 0,2 0,2

100 - 149 fő 0,0 0,0 0,0 0,2 0,0 0,0 0,0 0,1 0,1 0,1 0,1

150 - 199 fő 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

200 - 249 fő 0,0 0,0 0,0 0,0 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

számított érték 0,96 0,99 0,97 0,99 0,97 1,01 1,03 1,02 1,04 0,98 1,00

számított érték –

teljes

vállalkozási kör 1,00 1,02 1,02 1,02 1,02 1,02 1,03 1,00 1,01 0,96 1,00

A – 1 ezer főnél kisebb, B – 1 ezer és 3 ezer fő közötti, C – 3 ezer és 5 ezer fő közötti, D – 5

ezer és 10 ezer fő közötti, E – 10 ezer és 15 ezer fő közötti, F – 15 ezer és 25 ezer fő közötti, G

– 25 ezer és 50 ezer fő közötti, H – 50 ezer és 100 ezer fő közötti, I – 100 ezer és 250 ezer fő

közötti, J – Budapest, K – Magyarország


összevonásával kapott értéknek az országos értékhez viszonyított nagysága (ez minél nagyobb,

annál inkább jellemzőek a több embert foglalkoztató cégek)

Forrás: KSH 2014a

2. melléklet Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások

árbevétel-viszonyai különböző nagyságú településeken Magyarországon 2013-ban (%) A B C D E F G H I J K

0 - 20 m. Ft 92,5 92,5 92,6 94,1 94,1 93,8 90,4 90,9 90,0 87,3 90,6

21-50 m. Ft 4,5 3,6 4,1 2,7 2,6 3,1 6,2 4,3 5,5 6,0 4,8

51 - 300 m. Ft 2,5 3,4 2,5 2,8 3,0 2,3 3,1 4,0 3,4 5,3 3,7

301 - 500 m. Ft 0,5 0,2 0,8 0,0 0,4 0,5 0,1 0,4 0,5 0,8 0,5

501 - 700 m. Ft 0,0 0,2 0,0 0,2 0,0 0,3 0,0 0,2 0,4 0,2 0,2

701 - 1.000 m. Ft 0,0 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,1 0,2 0,1 0,1

1.001 - 2.500 m. Ft 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,1 0,0 0,2 0,1

2.501 - 4.000 m. Ft 0,0 0,0 0,0 0,2 0,0 0,0 0,1 0,0 0,0 0,0 0,0

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

számított érték 0,94 0,97 0,95 0,94 0,93 0,94 0,97 1,00 1,01 1,08 1,00


teljes vállalkozási

kör 0,98 0,97 0,97 0,97 0,97 0,96 0,98 0,96 0,96 1,07 1,00






összevonásával kapott értéknek az országos értékhez viszonyított nagysága (ez minél nagyobb,

annál inkább jellemzőek a magasabb árbevétel-kategóriába tartozó cégek)

Forrás: KSH 2014a

dc_1352_16


137

3. melléklet A sportolás okai Magyarországon (2013-ban) és Hajdú-Bihar megyében (2015-

ben) településtípusok szerint (több válasz is elképzelhető volt, %) Magyarország Hajdú-Bihar megye A B C D E C D

egészség javítása 49,1 38,2 35,9 40,0 44,2 38,9 28,8 fizikai megjelenés javítása 35,7 27,2 17,7 21,6 37,9 40,0 16,0 öregedés ellensúlyozása 18,8 14,7 9,3 13,6 11,6 7,4 2,0 szórakozás 10,7 4,4 8,9 6,0 25,3 17,9 10,0 kikapcsolódás 30,4 39,7 19,8 19,6 31,6 26,3 16,0 együttlét a barátokkal 11,6 12,5 7,3 9,2 13,7 12,6 4,0 új ismeretségek kötése 1,8 2,2 0,8 2,8 1,1 2,1 2,0 más kultúrájú emberek barátsága 0,9 0,7 0,8 2,0 1,1 2,1 0,0 fizikai teljesítmény javítása 29,5 27,9 24,6 27,6 18,9 15,8 10,0 állóképesség javítása 39,3 35,3 25,8 27,6 30,5 24,2 20,0 a súly ellenőrzése 9,8 13,2 7,7 4,8 18,9 13,7 12,0 az önbecsülés javítása 13,4 6,6 7,7 6,0 6,3 5,3 2,0 új képességek fejlesztése 3,6 4,4 1,6 1,6 3,2 1,1 0,0 versenyszellem 0,9 2,2 4,0 1,6 4,2 2,1 2,0 jobb beilleszkedés a társadalomba 0,9 0,0 0,8 2,0 1,1 1,1 0,0 egyéb 10,7 9,6 17,3 16,8 14,7 12,6 16,0

A – Budapest, B – megyeszékhelyek C – egyéb városok, D – községek, E – Debrecen

Forrás: European Commission, 2014b alapján saját számítás; Kozma, 2015

4. melléklet A gyakoribb sporttevékenységet akadályozó tényezők Magyarországon (2013-ban)

és Hajdú-Bihar megyében (2015-ben) településtípusok szerint (több válasz is elképzelhető volt,

%) Magyarország Hajdú-Bihar megye

A B C D E C D

idő-hiány 42,3 40,4 41,3 40,4 42,4 41,5 41,0

túl drága 11,9 15,0 10,3 13,1 10,6 10,8 10,3

nem szereti a versenyszerű dolgokat 10,7 7,3 12,7 9,6 3,0 3,1 0,0

sportlétesítmény-hiány 6,0 2,6 4,1 9,6 0,0 6,2 15,4

rokkantság vagy betegség 17,9 16,6 19,8 21,8 13,6 10,8 15,4

barát-hiány 7,1 4,1 3,5 5,1 4,5 0,0 0,0

kiközösítés 1,2 0,5 1,5 1,9 0,0 0,0 0,0

motiváció-hiány, nem érdekli 19,0 20,7 23,3 15,4 12,1 7,7 17,9

sérüléstől való félelem 9,5 6,2 5,0 8,3 6,1 3,1 7,7

más 6,0 9,3 8,6 4,8 7,6 16,9 12,8

A – Budapest, B – megyeszékhelyek C – egyéb városok, D – községek, E – Debrecen

Forrás: European Commission, 2014b alapján saját számítás; Kozma, 2015

dc_1352_16


138

5. melléklet Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit

szervezetek foglalkoztatotti viszonyai a különböző nagyságú településeken Magyarországon

2013-ban (%) A B C D E F G H I J K

0 fő 50,3 44,5 49,5 49,9 48,5 51,3 53,0 57,2 51,8 62,2 52,8

1 fő 48,6 54,5 49,3 48,4 50,6 46,5 45,2 42,0 46,1 36,2 45,7

2 fő 0,3 0,4 0,4 0,3 0,0 0,5 0,4 0,0 0,2 0,4 0,3

3 - 4 fő 0,1 0,2 0,2 0,7 0,0 0,3 0,3 0,2 0,5 0,3 0,3

5 - 9 fő 0,3 0,2 0,4 0,3 0,4 0,5 0,3 0,1 0,3 0,5 0,3

10 - 19 fő 0,5 0,2 0,2 0,3 0,4 0,6 0,5 0,2 0,6 0,2 0,4

20 - 49 fő 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 0,4 0,1 0,2 0,2 0,1

50 - 99 fő 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,1 0,3 0,1 0,1

100 - 149 fő 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,1 0,0 0,0

150 - 199 fő 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

200 - 249 fő 0,0 0,0 0,0 0,1 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

számított érték 100,7 103,7 100,8 102,5 101,6 102,3 100,7 96,0 103,1 94,0 100,0


teljes nonprofit

kör 101,3 105,1 108,0 110,4 105,5 106,5 102,8 96,8 101,0 91,5 100,0






összevonásával kapott értéknek az országos értékhez viszonyított nagysága (%)

Forrás: KSH 2014a

6. melléklet Sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő nonprofit

szervezetek árbevétel-viszonyai a különböző nagyságú településeken Magyarországon 2013-

ban (%) A B C D E F G H I J K

0 - 20 m. Ft 99,3 99,6 99,3 97,7 98,5 97,6 97,0 97,2 96,8 94,6 97,4

21-50 m. Ft 0,4 0,3 0,2 0,5 0,5 1,0 1,7 1,7 1,5 1,8 1,1

51 - 300 m. Ft 0,1 0,2 0,5 1,7 1,0 1,0 1,0 0,9 1,3 3,3 1,3

301 - 500 m. Ft 0,1 0,0 0,0 0,0 0,0 0,2 0,4 0,0 0,2 0,3 0,1

501 - 700 m. Ft 0,0 0,0 0,0 0,2 0,0 0,2 0,0 0,1 0,1 0,0 0,1

701 - 1.000 m. Ft 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

1.001 - 2.500 m. Ft 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,1 0,0 0,0 0,0

2.501 - 4.000 m. Ft 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

számított érték 95,8 95,0 95,8 100,5 97,6 100,2 100,3 100,7 101,2 106,5 100,0


teljes non-profit

kör 94,8 94,9 98,5 101,0 100,3 100,2 100,6 98,5 100,2 103,2 100,0





Forrás: KSH 2014a

dc_1352_16


139

7. melléklet Az új sportlétesítmények építési ideje és a létesítmény típusai közötti összefüggés

a magyarországi megyei jogú városokban

nagy kis helyigényű létesítmény2

helyigényű

létesítmény1

szabadtéri pálya sportcsarnok műjégpálya,

uszoda

1920-as évek előtt 11 0 6 0

két világháború között 23 0 2 3


1960-as évek közepe 12 7 4 4


1980-es évek vége 17 5 33 17


1990-es évek vége 1 0 1 1


2000-es évek vége 0 0 5 9

1 – labdarúgópályák és sportközpontok, 2 – szabadtéri kosár- és kézilabdapályák, a

sportcsarnokok, valamint a műjégpályák és uszodák


8. melléklet A sportlétesítmények modernizációjának ideje és a létesítmény típusai közötti

összefüggés a magyarországi megyei jogú városokban

nagy helyigényű létesítmény kis helyigényű létesítmény

1920-as évek előtt 0 0

két világháború között 4 0


1960-as évek közepe

3 1


1980-es évek vége

10 1


1990-es évek vége

1 7


2000-es évek vége

17 13


dc_1352_16


140

9. melléklet A Soproni Polgármesteri Hivatal szervezeti felépítése

Forrás: www.sopron.hu

dc_1352_16


http://www.sopron.hu/

141

10. melléklet A Békéscsabai Polgármesteri Hivatal szervezeti felépítése

Forrás: www.bekescsaba.hu

dc_1352_16


http://www.bekescsaba.hu/

142

11. melléklet A kormányzati szakpolitikával történő azonosulás és a sport bizottsági

struktúrában való jelenléte közötti kapcsolat a 2014-es önkormányzati választások után az 5

ezer főnél népesebb településeken (%)

teljes

önkormányzati kör

(n = 273)

a sportot a bizottsági struktúrában

megjelenítő önkormányzatok (n =

138)

teljesen kormánypárti* 51,3 50,7

részben kormánypárti/nem

kormánypárti**

10,6 10,9

teljesen nem kormánypárti*** 38,1 38,4

* - mind a polgármester mind a képviselőtestület többsége kormánypárti, ** - a polgármester

vagy a képviselőtestület többsége nem kormánypárti, *** - sem polgármester sem a

képviselőtestület többsége nem kormánypárti


12. melléklet A sport bizottsági struktúrában elfoglalt helyzete a 2014-es önkormányzati

választások utáni változásának és az adott települések „pártállásának” változása közötti

kapcsolat az 5 ezer főnél népesebb településeken (%)a

romlott a sport pozíciója javult a sport pozíciója

nem történt változás a

„pártállás” vonatkozásában

70,3 64,3

elmozdulás a

kormánypártiság felé*

10,8 25,0

elmozdulás a nem-

kormánypártiság felé**

18,9 10,7

a - a táblázatban azon önkormányzatok adatai szerepelnek, amelyekben a 2014-es

önkormányzati választások után megváltozott a sport bizottsági struktúrában betöltött szerepe

* - az adott önkormányzat köztes helyzetűből kormánypárti, vagy nem-kormánypártiból köztes

helyzetű vagy kormánypárti lett

** - az adott önkormányzat köztes helyzetűből nem-kormánypárti, vagy kormánypártiból

köztes helyzetű vagy nem-kormánypárti lett


dc_1352_16


143

13. melléklet A helyi önkormányzatok által sportra fordított összegek szektorok szerinti

megoszlása települések nagysága szerint 2014-ben (%)

A B C D E F összesen

1.000 fő alatt 48,4 4,7 0,2 45,5 1,0 0,2 100,0

1.000 – 2.999 66,6 5,7 0,2 26,1 1,1 0,3 100,0

3.000 – 4.999 48,3 10,0 1,7 38,1 1,7 0,2 100,0

5.000 – 9.999 41,5 7,2 0,3 50,7 0,4 0,0 100,0

10.000 – 14.999 63,6 13,5 0,0 20,6 2,3 0,1 100,0

15.000 – 24.999 35,8 32,4 0,1 29,9 1,6 0,2 100,0

25.000 – 49.999 38,1 37,6 0,7 21,1 2,3 0,2 100,0

50.000 – 99.000 41,3 41,6 0,0 16,0 1,0 0,2 100,0

100.000 – 249.999 54,0 38,6 0,0 6,0 1,0 0,5 100,0

Budapest 53,6 13,4 8,2 18,7 6,1 0,1 100,0

összesen 47,6 26,5 1,3 22,6 2,0 0,2 100,0

A – sportlétesítmények üzemeltetése és fejlesztése, B – verseny- és utánpótlássport támogatása,

C – sportszövetségek támogatása, D – szabadidősport támogatása, E – iskolai sport támogatása,

F – egyéb sporttal kapcsolatos kiadások


14. melléklet A helyi önkormányzatok által sportra fordított összegek egy főre jutó értékének

viszonya az országos átlaghoz az egyes szektorokban a különböző nagyságú településeken

2014-ben (%)

A B C D E F

1.000 fő alatt 27,3 4,7 5,1 54,1 13,3 30,5

1.000 – 2.999 58,8 9,0 7,5 48,7 23,2 57,0

3.000 – 4.999 35,2 13,1 47,5 58,5 30,0 33,2

5.000 – 9.999 99,0 30,9 23,4 255,2 23,1 19,9

10.000 – 14.999 146,5 56,0 0,0 99,9 129,1 30,3

15.000 – 24.999 85,6 139,1 7,8 150,8 94,2 118,4

25.000 – 49.999 124,8 221,4 85,3 145,6 187,0 141,1

50.000 – 99.000 215,0 390,4 0,2 175,7 121,6 185,1

100.000 – 249.999 171,6 220,5 0,3 40,0 74,4 358,8

Budapest 82,7 37,1 476,3 60,8 230,0 45,3

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0


dc_1352_16


144

15. melléklet Az egyes időjárási elemek hatása a sportágakra (az eredeti táblázatban 20 sportág

szerepelt, és az utolsó sor adata ezek átlagát tartalmazza)

légnyomás hőmérséklet szél csapadék köd átlag

íjászat - 3 5 3 4 4,0

tavaszi síelés 1 4 5 5 5 4,0

ejtőernyőzés 2 3 5 4 4 3,6

jég-vitorlázás 1 5 5 4 4 3,6

sífutás 2 5 4 5 2 3,6

bob 1 5 3 4 4 3,4

lesiklás 1 4 3 5 4 3,4

vitorlázás 1 4 5 3 4 3,4

kerékpár 3 3 5 4 1 3,2

atlétika (futószámok) 3 3 5 3 1 3,0

atlétika (ugrószámok) 2 4 5 3 1 3,0

evezés 2 4 5 3 1 3,0

kajak-kenu 2 4 5 3 1 3,0

lövészet 1 1 5 3 4 2,8

labdarúgás 1 2 4 5 1 2,6

úszás 1 5 4 1 1 2,4

átlag 1,65 3,75 4,30 3,25 2,35 3,1

1 – enyhe, 2 – kicsi, 3 – észrevehető, 4 – jelentős, 5 - nagymértékű

Forrás: Perry, 2004, p. 176.

16. melléklet Kezdési időpontok a spanyol bajnokságban különböző évszakokban

kezdési időpont 2015. augusztus 30. 2016. február 28.

12.00 0 mérkőzés 1 mérkőzés





22.00 1 mérkőzés 1 mérkőzés (22.05)


Forrás: http://www.eredmenyek.com/foci/spanyolorszag/primera-division/eredmenyek/

dc_1352_16


145

17. melléklet Az UEFA által meghatározott stadion-kategóriák minimális feltételei (példák)

1. kategória 2. kategória 3. kategória 4. kategória

állóhelyek lehetősége igen nem nem nem

ülőhelyek száma 200 1.500 4.500 8.000

VIP-helyek száma

(ebből a vendégcsapat számára

50

(10)

100

(20)

250

(50)

500

(100)

közvetítő-riporteri helyek

száma

2 hely 3 hely 5 hely 25 hely

sajtókonferencia-terem

nagysága

1 hely 30 hely 50 hely 75 hely

média munkaterület nagysága 50 m2 100 m2 100 m2 200 m2

külső terület a közvetítő-

kocsiknak

100 m2 200 m2 200 m2 1.000 m2

Forrás: UEFA, 2010

18. melléklet A különböző olimpiai létesítmények minimális befogadóképességével

kapcsolatban megfogalmazott 2012-es NOB-előírás néhány sportág esetében

sportág kapacitás

atlétika 60.000 fő

kosárlabda 12.000 fő (döntő)

labdarúgás 50.000 fő (döntő)

kézilabda 8.000 fő (döntő)

vízilabda 5.000 fő

síkvizi kajak-kenu 10.000 fő

lövészet 3.000 fő

Forrás: Preuss, 2006, p. 84-85.

19. melléklet A nyári olimpiákra épült állandó és ideiglenes létesítmények száma 1968 és 2012

között

olimpia állandó létesítmény ideiglenes létesítmény összes létesítmény

1968 – Mexikó 22 0 22

1972 – München 24 1 25

1976 – Montreal 27 0 27

1980 – Moszkva 25 0 25

1984 – Los Angeles 24 6 30

1988 – Szöul 34 0 34

1992 – Barcelona 42 1 43

1996 – Atlanta 25 6 31

2000 – Sydney 38 1 39

2004 – Athén 35 1 36

2008 – Peking 29 8 37

2012 – London 29 8 37

Forrás: Darcy – Taylor, 2013, p. 102.

dc_1352_16


146

20. melléklet A sportrendezvények látogatottsági adatai a KSH 2009/2010. évi időmérleges

alapján a lakóhely szerint

Budapest megyeszékhely egyéb

város

község összesen

a tevékenységet végzők

aránya (%)

0,3 0,5 0,3 0,6 0,4

a tevékenységet végzők

időráfordítása (perc/fő)

93 81 126 123 111

Forrás: KSH, 2012 alapján

21. melléklet Az utóbbi egy évben meglátogatott sportrendezvények sportága a válaszadó

lakóhelyének függvényében Hajdú-Bihar megyében 2015-ben (több válasz is elfogadható volt,

a végső érték ezért nagyobb, mint 100%, %)

Debrecen

10.000 fő feletti

városok

10.000 fő

alatti városok községek

megye

labdarúgás 49,4 41,7 48,6 61,0 49,8

egyéb csapatjáték 38,0 39,6 29,7 29,3 35,1

Európa- vagy

világbajnokság 7,6 0,0 0,0 0,0 2,9

egyéb sport-

rendezvény 27,8 27,1 21,6 19,5 24,9


22. melléklet A lakóhelyen kívüli sportrendezvény-látogatottság Magyarországon a lakóhely

függvényében 2008 óta (%)

igen nem összesen

Budapest 96,9 3,1 100,0

megyei jogú városok 83,3 16,7 100,0

egyéb városok 81,8 18,2 100,0

községek 92,9 7,1 100,0

összesen 89,0 11,0 100,0


23. melléklet A lakóhelyen kívül történő sportrendezvény-látogatottság a felmérés előtti egy

évben a lakóhely függvényében Hajdú-Bihar megyében (%)

igen nem összesen

Debrecen 74,0 26,0 100,0

10.000 fő feletti városok 70,4 29,6 100,0

10.000 fő alatti városok 70,5 29,5 100,0

községek 80,4 19,6 100,0

Hajdú-Bihar megye 73,9 26,1 100,0


dc_1352_16


147

24. melléklet A vendégéjszakák száma a svájci szállodákban és gyógyhelyeken

(az évenkénti növekedési ütem, a szürke függőleges vonal mutatja az egyes évek júniusi

értékeit)

Forrás: Lamla et al., 2012, p. 5.

25. melléklet A Barcelonai olimpia hatása a turizmus hosszú távú fejlődésére

1990 2001

szállodai szobák száma (db) 18.567 34.303

turisták száma (fő) 1.732.902 3.378.636

turista vendégéjszakák száma (db) 3.795.522 7.969.496

átlagos tartózkodása idő (nap) 2,84 3,17

az érkező turisták lakóhely (%)

- Spanyolország 51,2 31,3

- Európa 32,0 39,5

- más térségek (pl. USA, Japán) 16,8 29,2

Forrás: Gratton – Preuss, 2008, p. 1932.

dc_1352_16


148

26. melléklet Az egyes sportágakban Debrecenben megrendezett edzőtáborok havonkénti

megoszlása 2005 és 2013 között (a táblázatban kiemelten azon sportágak szerepelnek,

amelyben legalább hat edzőtábor megrendezésére került sor)

atlétika kézilabda kosárlabda labdarúgás röplabda úszás egyéb

január - 3 1 4 - 4 3 15

február - - - 10 - 6 4 20

március 4 1 - - - 6 1 12

április 7 - - - - 3 - 10

május 4 - - - 1 5 - 10

június - - 1 5 - 1 - 7

július 3 5 - 16 2 5 - 31

augusztus 2 11 6 8 3 1 - 31

szeptember - 2 3 1 - - 1 7

október - 5 - - - 4 2 11

november - - - - - 3 1 4

december - 3 - - - 1 1 5

összesen 20 30 11 44 6 39 13 163


27. melléklet Az edzőtáborokban eltöltött vendégéjszakák aránya a Debrecenben eltöltött

vendégéjszakákon belül a különböző típusú szálláshelyeken 2005 és 2013 között havi

bontásban (zárójelben a külföldiek esetében érvényes adatok, amelyek a 2008-2013 közötti

időszakra vonatkoznak)

kereskedelmi szálláshelyek szállodák 3*-os szállodák

január 2,1 (10,0) 2,1 (10,1) 5,6 (32,8)

február 3,2 (13,0) 3,3 (13,3) 8,3 (35,5)

március 0,9 (2,9) 0,9 (3,0) 2,3 (10,0)

április 2,6 (11,0) 2,8 (11,2) 7,3 (32,2)

május 1,0 (1,3) 1,1 (1,3) 2,9 (4,2)

június 0,9 (4,6) 1,1 (4,7) 3,1 (15,6)

július 3,5 (10,9) 4,0 (12,3) 11,7 (36,2)

augusztus 2,4 (6,2) 2,8 (7,1) 9,0 (24,8)

szeptember 0,9 (2,3) 1,0 (2,4) 2,6 (7,3)

október 0,9 (2,6) 0,9 (2,6) 2,5 (8,4)

november 0,3 (0,0) 0,3 (0,0) 1,0 (0,0)

december 0,3 (0,5) 0,3 (2,6) 0,9 (2,1)

Forrás: a Debreceni Sportcentrum Közhasznú Nonprofit Kft adatszolgáltatása

dc_1352_16


149

28. melléklet A sportolási hajlandóság és a terület adottságainak megítélése az Európai Unióban

és Magyarországon 2013-ban (%)

a terület adottságainak megítélése

(a terület ahol élek, sok lehetőséget kínál a

sportolásra)

a sportolási tevékenység

gyakorisága

A B C D

hetente minimum

egyszer 52,3 37,0 29,1 20,8

Európai havonta 1-3 alkalommal 6,1 5,4 5,7 3,6

Unió ritkábban 11,4 14,4 15,7 10,9

soha 30,1 43,2 49,5 64,6

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

hetente minimum

egyszer 41,9 41,1 32,0 32,1


Magyarország ritkábban 11,9 14,3 13,9 10,4

soha 41,4 40,6 50,2 51,9

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

A – teljes mértékben egyetért, B – inkább egyetért, C – inkább nem ért egyet, D – egyáltalán

nem ért egyet

Forrás: European Commission, 2014b

dc_1352_16


mta doktori ÉrtekezÉs a posztindusztriÁlis …real-d.mtak.hu/1015/7/dc_1352_16_doktori_mu.pdf ·...

Documents