AMagyarország történelmét vé-gigkísérô viharokban a koraizeneélet dokumentumai (kot-

ták, hangszerek) kevés kivétellel meg-semmisültek, így a régi korok kutatása-kor másodlagos forrásokra, illetve atárstudományok (régészet, nyelvészetstb.) eredményeire támaszkodhatunk.A magyar mûzene létezésének kezde-tétôl elválaszthatatlanul egybefonódotta népzenével, ezért egyedül a népzenekutatása teszi lehetôvé, hogy az isme-retlenségbe veszô századokba mégisbelelássunk. A népzene ugyanishosszú idôn át meg tudta ôrizni a régidallamok lényegét, vagy legalább a stí-lusukat. A máig fennmaradt magyarnépdalkincsrôl az énekek dallamvona-la, hangterjedelme, szótagszáma, díszí-tettsége és az elôadásmód alapján vi-szonylag pontosan megmondható,hogy melyik népdal melyik történelmikorból származik, s ha az elmúlt száza-dok során némileg variálódott is a dal,a mai változatban mindig felismerhetô-ek a keletkezés idejének jellemzôi.

A XIX-XX. század fordulóján létre-jött úgynevezett „új stílus” alapvetôeneltér valamennyi korábbi „régi stílustól”emelkedô, kupolás szerkezetû, zárt

formájával, hosszú dallamsoraival,nagy ambitusával. A régi stílusok – bára dalok születési ideje, tematikája, elô-adásmódja és földrajzi elterjedtségeigen különbözik egymástól – azonosakaz ereszkedô dallamvonal használatá-ban. Ily módon egyaránt a régi stílusokközött tartjuk számon a honfoglalás

(896) elôtti korból származó siratókat, aközépkori eredetû duda- és kanásztán-cokat és a XVIII. században keletkezettdúr és moll hangnemû dallamokat.

Az 1000. évi magyar államalapításelôtti évszázadok zenéjérôl szinte sem-miféle feljegyzés nem maradt. Csaksejtjük, hogyan hangozhatott a sámán-szertartás közben mondott ének, vagyaz ôsök emlékét ôrzô epikus ének. Ahonfoglalás elôtti idôkbe vezet vissza ahalottsiratás népszokásának zenéje: azErdélyben élô pentaton sirató és azegész magyar nyelvterületen ismert di-atonikus sirató. Eredetileg nemcsak si-ratásra használták e dallamokat, kü-lönféle rituális vagy epikus szövegek-hez társították ôket. Így a hôsök életét,dicsôséges tetteit és halálát megörökí-tô úgynevezett hôsi énekek is hasonlóformában hangozhattak el.

Magyar zenetörténet

KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

2001. 1. SZÁM

Magyarország gazdag zeneéletével, kiváló, világszerte híreselôadóival elôkelô helyet vívott ki magának a nála jóval nagyobb,több évszázados zenei hagyományokkal rendelkezô országokközött. A magyarság a kis nemzetek közé tartozik, mégis zenei„nagyhatalomként” emlegetik. Ezt az elôkelô minôsítést nem voltkönnyû megszerezni, hiszen a magyar nép viharokkal teljestörténelmének tragikus eseményei a zeneéletet is befolyásolták. Azavartalan, folyamatos fejlôdés feltételeinek hiánya azonban csakideig-óráig állhatott a haladás útjába; a tehetséges muzsikusok min-den korban úrrá lettek a nehéz körülményeken és bekapcsolták azországot Európa zenei vérkeringésébe.

M

Kottás misekönyv a XIV. századból

A X. század második felében amagyarság beleilleszkedett Európagazdag kulturális szövedékébe. Elô-deinknek a zene terén a legnagyobbkihívást az jelentette, hogy úgy kellettbefogadni az új értékeket és elérniegy magasabb kulturális színvonalat,hogy közben megôrizzék sajátossága-ikat és ne adják fel önmagukat. A ke-reszténység felvételének, elterjedésé-nek és megerôsödésének óriási szere-pe volt a magyar zene fejlôdésénekszempontjából: ez gyökereztette mega gregorián éneket, a kor egyszólamúmagas mûvészetét hazánkban. A má-sik zeneileg fontos tényezôa középkori iskolavolt, mely a „musica” te-kintélyét a mûvelôdésegész területén érvényesí-tette. A középkori diáknaka mindennapi énekóránkellett megtanulnia az is-tentiszteleten énekelt dal-lamok százait, s ezekenkeresztül a zenei írás-ol-vasást és a zeneelméle-tet is. Az egész országotbehálózó iskolarendszere tekintetben egységesvolt, s a székesegyházakáltal fenntartott és a legki-sebb falusi iskolákban lé-nyegében azonos liturgiaiés zenei anyagot sajátítot-tak el a tanulók.Így alakulhatott kia gregorián zené-nek egy sajátosanmagyar változata.Egyre több dí-szes kóruskönyv,kódex készültegyedi magyar kot-taírással. Bátran ál-líthatjuk, hogy a középkori Magyaror-szágon a zeneismeret minden iskolá-zott ember mûveltségéhez hozzátar-tozott, s bár általános tankötelezett-ségrôl nem lehetett szó, a templo-mokban a nép jelenlétében és részvé-telével felhangzó mindennapi kórus-éneklés az egész országban azonoszenei mûveltségi alapot teremtettmeg.

A korszak világi zenéjérôl gyéreb-bek az emlékeink. Kottás forrásunk

sajnos nincs, az irodalmi feljegyzések-re és a népzene emlékezetére támasz-kodhatunk. Középkori okleveleinkszemély- és helynevei gyakran utalnakhangszerekre és zenészfoglalkozások-ra (Sípos, Dobos, Igricfalva, Regtelekstb.), ami az ünnepi és a szórakoztatómuzsika elterjedését is mutatja. A ma-gyar uralkodók szívesen látták udva-rukban a külföldi vendégmuzsikuso-kat. Több neves trubadúrköltô és né-met Minnesänger fordult meg a ma-gyar kirá-

lyok palotáiban. Gaucelm Faidit ésPeire Vidal 1198-ban érkezhettek Imre(1196-1204) udvarába a király ifjúaragóniai feleségének kíséretében.Oswald von Wolkenstein (1377-1445)Zsigmond uralkodásának idején(1387-1437) járt Magyarországon. Ezarra utal, hogy a lovagkor legfejlettebblírai zenéje nálunk is otthonra talált.

A késô középkor nagy gazdaságiés társadalmi változásai a zenei életreis hatással voltak. A régi egyházi köz-

pontok mellett új városok indultak vi-rágzásnak, s mind nagyobb megbe-csülés övezte a kultúrát. Tovább élt agregorián zene korábbi hagyománya,de emellett egyre nagyobb igény tá-madt a többszólamú éneklésre. Kez-detben a gregorián dallamokat két-szólamban adták elô és kibôvítettékôket kis betétversekkel. Ez a gyakorlatmár a XIII-XIV. században meghono-sodott. Ennél fejlettebb többszólamú-ság volt, amikor az önálló dallamok-hoz második, harmadik ütemezett-rit-mizált szólamot fûztek. A királyi és fô-

papi udvarokban a kor legfej-lettebb németalföldi

motettastílusában kom-ponált mûvek is meg-szólaltak.

A XV. század má-sodik felének egyikleggazdagabb éslegmûveltebb eu-rópai uralkodójaHunyadi Mátyás(1458-1490) volt. Ki-rályi kápolnájánakkórusa 40 muzsi-kusból állt, s – minta Budára látogató

pápai énekkar ve-zetôje leírta – ez az

énekkar létszámábanés minôségében vete-

kedett a pápai vagy aburgundiai udvaregyüttesével. Má-tyás udvarában ját-szottak hangszereskamarazenét is,ezek kottája sajnosnem maradt fenn.A zeneszerzôk és

az elôadók valószí-nûleg külföldi, elsô-

sorban itáliai és flamand mûvészek le-hettek. A király ugyanis a magas szín-vonal érdekében számos külföldi ze-nészt és énekest szerzôdtetett, s ígyidôzött a udvarában több neves kor-társ muzsikus, köztük a flamand zene-szerzô Jacques Barbireau (1408 k.-1491), a kor legjelentôsebb itáliai lant-mûvésze Pietro Bono (1417-1497) és ahíres énekes-zeneszerzô JohannesStockem, ô 1481 és 1487 között mû-ködhetett Mátyás zenei együttesében.

2 MAGYAR ZENETÖRTÉNET

Stulhoff Sebestyén 1770-ben fejezte be a tihanyi Bencés Apátság orgonájánaképítését

MAGYAR ZENETÖRTÉNET 3

Ezt a sokszínû, gazdag zenei vilá-got törte össze erôszakosan a törökuralom (1524-1686) és az ország há-rom részre szakadása. Az ország kö-zépsô területei török kézre kerültek, azeneélet itt gyakorlatilag megszûnt. Agregorián éneklés még vegetált né-hány évtizeden át, majd a XVII. századelejétôl végképp elnémult. Ám újabbesélye támadt a színvonalas egyszóla-mú éneklésnek, amikor 1540 táján ha-zánkban mûködni kezdtek az elsôprotestáns reformátorok. Eleinte a régilatin liturgikus énekeket fordították lemagyar nyelvre, késôbb azonban aprotestáns énekgyakorlatban a versesnépének, az egész gyülekezet általénekelhetô, sok versszakból álló dí-cséret vált uralkodóvá.

Ez idô tájt keletkezett a korszak újegyszólamú énekkultúrája, a históriásének repertoár. Hosszú versekben(„krónikákban”) énekelték meg a törté-nelmi eseményeket, a Bibliából vettbuzdító példázatokat és a „széphistóriá-kat”. A históriás dallamok fôként szájha-gyomány útján terjedtek, de szerencsé-re fennmaradt két korabeli kottásnyomtatvány, melyek közül az egyik aleghíresebb história-énekes, Tinódi Se-bestyén krónikáit foglalta könyvbe(1554).

A XVI-XVII. századi magyar zené-ben meghatározóvá vált az egyszóla-múság. A késô középkorban kibonta-

kozó magasabb mûvészi értékû mûze-nei gyakorlat csak néhány elszigetelthelyen, – elôször az erdélyi fejedelmekudvarában – élhetett tovább. Az országkeleti felében létrejött Erdélyi Fejede-lemség a Habsburg császár és a törökszultán közt ügyesen egyensúlyozvaviszonylagos önállóságra tett szert, s je-lentôs részben hozzájárult a szuverénMagyarország tudatának megôrzésé-hez. Ezt szolgálta a középkori királyiudvar nosztalgikus utánzása is. Az er-délyi fejedelmek – János Zsigmond

(1559-1571), Báthori István (1581-1586) és különösen Báthori Zsigmond(1588-1598) – mûvészetpártolása szé-les földön ismert volt, sok rangos kül-földi zenész dolgozott udvarukban,vagy ajánlott nekik mûveket. Közéjüktartozott Palestrina (1525 k.-1594) és azelsô orgonaiskola szerzôje, GirolamoDiruta (1550 k.- ?). Több éven át Er-délyben mûködött Lassus (1532 k.-1594) olasz származású tanítványa,Giovanni Battista Mosto (1550 k.-1596), aki Velencében megjelent elsô

A fertôdi Esterházy-kastélyban a zenei életet Joseph Haydn irányította

Az Európa szerte ünnepelt Liszt Ferenc koncertjét I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is megtekintette

madrigálkötetét Gyulafehérvári mad-rigálok-nak nevezte, arra utalva, hogygazdag polifonikus mûvei az erdélyiudvar kórusa számára készültek.

E korban élt és alkotott a kiemelke-dô magyar zenész, Bakfark Bálint(1506 ?-1576) lantmûvész és zeneszer-zô is. Mûveinek elsô kötete Lyonban(1553), a második Krakkóban (1565)jelent meg. Publikációinak címébenbüszkén vállalja erdélyi származását.Bakfark korának ünnepelt lantvirtuózavolt, európai uralkodók kegyeit élvez-te, költôk énekelték meg dicsôségét.Mûvészete döntôen járult hozzá ahangszeres zene magyarországi felvi-rágzásához, önállóvá válásához.

A Habsburg fennhatóság alatt lévôúgynevezett királyi Magyarország (azország északi része, a Felvidék és Nyu-gat-Dunántúl) dinamikusan fejlôdôhatármenti városkáinak mûvelt polgár-sága elsôsorban az egyházi zenén ke-resztül került kapcsolatba az európaizenekultúrával. Ez a kontaktus jól ki-mutatható például az egykori Pozsony(ma Bratislava), Sopron, Bártfa(Bardejov), Lôcse (Levoca) zeneéleté-ben. Az egyházi hatóság (püspök, káp-talan) és a városi vezetés egyaránt jólképzett, fizetett zenészeket alkalma-zott a templomokban és a városi ün-nepségeken. A 8-10, késôbb 10-15 fôs„capellák” néhány énekesbôl, vonós

játékosból, orgonistából és karmester-bôl álltak, s a toronyôrökkel (fúvóshangszeresekkel) kiegészítve szólaltat-ták meg a 4-5 szólamú reneszánszmotettákat, a hangszeres „concertáló”mûveket, sôt késôbb a barokk stílusúegyházi kompozíciókat is.

A XVII. század végén, a 150 éves tö-rök uralom alól felszabadult, leromboltországban a kulturális élet is újjáépítés-re szorult. A zenében ez az újjáépítés azúj európai barokk stílus meghonosítá-sát kívánta meg. Ehhez külföldi mintákátvételére és sok külföldi zenészre voltszükség. A XVIII. század elejétôl egyretöbb püspökség ékesítette a liturgiát dí-szes barokk, késôbb bécsi klasszikus

4 MAGYAR ZENETÖRTÉNET

Erkel Ferenc arcképe 1861-bôl

Kubista portré Bartókról az 1920-as évekbôl Jelenet a Fából faragott királyfi címû balettból

A Magyar Himnusz elsô taktusai

zenével, majd megjelentek a jól képzetthazai zeneszerzôk kompozíciói is. Agyôri székesegyház igen tekintélyeskottatára egyebek mellett AntonioCaldara (1670-1736), majd a századmásodik felében Johann BaptistVanhal (1739-1813), Joseph (1732-1809) és Michael (1737-1806) Haydn,Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791), Karl Ditters von Dittersdorf(1739-1799) és a néhány évig Gyôrbenis mûködô Johann Albrechtsberger(1736-1809) mûveit tartalmazza. A kor-szak talán legkiemelkedôbb magyarzeneszerzôje, Istvánffy Benedek (1733-1778) 1766-tól irányította a gyôri szé-kesegyház zenei együttesét. Hasonlóan

gazdag repertoár és mûködési formajellemezte a törökök kiverése után újjá-épített pécsi, veszprémi, szombathelyi,székesfehérvári, egri és váradi püspök-ségeket is.

A mûzene pártolása az egyházakonkívül elsôsorban a fônemességnek álltmódjában. A mintát az ország legelô-kelôbb családja, az Esterházy-családadta. A hercegi rangot szerzettEsterházy Pál (1635-1713)Kismartonban (ma Eisenstadt) zene-kart alapított, s az ô neve alatt jelentmeg a Harmonia Caelestis, egy 55 egy-házi kantátából álló gyûjtemény, a ma-gyar barokk zene elsô dokumentuma.A család Pált követô nemzedékei to-

vábbfejlesztették az együttest. 1727-tôla neves bécsi komponista, GregorJoseph Werner (1693-1766), majd1761-tôl közel harminc éven át JosephHaydn volt a zenekar karmestere. Ez apezsgô zeneélet azonban nem volt ál-talános az országban, csak egy szûktársadalmi körre terjedt ki. Az iskolá-zott középréteg nem részesült korsze-rû zenei képzésben, sôt sokszor ellen-ségesen viszonyult a mûzenéhez.

A XVIII-XIX. század fordulóján Eu-rópa nyugati felében fejlett polgári tár-sadalmi viszonyok alakultak ki. A ke-let-közép-európai népek számára ezaz idôszak a nemzeti öntudatra ébre-dés ideje volt. A magyar felvilágosodás

MAGYAR ZENETÖRTÉNET 5

Kodály Zoltán otthonában Jelenet a Háry János címû daljátékból

Bartók Béla az Egyesült Államokban

Farkas Ferenc kiváló zeneszerzô és tanár 70-ik születésnapján egykori tanítványai,s majdani kollégái – Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kurtág György, Petrovics Emil, VassLajos, Szokolay Sándor és Kocsár Miklós – körében

vezetô ereje, a köznemesi réteg isfontosnak tartotta a kultúra nemzetijellegét. Hol kereshette ez a nemzedéka zene magyar vonásait? A megelôzôszázadok hazai mûzenéjében nem voltsemmi igazán sajátos magyar hagyo-mány. E sajátosságot sokan a népdaltutánzó „népieskedô” zenében véltékfölfedezni, s így a köznemesek kedvü-ket lelték a népies mûdalban és a ma-gyar nótában.

Volt azonban egy megfoghatóbb,értékesebb „nemzeti” zenei anyag: aXVIII. század végi magyar tánczene. Ahangszeres gyûjteményekben találunkolyan dallamokat, amelyek a nyugatiharmónia- és formavilágot ötvözik arégi magyar tánczene hagyományai-

val. E táncokat olyan díszítôelemek ésritmusmotívumok jellemzik, melyekvalóban sajátosan magyar jellegûek.Ezt a zenét nevezzük verbunkosnak. Averbunk eredetileg katonák toborzásá-hoz járt férfitáncot jelentett, de késôbbönálló táncdarabbá válva kiinduló-pontja lett a XIX. századi magyar zeneinyelvújításnak. Mivel ezt a zenét elsô-sorban cigánybandák játszották, sokan– tévesen – a cigányzenével azonosí-tották, s ezt a tévhitet Liszt Ferenc1859-ben Párizsban megjelent A cigá-nyokról és a cigány zenérôl Magyaror-szágon címû könyve tovább erôsítet-te. E muzsikának ugyanakkor semmiköze a cigányság valódi népzenéjéhez,amely a nem zenész cigányok tömege-inek saját énekkincse.

Az eredeti cigányzene kimondot-tan vokális, a dalok általában cigány-magyar vegyes szövegûek. A muzsi-kus cigányok ugyanakkor mindenüttjátsszák környezetük zenéjét, átveszikaz adott területre jellemzô hangszere-ket és elôadási stílust, így a XIX. szá-zadban is a nyugati mûzene egyretöbb elemét sajátították el és ötvöztéka korábbi korok magyar tánczenéjével.A cigányok jellegzetes, szeszélyes, ér-zelmekre ható játékmódja szinte bár-mely egyszerû dallamot „cigányzené-vé” tehet.

A virtuóz cigány muzsikusok – kö-zöttük például a híres prímás BihariJános (1764-1827) – hírnevet szereztekitthon és az 1830-as évektôl kezdve,magyar mecénások által támogatva

külföldön is. A század elsô felébenszinte valamennyi magyar vagy Ma-gyarországon mûködô külföldi kom-ponista – Lavotta János (1764-1820),Csermák Antal (1774-1822), Rózsavöl-gyi Márk (1789-1848), Ruzitska Ignác(1777-1833), Joseph Bengráf (1745? -1791), Ferdinand Kauer (1751-1831)megírta a maga Verbungját, MagyarTántzát, Magyar Nótáját. A verbunkosstílus elemei bekerültek a vokális ze-nébe, s a korábban csak hangszeresmuzsikára jellemzô ritmika és orna-mentika megjelent a színpadi zenébenaz operában és a mûdalban, ígyEgressy Béni (1814-1851), SzénfyGusztáv (1819-1875), Simonffy Kál-mán (1832-1881) és mások darabjai-ban is. E motívumok a kamarazene és

6 MAGYAR ZENETÖRTÉNET

A Csárdáskirálynô címû operett elôadása az egri Gárdonyi Géza Színházban

Lehár Ferenc

Kálmán Imre családjával

a szimfonikus irodalom megújításábanszintén fontos szerepet kaptak. Ez amuzsika a köztudatban erôsen kötô-dött a „magyarság képhez”, amit az isbizonyít, hogy több kiváló nyugati ze-neszerzô – Joseph Haydn, Ludwig vanBeethoven (1770-1827), WolfgangAmadeus Mozart, Carl Maria vonWeber (1786-1826), Hector Berlioz(1803-1869), Johannes Brahms (1833-1897) -mûveiben az ekkoriban szintedivattá váló „magyaros” színt mindig averbunkos hangvétel alkalmazásávalfejezte ki. Berlioz Rákóczi-indulójavált e darabok közül a legismertebbé.

A magyar romantika, amely a köl-tészetben is a megnemesített népkölté-szetet érezte nemzetinek, a mûzenévéemelt verbunkosban ünnepelte az új,nemzeti zene megszületését. A ver-bunkos mellett természetesen a szín-vonalas európai mûzene is gyökereteresztett a magyar városokban. Egyretöbb helyen hoztak létre zenei intéz-ményeket, és egyre nagyobb közön-ség elôtt léptek fel a rangos elôadómû-vészek. A XIX. század folyamán sokfe-lé elterjedt a házimuzsikálás, városi ze-neiskolákat alapítottak, megindult akottakiadás és a hangszergyártás, ze-nei újságokat jelentettek meg, és pezs-gôbb lett a hangversenyélet. Pozsony-ban, Sopronban, Pesten, Kolozsvárott,majd más városokban is rendszeresenjátszottak operákat, s a század elejétôlhonos szûkkörû házi hangversenyeketfelváltották a mai értelemben vett nyil-vános, belépôjegyes koncertek. A

megélénkülô hangversenyélet magá-val hozta az elôadómûvészet és muzsi-kusképzés fejlôdését.

A verbunkos és az európai magasmûzene egybefoglalására tett több si-kertelen kísérlet után a szintézis a nagyformátumú muzsikusnak, Erkel Fe-rencnek (1810-1893) sikerült a századelsô felében. Erkel mûveiben(Hunyadi László, Bánk bán) szólaltmeg elôször a magyar nyelv az opera-színpadon, mégpedig olyan zeneinyelven, amely a nyugati operákéval isösszemérhetô volt. Nem véletlen, hogya Bánk bán címû opera zenei stílusátkissé olaszosnak találták a korabelikülföldi kritikusok. Erkel darabjainak

MAGYAR ZENETÖRTÉNET 7

Ferencsik János és Jehudi Menuhin közös budapesti kon-certjükön 1964-ben

Közös gyakorlás – Ránki Dezsô és Kocsis Zoltán 18 évesen,1970-ben

Fischer Annie, a XX. század egyiklegkiválóbb magyar zongoramûvésze

Cziffra György zongora-mesterkurzusaa keszthelyi Festetics-kastélyban

A zeneszerzô és zenekutató Lajtha László

sikerét – politikai idôszerûségük mel-lett – azzal aratta, hogy az általa kifej-lesztett magyar zenei nyelvet az egészestét betöltô operák „magyar” jelenete-inek jellemzésére használta, és kiválódramaturgiai érzékkel ötvözte azt afrancia és olasz operák stílusával.

Az új magyar mûzene Liszt Ferenc(1811-1886) életmûvében teljesedett ki.Liszt az 1830-1840-es években virtuózzongoristaként és zeneszerzôkéntegész Európát elkápráztatta. Miután az1838-as pesti árvíz idején rádöbbent,hogy hol vannak a gyökerei, Magyaror-szágon is többször hangversenyezett.Ettôl kezdve elôadómûvészetével,kompozícióival, közéleti szereplésével,sôt pénzzel is segítette a magyar zeneiélet fejlôdését. Liszt emellett széles ho-rizontú világpolgár volt, aki hazafias ér-zéseit az egyetemes zenetörténet legki-válóbb alakjaihoz méltó színvonalontudta kifejezni. Mûveiben tökéletesegységet alkotott a legmagasabbrendûeurópai romantika és a magyar hagyo-mány. Liszt darabjai révén így vált azegyetemes zeneirodalom részévé aXIX. század magyar zenei öröksége. Ekorban Magyarország – Liszt mellett –legnevesebb zeneszerzôje GoldmarkKároly (1830-1915) volt, aki nemzetkö-zi hírnevét mindenekelôtt operáivalalapozta meg.

A XIX. század második felében Bu-dapest fejlett zeneéletéével az európainagyvárosokkal egyenrangú központ-tá vált. Operaháza, zenekarai, hang-

versenytermei és az itt tevékenykedôneves karmesterek – köztük ArturNikisch (1855-1922) és Gustav Mahler(1860-1911) – a kontinens élvonalábaemelték a magyar fôvárost. A budapes-ti Zeneakadémia világhírû elôadómû-vészeket nevelt, megjelent a zenekriti-ka és a zenetudomány is.

A XIX. század utolsó évtizedeiben –amikor a fejlettebb nyugati országok-hoz hasonlóan már a népzene elhalásá-val kellett számolnunk – a népkultúrautolsó nagy fellobanásában formálódottki az újstílusú magyar népdal. A mezô-gazdasági idénymunkákkal járó nagynépmozgások (a summások vándorlá-

8 MAGYAR ZENETÖRTÉNET

Sir George Solti büszke volt magyar származására

Sebestyén Márta népdalénekes

Placido Domingo és Rost Andrea duettjebudapesti koncertjükön

A hagyományokat ôrzi és gazdagítja a2000-ben fennálásának tizedik évfor-dulóját ünnepelt Száztagú Cigányzenekar

sa) és a szülôhelytôl távoli vidékekenletöltött kötelezô katonáskodás egya-ránt segítették az új népdalok elterjedé-sét. A népzenei új stílus nem jelentettea régi stílusok pusztulását, elfelejtését.Vikár Béla (1859-1945), a nagy néprajz-tudós gyûjtései alkalmával egy-egy falu-ban teljes virágzásában és változatossá-gában találta népzenei kultúránkat.

A XX. század kezdetére a magyarelôadómûvészet nemzetközileg elis-mertté vált, s idehaza is értô, mûveltközönséget nevelt. A hazai és külföldizenészek „jövés-menése” elôsegítetteegy olyan elôadói kultúra megerô-södédét, amely hagyományos értéke-ket közvetített, de nyitott volt a mo-dern zenei áramlatok iránt is.

A századfordulón Magyarországonnagy népszerûségre tett szert az ope-rett mûfaja. A derûs, szórakoztató,ugyanakkor kissé érzelmes francianagyoperett mintájára létrejövô éne-kes-táncos bécsi operetteket – FranzSuppé (1819-1895) és ifjabb JohannStrauss (1825-1899) mûveit – csakha-mar kiváló magyar darabok követték.Szerzôik – Lehár Ferenc (1870-1948),Kálmán Imre (1882-1953) és HuszkaJenô (1875-1960) – nevét hamar fel-kapta a világhír, népszerûségük szintenapjainkig töretlen.

A zenei élet sokszínûsége ellenéreaz 1920-as években Kodály Zoltán(1882-1967) kifogásolta, hogy zene-kultúránk felülrôl épül: van jó opera-házunk, vannak kiváló elôadómûvé-szeink, de nincsenek jó énektanárokaz iskolákban, s a vidék elhanyagolt.Kodály sokat tett a zenei közélet be-tegségeinek orvoslásáért. Az 1890-esévek végén, Vikár Béla népdalgyûjté-seinek hatására fordult a történelmileghiteles, igazi magyar népzene felé.1905-tôl 1914-ig bejárta a Felvidéket ésErdélyt, s az onnan hozott népdalok

megváltoztatták zenei és emberi világ-képét. Hivatásának tekintette, hogy amagyar népdalkincset összegyûjtse,tudományosan tanulmányozza, majd –az iskola útján – beillessze a minden-napi mûveltségbe.

Kodály zeneszerzôként a késôro-mantikus hagyományt a magyar nép-dalok világával ötvözte. 1920 után el-sôsorban vokális komponistaként al-kotott. Nagy számban írt énekkari mû-veket, ezeken kívül két oratórium(Psalmus Hungaricus, Budavári TeDeum), két színpadi játék (Háry János,Székelyfonó) és sok szólisztikus dal tar-tozik életmûvéhez. Kodály nevét kom-pozíciói mellett a személyéhez kap-csolt „Kodály-módszer” tette világszer-te híressé. Pedagógiai témájú tanulmá-nyaiban számtalanszor hangsúlyozta,hogy a személyiség formálásában, a ki-egyensúlyozott, értékes, mûvelt emberéletében és értékrendjében a zene – asaját nemzeti hagyományokat közvetí-tô népzene és az igényes, magas szín-vonalú mûzene – rendkívül fontos sze-repet játszik. Ezért foglalkozott oly fá-radhatatlanul a gyermekek, az ifjúságzenei nevelésének kérdésével, s ennekszolgálatába állította pedagógiai céllalírt zenemûveit is.

A modern zene és a magyar népze-nei hagyomány világraszóló szintézisétBartók Béla (1881-1945) érte el. Bartóka zenetörténet legjelentôsebb alkotóiközé tartozik, életmûve a világ zenei-rodalmának fontos része. Ifjú korában

MAGYAR ZENETÖRTÉNET 9

1983-ban mutatták be Szörényi Levente és Bródy János István, akirály címû rockoperáját

A magyarországi jazzélet egyik legeredetibb mûvésze, Binder Károly

A hun vezérrôl szóló rockopera bemu-tatója 1993-ban volt

mint nagyszerû zongorista és ígéreteszeneszerzô tûnt föl. 1905-tôl az ô ér-deklôdése is a népzene irányába for-dult, gyûjtôutakra indult Erdélybe, aDunántúlra, de kutatta a szomszéd né-pek népzenéjét is. Világhírû zongoris-taként Magyarországon, Európa szinteminden országában és az USA-ban iskoncertezett. Hihetetlen munkabírásúzseni volt. Rendszeres, hetente leg-alább 8-10 órát fordított a népzenei le-jegyzésre, gyakran adott hangversenyt,s közben jelentôs mûveket komponált.

Bartók zenéje „modern alkotás”.Túllépett az elmúlt évszázadok hang-nem-világán, s mint nyugat-európaikortársai, felszabadította a hangrend-szer tizenkét hangját, új zenei rende-zôelveket keresett. A magyar népze-ne tanulmányozására építve a nép-dalok alapmotívumai és ritmusképle-tei segítették hozzá Bartókot a meg-oldáshoz. Világhírû mûvei közé tar-tozik három színpadi darabja (A kék-szakállú herceg vára címû opera, Afából faragott királyfi címû táncjátékés A csodálatos mandarin címû pan-tomim), valamint zenekari ciklusai,hat vonósnégyese, a Cantata profa-na, három zongoraversenye, a He-gedûverseny, a Zene húros hangsze-rekre, ütôkre és cselesztára, a Mikro-kozmosz címû zongoradarab-soro-zat, a vonószenekari Divertimento ésa nagyzenekari Concerto.

Bartók és Kodály kortársa és a ma-gyar zene megújításáért folytatott mun-kában harcostársa volt Dohnányi Ernô(1877-1960), aki fiatalkori sikeres zon-gorista pályafutása után a legjelentô-sebb budapesti zenei intézmények –Zeneakadémia, Filharmóniai Társaság– vezetôjeként sokat tett a kortárs mu-zsika, fôként Kodály és Bartók mûvei-nek propagálásáért.

Weiner Leó (1885-1960) kompozí-ciós stílusára a romantikus mesterek ésa magyar népzene egyaránt hatottak. Amagyar kamarazene-tanítás kimagaslóegyénisége, számos világhírû hangsze-res mûvész ôt tartja mesterének.

Kodály és Bartók meghatározó ha-tást gyakorolt az egész XX. századi ma-gyar zenére. A zenei élet jellegét és a fi-atalabb zeneszerzô-nemzedék mun-kásságát egyaránt az ô mûködésük ha-tározta meg.

A második világháború után a szo-cialista rendszerben a komolyzenemegbecsülésére ügyelt a hivatalos ide-ológia, de az állam (lényegében akommunista párt) irányítását el kellettfogadni. A népzenekutatást és a zene-tudományt az állam anyagilag támo-gatta. Ennek a gondoskodásnak az áraazonban a diktatúra tudomásul vételevolt személyi és szakmai tekintetbenegyaránt. A zeneszerzôket elzárták amodern zene áramlataitól, s a hivataloskultúrpolitika a haladó irányzatok he-lyett egy konzervatív, népies, „közért-hetô” zeneszerzést kívánt látni-hallani.

Az elnyomás elôl az 1950-es évek-ben néhány jelentôs zeneszerzô, pél-

dául Veress Sándor (1907- 1992), ké-sôbb Ligeti György (1923- ) külföldreemigrált. Mások – köztük a francia ori-entációjú Lajtha László (1892-1963) – abelsô emigrációt választották. A fiata-lon elhunyt Járdányi Pál (1920-1966)kompozícióiban felfedezhetjük a szer-zô népzenei munkásságának nyomait,míg néhányan, például Kósa György(1897-1984), sikeresen alakították kiegyéni, mégis közérthetô stílusukat.

Az állami gondoskodás, valamint amindenki számára elérhetô és megért-hetô zene igénye a zeneszerzésen kívül

a koncertéletet és a zenepedagógiát isérintette. A hivatalos kultúrpolitika tá-mogatta, hogy a hangversenyéletbe be-vonják az amatôr muzsikálást, s ez a tö-rekvés megegyezett a Kodály által meg-hirdetett „Legyen a zene mindenkié!”eszme megvalósulásával. A zenetanítás-ban elôtérbe került a népdalok, népdal-feldolgozások és az egyszerû, népiesstílusú kórusmûvek oktatása. A kibon-takozó kórusmozgalom valóban szélesrétegek számára jelentette a zenével va-ló találkozás lehetôségét.

Az 1960-as évektôl az állami irányí-tás mérséklôdött, lehetôség nyílt a kül-földi modern zeneélettel való kapcso-lattartásra. Elôbb a dodekafón, majd a

szeriális technika, az aleatória, s mégkésôbb a minimálzene talált hazai kö-vetôkre.

Az olyan iskolateremtô mesterekéletmûvében, mint Farkas Ferenc(1905-2000) és Szervánszky Endre(1911-1977), a Bartók-hatás mellettmár a dodekafónia befolyása is érvé-nyesült. E kettôs hatás alatt kezdte pá-lyáját Kurtág György (1926- ), aki matalán a legismertebb hazai zeneszerzôkülföldön. A két Kodály-tanítvány, Ma-ros Rudolf (1917-1982) és SzôllôsyAndrás (1921- ) korosztályuk lege-

10 MAGYAR ZENETÖRTÉNET

Semmelweis Tibor hangszerkészítô mesteregy gordonka felújításának fogásaitmutatja be tanítványának

Berény Róbert Csellózó lány (1928) címûképe a XX. századi magyar festészet egyiklegismertebb alkotása

gyénibb stílusú, kiváló komponistái.Az opera – és általában a vokális zene– legtermékenyebb magyar mûvelôjePetrovics Emil (1930- ) és SzokolaySándor (1931- ), akik Balassa Sándorral(1935- ), Bozay Attilával (1939-1999) ésDurkó Zsolttal (1934-1997) együtt so-kat tettek a sajátosan magyar kortárszenei anyanyelv megteremtéséért.Decsényi János (1927- ), Sári József(1935- ) és Soproni József (1930- ) biz-tos mesterségbeli tudáson alapuló, ko-herens életmûvet alkotnak.

Az 1970-ben alakult Új Zenei Stú-dió tagjai – Jeney Zoltán (1943- ), SáryLászló (1940- ), Vidovszky László(1944- ), Dukay Barnabás (1950- ), Se-

rei Zsolt (1954- ) és mások – a magyarzenei életben korábban ismeretlenkülföldi példák – Erik Satie (1866-1925), John Cage (1912-1992) – köve-tésével új áramlatot indítottak el a ma-gyar zeneszerzésben. Az Új Zenei Stú-dió tagjai, akik aktív elôadómûvészek,nagy súlyt fektettek a kortárs zene elô-adói hátterének megteremtésére és azértô közönség kinevelésére. Az 1970-es évektôl kezdve nagy lehetôséget je-lentett a modern zenét kedvelô ifjúságszámára a külföldi kortárszenei feszti-válokon való részvétel lehetôsége(Varsói ôsz, Darmstadt stb.).

Az 1980-as években feltûnt újabbzeneszerzô-csoport tagjai – OrbánGyörgy (1947- ), Vajda János (1949- ),Selmeczi György (1952- ) ésCsemiczky Miklós (1954- ) – régebbikorok stílusait és mûfajait idézik nosz-talgikus hangvételû, a nagyközönségszámára könnyebben befogadhatódarabjaikban.

A modern komolyzenéhez ha-sonlóan a jazz is csak az utóbbi évti-zedekben foglalta el méltó helyét ahazai hangversenyéletben és az ok-tatásban. Bár már a század elejétôlmûködött nálunk jó néhány nevesjazz-zenész és együttes, szervezettjazz-életrôl, a zenei intézményrend-

szer által támogatott koncertekrôl,klubéletrôl, rendszeres hanglemezki-adásról, jazzmuzsikusok képzésérôlcsak az 1970-es évek óta beszélhe-tünk. A magyar jazzmûvészet azutóbbi két évtizedben idehaza éskülföldön is jelentôs hírnevet szer-zett. Nemzetközileg ismert szólisták(Berkes Balázs, Binder Károly, DésLászló, Deseô Csaba, Lakatos Antal,Pege Aladár, Szabados György,Szakcsi Lakatos Béla, Tomsits Ru-dolf, Vukán György) és együttesek(Benkó Dixieland Band, Kôszegiegyüttes, Super Trió) tûntek fel fesz-

tiválokon, hangversenyeken és le-mezeken.

Az 1970-es évek belpolitikai eny-hülésének légköre kedvezô lehetôsé-get teremtett a magyarországi táncház-mozgalom megindulásához is. A mo-dern kultúrától elzárt – elsôsorban Er-dély területén található – kis falvakbanvégzett népzenei gyûjtômunkára és afalusi muzsikusoktól megtanult hagyo-mányos hangszeres játékra építettetáncházát a Sebô együttes két vezetôjeSebô Ferenc (1947- ) és Halmos Béla(1946- ). A magyar népzene és nép-tánc újjáélesztése elsôsorban a városifiatalság körében vált igen népszerûvé,s ennek köszönhetôen számos eredeti

népzenét játszó együttes (Kolinda,Mákvirág, Muzsikás, Téka, Vízöntô,Vujicsics) és népdalénekes (Budai Ilo-na, Faragó Laura, Ferencz Éva, LovászIrén, Sebestyén Márta, Szvorák Kata-lin) tûnt fel és vált sikeressé idehaza éskülföldön.

A XX. század végének technikaifejlôdése – az egyre jobb minôségûhanghordozók elterjedése – háttérbeszorította (szorítja) az aktív muzsiká-lást, de egyúttal megteremtette azelektronikus zene mûvelésének lehe-tôségét.

Politikával átitatott zeneéletünk

MAGYAR ZENETÖRTÉNET 11

Ybl Miklós tervezte az 1887-ben felépült budapesti operaházat, amely nemcsak zenei élményeket nyújtó elôadások színhelye, hanemrendszeresen otthont ad társasági rendezvényeknek és báloknak is

komoly változásokon esett át az1989-es rendszerváltás idején. Az újidôk elôszele jónéhány évvel koráb-ban érezhetô volt a könnyûzene te-rületén: a rock-muzsika már az 1960-as években is a politikai ellenállásegyik szimbóluma volt. Az addig szi-gorúan tiltott, s ezért szinte ismeret-len nyugatikönnyûzeneistílust sajáto-san magyarszínnel és tar-talommal gaz-dagították atáncdalfeszti-válokon és a„Ki mit tud?”vetélkedôkönfeltûnt együt-tesek (Illés, O-mega, Loko-motiv GT, Fo-nográf), és szó-l ó é n e k e s e k(Katona Klári,Koncz Zsuzsa,Kovács Kati,Zalatnay Sarol-ta, Máté Péter).Az 1980-as é-vek közepétôla rockzene új-ra divattá vált,ezúttal dramatikus formában. Azegymás után születô rock-operák ésoratóriumok (a XIX. század nemzetioperáihoz hasonlóan) nem feltétle-nül zenei kvalitásaiknak, hanem el-sôsorban történelmi, vallásos, illetvenépi tematikájuknak köszönhetik si-kereiket (Szörényi Levente – BródyJános: Kômíves Kelemen, István a ki-rály, Fehér Anna, László és Édua, A

kiátkozott; Szörényi Levente-LezsákSándor: Attila; Tolcsvay László-Müller Péter: Mária evangéliuma).

A komolyzenében a korábbinál na-gyobb szabadság ellenére ugyanúgy ér-vényesül az átpolitizáltság, mint a mûvé-szet más ágaiban vagy az irodalomban.A zenei élet szereplôi között is folyik a

harc a közönségért és a médiáért. A piac-gazdaságra való áttérés az intézmény-rendszer átalakulásához vezetett: 1990után megszûnt az állam monopolhelyze-te a koncertrendezés, a kotta- és lemez-kiadás, a mûvészeti együttesek fenntar-tása terén. Az állami támogatás látványoscsökkenése után minden zenei intéz-mény számára elsôdleges feladattá vált amûködéséhez szükséges anyagi feltéte-

lek megteremtése, s így megnôtt a támo-gatók, mecénások szerepe. Kétségtelen,hogy a felsorolt nehézségek nem kizáró-lag a magyar zeneéletre jellemzôek, ha-nem világjelenségek.

Az elmúlt évtizedek problémái elle-nére büszkék lehetünk arra, hogy Ma-gyarországot a muzsika hazájának tart-

ják külföldön,és számos kivá-ló zeneszer-zônk, filmzene-szerzônk (Ró-zsa Miklós1907- 1995), va-lamint a magyarzenei elôadó-mûvészet világ-szerte elismertképviselôi –Doráti Antal(1906-1988) ésSolti György(1912 -1997 )karmesterek,Végh Sándor(1912-1997) he-gedûmûvész ésk a r m e s t e r ,Fenyves Loránd(1918- ) hege-d û m û v é s z ,Eötvös Péter(1944- ) karmes-

ter és zeneszerzô, Cziffra György (1921-1994), Kocsis Zoltán (1952- ), Ránki De-zsô (1951- ) és Schiff András (1953- )zongoramûvészek, Perényi Miklós(1948- ) gordonkamûvész, Marton Éva(1943- ), Sass Szilvia (1951- ), PolgárLászló (1947- ), Rost Andrea (1962- )operaénekesek – tanúsítják a magyarzenekultúra magas színvonalát.

Dobszay Ágnes

A „Tények Magyarországról” címûkiadványsorozatban 1996 óta megje-lent számok (Interneten elérhetôk):

– Állami intézkedések a magyaror-szági cigányok társadalmi integrá-ciója érdekében

– Nemzeti és etnikai kisebbségekMagyarországon

– Magyarország története– Történelmi egyházak Magyaror-

szágon– A Magyar Honvédség

– A NATO-tag Magyarország külpo-litikája

– Az új évezred küszöbén– Magyarország és az Európai Unió

kapcsolatai– Magyarország és az Európa Ta-

nács– Utunk keletrôl a mai hazába– Magyarország és a NATO– Az 1956-os Magyar Forradalom– Magyarország hozzájárulása az

egyetemes kultúrához

– Magyarország oktatásügye– Magyarország és lakói– A Magyar Köztársaság nemzeti

ünnepei– Nemzeti szimbólumok– A magyar kultúra ezer esztendeje– Magyar gyôzelmek az olimpiai

játékokon– Nemzeti és etnikai kiesbbségek

Magyarországon– Magyarország és az Európai Unió– Magyar származású Nobel-díjasok

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTÉRIUMÁNAK HONLAPJA ELÉRHETÕ A HTTP://WWW.MFA.GOV.HU CÍMEN.

KÉPSZERKESZTÉS ÉS DESIGN: SZALIPSZKI ENDRE • NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS ÉS NYOMÁS: INNOVA-PRINT KFT.

Kôrösfôi Kriesch Aladár A mûvészetek szökôkútja címû freskója díszíti a Liszt Ferenc nevétviselô zenemûvészeti egyetem épületét