48

Az I. világháború idején az Osztrák–MagyarMonarchiában a páncélvonatok kivételével nem gyár-tottak sorozatban páncéljármûveket. Csupán egy-kétkatonai gépkocsi-javítómûhelyben építettek ad hoc jel-leggel néhány páncélgépkocsit. Folyt ugyan némi –fõleg teherautók páncélgépkocsivá alakításáravonatkozó – konstrukciós tevékenység Prágában és aresicai Állami Vas- és Gépgyárban. A Monarchiaösszeomlása után létrejött magyar állam területénazonban nem maradt páncéljármûvek tervezésévelfoglalkozó konstrukciós iroda, és nem volt páncélozottharcjármûvek ipari elõállításával kapcsolatos gyártásitapasztalat sem.

A HTI keretében mûködtek a legjobb, kvalifikáltgépjármûves szaktisztek, de a behozott vagy vásároltjármûvek kipróbálásán, csapatpróbáján kívül egyébbelnem foglalkoztak, a tervezést az iparnak kellettmegoldania.

1933-ban a Weiss Manfred Rt. szerzõdést kötött abrit állampolgárságú, de magyar születésû StrausslerMiklós konstruktõrrel egy közös tervezõirodalétesítésére „Staussler-Weiss Manfred Rt.” néven.

Ez a gyár Autó és Traktor osztályának ter-vezõirodáját felhasználva 1933–1939 között 22 jármûtervét dolgozta ki, melyek „Straussler-MechanisationLtd.”, majd az „Alvis-Straussler Mechanisation Ltd.”cégjelzéssel futottak. Ezek nagyrészt Csepelen épültekmeg, valójában a brit hadsereg kísérleti jármûveivoltak, Nagy-Britanniába szállították õket, és ottvégezték a kipróbálásukat.

A magyar HM figyelemmel kísérte afejleményeket, mivel a Weiss Manfred Rt. az országlegnagyobb hadiüzeme volt. A HTI tisztjein keresztülellenõrizték a munkálatokat, azzal, hogy amennyiben akísérleti jármû a magyar honvédség részére használ-ható lesz, a beszerzés jogát fenntartja.

A háború kitöréséig 4 jármû került a magyar féltulajdonába. 1934-ben a V-3 harckocsi 2. példánya,amely az úszóképes harcjármû bemutató példánya volt.1936 után a V-4 harckocsi 2. példánya, amelyhez ma-gyar tervezésû 40 mm-es löveg és Gebauer harckocsigéppuska készült. Ezek költségét a HTI-n keresztülfizette ki a HM.

Egy ideig erre alapozták a magyar harckocsi-gyártást, de az 1939-es 110 db-os rendelést 1940-benlemondták.

Az AC-I. páncélautó kísérletei után a HTIlehetõséget látott ezen a bázison a magyar páncélautókialakítására. 1934-ben 2 db AC-II. páncélautó készült,ebbõl az egyik a HM tulajdona lett. Ebbõl 1935-benelkészítették a Borbála nevû 4x4-es tüzérségi vontatóprototípusát, de ez nem vált be. Ezt átépítve készült elaz AC-II. magyar példánya. Ezen próbálták ki a Csabatípus fõegységeit.

1938-ban elkészült a módosított test vaslemezbõl,mint a Csaba prototípusa (AC-IIIE), majd 1939-ben aHM megrendelte az elsõ 61 db-ból álló sorozatot.

A HTI rádiós szakosztályának bevonásával készültel 40M. Csaba rádiós parancsnoki változat. A kétféletípusból 61+32+2+12 sorozatban 107 db biztosanelkészült, 20 db befejezetlen maradt 1944 végéig.

A tapasztalatok nyomán a Weiss Manfred Rt. ter-vezõirodája Kovácsházi Ernõ gépészmérnökvezetésével 1943-ban megtervezte az utódját, a Hunor6x6-os, úszóképes páncélautót, de ezt a hadihelyzetmiatt már nem adták sorozatgyártásba. TerveiStraussler révén 1946-ban Nagy-Britanniába kerültek,és 1952 után az Alvis cég Saracen és Saladin páncélosjármûveiben valósultak meg, ezekbõl több mint 4300db épült meg.

A harckocsi licencek vásárlásánál a HTI megkerül-hetetlen volt, mivel kipróbálni és minõsíteni csak ittvolt mód, és a páncélos szaktisztek is ide voltakvezényelve. Így a kezdettõl részt vett az Ansaldo kisharckocsik behozatalában és átfegyverzésében. A HTItervezése volt a bukótorony és az iker Gebauer gép-puska beépítése, valamint a megemelt parancsnokikupola is. Az Ansaldók harcértéke ezzel együtt semvolt növelhetõ, 1941 végén kivonásra kerültek.

A svédországi tárgyalásokon a Landsverk L-60könnyû harckocsi és L-62 harckocsi-vadászmegvételérõl a HTI képviselõi is ott voltak a MÁVAGigazgatói mellett. Az elõbbit Toldi, az utóbbi, Nimródtípusnéven rendszeresítették a M. Kir. Honvédségnél.A fegyverzet beépítésénél az áttervezést már a HTI haj-totta végre, mert a Toldi I-nél a 20 mm-es nehéz puska

A HTI részvétele a magyar harckocsiprogramban

49

és a Gebauer géppuska csak toronymódosítással voltbeépíthetõ. A Nimródnál az 5 fõs kezelõszemélyzetmiatt nagyobb és más alakú torony volt szükséges. AzL-62-es alvázon kialakított Lehel árkász és sebesült-szállító harcjármû tervezésébe a MÁVAG mellett aHTI már intenzíven belefolyt, a kísérleteket is ittvégezték.

A MÁVAG 80 db Toldi I. legyártása után 110 db-otépített a Toldi II. változatból. Ezek csupán megerõsítetttorziós rugóikkal különböztek a 20 mm-es nehézpuskával felfegyverzett elsõ sorozatba tartozó harcko-csiktól. A Toldi II. sorozat 80 példányát 1942–1943-ban40 mm-es harckocsi-ágyúra fegyverezték át, és páncél-zatukat is megerõsítették. Ezek a Toldi II.A jelöléstkapták. A harmadik sorozatban eleve megerõsítettpáncélzattal, 40 mm-es löveggel és sarkon fordulásra isképes kormánymûvel megrendelt Toldi III. jelzésûharckocsik számát a könnyû harckocsik elavulttáválása miatt a tervezett 280 helyett 12-re csökkentet-ték, de alapanyaghiány miatt ezek sem készültek el.

Az 1940-es Skoda T-21 harckocsi licenciájánakmegvásárlásával beindult a HTI tervezésitevékenysége is, ezúttal kényszerûségbõl. A SkodaMûvekhez utazó katonai delegációt BartholomeideszSándor hmtk. ezredes és lovag Czajkowsky Emánuelhmtk. ezredes vezette, 4 további katona mellett csat-lakozott hozzá Korbuly János gépészmérnök, a W.M.Rt. akkori jármûgyártási fõmérnöke is.

Két bemutató után a HTI javaslatára a HMmegvásárolta a licenciát, a terveket, és elrendelte ahazai gyártás teljes vertikumú megvalósítását.

Mivel egy prototípust vettek meg, ennek kiforrat-lansága miatt a tervek százait kellett módosítani, ahûtõt és a meghajtás egyes elemeit újra tervezni. Afõegységek terveit a WM. Autó és Traktor osztály ter-vezõirodája készítette, de a rajzok honosítását, sok-szorosítását a HTI végezte. Itt a fegyverzetbeépítésmiatt kénytelenek voltak tervezésbe is kezdeni, hogy a8 mm-es Gebauer hk. géppuskákat adaptálják az új jár-mûbe. A lövegnél az eredeti 47 mm-es ágyút a SkodaLövegüzemével átterveztették 40 mm-esre, hogy amagyar páncéltörõ ágyú lõszerét lõhesse. Ez volt a HTIegyik legrosszabb döntése, mivel elavult, alulfegy-verzett harckocsit hoztak létre. Ez a löveg 1940-bensem felelt meg a követelményeknek, 1942-tõl semmiresem volt jó, hatásosabb lett volna egy német 50 mm-eslõszert tüzelõ löveg.

Már 1941-ben a tapasztalatok nyomán a HTI löveg-osztálya sürgõsen 75 mm-es löveget keresett a Turánmegerõsítésére. Ezt a régi 7,66 cm-es Böhler-löveg7,50 cm-re való áttervezésével érte el, mivel nem voltkellõ hosszúcsövû ágyúja. Ezt a munkát a svéd Boforsmûvek ágyúgyára végezte el hetek alatt. Ez is egy jobbhíján típusú, kis kezdõsebességû ágyú lett, amely csakkumulatív gránáttal tudott 90 mm-es páncélzatot átütni.

1943-ban a vezérkar mégis elrendelte a 43M. 75mm-es hosszúcsövû löveg beépítését. Ehhez azonbanúj torony kellett, ezt Bartholomeidesz ezredesirányításával el is készítették, s a mintapéldányt 1944-ben kipróbálták. A megoldás mûködött, bár az új meg-

figyelõ kupola nem vált be. A löveg hiánya miatt atovábbi példányok átalakítása kérdéses volt, mivel1944 júliusa után Turán teknõket már nem gyártottak.

A Turán parancsnoki változat kialakításában a HTIirányított, mivel toronymódosításról volt szó. Háromrádiót és 3 botantennát építettek be, és az ágyút faatrapra cserélték ki. A jármû bevált, de kapacitáshiánymiatt nem voltak képesek az üzemek sorozatot gyár-tani.

A 44M. Tas nehéz harckocsi tervezését már a HTIjármû szakosztálya vezette kényszerûségbõl. Csak ittvoltak tisztek, akik bemutatón a német Párduc és Tigrisharckocsikat közelrõl látták 1943-ban. A fõ munkála-tokat a W.M. Rt. tervezõirodája végezte, a nagyobbszerkesztõi kapacitása miatt. Kovácsházi Ernõ volt afõkonstruktõr, Jurek Aurél a motor-hajtómû, TerplánSándor a futómû-alváz munkálatokat vezette. A megis-mert T-34 után a Párduchoz hasonlatos nehéz harcko-csi 80 mm-es löveggel rendelkezett volna, amelyet a29/38M. 8 cm-es légvédelmi ágyúból alakítottak volnaát. Mivel késett, ezért a prototípust 1943 M. 75 mm-eslöveggel próbálták ki.

Jobb megoldás híján 2 db 260 LE-s Turán motortépítettek be párhuzamosan, közös hajtómûvel. Ezzelegyütt a hegesztett páncéltest és viszonylag egyszerû 6görgõs futómû egy korszerû harcjármûvet ered-ményezett. Ennek prototípusa megépült a WM gyárszereldéjében.

A tervezõ csoportot 1944. májustól a HTI épületébeköltöztették be a bombázások veszélye miatt. Ettõlkezdve csak egy kis csoport maradt Csepelen. 1944.július 27-i bombázásban a gyári csarnok beszakadt, aTas teknõ kiégett a romok alatt.

1944. augusztusi HM döntés alapján a WM-ben aharckocsigyártást feladták, a Tas tervdokumentációbefejezését a Ganz gyárnak írták elõ, akik szeptember-ben 1,2 millió pengõt kértek a befejezésért, de nem sokvalósult meg.

Gyakorlatilag Magyarországon a harcjármûter-vezés és -gyártás 1944 októberében megszûnt. A Taselsõ példánya nem került ki a gyárból, a 88 mm löveg-gel tervezett rohamlöveg változata csak fõtervek szint-jén létezett.

A 2. hadsereg frontra küldésével megkezdõdött anémet harckocsi és páncéltörõ löveg anyag átadása.Ezeket a HTI próbálta ki, honosította, készítette el akezelési, vezetési, karbantartási, fegyverzeti teljességiutasítások magyar változatait.

1942–44 között a Pz II; Pz III M; Pz IV F1, F2, G;H; Pz V; Pz 38 t; Marder II; Hetzer jármûvekhez ezeketszétosztották, és ugyanezt tették a német eredetûtehergépkocsi, motorkerékpár, vontató stb. esetében is.A német fél csak a HTI küldöttségének mutatta meg1943-ban az új Párduc és Tigris harckocsikat, de tech-nikai leírást nem adott. Ezért 1943-tól a Tas harckocsitervezésébe be kellett venni azokat a HTI-s szak-tiszteket, akik korszerû harckocsit közelrõl láttak.

Az összes szovjet zsákmányolt jármûvet részletesenátvizsgálták, kipróbálták, majd a lõtéren szétlõtték.Ezek alapján elkészítették a leküzdési utasításokat.

50

96. ábra: Az 1935 M. Ansaldo kisharckocsi egy háború elõtti gyakorlaton (S. Gy.)

97. ábra: A CV35 jelû 1935 M. kisharckocsi még részt vett az 1941-es hadmûveletekben (É. M.)

98-99. ábra: A W.R. Rt.-ben fejlesztett V-3 harckocsi a felkapcsolt két úszópontonnal 1936. augusztus 18-án 8,5 perc alatt kelt át a Dunán Háros-sziget és Csepel között.

A löveges torony nincs felszerelve, ez volt az elsõ folyami harckocsiátkelés Európában (K. P.)

100. ábra: A V-4 harckocsi második példánya, amely magyar kézben maradt, a W.M. Rt. területén

a próbaterepen (K. P.)

101. ábra: A Toldi I. könnyû harckocsi sorozatban gyártott példánya (S. Gy.)

51

103. ábra: Az 1940 M. Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyú sorozatpéldánya (S. Gy.)

102. ábra: A svéd Landswerk L-62 vadászharckocsimegvásárolt prototípusa (B. Z.)

106. ábra: A Toldi páncélvadászfelülnézetben (B. Á.)

104. ábra: Az 1940 M. Nimród

prototípusa a MÁVAG-ban (B. Z.)

105. ábra: A Toldi páncélvadász kísérleti példánya a HTI udvarán 1944-ben (B. Á.)

52

107. ábra: Az 1938 M. Toldi II. elsõ példánya a 40 mm-es löveg beépítésével a MÁVAG udvarán (S. Gy.)

108. ábra: A kötényezett Toldi II. A könnyû harckocsiegyetlen kísérleti példánya (B. I.)

109. ábra: A Turán 40 harckocsi hosszmetszete (S. Gy.)

110. ábra: Az utólag kötényezett Turán 40 és Turán 75harckocsik 1944-ben (S. Gy.)

111. ábra: A Turán 40 harckocsi W.M. Rt.V-8M típusú 260 LE-s motorja (S. Gy.)

112. ábra: Az 1941 Turánközepes harckocsi a HTI udvarán 1942-ben (S. Gy.)

53

113. ábra: Az 1940 M. Turán közepes harckocsiVárpalotán 1941-ben (É. M.)

114. ábra: Az 1940 M. Turán harckocsi vezetési gyakorlaton 1942-ben (K. P.)

115. ábra: Az 1941 M. Turán nehéz harckocsi a W.M. Rt. próbaterepén 1944-ben (K. P.)

116. ábra: Az 1943 M. Turán nehéz harckocsi prototípusa 75 mm-es hosszúcsövû ágyúval

Hajmáskéren 1944-ben (S. Gy.)

117. ábra: Az 1943 M. Lehel sebesültszállító jármû prototípusa a HTI udvarán 1944-ben (B. Á.)

118. ábra: Az 1943 M. Turán nehéz harckocsi prototípusa a Tüzér Szertár

udvarán 1944 õszén (S. Gy.)

54

119. ábra: Az 1940/43 M. Zrínyi II. rohamtarack aGalíciai harcokban 1944 nyarán (S. Gy.)

121-122. ábra: Az 1944 M. Tas nehéz harckocsi W.M. Rt.-ben épített 1:10-es fémmodellje 1944-ben (B. I.)

120. ábra: Az 1940/43 M. Zrínyi II. rohamtarackHajmáskéren 1944-ben (É. M.)

123. ábra: Az 1944 M. Zrínyi I. rohamágyú prototípusa a 75 mm-es páncéltörõ ágyúval a Tüzér szertár udvarán 1944 õszén (S. Gy.)

55

124/a. ábra: Az 1944M. Tas rajza rekonstruálva a fennmaradt töredékes rajzanyagból (Kovácsházi Ernõ)

56

124/b. ábra: Az 1944M. Tas rajza rekonstruálva a fennmaradt töredékes rajzanyagból (Kovácsházi Ernõ)

57

A háborús évek tervezett fegyverzetei sorábankerekes jármûvek között az utolsó a Hunor páncélautóvolt. 1940-ben kezdtek vele foglalkozni, mint a Csabautódjával, 1943-ban a tervek készen álltak. Ekkor aHM és a hadvezetõség megvitatta a gyártást, és nemjárult hozzá. A kivitelezésre nem volt elegendõ kapa-citás és anyag. A WM le volt terhelve a harckocsiprog-rammal, ezért Harmos Zoltán vezérõrnagy nemengedett új típust gyártásba venni, a Csaba páncélautó3. sorozatát rendelték meg, 70 db-ról 50-re csökkentvea szériát.

A terv az 1940-es évek legmodernebb úszóképespáncélautója volt. A test a német Fu.Kfz. 67a típusú pán-célautóját használta fel mintának. Ezt a kúpos páncél-autótestet 1935 körül tervezték, fõleg rádiós jármûkéntvolt ismert. Háború alatti jelzése Kfz. 232 volt. Hasonlóméretû volt a Benz és Büssing-NAG Fu.Kfz. 67 típus is.

Az alváz szimmetrikus 3 tengelyes, 6 kerekû típusvolt, 11.00 x 20 méretû lõbiztos Lypsoid abronccsal.Ez a nyersgumibelsõvel ellátott gumi Straussler egyikszabadalma volt, de a háború alatt a kaucsuk beszer-zése már reménytelen volt.

A meghajtásra 2 db V-8-as Cadillac rendszerû ben-zinmotor szolgált, ez 65 mkg nyomaték mellett 165 LE

teljesítményû volt. A fékrendszer Humber Hexonautrendszerû elektromos volt. A kétirányú vezetõfülkésfelépítményben 3-4 fõ fért el. A torony középrehelyezett, német mintájú. Egy 20 mm-es gépágyút ésegy 8 mm-es géppuskát hordozott. Üzem közben mo-csárjáró képessége mellett egy átkapcsolással kéthajócsavar-meghajtással is tudott vízen úszni. Azúszást a test két oldalán végighúzódó gumírozott vá-szonból készült hurka biztosította, amelyek kompresz-szorral bármikor felfújhatók voltak. Ennek rajzai 1946-ban Straussler útján kikerültek a WM-bõl, és az Alvisgyár keretein belül hasznosultak.

Ez a terv ott mint Straussler-Alvis 12 ton.Amphibious Armounred Car vagy AAC 10-12 (DDtíp.) szerepel. Ennek alapján dolgozták ki 1949 után aSaladin, Saladin Mk1, Saracen I. és II. páncélautókat.

A magyar katonai vezetés 1948 után újból javasoltaa Hunor terv elõvételét és a Csepel gyár bázisán valómegvalósítását. Ezt nem ismert okból elutasították, dea HTI 1950-ben mégis parancsot kap új páncélautó ter-vezésére a Csepeli gyár fõdarabjaiból. Ez a Csabautángyártása lett volna, de csak a famodellje készült el,mikor a szovjet fegyverzet miatt a programot törölték.

A Hunor úszó páncélautó terve

125. ábra: A Hunor páncélautó rekonstruált rajza (H. A.)

58

128. ábra: A Hunor páncélautó modellje (H. A.)

126-127. ábra: A Hunor páncélautó modellje (H. A.)

129-130. ábra (fent és lent): A Straussler-Alvis 12 tonnás AAC 10-12 /D-D/

típusú löveges páncélautó terve 1949-bõl (H. A.)

59

Az I. világháború alatt a Magyar Királyságterületén jelentõs löveggyártást építettek ki aMonarchia hatalmas igényei miatt.

Ezért 1914-re Gyõrben felépült az Ágyúgyár, amelya pilseni Skoda Mûvek egyes feladatait vette át, ezért agyárat õk szerelték fel. Itt elsõsorban 8,0 cm-es, 10,5cm-es és 15 cm-es tábori ágyúkat és tarackokat gyár-tottak. A MÁVAG gépgyár létrehozta a diósgyõrileányvállalatát, a DIMÁVAG-ot, amely ekkor fõlegágyúalkatrészeket gyártott és javításokat végzett szá-mos típuson, beszállítója volt a gyõri Ágyúgyárnak.

Az acélszükségletét Ózd, Diósgyõr és Resica biz-tosította. A gyártásnak nem voltak nagyobb akadályaimindaddig, amíg ötvözõanyagok rendelkezésre álltak.

Mivel tervezõbázis nem volt, a tervek osztrák éscseh gyárakban készültek, a Magyar Királyságbannem. Ez a helyzet 1919-cel megszûnt, mivel a románmegszálló csapatok a gyõri gyárat leszerelték éskirabolták olyannyira, hogy azt 1942-ig meg sempróbálták újra felszerelni.

A magyar löveggyártást a trianoni békeszerzõdéserõsen korlátozta, de nem tiltotta be. Így az egyedülilehetõség a löveggyártási tapasztalatokkal nem ren-delkezõ DIMÁVAG felfuttatása volt, hogy képeslegyen teljes mértékû löveggyártásra. A gyárnak ter-vezõirodája nem volt, mivel saját konstrukcióval semrendelkezett.

Az 1920-as újrakezdés során a M. Kir. Honvédségvezetése az összeszedett, vegyes, I. világháborúsmaradék löveganyag kijavítását, hadihasználatra alkal-massá tételét írta elõ. 1922–1930-ig 285 db különbözõlöveget állítottak elõ, amely meghaladta a békeszer-zõdésben limitált szintet, de messze nem volt elég azújrafelfegyverzéshez.

Ehhez a TEKI keretében vonták össze a háborúbólvisszatért tüzér szaktiszteket, így a tervezési munka ittzajlott, a DIMÁVAG által legyártott új változatokat ésalkatrészeket a Hajmáskéri lõtéren próbálták ki.

A diósgyõri „új” gyárat és lõszerüzemet 1933-banintegrálták be szervesen a MÁVAG szervezetébe.

A HTI tüzér szakosztálya kialakította a 14M./a,b,cváltozatú 10 cm-es tarackot, hogy a meglévõ típusokhasználhatóak legyenek. 1930 után csak a 14/aM-bõl

gyártottak le még 100 db-ot.A 31 M. 15 cm-es gépvontatású közepes tarack

svéd licenc alapján gyártott korszerû löveg volt,miként a 31 M. 10,5 cm-es gépvontatású ágyú is.

Az 1915M. hegyi ágyút 1931-ben fogatolttá alakí-tották át és 1915/31M-ként 160 db épült belõle. A HTItervezte 47 mm-es csõszájfékes gyalogsági páncéltörõágyú és 7,5 cm-es tarack kísérletei nem vezettek ered-ményre. Honosították az 1929M. 8 cm-es Boforslégvédelmi ágyút és az 1936M. 4,0 cm-es légvédelmigépágyút.

A DIMÁVAG 1938 márciusában megkezdte kapa-citásának kibõvítését, de ez 1941-ben már elégtelenvolt. A HM a háború kezdetén soha nem látott mennyi-ségeket rendelt meg a lövegekbõl, amelynekgyártásához valós kapacitás nem volt. Ezért fejlesztet-ték a gyár szerkesztõirodáját, mivel a HTI képtelenvolt több száz alkatrész terveinek az elõállítására.

Már 1936-ban a HTI megkezdte egy hazai 10,5 cmtarack tervezését, mert a németek nem adták el az1937M. 10,5 cm-es saját típusuk licenciáját. A 40M.magyar típus semmivel sem lett jobb, mint a német, éshibái miatt a sorozatgyártást nem kezdték el.

Az egyre növekvõ 40 mm-es légvédelmi gépágyúrendelések miatt az üresen álló gyõri Ágyúgyárbankívántak új szerelõüzemet létesíteni. Ez 1940-ben leke-rült a napirendrõl, de 1943-ban Budapesten a MÁVAGlétrehozott egy szerelõüzemet az ágyúgyártásfokozására.

A németektõl szerzett 37 mm-es páncéltörõ lövegekelégtelen teljesítményûek voltak. Ezeket a HTI átter-vezte 40 mm-es ûrméretûre, azonban ez sem volt jobb,ennek ellenére gyártásba adták, mert nem tudtak na-gyobb teljesítményût megvenni. Összesen 822 db-otgyártottak le 1941–1944 között, mert a német fél csak1942 decemberében adta el a 75 mm-es 43M.páncéltörõ löveg licenciáját. Ebbõl a gyártást már nemsikerült 1944-ben felfuttatni.

A löveggyártás helyzetének rendbetételére a HTItüzér szakosztály korábbi vezetõjét, Bézler Károlyhmtk. ezredest a KÁB-hoz vezényelték (1930. 03. 01-tõl 1933. 06. 01-ig volt HTI lövegszerkesztési szakelõ-adó, ezután a diósgyõri lövegüzem KÁB vezetõje),

A HTI és a magyar löveggyártás kapcsolata

60

132. ábra: Az 1916 M. típusú 30,5 cm-es nehéz mozsáregyetlen példánya 1930 után (S. Gy.)

133. ábra: A 8 cm-es 1905/8 M. könnyû ágyú (S. Gy.)

131. ábra: A régi 1905/8 M.légvédelmi ágyú egyRába V. gépkocsialvázra szerelve1929-bõl (S. Gy.)

134. ábra: A 15 cm-es 1914/39 M. közepes tarack (S. Gy.)

135. ábra: A 7,5 cm-es 1915/35 M. fogatolt hegyiágyú(S. Gy.)

61

1938-ban kinevezték a DIMÁVAG igazgatójának. Ezt1944. november 1-jéig töltötte be. A honvédelmiminiszter valószínûleg 1942. 04. 01-jén kinevezte alöveggyártás miniszteri biztosának is. 1939 után a ter-vezési munkálatok a HTI-bõl Diósgyõrbe kerültek át, a40M. 21,0 cm-es nehéz tarack módosításai, új rajzaimár ott készültek. Ez a típus volt az, amely a HTI és agyár legtöbb munkaóráját kötötte le.

A 39M. eredeti olasz típusból érkezett 8 db, ezeketis átalakításnak kellett alávetni, de a megrendelt 26 dbmagyar gyártású 40M. típust csak 1942–43-ban tudta agyár átadni. Ezek aránytalanul nagy ipari és szellemikapacitást kötöttek le, amelyre más típusoknál na-gyobb szükség lett volna.

A löveg- és aknavetõgyártás fokozásáramunkaközösségeket szerveztek a gépipari üzemekbõl,így az EMAG, FFG, MART, BAMERT és a TüzérJavító Mûhely is bekapcsolódott az ágyúgyártásba1943-ban. A Huba III. hadrend rendeléseivel aDIMÁVAG 1944 végéig le volt kötve, ekkor 1943 ele-jén a Szabolcs hadrendhez további 2160 db löveg éssorozatvetõ rendelését adta ki a HM.

A HTI tervezési tevékenysége tovább futott a Turán40 mm-es és 75 mm-es lövegének kialakításával, a 75

mm-es hosszúcsövû löveg adaptálásával a Turán III.,Zrínyi I. és Tas típusokba. 1943-tól nyilván zajlott a 80mm-es harckocsilöveg kialakítása is a Tas-hoz. A36/39M. 81 mm-es és 43M. 120 mm aknavetõk melletta 40M 10,5 cm-es tarack végleges tervei készen álltak,de kialakították az áttervezett DIMÁVAG 42M. 10,5cm-es tarackot is. Ezt már teljesen a gyár végezte, desorozatgyártásba már nem került.

A 43M. 15,0 cm-es sorozatvetõ honosítása 1943-ban megtörtént, gyártása 1944 nyarán elkezdõdött,majd októberben megszakadt.

Az 1944. 03. 19-i német megszállás után a fegyver-gyártás racionalizálása miatt a németek leállították azösszes tábori löveg további gyártását, helyette alégvédelmi gépágyúk, páncéltörõ lövegek éssorozatvetõk készültek volna nagyobb számban, amíga hadihelyzet megengedi.

A DIMÁVAG termelése 1944 szeptemberében drá-maian csökkent a beállt anyaghiány miatt, majdoktóberben leállt. Bézler Károlyt 1944. 11. 01-jénvezérõrnaggyá léptették elõ, és pár hónapra a MÁVAGkatonai parancsnoka lett. A 42M. 10,5 cm tarack és43M. 15,0 cm gépvontatású tarack tervezõjeként õ voltaz utolsó magyar lövegkonstruktõr.

138. ábra: A 15 cm 1931 M. gépvontatású közepes tarack (S. Gy.)

139. ábra: A 10,5 cm-es 1931 M. gépvontatású közepes tarack (S. Gy.)

136. ábra: A vásárolt 1937 M. német 10,5 cm-es fogatolttarack (fedõneve: Göring) a háború elõtt (S. Gy.)

137. ábra: A 37 mm-es 1936 M. fogatolt páncéltörõ ágyú (S. Gy.)

62

142. ábra: A 8 cm-es 1929 M. légvédelmi lövegmenetkész helyzetben (S. Gy.)

140. ábra: Az 1936/39 M. típusú 81 mm-es aknavetõ (S. Gy.)

141. ábra: A 8 cm-es 1929 M. légvédelmi ágyú tüzelési helyzetben (S. Gy.)

143. ábra: A 40 mm-es 1940 M. páncéltörõ ágyú (S. Gy.)

144. ábra: A belga 47 mm-es páncéltörõ ágyú (S. Gy.)

145. ábra: Az 50 mm-es német 1938 M. páncéltörõ ágyú(S. Gy.)

148. ábra: Német gyalogságikísérõlöveg bemu-

tatója Hajmáskéren,a típust nem rend-

szeresítették (S. Gy.)

147. ábra: A 10,5 cm-es

1940 M. gépvon-tatású könnyû tarack

(S. Gy.)

146. ábra: A 210 mm-es

1940 M. típusú nehéz tarack a DIMÁVAG

udvarán 1942-ben(S. Gy.)

63

64

A géppisztolyok szükségességét az elsõvilágháború lövészárokharcai igazolták. Szükség voltegy könnyû, rövid lõtávolságú kézifegyver alkal-mazására. Az elsõ próbálkozások a már létezõ pisz-tolyok átalakítása során valósultak meg. A pisztolyokatválltámasszal és bõvített kapacitású csigatárakkal lát-ták el. A csigatáras pisztoly képviselõje a 20 cm-escsõhosszúságú 1908 M. Parabellum öntöltõ pisztoly.Az osztrák–magyar hadseregben is alkalmaztak „gép-pisztollyá” átalakított öntöltõ pisztolyt, mégpedig az1912/16 M. 9 mm-es Steyr öntöltõ pisztolyt, amelyneka tárkapacitását növelték meg. A fejlõdés másik vonalaaz olasz 1916 M. 9 mm-es Villar-Perosa géppisztoly,amely 2 csövû volt, s csövenkénti tûzgyorsasága 600-600 lövés volt percenként. Ezek azonban csak szük-ségmegoldások lehettek, hiszen nem rendelkezteksorozatlövési lehetõséggel. Az 1920-as években hason-ló átalakítást végeztek a magyar 1929 M. 9 mm-esFrommer pisztolyon is. A két világháború közöttMagyarországon a géppisztolyt karhatalmi eszköznektartották, így annak ellenére, hogy a harmincas évekretöbb ország kifejlesztette és rendszeresítette saját gép-pisztolyát, a Magyar Királyság csak aBelügyminisztérium számára rendszeresített néhány1935I M. 9 mm-es Bergmann géppisztolyt.Magyarországon csak igen késõn, a harmincas évekvégén kezdtek foglalkozni saját géppisztoly kifej-lesztésével. 1928-ban a Magyar Királyi HonvédHaditechnikai Intézet által készített összefoglaló jelen-tésben a fegyverkonstruktõrök között szerepel KirályPál neve is. A Király által tervezett lövészfegyverekkipróbálását azonban nem tette lehetõvé a neuhausenigyár, mert a kért példányokat nem voltak hajlandóklegyártani. Valószínûleg ez játszott közre abban, hogyKirály hazajött (a SIG-hez továbbra is érvényesszerzõdés kötötte, de hogy milyen munkát végzettrészükre, az nem ismert), és 1944-ig a Danuvia Rt.fegyvergyárnak dolgozott. Nem volt tagja az igaz-gatóságnak és az alkalmazottak között sem szerepelt,csak az általa tervezett fegyverek gyártása után kapottszázalékot. 1929-ben konstruálta a 9 mm-es KDDanuviát, mely egy mereven reteszelt kakasos rend-szerû hadipisztoly volt. Csak 20 kísérleti példány

készült belõle, mert az akkori gazdasági válság miattnem lehetett rendszeresíteni. Az új konstrukció azon-ban felkeltette a német fejlesztõk érdeklõdését is, ígyaz 1938 M. hadipisztolyuk, bár rövidebb csõvel és akézhez jobban idomuló markolattal, de alapvetõen aKD Danuvia elvein alapult. Ez az 1938 M. Walther volta második világháború legjobban bevált hadipisztolya.A harmincas években olyan öntöltõ puskát tervezett,melynél a világon elõször alkalmazott csõszájféket.Ezt a magyar hadsereg nem rendszeresíthette, mert amagyar tölténygyártás teljesen ráállt az 1931 M.peremes töltényre, melyet puskához, géppuskához ésgolyószóróhoz is használtak. A Magyar KirályiHonvéd Haditechnikai Intézet több típust is vizsgált, ésjavaslatára 1939. augusztus 12-én rendszeresítették az1939 M. géppisztolyt. Ez volt a második világháborúelsõ magyar géppisztolya. A fegyvert dedai Király Pálfegyverkonstruktõr tervezte, amely tulajdonképpengépkarabély és a korábbi Neuhauseni gépkarabélyánakegy változata.

A tervezõ a teljesítmény fokozása céljából a szoká-sosnál jóval hosszabb csövet alkalmazott. A tárat mindtöltve, mind üres állapotban be lehetett hajtani az alsóágyba a csõ alá. Így a fegyver leginkább egy puskáhozhasonlított. Így a kényelmesebb hordása mellett azellenséges felderítés megtévesztésére kiváló volt.Irányzéka íves csapóirányzék volt, melyet 50 m-esosztásokkal 600 m-ig jelöltek. A zár egy félmerevreteszelésû súlyzár, beszerelt gyorsító emelõvel. Afegyver alkalmas volt az 1935 M. puskaszuronyfeltûzésére. Lõszere az 1939 M. Mauser pisz-tolytöltény volt. A fegyvernek ez volt a leggyengébbpontja. A 9 mm-es Mauser töltényt a hadviselõ felekközül egyedül ennél a fegyvernél alkalmazták.Hátrányaként említhetõ még viszonylag nagy tömegeés rendkívül munkaigényes forgácsolási technológiá-val készült alkatrészei. A gépkarabély a másodikvilágháború egyik jól bevált fegyvere volt. Jól bírta aszélsõséges szovjet idõjárási körülményeket is, aháború végéig 8652 darabot gyártottak belõle. Azejtõernyõsöknek csukló körül behajtható válltámaszosgéppisztolyt szerkesztettek, 1939/A M. néven

Az 1943M. géppisztoly. Király a háborús tapaszta-

A Király-féle géppisztolyok (1939 M.-1939/A M.-1943 M. és 1944 M.)

65

latok alapján több helyen módosította az 1939M. gép-pisztoly terveit. Lerövidítette a csövet, és a tusa helyettbehajtható válltámaszt alkalmazott. A géppisztolykényelmesebb megfogásának érdekében az alsó ágy-hoz mellsõ pisztolymarkolatot erõsítettek. Az 1943 M.géppisztolynál nem függõleges a tár, hanem enyhénferdén került elhelyezésre. Kisebb változtatás történt azárfogantyún és a zárakasztón is. Ezekkel a változtatá-sokkal a fegyver könnyebbé és könnyebben kezel-hetõvé vált, de legalapvetõbb hiányossága, a 9 mm-esMauser töltény továbbra is megmaradt. 1944-ben afegyvert tovább egyszerûsítette. A zárat egyszerûtömegzárra cserélte. 1944. január és május között 1176darabot, június és november között kb. 12000 darabotgyártottak, de összesen 61350 darabra adtak megren-delést. Királynak 44-re már voltak ennél a konstruk-ciónál jobb tervei is (iratok szerint nyolc másik pro-totípus is készült), de ezek a háborús helyzet miattkialakult nyersanyaghiány következtében már nemvalósulhattak meg. A világháború után azonban ezeket

a terveket újra elõvették, bár ekkor Király már nemtartózkodott Magyarországon. Az ötvenes években„K” géppisztoly néven folytak vizsgálatok, és a FÉG1955-ben még biztosan készített mintapéldányokat azegyik tervbõl.

Harcászat-technikai adatok:géppisztoly típusa: 1939M 1943M

Ûrméret: [mm] 9 9Csõhossz: [mm] 500 425Fegyver tömege: [kg] 3,82 n.a.Gáznyomás: [atm] 2000 2000Irányzék beosztása: [m] 50-600 50-600Tár kapacitása: [db] 40 40Tár tömege (tele): [kg] 0,8 0,8Fegyver hossza: [mm] 1050 -Lövedék kezdõsebessége: m/s 450 425Tûzgyorsaság: [lövés/min] 650-700 650-700

(elméleti)

152. ábra: Király tervei alapján 1955-ben gyártott géppisztoly a FÉG gyûjteményében (H. F.)

153. ábra: „K” géppisztoly a HTI archívumából, az 1950-es években

149. ábra: Az 1939 M. Király géppisztoly (H. F.)

150. ábra: Az 1943 M. Király géppisztoly (H. F.)

151. ábra: Az 1939 M. Király géppisztoly használatát bemutató kép (A. B.)

66

154-156. ábra: A géppisztolyt behajtott tárral hordták, így távolról karabélynak látszott. A beállítottképek valószínûleg kiképzési segédanyagkéntkészültek. Kis mennyiségben gyártották, ígynem volt jelentõs befolyása a KirályiHonvédség harcértékére (A. B.)

157. ábra: A 43M. géppisztoly szerkezeti rajza tár nélkül (S. Gy.)

67

Magyarországon lokátorfejlesztés 1942-ig nemvolt. A háborús elszigeteltség következtében a világbanmeglévõ fejlesztési eredményekrõl csak igen korláto-zott mértékben állt rendelkezésre adat. Ez isalapvetõen a német eredményekre korlátozódott. Akutatók az Egyesült Izzóban 1939–40-ig még kaptakangol–amerikai szakirodalmat a Philips cégenkeresztül. A háborút megelõzõ években ionoszféraku-tatást folytattunk rádió rövidhullámokkal. Tehát a loká-tor mûködésének elve ismert volt, de a mikrohullámúterjedési sajátossággal kapcsolatban még nem voltakkutatási eredményeink. Az 1940-es évek elejétõl alégvédelmi feladatok megoldására a kialakított figyelõés jelentõ rendszer csekély lehetõsége és alacsonyhatékonysága miatt szükség volt egy korszerûrádióbemérõ rendszerre. 1942 nyarán a HTIállományából Jáky József hmtk. alezredes és Hubaszázados tanulmányúton vettek részt Németországban,hogy a német híradófejlesztéseket, különösen amikrohullámú eredményeket tanulmányozzák. Avisszatérõ tisztek javaslatot tettek német rádióloká-torok beszerzésére, valamint a hazai kísérletekbeindítására, mely 1943. február 5-én vette kezdetét, aLokátor Kormány Bizottság megalakulásával. A sajátfejlesztés beindítására már csak azért is szükség volt,mert a német fél elzárkózott attól, hogy lokátort adjonel Magyarországnak. Kormánybiztosnak dr. BayZoltán egyetemi tanárt nevezték ki. A Bizottságvezetõje volt még Jáky József hmtk. ezredes a HTI-tõlés dr. Istvánffy Edvin elektromérnök, a StandardVillamossági Rt. igazgatója. A csoport tagjai voltakBabics Viktor a BME-tõl, Budincsevics Andor, DallosGyörgy, Horváth Antal, Papp György, Preisach Ferenc,Simonyi Károly, Sólyi Antal, Szepesi Zoltán és WinterErnõ fizikusok, illetve elektromérnökök. Mellettükdolgozott még 12 technikus az Egyesült Izzóból. JákyJózsefen, a HTI 4. szakosztályának vezetõjén keresztüla HTI több mérnöke is részt vett a munkákban. Anevek közül csak Balassa hmtk. õrnagyot ismerjük biz-tosan. A sikeres prototípus-kísérletek után Jáky Józsefhmtk. ezredest a lokátorgyártás kormánybiztosánaknevezték ki.

A távolsági felderítõ radarral kapcsolatos munkák

elõbb a Viktor, majd a Sas fedõnevet kapták. Az anten-natervezési munkákat dr. Istvánffy Edvin végezte amunkacsoport elméleti számításai és a kísérleti adatokés tapasztalatok alapján, és a Standard Rt. gyártotta le.A 2,5 m hullámhosszú radar az Egyesült Izzóban ter-vezett OT-400 jelû ultrarövid hullámú thóriumoskatódú adócsövet kapta. Az oszcillátor kettõs adócsõ-vel és koaxiális rezgõkörrel és jobb hatásfok érdekébena Budincsevics által alkalmazott katódhangolással voltellátva. Az adó impulzus csúcs teljesítménye 20 kWkörül volt, így a szabadtéri maximális felderítési távol-sága elérte a 350 km-t. A légvédelmi tüzérség számárakifejlesztett lokátor a Borbála, a vadászirányításra ter-vezett a Bagoly nevet kapta. Az éjszakai vadászfelada-tok ellátására is terveztek repülõgép-fedélzeti radart.Ez a Turul fedõnevet kapta. A fejlesztés legfontosabbfeladata egy a kb. 50 cm hullámhosszon mûködõ, 10-100 kW impulzus teljesítményû adócsõ elkészítésevolt. Az elõször elkészített EC-103-as típusjelû kísér-leti mikrohullámú impulzus adócsõ (trióda) 2,5 kWcsúcsteljesítményt adott le 1 µs impulzusidõ mellett. Acsõ átlagteljesítménye pedig kb. 20 W volt. A csõvelfelmerülõ problémák azonban rögtön újabb fejlesztéstgeneráltak. Elõször egy új konstrukciójú bárium-oxidoskatódot készített Budincsevics, mely kialakítás jobbanmegfelelt a katonai követelményeknek. Majd azimpulzusteljesítmény növelésének érdekében egymegnövelt méretû triódát kellett készíteni. Az ígyelkészített adócsõ, melynek impulzusteljesítményeelérte a 12 kW-ot, az EC-108 típusnevet kapta. Azekkor már létezõ német együttmûködés keretében sorkerült egy német másolatú LD-150 trióda magyar-országi gyártására. Mivel ennek üzemideje nem érte elaz 50 órát, így a németek is áttértek a Budincsevics-féle oxidkatód eljárásra, és a Würzburg radarjaikbanalkalmazták is ezt. Arról nincs adatunk, hogy mekkoramennyiséget szállítottunk, de egy ideig biztosanezekkel a csövekkel építették radarjaikat.

A Sas radarokat a Standard Rt. gyár készítette el1943 nyarán és õszén. A Honvédelmi Minisztériummegrendelésének elsõ tétele 4 db Sas (Standard Rt.), 2db Bagoly (MOM és BAMERT), 4 db Borbála(Standard Rt.), 1 db Turul (Philips). Az elsõ Sast 1943.

Sas, Borbála, Bagoly és Turul radarok

68

november 2-án a János-hegyen telepítették, de a ked-vezõtlen mérési eredmények miatt november 25-tõlSáriban telepítették. A másikat Dunapentelére ter-vezték, de végül Jászkiséren telepítették. Ezekkel aberendezésekkel, valamint az idõközben németektõlvásárolt Freya radarral biztosították az országlégvédelmének riasztását. A felderítési információk aLégvédelmi Erõk Parancsnokságához futottak be, és ariasztást és más légvédelmi intézkedéseket is ittkoordinálták. Érdekesség, hogy a Freya radar éslicencének megvételére Magyarország már 1942-bentett kísérletet, de Németország csak a sikeres magyarkísérletek hatására adott el berendezéseket. A némettípusú radarok magyarországi telepítésének másik okavolt, hogy idõközben, 1943. december óta, a Dél-Olaszországban települt USAAF bombázói elõtt le kel-lett zárni a légteret. Az EC-108-as elektroncsõre építettBorbála és Bagoly radarok csak mechanikaifelépítésükben tértek el egymástól, elektromos részeik-ben alig. Alapvetõ különbség a két radar antennarend-szerében mutatkozott meg. A Borbála antennájánakátmérõje 3 méter, míg a Bagoly antennájának átmérõje7 méter volt. 1943. szeptember 18-án készült el 14 tszerkezettel az elsõ Bagoly. Valószínûleg október 13-ánkerült Jászkisérre, de 1944. január elõtt nem üzemelt.

A mechanikai részek gyártásával Jáky a gyõri Waggonés Gépgyárat, valamint MÁVAG-ot bízta meg. Azelektronikus részek gyártását a Standard Rt. kaptameg. A folyamat azonban 1944. március 19-e utánmegállt. A németek leszállítottak 5 db Würzburg-Doralégvédelmi tüzér tûzvezetõ és 2 db Würzburg-Reisevadászirányító radart, négy üteg 88 mm-es légvédelmiágyúval együtt. Ezek telepítésre és alkalmazásra iskerültek. A vezérkar ragaszkodott az éjszakai vadászfe-ladatok ellátására képes Turul radar elkészítéséhez is.Az EC-103-as csõvel szerelt radar gyártásával aPhilips céget bízták meg. A repülõgépbe szerelhetõ(Me-210 Ca-1 éjszakai vadászrepülõgépbe) radar elsõés egyetlen példányát az RKI 1944 nyarán berepülte éskipróbálta Várpalotán. A kutatócsoportot 1944 áprili-sától szeptemberig Nógrádverõcére telepítették ki, deitt csak elméleti munkálatokkal foglalkoztak. A magyarlokátorkutatások elsõ szakasza 1945 januárjábanBudapesten ért véget. A még élõ tervezõknek 1945végén összefoglaló jelentést kellett írniuk aSzövetséges Ellenõrzõ Bizottságnak a magyar lokátor-kutatás eredményeirõl. Ezek az eredmények bizonyí-tották, hogy a magyar mérnökök korábbi évtizedeshátrányukat ledolgozva képesek voltak felzárkózni avilág akkori színvonalához.

159. ábra: Az EC-103-as elekt-

roncsõ kísérletitípusa (S. Gy.)

160. ábra: Az EC-102-es jelû adócsõsorozatgyártású példánya

(S. Gy.)

161. ábra: Valószínûleg a Borbála radar egy kísérletipéldánya az Egyesült Izzó fõépületének tetején (H. F.)

158. ábra: Kísérleti triódás oszcillátor vázlata (S. Gy.)

69

162. ábra: Rajz a Borbála lokátor antenna felépítésérõl (S. Gy.)

163. ábra: A Sas radar sematikus rajza egy kiképzési tablón (S. Gy.)

164. ábra jobbra középen: A kiképzési tablón bemutatták a harci munka folyamatát,így a kiértékelõ helyiséget is. Innen adtak kutatásiparancsot a Borbála számára (S. Gy.)

165. ábra: A Borbála radar is szerepelt

a kiképzési tablón (S. Gy.)

70

166. ábra: Rajz a Me 210 Ca-1 éjszakai vadászrepülõgépbe épített Turul radar antenna elrendezésérõl (S. Gy.)

167. ábra: A Me 210 Ca-1 005. sz. prototípusa a Turul radarral (B. L.)

71

Még nem sokkal halála elõtt sikerült 1987. augusz-tus 5-én hosszabb beszélgetést folytatni dr. Korán Imregépészmérnökkel, nyugalmazott egyetemi tanárral, akia korabeli munkálatoknak még aktív résztvevõje volt.

Elbeszélése szerint 1944. július végén hallottelõször az új Lidérc rakétáról, ekkor a DiósgyõriLõszerszerelõ üzem vezetõje volt. Az 1944. július 27-icsepeli W. M. Rt. Mûveket ért amerikai bombatámadáselpusztította a Lidércet fejlesztõ részleget. EkkorBézler Károly hmtk. ezredes, a DIMÁVAG vezérigaz-gatója a HM utasítására a gyártási dokumentációkatCsepelrõl Diósgyõrbe szállíttatta, s utasítást kapott,hogy az ottani üzemi bázisokon ezt a típust mielõbbfejezze be.

A többé-kevésbé kész tervek nem voltak ele-gendõek, a M. Kir. Honvéd Haditechnikai Intézet nemtudott kész megoldásokkal szolgálni, egyesalkatrészeket azzal kellett megoldani, ami rendelke-zésre állt.

A tervezés befejezésébe és rajzok készítésébebevonták Papp Gábor gépészmérnököt, az üzemirodavezetõjét is. Az eszközöket a megmunkáló üzem-résznek kellett kivitelezni, az Ágyúgyárba igyekeztekkevés feladatot kiadni.

Az elõzményekrõl kevés tájékoztatást kaptak, amilényegében az alábbi volt. Kb. 1942-tõl kezdvefoglalkoztak a HTI-ben Harmos Zoltán hmtk. vezérõr-nagy (késõbb altábornagy) irányításával egy hazaigyártású légvédelmi rakéta tervezésével, amely Dr.Pulváry Károly fizikus egy találmányára, az akusztikusközelségi gyújtóra épült. Dr. Pulváry a MAFIRT igaz-gatója volt, elsõsorban filmes körökben ismert szak-ember, aki foglalkozott egyéb kutatásokkal is.

A megkezdõdõ európai angol, majd amerikai bom-batámadások hatására (1942–43) konstruált egygyújtót, amely a hangforrás irányába haladva a hang-erõsség maximum hatására gyújtotta a töltetet. Mivel alégvédelmi gránát számára túl nagy volt, a HTI, atalálmány elbírálója, nyomban egy rakétában való al-kalmazásra gondolt. Ennek tervezése meg is kezdõdött1942 végén, szigorúan titkos körülmények között.

Mivel csak hazai anyagokra lehetett számítani – anémetek ekkor még mereven elzárkóztak bármiféle

rakétaanyag átadásától – minden a lehetõ legegysze-rûbbre készült. Elképzelés szerint ez egy repülõgéprõlindított légvédelmi rakéta lett volna, amely forgássta-bilizált és külön irányítása nincs. Tehát bom-bázókötelék ellen vethetõ be, elsõsorban akkor, amikora bombázás elõtti rárepülés során összezárkózvaszoros kötelékben repülnek.

(A szerzõ szerint ez motiválta 1942-tõl a Me 210 Caromboló gyártásának ösztönzését a DunaiRepülõgépgyár Rt. üzemben, mert más hordozógépnem állt rendelkezésre. Ez indokolhatta azt is, hogyelfogadták a Me 410 rombolóra való átállás tervét,amely nagyobb teljesítményû volt. Azt senki nemláthatta elõre, hogy a súlyosbodó helyzetben, 1944májusában a német R. L. M. utasítást ad a gyártásfeladására, és minden kapacitást a Bf 109G6vadászgépre koncentrál.)

A mûködés szempontjából a hatótávolság min-denképpen néhány km, tehát jóval a bombázógépekfedélzeti fegyvereinek hatósugarán kívül lehetett indí-tani.

A rakéta egyes elemeit külön-külön készítették, akivitelezõk lényegében nem tudták, mihez gyártanakdarabokat. Harmos vörgy. és Pulváry a BudapestiMûegyetem Aerotechnikai Intézetében próbálták ki agyújtó mûködését, amely hosszas próbák után 1944július–augusztusában már sikeres volt. Az amerikaibombázók motorzaját a szélcsatornában elõállítva agyújtó mûködött.

Eközben Csepelen a W. M. üzemrész a szilárd(lõpor) hajtóanyaggal dolgozott, amelyet a FûzfõiNitrokémia szállított. A fõ gond a hajtóanyag gyakoriberobbanása volt indításkor, vagyis a lassú, szabályoségés nem valósult meg. Az ok felderítéséhezkeményfából kb. 1 m hosszú imitáció készült, amelybe25-30 mm átmérõjû lassú égésû lõporrudakathelyeztek be, csökkentették az égésteret, és átalakítot-ták a fúvókát. Ezek nem voltak elegendõek, a csepelipróbák nem vezettek kielégítõ eredményekre 1944.július 27-ig.

A károkat látva a HM anyagi csoportfõnöke beavat-ta Bézler ezredest a titkos fegyver terveibe, s elren-delte, hogy a DIMÁVAG vegye át a fejlesztés befe-

A Lidérc légvédelmi rakéta története

72

jezését, és készüljön fel a gyártásra. A gyártási doku-mentációkkal együtt átvitték az alkatrészeket és akísérleti darabokat is.

A diósgyõri Lõszerszerelõ üzem a fûzfõi lõporgyárszakmérnökével tisztázta, hogy a rakéta-hajtóanyagbelballisztikai okokból (az egyenletes égéshez) alaki-lag más, mint a 8,0 cm-es légvédelmi gránát kilövõtöl-tetének lõpora, de gyulladási és égési tulajdonságaihasonlóak.

Ezért nem folytatták a csepeli égéstér-változtatásikísérleteket, hanem a 8 cm-es légvédelmi gránátlõportöltet-gyújtásának kétlépcsõs megoldását alkal-mazták az eddigi egylépcsõs helyett. A csappantyút vil-lamos izzógyújtóval helyettesítették. Ezután anagyszámú gyújtási kísérlet és az indítások folyamán„berobbanás” sohasem fordult elõ.

A rakéta felépítése

A test hossza mintegy 2000 mm, max. átmérõje 400mm lehetett, tömege 130 kg. A palástot egy 3-4 mm-esfalvastagságú normál acélcsõ képezte, amelyen belülegy réteg termit adalék helyezkedett el a repeszhatásnövelésére.

Ez 800°C felett begyulladt és az Fe 2O 3+2Al+(BaO)átalakult Al 2O 3+2Fe+BaO-vé, sûrûn repülõ aprórepeszeket képezve. A középen lévõ szilárd hajtóanyagegy kb. 250 mm átmérõjû, vastag falú (10-12 mm fal-vastagságú) másik acélcsõbe volt betöltve. Ezt 15-20db lassú égésû, füst nélküli lõporrúd képezte, amelyek1000 mm hosszú, 30 mm átmérõjû belsõ furatokbavoltak elhelyezve.

A hajtómûházba hegesztéssel csatlakozott felül azárókorong, amelybe érintõ irányban 3 db ferde fúvó-ka volt bemarva. Alul hegesztett fenéklap volt, amelyrecsatlakozott a gyújtószerkezet és a fõfúvóka. A rakétakúpos orra elõl a Pulváry-féle rezonátor gyújtót, majda detonátort, alatta az 5-8 kg trotilból álló robbanófejettartalmazta. A felépítése egyszerû, még a W. M. Rt.idõszakából nyilván az ottani csõgyár termékére voltalapozva.

A diósgyõri mûveletek

Az intenzív munka lényegében két hónapot, augusz-tus-szeptembert tette ki. Ezalatt megoldották a csepelikísérleteknél gyakori hajtóanyag-robbanás kiküszö-bölését. Ez a kettõs begyújtó alkalmazásával sikerült,ami egy kétlépcsõs villamos izzógyújtó volt, füst nél-küli lõporral és fekete lõporral töltve. Indítása kívülrõl,két szál vezetéken, egy szikrainduktorral történt.

1944. október elején eljutottak a lõpróbákig. Agyári kísérleti lõtéren földrõl, egy ideiglenes csövesállványról kb. 50°-os szög alatt indítva, kb. 8 kmlõtávolságot értek el. Összesen 3-4 próbaindításrakerült sor, amikor a fronthelyzet alakulása miatt a HMparancsot adott a DIMÁVAG kiürítésére.

Ekkor Bézler Károly hmtk. ezredes egy vaskazettá-

ba összegyûjtötte az összes, általában csak egypéldányban lévõ dokumentációt. A titkos iratokkal éstöbb vezetõ munkatársával a Dunántúlra távozott. Ameglévõ alkatrészeket és az elkészített darabokatelszállították. Csak késõbb, hallomásból értesültekróla, hogy Gyõr közelében 1944 végén még voltakkísérletek a rakétával.

Dr. Korán Imre 1944 végén a Tüzérségi Gyár igaz-gatója lett, de nem volt köze a katonai kérdésekhez. ADIMÁVAG Mascsenkov szovjet tüzérezredes parancs-noksága alá került, és mint üzem a II. Ukrán Frontgyára lett a háború végéig. A Tüzérségi Gyár szovjetfegyverek javításával, alkatrészek kis sorozatgyártásá-val foglalkozott a II. Ukrán Front számára. Csernisevtábornok volt az összekötõ a front parancsnokságarészérõl. 1945 elején a gyár háborús tevékenységérõlbeszámolót készíttetett, s ezen szerepelt a Lidérc raké-ta is. Ekkor felszólításra három nap alatt emlékezetbõlmegrajzolták a rakéta terveit azok, akik a kiürítéskornem távoztak el. Ezt az anyagot a szovjet parancsnokmagával vitte. Továbbiakban nem került elõ, a gyársemmiféle dokumentummal nem rendelkezett.

A levéltári dokumentumok között semmi semmaradt fenn errõl a fegyverrõl, ami érthetõ, mert titkos,még folyamatban lévõ fejlesztés volt, s nem is kerül-hetett irattározásra. Valószínûleg a HTI kiürítésekor atöbbi rakétafegyverre vonatkozó irattal együttmegsemmisült. Csak 1990 körül sikerült egy fénymá-solatot találni a HTI-ben elfekvõ anyagok között arakétáról, gyújtó nélkül ábrázolva. Ebbõl a pontosadatai max. hossza: 1430 mm, max. átmérõ 295 mm,tömege kb. 130 kg voltak.

Légvédelmi fegyverként nem próbálták ki azirányzás megoldatlan kérdései miatt, s nem került sorrepülõgép szárnya alól való indításra sem. Ehhez egyévvel korábban kellett volna elkészülnie, mert a légiháború eseményei miatt 1944 õszén már nem volt a M.Kir. Légierõnek megfelelõ teljesítményû repülõgépe aszállításra.

Virágh Dénes közlése szerint – aki 1944 novem-berében az Esztergomi M. Kir. Görgey Artúr HonvédMûszaki Hadapródiskola IV. éves növendéke volt – ottbemutatóra került sor az akkori magyar rakéta-fegyverekbõl. Ennek során lõttek is a német 8,8 cm-es,a magyar 6,0 cm-es páncéltörõ rakétával, a 44. M.Buzogányvetõvel, és bemutatták a Lidércet. Innenismerjük, hogy állványa támasztékos, két részbõl állócsõ volt, amelynek felsõ fele lehajtható.

Pár héttel késõbb, 1944. november végén, decem-ber elején bevetették meglévõ példányait a Csepel-szigeten álló szovjet erõk ellen, amelyek Budapestbekerítése során délrõl közeledtek a város felé.

A huszárhadosztály arcvonaláról, a Csepel-szigetközépsõ részérõl is indítottak példányokat a soroksárioldalon lévõ szovjet erõk ellen. Van adat arra, hogy1945. januárban a 7. rohamtüzér osztály parancsotkapott a Balaton-felvidéken az új rakéta kipróbálására.Valószínûleg ezzel kapcsolatosak a Gyõr (vagyKomárom) térségben történt bevetés hírei.

Az új titkos fegyver, a Lidérc bevetésérõl az 1945.

73

decemberi újságokban jelent meg pár sor azzal, hogy abecsapódások nyomán kékeszöld fény és nagy füstkeletkezett. Ma azt gondoljuk, a termit és bárium-oxidégése okozta ezt a jelenséget. Az indítás valahol Érd ésBudatétény között lehetett, s a rakétákat mint nehézsorozatvetõket alkalmazták, elsõsorban repeszhatá-sukkal számolva. Mivel csak a nullsorozat példányai

készülhettek el, 40-50 db-nál több nem készült, ezthasználták el.

A Fûzfõi Nitrokémia Ipartelepek Rt. licenciaalapján gyártotta a német tervezésû, 15 cm-es 43M.sorozatvetõ lõszereit. Ezek a 15 cm-es 43M. rakéta-gránát és 43M. (v) ködgránát voltak, az ezekben lévõlõporrudak nyomán készülhetett a Lidérchez való is.

172. ábra: A Lidérc rakéta

tényleges metszeti rajza a HTI fénymásolat alapján (B. L.)

168. ábra: Dr. Korán Imre vázlata a rakétáról, a szerzõkérésére 1987. július 30-án (S. Gy.)

170-171. ábra: A Lidérc rekonstrukciós rajza az ideiglenes állvánnyal (F. K.)

169. ábra: A Lidérc rakéta metszete Korán Imre vázlatanyomán (F. K.)

74

Történetérõl annyi bizonyos, hogy a német 43M. 88mm-es kézi rakétavetõ ihlette a megtervezését. A lõszermegtervezésénél a magyar szakemberek a 43M. 88 mm-es német kézi rakétavetõ hasonló rakétáját másolták le.

Létrehozásának indokai egyértelmûek: a német félsikeres fegyverén felbuzdulva a magyar szakemberekegy tökéletesített verziót készítettek kisebb ûrméretûcsõvel, ami ballisztikailag jobb teljesítményt nyújtott.Végre remény nyílt arra, hogy a magyar gyalogság ismegfelelõ páncéltörõ fegyvert kap a kezébe. Utólagszemlélve már belátható, hogy erre csak a II.világháború 24. órájában került sor.

A HTI titkos rakéta szakosztálya készítette a ter-veket, a kivitelezõ gyárat a mai napig nem sikerültazonosítani. A hazai gyártást az motiválta, hogy anémet fél 1943-ban csak mintadarabokat adott át,tömeges szállítást nem vállalt.

A korabeli szakirodalomban használt megnevezés:60 mm-es 44M. rakéta pr. gránát. Ebbõl a pr. rövidítésa páncélrepesztõ elnevezést tartalmazza, ami a maiszóhasználatban a kumulatív hatást jelenti. A vetõ-csövet külön 44M. kézi rakétavetõként tartották nyil-ván, és a fegyvert összességében is így nevezték.

A magyar 60 mm-es 44M rakéta pr. gránát a követ-kezõ elõnyökkel rendelkezett a német 88 mm-es 43M.Panzerschreck (RPzBGr 4322) rakétával szemben:

1. A rakéta 43A. M nevû gyújtószerkezete a márMagyarországon is gyártás alá vett német tervezésûkumulatív puskagránátok módosított gyújtó-szerkezete. A módosított változat jelölése a nagy Abetû. Az eredeti gyújtószerkezet – német neve: Bdz.F. (gr.) Pzgr. – biztosított helyzetét egy rugó teszilehetõvé, melyet a kilövéskor fellépõ gyorsulásmiatt a tehetetlenségi henger összenyom. Ezt arugót a 43A. M gyújtószerkezetben el kellett hagy-ni, mert a rakétalövedék indításakor nem lép felolyan nagy tehetetlenségi erõ, ami ezt lehetõvétenné. A tehetetlenségi henger rögzített helyzetét aszállítási biztosítódrót adja. Ezzel a módosítássallehetõvé vált egy már gyártási folyamatban levõgyújtószerkezet alkalmazása egy, a gyújtószer-kezettel szemben teljesen új követelményeket

támasztó lõszerben. Ezáltal a gyártást gyakorlatilagnem kellett átszervezni.

2. A tehetetlenségi fenékgyújtó alkalmazásával akumulatív hatást nem gyengítette fejgyújtószer-kezet.

3. További egyszerûsége a lõszernek, hogy a fejrészcink alapú fröccsöntvény, ezáltal elkerülhetõ a sokgépet igényelõ lemezmunka. Annál is inkább jelen-tõs, mivel a kumulatív lõszerek – 75, 80, 100, 105m-es ûrméretek – fejrészének gyártása már javábanilyen technológia felhasználásával folyt. Természe-tesen a nyers öntvény további forgácsolást igényelt.

4. A fejrész anyaga jelentõs másodlagos gyújtóhatástbiztosított a célban.

5. Ballisztikailag jobb teljesítményt nyújtott. A hon-védség kezébe sajnos már késõn, 1944-ben került afegyver, így elõnyös tulajdonságait nem tudta ka-matoztatni. A magyarországi harcok során ritkánhasználták.

Adatok

A rakéta ûrmérete: 60 mmA rakéta tömege: 2,55 kgKezdõsebessége: 78 ±4 m/sPáncélátütési képesség: 100 mm;

hengerelt homogén páncéllemez.Maximális lõtávolság: 150 mHatásos lõtávolság: 66 m

Ballisztikai adatok

Lõtáv (m) Röpidõ (s) Tetõpont (m) Szórás (m)

50 0,62 0,5 0,2x0,2100 1,25 2 1,5x0,4150 1,88 4,5 3x0,6

A magyar 60 mm-es 44M. rakéta páncél-repesztõ gránát és a 44M. kézi rakétavetõ

75

173. ábra: A 60 mm-es 1944 M. kézi rakétavetõ képe a szabályzatból a 2 fõnyi kezelõszemélyzettel (S. Gy.)

A két fegyver összehasonlítása(8,8 cm R. Pz. B. 54 és a 60 mm-es 44M. kézi rakétavetõ)

Probléma Német 88 mm-es 43M. Magyar 60 mm-es 44M. Értékelés rakétavetõ kézi rakétavetõ (a magyar vetõ

szempontjából)

Elsütõszerkezet, Állítható célgömb, nézõke Állítható célgömb, nézõke Jóirányzórendszer

A csõ kalibere és Nagy páncélátütési képesség Gyengébb páncélátütés a töltet Jóa rakéta hatása a nagy töltet és az erõs robbanó- gyengébb kialakítása miatt, pe-

anyag miatt. Gyakorlatilag dig a töltetmennyiség nagy a kali-nincsen repeszhatás berhez képest. Jelentõs gyújtó-

és repeszhatás a célban

Elektromos Telepes megoldású, amit Generátoros áramtermelés Sokkal tökéle-gyújtórendszer cserélni kellett a lemerülésekor. minden lövéshez, zárt gyújtó- tesebb, mint a

Az elektromos gyújtóhálózat hálózat. A késõbbi sorozatok német változategyik pólusa a fegyverszerkezet gyújtókészüléke méretben

is kisebb lett

Tömeg 10,7 kg 10 kg A gyalogságnakmegfelelõ

Kivitel Egyszerû, lemezmunka Egyszerû, lemezmunka A sorozatgyártást segíti

76

177. ábra: A magyar Testõr Zászlóalj lefegyverzésekor a Budai Vár udvarán fekvõ 1944 M. kézi rakétavetõk

1944. október 16-án (S. Gy.)

174. ábra: A magyar 60 mm-es 1944 M. rakéta páncélrobbantó gránát rajza a élyegzõkkel (Hatala A.)

178. ábra: Az 1944 M. kézi rakétavetõ rajza (S. Gy.)

175-176. ábra: Az MH Tûzszerész Zászlóalj által korábban mente-sített 1944 M. rakéta páncélrobbantó gránát részei (Hatala A.)

77

1942-ben a keleti front hadi tapasztalatai alapján acsapatszolgálatot teljesítõ vezérkari tisztek több, újhaditechnikai eszközökre vonatkozó javaslatot tettek,amelyek segítségével ellensúlyozni lehetett volna azegyre nyomasztóbb szovjet harckocsi- és tüzérségifölényt. Denk Doroszlai Árpád vezérõrnagy, tüzérségiszemlélõ támogatta a Zrínyi II. rohamtarack és kétkülönbözõ páncéltörõ rakéta gyors kifejlesztését. Ezeka 60 mm-es kézi páncéltörõ vetõ és a Buzogányvetõvoltak, elõbbi a német Panzerschreck rakéta kisebbátmérõjû magyar változata, utóbbi teljesen hazai ter-vezésû konstrukció volt.

1943-ban a M. Kir. Honvéd Haditechnikai Intézet(HTI) felállította a titkos rakétaszakosztályt, és amunka nagy üzemben megindult. Német bemutatókonmegismerhették a Panzerfaust és Panzerschreckrakétákat, de ezeket akkor még senkinek sem szállítot-ták. Viszont a HM megvásárolhatta a 152 mm-esNebelwerfer rakéta sorozatvetõ licenciáját, és hazaigyártásának beindítására nagy erõfeszítéseket tettek. Afûzfõi Nitrokémia Rt. hamar megoldotta a csöves lõporgyártását, ezt alkalmazták a 43M. rakétavetõnél és a44M. Buzogányvetõnél is.

A robbanófejben alkalmazásra került a M. Kir.Honvéd HTI állományába tartozó Misnai József hmtk.õrnagy találmánya, a kumulatív robbanófej, amelyettapasztalati úton fedezett fel, de a fizikáját és hatás-mechanizmusát a háború alatt nem tudták levezetni.Ezt a jelenséget Németországban Schärdin fizikusvalamikor 1940 körül fedezte fel, de eredményérõlsenki nem tudott. A német páncéltörõ rakéták és kumu-latív lõszerek ennek alapján készültek. Csak az ötvenesévekben véletlenül Magyarországra jutó amerikaiszakirodalomból derült ki, hogy a zsákmányolt iratokalapján elkönyvelték a feltalálókat, és a jelenséget aszakirodalomban Misnay–Schärdin-effektusnaknevezték.

Mindenesetre a robbanófej kialakításánál ezt ahatást alkalmazták a 60 mm-es kézi páncéltörõ vetõnél,a 40 mm-es páncélrobbanó gránátnál, a 43M. harcko-csiaknánál, a 44M. Buzogányvetõnél. Legalábbis akutatások mai állása szerint. De nem kizárt, hogy mégtovábbi eszközök is voltak. A néhai dr. Garamvölgyi

Miklós professzor 1976-os visszaemlékezése szerint atervek 1943-ban készültek a HTI-ben, az ipari háttérszûkös volta miatt a Weiss Manfred Rt. CsepeliCsõgyár kapta a megbízást a hajtómûház és a rakéta-test melegen húzott csõbõl való kialakítására. IttMagasházi fõmérnök alakította ki a test gyártástech-nológiáját, amely elég munkaigényes volt, de másanyag nem állt rendelkezésre, csak acélcsõ. A fõkonst-ruktõr, más visszaemlékezés szerint, Kállay Imremérnök volt a WM részérõl.

1944 elején eljutottak az elsõ lõpróbáig, ez a fenn-maradt fényképek tanúsága szerint Esztergom-tábor-ban volt. Mivel az elsõ indítók háromlábú tripod-állványok voltak, mozgatásuk szóba sem jöhetett. Azindítón 2 db rakéta volt vezetõcsõbe befogva. A nehéz,kb. 27 kg-os tömegû rakétákról senki sem tudta, hogyindítás után hogy fognak mûködni. Szóbeli visszaem-lékezés alapján, Denk vezérõrnagy egy katonai bûn-cselekményért halálra ítélt honvédnak kegyelmet kért,hogy a kísérleti indításokat elvégezze. A katonánakszerencséje volt, lángvisszavágásból származó égés-nyomokkal túlélte a kísérleti indítást. Késõbb ahajmáskéri lõtéren is végeztek próbákat, legalábbiserre utalnak a visszamaradt fõdarabok.

A rakéta kialakítása 1944 nyarán megtörtént, atapasztalatok alapján a mozgatásukhoz új szerkezetetkellett alkalmazni, mert a háromlábú állvány csak akísérleti lõtéren alkalmazható. A nyersanyag és agyártási kapacitáshiány miatt így a választás a zsák-mányolt szovjet Gorjunov 7,62 mm-es géppuska két-kerekû taligájára esett, amelybõl az 1941–1942-esbegyûjtés alapján több száz darabos készlet állt ren-delkezésre. Egyszerûen erre a kétkerekû taligáraszerelték a 2 db 700 mm hosszú vetõcsövet és az össze-fogó csõkeretet, amely a magassági és oldalirányzást isvégezte. A kezelõt védõ páncélpajzs bal oldalon meg-maradt. Ezt az eszközt vetették be, s teherautó platójánszállították. Vagy lehajtott oldalakkal, a platóról lõttek,vagy egy csúszda segítségével legördítették és a tala-jon foglaltak tüzelõállást. 1944. október 16-a után aharci morál emelésére a páncéltörõ rakéta fedõneveSzálasi-röppentyû lett.

44M. Buzogányvetõ páncéltörõ rakéta

78

A fegyver jellemzõi:

hossza: 970 mmátmérõje: 100 mma rakétafej átmérõje: 215 mmössztömeg: 29,2-30 kga robbanófej tömege: 4,212 kga hajtómûházgáz tömege 20,5 kglõporrudak: 3,2-4,6 kg

A páncéltörõ lövedék elnevezése „buzogány”, azélõcélok elleni lövedék elnevezése „zápor” volt. Azéleslövedékek világoszöld színûek voltak, a fejrészen50 mm széles piros csíkkal. A fejrész robbanótöltetekettõs volt, egyrészt 1,75 kg TNT, másrészt 2,32 kgTNT/nitropenta keverékbõl állt. Ez az üreges töltetszúrólángja révén legalább 300 mm-es páncélzatátütését tette lehetõvé, a többi anyag a test szétrob-banása során a repeszhatást fokozza. A detonátort0,142 kg robbanóanyaggal szerelték.

A meghajtást egy 1931M. 8 mm-es puskatöltényindította be, amely a rakétafarban a menetrakéta fúvóka-torokba volt beszorítva. Az indítócsappantyú szúró-lángja begyújtotta a fejrész alatti kis lõporrudakat. Akeletkezõ lõporgáz 10 db (70-72° alatti) fúvókán áram-lott ki és eltávolította a rakétát a vetõcsõbõl, egyidejû-leg jobb irányú forgómozgásra kényszerítette.

A fúvóka kb. 2 másodperccel késõbb gyulladt be, ezgyorsította fel a rakétatestet. A hatótávolsága 500-1200m volt, azonban kedvezõ talajviszonyok mellett – nagyszórással – 2000 m-ig elrepült. A fegyver kezeléséhez

3 fõ kellett, az irányzó a csövektõl balra helyezkedettel, két fõ a rakétákat töltötte.

A sorozatgyártás a Weiss Manfréd Rt. 10-eshadiüzemében zajlott, 1944 nyarától erõltetett ütem-ben. A gyártás csak 1944. december 20-án állt le,amikor a szovjet csapatok már a gyárat támadták. Alegyártott példányszám kb. 600-700 db rakéta lehetett,ismert a 441. és 448. gyári számú példány. Az a kevésalakulat, amely alkalmazta, gyakorlatilag mindBudapest környékén a védõgyûrûben volt bevetve.Ezért a tûzszerészek több példányt találtak Halász-telek, Tököl, Szigethalom, Alsónémedi területén,továbbá a Boráros téren, a Mechwart téren, a Bakátstéren és a Móricz Zsigmond körtéren.

Hosszú ideig csak az újpesti 1. Honvéd Tûzszerészés Aknakutató Zászlóaljnál lévõ 2 db mentesítettpéldány volt ismeretes a Buzogányvetõbõl. 1999-benfelvétel alapján azonosítottuk a HM HTI táborfalvairaktárában 1945 óta álló fémcsöveket mint aBuzogányvetõ hajtómûházát. Ezekbõl a kapott rajzokalapján (Ht. 2000/2. sz. 48–49. old.) Ráth Tamás mk.ezredes fõigazgató intézkedésére 4 db-ot a HTIKísérleti Mûhelye külsõleg helyreállított. Ezek katonaigyûjteményekbe fognak kerülni, az elsõ példány aHaditechnikai Intézet múzeumába, a második a HMHadtörténeti Intézet és Múzeum gyûjteményébe került.

(Közben érkezett adat szerint 2000 elején egy járõrAlsónémedi térségében további 2 db példánytmentesített, illetve felrobbantott. Ezek robbanófejébena fémtölcsér rézbõl készült. Szerk.)

179. ábra: A 44M. Buzogányvetõ elsõ adaptálása fémkerekû géppuska-taligára (B. L.)

182. ábra: A Krupp Protze félrajgépkocsira szerelt Buzogányvetõ indítószerkezet rekonstruált rajza. Csak pár példány készült belõle Budapesten (B. L.)

181. ábra: A „buzogány” fej-jel szerelt páncéltörõ rakéta

rajza (Hatala A.)

180. ábra: A Buzogányvetõ, vagy

dupla páncéltörõvetõ felszerelése a Gorjunov géppuska-taligára

(B. L.)

79

80

184. ábra: Kövesy Jenõ a 201. sz.páncélromboló kiképzõszázad parancsnoka Inotán 1944-ben,

kezében a tromblonos páncélrobbantógránáttal, amelyet vaklõszerrel lõttek ki

a 40 mm-es páncéltörõ ágyúból és 40 mm-es légvédelmi gépágyúból

(A. B.)

183. ábra: A 44M. Buzogányvetõ fõ méretei és metszete (B. L.)

186. ábra: A prototípusok kipróbálására szolgáló tripod állvány, amely csak

a kiképzést szolgálta (A. B.)

185. ábra: Az elsõ próbaindítás kezelõ nélkül, satus fix állványról a Buzogányvetõ

prototípussal – valószínûleg Várpalotán (A. B.)

187-188. ábra: Az elsõ kísérleti indítások egyike, még gázálarcban a lángcsapás ellen (A. B.)

81

189-190. ábra: Az irányzók kiképzése acél rohamsisakban, a rakéták nincsenek betöltve (A. B.)

192. ábra: A kiképzõtiszt már tábori sapkában indít (A. B.)

191. ábra: Az indítószekrény irányzó lövész felõli oldalon (A. B.)

193. ábra: Az Opel-Blitz teherautóval alkalmazott Buzogányvetõ rajza (B. L.)

82

A magyar Királyi Honvédség vezetõi és vezérkaramár 1942-ben úttörõ és újszerû fegyverfejlesztésekettámogattak, mivel látták a háborús helyzet kedvezõtlenalakulását. A Magyar Királyi Honvéd HaditechnikaiIntézet már 1920-tól, mûködése kezdetétõl, hivatalbólbirtokosa volt a magyar katonai találmányoknak ésszabadalmaknak.

Ezek sorában világszínvonalú és korukat jóvalmegelõzõ megoldások is voltak, melyekbõl használ-ható fegyvert próbáltak fejleszteni alig 2 év alatt, telje-sen hazai forrásokra támaszkodva, mivel akkor némettitkos anyag átadásáról szó sem volt.

Az egyik ilyen fegyver a Lidérc fedõnevû rakétavolt, amelyet – már elõre látva a késõbbi amerikaibombázásokat – a zárt kötelékben támadó bom-bázógépek ellen szántak. Ezt dr. Pulváry Károlyfizikus találmánya, az ún. rezonáns gyújtó hívta életre.

Pulváry fizikus volt, és akkor a Magyar Film Iroda(MAFIRT) igazgatójaként mûködött. Több találmányaismeretes, amellyel a hangrögzítés változatait dolgoztaki, és a televízió elõdjére próbált megoldást találni.Ezek – az alkatrészek hiánya miatt – többnyire papíronmaradtak, vagy emigrációba vonulása után az USA-ban valósultak meg.

A magyar ipar az 1940-es években a rádiócsövekenkívül alig tudott más használható, kisméretû alkatrésztgyártani. Ezért 4 db érzékeny mikrofon felhasználásá-val alakította ki a közelségi gyújtó elõdjét, amely arepülõgépek motorhangjára volt érzékeny, és annakmaximumára hozta mûködésbe a robbanószerkezetet.

Mivel a rakétákat akkor még tehetetlenségiirányítás mozgatta, a fegyvert az ellenséges kötelékbelsejébe kellett juttatni, ahol valamelyik géphez közelkerülve robbant és letarolta a közelben lévõrepülõgépeket.

1942 után Németország alkalmazta elõször a vilá-gon a levegõ-levegõ rakétákat, amelyeket 1945-igfolyamatosan használt. Ezekbõl a Wr. 41. 15 cm-es ésWr. 42. 21 cm-es típus a közismert, kísérleti volt azX4; R4M; Hs 298; Rz 73 típus, de jó közelségi gyújtó-val nem rendelkeztek. A német típusokat csapódó ésidõzített gyújtóval látták el, de a közvetlen találat igenritka volt.

A szovjet légierõ az RS-82, a brit légierõ a 7,62 cmés 12,7 cm-es szárazföldi célok elleni rakétát alkal-mazta, de csak véletlenszerûen légi cél ellen. Ezek nemértek el érdemleges eredményt, vezérmûvük nem volt.A nagyhatalom USA és Japán egyáltalán nem használtrepülõgépek elleni rakétákat, amerikai példány csak1946-ra létezett.

Ezt összegezve meg kell állapítani, hogy a Lidérc avilágon a második levegõ-levegõ rakéta volt, és elsõabban, hogy a cél által mûködésbe hozott gyújtóval éshatást fokozó vegyi-repesz köpennyel rendelkezett.

A kísérletek elhúzódása miatt 1944 nyarára nemvolt bevethetõ, mert a kellõ teljesítményû Me 210 rom-boló csak 1 db-ot vihetett, de ezt nehéz volt azamerikai gépek közelébe juttatni. A gyújtó gyártása1944. áprilisig nem indult meg, utána már nem volt ráidõ. Így az 1944. július 27-i bombázás után gyártását acsepeli WM-mûvekbõl a diósgyõri DIMÁVAG 4. sz.lõszergyárába vitték át, ahol dr. Korán Imre vezetésé-vel megépült az elsõ széria 50 db-ja. Ezeket már földiharcokban – repeszromboló fejjel vetették be 1944.november–decemberében, Budapest védelmiövezetében, ill. a Csepel-szigeten. A rakétát aHaditechnikai Intézet titkos rakéta-szakosztálya ter-vezte, a személyekrõl jelenleg nem tudunk semmit. Ahajótöltet a fûzfõi Nitrokémia Rt. gyártmánya volt, alicencia alapján gyártott 152 mm-es Nebelwerfernyomán.

Az 1942-ben tapasztalt szovjet páncélos fölény és anehézharckocsik megjelenése indította be a magyarpáncéltörõ rakéták gyártását, mivel akkor a német félmég elzárkózott a titkos rakétafegyver átadása elõl. AHaditechnikai Intézet rakéta-szakosztálya kétféle típusfejlesztésébe fogott. A kisebbik a 60 mm átmárõjû 44Mpáncélromboló rakéta (kézi) volt, a nagyobbik a 215mm átmérõjû 44M Buzogánylövedék, páncéltörõ éserõdromboló típus volt.

Az elsõ a német 88 mm-es Panzerschreck hazaimegfelelõje volt karcsúbb alakkal, az átlagos harckocsikilövésére, utóbbi kifejezetten nehézharckocsik, falakés betonerõdök ellen. Ennek megfelelõ nehézpáncéltörõ rakéta egyetlen hadviselõ államban semvolt.

A 44M. Lidérc és a 44M. Buzogányvetõ rakétahaditechnikai elsõségei

83

A háború során hatékony páncéltörõ rakétákatNémetország fejlesztett ki, az üreges töltetek terénvégzett úttörõ munkássága nyomán. Németország1940–41-ben egymás után készítette el az Ofenrohr; a60 mm-es Panzerfaust és a 88 mm-es Panzerschreckkézi páncéltörõ rakétákat, ezeket 1943-tól vezette be.Nehezebb, X7 jelû rakétája 1944-ben kísérleti állapot-ban maradt.

Ezeken kívül csak az Egyesült Államok fejlesztettki 1941-re Bazooka I. néven egy igen hasonló, 59,9mm-es kézi páncéltörõ rakétát, amelyet az egészháború során alkalmaztak.

A nagyhatalmak közül Nagy-Britannia nem ren-delkezett használható saját konstrukcióval, BritishBazooka néven gyártották az amerikai típus egy vál-tozatát. PIAT-rakétájuk 1945-re készült el, szerepetnem játszott. Japánban 1945-re készültek el a 88,9mm-es rakétával, amely a zsákmányolt Bozooka máso-lata volt, de a háborúban szerepet nem játszott. ASzovjetunió nem rendelkezett használható rakétatípus-sal, csak zsákmányolt német fegyverek voltakhasználatban 1945-ben.

A magyar rakéta 1944 tavaszán készült el.Kipróbálása Esztergomtáborban történt, egy ideiglenesháromlábú állványról. Mivel a rakéta nehéz volt,egyszerre kettõt helyeztek az indítóra, egy mozgathatótaligát kellett készíteni. Ez a legegyszerûbb módon egyszovjet géppuska taligája volt, amelybõl – 1941-eszsákmányból – több száz állt raktáron.

1944 nyarán indult be a sorozatgyártás a csepeliWM Rt. acélcsõüzemében, ahol Magasházi fõmérnök

vezette a gyártást. A konstrukció húzott acélcsövekbõlkészült, elég sok forgácsolási munkával, de más anyagakkor már nem állt rendelkezésre.

Az üreges töltetû (kumulatív) robbanófejtúlméretezett volt, amely Misnay József hadmûszakitörzskari õrnagy fejlesztése volt a HaditechnikaiIntézetben. Ez 4,2 kg robbanóanyaggal 300 mm-espáncélzat vagy vasbeton átütését tette lehetõvé.

A csepeli WM Rt.-ben a gyártás 1944. december20-án állt le, a gyártott darabszám 600-700 lehetett.Ezeket döntõen a budapesti védõgyûrûben és azostromlott városban vetették be. A fegyver mindenlétezõ harckocsi megsemmisítésére alkalmas volt.

Eddigi ismereteink szerint Opel Blitz teherautón ésKrupp Protze félrajkocsin szállítva alkalmazták, deemlítenek Botond 1,5 t-s tehergépkocsit is.Valószínûleg arra szerelték fel, ami az alakulatnaképpen rendelkezésére állt. A csak egyetlen rossz képenlátható ún. eketaligás indítószerkezet valószínûlegkísérleti példány volt és nem gyártották. A terepen kétvasküllõs keréken húzott indítószerkezet összecsukvabal oldalon eldönthetõ volt, ez adta az indításihelyzetet, de gyakorlatban ez célszerûtlennekbizonyult.

A Buzogánylövedék a világon az elsõ ismert nehézpáncéltörõ rakéta volt, 215 mm-es átmérõjû 4,2 kg-ostöltettel, és elsõ volt hordozható kettõs indítószerkezeteis, melyet teherautó platójáról és földrõl is lehetettmûködtetni. Ezzel Magyarország a világ harmadikállama volt, a III. Birodalom és az Egyesült Államokután, amely bevethetõ páncéltörõ rakétákat épített.

194-195. ábra: A 44M. Buzogányvetõ helyreállítása az MH HTI kísérleti mûhelyében 2000-ben

196-197: A 44M. Lidérc 1:1-es méretû makettjének készítése az MH HTI kísérleti mûhelyében 2000-ben

84

A Hadügyminisztérium már 1941 végén megbízta aHaditechnikai Intézet szakembereit, hogy készítsenekterveket egy gyalogsági lövedékektõl védett, fél- vagyteljesen lánctalpas, jó terepjáró képességû, a harckocsikmenetsebességével azonos ütemben haladni képes, 11-12 fõ (egy raj) létszámú lövész szállítására alkalmasharcjármû kialakítására.

A HTI pénzügyi és racionális szempontokfigyelembevételével nem egy új, hanem egy márgyártás alatt álló harcjármû átalakítására tett javaslatot.

A MÁVAG-ban 1940 nyarától sorozatgyártás alattálló Nimród páncélvadász alváza, a HTI véleményeszerint, megfelelt a kiírásban szereplõ feltételeknek.10-13 mm-es páncélzata gyalogsági fegyverek ellenmegfelelõ védelmet nyújt, lánctalpas járószerkezete jóterepjáró képességekkel rendelkezik, sebessége – aToldi harckocsival megegyezõ motorja alapján –azonos a harckocsiéval, s a torony leszerelése után, aküzdõtér átalakítása lehetõvé teszi a lövészek szál-lítását, bár a harckocsitest hátulján elhelyezett nagymotortér – számításaink szerint – csupán egy vezetõ + 5 fõ elhelyezését teszi lehetõvé.

A HM a 6 fõs létszámot kevésnek tartotta, ragasz-kodott az egy raj (11 fõ) elhelyezésének feltételéhez.

Az Intézet tervezõgárdája új megoldásokat keresett,a páncélfelépítmény bõvítésével – kifelé döntött oldal-falak a felépítmény frontlemezének elõbbre hozása, avezetõ mögötti tér átalakítása – sikerült a szállítóteretúgy kialakítani, hogy az lehetõvé tette 12 fõ elhe-lyezését.

A vezetõ ülõhelyének változatlan kialakítása mel-lett a szállítótér jobb és bal oldalán 4-4 fõ, a két ülés-sor között 2 fõ és a vezetõ mögött egy további személyhelyezkedhetett el.

A páncéltest szélessége, 75°-ban kifelé döntöttoldallapjaival, megegyezett a Nimródéval, magassága– a felépítményenként ráépített 450 mm-es oldal-lapokkal – 1850 mm-re változott. A felépítménypáncéllemezei elöl és oldalt 60°-ban, hátul 70°-banbefelé dõltek.

A jármû hossza – a páncéltest és a járószerkezetazonossága következtében – megegyezett a Nimród5320 mm-es méretével.

A felszerelések tárolására a felépítmény páncélzatáta motortér felett, a hátsó szellõzõrácsig tervezték meg-hosszabbítani, melyet hátulról befelé döntött hátlappalzártak le. A tárolótér a motortér fedlapján oldalirány-ban túlnyúlt, ez a rész külön oldallapot kapott.

Az elkészült tervek alapján a MÁVAG árajánlatotkészített a jármûre, melynek elõállítási költségecsaknem azonos volt a Nimród gyártási árával. Miutána honvédség erre kijelölt alakulatainak páncélos szál-lító jármûvekkel történõ ellátása nagyszámú jármûvetjelentett, a HM ezt a magas költséget nem vállalhatta,így a lövészpáncélos további kísérleteire, illetvegyártására nem került sor.

1942 elején felvetõdött a lövészpáncélosokNémetországtól történõ vásárlásának terve, azonban anémetek az eladástól mereven elzárkóztak. Csupán anémet harckocsikkal felszerelt 1. tábori páncéloshadosztály német típusokra történõ átképzése soránadtak át a hadgyakorlatokra néhány darab könnyû(le.SPW Sd.Kfz.250) féllánctalpas lövészpáncélost.

A Nimród-alváz páncélozott csapatszállító jármûvéalakításának terve másodszor 1943-ban merült fel,amikor a fronttapasztalatok azt mutatták, hogy apáncélosütközetek során kilõtt vagy megsérült harc-kocsik sebesült személyzetét – páncélvédett jármûvekhiányában – a harckörülmények között nem lehetségeskimenteni és a kötözõhelyre szállítani. Erre a célra apáncélosalakulatok páncélozott terepjáró jármûveketigényeltek.

A HM belátta az igények jogosságát, utasítást adotta jármû elkészítésére. A tervezési munkákra ismét aHaditechnikai Intézetnek adott megbízást.

Miután az alapkövetelmény már nem egy raj szál-lítását, hanem 4 fekvõ, 2 könnyebb sebesült és egy fõegészségügyi katona elhelyezését írta elõ, a tervezõkkisebb célfelületet mutató harcjármû kialakításánmunkálkodtak. A kísérletek céljára a HTI megkapta aNimród páncélvadász vas prototípusát, a H 005alvázszámú kocsit.

Az 1941. évi tervektõl eltérõen a páncéltest felépít-ményének alsó lemezeit nem kifelé, hanem – amotortér oldalfalainak dõlési szögével megegyezõ –75°-ban befelé döntötték, miáltal a jármû oldalnézeti

43M. Lehel páncélozott, sebesült- és csapat-szállító terepjáró gépjármû

85

sziluettje jelentõsen kisebb lett, szélessége 2140 m-recsökkent.

A felül nyitott felépítmény oldallemezeinek döntésiszöge elöl 57°, hátul 67°, oldalt 63° volt. A felsõ mell-védlapok magassága 1800 mm-re csökkent. A felépít-mény oldalai csupán a motortér-fedlap csuklópontjáigterjedtek. A felsõ hátlap közepén lehajtható ajtót alakí-tottak ki, melyen két sín szolgált a hordágyak becsúsz-tatására.

A belsõ térben, az oldalfalak mellett két, 4-4 fõrészére alkalmas ülõhelyet szereltek fel, melyekneküléslapja csuklópántokkal felnyitható volt, így alkal-mas arra, hogy egészségügyi felszerelést és egyéb mál-hát tároljanak benne. A hordágyak a belsõ tér jobb ésbal oldalán, egymás fölött helyezkedtek el, rögzítõ ele-meik használaton kívül az oldalfalra simultak, csuklósegítségével a kocsi tengelyére merõleges állásbakifordíthatóak voltak – s kihuzattal meghosszabbítva –a hordágyakat 4-4 ponton rögzítették.

A négy ülõ személy a lehajtható üléseken, jobboldalon foglalt helyet. A hordágyak belsõ térbe történõbeemelését a motortér felett rögzített két csúszósínsegítette. A páncéljármû felülrõl nyitott felépítményét– két rögzítési ponthoz csatlakoztatott – ollósannyitható ponyvatartóvasakra helyezett, álcázószínnelellátott, vízhatlan ponyvával lehetett lezárni.

A motor, a hûtõrendszer és az erõátviteli egységekváltoztatás nálkül maradtak, hasonlóan a kormány- ésfékrendszerhez. A járószerkezeten sem történt változ-tatás; az elõ meghajtó-, a hátsó láncfeszítõkerék, az ötkisebb méretû futó- és három visszafutógörgõ alkottafutómû mászóképessége 40°, oldaldõlés határa 34°,lépcsõmászó képessége 0,6-0,8 m, gázlóképessége 0,8m volt. A jármû 2,0-2,2 m szélességû árkon volt képesáthaladni. A 155 LE-s motor 50 km/h legnagyobbsebességet tett lehetõvé.

A HTI szakemberei az egyetlen mintakocsit két vál-tozat – sebesült-, ill. árkász csapatszállító – alkal-mazására is átalakították, s mindkét funkcióra alkal-masnak minõsítették. Elsõ esetben 4 fõ fekvõ, 2 fõ ülõbeteg és egy egészségügyi katona részére alakítottak kielhelyezést, a jármûvezetõn kívül. Utóbbi változatnál aszállítható személyek száma 7 fõ árkász és egy fõvezetõ volt. Az árkász változatnál a szállítandó szemé-

lyeken kívül 100 kg robbanóanyag mellett továbbimûszaki anyag nyert elhelyezést a belsõ térben. Akatonák fegyvereiket, gázálarcukat és kenyér-tarisznyájukat a belsõ térbe magukkal vitték, a hosszúnyelû szerszámokat – ásó, lapát, csákány stb. – a kocsi-test oldalán rögzítették. Az egyéni málha többirészének tárolása a szállítótéren kívül elhelyezett mál-haládákban történt.

A páncélozott szállító jármû prototípusát, a gyakor-lattól eltérõen, a korábbi három álcázószín – zöld,okkersárga, dióbarna – alkalmazásán túl egy negyedikszínnel – angolvörös – álcázták. A fúvásos technikávalkészült festésnél a zöld alapszínre az okkersárgátfoltokban alkalmazták, az angolvörös színt dióbarnafestékkel kontúrozták.

A Nimród átalakítását 1943. július 15-én fejezték bea MÁVAG-ban, s még a hónap során terhelési próbáttartottak a jármûvel.

A katonai szakemberek néhány változtatást java-soltak, többek között egy golyószóró számára a páncél-testen állványszerkezetet, az oldalfalakon zárhatókémlelõnyílásokat, a Ford sebesültszállítóival azonoshordágyakat, egy fõvel bõvülõ szállítási létszámotkívántak.

A kért változtatásokat augusztus 6-ig elvégezték,majd augusztus 30. és szeptember 4. között újabbcsapatpróbát tartottak.

A HTI a jármûvet alkalmasnak minõsítette, a HMpedig 43M. Lehel páncélozott terepjáró sebesült- éscsapatszállító gépkocsi „Nimród” alvázon elnevezésselrendszeresítette. A sebesültszállító változatot Lehel„S”, az árkász szállító jármûvet Lehel „Á” betûjellelkülönböztették meg.

A honvédség vezetõi 9 db Lehelt a már gyártás alattálló Nimród-szériából, további 28 db-ot a Nimród-sorozaton felül kívántak megépíteni.

Azonban ezek elkészítésére – a harcoló csapatokegyre súlyosabb harcjármûhiánya miatt – nem kerültsor.

Néhány – írásos adatokkal meg nem erõsített visz-szaemlékezés szerint – a sérült Nimródok alvázánakfelhasználásával késõbb néhány darab Lehel mégismegépült.

Az elkészült prototípus további sorsa nem ismert.

198. ábra: A 43M. Lehel jármû a HTIudvarán 1944-ben (B. Á.)

86

199. ábra: A 43M. Lehel

sebesültszállító változatának rajza

(B. I.)

200-201. ábra: A 43M. Lehel jármû modellje (B. Á.)

87

1944 elején a brit Királyi Légierõ (RAF) ismerve atervezett nyári hadmûveletek menetrendjét, tervet dol-gozott ki a Duna elaknásítására. Ugyanis a Duna volt abalkáni német haderõk legfontosabb szállítási útvona-la. Itt hozták fel Romániából azt az évi mintegy 4 mil-lió tonna nyersolajat is, amelyet a pozsonyi és a Bécskörnyéki olajfinomítók dolgoztak fel. 1943-ban kb. 10millió tonna árut szállítottak a Dunán, amelynekelaknásítását az 1944 áprilisára tervezett nappali bom-bázások kezdetével egyidejûleg akarták elvégezni.

A mágneses aknáknál a mûködtetõ erõ az akna hen-geres testében tengelyirányban elhelyezett, nagymenetszámú, vasmagos tekercsben indukció általkeletkezõ elektromos energia. Az indukciót a tekercskörnyezetében történõ mágneses erõvonal-változásidézi elõ. A mágneses erõvonalakat a Föld mágneseserõtere adja, s ebben az erõtérben a változást vastömegmegjelenése okozhatja (a mozgó hajó), amely ezeket amágneses erõvonalakat a levegõnél 5000-szeresen job-ban vezeti, és így az erõvonalakat magába sûrítvemegbontja azok egyenletes eloszlását.

A brit aknatípusok

A ledobásoknál az alábbi fõbb változatok voltakazonosíthatók:

A-102 és A-108 hanghatású;B-202 és B-208 idõzítéses;C-303 és C-306 impulzusszámláló, idõzítéses.

Ezek egy kisebb parti és egy nagyobb tengeri vál-tozatban szerepeltek, a kis típus tömege 460 kg, hossza2 m, átmérõje 0,4 m, robbanótöltete 275 kg, a nagytípus 760 kg tömegû, 3 m hosszú, 0,45 m átmérõjû, 325kg-os robbanótöltetû volt. Alakjuk azonos, az orr-részferdén lecsapott volt, hogy a vízben sikló akna elfeküd-jön a fenéken, s egyformán ejtõernyõvel dobták le õketalacsony, 80-150 m magasságból, majd a vízbe érve azernyõ leoldódott és elúszott.

A szerkezetek mind idõzítõvel voltak szerelve, több

változatban. Ennél 1–44 napon belül lehetett beállítania mûködésbe lépési idõt, ezen belül is lehetséges voltaz áthaladás számlálása és behatárolása – természete-sen az akusztikus típusnál nem.

A RAF 205. Bomber Group mûködése

A telepítési feladatot a RAF olaszországi bázisokontelepült 205.BG-je kapta meg, ennek hatósugara elértePozsony és a bulgáriai Sistov közötti Duna-szakaszt.

Az aknásításra a Wellington MK.X. és B-24Dgépeket használták, a Halifaxot igen ritkán. Ezek 3, ill.5 db aknát tudtak felvenni gépenként, és alacsony-repülésben célozva dobták le azokat.

A telepítés egyik fõ szellemi tervezõje Popper Ottócseh mérnök, aki a Nemzetközi Duna-bizottság mûsza-ki osztályának vezetõje volt, félállásban pedig brit ügy-nök. 1940 júniusában a belgrádi utolsó konferenciaután, a bizottság költözésekor a vezértitkárság egészmûszaki irattárát, a Duna részletes helyszínrajzávalegyütt Nagy-Britanniába juttatta, majd családostólutána szökött.

E dokumentáció alapján tervezték meg azt, hogyanaknásítsák el azokat a nehéz hajózási szakaszokat, aholaz elsüllyedt hajók úgy elzárják a hajózóutat, hogy nelehessen õket kikerülni.

A brit RAF „Operation Gardening” hadmûveletkeretében 1944. 04. 03-tól 1944. 10. 05-ig 19 bevetéssorán 430 db repülõgéppel 1382 db mágneses-induk-ciós aknát telepítettek papíron a Dunába. Ezekbõl 20gépet német éjszakai vadászok lelõttek, ezzel 60 aknamegsemmisült, 5 sérült bombázó a saját bázisa elõttzuhant le. Mivel jó pár mellédobás történt, 1200 db-náltöbb nem került a Dunába.

A folyami erõk tevékenysége

A Magyar Kir. Honvéd Folyami Erõk technikailagnem voltak felkészülve a mágneses aknák elleni harc-ra. Mivel ilyen bevetés korábban nem volt, a német

Harc a brit mágneses aknák ellen

88

haditengerészet sem anyagot, sem tájékoztatást nemadott az általa már ismert angol anyagról. A HTI IV.Szakosztálya 1943-ban kísérleteket folytatott aszárazföldi aknakeresõ elvén mûködõ vízi mûszerrel,de ezt abbahagyták, mert a lokátorkutatási feladatokfontosabbak voltak.

1944. III. 19-e után a Folyami Erõk aknászalaku-latainak személyzetét csak arra képezték ki, hogy azaknadobások helyszínét megfigyeljék, bemérjék, ésaknafigyelõ szolgálatot lássanak el. 1944. IV. 8–9-énéjjel volt az elsõ bevetés. 40 db akna a Bazias-Belgrádszakaszra, majd IV. 14–15 és IV. 15–16-án éjjel 137 dbkerült a magyarországi szakaszra.

Az elsõ robbanás IV. 9-én az 1150-es folyamkilo-méternél a DGT TULLN személygõzös alatt történt, amagyar terület déli részén. A IV. 12–13-i éjjel az aknátrakó B-24D gépek egyike Mohács felett lõtte és fel-gyújtotta a német WESTMARK vontató egyik, olajatszállító uszályát, és nagy tüzet okozott.

Április 14-én Bátánál a fele legénységgel elsüllyedtaz MFTR GRÓF SZAPÁRY vontatógõzöse, 15-énpedig az ERZSÉBET KIRÁLYNÉ utasszállítóApostagnál futott aknára, de partra jutott. A némethaditengerészet ekkor adott át aknakeresõkészülékeket a magyar erõknek, hogy alkalmazzák.Ezzel együtt érkezett bizonyos német leírás is az ellen-séges aknatípusokról.

Akkor a Folyami Erõk Parancsnoksága leállította adunai forgalmat, amíg az aknaelhárítás nem letthatékony. Ezzel több mint 200 uszály maradt állva.Április 20-án a német tengerészet megalakította aDunai Aknaszedõ Szolgálatot (MRDD), amely 1944.VI. 15-ére 49 db átalakított aknaelhárító hajóval ren-delkezett, 3 nagy csoportba szervezve. Ezek polgárihajók, vontatók stb. voltak felfegyverezve és demag-netizálva. Az Aknaszedõ Szolgálat parancsnokaLeutenschläger sorhajókapitány volt Budapesten, amagyar erõk mellé rendelt összekötõ tiszt Paul Eckfregattkapitány.

A német flotta részben a Fekete-tengerrõl, részben

az Északi-tengerrõl vezényelt könnyû hajókat aDunára, s fokozta az elhárítást. Az Al-Dunáról egy lég-gömbzár osztályt Újvidékre helyeztek át, majd késõbbezek felfelé vándoroltak, Gödnél, Visegrádnál,Komáromnál voltak, s 1944 telén már Gyõrt és aMedvei hidat védték.

Nagy erõvel indult a mentesítés vontatott mágnesesrobbantóberendezéssel és zajgenerátorokkal, ezekbõlegy vontató 1-2 db-ot is húzott 200 m-es kötélen. Ebbea térségbe vezényeltek több speciálisan felszerelt Ju-52/3mg7e repülõgépet, becenevükön Mausikat, ame-lyek 10 m átmérõjû aknarobbantó gyûrûvel voltak fel-szerelve. Ezek számos aknát felrobbantottak, de négylezuhant a felcsapó vízoszlop hatására – egyik Paksközelében, egy pedig a mai Árpád-hídtól északra. Aharmadik Gönyütõl Ny-ra a Csallóközben, a negyedikGöd térségében.

A német haditengerészet ismerte a brit aknákat,mert ezek eredetije német volt. 1939 szeptemberében 2db-ot a Temze-torkolatnál tévedésbõl sekély vízbedobtak, ezt a brit erõk megszerezték, lemásolták, demódosítva. A német fél ezt felfedezte, és újabb kom-binált robbantószerkezetet készített ellenük. Nem bíz-tak a magyar szervekben, mivel véleményük szerintsoraikban számos áruló és brit ügynök mûködött, ígyaz elhárító berendezéseket zömmel német hajókrólmûködtették, és a leszerelhetõ aknákat nyomban Kiel-be szállították, és ott értékelték ki.

A hajózási zárlat május 17-ig tartott, ekkor amentesítés hozott annyi eredményt, hogy a forgalommegindulhatott. Egyes robbanások persze ezután isbekövetkeztek.

Az 1944 elején felállított I. és II. folyamõrzászlóaljemberei áprilistól aknafigyelõ õrsökre osztvaellenõrizték a Dunát. Már májustól hazai készítésû,kezdetleges mentesítõ eszközt vetnek be. Ezfagerendára kötött több mágnesrúd, amelyet fala-dikokkal vontatnak a megfigyelt ledobási hely felett.Mivel a kezdeti adatok szerint az óraszerkezet 7 esetrevolt maximálva, és 27 napra beosztva – a keresést

203. ábra: Az elõ 3 db leszerelt brit mágneses akna az Újpesti-öböl partján (B. J.)

202. ábra: A brit C-306 típusú áthaladást számláló akna mûszerrésze kibontva Újpesten (B. J.)

89

naponta 7 ízben kellett elvégezni. Az adatok nemvoltak pontosak, de még így is sikerült több aknát fel-robbantani.

Még ma sem ismert, hogy ezt a módszert aFolyamerõk vagy a HTI ajánlotta fel.

Aknák magyar kézen

1944 júniusában a Folyami Erõk Parancsnokságaelrendelte egy speciális kutatócsoport felállítását, mû-egyetemet végzett és végzõ tisztekbõl, a mágnesesaknák elleni harcra. Ez a németek elõl elrejtvemûködött, s a megszerzett anyagát rejtették, hogy neszállítsák el Kielbe.

A csoport parancsnoka Péter Tivadar mérnökkapitány volt, helyettese Bognár Jenõ kapitány, aki1944 nyarán végezte el a Budapesti MûszakiEgyetemet. Az anyagok és felszerelésük szállításátmesterházi Nagy Sándor kapitány, a torpedószázadparancsnoka végezte. Az õ emberei szállítottákteherautókon a faladikokat, emelõtagot, köteleket,csigákat és a leszerelt aknákat is.

1944 júniusában egy brit gép 2 aknát tévedésbõl aDuna helyett a Tatai-tó sekély vizébe dobott. Ezt más-nap felfedezték, és egy tûzszerészjárõr lófogattal húztaki a partra, majd szétszerelték, bár teljesen ismeretlenvolt számukra. Nagy szerencséjük volt, mert azidõzítõórája még nem járt le, de nem volt élesre állítva,így nem robbanhatott. A sekély vízben a szalmiákostömítõ ék nem olvadt el, így a szerkezet nem élesítetteönmagát.

Nem tudták, hogy ezeket elõször a németeknek kellbejelenteni, így a Folyamerõk Parancsnokságára jutottel a hír elõször. Egy óra múlva Péter Tivadar és BognárJenõ kapitányok egy osztaggal úton voltak Tata felé. A

két aknát teherautóra emelve beszállították az ÚjpestiFolyamõr Szertár egy elzárt részlegébe. Az elsõ kétpéldány A-102 típusú kis akna volt.

Ezeket tanulmányozva bronzszerszámokat készítet-tek, és elrendelték minden ismeretlen tárgy bejelen-tését. Így jött a hír 1944. VIII. 25-én, hogy egyrepülõgép Dunagárdonynál a holtágba dobott 2 aknát,s ezek a sekély víz miatt kiállnak. Péter Tivadarkapitány, Bognár Jenõ százados és Nagy Sándorfolyamõrtiszt vezette csoport azonnal útnak indult. Kétnapig dolgoztak igen nehéz körülmények között, fala-dikokkal és összeeszkábált emelõszerkezetekkel, mintképeink is mutatják. Bronzszerszámaik nem voltakjók, ez az akna más méretû volt, mint az elsõk. Ígyfürdõnadrágban, fakalapáccsal tudták csak ezt a 2példányt kibontani és leszerelni, hogy szállíthatólegyen. Ezeket teherautóra emelve VIII. 28-án reggelelindultak Budapestre.

1944. VIII. 28-án Hartánál egy elsüllyedt hajóemelésén dolgozó magyar búvárok az emelõtagfedélzetére emeltek egy roncs mellett fekvõ aknát,igaz, hogy azért, mert vízmelegítõnek vélték.

A német osztag felismerte az aknát, de csak rob-bantani tudta volna, így a hajó védelme érdekébenehhez nem járultak hozzá, ladikban egy zátonyra vit-ték. A Tisza-torkolattól visszatérõ osztag üzemanyagotvételezett Dunaföldváron, amikor értesült azeseményrõl. Azonnal megkezdték az akna leszerelését,és sikerrel jártak. Mint kiderült, az idõzítõ órán márcsak 4 óra volt hátra a nulláig. A csoport így 3 aknávaltért vissza Újpestre, ebben már kétféle típus volt (aHartai C-306-os órás változat), ez a tatai 2 példánnyalegyütt már 5 inakt példányt jelentett 3 változatban.Napokon belül összeállítottak egy villamosmérnökcsoportot a Gamma Rt. szakértõibõl, akik bemérték, ésrészletesen leírták a szerkezeteket. Ebbõl Papp Gyula

205. ábra: Papp Gyula, a Gamma Rt. villamosmérnöke, az Újpesten vizsgálat alá vett elsõ 2 aknával.

Õ készítette az elsõ magyar kiértékelést a szerkezetrõl (B. J.)

204. ábra: Az A102 és C306 ábratípus elsõ példányai Újpesten (B. J.)

90

neve ismert. Ez az elemzés már a háború utánra voltszánva, hogyan lehet majd békeidõben mentesíteni avizeket. Akkor nyilvánvaló lett, hogy pár hónap alattnem tudnak hatékony, új elhárító eszközöket készíteni.A tervezésben a HTI III. Szakosztály Folyamerõ cso-portja vett részt az iratok szerint.

A HTI VI. Szakosztályának több szakértõje amérésekben mûködhetett közre, amikor a kiszereltszámlálót és vezérlõszerkezetet laboratóriumbanmûködtették. A IV. Szakosztály Robbanóanyagalosztálya 1944. IX. 20–30-a között bevizsgálta a britaknák gyújtóit és tölteteit. A titkosság miatt az aknákatnem szállították el Újpestrõl. Megkezdték a némethezhasonló elektromagnetikus robbantóberendezés ter-vezését a látott minták alapján, de ez a munka 1944.november közepén, a kiürítési mûveletek miattmegszakadt.

Az 1944-es õszi dunai vízállás igen alacsony volt,így szeptemberben, októberben, november 15-ig mégmintegy 55 db aknát szereltek le és szállítottak be agyûjtõraktárba, de ez a munka a budapesti báziskiürítésekor, november közepén megszakadt. Ezek 6-féle típust képviseltek, s igen részletesen ábrázolták abrit gyártási lehetõségeket. A magyar csoport márbõséges anyaggal rendelkezett, csak nem ért vele sem-mit. Az újabb példányokat, ha lehetett, felrobbantották,az Óbudán és Újpesten tárolt anyagot megpróbáltákelrejteni, de a jelek szerint nem sok sikerrel.

Az anyagok 1944 végén elszállításra kerültek, 1945tavaszán már semmi sem volt fellelhetõ, csak egyesiratok. A HTI-nek 1946–1950 között az egész munkátelölrõl újra el kellett végeznie, sokkal rosszabbkörülmények között.

A „Gardening” aknatelepítési hadmûvelet összegzett adatai:

A RAF adatai szerint 1944. IV. 8-tól X. 5-ig 19bevetés során 430 repülõgéppel 1382 db mágneses-indukciós aknát dobtak le a Dunába. Ezek közül 20gépet lelõttek (ezzel 60 akna megsemmisült), 5 gépösszetört a bázis elõtt, ezzel a veszteség 5,8%-os lett. AWellington Mk. X. gépek 3 db, a Liberator Mk. VI.gépek 5 db aknát szállítottak.

A magyar területen 6-féle típust találtak, ezek azA102 és 106, B202 és B208, C303 és 306 voltak.

A magyar szakasz Oroszvártól Titelig tartott. Ez594 folyamkilométer, erre 795 db esett. Titeltõl-Belgrádig 45 km-es szakasz van, erre 205 db jutna, deez valószínûtlen. Belgrádtól Brailáig tartott az al-dunaiszakasz, erre csak 382 db-ot dobtak, ami a távolsághozképest igen csekély. Valójában számos példány nemesett a Dunába, mert csak magyar szakaszon 4 db aTiszába, 2 db a Tatai-tóba, 13 db szárazföldre esett.Másutt is ezzel arányos veszteség volt, 60 db pedigeleve kiesett. Emiatt 1260-nál több nem juthatott afolyóba.

Az eredményesség messze nem érte el a várakozá-sokat. A vaskapui szakaszon dobott sorozat teljeseneredménytelen volt, a gyors vízfolyásban az aknák fel-robbantak a köveken.

A román Duna-szakaszon a meder széles, tengerikutatási módokkal lehetett ellene védekezni, nem isvolt sok eredmény.

A magyar szakasz keskenyebb, kanyargós, igenzátonyos, ezért a kutatás és mentesítés sokkalnehezebb, másrészt a hajózóút sokszor alig 100-200 mszéles. Ezért a bevetés itt volt a legeredményesebb.289 db robbant hajók alatt összesen, emiatt 130 von-tató, uszály stb. elsüllyedt,175 hajóegység megsérült.Magyarországon 402 személy meghalt, 41 fõ eltûnt,210 fõ megsebesült. A szerb és román szakaszon nincsadat. Más adatok szerint 257 hajó süllyedt el összesen,6 utasszállító, 41 vontató, 6 motoroshajó, 132 uszály és72 tankhajó.

A német keresõ-osztagok hajókkal vontatott elekt-romagnetikus trállal és zajkeltõ bójákkal felrobbantot-tak 266 db-ot, 42 önrobbanástól pusztult el, 64 db-ot Ju52/3mg7e Mausi repülõgéprõl robbantottak fel.Gépeivel együtt elveszett 60 db, 15 db biztos mellé-dobás volt. A magyar osztag 1944. IV.–XI. 15-ig lesze-relt vagy felrobbantott 60 db-ot. A német leszerelésszáma nem ismert, magyar mentesítés 1944. IX–XI-ig25-30 db lehetett, mintegy 108 db maradhatott aDunában 1945 elején. Ezek mentesítése már1945–1952-ig elhúzódó folyamat volt.

206. ábra: Péter Tivadar mk. százados Dunagárdonynálminden fém eszköz nélkül szemrevételezi a megtalált brit

aknát 1944. augusztus 26-án (B. J.)

91

207. ábra: Péter Tivadar kapitány fakalapáccsal ésbronzszerszámmal felnyitja a mûszerrekeszt (B. J.)

208. ábra: Felerõsíti a dobkötelet az izzógyújtóra (B. J.)

209. ábra: A dobókötél felerõsítése a folyópartról, ezzelhúzták ki a gyújtót és kábeljét (B. J.)

211. ábra: Péter Tivadar

mk. százados (kapitány) – jobbról a második – és folyamõr szakértõi

az elsõ emelõtagra vett angol aknával

1944. augusztus 27-én délután a Dunagárdony

elõtti zátonynál (B. J.)

210. ábra: A Nagy Sándor folyamõr kapitány osztaga által összeszerelt fa emelõtag a két kiemelt

aknával a Dunagárdonyi partra úszik (B. J.)

212. ábra: Az emelõtagot a második akna mellé állítják.A katonák az iszapban állnak (B. J.)

213. ábra: Az elsõ akna a tagon van, a másodikatemelõkötélre veszik (B. J.)

214. ábra: A C 306 akna víznyomásmérõje (B. J.)

215. ábra: A Hartanál talált 3. akna egy faladikban a Duna partján 1944. augusztus 28-án (B. J.)

216. ábra: Az emelõtag csúszdán emeli fel a második brit aknát 1944. szeptember 27-én (B. J.)

92

93

217. ábra: Az aknát vízbe merített csónakból kigördítik a gátoldalra (B. J.)

218. ábra: A mentesített aknát a teherautóra erõsítettdrótkötéllel húzzák fel a partoldalon (B. J.)

219-220. ábra: A teherautó felhúzza az aknát, és odaáll a part szélére (B. J.)

221-222. ábra: A folyamõrök kézzel rakják fel az Opel-Blitzre a megszerzett harmadik aknát (B. J.)

94

A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet 1944-es állománytáblája

Tagozás Alosztályok tiszt tisztviselõ legénység

törzs Hmtk. fõnök szûkebb törzse 2 5Parancsnokság 7 3 46Gazdasági hivatal 2 11

I. szakosztály Lövésszaki 10 1Lõszer 14Irányzás és mérés 9

II. szakosztály Hadihíd és hadiközlekedés 8 1Záróharc és erõdítés 5Mûszaki erõgépek 4Rejtési 2 1

III. szakosztály Gyalogsági fegyverek és automaták 7 3Lövegek és aknavetõk 14Repülõ fegyverek 6Háborús gyártás-elõkészítés 26 2Mozgó javítószolgálat 5 2Rajztár és rajzsokszorosítás 4 8

IV. szakosztály Vezetékes híradóanyag és gyengeáramú 6 1Vezeték nélküli (rádió és fénytávbeszélõ) 5 1 2Áramforrás és erõsáramú 4

V. szakosztály Páncéljármû 7 1Tüzérségi és terepjáró gépjármû 4Általános motorizálás 6 3Vontatójármû és felépítmény 3

VI. szakosztály Vegyiharc 16 2Robbanóanyag 8 1Általános anyag 6 1Üzem- és kenõanyag 7 1

VII. szakosztály Mûszaki utasítás szerkesztése 10 4

Kísérleti állomás Gyalogsági (Örkény) 1 32Tüzérségi (Hajmáskér) 2 90Mûszaki (Háros-sziget) 3 1 33Repülõgép fegyverzeti (Ferihegy) 8Páncéljármû és gépjármû (Háros-sziget) 2 10Híradó (Vác) 7

Összesen: 211 9 276

95

A HTI 1940–1944-es idõszaka

Bár az Intézet hivatalosan is megalakult, a rejtésidõszakának rendszabályai csak fokozatosan engedtek.Egy 1933-as állománytábla-tervezetben a ténylegesenmeglévõ létszám egy részét még mindig rejtettkénttüntetik fel. A 1929–1933-as gazdasági válságmegszûnése után már érezhetõen elõtérbe került a had-sereg fejlesztésének kérdése is. Ez természetesen a lét-szám és szervezeti kérdések mellett döntõen a tech-nikai fejlesztésekben realizálódott. A haditechnikaikérdések elõtérbe kerülése nagymértékben növelte aHTI leterheltségét, és így rendszeresen fordultak lét-számemelési kérésekkel a Honvédelmi Minisztériumilletékes szerveihez. Ezen kérdések, mivel a hadseregfelfegyverzésének üteme a háború végéig fokozódott,folyamatosan napirenden maradtak, mert a hadseregmás szervezeteinél szintén szükség volt a jól képzettmérnök tisztekre. Bár a húszas évek honvédelmivezetése nagy elõrelátásról tett tanúbizonyságot atehetséges tisztek mûszaki egyetemre történõbeiskolázásával, a felmerülõ igények kielégítéséreazonban ez sem volt elegendõ. A harmincas évekközepétõl jelentkezõ problémák „elkísérték” a had-vezetést a háború végéig. Könnyebb volt a hadsereglétszámmal, felszereléssel való ellátása, mint a pa-rancsnoki, mérnöktiszti beosztások tapasztalt, képzettszemélyekkel való feltöltése. Míg az iskolákból kike-rülõ tisztek képzettség vonatkozásában, ha korlátozottmennyiségben is, de rendelkezésre álltak, tapasztalttiszteket a csapatok, illetve a HTI, csak egymásrovására tudtak szerezni. Így fordulhatott elõ, hogy aHTI 1933-as „létszámrendezési” javaslatára, melyben15 tisztet, 12 mûszaki és 3 szertári tisztviselõt, 16altisztet és 22 rendfokozat nélküli „K” toborzottat kérállománya kiegészítésére, a miniszteri felterjesztésbennév szerint említik Barkász Emil századost, hogy acsapatok nem tudják nélkülözni, mivel õ a repülõgépekszerkesztésének és felszerelésének egyetlen hmszt.tisztje. Összességében az évente rendszeresen felter-jesztett létszámemelési kérelmek minden esetben csakrészlegesen kerültek, kerülhettek kielégítésre. Ezzömében polgári alkalmazottak és nyugállományútisztek felvételét jelentette. A létszámhiány kérdésénekrendezésére felmerült, hogy az Intézet egészére, vagyazok egyes szervei vonatkozásában mozgósítást ren-delnek el. Rendszeres ellenérdekeltség volt a HTI és aKÁB (Katonai Átvételi Bizottság) között. Mindkétszervezet azonos végzettségû és képességû tisztiállományból igényelte tagjait. A HTI létszáma 1943-ban 186 tiszt és tisztviselõ és 252 fõ legénység, míg aKÁB állománya 162 tiszt és tisztviselõ, valamint 358fõ legénység volt. A létszámpótlásokat sok esetbencsak egymás rovására tudták végrehajtani.

Rendszeresen módosult a HTI szervi határozványais. Fontos volt, hogy a rendszeresítési eljárások során aHTI-nek milyen más szervezeteket kellett bevonnia atanácskozásokba, kísérletekbe és különbözõ vizsgála-tokba. Ezen kérdésköröket a szervi határozványbanmindenkor rögzítették.

1943-ban változásokat terveztek a HTI elnevezésevonatkozásában is. Egy Harmos vezérõrnagy általkészített felterjesztésben az alábbiak szerepelnek:

A HTI elnevezése nem fedi azt a hivatást, amit aHTI betölt.

Az intézetek az anyagi szolgálat végrehajtó szervei,holott a HTI kezdeményezõ, elvi javaslattevõ, kivizs-gáló, kikísérletezõ szerve a vezetésnek. Kifelé a hon-védség legmagasabb színvonalú, mûszaki szervekéntkell hogy szerepeljen, s mint ilyen gyártási és átvételiutasításokat ad ki s hivatott egyes hadiipari ágak hazaimeghonosításának és a hadianyagok elsõ gyártásánakvezetésére.

Úgy a honvédségen belül, de különösen kifelé szük-séges, hogy a vezetésnek ilyen feladatokra hivatottszerve olyan nevet viseljen, amely a legjobban tükrözivissza a hivatását.

Az intézet elnevezés a gyárak és cégek felé nemképviseli a megfelelõ hangsúlyt, ami azután a cégek aszolgálatkészség, a kiadott intézkedés haladéktalan ésmaradék nélküli elintézésénél mutatkozik hátrányosan.

A HTI elõdjét az osztrák–magyar hadseregben semnevezték Institutnak, hanem „MilitärtechnischesComitée”-nek, aminek nem is volt intézet jellege.

A „Haditechnikai Intézet” elnevezés csökevényeannak az elnevezésnek, amit a HTI a trianoni béke-szerzõdés miatt, mint „A kir. József mûegyetemhezcsatolt technikai kísérleti intézet” viselt.

A mai viszonyok között, mint legtalálóbbat a HTI újelnevezéséül „M. kir. honvéd hadimûszaki felü-gyelõség” elnevezést javaslom.

A HTI 1943-ra már nyolc kísérleti állomással ren-delkezett.

Kísérleti állomás települési hely1. Gyalogsági Örkény2. Tüzérségi Hajmáskér3. Mûszaki Háros-sziget4. Légoltalmi Állománytáblában nem szerepel5. Rejtési Állománytáblában nem szerepel6. Repülõ fegyverzeti Ferihegy7. Páncéljármû és gépjármû Háros-sziget8. Híradó Vác

1944-ben elsõként a KÁB mûködési köre szûkültbe. Az ország területének keleti része, így a Miskolckörnyéki iparvidék is, szovjet ellenõrzés alá került,valamint az ipari létesítmények folyamatos bombázásamiatt az átvételek mennyisége a korábbi töredékéreesett vissza. A hadihelyzetben bekövetkezett változá-sok miatt Beregfy vezérezredes egyszerûsíteni próbál-ta a központi vezetést. Ennek érdekében a HTI és aKÁB összevonását rendelte el a Hadimûszaki törzskarFõnökének (a mindenkori HTI parancsnoka) vezetésealatt. Az új szervezet egy elvi osztályból, egyfejlesztési csoportfõnökségbõl, az osztályaival, és egyátvételi csoportfõnökségbõl, szintén az alárendeltosztályaival állt.