2014… Köszöntő helyettIsmét véget ért egy év, és megkez-dődött egy újabb, most már 2014-et írunk. De mit is kívánhatnék er-re az új esztendőre, hogy az ne le-gyen közhely? Kívánom minden-kinek azt a sok jót, amit kedvesolvasóink kívánnak saját maguk-nak. Ismét előttünk áll egy vá-lasztásokkal teli év, a GútáértPolgári Társulás apolitikus szer-vezet, ezért csak egy jó tanácsotadunk, döntsenek úgy, ahogy azeszük és a lelkiismeretük diktál-ja, de ez ne csak a szavazóhelyi-ségekben legyen így, hanem azélet minden területén. Természe-tesen kívánunk sok érdekes ren-dezvényt, amelyet igyekszünkelhozni Önöknek és jó olvasást,hiszen sok érdekes írással próbál-juk gazdagítani a Csallóköz ha-sábjain megjelenő Gútai Lapot.Remélem, elnézik nekem, hamost nem én szólok hosszasanÖnökhöz, hanem egy olvasónktólkapott írással indítunk, tanulságos,hasznos, érdekes olvasmány egy17 éves gimnazista tollából. A Gútáért Polgári Társulás tagjai ésa Gútai Lapot szerkesztők nevé-ben.

Gútai nézőpontHalász Béla rovata A Tükör előtt

2. évfolyam, 1. szám

Ha most körülnézek,olyanokat látok magamkörül, amilyen mégnéhány hónapja én isvoltam. Legalábbisigyekeztem lenni...

Manapság sokan azt szere-tik, ha mindenki egyforma.Vagyis, ha mindenki olyan,mint ők. Sokan félnek,hogy majd kitűnnek a töb-biek közül, ha valamitmásképpen csinálnak, sezért inkább utánzatok-ká, tükörképekké válnak.De gondolj bele: mi lennea színekkel, ha mindenkicsak a pirosat szeretné? Milenne a Pepsivel, ha min-denki csak Coca-Colát vá-sárolna? Ugyanígy van ezaz embereknél is: mindenemberben van valami kü-lönleges és egyedi. De mi-nek, hogy ha mind csak amásik utánzatává válunk?Bárhova néznék, minden-hol „magamat” látnám. Azélet túlságosan unalmassá,egyszínűvé válna. Ekkorjönne valaki, aki meg merváltozni és hirtelen min-denki olyan akarna lenni,mint ő. A körforgás kez-dődne elölről. Nap mintnap közelebb vagyunk ah-hoz, hogy olyanok le-gyünk, mint a zebrák.Mindegyik ugyanolyan,csíkos, fekete és fehér.

Látom magam előtt azarcotokat, ahogy azt kérde-zitek: „Ki ez az őrült? Ezteljesen meghibbant! Énnem ilyen vagyok!”

Vegyetek csak elő egytükröt, nézzétek meg ma-gatokat jó alaposan! Ráfogtok jönni: mind ugyan-

olyanok vagytok. Nem ér-dekel titeket semmi más,csak a divat, a lányok a fi-úk, ki mit hord, ki mitmondott, ki mit tett és ha-sonló értéktelen dolgok.Ami viszont mindnyája-tokat a legeslegjobban iz-gat, az kétségkívül a nagy-betűs „MENŐSÉG”. Vigyá-zat: idézőjelben! Mert miszámít menőnek? Az,hogy valakinek jó a stílusa

és azt még ezer emberutánozza? Nem hinném.Netán az, hogy valakit százmeg száz ember követ, sugrik minden csettintésé-re? És ti ezt barátságnaknevezitek. Nálam ez nemmenő, én a barátaimmalmásképp bánok. Javítsatokki, ha tévednék, de ez in-kább szánalmas, mint fi-gyelemre méltó!

Most hozzád szólok, a„menőhöz”. Remélem,még mindig nézed magad

a tükörben, látom, leher-vadt a mosoly az arcodról.Vegyétek már le azt azócska álcát, azt a förtelmesmaszkot!

– Lányok! Komolyan azthiszitek, hogy ha öt kilósmink helyett, csak feletraktok magatokra, márészre sem vesznek benne-teket és kiközösítenek? Haígy történik, az nem a ti hi-bátok (bár valószínűleg

úgysem hinnétek el senki-nek).

– Fiúk! Most tényleg úgygondoljátok, hogy egyegész flakon magatokrafújt parfümtől majd a lá-nyok bűnbe esnek? Térje-tek már észhez, az csak areklámban működik!Tényleg ezt hiszitek, hogyolyan sokat számítanak akülsőségek?

Gondolkozz el, hányembert ismersz úgy iga-zán! A Facebookon meg-

jelölt ezernyi ismerősödközül mikor beszélgettélel eggyel is úgy igazán,minden hülyéskedés nél-kül.

Nincs szükséged arra,hogy mások utánzata le-gyél! Ne félj megmutatni,ki is vagy valójában! Ha úgy könnyebb, ordítsdel a világnak: te TE vagy,és nem valakinek az után-zata!

Figyeld meg, más nézmajd rád vissza a tükör-ből! Egy EMBER, egy LÉ-LEK, egy EGYÉNISÉG. Va-laki, akit eddig elszorí-tottál magadban. Ne érde-keljen, mit mondanak má-sok! Ha elfogadnak ígyis, ha elfogadják a valóénedet, akkor tényleg abarátaid voltak és örökkéazok lesznek. Ha azonbannem képesek elfogadni,hogy önálló egyéniségvagy, valamiben másvagy, kitűnsz közülük, azcsak szimpla irigység lesz,belátod: ők sosem voltaka barátaid.

Most már leteheted atükröt! Íme, én kimond-tam mindazt, amit sokannem mernek. Sőt! Sokanmaguknak sem merik be-vallani, hogy jóformán azegész életüket egy álca,egy maszk mögött élték le.Nap mint nap kibeszélszvalakit a háta mögött csakmert nem úgy áll a haja,vagy épp nem olyan trikóvan rajta, amilyen neked istetszene. Csakhogy HA-HÓ! JÓ REGGELT!... Tesem vagy tökéletes! Üd-vözlettel attól, aki már nemfél a tükörtől.

Megjelenik a Gútáért Polgári Társulás támogatásával

Csallóköz16 Gútai lap

Teret kaptak a tehetségek Képzőművészeti kiállítás Gútán

Rólunk, értünk címmel advent har-madik vasárnapján már másodikalkalommal rendezte meg a Gútáért Polgári Társulás (GPT)azt a képzőművészeti kiállítást,amelyen 14 kiállító, valamint öt is-kola és három költő mutathattabe legfrissebb alkotásait.

A helyszín, ahogy az első alkalom-mal is, a gútai városháza épülete volt,ahol az ünnepélyes megnyitó al-kalmával még a lépcsőket és azemeletet is látogatók foglalták el. A ki-állítás alapgondolata – ahogy az el-múlt évben –, most is az volt, hogylehetőséget és teret kapjanak a Gú-tán és környékén élő művészekképzettségüktől függetlenül. Mivel aművész (legyen az költő, író, festővagy iparművész) nem a fióknak al-

kot, hanem, hogy művét bemutathas-sa a közönségnek; köztük ismerősök-nek, rokonoknak, vagy – jelen eset-ben – csak az éppen ügyeiket a vá-rosházán intéző látogatóknak.

A tavaly nagy sikerrel zárult elsőGPT-s akció sikerén felbuzdulva,idén már hagyománnyá alakult ez aszívet-lelket melengető kultúrese-mény. A városháza alsó szintjén, áll-ványokon, valamint a falakon eklek-

tikus, a szivárvány minden színébenpompázó képet kapott a látogató azaktuális év iskolai termésből. A Cor-vin, a Rákóczi Ferenc, az EgyháziAlapiskola, valamint a Képzőművé-szeti Alapiskola különböző korosz-tályú gyermekei műveikkel elkápráz-tatták a közönséget.

A képzőművészeti alkotások szí-nes kavalkádját oldva, fekete-fehérsorokba szedve versek gazdagítot-ták a tárlatot: Dr. Bartanusz Attila,Borsó Ákos a „Moszkvai Gondolko-dó”, ill. Szalai Gusztáv lírai írásaitolvashatta a látogató. A lépcsőkönfelfele haladva Tóth Edit kézzelszőtt szőnyegei tették komfortosab-bá, puhábbá a komor tisztviselőhá-zat. Amellett, hogy ezt a ma márszinte feledésbe merülő technikátűzi, jeleskedett a kiállításon kézzel

festett üvegeivel, mandaláival, me-lyek egészen varázslatos hangula-tot kölcsönöznek.

Nagyméretű festményeivel kép-viselte magát Huszárik Roland,amelyek közülük három kép össze-függő egységet alkotott, a Távol-Ke-let misztikus, megnyugtató tájaitidézve. Negyedik képe virágzó cse-resznyefákat ábrázol, bódító illatu-kat szinte érezni lehetett.

Ezen képek közvetlen szomszéd-ságában foglaltak helyet a szimőiMészáros József saját készítésűkatanái, egy igen érdekes techniká-val (haladva) készült „üvegfestmé-nyei”, valamint szintén kézzel ké-szített vadászkései. Ezeknek érde-kessége, hogy minden egyes részeeredeti, saját kezűleg készítette a to-kokat és a foglalatokat, markolato-kat.

Ezt az orientális hangulatot nemellensúlyozva, de azért mégiscsakmás: üvegvitrinekben elhelyezettegyedi ékszereket tekinthetett mega látogató – Király Attila dinamikusvonalvezetésű drótékszerei szemetgyönyörködtetően pazar látványtnyújtottak, különböző drágaköve-ket foglalnak ékszerbe. Nem kevés-bé izgalmasak voltak Litvai Timea

ékszerei, amelyek már csak anya-guk miatt is egyediek. Tímea kü-lönböző használati tárgyait teljesegészében műköröm-alapanyag-ból készíti, több mint 200 színfelhasználásával a legkülönbözőbbminiatúrákat, vagy éppen ékszere-ket tudja elkészíteni. Legalább 30munkával gazdagították a kiállításta Gútai Magánszakközépiskola di-ákjai.

Kis Erika is sokak figyelmét fel-keltette, ugyanis a családi hagyomá-nyokat élteti tovább, köt, horgol, hí-mez. Mindez hétköznapi, haszná-lati tárgyakban ölt testet: sapkák, sá-lak, szvetterek, de akár táskákat iskészít ezekkel a technikákkal. Mástechnikával készít táskákat MiriamTakács Reicher is, akinek egyeditervezésű munkái mellé kiegészítő-ként sálakat is megcsodálhatott anagyérdemű. Az egyszeri és meg-ismételhetetlen kiegészítőkből igye-keztek bemutatni mind az alkalmi,mind az utcai viseleteket.

Ugyancsak családi múltból kiin-dulva alkot Szabolcs Petra, aki ahorgolás és a kötés mellett időt ál-doz a papírfonásra, és lakásdíszei -vel volt jelen ezen a kiállításon. Ho-lecz Katalin örökségének is a mű-vészet jutott: grafikái, szénrajzai,olaj- és vízfestményei meghitt han-gulatot árasztottak a városházaemeletén. Grafikusként képviseltet-te magát Nagy Éva három rajzával,amelyeknek részletgazdasága iga-zán bámulatos. A tavalyi évtől elté-rően változatosságot, és legfőkép-pen színt hozott a kiállításba Rei-cher Tímea, aki a fekete-fehér tus-rajzokat idén otthonhagyva, valaminagyon különlegeset hozott létre:vászonra, sok-sok rétegben olaj-festéket hordott fel, mígnem a ké-pek „élni kezdtek”, szinte tapintha-tóvá, mai szavakkal élve háromdi-menzióssá festette a hamvaiból fel-támadott Főnixet.

Jankovich Márta, a gútai Képző-művészeti Alapiskola rajztanárahárom akvarellel örvendeztette mega tárlat látogatóit. Az idén fafaragá-sokkal is bővült a kiállítás: VermesIstván munkái, amely faragások alovasnépek csodálatosan gazdagmotívumvilágát tükrözik vissza.

Horváth Péter Negyeden él és al-kot, a környezetében élők inspirál-ják. Jelen kiállításon öt képpel kép-viselte magát, farost lemezre kasí-rozott akrilfestményekkel. Sajátszavaival élve műveiben „harmoni-zálnak az ellentétek, keveredik a ha-gyományos és a modern, a látott ésa képzelt világ”.

A kiállítás, így, ebben a formábanegy napot élt, az ünnepélyes meg-nyitó másnapján cenzúrázta a Vá-rosi Hivatal. H. Péter két festményételtávolították. Köszönöm a Gútáért Polgári Társu-lás lelkes csapatának, tisztelettel:

Szalai Erika

2014. január 14. | 3. szám Gútai lap > Hirdetés 17

A Szlovák Posta meghirdette a „Legszebbkarácsonyi rajz” című országos gyermekrajzpályázatot, melyre beneveztek a gútai CorvinMátyás Alapiskola tanulói is.

A közel hatezer beérkezett rajzból hármat érté-kes táblagéppel jutalmazott a szakmai zsűri. A há-rom díjazott alkotóból kettő, Rónai Anabella ésKürti Emese, a Corvin Mátyás Alapiskola tanuló-ja volt. A Szlovák Posta besztercebányai központ-jának képviselői áprilisban az iskolában szemé-lyesen adták át a jutalmat a két diáknak. Az isko-lában folyó színvonalas képzőművészeti nevelésújabb sikerének könyvelhető el, hogy a SzlovákFilatéliai Társaság ismert képzőművészek alkot-ta bizottsága a fent említett pályázatra beérkező

rajzokból Korkován Erika, most 6. osztályos ta-nuló alkotását választotta ki a 2013-as karácsonyibélyeg tervezetére.

Erikával megkötötték a mű felhasználásáravonatkozó szerződést és alkotói honorárium-ban részesítették. Korkován Erika és rajta keresz-tül Gúta városa, valamint a Corvin Mátyás Alap-iskola is bekerül a szlovákiai köztudatba, de hírün-ket elviszi a határon túlra is. A bélyeg hivatalosemissziós napja november 4-e volt. A filatelistáka bélyeggel kapcsolatos részleteket megtekinthe-tik a pofis.sk hivatalos oldalon.

Jezsó Anikó

Gútaiak sikere a posta rajzpályázatánA csallóközi város alkotó fiataljai megmutatták

Gúta és környéke a hódoltság időszakábanEgy város történetének darabjai

Csallóköz18 Gútai lap

A törököktől 1526-ban elszenve-dett mohácsi döntő vereség a Magyar Királyság felbomlásáhozvezetett. Buda 1541-ben történtelfoglalása után területének jelen-tős része az Oszmán Birodalomuralma alá került.

Az ország északi része és a Nyugat-Dunántúl a Habsburgok hatalmába ju-tott. A török hódítók először 1529-benhatoltak be Gúta környékére, amikorSzulejmán szultán 200 ezres seregeBuda, majd Esztergom bevétele utánKomáromnál átkelt a Dunán és Bécsellen vonult. Ekkor több település aCsallóközben is elpusztult, de a legna-gyobb csapás Komárom megye du-nántúli részét érte, ahol alig maradtlakott település. A második pusztítóhadjárat 1543-ban volt mikor elesettEsztergom és Székesfehérvár. Ezt kö-vetően Győr, Komárom és az ebbenaz időben épült Érsekújvár magyarvégvárak lettek. Érsekújvár az eszter-gomi érsek kezdeményezésére Komá-rom és Nyitra megye határán épült fel.Először palánkvárat emeltek 1550körül, majd 1573 és 1580 között olaszépítőmesterek tervei alapján kőből éstéglából erős várat építettek. A várakata császáriak igyekeztek megerősíteni,és katonasággal ellátni. A végvár-rendszer kiépítéséhez a környék job-bágyainak ingyenmunkáját vettékigénybe.

A két végvári határvonal közé esőterület, tehát Gúta és környéke is, egé-szen 1688-ig (Esztergom és Székesfe-hérvár felszabadulásáig) szinte szünetnélküli harcok színtere lett, melyek so-rán Tata vára százötven év alatt kilenc-szer került török kézre. 1594-ben a tö-rökök Győrt is elfoglalták és 1598-igtartották. Esztergom 1595-től 1605-iga császáriak kezén volt. Komáromot1529-ben a császáriak visszavették atöröktől és I. Ferdinánd császár 1540-es években megerősítette a várat. A vársikeresen ellenállt a törökök 1555-ösés 1594-es ostromának is. 1663-banÉrsekújvár is elesett és török kézenvolt 1685-ig.

Az örökös háborúk közepette avidék egy része, különösen a Dunátóldélre eső terület lakatlanná vált. Komá-rom megye jelentős része hódolt terü-let lett, csak a csallóközi, a Duna és aCsászta közti része nem lett tartósanhódolt terület, bár a török ezt a terü-letet is többször elfoglalta. A hódolt te-rület régi népességének jelentős részeelpusztult, falvak sora vált tartósanvagy ideiglenesen lakatlanná. A földes -

urak többször próbálták újra telepíte-ni a helységeket, különböző kiváltsá-gokat adva az új telepeseknek. A lakos-ság élete állandó veszélyben forgott ésa vidék hovatartozása mindig kétségesvolt és a jobbágyon az adót a törökis, a magyar is megvette. A hódolt te-rületek lakosságának a királyi adó fe-lét kellett fizetni. Nem egyszer sze-repelnek ugyanazok a helységekmind a magyar, mind török adójegy-zékben.

A jobbágyok pusztításában a törö-kök és a németek, a különböző nem-zetiségű zsoldosok, de a rosszul fize-tett magyar végvári vitézek is szinteversenyeztek egymással. Komáromvármegye vezetése és a komáromi vár-parancsnok hatalmas robotterheketróttak a lakosságra, fuvarra kénysze-rítették, várépítési munkálatokra haj-tották a falvak népét. A környék lakos-sága néha rövidebb-hosszabb időre el-menekült, vagy véglegesen elköltözött

a zaklatások elöl. A lakosság gyakrana környék nehezen járható nádasaibankeresett menedéket a portyázó, rab-ló török csapatok elől. A mocsarakonkeresztül csak a vidéket jól ismerő he-lyi lakosok, kalauzok ismerték azutat. Egy 1576 márciusában kelt jelen-tés arról számolt be arról, hogy egy gú-tai paraszt; akit kínzással kényszerí-tettek a törökök, hogy Gútára vezes-se őket; az esztergomi bég seregét alegveszedelmesebb ingoványba ve-

A gútai vár egy 1664-ben készült rézkarcon

2014. január 14. | 3. szám Gútai lap 19

zette, ahonnan alig tudtak kivergőd-ni. A gútaiak másnap találták megmegmentőjüket, a félholt parasztot, a nádasban.

A tizenötéves háború (1591–1606)idején hatalmas károkat szenvedett avidék, a pusztulásról megrázó leírás állrendelkezésre. Az esztergomi érsekkét kiküldötte 1597 júliusában vé-gigjárta az érsek falvait, hogy össze-írja a javait. Minden faluban a bírót éshárom jobbágyot kérdeztek meg az ál-lapotokról. Útjukról részletes leírást ké-szítettek, amelyből elénk tárul a lakos-ság nyomorúságos helyzete. A Komá-rom megyei falvakban elsősorbanPálffy Miklós komáromi várkapitány-

ra panaszkodnak. Leírásuk alapjánGútán a lakosok halászatból éltek.Összesen 95 lakos volt, de 31 teljesenszegény. A lakosok csak negyedrészelakott házban, a többi putrikban,földbevájt üregekben. Néhány évvelkorábban még 156 lakosa volt, jó há-zakban laktak, de a németek minde-nükből kifosztották őket. 1594-ben atatárok 20 embert hajtottak el, a falutmegsarcoltak. Emellett panaszkod-tak a magyar gyalogos martalócokra,akiket „Zabath leghének”-nek nevez-tek. Legnagyobb panaszuk azonbanPálffy Miklós ellen hangzott el, aki ve-szedelmes helyeken, a saját költségü-kön ingyen dolgoztatta őket és kaszál-

tatott velük. Hallatlan vármunkák-kal terhelte őket szüntelenül. A magyarkamaránál panaszt akartak tenni. A roppant sok rőzseszállításért egy dé-nárt sem adott nekik. Régen hat ma-lom volt itt, most csak három.

A törökök is adóztatták a vidékKomáromtól keletre eső falvait, errőlkét adóösszeírás tanúskodik. Az elsőaz Esztergomi szandzsák 1570-esösszeírása, amely szerint Gúta volt ahódoltság legnyugatibb települése,közelében a határ átlépte a Vág-Dunát.A jegyzékben a török összeírók a hely-ség megnevezése után név szerint le-jegyezték a felnőtt, 15 évnél idősebbférfiakat, majd a település által fizetettadó összegét. Nagygútán 40 házat és101 felnőtt férfit írtak össze név sze-rint. Az adója évi átalányban 6000akcse (török pénzegység). Kisgúta17 ház zal és 19 férfival szerepel azösszeírásban. Adója 2500 akcse,amely hét tételből állt össze. A lajstromban szereplő férfiak mindmagyar nevűek, a lakosság kétségkí-vül magyar volt ebben az időben.

Érsekújvár eleste után az 1664-benvégrehajtott török adóösszeírásbana hódoltság területe Gúta fölött átnyúltVág jobb partjára és az előző időszak-hoz képest jobban kiterjedt az észa-ki területekre Pozsony és Nyitra me-gyékre. Ekkor érte el a legnagyobb ki-terjedését a hódoltság. A Csallóközbenazonban a Császtától ismét nem ter-jedt nyugatabbra a törököknek adót fi-zető terület határa. Nagygúta 44, Kis-gúta 32 adófizetővel, illetve 27 és 17 háztartással került az összeírásba.Adójuk összege 8180 és 5225 akcse.A kivetett adókat összehasonlítva a tö-rök összeírásokban jelentős emelke-dést látunk az összegekben, de ez el-sősorban a két összeírás időpontja kö-zött végbement pénzromlásnak kö-szönhető.

Érsekújvár eleste után 1664-ben acsászáriak Gútánál a Kis-Duna és aVág közötti félszigeten négyszögletűföldvárat építenek Jozef Priami terveialapján, amelyet a helybeliek macsak Békavárnak hívnak. Erre az idő-szakra esik Nagygúta pusztulása, illet-ve az egész lakosság átköltözése a csal-lóközi részre, Kisgútára, amelyet ezekután már csak Gútának neveznek.

Edward Brown angol utazó 1669-ben járt a gútai várban és környékén.Így írja le élményeit: „A Csallóköz part-ján azon helyig haladtam, hol a Vága Dunába ömlik. Először is a legutób-bi háború óta épített és igen jól meg-erősített Gutta városát értük el. Ez aDuna, Vág és Dudvág (Swartz) össze-folyásánál, posványos helyen fekszikés Érsekújvártól csak egy mérföldnyi-re van. A vár helyőrsége csupán 130emberből állott, Fruhwurdt Mátyás

parancsnoksága alatt.” A gútai temp-lom tornyából Brown megfigyelhettea törökök által megszállt Érsekúj-várt, a basa házát, amelyet az érsekipalotából alakítottak ki, és a város kö-zepén álló mecsetet. Érdekes az a meg-figyelése, miszerint: „Ezen országbana csolnakokat egyetlen darab fából ké-szítik és ezzel a legnagyobb folyókonis át mernek evezni.” Brown az útjátFarkasdon keresztül folytatja Sellyé-re: „A tatárok a legutóbbi háború al-kalmával, mindent fölperzseltek és el-pusztítottak, úgy, hogy az egész kör-nyék még ma is kihaltnak látszik.”

Érsekújvár megszállása után többfalu is elpusztult a környéken. 1669-ben az elpusztult falvak között emlí-tik Bálványszakállast, Keszegfalvát,Vízvárt, Szovátot és Anyalát. Ezek kö-zül Keszegfalva kivételével nem tá-madt fel egy sem. A mai napig pusz-ták, uradalmi majorságok, tanyák ta-lálhatók az egykori virágzó települé-sek területén.

A lakosság életét a szinte állandóharcokon kívül a reformáció terjedé-se és az ellenreformáció gyakran erő-szakos intézkedései befolyásolták alegnagyobb mértékben. A hitújítástelősegítette, hogy a mohácsi csatábanaz egyház vezetői közül is sokanelestek, és az egyház életére is nega-tívan hatottak az országban, különö-sen a hódolt területeken, uralkodóháborús, kaotikus állapotok. Az 1561-ben és 1562-ben Komárom megyébenvégzett egyházlátogatási jegyzőköny-vekből a reformáció gyors térhódítá-sa tűnik ki. A plébániák többsége üre-sen állt, a templomok romos állapot-ban voltak. Plébános csupán Naszva-don, Gútán, Bálványszakállason és Ta-nyon volt. A 17. század során erősö-dött az ellenreformáció, egyre na-gyobb méreteket öltött a vallásüldözés,a katolikus földesurak elűzték a refor-mátus jobbágyaikat. Az esztergomi ér-sek élen járt a birtokain lakó reformá-tus jobbágyainak üldözésében. Az 1662-ik évi pozsonyi országgyűlé-sen a protestáns sérelmek között em-lítik, hogy Lippay György esztergomiérsek Bálványszakállasról elűzte azevangélikus jobbágyokat, mert nemakartak katolikusokká lenni és helyük-re katolikusokat telepített. Az üldözé-sektől jóformán csak a tiszta nemeshelységek menekültek meg, mint Nemesócsa.

A 17. század végén a török elleni fel-szabadító háborúk időszakában az ide-gen katonaság tartása sújtotta legin-kább a jobbágyokat. A katonai beszál-lásolások hatalmas terheket róttak a fal-vak lakosságára. Aszód település 1683-ban pusztult el a Sobieski János vezet-te keresztény hadak átvonulásakor.

Angyal Béla

Rengeteget lehet meríteni a magyar kultúrábólOlyan emberekkel dolgozhat, akiket nagyon tisztel

Csallóköz20 Gútai lap > Interjú

Régóta ismerjük egymást,mondhatom azt, barátok vagyunk.Mégis sokáig tartott, míg sikerültmegfelelő időpontot találnunk.Végül azonban erre is jutott idő.Vadkerti Imrével egy sör mellettbeszélgettem.

Imi régóta nem találkoztunk,mesélj nekem, mi történt veled azelmúlt évben?

– Sok minden, de engedd meg,hogy megköszönjem a Gútáért Pol-gári Társulásnak a jelölést a 2013-asHarmónia-díjra, amit aztán sikerültis elnyernem. Nagyon boldog va-gyok, hogy megkaptam ezt a díjat,mivel ez tényleg a pályám eddigi leg-nagyobb elismerése. Elég erős év vanmögöttem nagyon sok fellépéssel.

Év elején megjelent az új Kormo-rán album Angyalok énekei cím-mel, amivel egész esztendőben tur-néztunk. Majd jött a János vitézbemutatója a komáromi Lovas Szín-házban, aminek nagy sikere volt. Jár-tam Brüsszelben, ahol szintén vol-tak fellépéseim, ezután Kanadábantöltöttem egy hónapot, ahol bejártamaz ország nyugati részét, s rengete-get koncerteztem.

Milyenek a kanadai magyarok, ismerik a dalaidat?

– Sok magyar él Kanadában, több-ségük beszél magyarul, azonbanolyanokkal is találkoztam, akik márnem beszélik a nyelvet, viszont a Ha-zám, hazám az ő szemükbe is köny-nyet csalogatott, és a másik nagymeglepetés, hogy a Kell még egy szócímű dalt mindenki ismerte. Vannakmagyar újságjaik, rádiójuk és televí-ziójuk is.

Ez nagyon megható lehetett. Viszont Kanada után sem állt megaz élet.

– Nem bizony. A folyamatos tur-nézás mellett jött egy új bemutató,mégpedig „Az utolsó betyár” szinténa Lovas Színházban. Ezután talánéletem legnagyobb élménye követke-zett, mégpedig az István, a király ko-lozsvári bemutatója.

Az előadás után nyilatkozta Szö-rényi Levente, hogy számára tevagy az új Koppány. Mit jelentett ezszámodra?

– Nagyon meglepett, amikor eztnyilatkozta, és nagyon jó érzés töl-tött el. Viszont az előadás alatt velemis történt valami, nyilván az is köz-rejátszott ebben, hogy 50 ezer em-ber előtt énekelhettem, de valami át-alakult bennem akkor. Ez az előadás

olyan erőt adott, amit egyszerűennem lehet szavakban elmondani.

Tényleg, Alföldi Róbert István ki-rályát láttad? Mit szólsz hozzá?Téged nem hívtak?

– Belenéztem, biztosan voltakbenne jó dolgok is, de nem értékel-ném. Az előadásba nem hívtak, egyteljesen más csapat kapott ott lehe-tőséget, hogy bizonyítson. Vállalni setudtam volna a fellépést, mivel au-gusztus 20-án mindig a Kormorán-nal lépünk fel.

Volt nemrég egy önálló ested akomáromi lovardában, amineknagy visszhangja volt.

– Igen ez tényleg igaz, nagysze-rű este volt. Remekül sikerült, biz-tosan csinálunk még ilyen fellé-péseket. Most a szólólemezemendolgozunk, tíz saját dal lesz rajta éslesz egy bónuszdal is.

Ez remek, viszont beszéljünkarról, hogy a kezdetek kezdetén,hol és milyen közönség előtt lép-tél fel?

– A mostani gútai Corvin Má-tyás Alapiskolában kezdtünk,amikor is megalapítottuk az AlfaRock együttest, az első koncer-tünk pedig az iskola teraszánvolt. Olyan számokat játszottunk,

mint a Paff, a bűvös sárkány, Mi-cimackó. Sokan voltak, mert kö-telező volt kijönni mindenkinek asuliból. Ez 1988-ban lehetett, hajól emlékszem.

Már egy ideje benne vagy a ze-neiparban, szerinted milyen azenei piac itt, a Felvidéken? Vanesélyük a tehetségeknek?

– Abszolút. Úgy látom, hogy akiigazán tehetséges, annak van esé-lye érvényesülni a szakmában.Gondoljunk csak a néhai Kaszás At-tilára, de említhetném Szvorák Zsu-zsát vagy a Ghymes együttest aSzarka-testvérekkel.

2014. január 14. | 3. szám Gútai lap > Interjú 21

Mit tanácsolnál a fiatal tehetsé-geknek, mert mielőtt profi zenészlettél, te is festőként dolgoztál.

– Én azt tanácsolnám, hogy ami-kor vannak nehéz időszakok egy zenész életében, például felbomlik azenekara, akkor ne adja fel, folytas-sa tovább, és küzdjön az álmaiért,aminek egyszer biztosan meglesz azeredménye.

Számodra a Társulat volt az a for-dulópont az életedben?

– Nehéz ezt így megmondani, denyilván hogy a Társulat és az ott el-nyert Koppány szerepe tárta ki előt-tem a kaput, és sikerült érvényesül-nöm a zenei piacon, de az is fontos,hogy élni kell a lehetőségekkel. Aztviszont nem tudom megmondani, milett volna, ha nem megyek el a Tár-sulatba. Egy biztos, a média nagy úr,sokat segített. A zenével biztosanfoglalkoznék, mert például az első ze-nekarom, az Alpha Rock 20 év utánújra összeáll, gyakorolunk és terve-zünk egy fellépést a közeljövőben.

Mi a véleményed egyébként a te-hetségkutató műsorokról?

– Mindenképp ki kell próbálni.Legyen az X-Faktor vagy bármimás.

Nem akartál elindulni valamelyi-ken?

– Nem. A Társulatos műsort ismajdnem lemondtam, mert úgy gon-doltam, hogy nem lenne esélyem.Derzsi Gyuri barátom ezt nem en-gedte, s végül elmentem. Ezért mon-dom azt, hogy nem szabad félni, megkell próbálni, ha valaki érzi magábana tehetséget.

Beszéljünk a magánéletről. Ho-gyan tudod összeegyeztetni azt,hogy profi zenész, férj és családapais vagy egyben?

– Nehéz. Külön kell választani azenész- és magánéletet. A családta-goknak nagyon nehéz. Nem vagy itt-hon, sokat utazol, próbák vannak,ami sajnos sok időt elvesz. Ezt a ka-mionsofőr munkájához tudnám ha-sonlítani, mert annyira ritkán lá-tom a családomat. Éppen ezért is kö-szönöm a feleségemnek, Zsuzsi-nak, hogy ennek ellenére kitart mel-lettem, és sokat segít a szervezésbenés mindenben.

Gyerekeidnél milyen formábanvan jelen a zene vagy a művészet?

– Bálint a legidősebb, nagyon sze-reti a verseket, remekül szaval, és aműsorok, rendezvények vezetése iskiválóan megy neki. A történelem ér-dekli, rengeteg könyvet elolvas. Ben-ce, a középső, hegedül, szerintemnagyon tehetséges ebben, és fafara-

gással próbálkozik. Csengénél, alegkisebbnél látom viszont azt legin-kább, hogy a zene, az ének és a táncfelé orientálódik.

Milyen hatással van rád a külvi-lág véleménye?

– Odafigyelek rá, de igyekszemmindig pozitív dolgokat látni benne,a rosszmájú megjegyzésekkel nemfoglalkozom. A világhálón megjele-nő névtelen hozzászólásokat egysze-rűen ignorálni kell. Én azokat az em-bereket tisztelem, akik elém állnakés a szemembe mondják a problémá-jukat.

Fontos, hogy egy előadó értéke-ket is képviseljen az alkotásaival?

– Igen, ez az alap. Nálam az érté-kek ott kezdődnek, ahol élek. Aholvan az anyanyelvem, a kultúrám. Devan miből meríteni, hála Istennek.Rengeteg olyan dolog van a magyarkultúrában, amiből lehet.

Kell a sláger, vagy egy erős üze-nettel bíró zeneszám önállóan istud érvényesülni?

– Szerintem sokkal fontosabb, hogyegy dalnak üzenete legyen az embe -rek számára, de arról, hogy miből leszsláger, sajnos nem mi döntünk, a mé-dia világa nem így működik. Ne másnemzetek kultúráját majmoljuk, mertehhez nem értünk.

Érezted valaha is annak a hátrá-nyát bárhol is, hogy te felvidéki ma-gyar vagy?

– Nem, soha.Van olyan dolog, amit sajnálsz,

hogy nem sikerült elérned?– Nem, én teljesen boldog vagyok,

azzal, amit eddig elértem. Boldog va-gyok, hogy a Kormorán énekesevagyok, hogy van felvidéki zeneka-rom, sok fellépésem van és színház-ban játszhatok. Nincs bennemhiány érzet. Olyan emberekkel dol-gozhattam együtt, akikkel álmom-ban sem reméltem. Gondolok itt Vi-kidál Gyulára, Varga Miklósra, DeákBill Gyulára, Kalapács Józsefre.

Miként látod magadat és Gútátmondjuk 10 év múlva?

– Ugyanúgy, mint most. Tíz évmúlva is majd leülök itt a barátaim-mal egy sörre. Nem szándékozom el-hagyni ezt a várost, itt vannak a szü-leim, a családom, a barátaim, egyszó-val minden.

Mi vár rád 2014-ben?– Rengeteg fellépés, színházi sze-

repek, turné Amerikában. Egyúttalszeretnék mindenkinek nagyon bol-dog új esztendőt kívánni, és azt,hogy minden álmuk teljesüljön.

Halász BélaArchív felvételek

Agamemnón király szerepében

Csallóköz22 Gútai lap > Interjú

Fontos, hogy az ember igazi értéket képviseljen„Azt éreztem, hogy mindent megtettem, amit tudtam”

E-mail: gpt@gpt.sk, www.facebook.com/GutaiLap.Szerkesztők: Halász Béla, Méhes Csaba, Vadkerti Neszméri Csilla.

Megjelenik hathetente.

Berki Krisztián 1985.március 18-án születettBudapesten. A 2012-eslondoni olimpia arany -érmese lólengésben, két-szeres világ- és hatszorosEurópa-bajnok. A spor -toló 2013 decemberébenGútán járt a Gútáért Pol-gári Társulás meghívásá-ra, vele beszélgettünk az olimpiáról, a múltról,jelenről és jövőről.

Egy olimpiai bajnok mi-lyen célokat tud még kitűz-ni maga elé?

– Ezzel a kérdéssel manap-ság nagyon gyakran találko-zom. Tornászként mondha-tom, hogy nagyon sok min-dent elértem, sőt, amit asportban lehet, azt igazából

mindent megszereztem. Et-től függetlenül, szeretekolyan távlati célokat kitűznimagam elé, mint a 2016-osriói olimpia, szeretnék ott-lenni és megvédeni a Lon-donban szerzett címemet.A távlati cél ez. Utána pedigmajd kiderül, tudok-e még to-vább sportolni, hiszen mármost, 28 évesen vannak fáj-dalmaim, és érzem, hogyelfáradok, de addig, amígszeretem azt, amit csinálok,

szeretnék a torna közelé-ben maradni.

Miért kezdtél el sportolni?Mi volt a fő motiváció, hogysportoló légy?

– Nagyon nehéz megfelelőszülői háttér nélkül bármit iscsinálni. Kiskoromban eléggéhiperaktív gyerek voltam, ren-geteget játszottam a ház előtt,és a szüleim már nem nagyonbírtak velem. Velünk szem-ben egy tornaedző lakott, akilátta, mennyire mozgékonyvagyok, beszélt a szüleim-mel, megbeszélték, hogy jólenne megnézni engem pro-fi edzéskörülmények között.Az első két hétben sírva men-tem edzésre és sírva jöttem elonnét, nem akartam résztvenni rajtuk. Főleg, mert egynégy és fél éves kisgyereknek

egy idegen környezet mindignehézségekkel jár, én is szen-vedtem a légkörtől, a társak-tól, az edzőmtől. És itt jött beleginkább a szülő szerepe,mert mégis minden edzésreelvittek, ott voltak velem és támogattak.

Te úgy mentél ki Lon-donba, hogy éremesélyes,sőt aranyérem-esélyesvagy, rányomta ez a bélye-gét a versenyzésre, a lelki-állapotodra?

– Szerencsére foglalkozikvelünk sportpszichológus,aki rengeteg mindenre felké-szít minket, hogy abban a pil-lanatban, amikor én fent va-gyok a szeren, csak a gyakor-latomra tudjak összpontosíta-ni. Így megtanultam kizárni akülvilágot. Én ugyanazt vár-tam egyébként magamtól,mint amit más várt tőlem,hogy jól csináljam meg a gya-korlatomat, és ezzel olimpiaibajnok legyek. Szerencsére ezengem nem nyomasztott, ha-nem inkább motivált.

Amikor befejezted a gya-korlatot, érezted, hogy eb-ből lehet aranyérem?

– Azt éreztem, hogy min-dent megtettem, amit tud-tam, hogy száz százalékotnyújtottam magamból és

ez nagyon jó érzés volt.Ezek után mivel pontozásosversenyről van szó, min-den a bírókon múlott. Az apillanat, amikor lejöttem alóról, remek volt, láttam azedzőmön, hogy elégedettés a körülöttem álló em-berek odajöttek gratulálni. A londoni olimpiával na-gyon sok gyereknek állí-tottunk példaképeket, rend-kívül fontos a mai világ-ban, hogy az ember igazi

értéket képviseljen, és olyandolgokat tudjon megmutat-ni, ami mögött ténylege-sen van munka és háttér.A lólengésnek egyébkéntaz a nehézsége, hogy amígcsinálom a gyakorlatot,azaz 50 másodpercig, csaka kezemen támaszkodom,illetve maga a kápa nagyonvékony, könnyű róla leesni,nem tudok miben megka-paszkodni.

Milyen érzés volt kintlenni Londonban és feláll-ni a dobogó tetejére?

– Azon felül, hogy nagyonjó érzés, egy gyerekkori ál-mom vált valóra. Az edzőm-mel azon szoktunk viccelőd-ni, ha kint vagyunk egy ver-senyen, hogy ha már a dön-tőben vagyok, az nagyon jó,s az csak hab a tortán, ha fel-állhatok a dobogóra. Azolimpián aztán a cseresz-nye a habon is meglett. Ren-geteg versenyen vettemrészt, sok helyen jártam a vi-lágban. Az olimpia semmi-hez sem hasonlítható, és eztaddig, amíg az ember saját

maga nem tapasztalja, nemtudja mihez kötni, hiába jár-tam világbajnokságokon, Eu-rópa-bajnokságokon, azolimpia teljesen más. Fő-ként azért, mert tudtam,hogy a világon mindenholnézik. Az a két hét, amit kinttöltöttem Londonban, csodásélmény volt, rengeteg ta-pasztalatot gyűjtöttem, amitremélem a további pályafu-tásomban is fel tudok hasz-nálni, s ha majd egyszer ed-ző leszek, akkor a tanítvá-nyaimnak át tudom adni.

Bizonyára egy élsporto-lónak is szüksége van ki-kapcsolódásra, pihenésre.Te hogy pihensz?

– Én alapvetően lusta em-ber vagyok, nagyon szere-tek aludni, alvással tudok alegjobban relaxálni, de van-nak hobbijaim: nagyon sze-retek autót vezetni, imá-dom a technikai sportokat,imádom a sebességet. Ezen-kívül ugyanolyan életetélek, mint bárki más.

Vadkerti Neszméri CsillaArchív felvételek