mkot kongr 2008 abstract

2008. NOVEMBER KÜLÖNSZÁMHazai szakemberek válogatásagyakorló orvosok számára

ISSN 1218-2583

A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

2008. november 6–8., Budapest

ELÔADÁS KIVONATOK

onko 5 ujjjjjj 2008.10.28 08:39

onko 5 ujjjjjj 2008.10.28 08:39

A Magyar Klinikai Onkológiai TársaságV. Kongresszusa

2008. november 6–8., Budapest

ELÔADÁS KIVONATOK

onko 5 ujjjjjj 2008.10.28 08:39 Page 1

SSZZEERRVVEEZZÔÔKK

SSzzeerrvveezzôô BBiizzoottttssáágg

Bodoky György, a kongresszus elnökeSzánthó András, a MKOT elnöke

TTaaggookk

Baki Márta, BudapestKis Csongor, DebrecenKovács Gábor, Budapest Moskovits Katalin, BudapestOláh Judit, Szeged Pikó Béla, Gyula Pintér Tamás, GyôrRemenár Éva, BudapestSzántó János, DebrecenSzûcs Miklós, BudapestThurzó László, Szeged

TTuuddoommáánnyyooss TTiittkkáárrssáágg

Bodoky GyörgyFôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent Istvánés Szent László Kórház-Rendelôintézet,Onkológiai Osztály1097 Budapest, Gyáli út 5-7.Tel: (1) 455-8273, Fax: (1) 455-8107E-mail: [email protected]: www.mkot.hu

KKoonnggrreesssszzuussii IIrrooddaa

CongressLine Kft.

1056 Budapest, Fejér György u. 12.

Tel: (1) 429-0146, Fax: (1) 429-0147

E-mail: [email protected]

Honlap: www.congressline.hu

SSZZPPOONNZZOORROOKK

MKOT Háziorvosi AlaptanfolyamJanssen-Cilag Kft.Daganatos Betegek NapjaNovartis Hungária Kft.

AA kkoonnggrreesssszzuuss ttáámmooggaattóóii

Abbott Laboratories (Magyarország) Kft.Abbott Nutrition Actavis Hungary Kft.Amgen Kft.AstraZeneca Kft.Bayer Schering PharmaCephalon KépviseletDabur Oncology Kft.EGIS Gyógyszergyár Nyrt.GlaxoSmithKline Kft.Janssen-Cilag Kft.Lilly Hungária Kft.Medial Kft.Medis d. o. o. Magyar Képviseleti IrodaMerck Kft.Novartis Hungária Kft.Numil Kft.Nycomed Pharma Kft.Oncopharma Kft.PET-CT Orvosi, Diagnosztikai Kft.Pfizer Kft.Pharmacenter Hungary Kft.Pharmacologic Kft.Pliva Hungária Kft.Premier G. Med Kft. (Berner-Cato)Ratiopharm Hungária Kft.Replant Cardo Kft.Richter Gedeon Nyrt.Roche (Magyarország) Kft.Sandoz Kft.San-Eco Kft.Sanofi-Aventis Zrt.Teva Magyarország Zrt.

Különszám

A közleményekben szereplô információk a szerzôk nézeteit tükrözik. Bármely említett termék használatakor az érvényes alkalmazási elôírás az irányadó.

Kiadta:Professional Publishing Hungary Kft. Medical Tribune Divízió1037 Budapest, Montevideo u. 3/a.Levélcím: 1300 Budapest, Pf. 157.Telefon: 430-4501, fax: 430-4509

© Professional Publishing Hungary Kft. Budapest, 2008.Reprodukálása bármely módon és bármely nyelven egészben vagy részben a Professional Publishing Hungary Kft. Medical Tribune Divízió (Budapest)elôzetes írásos engedélye nélkül szigorúan tilos.

A közölt cikkekben olvasható vélemény a szerzô álláspontját tükrözi, és nem tekinthetô a kiadó, illetve az Orvostovábbképzô Szemle Szerkesztôbizottsága véleményének.Minden orvosnak saját klinikai tapasztalatára kell támaszkodnia valamennyi döntésének meghozatalakor, figyelembe véve a kezelés elônyeit a mellékhatásokkal szemben.Döntése elôtt ismerkedjen meg a cikkben említett termékek alkalmazási elôirataival.


O1 „Triple negativ” emlôtumoros betegek kezelése bevacizumab-tartalmúprotokoll szerint

Ruzsa Á., Fekete I.

Bevezetés: A „triple negativ” emlôtumoros betegek kezelése arapid progresszió miatt csaknem reménytelen volt a bevacizu-mab-tartalmú protokollok alkalmazása elôtt.Anyag és módszer: Az onkológiai osztályon 2008. évben 5beteget kezeltünk. Az átlagéletkor: 55,6 év volt. Minden beteghormonreceptor-negatív, és HER2-negatív invazív ductalis,áttétes emlô-carcinomában szenvedett. A metasztázisok sze-rint egy betegnek csontvelô-, 3 betegnek májmetasztázisa,egynek mediastinalis metasztázisa volt, illetve többszörösmetasztázisban szenvedtek. Heti paclitaxel 80 mg/m2, kéthe-tente bevacizumab 10 mg/tskg dózisú kezelést adtunk. Átlagostúlélés (kezelés kezdetétôl – 2008. szept. 30.) 180 nap.Eredmények: A betegek közül 1 meghalt, 1 progrediált, hárombeteg parciális remisszióba került, majd egynél SD alakult ki.A kezelést a betegek jól tolerálták, lényeges mellékhatást nemészleltünk.A kis esetszám mellett is azt mondhatjuk, a kezelés jól tolerál-ható, és reményt ad a rossz prognózisú betegek kezelésére is.

Zala Megyei Kórház, Onkológiai Osztály, Zalaegerszeg

O2 GIST a molekuláris vizsgálatok tükrében

Tamás K.1, Sápi Z.2, Petrányi Á.1, Végh É.1, Farkas M.1,Babics J.1, Németh H.1, Füle T.2, Bodoky Gy.1

Bevezetés és célkitûzés: A GIST hisztogenezisérôl számoselképzelés látott napvilágot, a fordulatot az a felismerés ered-ményezte, mely szerint a GIST sejtekben specifikus c-kit génaktivációs mutáció keletkezik. Mára egyértelmûvé vált, hogy aterápiás válasz függ az érintett tirozin-kináz-receptor típusá-tól, valamint a mutáció helyétôl és jellegétôl. Jelen munkánkcélját GIST-ben szenvedô, tirozin-kináz-gátlóval kezelt bete-geink esetében a mutáció génen belüli elhelyezkedése és aterápia hatékonysága közötti összefüggés felderítése képezi.Betegcsoport és módszer: Oszályunkon, 2001. október–2008.szeptember között, 41 immunhisztokémiai vizsgálat által iga-zolt c-kit pozitív, helyileg elôrehaladott inoperábilis és/vagymetasztatikus GIST-ben szenvedô beteg részesült tirozin-kináz-gátló kezelésben. Betegeink archivált paraffinos szövet-mintablokkjaiból DNS-izolálás, majd retrospektív genotipizá-lás történt.Eredmények: A vizsgálatba bevont 41 betegbôl 25 esetben(61%) exon 11 mutáció igazolódott. A c-kit gén 11-es exonjántalált genetikai elváltozás többsége deléció, de kimutathatóvolt báziscsere és duplikáció is. Az 550–560 kodonok voltakleggyakrabban érintettek (19/25 beteg). Négy esetben(9, 75%) találtunk exon 9 mutációt (2 báziscsere és 2 dupli-káció). Egy betegnél került kimutatásra vad típusú GIST.Az átlagos össztúlélés 42 (6–82) hónap.Megbeszélés: Elemzésünkben bemutatjuk az exonmutációösszefüggését a terápia eredményességével.

1Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet,

Onkológiai Osztály, Budapest

2Semmelweis Egyetem, I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

3


Különszám

4

O3 Metasztatikus RCC másodvonalbelisunitinib-kezelése Saját tapasztalatok

Rumszauer Á., Farczádi E., Boér K.

Bevezetés: A Nemzeti Rákregiszter adatai alapján 2006-banMagyarországon 2223 új vesedaganatot jelentettek be.A vese-parenchymából kiinduló daganatok 90%-a vesesejtescarcinoma, és ezek 85%-a világossejtes rák. Áttétes világossej-tes vesedaganatos betegek elsô vonalbeli kezelésében az inter-feron alfa-2a–vinblastin kombinációval a terápiás válasz16,5%, az átlag túlélés 67,6 hét. Az interleukin-2–interferonalfa-2a–5 FU kombináció esetében a várható remissziós ráta18,6%, az 1 éves túlélés 20% körül van. 2006 óta alkalmazunksunitinib- (Sutent) terápiát az áttétes veserák másodvonalbelikezelésében.Betegcsoport és módszer: 2006. október és 2008. szeptemberközött 9 metasztatikus vesedaganatos betegnél alkalmaztunkmásodvonalbeli sunitinib-kezelést. A célzott terápiát megelô-zôen a betegek kemo-immunterápiában részesültek. Négybetegnél a progresszió a citokinkezelés ideje alatt következettbe, 5 beteg esetében az elsô vonalbeli kezelés befejezése és abetegség progressziója között eltelt átlag idôszak 12,8 hónapvolt. Az átlagos életkor 59 év (40–68 év) volt. Áttéti lokalizációtmutattunk ki a tüdôben, pleurán, mediastinalis és retroperito-nealis nyirokcsomókban, valamint egy beteg esetében a máj-ban és az inguinalis nyirokcsomóban. A sunitinib-terápiát 6hetes ismétlôdô ciklusokban (4 hétig per os 50 mg sunitinib-kezelés után 2 hét szünet) progresszióig alkalmaztuk.Eredmény: Az átlag kezelési idô 8,2 hónap (2–24 hónap).Komplett remissziót 1 esetben, parciális remissziót, illetve sta-bil betegséget 4 esetben észleltünk, két betegnél progressziókövetkezett be. Egy beteg esetében klinikailag manifeszt agyimetasztázisok miatt állítottuk le a kezelést, egy másik esetbena mellékhatások miatt nem folytattuk a terápiát. Egy betegkivételével a sunitinib-terápiát a betegek jól tolerálták, a ciklu-sokat nem kellett halasztani, illetve a kezelést megszakítani.Dóziscsökkentést 2 esetben alkalmaztunk. Fontos megfigyelé-sünk, hogy a reagáló betegeknél már az elsô ciklus kezelésutáni kontroll CT-vizsgálat során kimutatható volt a remisz-szió. Leggyakoribb mellékhatások a magas vérnyomás, hiper-aciditás, ödémaképzôdés, gyengeség voltak. Pajzsmirigyfunk-ció-eltérés 2 beteg esetében következett be, egyik esetben 16hónapos kezelés után hypothyreosis alakult ki, míg a másikbetegnél a harmadik ciklust követôen hyperthyreosist észlel-tünk. A kezelés elônye, hogy orálisan adagolható, nem szüksé-ges hospitalizáció, és a kedvezô mellékhatásprofilnak köszön-hetôen a betegek a terápia ideje alatt teljes életet élhetnek.

Fôvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest

O4 Elôrehaladott hepatocelluláriscarcinomás betegek sorafenib-kezelésével szerzett tapasztalataink

Németh H., Petrányi Á., Tamás K., Farkas M., Babics J.,Bodoky Gy.

Bevezetés: A hepatocelluláris carcinoma a betegek 60–70%-ánál elôrehaladott stádiumban kerül felismerésre, ami-kor a betegség prognózisa kedvezôtlen a hatékony kezelésilehetôségek hiánya miatt. A sorafenib új multikinázgátlómolekula, a tumorsejtek proliferációját és az angiogenezistgátolja. A sorafenib az elôrehaladott hepatocelluláris carcino-más betegek túlélését közel 3 hónappal nyújtja meg.Módszer: Az elmúlt 3 hónap során 13 intermedier vagy elôre-haladott stádiumú, szövettanilag igazolt hepatocelluláris car-cinomában szenvedô betegünknél indítottunk sorafenib-kezelést. A mellékhatásprofilt és a 2 hónapos radiológiai prog-ressziót vizsgáltuk.Eredmények: A leggyakoribb mellékhatás a hasmenés és atestsúlycsökkenés volt. Emellett kisebb arányban kéz-lábszindrómát, hányingert, gyengeséget, rekedtséget és hajhullástészleltünk. Három betegnél kényszerültünk a kezelés felfüg-gesztésére, egy betegnél kéz-láb szindróma, egy betegnél rec-talis vérzés, egy betegnél zavartság miatt, mely utóbbi hátteré-ben hepatikus encephalopathia igazolódott. Hematológiaimellékhatást és vérnyomás-emelkedést nem tapasztaltunk. Akét hónapos CT-kontroll során észlelt eredményekrôl szinténbeszámolunk.Következtetés: A sorafenib, bár számos mellékhatással ren-delkezik, biztonságosan alkalmazható a jó májfunkcióval ren-delkezô, elôrehaladott hepatocelluláris carcinomás betegekkezelésére.

Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet,




5

O5 Másodvonalbeli pemetrexed-kezelés nem kissejtes tüdôrákban

Nagy A., Ferenczi E., Varga I., Borbély T.,Pálinkási Sz., Tolnay E.

2007. január óta van lehetôségünk nem kissejtes tüdôrákosbetegeinknél másodvonalban pemetrexed monoterápia alkal-mazására. 2007. január 1. és 2008. szeptember 30. között 28nem kissejtes tüdôrákos beteget kezeltünk pemetrexed mono-terápiával elsô vonalbeli kezelést követô progresszió kapcsán.A betegek mindannyian ECOG 0-1 állapotúak voltak, közülük19 férfi és 9 nô, átlagéletkoruk 54,07 év (39–72 év) volt.Szövettani megoszlás szerint 7 közelebbrôl nem differenciáltNSCLC, 8 planocelluláris, 13 adenocarcinoma volt. A pemet-rexedet 21 naponként 500 mg/m2 dózisban, 10 perces iv. infú-zióban, folsav és B12-pótlással alkalmaztuk maximum 4 cik-lusban. A 28 beteg közül egynél allergiás bôrreakció miatt füg-gesztettük fel a kezelést, egynél pedig együttmûködési nehéz-ségek hiányában csak egy kezelésre került sor. Négy betegnéljelenleg is folyik a kezelés, így ôket a végleges elemzésbe nemvontuk be. A kezelt betegeknél 10 esetben a betegség progresz-szióját (PD), 10 esetben a betegség stabilizálódását (SD), 2esetben parciális remissziót (PR) figyeltünk meg. A kezelésselkapcsolatban súlyos, életet veszélyeztetô mellékhatást nemészleltünk. Nausea (grade I-II) 2, neutropenia (grade I-III) 4,lázas felsô légúti infekció 1, vírusos gastroenteritis 1, enyheanaemia (grade I-II) 2, min. májenzim-emelkedés (1,5-2-sze-res) 4 esetben fordult elô. Tekintettel a fentiekre, a másodvo-nalbeli pemetrexed monoterápia az onkopulmonológiai gya-korlatban is hatékony és biztonságosan alkalmazható kezelés-nek bizonyult.

Pest Megyei Tüdôgyógyintézet, Törökbálint

O6 Célzott oxaliplatin kemoterápiacolorectalis tumorokban. Mi az elméletés hol tart a gyakorlat?

András Cs.1, Tóth L.2, Schlachter K.2, Enyedi A.3,Pósán J.3, Szántó J.2

Célkitûzés: A platinavegyületek által okozott DNS-károsodá-sokat a nukleotid excíziós repair (NER) rendszer kijavítja,ezáltal gyógyszer-rezisztenciát okoz. A NER rendszer egyiktagja az ERCC géncsalád. Vizsgáltuk az ERCC1 fehérje predik-tív és prognosztikai értékét.Betegek és módszer: A vizsgálat retrospektíve formalinbafixált, paraffinba ágyazott szövettani mintában történt IHCmódszerrel 28 beteg esetében, akiknél 2002-ben igazolódott acolorectalis carcinoma, késôbb a metasztatikus folyamatraoxaliplatin-kezelésben is részesültek. Tanulmányoztuk azösszefüggést az össztúléléssel, a metasztatikus túléléssel és azoxaliplatin-terápia utáni PFS-el.Eredmények: 19 férfi, 9 nô, átlagéletkor 61 év, colon 17, rec-tum 11 eset.OS 28 hónap, metasztatikus túlélés 21,5 hónap, 5 éves túlélés8%. Oxaliplatin ciklusok száma 7 (2–20).Az ERCC1 gént kismértékben expresszáló tumorok esetébenjobb volt az OS, metasztatikus túlélés, PFS, mint az ERCC1gént nagymértékben expresszáló tumorokban, de szignifikánskülönbséget nem találtunk.Következtetés: Elméletileg a biológiai terápiákhoz hasonlóanszükség lenne a kemoterápiás kezelések esetében is a célzottalkalmazásra. A gyakorlatban nem állnak rendelkezésünkre amegfelelô egyszerû módszerek, jelen esetben az IHC vizsgálatnem bizonyult biztonságosnak, habár jelzi a tendenciát, deszignifikánsan nem sikerült igazolni az ERCC1 prediktív ésprognosztikai értékét.

1Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Osztáy, Debrecen

2Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pathológiai Intézet, Debrecen

3Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sebészeti Klinika, Debrecen


Különszám

6

O7 Metasztatikus colorectalis carcinoma.Patológiai prognosztikai faktorokvizsgálata tissue microarray módszerrel

Tóth L.1, András Cs.2, Schlachter K.1, Molnár Cs.1,Szántó J.2

Bevezetés: A metasztatikus vastagbél-carcinomás betegekkezelésére rendelkezésre álló kemoterápiás lehetôségek egyikeaz oxaliplatin-kezelés. Munkánkban vizsgálni kívántuk, hogya tumor milyen patológiai és immunfenotípusos jellemzôibefolyásolják a beteg túlélését, és a terápiára adott választ.Anyag és módszerek: 28, a DE OEC Onkológiai Tanszékenoxaliplatin kemoterápiában részesült, metasztatikus vastag-bél-carcinomás beteg primer tumorának IHC vizsgálatátvégeztük el, TMA módszerrel. Minden esetben vizsgáltuk atumorsejtek p53, p21, MLH-1, MSH-2, MSH-6, EGFR, �-cate-nin, E-cadherin, és ERCC-1 protein expresszióját. A kapotteredményeket összevetettük a betegek teljes túlélési, metaszta-tikus túlélés és progressziómentes túlélési idejével.Eredmények: Betegeink közül 19 férfi és 9 nô volt, az átlagé-letkor 61,5 év. 17 colon- és 11 rectum-tumor volt. A betegekátlagos teljes túlélési ideje 28 hónap, a metasztatikus túlélésiidô 21,5 hónap volt. Az ERCC1 expressziót mutató tumorokesetén mind a teljes túlélés, metasztatikus túlélés és a prog-ressziómentes túlélés rövidebb volt, mint az ERCC1 negatívtumorok esetén. A többi vizsgált paraméter nem befolyásoltaszignifikánsan a prognózist.Megbeszélés: Az ERCC1 expresszió IHC metodikával történômeghatározása korlátozott értékû a terápiás hatás elôrejelzéseszempontjából. A többi vizsgált paraméter – melyek prog-nosztikai szerepe korai stádium esetén igazolt – elôrehaladottstádium esetén nem bizonyult szignifikánsnak.


2Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen

O8 Claudinok vizsgálata a normálés a malignus húgyhólyagon

Riesz P.1, Kiss A.2, Páska Cs.2, Törzsök P.2, Lotz G.2,Majoros A.1, Szûcs M.1, Nyírády P.1, Schaff Zs.2, Romics I.1

Bevezetés: A húgyhólyagrákok korai diagnosztikája és a stá-diumorientált terápia kiválasztása központi szerepet játszik akezelésben. A terápia szempontjából a nem invazív (felületes)(Ta, T1), valamint az izominvazív (T2–4) daganatok elkülöní-tése alapvetô jelentôségû. A betegség prognózisának megítélé-se és a kezelés megválasztása a T1G3-as daganat esetén a leg-nehezebb. A claudinok a tight junction integráns fehérjéi, 24típusa ismert, melyek különbözô összetételben és mennyiség-ben találhatóak az egyes szövettípusokban. A claudinok exp-ressziójának megváltozása szerepet játszhat a karcinogenezis-ben és a daganatok progressziójában.Célkitûzés: A különbözô stádiumú húgyhólyagdaganatokbana claudin 1,2,3,4,5,7 és 10 expresszió vizsgálata mRNS ésfehérje szinten.Anyag és módszer: 60 humán, formalinfixált, paraffinbaágyazott húgyhólyagmintából teljes RNS-izolálás után cDNStermelését követôen RT-PCR reakciókat végeztek, referencia-génként a béta-actint használták. A fehérjeexpressziót im-munhisztokémiai reakciókkal vizsgálták.Eredmények: Nem volt igazolható szignifikáns eltérés a kont-rollcsoportként használt egészséges hólyagfal és a gyulladásoshólyagbetegségek között, a vizsgált claudinok mRNS-expresz-sziója és fehérjetermelésükben. A hólyagrákokban a claudin 1,4 és 7 mRNS-expresszió a progresszióval (T1=>T2) csökkent.A claudin 1, 4 és 7 fehérjeexpresszió vizsgálata során az inva-zív rákokban (T2) szintén csökkenést lehetett igazolni. AT1G3 stádiumú, recidiváló tumorokban a claudin 1 és 7mRNS- és fehérjetermelést alacsonyabbnak találták, mint aT1G3 nem recidiváló esetekben.Következtetések: Az eltérô prognózisú T1 és T2 tumorokclaudin- (1, 4, 7) expressziója is jelentôs különbségeket mutat.Az invázió kialakulásával a claudin (1, 4, 7) fehérjeexpressziócsökken. A T1G3-as tumorokon belül jelentôs eltérés volt lát-ható a claudin- (1, 7) expresszióban: a recidiváló tumorokbanalacsonyabb fehérjeexpressziót találtak. Amennyiben továbbivizsgálatok is megerôsítik a fenti eredményeket, akkor az ala-csony claudin-expresszióval társuló T1G3-as hólyagrákok ese-tén a korai radikális kezelés lenne indokolt.

1Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Urológiai Klinika, Budapest

2Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest


O9 A tüdôrákok claudin-expressziójánakúj kutatási irányvonalai

Moldvay J.

A tight junction fehérjék közé tartozó claudinok fontos szere-pet játszanak a sejtek adhéziójában, proliferációjában és aglanduláris differenciációban. Kevéssé ismert ugyanakkor aclaudin-expresszió humán normál bronchus-hámban éstüdôrákban. Saját korábbi vizsgálataink alapján elmondható,hogy a tüdôrák egyes szövettani altípusai között szignifikánsclaudin-expressziós különbségek figyelhetôk meg, fôként akissejtes tüdôrák és a nem kissejtes tüdôrák, illetve a kissejtestüdôrák és a carcinoid között. Ezek az eltérések a szövettani-lag különbözô tüdôrákok karcinogenezisbeli különbözôségei-re utalhatnak, és differenciáldiagnosztikai jelentôséggel bír-hatnak. Emellett az egyes daganatokban megfigyelhetô jelen-tôs claudin-overexpresszió terápiás lehetôségeket rejt magá-ban. Az elôadás során bemutatjuk a tüdôrákok claudin-exp-ressziójára vonatkozó – korábbi vizsgálati eredményeinkenalapuló – új kutatásaink legfôbb irányvonalait.

Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest

O10 Javaslat a vizsgálómódszerek racionáliskombinálására a daganatok KRAS

mutációs státusának meghatározásában

Tátrai P.1, Somorácz Á.1, Hegedüs Z.1, Füle T.2,Kovalszky I.2, Kulka J.1, Kiss A.1, Tímár J.1

Bevezetés: A KRAS gén szerzett aktiváló mutációi reziszten-ciát okozhatnak az epidermális növekedési faktor receptor(EGFR) elleni célzott terápiával szemben. Ezért a panitumu-mab csak vad típusú KRAS esetén indikált, és a KRAS mutá-ciós státus más EGFR-gátló kezelések esetében is prediktívértékû.Cél, anyagok, módszerek: Intézetünkben 2008. áprilisa ótavégezzük a KRAS 2. exon 12-13. kodon státusának meghatáro-zását fôleg colorectalis carcinomában és tüdô-adenocarcino-mában. Mivel még nincs európai ajánlás a vizsgálómódszerrenézve, összevetettük a mutagén primeres restrikciós frag-menshossz-polimorfizmus (RFLP), a direkt szekvenciaanalí-zis és az allélspecifikus valós idejû PCR (TheraScreen, Roche)eredményeit. Végsô referenciának a validált TheraScreen kiteredményét tekintettük.Eredmények: A megvizsgált 220 esetbôl 97 (44,1%) bizonyultRFLP-vel KRAS mutánsnak. Ebbôl 64-et szekvenálva 35-benegyértelmûen, 9-ben kérdésesen, 20-ban pedig egyáltalán nemsikerült kimutatnunk a mutációt. A 20 diszkordáns esetbôl12-t TheraScreennel továbbvizsgálva 3-ban egyértelmûen, 7-ben bizonytalanul, míg 2-ben nem igazolódott a mutáció. AzRFLP-vel vad típusúnak ítélt 123 esetbôl 79-et szekvenáltunk,mindannyiszor negatív eredménnyel.Következtetés: Az olcsó és gyors RFLP-vel elôszûrve a negatívesetek megbízhatóan leválaszthatók. A pozitív RFLP-ítélethitelesítése vagy elvetése érdekében az erôs RFLP-jelet adóesetekben szekvenálás, a gyengén reagálókban TheraScreenvizsgálat javasolt.




7


O11 Új daganatellenes kinázgátló jelátviteli gyógyszerek fejlesztése biokémiai esszékben és eltérô molekulárisgenetikájú sejtmodell-rendszerekben

Peták I.2, Kopper L.1, Schwab R.2, Kéri Gy.3

A jelátviteli folyamatokban kiemelt fontosságú kinázok ellenkifejlesztett kismolekula gyógyszerek hatását gyakran gátoljaelsôdleges, illetve másodlagos gyógyszer-rezisztencia. A klini-kai tapasztalatok alapján folyamatban van a kinázgátló gyógy-szerek második generációjának fejlesztése. In vitro, biokémiaiesszékben elsôként mutattuk ki, hogy a két legismertebb ani-linoquinazoline-származék, a gefitinib és az erlotinib nem-csak klinikai, hanem biokémiai szelektivitást is mutat azEGFR aktiváló mutáns formáival szemben.A biokémiai esszék azt is megerôsítették, hogy az EGFR tiro-zin-kináz-gátlók elleni másodlagos rezisztenciája esetébenleggyakrabban kimutatott 20-as exon T790M-es mutációjateljes biokémiai rezisztenciát hoz létre a gefitinib és erlotinib-bel szemben. Sikerült azonban azonosítani eltérô alapstruktú-rájú kinázgátlókat, amelyek ez ellen a mutáns forma ellen ishatékonyak. Azonban az aktív sejthalál szabályozási zavarai ishozzájárulhatnak a kinázgátlókkal szembeni rezisztenciához.Szingenikus p53 null és vad típusú sejtvonalakban apoptózisesszében párhuzamosan teszteltünk 100 kinázgátló vegyületetés azt találtuk, hogy a hatékony vegyületek – így az ismert gefi-tinib – 75%-a p53-függô hatásmechanizmussal rendelkezik.Ez a megfigyelés is fontos szempontot adhat a második gene-rációs kinázgátlók fejlesztéséhez.


2KPS Orvosi Biotechnológiai és Egészségügyi Szolgáltató Kft., I. sz. Pathológiai

és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

3Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest

O12 Emberi tüdôráksejtek aminobiszfoszfonát-érzékenységének molekuláris háttere

Tímár J.1, Kenessey I.1, Döme B.2

Bevezetés: Az onkogének egy részét érintô prenilációs folyama-tok alkalmasak lehetnek arra, hogy hatékony daganatellenesterápiás célpontot szolgáltassanak. A folyamat alapja a mevalo-nátból kiinduló bioszintetikus útvonal, mely mára új daganat-gátló szerek célpontja, mint amilyenek a farneziltranszferáz-gát-lók. Kevésbé ismert azonban, hogy a sztatinok és az aminobisz-foszfonátok is ennek a bioszintetikus útvonalnak a gátlói. Ez adjaa molekuláris magyarázatát annak, hogy az aminobiszfoszfoná-tok a csont-anyagcserére gyakorolt hatásuk mellett direkt antitu-morális hatással is rendelkezhetnek. Ennek egyes elemei az apop-tózisindukció, valamint az adhézió-, mátrix metalloproteináz- ésinváziógátlás. Ennek következménye az, hogy preklinikai model-lekben az amino-biszfoszfonátok antimetasztatikus hatásúak, ésegyes klinikai tanulmányok szerint bizonyos daganatok csontát-tétképzését is gátolják. Miután a mevalonát bioszintetikus útvo-nal többszörös visszacsatolási lehetôségeket rejt magában, az ezttámadó szerek közül nem mindegyik bizonyult sikeresnek.Célkitûzés, módszerek: Ebbôl a szempontból az aminobiszfosz-fonátok útmutató jelentôségûek lehetnek egy sikeres RAS onko-gént célzó daganatellenes gyógyszercsalád kialakításában. Ehhezazonban tisztázni kell, hogy a vad típusú, vagy a daganatokbanoly gyakran mutáns RAS onkogén képezi-e inkább az ideálisterápiás célpontot. Ennek eldöntésére olyan modellrendszertválasztottunk, ahol az emberi daganatsejtek K-RAS státusaismert. Munkánk során vizsgáltuk a H358, H1650 és H1975emberi tüdôrák-sejtvonalak aminobiszfoszfonátérzékenységétin vitro körülmények között 48 órás proliferációs tesztben, ahol0,1–100 mM koncentrációt használtunk.Eredményeink szerint aminobiszfoszfonáttal szemben rezisz-tensnek a H358 sejtvonal bizonyult, mely mutáns K-RAS onko-gént (G12C), de vad típusú EGFR-t fejez ki (IC50=100 mM).Másrészt a sejtvonalak közül a legérzékenyebbnek (IC-50=1 mM) a vad típusú K-RAS-t, de ugyanakkor mutáns EGFR-tkifejezô (DelE746-A750) H1650 vonal bizonyult. A harmadiksejtvonal, mely vad típusú K-RAS-t és rezisztenciamutáns EGFR-t tartalmaz, mérsékeltebben volt érzékeny aminobiszfoszfonátiránt (IC50=10 mM). Eredményeink alapján a tüdôrákok ami-nobiszfoszfonát-érzékenységét a K-RAS és EGFR gének mutációsstátusa jelentôsen befolyásolja: a mutáns K-RAS rezisztenciához,míg az EGFR mutáció érzékenységhez vezet. Mindezek alapjánérdemes volna klinikai vizsgálatban célzottan tesztelni a nem kis-sejtes tüdôrákok aminobiszfoszfonát-érzékenységét.


2Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest

Különszám

8



9

O13 Az axilla komplex kezelésének változásaaz elmúlt 10 év során, különöstekintettel az ôrszem nyirokcsomómikrometasztázisának terápiájára

Maráz R., Cserni G., Pajkos G., Boross G., Svébis M.

A szerzôk az emlôdaganatos betegek mûtéte során végzettaxilláris mûtétekben bekövetkezô változásokat elemzik,melyek az elmúlt tíz évben jöttek létre.Az 1999. szeptemberében, Egerben tartott Elsô MagyarEmlôrák Konszenzus Konferencia egyik fô témája az ôrszemnyirokcsomó vizsgálata volt. Megállapították, hogy a feleslegesaxilláris block-disszekciók aránya 60–75%, mely súlyos szö-vôdményekkel (lymphoedema, érsérülés, seroma) járhat.A Kecskeméti Megyei Kórházban 1997. augusztusában vezet-tük be a „sentinel node” biopsziát (SNB), elôször patentkékalkalmazásával, majd 1999. szeptemberétôl kombinált(patentkék + radiokolloid) jelöléses módszerrel. Az axilla sze-lektív, az SNB eredménye által determinált sebészi kezelésre2000 októberében tértünk át. 1997. augusztus 1. és 2007.december 31. között 1031 esetben történt SNB kísérlet intéz-ményünkben. Az utóbbi 600 eset vonatkozásában az SN-azo-nosítási arány 98%-os volt.Az eltelt idôszakban 121 esetben találtunk mikrometasztázistaz ôrszem nyirokcsomókban, ezek közül 33 esetben nem tör-tént axilláris block-disszekció, 36 esetben pedig izolált tumor-sejtet észleltünk, melyeknél 22 esetben nem végeztünk axillá-ris block-disszekciót.A szerzôk elemzik, hogy mi a teendô izolált tumorsejt (szub-mikrometasztázis), mikrometasztázis és makrometasztázisesetén, áttekintik a korábbiakban rutinszerûen ajánlott axillá-ris block-disszekció helyett a ma már rutinszerûen alkalma-zandó ôrszem nyirokcsomó biopszia indikációit, és az axillaegyéb alternatív kezelési lehetôségeinek (pl.: sugárterápia,axilláris mûtét elhagyása idôs betegeknél) javallatait is.

Onkoradiológiai Központ, Kecskemét

O14 A preoperatív FDG-PET/CT vizsgálatjelentôsége korai stádiumú emlôrákkezelési tervének felállításában

Garami Z., Hascsi Zs., Sóvágó J., Garai I.

Bevezetés: Az FDG-PET/CT vizsgálat hathatós segítségetnyújthat a szolid tumorok sebészi ellátása után az esetlegestávoli áttétek kimutatásában, így a további kezelés megterve-zésében. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy emlô-tumor tervezett mûtéte elôtt elvégzett PET/CT vizsgálatmennyi többletinformációval szolgál a kezelési terv felállításá-hoz.Anyag és módszer: A DEOEC Sebészeti Intézetben 2008.márciusától 28 betegnél végeztettünk emlôrák tervezett mûté-te elôtt FDG-PET/CT vizsgálatot. A beválasztási kritériumokaz R4-5 és/vagy U4-5 és C4-5 diagnosztikus besorolású bete-gek voltak.Eredmények: 3 beteg további kezelésre nem jelentkezett. Azeredeti terápiás tervet a 25 betegbôl 5 esetben változtattukmeg a PET/CT lelet ismeretében: 3 esetben a PET/CT kiterjedtaxilláris nyirokcsomó-érintettséget igazolt, ezeknél a betegek-nél neoadjuváns kezelést javasoltunk, 1 betegnél multiplexcsontmetasztázis ábrázolódott, palliatív terápiát indítottunk,és 1 betegnél kétgócú malignoma ábrázolódott, így a tervezettemlômegtartásos mûtét helyett amputációt végeztünk.Az axilláris nyirokcsomók állapotáról 23 esetben volt szövet-tani információ. A PET/CT vizsgálat 9 betegnél igazolt nyi-rokcsomó-érintettséget, ezt a szövettani lelet minden esetbenigazolta. A 14 – axilláris nyirokcsomó szempontjából – nega-tív leletû beteg esetében a szövettani vizsgálat 12 esetben szin-tén negatív volt, míg 2 betegnél 1-1 nyirokcsomó daganatosérintettségét mutatta ki.Következtetések: A preoperatív PET/CT vizsgálat eredményemintegy 20%-ban módosíthatja az eredeti terápiás tervet. Azaxilláris nyirokcsomók érintettségét igazoló PET/CT lelet ese-tében megfontolandó a „sentinel node” biopszia végzésénekszükségessége, és azonnali ABD javasolt.

PET-CT Kft., Debrecen


O15. Rizikóbecslés emlôrákban molekulárisbiológiai markerekkel

Faluhelyi Zs.1, Kiss I.2, Orsós Zs.2, Ember I.2

A rosszindulatú daganatos betegségek kezelési lehetôségeimegítélésében már számos vizsgálat eredményei használhatókfel. Cél, hogy a kezelések megkezdése elôtt megfelelôen alaposmódon tájékozódjunk a daganat természetérôl, várható visel-kedésérôl. Munkánkban az emlôdaganatok kezelésének meg-határozásához, ezen belül az emlôrák rizikóbecsléséhez keres-tünk újabb segédeszközt.A daganat TNM klasszifikációja mellett sok éve alkalmazunka terápia megválasztásához a szövettani típus, grading, hor-monreceptor-státus mellett különbözô prognosztikai fakto-rok vizsgálatát (P53, Ki67, HER2). Ezek mellett fontos kérdés-nek tartjuk a várható szövôdmények, progresszió, esetlegesenakár terápia indukálta második tumor kialakulási rizikójának

becslését, ennek lehetôségét. A P53 Arg/Pro polimorfizmus,valamint a D-vitamin-receptor BsmI, FokI polimorfizmusvizsgálataink során megállapítottuk, hogy megfelelôen meg-választott gének expresszióváltozásai a karcinogén hatások jóbiomarkerei, a génexpresszió-változások használhatók acitosztatikus protokollok (valószínû) karcinogén hatásánakdetektálására, humán vizsgálatokban a perifériás fehérvérsej-tekbôl mért génexpressziók kiváló helyettesítô biomarkerei aszervekben talált expresszióknak, a P53 tumor szupresszorgén Arg/Pro polimorfizmusa befolyásolja az emlôrák kialaku-lásának kockázatát (Pro allél – fokozott kockázat), a D-vita-min-receptor BsmI polimorfizmusa esetén a B homozigótákkörében gyakoribb az emlôrák, a két allélpolimorfizmus egy-mással kölcsönhatásban tovább fokozza az emlôrákrizikót.

1Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház, Klinikai Onkológia, Veszprém

2Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Népegészségtani és Epidemiológiai Tanszék, Pécs

Különszám

10

O16. Neoadjuváns kemoterápiával (NKT)szerzett korai tapasztalatainkemlôrákban

Uhercsák G.1, Kahán Zs.1, Nikolényi A.1, Thurzó L.1,Ormándi K.2, Vörös A.3, Lázár Gy.4

A kemoterápia mûtét elôtti alkalmazása elônyt jelenthet azemlôrák stádiumának befolyásolásával, a mûtéti megoldáselôsegítésével, és nem utolsósorban a terápia hatékonyságánakin vivo megfigyelésével.Célul tûztük ki NKT-val kezelt betegeink adatainak elemzé-sét. Harmincöt betegünk (átlag életkor±SD) 38 tumoránakkezelési eredményeit prospektíve gyûjtöttük. A kezdetitumor- státus 29 esetben std. III, 9 esetben std. II volt.A tumorok többsége hormonreceptor-negatív (ER negatív:21/38, PR-negatív: 23/38) és grade 3 (27/38) volt. A kemote-rápia 6 ciklus taxotere–epirubicin–xelodával 18, taxotere–epirubicin kombinációval 12, taxol-alapú kombinációval 4,CEF és CMF séma szerint 1-1 esetben történt. Grade 3-4neutropenia 20 betegnél fordult elô, grade 3 infekció 2-nél,grade 4 hasmenés 1 esetben. Grade 1-2 hányingert, hányást,anaemiát, kéz-láb szindrómát gyakran észleltünk. Dózis-

halasztás 14, dóziscsökkentés 8 betegnél vált szükségessé, egybetegnél vesetoxicitás miatt csak 5 kemoterápiás kezelés tör-tént. GCSF szupportációt 31/35 betegnél alkalmaztunk. Kétbeteg mûtétet nem vállalt, 8 esetben mûtét még nem történt.A már elvégzett mûtétek közül (n=28) 7 esetben excízió, 21esetben abláció történt, axilláris block-disszekcióval.Patológiai komplett remisszió 5, részleges remisszió 20 eset-ben következett be, míg 3 esetben lényeges tumorregressziótnem észleltünk, egyiküknél kemoterápiás rezsimet váltot-tunk. A daganatok szövettani képe a kemoterápia hatásáralényegesen nem változott. Valamennyi teljes patológiai reg-resszió grade 3, ER- és PR-negatív szövettanú tumor eseté-ben, és taxán-alapú kemoterápia mellett következett be.Operált betegeink korai terápiás eredményei az alábbi táblá-zatban láthatók.A NKT hatékony eljárás a tumorstádium csökkentésére, és aterápia in vivo vizsgálatára. A NKT-t javasoljuk a tumortípusalapján alkalmazni, lehetôleg taxán-alapú kombinációval, tel-jes dózisban.

1Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged

2Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged

3Szegedi Tudományegyetem, Pathológiai Intézet, Szeged

4Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged

n=28Tumorstátus (T) Nyirokcsomóstátus (N) Stádium

0 1 2 3 4 0 1 2 3 0 I II III

PreNKT (klinikai) 0 3 10 11 4 5 4 15 4 0 0 6 22

PostNKT (patológiai) 6 11 8 2 1 12 11 3 2 5 4 11 8


O17 Tapasztalataink primer szisztémáshormonterápiával (PSHT) emlôrákban

Nikolényi A.1, Uhercsák G.1, Ormándi K.3, Vörös A.2,Lázár Gy.4, Thurzó L.1, Kahán Zs.1

A szisztémás terápiát érdemes a daganatjellemzôk alapjánmegválasztani.Célul tûztük ki a definitív vagy neoadjuváns célú PSHT klini-kai hatékonyságának vizsgálatát hormonreceptor-pozitív,nem metasztatikus emlôdaganatos betegek esetében.Retrospektív vizsgálatunkba összesen 18 menopauzás és 1premenopauzás nôbeteget, illetve 1 férfi beteget választottunkbe. Valamennyi daganat ER-pozitív, és/vagy a lokoregionáli-san elôrehaladott stádium, vagy az életkor, illetve a társbeteg-ségek miatt inoperábilis volt (std. I: n=1, std. II: n=10, std. III:n=9). Az alkalmazott terápia 17 esetben aromatázgátló (AI)volt, 2 esetben tamoxifen, 1 esetben LHRH analóg + AI. A vizs-gálat elsôdleges végpontja az objektív tumorválasz meghatá-rozása volt. Másodlagos végpontként a kezelés tolerálhatósá-gát vizsgáltuk.Eredmények: A PSHT eredményességét legalább 3 hónaposterápiát követôen értékeltük (n=14).Klinikai, illetve képalkotó vizsgálattal parciális remissziót 7,komplett remissziót 4 beteg esetében értünk el (objektívtumorválasz: 11/14 beteg, 78%), közülük 3 betegnél történtmûtét (2 betegnél emlôabláció, 1 betegnél emlôexcízió, vala-mennyiüknél axilláris block-disszekcióval) 1 éven át tartóPSHT után. Két betegnél patológiai komplett remissziót(„tumorregressziós grade”, TRG4) értünk el. Két betegnélprogresszió miatt hormonterápia-váltás történt, 1 betegnélpedig neoadjuváns CEF kemoterápiára tértünk át.Mindhárom esetben jó tumorkontroll következett be GradeI-II testsúlynövekedés, ízületi panaszok, illetve hôhullám 2-2beteg esetében jelentkezett. Grade III-IV mellékhatást nemészleltünk.A PSHT hormonfüggô daganatok esetében hatékony, éskevéssé toxikus terápiás lehetôség.Kellôen hosszan tartó alkalmazása ilyen esetekben valószínû-leg gyakrabban idéz elô patológiai komplett remissziót, minta kemoterápia.





O18 Hormonérzékeny emlôrák.Mi a teendô kezelési kudarc esetén?

Nagykálnai T.

Sokszor megfogalmazták már a HR+ emlôrák kezelési algo-ritmusát, de idônként ellentmondásokkal. Kiújulás vagy áttét-képzôdés esetén hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogya daganat HR+, és inkább azonnal kemoterápiához nyúlunk.Tamoxifen (TAM) adjuválás utáni kiújulásban aromatázgátlót(AI) adunk – de ugyanannyira hatásos az azonnal elkezdett„tiszta” ER-antagonista fulvestrant-kezelés is. AI-kezelés köz-ben (pl. elsô vonalban) bekövetkezô progresszió esetén azAI-t váltjuk: nem szteroidról szteroidra, vagy fordítva. A vál-tás helyett azonnal fulvestrantot is kezdhetünk, és csak azutána bekövetkezô ismételt progresszió esetén változtatunk azAI molekulán. A többszörös (akár hatszoros!) endokrin keze-lések utáni kiújulásban is átlag 39%-ban 6 hónapon túl tartóklinikai elônyt érhetünk el (az ER down-regulációban valókéslekedés a hatásosságot csökkenti: kb. 50%-ról 25%-ra).Tehát algoritmusunkban korábban alkalmazva magasabbhozamra számíthatunk. Nem viszcerális áttételezôdés eseténkifejezetten a fulvestrant-kezelés mellett döntsünk, különösenelôrement kemoterápiák és idôsebb kor esetén, hiszen az ilyenHR+ posztmenopauzális tumor kemoterápiára már alig rea-gál. A nagy dózisú fulvestrant-kezelés az ER 100%-os down-regulációját (és a TAM-mal ellentétben a PgR jelentôs down-regulációját, de Ki67-szint-csökkenését) is okozza. A vizsgálatalatt lévô különbözô kombinációk (fulvestrant + AI, fulvest-rant + trastuzumab) érdekes tumorbiológiai és kezelési ered-ményekkel kecsegtetnek.

Bajcsy Zsilinkszy Kórház-Rendelôintézet, Budapest


11


O19 Az idôskorú, mûtétre nem alkalmas,vagy azt nem akaró emlôtumorosbetegek hormonkezelése a 2007-esSt. Gallen-i ajánlások tükrében

Szentmártoni Gy., Torgyík L., Zergényi É., Tóth A.Szita A., Dank M.

Az emlôtumorok elôfordulása idôs korban gyakoribb, és akorszerû kezelések birtokában nemritka a 75 éven felüli kor-ban indított komplex sebészi, kemo- és radioterápia.Ugyanakkor a kísérô betegségek, a performance status nemmindig teszi lehetôvé a kemoterápiát, esetenként a mûtétnekis kontraindikációja van. A betegek is gyakrabban zárkóznakel a megterheltnek vélt kezelésektôl. Kézenfekvô ezen esetek-ben a kevésbé megterhelô és per os szedhetô hormonterápiafelajánlása ER-pozitív tumorok esetében.Összefoglalónk célja a hormonérzékeny emlôrák SAI kezelésé-nek ismertetése, különös tekintettel az idôskori, mûtétre nemalkalmas emlôdaganatokra.Tárgyaljuk a kifejezetten hormonérzékeny, inkomplett ésendokrinra nem érzékeny emlôtumorok kategóriáit. Össze-foglaljuk az aromatázinhibitorok jellemzôit, a progresszió ese-tén szóba jövô terápiaváltást. Osztályunk anyagából esettanul-mányokkal illusztráljuk a letrozol-kezelés effektivitását, biz-tonságosságát és az életminôségre kifejtett hatását.

Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Onkoterápiás Osztály, Budapest

O20 Szisztémás kezelések szerepea besugárzást követô tüdôkárosodáskialakulásában emlôtumorosbetegek esetében

Varga Z.1, Cserháti A.1, Boda K.2, Kahán Zs.1, Thurzó L.1

Az adjuváns szisztémás kezelések szerepet játszhatnak aradiogén tüdôkárosodás kialakulásában.Módszer: Vizsgálatunkban 335 emlôtumoros beteget vizsgál-tunk a klinikai tünetek, a radiogén CT-elváltozások, valaminta tüdôdenzitás megváltozása szempontjából. A denzitásválto-zást az aorta-eredés (MDCLHV), és a klavikulafej (MDCHC)síkjában történt mérésekkel elemeztük. Betegeinket a sziszté-más kezelések szerint 4 csoportba osztottuk: taxánalapúkemoterápia (Taxán), konkomittáns hormonterápia(Tamoxifen vagy aromatázgátló) és kontrollcsoport.Eredmények: A grade I pneumonitis elôfordulása nem muta-tott szignifikáns eltérést a 4 csoport között. Egy betegnél semmutatkozott panaszt okozó radiogén tüdôfibrózis 1 évvel asugárkezelés után, de a tamoxifennel kezelt csoportban szigni-fikánsan több esetben fordult elô CT-eltérés. A szisztémáskezelés szerint nem volt eltérés az MDCLHV és MDCHC értékekközött 3 hónappal vagy 1 évvel a sugárterápia után.Szignifikáns összefüggést találtunk a CT-eltérés és betegekéletkora, az azonos oldali tüdô átlagos dózisa (MLD), ugyan-ezen tüdô 20 Gy vagy annál nagyobb dózissal terhelt térfoga-ta (V20Gy), valamint az axilláris, illetve szupraklavikuláris nyi-rokrégiók ellátása között.Eredményeink szerint a szisztémás kezelések a korai radiogéntüdôeltérések kockázatát nem emelik, de tamoxifen mellett akésôi tüdôkárosodás veszélye szignifikánsan nagyobb.


2Szegedi Tudományegyetem, Orvosi Informatikai Intézet, Szeged

Különszám

12



13

O21 Onkológiai osztályon dolgozó nôvérekburnout vizsgálata (pilot vizsgálat)

Rohánszky M.1, Molnár M.2, Gombor A.1, Bodoky Gy.1

A burnout szindróma negatív érzelmi állapot, mely az érzelmiés fizikai erôforrások kimerülése miatt jön létre. Leginkább asegítô foglalkozásúak körében jelenik meg, ahol folyamatos azérzelmi és mentális megterhelés, miközben nincs mód a segí-tô személyekre háruló lelki, érzelmi terhek feldolgozására.Vizsgálat és módszer: 48 fô onkológiai osztályon dolgozónôvér, átlagéletkor: 36,7 év (±7,8) onkológiai osztályon eltöl-tött idô átlaga: 7,3 év.Mérések: Maslach-féle Burnout kérdôív (MBK), Életelége-dettség skála, Észlelt szociális szupport skála, Munkahelyistresszor skála, Pszichológiai immunrendszer skála.Eredmények: MBK szerint érzelmileg kimerült a minta35,4%-a, 8,3% elégedetlen személyes teljesítményével, 10,4%tapasztalt meg magasszintû deperszonalizációt. A munkahelyistressz skálán kiemelkedik a munka fizikai és személyi feltéte-leibôl fakadó terhelés: átlagpont: 22,2 (kecskeméti csoportban23,2), az orvosokkal való konfliktus: csoportátlag: 18,4 (kecs-keméti nôvércsoportban 19,4), valamint a feladatok elvégzésétakadályozó tényezôk miatti stressz: 17,4 átlagpont (kecskemé-ti csoport: 18,2).Az életével magas szinten elégedett a nôvérek 18,7%-a, elége-detlen 18,7%. A pszichológiai immunrendszer leggyengébbterületei: a koherenciaérzet (összefüggések megértésére, meg-érzésére való képesség): 11,8 átlagpont, az impulzusgátlás(leghelyénvalóbb magatartás megválasztása) 11,8 átlagpont,és az indulatok feletti racionális kontroll gyakorlásának képes-sége 11,3 átlagpont. Legerôsebb terület a pozitív gondolkodás(kedvezô változások elvárására és elôvételezésére való hajlam)14,9 átlagpont. Az észlelt szociális szupport terén a család(24,2 átlagpont), barátok (24,5 átlagpont) és egyéb kapcsola-tok (25,7 áp.) közel azonos szinttel képviseltetnek.Összegzés: Az onkológia területén dolgozó nôvérek 37%-amutat magas érzelmi kimerültség értékeket. A munkahelyistresszorok közül kiemelkedik a munkavégzés során kialakulóorvos–nôvér konfliktus és a munkavégzést akadályozó ténye-zôk miatti feszültség, valamint a munka személyi és fizikai fel-tételeibôl fakadó terhelés.



2Onkoradiológiai Központ, Pszichoonkológiai Ambulancia, Kecskemét

O22 Tapasztalataim daganatos betegekSimonton-csoportterápiájával

Prezenszki Zs.

Az 1970-es években adta ki Carl Simonton amerikai onkoló-gus, valamint felesége, a pszichológus végzettségû Stephanieközös könyvét, ami magyarul „Gyógyító képzelet” címmeljelent meg.Alapvetô gyógyító metodikájukban újra felfedezik azt az ôsiképességet, ami az imaginációban, a képzeleti megjelenítésbenrejlik. Ez a testi és lelki egészség helyreállítását facilitáló segítôerôt mobilizáló technika a modern pszichoterápiában is szere-pel, katathym képélmény néven.A Nyírô Gyula Kórházban 2002. novemberétôl 2007. decem-beréig mûködött pszichoonkológiai ambulancia. Ennek kere-tei között zajlott az a strukturált, zárt, 12 héten át heti 1�1,5órában zajló „Simonton-csoportterápia”, ami az említettkönyv tematikája mentén haladva ismertette meg a résztvevô-ket a relaxációs-imaginációs technikával, a belsô, öngyógyítókapacitás elérésének, fokozásának eszközeivel.Az elôadás az ambulancia mûködésének öt éve alatt lezajlotthuszonkét csoport tapasztalatai alapján foglalja össze az elô-adó gondolatait a „Simonton módszer” jelenlegi, lehetségeshelyérôl a gyógyításban, a „hagyományos” és alternatív terá-piában.

Nyírô Gyula Kórház, Budapest


Különszám

14

O23 Az AT helye a pszichoonkológiában– Kheiron Központ

Orosz K.

Az AT modern korunk fontos módszere a pszichoterápia és azorvoslás határán, melynek sok évtizedes kutatási tapasztalataimegerôsítik és igazolják a gyakorlás során szubjektíven átéltlehetôségeket és eredményeket.Az AT megfogalmazott céljai kiterjednek a gyógyulás támoga-tására, amihez a betegnek egyensúlyba kell hoznia vágyait arealitással.Az onkológiai betegek igényei néhány módszertani kérdést isfelvetnek. Az AT tanítását célszerû elôkészíteni a testtudatos-ságot javító izomfeszítéssel járó gyakorlatokkal. Jó tapasztala-taink vannak a betegek egészséges csoportba való integrálásá-val, mivel ez erôsíti önbizalmát. Nagyobb igényük van viszontszemélyes érzelmi támogatásra a csoport és a vezetô részérôl.Az AT gyakorlásának specifikus eredményei onkológiai bete-geknél minimum egy év gyakorlás után:• növekszik a gyógyulásért érzett saját felelôsség, nô az önref-

lektivitás,• javul a családban a kommunikáció, különösen a betegséggel

kapcsolatban,• a beteg testképe differenciáltabb lesz, javul a saját test elfoga-

dása,• az immunrendszerre és a vegetatív szabályozásra kimutatha-

tóan pozitív hatással van,• a fájdalmak bizonyos formái csökkennek, ami hat a gyógy-

szerigényre is,• terminális betegek gyakorlása során a személyiség tovább

növekszik a halál közeledtével,• a hozzátartozók gyászmunkája jelentôs támogatást kap.Az AT önsegítô, költséghatékony módszer, 30 órás csoportbantanulható, melynek nagyobb szerepe lehetne az onkológiaiorvosi kezelések között is.



O24 Kommunikációs sajátosságokaz orvos–beteg kapcsolatban.Tapasztalataink klinikai onkológusok körében végzett, bevezetôkommunikációs tréninggel

Molnár M., Rohánszky M.

Az utóbbi években tapasztalható változás az orvos–beteg kap-csolatban újabb kihívást jelent az onkológusok számára. Ahagyományos, patriarchális viszonyt egyre inkább a partneri,„betegközpontú” kapcsolat váltja fel, amelyben a betegek igé-nyei, elvárásai is megjelennek.Az információs igény megnövekedése, a döntésekbe valóbevonás szükségessége, az érzelmi reakciók megértése és keze-lése új magatartásformát igényel az orvosok részérôl.Ez a viszonyrendszer a betegség kezelésén túl azt várja el, hogyaz orvos egyben támaszadó is legyen. Az elôadás kitér azokraa jellegzetességekre, amelyek a daganatos betegekkel valókommunikációt jellemzik, különös tekintettel a nehéz helyze-tekre (pl. diagnózis közlése, terápiaváltás, állapotrosszabbodásstb.) és felvázolja azokat a kommunikációs készségeket éstechnikákat, amelyek segítenek ezek kezelésében.A szerzôk beszámolnak a 2008 februárja és júniusa közöttösszesen 7 onkológiai centrumban klinikai onkológusokkalvégzett bevezetô, a készségek fejlesztését szolgáló tréningtapasztalatairól.Bemutatják annak a 30 órás tréningnek a programját, mely aJohn Heron által, orvosok számára kidolgozott, segítô fel-ajánlások rendszerén alapul, és segítséget nyújthat a megnöve-kedett elvárások teljesítésében.(A tréning Magyarországon 2008 novemberében indul.)

Magyar Pszichoonkológiai Társaság, Budapest


O25 Betegségfeldolgozás és megküzdésrosszindulatú daganatban szenvedôpácienseinknél

Németh K.1, Karamánné Pakai A.1, Kriszbacher I.1,Pálfiné Dr. Szabó I.1, Kerekes Zs.2, Paksa E.3, Dér A.1,Szalai T.4, Bognár A.5, Kállai J.2

Bevezetés: A rosszindulatú daganatos megbetegedésben szen-vedô páciensek kezelhetôségét több ismert tényezô befolyásol-ja, kardinális tényezô, hogy kliensünk hogyan viszonyul sajátmegbetegedéséhez, milyenek az alkalmazott coping mecha-nizmusai.Módszer: Vizsgálatunkban 53 malignus nôgyógyászatitumorban szenvedô páciens vett részt. A vizsgálat standardkérdôívek felhasználásával készült: FKV-LIS SE, EORTC QLQ30, HADS, F-SozU és Betegség Percepció kérdôív. Vizsgáltuk aKarnofsky-féle teljesítmény indexet is. A statisztikai kiértéke-lés során négyváltozós regressziós modellt építettünk.Varianciaanalízissel, Sperman � korrelációs vizsgálatokkal ésANOVA táblázatok statisztikai elemzésével támasztottuk aláfeltevéseinket p<0,05 szignifikanciaszint megadása mellett.Eredmények: A betegek általános állapotát a vizsgált változókközül leginkább depressziójuk mértéke, vallásos megküzdé-sük és érzékelt életminôségük határozta meg. A betegség felettérzett kontrollt leginkább az életkor befolyásolta, minél idô-sebb a betegünk, annál kevésbé hiszi, hogy kontrollálhatjabetegségét. A szorongás és a depresszió szoros összefüggéstmutat a megküzdés formájával, az életminôséggel, a jelentke-zô testi tünetekkel, valamint az életkorral.Következtetések: A coping stratégiák kiválasztását és haté-konyságát, az egyéni különbségeket szalutogenetikus sajátos-ságok határozzák meg. A betegség kihívásként való értékelésehozzájárul a problémaközpontú coping mechanizmusokmûködéséhez.

1Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs

2Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Pécs

3Zala Megyei Kórház, Onkológiai Osztály, Zalaegerszeg

4Országos Onkológiai Intézet, Fej-nyak Sebészeti Osztály, Budapest

5Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pécs

O26 Pszichoonkológia szerepe a klinikaionkológiai ellátásban

Babics J., Rohánszky M., Bodoky Gy.

Idén 10. alkalommal került megrendezésre a NemzetköziPszichoonkológiai Kongresszus, és most harmadszor elôztemeg azt egy ún. Pszichoszociológiai Akadémia, amely soránkülönbözô munkamódszereket mutattak be interaktív foglal-kozások keretein belül. A kongresszus helyszíne Madrid, elnök-asszonya pedig a spanyol Pszichoonkológiai Társaság vezetô-je, Maria Die-Thrill volt. A kétnapos Pszichoszociológiai Aka-démia során összesen 19 foglalkozást tartottak, amelyek – töb-bek között – az alábbi témákat érintették: Frankl elvein alapu-ló, az élet értelmét keresô pszichoterápia elôrehaladott daga-natos betegek számára, pszichodráma az onkológiában,tapasztalatok a viselkedésterápiával, kommunikáció, pszicho-onkológiai kutatási módszerek, valamint a pszichoszociálisintervenció pszichoneuroimmunológiai hatásai. A háromna-pos kongresszuson elhangzó elôadások közül feltûnôen sokfoglalkozott a palliatív ellátás pszichoonkológiai vonatko-zásaival, de kapott teret a kommunikáció, a pszichoterápiásbeavatkozások hatástanulmánya, a gyermek-pszichoonkoló-gia és a nemzeti sajátosságok bemutatása is. A kongresszusonmegalakult a nemzeti pszichoonkológiai társaságokat összefo-gó nemzetközi szövetség, amely az együttmûködés, a közöskutatás és oktatás, valamint a pályázati munka támogatásárajött létre. Végül invitálást kaptunk a 2009-ben, Bécsben tar-tandó Pszichoonkológiai Kongresszusra, valamint arról isdöntés született, hogy 2013-ban Budapest lesz a rendezvényhelyszíne!




15


O27 A rákbetegek online információsigényeinek értékelése,a rakgyogyitas.hu-ra érkezett elsô1200 kérdés feldolgozásával

Végh É.1, Rohánszky M.1, Petrányi Á.1, Szánthó A.2,Baki M.3, Bodoky Gy.1

A rakgyogyitas.hu portált két évvel ezelôtt indította el aTûzmadár Alapítvány, s a Magyar Klinikai OnkológiaiTársaság és a Magyar Pszichoonkológiai Társaság szakértôi-nek segítségével mûködik, a lapnak saját szerkesztô-újságírójavan.A portál jellemzôi:– nem kereskedelmi jellegû honlap, hirdetésektôl mentes– mûködés kezdete 2006. november 1.– a portál használatához nincs szükség tagságra és feliratko-

zásra– látogatottsága folyamatosan növekszik, az éves látogatószám

már 2007-ben meghaladta az évi 100 000-et, idén az elsôhárom negyedévben pedig már közel 200 000 látogatója volta honlapnak.

A portálon lévô cikkek, tájékoztató közlemények elolvasásántúl a látogatók kérdéseket tehetnek fel, amelyek megválaszolá-sára a MKOT és a MPOT szakértôinek segítségével kerül sor.A látogatók kérdéseibôl illetve visszajelzéseibôl kiderül, hogy aszokásos orvosi-onkológiai ellátás során a betegeknek és hoz-zátartozóiknak nem mindig van alkalmuk minden kérdést fel-tenni az ellátásukkal kapcsolatban, illetve nem mindig értikmeg az akkor kapott válaszokat. A látogatók névtelenségüketmegôrizve, jeligésen kérdezhetnek a portálon. Az internet elô-nye, hogy legyôzi a távolsággal és az idôkorlátokkal kapcsola-tos határokat, ezt mutatja, hogy a kérdések egy része külföld-rôl érkezik. A 2006 novembere és 2008 szeptembere közöttbeérkezett 1200 kérdés tartalmi elemzését végezzük el, értékel-jük a bejövô kérdések típusait, mire irányul a kérdés (beteg-ségre, diagnosztikus eljárás értékelésére, túlélésre stb.).



2Semmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Budapest

3Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza, Onkoradiológia, Budapest

O28 Elsô tapasztalataink cetuximabkemoradioterápiával lokálisanelôrehaladott fej-nyak daganatosbetegeknél

Gaál Sz.1, Hideghéty K.1, Fazekas O.1, Maráz A.1,Nagy Z.1, Rus-Gal P.1, Zag L.1, Tiszlavicz L.1, Kahán Zs.1,Thurzó L.1

Célkitûzés: A részlegünkön 2007 júniusa óta cetuximabbalkombinált radioterápiával (E-RT) szerzett tapasztalatok érté-kelése.Módszer és betegek: Intézetünkben 15 lokálisan elôrehala-dott T1-T4 N1-N2c stádiumú, ill. 2 recidív fej-nyak carcino-más beteg (átlagéletkor 57,53 év [38–77]) E-RT-ját indítottuk.Az E-RT elôtti héten telítô dózisú (400 mg/m2) EGFR-inhibi-tort adtunk. Ezt követôen CT- vagy PET/CT-alapú konformá-lis 3D tervezett sugárkezelést végeztünk. A tervezett dózis28x1,8 Gy (primer tumor + nyirokrégiók) + ismételt topoCTalapján kis volumenben 12�1,8 Gy volt. Az irradiáció alatt abetegek hetente egyszer 250 mg/m2 cetuximab-kezelésbenrészesültek. A betegkövetés rendszeres gégészeti vizsgá-lattal/LMC-vel, MR-el, PET/CT-vel és sz.e. biopsziával tör-tént. Az iniciális szövettani mintákból EGFR és egyéb bioló-giai markerek immunhisztokémiai vizsgálatát indítottuk.Eredmények: A 2 lokális relapszus miatti cetuximab-reirra-diáció jó regressziót eredményezett, jelentôs mellékhatás nél-kül. A definitív kezelést viszont egy esetben sem sikerült teljesmértékben a tervezettnek megfelelôen komplettálni: frakciódózis csökkentés 4, kisebb ill. hosszabb kezelési szünet 3 ill. 7esetben vált szükségessé, a cetuximab-kezelés felfüggesztése3-4 ciklus után minden esetben megtörtént. 14 beteg definitívterápiája értékelhetô. A besugárzás 2/3-ánál végzett topoCT-reCT fúzió 52%-os tumorvolumen-csökkenést (207,9[s=24,1] ill. 99,6 [s=11,1] cm3) igazolt. Fél év átlagos követésután a teljes túlélés 64% (9), tumormentes túlélés 33% (3).Következtetések: Lényeges következtetéseket még nem lehetlevonni, azonban rendkívül tanulságos egy ígéretes új terápiáskombináció bevezetésével szerzett elsô tapasztala-taink érté-kelése a betegválasztás, a makroszkópos és biológiai tumorjel-lemzôk, a szupportív ellátás és betegvezetés szempontjából.



Különszám

16



17

O29 A gégefunkció megôrzése radio-illetve radiokemoterápia segítségévelelôrehaladott gége-és hypopharynx-tumorok esetén

Müller Z.1, Vityi T.1, Kótai Zs.1, Takácsi Nagy L.2

A gége- és hypoharynx-tumorokat gyakran elôrehaladottállapotban diagnosztizálják, mûtéti megoldásként már csak ateljes gégeeltávolítás jöhet szóba. A szerzôk azt vizsgálják,hogy a daganat kiterjedése, vagy belgyógyászati állapotukmiatt csak laryngectomia totalisra alkalmas betegeknél elke-rülhetô-e a csonkító mûtét radio-, illetve radiokemoterápiaalkalmazásával.Eredmények: 2003 és 2007 között 30 beteget kezeltek, ebbôl19 férfi és 11 nô. Lokalizáció szerint 17 hypopharynx-, 7 sup-raglotticus és 6 glotticus gégetumort találtak. Áttétet csakhypopharynx carcinománál észleltek, 10 betegnél nyaki, 4alkalommal távoli metasztázist igazoltak. Egyedüli sugárkeze-lés 18, míg radiokemoterápia 12 alkalommal történt.A vizsgált betegek 79%-a él, 58% tumormentesen. Tumor nél-kül, salvage-mûtét után van 13%-uk. Betegeik 68%-a él gégé-vel, 58% él gégével tumormentesen, míg eltávolított gégéveltumormentesen 10%-uk. Tracheotomiára 24%-nál, perkutángastrostomára 10%-ban volt szükség.Bár az egyedüli sugárkezelés hatásfoka jónak tûnik, de a kisbetegszám miatt az eredmény nem tekinthetô relevánsnak. Aszerzôk véleménye és az irodalmi adatok alapján a radiokemo-terápia képezheti a teljes gégeeltávolítás alternatíváját.

1Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház, Fül-Orr-Gége és Fej-Nyaksebészeti Osztály, Budapest

2Fôvárosi Onkoradiológiai Központ, Budapest

O30 Nyelôcsôdaganatos betegek körébenalkalmazott neoadjuváns célúconcomittans kemo-irradiációskezeléssel szerzett tapasztalataink

Petrányi Á.1, Székely J.2, Tamás K.1, Farkas M.1,Babics J.1, Németh H.1, Kupcsulik P.3, Bodoky Gy.1

Célkitûzés: Retrospektív vizsgálatunk célja annak felmérése,hogy a potenciálisan operábilis nyelôcsôdaganatok esetén aneoadjuváns, concomittans kemo-irradiáció milyen haté-konyságú, mennyire tolerálható, mennyire biztonságos ésmilyen arányban válnak a primeren inoperábilis, de potenciá-lisan mûthetô betegek operábilissá.Módszerek: 2005. április 1. és 2008. szeptember 1. között osz-tályunkon és az Országos Onkológiai Intézet SugárterápiásOsztályán 43 (33 [77%] ffi, életkor: 44 és 77 év között, mediánéletkor: 62 év, valamint 10 [23%] nô, életkor 52 és 75 évközött, medián életkor: 64 év) sebészeti konzultáció alapjánpotenciálisan operábilis, szövettannal igazolt nyelôcsô rossz-indulatú daganatos betegnél alkalmaztunk neoadjuváns célúkemo-irradiációs kezelést, mely betegeknél ezt követôen ismé-telten konzílium történt az operabilitás megítélésére.Eredmények: A 43 eset közül 30-nál (70%) planocell. cc., 11-nél (26%) adenocc., és 2 fô (4%) esetében rosszul, ill. alacso-nyan differenciált tumor volt a hisztológiai eredmény. (A nôkközött minden esetben planocell. cc. igazolódott). 7 (16%) voltfelsô harmadi, 18 (42%) középsô harmadi, és 19 (44%) eset-ben alsó harmadi kiindulású volt a daganat, 1 (2%) esetbenkettôs tumor igazolódott (egy középsô és egy alsó harmadifolyamat). 15 (35%) esetben véleményezték primeren operábi-lis folyamatnak a daganatot, ezek közül 12 (80%) esetben tör-tént meg a mûtét, ebbôl 1 esetben a mûtét során inoperábilisfolyamat került észlelésre. 2 esetben a beteg a neoadjuvánskezelést követôen a mûtétbe nem egyezett bele, 1 esetben pul-monális áttétek kerültek kimutatásra. 28 (65%) esetben poten-ciálisan operábilis, azonban primeren inoperábilis folyamatesetén kezdtük a neoadjuváns kombinált kezelést. 3 (12%)esetben a beteg a kezelést mellékhatás vagy állapotrosszabbo-dás miatt nem tudta komplettálni, 15 (54%) esetben kerültmûtétre, és 10 (36%) esetben inoperábilis maradt a folyamat.Perioperatív halálozás 1 (4%) betegnél következett be.Komplett remisszió 7 (16%) esetben igazolódott.Konklúzió: Tapasztalataink alapján a potenciálisan operábilisnyelôcsôdaganatok esetén a neoadjuváns kemo-irradiációhatékony, jól tolerálható kezelés.

1Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Osztály, Budapest

2Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápia Tanszék, Budapest

3Semmelweis Egyetem, Sebészeti Klinika, Budapest


O31 Kezdeti tapasztalataink gyomorrákosbetegek adjuváns kemoradio-terápiájával (KRT)

Maráz A.1, Fazekas O.1, Uhercsák G.1, Valicsek E.1,Torday L.1, Nikolényi A.1, Lázár M.2, Hideghéty K.1,Kahán Zs.1, Thurzó L.1

Gyomortumoros betegek posztoperatív KRT-jának toxicitá-sát vizsgáltuk.Betegek, módszer: Az adjuváns KRT-t kuratív mûtét utánadtuk. A séma a Macdonald protokoll volt, kemoterápia (KT)5-FU, LV 4 ciklus, a sugárterápia (RT) konformális techniká-val 45 Gy összdózis 1,8 Gy/fr, 2-3. KT RT-val konkomittánsan.A korai és késôi mellékhatásokat elemeztük a védendô szervekterhelésének függvényében.Eredmények: 32 beteg adatait vizsgáltuk. Kor 59,1 (39–78) év,performance státus ECOG 0-1. Mûtét típusa total gastrecto-mia 22, részleges reszekció 10 esetben. Szövettan 13 adeno-, 6

sigillocellularis, 8 diffúz és 5 kevert típusú carcinoma.Patológiai tumor- és nyirokcsomóstátus: pT2:12, pT3:15,pT4:5; pN0:10, pN1:11, pN2:10, pN3:1. A legtöbb reszekáltszél (28) R0 volt. A védendô szervek átlagos dózisa (Gy) máj20,5�4,8, védett vese 6,6�6,9, terhelt vese 26,1�12,2.28 kezelést komplettáltunk, 2 KT-t és 2 RT-t halasztottunk.KTdózisredukció 3 esetben, RT dóziscsökkentés 2 betegnél tör-tént. Grade 3 hányás és hasmenés 1 volt. Egyéb gasztrointesz-tinális és hematológiai mellékhatás grade 1-2 volt.Performance státus 12 esetben romlott. Késôi nefrotoxicitáselsô eredményei a betegek 1/3-ánál mutattak a terhelt vesék-nél funkcionális romlást, míg a védett vesék és a betegek 2/3-ának terhelt vese mûködése változatlan maradt.Konklúzió: 3D konformális besugárzási technika alkalmazásabiztonságos a gyomortumormûtét utáni KRT-s ellátása során.


2Szegedi Tudományegyetem, Nukleáris Medicina Intézet, Szeged

Különszám

18

Mûtét CRM TRG Stádiumváltozás ypN Betegségprogresszió

Transanalis reszekció n=5 >5 mm= 11 TRG5=1 TRG4=14 Downstaging n=22 ypN0=27 Tumormentes beteg n=40

TME n=33 >10 mm=5 TRG3=16 Upstaging n=17 ypN1=17 Lok. rec.+ távoli met. n=2

Abd. perin. exst. n=17 >10 mm=38 TRG2=15 TRG1=6 ypN2=5 Távoli met. n=8

O32 Prognosztikai faktorok lokálisanelôrehaladott rectum-tumoros betegekkörében – neoadjuváns kemoradioterápia(KRT) eredményeinek elemzése

Nikolényi A.1, Hideghéty K.1, Gaál Sz.1, Nagy Z.1,Bontovics J.1, Maráz A.1, Tiszlavicz L.2, Németh I.2,Brinyiczky K.2, Varga L.3

Célkitûzés: Diagnosztikus szövettani minták proteinexpresz-sziós profilja és a klinikai, valamint morfológiai paraméterekközötti összefüggés vizsgálata.Betegek és módszer: 2007. decemberig 54, T2-4 és/vagy N+rectum-daganatos beteg preoperatív KRT-ját végeztük. 45+3,6–9 Gy, CT-alapú, 3D konformális sugárkezelést adtunk5–7 hét alatt (1,8 Gy/fr), az 1.–5. és 21.–25. napon 350 mg/m2

5-FU és 20 mg/m2 LV iv. bolus kemoterápiával. A mûtéti spe-cimen szövettani feldolgozása során értékeltük a patológiaitumorválasz (pTNM és Mandard score), a circumferenciálisreszekciós széltôl való távolság (CRM), a klinikai tumorválaszés a betegségmentes túlélés (DFS) közötti összefüggést, vala-mint tissue micro-array technikával meghatároztuk 23 kezeléselôtti szövettani minta p53, Bax, �-cathenin, APC, EGFR,MDR, Villin, Cox-2, MLH-1, MSH-2 expressziós profilját.

Eredmények: A daganatok 70%-a a rectum alsó harmadáralokalizálódott, az anus-gyûrûtôl való átlagos távolság 6,3 cm,az átlagos tumorhossz 6,5 cm, a besugárzás tervezési CT-felvé-telen kontúrozott átlagos GTV 138,8 cm3 volt. A KRT alattmellékhatás miatt kezelési szünet nem vált szükségessé.Sphincter-megtartó mûtétet a betegek 67%-ánál végeztek.Átlagosan 26 hónap követés után a betegek 90%-a él, 82%-uktumormentesen (tábl.). Az ypN+ státus, a TRG score, a rosszklinikai tumorválasz, a közeli CRM szignifikáns összefüggéstmutatott a DFS-al, a Cox-2- és p53-expresszió pedig a patoló-giai tumorválasszal.Következtetés: A neoadjuváns KRT a betegek jelentôs részé-ben sphincter-megtartást lehetôvé tévô, jó tumorválaszt ered-ményezett, minimális mellékhatások mellett. A terápiarezisz-tens (ypT emelk., ypN+, és magas TRG) betegek azonosítása akezelés elôtt rendkívül fontos, hogy elkerüljük a daganatmûtét elôtti progresszióját. A neoadjuváns kezelés hatékony-sága fokozható új, agresszívabb KRT-val. A betegszelekciótsegíti a prediktív molekuláris markerek vizsgálata.






19

O33 A hímvesszôrák korszerû kezelésénekaktuális kérdései

Nyírády P., Kelemen Zs., Riesz P., Szûcs M., Romics I.

A hímvesszôrák egy ritka malignus megbetegedés, melynekincidenciája 0,1–0,9/100 000 férfira tehetô Európában. Szö-vettanilag leggyakoribb a laphámsejtes rák. Az idejében törté-nô kórismézés és a helyes kezelés megválasztása gyakran abôrgyógyász-venerológus, az urológus és klinikai onkológusszoros együttmûködését igényli. Differenciáldiagnosztikailaga rákmegelôzô állapotok, a jóindulatú daganatok és a nemiúton terjedô megbetegedések is szóba jöhetnek. A praecance-rosisok között leggyakrabban lichen sclerosussal, leukoplakiá-val és a keratotikus balanitis különbözô formáival találko-zunk. Az intraepithealis rákok között vezetô helyen áll aQueyrat-féle erythroplasiával és a Bowen-kór, valamint aBowenoid papulosis és a Buschke–Loewenstein-tumorként isismert óriás condyloma. A leggyakoribb jóindulatú daganat acondyloma acuminatum, melynek mindennapos kezelése isdifferenciáldiagnosztikai nehézségeket vethet fel. Az egyébrosszindulatú daganatokkal (basalioma, melanoma, sarcoma)elvétve találkozunk. A hímvesszôrák kezelésében az elsôdlegesdaganat ellátását követôen a nyirokcsomó-metasztázisokkezelése a leghangsúlyosabb feladat, mely a beteg túlélését leg-inkább befolyásolja. Elôrehaladott esetekben adjuváns kemo-terápiától és sugárkezeléstôl várhatunk eredményeket.

Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest

O34 Korlátok és nehézségek a hólyagrákcitosztatikus kezelésében

Farkas E., Boér K.

Bevezetés: A hólyagrák kemoterápiájában az utóbbi évtized-ben elsôsorban a gemcitabin, illetve annak platinaszármazé-kokkal történô kombinálása jelentette az elsô vonalbeli keze-lést, mind elôrehaladott betegségben, mind adjuváns célzattal.A terápiás válasz mértéke nagymértékben függ a beteg általá-nos állapotától, ebben mind a többnyire idôs betegeknél fenn-álló kísérô betegségeknek, mind a kezelés iránti gyenge tole-ranciának szerepe van. Saját betegcsoportunkban a kezelésmellékhatásainak a dózisintenzitásra kifejtett szerepét vizsgál-tuk a számok tükrében.Betegcsoport és módszer: 2005. július 1. és 2008. június 30.között 88 hólyagtumoros beteget kezeltünk, 66 férfit (átlag-életkor 62 év [44–78, medián 64]) és 22 nôt (átlagéletkor: 63év, [49–77, medián 60]). Férfi:nô arány: 3:1. Terápia: tünetikezelés: 9, gemcitabin monoterápiás és platinát (paraplatinvagy cisplatin) tartalmazó protokollok alkalmazása: 73 beteg.Egyéb: MVAC 4, radiokemoterápia 2.Az adatok gyûjtése retrospektíve történt. A sok, fôleg formai-lag különbözô sémát közösen elemeztük, nem választottukszét a dózisintenzitást befolyásoló, a dózislimitáló és a terápiamegszakítását igénylô toxikus hatásokat.Eredmény: 38 beteg esetében sikerült a tervezett kemoterápiáskezelést hiánytalanul, dóziscsökkentés és késés nélkül befejezni(54%), 35 betegnél (46%) kényszerültünk a kezelés módosításá-ra, ill. idô elôtti befejezésére. Az alábbi fontosabb okokat sikerültazonosítani, hozzátéve, hogy egy betegnél több oka is lehetett aváltoztatásnak: (1.) neutropenia: 14, progresszió: 12 (ebbôl hyd-ronephrosissal járt 5), (2.) compliance hiánya: 10, (3.) nefrotoxi-citás: 7 (kizárólag platinát tartalmazó kezeléseknél), (4.) láz, uro-infekció nélkül: 7, (5.) uroinfekció 4, (6.) anaemia 5, (7.) throm-bopenia: 5, (8.) gyengeség 3, (9.) izomgyengeség 3. A 35 módo-sítás között dózisintenzitás-csökkentésre 14, dóziscsökkentésre9, kezelés megszakítására 12 esetben került sor. A kezelési proto-kollok közül a GEM-CDDP II és a GEM-CB/C iránti toleranciabizonyult legjobbnak, átlagosan egyaránt 4-4 ciklussal.Következtetés: (1.) A dózis csökkentésének, ritkításának, ill. akezelés megszakításának leggyakoribb oka hematológiai mellék-hatás volt. (2.) A második leggyakoribb, egyben legsúlyosabb, ésa betegcsoport ismeretében várható toxikus mellékhatások avesét érték. (3.) Meglepôen magas volt a compliance hiányábóladódó változtatás, mely nehezen objektivizálható, mivel szoma-tikus okai ismeretlenek. (4.) A gemcitabin- és platinaalapú keze-lést betegeink mintegy fele nem tolerálta kellôképpen.

Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Budapest


O35 A szisztémás kemoterápia szerepe azinvazív hólyagdaganatok kezelésében.100 beteg követési adatai

Szûcs M., Mavrogenis S., Riesz P., Bécsi Á., Romics I.

Bevezetô: Az urothel daganatok kemoszenzitivitása jólismert, de nem kellôen kihasznált biológiai tulajdonság. Aszisztémás kemoterápia történhet palliatív és kuratív jelleggel,de feloszthatjuk a kezeléseket neoadjuváns és adjuváns meg-közelítéssel is.Beteg és módszer: A Semmelweis Egyetem Urológiai KlinikaUroonkológiai Centrumában 1999–2008 között kezelt 100beteg szisztémás kemoterápiájának adatait elemeztük. A bete-gek nagyobb része radikális cystectomián esett át és a szövet-tani vizsgálat derített fényt a daganat elôrehaladott vagymetasztatikus kiterjedtségére.Ritkábban különbözô okok miatt a kemoterápiát a radikálismûtétek helyett végeztük, a kezelést válogatott esetben sugár-terápiával egészítettük ki.Eredmények: A palliatív kezelésnél a túlélési idô átlagosan 11hónap, az adjuváns kezelések esetén 17 hónap volt. Grade II-III fokozatú mellékhatást az esetek 4%-ánál észleltünk, egyesetben a szövôdmény letálisnak bizonyult.Következtetés: A különbözô indikációkkal végzett szisztémáskemoterápia a daganatos betegség progresszióját befolyásolja,hosszabb követési idô elteltével a túlélési elôny is igazolódhat.

Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest

O36 Daganat és onkoterápia indukáltaanaemia Eprex-kezelésének eredményei816 beteg követése alapján

Horváth Á.1, Sebeszta M.2

Háttér: 15 éve alkalmazzák az ESA-kat tumoros anaemia keze-lésében. Számos nagy betegszámú vizsgálat igazolta kedvezôhatásukat. A tromboembóliás szövôdmények fokozott kocká-zata miatt a cél Hb-értéket 12 g/l-re csökkentették.Célkitûzés: Prospektív, beavatkozással nem járó, multicentri-kus hazai vizsgálattal bizonyítani, hogy az Eprex-kezelés acsökkentett target Hb-szint elérése mellett is hatékony és biz-tonságos a kemoterápia indukálta anaemia kezelésében.Módszer: A 2007. márciusban indított vizsgálat során 30 köz-pontban 816 beteg (71% nô, 29% férfi) beválasztására kerültsor, akiknél emlô-, ovarium-, here-, kissejtes tüdôtumor, mye-loma multiplex, mérsékelt malignitású non-Hodgkinlymphoma miatti kemoterápia hatására a Hb-szint 11 g/l alácsökkent.Eredmények: Az Eprex átlagos dózisa 30 000 IU/hét volt.A Hb-szint az elsô vizitnél átlag 99 g/l, a 16. héten 117 g/l volt.A Hb-növekedés a 3 hónapos vizsgálat 6 vizitje során mindigszignifikáns volt. 7 betegnél (0,96%) észleltek enyhe vagymérsékelt súlyosságú mellékhatást, emiatt a kezelést nem kel-lett felfüggeszteni. A bevont betegek 14%-ánál kellett anaemiamiatt kemoterápiás ciklust halasztani.Következtetés: Az Eprex-kezeléssel elért 12 g/l Hb-szint haté-konyan biztosította a kemoterápiás kezelések folytatását,redukálta a transzfúziós igényt, javuló életminôség mellett,tromboembóliás szövôdmények nélkül.

1Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sugárterápia Tanszék, Debrecen

2Janssen-Cilag Kft., Budapest

Különszám

20


O37 Kemoterápia indukálta anaemiaterápiája darbepoetin-alfávalbetegcsoportunkban

Boér K., Pap M.

Bevezetés: A daganatos betegek kezelése során gyakran alakulki anaemia, melynek eredete multifaktoriális. A rekombinánshumán eritropoetin növeli a hemoglobinkoncentrációt, ezál-tal csökken a vörösvértest-transzfúzió alkalmazásának szüksé-gessége. A darbepoetin-alfa a rekombináns humán EPO hosz-szú hatású analógja, és felezési ideje jóval hosszabb (88 óra),mint az eritropoetin-alfáé (40 óra).Betegcsoport és módszerek: 2007 májusától kezdôdôen alkal-mazunk osztályunkon darbepoetin-alfa-kezelést kemoterápiaindukálta anaemia kezelésére. Összesen 39 beteget kezeltünk, 15beteg esetében befejezôdött a terápia és az obszerváció, 24 eset-ben még folyamatban van a darbepoetin-kezelés. Átlagéletkor66 év (44–71 év) volt. Alapbetegséget tekintve emlô- (41%),ovarium- (44%) és heretumor (10%), illetve NHL miatt alkal-mazott kemoterápia során került sor a vérszegénység kezelésé-re. A nemek szerinti megoszlás alapján 15% férfi és 85% nôvolt. Emlôtumor esetében taxán- és platina-, illetve antraciklin-tartalmú kemoterápiák kerültek alkalmazásra. Az elemzettbetegcsoportban ovarium-tumor esetében TAX+CBL, heretu-morban BEP, NHL-ban CHOP, ill. R-CHOP protokollok sze-rinti kombinációkkal kezeltük a betegeket. A citotoxikus kezelésideje alatt kialakult anaemia miatt 3 hetente adtunk szubkután500 �g dózisú DA-t. Laboratóriumi kontrollvizsgálatokra 3hetente került sor. A kezelés ideje alatt minden betegnél vaste-rápia történt, 13 esetben per os, 2 betegnél iv.Eredmények: Kemoterápia indukálta anaemia miatt alkalma-zott darbepoetin-alfa-kezelést a betegek jól tolerálták.Mellékhatások miatt a kezelést nem kellett megszakítani. Azalkalmazási elôírásban jelzett, esetlegesen elôforduló mellékha-tásokat – allergiás reakció, bôrkiütés, ízületi fájdalom, perifériásödéma, tromboembólia – nem észleltünk. Az összes beteg ada-tai alapján (39 beteg) a kiindulási Hb átlagértéke 10,4 g/dl volt.Dózisredukció (40%-kal) a betegek 5%-ánál történt.Transzfúzióra 3 beteg szorult (20%). A hemoglobinszintekeredményesen emelkedtek. A transzfúzióra szoruló betegek ará-nya valamivel alacsonyabb volt, összehasonlítva a nemzetköziadatokkal. A 10,4 g/dl átlag hemoglobinértéknél megkezdettDA adásával jó terápiás választ kaptunk. A beadási gyakoriság-gal egyszerûbb a kezelés és jobb a betegek együttmûködése.


O38 Az életminôség alakulása kissejtestüdôrákban szenvedô betegekeritropoetin-béta kezelése mellett

Gálffy G., Magyar P., Tamási L.

Betegcsoport és módszerek: A jelen retrospektív adatelem-zésbe a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikáján diag-nosztizált és kezelt, 11 olyan kissejtes tüdôrákos beteg adataikerültek, akiknél már az elsô kemoterápiás ciklus után 110 g/lalatti szérum-hemoglobinszintet észleltünk, és a továbbiak-ban – eritropoetin-béta szupportáció mellett – valamennyitervezett kemoterápiás kezelésüket megkapták. Mindannyian6 ciklus platina bázisú, etoposiddal kiegészített kezelésbenrészesültek. A kezelés mellett kialakult szekunder anaemiamiatt a betegek rendszeres béta-eritropoetin szupportációbanrészesültek. Nyolc beteg a kemoterápia mellett radioterápiá-ban is részesült, a radioterápia idôtartama alatt az eritropetin-béta nem került alkalmazásra.Eredmények: A betegek kezeléseket megelôzô átlagos életmi-nôséget jellemzô összpontszáma 28,3±6,9 volt, majd a teljesonkoterápiát követôen a 11 beteg átlagos életminôséget jel-lemzô pontértéke 30,4±5,7 volt. A kezelés az életminôségetjellemzô összpontszám szignifikáns javulását eredményezte.Az életminôség egyes részelemei – tachycardia, gyengeség –javultak az eritropoetin-béta szupportáció mellett. A szédülés,ECOG pontszám tekintetében a kezelések során szignifikánsváltozást nem észleltünk, a nehézlégzés nem volt megítélhetôönmagában, a kísérô betegségek pontos feltérképezése nélkül.Az ismertetett 11 beteg 66 kemoterápiás ciklusa során a csak-nem végig alkalmazott béta-eritropoetin mellett tromboem-bóliás szövôdmény nem alakult ki.

Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest


21



23

O39 Tüdôáttét vagy mikroembólia?A differenciáldiagnosztika jelentôsége,lehetôségei

Pintér T., Balogh Zs.

Daganatos betegek kezelése, gondozása során a tüdôbenmegjelent gócok gyakran komoly fejtörést okoznak. A leg-többször panaszmentes betegeknél a bizonytalan tüdôelválto-zás palliatív kezelés során progresszióra, gondozott beteg ese-tén áttétes folyamat kialakulására utal, így terápiaváltást, vagyagresszív kezelés bevezetését vonja maga után. Az elôadásbanszámos eset elemzésével olyan radiomorfológiai eltérésekrehívjuk fel a figyelmet, melyek segíthetnek a pulmonális mik-roembolizáció diagnózisának felállításában. A tüdô keringésizavarára utal a pulmonális törzs átmérôjének növekedése,2,5–3,0 cm feletti értéke, a pulmonális artériák kontraszttelô-désének változásai – szegmentális és szubszegmentális arté-riák „amputációja” – vakon végzôdése, félárnyákos kontraszt-telôdése. A kis artériák nem futnak ki a perifériára, szegmen-tális, szubszegmentális, elsôsorban mellhártyához közeli disz-telektázia ábrázolódik, ami gyakran áttét képére emlékeztet.Panaszok ritkán jelentkeznek, szegényesek.Nehéz döntés, hogy antikoaguláns kezelést, vagy agresszívkemoterápiát kezdjünk?A pulmonális mikroembólia lényegesen gyakrabban lép fel,mint ahányszor gondolunk rá. A radiológiai jelenségek éslaboreredmények gondosabb elemzésével, LMWH megfelelôalkalmazásával a mikroembólia súlyos következményei meg-elôzhetôk.

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Onkoradiológiai Osztály, Gyôr

O40 Dihidropirimidin-dehidrogenáz- (DPD-)hiány talaján fellépett súlyos toxicitáskapecitabin monoterápia során

Torday L., Uhercsák G., Maráz A., Kahán Zs., Thurzó L.

A kapecitabin gyakran használt szer a colorectalis és az emlô-carcinoma kezelésében. Kényelmes adagolási módja és köny-nyû tolerálhatósága miatt preferálják a betegek, ritkán fordulelô súlyos hematológiai vagy egyéb toxicitás.Közlésünkben két, kapecitabin monoterápia mellett észlelt,extrém súlyos hematológiai és nyálkahártya-toxicitással járóesetrôl számolunk be. Az egyik betegnél colon carcinomamiatt adjuváns, a másiknál pedig áttétes rectum-tumor miattpalliatív kezelésként indult a terápia. A betegeket már az elsôciklus után hospitalizálni kellett grade III-IV., hányás, gyenge-ség és kiszáradás miatt. Mindkét esetben grade IV. febrilisneutropenia alakult ki, grade IV. orális és gasztrointesztinálismucositis egyidejû megjelenésével. A profilaktikus antibioti-kum(ok) és intervencionális G-CSF alkalmazását is magábafoglaló agresszív szupportív kezelés ellenére a grade IV. neut-ropenia 10–14 napig tartott, bakteriális tüdô- és gombásgasztrointesztinális infekciók jelentek meg. A toxicitás hátte-rében mindkét esetben DPD-insufficientia igazolódott.Következtetés: Kapecitabin-tartalmú kezelés során észlelttoxicitást követôen igazolt DPD-insufficiens betegek kórlefo-lyásáról csak sporadikus közlések vannak, súlyos hematológiaitoxicitás, halálos kimenetel leírásával.Közlésünk az ismert esetek számát növeli, és felhívja a figyel-met arra, hogy bár a DPD-hiány rutin szûrése nem ajánlás, azelsô ciklus kapecitabin-kezelést követô toxicitás miatt hospi-talizált betegek a késôbb kialakuló életveszélyes szövôdmé-nyek esélye miatt különös figyelmet követelnek. A szokatlanulsúlyos tünetek hátterében a DPD-hiány miatt gátolt5-FU elimináció okozta elhúzódó toxicitás állhat.

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged


O41 A kemoterápia okozta késeiszívizomkárosodás korai elôrejelzése

Nagy A. Cs.1, Tolnay E.2, Cserép Zs.3, Forster T.4

Bevezetés: Vizsgálatunk célja a szöveti Doppler (TDI) elônyé-nek igazolása volt a hagyományos, diasztolés diszfunkciót(DD) kimutató Doppler-vizsgálattal szemben.Betegek: 42 (18–65 év közötti) mamma-tumoros, korábbankemoterápiát nem kapott nôbeteget vontunk be, a kontroll-csoportba 20 hasonló kormegoszlású nô került.Módszer: A részletes kardiológiai vizsgálatban standard ultra-hangmérések mellett szegmensenként mértük a szívizomsebességét TDI-vizsgálattal 2 éves követési idôszakban.Eredmények: A diasztolés funkciót jellemzô TDI által repre-zentált Ea/Aa arány csökkent, és a különbség a vizsgálat végéigszignifikáns maradt. A T1 idôpontban 20 betegnél (47,61%)csökkent az arány 1 alá, T3-ban már 41 betegnél (97,61%), ésT4 idôpontban az összes betegnél bizonyítottuk a DD-t. 2 évután már minden betegnél kimutatható a DD, de 31 betegnél(73,8%) csak a TDI igazolta az eltérést. A két módszert ROCanalízis segítségével hasonlítottuk össze. A görbe alatti területértékelése alapján a legérzékenyebb módszer az inferior ésseptalis szegmens Ea/Aa érték mérése volt (AUC 0,83 vs. 0,75).A szöveti Dopplerrel vizsgált Ea/Aa arány 82%-os szenzitivi-tást, 78%-os specificitást mutatott a septalis szegmensben.Konklúzió: Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy aTDI segítségével a mitrális annulus mely szegmensének méré-se mutatja legérzékenyebben és legkorábban a diasztolés disz-funkció megjelenését.Ezért javasoljuk az anthracyclin-alapú kezelésben részesülôbetegek diagnosztikus vizsgálati protokolljába a DD-t vizsgá-ló módszer beépítését.

1Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza, I. sz. Belgyógyászati-Kardiológiai Osztály, Budapest

2Tüdôgyógyintézet, Törökbálint, B. Belosztály, Törökbálint

3Semmelweis Egyetem, Budapest

4Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati-Kardiológiai Osztály, Szeged

O42 A farmakogenetika jelentôségegyermekkori malignitásokban

Kovács G.1, Hegyi M.1, Eipel O.1, Cságoly E.1, Semsei Á.2,Müller J.1, Csóka M.1, Tordai A.3, Szalai Cs.2, Erdélyi D.1,2

A gyermekkori malignitások tartós túlélése ma már 70%.A farmakogenetikai vizsgálatok segítségével potenciálisanmeghatározhatók az illetô beteg gyógyszer-metabolizmusá-nak sajátosságai, ami tovább javíthatja a túlélést és csökkent-heti a szövôdmények számát.Módszerek és eredmények: Vizsgálatainkban osteosarco-más (OSC, 66 fô) és akut lymphoid leukaemiás (ALL, 266 fô)gyermekek klinikai toxicitási adatait elemeztük. Párhuza-mosan meghatároztuk bizonyos membrántranszporterek,enzimek és a glukokortikoid receptor (GCR) egyes polimor-fizmusait, „single base extension” és allél diszkrimináció(Roche Lyght Cycler) módszerrel.OSC betegek körében a methotrexat- (MTX) metabolizmus-ban szerepet játszó MTHFR enzim 677TT genotípust hordo-zókban a májtoxicitás kifejezettebbnek mutatkozott aC allélt hordozókkal összehasonlítva (p<0,005).Szintén OSC betegek körében egy másik, az MTX metaboliz-musban szerepet játszó enzim, a GGH-401TT genotípusáthordozó betegekben a 48 órás plazma MTX szintjei szignifi-kánsan alacsonyabbak voltak a C-allélt hordozó betegekéhezképest (p=0,02). A súlyos akut májkárosodás elôfordulása isritkább volt a –401TT csoportban (4,3 vs. 17,1%) (p=0,04).ALL -es betegeink esetében az MDR1 (ABCB1 traszporter)3435TT genotípus csoportban nagyobb arányban fordult elôakut encephalopathia (10,5%), mint a 3435CC+CT hordo-zókban (4,2%) (p=0,02). Még egyértelmûbben elkülöníthetôvolt egy veszélyeztetett betegcsoport, ha az MDR1 3435TTgenotípust kombinálva vizsgáltuk a BCRP (ABCG2 transz-porter) 421AA/AC genotípussal (27% klinikai tünet)(p<0,001). Szintén az ALL -es betegcsoportban az MDR13435TT genotípust hordozók esetében az intenzív kemoterá-pia alatt több infekciós szövôdményt észleltünk és a terápiáscsúszások idôtartama is nagyobb volt (p=0,03). A GCRmutáns allélt hordozókban szignifikánsan több súlyos májto-xicitást észleltünk (37,5% vs. 20%, p=0,015). Kóros hypergly-kaemia szintén gyakrabban fordult elô mutáns allél esetén(15,6 vs. 2,6%, p=0,002).Konklúzió: Összefoglalásként megállapítható, hogy a farma-kogenetikai vizsgálatok megteremthetik a lehetôségét azegyénre szabott kezeléseknek.

1Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekklinika, Hemato-Onkológia, Budapest

2Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Hemato-onkológia, Budapest

3Állami Egészségügyi Központ, Budapest

Különszám

24


O43 Az Országos Melanoma Naptapasztalatai 2007–2008-ban

Ócsai H.1, Battyáni Z.2, Bégány Á.3, Liszkay G.4,Somlai B.5, Oláh J.1

A szerzôk a Magyar Dermatológiai Társulat Onkodermatoló-giai Szekciója által szervezett, 2007. május 5-én és 2008. május17-én megrendezett Országos Melanoma Nap tapasztalatairólszámolnak be.Az elsô Országos Melanoma Napon 4243, ebben az évbenpedig 4601 résztvevôje volt az anyajegy-tanácsadásnak, ahol50 helyszínen 103 bôrgyógyász szakorvos vizsgálta ôket.A résztvevôk kérdôívet töltöttek ki, melyek közül a két év alattösszesen 5260 került feldolgozásra. A válaszadók nagy részevárosban lakó, kétharmada nô, közel 40%-a felsôfokú végzett-séggel rendelkezett. A résztvevôk fele a fiatal felnôtt (20–40 évközött) korosztályhoz tartozott.A legeredményesebb tájékoztatásnak az újság bizonyult, de arádióra, a tévére, és idén már az internetre is sokan felfigyel-tek. A családtagok, ismerôsök jóval hatékonyabb kampánytvégeztek, mint az orvosok, gyógyszerészek. A fényvédô-hasz-nálati szokások sajnos nem javultak egy év alatt, a résztvevôk20%-a bevallotta, hogy egyáltalán nem használ fényvédôt.Az anyajegy-tanácsadáson a bôrgyógyász kollégák egy státuslapon feltüntették a klinikailag bôrdaganatra gyanús elválto-zásokat (melanoma malignum, spinalioma, basalioma,dysplasticus naevus szindróma stb.), a szerzôk összegyûjtöttékés feldolgozták az elérhetô szövettani leleteket.Az Országos Melanoma Napon résztvevô kollégák visszajelzé-sei alapján összegzik a levonható tanulságokat, tapasztalato-kat.

1Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

2Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Bôr- Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinika, Pécs

3Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Bôrgyógyászati Klinika, Debrecen

4Országos Onkológiai Intézet, Bôrgyógyászati Osztály, Budapest

5Semmelweis Egyetem, Bôr- Nemikórtani és Bôronkológiai Klinika, Budapest

O44 Melanoma cutan metasztázisokelektrokemoterápiája

Kis E., Szegesdi I., Ócsai H., Gyulai R.,Kemény L., Oláh J.

Az elektrokemoterápia a daganatok bôráttéteinek palliatívkezelésére alkalmas invazív eljárás. A módszer alapja, hogynagy energiájú elektromos impulzus hatására a sejtek memb-ránja áteresztôvé válik olyan anyagok, pl. kemoterapeutiku-mok számára, mely normál körülmények között általábannem kerül be a sejt belsejébe.Klinikánkon 7 beteg esetén végeztük 80 bôráttét elektrokemo-terápiás kezelését. Az eredményeink szerint az esetek többmint kétharmadában a cutan csomók komplett vagy részlegesregressziót mutattak, mely a betegek életminôségét jelentôsenjavította.Eredményeink is alátámasztják azt az irodalmi adatot, hogy azelektrokemoterápia jó eredménnyel alkalmazható a bôráttétekpalliatív kezelésében.

Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged


25


Különszám

26

O45 Az emlôrák primer szisztémáskemoterápiáját követô sebészikezelésével szerzett tapasztalataink

Molnár I. A.1, Somlai K.1, Molnár B. Á.1, Kupcsulik P.1,Kulka J.2, Tôkés A. M.2, Szász M.2, Dank M.3,Szentmártoni Gy.3, Harsányi L.1

Bevezetés: Az emlôdaganatok primer szisztémás kezelésére(PST) vonatkozó álláspont és gyakorlat nem egységes. Célunkvolt a PST klinikai értékének vizsgálata saját betegcsoporton.Vizsgálat: 2003. 03. 01–2008. 08. 31. között az SE I. sz.Sebészeti Klinikán 726 beteg került mûtétre emlôrák diagnó-zissal, akik közül 53 betegnél (7%) történt PST. Közülük 16esetben (30%) szûrés, 26 esetben (49%) önvizsgálat, 11 eset-ben (21%) más okból végzett vizsgálat igazolta a diagnózist.Egyoldali, egygócú daganat 29 beteg esetében volt kimutatha-tó, 24 betegnél egyoldali multiplex daganatot, 1 esetben mul-tiplex bilaterális daganatot, 1 esetben pedig egyoldali multi-plex és ellenkezô oldali szinkron simplex tumort találtunk. 42esetben (79%) történt core-biopszia. 46 (87%) esetben adaganat indulási átmérôje meghaladta a 2 cm-t, a maximálisátmérô 15 cm volt. 53 (100%) beteg részesült 2 széria, 49(92%) 6 széria kezelésben. 40 (75%) esetben tapasztaltunkszignifikáns, 19 (36%) esetben 50%-nyi méretbeli regressziót.2 (4%) esetben alakult ki teljes remisszió. 24 (45%) szektorexcízió+axilláris lymphadenectomia (ABD), illetve 30 (56%)mastectomia+ABD történt. A specimen definitív feldolgozá-sával 9 (17%) esetben tapasztaltunk down-gradinget, az átlagNPI=4,5 (2,2–7,5) volt, ebbôl 11 (21%) 5,4 feletti. HER2-pozitivitás 16 (30%) tumornál igazolódott, hónalji áttétetpedig 24 (45%) esetben igazoltunk.Megállapítások: (1) Invazív duktális carcinoma (IDC) eseténa terápiát követôen 88%-ban jelentôs regresszió jelentkezett,(2) a reziduális tumorméret 23%-ban továbbra is meghaladtaa 3 cm-t, (3) figyelmet érdemel a down-grading arány, (4) aszervmegtartó mûtétek száma elmaradt a remélttôl, (5) az iga-zoltan hónalji pozitív esetek arányának ismeretében utólagindokolatlannak minôsíthetô a rutinszerû ABD.Következtetések: (1) az elôrehaladott, PST-re kerülô emlôtu-moros betegek mûtéteinél is megfontolandó a sentinel-tech-nika alkalmazása, (2) a PST rutinszerû elterjedése elôtt továb-bi prospektív vizsgálatok végzése indokolt.

1Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest


3Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

O46 Onkoplasztikai sebészeti lehetôségekaz emlôsebészetben

Kelemen P.1, Jósvay J.1, Bálint A.2, Kiséry I.2

Az utóbbi évek szakmai fórumain, kongresszusain – bár arésztvevôk részérôl ennek igénye felmerült – kevés teret kapottaz emlô helyreállító sebészete, valamint a szûrések során koraistádiumban felismert emlôrákok, daganatmegelôzô állapotokkorszerû onkosebészeti, plasztikai sebészeti megoldásai.Az emlôrák korszerû kezelése ma már csak team-munka(onkológus, radiológus, patológus, emlôsebész, plasztikaisebész [radioterapeuta, genetikus, pszichológus]) közremû-ködésével képzelhetô el. Ez több szakma együttmûködésétjelenti, melynek során közösen kidolgozott elvekhez tartvamagunkat, minden esetben egyénre szabottan kell kiválaszta-nunk a beteg számára legalkalmasabb onkosebészeti, plaszti-kai sebészeti megoldást. Ha lehetôség van emlômegtartómûtétre, mirigy-modellálásra, vagy azonnali emlô-helyreállí-tásra, jogos igényként merülhet fel a betegben a torzító mûté-ti megoldások elkerülése.Ezen megoldásokat széles szakmai körben folytatott vitáksorán szükséges megismerni, kielemezni, saját és másoktapasztalatait egymással megosztani.Milánóban kétévente kerül megrendezésre az EurópaiEmlôhelyreállító Sebészeti Konferencia. Itthon is nagy szükséglenne a témáról minél több fórumon beszélni, mert az egész-ségügy szakmai és finanszírozási nehézségein túlmenôen máraz elvekben is jelentôs elmaradásaink vannak.A jelen sebészeti, plasztikai sebészeti szakmai elveket adó utol-só „Elsô Magyar Nemzeti Emlôrák Konszenzus Konferencia”1999-ben volt. Útmutatásai, fôként a plasztikai sebészet terénma már csak részben állják meg a helyüket.Azt tapasztaljuk, hogy amíg világszerte a team-munka fontos-sága egyre nagyobb („multidisciplinary approach”), addigMagyarországon még mindig több intézményben soktényezôs,defenzív döntéshozatal („one eye decision making”) zajlik.Az országban egyre kevesebb plasztikai sebészeti osztály van,iskolateremtô tanszék nincs, és egyre kevesebb az emlô-hely-reállítással foglalkozó, kellô sebészeti, onkológiai képzettség-gel bíró plasztikai sebészek száma. Egyes európai országokbanaz emlôrákos betegek komplex gyógyítása mellett (melyelsôdleges!), egyre nagyobb hangsúlyt fordítanak a mûtéteketkövetô esztétikai eredményre is, emlôcentrumokat hoznaklétre, ahol az emlô-team összes szakterületét érintô ellátásielvek egyértelmûen szabályozzák a gyógyítás folyamatát.Ennek megfelelôen rendszeres továbbképzô fórumokat ren-deznek. A sebészeti területen 13 európai emlôcentrumban 1éves onkoplasztikai képzés folyik. Az, hogy a hazai kórházak-ban valaki egy személyben onkológus, sebész és plasztikai


sebész is legyen és csak emlôbetegekkel foglalkozzon, egyelôrenehezen képzelhetô el. A jó team-munka, a team szakterüle-teinek konzultációi, fórumai viszont jelentôs szakmai elôrelé-pést jelenthetnének.Elôadásunkban bemutatjuk az intézményünkben végzettonkoplasztikai beavatkozásokat, azok indikációit és eredmé-nyeinket. Mûtétjeinket team-döntés alapján, a jelen szabályo-zásnak megfelelôen végeztük el. Amikor emlômegtartó mûtétjött szóba kozmetikai quadrantectomiát, amikor szubkutánmastectomia vált szükségessé, azonnali emlô-helyreállítástvégeztünk lebenyes pótlással, vagy implantátumbeültetéssel. Abetegek pozitívan fogadták az eredményeket, mely nagybansegítette az új mûtéti elvek során felmerülô szakmai kételyein-ket eloszlatni.

1Fôvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház, OSZMSZ Plasztikai Sebészeti Profil, Budapest, Magyarország

2Fôvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház, OSZMSZ Általános Sebészeti Profil, Budapest, Magyarország

O47 A kemoterápia elônyös hatásaa pancreas carcinoma sebészetére

Árkosy P.1, Kotán R.1, Szentkereszty Zs.1, András Cs.2,Szántó J.2, Sápy P.1

Cél: A szerzôk a pancreas carcinoma komplex kezelésébenalkalmazott különbözô mûtéti megoldások eredményeitelemzik. Vizsgálják a kemoterápiás protokollok eredményeit,azok hatását a tumoros folyamatra, a betegek túlélésére, élet-minôségének változására.Módszer: Az Auguszta Onkológiai Sebészeti Központban2000. és 2007. között 273 mûtétet végeztek pancreas carcino-ma miatt. 43 esetben radikális reszekció, 200 betegnél palliatívbypass mûtét, 30 esetben exploratív laparotomia történt. 202beteg részesült kemoterápiás kezelésben. A reszekciós mûtétenátesett 37 betegnél történt adjuváns kemoterápiás kezelés. 5betegnél Gemzar monoterápia, 7 beteg esetében 5 FU mono-terápia, 25 betegnél kombinált kemoterápia volt a választottkezelés. 4 beteg részesült a reszekciós csoportban neoadjuvánskemoterápiában. 2 betegnél Gemzar monoterápia, 2 betegnélGemzar+Cysplatin kombinált kemoterápia történt. A szerzôkvizsgálták, hogy a kezdetben irreszekábilis esetek közül milyenarányú volt a regresszió és milyen a késôi túlélés.Eredmények: A kemoterápiában részesült betegek esetében aterápiát követôen 81 betegnél volt tapasztalható a tumorosfolyamat regressziója, 4 esetben kifejezett regresszió, 117 eset-ben változatlan méret, ill. tumorprogresszió volt észlelhetô. Azátlagos túlélés a reszekciós csoportban 18,2 hónap volt. Areszekciós csoportban a neoadjuváns kemoterápiát követôen4 esetben az elsôdlegesen inoperábilis pancreas carcinoma atumor regressziója következtében operábilissá vált.Konklúzió: Sebészi centrumokban nagy számban végzettpancreas-mûtétek esetén az újabb kemoterápiás protokollokalkalmazása mellett a mûtéti kockázat csökken, e nagyszámúbetegcsoport életminôsége jelentôsen javul, túlélése növek-szik.

1Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sebészeti Klinika, Debrecen



27


O48 A tápcsatornai stentek szerepe a sürgôs-ségi passage biztosításban mint a sebészibeavatkozás minimálisan invazív alterna-tívája. 5 év tapasztalatai és eredményei

Bánsághi Z., Tóth A., Mester T.

Cél: A vastagbéldaganatok csaknem harmadánál a diagnózisfelállításakor már valamilyen fokú passage-akadály áll fenn.A subileus-ileus állapotában érkezô páciensnél igen nagy amûtéti szövôdmény, és magas a kényszerû, irreverzibilis anus-prae kialakítás aránya is! Elôadásunkban az ilyen esetekbenhasználható tápcsatornai stentekkel szerzett 5 éves tapasztalata-inkról számolunk be az eredmények utólagos elemzése alapján.Eszköz: A fenti idôszakban 22 alkalommal ültettünk be 24 dbtápcsatornai stentet.1 esetben benignus posztoperatív strictura esetén, míg 21 esetbenprimer malignoma okozta stenosisban. 20 esetben természetestestnyíláson át, míg egy alkalommal perkután gastrostománkeresztül és egy alkalommal perkután Wirsung-punkción át imp-lantáltunk fém stentet.Két betegnél a nyelôcsôbe, 1 alkalommal agyomorba, 3 esetben a duodenumba, 15 alkalommal a colon-rec-tum területére, 1 esetben a Wirsungba implantáltuk a stentet.Módszer: A beültetés minden esetben vezetôdróton át rönt-gen átvilágítás mellett történt, 2 alkalommal endoszkóposdrótfelvezetéssel. Antibiotikum vagy érzéstelenítô adásáraegyik esetben sem került sor.Eredmények: A beültetés minden esetben technikailag sikeresvolt. A stent-beültetéssel kapcsolatos haláleset nem volt, deegy esetben következmények nélküli, fedett bélruptura alakultki (ballonos utántágítást követôen).A 22 esetbôl 3 alkalommal a stent-beültetést elektív reszekciókövette (bridge stenting), 18 alkalommal a stent végleges palliá-ciót jelentett, 1 esetben (rectum anastomosisból) a stent 54 napután migrált. A stentek átlagos bentmaradási ideje 78 nap(1–184). Stent-migráció 1 volt, elzáródás nem történt. A be-avatkozások átlagos hossza 38 perc (13–125).Összefoglalás: A tápcsatornai stentek beültetése során szer-zett tapasztalataink és kezdeti eredményeink azonosak a nem-zetközi irodalomban közölt eredményekkel. A módszer mini-málisan invazív, legtöbbször könnyen kivitelezhetô, szövôd-ményei a sürgôsségi mûtét ilyen adatainál sokkal jobbak, akórházi fekvô napok száma jóval kevesebb.Következtetés: A fentiek alapján a bal colonfél és agyomor–duodenum akut mûtétet kikényszerítô, ismeretleneredetû elzáródása esetén az elsôként választandó módszer astent-implantáció.

Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Radiológia, Budapest

O49 Tumoros bilio-bronchialis fistula esete

Molnár I.1, Harsányi L.1, Kulka J.2, Bodoky Gy.3,Csekeô A.4, Kupcsulik P.1

S. J. 52 éves nôbeteg anamnézisébôl kiemelhetô mechanikusicterus miatt több alkalommal, különbözô intézményekbenvégzett ERCP, EST, epeúti lavage, majd laparoszkópos cho-lecystectomia. Ismételt icterus, mucintermelô, benignusnakdiagnosztizált térfoglalás miatt 2004-ben hepatikus villareszekció, hepatico-jejunostomia sec. roux történt. Impro-duktív köhögés miatt elvégzett CT-, MR-, MRCP-vizsgálatok amáj jobb lebenyének térfoglalását, és a jobb alsó tüdôlebenyabszcendáló folyamatát igazolták 2005-ben. A szövettani vizs-gálat malignitást nem igazolt. Makacsul fennálló, terápiare-zisztens köhögése, subfebrilitas miatt végzett kontroll CT-vizsgálattal a máj VII. szegmentumából kiinduló, a jobb alsótüdôlebenybe vezetô bilio-bronchialis fistula igazolódott.Jobb oldali hepatolobectomiát, mellûri drainage-t végeztünka rekesz egyidejû rekonstrukciójával. A szövettani vizsgálatepeúti eredetû cystadenocarcinoma mucinosumot bizonyí-tott. Sebészi szövôdmény nélkül gyógyult. 6 széria kemoterá-piás FAM+ADM kombinált kezelése 2007. 03. 08-ig zajlott, azezt követô kontroll CT negatív volt. 2008. 07. 05-én végzettPET-CT a jobb alsó tüdôlebenyben reziduális árnyékot véle-ményezett, ezért az Országos Korányi TBC és PulmonológiaiIntézetben jobb alsó lobectomia történt. A rehabilitációtkövetô újabb kontroll CT recidívát nem igazolt, további onko-lógiai kezelésének elbírálása folyik. A beteg jelenleg kielégítôáltalános állapotú, tünet- és panaszmentes.





4Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Mellkassebészeti Osztály, Budapest

Különszám

28


O50 213 kolonoszkópia propofol-anesztéziában: a minôségi endoszkóposszemlélet gyakorlati kérdései

Schwab R.1, Kövesd Zs.1, Fodor Gy.1, Gelley A.1,Szokolóczi O.2, Peták I.2

Háttér: A kolonoszkópos vastagbélrákszûrés az érdeklôdésközéppontjában áll. Megfelelô információ hiányában a bete-gek gyakran elutasítók, amelynek oka a fájdalmaktól, kelle-metlenségektôl és a kiszolgáltatottságtól való félelem. Szakmaiszempontból ugyanakkor a megfelelô minôségû vizsgálat kri-tériumrendszere hiányzik: az egyes centrumokban elvégzettvizsgálatok között (nemzetközi tapasztalok szerint) nagyminôségi különbségek vannak.Módszerek: A Kelen Magánkórházban 2005. és 2008. feb-ruárja között végzett kolonoszkópiák adatait (diagnózis, bea-vatkozás típusa, szövôdmények, az altatás és az azt követôobszerváció idôtartama, általános állapot) dolgoztuk fel pros-pektív elemzéssel.Eredmények: A 3 év alatt összesen 213 kolonoszkópiát végez-tünk (90 nô, 123 férfi, átlagéletkor: 49,6±14,1 év) propofol-mélyanesztéziában.Minden esetben sikerült eljutni a coecumig.Az endoszkópos diagnózisok megoszlása a következô volt: IBD(CD/UC) 17,9%, jóindulatú daganat 23,1%, rosszindulatúdaganat 3,1%, aranyér 7,9%, diverticulosis 10,5%, nem specifi-kus gyulladás 12,2%, egyéb 7,4%, negatív lelet 17,9%. Invazívbeavatkozásra (polypectomia, biopszia) az esetek 66,2%-ábankerült sor. Minor endoszkópos szövôdmény 1,9%-ban lépettfel. Rehospitalizációt és transzfúziót igénylô major endoszkó-pos szövôdmény 1 betegnél alakult ki (vérzés Crohn-betegségmellett, a terminális ileumból vett biopszia után). Szövôdménymiatt hospitalizációra nem volt szükség, major aneszteziológiaiszövôdmény nem, minor (diszkomfortérzés) 3,8%-ban jelent-kezett, 1,9%-ban volt szükség gyógyszeres tüneti kezelésre. Azanesztézia átlagos idôtartama 24,7±12,7 perc volt (beleértvemind az invazív, mind a standard beavatkozásokat). Az altatástkövetôen a páciensek 88,7%-ának közérzete kitûnô volt, és amaradék 11,3%-nál is csak kisebb panaszok jelentkeztek (flatu-lencia, hasi fájdalom, émelygés). A beavatkozások után az átla-gos megfigyelési idô 2,25±0,57 óra volt.Konklúzió: A propofol-anesztéziában végzett kolonoszkópiarutinszerûen alkalmazható a járóbeteg-ellátásban, biztonsá-gos és megbízható, legyen szó akár diagnosztikai vizsgálatok-ról, akár invazív beavatkozásokról. A kórházban eltöltött átla-gos idô 3 óra, amely magában foglalja a kolonoszkópos bea-vatkozást és az azt követô megfigyelési periódust is.

1Kelen Kórház Kft., Budapest

2KPS Orvosi Biotechnológiai és Egészségügyi Szolgáltató Kft., Budapest

O51 A colorectalis szûrôvizsgálatokelutasításának elsôdleges okaaz információhiány – internetalapúfelmérés Magyarországon

Gelley A.1,2, Schwab R.1,2, Szokolóczi O.1, Kövesd Zs.2,Peták I.1

Háttér: A colorectalis carcinoma jelenleg a 2. leggyakoribbdaganatos halálok a nyugati világban. Hazánkban évente többmint 5000 ember hal meg miatta és mintegy 9000 új esetetdiagnosztizálnak. Bár típusosan a szûréssel megelôzhetô daga-natok közé tartozik, államilag szervezett, tömeges szûrôvizs-gálati programok nálunk jelenleg nincsenek.Célok/módszerek: Egy 2008 januárjában indított, a vastagbél-rákszûrésre irányuló információs kampány keretében 2 onlinefelmérést végeztünk az egyik leglátogatottabb hazai internetesportálon (www.origo.hu). Célunk egyrészt a szûrôvizsgálato-kon való alacsony részvételi arány mögött álló okok felderíté-se (Felmérés-1; F1), másrészt a vastagbéldaganat kockázatitényezôi elôfordulási gyakoriságának meghatározása(Felmérés-2; F2) volt. Az F1 során a válaszadóknak a távolma-radás lehetséges okaként megjelölt 4 egyszerû állításból kellettkiválasztaniuk a leginkább rájuk illôt: (1) ismeretek hiánya,(2) félelem, (3) magas költségek, (4) idôhiány. Az F2 során aválaszadóknak a vastagbélrák 4 alapvetô kockázati tényezôjé-re kellett igen-nem választ adniuk: (1) 50 év feletti életkor, (2)széklethabitus-változás, (3) véres széklet, (4) daganat a család-ban.Eredmények: Az F1-ben 5619-en, az F2-ben 331-en vettekrészt. Az F1-ben a válaszarány a következô volt: (1) 30,1%, (2)29,5%, (3) 27,3%, (4) 13,1%. Az F2-ben a válaszadók 65,3%-amúlt el 50 éves, 47,1%-uknál állt fenn széklethabitus-változás,37,2%-nál jelentkezett véres széklet, és 68,9%-uknál fordultelô daganat a családban.Konklúzió: Az eredmények alapján a colorectalis szûrés irántialacsony igényszint elsôdleges oka (~73%) az információhi-ány és a vizsgálathoz kapcsolódó negatív hiedelmek (félelem,idô- és információhiány). A hozzánk forduló páciensek döntôtöbbségénél fennállt valamilyen vastagbéldaganatra utalófigyelmeztetô tünet és/vagy egyéb kockázati tényezô (50 évfeletti életkor és/vagy halmozottan jelentkezô daganat a csa-ládban). Mindezek alapján óriási a szükséglet a megelôzési ésszûrési lehetôségekkel kapcsolatos jól szervezett, széles réte-gekre kiterjedô információs kampányra, amelynek megvalósí-tásában a szakmának döntô szerepe van.

1KPS Orvosi Biotechnológiai és Egészségügyi Szolgáltató Kft.

2Kelen Kórház Kft., Budapest


29


Különszám

30

P100 Szekretoros emlôrák7 és fél éves fiúban – Esetismertetés

Szántó J.1, Gomba Sz.2, András Cs.1, Lengyel L.3,Kiss Cs.4

Az emlôrák elôfordulása gyermekkorban irodalmi ritkaság,ennek megfelelôen az optimális kezelést illetôen nincs állás-foglalás. 7,5 éves fiú betegséglefolyását ismertetjük.2002-ben radikális mastectomia történt sentinel nyirokcso-mó, BRCA1-2 és immunhisztokémiai vizsgálatok elvégzésé-vel. Betegünknél az ôrszem nyirokcsomóban áttéteket nemészleltünk, génmutációt nem tudtunk kimutatni, s negatívvolt az ER, PR, a HER2, illetôleg a p53. A szövettani képre valótekintettel sem posztoperatív sugárkezelést, sem gyógyszereskezelést nem indítottunk. Az azóta eltelt 5 évben rendszereskontrollvizsgálatokat végzünk, és ezekkel kóros eltérést nemmutattunk ki.Az esetismertetést azért tartjuk fontosnak, mert esetünkkelfelhívhatjuk a figyelmet arra, hogy irodalmi ritkaságként gyer-mekkorban is elôfordulhat emlôdaganat, s azok kezelésemesszemenôen egyénre szabott kell, hogy legyen.



3Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sugárterápia Tanszék, Debrecen

4Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Gyermekklinika, Debrecen

P101 Fiatal HER2-pozitív emlôrákos betegsikeres kezelése TXT+Xelodakombinációval Herceptin-kezelés utánbekövetkezô progresszió miatt– Esetismertetés

Csôszi T.

Fiatal nôbetegünknél szoptatást követôen 3 hónappal fedez-ték fel hormon- és HER-2 pozitív daganatát, mely miatt elô-ször opus történt. Az igen rossz prognosztikai faktorok melletta daganat pT2pN1-nek bizonyult. Ezt követôen az aktuális(2004) lehetôségeknek megfelelôen CEF+CARD kemoterápiaés sugárterápia következett a közeli reszekciós szél miattszendvicsben.2006-ban az ellenoldali emlôben észleltünk malignus dagana-tot, mely miatt quadrantect.+sentinel biopszia történt. A hist.az elôzô daganattal megegyezett, így Taxol+Herceptin kezelésindult. A beteg szövôdmények miatt a kemoterápiát csak kétciklusban, a Herceptint egy évig kapta. Ezt követô felmérôvizsgálatok szoliter csontmetasztázist igazoltak az os ileiben,mely miatt bisphosphonat, célzott irrad., illetve a korábbitamoxifen helyett AI indult.2007-ben tartósan emelkedett májfunkció miatt PET-CT tör-tént, mely a máj 7-es szegmentumában és egy nyaki nyirok-csomóban is metasztázist igazolt, melyek miatt pall. TXT+Xel.terápiát indítottunk 6 ciklusban, szimultán nyaki nyirokcso-mó-besugárzással, komoly szupportív támogatással a helyen-ként gr. 3-4 szövôdmények miatt, majd a PET-CT-vel igazoltkomplett remisszió miatt további két ciklus Xelodát kapott.Azóta félévente PET-CT-vel igazolt tartós komplett remisszióigazolódott, a beteg ECOG 0, csak hormon és per os bisphos-phonat mellett.A komplex, helyenként agresszívnak is mondható terápiaszupportív támogatás mellett az igen rossz prognosztikai fak-torok ellenére is lehetôséget nyújt a tartós túlélésre, ill. lehetô-vé vált az idôközben már elérhetô célzott terápia segítségéveltovábbi túlélési elôny elérése is.

Hetényi Géza Kórház, Szolnok



31

P102 Szûréssel és szûrésen kívül felismertkorai emlôrákok jellemzôi

Kelemen Gy.1, Lázár Gy.2, Ormándi K.3, Pálka I.4,Thurzó L.1, Kahán Zs.1

A korai emlôrák miatt alkalmazott adjuváns onkológiai keze-lés a prognosztikus és prediktív tényezôk alapján tervezhetômeg. Célul tûztük ki az SZTE Onkoterápiás Klinikán ellátásrajelentkezô emlôrákos betegek beteg- és tumorjellemzôinekprospektív vizsgálatát. A következô adatokat rögzítettük: élet-kor, a daganat felfedezésének módja, mammográfiás kép, amûtét típusa, szövettani típus, hisztopatológiai grade, hor-monreceptor- és HER2-státus, tumorméret, érinvázió jelenlé-te, nyirokcsomó-státus, elôírt adjuváns gyógyszeres terápia.Statisztikai elemzésre chi-négyzet próbát alkalmaztunk.Összesen 808 beteg adatait összesítettük. In situ rákot 81, inva-zív tumort 727 esetben diagnosztizáltunk. Az invazív dagana-tok közül 356 esetben szûréssel (49%), 306 esetben tünet alap-ján (42%) fedezték fel a daganatot, és 68 intervallumrák (9%)fordult elô. Szignifikánsan gyakrabban történt emlômegtartómûtét és ôrszemnyirokcsomó-biopszia, szignifikánsan ritkáb-ban kemoterápia a szûréssel felfedezett esetekben (p<0,001).A tapintással felfedezett tumorok szignifikánsan nagyobbak,differenciálatlanabbak voltak, és gyakrabban mutattak érinvá-ziót (p<0,0001). Nem mutatható ki különbség a daganat felfe-dezésének módja szerint a tumorok hormonreceptor-, illetveHER2-státusában. A sugaras képletekre jellemzô az alacsonygrade és a hormonreceptor-pozitivitás, míg a casting-mesze-sedést okozó tumorok többsége grade III és HER2-pozitív.Intervallumrák esetén gyakori a mammográfiás eltérés hiá-nya, ritka a spiculált tumorárnyék. A szûréssel felfedezettdaganat prognosztikus profilja kedvezôbb, ezért enyhébbonkológiai utókezelést igényel, mint a tünet alapján diagnosz-tizált tumor, illetve az intervallumrák.





P103 Metasztatikus emlôdaganatos betegsikeres negyedvonalbelilapatinib+capecitabine kezelése

Kocsis J., Tóth É. K., Czegle I., Horváth A.

Egy 51 éves nôbeteg esetét mutatjuk be, akinek emlôtumora2004 ôszén vált metasztatikussá. A beteg ekkor elsô vonalbeliFAC kezelést, majd progresszió miatt 2. vonalbeli TXT–car-boplatin kezelést kapott. Klinikánkra 2005 novemberébenkerült, malignus pericardialis tamponád klinikai tüneteivel.Ennek ellátását követôen és újabb immunhisztokémiai vizsgá-latok során derült fény arra, hogy tumora HER2 overexpresz-sziót mutat. Ekkor, 2005. decemberében trastuzumab+pacli-taxel kezelést indítottunk, mely mellett komplett remisszióalakult ki. Folytattuk fenntartó trastuzumab-kezelését egészen2007. júliusáig. Ekkor a negatív teljes test CT mellett a tünet-mentes betegnél elvégzett koponya-CT-vizsgálat két 1 cm-escerebrális metasztázist mutatott. 2007. augusztusában sztereo-taxiás irradiáció történt mindkét elváltozásra és 2007. szep-temberétôl – az egyedi méltányossági engedély megszerzéseután – lapatinib+capecitabine kezelést indítottunk. A betegazóta ismét komplett remisszióban van, gyakorlatilag panasz-mentes, teljes életet él. Mellékhatásként grade 2-3 kéz-lábszindróma kialakulását észleltük több alkalommal, melykönnyen kezelhetô volt.Esetünk azért figyelemre méltó, mert betegünk 4. vonalbankapja a lapatinib-kezelést, mely mellett már több mint 13hónapja komplett remisszióban van. Tudomásunk szerinthazánkban az elsôk között volt, akik egyedi méltányosságalapján kezdhették meg a lapatinib-terápiát.

Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Onkológiai Osztály, Budapest


P104 Haladás az emlôdaganat terápiájábanegy eset bemutatása kapcsán

Gyuranecz M.

A páciensünknél 49 éves korában jelentkezett emlôdaganat.2001. 08. Bal oldali szegment és axilláris block-disszekció.Hist.: túlnyomórészt lobuláris invazív carcinoma OR: +;PR: +.Irradiáció: 16 Gy, bôrérzékenység miatt a kezelés felfüggesztve.2004. 04. 15. Tu. mammae l. s. rec. miatt ablatio mammae l.s.Hist.: Carcinoma ductale invasivum mammae. OR: + ; PR: – ;HER2: pozitív.2004. 05.–2004. 10. 6 széria FEC kezelés.2004. 06. 22.–2004. 07. 20. O.O.I. irradiáció.Antiösztrogén kezelés.2005. 08. Multiplex metastases hepatis.2005. 09. 6 széria Taxol–Herceptin kezelés.2006. 04. 06. Palliatív Herceptin-kezelés.2007. 09. Heparban soliter metastasis.2007. 09. MR: Meningeoma? Met. cerebri? 2007.10. Lobectomia cerebri.Hist.: Hámeredetû daganat agyi áttéte – emlôrák metasztázi-sának megfelel.2008. 01. Egész agy besugárzás.2008. 05. 21. Agykoponya natív MR-vizsgálat.Tumor-recidíva a jobb parietalis lebenyben.2008. 06. Tyverb–Xeloda kezelés.2008. 07. 09. Sztereotaxiás irrad. 20 Gy – Debrecen.A fenti eset jól példázza a daganatos betegségek kezelésénekmultidiszciplináris jellegét. Sebészi kezelés, kemoterápia,különbözô irradiációs technikák, valamint az idôközben aterápiában megjelent legkorszerûbb biológiai válaszmódosí-tók kerültek alkalmazásra.

Fejér Megyei Szent György Kórház, Onkológiai Osztály, Székesfehérvár

P105 Emlôdaganat kezelése idôs korbancsak hormonterápiával– Esetismertetés

Szita A., Szentmártoni Gy., Torgyík L., Tóth A.,Zergényi É., Borbényi E., Dank M.

Idôs korban felmerülô daganatos megbetegedésekben akivizsgálás, a daganatellenes terápia, a gondozás komoly prob-lémákat vet fel minden szakterületen. A kor már önmagábanis rizikótényezô, emellett a társbetegségek, a beteg complian-ce, a szociális háló is fokozzák a nehézségeket. A kivizsgálássorán fokuszálni kell a társbetegségekre, ezen belül az EKG-vizsgálat, echokardiográfia és carotis UH a kardiovaszkulárisbetegségek magas százalékos elôfordulása miatt mindenkép-pen szükséges. Emlôdaganat esetében az FNAB és a corebiopszia idôs betegeken is elvégezhetô, lényeges szövôdmé-nyeket nem okoznak. Az esetek nagy százalékában a betegekmûtétre kerülnek, azonban egy szûk réteg egyrészt a compli-ance, egyrészt a performance státus miatt a sebészeti ellátásanem lehetséges. Mivel az idôs korban kialakuló emlôdagana-tok magasabb százalékban tartalmaznak hormonreceptoro-kat, ezekben az esetekben biztonságosan és hatékonyan alkal-mazható a per os hormonkezelés. Három esetet dolgoztunkfel. Két esetben kizárólag hormonkezelésben részesültek abetegek, egy esetben több mint húsz évvel az emlômûtét utánalakult ki ismételten a daganat, a beteg jelenleg csak hormon-kezelésben részesül. Eseteink bizonyították, hogy a hormon-kezelés biztonságosan alkalmazható rossz általános állapotú,idôs betegeknél is.

Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Onkoterápiás Klinika, Budapest

Különszám

32


P106 Dilemmák, vitatott kérdések a sentinelnyirokcsomó biopsziában

Boross G., Maráz R., Markó L., Ambrózay É., Tekle W.,Sinkó M., Bori R., Svébis M., Cserni G.

A Bács-Kiskun Megyei Kórház Sebészet Osztályán 1997 ótavégzünk sentinel nyirokcsomó (SNB) meghatározást. Az eltelt10 év alatt 1100 betegnél alkalmaztuk ezt az eljárást. Az axillá-ris recidíva 1% alatt van 36 hónapos átlagkövetés során. Azeltelt idô alatt újabb kérdések merültek fel.Mindenképpen a kettôs jelöléses módszer az elfogadható(Patent Blau festék+izotóp).Osztályunkon DCIS esetén is végzünk SNB-t. Amennyibenparasternalis nyirokcsomó (PSNB) is ábrázolódik, akkor azt iseltávolítjuk. Saját csoportunkban több mint ötven betegnélvégeztünk PSNB-t és 3 esetben csak a parasternalis nyirokcso-móban volt metasztázis. Emlôtumor-recidíva esetén és axillá-ris block-disszekció után is el lehet végezni az SNB-t, ameny-nyiben az gamma-kamerával ábrázolódik. Neoadjuvánskemoterápia után is megkísérelhetô, ha az elôzetes vizsgálatoknem igazolnak axilláris metasztázist. Kétgócú tumor esetén isalkalmazzuk az eljárást úgy, hogy az izotópot paraareolarisan,a patent blau festéket a tumoroknak megfelelôen adjuk be.Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az SNB meghatározásegyértelmûen segít az axilláris státus megítélésében.

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, SZTE Oktató Kórház, Kecskemét

P107 Elôrehaladott vastagbéldaganatokAvastin-kezelésével szerzetttapasztalatok

Farkas M., Petrányi Á., Tamás K., Babics J., Bodoky Gy.

Bevezetés: Magyarországon a vastagbéldaganatok számaévrôl évre emelkedik. Az 5 éves túlélés nem éri el az 50%-ot. Abetegek közel 60%-ában a betegség lezajlása során áttét kiala-kulása észlelhetô, ezért fontos az elôrehaladott vastagbéldaga-nat gyógyszeres kezelési lehetôségeinek vizsgálata. A beveze-tett új készítmények közül jelen esetben a bevacizumab+FOL-FIRI kombinációs kezelésre fokuszáltunk.Anyag és módszer: A vizsgált 2 év alatt 75 elôrehaladott vas-tagbéldaganatos betegnél alkalmaztunk elsô vonalban a beva-cizumab+FOLFIRI kombinált terápiát. A betegek átlagos élet-kora 55 (30–80) év volt. A vizsgált csoportban 36 nô és 39 férfivolt. A kezelés során 180 mg/m2 irinotecan, 400 mg/m2 leuco-vorin, bólus 400 mg/m2 5-fluorouracil, majd 22 órás folyama-tos infúzióban 1200 mg/m2 5-fluorouracil adására került sor,2 egymást követô napon, az elsô napon 5 mg/tskg dózisbanalkalmazott bevacizumabbal. A kezelést 14 naponta ismétel-tük. A betegség nyomon követésére 2 hetente labor- és 8hetente CT-vizsgálat történt.Eredmények: A progresszióig eltelt idôt, a medián túlélést,valamint a mellékhatásokat vizsgáltuk. Az átlagos progresz-szióig eltelt idô 11,1 (2–28) hónap, a medián túlélés 21,5(4–31) hónap volt. Hasmenés 33 (44%) esetben lépett fel,ebbôl Gr:3-as 5 (6,6%) esetben jelentkezett. Hányinger,hányás 39 (52%) betegnél jelentkezett. Gr:3-as neutropeniát 9(12%) esetben észleltünk, ebbôl 2 (2,6%) betegnél alakult kiláz is. 12 betegnél kolinerg szindróma lépett fel.Gr:3-as hyper-tonia 8 (10,6%) betegnél jelentkezett.Következtetés: Eredményeink alapján mi is támogatjuk abevacizumabot tartalmazó kombinációs kezelés minél széle-sebb indikációs körben való kiterjesztését a magyarországigyakorlatban is.




33


P108 Komplett remisszió bevacizumab-kezelés hatására iv. st. crc-ban

Tóth A., Torgyík L., Dank M., Zergényi É.,Szentmártoni Gy., Györke T., Szita A.

Esetismertetés. 71 éves nô. 1998-ban colon asc. adenocc. ésmájmetasztázis miatt jobb oldali hemicolectomia és májre-szekció (adenocc., gr II, pT3pN0pM1), 6�Mayo, majd 2002-ben májmetasztázis kiújulása miatt májreszekció, intraarteriá-lis kemoterápia (MMC+5-FU) és 5�FOLFIRI. 2,5 év tünet-mentesség után, 2005-ben PET-CT által jelzett 25�38 mm-es,vékonybelet érintô, FDG-halmozás, lokális recidívaeltávolítás(adenocc., gr II, pT3). 2006-ban 12�FOLFIRI. 1,5 év tünet-mentesség után, 2007 decemberében PET-CT-vel bal oldalikétgócú, 20 és 18 mm-es pulmonális, valamint jobb oldali 20mm-es hasfali és 15 mm-es mesenterialis áttétek megjelenése.Mivel a legutóbbi kemoterápia óta is több mint 1 év telt el,reindukciós kezelést kezdtünk, biológiai válaszmódosító szer-rel. 15 ciklus bevacizumab–FOLFIRI kezelés során a mellék-hatások: gr 1-2 hematotoxicitás, epistaxis uralhatók voltak. Akezelés eredményeképp a kétgócú pulmonális, a hasfali és amesenterialis áttétek metabolikus CR-ját igazolja a PET-CT2008. augusztusban.Konklúzió: Esetismertetésünk alátámasztja, hogy a bevacizu-mab – Avastin – egy sikeres R0 mûtét, metastasectomia, szisz-témás és regionális kemoterápia után is szükséges, többedvonalban is alkalmazandó biológiai terápia, mely a betegekegy része számára a tartós túlélés esélyét jelenti.

Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Budapest

P109 Avastinnal kezelt, disszeminált rectumcarcinomás beteg komplett remissziója

Szabó E.

Az anamnézisében 20 éve ismert hypertoniát és elôrementjobb oldali lágyéksérvmûtétet hordozó, 64 éves férfi betegkivizsgálása véres székürítés miatt kezdôdött 2007 augusztu-sában. Hasi UH: (2007. 09. 17.) epekövesség mellett a máj IV-es szegmentumában 18 mm-es, a VIII-asban 11 mm-es kerekképlet. Mrtg (2007. 09. 17.): negatív. Szigmoidoszkópia (2007.09. 19.): középsô harmadi, szûkítô rectum-elváltozás. Biopsziaeredménye: adenocarcinoma recti. Hasi CT (2007. 09. 27.): amájban, az epehólyag mellett egy 13�10 mm-es képlet. A rec-tum középsô harmadában kb. 7 cm hosszan a bélfal egyenet-lenül kiszélesedett, bal oldalon a perirectalis térbe is penetrá-ló elváltozás, a zsírszövetben patológiás méretet el nem érônyirokcsomók. CEA (2007. 10. 05.): 2,59 ng/ml.Fentiek alapján a Ca. recti (T4 N0 M1) diagnózist állítottukfel, majd mûtét reményében preoperatív célzatú kemo-irra-diációt kezdtünk (2007. 10. 09-tôl 5FU 4250 mg; 2007. 11.19-tôl CIFU 4250 mg).2007. 12. 06-án a hasi és kismedencei kontroll CT-vizsgálat amájban észlelt multiplex gócok mellett a látótérbe kerültbazális tüdôterületeken további két gócot talált. Tekintettel atávoli disszeminációra, 2007. 12. 20-án FOLFIRI+Avastinprotokoll szerinti kezelést kezdtünk. A 2008. 03. 14-i kontroll-vizsgálat a korábban jelzett, tüdôbázison lévô elváltozások leg-alább 50%-os regresszióját, valamint a hasi gócok regresszió-ját írta le. A kezelést lényeges mellékhatás nélkül folytattuk. A2008. 05. 23-i hasi CT-vizsgálat a májgócokat biztonsággalmár nem tudta azonosítani. A kezelést tovább folytattuk. A2008. 06. 21-i mellkas- és felsô hasi CT-vizsgálat a tüdôbenkórosat nem talált, a máj V-ös szegmentumában bizonytala-nul sejthetô elváltozást írt le. A 2008. 08. 08-i kontrollvizsgálatsorán képalkotóval metasztázisok nem voltak azonosíthatók.A beteget mûtétre ajánlottuk. Az utolsó kúrát 2008. 08. 05-énadtuk, a tervezett mûtét miatt már Avastin nélkül. Sebészekontroll rektoszkópiát végzett, az eredeti elváltozás helyérôlbiopszia történt, melynek szövettani feldolgozása patológiaikomplett remissziót írt le. Kuratív mûtétet tervezünk.

Országos Onkológiai Intézet, B. Belosztály, Budapest

Különszám

34


P110 Rectum-tumoros betegeinknél észleltszinkron második daganat.Terápiás dilemmák

Markó L.1, Svébis M.2, Gábor G.1, Hajnal L.1

A hazai összesített daganatos halálozásban a colorectalis car-cinoma (CRC) a második helyet foglalja el a mindkét nembenelsô helyen álló tüdôrák mögött. Sajnos az utóbbi öt évbennövekedett a morbiditás. A CRC több mint 50%-a a végbél-ben fordul elô. Ezek a tumorok okozhatnak bél-passage-zavart, de sokkal inkább hajlamosak a környezeti infiltrációra.Egyszerû rectalis digitális vizsgálattal felismerhetôk volnának,a CRC-k csaknem háromnegyede pedig szigmoidoszkóppalkideríthetô lenne (9352 CRC/2006).Kórházunkban minden újonnan felfedezett daganatos betegonco-team elé kerül. Így fordulhatott elô, hogy az onkoterá-piás protokoll szerinti korrekt és teljes staging vizsgálatokkapcsán az elmúlt hat évben 16 rectum-tumoros betegnélszinkron második daganatot is észleltünk (hólyag, vese, ova-rium). Évek óta alkalmazzuk a mûtét elôtti radioterápiát,valamint középsô és alsó harmadi tumorok eseteiben a kemo-radiációt. NIH konszenzus alapján a neoadjuváns kezelés elô-nyösebbnek bizonyult, mint a mûtét utáni.Fenti eseteinknél komoly dilemmát okozott a terápiás terv fel-állítása. Melyik az elsô, melyik a második tumor? Hogyan ala-kul a kezelés algoritmusa? Neoadjuváns kezelésnek van-ehelye ezekben az esetekben? Minden betegnél szükségünk volta társszakmák véleményére is ahhoz, hogy korrekt döntésthozhassunk. A megszokott kezelési sémákat nem tudtukátvenni, valódi individuális onkológiai kezelést valósítottunkmeg.

1Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza SZTE Oktató Kórház, Onkoradiológia, Kecskemét

2Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza SZTE Oktató Kórház, Sebészet, Kecskemét

P111 Az EGFR státus összefüggése az egyébprognosztikai faktorokkal colorectalistumorokban

Székely B.1, Kulka J.2, Korompay A.2, Dank M.1

Célkitûzés: Az EGFR státus és az egyéb prognosztikus fakto-rok összefüggéseit elemeztük colorectalis tumoros páciensekesetében.Módszer: 48 beteg (24 EGFR-pozitív, 24 EGFR-negatív) ada-tai kerültek feldolgozásra. Az EGFR státus megállapítása min-den esetben EGFR PharmDXTM kitekkel történt.Eredmények: Különbség mutatkozott a két csoport között,mely azonban nem volt szignifikáns:• a diagnóziskor betöltött életkor: EGFR-negatív csoportban

alacsonyabb volt (p=0,318),• a familiáris onkológiai anamnézis pozitivitása: az EGFR-

pozitív csoportban gyakoribb volt (p=0,467),• osztódó sejtalakok száma: nagyobb volt az EGFR-pozitív

csoportban (7,32 vs. 4,78),• a pT és pN státus: mindkét csoportban dominánsan pT3

elváltozások fordultak elô, azonban a pT4 tumorok és azáttétes nyirokcsomók aránya is nagyobb volt az EGFR-pozi-tív csoportban,

• a betegség stádiuma tekintetében: II. és III. stádiumú betegekaránya közel azonos volt a két csoportban, míg IV. stádiumaz EGFR-pozitív csoportban volt gyakoribb (p=0,388).

A két csoport közötti különbség már tendenciaszerû:• a tumorok differenciáltságában: az EGFR-pozitív tumorok

gyakorisága a grade 3-as csoport felé tolódik (p=0,076), míga grade 1 és 2 elváltozások elôfordulása hasonló,

• a távoli metasztázisok tekintetében: az EGFR-pozitív cso-portban domináltak a diagnózis idôpontjában már jelenlévô máj- (p=0,04), hashártya- és tüdôáttétek, míg a másikcsoportban ezek jellemzôen késôbb jöttek létre.

Következtetés: Eredményeink az EGFR-pozitív tumorokagresszívabb biológiai viselkedésére utalnak. Klinikai szem-pontból leglényegesebbek a metasztázisképzés sajátosságainakkülönbségei, mely a betegkövetés új aspektusára hívhatja fel afigyelmet.

1Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest



35


P112 Metasztatikus carcinoid tumorosbetegeinknél az Yttrium-90-DOTATOC

kezeléssel szerzett tapasztalataink

Petrányi Á.1, Rácz K.2, Végh É.1, Babics J.1 Németh H.1,Farkas M.1, Tamás K.1, Bodoky Gy.1

Bevezetés: A carcinoid tumorok az összes malignus daganatmintegy 0,5%-t teszik ki, kiindulási gyakorisága azonbannövekszik. Metasztatikus betegség az esetek 12–24%-ában ala-kul ki. Lokális betegség esetén az 5 éves túlélési idô 74%, mígáttétes folyamatnál 43%. Az alacsony proliferatív tulajdonsá-gával is magyarázható a kemorezisztenciája, így szomatoszta-tin-analóg adása melletti progresszió esetén az áttétes carci-noid daganatos betegnél a terápiás lehetôségek igen korláto-zottak, a szisztémás kemoterápiák eredményei ma még kiáb-rándítóak. Az utóbbi években azonban az izotóppal megjelöltszomatosztatin-analógokkal végzett vizsgálatok eredményeifigyelmet érdemlô tumorgátló hatásról tanúskodnak.Módszerek: 2007 júliusa óta 5 betegünknél indikáltuk a BaseliEgyetem Nuklearis Medicina Klinikáján elvégezhetô Yttrium-90-DOTATOC kezelést. Mind az 5 beteg gasztrointesztináliskiindulású, áttétes, az osztályunkon szomatosztatin-analóg,interferon és 5-FU kezelés mellett progrediáló beteg volt.Másodvonalban kombinált, bevacizumab-, irinotecan-, 5-FU-,adriamycin-, mitomycin- vagy gemzar-tartalmú kemoterápiátalkalmaztunk. További progresszió során, pozitív octreoscaneredmény után a fenti izotópterápiát javasoltuk.Eredmények: Egy betegünk az engedélyeztetési idôszakbanexitált. Egy igen kiterjedt folyamatú, azonban még kielégítôáltalános állapotú betegünk két kezelésben részesült, átmene-ti állapotstabilizáció után progrediált, a kezelést követôen 5hónappal exitált. Egy elôrehaladt multiplex máj- és csontátté-tes betegünk szintén két kezelésben részesült, fájdalmai éstünetei jelentôsen csökkentek, 8 hónapos SD után progresszióvolt kimutatható. Két igen jó általános állapotú, irreszekábilis,lokális ablatív terápiára nem alkalmas betegünk két-két keze-lésben részesült, PR észlelhetô, terápiás szünetben vannak. Ér-demi mellékhatásról egy betegünk sem számolt be.Konklúzió: Tapasztalataink alapján a 90Y-DOTATOC kezelésjól tolerálható, mind a túlélés, mind a tüneti kezelés szem-pontjából hatékony terápiának tûnik. Metasztatikus, szoma-tosztatin-analóg mellett jelentkezô, progrediáló, octreoscan-pozitív carcinoid daganatnál javasoljuk az alkalmazását, aprogressziótól számítva minél rövidebb idôn belül.



2Semmelweis Egyetem, B. Belosztály, Budapest

P113 PET-CT diagnosztikus értékemetasztatikus emésztôrendszericarcinoid tumorokban

Uhlyarik A.1, Vachaja J.1, Szilvási I.2, Pápai Zs.1

Az emésztôrendszeri carcinoid daganatok az összes neuroen-dokrin daganat közel 70%-át adják. A diagnózis felállításakormár sok esetben metasztatikus betegséggel állunk szemben.Mivel e daganatok kezelése terén az elmúlt években jelentôselôrelépés történt, rendkívül fontos a progresszió korai felis-merése. A képalkotó vizsgálatok mellett a PET, a szomatoszta-tin-, és a MIBG-szcintigráfia pontosíthatja a diagnózist.Ez utóbbi két vizsgálat az endoradioterápia megtervezésénekis alapja. A gyógyszeres kezelés eszközei a szomatosztatin-ana-lógok, az interferon-alfa és a kiindulási szervnek megfelelôkemoterápiás szerek.5 metasztatikus carcinoid tumor miatt kezelt betegünk esetétdolgoztuk fel. Kivizsgálásuk során szomatosztatin-szcintigrá-fia is történt, 3 betegnél pozitív, 2 esetben negatív eredmény-nyel. Ezeknél a betegeknél PET-CT-re került sor, mindkettôpozitív eredményt adott, a negatív CT-/MR-vizsgálatok elle-nére. A diagnózist egyik esetben a metasztázis reszekciója,másik betegünknél FNAB is megerôsítette.A PET-CT tehát hasznos eszköz lehet a carcinoid tumorokstagingja során, elsôsorban az alacsonyan differenciált tumo-rok esetében várható pozitív eredmény, elvégzése negatív szo-matosztatin-szcintigráfia után javasolt.

1Állami Egészségügyi Központ, Onkológiai Osztály, Budapest

2Állami Egészségügyi Központ, Nukleáris Medicina Intézet, Budapest

Különszám

36


P114 2000 és 2004 közötta DEOEC Onkológiai Tanszékén kezeltgyomor-carcinomás betegekadatainak feldolgozása

Gonda A., Szántó J.

A gyomor-carcinoma mortalitása az utóbbi években csökkentMagyarországon, ennek ellenére prognosztikai szempontbóltovábbra is igen kedvezôtlen daganattípussal állunk szemben.Betegcsoport, módszerek: Munkánk során a DEOECOnkológiai Tanszékén 2000. és 2004. között kezelt gyomorda-ganatos betegek eseteit dolgoztuk fel. Ebben a periódusban 72új gyomor-carcinomás beteg jelentkezett tanszékünkön.Átlagéletkoruk 59,4 év volt. A tumoros lézió 68%-ban a gyo-mor nagygörbülete, 28%-a a kisgörbület mentén, 4%-a a car-dia tájékán került felismerésre.Szövettanát tekintve 100%-ban adenocarcinoma volt a diag-nózis, ezen belül 21%-ban jelentkezett linitis plastica, 15%-ban anaplasztikus formában. Az esetek 30%-ában radikálismûtétre volt lehetôség, míg 39%-ban a folyamat helyileg elô-rehaladottnak volt tekinthetô, emellett az esetek 31%-ábanmár távoli áttétek is kimutathatók voltak. A metasztázisoklokalizációja leggyakrabban a környéki és távoli nyirokcso-mók (61%) és a máj (46%) voltak. A betegek 30%-ábanjelentkezett ascites. A ritkább lokalizációjú áttétek közül acsont (3%), a mellékvese (1,3%) és az agy (1,3%) említhetôk.Adjuváns kemoterápiát a betegek 14%-a kapott. Palliatívkemoterápiában a betegek 85%-a részesült. A leggyakrabbanalkalmazott protokollok a FUP (55%), ELF (42%), és FAM(12%) sémák voltak. A betegek közel 2/3-a többféle kombiná-ciót is kapott. A progressziómentes túlélés 13,2 hónap volt,míg a teljes túlélés 23 hónapra, az ötéves túlélés 11%-ra volttehetô.

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen

P115 Elsô vonalban alkalmazotterlotinib-kezelés nem kissejtescarcinomás betegünknél. Esetriport

Gálffy G., Bartusek D., Nagy A.

Az erlotinib epidermális növekedési faktor receptor tirozin-kináz- (EGFR-TK) inhibitor, amely elôrehaladott stádiumúnem kissejtes carcinomás betegek másod-, illetve harmadvo-nalbeli kezelésében igazoltan effektív és jól tolerálható terápia.Esetünkben elsô vonalban alkalmaztuk az erlotinib-kezelést.Egy 78 éves nôbeteg nehézlégzés, bal oldali pleurális folyadékmiatt került felvételre. A betegnél pleura-biopsziával III/B stá-diumú adenocarcinomát igazoltunk. A primer tumor a balfelsô lebenyben helyezkedett el, nagysága 27�24 mm volt.Endobronchiális propagációt és távoli áttétet nem igazoltunk.A beteg a felajánlott kemoterápiás kezelésbe nem egyezettbele, így az erlotinib, mint elsô vonalban alkalmazott kezelésmellett döntöttünk, napi 150 mg dózisban. Egy hónapos keze-lés után a pleurális folyadék teljesen szanálódott, és jelentôsencsökkent a primer tumor nagysága is. Kilenc hónappal a keze-lés megkezdése után készített mellkas-CT a primer tumornagyságát 14�21 mm-nek véleményezte, és nem igazolt pleu-rális folyadékot. 15 hónapos kezelés után jelentkezett ismétel-ten pleurális folyadék a betegnél, ekkor az erlotinib-kezeléstfelfüggesztettük és pleurodezist végeztünk. A 15 hónapos erlo-tinib-kezelés alatt a beteg életminôsége nem csökkent, nemvolt progresszió. Nagyon jól tolerálta a kezelést, egyedüli mel-lékhatás a grade 1 bôrelváltozás volt. Az elôrehaladottNSCLC-s betegünk esetében az erlotinib-kezelés elsô vonal-ban alkalmazva nagyon effektív és jól tolerálható terápia volt.

Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika, Budapest


37


P116 III/b stádiumú tüdôdaganatos betegünksikeres kezelése docetaxellel

Bartusek D.1, Losonczy Gy.1, Fillinger J.2,Agócs L.3, Gálffy G.1

64 éves férfi betegünk anamnézisében diabetes mellitus,hypertonia, érrekonstrukciós mûtét szerepel. 2008. januárbanjobb felsô lebenyi 3 cm átmérôjû elváltozás, valamint jobbmediastinalis és kiterjedt supraclavicularis lymphadenomega-lia hátterében malignus epitheloid carcinoma igazolódott ajobb supraclavicularis nyirokcsomó aspirációs citológiai vizs-gálatával. 2008. január 31-tôl április 8-ig négy ciklus neoadju-váns platina bázisú kemoterápiát kapott docetaxel kombiná-cióban, miután a felajánlott TAX-RAY kezelést negálta. Eztkövetôen PET-CT-vizsgálattal igazolt jelentôs regresszió, azN3 nyirokcsomó szanációja mellett az Országos Korányi TBCés Pulmonológiai Intézetben május 23-án diagnosztikusmediasztinoszkópia, majd a negatív lelet birtokában június 2-án jobb felsô lebeny lobectomia történt. Részletes szövettanivizsgálata T1N0M0 stádiumú adenocarcinomát igazolt.Adjuvánsan még 2 ciklus TAX-CDDP kezelést kapott a betegés sugárterápia van folyamatban a mediastinumra.Jelenleg 4 hónapja tumormentes, szoros obszervációnk alattáll.Esetünkkel inoperábilisnak bizonyuló, III/B stádiumú bete-günk sikeres platina bázisú docetaxel neoadjuváns kezelésétszeretnénk bemutatni.

1Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika, Budapest

2Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Patológia, Budapest


P117 Myelopathiás tüneteket okozótüdô-adenocarcinomás eseteink

Várkonyi I.1, Tóth L.1, András Cs.2, Méhes G.1

Bevezetés: Malignus tumorokban szenvedô betegeknél több-féle ok is vezethet myelopathiás tünetekhez. Leggyakrabbanmielokompressziót okozó tumor, vagy csigolyametasztázismiatti patológiás fractura áll a háttérben. Ritkán a leptome-ninxeken észlelhetô tumorterjedés tehetô felelôssé a neuroló-giai tünetekért.Anyagok és módszerek: Két tüdô-adenocarcinomás esetünk-ben myelopathiás tünetek jelentek meg. Az egyik betegnél tel-jes járásképtelenség is kialakult. Mindkét beteg kórtörténeté-ben szerepel kisagyi metasztázis eltávolítása, de a myelopat-hiás tünetek felléptekor nem volt kimutatható képalkotó vizs-gálattal egyértelmû, gerincvelô-léziót okozó elváltozás. A bon-colásnál gerincvelôi meningealis carcinosist észleltünk, mely-nek IHC vizsgálatát végeztük el.Eredmények: Boncolás során meningealis carcinomatosisttaláltunk a gerincvelô körül. Agyi és gerincvelôi metasztázisnem volt. A tumorszövet kitöltötte a subarachnoidealis teret.A szöveti kép megegyezett a primer tumor szöveti szerkezeté-vel. IHC vizsgálat során a két esetben a tumorsejtek panCK,CK7+ és TTF1– voltak.Következtetés: A gerincvelôi meningealis carcinosis gyakori-sága generalizált tumorok esetében 0,8–8%. Fôképp tüdô-,emlô- vagy prostata carcinoma esetében alakulhat ki. Az ese-teinkben észlelt immunfenotípus felveti, hogy a tüdô-adeno-carcinoma TTF-1 negatív alcsoportja hajlamos meningealiscarcinosis képzésére, mely a neurologiai deficit okául szolgált.



Különszám

38


P118 A nem kissejtes tüdôrákos betegeinkbevacizumab-kezelésével nyertelsô tapasztalataink

Juhász E., Temesi G., Sótér Sz.

A bevacizumab-kezelés a nem kissejtes tüdôrákok közül azadenocarcinoma esetében bizonyult hatásosnak, az elsôvonalban adott kombinált, citotoxikus kemoterápia mellettalkalmazva. Neoangiogenezis-gátlóként hatékonyan egészítiki az elsô vonalbeli kemoterápiát. Javasolt dózisa 7,5 mg/tskg,és 21 naponta intravénásan infúzióban adandó a kemoterá-piát követôen azokban az estekben, ahol irradiáció nem java-solt. A bevacizumab-kezelés fontos feltétele még a beteg meg-felelô klinikai állapota. Ellenjavallt agyi metasztázisok éshemoptoe esetében.Betegcsoport, módszerek: 2008. január és augusztus között aszerzôk 4 nem kissejtes, adenocarcinomás primer hörgôrákosbeteget kezeltek elsô vonalbeli kemoterápia és bevacizumabkombinációval. A betegek a IV. stádiumba tartoztak, de klini-kailag jó állapotban voltak, agyi metasztázis nélkül. Mind anégy beteg gemcitabin+cisplatin kombinációban kapta az elsôvonalbeli kezelést, amely mellé a fenti dózisban bevacizuma-bot is kaptak. A három kúra után három betegnél jelentôsparciális regresszió jött létre. A kezelés során a bevacizumab-bal összefüggésbe hozható mellékhatást nem észleltek. A szer-zôk két beteg részletes kórtörténetét ismertetik, akiknél a kép-alkotó eljárások regressziót igazoltak, jelentôs klinikai javulás-sal együtt. Az eredmények alapján a bevacizumab a pulmoná-lis adenocarcinomában kemoterápia mellett hatásosnak bizo-nyult.

Országos Korányi TBc és Pulmonológiai Intézet, Budapest

P119 PCR a mediastinalis nyirokcsomó-áttétekben neoadjuváns Avastin–Gemzár–Cisplatin kezelést követôen,inoperábilis tüdôtumornál(esetismertetés)

Mezei K., Erfán J., Kóródiné Karászi K.

48 éves nôbetegnél 2007. októberében jobb felsô lebenyitüdôtumor igazolódott.A transthoracalis tûbiopszia alacsonyan differenciált adeno-carcinomát igazolt.Collaris mediasztinoszkópia során a nyirokcsomókban a pri-mer tumorának metasztázisa igazolódott, pT1pN2, G2.Egyedi méltányosság jogcímén Avastint igényeltek (elsô sike-resen elbírált kérelem Magyarországon). Három ciklusonkeresztül kapott a beteg Avastin–Gemzár–Cisplatin kezelést.Restaging során, melyet újabb PET-CT-vizsgálattal végeztekel, parciális remissziót találtak, mind a primer tumoránál,mind a mediastinalis nyirokcsomókban.2008 júliusában jobb felsô lebeny reszekciót és mediastinalislymphadenectomiát végeztek. Kollagéndús, desmoplas-ticus,jelentôsen károsodott primer tumor mellett a mediastinalisnyirokcsomókban nem igazolódott tumoros eltérés.Következtetés: A tüdôdaganatok kezelésében az Avastin hoz-záadása a Gemzár és platina bázisú kemoterápiákhoz a terá-piás eredményeket tovább javítja a nem planocelluláris esetek-ben. Az eredetileg inoperábilis tüdôdaganatot operábilissálehet tenni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Oktató Kórház, Onkoradiológia, Nyíregyháza


39


P120 Szokatlan viselkedésû bôráttétekmelanoma malignumban szenvedôbetegek nyiroködémás végtagján

Ócsai H., Gyulai R., Szolnoky Gy., Kemény L., Oláh J.

Krónikus végtagi lymphoedema gyakran rosszindulatú daga-natok miatt végzett nyirokcsomó-eltávolítás után alakul ki. Anyirokpangás fertôzések és további tumorok keletkezésérehajlamosít, ami elsôsorban az immunválasz lokális károsodá-sával állhat összefüggésben.A szerzôk két melanoma malignumban szenvedô beteg kór-történetét ismertetik. Mindkét esetben terápiás block-disszek-ciót követôen, krónikus lymphoedema talaján alakultak ki aszokatlan módon retrográd irányba, illetve nyirokrégión túlraterjedô bôráttétek.A szerzôk a nyiroködémás végtagokon Mantoux teszttel csök-kent sejtmediált immunitást igazoltak, mely magyarázhatja azáttétképzés szokatlan módját.


P121 Ritkán elôforduló melanocytáselváltozások

Varga E., Harkai N., Korom I., Kemény L.

A bôrgyógyászati patológiában gyakran találkozunk valami-lyen melanocyta-eredetû elváltozással. Ezek túlnyomó többsé-ge ún. banális naevus vagy melanoma. Idôrôl idôre azonbanritka, szokatlan megjelenésû kórformák is elôfordulnak,melyek pontos diagnózisához a klinikai kép, az anamnézis ésa szöveti kép együttesen vagy külön-külön is nagy jelentôség-gel bír. A szerzôk az SZTE Bôrgyógyászati és AllergológiaiKlinikán végzett szövettani vizsgálatokat elemezték a mela-nocytaer elváltozások szempontjából. Ennek alapján bemutat-ják a ritkán elôforduló naevoid elváltozásokat gyakoriságuk,klinikai és szövettani jellemzôik alapján. A festéksejtes naevu-sok közül a legritkább formák, a melanomák közül az ún. ani-mal-type és a spitzoid jellemvonásokkal bírók kerülnekbemutatásra.


Különszám

40


P122 A CDKN2A gén ritka, prolin-48-threoninaminosavcserét okozó ivarsejtvonal-belimutációja egy multiplex primermelanomában szenvedômagyar betegen és családjában

Széll M., Balogh K., Dobozy A., Kemény L., Oláh J.

A CDKN2A sejtciklus-szabályozó génben prolin-48-threonin(P48T) aminosavcserét okozó ivarsejtvonal-beli mutációtdetektáltunk egy 39 éves korában elhunyt, multiplex primermelanomában szenvedô magyar beteg genetikai vizsgálatasorán. A betegen és családjában végzett vizsgálatok eredményealapján a beteg homozigóta volt, míg szülei – akiken nem ala-kult ki sem dysplasticus naevus, sem más malignus betegség –heterozigóták az említett mutációra. Eredményeink azt sugall-ják, hogy a P48T mutáció erôsen hajlamosít melanoma kiala-kulására, azonban az a tény, hogy a heterozigóta mutáns szü-lôkben nem alakult ki sem melanoma malignum, semdysplasticus naevus, arra utal, hogy ez a lókusz recesszív haj-lamosító tényezô a malignitásra. A CDKN2A gén rendkívülritka P48T ivarsejtvonal-beli mutációját ez idáig világszertemindössze három egymástól független esetben írták le, azérintett betegek mindegyike olasz ôsök leszármazottja volt. Azáltalunk Magyarországon elsôként leírt mutáció eredeténekfelderítése további vizsgálatokat igényel.


P123 Orvoshoz fordulási szokások vizsgálatamelanoma malignum esetén

Horváthné Kívés Zs.1, Piegl Zs.2, Sándor J.1

Háttér: Az emelkedô incidenciájú melanoma malignum(MM) esetén, a megfelelô ismeretek mellett a betegség koraifelismerése és kezelése kulcsfontosságú a mortalitás csökken-tésében. Ehhez azonban szükséges, hogy az egyén elváltozásai-val idôben megjelenjen az egészségügyi ellátásban is. Azorvoshoz fordulási attitûdök – azok ismerete és befolyásolása– meghatározóak lehetnek a betegség prognózisa szempontjá-ból.Módszer: Retrospektív, keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk18 év feletti MM-al diagnosztizált betegek körében (n=136),saját szerkesztésû kérdôívvel. A szociodemográfiai faktorokmellett vizsgáltuk a betegséggel kapcsolatos ismereteket, koc-kázati faktorokat, az általános és a jelen betegségre jellemzôorvoshoz fordulási szokásokat.A statisztikai elemzést egy- és többváltozós logisztikus reg-resszióval végeztük.Eredmények: Az elváltozás észlelésétôl számítva a betegekharmada keresi fel az orvost három hónapon belül, 40%-ukpedig csak egy vagy több év után. A latencia-növekedés össze-függést mutatott a helytelen egészség-magatartási faktorokkalés az alacsonyabb társas támogatottsági szinttel. Eredmé-nyeink rávilágítottak az elégtelen prevenciós tevékenységre is.Megbeszélés: Az orvoshoz fordulási attitûd befolyásolhatófaktorainak azonosítása, a célcsoport jellemzôinek feltárásarévén egy a korai felismerést célzó, hatékonyabb intervencióstechnika fogalmazható meg, mellyel javítható lenne az átlag-népesség problémával szembeni érzékenysége.

1Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Népegészségtani és Epidemiológiai Tanszék, Pécs

2PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika, Sebészet, Pécs


41


P124 Medulloblastoma gyógyszeres kezelésefelnôtt korban

Tamás K., Petrányi Á., Végh É., Farkas M., Babics J.,Németh H., Bodoky Gy.

Bevezetés és célkitûzés: A medulloblastoma egy hátsó scalatumor, melyre igen gyors növekedés jellemzô. A sebészeti be-avatkozás sikere döntô a beteg túlélése szempontjából.Irodalmi adatok alapján a sikeres mûtét után alkalmazottsugár- és kemoterápia tovább javítja a túlélést, az 5 éves túlé-lés 50–60%. Jelen tanulmányunk célját az osztályunkonkemoterápiában részesült medulloblastoma miatt mûtöttbetegek terápiára adott válaszának értékelése képezi.Betegcsoport és módszer: Osztályunkon 2001. május és 2008.szeptember között 5 medulloblastomában szenvedô betegrészesült kombinált kemoterápiába. 4 betegnél adjuváns céllal,1 betegnél recidíva miatt alkalmaztuk a kezelést.Eredmények: Az adjuváns alcsoportban 1 beteg még kezelésalatt áll, a kezelést befejezô 3 beteg átlagos össztúlélése 75hónap (61–88), az 5 éves túlélés 100%, és mind 3 betegtumormentes, rendszeres kontroll képalkotó vizsgálatok általigazoltan. A recidíva miatt kezelt beteg össztúlélése 37 hónap,a kezelés 9. hónapjában remisszió volt kimutatható MR-vizs-gálat által. A kezelés 11. hónapjában gyors progresszió keletke-zett, a recidíva diagnózis felállítását követôen 13 hónapra abeteg elhunyt.Következtetések: Adataink alapján, a kombinált kemoterá-piának igen kedvezô túlélési eredménye van adjuváns alkal-mazásban medulloblastomában szenvedô felnôtt betegeknél.Recidíva esetén is hatékonynak véleményezhetô, az észleltobjektív válasz, valamint össztúlélés alapján.



P125 Gliobastoma multiforme kezelésilehetôségei, a gyulai Megyei

Onkológiai KözpontbanTemodallal szerzett tapasztalataink

Nagy Á. K., Pikó B., Csiffári M., Bassam A., Laczó I.,Szabó H., Groska E., Mózes Á., Vargáné Tamás R.,Puskásné Szatmári K.

A primer agydaganatok lassú, de konzekvens incidencianöve-kedést mutatnak az elmúlt 10 év során. Emellett a ténylegesbetegszám is aggasztóan emelkedik. A terápiás alternatívákigen szerénynek bizonyultak. Néhány éve, a temozolomidbevezetése nyitott utat ezen betegek életének meghosszabbítá-sa, az életminôség javítása terén, lehetôséget teremtve és nemutolsósorban idôt nyerve új eljárások kifejlesztésére, ami a pri-mer agytumoroknál eddig abszolút limitáló tényezô volt.A gyulai Megyei Onkológiai Központban 2005–2008 során53 beteget kezeltünk primer agytumorral, és sajnos közelugyanennyit metasztázisok miatt. A grade IV-es betegek ará-nya ebbôl 40%. Az arra alkalmas esetekben, a temozolomiddalkezelt, és/vagy irradiált betegek száma az utóbbi két év soránemelkedett. Megfigyelhetô a betegek progressziómentes és tel-jes túlélés javulása. Életminôségi mutatók a reagáló csoport-ban szembeötlôen jobbak, mely eredmény a hosszabb túlélésalatt sem csökken. A világon, több országban folynak ígéretestanulmányok a biológiai válaszmódosítókkal történô kombi-nációk kifejlesztésére. Nagy reményeket fûzhetünk az eddigtabuként kezelt anti-VEGF-kezelések primer – esetleg nemcsak gradus IV-es – agydaganatban történô alkalmazásához,nem beszélve az igen széles körben tanulmányozott tirozin-kináz-gátlás számos lépcsôjének bevezetésérôl. Abban areményben, hogy végre a szolid tumorok mostohagyermeke-ként kirekesztett agydaganatok kezelésében is történnektovábbi elôrelépések, szeretnénk folytatni munkánkat, ezzelminél több betegünknek megadni az esélyt életük ténylegesmeghosszabbítására, emberhez méltó folytatására.

BMKT Pándy Kálmán Kórház, Megyei Onkológiai Központ, Gyula

Különszám

42


P126 Út egy ismeretlen eredetûprimer tumor diagnózisátólaz eredményes célzott biológiaiterápiáig – esetbemutatás

Nagy T., Lang I., Szôke J.

Bevezetés: Az ismeretlen eredetû (occult) primer tumorok arosszindulatú daganatok kb. 3%-át képviselik. Heterogén cso-port, ahol a gondos primer tumorkeresés nem vezet ered-ményre. A rejtett primer tumorok felismerésében a legna-gyobb segítséget az áttétek patológiai diagnosztikája adhatja.A tüdôrák világszerte a leggyakrabban elôforduló, valamint adaganatos halálozásért legnagyobb számban felelôs rosszin-dulatú daganatos megbetegedés. A tüdôrák halálozása tekinte-tében Magyarország világelsô. Míg a férfiak tüdôrák-elôfordu-lási gyakorisága az utóbbi években nem emelkedett, addig anôk esetében a növekedés üteme töretlen. A várható 5 évestúlélés világviszonylatban 10–15%-os. Fejlôdés az utóbbi idô-ben a rövidebb távú túlélési mutatókban, a komplex terápiáseljárások alkalmazásában, a szupportív terápia fejlôdésébenmutatkozik. Reményt keltôek a molekulárisan célzott terápiaeredményei a nem kissejtes tüdôrák esetén.Esetismertetés: 53 éves dohányos nôbeteg bal alsó végtagipanaszai hátterében az érintett szerv szoliter csontléziójábóltörtént biopszia szövettani vizsgálata 2006 januárjábanmirigyhámrák csontáttétét igazolta. Primer tumor keresés:mellkasi+hasi+kismedencei CT-, nôgyógyászati, gégészeti,csontizotóp-, koponya MR- felsô gasztrointesztinális és kolo-noszkópos vizsgálat, valamint mammográfia történt, melyneksorán a primer elváltozás nem került felismerésre.Csontmanifesztációjának palliatív – sugár+biszfoszfonát –kezelését követôen kiegészítô immunhisztológiai reakciókalapján primer tumorként elsôsorban tüdô-carcinoma lehe-tôsége merült fel 2006 februárjában.Elsô választású palliatív kezelésként gemcitabin+cisplatinkezelésben részesült, majd 3 ciklust követôen progressziómiatt terápiaváltás történt, 5 széria paclitaxel+carboplatinadásában részesült. Tartós állapotstabilitást, illetve kezelésiszünetet követôen 2007. januári pulmonális progressziótkövetôen EGFR-pozitivitás alapján erlotinib-kezelést tervez-tünk, azonban az OEP egyedi méltányossági kérelem hosszúátfutási ideje miatt a paclitaxel+carboplatin kezelés reinduk-ciójára kényszerültünk. Grade IV-es thrombocytopeniáját– 97%-ban fedett tct-ellenes HLA antitestek következtében –konzervatív módon rendezni nem lehetett. Spontán hemato-lógiai rekonvaleszenciát követôen citosztatikus kezelést nemterveztünk. A beteg egyedi méltányossági kérelmének vissza-utasítását követôen adományból napi 150 mg erlotinib-keze-

lést kezdtünk 2007. április 26-án. A beteg TK-gátló kezelésejelenleg is – immár 17 hónapja – folyamatos, a beteg pulmo-nális állapota stabil, általános és erônléti állapota gyakorlatilagkifogástalan.2007. szeptemberi molekulárpatológiai lelete: EGFR 21-esexon mutációja, K-RAS gén vad típusa alapján 2008 januárjaóta gyógyszeres kezelése OEP-támogatott.Következtetések: A valóban hatékony szisztémás kezelések-hez elengedhetetlenül fontos a betegségek molekuláris pato-genezisének ismerete. A tüdôrák kialakulásában kulcsfontos-ságú szerepe van az EGFR kóros aktivációjának. CélzottEGFR-gátló kezeléssel korábbi gyógyszeres kezelésekre rezisz-tens nem kissejtes tüdôrákos betegeknél is megfelelô haté-konyság érhetô el.

Országos Onkológiai Intézet, B. Belosztály, Budapest


43


Különszám

44

P127 Periampulláris rák és choledochokelesitus inversus totalisban

Bencze V.1, Karlinger K.2, Tóth G.2, Istók R.3,Harsányi L.1

Bevezetés: A situs inversus totalis (SIT) ritka fejlôdési rendel-lenesség, becsült incidenciája kevesebb, mint 1/25–80 000. Azobligát praecancerosisnak tekintett congenitalis choledocho-kele elôfordulási gyakorisága 1/100 000–150 000. 1936–2006között tíznél kevesebb alkalommal írtak le periampullárisanelhelyezkedô malignus daganattal szövôdött SIT esetet, köz-tük kettô volt bizonyítottan Vater-papilla kiindulású.Esetismertetés: 74 éves SIT anatómiájú férfi esetét ismertet-jük, akinek obstrukciós icterusa hátterében a CT-kolangiográ-fia és ERCP vizsgálat elôször Vater-papilla szûkületet, majd 1évvel késôbb carcinomát igazolt. Az eset ritkaságát az adja,hogy mûtét közben a pancreas-feji tumor mellett egy másikritka fejlôdési rendellenességet, Todany I. típusú choledocho-kelet is találtunk. Pylorus-megtartásos pancreato-duodenec-tomiát, a hepatocholedochus reszekcióját és cholecystecto-miát végeztünk, onkológiailag R0 értékkel. A szövettani vizs-gálat grade II, T3, N0, M0 stádiumú adenocarcinomát igazolt.Megállapítások: (1) Az MR-kolangiográfia vizsgálat a mûtételôtt fel nem ismert epeúti fejlôdési rendellenességet igazol-hatta volna; ezért, ha ennek ellenjavallata nem áll fenn, elvég-zését indokoltnak tartjuk.(2) A periampulláris rák, illetve az epeúti fejlôdési rendelle-nesség közötti oki összefüggést esetünkben nem tudtuk bizo-nyítani.(3) Az eset bemutatásával önmagukban is ritka kórképek ilyentársulásban eddig nem közölt együttállására hívjuk fel a figyel-met.


2Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Budapest


P128 Pericardialis összenövés– az intrapericardialis cisplatin-terápiahosszú távú következménye –Esetismertetés

Czegle I.1, Pozsonyi Z.1, Horváth A.1, Tóth É. K.1,

Szepesi Á.2, Karádi I.1, Kocsis J.1

Egy 50 éves férfi esetét ismertetjük, akinél 2006. augusztusá-ban fáradékonyság, effort dyspnoe hátterében pericardialistamponád igazolódott. Pericardiocentesist követôen a punc-tatum citológiai vizsgálata, illetve a bal subclaviumban levômegnagyobbodott nyirokcsomó aspirációs citológiai vizsgála-ta adenocarcinoma-áttétet igazolt. Primer tumor kereséssorán mellkas-CT-vizsgálaton a jobb tüdôhilust, a mediasti-numot és a szívizomzatot is infiltráló kiterjedt tumoros szö-vetszaporulat igazolódott. A szisztémás kemoterápia mellett(hat sorozat gemzar+cisplatin protokoll szerinti kezelés) abeteg 2006. szeptemberében recidiváló pericardialis folyadékmiatt intrapericardialis cisplatin-kezelésben részesült, a peri-cardialis drainen keresztül 72 órán át összesen 60 mg cispla-tint juttattunk be. A beteg kontroll echokardiográfiás és mell-kas-CT-vizsgálatain tamponádot okozó mennyiségû pericar-dialis folyadék többé nem jelentkezett. A beteg 2007. szeptem-ber 23-án a bal kamrába törô tumorszövet okozta szívelégte-lenség következtében exitált. Boncolása során a pericardiumlemezei között fibrotikus összenövések látszottak, feltehetôenaz intrapericardialis kemoterápia következtében. Ez a jelenségmagyarázza azt a klinikai tapasztalatot, miszerint a pericardi-umba juttatott citosztatikum késlelteti, sôt akár teljesen meg iselôzheti a pericardialis folyadék visszatelôdését áttétes daga-natos betegek körében, nagyban hozzájárulva ezzel életminô-ségük javulásához.

1Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Onkológiai Osztály, Budapest




45

P129 Folyamatos 5-fluorouracil infúzióalkalmazása során fellépôkardiotoxikus mellékhatásokés megelôzésük

Németh H.1, Szegedi M.2, Sitkei É.2, Petrányi Á.1,Tamás K.1, Farkas M.1, Babics J.1, Bodoky Gy.1

Bevezetés: Az 5-fluorouracil (5-FU) nagy dózisú, tartós infú-zió formájában történô alkalmazása egyre elterjedtebb. Az ígykezelt betegek 6,7%-ánál jelentkezik az 5-FU kardiotoxicushatása, ami leggyakrabban szívizom-ischaemia formájábannyilvánul meg. Az 5-FU kardiotoxicitás hátterében állómechanizmusok csak részben tisztázottak. Kialakulásában fel-tehetôleg coronaria spasmus és az 5-FU myocardiumra ésendotheliumra kifejtett toxikus hatása játszik szerepet.Módszer: Azok a betegek, akiknél korábban 5-FU kardiotoxi-citás lépett fel, vagy fokozott kardiovaszkuláris rizikóval ren-delkeztek, kardiológiai kivizsgálást követôen az elsô kemote-rápiás ciklust az Országos Kardiológiai Intézetben, intravénásnitrát védelemben, EKG- és vérnyomás-monitorozás mellettkapták meg.Eredmények: Az elmúlt egy év során öt beteg kezelésére kerültsor az Országos Kardiológiai Intézetben. Az alkalmazott coro-naria-tágító kezelés mellett a betegeknek szövôdménymente-sen megadható volt a kemoterápia. A következô kezelésre márosztályunkon került sor transzdermális, vagy hosszú hatásúorális nitrát készítmény alkalmazása mellett. Az esetlegesenfellépô mellkasi panaszok sublingualis nitráttal uralhatók vol-tak, cardialis szövôdmény nem alakult ki.Következtetés: Az 5-FU kezelés alkalmazása során fellépôkardiotoxikus mellékhatások kivizsgálása és kezelése fontos.Megfelelô monitorozás és kardiológiai gyógyszerelés mellett afolyamatos 5-FU infúziót tartalmazó protokollok biztonság-gal alkalmazhatók.



2Gottsegen György Országos Kardiológia Intézet, Felnôtt Kardiológia Osztály, Budapest

P130 Mozgásszervi tünetek (immunológiai,illetve reumatológiai kórképek)formájában jelentkezô paraneopláziásszindrómák

András Cs.1, Dankó K.2, Juhász B.1, Tóth L.3, Szántó J.1

Célkitûzés: A paraneopláziák klinikai jelentôségének hangsú-lyozása és osztályozása. A polymyositis/dermatomyositis(PM/DM) daganatokkal való társulásának vizsgálata1985–2006 között gondozott 309 myositises beteg kapcsán. Aklinikai sajátosságok, terápiás válaszreakció módosulásainakelemzése.Betegek és módszer: a DEOEC III sz. Belklinika Immunoló-giai szakrendelése által 1985 óta gondozott PM/DM-es bete-gek adatainak retrospektív elemzése.Eredmények: 103 DM beteg gondozása során 30 esetbenjelentkezett daganatos megbetegedés. A betegek súlyos bôr- ésizomtüneteket mutattak, melyek nem reagáltak a szokásosterápiára. Fôképpen a daganattal egy idôben jelentkezô ese-tekben sokkal agresszívebb immunszuppresszív kezelésre voltszükség. A daganat sikeres terápiája (mûtét, sugárterápia,kemoterápia) kedvezôen befolyásolta a bôr- és izomtüneteket.206 PM-es beteg esetében 7 esetben észleltünk daganattal valótársulást.Következtetés: A paraneopláziák felismerésének klinikaijelentôsége igen nagy. Sokszor megelôzik a tumorok felisme-rését, ezért jelzô értékûek lehetnek, felhívjuk a figyelmet azonesetekre, ahol kötelezô a tumoros kivizsgálás. A paraneoplá-ziás szindrómák súlyosságának változása jelezheti a daganatokterápiára adott válaszát. Gyakran a paraneoplázia tünetei ked-vezôtlenül befolyásolják a daganatos beteg életminôségét,emiatt felismerésük és kezelésük kiemelt fontosságú.


2Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, B. Belosztály, Debrecen



P131 Szolubilis tumorasszociált antigénekszisztémás sclerosisban

Szekanecz É.1, Szekanecz Z.2, Szántó J.1,Antal-Szalmás P.3, Szamosi Sz.3, Szûcs G.3

A tumorasszociált antigének (TAA) a daganatsejtek mellettgyulladásos leukocytákon is megjelennek. Sejtfelszíni expresz-sziójuk gyulladásban fokozott lehet. A sejtfelszínrôl leválva,szolubilis formában megjelennek a szérumban. Ezen TAA-kközül a CEA (CD66) család tagjai, a CA15-3, CA125, CA19-9és CA72-4 szénhidrát láncokat is tartalmaznak, melyek résztvesznek az áttétképzôdésben és a gyulladás tovaterjedésében.Magunk és mások is kimutatták a CEA (CD66) család tagjai-nak fokozott expresszióját, és a CA19-9, CA15-3 és CA125fokozott szérumkoncentrációját rheumatoid arthritisben.Néhány közlemény arra utalt, hogy a TAA-k termelôdéseszisztémás sclerosisban (SSc) is fokozott lehet. Ezen tanul-mányban Ssc-betegek és egészséges kontroll egyének széru-mában meghatároztuk a tumormarkerértékeket, amit korre-láltattunk a különbözô szervi manifesztációkkal és a CRPértékkel. 92 Ssc-beteg és 50 egészséges kontroll szérum TAAszintjét mértük. Szignifikánsan több Ssc-betegnél észleltünkabnormisan magas CA19-9 koncentrációt, mint a kontrollok-nál. Hasonlót láttunk a CA125 és CA15-3 eseteiben is. Ami azabszolút szérumszinteket illeti, a CEA és a CA15-3 szérum-szintje ugyancsak magasabb volt SSc-ben. A keringô TAAszinteket összefüggésbe hoztuk a vese- és tüdôérintettséggel,arthritisszel, ANA, anti-Scl70, anti-centromer autoantitestpozitivitással és a CRP-vel. Szignifikáns kapcsolatot találtunka szérum CEA és CA19-9, valamint a CEA és CA15-3 között.A vesemanifesztáció korrelációt mutatott a CEA értékkel,CA15-3-al és CA19-9-el. A szérum CA15-3 érték szintén kor-relált az ízületi érintettséggel, ANA-pozitivitással és CRPértékkel.


2Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Reumatológiai Tanszék, Debrecen

3Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Pathológiai

Intézet, Debrecen

P132 Diagnosztikus és terápiás nehézségeinkCastleman-betegségés Buschke–Loewnstein-tumoregyüttes elôfordulása esetén

Farczádi E.1, Dobó I.2, Kaszás I.3, Csomor J.4

Bevezetés: A Castleman-betegség az atípusos lymphoprolife-rativ kórképek közé tartozik, melynek unicentrikus (lokali-zált) és multicentrikus (szisztémás) formája ismert. ABuschke–Loewenstein-tumor (BL), mint óriás condylomato-sis az anogenitalis régióban fordul elô, invazív növekedésû, éselhanyagolt esetekben lokálisan agresszív, nehezen kezelhetô.Etiológiaként számos tényezô közül leggyakrabban HPV-vagy HIV-infekció, lokális gyulladás, krónikus irritáció játszikszerepet.Betegcsoport: 40 éves nôbeteg esete kapcsán a kórképek etio-lógiáját, patogenezisét, klinikumát és kezelési lehetôségeitmutatjuk be.Módszerek: A beteg anamnézisében gyermekkori balesetmiatt kialakult paraplegia szerepelt. Egy éve jelentkezô vissza-térô lázas állapot, fogyás, gyorsult süllyedés, késôbb anaemiakialakulása miatt más intézetben történt kivizsgálás. A tüne-tek hátterében IBD gyanúja merült fel, az ismételt kolonosz-kópiás és rektoszkópiás vizsgálatokkal az anus körül condylo-ma acuminatum, illetve a rectum térszûkítô folyamata kerültleírásra. A szövettani verifikáció során nem specifikus gyulla-dásos folyamatot véleményeztek, malignitást nem sikerült iga-zolni. Sztenotizáló rectum-tumor diagnózisával irányítottákKórházunk Sebészeti Osztályára, mûtéti megoldása céljából.Az anorectalis régióban észlelt, kiterjedt, lokálisan invazív, aperirectalis szöveteket is infiltráló, és abscendáló elváltozásbólújabb szövettani mintavétel történt. A hisztológiai lelet alap-ján a perianalis régióban condyloma acuminatumot és a rec-tum verrucosus carcinomáját diagnosztizáltuk. Továbbá, alaboratóriumi eltérések és az elvégzett sternum punkció alap-ján lymphoproliferativ kórkép egyidejû fennállása is felme-

Különszám

46


rült. Multidiszciplináris team a passage biztosítása céljábólanus sigmoideus felhelyezését javasolta, preoperatív sugárte-rápia tervével. Staging vizsgálatként végzett PET-CT során amár ismert, lokálisan elôrehaladott rectum-tumor melletthasi, kismedencei és bal oldali inguinalis lymphadenomegaliátírtak le. Inguinalis nyirokcsomóból történt szövettani vizsgá-lat angiofollicularis nyirokcsomó hiperpláziát igazolt.Irodalmi adatok alapján a Castleman-betegség kezelésekéntrituximab–CHOP kezelést, az anorectalis carcinoma kezelésé-re 5-fluorouracil és cisplatin citotoxikus kombinációt alkal-maztunk.Eredmény: Castleman-betegség és BL tumor diagnózisok fel-állítását követôen elsôdlegesen a lymphoproliferativ betegsé-get kezeltük és PET-CT-vizsgálattal igazolt remisszió követke-zett be. Ezt követôen a rectum verrucosus carcinomája miattneoadjuváns céllal kemoterápiát kezdtünk. Az ismétlôdôagranulocytosisok és következményes lázas állapotok idejealatt a perirectalis fekélyek és fistulák antibiotikus terápia elle-nére is progrediáltak, emiatt a további citotoxikus kezelésektôlelálltunk.Következtetés: A két kórkép együttes elôfordulása ritka. Azalkalmazott kezelés hatására ugyan a generalizált lymphade-nomegalia regressziója alakult ki, azonban a lokálisan kiter-jedt nekrózissal szövôdô, szubkután szöveti infiltrációt okozóverrucosus carcinoma a kuratív terápiás lehetôségeket erôsenkorlátozta.

1Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest

2Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Sebészet, Budapest

3Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Pathológiai Intézet, Budapest


P133 20 különleges eset a kecskemétiOnkoradiológiai Központbetegcsoportjából

Markó L., Gábor G., Hajnal L.

A kecskeméti Onkoradiológiai Központ 10 éves anyagából 10olyan esetet mutatunk be, akiknél neoadjuváns kezelés kap-csán cCR alakult ki emlô-, rectum-, oesophagus-tumoroknálés a reszekciós vagy csonkoló mûtétektôl eltekintettünk. A kli-nikai onkológia nemzetközi ajánlásai – az OnkoterápiásProtokoll – és az Egészségügyi Minisztérium Szakmai proto-kollja szerint minden betegnél mûtétet kellett volna indikálni.Miként alakult ezen 10 beteg sorsa? Legalább 4-5 éves utánkövetés kapcsán próbálunk választ adniarra, hogy helyesen döntöttünk, vagy hibáztunk? Másik 10 eset CRC-s beteg. A reszekciós mûtét után minde-gyik Dukes A stádiumnak bizonyult. Ezen 10 beteg követésekapcsán észlelt nem várt történésekrôl szeretnék beszámolni.Betegeink kórtörténetét elemezve felmerül a kérdés, hogy ele-gendô-e figyelembe venni a szakmai protokollok ajánlásait?Vagy egyénre szabottan kell-e megtervezni az IHC-leletekalapján az adjuváns kezelést azoknál a betegeknél, akiknélnem is ajánlott az utókezelés? Az ilyen, nem szokványos terápiás döntések kialakításábancsakis onco-teamek határozhatnak.Kecskeméten hetente 4 nap ülésezik 5 típusú onkológiai szak-bizottság. Évente 2600 beteg terápiás tervérôl döntenek. Azonkológiai szakbizottságok mûködésének számos gyakorlatiproblémája van: nincs egységes központi szabályozása, szá-mos részletkérdés a mai napig vitatott. Szakmai és jogi szabá-lyozás bevezetése is megfontolandó lenne.

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza SZTE Oktató Kórház, Onkoradiológia, Kecskemét


47


P134 Colorectalis májáttétekgyógyszertartalmú embolizációsgyöngyökkel végzett intraarteriáliskemoembolizációjával szerzettelsô hazai tapasztalatok

Bánsághi Z.1, Magyar T.2, Tóth A.1, Vas M.2, Lôbl T.2

Cél: A primer májdaganatok esetében a transzarteriális kemo-embolizáció (TACE) magas evidenciájú, túlélést növelô pallia-tív módszer.Bár a colorectalis daganatok májáttéteinél ilyen világos evi-denciák még nem állnak rendelkezésünkre, a módszert világ-szerte elterjedten használják ilyen esetekben is.Az elmúlt 4 évben számos klinikai vizsgálat zajlott olyanembolizációs partikulumokkal, melyek képesek az általunkválasztott citosztatikumok felszívására, magukba zárására,majd a daganat érrendszerébe történô transzkatéteres beadá-suk után a lassú gyógyszerkibocsátásra (DEB-TACE). Ez atechnika a targeted terápiák egyik elsô képviselôje.A HCC kezelése esetén a módszer középtávú eredményei igenjók és jól dokumentáltak (Precision V trial).Elôadásunkban a nemzetközi gyakorlatban még kevésbé vizs-gált (de jóval nagyobb problémát jelentô), colorectalis daga-natok májáttéte esetén használt irinotecan DEB-TACE-valszerzett elsô hazai tapasztalatainkat ismertetjük.Módszer: 2008. január 1. és augusztus 8. között összesen 11betegnél szisztémás kemoterápia alatt bekövetkezett progresz-sziót követôen összesen 20 alkalommal 100-100 mg irinote-cant adtunk be szuperszelektíven intraarteriálisan 250–350�m átmérôjû polivinil anyagú, sphericus embolizációs gyön-gyökben (DCBead, Biocompatibiles). Amennyiben lehetségesvolt, a kezelést 3 hetente ismételtük meg, maximum 3 alka-lommal.Eredmények: Technikailag valamennyi beavatkozás eredmé-nyes volt. 30 napon belüli haláleset nem fordult elô. Majorszövôdmény nem volt. Ugyanakkor a DEB-TACE valamennyiesetben fájdalmasabb volt, mint a konvencionális Lipiodol-TACE.Azokban az estekben, ahol a daganatnak angiográfia soránvolt kimutatható arteria hepatica felôli ellátása (3 beteg),66%-ban értünk el CT-kontroll alapján CR-t (módosítottRECIST).Egy alkalommal kiterjedt nekrózis alakult ki ép májterületenis, a nem kellôen fokuszálható kezelés szövôdményeként(panaszt nem okozott).Összefoglalás: A DEB-TACE mint a targeted lokoregionálisterápia új képviselôje primer és áttéti májdaganatok esetén isbiztonságosan használható eljárás. Az elméleti megfontolások

és a gyakorlati tapasztalat alapján képes alacsony szérumdrogkoncentráció mellett, elhúzódó és magas tumorszövetigyógyszerszintet biztosítani.Colorectalis daganatok májáttétei esetén (is) eredményességeott várható, ahol egyszerre van jelen a daganat artériás hozzá-férhetôsége és a gyógyszerérzékenysége. A DEB-TACE során afájdalomcsillapításra és a Lipiodol-TACE-hoz képest ponto-sabb lokalizációra nagy hangsúlyt kell fordítani.

1Fôvárosi Onkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Radiológia, Budapest

2Fôvárosi Onkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest

Különszám

48


P135 Tüdôdaganatok rádiófrekvenciásablációja

Bánsághi Z.1,2, Magyar T.3

Cél: A tüdôdaganatok kuratív sebészi terápiájának, valamint akülsô sugár- és intravénás kemoterápia fejlôdésének ellenéreaz átlagos 5 éves túlélés ma sem haladja meg a 15%-ot. Az in-operábilis esetekben alkalmazható ablációs módszerek közülvilágszerte a rádiófrekvenciás daganatroncsolásból (RFA) vég-zik a legtöbbet, a beavatkozási szám meredeken emelkedik.Hazánkban eddig – elsôsorban finanszírozási gondok miatt –csak limitált számú mellkasi RFA kezelés történt. Referá-tumunkban beszámolunk a mellkasi RFA jelenlegi indikáció-járól, technikájáról és a nemzetközi, középtávú eredmények-rôl. Ismertetjük az intézetünkben szerzett kezdeti tapasztala-tokat. Kiemelten foglalkozunk az RFA és a sugárterápia, vala-mint az RFA és a tüdô-TACE kombinációs lehetôségeivel.Módszer: Utólagos adatgyûjtés az intézetünkben 2004– 2008között 8 betegen végzett 9 CT-vezérelt mellkasi ablációról.Eredmények: Kezeléssel összefüggô haláleset vagy súlyos szö-vôdmény nem volt. Egy esetben progressziót, 5 esetben par-ciális remissziót, 2 esetben komplett remissziót kaptunk.Összefoglalás: A nemzetközi adatok alapján a mellkasi (tüdô)RFA biztonságos, jól reprodukálható, túlélést növelô terápiáseljárás inoperábilis esetekben. Az 5 éves túlélés 27 és 57%közötti. A mortalitási és morbiditási adatok jobbak, mint ope-ratív ellátás esetén.Következtetés: A RFA hazánkban is része kell legyen a tüdô-daganatok team szemléletû onkológiai ellátásának.

1Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Radiológia, Budapest

2Labscreen diagnosztikus KFT., Péterfy telephely, Budapest

3Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest

P136 Irinotecan-eluting beadsés doxorubicin-eluting beadsalkalmazása primer máj-carcinomábanvagy béltumor májmetasztázisai esetén

Magyar T.

A környezô országokban, különösen Nyugat-Európában márévek óta sikeresen, szinte rutinszerûen alkalmazzák válogatottesetekben a DEB-TACE, illetve IEB-TACE kezelést, azonbanországunkban csak az elmúlt évben került elsôsorban alkal-mazásra. Ennek egyik oka talán az angiográfiás lehetôségekkorlátozott volta, míg egyéb ok lehet a speciális citosztatiku-mot tartalmazó „gyöngyök” kevésbé ismert módszere.Kórházunkban 9 betegnél próbáltuk meg alkalmazni ezt aspeciális módszert, amellyel az involvált helyek hosszú távúcitosztatikus expozícióját értük el szisztémás mellékhatásoknélkül. Néhány betegnél helyi, lokális mellékhatást, elsôsor-ban fájdalmat észleltünk, de ezek néhány napos fájdalomcsil-lapítás, jegelés mellett megszûntek. A kezelt betegek közel80%-ánál jó response-arányt észleltünk. Természetesen a be-avatkozáshoz több szakember együttmûködése szükséges, éskiemelt szerepe van az angiológusnak, hiszen a hatékonyságeléréséhez szuperszelektív angiográfiás beavatkozás az alapfel-tétel. A jövô lehetôsége lehet, hogy nemcsak a májban elôfor-duló daganatokra és metasztázisokra ható vegyületek kerül-nek kiszerelésre, hanem más szervekbe, például vese, tüdôvagy lágyrészek daganatában is hatékony kemoterápiás gyógy-szereket alkalmazunk hasonló technológiával, megfelelô far-makokinetikai és farmakodinámiás feltélelek mellett.

Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest


49


P137 Extrahepatikus és hepatikus RFAhasználata daganatos betegek körében

Magyar T.

Az elmúlt négy év során több mint 50 alkalommal alkalmaz-tunk rádiófrekvenciás tumorablációt máj manifesztáció ese-tén és 22 esetben extrahepatikus manifesztációban. A máj ese-teiben az indikációk, a lehetôségek jól körülhatároltak, míg azextrahepatikus esetekben nagyon sok szubjektív tényezôt kel-lett figyelembe vennünk. A leggyakoribb ok, ami miatt extra-hepatikus rádiófrekvenciára került sor, az a fájdalmas nyomá-si tüneteket okozó elváltozások, valamint a kettôs tumor ese-tében a beteg kímélése (tüdô és mellékvese/vese), vagy a lehe-tôség tüdôdaganatok esetében, hogy az elváltozást operálható-vá tegyük. Elôfordult, hogy betegünk nem volt hajlandó bele-menni az emlôablációba, illetve az altatást nem vállalta anesz-teziológus, vagy kilátástalannak, értelmetlennek tûnt a sebé-szeti beavatkozás. Ezekben az esetekben a rádiófrekvenciamegfelelô ablatív módszernek bizonyult és az onkológiai lehe-tôséget tükrözte, hogy végül mindkét beteg mégis mûtétrekerült. A beavatkozások során lényeges szövôdményt nem ész-leltünk, és számuk még a hepatikus eseteknél is kisebb ésjelentéktelenebb volt, amely talán a speciális anatómiai viszo-nyoknak köszönhetô. A beavatkozásokat nehezítette, hogyezeket az OEP nem finanszírozta, így a beavatkozást önkölt-séggel lehetett elérni, vagy ajándék tûvel, esetleg valamilyenügyeskedéssel. Az extrahepatikus rádiófrekvenciás abláció biz-tosan nem helyettesíti a sebészeti beavatkozást, azonban bizo-nyos esetekben a beteg életminôségét és komfortérzetét jelen-tôsen javíthatja.

Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest

P138 Világossejtes veserák hasnyálmirigy-áttéteinek elôfordulásasaját betegcsoportunkban

Németh Zs.1, Zolnai Zs.2, Molnár B.3, Boér K.1

Bevezetés: A pancreas áttéti daganatával nagyon ritkán talál-koznak a klinikusok. Irodalmi adatok szerint az összes has-nyálmirigytumorok csupán 2%-a áttétes daganat. Leggyak-rabban a vesesejtes carcinoma és a melanoma malignum adáttétet a pancreasba. A világossejtes vese-carcinomák kb.2,8%-ában alakul ki metasztázis a hasnyálmirigyben, általá-ban évekkel a nephrectomiát követôen. Az elsôdleges daganateltávolítása és a hasnyálmirigyáttét diagnosztizálása közötteltelt idô átlagosan 8 és fél év.Betegcsoport és módszer: Két (1 férfi, 1 nôbeteg) vesesejtescarcinoma miatt operált betegünk esetét mutatjuk be. Az ese-tek kapcsán elemezzük a kórkép patogenezisét, patológiai ésklinikai jellemzôit, kezelési lehetôségeit, és áttekintjük a meg-betegedés irodalmát. Mindkét beteg esetében évekkel a neph-rectomiát követôen a kontroll képalkotó vizsgálatok a has-nyálmirigy térszûkítô folyamatát mutatták ki. A vesesejtes car-cinoma diagnózisa és a hasnyálmirigyáttétek észlelése közötteltelt idô átlagosan 12,5 év volt. Mindkét esetben elsôsorbanprimer pancreas carcinoma lehetôsége merült fel mint máso-dik primer tumor. Tekintettel arra, hogy más lokalizációbanmetasztázisra utaló jel nem volt, mûtét mellett döntöttünk.Preoperatív ultrahangvezérelt finomtû-biopszia kapcsánnyert citológiai minta egyik esetben sem volt informatív. Egyesetben a beteg a tervezett mûtéti megoldásba csak 4 hónap-pal késôbb egyezett bele, amikor már fáradékonyság, fogyásjelentkezett.

Különszám

50


Eredmények: A pancreas térszûkítô folyamata, második pri-mer tumor gyanúja miatt történt exploratio 2 betegnél. Mûtétközben környezeti propagatiót egyik esetben sem észleltek. Amûtétek típusát tekintve pancreas test-farok- és fej-testreszekció történt. A hisztológiai leletek mindkét esetben vilá-gossejtes veserák áttétét igazolták. A férfi betegnél a tervezetttotal pancreatectomia helyett csak a pancreas fej-test reszek-ciója volt kivitelezhetô technikai okok miatt. Az R0 reszekciótmegkérdôjeleztük, viszont a tervezett PET-CT-vizsgálatotnem engedélyezték. Emiatt 6 ciklus immunterápiát (interfe-ron alfa-2a és vinblastin kombináció) alkalmaztunk. A nôbe-teg esetében az onco-team obszerváció mellett döntött. Abetegek jelenleg is tünet- és panaszmentesek (12 illetve 15hónapja).Következtetések: A metasztatikus veserákban szenvedô bete-gek hosszú távú prognózisa rossz, ezzel szemben a hasnyálmi-rigyáttétek esetében – amennyiben mûtét végezhetô – a bete-gek életkilátása sokkal kedvezôbb. Akár évekkel, évtizedekkelaz RCC diagnózisa után is alakulhatnak ki áttétek.A betegek hosszú távú követése során tünetmentes állapotbandiagnosztizálhatunk és kezelhetünk szoliter áttéteket vagymásodik primer tumort, és ezáltal nagymértékben javulhat abetegek életminôsége és életkilátása. Esetismertetésünkkel aritka kórképekre és az onkológiai betegek hosszú távú utánkö-vetésének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.

1Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest

2Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Pathológiai Intézet, Budapest

3Semmelweis Egyetem, Sebészeti Klinika, Budapest

P139 Uroonkológiai Centrum:9 év 6000 kezelésének tapasztalata

Szûcs M., Mavrogenis S., Riesz P., Romics I.

Az urológiai daganatok kezelése összetett feladat. A sebészetikezelés legtöbbször egyéb kezelésekkel egészül ki, amelyetmegelôzô onco-team döntése határoz meg.Betegcsoport és módszer: A Semmelweis Egyetem UrológiaiKlinikáján 1999–2008 között 535 betegnél közel 6000 sziszté-más kemoterápiát végeztünk. A heredaganatok kivételévelvalamennyi urológiai daganat kezelése feladatunk.Az elôadás kitér a különbözô daganatok kezelésekor alkalma-zott terápiás sémákra és a komplex kezelés elônyeire.Következtetések: A több szakma részvételével mûködô onko-lógiai centrum az urológiai betegek kezelésében is meghatáro-zó elônyt jelent.

Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, Budapest


51


P140 Hólyag-carcinoma gyorsan recidiválóintratrachealis metasztázisánaklokális kezelése. Kazuisztika

Lantos Á.1, Valkó L.2, Pápay J.2, Gévai E.1, Gyulai M.1,Patonay P.3, Egerszegi S.3, Pénzes I.2, Tolnay E.1

A 77 éves gépészmérnöknél 16 éve történt hólyagtumormiatt hólyageltávolítás. A szövettan papillaris transitiocellula-ris carcinoma volt. 2008 júliusában nehézlégzés, haemoptoejelentkezett. A mellkas rtg-felvételén kiszélesedett mediasti-num, bronchofiberoszkópia során a tarchea alsó harmadának70%-os szûkülete látszott.Merev bronchoszkóppal intubálva a lágy, mérsékeltenvérzékeny tumorszövetet kevés elektrokoaguláció után exci-sorral eltávolítottuk. Az ennek során vett anyag immunhiszto-kémiával is alátámasztott lelete transicionalis sejtes tumortmutatott.3 héttel késôbb, a tervezett kemoterápia elôtt ismét nyugalmidyspnoe és stridor jelentkezett.A tumor a trachea lument ismét csaknem teljesen elzárta.Narkózisban történt merev csöves beavatkozással a trachealumen átjárhatóvá vált, a beteg légzési panaszai átmenetilegteljesen megszûntek. Ezután a beteg afterloading kezelésbenrészesült. A hólyag-carcinoma intratrachealis megjelenése, akésôi megjelenés és a gyors recidíva szintén szokatlan.

1Tüdôgyógyintézet, Törökbálint, Onkológiai Osztály, Törökbálint

2Semmelweis Egyetem, Budapest

3Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza, Budapest

P141 Lázas neutropenia primer profilaxisapegfilgrastim-szupportációvalaz osztály gyakorlatában

Boér K., Pap M.

Bevezetés: A kombinált citotoxikus kezelések szövôdményeidózisredukcióhoz és/vagy a terápia halasztásához vezethetnek.A granulocyta-kolónia-stimuláló faktorok profilaktikus alkal-mazásával jelentôsen csökkenthetô a neutropenia és a lázasneutropeniák kockázata. A pegfilgrastim bevezetésével meg-változott a G-CSF alkalmazának gyakorlata osztályunkon, aszekunder profilaxis mellett primer profilaxis céljából is alkal-mazzuk olyan kombinációs kemoterápiák esetében, ahol alázas neutropenia kockázata magas.Betegcsoport és módszer: A szerzôk 2006. január és 2008.augusztus között emlôtumor miatt kezelt betegek primer peg-filgrastim-profilaxisát elemezték 115 beteg adatainak feldol-gozásával. A kombinált citotoxikus kezeléseket 21 napos cik-lusokban alkalmazták. A pegfilgrastim (Neulasta®) injekciót akemoterápia beadását követô 24. órában adták be, szubkután,6 mg-os dózisban. A betegeket a 7. napon minden esetbenvisszarendelték kontroll vérképvizsgálatra, ellenôrizték afehérvérsejt- és az abszolút neutrofilszámot. Az alkalmazottkemoterápiás protokollokat a TAC, AC/EC-TXT/TAX,FEC120-TXT, FE75C képezték. Az adjuváns kezeléseket ele-mezték, TAC: 16 beteg, átlagéletkor 56,9 év (35–75 év),FEC100-TXT: 6 beteg, átlagéletkor 37,6 év (32–42 év),AC/EC-TXT: 16 beteg, átlagéletkor 53,71 év (32–71 év),AC/EC-TAX: 21 beteg, átlagéletkor 56,57 év (42–71 év),FEC75: 42 beteg, átlagéletkor 59,20 év (38–75 év), AC/EC: 14beteg, átlagéletkor 68,8 év (62–75 év).

Különszám

52


Eredmények: A pegfilgrastim primer profilaxis elsôsorbanTAC (75%), FEC100-TXT (100%), AC/EC-TXT (40%),FEC75 (19,5%) kemoterápiák esetében került alkalmazásra.Olyan protokollok esetében, ahol irodalmi adatok alapjánnem túl magas a lázas neutropenia kockázata, 65 évesnél idô-sebb betegeknél jött szóba a primer profilaxis. Pegfilgrastrimadását követôen a neutropenia nem volt olyan súlyos fokú,mint anélkül (általában grade 1 és 2). Grade 4-es fokozatúneutropenia a betegek 20%-ában alakult ki, és átlagban 2-3napig tartott. Lázas neutropenia 10%-ban alakult ki, ezekbenaz esetekben hospitalizáció és antibiotikum adása történt. Asoron következô kezeléseknél a kemoterápia dózisredukciójanem vált szükségessé. A leggyakoribb mellékhatás a csont- ésizomfájdalom volt, fôleg az elsô 1-2 napban jelentkezett, nemszteroid gyulladáscsökkentô (diclofenac per os), illetve trama-dol per os szintén hatásosan szüntette a panaszokat. Fejfájás abetegek 5%-ánál jelentkezett. Egy esetben minden injekciótkövetôen mellkasi fájdalom jelentkezett, EKG-vizsgálattalviszont kóros eltérést nem észleltek. Extrém leukocytosis 2betegnél alakult ki (max. leukocyta-szám 62 G/l volt).Következtetések: Primer profilaxist olyan citotoxikus kezelé-sek után alkalmaztak, ahol irodalmi adatok alapján magas aneutropenia és a lázas neutropenia kockázata, illetve 65 évnélidôsebb betegeknél. Eddig nem közölt mellékhatást nem ész-leltek, a mellékhatások megegyeztek az irodalomban és azalkalmazási elôírásban jelzett várható mellékhatásokkal.Azokban az esetekben, ahol a primer profilaxis során is elôfor-dult neutropenia, a fehérvérsejt- és granulocyta-szám csökke-nése nem volt olyan mértékû, mint azokban az esetekben,ahol nem alkalmaztak profilaxist. A 4-es fokozatú neutropeniarendszerint rövid idôn belül rendezôdött, és csak az orvosbanváltott ki anxietast. A profilaxis adatai, és az osztály gyakorla-tában elôfordult lázas neutropeniás epizódok alapján megálla-pítható, hogy pontos rizikóbecslést kell végezni, és mindenolyan esetben, ahol magas az FN rizikója, primer G-CSF-pro-filaxist kell alkalmazni.


P142 Az onkológiai betegekhányáscsillapításának pszichésvonatkozásai

Ruzsa Á.1, Kolonics Zs.1, Lôcsei Z.2

Bevezetés: A hányáscsillapítás a szolid tumorok kezelésébenáltalánosan használt agresszív, emetogén kemoterápiás proto-kollok okán, prioritást élvez az onkológiai szupportációban. Asikeres hányáscsillapítás az ondasetronok általános alkalmazá-sával korrelál. A polikemoterapizált betegek, a korai stádiumúés terminális állapotú betegek éppúgy szenvednek az onkoló-gus számára nehezen kezelhetô pszichés faktorokkal modulálthányás miatt.Anyag és módszer: Retrospektív elemzést végeztünk 2007.február 1.–2007. december 31-ig kezelt betegeink kórlapjai-nak áttekintésével. A szokásos hányáscsillapítás: 8 mg onda-setron injekció rövid infúzióban: 100 ml fiziológiás sóoldat akemoterápia megkezdése elôtt.Eredmények: A Zala Megyei Kórház Onkológiai osztályána fenti idôszakban 6625 esetben végeztünk kemoterápiás keze-lést. Összesen 66 betegnél észleltünk pszichés okra vissza-vezethetô hányást. A betegek elmondása szerint a hányingert,hányást a kezeléstôl való félelem, az onkológiai osztály„szaga”, a kezelôszemélyzet látványa, a családi-szociális prob-lémák indították el.Megbeszélés, következtetés: A csekély számú pszichés okravisszavezethetô hányás részben a megfelelô hányáscsillapítás-sal függ össze, részben a retrospektív elemzés módszerével. Abetegek bemondása alapján dokumentáltuk ezeket az eseteketa kórlapokban. A következôkben kérdôíves módszerrel tervez-zük vizsgálni a hányás pszichés vonatkozásait a hatékonyabbkezelés érdekében.

1Zala Megyei Kórház, Onkológiai Osztáy, Zalaegerszeg

2Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Sugárterápia Tanszék, Pécs


53


P143 Aprepitant a tüdôrák erôsen emetogénkemoterápiája okozta hányingerés hányás megelôzésében

Tamási L., Müller V., Magyar P.

A nagy dózisú cisplatint tartalmazó kemoterápia – a korti-koszteroid és 5-hydroxytryptamin(3) receptor antagonistákhozzáférhetôsége mellett is – a betegek jelentôs részébenhányingert és hányást okoz. A neurokinin-1 receptor antago-nista aprepitant standard antiemetikus profilaxishoz valóhozzáadása az ilyen szempontból panaszmentes betegek ará-nyát 15–20%-kal emeli. Az Amerikai Klinikai OnkológiaiTársaság új irányelve az 5-hydroxytryptamin(3) receptorantagonista–dexametazon–aprepitant kombináció alkalma-zását javasolja erôsen emetogén kemoterápia mellett. A jelenelemzés az aprepitant alkalmazásával kapcsolatosan 10 betegesetében szerzett elsô tapasztalatainkat összegzi. Valamennyibeteg esetében a korábbiakban az adott összetételû, elsôvonalban adott, nagy dózisú cisplatint tartalmazó, magasanemetogén kemoterápia több alkalommal hányást okozott.Aprepitant mellett az ismertetett 10 beteg esetében a kemote-rápia folytatása ellenére hányás nem jelentkezett. Hét beteggyakorlatilag teljesen tünetmentessé vált, mind a korai, mindpedig a késôi emetikus tünetek tekintetében. Két beteg eseté-ben a továbbiakban a késôi szakban enyhe émelygés fennma-radt, egy beteg enyhe hányingert említett a továbbiakban,hányás nélkül. Kis betegszámon szerzett saját tapasztalatainkalapján az aprepitant a tüdôrákos betegek szupportációjábansegítséget nyújt.

Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika, Budapest

P144 Megestrol-acetát: egy valószínûhatásmechanizmus ismertetése

Juhász K.

A cachexia a daganatos halálozás 20%-ában közvetlen halál-ok, gyógyszeres kezelése nem megoldott, a táplálásterápiarészben vagy egészében sikertelen maradhat. A DC etiológiájaegészében mai napig sem tisztázott, bár számtalan humoralismediátorról bizonyosodott be, hogy hozzájárulnak kialakulá-sához, illetve fenntartásához, pl. citokinek, tumorfaktorok,hormonok, neuropeptidek és neurotranszmitterek.Egyik leghatásosabb terápia számtalan irodalmi adattal (éssaját tapasztalattal) alátámasztottan a megestrol-acetát (MA),p. os alkalmazható progeszteron-származék, stimulálja az ét-vágyat, eredményezi a súlycsökkenés megállását, illetve a súly-növekedést. Hatásmechanizmusa azonban ismeretlen.Korábban a DC patomechanizmusának középpontjában acitokinek, tumorfaktorok által okozott perifériás anyagcsere-zavar állt, ami fehérje és zsír lebontásához vezet. A legfrissebbkutatások szerint alapvetôen károsodik a táplálékfelvétel sza-bályozása, a DC bonyolult patomechanizmusáról szóló újadatok, illetve szemlélet megértésében segít a hypothala-mus–neuropeptid tengely megismerése. A poszter az MAvalószínûsíthetô hatáspontjára fokuszált.Állatkísérletekben az MA blokkolja a Ca-csatornákat a hypot-halamus ventromedialis nucleusában (VMN), amely felelôs atáplálékfelvétel szabályozásáért, bilaterális léziója, ill. tumoramegszünteti a leptin hatását. A leptin a hypothalamus effectorhormonja, adipocytákból szekretálódik, a test zsírtömegénekállandóságát szabályozza, szérumszintje szorosan korrelál atest zsírtömegével, hiányában az étvágy és a testsúly jelentôsenfokozódik. A citokinek DC-ben perifériás hatásaikon túl cent-rális támadáspontokon is hatnak, gátolják a hypothalamus-érzékelte leptinszint csökkenését, ezáltal elmarad a zsírtömeg-csökkenés leptin által indukált étvágyfokozó hatása.

Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet, Onkológia, Budapest

Különszám

54


P145 Rehabilitációs onco-team(egyéves tapasztalatok Hódmezôvásárhelyen)

Pepó J., Nagy B.

A rehabilitációs onco-team olyan szakmai fórum, mely adaganatos betegek rehabilitációjában jártas szakemberek tevé-kenységét koordinálja, a daganatos betegek gyógyítását szolgá-ló társszakmák munkáját támogatja, a kórház osztályainak,szakambulanciáinak, háziorvosi rendelôknek együttmûködé-sét katalizálja.Feladata az onco-team által elrendelt terápia mellett olyanszakszerû kiegészítô kezelések biztosítása, melyek a daganatosbetegek testi-lelki „gyógyulása” érdekében kívánatosak (pl.fájdalomcsillapítás, pszichés támogatás, diétás tanácsadás,protetikai és gyógyászati segédeszköz-ellátás, táplálás, otthonibetegápolás stb.) A team tagjai és feladatai: onkológus szakor-vos (fájdalomcsillapítás, irányítja a team munkáját).Pszichológus (pszichológiai támogatások nyújtása, krízishely-zetek kezelése, gondozás).Gyógytornász (a beteg aktuális vázizom-rendszeri állapotánakfelmérését követôen az elérhetô maximális mozgásfunkciókhelyreállítása). Dietetikus (tápláltsági állapot, étkezési szoká-sok felmérését követôen tanácsadás, az étrend felépítése).Szociális munkás (az életkörülmények feltérképezése, szociálissegélyek intézése). Protetikai specialista (a betegek egyéni igé-nye szerinti segédeszköz-ellátás). Hospice szolgálat, házibetegellátó szolgálat: a team által javasolt ápolási stb. feladatokellátása a beteg háziorvosa és az onkológus szakorvos közre-mûködésével.

Erzsébet Kórház RI, Onkológiai Osztály, Hódmezôvásárhely

P146 Claudinok szerepe pancreas-eredetûmucinosus cysticus tumorokprogressziójában

Korompay A.1, Borka K.1, Tihanyi B.2, Szabó E.1,Székely B.3, Tihanyi T.2, Kiss A.1, Schaff Zs.1

Bevezetés: A claudinok (CLDN) a tight junctionok fontosfehérjéi. Megváltozott mennyiségüket számos daganatbankimutatták. Pancreas adenocarcinomákban a CLDN-4,endokrin tumorokban a CLDN-3 túlprodukciója ismert.Célunk volt a claudin-expressziós mintázat összehasonlításabenignus, borderline és malignus mucinosus cysticus panc-reas-daganatokban.Anyag és módszer: CLDN-1,-2,-3,-4 és -7 expresszióját vizs-gáltuk immunhisztokémiai és RT-PCR módszerrel 12 benig-nus, 11 borderline és 5 malignus cysticus tumorban.Eredmények: A CLDN-1,-4 és -7 fehérjék a borderline tumo-rokban köztes expressziót mutattak a benignus és malignustumorokhoz viszonyítva. A CLDN-4 termelése szignifikánsanemelkedett volt az adenocarcinomákban a jóindulatú és bor-derline tumorokhoz képest. A CLDN-1,-2,-4 és -7 mRNS-expressziójának emelkedését figyeltük meg a benignus, bor-derline és malignus csoportban a dignitás rosszabbodásával. ACLDN-4 és CLDN-7 mRNS-expressziója a malignus csoport-ban szignifikánsan magasabb volt a benignus csoporthozképest. CLDN-3 fehérje expressziója egyik csoportban semvolt detektálható.Következtetések: A CLDN-3 fehérje hiánya a cysticus panc-reas-tumorok exokrin eredetét támasztja alá. Eredményeinkhozzásegíthetnek ahhoz, hogy a borderline csoportba tartozó,magasabb rizikójú betegek könnyebben kiszûrhetôkké ésmonitorozhatókká váljanak. Mivel a C. perfringens enteroto-xinja citotoxikus és citolitikus hatású, a CLDN-4-expresszióalapját képezheti target-orientált terápiának.



3Semmelweis Egyetem, Onkotherápiás Klinika, Budapest


55


P147 Pulmonális carcinoid tumor és primér hörgôrák együttes elôfordulása

Temesi G.1, Fillinger J.2, Csekeô A.3 Juhász E.1

A 68 éves panaszmentes férfibeteget 2008-ban ernyôszûré-sen emelték ki a jobb felsô lebenyben levô pulmonalis kerek-árnyék miatt. Kivizsgálása a XIV. tüdôosztályon történt, 2008.júliusban. A mellkasi CT a jobb tüdô felsôlebenyében a 3-assegmentumban egy 12mm-es elváltozást, az 1-2-es segmen-tumban egy 6mm-es kötegezettséget, valamint a jobb fôhör-gôbe domborodó 5-6mm-es lágyrészdenzitású képletet írt le.Bronchofiberoscopia során a bronchus intermedius kezdeténa hátsó falon símafelszínû idegenszövet volt látható. Az ebbôltörtént bronchocytológia, ill. hisztológia típusos carcinoidtumort igazolt. A kivizsgálás során a tumormarkerek nemmutattak diagnosztikus eltérést, az octreotid scan a jobb tüdôfelsô részén jelzett minimális aktivitásfokozódást. Mindezekalapján a betegséget a jobb intermedius hörgôbôl kiinduló ésaz azonos oldali felsôlebenybe metasztazist adó carcinoidtumornak tartottuk. Emiatt került sor a mellkasmûtétre 2008.augusztusban, intézetünk Mellkassebészeti Osztályán. Amûtét során a bronchus intermediusban levô tumort sleeweresekcióval, a jobb felsôlebenyben lévôt, pedig ékresekcióvaltávolították el. A hisztológia az intermedius hörgôbôl kiindu-ló centralis elváltozást típusos carcinoid tumornak, az S1-benprimér pulmonális adenocarcinomát igazolt. Mindkét elválto-zás pathológiai stadiuma: T1N0M0 volt. Tekintettel a stadi-umra, a negativ tumor markerekre postoperativ onkothera-piát a beteg nem kapott. 2. hónapos kontroll során a betegnéltumor recidiva nem volt igazolható.

1Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest

2Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Pathológia, Budapest


Különszám

56


Agócs L. 38

Ambrózay É. 33

András Cs. 5, 6, 27, 30, 38, 45

Antal-Szalmás P. 46

Árkosy P. 27

Babics J. 3, 4, 15, 17, 33,

36, 42, 45

Baki M. 16

Bálint A. 26

Balogh K. 41

Balogh Zs. 23

Bánsághi Z. 28, 48, 49

Bartusek D. 37, 38

Bassam A. 42

Battyáni Z. 25

Bécsi Á. 20

Bégány Á. 25

Bencze V. 44

Boda K. 12

Bodoky Gy. 3, 4, 13, 15, 16, 17,

28, 33, 36, 42, 45

Boér K. 4, 19, 21, 50, 52

Bognár A. 15

Bontovics J. 18

Borbély T. 5

Borbényi E. 32

Bori R. 33

Borka K. 55

Boross G. 9, 33

Brinyiczky K. 18

Cságoly E. 24

Csekeô A. 28, 56

Cserép Zs. 24

Cserháti A. 12

Cserni G. 9, 33

Csiffári M. 42

Csóka M. 24

Csomor J. 46

Csôszi T. 30

Czegle I. 31, 44

Dank M. 12, 26, 32, 34, 35

Dankó K. 45

Dér A. 15

Dobó I. 46

Dobozy A. 41

Döme B. 8

Egerszegi S. 52

Eipel O. 24

Ember I. 10

Enyedi A. 5

Erdélyi D. 24

Erfán J. 39

Faluhelyi Zs. 10

Farczádi E. 4, 46

Farkas E. 19

Farkas M. 3, 4, 17, 33, 36,

42, 45

Fazekas O. 16, 18

Fekete I. 3

Ferenczi E. 5

Fillinger J. 38, 56

Fodor Gy. 29

Forster T. 24

Füle T. 3, 7

Gaál Sz. 16, 18

Gábor G. 35, 47

Gálffy G. 21, 37, 38

Garai I. 9

Garami Z. 9

Gelley A. 29

Gévai E. 52

Gomba Sz. 30

Gombor A. 13

Gonda A. 37

Groska E. 42

Györke T. 34

Gyulai M. 52

Gyulai R. 25, 40

Gyuranecz M. 32

Hajnal L. 35, 47

Harkai N. 40

Harsányi L. 26, 28, 44

Hascsi Zs. 9

Hegedüs Z. 7

Hegyi M. 24

Hideghéty K. 16, 18

Horváth A. 31, 44

Horváth Á. 20

Horváthné

Kívés Zs. 41

Istók R. 44

Jósvay J. 26

Juhász B. 45

Juhász E. 39, 56

Juhász K. 54

Kahán Zs. 10, 11, 12, 16,

18, 23, 31

Kállai J. 15

Karádi I. 44

Különszám

58

Szerzôi index



59

Karamánné

Pakai A. 15

Karlinger K. 44

Kaszás I. 46

Kelemen Gy. 31

Kelemen P. 26

Kelemen Zs. 19

Kemény L. 25, 40, 41

Kenessey I. 8

Kerekes Zs. 15

Kéri Gy. 8

Kis E. 25

Kiséry I. 26

Kiss A. 6, 7, 55

Kiss Cs. 30

Kiss I. 10

Kocsis J. 31, 44

Kolonics Zs. 53

Kopper L. 8

Kóródiné

Karászi K. 39

Korom I. 40

Korompay A. 35, 55

Kótai Zs. 17

Kotán R. 27

Kovács G. 24

Kovalszky I. 7

Kövesd Zs. 29

Kriszbacher I. 15

Kulka J. 7, 26, 28, 35

Kupcsulik P. 17, 26, 28

Laczó I. 42

Lang I. 43

Lantos Á. 52

Lázár Gy. 10, 11, 31

Lázár M. 18

Lengyel L. 30

Liszkay G. 25

Lôbl T. 48

Lôcsei Z. 53

Losonczy Gy. 38

Lotz G. 6

Magyar P. 21, 54

Magyar T. 48, 49, 50

Majoros A. 6

Maráz A. 16, 18, 23

Maráz R. 9, 33

Markó L. 33, 35, 47

Mavrogenis S. 20, 51

Méhes G. 38

Mester T. 28

Mezei K. 39

Moldvay J. 7

Molnár B. 50

Molnár B. Á. 26

Molnár Cs. 6

Molnár I. 28

Molnár I. A. 26

Molnár M. 13, 14

Mózes Á. 42

Müller J. 24

Müller V. 54

Müller Z. 17

Nagy A. 5, 37

Nagy Á. K. 42

Nagy A.Cs. 24

Nagy B. 55

Nagy T. 43

Nagy Z. 16, 18

Nagykálnai T. 11

Németh H. 3, 4, 17, 36, 42, 45

Németh I. 18

Németh K. 15

Németh Zs. 50

Nikolényi A. 10, 11, 18

Nyírády P. 6, 19

Ócsai H. 25, 40

Oláh J. 25, 40, 41

Ormándi K. 10, 11, 31

Orosz K. 14

Orsós Zs. 10

Pajkos G. 9

Paksa E. 15

Pálfiné

Dr. Szabó I. 15

Pálinkási Sz. 5

Pálka I. 31

Pap M. 21, 52

Pápai Zs. 36

Pápay J. 52

Páska Cs. 6

Patonay P. 52

Pénzes I. 52

Pepó J. 55

Peták I. 8, 29

Petrányi Á. 3, 4, 16, 17, 33,

36, 42, 45

Piegl Zs. 41

Pikó B. 42


Különszám

60

Pintér T. 23

Pósán J. 5

Pozsonyi Z. 44

Prezenszki Zs. 13

Puskásné

Szatmári K. 42

Rácz K. 36

Riesz P. 6, 19, 20, 51

Rohánszky M. 13, 14, 15, 16

Romics I. 6, 19, 20, 51

Rumszauer Á. 4

Rus-Gal P. 16

Ruzsa Á. 3, 53

Sándor J. 41

Sápi Z. 3

Sápy P. 27

Schaff Zs. 6, 55

Schlachter K. 5, 6

Schwab R. 8, 29

Sebeszta M. 20

Semsei Á. 24

Sinkó M. 33

Sitkei É. 45

Somlai B. 25

Somlai K. 26

Somorácz Á. 7

Sótér Sz. 39

Sóvágó J. 9

Svébis M. 9, 33, 35

Szabó E. 34, 55

Szabó H. 42

Szalai Cs. 24

Szalai T. 15

Szamosi Sz. 46

Szánthó A. 16

Szántó J. 5, 6, 27, 30, 37,

45, 46

Szász M. 26

Szûcs G. 46

Szûcs M. 6, 19, 20, 51

Szegedi M. 45

Szegesdi I. 25

Szekanecz É. 46

Szekanecz Z. 46

Székely B. 35, 55

Székely J. 17

Széll M. 41

Szentkereszty Zs. 7

Szentmártoni Gy. 12, 26, 32, 34

Szepesi Á. 44

Szilvási I. 36

Szita A. 12, 32, 34

Szôke J. 43

Szokolóczi O. 29

Szolnoky Gy. 40

Takácsi Nagy L. 17

Tamás K. 3, 4, 17, 33, 36,

42, 45

Tamási L. 21, 54

Tátrai P. 7

Tekle W. 33

Temesi G. 39, 56

Thurzó L. 10, 11, 12, 16,

18, 23, 31

Tihanyi B. 55

Tihanyi T. 55

Tímár J. 7, 8

Tiszlavicz L. 16, 18

Tôkés A. M. 26

Tolnay E. 5, 24, 52

Tordai A. 24

Torday L. 18, 23

Torgyík L. 12, 32, 34

Törzsök P. 6

Tóth A. 12, 28, 32, 34, 48

Tóth É. K. 31, 44

Tóth G. 44

Tóth L. 5, 6, 38, 45

Uhercsák G. 10, 11, 18, 23

Uhlyarik A. 36

Vachaja J. 36

Valicsek E. 18

Valkó L. 52

Varga E. 40

Varga I. 5

Varga L. 18

Varga Z. 12

Vargáné

Tamás R. 42

Várkonyi I. 38

Vas M. 48

Végh É. 3, 16, 36, 42

Vityi T. 17

Vörös A. 10, 11

Zag L. 16

Zergényi É. 12, 32, 34

Zolnai Zs. 50


mkot kongr 2008 abstract

Documents