I . É V F O L Y A M 2 . S Z Á M – 2009. D E C E M B E R

Tartalomjegyzék

Párizsban járt a Vajda................................................................................................... 3 London............................................................................................................................. 4 Zeneajánló....................................................................................................................... 5 XVII. Newton Kupa ....................................................................................................... 6 Amikor a vers lelke életre kel........................................................................................ 7 Per aspera ad astra......................................................................................................... 8 Vers mindenkinek .......................................................................................................... 9 Szalagavató ................................................................................................................... 10 Gyenes Néptáncegyüttes .............................................................................................. 12 Mikulás-nap .................................................................................................................. 12 Csobánc ......................................................................................................................... 13 Kvízelítő 2009................................................................................................................ 13 Katonadolog.................................................................................................................. 14 Tied a pálya................................................................................................................... 15 „A nagy mesemondó”................................................................................................... 16 Benedek Elek: Karácsonyi ének.................................................................................. 16 A halhatatlan valóság................................................................................................... 19 Korunk rendezői – Tim Burton .................................................................................. 20 Vers mindenkinek ........................................................................................................ 21 Régi idők filmcsillagai – Vivien Leigh ........................................................................ 22 Sportrovat ..................................................................................................................... 24 Pajor Patrícia és Domián Zsófia egy-egy munkája ................................................... 25 Programajánló.............................................................................................................. 26 Filmklub ........................................................................................................................ 27 Filmújdonságok. ........................................................................................................... 28 Könyvajánló.................................................................................................................. 29 Gasztronómiai oldal ..................................................................................................... 30 Rejtvény......................................................................................................................... 31

PÁRIZSBAN járt a Vajda A város, amely örök emléket jelent az odalátogatók számára. Vajon az ott élők is tudják értékelni szépségét? A

környezet, ahol élünk olyan természetessé válik számunkra, hogy nem vesszük észre csodáit. Mi az őszi szünetünket arra áldoztuk, hogy megnézzünk egy tőlünk 1200 km-re lévő várost. Kérdezhetné valaki, hogy

megérte-e? Mi többet, jobbat nyújthat más helyeknél? Talán a város hangulata, talán az ott élő emberek teszik. Megdöbbentő a francia öntudat, hogy mennyire szeretik a hazájukat. A turistákkal nagyon kedvesek, de idegen nyelven nem hajlandóak megszólalni.

Megérkezésünk napján megnéztük az Orsay Múzeumot, ami egy pályaudvarból lett kialakítva. A következő helyszín a Versailles-i kastély hatalmas és fényűző épülete volt, de a kertje még annál is szebb. A beindított szökőkutak és a korabeli zene visszarepítettek minket a múltba. Elsétáltunk XIV. Lajos szeretőjének palotájába is, ahol aláírták a trianoni szerződést. Láttuk az Invalidusok dómját, ahol I. Napóleon nyugszik, majd a Rodin Múzeumba vitt minket Ilu néni. A parkban mi is leültünk gondolkodni az élet szépségein, de volt, akit csak a fáradtság vett rá a pihenésre. Délután felmásztunk a diadalív tetejére, és onnét néztünk le a hatalmas Párizsra. Nagysága még kisebbé tette a benne élő embereket. Ameddig a szem ellátott, mindenhol fehér házak. Ez Párizs! Számomra a legnagyobb élményt a Sacre-Coeure jelentette. Nem is maga az épület, inkább az onnét elénk táruló látvány! Hiába készítettem körülbelül harminc képet, egyik sem adta vissza azt a szépséget. A templomhoz vezető hatalmas lépcső tömve volt francia egyetemistákkal, akik egy jó hideg, finom sör mellett hallgattak egy rögtönzött koncertet. Nagyon jó volt, és legszívesebben egész éjjel ott lettünk volna, de tovább kellett mennünk a festők terére. Este már nem sok művész volt az utcákon, de annál több ember ült a kávézókban. Reggeli után

a Louvre-ba mentünk, s mi is megtekintettük a híres Mona Lisát és mellette több száz másik festményt is. Rita néninek maga lehetett a paradicsom. Most igazán elmerülhetett a művészetek világában. Hogy fokozzuk a hangulatot, jött a berlini világkiállításra készült Eiffel-torony.

Félelmetes volt a lift átlátszó fala, ahol láttuk az alattunk egyre kisebb embereket. Nekem első dolgom az volt, amikor felértünk, hogy felhívjam anyut, hogy „a világ tetején vagyok”. A torony lábánál rengeteg néger árussal találkoztunk, akik mindenféle csecse-becsét akartak ránk sózni. Minden nyelven beszélnek egy-két szót, és nagyon boldogok, ha veszel valamit. A nap zárása egy hajókázás volt a Szajnán. A kirándulásunk utolsó napját Disneylandben töltöttük. Mindenki kiélhette gyermeki mivoltát. Még a felnőttek is megtalálták a nekik megfelelő játékokat. Este mindenki holtfáradtan esett be a buszba. Megkezdtük utunkat hazafelé.

Hogy megérte-e elmenni? A válasz egyértelműen igen! Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, és megtanultam még valamit: nézzünk körül kis városunkban mi is úgy, mintha turisták volnánk, és lássuk meg igazi csodáit. Köszönjük Ilu néni!

Pozsgai Júlia

Érdekességek a nagyvilágból…

Összeállította: Márkus Fanni és Fekete János

Az izlandi éttermekben a pincérek sértésnek veszik a borravalót.

Testük méretéhez képest a bogarak a legerősebb állatok bolygónkon. Egy orrszarvúbogár például saját tömegének 850-szeresét képes elvinni a hátán.

A „gimnázium” szó a görög "gymnazein" szóból ered, melynek jelentése: meztelenül tornázni.

Queenslandben, Ausztráliában még él egy törvény, miszerint minden kocsma, bár és hotel előtt lennie kell egy korlátnak, ahová a vendégek a lovukat köthetik.

Az első újságot Julius Caesaradta ki. Az Acta diurna címűlap naponta jelent meg. Sajnosegyetlen példánya sem maradtfenn.

A szemüveget a kínaiak már az 1200-as években használták, 500 évvel azelőtt,hogy az európaiak elkezdtek optikával foglalkozni.

Ha testarányaihoz képest az ember is olyan gyorsan tudna futni, mint a csótányok, akkor elérnénk a 480 km/hsebességet is.

Az első ébresztőórát 3500 éve az egyiptomiak találták fel.

A Föld keringési sebessége folyamatosan csökken, emiatt néhány millió éven belül szükségtelenné válik a szökőév.

A sportitalok sótartalma ugyanakkora,mint az emberi izzadságé.

1952 előtt Tibet lakosságának negyede buddhista szerzetes volt.

Az óceánok és tengerek annyi sót tartalmaznak, amivel a szárazföldeket 170 méter magasan be lehetne borítani.

3

LONDON

Egy hűvös őszi vasárnap, a hajnali órákban megkezdtük utunkat Anglia felé. A korai időpontnak betudhatóan az út jó részét alvással töltöttük. Egy kőszegi megállót beiktatva felvettük idegenvezetőnket, Gábort, aki a sok-sok órás út során számos információt megosztott velünk az angol szokásokról. Első esténket egy Liege környéki Hotel Formula 1-ben töltöttük. Másnap délelőtt Brüsszelben tettünk egy rövid, ámde tartalmas sétát. Bejártuk a fantasztikus Grande Place-t, megcsodáltuk a híréhez képest kicsi Maneken Pist, és megkóstolhattuk a mennyei gofrikat, melyek látványukkal már messziről oda vonzottak minket. Brüsszelt elhagyva a franciaországi Calais felé indultunk, ahonnan komppal folytat-tuk utunkat. Már a fedélzetről megpillan-tottuk a híres doveri fehér sziklákat, me-lyeket a kompút végén közelebbről is megcsodálhattunk. Az estét már az allhallows-i holiday-parkban töltöttük. Itt berendezkedtünk, s kísérőtanáraink intel-mei mellett nekiálltunk vacsit készíteni. Másnap reggel már mindannyian tűkön ülve vártuk, hogy Londonba érjünk. A nap indításaként ellátogattunk a méltán híres Tower of Londonba, ahol szinte azonnal megpillantottuk a Tower állandó lakóit, a hollókat. Miután bejártuk a hatal-mas erődítményt, a koronázási ékszerek által bepillantást nyerhettünk az angol királyi életbe. A Towerből csodás kilátás nyílt a Tower Bridge-re, így fényképezőgépeinkkel most a hidat céloztuk meg. A London Eye-ra csak egy esti

időpontra kaptunk jegyet, így a fennmaradt időt el kellett töltenünk valahogy. Zsuzsa néni „Kettes oszlop!” kiál-tásának engedelmeskedve ren-dezett sorokban sétálni indul-tunk a hatalmas városban. Végre saját szemünkkel is láthattuk mindazt, amit már jól ismertünk a könyvek lapjairól és a filmekből. A kétemeletes piros buszok sor-ban száguldottak el mellet-tünk, és szinte minden sarkon

megpillantottunk egy-egy jellegzetes piros telefonfülkét is. Gábor folyamatos ismertetéseit hallgatva elhaladtunk a Big Ben előtt, átsétáltunk a Temze túloldalára, ahonnan a monumentális London Eye figyelte a várost. Ellátogattunk a Harrods áruházba, mely csillogó kirakataival, és borsos áraival betekintést engedett a londoni felső tízezer életébe. Majd ismét a London Eye felé vettük utunkat. Amikor odaértünk, a csoport kettéoszlott, beugrottunk a kis fülkékbe, és máris tágra nyílt szemekkel szemléltük az éjjeli Londont. Meseszép képeket készítettünk a magasból a kivilágított Parlamentről, a Big Benről és az egész

városról. Miután ismét talajt érezhettünk a talpunk alatt, elindultunk vissza a szállásra, s mikor megérkeztünk, mindenki megkezdte a főzőcskézést. (Vacsoráinkat több-nyire tésztafélék alkották különféle változatokban.) Egy rövid alvást követően újabb, programokban gazdag nap elé néztünk. Felkerestük a Westminster apátságot, elláto-gattunk a Trafalgar Square-re, ahol Nelson admirális

figyelő szemeitől kísérve szorgalmasan kattogtattuk fényképezőgépeinket. Ezután a Buckingham Palace előtt részesei lehet-tünk az őrségváltásnak, mely a zenés felvonulással nem mindennapi élményt nyújtott. Elsétáltunk a Downing Streethez is, de a miniszterelnök lakhelyét csak hatalmas vaskapukon keresztül láthattuk, mivel az egész utca le van zárva. A délutánt a Madame Tussaud’s Panop-tikumban töltöttük. Itt mindannyian fotóz-kodhattunk kedvenc sztárjainkkal, spor-tolóinkkal, az angol királynővel, az ameri-kai elnökkel vagy akár Shrek-kel is. Akik borzongásra vágytak, megkaphatták a horror részlegen. Zsuzsa néni és Lilla néni „Mi ezt inkább kihagyjuk…” arckife-jezéssel kikerülték a rémisztgetős termet,

ahol igazi, „élő” halottak okoztak maradandó élményt számunkra. :P A Panoptikum után a Natural History Museum-ot fedezhettük fel, ahol mozgólépcsőn eljuthattunk a Föld belsejébe, láthattunk hatalmas dínócsontvázakat, és részesei lehettünk egy földrengés imitációnak is. Múzeumlátogatással fejeztük be a napot, és nehéz szívvel, de búcsút vettünk Londontól. A rengeteg élmény és látnivaló hatására sokan elgondolkodtunk rajta, hogy a későbbiekben szívesen tanulnánk, dolgoznánk, vagy akár élnénk Londonban. Így hát, a visszatérés remé-nyével a szívünkben hagytuk el a fővárost. A programot másnap Windsorban folytattuk. Érkezésünk után rögtön a kastély

4

felé vettük az irányt. A kastély udvarán az őrségváltás óriási élmény volt, hisz az ember nem mindennap hallja Michael Jackson Thriller című számát a Windsor kastély őreinek előadásában. A hatalmas kastély bejárása után Mária királyné babaházát is megtekintettük. Délután ellá-togattunk a Stonehenge-hez, ahol végre szemügyre vehet-tük a világhírű „kőkupacot”. ☺ Gábor számos történetet megosztott velünk a kövek rendeltetéséről, és ránk hagyta, hogy ezekből mit hiszünk el, és mit nem. :P A szállásra visszaérve megfőztük utolsó allhallows-i vacsoránkat, majd nekiálltunk pakolni, hisz másnap reggel elhagytuk a holiday-parkot. Utunkat Greenwich-ben folytattuk, a kelet és a nyugat találkozásánál. A két félgömböt elválasztó vonalnál fél lábbal a keleti, fél lábbal a nyugati félgömbön állva készítettünk egymásról jó néhány képet, majd bejártuk a Királyi Csillagvizsgálót, ahol teleszkóppal szemügyre vehettük a „Plútót.” :D A nap második felében Canterbury-be látogattunk. Felkerestük a katedrálist, valamint az itt eltemetett Thomas Becket canterburyi érsek sírhelyét. A városban kaptunk szabadidőt. Megrohamoztuk a McDonald’s-ot, az ajándéküzleteket, és más ott fellelhető

boltot. Délután a kikötőbe indultunk, hisz utunk angliai része sajnos véget ért. Búcsút intettünk a szigetországnak, és másfél órányi kompút után megérkeztünk Franciaországba. Az estét egy Hotel Formula1-ben töltöttük. Reggel egy gyors reggeli után célba vettük Disneylandet, mely kétségtelenül ,,a legnagyobb ember-fogó, amit egér valaha épített.” ☺ Egy egész napot tölthettünk el a mesevilágban, mely az ünnep alkalmából halloweeni díszbe öltözött. A számos hullámvasút, a szel-lemkastély, a rengeteg bolt és étterem, valamint kedvenc Disney-hőseink felejthetetlenné tették a napot. Utolsó esténket ismét egy tranzithotelben töltöttük. Kora reggel megkezdtük hazafelé vezető utunkat. Sok alvás, számos film és megálló után este 11 óra körül buszunk leparkolt a keszthelyi Fő téren. Szeretném mindannyiunk nevében nagyon megköszönni Jakabos Barbara, Czibor Anikó és Tringli Lilla tanár-nőknek, hogy elvállalták a kísérőtanárok nehéz feladatát. Valamint köszönjük Zsuzsa néninek a rengeteg munkát, hogy megszervezte ezt a fantasztikus utat, és persze a kitartását! ☺

Sallai Kinga

Zeneajánló

A Queen visszatér!

Az évtizedekig töretlen sikerű Queennek új lemeze jelent meg 2009. november 16-án, melyen a zeneszámokat a jobb minőség érdekében újramaszterelték. Az új album az Absolute Greatest nevet viseli, és 20 számot hallhatunk újra felcsendülni a legendás brit rockzenekartól.

Elsőként Európában, majd Amerikában vásárolhatták meg a rajongók a CD-ket. A válogatáskorongokból több mint 250 000 példány kelt el csak az Egyesült Királyságban. Több kiadás is megjelent: egy és két CD-s változat, digitális, internetről letölthető és bakelitlemezes változat. A két CD-s kiadás egyik verziójához 52 oldalas könyvet is mellékelnek a zenekar „történelméről”.

A Queen frontembere, a hatalmas tehetségű Freddie Mercury 1991. november 24-én hunyt el AIDS-ben, nemrégiben volt az AIDS világnapja is.

A válogatásban szereplő dalok a következők:

1. We Will Rock You 2. We Are The Champions 3. Radio Ga Ga 4. Another One Bites The Dust 5. I Want It All 6. Crazy Little Thing Called Love 7. A Kind Of Magic 8. Under Pressure 9. One Vision 10. You're My Best Friend

11. Don't Stop Me Now 12. Killer Queen 13. These Are The Days Of Our Lives 14. Who Wants To Live Forever 15. Seven Seas Of Rhye 16. Heaven For Everyone 17. Somebody To Love 18. I Want To Break Free 19. The Show Must Go On 20. Bohemian Rhapsody

Érdemes a CD-boltokba sietni!

Balogh Réka és Bogdán Adrienn

5

6

XVII. NEWTON KUPA A keszthelyi Vajda János Gimnázium matematika, fizika munkaközössége 17. alkalommal rendezte meg az általános iskolák végzős tanulói számára meghirdetett természettudományi versenyt, a Newton Kupát. Az idei versenyre is az eddigiekhez hasonlóan Zala, Veszprém és Somogy megyéből érkeztek iskolák, csapatok. Minden induló iskolát egy-egy tanuló képviselhette matematika, fizika és informatika tantárgyakból, vagyis az általános iskolák legtehetségesebb reálérdeklődésű diákjai mérhették össze tudásukat. Az új középiskolai felvételi rendszer sajnos nem tett jót a különben is mostoha sorsra kárhoztatott természettudományi tantárgyaknak, mert fizikából és informatikából több iskola sem tudott versenyzőt nevezni, így a „csonka csapattal” nem sok esélyük volt az összesített első helyre, a Newton Kupa elnyerésére. Mindhárom tantárgyból 2 óra alatt 4 feladatot kellett megoldani a diákoknak. Amíg a versenyzők a feladatokon elmélkedtek, addig a kísérő tanárok megismerkedhettek a Műszaki Kiadó legújabb tankönyveivel, interaktív tananyagaival és a feladatok megoldásaival is. A verseny befejeztével – amíg a versenybizottság, a gimnázium matematika, fizika, informatika szakos tanárai a feladatokat javították – a Balaton Színházban Tóth Pál tanár úr, (Fizibusz, Budapest) a fizika „utazó nagykövete”, látványos és érdekes kísérleteket mutatott be a versenyzők, diákok aktív részvételével. A díjátadó ünnepségen Szörényi Zoltán, a gimnázium igazgatója és Farkas László a verseny szervezője köszöntötte a versenyzőket, az őket felkészítő pedagógusokat és a meghívott vendégeket. Először a versenyt évek óta önzetlenül támogatók, és azok az eredményes felkészítő tanárok vehették át az erre az alkalomra megjelenő, a Newton Kupa elmúlt 15 évét összefoglaló könyvet. A kiadványban 180 feladat, azok megoldásai, az egyes versenyek eredményei, beszámolók, színes fényképekkel emlékeztetnek a korábbi versenyekre. A könyvet Farkas László és Fonyóné Németh Ildikó szerkesztette. Az eredményhirdetés innentől már az évek óta megszokott „koreográfia” szerint történt, vagyis az informatika, fizika, matematika tantárgy első hat helyezettje vehette át az oklevelet és az értékes jutalmakat. Érdekes, hogy az idei versenyen mindhárom tantárgyból a dobogós helyezést elért tanulók között a Zala, Veszprém, Somogy sorrend alakult ki.

MATEMATIKA Hely Név Iskola Felkészítő tanár

1. Fonyó Viktória Egry József Általános Iskola, KESZTHELY Dr. Lóthné Tolvéth Katalin 2. Németh Péter Általános Iskola, CSABRENDEK Auerné Éliás Zsuzsanna

Gombásiné Flórián Márta 3. Kitli Márk Balatonlelle-Karád Általános Isk., BALATONLELLE Podányi Judit

FIZIKA

Hely Név Iskola Felkészítő tanár

1. Kocsondi Gábor Csány-Szendrey ÁMK Belvárosi Tagint. KESZTHELY Fölföldiné Katona Erika

2. Székely Ádám Általános Iskola, RÉVFÜLÖP Székelyné Burgyán Rita 3. Hegyi Debóra Reich Károly Általános Iskola, BALATONSZEMES Kiss Sándor

INFORMATIKA

Hely Név Iskola Felkészítő tanár

1. Pickó Anna Csány-Szendrey ÁMK Belvárosi Tagint. KESZTHELY Molnárné Riskó Erzsébet

2. Vagner Jázon Bárdos L. Tagintézmény, Tapolcai Ált. Isk. TAPOLCA Gyarmati Zoltánné

3. Illyés Richárd Reich Károly Általános Iskola, BALATONSZEMES Kiss Sándor

CSAPAT Hely Iskola

1. Csány-Szendrey ÁMK Belvárosi Tagiskola, KESZTHELY 2. Reich Károly Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Int., BALATONSZEMES 3. Balatonlelle-Karád Általános Iskola és Alapfokú Művészetokt. Int., BALATONLELLE

Az iskolák közötti csapatversenyt ez alkalommal az összesített pontszámok alapján a Csány-Szendrey ÁMK Belvárosi Tagintézménye nyerte, s így egy évig őrizheti a kupát. A legeredményesebb felkészítő tanárnak járó díjat, több évi sikeres munkájáért Podányi Judit tanárnő (Balatonlelle Ált.Isk.) kapta.

Farkas László a Newton Kupa szervezője,

fizika szaktanácsadó

7

Amikor a vers lelke életre kel… Nehéz dolgunk volt – hangzott a már megszokott mondat a zsűri elnökének szájából a november 24-én megrendezett 1. Vajda János Vers- és Prózamondó Versenyen. A megmérettetésen a keszthelyi és a környék általános iskoláinak 8. osztályos tanulói, valamint a középiskolás diákok mérhették össze tudásukat, szövegmondó képességüket. Ezzel egy időben folyt az 1. Vajda János Rajzverseny is. A délután ekképpen zajlott: a főszervezők, Szabó Edit és Ferge Rita tanárnő, valamint az Igazgató Úr köszöntötte a versenyzőket, majd a művészeti teremben mindenki elszavalta az első versét. Kis szünet után jött a második forduló. Többek között hallhattunk Pilinszky-, Varró Dani-, Szabó Lőrinc-verseket is, de néhányan egy-egy viccesebb prózai darabot mondtak el. Voltak, akik a felkészítő tanárukkal együtt érkeztek, mert ugyebár egy versenyen való megmérettetés bizony felkészülést is igényel. Hiszen nem mindegy, hol vannak a hangsúlyok, a szünetek, milyen az előadásmód, a kiállás és megjelenés és még rengeteg más, de ezt inkább ne firtassuk tovább. A lényeg máshol lakozik. Az az érzés, amikor kiállsz a közönség elé, s átadod magadat a versnek. Belecsöppenhetsz egy iszonyat nagy és vicces kavalkádba, vagy éppen lehetsz egy szomorú és reménytelen szakadékban, ahonnan úgy érzed, nincs kiút… Sok minden lehet vagy lehetsz. Attól függ, mit alkotott az író, költő, s hogy te mennyire tudod átélni az adott helyzetet és átadni magadat a műnek. Aztán mikor már a végére értél, s úgy érzed, mindent beleadtál a képességeidnek megfelelően, és tudod, minden apró kis részlet is a helyén volt, akkor már nyugodtan átadhatod magadat a megérdemelt tapsnak. Bár még remegnek a végtagjaid, mégis ilyenkor egy iszonyat jó érzés fog el. Mindegy már, hol végzel a ranglistán. Sokkal többet számít, ha te magad tudod, hogy sikerült úgy elmondanod a művet, ahogy te akartad. Persze a zsűri véleménye is számít, hiszen ők a „fejesek”, noha van, hogy nem mindenki ért velük egyet. Szerencsére ez a három ember, akik döntöttek a versenyzők sorsáról, jól érezték, mi az, ami jó. Hiszen iskolánk két tanulója, Pozsgai Jusztina és Farkas Martin vitték el a pálmát. Ők ketten töltötték be a győztes helyét. Megérdemelten vehették át a díjat, valóban szép előadásokat hallhattunk tőlük. Úgy gondolom, ha Pilinszky még most is élne, biztos büszke lenne a Francia fogoly megelevenítésére. Vagy éppen Varró Dani versének előadására. Hát, nagyjából így végződött iskolánk 1. szavalóversenye. Reméljük jövőre is megrendezik ezt a szép megmérettetést. Valamint ezúttal is gratulálunk minden résztvevőnek ☺ . Végül itt egy nagyszerű vers a versenyen hallott művek közül!

Zákány Zita FRANCOIS VILLON:

BALLADA A KALÓZOK SZERETŐJÉRŐL Jennynek hívták, szőke volt és éhes, s a szállodában üveget mosott, hol elhamarkodott szeretkezések szagát árasztották a bútorok. S mikor szitkokkal teltek meg az éjek, s csiklandott ringyók részeg sikolyával: ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak, vagy hajnaltájt meleg vizet hozott: megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap markába titkon egy dénárt nyomott. Ilyenkor mindig némán megköszönte alázatosan vézna mosolyával, és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. És éjjel, ha kiment a folyosóra, egy-egy éhes hím gyakran rálesett, ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra teperte le: s ő mindent engedett. S mikor a férfi vállait harapta, s mellét kereste borgőzös szájával: ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. S egy délben zaj támadt a tengerparton, s találgatták mindnyájan az okát, de ő felkacagott az utcasarkon, és még otthon is nevetett tovább. S hogy mosogatni hívták a konyhába, a tányérokat eltolta karjával - és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S mikor félreverték a vészharangot, s a kikötőben üvöltött a nép, ő lassan elfütyült egy hosszú tangót és hófehérre mosta a kezét, s új ruhájában a párkányra hágott, s a tengert nézte gonosz mosolyával, hol a város előtt egy hajó állott, nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával. S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte rőt bombákkal akkor a várfalat, és nem maradt, mikor leszállt az este, kastély a várban s ház a vár alatt, ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda, s a bronzoszlop a helytartó szobrával, és nem maradt, csupán egy piszkos szálló nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal. De ő még mindig az ablaknál állott, s az éjszakába egy dalt énekelt, és reggel a matróznép partraszállott, és minden embert sorra láncra vert. És akkor a hajósok vezetője így szólt hozzá: "Kalózok szeretője, kit öljünk meg kívánságod szerint?" S ő azt felelte: "Mind!" S a tengerparton aznap alkonyatra minden fán ötven ember lebegett, és szemüket a héják csőre marta, mint lógombócot éhes verebek. S a hajó, míg a hullák rút farával halotti táncot járt az est szele, nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával eltűnt vele.

cxÜ táÑxÜt tw táàÜt ;tätzç xzç vá|ÄÄtz z≠Ü≠Çzç≠á Øà}t<

A Vajda János Öregdiákjairól sokszor esik szó. Támogatják ezt, támogatják amazt, díjakat, segítséget nyújtanak a gimnáziumnak és tanulóinak. Kevés szó esik azonban az iskola másik hasonló egyesületéről: a Premontrei Öregdiákokról. Pedig ez a szervezet is aktív, többek között nekik köszönhető a rendház felújítása is. Dr. Kovács Pállal, az öregdiákok elnökével Gál Soma beszélgetett. Nyugodt hangulat, egy macska és két kutyus fogadja Kovács Pál látogatóit. A nyugállományba vonult gyógyszerész december elsején töltötte be 80. életévét, és ez úton is nagyon boldog születésnapot, és kellemes, kényelmes nyugdíjas éveket kívánunk neki! Némi értet-lenséggel, de készséggel fogadta a beszélgetést, és igencsak megtréfálta a cikk íróját, mert nemcsak hogy ő tette fel az interjú első kérdését, de a továbbiakban is olyan mesélőkedvvel és összefüggően beszélt, hogy lehengerelte a kérdéshez alig jutó, zöldfülű újságírót. - Hogy kezdődött ez a fantasztikus életpálya? - Munkáscsalád gyermekeként születtem, édesapám út-hengergépész volt, és Zalakomáron (akkor még Komárváros) töltöttem gyermekéveimet. Akkoriban a Premontrei gimnázium még nyolc osztályos volt, így negyedikes korom után már Keszthelyre jártam, akkor oda is költöztünk. Aztán 15 évesen engem is elvittek többek között a német frontra, ahol hamarosan amerikai hadi-fogságba estem, nem egész 10 hónapig. Mikor hazatértem édesanyám, már elhunyt, apám pedig angol fogságban volt. Nekem pedig abban az egy szál katonaruhában kellett járnom, amiben hazatértem a fogságból, ráadásul míg én a fronton voltam, az osztálytársaim továbbhaladtak persze a tanulással, így egy év hátrányba voltam. 1948-49-ben érettségiztem, pont abban az évben, mikor feloszlatták a premontrei rendet, és államosították az intézményt. Ráa-dásul ekkor vezették be a felvételit is, az előző években csak érettségi volt. Ez egy újabb keserű csepp volt nekem, ugyanis a felvételi beszélgetés miatt estem el az orvosi egyetemtől, ahova eddig készültem. Ugyanis megkér-dezték tőlem, hogy hova mennék ösztöndíjra, és én egyből rávágtam, hogy a Szovjetunióba. Még semmi baj nem volt ezzel, de egyből jött a következő kérdés, hogy miért is, amire megint őszintén válaszoltam: „Meg szeretnék győ-ződni az ottani szocializmusról.” Namost, még ez sem lett volna baj, hanem megkérdezték aztán, hogy „nem hiszem el, hogy létezik”, és megint őszintén rávágtam, hogy nem, mert úgy hallottam onnan hazajött hadifoglyoktól. Ez után az elbeszélgetés után húzták át pirossal a „felvettük” szót a kérvényemen, és javították át „elutasítottuk”-ra, minden-féle szakmai kérdés feltevése nélkül. Egy évig otthon maradtam, és dolgoztam különböző helyeken segédmun-kásként, aztán a következő szeptemberen valaki azt mond-ta nekem, hogy miért nem próbálom meg újra a felvételit. Az orvosira semmi esélyem sem volt, ami pedig ehhez a szakmához a legközelebb áll, az a gyógyszerészet. Pesti iskolát még így sem választhattam, mert biztos lett volna az elutasítás, így Szegedre kerültem. Tanulmányi éveim

közben még egyszer felmerült egy lehetőség, hogy átke-rüljek az orvosira, és eredményeim alapján simán át is vettek volna, de jómagam voltam az egyetlen munkás-osztálybeli gyerek a gyógyszerész szakon, ezért nem engedtek át, nehogy munkás nélkül maradjon egy osztály. A kedvezményezett réteg gyermekeként estem el a kedvezménytől. Hát nem egy paradoxon? - Nyugdíjba vonulása előtt sok éven át vezette a főtéri patikát, de ha jól tudom, emellett több előadást is tartott, például a TIT szervezetnél. - Igen, nagyon sok előadást tartottam a TIT keretein belül még aktív gyógyszerészként. Általában ezek témája a gyógyszer-túlfogyasztás, az alkohol- és drogfogyasztás volt. Én ezekkel a témákkal már ezelőtt 20-30 évvel fog-lalkoztam, kétségbeejtő, de ebben ma is nehezen jutnak ötről a hatra. Merthogy van egy latin mondás, miszerint „verba volant, scripta manent” (a szó elszáll, az írás megmarad). Ezt én úgy szoktam módosítani mindig, hogy „verba volant, exempla trahunt” (a szó elszáll, a példák vonzanak). Én beszélhetek akármennyit a dohányzás ellen például, ha az illető hazamegy, bekapcsolja a tévét, és a színész első mozdulata az, hogy rágyújt, akkor hiába mon-dok bármit, ő az az ember, akire szívesen hivatkoznak. Épp ezért a jó példamutatást mindig nagyon fontosnak tartottam, ami viszont manapság nagyon elmarad. - Ezek szerint ez az elv még ma is meghatározó önnek, hiszen kora és a feladat nehézsége ellenére példaértékű az, amit a Premontrei Öregdiákok elnökeként tesz. Hogyan indult, miképp alakult ez a társaság? -20 éve már, hogy megalakultunk 1989-ben, ugye a rendszerváltás idején. Ez tulajdonképp egy újraalakulás volt, hiszen létezett korábban már az egyesület, de meg-szűnt. Akkoriban még reményeink közé tartozott, hogy a gimnázium újra premontrei iskolaként működhet tovább. Nagy bánatunk, hogy nem valósult meg, hiszen így a Vajda öregdiákjainak száma folyamatosan nő, míg a miénk folyton csökken. Hiszen aki leérettségizik, az attól kezdve öregdiák, és míg a Vajda egy élő intézmény, addig a Pre-montrei ’48 óta nem létezik. - Hányan tagjai jelenleg az egyesületnek? - Keszthelyen 8-9-en vagyunk aktív tagok. Alaku-lásunkkor több mint 300an voltunk, még az egyetem dísztermében sem fértünk el. Mégis, mint ahogy mondtam is, egyre kevesebb tagot számlálunk, ne lehet azt gondolni, hogy 120 évig élnek, ahogy a nóta mondja. Erre azt szoktam mondani, hogy 60 év felett már minden napért áldást adhat az ember. Köreinkben ma 70-80-an adnak hálát. Minden éves találkozón egyre hosszabb a sor, mikor felolvassuk, hogy kik távoztak el közülünk.

- Miképpen esett önre az elnöki poszt? - A kezdetekkor még nem az én feladatom volt. Nagy elánnal indult a vezetőség, az elnök akkor dr. Czibere Tibor volt, aki Miskolcon egyetemi tanár, Kossuth- és Széchenyi-díjas. A titkár Major György volt, aki alattam járt két évvel, sajnos 3-4 éve, hogy meghalt, sőt, utána osz-tálytársamat, Pintér Imrét választottuk meg, és 2 hónapra rá ő is elhunyt, így mint egy átoktól, rettegtek a titkári poszttól. Rám úgy került a sor, hogy azt mondták a kör-nyékbeli, vidéki tagok, hogy legyen végre egy keszthelyi az elnök. Nem jelentkeztem ugyan, de megkértek, hogy vállaljam el én. Akik itt Keszthelyen vagyunk ugyanis, és havonta összejövünk megbeszélni a dolgainkat, azok kö-zött, ha kevéssel is, de én vagyok a legfiatalabb. - Nagylelkű felajánlása volt az egyesületnek a rendház felújítására adott pénzösszeg. Hogy tudták ezt összehozni az öregdiákok? - Szép mozzanat volt ez a felújítás, de egy ajándék kellett hozzá, hogy támogathassuk a lépést. Egy amerikai festőművész hagyatéka volt az a pénz, aminek egy részét erre fordítottuk, a másikból pedig a gimnázium udvarát szeretnénk megszépíteni, mert bizony arra is ráfér. Ha nem lett volna Szent Gály Faur Géza végrendeletében az adománya, miszerint festményei eladásának 1%-át az egyesületre hagyja (ez kb. 18-20 millió forintot jelent), magunktól sosem tudtuk volna előteremteni. Hiszen az egyesület összes tagja nyugdíjas már, és így nem nagyon szedhetünk be tagdíjat, van, aki például csak 1000 Ft-ot tud adni. Ha összeszámoljuk, hogy 70-en vagyunk, akkor a végösszeg sajnos nem sok mindenre elég. - Milyen terveik vannak még a jövőben? - A jövő? Hát... Igazából akkor teljesedne ki a mi jövőnk…Nem rossz szándékkal mondom, mert nekem régóta az az álláspontom, hogy a Vajda már maradjon meg szépen Vajdának. Hanem ott van a régi zárdaépület, amiben most általános iskola működik (Ranolder János Római Katolikus Iskola – szerk.). Ha azt az iskolát tovább tudnánk fejleszteni, és nyolc általános mellé még további négy osztályt, mint gimnáziumot tudnánk beépíteni, akkor ott lehetne egy katolikus iskola. Ami sajnos csak illúzió, mert sajnos a fő probléma az, hogy nincs premontrei tanár. Már ’89-ben átadta volna a polgármesteri hivatal az iskolát az érsekségnek, de akkor sem volt tanár. Pedig Keszt-helyen alapítottak legrégebben premontrei gimnáziumot Magyarországon. Szombathelyen és Gödöllőn alakult még hasonló intézmény, és mind a kettő máig funkcionál. Egyedül Keszthelyen nincs.

Na, most nem arról van szó, hogy mi követelnénk, hogy jöjjenek vissza a premontrei tanárok, mert az az igazán magas szintű oktatás. Igenis a polgári tanárok is igen magas szinten tudnak tanítani, de az a vallásos nevelés, ami a premontrei diákokban megvolt, azt sajnos én most hiányolom. Tehát azok a diákok, akik egy neves gimnáziumból kikerülnek, azoknak legyen bevésve a tudatába, hogy „én nem akármilyen iskolát végeztem, hanem ebből az iskolából jöttem”, és látszódjon az is, hogy ott milyen szellem uralkodott. A Vajda gimnáziumnak ez a szelleme nagyon jó, a tanári kara szintén, diákjai is szorgalmasak és jó eredményeket mutatnak fel. Ez így szép, és ezt így tovább kell csinálni, de a volt zárdaépület, az nőhetne tovább. Gyakran meghívjuk a csornai prépostot is, és mindig kérdezzük, hogy nincs-e újabb tanár, aki már végzett Csornán. Sajnos egyelőre nincs, akit ideküldjenek. - Közelednek az ünnepek, advent van. Visszaemlékezve milyennek látta a premontrei gimnáziumban a téli ünne-peket? Milyen volt a hangulat? - Vallásos iskola lévén nem túlságosan ütött el a hétköznapjainktól. Tudniillik mi minden hét vasárnapján fél nyolckor együtt mentünk a templomba, akkor volt az iskola külön istentisztelete. Természetes, hogy mi is meg-tartottuk ezeket az ünnepeket, az advent nekünk is várakozással telt, de csendesen, és inkább családjaink körében. - Visszatekintve saját életpályájára, a rengeteg tapasztalattal szerzett bölcsességgel mérlegelve, mi az, amit üzen a jövő gyógyszerészeinek, vagy egyszerűen a most felnövő nemzedéknek? - Míg gyógyszerész voltam, számomra a beteggel való jó kapcsolat tartása és a közvetlenség volt a legfontosabb. Sajnos ez a mai modern világban elszürkült, hiszen a gyógyszertárakban sem az történik már, mint régen, hogy ott helyben az alkalmazottak keverik ki a beteg részére a szert, hanem készen kapunk meg mindent a laborokból. Száz készítményből aligha három helyben gyártott. Ennek ellenére szerintem nagyon fontos a közvetlenség, a kedvesség és a jó kapcsolat, és nem csak a gyógyszertári, hanem az orvosi, az előadói, sőt, szinte minden egyes pályán. Valamint volt nekem egy elvem, amit mindig is követtem életem során: a Nil nocere!, azaz a „ne árts”. Sose adtam ki úgy gyógyszert, hogy ne tudtam volna teljesen biztosan azt, hogy azzal nem ártok senkinek. Dr. Kovács Pál életútjával és elveivel egy fantasztikus történetet ismerhettünk meg. Példája követendő lenne az egész társadalomnak!

Gál Soma

Vers mindenkinek… karácsonyra Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Be heggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. Rajtuk át Isten szól: jövök.

SZALAGAVATÓ 12. a

Ahogy általában lenni szokott, egy gimnazista életében két avató létezik. Legalábbis, ha erre a szűk négy évre gondolok, akkor igen. Aztán van, akinek több, van, akinek kevesebb. Egyik a gólyaavató, a másik a szalagvató. Előbbinél a „csicska” állapotból válik gimnazistává, az utóbbinál gimisből valami mássá, talán felnőtté. Nekünk már csak a szalag hiányzott.

10

Eljött a várva várt nap. Az a péntek, ami egyszer minden negyedikes életében eljön, az a pillanat, amikor egy szál virággal áll a nézőközönség előtt, és várja, hogy osztályfőnöke feltűzze rá ezt a kicsi, bár annál nagyobb dolgot jelképező szalagocskát. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az osztályok kis műsort állítanak össze, amellyel elbúcsúznak felelevenítve a szép emlékeket. Ezzel mi is így voltunk. Elkezdtünk nosztalgiázni. Felhangzottak az „arra emlékszel, hogy…”, „de az nem is úgy volt, hanem”, és a „dehogy mesélem el még egyszer …” kezdetű mondatok. Felgyülemlett rengeteg régi emlék: szalonképes és kevésbé az. Némi szelektálás után, de még a videó összevágása előtt megfogalmaztuk az alapgondolatot. Készítünk egy videót, amelyben az osztály minden tagja megosztja a nézőkkel pár

gondolatát, amelyek erről a négy évről eszébe jutnak. Aztán következett a Spielberget meghazudtoló profizmussal elkészített kisfilm megalkotása. Rengeteg munka volt vele, nem tagadom, de jó volt látni a közönség arcát annak levetítésekor. Kicsit talán megmutatkozott, milyen ez az osztály. De nem tudtuk magunkat meghazudtolni. Nem hiányozhatott a vidám befejezés, sikerült megalkotni egy dalt, amely a saját Vajdánkról szól, ez lett a Vajdal. Bár én elfogult vagyok, de szerencsére a közönségnek is tetszett. Az osztályműsorok mellett a közös táncok is jól sikerültek, szombat este helyett, péntek esti lázat varázsolt közösen a négy évfolyam a színpadra. Köszönjük minden résztvevőnek, rendezőnek, tanárnak, az igazgatóságnak, hogy egy ilyen felejthetetlen estét szereztek nekünk és szüleinknek, szeretteinknek. Návai Péter

12. b

Esős napra ébredtünk december 11-én, de az utolsó dolog, amivel foglalkoztunk aznap, az az időjárás volt. Pedig a reggel ugyanúgy indult, mint egy átlagos péntek reggel. Ahogy mindig, most is elmentünk az iskolába, de az első órán ahelyett, hogy a nyelvtudásunkat fejlesztettük volna, az esti szalagavatót próbáltuk, mert igen, ez a nap a szalagavató napja volt. Sokunkban ezen a próbán tisztult le igazán, hogyan is néz ki egy ilyen ünnepség. A délelőtt folyamán még egyszer próbált külön az osztály is, majd mindenki hazament, hogy felkészüljön az esti ünnepségre. Az eseményt délután 5 órakor a palotás tánc nyitotta meg, majd a négy végzős osztály felsorakozott a színpadra, ahol megkezdődött az este hivatalos része, melynek végén az osztályfőnökünktől megkaptuk a régóta várt szalagjainkat. Ezt követően az osztályok műsorai és keringők szórakoztatták a színházban összegyűlt közönséget.

Fél nyolc környékén véget ért az eddigi legfontosabb ünnepünk a gimnáziumban, amire mindig emlékezni fogunk. Utána a bankett keretei között koccintottunk az elmúlt és a még ránk váró csodás pillanatokra, majd a lakoma után elkezdődhetett az igazi szórakozás, de ez már egy másik történet…

Pati Barbara

11

12. c Mint minden Vajdás diák, mi is nagy reményekkel indultunk neki az utolsó gimis évünknek… régóta vártunk már arra, hogy mi lehessünk a ,,naagy negyedikesek”, az utolsó Vajda napokat, az avatást, hogy mi legyünk a legnagyobbak, a szalagavatós keringőt, a ballagást, és még sorolhatnám. Mégis: itt állunk, végzősként, s egyre inkább erősödik bennünk az érzés – ezt a négy évet nem lehet csak így, egy 8 perces bemutatkozóba sűríteni…a gyöngyszemeket összegyűjtjük, de ezek, csak önmagukban nem adnak teljes képet arról, ami az elmúlt évben velünk történt. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy bizony Hamvas Zsuzsa néninek mennyi munkája volt velünk - nem egyszer késő estig gyakoroltuk a lépéseket, hogy december 11-re minden tökéletes legyen. Ámde az ember élete nem csak a jókedvből, kacagásból áll – bizony-bizony velünk is előfordult néha, hogy nem egészen elképzelésünk szerint sikerültek a dolgok. De ,,nem az a sikeres ember, aki sosem bukik el, hanem aki fel tud állni.” Ez így is történt, mindannyiszor… Minden vita, félreértés kibéküléssel végződött, s mi magunk is ráébredtünk, hogy együtt, összefogva, csapatban sokkal erősebbek vagyunk. ,,12.C, én így szeretlek!”

Szabó Bianka és Szabó Krisztina

12. d Táncpróbák, elkért órák, kisebb viták és nagyobb röhögések, ezek mind jellemzőek voltak a szalagavatót megelőző hetekre. Másnap visszagondolva úgy érzem, megérte a fáradságot, hiszen mindenki jól érezte magát a műsor és az azt követő közös vacsora alatt is. Persze az elején mindenki tartott valamennyire az előadott számok miatt: nem unják-e majd a szülők, eszünkbe jut-e majd a koreográfia… Valamennyire mindenki próbált lehiggadni, ki-ki a maga módján, friss levegőt szívva vagy éppen fel-alá járkálva. A tanárokon is látszott, hogy izgulnak, bár voltak pillanatok, amikor volt is miért: nem igazán tudtuk tökéletesen megjegyezni a

lépések sorrendjét. Végeredményben szerintem viszont sikerült mind a szülők, mind magunk számára úgy előadni, amit választottunk, ahogy akartuk. Lehet hogy kicsit hamis volt az ének, elkésett a ritmus, de mindez mit sem számított, hiszen ahogy észrevettem, mindenki élvezte, és az egész évfolyam büszkén állt ki a színpadra. Miután túl voltunk a szalagok feltűzésén, és mindenki levette a tánccipőt, megkönnyebbülve néztünk az este hátralévő része elé… A vacsora is jól sikerült, végre kezdett feloldódni az osztály, ez az este folyamán egyre jellemzőbb lett, és bár kicsit szétszóródtunk, miután eljöttünk

az étteremből, de ettől függetlenül jól éreztük magunkat, a társaság pedig annak tudatában folytatta az estét, hogy egyszer van szalagavató az életben. Összességében szerintem mindenki elégedett volt, és bár az osztályra nem mindig jellemző a kötetlenség, most azonban úgy éreztem, mindenkinek sikerült elővennie a jobbik énjét, és őszinte mosollyal (vagy éppen vigyorral) végigcsinálnia az estét. Gratulálok minden 12.-esnek, a következő a ballagás lesz ☺!

Farkas János

GYENES NÉPTÁNCEGYÜTTES A Gyenes Néptáncegyüttes már 13 éve megalakult, és már számos nemzetközi fesztiválon szerepelt sikeresen. A Vajdából jelenleg négyen táncolunk az együttesben. Szicíliai kapcsolatunk augusztusban kezdődött, amikor is Gyenesdiáson láttuk vendégül a Messinából érkezett „Canterini Peloritani” folklóregyüttest, akik különleges zenéjükkel és táncaikkal lepték meg a helyi és környékbeli közönséget. A viszontlátogatásra ősszel került sor. Az odautazás közben egy napot tölthettünk el Róma nevezetességeinek megtekintésével. Megnéztük a Szent Péter bazilikát, bejártuk a Vatikánt, KIVÜLRŐL megcsodálhattuk a Colosseumot, és láttuk a Trevi-kutat,

persze pénzt is dobtunk bele, majd sötétedésig jártuk a várost.

12

Másnap hosszú út várt ránk Szicíliáig. Gyönyörű vidéken, magas hegyeken át vezetett az autópálya. Viaduktokon, alagutakon keresztül haladtunk, és alattunk a tengert csodálhattuk. Messinába komppal keltünk át, és késő este érkeztünk szállásunkra. Másnap csak „lábmosásra” mentünk volna le a tengerpartra, de akkora hullámok voltak, hogy hatalmas fürdőzés lett belőle. Megnéztük Messina nevezetességeit, majd a festői Taorminába látogattunk el, a még görögök által épített amfiteátrum színpadán tarthattunk egy táncpróbát, amit a turisták nagy lelkesedéssel fogadtak. A fesztivált az Etna lábánál tartották, ami színes, hangulatos felvonulással kezdődött, és a késő esti órákban szereplésekkel ért véget.

Csoportunk táncait hatalmas tapsviharral fogadták. Jó érzés más országokban, más nemzeteknek bemutatni táncainkat, népi kultúránkat, miközben mi is megismerjük az övükét. Hazafelé utazva Perugiában szálltunk meg, szállodánkhoz azonban csak hosszú, meredek lépcsősor megküzdése után jutottunk el. A kivilágított, nyüzsgő város képe adott kárpótlást fáradozásainkért. Utolsó napunkat Pisában töltöttük, és mi is tartottuk egy kicsit a híres ferde tornyot, hogy ne dőljön tovább. Az egy hetes olaszországi út, a sok szép látnivaló, a szicíliaiak szívélyes fogadtatása felejthetetlen emlék maradt számunkra.

Nánássy Noémi

MIKULÁS-NAP December 4-én, pénteken délután, kisgyerekek szállták meg a művészeti termet. Miklós nap alkalmából érkeztek a gimnáziumba Vajdás szüleikkel. Mindenféle korosztályból képviseltették magunkat. Kezdésnek a Brummi band előadásában gyermekdalokat hallgathattak meg, melyekbe később mi is becsatlakoztunk. A hulla a pelyhes fehér hó… kezdetű dallal végül sikerült odacsalogatnunk a Mikulást és a Krampuszokat. Aki aztán mindenkinek személyre szóló ajándékot valamint tanácsot adott, hogy a következő évben hogyan lehetnének még jobbak, és ez által több meglepetéshez juassanak. Voltak bátrabbak, akik énekeltek, vagy szavaltak a Nagy Szakállasnak, aki a hozzánk vezető hosszú úton meglehetősen elfáradt és levékonyodott. A vállalkozó szelleműek akár az ölébe is ülhettek. Az ajándékok átadása után sajnos sok gyereknek el kellet mennie, így inkább csak a kisebbek maradtak, akik vendéglátás után kézműves foglalkozásban vehettek részt, mint például képeslapkészítés, rajzolgatás. Ezeknek az apróságoknak valószínűleg nagy hasznát vehetik a Karácsonyi ünnepek előtt, hiszen ajándékként átnyújthatják majd kedves szüleiknek. Nagyon reméljük, hogy kellemesen telt a délutánjuk, és sok boldog emlékkel gazdagodtak. Jövőre is szeretettel várjuk őket!

Mikulás segítői

DDssiiddaa JJeennőő:: SSiieettnnii kkeelllleetttt MMaa ttaalláállkkoozzttaamm aazz öörreegg MMiikkuulláássssaall.. SSüürrggőőss ddoollggoomm vvoolltt,, nneemm ttuuddttaamm mmeeggáállllnnii,, aammiikkoorr eelléébbeemm ttooppppaanntt.. GGyyöönnyyöörrűű ttééllii sszzüürrkküülleett vvoolltt,, ggyyöönnggee hhiiddeegg,, vvaattttáássaann,, ppuuhháánn eesseetttt aa hhóó ééss aazz öörreegg ttoorrzzoonnbboorrzz sszzaakkáállllaa iiss ccssuuppaa hhóó vvoolltt.. DDee,, mmoonnddoomm,, nnaaggyyoonn ssiieetttteemm aammiinntt mmáárr éévveekk óóttaa ssiieetteekk,, ééss mmiinnddnnyyáájjaann ssiieettüünnkk,, ééss nneemm ttuuddttaamm mmeeggáállllnnii.. KKiiccssii kkrraammppuusszzookkkkaall vvoolltt tteelleeaaggggaattvvaa,, kkiikknneekk nnyyeellvvööllttööggeettéésseeiinn oollyyaann jjóóíízzűű,, ééddeess ggyyeerrmmeekk--bboorrzzaaddáállllyyaall kkaaccaaggttaamm vvaallaammiikkoorr.. JJaannccssii ééss JJuulliisskkaa,, BBóóbbiittááss PPiirroosskkaa mmiinndd

nnáállaa vvoollttaakk,, hhááttáárraa aakkaasszzttvvaa ccssüünnggöötttt kkiiccssii ffeekkeettee hhiinnttaalloovvaamm,, mmééllyyeenn vvaallaahhaa vvéésszzeess ccssaattáákkbbaa nnyyaarrggaallttaamm aazz eesstteelleeddőő ggyyeerrmmeekksszzoobbáábbóóll ss nnyyaakkáábbaann mmoosstt iiss ccssiilliinnggeelltt aa kkiiccssii eezzüüsstt ccsseennggőő,, ffiinnoommaann,, mmeesssszziirrőőll,, mmiinntt aazz ééddeess aannyyáámm hhaannggjjaa.. DDee úújjrraa iissmmééttlleemm,, ssiieettnnii,, ssiieettnnii kkeelllleetttt ééss nneemm ttuuddttaamm mmeeggáállllnnii.. AAzz öörreegg mmeeggffoorrdduulltt,, áállllddooggáálltt aazz úúttoonn,, oorrrráátt vvöörröössrree ccssííppttee aa hhiiddeegg,, sszziinntteelleenn sszzeemméébbőőll kköönnnnyy sszziivváárrggootttt,, ss kkeesszzttyyűűttlleenn,, rreesszzkkeettőő,, rráánnccooss kkeezzéévveell vviiddáámmaann iinntteeggeetteetttt uuttáánnaamm..

Kezembe akadt egy prospektus – Hétpecsétes Vártúrák, mely a közelünkbe lévő 7 várba invitál el bennünket. Ezeket és a Keszthely környéki várakat szeretném bemutatni Nektek.

C s o b á n c Tapolcától 2 km-re keletre fekszik a Csobánc hegy, melynek tetején egy középkori várrom található. Sok turista jár fel a hegyre a gyönyörű kilátás miatt, ahonnan szép időben nemcsak a hullámzó Balaton vizét látni, hanem még az Alpokalját is. A táj gyönyörködése közben elgondolkodnak a kirándulók a várromok láttán – vajon milyen lehetett régi pompájában, van-e alatta pince, kik lehettek a lakói. Majd megdöbbennek azon, hogy mindezek gazdátlanul, gondozatlanul az enyészeté lesznek. A vár építését feltehetően az 1250-es években kezdték el, de 1270 körül már mint elkészült várról tesz említést egy korabeli oklevél. Építtetői a diszeli nemesek voltak, azonban az 1300-as években már a dél-itáliai eredetű Rátót nembeli Gyulaffy-család tulajdona. Első név szerint ismert ura Rátót nembeli Gyulaffy Demeter. Mátyás király halálát követően Habsburg Miksa csapatai élén betört Magyarországra. Csobáncot mint veszélyeztetett várat Kinizsi Pál utasítására erősíteni kezdték. Buda 1541. évi török kézre kerülése után Csobánc végvár lett, s őrizte a két világbirodalom, a Habsburg és az Oszmán birodalom új határát. Csobánc ura és kapitánya ezidőtájt rátóti Gyulaffy László, aki a korának ismert végvári lovastisztje, legyőzhetetlen bajvívója, Veszprém vára 1566. évi ostromának hőse volt. A török dunántúli betörései miatt a vár jelentősége felértékelődött, többször ostromolták, de elfoglalni sohasem tudták. 1669-ben vásárlás útján a herceg Esterházy-család tulajdonába került, itt katonáskodott a Rákóczi-szabadságharc legendás hírű brigadérosa Béri Balogh Ádám is. A török kiűzését követően a vár a bécsi Udvari Haditanács által lerombolásra ítélt várak listájára került, de ekkor ez még nem következett be a Rákóczi-szabadságharc miatt. A vár történetének legfényesebb napja 1707. február 25-e, mikor Rabatin császári tábornagy megpróbálta elfoglalni sikertelenül. 1709-ben azonban császári kézre került, s rövidesen bekövetkezett robbantásokkal történő lerombolása. Napjainkra siralmas állapotba került, 1953-ban régészeti ásatások és állagmegóvások voltak a várban. 2003-ban egy lelkes csapat megalapította a Csobánc Váráért Alapítványt, melynek célkitűzése a vár feltárása, romjainak megmentése, állagmegóvás, rekonstrukció, védett természeti értékeinek megóvása. Ennek a csapatnak én is lelkes tagja vagyok. Rengeteget dolgozunk a váron, rendszeres kőgyűjtéseket tartunk, amikor kutatóárkokat ásunk, és a vár régi köveit szedjük össze. Sajnos romvárnak minősítették, ezért csak a 30%-át állíthatjuk helyre. Ha felkeltettem érdeklődéseteket, ne feledjétek, Benneteket is tárt karokkal várnak gyönyörűséges váraink, s ne felejtsétek, gyökerek nélkül nem lesz jövőnk!

Kiss Bence

Kvízelítő 2009 Bonyhádon 2009. november 6-án hatodik alkalommal rendezték meg a „Kvízelítő” című műveltségi vetélkedőt. Gimnáziumunkat két csapat képviselte: az „I.” számúban Kletner Máté, Simon-Fiala Dániel, Zsiborás Gábor; a II.-ban Kretzer Balázs, Nyolcas Zsombor és Szalai Dávid. A versenyen kilenc csapat vett részt: Bonyhádról, Nagykanizsáról, Dombóvárról érkeztek. A játék menete a „Mindent vagy semmit” című vetélkedőére hasonlít: minden csapat három másikkal mérkőzik meg 3-3 fővel a nyomógomboknál, és a három legtöbb pontot szerző csapat kerül a döntőbe. A kérdések témái nemcsak tantárgyakhoz (tudományokhoz) voltak köthetők, hanem a fiatalok mindennapjaihoz is. A siker valódi teljesítményen múlik. Számít a gyorsaság, az ötletesség és a találékonyság. A Kvízelítő nem falas vagy táskás játék, ahol a véletlen dönt. A legérdekesebbek az álösszetett-szavas kérdések. Például a Balboa válasz a „nem jobboldali + dél-amerikai óriáskígyó”-ból kapható meg. A csapattagok mind szeretnek szellemi játékokat játszani. A felkészüléshez nem kell lexikont olvasni, elég a világ érdekességeire figyelni. A versenyzés izgalma itt sem marad el, akár a sportban. Amikor megnyertünk egy fordulót, vajon ki ujjongott legjobban? A mesterünk: Markovics György tanár úr. A játékot Gruber László tanár úr nyitotta meg délután egy óra tájékán. A játékvezetők M. Nagy József, aki több tévés kvízvetélkedőnek volt már szerkesztője és Dr. Dusek László földrajzkutató voltak. A kiélezett küzdelemben nehéz kérdések között is helytállva csapatunk a hatodik helyet szerezte meg. Végül a hármas döntőben a hazaiak győztek, így a kupa idén is otthon maradt. Nagyon jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat. Reméljük jövőre is ott lehetünk!

Kletner Máté és Zsiborás Gábor

13

Katonadolog… Avagy hány diáktársunkról gondoltuk volna, hogy össze tud szerelni egy AK-63-as gépkarabélyt? A Magyar Honvédség Nyugat-magyarországi Hadki-egészítő Parancsnokság idén szeptemberben máso-dik alkalommal szervezte meg a Göcsej Harci Túrát, amelyre a zalaegerszegi alsóerdei sportpályán került sor. A túrán iskolánk négy tanulója vett részt: Molnár Mátét(11.A), Vukovics Bálintot(12.B), Felföldi Bálin-tot(11.B) és Puskás Ádámot(11.B) ottani kalandjaikról kérdeztem.

Mikor vállaltam, hogy interjút készítek a fiúkkal, még nem is sejtettem, mekkora fába vágom a fejszémet. Azt hittem, egyszerűen csak felteszek néhány kérdést, aztán majd ösz-szehozok valamit, de már az elején nem várt nehézségekbe ütköztem. Nem könnyű ugyanis egy időpontban tollvégre kapni négy korunkbeli, ennyire elfoglalt fiatalembert - hamar fel is adtam. Maradtak tehát a szünetben elcsent röpke percek. - Azt hiszem, mindenki kíváncsi lenne rá, hogyan kerül-tetek ebbe a korántsem mindennapi szituációba. Hon-nan szereztetek tudomást a versenyről? – vontam félre az egyik szünetben Mátét, a csapat kapitányát. - Markovics tanár úrtól, aki a felkészülésben is segített és elkísért bennünket a versenyre. - Mi motivált a versenyre való jelentkezés során? – kér-deztem ezt már a 11.B-sektől. - Szeretem magam megmérettetni. Egyébként is szívesen veszek részt szabadtéri sátorozásokon, vagy más hasonló programokon. Így amikor megüresedett egy hely a csapat-ban, kapva kaptam az alkalmon – mesélte F. Bálint. - Úgy gondoltam, hogy semmit nem veszíthetek azzal, ha elmegyek. És nem is bántam meg, mert nagyon jó csapat jött össze. Ezt már a felkészüléskor lehetett látni – felelte a kérdésre Ádám.

A versenyt hosszas felkészülés előzte meg. A fiúk hetente kétszer gyakorolták a célbalövést a gyenesdiási Lőtéren, és a gépkarabély összeszerelésének módját is tanulmányozták. - Hogy is volt azzal az AK-63-assal? - Semmi különös – válaszolta Máté. – Nekem sikerült a leggyorsabban összeszerelnem. Nem volt nehéz, mivel előtte egy igazi példányon már gyakoroltam. - Volt kedvenc feladatod? – érdeklődtem mindannyiuktól. E kérdés tekintetében már megoszlottak a vélemények. - V. Bálint: Az én kedvencem a menedéképítés volt. Fából, kövekből és különböző, a helyszínen talált anyagokból kel-

lett rejtett fedezéket építenünk, amelyet aztán különböző szempontok figyelembevételével pontoztak. - F. Bálint: A lövészet, a térképolvasás, és a kreatív felada-tok tetszettek igazán. - Máté: Nekem az akadálypálya tetszett a legjobban. Volt ott gumifutás, mászófal, kúszófolyosó, meg minden, ami kell. Ez hasonlított legjobban a kommandózáshoz. - Ádám: Nincs olyan feladat, amit kiemelnék. Volt, amitől kifulladtunk, de volt olyan is, amin egy kicsit kifújhattuk magunkat. - A futást mindenesetre egy kicsit igazságtalannak éreztem – tette még hozzá V. Bálint. – Nehezebb dolgunk volt, mert mi rendes katonafelszerelésben futottunk, míg mások „futó-cuccban”. A feladatok között szerepelt még többek között íjászat, álcázás, lőszerutánpótlás, sebesültszállítás, útvonaltervezés, kézigránáttal való célba dobás, mocsárátkelés és lövészet is. A versenyszámok azonban nem csak a fiúk gyorsaságát és erejét tették próbára, szellemi felkészültségüket is bizonyí-taniuk kellett. - Hogy sikerült a szellemi megmérettetés? Remélem, megmutattátok, mit jelent vajdásnak lenni! ☺ - Őszintén szólva, kissé váratlanul ért, hogy általános hon-védelmi ismereteket kérdeztek tőlünk, de természetesen megpróbáltunk legjobb tudásunk szerint helyt állni – nyi-latkozta a csapatkapitány. - Gondoltál már rá, hogy katonai vonalon tanulj to-vább? Hiszen a versenynek valahol pályaorientációs célja is volt. - Igen, mindenképp a terveim között szerepel, hogy jelentke-zem a Nemzetvédelmi Egyetemre – osztotta meg velünk V. Bálint céljait. - Én ezeket a dolgokat csak hobbiból csinálom, szóval efféle továbbtanulási terveim nincsenek – eddig. De ki tudja, mi lesz – mondta F. Bálint. - Hogy érezted magad a versenyen? - Mindenképp nagy élmény volt! A verseny végére egy iga-zán jó csapat vált belőlünk. Megérte elmenni – hangzik a fiúk egybehangzó véleménye. - A csapat mindent megtett, hogy a dobogón végezzünk, de ez sajnos nem sikerült. Remélhetőleg jövőre újra megpró-bálhatjuk – tette hozzá Ádám. Iskolánk csapata a megye tizenöt középiskolája közül a hetedik helyet szerezte meg. Gratulálunk, és köszönet a srácoknak, hogy megosztották velünk élményeiket!

Pénzváltó Nikolett

Tied a pálya!

A Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ és a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság a „Pályaválasztási kiállítás és szakmabemutató” keretében idén is megszervezte a „…Tiéd a pálya…” bűn- és balesetmegelőzési vetélkedőt. A programot 2009. november 12-én rendezték meg Zalaegerszegen a Városi Sportcsarnokban. Célja a középiskolás korosztály figyelmének felhívása az áldozattá és elkövetővé válás megelőzésének lehetőségeire egy játékos vetélkedő keretében. A versenyen középiskolák 1-1 osztálya vehetett részt 5 fős csapatokkal. Komoly felkészülési munkát is igényelt, hiszen a családon belüli erőszak témájában plakáttal és verssel kellett készülni, valamint rendelkezni kellett egy iskolára jellemző logóval kitűző formájában. A vetélkedő lebonyolítására 3 óra 45 perc állt rendelkezésre. Ennyi idő alatt kellett a Rendőrkapitányságról a Sportcsarnokban lévő végállomásra érniük. Útjukat különböző megpróbáltatások övezték. ☺ A résztvevő csapatokat oklevéllel jutalmazták, illetve az első helyezett átvehette a „Tiéd a pálya” vándorserleget. Az idei tanévben iskolánk is indított csapatot a vetélkedőn a további 9 intézmény mellett. Zalaegerszeg 5, Keszthely 3, míg Lenti mindössze 1 csapatot tudhatott magáénak. Gimnáziumunk csapata 11. és 12. osztályos fiúkból tevődött össze Spártaiak névre hallgatva.

Név szerint: Bányai Bence 11. a, Vukovics Bálint 12. b, Molnár Máté 11. a – csapatkapitány, , Kovács Felicián 11. b, Kiss Levente 12. a,

Utánajártam, hogy a fiúk hogyan érezték magukat, mik voltak a legemlékezetesebb pillanataik, illetve milyen eredmények születtek.

Iskolánk csapata Zalaegerszegről rengeteg élménnyel és a IV. helyezéssel G r a t u l á l u n k S p á r t a i a k ! ☺ ☺

Molnár Máté: „Csapatkapitányként elmondhatom, hogy avetélkedő nagyszerű volt, és aránylag jól isteljesítettünk. ☺ A versírás például igencsakkreatívra sikeredett. A sok helyszínen ötletesfeladatokkal vártak minket. Érdekes és egybenizgalmas elsősegély bemutatókat láthattunk. Jóvolt még az élő rádióban való beszélgetés is.Örülök, hogy részt vehettünk a rendezvényen.”

Bányai Bence: „Személy szerint nagyon jól éreztemmagam. Habár szerintem az a ve-télkedő annyira nem kapcsolódott arendőrségi munkához. Ettől függet-lenül a hangulat nagyon jó volt. Abaleseti bemutatók érdekfeszítőekvoltak, a helyzetfelismerő feladatokpedig néha nagy kihívást jelentettek.Érdemes volt részt venni.”

Kovács Felicián: „Alap, hogy nagyon jó volt. ☺Tetszett, hogy a rádió élőadásbanközvetített. A különböző helyszí-nek, a feladatok, és az, hogy min-den időre ment még izgalmasabbátette a vetélkedőt. Tetszettek azelsősegély bemutatók is. A vetél-kedőn sok új élményt szerez-hettünk.”

Vukovics Bálint: „Ötödikként is csakazt tudom mondani,hogy nagyon jó volt. ☺A feladatok is érde-kesek voltak, de alegjobb az volt, hogyélő rádióműsorbanszerepelhettünk. Ke-resztülmentünk egy ra-bosítási folyamaton is,amihez az ujjle-nyomatainkat és fény-képeinket is felhasz-nálták. Olyanok vol-tunk, akár az igazifegyencek. Én élvez-tem. ☺ „

Kiss Levente: „Hogy éreztük magunkat?...ha azt mondom, hogy„jól”, az elég gyenge kifejezés…Ebből már lehetkövetkeztetni. ☺ Legjobban a baleseti bemutatóktetszettek. Például, amikor a tűzoltók kiszaba-dították a „sérülteket” a kocsiból. Érdekes volt azis, amikor a Plázában kellet rendőrös cuccok utánkutatnunk (így találtunk az ékszerboltban bilin-cset☺). Igazság szerint úgy készültünk, hogy erő-feladatok lesznek és csapatunkba a „gyúrósok”kerültek be. Nagy meglepetést okozott az, hogy min-den suliból lányok indultak, és csak a Vajdának volttiszta fiúkból álló csapata. ☺ Ettől függetlenülminden jól sikerült.”

érkezett haza.

Talabér Vitória

15

„A nagy mesemondó”

Egyszer volt, hol nem volt, (talán igaz se volt) az Óperenciás-tengeren innen, de az Üveghegyen túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr….Ugye milyen klasszikusak ezek a szófordulatok? Szinte olyannyira természetesek, hogy már fel sem tűnnek, senki nem gondolkozik el rajta vajon az Óperenciás-tenger habzó hullámai vetekedhetnek-e a Földközi-tengerével, s nem mélázunk el azon sem: Melyik nagyszerű üvegfúvó mester keze nyomát dicséri a hangzatos Üveghegy? Nosztalgikus érzéssel tölt el bennünket, gyermekkorunkra emlékeztet valamikor a hőskorban, hiszen mi sem vagyunk már fiatalok!! Öt évesen azt kívántam karácsonyra, hogy királykisasszony legyek, és hiába kuncogsz ezen kedves olvasó, fogadok, hogy te is elgondolkoztál már rajta, milyen lenne egy káprázatos fényűző palotában élni, és egész nap nem tenni mást, mint a királyfira várni…arany élet. A fiúk pedig kalandos útjuk során megvívnának a hétfejű sárkánnyal, (mert ki mással) és elnyernék az ellenkező nem egy imádott alakjának kezét és amellé a fele királyságot. Bár ha már itt tartunk, miért csak a felét, mindig megelégszenek ennyivel, az biztos, hogy nem Napóleon nagyravágyásával vannak megáldva. De valahogy a boszorka szerep nem annyira kelendő. Nem is csoda, nagyon kreatívnak kell ám lennie a boszorkának, újabb és újabb gaztetteket kell kieszelnie, mert a mesék tárháza kifogyhatatlan. Fáradtságos munka az övé. Még ott vannak a törpék, óriások, tündérek

és azok a bizonyos bűvös számok. Ha innen nézzük, a meseírás szabályai vetekednek a szonett kötöttségeivel, mégis igazán jól ment az elődeinknek. A mesék leegyszerűsítik a jó és a rossz fogalmát, így a kisgyerekek tudatalatt megismerik a helyes viselkedést, ráadásul hatalmas szókincset is kapnak általuk. Ezek közül csak tényleg a mindennapi életben használatos legalapvetőbbeket hadd említsem meg: hétmérföldes csizma, kacsalábon forgó palota, hetedhét ország. Nincs kétség, ezekre mindenkinek szüksége van… Azt, hogy népművészetünk nem lett szegényebb egy ilyen kinccsel, többek között Benedek Eleknek köszönhetjük. Köszönjük! Nem olyan híres, mint a Grimm-tesvérek, „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”. Ami az aktualitást illeti, idén ünnepeljük a „nagy mesemondó” százötvenedik születésnapját. Bár gyertyáit már nem fújhatja el, biztosan örömmel veszi a megemlékezést, és csak remélhetjük, hogy boldogan élt, amíg meg nem halt. Itt a vége fuss el véle…

Benedek Elek: Karácso

Nagy, sűrű pelyhekben hullott a hó, a szél meg-megrázta az ablakmellett üldögélt, s időnkint a szénvonó lapátocskával harizsgálgatták a paragyengén világítá meg a kis szobát, mintha ez a félhomály is nagyapó s nankövér, öreg macska dorombolt, a vén falióra halkan, bátortalanul ketyegettinkább akkor zavarnák meg, ha macska dorombolása, óra ketyegése hirteleleányka tett-vett csöndesen. Ki-kinézett az ablakon, aztán fázósan rezzent önehogy megzavarja. Leült egy kis székre az öregek közé s nézte ő is a fel-fel lassanként, finom hamupili szövődvén reá. Nanny megfogta a leányka kezét: - Ugye, unalmas itt nálunk? Mondtam, hogy legalább ma estére menj haza. Megszólalt nagyapó is: - A fiatalnak fiatalok társasága kell. Az öreg ember zsémbes, rosszkedvű.nyugodalmat. Jajszóval fordul egyik oldaláról a másikra. Egész éjjel: jajj, aA leányka élénken tiltakozott:

16

BENEDEK ELEK (Kisbacon, 1859. szeptember 30. –Kisbacon, 1929. augusztus 17. Újságíró, író, „a nagy mesemondó”; Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen és Budapesten végezte; Néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal; Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként újságíró, 1887-től országgyűlési képviselő; 1900-tól a Kisfaludy Társaság tagja; Elkészítette az Ezeregyéjszaka és a Grimm-mesék átiratát; Trianoni békeszerződés után Romániához csatolt Kisbaconban élt haláláig;

Pozsgai Jusztina

nyi ének

ot: Huszár nagyapó s nannyó a régimódi tűzhely zsat. A nagy hasábfák fel-fellobogó lángja csak

nnyó alkonyodó életét példázná. A tűzhelyen egy , de ezek nem zavarták a szomorú csöndességet, sőt n megszakadna. Az asztal mellett egy növendék ssze s szinte lábujjhegyen lépett az öregek mellé,

ellobogó lángot, a fénylő parazsat, mint homályosul

Törődött teste a puha ágyban sem talál igazi lábam, jajj a derekam -, zavarják a fiatalok álmát.

- Ó, ó, az én álmomat nem zavarják. Amint a fejemet a párnámra nyugtatom, becsukódik a szemem s olyan édesen alszom reggelig! - Jó, jó, de ma estére mégis haza kellett volna menned. Bezzeg, van ott most víg élet! Törik, ropogtatják a mogyorót, diót a testvéreid. Hallgatják a kántáló gyerekek verseit. Aztán asztalhoz ülnek mind s durákot játszanak. Azt én is szerettem játszani. Amikor a nagybácsi hazajött karácsonyra... Nagyapónak elakadt a szava, könnybe borult a szeme. - Most nem jő haza, sóhajtott nannyó. - Sem ő, sem a többi, folytatta nagyapó. A leányka az ablakhoz futott, hosszan kinézett, de nem látott egyebet a nagy fehérségnél. A hó a kis virágos kertben szinte az ablakig ért már. A száraz mályvakóró alig látszott ki a hóból. Csüggedten tért vissza az öregekhez. - Nem jöhetnek el. Pedig bizonyosan tudom, hogy eljöttek volna. Hallja nagyapó, mint zúg a szél? Nézzen kifelé, hogy hányja a szél a havat. Az öregekhez simult: de jó most itthon, fedél alatt! Mondta nannyó: - Azon nem is csodálkozom, hogy a nagybácsid nem jön haza. Én már voltam egyszer Pesten, tudom, hogy milyen messze van tőlünk. A leányka epedve sóhajtott fel: - Istenem, ha egyszer én is elmehetnék abba a szép városba! Álmomban már többször voltam ott. Éppen olyannak láttam, mint amilyennek a mesék a tündérvárost mondják. - Olyan is, gyermekem, éppen olyan. Én láttam, én tudom. - S hiszik-e, egyenest a nagybácsi házához találtam. Láttam a gyerekeket is. Sokáig játszottam velük, aztán mondtam nekik: Na, gyerekek, nekem most haza kell mennem, mit üzentek nagyapónak s nannyónak? - Ugyan, mit üzentek, kérdezték az öregek egyszerre. - Csókoljuk a kezüket, jöjjenek Pestre. - Azt nem mondták, hogy ők idejönnek? - De - de - igen, emlékszem, világosan emlékszem, hogy mondták ezt is. - Ez igazán szép álom volt, mondta nannyó. - Ez igazán szép, mondta nagyapó is. Folytatta nannyó: hiszen, tudom én, hogy a fiam itt volna most is, ha szárnya volna. Ezt súgja nekem az én anyai szívem. - Úgy, úgy, ha szárnya volna... - De mit csináljon szegény feje? Karácsony este csak nem hagyhatja el a gyermekeit. Emlékszik, nagyapó, amikor a gyermekeink még mind itthon voltak? Nagyapó mélázva harizsálta a szenet. Nem felelt a kérdésre, szóval folytatta méla gondolatát. - Felneveltük őket, s lám, nem maradt nekünk, csak ez a leányka. Ezt ideadták nekünk, hogy öreg napjainkban vigasztalónk, gyámolítónk legyen. Szegény leányka! Te itt megvénülsz mellettünk... - Ó, nagyapó, ne mondja ezt! Én jól érzem itt magamat. Annyi jót és szépet tanulok maguktól. A meséit, a régi történeteit mindig hallgatnám. - No, no, majd megunod. A vén cigány mindennap felejt egy nótát s azt a keveset, ami megmarad, szüntelen ismétli. - Csak ismételje, nagyapó. - Különben meglehet. A nagybácsid is szerette hallani. Még most is, ha hazajő - - - vajon jön-e többet?Látod, látod, leányom, így járnak a szegény szülők. Felnevelik a gyermeküket világ pompájára s mi örömük benne? Elrepülnek, mint a madár, messze-földre s csak a hírüket hallod. Látod-e többet, vagy sem, a jó Isten tudja... Hallom, hogy a Lakatosék fia hazajött karácsonyra. No, látod-e, a vén Lakatos asztalosnak adta a fiát, jó mesterség, becsületes kenyér, még úr is lehet belőle. Ez a fiú minden nagy ünnepre hazajön. - Ne békétlenkedjék, nagyapó. Hazajő, persze, hogy hazajő. Könnyű neki. Brassóban lakik. Laknék Pesten! Hosszú hallgatás áll be. Már a vén macska sem dorombol, csak az óra ketyeg. Lassan, vontatottan, mintha nehezére esnék, üti el a tíz órát. - Tíz óra. Feküdjünk le, nagyapó. - Feküdjünk, feküdjünk! Minek? Úgysem tudom lehunyni a szememet. Az ablak alatt e pillanatban, megcsendül a kántáló gyerekek éneke. Csudálkozva néznek össze az öregek. - Lám, lám, hozzánk is eljöttek! Behallik az ének minden szava, ámbátor, ha nem hallanék is, az éneket jól ismerik. Ezt énekelte nagyapó is gyermekkorában. Ezt az ő apja is.

Örüljetek, örvendjetek, E napon vígan legyetek,

Mindnyájan most vigadjunk, Mert ma született Urunk.

Siessünk, ne késsünk, Betlehemi istállóhoz

Induljunk, Lőrincke, Ferencke,

Vigadjál, Andriska, sípodon

Sípoljál! Nagyapó halkan dünnyögi: Úgy, úgy, vigadjál, sípodon sípoljál. Az ablak felé fordult tekintete, mintha bíztatná a gyerekeket: tovább, tovább!

17

Isten fia a jászolban, Szénán fekszik a szalmában,

Szűz szent anyja ringatja, Szent József takargatja. Pásztorok, vigadjunk, Mert született Urunk,

Kit igen vártunk. Gyurika örvendezz,

És dudálj! Jancsika, sípodon

Furulyálj! Utána mondja nagyapó: Jancsika, sípodon furulyálj! Áradozva mondja nannyó: - Emlékszik-e nagyapó, de szépen énekelte ezt a mi fiunk! A hangja kicsengett a többi gyereké közül, mint az ezüst csengő! - Kicsendült, ki - bizonyítja nagyapó. Mintha most is hallanám. A te apád is szépen énekelte, fordult a leánykához. De most neki sincs hangja. Megöregedett. Szemünk láttára öregedett meg. S mi még élünk, áldassék érette Isten szent neve! - Nagyapó! Nannyó! Hallják? Hallják? Csengettyűszó! Nem hallják? A leányka izgatottan szalad az ajtónak, fejét kidugja, majd hirtelen visszafordul: Igen, igen, valaki idejött! Fölkelnek az öregek is, izgatottan, kipirult arccal tipegnek-topognak, mennének ki, de a kislány nem ereszti: maradjanak, maradjanak, még megtalálnak hűlni. - Ó, ó, Istenem, vajon ki jöhetett? Talán apádék? - Nem az ő csengőjük! - Vajon, a legény itthon-e? Lesz-e, aki segítsen? Így telik el néhány perc, végtelen hosszú idő az öregeknek, remény, aggódás közt. Vajon ki jöhet? Végre megnyílik az ajtó s belép egy hosszúbundás, székely ember, utána egy úriruhás ifjú, széltől, hidegtől elkényszeredetten. Amint belépnek a jó meleg szobába, csakúgy surrog is róluk a ruhájukra fagyott hó. Az ifjú tévetegen néz körül a kis szobában, alig hallani a köszönését. Édesapja viszi a szót s ámbátor látszik, hogy a hideg őt is megviselte, előbb megáldja az ünnepet s úgy kerül sor az engedetlen kérésre, hogy késő este bebátorkodtak, szállást kérni éjszakára. - Istené a szállás, fogadja nagyapó. Telepedjenek le. Ide a tűz mellé. Aztán megindul a beszéd s annak során kiderül, hogy kik a jövevények. - Kerekes Balázs az én becsületes nevem, mondja az apa. Csíkszentsimoni ember vagyok. Ez a legény az én fiam. Kolozsvárt tanul az egyetemen. Mikor is vala, úgy-e, tegnapelőtt? Jő a telegrám s mindjárt meg is nézzük a feleségemmel, vajon mi lehet benne. Hát, a fiam jelenti, hogy hazajő Karácsonyra, várjam ekkor s ekkor a vasútnál. Hiszen, hogyne vártam volna, pedig hozzánk egy-napi járat a vasút. Én ott voltam már hajnalban, pedig csak délre mondták a gőzös érkezését. No, elüti a tizenkettőt, harangoznak délre, nézek fel s alá, mindenfelé, jő-e a gőzös Nem jött bizony. Egyszer csak hallom félfüllel: nagy hófúvás van, este jön meg a gőzös. Úgy is lett. Setétben indultunk az állomástól, alig tudánk csak idáig is elvergődni. Mondta a fiam: édes apám, kérjünk szállást valahol, ne menjünk neki az erdőnek. - Jól van fiam, mondtam én, nekem ugyan nincs ismerősöm itt, de a székelyembernek szavajárása s a szíve is azt mondja: Istené a szállás. - Ez úgy volt, úgy van s úgy is lesz minden időben, mondta nagyapó. - Azt mondja a fiam, folytatta Kerekes Balázs, hogy ő tudja, hová menjünk. Hogy ő ismer ebből a faluból egy urat, aki nagy diák volt, amikor ő kicsi. Annak még él az apja, menjünk oda. Így alkalmatlankodám ide. - Jól cselekedték, igazán jól cselekedték. Ezalatt a kislány asztalt terített, nannyó a takaréktűzhely mellett forgolódott, kolbász-illat áradt el a kis szobában, melegedett a töltött káposzta. Oda-odaszólt nannyó az ifjúnak: megfázott, ugy-e, lelkem? Ó, Istenem, Istenem, ilyen volt az én fiam is. Így húzta haza a szíve. Nem félt sem a hidegtől, sem a hófúvástól, minden karácsonyra hazajött. Pedig ő Pesten tanult. Felvidult nagyapó is. Madarat lehetett volna vele fogatni. - Ó, de jó, hogy az Isten ide vezérelte. Te leányka, tettél-e tüzet a „tessék"-szobába? Jó tűz legyen. Az ágyneműt melegítsétek föl. Éreztem, igen, éreztem, folytatá nagyapó, hogy mégis jő valaki. Tessék, Kerekes Balázs barátom, tessék. Öcsém Uram, kerüljenek az asztalhoz. Leltek az asztal mellé az öregek is, s a vendégek kedvéért ők is falatoztak. - Szereti-e lelkem, a töltött káposztát? Ó, hogy szerette az én fiam! Egyék, lelkem, egyék, biztatta nannyó. Juliska, töltsed a bort. Hol a szemed? Vigyázz ide. Éjfél is elmúlt, mire fölkerekedtek az asztal mellől. A vendégek átmentek a „tessék"-szobába. Ott hatalmasan dorombolt a tűz, pattogtak a szikrák, enyhemelegség, virágillat fogadta. Nannyó bekísérte őket s még ő maga is újra rázogatta, puhítgatta a vánkosokat. - Ide feküdjék, lelkem, ide. Ez az én fiam diákkori ágya. Úgy. No, most aludjanak jól. Nyugodalmas jóccakát kívánok. Nagyapó feküdt már, amikor nannyó visszatipegett. Tréfásan, ingerkedve fogadta nannyót. - No, tudom, hogy jó ágyat vetett annak az ifjúnak. A fia ágyára fektette, ugy-e? - Odafektettem, nagyapó, oda. Ó, de felvidult a szívem! Úgy tetszik nekem, mintha az édes fiam volna itthon. Mondta nagyapó: Áldassék érette Istennek szent neve: nekem is úgy tetszik. Valahonnét, messziről, ideszállt a kántálók éneke: Örüljetek, örvendjetek... szűz szent anyja ringatja... szent József takargatja...

18

19

A halhatatlan valóság

Gál Soma: Fekete szék

Mély ölén ring Balgatag búval az élet. Mélynek éjén állok: Ész meg értelem. Egy lemaradt kornak Remeke még, Remeke ez a Fekete szék. Díszes karfái közt Logika csupán, Pont ez az értelem: a lét Csap csupán kupán. Eldöntve a halál már Eleve, és Remete létben a Fekete szék.

Az író szerint a világ rendje egy megrendíthetetlen fekete székben, talán trónban ücsörög, és soha senki nem fogja onnan kikergetni. Hogy ebben igaza van-e, vagy sem, nem az én tisztem eldönteni, de lássuk, hogy is tárta elénk ezt a borongós, de talán mégis reális elméletet.

Különösebb bevezetés nélkül (ha csak a címet magát nem tekintjük annak) vág bele a versbe. Az élet, a lét, a világ a fekete szék mély – végtelen – ölében ringatózik, s mint ezt a későbbiekben megtudjuk, ez a ringatózás korántsem a boldog semmittevés állapota. A vers írója szerint ez kilátástalan, „balgatag”, „bús” vegetálás, melynek ő (meg persze mi is) épp a közepén áll (unk), látva mi veszi őt körül, mik a világ építőelemei: ész és értelem. Felrémlik előttünk az „ész, meg érzelem” frázis, ahol az ész az objektív valóságra, míg az érzelem a szubjektivitásra utal. Ebben az átiratban ez a kettő helyet cserél. Az ész, az ember saját esze, másképp fogja fel az objektív valóságot, szubjektívvé téve azt, míg az értelem állandó, megtörhetetlen, valódi, tehát objektív. Ezek kettőséből épül fel a fekete szék, világunk. Karfái közt a logika, az értelem található, s mivel karfái díszesek, és közrefogják a valóságot, talán ez az ész, a szubjektivitás; személyes gondolataink szorongatják a ténylegesen létezőt, és a felismerés, hogy a székben, a trónban mégiscsak a valóság üldögél, „csap minket csupán kupán”. Végül a helyzet elleni tehetetlenség megfogalmazása; hiába minden, a halál eleve eldöntve, kikerülhetetlenül lebeg fejünk felett, és mi továbbra is, örökké függünk a fekete székben ülő lét akaratától.

Fontos megemlítenünk a versben megbúvó remek keretet, ami az ötödik sorral kezdődik, és tart egészen a vers végéig. A keret első része („Egy lemaradt kornak/Remeke még,/Remeke ez a/Fekete szék.”) a szék származását, a múltba nyúló végtelenségét fejezi ki: mindig is így volt.

A végső rész pedig („Eldöntve a halál már/Eleve, és/Remete létben a/Fekete szék.”) leszögezi a lét minden fölött álló hatalmi helyzetét, majd ahogy az előbb a múltba, most a jövőbe nyúló végtelenségét, elpusztíthatatlanságát: mindig is így lesz. A keret e két felét tekinthettük akár a két karfának is.

Soma verse szabadvers, kötött rímképlet és szótagszám nélkül. Nem tagolja versszakokra, így az egész egyfajta hosszú sóhaj hatását kelti. Nem tesz fel egy kérdést, megválaszolni se akar semmit, csak megállapít. Mi pedig eldönthetjük, hogy beülünk-e a szék realitásába, vagy csak megtámaszkodunk a karfákon, a magunk valóságán.

Bertalan Balázs

Tim Burton Korunk rendezői

Napjaink talán legismertebb rendezői közé tartozik Tim Burton, aki szürrealisztikus filmalkotásaival megvetette lábát a filmek világában.

Tim Burton, teljes nevén Timothy William Burton, 1958. augusztus 25-én született Burbankban, Kaliforniában. Már gyermekkorában is megmutatkozott rajon-gása a groteszk és szürrealista dolgokért. Élénken érdeklődött a horror és a képregények után. Gimnáziumi tanulmányait Kaliforniában végezte. Ekkoriban fedezte fel Disney. Azonban csak animátorként gyerek-filmeken dolgozhatott. Ezt a feladatot nem nagyon szívelte, és egy önálló alkotásával szerette volna kifejezni saját világát. Végül lehetőséget kapott első önálló kisfilmjének az elkészítésére. 1982-ben

megalkothatta a Vincent című ani-mációs kisfilmet, melynek alapjául saját élete szolgált. 1984-ben kapott lehetőséget arra, hogy elkészíthesse első élőszereplős filmjét. A Frankenweenie valójában egy gyerekeknek szóló kisfilm volt, de túlságosan horrorisztikusnak találták, és sosem került a mozikba. Igazi karrierje Pee Wee nagy kalandjai című filmmel kezdődött el. A film hatalmas sikere ellenére csak 3 év múlva, a Beetlejuice megrende-zésekor ült vissza a rendezői székbe.

Igazi hírnevet és rajongótábort azonban a Warner Bros felkérésére a Batman képregény adaptációjának a rendezésével szerzett. Batmant Michael Keaton és Jokert Jack Nicholson alakította. 1990-ben rendezője és társírója volt az Ollókezű Edward című filmnek. Ollókezű Edward egy feltaláló szüleménye, aki azonban meghalt, mielőtt befejezhette volna művét. Ezért a fiú kezei helyén ollók éktelenkednek. Mestere halála után ez a különc fiú próbál beilleszkedni egy kisvárosba, ahol végül barátokra és családra lelhet. De egy végzetes pillanatban minden rosszra fordulhat…A főszereplőt Johnny Depp alakította, ekkor dolgoztak először együtt. Napjainkban is rendkívül jó kapcsolatban vannak, és hiszen szinte állandó szereplője lett Depp a Burton-filmeknek. Johnny filmbéli társnőjét pedig Winona Rider alakítja. Ezután a Batman visszatér rendezésében vett részt, és színészként is kipróbálta magát a Facérok című filmben. 1993-ban a leghíresebb és egyben kultikusnak számító animációs filmje a Karácsonyi lidércnyomás volt. Ennek a kis karácsonyi történetnek a középpontjában Rosszcsont Jack, Haloween város ceremóniamestere áll, aki Karácsonyvárosba látogat, és elrabolja a Mikulást. Az igazi ajándékok helyett levágott fejű rongybaba és hasonló borzalmak várnak az ajándékot

bontogató gyermekekre. De vajon meg tudja-e valaki állítani Rosszcsont Jacket, mielőtt a Karácsony teljes borzalommá változna? Egy év múlva, 1994-ben producerként és rendezőként működött közre az Ed Woodban. A film Edward D. Wood Jr.-ról, a hollywoodi filmtörténelem legemlékezetesebb negatív hőséről szól. Következetesen végigvitte a „minden idők legrosszabb filmrendezője” szerepet, sőt forgatókönyveket is írt, melyben színész és producer is volt egy személyben. A rendező élete által ihletett film bemutatja a rendező szabados, élvhajhász életét, a „B” kategóriás sci-fi történetek kiötlését és olcsó megvalósítását. Főszereplők szerepében Johnny Depp és Martin Landau. Ezután főleg inkább csak produceri munkákat végzett (A hajó hülyéje, Mindörökké Batman, Támad a Mars!, James és az óriásbarack) Majd 1999-ben horrorfilmmel tért vissza a rendezői székbe az Álmosvölgy legendája megalkotásával A történet egy fejnélküli lovasról szól, aki addig

eB

Kfi2BsmF

2

urton és Depp a két jó barát forgatás közben

gyűjti az áldozatait, amíg meg nem találja elvesztett fejét. Azonban a tetteit gy boszorkány irányítja. Fő szereplőket Johnny Depp és Christina Ricci alakítja. ét év múlva alkotta meg a jól ismert Majmok bolygóját, ahol megismerkedett jelenlegi

eleségével, Helena Bonham Carterrel. A hölgy rendkívüli tehetségnek mutatkozott, és talán ezért s választja Burton mindig filmjei szerepeire. 003-ban, Daniel Wallace regénye alapján megalkotta a Nagy Hal filmes változatát. A főszereplő, loom, egész élete csupa legenda, és csoda, mellyel ismerősei körében mindig osztatlan sikert

zerez. Azonban megbetegszik, és fia nem elégszik meg apja meséiből, ki akarja deríteni ki ennyi igaz apja hőstetteiből és természetfeletti kalandjaiból? őszerepet Ewan Mcgregor játszotta, aki a fiatalkori Bloomot testesíti meg.

0

2005-ben ismét egy feldolgozást választott, és megalkotta Charlie és a csokigyárat. Willy Wonka csokoládégyára megannyi rejtélyt és izgalmat tartogat csak annak az 5 gyermeknek, akik kivételesen bepillanthatnak a gyárba, ahova sosem léphetett be ember tíz éven át. Willy Wonka szerepét természetesen Johnny Depp, és a szegény, de rendkívül szerencsés kisfiút Freddie Highmore alakítja. Rögtön 2005-ben ismét egy animációval lépett elő a Halott menyasszony címmel. Viktor, a főhős házasság előtt áll, és rendkívül bizonytalan. Az erdőben véletlenül ráhúzza a gyűrűt egy faágra. Innentől kezdődnek el a kalandok és megpróbáltatások Viktor számára. Az élők és a holtak kusza szabályai, és a zavarba ejtő véletlenek sem akadályozhatják meg kedvese kezének elnyerésében. Két év múlva igazán meglepte rajongóit, amikor ismét egy vérfagyasztó thriller és egyben musicallel robbant be a mozikba. Ez volt a Sweeny Todd, a Fleet street démoni borbélya. A történet itt sem eredeti volt, hiszen musical formájában játszották színházakban, azonban filmvászonra csak ő tudta hitelesen felfesteni a megkeseredett borbélyt, aki felesége halála miatt ördögi üzletbe kezd a piteárussal, Mrs. Lowettel. Ez a film a kritikusokat is meggyőzte, és 1 Oscar, és 2 Golden Globe-díjjal koronázták, bár egyik sem rendezői elismerés volt. 2009 szeptemberében producerként a 9 című animációs sci-fiben foglalatoskodott. A film az intelligens robotok uralma idején játszódik, és az egész emberiség sorsa 9 rongybaba kezében van. Burton következő filmje az Alice Csodaországban lesz, mely 2010. március 4-én kerül a magyar mozikba. A történet ismert, a színészek egyaránt. Alice-t Mia Wasikowska ausvalamint felbukkan Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Alan Rickman és Anne Hathaway is

J

Ez a film sem lesz kevesebb, mint a többi, bővelkedni fog szürrealista vonásban és fantáziábanFeleségétől és egyben kedvenc színésznőjétől, Helena Bonham Cartertől már van két gyermégsem harsog a világsajtó. Burton elvitte a felnőttekhez és a hétköznapokhoz a gyermekek világát, és mindvégig emberi m

Vers mindenkinek… karácsonyr

Reményik Sándor: Csendes Csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre, Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? s hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák.

A két elmaradhatatlan partner ohnny Depp és Helena Bonham

Carter

ztrál színésznő fogja alakítani, . . meke, és Burton magánéletéről

aradt.

Molnár Bianka

a

21

Vivien Leigh Avagy a magabiztos ártatlanság

Zöld szemek és tökéletes szépség. Egy nő, aki szenvedélyesen élte élete minden napját csakúgy, mint a hősnő a regényben. Egy nő, aki magára öltött egy arcot, amit halála után sem vett le. Egy nő, aki akkor is tudta, mit akar, amikor senki más nem. Vivien Leigh életre keltette az Elfújta a szél hősnőjét; s furcsa párhuzam jött létre a két nő sorsa között…

Margaret Mitchell regényéből sokak által már ismert Scarlett O’Hara 1913. november 5-én született meg Vivian Mary Hartley néven Indiában. Miközben született, anyja, az ír származású Gertrude Robinson Yackje, a Kanchenzöngat, a Himalája egyik hegycsúcsát nézte a darjeeling-i házból. Ernest Richard Hartley, angol tisztviselő, mellesleg eléggé esetlen fickónak elkönyvelt férfi, állást kapott Cal-cuttában. Hat évvel később tért haza, s bizton állítható, hogy az indiai évek a javát szolgálták, ugyanis még a város legszebb lánya, Gertrude is aléltan omlott a karjaiba. A há-zasságkötés 1911 őszén volt.

Gyermekkora és első házassága

Gertrude nem szerette Indiát, s erre még dobott egy lapáttal az is, hogy tudomást szerzett férje „futó kapcso-latairól” is. Egy nap megelégelte, s vacsorára hívta azokat a nőket (férjestül), akikkel a férje megcsalta őt. Bár ez az est sem tudta megváltoztatni Hűtlen Harley további életét. Így anyja a vallásban kereste vigaszát, és ennek az lett az eredménye, hogy az alig hét éves Vivian a London melletti Szent Szív zárdába került. A gyermek hamar beilleszkedett a zárda életébe. Társai a „legvarázslatosabb lány” névvel illették; alkalmazkodó, vidám lány azonnal talált barátokat. Például a későbbi filmcsillag, Maureen O’Sullivan szemé-lyében. Viviant már ekkor elkapta a színjátszás szenvedélye. A lány még jó pár zárdát végigjárt, mielőtt szülei úgy döntöttek, hogy magukhoz veszik, s Londonba mennek. Tizennyolc évesen lélegzetelállító szépségnek számított, akinek legnagyobb gondja: a kézfeje volt; ami véleménye szerint kissé nagy volt. Ekkortájt találkozott Herbert Leigh Holmannal, az ügyvéddel. Rögtön egymásba szerettek. Bár anyja már az elejétől fogva ellenezte ezt a házasságot, mivel kiderült a szerelmes párnak alig akadt közös témájuk. Leigh kissé lenézte a színészeket; Viviant viszont mélységesen un-tatták a perekkel kapcsolatos információk. Ezen aprócska semmiségek fölött szemet hunyva került sor a házasságra 1932. december 20-án. Az esküvő után nem sokkal a fiatalasszonyon erőt vett az unalom, és mivel Leigh ellenezte a színművészetet, s Vivian szenvedélyét múló szeszélynek hitte (Vivian pedig nem próbálta az ellenkezőjét igazolni, „jobb a békesség” elvre alapozva), Vivian új „szórakozást” talált ki magának. Erre

tökéletes példa, hogy egy közeli rokona jóvoltából pazar este keretében bemutatkozott a királyi udvarnál. Gyermeket szült 1933. október 12-én, Suzanne Holmant. Az anya egy mondattal rendezte le az eseményeket a naplójában: „Gyermekem született – kislány.” Nem meg-lepő, hogy ezek után ismét felülkerekedett az unalom. Ekkor döntött úgy, hogy belekezd a színjátszásba.

Színészi karrierje

Vivien Leigh tizenkilenc filmben és számos színházi darabban játszott. Élete során két Oscar-díjat, egy Tony-díjat és egy Golden Globe díjat nyert. Első filmjében, a Things are Looking Up-ban háttér-színészként lépett a vászonra. Noha ennek köszönhette első managerét és a művésznevét: Vivian Leigh. Vivian kapott ugyan szerepeket, mégis többre vágyott. Képzelgett egy titokzatos, álarcos férfiról, akit Laurence Olivierrel, az akkori filmsztárral azonosított, aki azonban a még csak a nő létezéséről sem tudott.

Ekkor változtatta nevét Vivianról Vivienre. A következő szereppel ölébe hullott az elismerés és egy

szerződés, amely biztosította a színésznőt arról, hogy ötévi szolgálat fejében ötvenezer fontot hajlandóak a zsebébe gyűrni. A szerződtető rendező Alexander Korda, a „szeren-csés kezű magyar” volt.

A sorozatos szerepeknek és hírnévnek lett gyümölcse: eljött az a nap is, amikor Vivien Olivierrel ebédelt. A férfi le volt nyűgözve. Első közös filmjük a Tüzek Anglia felett volt. A forgatás alatt szoros kapcsolat alakult ki közöttük: a kocka el volt vetve. Olivier nyaka körül szorult a hurok: felesége, az illedelmes, tartózkodó Jill nem rég szült neki egy fiút, Tarquint, de ő szerelmes volt egy szenvedélyes és gyönyörű nőbe, aki mellesleg férjnél volt. Bár úgy tűnik, Vivien elhanyagolható tényként kezelte ezt, mert hamarosan Olivier a szeretője lett. Míg minderről Leigh nem sokat tudott (Vivien Olivierhez fűzött barátságát ismételten egy újabb hóbortnak vélte), addig Jill tökéletesen tisztában volt vele. A kapcsolatok tovább bonyolódtak, míg az i-re a pontot a két szerelmes tette fel: „elszöktek” Dániába, mindent hátra-hagyva, hogy közös nagy szenvedélyüknek élhessenek: a színháznak.

22

23

Elfújta a szél

Az Elfújta a szél a forgatása óta hozzátartozik az alapműveltséghez, amelyben tökéletesen ábrázolták a jellemek harcát, egy régi korszak elmúlását és egy új létrejöttét. S egy nő életének körülményeit, amely a szél járásával változott… Scarlett O’Hara lába előtt hevert minden férfi, csak egy nem. Scarlett eldöntötte, hogy szerelmes, mégpedig abba a férfiba, akit nem kaphatott meg. Magabiztosan és vakon ellökött magától mindenkit, így azt a bizonyos férfit is, akit igazából szeretett. S akit nem ellökött, azon átgázolt. Rossz döntéseivel sikerült megfosztania magát a boldogságtól…

Vivien egyik este – unalomból – el kezdte olvasni Margaret Mitchell regényét, az Elfújta a szelet, ami akkortájt vált ismertté. A könyv teljesen megigézte. És amikor megtudta, hogy David O. Selznick rendezésével meg fogják filmesíteni, határozottan kijelentette, hogy ő Scarlett O’Hara és a filmben ő fogja eljátszani a hősnőt, ha törik, ha szakad. Így hát amint lehetősége akadt, amire sokat kellett várnia, repülőre pattant, és száguldott Hollywoodba. Jóllehet rettegett a repüléstől, így kissé kellemetlen volt az utazás. Selznick két és fél éve vette meg a filmesítési jogot, de nehéz lett volna elkezdeni Scarlett O’Hara nélkül, aki majdnem minden jelenetben szerepelt. Arról a napról, amikor Viviennel találkozott, így emlékezett vissza: „Egyetlen pillantás, és tudtam, hogy ő az, legalábbis nekem ő az igazi Scarlett O’Hara.” Elkezdődtek a próbafelvételek Viviennel és másik három színésznővel; és a harc is a Scarlett-szerepért. Vivien írt Leigh-nek: „Drága Leigh… akik az Elfújta a szelet csinál-ják, megláttak, és azt mondták, próbafelvételeket készítenek rólam – hát mit tehettem? … de ostobaság lenne vissza-utasítani, ha már van rá esélyem. ... Drágám, ölellek, Vivien.” A tényeket leszámítva, a levél nem túl őszinte. Karácsony vasárnapján George Cukor, a társrendező bizalmasan közölte Viviennel, hogy övé a szerep. A látszatot még fent kellett tartani, mert akkor még Hollywoodban egy életre tönkre tette a hírnevet a nem kívá-natos kapcsolat. Így Vivien úgy lett ott bemutatva mint „egy angol ügyvéd felesége”. A felvételek 1939. január 26-án indultak, teljes erőbedobással. Vivien vad volt és szenvedélyes, Clark Gable, aki Rhett Butlert játszotta, a főszereplőt, pedig tudta, hogyan mutat a vásznon; mégis a férfi kisebbrendűséget érzett, ugyanis – szerinte – Cukor nem foglalkozik vele eleget: kö-vetelt egy másik rendezőt; végül Selznicknek kellett az egé-szet megrendezni, ami alaposan felőrölte életerejét. Vivien Gable-t végig a forgatás alatt lustának és nem túl okosnak tartotta. A film végül elkészült és kasszasiker lett. Sokan Vivient élete végéig úgy ismerték, mint Scarlett O’Hara. Januárban Olivier felesége és Leigh (Vivien férje) végül lemondtak házasságuk megmentéséről alkotott szap-panbuborékról, és benyújtották a válópert, amivel a két szerelmes már hónapok óta nyúzta őket.

Arany pár

Vivien Leigh és Laurence Olivier alkotta az akkori kor „arany pár”-ját. 1940. augusztus 30-án házasodtak össze zártkörű esküvőn a kaliforniai Santa Barbarában. A ferde hajlamú pletykafészkek kiélvezhették a helyzetet: a lapokban hemzsegtek a különböző hírek.

A két színész odavolt a színházért, számos Shakespeare-darabban játszottak. Vivien féltékeny volt Olivierre, mert minden kétséget kizáróan a színész tökéletesen játszott. Később, amikor Oliviert lovaggá ütötték 1947-ben, a nőt ismét a féltékenység mardosta, noha Lady Olivier lett belőle, de ez mit sem változtatott azon az érzésen, hogy ő nem méltó a férfihez.

Betegsége

A Caesar és Cleopatra befejezése után Vivien – minden előzmény nélkül – akut depresszióba esett, ami hisztériával kezdődött. Folyamatosan betegeskedett: köhögött és ijesztően lefogyott. A röntgen-felvételeken jól látható volt a tüdején egy elég nagy tbc-folt, és az is kiderült, hogy terjeszkedik. Vivien nem akart szanatóriumba menni, mert félt attól, hogy esetleg elméjében is találnak betegséget. London melletti birtokán, Notley Abbeyben maradt. Vivien állapota Oliviert is megrázta: rettegett és mérhe-tetlenül aggódott. Később Vivien hol jobban, hol rosszabbul volt. Elméje néha cserbenhagyta: például egy hajóúton vacsora közben, oldalán a kapitánnyal szenvedélyesen kijelentette: „Ma este dominózni akarok!”. Egyik filmforgatáson valami elpattant benne, az agya elborult és géppel szállították azonnal Londonba. Hetekig kezelték, mire annyira jól lett, hogy hazamehetett Notley Abbeybe. A nő betegsége sok bonyodalmat okozott, többek között az is, hogy Vivien félt, hogy a férjének nem elég jó. Így amikor Olivier elkezdte a Komédiások című darabot pró-bálni, Vivien rendre elkísérte, és mindenkit kritizált, ezzel kimutatva, hogy Olivier függ tőle. (Ez mellesleg a férfit nagyon idegesítette.) Az arany pár elveszítette ragyogását. Noha Vivien még reménykedett. Utolsó álomképe is szertefoszlott, amikor tudomást szerzett férje kapcsolatáról egy fiatal színésznővel. Vigaszát Jack Merivale, egy régebb-ről ismert színész személyében találta meg, aki hamarosan rajongása tárgya lett, habár még erősen kötődött Olivierhez. Addigra nyilvánvalóvá vált, hogy Vivien nem bírja elviselni a betegség gondolatát, és ez egy másik bajhoz vezetett: elmebeteg lett. 1960 májusában Olivier felkérte, hogy váljon el tőle, mert egy másik nőt akart elvenni. Akkor átélhette, mit érzett Olivier előző felesége. Így ért véget az arany szerelem több mint húsz év elmúltával; noha Vivien igazából sohasem tudta elereszteni a férfit, aki – úgy tűnik – ismételten nem tudott a nő létezéséről.

Jack Merivale Viviennel maradt élete végéig. Vivien Leigh félőrülten 1967. július 7-én hunyt el tbc-ben, amely az egész tüdejére kiterjedt.

A regény végén Scarlett megkapta az újrakezdés lehetőségét. De Vivien nem… Az élet nem regény…

Forrás: Anne Edwards Vivien Leigh

Kutasy Pálma

Sportrovat Sporteredményeink: Megyei sakk egyéni diákolimpia bajnokságFelkészítő tanáruk: Tóthné Bentzik Judit Busznyák Kornélia 9.D 3. hely Csudai Zoltán 12.A 3. hely Duatlon Diákolimpia Országos Döntő B-kategória Felkészítő tanár: Csikós József 1. hely – V. korcsoport fiú Kovács Márton 10.B Országos Duatlon ranglista 3. hely – Berke Adrienn 12. D

Megyei középiskolai leány teremlabdarúgó bajnokságFelkészítő tanáruk: Tóthné Bentzik Judit2. hely – Busznyák Kornélia 9.D, Szabó Viktória 9.D, Somogyi Cintia 10.D, Réti Virág 10.A, Szabó Ivett 9.D, Lakesz Vivien 11.D, Kovács Stefánia 11.C, Harsány Laura 12.C,, Bertalan Loretta 11.A, Hideg Ivett 11.A, Nagy Eszter 10.D Duatlon sortágban 1. osztályú minősítést szerzett – Berke Adrienn – 12.d

24

Beszélgetés Cseh Lacival 2009. november 4-én szakadt az eső Keszthelyen, szinte annyira, hogy az utcák már-már egy uszoda hangulatát idézték. Talán ez nem is volt véletlen, hisz Cseh Laci világ és Európa bajnok úszónk mesteredzőjével, Turi Györggyel ezen a napon volt hivatalos a keszthelyi könyvtárba. Késő délután Iglódi Endre úr vezetésével folyt a beszélgetés az úszásról, az edzésekről, és Laci mindennapjairól. A világbajnok meglepő természetességgel, közvet-lenséggel beszélt küzdelmeiről, látszott rajta, hogy gyakran vesz részt hasonló rendezvényeken. Pedig mint elmondta, az első számára teljes mértékben az úszás és amennyire csak lehet, próbál nem mindig a figyelem középpontjában lenni. A nagyobb sikerek után azért élvezi a dicsőséget, interjúkat pár hétig, de aztán minden vissza a rendes kerékvágásba, irány a medence, nincs megállás.

Gondolom mindenki tisztában van nagy-jából Cseh László eredményeivel, de azért a rend kedvéért megemlíteném a

legfontosabbakat. 2004-ben az athéni olimpián bronzérmet szerzett, 2005-ben

Montrealban világbajnokságot nyert, 2008-ban a pekingi olimpián háromszoros ezüstérmes lett: a fő számában 400m vegyesúszásban, illetve 200m vegyesúszásban és 200m pillangón is. Turi György edző elmondta, nagyon félti úszóját, hisz egy mai sportoló pályafutása alatt nagyjából háromszor annyi megmérettetésen vesz részt, mint mondjuk Egerszegi Krisztináék anno. Viccesen meg is jegyezte: „Legszíve-sebben lehibernálnám Lacit 2 évre, Londonig.” Az úszó elmondta, mindent megtesz a sikerért, szinte a fél életét edzőtáborokban tölti. „Bizony kellenek a katonás keretek, így lehet a legjobb formát elérni. Érdekesség, hogy a téli influenzás időszakban sokszor a vírusok elől menekülünk melegebb éghajlatra.” Laci egyébként Halászteleken él, és e település díszpolgára is. Amikor Magyarországon van, innen indul minden hajnalban edzeni. „A reggeli edzések egyik fő előnye,

hogy ilyenkor még igazán kihaltak az utak, így nem kell dugóktól tartani, könnyű közlekedni”- jegyzi meg mosolyogva. „Sosem lennék képes kényszerből úszni. Imádom amit csinálok, ez az életem.” Turi György szerint, a sikerhez az egyik legfontosabb a család támogatása, ám a szakma az edzőké. Laci hozzá-tartozói ezt tudják, hisz apukája is úszó volt, ő vitte le először fiát az uszodába. „Sokáig az volt a célunk az edzőtársaimmal együtt, hogy elérjük a női világcsúcsot, mert csak ezután tekintettek minket igazi férfinak.” - emlékezett vissza a világbajnok a kezdetekre. „Én sokak-kal ellentétben sosem éreztem úgy igazán, hogy Ameri-kába kellene mennem edzeni és tanulni, szerintem itthon is ugyanúgy lehet fejlődni, ráadásul szeretek Magyarorszá-gon élni.”

A beszélgetés során elhangzott, hogy Laci az úszás mellett a Műszaki Egyetem hallgatója, műszaki menedzser szakon tanul, ráadásul nappali tagozatos. Megkérdeztem tőle, mindig is szeretett volna e egyetemre menni, tovább-tanulni. A válasza egyértelmű igen volt. Mint elmondta, amennyire csak lehet az úszásra koncentrál, de a mai vi-lágban elengedhetetlen több lábon állni, úgyhogy az egye-temet is elvégzi lassan, de biztosan.:)

Patai Noémi

Pajor Patrícia munkája

Domián Zsófia munkája

Az I. Vajda János Rajzverseny egyik alkotása

„Néma síkon jár a beduin, Szivében is oly néma kín.

Néma és tán határtalanabb,

Mint maga a szörnyű sivatag.”

Vajda János: A beduin

Programajánló

Sziasztok! Az immár hagyományosan megjelenő Vajda Lapok sorozatának következő állandó rovatában, a programajánlóban ismét nagyszerű lehetőségeket találhatsz a szórakozásra a szünet unalmas perceiben. Hát az előző mondatban több túlzás is volt, de mit tegyünk, ha ilyen az irodalom…

A seregszemlét a sokat sejtető MITOLÓGIA ÉS CSILLAGÁSZAT címet viselő előadással kezdjük, melynek helyszíne a Balaton Színház Simándy terme, aki pedig elkalauzolja a hallgatóságot a csillagképek rejtelmeibe, az nem más, mint Bánfalvi Péter. A szervezők jó idő esetén a Jupiter távcsöves bemutatására készülnek. A belépés díjtalan, az időpont december 17., 18 óra. „Lily, egy hatvannyolc éves idős asszony táncórákat készül venni öregek otthonában lévő lakásában. A „Hat hét, hat tánc” tánciskola Michaelt utalja ki hozzá. A két idegen ember eleinte ellenségesen viszonyul egymáshoz, majd az órák elteltével egyre meghittebb és őszintébb barátság alakul ki közöttük. Rendkívül szórakoztató színdarab barátságról, szerelemről, betegségről, arról, hogy milyen nehéz helyesen élni az életünket, és hogy csak egy igaz barát segíthet az elkövetett hibáink, illetve a régi fájdalmak és a magány elfeledésében. A vígjáték egy látványos és hangulatos színházi előadás forgatókönyve, melyben minden egyes jelenetnek megvan a maga hangulata az eltérő korokból származó táncokkal és zenékkel.”- olvashatjuk az ismertetőjét a HAT HÉT, HAT TÁNC címet viselő Kulka János és Vári Éva nevével fémjelzett színházi darabnak. December 30-án este 19 órakor azonban ennél többet is megtudhatsz a Balaton Színházban, jegyár: 2.800 és 3.000 Ft. Lassan itt a tél (és ezt magamtól következtettem ki ilyen bölcsen), ideje gondolkodni a SÍELÉSen. Megkönnyíteném a választást, hiszen 2010. február 18-21. (csütörtök-vasárnap) sítúrát hirdetnek Szlovákiába. A szervezők nem ígérhetnek mást, mint felejthetetlen élményt, lélegzetelállító kilátást, hálózsákos hegyi menedékházakat, pottyantós WC-t, olcsó árakat, este pedig nagy bulik kapcsolják ki a síelésben megfáradt vendégeket. Ár: 190 euró.

A Művészetek Palotája 2010. február 14-én (vasárnap) GORAN BREGOVIC: BEST OF című koncertjének ad helyet. Mielőtt nagyon elszörnyednétek a komolyzenei kínálaton, el kell, hogy mondjam az úriember védelmében, nem kisseb darabok megkomponálása fűződik az ő nevéhez, mint a világhírű Macskajaj és Cigányok ideje filmzenéinek elkészítése. Bár pályája kezdetén rockzenészként szerepelt, mára kialakította sajátos, egyéni és eredeti stílusát, amely pár aktus után mindenki számára felismerhetővé teszi az előadót. A Balkán dallamait, azon belül is a mennyegzők és a temetések zenéinek világát eleveníti fel a bosnyák és szerb szülők gyermekeként született gitáros-énekes, akinek szerzeményeiben jócskán benne van a balkáni cigányzene is. Aztán vigyázzatok, nehogy kezetek és lábatok önkéntelen mozgásba kezdjenek…. Zenekara stílusosan a Wedding and Funeral Orchestra vagyis az „esküvői és temetési zenekar” nevet kapta. De a koncert este fél nyolctól tízig tart, hétfőn ne a késői hazaérkezésre hivatkozva keressetek kibúvót a felelések alól, bár egy próbát megér… Jegyárak: 2400.- 4500.- 7400.- 8900.- Ft.

Ha még mindig nem lenne elég a zenéből, akkor a BOROSZLÁN koncertre feltétlenül látogassatok el, melyet csángó táncházzal is egybekötnek. Helyszín: Balaton Színház, időpont: december 29. (kedd) 18.00, megtekintése ingyenes. Végül egy összesimulásra okot adó adut adok a kezetekbe társastánc-tanfolyam formájában. Kezdők és haladok egyaránt parkettre léphetnek, hétfőn, szerdán 18.15-kor a GKMK nagyteremében. Minden jót, sok ajándékot, és jövőre találkozunk ugyanitt.

Pozsgai Jusztina

26

Filmklub (Balaton Színház)

Zsernyákok

27

magyarul beszélő svéd-dán akció-vígjáték (2003) Rendezte: Josef Fares Főbb szerepekben: Fares Fares, Torkel Petersson, Sissela Kyle, Göran Ragnerstam, Eva Röse Vetítés időpontja: 2010. január 20. Furcsa véletlen, vagy direkt az egyezés a decemberi filmmel, nem tudom, de az biztos, hogy a Zsernyákok története is egy idilli kisvárosban játszódik, távol minden gonoszságtól. Olyan hely, ahol immáron egy évtizede nem történt semmi komoly bűncselekmény. A különbség csak annyi, hogy a városka Svédországban található. Ja, és a legfontosabb: nem a pénz a mozgatórugó. Hogy ne titkolózzak, röviden felvázolom a történetet. A fent leírt kisváros rendőrei dologtalan emberek, napi rutinjukba csak a hot-dog reggeli és a kávézás tartozik (persze hot-doggal), ezután az ebéd, majd még több kávé. A helyzetet látva Svédország rendőr-főkapitányságán úgy döntenek, hogy egy ilyen bűntelen városban szükségtelen, hogy külön rendőrőrs legyen, ezért úgy

határoznak: bezárják. A helyi zsaruk igencsak búnak esnek, ám ekkor egyikük előáll egy zseniális ötlettel: ha lesz bűn, maradhat a bűnmegelőzés is. A rend esetlen őrei megrendeznek pár műbalhét a saját szakállukra: bolti lopás, kis lövöldözés az erdőben, gyújtogatás, stb. A terv olyan komolyan bejön, hogy a kormány kénytelen egy különleges kommandót kiküldeni a nagyvárosból, hogy megállítsák a fantombanda okozta poklot. A bonyodalomig tehát eljutottunk, de a sava-borsa még csak eztán következik a filmnek! Akinek felkeltettem az érdeklődését, az induljon el januárban a színházba, és tekintse meg velünk a filmet!

Utolsó idők magyar filmdráma (2009) Rendezte: Mátyássy Áron Főbb szerepekben: Kádas József, Vass Teréz, Földes Eszter Vetítés időpontja: 2010. február 17. Magyarországon járunk, de igen közel az ukrán határhoz. Az időpont 1997. Iván, az autószerelő itt él, bár dolgozni nem nagyon dolgozik „zsebpénzként” gázolajat csempész át a határon. Eszter, a testvére is felnőtt már, de fogyatékkal él, és gondozásra szorul. Egy napon Esztert megerőszakolják a közeli erdőben, és ez döntő fordulatot hoz Iván életébe. A rendőrség tehetetlen, sőt, nem is foglalkozik az üggyel, viszont sokkal inkább Ivánnal. Eszter a trauma óta tovább éli életét, de teljes némaságban. A mellékszála a történetnek egy szerelem, ami Iván, és egy falubeli lány között fonódik, aki azonban egyetemre,

és ezzel egy másik városba készül. A sorozatos csalódások és egy drámai felismerés a bűnténnyel kapcsolatban végül cselekvésre készteti Ivánt. Az elsőfilmes Mátyássy Áron rémmeséje elnyerte a 40. Magyar Filmszemle Legjobb Film Fődíját és a Legjobb Filmzene Díját (amit egyébként Harcsa Vera szolgáltat). A rendező egyik barátja mesélt egyszer egy történetet, amely hasonlított a film cselek-ményéhez. Mátyássy azt nyilatkozta, hogy mikor először hallotta, ő is fegyvert ragadott volna a bűnösökre. Szerencsére végül a tragikus történet „csak” egy filmre inspirálta.

Gál Soma

FILMÚJDONSÁGOK DERÜLT ÉGBŐL SZERELEM

28

hatalmas siker lesz, ami őt is váratlanul

önnyed kikapcsolódás lehet azoknak, akik egy kis

ARÁCSONYI ÉNEK

benezer Scrooge magának való, kapzsi és mogorva öregember, aki az 1800-as évek Londonjában éli rideg és sivár életét.

ry Oldman és

HERCEGNŐ ÉS A BÉKA ációs film)

indannyian ismerjük az igazi klasszikussá vált történetet a békává vált hercegről, akinek az átkát csak a

egy igazi klasszikus sztorira néhány nem várt fordulattal, és Disney rajongó vagy, akkor

Dr. Burke Ryan felesége korai halála után belevág egy könyv megírásába. A gyász feldolgozásáról szóló önsegítő műve éri. Előadásokat kezd tartani, és az egyik Seattle-i szemináriumon összefut a virágmániás Eloise Chandlerrel, aki torkig van a férfiakkal. Már az első pillanatban érzékelhető a vonzalom kettejük között. Azonban Eloise számára hamarosan világossá válik, hogy a férfi egyáltalán nem jutott túl felesége elvesztésén. Rájön, hogy a „Segíts magadon!” csak álca, és a színpadi show egyáltalán nem fedi a valóságot. Vajon adnak egy esélyt egymásnak? Néha, amikor a legkevésbé számítunk rá, a csoda egyszer csak megtörténik! Love Happens... Az amerikai-kanadai produkció kromantikára vágynak a téli hóesésben és a dermesztő hidegben. A filmet december 24-én mutatják be a mozik. Garantált karácsonyi hangulat Aaron Eckhart (Batman – A Sötét Lovag) és Jennifer Aniston (Jóbarátok) tolmácsolásában!

K EAnyagi javakban nem szenved hiányt, érzelmekben és szerető emberi kapcsolatokban annál inkább. Karácsony napján azonban meglátogatja néhai üzlettársának kísértete, valamint három másik szellem – az Elmúlt, a Jelen és az Eljövendő Karácsonyok Szellemei. Felidézik Scooge életének múltbéli, jelentőségteljes epizódjait, elvezetik jelen életének szereplőihez, végül pedig felvillantják a valószínű jövendőt, amennyiben továbbra sem hajlandó megváltozni. Ez a fantasztikus és tanulságos időutazás végre felnyitja a vén csirkefogó szemét: réges-rég megfagyott szíve felenged. Így már képes lesz jóvátenni az elmúlt évek gonoszságait, megváltoztathatja saját és környezete sorsát is... A vásznon a groteszk, animációs karikatúrákat Jim Carrey, GaColin Firth eleveníti meg. Az egyre korábban jelentkező előkarácsony jegyében már november elején bemutatták a Disney egész estés, 3D animációs filmjét, amely Charles Dickens klasszikus regénye alapján készült. Bár a mű mondanivalója minden időben egyaránt érvényes, a karácsony közeledte különös aktualitást ad a történetnek, amely a szeretet és a jóindulat fontosságáról mesél. A(színes szinkronizált amerikai anim

Mgyönyörű hercegnő csókja tudja feloldani, hogy újra sármos herceggé változzon. A helyszín azonban nem a megszokott, hiszen a történet New Orleans utcáin játszódik a Jazz korszakban. Maldonia hercegét sem valami gonosz boszorkány, hanem Dr. Facilier változtatja békává, és Tiana hercegnő hiába próbálja csókjával visszaváltoztatni, bizarr fordulatként ő is békává változik. Hogy az átkot megtörjék, együtt meg kell találniuk a jó woodoo-t űző Odie mamát. A hosszú, kalandokban és veszélyekben gazdag út során a két béka barátságából természetesen szerelem lesz, és a kibontakozó románcot számos musical betét színesíti. Tehát, ha vágyszezt a filmet mindenképpen látnod kell!

Könyvajánló

Túlélni a halált (Uri Orlev: Sziget a romok között) Alex tizenegy éves a második világháború idején. A történet kezdetén apjával él Varsó fallal körülvett zsidónegyedében, anyját másfél hete nem látta már. Ekkor érkezik a döntés: mindenkit elszállítanak a gettóból. Alex nem adja fel, megszökik a menetből, és egy rég elhagyott, romos házban húzza meg magát. Két hét múlva még mindig csak vár apjára, ezért elhatározza, hogy felmászik a járhatatlan harmadik emeletre. Uri Orlev maga is megélte a háború borzalmait, ma már Izraelben él. A Sziget a romok között tulajdonképpen egy modern kori Robinson Crusoe történet (még maga a könyv is megjelenik, fizikai valójában). Alex is történetesen el van szigetelve a civilizációtól, attól függetlenül, hogy az csak egy karnyújtásnyira van tőle. A könyv egyik legnagyobb érdeme, hogy a zsidóság tragédiáját nem nemzetek, de még csak nem is csoportok számlájára írja, hanem akár a mesékben, itt is egy-egy szereplőről derül ki, hogy jó vagy gonosz, bűnöző vagy becsületes, harcostárs, ellenség vagy besúgó. Valószínűleg ezért is érdemelte ki szerzője az ifjúsági irodalom Nobel-díjának tartott Andersen-díjat. Érdekes grafit-graffitik (Parti Nagy Lajos: Grafitnesz) Azt hiszem, lelkiismeret-furdalás nélkül beismerhetem, hogy nem értem ezeket a sorokat. Igaz, hogy az idézet egy teljes vers „kisebb verse” (Őszológiai gyakorlatok), de Parti Nagy Lajos ebben a kötetében mindegyik versét ugyanilyen szabadon kezeli. Elhagy szótagokat vagy egész szavakakezeli az alany és az állítmány fogalmát, ide-oda ugrál műfajok között. Talán a kedves olvasónak is, mjutnak eszébe: a kor művészei, akik a köztereken falakra, vagy bármilyen alkalmas felületre

mondandójukat közvetíteni, s gyakran félbeszakadnak az üzenetek, ha esetleg mevalaki őket. Ezeknek a falrajzoknak a hangulatát is felidézi Parti Nagy, aki játékpapírra, de a könyvet lapozva ezek a kusza ábrák mégis egymásba gabalyodnak, szabályos fitneszt jár több mint tíz év grafit-graffiti termése.

A régebben Sárbogárdi Jolán álnéven publikáló Parti Nagy Lajos 2003-banegészen más irányt mutat, mint ezt megelőző könyvei. Az idősödő költőt meghétköznapi tehát a kötet. Bár játékosságról beszéltem, az a játék mégsem olyan önfiatalabb kori verseiben, inkább valami félelmetes van a tördelésekben. Nem hiába aköltőj.

Mitől fogsz rosszat álmodni? (Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek) Azt tanultam, hogy bármilyen irodalmi mű elemzését kezdjem a címével: mit várok a cím alaaz írástól, majd később választ lehet adni saját kérdésemre, hogy mennyiben teljesítette ezt az előfeltevmű. Nos, első olvasatra azt mondanám, hogy szinte egyáltalán nem! A kötet elején több rettenetnyomasztó történetet ír le Csáth, szinte irreálisan horribiliseket, mintha kicsit túl is dramatizálta vnehogy valamelyik olvasó ne rémüljön meg. Ezután pedig úgy vesszük észre: elszürkültek a történCsaládokról ír, békés estékről, néha idillről is. Ne tévesszen meg senkit! A könyv veszélyes! Eelszürkülés mindössze csak egy belenyugvás, egy megszokása a fekete hangulatnak, és könnyen rabuaz olvasót. Depresszióra hajlamos olvasóknak csak nagyon kis mértékben ajánlom. Csát Géza neve, hasonlóan a századvég és a századelő több novellistájához, elhomályosnemcsak a könyvesboltok, de a könyvtárak polcairól is. Azt, hogy ma még ismerjük, Illés Endrének kben A varázsló halála című kötetbe összegyűjtötte az életmű jelentős részét. Ennek a rettentő, mégis csoakár maga a Mesék, amelyek rosszul végződnek, elgondolkodtató és rémisztő. Akár Csáth nagy szenvefüggőséget okozhat, és akár ugyanolyan rosszul is végződhet. Akár rá is lehetne írni nagy, vörös betűkfelügyelet mellett ajánlott. A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyómindazoknak, akik túl vidámak!

„kis bögre ősz avarcsurom legyek gépparkjabőrzománc”

29

t, tökéletesen szabadon int nekem, a graffitisek firkálva próbálják a gzavarja valami, vagy osan kriksz-krakszol a s végeredményben már

megjelent verseskötete érintette a halál. Nem feledt, mint Parti Nagy legünnepeltebb kortárs

pján ést a esen olna, etek. z a

l ejti

ult, évtizedekre eltűnt öszönhetjük, aki 1964-dálatos életműnek, ami délye, a morfium, ez is kel a borítóra: „Orvosi gyszerészét.” Ajánlom

Gál Soma

GASZTRONÓMIAI OLDAL

TËÄt YÜtÇvx 

Iskolaújságunk első számában azt olvashattuk, hogy a franciák bizony elég csípős megjegyzéseket tesznek az angol konyhával kapcsolatban – de vajon az ő konyhájuk tényleg jobb? Hol és mikor is kezdődött a francia gasztronómia? Nem véletlenül hangzik a franciák leghíresebb szólása úgy, hogy keresd a nőt!, „cherchez la femme”. Még a ma már védjegyül szolgáló francia gasztronómia kezdete is egy nőhöz, egészen pontosan Medici Katalinhoz kötődik. A királynő fényűző udvarral rendelkezett, melynek gasztronómiájára a pazar reneszánsz konyha volt jellemző. Ha a pompa tovább fokozható, akkor ki más is fokozhatta volna, mint („kedvencünk”) maga a Napkirály, XIV. Lajos. Magáról a királyról sógornője jegyezte fel, hogy egy ültő helyében elfogyasztott négy tányér különféle levest, egy egész fácánt, egy fürjet, egy nagy tál salátát, egy fokhagymás birkasültet, két tekintélyes szelet sonkát, s egy tál édességet, gyümölcsöt és befőttet – biztos kellett az energia, ahhoz a sok csatához, aminek évszámait nekünk persze tudni kell. Ha már a történelemnél tartunk, nem hiszem, hogy sokunk tudja, vajon mi volt Napóleon kedvenc étele? Igazából nem is volt neki. Nem volt egy nagy ínyenc, általában sebtében étkezett. Köztudott, hogy csatái estéjén szívesen fogyasztott egyszerű sült csirkét. Ebből lett az egyik legnevezetesebb francia étel, a Marengó csirke, ami a véletlennek köszönhette születését. A marengói csata éjjelén Napóleon szakácsa, Dunant éppen egy csirke sütésével foglalatoskodott.

Na de most már fölösleges a múltat tovább háborgatni. Mi a helyzet a mai francia konyhával? A magyar konyhához viszonyítva a francia sokkal kalóriaszegényebb. Reggeli általában péksütemény, például croissont vajjal, mézzel, lekvárral, hozzá általában tejeskávét vagy kakaót szürcsölgetnek. Az ebéd ma már alkalmazkodott a modern élethez, de még az intézményes – például iskolai – étkezés is választékos, több fogásos. Előételként leginkább salátaféléket fogyasztanak, ezután következhet a főétel, ami rendszerint valami húsétel körettel, mártással, zöldséggel, végezetül pedig jöhet a várva várt desszert, akár egy bonyolultságáról híres szuflé. A franciák kiemelt, közös étkezése a vacsora, mely még a

legegyszerűbb formájában is legalább három- négy fogásos. A vacsora is előétellel kezdődik, majd frissensült húsétel, ezután sajtfélék gyümölccsel. Az étkezést záró sajttálon legalább háromféle sajtnak kell lennie, a teríték mellett a vaj, dió, őrölt bors, és ízlés szerint alma, körte, szőlő A specialitások ünnep-napokon kerülnek az asztalra. Ilyen például az osztriga, amit nyitott álla-potban, jégdarabokra rak-va citrommal együtt tálal-nak. A kagyló testére nyomják rá a citrom le-vét, majd felhörpintik – hát egészségükre, egyenek jó sokat belőle!☺ Kár lenne kihagyni a francia specialitások közül a liba-májat, melyet számtalan módon készítenek el. (A francia piacra megy egyébként a Magyarországon előállított liba-máj 80 százaléka.) Franciaországban híresen finomak a borok. Világosak, édesek, és bizony nagyon egészségesek is, persze csak kis mértékben fogyasztva. A francia gyerekek ugyanis még napjainkban is kaphatnak felvizezett bort, pont úgy, mint szörpöt. Franciaországban a borivásnak ez a módja az egészséges táplálkozás szerves része, és csak a magyar szülő botránkozik meg rajta. A francia gyerekek mégsem lesznek ettől alkoholisták vagy bolondabbak – sőt! A

borban ugyanis több a jótékony hatású elem – főleg ebben a hígításban – mint az ártalmas. A franciák jóval kevésbé lesznek szívbetegek, és a vörösborban található antioxidánsok megvédik a gyermeket egy sor egyéb beteg-ségtől is, tehát van mire hivat-kozni.

Tamási Mátyás ^tÜöváÉÇçÜt {tÇzÉÄ™wätM

A piskótát zsírozott, lisztezett, nagy tepsiben sütjük meg, hogy csak egyujjnyi magas tésztát kapjunk, majd azon melegen kendőre borítjuk. Egy-két evőkanál rummal megöntözzük, és többször ki-be tekerjük, nehogy később, a töltés során megrepedjen. Összetekerve hagyjuk kihűlni. Az egész tojásokat habverővel kikeverjük a cukorral, meg a kakaóval, belereszeljük a narancshéjat, és gőz fölött, habverővel állandóan keverve, sűrű krémmé főzzük. A gőzről levéve kihűtjük, majd hozzáadjuk az előre kikevert vajat. A krém egynegyedét félretesszük. A többivel

megtöltjük és bevonjuk a piskótatekercset. Hideg vízbe mártott villával rovátkoljuk, hogykrémből "csomókat" rakunk rá, mintha göcsörtös lenne a fa. Még szebb, ha a tekercset kY-alakban illesztjük össze a két részt, hogy levágott faágra emlékeztessen. Legalább egy f

KARÁCSOYI FATÖRZS • 6 tojásos piskóta • (3-4 evőkanál rum) • A krémhez: • 3 tojás • 15 dkg cukor • 2 púpozott evőkanál kakaó • 1 narancs lereszelt héja • 20 dkg vaj

fatörzshöz hasonlítson, és a félretett étharmad részénél ferdén elvágjuk és él napra jégbe hűtjük tálalás előtt.

31

REJTVÉNY 1 K 2 3 4 5 6 7 8 9

10 11 12 T 13 14 15 16 17 18 19 20 A 21 22 23 O 24 25 26 27

2. Mi angolul a Boldog Karácsony? 3. Melyik együttes énekli a Csak Karácsony című számot?

4. Mi annak a Karácsonyi filmnek a neve, amiben Jim Carrey játszik? 5. Mi a TNT Karácsonyi számának a címe? 6. Mi Shrek Karácsonyi kiadásának a címe?

7. Hogy hívjuk december 24-ét? 8. Hogy nevezzük az amerikaiak egyik tipikus Karácsonyi ételét?

9. Mi franciául a Boldog Karácsony? 10. Ki játssza a főszerepet a Télapu című filmben?

11. Milyen nyelven beszélnek a Karácsony-szigeten? 13. Melyik az a növény, ami alatt csókot lehet lopni Karácsonykor?

14. Mi németül a Boldog Karácsony? 15. Mi a hó kémiai megfelelője?

16. Mit ad Bell a Szörnyetegnek Szépség és a Szörnyeteg Karácsonyán? 17. Melyik óceánban található a Karácsony-sziget?

18. Melyik költőnk született január 1-jén? 19. Melyik az az ország, ahol a gyerekek a Mikulásnak egy zsákot raknak ki, majd az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak

neki? 21. Mi az, amit meg kell faragnod december 13-ára?

22. Milyen ünnepnek nevezik a pogányok a keresztények ünnepét, a Karácsonyt? 24. Hogy hívják a Mikulás egyik rénszarvasát?

25. Hány rénszarvasa van a Mikulásnak? 26. Hol lakik a Mikulás?

27. Mi olaszul a Boldog Karácsony? Drávecz Nóra

V

- jól tudsz írni… - szeretsz rajzolni… - kéziratos remekművek lapulnak a fiókodban… - szeretnéd hallatni a hangod… - szeretnéd nyomtatásban olvasni a neved…

VAKIFFFSNMBBPGKMBSHTPS

H

ajda

- tele vagy jobbnál jobb ötletekkel… - te ezt sokkal jobban tudnád csinálni…

Ha

ajda lapítoiadja

nterneelelősőszerotók:zámítyomtunka

aloghogdánozsgaál Somutasyárkusertalaallai Kenn Famásiajor Pzabó K

A

Lapok I. évfolyam 2. szám 2009. december

- éppen nincs jobb dolgod…

vannak írásaid, rajzaid, ötleteid, rejtett képességeid, jelentkezz Hóbor Katalin tanárnőnél!

Lapok – a körülményektől nem független diáklap tta: Vajda János Gimnázium : a Vajda János Gimnázium Diákönkormányzata tcím: www.vajda-khely.sulinet.hu kiadó: Szörényi Zoltán kesztő: Hóbor Katalin Góbor László, Keveházy Balázs, Hóbor Katalin ógépes háttérmunkák, tördelés: Hóbor Katalin atás: Ziegler Nyomda Bt. társak és közreműködők: Réka 9. a Adrienn 9. a

i Júlia 10. b a 11. d

Pálma 10. a Fanni 12. d n Balázs 11. b inga 11. d

lóra 11. d Mátyás 11. d atrícia 11. d risztina 12. c

Szabó Bianka 12. c Simon Fiala Dániel 11. d Zákány Zita 10. a Návai Péter 12. a Pati Barbara 12. b Pozsgai Jusztina 11. d Rónaky Rebeka 10. d Kiss Levente 12. a Vukovics Bálint 12. b Farkas János 12. d Varga Veronika 12. d Farkas László

Nánássy Noémi 11. d Kletner Máté 11. a Zsiborás Gábor 11. d Kiss Bence 9. a Talabér Viktória 12. a Molnár Bianka 10. a Drávecz Nóra 12. a Pénzváltó Nikolett 12. a Patai Noémi 11. d Berke Adrienn 12. d