Január 22. Vince

Szent Vince is vértanú volt, a IV. században élt. Magyar népünk szokásában a szõlõ és a borünnepe ez a nap, de ez nincs kapcsolatban a szent életével.

A falu népe ezen a napon borospincérõl borospincére járva áldomásozott. Voltak, akik szõlõ-vesszõt vágtak, s meleg szobában rügyeztették ki. Ha szépen kihajtott, abból jó bortermést jósoltak.Mohácson a János napon szentelt borral szõlõföldjük négy sarkát hintették meg a gazdák, a földszéleire pedig szenteltvizet hintettek.Az Ormánságban azt tartják, ha a Nap besüt e napon a borospincébe, akkor bõséges lesz a szõlõterméss a bor. Ilyenkor a pinceajtót kitárják.

Vince neve latin nyelven „gyõzedelmest” jelent. Legyõzi a tél sötét erõit, s a tavaszt hozza el. E napon tartják nászukat a madarak. Hajnalban, amikor hasad az ég, elkezdenek csiripelni, s

pirkadatkor énekbe kezdenek. Ezért nem volt szabad az erdõbe kimenni e napon, hogy senki megne zavarja a madarak nászát.

Megfigyelés:„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.” Ha olvad a hó e napon, jó szõlõtermés várható.„Ha fénylik Vince, tele lesz a pince.” Ha Vince napján süt a nap, jó bortermés várható.Följegyezheted, milyen ma az idõjárás, s nyáron figyeld meg, érdeklõdj, milyen idén a szõlõtermés.Igaznak bizonyul-e a megfigyelés?

132

január 21-22.

A régi falu életében a farsang farka elõtti csütörtök volt a kocsonyafõzõ csütörtök. E naponkilencszer kellett jóllaknia mindenkinek kocsonyával. Rosszullétigteleették magukat kocsonyával s mással. Mértéktelenek voltak amulatozásban, a Jóisten törvényét ilyenkor sokszor áthágták: kipróbál-ták, milyen Õnélküle: valóságos poklot jártak.

A mértéktelen mulatásból a három nap végére, a böjt kezdetéremindenkinek elege lett, csömört kapott önmagától is az ember. Mégisfontos, hogy ez így legyen, mert ki kell mulatni magunkból arosszaságot, hogy azután tisztult lélekkel kezdhessük a 46 napos böjtöt,s az Isten Fiával, Jézussal együtt szenvedve a mi lelkünk is föltámadjonmajd húsvét ünnepén.

(Molnár V. József nyomán)

A szõlõmûvelés és a borkészítés

A szõlõ levébõl készül a bor. A szõlõmûvelés tudományát õseink Ázsiából hozták magukkal.Világhírû, finom tokaji borunk keleti eredetû. Belsõ-Ázsia egy részét ma is Tokajnak nevezik.

A történetírók így írnak ázsiai õseinkrõl:

„(a magyarok)…Lakomához láttak és az egész napot lakomázva töltötték abban a sátorban, amelyszínekkel mûvészien tarkított selyemszövetekbõl volt készítve. Bort ittak ugyan, de nem olyat, amilyetnálunk szõlõbõl préselnek… valami más barbár édes itallal töltötték meg magukat.”

(Ménandrosz)

„…húst, halat, tejet, mézet ettek, és bõven volt fûszeres boruk.” (Anonymus)

Õseink tehát a szõlõmûvelés tudományában már igen járatosak voltak, amikor Árpád fejedelemvezetésével a Kárpát-medencét birtokba vették. Meglepetést is okoztak a többi népnek, mert Európá-ban csak a savanyú borokat ismerték.

A szõlõ a meleg, napos helyeket kedveli. Kárpát-hazánk napos domboldalai kiválóan alkalmasakszõlõtermesztésre. Ilyen Tokaj vidéke, a Mátra alja, a Badacsony dombjai, Szekszárd és Sopronvidéke s a villányi borvidék.De megterem a szõlõ az Alföld napos homokján is: a Duna-Tisza közén is termesztenek szõlõt.

Igen sok munka gyümölcseként kerülhet a bor az asztalunkra.Lássuk elõször, mit tesz a szõlõmûvelõ gazda, hogy szép szõlõje teremjen:Ha egy rügyes szõlõvesszõt az öreg szõlõrõl lemetszve ledugunk a földbe s rendszeresen öntözzük,

a rügyek kipattannak, s a vesszõ leveleket hajt. A föld alatt gyökeret ereszt a növény, azzal tudjaaztán a vizet s a tápanyagokat fölszívni. Egy év múlva kis vesszõnk már hajtásokat hoz, s a követ-

kezõ évben már virág és termés is lehet rajta.A szõlõsgazda sorba ülteti a szõlõtöveket, egymástól meghatá-

rozott távolságra, s több sor szõlõt ültet, aki igazán szõlõmûvelésselfoglalkozik. Sokszor egy egész domboldal egy gazda tulajdona.A szõlõt tavasz elején metszi, rendszeresen kapálja, öntözi, akártevõk ellen permetezi. A szõlõvesszõket karókhoz kötözivagy lugast nevel belõlük, hogy azok elbírják az egyre súlyosabbszõlõfürtöket. A vesszõket „kacsolja”: hosszú hajtásait vissza-vágja, a levelek tövénél növekedésnek induló kis hajtásokat letöri,hogy ne legyen túl sûrû a lombja, különben nem jut be a napsugár,s nem fejlõdik a gyümölcs.

Madárijesztõkkel ûzi el a lakmározókat, s gyakran fogad föl csõszt, aki vigyáza szõlõre, különben elõfordulhat, hogy nem az az ember szedi le, aki mûvelte sgondozta.

A kertben ültetett szõlõt gyakran neveli lugassá, ami árnyékot ad a nyári meleg-ben, s széppé varázsolja az udvart is.

A szõlõ a többi gyümölcsnél késõbb hozza virágát, s ígytermése is csak õszre érik be.A darazsak is szeretik az édes szõlõt, s elõfordul, hogyigencsak megdézsmálják.

A szüret ideje augusztus végétõl novemberig tart, tájanként máskor. A szõlõthátra vehetõ puttonyokba szedik.

133

január 22.

Puttony

134

január 22.

A szõlõszüret közös munka, a gazda elhívja ismerõseit is, s sok tréfával, vidámsággal telik a naps a puttony.A szüret végén nagy mulatságot tartanak. (Errõl a Mérleg havában olvashatsz.)Vannak olyan szõlõfajták, amelyeknek húsos, édes bogyója van, ezek a „csemegeszõlõk”, s ezeketgyümölcsként fogyasztjuk. A „borszõlõnek” lédús bogyója van, ezekbõl a fajtákból készítik akülönbözõ ízû borokat.

A borkészítés sem könnyû munka:A szõlõt a présbe teszik, s levét kinyomják. Így kapják a

tiszta szõlõlevet, a finom mustot. Ezt a borospincében levõhordókba teszik, s idõvel az erjesztõ baktériumok munkájánakhatására erjedni kezd. Az erjedés hatására gáz szabadul föl ahordóból. Ez a gáz nem tartalmaz oxigént, ezért igen veszélyes

az emberre. A gazda az erje-dés idõszakában alacsonyantartott égõ gyertyával megyle a pincébe. Ha a gyertyanem kap oxigént, elalszik, ekkor azonnal föl kell jönni a pincébõls szellõztetni kell, különben az ember megfulladhat. Erjedésidején ne menj le a borospincébe!A must erjesztése sem könnyû feladat, nagy szakértelmet kíván.

Amikor a bor letisztult (átlátszó lesz), „lefejtik”: másik hordóba töltik úgy, hogy a régi hordóaljára ülepedett „seprõ” az új hordóba ne jusson át. A bort ilyenkor megkóstolja a gazda.

Hogyan veszik ki a bort a hordóból?Régebben a Jóisten teremtette „lopótököt” használták erre:

üreges öblös része s hosszú, csöves szára van. A hosszú csõvégét a gazda a hordóba eresztette, az öblös részen pedig a lyukatszájba véve szívta föl a hordóból a bort a lopótök öblös részébe,s onnan az üvegbe vagy kancsóba csurgatta. Ma ugyanilyen alakúüvegedényt: a „lopót” használják a gazdák a bor hordóból valókivételére.

Vannak olyan hordók, amelyeknek az alján, oldalt van egylyuk, ami dugóval van elzárva. Amikor bort akar ereszteni a gazda a hordóból,

„csapra veri” a hordót: kihúzza a dugót, s gyor-san beleüti a csapot, amivel aztán annyi bort „csapol” belõle,amennyit akar.

Néhány hónap múlva újra lefejtik a bort, s így nyeri el véglegesállapotát, szép, átlátszó folyadék lesz.

Fehérszõlõbõl fehérbor készül. Híres fehérszõlõ fajtáink amuskotályos szõlõfajták, a Hárs-levelû és a Furmint.

A kékszõlõbõl készül a vörös-bor. Kékszõlõ a Kékfrankos, a

Kadarka. Többféle kékszõlõbõl készül a híres Egri bikavér.A bor íze a szõlõ fajtájától függ. Minden fajtának más zamata van.

Vannak száraz (fanyar ízû), félédes és édes boraink.Nem mindegy az sem, hogy milyen fából készül a hordó, amiben

késõbb a bort tárolják. A különféle fafajták más-más ízt adnak a bornak.

Lopó

Lopótök

Borospince

Szõlõprés

Borospincék

Ezeket a hordókat veri majd csapra a gazda(Szepesi Á. f.)

Világhírû borunk, a Tokaji Aszú aszúszemek fölhasználásával készül:Az aszúszem olyan szõlõszem, amelyet sokáig hagynak a szõlõtõn, s

olyanná zsugorodnak a szemek, mint a mazsola.Ezek a szemek mézédesek s zamatosak. A másféleszõlõbõl elkészített, kész bort öntik az aszúszemekre.Készítenek 3-, 4-, 5- és 6 „puttonyos” aszút. 3-, 4-, 5vagy 6 puttonnyal töltenek a hordóba az aszúszemek-bõl, s ezt meghatározott mennyiségû borral öntik le.Minél több van benne az aszúból, annál töményebb,édesebb s értékesebb a bor.

Ha a bor levegõt kap, megsavanyodik. Ezért is tárol-ják a borokat zárt hordókban. Kivétel ez alól a tokajibor, mert az nem romlik meg a levegõn. S minél öregebbaz aszú bor, annál töményebb és édesebb lesz, s az értékeis annál nagyobb.

Nemhiába világhírû, nincs is nála finomabb bor! Felnõtteknek is csak kevésajánlott, mert igen erõs bor, hamar leveszi az embert a lábáról.

A Tokaji Aszút kis mennyiségben orvosságként is használják több betegségre.Minden bor kis mennyiségben testi-lelki egészségünkhöz szükséges, nagy

mennyiségben azonban ártalmas, tönkreteheti az ember egészségét s a családbékéjét.

Megismerhetted, a gazdának milyen sok munka, amíg a bor asztalunkra kerül. Nemhiába éppena bort változtatta át Jézus az Utolsó vacsorán az Õ vérévé. A szõlõ is áldozatul adja magát azemberért, mint ahogy Jézus is ezt tette értünk. Ezért is becsüljük meg a bort, s felnõve is mértékkelfogyasszuk!

135

január 22.

Aszúszemek

Ez egy igencsak öreg TokajiAszú (Szepesi Á. f.)

A Tokaji Aszú orvosság