keresztény értékek és a felelősségvállalás keresztény...

7 0 0 F t

K e r e s z t é n y k ö z é l e t i - k u l t u r á l i s f o l y ó i r a t

X X X . ( V. ú j ) é v f o l y a m 2 0 1 5 / 3

Laudato si’…

A Teremtés evangéliuma

Ökumenikus felelősség és ökomértékletesség

Buddhista válasz a klímaváltozásra

Ki segít a segítőnek?

A FENNÁLLÁSÁNAK 30 ÉVES JUBILEUMA ALKALMÁBÓLAZ EGYHÁZFÓRUM FOLYÓIRAT PÁLYÁZATOT HIRDET

Keresztény értékek és a felelősségvállalás aktuális lehetőségei, irányai és eszközei Magyarországon

címmel.

A pályázóktól a következő kérdésekre vagy azok egy tetszés szerinti részére várunk választ:

Mely értékek erősítése és aktualizálása különösen fontos a mai magyar társadalomban?

Hogyan és milyen eszközökkel valósíthatók meg közös értékeink?Hogyan állíthatók a közjó, a társadalom és a kultúra szolgálatába?

Hogyan erősítheti a keresztény véleményalkotást és a társadalmi felelősségvállalást a társadalmi dialógus?

A pályázaton felekezettől függetlenül bárki részt vehet beküldött írásával.Különösen várjuk ifjú teológusoknak, a társadalomtudományok

fiatal kutatóinak és egyetemi hallgatóknak a munkáit.

Az írások maximális terjedelme 30 000 leütés (szóközökkel együtt).A pályázatok beküldési határideje: 2016. március 31.

A pályázat jeligés. A pályázó anonimitása és az elbírálás pártatlansága érdekében kérjük, az írásokat e-mailben, a szerző

nevének említése nélkül, csak jeligével ellátva juttassák elaz Egyházfórum Szerkesztőségébe: [email protected]

A pályázók személyi adataikat lezárt borítékban postai útonaz Egyházfórum Szerkesztőség címére

(7635 Pécs, Sólyom dűlő 3.) küldjék!A borítékra föladónak csak a jeligét írják.

ÜNNEPÉLYES EREDMÉNYHIRDETÉS:az Egyházfórum 30 éves fennállása alkalmával rendezendő konferencián.

A LEGJOBBNAK ÍTÉLT HÁROM PÁLYÁZAT PÉNZJUTALOMBAN RÉSZESÜL:I. díj: 80 000 Ft, II. díj: 60 000 Ft, III. díj: 40 000 Ft

egyhazforum_borito_02.indd 2-3egyhazforum_borito_02.indd 2-3 2016.01.31. 16:43:312016.01.31. 16:43:31

Tartalom

SÚLYPONT

Szabó Ferenc SJ A Teremtés evangéliuma 1

Béres Tamás Párbeszéd a jövőért Ökumenikus felelősség a teremtés védelmében 9

Zsolnai László Az ökomértékletesség paradigmája 15

Bárdos-Féltoronyi Miklós A Laudato si’ és a világcégek 20

Kamarás István Lelkészek és az éghajlatváltozás 33

Győri Péter Buddhista válasz a klímaváltozásra 42

MŰHELY

Eörsi Dániel–Fehér Pálma Ki segít a segítőnek? 50

PRO FIDENTIA

Szathmáry Béla Laudáció 54

Márkus Mihály Anno 1996 61

Keresztény közéleti-kulturális folyóirat

Megjelenik évente négyszer.Egy szám ára: nyomtatott 700 Ft, PDF 350 Ft.

2015. évi előfi zetési díj: nyomtatott 2600 Ft, PDF 1300 Ft.A folyóirat megrendelhető a szerkesztőség címén.

AlapítókPaul M. Zulehner és Wildmann János

KiadóEgyházfórum Alapítvány

1196 Budapest, Templom tér 12-15/73.Adószám: 19667908–1–43

(Az szja 1 százalékának felajánlásához)

Szerkesztőség7635 Pécs, Sólyom dűlő 3.

Telefon: (72) 213-454E-mail: [email protected]

A szerkesztőbizottság tagjaiCsiszár KláraDeák DánielJakab Attila

Orosz Gábor ViktorPongrácz Mária (főszerkesztő) – [email protected]

Scharle PéterSzécsi JózsefVörös Imre

Wildmann János

Tördelés:Szabó Zoltán

Nyomdai munkák:Molnár Nyomda és Kiadó Kft.

Pécs, Légszeszgyár u. 28.

Bankszámla:OTP Bank Rt. Budapest, József körút 33.

11708001-20523716IBAN: HU31 1170 8001 2052 3716 0000 0000

Swift (BIC): OTPVHUHB

ISSN 1215–0630

Olvasóink leveleit a szerkesztőség címére kérjük.

Minden írásért szerzője felelős, és nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét fejezi ki.

Nem kért kéziratokat nem őrzünk meg, és csak kérésre küldünk vissza.


S ú l y p o n t

12 0 1 5 / 3


A L a u d a t o s i ’ k ö r l e v é l t e o l ó g i á j á h o z

Ferenc pápa Assisi Szent Ferenc szellemétől és Naphimnuszától (Cantico delle creature) ihletve írta meg a teremtett világ védelmét célzó enciklikáját.1

A pápa mindjárt körlevele elején emlékeztet rá, hogy a Föld, közös otthonunk „egyben nővérünk is, akivel osztozunk a létben, olyan, mint egy szép anya, aki karjai közé zár min-ket” (1).

Nővérünk tiltakozik a rosszért, amelyet mi okozunk az Isten által neki adott javak felelőtlen használatával és visszaéléseinkkel. Azt gondoltuk, hogy tulajdonosai és urai vagyunk, felhatalmazva rá, hogy kifoszthassuk. Az erőszak, amely a bűntől sebzett ember szívében fészkel, megnyilatkozik a betegség ama szimptómáiban is, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényekben látunk. Ezért elnyomott és lerombolt Földünk a legelhagyatottabb és legrosszabb bánásmódban részesített szegények közé tartozik, „sóhajtozik és a szülés fájdalmait szenvedi el” (Róm 8,22). Elfelejtjük, hogy mi magunk is „föld porából vagyunk” (Ter 2,7). Maga testünk is a bolygó elemeiből épül fel, levegője adja lélegzetünket, vize éltet és felüdít. (2)

A körlevél rávilágít arra, hogy az Egyház a bibliai kinyilatkoztatás fényében milyen segítséget nyújthat a környezetvédelem súlyos problémáinak megoldását kereső szakembereknek, kor-mányfelelősöknek.

Ferenc pápa körlevele igazában Evangelii gaudium kezdetű buzdítása alapszemléletét al-kalmazza egy konkrét problémára, a környezetvédelemre. A hat fejezetből álló körlevél elején hosszan leírja bolygónk félelmetes helyzetét, lehatol a bajok gyökeréig: a bibliai tanítással és a keresztény perszonalista emberképpel (2. fejezet) egybevetve a valóságot, a technokráciában és az ember féktelen önzésében jelöli meg a bajok okát (3. fejezet). Ezután a II. Vatikáni Zsinat (Gaudium et spes kezdetű konstitúció), valamint pápaelődei szociális enciklikái nyomán egy „átfogó ökológia” felvázolásával jelöli meg a bajok lehetséges orvoslását (4. fejezet). A követke-ző két fejezet (5. és 6.) a világméretű párbeszédről, illetve a nevelés sürgető szükségességéről szól.

1 Laudato si’, mi’ Signore! (’Áldott légy, Uram!’) Az enciklika dátuma 2015. május 24., közzététele június 15-én történt. – A Vatikáni Rádióban ismertette Vertse Márta,

http://hu.radiovaticana.va/news/2015/06/18/laudato_si%E2%80%99_-_%C3%A1ldott_l%C3%A9gy!_az_enciklika_ismertet%C3%A9se/1152361

Az enciklika pontjainak számait zárójelben hozom a szövegben. A vatikáni olasz kiadást használom, ebből fordítom ma-gyarra az idézett szakaszokat. – Az enciklikát ismerteti és méltatja Spadaro, Antonio SJ, „Laudato si’”. Guida alla lettura dell’enciclica di Papa Francesco in La Civiltà Cattolica, 2015, III.,3–22 (11 Iuglio 2015).

Francia szövege: La Documentation catholique, no. 2519, Juillet 2015. Szakszerű német nyelvű kommentár: Edenhofer, Ottomar–Flachsland, Christian, Zur Enzylika „Laudato si’” in Stimmen der Zeit, Heft 9 (September 2015), 577–591.

egyhazforum_beliv_04.indd 1egyhazforum_beliv_04.indd 1 2016.01.31. 16:40:552016.01.31. 16:40:55

2

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

A 2. fejezet – „A Teremtés evangéliuma” – kifejti a bibliai teremtéstörténet helyes értelmét, majd ismerteti a jó világot teremtő jó Isten szeretettervét. A világegyetem misztériumát szem-lélve összefoglalásául idézi Dante Isteni színjátéka zárósorait: „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, /de folyton-gyors kerékként forgatott / vágyat és célt bennem a Szeretet, mely /mozgat napot és minden csillagot.” (77)2

A keresztény hit jelzi az embertársak és a teremtett világ helyes viszonyát (65–79), továbbá az Isten képére teremtett ember természetfeletti hivatását (81). Hitünk megmutatja azt az esz-ményt, amelyet Jézus üzenete javasol az igazságtalanságoktól, egyenlőtlenségektől és erőszak-tól szétszaggatott világnak: harmónia, igazságosság, testvériség és béke. Jézus a világ urainak azt tanítja élete példájával, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni kell embertestvéreinket (Mt 20,25–26). (82)

T e r e m t é s é s f e j l d é s T e i l h a r d s z e r i n t

Itt következik az Assisi Szent Ferenc szellemétől ihletett enciklika 83. pontja a feltámadt Krisztus egyedülálló szerepéről, aki Teilhard de Chardin víziója szerint a fejlődő univerzum Ómega-pontja.

Ferenc pápa a jegyzetben rendtársa, Pierre Teilhard de Chardin meglátására hivatkozik, mi-ként pápaelődei, II. János Pál és XVI. Benedek, akiket ugyanebben a 18. jegyzetben megemlít. Idézem az enciklika 83. pontját:

A világegyetem útjának célpontja Isten teljessége, amelyet már elért a feltámadt Krisztus, az egyetemes érlelődés gyújtópontja. Ily módon hozzáadunk [reflexiónk-hoz] egy újabb érvet, hogy visszautasítsuk az emberi lény minden despotikus és felelőtlen uralmát más teremtmények felett. A többi teremtmény végső célja nem mi vagyunk. Mert valamennyien velünk együtt és általunk a közös célpont, Isten transzcendens teljessége felé tartanak, ahol a feltámadt Krisztus átkarol és megvilá-gít mindent. Az értelemmel és szeretettel rendelkező emberi lényt ugyanis Krisztus teljessége vonzza, és arra hivatott, hogy minden teremtményt visszavezessen Terem-tőjéhez.

Pierre Teilhard de Chardin (1881–1955) jezsuita tudós és gondolkodó3 az egyetemes világfejlő-dést a tudat/szellem növekedésének tekinti: „montée de conscience”, főműve, Az emberi jelenség egyik alcíme szerint. Ebben írja: „A Gondolat nemcsak részét képezi a Fejlődésnek, mint valami rendellenesség vagy epifenomén [’felületi jelenség’], hanem az Evolúció olyannyira visszavezethető a Gondolat [Szellem] felé való haladásra, olyannyira azonosítható vele, hogy lelkünk mozgása kifejezi és méri magának az Evolúció előrehaladását.”

2 Dante, Alighieri, Divina Commedia, Paradiso, Canto XXXIII, 142–145 (Babits Mihály fordítása).3 Lásd bevezetéseimet Teilhard de Chardin két főművéhez: Az emberi jelenség, Bp., Magyar Könyvklub, 2001; Benne élünk

(Az Isteni Miliő), Bp., Szent István Társulat, 2005.


S ú l y p o n t

32 0 1 5 / 3

A Teremtés eszméjét a kinyilatkoztatás közvetíti nekünk. De a transzcendens okság helyes értelmezésével filozófiai úton is megközelíthetjük Isten (a Teremtő) és a fejlődő világegye-tem kapcsolatát.4 Az isteni (transzcendens) okságot nem úgy kell felfognunk, mintha Isten lenne az okságok láncolatának első szeme, vagy mozdonyként húzná a szerelvényt. Ha képletesen beszélünk, akkor vertikális dimenziót mondhatunk: Isten és a teremtmények között az oksági viszony vertikális, vagyis a fejlődő világ, benne az emberrel, egész létében függ minden pillanatban a Teremtőtől. A létben való függés minden létezőre és minden több-létre kiterjed az egész létezés tartama alatt.

A teremtő okság ,,érintetlenül hagyja” a világban ható horizontális oksági viszonyokat (tomista kifejezéssel: a másodlagos okokat); pontosabban: valamennyit átfogja, felfokozza, valamennyinek létet és tevékenységet ad a teremtés aktusával. Isten olyan világot teremt, amely felfejlődik, önmagát felülmúlja. Vagyis Isten teremtő tette nem korlátozódik a világ kezdetére, mintha a Teremtő az első ,,lökés” után visszavonult volna. Isten minden pillanat-ban megvalósítja (teremti) a világot, amely felfejlődik.

Karl Rahner nyomán Selbstüberbietungnak (’önfelülmúlás’-nak) nevezzük a kérdéses felfejlődést, vagyis a fejlődés során megjelenő több-lét keletkezését. Minden keletkezésnél az, ami létrejön, túlhaladja azt az okot, amely létet ad neki. A gyermek, a fiatal állat, a rügy, az új kristály és az új molekula – természetesen létfokozatuk, immanenciafokuk szerint – a maga módján „lét-többletet” jelent okához viszonyítva. A fejlődő teremtésben tehát minden létre jövés valami igazán újat, tehát létnövekedést, léttöbbletet jelent (különben nem be-szélhetnénk igazi fejlődésről!). Amikor világunkban egyik létezőből egy másik létrejön (az eredet és növekedés esetében egyaránt), mindig önfelülmúlás történik, és több-lét jelenik meg. Ez a lét-növekedés, mint olyan, végső elemzésben Istentől jön, és egyedül Tőle, jóllehet Isten transzcendens (teremtő) oksága a világban működő okokon (másodlagos okokon) keresztül hat.

Teilhard jól értette az Első Ok és a másodlagos okok kapcsolatának tamási elgondolását (természetesen evolúciós távlatba helyezve a középkori doktor világképét): Isten a fő ok, ő hozza létre a természetet, ez a természet pedig másodlagos ok: ám a két okság összefonódva hat, mint egyetlen princípium. Teilhard ismert kifejezésével: ,,Dieu fait se faire les choses”, Isten nem a teremtmények helyett vagy mellett cselekszik, hanem cselekvőkké, öntevékennyé (önállóvá) teszi a dolgokat, az embereket. Mindent Isten tesz, és mindent a teremtmény: más-más szinten. Ez az elv a kegyelem és a szabadság viszonyára is vonatkozik.

A t e r e m t e g y e s ü l é s Ó m e g a - p o n t j a

A világfejlődés = a teremtő egyesülés végpontja az „Ómega”, a Feltámadt Krisztus. Teilhard víziójában Krisztus alapvető szerepet játszik a kezdeteknél a Teremtésben, és Ő lesz a Végpont az úrjövetkor, a parúziában: Ő az Alfa és az Ómega (Jel 21,6). Teilhard gyakran

4 Erről bővebben lásd tanulmányomat a Távlatok 29–30. számában (1996). http://www.tavlatok.hu/38elottiek/tavlatok29-30.htm


4

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

hivatkozik Szent Jánosra (Jn1,1kk), és főleg a páli levelekre: Ef 1,3–14; Kol 1,13–20. A Fiú megtestesülését az Atya örök üdvösségtervében kell szemlélnünk: Isten már a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket, hogy Fiában, Krisztusban fogadott gyermekei le-gyünk. Tehát Isten öröktől fogva akarta Krisztust, hogy általa az isteni életben részesítsen bennünket.

Teilhard a Teremtés hitét és a páli krisztológiát a fejlődő világegyetem távlatába illeszti. Nincs szó nála önkényes konkordizmusról, vagyis a kinyilatkoztatás és a modern világkép, a bibliai teremtéstörténet és az evolúció erőltetett összeegyeztetéséről. Ma már a Teremtést nem képzelhetjük el statikusan, tehát mintha a világ Isten teremtő aktusára egy csapásra készen jelent volna meg. Ha a világot állandó teremtésnek fogjuk fel, egyáltalán nem kerü-lünk ellentétbe a Teremtés hitével, hiszen – mint említettem – a teremtett lény állandóan, létében függ a teremtő Istentől. Erre annak idején a Teilhard-tól is idézett P. Sertillanges domonkos nagyon jól rámutatott a Teremtés eszméjéről írt könyvében: megkülönböztetve Szent Tamással a transzcendens (létet adó) Okot a másodlagos okoktól.

Ha Isten mindent Krisztusban, és Krisztusért teremtett, és minden Krisztusban áll fenn, ahogy a Kolosszei levél Krisztus-himnusza (Kol 1,15–20) tanítja, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejlődő világegyetem Ómegája nem más, mint Krisztus, a teljes Krisztus, aki Testében, az Egyházban növekszik a Plérómáig, a végső teljességig. Szent Pál misztikus Krisztusáról van szó, és arról a „teljes Krisztus”-ról, akiről Szent Pál nyomán Szent Ágoston oly gyakran beszélt. A feltámadt Krisztus Lelke által magához kapcsolja az üdvözülő lelkeket, és a test-lélek kapcsolaton keresztül az egész mindenséget, üdvösségünk színterét is, amely követi az üdvözülteket a dicsőségben, amikor új Ég és új Föld lesz. Krisztus titokzatos Teste, az Egy-ház, a maga kozmikus vonatkozásaival, állandó növekedésben van. Krisztus – Szentlelke által – bennünk, hívő és szerető tagjaiban növekszik.

A v i l á g k o n s z e k r á c i ó j a

Milyen erkölcsi és spirituális irányelvek következnek az Egyetemes Krisztus látomásából? Teilhard ezeket foglalta össze már 1924-es a Világmindenségem című műve III. részében.5

Annak a kereszténynek a szemében, aki arra szenteli magát, hogy a világot Krisztusban egyesítse, az erkölcsi és misztikus benső élet munkája teljes egészében visszavezethető két lényeges, egymást kiegészítő mozzanatra: meghódítani a Világot és a Világ fölé emelkedni. Ez a kettős mozgás természetszerűen születik egymásból, ugyanannak a törekvésnek két, egymásba fonódó formáját jelenti. Ez az egyetlen szándék pedig: Istenhez kapcsolódni a Világon át.

5 Vö. Út az Ómega felé. Válogatás Teilhard műveiből (Rezek Román fordításai), Bp., Szent István Társulat, 1980, 379. Ezeket a gondolatait még jobban kifejtette pár évvel később Az Isteni Miliőben. Rezek fordítását néhol módosítom.


S ú l y p o n t

52 0 1 5 / 3

Ezután a fiatal Teilhard kifejti a kibontakozás és a kisebbedés két egymásba fonódó mozza-natát, Az Isteni Miliő két első részét. Egy bizonyos morális felfogással szemben, amely főleg a szándékot hangsúlyozta, Teilhard kiemelte a létrehozott mű fontosságát abban a világegyetem-ben, ahol minden a szellemért, végső soron pedig Krisztusért valósul meg. Minden tettünkkel, erőfeszítésünkkel (hétköznapi munka és tudományos kutatás stb.) hozzájárulunk ahhoz – ha hiszünk és szeretünk –, hogy kialakuljon a teljes Krisztus.

De a világ meghódítása, a fejlődés elősegítése csak úgy lehet gyümölcsöző, ha fokozatosan elszakadunk a világtól, fölébe kerekedünk. Ez nem a középkori fuga saeculi (’menekülés a világtól’), hanem a növekedésben szükséges „passzivitások”, kisebbedések, végső soron a halál elfogadása. Minden erőfeszítés küszködéssel jár: a belső kibontakozás és a világ igazi haladása (a szexuális energia helyes szublimálása a nagyobb szellemiség érdekében, a lelki energiák felszabadítása) feltételezi azt, hogy kiszakítjuk magunkat önző önmagunkból, hogy „önmagunkon túllépünk, elveszítjük saját énünket”. (Mennyire hangsúlyozza ezt az önmagunkból kilépést és megtérést Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű buzdítá-sában és minden megnyilatkozásában!) „Fölfelé tartani ilyen szüntelen megfosztódásban [önkiüresítésben]: ez már a Kereszt útja.” „A növekedésnek végeredményben csak annyiban van értelme és célja, amennyiben lehetővé teszi, hogy tágasabb hely ajánlkozzék az isteni érintkezés számára.”

A f e l t á m a d t K r i s z t u s „ a m o r i z á l j a ” a n e k i h i t t e l m e g n y í l ó s z í v e k e t

Ez a növekedés és kisebbedés csak Krisztus segítségével, kegyelme erejével lehetséges. A meg-térésre önmagunktól képtelenek vagyunk. Ő alakítja át önző szívünket és általunk a világot. A már létező Ómega, a feltámadt Krisztus Lelkével „amorizálja”, szeretettel hatja át a még szét-szaggatott, széthúzó és egymást pusztító emberi tömeget. Miután már küzdöttünk a világban lévő rossz (a bajok, a szenvedés, a halál) ellen – és ebben a küzdelemben Isten áll mellettünk! –, miután eljutottunk erőfeszítésünk maximumáig, akkor átadjuk magunkat az isteni akaratnak azzal a tudattal, hogy minden javukra szolgál azoknak, akik hisznek és szeretnek. De ennek feltétele az, hogy valóban higgyünk!

Csak abban a mértékben születik meg Isten, amennyiben hisszük, hogy ezt az egyen-súlyt (az aktivitás és a passzivitás egyensúlyát) Ő teremti meg: „Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál.” Diligentibus Deum omnia convertuntur in bonum (Róm 8,28). ’Akik szeretnek, azoknak válik javukra minden.’ De ha egyszer eleget tettünk ennek a két föltételnek (becsületesen küzdünk, és bizalmunk teljes), akkor a Világ legsötétebb és legszörnyűbb régiója is mindennél ragyogóbbá és istenibbé válik. A Világ számtalan szolgasága és csalódása mögött felvillan Krisztus mindent átgyúró („plazmatikus”) hatalma, a saját képére alakít bennünket.


6

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

Nincs tehát igazuk azoknak, akik azt vélik, hogy Teilhard szinte automatikusnak fogta fel a haladást, vagy nem különböztette meg a természetest a természetfelettitől.6 A tudós gondolkodó erősen hangsúlyozza azt, hogy a világ átalakulása végső soron Krisztus műve, és csakis „minő-ségi ugrás” révén következhet be a végső metamorfózis! Krisztus műve, de Ő nem helyettünk cselekszik, hanem cselekvőkké tesz bennünket.

A Világ csak akkor érhet el Istenhez Jézus Krisztusban, ha teljes „újraöntés”-en esik át, amelynek során látszólag teljes egészében, minden (földi értékekben) megtapasztalható kárpótlás nélkül süllyed el. „Cselekvés és szenvedőleges magatartás: életünknek ez a két fele, természetünknek ez a két légzési ritmusa átalakult és kibontakozott a teremtő egyesülés sugaraiban. Bármit teszünk, Krisztust építjük. S bármit szenvedünk el, Krisztus cselekszik bennünk.”

Összefoglalva a keresztény lelkiség lényegét, ezeket írja Teilhard:

A hívő szemében nagy Testként tárul fel a Világmindenség. […] A misztikus látás-mód csak föltárja, a misztikus tevékenység pedig csak előmozdítja a Világ egyetemes konszekrációját. Ezért tehát a keresztény számára a lelki élet végeredményben a kö-vetkezőre vezethető vissza: megszentelni [’konszekrálni’] a Világot olyan teljes hittel, amely a másodrendű okok vég nélküli hálózatában Krisztus szerves befolyását tárja fel; és egyesülni a Világgal oly hűséggel, amely minden alkalmat megragad a növekedés érdekében, és elfogad mindent, ami sodorja a halál felé.

Mivel az Eucharisztia által „épül ki” Krisztus Teste, az Egyház – amelynek Feje szent, de amely bűnös tagokat foglal magában, és ezért állandóan a bűnbánat, a megtisztulás útját járja (Lu-men gentium 8) – a hívő keresztény az egész világfolyamatot úgy tekintheti, mint a teremtett világ készülődését, illetve az emberi erőfeszítést úgy, mint a humanizált világ előkészítését a konszekrációra, az átváltoztatásra, amelyet a feltámadt Krisztus Lelke visz véghez. Az Eucha-risztia ilyen értelemben vett „kiszélesítés”-éről ezeket írja Teilhard:

Amikor elhangzanak a szentségi szavak: „Hoc est Corpus meum”: ’ez az én Testem’, akkor a „Hoc” elsősorban a kenyeret jelenti. De másodlagos értelemben, a természet második fázisában, a szentség anyaga maga a Világ, amelyben szétárad az Egyetemes Krisztus emberfölötti jelenléte, hogy beteljesítse ezt a Világot. A [humanizált] Világ az a végleges és valóságos Ostya, ahová lassacskán leszáll Krisztus: s ezt Ő saját termeté-nek beteljesítéséig folytatja. Öröktől fogva egyetlen szó és egyetlen működés tölti be a dolgok egyetemességét: „Hoc est Corpus meum”: ’ez az én Testem’. Minden csak azért dolgozik a Teremtésben, hogy közelről vagy távolról a Világegyetem konszekrációját segítse előbbre jutni.

6 Ezt bőven kifejtettem Henri de Lubac életművéről és benne Henri de Lubac és Teilhard de Chardin szellemi kapcsolatáról írt monográfi ámban: Szabó Ferenc SJ, „Krisztus fénye”. Bevezetés Henri de Lubac SJ életművébe, Bp., JTMR, 2014, V. fejezet és VIII. Függelék.


S ú l y p o n t

72 0 1 5 / 3

Említettem, hogy Ferenc pápa hivatkozik elődjére, XVI. Benedekre is, aki szintén idézte Teilhard most kifejtett vízióját 2009. július 27-én az aostai székesegyházban tartott homíliájá-ban, felidézve a tudós jezsuita Mise a világ felett című elmélkedését: „Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi egyetemes liturgiánk lesz, amikor a világmindenség átalakul élő ostyává.”

Teilhard de Chardin a planetizálódó világ egységesülését figyelve a „mindig nagyobb Krisztus” prófétája volt. Próféta abban az értelemben, hogy – bármennyire tisztel is más hiteket és meggyőződéseket – nem mond le a keresztény üzenet abszolút egyedülvalóságáról, amely Krisztust az emberi élet és a világ középpontjába helyezi. A „mindig nagyobb Krisztus prófétája”, amennyiben azt hirdeti, és azért fáradozik, hogy a feltámadt Krisztus növekedjék – teremtő Lelkével éltetve misztikus Testét, az Egyházat. A szeretet civilizációját építjük – az igazságosabb és testvéribb világot. Humanizáljuk a fejlődésben levő világot, és így emberi erőfeszítésünkkel előkészítjük a nagy ostyát az átváltoztatásra. Az átistenítést (divinizációt) a teremtő Lélek viszi véghez, amikor eljön a vég. „Akkor majd Isten lesz minden mindenben.” (1Kor 15,28)

A m é r t é k l e t e s s é g d i c s é r e t e

Térjünk vissza Ferenc pápa enciklikájához, annak gyakorlati útmutatásához! „A mérték-letesség dicsérete” címmel Paolo Portoghesi cikket írt az Osservatore Romano 2015. július 21-i számában, mintegy kulcsot adva Ferenc pápa új enciklikája olvasásához. A körlevél arra szólít fel, hogy halljuk meg a föld, „a közös ház” szegényeinek kiáltását és a Földét is, ame-lyet az ember mérhetetlen bírvágya pusztulással fenyeget. Az enciklika szövegében néhány kulcsfogalom segíthet bennünket megérteni a pápa egyetemes üzenetét. A „hidakat építő” főpásztor e nyáron az egész világhoz fordult, mert látja a helyi háborúktól szétszaggatott népeket, az elvándorlás növekvő özönét, a türelmetlenség és a fanatizmus kitöréseit. Szavait úgy olvashatjuk, mint eszmélődésre és reménységre biztató üzenetet.

Legelőször három szót emelhetünk ki: szépség, szeretet, gyengédség. A pápa mindjárt írása elején arra buzdít: vissza kell állítani olyan igazi értékeket, érzelmeket, amelyek egyesítik az emberiséget, hogy harcoljon az erőszak ellen. Innen kiindulva úgy tekinthetjük a Földet és a környezetet, mint ajándékot, amely tiszteletre és szeretetre inspirál, nem pedig az erő-források mindenáron való kizsákmányolására. Ferenc pápa egy másik fogalmat is gyakran ismétel: „új kezdet”, az „életstílus”, a Földhöz és a társadalomhoz való viszonyunk gyökeres megváltoztatása: lemondani a konzumizmusról, a fogyasztói mentalitásról, amelybe egyre jobban belesodródunk. Csak így lehet lecsökkenteni a fogyasztást a szükséges dolgokra; az egyre kényelmesebb élet, a drágább ételek, a gazdagodás mind a techno-ökonómiai para-digma követelményei.

Egyedül a mértékletesség/józanság tudná megállítani a tragikusan negatív folyamatokat, amelyeket közönyösen szemlélünk: a rettenetes egyenlőtlenségek a világ különböző részei között, a kevesek gazdagságának jelenlegi növekedése és a sokaság nyomora, a bolygó erő-forrásainak kimerülése, az emberi tevékenység miatti klímaváltozások, a munkanélküliség


8

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

növekedése, mivel gépekkel helyettesítik az emberi munkát, az emberi személyes kapcsola-tok gyengülése a digitális kapcsolatok következtében.

A mértékletesség/józanság mást jelent, mint az austerity (’megszorítás’): a nyugtalanító recept, amelyet több kormány ráerőszakol a népekre mint egyetlen megoldást, amikor az egyre növekvő gazdaság a fogyasztásra sarkallja a népet. A mértékletesség/józanság azt jelenti, hogy ne adjuk át magunkat a mértéktelen fogyasztásnak, „részegség”-nek, a tobzó-dásnak.

Ferenc pápa leleplezi a pénzügyi kapitalizmus jelenlegi gazdasági rendszerének nagy te-hetetlenségét, amely a fejlett országokat a gazdagság és a jólét magasára emelte, még mielőtt a válság jött volna. Mintha az embernek nem lenne más feladata a globalizálódó világban, mint a meggazdagodás és a jólét keresése, és ez nemcsak a kiváltságosok, hanem a Föld minden lakója számára. A piacot úgy szemlélik, mint valami mindenható istenséget, amely boldogságot szül, mágikus értéket tulajdonítanak neki, és így eltérítik az emberi létezést igazi céljától.

*

A La Repubblica című olasz liberális napilap helyesen állapította meg, hogy a Ferenc pápa által elemzett környezetvédelmi válsághelyzet „belső megtérés”-t sürget hívőktől és laikusok-tól egyaránt.

A Civiltà Cattolica című olasz jezsuita folyóirat szerint az enciklika, amikor a Föld, az emberiség sorsáról szól, jó irányban befolyásolhatja például a decemberben Párizsban meg-tartandó ENSZ-konferenciát az éghajlatváltozásról szóló keretegyezményről.

Ferenc pápa 2015. szeptember 16-án kihallgatáson fogadta az Európai Unió környezetvé-delmi minisztereit, akiknek római megbeszélése a klímaváltozással foglalkozott, mintegy előkészületül a november 30. és december 11. között Párizsban megtartandó konferenciá-hoz. A Szentatya beszédében idézte Laudato si’ kezdetű enciklikája főbb gondolatait, majd a minisztereket arra buzdította: fokozottabban dolgozzanak együtt, hogy Párizsban a remélt eredmények megszülessenek. A Szentszék támogatja erőfeszítéseiket, hogy megfelelő módon válaszoljanak a Föld és a szegények segélykiáltásaira.

S z a b ó F e r e n c S Jteológus, költő, újságíró, a Vatikáni Rádió magyar adásának volt főszerkesztője


S ú l y p o n t

92 0 1 5 / 3

Párbeszéd a jövőért

Ö k u m e n i k u s f e l e l s s é g a t e r e m t é s v é d e l m é b e n

Gyanúsan hosszú idő, csaknem fél évszázad telt el azóta, hogy a tekintélyes Science magazin hasábjain egy középkortörténész a zsidó-keresztény kulturális hagyományokat tette felelős-sé amiatt, hogy a nyugati kultúrában az ember nem képes a természettel összhangban élni. Az ember föld fölötti uralmának, a dominium terrae-nek bibliai megalapozásától elkezdve, híres cikkében Lynn White a középkori tudománykép és technikai eszmények elemzésével végül erre a megállapításra jut: „Mai tudományunk és technikánk oly mértékben át van itatva a természettel szembeni ortodox keresztény arroganciával, hogy ha csak ezekre tá-maszkodunk, az ökológiai krízisre semmiféle megoldást nem remélhetünk.”2

A cikk megjelenése óta több tízezer ellentanulmány születhetett, amelyekben a ke-reszténység képviseletében és védelmében elméleti és gyakorlati szempontok sokasága kapott hangot. Nyelvi-exegetikai szempontból e cikkek felhívták a figyelmet arra, hogy a dominium terrae tartalmilag nem pontosan körülírható fogalom, mert ha a nyugati teo-lógiában ezen a néven ismertté vált tanítás bibliai gyökereit nézzük, ott mind a héberben, mind a Septuaginta görög szövegében ettől nagyon eltérő hangsúlyokkal találkozunk. Az „uralma alá hajtani” és „uralkodni rajta” (rdh, kbs) kifejezések a héberben teljességgel kontextusfüggők, és jelentéseik a ’gondoskodás’ és a ’kemény katonai fellépéssel járó eltip-rás’ közötti széles skálán mozognak. A földre való elszakíthatatlan ráutaltságot azonban nemhogy kétségbe vonná Mózes első könyvévek szövege, hanem például az ember és a termőföld azonos etimológiáját alkalmazva félreérthetetlenül állítja is azt (adam-adamah). A görög szöveg katakuroó és arkheuó kifejezései ehhez hasonlóan hordozhatják a ’kemény vezetés’ jelentését, de a teljességhez szükséges mellékjelentési üzeneteket is figyelembe véve olyan kifejezéseket kell hozzátenni, mint: ’elöl megy’, ’beteljesít’, ’vezet’, ’valamit vagy vala-kit annak fejeként, azaz részeként irányít’.

Az elmúlt ötven év környezet iránti keresztény fáradozásait tekintve szintén nagyon so-káig sorolhatnánk a jó szándékú és építő példákat minden egyház részéről. I. Bartolomaiosz ökumenikus patriarcha élete és pásztori szolgálata közismerten tele van a teremtésvédelmi elkötelezettség jeleivel. 1991-es megválasztása óta nem telt el olyan év, amelyben ne szer-vezett volna jelentős eseményt. A hitéleti gyakorlatba bevezette például, hogy a környe-zetszennyezés lelki, egyházi értelemben is minősüljön bűnnek. A Jelenések könyve 1990. évfordulóján jeles tudósokkal hajóutat szervezett az Égei-tengeren Patmosz szigetére, hogy annak végeztével felhívják a figyelmet a vizek szomorú állapotára. A konstantinápolyi ökumenikus patriarchátus teremtett világ iránti elköteleződésének egyértelmű jele azon-

1 A Közös otthonunk a teremtett világ című konferencián, a Magyar Országgyűlés Felsőházi termében 2015. szeptember 29-én elhangzott előadás szerkesztett változata.

2 White, Lynn, jr., Ökológiai válságunk történeti gyökerei, in Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv, Lányi András (szerk.), Bp., Osiris, 2000, 35.


10

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

ban még korábban, az 1980-as évek közepére, az ortodox egyházak Chambésyben tartott konferenciáján megmutatkozott.3 Nem alaptalanul nevezik az ökumenikus patriarchátus vezetőjét „zöld patriarchá”-nak.

A katolikus egyház II. Vatikáni Zsinatának Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori kons-titúciójában már szerepel a „földi dolgok jogos autonómiájá”-nak elismerése. A GS 36. fejezetében olvassuk: „[…] a Teremtés tényéből következik […], hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell, ismervén a tudományok és művészetek sajátos módszereit.” A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008-as, Felelősségünk a teremtett világért című körlevele erre a dokumentumra is visszautal, röviden, de lényegileg foglal-kozik a természet önértékének kérdéseivel, ahogyan ez az ökológiai etikák képviselőinek véleményeként megjelenik. Rámutat a megelőző egyházi nyilatkozatok jelentőségére, és kiemeli, hogy II. János Pál pápa Assisi Szent Ferencet 1979-ben az ökológia művelőinek és a környezetvédelemnek a védőszentjévé nyilvánította. XVI. Benedek 2009-ben kiadott Caritas in veritate enciklikájának negyedik fejezetében a valódi fejlődés összetevőjeként kerül elő a téma. A latin-amerikai felszabadítási teológiák pedig, amelyek közel állnak Ferenc pápa lelkületi hátteréhez, kezdettől fogva együtt kezelték a szegények melletti kiál-lás kérdését a méltó környezetre vonatkozó megfontolásokkal. Leonardo Boff, aki azután lépett ki a ferences rendből és hagyta el papi szolgálatát, hogy elöljárói nem engedték részt venni az 1992-es Rio de Janeiró-i Föld Csúcstalálkozón, évek óta hangoztatja és számos erről írt könyvében publikálja a teremtett világ megőrzésének etikáját. Laudato si’ encik-likájában Ferenc pápa is érezhetően sokat merített a Boff által hangsúlyozott tematikából. Az enciklikában hangsúlyosan szereplő ökológiai nevelés, paradigmák, komplexitás, az antropocentrizmus erőltetett térhódítása, a Szentháromság és a teremtmények közti kapcsolat vagy például az „átfogó” (integral) ökológia témaköre meghatározó eleme Boff korábbi könyveinek is.4 Amíg azonban a brazil teológus immár mélyre merült a Föld-miszticizmus részletes kidolgozásában, Ferenc pápa körlevele jóval visszafogottabban, bár határozottan alkalmazza a misztika jelentőségét a Teremtés titkának feltárulásában (LS 10,233,234: Assisi Ferencre, Bonaventurára, Keresztes Szent Jánosra vagy a 16. századi Ali al-Khavasz szúfi költőre történő utalások).

A számos protestáns egyházat és az ortodox kereszténységet tömörítő Egyházak Világta-nácsának (EVT) Egyház és Társadalom Bizottsága már 1966-os genfi konferenciáján beszélt a fejlett országok felelősségéről a környezet veszélyeztetésében. 1974, 1975, 1983 – Bukarest, Nairobi, Vancouver a szervezet jelentős gyűlései, amelyeken lényegi kérdésként beszélnek a keresztények szerepéről a Teremtés rendjének megőrzésében. Az ENSZ és az EVT közötti általános szoros együttműködés is oka annak, hogy a környezeti kérdésről szóló nemzetközi viták és megállapodások eseményei mögött minden alkalommal megtaláljuk az egyházi előkészítést, illetve háttérmunkát.

3 Chryssavgis, John, Th e Green Patriarch. URL: https://www.patriarchate.org/the-green-patriarch. Letöltve: 2015. 11. 25.4 Boff, Leonardo, Schrei der Erde, Schrei der Armen, Düsseldorf, Patmos (1995), 1996, 2002; Boff, Leonardo, Die Erde ist uns anvertraut. Eine ökologische Spiritualität, Kevelaer, Butzon & Bercker GmbH, 2000.


S ú l y p o n t

112 0 1 5 / 3

Ha azonban így van, amint látjuk: a keresztény egyházak White cikkének megjelenése óta tudatában voltak környezeti felelősségüknek, vajon minek tulajdonítható, hogy a) erről mind a mai napig csak kevés egyházon kívüli ember tud; b) miért van még a mai napig számos belső egyházi vita a Teremtés fenntartása iránti elköteleződés jellegéről és szük-ségességéről; c) miért nem került a világ – noha évtizedek óta konganak a vészharangok – jobb állapotba?

V a l l á s – m o r á l – e s z t é t i k u m

Az emberi tevékenységgel és következményeivel rendszerezett formában foglalkozó kulturális terület az etika. A természeti törvényre alapozott morál számos kérdésben szolgál olyan útmu-tatással, amely mind az úgynevezett természetes erkölcsi érzéknek, mind a feldolgozott emberi tapasztalatoknak megfelel. Számos példa utal ugyanakkor arra, hogy a környezeti kihívásokra adott etikai válaszok folyamatos felülvizsgálata nélkül az emberi közösségek ki vannak téve a kulturális szokásaikat rögzítő rossz erkölcsi gyakorlatok veszélyeinek. Példaként a Húsvét-szigetek 17–18. századi történetének ökológiai katasztrófájáról esik legtöbbször szó, amelynek egyik valószínű oka a kultikus céllal felállított kőszobrok, a moaik mozgatásához kivágott famennyiség lehetett. Hasonló következménnyel azonban az ennél fejlettebb technikával ren-delkező kultúrák tevékenységei is járhatnak, legyenek akár a legönzetlenebb szándékúak, ha a társadalmi szokásaikat irányító elvek (divatok) nem tükrözik azt a gondos előrelátást, amellyel az emberi élet valós szükségletei szervesen illeszkednek a természetes környezet éltető forrása-inak megújulási igényéhez (nem mechanikusan értett eltartó képességéhez!).

Az ember természeti jelenlétének következményeivel és az emberi életmódok környezethez hangolásával foglalkozó jelenkori környezetetika abból a szükséghelyzetből jött létre, amelyet a morális kérdések általános emberközpontúsága okozott, akár annak individuáletikai, akár általános előnyszerzésre alapozott társadalmi cselekvéselméleteivel. A környezetetika ezért kezdettől igényli a legszélesebb keretek közötti tájékozódás igényét és képességét. A bioetika felől közelítő gondolkodók néhány évtizeddel ezelőtt helyesen állapították meg, hogy a környe-zeti döntésekben szélesebb összefüggések érvényre juttatásának feladatáról van szó, mint az addig elterjedt anthropo-, patho- vagy biocentrikus szemlélet.

A feladat összetettségének bemutatásaként Ludwig Siep és Klaus Meyer-Abich nevét emlí-tem. Mindketten felismerték a bioetika megszokott (alkalmazott etikai) szempontjainak kor-látait, és általánosabban érvényes felismeréseket fogalmaztak meg. Siep a mai etikákkal szem-ben támasztandó elvárásként állapítja meg, hogy azoknak a) több, komplementer módszerre kell alapozódniuk, b) számos társadalom- és technikatörténeti problémára választ kell adniuk, c) az erkölcsi és jogi kultúra változatai között is helyt kell állniuk, valamint d) a személyre vonatkozó kérdéseken túl a teljes kultúrára és természeti kapcsolatainkra nézve érvényesnek kell lenniük.5 Meyer-Abich a figyelembevétel fokozatai szerint koncentrikus körökben helyezi

5 Siep, Ludwig, Konkrete Ethik. Grundlagen der Natur- und Kulturethik, Berlin, Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft , 2003.


12

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

el az etika ismert felfogásait a létezők teljessége iránti fogékonysággal (mint a jelenkor szá-mára érvényes kihívással) együtt.6 Sorrendje belülről kifelé haladva a következő. Cselekvése meghatározásakor valaki a) csak magát veszi figyelembe; b) önmagán kívül családját, barátait, ismerőseit veszi figyelembe; c) önmagán, családján, barátain és ismerősein kívül saját népét és múltjának közvetlen örökségét veszi figyelembe; d) az előbbieken kívül az emberiség ma élő nemzedékét veszi figyelembe; e) előbbieken kívül még az emberi elődöket és utódokat is figyelembe veszi; f) a teljes emberiségen kívül minden érző lényt is figyelembe vesz; g) minden lényt figyelembe vesz; h) minden létezőt figyelembe vesz.

Mindkét példából jól látható a környezetetika jellege és elvárásainak nehézsége is. Ha az emberi cselekvés indítékait az ember természetes környezetével való kapcsolatában akarjuk végiggondolni, akkor ehhez az előzetes tájékozódásról olyan széleskörűen kell gondos-kodnunk, amelyhez még a legnagyobb ösztönös jóindulat is kevés. Kemény, hosszú évekre szóló felkészülést jelenthet a környezettudatos életforma, annak minden lemondásával, aszkézisével és előrelátásával. A divatos környezetvédelmi jelszavak és sokak próbálkozása azok megvalósítására ennek értelmében nem jelentenek többet népszerű közösségi játéknál. A környezetvédelem ezzel szemben kitartó erkölcsi meggyőződést, szemléletet és elkötele-zettséget jelent. Reális világismeretünkhöz az a tapasztalat tartozik hozzá, hogy erre csak a legnagyobbak (gondolkodók, szentek, hétköznapi hősök) lehetnek képesek. A minden létező-re való nyitott odafigyelés életformáját például Martin Buber Én és Te című könyvéből7 vagy Jacques Derrida Vendégszeretetről8 szóló írásából ismerhetjük meg. Mindkettő alkalmas arra, hogy áhítatos figyelemmel olvassuk, mert hétköznapi tapasztalatokat ünnepivé tudnak emelni figyelmes és gondos megfogalmazással. Buber a tárgyiasító Én-az kapcsolatok helyett az Én-Te világának felfedezésére hív. Derrida pedig a házunkba befogadott szálláskérőben látja meg az esélyt arra, hogy önnön létünket is megajándékozott emberként fogjuk fel a létezők sorában. Mi másból ismerhetnénk fel megajándékozottságunkat, mint hogy van miből adnunk?

A teljesség érzetét felkelteni tudó legnagyobbak közé sorolom Laudato si’ kezdetű encikli-kája elolvasása után Ferenc pápát is. Tulajdon szavaival jellemezve stílusát: „felszabadult ün-nepélyességgel” ír az „elfogadás és nagylelkűség” „lenyűgöző tapasztalatáról”. Úgy használja a teremtésvédelem rendkívül összetett kérdéseiben a vallási hagyományt, hogy az olvasó abból nem az emberpróbáló erkölcsi felszólítás hangját hallja ki legelőször – amelytől, valljuk be, el is menne a kedve talán rögtön –, hanem a környező világot a Teremtő ajándékaként ismeri fel és mutatja be. Ferenc pápa elvont teológiai okfejtések és erkölcsteológiai elvárások megfogal-mazása helyett mély bölcsességgel bátorít mindenkit a keresztény hit hagyományainak hiteles forrásaiból merítve. A felszólítás elhangzik ugyan, de ezzel arra biztatja olvasóját, hogy emelje fel fejét, nézzen körül a megsebzett, mégis páratlanul gazdag világban, és a felszín alatt lássa meg saját helyét és szerepét ennek fenntartásában.

6 Meyer-Abich, Klaus M., Wege zur Frieden mit der Natur. Praktische Naturphilosophie für die Umweltpolitik, München–Wien, 1984. 7 Buber, Martin, Én és Te, Bp., Európa, 1994.8 Derrida, Jacques, Von der Gastfreundschaft , Wien, Passagen, 20153.


S ú l y p o n t

132 0 1 5 / 3

A Laudato si’ szerzője felismerte, hogy a 21. században a morális tanítás eddig megszokott előtérbe helyezése és ismert stílusai helyett az esztétikum nyelvén szólíthatók meg és érhetők el az emberek. A megajándékozottság élménye pedig a hálás szív aktív tetteit hívhatja elő korunk embereiből. Amennyiben a körlevél bemutatása továbbra is sikeres lesz az Egyház falain kívül és belül, ha sokan fedezik fel benne, hogy vademecumként és breviáriumként is olvasható, talán az eddigieknél hatékonyabb válaszokat válthat ki Lynn White fél évszázados vádjára, az eddigieknél szélesebb körben.

Ö k u m e n i k u s f e l e l s s é g a h o l n a p é r t

Az ökumenikus felelősség szempontjából döntő jelentősége van, hogy a múlt század változó intenzitású, ám a hivatalos keresztény egyházi vezető szervek részéről általánosan elfogadott ökumenikus kapcsolatok építése után a 21. század e kapcsolatok terhelési tesztjeinek, szi-lárdságpróbájának kora. Az ökumenikus teológiai munka a megmaradt vitás kérdésekben a leghatékonyabb bilaterális formák között, egyházközi szakbizottságokban zajlik.

Eközben azonban, a teremtett világ állapotára nézve, minden egyes keresztény ember fel-ismerheti saját felelős tetteinek jelentőségét és ezzel együtt az összefogás erejének nélkülöz-hetetlenségét. A teremtett környezet eredetére, rendeltetésére, szépségére vonatkozó vallási meggyőződés tekintetében és az ezzel kapcsolatos feladatokra vonatkozóan a keresztények nagy egyetértésben és közös munkában élhetnek együtt ma a Föld minden táján. Az ehhez szükséges párbeszéd lehetősége valószínűleg kimeríthetetlen, négy olyan terület azonban, amelynek megvalósítása gyakorlatilag már ma megkezdődhet, különösen is említésre mél-tónak tűnik:

a) vallási forrásaink közös újraolvasása;b) az ünnepnapok tartalmának megtöltése a Teremtés iránti hála és felelősség szempontja-

inak újragondolásával;c) a Teremtés védelmében szükséges helyi feladatok felismerése és cselekvés ökumenikusan

szerveződő körökben;d) belső párbeszéd minden egyházban a Laudato si’ enciklikában is kifejeződő célok komo-

lyan vételének idő-, illetve szükségszerűségéről.A nemzetközi ökumenikus párbeszéd e témában már 2015. június 18-án megkezdődött azzal, hogy Olav Fykse Tveit, EVT-főtitkár a következő gondolatokat írta le a Laudato si’ enciklika kibocsátása kapcsán:9

Ma jelent meg hivatalosan őszentsége Ferenc pápa nagyon várt első levele, amelyet minden embernek címzett. Nagyon fontos tény, hogy első levelét a környezet, öko-lógia, éghajlatváltozás és az ezekkel összefüggő kérdésekről írta „közös otthonunk védelmében”. […] Az enciklika világossá teszi mindenkinek, hogy ezek a kérdések a

9 https://www.oikoumene.org/en/resources/documents/general-secretary/statements . (Utoljára letöltve: 2015. 11.13.)


14

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

legszorosabban hozzátartoznak a keresztény hithez, és mi, keresztények, együtt kell hogy hangot adjunk nekik minden olyan emberrel, aki törődik közös jövőnkkel. Itt az idő, hogy emberi lényként rámutassunk közös felelősségünkre és azokra a lehetőségek-re, amelyekkel egyházként is segíthetjük a szükséges változtatásokra készen állókat. […] Nagyra értékeljük, hogy a Szentatya elismeri, hogy „más egyházak és keresztény közösségek már felmutatták mély elköteleződésüket és értékes gondolataikat” (LS 7) … Osztjuk a Szentatya gondolatait arról, hogy az ENSZ keretében zajló éghajlatváltozási program nem sikeres. Amíg más egyezmények esetében – pl. a Bázeli, Bécsi, Montreali – fontos eredmények ismerhetők fel, az Éghajlatváltozási Egyezmény nagyon szerény keretek között maradt […]. Az ökológiai válsághoz hozzászólva a Szentatya kiemeli a politika és gazdaság, illetve a vallás és tudomány közti párbeszéd szükséges voltát. Mi ezeket a párbeszédeket a hatékony és égetően szükséges válaszok sine qua non-jának tartjuk. E párbeszédekkel együtt életstílusaink változására éppúgy szükség van, mint a társadalmi és politikai viszonyok változására. […] Ez egy nagyon összetett felhívás a megtérésre, amely az evangélium központi üzenetének közelében van. A Teremtés mély spiritualitása (LS 233–240) segíthet végigjárni zarándokként ezt az utat. Mi, az EVT, az igazságosság és béke útján elkötelezett zarándokként nagyon közel érezzük magunkhoz Ferenc pápa üzenetét, amikor arra emlékeztet, hogy mi, emberek, test-vérként vagyunk zarándokok, akiket az a szeretet egyesít, amelyben Isten minden teremtményét részesíti.

B é r e s T a m á segyetemi tanárEvangélikus Hittudományi Egyetem


S ú l y p o n t

152 0 1 5 / 3

Az ökomértékletesség paradigmája

Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájával1 ökológiai megtérésre hívja az embereket, arra szólít fel, hogy mindannyian személyes felelősséget érezzünk a Föld sorsáért, minden embertársunk jól-létéért és a jövő generációk életesélyeiért. Az enciklika fordulatot jelent nemcsak a természetről való keresztény gondolkodásban, de a gazdasághoz és az üzleti tevékenységekhez való viszonyban is. Ferenc pápa már korábbi megnyilatkozásaiban is élesen bírálta a pénzt istenítő, fogyasztást hajhá-szó gazdasági és üzleti gyakorlatot.2 Ökológiai enciklikájában azonban olyan új nézeteket fogalmaz meg, amelyeknek mélyreható következményei vannak a gazdaság elmélete és gyakorlata számára is. Ezek a kulcsfontosságú nézetek: a mértékletesség és a természeti lények önértékűségének elismeré-se. Írásomban ezen értékválasztások gazdasági következményeit világítom meg.

A m é r t é k l e t e s s é g f o n t o s s á g a

Az enciklika keményen bírálja az uralkodó „Használd és dobd el!” kultúráját, amely „hatalmas mennyiségű hulladékot termel, pusztán azért, mert az a féktelen vágy hajt bennünket, hogy többet fogyasszunk, mint amennyire valójában szükségünk van”.3 Arra buzdít, hogy töreked-jünk „a fogyasztás megváltoztatására, a hulladékgazdálkodás és újrahasznosítás fejlesztésére, a fajvédelemre és a vetésforgóra alapozott diverzifikált földművelésre”.4

A pápa azért aggódik, mert: „Túl sok az eszközünk kevés és silány célra.”5 Mértéktartó ma-gatartásformák követésére bátorítja a technológiailag fejlett társadalmakat, „csökkentve saját energiafogyasztásukat és javítva az energiafelhasználás feltételeit”.6 Meggyőződése, hogy „a termelés és a fogyasztás ütemének a lassítása a fejlődés és a haladás más módját teheti lehetővé.”7

Az enciklika hangsúlyozza, hogy a keresztény lelkiség „az életminőség felfogásának alter-natív módját javasolja, egy olyan prófétai és szemlélődő életstílusra bátorít, amely a fogyasz-táshoz való ragaszkodás megszállottsága nélkül képes a mélységes örömre. Fontos idekapcsol-nunk egy ősi tanítást, amely jelen van a különböző vallások hagyományaiban és a Bibliában is. Arról a meggyőződésről van szó, hogy »a kevesebb több«.”8

Az egyszerűséghez való visszatérés „lehetővé teszi, hogy megálljunk és értékeljük a kicsinyt, hogy hálát adjunk az élet kínálta lehetőségekért anélkül, hogy ragaszkodnánk ahhoz, amink

1 Ferenc pápa, Áldott légy (Laudato si’) kezdetű enciklikája, Bp., Szent István Társulat, 2015.2 Ferenc pápa, Az evangélium öröme (Evangelii Gaudium) kezdetű apostoli buzdítása, Bp., Szent István Társulat, 2013;

Tornielli, Andrea–Galeazzi, Giacomo, Ferenc pápa: Ez a gazdaság öl, Bp., Jezsuita Kiadó, 2015.3 Ferenc pápa, Áldott légy, 75.4 Ferenc pápa, i. m., 107.5 Ferenc pápa, i. m., 119.6 Ferenc pápa, i. m., 114.7 Ferenc pápa, i. m., 112.8 Ferenc pápa, i. m., 129.


16

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

van, vagy szomorkodnánk amiatt, amink nincs”.9 A boldogság megkívánja, hogy „korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket”.10

A fogyasztási tevékenységek anyagi-energetikai értelemben negatívan hatnak a természeti rendszerekre, és csökkentik a jövő generációk életesélyeit. A nyugati emberiség jelenleg a súlyos túlfogyasztás állapotában van, jelentős visszafogásra van szükség ahhoz, hogy a fenn-tartható fogyasztási szintre kerüljünk vissza.

A fejlett nyugati gazdaságok „ökológiai lábnyom”-adatai drámaian mutatják, hogy a ter-mészeti erőforrások és terek használata esetükben nagyságrendekkel meghaladja a számukra rendelkezésre álló méltányos „ökológiai részesedés”-t.

Fontosabb OECD országok ökológiai lábnyoma 2011-ben

Ország Ökológiai lábnyom (ha/per fő) Ökológiai túlhasználat (%)Ausztrália 8,3 488USA 6,8 400Kanada 6,6 388Svédország 6,5 382Belgium 5,8 341Svájc 4,9 288Norvégia 4,8 282Izrael 4,7 276Hollandia 4,5 265Németország 4,4 259Dánia 4,3 253Egyesült Királyság 4,2 247Franciaország 4,1 241Chile 3,9 229Japán 3,8 224Spanyolország 3,4 200

Forrás: Global Footprint Network, 2015

Az erőforrás-hatékonyság növelése önmagában nem megoldás az ökológiai túlhasználatra, mert az – minden más tényező változatlansága esetén – nagyobb kínálatot, alacsonyabb árakat és növekvő fogyasztást indukál. Herman Daly, az ökológiai közgazdaságtan ma élő legnagyobb tudósa – a pápai enciklika tanításával egybehangzóan – a mértékletesség (frugality) elsőbbsé-ge mellett érvel a hatékonysággal szemben.11

9 Uo.10 Ferenc pápa, Áldott légy, 130.11 Daly, Herman, Frugality fi rst, in Bouckaert, Luk–Opdebeeck, Hendrik–Zsolnai, Laszlo (eds.), Frugality. Rebalancing

Material and Spiritual Values in Economic Life, Oxford, Peter Lang Publishing, 2008, 207–226, idézet 222.


S ú l y p o n t

172 0 1 5 / 3

Daly szerint korunk fő feladata az ökomértékletesség megvalósítása, hogy csökkentsük a gazdaság léptékét az ökoszisztémákhoz képest, és megfékezzük azt a gazdaságtalan növeke-dést (uneconomic growth), amely jobban növeli a társadalmi költségeket, mint a hasznokat, következésképp szegényebbé, nem pedig gazdagabbá tesz bennünket.12

A frugalitásról szóló, Oxfordban megjelent könyvünkben kifejtettük, hogy a frugalitás az anyagi és a spirituális értékek kiegyensúlyozását követeli meg a gazdaságban.13 Ez pedig a gazdaság „szubsztantív” felfogásának a rehabilitálását jelenti, és az „elégségesség” (sufficiency) logikájának az előtérbe kerülését hozza magával.

A nagy gazdaságtörténész és antropológus, Polányi Károly vezette be a gazdaság formális és szubsztantív megközelítése közötti különbséget. A formális felfogás a cél-eszköz sémára vonatkozik, és a gazdasági szűkösség alaphelyzetéből indul ki. Ezzel szemben, a szubsztantív felfogás arra az alaptényre vonatkozik, hogy az ember – mint az összes többi élőlény – nem tud fennmaradni a természeti környezet fenntartó ereje nélkül.14

A gazdaság szubsztantív felfogása mutatja meg az ember alapvető függését a természettől és embertársaitól. A gazdaság az emberek és a természet közötti anyagcsere-folyamat in-tézményesített rendszere. A gazdaság szubsztantív értelemben az emberi közösségek anyagi szükségleteinek kielégítése.15

Thomas Princen amerikai közgazdász amellett érvel, hogy el kell távolodnunk a gazdaság formális szemléletétől, amely a profitmaximalizálást és a hatékonyságot favorizálja, és teret kell adnunk az „elégségesség” logikájának.16 A mértékletesség megvalósítása kisebb lépté-kű, lokálisan adaptív, kulturálisan sokféle gazdasági szerveződési formát igényel, amely a szubsztantív gazdálkodást részesíti előnyben.17

Mindez az üzlet szerepének radikális újragondolására késztet bennünket, amelyet Ferenc pápa is szorgalmazott az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításában.18

A fenntartható fejlődés nem egyezethető össze a mai, ökológiailag érzéketlen és a valódi tár-sadalmi felelősségvállalástól menekülni akaró vállalati gyakorlattal. A Föld megőrzéséhez és a társadalmi haladáshoz olyan progresszív üzleti szervezetekre van szükség, amelyek tiszteletben tartják a természetet, tekintettel vannak a jövő generációkra és a társadalom javát szolgálják.

A társadalmi és technológiai innovációk döntő szerepet játszanak ebben a kívánatos átala-kulásban. Környezetileg érzékeny és ökológiailag rehabilitáló üzleti megoldások a helyi közös-ségekkel és a nem kormányzati szervezetekkel való szoros együttműködésben dolgozhatók ki, ahol a fő cél nem a minél nagyobb profit megszerzése, hanem a társadalmi-gazdasági jóllét előmozdítása. A demokratikus társadalmi részvétel új típusú, közösségorientált kormányzási

12 Daly, i. m.13 Bouckaert, Luk–Opdebeeck, Hendrik–Zsolnai, Laszlo (eds.), Frugality. Rebalancing Material and Spiritual Values in

Economic Life, Oxford, Peter Lang Publishing, 2008.14 Polányi Károly, Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet, Bp., Gondolat, 1976.15 Polányi, i. m.16 Princen, Tomas, Th e Logic of Suffi ciency, Boston, MIT Press, 2005.17 Zsolnai, László, Green business or community economy? International Journal of Social Economics, 29(2002), 652–662.18 Ferenc pápa, Az evangélium öröme.


18

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

formák létrejöttét segítheti elő, amelyek katalizálják az üzlet értékrendjének megváltozását és a környezetbarát technológiai fejlesztéseket.

A t e r m é s z e t i l é t e z k ö n é r t é k s é g e

Ferenc pápa arra szólít fel, hogy ismerjük el a természeti létezők önértékűségét, és fejezzük ki a szeretetünket irántuk. „Minden élő szervezet önmagában jó és csodálatra méltó, mivel Isten teremtménye, ugyanez érvényes arra, amikor élő szervezetek egy meghatározott térben, rendszerként harmonikusan együttműködnek.”19 Az enciklika hangsúlyozza: „a környezet védelmét nem biztosíthatjuk pusztán a pénzügyi költség-haszon elemzés alapján. A környezet azon javak egyike, amelyeket nem lehet a piac mechanizmusai révén megfelelően megvédel-mezni vagy előmozdítani.”20

A kortárs környezeti etika (environmental ethics) támogatja Ferenc pápa álláspontját. A kör-nyezeti etika kiindulópontja az, hogy minden élő dolog önértékkel bír, függetlenül az ember számára való hasznosságától. Az élő dolgok önmagukban és önmagukért értékesek, s nem lehetnek puszta eszközei valamely emberi projekt megvalósításának.

A gazdasági tevékenységek három szinten hatnak a természeti környezetre. Ezek a szintek a következők: az egyes biológiai létezők szintje; a természeti ökoszisztémák szintje; a Föld mint egész szintje. Az egyes szinteken különböző környezetetikai elvek és elméletek relevánsak.21

Az érzőképesség alapú etika az egyes élőlények szintjén releváns. Ha egy élőlény szenved, ak-kor ezt tekintetbe kell vennünk a döntéseink meghozatalakor. Az állatok számára természetes életkörülményeket és fájdalommentes létezést kell biztosítani.

Az ökoszisztéma-etika az ökoszisztémák szintjén jelentkezik. Helyes az a cselekvés vagy politika, amely megőrzi a természetes tájak szépségét és integritását. Az ökoszisztémák eredeti állapotát kell megőrizni, illetve helyreállítani.

A Gaia-etika a Föld mint egész szintjén alkalmazható. A Föld – a Gaia-elmélet szerint – egy szuperorganizmus, azaz maga is élő rendszer. Ezért a Föld globális mintázatait és mechaniz-musait tiszteletben kell tartani.

A hagyományos közgazdaságtan nem ismeri el a természet önértékét. A természeti javak és szolgáltatások piaci áron alapuló megítélését szorgalmazza. Valamely természeti létező gazdasági értéke a versengő piaci szereplők – valódi vagy hipotetikusan kalkulált – fizetési hajlandóságán múlik. John Gowdy, a Rensselaer University ökológiai közgazdaságtan-profesz-szora azonban megmutatta, hogy az ár rossz modell a természeti entitások számára. A piaci kalkulus alapján nem lehet meghatározni a természeti létezők teljes értékét.22

19 Ferenc pápa, Áldott légy, 85.20 Ferenc pápa, i. m., 112.21 Fox, Warwick, Toward a Transpersonal Ecology. Developing New Foundations for Environmentalism, Boston–London,

Shambhala Publications, 1990; Zsolnai László, Környezeti etika – gazdasági etika, Magyar Bioetikai Szemle, 1998/3, 11–14.

22 Gowdy, M. John–McDaniel, N. Carl, One world, one experiment. Addressing the biodiversity – economics confl ict, Ecological Economics, 15(1995), 181–192.


S ú l y p o n t

192 0 1 5 / 3

Juan Martinez-Allier, a Barcelonai Egyetem ökológiai közgazdásza pedig azt mutatta meg, hogy a gazdasági, az ökológiai és a társadalmi értékek egyszerűen összemérhetetlenek, ezért nincs és nem is lehet algoritmikus megoldása a komplex környezeti problémáknak. A termé-szeti környezettel kapcsolatos döntések kvalitatív megfontolások alkalmazását és több szem-pontot is mérlegelni képes bölcsességet igényelnek.23

A pápai enciklika arra figyelmeztet, amit Jézus tanított, hogy „nézzünk a mező liliomaira és az ég madaraira”.24 A nagy ökológus és antropológus – nem istenhívő – Gregory Bateson hasonló álláspontra jutott a modern tudomány alapján.25

Bateson szerint visszanyerhetjük a szeretetet és hála érzetét az élő szervezetek közösségeivel való szoros összekapcsolódásunk felismerése által. Ehhez a természet és a művészet – a racio-nálison túlmutató – világával való személyes és aktív elköteleződés vezet el. A költészet, a fes-tészet, a tánc, a zene, a humor, a metaforák, a vallások legjava és a természet tanulmányozása ad lehetőséget arra, hogy megtapasztaljuk azt a bölcsességet, amely az evolúció sok millió éve során halmozódott fel.26

A tudomány, a hit és a művészet együtt képes organikus és egészséges cselekvésre serkenteni az embereket. Ahogy Dosztojevszkij mondta: „Csak a szépség mentheti meg a világot.” A szép-séget pedig legfőképpen a természetben találhatjuk meg. Olyan ökológiai tudatosság kialakí-tására van szükségünk, amely gondos és hatékony módon fordítja cselekvéssé azt a hitet, hogy a természeti létezőkkel együtt, mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és osztozunk a Föld gazdagságán (Earth Citizenship).27

A közgazdaságtant szokás „lehangoló tudomány”-ként aposztrofálni. De nem szükségszerű, hogy így legyen. A gazdálkodás lehet „angyali tudomány” is, ha a teremtett világ megőrzését szolgálja. Erre szólít fel bennünket Ferenc pápa enciklikája.

Z s o l n a i L á s z l ó egyetemi tanárGazdaságetikai Központ Budapesti Corvinus EgyetemelnökEuropean SPES InstituteLeuven

23 Martinez-Allier, Joan et al., Weak comparability of values as a foundation for ecological economics, Ecological Economics, 26 (1998), 277–286; Martinez-Allier, Joan–Muradian, Roldan (eds), Handbook of Ecological Economics, Cheltenham, Edward Elgar, 2015.

24 Ferenc pápa, Áldott légy, 131.25 Bateson, Gregory, Steps to an Ecology of Mind. Collected Essays in Anthropology, Psychiatry, Evolution, and Epistemology,

Chicago, IL, University of Chicago Press, 1972; Bateson, Gregory, Mind and Nature. A Necessary Unity, Cresskill, NJ, Hampton Press, 1979.

26 Charlton, G. Noel, Understanding Gregory Bateson. Mind, Beauty, and the Sacred Earth. Albany, NY, SUNY Press, 2008.27 Brown, G. Peter, Ethics for economics in the anthropocene, in Brown, G. Peter–Timmerman, Peter (eds), Ecological

Economics for the Anthropocene. An Emerging Paradigm, New York, Columbia University Press, 2015, 66–88.


20

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

A Laudato si’ és a világcégek

2015 őszén a Wesley Főiskolán szemináriumot vezettem a fenti címmel.1 Wildmann János barátom Ferenc pápa legutóbbi enciklikájából a teológiai szempontokat világította meg a hallgatók számára. Ugyanakkor számomra a szeminárium fő szempontja a geogazdaság, a geopolitika gazdasági-társadalmi vetülete volt.

Róma püspöke levelének tartalma a következőképpen összegezhető. A hat fejezetre bontható szöveg kiindulópontja a ma rendelkezésre álló legjobb tudományos eredmények szerinti hely-zetfelmérés (1. fejezet), amely az egész emberiségnek szól és amelytől eljut a Bibliával és a zsi-dó-keresztény hagyománnyal (2. fejezet) való egybevetésig. A problémák gyökerét (3. fejezet) a technokráciában és az emberi lény túlságosan is önmagára figyelő magába zárkózásában jelöli meg. Aláhúzza, hogy a technokráciát kevés számú ember tartja kézben.

A 4. fejezet javaslatot tesz egy „átfogó ökológiá”-ra, „amely egyértelműen magába foglalja az emberi és a társadalmi teret”, amelyek felbonthatatlan kapcsolatban vannak a környezeti kérdéssel. Ennek távlatában Ferenc pápa javasolja (5. fejezet) őszinte párbeszéd elindítását a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden szintjén, ami átlátható döntési folyamatokhoz vezethet. A pápa továbbá emlékeztet rá (6. fejezet), hogy egyetlen tervezet sem lehet hatékony, ha nem képzett és felelős tudat terméke, és kiindulópontokat javasol az ilyen irányú növe-kedéshez nevelési, spirituális, egyházi, politikai és teológiai szinten. Ferenc pápa több meg-nyilatkozása, illetve írása szerintem geogazdasági jellegű. Ezért érdekesnek tűnt számomra azon feltevés vizsgálata, vajon az enciklika mögött húzódó meggondolások milyen elméletre utalnak. Ferenc pápa enciklikájának három, illetve négy első fejezetéből indultam ki.2

Ha jól látom, akkor ezeket a szövegeket a tőke a második világháború utáni nemzetközivé válása tényével és ennek elméletével kell szembesítenem. A pápa egyértelműen megnevezi a „világcégek”-et, a „pénzvilág”-ot és a „nemzetközi vállalatok”-at, valamint azok döntő ha-talmát mai világunkban.3 A műszaki fejlődés segítségével ezek a tőkés szervezetek „azoknak a kezében [vannak], akiknek megvan a tudása, de legfőképp a gazdasági hatalma annak felhasználására, iszonyatos hatalmat adnak az egész emberiség és a világ felett” (104). Ez vi-lágnézetileg úgy fogalmazódik meg propagandaszerűen, „mintha a valóság, a jó és az igazság automatikusan fakadna a technológiai és gazdasági hatalomból” (105).

A kevesek hatalmáról, az emberiség kis csoportjáról van itt szó (104), az oligarchákról (134), akik kizsákmányolással, egyenlőtlenséggel és környezetrombolással (145) valósítják meg azon-nali és legnagyobb hasznukat (55 és 105). Egyúttal „a társadalmi lehetőségeket egyes hatalmi csoportok érdekeinek megfelelően alakítják” (107). A nagyhatalmak államai nem gyengültek le annyira a magánosítások következményeképpen, hogy ne tudnák támogatni nemzetközi

1 Gondolataimat rövidebb változatban előadhattam a váci püspöki hivatal által rendezett Ferenc pápa tanítása egyházi és világi szemmel című konferencián, 2015. november 12-én.

2 Lásd a Felhasznált irodalom jegyzékét. Az olvashatóság érdekében a szövegben nem szerepeltetek az irodalomra utaló lábjegyzeteket. A számok zárójelben az enciklika pontjaira vonakoznak.

3 (5, 6, 13, 26, 31, 34–38, 51–57, 83, 104, 107, 119, 172, 196 és 203).


S ú l y p o n t

212 0 1 5 / 3

vállalataik földrajzi terjeszkedéseit (16, 45 és 176–181). Sem az egyik, sem a másik szereplő nem fogadja el, hogy a „föld közös örökség, és gyümölcseinek mindenki javát kell szolgálnia”(93).

Természetesen az enciklika tanító és buzdító, nem elméleti jellegű, de a fentiekből követ-keztetni lehet tudományos megalapozottságára. Szerintem a „világgazdasági4 rendszer és az egyenlőtlen fejlődés” tana, illetve elmélete áll az enciklika hátterében.5 Eszerint a mai világ-gazdaság műkődése maga után vonja a természet rombolását és egyúttal az egyenlőtlenségek növekedését, ami megfelel Ferenc pápa tantételének. Vagyis, másként kifejezve, a tőkés ter-melési és fogyasztási mód maga után vonja ezeket a hatásokat, ezt eredményezi a világcégek magántevékenysége! Hiszen ezek azok, amelyek beruháznak ott és akkor, amikor az nekik a legjobbnak tűnik. Ők termelnek és adnak el minden rendelkezésükre álló eszközzel. Végül, ők biztosítják tulajdonosaiknak a hasznot, ami tulajdonképpen e cégek egyetlen célja.

Ez az elmélet Rosa Luxemburg, Rudolf Hilferding, Ferdinand Braudel, Samir Amin, Robert Boyer, José Comblin atya,6 Alain Lipitz, Gearóid Ó Tuathail, Immanuel Wallerstein, John J. Mearsheimer, Slavoj Žižek, Robert B. Reich, Thomas Piketty és sokan mások 20. századi geopolitikai és -gazdasági kutatásaiból alakult ki. Magam is hozzájárultam az elmélet fejlesz-téséhez.7 A következőkben az elméletet igyekszem röviden felvázolni, remélve egy nyilvános vita megindítását.

Már itt megjegyzendő, hogy két kérdésben nem látom tisztán a pápa szándékát, illetve nem értem egészen a tanítását. Az egyik: a műszaki fejlődésről, illetve fejlesztésről írtak (14, 46, 48, 54, 128). Mintha a bibliai Leviatánról lenne szó, vagy olyan dologról, amely valahogy saját magától keletkezik. Tudomásom van arról, hogy a jezsuita rendben hosszú vita folyt e témáról, de erről nincs semmiféle anyagom. A másik kérdés számomra az a tény, hogy nincs arról szó, miként alakulnak a mi tőkés társadalmunkban a fontosabb hatalmak, szereplők közötti kap-csolatok, habár az első három fejezetben legalább 25-ször említi a hatalmat.

A t k é s r e n d s z e r t ö r t é n e l m i f e j l d é s e

A 16. század óta a tőkés rendszer állandó fejlődésben van, és földrajzilag mindinkább kiterjed az egész Földre. Állandó növekedésre törekszik mind a tőke fölhalmozásában, mind a ha-szonszerzésben, ezt a pápa is hosszan taglalja. Az 1945 utáni időszakban a rendszer majdnem világméretűvé vált. Ez a folyamat, amely távolról sem fejeződött be, összetett történés.

A második világháború után három szakaszt lehet megkülönböztetni ebben a történelmi folyamatban, amelyek egyébként részben egymást lefedik. Az állam és a magántőke kölcsönös kapcsolódása biztosítja az utóbbi előrenyomulását. Megjegyzendő az állam kettős felfogása,

4 Lásd (6).5 Habár még a pápa is időnként az úgynevezett liberális gazdaságtan fogalmait használja (28 és 36), hiszen azok annyira

megmételyezik a hétköznapi beszédet és az ő kifejezésmódját is. De, nyilvánvaló módon, nem fogadja el (51, 55, 109, 129) azt. Vannak, akik ezt félreértik. Ezek közé tartozik Deák Dániel vagy Hernando de Soto, klasszikus , időnként neoklasszikus közgazda is, lásd a Felhasznált irodalom jegyzékét.

6 Kollégám volt a Louvaini Katolikus Egyetemen.7 Lásd a Felhasznált irodalomban szereplő munkáimat.


22

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

amelyek között itt nem szükséges választani: más társadalmi szereplőknek kiszolgáltatva, alárendelt és kiszolgáltatott vagy önálló és sajátos logikával működik a közjó érdekében. Egyébbként vannak kis, közepes és nagy államok, amelyek befolyása természetesen függ a nagyságuktól, bármiként is legyen ez meghatározva.

Gazdasági rendszer: Állami rendszer, nem piacinemzetközi bankok/vállalatok politikák és NPA/VB (IMF/WB)

működési- és érdekköre, valamint kapcsolódásai

1945–1970

A kereskedelem/fogyasztás Szabadkereskedelmi intézkedések,nemzetközivé válása: Észak–Dél és fontos nyersanyagok és fogyasztásiközpont-perem viszonylatban piacok biztosítása (neokolonializmus)

A világkereskedelem növekvő hányada a világtermelésnek,„a kivitel egyedüli feltétele a növekedésnek” – mondják az okosok.

1960–1990

A termelés nemzetközivé válása: Szabadkereskedelmi + gazdasági (1) szabályozók az árak, a termelékenység, csökkentése: adó, munkajog, korlátozott az előállítási költségek és munkaerővándorlás, (2) társadalmia szállítási körülmények és költségek előírások növelése és költségek függvényében megnyirbálása: munkanélküliség, egészségügy, oktatás; (3) közlekedési világrendszer kiépítése és biztosítása.

A nemzetközi vállalatok „hálózati” szerveződése

1970–20…

Vállalati magánosítás, egybeolvadások és Szabadkereskedelmi + gazdasági + magánosítás „divatja”, felvásárlások a tőkés felhalmozás a magántulajdon világméretűkibővítésére és a verseny csökkentésére; biztosítása és a többoldalú a magántulajdon és a nagyrészvényesek világhatalmi rendszer kiépülése, hatalmának kiterjedése a Föld egészére. oligarchikus vállalatok engedélyezése.

Ezzel együtt jár – amint azt a pápa jól leírja –, hogy az egyes államok gazdaságában részt vevő, azoknál gyakran nagyobb erőt képviselő világcégek mindinkább kivonják magukat a


S ú l y p o n t

232 0 1 5 / 3

választott törvényhozás és kormány befolyása alól. Éppen most, a társadalmak megkérdezése nélkül, a választott kormányokat is egyértelműen háttérbe szorítva, a nemzetközi magánjog védelme alá helyezné őket a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény tervezete. A multik hatalmára már ma sem vonatkozik a fékek és ellensúlyok – még egyes országokon belül a lehető legpontosabban kimért – rendszere sem. Kirekeszteni őket nem lehet, vagy ha mégis, annak a hátrányai is igen nagyok. Viszont rendkívül nehéz – noha nem lehetetlen – az adott társadalom érdekeit is szolgáló szabályok közé szorítani működésüket.

A világgazdaság tőkés növekedését a pénztőke8 segíti elő a nemzetközi magáncégeken keresztül. Ezek a cégek egyenesen vezérlik a tőke nemzetközivé válását. A pénztőke fontos fogalom, amely megérteti a következetes növekedés pénzügyi oldalát, a tőke terjeszkedésének pénzbeli fedezésének elvét. A pénztőke egybeolvaszt három elemet, három pénzügyi forrást a tőke működésének szükséglete szerint:

– a tulajdontőkét, amely biztosítja a tulajdont és a hasznot a „kevesek” számára,– a banktőkét a hitellel vagy más pénzügyi módozattal,– az állami, közvetett vagy közvetlen támogatások tőkéjét.

Sokszor, de nem szükségszerűen, a pénztőke pénzügyi csoportokban testesül meg, amelyeknek gyakran angol nevük van: holding, trust, mutual or hedge funds… Ebben az esetben e csopor-tok szerkesztik egybe az említett három forrást. Ez a pápa által megnevezett „pénzvilág” (20, 23, 34, 189). A pénztőke logikája a haszon „rögtöniség”-ét9 jól magyarázza: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, számításba véve a kockázatot és a pénz időbeni „leértékelődés”-ét.10 A hitelen kívül a banknak fontos feladata a fizetés, illetve az átutalási rendszer. Ha valakinek fizetnie kell és van pénze, akkor fizet vagy átutal. Ha nincs, akkor hitelt vesz fel. A nemzetközi vagy világtőkés rendszer kialakulása lehetetlen nemzetközi bankok nélkül, hiszen világszinten kell biztosítani az átutalás rendszerét és a szükséges hitel nyújtását.

Ezt a nagyméretű folyamatot, amelyet globalizációnak neveznek, elősegítik a következő tényezők, amelyekből a pápa sokat megemlít:

– a neokonzervatív (tulajdonjog szentsége és emberjogi hatalom jogosulatlan gyakorlata) – és neoliberális (az úgynevezett piac mindenkori és minden módú gyakorlata) világnézetek elterjedése;

– a műszaki kultúra és fejlődés kiterjedése a számítás- és távközlés területére; – az előzőkre támaszkodva, a termelékenység növekedése, mind a magán-, mind a közszférában;– a fogyasztás kiterjesztése: új országok, új fogyasztók felé: gyerekek/fiatalok, nők stb.; – a fogyasztás, kihasználva a kielégíthetetlen igényeket és vágyakat, az eladási módszerek „a

végtelenségig” fokozhatják az emberek vásárlási szenvedélyét; – a fogyasztási szokások és kultúra (oktatás) egységesülése a keresetek és vagyonok fontos-

ságának függvényében;– új fizetési és hitelmódok a fogyasztók és a spekulánsok számára.

8 Finanzkapital, Hilferding megfogalmazásában. 9 (2, 36, 54–55, 105 és 190)10 A „leszámítolás”-ra gondolok. Egy később esedékes követelésből, mivel annak pénzben kifejezett értéke csak esedékes-

sége napján valósul meg, a benne rejlő kamatértéket időarányosan levonják, akármilyen távú hasznok kiértékelésekor.


24

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

A folyamat nem zajlik le helyi jellegű, részleges vagy általános válság nélkül. A vállalatok nagy számban születnek, és sok tönkremegy. A nemzetközi vállalatok rugalmasan helyezik át a termelésüket egyik országból a másikba, amivel aztán „zsarolhatják” dolgozóikat és az államokat. Gazdasági ágazatok és települések megszűnnek, ezzel egy időben újak jönnek létre. Egyes pénzügyi rendszerek válsága mellett (dollár) új rendszereket teremtenek (euró). Intéz-ményes nehézségekkel küzdő nemzetállamok keresik a beilleszkedést nagyobb közjogi egysé-gekbe, ezekből pedig kialakulnak az új politikai-gazdasági egységek: Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN), Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (ALENA), Dél-amerikai Szabadkereskedelmi Társulat (Mercosur), Európai Unió stb.

A vizsgált időszakban, mint ahogy jeleztem, a tőkés rendszer majdnem világméretűvé vált. Ugyanakkor a játszmának nincs vége. Vannak még országok és területek, amelyeket a tőke nem olvasztott be, különösen a Föld déli féltekéjén. Van a társadalomban nagy számú eltérő vagy más jellegű stratégia, hagyományos gyakorlat vagy új kezdeményezés: szövetkezeti vál-lalkozások, fogyasztók szövetkezése, szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek működé-se, közösségi takarékpénztárak, eredeti társadalmi-gazdasági szervezetek, haladó egyházak, „altermondialisták” stb.

A g e o p o l i t i k a é s a g e o g a z d a s á g ö s s z e o l v a d á s a

Szerintem az elmúlt négy-öt évtizedben három alapvető válság zajlott, amelyek kulcsfontosságú változásokat hoztak a világ számára. Az egyik megrázkódtatás a gazdasági, élelmezési, kőolaj/földgáz- – általában a nyersanyag- – környezeti, pénzügyi válság súlyosbodása. Növekszenek a tőkés gazdaságok ellentmondásai. Megváltoznak a nagyhatalmak közötti geoökonomiai viszo-nyok: többek között valutájuk fontossága, eladósodásuk következményei és nyersanyag-hozzá-férhetőségeik. Világszinten tovább gyengül az Amerikai Egyesült Államok (USA) viszonylagos helyzete, és részben ennek következményeként erősödik a többi nagyhatalom befolyása.11

A másik fordulópont kettős és geopolitikai: egyrészt a Clinton-, a Bush- és az Obama-elnökség sikerei, illetve balsikerei világszerte. Legyen szó Afganisztánról vagy Irakról, vagy a 2008-as orosz–amerikai közvetett háborúról Grúziában, amelyet Washington elvesztett. 2013-tól viszont talán egy sikeres kezdeményezésről beszélhetünk Ukrajna esetében. Fontos fejlemény Kína és India előretörése az USA és Japán kárára. Oroszország igyekszik megállítani az USA, illetve a NATO12 terjeszkedését Európában és Közép-Ázsiában. Az orosz–amerikai együttműködés szükséges lett mind a kétfél számára a leszerelés, az atomsorompó, az ameri-kai–afgán háború, az iráni vagy a szíriai kérdésében.

Ugyanakkor ezek az események, az EU és különlegesen a KKBP/EBVP13 önállóságát lassan fokozzák. A NATO-bővítések lendülete leállt, különösen Grúzia irányában, ha Montenegró és Albánia csatlakozik is. Végül is, az utóbbi öt-tíz évben Kína leckézteti az USA-t a gazdaságpo-

11 Az EU, Oroszország, Kína, és talán számolni kell más hatalmakkal is.12 NATO = Észak-atlanti Szerződés Szervezete.13 KKBP = az EU Közös kül- és biztonságpolitika; EBVP = Európai biztonsági és védelmi politika.


S ú l y p o n t

252 0 1 5 / 3

litika terén. Washington legfontosabb bankáraként Peking kifogásolja az amerikai nagyfokú magán-, illetve állami eladósodást és a felelőtlen politikai vezetést. Mindhárom esetben úgy tűnik, a legérintettebb az USA. A most zajló és látható válság vajon minek a válsága? Kizárt-e az USA viszonylagos hanyatlásának sikeres washingtoni levezénylése? Egyesek szerint ez lett volna Obama célja. Ez minden bizonnyal nem könnyű feladat. Nehéz lesz megmozgatni, módosítani a kétszáz éves amerikai világmegváltó meggyőződést és nagyhatalmi szokásokat.

Sokak szerint a biztonság szempontjából az európai egyesülésnek nincsenek határai, ha táv-lata a béke, és ha meghaladására megvan mind a kellő elszántság, mind az eszközök megvan-nak arra, hogy a múltbeli megosztottságon túllépjenek. Úgy tűnik, ehhez előnyösen járulhat hozzá a fokozatos európai egyesülés, az Atlanti-óceán két partja közötti „szívélyes viszony” (entente cordiale), valamint az EU és Oroszország közötti „tartózkodó” tartós szövetség.

Sok a kérdés, de kevés a válasz. Mégis próbáljuk elhelyezni napjaink problémáit egy széle-sebb távlatba, az enciklika függvényeképpen! Ebből a távlatból mintha különböző történelmi folyamatok egybeesnének jelen korszakunkban. Először: mintha ezek a válságok egy többszáz éves folyamat állomásai lennének, amelyek beleilleszkednek a braudeli longue durée14-be. Má-sodszor: mintha a hatalmi súlypontok szintén nagy változásokon esnének át a világban a 21. század elején. Harmadszor, mintha az elmúlt idők főbb ismérvei is módosulnának a második világháború óta, és – különösen pénzügyi téren – az elmúlt években felgyorsulva. Feltehetően, napjaink gazdasági és társadalmi világválságában, ez a hármas feltételezés közelebb hoz min-ket egyik-másik kérdés megfejtéséhez.

T ö b b ö s s z e m o s ó d ó f o l y a m a t

A 18. századtól számítjuk a korszerű tőkés gazdaság kezdeti időszakát: a rohamos műszaki fejlődés, napjaink államainak megteremtése, az iparosodás terjeszkedése, a városiasodás kivirágzása, az oktatás és képzés terjedése stb. jól ismert jelenségeit. Az időszak jól megfelel a legutóbbi braudeli longue durée sajátosságainak:

– a tőke először a 19. század végén, majd a 20. század második felében kiterjeszkedik majd-nem az egész világra, főleg ha azt vesszük számításba, hogy ma Oroszország és Kína is tőkés rendszerű államok;

– a tőkés rendszer szoros kapcsolata az állammal. Az állam biztosítja a magántulajdon szentségét, a tőke állami támogatottságát és a társadalom fennálló rendjét. Az elmúlt évti-zedekben az állami feladatok bővülésének, majd csökkenésének lehettünk tanúi, viszont a tőke nemzetközivé válásával államszövetségek alakulását és felerősödését tette időszerűvé;

– a fölé- és alárendeltség sokoldalú, szükségszerű és megújuló kiépülése: vallási, (geo)politikai, katonai és gazdasági téren, a társadalmi egyenlőtlenségek elvi és gyakorlati fenntartása, sőt fokozása;

14 Braudel kifejezése a történelemben többszáz évre kiterjedő jelenségekre, mint a tájak, az éghajlat, a természet, a népesség, a nyelvek stb. és az ember viszonya a természethez. Ezeknek a jelenségeknek lassú és változó átalakulásaiból születnek történelmi időeltolódások a térben.


26

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

– az uralkodó világ-gazdaság15 lassú fordulatai, melynek állandó és fő jellegzetessége az ágazati monopóliumok, megfékezve minden versenyt, amely megszüntetné a hasznot;

– a városiasodás fellendülése és az erőteljes – mind dél–északi, mind kelet–nyugati irányú – népvándorlás;

– „a központ és a perem” meghatározásainak átformálódása, de mindenkor az utóbbi gya-rapítja az előzőt, mind gazdasági és népességi, mind művelődési téren.

Vajon most, a 21. század elején, a tőke terjeszkedésében nincs-e egy leállás, sőt talán alapvető fordulat? Az államszövetségek új nagyságrendje nem változtatja-e meg a világ fejlődésének ter-mészetét? Mit eredményez a társadalmi formák erőteljes módosulása, különösen a női egyen-jogúsítás következményeképpen? Az élénk népvándorlás Észak felé, a városok irányában, nem okoz-e alapvető változásokat és talán a városiasodás megtorpanását? A világ többközpontúsá-ga nem válik-e most végérvényessé?

Ha jól látom, akkor az alapvető kérdés a következő: a többszáz éves tőkés fejlődésnek nem jutottunk-e a végére, és nem lehetséges-e, hogy egy újabb longue durée kezdődik, amelynek még a körvonalait sem sejtjük, de a pápa ennek reményében ír. Mindenesetre, valószínű a következő tényezők nagy szerepe: a nők egyrangúsága; a tömegtájékoztatás és az elektronika egyetemessé válása; egy jobb fizetés-, illetve jövedelem- és vagyonelosztás; a környezet megtisztítása és védelme; az új értékeknek, vonatkozásoknak és kórtüneteknek, sőt egy újfajta vallásosságnak (iszlám) terjeszkedése stb. Talán ténylegesen egy fordulat, egy új korszak előtt állunk?!

U r a l m i r e n d s z e r é s a h o s s z ú t á v ú f o l y a m a t o k

A braudeli longue durée-be ékelődik be a világban – vagy legalább is a tőkés-atlanti keretben – az egymást követő „vezérlő-uralmi rendszer” sajátságos kialakulása. A spanyol, majd a rövid holland uralmat követően Anglia lett a térség legfontosabb állama a napóleoni háborúk után, és elsősége a leghosszabban tartott. Az első világháborútól kezdve az USA átveszi az egyed-uralmat, és fenn is tartja 1975-ig, a vietnami háború elvesztéséig. Ez nem jelenti azt, hogy az USA ne lenne még ma is a világ egyik legfontosabb hatalma, és ezt kihasználva nyakig eladó-sodott. De jelenti a nagyhatalmak közti viszonyok újbóli meghatározását.

Ma már több állam foglal el új helyet: elsősorban az EU, de ott van Oroszország, Kína, India mint nukleáris nagyhatalmak, és Japán is, mindegyik a maga módján. A „nemzetközi pénzek” egymás utánja jól jelzi a változásokat, hiszen a hatalommal együtt jár a világszintű „pénzve-rés” kiváltsága: a font 150, majd a dollár 50–60 éven keresztül vezetett, ezt követően az elmúlt 10–20 évben az euró és a kínai renminbi/jüan került előtérbe.

Szintén a braudeli keretben és a „fordulatok”-ban azonosíthatunk egy másik jelenséget. A már több mint kétszáz éves tőkés rendszer 40–60 éves szakaszokra osztódik, amelyet

15 Braudel économie-monde kifejezését fordítom így, amelyet megkülönböztetek az egész Föld gazdaságától (Weltwirtschaft , économie mondiale).


S ú l y p o n t

272 0 1 5 / 3

némelyek „Kondratyev folyamatá”-nak hívnak.16 Az egyes szakaszok kétfajták: az erős fel-lendüléseket hanyatlások, illetve megszilárdulási mozzanatok követik. A Kondratyev-jelenség „hajtóereje”, válsága és visszásága a következő tényezőkben nyilvánul meg elsősorban:

– a tőkefelhalmozás módjának és az állam szerepének állandó megújulása;– a kihasználás és a kizsákmányolás, a munka elosztása és a bérviszonyok változása;– a közügyek és magánügyek határai, illetve együttműködése, beleértve a költségvetés szer-

kezetét, a tulajdont mint ilyet és a háborús felkészülést, vagyis a fegyverkezési kiadásokat,– a tőke és a munka alakuló kapcsolata, illetve ellentmondásai, – az uralkodó pénznem és a pénzügyi rendszer tartós módosulásai,– a gazdasági élet szerkezetének szüntelen alkalmazkodása a helyi adottságokhoz,– az új találmányok és az újítások bevezetése, elterjedése és kifutása stb.

A 19. század végétől a mai napig csak két szakaszt azonosíthatunk többé-kevésbé pontosan:– 1893–1917/19 és 1917/19–1940/48;– 1945–1970 és 1970–2005/20...

Ebben a tanulmányban az 1945–2005/20..-es évek tűnnek fontosnak, hiszen ezekre utal a pápa is. A Kondratyev-hullámzásokba jól beilleszkedik a 2006-ban kezdetét vevő gazdasági világvál-ság, amely a hanyatló szakasz utolsó éveit jelentheti. A válság talán bevezető a Kondraty ev-féle lassú fellendüléshez, amely eltarthat 2030–2040-ig. A fellendülés első évei gyakran vezetnek társadalmi viharokhoz. A cél a tőke-munka viszonyának javítása – az utóbbi hatékonyságá-nak növelése – és a fogyasztás serkentése. Sőt várható a munkanélküliség lassú csökkenése is. A klasszikus fegyverkezési verseny erősödhet, ami a gazdasági élet serkentését, de természete-sen a háborús veszély fokozódását jelentheti.

A 20. század utolsó harmadában majdnem csak pénz formában halmozódott fel, illetve tor-nyosodott fel a haszon. A banki „különleges műveletek” elhárították a kockázatot a bankoktól, illetve főleg a részvényeseiktől, de nagy jövedelmet biztosítottak jutalékok formájában. Pira-misjátékhoz17 hasonlítottak, ezért könnyen összeomlottak. A 16. századi tulipánüzérkedésre vagy a 18. századi „déltengeri buborék”-ra emlékeztető játéknak bizonyultak, játéknak mások pénzével. A neoliberális „minimális állam”, azaz a „legkevesebb kormányzás” semmit sem ellenőrzött rendesen, vagy nem akarta zavarni a „serény és képzeletdús” bankárokat és gazdag megbízóikat.

Ellenben most sok-sok százmilliárd eurós támogatással megmentik őket, de az adófizető pénzével védelmezik a bankrendszert, és mindenekelőtt a nagyrészvényeseiket. Pár száz-milliós társadalmi, művelődési vagy oktatási kiadásokat ugyanakkor megtagadnak vagy csökkentenek. Különösen az USA eladósodása annyira megnőtt, hogy az ország pénzügyi

16 A rendszeresen visszatérő, ismétlődő történelmi mozgások elnevezésüket Nyikolaj Kondratyev (1892–1938) orosz–szov-jet közgazdászról, az elmélet megalkotójáról kapták. A Kondratyev-hullámok léte nehezen bizonyítható vagy cáfolható, mivel ezek több évtizedesek, és nem mindenben hasonlók, a kapitalista világrend pedig viszonylag fi atal, mindössze 4–6 teljes szakaszt ismerhetünk fel. Ennek ellenére hasznos fogalom.

17 A piramisjáték vagy más néven pilótajáték lényegében olyan hálózat, amelybe az újonnan belépett emberek belépési díját a felette vagy előtte elhelyezkedő vagy belépő személyek kapják meg. Tágabb értelemben olyan pénzügyi műveletről van szó, ahol a kockázatot áthárítják a gazdálkodóra, a takarékoskodóra vagy az államra, de a hasznot megtartják a játék kezdeményezői. Ezt tették több tíz éve bankárok és biztosítók! Lásd Neue Zürcher Zeitung, 18/03/2009.


28

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

rendszere megrendült, és teljesen függővé vált. Többek között Kína támogatja erőteljesen Washingtont, de ennek már súlyos ára van: a dollár elveszítette uralkodó helyzetét a világgaz-daságban.

A (túl)beruházások lényegileg a számítástechnikára és a hírközlésre összpontosítottak, vagy fejlődő országokban történtek. A tőke kiterjedt ésszerűsítést hajthatott végre, amely fenntartotta a munkanélküliség elégséges mértékét, hogy a dolgozók ne „szemtelenedjenek el”. Viszont az elégtelen fogyasztás túltermeléshez vezetett. A lakosság egy százaléka sokszor a vagyonok több mint a felét birtokolja, és jövedelmük aránya még ezt a mértéket is megha-ladja. Ugyanakkor, a tőke jelentős összevonása18 és világméretű terjeszkedése folytatódik. A kialakuló államközösségek működésének gyümölcse az elkövetkező évtizedekben fog beérni.

Ahogy aláhúztam, az elmúlt 40-50 évben a tőke nagymértékben nemzetközivé vált a nem-zetközi vállalatok és részvényeseinek révén, illetve államaik segítségével. Mi ebben az államok szerepe? A legfontosabb a magántulajdon biztosítása, akár fegyverrel is. De szükséges a pénz-tőkéhez való hozzájárulásuk is. Végül magát a tőkés rendszer terjeszkedését is segítenie szük-séges, hatható módon. A nemzetközi közjogi szervek nagy részének is ez a szerepük, legyen az a Nemzetközi Valuta Alap, a NATO vagy az EU.

E g y e n l t l e n f e j l d é s , e l l e n t m o n d á s o k é s v á l t a k o z ó s t r a t é g i á k i d b e n é s t é r b e n

Az egyenlőtlen fejlődés elmélete a már többszáz éves egyenlőtlen csere elméletéből született. Az egyenlőtlen fejlődés elmélete igazolja, hogy az elmaradott országok esetében a bérek, az árak alacsonyabbak, de a termelékenység ugyanazon beruházás és műszaki fejlettség mellett hasonló, mint a fejlett országokban. Ha nem történik forradalmi változás vagy törés a folya-matban, akkor a központi térség mind jobban távolodik a peremtérségtől, míg a kereseti és vagyonkülönbségek hosszú távon állandóan nőnek közöttük. Jól látja a pápa a haszon és a szegények, illetve a környezet ellentmondásos viszonyát.A geopolitikai elemzés egy kettős jelenség dialektikus kapcsolatát feltételezi:

– a világ, valamennyi ország vagy régió s ilyenformán a társadalom minden része vagy tevé-kenysége és minden tagja egyenlőtlen fejlődéssel szembesül. Ez a tény egyszerre eredménye és kiindulópontja az emberi tevékenységnek, okozója eme társadalmi elemek különböző és folytonosan mozgásban lévő alá- s fölérendeltségének. Amikor ez utóbbi jelenségről szó-lunk, a valami vagy valaki által megszabott vagy ösztönösen végbemenő, folyton változó társadalmi alá- és fölérendeltségi viszonyokra gondolunk;

– a csoportok, szervezetek és területek közötti viszonyok a harc és az együttműködés, az erőszak és az erőszakkal szembeni cselekvés, a kényszer és az összefonódás váltakozó stra-tégiáiba illeszkednek, és ezek az egyenlőtlen fejlődés életre hívói.

18 Miközben milló számra mennek tönkre kis- és középvállalatok, csendesen és minden feltűnés nélkül, az óriásvállalatok „egybekelése” és a tőke összpontosítása tovább folyik.


S ú l y p o n t

292 0 1 5 / 3

Az egyenlőtlen tőkés fejlődést a mind gazdagabb-vagyonosabb nagy- vagy nemzetközi vál-lalatok évszázadok óta kihasználják, egyben stratégiájuk következménye is. Emiatt egyrészt felerősítik a különbségeket, másrészt állandóan módosítják is, hiszen a műszaki és termelési-szerkezet-változásokkal párhuzamosan újabb jövedelmi, vagyoni és fogyasztási szerkezeteket építenek ki a helyi társadalmi és hatalmi viszonyok számításba vételével és a társadalmi, tulajdonosi különbségek kiélezésével. Az egyenlőtlen fejlődés kihat az egész társadalomra (illetve a társadalom állandó jegye):

– a tőkefelhalmozásra (gyárak, számítógépes rendszerek, laboratóriumok, épületek stb.);– a műszaki fejlesztésre (pl. az indiai gyógyszergyártásra); – az oktatási rendszerre (pl. a kínai szakmunkásképzésre); – a közlekedési hálózatra (pl. a kivitel túlsúlyával); – a területfejlesztésre vagy a közegészségre (pl. az egészségügy vagy a kulturális kiadások

területén) stb. Ami állandó jellegű a folyamatokban, az az árujelleg; a megvásárolhatóság mindegyre erősebb a társadalom és az egyén szintjén, és természetesen erősen érinti a tulajdonviszonyokat. Elég itt az élet legváltozatosabb oldalaira gondolni (a közművektől a családi életig, a nyersanyagoktól a vízig, a zsoldoshadseregtől a falakkal körülvett városokig vagy városrészekig), a gazdagok és szegények viszonyára, de mindenekelőtt a tőkefelhalmozásra és -szerzésre. A tömeges ma-gánosítás az elmúlt 30-40 év nagy tanulsága, és, a többség számára: gaztett, ahogy ezt Ferenc pápa is észleli (21, 27, 42, 45, 93 és 185).

V a n - e e l l e n s z e r ?

Van – ahogy azt Ferenc pápa hosszan fejtegeti az enciklika negyedik, ötödik és hatodik fejezetében. Az emberi méltóságot jobban kell tisztelni, ezért a jogtalan vagyoni és jövede-lemkülönbségeket meg kell szüntetni. A környezettan-tanítást és -nevelést már gyerekkor-ban el kell kezdeni. Párbeszédet kell folytatni egyesek és csoportok között, állami szinten és nemzetközi síkon. Ki kell dolgozni egy állami, illetve nemzetközi közjogi szabályozást a „kevesek” hatalmával szemben. A tulajdon „szentesítése” helyett a közjó és a javak közös rendeltetését kell elfogadni és azt megvalósítani. És így tovább. Ezek fontos témák, de nem tartoznak a fent körvonalazott elmélethez, viszont nagyon is összefüggnek az igazmon-dással. Minden ember számára kívánatos az igazmondás, és sokaknak szükségük van az igazmondásra.

A szabad igazmondásnak több változata van. Foucault megkülönbözteti a következőket.19 A bölcsét, akinek meggyőződése a jelennek megfelelő igazmondás, de ezzel nem hivalkodik. A prófétáét, aki valaminek vagy valakinek nevében fennhangon hirdeti az igazat a jövőről. A szakemberét vagy tanítóét, aki az átöröklött igazmondást gyakorolja. Végül, a hitelt érdemlő szó bátor bajnokáét, aki az életét is kockáztatja, amikor megszólal, és úgy szólal meg, hogy azt

19 Foucault franciául vrai-dire-ről vagy véridiction-ról beszél.


30

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

a Másik (az uralkodó vagy a nép) megérthesse, és a Másik valóban megérti. Róma püspöke lát-hatóan mindegyik változatot magáévá teszi. Viszont ez nem a társadalmi jelenségek kutatójá-nak dolga, hiszen ő csak magyarázni, értelmezni és érteni képes. A tudományok igazmondási próbálkozásai a többé-kevésbé észszerű tudásra korlátozódnak.

F e l h a s z n á l t i r o d a l o m

Ferenc pápa, Laudato si’ (Áldott légy), közös otthonunk gondozása, Bp., Szent István Társulat, 2015. Megjegyzés: a fordítás megkérdőjelezhető. Egyrészt, már a szöveg elején a „közös otthon” kifejezés helytelen. A magyar fordítás létrehozásában Nobilis Márió atya tevékenyen közremű-ködött, és kifejtette, hogy a helyes fordítása a kifejezésnek a „közös ház”, mivel görögül a ház 'világ'-ot is jelent, és szerinte, a pápa ökokógiai szemlélete már itt is tetten érthető, lásd Ferenc pápa enciklikája – Nobilis Márió atya előadásában, Budaörsi napló, 2015. június 19. Lásd a (164)-et is. Ferenc pápa teljes bolíviai beszéde most először magyarul, Greenpeace Magyarország, 2015. jú-lius 28. Lásd http://greenpeace.blog.hu/2015/07/28/ferenc_papa_teljes_boliviai_beszede_most_eloszor_magyarul. Letöltve: 2015. 12. 10.

Amin, Samir, The revival of the movement of non aligned countries, Global Research, 27 May 2014, en annexe n° 1

Anderson, Kevin B., Aspirations démocratiques et rivalités inter-impérialistes, Avanti, 26 septembre 2014Anderson, Perry, American Foreign Policy And Its Thinkers, New Left Review, September–October 2013Andor, László, Az európai civilizáció jövője a tét, HVG, 2009. március 5.Aufstieg neurer Mächte. Die Bric-Staaten im Porträt, Neue Zürcher Zeitung–FOKUS, 4/2012 & 1/2013Bacevic, Andrew J., The Limits of Power. The End of American Exceptionalism, New York, Metropolitan

Books, 2008Bárdos-Féltoronyi Miklós, A nagyhatalmak harca Eurázsiában. Geopolitikai esettanulmányok, Bp.,

L’Harmattan, 2015Bárdos-Féltoronyi Miklós, Három válság egyben, in Nyisd meg szád a néma helyett, I, Köszöntő könyv

Iványi Gábor 60. születésnapjára (szerk. Bánlaky Pál és mások), Bp., Wesley, 2013Bárdos-Féltoronyi Miklós, Bevezetés a geopolitikába, Bp., L’Harmattan, 2007Bárdos-Féltoronyi Miklós, Tudományelméleti kalandózások: ember- és társadalomképek politikai- és

gazdaságtanokban, Bp., L’Harmattan, 2005Bárdos-Féltoronyi Miklós, Géoéconomie. Etat-espace-capital, Bruxelles, De Boeck-Université, 1991Bhalla, Reva, Quantum Geopolitics, Stratfor-Geopolitical Weekly, 28 July 2015.Braudel, Fernand, Histoire et Sciences sociales, La longue durée, Annales. Économies, Sociétés, Civilisations,

13(1958)/4 Brink, Tobias ten, Staatenkonflikte. Zur Analyse von Geopolitik und Imperialismus – ein Überblick, Stuttgart,

Lucius & Lucius, UTB, 2008Campbell, Kurt, Asia’s strategic choices: subtle or stark?, Financial Times, 21 August 2014Caracciolo, Lucio, It’s the criminal economy, stupid!, Limes, 8 aprile 2015


S ú l y p o n t

312 0 1 5 / 3

Caracciolo, Lucio, Ucraina, la più pericolosa delle crisi, Limes Oggi, 7 febbraio 2015Carroué, Laurent, La planète financière. Capital, pouvoirs, espace et territoires, Paris, Armand Colin, 2015Cina, Russia, Germania unite da Obama, Limes, Rivista Italiana di geopolitica, n° 8, agosto 2014Ching Kwan Lee, Spectre of global China, New Left Review, September–October 2014Chauprade, Aymeric, Géopolitique, constantes et changements dans l’histoire, 4e édition, Paris, Ellipses, 2013Corm, Georges, Pour une lecture profane des conflits. Sur le „retour du religieux” dans les conflits contemporains

du Moyen-Orient, Paris, La Découverte, 2012Cuscito, Giorgio, America o Cina: chi vince la partita dell’Asia-Pacifico?, Limes, 20 dicembre 2013Deák Dániel, A „Laudato si’” kritikai fogadtatása, Mérleg Online, http://www.merleg-digest.eu/a-laudato-si-

kritikai-fogadtatasa/ Letöltve: 2015. 11. 12.Defago, Alfred, Das Wechselspiel der Weltmacht. Sestanovich: Maximalist. America in the World from Tru-

man to Obama, Neue Zürcher Zeitung, 28/8/2014Delivet, Philippe, Les politiques de l’Union européenne, Paris, La documentation française, 2013Dias, Elisabeth, La dernière Mission du Pape François: mettre fin aux armes nucléaires, Agressionnucléaire et médecine, 1er trimestre 2015Économie et Géopolitique, Hérodote, n° 151, 4e trimestre 2013Emprise et empreinte de l’agrobusiness, Alternatives Sud, 3/2012Escobar, Pepe, La Chine regarde le monde entier, Mondialisation.ca, 23 février 2015Friedman, George, Viewing Russia From the Inside, STRATOR-Geopolitical Weekly, 16 December 2014Foucault, Michel, Le courage de la vérité. Le gouvernement de soi et des autres II. Cours au Collège de France,

1984, Paris, EHESS–Gallimard–Seuil, 2009Genté, Régis, Rivalités feutrées entre les Etats-Unis, la Russie et la Chine. Luttes d’influence dans une Asie

centrale désunie, Le Monde Diplomatique, décembre 2014Geronimo, Jean, La pensée stratégique russe (Préface de Jacques Sapir), Nouvelle édition, Alfortville,

Sigest, 2012 Global Trends 2030. Alternative Worlds, 12 December 2012, Office of the Director of National Intelligence/

National Intelligence Council, WashingtonIl Mondo dopo Wall Street, Limes, n° 5, 2008 & Progetto OBAMA, Limes, n° 6, 2008Industries minières. Extraire à tout prix?, Alternatives Sud, 2/2013Hodgson, Godfrey, The Mythe of American Exceptionalism, New Haven, Yale University Press, 2009Johnson, Ian, Will the Chinese be supreme?, The New York Review of Books, 4 April 2013Kaplan, Robert D., La revanche de la géographie. Ce que les cartes nous disent des conflits à venir, Paris,

Toucan, 2014Krugman, Paul, Challenging the Oligarchy, The New York review of Books, 17 December 2015L’Atlanta di Papa Francesco, Limes, n° 3, aprile 2013La redice quadrata del Chaos, Limes, n° 5, 2015La strategia della Chiesa per riconquistare il mondo. L’Atlanta di papa Francesco, Limes, n° 3, aprile 2013 Lacoste, Yves, Atlas géopolitique. Pour comprendre le monde de demain, Paris, Larousse, 2013Leichtova, Magda, Misunderstanding Russia.Russian Foreign Policy and the West, Farnham, Ashgate, 2014Luxemburg, Rosa, Schriften und Reden, Berlin, Heptagon, 2006Mamou, Yves, La guerre est-elle inscrite dans les cycles économiques?, Le Monde, 4 février 2003


32

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

Marshall, Tim, Prisoners of Geography. Ten Maps That Tell You Everything You Need To Know About Global Politics, London, Elliott & Thompson, 2015

Mauer, Victor, Amerikanische Aussenpolitik. Supermacht am Ende der Geduld, Neue Zürcher Zeitung, 18/12/2014

Mearsheimer, John J., The Tragedy of Great Power Politics, New York–London, Norton, 2001Ogilvy, Jay, Moving Toward a Geopolitical Marketplace, Stratfor-Global Affairs, 19 August 2015Oil Prices Continue to Define Geopolitics, Statfor-Geopolitical Diary, 14 October 2014 Ó Tuathail, Gearóid et al., The Geopolitics Reader, second edition, London–New York, Routledge, 2006Pilger, John, La guerre par les médias et le triomphe de la propagande, “ICH” 5 décembre 2014Reati, A.–Toporowski, J., An economic policy for the fifth long-wave. Drawing the implications of somme

recente contribution on long-term growth, PSL Quarterly Review, 62(2009)/ 248–251, 147–190.Regards géopolitiques sur la Chine, Hérodote, n° 150, 3e trimestre 2013Reich, Robert B., Saving Capitalism: For the Many, Not the Few, New York, Knopf, 2015Richard, Hélène (coordinatrice), Russie, le retour, Manière de voir, n°138, décembre 2014–janvier 2015Questions internationales, Ils dirigent le monde. Etats, Onu, ONG, firmes multinationales, think tanks,

lobbies et les autres, n° 63, septembre–octobre 2013, (La Documentation française)Scandella, L., Le Kondratieff. Essai de théorie des cycles longs économiques et politiques, Paris,

Economica, 1998Sen, Amartya, Capitalism beyond the crisis, The New York Review of Books, 56(2009)/5Soto, Hernando de, Kapitalizmus-Debatte. Gut gemeint – aber der Paps irrt, Neue Zürcher Zeitung 21/12/2015Szalai Erzsébet, Autonómia vagy Újkiszolgáltatottság, Pozsony–Bp., Kalligram, 2014Szalai Erzsébet, Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar liberalizmus, Népszabadság-Hétvége, 2009.

január 28.Stephens, Ph., Crisis marks out a new geopolitical order, Financial Times, 10 October 2008Walberg, Eric, Postmodern Imperialism. Geopolitics and the Great Games, Atlanta, Clarity Press, 2011Wallerstein, Immanuel–Collins, Randall–Mann, Michael–Derluguian, Georgi–Calhoun, Craig, Le

capitalisme a-t-il un avenir?, Paris, La Découverte, 2014Wallerstein, Immanuel, The Depression. A Long-Term View, http://mrzine.monthlyreview.org/2008/

wallerstein161008.html Wess, Paul, Szinodális egyház és megújuló pápaság?, Mérleg Online http://www.merleg-digest.eu/szinodalis-

egyhaz-es-megujulo-papasag/ Letöltve: 2015. 12. 10.

B á r d o s - F é l t o r o n y i M i k l ó sa Louvaini Katolikus Egyetem egyetem ny. tanára és a Wesley János Lelkészképző Főiskola magántanára


S ú l y p o n t

332 0 1 5 / 3

Lelkészek és az éghajlatváltozás

A Pannon Egyetem 2013–2014-ben végzett empirikus szociológiai kutatásában a Balaton Ki-emelt Üdülőkörzetben élők – a régióbeli állandó átlagos lakosság és hét ágenscsoport1 – éghaj-latváltozással kapcsolatos attitűdjeit vizsgáltuk: egyfelől a régióbeli állandó népesség, másfelől az ágensek attitűdjeit, vagyis azokéit, akik olyan társadalmi pozícióban vannak, hogy befolyást gyakorolhatnak mind magára az éghajlatváltozásra és annak hatására (például a mezőgazda-sági vállalkozók és a polgármesterek), mind pedig az ökológiai attitűdökre (így a biológia- és földrajztanárok,2 a tanítók, a lelkészek, a médiaszakemberek és a leendő környezetmérnökök).3 A kérdőíves vizsgálat öt fő témakört foglalt magába: 1. világnézet és értékrend, 2. általános és régióspecifikus problémaészlelés, valamint a tájékozódás forrásai, 3. az éghajlatváltozás kü-lönféle aspektusaival kapcsolatos attitűdök, 4. a beavatkozási lehetőségek, változásokhoz való adaptáció, 5. személyes intézkedések, megoldások. A lelkészmintába 24 katolikus, 8 református, 5 evangélikus és 1-1 baptista, ortodox és hit gyülekezetebeli lelkész került.4

A l e l k é s z e k s z o c i o l ó g i a i j e l l e m z i

N e m , é l e t k o r , i s k o l á z o t t s á g , é l e t m ó d

Az ágensek közül csupán az egyetemisták, a vállalkozók és a médiaszakemberek között fele-fele a nemek aránya. A tanítók döntő többségben, a tanárok háromnegyed részben nők. A lelkészek há-romötöd részben, a polgármesterek háromnegyed részben férfiak. Hat ágenscsoportban a legmaga-sabb betöltött életkor átlaga 43 és 48 év között van, a lelkészek 48 éves átlagéletkorát az ennél jóval idősebb katolikus és a katolikusoknál jóval fiatalabb protestáns lelkészek adják ki. A tanároknak 83, a lelkészeknek 57 százaléka rendelkezik egyetemi diplomával, ezzel ők tekinthetők a két legiskolá-zottabb csoportnak. A vállalkozóknak 50, a polgármestereknek 44, a médiaszakembereknek 39, a lelkészeknek 38, az egyetemistáknak 29, a tanároknak 22, a tanítóknak 18 százaléka sorolja magát a jómódúak vagy a tehetősek közé. Ugyanez a sorrend az adózás utáni nettó jövedelmek tekinteté-ben is. Az életmódot és az életminőséget jellemző szabadidős tevékenységek gyakorisága alapján a legtöbb ágenscsoportban az internetezés áll az élen, a tévénézés a második, az újságolvasás pedig a harmadik helyen, a lelkészeknél azonban természetesen a vallásgyakorlás kerül az első helyre. A lelkészek állnak az élen a társas kapcsolatok és a közhasznú tevékenység gyakoriságát tekintve, a közéleti és politikai tevékenység terén is csak a polgármesterek előzik meg őket.

1 40-40 fős mintákkal.2 A továbbiakban: tanárok3 A továbbiakban: egyetemisták.4 A katolikus-protestáns arány nem tükrözi ugyan az erősen katolikus régió felekezeti összetételét, de tükrözi a régióbeli lelkészekét,

ugyanis míg a katolikusok esetében jelentős a paphiány, a protestáns hívek elegendő lelkésszel vannak ellátva. Egy szempontból azonban mégsem egészen reprezentatív a minta, ugyanis a kiválasztott lelkészek eléggé jelentős része nem vállalkozott a kérdőívkitöltésre, így végül is ebbe az almintába a lelkésztársadalomnak a világi és társadalmi kérdések iránt az átlagosnál nyitottabb tagjai kerültek.


34

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

V i s z o n y u k a t e r m é s z e t h e z

Az ágensek közül a tanárok érzik magukat a legközelebb a természethez, ebben a lelkészek csak a negyedikek. „A szabadban eltöltött idő kellemes és élvezetes dolog” állítással valameny-nyi ágenscsoport jobban azonosul, mint az átlagnépesség; leginkább a lelkészek.

Akár eléggé szoros összefüggés is feltételezhető a kirándulás kedvelése és az éghajlatváltozá-sokkal kapcsolatos beállítódás között, hiszen ez esetben az ember saját bőrén, saját szemével tapasztalhat bizonyos ökológiai tényeket, jelenségeket. A legalább havonta kirándulók aránya a régióbeli népességben csak 12 százalék, különböző ágenscsoportokban ennek négyszerese-ötszöröse, legnagyobb a vállalkozók (74%) és a tanárok (75%), legkisebb a tanítók (53%) és a lelkészek (50%) körében.

Azzal az állítással, mely szerint „a természeti értékek célja elsősorban az emberek kiszol-gálása”, a régióbeli népesség közepes mértékben (3,1) ért egyet. Az ágenscsoportok erősen vitatják ennek a tézisnek az igazságát, leginkább a médiaszakemberek (1,9), valamint a tanárok (1,8), akik közül többen a „kiszolgálást” kihasználásnak értelmezik. A lelkészek ennél valami-vel kevésbé (2,3), feltételezhetően azért, mert egy kisebb hányaduk önmagában is teremtett értéknek tekinti a természetet, feltehetően már az újabb teremtésvédelmi irányzatok hatására. (Baji 1998, Harsányi 1995, Jávor 2006, Nacsinák 2003, Varga-Berta 2005)

É r t é k r e n d j ü k

A tíz legfontosabbnak ítélt érték között a környezet megóvása (5,3 és 5,6 közötti értékekkel5) valamennyi ágenscsoportban az első helyen szerepel. Mindegyik ágenscsoportban az öt legfontosabbnak tartott érték között található életüknek a hozzájuk közel álló embereknek szentelése (5,0 és 5,4 közötti értékekkel). A lelkészek értékrendjének specifikumát a vallási és családi hagyományoknak, a segítésnek, a másság elfogadásának átlagosnál magasabb értéke-lése, valamint a gazdaságnak, a képességeink mások általi megbecsülésének, az örömnek, a változatos és az izgalmas életnek az átlagosnál jóval alacsonyabbra értékelése jellemzi.

Mivel az ökológiai krízis veszélyhelyzetbe kerülő embertársakat érint, közösségi (felebaráti) érzékenységet is feltételez. Az a tény, hogy a tanítók és a lelkészek értékrendjében szerepel legmarkánsabban az együttműködés, a gondoskodás, a szeretet, illetve a mások iránti nyitott-ság, megenged egy olyan feltételezést, hogy az ő éghajlatváltozással kapcsolatos attitűdjüket a problematika emberi oldala erőteljesen motiválhatja.

A régióbeli lakosság politikai irányultsága a baloldaltól a jobboldalig terjedő tízfokú skála alapján középre tájolható (5,3), az ágensek közül hozzájuk legközelebb a tanítók állnak, a többi ágenscsoport jobbra húz, legerősebben a lelkészek (7,2).

Míg a régióbeli állandó népesség a szegény Nigéria (0 pont) és a gazdag Norvégia (100 pont) között Nigériához jóval közelebb (25 pont) helyezi el hazánkat, addig az ágenscsopor-tok 46 és 64 pont közé, vagyis jóval közelebb Norvégiához. Leginkább a jobboldali lelkészek

5 1–6-os skálát használva.


S ú l y p o n t

352 0 1 5 / 3

érzik hazánkat legközelebb a gazdag világhoz, legkisebb mértékben a legkevésbé jobboldali tanítók.

G l o b á l i s p r o b l é m á k é s z l e l é s e

A régióbeli állandó népességben a legkomolyabbnak tekintett világprobléma egyértelműen a globális felmelegedés (2,6),6 ezt követi a szegénység, valamint az élelem- és a vízhiány (1,0), majd népesség növekedése (0,4) és a fertőző betegségek elterjedése (0,3) áll. Az ágensek köré-ben eléggé hasonló a helyzet. Legsúlyosabbnak a lelkészek (2,4) ítélik a globális felmelegedést, a szegénységet, az élelem- és vízhiányt leginkább a médiaszakemberek, a tanárok és a lelkészek.

Szinte mindenki tapasztalt az utóbbi évek során változásokat az időjárásban, mind az állan-dó népességben, mind pedig az ágenscsoportokban. Utóbbiak jóval hosszabb ideje észlelik a változásokat, mint az átlaglakosság; legrégebb óta a lelkészek.

Míg az alapminta tagjainak csak 6 százaléka gondolja úgy, hogy életükben még nem fog problémát okozni az éghajlatváltozás, az ágenseknek már 10–30 százaléka, legnagyobb arány-ban a médiaszakemberek, legkisebb arányban a lelkészek és a polgármesterek gondolják így. Az ágensek valamivel nagyobb mértékben érzik azt, hogy Magyarországot is érinti az éghajlat megváltozása, mint az átlaglakosság, leginkább a pedagógusok, a lelkészek és a polgármeste-rek.

A régióbeli lakosság jóval kevésbé látja veszélyesnek a helyzetet, mint az ágensek. A problémát legfenyegetőbbnek érző tanítókon (4,5), egyetemistákon (4,4) és polgármestereken (4,2) kívül a lelkészek (4,0) is jóval inkább, mint az átlagnépesség. Az „éghajlatváltozások következtében ki-alakuló erőszakos konfliktusok növekedésével” az egyetemisták kivételével az ágensek (köztük a lelkészek is) inkább számolnak, mint az alapmintához tartozók. Hasonló a helyzet „az ivóvíz- és élelmiszerhiány miatt a konfliktusoktól sújtott területekről történő menekülés” súlyosságának megítélésében. A természetben okozott károkat (így a szigetek és a tengerpartok víz alá kerülését és az élővilág kipusztulását) a pedagógusok és a lelkészek ítélik legsúlyosabbnak.

Az ágenscsoportok közül a tanárok és a lelkészek észlelik legélesebben a problémákat. Úgy tűnik, hogy a globális problémák észlelésében a tanárok esetében a szakértelemnek, a lelké-szek, a tanítók és a polgármesterek esetében emellett az erkölcsi felelősségérzetnek, a széles horizontú gondolkodásnak és az együttérzésnek van legnagyobb szerepe.

A z é g h a j l a t v á l t o z á s r é g i ó b e l i s p e c i f i k u s é s z l e l é s e

Az éghajlatváltozásoknak a Balaton környékét érintő negatív következményeit 10 fokú skálán jelölve legsúlyosabbnak a lelkészek (6,1) látják. A pozitív fejlemények tekintetében az átlagos

6 Az első helyen említések hárommal, a másodikon kettővel, a harmadikon eggyel szorozva és osztva az elemszámmal.


36

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

népesség jóval borúlátóbb (127%),7 mint az ágensek, akik közül a médiaszakemberek számol-nak leginkább pozitív fejleményekkel (212%), őket a lelkészek (198%) követik.

Négy olyan ágenscsoport is van, amely kevésbé látja súlyosnak a melegebb és szélsősége-sebb időjárás következményeit, mint a régióbeli átlagpolgárok (3,48), közülük leginkább a lelkészek.

Az éghajlatváltozás régióbeli észlelésében rejlő veszélyeket leginkább a lelkészek, a tanítók és az egyetemisták érzékelik, legkevésbé a vállalkozók és a médiaszakemberek.

A t á j é k o z ó d á s f o r r á s a i n a k h a s z n á l a t a é s a z i n f o r m á l t s á g

Míg az átlaglakosoknak még mindig 91 százaléka a rádióból is tájékozódik az éghajlatválto-zásokról, az ágenseknek kisebb része (78–53%-a). A televíziót majdnem mindegyik csoport jóval nagyobb (85–95%) arányban használja ökológiai vonatkozású tájékozódásra, mint az átlaglakosok, az egyik kivétel éppen a lelkészek (70%). A legtöbbek által használt, éghajlatvál-tozásokkal kapcsolatos hírforrás – megelőzve a rádiót, a tévét és a napilapokat – az ágensek kö-rében (a lelkészeket is beleértve) természetesen ma már az internet. Egyáltalán nem meglepő, hogy az átlagnépességnek csak 4 százaléka találkozik ökológiai szakirodalommal, az ágensek között a két szakembercsoport, az egyetemisták és a tanárok, valamint a tanítók állnak az élen (49–66%-al), a sor végén pedig a lelkészek.

Munkája során éghajlatváltozással az átlaglakosságnak csak három százaléka találkozott. Az ágensek közül legnagyobb arányban érthetően a tanárok (67%), legritkábban a lelkészek (42%) és a vállalkozók (41%). Civil szervezeteken keresztül leginkább a tanárok, a lelkészek és a polgármesterek tájékozódnak. Érintettségből adódó személyes tapasztalatokkal a régióbeli átlagpolgároknak csak tizede rendelkezik, az ágensek viszont jóval nagyobb arányban, élükön a lelkészekkel (66%), akik megelőzik a pedagógusokat (57%) és a polgármestereket is (48%).

A z é g h a j l a t v á l t o z á s s a l ö s s z e f ü g g d ö n t é s i é s c s e l e k v é s i l e h e t s é g e k m e g í t é l é s e

Az éghajlatváltozás ellen fellépő 13 tényező közül az ágensek körében háromnak a megítélésé-ben észlelhető jelentősebb eltérés. Az egyik ilyen a kormányzat megítélése, amelynek a zömmel kormánypárti polgármesterek szavaznak legnagyobb arányban bizalmat. Második helyen, de a polgármesterektől jelentős távolságra a zömmel inkább jobb, mint baloldali lelkészek és a náluk kevésbé jobbra húzó tanárok állnak. Elgondolkodtató, hogy a médiaszakemberek, a polgármesterek és a lelkészek az éghajlatváltozás megítélésében nagyobb befolyásoló szerepet

7 A négy válasz százalékarányainak összege.8 A kérdőívben megjelölt 13 problémára adott átlagosztályzatok átlaga.


S ú l y p o n t

372 0 1 5 / 3

tulajdonítanak az iskolának, mint a tanítók és a tanárok. A szakemberektől és a tudósoktól a lelkészek várnak legtöbbet.

Ami a lakosság véleménynyilvánítási lehetőségeinek számbavételét illeti, a legtöbb ágens-csoport (42–67%) leginkább azzal ért egyet (amivel az össznépességnek csak 23%-a), hogy „a helybelieknek nemcsak kívánságaik lehetnek, hanem egyezségre is kell velük jutni”. A leg-demokratikusabb változatot (vagyis „a végső esetben a vétójog érvényesítését”) leginkább a tanítók (39%), a vállalkozók (37%) és a tanárok (32%) képviselik, de a lelkészek (26%) és a médiaszakemberek (24%) is inkább, mint a polgármesterek (15%).

A Balaton térségi káros hatások ellen számításba vehető tényezők megítélését illetően az ágenscsoportok között nincsenek igazán jelentős különbségek. Az éghajlatváltozással kapcso-latos kérdéseket illetően az Európai Unióban a tanárok (3,8) és a lelkészek (3,9) bíznak legke-vésbé, leginkább pedig a tanítók és a vállalkozók (4,2–4,2).

F e l e l s s é g v á l l a l á s a m e g e l z é s é s a h a t á s -e n y h í t é s t e k i n t e t é b e n

L e h e t - e , s z ü k s é g e s - e , s z a b a d - e t e n n i v a l a m i t a z é g h a j l a t v á l t o z á s e n y h í t é s e é r d e k é b e n ?

Mindhárom kérdésre mind az alapmintában, mind az ágenscsoportokban csaknem mindenki igennel felelt, viszont arra a kérdésre, hogy „mire van lehetőség”, eléggé eltérő válaszokat ad-nak az átlagpolgárok és az ágensek. Az ágensek az átlagpolgárokhoz képest talán inkább rea-listák, mint borúlátók. Így például míg az alapminta tagjainak csak 4 százaléka gondolja úgy, hogy „csak korlátozott mértékben van lehetőség a cselekvésre”, addig az ágenseknek 13–26 százaléka; legnagyobb arányban a lelkészek (26%). Az „el kell fogadni a helyzetet, és meg kell próbálni ezek között a körülmények között élni” álláspontra az átlagpolgároknak mindössze 1 százaléka, az ágenseknek viszont 3–13 százaléka jutott, jellemző módon a legnagyobb arány-ban ismét a lelkészek (13%).

A z ö k o l ó g i a i k r í z i s r e a d h a t ó v á l a s z o k m é r l e g e l é s e

A kifejezetten fatalista választ („akárhogy is élünk, a sors akarata ellen nem tehetünk semmit, a dolgok menetén változtatni nem tudunk, nincs mit tennünk”) az alapminta tagjai valamivel inkább elfogadják, mint elutasítják (3,6), az ágensek viszont (köztük a lelkészekkel) egyértel-műen elutasítják ezt a választ (1,6 és 2,1 közötti értékekkel). A másik, az optimistán fatalista választ („ha mindenki és minden elpusztul is, mi túl fogjuk élni”) az ágensek még inkább el-vetik, leginkább a lelkészek (1,3), akik feltehetően egyaránt tiltakoznak a Teremtés elpusztítása és a túlélők önzése ellen.

A felelősséget elhárító válaszok közül azt, hogy „ez nem a közember, hanem a szakemberek vagy a civil szervezetek feladata”, az átlaglakosok valamivel inkább elfogadják, mint elutasítják


38

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

(3,7), az ágensek viszont egyértelműen elutasítják, leginkább a tanítók és a lelkészek (1,6–1,6). Azt a jellegzetesen ambivalens választ, mely szerint „talán elkezdeném az életformám meg-változatását, de mit ér egyetlen csepp a fogyasztói társadalom mély tengerében”, a régióbeli népesség szintén inkább elfogadja, mint elutasítja (4,0), az ágensek viszont megérzik ennek az érvelésnek önfelmentő hamisságát; leginkább éppen a lelkészek (2,1).

A z é g h a j l a t v á l t o z á s o k a i n a k m e g j e l ö l é s e

A kérdőívben felkínált kilenc kijelentés közül mindössze egy olyan akadt, mely szerint „az éghajlatváltozás Isten elrendelése”, amelyet mindenki elutasított (1,3 és 1,8 közötti átlagérté-kekkel), a nagyon vallásosok és a nem vallásosok egyaránt. Nagyobb mértékben (4,1) értenek egyet az átlaglakosok azzal, hogy „az éghajlatváltozás oka a gazdag országok pazarlása”. Az ágenscsoportok közül ezzel, feltehetően erkölcsi dimenzióban értelmezve, a lelkészek (4,4) azonosultak leginkább. Az állandó népesség számára a legelfogadhatóbb magyarázat (4,1) az, hogy „az éghajlatváltozás oka a világméretű népességnövekedés”. Ezzel – bizonyosan vallás-erkölcsi okokból – a lelkészek (3,0) értettek egyet legkevésbé. „A túlnépesedés veszélyes, az emberi populáció növekedését szabályozni szükséges” állítással – amellyel ma már egyházi vezetők és teológusok is egyetértenek – az ágenscsoportok közül a lelkészek véleménye (2,3) tér el leginkább az átlagemberekétől (3,7).

Egyetlen olyan állítás akadt ezek között, amelyikkel sokkal inkább az ágensek (3,7–4,4) értenek egyet, mint a régióbeli átlagpolgárok (3,6): mely szerint „az éghajlatváltozás oka egyes gazdasági szereplők lelkiismeretlensége”. Az erkölcsi kérdésekben eddig is legérzékenyebb lelkészek (4,3) osztják leginkább ezt a véleményt. A z é g h a j l a t v á l t o z á s e l l e n i f e l l é p é s é s n e m c s e l e k v é s o k a i

A felkínált válaszlehetőségek közül az ágensek leginkább az erkölcsi vonatkozású „viselkedés megváltoztatása” állítást fogadják el; nem véletlenül elsősorban a lelkészek (80%), legkevésbé pedig a tanárok (40%). Az átlaglakosokhoz képest (27%) az ágenscsoportok tagjai jóval erő-teljesebben azonosulnak azzal, hogy „ráirányítsuk az éghajlatváltozás következményeire a figyelmet”, leginkább ismét a lelkészek (63%).

A g a z d a s á g i é s a k ö r n y e z e t i s z e m p o n t o k m é r l e g e l é s e

Azzal a megállapítással, hogy „ha a gazdaság jól működik, lesz pénz a környezetvédelemre” mind a régióbeli népesség, mind az ágensek kevéssé értenek egyet, legkevésbé a lelkészek. Azzal, hogy „a gazdasági növekedés és fejlődés elsőbbséget élvez a környezetvédelemmel szemben”, az alapminta tagjai átlagosan középen helyezkednek el, az ágenscsoportok viszont (köztük a lelkészek is) erőteljesen vitatják ezt az állítást. Azzal, hogy „a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontokat azonos mértékben szükséges figyelembe venni”, leginkább a lel-


S ú l y p o n t

392 0 1 5 / 3

készek értenek egyet, azzal viszont, hogy „a környezeti szempontok megelőzik a társadalmi és gazdasági szempontokat”, a lelkészek csak közepes mértékben (38%) azonosulnak.

Nagyjából hasonló mértékben érzik úgy az átlagpolgárok (3,8) és az ágensek (3,4–4,1), hogy „a környezeti károk komoly érzelmi-lelki károkat okoznak az ember számára”. Leginkább a lelkészek (4,1) vannak ezen az állásponton. Jelentős a különbség az alapminta (3,9) és az ágens-csoportok (4,2–4,7) között abban, hogy „mennyire kell az embereknek mindennapi tevékeny-ségük során figyelniük a természet értékeinek és erőforrásainak megőrzésére”. Jóval inkább az ágensek értelmezték ezt a kijelentést erkölcsi parancsnak, mint az átlagpolgárok, leginkább a lelkészek (4,7), a tanítók (4,7) és a médiaszakemberek (4,6).

A z é g h a j l a t v á l t o z á s s a l j á r ó k o c k á z a t o k k e z e l é s e

Azzal a megállapítással, „a szegények jobban ki vannak téve a veszélyeknek, ezért a társada-lomnak fokozottabban kell segíteni őket a negatív hatások mérséklésében”, leginkább a lelké-szek és – az ágensek körében legvallásosabb – polgármesterek értettek egyet. A z i g a z s á g o s s á g e l v é n e k é r v é n y e s ü l é s e a z é g h a j l a t v á l t o z á s s a l k a p c s o l a t o s t e r h e k e l o s z t á s á b a n

Azzal, hogy „az érintettek viseljék a terheket” – amivel az átlagpolgárok 23 százaléka ért egyet –, az egyetemisták kivételével az ágenseknek (köztük a lelkészeknek is) alig néhány százaléka ért egyet, de azt sem tartják igazságosnak, hogy „elsősorban a tehetősek viseljék a felmerülő anyagi terheket”. Arra a kérdésre, hogy „Ön személy szerint hajlandó lenne többet fizetni az olyan energiáért, amelyik kevesebb üvegháztartást okozó gázt termel, ezzel is küzdve az éghaj-latváltozás ellen?”, a régióbeli népességnek csupán 5 százaléka, az ágenseknek viszont 18–27 százaléka felel igennel, legnagyobb arányban a tanítók és a lelkészek.

B e a v a t k o z á s i l e h e t s é g e k

S z e m é l y e s é l e t v i t e l ü k b e n v á r h a t ó v á l t o z á s o k

A vásárlási és fogyasztási szokások vonatkozásában az átlagpolgárok alig-alig (2,7 és 2,8), az ágensek valamivel komolyabb mértékben számítanak változásokra. Mindkét esetben legin-kább a legkevésbé tehetős tanítók (3,6 és 3,7), legkevésbé a lelkészek (3,0 és 3,2), már csak azért is, mert háromötödük cölibátusban él. Az is elképzelhető, hogy mindkét (házas és cölebsz) lelkészi alcsoportban úgy érezték, hogy ők eddig is visszafogottak voltak a fogyasztásban.

A legnagyobb különbség abban a tekintetben észlelhető, hogy számítanak-e változásra a környezeti kérdésekben megmutatkozó tudatosság terén. Az alapminta tagjai csak közepes (3,0), az ágensek jóval nagyobb (3,6–4,0) mértékben, legnagyobb mértékben a polgármesterek és a vállalkozók mellett a lelkészek kalkulálnak ilyenfajta változással.


40

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

A z é g h a j l a t v á l t o z á s h o z v a l ó a l k a l m a z k o d á s e s z k ö z e i h a t é k o n y s á g á n a k m e g í t é l é s e

Az értékelésre felkínált tizenegy eszköz közül mindet az ágensek tartják valamivel fontosabb-nak. A „zöld területek növelését” és a „vizes rehabilitációt” a lelkészek tartják legfontosabbnak, „az infrastruktúra (közművek, közlekedés, kommunikáció) ellenállóbbá tételét” és a „ka-tasztrófa-elhárítást, a vízügy és az egészségügy jobb eszközökkel, jobb szakemberekkel való ellátását” viszont ők a legkevésbé.

A l a k o s s á g s z á m á r a h o z z á f é r h e t e s z k ö z ö k f o n t o s s á g á n a k m e g í t é l é s e

A helyi gazdaság erősítésének három módja közül az átlaglakosság az „önellátás, öngon-doskodás fokozását” és „a helyben előállított termékek vásárlását, cseréjét” tartja leg-fontosabbnak, az ágensek közül mindkettőt a lelkészek. „A helyi közös munka kalákába szerveződését” egyetlen ágenscsoport sem tartja olyan fontosnak, mint az átlaglakosság, de a tanítókon kívül ezt is a lelkészek szorgalmazzák leginkább. Az „energiahasználatban kívá-natosnak tartott változtatásokat” az ágensek közül a pedagógusok és a lelkészek gondolják legfontosabbnak, ugyancsak ők „a háztartások fogyasztását, az élelmiszerek tartalékolását, a komposztálást, a hagyományos építőanyagok használatát, a műanyag termékek és csoma-golóanyagok helyett természetben lebomló anyagok használatát” is. „A lakóhelyhez közeli munkahelyet” és a „helyben lévő óvodát” is a tanítók mellett ugyancsak a lelkészek ítélik leginkább fontosnak.

A m i n d e n n a p i g y a k o r l a t b a n a l k a l m a z o t t i n t é z k e d é s e k é s m e g o l d á s o k

Első pillantásra talán meglepetést okozhat, hogy a személyes gyakorlat terén egyértelműen az ágensek felé billen a mérleg nyelve, pedig arról lehet szó, hogy eléggé erős a koherencia és a következetesség az attitűdök, a magatartás és a viselkedés, az elmélet és a gyakorlat vonatko-zásában.

A csökkentett autóhasználat az átlaglakosságban csak 22, az ágensek körében 29 százalékos; legnagyobb mértékű a lelkészek (53%) és a vállalkozók (43%) körében. A „környezetbarát köz-lekedésmód (ha lehet, gyalogosan, kerékpárral, tömegközlekedési eszközzel)” tekintetében a tanárok mellett ugyancsak a lelkészek járnak az élen.

Ö s s z e g e z é s

Herwig Büchele (1991) szerint a társadalom humanista reformjához nélkülözhetetlen a tár-sadalmi-politikai cselekvést irányító „alkotó etika”, melyet egyaránt jellemez egyfelől a rea-


S ú l y p o n t

412 0 1 5 / 3

litásérzék, vagyis a mindenkori terepviszonyok figyelembevétele, másfelől az utópiahorizont. Ezeknek a feltételeknek kutatásunkban – énképük és értékrendjük alapján – leginkább a taní-tók feleltek meg. Az ökológiai problémák globális érzékelésében szakértelmükre támaszkodva a tanárok, erkölcsi felelősségérzetüktől vezérelve pedig a lelkészek jeleskedtek. Az ökológiai felelősségvállalás tekintetében viszont a lelkészek bizonyultak leghatározottabbaknak. A beavatkozás és cselekvés terén a tanítók a legnyitottabbak és egyben legaktívabbak, valameny-nyire még a tanárok, a polgármesterek és a médiaszakemberek is, legkevésbé az egyetemisták és a lelkészek.

Mindent összevetve az éghajlatváltozással kapcsolatos beállítódás és viselkedés tekinte-tében egyértelműen a tanítók bizonyultak leginkább érintettnek, bevontnak, de mögöttük sorakoznak föl a szakszerűen reagáló földrajz- és biológiatanárok mellett a lelkészek is, akik elsősorban erkölcsi indíttatással reagáltak a problémákra. Az ő éghajlatváltozással kapcsolatos attitűdjüket erőteljesen motiválja a problematika emberi és közösségi oldala. A megelőzést és a hatásenyhítést szolgáló felelősségvállalással való azonosulás – vagyis egy kifejezetten erkölcsi megnyilvánulás – a lelkészek körében mutatkozik legerősebbnek.

H i v a t k o z o t t s z a k i r o d a l o m

Baji Lázár Imre, A bekerítési mozgalmak vége, Ökotáj, 1998, 18–19, 27–35.Bögre Zsuzsa–Kamarás István, Vallásszociológia, Bp., Luther Kiadó, 2013 Büchele, Herwig, Keresztény hit és politikai ész, Bp.–Luzern, Egyházfórum Kiadó, 1991Dombi Gábor, Módszertan, Kézirat, 2014Harsányi Pál Ottó, Új ég, új föld felé. Ökoteológiai vázlat (Erkölcsteológiai füzetek 4.), Róma,

EFO Kiadó és Nyomda, 1995Jávor Benedek A kereszténység ökológia küldetése, Iustum Aequum Salutare, 2006,2(1–2),

45–52.Kamarás István, Hazai keresztény válaszok az ökológiai válságra, Iskolakultúra, 2013, 23

(12), 3–29.Kamarás István, Régióbeli ágensek éghajlatváltozással kapcsolatos attitűdjei, Iskolakultúra,

2014, 24(11–12), 145–175.Nacsinák Gergely András, Aszkézis. Ökológiai kérdések megjelenése a vallásokban, Iskola-

kultúra, 2003, 13(2), 33–46. Varga-Berta József, Az ökocivilizáció teológiája, 2005, Katekhón, 3.

K a m a r á s I s t v á n O J Díró, szociológusakadémiai doktor


42

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3


P a l s a D z s t a k a

Egyszer Buddha aranylúdként élt a Himalájában. A lúd rendszeresen megállt pihenni egy nagy júdásfánál, ahol összebarátkozott az ott lakó istenséggel. Egy alkalommal egy madár az indiai fügefa gyümölcsétől jóllakottan leszállt erre a júdásfára, majd ürülékét a törzs egy elágazásánál hagyta. Ott a fügefa magja kicsírázott, és lassú növekedésbe kezdett.

Mikor az aranylúd újra meglátogatta az istenséget a júdásfánál, a fügefa már tíz centiméter magas volt, fénylő, vörös rügyek és zöld levelek pompáztak rajta. A lúd azt mondta a barátjának: „Minden fa, amelyre rátelepszik a füge hajtása, elpusztul. Ne hagyd ezt a fügét kifejlődni a törzs tövében, különben elpusztítja az otthonod. Távolítsd el rögtön, mielőtt széttépi lakhelyed, egyik ágat a másik után.”

Az ott élő istenség azonban habozott: „A hajtás kicsi és ártalmatlan. Árnyék és pompás inda lesz belőle.”A lúd ragaszkodott hozzá: „A hajtás veszélyes. Bajod lesz miatta. Ahogy egyre nő, le fog ta-

szítani a fáról, és végül elpusztítja az otthonod.” Azonban a júdásfa istensége kitartott döntése mellett, a lúd pedig látta, hogy felesleges tovább győzködnie. Így hát elrepült, és sose tért vissza.

Ahogy telt-múlt az idő, a lúd jóslata valóra vált. A fügefa gyökereket eresztett, amellyel a júdás-fa törzsét körülfogva elszívta előle a földből a tápanyagot és a vizet. A fügefa egyre nagyobb és erősebb lett, míg végül kettétörte a júdásfát, amely ezután elpusztult, vele az istenség otthona is.

B e v e z e t é s

Ez az ősi történet a gonosz pusztító erejének allegóriája, amely jelen korunk számára a klíma-változásról szóló példabeszéd is lehetne. A mag mutat rá a fosszilis üzemanyagokkal együtt járó szén-dioxid-kibocsátásra, amely láthatatlan, szagtalan, kismértékben még csak nem is káros. Ahogy a fügefa lassan, alig észrevehető módon növekszik, a szén-dioxid is hasonlókép-pen kerül az atmoszférába. Az általa okozott hatás a kezdetekben kimutathatatlan.2

Számtalan figyelmeztetést kaptunk, hogy figyeljünk oda a klímaváltozás következménye-ire, de ahogy a történetben az istenség, mi sem hallgatunk az aranylúd tanácsára. Elég csak elolvasnunk a klímaváltozással kapcsolatos 1988-as torontói konferencia zárónyilatkozatát, amely így kezdődik: „Az emberiség egy olyan nem megtervezett, nem irányított, globálisan mindenre kiterjedő kísérletet folytat, amelynek a végső következményeit csak egy globális, nukleáris háború múlná felül…”3

1 Palāsa szó jelentése: 1. ’júdásfa’; 2. ’levél, lombkorona’; 3. ’könyörületesség ellentéte, irgalmatlanság’. Dzsātaka szó jelen-tése: 1. ’születéstörténet’. A dzsátakák a történelmi Buddha születéstörténeteit mesélik el. Ezek Buddha előző életeinek történetei mind emberi, mind állati formában. Palāsa-Jātaka. Th e Jātaka Vol. III. No. 370. [Online] Elérhető: http://www.wisdomlib.org/buddhism/book/the-jataka-volume-iii/d/doc80540.html. Letöltve: 2015. 11. 19.

2 Bodhi, Bhikkhu, Th e Voice of the Golden Goose, in Stanley, John–Loy, David R.–Dorje, Gyurme (eds.) A Buddhist Response to Climate Emergency, Somerville, Wisdom Publication, 2009, 158.

3 World Climate Conference, Th e Changing Atmosphere: Implications for Global Security. Statement, Toronto, 1988. [Online] Elérhető: http://cmosarchives.ca/History/ChangingAtmosphere1988e.pdf. Letöltve: 2015. 11. 19.


S ú l y p o n t

432 0 1 5 / 3

N ö v e k v e n e r g i a f e l h a s z n á l á sA m a g k i h a j t

1769-től a gőzgép feltalálásával és elterjedésével elindult az ipari forradalom, amelynek kö-vetkezményeként a világ – piaci kereskedésben mérhető – energiatermelése a 2000-es évekre közel 400 exaJoule4 lett. Ennek negyedét5 kizárólag az Egyesült Államok használta fel. Hogy lássuk az ipari forradalom hatását, az úgynevezett második ipari forradalom közepén, 1890-ben ez az érték 15 eJ körüli volt. Az energiafelhasználás robbanásszerű növekedése 1945-től összefüggésben lehet a világháború és az azt követő hidegháború során létrehozott techno-lógiai és egyéb újítások megjelenésével. A 20. század első felében a tudományos áttörések következményeként, mint például a baktériumok összekapcsolása a betegségekkel és az ebből kifejlesztett preventív módszerek (penicillin, 1942) elterjedésével megváltozott a születéskor várható élettartam. Az Egyesült Államokban például a század elején mért 49 évről alig 100 év alatt6 75-re nőtt. Ha összevetjük az energiatermelés és a populáció exponenciális növekedésé-nek grafikonját, tisztán látszik a kettő közötti szoros összefüggés.7

Korunk társadalma nagymértékben függ a folyamatos energiaellátástól. Míg a 19. században az ipari tevékenység 94%-át emberi erőforrással oldották meg, addig ez mára 8%-ra csökkent.8 Ha egyszerű szolgapéldával – ahol egy szolga egy teljes értékű munkaerőnek felel meg – kel-lene bemutatni, hogy mennyi energiát használunk fel, akkor Nyugat-Európában egy emberre közel 150 szolga jutna, az Egyesült Államokban pedig 300.9 Nem nehéz elképzelni, hogy mi-lyen lenne az élet e segítség nélkül.

J e l e kA f ü g e f a n ö v e k s z i k

Az Antarktisz Larsen B selfjege10 2002-ben 35 nap alatt esett szét. 220 méter vastag és 3250 km² területű selfjégről van szó. A Nature folyóiratban 2005-ben megjelent tanulmány szerint az elmúlt 10 ezer évben a Larsen B stabil, összefüggő jégtömeg volt.11

4 Lomborg, Bjørn, Th e Sceptical Enviromentalist, 17th Ed. Cambridge, Cambridge University Press, 2006, 122 5 Lomborg, i. m., 119. 6 Shrestha, Laura B., Life Expectancy in the United States, 2006 [Online] CRS Report for Congress RL32792. 9 Elérhető:

https://fi le.wikileaks.org/fi le/crs/RL32792.pdf. Letöltve: 2015. 11. 19.; World Life Expectancy. Map, 2015 [Online] Elérhe-tő: http://www.worldlifeexpectancy.com/world-life-expectancy-map. Letöltve: 2015. 11. 19.

7 Tvelberg, Gail, World Energy Consumption Since 1820 in Charts, 2012 [Online] Elérhető: http://ourfi niteworld.com/2012/03/12/world-energy-consumption-since-1820-in-charts/. Letöltve: 2015. 11. 19.

8 Berry, J. L. Brian–Conkling, Edgar C.–Ray, Michael R., Th e Global Economy. Resource Use, Locational Choice and International Trade, Englewood Cliff s, NJ, Prentice Hall, 1993, 131.

9 Craig, James R. et al., Resources of the Earth. Origin, Use and Environmental Impact, Upper Saddle River, NJ, Prentice Hall, 1996, 103.

10 A selfj ég a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömeg. Sajátos jégfelhalmozódás: a tenger felszínére kiterjedő, egyik végén a szárazföldhöz fagyott jégtakaró.

11 Domeck, Eugene et al., Stability of the Larsen B Ice Shelf on the Antarctic Peninsula during the Holocene epoch, Nature, 436(2005), 681–685. [Online] Elérhető: https://www.hamilton.edu/documents/expeditions/Nature-LarsenIceShelf.pdf. Letöltve: 2015. 11. 19.


44

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

A NASA kutatócsapata 2015-ben a GRACE-műholdak 12 adatait elemezve mutatott rá, hogy Kaliforniában a Sacramento és a San Joaquin folyó medencéjéből 41,6 trillió liter víz hiányzik az ilyenkor megszokotthoz képest. A Colorado folyó medencéjéből az elmúlt 10 évben 65 km3 édesvíz tűnt el, ennek 75%-a a talajvíz kiszivattyúzása miatt.13

Hogy a fentiek milyen mértékben befolyásolják a Föld átlaghőmérsékletének alakulását, arra még nincs megnyugtató válasz, ugyanakkor az már rég nem kérdés, hogy befolyásolják-e vagy sem.14

A World Resource Institute (WRI) 2015-ben közzétett elemzése15 előrevetíti, hogy az elkö-vetkező 25 évben mely régiókban lesz várhatóan nagymértékű szárazság és vízhiány. Ugyanitt megemlíti, hogy a 2011 óta tartó szíriai válság kirobbanásának okai között szerepel a szárazság is.

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által készített 2014-es tanulmány16 külön rámu-tat a klímaváltozásból eredő kormányzati instabilitásra, amely helyi konfliktusokat, nagymérté-kű migrációt okoz, és a szélsőséges ideológiák elterjedését.

A n ö v e k e d é s h a t á r aM i k o r m e t s s z ü k v i s s z a ?

Az erőforrásokról szóló beszélgetéseken még ma is gyakran elhangzik a következő két egysze-rű felvetés: az első állítás szerint a folyamatok többsége a társadalom fejlődése során növeke-dést mutat. A második állítás szerint ennek a növekedésnek van határa.

Ha veszünk egy baktériumot, belerakjuk egy Petri-csészébe némi tápanyaggal, hamarosan osztódni fog. Idővel egyre több lesz, először csak 2, aztán 4, majd 8, 16, 32 és így tovább. Az exponenciális növekedés példája. Az emberi jelenségek egy részére is igaz ez. Vegyük akár a populáció létszámát az évszámhoz viszonyítva, vagy akár egy fix kamatozású bankbetétet. Aminek a növekedési rátája stabil, az exponenciálisan növekszik. A gazdaság, a GDP, a kereslet és így tovább.17

Vizsgáljuk meg az exponenciális növekedésben rejlő veszélyt egy feladványon keresztül! Te-gyük fel, hogy van egy tó, amelyben tavirózsa növekszik. A tavirózsa minden nap megduplázza a méretét. Ha nem avatkozunk közbe, a tavirózsa 30 nap alatt teljesen beteríti a tavat, ezáltal

12 Cook, Benjamin I.–Ault, Toby R.–Smerdon, Jason E., Unprecedented 21st century drought risk in the Ameri-can Southwest and Central Plains, Science Advances 1(2015)/1. [Online] Elérhető: http://advances.sciencemag.org/content/1/1/e1400082. Letöltve: 2015. 11. 19.

13 Castle, Stephanie L. et al., Groundwater depletion during drought threatens future water security of the Colo-rado River Basin, Geophysical Research Letter, 41(2014), 5904–5911. Elérhető: http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/2014GL061055/full. Letöltve: 2015. 11. 19.

14 Cook, John, Th e albedo eff ect and global warming, Sceptical Science, 2010 [Online] Elérhető: http://www.skepticalscience.com/earth-albedo-eff ect-intermediate.htm. Letöltve: 2015. 11. 19.

15 Maddocks, Andrew–Young, Robert Samuel–Reig, Paul, Ranking the world’s most water-stressed countries in 2040, World Resource Institute, 2015 [Online] Elérhető: http://www.wri.org/blog/2015/08/ranking-world%E2%80%99s-most-water-stressed-countries-2040. Letöltve: 2015. 11. 20.

16 US Department of Defense, Climate Change Adaptation Roadmap, 2014 [Online] Elérhető: http://www.acq.osd.mil/ie/download/CCARprint_wForeword_c.pdf. Letöltve: 2015. 11. 19.

17 Meadows, Dennis L. et al., Th e Limits to Growth. A Report for the Club of Rome’s Project on the Predicament of Mankind, New York, Universe Books, 1972, 28.


S ú l y p o n t

452 0 1 5 / 3

megfojtva a vízben élő többi létformát. Hosszú ideig aprónak tűnik, és addig nem is vágjuk vissza, míg be nem teríti félig a tavat. Ez hányadik napon lesz? A 29. napon. Van egy napunk megmenteni a tavat!

A növekedés vizsgálata során az is világosan látszik, hogy a Föld csak korlátozott mértékben tartalmaz erőforrásokat, zárt gömb lévén ez nem is lehetne nyilvánvalóbb. Tehát hiába van nö-vekvő igény az energiára, ha a Földön korlátozott mértékben van jelen erőforrás. Robert Solow Nobel-díjas közgazdász szerint18 nem az a kérdés, hogy melyik erőforrásból mennyi marad, mivel ez igencsak szűklátókörű módja a kérdésfelvetésnek. Nem az a feladat, hogy bizonyos energiaforrásokat a jövő generációjának elraktározzunk – ami szinte lehetetlen –, hanem az, hogy olyan tudást és vagyont hagyjunk rájuk, amellyel minimum olyan életszínvonalon tudnak élni, mint mi.

B u d d h i s t a v á l a s z – H o g y a n v á g j u k v i s s z a a z á g a k a t ?A l a p p i l l é r e k

A Négy Nemes Igazság19 szerint a lét lényegében szenvedés, amelynek van oka, azonban a szenvedés megszüntethető a megszabaduláshoz vezető út járása által. Ennek mintájára bölcses-séggel megvizsgáljuk a veszélyt, egészében látjuk, azonosítjuk az okát, és eldöntjük, mit lehet tenni, hogy megszüntessük a kiváltó okokat.

A szívünkben mélyen érezzük ezt a veszélyt. Együttérzéssel magunkhoz öleljük mindazokat, akik ki vannak téve ennek a veszélynek, akik ki vannak téve a szenvedésnek, akik keresik a békét, a jólétet és a boldogságot.

É g h á z h a s o n l a tÜ g y e s e s z k ö z ö k h a s z n á l a t a

Sáriputra! Tételezzünk föl egy országot, egy várost, egy falut, egy öregembert. Évei elő-rehaladottak, kincse és gazdagsága mérhetetlen. Sok földje, háza és különféle rabszolgái, szolgái vannak. Az egyik háza igen nagy, de csak egyetlen kapuja van. Egyszercsak a ház minden oldalán egyidejűleg hirtelen tűz ütött ki, és az egész házat körbevette. Az öreg-ember fiai, tízen, húszan vagy harmincan éppen a házban tartózkodtak. Amikor az atya a nagy tüzet észrevette, ezt fontolgatta: Én magam ugyan ki tudok jutni a kapun ebből az égő házból, de a fiaim mindannyian elmerültek a játékban, ezért semmit sem vesznek ész-re, semmit nem fognak fel, nem rettennek meg és nem félnek. Testem és karjaim erősek,

18 Solow, Robert Merton, On the intergenerational allocation of natural resources, Scandinavian Journal of Economics, 88(1986)/1, 142.

19 Dhammacakkappavattana Sutta (ford. Thnissaro, Bhikkhu) Samyutta Nikāya, 1993, 56.11. [Online] Elérhető: http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn56/sn56.011.than.html. Letöltve: 2015. 11. 19.

20 Hurvitz, Leon, Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma. Lótusz szútra (ford. Porosz Tibor) Bp., Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1995.


46

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

de ez most nem elegendő ahhoz, hogy kimentsem őket. Ennek a háznak csak egyetlen ka-puja van, és az is szűk. A fiaim még kicsinyek, és semmit sem értenek, ragaszkodnak a já-tékukhoz. Félő, hogy meg fognak égni. E rettenetes dologra fel kell hívnom a figyelmüket.Ezek után odakiáltott a gyermekeinek: Gyertek ki gyorsan!Noha az atya együttérzéssel eltelve figyelmeztette őket, a gyermekek továbbra is a játékba merültek, és az apa szavát nem hallották meg. Nem ijedtek meg, nem féltek és nem gon-doltak arra, hogy kijöjjenek. Játék közben ide-oda szaladgáltak, és csupán atyjukra néztek, majd játszottak tovább. Ekkor az atya azt fontolgatta: A ház már igen nagy lánggal ég. Ha én és a fiúk nem megyünk ki rögtön, elkerülhetetlenül meg fogunk égni. Ezért most ügyes eszközzel el kell érnem, hogy fiaim megmeneküljenek.Az atya tudta, hogy fiai milyen értékes és ritka dolgokat szeretnének, minek örülné-nek a legjobban, ezért így kiáltott oda nekik: Azok a dolgok, amelyeket ti oly nagyon szeretnétek, ritkák és nehezen megszerezhetők. Ezért ha most azonnal nem veszitek el, később megbánjátok! A kapu előtt különböző járművek állnak, kecskefogattal (srávakák kocsija21), szarvasfogattal (pratjékabuddhák kocsija22), ökörfogattal (Buddha kocsija23), és játszhattok azokkal. Nos, hát gyorsan ki kell jutni ebből az égő házból, és mindenkinek megadom azt, amit akar.Amikor a gyermekek ezekről az értékes dolgokról hallottak, saját vágyaiktól vezérelve, tülekedve kiszaladtak az égő házból. Amikor az atya gyermekeit biztonságban látta, szíve nyugodt volt és örömmel teli.

T i s z t á n l á t á s

Nem pusztán szabályok, törvények problémájáról van szó, amelyet meg tudunk oldani a technika segítségével. Tegyük fel magunknak a kérdést, miért nincs egységes politikai és társadalmi szándék a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szorgalmazó kezdeményezések megvalósítására? A gazdaság nem önálló entitás, szorosan összefonódik a politikával, a fele-lősök lobbistái folyamatosan befolyásolják a szabályozást, amelyet áthat a Három Gyökérok24 egyikének, a kapzsiságnak25 (lobha) szelleme. A közfelfogásban az ökológiai szemlélet és az uralkodó közgazdaságtan feszült küzdelme szinte bénulttá teszi az embert. Növekvő keres-let, termelés, energiafelhasználás, szállítás. Egy sikeresen működő gazdasággal együtt jár a magas szén-dioxid-kibocsátás. Milyen megoldások jöhetnek szóba? A szén-dioxid-kibocsátás szabályozás általi csökkentése együtt járhat a termelés visszaesésével, ami gazdasági válság-hoz, elbocsátásokhoz, alacsony fizetésekhez, kevesebb munkavállalói haszonhoz vezethet.

21 Srávaka szó jelentése: tanítvány, aki elfogadja Buddhát, mint tanítót, a tanítását (dhamma) és a magaviselettel kapcsolatos intelmeit (5 fogadalom, avagy a szerzetesi fogadalmak).

22 Pratjékabuddha szó szerinti jelentése: ’egy magányos buddha’, mivel saját erőből éri el a megvilágosodást.23 ’Buddha bölcsessége követőinek kocsija’.24 Nidāna Sutta (ford. Thnissaro, Bhikkhu), Anguttara Nikāya, 2001 3. 33 [Online] Elérhető: http://www.accesstoinsight.

org/tipitaka/an/an03/an03.033.than.html. Letöltve: 2015. 11. 19.25 A szenvedés oka a Három Gyökérok: a mohó vágy (lobha), a gyűlölet (dosa) és a tudatlanság (moha).


S ú l y p o n t

472 0 1 5 / 3

Ebben az esetben, ha a jelenlegi gazdasági kereten belül kívánjuk megoldani az így kialakult helyzetet, a válasz ismét a növekedés lenne. A fejlődő országok számára is a növekedő gaz-daság a prioritás, hiszen a robusztus gazdaság termel temérdek javat, ami persze még több energia felemésztésével jár.

A buddhista pszichológia oldaláról vizsgálva a felelősök kapzsiságával együtt jár az irá-nyításra való erős hajlam, hiszen a kapzsiság eredménye öngerjesztő folyamatot indít el, újra és újra ugyanarra a tettre sarkall,26 közben pedig – ha arról van szó, miként befolyásolja a szén-dioxid-kibocsátás szabályozása a termelést – megjelenik a félelem az így bekövetkező stagnálástól. Mindeközben a lakosság illúziója27 elfedi a közelgő veszélyt, a közgondolkodást áthatja a sebezhetetlenség hamisan biztos érzete a bizonytalanság kellős közepén. Tudat alatt halhatatlanoknak tartjuk magunkat, és a környezetről is ezt feltételezzük. Majd megoldja va-laki a problémákat, biztosan minden visszatér a régi kerékvágásba.

A j ó z a n g a z d a s á g

Mindenre kiterjedő intézkedések szükségesek. Az egyéni megoldások – az energiatakarékos izzók használata, alacsony fogyasztású közlekedési eszközök preferálása, vegetáriánus ételek fogyasztása, nagyfogyasztók kikapcsolása – pusztán saját lelkiismeretünk megnyugtatását szolgálják. Hiába működik egy darab „hatékony” gazdaság a földön, nem tud hermetikusan elkülönülni a többiek okozta következményektől. A globális felmelegedés szó szerint mindent átfogó probléma, bonyolultan összefügg azzal, hogy gazdaságunk óriási mennyiségű energiát nyel el a haladás látszatának és annak az életmódnak fenntartásáért, amelyet megtanultunk elvárni.

Buddhista szempontból a józan gazdaság az elegendő mennyiség princípiumán alapszik, amely szerint a boldogsághoz nem a felhalmozás a kulcs, hanem a megelégedettség.28 Mindent áthat az illúzió, hogy a gazdaság kimeríthetetlen, határtalan aréna. Ezzel szemben a valóság az, hogy a gazdaság ember alkotta rendszer, beágyazva egy nála sokkal nagyobb, ám körül-határolt területbe, a bioszférába. Minden gazdasági tevékenységnek figyelembe kell vennie a bioszféra sérülékenységét, végességét!

A fogyasztás egyik arca, hogy az ember gép, amelyet a vágy, a megszerzés és a kielégülés hajt. A piac az embert fogyasztónak tekinti, ezért úton-útfélen provokálja, hogy tegye a dolgát. Modern korunk betegsége a minket körülvevő kielégítetlen sóvárgás, a nyugtalanság és a hiány krónikus érzete. Olyan új gazdasági világképre van szükség, amelynek alapja az emberi természetre tiszteletteljesebben tekintő koncepció.29

26 Silva, Padmasiri De, An Introduction to Buddhist Psychology and Counselling, 4th Ed. New York, Palgrave Mcmillan, 2014, 20.

27 A Három Gyökérok egyike: tudatlanság (moha). Hasonlatos az égő házban önfeledt módon játszó gyermekek helyzetével.28 A Nemes Nyolcrétű Ösvény 4. tagja a helyes cselekvés: tartózkodás az élet elvételétől, a javak önkényes elvételétől és a

helytelen szexuális életmódtól. A szexuális életmód szerzetesi vonatkozásban kifejezetten a cölibátusra utal, ugyanakkor láthatjuk, hogy mindhárom cselekvést kielégítetlen vágy hajtja.

29 Bodhi, Bikkhu, Th e voice of the golden goose, in Stanley, John–Loy, David R.–Dorje, Gyurme (eds), A Buddhist Response to Climate Emergency, Somerville, Wisdom Publication, 2009, 167.


48

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

Olyan gazdaságra van szükség, amely a megelégedettség princípiumán alapszik, amely nagyra becsüli a természet valódi szépségét és értékét, amelynek központjában a teljes ember fejlődése áll, amely magában hordozza az emberi közösség jelentésének kiszélesítését, és a boldogsághoz vezető erőket mozgósítja. 30

M i t t e h e t ü n k ?

Ézsaiás szerint az Úr meg fogja büntetni31 azokat, kik elítélendő módon élnek, de még ha az Úr nem avatkozik is közbe, az ok kérlelhetetlenül hatást vált ki. Robert Aitken Roshi zen mester szavait idézve:

Jaj nekünk, kik csendben maradunk az igazságtalanság, gyilkosság és kínzás során!Jaj nekünk, kik ott állunk a szivattyúk mellett, miközben az ősi jég beleömlik a tengerbe!Jaj nekünk, kik eltemetjük Lucifer mérgét, mi nem maradhat eltemetve!Jaj nekünk, kik összeesküdünk az egyensúly felborításáért, aminek az életet köszönhet-jük!Ezért az áradás mindent apró darabokra fog törni, és tüzek fogják felemészteni azt, ami marad. Otthonaink összedőlnek, amint éppen kisgyermekek halnak meg anyjuk kar-jaiban, akik aztán követik őket. Shakespeare, Bach és Rembrandt eltűnik. Kumārajīva, Zhaozhou és Yunmen is feledésbe merül. Az állatvilág elpusztul. A madárbirodalom semmivé válik. Magas füvek és bogarak fogják benépesíteni a Földet!32

A p á r i z s i k l í m a c s ú c s

A jó hír: a 2015 decemberében megrendezendő34 párizsi klímacsúcs egyedülálló lehetőség, hogy hatással legyünk a folyamatokra. A tudósok arról biztosítanak bennünket, hogy tech-nológiailag és közgazdaságilag lehetséges a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5 °C alatt tartani. Ha kiiktatjuk a fosszilis energiahordozókat, és a 100 százalékban megújuló és tiszta energia felé fordulunk, akkor nem pusztán globális, alacsony károsanyag-kibocsátású változást hozunk létre, hanem az oly szükséges spirituális megújulás felé is lépéseket teszünk. Spirituális fejlődésünk mellett az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének35 (United Nations Framework Convention on Climate Change – UNFCCC) javaslataival összhangban, az egyes ember úgy cselekedhet, ha védi az erdőket, törekszik a növényi étrendre, csökkenti

30 Bodhi, i. m., 168.31 Szent Biblia (ford. Károli Gáspár) (2013), Ésaiás próféta könyve 5. rész, 20–24 [Online] Elérhető: http://www.biblia.hu/

biblia_k/k_23_5.htm. Letöltve: 2015. 11. 19.32 Bodhi, i. m., 173.33 United Nations Framework Convention on Climate Change. Paris Climate Change Conference 2015 [Online] Elérhető:

http://unfccc.int/meetings/paris_nov_2015/meeting/8926.php. Letöltve: 2015. 11. 19.34 A párizsi klímacsúcs a tanulmány megírása után zajlott. Részletes értékelése külön elemzést igényelne.35 ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, 1992 [Online] Elérhető: https://unfccc.int/resource/docs/convkp/conveng.pdf .

Letöltve: 2015. 11. 19.


S ú l y p o n t

492 0 1 5 / 3

fogyasztását, újrafelhasznál, megújítható energiahordozókra vált, kevesebbet utazik repülővel, és a közösségi közlekedést választja. Mindannyian tehetünk a változásért.

Ezért a buddhista közösségek vezetői a Global Buddhist Climate Change Collective (GBCCC)36 elnevezésű szervezeten keresztül felszólítják a világ vezetőit, hogy ismerjék és vállalják fel azt az egyetemes felelősséget, amely az élet megóvásával együtt jár, most és a jövő nemzedékeiért:

Vezessék őket a klímaváltozás erkölcsi vonatkozásai az ENSZ Éghajlatváltozási Keret-egyezményének 3. paragrafusában foglaltak szerint.Egyezzenek meg abban, hogy kivezetik a fosszilis energiahordozókat, és a 100 százalék-ban megújuló, tiszta energia felé tesznek lépéseket.Jöjjön létre a politikai szándék, hogy az országok által tett felajánlások (Intended Nationally Determined Contributions – INDCs)37 és a tudósok által szükségesnek tartott hozzájárulás közötti hézag megszűnjön, ezáltal biztosítva, hogy a globális hő-mérséklet növekedése 1,5 Celsius fok alatt maradjon, az ipari forradalom előtti időkhöz viszonyítva.Tegyenek közös vállalást, hogy a Koppenhágában 2009-ben elfogadott pénzügyi forrást 100 milliárd dollár fölé emeljék, beleértve a Zöld Klíma Alapon (Green Climate Fund – GCF)38 keresztüli kifizetéseket is, hogy a sebezhető fejlődő országokat segítsék a klí-maváltozásra való felkészülésben és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásban.

Most kell cselekednünk.

G y r i P é t e rkülügyi referensTan Kapuja Buddhista FőiskolaNemzetközi Iroda

36 Global Buddhist Climate Change Collective, 2015 [Online] Elérhető: http://gbccc.org/. Letöltve: 2015. 11. 19.37 Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulási Szándék. Azonban nincs olyan törekvés, amely ezeket a felajánlásokat globáli-

san kezelné. UNFCCC INDC. Elérhető: http://unfccc.int/focus/indc_portal/items/8766.php. Letöltve: 2015.11.19.38 A Zöld Klíma Alap az Éghajlatváltozási Keretegyezmény kulcsfontosságú intézménye, amelynek feladata pénzforrásokat

elérhetővé tenni a fejlődő országok részére, mellyel a fejlődő országok is mitigációs és adaptációs vállalásokat valósíthat-nak meg a klímaváltozás elleni fellépés jegyében.

Elérhető: http://www.greenclimate.fund. Letöltve: 2015.11.19.


50

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

M h e l y


Nem minden munka végezhető örömmel. Háromféle erőfeszítés létezik, amelyek az öröm forrásai is egyben. Az első az elme önvédelmi rendszerének, pajzsának kialakítása. A második az erények

gyarapításáért tett erőfeszítés, a harmadik pedig a társakért, a közösségért végzett munka erőfeszítése.Tenzin Gjaco

A k i é g é s v a g y b u r n o u t p r o b l e m a t i k á j a a s e g í t k n é l

A kiégés, vagyis a fizikai és lelki kimerülés hosszabb ideje fennálló érzelmi megterhelések vagy stressz hatására alakul ki, állandó és fokozott érzelmi igénybevétel mellett. Sokszor jobban foglalkoztat minket a kérdés: miért alakul ki? A Miért?-nél pedig sokkal fontosabb feltenni a Mitől? kérdést. A Miért? kérdésére természetesen az egyéni múlt eseményei adnak pontos választ. A fontos kérdés az, hogy mitől alakult ki a kiégés, és mitől válhat újra egészséges, cselekvő emberré az egyén.

A kiégés okai többek között a saját határok rugalmasságának helytelen kezelése, az agresszió kezelésének nehézségei, a nem kellően asszertív magatartás és a direkt döntési helyzetek ára-data. A burnout általános értelemben gyengíti a motivációt, energiát veszítünk általa, hiszen felemészti életünk jelentős részét. Azonban felfoghatjuk úgy is, mint krízist, amely új látás-módhoz és felismerésekhez vezet, s így jelentősen segíti a változtatás képességének tudatos alkalmazását. Érdemes tehát kihívásként tekinteni rá, amelynek megfelelő kezelése a szemé-lyes kompetenciák, különösen az érzelmi kompetenciák növekedéséhez és az élet szükségszerű irányváltásához járul hozzá.

A burnout különösen a segítő szakmákban dolgozóknál alakulhat ki, terheléstől függően viszonylag rövid időn belül; főleg azoknál, akik közvetlen módon foglalkoznak emberekkel. Így például elsődlegesen érintettek az ápolók, háziorvosok, mentőorvosok, fogorvosok, szülészek és szülésznők, terapeuták, bírók, lelkészek, pedagógusok, trénerek, idősgondozók, ügyfélszolgálati munkatársak, hozzátartozót tartósan gondozó személyek. A kiégés legszembetűnőbb jele, ha valaki kevés lelkesedéssel dolgozik, kevesebb energiát fektet feladataiba, a közöny és az érzéket-lenség jeleit tapasztalja magán, netán gépiesen vagy túlzott rutinnal végzi a munkáját, illetve nem akar a munkájáról beszélni vagy arra gondolni. Az érzelmi kimerültség mellett tehát fontos ismertetőjegy az elszemélytelenedés és a teljesítőképesség erős hullámzása vagy csökkenése.

A dolgozó személyiségében visszahúzódóvá válik, folyamatos fizikai fáradtságot tapasztal. Csatlakozó és kiegészítő tünetei a burnoutnak az alvászavar (elalvási és/vagy ébredési), a fájdalomszindróma, továbbá a szorongás ismertebb pszichoszomatikus tünetei, mint például izomfeszülés, gasztrointesztinális, kardiovaszkuláris panaszok. A pszichés panaszok között vezető helyen áll az önbizalomhiány, a kompetenciaérzés csökkenése, súlyosabb esetekben a depresszió különböző formái, alkohol- és/vagy drogproblémák. A burnout kialakulásának állomásai: a munka iránt érzett kezdeti túlzott lelkesedést követően a stagnálás, a frusztráció, az apátia és az intervenciós fázis.


S ú l y p o n t

512 0 1 5 / 3

M h e l y

H o g y a n k ü z d h e t l e a b u r n o u t ?

Általában törekszünk a rendezettségre. A kiégés megelőzéséhez azonban nem létezik azonnali segítség egy olyan folyamatban, amely már a gyermekkortól kezdve hat a személyes fejlődésre. Természetesen adódhatnak gyors felismerések és változások, ezek azonban legtöbbször hosszú érlelés eredményei. A hosszú távú változásokat belülről kell előkészíteni és megalapozni. A megelőzésben természetesen lényeges, hogy a személy mit és milyen mértékben képes változ-tatni. Ha átgondoljuk a mindennapokban tapasztalt stresszpanaszokat és a burnoutban pro-dukált tüneteket, valamint az ezek enyhítését szolgáló lehetőségeket, azt látjuk: egy személyes fejlődési utat járva az értékeinkkel való helyes, számunkra megfelelő gazdálkodás megvalósít-ható, s így leküzdhető a kiégés. A személyes fejlődést szolgáló csoportos és egyéni terápiák a kiégés megelőzésében egyaránt rendkívüli jelentőségűek. Akár egyéni, akár csoportos segítség mellett döntünk, a kiégés megelőzésének első szakaszában alapvetően a valóság elfogadásával (Hol tartok most?) lesz dolgunk csakúgy, mint a rendelkezésre álló erőforrások begyűjtésére és az önmegértés gyakorlására. Később az új célok megfogalmazásával, a tolerancia, a biztonság és az elégedettség érzésével is foglalkozhatunk.

O r v o s - b u r n o u t

Minden gyógyítással foglalkozó szakterületnek megvan a maga pszichoszomatikus-szociális oldala, amelynek elismerése és művelése a mai orvoslásban már kiinduló alap. Éppen ezért a biológiai orvoslás mellett a gyógyítás pszichológiai megközelítése egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a terápiás munkában. A Bálint-csoport koncepciójában a pszichoszomatikus gondol-kodásmód elmélyítését képviseli az orvostudomány és más tudományágak határterületein.

Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy megváltoztak a segítő szakmákban dolgozók igényei hivatásuk gyakorlásában és magánéletükben egyaránt. Az orvosok, különösen a háziorvosok, akik a gyógyítás frontvonalában tevékenykednek, maguk is komoly erőfeszítéseket tesznek a hivatás és a magánélet közötti optimális egyensúly kialakítására. Az orvosok körében az eset-megbeszélő munka az egyik leghatékonyabb módszer a kiégés elleni küzdelemben. Az ismert csoportmódszerek mellett a Bálint-munka kiváltképpen alkalmasnak tűnik arra, hogy a részt-vevők személyes fejlődési folyamatot éljenek át, amely alapját képezi a Bálint-csoportok elsődle-ges indikációjának, a kiégés megelőzésének. A módszer sajátossága, hogy az esetmegbeszélések során a csoport és a résztvevők igényei jól figyelemmel követhetők, és az orvos-beteg kapcsolat konstruktív formát ölthet, előtérbe helyezve a gyógyító és a páciens „közös valóság”-át.

A m ó d s z e r f e j l d é s e

A Bálint-csoportoknak nevezett esetmegbeszélő csoportok az 1940-es években indultak. Bálint Mihály (Michael Balint, 1896–1970, magyar származású orvos és pszichoanalitikus) eredeti célja az volt, hogy olyan képzési formát dolgozzon ki, amelyben a háziorvosok elsajátíthatják az orvos-beteg kapcsolatban való gondolkodás alapjait anélkül, hogy hosszadalmas pszichoanali-


52

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

M h e l y

tikus képzésben kellene részt venniük. A résztvevők tehát valamennyien háziorvosok voltak, a vizsgált esetek olyan klinikai szituációk, ahol a hagyományos szomatikus gondolkodás alapján nem lehetett megérteni az esetet, a cél pedig a páciensek pszichológiai folyamatainak jobb megértése, tehát végeredményben a betegek állapotának javítása volt.

A későbbiekben az derült ki, hogy a rendszeres csoportozás hatására a résztvevő orvosok legalább annyit fejlődnek, mint pácienseik. Bálint meg akarta tanítani az orvosoknak, ho-gyan használják saját személyiségüket. Az érzés a kezelés egyik legfontosabb eszközévé vált. Emiatt a vizsgált esetek köre is bővült: bármely érzelmileg megterhelő orvos-beteg kapcsolat a csoportfolyamat tárgyává válhatott. Így egyfajta személyes fejlődési útként is fontos lett az orvosok körében a csoport, és Bálint Mihály gondolata –„a leggyakrabban használt gyógyszer az orvos maga” – az orvos-beteg kapcsolat személyiségformáló hatása miatt maradt számunk-ra jelentős.

Sokáig tartotta (és egyes, országokhoz kötött, szűk szakmai körökben még mindig tartja) magát az a felfogás, hogy a csoportvezetőnek feltétlenül pszichoanalitikusnak és minden csoporttagnak háziorvosnak kell lennie. A nyolcvanas évektől kezdve azonban számos cso-portban, így a magyarországiakban is megjelentek más szakképesítésű orvosok, és elég hamar bebizonyosodott, hogy számukra is éppen annyi hozadéka van a csoportozásnak, mint házi-orvos társaiknak. Ma már a legtöbb országban önálló Bálintcsoport-vezetőképző rendszer van, amelyhez több-kevesebb pszichoanalitikus vagy pszichoterápiás tapasztalat szükségeltetik. A Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság által szervezett csoportokban a csoporttagok bármilyen segítő foglalkozásúak lehetnek, tehát az orvosok mellett a szakápo-lók, pedagógusok, szociális munkások és – amit e folyóirat hasábjain kiemelten hangsúlyozni szeretnénk – a különböző egyházak, illetve felekezetek lelkészei számára is nyitva állnak csoportok. Csoportvezetőink meggyőződése, hogy minden segítői kapcsolatban hasonló pszichodinamikai viszonyok bújnak meg, így az esetleges konfliktusok, csapdák is hasonlíta-nak egymáshoz. Ez azt jelenti, hogy az orvosi hivatáson kívül más professzionális helyzetben is alkalmazható a Bálint-módszer. A csoport nem feltétlenül annak fényében érti meg jobban vagy kevésbé az esetet, hogy a csoport tagjai hasonló képzettségűek-e.

H o g y a n h a t a c s o p o r t ?

Általában 8–12 fő részvételével hatvan vagy kilencven perc időtartamban beszéli meg az esetet a csoport. A csoportmunka öt fő szakaszból áll. A keretfeltételek megteremtését köve-tően az első szakaszban egy koherens esetismertetést hallanak a résztvevők. Ezt követik az esethozónak feltett kérdések. A nyitogató kérdések segítségével a csoporttagok, fokozatosan közelebb kerülve az esethez, megismerhetik a fontos részleteket. Ezt követően a diszkusszió-szakaszban a benyomások megosztására, érzések és gondolatok cseréjére kerül sor. A negye-dik szakaszban a javaslatok feldolgozása történik, azaz a csoporttagok egy rövid és pregnáns állásfoglalásra törekszenek: milyen módon cselekednének, hogyan járnának el az esettel kapcsolatban? Az utolsó fázisban az esethozó visszajelez a csoportnak: milyen felismerései születtek a középső munkafázisból. Hatásmechanizmusában a csoport tudatosabban képes


S ú l y p o n t

532 0 1 5 / 3

M h e l y

hangolni a kapcsolati történéseket, hiszen az esethozó felismeri, hogy a pácienssel együtt közös valóságot alkot. Képessé válik a csoporttagok által visszatükrözött képet egy bizonyos távolságból szemlélni. A folyamat során az esethozó megtanulja a saját hatását mint „orvos-gyógyszer”-t kezelni.

K i s e g í t a s e g í t n e k ?

Jó dolog azt gondolni, hogy képesek vagyunk átlényegíteni önmagunkat, megszabadulni szeny-nyeződéseinktől. Alapvetően mindannyiunknak lehetőségünk van az önszabályozásra. Azt is jó hinni, hogy mindannyian azonos képességekkel indulunk, ám később egyesek fejlesztik a képességeiket, mások viszont nem. Az érzelmi kompetencia megteremtése és fejlesztése fel-adat, amellyel foglalkozni kell. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk megteremteni a megfelelő közérzetet, jó hangulatot és biztonságérzetet, amelyek közelebb visznek a céljainkhoz. Minden jó emberi kapcsolat a kölcsönösen kinyilvánított együttérzésen és szereteten alapszik. Aki ér-zelmileg kompetens, azt nem érintheti az érzelmi kimerültség. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy ma az orvosok (és általában a segítők) jelentős hányada szenved burnout-szindrómában. A növekvő adminisztráció és a folyamatosan növekvő minőségbiztosítási elvárások magasabb szintű érzelmi kompetenciát kívánnak tőlük. Éppen ezért válik kulcskérdéssé az érzelmi kom-petenciákkal való megfelelő törődés. Az érzelmek megfogalmazása, kifejezése és szabályozása érezhetően nem egyszerű dolog. A tisztánlátás végett megkülönböztetni és elkülöníteni érzetet, érzést, hangulatot és érzelmet időt igénylő folyamat. Mégis érdemes szüntelen erőfeszítést, azaz időt szánni érzéseink megismerésére, mert csak ezt követően leszünk képesek mások érzéseivel is törődni. A Biblia üzenete szerint: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld. 4,23) Kivel is törődünk? Martin Buber szerint minden emberben rejlik valami értékes dolog, amely senki másban nincs meg. Aki képes figyelni erre, a saját emberszeretetét és másokét is értékelni fogja. A valódi emberszeretet átadása érdekében fel-adatunk törődni önmagunkkal. Lényeges és szükséges a saját problémáinkkal foglalkoznunk ahhoz, hogy azután nyitottak legyünk mások, a páciensek problémája felé. Testi-lelki-szellemi állapotunk karbantartására azért van szükség, mert e nélkül sem az életfeladatunknak, sem az élet feladatának nem tudunk megfelelni, azaz annak, hogy mások javára váljunk. Csak ha magunk is gyógyulunk, leszünk képesek mások felé fordulni. Ennek érdekében szükséges tehát önmagunk lelki gondozása. Amíg saját sebeink nem gyógyulnak, mi sem tudunk hitelesen segíteni. Aki szenvedett és gyógyult, képes lesz valódi empátiával fordulni a szenvedők felé. Az együttérzés az embertársi-felebaráti szeretet része, magában foglalja a megértést, az elfogadást és a megbocsátást. A beteg megérzi, ha az orvos, a segítő jól tudja őt kísérni a gyógyulás folya-matában. Jól hallgatni és meghallgatni, jól figyelni csak valódi együttérzés mentén lehet.

D r . E ö r s i D á n i e l – D r . F e h é r P á l m a


54

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3

P r o F i d e n t i a

Előző számunkban és az Egyházfórum honlapján röviden már tudósítottunk a Fidentia pro ecclesia 2015-ös kitüntetettjeiről. A plakettek ünnepélyes átadására nagy érdeklődés mellett 2015. október 17-én került sor a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. A díjazottak tevékeny-ségét az előterjesztő, dr. Szathmáry Béla egyetemi tanár méltatta, majd dr. Márkus Mihály nyugalmazott református püspök személyes jellegű visszatekintést adott elő. Alább mindkét beszédet közöljük.

Laudáció

Hölgyeim és Uraim, Kedves Testvérek!

A Bátorság az egyházért kitüntetés adományozására három református testvéremet javasol-tam: posztumusz dr. Pásztor János teológiai professzort, lelkészt, dr. Török István volt egyház-megyei gondnokot és Villányi Péter református lelkészt.

Ismerjék meg őket, életútjuk rövid bemutatása által!

Dr. Pásztor János, a majdani lelkipásztor, teológiai professzor Budapesten született 1925. május 28-án. Édesanyja, a budapesti kispolgári családból származó Jaksa Margit az első nők közt szerzett egyetemi, matematika-fizika szakos tanári diplomát. Édesapja, dr. Pásztor Dezső dunántúli, gyúrói parasztcsalád sarjaként lett jogász, falusi jegyző. Pásztor János a gyúrói elemi iskola után került a Lónyai utcai református gimnáziumba. Osztályfőnökével, dr. Lengyel Lajossal egészen 1970-ig tartotta a kapcsolatot. Érettségi után beiratkozott a budapesti bölcsészkarra földrajzot tanulni, de a nevezetes 1943-as szárszói találkozón Ka-rácsony Sándor hatására eldöntötte: a lelkipásztori szolgálatot választja, és tanulmányait a budapesti Református Teológiai Akadémián folytatja. A kitűnően tanuló, érdeklődő hall-gatót egyháza 1947-ben két évre kiküldte Angliába és Skóciába tanulni. Ebből táplálkozott egész életét végigkísérő anglofíliája. Odakinn az is fölmerült, hogy misszionáriusnak megy Afrikába, és noha családjától virágnyelven megfogalmazott üzeneteket kapott, hogy ne jöjjön haza a kiépülő diktatúra miatt, ő mégis visszatért: egyháza küldte ki, igényt tart a megszer-zett tudására, szolgálatára. Pécsett, Sárbogárdon és Budapesten a Kálvin téri gyülekezetben szolgált segédlelkészként. Utóbbi helyén Ravasz Lászlótól azt tanulta: bármilyen sanyarú is a közegyházi helyzet, Krisztus egyházát a gyülekezeti élet, az istentisztelet és legfőképpen az igehirdetés tarthatja fenn. Ez a gondolat meghatározta egész későbbi tevékenységét: mindig alapos felkészülését prédikációra (minden igehirdetését előre leírta és megtanulta), valamint tudományos, homiletikai-liturgikai érdeklődését. A Kálvin téri eleven ifjúsági élet szerve-zésére fordította ereje legnagyobb részét – itt ismerkedett meg feleségével, Kádár Judittal. 1952-ben a szentendrei református gyülekezet megválasztotta lelkipásztorává. Az ifjú pár nagy buzgalommal állt neki a munkának. A kidőlt-bedőlt falú, elhagyott iskolaépületből va-rázsoltak takaros lelkészlakot és -hivatalt a templomudvaron. A szentendrei parókia mindig


S ú l y p o n t

552 0 1 5 / 3


nyitva állt a gyülekezeti tagok és a környék lelkipásztorai előtt – a komor világban az őszinte beszéd helyszíne lett. Aki oda járt, barát lett. Az ott kibontakozó bizalom légkörében a fiatal lelkipásztorok megvitatták az egyházi életet leginkább feszítő kérdéseket. A közös gondol-kodásból aztán 1955-ben – a Bármeni Hitvallás példája nyomán – megszületett a Hitvalló Nyilatkozat, amelyben a kilenc szerző – Bárczay Gyula, Debreczeni István, Dizsery Sándor, Hegedűs Lóránt, Molnár Miklós, Németh Géza, Pánczél Tivadar, Pásztor János, Szabó Zoltán – teológiailag példásan végiggondolt érvekkel tiltakozott a kommunista diktatúra egyházi kiszolgálása ellen, és emelte fel a szavát a zsinat-presbiteri elv, az anyagi ügyek tisztaságának ellenőrzése és az igehirdetés szabadsága érdekében. Ez a szellemiség érlelte ki református részr ől 1956 forradalmát.

1956 tragédiája az egész nemzetre roppant súllyal nehezedett. November 4-én vasárnap Pásztor János nem ment föl a szószékre, hanem az úrasztala mellé állva hirdette a vigasztalás igéjét. Az ország levertsége és magára hagyatottsága közt kellett, ha a lelkipásztor nem akart elmenekülni, megtalálni a szolgálat útjait. Vigasztalni való ember volt bőven, és a szentendrei gyülekezet élni akart, Pásztor János pedig hűségesen szolgálta, ahogyan tették megannyian az egyházban.

1964-ben az Amerikai Presbiteriánus Egyház ösztöndíjával egy évet a híres princetoni Egyesült Teológiai Kollégiumban hallgatott. 1968-ban Budapesten megvédte teológiai doktori értekezését a svájci vallásos szocializmusról. 1970-ben a kegyelem különös fordulata folytán valóra vált az ifjúkori skóciai álom: misszionárius lett Kenyában. Feleségével és három gyer-mekével felkerekedett, hogy az ottani protestáns teológiai akadémián tanítsa kedves tárgyait, a homiletikát és a bibliai teológiát.

A hatéves kenyai kiküldetés után, 1976-ban Bartha Tibor püspök javaslatára professzorságot vállalt a Debreceni Kollégium Teológiai Akadémiáján, egyúttal megválasztották a nagytemp-lomi gyülekezet lelkipásztorává. Szenvedélyes hitbuzgalommal, odaszánással tanított és pré-dikált, külön figyelmet fordított a hallgatókkal való személyes, bensőséges kapcsolattartásra, hogy hitüket mélyítse, tudásukat gyarapítsa és figyelmüket a kortárs teológiai gondolkodásra is ráirányítsa.

A mozgalmas debreceni szolgálatnak tíz év után vége szakadt. Bartha Tibor ugyanis lemondott, és többekben felmerült, hogy Pásztor János legyen az utódja. Az akkori hatal-masságok megakadályozták jelölését, és ő úgy ítélte meg a helyzetet, hogy ezek után nincs Debrecenben maradása. A budafoki gyülekezet, ahol éppen üresedés volt, megválasztotta lelkipásztorává, majd egy évet vendégprofesszorként tanított az atlantai presbiteriánus Columbia Szemináriumon. Hazatérve a budapesti teológián is tanított, rendszeresen publi-kált: teológiai tanulmányokat és könyveket (A református keresztyén egyház istentisztelete, 1985; Misszió a XXI. században, 2000; Liturgika, 2002, Kis ágenda, 2004), illetve közéleti írásokat.

A rendszerváltoztatáshoz ő is nagy reményeket fűzött, de az egyházi közvéleményt, a lelki-pásztorok egy részét is megfertőző szélsőséges nacionalista, olykor antiszemita nézetek, illetve az egyházkormányzat módszerei aggodalommal töltötték el, és ezt nyilvánosan is szóvá tette. Az emiatti viták odáig fajultak, hogy a Zsinati Bíróság elmarasztalta véleménynyilvánításáért.


56

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3


Ebben a közegyházi helyzetben, 1997-ben,1 hetvenkét évesen Pásztor János úgy döntött, eljött számára a nyugalomba vonulás ideje. Nem volt ez könnyű egy olyan embernek, aki egész életében sodró lendülettel tevékenykedett. Ezért ahová hívták, ment továbbra is: prédikált, előadott, konferenciákra járt, bibliaköröket vezetett. Halála előtt egy hónappal még bibliaórát tartott.

Egy éven át küzdött a betegségével. Élete utolsó napján, 2007. április 22-én feleségének születésnapi csokrot rendelt. Így búcsúzott el élete párjától. Utolsó útjára családja és barátai kísérték. Egyik kedves taní tványa hirdette a vigasztalás igéit.

Dr. Török István Budapesten született 1927-ben. Édesapja, vitéz Török Gyu la honvéd ezredes a Szovjetunióban halt meg hadifogságban, édesanyja tanítónő volt. Ároni család sarja: anyai dédapja, ilenczfalvi Sárkány Sámuel evangélikus püspök temette el Kossuth Lajost, nagyapja, Sárkány Béla evangélikus főesperes, püspökhelyettes volt. Iskoláit Budapesten, Kőszegen és Kecskeméten végezte. A Kecskeméti Jogakadémia 1949-es megszüntetését követően a Szegedi József Attila Tudományegyetem szerzett jogi doktorátust, ahol az Állam- és Jogtudományi Karon a későbbiek során a polgári jogi államvizsga-bizottság elnökeként is tevékenykedett. 1951-ben kötött házasságot F. Tóth Emília tanítónővel, két gyermekük született.

Kezdetben jogi előadóként, majd jogtanácsosként dolgozott. Vezető jogtanácsosként 1992-ben vonult nyugdíjba. 1955-ben részt vett a Bács-Kiskun Megyei Jogász Szövetség Vállalati Jogász Szakosztályának szervezésében, melynek titkára, a megyei Jogász Szövetség veze-tőségének tagja, majd az országos szövetség alelnöke volt 1986–1991 között és a Vállalati Jogász Tagozat alelnöke, 1985–1991 között országos elnöke, 1977-től pedig az Igazságügyi Minisztérium jogi szakvizsgabizottságának tagja. Munkáját, a szakszervezeti mozgalomban és a jogi szakmai szervezetekben végzett tevékenységét több állami kitüntetéssel, köztük a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el. Az 1993-ban megalapított Károli Gáspár Református Egyetem kecskeméti jogi oktatásának egyik megszervezőjeként, majd 1994-től a Kar kancellárjaként dolgozott.

50 éven át volt a Kecskeméti Református Egyházközség presbitere, 1980–2002 között az egy-házközség főgondnoka, 1980–1996 között a Bács-Kiskun Megyei Református Egyházmegye főjegyzője, 1997–2003 között egyházmegyei gondnoka. 1997-től a Zsinat Jogi Bizottságának elnökeként tevékenykedett. Nevéhez is fűződik a Református Egyházi Törvénytár elkészítése. 1995-ban aláírója a Testvéri szó körlevélnek, amely miatt egyházi fegyelmi eljárás indult ellene, az elmarasztaló határozatot esetében is az 1996-ban újonnan megválasztott Zsinati Bíróság semmisítette meg.

Villányi Péter 1940. szeptember 19-én született Budapesten, háromgyermekes pedagógus-család középső gyermekeként. 1954-től dr. Gyökössy Endre gyülekezetébe járt, ott konfir-mált 1955-ben. 1957-ben kapott elhívást lelkipásztori szolgálatra, 1959–1964-ig a Budapesti Teológiai Akadémián tanult, majd segédlelkészként Jászberényben töltött két évet, 1966-

1 1998-ban a Bíróság megsemmisítette korábbi ítéletét.


S ú l y p o n t

572 0 1 5 / 3


ban pedig lelkipásztorrá választották Kocsérra. A kis lélekszámú gyülekezetben vasárnap délelőttönként a faluban, délutánonként különböző tanyákon szolgált istentiszteleten, az utakat kerékpárral járta. 1970–1974-ig beosztott lelkészként, kántorként szolgált Szigetszent-miklóson, 1974-ben lelkipásztorrá választották. A népes gyülekezetben végzett szolgálaton felül folyamatosan célja volt a háborúban elpusztult templom helyett új építése. 1948 óta a gyülekezet többször folyamodott építési engedélyért, mindannyiszor visszautasították. Istentől jövő jelre 1983-ban adták be templomépítési kérelmüket. Időhúzás, visszautasítások után 1986-ban egy papi békegyűlés alkalmával elmondott hozzászólása hozott fordulatot. Megtorlásul állásvesztésre akarták ítélni, de a püspök közölte az Állami Egyházügyi Hivatal illetékesével, hogy nem indíthat fegyelmi eljárást azért, mert egy lelkipásztor templomot akar építeni. 1986 novemberében a gyülekezet megkapta az építési engedélyt. A temp-lomszentelésre 1991-ben került sor. A város lakossága egyre gyarapodott, és a beköltöző lakótelepiek lelki gondozása nem volt megoldott. Ezért a politikai fordulat reális közelségbe hozta azt a tervet, hogy a lakótelepen prédikálóállomást alakítsanak ki. Ingatlanrendezés, kárpótlás eredményeképpen a „falusi iskolá”-ban felmenő rendszerben református osztályt alakíthattak, a lakótelepen pedig céljuknak megfelelő ingatlant nyertek. Ezen ingatlanból 2005-re templomot, gyülekezeti házat és lelkészlakást fejlesztettek, amely épületegyüttes a lakótelepi gyülekezet önálló anyaegyházközségeként működő lelki munka központja lett. Időközben – 1996 végén – általános tisztújításra került sor. Ezzel kapcsolatban lelkipászto-rok és presbiterek jelentős csoportja fejezte ki elégedetlenségét dr. Hegedűs Lóránt püspöki tevékenységét illetően. Ez a csoport Szigetszentmiklóson tartotta összejöveteleit és Testvéri szóban (körlevél) fogalmazta meg panaszát és a kívánatos változást. A Testvéri szó aláírói dr. Pásztor János, dr. Török István egyházmegyei gondnok és Villányi Péter volt. Miután a püspököt újraválasztották, fegyelmi, majd bírósági eljárást szorgalmazott ellenük. Az elma-rasztaló határozatot az időközben újraválasztott Zsinati Bíróság megsemmisítette. Villányi Péter 2005 óta nyugdíjas.

Szolgálati ideje alatt lelkészköri elnök, egyházmegyei tanácsbíró, egyházmegyei küldött a kerületi közgyűlésen, az Egyházkerületi Lelkészi Szolidaritási Alap előadója, zsinati tag és esperes tisztségeket töltött be. 2007-ben Szigetszentmiklós város PRO URBE díjjal tüntette ki.

*

A három életrajz ismertetését követően a történelmi párhuzamok és a rendszerváltás utáni kor megértéséhez szükséges idézni egy korábbi dokumentumot.

1955 tavaszán az egyházi vezetéssel és a szolgáló egyház általuk kialakított értelmezésével nem azonosuló reformátusság deklarációt adott ki Hitvalló Egyház Magyarországon címmel.2 A deklaráció négy pontja közül az egyházszervezet szempontjából különösen a negyedik eme-lendő ki, amelyben a zsinat-presbiteri elv fontosságát hangsúlyozzák:

2 Nyomtatásban Magyarországon megjelent: Confessio, 1989/2, 118–121. Aláírói: Pásztor János, Molnár Miklós, Pánczél Tivadar, Debreczeni István, Hegedűs Lóránt, Bárczay Gyula, Szabó Zoltán, Németh Géza, Dizsery Sándor.


58

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3


Hamisnak kell bélyegeznünk az egyházon belül minden diktatórikus klikkuralmat, amely Krisztus uraságának megrablását jelenti. Mikor pedig jelenlegi egyházkormány-zatunk a világban használatos megfélemlítő módszerekkel igyekszik döntéseit az egy-házban érvényesíteni, valamint a gyülekezetek nyílt ellenállása ellenére, minden refor-mátori örökséget megcsúfolva, egyeseket hatalmi úton erőszakolnak rá a gyülekezetekre, másokat pedig, mivel az egyházkormányzat által hirdetett irányvonalat nem helyeslik, vagy azt kritikával illetik, erőszakkal és koholt vádakkal eltávolítanak, áthelyeznek, ál-lásuktól megfosztanak, mindezzel csak azt bizonyítják naponként, hogy a „hamis ut”-at választották.

A titokban terjesztett, külföldre is eljuttatott nyilatkozat országos megmozdulást gerjesztett, ahol a követelések elsődlegesen a zsinat-presbiteri elvek alapján való új választás kiírására, az egyház lényege ellenére működő egyházkormányzati vezetők azonnali leváltására irányultak. Majd jött 1956 és a megtorlás, és 1990-ben a várt rendszerváltás.

1996 a választás éve volt a Magyarországi Református Egyházban, az úgynevezett rendszer-váltást követő második. 1996. június 21-én, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudomá-nyi Karának évzáró ünnepén dr. Pásztor János dékán nemcsak a Kar, hanem az Egyház helyze-téről is szólt, kritikával illette a legfelsőbb egyházi vezetést. Többek között ezek hangzottak el:

A magyar posztkommunista társadalom egyik legfőbb jellemzője – aminek, sajnos, a kommunizmus előtti időkből is vannak előzményei – a másképpen gondolkozó ellen-ségnek tekintése. Ez a gondolkodás bevonult az egyházunkba is. Így lett a karizmatikus, a fundamentalista primitív, az ökumenével foglalkozó akarva vagy akaratlanul az Anti-krisztus útkészítője, aki pedig „liberális” – és itt nincs különbségtétel a politikai és teo-lógiai liberalizmus között – az maga az ördög. [...] A másik terület [...] a diktatúra idején megszokott magatartásformák továbbélése. Egyik oldalon a paternalizmus elfogadását, sőt igénylését, a hivatali felettesek előtti jellemtelen hajbókolást; másfelől pedig az egyre inkább „egyeduralkodói” vonásokat magára öltő, magát a törvények felett állónak gondo-ló – sokszor fraternális formák között – kontroll nélkül vezetni kívánó magatartást jelent. [...] A reformáció a Szentírás alapján a leghatározottabban nemet mondott egyének vagy csoportok a közösség kontrollja nélküli uralmára. [...] A diktatúra idején ez a kontroll nagymértékben megszűnt, illetve formálissá vált. Helyette az elöljárót dicsőítő és alapos megtárgyalásra és elemzésre nem kerülő, a „püspöki jelentéshez fűződő” határozati javas-latok sorozatát terjesztettek a gyűlés elé egy blokkban való megszavazásra. Ez a gyakorlat az 1989-ben bekövetkezett felszabadulásunk óta is folytatódik. A közelmúltban tartott egyházkerületi közgyűlésünkön is így volt. [...] Egyházunkban – saját hozzájárulásunkkal – a diktatúra kísértései tovább élnek más területeken is. Ha ez ellen nem tesznek semmit egyházunk felelős testületei – melyekért viszont minden egyháztag felelősséggel tartozik –, akkor az Írás tanítását és a reformációt egyaránt megtagadjuk.3

3 Reformátusok Lapja, 1996. július 7., 5.


S ú l y p o n t

592 0 1 5 / 3


A Reformátusok Lapja 1996. augusztus 18-i száma egy szerkesztői jegyzettel közölte dr. Pász-tor János fenti nyilatkozatát és dr. Hegedűs Lóránt püspök erre adott válaszát. Komlós Attila jegyzetében utalt arra, hogy az egyház jelenlegi vezetése hatalmas hibát vétene, ha nem az egy-ház népének nyilvánosság előtti őszinte, akár önkritikus elemektől sem elzárkózó eszmecsere síkján vitatná meg a felvetődő kérdéseket, s azokban rögtön a külső, „egyházveszejtő, múltba visszahúzó erők” rémképét festené a hívők elé.

Egyfelől azt sugallná: minden döntésében tévedhetetlennek tartja magát. Másfelől olyan (olykor már fenyegető tónusoktól sem mentes) türelmetlenségről tenne tanúbi-zonyságot, ami alapvetően összeférhetetlen mind a keresztyén, mind a protestáns és sajátosan demokratikus magyar református zsinat-presbiteri szemléletmóddal. Vége-zetül harmadrészt: sok valós és elismerésre méltó eredménye ellenére nagymértékben aláásná saját újraválasztásának esélyeit.

A Reformátusok Lapjának felelős szerkesztőjét és kiadóját 1996. augusztus 28-án a Zsinati Bíróság Elnöksége felfüggesztette állásából.

Az egyház jelenéért és jövőjéért felelősséget érző egyháztagok – presbiterek és lelkészek – egy csoportja 1996. szeptember 2-án azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a Magyarorszá-gi Református Egyházban nem a megújulás, hanem hitünktől, hagyományainktól idegen és számunkra elfogadhatatlan jelenségek veszélyeztetik missziónk betöltését. Ezt a Testvéri szó című kiadványban hozták nyilvánosságra. Az összesen 15 pontból álló nyilatkozat felhívta az egyházért felelősséget érző egyháztagok figyelmét arra, hogy szükség van helyzetünk átgondolására, a hibák kijavítására és változtatásokra. Kritikai megállapításokat tettek a hivatalban lévő legfelsőbb egyházkormányzati tisztségviselőkre, törvénytelenségekre, mo-rális torzulásokra, önkényeskedésre, a küszöbön álló választások tisztaságát veszélyeztető megnyilvánulásokra, politikai összefonódásokra, nepotizmusra utalva. A kiadmányt dr. Pásztor János, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának korábbi dékánja jegyezte.

A kiadmány megjelenését követő egyházkormányzati vezetői intézkedésekre és az időköz-ben folyó választási eljárások visszásságaira reagálva 1996. november 1. napján a Dunamelléki Lelkipásztorok és Presbiterek Közössége néven alakult közösség – magáénak tekintve a Test-véri szó címen megjelent kiadmányt – Testvéri szó II. címmel újabb kiadmányt jelentetett meg, amelyben a folyamatban lévő egyházi választások törvényes lefolytatását követelték, és sürgették az együttműködés érdekében tanácskozási fórum létrehozását, a tanulmányi mun-ka, a hier archikus egyházszervezet és a kongregacionalista gyülekezetszemlélet elkerülése ér-dekében publikációs lehetőségek megteremtését. A Testvéri szó II. kiadmány aláírói dr. Török István és Villányi Péter voltak.

A református és a világi sajtóban is megjelent vitát követően a Magyarországi Református Egyház Zsinati Bírósága dr. Pásztor Jánost fegyelmi vétségben elmarasztalva feddésben ré-szesítette. Hasonlóképpen dr. Török Istvánt és Villányi Péter is elmarasztalta a Dunamelléki Egyházkerületi Bíróság, őket is feddésben részesítette. Az eljárási hiba miatt hatályon kívül


60

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3


helyezését követően eljárt – immár új összetételű – Zsinati Bíróság 1998. január 6. napján az eljárást dr. Török Istvánnal és Villányi Péterrel szemben megszüntette, megállapítva, hogy magatartásuk nem minősült fegyelmi vétségnek.

A dr. Pásztor János ügyében hozott határozatot egy perújítási eljárás keretében a Zsinati Bíróság 1998. június 4. napján hatályon kívül helyezte, és a fegyelmi eljárást megszüntette, úgyszintén azon okból, hogy magatartása nem minősült fegyelmi vétségnek.

Három, elismerésre javasolt testvérem a „Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram [...], beszélek hűségedről és szabadításodról” (Zsolt 40,10–11) bibliai ige szellemében járt el. Pásztor János ezt az igeszakaszt választotta halála előtt gyászjelentésére is.

Az elhangzottak nem egyházunk dicső korszakát mutatták be. De a keresztyén egyház életét kezdettől fogva végigkísérik a kisebb-nagyobb visszaélések a hatalommal, mert ez az egyház nem a teológiai, a nem látható egyház, a szentek, a kiválasztottak közössége, hanem ezt mi, emberek formáljuk olyanná, amilyen. Emberi egyház, emberi jellemzőkkel, s mi emberek bűnösök vagyunk. Ezért hát nagyon fontos, hogy a reformált egyházban az ecclesia semper reformari debet elvet, az egyház folyamatos megújításának követelményét szem előtt tartva törekedjünk a hibák kiküszöbölésére, az emberi hatalommal való visszaélések megszüntetésé-re, hogy ezáltal is Isten egyedüli dicsőségét szolgáljuk. De van reményünk, mert az emberek között is voltak, vannak és remélhetően lesznek bátor egyháztagok, akik, amikor ha kell, szót emelnek a visszásságok ellen, még ha hátrányt is kell szenvedniük érte. Közülük most három-nak mondunk köszönetet bátorságukért, köszöntjük őket, köszönjük kiállásukat azzal, hogy büszkék vagyunk rájuk. Isten áldása kísérje életüket!

D r . S z a t h m á r y B é l aegyházjogász, egyetemi tanárSárospataki Református Teológiai Akadémia


S ú l y p o n t

612 0 1 5 / 3


Anno 1996

Hosszabb idézettel kezdem mondandómat. Az elején nem mondom meg, honnét idézek. Azt is csak később árulom majd el, mikor született az írás, amelynek néhány részletét olvassuk:

Sok oka lehet és van is, hogy komoly megújulásról nem beszélhetünk. Egyik oka, és meggyő-ződésem szerint nem az utolsó oka, amiért a kísérletek és a szándékok nem vezettek a kívánt és célba vett eredményre, hogy a lelkipásztort, akit az egyházban az egyházi testületeknek először kellett volna meglátniuk, akit először kellett volna keresniük és akinek a megtalálá-sára kellett volna a legkomolyabb lépéseket megtenniük, nem keresték, és így nem is talál-hatták meg. A felsőbb hatóságok határozatainak lelkész nélkül aztán nem volt közvetítője az egyháztag felé.A lelkipásztort – jog szerint helyesen és természetesen – egyszerűen adottságnak vették. A reális helyzet megmutatja, hogy a missziós mozgalmak nagy lendülete mellett ott maradt a legelhanyagoltabb embernek a lelkipásztor. Egyházunk mindenképpen felnőttnek, nagyko-rúnak nyilvánította a kis gyülekezetek lelkipásztorait. De az egyházban nem hallják meg a hangjukat, nem veszik komolyan a szavukat. Nem is érdeklődnek, hogyan tudnak a felszínen maradni. Egyáltalán nem is látszik fontosnak, hogy a felszínen maradjanak. Olyan gyenge a fizetésük, sokszor reménytelenül nehéz a környezetük, hogy nincs más választásuk, mint az emberi vonások lehető megőrzésével levetkezni a pásztort, esetleg levetkezni az intelligens embert is, hogy kibírják a helyüket. Panaszáradat – fásult panaszáradat az életük.Őket nem tartják testvéreknek az egyházon belül sem. Ők maguk sem tartják a „nagy pa-pok”-at testvéreiknek, bizonyos feleletként a „nagy papok”, a vezető papok magatartására. Hogyan is vehetné a „világ” komolyan például az egyház szociális megnyilatkozásait, ha az egyház legbensőbb területén is rendezetlen a szociális kérdés? Nem a fizetésdifferen-ciára utalok, hiszen a legmagasabb fizetések sem érik el a más hasonló képzettséggel és munkakörrel rendelkező intellektuelek keresetét, hanem a legalsó kategóriák szomorúan és menthetetlenül alacsony javadalmazására. Amikor a nyomorúság jelentkezik, a magára hagyottság szót kér, az már az életet jelzi, vagy még az életet jelzi…

Tisztelt olvasóim alig fogják elhinni: ez a tanulmány (Az észrevett lelkipásztor) a Protestáns Szemle folyóirat 1942/6. számában jelent meg. Szerzője 1955-ben elhunyt édesapám, dr. Már-kus Jenő. (Újabb kiadása: Nékem az élet Krisztus, Pápa, 2005, 59–63).

Volt 1948-ban kommunista hatalomátvétel? Volt 1956? Volt 1989–1990-ben észrevehető rendszerváltás? Maradjanak nyitva ezek a kérdések…

T e s t v é r i s z ó

Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést, a források után láttam. Nem vagyok rabszolgája a net-nek, de hát, ha már van, megkérdezem. Be is írtam a keresőbe a címet. Néhány másodperc, és máris megjelent: Frenkl Róbert: Tíz éves a Testvéri szó, 1986–1996. Mindjárt gondoltam, hogy most nem ezt


62

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3


keresem. A leírás és a felvetések akár a református egyház gondjait is taglalhatták volna. De ez az írás az evangélikus egyház (a miénkhez sokban hasonló) helyzetét elemezte. Akkor már tíz év távolából.

Ezért aztán külön hálával tartozom dr. Szathmáry Béla professzor uramnak, hogy az 1996. évi re-formátus dokumentumokból egy csokorra való fénymásolattal megajándékozott. Ezúton is köszönöm.

A feladatom a felkérés szerint az lenne, hogy mint kortárs szemlélő, próbáljak felidézni valamit a 19 esztendővel ezelőtti világból, az akkori gondolatokból. Tény és való: 1996 utolsó hónapjaiban magam is „újraválasztás” előtt-alatt álló püspök vagyok. De „gyónom nektek…” – a Testvéri szó I–II. szövegét most, erre az előadásra készülve olvastam el először. Arról hallottam akkor is, hogy Szabó Gábor kecskeméti lelkész, bács-kiskunsági esperes is szóba került a dunamelléki püspökvá-lasztás során mint jelölt. De az egyházkerületi választások kérdéseiről az egyes egyházkerületek egymással nem konzultáltak: ez „belső ügy”-nek számított. (Keserű iróniával szoktam megjegyez-ni: amikor a nyugati határon a „vasfüggöny”-t lebontották, ezt a református egyház igen kedvező áron megvásárolta, és az egyházkerületek között felépítette.)

Mielőtt engednék a „negyven év” felemlegetése kísértésének, visszautalok a bevezető idézetre. Ismertem édesapámnak fent idézett tanulmányát. Tudatosan törekedtem arra, hogy merőben más elöljárói formát képviseljek. Két apró jel: szívesebben jártam garbóban, mint ingben és nyakkendő-ben. Megkíséreltem, és Istennek hála, 18 éven át sikerült: a havi öt-hatezer, az évi ötven-hatvanezer km gépkocsiúton magam vezettem. Magam is nehezen viseltem volna el, hogy egy-egy gyüleke-zetbe megérkezve, sofőr mellől kászálódjam ki a – nagyon sokáig tudatosan választott – Lada Sa-marából. Gyakran „csak úgy” megálltam egy-egy lelkészkolléga parókiájánál 15–20 percre. Ám a párbeszéd ennek ellenére gyakran sikertelen maradt. A beidegződött görcsök erősebbek maradtak a valóságnál. Három szomorú példa.

Az első püspöki jelentésben leírtam kivonatos szolgálati naplómat. Nem olvastam fel, kézbe adtam. Szünet, kávé. Párbeszéd a hátam mögött:

– Azért dolgozik az új püspök. – A válasz:– Te ezt el is hiszed? – Nem fordultam meg.A másik élesebb volt, szemtől szembe.Egyházkerületi közgyűlésen éles, támadó hang vetette a szememre, hogy sem az országos egy-

ház, sem az egyházkerület pénzügyeiről változatlanul semmit sem lehet tudni. Mivel erre a készü-lő felvetésre előre figyelmeztettek, „készültem”: ott volt nálam mind az országos egyház hivatalos lapja, mind az egyházkerületi újság: Kérem, a keresett költségvetés mindenki számára hozzáfér-hető, a megrendelése kötelező: ez az évfolyam, ez a lapszám, ennyi és ennyiedik lap. A felszólaló:

– Oda azt írnak, amit akarnak! Nem „listá”-t szavaztattam, de egy váratlan kérdést: – Kérem, aki egyetért azzal, hogy ilyen körülmények között folytassuk a költségvetés hozzáférhe-

tőségéről a párbeszédet, kézfelemeléssel jelezze! – Egy „igen”, a többi „nem”; tartózkodás nem volt.A harmadik eset. Minden nyári szünetben 10–14 napra elmentem a pápai teológusokkal „nyári

terepgyakorlat” címén gyülekezetlátogatásokra. Ismét éles hang:– Javaslom fegyelmi indítását a püspök ellen! Az egyházkerület pénzén külföldre viszi a teo-

lógusokat! – Ismét „készültem” (most is kaptam előzetes jelzést). Felolvastam az egyházkerületi költségvetésnek azt a tételét, amely a nyári „terepgyakorlat”-ra 300 000 forintot irányzott elő, és amelyet mi 287 500 Ft-ból megvalósítottunk. A válaszom pedig:


S ú l y p o n t

632 0 1 5 / 3


– Majdnem egyetértek a javaslattévővel. Véleményem szerint azonban akkor érdemelném meg a fegyelmit, ha nem hajtottam volna végre az egyházkerület határozatát. Mentségemre azért megem-lítem, hogy nem külföldre vittem a diákokat. Erdélyben jártunk. – A felcsattanó taps lezárta a vitát.

A párbeszédhez – megítélésem szerint – legalább két félre van szükség. Előítéletekre viszont semmi szükség nincs. Előítéletekre monológokat lehet építeni. Dialógust aligha.

J o g f i l o z ó f i a i ü t k ö z é s e k

Hogy mi is történt 1996-ban, megtudtuk dr. Szathmáry Béla professzor úr laudációiból. Legyen szabad röviden még egy további szempontra rámutatnom.

Mindnyájan tudjuk, hogy van olyan jogi berendezkedés, amely szerint „minden szabad, amit törvény nem tilt”. És van olyan, ahol „minden tilos, amit törvény meg nem enged”. Hogy melyik hol, milyen körülmények között alakult ki: arra most nem térnék ki. Hogy melyik a jó és melyik a rossz – vagy melyik a jó és melyik a kevésbé jó: értékelésre nem vállalkoznék.

A Testvéri szó gyülekezetekhez és lelkipásztorokhoz című irat kibocsátói (bár erre külön nem utaltak) nyilván úgy értelmezték az akkori jogszabályokat, hogy mivel az ajánlattételt, ajánlások megfogalmazását, választás idején körlevél kibocsátását a hatályos törvények tételesen nem tiltják – akkor nyilván szabad.

Az akkori Választási Bizottság pedig (jóllehet a jogelvre ők sem utaltak) úgy értelmezte ugyan-azt a helyzetet: mivel a hatályos választójogi törvény paragrafusokba foglaltan nem enged meg semmiféle „kampányolás”-t, az nyilván törvény által meg nem engedett, tehát tilos. Az alapvető jogelméleti eltérést még egy mérlegelési jogkörbe illesztett, egyébként tételesen megfogalmazott paragrafushoz is hozzárendelték.

Minden jogalkalmazó tudja, hogy ténykérdések esetében mindig könnyebb a döntés, mint mérlegelési helyzetben. Megütötte vagy nem ütötte meg? Ténykérdés; a bizonyítás során több-nyire tisztázható. „Az egyházi élet tisztaságával össze nem férhető módon” ütötte-e meg, vagy „az egyházi élet tisztaságával összeférhető módon” ütötte-e meg? A „ténykérdés”-t nagy körül-tekintéssel, megannyi objektív, és, tegyük hozzá: szubjektív szempont tekintetbe vételével kell mérlegelni, és annak megfelelően állást foglalni.

A református egyházi választások a felvetődött kérdések első fokon történő elbírálása a Válasz-tási Bizottság hatásköre. A fellebbezés tekintetében egyfokú egyházi bíróság határoz. A helyzet fonákságát ugyanakkor jelzi, hogy az 1996 legvégén, illetve 1997 legelején az ebben az ügyben meghozott egyházi bírósági döntéseket az 1997 februárjában megválasztott új országos veze-tőség és a személyeiben megváltozott bírói testületek fellebbezés, illetve perújrafelvétel során megsemmisítették.

I s t e n a v á l a s z t á s o k b a n ?

Személyes vallomással zárom előadásomat. Amióta „egyházi eszem”-et tudom (1961-ben nyertem felvételt a budapesti teológiára), a választások esetén a leglényegesebb pontot sem megfogalmazni, sem felelősen alkalmazni nem sikerült. Hogy mire gondolok? Nem sikerült harmóniát teremte-


64

S ú l y p o n t

2 0 1 5 / 3


nünk a mindenkori „polgári demokrácia” elvei-elvárásai és Isten akaratának, szándékának, dön-tésének hiteles elkérése és elfogadása feszültségében.

A probléma nem új keletű. A mennybemenetel és a Szentlélek kitöltetése közötti tíz napban az apostolok nem maradtak tétlenek. A legújabb fordítást idézem:

Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásá-nak. Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek a mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak… Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt (ApCsel 1,21–26, vál. versek).

Az Újszövetség lapjain többet nem találkozunk Mátyás apostol nevével. De találkozunk valakivel, aki egymaga többet végzett, mint a tizenkettő együttvéve. (Pál apostolra gondolok).

A Magyarországi Református Egyház jelenlegi választójogi törvényének az alapiratát 1996-ben fogadta el az Országos Zsinat. Azóta néhány ponton módosították: a 2002., a 2005., a 2010., a 2011., a 2013. és a 2014. években. Nem a kiforrottság és nem az állandóság jele.

A teljesen világivá váló gondolkozást mutatja: a második és harmadik választási ciklus előtt többen is megkérdezték:

– Ismét jelölteted majd magadat? – A válaszom következetesen az volt:– Eddig sem jelöltettem magam, most sem teszem. Ha az erre feljogosított testületek rám gon-

dolnak, és jelölnek, nyilatkozni fogok a jelölés elfogadása vagy el nem fogadása kérdésében.A Preambulumból egy rövid idézet:

Krisztus az Ő Anyaszentegyházának mindenkor ad pásztorokat és tanítókat az Ő testének építésére. Ezekre a szolgálatokra Istentől kapott belső elhívás és annak külső megerősítése útján kerül sor.

Az egyházi tisztségviselők jelölését az egyházmegyei közgyűlések mint jelölőtestületek végzik. A 46. § (2) bekezdése így rendelkezik:

A jelölőtestület tagjainak Isten előtti felelősségük tudatában, az Igére, Isten akaratára való figyelés és buzgó könyörgés szent légkörében kell munkájukat végezni.

A teljes választási eljárás során (törvénybe foglaltan) ennyi hivatkozás található Isten akaratának keresésére. Csendes alázattal és belső szomorúsággal csak annyit fűzök ehhez: részt vettem jó néhány jelölő közgyűlésen.

Illesse köszönet az Egyházfórum Alapítványt és annak Kuratóriumát a Fidentia pro ecclesia emlékérem létrehozásáért és annak felelős gondozásáért évről évre. A jelekből ítélve erre a tevé-kenységre a továbbiakban is szükség lesz.

D r . M á r k u s M i h á l yny. református püspök-lelkipásztor


Tartalom

SÚLYPONT

Szabó Ferenc SJ A Teremtés evangéliuma 1

Béres Tamás Párbeszéd a jövőért Ökumenikus felelősség a teremtés védelmében 9

Zsolnai László Az ökomértékletesség paradigmája 15

Bárdos-Féltoronyi Miklós A Laudato si’ és a világcégek 20

Kamarás István Lelkészek és az éghajlatváltozás 33

Győri Péter Buddhista válasz a klímaváltozásra 42

MŰHELY

Eörsi Dániel–Fehér Pálma Ki segít a segítőnek? 50

PRO FIDENTIA

Szathmáry Béla Laudáció 54

Márkus Mihály Anno 1996 61

Keresztény közéleti-kulturális folyóirat

Megjelenik évente négyszer.Egy szám ára: nyomtatott 700 Ft, PDF 350 Ft.

2015. évi előfi zetési díj: nyomtatott 2600 Ft, PDF 1300 Ft.A folyóirat megrendelhető a szerkesztőség címén.

AlapítókPaul M. Zulehner és Wildmann János

KiadóEgyházfórum Alapítvány

1196 Budapest, Templom tér 12-15/73.Adószám: 19667908–1–43

(Az szja 1 százalékának felajánlásához)

Szerkesztőség7635 Pécs, Sólyom dűlő 3.

Telefon: (72) 213-454E-mail: [email protected]

A szerkesztőbizottság tagjaiCsiszár KláraDeák DánielJakab Attila

Orosz Gábor ViktorPongrácz Mária (főszerkesztő) – [email protected]

Scharle PéterSzécsi JózsefVörös Imre

Wildmann János

Tördelés:Szabó Zoltán

Nyomdai munkák:Molnár Nyomda és Kiadó Kft.

Pécs, Légszeszgyár u. 28.

Bankszámla:OTP Bank Rt. Budapest, József körút 33.

11708001-20523716IBAN: HU31 1170 8001 2052 3716 0000 0000

Swift (BIC): OTPVHUHB

ISSN 1215–0630

Olvasóink leveleit a szerkesztőség címére kérjük.

Minden írásért szerzője felelős, és nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét fejezi ki.

Nem kért kéziratokat nem őrzünk meg, és csak kérésre küldünk vissza.


7 0 0 F t

K e r e s z t é n y k ö z é l e t i - k u l t u r á l i s f o l y ó i r a t

X X X . ( V. ú j ) é v f o l y a m 2 0 1 5 / 3

Laudato si’…


Ökumenikus felelősség és ökomértékletesség



A FENNÁLLÁSÁNAK 30 ÉVES JUBILEUMA ALKALMÁBÓLAZ EGYHÁZFÓRUM FOLYÓIRAT PÁLYÁZATOT HIRDET

Keresztény értékek és a felelősségvállalás aktuális lehetőségei, irányai és eszközei Magyarországon

címmel.

A pályázóktól a következő kérdésekre vagy azok egy tetszés szerinti részére várunk választ:

Mely értékek erősítése és aktualizálása különösen fontos a mai magyar társadalomban?

Hogyan és milyen eszközökkel valósíthatók meg közös értékeink?Hogyan állíthatók a közjó, a társadalom és a kultúra szolgálatába?

Hogyan erősítheti a keresztény véleményalkotást és a társadalmi felelősségvállalást a társadalmi dialógus?

A pályázaton felekezettől függetlenül bárki részt vehet beküldött írásával.Különösen várjuk ifjú teológusoknak, a társadalomtudományok

fiatal kutatóinak és egyetemi hallgatóknak a munkáit.

Az írások maximális terjedelme 30 000 leütés (szóközökkel együtt).A pályázatok beküldési határideje: 2016. március 31.

A pályázat jeligés. A pályázó anonimitása és az elbírálás pártatlansága érdekében kérjük, az írásokat e-mailben, a szerző

nevének említése nélkül, csak jeligével ellátva juttassák elaz Egyházfórum Szerkesztőségébe: [email protected]

A pályázók személyi adataikat lezárt borítékban postai útonaz Egyházfórum Szerkesztőség címére

(7635 Pécs, Sólyom dűlő 3.) küldjék!A borítékra föladónak csak a jeligét írják.

ÜNNEPÉLYES EREDMÉNYHIRDETÉS:az Egyházfórum 30 éves fennállása alkalmával rendezendő konferencián.

A LEGJOBBNAK ÍTÉLT HÁROM PÁLYÁZAT PÉNZJUTALOMBAN RÉSZESÜL:I. díj: 80 000 Ft, II. díj: 60 000 Ft, III. díj: 40 000 Ft


keresztény értékek és a felelősségvállalás keresztény...

Documents