KRÓNIKA

Csuka Zoltán

(1901-1984)

Hihetetlenül gazdag, hosszú az az Életív, amely az irodalomnak, az irodalompolitikának és főleg a kelet-közép-európai népek megértésének harcos művelőjére jellemző. Tizennyolc éves volt, amikor a Diák című lap szerkesztőjeként fellépett (a lap-, a folyóiratszerkesztés egyébként is szenve­délye volt), és írógépe a magyar és a délszláv írók körében legendás hírű érdligeti Napházban még röviddel halála előtt is kopogott. Mint író, mint költő magáévá tette annak a nem könnyű kornak, amelyet átélnie adatott, minden világnézeti és esztétikai problémáját. 1920-ban a közismert politikai okok miatt kénytelen volt a magyar határon túlra, a jugoszláviai Vajdaságba emigrálni. Mint újság­író, mint költő és a szerb-horvát nyelv tökéletes elsajátítása után mint műfordító indult el a szom­széd népek, főleg a magyarok és délszlávok közeledésének, jobb megértésének útján. A jugoszláviai magyar irodalom érdekében Szenteleky Kornéllal karöltve ugyancsak az egymás mellett, szimbió­zisban élő népek kézfogásának híve volt. Amikor 1933-ban visszaköltözött Magyarországra (Buda­pestre), gazdag munkásságát az itt bemutatott szellemben folytatta. Népszerű folyóirata volt a Lát­határ, amelyben a magyarok és a velük szomszédos népek viszonyát és a Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia területén élt magyar kisebbségek problémáját tárgyalta. Nem volt az említett kérdé­seknek olyan szakembere, aki a munkatársa ne lett volna. A magyar-délszláv filológiai kapcsolatok ápolásának sajnálatosan rövid életű, de annál színvonalasabb és annál nagyobb jelentőségű folyóira­tát, a Jugoslavensko-Madarska Revijá-t is ő szerkesztette.

A magyar szlavisztika története szempontjából igen jelentős műve, a budapesti Gondolat ki­adónak a szomszéd népek irodalmáról szóló sorozatában megjelent A jugoszláv népek irodalmának története című kézikönyve, amely szuggesztív stílusban megírt népszerűsítő munka ugyan, magyar nyelven viszont első ízben tekinti át a három délszláv (a szerb, a horvát, a szlovén) irodalom fejlő­dését az V-VI. század fordulójától, kezdve egészen az 1945-ben kezdődő új korszak kezdetéig.

Ezért nagy hibát követnénk el, ha Csukát mindössze a délszláv népek, a szerbek, horvátok, délszlovének, macedónok irodalmának tolmácsotójaként tartanok számon. Fáradhatatlan, munkás egyénisége mégiscsak ezen a területen alkotta a legmaradandóbbat. Mindazt, ami az ő fordításában magyarul megjelent, egy ilyen rövid megemlékezésben nehéz lenne, nem is lehet a teljesség igényével felsorolni Azt azonban föltétlenül meg kell említenünk, hogy Miroslav Krleza: Balade Petrice Ke-rempuha című balladaciklusának fordítása korunk magyar műfordításirodalmának egyik kitűnő remeke.

Amilyen műgonddal fordította a délszláv líra remekeit (például Krleza mellett a Gustav Krklec-éit, talán még tökéletesebben adta vissza a délszláv prózát, például a Nobel-díjas Ivo Andric Na Drini cuprija és Travniéka krónika c. művét, valamint MiloS Crnjanski Seob c. regényét.

Az említett Krleza-fordítás mellett másik nagy fordítói és magyar költői teljesítménye a crnagorai költő fejedelem, Petar Petrovic NjegoS Gorski Vijenac (1847) című drámai költeményének átültetése -.Hegyek koszorúja címmel.

A szlovák írásbeliség magyar műfordításirodalmát is gazdagította: Fényes a tűz lángja című szlovák népballada-fordításait kétszer is kiadták: egyszer Budapesten, másodszor pedig Pozsonyban.

Óriási méretű és magas színvonalú munkásságáért tisztelettel hajtjuk meg a fejünket Csuka Zoltán emléke előtt. Nem volt könnyű élete. Elveiért, az emberségért minden fenntartás nélkül, - a maga szelíd modorával is ki tudott állni. Ezért kellett 1950-1955 között koholt vádak miatt rabos­kodnia. Erkölcsi elégtétel számára, hogy aki ismerni akarja Kelet-Közép-Európa irodalmi fejlő­dését, az ő neve és műve nélkül semmiképpen sem boldogulhat.

Sziklay László

538

A magyar reneszánsz udvari kultúra Tudományos ülésszak (Pápa, 1984. május 15-19.)

Az ülésszakot az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának és Pápa Város Tanácsának védnöksége alatt rendezték: az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz-kutató Csoportja, a budapesti, a debreceni, a pécsi és a szegedi egyetemeknek a régi magyar irodalmat és művelődést kutató tanszékei.

Az udvari kultúra vizsgálata a magyar reneszánsz-kutatás hagyományosan kedvelt tárgya, és Szerb Antal, Angyal Endre és sok más tudós két világháború közti tevékenysége óta a munka meg­szakítás nélkül folyt. Annak, hogy most az udvari kultúra egy teljes konferencia tárgya lett, több oka van. Az utóbbi években Európa-szerte kedveltté vált ennek a témának a vizsgálata. Sürgető feladat tehát az új eredmények összevetése az eddigi magyar szakirodalommal. Szükséges volt a magyar udvarok pontos historiográfusi feltérképezése. Az alapkutatások és az elméleti munkák szembesítése világossá tette, hogy nem mindenütt volt udvari kultúra, ahol udvartartás létezett. Lé­nyeges kérdés az is, hogyan helyezhetők el a magyar királyi és főudvari udvarok - a most már egyre élesebben kirajzolódó — európai körképben.

Magyar szempotból sem volt érdektelen megvitatni az udvariság mibenlétének, ideologikumá-nak elméleti vonatkozásait. Finomult az a régebbi nézet, mely szerint az elit kultúra nem más, mint a népkultúrával élesen szemben álló ellenkultúra. Ujabban az udvari művészetet és civilizációt a tágan értelmezett közkultúrából kiemelkedő formációként szemlélik, mely fokozatos elkülönülés során vált a kevesek kultúrájává.

Az ülésszak megnyitója május 15-án, kedden este a Petőfi Gimnázium dísztermében volt. Szabó László, Pápa Város Tanácsának Művelődésügyi osztályvezetője üdvözölte a résztvevőket. A várost bemutató rövidfilm megtekintése után Kövy Zsolt igazgató vezetésével munkatársaink meg­tekintették a Református Tudományos Gyűjteményt.

Május 16-án délelőtt R. Várkonyi Ágnes elnöki bevezetője után került sor az első ülésre, melyen két előadás hangzott el: Klaniczay Gábor: Udvari kultúra és civilizációs folyamat Zemplényi Ferenc: A középkori udvari kultúra funkcióváltozása a reneszánszban

Május 16-án délután, Benda Kálmán elnökletével az alábbi előadások kerültek felolvasásra: Zombori István: II. Lajos udvara Szydtowiecki kancellár naplója alapján Rekettyés Mária: Thurzó János boroszlói püspök udvartartása Barta Gábor: Humanisták I. János király kancelláriájában Ács Pál. Udvar- és felsó'bbségbírálat a magyar reformáció korai szakaszában

Május 17-én délelőtt, mikor Bitskey István volt az elnök, az alábbi előadások hangzottak el: Koppány Tibor: Nádasdy Tamás udvara és az építészet Szabó András: Mágocsy Gáspár és András udvara Ambrus Katalin: A XVI-XVIL század főúri életmódjának tükröződése két udvari drámában: Szép

magyar komédia, Constantinus és Victoria Galavics Géza: A magyar királyi udvar és a képzőművészet a késő reneszánsz idején

Május 17-én délután Keserű Bálint elnökletével a következő előadásokat olvasták fel: Virágh László: A zene funkciója a magyar reneszánsz társadalomban Székely Júlia Anna: Az udvari tánc Petneki Anna: Intrada. Az ünnepélyes bevonulás formája és szerepe a kelet-közép-európai fejedelmi

és főúri udvarokban Szabó Péter. A holttest szimbolikus vonzásköre az uralkodói temetéseken

Május 19-én délelőtt Tarnai Andor volt az elnök. A következő előadások hangzottak el: Bartók István: A gyulafehérvári fejedelmi udvar és az ifjú Báthory Zsigmond Balázs Mihály—Monok István: Történetírók Báthory Zsigmond udvarában Trócsányi Zsolt: Az erdélyi udvar szervezete a Báthoryak korában (Az előadást a szerző betegsége

miatt Klaniczay Tibor olvasta fel) Benda Kálmán: Bocskai István székhely nélküli fejedelmi udvara

539

Jankovics József: Udvarellenesség a XVI-XVII. század fordulóján Május 19-én délután Klaniczay Tibor elnökletével a következő eló'adásokat olvasták fel:

Kovács József: Esterházy Miklós udvara és a nyugat-magyarországi reneszánsz Bitskey István: Pázmány udvara Bobrovszky Ida: Bethlen Gábor udvara és a művészet Péter Katalin: Udvari kultúra és a kalendárium. Egy esettanulmány:I. Rákóczi György

Az ülésszak keretében május 17-én este a Virágh László vezette Ars Renáta-együttes adott nagysikerű hangversenyt. Május 18-án az ülésszak résztvevői Koppány Tibor és Galavics Géza vezeté­sével tekintették meg a környék műemlékeit (Árpás, Mihályi, Pápóc, Celldömölk, Jánosháza, Som­lyó vára, Hanna, Döbrönte).

Az ülésszakon elhangoztt előadások többsége a Gondolat Kiadó gondozásában hamarosan kü­lön kötetben fog napvüágot látni. A kötetet R. Várkonyi Ágnes szerkeszti.

(összefoglalta: Székely Júlia Anna)

Oltványi Ambrus jutalomdíj

A XIX század kutatói számára - Oltványi Ambrus kívánságára - alapítvány létesült. Célja a XIX. századi - ennek hiányában az azt megelőző korokból származó - szövegkiadá­

sok gondozásában végzett eredményes munka (textológia) jutalmazása. A jutalomdíjból évente egy, arra érdemesnek ítélt személy részesíthető. Kiemelkedő munkásság

esetén a jutalomdíjat ugyanaz a személy többször is megkaphatja. A jutalomdíj odaítélésére egy három tagú bizottság jogosult, amelynek elnöke az Egyetemi

Könyvtár Főigazgatója, tagjai a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai közül a bizottság elnöke által felkért két szaktekintély.

A jutalomdíj átadására minden év szeptember 30-án Oltványi Ambrus halálának évfordulóján kerül sor. A díj összege a kétszázezer forintos alapítvány évi 9%-os kamatának 80%-a.

540

IRODALOMTÖRTÉNET

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóirata •

Főszerkesztő: Nagy Péter

A magyar irodalom s ezen belül főleg a huszadik századi s a mai szocialista magyar irodalom alakjainak és műveinek, problémáinak, folyamatainak és eredményeinek vizsgálatá­val foglalkozó tanulmányokat, cikkeket, ismertetéseket közli. Fontos célja, hogy az irodalomtörténet elvi és gyakorlati kérdéseinek tárgyalásával elősegítse az egyetemi és iskolai irodalomoktatás korszerűsítését, tágabb irodalmi látókör

kialakítását.

Alapítva: 1912 Magyar nyelven

Megjelenik évente 1 kötet, 4 jüzetben Évi előfizetési díja: 120,— Ft

Előfizethető a Posta Központi Hírlap irodánál Budapest, József nádor tér 1. 1900 Pénzforgalmi jelzőszám: 215-96162

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Az Akadémiai Kiadó és Nyomda közleménye

Tudományos ülésekre, konferenciákra, kongresszusokra és egyéb rendez­vényekre kiadónk díjtalanul vállalja szakosított kiadványjegyzékek össze­állítását raktári készlete alapján, magyar és idegen nyelvű kiadványaiból. Az igényeket a témakör, a várható létszám, a helyszín és az időpont, illetve időtartam megjelölésével kérjük, legalább 15 nappal előbb bejelenteni szíveskedjék a. Kiadó Kereskedelmi osztályán (1363 Budapest, Alkotmány u. 21. tel.: 111-010).

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István

A kézirat a nyomdába érkezett: 1984. Vi. 4. - Terjedelem: 12,6 (A/5) ív 85.13387 Akadémiai Kiadó és Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Hazai György

COflEP>KAHHE Mupe, M.: HcTopim oflHoro pii<})MOBoro pyma (nép — szép — kép — ép . . . tép) 399 TaKcnep-Tom, 9.: CenxajiOM H FleuiT (Ka3HHiin 11 HaraHaromnö Bbix<wm> HayiiHi.ni

CÖOpHHK 427 KÜAMÜH / / . , JJb.: O jiHTepaTypHux KOHi<ypcax AKa^emun (1857 1867) 440

J^oRyivieHTauHH

Teanamu, M.: na^yaHCKaji pyi<onncb Mnxan Cmpaa — «Hystoria eliberationis . . . Fran-cisci Perenniio 458

Bopiua, r.: Marepnajibi K CTHXOTBOPHOÍÍ canipe o >Kenu;nHax nofl na3BaHueivi «3epi<ajio» 470 PeŰ3iimep, fi.: H3 nen3BecTH0Ü enixoTBopHOÍí pyKonucn HHoma BanaHii 480

MacTepCKafl

Jlaeuoxam, U.; HcTopnyi KPHTHKH H (Jmjiojionm 499

OÖ30p

ríHCbjvia SHApe AAH I—III (Be3ep, 9.) 518 JlopaHA BeHKé: <t>epeHii, Ka3HHU,u u ero anoxa B BeHrepcKOM H3bii<03HaHHH (<Ppud, M.) 521 ÍIöCTH>KeHHH H npoQjieMbi B HCTopnH TeaTpa (KepeHU, 0.) 524 /JbépBb Flocnep: O T COMHCHHH K BO3MO>KHOCTÍIM (U. MwA/iep. fi.) 527 OepeHu; BoTKa—KaJiiwaH Bapra : EHüjmorpadwíi HCTopiiii BeHrepcKOÜ JiirrepaTypbi

1905-1945 (JIÜXTTIMÜHH, T.) ^ 530 Jlaííoui KaHTop: OcMbicJiemie oTcyTCTBHíi (ATTuvia PícoKecj) BTpaHCHJibBaHHii) (Tamu,Fí.) 533 Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Universitatis Budapestinensis (EopyiWK, H.) 535

XpOHHKa

Terjeszti a Magyar Posta

Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál ( K H I 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy posta­utalványon, valamint átutalással a P K H I 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest V., Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010).

Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Budapest V., Váci utca 22. Telefon: 185-881), a P K I I I Hírlapboltjában (1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116-269) és minden nagyobb árusítóhelyen.

Előfizetési díj egy évre: 114— Ft

1 szám ára: 19— Ft

Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest Pf. 149.

Ára: 19 Ft Előfizetés egy évre: 114 Ft ISSN 0021-1486

SOMMAIRE Imre, M.: L'histoire d'un topos de rime (nép — szép — kép — ép . . . tép) 399 Taxner-Tóth, E.: Széphalom et Pest (Kazinczy et les débuts de la revue Tudományos

Gyűjtemény — Collection Scientifique) 427 Kálmán C , Gy.: Sur les concours littéraires de l'Académie (1857 — 1867) 440

Documents Téglásy, I.: Le manuscrit de Padoue de Mihály Sztárai: «Hystoria eliberationis. . .

Francisci Perennii* 458 Borsa, G.: Contributions á la poésie intitulée «Tükör», destinée á railler les femmes 470 Reisinger, J.: Les manuscrits des poémes inconnus de János Batsányi 480

Atelier Dávidházi, P.: Histoire de la critique et philologie 499

Revue Les lettres d'Endre Ady. Vols I —III. (Vezér, E.) 518 Benkő, Loránd: Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudomány történetében (Ferenc

Kazinczy et son époque dans la science linguistique hongroise (Fried, I.) 521 Résultats et problémes dans l'historiographie du théátre (Kerényi, F.) 524 Poszlei, György: Kétségektől a lehetőségekig (Des doutes aux possibilités) (P. Müller, P.) 527 Botka, Ferenc Vargha, Kálmán: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1905 — 1945.

(Bibliographie de l'histoire littéraire hongroise de 1905 á 1945.) (Lichtmann, T.) 530 Kontár, Lajos: A hiány értelmezése (József Attila Erdélyben) (L'interprétation du manque.

Attila József en Transylvanie) (Tasi, J.) 533 Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Universitatis Budapestinensis (Borzsák, I.) 535

Chronique