irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak · v created by xmlmind xsl-fo converter. s....

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak

S. Horváth, Géza

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak S. Horváth, Géza

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom

S. Horváth, GézaBevezetés az Irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak című antológiába .... v 1. Kulcsszavak .................................................................................................................................... 1 2. A TEREMTŐ SZÓ HAGYOMÁNYA ........................................................................................... 2

1. Az irodalom természeteWellek, RenéWarren, Austin ........................................................... 2 2. Nyelv és Lélek (Részletek)Kosztolányi, Dezső .................................................................... 6

2.1. Ábránd egy szóról ..................................................................................................... 6 2.2. A! - ASZÓ ................................................................................................................ 7 2.3. Öreg szavak .............................................................................................................. 8 2.4. Szók ........................................................................................................................ 10 2.5. Ha más nyelven... ................................................................................................... 10 2.6. Az anyanyelv édessége és végtelensége ................................................................. 10 2.7. Halhatatlanságunk .................................................................................................. 11 2.8. Ige ........................................................................................................................... 12

3. Magyar szólásaink és a folklore (részletek)Berze NagyJános ............................................. 13 4. Szokásmondások. Nyelvünk művelődéstörténeti emlékei. (Részletek)KertészManó ......... 17 5. SzóhagyományThienemannTivadar .................................................................................... 29 6. NévmágiaSolymossySándor ............................................................................................... 32 7. Nevek (szócikk) .................................................................................................................. 41 8. Kratülosz (Részletek) .......................................................................................................... 43 9. DionüszoszFrazerJames G. ................................................................................................. 55 10. Mitológia ........................................................................................................................... 59 11. Mi a mitológiaKerényiKároly ........................................................................................... 65 12. Az ismeretlen népmeseHontiJános .................................................................................... 72 13. A titokzatos erdőVlagyimirPropp ..................................................................................... 83 14. Függelék .......................................................................................................................... 102

14.1. A Főnix mitologémája az Ivan Iljics halála című elbeszélésben (Részlet)Téren, Gyöngyi

...................................................................................................................................... 102 15. Ajánlott irodalom ............................................................................................................ 109

3. Az írás és a szöveg kultúrája ...................................................................................................... 110 1. Írás (szócikk) ..................................................................................................................... 110 2. Írásrendszer és írásos kultúraAssmann, Jan ...................................................................... 112 3. Phaidrosz (részlet) ............................................................................................................. 115 4. Az írásbeliség kritikája a PhaidroszbanSzlezák, Thomas A. ............................................ 119 5. Hüpomnémata. (Részlet a Megírni önmagunkat című tanulmányból.)Foucault, Michel .. 123 6. „Hermeneuein-hermeneia‖ – Ókori szavak használatának mai jelentőségePalmer, Richard E.

125 7. A kánon - a fogalom tisztázásaAssmann, Jan ................................................................... 135 8. Ajánlott irodalom .............................................................................................................. 142

4. Poiészisz - litterae: az irodalmiság történeti szemantikája .......................................................... 144 1. Az istenek születése (Részlet) ........................................................................................... 144 2. A költészet a görög költők és a teoretikusok felfogása szerintMarót, Károly ................... 146 3. Poétika. Első rész (1-5. fejezet) ......................................................................................... 153 4. BOLONYAI Gábor: Kommentárok Arisztotelész Poétika című művéhez [1. „A költői alkotás

mestersége‖. 2. A költészetet megteremtő két ok 3. Mesterségbeli tudás és tapasztalat. 4. Mimészisz.

5. Katharszisz.]Bolonyai, Gábor ........................................................................................... 156 4.1. "A költői alkotás mestersége" ............................................................................... 156 4.2. A mimészisz ......................................................................................................... 159 4.3. Mesterségbeli tudás és tapasztalat ........................................................................ 160 4.4. Katharszisz ........................................................................................................... 161 4.5. A költészetet megteremtő két ok .......................................................................... 162

5. A Poétika szöveghagyománya és utóéleteBOLONYAI, Gábor ........................................ 163 6. A magyar „literatúra‖ szó történeteSzili, József ................................................................ 169 7. Ajánlott irodalom .............................................................................................................. 176

5. Szerzők ....................................................................................................................................... 177 1. BERZE NAGY JÁNOS (1879-1946) ............................................................................... 177 2. JAMES GEORGE FRAZER (1854-1941) ........................................................................ 177

Irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak

iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

3. HONTI JÁNOS (1910-1945) ............................................................................................ 177 4. KERÉNYI KÁROLY (1897-1973) ................................................................................... 177 5. KERTÉSZ MANÓ (1881-1942) ....................................................................................... 178 6. VLAGYIMIR JAKOVLEVICS PROPP (1895-1970) ...................................................... 178 7. SOLYMOSSY SÁNDOR (1864-1945) ............................................................................ 178 8. THIENEMANN TIVADAR (1890-1985) ........................................................................ 178

v Created by XMLmind XSL-FO Converter.

S. Horváth, GézaBevezetés az Irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak című antológiába A Pannon Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán 2001-től kezdve oktatjuk az Irodalom- és

művelődéstörténeti alapfogalmak című propedeutikai tárgyat, amely az irodalom alaptényezőit, valamint az

irodalomról való gondolkodás elemi kategóriáit mutatja be (nyelv, szöveg, írás, alkotás, szerző, olvasás)

történeti változásuk folyamatában. A stúdium célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek az irodalomértés nyelvi

és kulturális előfeltételezettségével: az irodalmi alapfogalmak jelentés- és kultúratörténeti hátterével, az irodalmi

hagyomány önértelmező nyelvével, e metanyelv alapszövegeivel, valamint az irodalmi jelenség materiális

hordozóival, közvetítőivel és intézményeivel. Nem csupán arról van szó, hogy az irodalomértés alapvető

fogalmait történetileg változó kategóriákként tárgyaljuk, hanem sokkal inkább annak tudatosításáról, hogy az

irodalmi jelenség létmódjához szorosan hozzátartoznak azok a fogalmak és kategóriák, amelyekben magát az

irodalmi jelenséget elgondoljuk, valamint azok a hordozók és közvetítők, amelyeken keresztül befogadjuk és

értelmezzük. Ez az elemi fogalomalkotás és befogadás az adott kulturális-társadalmi közösség nyelvhasználatán,

konvencióvilágán, interpretációs hagyományán, valamint kulturális intézményrendszerén alapul. A fogalom

megalkotása ugyanis mindig egy szubjektum (kollektív szubjektum) megértő és önértelmezési aktusa, a fogalom

szemantikájában a megértés körülményei és nyelvi alapjai is benne foglaltatnak. E nyelvi-kulturális

konvencióvilág megismerése annak a tudatosításához vezethet, hogy mind az irodalom, mind az irodalomra

kérdező nyelv alá van vetve a nyelvi-kulturális megelőzöttségnek. Amikor a kérdező szubjektum a „mi az

irodalom?‖ kérdést a „mi a literatúra?‖, mi a poiészisz?‖ stb. kérdésekkel helyettesíti, voltaképp saját kérdező

nyelvének reflektálásába kezd, így téve eleget a „megismerés újra-megismerésére‖ vonatkozó filológiai

igénynek, valamint a múlt fogalmai és a saját gondolkodásunk közti közvetítés hermeneutikai igényének. A

fogalmak és kategóriák történeti tárgyalása ezért nem valamiféle definitív-normatív autoritás jegyében történik,

sokkal inkább a fogalomalkotás és a nyelviség kapcsolatának bemutatására épül. Tegyük hozzá: az irodalmi

alapfogalmak teoretizálása – különösen a 90-es évek irodalomelméleti fordulata óta – modern irodalomértésünk

mindennapos gyakorlatává vált a hazai felsőoktatásban, míg e fogalmak jelentés- és kultúratörténeti hátterének

feltárásáról mindez korántsem mondható el. Holott a mai irodalomelméletírás jelentős mértékben épp a történeti

anyag újraértésére és teoretizálására épít (elég ha a platóni íráskritikára gondolunk, illetve az írás teoretizálására

például J. Derridánál, P. de Mannál és másoknál; a mimészisz és poiészisz újraértésére például P. Ricoeurnél; a

foucault-i/barthes-i szerző funkcióra; vagy az olvasás jelentőségére U. Econál és W. Isernél stb.).

A fogalmak vizsgálata a következő témakörök köré csoportosul:

I. A teremtő szó hagyománya (a nyelv fenomenális és materiális létmódja a kultúrában; „világképünk‖ nyelvi előfeltételezettsége; a Név és a Logosz; a beszéd performativitása a kultúrában: a kimondott szó valósága;

figurativitás a mindennapi beszédben és az archaikus beszédműfajokban (mágia, ráolvasás, találósok,

termékenységvarázslás, mítosz); az idegen szó a kultúrában; a nyelvi képzetek műfajlétesítő potenciája

(szólások, mesék); az elbeszélés kultúrája és műfajai: mese, mítosz, legenda; a fiktív történet archaikus

szemantikája és poétikája

II. Az írás és a szöveg kultúrája (a jelek kultúrája és archeológiája; a látható nyelv; szöveg és interpretáció: az írás és az értelmezés kulturális technikái; a szöveg a kultúrában és a kultúra szövegei

III. Poiészisz – litterae: az irodalmiság történeti szemantikája (a poiészisz és a literatúra jelentésköre és az irodalmi gondolkodás kezdetei).

A gyűjteményes kötetben szereplő anyagokat öt év tanítási tapasztalata alapján válogattuk össze. A válogatás

szempontjai között ezért nem csupán a tárgykör minél alaposabb és sokoldalúbb megragadása szerepelt, hanem

az is, hogy a szemináriumokon mely szövegekkel tudtak dolgozni a – zömmel elsőéves – filológushallgatók,

mely szövegekkel szemben tudtak kérdéseket megfogalmazni, mely szövegek szólították meg őket. Az anyag

feldolgozása gyakorlati foglalkozás keretében történik, így a tárgy célja és metodológiája összhangba hozható: a

fogalmak definitív-deskriptív magyarázata helyett a fogalmak szövegértelmezéseken keresztüli elsajátítása és

újraértése zajlik. A filológiai újraértelmezésének igénye: a szövegek olvasása, értelmezése A kötetben

törekedtünk rá, hogy a két világháború közti magyar tudósnemzedék képviselőitől is válogassunk

szemelvényeket (Thienemann Tivadar, Solymossy Sándor, Kertész Manó, Kerényi Károly, Honti János, Berze

S. Horváth, GézaBevezetés az Irodalom- és művelődéstörténeti

alapfogalmak című antológiába

vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Nagy János, Marót Károly, Horváth János). Szándékunk az volt, hogy a jövő filológusnemzedéke

megismerkedjen a hazai filológiai hagyomány európai szintű képviselőinek gondolati teljesítményével.

Veszprém, 2007. július

1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1. fejezet - Kulcsszavak A, Á: Adonisz-kert, aition, aitologia, alliteráció, anagramma, antropogonikus mítosz, antropomorf,

antropomorfizáció, anyanyelv, apokrif, archetípus, attribútum1, attribútum2

B: babonás elbeszélés, beavatási rítus, belső forma, betűírás

C,Cs: Charisok

D: demiurgosz, denotatív nyelv, diaphonoi

E, É: elbeszélés1, elbeszélés2, élőszó, emlékezés-emlékeztetés, enthusziaszmosz, epifánia, epikus elem, epikus

hagyományok, epitheton, epopoia, eposz, eposzi történés, erudíció, eschatologikus mítosz, esemény, esztétikai

funkció, éthosz, etimologizáció, euphüia, eufemisztikus körülírás

F: feljegyzés, fonografikus írás, fordítás, formula (átokformula,szerződésformula)

G,Gy: genetizmus

H: hédoné, hermeios, hermèneia, hermèneuein, hermeneutika, hiedelem, hieroglifa, hierogrammateiész,

hiposztázis, hősi epika, hüpomnémata-írás

I, Í: ideogrammák, identifikáció, iniciáció, interpretálás, írásos hagyományozás, írásos kultúra, írásrendszer,

irodalmi nyelv1, irodalmi nyelv2, irodalmiság, irodalom1, irodalom2, istennév

J: játék, jel, jelentésváltozás, jelenvaló közönség, jelölt, jelrendszer

K: kaland, kanón, kánoni könyvek, kánonjog, katharszisz, képmás, képzettársulás, kerygma, Királykánon,

klasszikus, klea-dalok, kódex, komédia, konnotatív nyelv, kozmogonikus mítosz, költészet, költői ihlet, költői

kifejezés, költői nyelv, követhetőség, kultúra, kultúrhős, kultusz

L, Ly: legenda, legendai történés, litera, literatúra, litterae, litteratura, logosz1, logosz2

M: magyarázat, mathészisz, megnevezési rítus, megszemélyesítés, mérték, mesei történés, mesei világlátás,

mesekompozíció, mesemotívum, meseszövés, mesetípus, mesterséges nyelv, metafora1, metafora2, mimészisz,

mindennapi nyelv, mintakép, mitikus gondolkodás, mitikus világlátás, mitologéma, mitológia, mitológiai

etimológia mitológiai szüzsé, mítosz, mítoszi történés, mítoszi világlátás, mnemotechnikai eszközök, monda,

mondás (enunciáció), Múzsák, müthosz1, müthosz2, művészi konvenció

N, Ny: név, névmágia, nomen, normativitás

O, Ó, Ö, Ő: olvasás, onomatetosz, óvónév, ős-szöveg

P: paradeigma, pathosz, phüszisz, piktogram, poiéma, poiészisz1, poiészisz2, poiétész, praxisz,

R: recepció, ritmus, rítus, runák (runajelek)

S, Sz: saga, sorsfordulat, szakrális elbeszélés, szakrális és profán idő, személyes írás, szent szöveg,

szépirodalom, szertartás1, szertartás2, szimbolizmus, szimbólum, szimpatetikus mágia, szó, szóhagyományozás,

szójel, szókészlet, szoláris mítosz, szólás, szószemlélet, szótagírás, szövegállandóság, szövegkánon,

szövegrögzítés, szümphonoi, szüsztéma

T, Ty: tabu, tárgyjelölés, tekercs, tekhné, teremtésmítosz, textus, Theia mania, theogonia, tóra, totemisztikus

képzet, totemizmus, totemnév, totemős1, totemős2, tragédia, tudományos nyelv, tündérmese

U, Ú, Ü, Ű: univerzális nyelv

V: varázsdal, varázsmese, verbum

Z, Zs: zoomorf


2. fejezet - A TEREMTŐ SZÓ HAGYOMÁNYA

1. Az irodalom természeteWellek, RenéWarren, Austin

Forrás: René Wellek - Austin Warren: Az irodalom elmélete, Budapest, Osiris Kiadó, 2002. 20-28.

Kulcsszavak: irodalom, litera, jel, jelölt, tárgyjelölés, denotatív nyelv, konnotatív nyelv, jelrendszer, univerzális

nyelv, mindennapi nyelv, tudományos nyelv, irodalmi nyelv, művészi konvenció, esztétikai funkció, metafora

Elsőnek nyilvánvalóan azzal a problémával találkozunk, hogy mi az irodalomkutatás tárgya. Mi az irodalom?

Mi nem irodalom? Milyen az irodalom természete? Bármilyen egyszerűen hangzanak is ezek a kérdések, ritkán

kapunk rájuk világos feleletet.

Az egyik meghatározási lehetőség az, hogy „irodalomnak‖ tekintünk mindent, ami ki van nyomtatva. Ebből az

következik, hogy tanulmányainkat kiterjeszthetjük olyan témákra is, mint „Az orvosi hivatás a 14. században‖,

„A bolygók mozgása a középkor elején‖ vagy „Az ó- és új-angliai boszorkányság‖. Edwin Greenlaw szerint

„nincs a civilizáció történetének semmilyen vonatkozása, mely ne tartoznék hatáskörünkbe‖, érdeklődésünket

„nem korlátozhatjuk a szépirodalomra vagy a nyomtatott és kéziratos följegyzésekre, midőn egy kort vagy egy

civilizációt törekszünk megérteni‖, tehát „munkánkat abból a szempontból kell megítélnünk, hogy mennyiben

tud hozzájárulni a kultúra történetéhez‖.1 Ily módon, Greenlaw elmélete és sok kutató gyakorlata szerint, az

irodalom kutatása nemcsak hogy szorosan kapcsolódik a civilizációtörténethez, hanem éppenséggel azonos is

vele. Az ilyen tudományos tevékenység csak abban az értelemben irodalomkutatás, hogy nyomtatott vagy írott

anyaggal foglalkozik, mely szükségképp elsődleges forrása mindenfajta történelemnek. Ez a nézet

természetesen alátámasztható azzal az érvvel, hogy ezeket a problémákat a történészek általában elhanyagolják,

többnyire túlságosan leköti őket a diplomácia története, a had- és gazdaságtörténet, s ez feljogosítja az

irodalomtudóst, hogy megszálljon és bekebelezzen egy-egy ilyen szomszédos területet. Kétségkívül: senkinek

sem tiltható meg, hogy azzal foglalkozzék, amivel kedve tartja, s az is kétségtelen, hogy sok mindent lehet

felhozni a legtágabb értelemben vett civilizációtörténet művelése mellett. Az ilyen kutatás mégsem irodalmi.

Nem meggyőző az az ellenvetés sem, hogy ez csak terminológiai játék. Ha mindenfélét kutatunk, ami a

civilizáció történetével összefügg, úgyszólván kiszorítjuk a szigorúan vett irodalomkutatást. Elesik minden

megkülönböztetés, külsőleges kritériumok szerint nézzük az irodalmat, következésképp csak annyiban ítéljük

értékesnek, amennyiben egyik vagy másik szomszédos tudományág szempontjából gyümölcsözőnek bizonyul.

Az irodalomtörténetnek a civilizációtörténettel való azonosítása az irodalomkutatás sajátos területének és sajátos

módszereinek tagadásával egyértelmű.

Az irodalom meghatározásának egy másik módja az, hogy „nagy művekre‖ korlátozzuk, olyanokra, melyek,

bármi is a tárgyuk, jelentősnek számítanak „irodalmi formájuk vagy előadásmódjuk miatt‖. Ilyenkor a kritérium

maga az esztétikai érték, vagy az esztétikai érték kiegészítve a mű általános intellektuális jelentőségével. A lírai

költészet, a dráma és a regény körében esztétikai alapon esik a választás a legnagyobb művekre, másfajta írások

kiválogatását viszont hírnevük vagy intellektuális súlyuk indokolja, és hozzá még valamilyen elég szűken

értelmezett esztétikai értékszempont: rendszerint a stílus, a kompozíció, az előadás általában vett erőteljessége.

Elég szokványos eljárás ez az irodalom meghatározásában, illetve a róla szóló fejtegetésekben. Ilyen

értékítéletet nyilvánítunk akkor is, amikor valamiről kijelentjük, hogy „ez nem irodalom‖; és ugyanígy

ítélkezünk akkor is, amikor valamilyen történelmi, filozófiai vagy tudományos műről azt állítjuk, hogy az

„irodalomhoz‖ tartozik.

A legtöbb irodalomtörténet filozófusokkal, történészekkel, teológusokkal, moralistákkal, politikusokkal, sőt

néhány tudóssal is foglalkozik. Például nehéz volna elképzelni egy olyan irodalomtörténeti művet a 18. századi

Angliáról, melyben ne szerepelne hosszasan Berkeley és Hume, Butler püspök és Gibbon, Burke, sőt Adam

Smith is. E szerzők taglalása, bár rendszerint rövidebb, mint a költőké, a dráma- és regényíróké, ritkán

szorítkozik pusztán esztétikai érdemeikre. Bemutatásuk többnyire az adott szakterület összefüggéseiben

történik, felületes és szakszerűtlen summázás formájában. Való igaz: Hume csak mint filozófus, Gibbon csak

mint történetíró, Butler püspök csak mint hitvédő és moralista, Adam Smith pedig csak mint moralista és mint

közgazdász ítélhető meg. A legtöbb irodalomtörténet azonban töredékes formában tárgyalja ezeket a

1E. Greenlaw: The Province of Literary History. Baltimore, 1931,174. p.

A TEREMTŐ SZÓ HAGYOMÁNYA


gondolkodókat, a megfelelő kontextus – értekezéseik tárgyának története – nélkül, azaz a filozófia, az etikai

tanok, a történetírás, a közgazdaságtan történetének kellő megértése nélkül. Az irodalomtörténész nem válhat

automatikusan e tudományágak avatott történészévé: ilyenkor egyszerűen csak kompilátor, csak idegen

környezetben feszengő betolakodó.

Pedagógiai megfontolásokból nagyon is ajánlatos lehet az elszigetelt „nagy művek‖ tanulmányozása. Csak

helyeselhetjük azt az elvet, hogy a tanulók, különösen a kezdők kompilációk és történeti kuriózumok helyett

inkább a nagy vagy legalábbis a jó műveket olvassák.2 Afelől azonban lehetnek kételyeink, vajon érdemes-e ezt

az elvet változatlanul fenntartani a tudományok, a történelem vagy más olyan tárgy esetében, ahol az anyag

állandóan bővül és fejlődik. Ami a szépirodalom történetét illeti, veszéllyel járhat az is, ha csupán a nagy

művekre korlátozódunk; érthetetlenné teszi az irodalmi hagyomány folytonosságát, az irodalmi műfajok

fejlődését, sőt valójában magának az irodalmi folyamatnak az igazi természetét is, azon kívül, hogy

elhomályosítja azt a hátteret, melyet a társadalmi, nyelvi, ideológiai s egyéb meghatározó körülmények

alkotnak. A történelem, a filozófia és más hasonló tárgyak vonatkozásában pedig ily módon voltaképpen egy

túlzottan „esztétikai‖ szempontot iktatunk be. Nyilvánvaló, hogy csupán előadói „stílusa‖ és kompozíciója

késztethet bennünket arra, hogy az összes angol tudós közül egyedül Thomas Huxleyt tekintsük olvasásra

érdemesnek. Az ilyen kritérium, nagyon kevés kivétellel, a népszerűsítőket helyezi a nagy kezdeményezők elé:

Huxleyt Darwin, Bergsont Kant elé.

Legcélszerűbbnek az látszik, ha az „irodalom‖ kifejezést a művészi, azaz az „imaginatív‖ (képzelet alkotta)

irodalomra korlátozzuk. A terminus ilyen alkalmazásával kapcsolatban szintén fölmerülnek bizonyos

nehézségek, de legalábbis az angolban, az adott alternatívák, például fiction (elbeszélés) és a poetry (költészet),

már szűkebb jelentésre vannak kisajátítva, vagy pedig, mint például az imaginative literature (képzeleti irodalom

= szépirodalom) és a belles-lettres (belletrisztika, szépirodalom) nehézkesek és félrevezetők. Az egyik

ellenvetés az „irodalom‖ (literature) ellen az, hogy (mivel a litera származékszava) az írott vagy nyomtatott

irodalom jelentését sugallja, holott nyilvánvaló, hogy egy következetes irodalomfogalomnak a „szóbeli

irodalmat‖ szintén magába kell foglalnia. Ebben a tekintetben a német Wortkunst vagy az orosz szlovesznoszty

kifejezés előnyösebb az angolnál.

A legegyszerűbb a megoldás akkor, ha figyelembe vesszük a nyelv irodalmi felhasználásának sajátos jellegét. A

nyelv az irodalom anyaga, miképp a kő s a bronz a szobrászaté, a festék a képé, a hang a zenéé. Azt is szem előtt

kell azonban tartanunk, hogy a nyelv nem pusztán semleges anyag, mint a kő, hanem maga is emberi alkotás, és

így egy nyelvi csoport kulturális örökségének is hordozója.

A választóvonalat mindenekelőtt a nyelv irodalmi, mindennapi és tudományos használata között kell

megvonnunk. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Thomas Clark Pollock The Nature of Literature (Az irodalom

természete)3 című művében, de elemzése – bár megállapításai önmagukban helytállóak – nem látszik teljesen

kielégítőnek, különösen ott nem, ahol az irodalmi és a mindennapi nyelv közötti különbséget határozza meg. A

probléma döntő fontosságú, s a gyakorlatban egyáltalán nem egyszerű, mert az irodalomnak, más művészetektől

eltérően, nincs saját külön közvetítő eszköze, és kétségtelen, hogy van egy sereg vegyes forma és nehezen

megfogható átmenet is. Elég könnyű a tudomány és az irodalom nyelvének megkülönböztetése. De még ebben

az esetben sem elégséges a puszta ellentét a „gondolat‖ és az „érzelem‖, illetve „érzés‖ között. Az irodalom is

tartalmaz gondolatot, s az érzelmi nyelv sem korlátozódik csupán az irodalomra; gondoljunk a szerelmesek

csevegésére vagy egy közönséges veszekedésre. Mindazonáltal az ideális tudományos nyelv tisztán „denotatív‖:

arra törekszik, hogy egyértelmű legyen a megfelelés jel és jelölt között. A jel egészen önkényes, ezért más, vele

egyenértékű jelekkel helyettesíthető. A jel egyszersmind átlátszó is, azaz nem vonja magára a figyelmet, hanem

arra irányítja, amit jelöl.

A tudományos nyelvtől való eltérések különböző mértékűek lehetnek különféle irodalmi művek esetében. A

hangzásképlet például kevésbé számottevő egy regényben, mint az olyan lírai költeményekben, melyeket

adekvát módon lefordítani lehetetlen. Sokkal kevesebb expresszív elemet találunk egy „objektív‖ regényben,

mely mintegy álcázza vagy valósággal elrejti az író álláspontját, mint a „magánlírában‖. A pragmatikus elem

jelentéktelen a „tiszta‖ költészetben, de jelentős a tézisregényekben, egy-egy szatirikus vagy didaktikus

költeményben. Lényegesen különbözhet továbbá a nyelv intellektualizáltságának foka is: vannak bölcselkedő és

tanköltemények, valamint tézisregények, melyek, legalábbis helyenként, a nyelv tudományos használatához

közelednek. Mindamellett bármilyen kevert formák jelentkeznek is egy konkrét irodalmi műalkotás

vizsgálatakor, a megkülönböztető kritériumok az irodalmi és a tudományos nyelvhasználat között világosan

kijelölhetők: az irodalmi nyelv sokkal mélyebben össze van nőve a nyelv történeti struktúrájával; magát a jelet

2M. van Doren: Liberal Education. New York, 1943. 3T. C. Pollock: The Nature of Literature. Princeton, 1942.



is hangsúlyozza; olyan expresszív és pragmatikus szempontokhoz igazodik, melyeknek szerepét a tudományos

nyelv mindenkor a lehető legcsekélyebbre akarja csökkenteni.

Nehezebb meghatározni a különbséget a mindennapi és az irodalmi nyelv között. A mindennapi nyelv nem

egyszerű fogalom-, magába foglal olyan egymástól távol eső változatokat, mint a társalgási nyelv, a

kereskedelmi nyelv, a hivatali nyelv, a vallás nyelve vagy a diákzsargon. Nyilvánvaló azonban, hogy abból,

amit az irodalmi nyelvről elmondtunk, sok minden érvényes a nyelvhasználat egyéb – nem tudományos –

módjaira is. A mindennapi nyelvnek is megvan a maga expresszív funkciója, bár ez igen különböző lehet, a

színtelen hivatalos nyilatkozattól az érzelmi válság percében feltörő szenvedélyes kifakadásig. A mindennapi

nyelv tele van a történetileg fejlődő nyelvre jellemző ésszerűtlenségekkel és kontextuális változásokkal, bár

vannak helyzetek, amikor szinte a tudományos leírás pontosságára törekszik. A mindennapi nyelvben csak

időnként válnak tudatossá maguk a jelek, de azért efféle tudatosság is felötlik - nevek és cselekvések

hangszimbolikájában vagy szójátékokban. Kétségtelen, hogy a mindennapi nyelv többnyire hatásosságra

törekszik, tetteket és magatartást akar befolyásolni. Mégis tévednénk, ha csak a kommunikációra szűkítenénk.

Hogy egy kisgyerek órákat képes csacsogni hallgatóság nélkül is, s hogy a felnőtt sokszor olyan társasági

csevegésbe merül, amelynek alig van jelentése, azt mutatja, hogy a nyelvhasználatnak sok olyan fajtája van,

mely nem kifejezetten, vagy legalábbis nem elsősorban közlő jellegű.

Mindenekelőtt tehát mennyiségi alapon lehet az irodalmi nyelvet megkülönböztetni a változatokban bővelkedő

mindennapi nyelvhasználattól. Az előbbi az utóbbinál jóval céltudatosabban és szisztematikusabban aknázza ki

a nyelvi lehetőségeket. Az alanyi költő műveiben kitárulkozó személyiség sokkal összetettebb és egységesebb,

mint azoké az embereké, akikkel a mindennapi életben találkozunk. A költészet bizonyos típusai céltudatosan

felhasználják a paradoxont, a kétértelműséget, a jelentés kontextuális megváltozását, sőt irracionális

asszociációkat fűznek bizonyos nyelvtani kategóriákhoz, például a nemekhez vagy az igeidőkhöz. A költői

nyelv szervezi, feszesebbé teszi a mindennapi nyelv eszközeit, s olykor még vét is ellenük, arra törekedve, hogy

tudatosságra és figyelemre szorítsa az olvasót. Sok ilyen eszközt az író - számos nemzedék csendes és névtelen

munkálkodása nyomán - már egészen vagy félig megformálva talál. Bizonyos magas fejlettségű irodalmakban, s

különösképpen bizonyos korszakokban a költő csupán az elfogadott konvenciót használja fel: a nyelv

úgyszólván helyette énekel. Mindamellett valamennyi műalkotás rendbe, szervezetbe, egységbe kényszeríti

anyagait. Ez az egység olykor – így a kalandos történetekben s a karcolatokban – nagyon lazának mutatkozik, de

ismeretesek jóval erőteljesebb fokozatai is, egészen az olyan összetett, szoros szervezetű költeményekig,

amelyekben sem egy szót, sem a szavak helyzetét nem lehet megváltoztatni az összhatás megbontása nélkül.

Az irodalmi és a mindennapi nyelv közötti gyakorlati megkülönböztetés jóval egyszerűbb. Nem tartjuk

költészetnek, hanem csak retorikának minősítjük az olyasmit, ami meghatározott külső cselekvésre akar rávenni

bennünket. Az igazi költészet bonyolultabb módon hat ránk. A művészet valamiféle keretet teremt, mely a

műben foglalt közlést mintegy kiemeli a valóság világából. Ennélfogva tehát szemantikai elemzésünkbe

fölvehetjük az esztétika néhány közhasználatú fogalmát: az „érdek nélküli kontemplációt‖, az „esztétikai

távolságot‖, a „keretbe foglalást‖. Viszont be kell látnunk azt is, hogy nagyon viszonylagos az a különbség,

amely a művészetet és a nem művészetet, az irodalmi és a nem irodalmi nyelvi közlést egymástól elválasztja. Az

esztétikai funkció a legkülönfélébb nyelvi kijelentésekre kiterjedhet. Nagyon szűk volna az irodalom olyan

fogalma, amely kizárna magából minden propagandisztikus művészetet s mindenféle didaktikus és szatirikus

költészetet. El kell ismernünk olyan átmeneti formákat is, amilyen az esszé, az életrajz s a retorikus irodalom

nagy része. A történelem különböző korszakaiban az esztétikai funkció tartománya hol kiterjedt, hol

összeszűkült; volt idő, amikor a magánlevél is művészi forma volt, sőt a prédikáció is, míg manapság –

összhangban a műfajok keveredése ellen irányuló jelenkori tendenciával – az esztétikai funkció tere mintha

szűkebb volna, nagyobb hangsúly esik a művészet tisztaságára, mindinkább érezhető a visszahatás a

pánesztéticizmusra s annak a századvégi esztétika által kifejezett igényeire. Mégis az látszik legcélszerűbbnek,

ha csak azokat a műveket tekintjük az irodalom részének, amelyekben az esztétikai funkció uralkodik, noha

közben azt is elismerhetjük, hogy olyan művekben is vannak esztétikai elemek (például stílus és kompozíció),

melyek egészen más, nem esztétikai célzatot képviselnek - például tudományos értekezésekben, filozófiai

disszertációkban, politikai pamfletekben, prédikációkban.

Legvilágosabban a tárgyjelöléssel kapcsolatban nyilvánul meg az irodalom természete. A művészi irodalom

magvát kétségkívül a hagyományos műfajokban, a lírában, az epikában és a drámában kell keresnünk. Amit

jelölnek, a fikció, a képzelet világába tartozik. A regényben, a költeményben vagy a drámában foglalt közlések

nem betű szerint igazak, nem logikai ítéletek. Lényegi és jelentős módon különbözik az olyan megállapítás,

amely látszólag tényleges eseményekről nyújt „információt‖ – még ha egy történelmi regényben vagy Balzac

valamelyik regényében fordul is elő – ugyanettől az információtól, ha az egy történelemtudományi vagy

szociológiai műben jelenik meg. Még a szubjektív lírában is az a helyzet, hogy a költő „én‖-je fiktív, drámai

„én‖. Egy regénybeli szereplő nem ugyanaz, mint egy történelmi alak vagy egy valóságos, élő személy. Csupán



azokból a mondatokból jön létre, amelyek leírására szolgálnak, illetve amelyeket a szerző a szájába ad. Nincs se

múltja, se jövője, s olykor életfolytonossága sincs. Ez az elemi meggondolás eleve értelmetlenné tesz sok olyan

kritikai dolgozatot, mely Hamlet wittenbergi éveiről, Hamlet atyjának a fiára gyakorolt befolyásáról, az ifjú és

karcsú Falstaffról, „a Shakespeare-hősnők leánykoráról‖ vagy arról a kérdésről szól, hogy „hány gyermeke volt

Lady Macbethnek‖?4 A tér és idő is másképp mutatkozik a regényben, mint a valóságban. Még a látszólag

legrealisztikusabb regény, még az életnek a naturalisták által bemutatott „szelete‖ is meghatározott művészi

konvenciók szerint van megszerkesztve. Jól látható, különösen most, amikor már történeti távlatból nézhetjük,

mennyire hasonlítanak egymáshoz a naturalista regények a témaválasztás, a jellemzés, az események

kiválasztása és a dialogizálás szempontjából. Ugyanígy észrevesszük, milyen végletesen konvencionális még a

legnaturalistább dráma is, nemcsak azért, mert színpadi keretet feltételez, hanem azért is, ahogy a teret és az időt

kezeli, ahogy szelektálja és irányítja az állítólag realisztikus párbeszédeket, s ahogy a szereplők a színpadra

lépnek vagy onnan távoznak.5 Akármilyen különbség van A vihar és a Nóra között, ezekben a drámai

konvenciókban nem különböznek.

Ha a „fiktív jelleget‖, az „invenciót‖ vagy a „képzelőerőt‖ az irodalom megkülönböztető vonásának ismerjük el,

annyit jelent, hogy az irodalomról inkább Homérosz, Dante, Shakespeare, Balzac és Keats, s nem annyira

Cicero, Montaigne, Bossuet vagy Emerson kategóriáiban gondolkodunk. Kétségkívül vannak „határesetek‖,

olyan művek, mint Platón Állama, melytől nehéz volna elvitatni – legalábbis a nagy mítoszokban – az

„invencióra‖ és „fiktív‖ jellegre valló részleteket, jóllehet ezek is elsősorban filozófiai alkotások. Az ily módon

értelmezett irodalomfogalom leíró, nem pedig értékelő jellegű. Nem érhet sérelem egy nagy és hatásos művet,

ha a retorikához, a filozófiához, a politikai vitairodalomhoz soroljuk, ahol az esztétikai elemzés, a stilisztika és a

kompozíció problémái szintén fölvetődnek hasonló vagy azonos módon, mint az irodalomban, de a fiktív jelleg

mégsem középponti jelentőségű. Ez az irodalomfogalom tehát a fikció minden fajtáját magába foglalja, még a

legrosszabb regényt, a legrosszabb költeményt és a legrosszabb drámát is. Ugyanis ha valamire azt mondjuk,

hogy művészet, ezzel még nem értékeltük.

Oszlassunk el egy gyakori félreértést. A „képzeleti‖ (imaginative) irodalom nem feltétlenül használ képeket. A

költői nyelvet áthatja a képszerűség, kezdve a legegyszerűbb szóképeken egészen az olyan totális, mindent

felölelő mitológiai rendszerekig, amilyenekkel Blake vagy Yeats költészetében találkozhatunk. De a fiktív

közlésnek, s így az irodalom nagy részének nem elengedhetetlen tartozéka a képszerűség. Vannak jó

költemények, melyekben egyáltalán nincsenek képek, sőt van „tényközlő költészet‖ (poetry of statement) is.6

Ezenkívül a képiséget a tényleges, érzéki, vizuális képalkotással sem szabad összetéveszteni. Hegel hatására az

olyan 19. századi esztétikusok, mint Vischer és Eduard von Hartmann azt állították, hogy a művészet „az eszme

érzéki átcsillogása‖; egy másik iskola (Fiedler, Hildebrand, Riehl) szerint viszont a művészet nem más, mint

„tiszta láthatóság‖.7 A nagy irodalmi művek jó része azonban nem idéz fel érzéki képeket, vagy ha igen, csak

mellékesen, alkalmilag, nem folyamatosan.8 Lehetséges, hogy még egy fiktív alak leírása közben sem használ az

író vizuális képeket. Lelki szemeink előtt nemigen jelennek meg Dosztojevszkij vagy Henry James alakjai,

miközben lelkiállapotukat, indítékaikat, felismeréseiket, magatartásukat és vágyaikat igen alaposan

megismerjük.

4Idevág E. E. Stoll legtöbb munkája. Lásd még L. P. Schücking: Characterprobleme bei Shakespeare. Lipcse, 1910; L. C. Knights: How Many Children Had Lady Macbeth? Cambridge, 1933 (újranyomva: Explorations. London, 1946, 15-54. p.). A konvencionalizmus versus

naturalizmus a drámában téma újabb feldolgozásai: S. L. Bethell: Shakespeare and the Popular Dramatic Tradition. Durham, N. C, 1944; E.

Bentley: The Playwright as Thinker. New York, 1946. 5A regénybeli idővel kapcsolatban lásd E. Muir: The Structure of the Novel London, 1928. Az idő kezelésével kapcsolatban más műfajokat

illetően lásd T. Zielinski: Die Behandlung gleichzeitiger Vorgänge im antiken Epos, Philologus, Supplementband, VIII (1899-1901) 405-

499. p.; L. Spitzer: Über zeitliche Perspektive in der neueren französischen Lyrik. Die neueren Sprachen, XXXI (1923) 241-266. p.

(újranyomva: Stilstudien. II. k. München, 1928, 50-83. p.); 0. Walzel: Zeitform im lyrischen Gedicht. Das Wortkunstwerk. Lipcse, 1926,

277-296. p. Az utóbbi években (részben az egzisztencialista filozófia hatására) nagy figyelmet szenteltek az idő problémájának az

irodalomban. Lásd G. Poulet: Études sur le temps humain. Párizs, 1952; La Distance intérieure. Párizs, 1952; A. A. Mendilow: Time and the Novel. London, 1952; H. Meyerhoff: Time in Literature. Berkeley, Cal., 1955. Lásd még E. Staiger: Die Zeit als Einbildungskraft des

Dichters. Zürich, 1939, 1953; G. Müller: Die Bedeutung der Zeit in der Erzählkunst. Bonn, 1946. 6Wordsworth Heten vagyunk c. költeménye példa az alakzatok nélküli költeményre. R. Bridge "I love alt beauteous things, I seek and adore them" (Szeretek mindent, ami szép; keresem és csodálom) kezdetű költeménye a képek nélküli költemény példája. A "poetry of statement"

(tényközlő költészet) kifejezést először M. van Doren használta, Dryden költészetének védelmében. (Lásd J. Dryden: A Study of his Poetry.

New York, 1946, 67. p., eredetileg 1920-ban adták ki.) Mégis azt állíthatjuk, hogy a széles értelemben vett metafora általában a költészet alapelve. Lásd pl. W. K. Wimsatt - C. Brooks: Literary Criticism: A Short History. New York, 1957, 749-750. p. 7A. von Hildebrand: Das Problem der Form in der bildenden Kunst. 3. kiadás. Strassburg, 1901. Magyarul: A forma problémája a

képzőművészetben. Budapest, 1910, Athenaeum. Lásd még H. Konnerth: Die Kunst-theorie Conrad Fiedlers. München, 1909; A. Riehl: Bemer-kungen zu dem Problem der Form in der Dichtkunts, Vierteljahrschrift für wissenschaftliche Philosophie, XXI (1897) 283-306. p.,

XXII (1898) 96-114. p. (a tiszta láthatóság fogalmának alkalmazása az irodalomra); B. Croce: La teoria dell'arte come pura visibiliti, Nuovi

saggi di estetica. Bari, 1920, 239-254. p. 8T. A. Meyer: Das Stilgesetz der Poesie, Lipcse, 1901.



Ha egy költeményben minden metaforát el kellene képzelnünk, teljességgel összezavarodnánk. Jóllehet vannak

vizuális természetű olvasók, s vannak olyan részek az irodalomban, amelyeknél a szöveg mintegy megkívánja

az ilyen elképzelést, a pszichológiai kérdést mégsem szabad összekeverni a költő metaforikus eszközeinek

elemzésével. Ezek az eszközök általában olyan gondolati folyamatok megszervezését jelentik, melyek

irodalmon kívül is előfordulnak. Vagyis a metafora ott bujkál mindennapi nyelvünk majd minden formájában, s

nyíltan is felszínre kerül a szlengben és a közmondásokban.

Végső fokon metaforás átvitel révén még a legabsztraktabb kifejezések is fizikai vonatkozásokból erednek

(felfogás, meghatározás, kiküszöbölés, szubsztancia, szubjektum, hipotézis). A költészet megújítja és tudatosítja

bennünk a nyelvnek ezt a metaforikus jellegét éppúgy, mint ahogy felhasználja civilizációnk szimbólumait és

mítoszait - a klasszikus, germán, kelta és keresztény szimbólumokat és mítoszokat.

A fentiekben megtárgyalt különbségtevések irodalom és nem irodalom között – a szervezettség, a személyes

kifejezés, a közvetítő közeg realizálása és kiaknázása, a gyakorlati cél hiánya, s természetesen a fiktív jelleg is –

tulajdonképpen változatai, szemantikai analízis keretében történő újrafogalmazásai csupán olyan régebbi

esztétikai terminusoknak, mint amilyen az „egység a sokféleségben‖, az „érdek nélküli tetszés‖, az „esztétikai

távolság‖, a „keretbe foglalás‖, az „invenció‖, a „képzelőerő‖ és az „alkotás‖. Mindegyikük az irodalmi mű egy-

egy aspektusát, szemantikai irányainak egy-egy jellegzetes vonását írja le. Önmagában egyik sem elegendő.

Tanulságként legalább egyvalamit rögzítenünk kell: az irodalmi műalkotás nem egyszerű tárgy, hanem inkább

nagyon is komplex, rétegezett jellegű, sokjelentésű és -viszonylatú szervezet. Némiképp félrevezető a szokásos

terminológia, amellyel „organizmusról‖ beszélünk, mivel csak egyetlen szempontot emelünk ki, az „egység a

sokféleségben‖ vonatkozását, s így nem mindig helytálló biológiai párhuzamokhoz jutunk. Ezenkívül a

„tartalom és forma azonossága‖ az irodalomban, bár a kifejezés a műalkotáson belüli szoros összefüggésekre

irányítja a figyelmet, szintén félrevezető, mivel túl felszínes. Tápot ad annak az illúziónak, hogy a műtárgy

bármely – akár tartalmi, akár technikai – elemének analízise egyenlő mértékben hasznos, s így fölment az alól a

kötelességünk alól, hogy a művet totalitásában szemléljük.

A „tartalom‖ és a „forma‖ olyan műszavak, melyeket túlságosan változatos értelemben használnak, s ezért

puszta egymás mellé illesztésükkel nem sokra megyünk. Még ha gondosan meghatározzuk is őket, akkor is túl

egyszerűen osztják ketté a műalkotást. A műalkotás korszerű elemzésének komplexebb kérdésekkel kell

kezdődnie: a mű létezésmódját és rétegeinek rendszerét kell mindenekelőtt megvizsgálnia.9

2. Nyelv és Lélek (Részletek)Kosztolányi, Dezső

Forrás: Kosztolányi Dezső: Nyelv és Lélek. (Részletek) Budapest, Osiris Kiadó, 1999. 12-14, 22-24, 31-32, 64-

65, 99-101, 198-202, 207, 238-239.

Kulcsszavak: anyanyelv, mesterséges nyelv, szó, szószemlélet, költészet, kultúra

2.1. Ábránd egy szóról

Arra gondolok, hányszor mondják ki most naponta, minden órában, minden percben széles e világon ezt a szót:

béke. A német azt sóhajtja: Friede, a francia: paix, az olasz: pace, az angol: peace, az orosz: pokoj, a török:

szaalem. A különböző szavak betűi mögött pedig egy végtelen egységes vágy lüktet. Most, mikor van egy kis

esély, hogy ezekből a betűkből valóság is válik, egy hiszékeny negyedórában, sokszor egymás után kimondom,

magam elé, a bűvös magyar szót, hogy elzsonguljon az értelmem, és megfeledkezve a jelentéséről, semmi mást

ne érezzek, mint a hangzók érzéki hatását. Földobom a szobámban, hogy világítson, mint egy szalonrakéta, és

illattal szórja tele a levegőt. Egy egész ívet telerajzolok vele, hogy megfájduljon a kezem és a szemem. Úgy

érzem, ezt kellene most tenni mindenkinek. Az emberiségnek, akárcsak a vásott tanulóknak, büntetésből,

százezerszer, milliószor kellene leírnia, és nem is lenne szabad mást gondolnia, hosszú ideig, mint ezt, mindig és

mindig csak ezt: béke, béke, béke.

Mennyi enyhület és nyugalom van ebben a szóban. Béke: trocheus, verstani értéke: -U, egy ütem, melynek az

első szótagja hangsúlyos, a második hangsúlytalan és puha sóhajjá olvadó. Egy indulat, mely csöndesen és

boldogan feloldódik: béke. Az első, kemény tag után mintegy még a háború láza hangsúlyoz, s magán viseli az

ordítás, a romlás, a szenvedések emlékét is, kedves fáradtságban omlik össze. Béke: szelíd, lefelé menő vonal,

pihenés, megállapodás, hazaérkezés. Egyetlen nyelvben sincs jambusos szó a békére. A nyelv szelleme érzi,

hogy ezt a szót pihegő és szegény emberek dadogják, lelkükben már egy lefelé rokkanó indulattal, és nem

9A tárgyalás alapjául szolgáló művek megtalálhatók a fejezet bibliográfiájában.



szabad éreztetni a jambus fölfelé kapaszkodó lüktetését, mely úgy hatna, mint egy támadás. Az életkedv

fölsikolt a meglepetéstől, aztán elalél.

Mint műkedvelő és szerény nyelvész, leemelem a könyvtáram polcáról a Nyelvtörténeti Szótár-t, mely szavaink

múltjáról világosít föl, mintegy a nyelvkincsünk nemesi armálisát tartalmazza. Vajon mikor írták le először? Ezt

látom: a Virginia-, a Jordánszky- és a Debreceni-Kódex-ben, a XVI. század elején. Aztán éldegélt a szó, csöndes

békében. Csak a nyelvújítók nem hagytak neki békét, elcsapták az utolsó betűjét, és rövid időre bék lett belőle.

A Nyelvújítás Szótára megemlíti, hogy Széchenyi István is bék-kötés-t írt a békekötés helyett, s Dugonics a

pacifistákat - milyen andalító! - békész-nek nevezte. Máris végeztünk a szó pályafutásával. Eredetével, mint az

Etymologiai Szótár-ban olvashatni, még ma sincsenek tisztában nyelvészeink. Valószínű, hogy török-tatár,

csatagáj eredetű szó. Nem fárasztom az olvasót hosszabb szóhüvelyezéssel, csak még annyit, hogy a mi

szavunk, a béke jelentése tulajdonképpen kötés, összebogozás, frigy, de egyes árnyalata a csókot is magában

foglalja, és egy oszmán formája az erős, fiatal atlétát jelenti. Ezt érezték magyarul beszélő őseink a békében: a

becsületes kézszorítást, a fiatalságot, a csókot, az élet erejét. Bocsássanak meg, hogy a szavak kedvelője így

eljátszadozik négy kis betűvel, mikor világok vajúdnak, és a békéért minden kalmárravaszság síkraszáll.

Remélem, boldogságunkat azért nem hűti le ez a pár adat. Mert akár tudjuk a szó származását, akár nem, ebben

a pillanatban mindnyájan egyformán mondjuk ki, úgy, hogy egy örömsikolyban halkul el és hal meg szájunkon.

Pesti Napló, 1918. január 1.

2.2. A! - ASZÓ

Ez a két lexikonízű határszó, amelyet a cikkem fölé írok, a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott, most

megjelent etimológiai szótárfüzetén olvasható. Jelentkezése ez egy nagy munkának, amelyet évek óta várunk és

sürgetünk. Most, hogy az első ösztövér füzet megjelent, nem közönséges megilletődés fog el a titáni munka

indulásán és azon, hogy a vezetés két olyan kitűnő nyelvész kezében van, mint Gombocz Zoltán és Melich

János. Mert tudnunk kell, hogy a magyar szavak eddig nem voltak összegyűjtve, az anyag nem volt

tudományosan feldolgozva. Az, aki összes szavainkat kereste, kisebb és nagyobb munkákhoz, szószedetekhez,

tájszótárakhoz, avult kompendiumokhoz vagy nagyon is friss folyóiratokhoz volt kénytelen fordulni. Beszéltünk

a nyelvkincsről. De a nyelv kincsei szétszóródtak. Gyöngyök és drágakövek hevertek a porban, vagy hogyha

összeszedték Őket, nyers állapotban maradtak, nem voltak kicsiszolva. Voltak kincseink, de nem volt

kincstárunk. Kultúrszegénységünk talán egy területen se érződött ennyire. Minden európai nemzetnek több ilyen

szótára van. Az Akadémia évszázadonként többször szemlét tart a szavakon, az anyagot bővíti és gazdagítja, a

nyelv története által fémjelzett értékekhez hozzácsatolja azokat, amelyeket a mindig megújuló élet vetett

felszínre. Érzékeny patikai mérlegen, gyógyszertári karáttal méri le a szavak súlyát. Ez pedig nem a tudomány

magánügye, de az élet elevenjébe vágó, izgalmas kérdés. Nem szeretném, hogyha ez a szótár is egy szűk

tudományág eseménye maradna, el kell hogy jusson a híre a nagyközönséghez, édes mindnyájunkhoz, a

dilettáns nyelvészekhez is.

Ne bántsuk a dilettáns nyelvészeket. Azt hiszem, éppen az a bajunk, hogy kevés dilettáns nyelvészünk van. Egy

idő óta erősen megcsappant azok száma, akik kedvtelésből foglalkoznak a filológiával. Nemrégiben divat és bon

ton volt, hogy helyesen beszéljünk magyarul, vidéken családi asztaloknál, szivar-szónál arról vitatkoztak,

helyes-e vagy helytelen-e ez vagy az a szó, a pesti kávéházakban pedig nem volt érdekfeszítőbb sport, mint egy

új, talpraesett magyar szó keresése. Tóth Béla hetente frissítgette a rovatát nyelvészeti vitával. A szótaláló pedig

fényes aranyat kapott. Azóta nagyon elfásultunk. Sok tekintetben ludas a sajtó is. Ma mindenre van helye, a

sakkra, bélyeggyűjtésre, mindegyiknek külön rovatot szentel, csak éppen a nyelvészet a mostohagyermeke, erről

soha szó nem esik, mintha bizony semmi, de semmi közünk se lenne hozzá, mintha nem belőle élnénk.

Könnyebbíteni kellett a lelkiismeretünkön. Elhitettük magunkkal, hogy a filológus afféle szánandó különc és

megmosolyogni való szóbogarász, akinek illik türelmi bárcát adni, de komolyan venni semmiképp sem illik.

Akik így beszélnek, sohase láttak filológust. A filozófus ma már nem jár esernyővel, a matematikus sem az, aki

az egyszeregyet mormolja és rovancsol, a filológus pedig nem cédulázó, bolhászkodó, aggályos bohóca a

nyelvnek, de alkotó tudós, a lélek bányásza, az intuíció lámpájával világító búvár, aki a mai léleknek a múlttal

való kapcsolatát, az élet bensőséges rezzenéseit, a nyelvben szunnyadó energiák törvényét keresi. Nemcsak a

hőnek, a villamosságnak van energiája, az emberi gondolatnak is van energiája. Ennél emberibb tudomány

nincs. Mindnyájunknak egyforma köze van hozzá. Megkívánják tőlünk, hogy ismerjük a villamosság mivoltát,

amelyet naponta használunk, utazunk, főzünk, világítunk vele, de a nyelv törvényeinek ismerete, amelyet sokkal

többet használunk, kis távolok és végtelen tájak átrepülésére, már nem kötelező.

Mi magyarok - ne szépítsük a dolgot - komolyan és mélyen még sohase szerettük a nyelvünket. Ha szerettük

volna, sokkal jobban érdeklődünk iránta. Elfogadtuk készen, éltünk vele, mint a gyári áruval, mint a pénzzel.

Csak hasznunk volt belőle. Érette nem tettünk semmit. Hiányzott belőlünk a fantázia, hogy egy szóba



belevetítsük egész énünket, rajta keresztül - mint egy színes, bűvös üvegen - nézzük a világot, a mélyére

tekintsünk, meglássuk benne korok rétegszerű lerakódását, nemzedékek keze munkáját, sok száz és ezer ember

formáló lelkét. Szavainkat egyedül, elszigetelten, számkivetetten kaptuk kézbe. Nem voltunk kíváncsiak a

rokonaikra, a családjaikra, a korukra, mint azokéra, akiket szeretünk. Nekem ennek az új szótárnak az

átlapozása izgatóbb művészi élmény volt, mint egy regény. Két-három napig bujkáltam a szavak rengetegében.

Azután gyönyörködtem külön-külön egy szó muzsikájában. Addig mondogattam magam előtt, addig zsongattam

vele a figyelmem, amíg elvált a fogalomtól, amelyet jelent, szabadon, testtelenül, bátran önálló életre kelt, és

ekkor kiszabadulva a szokott kapcsolatból - megnyilatkozott előttem rejtett, metafizikai és zenei értelme.

Hipnotikus hatása van a szónak. A gyermeknek mindegyik szimbólum. Ami a felnőttnek eszköz, az neki

varázsos játék. A művész, aki jobban ismeri a szó és a fogalom kapcsolatát, mint a gyakorlati ember, nagyon

közeledik a gyermek szószemléletéhez. Amikor ír, meglazul ez a merev kapcsolat, és - a fantázia ellenőrzése

mellett – minden lehetségessé válik. Itt kezdődik a szavak fölényes élete, a szavak kultúrája, a költészet.

Csakhogy mi sohase tudtunk felemelkedni, odáig, hogy érdektelenül -haszon nélkül - szeressük a nyelvet. Innen

van, hogy legnagyobb költőinket máig sem értik. Személyes közlésnek, magánlevélnek tekintik a verseiket.

Nem szürcsölik ki a szavaik ízét és mézét, a zenei és metafizikai tartalmát. Ha szomorú verset írsz, másnap

megkérdezik: mi bajod, csak nem vagy beteg, csak nem mentél tönkre? Abban a barbár hitben élnek, hogy a

tárgy minden. Nincsen önálló magyar szavalóstílusunk sem. Valaha - közvetlen a forradalom után -még

szavaltak a színészeink, az ég bocsássa meg nekik, a Burgtheater hatása alatt, bécsies álpátosszal, hamis

színfalhasogató lendülettel. Ma ennek a kornak a reakcióját éljük. Azt mondják, hogy nem szabad szavalni. Le

kell tompítani a tónust, hagyni kell, hadd végezzék el munkájukat maguk a verssorok, hadd keltsenek bennünk

intim és mély hatást, hadd vessenek a lélek tükrén egyre táguló hullámgyűrűket. Mennyire nincs igazuk. Hiszen

szavalni annyi, mint kiformálni a betűket, a hangokat, magukat a szavakat. Pátoszt akarunk, szenvedélyt, erőt,

nem a szavak statikáját, nem apollói nyugalmat, de dionüszoszi mámort. Hol a színész, aki elzúgja nekem

kedvemre valóan, kigyulladt szemmel, a pátosz fojtogató fönségével a dúlt, a páratlan, a zivataros verset, A vén

cigány-t vagy a Zalán futása kezdő wagneri szimfóniáját? Nincsen színész. Ha pedig lenne, nem akadna

közönség, amely megértse, minthogy nem él a nyelve kultúrájában, amely a művészet, a lélek kultúrája.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nosza tűzzel-vassal népszerűsítsük a filológiát, és azután a kérdés

rendbe jön. Csak rámutattam arra, mi jutott eszembe az első magyar szótár böngészgetése közben, s felelni

próbáltam arra, mivel jár az, hogy a nyelvünk el van hanyagolva, és a közönségünknek teljesen idegen a

filológia. Ezért nem tud megérteni emberi értékeket sem. Hogy ez hiba, arról - természetesen - nem lehet

felvilágosítani, ezt ösztönösen, önmagától kell megsejtenie. Nem tartom véletlennek, hogy a francia nép, amely

annyira kedveli a frázist és a formát - a szép, igaz frázist és a belső formát -, a legnagyobb művészeket adta a

világnak, és az se merő véletlen, hogy a német nép, amely a föld két legnagyobb dolgát teremtette meg, a

metafizikát és a zenét, egyúttal a filológia nemzete is.

Élet, 1914. március 22.

2.3. Öreg szavak

Élnek még? Ó, én még gyakran találkozom velök. Olykor-olykor, mint az öreg koldusok, mankóikkal

kopogtatják meg az ajtónkat. Úgy tetszik, hogy még csak egypár pillanat, és összeszedik sátorfájukat, és

elvánszorognak a legelső keresztúrig, békésen és alázatosan meghalni. Aztán újra visszatérnek. Halálos betegen

jönnek búcsút mondani. Néha hetykén és öreges önérzettel pattognak a fülembe. Néha alig mernek suttogni.

Néha viharos kacajt fakasztanak. De majdnem mindennap elém biceg egy-egy öreg szó, kiérdemült cselédje a

nyelvhasználatnak, falábbal, remegő tipegéssel, hebegő nyelvvel, arcán és testén apoplexiás foltokkal, s minden

mozdulatok a szenilitásról és egy utolsó csökönyös nekirugaszkodásról beszél. Ezek a szavak egy évtized múlva

valószínűleg már csendes halottak lesznek. Mi a haldoklásukat nézzük végig. Némelyikük már nem is mozdul,

de még nem is halt meg egészen. A másik most vonaglik utolsót. Ez sem lesz hosszú életű. Egérrágcsált sárga

aktákon látjuk csak, s hangzása hivatalok bús rendjét és áporodott irodaporzók savanyú illatát juttatja eszünkbe.

Azok meg állami nyugdíjat kapnak, régi intézmények menhelyein, sohasem olvasott vezércikkekben húzódnak

meg, mint a szavak öreghonvédjei, akik becsülettel küzdötték végig egy jobb kor csatáit, s most bénán

csoszognak el a fiatal nemzedék előtt, és távol az élettől az állam szegényes kenyerét eszik. Sokan vannak. Az

egyik a lábadozó, a másik a gyógyíthatatlan beteg, a harmadik a szívós aggastyán. Az agg Miszerint, a

fontoskodó, lengő szakállú öreg? Igen, még ő is él.

Nem azokról a szavakról akarok írni, amelyeket a múlt század nyelvszokása nyűtt el. Inkább arról, hogy nálunk

öt-tíz év alatt egy egész új magyar nyelv alakult, s öt-tíz év alatt szinte váratlanul kicsöppent a használatból

néhány komoly és becsületes szó, sem jobb, sem rosszabb, mint a többi, a divat és az élet kegyeltje. Sok

émelygősnek, sok komikusnak, sok ízléstelennek tetszik. A kebel-t például ma már alig merjük leírni. A hon



egyszerűen nevetést kelt. De humoros mellékíze van a dicső-nek, a lánglelkű-nek, a pást-nak és az ifjú-nak is.

Ha egy budapesti ember a meghitt barátjáról beszél, bizonyosan tudom, hogy az ellenségét szapulja. A bú, a mű,

a férfiú, a hív cimbora többnyire csak archaikus értékű, legföljebb egy kenetes pap, egy könyvszagú tanár vagy

egy félművelt, nagyon idealista szüzecske szájába illő. A lantos és a dalnok meg egyenesen a humoristák

prédája. Próbálj egy fiatal írót így nevezni, s meglátod, másnap elküldi hozzád a segédeit.

Sok-sok ilyen szó kopott el, rozsdásodott meg és devalválódott mostanában, régente váltópénze a gondolatnak,

ma pedig értéktelen és csillogó cafrang csupán, mellyel a kávéházakban az irodalom fenegyerekei, a humoristák

tan-tuszoznak. Egykor valószínűleg nagyon divatosak voltak. Majomszeretettel becézték és agyonnyaggatták.

Érzelmes költők verseiben unos-untalan visszhangzottak, míg eljutottak korai és dicstelen halálukig.

Megfigyeltem, hogy néhányat a rossz fordítások járattak le. A régimódi angol, francia és német „műfordítás"-

nak megvolt a maga siralmas tolvajnyelve. Innen ered az ominózus miközben és az eget és földet rázkódtató,

mindent betetőző és túllicitáló szó, a harag dörgedelmes szuperlatívuszának testet öltése, a cenk, melynek

jelentése egészen a humorba billen át. A nyelv azonban ezáltal nem szegényedett el. Az új szavak mechanikusan

kiszorítják a régieket; amit az egyik oldalon veszt a nyelv, visszanyeri a másikon. Olyanforma művelet ez,

mintha egyik zsebünkből a másikba csúsztatjuk a pénztárcánkat. Vagyoni egyensúlyunk azért nem inog meg.

Ma kapkodunk ugyan és fáradságos parafrázisokhoz kell folyamodnunk, ha véletlenül egyik honfitársunkról

írunk, de például az üdvvei a dagályos iróniának oly elfinomultan különös tónusát ütjük meg, amilyenre

legkevésbé sem voltak képesek azok, akik egy félszázaddal ezelőtt komoly arccal és hívő szívvel írták le. A nő

árnyalata is megváltozott. Vesztett valamit színpadi pózából és templomi egyszerűségéből. Évelgő, kedélyes és

kissé cinikus szó lett belőle. Nem lehetetlen, hogy rövidesen oly átalakuláson megy át, mint a francia fille,

amelyet párizsi szalonokban kimondani becsületsértés és mosdatlan illetlenség. De a legtöbb öreg szót még

humoros árnyalatában sem érezzük. Csak kong és bong, ostromolja a fülünket, dobhártyánkon túl azonban nem

jut. Semmi ingere sincs már ránk. Az ízlésünk, a kritikánk, a szeszélyünk nem engedi tovább. Új és friss szavak

kellenek, talán egyszerűbbek, szürkébbek és kevésbé lelkesek, melyek a szokatlanság erejével hatnak, vagy új és

friss emberek, akik másképpen tudják leírni. A kapcsolatokkal hasonlóképpen vagyunk. Emlékezem, hogy a

poétának alig tíz évvel ezelőtt már félsikert jelentett, ha a nagy éjszaká-ról vagy a lázas ajak-ról beszélt. Most a

nyárspolgárok beszélnek erről. Fanyar banalitásnak érezzük, és nevetünk rajta.

Természetesen a szavak értékét nem lehet mérleggel és rőffel mérni. A szó értéke mindenekelőtt a helyzetétől

függ, s annál nagyobb művész valaki, minél inkább újat tud varázsolni a régiből. Hérakleitosz mondása semmire

sem áll inkább, mint a nyelvre. Minden folyik, hullámzik és megújhodik. A nyelv is. Sőt a nyelv élete talán

leginkább hasonlít a miénkhez, melyet megrögzíteni lehetetlenség, hisz múlt és jövő között örökös mozgásban

halad előre, s stabilitása legföljebb ahhoz a repülő nyílvesszőéhez mérhető, melyet a fényképész rögzít meg egy

ügyes pillanati felvételen. Pár évvel ezelőtt a bú szót - úgy látszott - örökre kompromittálta egy budapesti

utcasarki népdal. Mégsem veszett el. Néhány balog, kedvesen-szentimentális szavunk is csak a naturalizmus

hatása alatt vált unottá, melynek egy szellővé halkult árama mihozzánk is átfújt, megtépázva illúziónkat és

érzelmes szókincsünket, szilárd erőt, nyugodt, józanul hideg szavakat követelve mind a prózaírótól, mind a

poétától. Sok szó azóta ismét új erőre kapott. Abban az időben, amikor Heltai Jenő pompás szezonverseit kezdte

írni, a poéták, akik legalább nem akarták, hogy verseiken mosolyogjanak, feltűnően kerülték a méla, a lenge és

az eped szókat, az affektált félmúltat és az édeskedő, nyafogó, elernyedt tónust, amelyet Heltai Jenő először

tagadott meg, elsőnek mutatva rá arra, aminek jönni kell, s ami ma talán már meg is érkezett. De most újra

felbukkannak ezek a szavak.

Ez az érdekes jelenség nem áll elszigetelten. Minden téren kádenciát találok rá. Nem méricskélünk és

selejtezünk már többé. Mindnyájan egy intuitív világszemlélet alapján állunk, bátrak és naivak merünk lenni,

akár képet, akár verset írunk, akár laboratóriumokban görnyedünk, akár pedig a szavak fölött tartunk szemlét. A

naturalizmus elvégezte seprő munkáját, amely részleteiben lehet igaztalan, a maga egészében azonban hasznos

és üdvös volt. De a tagadás után állítanunk kell nemcsak tudományban és művészetben, hanem a nyelvészetben

is, s ha az előbbi kor a kritikáé, a mostani az alkotásé, az igen-mondásé és a nyelvújításé. Dehmel újnémet

nyelve felér egy nyelvújítással. Rictusé és Strindbergé is. Itt leljük meg kulcsát annak, miért tér most vissza

nehány diszkreditált szavunk az új veretű kifejezések gazdag táborába, s az újmagyar líra, párhuzamban a

külföldivel, miért használja fel a múlt idiómáját is, amely halottnak látszott, de csak tetszhalott volt. Újra

örömmel látjuk a félmúltat, az inverziókat, amelyek néha oly kedvesen selypítenek be modem verssorainkba,

már nem a verselés és a rímelés buta kolduskényszeréből, de öntudatosan, újszerűen, a művészi akarat fölényes

bátorságával. Egyik pompás, mongol zamatú szavunk, a hölgy, amely egy időben már majdnem divatját múlta,

otthonos nemcsak írásainkban, de köznapi társalgásunkban is. Lehet, hogy holnap jön egy fiatalember, aki az

általam kiemelt szavakat egytől egyig életre galvanizálja, és oly kapcsolatot talál, amely soha nem hallott

zengésre hangolja, s forradalommá és erővé varázsolja a kopott értékeket. Az ő érdeme nagyobb lesz, mint a

szégyenem, hogy a fáradságom és az észrevételem hiábavalónak bizonyult.



Nyugat, 1909. szeptember 1.

2.4. Szók

Fiam még első elemibe járt, mikor egyszer hazajövet azt kérdezte tőlem, miért nem szerették Petőfit a portások?

Elámultam, gondolkozni kezdtem. Tudtommal e jeles költőnk ellen - legalább testületileg - sohase foglaltak még

állást a portások. Később rájöttem, hogy tanítónője nem a portásokról beszélt, hanem a kortársakról. A hatéves

kisfiú nem értette a szót, s olyannal helyettesítette, melyet ösmert, aztán képzeletével legendát szőtt köréje. Így

tanuljuk meg tulajdon nyelvünket is, bűvös félreértések által. Mennyi ilyen rejtélyes szóra emlékszem magam is

gyermekkoromból. Az óvodában imádkoztuk a Hiszekegyet: hiszek Mi Urunkban. Akkoriban már tudtam, hogy

micsoda az a Mi, micsoda az az Urunk, és micsoda az a ban. Minthogy azonban e szócsoport mindig együtt

szerepelt, azt képzeltem, hogy a miurunkban egyetlen szó, s valami nagyon fényes, leborított tárgy lehet, egy

kehelyhez vagy egy aranyserleghez hasonló. Valahányszor hallottam, évekig ez a kép jelent meg lelkemben. Sőt

- bevallom -, olykor még ma is.

Pesti Hírlap, 1927. március 6.

2.5. Ha más nyelven...

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól,

hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt

tapasztaltam, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok -

fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel,

szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az

anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

Pesti Hírlap, 1927. március 20.

2.6. Az anyanyelv édessége és végtelensége

[...]

Előbb-utóbb rá kell jönnünk, hogy az olyan nyelv, mely csakis a megértést és megértetést szolgálja, voltaképp

fölösleges is. Egy félszázad óta, hogy Schleyer Márton (1879-ben) kiagyalta a volapüköt, egyre-másra

keletkeznek a jobb és rosszabb műnyelvek. Nemes ábrándozók éjt-napot egybeöltve fáradoznak azon, hogy

megszüntessék a bábeli nyelvzavart, mely sokszor bizony kellemetlen és ijesztő, de sokszor bizony izgató és

édes is, akár maga az élet. Kétségtelenül megindító, hogy az emberiség a véges értelmével le akarja nyűgözni a

végtelen lelket, a nyelvet. Ebben van valami égvívó elszántság. Az újítók némi eredménnyel is dicsekedhetnek.

Ezeken a műnyelveken elmondhatjuk, hogy hol lakunk, mi a foglalkozásunk, mennyi a pénzünk, de azt már

nemigen mondhatjuk el, hogy milyen nyilallást érzünk vékonyunkban, hogy milyen dajkadalt dúdolt fölöttünk

az anyánk, és hogy milyen furcsa mosollyal nézett utánunk kedvesünk. Szóval a műnyelveken mindent ki lehet

fejezni, amit egyáltalán nem érdemes kifejezni, és semmit se lehet kifejezni, amiért szóra nyitjuk szájunkat.

Újságnak sem újság az ilyen „világnyelv". Már az ősember is tudta. Süketnéma-jelekkel érintkezett azokkal,

akikkel nem tudott beszélni. Ujjainkat a világ teremtése óta számológépül is használjuk, s a tenyérbe hajtott fej

mindenütt azt jelenti, hogy álmosak vagyunk, és aludni szeretnénk. Ennél többet, árnyalatosabbat, elevenebbet

ezeken a segédnyelveken se lehet közölni, legföljebb ugyanezt tüzetesebben, mert hiányzik belőlük az élet

lüktető ereje és meghittsége.

C. G. Ogden a kérdést meg akarja kerülni. Nem egy mesterséges nyelvet eszel ki a leendő világnyelvül: az

angolt óhajtja azzá tenni úgy, hogy a végletekig egyszerűsíti. Az ő sarkalatos angol nyelvében (Basic English)

mindössze hétszázötven szó van, mely nézete szerint untig elegendő minden fogalom, állapot

megérzékeltetésére. Olvastam egy levelét, melyet a jeles tudós saját kezűleg írt egyik barátomhoz ezen a

sarkalatos angol nyelven. Nem azt írta, hogy külföldön van. Ez a szó már nem szerepel szótárában. Azt írta,

hogy kívül van Anglián. Nyomban megállapítottam, hogy a sarkalatos angol -legalább számomra - sokkal

nehezebb, mint Shakespeare bármelyik szövege. Nem mondhatom, hogy fölmásztam a fára, mert a mászni szó is

hiányzik belőle, csak azt mondhatom, hogy fölmentem a fára.

Kötve hiszem, hogy ez a közlési mód bárkit is kielégítene. Nincs a földgolyón olyan ember, aki ennyire

„egyszerű" volna. A nyelv nem lehet „egyszerű", mert az ember nem „egyszerű", aki beszéli. Az ember éppen

azért beszél, mert nem egyszerű, mert bonyolult, és mindig fölöttébb bonyolult dolgot akar közölni. Egy kétéves



gyermek semmisnek látszó, satnya nyelve is végtelenül bonyolult és gazdag. Talán sokkal előbb tudja azt a szót,

hogy mászni, kúszni, tipegni, topogni, baktatni, bóklászni, vagy vánszorogni, mint ezt: menni. Az angol tanár

egyvonalúsága ellenkezik minden emberi lélekkel és minden nyelv fejlődéstörténetével. Ő nem egy halott

nyelvet támasztott fel poraiból. Az ellenkezőt művelte. Megölt egy élő nyelvet. A nyelv az indulatok lázában

született meg, nem ilyen jószándékú gondolatból. Nem erre a hétszázötven szóra vágyakozunk mi, nem is

tízszer annyira, nem is Arisztophanész nábobi szókincsére. Anyanyelvünknek mind a száznegyvenenezer

szavára vágyakozunk, melyet akár tudunk, akár nem, bármikor kitalálhatunk az ösztönünknél fogva,

anyanyelvünknek e korlátlan lehetősége és bűvös szellemi légkörére van szükségünk, mely levegő gyanánt vesz

körül bennünket, él és éltet.

Itt kezdődik a nyelv, az anyanyelvnél, és itt is végződik. A többi nyelv, melyet megtanulunk, nem érdemli meg

ezt a nagy nevet. Múltkor egy francia leánynak, aki régóta távol él hazájától, véletlenül azt mondtam valamilyen

rossz ételre, hogy ratatouille. Ez afféle híg, pempős, elrontott kotyvalékot jelent, melynek se íze, se bűze.

Elmosolyodott erre a szóra. Itt, az idegen környezetben már évtizedek óta nem hallotta. Úgy köszöntötte - az

emlékezet boldog mosolyával -, mint valami gyermekkori ismerősét. Kérdésekkel ostromoltam, hogy

tulajdonképpen micsoda az a ratatouille, hogy miféle étel lehet rata-touille az alakja és halmazállapota szerint, s

ő, mint bármelyik francia, akiben létező valóság az anyanyelv, emlékei és érzései alapján, egy tömeg egyéni

ösztön sugallatára, igennel és nemmel felelgetett. Csak néha tűnődött el, a határeseteknél, hogy például egy

elázott húskolonc lehet-e ratatouille, vagy sem. Hasonló biztonsággal tudnék válaszolni én, s bármelyik magyar

is arra a kérdésre, hogy micsoda lehet pempő és micsoda gezemice. Ilyen ködfoltokból áll a nyelv. Ezeket a

lelkünk világítja át esetről esetre. Minden megnyilatkozása, a legegyszerűbb is, a szövevények szövevénye, az

árnyalatok árnyalata, az emlékek emléke.

Pesti Hírlap, 1933. április 30., május 7.,14., 21., 28.

2.7. Halhatatlanságunk

Valaki egy társaságban elmesélte, hogy egy újságban ezt olvasta: „Úgy szerette az urát, hogy tejben-vajban

fürösztötte meg." A társaság egyszerre hahotázni kezdett, egy igekötő miatt. Senkinek se kellett magyarázni,

hogy akit szeretünk, azt tejben-vajban fürösztjük, de akit tejben-vajban fürösztünk meg, és kiteszünk ilyen

fölöttébb kényelmetlen gyötrelemnek, talán nem is szeretjük. A nyelv ennélfogva nagyon pontos is. Amikor

anyanyelvemen kijelentem, hogy nem, akkor nem vagyok egyszerű, hanem máris roppant bonyolult vagyok,

mert nem azt mondtam: ó, nem, vagy: dehogy, vagy: egyáltalán nem, vagy: ellenkezőleg, hanem minden más

értelmet kizárva ezt jelentettem ki kereken: nem. Gondolják meg, milyen különbség van e két igenlés között:

igen és: ja igen. Ha beszélünk, mindig csak az a célunk, hogy ily hiánytalanul közöljük önmagunkat, s ez

nemcsak; a kifejezés művészénél: a költőnél, hanem bármelyik embernél is nem pusztán gyakorlati cél, hanem

sokszor szinte öncél, önmagában is kielégülés, boldogság és üdülés.

Egy példát hozok föl. Ágyban fekszem, és lázam van. Valaki a szobámba lép, s azt kérdezi tőlem, hogy beteg

vagyok-e. Az illetővel nem óhajtom közölni a tárgyilagos tényt eszperantóul: Mi estas malsana, vagy franciául:

je suis malade, vagy angolul: I'm ill, vagy spanyolul: Soy enfermo, vagy olaszul: Sono ammalato, vagy németül:

Ich bin krank. Ez egy tény észlelése. Több nála a hallgatás. De ha véletlenül egy magyar toppan szobámba, s

megkérdezi: Beteg vagy?, ezzel már szívesen társalgók végtelen lelkemnek megfelelő végtelen változatossággal,

mely betegségem fokát és lelki állapotomat egyszerre jelzi, olyan billentyűzeten, melynek százezernél több a

billentyűje, s a lélektani helyzethez és a köztünk levő kapcsolathoz mérten millió és trillió a hangszíne.

Ennek a látogatómnak a szükséghez képest azt felelem: Beteg vagyok, ami egyáltalán nem azt jelenti, mint a

fönti több nyelvű mondat, mert látogatóm tudja és idegeivel érzi, hogy ez a felelet a kérdésének állító formában

való ismétlése bizonyos hidegséget vagy nyugalmat jelent, azzal szemben, hogy így is válaszolhatnék:

Felelhetném azonban azt is: Igen, semmisen és közönyösen, vagy: Aha, kedélyesen, a betegségem jelentéktelen

voltát hangsúlyozva, vagy: Ühüm, kesernyés dévajsággal, vagy: Breteg, csibészesen, vagy: Ojjé, diákosan, vagy:

Cefetül, ízléstelen vaskossággal, vagy ezt is felelhetném: Dögrováson vagyok. Más nyelveken is tudom

körülbelül, hogy mik ezek az árnyalatok. De mit érek velük, ha az árnyalatoknak nem ismerem a múltját, a napi

árfolyamát, mert a nyelvekben a szavakat mindennap újra jelzik a tőzsdén, s főképp ha nem ismerem, hogy

válaszom vegyi anyaga, melyet egy lélekbe dobok, milyen csapadékot kelt majd ottan. Az ilyen nyelv nem

nyelv. Csak a másik a nyelv, az anyanyelv, az emberhez méltó érintkezés, a lélekcsere, mely annyira feldühít,

hogy-talán azonnal meg is gyógyít.

Az a nézetem, hogy csak anyanyelvünket érdemes beszélni. mindenkinek a magáét. A többi nem alkalmas a

lélek kifejezésére. Én legalább bármely, kolostorban szívesen lennék karthauzi barát, ahol szerzetestársaim nem

magyarok. Mit érdekel, hogy ezer vagy azon a nyelven hibátlanul tudok-e fogalmazni. A fogalmazást



megvetem. Az, hogy anyanyelvemen írok, nem fogalmazás, hanem a lélek lélegzése, a legközvetlenebb közlés,

szabad úszás, Ösztön és élet.

Évekkel ezelőtt, amikor Hágában egész nap négy-öt nyelven kellett tárgyalnom, vitatkoznom, este elcsigázottan

rogytam le egy kávéház bársonypamlagára. Hogy ne legyek egyedül, magammal vittem egyik barátomat. Ez a

barátom magyar volt. A sok meddő povedálás után már nem tudtam volna egy külföldivel együtt lenni. Órákig

füstöltünk és feketéztünk, anélkül hogy egy szót is szóltunk volna. Egymásra meredtünk és hallgattunk,

kettesben. Hallgatásunk pedig nem holmi nemzetközi csönd volt. A mi csöndünk volt ez, mely mögött nyelvünk

szelleme lappangott. Magyarul hallgatunk. Ez a hallgatás pedig, mely nemcsak némaság volt, nemcsak a beszéd

hiánya, hanem valami kézzelfogható és tartalmas is, fölpezsdített bennünket.

Azok, akik szeretnek a jóslás felelőtlen mesterségével foglalkozni, mostanában gyakran mondogatják és

írogatják, hogy a nemzeti nyelvek - az anyanyelvek - a közlekedési eszközök gyorsulása, a rádió, a mozi által

egy messze, nagyon messze jövőben mind el fognak tűnni a föld színéről, és az emberiség leendő egységes

világnyelve fogja helyettesíteni őket. Hogy ezt egy magas szempontból kívánatosnak tartom-e, arról nem tudok

nyilatkozni. Nemigen valószínű, hogy ez akár kétezer év múlva meg is történjék, mert természetellenes, s így

emberietlen. Jellemző azonban, hogy ez a gondolat most ötlik föl, abban a században, mely a géplelket imádja, s

ellensége minden egyéniségnek. Az egyén egyéniségét lassan aláássák. Csak a tömegek élnek és uralkodnak. A

nemzeti nyelvben, mely bensőséges árnyalatával és szólásaival nemzedékről nemzedékre öröklődött,

valamiképp még kifejeződött a tömegek egyénisége, s a tömegek halhatatlansága. Ha a nemzeti nyelv helyett

egyetlen nyelv uralkodnék a világon kényúrként, akkor a tömegek egyénisége elpusztulna, s vele együtt a

tömegek halhatatlansága is, melyek akár tizenkétmillióból, akár százhetvenmillióból álltak, mégis egy

meghittebb közösséget jelentettek, mint az egész. Az úgynevezett világnyelv, mely mindenkié lenne, valójában

senkié se lenne. Egy ilyen közhasználati cikk túlontúl tág ékszertartója lenne az egyéni emlékek kincsének.

Bármily valószínűtlen ez a folyamat, s bármily távoli időpontra helyezik az ábrándozók, a puszta elképzelésére

is a nirvánánál semmibb semmi vesz körül. Beletörődöm abba, hogy megsemmisülök. De nem tudom elfogadni,

hogy szellemiségemnek legalább az a töredéke ne maradjon utánam, melyet valaha átitattam lelkemmel, s hogy

miután lélegzetem mindörökre elakad, legalább azok a szavak ne lebegjenek sírom fölött, melyeket egykor a

leheletemmel mozgattam, az anyanyelvem, a legközelebbi testvéreim beszéde, a lélek beszéde, mely minden

elmúláson túl is olyan, mint a családi folytonosság dallama. Úgy érzem, hogy az élet e nyelvi túlvilág nélkül

aljasan állati volna, s a halál még vigasztalanabb, még sötétebb.

Pesti Hírlap, 1933. április 30., május 7.,14., 21., 28.

2.8. Ige

Sohase lehet eléggé bámulni azon, hogy az ember beszél, és a lehelete mozgatta hangszálaival közölni tudja azt,

amit gondol és érez. Ez a lehelet maga a lélek, maga a csoda.

Ha a színház zsúfolt nézőterén az előadás alatt ennyit mondok: "Tűz van", nem is izgatottan és riadtan, nem is

túlságosan hangosan, csak egyszerű állító formában, egy tényt közölve, akkor nagy változások történnek. A

jelenlevők fölugrálnak, dulakodva, őrjöngve rohannak a vészkijárat felé, a tolongásban a nők estélyi ruháját

cafatokra tépik, s a gyermekeket agyontiporják.

Valóban tűz van? Talán nincs is. Lehet, hogy tévedtem. Az is lehet, hogy aljas tréfát űztem, s ugrattam a

többieket. De ez mindegy. Tűz van, mert azt mondtam, hogy tűz van. Ez a mondat tűzvészt támasztott ezer és

ezer agyvelőben, s az a tűzvész, noha nem énekelhető, nem kevésbé valódi, mint az igazi, ez a tűzvész lobog,

kígyózik, elharapódzik, lángja már a mennyezetet nyaldossa, szikrája és hősége elemészt mindent.

Ha egy férfi egy leánynak este a fasorban egyszerűen, minden szenvelgés és színpadiasság nélkül ezt mondja:

"szeretem", a hatás ugyanaz. Voltaképp semmi se történt. Megrezzent a levegő egy ember hangjától.

Olyasvalami hangzott el, ami talán hazugság is, nincs ércfedezete. De az a leány már minden lehetőségét

magába szívta, élete egy másodperc alatt átalakult, sok mindent lerombolt és fölépített, amit azelőtt nem mert

volna, számára merőben más a világ, s lehetséges, hogy ez a szó nagyobb fölfordulást és pusztítást okoz majd

benne, mint egy tűzvész.

A szó maga a valóság, melyet jelképez, magának a valóságnak veleje, kútfeje és kezdete. Milyen csodálatos is a

bibliának ez a szózata: "Kezdetben vala az ige."

Az ostobák prózai és költői szavakról beszélnek. Ezeknek a virág költői, de például a kefe prózai. Holott a kefe,

ha költő veszi kezébe, s fölemeli a végtelenbe, szinte bimbókat hajt.



Pesti Hírlap, 1933. október 1.

3. Magyar szólásaink és a folklore (részletek)Berze Nagy, János

Forrás: BERZE NAGY János: Magyar szólásaink és a folklore. (Részletek) In: Uő: Nap és tükör: néprajzi és

népnyelvi tanulmányok, gyűjtések. Szerk. Banó István, Fülöp Lajos. Pécs, Baranya. Tanács, 1982.: 231-235,

249-256, 264-266.

Kulcsszavak: szólás, metafora, mesetípus, hiedelem, epikus hagyományok, babonás elbeszélés

[...]

(2.)

Lelket önteni valakibe és rokonai. A szólás változataival elég gyakran találkozunk: "A halgatoknak ziuoegben

az edoes igeknek mezesseget oettek vala." (Debr. C. 206.) "Lelky edesseget nem evtthez en beleem." (Dom. C.

226.) "Betettem en belem en lelkemth": effudi in me animam meam. (Kulcs C. 102.) "Vagy béönti malasztyát

vagy elfordíttya." (Illy: Préd. I. 239.)10 A mai nyelvben vagy az idézett alakjában ismerős vagy így: "leket verni

valakibe."11 Ez az utóbbi már erősebb kifejezés s főként akkor használjuk, mikor a mélyen alvót nehezen, esetleg

csak veréssel tudjuk felébreszteni.

E sajátos szólások metaforáknak látszanak, melyekben a lélek vagy az ezzel kapcsolatos rokonfogalom valami

folyékony anyaghoz van hasonlítva. E kifejezések azonban csak idők múltán váltak metaforákká; ennek a latin

kifejezéseken kívül: "effudi in rhe animam meam" s "liquidus animus" (helyén való elme vagy lélek)12 más

igazolása is van.

A lélekrabló tündér-mesetípushoz tartozó változatok arról szólnak, hogy gonosz tündérek valakinek lelkét, szívét

vagy szemét elrabolják; ezeket egy hős visszaszerzi s a testbe visszateszi. A számos idevágó változat k�

irodalom- és művelődéstörténeti alapfogalmak · v created by xmlmind xsl-fo converter. s....

Documents