JÓTÉKONY KÖZGÁZ

Adományt gyűjtött a pápai "KÖZGÁZ" 10/A

osztálya a mentett állatkáknak, és délután

meglátogatta a Második Esély Állatmentő

csoportot, amire ők így reagáltak:

Nem tudom eléggé megköszönni a

kedvességüket, hogy idén is gondoltak ránk A

"kis állatkert" hatalmas boldogsággal fogadta a

diákokat, tanáraikat. Köszönöm a pólót , a

szívet melengető felirattal. Köszönjük a cuki

kutyusos perselyt (amelyben 5,560 Ft gyűlt

össze) és köszönöm Zsanett és Zsóka ajándékát

is!

PÁLYAORIENTÁCIÓS NAP A 80 éves KÖZGÁZ születésnapi rendezvénysorozatának kiemelkedően fontos állomása volt a november 30-án megrendezett pályaorientációs nap, melyen az alma máter öregdiákjainak (Egyházi Andrea, Czelleng Ádám, Kanozsai Gábor) életmeséit hallgatták tágra nyílt szemekkel, lélegzetvisszafojtva a tanulók, és neves előadók hozták el a diákseregnek munkájuk bemutatását, életük, hivatásuk érdekes pillanatait. A sok helyről érkező, színes-vegyes képet rajzoló előadók mindegyike pályája, szakmája elismert, nagy tudású képviselője, kiknek szavait valósággal itták a hallgatók. Benedek Gábor, Császárné Elek Veronika, Gombás Mátyás, Hauck Csaba, Horváth József, Kőszegi Gábor, Somogyi Erika, Szekeresné Markolt Zita, Unger

Timea és Varga Dóra profizmusukkal ejtették rabul közönségüket: felkészültségből, előadásból, munkaszerelemből jelesre vizsgáztak. A sokszor gépi kivetítésekkel tarkított, néha játékosságba áthajló, de mindenképp érdekfeszítő előadásokon a diákok kérdéseikkel is bombázták a vendégeket. Ügyes, lényeglátó, jövőtervező kérdések voltak ezek. Természetesen frappáns feleletekkel. Mozgalmas-izgalmas délelőtt volt, sokat tanulhatott mindenki. Az elhangzott témák átbeszélése órákon folytatódik majd. A pályaorientációs nap pedig jövőre. Ugyanígy. Profin, érdekesen, gördülékenyen, tartalmasan. KÖZGÁZ-os szervezéshez méltón.

A fennállásának 80. évfordulóját ünneplő pápai KÖZGÁZ egy hetes maratoni programsorozata szuprelatívuszokkal jellemezhető gálával zárult. A méltó befejezés méltó helyszínéül a pápai színház szolgált, melynek nézőtere a nagy fellépés előtt pillanatok törtrésze alatt zsúfolásig megtelt. A sok percet, órát, napot, kemény estéket és néha még álmatlan éjszakákat is kívánó felkészülés, munka, november utolsó napján hozta meg csillogó gyümölcsét: egy profin megkomponált, fegyelmezett játékú, színvonalas műsort. A felejthetetlen pillanatokat a KÖZGÁZ tagintézmény-vezetőjének, majd a város alpolgármesterének nyitó gondolatai vezették be, méltó „felütéseként” az estnek. A Jókai műveiből összeállított jelenetcsokorban a város pár

középiskolája képviseltette magát: mutatván, mindenki magáénak érzi Pápa híres szülöttjét, mindenki tisztelettel és nagy szeretettel adózik nagysága előtt, s nem utolsósorban: mindenki meg is akarta mutatni, miképp sikerült az íróóriás filmvásznon kopottig lejátszott szerepeit átélni, eljátszani. Az iskolák előadásait vastaps jutalmazta, az est végén állva köszönte meg a hálás nézősereg a felejthetetlen élményt. A KÖZGÁZ születésnapjának nem is lehetett más zárórendezvénye. Erről még sokáig fog beszélni, aki ott volt, sajnálni fogja, aki nem élte át a felemelő pillanatokat.

GÁLÁK GÁLÁJA

LÁMPAFÉNYNÉL A Jókai ünnephét egyik legizgalmasabb

programján vehettem részt. Az imént. Alig

pár perce jöttem ki a korhűn berendezett,

igazi olvasópavilonná varázsolt

díszteremből. Még friss az élmény.

Remegő, meleg, hálás, örömkönnyes. Sír a

lelkem, mert amit átélt, kevés ahhoz

foghatót tapasztalt az elmúlt ötven év

alatt. Diákok és kollégák gyűrűjében,

érdeklődő pillantásukkal övezve olvastam

fel egy szabadon választott Jókai műből.

Leülvén a kiemelt helyre, hevesebben

kezdett el dobogni a szívem, éreztem,

ereimben lüktet a vér, szám szóra nyílt, s

meg sem állt, míg végére nem értem az

olvasásnak. Gördülékenyen ment minden,

a betűk, szavak, szófogadón sorakoztak

előttem, kissé remegő hangom életre

keltette őket –s a történetet, melyet

csillogó szemekkel követett a hallgatóság.

Csend volt, csak a hangom ringatta a

vendégek figyelmét, segítette a képzelet

szárnyán szállni-láttatni az eseményeket.

Felemelő pillanatok voltak. Éreztem a

csodát. Jókai csodáját, a körülöttem lévők

ámulattal és alázattal teli figyelmét, a hely

szellemét. Méltó felolvasómaratonnal

ünnepelt a 80 éves pápai KÖZGÁZ. Soha el

nem feledem, hogy a részese lehettem.

Minden fiatalban felmerül a kérdés, hogy "Ki vagyok én?". Tudom, mert bennem is felmerült, ahogyan sok egyéb más is. Azonban csak nagyon kevesen vannak, akiknek van bátorságuk a kérdéseik nyomába eredni. Nekem volt bátorságom, és olyan szerencsésnek érzem magam, hogy időről időre meglelem a válaszokat, egy különleges segítő által. Bizonyára ez lehet az oka annak, hogy olyan fogékony, befogadó és érdeklődő vagyok Somogyi Erika HR-tanácsadó pályaorientációs és önismereti előadásaival szemben. A legelragadóbb élmény "pódiumon" látni egy szakmailag hiteles, magabiztos, nagy tudású hölgyet. Arra, hogy ismét részt vehettem egy ilyen előadáson, arra iskolám pályaorientációs napján került sor. Úgy érzem, hogy katarzisról nem csak magam nevében számolhatok be. Minden jelenlévőben megindult egy folyamat. Ezt onnan tudom, hogy a diákok arcára volt írva minden: értő figyelem, meglepettség, tettvágy. A közvetlen hangvétel, az előadás közbeni megerősítések arra sarkalltak minket, hogy kérdezzünk. És mi nem szégyelltük a kérdéseinket, kendőzetlenül fel mertük vállalni, amit érzünk, gondolunk, amit nehézségként élünk, élhetünk meg. Az előadáson valami megszületett. Úgy érzem, hogy amit átéltünk ott a teremben, a csoporttal, kollektíven éreztük, és láthatatlan kapoccsal kötött bennünket össze. Kapcsolatok születtek. Erről egy-egy kedves szó, mosoly, - amit váltunk egymással azóta nap, mint nap - tesz tanúbizonyságot. A tavalyi pályaorientációs előadáson Erika néni megkérdezte tőlem, hogy mi szeretnék lenni. Ekkor a válaszom az volt, hogy nem tudom. A kérdés most megismétlődött, de a válaszom a kívülállók számára meghökkentőbb lehetett. Mi sem bizonyíthatná jobban a magamban bekövetkezett változásokat, mint az idei válaszom. A közelmúltban megismertem egy Arany Jánostól származó idézetet, és automatikusan az egy évvel ezelőtt, Erika néni által feltett kérdés jutott eszembe, és az, hogy ma már minden gondolkodás nélkül is ezt felelném. Ekkor már tudtam, hogy lesz még lehetőségem módosítani a válaszom Erika néninek. Ez olyan dolog volt, amit megérez az ember. Azt is tudtam, hogy ez most fog bekövetkezni, és így válaszoltam: “Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.” Mert nem tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, de azt igen, hogy ebben a szellemben fogom alakítani a továbbiakat, ez pedig számomra mindennél fontosabb." Hiszek abban, hogy akarattal és szeretettel hegyeket lehet mozgatni. Ahhoz pedig, hogy éljem a szeretetet, meg kell újulnom, változtatnom kell. És én akarom a változást. Mert ahogy Erika nénitől egyszer olvastam, "megtisztelem magam azzal, hogy komolyan veszem az életem."

KI VAGYOK ÉN?

Leírhatatlan az élmény, amin keresztül mentünk a csodás csapatunkkal, most mégis megpróbálom elmesélni mi történt velünk. 17 évesen egy pápai gyerekként nem gondoltam volna, hogy eljuthatok valaha is egy másik kontinens országába. Teszem a dolgom, tanulok, tanítok, táncolok, szabadidőmet nem sajnálva robotolok magamért, a táncosaimért, a követőinkért és várom, hogy a rengeteg kitartás és küzdelem gyümölcsét megkaphassam. Úgy gondolom, ez a gyümölcs most érett meg annyira, hogy elfogyaszthassam. Az elmúlt egy hétben Kínában töltöttük el az időnket, ami egy hét alatt rengeteget kaptam az élettől, az országtól, a kultúrától, az ottani emberektől, más ország emberei, művészeitől és most hogy hazaértem nem lehetek elég hálás ezekért. Életem egyik legcsodálatosabb élményén vagyok túl, ebben biztos vagyok. Nem repültem még ez előtt, viszont az út után teljesen szerelmese lettem a repülésnek, az érzésnek, a kilátásnak. Érkezéskor hihetetlen embertömeg, forgalom, felhőkarcoló rengeteg fogadott minket, ami nekünk ismeretlen volt ilyen mennyiségben. Egy 9 milliós város volt az úticélunk aminek Hangzhou a neve. A reptéren Alyson várt ránk aki a kínai vezetőnk volt az egész utazás alatt. A több mint 10 órás repülőút után felszálltunk egy különjárat buszra és a városon belül két órát utaztunk a hotelünkig ami elé érve egy nagy csapat kínai hölgy táncolt, bulizott. Leszállva a buszról megrohamoztak minket a helyiek, rengeteg képet, videót készítettek rólunk, velünk, a gyermekeikkel, az idősekkel. A hotelba érve eszméletlen látvány fogadott minket, kényelemből és szabadságból nem

volt hiányunk. Az első kínai vacsoránk után megállapítottuk, hogy nem mindegyikünk szereti a kínai ételeket ízvilágot, a só, a sajt, az itthoni fűszerek hiánya néha már nagyon aggasztó volt. A megismerkedés után következett a szobák elfogalása, ahol jött a következő öröm, döbbentség az ottani gazdagság miatt. A szobából gyönyörű kilátás nyílt a város egyik legszebb részére. A megérkezésünk estéje után elkezdődtek eszméletlen gyorsan pörögni a napjaink, három csodás fellépésen vettünk részt, ezeket előzte meg az első napon a főpróba amit szintén eszméletlenül élveztünk. A fellépések után mindig városnézésre, kiállításra, tv showba kalaúzoltak el minket a helyiek illetve a programok szervezői. A pörgős és fárasztó napjaink után én személy szerint 7 napból háromszor végig szórakoztam, beszélgettem, táncoltam az éjszakát alvás nélkül. Megismerkedtünk és ezen felül nagyon jó barátságokat és kapcsolatokat alakítottunk ki. Csehekkel, Szlovákokkal, Kínaiakkal, Oroszokkal, Amerikaikkal illetve Thai Földiekkel is. Nekem az egész kirándulásunkból a nagyon közvetlen emberek fognak hiányozni, akik végigkísértek minket a napjaink 24 órájában. Az utolsó estét szintén alvás nélkül húztuk ki, méltó búcsút vettünk ettől a fantasztikus csodától, aminek a részesei lehettünk. Nagyon nehéz volt az elválás, könny tengereket hagytunk ott illetve az ottaniak is nálunk. Egy hét alatt hatalmas kötődés, család alakult ki a rengeteg ország között. Nem lehet viszont nem is szeretném összehasonlítani az ottani embereket, az ottani pörgős, vidám hangulatot, az ottani forgalmat, ételeket, épületeket, hangulatot az itthonival. Bódi Kornél

TÉLI ÜNNEPEK Számomra a télapó ugyanolyan fontos, mint a karácsony. Az ünnepeket rengetegen várják, mind a gyerekek mind a felnőttek. Ilyenkor a gyerekek már számolják vissza a napokat,s a felnőttek sem másképp. Ezeken az ünnepeken a gyerekek ajándékot kapnak a felnőttek pedig adnak,mindenki „jól jár”, hisz adni és kapni egyaránt nagyszerű. A szülőknek az a legnagyobb ajándék, ha láthatják a gyermekük boldogságtól csillogó szemét, izgatottaan csomagokat bontó kezét, örömsikolyaikat, örömkönnyeiket.. Karácsony egy jó alkalom,hogy másoknak segítsünk s hogy ajándékot adhassunk. Nagyszerű érzés másoknak segíteni vagy akár egy kis boldogságot csempészni a napjukba. Minél többen és többet adakozunk, annál jobb embernek érezzük magunkat,hisz jobb adni mint kapni. S majd ha később segítségre lesz szükségünk, visszakapjuk, biztos, azt a sok kedvességet amit másoknak adtunk.

“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.” (Goethe)

Zsidai Regina

HELLÓ KÍNA

SZECSKA-AVATÓ

A szecskaavató előtt pár héttel osztottuk ki az

előzetes feladatokat, amelyre nagy

lelkesedéssel, és odafigyeléssel készültek a

kilencedikesek. Az előzetes feladat témái a

Disney mesék voltak. A 9.Ny a Micimackóból, a

9.B Shrek-ből, végül a 9.A a Hupikék törpikékből

adott elő egy jelenetet. Egész álló nap a

jelmezben kellett lenniük az iskolában-mindenki

nagy örömére és némelyek nem kisebb

meglepetésére. A délutáni előadások is igazán

dicséretre méltóak voltak, sokat derültünk a

jeleneteken, szem nem maradt szárazon.. Ezt

követően csapatépítő feladatokban vettek részt

az iskola „elsőszülöttei”. A feladatok között

voltak vicces, és koncentrációt igénylő feladatok

is. Teljesítésük után, a három osztály közösen

mondta el azt az esküt, mely immáron IGAZI,

NAGYBETŰS „közgázossá” tette őket. Az idén

80. születésnapját ünneplő iskola ismét egy

csokor jó kedélyű, ügyes, fifikás, szellemes és

életvidám elsőssel lett gazdagabb. A

szecskaavató leggazdagabbja pedig, akik a

legtöbb pontot gyűjtötték, a 9.A osztályosok

lettek. Vidám délután, érdekes és emlékezetes

mosolymaraton volt az idei elsősavató is. A

sikeren felbuzdulva máris szerveződni látszik a

jövő….

Bárány Vivien

A nagyhírű, 80. évébe lépett pápai KÖZGÁZ szalagavató bálja idén is különleges esemény volt. Sok álmatlan éjszaka, több kilométernyi táncpróba, bevonulás-levonulás, torokköszörülés után egy profin megkoreografált-és kivitelezett „Nagy Mű” kápráztatta el az ünnepi percek szemtanúit. A protokolláris bevezető után az Ünnepeltek, a végzős diákok múltidéző műsorai következtek, melyeket szemkápráztató keringőik öleltek magasba, s tettek emlékezetessé. Humoros, életigenlésről, diákszívekről, szeretetről és háláról szóló produkcióikon felváltva sírt és nevetett a nagyérdemű. Az est igazi momentuma, a szalagtűzés az öröm és a büszkeség könnyeit csalta osztályfőnökök és diákok, családtagok és vendégek szemébe. Felemelő volt látni a sok martózblúzos, öltönyös fiatalt, ahogy büszkén „vették át” a diákéveik végét jelző szalagjaikat. Egy ölelés, egy mosoly pecsételte meg a még előttük álló utat, erőt adva, támogatva. Mint ahogy a tudás mellett erőt, hitet, szeretet kaptak az alma máterben eltöltött idő alatt véges végig, szüntelen, nap mint nap. Ennél értékesebb útravalót nem adhat egy iskola, mely jó szóval értékes tudással, emberi erényekkel vértezte fel hallgatóit. Vagy mégis: a szalagavató örömkönnyes, habos-babos pillanatait. Csodaperceket. Melyek melege a diákokat egész életükön át óvja, segíti, kíséri. Láthatatlan angyalként. A KÖZGÁZ angyalaként.

BÜSZKESÉG ÜNNEP

VICC Szentestén a kisfiú busás ajándékot kap, holott

tudja, hogy egész évben sok borsot tört a szülei

orra alá. Rá is kérdez, majd a szülő kénytelen-

kelletlen reagál:

Dicséretes az önkritikád fiam, de tudod, a mai

világban akármilyen rossz is vagy,

adókedvezménynek még mindig megteszed.

Kerper Anna vagyok, egy kis faluban élek a Bakony lábánál, Bakonykoppányon. Óvodás éveimet a szülőfalumban töltöttem, majd az Ugodi Német Nemzetiségi Általános Iskola tanulója lettem. Mikor a továbbtanulásra került a sor, sokat gondolkoztam, hogy melyik középfokú intézmény lenne a legjobb választás számomra mind oktatás minősége és az érdeklődési köröm alapján. Így került képbe a pápai KÖZGÁZ, amely már a nyílt napon megtetszett, és ekkor el is döntöttem, hogy ide fogom beadni a jelentkezésemet. 2017. augusztusában már, mint közgázos diák léphettem át az iskolai kapuit a gólyatábor keretein belül, ahol megismerve az osztálytársakat, az osztályfőnököt, Kati nénit, az iskola épületét és a diákéletet, tudatosult bennem, hogy a lehető legjobb döntést hoztam. Már elsősként is nagy lelkesedéssel vettem részt az iskolát érintő feladatokban és rendezvényeken, a diákszínpad tagja lettem, ahol nagyon sok meghatározó élménnyel lettem gazdagabb. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokkal nagyobb bátorsággal tudjam elvállalni a diákönkormányzat elnöki pozícióját. Nagyon örültem, mikor idén kiderült, esélyes vagyok erre a tisztségre. Egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg alkalmas vagyok-e erre a feladatra. Majd amikor megválasztottak, hatalmas önbizalmat adott az, hogy ennyire bíznak bennem a diáktársaim és tanáraim. Ez úton is szeretném megköszönni nekik a támogatást és a bizalmat! Arra gondoltam, hogy a motiváltságommal, ösztönözhetek mindenkit arra, hogy ha mindent megtesznek, bármilyen kitűzött célt elérhetnek az életben ☺ Szeretnék továbbra is aktívan részt venni a KÖZGÁZ-os diákélet eseményeinél és a „munkámmal” szeretném azt elérni, hogy minél többen élményekkel gazdagon hagyják el majd, szeretett iskolánkat!

JÓ VOLT SEGÍTENI

Kulisszatitkok megmondhatói sem tudtak

volna izgalmasabb, pezsgőbb, vibrálóbb

dolgot mesélni, mint amilyet volt

szerencsém átélni a KÖZGÁZ szalagavató

ünnepségén. Háttérmunkásként,

segítőként, izgő-mozgó, produkciók

sikeréért tüsténkedő, szürke

eminenciásként. Forgatókönyvvel a

kezünkben, egymás pillantásába,

fejbiccentésébe, kézjeleibe kapaszkodva

tudtuk, kinek, mi a dolga. Ment minden,

mint a karikacsapás. Minden szinten

szorgos-figyelmes tanár-és diáksegítők

egész hada igyekezett arról gondoskodni,

hogy a végzősök habos-babos

örömpillanatai hibátlanul, szépen,

felemelőn sikerüljenek. Ahogy ők várták.

Ahogy ők megérdemlik. Ahogy ők vágyták,

gyakorolták, készültek rá. Sok-sok hónapos

megfeszített munkával. S a nagy napon

beérett a munka: a gyümölcs édes lett,

mosolygós, örömkönnyes, igazi remekmű.

Mi, a háttérben is sokat tettünk ezért:

öltöztettünk, csapatokat dirigáltunk,

nyugtatgattunk, sorrendet néztünk.

Felelősségteljes, összehangolt, igazi

„férfimunka” volt, amit végeztünk.

Kipirulva, kifáradva, de büszkén és

örömmel ölelkeztünk össze, megköszönve

egymásnak a munkát. Érdekes élmény volt,

sokáig kísérni, melegíteni fognak a

csodatevő-hangyaszorgalmú pillanatok.

BEMUTATKOZÓ

A PÁPAI KÖZGÁZ SZALAGAVATÓJA

December 14., egy hóeséses este. A pápai Közgáz 59 végzős diákja készült élete egyik legmeghatározóbb eseményére, a szalagavatóra. 12. A, 12.B és 12. C osztályok ötletesebbnél ötletesebb jelenetekkel mutatták be, hogy mit jelent számukra iskolánk. A szalagtűzés mind mi dákok, mind szüleink számára a felnőtté válásunkat szimbolizálja. Mi, végzős diákok pedig büszkén hordjuk a Közgázos szalagot. Az este fényét emelte az osztályok keringője. Nehéz feladat lenne kiválasztani azt az osztályt, amelynek keringője mind közül a legszebb volt. Szüleink könnyes szemmel figyelték a nézőtérről ahogy táncolunk. A közel jövőben ránk egy nagyobb és nehezebb megmérettetés vár: az ÉRETTSÉGI. A szalagavató jelenti azt, hogy milyen hamar eltelt ez a 4 év, és hogy gyerekkorunk végéhez közeledünk. Sárközi Dominika, Nyári Hajnalka

Feladat

Segíts kijutni a

mikulásnak

labirintusból, hogy

megtalálja a

fenyőfát és oda

tudja tenni az

ajándékot. :)

Ha szeretnél az iskolaújságban megjelenni, hirdetni valamit Czobor Andrea

tanárnőnél lehet érdeklődni illetve engem (Benkő Dániel 11.B) is lehet kérdezni.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánunk!