HUNYADI JÁNOS

ÉLETE ÉS KORA

IRTA

ERDELYI ZOLTÁN.

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT MAGTAR I R O D . INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1903

J 0 0 0 8 2 0 7 6 0

FRANKUN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

BEVEZETÉS.

A világtörténelemnek egyik kimagasló, a ma-gyar történelemnek pedig legragyogóbb, alakja volt és lesz mindenkor Hunyadi János.

Kimagasló, mert a czél, melynek elérését küzdelmekkel teli, bosszú életének föladatává tűzte ki, oly ma-gasztos, oly fönsé-ges volt, hogy az egész Európát bá-mulatba ejtette és lelkesedésre ra-

gadta. Kiűzni a ha-talmas erővel bó-dító törököt Euró-pából, diadalra jut-tatni a keresztet az ozmán félhold el-len, ez volt az ö hatalmas tetteinek az ö nemes lelke szárnyra emelője.

Ha Magyarország védbástyája volt a keresz-tény nyugatnak — és az volt — úgy lln-

1*

Hunyadi János.

mozgató rugója, ez volt minden tüzes gondolatának

№ '

nyadi János ennek a bástyának alapja, leg-erősebb köve és koronája volt.

A magyar történelemnek viszont azért lesz az ő alakja mindenkor legnagyobb éke, mert soha nagy ember szerényebb, igazabb és ön-zetlenebb nem vala nála. Minden történelem telve van azzal a tanulsággal, hogy világhódító hősök, imperátorok sírját apró egyéni hiúság és érdek ásta meg. Hunyadi Jánost ez a sors nem érhette, mert ő nagyobb volt minden nagyoknál, a ki azt is megtudta tenni, a mi embermérték szerint legnehezebb, szinte lehe-tetlen : megbocsátott - ellenségeinek nem egy-szer, de tízszer, ha a szeretett haza java úgy kívánta.

Ennek a csodás, nagy embernek az élete történetét mondom el íme néhány fejezetben, röviden, de igaz szóval, mindazoknak okulá-sara, a kik a múlt dicsőségéből akarnak erőt-meríteni a jövő küzdelmeire, s ifjú magyar szívek gyönyörűségére, a mely szívekben e szent ember élete történetének olvasásakor lobbot kell hogy vessen a legmagasztosabb tűz,, a hazaszeretet lángja.

Az első fejezetben azonban rövid összefog-laló áttekintését kell, hogy adjam annak a kor-nak, melybe Hunyadi János föllépése esik, s a mely kor előzetes eseményei szinte magu-kon hordták, bélyegét a bekövetkezendőnek : Hunyadi János eljövetelének! '

I. FEJEZET.

Magyarország Nagy Lajos és Zsigmond alatt. A nikápolyi csata.

Magyarország területileg nagyobb, a magyar név fényesebb talán sohasem volt, mint Nagy Lajos alatt. A nápolyi hadjárat a magyar leven-ték hírét messze földre elvitte, s a daliás feje-déleni szava sok meghódított országban volt parancs. ;

De ennek a gyors terjeszkedésnek megvolt a maga káros következménye is. Míg a király messze barangolt seregével, az ország déli ha-tárán apró szláv államok keletkeztek, mind-megannyi önállóságra törekedve, messzi dicső-ségről, nagy czélokról álmodozva.

Igaz ugyan, hogy ezek az apró országocs-kák a hatalmas magyar birodalom egy moz-dulatára megszeppentek, s a legalázatosabb hűbéresei lettek, de csak arra lestek, hogy egy hatalmasabb ellenség védő szárnya alatt ismét a régi gazda ellen támadjanak.

Ez a hatalmas ellenfél nemsokára jelentke-ze t t ÍS. ; · ·.

1365-ben elindult világhódító; útjára a török, . s az ozmán császár székhelyét az ázsiai Brusszá-ból európai földre: Drinápolyba tette át.

Ez volt. az első lépés. Ezt követte aztán

' J J J J-i J j J J J i -1 i J J J J.* U J J J J J * S j j j j t j u j j j .

Nagy bajos kora.

nemsokára a többi. Eleinte csak apró, bizonyta-lan léptek, később azonban megdobbant Európa földje alattuk; s a föld színéről eltörölt birodal-mak romjai hirdették nyomukat. Eleinte csak portyázó török csapatok nyugtalanították a Bal-kán félsziget apró államait, később óriási had-seregek özönlötték el fél Európát. -

1375-ben Murád szultán már Szerb-, Bolgár-és Bosnyákországot fenyegeti. Lázár szerb feje-delem kétségbeesetten védekezik ellene: messze vidéken elpusztíttat minden falut, s a lakossá-got Nissa várába gyűjti össze. Murád azonban óriás sereggel nyomul utána, s Nissát huszonöt napi ostrom "után beveszi. Lázár csak úgy tud menekülni a haláltól, hogy magát és országát hűbéresül ajánlja föl, s 1000 font ezüstöt fizet évi adóba. • ·

A török pedig hódít tovább. Nem siet, mint a ki biztos benne, hogy lassan is eléri útja czél-ját. Tíz év múlva aztán ismét összekerül a két régi ellenfél: Murád és Lázár. Ez ütóbbit ekkor Tvartkó bosnyák király, az oláh vajda és magyar hadak segítik. És ekkor lesz elő-ször nevezetes a szerbiai Bigómező. Mindkét ellenfél jókora sereggel, s ádáz gyűlölettel, vak szenvedélylyel ront egymásnak. Folyik a vér óraszámra, s a vége mégis az, hogy az ütkö-zetnek nincsen vége: a harcz eldöntetlen ma-radt.

Hanem a két vezér: Murád és Lázár el-, végezték egymással a. harczot! Murád szul-

№ '

tán egy szerb vitéz kardjától kapott halálos sebet, Lázár fejedelmet pedig saját veje: Bran-kovits Vuk árulta el és juttatta török kézre.

A haldokló szultán maga elé vezettette ellen-felét, s kiadta a parancsot:

— Fojtsátok meg, itt a szemem előtt. Allah! ezt a gyaúrt követül küldöm előttem, hogy utat csináljon a paradicsomba!

Lázár fejedelemben Magyarország hőslelkű, vitéz szövetségest veszített el. Fia: István csak-hamar az ozmán zsoldosa lett, s példáját kö-vette Tvartkó, Bosznia királya is, a ki barátból szintén ellensége lett Magyarországnak.

1391-ben már Zsigmond király ül a magyar trónon, s mindjárt uralkodása kezdetén sűrű harczba keveredik a törökkel. Egyik levelében maga írja, hogy egy év alatt négyszer győzte le a félholdat.

De 1394-ben a török már ismét előre nyo-mul. Visszavívja Nikápolyt, Sumlát, Bodont és Szilisztriát.' Zsigmond Bajazidhoz követeket küld, s megüzeni, hogy Bolgárországhoz neki nincs joga. A hatalmas űr egyet nevet, s rá-mutat a trónterem falára, mely csupa elvett bolgár fegyverrel és zászlóval van borítva, s így szól:

— Mondjátok meg uratoknak, hogy itt e fala-kon láttátok fölírva jogomat Bolgárországhoz.

Zsigmond ekkor szövetséges után nézett. Kanizsai Miklós főtárnokmesterét elküldte a franczia, burgund, német, olasz és más keresz-

№ '

tény udvarokba, maga pedig megfenyítette és ismét hűségre kényszerítette Mircsét, a párt-ütő oláh vajdát.

A keresztény fejedelmek csakugyan hallgat-

ZsijjmoiKi király.

tak a hívó szóra. A franczia és német segítő had 15 ezerre rúgott, s Kanizsai uram pénz-beli segítséget is kapott a pogány ellen.

Zsigmond maga sem hitt ilyen fényes siker-ben. Mire az Al-Dunához ért, serege 80,000 főből állott, s nem sok hiúság kellett hozzá, hogy így kiálthasson föl:

:io

— Ez a lándsa-erdő elég erős. hogy a le-szakadó eget is föltartsa!

Szép mondás, de nem vált be! Nikápolyig alig találtak a szövetséges hadak

-ellenállásra. Itt, azonban erős vár és vitéz őrség fogadta őket. Hét napi eredménytelen ostrom után hírül hozták a kémek, hogy Bajazid szul-tán közeledik óriási sereggel. A francziák eleinte nevettek ezen a híren, mikor pedig valónak bizonyult, mindenáron maguknak akarták az első tűzbe küldés dicsőségét. Hiába mondta Zsigmond, hogy a török előhad gyülevész nép, jó lesz annak az oláh, meg a szerb is, végre is engednie' kellett a lármásan lelkesülő fran-cziáknak.

A derékhad a magyarokból, német gya-logosokból és a nehéz lovasságból alakult, s maga a király volt a vezér. A szárnyakon

. könnyű magyar lovasság ; az oláhok, szerbek, bosnyákok, lengyelek és csehek pedig az utó-hadba voltak beosztva Gara Miklós vezérlete alatt.

A török hadsereg- 200,000 emberből állott,: Janicsárok és spáhik — a legjobb török kato-nák — csak maguk voltak annyian, mint a keresztény had együttvéve. A kétszázezer közül 40,000 ember egy domb mögött vonult meg, a többi pedig megkezdte a támadást.

A francziák előre rohannak. A török elő-csapatok hamar szétrobbannak. Utánuk a jani-csárok és spáhik sorai ritkulnak meg. A fran-

№ '

cziák oroszlánként küzdenek, s a domb felé futó törőkököt űzőbe veszik. Vezérük Viennei János mindhasztalan igyekszik őket visszatar-tani, hogy várják be a mögöttük messze el-maradt magyar derékhadat, — ezek mámoro-san a vértől, rohannak a futó ozmán után a bizonyos halálba. Mert a domb mögül egy-szerre csak talpon terem 40,000 török s az eddig futók is szenibeszállnak s közre fogva a franczia, angol és olasz csapatokat, eldöntik az ütközet sorsát.

Hiába siet segítségükre Zsigmond a derék-haddal, hiába küzdenek a magyarok ember-fölötti; erő vei, a fölbomlott hadirendet vissza-állítani, s a barczot megnyerni többé nem lehet.

Húszezer keresztény hős holtteste borította a 'nikápolyi csatateret. Zsigmond hajón mene-kült Konstantinápolyig, az ozmán hadsereg pedig gyilkolva, tűzzel-vassal pusztítva, föl-hatolt egész a Dráváig.

De fölhatolhatott volna még tovább is, ha a hódító szultánt egy kellemetlen hír a vissza-fordulásra nem bírja. Azalatt ugyanis, míg Bajazid európai keresztény vérben fürdött, ázsiai birodalmát hasonló sikerrel és még nagyobb ¡kegyetlenséggel pusztította Timur tatár khán.

Bajazid rögtön visszafordította diadalmas se-regét, s Kis-Azsiában termett. De mi volt az ő 80,000 embere a 800,000 tatár ellenében ? ! Hiába hős a szultán, hiába vitéz a török, a tatár tenger ellenállhatatlanul söpri el őket a

12 '

föld színéről. Bajazid maga is a khán foglya lesz, a ki vasketreczben hordozza magával, míg életét a szégyen és keserűség gyötrel-meitől meg nem váltja a halál.

A török birodalom ekkor sanyarú képet mutat. Az ázsiai nagyobb rész kipusztítva, az európai még nagyon is új, és a mi legfőbb . baj: Bajazid fiai: Szulejman, Múza és Moha-med egymás ellen küzdenek a trón birtokáért. Könnyű lett volna tehát most az ozmánt ki-űzni a Balkán félszigetről, de Zsigmond, a ki tudvalevőleg német-római császár is volt, messze külföldön, más dolgokkal volt elfoglalva.

A helyzet tehát, mikor Hunyadi megkezdte világtörténeti szereplését ez.volt:

Magyarország közvetlen déli szomszédjai apró szláv államok, melyek hol ide, hol oda szít-nak, megbízhatlanok, s rosszabbak a nyilt. ellenségnél. · A Balkán-hegységen túl pedig a terjeszkedő európai török birodalom, mely nem-sokára ledönti kelet legragyogóbb bástyáját is : Bizánczot. 1

Bent az országban néhány hatalmas főúr. a ki mindegyik pártot gyűjt, hogy a maga erejét növelje, de a közczélra csak úgy áldoz szívesen, ha az a maga érdeke is. Az örökös harczok daczára az országnak nem volt állandó -*·• hadserege, legföljebb a néhány végvárban el-helyezett csekély számú őrség, a többit min-dig kérni kellett a főnemesektől, a főpapoktól, az országgyűléstől. .

Zsigmond menekülése a nikápolyi csatából.

Vajda-Huiiyad.

II. FEJEZET.

A Hunyadi család eredete. - Hunyadi János szülelése és gyermekkora. — Szendrő

védelme.

A Hunyadi család eredete és I lunyadi János születése a legendák ködében vesz el. Nem tudni kik voltak a szülei, nem tudni milyen volt gyermekkora, ez ideig csak az van egé-szen bizonyosan megállapítva, hogy Yajda-I lunyadon született, de már az évet még Teleki sem meri határozottan megnevezni. «1387 körül, vagy az előtt» — írja.

Bár a világtörténelemben nem példátlan, mégis különös, hogy annak a családnak, mely-ből a törökverő apa és fia az igazságos király származtak, eredetét a kortársak nem tudták megállapítani. Mátyás király mindenesetre kí-váncsi lehetett származására, ezt bizonyítja az is, hogy kedves udvari embere és tudósa, bizo-nyosan megbízásból, a Hunyadi család egész leszármazási fáját megcsinálta, természetesen a saját fantáziája szerint.

Mindezeket az adatokat tudni érdekes és érdemes dolog volna. De Hunyadi .lános és Mátyás nagyságát nem növelné, dicsőségét nem bágyasztja sem a család hiteles történe-tének ismerete, sem a mai bizonytalanság. A történetírónak mégis kötelessége beszá-molni a különféle népmondákkal, hagyomá-nyokkal, legendákkal, melyek közül azonban készpénz gyanánt sem egyiket, sem másikat elfogadni nem szabad.

Az egyik népmonda szerint Hunyadi János Zsigmond királynak a fia, anyja pedig egy oláh leány, a kinek a király emlékül egy ka-rikagyűrűt adott. A kis János egyszer ezzel a karikagyűrűvel játsz tt, mikor egy holló hirtelen oda röppent s a gyűrűvel elszállott. Az anya lármát csapott, a hollót lelőtték s a gyűrű visszakerült az anya ujjára. Innen van a gyűrűs holló a Hunyadiak czímerében, s innen kapta a család a Hollós vagy Corvi-nus melléknevet. .

№ '

Bonfmi viszont a következő magyarázatát adja a czímernek: A Hunyadiak őse Marcus Valerius római tribun volt, a ki egy gall óriást úgy győzött le párbajban, hogy egy holló a sisakjára szállva neki-nekirontott ellenfele arczá-nak. Innen ez a Valerius Corvinus mellék-nevet kapott, ennek egyik unokáját Valerius Messala Corvinust pedig Augusztus császár Pannoniába küldte, ez itt letelepedett s meg-alapította a Hunyadi családot.

Némelyek szerint a veronai Scaliger csa-ládból, mások szerint a lengyel Korvin nemzet-ségből származott Hunyadi János. Voltak olya-nok is, kik egy Hollós, vagy Hunyadi Szé-kely vagy Hunyadi Oláh családból származ-tatják. Az egyik népmonda szerint pedig a Szibinányi szerb család sarja lett a világverő hős.

Homérosért hét város . versengett, Hunya-diért majdnem ugyanannyi nemzet. Termé-szetesen valamennyinek dicsőségére vált volna, ha be tudja vala bizonyítani, hogy a keresz-ténység védőjének bölcsőjét az ő hazájában ringatták. De ez a versengés hiábavaló. A szor-gos kutatások annyit már egész határozottan földerítettek, hogy Hunyadi János Vajda-Hu-nyadon, tehát Magyarországon, illetve Erdély-ben született, s akárminő nemzetségűek voltak is szülei és ősei, az ő vérének minden csöppje, szivének minden dobbanása, lelkének minden érzése és gondolata magyar volt. Erről hosszú életének minden magasztos tettével, világra-

szóló dicsőségével tett megdönthetetlen, elvi-tázhatatlan bizonyságot.

Egy ilyen nagy magyarnak tehát a szülei sem lehettek sem oláhok, sem szerbek, sem lengyelek, hanem csak magyarok! S okmá-nyok bizonyítják, hogy Hunyadi János apja: «Joannes Oláh, filius Voyk de Hunad» és anyja Morzsinai Erzsébet magyar nemesek valának. Zsigmond király Hunyadi Yoyknak (a János apjának) és testvéreinek: Magosnak és Radulnak 1409-ben az addig királyi tulaj-donban levő Hunyad várát és hozzátartozóit «új donatio» czimén adományozza, a mi azt bizonyítja, hogy a család már az előtt is bir-tokos volt. ·

Hunyadi János anyja első férje: Yoyk ha-lála után Csolnokosi Jaroszlávhoz ment nőül. Első férjétől H. Jánoson kívül még egy János nevű fia, s Mária és egy ismeretlen nevű leánya, második férjétől pedig egy leánya született.

Hunyadi János tehát magyar szülőktől, Er-délyben, Yajda-Hunyadon született 1387 körül. Hogy gyermekkorát és ifjúságát hol és mikép-pen töltötte, arról semmi bizonyosat sem tudunk. Még a monda is keveset beszél róla, s egé-szen Szendrő vár fölmentéséig csak néhány följegyzett históriai adat tanúskodik a mellett, hogy már kora ifjúságában Zsigmond király szolgálatába lépett, s ennek udvarában csak-hamar magára vonta uralkodója figyelmét.

1410-ben, mikor Zsigmondot német-római

IS

IV. Jenő pápa császárrá koronázza Zslpmondot.

császárrá választotlák, Hunyadi János Frank-furtba kisérte urát, 1420-ban a husziták elleni hadjáratban vesz részt, de önálló vezérszerep-hez csak 1437-ben jut, mikor egy erdélyi dandár élén, Szentmiklósi Pongráczczal együtt Szendrő vára elől elűzi az ostromló török hadat.

Ekkor adta hadvezéri tehetségének talán első szembeszökő jelét, innentől kezdve aztán élete szakadatlan lánczolata a legragyogóbb hadi tetteknek. Ekkor már meg volt a híre, tekintélye és vagyoni függetlensége is.

Ezt bizonyítja az is, hogy a király nagy birtokokkal adományozta meg, s a királyi tanácsban is helyet adott neki. Ekkor már

to

Szilágyi Erzsébet.

felesége volt Szilágyi Erzsébet is, az egyik legbüszkébb, leggőgösebb magyar főúrnak: Szilágyi Mihály macsói bánnak a testvérhúga.

2*

№ '

111. FEJEZET,

Albert uralkodása és halála. — A szendrői kudarcz ·

Zsigmond király 1437 deczember 9-én, épen midőn Csehországból Magyarországba volt visz-szatérőben, Znaimban meghalt. Tetemét Nagy-váradra szállították, s első feleségének Máriá-nak a hamvai mellé, szent László lábához temették.

Utána veje, Albert lépett a magyar trónra. A német-római császársággal csak később kínálták meg, s akkor is előbb megkérdezte a magyarokat, hogy, elfogadhatja-e ? csak azután mondott igent. 0 volt az első királyunk, a ki koronázásakor hitlevelet adott, melyben a nem-'zet jogainak épségben tartását esküvel ígérte.

A csehországi husziták azonban nem ismer-ték el királyuknak, s a lengyel király öcscsé-nek, Kázmérnak ajánlották föl szent Venczel

- koronáját. Ezt az ellenmozgalmat azonban Albert hamarosan leverte.

Csakhogy ezalatt megmozdult délen a tö-rök is.

Erdélyben a parasztság föllázadt a neme-sek ellen, s bizony ennek a házi perpatvar-nak az elintézése sok vérbe került. Vlád Drakul oláh vajda biztatta a szultánt, hogy ezt az alkal-mat fölhasználva, törjön be az országba. Hiszen

№ '

a király a cseheket puhítja, Erdély pedig az alig elfojtott parasztlázadás sebeiben nyög.

A szultán sietett szót fogadni, s az áruló vajda seregeivel egyesülve, a Verestorony szo-roson Erdélybe tört. Igaza volt a vajdának: sem királyt, sem hadsereget nem talált útjában, s hat hétig kénye-kedve szerint rabolt, ölt, gyilkolt, gyújtogatott. Csak Szeben vára alul kellett neki egy heti hiábavaló ostrom után, szégyenkezve odább állani. Hat hét után pedig mintegy 70,000 fogolylyal és tömérdek zsák-mánynyal visszavonult délre.

Az erdélyi betörés hírét Albert Boroszló-ban vette, a hol betegen feküdt. Elcsúszott u. i. a lépcsőn s kificzamította a lábát. 0 maga nem jöhetett, Hunyadi Jánost, a kit 1438-ban öcscsével együtt szörényi bánná nevezett ki, küldé tehát a szorongatott Erdély és a déli végek oltalmára.

Hunyadi János jóformán csak a maga pén-zén és jobbágyaiból kiállított seregével m^g is jelent Erdélyben, de a törököknek már csak a portyázó utó-csapatait találta ott. Ezeket aztán széjjelverte. Alighogy ezzel elkészült, jött Brankovics szerb fejedelem futárja azzal a rémhírrel, hogy a szultán 130,000 főnyi roppant sereg élén betört Szerbiába, Branko-vics maga Magyarországba menekült, Szendrő várát pedig két fia védelmére bízta. '

A szultán közéledik nagy hadával, Branko-vics segítségért könyörög, a király Boroszló-

№ '

ban gyöngélkedik, Hunyadinak pedig álig van pár ezer embere. Albert tehát még Bo-roszlóból fölszólította a nemességet a fölke-lésre, s maga, ha biczegve is, megindult, hogy a sereg élére álljon. De a magyar urakat ismét megszállotta átkos végzetük: a nem-bánomság, a lustaság, s hiába volt a királyi hívó szó, a szövetséges társ veszedelme, Al-bert hősies példája: Titelnél alig 20,000 em-ber verődött össze, az is mind olyan kedvvel, mintha savanyú vaczkorba harapott volna.

A szultán ez alatt haladt előre, Szendrő védte magát utolsó leheletig. Eleinte reményt öntött a védőkbe az is, hogy hiszen Magyar-országból majd jön a fölmentő sereg, de bizony sem hősiességgel, sem reménykedéssel nem tudták megakadályozni a véget: a török elfog-lalta a várat, s a szultán Brankovics két fiát megvakította. Rettenetes fájdalom lehetett ez az apának, nem csoda, ha ekkor halálos bosszút esküdött a késedelmes, részvétlen magyarokra, s ha ettől a percztől kezdve féktelenül gyűlölt mindent, a mi magyar, s gyűlölte Hunyadi Jánost is. Jóllehet a késedelemért mindenkit lehetett okozni, csak éppen a királyt és Hu-nyadi Jánost nem.

Murád szultán Szendrő bevétele után Bosz-niába vezette hadát, s így a magyar sereg nem is találkozott az ozmánnal. Szét is páro-logtak, mihelyt látták, hogy nem kell okvetle-nül harczolni, s a király mellett alig marad-

lak néhányan, mint, pl. Ország Mihály, Roz-gonyi István, a két Hunyadi stb. A Hunyadiak ekkor ismét több várost és falut kaptak hű-ségük jutalmául.

Albertet valósággal elkeserítette kudarcza, s égette lelkét a gondolat, hogy ezt a szégyen-foltot letörölje hírnevéről. Erélyesen fogott hozzá az ujabb sereg szervezéséhez, de a.titeli táborban föllépett vérhas-betegséget ő is meg-kapta, s Bécsbe való útjában, Nészmélybén meghalt. Holttestét Székesfehérvárra hozták s közrészvét mellett temették el. ; .

Halálos ágyán aggodalom fogta el Albertet. Mi lesz az országgal .és a trónnal? Fiatal, feleségét reményteljes állapotban hagyta, s azt sem tudta, hogy a születendő gyermek fiú lesz-e vagy leány, s hogy atyja emléke elég erős lesz-e megtartani számára a koronát ?

Épen azért Hunyadi Jánost, s még néhány hozzá hű főürat a születendő gyermek gyám-jául és az özvegy királyné tanácsadójául ren-delte ki., Ez volt utolsó intézkedésé, de ez is a mellett szólt, hogy Hunyadi J.ános ekkor már a haza és a trón egyik legerősebb táma-sza volt. . . .

№ '

IV. FEJEZET

Küzdelem a koronáért. — Erzsébet és Ulászló. — Harcz a törökkel és polgárháború.

Albert aggodalma csakhamar valóra vált. Alig hunyta le szemét, az ország már is két pártra szakadt, s mig a kisebbség az özvegy Erzsébet királyné és a születendő gyermek jogait védte, a többség férfikézben óhajtotta a kormány gyeplőjét látni s Nagy Lajos unoká-ját, a deli ifjú Ulászló lengyel királyt hívta meg a trónra.

A többséggel tartott Hunyadi János is, a ki legjobban tudta, érezte, hogy Magyaror-szág női kormány alatt ebben a háborús világ-ban romlásának nézne elébe. De nem akarta az Albert királynak adott szavát és gyámi tisztét sem megszegni, s ő és pártja föltételül tűzte ki Ulászlónak, hogy Albert özvegyét nőül vegye. - Erzsébet azonban erről nem akart hallani, a nemzetet ellenségének tekintette s maga is ellenség gyanánt viselkedett. Rokonait, a Cil-leieket, Széchyt és Garát méltóságokkal és bir-tokokkal halmozta el, gonosz testvére Ciliéi Ulrich tanácsára pedig egyik udvarhölgyével: Kottaner Ilonával ellopatta Visegrád várából szent István koronáját.

№ '

A nagybecsű zsákmányt Komáromban kéz-besítő a tolvaj udvarhölgy úrnőjének, a ki ugyanazon éjjel világra szülte gyermekét, kit Széchy Dénes Lászlónak keresztelt meg. A ko-rona kezeik közt lévén, siettek is azt használni. Széchy Dénes Székes-Fehérvárott még 1440 május 15-én megkoronázta a csecsemő királyt, a kivel aztán anyja Bécs felé futott.

Hunyadi János és a rendek ezalatt Budán gyűléseztek és várták Ulászlót, a ki immár elindult Lengyelországból, hogy a magyar trónt elfoglalja.

Hunyadi János komoly elhatározása és pél-dája nagy hatással volt a főurakra, a kik tömegesen csatlakoztak Ulászló pártjához. — Brankovich szerb fejedelem, Tvartkó bosnyák király követ által jelenték be hódolatukat. Sőt Erzsébet fő emberei, Gara László és Széchy Dénes is Budára jöttek, hátba sikerülne nekik Ulászló egy pár hivét a királyné pártjának megnyerni ? Dé a fegyver visszafelé sült el. Hogy életüket megmentsék, nekik kellett Ulászlónak hűséget esküdniök. Gara azon-kívül kötelezte magát, hogy Visegrád várát s a koronát átadja, Széchy Dénes pedig, hogy Ulászlót megkoronázza. Ekkor tünt ki, hogy a koronát tartalmazott láda ' üres, s az .álnok Garát a felkonczolás elől csak Ulászló lova-giassága tudta megmenteni. .

Erzsébet ezalatt Frigyes német királynál zálogba vetette a magyar koronát és fiát, a

№ '

fölvidéket pedig Giskra vezérlete alatt cseh rablókkal árasztotta el. Győr várában Ciliéi Ulrich parancsolt s Ulászló Hunyadi Jánost s Rózgonyi Simont küldte a vár ostromára. Ciliéi fogságba is esett, de Ulászló azzal a föltétellel, hogy közte és Erzsébet között a ki-békülést közvetíti,. szabadon eresztette.

1440 julius 17-én pedig Széchy Dénes immár második királyát koronázta meg Magyarország-nak. Az apostoli korona Bécsben lévén zálog-ban, a székes-fehérvári sírboltban nyugvó szent István koponyájáról levett koronát illesztette Ulászló fejére, a mely koronát a rendek ez esetben teljes erejűnek nyilvánítottak.

Alig koronázták meg Ulászlót, jött a hír, hogy Murád szultán elűzte Brankovich szerb fejedelmet, s erősen vívja Nándor-Fehérvárt, Gara a dunántúli részekben szítja a lázadást, Giskra cseh martalóczai a felvidéken garáz-dálkodnak, Széchy Tamás az érseki bandériu-mokkal pedig egyenesen Buda felé tart.

Ulászló gyorsan intézkedett. Nándor-Fehér-vár védelmét Tallóczi János vrányai perjelre bizta, Gara ellen Hunyadit és Újlakit, a cseh rablók ellen pedig Perényi Miklóst küldte, s Széchy Tamást ő maga várta.

Tallóczi fényesen megfelelt küldetésének. A szultán hat hónapig harczolt Nándor-Fehér-várnál, s végre is győzelem nélkül volt kényte-len elvonulni falai alól. Ulászló alaposan elverte az érseki csapatokat, s Esztergomba

№ '

bevonulván, Szécby Dénest ismét hűségre kényszerítette. Csak Perényi nem bírt a cseh martalóczokkal.

Hunyadi és Újlaki Szegzárd alatt találkoz-tak a lázadókkal, a kiknek Gara, Botos, Ko-rogi, Tamássi és más Erzsébet-párti főurak voltak a vezérei: Hunyadi mintegy ezer lépés-nyire az ellenségtől tábort ütött, s követet küldött át Darához.

— Ulászló király és vezére Hunyadi János nevében — igy szólt a követ — felhívlak ben-neteket, hogy rakjátok le a fegyvert s térjetek át .annak hűségére, a kit az ország többsége királynak ismer el. Miért ölje magyar a ma-gyart, midőn az ország körül van véve ellen-séggel, s a polgárháborúban kiontott honfi-vér sohasem hozott áldást. • A gőgös Gara gúnyosan válaszolt:

— Mondd meg uradnak, hogy én kardot örököltem őseimtől, nem pedig nyelvet. Asz-szonyok mestersége a feleselés. Ha nem akar, vagy nem tud bánni Hunyadi a karddal, menjen haza isten hírével, hagyja olyanokra az ország dolgát, a kik meggyőződésükért nem sajnálják életüket sem koczkáztatni.

Hunyadit nem az bántotta, hogy Gara gú-nyolódott. vele, hanem az, hogy kénytelen volt most már megmutatni, hogy tud bánni a karddal, még ha honfi-vérben kell is meg-fürösztenie. "

Összeütköztek s Hunyadi csapatai rövid tusa

:!'(

után megsemmisítették az ellenséget. Botos elesett, Tamássi elfogatott, - a többiek, köztük Gara László is, megfutamodtak, s a vezérek nélkül maradt sereg részben szétszaladt, rész-ben megadta magát. Hunyadi megtiltotta, hogy üldözzék a futókat. Neki elég volt a szo-morú dicsőségből, hogy a lázadókat szétverte, az öldöklés bűn lett volna sokfelől szoron-gatott hazája ellen.

Ulászló örömében erdélyi vajdákká nevezte ki a győzedelmes két vezért, Hunyadit és Újlakit, s figyelmét most már teljes mérték-a török felé fordította.

V. FEJEZET.

A szendrői kaland. — Szentimrei vereség.— Kenyérmező és Vaskapu.

Mert a török ezentúl mind több dolgot ad a magyar királyoknak. Ha béke van itthon, kell az erő az ozmán ellen, s ha nyugtot ád az ozmán, belvillongás, széthúzó pártok gyű-lölködése ássa alá egyre jobban a magyar trón alapját...

Szendrő várában ekkor — 1441-ben — Izsák pasa volt az úr, a ki kedveskedni akart urának, s megtámadta Nándor-Fehérvárt. Csak-hamar belátta azonban, hogy ez egy kissé ke-mény csont az ő gyönge fogának, s épen azért

№ '

ott hagyva a várat,' Ráczórszág pusztításához fogott. A rabláshoz már jobban értett.

De őrt állott Hunyadi! Ulászló az alföld kapitányává nevezte ki, s a déli határ és szomszéd hűbéres országok védelmét teljesen rábízta.

És Hunyadi nem értett tréfát akkor, ha kötelesség-teljesítésről volt szó. Összeszedte gyorsan kis seregét, s ráütött a rabló pasa majdnem tízszer akkora hadára. És győzött. Izsák pasa ész nélkül futott, s meghúzta ma-gát Szendrő várában. ·

Murád szultán mikor hírét vette, hogy ked-vencz pasáját milyen, csúfos vereség érte, ször-nyű haragra lobbant s Mezid béget 80,000 főnyi válogatott sereggel küldte Erdély ellen, kegyétlen boszút állni.

Mire Hunyadihoz ért a betörés híre, már füstölgő romok, köny, és vérpatak jelezték a bég útját. Hunyadi segítséget kért a királytól és a főuraktól,' de segély kiáltására alig felelt egy-két gyönge visszhang. Fölszólította tehát Lépes György gyula-fehérvári vitéz püspököt, hogy kevés számú seregükkel próbálják elállni az ozmán útját. . . A püspök vállalkozott reá. A szentimrei mezőségen csapott össze a maroknyi magyar had és az óriási török hadsereg. A magyarok heves támadása mindjárt az első rohamnál megingatta a török sorokat s a lelkes püspök ezt látva, saját tartalék dandáréval is harezba

№ '

szállott s minden óvatosság nélkül üldözte a megfutamodott janicsárokat. És ez volt veszte, mert a völgy egy kanyarulatánál a hegy mö-gött lappangó Mezid bég teljesen körülzárolta csapatát.

A mint Hunyadi ezt észrevette, legjobb vitézeit szólítá maga mellé, s «Jézus segíts!» kiáltással vad förgetegként rontott a kis ma-gyar szigetet körülvevő török áradatra. Sike-rült is kivágnia magát s Lépes György is már-már megszabadult, de midőn lovával az Ompolyon át akart ugratni, lefordult a nye-regből s pár perez múlva feje egy pogány katona lándzsájára szúrva hirdette az ozmán aznapi diadalát.

A szentimrei térségen a gyula-fehérvári országút mellett mai napig is áll egy 'ódon kőkereszt, mely Lépes György és társai hősi halálának dicsőségét hirdeti.

Hunyadi összeszedve csapatait, Szeben alá vonult s ide jött vajdatársa Újlaki Miklós is, friss csapatokkal.

Mezid bég öröme határtalan volt. Óriási diadalról számolt be a Drinápolyban székelő szultánnak s hírnökei büszkén hirdették, hogy a bég a nagy Hunyadit tönkre tette. A diadalmi mámor csillapultával pedig Mezid bég maga is Szeben alá indult. S midőn itt újra Hunyadival találta magát szemben, iszo-nyú dühre lobbant s megesküdött, hogy félel-mes ellenfelét örökre elteszi láb alól. ·

№ '

berek végignéznek társaik sorain, e látomány új bizalmat önt a szivekbe, mindenki egy-magában érzi az összes hadsereg erejét s ismeretlen örömmel várja, óhajtja a pillanatot, melyben a csatakürt riadóra szólal, az ütkö-zet minden rémsége elvész előtte s úgy te-kinti azt, mint egy nagyszerű mulatságot.

A nap felkölte előtt már hangzott a hegyek-ről a török imámok és dervisek reggeli éneke s az első napsugárra előtűntek az ozman-had csoportjai a hegyről alázsibongva.

Elől az ázsiai lovasság, keleties pompában, festői öltözetük, turbánjaik, kardmarkolatuk messziről ragyogott a drágakövektől, arab mé-neik szerszáma aranynyal rakott szattyánból, virágokkal kihimezve.

Ezek mögött jöttek a romániai hadak, Ka-razi bégtől vezetve: sötét napbarnította had, félig meztelen izmaik nehéz fegyverekhez szo-kottan, aczélból látszottak lenni.

Következtek a keleties sajátszerűség neve-lésére a csengőkkel rakott tevék csoportjai, kurd íjászokkal megrakva, kincsekkel, élelem-mel rakott társzekerek s ezeknek háta mögött maga a szultán válogatott janicsár hadával.

Hunyadi könnyebben kezde lélegzeni, a török had így egymás mögé állítva csak egyen-kint küzdhetett meg vele. Hirtelen megfúvatta a tárogatókat: hogy ideje ne maradjon az ozmannak kiterjeszkedhetni és egyszerre mű-ködni egész seregével.

Hunyadi János. ^

?>0

A zord fekete oláhok összecsapnak a szép gyémántokkal rakott ázsiai lovassággal. Hu-nyadi maga vezeti őket s a legrövidebb tusa után szét van verve a gyönyörű fényes had-test s fut szerteszét bomolva.

Murád e kétségbeejtő látványra sarkantyúba kapja lovát s megfordulva el akarja hagyni a csatátért; de mellette álló satrapái megkapják lova zabláját s halállal fenyegetik, ha a csa-tát nem folytatja.

Erre hatezer spáhit küld lovasai segélyére; Hunyadi ezeket is szétveri, az ázsiai seregek már semmivé vannak téve, az [egri püspök most. á romániai seregekkel fogadja el a csa-tát, míg az- oláhok a tevéknek rohanva, azokat

-különös gyönyörűséggel kezdik fosztogatni. ' Ekkor a nagyváradi püspök; nem várva a parancsszót, kinyargal saját bandériumával a hárczban résztvenni s az ozmánokat ott tá-madva meg, hol ázok még sértetlenül állanak, azoktól visszaveretik s futtában belevész a mocsárba, melynek védelme alatt kellett volna maradnia. · •' ·

A török, csapat, mely őt üldözé, a lengye-leknek fordul, elfoglalja a szekérsánczot, Tar-nov és Bobrics s a hős Cserny mindkét fia "bajnoki küzdelem után elhanyatlanak a túl-nyomó erő alatt. Szent László lobogója már •ingadozik, midőn . Hunyadi és a király egy-"szerre érkeznek oda; A győzelmes ozmán cso-port kiveretik a szekérsánczból, nagy része a

. 6í

mocsárba szorítva ott vész, a. többi elszalad. Hunyadi ismét arra fordul, a hol a veszély legnagyobb.

A jobb szárny dandárai a romániai hadak-kal küzdöttek, hol az egyik, hol a másik fog-lalta el az ostromlott tetőket, midőn Hunyadi egyszerre közöttük termett. Kpen jókor jött·, Az egri püspök hősileg csatázva, épen akkor hullott le lováról s az estével megzavart sere-get csak Hunyadi hozhatá újra rendbe.

Ide húzódott tehát a harcz minden mérge. A legkeményebb harczosok itt küzdöttek, itt lehete hallani Hunyadi szavát egyfelől, más- -felől Karazi bégét, a ki szemefénye volt a töröknek. .

A vérengző viadal tüzében, midőn férfi férfi ellen harczol, összetalálkozik a két vezér. Villogó szemekkel rohan Karazi bég Hunya-dira, kardját megsuhintja s mielőtt lecsap-hatna vele, szivén keresztül döfve bukik ha-nyatt lováról.

Vezére elestével elhányta fegyverét s ha-nyatt-homlok rohant a romániai had; a győ-zelem a magyar kezében volt, nem állt már a török hadból egyéb, mint Murád jani-csárjai.

De be kelle következnie a sors boszújának. Azon pillanatban, midőn a török had kéthar-mada már el volt gázolva, kellett a hitszegés-ért bűnhődve elveszteni azt. a mit a vitézség jutalmul kiküzdött. *

4 * .

№ '

A király körül álló zászlósok irigyeli néz-ték Hunyadi győzelmét s az ifjú hevét alig türtőztető királyt izgatták.

— Nézd, mint halad ő előre és te itt vesz-tegelsz. Hallod az ő nevét, mindenki azt ki-áltja, a tiedet senki. Az ő neve után fogják a győzelmet irni, nem a tied után. Jer velünk. Még ott áll Murád janicsárjaival. Ez az ellen-ség legjobban illik hozzád, király király ellen, így egyenlő a csata. ·

A király ifjú volt és dicsvágyó. Elfeledte, hogy a megszegett esküért egyedül az ő feje félhet legjobban az ég boszújától s a vezér rendelkezése ellenére elhagyva a biztos helyét, az ország zászlójával egyenesen Murát,h ellen indult.

Murád meglátta őt közeledni a hegytetőről s kivonva kebléből a békekötés pecsétes leve-lét, azt feltartá az égre.

— Ha Isten vagy, kit a keresztények imád-nak, — szólt arczát az égnek emelve, — úgy bosszúid meg nevedet azokon, kik azt meg-fertőzteték.

E szavakra elkeseredetten zúdult fel a jani-csárság, egy lobogóra feltűzték az okiratot s azt ragadva elől, bőszült haraggal rohantak a közeledő királyra.

Hunyadi észrevette a király harczát s se-rege legjobbjait maga után kiáltva, nyargalt a királyon segíteni.

Ulászló meglátva Hunyadit, nehogy általa

Λ várnai esala.

№ '

megelőztessék, kíséretével még mélyebben vágta magát a janicsárok közé s úgy tett, mintha nem hallaná a vezér kiáltását, míg a körülözönlő török had fanatikus dühében egy-szerre. egészen elvágta őt és kíséretét a nyo-mában levő bandériumoktól. Hunyadi nem bírt magának utat törni hozzá. Messziről kel-lett látnia, mint hullanak el egyenkint a király kísérői, — elébb Perényi Miklós, azután Ta-mási Vira, végre maga Báthory István az ország zászlójával. A magyarok ajkán a két-ségbeesés hangja hallatszott. Még minden oldalról dühösen ostromolták a janicsárok so-rait, még látszott a király bátran harczolva paripáján. Egyszerre összeroskad a ló, lábait elvagdalták s az alá eső királyt Theriz jani-csár legyilkolja. Néhány pillanatig tart még az őrjöngő tusa a király holtteste felett, né-hány benszorult nemes csatázik s mire ők elvérzenek, már szinte odáig tört utat Hunyadi kétségbeesése felmagasztalt erejével, midőn e pillanatban fölemelik egy dárdára szúrva az elesett király halvány, ezüstsisakos fejét.

E látományra elveszté lelkét a magyar had. Büntető Isten jutott mindenkinek eszébe. A pillanatokkal elébb győztes vitézek futó haddá váltak: Megfutott a vezér is s szeren-csésen átmenekült a Dunán. A hitszegés oko-zója, Caesarini a futásban megöletett.

A világ nagy szelleme e. csatában nagy-szerű tanítást adott a népeknek. Murád hó-

№ '

dólva hajtá meg fejét a keresztények Istene előtt, de midőn végignézte a csatatért, hol

seregének legjavából harminczkétezer bajnok feküdt halva, felsóhajtva szólt: «ilyen győ-zelmet csak ellenségemnek kívánok!»

VIII. FEJEZET.

Király nélkül. — Pártoskodások. — Hunyadi kormányzó lesz. — Rigómező. — Brankovics

gazsága. ·

Király nélkül maradt az ország s mint Al-bert halála után, úgy most is két-háromfelé is szakadt a nemzet s pártoskodásaikkal aka-dályozták a rend helyreállítását. .·-•._ ·

fjédervári Lőrincz, a nádor, az híresztelte,

№ '

hogy Ulászló csak megsebesült s Lengyel-országban él valahol. Gara és a néhai Erzsé-bet királyné pártja Albert fia, a Frigyes csá-szár kezében lévő László érdekében kardos-kodtak, mások ismét nemzeti királyt akartak választani maguk közül.

Az 1445 május 7-én tartott országgyűlés végre Flunyadi javaslatára kimondotta, hogy

Hunyadi János pecsétje.

követséget küldenek Lengyelországba meg-bizonyosodni a király haláláról és Frigyes császárhoz László kiadatásaért, addig pedig az ország kormányzását 5 főkapitányra bízták. Erdélyben és a tiszántúli részekben a főkapi-tány Hunyadi János lett. '

így egyelőre helyre lévén állítva a rend és

№ '

béke, Hunyadi egy tartözását sietett leróni. A várnai csata után ugyanis Oláhországon keresztül igyekezett hazafelé, midőn az. álnok Drakul vajda fogságba ejtette. Állítólag csinos összegért meg is kinálta híres foglyával a szul- ' tánt, de ez nem fogadta el a becstelen aján-latot. Ekkor maga Drakul is megijedt tetté-től s Hunyadit gazdagon megajándékozva, hizelgések és bocsánatkérések között szaba-don bocsátotta. Hunyadi most megfizetett a szíves vendéglátásért: Drakult bitorolt feje-delmi székéből elűzte, s a Drakultól elűzött és időközben meghalt III. Dán fejedelem hason-nevű (iát ültette vissza az apai örökségbe.

Előzőleg pedig egy éjjel titokban átúszva a \ Szávát, a túlparton meglepett török sereget szétverte.

Míg ezeket elvégezte, azalatt a két követség is megjárta az utat. Lengyelországban min-denki halottnak tudta Ulászlót. Frigyes csá-szár pedig oly súlyos és lealázó feltételekhez kötötte a gyermek László kiadását, hogy a követség kénytelen volt üres kézzel és üres díszhintóval visszatérni.

Az 1446 márczius havában összegyűlt or-szággyűlés erre, szintén Hunyadi indítványára, kimondá, hogy László királyságát elismeri ugyan, de addig, míg akár szépszerével, akár erőszakkal megkapják Frigyes kezéből, az ország fölött való főhatalmat egy vagy két kormányzóra bízzák. A kormányzó-választó

5S -

országgyűlést mindjárt meg is hirdették junius 5-ére, pünkösd vasárnapjára.

Addig tehát Hunyadi ismét kezébe vehette a kardot s elindulhatott a császár pártján levő s Frigyes nevében garázdálkodó Ciliéi grófok ellen. Ezeket elverte, váraikat földúlta, seregeiket szétszórta, úgy hogy ismét esküvel ígérték, hogy hű jobbágyai lesznek ezentúl a magyar koronának.

Eközben elérkezett pünkösd ünnepe. A Rákoson, Isten szabad ege alatt össze-

sereglett egyházi és világi főurak, zászlósok és köznemesek egy akarattal, egy lelkesedés-sel kikiáltották Lászlót királynak, s az ő ne-vében igazgató, teljhatalmú főkormányzónak Hunyadi Jánost!

Sokan vágytak e tisztségre, de a gyűlés-nek határtalan lelkesedéssel megnyilatkozó közakarata elnémított minden versengést.

Hunyadi szerényen szabadkozott, de mikor látta, hogy a közbizalom előtt meg kell hajol-nia, kikötötte, hogy hatáskörét törvényben állapítsák meg. Ezt meg is tették, s törvénybe ment, hogy: «a kormányzó királyi hatalmat élvez s szabadon rendelkezik a kir. várak és városokkal; a derékhadat szükség esetén fegy-verre szólítja s személyesen vezeti az ellenség ellen; a hol és a mikor kell, törvényt és igaz-ságot szolgáltat a mellérendelt nádor és tör-vényszék s külön tanács segítségével. Mag-szakadás, honárulás, oklevél és pénzhamisítás

r,0

esetén a koronára szálló javakból eladomá-nyozhat olyakat, melyek 32 teleknél nem na-gyobbak, de a jelentékenyebb egyházi javakat csak az országgyűlés meghallgatása után tölt-heti be, hűtlenségi bűn fölött az országgyűlés nélkül nem biráskodhatik s az országgyűlési ítéleten semmit sem változtathat. A királyi' jövedelmekből pedig azt, a mit föl nem emészt a királyi és tiszti bandériumok ellátása, az elzálogosított városok és várak kiváltására fordítja».

Hunyadi megesküdött, hogy mindezt híven megtartja, s megesküdött rá Újlaki Miklós is, a kit kormányzó-helyettessé választottak. Hu-nyadi pedig, hogy a legyőzött ellenfeleket és versenytársakat, a mennyire lehet, jó barátjaivá tegye, Hédervári Lőrinczet nádorrá, Palóczi Lászlót országbíróvá, Gara Lászlót tótországi bánná, Országh Mihályt kincstárnokká, Szé-kely Tamást pedig vránai perjellé tette.

Alig oszlott szét az országgyűlés, már is megkezdődött a titkos fondorkodás a megvá-lasztott kormányzó személye ellen. Hunyadi azonban ezzel nem sokat törődött, hanem hírül vévén, hogy Drakul török segítséggel ismét elfoglalta Oláhországot, hirtelen ott termett, csapatait szétverte s a vajdát és nagyobbik fiát megölette.

Miután pedig Frigyes császár még mindig nem adta volt ki Lászlót s a nyugati szélen több magyar várat. Hunyadi a rendek határo-

№ '

zata folytán ellene indult. Elpusztította Stájer-országot, Karintiát, Krajnát és már Bécset szorongatta, midőn a magyar főurak egy része alkuba bocsátkozott Frigyessel, s kényszeríték Hunyadit is, hogy vele békét kössön. A béke-pontok szerint a korona és László 18 éves koráig Frigyesnél marad, s kezén maradnak addig magyarországi birtokai is. Az ellensé-geskedés azonban a két fél közt megszűnik, s Frigyes elismeri Hunyadit kormányzónak és minden teendőjében segíti.

Hunyadi erről a hadjáratáról tömérdek zsák-mánynyal tért haza, s ekkor jutott itthon "Déva várának is birtokába. 1447 szeptember havá-ban Hédervári Lőrincz nádor meghalt s Buda vára is Hunyadinak a gondjaira bízatott. 1448 február havában V. Miklós pápa arany nyak-lánczot és berezegi czímet adományozott neki, de Hunyadi ezt soha sem használta.

Ugyanez év — 1448 — nyarán értesült, hogy Murád szultán hatalmas sereggel tá-madta meg a vitéz Castriota Györgyöt s már ősi várában Krojában szorongatja. Flunyadi vitéz szövetségese segítségére siet, de bár min-dent elkövet idehaza is, s a pápától is sürgető levelekben kér segítséget, serege alig 24,000 főre rúgott.

A gálád Brankovics a helyett, hogy Hunyadi segítségére sietett volna, gyors futárral a szul-tánt értesítette a feléje tartó magyar seregről. Murád nehogy két tűz közé szoruljon, rögtön

fii

ott hagyta Ivroja várát s 150,000-rivi hadával a magyar határszél felé sietett.

A két ellenfél Rigómezőn érte el egymást. Hunyadi mesterileg elsánczolt táborban he-lyezte el csapatait. A szultán rögtön látta, hogy e kitűnő hadállást bevenni vagy megzavarni nehéz feladat lesz s épen ezért azon volt, hogy a magyarokat sánczaik mögül kicsalja. Ennek a . tervének a megvalósulását elősegítette a véletlen is.

Történt ugyanis, hogy a magyarok elfogtak egy török basát. Hunyadi körülvezette tábo-rában a foglyot, sorra megmutogatta a hatal-mas sánczokat, az egész csodálatos védművet, s aztán szabadon bocsátotta a basát ezek-kel a szavakkal:

— Menj vissza uradhoz, s mondd el, hogy itt minden magyar vitézt külön bástya véd, s ha a nagyúr győzni akar, huszonötezer bás-tyát kell bevennie.

S úgy látszott, hogy a basa szót fogadott. Mert ime a szultán másnap megkezdte egész seregével a visszavonulást. Ezt látva a magya-rok, addig ösztökélték Hunyadit, míg az elha-tározta a visszavonuló ellenség megtámadását.

Október 17-én csak az előcsapatok ütköztek meg. 18-án reggel azonban mindkét részről teljes erővel megkezdődött a harcz. És folyt az ádáz tusa, a kegyetlen öldöklés reggeltől késő estig szakadatlanul. Csak az éj leszállta vetett véget ennek a szinte példátlan kitartó

№ '

viaskodásnak. És az egynapi harcz után még' nem -volt sem győző, sem legyőzött. Mind a két tábor megtartotta a maga helyét. Csak-hogy a magyarok már kimerültek, a szultán-nak pedig még 40,000 embere volt, a kik ki sem húzták a kardot.

Másnap hajnalban a magyarok újra támad-nak, de Székely János túlheveskedésében a lovassággal oly mélyen nyomul az ellenség sorai" közé, hogy egyszerre csak elszakítva látja magát a főseregtől.' Hiába küzd aztán oroszlánként, elésik vitézeivel együtt az egye-netlen harczban.

Dán oláh vajda lovascsapatai pedig átpár-tolnak az ellenséghez, s a törökkel egyesülve pusztítják a magyarokat. A harcz sorsa eldőlt. Tizenhétezer magyar bajnok feküdt holtan negyvenezer ozmán hulla mellett. De a török-nek még óriási serege maradt, a magyar se-regből pedig alig egy kis csápat,. az is fáradt, véres és reménye vesztett. Mert á vezérek is mind elestek: Székely János, Thallóczi Ferencz, Losonczi Benedek, Bánfi István, Bebek Imre és László, Marczali Imre, Bozgonyi Bainald, Széchi Tamás, Imre és László, Csáki György, Nádasdi Imre, Andrássi Bertalan, egy Fran-gepán és a pápai követ. .

. Csak Hunyadi menekült meg ebből az irtó-zatos mészárlásból, törött karddal, s egyedül iparkodott kijutni az ellenség közeléből. A kla-dovai erdőben azonban két török martalócz

№ '

elfogta. De míg ezek a nyakában lógó arany lánczon marakodtak, Hunyadi kirántotta egyik-nek a kardját, s az egyik rablót megölte, a má-sik pedig megfutott.

A két török katona kezéből nemsokára egy sokkal ügyesebb és veszedelmesebb zsivány

Hunyadi János vacsorája a szerb parasztnál.

kezeibe jutott. Bolyongásában ugyanis az ősz vezér egy szerb paraszt kunyhójába került, a ki adott ugyan neki enni és inni, de a sovány lakomát drágán fizettette meg vele. A helyett ugyanis, hogy — a mint Hunyadi kérte — Belgrádba vezette volna, Szendrőbe vitte, a hol a gaz Brankovics rabjává tette s börtönbe veté.

№ '

Brankovics előbb a szultánnak ajánlotta föl, de az nem fogadta el a nemtelen vásárt. Két hónap múlva a magyar országgyűlés követelő szavára aztán kiereszté Hunyadit a börtönből, de előbb megeskette, hogy boszút nem áll, magyarországi javait visszaadja, váltságdíjul százezer aranyat fizet; Ciliéi Ulrikkal meg-békül s ennek leányát: Erzsébetet kisebbik fiának, Mátyásnak jegyzi el, nagyobbik fiát, Lászlót pedig túszul hagyja Szeneimben.

Csak ilyen és ennyi föltétellel engedte sza-badon a szerb rabló lovag a keresztény világ legnagyobb hősét, Magyarország kormányzó-ját: Hunyadi Jánost!

IX. FEJEZET.

' Harcz Giskra ellen. — Brankovics meghu-nyászkodik. — Gillei árulása.

A szerb fogságból kiszabadulva, itthon az egész ország örömujjongása s családjának meleg szeretete fogadták az ősz vezért. 0 azon-ban alig pihente ki a legutolsó hadjárat fá-radalmait, ismét munka után látott.

Ezúttal Giskra és a vezérlete alatt féktelen-kedő cseh rablók kerültek sorra. Hunyadi ellenük indult, s több megvíhatatlannak látszó várat bevett, mig Losoncz tájékán aztán meg-állította győzelmes útjában az .árulás. A tábor-

№ '

ban levő néhány főúr összejátszott Giskrával s Losoncz alatt ennek következtében Hunyadi vereséget szenvedett. Az országtanács, a mely-ben szintén ült Giskrának néhány jó embere, arra kényszerítő, hogy a cseh vezérrel békét kössön. A fegyverszünet 1450 márcziusában, Mező-Kövesden meg is köttetett. '

Azután két gondolat foglalkoztatja szünte-lenül : Brankovics megfenyítése s : bosszú a törökön a rigómezei vereségért. A szegedi országgyűlés a Brankovics által erőszakkal kicsikart szerződést semmisnek nyilvánítva, Hunyadi vezérlete alatt sereget küldött Szer-biába. Most aztán a gaz Brankovicson volt a sor könyörögni, alázkodni, a mit meg is tett s a közelgő Hunyadit különösen azzal vette le lábáról, hogy túszul nála hagyott fiát, Lászlót küldte hozzá békekövetségbe.

A nagyszivű Hunyadi megbocsátott az ál-nok despotának s a rosszért jóval fizetett.

Mielőtt azonban a. török ellen fordulhatott volna, még idehaza kellett néhány titkos ellen-ségével szembeszállnia s egy gonosz szivü, pokoli fajzatot leálczáznia. A gaz Gilley Ulrik volt ez, László király nagybátyja, a kinek magyar és osztrák zsoldosokkal, mintegy 20,000 emberrel sikerült a gyermek-királyt a a Bécsújhelyben megostromolt Frigyes csá-szártól kicsikarni.

Ettől kezdve mint a király legközelebbi ro-kona és nevelője szerepel s a legaljasabb go-

Hunyadi János. · O

№ '

noszságokat viszi véghez. A gyermek-király lelkét korai élvezetekkel, dáridókkal s fondor-

lliinvaili László.

kodó besúgásaival teljesen megrontotta. El-hitette vele. hogy Hunyadi koronára vágyik s ellene tör s nevében mindenféle ármányko-dást vitt véghez, csakhogy a gyűlölt, tiszta-lelkű hős pusztulását lássa.

(¡7

így 1453 január havában Hunyadi, mint az ország kormányzója megjelent Bécsben, hogy Frigyes császárral végleg szerződjék. A szerződést azonban László nem irta alá.

Ili . Frigyes császár.

Ekkor Hunyadi leköszönt a kormányzói mél-tóságról s teljesen László kezébe adta a fő-hatalmat.

A nem várt fordulattól maga László is meg-döbbent s az ősz vezért legott kinevezte az

5*

№ '

ország főkapitányává, az országos jövedelmek kezelőjévé, beszterczei örökös gróffá, László fiát pedig horvátországi bánná.

Látszólag tehát szent volt a béke ismét.

V. László pecsétje és aláírása.

De Cilley gonosz szelleme nem nyugodott. Nemsokára a király Bécsbe rendelte Hunya-dit.. ¡Ezt azonban hive: Vitéz püspök idején értesíté, hogy csapda várja s így a vezér azt felelte, hogy az országban bárhol szolgálatára áll a, királynak, de az ország határán túl nem köteles menni. · ·

№ '

A király erre ingerült Hangon Köpcsény ha-lárszéli várát tűzte ki a találkozás helyéül. Hunyadi meg is jelent, de 2000 lovas kísére-tében s hiába igyekezett őt Cilley egyedül be-csalni az osztrák őrséggel megrakott várba, hiába, hivatkozott nemesi voltára s a királylyaí való rokonságára, Hunyadi ezzel felelt: .

- Én a valódi nemességet az embej szi-. vében keresem s többre becsülöm azt, ki nemzetsége diszét megkezdette, annál a ki azt befejezi. .

Cilley ekkor ismét a király nevében Bécsbe hivatta Hunyadit, azzal a biztatással, hogy menlevelet fog kapni. Hunyadi meg is jelent Bécs alatt, de a falakon kívül vert sátrat s várta a menedéklevél átnyujtóját. Cilley ekkor követével egy közeli faluba igyekezett csalni, azzal a csellel, hogy ott a király személyesen adja át neki a levelet. Valójában pedig Cilley orgyilkosai voltak ott elrejtve, a kiket azonban Hunyadi lovasai körülfogtak s így beteljese-dett ezúttal is a közmondás s a gaz Cilley esett abba a verembe, melyet Hunyadinak ásott. "

— Hogyan remegsz előttem — mondá mély megvetés hangján Hunyadi Cilleynek — pedig te akarsz megöletni engem, nem én téged. Fuss el szemeim elől s ha szereted hitvány életedet, őrizkedjél velem még egyszer talál-kozni.

Nem is találkozott többé s midőn László

№ '

később a budai országgyűlésre maga elé hi-vatá I lunyadit s ez fegyvertelenül megjelent, az összes főpapok és főurak fenyegetőleg kö-

V. László eskiije.

vetelték a királytól, hogy szűnjön meg gaz nagybátyja hazaáruló tanácsaira hallgatni.

László meg is esküdött, hogy ezentúl semmi árulkodó szót sem fog meghallgatni Hunyadi ellen s kegyelme jeléül ennek kisebbik liát. Mátyást királyi udvarába fogadta

№ '

X. FEJEZET.

Konstantinápoly eleste. — Nándorfehérvári diadal.

\ Míg ezek történtek s míg Hunyadi belső ellenségek fondorkodásaival volt kénytelen

II. Mohamed.

megküzdeni, azalatt délen a török uralom réme ijesztőbb alakban kezdett mutatkozni, mint valaha.

№ '

1451-ben Murád szultán meghalt s trónját fia, II . Mohamed, a nagy hódító foglalta el. A szultánváltozáskor szokásos ázsiai zendülést csakhamar elfojtotta s egész félelmetes erejé-vel Európára vetette magát.

— A mint egy. Isten van az égben, úgy egy úrnak kell lennie, a földön is és az én vagyok! "

Ezt mondotta és sietett is mindjárt meg-valósításához fogni. A régi görög birodalom-ból már csak a főváros, Konstantinápoly ma-radt meg keresztény birtoknak. Az egykor hatalmas birodalom összes részei köröskörül mind az ozmán kezébe jutottak már, 1453-ban erre a sorsra jutott Konstantinápoly is. Kon-stantin, az utolsó görög császár fővárosa vé-delmében hősként hal meg, a vár falai a föld színével egyenlővé tétetnek, a szt. Zsófia templomban a kereszt helyét elfoglalja a fél-hold, Mohamed pedig elindül Európa többi része felé.

1454-ben az ozmánok elözönlötték Szerbiát s Hunyadi ekkor feledve bosszút, feledve sé-relmet, ismét Brankovics segítségére siet s átkelve a Dunán, tönkre veri Feriz bég 30,000 főnyi seregét. Azután a futók üldözése köz-ben Szófiáig nyomul s magát' a. szultánt is hátrálásra kényszeríti, a ki jobbnak látja meg-vonulni a Balkán szorosaiban mindaddig, míg minden erejét összegyűjtve szembeszállhat a rettegett ellenféllel.

Hunyadi János.

№ '

Hunyadi diadallal vonult vissza Nándor-Fehérvárra. E diadal hősei közt volt tizen-négy éves fia Mátyás is, kit édes apja ugyan-ott a hős Laczkófi csatapallosával ütött lo-

' vaggá. ·' — Légy különb apádnál! — szólt a hős fiához.

A körülállók fejüket csóválták: az lehetet-

Ih-hjrátl (Nándorfehérvár.)

len. — És a sors bebizonyítá, hogy lehetett. A kormányzó fiából Magyarország legnagyobb királya lett.

1455-ben a győri országgyűlésen Hunyadi lemondott minden hivataláról és tisztségéről s elhatározta, hogy hátralévő éveit visszavo-nultságban tölti el. A gaz Cilley és Gara László szünetet nem ismerő fondorkodásai keserítet-ték . őt el ennyire. De alighogy Ilire ment.

№ '

hogy Mohamed 160,000 főnyi sereggel köze-leg Nándor-Fehérvár felé, a király, Cilley és Gara Bécsbe futnak, az itthonmaradt főren-dek pedig esdekelve kérik Hunyadit, hogy vállalja el az ország védelmét.

Hunyadi ismét legyőzte önmagát s a haza-javáért kibékült ellenségeivel. Nándor-Fehér-várt saját költségén fegyveresekkel és élelem-mel látta el és László fia, Szilágyi Mihály sógora és Guthi-Ország Mihály gondjaira bizta.

1456 julius első napjaiban —· mint Hor^ váth Mihály irja — meg is érkezett a szultán több mint 150 ezernyi sereggel és 300 ágyú-val, melyek közül huszonkettő óriási nagy-ságú, 27 láb hosszú volt, Nándor-Fehérvár-hoz, míg 200 gályából álló hajóhada Zimonyon felül zárta el a Dunát. Az óriási ágyuk nem sokára éjjel-nappal kezdének működni a város falai ellen: tompa morajukat, a déli szél, mondják, egészen Szegedig hozta, hol Kapiszt-rán a kereszteseket gyüjté s hol gyűlni kell vala az urak és nemeseknek is, de a kik kö-zül csak felette kevesen jelentek meg. .

Maga Hunyadi Temesvárra, majd Kevébe gyüjté zsoldosait, sürgeté a szászokat a gyors megjelenésre: de minden igyekezete mellett is csekély maradt serege; emlékeink csak Korogi János macsói bánt, Kanizsay Lászlót s a Roz-gonyiakat neyezik meg a hős segedelmére jöt.-tekül. Ezekkel indult meg tehát végre Hunyadi,

76.

életének legdicsőbb tettére, míg Ivapisztrán János a Tisza mentében vezette le általában a köznépből, tanulókból és barátokból álló, jobbára csak kaszákkal, vasvillákkal, szeker-czékkel s. ólmosbotokkal fegyverzett keresz-teseit. .'

A török ágyuk e közben iszonyú pusztítást tettek a város falain; és Hunyadi üzenetet vett Szilágyitól, hogy ha segélye nem érkezik,, a várost csekély számú őrseregével pár nap-nál tovább lehetetlen megtartania. A segély-nyújtás csak a Dunán vagy a Száván keresz-tül történhetvén, a vezér haladék nélkül le-bocsátja naszádait s miután azokat kereszte-sekkel, egy nagyobb hajóját pedig gyakorlott katonákkal megrakta, a várbeliek tudtára adja, hogy julius 14-én intézendi támadását; ők is szedjenek össze tehát minden hajót s ugyan-azon időben hátulról támadják meg a török hajóhadat.

Ennek gályái lánczokkal egymáshoz kötve széltében az egész Dunát elállották s legény-ségök gúnynyal fogadta a feléjök közeledő apró magyar naszádokat. . . ' .

De a Kapisztrán János beszédei által lel-kesedésre buzdított keresztesek s a városból 40 naszádon háttámadást intéző polgárok cso-dát műveltek: öt órai heves harcz után a török gályasorok több helyt megszakasztattak, há-rom gálya mintegy 500 fegyveressel elsűlyesz-tetett, négy elfogatott, a többiek annyira meg-

№ '

zavartattak és megrongáltattak, hogy a har-czot többé nem folytathatván, rendetlenül meg-futamodtak. A megmenekült gályákat, nehogy a győzők kezébe essenek, a szultán utóbb fel-égettette. . .

A dicső vizi győzelem után, a közlekedés megnyílt a várossal, s Hunyadi a maga fegy-resei, s a keresztesek egy részét haladék nél-kül a városba teszi át; a többiekkel, kiknek száma fölyton szaporodván, ekkor már mint-egy 60 ezerre növekedett, zimonyi táborukban gyakoroltatja a hadakozást.

De erre nem sokáig engedett időt a török szultán; mert bár Hunyadi a vár falait, a meny-nyire lehetett, kijavittatá, az éjjel-nappal böm-bölő rémséges török ágyúk azokat néhány nap alatt ismét több helyt rommá lődözték, s a szultán julius 21-én estenden általános ostro-mot parancsolt.

Hunyadi a török hadoszlopok mozgalmait észrevevén, egyfelől a maga fegyvereseivel, más felől Iíapisztrán János a keresztesekkel, kiknek közepén egy Péter nevü nemes vitte a kereszttel jelölt zászlót, a külsánczok előtti téren fogadták az ellenséget.

A nagy vezér jelenléte s példája által élesz-tett katonaság harczkedve, s a szentnek tisz-telt Kapisztránnak Jézus nevét kiáltozó szava által' felgyulasztott keresztesek lelkesedése a hárczot rendkívül hevessé, több óráig kétessé tette. ·.

№ '

Kétszer nyomul be a török a városba, kétszer űzetik ismét vissza a mieinktől. De ujabb és ujabb pihent, csapatai melyek a fárad-takat felválták, végre erőt vettek a kereszté-nyeken ; s több oldalról a városba hatoltak, azt hosszú véres utczai harcz után elfoglalták, s a keresztények egy részét a város külső bástyáira, más részét a várba szorítván ezt is vívni kezdték. Szilágyi s az őrség többi tisztjei már-már kétségbeestek megtarthatásán, s becsesebb vagyonukat hajókra hordták.

De naegtörhetlenül áll még Hunyadi és Kapisztrán János, a ki hogy buzdító szavát mindenfelől hallhassák, közel a bástyához egy toronyból lelkesíté a kereszteseket. Leg-hevesebb a harcz a hid körül, mely a vá-rosból a várba vezetett; de néhány török az árkon is áthatol és a falakra kapaszkodik. Ezek egyike fel is jutott a bástyára s épen török zászlót készült kitűzni a fal ormára, midőn őt egy vitéz magyar, Dugovics Titusz megpillantó.

A két vitéz kemény tusára kél; de erejök egyenlő, győzni egyik sem tud. Ekkor a hős Dugovics magát halálra szánva, ellenét átöleli s az oromról magával együtt a mély-ségbe rántja. Azonban egy lesújtott nyo-mán százak teremnek a pihent ozmánok kö-zül és Hunyadi már maga is kételkedni kezd a vár megmenthetésén; de azért ernyedetle-nül tartja fenn a harczot a dobogó körül,

№ '

melyen át a ^törökök a várba jutni töre-

kedtek. így hullámzott a harcz egész éjen át, s

midőn a hajnal felvirradt, a keresztények ré-

Dugovlcs Titusz liősi önfeláldozása.

mülve látják, hogy a városnak minden utczáin hemzseg a török, s a város árkait is sűrűn lepik el csapataik, a város előtti síkon pedig ujabb pihent dandárok törekednek a kapu felé.

Ekkor a város külső falain s bástyáin az ellenség alant levő tömegei közt elszigetelve küzdő keresztesek, kiket a jámbor Kapisztrán

№ '

nem szűnik meg buzdítani, «mintegy szent-lélektől megszállva», — mond a szemtanú Tag-liocozzo szerzetes — ama nagy mennyiségű rőzsekőtegeknek estek, melyek a rések kiiga-zítása végett hordattak volt eleve a falakra; ezeket szurokba, kénkőbe mártják s meg-gyújtván, az ellenség sűrűen hullámzó töme-geire hányják. A tűz nagy sebességgel terjed el a törökök lebegő ruháin s őket rövid időn tűztengerbe meríti. A zavar, melyet e jelenet okozott s a félig elégettek kínos jajgatásai, rémülettel tölték el az ozmánokat s hogy a:

pusztító elemtől meneküljenek, mindnyájan a kapu felé tolongtak.

Á magyarok a várból s a város bástyáiról utánok eredve űzik a megfutamlókat. Rövid idő múlva egy élő török sincs többé az utczá-kon s az árokban és csak a fegyver és a tűz miatt elesettek ezrei fedik azokat; a megfé-lemlett ellenség táborának sánczai között kere-sett menedéket. ° . . ~ ' Hunyadi e győzelem után se tartván még tanácsosnak nyílt harczra kelni az erősebb ellenséggel, nem kételkedvén, hogy az-ujab-ban is intézend rohamot, katonáit s a keresz-teseket a város falain s azok réseinél és ka-puinál helyezte el és szigorú tilalmat hirdetett ki mindenfelé, ne merészelné senki elhagyni a maga helyét s ingerelni az ellenséget. De a fegyelmetlen keresztesek közül néhány vak- ' merőbb esti hat óra tájban e tilalom daczára

Hunyadi János Nándorfehérvárnál.

Hunyadi János. 6

82

is kiszökött a síkra, mely a város és a tábor közt létezett s az ott levő törököket megtá-madta.

Példájok és fegyverök szerencséje mind többeket vont utánok; s a török táborból hasonlókép mind többen jövének a síkra társaik védelmére és ekként mind hevesebbé, mind terjedtebbé vált a harcz. Eleinte Ka-pisztrán János tartóztatni igyekezett a keresz-teseket, de látván, hogy a különben szentül fogadott szava engedelmességre most nem ta-lál, a nép harczvágyában az Isten intését sejti s hosszú keresztjét megragadva s Jézus nevét és segítségét egész erejéből kiáltozva, többi kereszteseivel is a harcztérre siet.

A már egész éjen át küzdött s mégis ily ernyedetlen népnek harczvágyában Hunyadi a győzelem biztos jelét látja s egész hadával szintén az ellenség táborára rohan s ekként az ostromlottak támadókká lévén, a harcz az egész vonalon nagy lelkesedéssel megújult. A tábor sánczai egymásután bevétettek, az ágyuk őrsége levágatik és elűzetik. Mohamed ágyúit veszélyben látván, maga is harczra kél, harczra vezetteti minden erejét. De hasztalan; a magyarok rohanása ellenállhatatlan: a szul-tán maga is megsebesül, s egész serege ren-detlen futásnak ered.

Minthogy az éj beállott, Hunyadi cseltől tartva a mult éji s napi harcztól különben is fáradt seregével nem űzte az ellenséget s an-

83

nak ágyúit részben beszegeztetvén, ' részben magával vivén, a városba visszavonult. Ezen elővigyázat azonban felesleges volt. A meg-vert török had a legzavartabb módon futott egész Sophiáig s itt is csak nagy szigor, szá-mosak leöletése által sikerült azt a szultánnak megállítania.

A keresztények csak másnap reggel látták mily roppant győzelmet nyertek: 24, mások szerint 40 vagy 50 ezer török s köztük több előkelő basa hullája, a martalékká lett, 300 -ágyú, 23 hajó, számtalan fegyver stb. hirdette annak nagyságát.

XI . FEJEZET.

Hunyadi halála. — Befejezés.

Magyarországot a nándorfehérvári diadal óriási lidércznyomás alól szabadította föl. A köz-vetlen veszély elmúlt.

De ugyanezt érezte egész Európa is, mely-nek minden fejedelme, minden népe sie-tett a magasztalás, dicsőítés legrajongóbb kifejezéseivel háláját és elismerését leróni. Ajándékok, kitüntetések halomszámra érkez-tek, s a pápa elrendelte, hogy a nándorfehér-vári dicső győzelem emlékéré minden délben az összes templomokban .meghúzassanak a harangok. A déli harangszó most már az egész

e*

R4

világon általános, s az ma is. és mindörökké Hunyadi János halhatatlan dicsőségét hirdeti.

Mindeme dicsőítések, ajándékok azonban ké-sőn érkeztek. Az elismerés rózsái már csak egy koporsóra hullottak, melyben a keresztény

világ legnagyobb hőse, a leghíresebb hadve-zér, s a legnemesebb ember aludta örök álmát.

Hunyadi még a táborban megkapta a halá-los betegség csiráját, s a győzelem után való napokban állapota hirtelen súlyosra fordult.

85

1456 augusztus 17-én barátja, hőstársa és lelki-atyja: Kapisztrán János, könyezve látta el az utolsó kenet szentségével a zimonyi nagy templomban, a hová Hunyadi maga kivánko-

Hunyadi János halála.

zott. Itt magához hivatta fiait: Lászlót és Má-tyást, s megáldotta őket.

Aztán kilehelte nemes lelkét. Kívánságához képest, az általa alapított

gyulafervári templomba temették el országos gyászpompával öcscse : Székely János mellé.

86

Mohamed szultán, mikor meghallotta halála hírét, így kiáltott föl:

— Ellenségem volt, de fájlalom halálát! A világ legnagyobb emberét vesztette el benne!

Méltó sírirat volna egy jó barát szájából hallva is, ellensége ajkáról elröppenve nem-csak méltó, de — igaz is!