gyógyszerészek xx. országos kongresszusa – 2010 · másfelôl ma nálunk a háziorvosi...
TRANSCRIPT
1414
Ha jól tudom, ön volt ennek a szakmai
szervezôdésnek a szülôatyja. Miért és
hogyan vágott bele?
Az elsô találkozó életre hívását 1991-ben az
motiválta, hogy a 9./1990. szociális és egész-
ségügyi minisztériumi rendelet lehetôvé tette
jogelôd nélküli gyógyszertárak létesítését. Az
év ôszére már nyolcvanöt magánpatika jött
létre (az enyém egyébként a tizen ki len cedik
volt ebben a sorban), én pedig elhatá roztam,
hogy az új gyógyszertárak tulajdo no sait
meg hívom egy beszélgetésre. Gyakorla tilag
családi vállalko zásban szerveztük a ren-
dezvényt: két gyerekem gyártotta és pos táz-
ta a meghívókat, saját zsebbôl fedeztem
mindent, az üdítôkig bezárólag. Várakozáson
felüli érdeklôdést sikerült kiváltani: elôször
csak a kistermet béreltem ki Kecskeméten, a
Technika Házában, de ahogy nôtt a jelent-
kezôk — köztük húsz-egynéhány kiállító —
létszáma, hozzávettem a nagytermet és a
kiállítótermet is. Emiatt persze a közeli gim-
náziumból áthoztuk az összes asztalt, a kór-
házból pedig egy csomó mûtôlepedôt —
ezekbôl lettek az installációk… Végül is nagy-
jából háromszázan voltunk jelen, és rögtön
megalakítottuk a Magángyógyszerészek Or-
szá gos Szövetségét, és mind a nyolcvanöt
patikatulajdonos gyógyszerésze aláírta a do-
kumentumot.
Milyen közvetlen, gyakorlati célokat akar
tak legelôször megvalósítani?
Ezek bizony nagyon prózaiak voltak, hiszen
valójában nem tudtunk még gazdálkodni, hi-
telt felvenni vagy finanszírozási szerzôdést
kötni, de még egy munkaszerzôdést sem
tud tunk rendesen megírni. Én viszont év ti ze-
dekig Bács-Kiskun megyében éltem, jól is-
mertem a különbözô kapcsolódó területek
vezetôit, meghívtam ôket — a társadalom-
biztosítási igazgatótól a megyei bíróság el-
nökéig —, és ôk el is jöttek. Sôt, ott volt pél-
dául az APEH akkori országos elnöke is, aki
szintén a megyébôl származott, és akinek
gyógyszerész volt a felesége, így szívesen
jött kiokosítani minket. Az összejövetel végül
az éjszakába nyúlt, és a társaság az egész
hétvégét együtt töltötte, annyi megbeszél ni-
valónk volt. A következô évre, a második
kon ferenciánkra pedig már Kecskemét szó-
ba sem jöhetett, mert kinôttük: a budapesti
Duna Palotában mintegy ezren voltunk, s a
rendezvény programja három napot töltött
meg. A találkozó aztán évrôl évre gyara po-
GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.
„A gyógyszertár mint egészségcentrum”
Ez volt a címadó jelmondata a XX.
Gyógy szerészek Országos Kong
resszusának, amelyet a Magán
gyógyszerészek Orszá gos Szö
vet sége október elején, Siófokon
rendezett meg. A jubileumi ese
mény kapcsán a szövetségrôl és
a kong res szus immár húsz esz
ten dônyi történe té rôl, illetve ak tu
ális célkitûzéseirôl beszél gettünk
a társaság elnökével, Dr. Mikola
Bálinttal.
1515
dott, az állandó, jól bevált színhely Siófok lett,
ahol 1997-tôl már mintegy háromezer részt-
vevôje és mintegy másfél száz kiállítója volt
az idôközben kongresszussá avanzsált ese-
ménynek.
Hogyan alakultak az elmúlt két évtized
ben a szakmai koncepciók, célkitûzések,
és mi volt a mostani kongresszus fóku
szában?
Elsô találkozónk jelmondata mai szemmel is-
merôsnek tûnhet, de akkor bizony még nem
volt olyan magától értetôdô: „Gyógyszert
szed? Beszéljen gyógyszerészével!” Ahogy
teltek az évek, olyan újabb fogalmak, tevé-
kenységek kerültek elôtérbe, mint a házi
gyógy szerészi szolgálat, a gyógyszeres te-
rápia menedzsment és a gyógyszerészi gon-
dozás. Mindezek után jutottunk az idei, jubi-
leumi kongresszusunk mottójáig: „A gyógy-
szertár mint egészségcentrum”.
A rendezvény elsô része a hagyományoknak
és célkitûzéseinknek megfelelôen egy cél-
zott, akkreditált szakmai továbbképzés volt,
melynek keretében szegedi és debreceni
egyetemi oktatók a WHO által preferált kór-
képekkel kapcsolatos és a gyógyszerészi
gondozási programunkhoz illeszkedô témák-
ban tartottak elôadásokat. Ezután nemzet-
közi kitekintés következett, amelynek során
tájékozódtunk arról, hogy az elmúlt egy év-
ben merre haladt a világ a gyógyszerellátás,
a gyógyszerügyi szolgáltatások, a gyógy-
szer tári kognitív szolgáltatások és nem utol-
sósorban a gyógyszeres terápia mened zs-
ment területén.
Ez utóbbira vonatkozóan most mi lehet
az aktuális tennivaló?
GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.
16
GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.
Ennek szemléltetésére egy adat: a Sem mel-
weis Egyetem kutatócsoportjának vizsgálati
eredményei szerint ma Magyarországon az
orvosok által az alapellátásban felírt gyógy-
szereknek csak ötven százaléka hasznosul!
Vagyis ezeknek a gyógyszereknek végül
csak a fele hoz egészségnyereséget a te rá-
piában, a többit vagy ki sem váltják, vagy ha
mégis, akkor sem használják, esetleg nem
megfelelôen alkalmazzák stb. Nos, mi vel itt
csaknem 200 milliárd forintnyi gyógy szer
sor sáról van szó, ez indokolja, hogy a patikus
a terápiamenedzsment keretében mindent
megtegyen azért, hogy a beteget a gyógy-
szerek alkalmazásával kapcsolatos leg szé-
lesebb körû információkkal, tanácsok kal lás-
sa el. Országosan mintegy kilencszáz pati-
kában folyik magas szinten ez a tevé keny-
ség, de sajnos éppen Budapest el ma radott e
tekintetben, ami a gyógyszerellátás az utóbbi
években történt üzleti alapokra való helye-
zésének köszönhetô.
A külföldi példákat tekintve viszont ne
kem a program alapján úgy tûnt, hogy
figyelô te kintetüket elsôsorban az USAra
vetették, nem?
Jól látja, és ez nem véletlen. A számunkra
roppant fontos másik területen, a gyógy-
szerészi gondozásban a tengerentúlon év-
tizedekkel elôttünk járnak! Éppen ezért mi —
mármint a MOSZ — személyes kapcsola-
tainkat kihasználva már sok évvel ezelôtt
együttmûködési szerzôdést kötöttünk a Ten-
nessee Egyetemmel, amelynek kereté ben
rendszeresen érkeznek hozzánk vendég-
elôadók ebben a témában, illetve helyet te-
sem, Dr. Samu Antal részt vesz az ô szakmai
rendezvényeiken is. Az együttmûködésbe
késôbb további résztvevôk kapcsolódtak be:
a Debreceni Egyetem és az „Egy csepp
figyelem” Alapítvány: egy hazai tudományos
mûhely, illetve egy médiahátteret is biz to sí-
tani képes szervezet. Mindenki teszi a dol gát,
mi végezzük a szûréseket és visszük —
többek között — a metabolikus szindróma
programot. Szerénytelenség nélkül mond ha-
tom, hogy ez az együttmûködés mára olyan
sikereket ért el, hogy az idei kongresszu-
sunkon is jelen levô EuroPharm Forum a mi
terápiás protokolljainkat vette át az európai
bevezetés céljaira, azaz a diabetes gyógy-
szerészi szûrési programot és a metaboli -
kus szindróma szûrési programot úgy kell
végezni Európa-szerte, ahogyan ezt mi ki-
alakítottuk és rögzítettük! Szóval, meglepô
mó don, ezen a területen mi, magyarok Euró-
pa elôtt járunk — kár, hogy errôl itthon csak
kevesen tudnak, beleértve a vezetôket is, de
talán most majd ebben is sikerül változást
elérnünk…
Mivel foglalkozott ehhez képest a kong
resszus talán leghosszabb, szakmapoliti
kai egysége?
A mai egészségpolitika alapelve a definitív
alapellátás, vagyis ezen a szinten kell meg-
gyógyítani a betegeket, mert ez a leghu má-
nusabb és leggazdaságosabb is egyben, és
persze szakmai szempontból is a legracio-
nálisabb, a kialakult orvos-beteg kapcsolatra
építve. A háziorvosnak viszont meglehetôsen
korlátozott az eszközrendszere: ô elsôsor-
ban gyógyszerek alkalmazásával gyógyít.
16
17
GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.
Másfelôl ma nálunk a háziorvosi státuszok
tizenöt százaléka betöltetlen, a praktizáló or-
vosok negyven százaléka hatvan év feletti,
és a frissen végzett orvosoknak csak mind-
össze tizennyolc százaléka kíván háziorvos
lenni — vagyis vészes sebességgel üresedik
ki az a bázis, amelyre a betegellátás épülne.
Ott vannak viszont a patikusok, akik naponta
országosan 650 ezer emberrel kerülnek
kapcsolatba! Nyilvánvalóan közülük sokan
csak valamilyen étrendkiegészítôért vagy
koz metikai cikkért keresik fel a gyógyszer-
tárat, viszont azokat a betegeket, akikkel a
gyógyszerész a terápiában kerül kapcsolat-
ba, megfelelôen elôkészítheti a hiányokkal
küzdô háziorvosi rendszer számára. Félre-
értés ne essék, nem valamiféle „kisorvos”
szereprôl van szó, hanem az egészségi stá-
tusz felmérésérôl. Megmérjük az illetô pa ra-
métereit — súlyát, magasságát, s így test-
tömegindexét, vérnyomását, vércukorszint-
jét, koleszterin- és trigliceridszintjét —, majd
ezekbôl az adatokból összeáll az alap stá-
tusz, amit azután beviszünk a számítógépes
rendszerünkbe. Ez utóbbi tartalmaz egy
olyan, a MOSZ által finanszírozott programot,
amelyben több millió, WHO által feldolgozott
adat szerepel, meghatározott kórlefolyá sok-
hoz tartozó paraméterekkel. Ennek alapján a
beteg számára rizikóbecslést is tudunk vé-
gezni, és ennek megfelelô tanácsokkal látni
el.
Elnézést, de azért ennek mégiscsak
olyan látszata lehet, mintha a patikus he
lyettesíteni akarná a háziorvost…
Nem, nem: a patikusok ahhoz is megfelelô
szakértelemmel rendelkeznek, hogy meg
tud ják ítélni a páciens helyzetét: ha a be-
tegnek orvosnál a helye, akkor oda is irá-
nyítják, ám a felesleges terheket így levehetik
az orvosok válláról. Becsléseink szerint és a
nemzetközi gyakorlat alapján a háziorvo sok-
hoz forduló betegek felének ügyét meg le-
hetne oldani a patikában! Életviteli, étkezési
stb. problémáktól a helytelen gyógyszer-
alkalmazásokig számtalan olyan jellegû kér-
dés van, amivel felesleges a háziorvosok
idejét rabolni, mert a gyógyszerészek min-
derre ki vannak képezve. Ennek a tevé keny-
ségnek komoly népegészségügyi haszna
lehet, méghozzá nemcsak az állampolgárok
számára elérhetô egészségnyereségben,
ha nem forintban is kifejezhetô megtakarítás
formájában. Ma egyébként a térségben Ma-
gyarországon a legrosszabb az egészség-
ben eltöltött életévek számaránya; éppen er-
rôl tartottam most elôadást. Eddig ugyanis a
születéskor várható élettartamot és az élve-
születések számát tartottuk a legfontosabb
adatoknak, ám az Egyesült Államokban már
húsz éve, és Európában is már nyolc-tíz éve
elsôsorban az egészségben eltöltött élet-
évek számát vizsgálják. Egy számunkra meg-
döbbentô adat: Japánban az átlagos élet tar-
tam 82 év, és a japánok a statisztikák szerint
mindössze egy-másfél évet töltenek életük
végén szorosabb kapcsolatban az egész-
ség ügyi rendszerrel. Ezzel szemben nálunk
egy ötvenéves férfira átlagosan tizenkét ilyen
év vár! Nos, ennek a csökkentésében le-
hetne nekünk, patikusoknak az eddigieknél
sokkal fontosabb szerepünk.
László István
17