judith mcnaught - paradise 1 - Édenkert 2

8/9/2019 Judith McNaught - Paradise 1 - Édenkert 2

1/325

Judith McNaught

Édenkert 2.

Tartalom

Matt felbukkanását követően Meredith hosszú évek alatt felépített,kiszámítható, békés élete és nagyszabású tervei egyik pillanatról a másikra

illúzióvá válnak. Közelgő esküvője is meghiúsulni látszik, amikor kiderül, hogy

az apja által oly sok évvel ezelőtt fogadott ügyvéd nem megfelelően járt el a

válóperükben, aminek következtében Matt-tel még mindig házasoknak

számítanak.

Meredith mindent elkövet, hogy megszerezze Matt jóindulatát, és jobb belátásra bírja: a lehető leghamarabb és békében váljanak el. Matt egyetlen

feltételt szab csupán: szeretne Meredithszel néhány hetet eltölteni. Az édesapja

megromlott egészségi állapota, a vőlegényének jó híre és a saját féltve őrzött

titkának lelepleződésétől és a botránytól való rettegés arra kényszeríti Mereditht,

hogy végül elfogadja a férfi ajánlatát.


2/325

Az együtt töltött idő óhatatlanul felszakítja a sebeket, és felszínre hozza a még

mindig fájó emlékeket. Meredithnek és Mattnek nem csupán a saját érzéseivel

kell szembenéznie, hanem azzal a megdöbbentő felismeréssel is, hogy a

tizenegy évvel korábban történtekre valójában egyiküknek sem volt befolyása:az eseményeket egy mindkettejüknél erősebb akarat alakította a maga érdekei

szerint, a legnagyobb kegyetlenségtől sem riadva vissza...


3/325

Harmincnegyedik fejezet

Amikor Meredith elhagyta a lakását a bepakolt holmikkal, alig havazott, demire átkelt az indianai államhatáron, a hóesés hóviharrá fokozódott. Homokot

szóró teherautók és hóekék dolgoztak az autópályán, sárga lámpáik úgy

villogtak, mint a világítótornyok fényei. Egy teherautó megelőzte őt, s közben

latyakot zúdított a szélvédőjére. Két mérfölddel odébb ő haladt el ugyanazon

teherautó mellett, csak az éppen bele volt csúszva az árokba. A vezető ott állt a

közelében, s egy másik teherautó-sofőrnek magyarázott, aki félreállt, hogy

segítsen kihúzni.

A rádió szerint mínusz öt és fél Celsius-fok volt, és a hőmérséklet

folyamatosan tovább csökkent. Jó harminccentis hóra lehetett számítani, de

Meredith alig volt tudatában a szeszélyes időjárásnak. Minden gondolatával a

múltban járt, s azon, hogy a farmra eljutva meg kell értetnie Matt-tel, hogy mi

történt valójában. Amikor Patrick rábeszélte, hogy menjen el a farmra, még

szinte alig tért magához abból a sokkból, amelyet a felfedezése okozott. Most,

hogy a sokkon túljutott, egyre nagyobb sürgetést érzett, hogy tisztázza a

félreértést, hogy mindent megmagyarázzon, s ennek az óhajnak az intenzitása

messze felülmúlta Patrick szelíd ösztökélését.

Amikor maga elé képzelte, hogy Matt megkapja a hazug táviratot,

összerándult a gyomra. És lám, mégis hazarepült, hogy meglátogassa őt a

kórházban... csak éppen megtagadták tőle a belépést, mint egy koldustól, aki a

királyi felségterületre akar merészkedni. A férfi soha nem hagyta el sem őt, sem

a kisbabájukat. Ez a tudat édes érzéseket keltett benne, s még kétségbeesettebb

vágyat, hogy megértesse vele, hogy nem hajtatta el a gyermeküket, és nem ő

tiltotta ki a férfit a kórházból, s nem ő törölte ki az életéből.

Az autó reflektorának a fénye gyanúsan csillogott az úton, s ezért Meredith

csökkentette a sebességet, s visszafojtotta a lélegzetét, amíg az autó átsiklott egy

jégfolton, s nem csúszott meg, majd továbbgurult a hófedte autópályán. Amint

újra ura lett a BMW-nek, gondolatai visszatértek Matthez. Most már értette a

mélyben rejtőző ellenségesség okát. Meg a múlt heti dühös kijelentését is az

autóban:


4/325

- Ha még egyszer feldühítesz, nem győzöd azt kívánni majd az istentől,

bárcsak az anyád téged is elvetetett volna!

Meredith a történtek ismeretében most már értette, miért vágott vissza a férfi

olyan hevesen egy apróbb inzultusra is. Ha belegondolt, hogy Matt min ment átéveken keresztül, még elképesztőbbnek találta, hogy megpróbált vele

barátságosan viselkedni az operában és az ebédnél. Meredith a helyében nem lett

volna képes rá, hogy civilizált módon viselkedjen, nemhogy még barátságos is

legyen.

Hirtelen az a gondolat merült fel benne, hogy talán Matt küldte saját magának

azt a táviratot, hogy az apja előtt igazolja, miért hagyja el Mereditht, de ez a

feltevés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Matthew Farrell mindig

azt tette, amit akart, és a legkevésbé sem érdekelte, mit szólnak hozzá mások.

Teherbe ejtette őt, majd elvette feleségül, és szorongás nélkül szembeszállt

Meredith apjával; nem kért elnézést semmiért. Egy egész birodalmat épített fel a

semmiből csupán saját merészségére és akaraterejére támaszkodva. Épp ezért

nem hunyászkodott volna meg a saját apja előtt sem annyira, hogy egy

áltáviratot adjon fel magának. Az a távirat, amelyet Meredith kapott, nyilván

csak elkeseredett válasz volt arra a gonosz üzenetre, amelyet Matt kapott. És

még ennek ellenére is, hazarepült, hogy láthassa őt, mielőtt végül elküldte azt a

szűkszavú választ...

Könnybe lábadt a szeme, s észre sem vette, hogy gyorsítani kezd. El kell jutnia

hozzá, beszélnie kell vele, meg kell értetnie vele, mi történt valójában.

Szükségét érezte annak, hogy Matt megbocsásson neki, és a férfinak is szüksége

van az ő megbocsátására. Egy cseppet sem tartotta különösnek, sem bármi

módon fenyegetőnek mostani érzéseit Matt iránt. Nem tartott attól, hogy az a

mélyreható sajnálat és a fájó gyengédség, amely a hatalmába kerítette,

megzavarnák a Parkerrel való kapcsolatát. A jövőbeli események képeit látta

maga előtt: legközelebb, amikor Matt mosolyogva felé nyújtja a kezét, mint ott,

az operában, hogy köszöntse, ő is mosolyogni fog, és kezet fog vele. A

barátságuk nemcsak a ritka társasági alkalmakra korlátozódik majd, hanem

üzletileg is barátok lehetnek. Matt briliáns taktikus és tárgyalópartner; s a

jövőben, gondolta magában melegséggel, talán időnként tanácsot is kérhet tőle.

Együtt ebédelnek, egymásra mosolyognak, ő majd elé tárja a gondját, és a férfi


5/325

tanácsot ad. Mint a régi jó barátok. A bensejét eltöltő melegség fénylő folyammá

duzzadt benne.

A mellékutak rettenetes állapotban voltak, de Meredithnek mindez alig tűnt

föl. A jövőre vonatkozó elképzeléseit a Matt-tel való barátságos találkozásokrólelhomályosította a valóság felismerése, hogy semmilyen bizonyítéka nincs arra,

hogy amit elmond neki, az a színtiszta igazság. A férfi tisztában van vele, hogy

Meredith mindenképpen sürgősen el akar válni. Ha besétál a házba, és azonnal

előadja, hogy elvetélt, Matt kétségkívül azt fogja hinni, hogy csak kitalálta az

egész történetet, hogy megnyerje a férfi együttérzését, és rávegye, hogy

beleegyezzen a válásba. Ezt még csak tovább súlyosbítja a houstoni telek,

amelyet Meredith annyira meg akar szerezni, és amelyet Matt húszmillióért

megvett, hogy majd tízmilliós nyereséget zsebeljen be a Bancroft Vállalattól,

miután neki harmincmillióért felajánlotta. Nem kétséges, hogy azt fogja

feltételezni, hogy a vetélésről szóló meséje nem más, mint kétségbeesett,

átlátszó trükk, hogy engedményt csikarjon ki belőle. Ezért nincs más választása,

mint elsimítani a dolgokat azzal, hogy elmondja, az építésiövezet-módosítási

kérelmét el fogják fogadni. Miután Matt megérti, hogy Meredith apja megígérte,

hogy többet nem avatkozik a férfi ügyeibe, bizonyára olyan megértő lesz a

válással kapcsolatban, mint amilyen az ebédnél próbált lenni, mielőtt még azt a

bizonyos telefont kapta. Akkor és csak akkor, amikor Matt már tisztában lesz

vele, hogy Meredith nem hajt semmire, mert nincs semmi, amit szeretne

megszerezni, akkor mondhatja meg, hogy valójában mi történt a gyermekükkel.

Akkor biztosan hinni fog neki, mert nem lehet oka a kételkedésre.

A birtokot átszelő kis patak hídját magas hó fedte. Meredith gyorsított, hogy

nehogy lecsússzon, és visszatartotta a lélegzetét. A BMW csikorgó kerékkel

döngött át a patak felett, a hátsó része kifarolt, de aztán az orra megugrott a ház

irányába. A hóval borított földekről visszaverődő holdfényben, a csupasz fák az

udvarban annak a régen volt nyárnak különös torzóiként tűntek elő. Árnyékuk

fenyegető csontvázakat festett a fehér farmépület oldalára, mintha őt akarnák

elijeszteni. Meredith, amikor lekapcsolta a fényszórókat és leállította a motort,

megborzongott ettől a különös előjeltől. Az egyik felső ablakból halvány fény

szűrődött ki: Matt tehát itt van, és feltehetőleg még nem alszik. És minden

bizonnyal igen dühös lesz, ha meglátja őt.


6/325

Fejét hátrahajtotta az üléstámlán, s próbálta összeszedni a bátorságát, amelyre

nagy szüksége lesz, hogy el tudja viselni mindazt, ami a következő percekben

történni fog. És abban a pillanatban, egyedül az autóban, egy iszonyúan nehéz és

rettenetesen fontos feladat előtt, Meredith az eltelt tizenegy év után először,segítségért fohászkodott:

- Kérlek, Uram - suttogta -, add, hogy higgyen nekem!

Kinyitotta a szemét, kihúzta magát, kivette a slusszkulcsot, és magához vette a

táskáját. Tizenegy évvel ezelőtt a könyörgésére Matt megjelent a kórházban,

csakhogy ő nem tudott róla. Attól kezdve nem imádkozott többé. Nem kétséges,

hogy Isten alaposan megbüntette ezért. Kétségbeejtő, gondolta magában

hisztérikusan feltörő nevetéssel, hogy sikerült mindenkit magára haragítania,

miközben olyan nagyon igyekezett, hogy jó ember legyen.

A verandán hirtelen kigyulladt a fény, mire a nevetése elhalt, és a szíve a

torkában dobogott. Amikor odanézett, látta, hogy kinyílik az ajtó. Annyira

megrémült, hogy elvesztette az egyensúlyát a mély hóban, s amikor elkapta az

autó lökhárítóját, beleejtette a kezében lévő kulcsot a hóba a kerék mellett.

Lehajolt, hogy megkeresse, de aztán eszébe jutott, hogy a táskájában van

pótkulcs, és nincs értelme a hóban tapogatóznia. Legalábbis most nem, amikor

élete legfontosabb szembesítése előtt áll.

A veranda fénye megvilágította az udvart. Matt a bejárati ajtóban állva

hitetlenkedve bámulta a szeme elé táruló elképesztő jelenetet: egy nő, aki éppen

kiszállt az autóból, s aki megdöbbentően hasonlít Meredithre, lehajol és eltűnik.

Majd újra megjelenik, s a szállingózó hóesésben megkerüli az autó elejét. Matt

belekapaszkodott az ajtókeretbe, s igyekezett úrrá lenni a szédülésén és a

gyengeségén. Meg volt győződve róla, hogy a hallucinációját a betegsége

okozza, de amikor a nő felegyenesedett, és kisimította a rakoncátlan havas

sörényét a homlokából, a mozdulat olyan fájdalmasan ismerős volt, hogy Matt

szíve összefacsarodott.

Meredith a verandához sétált, s felnézett.

- Szia, Matt.

Matt ekkor úgy érezte, hogy valóban hallucinál. Vagy álmodik. Vagy odafenn

haldoklik az ágyában. Nem tudta, hogy a három közül melyik igaz, csak azt


7/325

érezte, hogy a hideglelés, amely a testét rázta odabenn a házban, most ijesztő

rohammal újra rátámad. A jelenség elmosolyodott, bájos, puhatolózó mosollyal.

- Bejöhetek? - kérdezte. A hangja és a kinézete alapján úgy tűnt, mintha

Meredith angyali mása jelent volna meg előtte.A dühöngő sarki szél Matt arcába csapott egy marék havat, kilendítve őt ezzel

kábult képzelgéséből. Az előtte álló nő nem volt semmiféle jelenés, hanem maga

Meredith, és a felismerést követő düh nagy erejű adrenalinlöketet pumpált az

ereibe. Ahhoz túl erőtlen volt, hogy visszazavarja a nőt az autójához, és semmi

kedve nem volt ahhoz, hogy halálra fagyjon, amíg azon vitatkozik vele, hogy

távozzon, így kiegyenesedett, s az ajtóból visszalépve, udvariatlanul hátat

fordítva Meredithnek, hagyta, hogy a nő kövesse őt a házba. Hálával telt el,

hogy a sokk, amit az okozott, hogy a nőt az ajtaja előtt találta, hirtelen erőt adott

neki, s bement a sötét nappaliba.

- Bizonyára egy véreb ösztönével és egy bulldog kitartásával rendelkezel,

hogy még ide is utánam jössz! - jegyezte meg a férfi, miközben a

villanykapcsolót kereste a sötétben. Nyersnek és furcsának találta saját hangját.

Meredith ennél sokkal rosszabb és vadabb kirohanásra volt felkészülve.

- Kaptam némi segítséget, hogy megtaláljalak - vallotta be a férfi nyúzott

arcát fürkészve, és hirtelen gyengédség töltötte el. Legyűrte magában a

késztetést, hogy Matt arcát a két kezébe fogja, és bocsánatot kérjen tőle,

egyelőre megelégedett azzal, hogy kibújt a kabarjából, és odanyújtotta Mattnek.

- Sajnos az inasnak ma szabadnapja van - gúnyolódott Matt, s nem vette el a

kabátot. - Kénytelen leszel magad felakasztani. - Matt arra számított, hogy erre

az udvariatlanságra Meredith majd hevesen visszavág, de meglepetésére csak

megfordult, és egy szék támlájára helyezte a kabátot. Matt szeme mérgesen és

zavartan összeszűkült, amikor magában ezt a nyugodt alázatot a legutolsó

találkozásukkal hasonlította össze. - Nos? - vágta oda. - Halljuk! Mit akarsz?

Újabb meglepetésére Meredith furcsa, szuszogó nevetéssel fel-nevetett.

- Azt hiszem, most szükségem volna egy italra. Igen, mindenképpen kérek

egy italt.

- Kifogytunk a Dom Perignonból - közölte Matt. - Whisky és vodka közül

választhatsz. Más nincs.

- A vodka jó lesz - válaszolta a lány halkan.


8/325

Matt térde remegett, ahogy a konyhába ment, ahol egy kis vodkát öntött egy

pohárba, majd visszatért a nappaliba. Meredith megfogta a poharat, amelyet a

férfi odacsapott elé, és körbenézett a szobában.

- Furcsa, hogy ennyi év után itt látlak - kezdte akadozva.- Miért? Innen származom. Különben is, szerinted ez a hely az, ahova még

mindig tartozom. Nem vagyok más, csak egy koszos vasgyári munkás, nem

emlékszel?

Matt megrökönyödésére Meredith zavarában elpirult, és mentegetőzni kezdett.

- Nagyon sajnálom, hogy azt mondtam. Meg akartalak alázni, és csak azért

mondtam ezt, mert tudtam, hogy fájni fog. Nem gondoltam komolyan, és

különben is, semmi bajom a vasgyári munkásokkal, nehéz munkát végző, rendes

emberek, akik...

- Mi az ördögöt akarsz elérni? - robbant ki Mattből, s kis híján összeesett a

hasogató fejfájástól. Forgott vele a szoba, s a falnak támaszkodott, hogy meg

tudja tartani magát.

- Mi a baj? - kérdezte Meredith. - Rosszul vagy?

Matt úgy érezte, vagy menten összecsuklik, mint egy totyogó kisgyerek, vagy

elhányja magát a lány előtt.

- Menj innen Meredith! - szédült, a gyomra émelygett, amikor sarkon fordult,

és a lépcső felé indult. - Lefekszem.

- Te beteg vagy! - kapcsolt Meredith, s amikor a férfi a korlátot elkapva

megcsúszott a második lépcsőn, odaszaladt hozzá. Meg akarta fogni a karját,

hogy segítsen, de Matt elhúzta, ám Meredith érzékelte, hogy a bőre tüzel. -

Istenem, te forró vagy!

- Menj el!

- Hallgass, és támaszkodj rám! - vezényelte a lány, és a férfinak nem volt

annyi ereje, hogy megakadályozza, hogy Meredith felemelje a karját, és a

nyakába tegye.

Amikor Meredith feltámogatta Mattet a szobájába, az megtántorodott, és

szemét behunyva elterült az ágyon. Olyan mozdulatlan volt, mint... egy halott. A

lány rémülten fogta meg a kezét, és a pulzusát kereste, de ijedtében nem találta.


9/325

- Matt! - sikította, s a vállánál fogva megrázta. - Matt, nehogy meg merj halni!

- kiáltott rá hisztérikusan. - Azért utaztam egész idáig, hogy elmondjak neked

valamit, amit tudnod kell, és hogy a bocsánatodat kérjem és...

A hangjából kihallatszó páni félelem, s ahogy magánkívül rángatta a férfitestét, végül elhatolt Matt eltompult érzékeihez, és ebben a kába állapotban

képtelen volt, hogy bármilyen ellenérzést tápláljon a nő iránt. Csak az számított,

hogy itt van, és hogy ő rettenetesen rosszul érzi magát.

- Ne rángass - suttogta -, a francba.

Meredith elengedte, s megkönnyebbülésében majdnem elsírta magát, majd

megrázta magát, és próbálta összeszedni a gondolatait. Utoljára az apját látta így

összecsuklani, aki akkor majdnem meghalt. De Matt fiatal és erős. Magas láza

van, de a szíve nem beteg. Meredith bizonytalan volt, hogyan segíthetne.

Körbenézett a szobában, és két gyógyszeres üveget látott az ágy melletti

éjjeliszekrényen. Mindkettő vignettáján az állt, hogy háromóránként kell

bevenni belőle.

- Matt - kérdezte, s arra gondolt, talán itt az ideje az újabb adagnak -, mikor

vetted be utoljára a gyógyszert?

Matt hallotta, amit kérdez, és megpróbálta nyitva tartani a szemét, de mielőtt

bármit is mondhatott volna, Meredith megragadta a kezét, és a füléhez közel

hajolva szólította:

- Matt, hallasz engem?

- Nem vagyok süket - felelte nyersen -, és nem haldoklom. Influenzám és

hörghurutom van. Épp most vettem be a tablettákat.

Megérezte, hogy Meredith az ágya szélére ül, s képzeletében az jelent meg,

hogy a lány ujjai gyengéden kisimítják a hajat a homlokából. Nyilván nagyon

közel volt a delíriumos állapothoz, s az egész kép, amely csukott szeme mögött

megjelent, egy komikus álomhoz kezdett hasonlítani: Meredith kétségbeesetten

fölé hajol, megérinti a homlokát, hátrasimítja a haját. A kép irracionálisán vicces

volt.

- Biztos vagy benne, hogy csak az influenza és a hörghurut okozza a

rosszullétedet? - kérdezte a lány Matt-től, aki még mindig behunyt szemmel

feküdt.

A férfi szája gúnyos mosolyra húzódott:


10/325

- Nem elég ennyi nyavalya?

- Azt hiszem, ki kellene hívni az orvost.

- Egy nő érintésére van szükségem.

Meredith szaggatott, aggódó nevetéssel kérdezte:- Én megfelelek?

- Nagyon vicces - suttogta Matt.

Meredith szíve összeszorult, mert ez majdnem úgy hangzott, mintha ő Matt

számára még sok is volna.

- Magadra hagylak, hogy pihenj.

- Köszönöm - motyogta Matt, s elfordította a fejét, mert a mennyezeti lámpa

fénye zavarta a szemét, s máris elszunnyadt.

Meredith betakarta, s ekkor vette csak észre, hogy a férfi mezítláb van. Abban

a ruhában aludt el, amelyben beengedte őt, és Meredith úgy vélte, ez legalább

melegebb, mint ha pizsama lenne rajta. Az ajtóhoz ment, keze már a

villanykapcsolón volt, de visszafordult, s figyelte, hogy a férfi mellkasa milyen

egyenletesen emelkedik és süllyed álmában. Szaggatottan vette a levegőt, s

napbarnított bőre ellenére sápadt volt, de még álmában és betegen is nagy és

hatalmas ellenfélnek tűnt.

- Miért van az - kérdezte fanyar mosollyal az alvó férfitól -, hogy ahányszor

csak a közeledbe kerülök, semmi sem úgy történik, ahogy kellene?

A lány mosolya elhalványult, és lekapcsolta a villanyt. Rendkívül gyűlölte a

magánéletében a felfordulást és a bizonytalanságot, gyűlölte azt a tehetetlen,

ijesztő érzést, amelyet kiváltott benne. A munka az más volt, ott a káosz kihívást

jelentett, stimulálta, izgatta. Mert a munkában, akár ha kockázatot vállalt, akár

az ösztöneire hallgatott, az majdnem mindig megtérült. Ha mégsem, az

eredmény akkor is csak kudarc volt legfeljebb, nem pedig sorscsapás. Felnőtt

életében összesen csak két nagyobb magánéleti kockázatot vállalt, s mindkettő

katasztrofális hibának bizonyult: lefeküdt Matthew Farrell-lel és feleségül ment

hozzá. Még most, tizenegy év elteltével is, még mindig csak azzal próbálkozik,

hogy ez utóbbi köteléktől megszabaduljon. Lisa állandóan kritizálja Parker

kiszámíthatóságát, megbízható természetét, de Lisa nem értheti azt, hogy a

kiszámíthatóság és megbízhatóság két olyan kincs Meredith magánéletében,

amelyre mindig is vágyódott. Egy kiszámíthatatlan magánakció bonyodalmait


11/325

nem bírná elviselni. Az üzleti életben megengedheti magának, hogy

hazardírozzon, de a magánéletében nem!

Megállt a szék mellett, hogy felvegye a kabátját, majd kiment az autóhoz,

hogy behozza a holmiját. A lépcső felé indult, de megállt, s nosztalgia ésvégtelen szomorúság kerítette hatalmába, amikor körbenézett a szobában.

Ugyanolyan volt minden, mint rég. A régi szófa, szemben a két fotellel a

kandalló előtt, a könyvek a polcokon, a lámpák. Ugyanolyan, de mintha

kisebbnek tűnt volna, s a padlón szerteszét hagyott dobozokkal, melyek közül

néhány már tele volt könyvekkel és újságpapírba csomagolt csecsebecsékkel,

elhagyatottnak látszott.


12/325

Harmincötödik fejezet

Másnap reggel még mindig havazott, amikor Meredith lábujjhegyen belopakodott Matt szobájába, hogy megnézze, hogy van. Még lázasnak érezte,

de a homloka nem volt már olyan forró.

A nappali szürkeségben, az éjszakai alvás és egy forró zuhany után, az előző

esti különös fogadtatása inkább komikusnak tűnt, mint nyugtalanítónak.

Tengerészkék nadrágszoknyát és egy sárga-tengerészkék csíkos V kivágású

pulóvert vett fel, s odament a tükörhöz, hogy megfésülködjön... és mosolyogni

kezdett. Nem tudta abbahagyni. Minél többet gondolt az előző estére, annál

mulatságosabbnak tűnt. Miután agyonidegeskedte magát, miután átküzdötte

magát a hóviharon, talán ha egy fél tucat mondatot váltottak egymással: mire

Matt gyakorlatilag összeesett a lábánál, és mindketten aludni mentek! Magába

fojtott kuncogással állapította meg, hogy valamiféle perverz természetfeletti erő

játszik közre, valahányszor csak Matt közelébe kerül.

Az, hogy Matt túlságosan rosszul volt ahhoz, hogy kidobja őt, valamifajta

kegynek tekinthető. Ilyen állapotban viszont nem zúdíthatja rá a híreit.

Délutánra valószínűleg felépül annyira, hogy kulturáltan megtárgyalják a

dolgaikat, de Matt még elég gyenge lesz ahhoz, hogy tiltakozzon, és ne

hallgassa meg. És ha mégis megpróbálná arra kényszeríteni, hogy elmenjen,

majd azzal a kifogással nyer időt, hogy elveszítette a kulcsait a hóban, és nem

tud elindulni.

Tervével elégedetten, megfésülködött, majd az ujjaival kissé felborzolta a

haját, amely így természetes hullámokban és csigákban omlott a vállára. Az

arcát is kikészítette, majd hátralépett, s megszemlélte az összhatást a tükörben.

A haja túlságosan megnőtt, gondolta, de ettől eltekintve jól néz ki.

Elhatározta, hogy keres valamilyen gyógyszeres dobozt vagy ilyesmit, ezért a

fürdőszobába ment. A fürdőszoba-szekrényke tükrös ajtaja mögött talált egy

hőmérőt és néhány üvegcsét, legtöbbjükön már megsárgult a vignetta az idők

folyamán. Meredith szemügyre vette a tartalmukat, és bizonytalanul ráncolta a

homlokát. A betegség, kivéve a menstruációs időszak alatti görcsölést és ritkán


13/325

egy-egy fejfájást, gyakorlatilag ismeretlen volt számára. Összesen kétszer volt

csak megfázva egész életében, és utoljára tizenkét éves korában volt influenzás!

Mit kell kezdeni azzal, akinek influenzája és hörghurutja van, tépelődött. Az

alkalmazottak között influenzajárvány volt az áruházban, így Meredithmegpróbált visszaemlékezni, mit is mondott Phyllis a saját tüneteiről. Szaggató

fejfájásról, hányingerről és fájó végtagokról panaszkodott. A hörghurut egészen

más dolog, az váladéklerakódással és köhögéssel jár.

Kivette a szekrénykéből a doboz aszpirint és a hőmérőt, azt a két dolgot, ami

egyáltalán ismerős volt számára, majd a kezébe vett egy üveget, amelynek a

narancssárga feliratán az állt: mertiolát - vágott sebekre való oldat, így

visszarakta. Talált egy kenőcsös tubust, amelyre az volt írva, hogy

izomfájdalmak ellen jó. Letekerte a kupakját, nyomott egy keveset az ujjára, s a

szagától azon nyomban könnyezni kezdett a szeme.

Érdeklődve vizsgálta a polcok tartalmát. Legfőbb bajnak azt találta, hogy a

gyógyszeres szekrényke tartalma olyan nagyon régi volt már, hogy a

gyógyszerek neve nem jelentett számára semmit.

Egy nagy barna üvegre az volt írva, hogy ricinusolaj, s a vállai rázkódni

kezdtek a nevetéstől. Ez biztos jót tenne Mattnek, gondolta. Arról fogalma sem

volt, hogy mire jó, de azt tudta, hogy különösen förtelmes íze van. Így ezt is a

karján felsorakoztatott dolgok közé tette, azzal a szándékkal, hogy viccből Matt

tálcájára teszi majd. Megállapította, hogy ahhoz képest, hogy a világtól elvágva

egy farmon van egy beteg férfival, aki gyűlöli őt, mégis jókedvű, s ezt annak a

ténynek tudta be, hogy végre véget vethet ennek a gyűlöletnek. Meg annak,

hogy valóban nagyon szeretett volna segíteni, hogy Matt jobban érezze magát.

Ennyivel tartozott neki mindazok után, amin őmiatta ment keresztül, még ha

ebben nem is ő volt a vétkes. Ezen túlmenően feltámadt benne az ifjúkori

nosztalgia, s úgy érezte magát, mintha újra tizennyolc éves lenne.

Észrevett egy kis kék tégelyt, amely a felirata szerint arra szolgált, hogy a

lerakódásokat felszaggassa. Egyáltalán nem volt jobb szaga, mint a kenőcsnek,

de talán segít, hogy Matt jobban érezze magát. Ezt is a többihez tette, és újra

végignézte a szerzeményeit. Az aszpirin megszünteti a fejfájását, ezt tudta, de

esetleg felkavarja a gyomrát. Valami mást kell kitalálnia. - Jég - mondta

hangosan. Egy tasak jég biztosan segít a fejfájásán.


14/325

Lement a konyhába a kincseivel, kinyitotta a hűtőt, és megkönnyebbült,

amikor meglátta, hogy jégkocka van bőségesen. Szerencsétlenségére azonban,

miután átkutatta a szekrényeket és a fiókokat, nem talált semmit, ami alkalmas

volna arra, hogy beletegye a jégkockákat. Aztán eszébe jutott, hogy reggel,amikor törülközőt keresett zuhanyozás után, látott a fürdőszobában a

mosdókagyló alatti szekrénykében egy vörös gumitömlőt. Felment az emeletre,

elővette a gumitömlőt, de nem volt rajta kupak. Leguggolt, hogy körülnézzen,

hol lehet, ezért félig bebújt a szekrénykébe. A szekrényke mélyén, egy

beöntőkanna mögött meglátta a sapkát, s amikor előhúzta, akkor fedezte fel,

hogy a kupakhoz egyméteres vékony gumicső csatlakozik, amelyen egy érdekes

fém elzárószerkezet található.

Meredith felegyenesedett, s szemrevételezte a különös összeállítást, majd

megpróbálta kihúzni a csavaros kupakot a csőből, de a gyártó, valamilyen

érthetetlen okból, az egészet egy darabból készítette. Mivel Meredithnek nem

volt más választása, így kipróbálta a kis csapot, majd egy szoros csomót kötött a

csőre biztos, ami biztos alapon, és az egész szerkentyűt levitte, hogy megtöltse

jéggel és vízzel.

Miután ezzel végzett, szembetalálkozott a reggeli készítés problémájával és

azzal, hogy meglehetősen kevés dologból választhat. Valami fűszerezetlen és

könnyen emészthető étel kell, de ehhez valót jóformán semmit sem talált, a

konyhapulton lévő friss vekni kenyéren kívül. A hűtőben volt két csomag friss

felvágott, egy csomag szalonna, egy darab vaj, egy doboz tojás; a fagyasztóban

két szelet hús. Úgy tűnt, a koleszterin számolása nem tartozott Matt érdeklődési

körébe. Kivette a vajat, és betett két szelet kenyeret a pirítóba, majd újra átnézte

a szekrényeket, mit adhatna a férfinak ebédre. Néhány leveskonzerven kívül

minden túl fűszeres vagy túl zsíros volt: pörkölt, spagetti, tőkehal... és egy

doboz édes sűrített tej! Tej!

Ettől fellelkesülten talált egy konzervnyitót, és kiöntött a tejből egy pohárnyit.

Rettenetesen sűrűnek találta, ezért elolvasta a használati utasítást, mely szerint

vagy sűrítményként, vagy vízzel hígítva lehet fogyasztani. Bizonytalan volt,

Matt vajon hogyan szereti, s miután megkóstolta, megborzongott. A hígítás nem

sokat javít rajta, gondolta, s el nem tudta képzelni, Matt vajon mit szeret ezen,

de nyilvánvalóan szereti. Amikor a pirítós elkészült, a nappaliba ment, levette a


15/325

tévé előtti kisasztal tetejét, hogy azt használja tálcának, amelyre egyaránt

rárakhatja a gyógyszereket, a jeges tömlőt, és a reggelit is.

Mattet a lüktető fejfájás kirángatta kábult álmából, s ébredezve arra akövetkeztetésre jutott, hogy már reggel lehet. Elfordította a fejét a párnán, és

erőlködnie kellett, hogy ki tudja nyitni a szemét, s egy pillanatra

összezavarodott, amikor a hálószobájában lévő digitális rádiós óra helyett egy

régimódi fehér műanyag ébresztőórát látott, melynek fekete mutatói nyolc óra

harminc percet mutattak. Ekkor rájött, hogy Indianában van, s eszébe jutott,

hogy előző nap rosszul érezte magát. Abból ítélve, hogy milyen elképesztő

erőfeszítésébe telt, hogy megforduljon, s kinyújtsa a karját, hogy elérje a rádió

mellett lévő gyógyszeres dobozokat, meg kellett állapítania, hogy még mindig

beteg. Hogy kitisztuljon a feje, megrázta, de feljajdult, mert azonnal apró kis

kalapácsok kezdtek dörömbölni a halántékán.

A láza azonban lemehetett, mert az ingét átitatta az izzadság. Amint felvette az

éjjeliszekrényről a pohár vizet, hogy lenyelje a tablettákat, fontolgatni kezdte,

hogy felkel és lezuhanyozik, majd átöltözik, de olyan kimerültnek érezte magát,

hogy elhatározta, alszik még egy órát, s akkor megpróbálja. Az egyik

gyógyszeres dobozra az volt írva, hogy „Figyelem! Szédülést okozhat”, s

homályosan felötlött benne, talán ez okozza a kábultságát. Visszafeküdt a

párnára, s behunyta a szemét, de valami zavaros emlékfoszlány kezdett

keringeni a fejében. Meredith. Az az ostoba álom kerülgette, hogy a lány egy

hóviharban ideérkezett, és segített neki ágyba kerülni. Azon elmélkedett, hogyan

rakhat össze a tudatalattija egy ilyen bizarr álmot. Meredith talán lesegítené egy

hídról, a korláton át, vagy egy szikláról, esetleg csődbe juttatná, ha tudná, de

ennél kevésbé drámait vele kapcsolatban még csak elképzelni is nevetséges.

Már majdnem újra hatalmába kerítette az álom, amikor meghallotta, hogy

valaki jön felfelé a nyikorgó lépcsőfokokon. Amikor tudatára ébredt a

mozgásnak, hirtelenjében ülő helyzetbe tornászta magát, s a heves mozdulattól

megszédült. Amint fel akarta hajtani a takarót, hogy felkeljen, s megnézze, ki

lehet a behatoló, kopogtatást hallott.

- Matt? - szólította egy kedves hang, egy kivételes, muzsikáló, kulturált hang.

Meredith hangja.


16/325

Dermedten nézett a szemközti falra, s egy pillanatra nem tudta, hol van.

- Matt, bejövök! - az ajtógomb elfordult, és a valóság Matt elé tárult, s rá

kellett jönnie, hogy amire emlékezett, az nem csak egy bizarr álom volt.

Meredith ott állt előtte.A lány a vállával belökte az ajtót, s lassan behátrált a szobába, szándékosan

időt hagyva neki, hogy bebújhasson a takaró alá, ha esetleg már fenn volna, de

még nem öltözött fel. Meredith hamis biztonságba ringatta magát, mert Matt

előző este viszonylag normálisan viselkedett, ezért most majdnem elejtette a

tálcát, amikor a férfi dühös hangja úgy süvített fel a háta mögött, mint egy

tűzhányóból kicsapó gőzoszlop:

- Hát te mit csinálsz itt?

- Behoztam neked a tálcát - magyarázta a lány, közben megfordult, és

elképedt a férfi dühös arckifejezése láttán. De ez az arckifejezés semmi volt

ahhoz képest, milyen fenyegetés ült ki Matt arcára, amikor a férfi tekintete a

vörös gumitömlőre meredt.

- Mi a hétszentséget akarsz azzal csinálni? - fakadt ki. Meredith elszánta

magát, hogy nem hagyja, hogy Matt kihozza a sodrából vagy megfélemlítse,

felszegte az állát, s nyugodtan válaszolt

- A fejedre hoztam.

- Ez valami ostoba tréfa, ami megfogant a fejedben? - kérdezte gyilkos

tekintettel.

Meredith teljesen összezavarodva letette a tálcát az ágyra a férfi csípője mellé,

és békülékenyen magyarázta:

- Jeget tettem bele neked...

- Nekem ám! - szakította félbe Matt, majd egészen elváltozott hangon ordítani

kezdett: - Pontosan öt másodpercet adok, hogy elhagyd ezt a szobát, és még egy

percet, hogy elhúzz ebből a házból, mielőtt én doblak ki! - előrehajolt, mire

Meredith rájött, hogy fel akarja hajtani a takarót, s ezzel leveri a tálcát.

- Ne! - kiáltotta, s hangjában egyaránt volt könyörgés és tiltakozás. -

Egyébként semmi értelme fenyegetőznöd, mert nem tudok elmenni. Elejtettem a

slusszkulcsot, amikor kiszálltam. De még ha nem is veszítettem volna el, addig

úgyse megyek el, amíg el nem mondom azt, amiért idejöttem.


17/325

- Nem érdekel a mondanivalód - vetette oda Matt vadul, s nyúlt, hogy lehúzza

magáról a takarót. De elfogta a düh, amiért meg kellett várnia, amíg a szédülése

elmúlik.

- Múlt éjjel nem így viselkedtél - vitatkozott Meredith elkeseredetten, éselmenekítette a tálcát a takaróról, még mielőtt Matt lesodorja a földre. - Nem

gondoltam volna, hogy ennyire felizgatod magad amiatt, hogy jeges tömlőt

készítettem a fejedre!

Matt mozdulata félbemaradt, keze a takaró szélét markolta, s leírhatatlan

arckifejezéssel meredt rá, markáns arcán értetlenkedő, komikus döbbenet jelent

meg.

- Mit készítettél? - kérdezte fojtott suttogással.

- Most mondtam. Jeges tömlőt készítettem a fejedre...

Meredith ijedten elhallgatott, amikor a férfi hirtelen eltakarta az arcát a

tenyerével, és remegő vállakkal hátrahanyatlott a párnára. Egész teste rázkódott,

és a keze mögül elfojtott hangok törtek elő.

Olyan vadul rángatózott, hogy a feje lecsúszott a párnáról, s az ágy rugói

nyikorogtak. Olyan nagyon rázkódott, hogy Meredith azt hitte, rohama van vagy

azonnal megfullad.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva. A kérdésre az ágy még vadabbul kezdett

rázkódni, s az elfojtott hangok megsokszorozódtak. - Hívom a mentőket! -

kiáltotta Meredith, s letette a kezéből a tálcát, és az ajtó felé rohant. - Van egy

telefon az autómban... - Már kinn volt a szobából, s indult volna le a lépcsőn,

amikor Matt nevetésben tört ki a háta mögött: harsány, gurgulázó nevetés tört fel

a torkán; teli szájjal hahotázott...

Meredith kővé vált, megfordult, és hallgatta a szobából kiáradó hangokat, s

akkor jött rá, hogy amit ő rohamnak vélt, nem más, mint hangos hahotázás.

Odacövekelt a lépcsőre, keze a korláton, s miközben a férfi nevetését hallgatta,

azon törte a fejét, hogy vajon mi váltotta ki belőle. Az a hosszú gumicső elejétől

fogva zavarta őt is, de a szerelék a legcsekélyebb hasonlóságot sem mutatta

azokkal az eldobható higiéniás termékekkel, amelyeket általában a drogériákban

látott. Különben is, gondolta kissé dühösen a saját védelmében, s lassan

visszaindult a lépcsőn, az a vörös gumitömlő a múltkor, amikor itt járt, a


18/325

fürdőszobaajtóra volt fellógatva. Ha az egy higiéniás termék, akkor nem kellett

volna szem előtt hagyni!

A férfi ajtaja előtt megállt, s szörnyen zavarban érezte magát. De aztán

felötlött benne, hogy bármennyire is kényelmetlenül érzi most magát, mégiscsakmegérte. Végül is, a nevetés térítette el a férfit attól a szándékától, hogy azonnal

kidobja őt. Matthew Farrell még betegen is a legfélelmetesebb ellenfél, akivel

valaha is találkozott. És amikor mérges, akkor egyenesen rémes. De nem számít,

hogy mit mond vagy mit tesz, nem számít, milyen dühös vagy értetlen, akkor is

itt az ideje, hogy megpróbáljon békét kötni vele.

Meredith elszántan zsebre dugta a kezét, s az arcára erőltetett egy olyan

kifejezést, amelyről azt remélte, hogy kellő megrökönyödöttséget tükröz, s

visszament a szobába.

Mattnek abban a pillanatban, amikor meglátta, vissza kellett fojtania egy újabb

nevetéshullámot. Meredith az arcát pirosra festő düh ellenére úgy közeledett

felé, zsebre tett kézzel, mintha a leghalványabb fogalma se volna, hogy a férfi

min nevet. Az ártatlanság tökéletes megjelenítéséhez már csak az hiányzott,

hogy a mennyezetre bámuljon és fütyörészni kezdjen.

Ennek a gondolatnak a kellős közepén hirtelen felrémlett benne, hogy a lány

milyen céllal érkezhetett ide, s a mosoly, amely a szája sarkában bujkált,

azonnal eltűnt. Meredith nyilvánvalóan tudomást szerzett arról, hogy ő

megvásárolta azt a földet Houstonban, amelyet a lány annyira meg akart

szerezni, és most tízmillió dollárral többe fog neki kerülni. Azért rohant ide

fejvesztve, hogy hízelkedéssel és kedveskedéssel vagy bármivel rávegye, hogy

megváltoztassa a döntését, még ha az azzal is jár, hogy tálcán hozza be a

reggelit, és féltőn gondoskodva járkáljon az ágya körül. Matt undort érezve

ennyi fondorlat láttán, amellyel Meredith ezt az otromba, átlátszó kísérletet,

amellyel manipulálni akarja, véghezviszi, várta, hogy a lány megszólaljon, de

amikor az hallgatag maradt, ráförmedt:

- Hogy találtál meg?

Meredith azonnal felmérte a fenyegető változást a férfi hangulatában.

- Tegnap elmentem a lakásodra - vallotta be. - A tálca...

- Hagyd már! - vágta oda türelmetlenül. - Azt kérdeztem, hogy találtál meg!

- Az édesapád ott volt a lakásodon. Beszélgettünk. Ő mondta meg, hol vagy.


19/325

- Gondolom, mi mindent előadhattál, hogy meggyőzd, hogy segítsen neked -

mondta a férfi leplezetlen megvetéssel. - A nélkül apám szóba se állt volna

veled.

Meredith annyira akarta, hogy a férfi meghallgassa és higgyen neki, hogyönkéntelenül leült mellé az ágyra, és beszélni kezdett:

- Beszélgettünk az édesapáddal, és én megmagyaráztam neki néhány dolgot.

És ő hitt nekem. Miután megértettük egymást, elmondta, hol vagy, így

idejöttem, hogy neked is elmondjam.

- Akkor fogj hozzá! - mondta a férfi kurtán, és hátradőlt a párnára. - De fogd

rövidre! - tette hozzá. Annyira meg volt lepve, hogy a lány addig hízelgett az

apjának, míg az szóba állt vele, hogy hírtelen kíváncsi lett, vajon milyen

előadást rendezett neki.

Meredith a férfi hideg, elutasító arcára pillantott, majd mély lélegzetet vett, s

kényszerítette magát, hogy a férfi szemébe nézzen.

Azok a szemek néhány perccel ezelőtt tele voltak melegséggel, ne-vetéssel;

most jégszilánkok meredeztek felé.

- Na, elkezded végre - kérdezte -, vagy csak ülsz itt, és az arcom

tanulmányozod?

A lány összerázkódott a hangjára, de nem vette le róla a szemét.

- Beszélni fogok - mondta -, de a magyarázat egy kicsit komplikált...

- De remélhetőleg meggyőző - csúfolódott Matt.

Meredith, ahelyett, hogy azzal a dölyfös haraggal viszonozta volna a támadást,

amellyel korábban szokta, bólintott, és fanyar mosollyal válaszolta:

- Remélhetőleg.

- Akkor gyerünk! De tartsd magad a sarokpontokhoz: mi az, amiről azt

akarod, hogy elhiggyem; mit javasolsz; és mit akarsz tőlem cserébe. Illetve az

utolsó részt ki is hagyhatod, mert tudom, hogy mit akarsz. Csak az érdekel,

hogyan akarod megszerezni.

A férfi szavai fullánkként fúródtak a már amúgy is megtépázott önbizalmába,

de továbbra sem vette le róla a szemét, és halkan beszélni kezdett.

- Amiről azt akarom, hogy elhidd, az az igazság, és rögtön elmondom. Amit

ajánlok, az egy békekötés-, tegnap ezzel a szándékkal mentem a lakásodra. És

amit viszonzásként kérek - folytatta, s szándékosan figyelmen kívül hagyta a


20/325

férfi megjegyzését, hogy azt akár el is hagyhatja -, az egy megegyezés. Nagyon

szeretném, ha megértés születne közöttünk.

A férfi szája gúnyos mosolyra húzódott, amikor az utolsó szavakat

meghallotta.- És ez minden, amit akarsz: békekötés és megértés? - A hangjában rezgő

maró gúny azt a nyugtalan érzést keltette Meredithben, hogy Matt közben a

houstoni telekre gondol. - Hallgatlak - ösztökélte goromba hangon a lányt,

amikor az tépelődve hallgatott. - Most, hogy tisztában vagyok a pusztán

emberbaráti szándékaiddal, halljuk, mit vagy hajlandó felajánlani.

Ez úgy hangzott, mintha a férfi nemcsak a jó szándékát vonná kétségbe,

hanem abban is kételkedne, hogy bármi olyat fel tud ajánlani, ami nem

értéktelen és jelentéktelen, így Meredith kijátszotta a fő ütőkártyáját, s

magabiztosan előhozta azt a témát, amiről tudta, hogy életbe vágóan fontos Matt

számára.

- Garantálom, hogy a southville-i építésiövezet-besorolási kérelmedet

elfogadja a bizottság - mondta, és látta, hogy Matt egy pillanatra meglepődik,

hogy Meredith őszintén bevallja, hogy tud az ügyről. - Tudom, hogy az apám

akadályozta meg, de szeretném, ha azt is tudnád, hogy én soha nem értettem

vele egyet ebben. Már azelőtt összevesztünk ezen az ügyön, mielőtt még együtt

ebédeltünk.

- Milyen tisztességes lettél egyszerre. Meredith ajkán furcsa kis mosoly jelent

meg.

- Gondoltam, hogy így fogsz reagálni. A te helyzetedben én is így tennék.

Azonban nyugodtan elhiheted, mert be is tudom bizonyítani. A southville-i

övezetkijelölő tanács azonnal elfogadja a kérelmet, amint benyújtod. Az apám a

szavát adta, hogy nemcsak hogy nem akadályozza meg, hanem felhasználja a

befolyását, hogy elfogadják. Cserében a szavamat adom, hogy ő is megtartja a

szavát.

Rövid, gúnyos kacagás volt a válasz.

- Miből gondolod, hogy hiszek akár a te szavadnak, akár az övének? Na, most

én ajánlok egy csereszabatos ügyletet - tette hozzá fenyegető hangon. - Ha az

övezetmódosítási kérelmemet kedden öt óráig elfogadják, anélkül , hogy újra be

kellene nyújtanom, akkor leállítom annak a peranyagnak az összeállítását,


21/325

amelyet az ügyvédeim szerkesztenek meg, hogy szerdán benyújtsák az apád és

Davies szenátor ellen, hivatali tisztviselők törvénytelen befolyásolása címén, és

egy másikat a southville-i övezetkijelölő tanács ellen, amely szándékosan a

közösség érdekei ellen cselekedett.Meredith gyomra összeszorult annak hallatán, hogy mit tervez a férfi; és

elképedt attól a hihetetlen gyorsaságtól, amellyel az erőit mobilizálja a

visszavágásra. Pont olyan, ahogy a Business Week megfogalmazta: Olyan férfi,

aki a régi idők etikája szerint cselekszik, amikor a szemet szemért elvet

igazságszolgáltatásnak tekintették, s nem kegyetlen, embertelen visszavágásnak.

Meredithnek sikerült megállnia, hogy félelmében össze ne rázkódjon, s

emlékeztette magát, hogy mindannak ellenére, amit összeírogattak a férfiról,

mindannak ellenére, hogy Mattnek minden oka megvan rá, hogy gyűlölje őt,

mégis megpróbált udvariasan viselkedni az operában, és hajlandó volt

hasonlóképpen tenni aznap is, amikor együtt ebédeltek. Mindaddig, amíg nem

léptek át egy bizonyos határt, a hatalmát nem fordította ellene, sem az apja ellen.

Erre a felismerésre visszatért a bátorsága, és még valami mást is kiváltott benne:

gyengédség járta át egész testét ez iránt a dühös, dinamikus férfi iránt, aki annyi

önuralmat gyakorolt.

- Mi van még? - dörrent rá Matt türelmetlenül, s meglepte a lány szemében

tükröződő gyengédség, amikor Meredith ránézett, és azt mondta:

- Az apám részéről nem lesz több bosszúállás, sem kicsinyes, sem nagy

horderejű.

- Ez azt jelenti - kérdezte a férfi gúnyos kárörömmel -, hogy tagja lehetek

annak az exkluzív kis sportklubotoknak?

Meredith elvörösödve bólintott.

- Nem érdekel. Soha nem is érdekelt. Mi egyebet ajánlasz még? - Amikor a

lány tétovázott, és az ölében az ujjait csavargatta, Matt elveszítette a türelmét. -

Ne mondd nekem, hogy csak ennyi az egész! Ez minden ajánlatod? És most azt

várod, hogy megbocsássak és elfelejtsek mindent, és megadjam azt, amire

igazából vágysz?

- Mit értesz azon, hogy igazából vágyom?

- Houstont! - világosította fel fagyosan. - A látogatásod önzetlen céljai között

nem említetted meg azt a harmincmillió dolláros motivációt, amely arra


22/325

késztetett, hogy tegnap a lakásomra menj. Vagy rosszul ítélem meg a

cselekedeteid tisztaságát, Meredith?

A lány megint meglepte azzal, hogy megrázta a fejét, és halkan elismerte:

- Tegnap valóban megtudtam, hogy te vetted meg a houstoni telket, és igazadvan: ez volt az ok, amely a lakásodra küldött.

- És aztán futva jöttél ide utánam - tette hozzá gúnyosan. - És most, hogy itt

vagy, hajlandó vagy azt mondani és azt csinálni, amivel megváltoztathatod a

véleményem, csak hogy adjam el neked azt a telket annyiért, amennyiért vettem.

Mondd, meddig vagy hajlandó elmenni?

- Mire gondolsz?

- Az érdekel, hogy én mire gondolok, igen? Az előbb felsorolt néhány

engedmény nyilván nem minden, amit felajánlasz, igaz?

Meredith már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Mattnek elege lett a

gusztustalan találós kérdésekből.

- Megkíméllek attól, hogy válaszolnod kelljen - mondta rosszindulatúan. -

Bármit csinálsz most vagy a jövőben, kicsit sem izgat engem. Szolgálatkészen

sertepertélhetsz az ágyam mellett, felajánlhatod, hogy ágyba bújsz velem, a

houstoni telek akkor is harmincmillióba kerül, ha kell. Világos?

A lány reakciója végképp meglepte a férfit. Matt minden egyes mondata

ütlegként érte a lányt. Megfenyegette egy polgári perrel és az azt követő pokoli

botránnyal, a hangja minden vibrálása sértette; röviden, a férfi alávetette őt

mindannak a megfélemlítési taktikának, amelynek során az edzett üzletfelei is

vagy megizzadtak, vagy dührohamot kaptak, de Mereditht mégsem tudta

kihozni a béketűrésből. Sőt, olyan arckifejezéssel nézett rá, amely, ha Matt nem

tudta volna, hogy az lehetetlen, akkor azt mondta volna rá, hogy gyengédséget

és mélységes megbánást fejezett ki.

- Teljesen világos - válaszolta Meredith halkan, és lassan felállt.

- Gondolom, most elmész.

A lány megrázta a fejét, és kissé elmosolyodott.

- Leveszem a fedőt a reggelidről, és szolgálatkészen sertepertélek az ágyad

mellett.

- Az isten szerelmére! - fakadt ki Matt, és merev önfegyelme megtörni

látszott, s a helyzet irányítása kicsúszott a kezéből. - Nem értetted meg, amit az


23/325

előbb mondtam? Akármit is csinálsz, nem változtatom meg a véleményem a

houstoni telekkel kapcsolatban.

Meredith arckifejezése elkomorult, de a szemében ott volt még a gyengédség,

amikor ránézett.- Elhiszem, amit mondasz.

- És? - reccsent rá a férfi, s haragja teljes tanácstalanságnak adott utat, amit a

gyógyszer dekoncentráló hatásának tulajdonított.

- És? Elfogadom a döntésed, mint egy... egyfajta büntetést, a múltban

elkövetett hibákért. Ennél jobbat nem is találhattál volna, Matt - ismerte el

Meredith neheztelés nélkül. - Azt a területet néztem ki a Bancroft Vállalat

további terjeszkedésére, és rendkívüli módon fog bántani, amikor másé lesz.

Nem tudunk harmincmilliót fizetni. - A férfi megütközve nézett rá, amint

szomorú mosollyal folytatta: - Elvettél tőlem valamit, amit kétségbeesetten

akartam. Most, hogy megtetted, mondhatjuk, hogy kvittek vagyunk, és

beleegyezel a békekötésbe?

A férfi első gondolata az volt, hogy elküldi a pokolba, de ez tisztán érzelmi

reakció lett volna, és Matt már régen megtanulta, amikor egyezkedésre kerül a

sor, soha nem engedheti meg magának, hogy az érzelmei befolyásolják a

döntését, vagy kibillentsék a logikus gondolkodásból. És a logika arra

figyelmeztette, hogy az utolsó két találkozásuk alkalmával ő is valamilyen

civilizált kapcsolatban reménykedett. Most a lány ajánlotta fel, s egyúttal olyan

nagylelkűen engedte át neki a győzelmet, hogy elképedt tőle. És majdnem

ellenállhatatlanul. Meredith Bancroft a férfi döntésére várva zsebre dugott

kézzel állt a szobában, a haja természetes hullámokban és csigákban omlott a

vállára, s úgy nézett ki, mint egy csinyt elkövető gimnazista lány, akit behívattak

az igazgatói irodába, nem pedig, mint egy vállalat ügyvezetője. Ugyanakkor

mégis megmaradt annak, ami volt: büszke, fiatal, előkelő hölgynek, aki

fejedelmi, megközelíthetetlen és elbűvölően gyönyörű.

Most, hogy elnézte őt, Matt végre megértette, hogyan is tudott hajdanán olyan

szenvedélyesen rajongani érte. Meredith Bancroft a női nem kvintesszenciája

volt: változékony és kiszámíthatatlan, gőgös és kedves, szellemes és hallgatag,

szigorú és engedékeny, hihetetlenül kivételes, önkéntelenül is provokáló.


24/325

Mi értelme ennek a nevetséges háborúskodásnak vele, kérdezte magától. Ha

beszünteti, mindketten mehetnek a maguk útján minden további

kellemetlenkedés nélkül. A múltat már évekkel ezelőtt el kellett volna temetni;

rég itt az ideje, hogy megtegye. Már véghez vitte a bosszúját: egy tízmilliódolláros elégtételt vett rajta, mert egy percig sem hitte, hogy a lány nem tudja

előteremteni a pluszpénzt. Már majdnem megingott, amikor hirtelen eszébe

jutott a tálca, amelyet a lány felhozott a szobájába, s újfent el kellett fojtania a

nevetését. Abban a pillanatban, amikor Matt arckifejezése megváltozott,

Meredith megérezte, hogy a férfi közel áll a kapituláláshoz, így a vállai kissé

megereszkedtek, s a szeme megkönnyebbülten felragyogott. A tényt, hogy a

lány olyan jól tud olvasni a gondolataiban, Matt olyan bosszantónak találta,

hogy úgy döntött, kissé meghosszabbítja még a szenvedését. Karját a melle előtt

keresztbe fonva így szólt:

- Nem kötök egyezségeket, amikor a hátamon fekszem.

Ám a lányt nem lehetett átverni.

- Gondolod, hogy a reggeli könnyít valamit a helyzeteden? - kérdezte huncut

mosollyal.

- Kétlem - válaszolta Matt, de a lány mosolya magával ragadta, és akarata

ellenére ő is mosolyogni kezdett.

- Én is - viccelt a lány, majd előrenyújtotta a kezét. - Szent a béke?

Matt automatikusan reagált a mozdulatra, s kezdte kinyújtani a kezét, amikor a

lány hirtelen visszahúzta a sajátját, és bájos mosollyal azt mondta:

- Mielőtt beleegyezel, egy dologra figyelmeztetni szeretnélek.

- És mi volna az?

Félig komoly hangon érkezett a lány válasza.

- Azon gondolkodtam, hogy beperellek a houstoni telek miatt. Nem

szeretném, ha az előző megjegyzésem, miszerint büntetésként önkéntesen

elfogadom a döntésed, félrevezetne. Amikor ezt mondtam, úgy értettem, ha a

bíróság nem kényszerít rá, hogy a jelenlegi piaci árfolyamon add el nekem,

akkor azt minden neheztelés nélkül elfogadom. Remélem, megérted, hogy bármi

történik ebben az ügyben, az kizárólag üzleti és nem személyes dolog.

Matt szemében mosoly fénylett fel.


25/325

- Csodálom az őszinteségedet és állhatatosságodat - mondta őszintén. -

Azonban, javaslom, fontold meg, hogy bíróság elé citálj. Egy vagyonba fog

kerülni, hogy rám bizonyítsák a csalást vagy bármi mást, amivel meg akarsz

vádolni, és még úgy is veszíteni fogsz.Meredith tudta, hogy a férfinak valószínűleg igaza van, és a houstoni föld

elveszítése abban a pillanatban nem számított olyan nagyon, mert örömmel

töltötte el, hogy megnyert valamit, ami legalább olyan fontos volt, mint a per:

valahogy sikerült ennek a büszke, dinamikus férfinak a kedvét áthangolnia a

marcona dühből nevetésbe; rávette, hogy elfogadja a békekötési ajánlatát.

Elszántan, hogy megszilárdítsa a békekötést, és amennyire lehetséges, feldobja a

hangulatot, viccesen megvallotta:

- Igazából inkább arra gondoltam, hogy valami másért perellek be, esetleg a

kereskedelem korlátozásáért. Mit gondolsz, ebben az esetben milyenek a

kilátásaim?

Matt úgy tett, mintha fontolóra venné a dolgot, majd megrázta a fejét.

- Az sem állná meg a helyét a bíróságon. Azonban, ha mindenképpen

eltökélted magad, hogy beperelj, megtehetnéd, mondjuk, összejátszás címén.

- Azzal pert nyerhetek? - kérdezte Meredith egyre szélesebb mosollyal.

- Nem, de sokkal szórakoztatóbb lenne a tárgyalás.

- Még megfontolom! - ígérte Meredith tettetett komolysággal.

- Tedd azt.

A lányra mosolygott. Meredith visszamosolygott rá. És abban a pillanatban,

amikor béke és megértés költözött a szívükbe, a tizenegy évvel korábban

haragból és szomorúságból közéjük épült barikád megingott, majd leomlott.

Meredith lassan, bizonytalanul, békét és barátságot ajánlva kinyújtotta a kezét.

A megrendítő pillanattól áthatva figyelte, amint Matt a kezét nyújtja, érezte,

hogy hosszú ujjai súrolják az övéit, a tenyere belesimul a tenyerébe, majd a

meleg és erős ujjak szorosan átfogják a kezét.

- Köszönöm - suttogta Meredith, s tekintetük összekapcsolódott.

- Szívesen - válaszolta a férfi halkan, és egy pillanattal hosszabb ideig tartotta

a kezében a lány kezét, mint az ildomos volt, majd elengedte. Elengedte a

múltat.


26/325

Mint két idegen, akik véletlenül megosztottak egymással valami olyan

eseményt, amely megindítóbb, mint ahogy várták, s mint ahogy a szándékaikban

szerepelt, mindketten gyorsan biztonságosabb vizekre eveztek. Matt visszadőlt a

párnára, Meredith pedig sietve az elhanyagolt tálcára fordította a figyelmét. Matta szeme sarkából figyelte, amint két ujjával felemeli az ominózus vörös

gumikészséget, majd finnyásán a padlóra ejti, hogy ne lehessen látni. Mire

visszajött a férfihoz, és letette a tálcát az éjjeliszekrényre, már újra mosolygott.

- Nem tudtam, hogy fogod érezni magad ma reggel, gondoltam, nem leszel

nagyon éhes, de azért hoztam némi ennivalót.

- Nagyon ínycsiklandónak tűnik - tódította Matt, amint felmérte a tálcán lévő

választékot. - Különösen a ricinusolaj a kedvencem, persze csak

étvágygerjesztőnek. És jól sejtem, hogy az a büdös ragacs, abban a kék

tégelyben, az a főétel?

Meredith elnevette magát, s felemelt egy tállal letakart tányért.

- A ricinusolaj csak vicc volt - tudatta.

Most, hogy az érzelmi csata véget ért kettejük között, Matt úgy érezte, hogy az

elalvás ellen kezdi elveszíteni a csatát. Az álmosság hullámokban tört rá,

lehúzta, s a szemhéját olyan nehéznek érezte, mintha kőből lenne. Már nem

betegnek, hanem kimerültnek érezte magát. Nyilván ezt is azok a nyavalyás

tabletták okozzák.

- Értékelem a gesztust, de nem vagyok éhes - mondta.

- Gondoltam, hogy nem leszel éhes - mondta a lány, s ugyanaz a gyengédség

bujkált akvamarinszínű szemében, amely egész reggel ott fénylett -, de

mindenképpen enned kell.

- Miért? - érdeklődött Matt egy kissé kíváncsian, majd hirtelen felsejlett

benne, hogy Meredith reggelit készített neki, az a Meredith, aki tizenegy évvel

azelőtt azt sem tudta, hogyan kell begyújtani a tűzhelyt, és nem is akarta

megpróbálni. Meghatottan a lány gondoskodásától, visszaevickélte magát ülő

helyzetbe, s elhatározta, hogy megeszi, bármi legyen is az, amit Meredith

készített.

Meredith leült mellé az ágy szélére.

- Azért kell enned, hogy ne gyengülj le - magyarázta, majd felvett a tálcáról

egy fehér folyadékkal teli poharat, és odanyújtotta.


27/325

Matt megfogta, a kezében forgatta, s gyanúsan méregette.

- Mi ez?

- Egy konzervdobozban találtam a szekrényben. Meleg tej.

A férfi elfintorodott, de engedelmesen a szájához emelte, és lenyelt egykortyot.

- Vajjal - tette hozzá a lány, amikor a férfi fulladozni kezdett. Matt a lány

kezébe nyomta a poharat, fejét hátrahajtotta a párnára, és becsukta a szemét.

- Miért? - suttogta rekedt hangon.

- Nem tudom. Mindig ezt adta nekem a nevelőnőm, amikor beteg voltam.

Matt szeme kinyílt, s nevetve mondta:

- És én még irigyeltem a gazdag gyerekeket...

Meredith nevetve pillantott rá, majd lassan leemelte a tányért fedő tálat.

- Mi van alatta? - kérdezte Matt körültekintően.

Két szelet kihűlt pirítós árválkodott a tányéron, s Matt némi

megkönnyebbüléssel, kimerülten felsóhajtott; nem hitte, hogy ébren tud maradni

addig, amíg elrágja.

- Majd később megeszem, ígérem - mondta, s emberfeletti erőfeszítésébe

került, hogy a szemhéja ne csukódjon le. - Most semmi másra nem vágyom,

mint egy jó alvásra.

Olyan fáradtnak és elgyötörtnek tűnt, hogy Meredith vonakodva beleegyezett.

- Rendben van, de legalább ezt az aszpirint vedd be! Ha tejjel nyeled le,

kevésbé fogja irritálni a gyomrodat. - Odanyújtotta a pirulát a pohár vajas tejjel

együtt. Matt pofákat vágott még a meleg fehér ital gondolatára is, de

engedelmesen bevette az aszpirint, és leöblítette a tejjel.

Meredith elégedetten állt fel.

- Hozzak esetleg még valamit?

A férfi megrázkódott.

- Egy papot - nyögte.

A lány felnevetett. S nevetésének muzsikája még azután is ott maradt a

szobában, hogy kiment, s lágy dallamként fonta körbe az álomittas férfit.


28/325

Harminchatodik fejezet

Matt a tabletták hatására délre sokkal jobban érezte magát, bár meglepettenvette tudomásul, hogy milyen gyenge, holott mindössze lezuhanyozott és

felvette a farmerját, egyéb kimerítő tevékenységet nem végzett. Mögötte az ágy

hívogatóan csalogatta, de ellenállt. Meredith odalenn nyilvánvalóan ebédet

készített, mert Matt hallotta, hogy a konyhában járkál. Elővette a tokjából a kis

elektromos úti borotvát, amelyet Németországban vásárolt, bedugta az

áramátalakítóba, és a tükörbe nézett. Teljesen elfelejtkezett róla, hogy a borotva

csendesen berreg a kezében. Meredith odalenn van...

Lehetetlen. Felfoghatatlan. De mindenképpen igaz. Mostanra már teljesen

felébredt, s végiggondolva a dolgokat, a lány ittlétének okai és az a csendes

belenyugvás, ahogy a houstoni telekkel kapcsolatos kitételét fogadta, még a

legjobb esetben is valószínűtlen. Matt tisztában volt ezzel, de amikor

borotválkozni kezdett, s közben a lány viselkedését próbálta elemezni, a

gondolatai elkóboroltak. Ennek kétségtelenül az volt az oka, hogy sokkal

kellemesebb volt most nem azzal foglalkozni. Odakinn újra havazni kezdett, és a

fák ágairól csüngő jégcsapok alapján ítélve, sarkvidéki hideg volt. Idebenn

azonban meleg, és nem várt baráti hangulat, és az igazsághoz tartozott, hogy

még nem volt elég erős ahhoz, hogy nekifogjon pakolni, ahhoz viszont nem volt

elég beteg, hogy az ágyban fekve a plafont bámulja. Meredith társasága, bár

igen erős képzelőerővel sem mondható pihentetőnek, mégis kellemes

alternatívát ígért.

A konyhában Meredith hallotta, hogy Matt a feje fölött az emeleten

mozgolódik, és elmosolyodott, miközben a konzervlevest a tálba öntötte, s a

férfinak készített szendvicseket egy tányérra helyezte. Attól a pillanattól kezdve,

hogy a keze Matt tenyerébe simult, különös béke járta át, olyan béke, amely úgy

bomlott virágba, ahogy a rózsaszirmok tavasz idején. Soha nem ismerte igazán

Matt Farrellt, jött rá, és kételkedett abban, hogy valójában bárki is ismerné. A

róla olvasottak és hallottak alapján az üzleti ellenfelei féltek tőle és gyűlölték; a

munkatársai viszont csodálták és tisztelték. A bankárok körüludvarolták, az


29/325

ügyvezető igazgatók kikérték a tanácsát, és a Tőzsdefelügyelet, amely a

tőzsdepiacot uralta, árgus szemmel figyelte őt.

Meredithben, amint a Mattról szóló történeteket elemezgette magában, az a

kép alakult ki, hogy Matthew Farrell még azokban az emberekben is, akikcsodálták, néhány kivételtől eltekintve, egy veszélyes ragadozó benyomását

keltette, amellyel óvatosan kell bánni, és soha nem szabad feldühíteni.

És mégis, gondolta Meredith lágy mosollyal, ott fekszik fenn abban az ágyban,

még mindig abban a hitben, hogy ő hideg szívvel megszabadult a gyermekétől,

majd elvált tőle, mintha a férfi egy nyomorult koldus lett volna... és még így is

kezet fogott vele. Hajlandó volt neki megbocsátani. Annak a pillanatnak az

emléke hihetetlenül megrendítően hatott Meredithre.

Azok az emberek, akik félelemmel és rettegéssel beszélnek Mattról, nyilván

nem ismerik őt jól, szögezte le magában Meredith. Ha ismernék, rájöttek volna,

hogy mély megértésre és együttérzésre képes. Felkapta a tálcát, és elindult

felfelé a lépcsőn. Majd este vagy holnap reggel elmondja neki, mi történt a

kisbabájukkal, de nem most azonnal. Ugyanakkor már nagyon szeretett volna

túljutni rajta, hogy véglegesen véget vethessen a bennük rejtőzködő

megbántottságnak, haragnak és értetlenségnek. Akkor fátylat boríthatnak a

múltra; valóban megbékélhetnek egymással, talán még igazi barátok is lehetnek,

és barátságosan, egyetértésben pontot tehetnek ennek a baljóslatú, viharos

házasságnak a végére. De amennyire akarta, hogy végre már megszabaduljon

ettől a tehertől, annyira félt is a vallomástól. Matt aznap reggel hajlandó volt

baráti jobbot nyújtani, s félretenni a múltat, de Meredith gondolni sem mert arra,

hogyan fog reagálni a férfi, amikor megtudja, hogy Meredith apjának az árulása

és képmutatása milyen mélységekig hatolt.

Jelen pillanatban örömmel hagyta még Mattet a boldog tudatlanság

állapotában leledzeni, ezzel még egy kis haladékot adva magának is... mert

tudta, hogy töredelmes vallomása neki is legalább annyira fájdalmas és szívet

tépő beszélgetés lesz, mint Mattnek. Felrémlett benne, hogy talán túlságosan is

kecsegtetőnek találja azt a lehetőséget, hogy egy nyugodt estét tölthet Matt

társaságéban, ha a férfi elég jól érzi majd magát, de arra még csak nem is

gondolt, hogy az együttlétük esetleg felkavaró vagy ijesztő lehet. Végül is,


30/325

tulajdonképpen régi barátoknak számítanak. És megérdemlik ezt a lehetőséget,

hogy felelevenítsék a barátságukat.

Az ajtó előtt megállt, bekopogott, és beszólt:

- Bejöhetek?Matt ösztönösen megérezte, hogy a lány egy újabb tálcát hoz, ki tudja, milyen

szörnyűségekkel megrakva megint, s magában mosolyogva szólt ki:

- Igen, gyere!

Meredith kinyitotta az ajtót, s azt látta, hogy Matt a tükör előtt állva meztelen

felsőtesttel borotválkozik. Meglepte, hogy ilyen intim helyzetben találja, s

elkapta a tekintetét a férfi bronzbarnára sült hátáról, s a dagadó izmairól. A férfi

felvonta a szemöldökét, amikor a tükörben észrevette a lány reakcióját.

- Semmi olyat nem látsz, amit ne láttál volna már ezelőtt - jegyezte meg

szárazon.

Meredith elszégyellte magát, hogy úgy viselkedik, mint egy tapasztalatlan,

naiv szűz lány, s megpróbálta valamivel elvenni a férfi megjegyzésének az élét,

és azt mondta ki, ami először az eszébe jutott:

- Az igaz, de menyasszony vagyok.

A férfi keze mozdulatlanná dermedt.

- Az elég problémás - jegyezte meg Matt egy pillanatnyi szünet után -, ha

valakinek egyszerre van férje és vőlegénye.

- Kislány koromban csúnyácska és népszerűtlen voltam a fiúk körében -

viccelődött Meredith, miközben lerakta a tálcát. - Most igyekszem minél több

férfit begyűjteni, hogy behozzam a lemaradásomat. - A férfihoz fordulva, sokkal

komorabb hangon megjegyezte: - Azonban abból, amit az édesapád mondott,

úgy vélem, nem én vagyok az egyetlen, akinek házastársa és jegyese is van.

Bizonyára azt a lányt szándékozod feleségül venni, akinek a fényképét az

asztalodon tartod.

Matt közönyösséget tettetve hátrahajtotta a fejét, és a borotvát végighúzta a

nyakán az álláig.

- Ezt mondta az apám?

- Aha. Igaz ez?

- Számít?


31/325

Meredith tétovázott, s meglepően szomorúvá tette, hogy ilyen irányba

kanyarodott a beszélgetésük, de őszintén válaszolt.

- Nem.

Matt kihúzta a borotvát a konnektorból, s olyan gyengének érezte magát, hogynem volt kedve a jövővel foglalkozni.

- Kérhetek egy szívességet?

- Igen, természetesen.

- Nagyon kimerítő két hetem volt, és igazából azért jöttem ide, hogy békét és

nyugalmat találjak...

Meredith úgy érezte, mintha a férfi arcul csapta volna.

- Ne haragudj, amiért megzavartam a békédet.

Fanyar mosoly jelent meg Matt ajkán.

- Te mindig megzavarod a békémet, Meredith. Minden egyes alkalommal,

amikor egymás közelébe kerülünk, minden kozmikus erő elszabadul. Nem azt

mondtam, hogy sajnálom, hogy itt vagy. Úgy értettem, hogy szeretnék egy

kellemes, nyugalmas délutánt eltölteni veled, és semmilyen komoly témával

nem akarok foglalkozni.

- Tulajdonképpen én is azt szeretném.

Teljes egyetértésben, csendben álltak és nézték egymást, majd

Meredith elfordult, és felkapta a Neiman Marcus márkájú tengerészkék

fürdőköpenyt, amely a széktámlára volt terítve.

- Vedd fel ezt, aztán ülj le, és edd meg az ebéded!

Matt engedelmesen belebújt a köntösbe, a derekán megkötötte, és leült, de

Meredith látta, hogy gyanakodva méregeti a letakart tányérokat.

- Mi van ez alatt a tál alatt? - kérdezte gondterhelten.

- Egy fokhagymafüzér - füllentette Meredith komoly képpel -, amelyet a

nyakadba akaszthatsz. - A férfi még akkor is nevetett, amikor a lány leemelte a

tálat. - Még nekem is sikerült megfőznöm egy konzervlevest és egy szendvicset,

úgy, hogy két szelet kenyér közé tettem egy kis löncshúst - informálta, s

visszanevetett rá.

- Köszönöm - mondta Matt őszintén. - Ez nagyon kedves tőled.

Miután befejezte az evést, lementek a nappaliba, és a tűz elé ültek. Matt

ragaszkodott hozzá, hogy ő rakja meg. Egy darabig teljesen semleges témákról


32/325

beszélgettek: az időjárásról, a férfi húgáról, és végül arról a könyvről, amelyet

Matt éppen olvasott. Matt nyilván elképesztő erővel képes a gyógyulásra,

gondolta Meredith, de még így is látta rajta, hogy kezd elfáradni.

- Nem szeretnél felmenni és lepihenni egy kicsit? - kérdezte.- Nem, jobb itt lenn - felelte Matt, miközben elnyúlt a szófán, s a fejét

megtámasztotta egy párnával. Amikor egy órával később felébredt, ugyanaz az

érzése támadt, mint reggel, amikor kinyitotta a szemét: csak álmodja, hogy

Meredith ott van. De amikor kissé oldalra fordította a fejét, és a székre nézett,

ahol emlékei szerint a lány ült, láthatta, hogy nem álom volt. Meredith még

mindig ott volt: lábát maga alá húzva az ölében tartott egy sárga jegyzettömböt,

és abba jegyzetelgetett. A tűz fénye aranyban fürdette a haját, és sima arcbőrére

rózsaszínes fényeket festett. Hosszú, göndör szempillái árnyékot vetettek a

szemére. Figyelte a lányt, ahogy dolgozik, s magában elmosolyodott, mert

inkább tűnt a házi feladatát készítő iskolás lánynak, mint egy országos

áruházlánc ideiglenes elnökének. Sőt, minél tovább nézte, annál

valószínűtlenebbnek tűnt a dolog. Azonban ez a képzelgése azonnal

szertefoszlott, miután halkan megkérdezte:

- Min dolgozol?

Ahelyett, hogy Meredith azt válaszolta volna, hogy az algebra vagy

geometrialeckéjét csinálja, azt felelte:

- Egy piacitrend-összesítést végzek, amit a következő ülésen fogok az

igazgatótanács elé terjeszteni, abban a reményben, hogy meg tudom győzni

őket, hogy beleegyezzenek a saját márkával ellátott termékek kereskedelmének

a kiterjesztésébe. Az áruházak - folytatta a magyarázatot, amikor látta, hogy a

férfit őszintén érdekli, amit mond -, különösen az olyanok, mint a Bancroft’s,

komoly hasznot szerezhetnek olyan termékek eladásából, amelyeken a saját

márkajelzésük van, de mi ezt még nem használjuk ki úgy, mint a Neiman’s vagy

a Bloomingdale’s, és még néhány másik áruház.

Mint az előző héten az ebédnél, Mattet most is kíváncsivá tette a lány üzleti

vénája, talán mert olyan kontrasztban állt mindazzal, amit hajdanán megismert

belőle.

- És miért nem használjátok ki ezt a lehetőséget? - kérdezte. Néhány órával

később, amikor a beszélgetésük a Bancroft’s kereskedelmi stratégiájáról a férfi


33/325

pénzügyi operációjára, a termékek megbízhatóságának a kérdésére és Matt

terjeszkedési terveire terelődött, a férfi már nem pusztán kíváncsi volt, hanem

egyenesen elbűvölte a lány... és furcsa módon kimondottan büszke volt rá.

Meredith szemben ült a férfival, és megérezte, hogy valamivel kivívta azelismerését, de annyira belefeledkezett a beszélgetésbe, és annyira el volt

ámulva, hogy a férfi azonnal átlátja a legbonyolultabb helyzeteket is, hogy

teljesen elveszítette az időérzékét. A lap, amelyre korábban írogatott, most tele

volt jegyzetekkel, amelyeket a férfi ötletei alapján készített, olyan javaslatokkal,

amelyeket majd tovább fog gondolni. Az utolsó javaslata azonban szóba sem

jöhetett.

- Azt soha nem lennénk képesek kivitelezni - magyarázta Meredith, amikor

Matt azt javasolta, hogy Tajvanban és Koreában keressenek lehetőséget saját

ruházati termékek előállítására.

- Miért nem? Ha a saját létesítményeitekkel dolgoztattok, akkor

kiküszöbölhetitek a minőségi problémákat, és nem veszítitek el a vevőitek

bizalmát.

- Igazad van, de valószínűleg nem tudjuk előteremteni ennek az anyagi

fedezetét. Sem most, sem a közeljövőben.

A férfi összevonta a szemöldökét, mert úgy tűnt neki, a lány nem érti a nagy

lehetőséget ebben a megoldásban.

- Nem azt mondtam, hogy saját pénzből valósítsátok meg! Vegyetek fel

bankhitelt, erre valók a bankárok - tette hozzá, egy pillanatra elfelejtkezve arról,

hogy Meredith vőlegénye bankár. - A bankárok tulajdonképpen csak a saját

pénzeteket előlegezik meg, ha látják, hogy amire hitelt vesztek fel, az biztos

üzlet, és a megelőlegezett pénzt visszafizetitek, csak éppen mindezért kamatot

számítanak fel. Ha a hitel lejár, akkor elmondják majd, milyen szerencsések is

vagytok, hogy ők vállalták a kockázatot. Biztosan tudod, hogy működik ez.

Meredith nevetésben tört ki.

- Lisa barátnőmre emlékeztetsz: ő sincs valami nagyon elbűvölve a

vőlegényem foglalkozásától. Az a véleménye, hogy Parkernek annyi pénzt

kellene nekem adnia bármikor, amennyire csak szükségem van, a vele járó

szokásos biztosíték nélkül.


34/325

Matt mosolya kissé elhalványult, amikor Meredith emlékeztette őt a vőlegénye

létezésére, majd megütközött, amikor a lány könnyedén hozzátette:

- Hidd el, már szakértője vagyok a banki hitelfelvételnek. A Bancroft’s már

teljesen eladósodott, sőt, őszintén szólva, én is.- Az mit jelent, hogy te is?

- Nagyon gyorsan terjeszkedtünk. Ha egy olyan bevásárlóközpontba

települünk, amelyet más létesített, akkor a költségeink alacsonyabbak ugyan, de

a bevételünk is. Ezért általában mi magunk építjük meg az egész plázát, és egy

részét bérbe adjuk másoknak. Ez viszont egy vagyonba kerül, ezért hitelt kellett

felvennünk.

- Ezt értem, de mi közöd van neked ehhez személyesen?

- A hitelfelvételhez biztosítékot kérnek - emlékeztette a férfit. - A Bancroft

Vállalat, beleértve ebbe természetesen az áruházakat is, már meg van terhelve. A

phoenixi áruház építésekor kimerültek a kereteink, nincs több biztosítékunk. De

tovább akartam menni New Orleansbe és Houstonba, így a részvényeimet és a

letétbe helyezett tőkémet ajánlottam fel biztosítékként. Egy hét múlva

harmincéves leszek, és attól a naptól fogva már én rendelkezhetek az

örökségemmel, amelyet a nagyapám hagyott rám.

Látta, hogy Matt a homlokát ráncolja, ezért sietve hozzátette:

- Nincs miért aggódni. A New Orleans-i áruház könnyedén törleszti a saját

hitelét, pontosan, ahogy számítottam. Így, amint a többi új áruház is tudja majd

törleszteni a hitelt, nincs miért idegeskednem.

Matt teljesen elképedt.

- Csak nem azt akarod nekem mondani, hogy amellett, hogy a saját

vagyonodat ajánlottad fel biztosítékként, még személyesen kezeskedtél a New

Orleans-i áruházra igényelt hitel visszafizetéséért is?

- Muszáj volt - magyarázta Meredith nyugodtan.

Matt, teljesen sikertelenül, megpróbált úgy beszélni, hogy ne úgy hangozzék,

mint amikor egy dühös professzor magasrendű tudása birtokában fennkölten

magyaráz a lemaradt diáknak.

- Ezt soha többé ne tedd! - figyelmeztette. - A saját pénzedet soha ne tedd fel

az üzleti ügyek érdekében! Mondtam már, hogy erre valók a bankok. A

kamatokból magas bevételre tesznek szert, hadd vállalják hát ők a kockázatot.


35/325

Ha a bevétel valami miatt gyengül, s a New Orleans-i áruház nem fogja tudni

fizetni a törlesztőrészleteket, akkor neked kell, és ha te sem tudod, akkor a bank

csődeljárást indít ellened.

- Nem volt más megoldás...- Ha a bank ezt mondta, akkor ott valami nem tiszta - szakította félbe Matt. -

A Bancroft Vállalat ismert, profitképes társaság. Egy banknak csak akkor van

joga azt kérni, hogy a vagyonoddal személyesen garantáld a hitelt, vagy a saját

tulajdonod tedd fel biztosítékként, ha egy ismeretlen cégről van szó, banki

történet nélkül. - Meredith szólásra nyitotta a száját, hogy ellenkezzen, de Matt

felemelte a kezét, hogy elhallgattassa. - Tudom, hogy megpróbálják kicsikarni a

személyes felelősségvállalást - tette hozzá -, szeretik, ha akár csak egy

közönséges lakás jelzáloghitelén is legalább ötven kezes aláírása szerepel, mert

így csökken az ő kockázatvállalásuk. De soha többé ne írj alá Bancroft’s-

kölcsönt a saját nevedben! Jutott eszedbe egyetlen pillanatra is, hogy a General

Motors ügyvivőit arra kérnék, hogy ők kezeskedjenek a cég vállalati hiteleiért?

- Nem, persze hogy nem. De a mi esetünk egy kicsit más.

- Naná, mert a bankok mindig ezt próbálják beadni! Egyébként, ki az ördög a

Bancroft’s bankárja?

- A vőlegényem... azaz a Reynolds Mercantile Trust - pontosította Meredith, s

a tűz fényében azt látta, hogy meglepetés és bosszúság suhan át a férfi arcán.

- Hát, nagy üzletet hozott össze neked a vőlegényed - mondta gúnyosan.

Meredith elgondolkodott, vajon a megjegyzést a férfi verseny-szelleme idézte-

e elő.

- Igazságtalan vagy - jegyezte meg csendesen. - Valamiről elfeledkeztél.

Vannak bankvizsgálók, akik a bankok által kibocsátott kölcsönöket ellenőrzik,

és most, hogy a banki ügyletek mindenhol lanyhulnak, a vizsgálók megdorgálják

azokat a bankokat, amelyek túl nagy összegű hitelt adnak egyetlen ügyfélnek. A

Bancroft Vállalat több százmillió dollárral adós a Reynolds Mercantile-nak.

Parker nem tudott több hitelt folyósítani nekünk, különösen most, hogy

eljegyeztük egymást, anélkül, hogy magára ne vonta volna a figyelmet, kivéve,

ha megfelelő biztosítékot tudunk nyújtani.

- Bizonyára lett volna egyéb is, amit fel tudtatok volna ajánlani biztosítékként.

Például az áruházi részvények.


36/325

Meredith felnevetett, és megrázta a fejét:

- Azt már mindet felajánlottuk, az apám is. Egyetlen családtagnak van már

csak nagyobb részesedése, amely nem került még felajánlásra.

- Kié?Meredith már szerette volna, ha a beszélgetés irányt vált, és a férfi ezzel a

kérdéssel most megteremtette rá a lehetőséget.

- Az anyám.

- Az anyád?

- Nekem is volt valamikor - emlékeztette a férfit szárazon. - A válóperes

végzés értelmében jelentős mennyiségű részvényt kapott.

- És az anyád miért nem ajánlotta fel a részvényeit a banknak? Az nem

befolyásolja az osztalékot, mert azt továbbra is ő kapja meg. A részvények

értéke napról napra növekszik csak azzal, hogy a Bancroft’s terjeszkedik és

prosperál.

Meredith letette a kezéből a jegyzeteit, s ránézett a férfira.

- Azért nem tette meg, mert senki nem kérte tőle.

- És nem bánod, ha megkérdezem, miért nem? - tudakolta Matt, s remélte,

hogy a lány nem veszi tolakodásnak a kérdést, ahelyett, hogy inkább segítene

megoldást találni.

- Azért nem kérte rá senki, mert valahol Olaszországban él, és sem az

apámnak, sem nekem nincs vele kapcsolatunk egyéves korom óta. - Amikor

Meredith azt látta, hogy a férfi minden érzelemmegnyilvánulás nélkül hallgatja,

hirtelen úgy döntött, hogy elmond neki valamit, amiről általában szívesen

megfeledkezett. A férfi reakcióját figyelve, mosolyogva mondta: - Caroline

Edwards volt... illetve még most is az anyám.

Amikor a férfi szemöldökei értetlenül összeugrottak, segítségképpen

hozzátette:

- Emlékezz vissza arra a régi Cary Grant-filmre, amelyik a Riviérán játszódik,

amelyben egy mesebeli királyság hercegnője megszökik...

A férfi mosolyából azonnal tudta, hogy most már tudja, melyik filmről van

szó, és ki a női főszereplő. Matt a szófán hátradőlve meglepetten rámosolygott.

- Ő az édesanyád?

Meredith bólintott.


37/325

Matt elgondolkodva hasonlította össze magában a mozisztárról meglévő

emlékeit Meredith tökéletes arcvonásaival. Meredith édesanyja gyönyörű volt,

de Meredith túltett rajta. Kifejező szeme ragyogott, s természetes eleganciáját

nem színésziskolában tanulta. Finom vonalú orrát és arcát egy szobrász ismegirigyelhetné, romantikus szája csókra ingerlő, ugyanakkor minden

mozdulata arra figyelmezteti a férfiakat, hogy megtartsák a három lépés

távolságot.

Még akkor is, ha az a férfi történetesen a férje...

Matt azonmód kiűzte ezt a gondolatot a fejéből, amikor megfogalmazódott.

Csak néhány hivatalos papír köti össze őket; a valóságban idegenek. Valaha

bizalmas kapcsolatban lévő idegenek, szólalt meg benne a kisördög, s Mattnek

hirtelen erőt kellett vennie magán, hogy ne bámuljon a lány pulóverének V

kivágásába. Ám oda sem kellett néznie. Ismerte a lány dús halmainak minden

milliméterét, amelyek most olyan kihívóan domborodtak ki a pulóveréből. Még

pontosan emlékezett a lány keblére abból az időből, amikor szenvedélyes

csókokkal borította, jól emlékezett arra, hogyan töltötte meg a tenyerét,

emlékezett bőrének puhaságára, a mellbimbók keménységére, illatára...

Bosszús lett, hogy a gondolatai hirtelen ilyen érzéki irányba kalandoztak el, s

megpróbálta megideologizálni, hogy benne is csak az a természetes érzékelés

támadt fel, amely minden férfiban, ha lát egy nőt, aki azzal a vonzó képességgel

rendelkezik, hogy egyszerre tűnik ártatlannak és csábítónak még egy sima

pulóverben és nadrágban is. Miután rájött, hogy szótlanul bámulja a lányt, sietve

újra felvette a beszélgetésük fonalát.

- Mindig is sokat töprengtem azon, kitől örökölted ezt a szép arcot. Isten a

tudója, nem az apádra hasonlítasz.

A lány meglepődött ezen a váratlan bókon, s egy mosollyal és enyhe

vállrándítással fogadta a dicséretet, mert nem tudott rá mit mondani, de a kínos

helyzetükhöz képest valójában jobban örült, mint ahogy az ésszerű lett volna,

hogy a férfi még mindig szépnek találja az arcát, pedig hamarosan betölti a

harmincat.

- Hogy lehet, hogy idáig nem is tudtam, ki az anyád?

- Nem sok időnk volt beszélgetni.


38/325

Mert el voltunk foglalva a szeretkezéssel, válaszolta Mattben egy belső hang, s

kényszerítette, hogy eszébe jussanak azok a forró, v�

judith mcnaught - paradise 1 - Édenkert 2

Documents