Tartalom:Fõszerkesztõi beköszöntõVárosunk híreiHírek a nagyvilágbólTorozon TavernájaAranyKörÚt - Csillagok (folytatás)Tengeren innen, falakon túl - Pergõ homokszemekElfeledett Pergamenek - Brandon Worth: ElighKlánok, Rendek - Harail Hururre FojtogatóiVándorúton - Monszunvirág TeaházJátékbarlang - Leadini képkártyaArcképcsarnok - Vines OinyKincsvadász legendákUnokáink mesélik majd - Tanmese...AranyKÖRút - Borkultúra (folytatás)Impresszum, Pályázat

Fõszerkesztõi beköszöntõ

Erion tisztes polgárai!

Ismét jelentkezünk a legfrissebb hírekkel, érdekes-ségekkel és újdonságokkal, ismét meghívjuk a kedvesOlvasókat képzeletbeli utazásokra furcsa, idegentájakon, és ismét bemutatunk különleges helyeket,személyeket és tárgyakat, ahogy azt már a kedvesOlvasók megszokhatták. E lapszámunkban nemtörekedtünk semmilyen kirívó különlegességre, dereméljük, hogy az elvárásoknak tõlünk telhetõenmegfelelünk.

Jó olvasást kívánva maradok tisztelettel:Adras Tamon

Városunk hírei:Nappali éjszaka! Felhívjuk kedves olvasóink

figyelmét, hogy hamvak havának 15. napján dél körül egy tel-jes órára sötétségbe borul szeretett városunk! A csillagvizsgálókszerint ez igen rossz ómen, emberöltõnként csak egyszertörténik hasonló, de szinte mindig rettenetes eseményekkövetik - a gonosz erõk elhatalmasodnak, és mindenféle sötétpraktika erõsebben kel életre. Ijedelemre azonban semmi ok:mind a városi õrség parancsnoka, mind a csillagfejtõ fõméltósá-gok biztosítottak bennünket arról, hogy felkészülten várják azeseményt. Kérünk minden kedves városlakót azonban, hogy haegy mód van rá, e napon maradjanak otthon.

Egekben az abbit ára! Az utóbbi hónapban nagyonmegemelkedett az abbitacél ára, s ennek okán jelentõsendrágultak a kovácsmûhelyek egyszerûbb munkái is. Azérthetetlen jelenség okát már kutatják a hercegi számvevõk, sa követek már elindultak a Quiron-tenger déli partjaihoz.Ennek ellenére, meg nem erõsített hírek szerint városunkhercege a hadászati költségek kiegyensúlyozása érdekébenkülönleges, egyszeri hadiadó bevezetését fontolgatja. Egyesnegyedekben a zúgolódás lassan a tetõfokára hág.

Újabb bûnbanda került felszámolásra! Városunk õreigondos nyomozás eredményeképp egy teljes bûnhálózatot szá-moltak fel Csontok havának éjszakáján. A véres rajtaütés soránharminckét gazfickót kerítettek kézre, kikre bizton bitó vár. Abûnszervezet tagjait több gyilkosság, rablás és közterület jelentõsrongálása terheli. Az ádáz küzdelemben néhány gonosztevõ azélete árán is védelmezte társait. Örömünkre szolgál azonban,hogy egy városvédõnek se kellett hasonló áldozatot hoznia.

Halálos áldozatok! Csontok havának 1. napján kisebbföldrengés rázta meg a szórakozó negyedet. Sok a sérült, és márhalálos áldozatokról is hallani. Tucatnyi épület megrongálódott,köztük a Tavirózsa Szentély, Ellana úrnõ temploma is, amely akörnyék egyik nevezetessége. Azonban a legtöbb kárt egy dzsadtulajdonban lévõ örömtanya, az Alkonyfény szenvedte, melyigen népszerû volt a tehetõsebb polgárok és utazók között - ezteljesen megsemmisült. Értesüléseink szerint pont ebben azörömtanyában tartózkodott ez idõ tájt Caedon egyik elöljárójais, aki nyomtalanul eltûnt. Sokan az istenek haragjáról pusmog-nak, de legalábbis a városállam vezetõi elleni szervezett leszá-molásról. A Rubin Rend egyik beavatottja szerint azonban ajelenség természetes eredetû volt, csupán igen gyenge mágikusaktivítást érzékeltek a környéken, mely közel sem elegendõ egyilyen földmozgás beindításához.

Sakk felsõfokon! Városunkba látogat a Menzini-sakklegendás nagymestere, a dzsad világ legjobbjai közt számon tar-tott Arctalan Af-Dzserral! Az állítólag tamari származásúnagymester kihívója városunk polgára, a - bizonyára Doldzsahkegyelmébõl - idén százkilenc éves Khabil ad-Ghar ibn Hussa,Doldzsah papja, kétszeres sobirai és kilencszeres mugaffeibajnok, Hassab el-Behr, a Gazdag Koldus utolsó élõ tanítványa.A bizonyára páratlan mûélvezetet kínáló mérkõzésre Hamvakhavának 20. napján, az Illatozó Rózsalugas Arénában kerül sor,a dzsad negyed szívében. Az el khindr, azaz a játékmester szemé-lye egyenlõre titkos; szóba került a Ghulam Nagymecset egykönyvtárosa, továbbá az abadanai Kék Szobák Palotájának egyképzett bírája. A mérkõzés Rózsalugas Arénában kaphatnakhamarosan felvilágosítást az érdeklõdõk.

H A R S O N AElkészült: P.sz. 3689-ben, Uwel tercében, a Hamvak havának 4. napján.

Független hírújság Ára: 3 erv fillér, 4 pyar sepia vagy 5 aszisz rézpeták

11

E R I O N I

1.oldal1.oldal2.oldal3.oldal5.oldal6.oldal9.oldal

11.oldal12.oldal13.oldal14.oldal15.oldal16.oldal17.oldal20.oldal

eköszönt a Lant hava! Hamarosan ismét elérkezik ameleg évszak, s Alborne tercében megpendülnek ismét ahúrok, felcsendül újra az ének a Sheraltól északra és délre

egyaránt. Északon mint minden évben, idén is Erigowfõvárosában várható a Dalpárbaj, az egyik legrangosabb zeneirendezvény. A több héten át tartó ünnepségre a világ mindentájáról érkeznek majd dalnokok, hogy bemutathassák tudásukat.Még nem derült ki, miféle díj jár a verseny legjobbjának, de akorábbiakból sejthetõ, hogy nem akármi lesz a nyeremény. Az ezévi rendezvény különlegessége minden bizonnyal az eredetishadoni párbajkódex szerint zajló szópárbaj-verseny lesz -állítólag nem csak csipkelõdõ versikék szórakoztatják majd akedves közönséget, hanem valódi párbajokra is sor kerül majd.Sok dalnok szerint azonban ezzel gladiátori mutatvánnyá ala-csonyítják le az ünnepet, így lehet, hogy ez végül elmarad. Akiazonban nem Erigowban lesz a Lant havában, az bizonyosanPyarronba utazik, ahol is a Csillaglant Ünnepén csendül majd felaz énekszó. A pyar vallás fõvárosában Alborne kegyeltjei - dal-nokok, színészek, festõk, szobrászok és költõk - mutatkoznak beismét, az egészen ismeretlenektõl a mesterekig. Ha valakiszeretne ezekben a hetekben az említett városokba utazni, job-ban teszi, ha valamilyen módon elõre szálláshelyet foglal magá-nak, mert ilyenkor zsúfolásig megtelnek a fogadók és tavernák.

szak:Hat napos fényáradat! A Dwyll Unió keleti részén,

Aritow falujában hat napig tartó verõfény zavarta meg az éjsza-ka pihenni vágyókat. A különös jelenség oka állítólag Ranilegyik angyalának megnyilatkozása volt, mivel a falu népe olycsodás áldozatot mutatott be szeretett istenének. A helyetzarándokok özönlötték el, hogy tiszteletüket fejezzék ki. Másforrások szerint rosszarcú idegenek hívták életre a fényjelen-séget, akik Aritow lovag, a dwoon legendák egyik hõsének kin-csét keresték.

Veszélyben a fák! A Rõtlombost, Haonwell egyik elfeklakta, gyönyörû erdejét furcsa, ismeretlen kór támadta meg. Azévszázados fák napok alatt kiszáradnak és elpusztulnak. Magukaz elfek is tanácstalanok, még nekik sem sikerült meglelniük ahirtelen felbukkanó és félelmesen gyors pusztítást végzõkártevõt. Egyesek betegségre, mások megveszekedett szúboga-rakra gyanakszanak, de biztosat senki nem tud. Reméljük,hamarosan beszámolhatunk e szörnyûség megszûntérõl.

Új távlatokat nyit a Vittadora Postakocsi-szolgálat.Fennállásának 350. évfordulója alkalmából a nagy múltú ésméltán híres szervezet vezetõje bejelentette, hogy új járatokatindít messzi tájak felé. Elsõként, kísérleti jelleggel, Kahrevárosába nyitnak egy útvonalat, majd késõbb tovább a riegoyiDinis városába. A kietlen, veszélyes tájakon természetesen aszolgálat legjobban képzett fegyveresei vigyázzák az utasokat ésértékeiket.

él:

Hamis a predoci? Ismeretlen kalandozók kiterjedtborhamisító hálózatot lepleztek le Predocban. Az elkövetõk ahíres aszúkat gyalázó silány utánzatokat több száz hordóvalszállították külhonba, ahol ínyenc, de tapasztalatlan vevõknekadták el. A herceg személyesen, szóban és levélben kérte mind-azok bocsánatát, akiket az álnok hamisítók megkárosítottak,valamint ígéretet tett, hogy mindenki kárpótlásban részesül. Ahárom kalandozó tiszteletére Graliganban Csontok havának 11.napján ünnepélyt tartottak a predociak - ám az eset azóta istovább gyûrûzött a hamisítók szervezetének nagysága miatt:még mindig kerülnek elõ törvénytelenül üzemeltetett pincékbõlaz utánzattal telt hordók.

Ellopták Lunírökölt! A híres, XXIV. században éltUwel-lovag, Giero Maron kardját nem egészen egy esztendejevitték ismét Sempyerbe, hogy ott méltó végsõ helyet kaphasson,ám a féltve õrzött ereklyét Hamvak havának 1. napjánismeretlen tolvajok elvitték. A rablóknak kiválóan kellett ismer-niük az erõdöt és a kardot õrzõ mechanizmusokat, hiszen átju-tottak az õrségen, és a csapdák kicselezésével anélkül sikerültmegszerezniük a kardot, hogy erre bárki felfigyelt volna. Uwelhárom lovagja tett esküt a kard megtalálására és vissza-hozatalára, ám a város vezetõi minden segítséget örömmelfogadnak.

Elveszett város a múltból! Eltemetett épületegyüttesrebukkant Yllinor határvidékén, egy Erat nevû településközelében a Sigranomói Egyetem néhány diákja. A munkálatokmég folynak, ám azt már most tudni lehet, hogy valamely õsinomád kultúra meglepõen népes településérõl van szó, melynekérdekessége, hogy a tárgyak többsége hibátlan állapotban kerülelõ a föld alól - sem a bútorokon, sem a használati eszközökönnem fogott az idõ vasfoga. A diákokkal utazó Alendi Naihienprofesszor szerint ez igen különleges felfedezés, mivel a koráb-bi feltételezések azt mutatták, hogy a nomádok soha nem lak-tak végleges településekben. A tapasztalt tudós úgy gondolja,hogy nem természetes a mód, miként az enyészet elkerülte atalán évezredes tárgyakat. A munkálatok még több hónaponkeresztül elhúzódhatnak.

É S Z A K R Ó L É S D É L R Ő LMi történt Erionon kívül?

22

H Í R E K A N A G Y V I L Á G B Ó L

É

D

B

Elintézendõ problémája van? Régimódi megoldások!

Acélszekerce társulatArbet kerület, a Dartonita rendház melletti épület

ora délután ültem be Torozonhoz némi forralt bor - noés persze az új hírek - kedvéért. Sokan idõztek itt, akicsak tehette, behúzódott az esõ elõl. Hamarosan arra

lettem figyelmes, hogy egy jókorára nõtt, kölyökképû férfi tar-tott az asztalom felé. Hatalmas, kosztól sárgult köpenyébõl csö-pögött az esõvíz; oldalán nehéz pallos, készen arra, hogy bár-mikor csatában forgassák. A férfi melegbarna szemei nyugalmat

tükröztek, és még a vigasz-talhatatlanul zuhogó esõsem tudta lemosni arcárólmosolyát. Ahogy közel-edett, rájöttem, hogy nemén bûvöltem el, hanem egyközeli asztalnál ülõ barát-jához tartott. Az ugyancsakkeménykötésû fickó ked-vesen üdvözölte, hellyel ésborral kínálta.

- Mi járatban erre, Herand?

- Bajt keresek - mondtamosolyogva a kölyökképû.

- És megtaláltad?

- Nem, de a nyomábanvagyok - közölte titok-zatosan Herand. - És te,barátom?

- Óh, én arra várok, hogymegtaláljon. Kezd minden

nagyon nyugodt lenni körülöttem... - nevetett a másik.

- Hidd el, itt meg is fog találni a baj... - sóhajtott Herand, éshirtelen nagyon fáradtnak tûnt. - Tudod, mi az a Rémhozó?

- Egy éjszakai rém, aki a rossz gyerekeket elevenen felfalja, majdbelõle is szörnyet csinál. Dajkamese.

- No, én ennek a dajkamesének két szörnyével is találkoztam.

- Hogyan? - kérdezte döbbenten a barátja.

- A Rémhozó valószínûleg nem evilági lény, legalábbis Tameronszerint. A káoszkor egyik itt ragadt borzalma.

- Az a kis rohadék Tameron még él?

- Elég hasznos kis rohadék...

- Folytasd - kérte Herand barátja.

- Emlékszel, hogy tartoztam Serrano de Fuatennek? Megkért,hogy diszkréten nézzek utána, mi folyik a Kereskedõ

hercegségekben. Féltette az érdekeltségeit, és állítólag furcsamágikus történéseket érzékeltek onnan.

- Serrano de Fuatennek nem illik tartozni…

- Valóban nem. Összeszedtem néhány embert, és elmentük egyZehadon nevû kis faluba. Szörnyû pusztítás fogadott minket.Mindenütt tetemek. Férfiak, nõk, felnõttek, gyerekek. Iszonyat.- Herand mélyet sóhajtott; látszott rajta, hogy nehezére esikfolytatnia.

- Néhány órával késõbb ráakadtunk az okozójára is. Majdnemotthagytuk a bõrünket. -Ivott egy kortyot a nehéz gorviki bor-ból. - Serrano mester megkért, hogy menjünk vissza, és vessünkvéget a vérengzésnek. És, mint azt nyilván te is tudod, õt nemillik visszautasítani...

A társa figyelmesen hallgatta, végül így szólt:

- Szép kis história. Mondtam én, hogy elég beülni Torozonhoz,és máris itt a baj!

Aztán megenyhülve hozzátette:

- Mikor indulunk?

Herand elmosolyodott. Mintha számított volna a kérdésre.

- Két nap múlva hajnalban.

- Ó! Addig feltétlenül meg kell látogatnunk az ElpazaiFogadót...

- Úgy érted, kuplerájt - javította ki Herand a társát. Barátja füligérõ vigyorral válaszolt:

- Ahogy tetszik.

híreket olvastam éppen asztalomnál, amikor akövetkezõ beszélgetésre lettem figyelmes.

- Én ezt nem bírom tovább! Legyen átkozott Noir! - mondta elc-sigázottan egy kialvatlannak tûnõ lány.

- Ez adomány, fogadd illõ módon - felelte társa, egy idõsebb,békésen pipázgató férfi.

- Mit? Hogy minden éjjel megölnek, megégetnek és szétmar-

cangolnak? Köszönöm, nem kérek ebbõl az adományból!

- Mit is álmodtál tegnap? - kérdezte a férfi csendesen.

- Hiszen már mondtam! Egyszerre voltam tettes és áldozat, férfiés nõ. Gazdag nemesember voltam, átöleltem a feleségem, akiugyancsak én voltam. Aztán a férjemet, életem értelmét hátulrólledöftem, majd hagytam, hogy penge a szívembe marjon.Mindketten meghaltunk... Azaz csak én - mondta szomorúan.

Belenéztem a jegyzeteimbe, amelyeken a tegnapi híreket, plety-kákat róttam fel. Erian grófot és feleségét holtan találták. A nõhátulról leszúrta a férjét, és utána végzett magával is.

- Ma mit álmodtál? - kérdezte elgondolkozva a férfi. Ekkor márminden egyes szavukat figyeltem.

- Évezredeket aludtam át, és ma reggel végre felébredtem -válaszolta a nõ.

hónap harmadik napja ismét Torozon tavernájábantalált, egykevésbé rangos, de igen finom predoci aszútársaságában merengtem az addig hallott beszél-

getéseken. Váratlanul hangos puffanás riasztott fel, amely azegyik szomszédos asztal felõl hallatszott. Az asztalon egy igentekintélyes méretû kódex hevert, tulajdonosa, egy törékenytestalkatú fiatal hölgy, fájdalmasan rázogatta kezét az ujjai közülszerencsétlenül kifordult könyv miatt. Arcán fájdalmas kifejezésült. Rátekintve elámultam fakófehér haján, klasszikus metszésû,gyönyörû arcán, sudár termetén. Ragyogó zöld szemeibosszúsan méregették a kódexet. Miközben helyet foglalt, ren-delt egy jobbféle borból. Asztala sarkának gyöngyházfényû,csodálatosan faragott pálcát támasztott, mely mintha haloványezüstös fényt árasztott volna. Túlságosan is megdöbbenthetettjelenléte, mert észrevette, hogy figyelem. Valószínûleg nemzavartam meg, mert egy halvány mosoly kíséretében üdvözlésreemelte kupáját. Bár mosolya elég bánatosnak tûnt.

Eztán belemerült a kódexbe, de idõnként felnézett, minthavárna valakire. Nemsokára meg is érkezett egy kifogástalanmegjelenésû, jóvágású fiatalember, aki a legújabb shadoni divatszerinti öltözéket viselte. Oldalán gyönyörû, arannyal futtatottkosarú tõrkard függött, meghajlása, mellyel a hölgyet köszön-tötte, nagy udvari gyakorlatot sejtetett. Miután helyet foglalt,régi ismerõsökként beszélgettek az elmúlt hónapokeseményeirõl, majd a lány elkomorodva így szólt:

É r d e k e s t ö r t é n e t e k t ű z k ö z e l b ő l

T O R O Z O N T A V E R N Á J A

33

K

A

A

- Hálás vagyok, hogy eljöttél. Bizonyára kíváncsi vagy, miértkértem, hogy találkozzunk.

- Oly rég beszéltünk, hogy fájdalom számomra gondok feléterelni a szót, de bevallom, valóban nagyon szeretném meg-tudni, mi nyomaszthat.

- Gondolom, emlékszel még arra az esetre, mikor tavalyabban a romvárosban jártunk?

- Hogy is feledhetném? Felettébb kellemetlen utazás volt.Teljesen tönkrement a kedvenc köpenyem - mondta az ifjúmegjátszottan piperkõc hangon. - Nem is értem, hogy vettélrá arra a kalandra - tette még hozzá csipkelõdve.

- Ó, nagyon is könnyen - felelte a lány egy ellenállhatatlanmosoly kíséretében.

- Hogy is tagadhattam volna meg kérésedet! És bármikorkész vagyok segítségedre kelni ismét.

Pár pillanatig csendesen merengtek, elrévedõ arccal, majd ahölgy felsóhajtott.

- Ott találtuk azt a kyr emlékezetkristályt egy rejtett terem-ben, emlékszel? Megérintettem, pár pillanatra rosszul let-tem, aztán elmúlt.

- Igen, emlékszem. Alaposan ránk ijesztettél, fogalmunk semvolt, mi lehet veled. De azt mondtad, a kristály bizonyárahibás volt, mert csak egy sor zagyva kép- és hangfoszlánytérzékeltél.

- Akkor valóban ezt hittem, de már nem vagyok biztosbenne.

- Mi történt?

- Két nappal ezelõtt furcsa álmom volt: egy fejedelmiöltözetû asszonyt láttam, aki kyr nyelven szólt hozzám, desajnos túl gyorsan beszélt, nem értettem. Tegnap pedig ébrenálmodtam, egy hatalmas, néptelen városról. Kicsit elgon-dolkoztam a dolgon, és furcsa felfedezéseket tettem. Mikora kristályt találtuk, a holdak épp a Tölgy Házának elsõnapjában jártak a kyr idõszámítás szerint. És a tegnapelõttiálmom ugyanerre az idõpontra esett. Tartok tõle, hogy akristály nem hibás volt, hanem igenis tökéletes állapotbantaláltuk, és hogy valami célja volt vele alkotójának... És énkezdek félni. Nem tudom, mi lehet az üzenet, és miért mostbukkant elõ.

- Bár a varázslathoz nem konyítok, de ez meglehetõsenbaljós hangzású történet - felelte a férfi. - Örömmel segítek

neked, ha tudok, hogy megfejthesd ezt a furcsa rejtélyt,bárhová készséggel elkísérlek.

- Erre szerettelek volna megkérni - mosolyodott el bágyad-tan a nõ. - Nagyon hálás vagyok, hogy segítesz. - Aztánfelélénkült: - Ne is késlekedjünk akkor tovább. Gyûjtöttemnémi anyagot, ami segíthet, odafent meg is tudom mutatni.

- Rendben, indulhatunk is - állt fel az ifjú egy meghajláskíséretében. - De egyet kikötök: romvárosba nem megyek.

minap egy asztaltársaságban akadt egy különöskölyök. Talán 15 éves se lehetett, de mintha nemfélt volna semmitõl és senkitõl - idõsebb társai, egy

félelf és egy ember férfi viszont meglehetõsen nyugtalanvolt. A fiú hamar nyugovóra tért, azonban a két harcossokáig fennmaradt.

- Mi legyen a kölökkel, Teren? - kérdezte félelf társát a barnahajú, kopaszodó férfi. - Meg tudja védeni magát, nincs szük-sége ránk.

- A mi feladatunk az, hogy hazáig kísérjük Edamot. Ránknem veszélyes - mondta a Terennek nevezett, nyurga fickó.

- Biztos vagy benne? Szerinted mikor fog egy újabb falutlerombolni? Hogy nézhetnénk ezt ölbe tett kézzel?

- Miért, mit kellene tennünk? Szóljunk az inkvizíciónak?Kérem, a fiút ne bántsák, csak azt ami megszállta?!

- Nem - sóhajtotta a kopaszodó férfi, és nagyot kortyolt aborából.

- Edam édesapja nagyhatalmú és gazdag, õ majd tudni fogja,mit kell tennie. Mi pedig addig is megpróbáljuk visszafog-

ni... ahogy eddig - zárta le a vitát Teren.

z acélos vonásokra, a tengerkék szemekre azonnalfelfigyeltem. Sajnos a férfinak volt útitársnõje is, egyvalószínûleg ugyancsak toroni származású hölgy, irigylésreméltóan elõkelõ arccal. Eltérõen a mendemondáktólegyetlen testõrt sem láttam körülöttük, és hírhedtbüszkeségüket is otthon hagyták. A kyr nõ minden gonoszpletykára rácáfolva kedves és mosolygós volt. Mind a kettõteléggé megviselte az ide vezetõ út.

Viselkedésük alapján hamar rájöttem, hogy testvérek, ésattól fogva gyakrabban kerestem a férfi tekintetét.Szerencsémre a mellettem lévõ asztalnál foglaltak helyet. Anõ csak egy kupa bort rendelt, és hamarosan elmerült egytekercs tanulmányozásában.

- Mi áll benne? - kérdezte a testvére.

- Ez õseink egy régi legendája a crantaiakkal vívottháborúból. Eszerint a kyrek egy "arithen"-t akartakfelébreszteni. Az arithen szó jelentése: õsi, gonosz, pusztítóförgeteg. Szerintem ez egy értelmes lény... Végül ráébredtekhogy ezt a rettenetet nem szabad megzavarni. Azonban acrantaiak közbeszóltak... Iszonyatos pusztítás lett az ered-ménye. A crantaiak és a kyrek végül összefogtak és vissza-zárták az arithent.

- Hogy lehet elõcsalni egy arithent?

- Mindenféle együttállás szükséges hozzá, és egy bonyolultszertartás. Miért?

- Mikor lesz ez az együttállás? - kérdezte gyanakodva a férfi.

- Nem tudom, majd utánanézek. Nem hinném, hogy man-apság bárki... - kezdte volna a lány, de bátya a szavábavágott:

- És ha mégis? Ha ez az, amiért...

Hirtelen elhallgatott, majd suttogva hozzátette:

- Figyelnek minket.

- Mióta csak megérkeztünk a városba - bólintott a lány, ésnem esett több szó köztük.

Nerina Dinn

É r d e k e s t ö r t é n e t e k t ű z k ö z e l b ő l

T O R O Z O N T A V E R N Á J A

44

A

A

anulmányomat folytatván e részben a tavaszi ésnyári égbolt csillagképeirõl fogok szólni.Természetesen itt is meg kell jegyeznem, hogy e

kivonat a teljesség igénye nélkül készül, hiszen egészköteteket lehetne megtölteni e témában. Mervan atyaazonban addig nógatott, míg el nem készítettemszámára e vázlatot. Az év melegebbik felében a csillagok jelképrendszere

sokkal erõteljesebb, mint a téli idõszakban. Azösszetett csillagképek, mint például a téli égbolt Folyóés Hajó csillaghalmazai, néhány kivételtõl eltekintveteljesen hiányoznak. Szerepüket az egyedi csil-lagképek veszik át, melyek markánsan uralják atavaszi-nyári éggömböt.A tél utolsó hónapjában, a tavasz hírnökeként jelenik

meg a keleti égbolt alsó sávjában a Lámpás csillagkép.Ynev szerte elterjed az a szóbeszéd, hogy Ynev népeia Lámpás fényét követve jutnak ki a tél sötétjébõl.Amíg éjszakánként az égbolton ragyog, világosságátólmegnyúlnak a nappalok és elenyésznek az éjszakák. Atélbúcsúztató ünnepségek ilyenkor veszik kezdetüket- lámpások, mécsesek kerülnek az ablakokba és világí-tanak egész éjjel a tavasz elsõ napján.

A Szántóvetõ csillagkép néhány héttel a Lámpástkövetõen tûnik fel a keleti égbolton, majd az õszközepén bukik a horizont alá. A földmûvesek hozzákötik a gabonafélék vetésének-aratásának idejét.Fényességébõl jósolnak jó vagy rossz termést ésidõjárást. A parasztok számos ünnepének leg-fontosabbika, a nyárközépi Bõségünnep is ehhez ajelenséghez kapcsolódik.

Tavasz közepén bukkan fel a Tulipán csillagkép, atermészet újjászületésének legfontosabb jelképe.Tiadlanban Lótuszként ismert, a sivatagi népekkörében pedig a Rózsa nevet kapta. A ter-mékenységnek, születésnek és a fiatalságnak a szim-bóluma lett az ezredek során. Ellana szentélyeitgyakran díszítik a csillagkép formálta virág-motívumok, és az istennõt is sokszor e virággal akezében ábrázolják.

A Viharmadár a nyár elõhírnöke: feltûnésétkövetõen változik meg a csendes tavaszi idõjárás. Úgytartják, hogy a perzselõ, nyári hõséget megszakítózáporok a Viharmadár könnyei. Bánatát mindenországban más-más legenda meséli el, ám mindegyik-ben közös, hogy fiókáit elrabolták tõle. Vándorút-jának kezdetén érkeznek meg messzi földrõl aköltözõmadarak, és õsszel vele együtt vonulnak máségtájak felé.

A Paripa a nyári égbolt legnagyobb, legösszetettebbcsillagképe, de nem minden kultúrkörben ismerik elebben a formában - ez ugyanis több más csillagképcsillagait is magában foglalja, homlokán az égboltlegfényesebbike ragyog. Leginkább a Szépek Népénekkörében jelenik meg csillagképként, illetve a délitestvérországban, Yllinorban. Itt azonban egész hetesünnepséggel tisztelik meg. Nevezik még Nyargalónak,illetve Razúrnak (tudvalévõleg Arel lovát hívják így,bár ezzel kapcsolatban a Papi Szék néhány tagja éppvitában áll). Ilanorban úgy tartják, Arel a csillagképrõlmintázta Ynev lovait - s ezért különösképp nemesnektartják és kedvelik azokat a lovakat, melyeknek hom-lokán ott díszeleg Arel csillaga.A Pöröly a mítosz szerint Gilron fegyvere, s a törpék

kultúrájában az egyetlen csillagkép, amely komolyjelentõséggel bír. A legendák úgy tartják, hogy amikora Sheral legmagasabb bércei fölött halad át, õsi kin-csekkel teli tárnák nyílnak meg a hegy gyomrában. Acsillagkép nyár végén a legfényesebb, és ragyogása télelejéig tart. A tengeri népek ugyanezt a csillaghalmaztCápának nevezik. Érdekes, hogy ez a csillagkép aHajó útját követi az égbolton, de ez csak véletlen egy-beesés.

A Kaláris a nyári égbolt vitathatatlanul legszebb csil-lagképe. Hét, szabad szemmel is jól megkülön-böztethetõ színû csillagból áll, amelyek szabályos körtalkotnak. Ha valaki e csillagzat alatt születik, akkorott nem elég csak magát a csillagképet számításbavenni, figyelni kell a "gyöngyök" fényességét is. A csil-

lagok külön érdekessége, hogy a két középsõ “kõ”kereken ezer év alatt kerüli meg egymást.

A téli égbolthoz hasonlóan a nyári is bõvelkedikérdekességekben. A nyári idõszak elsõ hetében figyel-hetõ meg az Ikrek üstökös-pár, amely tízesz-tendõnként látható. Két, közel azonos méretû üstököshalad el a kontinens felett, halványkék csóvát húzvamaga után. Szinte teljesen egymás mellett haladnak,magjuk összemosódik, fátyluk kétszer olyan széles,mint más égi jövevényeké. Tarinban egy esztendeigtartó készülõdés elõzi meg ezen égi jelenséget: hahihetünk a törpék elbeszéléseinek, akkor az üs-tökösök megérkezése után a magasabb hegységekcsúcsainak közelében a felszínen is lehet találni göm-bölyûvé olvadt lunírdarabkákat. Ha a feltételezésekhelyesek, a holdakról, illetve az üstökösökrõl lesza-kadt szilánkok ezek, nagyon-nagyon ritkák, és amondák szerint varázslatos fegyvereket lehet ková-csolni belõlük. Sokan úgy tartják, hogy a rögöket-szilánkokat a hullócsillagok hozzák magukkal, rop-pant messzi, idegen világokból.

Mintegy a nyári idõszak lezárásaként egy nagyonérdekes fényjelenség figyelhetõ meg a déli égbolton.A Felemelkedõk havának közepén, a nyár utolsómeleg napjain éjjelente az éggömb alsó része zöldárnyalattal dereng, majd a nappal közeledtévelhalványodni kezd, és hajnalra teljesen elenyészik. Acsillagászok számára a jelenség mikéntje teljesen rejté-lyes - Szellemködnek nevezték el. Mint az számomrakiderült, e “köd” csak a Sheraltól északra látható.

Legközelebbi írásomban részletesen kezdekfoglalkozni az egyes csillagképek jelentésével, le-gendáival és a hozzá kapcsolódó népszokásokkal.Minden terminusban egy-egy újabb égi jelenség kerülmajd terítékre.

Malakor testvér

A r a n y K Ö R ú t T u d o m á n y o s J e g y z e t e k e g y K r a d p a p t o l l á b ó l

C S I L L A G O K - F O L Y T A T Á S

55

T

z alább közölt szöveget Elser mester találta egymegégett szélû pergamenen. Minthogy ellenségesszemmel ábrázol egy vidéket, talán érdekes lehet a

kedves Olvasók számára még annak ellenére is, hogymind az eleje, mind a vége megrongálódott az évek során.Elser mester egyébiránt úgy tartja, még ebben a század-ban keletkezhetett a leírás.

"...évében a Kosfejes Úr álmot küldött. Hangot hallottam,tisztát és érthetõt. “Menj a sivatagba. Ott keresd aválaszt.” Hogy mi volt a kérdés? Mit számít az, ha aNagyúr küld? Ha megtalálom a választ, tudni fogom akérdést is.

Ha a magamfajta gorviki utazó el akar jutni asivatagba, ahol a hitetlenek élnek, akik becsuktákfüleiket a Kosfejes Nagyúr igazsága elõtt, akkormég békeidõben is hasznos egy kis kerülõt tennie.Ahelyett, hogy Codravart-t elhagyva Dela el Igera-nál lépnénk át a határt, kísérõmmel hajóra szállunk,és El Zashra felõl közelítünk. El Zashra Al-Abadanakeleti kapuja, az észak felé irányuló tengerikereskedelem központja. Hajóforgalma óriási. Mikicsiny bagghalán érkezünk a kikötõbe, elsiklunk ahatalmas gabonaszállító hajók mellett, melyek aDuaron-tenger felõl hozzák az északi városállamokterményeit, hogy cserébe ott egzotikusnak számítófûszereket, vagy más keresett árucikket pakoljanak.A kikötõ nyüzsgése bódító. Izzadt testek tömegenyüzsög, a mosdatlan emberek, a por és a fûszerekillata émelyítõ. A hangzavar a tengeri út csendjeután szinte kibírhatatlan. Mikor közelít hajód adokkokhoz, csupán távoli zúgás, mint amikorfolyón a vízesés felé közelítesz, hogy aztán robajlónkörbeöleljen, mintha elnyelt volna a zuhatag sodra.Mindenki intézkedik, alkudozik, pöröl, tolvajtkiált, vagy hangosan kacag a kárvallotton.Fertelmes! Mindenesetre behúzódunk egy levélforrázóba, aholélénkítõ italokat mérnek, és legalább árnyékban

lehetünk. A hõség itt is kibírhatatlan, a leforrázottlevelek erõs illata elnyom minden más szagot.Kísérõm elmondja, hogy valamiféle cserje szárítottleveleibõl készül az ital. Ahogy belekortyolok,majdnem kiköpöm… Ez forró! Körülnézek. Itt üldögél egy tucatnyi ember, jócskánkörbetekerve mindenféle koszhadt ronggyal, és aziszonyatos hõségben forró italt iszik! Nekem a háta-mon is csorog az izzadtság, pedig vékony abrase-lyem inget vettem fel. Az õ arcukon pedig még egyizzadtságcsepp se jelenik meg. Kísérõm, Gawudh, akopasz északi vigyorog, és fejét törölgeti anyakában lógó kendõvel.- Idd meg! - mondja és biztatóan biccent. - Utánajobb lesz, majd meglátod…Lassan kortyolom a forró italt. Ahelyett, hogy jobblenne, még jobban szakad rólam a víz. Dühödtennézek kísérõm felé, aki csak somolyog tovább, ésfelhajtja a löttyét. Elszégyellem magam, amiért elra-gadtak az érzelmeim, és megfogadom, hogy egy tel-jes napi vízmegvonással büntetem magam.Mikor elhagyjuk a levélforrázót, meglepettenveszem észre, hogy a téren, ahol fertályórája agutaütés kerülgetett, kellemesen enyhének érzem azidõt, és mintha frissebben is mozdulnék. Gawudhbólint, tekintetében megjelenik az ismerõs “naugye, megmondtam” kifejezés.Én magamban dicsérem a Kosfejest, amiért felhívjaa világ figyelmét az érzelmek elfojtásánakfontosságára. Ha hagytam volna, hogy elragadjanakaz érzelmeim, akkor kibeleztem volna a kifõzdedzsad patkányát, ahelyett, hogy megittam volna afõzetét, és most egyrészt menekülnöm kéne márutam legelején, másrészt még mindig izzadnék.Így azonban nyugodtan bejárhatjuk a városnevezetesebb látnivalóit, kezdve a híres világító-toronynál, mely, mint kísérõm elmondja, egy tengerfelé nézõ, úgynevezett dzsinnt formáz, és amelynekhomlokán ég az örök tûz, amely a hajósokat révbe

vezeti. Aztán folytatjuk a város legnagyobb temp-lomával, melyben az egyik hamis isten elõtt imád-koznak tévelygõ bolondok ezrei, és végül, de nemutolsósorban, belopózva a helytartói palotakertjébe, amely méltán híres a környéken.Estére rá kell jönnöm, hogy ismét csak vétettem aNagyúr tanítása ellen, amikor hirtelen jött bûntu-dattól hajtva tettem fogadalmat. A Kosfejes azon-ban nem hagy tanítás nélkül senkit, aki használja azeszét. Megmutatja, hogy téves fogadalmamért el-nyerem a büntetésem: nyelvem bedagad, szájamkicserepesedik, este már csak nagy nehézségekkelmesélem el a dolog lényegét kísérõmnek. Gawudhszokatlanul komoly marad. - Kegyes veled a te istened - mondja -, hogy mégidõben megleckéztet. Egy ilyen ostoba fogadalomkinn a sivatagban a végedet jelentené…Másnap délig kínlódom a döglesztõen melegszobában, mivel eszem ágában sincs egy SzentKüldetés elején esküszegõvé alázni magam. Viszontvan idõm átgondolni a látottakat. Felidézem atemp-lom képét, a hamis isten kaotikus mintákkalborított fertõszentélyének képét. Mennyire más,mint a Kosfejes nyílt, egyszerû, fenséges templo-mai! Azok az ég felé nyitottak és felfelé törekvõk,ezek pedig félhomályos zugok, ahol tömeg ésmagány furcsamód együtt jár. Hogy a tiltott kertbe miként osontunk be alko-nyatkor, azt nem mondom el, de az nem titok, hogyvalóban gyönyörû. És Gawudh azt mondja, hogy ezcsak gyenge utánzata annak, ami nyugaton várránk.Délután ismét a kikötõbe mentünk. A tengeridokkoktól teherhordók hosszú sorát követvejutunk el a folyami kikötõbe, ami a Shibara deltájá-nak északi fõága mellett épült ki. E hatalmasátrakodó hely szûri meg a tengerrõl érkezõ árukat,és osztja azokat a továbbszállítás módja szerint kétnagy halomba. A tömegáru java része folyami

T e n g e r e n i n n e n , F a l a k o n t ú l É r d e k e s s é g e k a N a g y v i l á g b ó l

P E R G Ő H O M O K S Z E M E K

66

A

hajókra kerül, a sürgõsebb szállítást igénylõk pediga tevekaravánokra, vagy lovas futárok viszik õkettovább. A Shibara mentén kiépített karavánút vezetnyugatra a fõváros, Al-Abadana felé. Mi egyroskadásig megterhelt folyami hajóra szállunk,miután Gawudh segítségével megfelelõ ruházatotszereztünk. A vásárlás, és az azt kísérõ ocsmányalkudozás nem volt más, mint egy öncélú érzelmiorgia. Már-már elfog az undor, de még idejébenelnyomom az érzést. Sóvárgás, harag, dicsekvés,sértettség, büszkeség, gúny, düh, megkönnyebbülés,öröm, káröröm… Szinte tapintható módonkavarognak az érzelmek Gawudh és a dzsadkereskedõ körül. Végül megszereztük, amire szük-ségünk van, és kísérõm biztosít róla, hogy elõnyösboltot csináltunk. Nem mintha engem mindezérdekelne.A hajón Gawudh elõszedi a vásárolt holmit.Ruhadarabok, a földszínek megannyi árnyalatában.Legalább három rétegnyi anyag kerül a szép abrase-lyem ing helyére. Kísérõm értõ kézzel rendezi el aredõket, és közben elmagyarázza, hogy hiába leszrajtam sokkal több ruha, kevésbé lesz melegem.Némi kétely bujkál bennem, de a levélforrázóbanszerzett tapasztalat fényében inkább hallgatok. Ahajóorrban vackoljuk el magunkat. Onnanfigyeljük, ahogy istentelen káosz után végre min-dent berakodnak a hajónkra. Mindez persze aszokásos irgalmatlan hangzavarral jár. A kapitány,bizonyos Abid, élen jár az üvöltözésben.Inkább a folyót figyelem. Méltóságteljes lassúsággalhömpölyög a tenger felé, színe homoksárga ahordaléktól, amit majd kijjebb a tengerparton fogdûnékbe halmozni, hogy folyamatosan területetnyerjen a tenger rovására.Dagálykor indulunk, kihasználva, hogy a folyamfolyásiránya a dagály idejére megváltozik. Akapitány továbbra is folyamatosan kiabálva, de értõmódon vezeti ki a hajót a fõsodorba, számtalan

kisebb-nagyobb bárkát kerülgetve. A széljárás ked-vezõ, úgyhogy a nagy, tarka háromszögvitorlát iskifeszítik. Figyelem a kapitányt, és azt veszem észre,hogy teljesen feleslegesen is ordibál. Nem értem.Úgy tûnik, a dzsadok mind szerelmesek a sajáthangjukba. Már a folyókanyarban haladunk, amikor visz-szanézek a kikötõvárosra. Meglepetéssel veszemészre, hogy a koszos, zajos és büdös házrengetegelragadó szépségû, tornyokkal és aranyozottan csil-logó kupolákkal teli csodavárossá változott. Avarázs fogva tart, míg a folyó kanyarulatában elnem tûnik az egész a parti datolyapálmák soramögött. Rájövök, hogy ennek a városnak pusztul-nia kell! Amelyik hely ennyire rabul tudja ejteni azembert a szépségével, veszélyes a lélekre. Fohásztküldök a Kosfejes Nagyúrhoz, hogy segítse mielõb-bi gyõzelemre a warviki lovagokat, hogy üszkösromhalmazzá váljon e féregtanya.A folyón felfelé haladva ránk szakad a csend.Mintha a távoli sivatag némasága szivárogna be ide,ahol a folyó mentén dús növényzet és hatalmaspálmák tenyésznek. A dzsad kapitány is konok hall-gatásba burkolózik. A kormányos mellett állva te-kintete állhatatosan pásztázza a folyót, idõnkéntkisebb kézjelekkel utasítja emberét irányváltásra.- A homokzátonyokat figyeli - jegyzi meg halkanGawudh. - Folyton változnak, lehetetlen fel-térképezni õket, de bizonyos jelekbõl a gyakorlottszem megtalálja az utat köztük…A hajóorr körül halkan csobog a víz, ebbõl tudom,hogy a szél nem sokkal visz minket sebesebben,mint az ár, amit a dagály kelt. Amikor az apálybeáll, horgonyt is vetünk. Kisvártatva ráadásul méga szél is elül. Elõszedem füzetemet, és egyszénceruzát, és mivel idõm engedi, lerajzolom afolyamkanyart, ahol vesztegelni kényszerülünk.A parton elnyúlva krokodilok hevernek a napon,mint megannyi korhadt fatörzs. Tõlük tisztes távol-

ságot tartva flamingók gázolnak a sekélyesben.Helyenként antilopok járnak le a víz mellé inni.Óvatosak, és a legkisebb gyanús jelre is nagyotszökkennek hátrafelé. Nem értem, miért, amígegyszer csak egyikük orrára-fejére hatalmas állkap-csok csapódnak a víz alól. Egy megtermett krokodilrántja víz alá a fûevõt, a víz vérvörösre változik.Gyönyörû szín… Kár, hogy a szénceruzával nemadhatom vissza a látvány szépségét, ahogy az élénkfolt gyorsan szétterjed a sárgás vízben.Néhány óra múlva erõs szél kerekedik, elég ahhoz,hogy ár ellenében is haladni tudjunk, így a kapitányparancsára ismét felszedik a horgonyt. Engemmeglep, hogy ugyanaz a manõver, ami a kikötõbenannyi üvöltözéssel járt, most szinte teljes némaság-ban is kivitelezhetõ. Furcsák ezek a dzsadok.Sötétedik, amikor a csendet iszonyú üvöltés szakít-ja szét, amelyre kisvártatva újabb ordítások felel-nek. Mély torokhangként kezdõdõ, egyre magasabbhang, amely, mikor már igazán fülsértõ magasságbaér, csaholó-ugató módon hal el. Mintha megannyidémon lapulna a part mentén.- Majmok - jegyzi meg az északi. - Ott ül az egyik.Kinyújtott karja által jelzett ponton, az egyik pálmatetején félembernyi, barna bundás lény ücsörög, ésidõnként, fejét a sötétedõ égboltra emelve, rázendíthátborzongató énekére.Orromat ismerõs illat csapja meg. A levélfor-rázóban éreztem elõször. Körülnézve észreveszem,hogy a hajó közepén egy vastûzhelyre helyezettkondért ülnek körül a legénység tagjai. Halkan,mély torokhangon beszélgetnek az anyanyelvükön,a kondérban víz forr, és az emberek rámerik a forrófolyadékot a csészéikben lévõ fûre. Mikor látják,hogy figyeljük õket, barátságosan intenek felénk, ésa kondér mellé invitálnak. Leülünk közéjük, bárnekem komoly erõfeszítésbe kerül, hogy elnyom-jam fintorgásomat. De hála legyen a Kosfejesnek,mert ura maradok érzéseimnek. Nem engedem,

T e n g e r e n i n n e n , F a l a k o n t ú l É r d e k e s s é g e k a N a g y v i l á g b ó l

P E R G Ő H O M O K S Z E M E K

77

hogy emiatt elégedettség töltsön el. Elvégre atanítás szerint élni nem érdem. Ez a normális.Isszuk a forró italt, miközben a dzsadok csendesenbeszélgetnek. Fura érzés kerülget. Ezek az egyszerûhajósok most éppoly halk komolysággal szólnak,mintha hazámbéliek lennének. Gawudh fordítnéhány dolgot a beszédükbõl, de úgy érzem,mihamarabb meg kellene tanulnom a nyelvet, hahosszabb ideig a sivatagot akarom járni. Meg ismondom ezt kísérõmnek. Gawudh megígéri, hogymegtanít. Az éj hideg. Pokrócokba burkolózva téreknyugovóra a hajó orrában.Napok telnek el unalmas egyhangúságban. Az életritmusa monoton. Kísérõm a nyelvet tanítgatjanekem. Idõnk az van. Olykor leküzdve ellenérzé-seimet szóba elegyedek a hajósokkal. Segítõkészenés udvariasan meghallgatnak, ha kell, kijavítják akiejtésemet, de néha mintha jót mulatnának maguk-ban a próbálkozásomon. Én igyekszem megjegyezniaz arcukat, hogy alkalomadtán majd Ranagol eléküldjem õket mulatni.Végre feltûnik a távolban a Shibarán átívelõleghosszabb híd, az Al-Sahir. Déli hídfõjétõl nemmessze pedig felbukkannak Al-Madzsei erõdvárosá-nak tornyai. Az Al-Sahir hatalmas vöröskõ pil-léreken nyugszik, kilencvenkilenc, csúcspontjánvízállástól függõen tizenkét-tizenhét láb magas ívvelkötve össze a két partot. Kísérõm elmeséli, hogy alegendák szerint egy régebbi emír parancsára dzsin-nek húzták fel a hidat egyetlen éjszaka alatt.- Azt mondják, hogy nagyon kockázatos vállalkozásvolt. Az emír Al-Madzsei felépítésével kívánta acodravari lovagokat sakkban tartani. És a célját el isérte, mivel mióta a dzsad erõdváros megépült, azemír könnyûlovasai rendszeresen fenyegetik ésdézsmálják Codravar utánpótlását, jócskán megne-hezítve a gorvikiak ibarai hadjáratait, hiszen azutánpótlás biztonsága érdekében el kéne foglalni,vagy legalább tökéletes ostromzár alá vonni Al-

Madzsei-t - meséli Gawudh. - Al-Madzsei igen fájótüske Warvik talpában, és minden igyekezetellenére még nem sikerült a warvikiaknak kihúzni etüskét. Igaz, az al-abadanai emír kincstáribevételének jelentõs része rámegy az Al-Madzsei ésa hozzá tartozó híd fenntartására, de a dzsadokszerint megéri.Nézem a vöröskõ híd földelementálokat formázópilléreit, amint e másvilági lények szobrai vállukraemelik a hidat. Lerombolhatatlannak tûnik. Maga ahozzá tartozó erõdváros mintha kaotikusan bur-jánzó élõsködõ lenne a híd oldalában. Masszív falakés bástyák, karcsú, égre törõ tornyok, félgömb-kupolák elsõ pillantásra kusza összevisszasága.Mikor szóvá teszem ezt, Gawudh vállat von.- A kuszaság csupán látszat. Beszéltem egyszer egyveterán abradóival, aki harcolt Al-Madzsei falainál.Azt mondja, hogy a falak útvesztõje egyenesen le-vezeti a támadók tapasztalatlanabb, vagy csak túl-hevültebb részét a folyópartra, ahol szinte egymásttapossák bele a vízbe. Az a zord bástya, amelynektetejérõl az íjászok szokták ilyenkor ritkítani atámadókat, nem olyan veszélyes a támadókra, mintönmaguk. Az abradói szerint egy roham alkalmávalaz ezerfõs csapatából kétszáz hullott el a falaktövében, mintegy százat lõttek le a Gyilkosoktornyáról (így nevezik a tieid a bástyát, amit adzsadok az Igazság tornyának hívnak), és vagynégyszáz vértes fulladt a folyóba a mögöttük jövõknyomására. Úgyhogy azok a falak nagyon isprecízen vannak megtervezve. De nézd! Ott azellentábor!Távol, nyugat felé egy hatalmas, masszív, szürkekõtömeg bontakozik ki, miközben hajónk áthalad ahíd alatt. Fenségesen egyszerû, letisztult formáivalCodravar vára uralja a tájat, és védelmezi a Warvikés Dela el Igera közt húzódó utat. Mintha magaRanagol terjesztené ki óvó karját a folyóig, megálljtparancsolva a dzsad söpredéknek. Nem is értem,

hogyan tudták ezek a dzsadok a maguk fertõgócátfelhúzni e nemes és félelmetes erõdítmény szom-szédságában, ahol kiváló harcososok ezrei állnakörökös készenlétben.- Nem érted? - kérdez vissza Gawudh. - Pedigegyszerû. A kiváló harcosok ezrei éppen a sivatag-ban törtek elõre az emírség központja felé,miközben a dzsinnek megépítették ezt a hidat. Azemír válogatott csapatai átkeltek a túlpartra, ésazonnal belefogtak a védelem kiépítésébe.Mondják, hogy a tervek már régen készen voltak,csak a megfelelõ idõpontra vártak. És szent hadjáratide, vagy oda, a warvikiak éppen nem voltak túl jóviszonyban hittestvéreikkel, akik nem küldtek se-gélyt. Persze Codravart a dzsadok nem tudták volnaelfoglalni, de mire a "Szent sereg" visszatért a hídfõelpusztítására, már nem boldogultak a védállásbahúzódott dzsadokkal. Ráadásul a sivatagi nomádokhátba kapták a Szent seregeteket, és az a folyamatosvisszavonulás közben is nagy veszteségeketszenvedett, a hídnál pedig végképp két tûz közékerült. Végül beállt ez a helyzet, ami most is van.Kölcsönösen szorítják egymás torkát, de egyik semenged.A hajó orra jobbra, a bal part felé fordul. Akapitány nem mer túl közel kerülni Codravar falai-hoz, mert békeidõ van ugyan, de az ottaniak olykormegszórják katapultáikkal a túl közel merészkedõhajókat. Áhítattal figyelem az erõdöt, ahogy egyreközelebb érünk. Gyermekként jártam a falai közt,de innen a folyó felõl nem volt alkalmam megte-kinteni. Elégtétellel tölt el, ahogy látom, hogy ahajósok tekintete elkomorul, légzésük hallhatóannehézkesebbé válik a komor falakhoz közeledvén.Bûn ez is, tudom, és majd nem mulasztom el le-vezekelni. Azt hiszem a kapitány halálra korbá-csolása megfelelõ lesz majd. Ezzel a melengetõ gon-dolattal a szívemben térek nyugovóra, s a majmoktávoli kiáltozása ringat álomba."

T e n g e r e n i n n e n , f a l a k o n t ú l É r d e k e s s é g e k a N a g y v i l á g b ó l

P E R G Ő H O M O K S Z E M E K

88

teremben fülledt, vihar elõtti csend volt.Izzadtságszag, halk lihegés. Senki nemmozdult, csupán egyetlen férfi rótta végte-len köreit oly hangtalanul, mintha ott sem

lett volna. Nem tûnt különlegesen erõsnek, ateremben lévõk azonban pontosan tudták, hogybármelyiküket legyõzné, haerõpróbára kerülne sor. Öreg voltmár, az izmai mégsem mondták fela szolgálatot. Tökéletes ura voltmozgásának, ezt bizonyítottákhangtalan léptei és ragadozó-járása. Mûvész volt és mégis har-cos. A kezeit összekulcsolta ahátán, közvetlenül varkocsbafogott ezüstszín haja alatt. A szemeszíne tökéletesen illett ehhez azõszes árnyalathoz: olyan volt, akáraz acél. Az arckifejezése semmitnem tükrözött a gondolataiból.Maga volt a nyugalom, az önfe-gyelem. Elõtte tucatnyian sorakoztak.Testük íjhúrként feszült, fejük fel-szegve, tekintetük rezzenéstelen. Alegjobbak voltak a tiadlani mestertanítványai közül. Céljuk magasz-tos volt, mégsem bízták elmagukat, mikor egy újabb lépésttettek felé. Most azonban mindan-nyian érezték, hogy baj van. Végetért az aznapi edzés, de a levezetõmeditáció már több száz szívdob-banásnyit késlekedett. Bármeny-nyire is szerették volna meg-kérdezni: "Mi a baj, Mester?",mégis mindannyian türelmesenvárakoztak. Ha rájuk is tartozik, az iskola mesterebiztosan meg fogja osztani velük. Aztán megállt. Feléjük fordult, lassan, jelen-tõségteljesen végighordozta a tekintetét mindenegyes tanítványán, végül megszólalt. - Hölgyek és urak. Az iskola léte húsz éve elõszörveszélybe került. Nehézkesen közölte a tényt, mint hogyha fájtvolna neki a beszéd. Szerette volna, ha nem kellilyen sajnálatos és felettébb bosszantó hírek miattmegkurtítani a meditáció idejét, de nem tehetettmást. - Az új kerületherceg nem elégszik meg azzal az

adóval, amit az apjának fizetett az iskola.Nagyravágyóságában többet követel, amit énmegtagadtam. Sóhajtott egyet, és mintha ebben a sóhajban távo-zott volna belõle minden aggodalom és gond,érzelemmentes, kemény hangon folytatta:

- Senkit nem kötelezeksemmire. Azt hiszem min-denki tisztában van azzal,milyen következmények-kel jár ez az összetûzés. Adöntés magukon áll:maradnak, ám akkorlehet, hogy csupán hosszúküzdelem lesz a részük,vagy még most kilépnek,hogy minden kapcsolatukmegszûnjön a lázadóiskolával. Újra elindult. - Nem kérek most választ.Nehéz lesz ez az idõszak,úgyhogy bármilyen dön-tést tudomásul veszek. - Mester! - szólt közbebátortalanul a legfiatalabbtanítvány. - Igen, Liom? Az idõs férfi megállt, acél-szemeit a szõke fiúraszegezte. - Az apám…- Tudom, az apád befolyá-sos ember ebben a kerület-ben, de remélem te is és timindannyian belátjátok,hogy ez a probléma az

iskola sajátja és nem kér segítséget amegoldásához. Körbenézett és megértést várt a szemekben.Aztán, mintegy befejezésként, elcitálta azedzészáró formulát: - Hölgyek és urak, fejezzük ki a tiszteletünket akötelességnek és a harci mûvészetek útjának! Azzal ökölbe szorította a jobb tenyerét és nyitottbaljába illesztve meghajolt. A tanítványai is pon-tosan így tettek, ahogy mindig edzés után, már ötesztendeje. - És most Eligh, gyere ide hozzám. A szólított lány, az idõsebb a kettõ közül, kilépett

a sorból és megállt a mestere elõtt. - Igen, Mester? - Légy szíves, vezesd le a meditációt. Ne tartsontovább a sötétedésnél, azután mindannyian men-jetek haza. Pihennem kell, holnap reggel beszéleka kerületherceggel. Az Elighnek nevezett lány meghajolt és köte-lességtudóan elkezdte a meditáció elõkészületeit.Amikor azonban az iskola mestere becsukta azajtót maga után, elmosolyodott. Tudta, mit kelltennie.

***Esett az esõ, úgyhogy sietett. Az ódon épületkapui tárva-nyitva várták, úgyhogy beszaladt. Akapualjon keresztül rögtön az öltözõbe ment, ahola fiatalabb lány már majdnem végzett azöltözködéssel. Eligh gyorsan levetette a ruháit ésmagára húzta azt a tradicionális öltözéket, ame-lyet az iskola mestere varratott nekik.Hátrasimította a fiúsra nyírt haját, vetett egyféltékeny pillantást társa hosszú fürtjeire, majdfelegyenesedett. - Mehetünk. - mondta kurtán, a fiatalabb lánybólintott és elindultak az edzõterem felé. Az egészépület nem volt túl nagy, de az iskola számára kissziget volt a mindennapok mozgalmasságában. Afélreesõ kis utca, amelyrõl nyílt, nyugalmas volt ésmégsem sikátor-szerû. A termekben megült acsend, és így alkalmasnak találtattak arra, hogyegy Erionban különlegesnek számító magán-iskolának adjanak otthont. Az edzõterem hatalmas volt. Elighnek mindig azvolt az érzése, amikor ide belépett, hogymesterének mesterei és azok mesterei is figyelikminden mozdulatát. A falakon régi és talán nem isidevalósi képek sorakoztak, de a lány még sohanem töltött elég idõt a teremben ahhoz, hogykívülrõl tudja, melyik mit ábrázol. A fiúk gyorsab-ban öltöztek, ezért õk már a sorban várakoztak.Egy pisszenés sem hallatszott. Az iskola mestereháttal állt a sornak, de amint a két lány is elfoglal-ta helyét a sor végén, megfordult. - Örömmel látom, hogy egyikük sem hiányzik ategnapelõtti beszédem miatt. - kezdte. - Ez talánazt is jelentheti, hogy hajlandóak mellém állni,bármi történne. Az idõs férfi hátratette és összekulcsolta a kezeit,majd szokásos körútjára indult a tanítványokkal

E l f e l e d e t t P e r g a m e n e k A z E r i o n i H e r c e g i K ö n y v t á r b ó l

B R A N D O N W O R T H - E L I G H

99

A

szemben. Néma csend következett, csepp gondol-kodási idõ, átmenet a kinti, való világból az edzés,a harci mûvészet és a tökéletesedés útjának világá-ba. Mindannyian megrezzentek kissé, mikor amester újra megszólalt. - Tegnap reggel beszédem volt a kerületherceggel. Hatásszünetet tartott, megállt és a reakciókatfigyelte. A szeme sarkából látta, hogy Elighelmosolyodik. - Nem tudom, milyen ok késztette rá, de lemon-dott követelésérõl. Az iskola így ismétmûködõképes, sõt támogatott intézmény lett, és akerületherceg teljes fokú önállóságot biztosított azitteni oktatáshoz. Úgy mondta, mintha az edzés tervezetének megvi-tatásáról lenne szó, mégis látta az arcokon amegkönnyebbülést, a megnyugvás jeleit. Elighetfigyelte, mert már sejtette, hogy a herceg dön-tésének hirtelen megváltozása nem a véletlen,hanem nagyon is pontos érdekek találkozásának amûve. Biztos volt benne, hogy valakinekérdekében áll, hogy az iskola mûködjön, és vanolyan ismeretlen az õ számára, hogy merjen belea-vatkozni az ügybe. Csupán arra nem tudott rájön-ni, hogy ki vagy kik ezek a személyek, így azegyetlen támpontja a fiús hajú lány viselkedésemaradt. - Hölgyek és urak, ezzel elérkezett az idõ, hogykifejezzük tiszteletünket a kötelességnek és a harcimûvészetek útjának! És annak, aki békés úton megmentette az iskolát,tette hozzá magában. Az edzést meditáció követte,amely alatt végre õ is megnyugodhatott egy kicsit,s mihelyt vége lett, az iskola mestere komótosanátballagott a nõi öltözõ elé, hogy ott várja beegyik legkedvesebb tanítványát. Szoborként állt akõbõl rakott falak elõtt, karba font kézzel; avárakozás az erõsségei közé tartozott. Elighet nemolyan rég óta tanította, de istenadta tehetség voltés az iskola mestere szerette volna, ha a lány akkorsem hagyja abba a harci mûvészetekkel valófoglalkozást, ha asszonynak való korba ér. Éppenelképzelte a lányt mint az iskola egyik oktatóját,amikor meglátta a fiús fürtök keretezte arcot. - Mester…?Eligh szép lány volt. Alig múlt el tizenöt, alkatakislányos, mozgása ruganyos, tagjai hajlékonyakvoltak. Hegyes orra, vértelen ajka és aranyszõkehaja pyar származásra utalt, de lehetett bennevalami más vér is, ami a szemeit barnára festette,

a magasságából pedig lefaragott egy keveset. Ízig-vérig erioni volt, de ezen kívül szinte semmit nemtudott róla. - Beszédem van veled, kishölgy. - mondtakomolyan, és a belsõ udvarba tessékelte, ahol jóidõben szoktak gyakorolni, most azonban csak azöreg kút árválkodott. Rátámaszkodott a kávára, ésnéhány pillanatig az alant tükrözõdõ vízben

bámulta saját képmását. - Az az érzésem, hogy te tudod, kinek hatásáragondolta meg magát a herceg. - Honnan tudta? - hangzott a lány meglepetthangja, s kétszer olyan erõsen visszahangoztákutána a kút kövei. Az iskola mestere felnézett ésszemben a káván könyökölõ lányra nézett. Elighnem állta az acélszín pillantást, így most õ nézetta kút mélyére, ahol meglátta ráncos, öregkoriképmását. - Maradjunk annyiban, hogy elég öreg vagyokhozzá. - Tényleg tudom. Kíváncsi rá?- Hálás lennék, ha elvinnél hozzá, hogy leróhas-sam neki a hálámat. - Arra semmi szükség. - szólalt meg hirtelen egyhang az árkádsorok alkotta tömör homályból. Az

iskola mestere villámgyors mozdulattal fordult ahang irányába, és még éppen látta, ahogy a sötét-ségbõl elõválik egy ismeretlen férfi. Arcát széleskarimájú kalap takarta el, öltözéke azonbanelárulta, hogy igen tehetõs. Ruhadarabjait a legfi-nomabb selymekbõl válogatta össze, fölötte pedigprém és bársony felöltõt viselt. Teljesen feketébenvolt, ettõl mindössze az ezüst szegély tért el akabátján és a vörös-kék toll a kalapján. - Kicsoda ön? - kérdezte az iskola mesteregyanakvó tekintettel. Az idegen levette kalapját ésmélyen meghajolt az idõs férfi elõtt. - A nevem nem érdekes. Elég annyi, hogy az önjóakarója vagyok. Harmincas évei végén járó férfi volt, erv vonásaitisztán kivehetõek voltak síkokkal határolt arcán.Kis szakállat hordott az álla közepén, jólfésültbarna hajzatát pedig egy bõrszíj szorította le, amia homlokán ment keresztül. Intett a lány felé, akiazonnal elindult hozzá. - Számomra fontos, hogy az én kis Elighem jóhelyen tanuljon, és errõl meggyõztem a kerület újhercegét is. - Hálás vagyok érte - hajolt meg most a mester -,de gondolom nem önzetlenül tette. - Cserébe elvárom, hogy ez a lány a legjobboktatásban részesüljön, és hajlandó vagyok ezérttovábbi támogatást is nyújtani a maga iskolájának. A fiús hajú lány odaért és megölelte az idegent. - Maga és Eligh…- Eligh a lányom. A továbbiakban pedig ha nemtévedek, gondja lesz rá, hogy jó tanítvány legyenbelõle. - Természetesen mindent megteszek. Eligh mármost nagyon jó tanítvány. - igyekezett közölni amester, ahogy a gesztenyeszín szemekbe nézett.Nem tudta hova tenni a férfit, még csak abban isbiztos volt, hogy ebben a kerületben nem láttasoha. - Nos hát akkor… viszontlátásra, mester. - nyúj-totta a kezét az idegen, és amikor az idõs férfikezet fogott vele, érezte, hogy az õ tenyerébe ván-dorol egy apró tárgy. Nem tudta, mi az, deszorosan tartotta, míg az idegen ki nem lépett akapun. - Részemrõl a szerencse. - motyogta, miközbenbehajtotta a vasalt kapuszárnyakat, majd kinyitot-ta a tenyerét. Egy ezüstbe foglalt selyemszürke kõvolt benne. A Szürkecsuklyás klán szimbóluma.

E l f e l e d e t t p e r g a m e n e k A z E r i o n i H e r c e g i k ö n y v t á r b ó l

B R A N D O N W O R T H - E L I G H

1100

ururre fojtogató szektája vallási tévelygõ orgyilkosokattömörít, legalábbis a Pyarroni Szentszék tömörvéleménye szerint. A szekta tagjai rendszeres rituális

emberáldozatot mutatnak be Harail Hururre démoni hatal-masságnak, akit õk Darton mostohafiaként imádnak.Módszerük, mint arra a nyájas olvasó nyilván rájött, a fojto-gatás. Megszentelt, illatos olajba áztatott, meghatározotthelyeken megcsomózott lószõr kötéllel. Rettenetes, ugye?A szervezetet Alays Moleran, egy magát prófétának kikiáltóõrült alapította P.sz. 3557-ben. Az õ “látomásaiban” bukkant felHarail Hururre és Darton kapcsolata, ami természetesenkárhozatos eretnekség. Moleran huszonkét évig, egészenelfogásáig a szekta elsõ embere volt, nemes egyszerûséggel"Hururre Evilági Helytartója"-ként hívatta magát.Az azóta eltelt több mint száz esztendõ alatt a Fény Városánakinkvizítorai folyamatosan üldözték a szektát, azonban kipusztí-taniuk soha nem sikerült. A szentatyák kezére került tagoktisztító máglyán végzik. Esetleges felbérlõjüket OrdaricLykargon "A bûnesetek megtorlásáról szóló kilencedik kegyeskörlevele" alapján felbérlõjüket felakasztják, a kiváltsággal ren-delkezõekre pedig hóhérpallos vár. Ennek ellenére a szektalétezik, évente egy tucat gyilkosságot követnek el csak azÁllamközösség területén - de tudomásunk szerint a pregulioniCanasban és a rosszhírû Eronéban is mûködnek “sejtek” vagymagányos tagok.A szekta összlétszámáról semmi biztosat nem tudunk, néhánytucatnyian, legfeljebb ha százan lehetnek. Olykor afféle“sejtekbe” tömörülnek, ahol torz vallásuk szerint különböztet-nek meg rangokat. A frissen felavatottak a Növendékek.Féltucat gyilkosság után válnak Fojtogatóvá, majd kéttucat utánEgyrántássá. A száznegyvennegyedik rettenetes emberáldozatután rangjuk Fulladt Nagymester lesz Utóbbiak közül magaHururre jelöli ki evilági helytartóját, mégpedig az elõzõ hely-tartó fojtókötelének áthagyományozásával. E kötél magától adémontól származik, az õ akarata juttatja el a kiválasztotthoz.Ha tehát a vezetõ meghal, a Fulladt Nagymesterek valamelyikehamarosan megtalálja közvetlen környezetében a fojtókötelét;Hururre akarata szerint. Bár a szentatyák több helytartót iselfogtak már a szekta kárhozatos mûködése során, e nagymes-teri kötelet lefoglalni vagy fellelni nem sikerült soha. A szekta egyszemélyi vezetõje természetesen csak afféle látszat-tisztséget visel, hiszen a tagok az egész Délvidéken szétszórvaélnek; a magányosan élõk között nem ritka, hogy évtizedeken

át nem találkoznak hitsorosaikkal, s magányosan áldoznak újraés újra Hururrénak. Módszerük hatékony és kipróbált. Álöltözetben cserkészik beáldozatukat, olykor koldusnak, házalónak, vagy akár katonánakadva ki magukat. A szerencsétlen közelébe jutva fúvócsõbõlport köpnek annak arcába: gyenge, ám azonnal ható mérget,amely vakít és összezavar. Többre azonban nincs is szükség:ekkor ugyanis az olajba áztatott lószõr kötelet az áldozat nyaká-ba vetik, majd utolérhetetlen, fertelmes szakértelemmelmeghúzzák. A legszívósabb férfi is elájul néhány szívdobbanásalatt, utána pedig perceken belül megfullad. A szektatag ekkora Könnyek Táblájára rovátkát húz, és odébbáll. Ezt a kis fatáblátminden “áldozásra” magukkal viszik; pontosan követhetõ rajtaaz elõmenetel, másrészt ezeknek a szörnyetegeknek különélvezetet jelent a helyszínen, a frissen megölt áldozat mellett fel-róni a siker jelét. Különös tény, hogy ha Hururre nem fogadjael az áldozatot, a szektatag nem lesz képes rovátkát karcolni aKönnyek táblájába; ilyenkor általában böjttel és vezeklésselesedeznek uruk bocsánatáért.A lószõr kötélre kultikus okokból kötnek csomókat; ez jelziegyrészt a szektatag vallási elõmenetelét, másrészt bonyolultszimbolikával a bemutatandó áldozat körülményeit. Az egyikszentatyától azt is megtudtam, hogy a portyára induló gyilkosMoleran Zsoltárát dúdolgatja sajátos révületben, valami bizton-ságos helyen. Eközben félig öntudatlanul köti a csomókat, majdmártja olajba eszközét. Az olaj lenbõl vagy napraforgóból saj-tolt, fûszerezett, illatos nedû. Ezután a kötelet derekára vagykarjára tekeri, felölti álruháját, magához veszi porral töltöttfúvócsövét, és elindul. Ölni. Kultikus okokból nem gyilkolnak egészen kis gyerekeket vagyszemmel láthatóan beteg illetve félkegyelmû embereket. Ez nyil-ván eleve beteg vallásukból adódik, de állítólag kivételre isakadt már példa. A holttest nyakán a vizsgálódók fojtás nyomát lelhetik fel,valamint az illatos olaj maradványát a horzsolások körül. Ezutóbbi egyértelmûvé teszi a Harail Hururre Fojtogatóinakfelelõsségét; ilyen eszközt és módszert csak õk használnak.Nincs olyan bolond, aki utánozná õket. Ha egy elfogottilletõnél csomózott, olajos lószõr kötelet találnak, azonnal kín-vallatásnak vetik alá, inkvizítorok közremûködésével. Havalóban szektatag, úgy megégetik; ha csupán csaló, akkor azorgyilkosok helyben szokásos halálbüntetése vár rá. Mivel aszektát az üldözöttek listájára tette a Pyarroni Szék, az elfogott

személy, akár igazi Fojtogató, akár csupán a szektára akartakenni bûntettét, biztos lehet a napokig tartó kínvallatásban,ritkán akadt példa arra, hogy fejvadászok vagy botcsinálta bér-gyilkosok utánozták az igazi Fojtogatókat.Néhány tag egyébiránt valóban vállal bérgyilkosságot is; õketállítólag meg lehet találni, ha valaki efféle szolgáltatásra vágyik.Vigyázni kell azonban, hogy megfelelõ ellenszolgáltatástajánljunk fel, mert ha nem találják elegendõnek, állítólag vala-mi különösen kegyetlen tréfából inkább a megbízót választjákáldozatul.A szekta tagjai, mint az az eddigiekbõl sejthetõ, egytõl egyigcsöndes õrültek. Kettõs életet élnek, általában becsületes kisem-bernek, mosolygós és segítõkész szomszédnak tûnnek. Másikénjüket, a hidegvérû és kegyetlen gyilkost nem rettenti el a le-leplezés esetén rá váró büntetés sem: vak buzgalommal áldozHururrénak, amikor lehetõsége nyílik rá.A szekta céljai meglehetõsen homályosak. Harail HururrétDarton kitagadott mostohafiaként tisztelik, aki másokszenvedésében, fuldoklásában leli örömét. Mivel apja kitagadta,a “szegény” démonfajzat gyakran szomorú: alázatos evilágiszolgái csupán vidítani akarják. Igaz, az emberáldozat számukrais örömforrás általában; hideg gúnnyal méregetik utolsókatvonagló, némán könyörgõ szerencsétlen áldozataikat. Sietünk megjegyezni, hogy e fertelmes szektának semmi közenincs a Pyarroni Istencsalád mélyen tisztelt istenéhez, és a SzentSzék a leghatározottabban kéri, hogy aki azt gyanítja, hogy aközelében szektatag él, haladéktalanul szóljon a legközelebbirendházban. Az Inkvizíció vizsgálatai szerint a Dúlásig a szekta vezetõjeHaddarennimben élt és tevékenykedett; a kráni hordákelvonulta után azonban beszüntette tevékenységét - valószínû-leg meghalt. A jelenlegi vezetõ kiléte és tartózkodási helyeismeretlen.Az utóbbi idõkben leghírhedtebb gyilkosságuk tavaly a Holdakés Vándorok havában történt, a Hat Városhoz tartozóEquasselben. Egy fojtogató urának áldozta Liryenn D'HuarrTellent, a messze földön híres dalnokot. A rossz nyelvek szerintegy mérhetetlenül felbõszült haragosa ölethette meg - bizonyakadtak páran, akik a halálba kívánták szókimondó, kacagtatódalai miatt. Sem a tettes, sem a megbízó kilétére nem derültfény azóta sem.

Elser Mester

K l á n o k , R e n d e k S z e r v e z e t e k a V i l á g m i n d e n t á j á r ó l

H A R A I L H U R U R R E F O J T O G A T Ó I

1111

H

ajnos az elmúlt egy hónapban nem kaptunk hírtDolin Revaltól, s csak remélni tudjuk, hogyszerencsésen megérkezett Erigowba. Ám addig

sem hagyhatjuk a kedves Olvasókat fogadók bemu-tatása nélkül. Kétszeresen is rendhagyó lesz azonban eleírás, ugyanis ezúttal nem egy távoli vidék városánaktavernájával foglalkozunk, hanem épp ellenkezõleg,szeretett városunk egy különleges ékkövével.

Az alábbi levél sosem érkezett meg a címzetthez, shozzánk is egy kedves fiatal hölgy juttatta el, kérve,hogy nevét ne tegyük közzé. Halott édesapjának le-veleit és jegyzeteit hozta el nekünk, aki messzevetõdött szülõföldjétõl, Tiadlantól. A jegyzetek közöttigen érdekes leírások és szokások találhatóak, mi mostmégis az egyik elsõ levelet tesszük közzé - bár nem amaga teljességében, csupán a témára vonatkozórészeket. Hogy ki a címzett, és miért nem jutott elhozzá a levél, azt nem tisztünk firtatni.

"Drága Airiam!

Mint elõzõ levelemben írtam, Erion forgatagát nagyonnehéz megszoknom. Rengeteg kultúra keveredik itt,nem érzem azt a biztonságot és nyugalmat, mintotthon. Minden egyes pillanatban érzem szám-ûzetésemben a büntetést, de amint a mellettembékésen szendergõ kicsi lányra esik a pillantásom,ismét eszembe jut, hogy helyesen döntöttem. Ha visz-szamehetnék, akkor sem döntenék másképp. Viszont tegnap teljesen eltévedtem, de talán Villevezérelt az utamon, mert így találtam rá a káosztengerében e kis szigetre, melyet mindjárt leírok neked.Arra figyeltem fel, hogy ismét otthonom illata kúszikaz orromba, s a cseresznyevirág alig felfeslett bimbóithamarosan meg is láttam egy kétszintes épület mellett.A szívem nagyot dobbant, mikor tüzetesebben szemü-gyre vettem a takaros házat: a tornác, a fonottkarszékek, a felfutó selyemrózsa, a faragott ajtó...mind-mind egy kis szelete a rég nem látott otthonnak.És a cégér... két nyelven hirdette, hogy a Monszunvirág

Teaházhoz érkeztem. Betérve is ismerõs formákat láthattam újra: liliom- ésepervirág-díszítések, tisztaság és rend, ízlésesen összeál-lított cseresznyefa bútorok, békét sugárzó színûkelmék. A tornácról belépve még négy lépcsõfokvezetett föl a teázóba - a lábbelik ez elõtt hevertek, ami szokásaink szerint.

Egy fiatal lány közeledett, fekete haja feltûzve konty-ba, kezeivel egy nagy csészét körbefonva topogottfelém, ruházata fenségesen virágmintás, természetesenselyembõl. Széles mosollyal köszöntött, csalódottanhallottam, hogy nem a mi nyelvünkön, hanem az itt

általánosan beszélt szerint. Odavezetett az egyik asz-talhoz, s leültetett. A virágmintás terítõn gyümölcsösillatözönt árasztó kehely díszlett, benne vidáman pis-lákolt egy mécses.Csalódottságomat hamar feledtem, mikor elsorolta ateaválasztékot. Szavamra, még egy könnycsepp ismajdnem kicsordult a szemembõl... Szerelem íze,Mennydörgés, Mentaálom, Albatrosz, Monszun,Dorcha mosolya... Fiatalságunk teái, melyek minde-gyike ezer és ezer emléket idézett fel bennem.Megfogadtam, hogy ha még ízre is egyeznek az általamismertekkel, akkor nem érdekel, mennyibe kerül, éshogyan teremtem elõ rá a pénzt, de ehelyütt fogokszobát kivenni. Kértem egy Szerelem ízét, s miközben agyümölcsös, mentás teakölteményt kortyolgattam, rádgondoltam. Nem térhetek vissza soha többé a hazám-ba, de te biztos azt mondanád, hogy ne keseregjekazon, amit nem tudok megváltoztatni. És igazad isvolna. Itt vagyok, Erionban, s az élet megy tovább,ahogy a virágból is gyümölcs lesz, s mindkettõ a magamódján gyönyörû. Biztosan te is szeretnél itt lenni. A közös teázóbanakadnak idegenek is, de hátul csipkésen faragott faparavánok osztják fel a teret, hogy kizárhasd a külvilá-got, s csak azzal törõdhess, aki veled szemben ül. Nemzavarja a nyugalmat sem harsány zene, sem tányérokvagy poharak csörömpölése. A kedves leány, aki nekema teákat elsorolta, mindenkit mosolyogva, halkszavakkal és készségesen kiszolgál, s ha nincs dolga,nem zavar a jelenlétével. A teaháznak egyébként, mintutóbb megtudtam, összesen négy szobája van idegenekszámára, hiszen elsõsorban nem a szállásadásbóltartják fenn magukat, de szerencsére akadt még együres. Az ára, miként a teáké is, szemtelenül magas, desikerült beszélnem a tulajdonossal is, aki viszontvalóban tiadlani származású, s összebarátkoztunk.Megmutatta a szobát is, hogy ne érjen meglepetés; desemmi kivetnivalót nem találtam benne, sõt. Tiszta éstakaros, két ággyal, gyékényszõnyeggel és égszínkékfüggönyökkel. Mi kellene több nekem és a kicsinek?Azt hiszem, már holnap átköltözöm."

Vándorúton Bemutatkoznak Ynev Fogadói

M O N S Z U N V I R Á G T E A H Á Z

1122

S

ogy is vezethetném fel azt a játékot, amellyelelõször Tilemaerben találkoztam, s akkor tudtammeg, hogy a Hat Város egyik legnépszerûbb játé-

ka? Talán úgy, hogy méltánytalan az a megvetés és mel-lõzés, amivel a magukat nagy kártyásoknak tartó uraklenézik ezt a köznép által annyira szeretett kártyajátékot.Vagy úgy, hogy hihetetlen, mekkora felfordulást okoz, haegy újabb képkártya-csomag jelenik meg egy-egy árusnál? Leadin egy, a Kie-Lyron partjántalálható városállam, amelymessze földön híres festõirõl.Jómagam sosem jártam e város-ban, de állítólag oly hihetetlen ala-posan és gondosan képesek azottani mûvészek megfesteni avalóságot, hogy az embernek az azérzése, a figurák akár meg isszólalhatnának. Az igazi mesterekpedig a legenda szerint bármilyenérzelmet képesek kiváltaniképeikkel az azt szemlélõkbõl.

Nos, a képkártya e városállam-ból származik. Alapvetõen egyegyszerû játék, amely mellõz min-den bonyolultságot, és inkább aszórakozás eszköze. Ezért is ked-velik talán annyira a Sheraltóldélre szinte minden országban azemberek: mert nem szükségeshozzá semmilyen különlegesképesség, sem társadalmi rang, sfõként nem lehet rajta vagyonokatveszíteni, mert felépítésébõlfakadóan nem igazán lehetpénzben játszani. Természetesenszámtalan módozata létezik ajátéknak, mint ahogy két kép-kártya-csomag sem egyforma, ígymost azt fogom bemutatni, amelyikkel én ismerkedtemmeg a Merengõben, Tilemaer legismertebb tavernájában.

A képkártya lényege, amiben leginkább eltér a többiilyen típusú társasjátéktól, az a csomagok összetételébõlfakad. Minden kártyacsomag összekeverve magában rejtvalamilyen képet, amit a kártyalapok helyes egymás melléillesztésébõl lehet kirakni. Ezek az alakzatok teljesen vál-tozatosak, az egészen egyszerû állati formáktól a követ-hetetlenül bonyolult írásjelekig vagy zászlóformákig.Akadnak csomagok, amelyek valódi festmények máso-latai, akár valamelyik híresebb személy portréját alkotva.Minden egyes ilyen kártyacsomagot megbecsült

mesteremberek készítenek el, s maga a csomag megle-hetõsen borsos árú, de elegendõ egy nagyobb társaságnakegyszer kifizetnie ennek költségét, hogy évekig jólszórakozhasson.

A játék kezdetén alaposan összekeverik a kártyákat,és minden játékos számára egyenlõ számú lapot osztanak,a maradékból fognak a játék során húzni. Ez négyjátékosnál általában hét lapot jelent, ám ez változhat ajátékos számától, illetve a kirakandó kép bonyolult-

ságától függõen. Hallottammár olyan képkártya-cso-magról, amely több százkülönálló lapból tevõdöttössze!

Miután mindenkimegkapta a kézben tar-tandó lapját, az osztótól balkéz felé ülõvel kezdve min-den játékos letesz egy tet-szõleges kártyát a képtáblá-nak nevezett játéktérre. Aképtábla egy négyzet alakúkerettel rendelkezõ fatábla,amelyen a kép darabjainakmegfelelõ számú lap méretûmélyedés van. A drágább,bonyolultabb képkártya-csomagokhoz ez is jár, azegyszerûbb, széles körbenelterjedt változathoz olyantáblát lehet kapni, amely azátlagos képkártya-cso-maghoz megfelelõ, s így eztszintén csak egyszer kellbeszerezni.

Erre a táblára kell elhe-lyezni az elsõként letettlapokat, amiket keretlapnakhívnak. Nevük onnan ered,

hogy õk lesznek az elsõ részletei a pakliban rejlõ képnek,amit ki kell majd a játék alatt rakni, ezek mellé kellhelyezni a többit. A játék lényege az, hogy ki tudja teljesmértékig kirakni a képet. Amikor egy játékosra kerül asor, meg kel néznie a kezében tartott lapokat. Ha akadolyan a kezében, amelyik a már lent lévõek mellé illeszt-hetõ, akkor eldöntheti, hogy leteszi a már lent lévõ lapokmellé, és ezzel építi tovább az egész képet, vagy húz egylapot a csomagból. Akkor is húznia kell, ha nincs olyanképdarab a kezében, ami szomszédos a lent lévõekvalamelyikével. A játék addig tart, míg az utolsó kép-darab is a helyére kerül.

Ez így meglehetõsen egyszerûnek tûnik, de mikorelõször játszottam, bizony a játék végére alaposanbelekavarodtam. Elõször is, a képek többnyireszándékosan úgy vannak megfestve, hogy számtalanlehetõséget kínálnak a hibára. Ha valaki hibázik, azaznem a helyére való képet tesz le, veszít egy fouttont. Ezegy körömnyi korong, amelybõl száz darabot szokás mel-lékelni egy képkártya-csomaghoz. Akadnak egészenegyszerû, fából vagy agyagból készült foutton-érmék,magam is ilyennel játszottam, de hallottam már cirádás,ezüstbõl készített változatot is, természetesen nemesiudvarban. Ha valaki kitesz egy képdarabot, és az helyes,akkor kap egy fouttont. Ha valakinek elfogynak akezébõl a lapok, szintén kap. Ha valaki hibáz, elveszítegyet. Ha valaki figyelmezteti társát, hogy hibásan tett leegy képet, s kiderül, hogy mégsem, szintén veszít egyfouttont. Aki az utolsó képdarabot illeszti a helyére, azkét fouttont kap. A játék végén az nyer, akinek a legtöbbfouttonja van. Ha egyenlõ, akkor az nyer, aki legutoljáratett ki lapot.

Bár a szabályok egyszerûek, mégis számtalan lehetõségvan, hogy játék közben ki milyen taktikát használvaigyekszik nyerni - és így a játékosok stílusától függõenválik bonyolulttá vagy épp marad roppant egyszerû aképkártya. Magas körökben elsõsorban a hölgyek kedve-lik e játékot, akiknek szépérzékükhöz mérten készítenekpompázatos képkártya-csomagokat, nem egyszer valósá-gos vagyonokért. Még itt, Erionban is tudok olyan mû-helyrõl, ahol csak ilyen kártyák készítésére szakosodtak amesterek - de aki igazán sokat ad magára, az valódi lea-dini képkártyát vásárol magának (vagy kedvesének). Azigazán szép és drága képkártya-csomagokat csak egyjátékra használják, és miután befejezõdött a játék, a hozzákészített képtáblába beleerõsítve, valódi remekmûkéntkezelve félreteszik, vagy falra helyezik. Hallottam olyandélvidéki nemesekrõl, akiknek külön "képtáruk" van,ahol legemlékezetesebb játszmáik díszítik a falakat.

Meg kell vallanom, én, aki szerencsejátékokhoz,fogadásokhoz és a nagy vagyon esetleges elveszítésénekizgalmához szokott, elõször erõsen fintorogva ültem leegy asztalhoz, ahol e játékot játszották, de aztán elkapotta kibontakozó kép felismerésének izgalma, s elfelejtettemaz aggályaimat. Úgy hallottam, akadnak olyan csomagok,ahol nem a képhez tartozó kártyalapok is szerepelnek -például elvehetsz a másik játékostól egy lapot vagy egyfouttont -, sõt, olyanok is, ahol egy képdarabból többettettek a csomagba, hogy fokozzák az izgalmat és a hibalehetõségét. Csak ajánlani tudom mindenkinek a játékot,aki még sosem találkozott vele.

Százujj Galen

J á t é k b a r l a n g I s m e r t é s k e v é s b é i s m e r t j á t é k o k Y n e v m i n d e n t á j á r ó l

L E A D I N I K É P K Á R T Y A

1133

H

ines Oiny. Ezen a néven mutatkozott be az akülönös férfi, akivel volt szerencsém alig néhánynapja az Írnokpihenõ nevû fogadóban beszélgetés-

be elegyedni - véletlenül tévedtem be, mert aznap volt aza szörnyû égzengés. Összeismerkedésünk pedig egy rop-pant egyszerû indok kapcsán történt: mégpedig, hogy azítéletidõ ellenére is csak ketten tartózkodtunk az ivóban. Ahogy beléptem a helyiségbe, már az elsõ pillanatbanfeltûnt a világos hajú férfi, ahogy a fogadó bejárati ajtajá-nak háttal ült. Távolról is jól kirajzolódott egyenes tartásaés különös öltözete, amely, bár magam nem értek hozzáigazán, mintha nem helyi szabó keze munkája lett volna.Egymagában ült az asztalánál. Kezében tollat tartott, éselõtte különbözõ pergamenek hevertek, amelyekre kön-nyed mozdulatokkal rajzolt. A fogadóban épp csaknéhány sárga gyertyacsonk égett. Ahogy lerázva magam-ról az esõvizet lassan besétáltam, éreztem, hogy felkeltet-tem az egyedüli vendég figyelmét, hiszen lépteim zajáraabbahagyta az írást. Ahogy helyet foglaltam a kandallómellett, láttam, hogy a pergamennek fogságából kiemelegy kupát, és felém fordulva barátságosan biccent.Világos szemei, õszintének tûnõ arca volt, és számtalanránc homlokán. Érdekesnek tûnt, különleges személynek,így nyilvánvaló választás volt, hogy miután valamennyiremegszáradtam, elindultam a szokásosnál is üresebbnektûnõ fogadó egyetlen foglalt asztala felé.

Kissé tartottam attól, hogy miként reagál, de amintelindultam felé, már messzirõl hellyel kínált magávalszemben. Leülve úgy éreztem, mintha valami különösvilágba lépnék be. Az asztalon egy öreges fénybeburkolódzó, kék lámpás égett, amelynek fényepergameneket, rajtuk különös rajzokat és terveket, egyrúd pecsétviaszt és egy félig eltört sakktáblát világítottmeg. Gyorsan befejezte az eddig írt levelet, majdlendületes mozdulatokkal aláírta, összehajtotta a papírt, specséttel lezárta. A pecsétgyûrûje aranyból volt, és egyáltalam korábban sosem látott címert ábrázolt.

Különös módon, bár egymaga ült az egész fogadóban,mégis két kupa és egy félig telt boroskancsó álldogált azasztala szélén. Félredobta a levelet, és szinte azonnal megis kínált - magamban elfintorodtam a bor gondolatára is,de úgy gondoltam, megér ennyit az ismeretlen személye,hát elfogadtam. Koccintottunk, majd õ nagyot kortyoltaz italból. Ekkor fedeztem fel a másik gyûrût ápoltkezének mutatóujján. Egészen különleges mestermunká-nak tûnt, a közepén tízkarátos, hibátlan smaragddal, így

nem állhattam meg: máris rákérdeztem, hogy mi járatbanvan egy hozzá hasonló gazdag úr a városunkban, és miértpont ezt az egyszerû kis fogadót választja szálláshelyének.Arcán tökéletesen sima mosoly húzódott szét (eszembejutott Nerina, aki bizonnyal szívesen a helyemben lettvolna ekkor), és elmondta: nem szereti a fölösleges fel-hajtást, és azt hallotta, hogy számára az Írnokpihenõ alehetõ legmegfelelõbb. Talán észrevette a gyûrûje irántiérdeklõdésemet, vagy csak unatkozott, nem tudom, demielõtt megszólalhattam volna, felelt a ki nem mondottkérdéseimre. Elmondta, hogy az Északi Szövetség mellõlérkezett, az egyik ottani kis városállamból. Említette anevét, de nem hallottam még róla. Meglepõdésemnekhangot sem tudtam adni, és õ máris folytatta, hogy nemcsodálkozik döbbenetemen, hiszen alig néhányan ismerikazt a vidéket, és azok közül is csak kevesen hallottak arróla pár városról, amely a Nyugati-Traidlan lábainál húzódikmeg. Még elõzõ mondatainak különösségén gondolkoz-tam, amíg õ kortyolt egyet borából, és beszélt is tovább.Elmondta, hogy évek óta egy különös sakk-készletelkészítésén dolgozik, és most emiatt jött Erionba is,többek között hogy vethessen egy pillantást a Critaitáblára. A pergameneket a fény alá tolva mutatta, hogy azelõtte lévõ papírokon a majdani készlet egyes darabjaittervezgeti. Tökéletes rajzain alaposan megtervezett fi-gurák álltak, amelyek nem formájukban, hanem inkább amelléjük írt anyagok összetételében voltak különlegesek.Elém tette az egyik rajzot, és magyarázni kezdett: minde-gyik darabot maga készíti, és mindet más és más drá-gakõbõl. Itt végleg belopta magát a szívembe. Perszeegyik ámulatból a másikba estem a korántsem olcsóhóbort papírra vetett tervei fölött, és akaratlanul iskibukott belõlem a kérdés, hogy nem veszélyes-e ilyendrágaságokkal egyedül mutatkoznia. Azt válaszolta, hogya legnagyobb biztonság az, ha rajta kívül senki sem tudja,mit tart magánál. Aztán megváltoztak a vonásai:szemöldökét kissé összehúzta, és elkomorodott arccalosztotta meg velem, hogy a város melyik részeiben jártmár, és mi a véleménye az itteni drágakõ-kereskedõkrõl.Ezen viszont én vigyorodtam el, mert oly elmésen ésválogatott szavakkal ócsárolta õket, hogy az igencsakmulattatott. Így tehát az ismeretlen úr humoráról is meg-gyõzõdhettem.

Közös szenvedélyünk, a drágakövek kapcsán egyre inkábbfeloldódott a kezdeti távolságtartás közöttünk, én ajánlottam nekimegfelelõ ékszerészeket a városban... õ pedig tovább mesélt.

Mint megtudtam, Erigow déli részén született, egy kisfaluban. Egészen fiatalon egy különös öreg mellé adtáktanulni a szülei, aki egyik nap csak beállított hozzájuk, ésa gyermek Vinesrõl érdeklõdött. Végig mérhetetlentisztelettel és egy kevés szomorúsággal beszélt errõl azöregemberrõl, úgy emlegette, mint mesterét. Általa nyíltlehetõsége mindenféle tudományokba betekinteni, sszerezte meg azokat az alapokat, amelyekre mai tudásátfelépítette. Igen korán kezdett érdeklõdni az ékszerészetiránt, s a drágakövek kisgyermek korától kezdve vonzot-ták. Mestere azonban nem támogatta ezt a hóbortot,mert ostoba anyagi hívságnak tartotta, így Vines ifjúihévvel elszökött a mesterétõl, hogy világot lásson.Kitanulta az ékszerészetet, rengeteg könyvet gyûjtött adrágakövekrõl, s szenvedélyesen kutatott ezzel kapcso-latos elfeledett titkok és misztériumok után. Elmondásaalapján számtalan helyen járt, bár a Sheral déli lejtõit mégsoha nem látta, viszont évtizedeket töltött észak külön-féle országaiban. Többször megfordult Gianagban, solyan törpékkel barátkozott, akik segítették választotthivatásában. Késõbb Abasziszban néhány hitbuzgó papmiatt bajba keveredett, és menekülnie kellett. Ennél arésznél ismét gunyoros hangra váltott, és mulattatószavaiból nyilvánvalóvá vált, hogy nem viseli szívén alelki üdvével kapcsolatos kérdéseket. E meneküléseközben jutott el a városba, ahol állítása szerint most is él.Ahogyan tovább mesélt, megszûnt múlni az idõ és úgyéreztem, nem lesz soha vége a hátborzongatótörténeteknek, amelyek e város ügyes bajos dolgairól,érdekekrõl és árulásokról, családok és városok közötti,titkos háborúkról szól.

Nem tudom, milyen hosszan tartott befolyása alatt, ésazt sem, hogyan tette. Az Írnokpihenõ csaposa keltett felhajnalban, hogy elállt az esõ. Mikor megkérdeztem, hovátûnt beszélgetõpartnerem, csak hebegni tudott, de végülmegértettem, mit mondott:

- A kormányzó úr a testõrei kíséretében a szobájábament és nyugovóra tért.

Broggendag Pidban

A r c k é p c s a r n o k A k i k r õ l é r d e k e s t u d n i

V I N E S O I N Y

1144

V

ÉNEKESEK, BÁRDOK, ZENÉSZEKFIGYELEM!Fellépõket keresünk fogadónk Dalnokestjére.

Részletekrõl megegyezünk.Coeia Taverna, Bor utca

“Fiatal voltam még, mikor szakaszommal egy árulóelfogására küldtek a hegyek közé, s adtak mellénkerõsítésnek egy kalandozót is. Egy függélyes, sima szik-lafalhoz értünk, melyet meg kellett volna kerülni, deakkor az áruló egérutat nyert volna. Megmászni nemtudtuk, csáklyát vetni lehetetlen volt a soklábnyi ma-gasba. Tanácstalanok voltunk - nem úgy a kalandozó.Egy pár fekete, hosszúszárú kesztyût húzott, melyeketegy-egy rusnya pók képe díszített. Miután eligazgattaõket, megérintette az ocsmány jószágok rajzát. Erre afonott pókok - anyám sírjára mondom - megmozdul-tak, fészkelõdtek kicsit, és mire felhagytak vele, a kesz-tyûk teljesen ráfeszültek a karjaira, akár egy másodikbõr. Még egy tût sem lehetett volna alájuk erõltetni. Deeztán jött csak a java: a férfi a sziklafalra tette a te-nyerét, majd elrugaszkodott a földrõl - és ott maradtlógva a sziklán! A nyitott tenyere tartotta, mindenkapaszkodó nélkül. Esküszöm, mint pók a falon! Aztánmegindult felfelé. Ijesztõ gyorsasággal mászott, nemkapaszkodott, csak a tenyerét feszítette a sziklához.Alig egy perc alatt gyûrte le a kéttucat lábnyi mere-délyt. Aztán a ledobott köteleken felmásztunk, és felál-lítottuk a csapdát...”

ok történet szól a hírhedt tolvajról, Roaladról.A Doranból kibukott varázsló számára egyetlenfal sem jelentett akadályt, lett légyen bármily

magas vagy sima. Titka minden bizonnyal a hercegikönyvtárban talált szemelvényben is olvasható, varázs-latos tárgy volt: egy pár fekete kesztyû, melyet magaruházott fel a pókok mindent megmászó képességével.Roalad elképesztõ rablásokat hajtott végre kesztyûisegítségével - százlábnyi tornyokból mentett kirabokat, kutakba rejtett va-gyonokat emelt el, és mégsok efféle tettérõl mesél a köznép.

De csodás kesztyûje talán még ennél is többre lehetettképes. Egy kétes eredetû pletyka megemlíti az esetet,mikor a mestertolvajt egy bástya tetején sarokba szorí-tották egy feldühödött uraság csatlósai. Nem volt kiút,még a falmászás sem, hisz lent nyüzsögtek a szám-

szeríjászok. De Roalad ebbõl a kutyaszorítóból is kivág-ta magát. Kezét a szomszédos bástya felé nyújtotta,mire egy vékony fonál sarjadt az ujjai közül, és a leveg-õt átszelve a másik toronyra tapadt. Tolvajunk süvítõnyilak fellege közepette átlendült a semmibõl termettkötélen az õrizetlenül hagyott bástyába, és eltûnt asötétben. Mindez persze nehezen hihetõ, így fogadjukel inkább legendának.

Arról pedig természetesen nem szól a fáma, hogyRoalad fejére több országban vérdíjat tûztek, sDoranból mindörökké ki lett tagadva.

“A Dúlás vége felé született egy hátborzongató mende-monda a Lelkek Gyûjtõjérõl. Sok katona, aki sebesül-ten hevert az elhagyatott csatatéren, várva, hogykimentsék, esküdött rá, hogy látott egy fantomot tal-

lózni a halottak mezején. A szél messzire hordtagyomorforgató bûzét, mely még az elesettekbõl fakadóvérfolyamok szagán is túltett. Siklani látszott a harc-dúlta földön, majd megállt egy test felett. Kinyújtottakarját, karomszerû ujjai között gonosz, méregzöld izzásébredt, hogy csápokat növesztve az elesett embertestébe hatoljon. A test íjként feszült ívbe, a lidérc-fényû karok pedig egy kétsébeesetten sikoltó szellemetragadtak ki a tetembõl, hogy aztán a fantom magábanyelje. És a lidércnek ez sem volt elég! Még élõ sebe-sülteket ragadott fel, és ismét elõtört a méregfényûragyogás. A szerencsétlenek teste összezsugorodott ésmegfeketedett. A Lelkek Gyûjtõje végül csupán egycsontokkal zörgõ bõrzsákot hajított messzire.”

hírek hatására a Hármak államai kutatást indí-tottak a szörnyû fantom után, de sosemtalálták meg. Kiderítették azonban, hogy az

erejét nagy valószínûséggel egy hatodkori legendák-ban is említett ereklye adta, melyet a TúlontúlKörének neveztek. Akkor régen egy ismeretlen varázs-ló gyûrûformába öntötte a sötét erõket, hogy képeslegyen valamely ismeretlen szándék okán rabigába haj-tani a holtak lelkét. A gyûrûnek állítólag még másiszonyú képessége is volt: a Kör viselõje magábaszívhatta az élet esszenciáját az élõ szervezetekbõl, ésmintegy korsóként tárolhatta bármely sötét célra.Erõszakkal visszakényszerített holtaknak juttathatott aszennyezett energiából, vagy saját sebeit forraszthattabe az ellopott élettel.

A Túlontúl Köre a hatodkori háborúk viharábaneltûnt az ismert világból, többé nem hallott róla senki.Amennyiben nem tévedünk, és az ereklye délen ismétfelbukkant, nyugtalanító hír, hogy újra a világot járjavalaki, akiben elég gonoszság rejtezik e sötét ereklyehasználatához. Kijátszotta Lar-dor mágusait, azInkvizíció vadászait - ki tudja, hol rejtõzik, és mirekészül?

Dzsenorhal

K I N C S V A D Á S Z L E G E N D Á KAv a g y a r u h a t e s z i a z e m b e r t

1155

S

A

zóval, fiatal barátom, téged a kincsek érdekelnek:a nagyok, fényesek és a varázslatosak? Nem olyankönnyû dolog ám kincset keresni! Elmesélek

neked egy tanulságos történetet; figyelj és okulj!Még zsenge ifjúkoromban én is arról ábrándoztam, hogyegy régi, elfeledett kincs fogja bearanyozni az életemet.Ezért döntöttünk úgy, hogy társaimmal megkeressükArestas király elfeledett kincsét. Ó, gondolom, fogalmad sincs,ki az az Arestas király. Nagyharcos volt, önnönmagakoronázta királlyá magát, ésátvezette népét a káoszkorborzalmain. Tudod fiú, akko-riban bizony cudar idõk jár-tak. Gyilkos háborúk,förtelmes mágiák pusztítottakészakon. A kyrek fejvesztvehadakoztak egymással ésellenségeikkel ellen, démon-fattyak szabadultak el. Újfajok érkeztek Ynevre, kikugyancsak helyet és hatalmatakartak maguknak; minden-hol csak halál és enyészet voltaz úr. Arestas nagyapja és tár-sai vad barbárok voltakkezdetben, ám a szörnyûségekmegtanították õket atúlélésre. Hol alakváltóbestiák, hol magiszterek szol-gáiként tengették semmirekel-lõ életüket. Arestas azonbanfellázadt. Szétszakadt törzsétösszefogta és helyet keresettszámukra a káosztól távol. Az évszázados rabszolgaság nem csak néma belenyugvásthozott népének. Okos faj az ember, gyorsan tanul - és sokmindent ellestek uraiktól. Arestas szépen lassan, falurólfalura irtotta ellenségeit, és kovácsolta egy törzzsé azelnyomottakat. Végül talált egy békés völgyet, amelysenkinek nem kellett, nem háborgatta holmi õsi vita. Ottletelepedett, s mint már mondtam, királlyá koronáztamagát. De hát ez már régen volt.Állítólag a városka, ahol épp megszálltunk, azon néhánytelepülés egyike volt, amit Arestas alapított. Legalábbis a

kocsmatöltelék barátom szerint. Barát... piha! Csak egykorsó sörig volt az! Õ is Arestas kincsét kereste, de csaka kupa aljáig látott. Ez a fickó ültette el fülembe a boga-rat a csábító kincsrõl. Ám õ maga segítségünkre nemlehetett. Aki kocsmában tengeti napjait, ott is hal meg -és neki már nem sok volt hátra. De legenda, amit meséltArestasról, nem hagyott nyugodni. Így társaimmal eldön-töttük, hogy ivócimborám nélkül megkeressük az elrejtett

kincset.Elkezdtünk kérdezõs-ködni az emberektõlerrõl a mendemondáról.A fogadósunk igen se-gítõkész ember volt, ésnéhány ezüst még inkábbazzá tette. Az a jótétlélek azonban hiábavezetett félre minket! Akalandozók már csakilyenek, keményfejûek.Na de nagyon elõreszal-adtam!Szóval a fogadós el-mondása alapján egyközeli kis faluba men-tünk. Itt volt néhánykõhalom, ami akár vala-ha egy város romja islehetett volna. De sokmást nem találtunk.Balga módon gyerekekrehallgatva megkerestünkegy barlangot. A falusisuhancok szerint itt vala-mi rejtezett, de a felnõt-tek szerint egy szörny

õrizte. Hát ez a szörny egy medve volt, a kincs pedig amedvealom. A gyermeki fantázia mindent kiszínesít!Visszamentünk hát a városba, ahonnan indultunk, éskeményen törtük a fejünket. Volt köztünk egy olvasnitudó társunk, õ elment a könyvtárba. Ekkor derült ki áma turpisság: a fogadósunk szándékosan rossz helyreküldött minket!Aznap nem volt a helyén, elindultunk hát megkeresni -azonban csak a kocsmatöltelék barátunkat találtuk megátvágott torokkal. Nem csak mi gyászoltuk ám ennek a

szerencsétlen féregnek az életét! Megjelent sosem látotttársa, Nemor, aki elmondta, hogy a várkapitány met-szette el a torkát, mert fogadósunknak eljárt a szája a mikis kincskeresésünkrõl.Leültünk hát tervet kovácsolni. Talán a várparancsnok-nak nem kéne puszta karddal nekimenni! Valamiravaszság kell ide. Nosza gondoltunk egyet, kifigyeltükhol lakik, mikor van szolgálatban. Aztán csináltunk egykis balhét a városban az orra elõtt, hogy legyen mivelfoglalkoznia. És hidd el, a balhéhoz mi értünk. Gyorsanátkutattuk a parancsnok házát. Nem nagy kunszt egyilyen zárat kinyitni, kellõ gyakorlással még neked is si-kerülne, fiú.Itt megtaláltuk, amit kerestünk. Egy könyvet a kincsrõl ésa helyérõl. De most se figyeltünk eléggé! Az a kétszínûNemor tette oda a könyvet, miközben mi valami nyomután kutattunk. A kutyafattya! E hely az erdõ mélyén bújt. Habár a vadász és ifjú társamegpróbált minket elkergetni, veszett rókákra hivatkoz-va, mi azonban nem hagytuk magunkat.A könyv alapján könnyedén megtaláltuk az õsi kriptát,néhány igen veszélyes csapda õrizte - de mi persze túlju-tottunk azokon is! A kripta legmélyén elzárva várt min-ket a ragyogó kincs. Ó mi együgyûek! Nemor kinyitottanekünk a mágiával lezárt sírt. De nem az volt benne, amitvártunk... Ezt a fenevadat nem is tudnám szavakkal leírni. Nagyvolt, fekete és iszonytató. Esélyünk se volt ellene.Ki tudja, mennyi eszméletlenül töltött nap után a börtön-ben tértünk magunkhoz. Láttam, ahogy a vadász és avárkapitány tanakodik felettünk, és láttam a társaimatmellettem a betegágyban. Ekkor hálát adtam Noirnak,hogy még mindig ezen az oldalán vagyunk a fátyolnak.Mikor jobban lettem végre, elmondták, mi is történtvalójában. Arestas sírja nem kincset, hanem egy nemevilági szörnyet rejt, a város ura és néhány igen kiképzettembere õrzi a sírt az ilyen fajankóktól, mint mi vagyunk.Nemort maga a szörny emésztette el a védmûvek és akripta egy részével együtt. Minket a vadász és a fiamentett meg, és visszazárta e rettegett lényt a börtönébe.A várúr azonban kegyes volt hozzánk, meghagyta azéletünket, de cserébe velünk építtette fel a kriptát.Én mondom néked fiam, ha kincset keresel, légy nagyonkörültekintõ, és jól válaszd meg, kiben bízz!

Lenera Wenich

U n o k á i n k m e s é l i k m a j d T ö r t é n e t e k , k i t u d j a k i r õ l !

T A N M E S E A K I N C S K E R E S É S R Ő L

1166

S

Arestas Király Kincse(kalandmodul 3-4. szintû kalandozóknak)

A kaland szinte bármilyen helyszínre beágyazható,de leginkább a városállamok területére, valamintbármilyen kaszttal és fajjal játszható 1-tõl 3-ikszintig. A fogadós, a várkapitány és vadász 5. szin-tû harcosok. A vadász fia 3. szintû. Nemor 4. szin-tû varázshasználó, ám már most rúnamágiamesterfoka (4) van. Célja a szörnyet az uralma alávonni, így szerezve hatalmat magának. Azonbanez nem sikerül neki, a szörny megöli õt. Társa egysenki, akit az utcáról kotort össze, hogy kalan-dorokat találjon neki a kincs fejében. A csapdákat a mesélõ fantáziájára bízom.

Ha a mesélõ jól végzi a dolgát, a játékos karakterek sohatöbbé nem fognak megbízni senkiben, úgyhogy óvatosankell bánni a következõ kalanddal...

z elõzõ részben a Sheral északi oldalánakországait jártam végig képzeletben,megkísérelvén felsorolni az említésre méltó

borfajtákat. Most ugyanerre vállalkozom aDélvidékkel kapcsolatban is. Ha népes városunk valamely jómódúbb polgárátkérjük meg, mondjon neves délvidéki borfajtát,minden bizonnyal a predocit említi majd. Eszemágában sincs vitatkozni - sõt, magam is szívesenfogyasztok onnan származó italt -, ám mint ahogyazt az északi borok elé szánt bevezetõmben isemlítettem, két nagyon fontos dolgot az emberektöbbsége bizony elfelejt: az egyik, hogy Predocbanis több híres pincészet palackoz, tehát az igazi sza-kértõnek nem elég azt mondania, hogy predocitiszik. A másik pedig, hogy még a Délvidékrõl szól-va is találhatunk legalább a predociéval megegyezõminõségû borokat.

De nem is cséplem tovább a szót. Következzenek:

élvidék borai

Ha már Predockal kezdtem, lássuk elsõként aPyarroni Szövetséget és annak államait. ALarmaron, a Salumion és a Perdenion hegységlankáin is termesztenek szõlõt, így Pyarron igencsakbõvelkedik a kitûnõ borokban. Természetesen nemmehetünk el a tény mellett, hogy a borok éspincészetek mennyisége meg sem közelíti a harmincesztendõvel korábbiakat, de mint tudjuk, a Dúlássok mindent tönkretett. Az államok legtöbb részénmég csak most kezdenek ismét hinni az emberekabban, hogy élhetik tovább megszokott életüket, scsak most kezdik ismét gondozni az elvadultszõlõtõkéket. Ma már igazi kincs például egyhúszesztendõs Zenardai Esszencia, amely az Állam-

szövetség területén belül az óborok egyik király-nõjének számított még egy tucat éve is - ám a ter-melõjét, miként magát a települést is, elérte avégzet, s ma már nem palackoznak ilyen névvelóbort. Természetesen nem kóstoltam soha e nedût,de állítólag akadnak még elhagyatott raktárak, aholfeliratozatlan butéliákban Zenardai Esszenciát talál-hat a szerencsés kincsvadász, de jómagam csak akereskedõnegyedben láttam egyszer, DrentItalmérésében, ahol tudvalévõleg a világ mindentájáról akadnak különlegességek - s ott is kisebb fal-vak áráért vesztegették azt az egyetlen palacknyit. De tucatjával sorolhatnám a ma már nem létezõborneveket, s napestig sem végeznék. Inkább hozoktehát példát néhány olyanra, amelyik túlélte aháborút, s késõbb olyanokat is megemlítek, ame-lyek újonnan kapták nevüket, s már kivívtak nevetmaguknak a szakértõk körében. Példának okáértott van mindjárt a Kerekhegy kincse, melyszázadévek óta töretlen bizalmat élvez a pyarokkörében. Napjainkban is tucatjával lehet vennihordóját, s bizonnyal el is fogy, hiszen népszerû azÁllamszövetség egész területén. Félédes fehérborrólvan szó, s az idõsebbek esküsznek, hogy valamelykülönleges, apáról fiúra hagyományozódó eljárássalkészítik, mert változatlan az íze emberöltõk óta. Énmegelégszem azzal, hogy a most kapható változatmegfelel az ízlésemnek, árához képest - magamharminc rézpénzért veszek egy palackkal - az egyiklegjobb délvidéki választás. Másik, a századelõ óta létezõ és széles körben kere-sett bor a Della vére. A száraz vörösbortSempyerben termesztik, s arról hírlik, hogy igenerõs, s úgy fejbekólintja az embert, hogy észre semveszi, s már alig áll a lábán. Állítólag a mûvészitehetséggel megáldott emberekre egészen másképphat: õk az alkoholt fogyasztva felszabadulnak evilág kötöttségei alól, hogy lelkük fennen

szárnyaljon a múzsák kertjében - majd mind egyszálig ennek elvesztését örökítik meg egy-egymámorból való kijózanodás után. Én ezt nemtudhatom, magam csak jókedvre derültem tõle,méghozzá igen hamar. Új név, ám már most meglehetõsen jól cseng azenysmoni Nerkiria mosolya, egy félédes vörösbor,amelyet már többször volt alkalmam kóstolnijónevû tavernákban - s ez már önmagában ajánlás.Mármint elsõsorban nem az, hogy én kóstoltam(bár meg kell vallanom, ízlett is), hanem hogy váro-sunkban több helyen is fel lehet lelni. A finom nedûnevét egy ballada adta: ez egy szegény fiúról szól,aki beleszeretett egy Nerkiria nevû leányba, annakegyetlen mosolyától. Ám e hölgyet elrabolták, s bármár nem emlékszem a részletekre, a szegény legénymindenféle viszontagságokon keresztül próbáljamegmenteni az imádott nõt, s még akkor sem adjafel, mikor már érzi, hogy az esztelen, biztos halálbarohan. A ballada mondandója az, hogy az asszonyimosoly teljesen megõrjíti a férfiúi elmét, s nem iskedvelem túlságosan, hiszen a végén a szegénylegény meg is hal, ám a bor ízletes és könnyed,szinte csábítja az embert, hogy igyon még egypohárral...Magam nem kóstoltam, de állítólag a régi Pyarronfalai között lakó szerzetesek is termesztenek bort,persze nagyon keveset, és azt sem bocsátják áruba,ám egy kedves ismerõsömnek volt alkalma megkós-tolni a Fehércsuhást, s igen elismerõen nyilatkozotte száraz fehérborról - én pedig bízom az õértékítéletében.

Annyit példálóztam Predockal, hogy nemodázhatom tovább legalább egy-két onnan szár-mazó bor megemlítését. Mindjárt egy széles körbenismert és kedvelt fajtával kezdem, a Treinnonihárslevelûvel. Hárslevelût sok vidéken

A r a n y K Ö R ú t T u d o m á n y o s j e g y z e t e k e g y K r a d p a p t o l l á b ó l

B O R K U L T Ú R A - F O L Y T A T Á S

1177

A

D

termesztenek, de bizton állíthatom, hogy ez mindközül a legfinomabb. Természetesen félédes fehér-borról van szó, s bár arra nem mernék mérgetvenni, hogy a Sheraltól északra is ismerik, Erionbanrengeteg rajongója akad. Ezt nemcsak kitûnõízének, de predocihoz mérten viszonylagos ol-csóságának is köszönheti. Drágább ugyan, de mégmindig nem az óbor kategóriája a Meggyleve - higy-gyék el nekem, a név teljességgel megtévesztõ,ugyanis semmi köze a meggyhez, annál inkább ameggyszõlõhöz, e mélyvörös, csak a Gályáktengerének déli partvidékén termõ szõlõfajtához. Abor egyébként száraz, és egészen sötétvörös a színe.Nem igazán száll a fejbe, így ebédhez is kiváló.Leginkább marhából készült ételekhez ajánlom -már azoknak, akik hajlandóak megfizetni a néholegy ezüstnyi árat egy palackért...És akkor rátérek ezen iromány leginkább várttémájára, az óborokra. Bizony, többféle vanbelõlük, s többféleképpen is csoportosíthatóak. Apredociak például fürtökben mérik a minõségét: azegyfürtös óbor még viszonylag olcsó, s szinte min-den olyan tavernában lehet kapni, ahol számítanaktehetõsebb vendégre. A két- és háromfürtös óborokegyre jobb minõségûek, egyre régebbi érlelésûek ésegyre letisztultabb az ízük. Ez még a megfizethetõkategória. Akad azonban négy-, sõt, ötfürtös is,melyeknek egyetlen butéliájáért is csengõ arannyalkell fizetni. Bevallom, legyek akármilyen ínyenc, ilynedû fogyasztására még nem nyílott alkalmamsoha. Ezeket nem is lehet akárhol kapni, s fõlegnem holmi tavernákban - bár ki tudja, Torozonnyilván tart a pincéjében néhány palackkal. Ámnagyon oda kell figyelnie annak, aki efféle italtszeretne fogyasztani, mert bizony elõfordulhat,hogy csupán silány másolatért fizet vagyonokat.Két dologról ismerszik meg egy valódi predocióborral töltött butélia: egyrészt üvegpalackban

tárolják, s magába az üvegbe nyomták bele Predocpegazusát, másrészt pedig három fürttõl felfelémágiával megerõsített pecsét védi. Két példát említek a predoci óborra, mindkettõigen híres pincészetbõl származik. Egyik a Rubintosleányka, melybõl volt szerencsém háromfürtös vál-tozatot kóstolni, s el kell ismernem, életem egyikmeghatározó élményeként emlékszem vissza arra apillanatra. A másik pedig a Graligan aranya, aleghíresebb predoci óborfajta, és természetesen alegdrágább is. Nem is tudom, akad-e olyan bor,amely többe kerülne, mint ebbõl egy palack.

Dél azonban nem csak predocról szól, még borbansem, így fájdalom, de búcsút kell intenem írásom-ban e országnak, s folytatnom kell képzeletbeli uta-mat. Predoc testvérállamában, Edorlban nagyság-rendekkel kevésbé jelentõs a bortermelés, s hirtelennem is jut eszembe onnan származó bor - lehet,nem véletlenül. Ám annál inkább Yllinorból,Shadonból és Gorvikból, úgyhogy e három országboraival folytatom beszámolómat.

Elsõként Yllinort említeném meg, Chei országát,ahonnan sok ízletes bor származik - olcsóbbak is,drágábbak is. Az egyik legkedveltebb azon avidéken a Búfelejtõ, e zamatos, száraz vörösbor,melyet ott szinte minden italmérésben kapni lehet,s több kupával is ihat az ember anélkül, hogy elfogyna a pénze. Ugyan a történet szerint elõszörkatonák számára készítették, méghozzá állítólagíjászoknak, de mostanra nem csupán harcosok ked-velt itala. Tény, hogy egy kupa elfogyasztása mégnem száll a fejbe, sõt, éppenséggel kiélesíti az emberérzékeit, csak hát nehéz megállni, hogy igyunk mégegy pohárral az ízletes italból...Azután feltétlenül meg kell említenem aSólyomasszonyt, ezt a kiváló, édes fehérbort,

melyet az arrafelé igen népszerû istennõnek,Arelnek ajánlottak a borászok. Ez már valamiveldrágább ital, de azt kell mondanom, megéri, fõleg,ha hölgy számára ajánlja az ember: egészenmegtüzesedik, aki issza, kicsattan az élettõl, táncraperdül, ha teheti... tapasztalatból mondom, bizonyelragadja az embert olyankor a hév. Csak ne kellenefelkelni másnap reggel!Bizonnyal rengeteg más bort készítenek mégYllinorban, de mielõtt továbbmennék, feltétlenülmeg kell említenem, hogy itt szintén népszerûek amás gyümölcsökbõl készült borok. Ilyen például aJermadui almabor, melyet én magam kissésavanykásnak érzek, de sokan kedvelik.

Shadon hatalmas országában minden bizonnyalszáz és száz borfajtát tudhat egy helyi nemesenszületett, magam sajnos meglehetõsen mûveletlenvagyok: csupán néhány tucatnak a nevét ismerem, smég ennél is kevesebbet kóstoltam. De mert túl sokhelyet venne igénybe felsorolni õket, s nem is min-det érdemes, inkább kiválogatom közülük azokat,amelyeket nem szabad kihagynom. Mindjártelsõként ott a Gályák tengerének partvidékén, demég a Cormasai öbölben is leginkább kedvelt bor, aMatrózbor, melynek két legnagyobb elõnye, hogysok van belõle, és igen olcsó. Nem mondom, hogya kedvencem lenne e száraz fehérbor, de áráhozképest nem egy lõre, és az egyetlen olyan bor, a-melyrõl biztosan tudom, hogy nem változik meg azíze, ha nem pincehidegen tálalják. Mulatságosadalék lehet, hogy neve ellenére elsõsorban nemhajósok fogyasztják: egyrészt mert az erõsebbitalokat kedvelik, másrészt pedig mert ahhoz képestmégiscsak drága, hogy minden nap ezt fogyasszák -elvégre akár húsz rézpénzt is elkérnek egy kan-csóért.Kiváló szõlõt terem azonban Shadlek földje, s abból

A r a n y K Ö R ú t T u d o m á n y o s j e g y z e t e k e g y K r a d p a p t o l l á b ó l

B O R K U L T Ú R A - F O L Y T A T Á S

1188

nagyszerû borokat is készítenek. Ilyen például azOtunde, egy száraz vörösbor, melynek névadója apompás lovairól is híres város volt. Ezt már inkábbjómódú polgárok pincéiben és asztalán látni, deétkezés mellé, különösen sültekhez kitûnõ. Talánmég itt, Erionban is lehet kapni néhol. A legdrágább bor Shadonban természetesen azazonos nevû tartományból származik, s óbor ez is:a Kristályharmat igencsak ritkaság, akár csak a jobb(négy- és ötfürtös) óborok, ám azokkal ellentétbenezt volt alkalmam kós-tolni egyszer. Az énízlésemnek túlságosanédes volt, és utólag hálátadtam az égnek, hogynem nekem kellett ki-fizetnem, de azért felis-merném bármikor, haújra elém kerülne, ésnem utasítanék visszaegy újabb pohárnyit.Egyébként állítólag akirályné kedvenc itala,úgy-hogy olyan rosszazért nem lehet.Még egy különlegessé-gre minden-képp rászánok pár sort, mielõtt átha-józnék a tenger túloldalára: ez pedig a Chadai méz,amely elkészítésének titkát csak a névadó szigetenismerik, s ott is csupán néhány család. Zamatos - ésmeglehetõsen borsos árú! - fehérborról van szó,amely nemcsak kevert szõlõbõl van, hanem mégvalamiféle fûszerõrleményt is tartalmaz, mégishihetetlenül jóízû. Sajnos itt nagyon ritkán lehetkapni, és akkor is általában visszajáró vevõknek vanfenntartva, de nem egyszer arattam sikert vele, mikorajándékot kellett vinnem tehetõsebb ismerõsöknek.

És akkor végül, de nem utolsó sorban lássukGorvikot, a szerelem és szenvedély hazáját, aholnincs fontosabb a vérnél és a bornál. Ennekmegfelelõ hozzáértéssel is készítik az egyes borfaj-tákat, s mondhatom, kóstoltam már vagy tucatnyitaz ország borai közül, egyet sem találtam köztük,amely ne lett volna kedvemre való. Az egyetlen ok,ami miatt nem vettem még fontolóra, hogyodaköltözöm, az volt, hogy jobb szeretem tisztán aborokat, mint méreggel ve-gyítve... De, visszatérve

a borokra, valóban páratlanitalok kerülnek ki abból azországból. Ilyen például azOlbarise-i selyem, melyvalóban az egyik leglágyabbízû bor, amelyet valaha kós-toltam. Egyébként félédesfehérborról van szó, nem isoly drága, s nyugodt szívvelajánlhatom bárkinek.Vörösborból pedig leginkábba Véraranyat javaslomlegalább egy kóstolás erejéig.Nagyon erõs és rendkívülnehéz, száraz borról van szó,úgyhogy aki nem bírja az italt,

ne igyon belõle egy pohárnál többet, ám a kóstolómindenképpen megéri a pénzt - fõleg, hogy nevév-el ellentétben nem is kerül aranyakba. Azután ott aWarviki Karmazsin, egy széles körben elterjedt, slegalább ennyire kedvelt félédes vörösbor, melynekegy palackjáért már elkérnek akár egy ezüstpénzt is,de ha valaki egyszer kóstolta, és szereti a mindigszegfûszeggel tálalandó, lassan és fokozatosanmámorító italokat, az nem fog tudni ellenállni neki. Hadd fejezzem be egy igazi különlegességgel, amitegyszer szintén volt szerencsém megízlelni: aVérbosszú elnevezésû italból minden tehetõsebb

család tart legalább egy hordóval. Ezt kizárólagolyankor isszák, amikor egy családtag nem ter-mészetes halállal távozik az élõk közül (valljuk be,ez Gorvikban azért annyira nem ritka), s ekkor ahalott mellett virrasztva az összes rokonnak, még alegkisebb gyermekeknek is fogyasztaniuk kell ebbõla különleges elkészítésû borból. A gorvikiak úgytartják, hogy ilyenkor a halott szelleme még vissza-tér hozzájuk, s látja, ha valaki számára nem fontosaz õ halála annyira, hogy megtisztelje egy gyászpo-hárral - s ha így történik, bizonyosan visszatérkísérteni, míg el nem teszi láb alól még élõ, acsaládnak rosszat akaró rokonát.

Természetesen még számtalan ország és számtalan-féle bor maradt ki a beszámolómból a délvidéketilletõen, én mégsem folytatom. Aki többet szeretnetudni errõl a témáról, az térjen be DrentItalmérésébe, el fog képedni nemcsak azon, hogymennyi de mennyiféle italt talál majd, hanem azonis, hogy milyen hozzáértõ ember is a kereskedõ. Akitehát csak átutazóban fordul meg városunkban, shazai ízekre vágyik, bizton számíthat arra, hogyDrentnél megtalálja kedvencét. Ezzel be is fejezném hosszúra nyúlt irományomat.Természetesen el kell ismernem, hogy a válogatásezúttal is önkényes és az én ízlésemnek megfelelõvolt, de remélem, nem okoztam csalódást.Hódolattal vegyes meghajlásomat fogadjáktisztelettel a kedves Olvasók.

Gilean Kadving

A r a n y K Ö R ú t T u d o m á n y o s j e g y z e t e k e g y K r a d P a p t o l l á b ó l

B O R K U L T Ú R A - F O L Y T A T Á S

1199

Örömmel tapasztaltuk, hogy a kedves Olvasók érdek-lõdését sikerült felkeltenünk pályázatunkkal, s anyeremények is elegendõen csábítóak lehettek, ugyanismeglehetõsen sok beérkezett mûvet kaptunk a Pengékhavában meghirdetett pályázatunkkal. Olyannyira, hogyketté kellett választanunk õket, hogy megfelelõképptudjunk értékelni, ugyanis sokan csupán egy-egy külön-leges étel vagy ital receptjét küldték be nekünk, akadtakazonban olyanok is, akik a pályázati felhívásnak elegettéve részletes beszámolókat küldtek egy-egy országétkezési szokásairól. Így tehát kétféle csoportot hoztunklétre, s kettéosztottuk a nyereményt is.

Majorannás Miera, a pályázati mûvek elbírálására felkértszakácsmester lelkiismeretesen végigolvasta az egyesirományokat, majd hosszas tanakodás után kihirdette agyõzteseket mindkét csoportban, így ezeket közzé istesszük:

1. csoport: receptekA leginkább hiteles, érdekes és különleges receptbeküldõje egy Gherk nevû illetõ volt, aki egy valódi korgétel elkészítésének módját írta le nekünk - amely aközhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem nyers hús,sõt. Ezen az oldalon olvasható az írása.2. csoport: leírásokA nyertes Havarai Khaylen névre hallgat, és egy igenbõséges és élvezetes leírással látott el bennünket Ilanorszokásait illetõen. Az írást következõ számunkbanközöljük. Gratulálunk! Nyereményük egy különleges és igen drágadzsad fûszerkeverék, valamint egy teljes hónaponkeresztül ingyen ehetnek Majorannás Miera tav-ernájában, a Wardal Kanalához címzett fogadóban.

Adras Tamon

P Á L Y Á Z A T I E R E D M É N Y H I R D E T É S

2200

Eredményhirdetés

Erioni Harsona 4. szám. Az Erioni Harsona ingyenesen letölthetõ, háromhavonta megjelenõ e-folyóirat, mely létrejött azErioni Harsona munkatársainak közremûködésével: Bakonzi Györk, Balogh Ákos, Csepeli Noémi, Czopkó Róbert,Grandpierre Dorottya, Horváth Károly, Juhász Péter, Kátay Gergely, Nagy Dániel, Pákh Dorottya, Petrétei Dávid, SulyokMárta, Szalay Gergely, Szrapkó Zsolt, Varga János. Külön köszönet Gáspár Péter (Jan van den Boomen), Kornya Zsolt(Raoul Renier), Molnár Gábor (John J. Sherwood) és Dr. Pálinkás Imre (Alan O'Connor) uraknak a szó- és írásbeli segít-ségért, valamint BePének és az RPG.HU-nak a támogatásért és a tárhelyért. Az Erioni Harsona szeretettel várja az újságbaillõ anyagaitokat, a világgal vagy az újsággal kapcsolatos kérdéseiteket, véleményeteket az erioniharsona@freemail.hu címre.A régebbi számokat és egyéb információkat a http://member.rpg.hu/erioniharsona címen találhattok.

ImpresszumAz Erioni Harsona független hírlap.Felelõsséget vállal: Adras Tamon

Szerzõk: Broggendag Pidban - idegenek kérdezõjeDolin Reval - fogadók ismerõjeDzsenorhal - legendák búváraGilean Kadving - udvarok vendégeHilgenor - a Lar-Dorban tanult tudós fõLenera Wenich - mesterjós és látnokMalakor testvér - csillagok fürkészeMervan atya - tájak, népek felelõseNerina Dinn - Torozon híreivelSzázujj Galen - népek játékaival...és még sokan mások.

lapunk kinézetéért felelõs:Gildorn T 'Hogran

Elkészült P.sz. 3689-ben, Uwel tercében, aHamvak havának 4. napján.

Köszönettel tartozunk minden közremû-ködõnek, és különösen az alábbiaknak: A papírt a tiadlani illetõségû Naval kereskedõ-család bocsátotta rendelkez-ésünkre.Festékünk receptjét Gunibar mester, a híres törpefestõmûvész árulta el nekünk. Erion hercege, maga Escanor om Viniel is támogatásáról biztosított bennünket.

Elõzõ Számunk pályázatának nyertes cikke:

Áspiskígyó-leves

Felvágod a vaddisznó húsát hüvelyknyidarabokra, aztán szétdarabolod az áspiskí-gyóét is, karikákra. Persze elõbb mindket-tõnek lehántod a bõrit. Nem kell sok hús,elég, ha mondjuk annyi, mint egy emberfeje. Fogod az üstöt, beleöntöd a vizet ésodateszed a tûzre. Beledobod a vaddisz-nóhúst a vízbe, aztán vársz, hogy fõjön.Eközben a rindafüvet felaprítod, aztán akopogóbogarakat is, ezeket összekevered aszéttört vörösgyökérrel, és az egészet össze-tapasztod naspolyabéllel. Ezt a masszátbeletöltöd a kígyóhús karikáiba, és a vad-disznóhús mellé dobod a gombócokat. Avizet megsózod és megborsozod, és nemfelejted el kitépni az áspiskígyó méregfogát,s mögötte megnyomkodni egy kicsit a kígyófejét. Az onnan kijövõ váladékot isbeleteszed a vízbe ízesítõnek, mert egyébrenem is jó ennyi vízben feloldva, így viszontfinom. Aztán már csak várnod kell, mígmegfõ a hús és megpuffadnak a gombócok.Ha feljöttek a víz felszínére, kész a leves.