Á r a : 5 f — Ft

K I S S Z E G E D I I R O D A L O M T Ö R T É N E T

XIII. Szeged művelődéstörténetének már a XVIII.

század első felétől eleven tényezője a helyi közép- és felsőoktatás. A piaristák híres in-tézetének nemcsak az egy Dugonics volt nö-vendéke. A derék atyák 1763-ban pl. egy földhözragadt csizmadia fiát (Révai Miklós), 1807—1808-ban pedig egy kecskeméti takács-mester gyermekét (Katona József) oktatták a tudományokra Szegeden. 1792 és 1849 kö-zött a piarista rend szegedi tanintézete a Délvidék egyetlen és diligenter frequentált főiskolája volt, egyetemmé azonban nem nő-hetett át. Az universitas gondolata majd csak a kiegyezés után vetődik fel. 1879-től kezdve hivatalosan is, az évszázados óhaj azonban csak 1921-ben teljesül: okt. 10-én megnyitják a szegedi egyetem első eszten-dejét.

Az egyetem — elsősorban bölcsészettudo-mányi kara, irodalomtörténeti és nyelvészeti intézetei révén — korán elhódítja a Kultúr-palotától a tudományos centrum szerepét, s lassan a szerkesztőségek helyett is falai kö-zött szerveződik az ú j irodalom. A 20-as, il-letve a 30-as évek első felében a bölcsészeti kar József Attilát, majd Radnóti Miklóst mondhat ja hallgatójának, s az ő nagy nevük mögé egy-egy nemzedéket, mozgalmat is oda kell képzelnünk, mint pl. a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumáét. A professzori kar nem volt méltatlan a klasszikussá lett tanít-ványokhoz. Dézsi Lajos, Mészöly Gedeon, Sik Sándor vagy Zolnai Béla híre nem oly tündöklő ugyan, mint pl. az egykor ugyan-csak Szegeden tanító világszerte ismert ma-tematikus Riesz Frigyesé, vagy a Nobel-díjas biokémikus Szent-Györgyi Alberté, nem vitás azonban, hogy szakterületüknek ők is kiváló munkásai voltak. '

József Attilát nemcsak kicsapták a szegedi egyetemről! 1924. őszétől 1925. nyaráig szabá-lyos egyetemi polgár volt, hatalmas energiá-\ a l vetette magát tanulmányaiba, évfolyam-társai közül hamar kivált tehetségével filozop-terként is, tanárai felismerték kiváló képes-ségeit, szerették és megbecsülték. „Az egyet-len elsőéves vagyok, akit Bartók professzor felvett filozófiai szemináriumába. . . Nagyon szeret a magyar tanár. . . Nagyszerűen sike-rült a magyar irodalomtörténet szemináriumi dolgozatom: a Pannóniai Énekről. Dézsi azt mondta, hogy «még sok kiváló dolgot, mun-kát várunk József Attila úrtól» . . .Egyik professzorom el van ragadtatva a könyvtől (Nem én kiáltok], egy másik is, . . . ö ir majd kritikát a Napkeletbe. . . Nagyon büsz-kévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom ön-álló kutatásra érdemesnek nyilvánított." Jó-zsef Attila levelei és életrajza így vallanak minderről. Az életmű pedig azt is sejtetni engedi, hogy a költőre pl. Dézsi Lajos — (1868—1932), a régi magyar irodalom jeles po zitívista kutatója — tanításai valóban aktiv hatással voltak. Fájdalom, szemináriumi dol-gozata nem került elő (csak Dézsi professzor először itt közölt elismerő véleményét ismer-jük róla), de bizonyos, hogy Csáti Demeter „Pannónia megvételéről" szóló középkori éne-kéhez költőként is közelített. így nem kerül hette el figyelmét pl. a 34-35. strófa helység-nevekkel való szójátéksorozata („Kelem föl-dén a Dunán elkelének, / Az Csekén ők cse-kének" stb.), hisz ennek az ősi módszernek még napjainkban is akadt költő követője (ld. Csukás István versét az Élet és Irodalom va-lamelyik tavaszi számában.) Ügy tetszik, a „Holt vidék" pompás r impár ja is „Kis szo-bában kis parasztok. / Egy pipázik, de ha-rasztot") a régi magyar költészetből eredez telhető: „Ha meg zöldül az haraszt, / Umög-ben jár az paraszt" — olvassuk egy XVII. századi költeményben. „A város peremén" ama képe pedig: „Ily kormos, nagy szívet /

József Attila szobra a nevét viselő szegedi egyetem főépülete előtt.

Dézsi Lajos feljegyzése József Attila szemináriumi dolgoza-táról.

Az látott- hallott, ki napot látott / füst jében fulladni meg" — egy kuruckori vers biblikus víziójával allítható párhuzamba: „Sírnak az csillagok bujdosván felhőkben / Óhajt az sze-gény nap / Az ködben s megdöglött keserű-ségében." Mindkét ének ismert volt Thaly közléséből, József Attila olvashatta őket, de persze töiiik függetlenül is ráérezhetett ha-sonló megoldásokra.

Dézsi mellett mindjár t Mészöly Gedeont (1KP0—1960) kell említenünk, aki 1922-töl volt szegedi professzor, s szintén a költő tanár-i m é i közé tartozott. A régi magyar nyelvet alighanem a Halotti beszéd elprédikalója sem ismerte jobban nála. de mint Író. iroda-lomtörténész is müveket hagyott maga után. Dézsi halálát követően pl. befejezte a máig egyetlen magyar nyelvű Világirodalmi Lexi-kon szerkesztését.

Zolnal Béla (szül. 1890.) Mészölyhöz hason-lóan sokoldalú tudós tanára volt a szegedi egyetemnek (1925—1940). Stilisztikai, magyar-és világirodalmi kutatásain túl, tárgyunk szempontjából elsősorban szerkesztői működé-se fontos. 1927 és 1942 között Szeged egyet-len irodalmi folyóiratát, a Széphalmot szer-kesztette. E tudományos és irodalmi szemle mindenekelőtt az egyetemre épített, 'zleg ta nulmányanyaga színvonalas, s ha egyengette is a szellemtörténet hazai útját ; harcba szállt Ady igazaért is.

Zolnai a francia katedra gazdája volt, a ma-gyaron egészen 1930-ig egyedül Dézsi regnált. Öregkorára teljesen kiürülhetett előadásaiból és szemináriumaiból a József Attilát még fogva tartó izgalom, mert Radnótiék nemzedékének

szemében már nem volt több, mint sivár és ijesztő kisfilológus, aki hallgatóival csak mo-noton diktátumok ú t ján érintkezik. Sík Sán-dor (1889—1963), az 1930-ban kinevezett ú j pro-fesszor azonban egy csapásra visszaállította az irodalmi órák tekintélyét. Ezt a nagy mű-veltségű piarista paptanárt , akinek irodalmi, esztétikai müveiben is ott bu jká l a k i tűnő költő, ra jongva szerette a hallgatóság. Szug-gesztív előadásai városszerte eseménynek szá-mítot tak; még talán a madarak is meghall gatták, mint egykor Szent Ferencet. S ami a legnagyszerűbb volt benne: világnézeti kü lönbségek ellenére is erjesztő pár t fogója tu-dóit lenni a harmincas évek legjelentősebb haloldali egyetemi mozgalmának: a Szegcdi Fiatalok Művészeti Kollégiuma vezető tagjait f iaiként szerette és istápolta. Ne fe led jük : Sík Sándor kommunistává lett öccse — Sík Endre, maga is kiváló tudós és író — a ma-gyar munkásmozgalom kiemelkedő egyénisé-ge. „Radnóti Miklós szerette mondogatni ké-sőbbi éveink során. . ., hogy Sík Sándorhoz hasonló pedagógussal soha nem találkozott életében" — jegyezte fel Ortutay Gyula, a másik tanítvány.

A szegedi fiatalok fellépése ú j irodalmi mozgást is elindított Szegeden. Sík Sándor, aki 1940-ig volt tanára egyetemünknek. rokon szenvvel ügyelte, támogatta az ú j törekvése-ket ; ott a helye tehát Szeged irodalomtörté-netében. Ugyanezt kell m o n d a n u n k az egye-tem 1945 utáni professzorairól, róluk azonban maid csak a felszabadulás u táni periódust érintve beszélünk.

K. S. I.