2016.augusztus-szeptember

XXIV. év fo lyam

HírlevélLutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEl./FAx:34-588-065

Drót pos ta cím: frankom962@gmail.com Virtuális újságunk elérhetősége:http://tata.lutheran.hu

Régóta halljuk: „Globalizált világbanélünk“, de csak az utóbbi időkbentapasztaljuk lokálisan, hogy mit isjelent ez valójában. A média gondoskodikarról, hogy ne maradjunk tájékozatlanok –mikor hol követnek el mészárlásokat –, így aztángyakran felvetődik beszélgetésekben a kér-dés, akkor most hogyan is viszonyuljunk a„nagypolitika“ megoldásikísérleteihez? Véleményekés jövőképek a nemzeti szu-verenitásról, menekültkér-désről és kultúráróllegalább annyiféle változat-ban találhatóak itt Európá-ban, ahányféle világnézet.Sajnos az oly nagyra tartottvéleményszabadság azutóbbi időben egyre inkábbkorlátok közé szorult, s akimás véleményen van, abba egyik napról amásikra vagy rendszer-ellenséget vagy azellenség rendszerét (terrorizmus) vélik bele-látni. Keresik a motivációt, a mozgató erő-ket – persze mindig a tragédia megtörténte után–, vajon mi lehetett az oka az erőszak tob-zódásának, s egyre gyakrabban halljuk:Iszlám Állam. A baj ezzel a kifejezésselcsak az, hogy semmi köze sem az állami-sághoz, se az iszlámhoz... Ettől függetlenülaz általános közvélemény az, hogy itt azIsten nevében ölnek, s nem értik:

MIért kell a harmadik évezredelején harcolni a JóIstenért?

Az most teljesen közömbös, hogy Is-tent Allahnak, Jáhvénak vagy Szenthá-romságnak nevezzük, az viszont már nemhagy(hat)ja hidegen a hívő embert – legyenaz zsidó, moszlim vagy keresztény –, hogypusztul-e a kultúrája vagy sem.

Tény, hogy nemcsak az általános er-kölcsi normák koptak el mára a bálványo-zott szabadelvűségben, de komoly erózióttapasztalhatunk a vallásos emberek éle-tében is, s ez leginkább az európai keresz-tény kultúrkörben érhető tetten: nyíltanleszbikus püspöknő a keresztek eltávolí-tását javasolja keresztény templomokból,azonosneműek házasságának egyházi

„megáldásának“ problematikája pedigmár a múlté. Ebben a modern nyugati de-mokráciában a gyermekáldás már rende-lésre is történhet (génbank, béranyaság)...„Ha ez így megy tovább, nem akarokebben a keresztény sátorban lenni!“ –mondja közelmúltban egyik vehemensbeszélgetőpartnerem.

A középkorban – de az pár száz évvel ko-rábban volt (!) – nem volt kérdés nyugaton,hogy harcolni kell-e Jeruzsálemért; ma-napság pedig a kelet felől jövő vallási kön-tösbe bújtatott politikai ideológia tűzi

zászlajára a jelszót: „Le ahitetlen Európával!“

Az, hogy mi a legna-gyobb baj a kereszténységfolyamatos elerőtlenedésé-ben, a világ csábítása vagya keresztény jelképek szisz-tematikus eltávolítása aközéletből, esetleg a mo-dernitásba vetett megvál-tás-hit vagy a keresztényvilágnézet belső megújulá-

sának, az avitt dogmák újragondolásánakhiánya – ezt mindenki maga megválaszolhatja–, de az biztos, hogy a régi egységet-kife-jező, marker-„sablon-igazságok“ ismétel-getése egyre inkább süket fülekre találebben a nevében még keresztény Európá-ban. Úgy néz ki, hogy hiányoznak a maiLutherek, s az egységben mögöttük állóújkori humanista (nem kétes-jelentésű filant-róp!) tudós-csoportok, akik tételeikkel fel-hívnák a figyelmet:

Itt az idő a megújulásra!A re-formálódásra! Ezt mindeki a

saját kultúrkörében képes megtenni: ka-tolikus vagy protestáns – van mit átgondolnibőven – egyiknek, s a másiknak is!

Még az sem vigasztalhatja a kereszté-nyek bő kétmilliárdos táborát, hogy anem-keresztény vallásos világ jelentősrésze szintén rászorulna a reformokra, hi-szen az EgyetlenValóságIstenhez-tarto-zást nem az lélek intimitása elleni egyiklegnagyobb vallásos testcsonkító erőszak-tevés – a körülmetélés – kell hogy megerő-sítse, hanem az irgalmasság, a részvét, aszeretet hétköznapokban is jól megta-pasztalható gyakorlása!

Amíg azonban az internet-, és mobil-telefonos tudományos-technikai világban

Quo vadis Európa?Célkeresztben a kereszténység?

„Amikor azt hangoztatják:béke és biztonság, akkor ériőket hirtelen a pusztulás…”

1 Thesz 5,3'

MEGHÍVÓTisztelettel és szeretettel hívjuk

Testvéreket arra az ünnepi alkalomra, melyet

2016. szeptember 10-én(szombat) de. 10 órai kezdetteltartunk a Bárány u. 2. sz. alatti

templomunkban.Gyülekezetünk legújabbkori

megalapításának

90 évesévfordulóján

hálaadó istentiszteletet tartunk,melynek szolgálatát

Szarka Istvána Fejér-Komáromi EvangélikusEgyházmegye esperese végzi.

évszázados lemaradások vannak a fejek-ben – ahol a woodu-praktikákban, jóslásban ésártó szellemekben, lópatás ördögökben való naív„hit“ jól megfér a nők elnyomásával – eladdignagy változást nem fogunk tapasztalni,eladdig „ember embernek lesz farkasa“,mert készséggel elhiszik, hogy a jó csakakkor történik, amikor valakik ellen har-colunk, s nem valami ellen!

„Aki kardot fog az (mindig) kard általvész el“; a békét az atombomba sem biz-tosíja (Hirosima/Nagaszaki – aug. 7-ike van!)

A terrorizmus elleni harc...Ebben is az egyedüli, s mindenkori

győztes: az erőszak – az ember pedig alegnagyobb vesztese! Ahol az igazságta-lanság a haláltáncát járja, ott nem felejte-nek egykönnyen az emberek... Sajnos afősodrású nyugati média még mindig kis-korúnak tekinti az embereket (egy jelentősrésze persze az is!), de azt lassan már senkinem hiszi el, hogy a terroristák politikaimotivációk nélkül, kizárólag vallási fana-tizmusból gyilkolnak... Ha már – földrajziokokból kifolyólag is – nem tudnak azoknakártani, akik gazdasági érdekből szétbom-bázzák szülőföldjüket, akkor azokon pró-bálnak bosszút állni, akik készséges segítő„barátai“ a kizsákmányoló érdeknek!

S mivel a terroristák azokat elérninem tudják, akiket valójában akarnának– mivel azok az ismeretlenség sötét erdejébenélnek magánhadsereges hiper-biztonságos erő-dítményeikben – ezért maradnak az „elér-hetőek“: akik végképp semmiről nemtehetnek: a hétköznapok (kis)emberei...

fm

Rövid-hírekJúlius 2-án ökumenikus esküvő keretében,a Mátyás-templomban Libertiny Gergely ésFrankó Betta házasságot kötöttek. Az ÚRIstenkíúsérje őket áldásával egész életútjukon!

Július 12-és és 13-án este gyülekezetünk-ben a Jakab-út magyarországi útvonalát (Bu-dapest- Lébény) járó zarándok testvéreket(70/40fő) fogadtunk. Az esti, vetítettképes áhí-tatokat mindkét alkalommal szeretvendégségkövette. Köszönjük Mindazoknak, akik étellel-itallal, süteményekkel támogatták ezen alkal-makat, s a lebonyolításában segítettek!

Július 16-án gyülekezetünkben BeigelbeckÁrpád, s Szabó Andrea házasságukra Isten ál-dását kérték. Az ÚRIsten áldja és erősítse szö-vetségüket!

Július 24-én, a vasárnapi istentisztelet ke-retében Vági Attila testvérünk a keresztségszentségének felvételét kérte. Imádságbangondoljunk Őreá is; Isten áldja meg életútján,s teljesítse ki hitében!

Augusztus 1-3. között mintegy 20 gyer-mek részvételével megtartottuk szoká-sos hittantáborunkat. Idén is kétrészre(kicsik/nagyok) osztva tartottuk a foglalko-zásokat. A „nagyokkal“ Jézus példázatait ha-sonlatait tanulmányoztuk, valamint az egyháziesztendőről, a templom-terekről, valamint akeresztségről és úrvacsoráról tavaly tanuilta-kat ismételtük át.

Augusztus 12-én Vura Róbert és MolnárIldikó házasságukra Isten áldását kérték.Az esküvőt megelőző vasárnapi istentisztele-ten Vura Róbert testvérünk a keresztség szent-ségében részesült.

2

Kedves Testvéreim!

Augusztus hónapban vagyunk, las-san elkezdődik az új tanévre han-golódás időszaka... Bár a hírlevelünkhavonkénti megjelenését megszok-tuk – jól eső érzés, hogy a hónap első va-sárnapján már sokan keresik –, de a nyáriidőszak miatt, mi is az összevont szá-mok megjelenése mellett döntöttünk:(június-július ill. augusztus-szeptember).

Finisébe érkezett gyülekezetünklegújabbkori megalapításának 90.évfordulójára tervezett ünnepségünkszervezése. Ezzel kapcsolatban pres-biteri ülést is tartottunk, melyen ki-osztottuk a feladatokat. Akciótervet,menetrendet is készítettünk, mely-nek szórólapjait augusztus másodikfelében már „népszerűsítjük“, hogyminél többen bekapcsolódhassanakmajd programjainkba.

Jelentem, hogy az 2016/2017-estanévben a Tatai Református Gim-náziumban 12 hittanórám lesz – sezekhez jönnek még a gyülekezetben tartan-dók. Az órarendek véglegesítése utánválik láthatóvá, hogy mely napokratudom majd elosztani egyéb gyüleke-zeti feladataimat.

Alkalmainkramindenkit szeretettel

várunk. Jöjjünk,s hívogassunk

másokat is!Erős vár

a mi Istenünk!”

szeptember 22.Rabbi, apostol vagyeretnek?Kétséget kizáróan azÚjszövetség kialakulá-sára legnagyobb hatástgyakorló farizeus-moz-galomhoz tartozó rabbiaz, aki nélkül a keresztény teológia nemfejlődött volna oda, ahol ma van. Ki voltez az elszánt nyelvi-, s szervező zseni-apostol, aki nem is volt Jézus tanítvá-nya?

szeptember 29.Utópista,vallásalapító vagydiktátor?Az élet minden terü-letét átfogó törvényeilehetővé tették nem-csak e népcsoport

túlélését a történelem különösen is viha-ros közel-keleti színpadán, de könyörte-lenségig számonkérő következetességemegalapozta a zsidó állam létrejöttét is.

NikANikANikodémus AkadémiaNikodémus Akadémia

Biblia

BibliaÓ

Órraa

azok számá

ra, akik sze

retnék

alaposabba

n megismer

ni a kereszté

ny

tanítás alap

igazságait

Minden

Minden ccss

üüttöörr ttöökkööönn

18 órakor!

18 órakor!

3

Egy 2010-ben, az USA-ban lelkészi kié-géssel foglalkozó szolgálat által vég-zett felmérés szerint az alábbieredményekre jutottak:

az aktív lelkészek 13%-a túl van egy vá-•láson.A lelkészek 25%-ának nincs kihez for-•dulnia, ha személyes vagy családiproblémái, konfliktusai vannak.A lelkészfeleségek 25%-a a férjük lelké-•szi szolgálatát tartja elsődleges konf-liktusforrásnak a házasságukban.A lelkészek 33%-a úgy érzi, szolgálatá-•nak első öt évében már kiégett.33%-uk látja úgy, hogy a saját szolgá-•lata a családi életük rovására megy.45%-uk volt már, vagy jelenleg is dep-•ressziós a szolgálatában átélt kudar-cok, magány és kiégés miatt.50%-uk úgy érzi, nem tud megfelelni•azoknak az elvárásoknak, amelyeketmaguk vagy mások támasztanak a lel-készi szolgálatukkal kapcsolatban.A lelkészcsaládok 52%-a úgy gondolja,•a szolgálatuk a családjuk kárára van.A lelkészfeleségek 56%-ának nincs kö-•zeli baráti kapcsolata senkivel.A lelkészek esetében ez az arány 70%.•A lelkészek 70%-ának volt vagy van•konfliktusa a házastársával a kevés lel-készi fizetés és kompenzáció miatt.80%-uk úgy gondolja, nem jut elég idő•a házastársára a szolgálat miatt.90%-uk úgy gondolja, hogy a teológiai•felkészítésük hiányos és elégtelen voltarra a szolgálatra, ami a gyülekezet-ben várta őket.A lelkészek 94%-a él folyamatos•stresszben amiatt a gyülekezeti elvárásmiatt, hogy az ő családjának minden-ben tökéletesnek kell lennie.Amerikában 1500 lelkész hagyja abba•a szolgálatát kiégés, konfliktusok, sze-mélyes, erkölcsi vagy gyülekezeti ku-darcok miatt minden hónapban!

Gyanítom, hogy 6 évvel később a sta-tisztika rosszabb számokat mutat az USA-ban... És Magyarországon?

Tények - tapasztalásokAz általam ismert lelkészek nagy része

magányos... Szolgálatuk (a pap valahol egy-fajta csudabogár) elszigeteli őket a többi em-bertől ezért többnyire nincsenek valós éstartalmas baráti kapcsolataik, nincs hob-bijuk, rendszeres szabadidős tevékenysé-gük (gyakran egy-egy telefonhívás hamar borítjaaz előre megtervezett napot), rosszulértelme-zett kötelességtudatból nincs ideje és

ereje se önmagára… a lelkészek lelkigon-dozója a pastor pastorum (pásztorok pász-tora) a püspök – lenne.... A valóságban alegtöbb lelkésznek nincs kihez fordulnia,ha a saját lelki gondjait akarja feldolgozni.

Hála Istennek vannak még lelkészfe-lésegek, akik a sok praktikussegítség mellett még ezt a lelkiterhet is felvállalják, de egyrekevesebben! Jól mutatja, hogya MEE aktív lelkészeinek közelegyharmada(!) elvált, s az semvigasztalhat senkit, hogy a„nyugati“ országokban a lelké-szek több mint a fele(!) szemé-lyes életvezetésében kudarcotvallott. Ennek természertesentöbb oka is van. Az egyik:

A lelkészek/lelkésznők óriásikapcsolatrendszerben élnek

– többségükben mégis magányosak.A legtöbb lelkész nem tud annyit fog-

lalkozni az igazán fontos dolgokkal, mintpéldául az igehirdetésre való felkészülés –amiben benne foglaltatik /elméletileg/ az ön-képz(őd)és – a személyes lelkigondozás,mert rengeteg más jellegű munka, amitalán nem is az ő dolguk lenne, elveszik azidejüket, erejüket és végül akedvüket/motivációjukat is.

Sok lelkésznek hiányzik az életéből asikerélmény – ezt nehéz megélni, lelkiekbenfeldolgozni, pedig a Mester figyelmezteti tanítvá-nyait, hogy „más a vető és más az arató“ – ésezért viszonylag hamar fásulttá válnak.Sokan érzik úgy, hogy nincs kellő hatásaa szolgálatuknak, csak fenntartanak ésműködtetnek egy rendszert – de nem élikát Isten természetfeletti csodáit, és nemlátják a saját gyülekezetük erőteljes növe-kedését és megújulását, ehelyet inkább alélekszám fogyásának keserűségét kell át-élniük.

Sok lelkésznek nincs ideje házastár-sára sem, így a házasság idővel kihűl, smivel a lelkészházaspár folyamatosan a“kirakatban él” – ahogyan mondani szok-ták: „A paplak falai üvegből vannak.“ –egyre inkább elsikkad a magánélet, azegymásra fordított minőségi idő, a meg-újulást-adó valós szerelem, s egyre inkábba párkapcsolatból fakadó energiák nagyrésze a perfekció látszatának a fenntartá-sára folyik el... (Külön tanulmányt érdemelnea lelkészcsaládban felnövekvő gyermekek kivéte-lezett/hátrányos helyzete is!)

Ami valóban fárasztja alelkészeket...

A reformáció elindultakor LutherMártont felkereste egy paptársa, s így pa-naszkodott: „Martin doktor, Martin dok-tor! Nagy baj van... Amikor jövök le aszószékről, már a lépcsőn úgy érzem,hogy amit az előbb odafönn mondtam,azt magam sem hiszem el!“ Luther így só-hajtott fel: „Drága barátom! Hála a Jó-Istennek!“ Már azt hittem, ezekkel agondolatokkal teljesen egyedül vagyok!“

Véleményem szerint, azigehirdető megfáradásánakgyaníthatóan legnagyobb oka,hogy lelke mélyén érzi, amit aszószékről mond, azt úgyegyébként a szószék alatt ülvemaga sem hinné el. Nem aszépségbe, jóságba vetett hiteinog meg, a lelkésznek, hanemlendületében torpannak megszolgála, mert amit Isten nevé-ben kér, olykor követel a pré-dikációkban, az a valós

hétköznapi életben a pap számára is kivi-telezhetetlen, gyakran életidegen, sőt ne-megyszer természetellenes, elevekudarcra ítélt próbálkozás. Irgalmatlanevangéliumi elszánással ugyanis nemlehet irgalmat gyakorolni! KrisztusURunk arra tanít, hogy „cselekedjük azt,amit szeretnénk, hogy velünk is cseleked-jenek!“ Ha irgalmatlan vagyok magamhoz– el akarom érni a célt mindenáron –, akkor ir-galmatlan leszek másokhoz is! Ha a ke-resztény ember hitéletből hiányzik ajózanság, akkor az erőből törvényeskedés,a szeretetből következetlenség, a hitbőlvakbuzgóság fakad.

Mi adhatja a megoldást?A bölcs az óból, s az újból is hoz elő!

Jézus korában a szadduceusok (zsidó „val-lásos“ politikai párt, gazdagok és főpapok alkot-ták) annyira önelégültek voltak, hogyegyenesen tagadták, hogy teret kelleneengedni Istennek a hétköznapi életben.

Csak érdekességképpen: tagadták a holtak fel-támadását, a túlvilági létet, s úgy tartották, hogy alélek a halállal megsemmisül, következésképpenabban sem hittek, hogy a földi élet után büntetésvagy jutalom várna az emberre. Tagadták a szel-lemvilág, vagyis az angyalok létezését, sőt a meny-országot itt a földön kívánták megvalósítani –főleg politikai paktumok révén.

A szadduceusokat – akik a maguk ideoló-giájában hittek – totálisan elsöpörte a törté-nelem vihara. Aki ugyanis mennyországotakar létrehozni a véges földi viszonyok kö-zött, az nem vesz tudomást arról, hogyIsten nemcsak a fönti, de a lenti világot isuralja. Aki jólétében vagy vakbuzgó lelke-sedésében elveszíti a kapcsolatot a VALÓ-SÁGGAL, annak élete kiszámíthatatlannáválik. Ezért mondja Krisztus URunk: „Le-gyen a ti igenetek igen, s a nemetek nem!“– ellenkező esetben kiszámíthatatlannáválunk, s nem mi alakítjuk a körülménye-inket, hanem azok formálnak minket...

fm

A kiégés-szindróma (burnout-sydrome) fogalmát Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg1974-ben, a következőképpen definiálva azt: „Krónikus emocionális megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai,emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elveszté-sével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”. A fo-galmat Ditsa Kafry 1981-ben kissé módosította: „A kiégés tartós vagy ismételt emocionális terheléseredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben”. A kiégés-hez több ok vezethet: sok stressz, intenzív lelki megterhelés, a munka iránti motiváció csökkenése, a munkahelyielismerés hiánya, a munkahelyi kapcsolatok megromlása, következésképpen az önértékelés csökkenése.

A hiányzó minőségi időEgyik német égi csatorna dokumentumfilmje a „burnout-syndroma“(kiégési-tüneteggyüttes) ugrásszerű megemelkedésének okait ku-tatta, s ennek okán bukkantam egy érdekes felmérésre az interneten.

4

Először is hadd gratuláljakcsaládom és a Lutherrózsa olvasóinevében is kinevezésedhez!Azt kérdezem, amit ilyenkor másokis: hogyan vezetett az út a csépaigyermekkorodtól a PápaiDiplomáciai Akadémiáig?

Köszönöm mindenki jókívánságát –nevet –, s a kérdésre válaszolva, való-ban, Csépa nem egy ismert hely, ez a faluott található, ahol a Körös a Tiszába fo-lyik. Hányattatott sorsú település, melyeta török dúlás oly mértékben megviselt,hogy csak a 18. században indulhatott ottújra az élet. Ebben az időben katolikuskisnemesek telepedtek itt le, ezért alakul-hatott ki Csépán egy katolikus sziget aprotestáns tengerben.

A kérdésre konkrétan válaszolva elme-sélek egy történetet még abból az időből,amikor a budapesti Hittudományi Akadé-

miára jártam. Akkoriban kezdett FilaBéla dogmatikát tanítani, váci egyházme-gyésként megtudta, hogy én csépai va-gyok, mosolyogva megkérdezte: „Hátjöhet valami jó Csépáról?” Nyilván e mö-gött az húzódott meg, hogy ismerte avidék helyzetét, múltját. Visszatekintve,

számomra fontos tapasztalat látni, hogy aJóisten hogyan készített fel mostani fel-adatomra. Hálás vagyok a családért, ahovaszülettem. Boldog gyerekkorom volt,annak ellenére, hogy nagyszüleim és szü-leim még nagyon sokat szenvedtek a kom-munizmus alatt. A nyitottságomat annakköszönhetem, hogy bár én sem utazhattamkülföldre akkoriban, szalézi plébánosomgazdag könyvtárából töltekezve mégis sokmindent megismerhettem a világról.

Tizenhárom évesen határoztam el,hogy nyelveket szeretnék tanulni, ezért je-lentkeztem a szentesi gimnáziumba – aholaz orosz mellett emelt szinten tanultam az angolt–, majd a kecskeméti piaristáknál érettsé-giztem. Később papnak jelentkeztem aVáci Egyházmegyébe. Bánk József vácipüspök Egerbe küldött, egy év múlva pedigmár a Központi Szemináriumban tanul-tam. Pont a huszonkettedik születésnaponszenteltek diakónussá. Nem sokkal későbba bécsi Pázmáneumba kerültem. MiutánMarosi Izidor váci püspök pappá szentelt,Valentiny Géza prelátus kérésére – akiabban az időben a németországi BurgKastl-i Magyar Gimnázium iskolabizottsá-gának elnöke volt –, a gimnázium hittan-tanára, később pedig internátusigazgatójalettem. A rendszerváltás után gyorsult felaz a folyamat, hogy a Szentszék már a voltszocialista országokból is választott diplo-matákat. A történelemben egyébként KadaLajos érsek volt az első magyar vatikánidiplomata és nuncius, negyven év múlvakövettem én őt ezen a pályán.

Életed nagy részét tehát külföldöntöltötted – diplomáciaiszolgálatban. Hogyan egyeztethetőössze a papi hivatás és adiplomáciai tevékenység?

A vatikáni diplomáciában dolgozni ki-vételes feladat, azért is, mert a nemzetközijogban a Szentszék képviselete egy külön-leges fejezetet jelent. A vatikáni diplomataakkor is papi feladatot lát el, ha az nemhasonlítható egy plébános tevékenységé-hez. Mi is mindent az egyházért teszünk.Ahhoz, hogy ezt boldogan tudjam végezni,meg kell találni benne az értelmet. Ez el-sősorban abban nyilvánul meg, hogy egyvatikáni diplomata az egyetemes, az egészvilágon jelen lévő egyház szolgálatábanáll. Számtalan diplomáciai és protokollá-ris eseményen kell részt vennem, ennekellenére én is végzek pasztorális feladatot.Azt is hozzá kell tennem, hogy diplomatakollégáim közül is sokan igénylik a lelki-vezetést. Természetesen én is naponta mi-sézek, alkalmanként gyóntatok, esketek,bérmálok én is, mint sok más püspök éspaptestvérem.

Ferenc pápa Pintér Gábor pápai prelátust, az ausztriaiapostoli nunciatúra első tanácsosát, a Váci Egyházmegyepapját idén május 13-án apostoli nunciussá nevezte ki aBelarusz Köztársaságba és egyúttal érseki rangra emelveőt a velebusdói címzetes érseki címet adományozta neki.Pintér Gábort, a Belarusz Köztársáság kinevezett apostolinunciusát július 15-én szentelték püspökké Vácott. A fő-szentelő Pietro Parolin bíboros államtitkár, a társszentelőkErdő Péter bíboros és Beer Miklós megyéspüspök voltak.*Erre a különleges ünnepi alkalomra kaptunk baráti meghí-vót feleségemmel, hiszen Gábor nem csak középiskolaikollégiumi szobatársam volt, s a lelkészi hivatásra inspi-ráló első embere a JóIstennek, de évtizedes barátság isösszeköt minket.

„Teljesen új valóság vár rám Belorusziában...“interjú Pintér Gábor velebusdói címzetes érsekkel

*Az eseményen jelen volt Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Christoph Schönborn bécsiérsek; Tadeusz Kondrusiewicz, Minszk-Mohiljev érseke, a belarusz püspöki konferencia elnöke; Alberto Bottari de Castello,Magyarország apostoli nunciusa; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; valamint számos egyházi és világi személyiség. Fo

tók

közz

étét

elén

ek le

hető

ségé

rt e

zúto

n is

kös

zöne

t a M

agya

r Kur

ír Sz

erke

sztő

ségé

nek!

5

Számos országban teljesítettélszolgálatot, kilenc nyelven beszélsz– ennyit írnak az interneten Rólad,bár tudom ennél több nyelvettanultál, s értesz. Mi az, ami azeddigi kiküldetések nyománleginkább segítette hivatásod,személyiséged alakulását,fejlődését?

Nagyon hálás vagyok a Jóistennekebből a szempontból is, hogy ezt a hiva-tást adta nekem. Például, az első igazi ta-lálkozásom a szegénységgel Haitiben volt.Ezért is világos előttem, hogy Európábanmennyire nem tudják, milyen valódi szük-ségben élni. Azt is megtanultam, hogy avilág tele van jó emberekkel. Sajnos aszenzációhajhász média ebből a szem-pontból teljesen torz képet vetít elénk.Megtapasztaltam azt is, hogy a világegy-ház – bár mindenütt vannak helyi jelleg-zetességek – mindenhol ugyanaz.

Hogyan fogadtad kinevezésedhírét? Milyen érzések vannakbenned, mint nagykövet?

Ha egy papot kineveznek püspöknek,általában meglepődik rajta, hiszen előze-tesen nem értesül róla. Nálunk ez azértvan másként, mert a szol-gálati idő előrehaladtávallehet sejteni a változást.

Lelki értelemben per-sze megfogalmazhatatlan,mit is érzek. Készültem ráimádsággal, elmélyüléssel.Amikor megkaptam a hírt,és láttam, hogy Beloruszi-ába kerülök, akkor azöröm és a kíváncsisággal kevert feszültségkavargott bennem. Azóta ismerkedem azország történelmével, kultúrájával. Belo-ruszia – mely volt lengyel, litván és oroszfennhatóság alatt is – több mint négyszázév után, 1991-ben nyerte vissza a függet-lenségét. A lakosság nagyjából hetven szá-zaléka ortodox és körülbelül negyede – kétés félmillió ember – katolikus. A statiszti-

kai számok állandóan változnak, mert aszovjet kommunista elnyomás alatt sokannem merték az Egyházban anyakönyvez-tetni keresztelésüket, mert féltek a politi-kai következményektől... Jelenleg a négyegyházmegyéből álló katolikus közösségetkilenc püspök vezeti. A fiatal, élő és dina-mikus egyház meghatározó része a társa-dalomnak. Míg az országban két hivatalosnyelv van, a belorusz és az orosz, nagyonfontosnak tartják a helyiek, hogy a misenyelve a belorusz.

Érseki jelmondatod a „Gaudium etspes”, azaz: öröm és remény. Akikjobban ismerik a római katolikusegyház történelmét, azoknak erről aII. Vatikáni Zsinat jut eszükbe. Miértéppen erre esett a választásod?

Létezik egy olyan honlap, ahol vagyötezer püspöki jelmondat olvasható, énezt átnéztem, de ezek közül egyet seméreztem hozzám közelállónak. Egy nap akápolnában villant be ez a mondat. Egy-részt ez tükrözi az én személyiségemet.Másrészt azt gondolom, a krisztusi tanításfő üzenete is ott rejlik ebben a két szóban,hiszen örömre vagyunk hivatva, míg a re-mény a feltámadásra utal. Végül pedig a

II. vatikáni zsinat Gau-dium et spes című konsti-túciója az egyház és amodern világ kapcsolatá-val foglalkozik. Ez egy va-tikáni diplomatánakmintegy kézikönyvkéntszolgál.

Mikor foglalod el újszolgálati helyedet?

A püspökké szentelésem most július15-én volt Vácott, a főcelebráns-, és szen-telő Pietro Parolin bíboros államtitkár –,ahogyan mondani szokták a pápa közvetlen he-lyettese (fm) – volt, a társszentelők pedigErdő Péter bíboros és Beer Miklós me-gyéspüspök. Terveim szerint augusztusmásodik felében utazom Minszkbe.

Mit jelent magyarként a pápaidiplomácia csúcsára érni?

Nagyszerű érzés, hogy a Szentatya egyilyen fontos feladattal bízott meg. Az,hogy magyarként fogok egy ilyen felelős-ségteljes munkát végezni, még fokozza eztaz érzést. Sokszor megkérdezték tőlem,hogy miért nem otthon dolgozom. Úgygondolom, tisztában kell lennünk azzal,hogy a katolikus egyház nem egy nemzetiintézmény. Küldetése bizonyos értelem-ben az egész emberiséghez szól. Nemzet-közi konferenciákon gyakran elhangzikdiplomata kollégáimtól, hogy a szentszékidiplomácia a nemzetek közösségének lel-kiismerete. Ha ebből a szempontbólnézem, akkor csodálatos dolog, hogy én,egy kis országból érkezve, részese lehetekegy ilyen magasztos küldetésnek.

Most a barát hangja szólal megbennem és kérdezem: Mikorláthatunk, s fogadhatunk Téged ittTatán?

Jól tudod, ha tudok, akkor megyek, dehivatásunk olyan, hogy ritkábban adatikmeg az ilyen jellegű megállás. Napi imá-imban évtizedek óta benne vagytok, s bárez nem pótolja a személyes találkozást, demegerősítő, hogy a hit dimenziójában ösz-szetartozunk, mint testvérek is.

A feladat, amivel a Szentatya megbí-zott nemcsak szép és felemelő, de ugyan-akkor óriási felelősség is, melyetszeretnék jó sáfárként végezni. Ezért kér-lek Téged, s Gyülekezeted tagjait, s a Lut-herrózsa Olvasóit is, imádságodban,imádságaitokban gondolj, gondoljanakrám, hogy munkálkodásom az Úr szőlős-kertjében a JóIsten kegyelméből gyümöl-csöt teremjen!

Teremjen, s hordozunk, ahogyan Teis hordozul minket! Köszönöm abeszélgetést!

Pintér Gábort 1988-ban szentelték pappáVácott, 1987-1989között a bécsi Páz-máneum rektoránakhelyettese volt,1989-1993 között aBurg Kastl-i MagyarGimnáziumban taní-

tott, 1993-1996 között elvégezte a vati-káni diplomataképzőnek számító PápaiEgyházi Akadémiát, s lépett a Szentszékdiplomáciai szolgálatába.

1996-2000 között a haiti nunciatú-rán, majd 2000-2003 között a bolíviainunciatúrán szolgált titkárként. 2003-2006 között az észak-európai országok-ban (Svédország, Norvégia, Izland,Dánia, Finnország) akkreditált stock-holmi nunciatúra titkára, majd taná-csosa volt. 2006-2010 között a párizsinunciatúrán, 2010-2013 között a mani-lai nunciatúrán, az utóbbi három évbenpedig a bécsi nunciatúrán szolgált taná-csosi beosztásban.

6

Ne félj... ne csüggedj el! Veled vanIstened, az ÚR, ő erős, és megse-gít. Zofóniás 3,16-17b

Az „felvilágosult“ ember régóta nem félaz Istentől. Amióta azonban semmitőlés senkitől – még Istentől sem(!) – tart, azótatapasztalja mit jelent rettegésben élni.Önmaga ura akart lenni, s elveszítetteuralmát önmaga felett. Mostmár nemcsaklegyőzni akarja egyik nép a másikat,hanem teljesen megsemmisíteni. A néme-tek vetették be először a vegyi fegyvert(mustárgáz) az első világháborúban... azamerikaiak az atombombát a második-ban... vannak akik az olaj fegyverével,megint mások a pénz hatalmával harcol-nak... de kik ellen is?

Földünk nemcsak egy faluvá zsugoro-dott, hanem egy családdá. Ugyanazt a le-vegőt szívjuk, ugyanazt a vizet isszuk,ugyanabban megemelkedett háttérsugár-zásban élünk, amit az elmúlt fél évszázad-ban mintegy 2700 kísérleti nukleárisrobbantásának s, az emberi mulasztásnakbetudható reaktorbaleseteknek köszön-hetjük, ugyanazokat a „műanyag“ élelmi-szereket esszük, s ugyanazok a betegségek(rák, AIDS, tüdőgyulladás stb.) gyötör-nek... egyek vagyunk a szenvedésben, smégsem beszélünk egy nyelvet. Egy faj-hoz, az emberihez tartozunk, sőt Istenünkis csak egy van... Ahogyan eltávolodikegyik ember a másiktól, úgy távolodik elaz alapigazságoktól, s a józan észtől is. El-hiszi, hogy az Isten nem egy, hanem több.Elhiszi, hogy az embernek vergődnie kella démoni hatalmak között, mert ez asorsa. A Sátánban, a negatív erőkben gon-dolkodás nélkül hisz, de életét képtelen azIsten Szeretet-uralmá alá hajtani... Any-nyira mégsem erős az Isten szeretete,hogy áttörje az Ego falát! Tessék meg-nézni hány embertársunk képtelen a pár-beszédre, mert kedvére összebarkácsoltvallásos világlátásába nem fér bele a ke-resztény vagy a muzulmán, a buddhistavagy hindu, a zsidó vagy a hottentotta tör-zsi vallás! Nincs még egy olyan elvetemültfaj, mint az emberi. Képes megsemmisí-teni a másikat csakis azért, mert másképpgondolkodik!

Van okunk a csüggedésre! Mert a féle-lem okozta sötét történelmi viharokbólsemmit nem tanult az ember. Az apoka-liptikus (végidők) látomások nem a démo-nok és az Isten harcáról szólnak. HaJézusnak adatott „minden hatalom meny-nyen és földön“, akkor az történik a világ-ban is, amit a katedrálisok gargolye-inális láthatunk: szolgálnak Istennek: tartják

az oszlopokat. A végső leleplezés (apokalüp-tein=fátylat lebbenteni) pedig azt mutatjameg, hogy kicsoda az ember valójában, smilyen gonoszságokra képes... Még arrais, hogy elpusztítsa a teremtett életet... Afelhalmozott nukleáris és vegyi potenciála Földnél tizenhatszor nagyobb bolygóteljes sterilizációjára lenne képes... Ezekvagyunk mi, emberek. Isten ennek elle-nére Velünk van. Vajon meghatja-e azembert az Isten jelenléte?

Uram! Köszönöm Neked életemet,melyet oly sokszor nem örömmel élek.Kérlek taníts meg szeretni önmagamat

úgy, hogy létezésem örömévelmásoknak szolgálva kiteljesedhessek

Tebenned, s egykoron eljuthassakminden kérdésem válaszához,

Tehozzád! Ámen

Ne félj, mert nem vallasz szégyent.Ézs 54,4

Afélelem nagy úr... a törvény is, de szük-ség még nagyobb. Sok bölcsesség, szó-lás tükrözi, hogy az élet mindig sokkalbonyolultabb kihívások elé állítja az em-bert, mintsem azt gondolná. Az ember ál-talában úgy érzi, ura a saját helyzetének,de bizony gyakran átélheti az „ember ter-vez, Isten végez“ keserű igazságát. Életünkkülönlegesen nehéz helyzeteiben égetőenmardossa lelkünket a kérdés: hogyan tu-dunk megfelelni az előttünk álló felada-toknak? Nem csoda, ha ilyenkor a félelemszele megcsapdos minket.

Isten szava mindig biztatást ad, mertaz Ő szava teremtő erő. Nemcsak létrehoza semmiből valamit, de rendező erejévelbiztonságot ad, célt jelöl ki, távlatot nyit.Amikor úgy érezhetjük, hogy nem va-gyunk urai az eseményeknek vagy akársaját életünk hibás döntéseinek következ-ményeként sodortatunk egy veszélyes „ví-zesés“ elé, akkor nem tudunk abba, vagyazokba kapaszkodni, akik velünk együtttehetetlenül csapódnak ide-oda. Ilyenkora biztos pont, a parti kikötő egyedül azIsten. Az eredményesség záloga csakis Őlehet. A mentőöv (emberi próbálkozások a túl-élésre) ugyan fenntart a vízen, de megme-nekülésemhez az kell, hogy Valaki a

mentőöv kötelét erősen kezében tartva apartra húzzon. Persze, hogy ilyenkor fé-lünk, hiszen balga az, aki az elemek erejétalábecsüli.

Isten biztat: „nem vallasz szégyent... haéletedet rám bízod, ha reménységedetbelém veted“. Ellenkező esetben progra-mozott a bukás. Az istentelenek „okossága“bolondság az Isten előtt, de néha megen-gedi az Isten, hogy kiderüljön az emberszámára is, milyen balga az, aki magába, snem Teremtőjébe veti bizalmát...

Uram! Te vagy ura szélnek a tengernek,s Tiéd az egész embervilág. Szeretetedtüzét gyújtsd meg mindannyiunkban,hogy akaratod szerint cselekedjünk!

Ámen.

Számon kérem az ember életét:egyik embertől a másikét. Aki embervérét ontja, annak vérét emberontja. Mert Isten a maga képmásáraalkotta az embert. 1 Móz 9,5c-6

Digitilás, csúcstechnológiás világunk-ban számtalan kommunikációs esz-köz áll rendelkezésünkre, hogymegértessük magunkat a másik emberrel– és mégsem sikerül! Kétszáz körül vanazoknak a fegyveres konfliktusoknak,helyi háborúknak a száma, melyek ma isdúlnak különböző kontinenseken. Egyikaz olajért, másik az élettérért, harmadik -ezekből van a legtöbb, több mint a fele(!)– a vízért. De nem csak népek és nemze-tek acsarkodása árnyékolja be bolygón-kat. Ha képzeletben lepellé szőnénkmindazokat a finom lelki fonalakat, me-lyekkel a teremtettségbeli rend okán Istenegymással összekötni igyekezett minket, smi mégis mindet szétszakítottuk, bizonygyászlepel borítaná be a Földet.

Családon belüli erőszak, rasszizmus,brutális gyilkosságok a civilizált és ke-vésbbé civilizált világban, mindennapja-ink általános „töltelék“ híranyagai, azemberek többnyire rezzenéstelen arccalés lélekkel falatoznak tovább a rádió vagytelevízió mellett. Az, hogy valaki öl - mamár nem „téma". Az hogy önjelölt, zava-ros elméjű, korábban csak filmvásznonránk vicsorgó negatív hősök közöttünkjárnak, szintén az életünk részévé vált... snem sokat tettünk eddig ellene. Érte

7

annál inkább! Nappalik oltárává vált aplazma, az LCD vagy SED TV, melynekpanoráma-ablakán keresztül ömlik ránk -nem a kulturális, csak egyszerűen a sze-mét. Kulturális (cultus=megművelt, felszán-tott) ugyanis csak az lehet, ami épít, amirombol, az nem kultúra, a destrukció(rombolás, megsemmisítés)... Pedig mindentechnikai eszköz biztonságunkat (testi éslelki!) kellene hogy szolgálja.

Isten mindent számon két rajtunk. Azöntörvényű ember nagy illúziója, hogyIsten nincs, s ezért nem is kell felelniesenki, csakis önmaga előtt. Ahogyan afilmbéli nagyhatalmú diktárok – ha szorula hurok a nyakuk körül – a legkétségbesetteb-ben szűkölnek nyomorult, vacak életükért,ugyanígy van a „való világunkban“ is: ha-talmaskodó erősek roppannak össze szá-nalomra sem méltó senkikké, amikorrongy életükről, rozsdásodó egzisztenciá-jukról van szó. Élni nem tudtak ember-ként, de halni sem... A méltóságot ugyanisIsten adja. Ő az, aki garancia és biztosék akiteljesedésre, önmegvalósításra. Önma-gunkat ugyanis csak akkor találjuk meg,ha istenképűségünket kívánjuk megélni.Isten tehát nem „alszik". Törvényein ke-resztül jelen van, s jeleket hagy világunk-ban, hogy felismerjük Őt. Közömbösen elmehetünk jelei mellett, de Ő közömbössosem marad, mert Ő maga az: Isten...

Uram! Békétlen világodat tedd békéssé,s formálj minket erőddel, hogy

észerevegyük: Te magad vagy a Béke!Ámen

A szeretetben nincs félelem, sőt a tel-jes szeretet kiűzi a félelmet. 1Ján 4,18

Afélelem az egyik alapvető, elemi ösz-tönünk, ha nincs meg bennünk, véd-telenek lennénk. Mi protestánsok gyakranelfelejtjük, hogy nemcsak intellektuálissíkon (ige-magyarázatok által) közelíthetőmeg az Isten. Az Istent legelőször is a lá-bunkban kell/lehet érezni. (Ha a körülmé-nyekben megtapasztalom, bizony beleremega lábam: Uram, köszönöm, hogy ezt most„megúsztam”, köszönöm, hogy megsegítet-tél.) Az angyal szava is ez: Ne félj(etek)!Luther is azt mondja a parancsolatmagya-rázatai elején: Istent félnünk és szeret-nünk kell.

Az eredeti görögben a félelem szónál afobosz áll, azaz nemcsak félni, megijednijelentéssel bír, hanem benne van az ag-

gódni jelentése is. Így értheti a szeretetapostola, János: a teljes szeretet kiűzi a fé-lelmet. De mi a teljes szeretet? Az csakisaz Istené, mert a mienk, az rész szerinti,pártos, s hamar megkopik. Az övé nem,ezért kell benne újra és újra megfüröd-nünk. Ha az ő szeretete mos meg minket,akkor tiszták vagyunk, s a legnagyobb ki-hívásaink előtt sem torpanunk meg, hi-szen tudjuk: Ha Ő velünk, ki ellenünk?

A keresztény (krisztianoi=krisztuskövető)embereket mindig üldözték. Először a zsi-dók, mert nem értették, hogy máskéntgondolkodnak az Egyről. Azután a császá-rok, mert azt gondolták politikaiambícióikvannak. Azután kiderült, hogy nem, de azis nyilvánvaló volt, hogy nem szórják apénzüket, mert egyszerűségben élnek, sszámukra nem a testi élvezetek, hanem aKrisztus-himnuszok éneklése az igazi gyö-nyörűség. Mivel egyik császár a másikután egyre nagyobb adókat vetett ki (ti. alégiókat finanszírozni kellett, nagy va-gyonszerző háborúk már nem voltak, aRómai Birodalom határai állandósultak)valahonnan pótolni kellett a hiányt. Ígykerültek célkeresztbe a keresztények.

A krisztuskövetőket nem elsősorban ahitük miatt üldözték. Azért is. Krisztusmai követői azért szenvednek el ma isnyomorúságot, mert a világ hatalom-, éspénz-szomjas emberei kíméletlen harcotfolytatnak, hogy megnyerjék maguknak avilágot – bármi áron. Ebben a kíméletlenharcban elsősorban azok kapnak sebeket,akik a közösségért (Isten népéért) hoznak ál-dozatot. Ők ugyanis mindig ott vannak,ahol a történnek a dolgok: szociális konf-liktusok, társadalmi igazságtalanság, disz-krimináció stb.

Üldözöttek vagyunk. Üldöz minket isa testiség, a baj, az anyagvilág naponkéntmegnyilvánuló minden csábítása és ,min-dennapjaink életkoptató helyzetei. Desoha nem vagyunk elhagyottak, mertIsten velünk (Emmanuel) van! Ha letipor-nak minket: gonoszság és közösségelleneserők, akkor sem veszünk el, mert Istensoha nem töri el a megrepedt nádszálat, snem oltja ki a füstölgő mécsest. Ő, a Kül-dött, a Felkent azért jött ebbe a világba,hogy megmentse azokat, akik az övéi,hogy semmit ne veszítsen el abból, amiNeki adatott.

Küzdelemben, kihívásban jó tudnunk:Az utat nem mi választottuk, hanem Őadta, s ezért az igaz is, mert az maga az Élet.

Uram! Te látod embervilágunkat, smindannyiunk lelkét, benne a

legmélyebb titkokat is. Könyörüljnépeden, mely elveszítette a Benned

való örvendezés készségét, s elfelejtette,hogy mindennnek forrása Te magad

vagy. Éltess minket Igéddel, hogyfelismerjük igazságaidat, és aszerint

éljünk embertársaink javára, magunkboldogulására, a Te dicsőségedre!

Ámen

H. T. Klára:

A MÉLYÚTI KRISZTUSHOZ

Nem tudok szólani TehozzádJézus,

kiterjedt karjaid, horpadt melleds véged levegővétel-szünete

hallgatni késztet.Éltem valaha erre, jártam én is e vidéket

--szűkült garattal, tarlott sors-tudattal,karod- s lábadra

ezer rettenet gyarlóságát képezvearcomon alázattal,

oldaladon esdve,szent tested corpusán

égő bánattal merengves Tőled-remélt teljességért

a lélek botlásából égre tárva: értem hordott szent keresztedért

jó szívvel vállaltüdvösségemért,

váltságomért:az EGY háromságos diadalával

...sorsom ez útelágazásban,Jézusom,

köszönöm Neked.Magyar sorsom

hogy Veled viselhettem –köszönöm Jézusom,köszönöm Istenem

Nagyon sok minden, ami agyülekezetben történik

– sokaknak magától értődő...

Nagy-nagy köszönetérte minden Segítőnek!

Olvasd, linkeld! Vidd el az otthonmaradtaknak!

Színesben megtekintheted:http://tata.lutheran.hu/ujsag_hirlevelek.htm

8

Felhívás – kérésIsten kegyelméből 2016-ot írhatunk, melyelő-éve, főpróbája is lesz a reformáció 500-dik évfordulójának. Mindenütt a világon, aholevangélikusok élnek, igyekeznek majd méltó-képpen megemlékezni a félezeréves lutheránusmúlt nehézségeiről és sok-sok eredményéről, sebből nem szeretnénk kimaradni mint gyüleke-zet, mi tataiak sem!

A 2016-os esztendő azonban különösen isfontos számunkra, hiszen a Tatai EvangélikusGyülekezetet 1926-ban alapították. Szeretnénkezt a 90-dik születésnapot méltóképpen meg-ünnepelni, ezért már most kérem a testvéreket,hogy készüljünk erre! Erkölcsi és egyben hiva-tásbeli kötelességem is, hogy gyülekezetünk le-gújabbkori, történelmi viharokkal sújtotttörténelmét megírjam – legutóbbi összefoglalót/amit évek óta keresek!/ még Plahy Lajos lel-kész írta meg valamikor az 1950-es évek végén–, melyhez szükségem van a Testvérek támo-gató együttműködésére is! Kérem mindazokat,akik tudnak evangélikusokról, akiknek birto-kukban vannak fényképek a tatai evangéliku-sok 20. századi eseményeiről, hogyelérhetőségüket közöljék velem. Szeretnékminél több helyi dokumentumot össze-gyűjteni, azokat digitalizálni, hogy könyvformájában is megmaradhasson forrás-értékűen az elmúlt 90 esztendő! Mivel azelmúlt több, mint fél évszázad – 1963-2016-igterjedő időszak – egybeesik két lelkészcsalád(Nagy-Frankó) tatai történetével is, ezért fontosszámomra, hogy lehetőleg minél több jelentőseseményről forrásértékű közléseket szerezzek.Ha valaki tehát tud valamivel szolgálni, hogyminél több tényt tudjunk rögzíteni gyülekeze-tünk elmúlt 90 évéről, annak együttműködésételőre is nagy tisztelettel köszönöm!

Franko Mátyásev. lelkész – Tata

Kedves evangélikus Testvéreim!

2017-ben (2017. október 31.) ünnepeljük a lutheri reformáció félezeréves jubileumát! Eza jubileum különösen is fontos a világ evangélikusságának (mintegy 75 millóan vagyunk) sbenne nekünk tatai lutheránusoknak... Regiszterünk – ill. népszámlálási adatok szerint is –gyülekezetünk vonzáskörzetébe tartoznak olyan evangélikus/lutheránus testvéreink is,akiknek kapcsolata valamilyen okból mára meglazult Evangélikus Egyházunkkal, degyökereiket nem felejtették el.

Őket keresem, most itt Bajon.Hivatásbeli kötelességemnek is tartom, hogy e közelgő jeles jubileum alkalmából –

amennyire emberileg lehetséges -, el-/utol-érjem, s „összegyűjthessem” őket, hogy velünk együttújra átélhessék a lutheránus helyi-, gyülekezeti- és világközösséghez tartozás hit-, és kul-turális szépségeit.

Ezért szeretettel és tisztelettel kérek Mindenkit, ha tudomása van olyan evangéliku-sokról, akik szívesen vennék megkeresésemet, kérem ezt jelezzék a Tatai EvangélikusGyülekezet (Tata, Bárány u. 2. Evangélikus Kistemplom) felé szóban (10 órakor kezdődő vasárnapi isten-tiszteletünkön), írásban, telefonon (34-586-065) – vagy éppen interneten:

http://tata.lutheran.hu

ahol értesülhetnek alkalmainkról, havonta megjelenő, lelkiséget és információáramlástsegítő újságunkat a Lutherrózsát is olvashatják:

http://tata.lutheran.hu/napiuttablazat.htm

Támogató együttműködésüket előre is megköszönve, s bízva abban, hogy a nyáriszünet után, szeptembertől rendszeresen is találkozhatunk – itt Bajon! Tisztelettel és szeretettel,

„Erős vár a mi Istenünk!“

500 éves(1517-2017)

a lutheriREFORMÁCIÓ

Evangélikusokat keresek!

Evangélikusokat keresek!

Franko Mátyástatai evangélikus lelkész

Támogatásll ee hh ee tt őő ss éé gg ee

Evangélikus Egyházközség Tata számlaszáma:

63200119-14926282Egyházfentartói járulékát,

adományait itt is tudjuk fogadni.Támogatását köszönjük!

október 6.Akinek a „szekerét még azIsten is tolta/húzta“... Egy toleranciában, s jólétbentobzódó ókori állam, Mózesután legnagyobb hatású prófé-tája, aki még halált sem látott.

október 13.„Laudato si“– mennyire legyen„ökö/zöld“ a keresztényember?Egy tabukat döntő pápa elsőenciklikájáról...

november 3.Félezeréves a „lutheranus“EgyházÉrdekességek az egyháztörténet-ből, 500éves jubileumunkra ké-szülődve.

november 10.Képek és a BibliaKét meghatározó kommunikációseszköze a Lutherék-elindította re-formációnak. Képtilalomtól a Bib-lia képies nyelvezetéig.

november 17.Amit a zsidó vallásról tudni illik Az újszövetség gondolatvilága azószövetségi logika tükrében.

november 24.Amit az iszlám vallásróltudni illik Kelet és nyugat találkozása.Európa és az iszlám. Kul-túrák és határok

.december 1.Isten ádventje és emberiváradalmakMiért kell arra várni, ami már régmegtörtént? Az ádvent teológiája.

december 8.Ünnepeink és az Istennekszentelt idő...Amiből mindig kevés van: az azidő! Soha ennyire nem határoztameg az ember életét a mért idő.Az idő, mint talentum.

december 15.Miért nem a téli napfurdulón(dec.21.) ünnepeljük akarácsonyt?

A Nikodémus Akadémia több száz témájamegtekinthető gyülekezetünk honlapján ahttp://tata.lutheran.hu/nika.htm címen.

TaTai Evangélikus Egyházközség, Bárány u. 2. Franko Mátyás ev.lelk. TEl: 487-834

NikANikA ”A kérdések és válaszok bibliaórája””A kérdések és válaszok bibliaórája”

Mert a reformációmegmozgat!

(És Téged?)

NikANikANikodémus AkadémiaNikodémus Akadémia

Biblia

BibliaÓ

Órr aa

azok számá

ra, akik sze

retnék

alaposabba

n megismer

ni a kereszté

ny

tanítás alap

igazságait

Minden

Minden ccss

üüttöörr ttöökköönn

18 órakor!

18 órakor!