Korán ébredtem, aznap kellett elhagynom az albérletet. Olyanideges lettem ettől, hogy erős nyugtatókat szedtem be. Addigramár az anyám összes pénzét is elvettem és eljátszottam.

Lementem az utcára, és beültem a droszton álló első taxiba. Nem jelöltem meg a konkrét úti célt, de úgy irányítot-tam a taxist, hogy a lakásomnál álljunk meg. Fölmentem,magamhoz vettem egy kést, becsúsztattam a kabátujjba, a pengéje kifelé állt. Aztán visszaszálltam a taxiba, de továbbrasem mondtam címet, hanem navigáltam, hol jobbra, hol balra.A sofőr észrevehetett volna rajtam valamit, ha odafigyel, bár nem szokásuk belebámulni az utas pofájába. Egész végignem beszéltünk semmiről.

Amikor úgy láttam, hogy nagyjából jó helyre érkeztünk, atenyerembe csúsztattam a kést. Felé fordítottam, és mondtamneki, hogy adjad oda a lóvét. Ekkor még hozzá sem ért a pen-ge. Ő villámgyorsan előrántott valahonnan egy gázsprayt, talána belső zsebéből vette ki vagy az ülés mellől. A bal kezébenvolt, az biztos. És akkor elkezdett fújni, én meg úgy megijed-tem, hogy becsuktam a szemem, s belevágtam a kést a combjába.Olyan tíz centire fúródott bele.

A vádiratban az állt, hogy nyereségvágyból akartam bűncselekményt elkövetni, de az nem szerepelt benne egyértel-műen, hogy súlyos testi sértésről beszélünk-e vagy ölési szándékról.Pedig ez a lényeg. Nem tudom, honnan szedtek bizonyos adato-kat, de a bíróságon már úgy beszélt az ügyész, hogy mindenkétséget kizáróan azért öltem meg a taxist, hogy pénzt szerezzektőle. A pénzszerzés szándéka igaz, de nem akartam gyilkolni.

Az ügyvédem mindenképpen találni akart egy büntethető-séget kizáró okot. Mert ugye ott a nyugtató, voltam márpszichiátrián, plusz két öngyilkossági kísérlet, ezt elég jól összelehet rakni. Egy szakértő megállapította, hogy én többet nemköthetek jogi ügyleteket, nem vehetek föl banki kölcsönt,

76

és csak az édesanyám hozzájárulásával köthetek adásvételi szerződést. Korlátozottak a jogaim.

Na, a lényeg, hogy amikor megszúrtam a taxist, rám kiabált, szálljak ki. Erre én ösztönösen nagyon csúnyán össze-szurkáltam. Csupa vér lett minden. Elborult az agyam, tisztáraindulatból csináltam.

Annyira dulakodtunk, hogy végül a feje a sofőrülésre került,a lába meg az anyósülésre. Nem tudom, hogy került át a sebes-ségváltó fölött. Mondjuk én is mozgattam, kerestem a pénzt,de nem találtam. Aztán hazamentem, és még csak az sem jutotteszembe, hogy a kést eltüntessem, ott maradt a kocsiban.

Mint utólag kiderült, a taxiban nem volt CB, a sofőr ezért nem tudott értesíteni senkit, és elvérzett, mert pont a főütőeret találtam el a combjában.

Ha nem megyek vissza később, hogy lehúzzam az arany-gyűrűjét, talán megúsztam volna halált okozó testi sértéssel.De ahogy értesültem róla, akkor is biztos elkapnak, mivel túlközel volt a gyilkosság a lakásomhoz, attól másfél kilométerre.A rendőrök ilyenkor abból indulnak ki, hogy azért vitettem odamagam a taxival, mert jól ismertem a környéket. De egy civililyeneken nem gondolkozik. Soha nem gondolkoztam a rend-őrök fejével.

Egyébként sokszor megjelenik előttem ennek a taxis srác-nak a képe. Huszonnyolc éves volt, nagyon fiatal. Ha akkor esteegy boltot látok meg először, lehet, hogy még most is élne,mert onnan raboltam volna pénzt. Lehet, hogy mindenki job-ban járt volna. Én is.

Az újságok azt írták, hogy rendszeresen vertem az édesanyá-mat. Azonban én soha hozzá nem nyúltam. Ezért is indí tottamsajtópert. Szegény mamát kerüli mindenki. Meg különböztetik.Volt egy konkrét eset is, mikor mondta, hogy köszönt egy isme-rősnek az utcán, és az nem fogadta a köszönését.

77

Takarítónő volt, külön éltünk apámtól. Én voltam a legki-sebb fiú, a mama kedvence. Az édesapámról semmi hírem,fegyházban van. Nem hiszem, hogy ez valami örökletes dolog lenne, mármint hogy azért kerültem börtönbe, mert azapám is ül. Ez hülyeség, ilyen nincs. De ha az apám annak ide-jén normális életet él és figyel a fiára, talán nem itt tartanánk.Ő nyilván jobban tudott volna fegyelmezni, mint a mamám.Szóval, az apám ebben az értelemben mindenképpen hiányzott.

A testvéreim, a bátyám és a nővérem sem figyeltek fel arra,hogy velem balhé van. A bátyámmal egyáltalán nem tartottama kapcsolatot, úgyhogy neki ehhez semmi köze. Ráadásul szerintem ők szégyellték az anyánkat, ezért nem tartják vele se a kapcsolatot.

Élsportoló voltam, kézilabdáztam. A megyei válogatottságigjutottam. Más sport soha nem érdekelt, csak a kézilabda.Elvégeztem a nyolc általánost, több tanévben osztályelső is lettem.Aztán kereskedelmi vizsgát szerettem volna tenni, de az márvalahogy nem ment, érettségi előtt abbahagytam az iskolát.

Amikor előzetes letartóztatásba helyeztek, nem álltam sem-milyen munkaviszonyban, jövedelemmel nem rendelkeztem.Alkalmi munkákból tartottam fenn magam, de a szerencsejá-téknak éltem, még könyvet is akartam írni a témáról, annyiraotthon voltam benne.

Tizenöt éves koromban játszottam először, ilyen tárcsás,gyümölcsös játékot. Először csak a tízóraipénzeket játszottamel a középiskolás időkben, aztán jobban belemerültem. Fiatalabbkoromban boltokból loptam, hogy legyen pénzem játszani.

Egy étkezdeszerűségben volt a gép, amivel a játékot kezd-tem. Később, amikor komolyabban belemerültem, kaszinókbajártam. Volt egy társam, akivel eljártunk gépezni, ketten jobbvolt, mint egyedül. Egymást erősítettük, a játékról beszéltünkmindig, meg hogy honnan szerezzünk pénzt.

78

Szórakozásként kezdtük, kisebb összegekkel. A baj akkorkezdődött, amikor elkezdtem nyerni. Egészen komoly nyere-ményeim is voltak, milliósak. Akkor már ruletteztem. Nagyszéria bal oldalon, az volt a szisztémám. A legtöbbször bejött,de nem mindig. Szakirodalmat ugyan nem olvastam, nekem azvolt fontos, hogy saját tapasztalatom legyen, mert az már vala-mi, abból ki lehet indulni. Olyan terveket sosem dédelgettem,hogy veszek egy házat vagy egy nagy autót, csak kitűztem egy célösszeget, amit aznap el akartam érni. Ha buktam, vissza akartam nyerni a pénzt, és az még nagyobb veszteséget csinált.Ez az igazi ördögi kör.

Aztán már fizikai tüneteim is voltak. Néha egyszerűen reme-gett a kezem, a lábam, a gyomrom, hogy menni kell játszani, ésvolt olyan, hogy már futottam. Abban a pillanatban, ahogy pénzkerült a kezembe, rám tört a szenvedély, és már nem is voltama magam ura, bevitt a gépi rulettre. Sokan azt mondják, hogynem szeretnek kaszinóba járni, mert félhomály van, dohány-füst, meg villódznak a fények. Engem nem a környezet érdekelt,hanem maga a játék, az izgalom. Úgy éreztem, hogy valaminagyon komoly dolgot csinálok, hogy a játék az egy komolyvalami. Persze, számomra a pénz határozta meg a játékot, mertamíg volt pénzem, addig játszottam, de amit közben átéltem,az semmihez sem hasonlít. Még az alkoholhoz sem. Mondjuk,én nem nagyon italoztam, csak amikor éppen rám jött, hogyberúgnék egy kicsit, oldani a feszültséget. Néha ittam közbenis, mert bátorságot adott, jobban mertem kockáztatni, és hát,a játékban ez a lényeg, az, hogy átéled a kockázatot.

Most már tudom, az lett volna a helyes, ha abbahagyom,amikor nyertem, és megelégszem a pénzzel, de úgy gondol-tam, ahol van egymillió, ott van több is. A nyeremény inkábbfölcsigázott, mintsem nyugalmat hozott, ha pedig buktam, úgygondoltam, előbb-utóbb visszanyerem a pénzt. Néha egész

79

gyorsan elveszítettem mindet. Ilyenkor be kellett volna fejezniaz éjszakát, az viszont nem ment.

Tizenöt évesen kezdtem, most huszonnégy leszek. Néha az anyámtól is loptam pénzt, amire a legtöbbször rájött, de nem igazán szólt érte. Utólag látta már, ahogy megtörtént a baj, hogy valamit mondania kellett volna. Sokáig laktam otthon, de nagyon megromlott a kapcsolatunk a játék miatt. A bekerülésem előtt néhány hónappal elköltöztem.

Voltak barátnőim, de velük se beszéltem erről mélyebben.A lányokkal mást kell csinálni, nem érdekli őket a lelkizés. A férfi legyen kemény. Egy komolyabb kapcsolatom volt, ő tudta, hogy játszom, és néha szívesen eljött velem. Talán segíthetett volna, hogy közösen kievickéljünk ebből, de szerelmesek voltunk, és akkor az érzelmek nem az evické-léssel foglalkoznak.

Nekem 2001-től 2005-ig bejelentett munkaviszonyom volt.Elég jól kerestem. Aztán ha elment a pénz, akkor jött a bank-ból a kölcsön, meg kértem magánszemélyektől is. Elég sokembernek lógok. Meg, ugye, kézilabdáztam, abból is csordo-gált a lé. A tartozásaimat nagyon szégyellem, mindent másképp csinálnék, de erre már késő rájönni.

Azt hiszem, volt az életemnek egy olyan pillanata, amikorvégleg elbasztam mindent. Amikor tizenöt éves koromban próbajátékon voltam egy első osztályú klubnál. Lehet, hogy ott fegyelemre szoktattak volna, és hatott volna rám a csapatszellem. Ez jól el lett cseszve, már akkor is inkább a gépezés érdekelt, ahelyett, hogy a sportban hoztam volna ki magamból a legjobbat.

Akadtak azért olyan pillanatok is, amikor végignéztem a játéktermen, és tudatára ébredtem, mit is művelek valój á -ban. Az ilyen helyeken rengeteg olyan emberrel találkoztam,

80