hegedŰs – csÁky – kÖrzeti...

HEGEDŰS – CSÁKY – KÖRZETI

Békés, áldott, örömteli Újesztendőt kívánunk

folytatás a 2. oldalon è

Mincha/Maariv ima előtt illetve után mindenkit szeretettel várunk. A konkrét kezdési időpontokat a körzet honlapján ellenőrizzék:

hegedus.bzsh.hu/web/

Hétfőn: Zév Paskesz: Mit üzen a Tóra ezen a héten? Kedden: Dan Daniel: Fejezetek Maimonidesztől Szerdán: Darvas István: fejezetek a Talmudból Csütörtökön: Schöner Alfréd: Izrael eszmevilága Pénteken: Talmud Tóra oktatás gyermekeknek

HEGEDŰS – CSÁKY – KÖRZETI

HÍRMONDÓ2016 ősz / tél | 5777

TARTALOMJEGYZÉK

(a konkrét imaidőket megtalálja a körzet honlapján: hegedus.bzsh.hu/web/)

ROS HÁSÁNÁ / RAJS HÁSONO

2016.október 3-én és 4-én / tisri 1-2

JOM KIPPUR 2016.október 12-én / tisri 10 SZUKOT / SZUKAJSZ 2016. október 17 – október 25 /

tisri 15-23SMINI ÁCERET / SMINI ÁCERESZ 2016.október 24-én / tisri 22SZIMHÁT TORÁ / SZIMHÁSZ TAJRO

2016.október 25-én / tisri 23

HANUKA 2016.december 24-2017.január 1/ kiszlév 25 - tévét 2

TU B’SVÁT 2017. február 11-én / svát 15PURIM 2017. március 12-én / ádár 14 PÉSZACH 2017. április 10 – április 18. /

niszán 14-22 (mázkir: április 18-án)

Kiadja a Hegedűs Gyula utcai körzet • Felelős kiadó: Müncz László Felelős szerkesztő: dr. Várnai György • Nyomdai munkálatok: Vareg Hungary Kft.

• A nyomtatott kiadvány szent szövegeket tartalmaz, kérjük ne dobja ki.

ŐSZI-TÉLI ÜNNEPEINK ÉS EMLÉKNAPJAINK

(2016-2017 / 5777)

A zsinagóga vallási, kulturális, oktatási és szociális céljait támogató alapítványunknak számlaszáma: 11713005-20607867

A BZSH Hegedüs Gyula utcai Zsinagóga számlaszáma: 11707024-20405287

RENDSZERES KÖZÖS TANULÁS

AZ EMLÉKEZÉS KÖVEI1. „Ich bin ein Jude in Berlin…” fordult felém Berlin egyetlen glatt kóser éttermének tulajdonosa. A hangja őszinte, öntudatos és büszkeséggel teli. Étterme alig néhány száz méter távolság-ra található a főváros legnagyobb mártír emlékművétől. Berlin szívében, a komor emlékű történelmi helyek árnyékában épí-tették fel Európa legnagyobb holocaust emlékművét. 2005-re készült el az amerikai építész Peter Eisenman tervei alapján.

A tizenkilencezer négyzetméter alapterületű betonból, kőből épített Emlékpark, amely nem kevesebb, mint kettőezerhét-száztizenegy emlékoszlopot foglal magába. A döbbenetes lát-vány megrendítően emlékeztető. Hullámzó, végtelennek tűnő beton tenger ez, melynek egyes kövei között úgymond a „ke-ver avot” micvájának tehetsz eleget, ahol az egyes emlékek között két ember is elfér, miközben ott sétál, és keresi az utat.

A kivezető utat a végtelenből, a végtelen tragédiából. Szavakkal nehezen érzékeltethető e látvány. Monotóniája,

egyhangúsága, sematikus szürkesége mégis elgondolkoztat, emlékeztet, és átélt élményeket elevenít fel. Sokszor hallott tragikus eseményekre asszociál. Amikor ott jársz, úgy tűnik, szinte nem lehet kijönni belőle. Fogva tart az emlékezet, a fájó, a tragikus történelem.

HULLÁMZÓ SÍRKŐTENGER. MONUMENTÁLIS MÁRTÍREMLÉKMŰ BERLIN SZÍVÉBEN.

A „tökéletes kövek”

Ros Hásáná 5777

A „tökéletes kövek” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1Egy élhető sziget a fővárosban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3Az örökifjú Hídvégi György lipótvárosi élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4Jusztin: A Maccabi Európa Játékok több mint sportesemény! . . . . . . . . . . .8Bené Berák – 2016 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10Akciós fodrászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12Elültettük az élet fáját . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13Szombathelyen történt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15Közügyek és magánbeszélgetések a Csákyban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18Ádám Mária Scheiber Sándor díjban részesült . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18Hunyadi László professzor, közösségünk tagja, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19Zsidó krémes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20

HEGEDŰS – CSÁKY – KÖRZETIHEGEDŰS – CSÁKY – KÖRZETI

HÍRMONDÓ

2 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

è folytatás az 1. oldalról

Elhagyva e fájó színteret, Berlin egykori központi ha-talmas zsinagógája felé vesszük utunkat. Valamikor, több mint háromezer-ötszáz ember fért be.

A világ legnagyobb zsinagógája volt.

2. Ma csak körvonalaiban létezik, s kegyeletébresztő múzeumként csalogatja a látogatót. Hallgatóinkkal együtt zarándokoltunk lehorgasztott fővel, amikor egy kőben bot-lottam meg. „Botlató” kőben.

Gunther Demnig szobrász ötlete volt a „botlató kő” megvalósítása, majd elterjesztése szinte egész Európá-ban. Tízszer tíz centiméteres négyzetek ezek, s rajtuk név, az elhalálozás időpontja. Az egykoron meggyilkolt hittest-véreink utolsó lakhelye elé helyezik el ezeket a botlató köveket, hogy egy pillanatra állj meg, emlékezz és gon-dolkozz!

Gondolkozz és emlékezz!

Mit tettek akkor népünkkel! Mi lett a sorsuk? Szerte Európában nagyon sok helyen található botlató

kő. Magyarország tizenkilenc városában is. A fővárosban, tizenegy kerületben.

A Hegedűs Gyula utcában is. Eddig Európában több mint ötvenezer botlató követ

helyeztek el. Ilyenkor a Nagyünnepek környékén közel a Mázkirhoz első feladatunk az emlékezésé. Rájuk, akiknek vagy van emlékművűk, vagy nincs, azokra, akiknek em-lékét, nevét kőbe vésték, s azokra, akiknek még emlékük sincs, vagy nevüket sem ismerjük.

AZ EGYSÉG KÖVEI3. A harmadik kő szentírási forrása, amelyet ünnepi üze-netként testvéreim figyelmébe ajánlok, Mózes I. könyvé-nek 28. fejezetében található:

„S kijött Jákob Beér Sevából, és elérkezett Háránba. S amidőn elérkezett arra a helyre, lefeküdt ott, mert már le-

ment a nap. És akkor a helység kövei közül vett egyet, a feje alá tette, és azt látta, hogy égig érő lajtorja áll előtte, amelyen angyalok fel- és lemászkáltak.”

A szentírási szövegben találjuk a kifejezést és „vett egyet a helység kövei közül”.

A HELYSÉG KÖVEIE két szó gondolatra inspirálja a különböző korok kommentá-torait. Rási a következő exegézist fűzi a szöveghez:

„Perlekedtek egymással kövek, melyikre hajtsa fejét az ős-atya? A Mindenható ekkor egyesítette a köveket.”

Ez a tizenkét kő Izrael népének tizenkét törzsét szimbolizálja! És ezekből, a tizenkét különálló kőből egyetlen kő lett. Egyetlen kő, egyetlen nép. Az egység kövéről beszél itt Rási, a középkori gondolkodó.A megvalósítandó álomról. Egy örök óhajról. Népünk egységének, megteremtésének szükségességéről.

A hagyomány szerint, ahol Jákob álmot látott, ahol követ tett, az egység kövét a feje alá, később ott történt az „ákédá”, majd ott épült fel a jeruzsálemi Templom. A Szentély.

Ott állt a szeretet, az áldozat örök szimbóluma, az elpusz-títhatatlannak hitt Templom. A Szentély. Nagyünnepi előkészületeink idején, az önvizsgálatra való felkészülés óráiban, az egység szükségességét hangsú-lyozzuk. Hogy ne legyen széthúzás, hanem együttesen valljuk:Felelősséget kell éreznünk egymásért!Egy nép vagyunk, és egy ütemre ver a szívünk.

Ünnepi t’filánkban olvassuk:

Istenhez száll a fohász, hogy egyesítse az Ő „százféle” né-pét, úgy, hogy a sok szín egymás mellett éljen!

Ne egymás ellen éljen! A színek harmóniája egymást gazdagítsa és tegye szeb-

bé, egyre bővülő és ugyanakkor egyre több gonddal küsz-ködő világunkat.

A színek harmóniájával megteremthető, létrehozható,

BOTLATÓ KÖVEK BERLINBEN (A SZERZŐ FELV.)

ויצא יעקב, מבאר שבע; וילך, חרנה ויפגע במקום וילן שם, כי-בא השמש, ויקח מאבני המקום, וישם מראשתיו;

וישכב, ויחלם, והנה סלם מצב ארצה, וראשו, מגיעהשמימה; והנה מלאכי אלהים, עלים וירדים בו

התחילו מריבות זו עם זו, זאת אומרת עלי יניח צדיק אתראשו וזאת אומרת עלי יניח, מיד עשאן הקב”ה אבן אחת

אלא שבית האלהים הוא זה שייהפך לאבן, הוא יופיעבעולם הזה באבן מקודשת, אבן שממנה יושתת המקדש

ויעשו כולם אגודה אחת לעשות רצונך בלבב שלם


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 3


újra teremthető az a hatalmas szivárvány, amely az Isten és ember közötti szövetséget hivatott jelképezni.

Mennyei Atyánk, Világ Alkotója, Izrael Szirtje és Megváltó-ja. Tekints le reánk a magasságokból, fogadd el elhangzott és elhangzó imádságainkat! Atyánk Királyunk! Nyisd meg az ég kapuit imádságaink előtt, s írj be vala-mennyiünket az Élet Könyvébe! A Világ Alkotója részesítse áldásban közösségünket, asz-szonyainkat, férfiainkat, idősebbjeinket és fiataljainkat egyaránt! Hallgassa meg a Világ Alkotója áldáskérésünket azokért, akik betegségük miatt nem lehetnek zsinagógában!A magyar zsidóság őrzi helyi hagyományait, s felelősség-gel kívánja óvni évszázadok szellemi kincseit!

Atyánk, Királyunk! Fogadd imádságainkat! Te ismered szívünk rezdüléseit! Hozz gyógyulást a betegeknek, vigasztalást a gyászolók-nak, segítséget az elesettnek, bíztatást a reménytelenség foglyainak! Békességet a lelkekben! Nyugalmat Őseink Földjén, Izraelben! Megértést és fejlődést itt e Honban!

E gondolatokkal köszöntöm Testvéreinket és kívánom, hogy a Világ Alkotója írjon be bennünket az élet könyvébe, fogadja „kegyesen és irgalommal” fohászainkat.

כתיבה וחתימה טובה !

Schöner Alfrédfőrabbi

– Polgármester úr, egyetért-e azzal a meg-állapítással, hogy a 13. kerület, és külö-nösen az Újlipótváros a főváros egyik, ha nem a legélhetőbb része?

– Gyakran hallom én is, és egyet kell ér-tenem vele: ez a kerület valódi sziget a fővároson belül. Azt is tudom, hogy a kerület újlipótvárosi részében élők szíve-sen emlegetik ezt a részt mint egy falut a nagyvárosban. De azt is fontos leszö-gezni, hogy mi, a kerület irányítói immár több évtizede az úgynevezett integrált település menedzsment hívei vagyunk. Mit is jelent ez? A többi között azt, hogy a különböző kerületrészeknek nincs önálló urbanisztikai politikájuk, önálló oktatáspolitikájuk, önálló közművelődési, önálló szociális vagy egyházi politikájuk. Csak együtt, integráltan fejlődik minden. Ez a kulcseleme az elmúlt 25 esztendőnek. Természetesen minden kerü-letrésznek megvan a maga sajátos szociológiája, történel-me. De ezeket csakis egységként tudjuk elképzelni, kü-lön-külön nem. Más kerületeknél szokásban van egy-egy településrész nevét felvenni. Ott van például a Ferencvá-

ros, Józsefváros, Erzsébetváros, vagy Hegy-vidék. Mi ragaszkodunk továbbra is a Bu-dapest Főváros 13. kerülete elnevezéshez, ezzel is hangsúlyozva a településrészeink egyenjogúságát. Egyébként a történelem is ezt a szemléletet igazolja: talán el se hiszik ma már, hogy a Vígszínház egykor kültelken épült, a mögötte kezdődő utcákban már gyárak voltak. A mai fejlődés a 20-as, 30-as években kezdődött. Ma meg a Pozsonyi út és környéke valóban a legpolgárosodottabb része talán az egész városnak.

– És ebben jelentős szerepe volt a kerület zsidó lakóinak is.

– Valóban. A háború előtt Angyalföld lakosságának csak-nem 7 százaléka zsidó származású vagy vallású volt, az ő szerepük tagadhatatlan a kerület fejlődésében. A zsi-dó kereskedők, boltosok, művészek, építészek és építő-mesterek is rányomták a bélyegüket a kerület arculatára. Gondoljunk csak a gyönyörű Bauhaus házakra! Ha a ke-rület szellemiségéről beszélünk, akkor feltétlenül erről is beszélünk.

Egy élhető sziget a fővárosbanKÖRNYEZETÜNK

INTERJÚ TÓTH JÓZSEF POLGÁRMESTERREL


HÍRMONDÓ

4 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7


– Milyen kapcsolatuk a zsidó felekezettel és különösen a Hegedűs Gyula utcai templommal?

– A mi egyházpolitikánk a történelmi egyházakra épül, ve-lük kiváló a kapcsolatunk. Van két református, hét kato-likus, egy evangélikus templomunk és három zsinagó-gánk. Részt veszünk az ünnepeiken, minden templommal igyekszünk jó kapcsolatot ápolni. Ha valamelyiküknek kü-lönleges elképzelése vagy igénye van, akkor leülünk ve-lük és megbeszéljük. Ha kell és tudunk, segítünk. Ennek keretében a három zsinagógával is kitűnő a kapcsolatunk, köztük a Csáky vagy Hegedűs Gyula utcai zsinagógával is. Főképp a világi vezetőkkel tartjuk a kapcsolatot, de a rab-bikkal is folyamatos a párbeszéd. Löwy rabbit a kerület zsidóságáért végzett tevékenységéért „A XIII. Kerületért” díjjal ismertük el. Minden fontos ünnepen ott vagyunk, ha tehetem, én magam megyek el, de alpolgármestereim, vagy a képviselők biztosan ott vannak az újévi istentiszte-leten vagy a Széder estén.

– Európában, ezen belül Magyarországon is ismét erő-södik az antiszemitizmus. Bár nem tudom, volt-e olyan időszak, amikor ezt nem lehetett elmondani? Tény vi-

szont, hogy a 13. kerület ebben is üdítő kivételnek szá-mít. Miért van ez így?

– Talán mert amikor megjelenik, a kerületben mindig van egy erőteljes összefogás ennek elutasítására. Emlékez-zünk a Broadway jegyiroda elleni merénylet utáni tünte-tésre. Ez nem lokálpatriotizmus, hanem egyfajta szelle-miség, ami itt a kerületben az óvodától a gimnáziumokig megjelenik. Persze mi sem tudunk minden antiszemita megnyilvánulást megelőzni, de az egységes kiállítás ilyenkor is segít. Ilyen emlékezetes eset volt, amikor ta-valy a testület ülésén egy perces néma felállással adóz-tunk kerületünk díszpolgárának, a kitűnő Schweitzer József főrabbinak a halála alkalmából. Mindenki felállt, kivéve a jobbikos képviselőt, aki ülve maradt a helyén. Később azt is elmondta, hogy részéről ez „tudatos” dön-tés volt. Ezután az egész testület nyilatkozatban ítélte el ezt a „durva, kirekesztő, provokatív” cselekedetet. Valamennyi, a testületbe képviselőket adó párt (tehát az MSZP-Lokálpatrióták Egyesülete, a Fidesz-KDNP, az Együtt-PM-DK-MoMa és az LMP) minden képviselője egyetértésben írta alá ezt a dokumentumot.

Kövesdi Péter újságíró

Az örökifjú Hídvégi György lipótvárosi élete

PORTRÉ

VÁRNAI GYÖRGY BESZÉLGETÉSE HÍDVÉGI MÁTÉVAL ÉDESAPJÁRÓL

Régóta szerepel szerkesztőségünk tervei között, hogy zsinagógánk II. világháború előtti viszonyairól, körze-tünk akkor szokásairól, nagyjainkról írjunk. Hidvégi (Hoffmann) György maga az élő történelem. Gyuri bá-csiról – 90. születésnapja alkalmából – Deutsch Gábor barátunk kitűnő életrajzi tanulmányt közölt, amelynek tényanyagát a Gyuri bácsival folytatott beszélgetései adták.1 Úgy éreztük, hogy zsinagógánk egyik ikonjá-ról a Hegedűs-Csáky Hírmondó olvasóközönségének is hallania-olvasnia kell. Formabontásként nem Gyuri bácsit kérdeztük, hanem fiával, Hidvégi Máté profesz-szorral beszélgettünk édesapjáról.

– V.Gy.: Máté, hogyan mutatnád be édesapádat, mit mon-danál róla? – H.M.: A Vészkorszak, a Holocaust, a Katasztrófa, amit őseink nyelvén Soának nevezünk, a legfontosabb történel-

mi határ az európai zsidók számára. Van a Soá előtti kor, és van a Soá utáni. Más nincs. A kettő között a hatmillió vértanú van. Ők a határ, amelyen csak zsidók mehetnek át. Közülük is csak kevesen. Ezt a keveset túlélő maradék-nak hívjuk. Szentírási kifejezéssel üdvözült maradéknak. Héberül: Se’erit hapletá. Ők olyan jelentősek, hogy a most elhunyt Esterházy Péter általuk fogalmazta meg korunk lényegét: „Amit bizonyosan tudunk a 21. századról, és ez egyik legfontosabb jellemzője, hogy ez az a század, ami-kor meg fognak halni a holokauszt túlélői. Mindenki. Ez megváltoztatja a világot...” (A szabadság nehéz mámora). Édesapám, Hidvégi György, aki idén július 6-án töltötte be 94. életévét, holokauszt-túlélő. Korunkban, azaz itt és most azok közül való, akik összekötik a Soá előtti időt nap-jainkkal. Ő átjár azon a határon, amiről beszélek. Magamat így definiálom: holokauszt-túlélő gyermeke. Azért szület-hettem meg, mert apám túlélte a Soát. Gyermekeim egy


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 5


halokauszt-túlélő unokái. És így tovább. 2015-ben az EMIH rendezett egy köztéri fotókiállítást a budapesti Madách téren „70 év unokái” címmel, amely erről a gondolatról szólt. Az egyik képen édesapám szerepelt az akkor tízéves dédunokájával, Rebekával. A többi fényképen is túlélőket láthattunk a legfiatalabb utódaikkal. Én így nézem apámat. Mint az új ősatyák egyikét. Tőlük származunk, mert a kiir-tott zsidó népből ők maradtak meg.

Schőner Alfréd főrabbi azt mondta, hogy számára Hidvé-gi Gyuri bácsi a neológ zsidó mintaképe. Apukámból lehet megtanulni, milyen az ideális neológ zsidó. Budapesten persze, és a Soá után. Amit ő gondol, ahogyan ő viselke-dik, amit fontosnak tart – az mind a neológ zsidó lényege. Én katolikus vagyok, édesanyám, Dávid Katalin után, aki egy történelmi örmény családból származik. Ősei között van Ákontz-Kövér István, akit VII. Piusz pápa 1804-ben ér-sekké szentelt és aki a velencei San Lazzaro szigeten lévő örmény kolostort vezette; és Kiss Ernő, aradi vértanú is anyukám egyenesági felmenője.

Édesapámmal időnként én is eljövök a zsinagógába, és az őszi nagyünnepek idején, a Félelmetes Napokon mindig vele vagyok. Kol Nidré-re a Dohány utcába megyünk, Jom

Kippur-kor itt vagyunk, a Csákyban. Sok év-vel ezelőtt történt, amit most elmesélek. A Jom Kippur-i liturgia befeje-ződése után kijöttünk a zsinagógából, mondtam édesapámnak, hogy fel-mennénk hozzánk (ak-koriban a Hegedűs Gyu-la utcában laktunk, ott, ahol most a lányomék) a böjt utáni vacsorára, és utána majd hazakísé-rem a Falk Miksa (akkor Néphadsereg) utcába. Anyukám Rómában volt. Menjünk haza, azután majd felmegyünk hoz-zátok – mondta apám.

Nem értettem, miért kell előbb elmennünk hozzájuk, és csak azután hozzánk. Azért – felelte –, mert szegény szüle-immel Jom Kippur után innét mindig hazamentünk.

Egyszer azzal fogadott, hogy megszámolta, hány család-tagunkat ölték meg a nácik. Hetvenhármat – főként Ausch-witzban. Hoffmannokat, Beckeket, Wohlsteineket, Kleineket, Diamantokat, Karpeleszeket. Apai nagyszüleim is vértanú halált haltak. Nagyapám, Hoffmann Arnold neve ott van a Bécsi úton lévő, óbudai téglagyári holokauszt-emlékművön. Kiskunfélegyházán és Baján is éltek rokonaink, akik már-tírhalált haltak. Néhányuk neve rákerült a helyi emlékmű-vekre.

Apám Hoffmann Györgyként született. 1944-ben meg-szökött a munkaszolgálatból, elfogták, aztán a Margit körúti fogházból is megszökött. A cionisták szereztek neki hamis igazolványt. Pontosabban, egy igazit, amely egy bizonyos Hidvégi Györgyé volt, egy erdélyi katonáé, aki meghalt. Ele-inte nem nagyon tetszett nekem ez a Hidvégi név. Jobban tetszett volna a Hoffmann. Kérdeztem apukámtól, hogy a felszabadulás után miért nem váltott vissza a Hoffmannra. Azt mondta, azért, mert ez a Hidvégi György tulajdonképpen a halálával megmentette, hiszen ezért kerülhettek hozzá a papírjai. És arra gondolt, ezt azzal hálálja meg ennek az ismeretlennek, hogy megőrzi és továbbörökíti a nevét. Egy öreg néprajz-kutató, akit nagyon szerettem, Domokos Pál Péter előszedett valahonnét egy fényképet, ami Bethlen Gá-bor erdélyi fejedelem egyik iratát ábrázolta. Szerepelt azon egy Hidvégi nevű ember a fejedelem környezetéből. „Itt a rokonod” – mondta Péter bácsi. „Nem az enyém” – felel-tem, „engem Hoffmannak kellene hívni”, és elmeséltem a nevünk történetét. „Nem baj” – mondta Péter bácsi, „te Hidvégi vagy”. Váli Dezső festőművész barátom is mondta, hogy szép név a Hidvégi.

Schweitzer József professzor úr halála után egyszer oda-jött hozzám Ilan Mor nagykövet és azt mondta, hogy Ma-gyarországon két zsidó bölcs volt rá a legnagyobb hatással, tőlük tanulta a legtöbbet: „Rabbi Schweitzer and your fat-her”. Eszembe jutott egy jelenet a Parlamentből. Horn Gyula volt akkor a miniszterelnök és apukámmal részt vettünk egy március 15-i ünnepségen. Átadták a kitüntetéseket, meg-kezdődött a fogadás. Horn odajött apukámhoz, belekarolt: „Gyere Gyurikám, igyunk meg egy sört” – és apámmal fél-revonulva, az életről beszélgettek. Anna Margit festőművész egyszer apukámnak ajándékozott egy holokausztos képet, Ámos Imre egy tusrajzát, aminek a verzójára ezt írta: Hid-végi Györgynek, az értőnek. Ezt az ajánlást nagyon igaznak érzem. És a kérdésedre sem tudnék ennél jobb választ adni. Így mutatnám be édesapámat: Hidvégi György, az értő.

– V.Gy.: Jól tudom, hogy édesapád itt volt Bár-micvó a He-gyedűs-Csáky zsinagógában? – H.M.: Igen, mégpedig Hoffer Ármin főrabbinál, Schweitzer József nagypapájánál. Fenákel Miklós volt akkor a kántor.


HÍRMONDÓ

6 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

Apámtól mindig megkérdezem, melyek voltak a szülei helyei. Én is tudom, de megkérdezem, hogy megidézzem az emléküket. Ide jártak péntek esténként. Apám édes-anyja, Beck Margit és annak édesanyja, özv. Beck Ber-nátné Wohlstein Ilona a női karzat északi oldalán ültek, közel a tóraszekrényhez. Apám és édesapja a déli oldalon lévő padsor középső részén. A mai szóval nagyzsinagógá-nak nevezett helység akkoriban fűthető volt, üveg teteje pedig elhúzható. A templomban pénteki kiddus nem volt, mert minden zsidó családban azt otthon tartották. Az ün-nepekre mindenkinek templomi padjegyet kellett válta-nia. Apámtól tudom ezeket. A „templom” szót használom, mert édesapám így hívja a zsinagógát. Egy ideig mondo-gattam neki, hogy a zsidóknak nincsen templomuk, mert az Jeruzsálemben volt, de lerombolták. Nem foglalkozik ezzel, „megyek a templomba” – mindig ezt mondja.

A Hegedűs-Csáky zsinagóga kis imatermében lévő régi márványtáblák egyikén Wohlstein Dávid nevét is olvas-hatjuk, aki ösztöndíjat alapított. Ő édesapám nagyma-májának a testvérbátyja volt. Itt lakott a Csáky utcában, tőzsdetag volt, gabona-nagykereskedő. Bár-micvójára tőle kapta apám a tradicionális ezüstceruzát. 2007-ben, Schőner Alfréd kérésére, apukám elmesélt egy pészáchi emléket: „Pészach alkalmából rám, mint unokára hárult az a feladat, hogy kavicsokat gyűjtsek, különösen na-gyobbakat, amelyeket otthon rézmozsárban feltüzesítve az edények kaserolásához kellett felhasználni. A Duna-parton akkor még voltak sóderhalmok és azokból válo-gattam a kavicsokat. A széder esték anyai nagymamám-nál voltak az Ügynök utca 17 (ma Kresz Géza utca) fszt. 3 szám alatti lakásban. Tizenöten-tizenheten lehettünk je-len. Közülük kilencen haltak meg a holokausztban, és az egykori széder esti családtagok közül ma már csak én élek. Nagymama izgult, hogy hogyan sikerül a gombóc, amely mindig finom volt.”

Ennek a nagymamának volt egy vegyesüzlete az Ügy-nök utca és Sziget utca sarkán. Tizenévesen, a Kölcsey gimnáziumból jövet, apukám itt segített. Ilona néni édes-anyámat még ismerte, engem már nem. Hét gyermekéből

csak egy élte túl a Soát. Szép Ernővel sógori rokonság-ban volt. Rajtam kívül van itt a Csáky utcai közösségben valaki, akinek Wohlstein Ilona szintén a dédanyja: Viltsek János belgyógyász főorvos.

– V.Gy.: Említetted édesanyádat, Dávid Katalint, aki híres művészettörténész. Főrabbink többször is elmondta, hogy édesanyádnak tanítványa volt. Beszélnél róla is?– H.M.: Édesanyám a hét öt napján reggelenként a Lu-kácsban úszik. Ezt azért említem, mert most tölti be a 93. életévét. A Lukácsból hazamegy és a laptopján írja a könyveit. Tényleg nagy megbecsülés övezi, az V. kerü-letnek és Budapestnek is díszpolgára, Széchenyi-díjas és van egy olyan kitüntetése is, amiért a Vatikánban püspöki protokoll jár neki. A művészek mindig is nagyon kötődtek hozzá. Esterházy Péter egy egész drámát írt anyukám 90. születésnapjára (Hét utolsó szó). Nagyon szerették egy-mást.

Megfigyeltem, hogy a művészek mennyire szerették apukámat is. Valószínűleg megérezték benne a jóságot. A művészeknek vannak ehhez antennáik. Talán lényeges, hogy édesapámnak ifjúkorában volt egy nagyszerű mű-vész barátja, vagy inkább így mondanám: szellemi men-tora, Goldmann György szobrász, akit később megöltek a németek. Ugyanabban a házban laktak a Berzenczey (ma Hegedűs Gyula) utcában. Apukám a szüleivel a 2. emele-ten, Goldmannék az elsőn. Ő ismertette meg édesapám-mal a szociáldemokrácia eszméit. De úgy is fogalmaz-hatok, hogy ő nevelt apukámból humanistát, hogy aztán egész életét a gyengék, öregek, üldözöttek védelmére te-gye fel. Szerintem Horn Gyula ezért tisztelte édesapámat, és a mai fiatalabb politikusi garnitúrában is vannak (pl. Varga Mihály), akik ezért becsülik. És innét eredeztetem azt a kölcsönös és mély barátságot, amely apukámat és Kozma Imre máltai atyát összeköti és aminek tavaly a zsinagógai közösségünk is tanúja lehetett egy kiduson. Apám nagymamája és a Goldmann mama egy budapesti lakásban együtt vészelték át a Soát.

– V.Gy.: Szüleid hol találkoztak először? – H.M.: A felszabadulás után édesapám a gazdasá-gi rendőrség egyik megalapítója lett. Ez a demokrati-kus rendőrség volt, amit néhány év múlva a sztálinisták szétvertek; apámat is elküldték és attól kezdve könyv-szakértőként dolgozott az ügyészségen, ahonnét később kitették. Emlékszem egy történeti cikkre, amely talán a Magyarország című lapban jelent meg. Az egykori gazda-sági rendőrségről szólt, a cikk elején egy nagy csoport-képpel, rajta apukám: a gazdasági rendőrség vezérkara, vagy alapítói – ilyesmi volt a képszöveg. Szóval, apukám kinyomozta, hogy az elrabolt műkincsek közül El Greco: Szent család című festménye egy budai házban van. A Szépművészeti Múzeumban nem hittek neki és kijelöl-



HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 7

tek egy művészettörténészt, aki majd megnézi, miről is van szó. Szerintem kitalálod, ki lehetett az a huszonéves művészettörténész leány, akivel apukám bevitte a vissza-szerzett festményt a múzeumba!

– V.Gy.: Amikor a rendőrség megszűnt demokratikus szervezet lenni, Gyuri bácsit elküldték, és azt mondtad, hogy könyvszakértőként dolgozott, amíg az állásából ki nem tették. – H.M.: Erre az időre már nagyon jól emlékszem. Apukám az ügyészségen dolgozott revizorként, könyvvizsgálóként. Édesanyám, huszonhét évesen, egy jelentős tudományos intézmény, a Művészettörténeti Dokumentációs Központ alapító igazgatója lett. A latin nyelvű szövegek kutatásá-ra – miután időközben a politikai hatalom már feloszlat-ta – munkanélküli katolikus szerzeteseket vett fel magá-hoz állásba. Édesanyám intézetében dolgoztak jezsuiták is. Az egyikük Mócsy Imre volt, akit én is ismertem. Egyik alkalommal Mócsy Imre felhívta apukámat és tanácsot kért tőle. Apukám kitanította, hogy mit csináljon, mit mondjon, mit ne mondjon. Pár nap múlva édesapámat hívatta a bu-dapesti főügyész és magnetofonról lejátszotta a Mócsy Imre és közötte történt telefonbeszélgetést, ugyanis Mócsy telefonálásait a belügy lehallgatta. A főügyész tisztes-séges ember volt. Elmondta papámnak: ráparancsoltak, hogy meg kell őt hurcolni és azután ki kell rúgni. „Ezt nem fogjuk megtenni, mert becsülünk,” – mondta – „de itt nem nem dolgozhatsz tovább, ezért megszüntetjük azt a státuszt és munkakört, amit betöltöttél, és átszervezés miatt fogsz kilépni.” Így történt, hogy apukám, aki egy hu-manista volt és mindenki által tudottan zsidó, az egyház-üldözés keretében is szenvedett, ha nem is üldöztetést, de jelentős egzisztenciális hátrányt. Azután a Mélyépterv-nél dolgozott, végül az Állami Biztosító egyik igazgatója lett. Számomra ez csak annyit jelentett, hogy mindezeken a helyeken ebédeltem.

– V.Gy.: És az MTK-ról még nem is beszéltünk... – H.M.: Hidvégi Gyuri bácsi és az MTK! Ezek a fogalmak egymás szinonímái. Braun Miksa és apukám alapították az MTK Baráti Körét, amely sporttörténeti jelentőségű lett. A papám humanizmusára jellemző, hogy az MTK-é mintájára az ő segítségével alakult meg a Ferencváros, illetve az Újpest baráti köre is. Molát Ferenc közvetítésé-vel 2012. július 6-án Sándor Csikar ezekkel a szavakkal dedikálta a könyvét apukámnak: „Hidvégi György bará-tomnak, az MTK legidősebb szurkolójának, aki még látott igazi futballt a Hungária körúton...” Az MTK 125 éves tör-ténetéről készült, Kriskó László rendezte egészestés film-ben megszólalók között, egy rövidségében is megrendítő interjúban apukám reprezentálta a klub zsidó múltját.

Jellemző, hogy apukám kit tart zsidónak. Erről sokat beszélgetünk. Én a „genetikai” zsidó-definiciót fogadom

el: az a zsidó, aki zsidó származású. Hiszen ez így volt a Vészkorszakban is. Sík Sándor piarista szerzetes és az általa megkeresztelt katolikus Radnóti Miklós elpusztí-tandó zsidónak számítottak. Apukám szerint az a zsidó, aki a zsinagógába jár. Hiába is győzködöm, hogy Rákosi Mátyás zsidó volt, „Rákosi Mátyás nem volt zsidó” – vá-laszolja. Erről nem nyit vitát.

– V.Gy.: Láttam több, zsidó tárgyú emléklapot, amelyet édesapád adott ki. – H.M.: Nagyon szépek ezek az emléklapok. Az első a kedvencem, amely a bori túlélő, Szántó Tibor, Kossuth-dí-jas tipográfus alkotása: grafika és zsidó liturgikus tárgya-kat ábrázoló bélyegek kombinációja. Izrael megalakulása 50. évfordulójára készült és szerepelt az izraeli nagy ju-bileumi kiállításon is. Feleségemmel, Miklós Eszterrel az évfordulón Izraelben voltunk és a barátaink elvittek a kiál-lításra. Este volt, világítottak a pavilonok, gyönyörű érzés volt menni a tömeggel, és az egyik helyen a vitrinben ott volt ez az emléklap.

A mártír ejtőernyős Szenes Hanna unokatestvérével, Szenes Ivánnal, aki nagyszerű művész volt, és a Székely Magda – Mezei András költő-házaspárral együtt alapí-totta meg édesapám a Magyar-Izraeli Baráti (MIB) Tár-saságot. Ez az alapítási folyamat katalizálta az Izrael és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok újraindí-tását. A MIB-nek volt egy izraeli testvérszervezete, ame-lyet Rónai András vezetett, aki az Izraeli Nemzeti Színház örökös tagja volt. Apukámmal jó barátok voltak. Amikor megbetegedett, édesapámmal meglátogattuk a Tel-Has-homer kórházban.

Említettem az előbb Ilan Mor nagykövetet. Apukám ba-rátsága Izrael magyarországi nagyköveteivel külön feje-zet. Kezdem David Kraus-szal, aki korábban a jeruzsále-mi, azután az országos rendőrfőkapitány volt. Már úgy jött Magyarországra, hogy a papámról sokat hallott. Kapcso-latukra nem tudok jobb jelzőt a „testvéri”-nél. David Kra-us mondta nekem, hogy az apám a holokausztban nagyon bátran viselkedett. 1944-ben Pesten, az Erzsébet körút 26. szám alatt volt egy katonai kórház, amelyet titokban valójában a zsidó ellenállók, cionisták működtettek. Egyi-kük apukám volt, akkor már Hidvégiként. Sok zsidó életét mentették meg azzal, hogy elbújtatták őket. Én is meg-kérdeztem a papámat, hogy félt-e akkor. Azt válaszolta, hogy eszébe sem jutott félni, és ma úgy gondolja, azért nem, mert mindig csak napról-napra élt. Nem foglalko-zott a jövővel, csak az aznappal. Ezért arra sem gondolt, hogy lenne mitől félnie. David Levy izraeli miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter küldött egy megható levelet apukámnak, amiben köszönetet mondott mindazért, amit a papám Izraelért tett. A levélben megemlítette azt a ki-sebb erdőt vagy ligetet is, amit a Cionista Világszervezet édesapám tiszteletére ültetett a jeruzsálemi hegyekben.



HÍRMONDÓ

8 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

Joel Alon nagykövethez, aki az oslói béketárgyalások le-gendás szereplője volt, és ikertestvéréhez, Mottihoz máig tartó szoros barátság fűzi apukámat. Többször találkoz-nak évente, ha tudok, én is ott vagyok. 2007 tavaszán Joel, akkor már nyugdíjas diplomataként részt vett Rosh HaAyin városában apukám díszpolgárrá fogadásán. Végül egy pár szó Judyról, azaz Várnai-Shorer Judith nagyköve-tasszonyról, aki egy igazi tündér volt. A házuk kertjében rendezett egy meglepetés-partyt a papám 80. születés-napján. Sem ezt nem fogom soha elfelejteni neki, sem azt a vidámságot és szeretetet, amit a megélt nehézségei és szomorúságai ellenére mindenki felé sugárzott.

Gyuri, tudod apukámról, hogy sok éven át lengyel ön-kormányzati képviselő is volt? Helyreállíttatta egy lengyel

hős, Woroniecki-Korybut Miecislav sírját a kerepesi teme-tőben; a Belvárosban köztéri szobrot készíttetett két len-gyel-magyar közös szentnek, Hedvignek és Kingának; és rávésette a nácik által meggyilkolt Henryk Slawik nevét a zsidómentő hősök márványlapjára a Dohány utcai emlé-kezés kertjében. Elmondom még, mert ez is jellemző az édesapámra, hogy Henryk Slawik a kedvence.

– V.Gy.: Máté, hogyan fejeznéd be a beszélgetésünket?– H.M.: Egy jelenettel. Apukámmal állunk Tel-Avivban a promenádon és nézzük a tengert. „Magyarországon kí-vül ez az egyetlen hely, ahol tudtam volna élni” – mondja. „Különös, – feleltem – én meg úgy érzem, hogy itt éltem egykor”.


Jusztin: A Maccabi Európa Játékok több mint sportesemény!

SPORT

2015. November közepén fővárosunk adott otthont a Maccabi Európai Kongresszusnak. Számunkra a negyedik, a záró nap volt a leg-fontosabb, a küldöttek ekkora döntöttek arról, hogy 2019-ben Budapest, vagy Bázel adhat otthont a Maccabi Európa Játékoknak. Nos, a szavazás után boldogan ünnepelhettünk!

Jusztin Ádámmal, a Maccabi VAC elnökével beszéltünk a szervezésről, s arról, hogy miért is fontos, mit adhat a honi zsidóság számára a 2019-es (sport)esemény.

– Milyen előnye származik a Maccabi Európa Játékokból a zsidó sportnak?– Összességében számos felkészülési-, és versenylehe-tőséget kínál majd az Európa Játékok. De a lényeg egy új motiváció, amiről a legtöbb sportoló álmodik, hogy hazai környezetben –sok szurkoló előtt mutathatják meg ma-gukat versenyzőink. Ehhez persze az első lépés a jövő évi Maccabiah, Izraelben. Nem mellékesen 2019-ben Budapest lesz Európa sportfővárosa, és a mi rendezvényünk ennek az egyik kiemelt eseménye lesz!

– A sporton túl mit profitálhatunk belőle?– Hatalmas közösségformáló ereje van egy ilyen esemény-nek, ráadásul hasonló sem volt még Magyarországon, de Kelet-Európában sem. Ezért az egész magyarországi zsi-

dóságnak sokat hozhat. Fontos számunkra, a zsidó közösségen belüli sporthagyományok feltámasztása és nyílttá tétele is. A sport, mint a magyar zsidó kultúra erős pillére kell, hogy megjelenjen a közösségen belül és kívül egy- aránt. A játékokra való felkészülés folyama-tában és a játékok alatt igyekszünk ezt mind egyértelműbbé tenni. Biztos vagyok azonban

abban, hogy a lényeg utána kezdődik! Ezzel élnünk kell! Re-ményeink szerint az itt maradó infrastruktúra mind a zsidó sport, mind a zsidó kultúra számára kiemelt bázist jelente-nek majd. A Játékok kapcsán olyan eseményről van szó, amely magában hordozza a veszteségeket is, amelyet a holocaust idézett elő, de hosszú idő után nem ez a kiemel-kedő tartalmi elem, hanem a sport és a kultúra. Egy olyan esemény, amely alapjaiban változtathatja meg a közösség gondolkodását.

Ádám beszélt arról is, hogy nem csupán versenyek lesz-nek, de rengeteg egyéb program is. mint mondta, sok min-dent megmutathatunk magunkból nem zsidó honfitársaink-nak, illetve a vendégeinknek is. A rendezvénybe legalább ugyanannyi kulturális és oktatási elem épül be, mint sport. Budapesten egy Maccabi fesztivál lesz, amely megszámlál-hatatlan elemből áll!

– Bár még három év van a Játékokig, hol tart a szervezés?– Az előkészületeknél. Tudjuk, rendkívül sokrétű egy ilyen


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 9


esemény megszervezése. Jelenleg a biztos alapok, illetve a szervezeti működés megteremtése vár ránk. Kormány-garanciát kaptunk, s ígéretet arra, hogy 2,1 milliárd forintot fordíthatunk a programokra. Ha nem is tartozik szorosan a Játékokhoz, de nemrég rendeztük meg hatodszor a Fun Run közösségi futóverseny, amely a visszajelzések szerint is hatalmas siker volt. Ráadásul, rekordszámú, majd ezer résztvevővel. Idővel lesznek különböző sportágban teszt-versenyek is. Ezek, s a Fun Run is, más szempontból is fontosak – kialakíthatunk egy önkéntesekből álló magot, melyhez, mint minden más Maccabi eseményhez majd külföldről is csatlakoznak a versenyek idejére. A kezdeti lépéseket megtettük, de még rengeteg munka áll előttünk. Minden segítséget szívesen fogadunk, mert közös érde-künk, hogy sikeres eseményt szervezzünk…

A MACCABI VAC TÖRTÉNETE

Az 1914 előtt – főként Közép-Európában – alapított majd száz cionista sportklub tagjai jórészt kék-fehér, Dávid-csil-lagos mezt viseltek, egyesületüknek legtöbbször a zsidó múltat idéző (Makkabi, Hasmonea, Bar Kochba), a büszke-séget, bátorságot sugárzó (Hakoah, Hagibor), héber nevet adták. A kivételekhez tartozott a budapesti cionista sport-klub, az 1906-ban alapított Vívó és Atlétikai Club (VAC).

Néhány évvel korábban, 1903-ban alapították meg egye-temisták a Makkabeát, amelyhez csatlakozott Dömény Lajos joghallgató is. Társaival a Makkabea keretében zsidó, sőt zsidó nevű sportegyesületet akartak alapítani eredetileg Zsidó Torna Clubot néven, de az alapszabályt a hatóság nem fogadta el, hiszen a név felekezeti jellegre utalt. Az alapítók ezért arra törekedtek, hogy semleges név mel-lett maradjon a klub zsidó jellege, így választották a VAC-ot, mivel „a kezdőbetűk, ügyes összetétel mellett

mogendovidot adnak”.A klub egy olyan

eszme propagálására született, amelyet az asszimilálódó zsidó társadalom többsége elutasított, s ez meg-határozta támoga-tottságát. A VAC és a hitközség viszonya is állandóan feszült volt, még akkor is, amikor a klub kvázi hitközségi irányítás alá került…

Az aranykorA VAC aranykora,

mint a legtöbb cionista klubé, a húszas évek

első felére tehető, legalábbis lab-darúgásban. Bár nem ért el olyan sikereket, mint a nemzetközi hírne-vet szerzett Mak-kabi Brno, vagy az első osztrák profi bajnokságot megnyerő Hakoah Wien, de 1921 és 1926 között így is az élvonalban sze-repelt. Az együt-tes 1921-ben a II. osztályban a Stob-be-csoport élén végzett. Majd 3:1-re legyőzte a másik csoport bajnokát, a BSE-t, így feljutott az I. osztályba, amelyben 1926-ig – a professzionalizmus bevezetéséig – középcsapatnak szá-mított.

Az első két évben a hatodik helyen zárt, ráadásul a bajnok MTK egyedül az újoncot nem tudta legyőzni – az otthoni döntetlen mellett idegenben nyert a VAC. S a kö-vetkező évben is pontot szerzett az újra bajnok MTK ven-dégeként, míg otthon legyőzte az ezüstérmes Újpestet, míg a Fradival 0:0-ra végzett.

A legsikeresebb, az 1923/24-es kiírásban 5. lett a VAC, és ismét nyert a bajnoki címét megint megvédő MTK ott-honában, a Fradival kétszer is 0:0-t játszott. Ezután úgy lett 7. a csapat, hogy az 5. Újpesttel azonos pontszámmal zárt, míg a negyedik III. kerülettől csupán eggyel maradt el. A VAC futballistái ekkor kaptak ki először a Hungária körúton, a zsinórban tizedik bajnoki elsőséget begyűjtő MTK-tól, ám legyőzték a bronzérmes Vasast.

A profi bajnokság bevezetése miatt az 1925-26-os sze-zonban a korábbi két kieső helyett négy csapat búcsúzott, s ez megpecsételte a csapat sorsát, amely a 10. lett, egy emlékezetes szezon végén. Otthon győzelem a bajnok FTC ellen, kétszer 2:2 a 3. Vasassal szemben. Sőt, a VAC egyet-lenként maradt hazai pályán veretlen, igaz nyolc döntetlen mellett csak háromszor nyert. Idegenben azonban csupán három döntetlenre futotta, így kiesett az együttes.

A VAC-nak ezerfős tagsága és több száz sportolója volt, több sportágban is komoly sikereket ért el. Legismertebb sportolói, a más klubszínekben öt olimpia bajnoki címet nyert Keleti Ágnes és háromszoros olimpiai bajnok Kabos Endre voltak, de több vízi- és kézilabdázója, tornásza és asztaliteniszezője is az adott sportág magyar, sőt nemzet-közi élvonalába tartozott. Edzett a klubban Szalai József sokszoros magyar bajnok tornász, de a legendás sportri-porter Szepesi György is.


HÍRMONDÓ

10 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

1989-től napjainkigAz újjáalakulást követően a Maccabi igazolt versenyzője

volt Farkas Ildikó középiskolás világbajnok tornász, és hosz-szú évekig S. Kovács Ádám világbajnoki ezüst- és EB bronz-érmes karatéka, aki pályafutása utolsó versenyén a Macca-bi Játékokon győzött (2013). /Nem sokkal előtte a budapesti Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett./

A kényszerű – és hosszú – szünet után 1989-ben dr. Gonda János vezetésével alakult újjá a klub és még abban az évben a Maccabi Világszövetség tagja lett. Először a kosárlabda és a karate szakosztály jött létre, Mezei Katalin és Varga Miklós vezetésével. Dr. Bleyer András az egyesület második elnö-ke és Dr. Dános Éva elnökhelyettes sokat dolgozott azért, hogy a Magyarországon sportoló zsidó fiatalok lehetőséget kapjanak a rendszeres sportolásra, illetve az egyesület tag-jai részt vehessenek a nemzetközi eseményeken. Ebben jelentős segítséget nyújtott Keveházi Mihály, a Maccabi Vi-lágszervezet korábbi elnöke, aki haláláig (2007) a VAC tisz-teletbeli elnöke volt. Az első nemzetközi esemény, amelyen részt vett az újjáalakult klub, a 14. Maccabi Világjátékok volt 1989-ben. Azóta minden Világjátékokon és Európa Játéko-

kon ott voltak a Maccabi VAC sportolói. Az egyesület rende-zett egy Maccabi Bridge Európa-bajnokságot; és többször, így 2015-ben is, Maccabi Európa Szövetség közgyűlést.

A klubnak ma több szakosztálya működik. Az előző, a 2015-ös berlini Maccabi Európa Játékokon

(EMG), sportolóink hét arany-, nyolc ezüst-, és négy bronz-érmet szereztek, ezzel a 8. helyen végeztek az éremtáblán. Ime a legsikeresebb sportágak:

Vívás: 5 arany, 5 ezüst, 2 bronzTriatlon: 2 aranyBridzs: 2 ezüst, 1 bronzVízilabda: 1 ezüst (férfiak)Junior futsal: 1 bronz

A tavalyi sikeres berlini Maccabi Európa Játékok után a következő feladat a jövő évi Maccabiah. Majd jöhetnek a budapesti versenyek...

Schiller Zsolt újságíró

è folytatás a 9. oldalról

Bené Berák – 2016HÁCHÁCÉR, AZ UDVARTARTÁS

Néhány hete az egyik legismertebb izraeli televíziós adón megkezdtek egy sorozat ismétlését, amelynek a címe: HaChácér, Az udvartartás. A nemzetközi divatnak megfe-lelő tele-novella ez, rendezője Daniel Pauk. Pauk vallásos ember (dáti), a nem ultra-vallásos (chárédi) kategóriába sorolható író, rendező. Jelenleg az Oxford Egyetem iroda-lom tanszékének tanára. Elismert nemzetközi szakember, kiváló tollú író. A HaChácér a vallásos, chászid közösségek kapcsolatait és ellentmondásait, pozitívumokat és negatí-vumokat, intrikákat, őszinteséget, a formalitásokból való kitöréseket és az áhítattal teli legőszintébb vallásosságot, szeretetet és gyűlöletet, mondjuk úgy, hogy az élet külön-böző relációit is magába foglaló világát mutatja be.

A történet játszódhatna akár Bené Berákban is…

APROPO’S BENÉ BERÁK

A Szentírás szerint Bené Berák már létezett az egykori Dán törzsének területén. Józsua könyvében a 19. fejezet 45. versszaka alapján tudjuk identifikálni az egykori bibliai

települést. A tanaita korból jól ismert Rabbi Akiva lakhelye volt itt. Az ókori világ, a polgári időszámítás szerinti II. év-századában Bené Berák fontos helyet tölt be a zsidó világ-ban. A Bar-Kochba lázadás egyik specifikális fókuszának számított.

„Rabbi Eliezer, Rabbi Jehosua, Rabbi Akiva és Rabbi Tár-fon együtt ültek Bené Berákban és tanulták a Tóra szavát, mindaddig, míg eljöttek a diákok és mondták: Mestereink! Eljött a S’má Jiszráél… elmondásának, a sáchárit imád-ság elmondásának ideje.”- olvassuk a hágádában.

A modern kori Bené Berák is dinamikusan fejlődik.

A „modern” Bené Berákot 1937-ben nyilvánították önálló közigazgatási egységgé. Tel Aviv melletti városok közül az egyik legnagyobb. Ma mintegy 140 ezer lakosa van, Izrael egyik legszínesebb, legsűrűbben lakott városának. Bené Berák a modern zsidó állam egyik meghatározó topográ-fiai egysége.

A ma embere, aki végigsétál Bené Berák főutcáján, azt láthatja, hogy megelevenedik a 2000 éves zsidó történe-lem. Karizmatikus külsejű és megjelenésű emberek járnak

KITEKINTO


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 11


az utcán. Úgy tűnik, az egyik pillanatban az egykori Talmud korabeli mesterek, az amoriták alakja rajzolódik ki. A kö-vetkező percben a különböző, a XVI-XVII. századi galíciai, lengyelországi, oroszországi jesivák világával találkozhat az odalátogató. A legmagasabb tisztségű képzettségű rab-bik, „admorim” hosszú köntösben mennek végig az utcán, és követik őket hűséges embereik, híveik hosszú sorban. A város jótékonyságáról és szociális érzékenységéről is is-mert. A szeretet gyakorlásának fogalma mindennapi való-ság, testben, lélekben egyaránt érezhető. A városban igen sok az idősek otthona, s a kórház. Dinamikus elsősegély szolgálat van, és a betegek szervezett meglátogatásának a rendje is mindennapos valóság. A városban több ezer bócher hallgatja a Tóra szavát. Ez a szám 3-4 ezer fővel emelkedik évente. A térség egyik legdinamikusabban fej-lődő része vallás-oktatási szempontból. Bené Berák a je-sivák fellegvára. A nap 24 órájában hallgatókkal tele az osztályterem. A XXI. században újjáélesztik a Bialik költe-ményében leírt, átélt világot, ahogy előre és hátra hajlong-va görnyedt háttal, az egyedi dallamvilággal mormolják a szöveget. A hallgatók tanulmányaikat befejezve szétszé-lednek a világban, és hirdetik a Talmud bölcsességét és tudományát.

Itt található a világ egyik legnagyobb jesivája, a Jesívát Ponyevic, melyben 1000-1500 hallgató tanul. Idekötődött az elmúlt évszázad egyik legmarkánsabb vallási vezetője, a néhány évvel ezelőtt elhunyt litvániai mozgalom kiemel-kedő személyisége Háráv Sách.

Háráv Sách különleges ké-pességű ember volt (1894-2002), akinek az emlékét a hallgatók lelkületén és a könyveken kívül, utcanév is őrzi. Már életében elismert, autentikus személyiség volt. Neve valóságos fogalom. 1938-ban alijázott Erecbe.

Pályája egyenesen ível a Ponyevic Jesíva vezetői tisztsé-géig. A hetvenes években bekapcsolódott az izraeli politi-

kába. Két vallásos párt megalakítása is nevéhez fűződik. A Sász és a Degel HáTorá alapítója. A jeles izraeli szerző, Ávisáj ben Chájim könyvben mutatja be az elmúlt évben. Címe: A Háráv Sách képviselte chárédi ideológia.

A Rabbi Akiva és a Ráv Sách utca sarkán található a város egyik leghíresebb, legérdekesebb, és legegyedibb épít-ménye az úgynevezett „Itzkovits Shul”. Az „Itzkovits” egy fogalom, állítólag, egy magyar zsidó által alapított épület, ahol két szinten a nap 24 órájában megállás nélkül, folya-matosan szervezik az istentisztelet. Ez az a hely, ahonnan nem lehet „elkésni”. A földszinten négy-öt gyönyörűen be-rendezett kis imateremben imádkoznak egy időben! Közü-lük az egyikben az Áron Hákodes, a frigyszekrény körül a fal nincs bevakolva, emlékeztetve arra, hogy épületeink, lakásaink soha nem lehetnek „készen”, amíg a Mesiách, a Megváltó nem jön el. A be nem fejezett fallal is érzékeltet-jük hitünket: még várnunk kell Rá!

Szinte tízpercenként hangzik a „minche”, „minche” hívó szava a kora délutáni imára, vagy később ugyanazzal a hanglejtéssel „májrev”, „májrev”. Az imára vágyó fekete ruhába öltözött chászidok bevonulnak az épp üres imate-rembe, hogy ott mély áhítattal, beszélgetés nélkül, csend-ben mondják az imákat, melyeknek központjában mindig a S’má Jiszráél… gondolata áll.

Az imádkozás után a Bené Berák-i kavalkád kellős köze-pén találjuk magunkat. Az üzletek elképzelhetetlenül gaz-dag árubősége még késő este is hívogatják a vásárlókat. Itt fekete kaftános, nagy kalapos fiatalok válogatnak ma-guknak új Talmud fóliánsokat, ott egy ötgyerekes állapotos asszony vesz pizsamát négy nagyobb és egy babakocsiban ülő csemetéjének. Az egyik oldalon középkorú parókás nők turkálnak az utcára kirakott zöldségekben, a másikon, pedig hosszú szoknyás tini lányok csevelyétől hangos a cipőbolt. Szóval zajlik az élet, rohannak az emberek a járdákon és az úttesten egyaránt, az autók pedig szüntelenül dudálnak.

HÁRÁV ELÁZÁR MENÁCHEM MAN SÁCH

A PONYEVIC JESIVA

JESÍVA, BENÉ BERÁK


HÍRMONDÓ

12 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

Még azért is szólnak a dudák, hogy ha zöldre vált a lám-pa, gyorsabban induljon az első! A dudaszó vijjogása azon-ban nem hallik be a jesívákba, ahol még éjjel is égnek a lámpák, hirdetvén: a tanulásból soha nem elég.

Péntek délután azonban elcsendesedik a város. Addigra bezárnak az üzletek, a tulajdonosaik tisztaságot és rendet hagynak maguk után. Az autók a garázsokba kerülnek, s a várost a szombat áldott, nyugodt légköre lengi körül. Autó nem jár, hiszen ide, sábeszkor tilos behajtani. Bené Berák határánál többnyelvű tábla hívja fel az emberek figyelmét: szombaton és ünnepen e városba nem mehet be jármű!

Péntek este az ablakokból pislákoló gyertyalángok látsza-nak az utcákon, pedig elegáns feketébe öltözött férfiak si-etnek az imaházakba, hogy időben ott legyenek a t’filánál.

Majd otthon, a sokgyerekes családokban köszöntik a szombatot. Az asztalok gazdagon megrakva, többfogásos vacsorát kínálnak, majd zmirot, azaz közös éneklés, végül az asztali áldás, a bencsolás következik. Elcsendesül a za-jos város.

Az áhítat ihletét sugallja a szél…

Schőner Alfréd


Akciós fodrászatVan az a fajta boldogság, amikor csak baktatunk az utcán, és virágok kezdenek hullani az égből. Az Atarim téren a betonesernyők árnyékában van valami varázserő. Amikor elhaladunk mellettük, Vivaldit játszanak a felüljáró kocka-kövei, a szirmokat rugdaljuk, majd nagy marékkal a járó-kelők fejére szórjuk. A hölgyek zsebkendőjét pajkos félmo-solyú urak veszik fel a járdáról. A virágok megsimogatják az arcukat és ők táncra perdülnek. A méltán hírhedt Pussy Cat sztriptízbár előtti placc másodpercek alatt pazar bál-teremmé válik. A betonpadoknál várakozó strandtáskákból kikandikáló eper-banán levek dudorászva várják, hogy a vidáman csilingelő négyes-hatos begörögjön. A zenét még egy szólamban hallani a csilingeléssel, amíg rádöbbenünk, hogy a Blaha Lujza tér nem sasszézott ide a kedvünkért. És ahogy idepottyant, úgy illan el észrevétlenül a varázslat.

Ebből az örömteli alkonyatból baktatok tovább a Ben Jehuda utcán és hopp, megakad a szemem egy fodrásza-ton. A Ben Jehuda északi része a fodrászatok Mekkája. Ahogy a Senkint a cipőboltok találták meg maguknak, itt lépten-nyomon az üzletük előtt a járdán serénykedő haj-szobrászok váltják egymást. A fodrászatban pedig, amit kiszemeltem, a szokásos „diszkont” ár helyett a hajvágás féláron, csak ma, csak bejelentkezés alapján. Előkapom az internetet a zsebemből, megvan a számuk, kicsöng, búgó hangú Álo! veszi fel. Hallom a zenét a telefonban, ami élőben is ömlik a szalonból, jelentem bejelentkezem, azt búgja gyere, hopp itt is vagyok, ragyogok.

Aztán tovább búg már élőben ez a hatalmas ember, aki nagy valószínűség szerint a főnök. Pufók gyermekfelépíté-sén hatalmas cicanaci és ujjatlan garbó. Minden feszül és csillog, hatalmasságában vállig alapozott habtestével ba-rokk puttókent repked a szalonban. Leültet egy tükör elé

és a kezembe nyom egy Red Bull vodkát. Rögtön éjfél, mi lesz velem holnap a melóban? Félelemmel vegyes izga-lomban várom a sorsom. A hajam kiszáradt, gubancolódik, törik a vége, de igen hosszú. Még sose volt ilyen zuhatag, és erre őrült büszke vagyok. Szeretem a zsidó hajamat, a nő haja a koronája, és most végre hosszú. Végül is ezért éltem mostanáig.

Ebben az országban minden megoldódik. Igaz, hogy káosz uralja a folyamatokat, de a kilátástalanság vége mindig kiszámíthatóan jó. A káosz őrjítő és egyben mulat-ságos. Néha nem lehet jól szórakozni benne, máskor meg pont igen – morfondírozom, miközben rohan az idő, és fel-tűnik, hogy ebben a fodrászatban senki nem figyel arra, amit csinál. A csillámló puttó egy nagyon sovány lány haját copfokba gumizza, majd újságpapírt gyúr a csaj csontos teste köré, néhol a haját a papírra ragasztja celluxszal.

KITEKINTO


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 13

Műgondos körültekintéssel rémnek öltözteti, majd kiküldi a szegény anorexiást az utcára, reklámozd a szalont faty-tya! Ragyogással vegyes rajongással a puttó bemutatja Orent, aki majd levágja a hajamat. Oren az utcán bagózik, szívalakú füstkarikát fúj nekem integetve, az ablakon ke-resztül ismerkedünk. Teljesen mindegy, hogy kire bízom gyönyörű fürtjeimet, úgyis megnőnek újra. A puttó elküld a hajmosóba. A mosósrác rángatja a fejemet, acélos ujjai a koponyámig hatolnak és mindeközben szépeket búg a fülembe. Ellentmondásos egy hajmosás.

Visszaülök a tükörhöz és figyelek tovább. Oren közben elkezdte egy méteres hajú nő haját festeni. Foggal tépi az alufóliát. A puttó meg hajvágásba kezdett, de közben egy üzenetküldő alkalmazás nihilista hangulatjelével csacsog. A banya arcán talán összesen a füle nem volt kés alatt, a lakkbakancsa sarka minimum 18 centi. Az én hajam egyre szárad, a szembe tükörben Oren szája tele alufóliával. Azt hiszem, hazamegyek inkább.

Aztán egyszer csak hopp, Oren vágni kezdi a hajam, és én megkérem, hogy tényleg csak két centit vágjon, külön-ben gyémántujjú Tiborral gyűlik meg a baja, ki fodrászok fodrásza, hajkoronám egyetlen kezelője, szabószemű, sebészkezű felügyelője, és hamar iderepítem a Desiree szalonból az angyalföldi lakótelepről! De Oren rendületle-nül rövidít. Próbálok vele beszélgetni közben, hátha ettől a

hajamra néz majd a kaszabolás közben s nem az illumi-nált hajmosó és szárító srácokra, akik körülötte állnak és a szavait isszák. Nekik duruzsol, ahelyett, hogy mint Tibor, elsziporkázná a gyerekei cseperedését és kikérdezne az én kalandos életemről, minden mozzanatot pontosan je-gyezve, sokat nevetve, együtt. Nézem a földön sorakozó tincseimet, mondom – Oren, ez minimum tíííz centi! – Á dehogy, kettő csak! – Na jó, mondom, úgyis gubancoló-dott. Oren el, a szárítósrác minden tehetségét beleadva megdolgozik az egyenesre lappantáson, bekencézi tövig, kérek egy tükröt, hogy hátulról is megtekintsem, és tény-leg, a hajam egyenes. És rövid. Nem kérdés, hogy meg-őrültem. De vajon miért kellett nekem akciós fodrászatba jönnöm?

Másnap a hullámtörőig oda-vissza úszás után nem baj-lódom a szárítással, vizes hajjal megyek aludni. Reggel, mintha most léptem volna ki Tibortól a napfényes Esz-tergomi útra. Oren egyszerűen tökéletesre alkotta meg a frizurámat az élvezethajhász fodrászati őrület közben. Nem vágott a hullám közepébe, rendesen kunkorodnak a tincsek, könnyű és friss a korona. Mondom, imádom ezt az országot.

Vadász ÉvaForrás: Új Kelet, 2016. május


Elültettük az élet fáját

Nem ritka ma már, hogy egy- egy budapesti templom-körzet tagjai találkoznak egymással. Egyre gyakrabban történik meg ez egy budapesti körzet és egy vidéki hit-

község tagjai között is. A Csáky utcai körzet tagjai is hozzá kívántak járulni e hagyomány elmélyítéséhez.

Örömmel és várakozással gyűltek össze híveink kora reggel a Lag Baomeri kirándulásra, s ez jól segítette a reg-geli imádkozást. Több, mint két minján állt össze nyolc óra előtt. S akkor még nem is számoltuk bele a női hozzátar-tozókat. Összességében közel negyvenen indultunk útnak.

Nagykörösre és Kecskemétre készültünk a helyi hitkö-zségek meghívásának eleget téve. Mindig nagy öröm, ha egy fővárosi zsinagógai körzet tagjai találkoznak egy vi-déki hitközség tagjaival, s különösen jó érzés, ha aktívan, viszonylag jelentős létszámmal működik az ottani vallási közösség.

Nem véletlenül fogadták a Csáky utcai Zsinagóga kirán-dulócsoportját a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke, dr. Feldmájer Péter és a terület rab-bija, Róna Tamás a nagykőrösi temetőnél: ennek halachi-kusan szimbolikus jelentése is lehet.

KÖRZETI HÍREK


HÍRMONDÓ

14 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

Amikor egy zsidó család vagy csoport megérkezik egy te-lepülésre, először a temető kialakításáról gondoskodik, az-után a mikvéről, majd az imádkozási helyről és az iskoláról. A temető az emlékezés helye, a múlt, amelyre építkezhe-tünk és építkeznünk kell.

Amint megtudtuk, a zsidó temető földjének tulajdonosa a református egyház, amely azonban felajánlotta, hogy átadja a tulajdonjogot a zsidó hitközségnek. A temető bejáratánál van egy nagy mártíremlékmű, amelynek különlegessége, hogy a felirata szerint a túlélő utódok azt kérik a Teremtő-től, hogy szolgáltasson igazságot a hozzátartozóknak roko- naik elpusztulásáért. Ez a felirat egyedi, de legalábbis ritka-ságszámba megy. Ugyancsak különlegességnek számít az, hogy egy zsidó temetőben cirill betűs felirat díszíti egy zsidó származású, orosz nemzetiségű hölgy sírkövét.

A temetőből az utunk a nagykőrösi zsinagógába vitt. Ez egy nagyon szép, jól karbantartott épület. Nem véletlenül, hiszen a felújítás tavaly, a zsinagóga fennállásának 90. év-fordulójára készült el.

Már az érkezéskor egy különleges élményhez jutott a látogató: a zsinagóga egyik oldalán nemcsak sok gyermek-játékkal találkoztunk, hanem a rebecen közreműködésével és felügyeletével egészen kiskorú gyerekek játszottak. Bár-csak ez lenne az általános!

A területi csoport tagjai, a nagykőrösi, a kiskunfélegy-házi és a szolnoki hitközség vezetői (a kecskeméti elnök távollétében) nagy tisztelettel és örömmel köszöntötték a Csákyból érkezett vendégeket.

Ezt követte Róna Tamás rabbi és dr. Schöner Alfréd főrab-bi tanítása az Élet fájáról, illetve a jeruzsálemi csodaszámba menő kiállítási tárgyakról.

Az előbbi lényege, hogy az embertársaink részére nyújtott

gyors segítség olyan, mintha az Élet fáját ültetnénk el illetve táplálnánk.

dr.Schőner Alfréd főrabbi pedig a Jeruzsálemben szerzett élményéről tájékoztatta a hallgatóságot. E szerint egy he-lyen, az Izrael múzeumban találhatók a 2000 éves Holt ten-geri tekercsek, a közel ezer éves Aleppói Kódex és a nano méretű és –technikával készült Tánách (Biblia). Mindhárom a maga nemében egy-egy csoda.

Ez utóbbiból csak három darab készült és közülük a mú-zeumi példányon kívül egy a haifai Technionban, egy pedig a Vatikánban található.

A köszöntések után egy nagyszerű és ízletes ebéddel ké-szültek a vendéglátóink, amelyből a marhapörkölt ritkaság számba menően puha volt. Az ebédet a zsinagóga kertjében fogyasztottuk el az árnyas fák alatt, ami nagyon kellemes volt a harminc fokos nyári melegben.

Az ebéd után utunk Kecskemétre vezetett, ahol Róna Ta-más volt az idegenvezetőnk.

Megtekintettük a szakrális szempontból fontos és egyéb zsidó emlékhelyeket, így az egykori régi ortodox, az újkori, de ma már használaton kívüli zsinagógát, valamint a ma használatos imatermet, tanításra alkalmas helyiséget. Hal-lottunk arról, hogy hogyan szépítik meg, hozzák rendbe mind a zsinagógát, mind a hitközségi épületet.

De talán a jövő szempontjából mindennél fontosabb, hogy a hitközségek vezetői és a területen „száguldó”rabbi ho-gyan találják meg és hogyan foglalkoznak az ifjú nemzedék képviselőivel, akik lehetnek akár ötvenen-hatvanan is.

A kiránduláson részt vevő híveink egyértelmű véleménye az volt, hogy nagyon szép, tartalmas, Lag Baomerhez mél-tóan örömteli napunk volt. Még sok ilyet kívánunk magunk-nak bis hundert und zwanzig.

Azok számára, akik nem tartottak velünk, közreadjuk dr. Róna Tamás rabbi, közösségünk Nagykőrösre látogatott tagjai részére a helyi zsinagógában elmondott beszédét.


Kedves Barátaim, Drága Hittestvéreim! Szeretettel köszöntelek Benneteket ezen a verőfényes májusi vasárnapon, amelyen közösen ünnepeljük meg az Omerrszámlálás 33. napját, Lag baOmert, s a fellobbanó lángok fényével köszöntjük drága barátainkat, Rektor urat, és a Hegedűs Gyula utcai körzet valamennyi tagját. Amikor így, együtt ünnepelünk, érdemes fát ültetnünk. S ha fát ültetünk – jelképezve az életet-, legyen töredéke, fregmentuma a mi fánk, az élet fájának. A mi fánk, amit ültetni fogunk, most nem fizikailag kerül a földbe, hanem szellemileg helyezzük el, egymás gondolatai közé. A nagyünnepek során úgy szoktunk köszönni és jókíván-ságainkat úgy fogalmazzuk meg, hogy egy ékes talmudi

gondolatot osztunk meg társainkkal: Leálter chájim, je-lentése: azon nyomban az életre. Él egy régi hagyomány, ha betegségtől szenvedő testvérünk van egy-egy közös-ségünkben, a közösségek úgy dönthetnek, hogy életidőt gyűjtenek a beteg számára, és a Tóra előtti snóderolás, felajánlás percekben, órákban, napokban mérhető, amit a saját időnkből, életünk napjaiból ajánlunk fel szenvedő test-vérünknek. A Midrás irodalomban találjuk meg e hagyomány prefigu-rációját, előképét. A Világ Alkotója, miután megteremtette Ádámot, az első embert, az idő teljességében, generáció-ról-generációra megmutatja számára a jeles személyiségeit az emberiségnek. Ádám az idő homokjából 1000 évet ka-pott, ám olvassuk a Tórában, hogy ő 930 évesen megtér a Teremtőhöz, s ennek az oka, hogy ahogy Ádám végignézi


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 15


a generációkat, lát egy kisfiút, aki meg-ragadja a figyelmét. S kérdezi, a Világ Alkotóját, hogy ki ő. S az Ö-való annyit felel, hogy kevés idő jutott neki, fiatalon fog eltávozni, még gyermekként. Ádám ekkor ajánl fel 70 évet a saját idejéből, s így lesz naggyá e fiú, mert ő nem más, mint Dávid király. Kedves hittestvéreim, a mi életfánk le-álter chájim, nyomban a lét választása. Ez pedig feltételezi a segítségnyújtást. A Talmud Táánit traktátusának 21. oldalán olvassuk, Náchum is Gam Zu Letová tör-ténetét, amely arról szól, hogy egy fér-fi, aki súlyos betegségekkel küszködik, megvakult és mozgásképtelen, a testét pedig ellepték a fekélyek, otthon roskatag, düledező ház falaink belül, csak az ágyában tud feküdni, s az ágy lábait pedig vízzel teli kor-sókba helyezték, hogy így védjék őt a hangyáktól. Írja a talmudi fóliáns, hogy a tanítványai nem értik, hogy ő, aki teljesen igaz ember, miért kell ilyen sorscsapásokat

kiállnia. Náchum elmeséli a történetét. 3 szamárral haladt az úton, s a szama-rak mindegyike értéket vitt. Ételt, italt és ruhaneműket. Az úton haladva egy sze-gény ember lépett elé és segítséget kért tőle. Náchum egy kis türelmet kért, amíg leszáll a szamárról. Miközben leszállt a szamárról, addig ez a szegény ember visszaadta a lelkét a Teremtőnek.

Kedves barátaim, Lag baOmer tüzei megvilágítják előttünk, a zsidóságunk útját. Ha lankadó kezet látunk, mely segítség után kutat, nekünk kell meg-ragadni azt, azon nyomban. És ekkor teljesülhet be az ősi tanítás lelket erősí-

tő szózata: leálter chajim, nyomban az életre! Oszé shálom bimromáv, hu jászé shálom áléjnu, ve ál kol Jiszráel! A Világ Alkotója, aki békét teremt a magasságok-ban, ő adjon békét közösségeinknek, itthon és a távolban egyaránt. Ő adjon békét az egész emberiségnek! Ken jöchi rácon!

Szombathelyen történtTESTVÉRKÖZÖSSÉGÜNK HÍREILapunk legutóbbi, peszáchi számában röviden hírt ad-tunk arról, hogy körzetünk együttműködési megálla-podást kötött a Szombathelyi Zsidó Hitközséggel.

A szerződés – amely csak egy keretmegállapo-dás – többek között arról is szól, hogy vallási-kulturá-lis magazinunkban rendszeresen hírt adunk a szom-bathelyi hittestvéreinknél történt eseményekről.

Körzetünk Szombathelyen járt képviselőinek alkal-ma volt megtekinteni az un. holocaust kiállítást, amely egy újszerű – az élet – aspektusából mutatja be a soa idején odaveszett zsidó emberek múltját.

A Szombathelyi Zsidó Hitközség a Savaria Megyei Ható-körű Városi Múzeummal együttműködve közel egy éve nyi-totta meg a Szemtől szemben – „Képek az elhurcolt szom-bathelyi zsidóság történetéből”című állandó kiállítását a Zsidó Kultúra Házában. A perszonalitást, az egyéni sorsokat és megéléstörténetet fókuszba helyező tárlat közel ezer ar-chív fotográfián és több mint ötszáz emberi arcon keresz-tül mutatja be a soá előtti 3200 fős szombathelyi zsidóság mindennapjait, az egyes személyek, családok, csoportok

életét, a zsidó közösség anyagi, szellemi kultúráját, vallási életét, társadalmát és történetét, valamint pusztulását és a vészkorszak utáni újjáéledését. Ezáltal a modern Szom-bathely 19–20. századi történelmének egy ez idáig rejtve maradt világába nyújt érzékeny és izgalmas bepillantást. A kiállítás azóta jelentős országos és nemzetközi visszhangot váltott ki, látogatottsága kiemelkedő.

„Aki ide belép, egy idő után bizonyosan úgy fogja érez-ni, hogy fel kell hagyni minden reménnyel – nincs más, csak a fájdalom, a tehetetlenség okozta düh, az „ebből a rémálomból fel kellene ocsúdni”-érzés. Majdnem hatszáz fénykép, többsége banális családi fotó, semmi különös, örök jelenetek: esküvő, elegáns hölgyek és urak, családi szatócsbolt, vaskereskedés és péküzlet, báli jelenet, mókás pózban csinos lány a strandon, kirándul a család a hegyek-be, automobil, állatkerti séta, boldog csecsemő még bol-dogabb anyukája karjában, labdázó gyerekek, bábszínház, iskolai színjátszóköri jelenet, bálozó fiúk és lányok, a na-gyon komoly családfő barátaival beszélget, vízitúra, ellesett szerelmes pillantás, néhány beállított életpillanat, ahogy az minden normális család fotóalbumában ott van. (…)

KÖRZETI HÍREK


16 2 0 1 5 Ő S Z / T É L | 5 7 7 6

HÍRMONDÓè folytatás a 15. oldalról

Nagyszüleim és szüleim rám is hagytak fényképeket, egy részük még a „békéből” származik – nagymamám nevez-te így a múlt század húszas-harmincas éveit, azt a kort, amelyből a szombathelyi kiállítás képeinek döntő hánya-da is származik – ott a Dunapart, a budapesti kávéházak, az abbáziai tengerpart a fürdőzőkkel, a bálok, a vendég-lői asztalok és a piacok. Ugyanaz a mit sem sejtő nyuga-lom, felelőtlen boldogság árad róluk, mint a szombathelyi Párczer családról, a Geist-lányokról, vagy a Deutschékról készült képekről. Megfakult családi fényképeinken ott van-nak az Auschwitzba hurcolt rokonaim, akik éppúgy nem tudták, mi vár majd rájuk 1944-ben, ahogyan szombathelyi sorstársaik sem.

(…)A képek között, alatt, felett és mellett elhelyezett magya-

rázó szövegek Kelbert Krisztina történész munkái. Egyen-ként, kegyetlen tárgyszerűséggel azonosítják a képeken szereplőket, elolvashatjuk, kit hogyan hurcoltak el 1944-ben, kit melyik haláltáborba szállítottak, ott milyen kínzáso-kat állt ki, s kevés kivételtől eltekintve hogyan pusztult el.

A kiállítás látványtervezője, Kassai Ferenc grafikusmű-vész is kitűnő munkát végzett: az egybefüggő teret alkotó három tantermet hatalmas molinók oszlopokként osztják részekre, tartalmi alfejezetekre. A tér két végét lezáró fal-síkok közül az egyiken Szombathely főterének az 1920-as évek végén készült, hatalmas panorámaképe látható: a teret övező valamennyi bolt homlokzatán – egy kivételé-vel – zsidó kereskedők, vendéglősök cégérei láthatók. A tér másik végében fiatalemberek, lányok és fiúk portréit látjuk, de nem szemből, hanem az egész falat befedő tükörben megsokszorozva – gyönyörű látvány.”

Forrás: Egy város szembenéz a múltjával / revizoronline.com / szerző: Karsai György Teljes galéria: www.nyugat.hu/tartalom/galeria/gal20150828114742

A szombathelyi testvérközösség további eseményeiről az alábbiakban közöljük az általuk megfogalmazott beszámolót.

A Zsidó Kultúra Háza, az egykori szombathelyi zsidó elemi iskola Zrínyi utcai épülete, az állandó kiállítás mellett szá-mos kulturális programmal is várja látogatóit. Tavasszal többek között egy különleges könyvbemutatónak adott helyet: a szombathelyi születésű Heimler Jenő Napfogyat-kozás után címmel egybefogott verseit a professzor özve-gye adta ki; újra. Miriam Bracha személyesen is eljött a bemutatóra.

Teljes galéria: ugytudjuk.hu/2016/05/06/napfogyatkozas-utan-heimler-jeno-konyvet-szombathelyen-is-bemutattak/#&gid=47981&pid=0

A Kanizsai Dorottya Gimnázium meghívására sepsiszent-györgyi és csíkszeredai diákok töltöttek majdnem egy hetet Szombathelyen. Bejárták Vas megyét: Kőszegtől Csöngén át az Őrségig, Szombathellyel ismerkedve pedig ellátogattak a Szemtől szemben állandó kiállításra is.

Teljes galéria: vaol.hu/szombathely/ilyet-tenni-nem-szabad-csikszeredai-es-sepsiszentgyorgyi-diakok-szombathelyen-1756881?block=plt_modal_gallery&galery=2600195

Húsz éve jelent meg a szombathelyi Anima Sound System legendássá vált könnyűzenei albuma, a Shalom. Az együt-tes – nagyjából eredeti felállásában -, születésnapi koncert-tel készült a jubileumra, közös szervezésben a Szombat-helyi Zsidó Hitközség Szociális és Kulturális Alapítványával. A nagysikerű koncert méltó helyszíne Szombathely egykori neológ Zsinagógája, a mostani Bartók Terem volt.

Teljes galéria: vaol.hu/kultura/pabadam-pabadabadam-az-anima-sound-system-shalom-ujrabemutatoja-a-szombathelyen-1744402?block=plt_modal_gallery&galery=2528910

A Szombathelyi Zsidó Hitközség tagjai nagy hangsúlyt fek-tetnek arra, hogy a zsidó hagyományokat és szokásokat tiszteletben tartva, közösen ünnepeljenek. Így történt ez az idei Tu bisvát ünnepén is: a Tórából való felolvasással, gyü-mölcsök és bor fogyasztása mellett, családias beszélgetés-sel, tánccal és énekléssel ünnepelték a fák újévét.

Purim ünnepén pedig az imateremben gyülekeztek a tagok. A hálaadó imát követően a Bernstein Béla Kulturális Köz-pont emeleti termében folytatódott az ünnepi program, ahol a Szombathelyi Hit Gyülekezete fiataljai által összeállított műsorral elevenítették fel a régmúlt történéseit.

MEGNYITÓ


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 17

Mensch magyarul annyit tesz mint ember,mindez Bene-dek István Gáborra vonatkoztatva nagy M-mel írandó, tehát Mensch.

A rövid hír:Benedek István Gábor író, Esterházy Péter Kossuth-díjas író

és Röhrig Géza Kossuth-díjas színész, költő vehette át 2016.június 19-én, vasárnap este a Mensch Nemzetközi Alapít-vány toleranciadíját a Goldmark teremben. A nagy érdeklődés mellett lezajlott eseményen többek között jelen volt Heller Ágnes, Ungvári Tamás, ott volt Fahidi Éva, Deutsch Gábor és még sok-sok ismerős arc.

De miről is szól a Mensch Alapítvány?A Google-ban található „száraz” összefoglalás rövidített

változata szerint: „A »MENSCH« Nemzetközi Alapítvány egy kiemelten köz-

hasznú szervezet, melynek célja olyan toleráns társadalmi értékrend, demokratikus történelmi tudat formálása, amely értékeli, tiszteletben tartja a kisebbségek jogait, a felekezetek jogait, elítéli a sovinizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlöletkeltés valamennyi megnyilvánulását.

Támogatni kívánja az erre irányuló kulturális, tudományos és oktatási tevékenység különböző formáit, különösen a középiskolás korosztályokat érintő felvilágosító tevékenysé-geket. Munkája arra irányul, hogy a tanárok továbbképzésé-vel, ösztöndíjakkal, könyvkiadással, konferenciák, előadások szervezésével, az ismeretterjesztés és a kutatás támogatásá-val aktívan részt vesz a magyarországi múlt feltárásában és közismertté tételében, valamint a jelenben segítse a kisebb-ségek esélyegyenlőségének ügyét.

Az Alalpítvány ellátandó közfeladatát a közhasznú szerve-zetekről szóló 1997. évi CLVI törvény rendelkezése szerint ki-emelkedő közhasznúsági fokozatú szervezetként látja el.

Az Alapítvány a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX tv-ben meghatározott közfeladatot lát el.”

És hogy miért is foglalkozunk ezzel jelenlegi számunkban?Mert közösségünk nagyra becsült tagja, Benedek István

Gábor író az egyik idei kitüntetett.Álljon itt róla az a laudáció, amelyet barátja, a jó nevű film-

rendező, Fazekas Lajos mondott el a díjátadó eseményen róla.„Benedek István Gábor harminc-egynéhány könyves író

jövőre lesz (szerk: Im Jirce Hasém) 80 éves.Ekörül a fiatal író körül megváltozni látszik a TREND: elkez-

dett sikereket aratni! Kérdeztem tőle: hogy hogy van ez? Pedig történt valami pár napja egy Bécs melletti kisváros-

ban, Gerasdorfban, ahol 7 éves korában, 1944 őszén mun-katáborba hurcolt zsidó kisfiúként nyomorgott a családjával, várván, hogy Bergen Belsenbe, a haláltáborba hurcolják őket. Szóval ebben a Gerasdorfban, (mivel Ausztriában kettő is van Gerasdorfból), édesanyjáról, Benedekné Kormos Rozáli-

áról utcát neveztek el, a múlt héten a könyhéten új regényét dedikálta,most meg ez a megtisztelő díj. Hogy mi történt? Azt mondja, fogalma sincs (nem pontosan így fogalmazott!).

Én meg megpróbálom megfejteni.Talán az írásai teszik: lehet, hogy egy réges-régi, egy 1994-

ben megjelent kisregényével, a KOMLÓSI TÓRÁVAL kezdő-dött. Ebben egy együgyű kis zsidó, a tótkomlósi rabbi csetli-botolja át az 56-os forradalom csatamezeit, voltaképpen föl sem fogván, hogy az az idegen világ, amelynek útvesztőin botladozik, az hazája, Magyarország történelmének egyik 20. századi kataklizmája – nem fogja föl, mert neki ennél fonto-sabb dolga van: új Tórát kell szereznie az elpusztult régi he-lyett, hogy a komlósi minján imádkozni tudjon.

És folytatódott AZ ELÉGETETT FÉNYKÉP című novellával. Ebben egy igazi, egy böhóved jidische Mame rettegi végig az 1945-ös fölszabadulás utáni évtizedet, melyben a bori halál-táborból hazatért egyetlen fia, a fasiszta gazembereken jogos bosszút álló fiú Rákosi ÁVO-jában lassanként maga is fasiszta gazemberré, majd saját rendszerének áldozatává lett.

A könyvhétre megjelent Zsidókrémes c. regényben megint csak egy kis zsidó, egy mesüge, egy samesz botladozza végig gyanútlan, csodálkozó értetlenséggel Kádár János Magyaror-szágát derűs szegénységgel, III/3-as beszervezési kísérlettel megverve, de megvédelmezve az egyetlen közösség oltalma által, amelyhez születésénél fogva tartozik.

És mert BIG bátor ember, bátor művész: páratlan az a bá-torság, amellyel ezeket a történelmi eseményeket ábrázolja, véleményem szerint egyes-egyedül a magyar irodalomban; és egészen biztos, hogy az írások nyelvezete miatt is.

Benedek István Gábor az anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem beszél, érteni éppen érteget valamit tótul (tótkomlósi származású, sőt díszpolgára falujának), egy keve-set svédül, oroszul, egy kicsit jiddisül és héberül ( Scheiber ta-nítványa volt a rabbi szemináriumban); viszont fényesen, re-mekül, példátlanul magas szinten beszél és főleg ír magyarul. Olyan pompás magyar nyelven, amely meleg szeretettel őrzi és dédelgeti a magyar zsidó dialektust, amely szókincsében, hangsúlyaiban, szórendjében és gondolkodásmódjában meg-különbözteti, de hozzá is köti magát e hagyományos magyar irodalmi nyelvhöz, ily módon képviseli a magyar irodalom zsidó dialektusát – véleményem szerint tehát egyesegyedül.

BIG jövőre 80 éves. Néha kicsit beteg, néha kicsit rossz a kedve, de amúgy alkotó ereje teljében levő ifju ember, aki bájos és nagyszerű felesége, Köves Hajnalka kezét fogva csodálatos tervekkel teli néz elébe a jövendő kihívásainak. Szeretetre méltó, kedves férfiember.

Nekem éppen 60 éve a legjobb barátom.Segítsen neki ez a mai szép kitüntetés is hosszú, boldog,

alkotó életet élni… bis hundert und zwanzig…”

gykor

B.I.G. ist ein M E N S C HKÖRZETI HÍREK


HÍRMONDÓ

18 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

Új beszélgetős sorozat indult a Hegedűs-Csáky Zsinagó-gában. Az esteket Gálvölgyi Dorka, az ORZSE hallgatója szervezi, és férje, Kövesdi Péter vezeti.

Egy hónap – egy beszélgetés. Az első vendég, még már-ciusban, Dési János újságíró volt. Dési nem ismeretlen a Csákyban, maga is ide jár, szinte ide tartozik. A szigorúan politikamentesnek indult este végül „vad” politizálásba csapott át, ami várható volt, ismerve Dési személyiségét. A közönség végül igen jól szórakozott a két újságíró beszél-getésén, és az est végén bárki kérdezhetett Désitől. Kér-deztek is, szép számmal, úgyhogy az eredetileg egy órásra tervezett beszélgetés majd’ egy órával tovább tartott.

A következő vendég – még min-dig márciusban, csak a hónap végén – Gálvölgyi János volt. Szóba került a gyerekkor, az első színház a kis Jánoska ágya végében, a Ki mit tud? és persze a számtalan szerep. A népsze-rű színész is csaknem két órán keresztül szórakoztatta a népes

közönséget. Igen, szórakoztatta: a beszélgetésből ugyanis gyakorlatilag one man show lett. Gálvölgyi magával raga-dó humora és öniróniája mindenkit levett a lábáról.

Áprilisban Farkasházy Tivadar volt soron. A zsinagógától alig kétszáz méterre lakó humorista nem elsősorban a hu-morával, hanem félelmetes tárgyi tudásával nyűgözte le a publikumot. A Heti Hetesből megszokott eszmefuttatások-ból mi is kaptunk egy nagyobb adagot, ámulva hallgattunk történeteket magyar királyokról, lovakról és politikáról.

A májusi vendég Szegvári Katalin volt. Az egykori televíziós újságíró már évek óta nem készít műsort, de mindig érdekes, különleges szemé-lyisége sok hallga-tót (nézőt) vonzott a

templomba. Magán- és közéletről, unokákról, kollégákról és persze a régi, televíziós időkről beszélgettünk.

A folytatás szeptemberben, amikor – a tervek szerint – Já-vori Ferenc (Fegya), a kiváló klezmer zenész, zeneszerző lesz a vendégünk.

Tehát érdemes figyelni a Hegedűs-Csáky Zsinagóga Face-book oldalát, ahol rendszeresen és időben beszámolunk a következő programokról.

Kövesdi Péter újságíró

Közügyek és magánbeszélgetések a CsákybanKÖRZETI HÍREK

ÁDÁM Mária, közösségünk tagja, Scheiber Sándor díj kitüntetésben részesült. A díjat az Emberi Erőfor-rások Minisztériumának államtitkára, Soltész Miklós adta át 2016. március 18-án a minisztérium épületé-ben. Gratulálunk. Egészségben és jó erőben végezze tovább alkotó munkáját mindannyiunk örömére.

ÁDÁM MÁRIA (DR. RÓNAI TAMÁSNÉ)

LAUDÁCIÓ (RÉSZLET)

Az Országos Rabbiképző Intézet, későbbi nevén az OR-ZSE Goldmark Kórusa Scheiber Sándor professzor felkérésére

1969-ben alakult meg, édesapja Ádám Emil karnagy-ze-neszerző vezetésével. Édesapja halála után Ádám Mária 1987-ben vette át a Kórus vezetését, és azóta – karitatív feladatként – látja el a karmesteri és irányítási feladatokat.

A Goldmark Kórus munkájában megalapításától tevé-kenyen vesz részt. Kezdetben az alapító karmester mel-lett szólamtanítási és szervezői tevékenységeket látott el, majd átvéve a karmesteri feladatokat oktatási anyagokat készített a kórus munkájához. Számos publikációja jelent meg zenetudományi folyóiratokban, továbbá a zsidó zené-ről, valamint – az ezen területen munkálkodó – zenepeda-gógusokról tartott előadásokat.

Ádám Mária Scheiber Sándor díjban részesült

KÖRZETI HÍREK


HÍRMONDÓ

2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7 19

2016. 05. 08-án az OR-ZSE és a körzet által közösen szervetett egészségügyi napon 87 fő vett részt. Különböző vizs-gálatokon és tanácsadáson vehettek részt a látogatók. Terveink között szerepel, hogy évente megismételjük az ezt a sikeres rendezvényt.


Ádám Mária, Kórusban végzett tevékenységét az alapí-tók szelleme irányítja, és igyekszik az általuk megkezdett munkát folytatni.

Az Ádám Mária vezette együttes négy hangzó anyagot adott ki, amelyeknek szerkesztési feladatait is ellátta. Mű-vészeti, szakmai szerkesztője volt annak a közelmúltban megjelent multimédiás magyar-német nyelvű leírást tar-talmazó CD-ROM kiadványnak, amely Ádám Emil zene-szerzői munkássága kiemelkedő műveinek kottáit is közre adta, megszólaltatva ezeket a Goldmark Kórus tolmácso-lásában. Jelenleg egy új hangzó anyag felvételén munkál-kodnak. Zenepedagógiai és zenetudományi elismerései:

2002: Várhegyi György emlékérem (zenepedagógiai tevékenységért),2004: Életmű-díj;2006: Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (kórusvezetői tevékenységért).

Kórusvezetőként a budapesti és vidéki zsidó közösségek ünnepi eseményein, egyházzenei fesztiválokon vett részt, valamint az együttes rendszeresen szerepel a Zsidó-Ke-resztény tanácskozásokon, és a Magyar Televízió és a Ma-gyar Rádió egyházzenei műsorain.

A Goldmark Kórussal végzett munkásságának célja, hogy az alapítók szellemében a sokszínű és szépséges zsidó zene értékeit bemutassák a zene iránt érdeklődők-

nek felekezeti hovatartozástól függetlenül. Kutatják és feltárják múltunk zenei kincseit és szolgálják a hazai, va-lamint a határainkon túli közösségeket hétköznapokon és ünnepeken egyaránt.

(A laudációt dr.Schőner Alfréd, a Scheiber Sándor díj ku-ratóriumának elnöke tartotta 2016. március 18-án)A Scheiber Sándor-díj azoknak a magyar állampolgároknak, illetve határon túl élő magyaroknak adható, akik kiemelkedőt alkottak a hebraisztika, a ju-daisztika, a zsidó vallás-, művelődéstörténet és az oktatás, valamint a zsidók és nem zsidók közötti párbeszéd és tolerancia előmozdításának területén. A kitüntetéssel emlékplakett és az adományozást igazoló okirat jár.

Ilan Mor nagykövet előzetes felterjesztésére az izraeli külügyminisztérium 2016. január-jában jóváhagyta Dr. Hunyadi László kinevezését Izrael Állam magyarországi tiszteletbeli konzuljának, ami Dr. Ledniczky András 10 évvel ezelőtti hasonló kinevezését követi.(je-lenleg ketten, egyidejűleg látják el ezt a megbízást). Szíjjártó Péter külügyminiszter a Debrecen székhellyel Kelet-Magyarországra szóló működési engedélyt 2016. július 22-i hatállyal megadta.

Ezen dokumentumot Ilan Mor 2016. július 28-án adta át Dr. Hunyadi Lászlónak Izrael Ál-lam budapesti nagykövetségén. Az új tiszteletbeli konzul feladatai között a két ország kö-zötti kulturális, tudományos és gazdasági kapcsolatok fejlesztésének elősegítése szerepel.

A kinevezettet Dr. Schőner Alfréd főrabbi július 29-én, szombati I-tentisztelet keretében, a Tóra előtt bensőséges szavakkal köszöntötte.

Gratulálunk. Jó egészséget kívánunk ehhez a fontos megbízás sikeres teljesítéséhez.

Hunyadi László professzor, közösségünk tagja, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja

KÖRZETI HÍREK

PROF. DR. HUNYADI LÁSZLÓ EGYETEMI TANÁR

Egészségügyi nap


HÍRMONDÓ

20 2 0 1 6 Ő S Z / T É L | 5 7 7 7

Zsidó krémesBENEDEK ISTVÁN GÁBOR ÚJ REGÉNYE

KULTÚRA

Az elegáns kötet – Vén Emil grafikus művész rajzaival – a Tevan Könyvkiadó Alapítvány égisze alatt a 2016-os év tavaszi ünnepi könyvhetére jelent meg. Az eseményen a Láng Téka a Pozsonyi úton külön vasárnapi értékesítést rendezett, ahol a szerző dedikált, és ahol a szerző barátai, kollegái, hűséges olvasói közül mintegy százan jelentek meg.

Az író az amúgy zsúfolt boltban nem mon-dott beszédet, mi több, mások sem üdvözöl-ték hangos szóval, amit elsősorban úgy és azzal pótoltak, hogy BIG a maga monológját részletekben mesélte, mondta el.

A cselekmény időpontja többször szóba került, hiszen BIG hangsúlyosan húzza alá, hogy Weis Guba nevű főhőse 1969-ben kapott lakást a hitközségtől, és hogy a történet hátterében ha másként nem, hát tudat alatt, mindenképpen ott lebeg az amerikai Apolló holdhódító rakéta fellövése és Armstrongék csodálatos úttörő sétája a szomszédos égitesten.

Szóval, erről van szó! A hatvanas évekről. A magyarországi zsidóság, amelyet a náci és nyilas idők barbarizmusa csak-nem teljesen kiütött, megsemmisített, lassan kezdte össze-szedni magát. BIG nem a politikai élet társadalmi közegébe vezeti el az olvasóit, sőt még csak nem is a magasan kvalifikált értelmiségiek körébe, hanem kifejezetten a kis zsidók soraiba.

Ezeknek egyetlen percre sem jutott az eszükbe, hogy el-hagyják ősi vallásukat, netán megmártózzanak a hatalom szívet-lelket átmosó vizében, hanem őrizték megörökölt ha-gyományaikat, vigyázták azt az ismeretet, azt a zsidó életet, ami nekik megmaradt.

BIG felmutat néhány kiemelkedő zsidó sorsot és személyt. Köztük olyan embereket, akik egy darabig beolvadtak a párt- és állami nómenklatúrába, de aztán valahogy, valamiért kiáb-rándultak a hivatalos világból.

Jelképes alak lehetne Beck Salamon jogász professzor, aki ködös módon szökött meg az óbudai téglagyár szigorúan őr-zött gettójából. A jeles tanár fénykorában nemzetközi rangú jogi tekintély volt és mint ilyen, ő készítette el az egyiptomi alkirály által megrendelt – immár nem angol szellemű – al-kotmány szövegét. Beck jóllehet ateistaként mindig elkísérte barátját és régi kollégáját a zsinagógába, de oda már nem ment be, inkább leült a bejárat mellett, és megvárta az utolsó kaddist, hogy aztán együtt menjenek haza.

BIG tehát a magyarországi csonka zsidóság krónikáját írta meg a Zsidó krémes című könyvében. Fontos személy a könyv szereplői közül Scheiber Sándor alakja. Ebben az időben a

magyar zsidóság egyes számú zsidó veze-tője, hiszen tiszte szerint ő volt a Rabbiképző Szeminárium vezetője. Vonzó személyisége jelkép és példakép.

De nemcsak növendékei rajongtak érte, hanem széleskörű tisztelői is. A regényben feltűnik Nemes Bálint író alakja, akinek egyik zsidótárgyú novelláját Scheiber leközölte az évente egyszer megjelenő Évkönyv című ki-adványában. Az írást Dan Orfy izraeli újságíró és író héberre fordította, amit elolvasott egy jeles amerikai író, aki azt angolra fordítva fel-ajánlotta egy filmgyár számára. A Delta Pictu-

res pedig bejelentette: a történetet szalagra veszi. A hír nem sokkal később megjelent a budapesti Esti Hírlapban.

És itt következett be a baj. A film főigazgatója beidézte a ne-ves írót (áruljuk itt el: igazi nevén Solymár József kollegánkról van szó), s hogy az ügyből miért nem lett politikai-belügyi ügy, az talán csak a véletlennek köszönhető.

Vagyis a hatvanas évek csendes békéje kizárólag a felszínen volt az. Mert a mélyben – a zsidó élet járda alatti részén – min-denféle dolgok előfordulhattak.

A Zsidó krémes tehát a mi zsidó életünk kis tükre. A ma-gyarországi közösség ugyanis már nemcsak a holokauszton volt túl, hanem 1956-on is. Amikor bizony sokan elmentek, és ők a zsidó élet megoldását az itthon maradottakra bízták.

1969-re, azaz amikor az Apollo 11-et fellőtték, a magyaror-szági zsinagógákban még volt némi élet, talán csak a gyere-kek nevetése hiányzott, de az nagyon, s ki-ki próbálta fenntar-tani magát a jövőre. Amiről senki nem tudta, hogy az miként fog majd festeni.

Magyarországon Izrael nevét akkor még ki sem lehetett ej-teni, de azért Nyugatról már kezdtek hazalátogatni az Ameri-kába, Ausztráliába, Angliába, Svédországba került zsidók. És ha lassan is, de kezdték erősíteni az itteni rokonaikban a jó jövő reményét.

Egy szó, mint száz: erről az időszakról szól a Zsidó krémes, amelynek eredetijét a Melbourne-ben élő Gold (Buchbinder) Ági sütötte – süti mind a mai napig. És ez a krémes olyan, mint a mi vallási életünk. Alul szilárd, több lappal sütött tészta, amelyen több rétegben kerül a tojássárgájával kikevert tejszí-nes, vaníliás krém és hab, hogy aztán mindezt lefedje a finom, ropogósra sütött fedő krémeslap. (Az eredeti recept ott olvas-ható a könyvben.)

A nosztalgiát, a zsidó élet iránti őszinte szeretetet – és per-sze az olvasást a szerkesztőség őszintén köszöni!

hegedŰs – csÁky – kÖrzeti...

Documents