-20 VASÁRNAPI U J S A G . 1. SZÁM. 1 8 8 9 . XXXVI. ÉVFOLYAM.

A F r a n k l i n - T á r s u l a t kiadásában Budapesten megjelent és minden könyv­árusnál kapható, — az osztrák tartományok szamára S z e l i n s k i G y ö r g y cs. k.

egyet, könyvárusnál Bécsben, I., Stefansplatí Nr. C>.

Lidérc 1889-dik évre.

HUSZONNYOLCZADIK ÉVFOLYAM

Ára fűzve 60 krajczár. 65 kniitk előleges (postautalványon) beküldése után a naptár bérmentve küldetik meg.

T a r t a l o m : Naptári rész, szerkeszti Tóth Miké S. J . tanár. — Kamatszá­mítás. — Bélyegekről. — Újévre. — Hajóhadi szemle Spitheadnél az angol királynő jubileuma alkalmávnl. (4 képpel). — Szylveszter estéjén. Rege a je­lenkorból. — A-. istvántelki iparos- és kertészképzö-intézet Rákos-Palotán. (Képpel). — A mentő társulat. (2 képpel). — Enyém a bosszú! Berthold A.-tói. — Szaloniki. (3 képpel). — A farsang. — Téli örömök. (Képpel). — Marokkó és népe. (6 képpel). — Kétfejű tehén (Képpel). — A hajóroncs titka. Amerikai elbeszélés. — Vásárfia. (Képpel). — Bűvészet a házban. (Képpel). —Apróságok. A Magyarországban tartatni szokott országos vásárok jegyzéke. — Hiidetés tk .

PSERHOFER J. gyógyszertára BECSBEN, Singerstrasse Nr. 15. „zum goldenen Reiehsapfel." VAm+ícw+í+A 1 <ili*-i or>crtlr ezelőtt egyetemes labdacsok neve alatt; V ©rXlSZXlXO XoiUUaliaUIk e z „többi nevet teljes joggal megérdemlik,

mivel csakugyan alig létezik betegség, melyben e labdacsok csodás hatásukat ezerszeresen be nem bizonyították volna. A legmakacsabb esetekben, melyekben sok egyéb szer siker­telenül alkalmaztatott, ezen labdacsok számtalanszor és rövid idő alatt teljes eyógyulást eredményeztek. 1 doboz 15 labdacscsa l 21 kr . , 1 t e k e r c s 6 dobozzal 1 f r t 5 k r . bérmentetlen utánvét melletti küldéssel 1 f r t 10 k r . A pénz előleges beküldése mellett ára bérmenteB megküldéssel: 1 tekercs labdacs 1 frt 35 kr., 2 tekercs 2 frt 30 kr., 3 tekercs 3 Irt 35 kr., i tekercs 4 frt 40 kr.. 5 tekercs 5 frt 20 kr., 10 tekercs 9 frt 20 kr. (1 tekercsnél

kevesebb nem küldetik szét.) M Va lód i aknak csak a m a labdacsok t e k i n t e n d ő k , m e l y e k n e k u t a s í t á s a P s e r -hofer J . n é w o n á s á v a l v a n e l lá tva , s a m e l y e k n é l m i n d e n doboz t e t e j é n

ugyanazon n é w o n á s vörös színben r a j t a van .~99 Számtatan levél érkezett, melyben a labdacsok fogyasztói hálát mondanak a legkülönfé­lébb és legsúlyosabb betegségekből való meggyógyulásukért. A ki csak egyszer kísérletet

tett velük, tovább ajánlja. PPT A. s o k k ö s z ö n ö - i r a t b ó l k ö z l ü n k n é h á n y a t : ~VE)

Schlierbach, 1888. febr. 17. T. Uram! veskedjék postai utón egy tekercset, kitűnő vértisztitó labdacsaiból küldeni. Nem mu­laszthatom el, hogy Önnek e labdacsok ér­tékére nézve legteljesebb elismerésemet ki­fejezzem, és azokat, ha alkalom lesz rá, minden szenvedőnek a legmelegebben fogom ajánlani. E köszönő iratomra nézve föl­hatalmazom önt annak a nyilvánosság előtti tetszés szerinti fölhasználására. Teljes tisz­telettel K a s t n e r Teréz .

Gottschdorf. Kohlbach mellett. Osztrák-Szilézia, 1886. okt. 8. T. uram! Kérem szívesen 6 dobozzal az Ön egyetemes vér­tisztitó labdacsaiból küldeni. Csak az On csodás labdacsainak köszönhetem, hogy öt évig gyötört gyomorb 'jómtól megszabadul­tam. Nem is fognak nálam e labdacsok soha kifogyni, és ezennel legmelegebb köszönetet mond TJraságodnok őszinte tisztelője

Z w i c k l A n n a . T. Uram! Múlt év novemberében egy

tekercs labdacsot rendeltem meg Önnél. Én, valamint nőm, a legjobb eredményt láttuk ntána; mind iketten heves főfájásban és székrekedésben szenvedtünk, u y hog közel voltunk a kétségbeeséshez, minda­mellett, hogy csak 48 évesek vagyunk. És ime! Az Ön labdacsai csodát müveitek s a bajtól bennünket megszabadítottak. Tiszte-

Jettel U s t A n t a l .

Tisztelettel alulírott kéri. miszerint küldene ismét négy tekercset va lóban igen hasz­nos és k i t ű n ő vér t i sz t i tó labdacsa iból . Teljes tisztelettel

N e u r e i t e r Ignáez, gyak. orvos. Hrasche, Flödnig mellett, 1887. sept. 12.

T. Uraságod! Isten akarata volt, hogy lab­dacsai kezembe kerültek, s irok most azok­nak sikeréről: gyermekágyban meghűtöt­tem magamat, ugy hogy munkámat többé Dem végezhettem, s bizonyára már halva lennék, ha az Ön csodás labdacsai meg nem mentenek. Isten áldja meg Önt ezért ezer­szer. Bizalmam van, hogy labdacsai egészen meggyógyítanak, ugy a mint másoknak is gyógyulásukhoz segítettek. Knific Teréz .

Bécs-Ujhely, 1887. decz. 9. Igen t. Uram! Legmelegebb köszönetet mondok Önnek, 60 éves nagynéném nevében, ki idült gyo­morhurutban és vizi-betegségben szén ve­ti tt. Az élet gyötrelem volt neki, s már azt i tte, hogy nincs reménység. Véletlenségből aptam egy dobozt az On kitűnő vértisztitó abJacsaibol, 8 azoknak hosszabb haszná­lata után meggyógyult. Teljes tisztelettel

W e i n s e t t l Jozefa. Mitterinzersdorf, Kirchdorf mellett. Felső-

Ausztria, 1S86. jun. 10. T. Uraságod! Szí-

Fagyb 1117S*1 ül P8erhofer J.-től. Sok év óta ' minden fagyos tagra és Fiaker-DOr, hurut rekedtség .köhögés, stb.

r ' elleu. 1 dobozzal 35 kr., ber-mentes küldéssel 60 kr.

TaiTnMhinin kenőcs £ n h l p ± ^ szer Egy szelenczével 2 frt.

Egyetemes t a p a s z l ' ^ f l ^ ^ 1 ^ sebekre, gonosz indulatú lábdaganatoknál, makacs mirigydaganatoknál, fájdalmas függölyöknél, köröm-méregnél, sebes és gyuladt női mellnél, csúzfolyásnál, s egyéb hasonló bajoknál jelesnek bizonyulva. 1 köcs. 50 kr., bérm. küldéssel 75 "kr.

Egyetemes tisztító *?£&£%£ rossz emésztés mind. következményei, u. m. főfájás, szédülés gyomorgörcs, gyomorhév, valamint aranyeres bártalmak, székreke­dés stb. ellen is. 1 csomaggal 1 frt.

' Szem̂ sszenezia ff^yk'fli Az itt felsorolt készítményeken kívül még a birodalom valamennyi lapjában hirdetett bel-és külföldi gyógyszer-különlegesség készletben van, s minden netán a raktáron nem levő ozikkek kívánatra pontosan és olcsón beszereztetnek. B0~ Postai küldemények a pénz elő­leges beküldése mellett pontosan eszközöltetnek; nagyobb megrendeléseknél az összeg utánvétele mellett is. " • • Az összegnek előzetes beküldése mellett (legjobban postautal­ványnyal) a viteldíj jelentékenyen csekélyebb, mint utánvét mellett. B#~ A felsorolt külön­

legességek kaphatók Budapesten T ö r ö k József gyógyszert- király-nteza 12.

bármily idült sebekre mint legbizt. szer elismerve. 1 köcsöggel 40 kr., bérm. kül­déssel 65 kr.

jaiaBrp,hrH^tég'gÍH-ellen. Egy palaczkkal 50 kr.

Amerikai köszvény - keiiőes, ^fnfe" köszvényes és csúzos bajok, tagszaggatás, íschias, fülszaggatás stb. ellen. 1 frt 20 kr.

PorTTábizzadás e l j e j , ^ ^ ^ V9.hatattam •* megbízható szer a goly-l a wauaum, v á r l á l .E ) r T U Teggel40kr.,

bérmentes küldéssel 65 kr.

tés és mindennemű altesti bántalom ellen kitűnő házi szer. 1 üvegcsével 22 kr.

csodabalzsam, ^ r i 1 ^ ^

Go]y_

Angol

F A B B I Q T J E D E C Q B S E T S .

A U B O N M A R C H É . B Ü D A P E S T - V A B S Ó .

Erzsébet-tér 7. sz., Bécsi-utcza sarkán. — Miodowa 6, Kitüntetve Varsóban 1874- és 1885-ben.

Ajánl a farsangra: a j o u r - , ba t i sz tszövésű , a t l a sz , b r u n e l él h á r o m n y ü s t ö s fűzőket minden színben, kizárólag f r ano ia min* t á k b a n . Minden fűző p o n t o s a n m é r t é k sze r in t , minden évad. hoz, divatos derekakra van készítve. Mérték a T o r r n í a K h a l á i r t te-tröl vétetik: 1. a mell. 2. derék, 3. csípők. J-IOgUJctUU <uaj£, hOSS7lí f l p r p k ' "*~ M *6DÍzások j ó t á l l á s m e l l e t t , pon.

Különlegesség, szilárdan teljesíttetnek.

Fűzők ferde derekakra.

Vi'tCZMllcZit 27. mm. WADLSTE1R F. és Isa

A J Á N L J Á K D Ú S A N B E R E N D E Z E T T

(JVEO ÉS POMELLÁMAKTÁMK AT, LÁMPÁK, PIPERETÜKRÖK, CSILLÁROK.

A CHRISTOFLE-EZÜST MAGYARORSZÁGI FŐRAKTÁRA.

1847 óta, tehát több mint 40 éve, hogy a legnagyobb sikerrel alkalmaztatik a Németország első orvosi kollégiuma által megvizsgált s kitűnő használhatósága miatt a magas helytartóság áltat

Magyarországban szabad. WEBER-féle

Köszvény-vászon köszvény, csúz, tagszaggatás, keresztcsont-fájás, vörheny, mell-, hát- és derékfájdalmak, lábköszvény, csipöfájdalom és íschias stb. ellen, mindennemű

_______ görcsök, a kezek és lábakban, különösen görcsös rek, dagadt tagok, fiezamodások és oldalszurások biztos eredménynyel gyorsan gyógyíttatnak ezen gyógyhatásos köszvényvászon által, ügy csomag ára 1 frt 5 kr., kettős erejű, nohezeljb bajoknál ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ H alkalmazandó 2 frt 10 kr.

Valódi csak akkor, ha a melletti védjegygyei el van látva. D r . B ú r o n p á r i s i á l t a ­l ános s eb t apasza mindenféle sebek, genyedések és daganatok, körömgynladások, égések, bárminemű sérülések, harapás, szúrás, ütés, vágás, tyúkszem, fagyás stb. ellen. — Egy köcsög ára a használati módszerrel együtt 70 kr., kisebb köcsög 85 kr,

V a l ó d i a n k a p h a t ó r p / \ • > f v I " w g y ó g y s z e r t á r á b a n B u d a p e s t e n , k i r á l y - X \J l \ \.J I V *f • u toza 12. szánt a.

; .

| A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten megjelent s minden könyvkereskedésben J l kapható — az osztr. tartományok számára Szelinski György cs. kir. egyet, könyvárusnál

^ ^ ^ H Bécsben, I , Stefansplatz 6.

Borászati naptár 1 8 8 9 - i k évre.

Szerkeszti Dr. N Y Á R Y F E B E N C Z . XVI-ik évfolyam. Ára fíwve 80 kr. 85 krnak előleges (postautalványon való) beküldése után a naptár bérmentve küldetik meg.

T A R T A L O M :

Naptári rész. Szerk. Tóth Miké S. J. tanár. — Kamatszámítás. — Bélyegekről. — Európai pénznemek. — Európai államok bortermelése. — A budapesti borvegyé­szeti állomás programmja. — A magyar bortermelök orsz. szövetkezetének sza­bályzata. — Az uj phylloxera törvény. — Az orsz. központi mintapincze szerve­zeti szabályai. — Bálint Bácsi jövendölései. —• Bálint bácsi tanácsai. — I. T e r ­m é s z e t t u d o m á n y i rész . A gőzerő föltalálása és alkalmazása. — A gőzgépek elve. — A gőzgép feltalálása (5 ábrával). — Watt gőzgépe (2 ábrával). — A magas nyomású gőzgépek (4 ábrával és 1 arczképpel). — I I . Szőlésze t i és b o r á s z a t i r é sz . Miként lehet a szőlőfürtőket sokáig épen eltartani ? — Hogyan kell a valódi ürmös bort készíteni? — Van-e az alanynak befolyása a lánemesitett vessző ter­mésére ? — Használhatók-e a pinczészetben a parafin és bazelin ? — Hogyan lehet a bort a hordószagtól meg szabadítani ? — Miket kell a szölőmetszesnél szem előtt tartani ? — Miként kezeljük a nyúlós borokat ? —• Miként lehet a borok érését és iskolázását siettetni? — Miként bánjunk el megfagyott szőlőtőkéinkkel? — Mi okozza az amerikai alanyra nemesitett európai szőlőfajok sárgaságát ? — Ho­gyan tegyük új hordóinkat borok befogadására alkalmatossá ? — Hogyan tartsuk el üres hordóinkat? — I I I . K e r t é s z e t i rész . Eperfa ós selyemhernyó tenyész­tés. — A szedermag gyűjtése és vetése. — A csemetékkel való elbánás (2 ábrá­val). — A szederfák kiültetése és gondozása. — A selyemhernyó tenyésztése. — A pete gondozása. — A peték kiköltése. — A selyemhernyó nevelése (ábrával). — A gnbók megfojtása. — A Magyarországban tartatni szokott országos vásárok

jegyzéke. — Hirdetések.

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.)

"^

~%s.

. I

_ _V¥*i.

_ .

T^RWAPTTJT^T^ 7M

ív-'

2. SZÁM. 1889. BUDAPEST. JANUÁR 13. X X X V I . ÉVFOLYAM.

Előfizetési feltételek : VASÁRNAPI UJ8ÁG és | egész évre 1 2 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \ félévié _ 6 •

CBupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG j egész évre \ félévre ...

8 frt Csupin s POLITIKAI ÚJDONSÁGOK :

I félévre 6 frt 3 •

Külföldi elüfizetésekflez a poetailag meghatározott viteldij is csatolandó

LAVIGERIE BIB0RN0K, A RABSZOLGASÁG ELTÖRLÉSÉNEK APOSTOLA.

AZON néhány óv óta, hogy a szudáni máhdi vakbuzgó hívei elfoglalták Khartumot s a nemes Gordon pasa életével váltotta be

hű ragaszkodását nemes eszméihez, Afrika ben-sejében folyvást emelkedő izgatottsággal küzde­nek a mohamedánok az európaiak ellen. A Föld­közi tenger partjaitól egész az Afrika közepén terülő Csád-tóig s a keleti partvidéken le egész a Zambezi folyóig s nyugat felé messze a nagy tavak vidékén túl, a hatalmas földrész nagyobb felében már arabok uralkodnak mindenütt s arab kereskedők húzódnak szét a szárazföld többi részein is. Livingstone kora óta, de még inkább, mióta a Kongó állam megalakult, az eddig csak délen és nyugaton alakult európai telepek is mozogni kezdtek, fölfedezők és kereskedők törtek uj ösvényeket Afrika belsejébe, különösen a nagy tavak vidékén számos misszionárius telepedett le s az arabok mindinkább fölfogták, hogy helyzetüket és hatalmukat veszély környékezi. Önvédelmi harcz volt részükről, melylyel a még csekély számmal jelentkező európaiakat a magok közeléből s kereskedelmi útjaikból elűzni igye-

_keztek. De az önvédelemmel karöltve, jelentke­zett a mohamedán népeknél régóta élő azon hit is, hogy a Hedzsra XHI-ik századában, mely csak most kezdődött meg, a hívőknek lelkes vezérei támadnak, kik a hitetleneket mind leigázzák s Allah hü népeinek uralmát az egész földgömbön megalapítják. Ezt a hitet nagyon elősegítette a szudániak diadalmas hadjárata s az «istentől küldött* Mahdinak az angolok és az ezek által vezetett egyiptomi hadak fölött kivívott néhány fényes győzelme; de különösen az angolokkal szemben elért harczi sikerek, kiket a mohamedán világ is a gyaurok leghatalmasabb és legvesze­delmesebb törzsének tekint.

A mohamedán világnak a kereszténység elleni nagy érdekharcza szoros összeköttetésben áll a rabszolgaság kérdésével is. Hiában irtották ki a nemes Lincoln és társai ezt a rettenetes társa­dalmi fekélyt az Egyesült-államokban, hiában küzdöttek Wilberforce óta annyian az emberiség szégyenének eltörlése érdekében: a mohamedán világban a rabszolgaság ellen legkisebb gát sem emelkedett. Most az afrikai belbajok még élén­kebbé tették ezt a rabszolgakereskedést. Az an­golok szudáni vereségei tág tért nyitottak a rab­szolgakereskedőknek s az ujabb zavarok, melyek

például a keletafrikai német telepesek elűzésé­ben nyilatkoznak, csak növelik a bajt. Napról­napra ujabb rém-hírek érkeznek. Utazók es ke­reskedők számos vérlázító példát sorolnak fel, hogyan pusztítanak ki ezek a rabszolgakereske-dök egész községeket, sőt vidékeket; elmondják,

hogy ismét megkezdődött a mái- szünetelni kezdő régi barbárság s hogy a kegyetlen arabok ezreit öldösik le a szegény négereknek, hogy egy né­hány nyomorult rabszolgához jussanak.

A rabszolgakereskedés ezen szomorú emelke­désének tudata mind világosabbá lett s egyre

L A V I G E R I E S B I B O R N O K . BONNAT FESTMÉNYE. Az «ninstrazione Italiana»-bóL

2-2 VASÁRNAPI UJSAG, "•2. SZÁM. 188'J. XXXVI. ÉVFOLYAM.

nagyobb körben keltett fájdalmas visszhangot. S épen ebben az időben kelt fel egy apostoli buz-galmu férfiú, hogy, miként egykor kilenez szá­zaddal ezelőtt amiensi Péter, aj keresztes hadjá­ratot hirdessen egy már-már általánosan érzett közös emberi bajnak tüzzel-vassal leendő kiir­tása erdekében. A múlt évi július I -én Parisban, a S. Sulpice-templomban szónokolt először ez a férfin s szavainak erőteljessége s meleg apostoli meggyőződése gyújtó hatású volt a kedélyekre. Néhány hó múlt el csak azóta s ime ma már egész Európa érdeklődik az ügy iránt.

A ritka sikert felmutató férfiú Lavigerie Ká­roly Martial Allémon, Algír erseke, karthágói bibornok s Afrikának apostoli prímása. Aireben, Calais közelében született, az ötvenes evek­ben Rómában is sikerrel működött ugy, hogy 188á-ben márezius 27-én elnyerte a bibomoki kalapot S. Ágnes extra moenia ezimmel. Mint Afrika prímása az itt letelepedett római katho-likus misszionáriusok nagyobb részének felügye­lője. Az egész világrészben megbízható összeköt­tetésekre tevén szert, a Szahara pusztájából, a Niger es Zambezi környékéről, a nagy tavak vi­dékéről egyaránt hű tudósításokat kapott s ezek a tudósítások valódi buzgalmat és lelkesedést keltettek föl benne az emberiség e nagy ügye iránt.

A párisiak nagy kitüntetésekkel fogadták az emberbaráti eszme modern apostolát. Épen fel­szólalása idején látták szép arczképéta «Sálon»-bah, Paris világhírű kópkiállitásában, a legna­gyobb élő franezia festők egyikétől, Bonnat-tól. A tekintélyes alak, mely egyik keresztnevének oly annyira megfelel, a méltóságot kifejező s tiszteletet parancsoló, szép, hosszú fehér szakáll, a bibomokok fejedelmileg fényes piros köpenye, a nagy művész keze alatt bámulatot keltő alakká egyesült. 8 midőn ez az egyháznagy elevenen is megjelent s a szív mélyéből eredő lelkes szavá­val megszólalt, midőn egy kényelemre hivatott dúsgazdag öreg ember eszméinek diadaláért fá­radságos vándorútra kelt, a meglepetés kellemes moraját a lelkesedés zaja váltotta fel.

Ez a lelkes zaj kisérte el a derék főpapot Paris­ból Belgiumba, legutóbb Bécsbe is, a hol apostoli agitáczióját folytatta s még a protestáns angolok között is hatással emelte föl szavát, a hol pedig egy eretnek főpap valamikor borzadály tárgya volt s olyan sok a hidegen mérlegelő elme s a rideg számítás. Olaszországban, a hova Lavigerie ez­után érkezett, már tár t karokkal fogadták. Maga a pápa 300,000 lirát ajánlott fel az uj keresztes hadjáratra s Róma lelkes népe közül száz és száz ifjú vitte az agghoz hódolata jeléül kardját, hogy a rabszolgaság ellen folytatandó háború­ban részt vehessenek s egész formális küldöttség szólította fel: alapítaná meg újra a templáriusok rendét, mely magva legyen a kereszténység, a miveltség, az emberszeretet érdekében indítandó uj hadjárat lelkes seregének.

Nem telt el az első év és Lavigerie működé­sének már gyakorlati eredményei is mutatkoztak. A pápa adományát ezer s ezer adomány követte. A német s az angol kormányok elhatározták, hogy Afrika keleti partjain a rabszolgakereske­dők üzelmeinek megszüntetése végett hadi hajó­kat küldenek s már-már komoly diplomácziai al­kudozások indultak meg, hogy ebben az ügyben erélyesebb lépést is tehessenek. Lavigerie, a ne­mes bibornok, nem fárad hiában s ha működé­sének sikere lesz, nemcsak az ő neve fog az em­beriség jóltevöi közt fönmaradni, de egyúttal századunk nagy tettei között is ott lesz az ő be­teljesült eszménye, ha nem is a legbámulato-sabb, de bizonynyal a legnemesebb: az emberi méltóságot oly annyira meggyalázó rabszolgaság végleges megszűnése.

HONVÉDSIROK AZ ISASZEGI ERDŐBEN.

Szép zöld erdő veszi körül A honvédsirokat, Szép zöld erdő galyai közt Vidám napfény mulat.

Nem is napfény, t á n az örök Dicsősé? sugara, — Csak káprázva nézhet a szem A sir hantjaira.

Vörös sipka, fénylő szurony, Tüzes szemsugarak Kápráztatják a szemeket, Azok csillámlanak.

Régen, régen volt a csata, De híre most is él. És a vándor lelke előtt Minden életre kél.

Még egyszer és újra rohan A honvéd, a dicső, Diadaltól visszhangozik Szerte a hegytető.

Kitűzi ott a lobogót. Övé a harczi tér, A kiáltás : éljen a hon ! Világ végéig ér.

Eltűntek a hős daliák. Alom szép képei, Diadalok hosszú sora Utjokat jeleli.

De a kiknek kezeiből Kiesett a szurony, I t t aluszszák álmaikat Fénynyel homlokukon.

Nem kérdezték: mi lesz a dij ? És vár-e köszönet ? Csak azt kérdek : mit követel A honfi-becsület.

Ágyúdörgés hangjaira Szivük visszafelel: Elveszhetnek mindannyian. A hon nem veszhet el.

Szabadságért harczoltanak, Éltüket áldozák, Legnehezebb napjaiban Szerették a hazát.

Sírjaikra falusi lány Koszorút hoz. Minek ? Koszorú az erdő maga, Zöld mint a kikelet.

Ültethetne a kegyelet Tölgyek helyett babért. Az se volna elég az ő Feláldozásukért.

DALMADY GYŐZŐ.

TÉL. Elmúlt az QSZ, a tél is itt van, Tánczol a szél a hegytetőn, Reszket a lomb a téli fagyban: Elérkezett az én időm.

Ha nyáron a rózsát pirulni Láttam s a jáczint bimbaját, A szivemet egy régi emlék Fájó érzése járta át.

A rózsa pirja : arcza szine, A jáczint illata: övé, És keble a liljom fehérje S a kétszln nárczisz lelkeé.

Mosolya a hét színben égő Szivárvány tündöklése mind Nem kell a nyár, az tartja ébren Ezer bájával ezt a kint.

Takarj el fénylő hólepellel Minden emléket, drága té l : Engem befed, mig újra elmégy, Egy más lepel: a szemfedél.

TÍMÁR SZANISZLÓ.

A ROSSZUL OSZTOZOTT TESTVÉREK. ÉLETKÉP.

I r t a : JÓKAI MÓR.

(Folytatás.)

Az út lefelé kezdett térni, hegynek alá könnyű a gyalogolás: az én kis emberem ugy neki lódult, hogy a karaván női tagjai alig bírtak vele lépést tartani. Egy párszor vissza is szólították. Ha nő szólt hozzá, veres lett az arcza, úgy elpirult, mint valami nagy siheder, es zsenirozva érezte magát.

Annál közlékenyebb volt irányomban : megis­mertetett az erdei út fortélyával; hogyan lehet eligazodni a sűrűben a bemeszelt faderekakról; megmutatta a határkövet, mely a Buda város birtokát a kamarai erdőtől elválasztja. Útközben figyelmeztetett a mérges gombákra, melyeket külsejükre nézve könnyű összetéveszteni az ehe­tőkkel, ha feltöri őket az ember, kék-zöld szint váltanak egyszerre; a hol kocsinyomot talált az erdőben, kimondá a véleményét, hogy itt faorzók jártak bizonyosan az éjjel; s a mint-egyszer egv az utón athajio bükkfához ertünk; ott megállt, elébb szétnézett, hogy messze maradtak-e a hölgyek ? nem fogják-e meghallani ? s aztán halk hangon közié velem, hogy itt erre a fára akasztotta' fel magát most tavaszszal. egy magyar' földesúrnak a fia, ott függött azon a kihajló ágon.

— Hát te azt hogy tudod? — Hiszen én találtam rá. — Tudom, szaladtál is haza ész nélkül! — Haza n e m ; hanem be a krisztinavárosi

kapitánysághoz. •— Az apám hozta hirül, hogv falragaszokon hirdetik a fiatal úrfi eltűnését: száz forint a jutalma, a ki rátalál halva. Én be­jelentettem, hogy rátaláltam.

— Es aztán még vissza is tértél ide a rend­őrökkel ?

— Vissza hát. Nálam nélkül le se tudták volna venni. A fa dereka vékony: csak ón tudtam rá felmászni, hogy elvágjam a kötelet.

— Akkor te mennykő gyerek vagy. — Meg is ka2)tam érte a száz forintot. — Hát aztán mit csináltál vele ? — Betettem a takarékpénztárba. Nézze meg az ember! Ennek a babszem Jan­

kónak száz forintja van a takarókpénztárban! Mikor én ekkora voltam, nem ismertem nagyobb pénzt a susztertallémál, azt is ajándékba kaptam s aztán örültem, ha annyi árpaczukrot vehettem rajta, a mennyivel elronthattam a gyomromat. Ez meg már kapitalizálja a száz forintját. Mikor érem én ezt utol ?

Az erdei rejtek-ösvény egy szép^kn s völo, vezetett alá, melynek lankás oldalán tehenek le­geltek. Óriási nagy diófák tartották eltakarva magát a majorházat; mely hajdan barátkolostor vol t ; a kápolnából lett konyha, az oltár helyén van a tűzhely. . . .

• és miért ni''.' Itt és ott élhetünk az Isten kedvére..."

A teheneket egy kis szöszke leány őrizte, a ki egyszerre oda futott elénk, a mint meglátott ben­nünket .

— No te Jancsi ! — No te Liz i ! Ezzel a két szóval üdvözölték egymást s aztán

elkezdtek versenyt futtatni, hogv kijelenti be ha­marább a vendégek megérkeztét a háznál. A kis ember megelőzte a nagy leányt, s még az a dió­fáig sem ért, már ő jött is vissza hozzánk.

— Talán nénéd az a Lizi? — kérdezem tőle. — "Néném 1» —azóH aeheztelésí

János. — Hogy volna nekem néném? i leánv. a kit örökben tartunk.

Ü. SZÁM. 18811. XXXVI. ÉVFOLYAM. VASAKNAPI ÜJSAG.

VÖRÖSMARTY (IPETIKÉJÉT OLYAN B E C S Ü L E T E S E N ELSZAVALTA A JANCSIKA.

— Terringettét! De megharagudtál! Még meg­érem, hogy szeretöd a Lizi.

— Hát hadd legyen! A derék Anna Midi már ott várt bennünket

az ajtóban. Nem jöhetett kiebb, mert tésztát da­gasztott; buchtlit készített a számunkra. Nagy volt az öröme a jó asszonynak, hogy meglátogat­tuk valahára. Alig találta a helyünket s erősen unszolt, hogy menjünk be a «tiszta» szobájába; de az én népemnek nagyobb kedve volt odakinn a szabadban telepedni le az illatos diófák alatt, a czövek-lábu asztal körűi.

A kis Lizi nagy frissen fölteritett s hozta po­harakban, köcsögökben, az édes tejet, aludt tejet: addig is, mig a buchtli kisül.

— Mindjárt megérkezik a gazda is, — bizta­tott bennünket az Anna Midi; — oda lenn van a luczemásban a Tóni fiával; gyűjtenek, petrenczét raknak; tüstént itthon lesznek.

S mint a parancsolat, jöttek is már épen a kerten keresztül. Szép gyümölcsös kert volt; az új ültetés közül még kimagaslott néhány száza­dos körtefa, almafa, a mi a barátoktól maradt; a cseresznye épen érni kezdett; egy fának a tetejé­ben feketéllett az a szép ökörszem-cseresznye, a mit csak grácziából osztottak beteggyógyitónak : hatalmas kereplő volt rákötve a rigók elriasz­tására.

E fák közül kanyargott elő az ösvény, a melyen láttuk felfelé jönni a völgyből az apát és fiát.

Az apa czepelt a hátán egy egész kalangya lu-czernát, még tetejébe a kasza is bele volt vágva a szénába: a fiu pedig hozta a villát, a gereblyét, meg a vizes korsót. Nagy, hosszú siheder volt: de látszott rajta, hogy terhére van ez a nagyság '> ugy szeretné vagy a kezét, vagy a lábát valahol elhagyni; de legörömestebb a fejét. Az volt na­gyon az útjában.

Mikor megérkeztek a ház elé, az Anna Midi ráförmedt a fiúra.

— Te nagy kamasz! Engeded az apádnak, hogy ő czepelje a luczernát a hátán.

— Ejh asszony! — csititá a gazda. — Nem birja ez még azt.

— Legalább a kaszát hozhattad volna, te Tóni. — Hát van nekem három kezem ? — mordult

vissza a fiu. — Eredj te goromba! Legalább hát előre siet­

hettél volna, ha semmit se kellett hoznod. Hogy szedtél volna nekem érett cseresznyét a buchtli-hoz. Mind csak arra várok még. No szaporán!

A Tóni felnézett nagy renyhén a cseresznye­fára, félreszegett nyakkal.

— Letörik az én alat tam! —- S azzal levetette magát a luczemára, a mit az apja hozott.

— Eredj! — rivallt rá az öreg, — ne hidald le a luczernát, a mit én a teheneknek hoztam.

Akkor aztán előugrott a kis Jankó, felkapta a füles kosarat.

— No majd felmászok én a fára mindjárt. S azzal gyorsan, mint az evetke, felfutott a fa

tetejébe, a legmagasabb ágakig, a hol a legéret­tebb cseresznyék voltak. 0 alatta nem tört az le.

Én az alatt beszédbe akartam elegyedni a hosszú fiúval.

— Hát te tudsz-e magyarul ? Nagyot rázott a fején és vigyorgott. — Noá. — Nem jársz tán iskolába ? Ezen meg épen nagyon nevetett. — 0 ná Az apja gyámolitására jött a fiának. — Nem olyan nagy legény ám ez, mint a mi­

lyennek látszik. Ez még csak csigával tud ját­szani. Mit gondol az úr, hány esztendős ? Most lesz kukoriczatöréskor tíz esztendős.

— No ón tizenhatra taksáltam volna. — Az ám. Óriás lesz ebből. Pénzért fogom

mutogatni a vásáron. — Azért is olyan tohonya, mert nagy növés­

ben van, — tévé hozzá a jó Anna Midi. A fiu aztán ott hagyott bennünket, s a mig mi

ő róla beszéltünk, odabenn a konyhában meg­ette a kuglófhoz előkészített lekvárt.

A kis Jankó azonban már tele is szedte a ko­sarát cseresznyével s hozta az anyjának.

A becsületes Groll József oda vonta magához a kis Jankót s megczirógatta a fejét; s aztán va­

lami olyan furcsa mosolygással, a miben több volt a szégyenkedés, mint a dicsekedés, azt monda :

— Hanem ez a kis vakarcs már tud magyarul: iskolába is jár. Ugy-e bár, Jánoskám, már sza­valni is tudsz? No hát vágd ki a becsületünket.

Azzal félkézzel feltette a kis tiut az asztal kö­zepére.

Az nem is nagyon kérette magát, csupán azt kívánta, hogy az anyja hozza ki az iskolai köny­vét s nézzen utána, hogy ha bele talál sülni, az­tán segítse ki.

Az Anna Midi egy szót sem értett magyarul; de a Jancsika ráerőszakolta, hogy legalább azt az egy verset, a mit ö tud szavalni, tanulja meg olvasni.

Vörösmarty «Petiké»-je volt a szavalmány. De olyan becsületesen elszavalta azt a Jan­

csika, hogy csupa csuda volt. A feleségem azt mondta rá, hogy nincs az a színész, a ki ennél ügyesebben tudjon előadni humoros költeményt. S olyan jól állt az ennek a kis arasznyi ember­nek, a ki alig érte fel a szájával a nagy vizes korsót.

— Hét ezt a gyereket mennyi idősnek tartja az u r ? — kérdezé az apa tőlem.

Sokat akartam mondani. — Lehet öt esztendős. — Az ám — tizenöt.«Bátyja* ez ennek a nagy

kamasznak; nem öcscse. (Folyt, köv.)

ŐS-MAGYAR MYTHOLOGIAI NYOMOK KÖZÉPKORI MŰVÉSZETÜNKBEN.

A képzőművészet története hazánkban csak­nem a Idrályság alapításáig nyúlik fel, első vi­rágzása azonban csak az Anjouk korszakának vége felé mutatkozik. A hosszú időszakból, mely e két kort egymástól elválasztja, nagyobbrészt csak építészeti emlékek maradtak fenn s közel félezer év telt el őseink honfoglalása óta addig az időpontig, midőn ma legrégibbnek tartott fes­tészeti emlékeink tömegesebben mutatkoztak. Ebbe a félezer esztendőbe nemcsak a tatárjárás esik, mely a nemzet benső életének számos ágá­ban csinált tabula rasa-t, ekkor fordultak elő a nagy szellemi forradalmak ós a kereszténység elfogadása, a görög műveltségnek közel egy szá­zadig tartó uralma s végül az idegen olasz mű­veltség meghonosodása. Még a mai Székelyföld rejtett völgyeiben is, a hol az ősök hite legtovább őriztetett meg, legalább egy századdal előbb aludt ki az utolsó pogány áldozati tűz, mint a hogy feltünedeznek azok a művészeti emlékek, melyekből a nemzet szellemi működésére némi következtetéseket lehet vonnunk.

Még ha nem teljesen idegen csemete volt is a magyarok műórzéke, a mint az a középkor vége felé mutatkozott, habozva kellene megállanunk ily történeti tények után, mielőtt ott őseink hi­tének bármely csekély nyomát keresgetnénk. A művészet nálunk is szoros összeköttetésben ma­radt az egyházzal s alkotásaira mindenkor na­gyobb hatása volt az idegen eszméknek, mint a nép legalsóbb rétegeiben ápolt konzervatív jel­legű néphagyornányokra. Itt, különösen a nép­mesékben, ősi népköltészetünknek jóformán egye­dül megőrzött, bár idegen elemekkel kevert foszlányaiban, még sűrűbben találunk egyes vonásokat, melyek a kritika által megélesített tekintet előtt ősi emlékeknek látszanak, a telje­sen keresztény művészeti világban legfelebb csak egyes kalászszálakat lehet kiválogatnunk, kalász -szálakat, melyek az uj vallásos nézet által alko­tott müvekbe mintegy véletlenül kerültek be a nóphagyományból, bizonyára oly módon, hogy az alkotó művész maga sem birt tudattal azok ősrégi eredetéről.

24 VASÁRNAPI UJSAG. •2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.

A középkori művészetnek egyházias s a közép­kori egyháznak határozottan internaczionalis jel­lege következteben legbiztosabban kereshetjük az ily nyomokat ott, hol a műemlékek tárgya nem­zeti. Sajnos, hogy e tekintetben hazai művésze­tünk még a vnágzás korában is igen csekély tá­maszt nyújt, jeléül annak, hogy művészetünknek jelentékeny része idegen eredetű volt. A váltó-: zatos múltnak tarka képei csak kivételesen al­kotják a művészi munka tárgyát, a magyar szen­tek tekintélyes számából is csak elvétve fordul elő egyik vagy másik a templomok falfestmé­nyein és szobrokon, holott ezek száma egykor legio lehetett, hiszen még ma is közel egy ezerét ismerünk belőlük.

Egyetlen kivétel mégis van: Szent László. Közel száz képét és szobrát ismerjük eddig e ne­vezetes fejedelemnek a középkorból ránk maradt

nek azt a mozzanatát, midőn a daliás ifjú egy elrablott szép leányt szabadit meg.

Yeletleii-e mindez ? Abban a korban, midőn a művészek igen gyakran a szép izles rovására is ragaszkodnak az egyház által előirt tárgyakhoz s a szentek jelvényeihez, lehető-e ily világi tárgyú kép nagy elterjedése, ha az nem a nemzet leg­élénkebb ősi hagyományára S kegyeletes emlé­keire vonatkozik ?

Vizsgáljuk meg a részleteket, László a cser­halmi ütközet idején, ha ugyan maga ez az ese­mény is történeti valóság, még csak vezér volt. Képeinken szent fénynyel ós koronával diszítve jelenik meg. -Midőn 119á-ben szentté tótelekor snjából kiemelték, a krónikák feljegyzése szerint •királyszinü kamuka lepedőbe (bíborszínű ne­héz selyembe) takarván, gazdagon aranyozott ezüst koporsóban tették, fejére drágaköves arany

lásának alapját művészeink ősrégi s e legkisebb részletekig kidolgozott népregéhői vették, mely­nek az egyházi hagyományokkal édes kevés összeköttetése lehetett.

Néhány evvel ezelőtt epén kimutattam, hogy a Szent Lászlóról fennmaradt regek: a tordai hasadék, a köve változott aranypénzek, a szikla­források megnyitása, a csatában bárdjára futó evet, az erdőkben éhező harczosai előtt meg­jelenő szarvas-gulya, a teher ló, melynek Zug nevet is megőrizte a hagyomány s mind meg­annyi más, köztök a cserhalmi ütközet is, oly töredékek, melyek a régi pogány magyarok nap-istenéről szóló regékben is feltalálhatók s ennek alapján már akkor kimondottam meggyőződése­met, hogy a magyar nép mythos alkotó szelleme a pogányság leveretése után eléggé sajátságosan ugyan, de lélektanilag teljesen megmagyaráz-hatólag épen annak személyiségével kapcsolta össze ősei hitének foszlányait, a ki annak a po­gány hitnek talán legnagyobb üldözője volt.

- " r ^ — . ' ^ y ^ . - N ^ • . - ^

KONZULSÁGI ZÁSZLÓTARTÓ. MPAMA FONOK A YAO TÖRZSBŐL. KATUNGA FŐNÖK A MAKOLOLO TÖRZSBŐL.

A KILAUGOZI VAGY KARAVÁN-VEZETŐ.

MANGANZSA TÖRZSBELI ASSZONY. KAFIZI NEVŰ FŐNÖK AZ ANGONI MILETA FŐNÖK ÉS FIA A YAO KONZULSÁGI NÉGER-TISZT. TÖRZSBŐL. TÖRZSBŐL.

E G Y E S ALAKOK RABSZOLGAKERESKEDŐ É S E M B E R E V Ő A F R I K A I N É P T Ö R Z S E K B Ő L A NYASSZA-TÓ V I D É K É R Ő L .

műemlékeken, sokkal többet, mint a meni többi magyarországi eredetű más szenteke össze­sen, ide értve a magyar királyság apostoli alapi­tójának ábrázolását is. Typusa is keletkezett már: erőteljes, magas falak, mindenkor^ szakállas, ki kezében hatalmas bárdot hord, s ha lovagol, fe­hér paripa van alatta.

Maga az a körülmény, hogy Szent László oly gyakran előfordul középkori művészetünkben, hogy ábrázolása nem ingatag többé, valóságos nemzeti hősnek tünteti fel, kinek alakját a mű­vészek határozottan kifejlődött s az ő korukban még világosan élő néphagyomány alapján dol­gozták fel. Még inkább bizonyítja ezt a nemzeti jelleget az a körülmény, hogy a templomok szentélyeiben nem Szent László számos csoda­tetteit, hanem főkép egy rávonatkozó történeti eseményt örökítenek meg, melynek semminemű vallásos jellege nincs, a hires cserhalmi ütközet­

koronát, kezébe pedig arany királyi pálczát tevé­nek)) : képeinken pedig ennek a királyoknál természetes pálczának helyét mindenkor a bárd foglalja el, még akkor is, midőn, mint az eper­jesi Szent Miklós templom déli szentélyében, a mellette álló Szent István fejedelmi jogart hord. A kunok, miként a régi magyarok is, hajukat rendesen leborotválták s kereszténynyé tételök alkalmával még a pápai legátus erőszakoskodásai s a törvények sem voltak képesek őket egyhamar arra kényszerítem, hogy hajat és szakállt hord­janak s ime a cserhalmi ütközetben — a mint hogy azon a nemzeti jelmeztannak legjelesebb is­merője, Boncz Ödön is megütközött — a kunok mindig hosszú hajat viselnek. Yéletlen-e mindez ? Véletlen-e a rege egyöntetű elbeszélési módja, a fehér ló, a megmentett leány személyes segítő részvéte a végső küzdelemben ?

Bizonynyal nem. A cserhalmi ütközet ábrázo-

Kimondottam ezt a meggyőződésemet akkor" midőn régi falfestményeinknek nagy része még ismeretlen volt. Ma Rómer Flóris egykori gyűjte­ményét szerencsés kutatók nagyon megszaporí­tották s nemcsak Aquüa János dunántúli kép-eziklusaiban, de a Szepességen, az ójszakkeleti megyékben s más helyeken is mindenütt talál­kozunk ugy szent László alakjával, mint a cser­halmi ütközet ábrázolásával s maga a derek Huszka József a Székelyföldön a cserhalmi üt­közetnek hat uj ábrázolását fedezte fel, melyek mind Zsigmond korából valók s valószínűleg egy é korban virágzott magyar festészeti iskola al­kotásai, mely esetben középkori festészetünk történetében már legalább négy határozottan ki­fejlődött iskolát különböztethetünk meg.

Népmeséink ssázféle változatban beszélik el a napistennek vagy az az! helyettesítő királytinak diadalmas útját elrablott kincseiéit s én is több ízben, köztök a vasorrú bábáról, mint magyar istenségről irt érte/eseml>en kimutattam, hogy a nap hitregéjének, a mennyire azt a fenmaradt adatok után rekonstruálni lehet es szabad, igen

2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG.

A Z E L S Ő F O G . — B A U G N I E T FESTMÉNYE.

26

valószínűleg ez a diadalmas út volt egyik főtar-talma. A fellegtől elnyelt napsugár, az éjjel által elrejtett éltető világosság megszabadulásának personifikált története ez. A sötétség istene va­rázsszerekkel küzd a szabadító ellen, kinek, mi­ként képeinken Szent Lászlónak, csak a harma­dik kísérletben sikerül ellenfelét legyőzni, de akkor is csak a leány segítségével, ki a magyar freskókban rablóját leveti a lóról s azután a küzdelem hevében László bárdját ragadja fel s a rabló ballábának éltető erét megvágja. A ki­rály fehér lova a napistennek szentelt állatra, a mese táltos lovára emlékeztet, mely a győ­zelem kivívásában szintén közrejátszik. A bárd a napisten villáma, a kun hosszú haja a sötétség istenének jelképe. A székely képes cso­portok mind a templomhajó éjszaki falán for­dulnak elő, talán azért, mert a sötétség istené­nek országa a mesék szerint is erre van, s a gelenczei képen legelöl László fogadást tesz, je­lezve, hogy a leány megszabadítása nem mellé­kes epizód az ütközetben, hanem az egész ese­mény tisztán azért történik.

A napisten tiszteletének ilynemű összevegyí­tése egy történeti regével eléggé bizonyítja, hogy a régi hit foszlányai még a pogányság teljes ki­irtása után is megmaradtak a néptudatban. S hogy a tisztelet tárgyát magát sem feledték el, a meséken kívül népies hagyományaink egész sora bizonyítja. A bűbájos varázslatokban a szentek mellett csaknem mindenütt előfordul ez az égi­test is valami alakban. «Dicsértessék a fényes nap» — mondja a hivő katholikus, s a beteget gyógyítva igy szól: «Dicsértessék a Jézus, piros hajnal hasadása, Szűz Mária szépszólása, fordítsd meg rajta ezt a nagy fájdalmat». A modern s regi vallásos alakok együtt hivatnak segítségre. Kovács János Szegeden azt észlelte, hogy a köz- i nép ősrégi babonából napkelet felé helyezi el j ágyát. A napisten fehér lova közmondásainkban j nem fizet vámot, s a ki fehér lovat lát, az nem éhezik meg. A Király Pál által megfejtett Kara- i csay-kodexben a régi táltos pap a napisten min­denüvé kiterjedő erejét s nagy hatalmát egészen a modern tudományos gondolkozásmódhoz ha- ! sonlóan igy énekeli meg: Valamivel tápakozol, mend csupádon én honi

teremtménye, Valamit látsz, mend én tüzemnek jelentménye, Valami eltün, mend én fényözönömbe tér vissza, Onnan újra kiragyog világon. Menden világon sugarta.

A székelyek czímerében, az alföldi városok lakásainak homlokzatán megvan a napisten em­léke ; Szent Iván napján, mintegy a régi hitet ki­gúnyolva, ősi szokásként égő rózsakötegen ugrál át az ország minden részében a magyar ifjú és napkelet felé vándorol, ki boldogságát keresi.

A cserhalmi ütközet későbbi ábrázolásaiban az elbeszélt eseményekhez még némi toldások járul­nak. Igy a XVI-ik század elejéről származó zsegrai és bibarczfalvi képcziklusokban a győze­lem után László király mintegy jutalmul a meg­mentett leány ölében piheni ki fáradalmait, bi-zonynva] a rege akkori alakjának megfelelően. De az alapeszme mindenütt egy és ugyanaz a napkirály regéjével, ugyanaz, melyet némi vál­tozásokkal Hunyor és Magor, Csaba és Álmos történetétől le egész a Szilágyi és Hajmásy-féle költészeti emlékekig s a népmesékig mindenütt feltalálunk. Az utókor teljesen elfeledte már a hitregés alapeszmét, de maga az elrablott kincs visszaszerzésének képzete megmaradt a köztu- ; datban s Szent László hőstette Cserhalomnál i kedvező alkalom volt, hogy ezt a régi eszmét, ! mely egykor a vallásos tudat alkatrésze volt, a mélyen tisztelt szent király tettével egybeolvasz-szák. Láss;', tiként egészen történeti ténynek hit­tek. Márk krónikájában s másutt már részletesen le van irva az esemény, s V. László pénzein Szent

ló bárddal kezében jelenik meg. A sötétség istenének, melyet népmeséinkben

legtisztábban a vasorrú bába, a felleg személye-sitője, képvisel, műemlékeinkben ily legendához kapcsolt feldolgozása az ős magyar világnézet­ben nem volt erkölcsi dualismus, a felleg nem ellenség, csak ellentét s igy nem egyezett megé, keresztény ördög alakjával, annyival kevésbbe mert őseink világnézetében az alvilágnak helye nem volt. E mellett a sötétség istenének képzett nagyon összevegyült a nyugati népektől átvett

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

regékkel, melyek a sárkány, ördög és óriás alak­jaihoz fűződtek. A sárkányt ugyan őseink is is­merték, Aspelin az ananjioni ősi sűokban szá­mos sárkány-diszt talált, persa neve is carkan s az ozmánok népmeséiben az «esterhaz • nagy sze­repet játszik. Mivel azonban minden e tárgyra vonatkozó adataink csaknem kizárólag a mesékre szorítkoznak, még az eddigi kísérletek után is nagy és fáradságos munka lesz, mig a magyar sárkány képzetét a nyugotról átvett s részben egészen beolvasztott jelvényektől s vonásoktól megszabadíthatjuk. De még sem valószínű, hogy a középkori tekintélyes sárkányrend tisztán kül­földi eredetű s az ős magyar hagyományokra épen nem támaszkodik. Az ősi Perényi-család czimerén egykor aranykarniu, felfelé álló fekete sasszárny között hajfonatos emberfővel díszített és sajátságos haránt lecsüggő fekete hegyes sza­kállal bíró alak volt látható, mely nemzedékeken át megmaradt s régi síremlékeken ma is látható, mig később ez a mesés alak görögös harpyává változott át.

Középkori műemlékeinken a cserhalmi rabló kunokon kivül még számos vonásra találunk, me­lyek a régi néphit homályos hagyományaira em­lékeztetnek. Feltűnő sok freskóink közt a Szent Borbála és Szent Katalin vértanuságára vonat­kozó kép, melyeken a legtöbb esetben Szent László kunjaihoz hasonló alakok, a sötétség iste­nének jelképei, végzik a kínzásokat. A gelenczei templom képén Szent Margit, IV. Béla leánya is a kinzottak közé kerül, s a történeti adatok elle­nére végül lefejezik. A bártfai templom Sámson­szobra egészen szokatlanul magyaros öltözetben fordul elő, s oroszlánjával együtt népmeséinkbe illő alak. Ugyanott a városház egyik díszítésén feltaláljuk a mesék óriását, ki lábát fejére téve a tűz körül kereken fekszik, hasonlóan ahhoz a sárkányhoz, mely Bocskay ezüst érmein czimer-pajzsát körülveszi. Az olaszok Faun mintájára alkották Atilla arczának typusát, a mi őseink egykori hitregéik emlékeit használták^fel művé­szetükben.

Egyes szétszórt töredékek ezek, melyekből my-thologiai fogalmakat magyaráznunk nem lehet, tudományos szempontból nem is szabad, de a melyek más tényekkel s a népmesék adataival kapcsolatban legalább is ujabb bizonyságai an­nak, hogy a régi hitregék töredékei, többé-ke-vésbbé módosított alakban, népünk köztudatá­ban az egész középkoron át megmaradtak.

Most ujabb s a régieknél nagyobb veszedelem fenyegeti őket. Vasút, hirlap és iskola kezet fognak egymással uj eszmék alkotására s hogy kiirtsák a naiv néphitet és a babonát, a hova menekedett őseink szellemi életének egy pár megmaradt foszlánya. Kik gondolnak arra, hogy ezeket az emlékeket megőrizzék? Pár évvel ez­előtt hire terjedt, hogy a mongolok XTTT-ik századi betörése alkalmával Európában rabolt kéziratok Pekingtől nem messze a Muklid palotában fel­találtattak. Ki tudja, minő magyar kincsek he. vernek ott ? S ez a feladat, mely egy fiatal magyar tudós életczéljául elegendő, nem lelkesített zarán­dokúira egy uj Körösi Csornát; nem, nálunk még szóba is alig került. A fényesebb távolabbit nem keressük; hogy ne felednők el tehát azt, a mi még jóformán útszélen fekszik? Kevesen mun­kálkodnak mellékesen ezen a téren, hol egész emberélet alig volna elegendő összeszedni az el-el­tünedező kincseket. Szerte nézek . . . . érzem fa­gyasztó egyedüllétemet. G^ÖRQY A L A D 1 R .

NÉGEREK A NYASSZA-TÓ VIDÉKÉRŐL. A' rabszolgakereskedésnek egyik jelentékeny

forrása volt Dél-Afrikának az az aránylag köny-nyen megközelíthető népes vidéke, mely a Nilus forrását képező nagy tavak és a Zambezi folyó között terül el. Ma már ezen a vidéken sok euró­pai misszionárius, sőt kereskedő is letelepedett s igy a rabszolgakereskedés nem foly többé oly korlátlanul: mindamellett az európaiak hatása nem volt képes azt teljesen elfojtani.

Azok a törzsek, melyeknek egyes alakjait most a Last angol utazó által Európába hozott fény­képek után bemutatjuk, csaknem kivétel nélkül emberevők, s a barbárság legmélyebb éjszaká­jában élnek. Igy a főnökök halálakor egész sereg

Ú. SZÁM. 18S9. XXXVI. ÉVFOLYAM.

férfiút és nőt temetnek el elevenen; a varázslat­tal vádoltaknak mérget kell inniok; a hatalma­sabb főnökök csekély okokból vagy épen szeszé­lyük szerint öldösik le alattvalóikat; a rabszol­gakereskedők halálra verik vagy krokodilokkal étetik meg az elgyengült rabszolgákat: egy szó­val, alig van valami nyoma, hogy a misszioná­riusok, kik már két évtized óta laknak ezen a vidéken s a sok európai eredetű kereskedő saját telepeiken kivül is elterjesztették volna a mű­veltséget s a szelídebb erkölcsöket.

Képeink a Nyassza-tó déli * részéről valók. E helyen Zombában állandó angol konzul ól, jelen­leg Hawes Albert nevű, de az ő székhelye körül lakó F«o-törzsek között még széltére uralkodik az emberevés s az elevenen eltemetés barbár szokása. Annyival feltűnőbb ez, mert a partvi­déken lakó mohamedánok vallásos hitüket már meghonosították e nép között.

Az Angoniak országa a Yao-ókótól délnyugatra fekszik, a Nyassza tó déli partjától a Shire folyó jobb oldaláig. A Yaok még külön önálló főnökök alatt állanak, de az Angoniak országában már van egy hatalmas fejedelem is, Sikuzi király, a ki nagy tiszteletben részesül, mivel az engedet­lenség legcsekélyebb jelére leütteti alattvalói fejét.

Képeinken a különböző törzsekhez tartozó négereknek nagyon egyforma öltözetük van. Még fegyvereik is nagyon hasonlók: dárdák ós hosszú, tojásdadalaku paizsok. A lőfegyverek még na­gyon ritkák nálok s a knály is rendesen csak üdvözlő diszlövéseket enged meg puskájából s csak is elefántvadászatokon használják a ritka fegyvert.

Az angol konzulságnál alkalmazott négerek, a kik közül a mi képcsoportunkban három for:

dul elő, természetesen már más csoportba szá­míthatók s többi rokonaikkal szemben nagyon is czivilizáltaknak mondhatók.

IVANOV KÖZLEGÉNY ÉLMÉNYEIBŐL. Elbeszélés.

I r t a GABSIN VSZEVOLOD.* Oroszból fordította Szabó Endre.

I. 1877. év május 4-ikén Kisenevbe értem s egy

fél óra múlva múlva megtudtam, hogy a városon fog átmenni az 56-ik gyalog hadosztály. Mint­hogy abból a czélból jöttem ide, hogy beálljak valamelyik ezredbe s részt vegyek a háborúban, május 7-én reggeli négy órakor már ott álltam a szürke sorok közt, a melyek a 222-dik gyalog­ezred ezredesének a lakása előtt voltak felállítva. Bajtam vörös hajtókás, kék szegélyes szürke kö­pönyeg, kék pántos sapka volt; hátamon borjú, derekamon tölténytáska, kezemben nehéz Krnka-féle puska.

A zene harsogott, az ezredes szállásáról ki­hozták a zászlókat. Vezényszó hangzott; az ezred nesztelenül tisztelgett. Azután nagy kiáltás hang­zott fel: az ezredes vezényelt, utána a zászlóalj -parancsnokok, századosok és a szakaszvezető al­tisztek. Mindezeknek előttem érthetetlen és tel­jesen megmagyarázhatatlan következménye az volt, hogy a szürke köpenyegek megmozdultak, s a vége az, hogy az ezred bosszú oszlopba nyúlt ki és kimérten lépkedett az ezred zenekarának vidám indulójára. Lépkedtem én is, igyekezvén lépést tartani és szomszédommal egy vonalban

: haladni. A borjú hátra húzott, a nehéz töltény­táska előre, a puska lecsúszott a vállamról, a

i szürke köpenyeg gallérja reszelte a nyakamat; j de daczára ez apró kellemetlenségeknek, a zene, I a csapatok szabályos menete, a friss, kora reggel,

a szuronyok csillogásának és a napbarnított, ke­mény vonású arczoknak látása megerősítették és megnyugtatták szívemet.

A házak kapuiban, daczára a korai reggelnek, összecsődült a nép; az ablakokból félig öltözött

* Garsin Vszevolod orosz iró a lefolyt év tavaszán fiatalon halt meg: öngyilkosság által vetett véget életének. Az orosz irodalom egyik legkiválóbb munká­sát siratják benne honfitársai. Irányára nézve Garsin egészen az az irodalomban, a mi hírneves honfitársa: Verescsagin a festészetben: ez is, az is a háború iszo­nyait rajzolják s a háborút igyekeznek népszerűtlenné tenni. Garsin Vszevolod épúgy, mint Verescsagin, részt vett a legközelebb múlt orosz-török háborúban, beáll ván a háború tartamára közlegénynek és itt bemutatott elbeszélése nem egyéb, mint saját élményeinek leírása, Ivánon közlegény nem más, mint ő maga. A háború­ban meg is sebesült s ezt «Négy nap» czimű elbeszé­lésében irta le. Ez volt egyúttal első müve, melylyel nemcsak otthon, hanem a külföldön is egyszerre hír­neves iróvá lett. A fordító.

2. SZÁM. 1889. xxxvr. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI Ú J S Á G . 27

alakok néztek ki. Hosszú, egyenes utczán, a piacz mellett mentünk végig, a hova már kezdtek szál- ' lingózni a moldvák az ö ökrös szekereikkel; az utcza hegynek felfelé ment s a városi temetőnek tartott. A reggel homályos és hideg volt; eső kezdett permetezni, a temető fái ködben álltak ; i a nedves kapuk és kerítés mögül kilátszottak a j sírkeresztek csúcsai. Megkerültük a temetőt, jobbra hagyva azt. S nekem úgy tetszett, mintha az a temető szomorúan nézett volna utánunk a I ködön keresztül. «Miért kell nektek ezerenkint ezer mérföldekre menni s meghalni idegen föl­dön, mikor itt is meg lehet halni nyugodtan és lefeküdni az én fa-keresztjeim ós kő-gúláim alá. Maradjatok itt!»

De mi nem maradtunk itt. Valami ismeretlen, titkos erő vitt bennünket: nincs annál az ember életében nagyobb erő. Egyenként mindegyik szí­vesen haza ment volna; de az egész tömeg ment, nem a fegyelem, nem az ügy igaz voltának tu- \ data, nem az ismeretlen ellenség iránt érzett ! gyűlölet, nem a büntetéstől való félelem miatt, hanem azon ismeretlen, azon öntudatlan valami folytán, a mely még sokáig fogja hajtani az embe­riséget véres háborúba, a mi az emberek minden képzelhető bajainak és szerencsétlenségeinek I szülő oka.

A temető után széles, mély völgy következett, a mely szintén a ködbe veszett. Az eső már sű- i rubbcn esett, valahol messze, messze a felhők

• szétszakadtak s ott napfény mutatkozott; ilyen-kor az eső ferde és egyenes szálai ezüst fényben csillogtak. A dombok zöld hátán felhők hömpö- ' lyögtek, látni lehetett bennök a katonaság hosszú oszlopait, a melyek előttünk haladtak. Néha megvillantak itt-ott a szuronyok: egy-egy ágyú, a mint napfény érte, egy ideig csillogott mint a csillag, aztán eltűnt megint. Majd futásnak ered­tek a fellegek; sötétebb lett, az eső sűrűbben hullott. Elindulásunk után egy félórával érez­tem, hogy a hideg víz végig csurog a hátamon.

Az első menet nem volt hosszú : Kisenevtől Gauren faluig tartott, összesen tizennyolcz versz- j táig. Csakhogy nem lévén ahoz szokva, hogy : 25—30 fontnyi terhet vigyek magammal, a mint beértem a számunkra kijelölt paraszt-házba, kez­detben még enni sem tudtam; megdűltem bor­júmmal a falnak, s úgy álltam vagy tiz perczig, teljesen felszerelten, kezemben a puskával. Egy katona a konyhába menvén az ebédjeért, meg­sajnált, elvette az én bádog csészémet is, de mire visszajött, én már a legmélyebb álomba vol­tam merülve. Csak reggeli négy órakor ébredtem fel a kürtök elviselhetetlenül éles hangjára, a mint a kürtösök a general-marsot fújták; s öt perez múlva már megint mentem a piszkos, sá­ros úton, a csöndesen szitáló esőben. Előttem valakinek a szürke háta ment előre, rajta a vör­henyes bőrű borjúval, a melyre a bádog evőcsésze volt felkötve, — s vállán a puskával; oldalt és mögöttem ugyancsak ilyen szürke alakok halad­tak. Az első napokban nem is tudtam megkü­lönböztetni egyiket a másikától. A 222-dik gya­log-ezred, a melybe ón jutottam, legnagyobb részt vjatzki (vagy a hogy ők mondták: vjacski) és kosztromszki parasztokból állt. Mind széles, pufók arezok, a melyeket megérdesített a katonai élet; szemük szürke és apró, hajuk és szakálluk színtelen szőke. Emlékeztem ugyan néhányuk vezetéknevére, de hogy melyiké volt egyik-másik név, azt nem tudtam. Két hét múlva nem birtam felfogni: hogyan téveszthettem én össze az én két szomszédomat, — egyiket: a ki velem, s a másikat, a ki a szürke hátúval haladt egy sor­ban, — mikor azok szünet nélkül szemeim előtt voltak. Személyválogatás nélkül hol Fjodorovnak, hol Zsitkovnak hívtam egyiket is, másikat is s mindig elhibáztam őket, pedig egyatalában nem hasonlított egyik a másikra.

Fjodorov, az őrvezető, fiatal, mintegy 22 éves, középtermetű, csinos, csaknem szép legény volt. Szabályos, mintegy kiesztergályozott arcza volt, igen szép metszésű orral, ajakkal és állal, mely utóbbi szőke göndör szakállal volt fedve, s vi­dám, kék szemekkel. Mikor felhangzott a kiáltás, hogy: — Dalosok, előre! — ő volt a mi száza­dunk dalosa és tiszta, mellből jövő tenor-hang­jával fel tudott szaladni a legmagasabb fejhangig, mikor azt dalolta, hogy:

• Szenátusba hi-i-ijják a czárt.» 0 a vladimirszki kormányzóságban született,

de már gyermekkorában Pétervárra jutott. A mi ritkán történik meg, a pétervári«műveltség* nem rontotta el őt, csak egy kicsit megcsiszolta, a

mennyiben megtanult a többi közt újságot ol­vasni s mindenféle tudományos szavakat hasz­nálni.

— Valóban, Mihajlovics Vladimír,* — monda ő nekem, — én nekem külömb ítélő képességem lehet, mint Zsitkov báty ónak, mert Pityernek** megvolt rám a maga hatása. Pityerben czivili-záczió van, de ő náluk, falun, csak tudatlanság és vadság. No de minthogy ő már éltesebb s hogy ugy mondjam, sokat látott és sok nehéz tapasz­taláson átesett ember, hát csak kiabálhatok rá, hogy ugy mondjam. 0 negyven éves és én meg még csak a huszonharmadikban vagyok. Jóllehet én őrvezető vagyok.

Zsitkov bátyó meg izmos, nem közönséges erejű, sötét tekintetű paraszt volt. Arcza barna, pufók, szemei aprók voltak, s mintha ugy csil­logtak volna a homloka alól. Soha el nem moso­lyodott és ritkán szólt. Foglalkozására nézve ács és határozatlan időre szabadságolva volt, mi­kor a hadsereget mozgósították. Szabadságából mindössze néhány hónapot élvezhetett; kiütött a háború és Zsitkovnak is menni kellett, otthon hagyva feleségét ós öt kis gyerekét. Daczára da-rabosságának és sötét voltának, volt benne va­lami vonzó, valami jóság, szilárdság. Most egé­szen megfoghatatlannak tűnik fel nekem: hogy téveszthettem én össze ezt a két szomszédomat, hanem hát az első két napon nekem mindkettő egyformának látszott: szürkének, felszereltnek, fáradtnak és dülöngönek.

Májusnak egész első felében szakadatlanul I esett az eső s mi sátrak nélkül voltunk. A végte­len, sáros ut majd minden versztánkint hegynek felfelé vitt, aztán völgybe ereszkedett le. Nagyon nehéz volt menni. Lábainkon ragadó sár; a szürke ég alacsonyan függ s szünetlenül vékony esőt hint ránk. S ennek nincs vége; nincs re­mény, hogy ha éjjeli szállásra érünk, kiszárít-kózzunk és megmelegedjünk: a románok nem bocsátottak be bennünket házaikba, de nem is bírtak volna ilyen nagy nép-tömeget elhelyezni. Átmentünk a falun vagy városon és valami le­gelőfélén helyezkedtünk el.

— Állj!. . . Bakodj! S megesett, hogy miután egy kis forró levest

ettünk, le kellett feküdnünk egyenesen a sárba, j Lent is víz, fent is víz; ugy tetszett, mintha a testem is vízzel lett volna megtöltve. Az em­ber reszket, beburkolózik a köpenyegébe, lassan­kint kezd felmelegedni a nedves melegben s mélyen elalszik a mindnyájunkat újból felrázó general-mars hallatáig. Újfent szürke hadoszlo­pok, szürke ég, sáros út és szomorú, nedves hal­mok ós völgyek. Az emberek kezdtek nagyon ki­fáradni.

— Megnyíltak az ég összes csatornái, — monda sóhajtva Karpov, a mi tizedes altisztünk, egy vén katona, a ki részt vett a khívai hadjá­ratban. — Ázunk és ázunk vég nélkül.

— Majd kiszáradunk, Karpycs Vaszilj! kisüt j a napocska s mindnyájunkat kiszárít. Hosszú ám a mi utunk: ráérünk kiszáradni, mig meg­érkezünk. Mihajlycs ! — fordul hozzám a szóm- j szédom: — messze van-e még a Duna ?

— Még vagy három hétig kell mennünk. — Három hét! Hiszen már két hete me- :

gyünk . . . — Pokolba, valami kelepczébe megyünk! — j

morgott Zsitkov bátyó. — Mit morogsz te ott, te vén ördög? Minek

j szomorítod el a népet! Micsoda kelepczébe? , j Hogy jut ilyen eszedbe ?

— No hát talán bálba megyünk ? — dörmög ! Zsitkov.

— Nem bálba, hanem teljesíteni azt, mire j ; felesküdtünk . . . Hát mit mondtál, mikor es- ;

küdtél? «Nem kiméivé életemet! . . . » Nos? te vén bolond! Nézz engemet.

— Hát mit mondtam én, Karpycs Vaszilj ? Hát talán nem megyek én is ? Ha meg kell halni, hát meg kell halni . . . egyre megy. . — Jó, jó; csak beszélj . . .

Zsitkov elhallgat; arcza még jobban elsötétül. Egyébiránt senkinek sincs kedve beszélgetni: ! nagyon nehéz volt előre haladni. Lábaink ki-ki-csuszamlanak s az emberek gyakran lebuknak a sűrű sárba. Éktelen szitkozódás hallatszik végig • zászlóaljon. Csak az egyetlen Fjodorov nem |

I ereszti le az orrát és fáradhatatlanul beszélgeti nekem az ő pétervári és falusi históriáit.

* Ivanovnak apai és kereszt-neve; orosz megszóli-1 tási mód.

** Pityer Szt.-Pétervár népies neve.

De hát mindennek van vége. Egyszer egy reg­gel, a mint a szabad táborban egy falu közelében felébredtem, kék eget, fehér házikókat és borhá­zakat láttam, a melyeket ragyogó reggeli nap világított meg, s zajos, élő hangokat hallottam. Már mindnyájan felkeltek, kiszárítkóztak ós ki­pihenték a másfélheti nehéz menetet esőben ós sátrak nélkül. Minthogj' itt egy napi pihenőnk volt, ez alatt oda érkeztek a sátrak is. A katonák rögtön hozzá fogtak, hogy felhúzzák a sátrakat s mindent rendbe hozzanak, ugy, a hogy kell; a mint a czövekeket beverték s a vásznakat kife­szítették, csaknem mindnyájan lefeküdtek az ár­nyékba.

— Ha nem védtek meg bennünket az esőtől, megvédenek a napocskától.

— Igen, hogy az úrfinak az arezocskája le ne süljön, — tréfált Fjodorov, szíves mosolylyal intve felém a szemével. (Folyt, tóv.)

AZ EIFFEL-TORONY. •Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot,

melynek magassága az eget érje, és ily módon szerezzünk magunknak nevet.*

Igy szólaltatja meg a biblia a Bábel tornyának építőit.

A név szerzésének vágya, a dicsőség utáni óhaj, a halhatatlanság utáni törekvés rakja meg min­dig a monumentális épületek alapjait. Nem a szükség vagy a kényelem szeretete, nem az ellenséggel szemben való védelem, nem is az áhítat vagy kegyelet ösztönzi leginkább az embe­reket a legnagyobb épületek megalkotására. A szí­riai vagy mód zsarnokok palotái minden gigászi voltuk mellett is kényelmetlenebb lakóhelyek, mint a minőt ma egy-egy sörgyáros vagy vasut-igazgató magának építtet, de falainak minden köve az építtető dicsőségét hirdeti. A görög temp­lomok alig voltak alkalmasok arra, hogy födél nélküli helyiségeikben isteni tiszteletek tartassa­nak. A római szent Péter-templom is inkább az egyház hatalmát s az építő dicsőségét hirdeti, sem mint az áhitatosságot, mert hisz az a kata­kombák komor üregeiben s egyszerű, vakolatlan falusi templomokban is ép ugy megnyilatkoz-hatik.

Hanem a homlokával egeket verdeső gőg, a mely több akar lenni, mint csak ember, a mely élni akar a jövő koroknak századaiban, mely ismertté akarja magát tenni a világ mind a négy tája felé s mely emlegetette akarja tenni nevét akkor is, midőn az élők közül rég elköltözött: ez a gőg, ez a dicsvágy építi a koponyákból emelt piramisokat, csinál oltárokat az isteneknek, hogy azokkal együtt őt is emlegessék, alkot gúlákat a sivatag közepén, hogy alájok temetkezzék, rakat palotákat, melyek ellenálljanak az idő viszon­tagságainak s állít diadalmi oszlopokat, hirdetni szerte a maga enyészhetlennek óhajtott dicsőségét. S a régi korok embere inkább rá is van utalva, hogy maga gondoskodjék nevének megőrzéséről. Az irás kevesek tulajdona. Könyvtár eleinte nem létezik, azután is a nagy tömegnek hozzáférhetet-lenül Őrzi kincseit. A hír csak szájról-szájra kél, egyik embertől másikig eltorzul, mignemmythosz-szá válik a valóság, vagy egészen elvész az emlé­kezet.

Mióta föltalálták a könyvnyomtatást, azóta al­kalmasabb eszköze is van a hír, a név föntartá-sának, mint a kő. A könyvek s ma már a hírlapok jobban megőrzik a Napóleonok dicsőségét és tetteit, mint égbenyúló obeliszkek és porlandó anyagból emelt templomok.

Nem is épült az ujabb korban monumentum, mely az ó-kor óriási építményeivel egy rangba lenne helyezhető. Nagy idők óta nem emeltetett oly kolosszális mű, minő Parisban jelenleg ké­szül : az Eiffel-torony.

A modern világ csodája lesz ez, az ujabbkori technika remekmüve, s új maga a motívum is, mely építéséhez megadja az ösztönzést.

Nem hírvágyó potentát építteti, egy egyszerű gyáros, kinek Eiffel a neve.

Nem hírét és dicsőségét akarja föntartani az építtető, egyszerűen üzletet csinál. A szédítő ma­gasságba akarja csábítgatni a párisiakat s a világ­kiállítás látogatóit. Fentről pompás kilátás nyílik a világvárosra. A ki a nap fölkeltét kívánja látni egész fönségében, a mint megjelennek az első fény­sugarak a szajnaparti világváros fölött, fönt a gyárak kéményeinek füstfelhői fölött, a ki gyö­nyörködni kivan az esteli égbolt kigyúló tü-zeiben, a ki szabad levegőt akar szivni a város

28 VASÁRNAPI" UJSAG. 2. SZÁM. 1889. XXXVI. ÉVFOLYAM.

közepén, az fel fog szállani az Eiffel-toronynak kényelmes felhúzó gépén a magasba, a hol a ter­mészet szépségein felül még berendezett étterem is várakozik reá. Látogatni fogják a tornyot so­kan s fizetendik a belépti dijat.

íme igy alkotja a mai demokratikus világ a mo­numentumokat is, melyeket az ó korban kizáró­lag a zsarnokok emeltek.

S ez az újkori kolosszus nagyobb, hatalmasabb mű lesz mindannyinál, melyeket emberkéz eddig alkotott.

Vasból lesz az egész — hiszen a vas korszakát éljük, s a vas mint építő anyag is elsőrendű fon­tosságot nyert, — az aránylag szűk alapnak öt millió kilogramm súlyt kell hordania, s 300 mé­ter magasságba nyúlik a torony orma.

EGY GERENDA BEHELYEZÉSE.

Ezt a feladatot még csak ötven esztendővel is ez előtt alig tudta volna megoldani a mechanika.

Mélyen a talajvíz szine alatt betonnal kellett kiönteni az alapot, hogy meg ne süppedjen a föld az óriási teher alatt. Sűrített levegőben dol­goztak a munkások odalent, hogy be ne szivá­roghasson a víz, s alig fél órát tudott ott maradni a legegészségesebb szervezetű ember. A konstruk-eziót pedig ugy kellett megcsinálni, hogy lehető kevés súly mellett lehető nagy ellentálló ereje legyen, s a dúló vihar erejének is ellent tudjon állani.

A Gizeh piramisánál több mint kétszer maga­sabb lesz az Eiffel-torony. A kölni dom csak 159 méter magasságig nyúlik, emez 300 méterig.* S míg a kölni dom megépítésén sok generáczió dolgozott, Eiffel 1887 február 28-ikán kezdte építeni a maga tornyát, s 1889 elején készen lesz vele. A mai kor gyorsan dolgozik.

Hoitsy Pál.

EGYVELEG. * Az önsegély rendkívüli módját alkalmazta egy

Dél-Ausztráliában eltévedt ember. Midőn már négy napig kóborolt s teljesen kimerült, véletlenül távirda-vonalhoz érkezett, azt keresztül vágta s a helyen megmaradt. Terve sikerült. A távíró huzal kijavítá­sára érkezett emberek még megmenthették.

•'- Az autómat gépeket, melyeket Budapesten az ntczákon járók a testsúly mérésére használnak fel, más országokban más czélokra is alkalmazzák. Az angol vasúti állomásokon ily gépektől lehet szivart, levelezőlapot s más apróságot vásárolni. Paris utezáin a ki két soust dob egy ily gépbe, Prado ki­végzéséről kap képet. New-Yorkban kegyes czélra is

* Az Eiffel-torony magassága — ha teljesen fölépül — 1000 láb lesz s Eiffel számítása szerint minden héten 36 lábbal magasabbra lehet emelni, habár a téli idő s a nagy magasság megnehezíti az építést. A vas-osz­lopok mind készen vannak; az egész munka csak az összeállításból és megerősítésből áll. Az első emeleten készítendő pavillon már teljesen kész. Az óriási torony teteje — a mérnökök számítása szerint — a legnagyobb viharban sem fog 7 hüvelyknél nagyobb ingadozást mutatni.

A PÁRISI EIFFEL-TORONY.

használják, templomépítő társaság rakott ki ily gé­peket az utczára e felirattal: «Dobj egy dollárt a nyilasba s kapsz képet egy mosolygó papról.»

* A khinai császár lakodalmára, mely február 23-án tartatik meg, az anyacsászárné a legnagyobb

szigorral hajtatja végre az előírt szertartásokat.. A leendő császárnét s emellett még két háremhöl-gyét márkiválasztották. A császárné az anyacsászárné fivérének leánya, Yeh-hoh-na-la, kit nagyon erénye* és méltóságos nőnek tartanak, de a ki valószínűleg főkép azért kapta méltóságát, mivel az anyacsászárné mellette jobban megtarthatja hatalmát, mint idegen­nel szemben. A két másik feleség neve Ta-ta-la, nő­vérek, az egyik 13, a másik 15 éves.

* A Shakespere-irodalom legnagyobb terjede­lemben van meg a londoni British múzeumban. Az. angol és német nyelven önállólag megjelent művek, kiadások és fordítások teljesen vannak meg, igen sok értekezés is, mely Shakesperre vonatkozik. Hasonlókép nagyon gazdag a franczia, olasz ' és spa­nyol Shakespere-irodalom is. A többi nemzetek for­dításai, köztök a magyarokéi szintén megvannak. Teljesek a dán, svéd, holland, fries, flamm, magyar cseh és portugál kiadások. Szerb, oláh, horvát, vend és lengyel nyelven csak egyes darabok vannak meg. Orosz nyelven már két teljes fordítás jelent meg; a khinai fordítás most készül.

,: Tengerészeti haditalálmányok. Európa szaka­datlan fegyverkezése közben mindig ujabb és ujabb találmányok merülnek fel a hadászat és a hadi ten­gerészet terén s a szakemberek kifogyhatatlanok abban, hogy miféle uj gyilkoló szerszámmal lepjék

meg az örökösen rettegő polgár­ságot. Toulonban érdekes kisér-leteket tettek egy Gymnote nevű. tenger alatt járó hajóval. Mint most San-Fernanüóból írják, az

- = _ = =..; . _ ottani hajógyárban nemsokára elkészül egy ilyen tenger alatt járó hajó, melyet Perol spanyol hadnagy tervezett. Tervei, bár-azokat csak részben leplezte le, an­nak idején teljes mértékben meg­nyerték a tengerészeti miniszté­rium és a madridi mérnökök tetszését. Perol hadnagy január­hóban fogja megtenni első pró­baútját az emiitett hajón, mely-lyel 48 órán át szándékozik a víz, alatt maradni. A spanyol kormány nagy pénzösszeggel támogatta a hadnagy tervének keresztül­vitelét. Egy másik érdekes hadi találmány hire meg Japánból. érkezik, a hol Akamatsa japáni tengernagy egy úszó erődöt ké­szített, mely főkép a partvédelem­ben volna alkalmazandó. A felta­láló úszó erődjét egy 150 láb hosz-szu aczélból készült hajón akarja elhelyezni, melynek pánczélja 12

hüvelyk vastag. A hajó a kettős csavarrendszer sze-j rint van építve és 200 lóerejü gépekkel [rendel­

kezik, a melyek lehetővé teszik, hogy óránkint három mértföldnyi gyorsasággal haladhasson. Az úszó erőd 15 és 26 czentiméteres ágyukkal lesz felszerelve és 250 főnyi legénysége lesz. Minden egyes ilyen úszó erőd 40,000 font sterlingbe kerül.

* A tenger mélyét a déli félgömbön legnagyobb­nak találta az Egeria hajó a Barátság szigetektől délre (24° 37' d. sz. és 175° 8' ny. h.) Ez a mélység 4,430 fonalnyi. A mérés 3 órát vett igénybe, s a bő-mérsékletet — 33-7° F.-nak találták. Eddig csak három mélyebb pontot mértek meg s ezek a követ­kezők : A Tolvajok szigetétől délre 4,475 fonalnyi (Challenger mérése) ; Japán éjszakkeleti partján 4,655 fonalnyi (Tascarora mérése) ; Portorico mel­lett 4,561 fonalnyi (Blake mérése).

'•' Egy orosz nábob. Permben él egy Pqklevski nevű ur, kinek oly sok pénze van, hogy évenkiut 5Vi millió rubel adót fizet utána. Nyugot-Szibériá-ban különféle nagy gyárai vannak, ezenkívül Demi-doff herczeg után neki vannak a legnagyobb vasgyá­rai, s a hires nisninovgorodi vásárra bányáiból éven-kint 600,000 pud, azaz 10.2 millió kiló vasat küld külön e czélra készített hajókon, melyek fáját ott szintén elárulják. Szeszgyáraiból évenkint egy mil­lió akónál több szesz kerül ki, melyek nagyobb részét Hamburgba küldi. Irkutzkban gazdag arany- és sma­ragdbányái vannak. Munkásainak száma meghaladja a százezret, kiknek nagyobb része Szibériába szám­űzött lengyel. Poklevszki igen jó szivü ember ós sokat tesz munkásain. Ez a sokszoros milliomos most erőteljes 70 éves ember, vagyonát jóformán maga szerezte, mivel atyjától csak egy adósságokkal, megterhelt kis jószágot örökölt.

* Az énekes madarak felhasználását női kala­pokhoz az orosz kormány már régóta igyekszik meg­gátolni s ezért a madártollak s kitömött madarak kivitelére nagy vámot vetett, tavasztól fogva pedig a belföldi kereskedést meg is tiltotta e czikkekre vonatkozólag.

* Uj gőzmozdonyt talált fel egy Prosser nevű ember Chicagóban. Ez a gőzmozdony alig okoz zajt, nem csinál nagy füstöt s a mellett fél annyi sulyu, mint az eddigiek s használata is sokkal kevesebbe kerül. Az amerikaiak e találmány folytán a vasúti közlekedésben egész uj korszak beállását reményűk..

A MUNKÁSOK LEJOVETELE A MÁSODIK EMELETRŐL.

2. SZÁM. Í889 . XXXVI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI F.JSAG. •J'.t

A TISZA-TOROK, TÉTELTŐL ZALÁNKEMENIG.

Bégi emlékeim közt cserkészek: 1874. augusz­tus havában a «Káczkeve» fedélzetén irt uti nap­lómat lapozgatom. Ballagi Mórral együtt Sla-vóniába s Szerbiába szándékozván, vizén men­tünk Szegedtől a Tisza-torokig. Útközben érdekes társaság verődött össze. Ott volt Bende József, ó-becsei plébános és orsz. képviselő, Dungyerszky, Bácska leggazdagabb kereskedője, Simon Mihály török-kanizsai ügyvéd, Mező János, magyar-be­csei kántor, stb.

Ez utóbbi öreg ur valóságos anekdota-maga­zin, csak ugy dőlt belőle a jobbnál jobb izü adoma. Hadd mondjak el egyet szájizelítőül. Egy Daróczi nevű volt karczagi prédikátor mód nélkül szerette a borocskát, s ezért fölkérte káp­lánját, figyelmeztetné igy vagy amúgy, ha észreveszi, hogy már eleget ivott. Isznak-isznak, s már át kezdik lépni ahatárt, mikor megszólal a káplán: «Tiszteletes uram, de erős ez a bor!» Daróczi nem késik a felelettel: «Azám!» úgymond fejbólintva. A káp­lán nagyot nyel,kortyint egyet, s tovább folytatják az ivást. Daróczi már alig tud ülni a helyén, mikor megint oda­szól a capellanus: «Tisztele­tes uram, rettentő erős ám ez a bor!» — «Hát ne igyék kend!» volt rá a terribilis felelet.

Bármennyire kedves volt az uri társaság, melylyel meg­ismerkedtem, tanúim ány-utat tévén, nem állhattam meg, hogy időnként a köznép közé ne elegyedjem. Annak a társa­sága mindig tanulságos, ép ugy mint a mívelt embereké; csak a félmívelt embert kerü­löm, mert körükben unalom­nál egyébre nem lehet szert tenni.

Beszédbe ereszkedtem a ha­jós-legényekkel, kik edzett, széles vállú, napbarnított, szinte rezes arczu férfiak, az egyik szegedi, a másik török­becsei. Szakmájokra, a hajós­életre tereltem a beszédet, s hamarjában néhány száz ha­jós-műszót gyűjtöttem tőlük.

E szavak igen természetesen nemzetköziek, a mint nemzet­közi maga a hajós-életmód. Mind a mellett jobbára három nagy kategóriába oszthatók. Egy részök tiszta magyar, egy részök torzítás németből, s egy részök olasz eredetű.

Timany (il timone) a kor­mány, timonyoz a kormányos, alacscság (allaccia) a hajó vékony kötélzete; mankó (ma-nico) a kis kézi evező man-kós fogója, van mankós csákla is. Trincsölik (trincierare) a kötelet vagy árboczot, ha mad­zaggal tekerik körül. A rév, e tájon néhol rív (ríva), a halászok, szigonya (sigogna), a bárka (harca), s a zátonypózna, vagy gyakrabban tekerő-orsó jelentésű járgány (argano), mely népetymologiával került át nyel­vünkbe, — mind tisztán olasz eredetű. S szintén olasz, bár nyelvészeink tárgyismeret hiánya foly­tán elég sületlenül a magyar taü, taJlu-ból pró­bálták magyarázni, a dal-evedző (máskép or-radzó) és a dalladzás, mely alatt a csónak orránál való evezést értik.

Minden polgárosodás egyik legfontosabb té­nyezőjéről, a hajózásról lévén szó, az említett adatokból nevezetes bizonyítékot szerzünk arra nézve, mennyire ellenkező a történelmi valóság­gal az a sokat emlegetett állítás, hogy összes czi-vilizácziónkat a németnek köszönhetjük.

Pedig a föntebbi sorozat nem meríti ki az olaszság befolyását hajózásunkra. Ott csak Sze­geden és Törökbecsén'járatos szókat állítottam egybe, s nem említem az ottan ismeretlen

gályát (galea, galera),a burcsellát (burchiello, a. m. naszád), a csillehajót (cbiglia), s a gabarát (gabara), mely ily alakjában olasz, de a mely Törökbecsén gugora vagy kukorára torzult, s tekerő vas-orsót jelent.

A németség révén tiszamenti hajós-műszóvá vált szók menten fölismerhetők. Ilyenek: a rótkaszni (Badkasten), czilinder, slepp, ferdék (Verdeck), kabin, szalon, spájz, stb. Még legjob­ban eltorzult a lajafánt (Leitfaden), mely a. m. kátrányos kóczmadzag. Stift ölik (schifften) a ha­jót, ha terhétől megkönnyítik, mikor pl. a ha­lászbárkából kiszedik a halakat.

Egyéb műszavaik jobbára magyarok, de van köztük tót és oláh is elegendő számmal, mint­egy a nyelv utján igazolva, hogy e foglalkozás csakugyan kiválóan nemzetközi. Ilyenek, hogy a ritkábbakat említsem: kukajáró, az az egyenes pallózat, melyet priváthajókon a hajótető hosz-

A T I S Z A T O R K O L A T A . — HÁRY GYULA BAJZA.

szában menő gerenda, a szelemen tart; bálvány a hajó oldalán lévő gerendapárkány, kormány­állás a hol a kormányos áll, bak a fedélzet azon oszlopkája, hova a köteleket kötik, s régö a ba­kok fölötti korlát-lécz; dobókötél, hajóorr, hajó­far vagy tat, mely a ladik hátsó ülését is jelenti; koleba a hajószobácska, bas a hajó elején álló kabin, csárda priváthajókon a szoba és a konyha együtt, melynek homlokzata, a reáfestett véd-szentről szentes nevet visel; kormányéi edző, kor­mányfarok van a kis hajók fartőké] éhez erősítve. Böggő a bárka görbe orra, mely alatt a puska kakasához hasonló sárkányba húzott fejlánczon függ a vasmacska. Szapuly a vízmérő lapát, lenta a nagy evező, förgetyü az akasztó-kapocs és orsó, o rgona a vasmacska-tekerő henger, béllésdeszka, a mivel a hajó belsejét vonják be, ostorfa a hajó­fenék bordavégeit leszorító gerenda, keszer a hajóácsolásnál használt kapa-forma fejsze, isz-kába vagy eszkába a deszkák összefoglalására

szánt kétrét hajtott hegyes vasszög; tarrasnak nevezik a deszkarovátkoknak mohával vagy est -püvel való betömését. A lélekvesztö, a csónak és ladik szorosan meg van különböztetve egymás­tól. Lélekvesztő uz egy ember számára való vizi teknő, csónyik a fatörzsből faragott hajó, ladik a gőzbajókkal járó, deszkából ácsolt kis hajó. Bőggői hajó a kunkorodott orrú nagyobb hajó. Felesen használnak már ujabb keletű, csinált magyar szókat is. Szócső, gép, gépszoba, légcső stb. kitételeket szegedi hajóslegény szájából hal­lottam.

A «lláczkeve» Török-Becsén alól, a csurogi mocsaraknál egyre lassabban lubiczkol, itt-ott sarai, a mint a hajósok mondják, ha az iszapot éri a hajó feneke. A Tisza szennyes vize már itt mintha osak álló viz volna. Semmi sebje vagyis sebessége a szélesen terjengő sekély viznek. Mert a Tisza esése torkolatánál oly. csekély, hogy

a «Mittheilungen der geo-graphischen Gesellschaft in \\ien» egy közleményében ki vau mutatva, miszerint onnét néha százötven kilomé­ternyire is belehatol, vagyis fölfelé folyik a Duna vize.

Apró örvények, itteni szó­val : limányok csigasodródása egymást éri a viz szinén. A parton lefelé is vontatják a priváthajókat, elöl a pred-nak, a gyalogvontatók ve­zére, utána a többi húzza teljes erejével a csarnak-kö-leíektől tartott őrfa Y alakú kukáján járó vontató-kötelet.

Kissé előbbre haladva a szirtok tövébe érünk. Igy ne­vezik a tételi fensíknak a vizre dülö magas partját, mely alá padmalydk&i vagy pandalo-kat mar a hullám.

Csakhamar Tételen va­gyunk, melyet itt széltére igy hiv a magyarság, s ennélfogva helytelen, hogy egyebütt, még hivatalosan,is mindig csak né­met nevén, Tittel-nek hívják.

Tétel a Tisza mellett la­pályon fekszik. Vele szemközt szakad a Béga-csatorna a Tiszába; előtte délre rop­pant mocsár, mögötte északra magas homok- és homokkő-fensík emelkedik, melynek szellős ós tar hegyfoka messze ellátszika roppant rónaságba. A legcsodálatosabb alakula­tok közé tartozik e két D mértföldnyi, vetéllő alakú fen-sík, mely köröskörül merede­ken emelkedik, s teljesen si­ma mint az asztal. Meredek oldala, s a tövében elterü­lő mocsár tennészetalkotta erősséggé teszi, s valóban an­nak is használták 1849-ben a római sánczokból Perczel által kivert szerb csajkások és szerezsánok.

Ez a fönsík történelmi ne­vezetességű nemcsak katonai szempontból, régi védművei miatt, hanem a Tétel fölött rajta épült szent Ágoston-

rendi kanonokok prépostságáról is, melynek rom­maradványai még öt-hat helyt látszanak ki a földből. Fogak gyanánt bújnak ki a hegy-oldal­ból az omlatag kőfalak, melyeknek legmaga-sabbja alig félölnyi.

A prépostság omladékaihoz a temetőkön ke­resztül visz az ut, menetelesen, a hegyoldalban. Délnyugatról kapaszkodunk fel a tetőre, hol két nagy temetőre bukkanunk. Nyugat felé a r. kath., keletre a Tisza felé a gör. keleti temető van. Az előbbiben néhány magyar feliratú sirkö; egye­bek közt ott nyugszik: «Bohonczy Sándor fő-herzeg (!), János drágonus (!) ezred hadnagya* ki tizennyolczadfél éves korában, 1849 szept. havában hunyt el. Ott van eltemetve továbbá Appel József csajkás-ezredes (colonellus inelytae phalangis Nassaoisticas commendans), több me­gye táblabírája, f 1841; Péter Depiny, aus Pest gebürtig, 27 Jahre alt, + 1863, a tételi származású budapesti uszodatulajdonos családjából stb.

30 __

Tétel 1872-ig a csajkások határörzászlóaljának volt székhelye, s csak azóta tartozik Bácsme-gyéhez.

A katona-uralomnak, mikor ott jártam, 1874-ben, már csak a város csinosságán látszott meg a nyoma. Annak az érdeme, hogy e mindössze 2800 lélekből álló községet számos emeletes épület disziti, hogy kongó téglával czifrán kira­kott utczái vannak, hogy főutczáin petróleum­lámpák világítnak, hogy hajóhidat vertek a Ti­szán, hogy itt lévén a csajkások naszádjainak főgyűlhelye, jókora kikötője épült, melyben ott­létemkor három nagy hajó, az Achilles, Carl és Promontor horgonyzott.

A határőr-rendszer egyéb nyomai azonban

•

már végkép eltűntek. Két év alatt teljesen beál­

lott a magyar világ. A kikötő árboczán a magyar nemzeti tricolort lengeti a szél. A gunyhóknak itt nádból kötött a keritésök; de a jobbmóduak házain a kapu rendszerint vörös, fehér, zöldre van festve. Az emeletes vendégfogadóban ma­gyar leány nyitott szobát, s bár a lakosság túl­nyomóan' szerb és német, uton-utfélen magyar szó üti meg fülünket. A kikötőben átlag magyar a nyelv, s a városiak jelentékeny része is többé-kevésbbé tud magyarul.

A mint Tételt a gőzösön elhagyjuk, rengeteg, mondhatni láthatártalan lápvidék képe fejlik ki előttünk, mely téglaalaku terület északi szélén a tételi fensík emelkedik, lábában Tétel, Lok és Vilovo községekkel; nyugatra a gardinovaczi

A padhat, délre a Duna, keletre a Tisza szegélyezi. Ez a Tiszatorok.

Nem tudom honnan vették földraj ziróink, hogy a Tisza Tételnél szakad a Dunába, mikor nyilvánvaló, hogy épen szemközt Zalánkemén- j nel. Tételtől a Tiszatorokig még jó másfél mér­földnyi utat tesz a hajó. Vagy egy óra hosszant lapátolt még a «Báczkeve» mig odáig ért.

Baka, a torontáli oldalon az újonnan telepít­tetett Rudolfsgnad német község és magas gá-

• taktól védett nagy határa látszik. Egyhangú, közönséges látvány. De ha jobbra nézünk, figyel­münket megragadóan szép vizmező kapja meg, melyen szíkvizek és puha pázsitú gorondok, ingo­ványos zsombékok és náderdők, ilványos rónák és libegő lápok sürün váltogatják egymást.

Erre a vizi országra csupán a távoli Bjelo blato (fehér mocsár) ezüstös csillogása vet némi fényt; egyébként színtelen, fakó, mint a benne buján tenyésző szittyó, vagy a vörhenyes vizi utifü. Nyár dereka lévén, már a fülemülefű is elveszte piros színét, egész ernyője szennyes fe­hérré vált, s egyedül a cserét szélén sárgálló palka kölcsönöz itt-ott rikítóbb színezetet a sár-szin vidéknek. Most az a sár sok helyt egészen a felszínen van: bibircsói a nyári melegben ki­kifakadó dágványok, melyek meg-megbugygyan-nak, hol a benne fejlő gázoktól, hol egy-egy féreg mozgásától. Néhol a Tisza széle lyukacsos mint a méhsejt: ott lakik a parti fecske. Másutt a friss part mintha a vizbe öltene nyelvét: fél­szigetet bocsát magából a belvizek méhébe.

A mocsarak karéjain, öblöcskéin szakadatlan folynak az ősteremtés apró játékai. Minden kis fzellő habok hátán hozott nádtöreket, moszatot, salevelet és mindenféle gezemiczét ver össze a sárgás zölden bevaradzott tószélen. A hozovánr töremorát és gizgazt csiganyál-szerű enyvvel gyúrja együvé a viztajték s a békanyál. Idő mul­tával ez a partveredék megvastagszik s egy réteg tőzeg válik belőle.

A Mont-Blanc jegeseit Mer de Glace-n&k (jég-tenger) hívja a környék lakossága, mert a tenger­hez hasonlóan szüntelenül mozog, soha egy per-czig sincs nyugton. Mi a mocsarak tengerének nevezhetnek a Tisza torkolatát, mert annak sincs pihenője, az is örökösen átalakulás átalakít. Soha ki nem szárad, örökké megújul. Őszszel és tavasz-szal a duzzadó Tisza bő vérével táplálja az itteni víz tél-fél esztendőre fölfrissíti a télen mec,l_.medt, nyáron kotussá vált vízi birodalmat.

De meg "másért sincs itt nyugalom. Milliárd­nyi élőlény éltető eleme a sár és a sárvíz, mely apró vízi férgek, csúszómászók és madarak moz­gásától s hangjaitól egyre morajlik.

Hajónk zakatolása csakhamar fölveri az addig csupán zummogó ösmocsarat. Egyszerre egy folt vadlúd röppen föl, vad zajjal, s magával ragadja a szárnyasok ezreit. Nem göbbeszkedik többé a tor­kos gödény, önelégülten tartogatva tokájában egy-két kövérebb potykát; nem czikákol a kék gém, vagyis nem rángatja már hosszú nyakát előre s hátra a kövér falattól, melyet alig tud le­

lj * ; tuszkolni szűk gégéjén; a szárcsa csikorgásának,

1

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

a szárcsa-fiak húzott, vékony hangú sipogásának, a nádi fülemile dorombolásának egy pillanat alatt

' vége, és a kárakatona, mely eddig vigan csobo-' gott a vízben, megrázkódva készül repülésre.

Zűrzavaros, riadó lárma kél a sárvizek fölött, melyből, Gvadányival szólva, még legjobban ki­hallatszik :

Szálló vadlúdakuak az ő gágogása, Reznekek szárnyának szintúgy suliogása S a vízi bikáknak bőgő kiáltása.

A mint a vadlúd fölrebben, mindenfajta vison-gás kél nyomában, s százféle madárral rétegzete-sen népesül meg a levegő. A bíbicz nagy lármá­val csavarog a légben; nagyot rikolt a sártyúk, egyet perdül s tova repül mint a nyíl. Annál ké­sedelmesebb a vöcsök, mely, szegény, jó ideig szalad-szalad a víz tükrén, míg föl tud kapni; a bölömbika se bírja jobban, s lassú röptében el- j elhal szarvasbőgés-szerü bömbölése. Szalonka, búvár, gólya, kócsag, bakcsó egyenként vagy pá­rosával, s egy falka vadkacsa kavarog a lápok fölött, s az elvesző messzeségben, valamennyinél magasabban, felhők foszlányai közt teregeti szár­nyát a szomszéd Fruskagórából idetévedt ki­rályi sas.

Maga a mocsár is minden ízében megrándul, szinte ugy látszik, mintha egész testében remegne. Az ostorindás hínár, melynek nyúlványai fino­mak, mint a szálahuzott selyem, meg a békalen- j cse tömött fürtje, melynek az imént itt-ott tövéig !

láthatott a vizaga^szem-^-^gysaerie -eltűnnek ,a j-felkavart iszapban. A sárvirág lekonyul, a vízi li- | liom meghajló bokrétája futó csókot vet a víz i rengő arczára, a mint tövénél hirtelen lebukik j egy kígyó, hal vagy héjas féreg. A hosszú nyelén ; lógingázó nádi buzogány is a szokottnál jóval : erősebben bókol, mikor gyors szökéssel ugrik le ; róla fejtetőre a kecskebéka. Távolabb, a morotva- ! kerítette emeltebb laponyagon vagy gorezon va- j lami négylábú állat, réti farkas vagy tán róka j iramlik a kákabozótnak.

Másutt is láttam ekkora mocsarat: a Dráva-to­rok, vagy aPancsova vidéki fertő van akkora, mint a Tisza-torok lápvidéke. De egyikben sincs annyi élet, mint ebben, mert egyik sem oly megköze-lithetlen egyetlenegy fajta élőlénynek, az ember­nek. A hova ez beteheti lábát, első dolga az élet ! pusztítása. A vadász fegyverével, a pákász szigo­nyával, a halász hálójával, a csíkász varsájával támadja meg a vizi birodalmak lakosságát. S nem egy állatfaj van, mely olyan mint a veréb, mely meghazudtolja a mathematikát: ha egyet lelőnek !

belőle, egy se marad helyén; nem egy állatfaj, ha bolygatják, ha egy-kettőt elejtenek belőle, sőt | némelyik, mondhatni, ha embert szimatol közeié- j ben, menten jobb hazába vándorol. Ezért oly nép­telen, aránylag, a megközelíthető mocsár, s viszont

; ezért oly sűrű lakosságú a Tisza-torok. Itt az ember j i tehetetlen. Itt a vadászt megállítja a süppedékes ; semlyék, a csónakost a százlábú hínár, a sárvizek

harasztja. Itt a fertő az úr; s az háborítatlan i tenyészetnek nyitja meg szűz ölét minden terem-] tett lény számára, egyedül az ember és házi álla­

tai kivételével A torkolathoz érve, ladikba szállunk a Kácz-

kevéről, s átevezünk az épen szemközt, a Kalakac ' hegyfarknál zsugorgó 0 Szlankamen (Stari-Slan- '

kamen) nevű rácz falucskába, mely történetünk- , ben Zalánkemén neve alatt ismeretes, ma a kör­nyékbeli magyarság Szlankának hívja.

Hova menjünk ? nincs nagy választék. A Duna­parton magasan álló piszkos kocsmában vontuk meg magunkat, melynek egyik szobája ivó, a másik mészárszék. Az ivó falain szerb, német és magyar aláirásu képek, bécsi és budapesti gyárak készítményei. Hihetetlenül piszkos valamennyi, mi könnyen érthető, mert a szomszéd mészárszék legyei naphosszant seregestül tanyáznak rajtok.

A helység fölött nyugatra a Kalakac emelke­dik, mely meszes hegy Dunára néző oldalán emberi kéz vájta tátongó üreg van; előtte kes­keny kis ösvény vezet a mélység fölött, úgy hogy egy ember is könnyen megvédhette itt magát túlnyomó erő ellenében is.

Feljebb haladva a hegyen, gyönyörű kilátás tárult föl. Előttem a Tisza összeszakadása, a to­rontáli sík, a tísza-toroki mocsár, a tételi fensík, stb. Majd oldalt mentem a hegyen, s elértem a zalánkeméni régi vár omladékait. A hegyfark keleti oldalát nagy körben keríti a régi várfal és sáncz. A kőfal már alig látszik ki a földből, csu­pán a várkapu áll még fent néhány ölnyi ma­gasságban. A sáncz oldalán látni azt a vastag

: hulladék-réteget, mit még tán az őskori embertől j kezdve, későbbi ivadékok egész mostanig fölhal-

-1. SZÁM. 1 8 8 9 . XXXVI. ÉVFOLYAM.

moztak. Umadarabokat, vasszögeket, bomba­forgácsot, föliratos tégladarabokat hoztam is magammal, s aztán elhagyva e meredek hegyet, az ehhez és a helységhez keletre eső, már alacso­nyabb hegyre mentem föl, melyen tömérdek gyepű bodza között kőlábas, nyolezszögü szerb templom áll. Az ide mellékelt kép, mely a Tisza torkolatát tünteti föl, innét van fölvéve. A két hegy közti horpályon át, a hol a juhnyáj van, visz az út Uj-Szlankamenbá s a ritiumi régi római castrum némi maradványaihoz. A hegy lábában O-Szlankamen látszik; a szigetkén és a mocsa­rakon túl a tételi fensík, s a tételi torony.

Ez a kép Háry Gyula eredeti rajza, mely köze­lebb jelent meg a trónörökös könyvében. Hogy mennyire nem ismerjük saját hazánkat, Írásban és képben, azt ugy vélem, nem lehetne jobban illusztrálni, mint azzal a ténynyel, hogy oly vég­hetetlen fontos és nevezetes pont, mint a Tisza torkolata, tudtommal legalább, közönségünknek ezúttal van legelőször bemutatva irásbam ugy, mint képben. BALLAGI ALADÁR/

AZ ELSŐ FOG. (Baufiniet C. festménye.)

Eleinte néz a baba, de nem lát. Sír, és nin­csenek könnyei. Ki tudja, min mosolyog?

Különös, hogy a léleknek ez az első sugara a kisdednek álmában csillan fel, mint hajnali de­rűje egy tökéletes nagy boldogságnak.

Mert jut neki osztályrészül boldogság is. * Hogy mért kevés, mért rövid ? — ennek tán nem is a boldogság az oka, hanem a mohó és hálá­datlan emberi sziv, a mely voltaképen csak a rá szakadó bánat óráiban ismeri fel, hogy boldog volt. Hiszen a boldogságról, mint az egészségről, számot sem adunk magunknak, mig tart benne. Csak lementével dicsérjük a napot — csak akkor térünk rá az ifjúság édes emlékeire, a midőn a megaggás lohasztja erőnket; csak akkor tudjuk, hogy van fejünk, májunk és fogunk, a midőn fájni kezd.

0, az az első fog! Hogy lesik, mikor bújik már elő ? — és a midőn első csirája megrezdül az állkapocsban, hová a természet elrejtette, s kifelé törekedik: a piczike már valósággal sír, s könnyei hullanak. Szeme fénye bágyad; kerek, harmat-tagocskái gyorsan lefogynak; és nyafog, sír, visít; álma nyugtalan; még az emlő bűvös itala is, mely táplál és szenderít, kölletlen előtte. Kis testének minden ereje oda szökken a fog gyökéhez, gyöngéd életének minden energiáját megadóztatja a fogzásnak gyötrelmes folyamatja. "Hát van arra szükség, hogy a jóságos természet igy kínozza meg az én gyermekemet! ?» pöröl az édes anya. «Haja, körme fájdalom nélkül hajt ki — mért nem a fogacskája is?» íme, az elé­gedetlenség! Hátha a köröm s a haj is bajjal nőne?

Csakhogy kibujt "végre! Ott csillan ki egy szép este, mint valami csillag az ajk rózsás felhőcs-kéje mögül. A szenvedésnek vége s a kis kópé már most folyton nevet — mintha csak muto­gatni akarná. És járnak a csudájára. A mama boldogan nézi; a nénik el vannak bájolva annak fehérségétől, takaros formájától; a dajka büsz­kén mutogatja, s a tréfás keresztapa másnap rá idézi Vörösmartyt: hogy ez az «a mely jönni fog, mert jönni kell».

Nem a harminczkettőnek elseje az — csak tejfog, mely többed magával néhány év multán fájdalom nélkül hull ki ismét. A második soro­zat meg szenvedés nélkül hajt ki, hogy annál ke servesebb legyen a tölök való megszabadulás Lám, a természet osztó igazsága, bölcs oekono-miája! Mert hajh, a drága érczczel tatarozott

I fog arany korszakára megfordított rendbea a | vas korszak következik, a midőn Árkövy, Iszlay I és Máté Domokos urak azzal a köpezös, kérlel­

hetetlen harapófogóval rángatják ki. De ne riasztgassuk vele a kis ártatlant.

FORGÓ JÁNOS.

«

2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31 LEVÉL MAGYARORSZÁGBÓL.*

(A nemzetközi czigány-tudós társaság elnökének levele.) Budapest, 1888. nov. S.

Itt valóban czigány országban vagyok — ott­hon sem készíthetnék jobban tanulmányokat ol­vasóink számára. De tartózkodni fogok most attól, hogy «mélyrehatói) legyek, ámbár mélysé­ges megbeszélésekbe bocsátkoztam itten Herr-mann tanárral, ki mint czigánytudós «nemini secunduss (nem áll hátrább senkinél); a mi nem érinti fenséges társunkat, József főherczeget s a két czigány-tudóst, Thewrewköt és Wlislockit.

Az anyag rendkívüli gazdagsága s ö fenségének példája következtében a czigány tanulmányok itt nagy tiszteletben állanak, s azt a nagyon kel­lemes tapasztalást teszem, hogy mint társaságunk tagjának és képviselőjének, nekem is kijutott a tiszteletből.

Első tapasztalatom Bécsben volt, hol megér­kezten" után való napon meglátogattam a Csárdás kávéházat a Práterben, hol esténkint czigány-banda szokott játszani.

Két évvel ezelőtt voltam utolszor itt, s igy azt gondoltam, hogy elfelejtettek már. But aduro — korántsem. Midőn a főpinczér belépett, hangosan elkiáltotta magát: «Pané Léland!» Egy czigány jött vele, ki a czigány istenhozottak egész forró özönébe tört ki, s egy pillanat alatt ott ültem már az asztalnál még tizennégy fajbelijével: hogy lonnan jöttek elő, ha csak a föld alól nem emel­kedtek ki, elképzelni sem tudom; minden em­ber előtt állott egy fél liter sör, s mindnyájan boldogságtól sugároztak, hogy aromano ráj (czi­gány ur) megérkezett. Nem gondoltam volna, hogy igy emlékeznek reám! Egy derék, tisztes­ségesen öltözött czigány ült mellettem, ki mint egy más banda prímása látogatóban volt jelen. Két angol dalt dúdolgatott. «Emlékszik-e rajok ? — kérdezte tőlem — ön két évvel ezelőtt éne­kelte el nekem.» Csak egyszer daloltam el nekik, s a bandája azonnal utána játszotta és «manet alta mente» (megmaradt emiékökben). Jellemzi a magyar czígányokat, hogy a mit oly könnyen vesznek fel, mint a viasz, azt olyan tartósan, erősen megőrzik, mint a márvány. Kevés nappal azelőtt történt, hogy egy czigánybanda prímása beállított egy kis magyar város könyvkereskedő­jéhez, s kérdést tett egy Bécsből jött opera-par­titura ára iránt. «Húsz forintba kerül.» A czi­gány komoran nézett maga elé. «Nagy pénz az, 8 hátha nem is tetszik embereimnek a darab!? En­gedje meg, hogy elhozzam őket, s hogy elpróbál­juk a darabot.» A könyvkereskedő belegyezett, a czigányok eljöttek, és a prímás, mint ki egye­dül ismerte a kótát, játszott. «Nem, nem akarják ők ezt, nem felel meg nekik.» Ugyanazon este a könyvkereskedő ott volt, hol a czigányok ját­szottak, s végighallgathatta az egész operát, a melyet nagy pontossággal és érzéssel adtak elő. A czigányoknak megvan a magok módja, hogy valamit gyorsabban és olcsóbban kerítsenek, meg, mint ha fizetni kellene érte.

Este tiz óra tájban érkeztem Budapestre s ven­dégfogadóban szálltam meg. A pinczér, ki rend­kívül udvarias volt, felkért, hogy menjek az ét-teieuubé, hol valami ujat fogok találni, valami jel­lemzőt és érdekeset. «Czigány-banda játszik ott — monda — idegeneknek mindig meg kellene hall­gatni ezt. i) Én rögtön engedtem felszólításának: egy kivilágított terembe vezetett, s im «Lácso dzsivesz rája!» kiáltásba tört ki az egész banda; mert volt köztük egy ember, kivel Liszt váloga­tott bandájában 1878-ban Parisban ismerkedtem meg, egy másikkal Fiiadelfiában, kettővel Angol -országban, s a többivel másvalahol. S eljátszották nekem a «csirikloi ghiloi»-t, azaz a «madár da­lát*, melyet soha még kétszer sem játszanak egész egyformán, s mely mindig oly bájolón vad is, édes is egyszerre. Az igazi czigányzene azok számára, kik megtanulták szeretni, olyan mint az ópium vagy a hasis, erősen elbájoló, idegen-szerüen izgató, s akármi más befolyásnál jobban

•: A nemzetközi czigány-tudós társaság Edinburghban szerkesztett angol közlönyének most megjelent III . fü­zetében ismét vannak minket érdeklő közlemények. A tagok névjegyzékében ott találjuk József főherczeg ő Fenségén Mviil Herrmann Antal tanárt. Koós Ferencz brassói tanfelügyelőt, P. Thewrewk Emil tanárt és dr. •Wlisloeki Henriket. Herrmann Antal pár erdélyi czi­gány népdalt közöl eredetiben és fordításban, a me­lyeknek dallamait már a czigány-közlöny II . füzete hozta volt. Legérdekesebb a társaság elnökének, Ch. G. Leland úrnak a füzet élén álló levele. Leland úr ismételve meglátogatta hazánkat, a melynek őszinte barátja. A magyarországi néprajzi társaság alakulása által alka­lomszerűvé is vált levelet (Hornyánszky Gyula úr for­dításában) itt közöljük.

felkelti az elbűvölés gondolatát. De mint minden gyümölcsöt, hogy igazán élvezzük, azon vidéken kell ennünk, a hol terem, ugy a czigányzene sem kelti azt a hatást Londonban, mint Magyar­országon.

A czigánytanulmányok az anyag hősege es Jó­zsef főherczeg hatása következtében első rangú helyet foglalnak el Magyarországban. Európa egy államában sem virágzik a Folk-Ijore annyira, mint itt, hol mintegy e ozélra látszik tereintve a lakosság, mely körülbelül 14 nyelvet beszél s minden nyelvben vannak tündérmeséi, regei. bűvös mondásai, melyekben valóban hisz is. Igy az épen alakulóban levő Folk-Lori' társaság (ma­gyarországi néprajzi társaság), melynek alapját barátunk és tagtársunk, Herrmann Antal tanár vetette meg, még eddig páratlan magaslaton fog állani. Lesz ott magyar, német, cseh, horvát, oláh, örmény, szerb szakosztály s nem utolsó helyen egy czigány osztály is, melynek feje József fő­herczeg lesz, ki az összes élő czigány nyelvjárá­sokat legjobban ismeri. A társulatot előkészítő közlöny az «Ethnologisehe Mittheilungen», me­lyet Herrmann tanár ad ki, s mely, a mint már kifejtettem, nagy változatosság, az anyag gaz­dagsága és a tudós kritika tekintetében az első helyet foglalja el az ilyfajta kiadványok között egész Európában. Szerencsés vagyok, hogy kinyi­latkoztathatom, hogy mint Gipsy-Lore (czigány nép vizsgálati) társaságunk képviselője, a legszí­vélyesebb fogadtatásban részesültem. A fogadta­tást a philologiai társaság rendezte, hol a tisztes Hunfalvy, a kiváló műveltségű Pulszky, Thew­rewk tanárelnök és ugyszólva Budapest egész tudós világa jelen voltak, s hol Herrmann tanár főleg a mi társaságunkról tartott szabad előa­dás, melyben egyenkint ismertette a Gipsy-Lore közlönyünkben megjelent összes czikkeket.

Meg kell vallanom a magyar tudósokról, hogy jobban érzik és értik a Folk-Lore valódi hatását és jelentőségét, mint ezt bárhol tapasztaltam. Mint Schiller a tudományról mondja, hogy ez némelyek előtt fenséges istennő, másoknak el­lenben csak jó fejős tehén, mely vajjal látja el őket, úgy a Folk-Lore is az egyik résznek tudo­mány, a történet utolsó nagy ága, vagy az a fény, mely ennek legbensőbb életét tálja elénk, mig a másik rész előtt csak hiu rajongás az iro­dalom vagy a nép lim-loma és badar haszonta-lanságai iránt. De Magyarországban a Folk-Lore kultiválása nemzeti és politikai jelentőséggel bír; nemcsak minden művelt ember érdeklődését hivja fel a jellemző faji sajátságok által, de köze­ledést ós kölcsönös kapcsot is képez a különböző nemzetiségű irók között.

S nem tapasztaljuk-e mi magunk is eléggé az ily irodalmi, társadalmi és tudományos kongresz-szusoknak hasznát évenkint az által, hogy embe­reket ismertetnek meg egymással, s hogy szemé­lyes barátságot és levelezést létesítenek ?

És mivel a nagy tömeg mindebből semmit sem lát, semmit sem tud arról a rendkívüli haszonról, melyet az ország nyer tudósainak és gondolkozói­nak ez előnye által, kimondja egyszerűen, hogy az ily összejöveteleknek nincs praktikus hasznuk. Hányszor hallottam azt Jaz állítást, hogy a tudo­mányos szövetkezetek és kongresszusok "hiába­valóságok» ; de én részemről nem gondolom, hogy hiábavalónak lehetne tartani bármilyen össze­jövetelt, hol tudományos emberek kölcsönösen és közelebbről ismerkednek meg egymással. S mivel a Folk-Lore talán általánosabb érdeket képes kelteni, mint a tudományok bármely más ága, az ő számára van fentartva, hogy oly nagy társadalmi hatást gyakoroljon, milyenről még egyetlen tudományág sem álmodott. S megvan az az érdeme a mi Gypsy Lőre társaságunk­nak is, hogy különböző országokból egyesített és ismertetett meg egymással embereket; s alig vagyok képes kifejezni örömömet azon tapaszta­latom felett, hogy társaim műveit mennyire is­merik itt, s mennyire szívesen látnák őket mago­kat is.Több oldalról nyertem ígéretet a czigányok varázslásáról, ráolvasásairól, bűvös igéiről és jö­vendöléseiről írandó művemnek jelentékeny tá­mogatására.

Herrmann tanár gyűjtötte össze először és egyedül az igazi czigány dallamokat és énekeket s szándékunk e gyűjteményt közösen kiadni, az ö német a az én angol fordításommal. Mert meg kell jegyezni, hogy nem minden dal igazi czi­gány ének, mit a zenemükereskedők mint czi-gánydalt, Zingara, Zigeuner vagy Gypsy-dalt adnak ki. Czigányoktól hallottam nem egy alka­lommal, hogy ők semmi feltétel alatt sem játsza­

nák vagy énekelnék el a gadsi (nem czigány) előtt azt, mit nekem eljátszottak vagy elénekel­tek. Egy magyar uri ember, ki egész életén át szerette a czigányzenét, még nagyobb barátja lett annak, miután kedvelt, igazi eredeti czigány dalaik közül hallhatott néhányat. S ez utóbbiak­ból szedte össze Hermann tanár jeles gyűjtemé­nyét. Most pedig lácti rátl (jé éjszakát!)

CHARLES G. LELAND.

MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG. Azon társulatok között, melyek kulturális téren

hazánkban alakultak, alig van agy is fontosabb s — tekintve hazánk különleges viszonyait, — társadalmilag is messzebb ható horderejű, mint a most alakulóban levő magyar néprajzi társa­ság, melynek most folyamatban levő megalakí­tására im itt közöljük a fölhívást. Hogy egy ily társaság megalakulását széles körökben tartják szükségesnek, bizonyítja a társaságba eddig beiratkozottak díszes névsora, s melyben ott ta­láljuk a hazánk tudományos irodalmával foglal­kozó legjelesebb erőket, s nem is csupán a magyarokat, hanem többeket azok közül is, kik a hazánkban élő nemzetisegek valamelyikének nyelvén szereztek magoknak tisztelt nevet.

A fölhivás következőleg hangzik: FelMvdt magyaromági néprajzi tártatág alapítá­

sának iujyében. Az önismeret nemcsak az egyénnél, de a népnél

is egyik feltétele a lét biztosításának, a helyes irá­nyú haladásnak, a szerves tökéletesedésnek ; életér­deke és hazafias kötelessége a népnek, hogy ismerje hónát és abban önmagát.

Az ismeretek tárgyai mind változnak, de leggyor­sabban alakulnak át magok az emberek. A népek lényegének, eredeti mivoltának vonásai napról-napra halványodnak, pusztulnak. Mesék és babonák, mon­dák és régi nóták, ősi szokások és eszközök, a nép­hagyomány kincsei, a népélet sajátságai, a néplélek alkotó részei tünedeznek, gyakran nyomtalanul el­vesznek. Minden uj vasútvonal irtó csapás a népiség erdejében. S mind az, a mi különben üdvös a nemzet szükséges haladására nézve, épen átalakító hatásá­nál fogva romboló az ó'snépiség terén : közlekedés, ipar, iskola, könyv, újság stb. s a fajkeveredés is.

Máshol is megvan a változás e proczessusa, de talán egy európai országban sem olyan gyökeres hatású mint nálunk. Mert máshol fokozatosan ala­kulnak át az ősállapotok, a fejlődés szerves és önma­gából való s a jelenből némileg rekonstruálható a múlt. Nálunk azonban félő, hogy az ős-népies saját­ságok egyszerre és nyomtalanul fognak szürke szín-telenségbe veszni és idegen műveltségek áradatai talán új özönvízzel boritandják Magyarországot, a hajdani Krétatenger medenczéjét. Siessünk tehát megmenteni, a mit még lehet, építsünk e czélra egy Noé bárkáját, alkossunk magyarországi néprajzi társaságot!

A nagy és nehéz feladattal szemben egyesíten kell azokat az erőket, a kik e téren dolgozni tudnak és. akarnak. Megtették ezt már minden mivelt országban, pedig sehol sem volt e társulás oly sürgősen szük­séges, mint nálunk és nincs terület, a mely gazda­gabb volna a népvizsgálat tárgyaiban, a folklóré kincseiben, mint Szt.-István koronájának országai. Mennyi népréteg egymás mellett és felett! Mennyi érdekes érintkezés, tanulságos kölcsönhatás !

S ép ezért nehezebb is nálunk e feladat mint bár­hol egyebütt. Nekünk, a magyar birodalom népeinek, nemcsak önmagunkat kell ismernünk, hanem egy­mást is. Eddig inkább csak a különbségeket éreztük, egymás fogyatkozásait hánytorgattuk. Pedig ha job­ban megismerkedünk egymással, bizonyára megsze­retjük egymást, és egymásban a nemze* ryete-mét, a közös hazát. Erezni fogjuk, hogy v-a.oban testvérek vagyunk és be fogjuk látni, hogy a közös ég és föld, a közős történelem és alkotmány, a köl­csönhatások és elegyedések nemcsak a geographia és politika, hanem az anthropologia és etimológia, a népiség külső-belső mivolta tekintetében is nemzetté egyesítik az ország különböző eredetű és ajkú népeit Szt.-István koronájának abroncsában.

Századok óta közösen birjuk e szép és gazdag ha­zát. De vájjon birtokunkba vettük-e teljesen és egé­szen ? Anyagilag még nem : számtalan kincse parla­gon hever. De szellemileg és erkölcsileg sem, mert csak azt birjuk igazán, a mit ismerünk. És mi még

32 VASÁRNAPI ÚJSÁG. ± SZÁM. 1 8 8 9 . XXXVI. ÉVFOLYAM.

távol vagyunk attól, hogy hazánkat és lakóit tüzete-' een ismernők. Pedig megismerése és megismertetése

kettős kötelességünk : megköveteli tőlünk a nemzeti önérdek, elvárja tőlünk az általános tudomány.

Hogy helyesen és tüzetesen, egészben és minden részeiben megismerhessük e hazát és népeit, állandó és tervszerű, rendszeres és czéltudatos munkálko­dásra van szükségünk. Meg kell alkotnunk hazánk­nak úgy szólván, ethnographiai kataszterét és inven-táriumát; dolgozótársunk lehet az egész nemzet és népeinek minden rétege. Mindenki a maga körében megfigyelve, gyűjtve, értékes anyagot hordhat össze a hozzá értő rendező és a tudományos feldolgozó számára.

Munkálkodnunk kell vállvetve, közös erővel, egy-értelemmel. Nálunk az egyes nemzetiségek tudomá­nyos munkálkodása mint általában, ugy e téren is eddig — sajnos ! — nem igen vált a nemzet szellemi közkincsévé; népfajaink mintegy ignorálták egy­mást. Pedig minden néptörzsnek kiváló faji érdeke volna, hogy versenyezve minél több tért foglaljon el a haza általános néprajzában, hogy faji jellegét minél jobban megismerje maga és megismertesse a testvér­népekkel s az egyetemes tudománynyal, hogy igy biztosítsa egyénisége helyét az összemberiség köré­ben. E tanulmányoknak természetesen nem szabad egvoldaluaknak és kizárólagosaknak lenniök : a haza népeit a közös emberiség s az egész nemzet szem­pontjából kell tekinteni. Ugy ismerjük a magunkét teljesen, ha összehasonlítjuk a másokóval.

Ez általános reflexiók értelmében az alapítandó népvizsgáló társaság czéljáról és szervezetéről követ­kező körvonalokban történt egyelőre megállapodás:

A magyarországi néprajzi társaság czélja a magyar birodalom és a történelmi Magyarország népeinek tanulmányozása s a kölcsönös megismerés alapján á haza népei közt a testvéries egyetértésnek és az együvé tartozás érzetének ápolása.

E tanulmányok köre: a hazai népfajok eredete és alakulása, fejlődése és vegyülése, állapota és viszonyai, ethnikus jelleme és anthropologiai jellege, a néplélek ós népélet nyilatkozatai és tárgyai. Ide tartoznak tel.át:

Hagyomány ós monda, babona és ráolvasás, szo­kások és erkölcsök, életmód és foglalkozás, építkezés ét berendezés, bútorok és eszközök, ruházat és di-

szités, zene és költészet, táncz és játék, népünnep és misterium, gondolkozásmód és tájszólás, szólás­ra )d és közmondás, népmese és találós mese, népdal ós rege stb. s az ország lakóinak testi mivolta.

A társaság és tagjai feladata: a felsoroltak meg-figyelése és feljegyzése (lekótázása, lerajzolása), to-vibbá néprajzi tanulmányok, kirándulások és tudo-) lányos utazások megindítása, támogatása s az nredmények tudományos értékesítése, szakközlönyök is néprajzi művek kiadása, felolvasó és előadó ülések is értekezletek tartása s ezeken eszmecsere előidé-íóse, szakbeli munkák megbirálása, a hazai népek ethnographiai munkálkodásának egymással való megismertetése, a magyarországi és külföldi néptani tudományos működés eredményeinek kölcsönös köz­vetítése, néprajzi könyvészet összeállítása, szak­könyvtár berendezése, a népélet használati tárgyai­nak természetben összegyűjtése, hazai ethnogra-

• phiai múzeum létesítése és fenntartása; egyálta­lán Magyarországon a nép- és embertani tudományok és ismeretek konczentrálása, mivelése, terjesztése és népszerűsít ése.

A társaságból mindennemű politikai és felekezeti irányzat feltétlenül ki van zárva.

A társaságnak rendes, alapító, tiszteletbeli és leve­lező tagjai lesznek, nemi különbség nélkül. Belföl­diek rendes tagok lehetnek, külföldiek levelezők. Tagsági dij évenkint 3 frt, alapítvány 50 frt. Intéze­tek és testületek is lehetnek résztvevők és alapítók. A tagok díjtalanul kapják a társaság hivatalos köz­lönyét stb.

Hogy a társaság működése minél mélyebbre és messzebbre hasson, szakosztályok szerveztetnek :

L Egy-egy külön szakosztály minden hazai népfaj tanulmányozása számára (pl. magyar, székely, csángó, palócz ; délvidéki s dunántúli német, erdélyi és sze­pesi szász : horvát-szlavón, szerb, bunyevácz, bolgár, tót, rutén, lengyel, vend; rumén, olasz, görög, or­ráén iy stb.): továbbá az okkupált tartomá­nyokra (bosnyák) és a magyarral rokon népcsaládokra nézve (finn-ugor, török-tatár).

H. Egy általános szakosztály a folklóré és nép-psychologia, a népélet ós néplélek nyilatkozatai számára.

Hl . Egy általános szakosztály a népélet használati tárgyai számára (népies stil, építés, díszítés, keramika és a szövőipar készítményei, bútorok, eszközök, játékszerek stb.)

IV. Egy általános osztály a népzene (és táncz) számára.

V. Anthropologiai (embertani) szakosztály.

VI. Statisztikai szakosztály. Ezeken kivül külön bizottságok küldetnek ki az

ethnographiával összefüggő fontos nemzeti ügyekre nézve, pl. kivándorlás, telepítés, etnographiai mú­zeum, Ural-expeditio stb. A szakcsoportok és bizott­ságok ügyeit egy-egy elnök és egy-két szakelőadó vezetik.

A közgyűlések lehetőleg vándorgyűlések s az eth­nographiai viszonyok különös tekintetbe vételével és néprajzi tanulságok szempontjából lehetőleg felváltva az ország más-más vidékén tartatnak. Ezenkívül is rendeztetnek néprajzi kirándulások alkalmas időben ós helyekre.

A társaság összejövetelein bármely nyelven lehet felolvasásokat és előadásokat tartani, azonban min­dig tekintettel kell lenni a közmegérthetőségre. A társaság gondoskodni fog arról, hogy a külfölddel s a magyarul nem értő belföldiekkel való érintkezés le­hetségessé tétele czéljából egy németnyelvű félhiva­talos közlönynyel is rendelkezzék.

íme ez alapon kívánunk szervezkedni. E feltétle­nül liberális elvek teljes biztosítékot nyújtanak arra, hogy az állameszme keretében minden hazai nép ethnikus érdekei a tudomány-követelte teljes egyen­jogúsággal érvényesülhessenek.

Az ez értelemben szervezendő társaság alakuló közgyűlését Budapesten, 1889. évi január hó 27-én, vasárnap 11 órákor, a m. tud. Akadémia 1. emeleti heti üléstermében fogják megtartani, a melyre az e fontos közügy iránt érdeklődő urakat és hölgyeket ezennel tisztelettel meghívjuk.

Előleges tagsági jelentkezések e czímre intézendők: Dr. Herrmann Antal tanár, Budapest, Attila-utcza47.

Budapesten, 1888. deczemher hóban.. Az előkészítő értekezletek nevében :

HÜNFALVY PÁL HERRMANN ANTAL elnök. jegyző.

A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE. A főváros irodalomkedvelő közönsége nagy érdek­

lődést tanúsít a Kisfaludy-társaság és Petőfi-társaság havi ülései iránt. Alig képes elférni a hallgatóság. A Petőfi-társaság e hó 6-iki _ közgyűlése iránt is oly nagy volt az érdeklődés, hogy az akadémia nagy díszterme egészen megtelt. A gyűlés sok érdekes pontot igért és adott. A társaság legjobb tagjai fog­laltak helyet a felolvasó asztalnál, köztük Jókai, s az előadások legnagyobb része Petőfi emlékének volt szentelve.

A tizenharmadik közgyűlést Komócsy József, a társaság alelnöke nyitotta meg elnöki beszéddel, a a melyben az idealizmusról szólt. Kiemelte, hogy a társadalomból az idealizmust kiirtani annyi volna, mint a gépezetet megfosztani olajától. «Kenyér! Buházat! Kényelem ! Szórakozás ! Elvezet!» ezek a refrainek, melyek a -nagy gépezet kerekeinek forgá­sából, a rithmus nélküli zajból kihallatszanak. Ez a gépezet dolgozik szakadatlanul. Nem fárad soha, csak kopik. De hogy tengelyében, rovátkáiban, eresz­tékeiben össze ne törjék : arra való az olaj. A társa­dalmat az idealizmus tartja össze s tartja örök moz­gásban. S az idealizmust hiába igyekeznek megsem­misíteni. Azért ne gúnyoljuk a kisebb tehetségeket, kik a nagyok megjelenése közt elterülő időközt be­töltik, mert ők tartják ébren az idealizmust, és sok­szor szivük vérével táplálják az ideált.

Ábrányi Emil olvasta föl ezután a titkári jelentést. Bevezetőleg a tudomány és irodalom egymáshoz való viszonyát fejtegette. Majd a társaság működé­séről adott számot. A Petőfi-ereklyék gyűjteménye tavaly is több becses relikviával gyarapodott s a társaság elhatározta, hogy a birtokában levő összes gyűjteményt e czélra készült külön szekrényben a magyar tud. akadémia palotájában fogja elhelyezni. Legnagyobb gazdagodás érte a társaságot e nemben Fischer Sándor tiszteleti tag, Petőfi német életrajz­irója részéről, a ki az egész Petőfi litteraturát fel­ölelő, nyomtatványokban és kéziratokban egyaránt meglepő példányokat tartalmazó könyvtárát a társa­ságnak hagyományozta.

A jelentés a Petőfi szellemének való hódolattal végződött, s igy szólt: Ez a végtelenül igazságt szerető, minden társadalmi gőggel és igazsággal szemben kíméletlenül őszinte, de az emberiség minden nemesebb vonásával szemben kimond-

i hatatlanul gyöngéd költői lélek, a lángész önérze-j tével és bátorságával merte hirdetni a jövendők i evangéliumát. Mást nem tisztelt, csak az egyéni

érdemet, mást nem szeretett, csak az egyéni szabad­ságot ; hazaszeretete ezért nem volt speczifikus és konzervatív, hanem radikális és az emberiség szere­tetébe olvadó, épen mint a Schilleré. Ezért kell Petőfit Schillerrel együtt örök időkre oda rubrikázni a «fiatalság* poétái közé, más szóval kimondani azt,

! hogy «érett férfiak »-nak e költészethez semmi közük. Legyen. Az ifjúság magas röptű idealizmusa meg­érdemli, hogy két ilyen költőt kapjon ajándékba. De sajnálok minden érett férfiút, a ki nem szereti a sza­badságot ugy, mint Petőfi és Schiller szerették; a ki

| nem gyűlöli a rosszat és nemtelent ugy, mint Petőfi

és Schiller gyűlölték ; a ki nem imádja a szabadság­ban, erényben, jóságban, műveltségben, munkában egy testvériségbe olvadó emberiséget ugy, mint Petőfi és Schiller imádták.»

A titkári jelentést is megéljenezték. Tolnay Lajos emlékbeszéde következett ezután a társaság elhunyt tiszteleti tagja, Fischer Sándor fölött, ki Petőfiről oly nagy terjedelmű német munkát irt. Először az Íróról rajzolt képet, ki oly szeretettel gyűjtött min­dent, a mi Petőfire vonatkozott, s aztán bámulatos kitartással fogott a munka megírásához. Könyvében — monda Tolnai — elkíséri Petőfit a bölcsőtől a sírig és el lehet mondani frázis nélkül: a sírtól az örökkévalóságig. Méltatta a 61 fejezetből álló nagy munkát, a melyen Fischer oly lázas sietséggel dol­gozott, mintha érezte volna, hogy napjai megszám-lálvák. Nem kereste a regényest, életet irt és valót; nem torzit, de nem is idealizál, nyugodt, mert igaz, hű, mert csak a hűség teremthet igaz alakokat. Nem félistennek, de egész embernek tünteti fel Petőfit. A munka utolsó részét nagy szenvedések közepett irta Fischer; anyja és testvérei nem egyszer találták őt félájultan, irataira borulva. A hatásos emlékbe­szédet hosszas tapssal fogadta a közönség.

A k öltemények és elbeszélések felolvasására kerül ezek után a sor.

Reviczky Gyula költeménye: «Pán halála», mely egy görög mondát dolgozott föl, azt, mikor Thamus nevű hajós Palodesz magaslatról elkiáltotta : «Meg­halt a nagy Pán», s erre mindenünnen sirás és jaj-veszéklós hangzott. Később a kereszténység ezt a mondát összeköttetésbe hozta a Megváltó halálával s Pán halálában a pogányság vesztének halálát látta. A hatással szavalt költemény uján I áratdy Antal ol­vasta föl a személyesen is jelen volt Vértessi Arnold «Hűség» czimü elbeszélését. E felolvasást is tetszészaj kisérte.

Majd Ábrányi Emil «Az öngyilkos visszatérése* czimű költeményét tapsolták meg. Az öngyilkos lel­kéről ir, mely odahagyja a testet, de visszavágyik a földre : az öröm, boldogság küzdelmek és szenvedé­sek hónába.

Jókai Mór lépett most a felolvasó asztalhoz. Riadó taps köszöntötte. A kitűnő iró a ((Tengerszemű hölgy» czimű uj regényéből olvasott föl egy fejezetet: «Az a nő, ki együtt jön velem.» Az 1848-iki márcziusi napokat elevenítette föl, mikor Jókai, Petőfi, Vas­vári és Bulyovszky a néphez intézendő kiáltványt (a 12 pontot) szerkesztették, mialatt Petőfi a «Talpra magyar!» költeményét irta. Potemkinnek hivták a szedőt, a ki e két korszakalkotó műből az első szót kiszedte. Mialatt a kiáltványt és a költeményt nyom­ták, Jókai szónoklatokkal tartotta a hatvani-utczán hullámzó néptömeget. «Nem atyámfiai, — szólt hozzájuk — nem az az igazi hazafi, a ki meg tud halni a hazáért, hanem a ki élni tud a hazáért!» Beszéde közben megeredt az eső s látva, hogy szá­mosan kinyitják esernyőiket, oda szólt hozzájuk: «ha már az esőcseppek ellen ernyőt feszíttek ki, mit fogtok kifeszíteni akkor, ha majd golyózápor esik ?» Az esernyők becsukódtak és a lelkesült haza­fiuk ott álltak az esőben, nem törődve, hogy átáznak. Milyen ujjongó lelkesedés, milyen tombolás volt ak­kor, mikor a czenzura mellőzésével a kinyomott pon­tok a nép kezei közé kerültek. «Hejh ! Te sajtósza­badság 1 » mondja a regényíró, be sokszor megha­raptál azóta, de én mindig áldom az órát, mikor a tojásból kikelni segítettelek !» Majd azt a lelkesedést

! ecseteli, mikor Bottenbiller polgármester kihirdette a népnek, hogy a tizenkét pontot magáévá teszi. Le­írja, mint szabadították ki Budán a megtört, félig megvakult Táncsicsot. E nap estéjén disz-előadás volt. «Bánk bánt* adták. A türelmetlen közönség a

! «Talpra magyar »-t akarta hallani. Egressy, egyszerű attillában a színpadra lépve, elszavalta a költeményt.

I ̂ Agtfe -a aainéaaek a Szózatok kesétek-énekeim' s a I közönség velük énekelt. Egyszerre mindenfelől az a i kívánság hallatszott: «Lássuk Táncsicsot!» Petőfi az ', akadémia páholyából beszélni akart a közönséghez, ; de a nagy zaj elnyelte szavait. Erre Jókai, ugy, a i hogy volt, sárosan a színpadra ment, hogy majd be-i szelni fog. Ekkor hozzá lépett Gertrudis szemólyesi-I tője Laborfalvy Bóza s egy nemzeti szinü kokárdát í tűzött a mellére. «Polgártársak! — szólt Jókai —

nincs itt Táncsics; otthon van családja körében, en­gedjétek a szegény embernek, hogy a viszontlátás örömeit élvezze.» É pillanatban eszébe jutott, hogy Táncsics vak,tehát nem igen élvezheti a viszontlátás örömeit. Fordított a dolgon, nehogy e komoly pilla­natban a közönség nevetésbe csapjon á t : «Látjátok

| e háromszínű kokárdát ? Ezt viselje mindenki, ezt : tűzzük keblünkre mindannyian. A három, szín kép-j viseli a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget.* i És mivelhogy annak, a ki kokárdát akart tűzni a . : mellére, haza kellett mennie, csakhamar kiürült a

színház. Másnap mindenki nemzeti szinü kokárdát I viselt s Laborfalvy Bóza odalépett Jókaihoz és kezet j szorított vele. Ez volt köztük a kézfogó, az eljegyzés \ pillanata. A költő még sok szépet és érdekeset mon­

dott el arról, mint kisérte őt a hűséges szerető asz-szony mindenüvé. Mikor minden el volt már veszve, ez asszony volt minden vigasztalója.

Perczekig tartott az éljenzés és taps, mikor Jókai | elvégezte a felolvasást. Komócsy József még a foly­

tonos éljenzés közt mondott köszönetet a közönség

2 . SZÁM. 188Í) . XXXVI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG 33 érdeklődéséért és Jókainak, a gyűlés fényének eme­léseért, kívánva, hogy még sok esztendőn keresztül részesüljön a társaság e szerencsében.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Gulisztán, vagy Rózsáskert, irta Szádi, perzsából

fordította dr. Erődi Béla. Kelet irodalmának legel­terjedtebb könyve ez, bölcs mesékkel, elmés erkölcsi tanulságokkal. Erődi Béla avatott tolla végezte a fordítást, s az ifjúsági irodalmat egy értékes művel gyarapította. Sejk Muszliheddin Szádi, a perzsa mo­ralista és didaktikus iró főkép e művével lett a kelet legnépszerűbb költőjévé, s a persa költők közül őt ismerte meg Európa is legelőbb. A nyugati orienta­listák közül sokan foglalkoztak Szadival, s jobbnál jobb ismertetések és tanulmányok jelentek meg róla. Csak magyar nyelven nem bírtunk még semmit róla. és tőle. Ezt a hiányt pótolta most dr. Erődi Béla a ((Rózsáskert» magyar fordításának közrebocsátásával, melyhez a költőről és műveiről szóló bevezetést csa­tolt. Maga a «Rózsáskert» tulajdonképen nem más, mint példázatok és adomák gyűjteménye, melyeknek tanulsága verses alakba van foglalva. A morális taní­tások szólnak a királyok erkölcseiről, a dervisekjel­leméről, a vágyakról, a szeremről és ifjúságról, a nevelésről, társadalomról stb. Kapható Singer és

"wolfher kiadásában, ára 1 frt 50 kr.

Ipolyi Arnold kisebb munkáinak gyűjteményé­ből az ötödik kötet hagyta el a sajtót a Franklin társulatnál. A boldogemlék ü szerző megbízásából Bunyitay Vincze rendezte sajtó alá a becses és tanul­ságos dolgozatokat és beszédeket. A közelebb meg­jelent kötet Ipolyi felolvasásait, szónoki műveit közli, az akadémián, a Szent-István-társulatban, a képző­művészeti-társulat közgyűlésein elmondott elnöki megnyitó beszédeket, főrendiházi felszólalását az országház góth stylben építése mellett. Egyetlen vallásos tárgyú beszédet találunk a gyűjteményben, azt, melyet a nagyváradi püspöki székbe iktatásakor intézett híveihez. E beszédek mindenike élénken tanúskodik Ipolyi nagy tanulmányairól, nemes, val­lásos felfogásáról, szilárd, hazafias érzelméről, s arról, hogy mennyire figyelemmel kisérte főleg 1880 óta a képzőművészet haladását hazánkban. Ezek a be­szédei a magyar képzőművészet fejlődésének adalékai maradnak későbbi idők számára. Ipolyinak mint a képzőművészeti társulat elnökének mondott beszédei képzőművészetünk' haladásának egy-egy sikerült ké­pét mutatják az olvasónak, ki, ha érdeklődik a magyar festészet és szobrászat fejlődése iránt, kétségkívül szívesen fogja olvasni Ipolyi e beszédeit is. A kötet­hez függelékül Ipolyi Arnold irodalmi munkásságát állítja össze Bunyitay Vincze 1845-től egész a főpap haláláig: 1886-ig. E függeléknek bizonyosan sok hasznát veszik azok, a kik Ipolyi életével, munkál­kodásával és hatásával behatóbban foglalkoznak. Az 574. lapra terjedő kötet ára 2 frt 50 kr.

A «L' Illustrazione Italiana» czimű olasz lapból vettük át mai számunk első képét, s fölhasználjuk •ez alkalmat, hogy azon olvasóinknak, kik az olasz nyelvet birják vagy tanulmányozzák, figyelmébe ajánljuk e derék lapot, mely nemcsak képei, de szö­vege által is kitűnő. Milanóban jelenik meg a Frat-telli Treves kiadó czégnéls hazai postahivatalainknál is megrendelhető.

Zola legújabb regénye. Az «Egyetemes Regény-tár* két utolsó kötetét Zola Emil *Alom» czimü uj regénye foglalja el. Ez nem a megszokott Zola, ez a vezeklő Zola, a ki megmutatja, Sogy tud egyébről is irni, mint a szennyes nyomorról, az aljas bűnökről.

Az «Alom» tárgya és kidolgozása poétikus. Egy fiatal lány szerelmét, ábrándozását irja le, ki

ártatlanságban növekszik csöndes, egyházias környe­zetben, nem érintve a hétköznapi, durva világtól. De az idill mellett a realista iró sem tagadja meg magát s leírásainak bősége, közbeszőtt egyháztörténelmi és műtörténelmi adatainak egész tárháza és alakjainak jellemzése még eddigi legmelegebb hiveit és ismerőit is bámulatra ragadták. «Ez a regény valóban tökéle­tesen szűzies lesz és kezébe adható a leányoknak is.»Irta egyszerű, de sokat mondó jellemzésül a szerző maga múlt évben. És igazat fog neM adni mindenki, a ki elolvassa. Az «alom* a Singer és Wolfher könyv­kereskedésében jelent meg két kötetben, s ára piros vászonkötésben 1 frt.

Révész Imre egyházi beszédei. Révész Imre debreczeni hírneves ref. lelkész és kitűnő egyházi szónok életében csak két kötetet adhatott ki eredeti

egyházi beszédeiből. A megboldogultnak fia, Révész Kálmán pápai theologiai tanár, most közrebocsátani készül a hagyatékot, három kötetre birdetvén elő­fizetést. Az első kötetben halotti beszédek, a máso­dikban ünnepi és alkalmi szónoklatok, a harmadik­ban közönséges egyházi beszédek lesznek. Egy-egy kötet előfizetési ára 1 frt 20 kr, a háromé együtt 3 frt 20 kr. s az előfizetési pénzek Pápára küldendők, Révész Kálmánhoz.

Grünwald Béla közigazgatási kézikönyvének harmadik kiadása legközelebb meg fog jelenni a Franklin-Társulat kiadásában négy vastag kötetben. A második kiadás a közigazgatási jognak az utóbbi öt év lefolyása alatt történt jelentékeny átalakulása következtében majdnem teljesen elavult s a közigaz­gatás terén működő tisztviselők érdekében egy ujabb kiadás vált szükségessé. Az ujabb kiadás olcsóbb lesz a második kiadásnál.

Folyóiratok. l\>tftizetek a termdtzettudoitldnyi köz-lányhoz, kiadja természettudományi társulat; januári füzet. Közli Hermán Ottó jeles tudósunknak a termé­szettudományi társulatban tartott felolvasását az északi sarkkör madár életéről. Ezt követi * Vezúv ás­ványairól, »Schmidt Sándortól; továbbá« A lövedéktől a levegőben előidézett tünemények lefotografálása* Riegl6r Sándortól. Ezenkívül kisebb közlezmények.— Az Arménia újévi füzete Szamosujvár két volt kép­viselőjét, kiket a hazai örménység is magának vall: Gajzágó Salamon legfőbb számvevőszéki elnököt és Simay Gergely nyűg. törvényszéki elnököt mutatja be életrajzban és arczképben. A ezikket Szongott Kris­tóf szerkesztő irta. Dr. Molnár Antal czikke követke­zik utána:«Keresztelő szent János az örmény egyház­ban.* Markovich Jakab folytatja II . Tigrán örmény­országi uralkodása történetét. — Közlekedés czimen uj szakfolyóirat indult meg a Hornyánszky-czég kiadásában, Gömöri Lajos szerkesztése mellett. Programmja felölel mindent, a mi a közlekedési ügy ágaiba vág. Havonkint jelenik meg 7—8 ives füze­tekben, előfizetési ára egész évre 6 frt.

Zeneművek. Nádor Kálmán zenemű-kereskedé­sében megjelentek «A Kanyargó Tisza mentém czimü népdal-kiadás 9—12. számai, két füzetben. A dalok czimei: «Nem szeretem az uramat*, tÉdes anyám kiállott a kapuba*, tCsillag ragyog, hold­világos az égbolt* és «Zavaros a Bodrog*. Kettő ezek közül Nádor Gyula eredeti szerzeménye. Egy füzet ára 30 kr. — Klöckner és Schlosz zeneműkereskedé­sében megjelentek: a Legújabb magyar népdalok két száma (16—17), ára 50 kr. Hogy tetszik? polka francaise Szende Józseftől, ára 72 kr.

KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia jan. 7-ikén ült össze

először az uj évben. Az első osztály ülése volt s Hün­falvy Pál elnök üdvözölte a tagokat. Az ülésnek két közérdekű tárgya volt.

Heinrich Gusztáv a régi magyar irodalom legköl-tőibb termékéről, az nArgirus királyfi és Tündérszép Ilona »-ról értekezett, melyről oly keveset tud az irodalomtörténet. Szerzője nevét: Gergei Albert, is csak a versfők tartották fenn. A költemény szép meséje most is él a nép közt, Erdélyben az oláhság is jól ismeri. Nem ismerjük Gergeit, nem ismerjük forrását, nem tudjuk eredeti-e, vagy fordított a bá­jos költemény. Most a románok vitatni kezdik, hogy az eredeti forrás az övék. A Rumánische Revue nArgir und Helén* czimmel Barac János román népköltőnek egy költői elbeszélését közölte német fordításban, még pedig azon megjegyzéssel, hogy e mű a rumén és magyar nép ajkán élő népmesének fel­dolgozása. Barac brassói születésű volt, jól tudott magyarul és 1848-ban hunyt el. Az ő «Argir és Helén* költeménye — mint Heinrich kimutatja — Gergei Albert költeményének alakilag szabad, de tartalmilag oly hü fordítása, hogy Barac még apró vonásokban, az elbeszélés stiláris fordulataiban sem mert eredetijétől eltérni. Heinrich azt hiszi, hogy Gergei valamely olasz mesét dolgozott föl, magyar népmese csak Gergei átdolgozása után lett. Gergei műve először valószínűleg a XIV. században jelent meg. — A figyelemmel hallgatott előadás után Vikár Béla, mint vendég, a gyorsírás történetéhez szolgál­tatott adatot, s egy múlt századból való gyorsírót j mutatott be Gáti István lelkészben, holott eddig csak 1821-től számítják a magyar gyorsírás történe­tét. Gáti pedig már az ő «szapora Írásmódja* szerint régen az előtt szórói-szóra leirta a debreczeni pré­dikátorok beszédeit. Még 1769—1772 közt gondolt ki szapora irásu jegyeket, de azokról szóló könyvét i csak 1820-ban bocsátotta közre, ily czimen: iA ste- i nografiának 1 -ső könyve. A tachyografia v. szapora irás módja, melyet mint a Pasigrafiának, Philo-sophica vagy Universalis nyelvnek is első vonásait közre bocsát zsengeképpen Gáti István. Pesten, Trattner János Tamás betűivel.» Ez a mű a szak­körök előtt merőben ismeretlen volt. Csak nem rég ; tatálta meg egy csonka példányát Schell Antal plé­bános. Teljes példányára Vikár egy helybeli ódon­könyvkereskedőnél akadt. Kitűnik ebből, hogy Gáti szapora írásmódja lényegileg ugyanazon alapra van fektetve, mint a ma világszerte s nálunk leginkább divó gabelsbergeri és stolzei stenografia, t. i. a közön­

séges irás betűinek egyszerűsítésére s egybeolvasztá­sára és a vokálisok jelképi kifejezése módjára. Ebben joggal mondhatjuk Gátit Gabelsberger és Stolze elő­zőjének. A felolvasó kegyeletes dolognak tartaná, ha az akadémia Gáti művéből uj kiadást rendezne. — Felolvasását megéljenezték s ezzel az ülés, me­lyen jelen volt Sátela Emil dr. finn tudós, a finn­ugor nyelvtudomány magántanára a helsingforsi egyetemen, — véget ért.

A földtani társulat legutóbbi ülésén dr. Staub Móricz tanulságosan értekezett arról a kérdésről, hogy földünk tengelye valamikor másképen állott, és más éghajlata volt száraz földünk egyes részeinek, mint most van. E fejtegetésre egy szép pálmalevél lenyomata adott alkalmat, melyet a nagyenyedi fő­iskola gyűjteményében őriznek, s melyet a Maros­völgyben találtak. A miocenkori flórák határozottan ama hypothesis helyessége mellett szólnak, melynek értelmében a földtengely sarkai a hosszú geológiai korszakokon belül megváltoztatták a helyüket. Már a miocénkor állatvilága mutat sajátságos, megfejt­hetetlennek látszó jelenségeket. Az emlős állatok és a korállok tropikus, a puha állatok subtropikus, a szárazföldi és édesvízi puha állatok meg a rovarok az alsó miocénben subtropikus, de a felső emeletben déleurópai; a madarak pedig egynéhány déli typust kivéve, tulnyomólag európai jelleget mutatnak. A növényzet is ily változó. Ama tény, hogy a hőmér-séki különbség északon a jelenkor és a miocénkor között sokkal nagyobb volt, mint dél felé, ez a föld történetében a legfeltűnőbb és legritkább tények egyike. Megfejtésére csak a csillagászok által megálla­pított hypothetist fogadhatjuk el, melynek értelmé­ben a sarkok megváltoztatták helyüket. Neumayr emez eltolódást 10 fokra becsüli; de Nathorst leg­újabb tanulmányában, melyben uj adatokat hoz Japán fossil flórájához, kimutatja, hogy ez eltolódás 20 fokot tett és Észak-Ázsiába esett, mi által a 70-ik szélességi fok a mai sark közelébe jutott és helyreállítja amaz összhangot, melyet az egymástól távol fekvő sark­vidékek harmadkori flóráiban tapasztalunk és meg­magyarázza Észak-Amerika eocenkorbeli flórájának sajátságos jelenségeit. Az ülésen még Halaváts Gyula és dr. Szontagh Tamás tartottak előadást, utóbbi a magyarádi és szánthói (hontmegyei) ás­ványvizek forrását ismertetvén.

M I Ú J S Á G . Mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink

a «Vasárnapi Ujsag» 1888. évi folyamának tar­talomjegyzékét. — Mint a külföldi nagyobb heti­lapok, pár év óta mi is csak az év befejezése után küldjük szét a tartalomjegyzéket, miután csak igy lehet gondosan és korrekten összeál­lítani.

Az uj királyi varpalota terveit a király megbízá­sából Ybl Miklós még a múlt évben elkészítette s a legapróbb részletekig kidolgozta. Ybl két tervet csi­nált, a mely szerint a jelenlegi kényelmetlen palota kibővítendő s átalakítandó volna. Ybl mindkét terv­nek a gipszmintáját is elkészíttette, s ezek a budavári Szt.-György-téren levő katonai szertárépület egyik földszinti termében vannak felállítva. A minta tizen­négy négyszögméternyi területet foglal el s madár­távlatban tünteti föl az átalakított királyi palotát és környékét —• ugy a pesti mint a budai oldalról. A palota kétféle mintája gépezet segélyével váltható föl s illeszthető a keretbe. Ybl a mintákat a jövő hó elején bemutatja a király ő felségének, ki valószínű­leg ekkor fog végkép dönteni az építkezés sorsa fe­lett. A minta, ha ő felsége megengedi, a jövő hónap­ban a közönség által is megtekinthető.

Stefánia főherczegné Abázziában. Stefánia trónörökösné igen jól érzi magát Abázziában, ugy hogy ott időzését is meghosszabbította. Az időjárás is kedvező volt a szép tengerparton.

József főherczeg népszerűségének természetes következménye az a sok hódolatteljes megemlékezés, a melyben karácsony estéje alkalmából évről-évre részesítik őt. A legutóbbi karácsony estéjén József főherczegről a többek között a néhai hires czigány-primás, Baloghnak lánya, Pusztainé is megemléke­zett és Selmeczről faforgácsból valóságos művészet­tel készült virágbokrétával kedveskedett a Faraó-utódok fenséges patrónusának. A főherczeg czigány nyelven irt levélben köszönte meg a megemlékezést és buzdította az asszonyt, hogy ezt a szép házi ipart csak folytassa továbbra is buzgósággal. A levélhez jókora pénzösszeg is volt mellékelve.

Nagy virágkiállítás József főherczeg tisztele­tére . Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület véd nőkének, József főherczegnek, a hazai kertészet buzgó pártolójának és Klotild főherczegasszony tiszteletére, tavaszkor Budapesten nagy virágkiállítást rendez.

34 VASÁRNAPI UJSAG. á. SZÁM 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.

Az egyesület választmánya nevében most Csáky László gróf elnök és E m i c h Gusztáv alelnök felhivást in téz tek a hazai virág- és kertkedvelő közönséghez. Teljes bizalommal fordul az egyesület a haza virág­kedvelő és kertészkedő közönségéhez, különösen fő­papjaihoz és nagybirtokosaihoz, a kik a hazai kerté­szetet nagyobb kertek föntartásával fejlesztik, kérve őket, hogy a kiállí tásban résztvéve, mutassák meg , hogy a nagyszerű példát, melyet József főherczeg margitszigeti , alcsuthi és fiumei kertjeivel adott , ők is követik, ők is tudnak a hazai kertészetér t lelke­sedni , hogy annak fejlődését előmozdítsák. Az Orszá­gos Magyar Kertészeti Egyesület a védnöki és az ál lami érmeken kivül egyesületi érmeket is tüz ki a kiállí tásra. Bővebb felvilágosításokkal az egyesület t i tkársága szolgál, Budapest , koronaherczeg-utcza 16. sz. a.

K i r á l y n é , m i n t l a p s z e r k e s z t ő . Eml í t e t tük már , hogy Mária Henrietté belga királyné pártfogása mel le t t folyóirat jelenik meg Brüsszelben, melybe a királyné álnév alat t maga is ir néha s az idén a t izenöt éves Klement ina herczegnö először közölt benne egy kis tárczaczikket. Most azt irják Brüsz-szelből, hogy Henr ie t t e királyné ezt a folyóiratot 'LaJeune Füle* (A fiatal leány) ezimmel ál landó­sítja s a lap ezentúl minden hónapban meg fog je­lenni . Magától értetik, hogy ez a «vállalat* n incs kitéve a megbukás veszélyének, m e r t n e m alapszik nyerészkedésen, egyébiránt a ta r ta lma oly jeles, hogy mindenki csak örömmel veheti kezébe. Henr ie t te királyné, a ki szenvedélyes színházlátogató, a főfel­ügyeleten kivül a színházi rovatot is maga vezeti a folyóiratban. Errő l levén szó, a minap az udvarná l a királyné mosolyogva megjegyezte, hogy ily körül­mények közt joga lenne szabadjegyet követelni a színházak igazgatóitól. A szerkesztőség, a m i n t lát­szik, nagyon előkelően lesz összeállítva, m e r t Car­men Sylrát, a román királynét, «szerződtette* belga kollegája s kötelezte arra, hogy m i n d e n számra egy verset küldjön be. Stefánia t rónörökösnével m o s t folynak az alkudozások ar ra nézve, hogy rajzokat küldjön a szemle számára s Mária Valéria főher-czegnővel is ugy áll a dolog, hogy bizonyosan belép a munkatársak díszes sorába.

A b ib l ia ford í tó s í r ja . Károli Gáspár, a híres ma­gyar bibliafordító hamvai 300 esztendő ó ta a gönczi (Abaujm.) temetőben p ihennek . Radácsi György sárospataki ref. theologiai t anár , a «Sárospataki La­pok* szerkesztője, mos t mozga lmat akar ind í t an i a magyar protestánsok körében, hogy Károli Gás­párnak közadakozásból mél tó s í remléket emel­jenek.

Előfizetési föltételeink : egész évre félévre negyedévre

A Vasárnapi Újság . , . frt 8.— frt 4.— frt 2.— A Világkrónikával együtt • 10.— € 5.— • 2.50

A Vasárnapi Újság és | Politikai Újdonságok ;

A Világkrónikával együtt « 14.— « 7.— • 3.50 Csupán a Politikai Újdonságok • 6.— « 3 . — i 1.50

A Világkrónikával együtt « 8.— « 4.— • 2.—

A V i l á g k r ó n i k á t a •Vasárnapi Újság» vagy «Pol. Újdonságok* előfizetői évnegyedre 50 kr., félévre 1 frt, egész évre 3 frt díj beküldése mel le t t rendel­het ik meg.

Az előfizetések a V a s á r n a p i Ú j s á g é s Po l i t i ka i Ú j d o n s á g o k k i a d ó h i v a t a l á b a , B u d a p e s t , e g y e t e m -u t c z a 4 . , küldendők. — Egyes előfizetések legczél-szerübben postautalvány által eszközölhetők, melyre bérmentesítésül csak egy darab öt krajczáros bélyeg szükséges.

Uj előfizetőink szíveskedjenek megrendelésüknél nevüket, lakhelyüket, valamint az utolsó postát vilá­gosan és olvashatólag k i imi . — Régi előfizetőink legczélszerübben ugy j á rnak el, ha czimszalagjaikból, melyek alat t lapjaikat kapják, egyet a postautalvány szélére fölragasztva, beküldőnek a kiadó-hivatalnak. — Külföldi előfizetésekhez kérjük a postailag meg­határozot t viteldíjat is csatolni. — Gyűjtőinknek t íz előfizetett példány u tán egy t isztelet-példánynyal szolgálunk.

12.- 6.-

HALÁLOZÁSOK. SzrrÁim BEBNAT a vág-beszterczei kerület ország­

gyűlési képviselője, a kormánypár t tagja e lhunyt 74 éves korában. Inkább a magán körökben, m i n t a ház üléseiben vi t t szerepet és szerzett köztiszteletet. F i a t a l éveiben Hon tmegyé t szolgálta, melynek

1849-ben alispána is volt. A szabadságharcz u tán soká külföldön tar tózkodot t . 1861 óta ál landóan Tren-csénmegye vág-beszterczei kerületét képviselte,

ÖKRÖSS BÁLINT, a tud. akadémia levelező tagja, királyi közjegyző, meghal t Budapes ten élete 60-ik évében, hosszas betegeskedés u tán . A szakmájába vonatkozó szakművek mellet t szépirodalmi munká­ka t is ir t . «Czinka Panna* czimü népszínművét pár hó előtt adták elő a kolozsvári színpadon. A magyar tudományos akadémia a jogirodalom terén kifejtett munkássága elismeréséül 1868-ban választotta meg levelező tagjainak sorába. 0 alapítot ta meg a "Jog­tudomány i Közlöny »-t s buzgó dolgozótársa volt a • Jog tudományi Szemle* czimü havi folyóiratnál! is . Az osztrák polgári törvénykönyvhöz i r t kommen­tá l ja m a is közkézen forog, magyar magánjoga, me­lyet az 1848-iki törvényhozás és az országbírói ér-értekezlet nyomán irt , négy kiadást ér t már .

Gr. LÁZÁR MIKLÓS tör ténet í ró , ki főleg az erdélyi részekre vonatkozó ada toka t gyűj töt te és dolgozta föl, 70 éves korában meghal t . M ü v e i : »A gróf Láza-család*, Kolozsvár, 1858. «Székely ispánok és al­ispánok*, 1881. A Századokban (1887—1888.) .E r ­dély főispánjai* czimen az 1540—1711 közt él t főispánok életrajzait közié. Kéziratban hagyot t h á t r a egy kész becses művet«A székely székek főkapitányai* czimon, továbbá tömérdek jegyzetet , melyek becses genealógiai és históriai ada toka t ta r ta lmaznak. Az e lhunyt gróf főkormányszéki hivatalnok volt a sza-badságharczig, mikor nemzetőr-főhadnagy le t t . Az ujabb időben a közélet terén keveset szerepelt , ki zárólag tudományos kutatással foglalkozván.

E lhuny tak még a közelebbi n a p o k b a n : Uzom B É L D I GBRGELT, Aranyosszók és Maros-Torda megyék volt főispána, a magyar - román határ igazí tó b izot tság elnöke, he tvenkét éves korában , Kolozsvárit , és Vörösmar ton t emet ték el. — MIHÓK SÁNDOR, a kereskedelmi min isz té r ium levéltári igazgatója, ki­nek nevét szélesebb körökben ösmerték, m i n t egy nagy gonddal összeáll í tott évkönyvnek, a »Magyar Compass»-nak szerkesztőjét, ö tvenkét éves korá­ban Budapes ten ; — ugyan i t t MUNIR BEJ, volt török főkonzul.s ho l t tes té t Kons tan t inápolyba szál l í tot ták; — id. GRECSÁK KÁROLY, Grecsák Károly országgy. képviselő és lapszerkesztő édes atyja, 61 éves korában m ú l t évi, MOSSONYI ANTAL, a nemz. muz. könyvtárának laboránsa, pontos t i sz tv ise lő ; id. TOMKA KÁLMÁN, a Zay és Pállffy János-féle grófi u rada lmak nyűg. fel­ügyelője, 70 éves korában . — SZANDTNER GUSZTÁV, jeles gazda, k i m i n d e n kiál l í táson k i tün te téseke t nye r t mintagazdaságának terményeivel , 58 éves, Nyi t ramegyében . — TARNAI KÁROLY ügyvéd, ki Jász­berényben tekintélyes szerepet tö l tö t t be, 46 éves. — HÁMOS LAJOS, a gömörmegyei közélet egyik tevékeny tagja, 75 éves, ;Berzétén. — Dr. BINDER KÁROLY kör­orvos, Szent-Ágotán. — SÁNTHA I S T V Í N , plébános Szobatisten. — APACS ANDRÁS lelkész, 63 éves, Gör­csönben. — Zagoni A L B U ENDRE lelkész, Kis-Boros-nyán . — GULÁCSI EGYED földbirtokos, az iskolaügy előmozdítója, Szobránczon. — TOLOK JÁNOS királyi járásbiró, Tulok Benő országgyűlési képviselő édes atyja, Szombathelyt . — HOLLÓSY ISTVÁN, volt l ippai főszolgabíró, Buziáson. — Tatrossi TATBOSSY PERENCZ, 73 éves korában, végelgyengülés következtében Deé-sen. — Kaszási SZABÓ ANDOR, m. kir. honvéd-száza­dos kezelőtiszt, 54 éves korában Gyulán. — HORVÁTH MÓRICZ földbirtokos és nógrádmegyei bizot tsági tag, 73 éves, Váczott . — PAITS TIVADAR, a komáromi görög kelet i egyházközség tanítója, 84 éves korában . — BOGÁCS BERTALAN, kir. postaigazgatósági tiszt, 57 éves, N.-Szebenben. — SCHWEINITZFR József pénzügyigazgatósági nyűg. hivatalnok, 82 éves, Te-mesvár t t . — PÖLTENBEBG GDIDO, Pö l t enberg E r n ő néhai honvédtábornok és aradi vé r t anú fia, a család utolsó férfi-tagja, 4:2 éves korában, Budapes ten . — SOBSICH FEBENCZ, fővárosi ügyvéd, 69 éves. — SÖN-NENFELD JÓZSEF, a nagyváradi kereskedői kar egyik becsült tagja.

FLÜCK JÁNOSNÉ, szül. Rauschmann Janka asszony, F luck János nyűg. minisz ter i tanácsos neje, Budán , élete 72-dik évében. — Özv. VÁGHY LAJOSNÉ szül. Schmid t He rmin , a fővárosi Lipótváros egyik tek in­télyes fűszerkereskedésének tulajdonosa, 57 éves. — Özv. BBÓZIK ENGELBEBTNÉ szül. Bauer Francziska asszony, élete 72-ik évében, Brózik Engelber t kir . t e l ekkönyweze tő és Brózik Károly buda i főreálisko-lai t a n á r édes anyja, M.-Szigeten. — BABIÁN JÁNOSNÉ szül. Stanil la Anasztázia, Bar ián Atanáz fővárosi ügyvéd édes anyja, • 67 éves, L ippán . — SZTOLLÁB MÁTYÁSNÉ, szül. Való Erzsébet , Sztollár I s tván fővá­ros i t a n í t ó édes anyja, 74 éves, Váczott . — Özv. PATASITS JÁNOSNÉ szül. Schmidt A n n a élete 63-dik évében Budapesten. — Dr. GLÜCK MIKSÁNÉ szül. Sugár Amália, orvos neje, Mező-Kövesden. — BAGDI JÁNOSNÉ, szül. Ónodi Mária, ref. lelkész neje, 30 éves, Gáborjánban.

SZERKESZTŐI MONDANIVALÓ. V e s z p r é m . J . J- A szép verset köszönettel vettük. D . J . E heti számunkra már későn érkezett, s így

jövő hétre kellett halasztanunk az ismertetést. R a o h e L Bajos dolog oly tárgyat, melyből egyszer a

legjobbat oly művész mint Arany János alkotta meg, újra fbivenni! Csak egyenlő erővel lehet versenyre szállani. Drámaírók nem próbálkoznak a Macbeth, Othello vagy Hamlet tárgyával. Ez a Rachel elég tisz­

tességes darab volna — ha nem volna olyan elődje ! így jobb abbahagyni.

R ö v i d r u h á s l á n y k a . Csinos, a gondolat is, kivi­telben is — bár ez utóbbi még némi simítást eltűr. Sort kerítünk rá.

U . K . beküldött verse (1811) bírhat némi (bár az igazat megvallva nem nagy) irodalomtörténeti érdek­kel, de irodalmi értékkel ma már egyátalán nem. Azért mi nem is közöljük. Talán a «Pigyelő» irodalomtörté­neti közlöny vagy más, az ilyes forgácsokat szedegető és összegyűjtő vállalat közölheti.

C s . C s . (M. V.) Az a kisebb baj (bár az is baj), hogy a név ilyen m e m költői*. Nagyobb az, hogy a versek is bizony gyengécskék. Nincs bennök sem erős gondolat, sem mélyebb érzés. Szók, szók, szók. S még azok is hibásak néha. Pl. egyiknek a 2. sorában "be­lőled* ki és bár, «magadból* helyett. Mivel nem elő­ször találkozunk, megmondhatjuk, hogy e téren nem Ígérhetünk valami határozottabb sikert működésének.

N e m k ö z ö l h e t ő k . Uj év. Az üldözött. — Szép szemek. Kávéházban. Ne dobd. Bírálók.

K r i t i k á n a l u l . Búzavirág. — Menj el már, oh menj, Ó-Év.

KÉPTALÁNYOK. í.

A »Vasárnapi Újság* múlt évi 53-ik számában kö­zölt képtalányok megfejtése: 1. Öntudatlanul. 2. Fe-

SAKKJÁTÉK. 1527. számú feladvány. Feigl M.-től.

SÖTÉT. — s a r a s®

8 7

n—nn—nn—HP fmfmrm

PÉ J « . f j j l l _ » n m míg. mi -ff-ÉT^fftf

WWWi M B a b e d e f g h

VILÁGOS.

Világos indul s a harmadik lépésre matot mond.

A z 1 5 2 0 . s z á n m f e l a d v á n y m e g f e j t é s e Winter-Wood E. J.-töl.

Megfej tés . Világos. Sötét. Világos. b. Sötét.

1. He4—g3 Kf4—e3 (a) 1. g4—Í3: -1. Hg3—fi f Ke3—f-1 i. Fb4-d6 f . . . K. t. sz. 3. Bhl—h2 mat. 3. Va8—a7—g8 mat.

n / « i i . « 1. . . — Kf4—g3:(b) 2. B h l - g l f— K. t. sz. 3. F. mat.

H e l y e s e n f e j t e t t ék m e g : Budapesten : K. J. és F. H. — Andorfi S. — Kovács J. — Az Erkel-sakktársaság nevében r Exner K. — Miskolczon: Rudnyánszky Géza. — A pesti

sakk-kör.

HETI-NAPTÁB, január hó. Sáp Katholikus es protestáns Görög-Orosz > Iraelita

13JT. JF 1 Vidor e. a. F 1 Vidor 1A Jau 1889. 11 14 H. Bódog vértana Bódog 2 Szilveszter 12 15K. Pál remete Mór 3 Malakiás pr 18 16 S. Marczel vt. Marczel 4 70 apostol 14 17 C. Antal rem Antal 5 Teopempt 15 Fák 8. 18P. Piroska sz. ; Piroska 6 Gpiphania 16 19S. Kanut vt. :Sára 7 Iván k. sz. J 17 Sah. J.

Htldváltozásai: (V Holdtölte 17-én 6 óra 53 pk. regg.

Felelős szerkesztő : H a g y M i k l ó s . (L. egyetem-tér 6. szám.) •

Farbige SeidenstofTe von 60 kr. Iiis fi. 7.65 p. Met. — glatt und gemuster t (circa 2500 versch. Fa rben und Dessins) — versendet roben- und stück-weise portó- und zollfrei das Fabrik-Dépőt G. H e n n e -b e r g (K. und K. Hoflieferant), Z ü r i c h . Muster um-gehend. Briefe kosten 10 kr. Portó.

s^.^-^im

N 3. SZÁM. 1889. BUDAPEST. JANUÁR 20. X X X V I . ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és I egész évre 1 2 írt I „ . . . . ; „ „ . „ . „ , „ : „ ,

„ . . „ . „ , . „ , > ̂ * ~ Csupán a VASÁRNAPI UJSAG í .... POLITIKAI ÚJDONSÁGOK egyfitt: J fél évre _ 6 " 1 felévre

| eges. évre 8 frt ^ ^ > p o L m R A 1 U J D 0 N B A O 0 K , j égés. évre 6 \ félévre ...

Külföldi előfizetéBekhez a postailag meghatározott viteldíj is ceatolandó

FUCHS GUSZTÁV. 1816—1888.

AK Ö Z É L E T férfiai közü l n e m csak azok é r d e ­m e l n e k az u tókor tó l h á l á s megemlékezés t , a k i k n e k h o m l o k á r a a ha rezok t e r é n , a p o ­

l i t ika i k ü z d e l m e k po rond ján , a t u d o m á n y o k és m ű v é s z e t e k vagy nagy j e l en tő ségű fölfedezések m e z e j é n szerze t t é r d e m e i k é r t a po l i t ika és m ű ­ve lődés - tö r t éne t g é n i u s z a fon h e r v a d h a t a t l a n k o s z o r ú t ; de m e g é r d e m l i k a kegyele tes m e g e m ­lékezés t azok is , a k ik a békés , za j ta lan , de ugy az egyesek, m i n t egész n é p e k és n e m z e t e k jó l ­l é t é n e k valódi a lap já t képező e r n y e d e t l e n m u n k a meze j én elől járva, a po lgár i foglalkozások s ikeres e l l á t á sában , a po lgár i köte lességek l e lk i i smere t e s te l jes í tésében honf i t á r sa iknak buzd í tó p é l d a gya­n á n t m u t a t h a t ó k föl.

E z e k közé t a r tozo t t B u d a p e s t fővárosának az az é r d e m e k b e n megőszü l t po lgá ra , a k i egy foly­t o n o s m u n k á b a n tö l tö t t , a kö te lességek te l jes í té­sének s a jó tékonyság g y a k o r l a t á n a k szen te l t h o s s z ú é le t u t á n e n a p o k b a n köl tözöt t örök n y u g a l o m r a , kisérve n a g y s z á m ú b a r á t a i n a k , t i sz te lő inek őszinte gyászá tó l s m i n d a z o k á ldá­sától , a kik h a s z n o s t evékenységének t a n ú i va -l á n a k .

Fuchs G u s z t á v a Szepességről B u d a p e s t r e t e l epede t t család ivadéka . 1816. j ú l i u s 21 -én szü le te t t , m i n t fia F u c h s Keresz té ly t ek in t é lye s d o h á n y g y á r o s n a k . I skolá i t B u d a p e s t e n kezdé , Lőcsén folytatá s h a z a t é r v e , a filozófiai e lőadá­soka t a b u d a p e s t i e g y e t e m e n h a l l g a t á ós p e d i g a z o n czélból , h o g y i roda lmi l á t k ö r ü k ö n y v k e r e s ­k e d ő n e k képezze ki m a g á t . E z e l h a t á r o z á s a a ty j ának a k a r a t á v a l is t a l á lkozván , s ó g o r á n a k , K i l i án György akkor i egye temi könyvkereskedő­n e k üz l e t ébe lépet t . Közbejöt t k ö r ü l m é n y e k a z o n b a n n e m enged ték a k ö n y v á r u s i p á l y á n m a ­r a d n i a . Az a ty ja á l ta l a n e g y v e n e s évek elején a l a p í t o t t s m a is köz t i sz te le tben élő t e s tvé rbá ty ja , F u c h s Rudo l f á l t a l á tve t t és veze te t t d o h á n y g y á r o ly l e n d ü l e t e t ve t t , hogy az ü z l e t veze tésében szükségessé vá l t az erő szapor í t á sa s igy F u c h s G u s z t á v , m i n t t á r s , bá ty ja üz l e t ébe l épe t t s ekkor i n d u l t m e g a k é t tes tvér n a g y o b b t evékenysége az a n y a g i a k t e r é n .

C s a k h a m a r az egyesülés u t á n , szövetkezve a P h i l i p p s - t e s t v é r e k h o l l a n d i ke reskedőkke l , m e g ­a l ap í to t t ák a F u c h s - t e s t v é r e k M a g y a r o r s z á g n a k első n a g y sz iva rgyárá t , u g y a n a z t , m e l y a teréz­város i s ip - és Kaz inczy -u t czák közöt t i n a g y te l ­k e n m á i g is fönnál l s m e l y e t egész a m o n o p ó l i u m

behoza t a l á ig a Fuchs - t e s tvé rek közösen vezet tek. A d o h á n y m o n o p o l i u m behoza t a l ako r ugy a d o h á n y ü z l e t e t , m i n t a sz ivargyára t á t kel lvén adn iok , a n n a k m e g v á l t á s á u l j e l en t ékeny összeg­gel ká rpó to l t a t t ak s dohány-nagy tőzsdé t is k a p ­t ak . F u c h s G u s z t á v akkor földbir tokot vásá ro l t T o l n a m e g y é b e n s azon n é h á n y évet v i sszavonul t -s á g b a n tö l tö t t , c s u p á n a gazdá lkodásnak élvén.

D e m é g az ö tvenes években b i r toká t e l adván , i smé t B u d a p e s t r e köl tözöt t s H e c k e n a s t Gusz t áv ­val , e t ek in té lyes n y o m d á s z s z a l és könyvkiadóva l s ké sőbb a ((Vasárnapi Ú j ság»-nak is k iadó jáva l bo rüz le t e t ny i to t t , me ly lye l a z o n b a n J86(í-bí\n fö lhagyot t .

E k k o r kezde t t n a g y o b b m ó r t é k b e n foglalkozni a közügyekkel , kü lönösen a fővárosnak s az i t t en i ágostai evangé l ikus egyháznak az ügyei ­ve l , m e l y e k k ö r ü l e l i smerés re m é l t ó t evékeny­séget fejtett ki . Egész h a l á l á i g egyik legbuzgóbb tag ja volt a t ö rvényha tóság i képvise le tnek, me ly ­n e k p é n z ü g y i és gazdaság i fontos b izo t t sága iban előkelő szerepe t j á t szo t t . Öt b iz ták m e g a leg­fontosabb k ikü lde tésekke l s b á n n i n e h é z felelős­séggel j á ró m e g b í z a t á s t m e g n y u g v á s s a l te t tek le az ö kezébe , m e r t t u d n i l ehe t e t t , hogy az övénél l e lk i i smere te sebb kezekbe n e m tehe t ik .

N é m e t levén ifjúkori neve lése , a bizot tságok­b a n e le in te n e h e z é r e ese t t m a g á t kel lőleg kife-

F U C H S G U S Z T Á V . Hirscli Nelli rajza.