közönségnevelés fókuszában a „hatos”

Közönségnevelés a NKA támogatásaifókuszában

Gyógyító muzsikusok

A „Hatos”

FOTÓ

: NE

UB

AE

RR

UD

OLF

LEGFONTOSABB FELADATUNK A GYERMEKEK MEGSZÓLÍTÁSA

TARTALOM

2 XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

KALENDÁRIUMA közelmúlt és a közeljövô zenei hírei, eseményei.

(Aradi Péter)

ZENEI KÖZÉLETÜNK A helyi önkormányzatok hivatásos zenekari és énekkari támogatása

Márciusban ünnepelte egy esztendôs születésnapját a MûvészetekPalotája

2005. január 8-tól az idei év márciusáig 565 kulturális rendezvény-nek adott otthon a Duna-parton álló ház, ennek majdnem fele, 229volt saját rendezésû, s a programoknak összesen közel hétszázezernézô tapsolhatott. (Réfi Zsuzsanna)

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Mozartra és Bartókra emlékezveIdén negyedszázados, töretlen sikerét ünnepelte a Budapesti Tava-szi Fesztivál, amely a kettôs, Mozart- és Bartók-évforduló jegyébentelt, ám emellett igazi ritkaságokat is kínált, mint például Charpen-tier tavaly bemutatott Három bibliai történetének francia-magyarkoprodukciós elôadása. (Pál Eszter)

SZEGED

Gyüdi Sándor hét sikeres év után ismét pályázika Szegedi Szimfonikusok vezetésére

Gyerekként a muzsikát jobban szerette annál, hogy megélhetésiforrásnak tekintse, ezért elôször matematika-fizika szakon szerzettdiplomát. Most ismét megpályázza az igazgatói-karnagyi posztot,hiszen még számos tervét szeretné megvalósítani, s a zenekar érté-kes mûvészi munkájához is egyre jobb feltételeket kíván teremteni.

(Réfi Zsuzsanna)

KÖZÖNSÉG-UTÁNPÓTLÁS

Fókuszban a közönségnevelô hangversenyekSzirányi János, az NKA Zenei Szakmai Kollégiumának elnöke sze-rint elônyt élveznek azok a rendezvények, amelyek szerkesztési ötle-tekkel, újszerû formai keretek kialakításával, szakszerû moderálás-sal, az ifjúság megszólításával segítik az értékes zene befogadását.

(Réfi Zsuzsanna)

Zelinka Tamás közönségnevelésrôl, mûsorvezetôi titkokrólA zene minél teljesebb befogadásához pontos információkat kellnyújtani, s ezek az ismeretek segítenek abban is, hogy egy-egyhangverseny még nagyobb élményt adjon. (Réfi Zsuzsanna)

Lukácsházi Gyôzô kicsiknek szóló sorozatára évrôl-évre több ezrenkíváncsiak

A tíz évvel ezelôtti, legelsô Bonbon Matinén még csak harminc-negyven gyerek ült a nézôtéren, ma azonban már több mint három-ezren váltanak bérletet Lukácsházi Gyôzô zenei sorozataira. A Ma-gyar Rádió szerkesztô-mûsorvezetôje annak örülne a legjobban, haa mûsorral tévében vagy rádióban is találkozhatnának az érdeklôdôk.

(Réfi Zsuzsanna)

RÁDIÓKÓRUS

Új kollektív szerzôdést szeretne a RádióénekkarPozitív eredménnyel zárult az a márciusi meghallgatás, amely so-rán a Rádióénekkar tagjai mutatták meg tudásukat.

Strausz Kálmán szerint senki sem akarja megtizedelni a RádióénekkartA mostani megmérettetés eredményével nagyon elégedett, hiszena külföldi szakemberek is azon a véleményen voltak, hogy kórusaigazán kiváló együttes. (Réfi Zsuzsanna)

PORTRÉMONTAG LAJOS születése 100. évfordulójának ünnepére

2006. májusában Magyarország és a világ nagybôgôs társadalmaegy zseniális nagybôgômûvész születésének 100. évfordulójáraemlékezik. (Vas László)

ÖRÖMZENEGyógyító muzsikusok

Budapesten koncertezik az Európai Orvos-zenekar. A június 11-ikoncert a Zeneakadémián azért is különleges, hiszen a londoni ala-pítású együttes, amelynek már több honfitársunk is tagja, másodiknem londoni koncertjét adja a magyar fôvárosban. (Pál Eszter)

KRITIKA

A MÁV Szimfonikus Zenekar, a Magyar Telekom Szimfonikus Zene-kar, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Rádiózenekar, a PannonFilharmonikusok, a Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekarmárciusi, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a BM DunaSzimfonikus Zenekar áprilisi hangversenyeirôl. (Fittler Katalin)

ZENETÖRTÉNET Egy gyôri hegedûs Sionban, a hegedûsök fôvárosában.

Varga Tibor hegedûmûvész Gyôrött született , de életének java ré-szét Svájcban töltötte. Ki tagadhatná, hogy ez a nagyszerû hegedûs,tanár és karmester az általa kijelölt célokat messzemenôen meg-valósította, túlszárnyalta, és – mindenek felett – megtalálta a bol-dogságot? (Rakos Miklós)

Rafael Kubelik (1914–1996) visszatérése1948-ban, a kommunista diktatúra hatalomra jutásakor Kubelik til-takozásként elhagyta Csehszlovákiát, azzal a fogadalommal, hogycsak akkor tér vissza, ha hazája ismét szabad lesz. Ez a pillanat1990-ben végre eljött és a 76 éves mester több, mint négy évtizedesönkéntes emigrációja után ismét egykori zenekara a Cseh Filhar-monikusok élére állt, hogy a Prágai Tavasz két megnyitó hangver-senyét elvezényelje. (Boros Attila)

MÛHELY A HATOS

A „hatos” a magyar zenekultúra egyik felbecsülhetetlen eszmei ér-tékû szentélye, nem csupán egyszerû építészeti alkotás.

(Ujházy László)

Az elégedettség motívumai A médiumokban mindig újból szó esik arról, hogy a zenekari mu-zsikusok elégedetlenek a munkájukkal és boldogtalanok. Még nevesmuzsikusok is „frusztráltnak” ill. „elkeseredettnek” tartják a zene-kari muzsikusokat. (Sabrina Paternoga)

A fôpróba avagy a próba a fô?Nagyon kevés kivételtôl eltekintve a karmesterek, lázasan, aprólé-kos gonddal, részletezve, meg-megállva dolgoznak a fôpróbán is.A szólampróbákon érlelt, az összpróbákon ezerszer begyakoroltpasszázsokat (állásokat) ismételtetik végtelen türelemmel, a fôpróbalátszatát is elkerülve. (Szabó Vilmos)

HANGVERSENYNAPTÁR

4

5

6

7

8

11

12

14

15 42

16

18

20

22

26

31

36

33

40

3XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

TABLE OF CONTENTS

CALENDAR News and events of the recent past and the near future.

MUSICAL LIFE Local governments sponsoring professional orchestras and choirs

Palace of Arts: first-birthday celebration in MarchThe building on the bank of the Danube served as a host to 565 cul-tural events between 8th January 2005 and March 2006. Almosthalf of the programmes, 229 in number, were locally organized. Anaudience numbering about 700,000 applauded the products.

(Zsuzsanna Réfi)

BUDAPEST SPRING FESTIVAL

In commemoration of Mozart and Bartók Celebrating twenty-five years of unbroken success this year, theBudapest Spring Festival devoted much of its programme to thedouble anniversary honouring Mozart and Bartók. Besides, it pre-sented veritable rarities such as the performance of Charpentier’sThree Biblical Stories in French-Hungarian co-operation, whichwas first performed last year. (Eszter Pál)

SZEGEDAfter seven successful years, Sándor Gyüdi runs again to becomedirector of the Szeged Symphony Orchestra As a child, he loved music more than to regard it as a simple sourceof livelihood. So he studied mathematics and physics first. Now heruns again for the post of director-conductor so as to be able toaccomplish some of his unrealized plans and to create better condi-tions for the high-standard artistic work of the orchestra.

(Zsuzsanna Réfi)

RECRUITING FUTURE AUDIENCES

In the focus of attention: concerts educating audiences János Szirányi, president of the Board of Music at the National Cul-tural Fond claims programmes will be given priority that promotethe reception of good music through interesting ideas of selection,new forms, professional moderation and finding means to attractthe youth. (Zsuzsanna Réfi)

Tamás Zelinka on educating the audience and the secrets of being a hostIn order to foster a comprehensive and in-depth reception of music,correct information is needed. This knowledge contributes to turn-ing a given concert into a more delightful experience.

(Zsuzsanna Réfi)

Gyôzô Lukácsházi’s series for the little ones attracts huge audienceseach year

At the first Bonbon Matinée ten years ago there were no more thanthirty to forty children in the concert hall. Today over three thou-sand subscription concertgoers attend Gyôzô Lukácsházi’s musicalseries. Lukácsházi, who is editor and host at the Hungarian Radio,would be most delighted if the programme was also available onTV and radio. (Zsuzsanna Réfi)

RADIO CHOIR

The Radio Choir for a new collective agreementThe March audition turned out positively when members of theRadio Choir gave evidence of their accomplishments

Kálmán Strausz: nobody wants to decimate the Radio Choir He is very contented with the result of the scrutiny because foreignexperts were also of the opinion that his choir was, in fact, a splen-did ensemble. (Zsuzsanna Réfi)

PORTRAITCentennial celebrations of Montag Lajos’s birth

In May 2006 Hungary and the double bass society of the world willcommemorate the congenial double bassist’s 100th anniversary ofbirth. (László Vas)

MUSIC TO ENCHANTHealing musicians

The European Doctors’ Orchestra is giving a concert at the Academyof Music on 11th June. It is all the more remarkable as the London-based ensemble with several Hungarian members chose the Hungariancapital for its second concert outside London. (Eszter Pál)

CRITIQUES On concerts given in March by the Budapest Concert OrchestraMÁV, the Hungarian Symphonic Orchestra, the Hungarian NationalPhilharmonic Orchestra, the Hungarian Radio Symphony Orchestra,the Pannon Philharmonic Orchestra-Pécs, the Ernô DohnányiSymphonic Orchestra of Budafok and in April by the BudapestPhilharmonic Orchestra and the BM Danube Symphony Orchestra.

(Katalin Fittler)

HISTORY OF MUSIC A violinist of Gy[r in Sion, the violinists’ capital

The violinist Tibor Varga was born in Gy_r but has spent thegreater part of his life in Switzerland. Nobody can deny that thisexcellent violin player, professor and conductor has fully realized,moreover, surpassed the objectives he set himself and – most of all– has found happiness. (Miklós Rakos)

The return of Rafael Kubelik (1914–1996)Kubelik left Czechoslovakia as a protest against Communist rule in1948 and swore not to return until his country was free. This momentcame at long last in 1990 when the 76-year-old master headed onceagain, after more than four decades of voluntary exile, his one-timeensemble, the Czech Philharmonic Orchestra and conducted twoconcerts the Prague Spring opened with. (Attila Boros)

WORKSHOP THE NUMBER SIX

The studio called in short “the sixth” is not simply a piece of archi-tecture but one of the inestimable sanctuaries of Hungarian musicalculture. (László Ujházy)

Motives of contentmentOrchestral musicians are repeatedly presented in media as unhappypeople dissatisfied with their work. Even famous musicians thinkthat orchestral musicians are “frustrated” and “embittered”.

(Sabrina Paternoga)

Is the full rehearsal or the rehearsal as such the main issue?Apart from some exceptions, conductors work even during fullrehearsal feverishly, with meticulous care, full attention to minutedetails, stopping their orchestras. They repeat passages practiced toperfection at the rehearsals of the various sections of the orchestraand exercised time and again at full rehearsals. (Vilmos Szabó)

CONCERT CALENDAR

4

5

6

7

8

11

12

14

16

18

20

22

26

31

36

33

40

15 42

KALENDÁRIUM


A BARTÓK-JUBILEUM ÉVÉBEN A ZENEI INTÉZMÉNYEK, SZERVEZETEK, együttesek igyekeznek tôlük telhetôen megemlékezni a világszer-te legismertebb magyar zeneszerzôrôl. 2006/1-es számunkban már hírt adtunk arról, hogy márciusban rendezik meg Szegeden a II.Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyt. Most már beszámolhatunk a verseny eredményérôl: a két gyôztes Némethi Zsófia, a LisztFerenc Zenemûvészeti Egyetem 18 éves és Andrei Banciu, a Temesvári Vest Egyetem 21 esztendôs hallgatója lett. A gálakoncertetmárcius 26-án, a romániai Nagyszentmiklóson, Bartók Béla szülôvárosában tartották.

UGYANCSAK EMLÍTÉST TETTÜNK JANUÁRI SZÁMUNKBAN a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartók Archí-vuma által március végére szervezett nemzetközi Bartók-konferenciáról. Ehhez kapcsolódva nyílt meg a Zenetörténeti Múzeumban aBartók útján címû, Tallián Tibor rendezte kiállítás, amelyen számos korábban nyilvánosan be nem mutatott dokumentum ismegtekinthetô – egészen október 31-ig. A Zenetudományi Intézet Egy óra Bartókkal címmel ingyenes programot kínál diákcsopor-toknak, melynek során az intézet munkatársai végigvezetik a fiatalokat a kiállításon, akik aztán egy rövid koncerten is részt vehetnek.A Bartók-mûvekbôl összeállított hangversenyeken fôként a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem hallgatói játszanak.

A Bartók Rádió LÁZÁR ESZTER SZERKESZTÉSÉBEN HATRÉSZES HANGVERSENYCIKLUST SZENTEL BARTÓKNAK. Az április végétôl júniuselejéig tartó sorozatban tizenhárom ország harminchárom zeneszerzôje tiszteleg a komponista elôtt darabjával – és szóban is. Magyar-ország mellett Angliából, Ausztriából, Ciprusról, Görögországból, Írországból, Lengyelországból, Litvániából, Olaszországból, Spanyol-országból, de még a Fülöp-szigetekrôl, Hongkongból és Szingapúrból is érkeztek mûvek a Magyar Rádió felhívására.

ÉVFORDULÓ NÉLKÜL IS MINDEN NYÁRON MEGRENDEZIK AZ 1967-BEN BUDAPESTEN LÉTREHOZOTT, de 1977 óta Szombathelyen mûködôNemzetközi Bartók Szemináriumot és Fesztivált. Természetesen az idei programban kiemelt szerepet kap Bartók Béla mûvészete.Mind a kurzusokon, mind a koncerteken egész sor kiemelkedô jelentôségû Bartók-kompozíció kerül a középpontba. A karmesterkur-zus anyagában szereplô és a zenekari koncertek keretében elhangzó Kékszakállú herceg vára mellett mûsoron lesz többek között a Can-tata profana, valamint mind a hat vonósnégyes. Zenetudományi elôadások nyújtanak bevezetést a mûvek keletkezéstörténetébe éselôadói gyakorlatába. Rados Ferenc kurzust tart Bartók vonósnégyeseirôl. Az egyik koncerten pedig egy mûsorban szerepel Bartók kétzongorára és ütôkre írott Szonátája és Eötvös Péter Bartók tiszteletére komponált CAP-KO címû mûvének kétzongorás változata – ezutóbbi egyúttal ôsbemutató.

A Holland Nemzeti Ifjúsági Zenekar (Nationaal Jeugd Orkest – NJO) NYÁRI AKADÉMIÁJA MÉG NEM DICSEKEDHET ILYEN HOSSZÚ

ELÔÉLETTEL: hatodik alkalommal rendezik meg, július 19. és augusztus 26. között. Rangját azonban mutatja, hogy Reinbert de Leeuwmûvészeti vezetô minden évben egy-egy nagynevû komponistát kér fel a Nyári Akadémia rezidens zeneszerzôjének: KurtágGyörgy (2001), Louis Andriessen (2002), Wolfgang Rihm (2003), Thomas Adès (2004) és Mauricio Kagel (2005) után idénSzofja Gubajdulina is elfogadta a meghívást. A 18 és 30 év közötti fiatalokból válogatott 140 résztvevô fellép többek között az amszter-dami Concertgebouw-ban, a Schleswig-Holstein Zenei Fesztiválon és az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon.

ELÔZÔ SZÁMUNKBAN ÍRTUNK AZ EURÓPAI UNIÓ IFJÚSÁGI ZENEKARÁRÓL. Azóta kiderült: az EUYO budapesti meghallgatásán hárommagyar fiatalt vettek fel a 2006/2007-es évadra (Loboczky Balázs – hegedû, Páll Levente – brácsa, Spáth Viktor - trombita), kilencenpedig tartaléklistára kerültek. Válogatás nélkül meghívást kapott Káli Gábor, hogy a turné elôadásain zongorán mûködjön közre. AzEUYO nyári iskoláján egy magyar zenész vehet részt idén (Vanyó Gábor – trombita).

A MEGHALLGATÁS IS TEKINTHETÔ EGYFAJTA VERSENYNEK, DE SZÁMOS TÉNYLEGES ZENEI VERSENY IS ZAJLIK majd a közeljövôben.Most csak néhányat említünk meg közülük.Május 11. és 16. között, elsô ízben rendezik meg Szófiában, az Európai Zenei Fesztivál idején a Gennagyij Rozsgyesztvenszkij Nem-zetközi Karmestereversenyt, negyven év alatti dirigensek számára. A zsûri elnöke a verseny névadója, Rozsgyesztvenszkij lesz. Azelsô helyezett díja nyolcezer euró, a másodiké öt-, a harmadiké háromezer.Május 17. és 28. között Leopold Mozart Hegedûverseny lesz Augsburgban, Mozart apjának szülôvárosában. A hatodik alkalommalmeghirdetett versenyre a világ minden tájáról várnak résztvevôket.Június 8. és 20. között kerül sor a 10. Anda Géza Zongoraversenyre Zürichben, 32 évesnél nem idôsebb pianisták részvételével. 1979óta háromévenként rendezik meg a versenyt, melynek 1991-ben Várjon Dénes személyében magyar gyôztese is volt. Most, 15 évvelkésôbb, Várjon Dénes a zsûriben foglal helyet. Az elsô helyezett harmincezer svájci frankot kap, a második huszat, a harmadik tízet.

BIZONYOS ÉRTELEMBEN VERSENGÉS A CANNES-I MIDEM is, melynek zsûritagjai – pontosabban a Classical Awards döntnökei –ezúttal Budapesten, a Mûvészetek Palotájában tartották szakmai konferenciájukat, április 25-én. A konferencia célja a következô évdíjazásával kapcsolatos feladatok egyeztetése volt, a megbeszélés házigazdája pedig a Gramofon címû magyar szakmai folyóirat, mely-nek fôszerkesztôje, Retkes Attila évek óta tagja a zsûrinek.

VÉGÜL EGY KIÁLLÍTÁS: MÁRCIUS 31-ÉN NYÍLT MEG ÉS JÚLIUS 9-IG LÁTOGATHATÓ a Nemzeti Múzeumban a Musica instrumentaliscímû kiállítás, mely az intézmény rendkívül értékes hangszergyûjteményébôl mutat be válogatást. A kiállítás idôszakában és ahhozkapcsolódóan koncertek, hangszerismertetések, hangszerkészítôkkel, restaurátorokkal való beszélgetések is zajlanak. A vak látogatók-ra gondolva Braille-írásos feliratokat, megtapogatható modelleket is készítenek, a kiállított hangszerek hangját is bemutatják.

Összeállította: Aradi Péter

Z E N E I K Ö Z É L E T Ü N K


Az 4/2006. (II.8) sz. NKÖM rendeletet elfogadó január 31-iminiszteri értekezlet döntése, továbbá miniszter jóváhagyása ér-telmében az 1.010 millió Ft.-os keret felosztására javaslatot tévôszakmai bizottság tagjait a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szö-vetsége, a Magyar Zenei Tanács, a Magyar Muzsikus Fórum, aMagyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezete vala-mint a NKÖM Mûvészeti Fôosztálya delegálta.

Az elôirányzat a tavalyi 1 milliárd 60 millió Ft-ról 1 milliárdtíz millió Ft.-ra csökkent. Ebben az évben a Bizottság a teljes ke-

ret felosztására tett javaslatot, az önkormányzati hozzájárulásarányában járó keret beolvadt az elsô elôirányzatba.

A bizottság tagjai csoportonként majd egyenként áttekintettéka pályázatokat és javaslatot tettek a támogatás összegére. Acsökkentést elsôsorban azoknál az együtteseknél érvényesítet-ték, amelyeknél az önkormányzatiság csökkent mértékben érvé-nyesül (gazdasági társaságok tartják fenn), illetve amely a költ-ségvetési törvény más fejezetében is nevesítve szerepel kiemelttámogatással.

A helyi önkormányzatok hivatásos zenekari és énekkari támogatásaköltségvetési elôirányzatának elosztása 2006-ban

Önkormányzat Intézmény 2006-os támogatás

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata

Gyôr Megyei Jogú Városi Önkormányzata

Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata

Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata

Vas Megye Önkormányzata

Budapest Fôváros Önkormányzata

Budapest Fôváros IV. ker. Újpest Önkormányzata

Budapest Fôváros VIII. ker. Terézváros Önkormányzata

Budapest Fôváros IX. ker. Ferencváros Önkormányzata

Budapest Fôváros XXII. ker. Budafok-Tétény

Önkormányzata

Budapest Fôváros I. ker.

Budavári Önkormányzat

Budapest Fôváros XIV. ker.

Zugló Önkormányzata

Gödöllô Város Önkormányzata

Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata

Pest Megye Önkormányzata

Szolnok Megyei Jogú Városi

Önkormányzata

Vác Város Önkormányzata

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata

Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata

Debreceni Filharmonikus Zenekar

Debreceni Kodály Kórus

Gyôri Filharmonikus Zenekar

Miskolci Szimfonikus Zenekar

Pannon Filharmonikus Zenekar

Szegedi Szimfonikus Zenekar

Szegedi Weiner Leó Kamarazenekar

Szombathelyi Szimfonikus Zenekar

Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány

MÁV Szimfonikus Zenekari Alapítvány

Danubia Szimfonikus Zenekar

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar

Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar

Orfeo Zenei Alapítvány

Szent István Király Szimfonikus Zenekar

Gödöllôi Szimfonikus Zenekar

Kecskeméti Szimfonikus Zenekar

Pest Megyei Szimfonikus Zenekar

Szolnoki Zenemûvészeti Központ

Váci Szimfonikus Zenekar

Veszprémi Mendelssohn Zenekar

Nyíregyházi Cantemus Kórus

Összesen:

107 000 000

55 000 000

109 000 000

113 000 000

116 000 000

102 000 000

500 000

104 000 000

22 000 000

72 000 000

31 000 000

6 000 000

77 000 000

5 500 000

4 000 000

4 000 000

5 000 000

5 000 000

50 000 000

3 000 000

4 000 000

15 000 000

1 010 000 000

A helyi önkormányzatok hivatásos zenekari és énekkari támogatása költségvetési elôirányzatának elosztása (1.010.000 Ft)

TÁ

MO

GA

TÁSO

K

ZENEI KÖZÉLETÜNK

Az intézmény vezetôje elmondta, tavaly,a Mûvészetek Palotájának megnyitásaelôtt nem állt rendelkezésükre elegendôidô, hogy az összes technikai gondot ki-küszöböljék – a szakemberek szerint csakmost kellene lezárulnia a próbaüzemidôszakának –, szerencsére azonban aproblémákból a közönség semmit semvett észre. S bár erre nagyon büszkék, ter-mészetesen azért tisztában vannak azzalis, hogy még mindig nincsenek teljesenkészen. Kiss Imre az elmúlt esztendô fel-adatai közül kiemelte a közönségnevelésfontosságát, s megemlítette azt is, hogysajnos a politikusok között akadnak olya-nok, akik a magas kultúra fontosságát,szerepét vitatják, s azt mondják, a magaskultúra jelenleg mûködô oligarchiáját lekell törni. A vezérigazgató ezt a véleményvisszautasította, s úgy vélekedett, büszké-nek kell lenni arra, hogy mindezt ilyenszínvonalon tudják képviselni. Egy társa-dalom ugyanis a magas kultúra értékeinélkül nem tud épülni, fejlôdni.

A ház költségvetése kapcsán pedig ki-fejtette, igaz, hogy a hazai viszonyokhozképest nem panaszkodhatnak a finanszí-rozásukra, az általuk kapott összeg ki-emelkedônek és korrektnek mondható, anemzetközi összehasonlításban azonbanezzel a büdzsével igen-igen hátul kullog aMûvészetek Palotája. Az a sokszínûségugyanis, amely az intézményt jellemzi,rengeteg pénzbe kerül. Az azonban némielônyt jelent számukra, hogy már most

tisztában vannak a 2007-es pénzügyi ke-ret nagyságával is.

Csonka András, az intézmény program-igazgatója elmondta, sikeres évet zártak, súgy véli, a Mûvészetek Palotájának meg-nyitása teljesen új helyzetet teremtett akomolyzenei piacon, ráadásul az intéz-mény már az elsô esztendejében európaiszínvonalat képviselt.

A 2005-ös évben 471 kulturális rendez-vényre várták a nézôket a Mûvészetek Pa-lotájában, s domináns szerepet kaptak akomolyzenei programok, hiszen 173 kon-certet rendeztek. A Nemzeti Hangverseny-

teremben többek között olyan világnagysá-gok léptek pódiumra, mint RiccardoChailly, Daniel Bareinbom, PierreBoulez, Zubin Mehta, Sir John Eliot Gar-diner, Joshua Bell, Edita Gruberova, Vla-dimir Ashkenazy, William Christie vagySir Roger Norrington.

Az új, 2006-os esztendôben nem keve-sebb, mint 107 saját rendezésû komolyze-nei hangversenyre válthatnak majd jegyetaz érdeklôdôk, emellett majd 40 gyerek-program várja a családokat, s több mint60 világzenei és jazz estre kerül sor.Olyan különleges rendezvények is szere-pelnek a ház kínálatban, mint Markó Ivánúj, Beethoven IX. szimfóniájára készültkoreográfiája, amelyet neves szólistákkal,élô zenére adnak elô a táncosok 2006.május 8-án, 9-én és 10-én.

Idén az orgona hangolása ad okot a kí-váncsiságra és a várakozásra. Az áprilisihárom próbakoncertet követôen – ame-lyek során többek között olyan mûvészekjátszanak a monumentális hangszeren,mint Baróti István, Fassang László,Gyöngyösi Levente, Gesztesi-Tóth László,Elekes Zsuzsa vagy Deák László –, az or-gona ünnepélyes avatása május 22-énlesz.

A különleges programok közé tartozikJessye Norman május 16-i dalmûsora,majd nem sokkal ezt követôen azOrchestre des Champs-Elysées vendég-szerepel a Nemzeti Hangversenyterem-ben, ahol a három utolsó Mozart-szimfó-


„A társadalomnak szüksége van a magas kultúra értékeire”

Márciusban ünnepelte egy esztendôs születés-napját a Mûvészetek Palotája

2005. január 8-tól az idei év márciusáig 565 kulturális rendezvénynek adott otthont a Dunapartonálló ház, ennek majdnem fele, 229 volt saját rendezésû, s a programoknak összesen közel hétszáz-

ezer nézô tapsolhatott. Az eltelt idôszak alatt számos sztármûvész, kiváló együttes koncertezett a Mûvészetek Palotájában, s az épületben otthonra lelt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkarés Kottatár, a Ludwig Múzeum – Kortárs Mûvészeti Múzeum valamint a Nemzeti Táncszínház is.

A kulturális fellegvár elsô évének tapasztalatairól az intézmény vezetôi számoltak be, és ismertettéka következô esztendôre tervezett programokat is, amelyek közül az egyik legfigyelemreméltóbb

az új, lenyûgözô méretû orgona felavatása. Kiss Imre vezérigazgató kiemelte azt is, hogy a jelenlegihelyzetben mennyire fontosnak tartja a magas kultúra értékeinek képviseletét és védelmét, hiszen

ezekre a társadalom fejlôdésében szintén nagy szükség van.

MÛ

VÉS

ZET

EKPA

LOTÁ

JA


niát adják elô Philippe Herreweghe ve-zényletével. Mûsorra kerül még idén aDon Giovanni is a Theater an der Wien ésa prágai Marionett Színház elôadásában, aWiener Staatsoper társulatának vendégjá-tékában pedig, a Figaro házasságának tap-solhatnak az érdeklôdôk. Egyedülálló vál-lalkozás az a hagyományteremtô nyáriWagner-fesztivál, amelynek mûsorábanebben az esztendôben a Parsifal szerepel.A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarátezeken az esteken Fischer Ádám dirigálja, sa részben koncertszerû elôadáson olyan mû-vészek lépnek pódiumra, mint ChristianFranz, Matti Salminen, Günter von Kan-nen, Tomasz Konieczny és Németh Judit.Emellett ismét szerepelnek a MûvészetekPalotájában a világzene és a jazz legneve-sebb elôadói is, májusban John Zorn, jú-

niusban a Klezmatics jön, októberben pe-dig a libanoni Rahib Abou-Khalil lép fel.A kínálatban teljes musical-produkció isszerepel, hiszen a Fesztivál Színházban azEgy szerelem három éjszakája kerül szín-re. A kamarazene szerelmesei pedig an-nak örülhetnek, hogy a Bartók Vonósné-gyes névadója hat kvartettjét adja elôszeptemberben, két estén. Ebben az esz-tendôben is lesznek ismét programsoroza-tok, hiszen Liszt Fesztivált, NemzetköziOrgonafesztivált és Prima Vista is várja apublikumot.

A sajtótájékoztatón nemcsak a tapaszta-latokról, tervekrôl hallhattak az érdeklô-dôk, hanem megszólaltak a MûvészetekPalotájának lakói is. Kovács Géza, aNemzeti Filharmonikus Zenekar igazga-tója örömmel számolt be arról, hogy az

együttes végre, a hosszú hányattatástkövetôen, valódi otthonra lelt az épület-ben, s mostanra már birtokba is vette apróbatermeket és a koncerttermet. El-mondta azt is, jól tudnak együtt élni a töb-bi lakóval, hiszen felismerték, ez közösérdekük. Boldogság számukra az is, hogykoncertjeik rendszeresen telt házakat von-zanak. Kovács Géza a nagysikerû szim-fonikus körképrôl is ejtett néhány szót,kiemelve ennek a hazai zenekari sereg-szemlének a jelentôségét. Emellett beszéltarról az új kezdeményezésrôl, amelynek aMûvészetek Palotája lesz a helyszíne, smelynek keretében a zenekari menedzs-ment és a zenekari mûvészek számárarendszeresen tartanak konferenciákat,szakmai továbbképzéseket.

R. Zs.


MÛ

VÉSZ

ETEKPA

LOTÁ

JAT

AV

ASZ

IF

ESZTIV

ÁLBartók és Mozart évfordulója is az idei

évre esik, így a Budapesti Tavaszi Feszti-vál mindkettôrôl megemlékezett. Igaz,Mozart mûvei nagyobb számban kaptakhelyet a programban, jóval több tematikusestét szenteltek a bécsi klasszika kompo-nistájának, mint a magyar zeneóriásának.Nem a tavaszi fesztivál sajtótájékoztató-ján hangzott ugyan el, hanem a NemzetiHangversenyterem sajtó elôtti átkereszte-lésén, de kétségtelenül mutat egyfajtagondolkodásmódot, amit Klenjánszky Ta-más, a Bartók év szakmai tanácsadójamondott, miszerint a 125 év nem olyankerek, mint Mozart esetében a 250, ezértnem is annyira evidens, ráadásul a kétzeneszerzô között lévô 125 év korkülönb-ség miatt Mozart mûveit sokkal könnyebbbefogadni. Ezt arra a kérdésre fejtette ki,hogy miért áldozott arányaiban éppenszázszor kevesebbet a magyar kormány aBartók-évfordulóra, mint az osztrák aMozart-évre.

A Tavaszi Fesztivál egyik fénypontja éslegemlékezetesebb eseménye kétségkívüla Nemzeti Filharmonikusok Bartók-jubi-leumot nyitó koncertje volt március 24-éna Mûvészetek Palotájában. Sajnos, ahangversenyt már elôre kisebb botrányokövezték, Kocsis Zoltán, az est karmestere,

Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla jogörökö-se és a Bartók-év védnöke, s velük együttaz egész zenei szakma kifogásolta, miértkellett egy nappal korábbra tenni a szüle-tésnapra tervezett koncertet. A hivatalosindoklás szerint ugyan ennek az volt azoka, hogy március 25-én Nagyszentmik-lóson tartanak hivatalos ünnepséget, apárhuzamosan folyó koncertek azonbannem zárták volna ki egymást, egyébkéntis a Bartók-évfordulók hivatalos államiünnepsége minden korábbi alkalommal afôvárosban volt a születésnapon. Vásár-helyi Gábor azt nyilatkozta, hogy a Nem-zeti Hangversenyterem David BarenboimBach-zongoraestje miatt volt foglalt, ezérttették a szervezôk az elôestére a Bartók-koncertet; a sors iróniája, hogy a mûvészaz utolsó pillanatban lemondta a fellépést.Mindenesetre a szokatlan idôponttól füg-getlenül a magyar hangversenyélet egyiklegszebb és legértékesebb koncertjébenvolt része azoknak, akik jelen lehettek,igaz erre az idén már második Bartók-Pásztory-díját kiérdemlô, a Bartók-életmûbemutatásában elévülhetetlen érdemeketszerzô Kocsis Zoltán, a Bartók-darabokmegszólaltatásában jártas és rendkívül te-hetséges Kelemen Barnabás és RánkiDezsô neve is garancia volt.

A Bartók-évforduló körüli problémákatcsak súlyosbította, hogy az operaház Vá-sárhelyi Gábor tiltakozása ellenére mutat-ta be A csodálatos mandarint Lôcsei Jenôkoreográfiájában. Ennek ellenére számosigazán remek elôadásban hallhattuk a Bar-tók-mûveit a fesztiválon, mint például Ma-gyarországi Bartók Kórusok Bartók-em-lékestjén és a Bartók Béla Emlékházban,de még a Christopher Hogwood vezényle-tével fellépô Bázeli Kamarazenekar ismûsorára tûzte a nagy magyar zeneszerzôZene húros hangszerekre, ütôkre és cse-lesztára címû darabját.

Mozart tulajdonképpen minden mûfaj-jal jelen volt. Hat tematikus estén hatvilághírû kvartett mutatta be vonósné-gyeseit, megszólaltak operái, ezek közülKovalik Balázs merész rendezésével vál-tott ki tetszést a három Da Ponte-librettórakészült opera, a Figaro házassága, a Cosífan tutte és a Don Giovanni, de hatalmassikert aratott az Il re pastore FischerÁdám vezényletével a Dán Rádiózene-karral – alig engedték le a zenészeket apódiumról – s megszólalt a Zaide a Ma-gyar Rádió zenei együtteseivel, valaminta Mitridate a Budapesti Kamaroperávalés Fabio Pirona vendégkarmesterrel. Aszimfonikus mûvek és a kamaradarabok

Mozartra és Bartókra emlékezveIdén negyedszázados, töretlen sikerét ünnepelte a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely a kettôs,

Mozart- és Bartók-évforduló jegyében telt, ám emellett igazi ritkaságokat is kínált, mint példáulCharpentier tavaly bemutatott Három bibliai történetének francia-magyar koprodukciós elôadása.


is helyet kaptak a fesztivál programjában,ezek közül a legemlékezetesebbek a Salz-burgi Mozarteum Zenekarának, a régi-zene együttes, az English Concert és And-rew Manze hegedûmûvész fellépése volt.

Természetesen a nem évfordulókhoz kö-tôdô hangversenyek is többnyire nagy-szerûek voltak: Maxim Vengerov hegedû-mûvész sikerét kevés koncert szárnyaltatúl, a Fischer Iván vezette Fesztiválzenekara rendkívül fiatal Lang Lang zongo-ramûvésszel közös estjén aratott babéro-kat, Lang Langot a közönség az elsô üte-mektôl kezdve a szívébe zárta. Az

Accademia di Santa Cecilia, Olaszországegyik legnevesebb együttese elôször ját-szott a tavaszi fesztiválon Érdekes volt aszimfonikus dzsesszkoncert is, amelyentöbbek között Szabados György Kantátaférfikarra címû mûvének ôsbemutatójahangzott el, és természetesen Rácz Zoltánjubileumi hangversenyérôl is szólni kell,amelyet mûvészi pályafutásának huszon-ötödik évfordulója alkalmából rendeztek.Charpentier ôsbemutatója, amelynek tava-lyi világpremierjét a Versailles-i Opera ze-neigazgatója, Olivier Schneebeli vezényle-tével, Alföldi Róbert rendezésében magyar

mûvészek közremûködésével mutatták bea Versailles-i Királyi Kastély barokk zeneifesztiválján, igazi csemegének számított,hiszen második elôadását itt Budapestentartották a Három bibliai történetnek.Nemcsak azért volt érdekes, hiszen Charp-entier mûve több száz évvel késôbb csen-dül fel elôször, mindezt a felejthetetlenelôadás tette különlegessé. Szintén ritka-sággal állt elô a Tomkins Énekegyüttes,amikor az Ars Longa Kamaregyüttesközremûködésével a Mátyás-templombanAndreas Rauch ünnepi kantátáiból állítottaössze mûsorát. Pál Eszter


TAV

ASZ

IFE

SZTI

VÁ

LSZ

EGED

– Gordonkázni, majd énekelni tanult, smár gyerekkorában is jelentôs zenei te-hetségnek tartották, mégis elsô diplomá-ját matematika-fizika szakon szerezte. Mi-ért nem rögtön a zenei pályafutásátfolytatta?

– Bár a téma gyermekkorom mindenhatárpontján, az általános iskolai, majd aközépiskolai tanulmányok végén felme-rült, valahogy mégsem akartam hivatásosmuzsikusi pályára lépni, talán éppenazért, mert sokkal jobban szerettem a ze-nét annál, semhogy megélhetési kérdéssétegyem, s ezzel a zenélésemnek „anyagi”vonatkozásai is legyenek. Másrészt ka-maszkorban az ember önmagának is kí-méletlen kritikusa, így én sem éreztemmagam elég tehetségesnek ahhoz, hogyigazán alkalmas legyek a mûvészi munká-ra. Nem is voltam kiemelkedô hangszer-játékos, bár örömmel – igaz, mérsékeltszorgalommal – csellóztam tizennyolcéves koromig. A zenemûvészeti szakkö-

zépiskola helyett ezért a gimnáziumot vá-lasztottam, majd a felsôoktatásban is civilpályát: a szegedi egyetemet. Gimnáziumitanár akartam lenni, és bár a bölcsész sza-kok is érdekeltek, végül a matematikát ésmellé a fizikát választottam.

– S késôbb mi fordította ismét a muzsi-ka felé?

– A zenélést természetesen nem hagy-tam abba, sôt, Szegedre kerülve egyre in-kább ezzel foglalkoztam. Egyetemista ba-rátaimmal megalapítottam a CanticumKamarakórust, és az együtténeklés, da-rabtanulás folyamán valahogy „kiválasz-tódtam” arra a feladatra, hogy szakmailagis irányítsam az együttest. Ennek a kihí-vásnak minél jobban meg akartam felelni,ezért sokat foglalkoztam az ehhez szüksé-ges területekkel, például énekelni tanul-tam. S ha már úgy alakult, hogy rendsze-resen vezényelhettem egy ilyen kiváló,rövid idô alatt nemzetközi sikereket elérô

együttest, a dirigálás terén is igyekeztemegyre jobbá válni. Közben azt vettem ész-re, hogy zenéléssel töltöm az idôm túl-nyomó részét, a muzsika és nem az egye-temi tanulmányok érdekelnek igazán. Bára saját képességeimrôl alkotott vélemé-nyem lényegében nem változott, rájöttem,hivatásként is a zenével szeretnék foglal-kozni. S annak ellenére, hogy másodévesegyetemistaként már eldöntöttem, nemmatematikát, hanem elsôsorban éneketakarok a gimnáziumban tanítani, csak azegyetemi diploma megszerezése után fel-vételiztem a Zeneakadémiára.

– Közel húsz esztendeje, 1988-ban –miután dirigensi diplomáját is megszerez-te –, szerzôdött a Szegedi Nemzeti Szín-házhoz. Miért erre a teátrumra esett a vá-lasztása?

– A színház választott engem. Zeneaka-démistaként városi ösztöndíjjal tanultam,cserébe azt vállaltam, hogy a számomra

„Minden lépésemmel jobb helyzetbe szeretném hozni az együttest!”

Gyüdi Sándor hét sikeres év után ismét pályázik a Szegedi Szimfonikusok vezetésére

Gyerekként a muzsikát jobban szerette annál, hogy megélhetési forrásnak tekintse, ezért elôször ma-tematika-fizika szakon szerzett diplomát. A zene azonban mindennapjai egyre nélkülözhetetlenebb ré-

szévé vált, így kórust alapított, majd a Zeneakadémia elvégzése után elfogadta a Szegedi NemzetiSzínház meghívását, s az operatagozat karigazgató-karmestere lett. Késôbb, számos közös koncertután vezetôjéül választotta a Szegedi Szimfonikus Zenekar, Gyüdi Sándor éveken át sikerrel irányí-totta az együttes életét, s kiemelkedô zenei és elôadómûvészi tevékenységéért idén a Liszt-díjat is át-vehette. Most ismét megpályázza az igazgatói-karnagyi posztot, hiszen még számos tervét szeretnémegvalósítani, s a zenekar értékes mûvészi munkájához is egyre jobb feltételeket kíván teremteni.


kijelölt szegedi intézményben dolgozommajd öt éven keresztül. Oberfrank Géza,az akkori fôzeneigazgató jelen volt egyhangversenyen, ahol kórust vezényeltem,és fantáziát látott bennem. Behívatott háta városházára, ott pedig feltették nekem akérdést, mit szólnék hozzá, ha a diplomamegszerzése után karigazgatóként szer-zôdtetne a Szegedi Nemzeti Színház. Azajánlatot örömmel elfogadtam.

– Gondolom annak, hogy énekelt, kórustalapított és vezetett, nagy hasznát láttaoperakarmesterként is…

– Én is így érzem. Az opera mûfajábansokat számított az, hogy valóban komo-lyan tanultam énekelni, sokkal többet,mint bárki, aki a zongora mellôl áll fel di-rigálni. Ha ma arra kell felelnem, mi azeredeti hangszerem, akkor leghelyesebbénekesnek mondanom magam, mert bártöbb instrumentumon is tanultam, talán azéneklés területén jutottam a legtovább, snem is csináltam rosszul. Karigazgatóimunkámban pedig a kórusvezénylés terénszerzett tapasztalatok segítettek sokat. ACanticumot, a Szegedi Egyetemi Ének-kart vezetve már vagy ezer énekkari pró-bát tartottam, mire a profi pályám elkez-dôdött; ez természetesen elôny ahhozképest, ha valakit a korrepetitorok közülemelnek ki karigazgatónak. Maga az ope-ravezénylés is nagyon hamar elért: szá-mos zongorás színpadi próbán, amikorkórusnak is meg kellett jelenni, a darabszólistákkal vagy zenekarral próbáló kar-mestere helyett engem írtak ki dirigálni,tehát nem csupán az énekkari részekbôl,hanem a teljes darabból felkészültnek kel-lett lennem. Rövid idô elteltével néhányvezetô énekes mondogatni kezdte az ope-raigazgatónak, hogy ez a gyerek egészenügyes… Így bizalmat és feladatokat kap-tam: a színházban töltött második éva-domban már az operai árokban találtammagam. Igaz, elôször próba nélkül, rög-tön egy elôadáson kellett kézbe vennem apálcát, de úgy látszik, beváltam, mertegyre több produkciót bíztak rám.

– Hogyan érezte magát a Tisza-partiszínházban? Mi mindent köszönhet az ot-tani éveknek?

– Talán az eddigiekbôl is kiderült: re-mekül éreztem magam, ugyanakkor ren-geteget kellett tanulnom. Szerencsére voltkitôl: az említett beugrásomkor a DonPasquale címszerepét Gregor József éne-kelte, több „érdemes mûvész” partnerrel.

A kiváló énekesektôl pedig nagyon sokmindent el lehetett sajátítani… Egyébkéntmár a zeneakadémiai éveim második felé-ben, amikor tudtam, milyen feladat várrám, tudatosan készültem az operai fel-adatokra, az igazi tanulás azonban az volt,amikor a fônökeim, Oberfrank Géza, ké-sôbb pedig Pál Tamás próbamunkáját les-hettem el. Ráadásul nem csupán passzí-van, hanem aktívan is részt vehettem aprodukcióik elôkészítésében.

– 1992-ben a torinói Teatro Regio ven-dégkarigazgatója volt. Milyen ismereteketszerzett az olasz színház mûködésérôl, azottani együttesekrôl? Volt olyan tapaszta-lata, amelyet az itthoni munka során ishasznosítani tudott?

– Torinóba úgy kerültem, hogy egy ext-ra kórusfeladatokkal járó bemutatóhoz„nemzetközi szaktekintélyt” kerestek kar-igazgatónak, és egy neves impresszárió-nak elhitték, hogy én az vagyok. Ekkor– ha csak a hivatásos éveimet számítom –mindössze négy év gyakorlattal rendel-keztem… A feladat tehát az volt, hogyennek a magas elvárásnak megfeleljekItália egyik leggazdagabb és legkiválóbboperaházában. Számomra is kérdés volt,hogy kilépve az itthoni közegbôl, ahol akollégák szeretnek, mert normális ember-nek, jó fônöknek stb. tartanak, s mindeznyilván a szakmai megítélésemet is pozi-tívan befolyásolja, mit érek egy idegenkörnyezetben, ahol semmi más nem is de-rülhet ki rólam, csupán a szigorúan vettszakmai tudásom. Fontos volt megtapasz-talnom, hogy más közegben, idegen nyel-ven is sikeresen tudok-e „mûködni”, deszerencsére azonnal elfogadtak és értékel-

ték a munkámat. Mindez megnyugvást,biztatást adott a pályám folytatásához.Amit konkrétan az olasz operaházak mû-ködésérôl, a teljesen piacosodott mûvé-szeti életérôl belülrôl megláthattam, az –kiegészülve számos külföldi vendégsze-replés tapasztalataival – nagyon sok érté-kes aspektust adott az itthoni munkához.A zenei tapasztalatokon túl fontos szem-pontokat nyertem vezetôi tevékenysé-gemhez, amelyet a nálunk is jelentôs vál-tozásokat hozó kilencvenes éveketkövetôen tudtam jól használni.

– Ebben az idôben mind szorosabbávált a kapcsolata a Szegedi SzimfonikusZenekarral, majd 1999-ben az együttesigazgató-karmestere lett. Milyen elképze-lésekkel, tervekkel kezdett neki a munká-nak?

– Itt is a zenekar választott engem. Egy-általán nem gondoltam arra, hogy indul-jak a meghirdetett pályázaton, de azegyüttesbôl küldöttség érkezett hozzám, srészvételre biztattak. Váratlanul ért a fel-kérésük, de nagyon jól esett, mivel a ze-nekar a velem való sokéves tapasztalatokalapján „hívott meg”. Nem csupán opera-elôadásokon dirigáltam rengetegszer aSzegedi Szimfonikusokat, hanem – elsô-sorban operaturnékon – vezetôként ismegismerhettek. Számos koncerten – fô-ként az oratóriumesteken – is elôttük áll-tam vendégként. Vezetôként a terveimelsôsorban arra irányultak, hogy rendbehozzam a zenekar dolgait: felrázzam ma-gát az együttest, a társulaton belül nyu-godt légkört alakítsak ki a szakmailag igé-nyes munkához, megoldjam a külsôkapcsolatok régóta húzódó problémáit,


SZ

EGED


azaz rendezzem a Szegedi Nemzeti Szín-házzal kialakult feszültségterhes viszonyt,növeljem a zenekar presztízsét a fenntartószegedi önkormányzat valamint az egészváros elôtt, s megváltoztassam azt a ma-gyar zenei életen belüli elszigeteltséget,amelybe az együttes az azt megelôzôévekben fokozatosan belesodródott. Aszimfonikus irodalom terén nem voltakszéleskörû tapasztalataim, ezért sok kiválóvendégdirigenst igyekeztem meghívni azenekar koncertjeire, s ezen túl pedig arratörekedtem, hogy a többé-kevésbé állan-dó, folyamatos együttmûködéshez isjelentôs karmestereket nyerjek meg. Azegyüttes sokat fejlôdött, a szegedi közön-ség pedig rengeteget nyert Lukács Ervin,majd Fürst János koncertjeivel.

– Hogyan fér meg az operai, zenekarve-zetôi feladatokkal a Vaszy Viktor Kórusirányítása?

– Vaszy Viktor, a legendás karmesteralakította ki a szimfonikus zene, opera ésoratórium, e három különbözô, de szoro-san összefüggô mûfaj gazdag szegedi ha-gyományait. Maga vezette az operatár-sulatot – volt idô, amikor egybenszínházigazgató is volt –, ô vitte keresztülaz önálló Szegedi Szimfonikus Zenekarlétrehozását – természetesen ô maga lettigazgató-karnagya –, és ô alapította a vá-rosi oratóriumkórust, melyet haláláig ve-zetett is. Az idôk azóta sokat változtak, deVaszy példájából ma is érvényes az aszemlélet, hogy egy vidéki város zeneiéletében ezeket a mûfajokat egységbenkell szemlélni. Én sem tehetségben, semmunkabírásban nem vagyok Vaszyhozmérhetô, de a munkámban a szimfoniku-sok igazgatása és dirigálása mellet jólmegfér az oratóriumkórus – a mai VaszyViktor Kórus – vezetése valamint a szín-ház egy-egy operaprodukciójának ve-zénylése.

– Mennyiben teljesültek elképzelései, smiben változott meg a zenekar a közösmunka során?

– Terveim részben valóra váltak, bizo-nyos ötletek megvalósulásán azonbanmég sokat kell dolgozni. A zenekar ügye-it sikerült rendezni, azaz a várossal, a társ-intézményekkel való kapcsolatot a nyu-godt és konstruktív együttmûködésjellemzi. Az együttes megbecsült szerep-lôje lett a magyar zenei életnek, és kül-földrôl is rangos meghívásokat kap. Bárrengeteg a feladat, a zenekar mûvészei

nagyon sokat dolgoznak, a mûvészi mun-ka jó légkörben folyik. A legfontosabbváltozás talán a külsô-belsô rendezettség,a nyugalom és a kiegyensúlyozottság.

– Van az együttes repertoárjában, hang-zásában Önre jellemzô sajátosság?

– Ezt nehéz éppen nekem megítélnem.A repertoárt illetôen biztosan jellemzô,hogy ez az együttes az operajátszásban –természetesen az Operaház zenekarát le-számítva – a legnagyobb tapasztalatokkalrendelkezô hazai zenekar. Ez olyan érték,amelyre a mûsorrend kialakításánál isépíthetek. Az oratórium gazdag szegedihagyományainak ápolásaként a mûfaj amostani mûsorrendben is hangsúlyosanjelen van. A szimfonikus irodalom határaiis – mind a régebbi stílusok, mind a kor-társ zene irányában – talán szélesebbéváltak mûködésem idején. Felfogásomszerint Dél-Alföld egyetlen hivatásos ze-nei együtteseként a lehetô legtágabbmûfaji és stiláris körben kell a közönségszámára az élô koncert élményét biztosí-tanunk. Mûvészi törekvésem pedig nemlehet más, mint az, hogy a „mindenevô”zenekar ezt a sokféleséget valóban diffe-renciáltan, minden területen a korszerûelôadói követelményeknek megfelelôenés hitelesen tudja megjeleníteni.

– Mire a legbüszkébb az utóbbi hét, aSzegedi Szimfonikusok élén töltött eszten-dôbôl?

– Itt számos hazai és külföldi sikert em-líthetnék, mások, valamint jómagam általdirigált koncerteket, operaelôadásokat,hangfelvételeket, de valahogy magára azegész sorozatra vagyok a legbüszkébb, ar-ra munkára, ahogyan mindezt elértük, arraa kiváló zenekarra, amely mindebben apartnerem.

– Nem lehet túl egyszerû feladat egy-szerre az igazgatói és a karmesteri posz-tot is betölteni…

– Nem könnyû, de számos elônnyel jár.Több szomorú példán keresztül láthatjuk,milyen nehéz egy zenekarnak két olyanembert találnia, akik a maguk területénhatározottan lépnek fel vezetôként, ráadá-sul tartósan és jól tudnak együttmûködni.Ha egy vezetô karmester erôteljesen érvé-nyesíti az általa fontosnak tartott mûvésziérdekeket, sokszor kerülhet konfliktusbaaz ettôl gyakran eltérô intézményi szem-pontokat megjelenítô igazgatóval. Ha pe-dig két erôteljes egyéniségrôl van szó –

márpedig egy intézményvezetônek és egykarmesternek is egyaránt autoriter szemé-lyiségnek kell lennie –, akkor valószínû,hogy a kompromisszum-készség mindkétoldalról korlátozott. A két feladatkör egy-személyi betöltése tehát számos elônnyeljárhat. A döntési jogkörök, a felelôsség, azenekar képviseletének kérdései egyértel-mûek. Meggyôzôdésem, hogy a színhá-zaknál ma is tipikus modell, a szakmai ésintézményi vezetés egyszemélyi megol-dása, azaz, hogy a színházak igazgatóiszinte kivétel nélkül rendezôk, a zenekar-oknál azért van másképp, mert általában akarmesterek érdeke a sok vendégszerep-lés, az intézményvezetés felelôsségénekviseléséhez pedig mindennapos jelenlétrevolna szükség. Én egyébként ennek a két-szeres tehernek a viselését úgy oldommeg, hogy kevesebbet dirigálok, mint ál-talában a vezetô karmesterek, és számosjó vendégdirigenst hívok. Ezzel a közön-ség is jól jár, és a változatosság a zenekarszámára is kedvezô.

– Megfér két karmester egy együttes-nél? Hogyan tud együttdolgozni a mûvé-szeti vezetôvel, Fürst Jánossal? MilyenÖnök között a munkamegosztás?

– Fürst János a szegedi bérleteinkbenkétszer annyi koncertet dirigál, mint én,részt vesz az évad mûsortervének kialakí-tásában, szavának komoly súlya van min-den lényeges kérdésben; próbajátékokról,kinevezésekrôl, meghívásokról szólódöntések során. Ezen túl a mûvészeti ve-zetô cím nálunk nem jelent folyamatosmunkát. Az évad meghatározott periódu-saiban van nálunk, és a vele való együtt-mûködésbôl – tehetsége, tapasztalatai ésbölcsessége révén – sokat tanul a zenekar,ráadásul épülök én magam is.

– Koncertdirigensként és operakarmes-terként is rendszeresen pódiumra lép. Me-lyik milyen kihívásokat kínál?

– Operát dirigálni – praktikus értelem-ben – talán komplikáltabb feladat: többfélehangzás-csoportot (zenekart, magánszere-plôket, énekkart) kell összetartani, akik-nek a térbeli elhelyezkedése is bonyolult,ezért vezénylés közben sokkal több gya-korlati problémát kell megoldani, mint akoncertpódiumon. Nem mondanám ugyan-akkor, hogy hangversenyt dirigálni „köny-nyebb”. Más dolgok kerülnek a fókusz-pontba, minden egyes hangnál a perfekciómagasabb szintjét kell megcéloznunk,mert egyetlen eszközünk a zene, míg az


SZEG

ED


operában az interpretációt az átélhetô cse-lekmény drámai sodra, a színpadi megvaló-sítás ezer lehetôsége segíti. Az én dirigen-si személyiségem kialakulásában nagyonsokat jelentett az operavezénylés. Azelôtttartózkodóbban, szemérmesebben, távol-ságtartóbban dirigáltam. A drámai zenékdirigálásakor ebbôl ki kellett lépni; a kar-mester nem rejtheti el a személyiségét, „avéres szívét ki kell tennie a pultra”, mertkülönben hitelét veszti a „zenével valóbíbelôdése”. Késôbb rájöttem, hogy végülis minden zene valahol drámai…

– Sokan azt állítják, demokratikus mód-szerekkel nem lehet irányítani sem egy ze-nekart, sem egy színházat. Ön hogyan vé-lekedik errôl?

– Nem osztom ezt a nézetet. Nagyonkevés olyan kérdés van, amelyben való-ban csak az egyszemélyi döntésnek vanhelye, és még ezekben a helyzetekben isérdemes meghallgatni mások véleményét.Egy mûvészeti intézményben valóban sokolyan szituáció akad, ahol nem objektívparaméterek határozzák meg a követendôirányt, ezért könnyû vitatni, hogy egyadott döntés helyes-e. Kényelmesebbugyan – az Ön kérdésében szereplô köz-helyre hivatkozva – kizárni ezekben azügyekben a konzultációt, de meggyôzô-désem szerint egy színház, egy zenekarmûvészei akkor adják teljesítményük leg-javát, ha közük van a döntésekhez, ha ez-által magukénak érzik a társulat terveit,részt vállalnak a gondok közös megoldá-

sában. Nyilván a mûsor, a próbarend, afelkért vendégek listája nem alakulhat kiszavazás útján, de oda kell figyelni azegyüttes tagjainak véleményére. Másrészta döntés felelôssége alól sem szabad ki-bújni valamiféle közakaratra való hivat-kozással.

– Április 21-én járt le a Szegedi Szimfo-nikusok igazgató-karnagyi posztjára kiírtpályázat beadási határideje. Pályázik?

– Igen. Egy vezetôi program nem egy-két évre szól, nagyon sok eleme nem tel-jesíthetô egyetlen vezetôi ciklus szûkreszabott ideje alatt. Olyan tervek megvaló-sításába kezdtem bele, melyeket szeret-nék célba is juttatni. Nagyon tudok örülniannak, ha a zenekar valamilyen kérdésmegoldásával jobb helyzetbe jut, pl. sike-rül megszereznünk egy kiváló hangszert,szerzôdtetnünk egy nagyszerû mûvésztvagy életre hívnunk egy vonzó progra-mot. Ha egy vendég dirigálásával nagy-szerûen játszik az együttes, s én ezt anézôtérrôl hallgatom, a féltékenység szik-rája sem lángol fel bennem, ellenkezôleg,komoly sikerélményt érzek én magam is.Amíg ezek a dolgok örömöt adnak, addigérdemes nem csupán a dirigensi pálcátforgatnom, hanem folytatnom az intéz-ményvezetôi munkát is.

– Milyen újabb tervei, célkitûzései van-nak a következô öt esztendôre?

– Általános céljaim változatlanok: min-den lépésemmel jobb helyzetbe szeretném

hozni a zenekart, egyre jobb feltételeketszeretnék teremteni az értékes, mûvészimunkához. Ez egyaránt jelenti a tárgyi,pénzügyi, személyi és szellemi feltétele-ink javítását. Ha egy alkalmas teremben,megfelelô hangszerekkel, szakmailag fel-készült, körülményeikkel többé-kevésbéelégedett mûvészek nyugalmas és kon-centrált munkával értékes koncertprogra-mot készítenek elô egy jó karmesterrel,akkor a mûsort egy kitûnô hangversenyte-remben elôadva kiváló minôségû lehet amegszólaltatás is, az élmény befogadásárakész közönség számára pedig a koncertigazi értéket teremthet; ebben a mondat-ban van összesûrítve mindaz, amin to-vábbra is szeretnék dolgozni. A konkréttervek közül kiemelném a két legnagyobbvolumenût. Úgy néz ki, hogy a zenekar rö-videsen új székházba költözhet: a SzegediSzimfonikusok egy jó elhelyezkedésû, pa-tinás, építészeti és mûemléki szempontbólértékes épületben nyernek elhelyezést,ahol kialakítható a megfelelô próbaterem,s a mûködés egyéb feltételei (szólampró-ba-termek, raktárak, irodahelyiségek, kö-zösségi terek) is sokat javulnak a jelenleghasznált lerobbant kultúrházhoz képest.Másrészt talán teljesül végre a szegedi ze-nei élet több évtizedes vágya, körvonala-zódnak ugyanis egy városi koncertteremmegépítésének tervei. A beruházást egyévtizeden belül szeretnék megvalósítani,de ehhez még számos feltételnek teljesül-nie kell, így ez még a jövô zenéje…

R. Zs.


SZ

EGED

KÖ

ZÖ

NSÉG-U

TÁN

PÓTLÁ

S

– Ez a kiírás milyen változást jelent azelôzô évekhez képest?

– A hangverseny-pályázatoknál eddigis több altémában lehetett jelentkezni, ta-valy például külön kategóriát képeztek acsaládi, ifjúsági programok vagy az úgy-nevezett szendvics-koncertek, amelyek-nek mûsorában a klasszikus darabok mel-

lett kortárs mûveknek is szerepelniük kel-lett. Ezek a kategóriák részben beváltak,de akadtak olyanok is, amelyek nem hoz-ták meg a kívánt eredményt. Ezért mostúgy döntöttünk, két nagyobb típusra fóku-száljuk a hangversenyrendezô pályázókfigyelmét: az új zenemûvek bemutatására,valamint a „koncertszerû rendezvények-

re”. Azért választottuk ezt az elnevezést,mert ez utóbbi fogalomba rengeteg min-den belefér, s így egyaránt lehet családiprogramokkal, kakaókoncertekkel, mati-nékkal és persze beszélgetôs, moderáltmûsorokkal is pályázni. Mi magunk is aztvárjuk a hangversenyrendezôktôl, hogyjobbnál-jobb, érdekesebbnél érdekesebb

„A zene valóban jusson el a hallgatókhoz!”

Fókuszban a közönségnevelô hangversenyekA Nemzeti Kulturális Alap (NKA) idei pályázati kiírásában külön, a következô szöveggel szerepel akoncertszerû rendezvényekre igényelhetô támogatás:„elônyt élveznek azok a rendezvények, amelyekszerkesztési ötletekkel, újszerû formai keretek kialakításával, szakszerû moderálással, az ifjúság

megszólításával segítik az értékes zene befogadását.” Szirányi János, a Zenei Szakmai Kollégiumelnöke elmondta, várják a különbözô ötleteket, s bíznak abban, hogy az NKA támogatásával számos

olyan hangverseny is születik majd, amely a közönségnevelésre is jó hatással lesz.


ötletekkel álljanak elô. A lényeg, hogy akoncerteken ne csak magas színvonalonszólaljon meg a zene, hanem az, akár etranszmissziós ötletek segítségével, való-ban jusson is el a hallgatókhoz. Fontos célaz is, hogy a programoknak legyen publi-kuma, hiszen a legszebb koncert is fölös-legessé válik, ha csupán hárman árvál-kodnak a nézôtéren… A kuratóriumbóltöbben ezért is tartjuk nagyon fontosnak ahozzáértô, tehetséges moderátorok alkal-mazását a hangversenyeken. Tapasztalat-ból tudjuk, hogy – fôleg a fiataloknakszóló programoknál – a megértés, befoga-dás szempontjából milyen hasznos is, havan valaki (s ez lehet maga a mûvész is!),aki képes felhívni a figyelmet olyan zeneifinomságokra, különlegességekre, ame-lyeket a hallgatók maguktól nem venné-nek észre, s kedvet csinál ahhoz, hogymáskor is beüljenek egy-egy koncertre.

A pályázatokat április 14-ig lehetett be-adni, s június elejére születik meg a dön-tés. Kíváncsian várom, milyen elképzelé-sekkel jelentkeznek…

– Említette, hogy a korábban kiírt téma-körök közül voltak, amelyek beváltak, deolyanok is akadtak, amelyek csalódástokoztak. Miben nyilvánult ez meg?

– A jelentkezések száma mellett az isérzékelhetô, ha valaki csupán a pályázatikényszer miatt változtat koncerttervein,ha nem a mûvészeti koncepció, szerkezetmiatt, hanem például azért illeszt be egy-

egy modern mûvet a programba, mertmeg akar felelni a kiírásnak. S ilyenkorpersze az eredmény is kérdéses… Mostmeglátjuk, hogy a koncertszerû rendezvé-nyek kategóriája mennyi aspiránst vonz, shogy milyen ötletek, programok szület-nek. Ennek tükrében döntünk majd akésôbbiekben arról, hogy érdemes-ejövôre is ilyen altémára pályáztatni, vagyesetleg változtatnunk kell a kiíráson.

– Melyik kategóriában milyen igényekjelentkeznek, s mekkora összeg fölött disz-ponálnak Önök?

– Az elmúlt esztendôben az NKA-hozközel ezer különbözô zenei pályázat érke-zett, kereken kétmilliárd forintnyi támo-gatást kérve. Zenei kollégiumunk ezenigényekre összesen valamivel több, mint400 millió forint támogatást tudott adni.Természetesen a zenei élet eseményeireáltalában – például a kiemelt jelentôségûnagyrendezvények külön kuratóriumi tá-mogatása, vagy a miniszteri keret útján –ennél jóval nagyobb összeg állt rendelke-zésre. Idén, az elsô félévben egyelôre – akulturális járulékbefizetés anomáliái okán– a tavalyinál szûkebb az önálló kollégiu-mi keretünk, azonban ezt jelentôsen kom-penzálják a zenei nagyrendezvények,minden eddiginél jelentôsebb céltámoga-tásai.

Sajnos, a konkrét pályázatoknál általá-nosan még mindig megfigyelhetô a túl-igénylés, hiszen szinte mindenki – arra

számítva, hogy úgysem kap annyit, mintamennyit szeretne – lényegesebb maga-sabb összegeket kér a reálisnál. Ez nem jóaz NKA-nak, de nem jó a pályázati fegye-lemnek, sôt végsô soron a pályázóknaksem. Azért, hogy korrektebb, pontosabbköltségvetések érkezzenek, az elmúlt év-ben – egyelôre csak a folyóirat-pályáza-toknál – meghirdettük és bevezettük,hogy az elfogadott pályázatok költségve-tésének minimum a 80%-át kifizetjük. Ígymár sokkal reálisabbak lettek az adatok,bár hozzáteszem azt is, hogy ez a támoga-tási rendszer a jelentkezôktôl egyre többbizonylatot követel, mint korábban…Egyébként döntés született arról is, hogya jövôben a kiírásnak a bírálati szempont-rendszer is része lesz, s a következô év-ben az elbírálást, illetve megvalósítástkövetôen, pontos leírást kérünk arról is,hogy a gyôztes pályázatok ezeknek a kri-tériumoknak milyen módon, mennyibenfeleltek meg.

– Komoly gondot jelent az is, hogy eze-ket a támogatásokat csupán a következôszezonra lehet igényelni, miközben a nem-zetközi zenei világban általában már mi-nimum két-három évre elôre tervez min-denki…

– Ezen mi is szeretnénk változtatni,mint ahogy törekszünk arra is, hogy anagylélegzetû ciklusokra, hangverseny-sorozatokra egységes egészében lehessenpályázni. R. Zs.


KÖ

ZÖ

NSÉ

G-U

TÁN

PÓTL

ÁS

– Hogyan lett a Zeneakadémia Zene-iskolai Tanárképzô Intézetének BudapestiTagozatán nagybôgô, szolfézs és általá-nos iskolai ének-zene tanári szakán diplo-

mázott tanárából mûsorvezetô, koncert-moderátor?

– Már fôiskolai tanulmányaim alatt na-gyon erôs hatást gyakoroltak rám Földes

Imre professzor órái, ô ugyanis megmu-tatta, mennyire lehet még az érdeklôdô fi-gyelmet is fokozni. Nyitottá tette növen-dékeit az újdonságok és az értékek iránt, s

Zelinka Tamás közönségnevelésrôl, mûsorvezetôititkokról

„A partitúrának része vagyok én magam is”

Bár a hangversenyek moderálásában lassan már négy évtizedes rutinja van - elôször ugyanis 1970-ben ült ki a pódiumra -, Zelinka Tamás mégis évrôl-évre többet készül erre a feladatra. Úgy véli,

munkája hasonlít az idegenvezetôéhez, hiszen mindig a megfelelô idôben és a lehetô legérdekeseb-ben kell felhívni a figyelmet a koncert látni – és hallanivalóira. A zene minél teljesebb befogadásá-hoz pontos információkat kell nyújtani, s ezek az ismeretek segítenek abban is, hogy egy-egy hang-

verseny még nagyobb élményt adjon. A közönségnevelésben, a közönségteremtésben ezért vankiemelt fontosságú szerepük a moderált koncerteknek.


a zene hatalmas horizontját tárta felelôttünk. Példát mutatott pedagógi-ai tisztességbôl, s tôle megtanulhat-tuk azt is, hogyan lehet katartikusélménnyé tenni a zenei ismeretter-jesztést. Csodálatos módszertantkaptam tôle. S aztán, amikor mármagam is moderátorként léptemkoncertdobogóra, a gyakorlatbanelsajátítottam azt is, hogyan kellmegszólítani egy közösséget. Per-sze, szerencsém is volt, hiszen szá-mos lehetôséget kaptam, a hetvenesévekben ugyanis egyre gyakrabbanrendeztek moderált hangversenye-ket. Így dolgozhattam többek közötta filharmóniai koncerteken, a SzentIstván, a Budafoki Dohnányi Ernô,és a BM „Duna” szimfonikusokhangversenyein. Ezekhez az együt-tesekhez azóta is hosszú távú kap-csolat fûz, s ez azért is tesz nagyonboldoggá, mert így magam is egyalkotómûhely részesévé váltam. Sannak ellenére, hogy nem játszomzenekarban, mert ezt a másik utat válasz-tottam, mégis úgy érzem, olyan, minthavelük élnék. A közös, moderált koncer-teknek köszönhetôen a zenészek közössé-géhez tartozom. Mintha én lennék azegyik szólam. A pódiumon ülve közvetí-tem a szerzô utasításait, s ily módonigyekszem segíteni abban, hogy a muzsi-ka könnyebben eljusson a hallgatósághoz,hogy jobban megértsék és befogadják azenét… Így a partitúrának része vagyokén magam is.

– Önre jellemzô, hogy végig jelen van ahangversenyeken, s mindig minden pro-dukciónak igyekszik szerves részévé válni.

– Nem jöhetek be kívülrôl, és nem ismászkálhatok a koncert alatt. Összekötôkapocs vagyok ugyanis a pódium és aközönség között. Együtt kell érezzek amuzsikusokkal és a publikummal is.Igyekszem a hangversenyt minél élmény-szerûbbé tenni, s érdekes, fontos dolgokatelmesélni az adott szerzôrôl, mûrôl. Alegnehezebb mindig az, hogy abból a sokinformációból, amit tudok, mikor mithagyjak ki… Lelkesíteni kell a hallgató-ságot, ezért is tartom jónak az animátorelnevezést. A napi forgatagból betérô em-bereket érdeklôdését fel kell csigázni,hogy minél izgatottabban várják a koncer-tet. De nemcsak a közönséget, hanem amuzsikusokat is tûzbe kell hozni. A leg-nagyobb boldogság számomra az, ha a ze-

nekar tagjai mondják azt, ma másképpenjátszották, mert hatott rájuk, amit a darab-ról, zeneszerzôrôl meséltem. Talán az ôfigyelmüket lekötni a legnehezebb, hiszentettre készen ülnek, várják, hogy kezdôd-jön a koncert, s ekkor még az én szöve-gem miatt is késlekedniük kell… Ezértaztán tényleg öröm, mikor azt érzik, hogya 2-3 percnyi beszéd, nem az idôt vetteel tôlük, hanem segített nekik is. Érde-kes, ahogy érzem a hátam mögött moz-dulatlanul ülô, feszült figyelemmel hall-gató együttest… S mindig olyan élménytigyekszem a közönségnek nyújtani,amelyrôl még otthon, családi körben is ér-demes beszélgetni.

– Mennyiben kell ma másképpen mû-sort vezetni, mint amikor elkezdte ezt a te-vékenységet?

– Egyre hosszabb idôt töltök a felkészü-léssel. Ma már ugyanis a hallgatóság issokkal képzettebb, mint korábban, renge-teg a lehetôség (könyvek, internet) a tájé-kozódásra. Igyekszem ezért minél többkapcsolódási pontot találni a tudomány ésa történelem világából. Ezekkel az infor-mációkkal ugyanis az érzelmi, gondolatiazonosulást kell segíteni. A legnehezebbfeladatot az jelenti, amikor több generá-ció, különbözô iskolázottságú emberekülnek a nézôtéren, hiszen az elôadásom-nak mindenki számára érdekesnek kelllennie. Ráadásul nekem nincs lehetôsé-

gem próbára, ezért ismerôsökön,barátokon tesztelem a mondandó-mat. De azt a titkot, hogy mitôl vá-lik valaki jó mûsorvezetôvé, nemtudom megmondani…

– Más moderátorokat is meghall-gat?– Igen, hiszen mindig lehet és kellis tanulni. Földes a példaképem, denagyon szerettem Lukin tanár urat,tôle sajátítottam el, hogy mindig amásodik emelet utolsó sorábanülôkhöz kell szólni, Varga Károly-tól pedig azt igyekeztem ellesni,hogyan lehet nagyon kedvesen, ba-rátságosan beszélgetni. SolymosiTari Emôke, a fiatalabb generációképviselôje, pedig arra tanított meg,hogy a zene mellett érdemes és fon-tos a társmûvészeteket, így többekközött a balettet, bábot, filmet ishasználni, hiszen ezek segítségévelpontosabb, komplexebb képet lehetadni. Amikor a TIT Szabadegyete-

men tartok ismeretterjesztô „órákat”, ak-kor lemezek helyett ma már videókkal ésdvd-kkel illusztrálok.

– Hogyan lehet százötvenedszer is iz-galmasan beszélni ugyanarról a mûrôl?

– Sosem tartom meg a jegyzeteimet,minden alkalommal újra és újra meghall-gatom az adott darabot, s mindig sikerülvalami újdonságot felfedeznem.

– Szokott visszajelzéseket kapni a kö-zönségtôl?

– Igen, azokon a helyszíneken, ahol apublikumtól nem választ el a színpad, sahol klubszerûen lehet beszélgetni. Én isezt a közeget szeretem a legjobban, hi-szen ezekben a termekben lehet leginkábbiskolateremtô munkát folytatni. S az isfontos visszajelzés a számomra, hogy azifjúsági koncertjeim egykori hallgatói kö-zül sokan gyerekeikkel, sôt vannak, akikaz unokáikkal együtt jönnek ma már ahangversenyekre. Akárcsak az, amikor akoncert végét követôen a résztvevô gyere-kek azt kérik szüleiktôl, vegyék meg azadott mû kottáját, vagy valamelyik felvé-telét. Egyébként mindig boldoggá tett, haegy ifjúsági koncert nem rólam, hanem abemutatott remekmûvekrôl és a pódiumralépô mûvészekrôl szólt, mert akkor a juni-orok biztos, hogy olyan élményben része-sültek, ami miatt visszajönnek még egy-szer és még egyszer… R. Zs.


KÖ

ZÖ

NSÉG-U

TÁN

PÓTLÁ

S


– Zeneakadémiai növendékként együt-tesével, a Gabrieli Rézfúvósokkal szakkö-zépiskolákban muzsikált. Ebben az idôbenmilyen tematikájú koncerteket tartottak, shogyan fogadták a fiatalok ezeket a kü-lönleges, beszélgetôs hangversenyeket ?

– Amikor az egyik mûvész arról pa-naszkodott nekem, hogy kifütyülték azipari tanulók, akkor gondoltam elôszörarra, érdemes lenni kipróbálni azt, hogyezekkel a középiskolásokkal mit tudkezdeni a mi rézfúvós csapatunk. Így azOrszágos Filharmónia bennünket is el-küldött egy országjáró körútra, s mi –akárcsak a fiatalok –, nagyon élveztükezeket a kis koncerteket, ráadásul min-denütt hatalmas sikert arattunk. Rövid,pörgôs számokat adtunk elô, külön-kü-lön bemutattuk a hangszereket, és szá-mos érdekes, különleges információtmeséltünk el az instrumentumokról. Spersze már ekkor is én voltam az, aki ál-landóan beszélt, s moderálta az elôadá-sokat.

– Ezt követôen azonban hosszú ideignem volt folytatás…

– Miután lediplomáztunk, szétszóródottaz együttes, így abbamaradt a dolog. Tízévvel ezelôtt azonban, amikor felkértekaz IBS Színpad zenei vezetôjének, isméteszembe jutott, milyen jó lenne életre hív-ni egy gyerekeknek szóló zenei sorozatot.Így megszerveztem az elsô Bonbon Mati-nét. Eleinte valóban csak 30-40 gyerek ül-dögélt a nézôtéren, ma azonban már 12bérlet közül válogathatnak az érdeklôdôk,s egy szezonban 60-80 elôadásunk van,

amelyre háromezernél is többen váltanakbérletet…

– Hogyan sikerült ilyen sok gyerek ér-deklôdését felkeltenie?

– Rengeteg munkával. Fogtam a szóró-lapokkal teli hátizsákomat, s az IBS kör-nyékének összes iskolájába, óvodájába el-látogattam, meséltem a pedagógusoknakés a szülôknek errôl a sorozatról. Emellettpedig olyan elôadásokat igyekeztem kí-nálni számukra, amelyek önmagukért be-szélnek. Nálunk tényleg a legjobb mûvé-szek, együttesek – az Amadindától,Halász Juditon, M. Kecskés Andráson, aBudapest Klezmer Banden, a Four Fat-hersen, a Kaláka együttesen át a Weiner-Szász Vonósegyüttesig – lépnek pódium-ra. S arra is nagyon odafigyelek, hogy akicsik számára – hiszen a Matinékra máregészen apró gyerekeket is fogadunk – amûsor ne legyen se hosszú, se unalmas.Ezért számos esetben aktívan részt vehet-nek a produkciókban, kijöhetnek a szín-padra, és más gyerekek elôadásának istapsolhatnak. S nemcsak zenemûvekkel,szerzôkkel ismerkednek meg, hanemmegtanulják azt is, hogyan kell koncerten,színházban viselkedni. De persze, azt isnagyon élvezik, hogy jutalomcsoki vár alegjobbakra, hiszen ez Bonbon matiné…

– Vannak különleges mûsorvezetôi for-télyai?

– A legfontosabb, hogy nagyon kellszeretni és tisztelni a gyerekeket. Most isa húsz-huszonöt évvel ezelôtti módszertkövetem, érdekes, izgalmas elôadásokat

kínálok a kicsiknek, amelyek lekötik a fi-gyelmüket. Persze, azért évrôl-évre akad-nak újabb tapasztalataim, idén jöttem rápéldául arra, hogyha azt akarom, hogycsend legyen, meg kell tanítom nekik a„piano” szót. S aztán, ha a mûsor alatt azajszint nôni kezd, felemelem a kezem, smindenki ezt a szót kezdi suttogni aszomszédainak, így azonnal csend lesz. Sarra is ügyelek, hogy én magam se be-széljek túl sokat… A szerkezetre is min-dig nagyon figyelek, nálunk egy bérletugyanis öt különbözô, egytôl egyig izgal-mas programot tartalmaz, emellett azeltérô korosztályok igényeivel is törôdnikell. Így a Bonbon Matinék programjábannemcsak komolyzene, hanem pantomim,népzene, klezmer és világzene is szerepel.Elôadjuk például A varázsfuvolának azáltalam készített, kicsiknek szóló változa-tát, Vivaldi Négy évszakja pedig egy kü-lönleges film kíséretében hallható/látható.Emellett az állandó kapcsolattartást is na-gyon fontosnak tartom, folyamatosan e-mailezek a szülôkkel, a pedagógusokkal.Hírleveleket kapnak tôlem, tájékoztatomôket a különbözô bérletekrôl, de szükségesetén olyan kérdésekre is válaszolok,hogy otthoni hallgatásra milyen CD-ketérdemes venni a gyereknek.

– A mûsorban szerepel az a zenés mese-játék, a Tuba Tóbiás, amelynek ön azegyik szerzôje?

– Igen, de nem túl sokszor, mert enneka mûnek az elôadása költségesebb vállal-kozás, mi pedig egy öt elôadásból állóbérletért négyezer forintot kérünk! A juta-


KÖ

ZÖ

NSÉ

G-U

TÁN

PÓTL

ÁS Lukácsházi Gyôzô kicsiknek szóló sorozatára évrôl-évre több ezren kíváncsiak

„Ez nem más, mint egy zenei misszió, amelyre óriási szükség van!”

A tíz évvel ezelôtti, legelsô Bonbon Matinén még csak harminc-negyven gyerek ült a nézôtéren, maazonban már több mint háromezren váltanak bérletet Lukácsházi Gyôzô zenei sorozataira. A MagyarRádió szerkesztô-mûsorvezetôje nagyon figyel arra, hogy mûsorai minél változatosabbak, színesebbeklegyenek, hogy mindig a legjobb mûvészek lépjenek pódiumra, hiszen úgy véli, a legkisebbekkel így

lehet igazán megszerettetni a muzsikát. Az IBS mellett idén ôsztôl új helyszínnel, a FerencvárosiMûvelôdési Házzal is gazdagodik a Bonbon matinék sorozata, de Lukácsházi Gyôzô annak örülne alegjobban, ha a mûsorral tévében vagy rádióban is találkozhatnának az érdeklôdôk. A tubamûvész-

nek ugyanis már akadémistaként mániájává vált, hogy a gyerekekkel megismertessen bizonyos dalla-mokat és zeneszerzôket, s fúvósegyüttesével ekkor kezdte el járni az ország különbözô tanintézeteit.


lom-édességet adó cégeken kívül sajnoselég kevés a támogatónk… Azt, hogyilyen szerény költségvetés mellett is ilyenkiváló mûvészek lépnek fel nálunk, annakköszönhetem, hogy a Bonbon Matinékatminden fellépô kevesebb pénzért, a gye-rekek miatt vállalja! A Tuba Tóbiás azon-ban megjelent már CD-n, sôt most egynémet lemezcég is érdeklôdik utána, ígylehet, hogy más országokban is megis-merkedhetnek a legkisebbek az új kalan-dokra vágyó, vándorútra induló hangszertörténetével. Egyébként már további kétúj mesejátékunk is született, szerzôtár-sammal, Balogh Sándorral megírtuk aHárom kismalac és a Kacor király zenésváltozatát. Jelenleg is dolgozunk egy da-rabon, a Kukatündéren, amely sok muzsi-kával szól a szelektív hulladékgyûjtésrôl,s némi áthallással a „hallható” szemétrôlis! Nagy öröm számomra az is, hogy azIBS mellett ôsztôl újabb helyszínen, a Fe-rencvárosi Mûvelôdési Házban is meg-rendezhetem ezt a sorozatot. Azért azon-ban egyelôre sajnos hiába harcolok, hogya Bonbon Matinéknak készüljön tévésvagy rádiós változata, de persze, azértnem adom fel, próbálkozom újra ésújra… Úgy vélem ugyanis, hogy ez a so-rozat nem más, mint egy zenei misszió,amelyre óriási szükség van!

– Érdekes jelenség, hogy bár a kicsikörömmel járnak erre a sorozatra, a tíz évfölötti gyerekek mégis eltûnnek, s jó eset-ben legközelebb már fôiskolásként vagyegyetemistaként ülnek be ismét a kon-certekre…

– Azt látom, hogy a hétvégi matinékiránt, amelyre a 10 év körüli gyerekekneka szülôvel együtt kellene eljönniük, jóval

kisebb az érdeklôdés. Azt hiszem, ez kor-tünet! A szombat-vasárnapját már mássaltölti a család… A kiskamaszokat pedig eza komolyzenei világ – remélem átmeneti-leg – kevéssé érdekli. Ettôl függetlenülazonban azt gondolom, ez a sorozat jóalapot jelent, és sokat segít abban, hogy akicsikbôl késôbb zeneszeretô, koncertrejáró fiatalok legyenek… R. Zs.


KÖ

ZÖ

NSÉG-U

TÁN

PÓTLÁ

SR

ÁD

IÓK

ÓR

US

– Miért okozott ilyen nagy feszültségetez a meghallgatás, hiszen az együttesenbelüli megmérettetésre már korábban isvolt példa?

– Azért aggódott most mindenki, mertnem tudtuk pontosan, mi a célja ennek ameghallgatásnak, és milyen következmé-nyekkel jár. Többször érdeklôdtünk aBartók adó-fôszerkesztôjénél, Alföldy-Boruss Istvánnál, hiszen hozzá tartoznaka munkáltatói jogok, de nem kaptunk tôlekielégítô választ. S mivel az utóbbi

idôben a Rádióban többször lehetett halla-ni a zenei együttesek létszámleépítésérôl,így nem csoda, hogy mindenki nyugtalanlett. Ebben az idôszakban egy ilyen meg-mérettetésnek nincs túl jó üzenete. De ter-mészetesen a minôség, a minél jobb mun-kavégzés az együttes tagjai számára isnagyon lényeges, éppen ezért készítettünk– egy szociológus szakember segítségével –ôsszel egy kérdôívet az énekkari tagokszámára, amely az együttes életével kap-csolatos, szakmai, mûvészi és minôségi

szempontból fontos, valamint idôszerûkérdéseket tartalmazott. A 65-ös létszámúénekkarból 53 ember töltötte ki a kérdô-ívet, s a beérkezett válaszokat december-ben értékeltük.

– Milyen eredményekkel, felvetésekkelzárult ez a felmérés?

– Kiderült belôle, hogy az énekkar szá-mára az elsô helyen álló, legfájóbb tény,hogy évek óta légüres térben érzi magát.A válaszokból az is egyértelmûvé vált,

Új kollektív szerzôdést szeretne a RádióénekkarAz együttes remek teljesítményt nyújtott a nemzetközi zsûri elôtt is

Pozitív eredménnyel zárult az a márciusi meghallgatás, amely során a Rádióénekkar tagjai mutattákmeg tudásukat. A külföldi szakembereket is felvonultató grémium ítélete szerint ugyanis a mûvészek

nagy többsége jó vagy kiváló teljesítményt nyújt. A meghallgatást azonban az együttesen belül elég feszült, konfliktusoktól sem mentes hónapok elôzték meg. Tóth Csaba szakszervezeti vezetô

szerint ezért is lenne nagy szükség egy új kollektív szerzôdésre, amely többek között a belsô megmérettetések módját, idejét is szabályozhatná.


hogy az emberek felelôsen gondolkod-nak, készek tanulni, próbálni, mert fontosszámukra a minôség. Akárcsak a hang-adás, a mûsorválasztás és az anyagtudásminôsége, s tovább akarják vinni azt azértéket, amelyet az 56. évébe lépô Rádió-énekkar a magyar zenei életben képvisel.Az is kiderült, hogy a tagság körében elé-gedetlenséget, aggodalmat csupán szigo-rúan énekkari, szakmai kifogások, a szín-vonalért való aggódás vált ki. Emellettproblémák merültek fel a munkakörül-ményekkel, szervezéssel, s menedzselés-sel kapcsolatban is - amelyek mind befo-lyásolják az énekkar mûködésénekszínvonalát, s a munkahelyi közérzetüksem a legjobb. A kérdôív értékelését el-küldtük a vezetésnek is, de választ egye-lôre, sajnos nem kaptunk rá. Visszatérvea meghallgatásra, valóban nem a megmé-rettetés tényével, hanem módjával voltgondunk, s azt sem értettük igazán, miértopera- és oratórium-áriákkal kellett a„bizottság” elé lépnünk, hiszen a napimunkánk során kórusszólamokat kellénekelnünk. Ráadásul egy ilyen felmé-résnek általában vannak következmé-nyei, hiszen például a Nemzeti Énekkarvagy a Magyar Állami Operaház kórusaesetében a meghallgatás követôen új fize-

tési kategóriák alakultak ki, emeltfizetésekkel…

– Egy biztos, a Magyar Rádiónál a ma-gasabb bérekre elég kicsi az esély… Szak-szervezeti vezetôként mit tudott tenni?

– Az alapszervezetünk február 27-énalakult meg a Magyar Zenemûvészek ésTáncmûvészek Szakszervezetének ré-szeként, hogy végre egységesen tudjukképviselni az álláspontunkat. A rádiós ve-zetéssel többször kezdeményeztünk sze-mélyes konzultációt, nem sok sikerrel…Ráadásul nálunk még az is bonyolítja ahelyzetet, hogy az együttes mûvészetivezetôje Strausz Kálmán, a munkáltatóijogokat azonban Alföldy-Boruss Istvángyakorolja. Az viszont elég egyértelmû,hogy szükség lenne végre egy új kollektívszerzôdésre (természetesen egy majdanelkészülô, összrádiós kollektív szerzôdésrészeként), amely szabályozná az énekkaréletét, s ezen belül természetesen a meg-hallgatások idejét, módját is. Ahhoz per-sze, hogy ez megszülethessen, meg kellvárni az új rádióelnök kinevezését… An-nak is örülnénk, ha az együttes szakmaitanácsában, amelyben egyelôre mindenszólamból egy-egy választott tag veszrészt, helyet kapna a szakszervezet képvi-

selôje is, hiszen ezeken a tanácskozáso-kon sok esetben kerülnek szóba munka-ügyi kérdések is.

– Gondolom azonban most, hogy ameghallgatás ilyen jó eredménnyel zárult,megnyugodtak az énekkari tagok…

– Azt az együttesbôl senki sem vitatja,hogy idôrôl-idôre szükség van ilyen fel-mérésekre. Ráadásul sok olyan mûvé-szünk van, aki szívesen mutatja be tudá-sát, hiszen többen rendszeresen vállalnakszólófeladatokat. Ezzel együtt úgy véljük,igazán a folyamatos, mindennapi munkasorán derül ki az, hogy ki hogyan dolgozik.Kérdés, hogy ilyen fölösleges stressznekmikor és miért kell kitenni a mûvészeket.Az azonban nagy öröm, hogy a meghall-gatás remek eredménnyel zárult, s azegyüttes tagjai igen magas százalékbankiváló és jó minôsítést kaptak Ezzel de-monstráltuk, hogy a Magyar Rádió Ének-kara igazán kiváló együttes. A megméret-tetést megelôzô gyakorlás, készülés mégjobbá tette a hangzást. Csak mindezt keve-sebb feszültséggel, konfliktussal is végrelehetett volna hajtani… S persze, az is jó,hogy most nincs szó létszámleépítésrôl,úgyhogy szerencsére a félelmeink – egye-lôre – nem igazolódtak be. R. Zs.


RÁD

IÓK

ÓR

US

– Mikor és miért döntött úgy, hogy meg-hallgatást tart a kórus számára, s a zsû-rizésre külföldi szakembereket is felkér?

– Nem ez az egyetlen ilyen felmérés azénekkar történetében, hiszen az elôdöm,Sapszon Ferenc minden évben rendezettmeghallgatásokat, s az én tizennégy esz-tendei vezetésem alatt a mostanival együttmár négy alkalommal kellett a kórus tag-jainak bemutatniuk tudásukat. Az eddigimegmérettetések azonban nem keltet-tek ilyen felzúdulást, mint ez a mos-

tani… A meghallgatást egyébként ôszreterveztem, az Énekkarnak azonban abbanaz idôszakban rengeteg elfoglaltsága volt,így a nyugodtabb felkészülés érdekébenaz énekkar mûvészeinek kérésére halasz-tottuk el az idôpontot márciusra. S mivelilyen sok, az együttes élén töltött év alattszámos sztereotípia kialakul az emberben,ezért úgy véltem, most nem csak én hall-gatom meg a produkciókat, hanem háromolyan külföldi szakembert is felkérek a vé-leményezésre, akik még nem jártak nálunk.

– S hogyan értékeli a meghallgatás vég-eredményét?

– Mindenképpen pozitívnak tartom.Nemcsak azért, mert jó teljesítményekszülettek, hanem azért is, mert a meghall-gatás elôtt a kórus tagjai intenzívebbenkészültek, gyakoroltak, s ez a munka hal-latszik is az együttes produkcióin. A kül-földi zsûri – amely végül, egyeztetésiproblémák miatt két tagú lett –, írásbanvéleményezte a teljesítményeket, s az el-ért eredményérôl mindenki egyéni tájé-

Strausz Kálmán szerint senki sem akarja megtizedelni a Rádióénekkart

A Magyar Rádió Énekkarának mûvészeti vezetôje, Strausz Kálmán úgy véli, szükség van a rendszeresmeghallgatásokra. A mostani megmérettetés eredményével nagyon elégedett, hiszen a külföldi szak-emberek is azon a véleményen voltak, hogy kórusa igazán kiváló együttes. Azt is hangsúlyozta, hogy

a meghallgatás semmilyen következménnyel nem jár, senki sem akarja megtizedelni a Rádióének-kart, kisebb létszámmal ugyanis nem is tudnák ellátni feladataikat. S úgy véli, mint minden együttes-

nél, ennél a kórusnál is szükség van fiatalításra, de csak szép, fokozatosan módon.


koztatást kapott, amelynek során termé-szetesen a saját véleményemet is elmond-tam. A meghallgatás lényeges tanulsága,hogy a nemzetközi tapasztalatokkal ren-delkezô szakemberek nagyon jó mûvésziszínvonalúnak tartják az együttest, a leg-több mûvészt jó és kiváló kategóriába so-rolták. Örülök, hogy ezzel megerôsítettékaz én értékelésemet is.

– Miért opera- és oratóriumáriákkalkellett részt venni a meghallgatáson?

– Az elmúlt évek meghallgatásai sorántöbbféle produkciót mutattak be a kórus-tagok, volt, amikor teljesen szabadon vá-lasztott anyagot énekeltek, volt amikorHaydn kvartetteket és volt olyan, hogySchubert-dalt kötelezôen választottak, ése mellé a hangfajnak megfelelô, elôre ki-jelölt oratórium szólam-részletet kelletténekelni, mint például a bassszusnak egyrészletet Bach h-moll miséjébôl, vagy aszopránoknak Mozart Requiemjébôl. Azötletet egyébként most az adta, hogy aRádióénekkar tagjai két márványtermihangversenyükön opera és oratórium-áriá-kat, együtteseket mutattak be. S miveligazán kiváló produkciók születtek, ezértaz ott elhangzott darabokhoz hasonlókörökbôl válogattam. Minden szólam szá-mára több áriát kínáltam, az énektanára-ink közremûködésével állítottam össze alistát, amelyet igény szerint még bôvíteniis lehetett.

– Általában minden meghallgatás kü-lönbözô következményekkel is jár…

– A mostani megmérettetésnek nincssemmilyen következménye. Vagy talánmégis annyi, hogy ismét bebizonyoso-dott, az MR Énekkar kiváló kvalitásokkalrendelkezô kórus. Azok a tagok pedig,akik saját tudásukat illetôen bizonytala-nok voltak, most megnyugodhattak.

– Alföldy-Boruss István, a Bartók adófôszerkesztôje a Zenekar elôzô számábanazonban azt nyilatkozta: ennél az együt-tesnél is szükség lenne fiatalításra…

– Az Énekkar sajátos struktúrában mû-ködik, a 62 év feletti tagok közül többenvannak, akik nyugdíjasként is dolgoznak.Az együttesen belül akad 20 vállalkozó is,az ô szerzôdésük határozott idôre szól, sezt mindkét fél egyhónapos felmondásiidôvel megszüntetheti. De leszögezem,nincs olyan szándék, hogy a Bartók Rádióvezetése bárkit is ki akarna tenni a kórus-ból! Az általunk ellátott feladatokra amostani állomány sem mindig elegendô,ezért nem lehet szó létszámcsökkentés-rôl… Sajnos, szerencsétlen egybeesés,hogy a kórus meghallgatása éppen a ta-valy decemberben kezdôdött nyugdíjazásihullámot követô idôszakra esett. Ha a ter-veim szerint mindez ôsszel lezajlik, talánkisebb lett volna a feszültség az együttes-ben.

– Egy meghallgatás azonban arra is jó,hogy a vezetés felmérje, min kell változ-tatni, milyen szakmai irányokba kell elin-dulni.

– Így igaz. De hadd térjek vissza még afiatalításra. Sajnos nem vagyunk abban ahelyzetben, hogyha kiírjuk a próbaének-lést, akkor tömegek jelentkezésére szá-míthatunk, hiszen a fizetések területénnem tudunk versenyezni a többi hivatásosénekkarral. Így nagy kérdés, hogyha te-gyük fel, az együttesbôl mindenki, aki el-múlt 62 esztendôs, nyugdíjba menne, tud-nánk-e ôket pótolni?!? Természetesen afiatalításra állandóan gondolni kell, de hafelveszünk valakit, azzal is számolnunkkell, hogy idô, amíg elsajátítja a reper-toárt, s hónapok kellenek ahhoz is, hogykiderüljön, mennyire terhelhetô a torka,milyen a szorgalma, hogyan tud beillesz-

kedni a társulatba. Régebben az utánpót-lásban segített, hogy rendszeresen hív-tunk kisegítôket, a közös munka soránmegismertük ezeket a mûvészeket, s üre-sedés esetén tudtuk, kit érdemes megke-resni. Ma már erre alig-alig van lehetôség,hiszen a Rádió anyagi nehézségei közis-mertek. Én félnék tehát a legjobban attól,ha holnaptól tíz új énekkari mûvészt kel-lene felvennem, hiszen a kínálat nemkielégítô. S hozzáteszem, hosszú hónapo-kig nem is tudnék senkit alkalmazni, hi-szen az idôsebb kórustagok olyan felmon-dási idôvel rendelkeznek, hogyha 2006közepén távoznának, akkor a következô,2007/2008-as szezonra vehetnék csakelôször fel valakit a helyükre. Tehát azutánpótlással idôben kell elkezdeni fog-lalkozni! De még egyszer hangsúlyozom,senkinek nincs is olyan célja, hogy megti-zedelje az együttest! Engem a MagyarRádió elnöke annak idején azzal bízottmeg, hogy az Énekkar színvonalát a lehe-tô legmagasabb szinten tartsam, így ter-mészetesen az utánpótlásra is figyelnemkell. S persze úgy gondolom, hogyha va-laki itt élte le az életét, harminc esztendônkeresztül tagja volt az együttesnek, mûvé-szetével hozzájárult az eltelt évek magasmûvészi színvonalához, akkor annak jo-ga, hogy nyugodtan, korhatárig énekeljena kórusban. Régebben az volt a szokás,hogy a nyugdíjazást követôen egy esz-tendôt még nálunk töltöttek. Most van,aki már a második-harmadik esztendejeénekel…

– Lesz következô meghallgatás?– Ha az elkövetkezô esztendôkben is én

leszek a MR Énekkar mûvészeti vezetôje,akkor biztos, hogy továbbra is lesznekilyen megmérettetések, mert úgy vélem,ezekre 4-5 évenként szükség van.

R. Zs.


RÁ

DIÓ

KÓ

RU

S

Lapunk 2006/2. számában megjelent egy interjú Farkas István Péterrel. A cikkel kapcsolatban Dr. Bolváry Takács Gábor,

a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar igazgatója levélben fordult szerkesztôségünkhöz, amelyben megjegyzi, hogy az

interjúalanynak más zenekarok vonatkozásában igaza lehet, de a cikkben alkalmazott felsorolás olyan szövegkörnyezetet

teremt, amely a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar számára sérelmes. A korábban Matáv Szimfonikus Zenekar néven

mûködô társulatból az elmúlt tíz év során jogtalanul senkit nem bocsátottak el, a zenekar ellen egyetlen munkavállaló sem

nyert pert, következésképpen a bíróság sem helyezett vissza senkit eredeti munkakörébe. Minôségjavítási céllal, illetve költség-

takarékossági okból voltak elbocsátások, de ezek mindenkor a jogszabályok keretei között történtek, illetve a szakszervezettel

kötött megállapodás keretében rendezôdtek.

A cikkel kapcsolatban hasonló kifogások érkeztek a MÁV Szimfonikus Zenekar igazgatójától is. (A Szerk)


MONTAG LAJOS évszázadok mu-lasztásait jóvátéve egészen új utakat jelöltmeg a nagybôgô jövôjének fejlôdése szá-mára és a hangszer XX. századbeli újjá-születésében vezetô szerepe volt. Jelenlé-te a magyar zenemûvészet élvonalábannyilvánvalóvá tette, hogy az addig csakfôleg a népi zenekarokból ismert „brum-mogó” nagybôgô avatott kezekben milyvirtuozitásokra képes.

1906. május 26-án Budapesten szüle-tett. Szülei muzsikusok voltak, akik elô-ször hegedülni taníttatták. 14 éves korá-ban a család barátainak tanácsáraa nagyra nôtt nagyobbik fiút –öccse Vilmos, élete végéighegedûs maradt – a nagybôgô ta-nulása felé irányították.

Ahogy ezt Ô maga meséli:„Én egy szófogadó gyerek vol-tam és nagy szorgalommal kezd-tem tanulni ezt a nagy hangszertés elég gyorsan haladtam. Rövididô elteltével már olyan széphangokat akartam megszólaltat-ni, mint a hegedûsök, vagy acsellisták. Ez persze nagy mun-kámba került, de ez a vágyammindig bennem maradt”.

Elsô tanára Tintner Bertalanvolt, akivel – és ez rendkívülfontos – nagyon kedveltékegymást. Következô tanáraSchwalm Ferenc (a kitûnô szí-nésznô Sennyei Vera édesapja),akire késôbb így emlékezett:„féltékeny volt rám, pedig mikoraz Operaházban a kollégája let-tem, akkor sem akartam sohaeléje kerülni”.

Rengeteget gyakorol, és ka-marazene tanárai, Weiner Leó ésMolnár Antal is elragadtatássalbeszélnek róla.

Errôl az idôszakról azt mond-ja: „ennek a hangszernek izga-tott a karaktere és napról-naprainspirált”.

1927-ben diplomázott és 1929-tôl azOperaház zenekarának tagja lett, majd akövetkezô évben Schmitz Róbert utódja-ként a Nemzeti Zenede nagybôgô tanára.Rövid idôn belül szóló-szólamvezetônagybôgôssé nevezték ki az Operaházban,ahol 1967-ig – nyugdíjazásáig – játszott.

Operaházi zenekari és kamarazeneimûködésén felül, mint virtuóz szólistátünnepelte egész Európa. Bécsben, Prágá-ban, Berlinben, Drezdában, Weimarban,Párizsban, Salzburgban úgy saját mûveit,mint az ô inspirációjára született kortársszerzôk mûveit játssza. Ugyanakkor nagy

súlyt fektetett a már közismert szerzôk –Bottesini, Dragonetti, Koussevitzky – mû-veinek megszólaltatására.

Érdekességként kell megemlíteni, hogy(Bach szóló és gamba szonátáinak kivéte-lével) átiratokat szinte nem játszott, mertazt is missziójának tekintette, hogy erede-ti nagybôgô mûvekkel ismertesse meg azôt hallgató közönséget.

Az, hogy a nagybôgô irodalma az ômegjelenése elôtt miért nem bôvült kijobban, azzal magyarázható, hogy e

hangszer játékosai a mûvésziképességek nagyon különbözôfokán álltak. Ismerve a hangszermegszólaltatásának nehézségeit,érthetô, hogy játékának magasfokú elsajátítására csak kevesenvállalkoztak. Tehát, nem érhet-ték el a tudásnak azt a fokát,amely a zeneszerzôk virtuóz da-rabjainak eljátszására alkalmas-sá tette volna ôket. Ennek elle-nére, minden korban voltaklelkes nagybôgô játékosok, akika kortárs zeneszerzôk figyelmétébren tartották.

A zenetörténet fejlôdésébenígy, ez a hangszer is – ha nem isteljes mértékben – részesült.Klasszikus zeneszerzôk, mintDittersdorf, Haydn, Mozart,Rossini, már a XVIII., XIX.,században érdemesnek tartot-ták, hogy erre a hangszerre szólódarabokat, illetve komoly nehéz-ségû versenymûveket kompo-náljanak, de Beethoven, Schu-bert, Dvorák is rendkívül fontosszerepet szántak a nagybôgônekkamarazenéikben.

Montag Lajos tehetsége és szor-galma is bizonyítéka volt annak,hogy a nagybôgô-irodalom bô-vülése a mûvész képességeinekfüggvénye.


POR

TRÉ MONTAG LAJOS születése 100. évfordulójának

ünnepére2006. májusában Magyarország és a világ nagybôgôs társadalma egy zseniális

nagybôgômûvész születésének 100. évfordulójára emlékezik


Ô maga is számtalan remek kompozí-cióval gyarapította hangszere irodalmát(A búcsú; Extrem; Melódia; Humoreszk;Mikrokoncert, stb.). Mûveire jellemzô avégtelen melódiaszépség, könnyedség,sziporkázó ötletesség és humor.

A kortárs zeneszerzôket nagybôgômû-vek komponálására kérte fel. Fáradozásai-nak eredménye lett az a sok kitûnô mû,melyeknek koncertdobogón való megszó-laltatásában minden esetben energiájánakteljes mozgósításával vett részt.

Felkérésének köszönhetô, hogy kompo-nált a hangszerre – többek között – JáraiIstván, Hidas Frigyes, Kardos István,Montag Vilmos, Patachich Iván, KósaGyörgy, Bogár István, Bordás Tibor, Far-kas Ferenc, P. Hindemith, O. Klemperer,Kozma József, N. Sprongl, R. Malaric,ZD. Bartók és még sokan.

Élete végéig szomorúan emlegette, hogybírta Leonard Bernstein ígéretét egy nagy-bôgôre írott mû megkomponálására, de en-nek megvalósításában a kitûnô karmester-zeneszerzôt halála megakadályozta.

Montag Lajos fanatikus rajongásáthangszere iránt bizonyítja az is, hogy a

nagybôgô játék-lehetôségeit (reform tö-rekvéseivel) bôvíteni törekedett.

Szándéka az volt, hogy a nagybôgônagyságát, menzurájának hosszát a fizikailehetôségek határáig csökkentse. Ezen tö-rekvéseit megvalósítandó megtanulta ésvizsgát tett a hangszerkészítés mester-ségébôl. Keze alól két hegedû, egy brá-csa, valamint egy nagybôgô került ki.

Kutató munkája a nagybôgôre vonatko-zó adatoknak, emlékeknek, könyveknek,fotóknak, zenemûveknek az egész vilá-gon fellelhetô anyagára koncentrálódott.Ezeket eredetiben és másolatokban meg-szerezve a hangszerre vonatkozó olyangyûjteményt hozott létre, melynek párjaebben a teljességében sehol sem található.Ebbôl a gyûjteménybôl – melynek létre-hozása egész életét átívelte – egy, a hang-szerre vonatkozó, és minden tudnivalótfelölelô lexikont írt (német nyelven),melynek kiadása még várat magára.

Gazdag tapasztalatait az 1955-tôl folya-matosan megjelenô Iskoláinak I. – VI. fü-zetében összegezte, mely Európa majdminden országában, és a tengerentúlon isa nagybôgôt tanuló növendékeknek ad ki-váló alapot magas színvonalú fejlôdésük-höz.

Minden nagybôgôvel kapcsolatos ver-senyen és szemináriumon a személyes je-lenléte annak rangját emelte. A nevéhezfûzôdik a berlini, genfi, weimari, wroclavi,markneukircheni, sioni és angliai rendez-vények létrejötte. Ezeken a rendezvénye-ken, mint zsûritag, szervezô, vagy tanárvett részt és fáradhatatlan hitvallásával avilág minden tájáról érkezô növendékek-ben a hangszer iránti szeretet, elhivatott-ság érzését ültette el.

1997. január 25-én hagyott el bennün-ket örökre.

Fanatikus, e hangszerért rajongó mûvé-szek léptek világszerte a nyomába, ésezek a mûvészek is vallják és hirdetikMontag Lajos mûvészi filozófiáját: „amuzsikus szerepe és kötelessége hogy azembereknek széppel, gyönyörködtetésselszolgáljon”.

Élete teljes, ôszinte, végtelen szeretettelteli és példamutató volt.

Budapest, 2006. május

Vas Lászlóegykori növendéke,

a Rádiózenekar tagja


PO

RTR

É

Montag Lajos Leonard Bernsteinnel


Dr. Karlócai Kristóf kardiológus, munka-helye a Gottsegen György Országos Kar-diológiai Intézet, számos tudományos tár-saság tagja és választott tisztségviselôje.10 éves kora óta csellózik, elôbb ToroczkaiDénes, majd Felvinczi Takács Marianntanítványa. 1978 óta muzsikál a Semmel-weis Egyetem kamarazenekarában. Rend-szeresen kamarazenél: a házimuzsikálásszokását, jelentôs kottatárát, csellóját ésvonósnégyes kottatartóit nagyapjátólörökölte. A European Doctors Orchestraválasztmányának tagja, a június 11-én aZeneakadémián tartandó koncert fôszer-vezôje.

– Számos orvosokból álló együttesmûködik szerte a világon, az Európai Or-voszenekar neve azonban hazánkban ke-vésbé ismert. Mikor, hol és kikbôl alakultez a zenekar?

– Londonban hozták létre két éve lelkeszenekedvelôk, ottani orvosok, alapító tag-ja a magyar származású dr Pohl Miklós, sjelenleg 105 fôt számlál. Ez a szimfoni-kus zenekar alapvetôen különbözik másamatôr zenekaroktól, mint amilyenek pél-dául a városokhoz kötôdô orvoszene-karok, vagy amilyen nálunk Budapesten aSemmelweis Egyetem kamarazenekara.Ezek rendszeresen próbálnak, idônkéntkoncerteznek is, egy európai együttes tag-jai azonban, akik több ezer kilométerrelaknak egymástól, természetesen nemtudnak heti rendszerességgel találkozni.Nagyon jó mûködési formát sikerült még-is kialakítani: évente kétszer áll össze azenekar, ekkor pénteken és szombaton,valamint vasárnap délelôtt jóformán meg-állás nélkül próbálunk, a koncert pedigmindig vasárnap este van. A fellépéseketegyéni felkészülés elôzi meg, mindenkielôre megkapja a kottát és egy CD-n ahangzó anyagot, otthon kigyakorolja aszólamát, hogy az elsô összpróbára felké-szülten érkezzen. Olyan koncentrált a

próbaidôszak, amit zenész ismerôseimszerint profi zenekarok egész biztosannem vállalnának, ráadásul az Európai Or-voszenekar tagjai maguk fizetik mindenköltségüket, az utazást és a szállást, sok-szor még az étkezést is és emellett min-denki hozzájárul a szervezés kiadásaihoz.Mindig a helyi szervezésen és a szponzo-rokon múlik, mennyivel sikerül csökken-teni ezt az összeget, hogy legalább az estifogadáson ingyen vehessenek részt a ze-nészek.

– Az elmúlt két év alatt hol lépett fel azegyüttes?

– Amikor megalakult a zenekar, az volta megállapodás, hogy az évi két koncertközül az egyik mindig Londonban lesz, amásik helyszíne pedig évrôl-évre válto-zik. Eddig két hangversenyt adtunk Lon-donban, az év második felében lépünk felott újra. Az elsô nem londoni koncert Bu-karestben volt és most Budapesten kerülmegrendezésre a második ilyen összejö-vetel. Nagyon büszkék vagyunk arra,hogy megnyertük a jogot a budapestihangverseny megszervezésére.

– Az orvoszenekar alapvetôen amatôregyüttes, de vannak hivatásos közremû-ködôk is a koncerteken.

– A felkért karmesterek természetesenmindig professzionális zenészek az élvo-nalból, ahogy a szólisták is nemzetközilegismert, kiváló hivatásos mûvészek. Idôn-ként, fôleg a fúvós szólamoknál megesik,hogy hiányzik egy-egy hangszeres, eze-ken a helyeken fôiskolások, zeneakadé-misták szoktak kisegíteni bennünket, deazért a zenekar legalább kilencven száza-léka orvosokból áll. A budapesti koncert-re sikerült Vashegyi Györgyöt megnyernikarmesternek, ez számára is kihívás lesz,hiszen ilyen méretû amatôr együttest mégsosem vezényelt. Brahms a-moll kettôs-versenyében Alex Balanescu hegedû-

mûvész és Nick Holland csellómûvészjátssza a szólót, az ô nevük is garancia aminôségre, mellettük Hámori Szabolcskiváló basszista mûködik még közre ahangversenyen. Számomra egyébkéntmeglepetés volt mindjárt az elsô koncer-ten, mennyire magas színvonalú a társa-ság hangszeres tudása. Ez a merész mû-sorválasztásokon is meglátszik, nagyromantikus és klasszikus szerzôk szimfo-nikus mûvei alkotják a repertoárt, Csaj-kovszkij, Mozart, Beethoven, most pedigkét Brahms-mû szólal meg. Azt gondo-lom, hogy ez a koncert kitûnô alkalom aközönségnek is, hiszen a minôségre azeddigi koncertek alapján nem lehetett ki-fogás, s itt garantáltan lelkes, és biztosannem unott, fásult emberek muzsikálnak.A koncert érdekessége egy ôsbemutató is,egy jelentôs fiatal magyar tehetség,Gyöngyösi Levente Szent Pál szeretet-himnuszára német nyelven komponáltkantátája szólal meg, úgy hiszem, ennekis nagy vonzása lehet.

– Az orvosoknál viszonylag gyakorinemcsak a zene szeretete, hanem a mûve-lése is, más szakmákban ez ritkább. Önszerint mi az oka, hogy ennyire tömegesenmuzsikálnak amatôr szinten az orvosok?

– Erre nehéz válaszolni, bár kétségkívülvalóban ez elterjedt vélemény. Ezzel kap-csolatban még tudományos statisztikátnem olvastam, de én is meg tudom erôsí-teni, hogy itt szó lehet egy mélyebb kap-csolatról. Annyi biztos, hogy az élô em-berrel való foglalkozás kiválasztja azokataz embereket, akik orvosok lesznek, akikáltalában érzékenyebbek és nyitottabbaka különbözô humán kulturális értékekiránt. Az egyes orvosi ágakon belül vi-szont nincs nagy különbség, az egyesszakmák nagyjából egyenlô aránybanképviseltetik magukat az amatôr orvosizenészek között. A mi budapesti Semmel-weis kamarazenekarunkban és az Európai


ÖR

ÖM

ZEN

ÉLÉS Gyógyító muzsikusok

Dr. Karlócai Kristóf az Európai Orvoszenekar budapesti hangversenyérôl

Budapesten koncertezik az Európai Orvoszenekar Alex Balanescu, Nick Holland és Hámori Szabolcs közremûködésével, Vashegyi György vezényletével. A június 11-i koncert a Zeneakadémián azért is különleges, hiszen a londoni alapítású együttes, amelynek már több honfitársunk is tagja, második nem londoni koncertjét adja a magyar fôvárosban. A koncertrôl

dr. Karlócai Kristóf, a koncert fôszervezôje beszélt, aki a zenekarban maga is csellózik.


Orvoszenekarban is zenélnek háziorvo-sok, belgyógyászok, gyermekgyógyászok,sebészek, kardiológusok, szívsebészek, ésmég sorolhatnám, egyszóval minden terü-let jelen van.

– Nemcsak a nagy orvosi zenekaroknak,de az orvosok házi illetve kamarazenélé-sének is komoly hagyománya van.

– Valóban, van is egy félprofesszioná-lis, négy magyar orvosból álló hazai vo-nósnégyesünk, a Semmelweis kvartett, depéldául nekem is van egy vonósnégyesem,aminek csak az egyik tagja nem orvos, bármi ritkán szoktunk fellépni. A kamara-zenélés iránti vonzalmat nagyapámtólörököltem, ônála egész évben kéthetentevolt kvartett délután. Amikor csak szabad-idônk van, zenélünk, akinek ez a hobbija,az ebben éli ki magát, és szívesen húzza.

– Az orvosi pálya nagyon sok kötöttség-gel jár, talán egyike azon foglalkozások-nak, ahol a legkevesebb a szabadidô.Mennyi idô marad a gyakorlásra?

– Rendszerint nagyon kevés. Van egyjó barátom, aki orvos szeretett volna len-ni, de annak idején középiskolás korábanolyan jól csellózott, hogy komolyan fel-vetôdött a zenei pálya lehetôsége is. Vé-gül azért döntött az orvosi egyetem mel-lett, mert rájött: ha orvos lesz, amatôrszinten még tud zenélni, ha viszont ze-nész lesz, amatôr szinten nem lehet orvos.Ezzel mi is így vagyunk, de itt az amatô-rizmus a szó eredeti értelmében értendô:nem gombnyomásra bármikor, akár ál-munkból is felébresztve vagyunk képesekmagas szintû elôadásra, mint a profik, ha-nem sok körülményt kell aprólékos mun-kával gondosan megteremteni, hogy sike-res elôadást adjunk. Ha ezek mindösszejönnek, egyáltalán nem biztos, hogya színvonalunk az átlag profinál alacso-nyabb. Nyilván ha napi 8 órát gyakorol-hatnánk, lenne eredménye, de örülünk, haheti egy-két óra sikerül. Éppen ezért isfontosak a rendszeres heti próbák, mertgyakorlásnak is megteszik, a hangszermégis csak kézben van, a korábban meg-szerzett készségek megmaradnak. Ha pe-dig ilyen nagy alkalom adódik, mint ez amostani koncert, ennyire komoly és nehézdarabokkal, akkor mindenki hónapokigkészül, naponta gyakorol. Fontos, nehogyfelkészülési hiányosságok miatt a júniusipróbanapokon a szólamtársak görbeszemmel nézzenek ránk. Nekünk ez a né-hány koncert éltetô elemünk.

– Az, hogy az Európai OrvoszenekarBudapesten lép fel, felhívja azoknak amagyar orvosoknak a figyelmét is erre alehetôségre, akik eddig még nem hallottakróla. Várható, hogy ennek hatására újabbmagyarok csatlakoznak?

– Erre a koncertre már lezárult a jelent-kezés, de így is évrôl-évre egyre több ma-gyar orvos vesz részt a zenekar munkájá-ban. Az elsô koncerten még csak egyedülképviseltem Magyarországot, aztán min-dig csatlakoztak néhányan, most már jótíz fôs a magyar társaság.

– A budapesti hangverseny egyben jóté-kony célokat is szolgál. Minden koncertentámogatnak valami nemes célt?

– Igen, ez is az együttes hagyománya. Abelépés ingyenes, de a helyszínen adomá-nyokat gyûjtünk. Most két gyermek-gyógyászati alapítványt támogatunk, aBethesda Gyermekkórház és a Semmel-weis Egyetem I. számú Gyermekgyógyá-szati Klinikájának az alapítványai közöttosztjuk el a befolyt pénzt. Nagy örömünk-re szolgált, hogy az egyetem rektora,Tulassay Tivadar professzor elvállalta ahangverseny védnökségét. Néhány szpon-zorcég már jelentkezett, akiknek köszön-jük a támogatást, az egyik esti fogadásrais kaptunk felajánlást, de még keresünktámogatókat, szeretnénk, ha a szervezésiköltségeket csökkenteni lehetne, hogy nemindent a tagoknak kelljen fizetni.

– A próbák során hosszabb ideig van-nak együtt orvosok. Ez segíti a szakmai

kapcsolatok kialakulását is, vagy ilyenkorcsak a zenérôl esik szó?

– Egyértelmûen segíti. Már eddig is ki-alakultak kapcsolatok, hiszen a folyama-tos munka mellett van azért idô beszélge-tésre. Kiváló alkalmak a közös ebédek,vacsorák, a próbák közti – percre ponto-san betartott – szünetek. Egyébként ezekis érdekesek, látszik, hogy igazi precíz an-gol szervezés. Számunkra kicsit szokat-lan, de ha kell, ütem közben lekopogja akarmester a próbát és kezdôdik a ’teatime’. A munkakapcsolatok nagyon érde-kesen alakultak, és nem csak kelet-nyugatközött. Egymásra találnak az azonosszakmát mûvelôk, szóba kerül, hol milyengyógyító munka folyik. Egy angol reuma-tológus is játszik a zenekarban, aki semmimással nem foglalkozik, csak zenészek-kel, a zenélés miatt kialakult reumatoló-giai eltérések gyógyításával. Érdekes,hogy nemcsak ô maga hegedül, hanem rá-adásul még a szakmája is átmenet az or-vostudomány és a zenetudomány között.Például vele is nagyon érdekes beszélge-tések zajlottak a különbözô hangszeresekujjbetegségeirôl és gerinctartásbeli prob-lémáiról, merthogy ilyen panaszokkal amagyar orvosok is találkozhatnak. Mind-azokat, akiket érdekel az Európai Orvos-zenekar, akiket vonz kitûnô kortárs ma-gyar szimfonikus mû ôsbemutatója, vagyakik szívesen adakoznak a gyermekgyó-gyászati alapítványok javára, szeretettelvárjuk június 11-én este fél nyolckor aZeneakadémia nagytermében.

Pál Eszter


ÖR

ÖM

ZEN

ÉLÉS

A Semmelweis Egyetem Kamarazenekara készül az Európai Orvoszenekar koncertjére

KRITIKA

Mosonyi Mihály-emlékestre került sor már-cius 9-én a Nemzeti Hangversenyteremben.Peter Scholcz vezényletével a MagyarTelekom Szimfonikus Zenekar elsôként azÜnnepi zenét játszotta, majd Jandó Jenô szó-lójával az e-moll zongoraversenyt adta elô.Szünet után megnôtt az apparátus; KertesiIngrid, Lukin Márta, Gulyás Dénes és JeklLászló, valamint a Nemzeti Énekkar közre-mûködésével az I. (C-dúr) mise csendült fel,a Jubilate Deo gradulatét követôen.

Scholcz azok közé a kevesek közé tarto-zik, akik Európa-szerte a magyar zenét igye-keznek ismertté tenni; a hollandiai Liszt Fe-renc Társaság, késôbb a Frid Géza Társaságelnökeként, gyakorló zenészként és zenetör-ténészként propagátora fôként a 19. századimuzsikának. Mosonyi mûvészete kiváltképpközel áll a szívéhez; aligha véletlen, hogyösszes egyházi mûvét lemezre vette (a Hun-garoton Classic három kiadványán). Lelke-sedésben, felkészültségben aligha van hiány– ezúttal az elôadókra koncentrálhatott.

Nem úgy a zenekar; ôk, mi tagadás, ko-rántsem anyanyelvi szinten beszélik a 19.századi zene eme dialektusát. Néha hallhatóannem tudtak mit kezdeni valamely tematikusszakasszal vagy bármilyen formarésszel,míg máskor ismertebb tájra kerülve, biztosantájékozódtak.

A kedély, sôt, a hangulat hiányzott az Ün-nepi zene technikailag kidolgozott részletei-bôl néha; majd felcsendült a Szózat-idézet,fenségesen – ám szinte talált tárgy módjára.A romantika nagyot-álmodni merése proto-kolláris ünneppé fokozódott le.

Ideális választás volt Jandó Jenô a ver-senymû szólistájának. Nemcsak azért, mertgyakori partnere eme zenekarnak is, hanemazért, mert – anélkül, hogy bármiféle diri-gensi ambíciókat táplálna – hangszere mellôlképes segíteni, már-már irányítani az együt-test. Ha kell, összenéz a szólisztikus szerepûzenekari játékossal, máskor elôzékenyenvagy elegáns gesztussal „kivár”, tehát szintelehetetlenné teszi, hogy ne jókor lépjen be acadenza végén az együttes. Mégsem elsôsor-ban alkalmazkodik, hanem inkább inspiráljapartnereit a vele együtt-haladásra. Megtesziezt ismert-népszerû versenymûvek esetébenis, de most kifejezetten szükség volt erre, hi-szen a sajátos formai felépítésû kompozícióegészében másképp nemigen tudtak volna

tájékozódni a játékosok. Scholcz pedig úgy-szintén ügyelt a részletekre (leginkább azok-kal foglalkozott), néha – talán elsôsorban sa-ját magának – még a szólistát is vezényelte.Érdekes, hogy mihelyt tematikusan körülha-tárolt szakaszt kellett megszólaltatni vala-mely szólamnak, azonnal minôségileg javulta hangzás, értelmet kapott, s gyakranmegfelelô súllyal-ranggal szólt a kíséret is.

Az est második részében a dirigens szá-mára nem kis feladatot jelenthetett a térbentöbbszintes elôadói apparátus irányítása.Szívesen törôdött az énekkarral, s meg kellhagyni: ezúttal elragadóan szép halk hangzá-sokat (is) produkált a kórus. Változatos dina-mikával, mindig a(z értett) szövegnek meg-felelô érzelmi-indulati töltéssel, értôenszóltak a tételek, és sikerült megvalósítaniideális hangzási arányokat a szólisták, a kó-rus és a zenekar között. A Sanctus persze„robbant”, félreismerhetetlenül a NemzetiÉnekkar stílusában – s talán annál is elemen-tárisabbnak hatott, mivel kidolgozott volt azérzelmi skála ellentétes véglete is.

Emlékest, részben Brand Mihálynak adóz-va, s remélhetôleg stiláris tanulságokkal azenekarnak. A jelenlévô közönség számáraviszont elgondolkodtató tanulságot kínált azáltalános érdektelenség. Ennyire bérlet-köz-pontú lenne a nagyérdemû, hogy a bérletenkívüli esemény akkor sem kelti fel figyel-mét, ha az egyidejû egyéb kínálat elhanya-golható nagyságrendû?Keressük helyünket Európában – ugyanak-kor nem vesszük észre magunkat (kulturálisörökségünket, múltunkat – azt, amit egyéb-ként majdan exportálhatnánk) idehaza?

* * *

Március 10-én a Nemzeti FilharmonikusZenekar lépett fel a Nemzeti Hangverseny-teremben, Kocsis Zoltán vezényletével. AKlemperer-bérlet 4. estjének mûsorán kétszimfónia (Haydn: C-dúr, No. 82 és Mozart:D-dúr, K. 297) keretezett két Mozart-verseny-mûvet. A G-dúr zongoraversenyt (K. 453)a zongora mellôl dirigálta Kocsis, a D-dúrfuvolaverseny (K. 314) szólistája Bálint Já-nos volt. E zenekar, karmesterével, mindigtud újítani, meglepetéseket szerezni. Mostpéldául azzal, hogy szinte kamarazenekarracsökkentett (s mûvenként változó nagyságú)együttes játszott. A régizenélés hívei erre

megvonhatják a vállukat, korhû praxis, miebben az új – ám a felcsendülô zene azonnalmegadta a választ: az intenzitás. A Liszt Fe-renc Kamarazenekar aranykora is eszébe jut-hatott a hallgatónak, amikoris úgy érezte: akis-számú elôadó tolmácsolásában „min-den” meggyôzôbben hat. Ugyanakkor, ahangzáskép egésze mégis a Nemzeti Filhar-monikusok játékstílusát idézte (koncentrá-tumként). Szikrázóan intellektuális, már-mármatematikailag megtervezett dinamikaihang-térkép, melyen plasztikusan megkü-lönböztethetôek a játékmódok. (Urtext kottátgyerekjáték lenne elôadói utasításokkal „be-rendezni” ilyesfajta interpretáció hallatán.)Mindennek megvan a maga helye – s min-den a helyén van. A Haydn-szimfóniákbanoly gyakori szabálytalanságok, aszimmetri-kus hangsúlyok vagy artikulációk is (néhasajnos túlzottan is; visszatéréskor az emberlegfeljebb a perfekt konzekvenciáknak örül-hetett, a pillanat varázsát jelentô szabadság-nak nyoma sem volt). Lám, hálátlan a hall-gató; máskor a következetességet hiányolja,az analógiákat olyankor is, ha netán a kotta-közreadás mást sugall – most pedig azt a pa-rányi gesztust, amitôl elhisszük, hogy ahangzó tünemény valóban él.

A mûvek alaposabb ismeretében perszevolt mit észrevenni, olyasmiket, amik másmegszólaltatáskor benne maradnak a kottá-ban; de egy idô után fárasztónak hatott amindenkor épp a megszólaltatandóra kon-centráló hangképzés (például, amikor a kísé-ret egyenletes negyedeit hallgatva inkábbtudtuk, semmint észleltük az adott tételmetrumát). Ami mindenképp hiányzott, az aspontán-ôszinte elmosolyodásnak a lehetô-sége, lett légyen szó tematikus szakasz formailekerekítésérôl, hirtelen-váratlan metrikaivagy harmóniai „meglepetésrôl”, netán visz-szatérésrôl, a versenymûvek esetében a can-denzát záró trillához csatlakozó zenekaribelépésrôl – bármirôl.

Elismerésre méltó virtuozitással adta elôszólamát a fuvolaversenyben Bálint János(akit szokás a fuvola Paganinijének is nevez-ni), ugyanabban a stílusban, amelybenkísérôi játszanak. Tehette ezt annál is in-kább, hiszen egyébként ô is a Nemzeti Fil-harmonikus Zenekar tagja, immár öt éve.Éppen ezért különös élmény volt Kocsiszongorázását hallgatni. Miközben együttesét

22 XII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM

Márciusi és áprilisi koncertekrôl

K R I T I K A

irányította, frappánsan karakterizált játéká-val választékos tónusokat sorakoztatott egy-más után, szinte önmagában felmutatva amozarti muzsika ezerarcúságát.

Ráadásként igazi zenetörténeti kuriózum-mal ajándékozta meg hallgatóit, amikoris aPárizsi szimfónia elhangzása után azt a tételtdirigálta, amelyet Mozarttal pótlólag-kiegé-szítôleg íratott a bemutató zenekar, a Con-certs Spirituels impresszáriója, aki – mintoly sokan a zseni kortársai közül – nem ju-tott el az eredeti lassú-tétel értô felfogásáig.Habár, ha meggondoljuk, hogy annakidejénegyetlen próbával (!) aratott sikert a mû…

Ebben szerencsére nem törekedett korhû-ségre az elôadó-együttes, sôt, a hangverseny-terem mind alaposabb ismeretében képesekvoltak arra a csodára is, hogy plasztikusanhallhatóvá (ha kell, áttetszôvé, máskor ke-vert hangszínûvé) tegyék a partitúrák gaz-dag-változatos faktúráját. Pontosan megkü-lönböztethetôvé vált, mikor kopulázzákfúvósok a vonós-szólamokat, s mikor szólisz-tikus (akár kísérô-funkcióban) a szerepük.Külön öröm, hogy a két illetve egy nagy-bôgôs által játszott szólam is mindig érvé-nyesült. Rendhagyó zenetörténet-óra volt,melynek témája a két klasszikus mesterhangszerelési jellegzetességeinek bemutatása.

* * *

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében,Maxim Vengerov szólójával, március 23-ánadott nagysikerû estjüket követôen, legkö-zelebb április 7-én, a „Vonzások és válasz-tások” sorozat Honvágy címû koncertjénköszönthettük, az idôközben Bartók Bélárólelnevezett Nemzeti Hangversenyteremben aPannon Filharmonikusokat. Ezúttal, saj-nos, vezetô karmesterük nélkül érkeztek, sMarko Letonja közremûködése elsôdlege-sen azért volt hasznos, mert elgondolkodás-ra, röpke „számvetésre” késztette a hallga-tót. Könnyû hozzászokni ugyanis atöbbé-kevésbé egyenletes színvonalú telje-sítményekhez, s ha gyakran ugyanazzal adirigenssel lép fel a zenekar, nem differen-ciáljuk az elismerést. Most pótolható a mu-lasztás. Távollétében is elismeréssel adó-zunk zenekarnevelô munkájáért HamarZsoltnak; azzal és csak azzal magyarázhatóez a furcsa est. Ami, tegyük hozzá, még fur-csább lett volna, ha a hangszeresek (amiegyébként nem lenne példa nélkül való) akarmester „kezére” játszanak.

Marko Letonja életrajza imponáló a sok-sok hírességgel, s a reprezentatív helyszíne-ken. Utóbb arra gondolhatunk csak: idejeko-rán – sôt, túl korán – került kapcsolatba

olyan profi együttesekkel, akik mindenkorjobban ismerték az adott mûsort nála. Mér-sékelt technikai tudás és bizonyára megnye-rô modor birtokában, amennyiben vendég-szerepléseikor soha semmiféle extravagánselképzelés megvalósítását nem akarta rá-kényszeríteni az együttesekre – békés együtt-mûködéshez vezethetett. Ám szinte termé-szetszerûen el kellett hogy maradjon közbena rendszeres (mûhely)munka – legalábbiscsak erre tudok következtetni a látottakból.Letonja képtelen volt elérni, hogy pontos le-gyen egy indulás, s ez korántsem a zenekarhibája! Sôt, nagy érdemük, hogy csakhamarösszerázódtak, s – és ez a lényeg – mindvé-gig többet adtak, mint amennyit a karmesterkért. Persze, koránt sincs irigylésre méltóhelyzetben az a külföldi karmester, aki nyi-tószámként Bartóktól a Magyar képeket ve-zényli – magyar közönség elôtt. Minden-esetre, a rubato-karakterek korántsemindokolják, hogy a vonósokat se intse be, sáltalában, az egyes formai szakaszok szépkicsendítése után indokolt lett volna elôremegtervezetten gondoskodni a következôrész indításáról. A Pannon Filharmonikusokmár a koncertterem próbaüzeme óta rend-szeresen lépnek fel itt, kezdhetik kiismerniakusztikailag is a termet – a dirigens e szem-pontból hagyatkozhatott volna rájuk, viszonta ténylegesen megszólaló hangzás koordiná-lása egyértelmûen az ô feladata lett volna.De ô megelégedett a karakterizált-hangula-tos megformálásokkal, s a pillanatnyi hang-zás-egyensúlyt nem állt szándékában moz-dulataival korrigálni. Ezért fordulhatott elô,hogy például a Medvetáncban a bôgôk pizzi-catója nagyjából megmaradt a látvány szint-jén (ugyanonnan viszont másként-jobbanszóltak más tételekben a hasonló effektu-sok!). A ciklus IV. tételében (Kicsit ázottan)remekeltek a fafúvósok, a partitúra élénkszíneinek megjelenítésével, a hangszerelésieffektusok hangzó életre keltésével. Méltánbólintott feléjük elismerôen – bár az inspirá-ció nem tôle származott.

Örömmel regisztrálhatjuk, hogy BarátiKristóf a zenekar rendszeres szólistája. Re-mek játéka feltehetôen a vonóskar egészéreinspiráló hatású. Ezúttal Csajkovszkij:Melankólikus szerenádját és Valse-scherzó-ját hallhattuk közremûködésével, klasszikusletisztultságú és fegyelmû felfogásban, azérzelmi töltést érzéki szépségû tónussal biz-tosítva.

Dvorák: IX. szimfóniája a hamar feled-hetô produkciók közé tartozott – a szinte ze-netörténeti örökzöldnek számító mû újra-hallgatása semmiféle többlet-élményt nem

adott, inkább csak kellemes háttérzenét biz-tosított a mindegyre elkalandozó figyelemszámára. (Amit nem lehetett nem észreven-ni, az a lassú tételben az angolkürt már-márbántóan groteszk hangszíne – és ilyenkormindenfajta indoklás, mentegetôzés hiába-való, az összteljesítményt rontotta!) Az elsôrész színvonalát meg sem közelítô másodikrészben azon szomorkodtam: milyen kár,hogy március 23-án nem mindenki várta vé-gig – a Vengerov dedikálásának következté-ben irgalmatlanul elnyúlt szünet után – akoncertet. A megfogyatkozott közönségelôtt felcsendült Schumann: I. szimfóniaugyanis méltóbb és reálisabb képet adott azzenekar jelenlegi tudásáról-felkészült-ségérôl.

* * *

Következô nap, bizonyára eme élményekhatására, örömmel és érdeklôdéssel vártukJesús Amigót a Budafoki Dohnányi ErnôSzimfonikus Zenekar élén. A Zeneakadé-mián rendezett koncert elsô felében de Fallamûvei szerepeltek: A háromszögletû kalapkét szvitjét követôen, Gál Erika szólójával aHét spanyol népdal csendült fel. Szünet utánSchumann: IV. szimfóniája került elôadásra.

Jesús Amigo elégedett lehetett a zenekar-ral; ami számára a legfontosabb volt, abbanértô partnerekre talált: élettel-teli tételekigazolták, hogy tempóválasztásait meggyô-zôdéssel fogadták a muzsikusok, a tempó-váltások, a ritmikus-metrikus karakterekpregnáns megjelenítése is gyümölcsözôösszmunkáról tanúskodott. Jól érvényesült abriliáns hangszerelés, mintha valamennyi já-tékos élvezte volna a változatos hangzásmegjelenítésében való részvételt. A Hét spa-nyol népdalt kevesebb lelkesedéssel és értés-sel hallgatta a közönség, s méltán: nehéz kö-vetni a vokális tételeket, ha nem tudjuk,mirôl szólnak. Tehát maradt az öncélú tob-zódás a hangszerelési finomságokban, ame-lyeket ezúttal Gál Erika szép hangja továbbgazdagított. Gyönyörködni mindenképp le-hetett – anélkül, hogy kritikusan értékelhet-nénk a hallottakat. Mert felelôtlenség lennemegkísérelni annak megállapítását: vajonszándékos volt-e valamennyi szín-váltás,vagy pedig csupáncsak így sikerültek bizo-nyos részletek. Mindenesetre, a nyilvánvaló-an díszítés-jellegû fordulatok következete-sen sztereotip megszólaltatása egyarántenged végiggondoltságra következtetni – sarra is, hogy a vokális gesztust elsôdlegesenhatás-effektusként értékelte az énekes. Szín-foltnak érdekes volt – nem lenne felesleges(csakúgy, mint bármely vokális mûsorszá-


K R I T I K A

mot) szöveg-fordítás segítségével még köze-lebb hozni a hallgatósághoz.

A mûsor második félideje egyértelmûenesést jelentett – kiderült, hogy a dirigens ko-rántsem szándékozik aktívan beleavatkoznia ténylegesen felcsendülô hangzásba. Két-ségkívül ismeri a mûvet – de ezúttal haszno-sabb lett volna, ha inkább kottából vezényli,amennyiben emlékezetbôl semmiféle „aktu-ális” kérés nem jutott eszébe. Szinte együttlélegzett a zenekarral – ám sohasem járt elôt-tünk tervezésben, elképzelésben, s azt a„helyzeti elônyét” sem használta ki, hogy ô,középrôl, másként hallja a szólamokból ki-alakuló egészet, mint bármelyik hangszeres.Így utánjátszássá, a hallgatók részérôl újra-hallgatássá devalválódott az, ami – valami-vel több aktív figyelemmel – élménnyé lehe-tett volna.

* * *

Kétségkívül „böjtös” koncertet kapott aRádiózenekartól április 12-én az OlaszKultúrintézet közönsége: egyaránt mértékle-tes gyönyörködnivalót kínált mindkétHaydn-mû, az f-moll (La passione) szimfó-nia és A Megváltó utolsó hét szava a kereszt-fán oratórium. Kovács László vezényletévelvalóban „kisparti” lépett fel a szimfóniában– tehát nemcsak a létszámot tekintve, hanema zene intenzitását, élményszerûségét ille-tôen is. És szünet után is jóformán csak a lét-szám növekedett, a szólistákkal (Kiss Rózsa,Bardocz Erzsébet, Basky István és MoldvayJózsef) és a MR Énekkarával, intenzívebbfigyelemrôl ôk sem tudtak gondoskodni.

Aki máskor nemigen érti, miért kell a tör-téneti zenéket afféle hangzó múzeumhoz ha-sonlítani, ezúttal megtapasztalhatta; csak éskizárólag kívül lehetett maradni azon abûvös körön, amely élô-koncertek alkalmá-val, jó esetben közös áramkörbe vonja ajelenlévôket. (Aki tehát rádiókészüléken ke-resztül hallgatta a közvetítést, semmirôl nemmaradt le – legfeljebb otthon kényelmesebbkörülmények között minôsíthette kellemesháttérzenének a két mûvet.)

Élmény- és ingerszegény elôadás volt,mely valószínûleg senkinek sem okozottôszinte örömet; a mûvek aligha „felcsendül-tek” – legfeljebb „elhangzottak”. Rövidzár-latok sorát regisztrálhatjuk; Kovács Lászlóezúttal „mintha” irányította volna az együt-test (bizonyára számára is nyilvánvaló volt,hogy ugyanez a hangzás az ô közremû-ködése nélkül is létrejöhetett volna), s ki-kimagára maradt a szólamával, hiszen nyomasem volt olyan kialakuló egésznek, melybenmegtalálta volna játéka funkcióját-értelmét.

Így, egész egyszerûen, inkább taszítólag ha-tott a közönyös-közömbös elôadás – legfel-jebb olyanokat üdíthetett fel (mint kikapcso-lódás, nem pedig mint kompozíció vagyinterpretáció), akik ily módon tudták felfüg-geszteni dolgos hétköznapjukat. Ehhez pe-dig felesleges a nagynevû szerzô, a rangosapparátus – hangzó tapétát, szükség eseténbárki talál magának…

Az ilyesfajta élménytelen koncertek kér-dôjelezik meg az élô-elôadások rangját (né-ha: funkcióját) – s járulnak hozzá ahhoz,hogy a nagyközönség mindinkább mestersé-ges táplálékkal, hangfelvételekkel éljen.Márpedig a kétféle zenehallgatási mód nemfelcserélhetô, egyik nem helyettesítheti amásikat – s ha mégis azt teszi/teheti, mara-dandóan károsul a zenei élet.

* * *

A Bartók-év tisztelgô koncertjét a Mester-bérlet 3. estjével adta, április 20-án a MÁVSzimfonikus Zenekar. A Mûvészetek Palo-tájába szép házat vonzott e rendezvény; Mo-zart: A varázsfuvola – nyitánya után kétsztár-szólistával (Kelemen Barnabás ésFenyô László szólójával) került elôadásraBrahms Kettôsversenye, majd Bartók Con-certója csendült fel.

Gesztus-értékûnek tekinthetô, hogy a kon-cert díszvendégének tekintették VásárhelyiGábort, Bartók jogutódját, akinek neve aBartók-évben ugyancsak széles körben váltismertté (a mérleg egyik serpenyôjében aCsalán úti Bartók-ház felújításának idôt-energiát-pénzt nem kímélô, tiszteletreméltóvállalkozásával – a másikban a színpadimûvek rendezésével kapcsolatos kifogásai-val, letiltásaival). Gesztus-értékû az is, hogyezúttal került átadásra a Magyar Mû-vészetért Díj Kuratóriumának és a HerendiPorcelánmanufaktúra Részvénytársaságnaka Bartók-Béla emlékdíja (ami emléklap kísé-retében egy herendi Bartók-szobrot és két –nem Bartókkal kapcsolatos tematikájú – bib-liofil kötetet jelent).

A Bartók elôtti tisztelgés ténylegesen aConcerto megszólaltatásában fejezôdött ki.Egy ismert kompozícióéban, amelyet ki-kimegannyiszor hallott/hallgatott korábban,koncerteken, hangfelvételeken egyaránt.Ismert-népszerû mû elôadásakor az is koc-kázatot jelent, hogy van (nem is kevés)összehasonlítási alap – akkor is, ha a hallgatónem ilyen céllal-szándékkal ül be a koncert-terembe. Nyilvánvaló: a felvételekkel nemlehet vetekedni – ugyanakkor mégis olyas-mit kell produkálni, ami által megkérdô-jelezhetetlen az ott-és-akkor megszületô in-

terpretáció létjogosultsága. E gondolat meg-említését épp az indokolja, hogy ennek aConcertónak – volt létjogosultsága!

Nincs érdemi jelentôsége annak, hogy utá-nanézzünk az adatoknak, korábban mi-kor/hányszor szerepelt a zenekar mûsorán emû; annál is inkább, mivel a statisztikaiadatból nem derülne ki, hogy a mostani ta-gok közül hány játékos vett részt a korábbielôadásokban.

Mindenesetre, a jelenlét, a különbözô lép-tékû folyamatokból a mûegész megszólalta-tására való törekvés hatásos és eredményesvolt. Nem titkolom: olyasmiket is kihallot-tam-meghallottam, amely mozzanatokra ko-rábban nemigen figyeltem fel, tehát vél-hetôen nemcsak nálam gazdagították az értômûismeret „holdudvarát”. Emlékezetesek azérzékenyen „meglépett” kvartok, melyekKékszakállú-asszociációkat is ébresztettek, sa könnyek tava atmoszférája is többszörkísértett… Vélhetôleg az elôadók számára isemlékezetes marad ez a szereplés, mert a ha-tás alól játék (a saját szólam elôadása) közbensem vonhatja ki magát a vérbeli muzsikus.

Kiváltképp, miután részesei lehettek az estlegemlékezetesebb produkciójaként, BrahmsKettôsversenyének, melynek ritka élményéta szólisták egyéni teljesítményén és összjá-tékán túl az a zenei és technikai perfekcióadta, melynek köszönhetôen nyilvánvalóvávált: egyetlen pillanat értékét sem csökkentiüresjárat.

Ismét bebizonyosodott: a koncert-minô-ség jótékonyan kárpótol a tömegközlekedés-okozta kellemetlenségekért.

* * *

Április 24-én sokáig emlékezetes kon-certben részesítette hallgatóit (köztük aDohnányi-bérlet tulajdosait) a BudapestiFilharmóniai Társaság Zenekara (s re-mélhetôleg, hasonló élményt okoztak más-nap a Mahler-bérlet estjén). Ilyen alkalmak-kor kaphatjuk vissza az élô-zene hatásábavetett hitünket! Olyan csoda történt, amelymegmagyarázható.

Az együttes élén álló Kovács János képesvolt a zenekart oly módon inspirálni, hogyne ismételt eljátszásként szólaltassa meg azismert mûveket, hanem ugyanolyan lelkese-déssel, mint amilyennel a ritkán hallhatóhozközeledtek. Beethoven II. és VIII. szimfóni-ája keretezte a mûsort, közben Jandó Jenôszólójával csendült fel Liszttôl a Magyarfantázia, valamint (eltérés a koncertkalen-dáriumban meghirdetetthez képest) a Fantá-zia Beethoven Athén romjai címû kísérô-zenéjének témáira.


K R I T I K A

Olyan estet hallhattunk, amelyet mindenkia magáénak érzett: a karmester, a zenekar, aszólista – s nem utolsósorban a közönség, ahazaiak mellett szép számban megjelenôkülföldiek is.

Kovács János ismét varázsolt; a mû-egészek ismeretében képes volt mozdulatai-val egyszerre a zenei folyamatokat irányíta-ni, s a játékosokat, akik láthatóan-hallhatóanigyekeztek mindenben követni az utasításo-kat. Nemcsak a hangzáskép volt változatos(a mindenkor elhitetô erejû tempókban ka-rakterek sorjáztak, helyükön voltak funkció-jukban is a tematikus-melodikus és a kísérôjellegû anyagok, viszonylag széles dinami-kai keretek között), hanem a hangszerelésezerszínû szôttese is gyönyörködtetett – mégakkor is, ha nem mindig sikerült minden.

A két szimfónia valamennyi tételét önálló-an megformált egységnek éreztük (a tétel-szünetek hosszúságát korántsem zenei szem-pontok befolyásolták – de nem is a közönségelcsendesedése irányította).

Komolyan vett muzsika értéke vált nyil-vánvalóvá – volt humor, szellemesség is,nem kevés. Ismét kiderült: másként játszik,aki tökéletesen tisztában van szólama rang-jával-jelentôségével, funkciójával. Szándé-kosan megmosolyogtató volt a „metronóm”-tétel, s másfajta szellemi sziporkát villantottfel a D-dúr szimfónia fináléjának kezdete.Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert túl a di-rigens irányításának követésén, értôn-aktí-van vettek részt a formálásban az elôadók.

Kiderült: a csellószólam (mely kétségkí-vül a legmagasabb szintû muzikalitásról tetttanúságot) hajlik afelé, hogy szinte csakmarkírozza a hibátlan elképzeléseket, kevés-sé intenzív hangképzéssel. (Van ellenpéldais: a Magyar fantázia kezdetén szívet-dobog-tató tónussal léptek be.) A brácsa és a II.hegedû példásan aktív játékkal biztosította ahangzástér azon erôvonalait, amelyek hiányahatástalanná tenné a többiek munkáját. Aprím-szólam leginkább akkor van elemében,ha dallamot (lehetôleg szép hosszút) játsz-hat, énekelhet; ha a kifejezés érdekében dek-lamálni kell, gyakran „kicsorbul” a hangzás,s a gazdag artikulálás közben, bizony, csú-nya-kemény, „kiszóló” hangok is feltûnnek.

Általában érzékenyen követték a dinami-kai történéseket a fúvósok is, akik közülfôként a rezesek jeleskedtek, bár sok szépmelodikus fordulattal gyönyörködtettek a fa-fúvósok is.

Jandó Jenô méltán kedvelt szólista vala-mennyi zenekarunknál; a repertoár alapos is-meretében szinte karmesteri gondossággal fi-gyel szólama elôadása közben is a

partnereire; problémás pillanatokban szinteészrevétlenül „segít”, a tapasztaltabb bizton-ságával segítve mindenkori partnereit. Mostilyesmire nemigen volt szükség; a figyelemkölcsönös volt, úgyhogy inspiráló légkörbenolyan elôadás születhetett, amely reprezen-tálta a nagyvilág hírhedett zenészét, annakvállalt, kifejezésre juttatott magyarságával.Jandó briliáns játékában a virtuozitás aszerzôi szándéknak megfelelôen egyaránt tu-dott feszültséget-hordozó és színezô-díszítôjellegû lenni; érezhettük a kivételesség gesz-tusát – anélkül, hogy a kivitelezésben ér-zôdött volna a szólam nehézségébôl bármi.

Fôként a ritkaságok kedvelôi örvendezhet-tek az „Athén romjai” fantáziának – no és azenekari játékosok, akik már készültek ameglepetésre: a hosszúra nyúlt koncert vé-gén futotta erejükbôl briliáns ráadásra, Bee-thoven: Törökindulójára, amely a Liszt-fan-táziára rímelt vissza.

Lelkesedés – korántsem lebecsülendô ér-zés, hiszen becsvágynál is eredményesebbensarkallhat mindegyre szebb-jobb interpretá-ciókra. És megható volt látni az elégedettmosolyt, melyet a jól végzett munka csalt,szinte észrevétlen, a játékosok arcára. Ko-vács János pedig megérdemelte a lelkes ün-neplést – további visszajelzését annak, hogyeredményes törekvése értô fülekre talált.

* * *

Ritka vendéget köszönthetett a Zene-akadémián a publikum április 26-án: a BMDuna Szimfonikus Zenekart. Deák Andrásvezényletével romantikus operaestet adtak,melyen – abc-rendben – Balatoni Éva, BándiJános, González Mónika, Kálmándi Mihály,Kelemen Zoltán és Lukács Gyöngyi énekelt.

A tervezett 22 mûsorszámból 21-et szólal-tattak meg – oly magasrendû szórakoztatás-ként, hogy óránkra tekintve alig akartunk hin-ni a szemünknek: 10 óráig tartott a koncert.

Az est mûsorán többségükben operasláge-rek szerepeltek, de pódiumon ritkán hallhatószámoknak is tapsolhattunk. Leoncavallo:Bajazzók – prológjával Kelemen Zoltánígéretes estet sejtetett, s várakozásunkbannemigen kellett csalódnunk. Bándi Jánosemlékezetesen énekelte Canio áriáját, aRigoletto „Kesztyûáriáját”, a betegségbôlnemrégiben felgyógyult González MónikaLiu (Turandot), Violetta (Traviata) és a Pil-langókisasszony népszerû áriáit szólaltattameg, Kálmándi Mihály az ÁlarcosbálRenéjét és Rigolettót idézte színpadra,Lukács Gyöngyi pedig Tosca imájával, aGioconda-beli méregáriával és A végzet

hatalma „Pace” áriájával varázsolta opera-színpaddá a pódiumot. Hallhattunk duettekets fináléként kvartettet (a Rigolettóból, ter-mészetesen) – s közben zenekari számokat.Gounod: Faustjából a balettzenét, Mascagni:Parasztbecsületének és Puccini: ManonLescaut-jának intermezzóit olyan interpretá-cióban szólaltatták meg, hogy aligha te-kinthetô bármelyik is énekest-pihentetô„közjátéknak”.

A zenekar, mely legtöbbször „otthon” lépfel, vagyis a Dunapalota színháztermében,speciális akusztikai körülményekhez szo-kott. A színpad adottságaiból következôen,maximált létszámmal kell megoldaniuk azaktuális feladatokat (mely programok néme-lyikét számlálhatatlan alkalommal kellmegszólaltatniuk). A Zeneakadémia pódiu-mán, kényelmesen elhelyezkedve, arra töre-kedtek, hogy hasonló hangzásképet jelenít-senek meg. Tehát, koncentrált-magvasjátékkal, tónusos hangokkal betöltötték anagytermet.

Miután az elsô részt az 1. sorból hallgat-tam, szünet után szándékosan hátul kerestemhelyet, s örömmel tapasztaltam, hogy ahangzás-minôség érdemben nem változik.

Különösen értékelendô ez, mivel arra vall:a zenekar tudatosan törekszik a mindenkori(minden körülmények közötti) színvonalasmuzsikálásra, hiszen a közönség alkalman-ként változik – tehát egyszeri élménykéntkell tálalni az olyan mûsort is, amelynek is-mételt megszólaltatása a játékosok számárakorántsem jelent újdonságot.

Nem voltak tehát felületes formarészek,indifferens töltôszólamok – mintha „tétje”lett volna ennek a szereplésnek. S volt is: ahallgatóság ünnepi estként könyvelte el akoncertet, tehát várhatóan a továbbiakban ishûséges marad a zenekar rendezvényeihez.

Az ôszinte-lelkes taps megbízható vis-szajelzés; nemcsak a közönség-kedvencsztároknak szólt, hanem a zenekari szá-moknak is, melyeket a játékosok „fôszerep-ként” éltek meg. Harmónikus légkör (akkoris, ha elôfordulnak apró „technikai” prob-lémák), szép muzsika, az ünnepi légkörtteljesítménnyel megteremtô mûvészek –amikor a szolgáltatás nem pusztán a kikap-csolódást vagy a szórakoztatást célozza,hanem értékeket közvetít. Sok ilyen estérelenne szükség, s a magaskultúra (legalábbisegy szelete) visszaépülne a nagyközönségszemélyesen megélt hétköznapjaiba, tartal-masabbá téve, megnemesítve azokat!

Fittler Katalin


Miközben Varga Tibor Svájc nyugati ré-szén fekvô, Sion üdülôvárosban lévô ott-hona felé igyekeztem, Valais kantonon át,végig a Rajna folyó völgyén, önkéntelenülis a város nevéhez kapcsolódó elnevezésjutott eszembe: „A hegedû fôvárosa”.Amióta Varga ott telepedett le, és megala-pította a Varga Tibor Fesztivált, a régi tí-pusú svájci faházak stílusában épült törté-nelmi város a világ minden fiatalmuzsikusának mekkájává vált.

Eddig Vargát csak a His Master’s Voiceand R.C.A. által kiadott hanglemezekrôlismertem, amelyeken Paganini Mózes fan-táziáját, Kreisler Sicilienne és Rigaudon ésStravinsky Berceuse címû mûvét játssza, ésmár nagyon vártam a vele való találko-

zást. Bekopogtam a nehéz faajtón, és ez atömzsi óriás üdvözölt, aki éppen 60 eszten-dôs, de láthatóan annyira tele van energiá-val és lelkesedéssel, hogy fiatal ember lévénéreztem, felvillanyozó élmény részesévéválok. Már várt rám, betessékelt a tágasnappaliba, ahol különféle nevezetes esemé-nyekrôl tanúskodó emlékek voltak láthatók,és kottahalmok szegélyezték a szobát.

„Beszéljen nekem a hegedûtanítás kez-deti évei során, fiatal növendékként szer-zett élményeirôl. Ki buzdította, hogy hege-dülni kezdjen?”

„1921-ben, Nyugat-Magyarországon,Gyôrött születtem, egy zenei szempontbólhagyományosan igen aktív térségben,ahonnan Joachim, Auer és Flesch jött.Apám, aki fiatal korában hegedûs volt, az

I. Világháború végén szerzett sérülésefolytán abba kellett hogy hagyja a hegedü-lést, de annyira kötôdött a hangszerhez,hogy el sem tudta volna képzelni az életétnélküle, így hegedûkészítô lett. Tulajdon-képpen egy hegedûkészítô üzletben szület-tem, ahol apám hangszereket készített, ésnem tudom megmondani, hány éves ko-romban kezdtem belekontárkodni a hege-dülésbe, mivel a játékaim közé tartozottvalamennyi hangszer. (Egykori házuk aKirály utca 13. szám alatt található.)

Amikor körülbelül 3 vagy 4 éves lehet-tem, apám elkezdett komolyan tanítani, és6 éves koromban beadott a helyi zeneisko-lába. Ez zûrzavarhoz vezetett, mivel apám-nak a hegedûtanítással kapcsolatos felfo-gása egészen más volt, mint tanáromé.

Varga Tibor (1921. július 4. Gyôr — 2003. szeptember 4. Grimisuat, Svájc)

Egy gyôri hegedûs Sionban, a hegedûsökfôvárosában

ZENETÖRTÉNET


Varga Tibor hegedûmûvész Gyôrött született 1921. július 4-én. Hegedû-tanulmányait szülôvárosának zeneiskolájában kezdte, legelsô hegedûtanárahegedûkészítô édesapja, Varga Lajos volt. Közben hét évesen, majd 12éves korában Flesch Károlynál is tanult.

1931-tôl, Hubay Jenô ajánlására Budapesten, a Liszt Ferenc Zene-mûvészeti Fôiskolán Gábriel Ferencnél (hegedû) és Weiner Leónál (kama-razene) végzi zenei tanulmányait. A II Világháború alatt egy évig orvosi,négy évig filozófiai tanulmányokat folytat Budapesten. A háborútkövetôen ismét folytatja a már 13 évesen megkezdett koncertezést, olyanhírneves karmesterekkel, mint Furtwängler, Dobrowen, Failoni és mások.

1947-ben a Columbia Gramaphone Company lemezfelvételek készítésecéljából Londonba hívja, ekkor ide költözik. A világ vezetô zenekaraivallép fel szólistaként. Schoenberg, Krenek és Seiber Mátyás mûveik leghite-lesebb tolmácsolójaként említik. 1949-tôl rendszeresen tart mesterkurzuso-kat a németországi Detmoldban, majd a salzburgi Mozarteumban is.

1954-ben tanítványaiból megalapítja a Varga Tibor Kamarazenekart,amelynek szólistája és karmestere.

1964-ben, a svájci Sionban útjára indítja a róla elnevezett zenei fesztivált,amelynek keretében nemzetközi hegedûversenyeket rendeznek. Munkáját aNémet Szövetségi Köztársaság elsôosztályú érdemkereszttel ismerte el. Meg-kapta a Franciaország díszpolgára címet, és két svájci város is díszpolgárá-vá választotta. Egy 1733-ban készült Guarneri ’del Gesu hegedûn játszott.2003. szeptember 4-én hunyt el a svájci Grimisuatban lévô otthonában, éle-tének 83. évében. Néhány hónappal ezelôtt a gyôri Széchenyi I. EgyetemZenemûvészeti Intézete Varga Tibor nevét vette fel. A hivatalos ünnepsé-gre 2006. szeptemberében kerül sor. Az alábbi, Varga Tiborral készült in-terjú annak az írásnak része, amely a Samuel and Sada Applebaum kiadó„The Way they play” (Book 3) sorozatában jelent meg 1981-ben, és AlanGrey Branigan közremûködésével készült.


Z E N E T Ö R T É N E T

Apám a régi hegedûiskola híve volt, amelya „könyvet a kar alá” vonókezelési mód-szer fontosságát hangsúlyozta. De taná-romnál feljebb kellett tennem a karomat.Erre a metódusra kellett áttérnem, aminem volt könnyû.

Apámnak volt egy kis szobája az üzletmellett, és így szólt: „Az a legjobb, ha ittgyakorolsz. Így a közelemben leszel, és tu-dok neked segíteni.” Amikor a vevôk jöttekhangszert vásárolni, hallották, hogy vala-ki hegedül. „Ki az?” – szokták kérdezni,és apám büszkén válaszolta. „A fiam”.

„Ki tud jönni?” Ki szoktam jönni, ésamint megláttak, mindig az egekig ma-gasztaltak. Azt mondták: „Fantasztikus,hogy milyen jól hegedül, még ezzel a kishegedûvel is.” Utána apám meg szoktakérdezni a vásárlótól, nem akarja-e meg-venni a hangszert. Miután eladta, elôvettegy másik hegedût, és odaadta nekem. Néhaígy szóltam apámhoz: „Ez a hegedû nemolyan jó, nem szól.” Apám erre így szokottválaszolni: „Nincsenek rossz hegedûk, ki-fejezetten rossz hegedûk. Meg kell tanul-nod, hogyan kell a hangot kihozni belôlük”.Keményen dolgoztam ezen, amíg megta-nultam értékelni minden hegedût egyedisajátossága alapján, és véleményt tudtamalkotni arról, hogyan kell rajta játszani.Ez a korai trenírozás életem késôbbi sza-kaszában igen becses értékûnek bizonyultszámomra.

Amikor 10 éves lettem, Budapestre men-tem, az Akadémiára. A professzorom igenharagudott rám, mert mindig másikhegedûvel mentem órára, és az elôzô utánszokatlan volt neki a másik hegedû, ha va-lamit be akart mutatni.

Még ebben az évben játszottam a Men-delssohn hegedûversenyt az iskolában,amit hazánk akkori leghíresebb tanára,Hubay is hallott. Ô egyben a Nemzeti Ze-neakadémia igazgatója is volt. Hubay ra-gaszkodott hozzá, hogy nála folytassamtanulmányaimat. Ez nehéz döntést jelen-tett, mivel még gyerek voltam. Apám igenjól jövedelmezô zenemû- és hegedûkészítôüzletet épített ki, és lemezeket is árusított.

Felkeresték messzirôl érkezett emberekis, mert természetesen ismert mindenhanglemezt, minden zenemûvet, ami kap-ható volt nála. Sokaknak adott rendszere-sen tanácsot, beleértve professzorokat ésmuzsikusokat. Így szólt: „Ezt nem tudomfeladni. Nem mehetek Budapestre, hogyott indítsak be egy új üzletet”. Szüleimezért úgy döntöttek, hogy hetente három-

szor Budapestre kell utaznom, hegedû-órára. Százötven kilométer volt a távol-ság, és négy vagy öt órás út volt vonattal.Minden hétfôn, szerdán és szombaton haj-nali háromkor keltem, és négykor indult avonatom Budapestre, ahol este nyolcig tar-tózkodtam. Nemcsak a hegedûórákra ma-radtam ott, de zongoraórákra és az összestöbbi tárgyra is, zenetörténetre, kamara-zenére, németre… Éjfél után egy óra körülszoktam hazaérkezni, és másnap mennemkellett a rendes iskolába, ahol a „világi”oktatásban részesültem.

„Tíz éves volt ekkor?”„Igen. Bármilyen furcsa, mindig igen tö-

rékeny fiúnak tartottak, de miután meg-kezdtem ezeket az utazásokat, egyre jobbanmegerôsödtem. A vonaton pedig lehetôsé-gem volt megismerkedni mindenféle típusúemberrel, akik Stockholmból, Berlinbôl,Prágából, Budapestrôl és Isztambulból jöt-tek. Varázslatos idôszak volt ez számomra.

„Ön Fleschnél is tanult?”„Igen. De meg kell mondanom, bár igen

szerencsés voltam, hogy fiatalon megis-merkedtem Flesch úrral, aki nagyszerû ta-nár volt, a tanítási módszere egyáltalánnem hasonlított ahhoz, amiben Budapestenrészesültem. Rendes tanárom nem túlságo-san kedvelte azt. Mindazonáltal, Fleschóriási hatást gyakorolt rám. Hét éves ko-romban voltam nála elôször, és amikor el-költözött Berlinbe, más tanárt kerestem.Szüleimre súlyos döntés hárult, utána men-jek-e. De végül úgy döntöttek, túl fiatal va-gyok ahhoz, hogy elkerüljek hazulról.

„Hány éves volt, amikor legközelebbjátszott Fleschnek?”

„Tizenkettô.”

„Mondja el, hogyan történt.”„Amikor ekkor játszottam Fleschnek, a

vibrátó volt az egyetlen, ami nem tetszettneki; túl lassú volt. Elkezdte magyarázni,hogyan kell mozgatnom a karomat. Körül-belül fél órát töltöttünk ezzel, és miközbendolgoztunk, anyám a másik szobában teá-zott a feleségével. Meg kell vallanom, nemsokat fejlôdtem a találkozás alkalmával.Nem volt boldog, és még kevésbé örült,amikor arra kértem: „Flesch professzor,lenne olyan kedves a hegedûn megmutat-ni, hogyan csinálja Ön?” Vette a hegedût,és játszott néhány hangot, ami szépen szólt,de nekem kicsúszott a számon: „De Flesch

úr, Ön egészen másképpen játssza, mintahogyan magyarázta.” Boldogan felneve-tett, átölelt, átvitt a másik szobába, és ígyszólt: „Vargáné asszony, úgy gondolom,az Ön fia magától rá fog jönni a dolgokra,tanárral, vagy tanár nélkül is.

Aztán visszaemlékszem az elsô hegedûs-re, aki valóban nagy hatást gyakorolt rám.A hegedûs Kreisler volt, és ez Budapestentörtént, néhány nappal a Flesch-sel valótalálkozásomat követôen. A koncertreminden jegy elkelt, de szerencsére az elsôsorban valaki nem tudott eljönni, és nekemadta a jegyét. Kivételes élmény volt ilyenközelrôl látni Kreislert. Emlékszem, ahangverseny elsô felét hallgattam meg, ésolyan izgatott lettem, hogy nem tudtam to-vább ülve maradni. Hazarohantam, elô-vettem a hegedûmet, és megpróbáltam fel-idézni, amit hallottam és láttam. Emlékszem,úgy éjjel 1 óra lehetett, amikor éreztem,hogy végre úgy tudom ellenôrzés alatt tar-tani a vibrátómat, ahogyan szerettem vol-na, ügyesen tudtam irányítani annak lassúés gyors mozgását; a különféle zenei kife-jezésmódoknak megfelelôen. Másnap,amikor a hegedûórán tanáromnak játszot-tam, leállított, és így szólt: „Nem is tudod,micsoda örömet szereztél nekem. Végre,eddigi munkám meghozta eredményét!”Olyan kedves ember volt, hogy nem voltszívem elmondani neki, mi is történt való-jában. Amikor láttam és hallottam, ho-gyan csinálja azt valaki tökéletesen, ez ki-nyitotta fülemet és szememet.

„Úgy érzi, ennek így kellene történnienémely növendék esetében is? Például hatúlságosan görcsös a vibrátója, olyan he-gedûsöket kellene hallgatnia, akik szélesvibrátóval játszanak?”

„Bizonyára, de a vibrátót nagyon nehéztanítani. Olyan ez, mintha vak embert ta-nítanánk célba lôni. Elôször is, az embernekkell hogy legyen elgondolásbeli és akuszti-kai elképzelése arról, hogy mit akar. Annyilehetôsége, annyi változata van a vibrátó-nak, ugyanakkor szerintem azt sohasemszabad uniformizálni. A vibrátó számomraa zenei kifejezés alapja. Ha valakit tanítaniakar, mondja neki, hogy „lejjebb”, „ala-csonyabbra”, „magasabbra”, és lehet, hogyaz illetô sok erôfeszítés után megtalálja atájékozódási pontot. Ez azt jelenti, hogyvalaki kimûvelt fül nélkül megtanulhatvibrálni, legalábbis egyetlen hangot. De azene nem egyetlen hangból áll. A követke-zô hang már más kifejezésmódot követel.

Az ember csak abban az esetben segíthet,ha valakit valamilyen testi eredetû hibaakadályoz, de valakibe beleplántálni, vagybeinjekciózni a vibrátó képzetét, szerintemnem lehetséges, ha maga a tanuló nemérez hozzá ösztönzést.”

„Sajnálom, hogy eltértem a tárgytól;térjünk vissza a gyermekkorához.”

„Huberman volt a harmadik, aki nagyhatással volt rám. Weiss Manfréd, a gazdaggyáros ösztöndíjat adott fiatal hegedûsök-nek. Így hát játszottam Hubermannak, akimegkedvelt. Elkísértem koncertjeire, lapoz-tam neki, és ott voltam, amikor gyakorolt.

„Milyen típusú hegedûs volt?”„Igen nagy hegedûs volt, akinek techni-

kája ha formában volt, felért Heifetzével,de ha rossz napja volt, szörnyen játszott.Emlékszem, milyen fantasztikus sebesség-gel, tökéletes intonációval skálázott ket-tôsfogásban. Voltak jó és rossz napjai, demindig nagyívûen, érzelemtôl áthatva he-gedült, olyan atmoszférát teremtve, hogyaz embernek a hideg futkosott a hátán.Csodálatos mûvész volt.”

„Hubayra visszatérve, mennyi ideig ta-nult nála?”

„Igen rövid ideig, mert 10 évesen túl fia-tal voltam ahhoz, hogy a mesteriskolábakerüljek, ehelyett aztán régebbi növendé-kénél, Gábriel Ferencnél tanultam. Ez-után mentem volna Hubayhoz, hogy nálafejezzem be tanulmányaimat, de meghalt.”

„Milyen hegedûs volt Hubay?”„Igen kiváló. Nem sokszor hallottam.

De amit bizonyosan ô hozott el Budapest-re, az a teljes, Vieuxtemps féle francia-bel-ga hegedûiskola volt. Ahogy visszagondo-lok rá, azt hiszem, nagyon jó iskola volt,talán a balkéznek kevésbé, de a jobb kézszámára könnyed és finom vonókezeléstnyújtott.

Akkoriban már elkezdtem koncertezni,és 13 éves koromban elkészítettem elsô le-mezfelvételeimet a His Master’s Voice andColumbia számára, Budapesten. Tizen-négy évesen utaztam elsô hangversenytur-némra, amely Barsovic-ban, Lengyelor-szágban kezdôdött, és Párizsban ért véget.Azután 15 éves koromban kezdtem fellép-ni magyar zenekarokkal, elôadtam aBrahms hegedûversenyt, és a hagyomá-nyos repertoár többi darabját.

1939-ben Magyarország körbe volt zárva,és a háború alatt más érdeklôdési irányt

kellett ûznöm. Beiratkoztam a budapestiegyetemre, ahol négy évig tanultam, fôlegfilozófiát. Orvostudományt is hallgattam,hogy széleskörû mûveltségre tegyek szert.Tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem,hogy a legjobban használjam fel ezeket aháborús éveket.

A II. Világháború után meghívást kap-tam Angliába. Ez szokatlan módon indult.Bécsben turnéztam, és az útlevelemmelkapcsolatos formalitások miatt késleltettéktovábbutazásomat. Két hétig Bécsben kel-lett maradnom, amíg nem érvényesítettékaz útlevelemet, és folytathattam utazáso-mat. Aztán egy napon valaki felkeresett, ésmegkérdezte, hogy mit gondolok, egy hétmúlva el tudnám-e játszani az Alban Berghegedûversenyt, mivel a jövô héten leszBerg halálának tizedik évfordulója.Hegedûversenyét, amit Bécsben írt, ottmég soha sem játszották. Mivel nem is-mertem a mûvet, elkértem a kottát. Nemigen ismertem a kortárs bécsi zenét, mivelBartókon nôttem fel, de rögtön felfedez-tem, milyen csodálatos muzsika.”

„Azt akarja mondani, hogy a Berg he-gedûversenyt mindössze hét nap alatt ta-nulta meg?”

„Igen, és kotta nélkül. Felvillanyozóanhatott rám. Rendkívül élveztem, jól kihasz-nált idôszak volt ez, mivel nem volt rá re-mény, hogy utazásomat folytatni tudjam.Pillanatnyilag nem volt lehetôségem, hogybármi egyebet csináljak. Az történt, hogyamikor a hangversenyt közvetítette a rádió,az amerikai szakemberek hallották, és aztakarták, hogy játsszam el, így engedélyez-ték utazásom az amerikai zónán keresztülAngliába. Egy amerikai tiszt jött a laká-somra, és így szólt: „Azonnal az amerikaikövetégre kell jönnie.” Ott telefonon meg-beszélték, hogy Hans Rosebaud-dal fogokjátszani, aki akkoriban a müncheni zene-kar karmestere volt, hallotta a rádióadást,és velem akarta elôadni a Berg-verseny-mûvet. Elôadtam azt Rosebaud-dal, és utánasok koncertem volt Münchenben. Bizonyostekintetben a Berg hegedûverseny-epizódfordulópontot jelentett életemben.

Münchenbôl Angliába mentem, hogyfolytassam hangversenyturnémat, és akoncerteket követôen számos lemezfelvé-telre kaptam ajánlatot. Végül lemezrevettem egy Bach hegedûversenyt, a Bee-thoven románcokat, és a Bruch he-gedûversenyt (Nr. 1.), valamennyit a Co-lumbia részére, a Londoni FilharmonikusZenekarral.”

„Tudom, hogy Arnold Schoenbergrerendkívüli hatással volt, ahogyan a hege-dûversenyét játszotta. Beszélne egy kicsita találkozásukról?”

„Nem, mivel soha nem találkoztam sze-mélyesen Schoenberggel, de kedvessége,bátorítása igen nagy örömet szerzett ne-kem. Az igazság az, bevallom, hogy zenéjétmég Berg muzsikájánál is titokzatosabbértelmûnek találtam. Berg zenéje már a mûelsô átjátszásakor sem jelentett problémát.Schoenberg muzsikáját bonyolultabbnak,erôteljesebbnek, és bizonyos értelembenridegnek találtam. De csakhamar rájöttem,hogy ez a ridegség is egyfajta meggyôzô-désbôl fakad, azt a szilárdságot és akarat-erôt sugározza, ami ôt jellemezte. Viszont,amikor némi kétkedés után elfogadtam,nagy örömet leltem a mû tanulásában. Ak-kor volt a háború utáni elsô zenei fesztiválEurópában, és a hegedûverseny bemuta-tója itt, és azt hiszem, akkoriban egyetlenegyszer került elôadásra Amerikában.”

„Ön mutatta be elôször Európában aSchoenberg-hegedûversenyt?”

„Igen. Schoenberget is meghívták erre,de betegsége megakadályozta, hogy jelenlegyen. Elküldték neki az elôadásról ké-szült lemezt. Miután meghallgatta, olyas-mit mondott, ami engem rendkívül megha-tott. Megjegyezte, hogy állandóan az volta félelme, hogy az emberek nem lesznekképesek megérteni szándékait és mondani-valóját, hogy csupán lejátsszák a kinyom-tatott zenei anyagot, és most fordult elôelôször, hogy valaki megsejtette, mit isakart, anélkül, hogy az illetô találkozottvolna vele. Bizonyos értelemben tehát,mintha csak a Sors rendezte volna így, bárô nem volt jelen, és soha nem találkoztunk,az elôadás kielégítô eredménnyel zárult.

Arnold Schoenberg, 1951. június 27.-ilevelében többek között ezt írta Varga Ti-bornak:

„Kedves Varga úr!Elsöprô erejû elôadása páratlan él-

ményt nyújtott számomra. Most teljesmértékben meg tudom érteni, miért be-szél az egész világ olyan lelkesedésselönrôl, és a játékáról. Meg kell monda-nom, még soha nem hallottam ilyen jóelôadást...

Bárcsak fiatalabb lehetnék, és még többilyen mûvet ajánlhatnék fel önnek…”

„Azt hiszem, az ilyen összetett muzsikaesetében talán az a legfontosabb, hogy nyi-tottan közeledjünk hozzá, és kerüljük azelôítéleteket. Ehhez a zenéhez ugyanúgy





közeledek, mint bármelyik másikhoz. Azigazán jó zene sohasem mesterségesenkonstruált. Azonkívül, a szerkezet nem alegfontosabb elemét képezi egy kiemelkedôkompozíciónak. A mondanivaló számít!”

„Akkor hát inkább a mondanivaló, minta zene?”

„Feltétlenül. Számomra minden nagy-szerû muzsika felfedezésnek számít, mivelaz ilyen zenében a minôség mindig megta-lálható, viszont az elôadónak fel kell aztfedeznie.”

„Hogyan kezdôdött a Varga Tibor Fesz-tivál?”

„Az egész 18 évvel ezelôtt indult, ami-kor el kellett jönnöm Angliából, mivel azidôjárás ártalmas volt gyermekeim egész-ségére.

Rátaláltam erre a faházra, és a helyi ze-nekar vezetôje felkért, hogy vezényeljek ittnéhány nyári hangversenyt. Elôször vissza-utasítottam ezt, mert ezen a nyáron Salz-burgban tanítottam, és Angliában, Dar-lingtonban is, és ide pihenni kellettjönnöm. De a feleségem így szólt: „A gye-rekeknek otthonra van szükségük, és bár-csak itt tudnánk otthonra lelni. Valamennyi-en együtt lehetnénk, a saját házunkban.”Végül 1964-ben beleegyeztem, hogy pró-báljuk meg, és azóta itt vagyunk.

A zenekar tagjai és én minden feltûnésnélkül kezdtünk összejönni, és muzsikálnia saját szórakozásunkra. Egy napon elha-tároztuk, hogy egy 200 személyes, üreskoncertteremben játszunk. Nem hívtunkmeg senkit; csak éppen hallani akartukmagunkat, jó akusztikai körülmények kö-zött. Amikor befejeztük, az utcán hatalmastaps, nagy ováció hangzott fel; több százember gyûlt össze, akik a mi Mozart-játé-kunkat hallgatták. Elmondható, hogy ez a»fôleg Mozart«-koncert alapozta meg afesztivált. Amióta csak elkezdtük, az én ne-vemet viseli. Megkezdtük a rendes koncer-teket, ezeket közvetítette a rádió, és a hír-nevünk tovább növekedett. A fesztivál mosta 18. événél tart, és szorgosan mûködik.Júliusban és augusztusban a zeneakadé-mia hallgatóinak száma 300 fôre duzzad.Öt hegedûprofesszorunk van, és öten van-nak zongorára, énekre és fuvolára is. Ti-zenhat kiemelt fontosságú hangversenytadunk, beleértve a Budapesti Filharmoni-kusokat, valamint zenekarokat Franciaor-szágból és Angliából. A növendékek és aprofesszorok kamarakoncerteket adnakminden este, és 13 évvel ezelôtt elindítot-

tuk a hegedûversenyt is. Tavaly huszonhe-ten vettek részt. A gyôztes számára 5000frankot biztosít az állam, és szólófellépésta genfi zenekarral. Sion lakóinak számamintegy 2500 fô, ez a nyári fesztivál idejé-re 30.000-re, vagy 40.000-re duzzad fel.”

„Milyenek az érzései a versenyekkelkapcsolatban, minthogy Öné az egyik leg-nagyobb hegedûverseny Európában?”

„A versenyeknek általában van egy igenpozitív, és egy igen negatív vonásuk.

Ha valaki versenyre megy, szilárdan,magabiztosan teszi a dolgát, és ha nemnyer díjat, az rendszerint romba dönti ma-gabiztosságát. A feladat az, hogy az illetô-nek bizonyos versenymûveket egy adottidôpontra meg kell tanulnia, és ha mégnem kellô tapasztalattal rendelkezô szólis-ta, ha nincsen a kisujjában a teljes iroda-lom, keményen kell dolgoznia, fôleg a ver-senymûveken, amelyek újbóli elôadásárakevés esélye van. Nagyon lehangoló ilyenkörülmények között gyakorolni, de ha tu-datában van annak, hogy zsûri és hozzáér-tôkbôl álló közönség fogja hallani, akkorabban a reményben gyakorol majd, hogyaz eredményre vezessen.

A dolog egyik jó oldala, hogy hallja má-sok játékát, és látja a közönség és a zsûrireagálását. És ha a verseny megfelelôenzajlik, tanácsokat kaphat a zsûritôl.

Sok múlik a zsûrin. Sok zsûrinek voltamtagja, sokféle országban, és láttam olyanzsûriket, amelyek negatív módon álltakhozzá a magabiztos fellépéshez, és az erô-szakossághoz, és különösen alacsonypontszámot adtak azoknak a részt-vevôknek, akiknek a játékát ez jellemezte.Néha a versenyzô nagyon jó hegedûs, de azsûrinek nem tetszik az elôadói stílusa,ezért kicsi az esélye, hogy nyerjen. AHANGSZER SZERETETE KELL LE-GYEN A FÔ OKA ANNAK, HOGY JÁT-SZUNK AZON A HANGSZEREN. Meg-próbálunk olyan, változatos összetételûzsûrire szert tenni, amelynek tagjai külön-féle stílusokat és zenekultúrákat képvisel-nek.

A dolog negatív oldala azokat sújtja,akiknek igyekezete kizárólag a versenymegnyerésére irányul. De láttam sokversenyzôt, akik az elsô díj elnyerése utánsem voltak boldogok, mert senki sem ga-rantálja biztosra, hogy pályafutásukatszólistaként tudják folytatni. Néhányan,miután több próbálkozás után sem sikerültelsô díjat nyerniük, teljesen feladják a he-gedülést.”

„Mondana néhányat azok közül, akikelsô díjat nyertek az Ön hegedûverse-nyén? Ismerjük ôket Amerikában?”

„Nem vagyok biztos abban, hogy vala-mennyi nevet ismerik, de mindegyikük ki-emelkedô hegedûs, és ismertek kell legye-nek. Köztük van Hans Maile Berlinbôl,Jean-Jacques Kantorow Nizzából, KissLászló Romániából, Eugene Sarbu azUSA-ból, Silvian Iticovici szintén Romániá-ból, és sokan mások.”

„Ami napjaink oktatását illeti, érzékelÖn olyan tendenciát, hogy a tökéleteshangra irányuló törekvés veszi át a muzsi-kálás szerepét?”

„Igen, azt hiszem, elmondhatjuk, hogyma sokan tanulnak hegedülni, de nem min-denki azért, mert szereti. A tanulás folya-matában elsôdleges szerep jut annak, hogyvalakinek legyen elképzelése, és abból ki-indulva kell hogy rátaláljon a cél eléréséreszolgáló eszközökre, feltéve, ha rendelke-zik az ehhez szükséges igyekezettel. Úgy ta-lálom, sokan akarnak hegedûn játszani, dekevesen akarják azt hallgatni. Amint befe-jezték, a tanárra néznek, és megkérdezik:„Jó volt?” Ez igen sajnálatra méltó módjaa tanulásnak, és biztos vagyok benne, hogyhosszú távon nem kielégítô módja. És emi-att látni annyi igen boldogtalan embert akülönféle zenekarokban, mert végül ráéb-rednek, hogy tulajdonképpen nem a zenekedvéért hegedülnek.

Amit a tanítás legnagyobb problémájá-nak látok, az, hogy túl sok tanár tanítjaazt, ahogyan ô játszik, és a növendék egyé-ni tulajdonságait figyelmen kívül hagyva,egyszerûen rákopírozza a saját oktatásimódszerét. Vegyük példaként azt, hogyankell az ujjakat a húrra helyezni? Ha az ujjteljesen laposan fekszik a húron, ez igenlágy hangot eredményez. Ha kissé állítvatesszük rá, keményebb hangot kapunk, ésha teljesen függôleges helyzetben helyez-zük rá, hogy a köröm is hozzáér a húrhoz,a hang fémes hangzású lesz. Ez mindenki-nél így van. De vannak igen húsos ujjú nö-vendékek, akiknek még akkor is fakó ahangjuk, ha függôleges helyzetben vannakaz ujjaik; aztán vannak mások, olyan vé-kony ujjakkal, hogy még lapos beállításesetén is kemény hangot produkálnak. Havalaki, nagyon húsos ujjakkal, makulátlanhangon akar játszani, erôsen kell ujját ahúrhoz nyomni, megfelelô szögben a húr-ra helyezve. Ez görcsös helyzet. Ha azilyen emberbôl tanár lesz, növendékeinekezt a görcsös helyzetet fogja tanítani!

Ugyanez érvényes a vonóváltásra. Azirányváltásnál figyelembe kell vennünk avonó súlyát, a kéz súlyát és a karsúlyt. Hamindhárommal egyszerre váltunk, a váltásnem fog megfelelôen mûködni. Engedjük avonót haladni, és váltsunk a csuklóval, mi-elôtt a kar mozgásba jönne. Így kiegyenlít-jük a háromféle súlyt, és nem veszítünk ahang intenzitásából, illetve a váltáskornem keletkezik hangsúly. Sok tanítvány ke-res fel, akik a kápánál felemelik a karjukat– ez vakaró hangot eredményez.

„Hogyan bánik azzal a tanítvánnyal,akinek görcsösek az ujjai, és a kápánálmagasan tartja a könyökét?”

„Elôször is, nem keltem benne azt a be-nyomást, hogy mindent meg akarok vál-toztatni, hanem csak ahhoz kívánok hozzá-tenni, amit már tud. Ha valaki tényleg elakar jutni hangszeres és zenei teljesítôké-pességének határáig, akkor könnyebbmegoldani ezeket a problémákat. A hang-szerjátékos napról-napra figyelemmel kí-sérheti, hogyan halad, miközben mindkétszempontból ösztönzést és bátorítást nyer.”

„Ahogy hegedûtanítási metódusát né-zem, úgy látom, nagy hangsúlyt helyez askálákra. Úgy véli, ezek jelentik a legfôbbkulcsot a tökéletes hangszerjátékhoz?”

„Igen is, meg nem is. Úgy gondolom,hogy a kizárólag skálázással való hegedû-tanulás igen unalmas napi foglalatosság,amely nem nyeri el jutalmát, és túl sok idôtemészt fel. A skálák számomra a technikalegfelsô lépcsôfokát jelentik. Az ember askálák révén minden szükséges technikaikészségre szert tesz: elsajátítja az ujjak ej-tését és emelését, a fekvésváltást, húrvál-tást, stb. De ha valaki rögtön skálákkalkezd, még mielôtt az összes többi dolgotelôkészítette volna, hosszú idôbe telik, miremegfelelôen fog skálázni. A növendék ren-geteg idôt veszteget el, hacsak a tanulás kez-detétôl nem fordít figyelmet az ujjak meg-felelô ejtésére és emelésére, az ujjakegyüttmûködésének mesteri elsajátításávalés a fekvésváltással, stb. együtt. Más szó-val, mindent elô kell készíteni ahhoz, hogyjó skálajáték jöjjön létre, és AZUTÁN kellmindezt összerakni. Le kell rakni az alapo-kat, és aztán arra kell építkeznünk. Mindigezt tanácsolom tanítványaimnak.”

„Megfigyeltem, hogy Ön semmilyenpárnát nem használ hegedüléskor. Megen-gedi tanítványainak, hogy használjanakilyent?”

„Meg kell mondanom, hogy nagyon el-

lene vagyok a párna használatának. Szá-momra a hegedû az emberi torok pótlásá-ra szolgál. A hegedûhangnak az F-nyílá-sokon keresztül kell kifelé énekelnie.Párna nélkül sokkal jobban érzékelem ahangszer rezonanciáját. A párnát haszná-ló játékos hegedülése nem olyan stabil,mint azoké, akik anélkül hegedülnek. Pár-na használatakor gyakran megesik, hogya hegedû hajlamos a csúszkálásra.”

„És mi a helyzet azoknál, akiknek hosz-szú a nyakuk?”

„Nem vagyok biztos abban, hogy ahosszú nyak elegendô ok arra, hogy pár-nát használjunk” – mondja mosolyogva –„mivel a hegedûjáték igazi problémái ab-ban a mintegy 15 cm távolságban gyöke-reznek, ahol az áll és a váll közé szorítjuka hangszert. Én a szokásosnál magasabbálltartót ajánlok a hézag kitöltésére. Deigen óvatosan kell bánnunk a többletsúly-lyal, mivel minden, a hegedû súlyáhozhozzáadódó grammnyi súly befolyásolnifogja a hangszer hangját. A túlsúly csök-kenti a pianissimo-hangok rezonanciáját,a hegedû játékunkra így kevésbé határo-zottan fog reagálni. Úgy találom, akikpárnát használnak, másféle beállítottság-gal hegedülnek – a hangszer, amelynektestük meghosszabbításának kellene len-nie, kevésbé része testüknek. Arra kéremaz engem felkeresô, párnát használóhegedûsöket, hogy próbáljanak háromhónapig párna nélkül hegedülni. Ennekelteltével visszateszem a párnát, ha mégmindig így kívánják. Így lehetôségem nyí-lik megmutatni nekik, mi a különbség, ésszép kis gyûjteményem van már ezekbôl akiselejtezett szerkentyûkbôl. Azok számá-ra, akik teljesen a párna rabjai, olyanpárnát ajánlok, ami a vállon, vagy a vál-lat borító ruha alatt helyezkedik el, így aztkevésbé érzik idegen testnek a hegedûhözképest.”

„Mit gondol a staccatóról?”„Ezt elég nehéz szavakkal ecsetelni.

Elôször is, a növendéknek jól megalapo-zott vonókezeléssel, jó vonósebességgel éssima vonóváltási készséggel kell rendel-keznie. Ha ez nincs meg, akkor elôbb kikell fejleszteni, mert a valóságban a stacca-to nem más, mint egyetlen vonóhúzásgyors megszakításaiból összeálló sorozat.Minél jobb alapokon nyugszik a hangkép-zés, annál könnyebb ezt tanítani. Úgy vé-lem, a karmozgásnak lendületbôl kellmûködnie, a kar súlyát mozgási tényezô-

ként kell felhasználnunk. A növendéknekazt tanítom, hogy ne húzza, hanem lendítsea kart. A hang a hangszer természetes rezo-nanciájából adódóan, láncreakciószerûenjön létre. A sebességet a vonótámasz sza-bályozza. Az a legfontosabb, hogy a vonóskar súlya kellô egyensúlyban legyen, ésmegôrizzük a mozgás szabadságát.”

„Kérdezhetek valamit egészen ôszintén?Az Ön korai lemezfelvételeit hallgatvarögtön megállapítható, hogy valószínûlegcsak egy maroknyi hegedûs van a világon,aki rendelkezik azzal a technikai fegyver-zettel, azzal az abszolút technikával, amiÖnnek van. Rejtély számomra, hogy miértnem ismeri a világon mindenki Varga Ti-bor nevét. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy Önnek nincsen nagyszerû hírneveEurópában, de rejtélyesnek tartom, hogyegy olyan formátumú mûvészt, mint Ön,nem ismernek jobban az Egyesült Álla-mokban.”

„Játszottam egyszer az USA-ban, sokévvel ezelôtt, de ennek nem lett semmilyenhozadéka Mindazonáltal meggyôzôdésem,hogy ismerem ennek okát. Egyszerûen úgygondolom, hogy a zenei élet betegség-tü-netei a saját logikájukat követik, és ezértárat kell fizetni. Nem voltam hajlandómegfizetni az árát, hogy szólistaként ha-talmas karriert fussak be.”

„Mi ennek az ára?”„Az, hogy a szólista pályafutásának

megalapozása egyenértékû egy nagy üzletalapításával. Például, még egy kis üzemesetében is termelni és eladni kell. Nem le-het mindenkit bevetni a termelési oldalon,ha nincs vásárló. Egy bizonyos idôpont-ban le kell állni, és el kell adni az elôállí-tott »árucikket«.

Úgy gondoltam, a zenével alkotás, amuzsikálás jobban érdekel engem, mintannak áruba bocsátása. Meg kell monda-nom, elégedettséggel, örömmel tölt el,amit tettem. Sajnálom néhány kollégámat.Milyen fáradtak lehetnek! Valósággal be-leborzongok, ha rágondolok, hogy azok-hoz az emberekhez, akik idejönnek engemmeghallgatni, nekem egyik városból a má-sikba repülve, hegedûvel a kézben kelleneodarohannom, így biztosítva megélhetése-met. A zenének szeretek élni, nem pedig akarriernek.”

„Mi vitte Önt a vezényléshez.”„Egyszerûen el kell mondanom, hogy

volt szerencsém hegedûversenyeket ját-





1948-ban, a kommunista diktatúra ha-talomra jutásakor Kubelik tiltakozáskéntelhagyta Csehszlovákiát, azzal a fogada-lommal, hogy csak akkor tér vissza, hahazája ismét szabad lesz. Ez a pillanat1990-ben végre eljött és a 76 éves mestertöbb, mint négy évtizedes önkéntes emig-rációja után ismét egykori zenekara aCseh Filharmonikusok élére állt, hogy aPrágai Tavasz két megnyitó hangverseny-ét elvezényelje. A hagyományos mûsorilyenkor mindig Smetana: Hazám c. szim-fonikus költemény ciklusa. Hihetetlenováció fogadta Kubelik visszatérését,megjelenését a Smetana-terem dobogó-ján. A közönség és a zenekar az ott lévôHavel elnököt és Kubeliket egyszerre ün-nepelte. Rég láthatott ekkora ünneplést apatinás koncert terem.

Errôl az eseményrôl nem lehet és nemis tudok a megszokott módon beszámolni,mert életem egyik legnagyobb és legem-lékezetesebb zenei élményében is volt ré-

szem. Rafael Kubelik egyénisége, szelle-mi nagysága, kisugárzása lenyûgözô.Zenélésének hallatlan közvetlensége,természetessége, igen természetessége,egyszerûsége az ami megkülönbözteti ôtoly sok nagyhírû, felkapott, agyonreklá-mozott fiatalabb kollégájától.

Kubelik fényes karriert futott be emig-rációs évtizedei alatt, a londoni CoventGarden, a New York-i Metropolitan zeneivezetôje volt, majd hosszabb idôn keresz-tül a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekará-nak vezetô karnagya. Az elmúlt évtize-dekben nem csak hazájában, de akommunista uralom többi országábansem vállalt szereplést. Az 1990-es PrágaiTavasz alkalmából kétszer vezényelte elSmetana: Hazám címû sorozatát és eztörökítette meg hanglemez és videó felvé-tel. A nagy visszatérés alkalmából a 76esztendôs Kubeliket bel- és külföldi új-ságírók, rádiósok, tévések hada ostromol-ta, de ô elhárította a nagy nyilvánosságot.

A koncertrôl készült lemezfelvételt közö-sen hallgatta meg a Cseh Filharmoniku-sok tagjaival és ekkor mondta el kötetlenformában gondolatait a vezénylésrôl,majd az európai demokrácia újjászületé-sérôl. Ott és akkor rögzítettem következôgondolatait:

„Drága barátaim, nagyon szépen köszö-nöm. Nem csak azzal okoztak örömöt,hogy maguk között lehettem, nemcsakhogy lemezre vehettem azt amire világ-életemben vágytam, hiszen nekem mindigaz volt a kívánságom, hogy a Cseh Filhar-monikusokkal lemezre játszhassam a Ha-zám ciklust. Köszönöm, hogy megadtáknekem ezt a lehetôséget, szívbôl köszö-nöm. Tudom, hogy ez jó dolog, és mostez a jó dolog sikerült és a hû szerelemgyôzött, mindannyiunk közös szerelme.”– Idézte Smetana: Eladott menyasszonyá-nak egy mondatát Kubelik, majd így foly-tatta: „Csak bizonyos idô elmúltával lehetfeldolgozni, megérteni azt, amit itt most

Prágai Tavasz 1990Rafael Kubelik (1914–1996) visszatérése

szani Furtwänglerrel, Rosebaud, Anser-met és Solti vezényletével. Viszont úgy lát-tam, a kisebb karmesterekkel nem egy-szerû játszani, vagy zenei szempontbólkommunikálni. Amikor tanítani kezdtem,alapítottam tanítványaimból egy kamara-zenekart, és már 25 éve mûködik a VargaTibor Kamarazenekar. Svájcban élek, derendszeresen tanítok Németországban.1949-ben alapítottunk egy akadémiátDetmoldban, Nyugat-Németországban. ANordwest Deutsche Musikakademie nevetviseli. Andre Navarra tanít csellót, ésBruno Giuranna brácsát. Mindannyianutazó tanárok vagyunk, itt alapítottam ezta kamarazenekart. Mintegy 70 hangver-senyt adunk évente.”

„Milyen mûveket vettek lemezre azegyüttessel?”

„Sok barokk mûvet, mint a A négy évszak,számos Bach concertót, és olyan romanti-kus mûveket, mint a Dvorak- és a Csaj-kovszkij-szerenád, Strauss „Metamorfó-zis”-a, és sok modern mûvet, amelyekközül néhányat kifejezetten nekünk írtak. Avezénylés valójában a hegedûjáték kiter-jesztése, egy másik út, amelyen haladvazenélhetek.

„Megkérhetem, hogy mindezt foglaljaössze, és adjon tanácsot néhány szóvalazoknak a fiatal muzsikusoknak, akik élet-pályául kívánják választani a hegedü-lést?”

„Elôször is, napjaink fiatal muzsikusaikét kategóriába sorolhatók. Sajnálom azo-kat, akik csak azért hegedülnek, hogy híre-sek és fontosak legyenek, mert nekik ne-héz, bonyodalmas, és gyakran szomorú azéletük. Ebben bizonyos vagyok. A külszínidolgok soha nem kárpótolhatják azt azürességet, ami végül kialakul az ilyenmentalitásból. Személy szerint elkötelezettvagyok azok iránt, akik valóban szeretik azenét, és eltökéltek, hogy történjék bármi,játszani fognak, legyenek bár anyagiszempontból sikeresek, vagy kevésbé sike-resek. Nekik azt mondom, folytassák, merttalálnak majd olyan embereket, akik megér-tik, értékelik ôket. És ha tényleg érdekeltekabban, hogy mélyebben belemerüljenek adolgokba, becsületesen szembenéznek ön-magukkal, szüntelenül igyekeznek elérni amûvészi tökéletességet, akkor ez bizonyo-san elégedettséggel tölti majd el ôket. Ta-lán ez nehéz, viszont elnyeri csodálatos ju-talmát. Biztosítom Önt, hogy bárgazdasági szempontból a muzsikus élete

igen kemény, mindenki számára jut vala-hol hely. Elégedettséggel kell töltse el ôket,hogy örömet és táplálékot magában a mu-zsikában lelnek, és örömet szereznek nekikazok az emberek, akik ugyanezeket az ide-álokat követik, és ugyanúgy örömüket lelika muzsikában. Akkor bizonyosan valódiboldogságban lesz részük. Biztosan tu-dom, hogy megelégedettek lesznek, foglal-janak el bármilyen pozíciót a zenei világ-ban, legyenek akár szólisták, vagy üljenekegy szimfonikus zenekarban a másodikhegedû legutolsó pultjánál. De ha a tut-tiban ülnek egy szimfonikus zenekarban,és közben arról álmodoznak, hogy Paga-ninit játszanak szólistaként, és hatalmasplakátokon látható a fényképük, akkorrendkívül boldogtalanok lesznek.”

„Tehát már kezdettôl fogva becsülete-sen kell szembenézniük önmagukkal?”

„Mindez így foglalható össze.”

Eszmecserénk Varga Tiborral ezzel akommentárral zárult. Ki tagadhatná, hogyez a nagyszerû hegedûs, tanár és karmes-ter az általa kijelölt célokat messze-menôen megvalósította, túlszárnyalta, és –mindenek felett – megtalálta a boldogsá-got? Rakos Miklós

néhány hét alatt végigcsináltamés átéltem. Valami olyan álla-potban élek, ami se nem álom, senem valóság hanem a kettô kö-zött valami, félálom. És ez cso-dálatos állapot, mert a tudatalattiátveszi azt ami benne van a tu-datban, a tudat pedig felhasznál-ja azt, ami a tudatalattiban törté-nik. Ez metafizikus szint és haegy ilyen pillanat, ha egy ilyenidôszak eljön, az csak ahhoz ha-sonlítható, amit az ember hang-versenyen él át, amikor vezé-nyel, zenél és egyszer csakminden eltûnik, persze csak an-nyira, hogy a zene ne tûnjön el.És ha az ember akkor felülrôlláthatná önmagát, biztosan cso-dálkozna; mit csinálsz te oda-lenn, miért hadonászol? Ugyan-akkor valahogy együtt vagyunka zenével, de mégsem egészen.Valamiféle felemás állapotrólvan szó, és ez az állapot az Istenajándéka, mert ekkor látja azember, mi is tulajdonképpen azélet. Mert az élet nem csak a ma-teriális valóság, de nem is csakpusztán álom, a kettô között különbségetkell tenni és ha az ember jól eltalálja azegyensúlyt, akkor ebben a köztes, felemásállapotban van az igazi boldogság. Ilyen-kor nem szabad szem elôl téveszteni,hogy pozitívum és negatívum, aktivitás éspasszivitás tulajdonképpen ugyanannak akörnek részei és ki kell választani ebbôlazt ami aktív, ami pozitív. Az élet nagyonkülönös dolog, talán itt errôl nem is kelle-ne beszélnem, hisz ez nem tartozik ide, deehhez a típusú munkához igenis hozzátar-tozik, mert a mi munkák voltaképpen nemmás, mint ebben a felemás állapotban dol-gozni. Ha az embernek bírálnia kellenepéldául egy ilyen lemezfelvételnek aminôségét, akkor nem csak a valóságoshangzásképet, hanem a belsô állapotot isfigyelembe kell venni, hogy a lélek nemhiányzik-e belôle és a szív nem hiányzik-e. De ha csak a lélekre és csak a szívre ha-gyatkoznék, akkor viszont elhanyagol-nám a precizitást. Tökéletes dolog perszenincs. Nem is szeretem azt a szót, hogyperfekt, tökéletes. A tökéletességrôl ak-kor lehetne – hangsúlyozom, lehetne –beszélni, ha az ihlet, a technika, a precizi-tás, a hangzás, mindez teljesen tökéletesmódon, ugyanazon a szinten lenne. Eztviszont nem is lehet megvalósítani élô

hangversenyen. Létezik viszont a precizi-tásnak egy fajtája, ha vágni lehet az anya-got, mint jelen esetben. De hogy a lélek ésaz a bizonyos ihlet is benne van-e, megnémi rögtönzés is, hogy ne csak szigorú-an, akadémikusan fogjuk fel a zenélést…Nos hát ez az egésznek a titka. Ezért mon-dom, hogy ezt a munkát csak abban a bi-zonyos, köztes, felemás állapotban lehetjól végezni és jól megítélni. Ez voltakép-pen többszörös munka. Elôször itt van azember saját elképzelése, hogy hogyan ishangozzék a mû. Ez az elképzelés tulaj-donképpen az évek során alakul ki, ott-hon, amikor nyugalom van, esetleg éjjel.Elképzelem az egész mû hangzását, azelôadás menetét. Aztán eljön a próba nap-ja és a hangzás természetesen egészenmás, mint amit elképzeltél, mert a képze-let más, mint a valóság. A hegedû más-képp szól, mint ahogy elképzeltük, a kla-rinét sem szól úgy, mint múltkor egymásik zenekarban. A hangzás arányai ismások, és most az a kérdés, hogy mit kellkijavítani, min kell változtatni, attól függmekkora a különbség. Ha nagy, akkormeg kell próbálnom valóra váltani az ere-deti elképzelésemet, ha kicsi, akkor majd-nem azonosult az elképzelésemmel. És ezaz azonosulási pillanat ahhoz az állapot-

hoz vezet, hogy tulajdonképpenkétszer hallom a mûvet. Ebben apillanatban az ember úgy érzi,nincs szüksége a fülére, az agyá-ra, a szívére sem, ebben a pilla-natban semlegessé válunk, és eza semlegesség okozza, hogyegyszer csak úgy érzem, fent ál-lok a magasban, szinte a súlyta-lanság állapotában. Ez perszenem tart sokáig, mert ha sokáigtartana, talán el is ájulnánk, vagynem tudom mi történne. Én mostnagyon boldog vagyok. A cseh-szlovákiai eseményekkel kap-csolatos érzéseim hihetetlenekés káprázatosan örömteliek. Min-denkinek bele kellene gondolniaabba, mit jelent ma ez a két szó:demokrácia és szabadság. Ezek-ben a fogalmakban él éstükrözôdik egész történelmiörökségünk. Comenius szavai-val élve; most saját kezünkbevesszük dolgaink igazgatását,felelôsséget vállalunk a szólás-szabadságért, egyéni és kollektívjogokért. A nem egyenjogú sze-mélyiségként kezelt ember ki-

szabadult végre a politikai doktrínák há-lójából és méltóságot nyert, amely nélkülaz ember nem élhet. Az egyén és az egyé-ni gondolkodás tisztelete nélkül nem lé-tezhet semmiféle kollektív tett sem. Eljöttaz a pillanat amelyre több mint 40 évevártam, bebizonyosodott, hogy erôsza-kkal és elnyomással nem lehet semmi-lyen ideológiát érvényre juttatni. 40 év-vel ezelôtt azért hagytam el hazámat,mert nem akartam kiszolgálni a bûncse-lekményekbe torkolló hamis eszméket.Ma jelentôs és gyorsan változó korbanélünk, a világ új alapokon egyesül, nincsidô nosztalgiára és szentimentalizmusra.Véleményem szerint a nagy francia forra-dalom óta nem élt meg hasonlót Európa.Nem tudtam mikor, de mindig hittem,hogy egyszer visszajövök, és talán nem isaz volt a fontos, hogy megélem-e, az volta fontos, hogy hittem, hogy ez a nemzetmegéri. Hogy én 66, 76 vagy 56 éves va-gyok, mindegy. Nekem persze jobbantetszett volna, ha 10 évvel fiatalabb va-gyok amikor ez bekövetkezik – ezt beval-lom” – fejezte be gondolatait RafaelKubelik.

Közreadja: Boros Attila



MÛHELY

Az elôzmények

A Magyar Rádiónak nem a 6-os az elsôzenei stúdiója, pontosabban zenei felvéte-lekre is használható létesítménye, mertmár az 1928-ban elkészült Bródy Sándorutcai „Rádióépület” tartalmazott egy 200m2-es stúdiót, melynek egyik különleges-sége – éppen a mûfaji sokszínûség érde-

kében – a változtatható akusztika volt. Astúdió hátsó fala ugyanis kitûnô hangvisz-szaverô márvány burkolatot kapott, elôtteösszehúzható vastag függönnyel. A füg-göny a márvány hangvisszaverô hatásátszétnyitásának vagy összehúzásának mér-téke szerint növelte ill. csökkentette, így –az oldalfalakon és a mennyezeten alkal-mazott egyéb hangelnyelô szövetek moz-

gatásával együtt – az akusztikai állapotoka próza és a zene igényei szerint változ-hattak. A másik különlegesség a stúdiókarmesteri fülkéje volt. Ebben az idôbenugyanis még nem volt keverôasztal, azadások és felvételek többnyire egyetlenmikrofonnal készültek, melyek erôsítôiegy távolabbi központi helyiségben vol-tak elhelyezve, s a mûsorok hangtechni-


A HATOSE szó hallatán a budapesti polgárnak az egykori dalban is megénekelt 6-os villamos jut eszébe,

melynek vonala gyengéden öleli körül a fôváros szívét. Van azonban e számnak egy másik jelentéseis, s ez a rádiósoknak, elôadómûvészeknek különösen is kedvesen cseng: a 6-os stúdió, amely

rádiózásunk ugyanolyan jelképe, mint a lakihegyi szivarantenna. Míg azonban az antenna inkábbmagához a mûsorszóráshoz kötôdik, addig a hatos a magyar zenekultúra egyik felbecsülhetetleneszmei értékû szentélye. Ha meggondoljuk, hogy csaknem háromnegyed-évszázados fennállása

során falai között kik ajándékozták meg a hallgatókat mûvészetükkel, s hogy egyben az ország egyikvezetô szimfonikus zenekarának is mindenkori otthona, megérthetjük, hogy e stúdió nem csupán

egyszerû építészeti alkotás. A következôkben - a teljesség igénye nélkül – körbejárjuk a hatos múltját, jelenét és jövôjét.

Az 1.stúdió a karmesteri fülkével (1928.)

M Û H E L Y

kai szintbeállítása is itt történt. Elképzel-hetjük, hogy egy zenei adásnál, távol astúdiótól, milyen nehézkes lehetett e tevé-kenység, ráadásul többnyire mindenfajtazenei elkötelezettség nélkül. Márpedig azadás dinamikaszintjeit folyamatosan fi-gyelemmel kellett kísérni, mert ahogyan a30-as évek rádióesztétikájában is olvas-hatjuk: „…a muzsikus leheletnyi pianissi-móit a mûszaki embernek fel kell erôsíte-nie, hogy a vevôkészülékbôl élveznilehessen, viszont a fortissimókat lehalkít-ja, különben a hangszóró hangja kínzóváválik.” Ám részben, mert a mikrofonmásként érzékeli a zenei arányokat, minta fül, (ezért még a karmester mellett felál-lított mikrofon sem szolgáltatta az adás-ban az eredeti dinamikai arányokat), más-részt pedig annak érdekében, hogy a zeneidinamika beállítása ne csupán technikai,hanem esztétikai elvek szerint is történ-jék, ebben a stúdióban a karmestert egyolyan, akusztikailag szigetelt fülkébe he-lyezték, melynek háromrétegû üvegabla-kán át már csupán vizuális kapcsolatbanállhatott együttesével. Vezénylés közbenaz adásba (vagy felvételre) kerülô mûsorte fülkében hangszóróból követhette, teháta dinamikaszinteket már a hallgató fülé-vel állította be. Azonban itt nem csupán azene belsô dinamikájáról volt szó, hanemmûszaki szempontból az adás során el-hangzó leghangosabb és leghalkabb részekbeállítását is figyelemmel kellett kísérnie,a zenekart halkabb, vagy hangosabb já-tékra bíztatva, s ezért a fülkében elhelye-

zett mérômûszeren bármikor leolvashatta,hogy együttesével éppen hol helyezkedikel a rendelkezésre álló, egyébként nem túltág dinamikai skálán. Vagyis a karmesterrészben átvette az idézetben említett„mûszaki ember” szerepét. A karmester-fülke ötlete ma már megmosolyogni való,nem is tartott sokáig, hiszen a kérdésmegnyugtató megoldása csak a zenei ren-dezô és hangmérnök (valamint a keverô-asztal) által volt lehetséges, ám erre akkormég évekig várni kellett

A stúdió akusztikai tervezôje BékésyGyörgy volt, aki késôbb a hallás-kutatás-ban elért eredményeiért kapta meg a No-bel-díjat. Postamérnökként a telefon-átvi-tel kérdéseivel foglalkozott, s így kerültkapcsolatba a fül, az emberi hallásérzéke-lés vizsgálatával. Ám mert abban azidôben a Rádió mûszaki kérdései is aPostához tartoztak, ezért a stúdiók akusz-tikai tervezése is Békésy feladata volt. Aváltoztatható akusztikával jócskán meg-elôzte korát, – gondoljunk csak arra, hogynapjainkban milyen nagy publicitást ka-pott a Bartók Hangversenyterem akuszti-kájának változtathatósága. Ráadásul Bé-késynek nem az egyes zenei mûfajokhozalkalmazkodva, hanem tágabb határokközött: a zene és a próza közegében kel-lett egyaránt kedvezô akusztikai körülmé-nyeket teremtenie.

A késôbbi stúdióépítések nyomán anagy stúdió veszített zenei jelentôségébôl,

az átalakítások több oldalról is „kiharap-tak” egykori kubatúrájából, annyira, hogymai formájában általános zenei célokramár nem alkalmas, viszont egy jól hasz-nálható hangjátékstúdió, s csupán 1-esszámozása utal egykori fénykorára.

Megépül a 6-os stúdió

75 évvel ezelôtt, egy nemzetközi tanul-mányút eredményeképpen döntött arról aRádió vezetôsége, hogy az új stúdiók épí-tése elkerülhetetlen. Ezt részben a hamaro-san beinduló második magyar mûsor (Bu-dapest II.) indítása, részben pedig az afelismerés indokolta, hogy az univerzális,változtatható akusztikájú stúdiók helyettcélszerûbb, ha a stúdiók az egyes mûfajokáltal igényelt fix akusztikai beállítássalépülnek. 1932 nyarán az építkezések meg isindultak, s csakhamar – miután sikerültmegvásárolni a szomszédos telkeket, több újstúdió mellett – a hatos alapjait is lerakták.

A hatos építésztervezôje Münich Ala-dár, akusztikai tervezôje ugyancsak Bé-késy György volt. Békésy munkáját akkorértékelhetjük igazán, ha egy kicsit beleél-jük magunkat a 30-as évek teremakuszti-kájába, hiszen akkor ez még egy igen fia-tal tudományág volt. Az elsô, akusztikaitervezéssel épült hangversenytermet1900-ban avatták fel (Boston, SymphonyHall), de még bizonyos mértékben ez is abécsi Musikvereinssaal mintájára épült.1925-ben létrejött az elektromos hangfel-vétel, s a korábbi - szinte teljes egészébena megfelelô hangerôsségre koncentráló -“tölcséres” szemlélet helyett lassan ki kel-lett alakulnia a stúdióbeli esztétikus hang-zás ideáljának. Ám mert a mikrofon –mint már említettük – másképp „hall”,mint az emberi fül, ezért a stúdiók akusz-tikai tervezésekor a mikrofon szempont-jait is figyelembe kellett venni. Mai fel-fogásunk szerint a hatos nem nagy, ám azakusztikában nem a „kis stúdió-kis gond,nagy stúdió-nagy gond” elve érvényes,hanem inkább fordítva: egy viszonylagkis tér akusztikai kezelése is rendkívülösszetett feladat. (Egy nagy teremben azelszínezôdést okozó teremrezonanciák azenei tartományban már annyira sûrûn he-lyezkednek el a frekvencia-skálán, hogynem zavarók, ám egy kis helyiségben ép-pen a leghasznosabb alaphang-tartomány-ban okozzák egyes frekvenciák arányta-lan kiemelkedését. Minderrôl magunk ismeggyôzôdhetünk, ha pl. egy jó alaposankicsempézett, kongó fürdôszobában ská-


Épül a hatos

M Û H E L Y

lázunk.) Ráadásul Békésy nem elégedettmeg egy átlagos utózengési idô megte-remtésével, hanem azzal is kísérletezett,hogy milyen eszközökkel lehetséges azutózengés hangszínezetének beállítása.

Az új stúdiókban alkalmazott akusztikaiburkolatokat illetôen az ország akkorihelyzetében szóba sem jöhetett külföldianyagok beszerzése, ezért Békésy a koráb-bi, kisebb stúdiókban folytatott kísérleteinyomán alakította ki a hatosban alkalma-zott anyagokat. Visszaemlékezéseibenerrôl így ír:

„Rendkívül hosszú és körülményes kí-sérletsorozatot kellett elvégeznünk ahhoz,hogy olyan anyagcsoportosítást találjunk,amely a magas frekvenciákat a kívánt ki-sebb mértékben nyeli el, mint a mély frek-venciás hangokat. Sikerült egészen újfajtahangelnyelô anyagberendezést kidolgoz-nunk, amely lényegében megfelelô átita-tással kellôen merevvé tett ponyvával bo-rított vattarétegbôl áll. Ezt a vatta-ponyvakombinációt megfelelô keretekre szerelveés tûz ellen is biztosítva a termek esztéti-kai kiképzésének megfelelôen festhettükúgy, hogy a burkolat alig tért el észreve-hetôen a tapétázott faltól. A legapróbbrészletekre is kiterjedô munkát mindenesetben akkor fejeztük be, ha akusztikaiméréseink eredménye és a zenei szakértôkérzékelése teljesen azonos volt. “

Szakmai berkekben jól ismert a fény-kép, amely az egyik ilyen vizsgálatát örö-

kítette meg. A stúdió építészeti szempont-ból ekkor már elkészült, de az akusztikaiburkolat elemei még ideiglenesek. Bé-késy és az akkori fôzeneigazgató Dohná-nyi éppen hallgatja a pódiumon elhe-lyezkedô zenekar játékát. A kép közepénaz akusztikai mérômûszereket is felismer-hetjük. Mai szemmel szokatlan, hogy astúdiónak körben ablakai vannak, ám azakkori mikrofonok még nem voltak annyi-ra érzékenyek a zajokra, és az udvar issokkal csöndesebb lehetett, tehát a hatos-ban nappal természetes fény is volt.

Az új stúdiók sajtóbemutatója 1935.május 14-én volt. Ma, amikor a rádiós éstelevíziós székházügyek évekig-évtizede-kig vajúdnak, talán meglepônek tûnik arégi gyorsaság. Ám ne feledjük: abban azidôben az elcsatolt nemzetrészek felészinte a rádió jelentette az egyetlen össze-kötô kapcsot, hiszen a mûsorok az éterbennem a politika, hanem az elektromágne-ses hullámok terjedési törvényszerûségeiszerint jutnak el a hallgatóhoz. Ez a tudatakkor egybekovácsolta mindazokat, akike kérdésben valamit tehettek.

A hatos stúdió – jóllehet napjainkbanmár legföljebb kamarazenei stúdiókéntlenne tekinthetô – mégis egy akusztikaibravúr. Békésynek már a 30-as évekbensikerült egy olyan alaprajzi és burkolatimegoldást találnia, amely azóta is megáll-ja a helyét, sok-sok megalkuvással ugyan,de mégis töretlenül szolgálva zenei éle-

tünket. Alaprajzi szempontból lényegé-ben érintetlen, a mai új burkolat pedigakusztikai szempontból javarészt áteresz-tô, alatta még az eredeti megoldással.

A második világháború a hatost sem kí-mélte: hátsó falát és födémjének egy ré-szét bombatalálat érte. Újjáépítése azon-ban nagy erôvel indult meg, s jóllehetminden tégláért meg kellett küzdeni,1948-ban a teremelosztón megjelent a ki-írás: Rádiózenekar 18.20 órakor – VI-osstúdió. Ugyanebben az évben a rádiómûsorújságja többek között ezt írta:

A Bródy Sándor utcai rádióház egyikbüszkesége a VI-os stúdió, amelyet joggalcsodálnak meg külföldi rádiós vendégeinkis, akik pedig legtöbb esetben jóval ked-vezôbb körülmények között élnek, mint amagyarok. Igaz, a VI-os sokban jellemziaz újjáépítést, az élni akarást, a felemel-kedést. Három évvel ezelôtt még üszkösromtömeg, ma pedig világviszonylatbanis látványosságszámba menô pompás,korszerû helyiség….

…és néhány héttel ezelôtt az eddig ko-pár hátsó falra felerôsítették Mallász Git-ta pompás triptichonját, amely a dinami-ka és a harmónia allegóriája közt aszélrózsa minden irányában sugárzó rá-dióhullámokat jelképezi. A mû fölött Ady-idézet koronázza meg az alkotást, melyethat hónapos nehéz, gondos munkával ké-szített el harmincféle fából Mészáros Bélamûasztalosmester. Emeli a stúdió szépsé-gét az a két, kovácsoltvasból remekbe ké-szített kandeláber, amely a falikép jobb ésbal oldalán hangulatos, tompított szórtfényt áraszt.

A VI-os stúdió három évvel pusztulásaután szebb, mint volt!”

A 60-as években, kezdô szárnypróbál-gató hangmérnökként még dolgozhattamebben az “eredeti” hatosban, az udvari ol-dalon délutánonként besütött a nap, a fa-lakon még jól látszottak a Békésy féleburkolatok, a szünetekben pedig az oldal-kijáratnál az udvaron kis csoportokban vi-dáman anekdotáztak a zenekar és a kórustagjai. Így visszagondolva idillikus világvolt ez, pedig közben szinte valamennyi-en már egy új, “igazi” zenei stúdióra gon-doltunk.

Ujházy László

(folytatjuk)


Békésy és Dohnányi a hatos egyik akusztikai próbáján (1935.)

M Û H E L Y

A munka- és szakmai elégedettség a zene-kari muzsikus-hivatásban nem csak a pá-lyával kapcsolatos komponensektôl –szolgálatok hossza, kollegiális környezet– függ, hanem pl. a hangszercsoporttól,zenekari kategóriától, szabadidô milyen-ségétôl, szociodemográfiai jegyektôl, va-lamint a muzsikus személyiségétôl is. Eztûnik ki a 18 hivatásos zenekar 467 zené-szénél végzett reprezentatív felmérésbôl.Még ha a zenekari muzsikus munkájávaláltalában igen meg volt elégedve, egyestényezôket akkor is kedvezôtlenül ítéltmeg, – pl. az érvényesülés, vagy a mûvé-szeti kérdésekbe beleszólás lehetôségét.

A zenekari muzsikusok megelégedett-ségével kapcsolatos szemlélet és a ku-tatási tényállás

A médiumokban mindig újból szó esik ar-ról, hogy a zenekari muzsikusok elégedet-lenek a munkájukkal és boldogtalanok.Még neves muzsikusok is „ frusztráltnak”ill. „elkeseredettnek” tartják a zenekarimuzsikusokat. Pl. Nikolaus Harnoncourtegy interjúban így nyilatkozott: „A zene-kari muzsikus szükségszerûen egy két-ségbeesett ember. Nincs olyan zenekarizenész, aki nem nagy lelkesedéssel váltvolna muzsikussá. Akkor idejön a zene-karba. Életében már csodálatos zenekariprodukciókat hallott és azt mondja: Cso-dálatos, most én is ennek részévé váltam.De már az elsô szolgálat is rémessé válik.Ott áll valaki elôtte, akinek – számára –nincs követhetô koncepciója. Mégis, úgykell játszania, ahogy azt az megköveteli.[...] És akkor a zenekari muzsikustól méglelkesedést is elvárnak. Ôrültség volna ál-landóan lelkesedni, amikor erre tulajdon-képpen semmi ok nincs.”

Nemcsak a mûvészi felelôsség hiányátés a gyakran „alkalmatlannak” ítélt diri-genstôl való függôséget tartják a zenekarimuzsikus állítólag nagymértékû elégedet-lensége okának. A gyakran elôforduló,munkával kapcsolatos, különösen a tá-masztó- és mozgásszerveknél fellépô

egészségi problémák miatt azt feltéte-lezik, hogy a német zenekarok tagjaimunkájukban kevés örömüket lelik. ÍgyHelmut Möller, a Zenefiziológiai és Ze-nész-gyógykezelés Társaság alelnöke és a2002 tavaszán alapított, a zenészek egész-ségével foglalkozó berlini intézet igazga-tójának nyilatkozata szerint, a zenekar „akorai nyugdíjazás számát tekintve a leg-veszélyesebb munkahely. A muzsikusok-nak a munkavállalók átlagának mintegyharmadával korábban kell a hivatásukatfeladniuk.”

Az, hogy a zenekari muzsikusok ma atevékenységükkel kevéssé elégedettek,nem utolsósorban azzal is magyarázható,hogy munkafeltételeik, az állami költség-vetés kulturális területet érintô, különösenaz újraegyesítés óta bekövetkezett meg-nyirbálása miatt, megnehezedtek. A hiva-tásos zenekarok szövetségének megala-kulása (1992) óta 2004-ig több mintharminc zenekar esett fúzió vagy feloszla-tás áldozatául és 2000 álláshely szûnt meg.Elbocsátásokat, összevonásokat és felosz-latásokat továbbra is kilátásba helyeztek.A gazdasági helyzet miatt a zenekarok le-gitimációs nyomás alatt élnek, aminekeredménye, nagyobb teljesítmény-igény amuzsikusoktól.

Vannak persze olyan média-tudósításokis, amelyek az elôbb leírtaknak pont azellenkezôjét állapítják meg, és amelyekszerint a zenekari muzsikusok olyan hiva-tás-csoporthoz tartoznak, amelyek mun-kájukban örömet lelnek. Így jelent megegy cikk a Berlini Filharmonikusokról2003-ban a Zeit-ben: „Hol létezik mégilyen? Az elégedetlenség tengerében egyboldog sziget. Senki nem gáncsoskodik,senki nem siránkozik, senki nem sóhajto-zik. A krízis-zötykölte Berlinben egy bolt,ami megy. Sugárzó arcok, ügyszeretet, azegész személyiség bevetése. Itt a teljesnyilvánosság elôtt fiatal emberek haté-kony csapata dolgozik, tehetségesen, szo-rosan a nem kevésbé hatékony és elköte-lezett idôsebbekkel együtt egy nagytérben, íróasztalok és komputerek nélkül,

fitten, szolidárisan. Az együttmûködésmintapéldája.”

Fel kell tenni a kérdést, melyik az igazaz ellentétes állítások közül: valóbanfrusztráltak és túlterheltek a német hivatá-sos zenekarok muzsikusai, vagy munká-jukban mindent összevetve inkább kedvü-ket lelik? A kérdés iránt megnyilvánulónagy érdeklôdés és annak ellenére, hogyaz elmúlt 45 évben nagyszámú, általános,munka-elégedettséggel foglalkozó kutatá-si eredményt hoztak nyilvánosságra, ze-nekari muzsikusokra vonatkozó reprezen-tatív tanulmány eddig még nem jelentmeg. A kutatási hiány pótlására, 2003nyarán reprezentatív körkérdést intéztek akomplex témával – munka- és hivatás –kapcsolatban. A munkával való elégedett-ség alatt „egy személy munkájával vagymunkájának különbözô eredményeivelkapcsolatos általános beállítottságát „kell érteni. Emellett azt az elégedettséget,ami egy konkrét, aktuális szituációra vo-natkozik, meg kell különböztetni azegész pályával kapcsolatos átlagos meg-elégedettségtôl, ami hosszabb idôszakravonatkozik. A pályával kapcsolatos elé-gedettség ezért idôben stabilabb, mint amunkával kapcsolatos, és elvileg a helyespályaválasztás kérdését is érinti.

A tanulmány felépítése és célja

A szóban forgó tanulmány központi célki-tûzése a munka- és hivatással kapcsolatoselégedettség tényleges meghatározása, ésaz azt befolyásoló tényezôk kutatása volt.Az így létrehozott adatbázis lehetôségetad annak átgondolására, hogy miként leheta német zenekarok problematikus adottsá-gain javítani. A kérdôív 146 kérdését egyelôzetes teszt alapján állították össze. A955 kiküldött kérdôívbôl 467 érkezettvissza. Az adatok 18 zenekartól származ-tak, így a felmérés reprezentatívnak számít.Az adatbázis összességében, a viszonylagkevés tagot számláló C- és D-kategóriájúzenekarok kivételével, minden németkoncertzenekar adatait tartalmazza.


A zenekari muzsikusok munka- és szakmai megelégedettségérôl reprezentatív, alapos tanulmánycsak nemrég áll rendelkezésre. A következô cikk a legfontosabb eredményeket foglalja össze.

Sabrina Paternoga

Az elégedettség motívumaiMunka- és szakmai elégedettség a zenekari muzsikus-hivatásban

M Û H E L Y

A különbözô kérdéscsoportokhoz tarto-zó számos kérdés abból adódik, hogy amunkával kapcsolatoselégedettséghezegész sereg ismérv-csomag tartozik.Nemcsak általában kutatták a munkávalés pályával kapcsolatos elégedettséget,hanem specifikus tényezôket is górcsô alávettek, mint pl. a dirigenssel, vagy kolle-giális területtel kapcsolatos elégedettsé-get. Ez nemcsak a tényleges helyzet fel-mérésére adott lehetôséget, hanem arra isfényt derített, hogy a zenekari tagok mi-lyen fontosságot tulajdonítanak ezeknek atényezôknek.

A további kérdések a munkával kapcso-latos terhelésekre és igénybevételekre vo-natkoztak, ahol az igénybevétel mint aterhelés szubjektív következménye, nem-csak negatív hanem pozitív módon is ér-tékelhetô. Itt a munkával kapcsolatos ma-gasztos érzést, lelkesedést is vizsgálták.Azt is kutatták, hogy mi módon hatnak aszemélyiségi jegyek, szabadidô tényezôk,zenei melléktevékenységek és szociode-mográfikus változók (mint pl. a nem) azelégedettségre, mivel az általános, foglal-kozásokat átfogó kutatások szerint, amunkához való viszonyt ezek a tényezôkis befolyásolják. A zenekari bérkategóriaés a hangszercsoport is érdekes faktornakbizonyult a felmérés során.

A leírtakból kimutatható eredmény

Legfontosabb eredményként elôször isazt kell megemlíteni, hogy a zenekari mu-zsikusokat összességében kevésbé„frusztrált tömeg”-ként, inkább olyanszakmai csoportként lehet meghatározni,amelynek tevékenysége fôleg örömetokoz: a zenekari tagok 77,3 százaléka elé-gedett volt a munkájával. Ezen belül69,3% meglehetôsen, 8% nagyon elége-dett volt; a muzsikusoknak csak 6%-a voltelégedetlen (1. ábra). Továbbá, a megkér-

dezettek 85%-a újra csak ezt a hivatást vá-lasztaná, ha pályájáról döntenie kellene ésígy ôket megelégedetteknek kell tekinteni.A zenészek 80%-a úgy nyilatkozott, hogya vágyott zenekari állást elérte. A tuttistavonósok 70%-a érezte úgy, hogy a kívántpozíciót elérte, így nyilvánvalóan nem te-kinthetô minden tuttista elgáncsolt szólis-tának, mint ahogy azt gyakran állítják.

A zenekari muzsikusokat arról is meg-kérdezték, hogy tervezik-e távozásukategy másik zenekarhoz, vagy nincs-e szán-dékukban foglalkozásukat teljesen „szögreakasztani”. Itt kiderült, hogy a megkérde-zettek 18%-a törekszik zenekar-cserére,míg 9% a munkáját más területen szándé-kozik folytatni. Ez a 9% hasonló mérték-ben állt olyanakból, akik jövôbeni pályá-jukat zeneközeli területen folytatnák, ésolyanokból, akik teljesen más foglalko-zást választanának.

Az elégedettség vagy elégedetlenségkülönbözô formáira vonatkozó válaszokkiértékelése során kiderült, hogy a muzsi-kusok túlnyomó többsége elégedett, azazmintegy háromnegyedük sorolta magát apozitív elégedettségi formához. Ez azt je-lenti, hogy a zenekari tagok többsége elé-gedett a status quo-val és azt akarta, hogyminden úgy maradjon mint most van(26% „stabilizáltan elégedett”), vagy a meg-elégedettsége mellett a munkakörülményekjavulásában reménykedik (47% „progresz-szív elégedett”). Ezzel szemben 9% tarto-zik a „rezignált elégedettek” körébe, amiazt jelenti, hogy azért elégedettek, mertnem remélnek ennél jobb munkakörülmé-nyeket. További 18% az elégedetlenségmindkét formájához sorolható: 12% volt a„konstruktív elégedetlen”, azok, akik úgygondolták, hogy van még esély a javulásra,más szavakkal: „még nem adták fel a re-ményt”. Ezzel szemben 6% volt a „fix

elégedetlen”, akik már nem reményked-tek abban, hogy a jelenlegi szituáción vál-toztatni lehet.

Különösen örvendetes eredmény voltaz, hogy a zenekari muzsikusok 97%-á-nak mindennapi munkájában része volt„flow”-élményben, ami a pozitív hangu-lattól az eufóriáig terjedt. Emellett a zene-kari muzsikusok mintegy harmada a kon-certek során élt át „gyakran” vagy„mindig” flow-érzést, és a megkérdezet-tek 15%-ának jelent még most is gyakranmagasztos érzést a zenekari munkábanvaló részvétel.

Munkájuk mely tényezôivel voltak a ze-nekari muzsikusok különösen elégedettek?A 2. ábra ábrázolja, hogy a megkérdezet-tek több mint kétharmada a munkahelyibiztonsággal (80%), az általános kollegiá-lis magatartással (77%), a pultszomszéddalvaló viszonnyal (73%), és még mindigtöbb mint a fele a publikum-visszhanggal(60%), a repertoárral (59%), a zenekarmûvészi teljesítményével (58%), a fizetés-sel (55%) és a vendégkarmesterrel (52%)volt meglehetôsen vagy teljesen elégedett.A 2. ábrában kimutatott leletek azt is vilá-gossá teszik, hogy a megkérdezettek nagyrészének pozitív összvéleménye nem je-lenti azt, hogy a zenekari munka különféleaspektusai nem válnak a kritika tárgyává.Így pl. az elô-menetellel kapcsolatban(csak 16% „meglehetôsen” vagy „teljesenelégedett”), és a mûvészi kérdésekhez valóhozzászólás tekintetében (19 %) különösenkedvezôtlen az értékelés. Egy nyitott kér-désre adott, a munkakörülmények javításá-ra vonatkozó számos javaslat (483 válasz),valamint a munkával kapcsolatos megter-helések és panaszok azt bizonyítják, hogynem egy „vágyak nélküli boldog” szakmaicsoportról van szó, és hogy szükség van azenekari munkahely kritikus vizsgálatára.


Az általános munka-elégedettség-re feltett kérdés eredménye; szá-zalékos és abszolút módon

teljesen elégedett

teljesen elége-detlen

meg-lehetôsen elégedett

meg-lehetôsen

elégedetlen

nem tudja

eldönteni

Az elégedettség mértéke a tizenkilenc vizsgált tényezô szempontjából, csökkenô százalékarányszerint rendezve 2. ábra

állás

bizton

ság

kollé

gák m

agata

rtása

össz

hang

a pu

ltszo

mszéd

dal

közö

nség

-reag

álás

repert

oár

mûvés

zi tel

jesítm

ény

vend

égka

rmes

terek

munka

-atmos

zféra

a karm

ester

mint

autor

itás

dirige

ns-fe

edba

ck

sajtó

- és n

yilvá

noss

ág

hozz

ászó

lás m

ûvés

zi ké

rdése

kben

szak

mai elô

menete

l

haték

ony p

róba

idôbe

li igé

nybe

vétel

mûvés

zi mun

ka a

karm

ester

ekke

l

társa

dalm

i elis

mertsé

g

problé

ma-meg

besz

élés a

kolle

gákk

al

javad

almaz

ás

1. ábra

M Û H E L Y

Amit a megkérdezettek különösenmegterhelônek találtak, az a kortárs zene(32%, „meglehetôsen”-tôl „rendkívü-lien”-ig) valamint olyan tényezôk, mintszékek, megvilágítási- és terem-klíma(30% „meglehetôsen”-tôl „rendkívülien”-ig megterhelô).

A leggyakrabb szakmai egészségügyipanaszok a támasztó- és mozgásszervi ká-rosodásokra és a zajártalomra vonatkoz-tak: itt a krónikusan érintettek részaránya10% volt. Meglepetésszerû, hogy a mu-zsikusok 72%-a gyakori támasztó- ésmozgásszervi panaszokról és 72% a gya-kori, zajártalomra visszavezethetô problé-mákról nyilatkozott, de mégis teljesenvagy meglehetôsen elégedett volt a mun-kájával. Azaz: gyakori szakmai egészség-ügyi problémák a megelégedettségetnemigen befolyásolták.

Pszichikai szempontból a muzsikusok-nak gyakran az jelentett problémát, hogyegy munkanap után nem tudtak kikapcso-lódni (27% „gyakran” vagy „mindig”érintett). Kisebb volt a részaránya (17%)azoknak, akik a lámpalázat érezték teher-tételnek. A zenekari muzsikusok nagy ré-sze (85%) zenekari szolgálata mellett méglegalább egy zenei tevékenységet folyta-tott. Majdnem ugyanolyan mértékben(60%) voltak kisegítôk más zenekaroknál.A külsô elfoglaltságok gyakoriságát ille-tôen, a harmadik az oktatás (47%). Szólis-ta mellékfoglalkozást a zenekari muzsi-kusok egyharmada ûzött, ötöde egyébzenei feladatokat vállalt, 11% amatôregyüttesben játszott. Azok, akik legalábbegy mellékfoglalkozást folytattak, hetentelegalább 4-6 órát foglalkoztak még zené-vel. Az összes megkérdezettet tekintve, azenekari muzsikusok átlag mintegy 4 órátfordítottak zenével kapcsolatos szaba-didô-tevékenységre.

A megkérdezettek több mint a fele „al-kalomszerûen” vagy „gyakran” járt klasz-szikus ill. romantikus koncertekre ésmajdnem negyede a muzsikusoknak hé-be-hóba barokk- vagy régizenei, valamintjazzkoncerteket látogatott. A megkérde-zetteknek csak 13%-a ment el legalább al-kalomszerûen kortárszenei koncertre. Azenekari muzsikusok a zenekari minden-napokból és melléktevékenységeikbôl is-mert zenei irányzatok iránt akkor is nagyérdeklôdést mutattak, ha nem aktív elô-adói, hanem csak befogadói voltak a ze-nének.

A megkérdezettek 68%-a volt megelé-gedett a szabadidô tevékenységével. Így a

megelégedettség mértéke alatta maradt amunkával kapcsolatos kvótának (77%). Anépesség egyéb munkavállalóival össze-hasonlítva (79% megelégedett a szabad-idô-tevékenységével) is alacsony ez a szá-zalék. Ezt az eredményt a zenekarimuzsikusok szabadidô tevékenységéneknagyon alacsony minôsége magyarázza: amindennapi munka idôben szétszakított(gyakran próba van délelôtt és próba vagyelôadás van este, közte a muzsikusok sza-badok), eközben pedig a szabadidô naprólnapra változik. Ezenkívül a szabad idô atársadalom más tagjaihoz képest disszoci-ált és a gyakran elôforduló hirtelen szol-gálat-módosítás miatt nehezen tervezhetô.

Az átlagnépességhez képest a zenekarimuzsikusok szabadidejének mértéke ked-vezôbb: míg egy felmérés szerint az átlagmunkavállalók 53 százalékának az volt azérzése, hogy túl kevés szabadsága van,addig a megkérdezett zenekari muzsiku-soknak csak 28%-a volt elégedetlen ezena téren. Ezzel szemben a fennmaradó72% szabadidejét elegendônek találta.

A rendelkezésre álló adatok összessé-gében arról tanúskodnak, hogy a zenekarimuzsikusok minden visszás helyzet ésszakmai nehézség ellenére szeretik a fog-lalkozásukat, szívesen gyakorolják és úgyérzik, hogy jól döntöttek. Túlnyomó több-ségük még a szabadidejében is zenévelfoglalkozik. Mindez a muzsikusok idea-lizmusát és elkötelezettségét bizonyítja.

Eredmény a fontos, befolyással bírótényezôk szemszögébôl

A megelégedettséget befolyásoló, munká-val kapcsolatos tényezôkStatisztikai analízissel egész sor ismérvetlehetett azonosítani, amelyek a munkáraés pályára vonatkozó elégedettséget, de afoglalkozási és a szakmai megterheléseketés igénybevételt is jelentôsen befolyásol-ják. A munkával való általános megelége-dettséget elôször is kilenc szempontbóllehet vizsgálni. Ezek, a szolgálati idô, apróbák hatékonysága, a munkahely-biz-tonság, a munka-atmoszféra, a közönség-visszajelzés, a kollegák általános viselke-dése, a repertoár, a társadalmi elismertségés a beleszólás mûvészeti kérdésekbe. Azoka zenekari muzsikusok tehát, akik mind akilenc témához pozitíven viszonyultak, ma-gas fokú megelégedettséget tanúsítottak.

Az általános megelégedettségre a leg-nagyobb befolyással a munkával kapcso-latos magasztos érzés bír: minél gyakrab-

ban volt a muzsikusoknak részük ebben,annál megelégedettebbnek vallották ma-gukat. A következôkben a munkával kap-csolatos magasztos érzésekre ható fakto-rokat foglaljuk össze.

A zenei emelkedett érzéseket befolyásolófontos tényezôkMilyen tényezôktôl függ a zenekari mu-zsikusok munkával kapcsolatos magasz-tos, ún. „flow” érzése? Kimutatták, hogyez különös mértékben függ a publikumvisszajelzésétôl. A hatékony próbával, ésa karmester által teremtett mûvészi kihí-vással való megelégedettség a rangsormásodik és harmadik helyén játszott je-lentôs szerepet. Az elégedettség a mûvé-szi teljesítménnyel, valamint a kollegákmagatartásával, a magasztos érzéseketstatisztikailag számottevôen befolyásolta.

Azonkívül bebizonyosodott, hogy a„zenekartípus” ismérv összefüggésben álla magasztos érzés fellépésének gyakori-ságával: a színházi zenekarban játszó mu-zsikusok ezt az érzést ritkábban élik át,mint kollegáik a rádió-, vagy hangver-seny-zenekarokban. Mivel a flow-érzésekgyakorisága a publikum reakciójávalösszefüggésben számított a legjelen-tôsebbnek, és a zenekari árokban játszásnem éppen a legalkalmasabb a közönség-gel való kontaktusra, az eredményérthetô. A felmérés egyébként kimutatta,hogy a színházi zenekarok tagjai a közön-ségsikerrel jelentôsen kevésbé voltak elé-gedettek, mint a színpadon játszó zene-karok muzsikusai.

Mivel egy, a flow-érzést kiváltó okokatvizsgáló kvalitatív tanulmányban gyakranvolt szó fokozott teljesítményképességrôlés nagyfokú elkötelezettségrôl a flow-élmé-nyekkel összefüggésben, a továbbiakbanfeltételezték, hogy a „teljesítmény-orien-táció”, mint személyességi tényezô, amagasztos érzések megélésében megha-tározó szerepet játszhat. Ez a sejtés be-bizonyosodott: minden személyiségitényezô vizsgálatánál a „teljesítmény-orientáció” volt leginkább fennkölt érzé-sekkel összekapcsolható. De a „szociálisösszeférhetôség” (az együttesbe betagozó-dás képessége és a közösséghez tartozásiránti igény), valamint a „extraverzió”(társas élet, beszédesség, aktivitás) sze-mélyiségi jegyeknek is jelentôs befolyá-suk volt: minél nagyobb volt az intenzitásaezeknek a tulajdonságoknak, a muzsiku-sok annál gyakrabban éltek át pozitívélményt.


M Û H E L Y

A feltételezéssel ellentétben, a magasz-tos érzésekre nem volt jelentôs befolyása,ha egy vonóskarhoz tartozó muzsikusnakvezetô, avagy „anonim” tutti szerep ju-tott: a vezetô pozícióban levô vonósokmunkájukkal kapcsolatos fennkölt érzése-ket nem éltek át nagyobb gyakorisággal,mint a tuttisták.

Különbségek a vonósok, fúvósok és a ze-nekari típus tekintetében, a szolgálat idô-tartamával való elégedettség szempontjá-ból. Kiderült, hogy a szolgálat idôbeni igény-bevétele szempontjából a fúvósok elége-dettebbek voltak, mint a vonósok. Ennekoka nyilvánvalóan abban keresendô, hogya fúvósoknak átlagban kevesebb szolgála-tot kell teljesíteniük mint a vonósoknak,akkor is, ha ez a különbség a javadalma-zásban nem jelenik meg (A heti szolgálat-szám a hivatásos zenekarok bérszerzôdé-sében, a játszott hangszertôl függetlenül,maximum 8 szolgálat). A különbségek arepertoárból adódnak, hiszen a zenekariirodalomban a vonósok átlagban több sze-repet kapnak, mint a fúvósok. A tárgyaltvizsgálatban a vonósok átlagban hetenteegy szolgálattal teljesítettek többet mint afúvósok (7,7 szolgálat 6,5-tel szemben,amikor egy szolgálat kb. két és fél-háromórát tartott). Ez a különbség egyes zene-karoknál lényegesen nagyobb is lehet,mint pl. a bonni Beethoven Zenekarnál,ahol a vonósok számának 2004 elején tör-tént csökkentése oda vezetett, hogy nekik7,5 szolgálatot, míg a fúvósoknak csak4,25 szolgálatot kellett teljesíteniük. Né-hány vonós annak érdekében, hogy jogi-lag biztosítsa, hogy kevesebbet kelljendolgozniuk vagy hogy a bérben jelenítsékmeg a különbséget, elôször panasszal élt,aztán azt késôbb visszavonta.

A szóban forgó tanulmány szerint a to-vábbiakban a rádiózenekarok tagjai elé-gedettebbek voltak idôbeni igénybevé-

telükkel, mint a koncert- és színházi zene-karok. Ez azért felelt meg az elvárások-nak, mert ezekben a zenekarokban a szol-gálat többnyire a nappali órákra esik.Azonkívül a rádiózenekari muzsikusok-nak szabály szerint egy nappal több sza-bad napjuk van hetenként mint más zene-karokban játszó kollegáiknak, valamintvasárnap és ünnepnapokon kisebb mér-tékben számítanak munkájukra.

Különbségek a kollegiális környezettelvaló megelégedettség tekintetében hang-szer-csoportok, zenekari kategóriák ésnemek között. A „kollegiális elégedettség” faktor jelen-tôs mértékben áll kapcsolatban a hang-szer-csoporttal, valamint a zenekari kate-góriával és nemekkel. Elôször is afúvósok ezen a téren megelégedettebbekvoltak mint a vonósok, amit azzal lehetindokolni, hogy a kisebb fúvós csoportok-ban feltételezhetôen azáltal jobb a kolle-gialitás, mert ott a konkurencia-szituációés a konformitás-nyomás csekélyebb,mint a hozzávetôleg háromszor olyannagy vonós-csoportokban. Másodszor, akollegákkal való elégedettség mértéke azenekar bérkategóriájával növekszik. Ezabban keresendô, hogy a magasabb bér-kategóriához tartozó muzsikusok munká-juk más tényezôivel is elégedettebbekvoltak azoknál a kollegáknál, akik az ala-csonyabb javadalmazási kategóriákhoztartoztak, és egy általánosan magasabbmegelégedettség feltételezhetôen a kolle-giális környezettel való elégedettségre ispozitív hatással volt. Harmadszor, a férfi-ak a kollegiális környezettel sokkal job-ban meg vannak elégedve, mint a nôk. Azáltalános megelégedettség, a szakmai elé-gedettség és a lelki és fizikai megterhelt-ség mértékének tekintetében is pozitívab-ban nyilvánultak meg a férfiak, mint anôk. Ezzel a zenekari tagok neme a vizs-gálat leginkább befolyással bíró szociode-

mográfiai változójának bizonyult. Bizo-nyára megérné tovább vizsgálódni a nôizenekari tagok csekélyebb megelégedett-sége és nagyobb igénybevétele okainakkiderítése érdekében. A tanulmánybanutalás történik arra, hogy itt a nôk na-gyobb fizikai igénybevételénél a gyere-kek és a háztartás adta kettôs megterhelésjátszhat szerepet, mivel a gyerekes nôkszignifikánsan jobban érezték magukatfizikailag megterheltnek, mint gyerekte-len társaik. Ezzel szemben a gyerekes fér-fiak nem érezték magukat jobban megter-heltnek, mint a gyerektelenek.

Az általános munka-elégedettségre hatószabadidô- és személyiségbôl fakadótényezôk.Az általános munka-elégedettségre aszabadidô foglalkozásoknál az hatott alegnagyobb mértékben, hogy valaki szó-lista-, vagy kamaramuzsikus mellékfog-lalkozást folytatott-e és hogy a szabadide-jét elegendônek tartotta-e. Mint már errôlemlítés történt, a zenekari muzsikusok há-romnegyede kamarazenei, egynegyedeszólista tevékenységet folytatott. Azok,akik az elôbbi mellékfoglalkozásokat ûz-ték, munkájukkal összességében elége-dettebbek voltak, mint azok, akik egyiketsem mûvelték. A munka és szabadidô kö-zötti összefüggés azzal az általánosító té-zissel magyarázható, ami kimondja, hogya munka területén szerzett tapasztalatok aszabadidôt – ebben az esetben pozitíven –befolyásolják és fordítva. A zenekari ta-gok azért választják szabadidô eltöltése-ként is a fenti tevékenységet, mert szá-mukra a zenekari munka annyi örömetokoz, hogy szabadidejükben is legszíve-sebben muzsikálnak. Ugyanakkor mellék-tevékenységük során mûvészi elképzelé-seiket nagymértékben érvényesíthetik,ami zenekari munkájukra pozitív hatássallehet. Ha a szabadidô mértéke elegendô-nek találtatott (mint az a zenekari muzsi-kus 72%-ánál így volt), akkor a munkávalvaló általános elégedettség is pozitívebb voltmint azoknál, akik a szabadidôt kevesel-ték. Ez azzal magyarázható, hogy az ele-gendô szabadidôvel rendelkezés érzésé-nek általános stressz-redukáló hatása van.

A tanulmányban vizsgált személyiségifaktorok közül a szocializálódó képességbizonyult különösen jelentôsnek az általá-nos megelégedettség szempontjából. Az,hogy ez a személyiségi dimenzió (mintkorábban említve: egy közösségbe valóbetagozódás képességeként és az össze-


A zenekari muzsikusok mellékfoglalkozásai, csökkenô százalékarány szerint rendezve 3. ábra

össz

es ze

nei

tevék

enys

ég

kamara

zene

i

tevék

enys

ég

kiseg

ítés h

ivatás

os

zene

karok

ban

oktat

ás

szóli

sta te

véke

nysé

g

egyé

b zen

ei

mellék

foglal

kozá

s

amatô

r egy

üttes

M Û H E L Y

tartozás igényeként definiálva) egy kol-lektív teljesítménnyel létrehozott tevé-kenység által a megelégedettség szem-pontjából nagy szerepet játszott, avárakozásoknak megfelelô volt.

A munkával való elégedettséget befolyásoló tényezôk összegezéseA munkával való elégedettséggel kapcso-latos statisztikai mérôszámok arra utal-nak, hogy a munka-elégedettség tényezôiés a munkával kapcsolatos megterhelésekösszesen nagyobb szerepet játszanak azáltalános elégedettség szempontjából,mint a személyiség. Ezzel a vártnál ke-vésbé esik latba, hogy a zenekarban csupaindividualista ül.

Az általános megelégedettséget befo-lyásoló tényezôk tekintetében meg kell ál-lapítani, hogy végül is számos egyedi fak-tor összejátszásának váltakozó hatásadönti el a zenekari muzsikus hozzáállásáta munkájához és hivatásához.

Még a munka- és hivatás-elégedettség

közötti, elméletileg elfogadott koncepcio-nális különbség is empirikusan igazolt,mivel a hivatással való elégedettséget a ti-zenkilenc vizsgált munka-elégedettségifaktor közül három lényegesen befolyá-solta, ezzel szemben az általános munka-elégedettséget kilenc. Emellett a hivatás-sal való elégedettséget befolyásolólegfontosabb tényezô a javadalmazásvolt, míg a munkával való elégedettségreelsôsorban az idôbeni igénybevétel volthatással.

Végül is nem mind a kilenc, az általá-nos munka-elégedettséget a statisztikaianalízis szerint (tehát objektíven) erôsenbefolyásoló tényezôt értékelték a muzsi-kusok szubjektíven is átlagban különösenjelentôsnek: így az „elégedettség a szol-gálatok idôbeni igénybevételével”, „elé-gedettség a publikum visszajelzésével” és„elégedettség a társadalmi elfogadottság-gal” objektíven (statisztikai szempontból)nagyobb jelentôséggel bírt, mint a muzsi-kusok szubjektív megítélésében. Ez a

diszkrepancia mindenek elôtt a szociálismegfeleléssel függhet össze, mivel a ze-nekari muzsikusokat tulajdonképpen bel-sôleg motivált idealistáknak tartják, míg atárgyalt tényezôk mindenkor külsô ösz-tönzôk. A zenekari tagok szubjektív meg-ítélésében az „elégedettség a beleszóláslehetôségével” jelentôsége is – az objek-tív eredménnyel összehasonlítva – relatí-ve csekély volt. Itt szerepet játszhat az atendencia, hogy nem értékelik fontosnakazt, amit változtathatatlannak ítélnek.

A német zenekarok munkakörülménye-inek javításánál különösen azokból atényezôkbôl kellene kiindulni, amelyek amunkával és a hivatással való elégedettsé-get erôsen befolyásolják, és a muzsikusokkevéssé kedvezônek ítéltek. Ezt követôenmeg kellene fontolni a helyzet javításánaklehetôségét, többek között a mûvészetikérdésekhez való hozzászólást, a próbákhatékonyságát, a munkaidô diszpozíciójátés a munka-atmoszféráját illetôen.

(Das Orchester 2006/1.)


Zenekari zenész pályafutásom elején, és még jó néhány évig a kon-certre való felkészülést bizonyos számú szolgálat (próba) tette ki úgy,hogy az utolsó a helyszíni fôpróba volt. Az esetek 95 százalékában eznem a zenemûvek részletes kidolgozását jelentette, hanem akusztikai,de fôleg „erôfelmérô” funkciót töltött be, karmesternek, zenekarnakegyaránt. Abból állt, hogy a darabokat megállás nélkül, egyszer végig-játszottuk úgy, hogy még a tételszünet is „koncertszerû” volt. Majd eztkövette, követhette a megszokott hazai próbateremtôl eltérô akuszti-kai viszonyok miatti zenei korrekció. Ez volt a „régi szép idôkben”.

Mi van most? Most az van, hogy nagyon kevés kivételtôl eltekintvea karmesterek, lázasan, aprólékos gonddal, részletezve, meg-megáll-va dolgoznak a fôpróbán is. A szólampróbákon érlelt, az összpróbá-kon ezerszer begyakorolt passzázsokat (állásokat) ismételtetik végte-len türelemmel, a fôpróba látszatát is elkerülve. A tételszüneteketpedig a partitúrába temetkezve az addig elhangzottak hosszú perce-kig tartó megbeszélése, kiértékelése tölti ki, esélyt sem adva a zene-kari tagnak arra, hogy koncertlégkörben érezze magát. Felettébb kel-lemetlen helyzet, mindazonáltal hasztalan, nem utolsósorbangazdaságtalan is.

Maradjunk a gazdaságtalanságnál egy kicsit. Nézzük meg, hogy mi-lyen folyamat elôzi meg a várva-várt fôpróbát. A Rádiózenekar egyikoratórium estjére 25 óra próba volt kiírva, csütörtöktôl a következô hétszerdájáig, a koncert napjáig. Kimondani is túl sok. Három mû volt„terítéken”, így, ha tiszta idôt számolunk, kb. 8 óra jutott mindegyikre.Riasztó nagy szám s, ha figyelembe vesszük, hogy a nem különösennehéz mûsort egy kb. 12 perces, egy kb. 20, és egy kb. 25 perces mûalkotta, akkor még inkább az. És ami még riasztóbb, hogy a fôpróbánis részletes próba zajlott.

A karmesternek nem volt elég a – fôpróba nélkül – 22 óra a mûvekbetanítására,, a koncert helyszínén is volt frázis, amit a nagyon rész-letes, általa tartott szólam és tutti próbák után ezredszer is gyakorolta-tott a zenekarral. Ilyen rossz erôkbôl állna a zenekar? Nem hinném!Sajnos az esti produkció ettôl nem lett jobb, a mondásnak ismét igazavan: kevesebb több lett volna. A kiragadott példa nem egyedi, ugyan-akkor van kevesebb próbával kiírt hangverseny, és van olyan is, ami-kor bizonyos okok miatt olyan kevés az idô a felkészülésre, hogy akarmester kénytelen a fôpróbát is „mezei” próbának tekinteni. Teszemhozzá, ez is elég felháborító!

Példálózhatnék külfölddel, ahol egy próbával és egy fôpróbával mentMahler VII. szimfóniája, de nem teszem, mert nem vagyok abban ahelyzetben, hogy beleszóljak bárki próbarendjébe. Ezt nem is akarom,azt viszont szeretném – számtalan kolléga egyetértésével -, ha vissza-állna a fôpróba TEKINTÉLYE, így csupa nagybetûvel. Vagyis, a fôpró-ba az lenne ami: a hosszú, részletezô próba periódus lezárása koncertlégkörben, a szükséges zenei és akusztikai korrekciókkal.

Meggyôzôdésem, hogy ebben az esetben nône a karmesterek nép-szerûsége és a zenekari mûvészek önbecsülése. Ideget kímélnénk,idôt takarítanánk meg és valószínûleg ez a hangversenyekre is pozi-tív hatást gyakorolna.

Az említett Mahler VII. szimfóniát a darabban játszó egyik kollégafelvételérôl hallottam, remek volt. (Bajor Rádió Zenekar-Lorin Maazel)

A címben feltett kérdésre majd az idô, de fôleg egy (régi) új szem-lélet adja meg a választ.

Fentieket próbának tekintem, ígérem, hogy a fôpróbámon, ha lesz,rövidebb, céltudatosabb és koncertszerûbb leszek. Szabó Vilmos

tuba, Rádiózenekar

A fôpróba avagy a próba a fô?JEGYZET

BM DUNA SZIMFONIKUS ZENEKAR Május 12. péntek BM Duna Palota 19.00

Tavaszi bérlet 6.Cherubini: A vízhordó lány nyitányMendelssohn: Szentivánéji álom szvitCsajkovszkij: 4. szimfóniaVez.: Izaki Masahiro (japán)

DEBRECENI FILHARMONIKUS ZENEKAR Május 11. Bartók terem

„A Zsoltár”Kodály Z.: Psalmus HungaricusPoulenc: Stabat MaterVez.: Kollár ImreSzólista: Molnár AndrásKórus: Debreceni Kodály Kórus

Május 12. BudapestKodály Z.: Psalmus HungaricusPoulenc: Stabat MaterVez.: Kollár ImreSzólista: Molnár AndrásKórus: Debreceni Kodály Kórus

DANUBIA IFJÚSÁGI SZIMFONIKUS ZENEKARJúnius 4.

Mozart: Szöktetés a szerájból – nyitányMassenet: Thais-meditációVerdi: Aida-balettzeneMuszorgszkij: Salammbo – papnôk karaNielsen: Aladdin-szvit (részletek)Weber: Abu Hassan-nyitányR. Strauss: HétfátyoltáncRespighi: Belkis, Sába királynôjeVezényel: Héja Domonkos

BUDAFOKI DOHNÁNYI ERNÔSZIMFONIKUS ZENEKAR Május 21. vasárnap 19.30 Zeneakadémia

UNIVERSITAS / 7Bartók: DivertimentoCopland: KlarinétversenyBeethoven: V. szimfóniaKm.: Szepesi Bence – klarinétVez.: Kesselyák Gergely

BUDAPESTI FILHARMÓNIAITÁRSASÁGMájus 29.

KODÁLY BÉRLET IV. Vez.: Jurij SZIMONOVVkm: TEMESI Mária, BERCELLY IstvánR. Wagner: Lohengrin elôjátékR. Wagner: Lohengrin – Elza álmaR. Wagner: Trisztán és Izolda – Elôjátékés Izolda szerelmi halálaR. Wagner: A Walkür: Wotan búcsúja és tûzvarázsA. Hacsaturján: Spartacus szvit (J. Szimonov összeállítása)

Május 30. MAHLER BÉRLET VI.Vez.: Jurij SZIMONOVVkm.: TEMESI Mária, BERCELLY IstvánR. Wagner: Lohengrin elôjátékR. Wagner: Lohengrin – Elza álmaR. Wagner: Trisztán és Izolda – Elôjátékés Izolda szerelmi halálaR. Wagner: A Walkür: Wotan búcsúja éstûzvarázsA. Hacsaturján: Spartacus szvit (J. Szimonov összeállítása)

GYÔRI FILHARMONIKUSZENEKARMájus 8. Richter terem

12.00 Nyilvános fôpróba19.00 Richter bérlet

Május 9. 19.30, Szombathely, Bartók terem

Május 10. 19.00, SzékesfehérvárDe Falla: Háromszögletû kalap – három táncDe Falla: Éj a spanyol kertekbenAlbeniz: IbériaKm.: Eri Tsuchiya – zongoraVez.: Thomas Herzog

Május 17. 18.30, Szentlélek teplomKm.: Ruppert István

Május 18. és 20. 19.00 Gyôri Nemzeti Színház

Puccini: TurandotVez.: Medveczky Ádám

Május 29. 18.00 Richter teremIfjú tehetségek gálaVez.: Medveczky Ádám

Május 31. 19.00 Gyôri Nezeti SzínházPuccini: TurandotVez.: Medveczky Ádám

Június 10. vagy 11., KalocsaKék madár fesztiválVez.: Medveczky Ádám

Június 27. 20.30, BazilikaGyôri Nyár 2006Szent László ünnepi hangversenyVez.: Medveczky Ádám

Június 3. 21.00, Klastrom udvarSzerenád est

MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARAMájus 29. hétfô, Olasz Kultúrintézet

MR Énekkar és ZenekarVezényel: Strausz KálmánHangversenyciklus a 20. és a 21. századzenéjébôl

Június 10. szombat 16.00 óraMÛPA – Nemzeti Hangversenyterem

MR Szimfonikus Zenekar és ÉnekkarVez.: Fischer ÁdámWagner: Parsifal – opera hangverseny-elôadásban

Június17. szombat 16.00 óraMÛPA – Nemzeti Hangversenyterem

MR Szimfonikus Zenekar és ÉnekkarVezényel: Fischer ÁdámKm.: Matti Salminen, Christian Franz,Németh Judit, Günter von Kannen (ének)Wagner: Parsifal – opera hangverseny-elôadásban

MÁV SZIMFONIKUS ZENEKARMájus 10. (szerda) Liszt Ferenc Zeneakadémia

„Lukács Miklós” bérletMOZART: G-dúr szimfónia K. 199MOZART: A-dúr hegedûverseny K. 219MOZART:C-dúr rondó K. 373 CSAJKOVSZKIJ: Szvit Nr. 4.„Mozartiana” Km.: Miriam Contzen (Németország)Vez.: Takács-Nagy Gábor

Május 27. 15.00 Liszt Ferenc Zeneakadémia

Unokák és nagyszülôk hangversenyei „Egy zongora, két zongora”Zongoramûvek 1-2-3-4 kézre Mozart: Versenymû két zongoráraSaint-Saëns: Az állatok farsangjaKm.: az Egri-Pertis duó: Egri Mónika ésPertis AttilaVez.: Gál Tamás

Június 2. (péntek) Liszt Ferenc Zeneakadémia

„Lukács Miklós”bérletDvorak: h-moll gordonkaverseny STRAVINSKY: Petruska Km.: Onczay CsabaVez.: Gál Tamás

MISKOLCI SZIMFONIKUSZENEKARMájus 8.

SzezonbérletDvorak: Karnevál – nyitány op.92 Mozart: G-dúr hegedûverseny K.216 Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány Sibelius: Finlandia op.26 No.7 Csajkovszkij: Olasz capriccio op.45 Miskolci Szimfonikus ZenekarHegedû: Kokas KatalinVez.: Kovács László

NEMZETI FILHARMONIKUSOKMájus 11. csütörtökNemzeti Hangversenyterem

Ferencsik-bérlet/6Prokofjev–Jurowski: Pikk dáma – filmzeneSztravinszkij: ZsoltárszimfóniaMahler: IV. szimfóniaKm.: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)Mitilineou Cleo – énekVez.: Michail Jurowski

Május 18. csütörtökVeszprém, Egyetemi Aula

Május 19. péntekNemzeti Hangversenyterem

A 20 éves Nemzeti Énekkar jubileumibérlete/6Verdi: RequiemKm.: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)Sümegi Eszter Wiedemann Bernadett Gunji Tadayoshi Fokanov Anatolij Vez.: Berkes Kálmán

Május 26. péntek Nemzeti Hangversenyterem

Klemperer-bérlet/5Ives: III. szimfóniaDebussy: NocturnesR. Strauss: Don Quixote, op. 35Km: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)Bársony László – brácsaPerényi Miklós – gordonkaVez.: Mischa Santora

Június 7. szerdaKeszthely, Kongresszusi Terem

Június 8. csütörtökBékéscsaba, Evangélikus templom

Június 9. péntekNemzeti Hangversenyterem

Klemperer-bérlet/6Bozay Attila: Pezzo sinfonico, No. 2, op. 25Rahmanyinov: Rapszódia egy Paganini-témára, op. 74Dvorak: IX. (e-moll) szimfónia (Az Újvilágból), op. 95Km.: Oravecz György – zongoraVez.: Kocsis Zoltán

PANNON FILHARMONIKUSOK Május 22. PTE Aula 19.30

Dohnányi: Ünnepi nyitány

Bartók: Cantata profanaHamar Zsolt: De profundisKodály: Psalmus HungaricusVez.: Hamar Zsolt, Km.: Molnár András, Massányi Viktor,Nemzeti Énekkar (Karigazgató: AntalMátyás)

Május 31. Mûvészetek Háza, 19.00 FülszövegVendég: Hamar Zsolt, Ránki Dezsô

Június 1. ZenePark 11.00 1Forintos koncert*Goldmark: Falusi lakodalom – szimfónia, Op. 26Vez.: Hamar Zsolt

Június 1. PTE Aula 19.30 Zengô Takács Jenô: Antiqua HungaricaLiszt: A-dúr zongoraversenyGoldmark: Falusi lakodalom – szimfónia, Op.26Vez.: Hamar Zsolt, Km.: Ránki Dezsô – zongora

SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR 2006. május 7. vasárnap 18.00,Budapest, Zeneakadémia

„Napszakok”Muszorgszkij: Hajnal a Moszkva folyófelettGrieg: Peer Gynt – Reggeli hangulatDvorak: A déli boszorkányDebussy: Egy faun délutánjaBartók: Este a székelyeknél (Magyarképek)Muszorgszkij: Éj a kopár hegyenVez.: Gyüdi Sándor

2006. május 15. hétfô 19.30Szegedi Nemzeti Színház

Vaszy-bérlet / 6.Beethoven: III. zongoraversenyBrahms: II. szimfóniaKm.: Daniele AlbertiVez.: Lukács Ervin

2006. május 21. vasárnap 11.00Szegedi Nemzeti Színház

Matiné-bérlet: „Híres szimfóniák”Mozart: g-moll szimfónia K. 551Vez. Fürst János

2006. május 22. hétfô 19.30Szegedi Nemzeti Színház

Fricsay-bérlet / 6.Mozart: g-moll szimfónia, K. 551Mahler: Dal a földrôlKm.: Wiedemann Bernadett, TimothyBentchVez.: Fürst János

2006. május 25. csütörtökSzeged, Fricsay-terem

SZTE ZFK diplomakoncertekVez.: Gyüdi Sándor

2006. május 27. szombat 16Békéscsaba

Családi bérlet: „Napszakok”Muszorgszkij: Hajnal a Moszkva folyófelettGrieg: Peer Gynt – Reggeli hangulatDvorak: A déli boszorkányDebussy: Egy faun délutánjaBartók: Este a székelyeknél (Magyarképek)Muszorgszkij: Éj a kopár hegyenVez.: Gyüdi Sándor

2006. június 4. vasárnap 19.00Szeged, Dóm

Egyházzenei hónap – záróhangverseny Albrechtsberger: HarsonaversenyC. Kreutzer: Missa solemnis is EsKm.: Keutzer-Chor MeßkirchVez.: Monika Heinen-Wolf


HANGVERSENYNAPTÁR

SZOMBATHELYI SZIMFONIKUS ZENEKARMájus 9. kedd 19.30Filharmónia – 8. Bartók Terem

Raiffeisen bérlet Gyôri FilharmonikusZenekar hangversenyeM. De Falla: A háromszögletû kalap –Három tánc Egy éj a spanyol kertekben Albéniz: Iberia Km.: Eri Tsuchiya -zongoraVez.: Thomas Herzog / Németország/

Május 15. hétfô 19.30, Bartók TeremBeethoven – Brahms bérlet 3.Brahms: Akadémiai ünnepi nyit.Op. 80Brahms: D-dúr hegedûverseny Op. 77.Beethoven:IV. B-dúr szimfónia Op. 60.Szólista:Horváth IstvánVez.: Mathis Dulack – Hollandia

2005. Május 29. hétfô 19.30OperagálaVez.: Pál Tamás

TELEKOM SZIMFONIKUSZENEKARMájus 7. Thália Színház vasárnaponként 15.00

Pinokkió bérlet Haydn: A patikusKm.: Kolonits Klára,Megyesi -Schwartz Lucia,Derecskei ZsoltMûvészeti vez. és karm.: Németh PálMûsorvezetô: Iván Gábor

Május 12. Olasz Kultúrintézet – 19.30 Itália bérletMozart: A-dúr szimfónia KV.201.Olasz operaáriákHaydn: D-dúr szimfónia Nr.104.Vez.: Fürst János

Május 22. 18.00, Európa zenéje az Olasz Kultúrintézetben

Koraesti bérletPuccini: Preludio sinfonicoCrisantemiManon Lescaut IV. felvonásKm.: Sümegi Eszter, Badri MaisuradzeVez.: Ligeti András

Május 23. Zeneakadémia – 19.30 Concerto bérletMendelssohn: IV. Olasz szimfóniaPuccini: Preludio sinfonicoCrisantemiManon Lescaut IV. felvonásKm.: Sümegi Eszter, Badri MaisuradzeVez.: Ligeti András

Június 13.Nemzeti Hangversenyterem – 19.30

GálabérletDebussy: IbériaRodrigo: Aranjuezi concertoDe Falla: A háromszögletû kalapKm.: Manuel BarruecoVez.: Miguel Gomez Martinez


H A N G V E R S E N Y N A P T Á RA Magyar Szimfonikus

Zenekarok Szövetségének tagjai:BM Duna Palota és Kiadó Duna

Szimfonikus ZenekarPróbaterem: 1124 Budapest,

Németvölgyi út 41.Tel./fax: (+36-1) 355-8330

Levelezési cím: 1051 Bp., Zrínyi u. 5.Bérletvásárlás, jegyrendelés:

Jagoschitz Istvánné (+36-1) 250-5338Internet:www.orchestra-duna.huE-mail: [email protected]

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar Kht.

Cím: 1221 Budapest, Ady Endre út 25.

Levélcím: 1775 Budapest, Pf. 122Telefon: 424-8056 Fax: 424-8057

E-mail: [email protected]óbaterem: 1074 Budapest,

Rottenbiller u. 16–22.Telefon: 322-1488, 479-0810

Fax: 413-6365Danubia

Szimfonikus Zenekar1066 Budapest, Jókai u. 2. I. em. 7.Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 716

Tel./fax: (+36-1) 269-1178Sms: 06/20-20-20-11

E-mail: [email protected]:danubiazenekar.hu

Debreceni Filharmonikus Zenekar4025 Debrecen, Simonffy u. 1/c.

Tel.: (52) 500-200Fax: (52) 412-395

E-mail: [email protected] Gyôri Filharmonikus Zenekar

9021 Gyôr, Aradi vértanúk u. 16.Tel.: (96) 312-452 Fax: (96) 319-232

Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 49Tel.: 411-6610 Fax: 411-6699

E-mail:[email protected]

www.filharmonikusok.huMagyar Állami Operaház

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

1061 Budapest, Andrássy út 22.Tel.: 331-2550; fax: 331-9478

http://www.bpo.huMagyar Rádió

Szimfonikus Zenekara1800 Budapest, Bródy S. u. 5–7.Tel.: 328-8326, fax: 328-8910http://www.radio.hu/muveszet/

Magyar TelekomSzimfonikus Zenekar

1094 Budapest, Páva u. 10–12.Tel.: 215-5770; fax: 215-5462

E-mail: [email protected]://www.telekomzenekar.hu

MÁV Szimfonikus Zenekar1088 Budapest, Múzeum u. 11.

Tel.: 338-2664 tel./fax: 338-4085E-mail: [email protected]

www.mavzenekar.huMiskolci Szimfonikus Zenekar3025 Miskolc, Fábián u. 6/a.

Tel.: (46) 506-695 Fax: (46) 351-497 E-mail: [email protected]

www.mso.hu.Pannon Filharmonikusok – Pécs

7621 Pécs, Király u. 19.Tel.: (72) 510-114; fax: (72) 213-513

E-mail: [email protected] Szegedi Szimfonikus Zenekar

6721 Szeged, Festô u. 6.Tel.: (62) 426-102

E-mail: [email protected]

Szombathelyi Szimfonikus Zenekar9700 Szombathely, Thököly u. 14.

Tel.: (94) 314-472Fax: (94) 316-808

E-mail:[email protected]

www.savaria-symphony.hu

A szerkesztôség címe:MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

1068 Budapest, Városligeti fasor 38.Telefon: 342-8927 – Fax: 322-5446

e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó és szerkesztô: POPA PÉTER

Nyomdai kivitelezés: 1021 Budapest, Tárogató út 26.

Telefon/fax: 200-7330e-mail: [email protected] • www.publicitas.hu

Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôjeISSN: 1218-2702

Az interjúkban elhangzott véleményekkel és kijelentésekkelszerkesztôségünk nem feltétlenül azonosul.

Észrevételeknek, helyesbítéseknek készséggel helyt adunk.

A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK,valamint a MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK és TÁNCMÛVÉSZEK

SZAKSZERVEZETÉNEK közös lapja, a Nemzeti KulturálisAlapprogram ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

MINISZTÉRIUMA, VALAMINT A FÔVÁROSI KÖZGYÛLÉS

KULTURÁLIS ÜGYOSZTÁLYA támogatásával.

ALAPÍTOTTA: POPA PÉTER

AKUSZTIKUS HANGSZER ZÁLOG!3 és 90 napos hitel!

Szakértôi felvétel csütörtökönként 9–12 h között

ÉRTÉKHATÁR NÉLKÜLKreditor Zálogház

1087 Budapest, Luther u. 1. Telefon: 210-6040

A Gyôri Filharmonikus Zenekar próbajátékot hirdet

II. HEGEDÛ TUTTI állásra

A próbajáték ideje:2006. május 31. 13.00 óra

A próbajáték anyaga:Richter Terem (Gyôr, Aradi vértanúk útja 16.)

A próbajáték helye:Bach: Szólószvit – tételMozart: Hegedûverseny I. vagy III. tétel kadenciával

Zenekari állások:Mozart: Varázsfuvola – nyitányMozart: C-dúr szimfónia KV. 551 IV. tételBeethoven: I. szimfónia II. tételBrahms: I. szimfónia II. tételBrahms: IV. szimfónia I., IV. tételBartók: Concerto V. tétel

265-tôl (fúga)

Zongorakísérôrôl nem gondoskodunk.

Sikeres próbajáték esetén az állás betölthetô 2006.szeptember 1-tôl határozott idôre szóló közalkalmazottikinevezéssel.

Bérezés a közalkalmazotti bértábla szerint.

Jelentkezés: rövid szakmai önéletrajzzal a fenti címen.

Baross Gáborigazgató

PRÓBAJÁTÉK

Fotó

: Bär

bel G

irsch

Varga Tibor

közönségnevelés fókuszában a „hatos”

Documents