AZ ERZSÉBET-EMLÉKRE hirdetett ötödik pályázat június hó 2-án járt le. Ez alka-

lommal 35 művész vesz részt a pályázaton, amelynek bíráló bizottsága e sorok írásakor tanácskozik a pályázatok felett. Lapunk legköze-lebbi számát e nagyjelentőségű pályázat ismer-tetésének akarjuk szeníelni s akkor a jelesb műveket képben is mutatjuk be olvasóinknak.

À FÉNYŰZÉS ELLENI LIGA RUHATERV-PÁLYÁZATA. A Fényűzés Elleni Liga

az alant részletesen felsorolt nőiruhatípusok terveire pályázatot hirdet, irányelvül tűzve ki a tervezőknek, hogy formában, ízlésben ne távolodjanak el túlságosan a mai divattól, mivel a Liga a szegényebb sorsúaknak lehe-tővé akarja tenni, hogy tavalyi öltözékeiket feltűnés nélkül hordhassák.

A ruhatípusok, melyek közül a tervezők egyre-egyre vagy többre is pályázhatnak, a következők :

1. Utcai ruha (kabát és szoknya). 2. Dél-utáni (látogató) ruha. 3. Estélyi ruha. 4. Blúz. 5. Pongyola. 6. Nappali köpeny. 7. Estélyi köpeny.

A ruhák anyagául lehetőleg a pamutbár-sony, plüss, félgyapjú vagy selyem szolgál-jon, tilos a sötétkék szövet, a covercoat hasz-nálata. Díszítési célokra lehetőleg magyar hímzés, magyar csipke vagy sujtás haszná-landó, az ekként díszített művek a pályatervek elbírálásánál előnyben részesülnek. A díszítés-ben feltétlenül kerülendők a költséges anya-gok (prémszegély, prémgallér stb.).

A ruhák méretei tekintetében a tervezők a következő méreteket túl nem haladhatják : Kosztüm 41/2m.; robe-manteaux 4 m. Köpeny 3 l l t m, a szoknya bősége 3 m, szegélye a föld-től 20—25 cmnyire legyen. Ruhaujjaknál is a takarékosság a fontos : ú. n. sonkaujjak kerü-lendők, szintúgy a gallérnál is a többsoros mellőzendő.

A pályázók terveiket 30 cm nagyságban, lehetőleg színesen tartoznak készíteni, oly módon, hogy az bármely nőiszabóműhely-ben kivihető legyen. A rajzok beküldésének határideje f. évi augusztus hó 1-je.

A pályatervek jutalmazására a Liga elnök-sége mindegyik típusra a két legjobbnak a következő díjakat állapította meg: utcai ruha egy drb 150 koronás és egy drb 75 koronás díj, délutáni ruha 100 és 50 koronás ; estélyi 150 és 75 koronás; blúz 60 és 30 koronás; pongyola 60 és 30 koronás; esti kabát 100 és 50 koronás; délutáni 100 és 50 koronás.

A pályaművek elbírálását és a díjak oda-ítélését egy vegyes bizottság végzi, melyben részt vesz: az Iparművészeti Társulatnak, a Női szabók Ipartestületének és a Fényűzés

Elleni Ligának 3—3 tagja, ez utóbbi testület elnökének vezetése alatt.

A díjazott terv tulajdonjoga a tervezőé, de a Ligának joga van azt a szeptember hó folyamán a Nemzeti Szalonban rendezendő kiállításon bemutatnia, joga van továbbá e kiállításon a díjazott pályaművet bármely szabócégnek az azon feltüntetett s a tervező által megszabott árért a maga részére kizá- SZAK-rólagos joggal megvásárolni. OKTATÁS,

A Fényűzés Elleni Liga e kiállítás céljaira szívesen veszi minden olyan tervnek vagy tárgynak beküldését is, mely az olcsó, ízléses és egyszerű női ruházat kiegészítő része lehet, mint kalap-, ernyő-, kézitáska-tervek és modellek beküldését.

Bővebb felvilágosítással a Liga irodája szolgál, Szentkirályi-utca 36. szám alatt, ahová a pályaművek is küldendők.

SZAKOKTATÁS KOSZTÜMÖK, VERSEK É S ZENE. A

magdeburgi iskola első a német iparmű-vészeti tanintézetek közt, amely divatosztályt szervezett a német piac jövendő helyzetére való tekintettel. Ennek az osztálynak vezető tanára, Bosselt Rudolf, nemrégiben valóban ötletes módon mutatta be növendékeinek és a művészet iránt érdeklődő közönségnek a külön-böző korok viseleteit. Egy ünnepi est kereté-ben olvasztotta össze a film-divat-képeket a költészettel s a zenével. Megnyitóul Hafiz-verseket szavaltak s a vetítés perzsa ruhákat mutatott be. Majd sorra következtek azután : ó-indus líra megfelelő kosztümökkel a Sába királynője zenéjével ; Anakreon-versek görög freskókról vett ruhákkal s Göthe költemé-nyével : Gofí und die Bajadere. Bocaccio és Petrarca műveiből vett részletek kísérték az olasz reneszánsz pompázatos kosztümjeif, míg Dürer és Hans Sachs Nürnbergjét, polgárnői viseletét Wagner Mesterdalnokainak hangja közvetítette. A francia egykorú öltözékeket angol groteszk példák követték, ladyk négyes-fogaton. Majd Molière kora zendült meg, hogy azután helyet adjon Mozart zenéjének és Göthe korából való árnyékképeknek. A forradalmi idők a szélvihar szárnyán perdülnek le és előkelő nyugalommal követték őket a jó nagymamás viseletek Ó-Berlin és Potsdam utcáin, mialatt Schubert-dallamok verték a taktust. A modern viselet, anno 1912 nagyon lélektelennek, üresnek érződött s csak a Rainer Maria Rilke kísérő versei öntöttek bele életet. A magdeburgi iparművészeti iskola divat-osztálya készítményeivel is finom szelleméről és a festői kultúra iránt való nagy fogékony-ságáról tesz bizonyságot a szakkörök előtt. 2 0 9

Magyar Iparművészet. 5

er^.3 LKlhD s^A^csao cr«k s (ntsccks cr ao castus c^xa CXA s CSSJ s cCkse^s^aos^ csk^d.sc^hc <r>*«*s>c*«h>c*»t.ő

SZAKIRODALOM

S Z A K -IRODALOM

KÖNYVMŰVÉSZET. Kéí új magyar könyv fekszik előttünk, melyek a háborús

1916-os évszámot viselik címlapjukon. S a háborús évszám ellenére semmi háborús ízlés-telenség el nem csúfítja őket, noha többé-kevésbbé tartalmilag mind a kettő a háborúval van összefüggésben. B a l á z s Béla könyve az egyik : „Lélek a háború-ban". És mintha csak testvére volna, úgy hasonlít rá külsejében K o s z t o l á n y i Dezső könyve: „Tinta". Ugyanegy kiadójuk: K n e r Izidor, Qyoma ezúttal is gondoskodott róla, hogy a nyomdájából kikerülő kész könyv megjelenésének egyszerű-ségével, csinosságával példaadó erejű legyen. S a pántlikás, ko-kárdás, trikolóros könyvcímlapok mostani szörnyűségei között, me-lyek öt és tízezer példányban éljeneznek a kirakatokban, jól-esik e tisza nyomatú, finompapirú, gondosan kötött könyveket la-pozni, melyek nemes tartózko-dással juttatják érvényre az ol-dalak szépségét. Balázs Béla könyvét a külföldi folyóiratok-ból jól ismert D i v é k y József, magyar származású illusztráló-művész díszítette. Jól rajzolt, kissé archaizáló képek ezek, haj-danifametszetekre emlékeztetnek. Nem könyvdíszek a szó iparművé-szeti értelmében, csak könyvben felhasznált háborús rajzok. De művészember szíve rezdül bennük a magyar baka minden mozdulatá-val és pompás rajztudás érezhető mögöttük. Kár, hogy csak hábo-rús megpróbáltatásaink válságai hozzák haza egy-egy időre a leg-izmosabb tehetségű magyarokat.

iszlám, a középkori keleti kertekkel, Itália, Spanyolország és Portugália reneszánszkerí-jeivel foglalkozik, a másodikban tárgyalja a francia, angol, német, németalföldi, XIV. Lajos korabeli kerteket, a keleti kertek utánzását, Kina és Japán kertművészetét, az angol ker-teket s a XIX. század főirányait a kert mű-vészetben. Másfél évtizedre terjedő szorgal-mas kutatásnak eredménye ez a hézagpótló munka, mely a kertekről szóló irodalmi ter-

Nagy Sándor : Exlibris. Alexander Nagy : Exlibris.

210

À KERTEK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE. (Got-hein, Marie Luise : Geschichte der Garten-

kunst. I.—II. Bd. Mit 637 Tafeln und Illustra-tionen. Jena, Eugen Diederichs, 1914. Ára 40 M.)

Az újabb időben a kertművészetet tárgyaló, irodalmi beccsel bíró művek örvendetesen szaporodnak. A megjelent művek legtöbbje egyes országok kertművészetével vagy a kertművészeíet érintő speciális kérdésekkel foglalkozik. Ez a munka áttekintést nyújt a kertművészet történeti fejlődéséről. Az első kötetben Egyiptom, Nyugat-Ázsia, Görög-ország, a római birodalom, Bizánc és az

mékek, leírások, akták, szétszórt számadások, festmények, rajzok és metszetek lelkiismeretes felhasználásával, egyes kiváló tudósok útba-igazítása mellett készült s a berlini kir. épí-tészeti akadémia támogatásával jelent meg.

Szerzője a kertek fejlődéstörténetére helyezi a fősúlyt s tudományos módszerrel a típusok keletkezéséről, fejlődésmenetéről és elterjedé-séről igyekszik lehetőleg kimerítő képet nyúj-tani. Az egyes korok szelleme, erkölcse, életmódja, társadalmi élete, politikai vonatko-zásai mind visszatükröződnek a kert művé-szetében. Minden nagyobb szellemi áramlat

a kertet is érintette, hatást gyakorolt rá s a világtörténelem nem egy nagy alakja mint kertgondozó és fenntartó jelenik meg gyakran új megvilágításban. Különös szeretettel fog-lalkozik a kertművészet első periódusaival, a kerteknek úgyszólván archeológiájával s ezért annál nagyobb elismerés illeti a szer-zőt, mert alig akad mű, mely ezt tárgyalná. Itt természetesen sok még a felderíteni való, sűrű még a homály, melyet sem ásatások, sem a korunkra maradt régi feljegyzések nem tudtak eloszlatni. A kertművészetet mindenüt kapcsolatosan tárgyalja az építészettel és a kertek díszítésére szolgáló szobrászattal. Egyiptomban a sík terület, az erdőben való hiány adott impulzust arra, hogy a kertek művelésére, gondozására, a virágok kultu-szára gondot fordítsanak s így az egyhangú-ságba életet öntsenek. Az építészetben meg-nyilvánuló szigorú szimmetria a kerművészet-ben is éreztette befolyását. A babiloni kertek ellentétben állanak az egyiptomiakéval. Itt a virágkultusz helyét a fák kultusza foglalta el.

Különösen magas művészi színvonalon állanak a római kertek, melyekről a pompéjii faliképek és ifj. Plinius leírásaiból szerez-hetünk adatokat. A ház és a kert közti össz-hang, a pompás kilátásra való törekvés s egyáltalán a kertművészetben elért eredmé-nyek a későbbi korokban is éreztették hatá-sukat. A római kertek pompájával vetekszenek a nyugatázsiai kertek továbbfejlődéséből keletkezett bizánci, perzsa és mór kertek. Itt is látjuk a szigorú tagozást és a szoros kapcsolatot a kertművészet és építészet között. A keríudvar fellépése s ezzel hatalmas víz-művek, terraszok létesítése, bár ezek a nyu-gaton sem voltak egész ismeretlenek, színes ornamentikával ellátott építészetük meseszerű pompát kölcsönöznek a kerteknek. A spanyol-mór kertművészetnek egyik legszebb példánya a granadai Alhambra. A középkor rideg világ-nézetével, állandó villongásaival nem kedve-zett a kertművészet fellendülésének. Közép-kori kertekkel leginkább klastromok és zár-dák udvaraiban találkozunk. Erre a korra nézve fontosak azok a képekben gazdag kéz-iratok, melyek a kerteknek virágokkal, víz-medencékkel, kutakkal, gyepágyakkal, luga-sokkal, Iabirinthusokkal való díszítését tüntetik föl.

A fejlődés művészi fokát mutatják a reneszánsz kertek, melyeknek igazi hazája Olaszország.

A palotaépítészet virágzásának korában a dombos, lejtős terep szeretete, a kilátás pompá-jának kívánalma érdekes terraszok létesítésére vezetett. A terraszok támfalai,alépcsők,lugasok, barlangok vízesésekkel és figurális díszek-kel párosulva adták a tagozás architektóni-kus elemét, melybe a lakóház illeszkedett.

A palota és a palotakert teljes összhangban vannak egymással, s mint egykor Nyugat-Ázsia fejedelmei, úgy a reneszánsz nagyjai is inkább díszkertükben tartózkodtak, mint palotáikban. A kertművészet legbuzgóbb ápolói közt a fejedelmek és a pápák foglalják el az első helyet. Az olasz reneszánsz kertművé-szet mestere Pierre Ligurio, kinek művészi tehetségét alkotásainak egész sora tanúsítja. SZAK-A szökőkutak, vízesések s egyéb vízművek IRODALOM sokasága az olasz barok-reneszánsznak egyen-gette az útját, melynek legkiválóbb képviselői a Fontana-tesfvérek.

Az olasz reneszánsz befolyása alatt léte-sültek francia, angol, németországi és német-alföldi reneszánsz kertek is s ezek termé-szetesen a különféle helyi, klimatikus stb. viszonyok szerint más és más jelleget mutatnak.

A XVII. és XVIII. század díszkertjeit Közép-és Nyugat-Európában különösen a fejedelmek tartották fenn. A kor építészete, mely meg-lepő nagy arányokban nyilatkozik, irányt szab a kertek fejlődésének is. Le Nôtre nagy-arányú terveinek kivitelében XIV. Lajosban talált pártfogóra. Alkotásainak fénypontja a versaillesi kert. Óriási dimenziók, szimmetrikus elrendezés, az építészetnek a természettel való harmóniája, az ügyesen elrendezett szob-rok, szökőkutak s mesterséges tavak mély s fenséges hatást biztosítanak neki.

A kínai és japán kertek tárgyalásánál a szerző utal arra a káros befolyásra, melyet ezek Európa északi és nyugati részére gya-koroltak. Anglia és Franciaország szakítottak elsőben ezzel az iránnyal, de utóhatásaitól nem egyhamar tudtak szabadulni. A kertmű-vészet ebben a korban elvált az építészettől s a festészet hatása alá került. Ez jellemzi főképpen a helytelen irányt.

A XIX. században s az újabb korban, mikor a megváltozott viszonyok az építész elé más feladatokat tűztek, a kertművészet, mely az építészettel többnyire párhuzamosan haladt, új irányt vett. A kertvárosok létesítésére irá-nyuló mozgalmak a kertművészetnek új lendü-letet adtak, városi parkok, ligetek keletkeztek a nyugati nagy városokban, főképpen Ang-liában. Az újabb időben a családi ház és a házi kert ad bő alkalmat az építésznek és a kertművészetnek új feladatok megoldására.

Az alapos készültségről tanúskodó mun-kát az archeológusok, a művészettörténészek és a kultúrhisztorikusok is haszonnal fogják forgatni s ösztönt fognak nyerni a részlet-kutatásokra. A kerfkedvelők és kertépítfetők pedig a mult nagy mintáiból sugallatot meríthetnek az új alkotásokhoz. Ezért remél-jük, hogy Gothein munkájának gyümölcsöző hatása a jelenkor kertművészetében is fog érvényesülni. Sz. L. 2 1 1

4*

LEVELESLÁDA ENGLISH SILVERSMITH.

Igen tisztelt Szerkesztő Úr, olvasta-c, kérem, Az Est c ikkét , a m e l y e g y v a l ó b a n f e l h á b o r í t ó é s e h á b o r ú b a n k é t s z e r e s e n s ú l y o s m u l a s z t á s é r t teszi f e l e l ő s s é a Lova regy le t e t . Ar ró l vol t b e n n e szó ,

E V E L E S - h o g y az e g y e s v e r s e n y e k n y e r t e s e i n e k s z á n t t i sz-i ' s t e le td í jaka t a n g o l é k s z e r é s z c é g e k szál l í to t ták a LADA. L o v a r e g y l e t i g a z g a t ó s á g á n a k . N e m az a n g o l Jockey-

KRONIKA C l u b n a k , h a n e m a m a g y a r n a k , a n n a k , ame lye t S z é c h é n y i a lapí tot t é s a mi b o l t o s s e g é d e i n k m e g ga l lé r t i sz t f tó ink be l épőd í j a ibó l m e g té t je iből v á s á -ro l ja a t i sz te le td í jakat . É s n e m tíz évve l ezelőtt , h a n e m m o s t tör tént ez, a m i k o r t u d v a l e v ő l e g nem a l e g g y ö n g é d e b b a m a g y a r - a n g o l külpol i t ika i v i s z o n y é s a m i k o r ta lán éppen é h t i f u s z b a n s í n y l ő d n e k a mi m a g y a r vé re ink a z o k n a k az E n g l i s h s i l ve r -s m i t h e k n e k jóvo l t ábó l , a k i k o t t fog ták a h á b o r ú k i t ö r é s e k o r a m a g y a r o k a t . É s ha nem így á l lnánk i s m a az a n g o l o k k a l — n i n c s m a g y a r ö t v ö s i p a r , n i n c s m a g y a r é k s z e r é s z c é g , a m e l y a s p o r t v e r s e -nyek ju ta lomdí ja i t m ű v é s z i g o n d d a l m e g t u d n á cs iná ln i ? Igaz tisztelettel , h á l á s o l v a s ó j a Korall Oszkár, Abrudbánya.

A szerkesztőség válasza. Mi olvastuk azt az újságközleményt és természetesen meg-botránkoztunk a magyar iparművészet e tel-jes semmibevevésén. De őszintén megvallva : nem csodálkozunk rajta, mert ha akadnak magyar hatóságok, amelyek nem tudják, hogy mi fán terem a magyar ötvösipar, mit vár-hatunk a LovaregyletfőI, amely még talán az ivóvizet is Londonból hozatja az istállófiúk-nak. Az ő szemükben London az ízlés, a kereskedelmi és ipari megbízhatóság góc-pontja, a sportférfiú Mekkája, a fehérnemű-jöket Londonba küldik tisztítani és meges-küsznek rá, hogy a cigaretta csak angol szopókából szíva élvezetes. A magyar ipar-művészek pedig hasztalan kérik, sürgetik, hogy a sok ezer koronára rúgó sportjutalom-rendelésekből ők is lássanak valamit. Néhány év óta a földművelési minisztérium és a fő-város itt-ott vásárol társulatunk útján néhány fémtárgyat, volt már rá eset, hogy magyar footballisták is gondoltak az Iparművészeti Társulat közvetítésére, de azért még most is nagyrészt művészietlen holmik, az ékszerész-boltok raktáraiból előkerülő griffmadaras, ezüstpatkós, lovaglópálcás ezüsttárgyak sze-repelnek mint pályabérek a küzdőtéren. Súlyra mérik az iparművészeiét. Ha történetesen az iníézőségben akad valaki, aki a magyar ipar-művészek munkáiról s a lapunkban több íz-ben közölt művészies juíalomtárgyakról tudo-mással bír, akkor a versenyrendező sport-bizottság ekként intézkedik. Megjelenik az Ipar-művészeti Társulatnál hétfőn reggel egy atléta. „Van szerencsém. Kérem a Sündisznókotorék-verseny rendezőbizottsága kedden délután

2 1 2 hat órára szeretne egy csinos ezüsttárgyat

valamelyik magyar iparművésztől. Tessék nekem mutatni vagy egy serleget, vagy egy zenélő albumot, de csinos legyen és ezüstből legyen rajta egynéhány szép kövér sündisznó, azonkívül egy műkotorék és esetleg a Tat-tersall is rajta lehet, de ennek az utóbbinak nem muszáj okvetlen ezüstből lenni." A sport-jutalmak megszerzése jó magyar szokás szerint mindig az utolsó huszonnégy órára marad ; ezért kell azoknak az árúházak meg-levő, még el nem adott árúiból kikerülni. Holott a magyar iparművészektől a Társulat közvetítésével minden nemes anyagból, finom, ízléses és nem is drága jutalomtárgyakat lehetne rendelni, csak egy kis előrelátás és jóakarat kellene a dologhoz. Az english silversmith-ek a magyar patópálkodáson híz-nak nagyra.

K R Ó N I K A

SZTRAKONICZKY KÁROLY TEMETÉSE. A Magyar Iparművészet hősi halált halt

munkatársának, Sztrakoniczky Károlynak földi maradványait a tamanováci csatatérről hozzá-tartozói hazaszállíttatták és május hó 24-én a kerepesi-úti temetőben örök nyugovóra helyezték. Koporsója körül voltak a magyar tudományos, irodalmi és művészeti élet kép-viselői s az a szűkebb baráti kör, melyhez Sztrakoniczky Károly életében tartozott s amely az ő nagyralendült pályájától még oly sok sikert remélt. Koporsóján ott feküdt a Magyar Iparművészet szerkesztőségének ko-szorúja is s lapunk képviseletében a végső tisztességen: F i e b e r Henrik, N á d a i Pál és G y ö r g y i Kálmán jelentek meg, akik a gyászbaborult anyának (a fia elvesztése óta özvegységre jutott úrhölgynek) részvé-tüket tolmácsolták. Fájdalmas circumdederunt, magasan szárnyaló beszéd, néma könnyek, katonazene, ropogó sortűz és halvány ró-zsákból font koszorú kísérték az örök éjsza-kába Sztrakoniczky Károlyt, akinek a kopor-sójára oda volt írva a fájdalmas tragédia: élt 26 évet. Egy nyírfából összerótt egyszerű fakereszt, amelyet most egy éve katonabaj-társai szúrtak a sírja fölé, az hirdeti most emlékét a kerepesi-úti temető árkádjai melleit. A magyar építő- és iparművészetből, amely-ről gyönyörű álmokat szőtt, ennyi maradt nek i . . .

À NEMZETI ÉPÍTŐMUVÉSZETRŐL. Az osztrák építészek egyesülete nemrégiben

egy felhívásban kérte a magyar mérnökök és építészek hivatalos egyesületét, nem lehetne-e a háború után a magyar építészek törekvé-seit az osztrákéival összeegyeztetni. S nem

volna-e célszerű ennek a megvalósítását, a pályázatok kölcsönösségének biztosítását már most előkészíteni az elkövetkezendő időkre. Ez a gondolat — bár eleve megvalósíthatat-lannak látszott — mégis az építészek körei-ben igen sokáig foglalkoztatta a kedélyeket. S ennek a gondolatnak sugalló hatása alatt született meg az az érdekes előadás, amelyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben május 15-én K e r t é s z K. Róbert tartott : A nemzeti építőművészetről. Előadása volta-képpen vitatkozás az építőművészet kozmo-politikus felfogásával. Wagner Otto, a nagy-nevű bécsi szecesszionista ennek ma a leg-első képviselője. Lényege e felfogásnak az, hogy az építészi alkotások művészi kifejezé-sének az összes kultűrcentrumokban hason-lónak kell lenni, mert az állami berendez-kedések és az életmód csaknem teljesen azonos mindenütt. Wagnernek ez az okfej-tése egyenes következménye az ő egész modernizmusának, mely csupán a célszerű-séget s annak kifejező formáit fogadja el az építésre irányítóknak. Ezzel szembehelyez-kedik az építőművészeinek az a tradiciona-lizmusa, melyet K e r t é s z K. Róbert képvisel az ő nemzeti lélektől áthatott fejtegetésében, amelynek lényege az, hogy nekünk a múltból meglevő nemzeti építőhagyományaink, más-részt népművészetünk gazdag kincsesháza a nemzeti építőművészet felé való törekvést írja elő. A román és gót építés idejéből meg-maradt műemlékeinken — a jáki, zsámbéki és bényi templomokon leginkább — meg lehet látni azt a sajátos vonást, mely ezeket a nyugat többi országában épült emlékektől megkülönbözteti. A felvidéki pártázatos re-neszánsz-házak is nemzeti irányú fejlődést jelöltek meg, a XIX. század kúriáiban is van valami magyar jelleg. Mindezek öntudatos ismerete és tanulságaik értékesítése a műegye-temi építész-nemzedékek nevelésénél nagyon fontos s azért alapfeltétele ennek a nagyobb műemlékkutatás, a mult emlékeinek fölkuta-tása, föltárása, szakszerű fölmérése, leraj-zolása, fényképezése, műtörténeti és művé-szeti szempontból való tárgyalása. Másrészt azonban a népművészet kincseinek anyag-gyűjtése és a néprajzi múzeum mielőbbi vég-leges és méltó elhelyezése is sürgős. Elő-adásának további részében arról a magyar építőművészeiről beszélt Kertész K. Róbert, mely bizonyos tervszerűséggel igyekezett egy magyar stílust teremteni. Feszi gyönyörű Vigadójában a középkori, Lechner az indo-izlam építőművészeire támaszkodott és bár bevallottan magyar építőstílus megteremtésére törekedtek, nem sikerült tulajdonképpeni cél-jukat elérni, mert csak egyénit alkottak. (Lech-nerre vonatkozólag azonban alkalmasint téve-

désben van a tudós előadó, mert ő soha-sem állította, hogy amit ő csinál, az magyar építőstílus, hanem csak arra buzdította a köréje csoportosuló fiatalokat, hogy, amint ő maga is tette, a magyar formavilágba való elmerüléssel és a saját nemzeti s népi hagyo-mányaink szerető megbecsülésével tökélete-sítsék egyéni művészetük fejlődéséf — és így lényegben ugyanazt hirdette, amit most az KRÓNIKA előadó is propagál.) A Lechner-féle magyaros irányzat a nagy mester halálával meg is akadt. Sőt bosszankodva látjuk a vidéki városokban fel-felbukkanni az eltorzult és félreismert Lechner-irányt. (Lechner maga semmitől sem óvta annyira az utána következőket, mint az ő építészeti gondolatainak utánzásától vagy alkalmazásától.) Tökéletesen igaza van tehát az előadónak abban, amikor azt hiszi, hogy ma már ebben a kérdésben is sokkal tisz-tábban lát és nyugodtabban ítél az építő-művész és a nagyközönség, mint húsz vagy akár csak öt év előtt is. Érezzük, hogy Lechner korszakos jelentőségű volt a magyar építő-művészeiben és mégis érezzük, hogy az általa kelteit nagy mozgalom hullámai elcsitultak. Még nincsen meg a végleges eredmény, nincs meg a kézzelfogható magyar stilus és annak szabályokba önthető formanyelve, de remél-hetjük, hogy az isteni szikra sokak lelkében gyulád ki s adódik össze teremtőerővé. A gondolatokban és reformeszmékben gazdag előadás a tennivalók egész kis nemzeti építő-programmját adja. És nagyon szerencsés felelet az osztrák építészek tapogatózásával szemben, mert a mi külön nemzeti életünk és ezeréves multunk külön útjait jelöli meg, amire mindannyiszor rá kell mutatni, vala-hányszor a háború utáni élet kulfúrprogrammját a mostani fegyverbarátság örve alatt idegen mesgyékre akarják terelni a lelkesedés vám-szedői.

ELŐADÁSOK A BÚTORRÓL. A fokozódó iparművészeti érzéknek s a nagykö-

zönség nemesbülő ízlésének bizonysága, hogy immár színházi helyiségbe is el lehet csábí-tani, hogy a búforstílusokról szóló előadást hallgasson meg. N ó v á k András, a jónevű iparművész-tanár cselekedte ezt meg, akinek három, vetített képekkel kísért műtörténeti előadását valóban igen szépszámú közönség hallgatta három délután az Uránia-színházban. Rövid történeti összefoglalása volt e három előadás a bútor egész történetének a klasz-szikus világtól egészen a történeti stílusok sorát bezáró biedermeierig s mindenből annyi ismeretet nyújtott, amennyivel egy-egy stílus legjellemzőbb berendezkedési formáit megis-mertethette és az emberi lakás képét kiala-kíthatta. Az előadásokon megérzett, hogy 2 1 5

Az O.M.Kir. Iparmű-vészeti Iskola grafi-kai oszt. munkáiból.

tervezőművész és jó anyag-ismerő az előadó. Minden tektónikus szempontból volt megvilágítva, a stílusok az anyagi és szerkezeti formák alakulásaiból voltak leve-zetve. Sok-sok jellemző pél-dán, gyönyörű vetített ké-

KRÓN1KA péken mutatta be, mily logi-kus vagy díszítő gondolatok vezették a régi bútorművé-szek kezeit, mialatt azokat s műremekeket megalkották, melyek ma a régi paloták és múzeumok díszei. Kár azon-ban, hogy az előadó,aki maga a modern magyar iparművé-szetnek egyik tehetséges alkotómunkása, ott zárta le az előadásait, ahol éppen a mi korunk törekvéseinek jellemzése következett volna. Mert sajnos, minálunk is még sokkal több em-bert kell meggyőzni a napjainkbeli törekvések jogosultságáról, mint a királystílusok pom-pás darabjainak amúgy is elbűvölő szépsé-géről.

AZ IPARMŰVÉSZETI MŰVEK JOGVÉ-DELME. Csak a hivatásos iparművészek

meg a jogászok tudják, mily sok kár, mennyi anyagi veszteség, a pereknek milyen áradata származik abból, hogy a mi törvényeink nem védik meg a szerző jogát az iparművészeti alkotásban. Most, hogy a mi kormányunk a szerzői jog védelmét a szellemi, irodalmi, szín-házi és művészi alkotások egész területére kiterjesztette s nemcsak itthon, de a külföldön is védeni akarja a magyar szerző jogait a kalózkodástól, — megint csak el akart feled-kezni az iparművészekről. S megeshetett volna, hogy létrejön egy olyan törvény, amely a cérnagurigától a vásári szeníképig mindent megvéd a jogtalan utánzástól, éppen csak az iparművészek verejtékes munkáit lehetett volna szabad prédának tekinteni. Szerencsére a szerzői jognak egy értékes magyar munkása, társulatunknak e tekintetben megbízottja, S z a l a i Emil dr. állandóan ébren tartja e kérdést és buzgalmával el is érte már, hogy lapunkban való felszólalásaival, közgyűlésün-kön tartott előadásával és a szakirodalom-ban való sürgetéseivel a kodifikátorok figyel-mét felhívta az évtizedes mulasztásokra. Az iparjogvédelmi bizottságban immár az Iparművészeti Társulat kiküldöttjei is helyet foglalnak s e bizottságnak az Országos Iparegyesületben minap tartott ülésén beha-tóan tárgyalták kiküldötteink ezt a kérdést. Szalai dr. tagtársunk hosszabb előterjesz-tésben számolt be az eddig történtekről s

2 1 4 megemlítette, hogy a berni egyezménynek

úgyszólván előestéjén köte-lességünk sürgősen figyel-meztetni az összes illetékes kormányhatóságokat arra, hogy az iparművész szer-zői joga épp úgy becikke-lyezendő, mint ahogy eddig már gondoskodott a kormány a képzőművészek és építészek jogos igényeinek biztosításá-ról. Hosszú és kimerítő vita indult meg az előterjesztés felett, amely a további teen-dők tekintetében elfogadta

Vignette. Graphische Szalai dr. javaslatait. Még A b t e i l u n g der k. június hó folyamán újabb érte-Kunstgewerbeschule. ^ ^ j g ^ ^ g t á r g y _

ban s így remélhetőleg e nagyon erélyes és körültekintő akciónak meg is lesz a foganatja: a vitás esetek, melyek az ipar-művészeti szerzőség kérdésében oly gyako-riak voltak, a minimálisra fognak sülyedni, hogyha egy jóakaratú és precíz törvény védelmezi meg az alkotásokat és alkotó szellemet.

À WERKBUND KELETEN. A német Werk-bund, amelyet mostanában több oldalról

súlyos támadások értek azért, mert a keres-kedelmi érdekek s az exportipar szolgálatá-ban túlmesszire ment, mit sem törődve e tá-madásokkal, a Kelet felé terjeszkedik. Azt olvassuk most, hogy a török kormánytól Konstantinápoly egyik legszebb helyén in-gyenes építési telket kapott és azon egy ki-állítási célokra szolgáló állandó jellegű német házat szándékozik építeni. Kétségkívül sze-rencsés ötlet sugalta a Werkbundnak ezt az elhatározását. A Keletet eddig csak a szemét-árúkereskedők tekintették a maguk fogyasz-tójának s a jobb, szolidabb termékeket pro dukáló ipar legfeljebb fölényes mosollyal szólt a „balkáni piac"-ról. A Werkbund a maga nagy erkölcsi és anyagi erejével most erre az eleddig lenézett területre reáfekszik s a németek megszokott oktató módszereivel lassanként hozzá fogja szoktatni a jobb és becsületesebb portékák kívánásához. A kon-stantinápolyi ház eszméje kétségtelenül jobb, mint amilyenek a mi vándorló árúgyüjtemé-nyeink és üzleti körleveleink meg nagyhangú pohárköszöntőink a Keleten megnyíló piacról. A török-magyar testvériség a közelmúltban gr. Bánffy Miklós kezdeményezésére kilépett a régi plátói formájából s valóságos kultúrát és gazdasági kapcsolatokat teremtett meg a magyar és török nép között. Nem lehetne-e a Werkbund példáján okulva, a magyar mű-iparosmunkának és valamilyen képviseletet teremteni Konstantinápolyban ?

HAJÓBERENDEZÉSEK, AZ újságok köz-gazdasági rovataiban hírek szálldosnak

új szerződésekről, német hajósvállalatokról, melyek a jövőben oceánjáratainkat le fogják bonyolítani, hatalmas igazgatókról, akiknek szemöldöke ronthat és teremthet száz hajó-óriást, kormányszubvenciókról és más hasz-nos és kellemes dolgokról, melyek a háború után erősen fel fogják lendíteni az ipart, a berendezőket, az asztalosokat, a tervező-művészeket — Németországban. Ballin úr, aki egymaga többet tehef a német iparművé-szetért egy évben, mint tízezer polgári család egész életében, vájjon ön , aki Bruno Pauli, Riemerschmidet, Pankokot úgy felkarolta, mint a Sforzák Leonardo da Vincit, Ön, aki a német ipar teremtőerejét és ízlését jobban megmu-tatta Amerikának, mint százezer leírás, tan-könyv és művészeti folyóirat együttvéve, vájjon tudja-e, hogy van magyar iparművészet ? Vájjon azok a magyar pénzóriások és hajó-zási mammutok, akiktől ez függ, tudatták-e Önnel, hogy nekünk is vannak ízléses terve-zőink és minálunk is van kedv, tehetség és lehetőség a nagy luxushajók olyan berende-zésére, melyre a külföld képes. Aligha. Mert másképp miért volnának a mi hajóink javarészt bécsi kárpitosok és angol hajómérnökök kissé szürke módján berendezve. El kell ismerni, hogy egypár év óta sokat javultak személyszállító hajóink abban a tekintetben, ami a kényelmet és tisztaságot illeti. De még igen-igen messze állnak attól, amit ebben a tekintetben el lehetne tőlük várni. Azok a nagy bécsi hajók, melyek a Dunán a legnagyobb luxust képviselik, kö-zelebbről megnézve még a kárpitosiparnak ama hőskorát mutatják, mikor a hölgyszalónt nem is tekintették igazi hölgyszalónnak, hogyha nem volt Louis quinze bútorzata, brokátselyem huzata, bronzot utánzó bádog falilámpája és egyéb a nyárspolgárság ah-kiálfásait kiváltó dísze. Tisztelet a kivételeknek, de a sok milliós szubvencióval dolgozó Adria fengerhajózási vállalat sem töri magát azután, hogy ezeket a milliókat itthon és jó tervezőművészektől ajánlott kabinokra, szalónokra és ebédlőkre költse el, hanem beéri azzal, hogyha a kül-földi hajógyár- és berendező-vállalat szokvá-nyos plüss-kanapéival indul el a büszke óriás szelni a hullámokat. Vájjon szól-e most, a suttogások, tárgyalások, szubvenció-Ígérgeté-sek idején valaki arról, hogy a kötendő szer-ződésekbe nemcsak a magyar gépipar jussát, hanem a magyar berendező-művészet igényeit is bele kell venni ? Gondolnak-e a méltóságos és kegyelmes kijárók, Ígérők és részesedők arra, hogy amit egyetlen hajó megtervezésénél gyári rajzolók és műszaki másolók munkáira elköltenek, abból három-négy nagyon tehetsé-ges magyar tervező olyan egységes, finom és

európai ízlésű munkát végezne, amely évtizede-ken át büszkeségünk lehetne és sok százezer ember fokozott kényelmi és luxusigényeinek is kielégítőjévé válna. Mi fölvetjük a kérdéseket és nagyon örülnénk, ha ezekre „illetékes" helyről megnyugtató választ kaphatnánk.

CO NI SELYEM É S CALA1S1 CSIPKE. Mind

a kettő a francia műipar büszkesége. K R Ó N I K A Mindkettővel öregbítették a franciák azt az erkölcsi tőkét, mely híres ízlésük legendáját szövi át és amely évenként igen nagy össze-gekkel gazdagította nagy kereskedelmi cégei-ket. Most mindkettőről érdekes dolgokat ol-vasunk. A lyoni selyemről azt a kis lelep-lezést olvassuk, hogy most már nem a párisi cégek szállítják Németországba, hanem a — krefeldi gyárak. Eddig is azok szállították egy jelentékeny részét, csakhogy kerülővel. Az utolsó tizenöt évben az alsó rajnamelléki selyemgyártás oly hatalmasan fejlődött, hogy az addig páratlan francia gyártmányokat tech-nikai tekintetben utóiérte, olcsóságban pedig egyenesen túlszárnyalta. Különösen vonatkozik ez a creppekre s a china-creppekre, továbbá a musselin-szövefekre, melyeknek mint ritka anyagoknak festése és appreturája sokáig igen nehezen sikerült a németeknek. Ma már éppen olyan jól csinálják mint a franciák, akik éppen ezért erősen érzik is a Németországból eddig importált árúknak elmaradását. Hja, fogják erre mondani a francia ízlés régi ba-rátai, de azért a mi hölgyeink kitartása a lyoni selyem mellett még sem megokolatlan, mert azoknak a dessinje még mindig utolérhetetlen. Nos ezekről is bebizonyult már, hogy maguk a francia gyárosok sincsenek tőle olyan nagyon elragadtatva, különben nem kérnének mintákat — krefeldi művészektől. Valóságban ugyanis ezek egyrésze kizárólag a franciák-nak dolgozik, akiknek mustrarajzolói még ma is teljesen ugyanavval az Ízléssel dol-goznak, mint ötven évvel ezelőtt. Hogy bizo-nyos fajta selymek, mint például a nyak-kendőszövetek már régóta keresettebbek Német országban, mint Franciaországban, az is ver-senyképes ipari erejük bizonysága. A calaisi csipkéről is szomorú híreket lehet olvasni. A francia műipar e nagyon jövedelmező ter-méke erősen megérezte a háború hatását. Míg a háború előtt egy évben 88 millió frankot jövedelmezett, már a háború első évében csak 42 millióra rúgott a termelés. Különösen az Északamerikába irányuló kivitel csappant meg, mely egyetlen évben 70 millióról 25 millióra szökött vissza. Összehasonlítva e két ipar-cikk hanyatlásában rejlő tanulságokat, könnyű kiolvasni belőle azt a veszteséget, melyet a háború Franciaország világpiaci helyzetében jelent. 2 1 5

^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ — ^ —arnftri~originnnn«i.-nnao n

KÉPEINKHEZ. Két pályázat eredményeit találja mostani füzetünkben az olvasó.

Az egyik a b é l y e g p á l y á z a í , amelynek Ugye az iparművészeknek igen széles körében keltett érdeklődést. Előző számunkban a kül-földi levélbélyegek legszebbjeiből adtunk egy választékos gyűjteményt, a mostani közlésünk arról fogja meggyőzni a szemlélőt, hogy —

K R Ó N I K A ha a tervezetek megvalósulnak — nekünk sem lesz okunk a nemzetközi postaforgalom-ban szégyenkezni. A f e s t e t t b ú t o r o k leg-sikerültebb példáit egy színes műmellékleten s azonkívül a rendes illusztrációk között mutatjuk be. Egyszerű, jó formák, magyaros, népies zamat ömlik végig e pályamunkákon. Bizonyára méltóak ezek a munkák arra, hogy mintákul szolgáljanak asztalosainknak, pél-dákul tervezőinknek, ízlésnevelőül a laikusok-nak. Mindnyájan érezzük, mily fogyatékos e tekintetben az, amit puhafaasztalosok nyújtanak mily sokféle az alkalom a konyha-, előszoba-, hall-, nyaraló- és gyermekszoba-berendezé-sekben, ahol ezt a műipari ágat érvényesíteni lehet. Az iparművészeti iskola n ö v e n d é k -m u n k á i töltik ki a jelen szám egyrészét. Ezúttal talán nem oly gazdag és változatos a tanévvégi eredmény, mint más években. A háború itt is fájdalmasan éreztette hatását, a fiúnövendékek nagy része bevonult, egy jelentékeny százalék el is esett, úgyszólván egész osztályok szünetelni voltak kénytelenek s ha ennek ellenére mégis vannak itt kvali-tásban elsőrangú munkák, ez amellett szól, hogy az iskola ezer nehézséggel küzdve is állja a helyét. A hősemlékek, melyek Simay tanár osztályáról kerültek ki, az emlékkövek mai áradatában egyszerű és nemes arányaik-kal, ízléses feliratukkal s lapos faragásaikkal tűnnek fel. A háborús viszonyok kevésbbé éreztették hatásukat a nők oktatásában, akik közt a textilosztállyal kapcsolatban még

újításra is lehetett gondolni : Mihalik tanár vezetése alatt egy kalapkészítő-tanfolyam nyílt, melyen Brett Sarolta volt a szakoktató. Már az első munkák is, melyekből a legjavát közöljük, ízlésről és kedvről tanúskodnak. Az iparművészeti oktatásba bevont nőikalap-készítés tekintetében a fővárosi Iparrajziskola volt a kezdeményező, ahol pár évvel ezelőtt Vértes tanár növendékeinek munkái fölkel-tették a figyelmet. Az idén a háborús viszo-nyok következtében ott ez a tanfolyam szü-netelt, de a jövőben, hír szerint, újra foly-tatni fogja tevékenységét. S csak örülni lehet, hogyha ez a nagyon jövedelmező és sok ízlést igénylő iparága művelt középosztály leányainak újabb elhelyezkedési lehetőséget biztosít azzal, hogy valamennyi érdeklődőnek kiképzését biztosítja. Egy friss és rendkívül megkapó szobrászati alkotás révén új névvel is meg-ismerkedik az olvasó : H o r v á t h Béla : „Sebesült bajtárs" című kisplasztikái alkotása ez, egy bronzszobor gipszterve, amelynek öntési, sokszorosítási és elárusítási jogát az Iparművészeti Társulat vette meg. A világ-háború egy nagy élménye, zárt, nagyon moz-galmas, drámai kompozícióba sűrítve. Nem virfuózkodás, hanem keresetlen őszinteséggel előadott, markánsul kifejezett vallomás a művésznek egy nagy megrendüléséről. Hor-váth Béla a legtehetségesebb fiatal művész-gárdában kér ezzel magának helyet. Neve egyébként már növendékkorában is, ami-kor Mátray Lajostól tanult mintázást az iparművészeti iskolán, jó hangzású volt és legutóbb a hősök emlékére szánt ak-cióval tűntek fel munkái A siker, mely e reprodukcióban közölt munkáját remélhető-leg kisérni fogja, alkalmas lesz arra, hogy elmélyülő, formastudiumokba merülő tevé-kenységét öntudatossá tegye s pályáját előrelendítse.

Az O. M. Kir.Ipar- Vignette. Graphi-művészeti Iskola sehe Abteilung der grafikai osztályé- k. Kunstgewerbe-nak munkáiból. schule.