fürdőszobák felújítása és korszerűsítése
DESCRIPTION
Csináld Magad sorozatTRANSCRIPT
5
Tartalom
Csővezetékek fektetése _
Vízellátás Csőfektetési alapelvek Szennyvízelvezetés Potenciálkiegyenlítés -
Példa egy fürdőszoba átépítésére
9 9 9 9
10
Ivóvízvezetékek Csőanyagok Miről ismerjük meg az ólomcsöveket? Rézcsövek megmunkálása
Az anyag Vágás
Sorjázás
13 14
14
Kalibrálás Hajlítás Forrasztás Lágyforrasztás Keményforrasztás _
Rézcsövek fektetése és leágazások kialakítása 20
Hornyok és áttörések 22 A csőfektetésnél előforduló méretek 23 Régi és új csővezetékek összekötése egymással 23 Ivóvízvezetékek műanyagból 25
A takarófalas szerelés 28 Fal a fal előtt 29 Szárazburkolat 29 Előre gyártott elemek 30
Lefolyóvezetékek Csőanyagok Műanyag lefolyócsövek fektetése
15 15 15 16 Az anyag 16 16 17 17 19
A feldolgozásra vonatkozó alapismeretek . Vágás Osszedugás Falra szerelés és utólagos leágazás Berendezési tárgyak bekötése
Műanyag lefolyócsövek ragasztása
Így ragasszunk Sérült vezeték javítása
32 33
33 33
34 35 35
35
36
36 37
37
Nyeregdarab felerősítése utólagos leágazáshoz 37
Falazási és burkolómunkák Falak YTONG építőelemekből _
Az anyag A megmunkálás és bedolgozás Szerszámok, eszközök A fogadószerkezet ellenőrzése Kitűzés Falazás Falazóhabarcs Rögzítések kialakítása
Felületképzés Vakolatok Csővezetékek elfalazása és burkolása .
39
42 42
42 42
42 42 42 43 43 43 42
44 Zuhanyozó burkolása gipszkarton lapokkal 45
Előtéthéjazat 45 Padló 45
Burkolás 46 Így ragasszuk a csempéket Az alap előkészítése _ Ragasztóanyagok Burkolás ragasztással Példa fürdőkád burkolására
Így fugázzunk Fugázóhabarcs Feldolgozás
Régi csempére új ragasztása
46 46 46 47
48 49 49 49
52
6
Padlócsempézés -vastagágyazat vagy vékonyágyazat?
Vastagágyazatú eljárás Vékonyágyazatú eljárás
54
54
54
Fürdőszobaberendezések 55 Példa egy kis fürdőszoba berendezésére 56 Szerelvények -áttekintés 57 Szerelvények felszerelése és kicserélése 59
Mosdószerelvény beépítése 59 Fürdőkád-és zuhanyszerelvények szerelése 61
Mosdó beépítése 62
Tőcsavarok rögzítése A mosdó felszerelése és a víz bekötése A lefolyócsatlakozás elkészítése Bidé felszerelése _
Fürdőkád beszerelése Általános tudnivalók A kádtartó, a lefolyó és a szerelőnyílás előkészítése
62
63
64 65 65 65
Lefolyógarnítúra és földelés A kád felállítása
Zuhany beépítése
_ 66
_ 67 _ 67 _ 68
Tervezési alapfogalmak 68 A zuhanytálca felállítása 68 A zuhanyfülke összeszerelése és felállítása 69
Vízöblítéses WC felszerelése
Általános tudnivalók _ WC-csésze felállítása és a lefolyó bekötése Öblítőtartály felszerelése Hibás öblítőtartály cseréje
71 71
72
73
74 Magasan elhelyezett öblítőtartály kicserélése alsó öblítőtartályra — 75
Tervezési alapfogalmak 62
Vízmelegítés Központilag vagy helyileg?
77
78
Villamos vízmelegítők Energiaszükséglet A hőmérsékletszabályozó Villamos melegvíztárolók bekötése Átfolyó rendszerű vízmelegítők Mosdó alatti melegvíztárolók _ Mosdó alatti melegvíztárolók felszerelése
78 79
79
80
80
80
81
A fürdőszoba fűtése A fűtéssel kapcsolatos munkák
Általános tudnivalók _ Fűtőtest szerelése _ Termosztátos szelep felszerelése
84
85 85 85
86
8
Csővezetékek fektetése
Vízellátás Minden háztartás vezetékhálózata a vizet bevezető vezetékekből és a lefolyóvezetékekből áll. A vizet bevezető vezetékek (a rendszert lásd a 8. oldalon lévő ábrán) a vízműben fogyasztásra alkalmassá tett ivóvizet szállítják. Ez a víz vezetékhálózaton át, szivattyúk segítségével jut el a végső fogyasztóhoz. A fogyasztónak, valamint a csővezetékek anyagának kiválasztása szempontjából (vö. az „Ivóvízvezetékek" fejezettel a 13. oldalon) lényeges a víz úgynevezett keménységi foka. Ez az érték (melyet a vízműtől lehet megtudni) bizonyos tájékoztatást ad az ivóvízben oldott ásványi anyagokról (elsősorban a kalciumról és a magnéziumról). Ezeknek nagyobb hőmérsékletek hatására az a kellemetlen tulajdonságuk van, hogy a vízvezetékekben és a háztartási készülékekben szilárd alakban lerakódnak. Különbséget kell tennünk a keménységi fokozatok és fokok (német keménységi fokok) között:
1. fokozat = 1...70
2. fokozat = 7... 13° 3. fokozat = 13...20° 4. fokozat = 21° és annál nagyobb.
Csőfektetési alapelvek
Vízvezetékeket semmiképpen sem szabad a pince padló
jában elhelyezni, a hidegvízvezetékek mindig a melegvízvezetékek alatt fekszenek (a hő felfelé száll). Egymás mellett lévő elvételi helyek esetén a szabvány alapelvként előírja, hogy a meleg víz elzáróberendezését balra, a hideg vízét jobbra kell elhelyezni. Ez keverőszerelvé-nyek esetén is érvényes. Az ivóvízvezetékeket semmilyen körülmények között nem szabad nem ivóvizes berendezésekkel összekötni. A törvény visszafolyásgátlókat és a készülékek csatlakozásához csőszellőzéssel ellátott szelepeket ír elő. Ezért van az, hogy mosdókban stb. a szerelvények összes kifolyónyílásának feltétlenül a szennyvíz legmagasabb szintjénél legalább 20 mm-rel magasabban kell lennie.
Szennyvízelvezetés
A használt, azaz ún. szennyvizet a lefolyóvezetéken át vezetjük el. Ezeknek a lefolyóvezetékeknek a fellépő nyomásesésekre gáztömörnek kell lenniük. A fektetéshez csak vizsgálati jellel ellátott, szabványos darabokat szabad használni. Ez magától értetődően a lefolyóvezetékeken végzett olyan bekötési munkák vagy javítások esetén is érvényes, melyeket a fürdőszoba felújítása vagy korszerűsítése esetén kell elvégezni. A lefolyóvezeték-rendszer ábrája a 32. oldalon látható. A csőanyagokra vonatkozó további információk, valamint a megmunkálásukra vonatkozó
gyakorlati tudnivalók a „Lefolyóvezetékek" fejezetben, szintén a 32. oldaltól kezdődően találhatók.
Potenciálkiegyenlítés
Az egészségügyi létesítmények összes fémes alkatrészénél helyi potenciálkiegyenlítése van szükség. Ez azt jelenti, hogy a zuhanytálcák és fürdőkádak lefolyói, a vízvezetékek, de még a fűtési vezetékek is potenciálkiegyenlítő vezetővel vannak összekötve egymással. A potenciálkiegyenlítésre akkor is szükség van, ha a fürdőszobában nincsenek villamos berendezések. A potenciálkiegyenlítő vezető legalább 4 mm keresztmetszetű szigetelt rézvezeték (zöld-sárga), vagy legalább 2,4 x 20 mm horganyzott laposvas. Ezt a vezetőt az elosztón vagy a potenciálkiegyenlítő sínen át a védővezetővel kötjük össze. Acélkádaknál, ha a lefolyócső műanyag, csak a kádat kötjük rá a potenciálkiegyenlítőre. A zuhanytálcák és fürdőkádak alsó oldalán furattal ellátott szem található, ehhez a kiegyenlítővezetéket egy csavarral könnyen oda lehet erősíteni.
9
10
Példa egy fürdőszoba átépítésére
Egy régi tetőtéri lakás átalakítása kialakított fürdőszobát is be akartak építeni. Tekintettel arra, hogy az eredeti mosdófülke erre nem adott elegendő helyet, a meglévő, nagyon tágas konyha egy részét leválasztották és fürdőszobává építették át. A konyhahelyiség erre már csak azért is nagyon alkalmas volt, mert itt már megvoltak a vízcsatlakozások és a szennyvíz lefolyócsövei (1. ábra). Elsőként a kis padlásablakot cserélték ki három nagy tetőablakra. Ezeket közvetlenül a fürdőkádnak szánt hely fölé építették be (2. ábra). A görbe és ferde falak ki-egyenesítése és a csempeburkolat számára teherhordó fal elérése érdekében gipszkarton lapokat kellett elhelyezni.
A 6 x 6 cm vastagságú fagerendákból készült tartószerkezetet ehhez alá kellett bélelni és esetenként 25 cm hosszú csavarokkal a régi falazathoz kellett rögzíteni (3. ábra). Az állványok mögötti tér egyúttal a víz- és fűtési csövek elhelyezésére alkalmas helyet is kínált. Itt helyezték el két százalékos eséssel a lefolyóvezeték műanyag csöveit is. Ehhez a gerendákat kissé ki kellett vágni vagy a régi vakolatot le kellett verni (4. ábra). Az egészségügyi berendezéseket szakember szerelte fel,
2. ábra 4. ábra
5. ábra
1. ábra 3. ábra
11
aki a tervezésnél is tanácsokat adott és a nehezebb munkáknál segített. Míg a vízvezetékek elkészítésénél forrasztási ismeretekre volt szükség, a lefolyócsöveket a tömítőgyűrűvel együtt csupán össze kellett dugni. A sarokba beépített két mosdóasztalhoz bonyolult gerendaszerkezetre volt szükség, ezekbe csavarozták aztán be a mosdók rögzítőkereteit. Bilinccsel a víz- és lefolyócsöveket is felerősítették (5. ábra), így később már csupán a mosdót kellett felfüggeszteni és a szerelvény és szifon vezetékeit bekötni. Az egész keretszerkezet nedves helyiségekben alkalmazható gipszkarton lap borítást kapott, ugyanígy a fürdőszoba falai és ferde felületei is. Másik megoldásként vízálló forgácslapokat is lehetett volna alkalmazni. A lapokat közvetlenül egymáshoz illesztve helyezték el és a fugákat erősítőszalaggal letapaszolták (6. ábra). Az egészségügyi és villamos csatlakozások számára szükséges áttöréseket már a lapok elhelyezése előtt
7. ábra
kivágták. Igy meg lehet takarítani a kábelek és csövek későbbi szükségtelen keresgélését. A padlót is fel kellett újítani. A régi deszkapadlóra szigetelőréteg került, erre hornyo-zott és csapolt ragasztott, vízálló forgácslapokat fektettek. A felületet a további munka előtt kiegyenlítő alapozóval javítani kellett. A következő feladat a fürdőkád és a zuhanytálca befalazása, valamint a kis emelvény elkészítése volt. Ehhez a gázbeton kínálkozott megfelelő anyagként (7. ábra). A könnyű téglák nem csak sokféle alakban kaphatók, hanem azokat könnyen és
egyszerűen lehet megmunkálni. A vágáshoz elegendő egy durva fogazatú rókafarkú fűrész. Míg a fürdőkádat vakolatágyazatba állították be, a zuhanytálcát rugalmas, vízálló csemperagasztóval, abszolút vízszintesen két gázbeton téglán rögzítették. A téglák helyett állítható magasságú kádlábak is alkalmazhatók, melyek lehetővé teszik a zuhanytálca vagy fürdőkád pontosabb beállítását. A kádat, valamint az emelvényt vékony gázbeton lapokkal falazták körül. A gázbeton felületeket csempézés előtt kiegyenlítő alapozóval kezelték, hogy
6. ábra
12 .
8. ábra
9. ábra 10. ábra
a csemperagasztó ne száradjon be túlságosan gyorsan. Ezután kerülhetett sor a csempézésre. A fehér falicsempéket a helyiség közepétől kezdve rakták fel. Csakúgy, mint a padlócsempéket, ezeket is rugalmas ragasztóval vékony ágyazatba fektették és fugázták. Ezután a ferde felületeket burkolták be lambériával, az egyes deszkákat lambériakörmökkel és hosz-szú kapcsokkal szegezték fel (8. ábra)-A mosdót két, a falba erősített menetes csapra függesztették fel. Ezután bekö
tötték a lefolyóvezetékbe a lefolyószelepet és a bűzelzárót. A csaptelepet két sarokszeleppel csatlakoztatták a hidegvíz- és melegvízvezetékhez és a vezetéket a szükséges hosszúságúra fűrészelték le (9. ábra). A sarokba kerülő fürdőkád és szerelvényeinek szerelése nagyon bonyolult munkálatokkal jár. Ezeknek a szerelvényeknek a beépítését a vízvezetékek elhelyezése során gondosan meg kellett tervezni, mivel az a szokásostól eltér. Most már fel lehetett csavarozni a vörös szerelvényekhez színben illeszkedő zu
hanyfalat. Ezt már korábban kimérték, méretre legyártották és csak a falon elhelyezett profilos sínekbe kellett behelyezni (10. ábra). Hogy a sínek függőlegesek legyenek, a furatok berajzolásánál nem nélkülözhető a vízmérték. Nehogy fúráskor a csempék eltörjenek, a fúrógéppel ütés nélkül kell dolgozni és élesre megköszörült kőfúrót kell használni. Ezután felcsavarozhatók a profilos sínek, melyeket kívülről szilikonnal lehet tömíteni. Ha a szilikoncsíkot vízzel megnedvesített ujjunkkal simára húzzuk, sima fugát kapunk.
13
Ivóvízvezetékek
14
Csőanyagok
Ivóvízvezetékek céljára (I. a 8. oldalon bemutatott vezetékrendszert) különböző anyagokat lehet alkalmazni, rézcsövet (1. ábra), horganyzott acélcsövet és különféle műanyag csöveket. Ezermesterek számára legköny-nyebb a műanyag csövek szerelése, melyeket csavarzatokkal lehet összekötni vagy ragasztani lehet (2. ábra). Ezeket a csöveket általában csak nagykereskedelmi szaküzletekben vagy szerelők révén lehet beszerezni és ezért nem mindig állnak rendelkezése. Némi ügyességgel és gyakorlattal rézcsövek önállóan is fektethetők. A munkamódszereket a „Rézcsövek megmunkálása" c. részben, a 15. oldalon közöljük. A horganyzott acélcső csak hidegvíz-vezetékekhez van engedélyezve, feldolgozása az újra meg újra szükségessé váló menetes kötések miatt nem túl egyszerű (3. ábra). Még a szerelők is egyre ritkábban alkalmazzák.
Régebbi házakba nem találhatók még az ólomcsövek (4. ábra), melyeket azonban új létesítményeknél már nem szabad beépíteni. Tekintettel arra, hogy az ólom az egészségre ártalmas és kis meny-nyiségben az ivóvízben oldódik, a meglévő ólomvezetékeket feltétlenül ki kell cserélni. Ha erre nincs lehetőség, reggelente engedjük ki az éjszaka folyamán a vezetékekben állt vizet, mielőtt étkezési célra vizet vételeznénk.
1. ábra
2. ábra
Miről ismerjük meg az ólomcsöveket?
A felújítási munkák megkezdése előtt a helyi vízszolgáltató vállalatnál lehet érdeklődni, vajon az utcában vagy a ház bekötésénél még ólomcsövek vannak-e fektetve. Általában nem ez lesz a helyzet, mert az ólomcsöveket a vízszolgáltató vállalatok az elmúlt évtizedekben túlnyomórészt már kicserélték.-Ezután saját házunk szerelését vizsgáljuk meg. Az ólomcsövek felismerését néhány szembeötlő jellemző könnyíti meg. Festés nélkül az anyag ezüstszürke és nagyon puha. Hajlíthatóságuk miatt ezek a csövek soha nincsenek egyenesen fektetve, hanem mindig enyhén kígyózó vonalak vagy ívek mentén. A csövek kötési helyei erősen kidudorodnak, a puha ólmot késsel könnyen be lehet nyomni. A réz- és horgany-
3. ábra
4. ábra
zott acélcsövek mindig egyenes vonal mentén vannak fektetve. A vöröses színű rézcsövek rendszerint dugaszolható kötéssel vannak összeillesztve és azután forrasztva. Az acélcsöveket, melyek festés nélkül hasonlítanak az ólomcsövekhez, mindig ösz-szecsavarják. Kétség esetén itt a mágnes segít: az ólom - az acéllal ellentétben - nem mágneses. A falban elhelyezett csövek esetén viszont csak a víz analízise (tájékozódjunk a közműveknél) ad felvilágosítást az ivóvíz esetleges ólomtartalmáról. Vegyük itt figyelembe, hogy az utóbbi évtizedekben számos régi épületben más anyagból való csövekre cserélték ki a régi ólomvezetékek egyes részeit. Ez azonban gyakran csak a falakon kívüli, jól hozzáférhető helyeken vagy az emeleten történt meg.
1
15
Rézcsöveknél az alábbi átmérők használatosak: Teljesen vagy részben ólomból készült vezetékek esetén a szakemberek mindig az ivóvízhálózat teljes felújítását ajánlják. Ilyen esetekben tehát a háztulajdonosnak elvi döntést kell hoznia.
Rézcsövek megmunkálása
Az anyag
Rézcsöveket a teljes ivóvízhálózatban alkalmaznak. Különböző átmérőkben és különböző falvastagságokkal, 5 m hosszúságú szálakban és 15...50 m hosszúságú tekercsekben kaphatók. A rézcsőszálak kemények, azaz szerszám nélkül, puszta kézzel a cső alig hajlítható. Előnyük, hogy a szálanyagból való csövek lefektetve nagyon egyenesek. Kemény rézcsövet ezért elsősorban látható vezetékekhez alkalmazunk. Ha forrasztólámpá-val melegítjük, a kemény rézcső meglágyul. Ezt akkor alkalmazzuk, ha a szálanyagot meg kell hajlítani vagy alakját kell megváltoztatni. A tekercsben lévő rézcső olyan lágy, hogy azt kézzel vagy „térdünkön" meg lehet hajlítani. Ügyelni kell itt arra, hogy ne fektessük túl éles sarkok mentén, mert akkor a cső megtörik. A tekercsből való csövet olyan helyeken szereljük fel, ahol a külső megjelenés nem olyan fontos; takart helyeken vagy vakolat alatti csővezetékek esetén. A lágy cső
Kemény rézcső szálakban, mm
6 x 1 8 x 1 10x1 12x1 15x1 18x1 2 2 x 1
22x1,5 35x1,5
és nagyobbak
Lágy rézcső tekercsekben, mm
8 x 1 10x1 12x1 15x1 18x1 2 2 x 1
Az első szám a külső átmérőt adja meg, a második a falvastagságot. A 22 x 1 jelentése: a külső átmérő 22 mm, a falvastagság 1 mm.
előnye, hogy nagyon gyorsan fektethető. Mivel ívekben is fektethető, nem kell minden irányváltoztatásnál szögidomokat beépíteni, a nagy hosszak összekötési helyek megtakarítását teszik lehetővé. Minőség szempontjából a lágy és kemény csövek egyenértékűek. Mindkétfajta fényes és szigetelt kivitelben egyaránt kapható. A szigetelt csövet a hő-veszteség csökkentése érdekében melegvíz-vezetékekhez használjuk. Hidegvízvezetékek esetén a szigetelés megakadályozza a cső izzadását. Ehelyett fényes csövet is használhatunk, és ha a szigetelést magunk végezzük el, a hatás ugyanaz. A szigetelt csőnek az az előnye, hogy alkalmazása esetén munkaidőt takarítunk meg. A forrasztási helyeket utólag mindenesetre szigetelni kell.
Az anyag megmunkálása Szerszámok • fémfűrész, • csővágó, • sorjázó, • kalibrálókészlet, • hajlítórugó.
A munka menete: • a cső elvágása, • a cső sorjázása, • a cső kalibrálása, • a cső hajlítása.
Vágás
Rézcsövek elvágásához a legkönnyebben kezelhető szerszám a csővágó. Ez az 5. ábra bal oldalán látható, tőle jobbra különböző méretű csőhajlítórugók vannak. A csővágó ezért minden szerszámszekrényhez hozzátartozik. A csövet a vezetőgörgők és a vágókerék közé fogjuk be (6. ábra), és miközben a csővágót a cső
16
5. ábra 7. ábra
6. ábra
körül forgatjuk, a vágókereket folyamatosan, de érzéssel, utánállítjuk. Figyelem: Egyszerre ne állítsunk túl sokat, mert különben a cső rányomódik a vágó-keréke és megsérül! Érvényes tehát a következő szabály: Többször forgassunk és állítsunk (a falvastagságtól függően 5.. .7 fordulatra van szükség)! A rézcsöveket finomfogú fémfűrésszel is el lehet vágni. Itt azonban ügyeljünk arra, hogy a vágás merőleges legyen! Nélkülözhetetlen a fűrész, ha már lefektetett csövön kell dolgozni és a csővágót a szűk helyen nem lehet mozgatni. Erre a célra a legalkalmasabb az illesztőfűrész.
8. ábra
Sorjázás
A vágás után sorjázni kell, mert a cső belsejében keletkező sorja akadályozza a víz áramlását. A külső sorja, ami a fűrésszel való vágáskor keletkezik, akadályozza a csőidomokkal való munkát és ezenkívül sérülési veszélyt rejt magában. A csővágón hegyes, kifordítható sorjázókést helyezünk el (7. ábra), melyet a csőben nyomás alatt forgatunk és az így levágja a belső sorját. A külső sorját lapos reszelővel távolítjuk el. Még alkalmasabb a sorjázókúp, melyben a külső és belső sorjához kések vannak elhelyezve.
Kalibrálás
A kalibrálás azt jelenti, hogy a bármilyen okból deformálódott csőnek megadjuk a pontos átmérőjét. Különösen a szerelvények és a sarokszelep-csatlakozások puha, krómozott, 8 és 10 mm-es rézcsövei görbülnek el köny-nyen. A korrekcióhoz először üssük be a kalibrálótüskét, majd kívülről tegyük fel a/
kaiibrálógyűrűt (8. ábra). így elkerülhetők a rosszul tömítő, összenyomódott kötések.
Hajlítás
Ha elegendő hely áll rendelkezésre, nem szükséges kis íveket beforrasztani, hanem a rézcsövet meg lehet hajlítani. A tekercsből való lágy csövet óvatosan, kézzel vagy térdünkkel alátámasztva, meg lehet hajlítani. Ügyeljünk arra, hogy a cső ne törjön meg! Jobb, ha egy egyszerű hajlítókészüléket alkalmazunk, az ívek ezáltal egyenletesebbek lesznek. Minél kisebb ívben kell hajlítani, annál nehezebben megy az kézzel. Ha a kívánt hajlítási sugár kisebb, mint a cső külső átmérőjének hatszorosa, a csövet már nem szabad kézzel hajlítani, mert az megtörhet. Kisebb ívekhez hajlítókészüléket alkalmazunk. Ezek többnyire csőhajlítófogók és hajlítórugók (9. ábra), melyeket satu és munkapad nélkül egészen 33 mm-ig terjedő átmérőjű csövekhez lehet használni. Hajlítókészüléket
17
10. ábra 11. ábra
kialakítani. A hajlítási sugár lágy cső esetén ne legyen kisebb, mint a külső átmérő háromszorosa. Kemény rézcsöveket (szálakat) kézzel nem lehet hajlítani, hajlítókészülékben viszont igen, a külső átmérő négyszeresének megfelelő sugárig. Jobb, ha a kemény csövet a hajlítás helyén forrasz-tólánggal meglágyítjuk és ezután úgy hajlítjuk, mint a lágy csövet. Vékony rézcsöveket a hajlítórugó segítségével lehet hajlítani, hogy a cső meg ne törjön. A hajlítórugó feleljen meg a cső átmérőjének, így a csőnek biztos vezetést ad, és a hajlítási nyomást egyenletesen osztja el. Tölcsér alakú nyílásával toljuk rá a csőre
és ugyancsak a tölcsér irányában lehet újra lehúzni. A tölcsérszerű nyílás tehát mindig a cső rövidebb vége felé mutasson, hogy a rugót könnyen le lehessen tol-ni. A hajlítást szabad kézzel végezzük, mindig a lehető legnagyobb sugarat válasszuk.
Jó tudni! A hajlítandó alakot előzőleg drótból formáljuk ki és ezt használjuk sablonként (10. ábra), a cső azonnal illeszkedni fog.
Forrasztás
Rézcsövek összekötésére a lágy- vagy keményforrasztás használható. A végered
ményt tekintve a két eljárás egyenértékű. Az eltérés a hőmérsékletben és ebből adódóan az alkalmazott forraszanyagban van.
Lágyforrasztás Szerszámok és anyagok: • forrasztóégő gázpatronnal
vagy propángázpalackkal,
• folyósítószer, • forrasz, • csiszolóvászon.
A munka menete: • a forrasztási hely megtisz
títása, • a folyósítószer felhordása, • a forrasztási hely felmele
gítése, • forrasztás.
12. ábra
Lágyforrasztás esetén 450 °C alatti olvadáspontú forraszokat alkalmazunk. Réz szereléséhez csak az MSZ 855 szabványban előírt forrasz engedélyezett: az L-SnCu3 szabványos jelölésű ónforrasz. A korábban alkalmazott ólomtartalmú forraszok egészségi okokból már nem használhatók. Vásárláskor feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a forrasz a megfelelő jelölésű legyen. A forraszok kis oldáspontja miatt nagyon egyszerű hőforrások elegendők. Az iparosok többnyire propánégőt használnak, amely tömlőn és nyomáscsökkentő szelepen át van az ismert propánpalackra rákötve. Még olcsóbbak a kézi forrasz-tókészülékek (11. ábra), ezek szórópalackhoz hasonlítanak, amelyre égőfej van felcsavarva. Égési ideje több, mint egy óra, így ezzel több forrasztási hely elkészíthető. További hőforrásokat jelentenek a benzinégők, az úgynevezett for-rasztólámpák. Ezenkívül más hőforrásokat, például gázoxigén-égőket is lehet alkalmazni, amelyeket egyébként a keményforrasztáshoz vagy a hegesztéshez használunk.
13. ábra
A forrasztáshoz ezenkívül folyósítószerre is szükség van. Ez megszünteti a rézen az oxidációs réteget és megakadályozza a forrasztás alatt az oxidok újraképződősét. Lágyforrasztáshoz általában forrasztózsírt használunk, melyet a forrasztás előtt hordunk fel a rézcsőre és az a forrasztás alatt elgőzölög. A cső levágásakor annak vége gyakran enyhén deformálódik és ezért a forrasztási rés méreteit nem lehet mindig pontosan betartani. A méreteket kalibrálószerszámmal lehet biztosítani. Lágyforrasztáskor a következő műveletekre van szükség:
• A csővégeket kívül, a csőidomokat belül 240 szemcsenagyságú, vagy annál finomabb csiszolóvászonnal vagy acélgyapottal fémesen tisztává tesszük (12. ábra). Erre azért van szükség, hogy a forrasz a forrasztási résben mindenhová be tudjon folyni.
• Csak a csővég külső oldalát vékonyan bekenjük folyósítószerrel (forrasztó-zsírral) (13. ábra), hogy abból semmi se kerüljön a cső belsejébe. A folyó-
14. ábra
sítószer ártalmas, és semmiképpen sem juthat be az ivóvízvezetékbe. A csővéget ütközésig betoljuk a csőidomba (14. ábra), és puha lánggal egyenletesen felmelegítjük a forrasztási hőmérsékletre.
• Félrefordított láng mellett addig olvasztunk forraszt a forrasztási résre, míg köröskörül egy forraszgyűrű nem válik láthatóvá (15. ábra).
• A folyósítószer maradványait ronggyal eltávolítjuk.
Lágyforrasztás esetén feltétlenül csőidomokat használjunk. Ezek alakos és összekötő darabok és olyan pontosan készülnek, hogy a cső és az idom közötti forrasztási hézag értéke legfeljebb 3/10 mm. Ezzel biztosítható, hogy a folyékony forrasz a hajszálcsövesség hatására az egész forrasztási rést kitöltse. Az idomok különböző alakokban kaphatók. Vannak egyenes összekötőidomok, redukáló idomok két különböző átmérővel, 90°-os vagy 45°-os szögű ívek és elágazások azonos vagy különböző átmérőkkel. Az idomok
18
19
rézből vagy vörösötvözetből készülnek. Csővégek egymás közötti összekötésére rezet használunk. Vörösötvözetből készült csőidomokat szerelvények csatlakoztatására alkalmazunk. Lágyforrasztásnál ugyanazzal a forrasszal forraszthatók, mint a csövek.
Jó tudni! Ivóvízvezetékekhez csak olyan forraszokat és folyósítószereket szabad alkalmazni, amelyeket erre a speciális célra engedélyeztek. Forraszként csak olyanok jönnek számításba, amelyek higiéniai, elsősorban toxikológiai szempontból semmilyen bajt nem okoznak, tehát például nem tartalmaznak ólmot. Fontos ezért, hogy a forrasz csomagolására a gyártó cég adatai és a szabványszám mellett az ivóvízvezetékekhez való alkalmasságra történő utalást is rányomtassák. Az MSZ 855 lágyforraszokra, az MSZ 7919 keményforraszokra vonatkozik. Lágyforraszok folyósítósze-reit az MSZ 874-nek feleljenek meg. A vezetéket üzembe helyezés előtt mindig alaposan át kell öblíteni.
Keményforrasztás
Szerszámok és anyagok: • acetilén-oxigén
keverékhez alkalmas hegesztőpisztoly,
• esetleg folyósítószer, • pálca alakú keményforrasz, • csiszolóvászon.
15. ábra
A munka menete: • a forrasztási hely megtisz
títása, • a folyósítószer felhordása, • a forrasztási hely felmele
gítése, • forrasztás.
Rézcsővel végzett szereléseknél a lágyforrasztás mellett a keményforrasztás is használatos. A nagyobb forrasztási hőmérsékletek miatt más hőforrásokat használunk, mint a lágyforrasztásnál: az acetilén-oxigénégőt (16. ábra) vagy a propánoxigén-égőt. A két gáz magában az égőben találkozik (17. ábra), a finom szabályozás a két kézikerékkel történik. Léteznek ezenkívül olyan égők is, amelyek propán-levegő keverékkel dolgoznak, így az oxigénpalackot meg lehet takarítani. Saját tapasztalataink alapján azonban elmondhatjuk, hogy az így kapott eredmények különösen szűk helyeken nem voltak olyan jók, ezért célszerű az acetilén- és oxigénpalackkal működő égőt előnyben részesíteni. A keményforrasztáshoz gyakran alkalmazott forrasz rézből,
16. ábra
17. ábra
18. ábra
2 % ezüstből és foszforból áll. A forrasztási hőmérséklet 710 °C. Ennek a forrasznak az az előnye, hogy könnyen folyik és használata esetén folyósítószert nem kell alkalmazni. Ezáltal elmarad a folyósítószerrel való bekenés művelete.
20
Ugyanígy nem szükséges az sem, hogy a rezet fényessé tegyük, így csak a következő műveletekre van szükség: • először toljuk be a csővé
get a csőidomba, majd a lánggal egyenletesen melegítsük fel,
• tartsuk a lángot a kötés helyén (18. ára), majd addig adagoljuk a forraszt, míg a forrasztási rés meg nem telik.
Tekintettel arra, hogy ez a forrasz ezüsttartalma miatt nem túl olcsó, Németországban kifejlesztettek egy hasonló tulajdonságú, de ezüstöt nem tartalmazó helyettesítő forraszt. Ennek szabványos jelölése L-CuP6. A forrasztási hőmérséklet 730 °C, azaz csak kissé nagyobb, így a munka során sokan nem is találnak eltérést a két forrasz között. Összekötőidomok és sárgaréz szerelvények forrasztására ugyanazokat a forraszokat használjuk. A jó kötés eléréséhez szabványos keményforrasz-folyósítószert alkalmazzunk (MSZ 7919). A folyósítószerrel végzett keményforrasztás műveletei ugyanazok, mint a lágyforrasztásnál.
Különösen fontos a forrasztási helyek tisztítása is, mivel a folyósítószer savas hatása miatt erős zöld korróziós réteg alakul ki. Még egy fontos tudnivaló az alkalmazott forraszokkal kapcsolatban: A lágyforraszok ivóvízvezetékek és 110 °C hőmérsékletig fűtési vezetékek összekötésére alkalmasak.
Fontos biztonsági szabály! A gázvezetékeket semmilyen esetben nem szabad lágyforrasztani! Ezt a korlátozást feltétlenül be kell tartani, ellenkező esetben súlyos károsodások keletkezhetnek!
Forrasztás csőidomok nélkül Keményforrasztás esetén elhagyhatjuk a csőidomokat, ha a karmantyúkat és elágazásokat magunk készítjük el. Ehhez kemény csöveknél a csővégeket lágyra izzítjuk és karmantyúfogóval feltágítjuk.
Rézcsövek fektetése és leágazások kialakítása Szerszámok és anyagok: • csővágószerszám, • lágyforrasztó vagy ke
ményforrasztó felszerelés, • szerszám a falhornyok ké
szítéséhez, • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • szükség esetén csőkalib
ráló készlet.
A munka menete: • a vezeték kiürítése, • a leágazás helyének meg
határozása, • vakolat alatti elhelyezés
esetén: a horony kivésése és a csőbilincsek elhelyezése,
• a csőszál elvágása, • szükség estén megkerülés
kialakítása,
20. ábra
• T idom beforrasztása, • a megkerülés beforrasztása, • az új csőszál forrasztása, • új csőszálak beforrasztá
sa, az összes csőbilincs lezárása,
• a vezeték átöblítése és tömörségének ellenőrzése.
Az ivóvízvezetéken végzett minden munka esetén - legyen az egy új szerelvény beiktatása vagy egy leágazás kiépítése - a vízvezetéket el kell zárni és le kell üríteni (19. ábra). Ez a legközelebbi elzárószeleppel történik. Ez azonban olyan messze legyen a munkahelytől, hogy azt a később, a forrasztáskor keletkező hőmérséklet semmi esetre se tudja elérni. Bizonytalanság esetén a főve-
19. ábra
21
2 1 . ábra
22. ábra
zetéket teljesen zárjuk le. A leágazás berajzolásánál (20. ábra) tervezzük be a vezetéknek az elágazás helye felé való enyhe emelkedését. Vakolat alatti szerelés esetén először vágótárcsával vágjuk ki a vezetékcsatorna széleit, majd azt véssük ki. Elektromos késsel a munka gyorsan és nagyobb erőkifejtés nélkül halad (21. ábra). Ha csak egy szálról kell leágazni, ez egy egyszerű T idommal elkészíthető, ha viszont a meleg és hideg vizet is le kell ágaztatni, akkor a cső körül megkerülést kell kialakítani (22. ábra). Előzőleg mindenesetre vizsgáljuk meg, hogy a fal elég vastag-e ahhoz, hogy ilyen beavatkozást végre lehessen
23. ábra
24. ábra
hajtani. A megkerülés ugyanis egy teljes csővastagsággal a felszállóvezeték mögött helyezkedik el. Magát a szerelést a következőképpen hajtjuk végre: először az egész hosszon megbontjuk a leürített felszállóvezeték csőbilincseit. Így azt könnyen előre lehet húzni és a csővágóval a megfelelő helyen el lehet vágni. Ha erre nincs lehetőség, használjunk ehhez fémfűrészt. Ezután a vágási helyeket tisztára sorjátlanítsuk és a csőkalibráló készlettel ellenőrizzük. Ezt követően először forrasz-szuk be a T idomot. Ha megkerülésre van szükség, azt rá kell forrasztani a felszállóvezetékre. Most forrasszuk össze az egész csődarabot,
25. ábra
26. ábra
helyezzük el a csőbilincseket és forrasszuk a csövet a T idommal a leágazáshoz. Gyakran célszerű az elágazás mögött egy elzárószelepet elhelyezni (23. ábra). A szükséges tömörségi vizsgálathoz az új szerelvény helyett egy régi vízcsapot csavarjunk be. Ezután jól öblítsük át a vezetéket. Ehhez csatlakoztassunk egy tömlőt, nyissuk ki az elzárócsapot, majd a vízcsapot és az átöblítést addig végezzük, míg tiszta víz nem jön a tömlőből. A tömörségi vizsgálathoz zárjuk el a vételezési helyre szerelt ideiglenes vízcsapot. Az új szerelést azonnal a teljes üzemi nyomás terheli - a tömítetlenség rögtön jelentkeznek. Beva-
22
kolás előtt a hidegvíz-vezetékeket izzadás ellen, a melegvíz-vezetékeket hővesz-teség ellen szigetelni kell. Erre a célra számos különböző anyag létezik. A közbeeső szerelvényeket (24. ábra), valamint a csőbilincseket a szigetelésnél kihagyjuk. Vékonyabb csövek f elágazásai számára vágjuk a vastagabb cső szigetelésén megfelelő lyukat és így dolgozzunk tovább (25. ábra). A habszivacs csőburkolatokat szögben is tovább lehet vezetni - ehhez vágjuk ki a szigetelés belső cikkét (26. ábra).
Hornyok és áttörések
A korszerű takarófalas szerelés mellett továbbra is megvan a csövek falban való elhelyezésének alternatívája. Mivel itt marási, vágási, sőt vésési munkákra van szükség, a helyszínt és a teljes létesítményt előzőleg meg kell tervezni. A falakba vájt csővezetékhornyok gyengítik annak stabilitását. Teherviselő vagy támasztó falakba vízszintes hornyokat csak statikus véleményének meghallgatása után szabad készíteni. A függőleges hornyokat a falazáskor ki kell hagyni, majd az építőanyagtól meg kell tisztítani (27. ábra). Utólag elkészítendő függőleges hornyokat például vágótárcsával lehet kimarni (28. ábra). A hornyok vésése tilos. A hornyok szélességénél és mélységénél ne csak a cső átmérőjét, hanem a szigetelést és a bilincse-
28. ábra
ket is vegyük figyelembe. A csövek rögzítésére speciális, tiplizést nem igénylő, beverhető hornyokat (29. ábra) vagy hangszigetelt, becsavarható bilincseket és tipliket (30. ábra) használhatunk. Feszültségektől mentesen fektessük le a csöveket és a falfelülettel egybevágóan vakoljuk be azokat (31. ábra), nehogy a csempézésnél púp keletkezzen. 31. ábra
A függőleges hornyok mélységének legnagyobb értékei, cm
falvastagság
11,5 17,7 24,0 30,0 36,5
falazott kihagyások
-
6,0 12,5 12,5 12,5
mart hornyok
2 3 4 5 6
27. ábra 29. ábra
30. ábra
23
A csőfektetésnél előforduló méretek
Azoknál a zuhanyoknál, amelyeket több zuhanyfejjel látnak el, azok beépítési magasságát tekintve az alapfelülettől számítva különböző szerelési távolságokat kell figyelembe venni. A fejzuhanyokat 200.. .240 cm magasan kell beépíteni, a testzuhanyokat 170... 200 cm, a hátzuhanyokat 100... 130 cm és az altestzuhanyokat 50.. .60 cm magasan. A használó úgy tudja elérni a kezelő csaptelepet, hogy ne kelljen a vízsugáron átnyúlnia. A legjobb, ha a csaptelepet a falirúdtól vagy a fejzuhanytól jobbra helyezzük el, a vízvezetéket tehát ennek megfelelően alakítsuk ki! Jóllehet zuhanyok számára az egykaros keverőcsapok vagy a termosztátos csaptelepek jelentik a legjobb megoldást, kétfogantyús szerelvényeket is fel lehet szerelni. A hideg és meleg vizet ebben az esetben külön szabályozzuk. Ügyeljünk itt arra, hogy a hideg és meleg víz közötti távolság középvonaltól középvonalig 15,4 cm legyen, hogy az összes járatos zuhanyszerelvényt fel lehessen szerelni. Különleges típusoknál a távolságot annak megfelelően szélesebbre vagy keskenyebbre kell választani. A kezelőgombok és -karok beépítési magassága körülbelül 120 cm. Míg zuhanytálcák esetén a víz általában padlólefolyón át távozik el, mosdóknál a lefolyócsövet még a falban fel kell
32. ábra
vezetni. A kész padló felső éle és a csőkönyök nyílása közötti távolság 54 cm. A sarokszelepek (hideg víz és meleg víz) szabadon függesztett vagy beépített mosdók esetén nagyjából ugyanabban a magasságban és ideális esetben egymástól 15 cm-re helyezkednek el, ez néz ki a legjobban. Ha a mosdót sarokban kívánjuk elhelyezni, a csövet megfelelő távolságban kell a sarokban felszerelni (32. ábra). Ha a mosdónak takarótámasza vagy állólába van, akkor a típustól és gyártótól függően a távolságot megfelelően csökkenteni kell (nagyjából 8 cm-re), hogy a hátrafelé nyitott takarótámaszok vagy lábak a szelepekre is ráboríthatók legyenek. Ha a megcsapolás helyét nem a mosdó peremére akarjuk felszerelni (álló szerelvény, keverőcsaptelep), hanem a víz kifolyása a falból jön ki, akkor figyelembe kell vennünk, hogy a mosdó felső széle a kész padló felett 85.. .90 cm-re van. A cső kilépéséig tartó távolság ennél még 15.. .30 cm-rel több. Kétfogantyús szerelvények
nél a hideg víz - meleg víz közötti távolság ismét 15,4 cm.
Régi és új csővezetékek összekötése egymással Régi ivóvízhálózatok átépítésénél vagy módosításánál nem mindig kerülhető el az acélcsövekhez való csatlakozás. Itt figyelembe kell venni azt, hogy rézvezetéket a víz folyásirányában nem szabad acélvezetékként folytatni. Ha tehát az acélcső egy részét rézre cseréljük ki, az összes további csődarabot rézből kell elkészíteni. Ha ezt a szabályt nem tartjuk be, az acélcsöveken korróziós sérülések keletkeznek. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha régebbi, acélból való vízmelegítő készüléket szerelünk fel. Ezeket nem szabad rézvezetékkel bekötni, csakis acélcsővel. A ma kapható forróvíz-tárolók általában zománcozottak és aktív anód-dal vannak ellátva, így ezeket rézcsővel is be lehet kötni. Ugyanilyen jó a korrózióvédelmük a rozsdamentes acélból készülő forróvíztárolóknak.
Jó tudni! Feltétlenül be kell tartani ezt az áramlási szabályt: Réz- és acélcsövek összeépítése esetén a víz folyásirányában először mindig az acélt fektessük le, azután a rezet.
Mégis, mint minden szabálynál, itt is van kivétel: Fűtőberendezéseknél ezt a szabályt nem kell betartani, mivel a víz
24
a berendezésben való hosz-szú keringés hatására kémiai szempontból „holttá" válik és már nem tud korróziós sérüléseket okozni.
Szerszámok és anyagok: • félgömbölyű reszelő, • csőfogó, • villáskulcs, • kender, • gitt vagy tömítőszalag, • tolómérce, • esetleg menetvágó.
A munka menete: • a menetet érdesítsük fel, • a menetet vonjuk be ken
derrel, • hordjuk fel a gittet vagy
a menetet tekerjük körül tömítőszalaggal,
• a darabokat csavarjuk össze egymással.
Horganyzott acélcsöveket elsősorban ott alkalmazunk, ahol különleges korrózióvédelemre van szükség, például ivóvíz-vezetékeknél. Az átmérőt itt hüvelykben adják meg (lásd a táblázatot). A hozzávaló menet meghatározása céljából a cső átmérőjét tolómércével lehet megmérni. A külső és belső menet helyes mérete azért fontos, mert csak a kétféle, tehát a csövön és a csőidomon lévő menet pontos egymásba illeszkedésével (33. ábra) érhető el tömítőhatás. A táblázat alapján a cső-csavarzatok menetmérete is meghatározható. Ha valóban acélcsövet kell fektetnünk, menetvágóra van szükségünk.
Ezzel különböző átmérőkhöz tartozó menetet lehet készí-
33. ábra
34. ábra
35. ábra
teni. Cserélhető vágófejei vagy állítható vágópofái vannak. Egy menetvágó a megfelelő tartozékokkal együtt mindenesetre elég drága; a szükséges meneteket esetleg szerelővel lehet elkészíttetni. A menetvágás, főleg vastagabb csövek esetén, meglehetősen verejtékes munka. A csőre vágott menet kúpos, így a csőidom menetével és némi kenderrel vagy tömítőszalaggal együtt kifogástalan tömítést ad. A szokásos tömítési módszereknél kendert alkalmaznak. Egy kis kenderfonatot szélesen és egyenletesen, a cső végén kezdve, jobb felé tekerve a menetekbe helyezünk (34. ábra). Erre ujjunkkal némi menettömítő gittet kenünk (35. ábra). Ezután a csövet és a tömítést kézzel összecsavarjuk, a kendernek nem szabad kinyomódnia a menetek közül. Ha az a menet elején összetorlódik, akkor a menetet újra szét kell csavarni és újra „be kell csomagolni". Az utolsó három menetnél a csövet a csőfogóval húzzuk meg, az utolsó menet alatt ügyeljünk a cső megfelelő véghelyzetére.
Acélcsövek belső (névleges átmérői
hüvelyk
3/8 1/2 3/4
1 1 1/4 1 1/2
névleges átmérő, mm
10 15 20 25 32 40
és külső átmérői
külső átmérő, mm
17,2 21,3 26,9 33,7 42,4 48,3
25
36. ábra
A tömítőgitt olyan legyen, amelyet vízvezetékekhez való alkalmazásra engedélyeztek. A megfelelő utalás a tubuson található. Ha gázhoz való gittet vagy alkalmatlan anyagot használunk, abból az ivóvíz mérgező anyagokat oldhat ki. A gyakorlattal nem rendelkezők számára némileg egyszerűbb a teflonszalaggal való tömítés. Ez vékony, rugalmas műanyag szalag, amelyet ugyanígy tekerünk a külső menet köré, mint a kendert. Ennél a módszernél gittet nem kell használni. Betekerés közben érzéssel húzzuk a szalagot, hogy az simán ráfeküdjön a menetkontúrokra. A menetet itt is kézzel, majd a csőfogóval húzzuk meg (36. ábra). A kendertömítéssel ellentétben azonban a menetet már nem szabad visszacsavarni. Ez azt jelenti, hogy ennél a módszernél kissé több érzéssel kell dolgozni, különösen a véghelyzet környékén. A teflonszalag évek óta bevált és éppen olyan jól tömít, mint a kender. Az itt elírt tömítési módok acél- és rézcsövek fektetésénél
37. ábra
éppúgy használhatók, mint szerelvények, csavar-zatok és hasonlók tömítésénél. A réz- és vörösötvözet alkatrészeken lévő menetek gyakran simára koptak. A gyakorlott szakemberek ilyen esetekben egy öreg fémfűrészlappal vagy egy reszelővel keresztül-kasul többször megkarcolják a menetet (37. ábra). Ettől az érdessé válik és a kender a becsavaráskor jobban tapad.
Ivóvízvezetékek műanyagból
A rézbői készült csővezetékeket az eltérő vízminőségek miatt az ország egyes vidékein a korrózió különösen veszélyezteti. A kiutat a műanyag csővezetékek alkalmazása jelenti. Arról, vajon a szerelések kivitelezéséhez réz- vagy acélcsövek alkalmasak-e, a helyi vízszolgáltató vállalatok adnak tájékoztatást. A műanyag csövet, amely (38. ábra) nagy rugalmasságával és más, a követ
kezőkben ismertetendő előnyeivel tűnik ki, TPE-csőnek nevezzük. Ezeket a térhálós polietilénből való csöveket a szakemberek az ólom-, acél-és rézcsövek után a vízvezeték-szerelési munkák úgynevezett „negyedik generációjának" nevezik. Ivóvízvezetékeket ezenkívül PVC-ből is készítenek. A TPE-csövek különleges ismertetőjele a cső-a-cső-ben technika (39. ábra). A villamos szerelésekhez hasonlóan itt a vizet vezető csövet védőcsőben helyezzük el. Ez lehetővé teszi, hogy a csöveket a szerelés után mechanikai sérülések esetén - ami például egy vízvezeték megfúrása következtébe előfordulhat - kicseréljük. A cső-a-csőben technikából még egy további előny is származik: a jó szigetelés a fém vízvezetékeknél ismert folyási zajt jelentős mértékben csökkenti.
Van azonban a TPE-csöveknek néhány további előnyük is. Így például a csőanyagot még a legagresszívabb minőségű víz sem támadja meg - a korrózió, a fémcsövekkel készített házi létesítmények legádázabb ellensége, itt tehát nem fordulhat elő. Ezen túlmenően a sima falú TPE műanyag cső a mészlerakódásokhoz sem nyújt támadási felületet. A csövek keresztmetszete évtizedeken át változatlan marad, a megszokott vízátfolyás nem változik. Ugyanilyen tartós a TPE szerelési rendszerek kötési technikája.
Jó minőségű fémötvözetek gondoskodnak arról, hogy a csövek és a berendezési tárgyak közötti összekötőidomokban se tudjon korrózió kialakulni. A rugalmas TPE-csöveket főleg emeleti elosztórendszereknél (40. ábra) használják (felszálló vezetékek céljára TPE szálanyagok állnak rendelkezésre). Az ezermesternek a vezetékek fektetésénél csak villáskulcsra és állítható csőfogóra van szüksége a csőidomok rögzítéséhez, valamint egy speciális fogóra (I. a 13. oldalon) a műanyag csövek leszabá-sához, amelyeket tiszta vágással, pontosan merőlegesen kell elvágni. Közömbös, hogy a házilagos kivitelező milyen szerelési módot, takarófalas vagy hornyos szerelést választ (41. ábra). A csöveket az emeleti elosztótól egészen a fogyasztási helyig mindkét esetben „végtelenül" (a tekercs hosz-
sza ugyan maximálisan 25 m hosszabb darabokra azonban szinte soha nincs szükség) lehet fektetni. Itt tehát -a fémcsövekkel ellentétben (42. ábra) - csak elenyészően kevés csőkötésre van szükség (43. ábra). Ezzel először is időt takarítunk meg, másodszor a kötési helyek mindig neuralgikus pontok, harmadszor nincs szükségünk drága csőidomokra. A még fennmaradó kötési helyeket, például a melegvizes hidegvíz-vezetékek és a berendezési tárgyak csatlakozódobozai között, szorító-kötéses sárgaréz idomok segítségével lehet elkészíteni (44. ábra). A cső-a-csőben vezetékeket, melyek egyébként már maguk is zajszegények és izzadó víz ellen védettek, hangcsillapító csőbilincsekkel rögzítjük. A csöveket könnyen lehet hajlítani, legalább azonban
26
40. ábra
39. ábra
38. ábra
27
42. ábra 44. ábra
43. ábra 45. ábra
a cső átmérőjének ötszörösét kitevő hajlítási sugárral kell azokat lefektetni. A szögben való fektetéshez speciális csővezető ívek kaphatók (45. ábra). Ahhoz, hogy az ezermester az építőanyag-kereskedésben az összes szükséges anyagot be tudja szerezni, pontos előtervezésre van szükség. Meg kell határozni, hogy milyen berendezési tárgyakat és szerelvényeket
kívánunk felszerelni. Ki kell számítani a csövek mennyiségét és átmérőit, meg kell határozni a dobozok, kötések és tartóelemek számát, A pontosság már csak azért is fontos, mert az adapterek és egyéb speciális alkatrészek gyártónként eltérőek és ezért egymás között nem cserélhetők (46. ábra). Ezekre a tényezőkre a tervezéskor ügyelni kell.
46. ábra
28
A takarófalas szerelés
29
Falsík előtti szaniter szereléstechnika Geberit - víztakarékos öblítési rendszerek
szerelés közben kész állapotban
Kombifix-DUOFIX szerelési rendszerek Twico öblítőtartállyal Még viszonylag kis helyiségekben is van elegendő hely az előfalas szereléshez. Tiszta munka, kevesebb törmelék, hangszigetelt megoldás, rövidebb szerelési idő! Víztakarékos Geberit - TWICO - két vízmennyiségű (3/6 I) öblítőszerkezetek falba épített öblítőtartállyal, fali WC-hez. Előre meghatározható az öblítővíz mennyisége. A víztakarékosság révén egy-két év alatt megtérül a befektetés.
Szakemberek részére díjmentes Szaniter ABC katalógus!
Kérésére díjmentes tájékoztató anyagot küldünk! Forgalmazás: Épületgépészeti nagykereskedésekben
Geberit Műszaki Tanácsadó és Kereskedelmi Kft. 1117 Budapest, Budafoki út 97. • Tel.: 204-4187 • Fax: 204-4190
• GEBERIT Korszerű szaniter szereléstechnika
Kívánatos, hogy a csöveket a lakáson belül lehetőleg ne lehessen látni. Új épületeknél azokat azért mindjárt a falban helyezik el. Egészségügyi berendezésekhez szükséges ellátó- és lefolyóvezetékek utólagos beépítése esetén a régi, de akár az új falakba is gyakran hornyokat vésnek, hogy a vezetékeket azokba fektessék. A hornyok azonban sok falnál statikai okokból nem engedhetők meg. Ezért, mint gyakorlatilag kivitelezhető megoldás, a takarófalas szerelés kínálkozik. A takarófalas szerelés azt jelenti, hogy a vezetékeket a régi fal előtt, azonban egy ez előtt álló fal által mintegy takarva, fektetjük le. A megvalósítás módszere különböző lehet.
Fal a fal előtt A vezetékeket a régi fal előtt fektetjük le, a szerelvények csatlakozásait falikorongokkal előkészítjük. A vezetékek szigetelése után (a hőveszteség, ill. izzadás elkerülése céljából) azokat egy előfallal falazzuk körül. Erre a célra különösen alkalmasak a gázbeton téglák. A szerelésen utólagos változtatásokat csak nagy munka árán lehet végezni. A hornyos szereléssel szemben előnyös viszont a nagyobb zajvédelem és a statikailag kedvezőbb kialakítás (a szabvány sok esetben megtiltja a kivágásokat). A szerelést és falazást a házilagos kivitelező maga el tudja végezni.
Szárazburkolat A szárazburkolattal készített takarófalas szerelés az ezermester számára sok lehetőséget kínál. A szükséges vezetékeket a fal előtt fektetjük le, anélkül, hogy azok az épülettesttel közvetlenül érintkeznének (hangszigetelő csőbilincsek). Ezután következik fa-, acélvagy alumíniumprofilokból egy takarófal-szerkezet építése, melyet szigetelőanyaggal töltünk ki és vízálló gipszkarton lapokkal borítunk. A csatlakozások számára való kivágásokat méretre készített sablonok és lyukfűrész segítségével fűrészeljük ki a gipszkarton lapokon (1. ábra).
30
1. ábra 4. ábra 6. ábra
3. ábra 5. ábra
Ennél a takarófalas szerelésnél az egészségügyi létesítmények későbbi változtatását könnyebben végre lehet hajtani. Ha mosdót, függesztett bidét vagy függesztett WC-csészét kívánunk felerősíteni, a takarófalat megfelelően merevíteni kell.
Előre gyártott elemek Ennél a takarófalas szerelésnél előre gyártott egészségügyi modulokat alkalmazunk. Ezek egy gyártó rendszeréhez tartozó előre gyártott elemek. A tartókat (2. ábra) egyszerűen beakasztjuk
az előre felcsavarozott fali vagy padlósínekbe (3. ábra). Ugyanígy akasztjuk be a függesztett WC-hez való elemeket (4. ábra), majd összekötjük a padlósínnel (5. ábra). A különböző szerkezeti egységeket, például a WC-
2. ábra
31
7. ábra 9. ábra
csatlakozást az öblítőszekrénnyel, a bidécsatlakozást, a fürdőkád vagy a mosdó csatlakozását (a szállító szerint változó módon) hasonlóképpen a meglévő falra lehet erősíteni. Azokat a rendszerbe illeszkedő hozzáfolyó- és lefolyóvezetékekkel kötjük össze. Ha a melegvíz- és hidegvíz-vezetékek céljára rugalmas műanyag csöveket használunk, akkor az emeleti elosztó és a kész modul között többnyire még csőidomokat sem keil beépíteni. Az ilyen szerelési egységeket, valamint a félig nyitott modulokat is a már említett módokon takarófallal borítjuk be.
• A befalazás különösen akkor célszerű, ha a berendezési tárgyakat köny-nyűszerkezetes fal elé szereljük.
• A lapokkal való burkolás akkor ajánlható, ha a takarófal elemei a fal előtt felállított, profilos tartókból készült szerkezetbe vannak beakasztva, vagy önhordó módon keretben függenek.
A termék típusától függően a gipszkarton lapokat először még elő kell készíteni (a csatlakozásokhoz való lyukakat ki kell fűrészelni), vagy azokat egyszerűen csak fel kell csavarozni (6. ábra) (a lapokon a kivágások már
rajta vannak). A takarófalas szerelésnek ezt a színvonalas fajtáját általában a vízvezetékszerelő végzi el. A szakemberrel való megegyezés alapján azonban egy sor előforduló „csináld magad" munkát magunk is elvégezhetünk. Ilyenek például: a fugák és csavarlyukak szerelése utáni tapaszolása (7. ábra), valamint a csatlakozások furatainak speciális tömítéssel való lezárás (8. ábra). Ugyanígy a fal csempézése is elvégezhető saját vállalkozásban (9. ára). Az előre gyártott elemek a nagykereskedelmi szaküzletekben vagy a vízvezeték szerelőnél kaphatók.
32
Lefolyóvezetékek
33
ALPHACAN-BARBI HAJLÉKONY VEZETÉKRENDSZER FIRST PLAST ERESZCSATORNA-RENDSZER
ALPHACAN-BARBI vezetékrendszer vízszereléshez, padlófűtéshez térhálósított polietilénből, sárgaréz szerelvényekkel, gyorsan, könnyen szerelhető, meglévő rendszerekhez csatlakoztatható.
FIRST PLAST ereszcsatorna-rendszer anyagában színezett, hőálló PVC-ből.
TUBO Kft. 1212 Budapest, Csepel, Rákóczi út 175. • Telefon/fax: 277-3932, 276-9778
f*
Csőanyagok Lefolyóvezetékek céljára ugyancsak különböző anyagokat hasznának. Az öntöttvason, acélon és kőanyagon kívül itt szintén a műanyag áll az első helyen, mivel számos előnye van. Lefolyócsövek számára különböző minőségű és színű, különféle jelölésű különböző műanyagokat alkalmaznak.
Műanyag lefolyócsövek fektetése Az ezermester számára az egyszerű megmunkálás miatt elsősorban a műanyag jön számításba. Manapság azonban már a szerelők is többnyire műanyag csöveket raknak le. Régebbi házak esetén, amelyekben más anyagokból való csöveket alkalmaztak, a felújításhoz és új bekötésekhez műanyagból készített átmeneti darabok állnak rendelkezés
re, amelyek az összes többi anyaghoz illeszkednek. Mivel azonban ezeknek a műanyag lefolyócsöveknek a minősége annyira eltérő, álljon itt először egy kis anyagismerte-tés, melynek célja, hogy a házilagos kivitelezőnek segítsen az elképzeléseinek megfelelő műanyag cső megtalálásában.
Az anyag
• ML-cső (műanyag lefolyócső) összekötő és bekötő vezetékekhez kis szenny-
34
1. ábra 3. ábra 5. ábra
víz-hőmérsékletek (WC, • sikcsító anyag, kézi mosdók), valamint • rostirón. szellőzővezetékek esetén. Színe: világosszürke. A munka menete:
• NH-cső (nagy hőmérsék- • a cső elvágása, leteknek ellenálló) az ösz- • a cső sorjátlanítása, szes csővezetékhez (az • a sikosító anyaggal való alapvezetékeken kívül), bekenés, nagy szennyvíz-hőmér- • összedugás és a csőbilin-sékletek esetén is. csek felrakása, Színe: sötétszürke. • a cső lefektetése.
• MA-cső (műanyag alapvezeték) alapvezetékekhez. Színe: vörösesbarna. A feldolgozásra
vonatkozó Szerszámok és anyagok: alapismeretek • vas- és műanyagfűrész, • vezetőkaloda, A házon belüli lefolyók céljára • félgömbölyű reszelő, többnyire a szürke, vörös • fúrógép, csíkkal megjelölt NH-csövet • vízmérték, használjuk (az NH a nagy
6. ábra
hőmérsékletnek ellenálló kivitelre utal). Ez akkor is stabil marad, ha forrásban lévő víz folyik le a vezetékben. Az egyszerű, gumitömítésekkel tömített összedugható rendszer az, ami a NH-csövekkel való munkát olyan kényelmessé teszi. Ezeket csupán a helyszínen a megfelelő hosszakra le kell vágni; az irányváltoztatások, csatlakozások, átmenetek, sőt az ellenőrzés céljára speciális idomdarabok kaphatók (1. ábra), melyek sokfélesége az összes lehetőséget megteremti. Az NH-csövek ugyan forró víznek ellenállók, azonban tágulási hézagot igényelnek (2. ábra), hogy a hőmérsékleti hatásokra reagálni
2. ábra 4. ábra
35
8. ábra
tudjanak. Ezért ne dugjuk össze azokat ütközésig, hanem minden kötési helyen az ütközésig való betolás után a csövet 10 mm-rel húzzuk vissza.
Vágás
A vágást lehetőleg simára és derékszögűre készítsük - kis átmérőjű csövek esetén a tiszta vágás legjobban ve-zetőkalodában sikerül (3. ábra). A fűrészelést finomfogú vasfűrésszel vagy speciális műanyag fűrészlappal végezzük. A vágás helye enyhén morzsás és érdes. Ezt a sorját félgömbölyű reszelővel (finomvágatú) (4. ábra) távo-
10. ábra
lítjuk el és egyúttal kívül enyhén lereszeljük az élet, hogy később a csövet könnyen be lehessen tolni. Azt, hogy a ferdeség hány fokos legyen, a kész csövekről lehet „lelesni", ezeket már gyárilag leélezték.
Összedugás
Hogy a csővégek jól át tudjanak csúszni a gumitömítésen, kenjünk a gyűrűre sikosító anyagot (5. ábra). Ez azt is elősegíti, hogy a cső könnyen tudjon mozogni, amikor kitágul. A szereléshez mosogatószer is megfelel, ezt azonban a tágulási mozgékonyságra való tekintettel ne használjuk.
Falra szerelés és utólagos leágazás
A lefolyócsöveket feltétlenül eséssel kell elhelyezni, mégpedig 1 m csővezetékre 1...2 cm eséssel. Ezt az esést vízmértékkel ellenőrizzük (6. ábra), amelynek egyik vége alá a lejtésnek megfelelő távtartó alátétet teszünk. A csöveket csőbilincsekkel rögzítjük. A csőbilincsek távolsága a csőátmérőtől függ, függőlegesen elhelyezett csöveknél a csőátmérő 15-szöröse, vízszintesen elhelyezett csöveknél 10-szerese.
A munka menete: • kivágás az elágazáshoz és
az elágazás bedugása, • az áttoló karmantyú bedu
gása, • az elágazás meghosszab
bítása, • az esés beállítása.
Utólagos elágazás készítéséhez jelöljük meg rostirón-nal(7. ábra) a karmantyús idom hosszát. Ezután ennek megfelelően fűrészeljük el a csövet (8. ábra). A sorjázás és le-élezés céljából oldjuk meg a bilincseket. Alulról tegyük be az elágazást és toljuk egészen fel. A tulajdonképpeni átmenő kötést az áttoló karmantyú hozza létre, amelyet az alsó csővégre teszünk fel (9. ábra). Ezután toljuk be az elágazást felülről az áttoló karmantyúba; ezzel a bekötés kész (10. ábra).
7. ábra 9. ábra
36
Berendezési tárgyak bekötése
A lefolyóvezeték-rendszert a 32. oldalon mutatjuk be. Ezen a vezetékhálózaton át történik a szennyvíz elvezetése. Ahhoz, hogy ezt megfelelő módon biztosítani lehessen, a csöveket az odaillő csatlakozóidomokkal kell lefektetni. Az 11... 14 ábra) rajzok részletesen szemléltetik, milyen csövekkel, idomdarabokkal és tartozékokkal lehet a megfelelő bekötéseket elkészíteni.
Műanyag lefolyócsövek ragasztása A PVC műanyag lefolyócsövek ragaszthatók. A csöveket elsősorban akkor ragasztjuk, ha azok nyomás alatt állnak, például búvárszivattyúk bekötésénél. Javítási, leágazási vagy foltozási munkáknál is nagyon gyakran alkalmazzuk a ragasztott kötéseket.
Szerszámok és anyagok: • forrólevegő-fúvó, • műanyagfűrész, • speciális ragasztó, • tisztítószer, ecset.
A munka menete: • a ragasztási felület meg
tisztítása, • a ragasztó felhordása, • a csőrészek összerakása, • a ragasztott kötés szára
dása.
11. ábra
12. ábra
13. ábra
14. ábra
Így ragasszunk
PVC-csövek összekötéséhez speciális ragasztót és tisztítószert használjunk. Mindkét cső ragasztási felületét gondosan töröljük le a tisztítószerrel. Ettől a felület oldódik, megduzzad. Ezután kenjük be a ragasztási felületeket ragasztóval és a két részt dugjuk össze. Meleg időben a ragasztó egy óra után megszárad, a kötést terhelni azonban csak a következő napon szabad. A ragasztott kötések különösen tartósak, mivel a két műanyag csődarab a ragasztó hatására egymással mole
kuláris kapcsolatba lép; a ragasztó a két részt bizonyos értelemben egyetlen darabbá hegeszti össze.
Sérült vezeték javítása
Ha például figyelmetlenségből lyukat fúrtunk a műanyag csőbe, azt ragasztással meg lehet javítani. Ehhez a megsérült csővel azonos átmérőjű csődarabból vágjunk ki egy javítódarabot (15. ábra), amelyet aztán ráragasztunk a lyukra. A csődarabot belülről melegítsük fel egy forrólevegőfúvóval, hogy az puha és haj
lítható legyen (16. ábra). A ragasztás céljára a hibás rész körül legalább 5 cm szegély maradjon. A javítódarabot tömlőbilinccsel is rögzítsük (17. ábra). Az ilyen javítások adott esetben sok munkát és költséget takarítanak meg, azonkívül nagyon tartósak.
Nyeregdarab felerősítése utólagos leágazáshoz
Nyeregdarabok beépítéséhez először jelöljük be annak helyét a csövön, ugyanígy az
15. ábra 17. ábra 19. ábra
16. ábra 18. ábra 20. ábra
elágazás nyílásának helyzetét is (18. ábra). Ennek megfelelően vágjunk a csőbe egy lyukat (pl. 40, 50 vagy 70 mm) (19. ábra). Ezután tisztítsuk meg ezt a helyet és kenjük be ragasztóval (20. ábra). Ragasszuk fel az elágazás nyeregdarabját és felül és alul tömlőbilincsekkel is rögzítsük. A fölösleges ragasztót tisztítóronggyal távolítsuk el (21. ábra). Ragasztás előtt célszerű a ragasztó és a tisztítószer dobozán lévő használati
utasítást nagyon pontosan elolvasni, mert a két szerből ahasználat során az egészségre ártalmas gőzök szabadulnak fel. A ragasztó és a tisztítószer ezenkívül erősen tűzveszélyes, használatuk közben a dohányzás és a nyílt láng használata kerülendő. Ezen túlmenően: a ragasztó és tisztítószer maradványai nem valók a háztartási szemétbe, azoktól mint különleges hulladékokból kell megszabadulni.
21. ábra
38
39
Falazási és burkolómunkák
RAGASZTÁSTECHNIKA A különféle szerkezeti anyagok tartós összeépítése az ipari gyakorlat mindennapos feladata. Ennek egyik legelterjedtebb formája a ragasztás. A ragasztó segítségével az eltérő tulajdonságú és felületű anyagok között olyan tartós kötés alakítható ki, mely ellenáll a sokirányú mechanikai (szakítás, nyírás, nyúlás, nyomás) hőmérsékleti, vegyi stb. igénybevételnek. A nagyszámú szerkezeti, anyag - fém, fa, műanyag, textil, üveg, kerámia stb. - a sokfajta igénybevételi követelmény eleve lehetetlenné teszi, hogy egy ragasztóval minden ragasztási feladat megoldható legyen. Több célra alkalmas ragasztók ugyan ismertek, de univerzális ragasztó nem létezik. Mint minden műszaki feladatnál, itt is a kellő anyagismeret ad útbaigazítást az optimális megoldás kialakításához. A Trilak-Haering Festékgyár, illetve jogelődje régóta foglalkozik különféle ragasztóanyagok gyártásával. Ezt az is indokolta, hogy a ragasztógyártás nyersanyagai, technológiai-gépi berendezései sok esetben megegyeznek vagy hasonlóak a festékgyártás nyersanyagaival, gépeivel. Az elmúlt évben új lendületet vett a ragasztógyártás és forgalmazás. A német Bostik cég a Total Konszernen belül a ragasztóanyagok gyártására és fejlesztésére specializálódott, és ma Európa egyik vezető ragasztóanyag-gyártója. A Trilak-Haering ragasztóanyag-programja a Bostik-ter-mékekre épül, és széles választékot kínál.
Fugázó- és tömítőanyagok Különböző szerkezeti anyagok összeillesztésénél lévő hézagok megszüntetésére, tömítésére alkalmazzák a fugázó- és tömítőanyagokat. A vízálló tömítéssel megakadályozható, hogy a nedvesség a réseken keresztül a burkolóanyag mögé kerüljön, és ott penészedést és egyéb károsodást okozzon. A főleg szilikon műgyanta alapú készítmények víz- és hőállóak, és kültéri igénybevételre is alkalmasak. Két alaptípus ismert: az ún. acetátos fajtánál a térhálósodás (kikeménye-dés) folyamán ecetsav szabadul fel. Ennek korrozív hatása miatt ezek az anyagok közvetlenül vas és acél felületekre nem alkalmazhatók. Ezeken az anyagokon a keményedés után más anyagok, festékek nem tapadnak, a felület nem festhető át. Ha színes felületet szeretnénk, akkor anyagában színezett terméket kell használnunk. A másik csoportnál a kikeményedés folyamán nem képződik korroziv melléktermék. Ezeket semleges (neutrális) anyagoknak nevezik. Nem korrozívak, tehát vas és acél felületekre is felhasználhatók, és átfesthetők. Mindkét anyag tartalmaz fungicid (penészgátló) adalékot, ami a nedves-meleg körülmények között is tartós tömítést eredményez. Az akrilát műanyag diszperziót tartalmazó fali fugázóanyag vakolatrepedések és panelhézagok elasztikus tömítésére alkalmas.
Megnevezés BOSTIK ALJZATKIEGYENLÍTŐ NIBOPLAN U
BOSTIK ALAPOZÓ NOBOGRUND G 17
BOSTIK PVC- ÉS SZŐNYEGPADLÓ-RAGASZTÓ
BOSTIK CSEMPERAGASZTÓ
BOSTIK KOMBINÁLT RAGASZTÓ NIBOLITH D 521
NIBOSIL 3058
NIBOSIL 3052
NIBOFLEX 3512
Alkalmazási terület
aljzatkiegyenlítő maximum 5 mm egyenletlenség kiegyenlítésére
tapadó híd képző
PVC, linóleum padlóburkolat-ragasztó
csempe és kerámialapok ragasztója
kombinált tapéta, textiltapéta és latexalátétes szőnyegpadló-ragasztó
ecetsavas, szaniter szilikon tömítőanyag
semleges szilikon tömítőanyag
falifugák tömítése
Kiszerelés
25 kg-os papírzsák
3 és 10 kg-os, műanyag kanna
1,6, 12, 25 kg-os műanyag vödör
1, 6, 25 kg-os, műanyag vödör
0,75, 3 kg-os műanyag vödör
310 ml-es kartus és 600 ml-es tömlő
310 ml-es kartus és 600 ml-es tömlő
310 ml-es kartus és 600 ml-es tömlő
Tel: 286-0310
Trilak-Haering Festékgyár 1238 Budapest, Grassalkovich u. 4.
Fax: 283-0455 • Ingyenesen hívható zöld szám: 80/360-360
42
Falak YTONG építőelemekből
Az anyag
Az YTONG építőelemek az építkezések számos területén kiszorították a hagyományos égetett anyag, illetve mészhomok falazótéglákat. Mind anyagi tulajdonságaik, mind pedig a velük való munka szempontjából sok előnyük van. Az YTONG építőelemek a többi téglához viszonyítva nagyon könnyűek, ezen túl pedig nagyon jól megmunkálhatók. Az elemek egyszerű kézifűrésszel is igen pontosan a kívánt méretre vághatók. Ugyanilyen könnyen lehet az YTONG építőelemekbe hornyot vágni vagy lyukat fúrni.
A megmunkálás és bedolgozás
YTONG építőelemek mindegyike nagy méretpontossággal, derékszögű élekkel készül. Ez lehetővé teszi, hogy takarékosan használjuk fel a kötőanyagot (falazóhabarcsot), és gondos falazás esetén nagy pontosságú felületeket ad. Zuhanytálca vagy fürdőkád körülfalazása indulhat a burkolat aljzatától, jó minőségű kerámiapadló esetén esetleg a burkolat szintjétől. Az 1. ábrán látható, hogyan kell egy kádburkolatot 7,5 cm-es vastagságú YTONG elemekből felfalazni.
1. ábra
Falazatok lábazatát, vagy válaszfalakat a nagyobb tömeg miatt csak a teherviselő födémre szabad felépíteni, a burkolataljzatra vagy a burkolatra nem.
Szerszámok, eszközök
A munka megkönnyítésére az YTONG különböző célszerszámokat forgalmaz: YTONG kézifűrész, gumikalapácsok, horonyhúzó, sarokvéső, falfúrók, fészekfúrók, derékszög. Általános munkamenet: • a tervezett geometria kitű
zése (kirajzolása), • a felületek portalanítása,
előkészítése, • az elemek szükség szerinti
méretre vágása, • a falazóhabarcs felhordá
sa a fogadó felületekre, • a falazóelemek elhelyezé
se, újabb sorok előkészítése,
• a falazási munka folytatása, • felületképzések, burkola
tok elkészítése, • rögzítési pontok kialakítása, • szerelvények, kiegészítők
elhelyezése.
A fogadószerkezet ellenőrzése
Azért, hogy az YTONG építőelemek nagy méretpontosságából adódó előnyöket maradéktalanul kihasználhassuk, célszerű a fogadószerkezet méretpontosságának ellenőrzése.
Kitűzés
Kitűzéskor az „anlég" (kezdő) sor magassági beállításán túl a sarkok és nyílástengelyek beállításával rögzíthető legpontosabban a megkívánt geometria.
Falazás
Az építés folyamata az YTONG építőelemek beépítésekor nem tér el jelentősen a megszokott egyéb falazott szerkezetek építésétől. A falazás menete: A munkát a sarkokon, illetve az ajtónyílásoktól indulva kezdjük meg. Tartsuk be a minimális 12,5 cm-es elemkötést. A javasolt fugaméret 8...10 mm. A hornyolt elemek használata esetén a függőleges fugákat nem kell habarccsal kitölteni. A falazó-elemeket gumikalapáccsal kocogtatva „ültessük meg" a habarcságyban. A falak magasságát lehetőleg teljes sorok egész számú többszörösében határozzuk meg.
A falnyílások szerkezeti szemöldökmagassága lehetőleg egész sor magasságba
2. ábra
essen, a sormérettől eltérő magasságú nyílások esetén a méretkülönbséget a mellvéden - méretre szabott elemekkel - célszerű kiegyenlíteni.
Falazóhabarcs
A kiegyenlítő sor (vagy kezdősor, „anlég") lerakásához használható egy viszonylag sűrű, cement- vagy erősen javított mészhabarcs. A falazáshoz a leginkább bevált falazóhabarcs az YTONG hőszigetelő falazóhabarcs. Mivel a száraz keverékhez csak vizet kell adagolni, az anyag gyakorlatilag veszteség nélkül felhasználható. Az előkevert YTONG falazóhabarcs alkalmazásával a munka takarékosabb és szaporább lesz.
Rögzítések kialakítása
Az YTONG épületszerkezetek bármelyikében - az egységesen homogén anyagszerkezet miatt - a különböző rögzítési feladatok problé-
3. ábra
mamentesen megoldhatók. A 3...4 kg-nál nem nehezebb tárgyak (kisebb kép, kis falióra stb.) a megszokott módon szegezéssel felrögzít-hetők. Ennél nagyobb tömegű tárgyak, szerelvények rögzítésére a pórusbetonban való rögzítésre kifejlesztett és minősített rögzítőékeket, dübeleket kell használni. Kifejezetten nagy terhek (pl. elektromos forróvíztároló) felrögzítésekor - a más anyagú falazatoknál is elterjedten alkalmazott - méretezett átmenő furatos rögzítésmódot kell alkalmazni.
Felületképzés
Vakolatok Belső térben a felületképzés készíthető hagyományos vakoló mészhabarccsal vagy előkevert zsákolt vakoló-anyagokkal (Baumit, LB. Knauf, Terranova) egyaránt. Lényeges a felület portalanítása és szükség szerinti elő-nedvesítése. Az előkevert anyagoknál mindig a gyártómű előírásai szerint kell eljárni (ez rend-
43
6. ábra
szerint fel van tüntetve a zsákokon vagy a szállítmányhoz mellékelnek felhasználási útmutatót). Hagyományos esetben, tehát javított mészhabarcs alaprétegre felhordott mész vagy javított mészvakolat alkalmazásakor követhetők az általános vako-
5. ábra
4. ábra
44
lási technológiai lépések, de mivel a pórusbeton felületi szívóképessége viszonylag nagy, gondosabb felületelőkészítés szükséges. Ellentétben az előkevert habarcsokkal, a hagyományos vakolat nem tartalmaz vízmegtartó adalékokat, és ezért olyan lényeges a gondos felület-előkészítés és nedvességtartás. Az YTONG szerkezeteken kerülni kell az egyidejűleg vékony és merev, filmet, kérget alkotó felületképzéseket.
Csővezetékek elfalazása és burkolása
Az épületgépészeti vezetékek (víz, fűtés, elektromos), különösen pedig nagyobb keresztmetszetű csövek (szennyvíz, szellőzés) esztétikus takarására nyújt lehetőséget az YTONG előfalazó lapok alkalmazása. Az ivóvízvezetékek, lefolyók vagy a fűtés csöveit gyakran helyiségek sarkaiban helyezik el, ha más, kevésbé feltűnő megoldásra nincs hely. Hogy ne tűnjenek annyira fel, ezeket körülfalazzák (7. ábra) és bevakolják. Az összes fala-zási munkát, így az ilyen burkolásokat vagy akár egy helyiségben válaszfal felfalazását is a nyers padlón kell kezdeni. Úszó esztrichre soha nem szabad építeni, mert az mozog és a falazat megrepedezhet. Ha a helyiségben ilyen esztrich van, azt azon a helyen, ahol a falat fel akarjuk építeni, ki kell vésni.
Az építési munkák megkezdése előtt feltétlenül ellenőriztessük statikussal, hogy az emeleti födém a terhelést kibírja-e.
Szerszámok és anyagok: • mérővessző (collstock), • vízmérték, • simítólap, • falkötő horgony, • tipli, • simítódeszka.
A munka menete: • a habarcságy leterítése, • az első sor lerakása, • ellenőrzés vízmértékkel, • a kötésben rakott fal felhú
zása, • falkötő horgonyok közbe
rakása, • bevakolás.
A csőburkolatot ebben a példában élére állított 5 cm vagy 7,5 cm vastagságú lapokból lehet falazni, mivel nincs nagy terheléseknek kitéve. Az első elemsor számára az alapot egy tömör habarcságy alkotja. Erre rakjuk fel az első sort és azt mérővesszővel, valamint vízmértékkel ellenőrizzük. A második és következő sorokat úgy falazzuk, hogy az egymásra következő sorokban a fugák ne essenek egymás fölé. Különösen a külső soroknál fontos, hogy a téglák váltakozva átfedjék egymást (8. ábra). Ha a falhoz való csatlakozásnál a tégla hosszát ki kell egészíteni, akkor kb. 4 cm-ig a hézagot habarccsal lehet feltölteni, a nagyobb hézagok kiegyenlítésére ledarabolt téglát használjunk.
9. ábra
Az YTONG építőelemek használatához részletes leírás
beszerezhető: YTONG Hungary Kft. Kereskedelmi Iroda
1146 Budapest, Hermina út 17. Postacím:
1393 Budapest, Pf. 330. Tel.: 343 9649 Fax: 343 9753
8. ábra
7. ábra
10. ábra
Ugyanolyan megfelelő az is, ha a fakötő horgonyok helyett tiplikkel 4...5 cm hosszú csavarokat teszünk a falba. Ahhoz, hogy a burkolat pontosan függőleges legyen, a falazatot úja meg újra ellenőrizzük vízmértékkel. Nagyon sokat segít egy függőleges ceruzavonal a falon, amely mentén a falazatot fel kell húzni. A cement megkötése után a burkolatot be lehet vakolni. Az ehhez használható segédeszköz a simítódeszka, amellyel a vakolatot le lehet simítani (9. ábra), és egy segédléc (10. ábra), amely az egyenletesebb vakolatfelhordást segíti.
Zuhanyozó burkolása gipszkarton lapokkal
A zuhanyozó, valamint az azt körülvevő rések kialakításakor az volt a célkitűzés, hogy harmonikus megoldást találjunk, ami ezenkívül még funkcionál is. A funkcionalitás
ebben az esetben elsősorban nedvességálló fal- és padlószerkezetet, víz ellen tömítő csempeburkolatot, valamint egy egyszerűen szerelhető és könnyen ápolható zuhanyfalat jelent (11. ábra).
11. ábra
Előtéthéjazat
Régi épületek ferde falainál kínálkozik a lehetőség, hogy a falakat gipszkarton előtéthéjazattal borítsuk be (12. ábra). Az illesztési hézagokat és a süllyesztett csavarfejeket fugázó tapasszal lehet eltömíteni (13. ábra). Ily módon egyenes s sík falakat kapunk, melyet minden további megmunkálás nélkül csempézni lehet. Egyúttal száraz és nedves állapotoknak a fürdőszoba nedves környezetében oly fontos szerepet játszó váltakozását is kézben tarthatjuk. Az anyag aktívan lélegzik, alaktartó és stabil. Ha a gyártó által ajánlott csemperagasztót alkalmazzuk, elmarad az alapozás is.
12. ábra
13. ábra
Padló
A fürdőszoba új padlójául szárazesztrich-elemeket célszerű alkalmazni (14. ábra), ásványi gyapot alátéttel, amely felveszi a padló egyenlőtlenségeit és jobb
14. ábra
45
46
15. ábra
hangszigetelésről gondoskodik. Ezek az elemek is gipszkarton anyagból készülnek és így nedves helyiségben alkalmazhatók. Szabálytalan kötésben keretre vannak ragasztva. A szükséges összenyomáshoz a keret mentén hajtsunk be gyorsépítő csavarokat (15. ábra). Az így előkészített padlót ezután csempézzük, ugyanúgy, mint a falakat, víz ellen tömítő rugalmas ragasztóval.
Burkolás
Így ragasszuk a csempéket
A csempék vékonyágyazatú eljárással történő ragasztása széles körben elterjedt és jól bevált, különösen egyenes és sima falak csempézésé-nél. A vékonyágyazatú eljárás minőség és tartósság szempontjából egyenértékű a vastagágyazatú eljárással, melynél a csempéket habarcságyba fektetik.
Az alap előkészítése
A csempék ragasztására szolgáló alap legyen tiszta, sík és teherbíró. A teherbírás itt azt jelenti, hogy az alap olyan szilárd legyen, hogy a felragasztott csempék a szokásos igénybevétel hatására ne váljanak le. Mivel a vakolt felületek felszíne gyakran kissé homokos, azokat csem-pézés előtt seprővel seperjük le. Ez javítja a csempék tapadását. Bármilyen rosszul tapadó festékréteg, bitumenes mázolás, málló vakolat és tapéta alapnak alkalmatlan és azt a csempézés előtt el kell távolítani. A ragasztóhabarccsal több milliméteres vastagság-különbségeket ki lehet egyenlíteni. A megengedett rétegvastagságot a ragasztó műszaki tájékoztatója tartalmazza. A nagyobb egyenlőtlenségeket habarcscsal egyenlítsük ki. Erre jól megfelel készhabarcsként kapható javítóhabarcs, mivel az különösen jól tapad az alaphoz. Az alapot nem szabad mésszel vagy gipsszel tapa-szolni („glettelni"). Ha az valamelyik ilyen anyaggal van bevakolva, a vakolat vastagsága legalább 10 mm legyen, hogy kellő szilárdságot kapjunk. A gipszvakolatot egyrétegűen kell készíteni és az nem lehet nemezeit vagy simított. Az erősen szívó hatású alapot előzetesen mélyalapozóval kell kezelni, hogy a ragasztóból a csempék felrakása után ne vonja el a vizet túl gyorsan. Az alapozásnak a csemperakás előtt ki kell száradnia.
Ragasztóanyagok
A ragasztót a helyi adottságok és a csempeburkolattal szemben támasztott igények alapján választjuk ki. Az építőanyag-kereskedésekben kapható ragasztókat tulajdonságaik alapján négy csoportba lehet sorolni:
1. Hidraulikusan keményedő (vízzel kötő) ragasztóhabarcsok Hidraulikusan keményednek, azaz a készítésükhöz felhasznált víz egy része vegyileg megkötődik. A gyártmánytól függően eltérő mennyiségű műanyaghányaduk van, ami megkönnyíti a feldolgozást és javítja a rugalmasságot. A ragasztót 10 mm, sőt egyes gyártmányoknál 15 mm rétegvastagságig lehet felhordani. A hidraulikusan keményedő ragasztóhabarcsok szívó hatású, ásványi eredetű alapon végzett fal- és padló-csempézéshez alkalmasak. A kellő szilárdság eléréséhez a frissen lerakott csempéket csak két-három nap elteltével szabad fugázni. Ha a burkolt felületet gyorsabban kívánjuk fugázni vagy hamarabb akarunk azon járni, használjunk gyorskötő ragasztót.
Különleges műanyag adalékok hatására annak már három óra múlva olyan szilárdsága van, hogy a csempéket terhelni lehet. A gyorskötő ragasztót különösen javításokhoz, lakott helyiségekben végzett csempézéshez és hideg időben végzett munkához alkalmazzuk.
47
Ha az alap kevésbé szívóképes vagy különösen nagy terhelésre kel számítani, például padlófűtés esetén, akkor a ragasztó tulajdonságait műanyag adagolásával vagy rugalmas emulzióval javítani lehet.
A ragasztóhabarcs elkészítése. A ragasztóhabarcsokat poralakban, zacskókban vagy zsákokban szállítják és használat előtt vízzel kell azokat elkészíteni. Ehhez szórjuk a ragasztóhabarcsot egyenletesen egy vizesvödörbe. Simítóláppal vagy a fúrógépbe fogott keverő-szárral erősen keverjük meg, míg sima csomómentes pépet nem kapunk. Feldolgozás előtt a ragasztót még egy fél óráig „érleljük", még egyszer erősen keverjük át, ezután a ragasztóhabarcs használatra kész.
2. Rugalmas ragasztók A rugalmas ragasztók hidraulikusan keményedő ragasztók, nagy diszperziósadalék-hányaddal. A ragasztóhabarcs javító műanyag adalékkal való fenti kombinációja tulajdonképpen már ebbe a csoportba tartozik. A rugalmas ragasztók száradás után nagyon rugalmasak és víztömörek. Így a ragasztást és a tömítést egyetlen művelettel elintézhetjük. Ezeket akkor használjuk, ha a tartószerkezet kisebb mozgásokat végezhet, például forgács-, bútor- vagy YTONG-lapokra száraz esztrichre, gipszvakolatra vagy egyéb hasonló alapra burkolunk.
3. Diszperziós ragasztók A diszperziós ragasztók műanyag diszperziók használatra alkalmas keverékei. A hidraulikus ragasztókkal ellentétben vizet nem tudnak megkötni. A diszperziós víz leadása révén, tehát száradással keményednek. Az alapnak vagy a lerakandó csempéknek ezért szívóképesnek kell lenniük és lehetővé kell tenniük a víz bedif-fundálását. A diszperziós ragasztók - a hidraulikusan keményedő ragasztóhabarcsokhoz hasonlóan - szívóképes, ásványi eredetű alapon végzett fali- vagy padló-csempézéshez alkalmasak. Ezenkívül hő- és hangszigetelő lapokat, parafalapokat és egyéb anyagokat is lehet ragasztani.
4. Epoxidgyanta ragasztók Ezek kétkomponensű ragasztók, amelyeket a kötőanyagból és a keményítőből közvetlenül a feldolgozás előtt kell összekeverni. A ki-keményedés vegyi reakció hatására következik be. Az epoxidgyanta ragasztókat különleges esetekben használjuk ragasztásra és fugá-zásra, ha a burkolat agresz-szív anyagok, például savak és lúgok hatásának van kitéve.
Burkolás ragasztással
Szerszámok és anyagok: • simítólap, • fogazott kenőlap, • csempevágó, • csempetörő fogó, • csempéző kalapács,
• vízmérték, • gumizsinór, • csemperagasztó, • javítóhabarcs.
A munka menete: • a ragasztóhabarcs elké
szítése, • a csempék méretre vágása, • a ragasztó felhordása, • a csempék felrakása, • fugázás.
A ragasztót simítólappal vagy ötvözött acélból készült széles simítóval egyenletesen hordjuk fel a falra (vagy a padlóra). A ragasztóval bevont felület nagyjából akkora legyen, hogy arra 6... 10 csempét lehessen felrakni. Az ábrán éppen egy zuhanyozó sarok csempézé-se látható (16. ábra). Ezután egy fogazott kenőlappal hullámosan átfésüljük a ragasztót. Ezzel azt érjük el, hogy a ragasztó eloszlása az egész felületen egyenletes lesz. A fogazott simítólap fogainak mélysége a csempék élhosszától, a falnak és a csempék hátoldalának az ér-dességétől függ. Általában érvényes a következő szabály: minél nagyobb a csempe és minél durvább a hátoldal mintázata, annál durvább legyen a kenőlap fogazata. A fogazatot úgy válasszuk meg, hogy egy felhordás esetén legalább a csempefelület 65 %-át befedje a ragasztó. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy egy próbaragasztás során a csempét a rányomás után újra levesszük a falról.
48
16. ábra 17. ábra 18. ábra
A csempe élhossza
5 cm alatt 6...10 cm 11...20 cm
20 cm felett
A fogazat mélysége
(négyszögű fogazat
esetén), mm
3 4 6 8
A csempeszükséglet meghatározásánál a levágott hulladékra 5 %-ot vegyünk figyelembe. A felhasznált fugázóhabarcs mennyisége erősen függ a választott fugaszélességtől és a csempék vastagságától. Ezután felrakhatok a csempék. Az alsó sorral kezdjük (17. ábra). A vízszintes és függőleges irányt újra meg újra ellenőrizzük a vízmérték-
kel. A jobbra és balra eső első csempe lerakása után kifeszíthetjük a gumizsinórt és a csempesort ehhez igazíthatjuk. A példában az eltérő színű csempék külön hangsúlyt adnak (18. ábra). A fuga szélességét megfelelően levágott fadarabokkal lehet biztosítani, amelyeket a csempék közé rakunk. Ha a csemperagasztó nem túl híg, a csempék azonnal megtapadnak a helyükön a falon. Ha lefelé csúsznának, rövid időre tegyünk közbe fadarabot, míg a ragasztó „meghúz" 4 mm-nél nagyobb fogazat estén a csempéket nem csak rányomjuk hanem meg is kopogtatjuk, hogy a ragasztó benyomódjon a csempe hátoldalának mintázatába.
A burkolás hozzávetőleges anyagszükséglete
Megnevezés
10,8 x 10,8 csempe 15 x 15 csempe 10 x 20 csempe Mozaik
Csempe, db
91 47 53
Ragasztóhabarcs, g/m2
2700 4000 4000 2000
Fugázóhabarcs,
g/m2
800 700
1300 800
Az építőanyag-kereskedésekben különböző vastagságú műanyag csempekereszteket lehet kapni, melyeket a csempék felrakása során kell betenni. Ezek célja az egyenletes szélességű fugák biztosítása lenne. A gyakorlatban azonban a csempekeresztek nem túl jól váltak be, mivel a csempék élhosszai egymástól kissé eltérnek és a csempék helyzetét ismételten szemmértékkel kell kiegyenlíteni. Ez azt jelenti, hogy időről időre egy lépéssel hátralépünk és pontosan megszemléljük a csempék helyzetét. Ha valamelyik nem áll jól, azt az első 10 percen belül még meg lehet igazítani.
Példa fürdőkád burkolására
A sima fürdőkádburkolatra a csemperagasztót közvetlenül fel lehet hordani (19. ábra). Az első csempét közvetlenül a sarokra lehet tenni (20. ábra), ez fontos. Ezután folyamatosan tovább csem-
49
19. ábra
20. ábra
pézhetjük a fürdőkád burkolatát (21. ábra). A sarokra kerülő csempéknek a megfelelő csempeéllel mindig pontosan le kell zárniuk a sarkot. A megfelelő csempehosszhoz szükséges méretet mérővesszővel határozzuk meg (22. ábra). Ezután a csempét a csempevágóval megkarcoljuk (23. ábra) és a csempefogóval eltörjük (24. ábra).
Így fugázzunk
Fugázóhabarcs
Fugázóhabarcsként különböző anyagokat lehet alkal
22. ábra
mázni. A kereskedelemben a fugázóhabarcsok különböző méretű csomagolásokban kaphatók, általában fehér, szürke vagy különböző színekben. Ezeknek a töltőanyagoknak az alapja a fehércement. A fugázóanyagok 4 mm széles fugákig alkalmazhatók, szélesebb fugák esetén repedésre hajlamosak. Ekkor speciális fugázóhabarcsot kell használni, melyet például „széles fugákhoz" megjelöléssel kínálnak és 4...12 mm szélességű fugákhoz alkalmas. Padlócsempékhez kvarchomok és cement 1 : 4 arányú keverésével magunk is készíthetünk nagyon jó és ugyanakkor olcsó fugázó-
24. ábra
habarcsot. A kvarchomok különösen finom szemcséjű, száraz homok, amit szintén zsákokban lehet kapni az építőanyag-üzletekben. A fehér és szürke fugázóanyagokat belül és kívül is lehet alkalmazni. A színes fugakitöltőket csak belső térben alkalmazzuk-, mivel a színek az időjárás hatására idővel megváltoznak.
Feldolgozás
Ha a ragasztott csempék kellő szilárdan ülnek a helyükön, megkezdhetjük a fugá-zást. Ez ragasztóhabarcs
21. ábra 23. ábra
50
esetén 3 nap múlva esedékes, gyorsabban kötő ragasztók esetén a használati utasítás szerint. A fugázóhabarcsot vízbe szórjuk és elkeverjük, míg csomómentes, krémes masszát nem kapunk. A kikapart fugákat benedvesítjük és megtisztítjuk. A fugázóanyagot fugázógumival vagy gumitörlővel keresztül-kasul bedolgozzuk a fugákba (25. ábra). Az összes üreget jól ki kell tölteni, a helyiség sarkaiba különösen gondosan járjunk el. A felesleges anyagot a fugákra átlósan húzzuk le. Amikor a bedolgozott fugázóanyag szilárdabbá
válik és már nem lehet kimosni vagy kidörzsölni, a felületet szivaccsal és bő vízzel tisztítsuk meg. A padlócsempék szélesebb fugáinál száraz fugázóhabarcsot vagy kvarchomokot is használhatunk. Ezután a fugázómassza megszáradhat és kikeményedhet. A fugázóhabarcs vékony filmjét ronggyal letöröljük a felületről és a csempeburkolat készen van. A fugázást óvjuk az erős napsütéstől és hőtől, hogy a kötéshez kellő nedvesség maradjon benne. A fugázott felületeket többször nedvesítsük be, hogy a kellő ke-ményedést biztosítsuk.
Színes fugázóanyagok A színes fugázóanyagoknál előfordulhat, hogy a kész fugákon enyhe színeltérések láthatók. A fugázóanyagot ugyan a gyártónál jól és egyenletesen összekeverték, a különböző feldolgozási módok azonban az eredményül kapott színt befolyásolhatják. Az azonos felület fugáiban használt fugázóanyagot mindig a víz és cement azonos mennyiségi arányában kell elkészíteni, különben színeltérések fordulhatnak elő. A fugázómasszának egyenletesen gyorsan kell száradnia. Különböző száradási sebességek, például hő hatására,
Knauf Építőipari Kft. 1124 Budapest, Lejtő út 5. • Teleion: 319-7280,319-7282 • Fax: 319-7301
25. ábra
szintén színárnyalati ingadozásokat okozhatnak. A máz nélküli vagy mázzal csak tökéletlenül bevont csempeszélek vizet szívnak el a fugázóanyagból, esetenként ugyancsak különböző mértéken. Ez is megváltoztatja -a száradás gyorsítása miatt -a színárnyalatot. Ezért elsősorban vastag csempéknél a fugákat ismételten be kell nedvesíteni. Segít itt az is, ha a fugákat előzetesen alaposan benedvesítjük. A nem kiszáradt felrakóhabarcs szintén színárnyalati eltéréseket okozhat, mert a vízleadás révén a habarcs is befolyásolja a fuga egyenletes száradását.
A színes fugák színárnyalatukat később is megváltoztathatják, amikor a zuhanyozót már rendszeresen használjuk. Ez olyan zuhanyozóknál fordul elő, melyek sokáig nedvesek maradnak. Ezért mindig gondoskodjunk a megfelelő szellőzésről és így a lapok felületének jó száradásáról.
26. ábra
Rugalmas fugák Minden olyan helyen, ahol fennáll a veszélye annak, hogy a fugák tágulás vagy mozgás következtében megrepedhetnek, rugalmas fugakitöltő anyagot használjunk. Ezek szilikon vagy poliuretán tömítőmasszák, melyeket kitolható fenekű hüvelyekben hoznak forgalomba és nyomókészülék segítségével lehet azokat felhasználni. A rugalmas fugázóanyagok fehér és szürke, valamint más fürdőszoba-színekben kaphatók. Különösen a fali csempeburkolat és a kád vagy zuhanytálca közti átmenetnél van szükség tartósan rugalmas tömítésre (26. ábra). A friss tömítő-masszát ujjunkkal simítjuk el (27. ábra). A fugának a fal és a padló csempeburkolatának átmenete között is rugalmasnak kell lennie, különösen padlófűtésű padlók esetén. Az állandóan változó hőmérséklet hatására a merev fuga rövid idő után megrepedne, a nedvesség és piszok pedig be tudna hatolni. Ezeket a fugákat ezért a fugázás során
először kihagyjuk vagy ha szükséges, kikaparjuk. Ha a kinyomóhüvely kezelésében nincs kellő gyakorlatunk, akkor a fuga mellé a teljes hosszon ragasszunk ragasztószalagot úgy, hogy a fugától jobbra és balra mintegy 2 mm-es csempecsík szabadon maradjon. A kinyomóhüvely csúcsából éles késsel annyit vágjunk le, hogy 4...5 mm átmérőjű nyílás keletkezzék. A csúcs ferde levágása megkönnyíti a hüvely vezetését fugázás közben. A száraz fugába a hüvely lassú, húzó mozgatása mellett úgy nyomjuk be az anyagot, hogy azt teljesen megtöltse. A fugán belüli megszakítás és újrakezdés a felületet hullámossá teszi. Annyi fugázóanyagot nyomjunk ki, hogy a felület egyenletesen sima legyen és a felhordott anyag ne legyen túl sok. Az első kísérleteknél ez valószínűleg nem sikerül tökéletesen. Ajánlatos ezért olyan helyen gyakorolni, amely később nem lesz szem előtt. Ha a felület nem lenne elég egyenletes, az ujjunkkal még simára
27. ábra
51
52
28. ábra 30. ábra 32. ábra
29. ábra 31. ábra 33. ábra
húzhatjuk. Hogy a fugázóanyag ne ragadjon az ujjunkhoz, munka közben ismételten nedvesítsük be mosogatószeres vízzel. A rugalmas fugázóanyag megszáradása után, nagyjából egy nap elteltével, a segítségül használt ragasztószalagot le lehet húzni.
Régi csempére új ragasztása A fürdőszoba felújítása során a régi csempéket nem kell feltétlenül leverni; az újakat közvetlenül a régi burkolatra lehet rakni (28. ábra). Mindenesetre ehhez nem szabad
hidraulikusan kötő ragasztóhabarcsot használni. A műanyagokhoz alkalmas diszperziós ragasztót használjunk, ami nagyon jól tapad. A csomagoláson feltüntetik, hogy az adott ragasztóval milyen régi csempeburkolatokat és milyen más, nem szívóképes alapokat lehet kezelni. Nagy műanyagtartalmuk és az ebből eredő jó tulajdonságaik lehetővé teszik, hogy ezt a ragasztót sima alapokra egészen vékonyan hordjuk fel. A síktól való eltéréseket csak kb. 1 mm-ig lehet kiegyenlíteni, a nagyobb egyenlőtlenségeket a ragasztás előtt tapaszolni kell.
A régi csempéket az újak felragasztása előtt alaposan meg kell tisztítani, hogy zsírmentesek legyenek és jól tapadó alapot szolgáltassanak. Széles acélsimítóval vagy ke-verőlappal vékony ragasztóréteget hordjunk fel a régi csempefelületre (29. ábra). Ez javítja a tapadóképességet és kiegyenlíti a síkbeli hibákat.Száradás után finom fogazott simítólappal hordjuk fel a ragasztót (30. ábra) és rakjuk le a csempéket (31. ábra). A csempén megjelölt lyuk alá alátétként tegyünk egy kőműveskalapácsot. Ez után a csempézőkalapács csúcsával üssük ki a lyukat (32. ábra) és illesszük be a csempét (33. ábra).
Profi minőség otthonra. Csemperagasztó • rugalmas, jó kötőképesség, kiszáradás után is elég elasztikus • felhasználható: kerámialapok, csempék, üveglapok, mozaikok, poliszti
rol-habból készült anyagok, tükörcsempék és hasonló falra történő bel téri ragasztáshoz
• némelyik ragasztó alkalmas csempe csempére történő ra gasztásához, a régi csempeburkolat intenzív tisztítása után
• minden nedvszívó alapot elő kell kezelni • a vakolatnak egyrétegűnek és legalább 10 mm vastagnak
kell lennie • a ragasztó 80%-os felületen érintkezzen a csempével • Figyelem! A már felhordott ragasztón képződött hártya
esetén új ragasztó felvitele szükséges.
Gyorsragasztó • azonnal bekeverhető • ajánlott mindenfajta fal- és padlófelületre kívül és belül,
amelyek használatba vétele rövid időn belül megtörténik (pl. bejárati előterek, lépcsők)
• gyorsan megkeményedik és ragaszt (már 3 óra múlva járható és fugázható)
• nagyfokú végleges szilárdság • nagyfokú beépítési biztonság • Knauf Ragasztó-Elast hozzáadásával rugal
mas lesz
Maxi Kleber • speciális vékony ágyazású habarcs nagy
formátumú, nehéz fali csempékhez és fali burkolólapokhoz, belső és külső felhasználásra
• vízzel keverve felhordásra kész • nagy ragasztóerő és tapadási biztonság • kedvező a hő-, a fagy- és a vízállósága • nagy állóképesség és jó víztaszítás • Knauf Ragasztó-Elast hozzákeverésével víz
szigetelése kiváló
Keresse a Knauf Építőipari Kft. 1124 Budapest, Lejtő út 5.
Telefon: 319-7280,319-7282 • Fax: 319-7301
termékeket!
34. ábra 35. ábra 36. ábra
Padlócsempézés - vastagágyazat vagy vékonyágyazat?
A csempék lerakása előtt el kell döntenünk, hogy vastag ágyazatú vagy vékony-ágyazatú eljárás szerint kívánunk-e dolgozni.
Vastagágyazatú eljárás
A vastagágyazatú eljárás a csemperakás szokásos módszere. Itt a csempéket
közvetlenül a cementhabarcsból készített kb. 15 mm vastag habarcságyba fektetjük bele. A vastagágyazatú eljárás bizonyos tapasztalatokat kíván és ezért az ezermester számára kevésbé alkalmas. Némi ügyességgel és gyakorlattal mindazonáltal megtanulható. A vastagágyazatú eljárás előnye az a lehetőség, hogy a csempék lerakásakor a fal egysíkúsági hibáit és pontatlanságait ki lehet egyenlíteni. A habarcsréteg vastagsága 10...20 mm lehet. A csempék felületének azonban magától értetődően függőlegesnek és egysíkúnak kell lennie. Ha padlócsempék lerakása közben a padlólefolyó irá
nyában lejtést akarunk kialakítani, aligha mellőzhető a vastagágyazatú eljárás.
Vékonyágyazatú eljárás
A vastagágyazatú eljárás alternatívája a vékonyágazatú. Itt a lerakáshoz sík alapra, például esztrichre van szükség (34. ábra). Erre fel lehet hordani a csemperagasztót és a csempéket, a zsinórhoz igazodva helyükre lehet erősíteni, így rakjuk le a csempéket egymás után (35. ábra), majd fugázzuk a burkolatot (36. ábra).
54
55
Fürdőszoba-berendezések
56
Példa egy kis fürdőszoba berendezésére
Itt azt mutatjuk be, hogyan lehet még egy mindössze 5 m2 alapterületű helyiségben is egy zuhanyfürdőt kialakítani (1. ábra). A fekete padló és az enyhén mintás, világosszürke csempék éles ellentétet alkotnak. A fürdőszoba karakterét mégis a holland festő, Piet Mondrian stílusát követő tarka csempék és a nagyvonalú tükörfelületek határozzák meg. Hogy a zuhanytálcát a padlóba lehessen süllyeszteni, a hátsó részben gázbetonból emelvényt építettek (2. ábra), amely egyúttal a víz- és lefolyóvezetékeknek is helyet ad. A teljes szélességre kiterjedő tükörcsík egyszerre hangsúlyozza és rejti a lépcsőt (3. ábra). A sarokra állított mosdó alépítményét és az ahhoz csatlakozó polcot gázbetontéglákból falazták, és szintén vörös-sárga-kék csempékkel burkolták. Hogy mindent kellő fény világítson meg, a mosdó fölötti polcba számos kis halogénlámpát építettek be. A mosdó fölötti polc alaplapja rétegelt lemezből készült (4. ábra). Lécekkel látták el (5. ábra), melyekre később a halogénlámpák kerülnek. A végleges felszerelés előtt felrakják a felső fedőlapot és ellenőrzik, hogy minden a helyén van-e (6. ábra). Ezután belülről csavarokkal a falra lehet erősíteni a kész polcot (7. ábra).
1. ábra
2. ábra 4. ábra
3. ábra 5. ábra
57
7. ábra 9. ábra
A WC takarófalas szereléssel a sarokba van építve (8. ábra). A függesztett WC jó tartását tartóállvány biztosítja (9. ábra). A beosztást és elrendezést az alaprajz (10. ábra) szemlélteti. Különlegesség a szupermodern WC-csésze. A jelszó: papír helyett víz. Meleg vízsugár tisztítja a „legértékesebbet". Ezután gombnyomásra meleg szellő
53
11. ábra
AJTÓ
10. ábra
gondoskodik a „hátsórész" kíméletes szárításáról (11. ábra). A zuhanyzófülke egyszerűen a falra erősíthető.
Szerelvények - áttekintés Míg egyszerű kialakítású fürdőszobákban még általánosan használatosak a kétfo-gantyús szerelvények (12. ábra), amelyeknél egy-egy szelep szolgál a hideg és
6. ábra 8. ábra
meleg víz számára, addig a színvonalasabb berendezéseknél ma az egykaros keve-rőcsaptelep (13. ára) az elfogadott, amelynél egy kézzel lehet a hőmérsékletet és a vízmennyiséget is beállítani. Az eredetileg gumiból készülő tömítések itt többnyire kerámiatárcsákból vannak, melyek a csaknem karbantartás nélküli tömítés előnyeit a könnyű kezelhetőséggel kapcsolják össze. Ezenkívül ötvözöttacél-golyós keverési technikával rendelkező tömítési mechanizmusok állnak rendelkezésre, melyeket a gömbcsaphoz hasonlóan teflon tömítésű karmantyúkban lehet mozgatni. A víz- és energiatakarékosság szempontjait termosztátos keverők szolgálják (14. ábra). Különösen zuhanyozólétesítményeknél hoznak a vízhőmérséklet azonnali beállításával megtakarítást, így beszerzésük három éven belül megtérül. A termosztátos csaptelep nagyfokú komfortot biztosít és egyúttal gyermekek védelmére szolgáló biztonsági berendezésnek is tekinthető, mert egy forróvízzár megakadályozza, hogy gyermekek 38 °C-nál nagyobb vízhőmérsékletet be tudjanak állítani. Amikor tervbe vesszük a fürdőszoba felújítását vagy új szerelvényekkel való ellátását, ügyeljünk arra is, hogy azok könnyen karbantarthatók legyenek (15. ára). Mindig jó választás a keramikus tö-mítőtárcsákkal ellátott karos keverőszelep. Az ismert, márkás termékeknél számíthatunk arra, hogy a pótalkat-
58
15. ábra
14. ábra
12. ábra 13. ábra
59
részek évtizedeken át kaphatók. Nagy különbségek vannak a beállítás komfortja tekintetében. Ezt legjobban a szerelvények használata közben lehet megállapítani. Minél hosszabb a beállítási út az úgynevezett komfortzónában, annál kényelmesebben és biztosabban lehet a hőmérsékletet beállítani. Komfortzónának 31.. .43 °C hőmérséklet-tartomány tekinthető. Kétfogantyús szerelvényeknél különösen arra ügyeljünk, hogy a szerelvény nyitott és zárt állapota közötti beállítási út rövid legyen. Zuhanytermosztátoknál fontos az átfolyási teljesítmény, így például egy kézizuhany átáramló vízmennyisége percenként legalább 30 liter legyen, oldalzuhanyok vagy fejzuhanyok használata esetén 40 liter ajánlható. A vakolat alá rejtett szerelvényekről alkotott vélemény eddig nem volt túl jó, mivel javítások esetén nehezen hozzáférhetők és alig cserélhetők. Ma a mechanikus részek jól hozzáférhető szerelőszekrényekben helyezkednek el vagy kívülről elérhetők. Az előlapok és a karok könnyen cserélhetők. A vakolat alatti és kívüli szerelvények technikája, élettartama és kezelése között nincs lényeges eltérés. Különösen divatosak a színes fürdőszobai szerelvények, amelyek általában a krómozottakkal azonos felépítésűek. Ezek a szerelvények gondos ápolást kívánnak, sem súrolókendők-kel, sem éles szemcséjű tisztítószerekkel nem szabad tisztítani őket.
Szerelvények felszerelése és kicserélése
Mosdószerelvény beépítése
Szerszámok és anyagok: • állócsaphoz való csavar
kulcs vagy csavarhúzó, a választott szerelvénytől függően,
• svédfogó, • tömítőszer, • anyák, • alátétek.
A munka menete: • a szerelvényt tegyük be
a mosdóba, • állítsuk be, • a rögzítőanyákat húzzuk
meg, • a bekötőcsövet óvatosan
hajlítsuk a kívánt alakra, • a szorítócsavarzatokat te
gyük fel és húzzuk meg.
Figyelem! Szerelés előtt a megfelelő elzárószelepet zárjuk el!
Egylyukas csaptelep beépítése esetén először tegyünk a szerelvény és a mosdó közé puha tömítő alátétet. Ezután felülről dugjuk át a szerelvényt a mosdóban lévő középső lyukon. Alulról toljunk rá először egy tömítő alátétet, azután egy fém alátétet. Ezután rögzítsük a szerelvényt egy anyával.
Az anyát állócsaphoz való csavarkulccsal húzzuk meg, egyes esetekben erre egy állítható csőfogó is alkalmas. Az anya meghúzásánál ügyeljünk arra, hogy a keverő csaptelep egyenesen álljon. A szerelés némileg megkönnyíthető, ha először beépítjük a szerelvényt és a mosdót csak ezután szereljük fel a falra. A szelep anyája jobban hozzáférhető, ha a mosdót megfordítjuk és letesszük a padlóra. A keverőcsaptelep-ben két 10 mm-es lágy rézcső található, amelyeket a sarokszelep csavarzatába kell bedugni. A rézcsöveket kézzel úgy alakítsuk valamilyen ívre, hogy azokat köny-nyen be lehessen tenni a sarokszelepekbe. A szelepeket a szerelés megkönnyítése céljából kifelé (vagy befelé) ferdére is lehet fordítani. Nem kell feltétlenül függőlegesen állniuk. Ezután húzzuk meg a sarokszelep hollandi anyáját villáskulccsal vagy svédfogóval, a tömítést a betett szorítótömítés biztosítja. A sarokszelepek szerelési magassága mintegy 500...600 mm, egymástól való távolságuk 150...300 mm. Az egylyukas csaptelepek mellett többlyukas kivitelűeket is újra gyakran szerelnek fel, ezek a hideg és meleg vízhez való elzárószelepből és az ezek között lévő kifolyásból állnak. A szereléshez a mosdón mind a három szeleplyukat ki kell ütni, a beépítés értelemszerűen az előbb leírtak szerint történik.
61
Fürdőkád- és zuhanyszerelvények szerelése
Szerszámok és anyagok: • 19 mm-es villáskulcs, • csavarhúzó, • svédfogó, • kender és gitt.
A munka menete: • az S alakú csatlakozóidom
tömítése, • az S alakú csatlakozóidom
becsavarása és beállítása, • a szerelvény felszerelése.
A hideg és meleg víz hozzáfolyó vezetékeit 15x1 rézcsőből, vagy szerelvénycsatlakozásként 1/2" falikorongokkal alakítjuk ki. A szerelvényeket a falra vagy a falba, vagy álló szerelvényként a fürdőkád szélére szereljük. A falra való szerelés az egymástól 153 mm távolságban lévő két 1/2"-os falikorongokra történik, S alakú csatlakozóidomok felhasználásával, amelyek feladata a méreteltérések kiegyenlítése. Tömítsük jól el az S alakú csatlakozóidomokat kenderrel és gittel és csavarjuk be ezeket közvetlenül a falikorongokba (16. ábra). A két S alakú csatlakozóidomot azonos mélyre csavarjuk be (vigyázat: csak ütközésig!) és úgy állítsuk be azokat - legjobb ezt vízmértékkel csinálni -, hogy a szerelvény illeszkedjék. Ezután szereljük fel a szerelvényt hollandi anyákkal az S alakú csatlakozóidomokra (17. ábra). Az anyákat svédfogóval húzzuk meg (18. ábra).
16. ábra
17. ábra
18. ábra
Sok helyen eddig 45 mm alapméretű faliszerelvények voltak használatban. A cseréhez több szerelvénygyár kínálatában megtalálhatók az ehhez illeszkedő szerelvények, így a felújítás itt sem
okoz gondot. A bemutatott típusnál (19. ábra) a zuhanyfej tömlőn át csatlakozik a szerelvényhez. A zuhanyfejet egy tiplikkel beerősített tartóhoz lehet rögzíteni, vagy egy csúszórúdhoz, amelyen az magassági irányban állítható. Ehhez a fürdőszobában egyedüli szerelvényhez egyúttal egy elfordítható és kihúzható csap is csatlakozik, amely a mosdót és a fürdőkádat egyaránt ellátja vízzel. Egy másik lehetőség a 153 mm alapméretű szerelvények és nagyobb, 60 mm kinyúlású S alakú csatlakozóidomok alkalmazása, ez utóbbi kiegyenlíti az alapméretek közötti eltérést. Erre a célra is kaphatók szerelési egységek. A falba épített szerelvényeket a falban a csatlakozóvezetékekhez forrasztjuk. A szerelvénynek a hideg és meleg vízhez, a kádtöltéshez és a zuhanyfejhez való csatlakozócsonkjai vannak. A kádtöltés és a zuhany vezetékeit is a falban helyezzük el. A kádtöltés alsó széle az ösz-szes szerelvénynél legalább 20 mm-rel a kád pereme fölött legyen. A fali csaptelepekhez a csatlakozásokat többnyire 700...750 mm-re a kész padló fölé helyezzük, ez nagyjából 150 mm-rel van a kád pereme fölött. A víz befolyása a kád hosszának alsó harmadában - tehát a kifolyás közelében - legyen, hogy a szerelvény fürdés közben ne legyen útban. Ha a kád töltését a láb felőli végén helyezzük el, az ne legyen középen, nehogy a víz a túlfolyóba folyjon.
62
19. ábra
A zuhany az egyetlen olyan fürdőszobai berendezés, melynél célszerű a termo-sztatikusan szabályozott ke-verőszerelvény használata. Kétfogantyús szerelvényekkel ugyanis nagyon körülményes és hosszadalmas a megfelelő zuhanyozási hőmérséklet beállítása, különösen, ha a víznyomás és a hőmérséklet ingadozik. Jól beváltak azért a fürdőkádhoz és a zuhanyhoz a karos keverőcsap-telepek, melyekkel a hideg és meleg víz aránya gyorsan és jól adagolva változtatható. A keverőcsaptelepek a kiviteltől függően a falra vagy a falba szerelhetők. A falra szerelés falikorongokon történik, az alapméret 153 mm. A zuhanyfej tömlőn át csatlakozik. A zuhanyfej mozgathatóan egy tolórúdra van erősítve. A keverőszerelvény szerelési
magassága 1200...1300 mm, oldalt, a belépés közelében helyezkedik el. A zuhanyfejhez való tolórúd elhelyezésénél ügyeljünk arra, hogy a rúd felső végét a család legmagasabb tagjának fejmagasságában, kb. 1900...2300 mm magasra szereljük. Az alacsonyabb családtagok számára a zuhanyfej lefelé eltolható.
Mosdó beépítése
Tervezési alapfogalmak
A mosdó a háztartás legtöbbször használt egészségügyi berendezése. Kézmosás, fogmosás, borotválkozás, sminkelés, fésülködés -ez mind itt zajlik. Ezért a felújítási munkák során a mosdó
körül elegendő mozgásteret tervezzünk be, gondoljunk azokra a lerakóhelyekre is, amelyek a napi testápoláshoz való dolgok, kozmetikumok, törülközők és hasonlók számára szükségesek.
Az optimális szerelési méretek a következők: • felnőttek számára
82...86 cm, • idősek számára
80...82 cm.
Minimális mozgási terület egy 53 cm szélességű mosdó körül: • szélességi irányban
90 cm, • előtte (az első éltől számít
va) 60 cm.
Ezeknél a méreteknél kisebbeket lehetőleg ne alkalmazzunk. A nagyobb távolságok magától értetődően több kényelmet nyújtanak. A szomszédos fürdőszobaberendezéseknek is vannak minimális távolságaik. Fontosak itt a közbenső terek. Gyakori, hogy a berendezési tárgyak méretei eltérnek a rajzban bemutatott szabványos méretektől. Minden esetben előnyös, ha a létesítményeket egyetlen fal mentén helyezzük el.
Tőcsavarok rögzítése Szerszámok: • fúrógép 14 mm-es kőzet
fúróval, • tőcsavarkulcs, • 13 mm-es villáskulcs, • vízmérték.
63
21. ábra
A munka menete: • a furat helyét rajzoljuk be, • készítsük el a tiplilyukakat, • tegyük be a tőcsavarokat.
A sarokszelepek közötti középvonalból kiindulva vízmérték segítségével rajzoljuk be a tőcsavarok furatainak a helyét (20. ábra). Ezeknek a csavaroknak (21. ábra) az egyik végén famenet van, amelyet a falitiplibe lehet becsavarni, a másik végén metrikus menet az anya számára, mellyel a mosdót lehet odacsavarozni. A csavart arra alkalmas tőcsavar-kulccsal csavarjuk be a.falba. Ehhez csavarjuk be a tócsa-vart a tőcsavarkulcs középrészébe és biztosítsuk a csa-
varszáron (22. ábra). Most a csavar szorosan ül a kulcsban és behajtható a falitiplibe (23. ábra). Ezután lazítsuk meg a csavarszárat és vegyük le a tőcsavarkulcsot.
A mosdó felszerelése és a víz bekötése
Szerszámok és anyagok: • fehércement (fehér
fugázóanyag), • vazelin, • egy-egy 13 és 17 mm-es
villáskulcs, • ecset, • kenőlap.
24. ábra
A munka menete: • a fehércement felhordása, • a mosdó felszerelése, • a vízbekötés elkészítése.
A mosdó felszerelését megkönnyíti, ha a keve-rőcsaptelepet már a falra szerelés előtt rászereljük a mosdóra. Ellenkező esetben nehézséget okoz a mosdó hátsó széle és a fal közötti keskeny helyre való bejutás. A mosdó hátfalát kenjük be vékonyan vazelinnal, ezután hordjuk fel a fehércementet (fehér fugázóanyagot). Ez azt eredményezi, hogy a mosdó biztosabban ül
a falon, ezenkívül a nedvesség és a piszok nem tud a mosdó és a fal közötti résbe behatolni. A mosdót ezután toljuk rá a tőcsavarokra (24. ábra). Magassági irányban már nem lehet beállítani, szélességi irányban azonban 1...2 cm-nyire igen. Miközben a mosdót tartjuk, segítőtársunk húzza meg a tőcsavarok anyáit (25. ábra). A sarokszelepek bekötéséhez kézzel óvatosan hajlítsuk meg a szerelvény rézcsöveit
23. ábra
22. ábra 20. ábra
64
25. ábra 26. ábra 28. ábra
(26. ábra). Előfordulhat, hogy a csöveket meg kell rövidíteni vagy hosszabbítani. Ha ez a helyzet, hajlítsuk a csövet annyira előre, hogy a csővágót rá lehessen tenni. Ha ez nem megy, tanácsos a szerelvényt lecsavarni és a megfelelő csövet megrövidíteni.
A lefolyócsatlakozás elkészítése
Szerszámok és anyagok: • csavarhúzó, • szifonfogó, • tömítő gitt, • esetleg fémfűrész, • esetleg reszelő.
A munka menete: • a peremes leeresztőrész
tömítése, • a lefolyószelep berakása, • a szifon felszerelése.
A mosdó alsó részén található a lefolyószelep nyílása. Közvetlenül ebbe a nyílásba torkollik hátulról a legtöbb mosdóba beöntött túlfolyócsatorna. A peremes leeresztőrészt (ez a mosdóban helyezkedik el) és a
27. ábra
szelep alsórészét (ezt a mosdók kifolyónyílása alá szereljük) csavar köti és tartja össze. Míg a szelep alsórésze és a mosdó kifolyónyílása közé gumigyűrűt teszünk, a peremes leeresztőrészt gittsodrattal kell tömíteni. Ezt a gittsodratot gyűrűalakban tegyük be, az ne legyen túl vastag (27. ábra). Ezután tegyük be a peremes leeresztőrészt felülről, a szelep-alsórészt pedig alulról és húzzuk meg az összekötőcsavart. Most toljuk be a szifont a fali kifolyóba és illesszük a szelep-alsórész alá (28. ábra). Ezután csavarjuk a szifon csövén lévő anyát kézzel a szelep-alsórészre és a szifonfogóval enyhén húzzuk meg (29. ábra).
29. ábra
A fogó pofáin lévő műanyag tömlők védik az érzékeny krómréteget a fogó agresszív fogaitól. Ha speciális fogó nem áll rendelkezésre, állítható csőfogót is alkalmazhatunk, ha a krómozott csövet a karcok elleni védelem céljából ronggyal körültekerjük. Gyakran előfordul, hogy a méretre szereléskor a szifont meg kell rövidíteni. Nehogy eközben a vékony, finom fém elgörbüljön, óvatosan bánjunk a fémfűrésszel és a csőbe tegyünk egy kerek farudat, amelyet köré tekert papírral tettünk illeszkedővé. A vágáskor keletkező éles széleket gondosan reszeljük simára.
33. ábra
Bidé felszerelése
A bidék egyre jobban terjednek. Kissé igényesebben kivitelezett új építkezésekhez vagy felújításokhoz hozzá tartoznak. A fürdőszobai felszerelések sorozatának megfelelően vannak falra függesztett és a padlón álló bidék. A padlón állók kb. 360...400 mm magasak, a falon függőket 400 mm magasra kell felszerelni. A falra függesztett típusnál ügyeljünk a jó felerősítésre.
Szerszámok és anyagok: • csavarkulcs, • svédfogó, • szifonfogó, • vízmérték, • kender és gitt.
A munka menete: • a sarokszelepeket és a
tartócsavarokat szereljük be,
• a szerelvényt rögzítsük a helyére,
• erősítsük fel a bidét, • készítsük el a bekötéseket.
A bidéhez 12x1 vagy 15x1 rézcsőből való hidegvíz- és melegvíz-bekötésre van szükség. Az általában használatos álló szerelvényt, melyet a mosdókhoz hasonlóan a csésze szélére szerelünk, sarokszelepekkel lehet bekötni. Mivel a bidé alatt a hely nagyon szűk, a sarokszelepek nagyobb távolságban legyenek egymástól, mint a mosdónál. A kész padlótól mért 150 mm magasság mellett egymástól mintegy 300 mm-re helyezkednek el.
31. ábra
A bidé szereléséhez a pontos méreteket a gyártók dokumentációjából lehet megállapítani, azok egy része a gyártmánytól függően egymástól eltérő lehet. A függesztett bidé szerelése nagyon hasonlít a mosdóéhoz (I. a 63. oldalon). Csavarjuk be a sarokszelepeket és a bidé tartócsavarjait (30. ábra). Ezután rögzítsük azt a falhoz. Ehhez dugjuk át az egykaros szerelvény csöveit a bidé szerelvénynyílásán és csavarjuk oda a szerelvényt. Ezután toljuk rá a bidét a tartócsavarokra és rögzítsük (31. ábra). A hideg és meleg víz csöveit kössük rá a sarokszelepekre (32. ábra).
Végül a mosdóhoz hasonlóan kössük be a lefolyószelepet és a szifont (33. ábra). A lefolyócsonkot dugjuk be a lefolyóvezeték karmantyújába. A vezetékek eltérő átmérőit gumi közdarabokkal lehet kiegyenlíteni.
Fürdőkád beszerelése Általános tudnivalók
A fürdőkád a fürdőszoba berendezési tárgyai közül a legnagyobb és ezért az ösz-szes többi egészségügyi berendezés elhelyezését meghatározza.
65
30. ábra 32. ábra
66
Olyan nagyra válasszuk, amekkorára csak lehet, hogy a meleg vízben való jóleső elnyújtózás valóban meghozza a kellő feloldódást. A rövid kádak vagy ülőkádak mindig a szűk helyiségekben alkalmazott szükségmegoldásnak tekintendők. A 170 cm hosz-szúságú szabványos kádat a 180 cm hosszú komfortkád kiszorította. A fürdőkádak a helyiségben szabadon, lábakon állhatnak, vagy állítható magasságú kádtartókra állítva vagy habanyag tartótömbbe helyezve burkolhatók és csempézhetők. Anyaguk öntöttvas, acéllemez vagy akril lehet. A fémkádak a hőt könnyebben elvezetik mint az akrilkádak. Ezek simábbak és fürdéskor kevesebb zajt okoznak. Az akrilkádak felülete a karcokra és vegyszerekre nagyon érzékeny. Kisgyermekes háztartásokban inkább ne alkalmazzuk.
A kádtartó, a lefolyó és a szerelőnyílás előkészítése
A következőkben azt ismertetjük, hogyan kell egy fürdőkádat habanyag tömbben felállítani.
Szerszámok: • éles, hosszú pengéjű kés
(pl. kenyérvágókés) vagy hosszú, keskeny rókafarkú fűrész,
• filctoll a jelölésekhez.
A munka menete: • a távtartóidomok elhelye
zése,
35. ábra
• a lefolyó kivágásnak kivétele,
• a lefolyószelep helyzetének megjelölése,
• a szerelőnyílás megjelölése és kivágása.
A habanyag kádtartónak pontosa illeszkednie kell annak a fürdőkádnak az alakjához és nagyságához, amelyet bele kívánunk tenni. A falhoz való megfelelő csatlakozásról fali csatlakozólécek, illesztőékek és kitöltőidomok gondoskodnak (34. ábra). A fali csatlakozóléceket úgy készítik, hogy azok automatikusan biztosítják a fal és kád közötti helyes távolságot, mégpedig vékonyágyazatú és vastagágyazatú eljárás
36. ábra
37. ábra
esetén egyaránt. A lécekre nagyjából kétszeres anyagvastagságú csomók vannak ráöntve, melyeket vékonyágyazatú eljárás esetén le kell törni. Az így előkészített csatlakozóléceket a hozzájuk adott speciális bedugható csapokkal a kádtartóhoz erősítjük. Ezután előkészítjük az oldalsó függőleges darabokat. Ezek elvileg függőleges kádoldalfalhoz vannak kialakítva. Ha az alálépés kedvéért hátraugró kádfalat kívánunk, akkor a távtartó darab íves részéből ki kell törni. Ezután toljuk a tömböt a kívánt helyre és rajzoljuk be a lefolyó átvezetését; példánkban ez oldalt jön be. A nyílást
34. ábra
67
38. ábra 39. ábra
40. ábra
késsel vagy rókafarkú fűrészszel vágjuk ki. Mivel a kádtartó alatti szűk térbe csak nehezen lehet dolgozni, a lefolyószelepet és a szifont már elő kell készíteni. Ehhez toljuk a kádtartót a falhoz és tegyük bele a kádat. A lefolyónyíláson át a padlón jelöljük be a szelep pontos helyzetét (35. ábra). Most a szerelőfedél helyzetét is be lehet rajzolni (36. ábra). A helyes méretet úgy határozzuk meg, hogy a csempéket ragasztószalaggal ideiglenesen felerősítjük a tartóra és azután rátesszük a szerelőfedél keretét, így felfelé megmarad a teljes csempeformátum, a padló felé kapjuk a levágott darabot. Ezután a szelepet,
szifont (fehér) és a lefolyóhoz vezető lefolyóvezetéket (szürke) egyszerűen és kényelmesen felülről össze lehet szerelni (37. ábra).
Lefolyógarnitúra és földelés
Szerszámok és anyagok: • filctoll, • illesztőfűrész, • földelővezeték, • csavarhúzó, • tömítőmassza.
A munka menete: • a lefolyó és a túlfolyó fel
szerelése, • a kád földelése.
A fürdőkádlefolyók átmérője 40 mm, a lefolyóvezetékhez vezető bekötővezeték átmérője azonban 50 mm legyen. A kád alatti szűk tér miatt a szelepet és szifont laposra kell készíteni, ez megkívánja a lefolyás gondos vezetését. A bekötővezeték nagyobb átmérőiének az a célja, hogy a bűzelzáró leszívását meg-
akádályozza. A szerelés megkönnyítésére fordítsuk meg a kádat (38. ábra). A mosdóhoz hasonlóan a fürdőkád peremes leeresztőrésze köré tegyünk gittgyűrűt, hogy itt biztosítsuk az abszolút tömörséget. Ezután csavarjuk be a csavart először kézzel, majd csavarhúzóval húzzuk meg. A kinyomódó gittet nedves ronggyal azonnal töröljük le. A fürdőkádlefolyókat úgy készítik, hogy azok a legtöbb kádhoz illeszkednek. A túlfolyócső hosszát a kádhoz kell igazítani. Ehhez tegyük a már előszerelt két részt egymás mellé és filctollal jelöljük meg az elvágás helyét (39. ábra). A bedugható karmantyú biztos kötést garantál. Ezután az arra szolgáló szemre be lehet kötni a potenicálkiegyenlítő vezetéket is.
A kád felállítása Szerszámok és anyagok: • kádtartó, • ragasztó vagy habarcs, • kenőlap, • vízmérték.
A munka menete: • a habarcs vagy diszper
ziós ragasztó felhordása,
68
• a habanyag tartó felállítása,
• a kád behelyezése, • terhelési próba.
A kád beépítésének alapvető előfeltétel egy erős segítő, mert az acél-, de még inkább az öntöttvas kád nagyon nehéz és nehezen mozgatható. A habanyag tartót közvetlenül a nyers padlóra, habarcságyba lehet tenni. A habarcságyat úgy terítsük le, hogy a habarcscsíkok a kádtartó bordái alatt legyenek. Ily módon ki lehet egyenlíteni a padló egyenetlenségeit és a magassági különbségeket. A habarcsot ne rakjuk fel túl vastagon. A kádra átlósan rátett vízmértékkel ellenőrizzük a vízszintes beállítást. Ha a habanyagtartó egyenesen áll, rögtön tegyük bele a kádat (40. ábra). A habarcs megkötése után töltsük meg azt vízzel, hogy végérvényesen megtalálja a helyét. A habanyag kádtartót ezután további előkészítés nélkül, közvetlenül csempézni lehet.
Zuhany beépítése Tervezési alapfogalmak
A zuhanyfürdő helyigénye kicsi. Ezenkívül minden zuhanyozásnál a kádfürdőhöz viszonyítva 30 literrel kevesebb vizet használunk fel, ez mind vízben, mind energiában jelentős megtakarítást jelent. A zuhanyozó kialakításának előfeltétele a vízellátás és
-elvezetés megléte, illetve ezek utólagos megvalósításának lehetősége. Az ideális hely a fürdőkádhoz közvetlenül csatlakozó vagy azzal egy vonalba eső elrendezése - így a megfelelő ellátó- és lefolyóvezetékek rövid meghosszabbításokkal elérhetők. A zuhanytálcák négyzet alakúak, derékszögűek vagy elöl félkör alakúak. Zománcozott öntöttvasból vagy acéllemezből, akrilból vagy kerámiából készülnek. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy a tálca alatt még elegendő hely maradjon a víz elvezetéséhez. A zuhanyfülkék a tálcák alapformáihoz illeszkednek, a 175 cm keretmagasság terjedt el általánosan. Normál kivitelnek a sarokba épített, egy tolóajtós alak, vagy a két fal közé csupán egyetlen tolóajtó beépítése tekintendő. A félkör alakú első oldalt csak sarkokba lehet beépíteni és mint különleges alakot, csak a hozzátartozó zuhanytálcára lehet felállítani. Egyszerű és gyors megoldás a kész zuhanyfülke, amelyet egyszerűen csak fel kell állítani. A szifon és a vízcsatlakozás, továbbá egy bojler, a szerelvény, a zuhany és a zuhanyrúd rá van szerelve.
A zuhanytálca felállítása
Szerszámok és anyagok: • villáskulcs, • vízmérték, • szerszám a csempézés-
hez, • tömítőanyag pisztollyal.
A munka menete: • a tálca lábát ragasszuk a
tálca alá, • a tálcát állítsuk be, • a lefolyót kössük be, • a burkolatot falazzuk fel, • a falat és a tálca lábát
csempézzük.
A zuhanytálca a fürdőkád alapterületének csak mintegy harmadát foglalja el. Ennek megfelelően kicsiny a tálca alatti hely is. A szifon és a lefolyó méretei azonban nem különböznek a fürdőkád szerelvényeinek méreteitől. Ezért a zuhanytálca alatti tér nagyon korlátozott. A zuhanytálcákhoz való tálcatartó sztiroportömb vagy acélváz; az utóbbinak három, négy vagy öt lába lehet, melyek magassága egyenként állítható. Ezek a lábak egy központi helyzetű középdarabhoz vannak erősítve, az egyik kar oldalirányban kihajlítható, hogy a lefolyót meg lehessen kerülni. A felfekvési pontokban a kádtartókra szigetelőanyag csíkok vannak ragasztva, annak megakadályozására, hogy a hang a fémes tálcatestről a lábakra, onnan pedig a padlóra tudjon terjedni. Először a tálcatartót állítjuk fel és meghatározzuk a lefolyó helyét. Ezután próbaképpen tegyük fel a tálcát és jelöljünk meg annyi felfekvési pontot, amennyit az alatta lévő szűk helyen el tudunk érni. Most vegyük le a tálcát és megfordítva tegyük le, ezután ragasszuk rá a hangcsillapító ragasztócsíkokkal a kádtartót. Tegyük a tálcát a saját
41. ábra
helyére és vízmérték segítségével, a lábak be- vagy ki-csavarásával állítsuk azt be (41. ábra). Jelöljük meg a lábak helyét a padlón, valamint a tálca felső szélét a falakon. A falon való oldalirányú felfekvés céljára speciális falitartó idomok állnak rendelkezésre, melyekből három darabot szerelünk fel: kettőt az egyik falra, középvonalaik között 60 cm távolsággal, egyet a szomszédos falra, a külső falitartó magasságában. Így - különösen egy háromlábú kádtartó estén - nagyon biztos felfekvés valósítható meg. A már elhelyezett lefolyót most összekötjük a zuhanytálcával és gondosan tömítjük; a munkalépések ugyanazok, mit a mosdónál vagy a fürdőkádnál. Fémtálca estén nem szabad megfeledkeznünk a potenciálkiegyenlítésről. A vezetéket - ugyanúgy, mint a fürdőkádnál - a tálca testén lévő szemhez, vagy ha ilyen nincs, a fémes lefolyószelephez kötjük. A burkolatot vékony gázbeton csíkokból lehet falazni, amelyeket méretpontosra vágunk és nem csak a tálca
42. ábra
nyitott oldalai előtt ragasztunk össze, hanem a falakhoz is hozzáragasztunk. így kis felfekvést kapunk, amely azonban a tálca alatti üreges térben a helyet még tovább csökkenti. A gázbetonnal burkolt tálcát a falakkal együtt csempézzük. A falakhoz csatlakozó fugákat végül szilikon tömítőmasszával tömítjük (42. ábra).
A zuhanyfülke összeszerelése és felállítása
Szerszámok: • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • mérővessző.
A munka menete: • a keret összeszerelése, • a faliprofilok elhelyezése, • a keret beakasztása és
beállítása, • az ajtók beállítása.
A zuhanyfülkéket kompletten, csomagolva, a tömítő-masszáig és az utolsó kis csavarig bezárólag az összes
tartozékkal együtt szállítják. Általában a csomagoláson rajta van, hogy milyen szerszámokra van szükség. Mielőtt a felépítést elkezdenénk, pontosan olvassuk el a mellékelt felépítési utasítást -amit a példa (43. ábra) szemléltet. Egy ügyes segítővel az egyes fogások jobban és könnyebben elvégezhetők. Az alumínium keretrészek és a műüveg vagy valódi üveg táblák az éles és kemény tárgyakra érzékenyek. Ezért a csavarokat a keret- és üvegrészektől külön tartsuk és az alkatrészeket az összeszereléshez olyan felületre tegyük, ahol a karcolástól védve vannak. Egyenlőtlen oldalhosszúságú zuhanyfülke esetén a felső és alsó vezetősíneknél feltétlenül ügyeljünk arra, hogy melyik oldalra kell a rövid és melyikre a hosszú falat szerelni. A függőleges keretrészek univerzálisan beépíthetők. A sarokkötéseket csak össze kell dugni és összecsavarozni, azonban meg kell különböztetni a felső és az alsó keretet. A felső keretnél a vezetőprofilokat (10 tétel a 43. ábrán) rátoljuk a sarokösszekötőre és a csavarokkal (11 tétel) rögzítjük. Ezután rátoljuk a fedősapkát (9 tétel). Az alsó keretnél még a (6 tétel) csavarokat is be kell szerelni; az összekötőcsavarokat nem a homlokoldal felől, hanem felülről csavarjuk be. Az alsó csavarokat (6 tétel) a sarokösszekötőben csapszegeken el lehet fordítani. Ekkor az ajtókat tisztítás céljából ki lehet akasztani. Most próbaképpen állítsuk a teljes
70
1 Kiegyenlítőprofilok 2 Tipli 3 Falicsavarok 4 Alsó vezetőprofilok 5 Alsó sarokösszekötő 6 Alsó csavarok 7 Csavarburkolat 8 Csavarok és kupakok a
fogantyúhoz 9 Felső sarokösszekötő és
fedősapka 10 Felső vezetőprofilok 11 Rögzítőcsavarok 12 Mágneses profil 13 Fogantyúelemek
43. ábra
összeszerelt keretet a beakasztott ajtókkal együtt a zuhanytálcára és jelöljük meg közepes magasságban húzott vonallal a fali csatlakozás helyét. A faliprofilokat pontosan állítsuk be és csavarozzuk oda. Ebből a célból tegyük a sínt a jelöléshez és ellenőrizzük függőlegességét vízmértékkel (44. ábra). Mivel a jelölés középen van, jobbra vagy balra jól lehet a sínt állítani. A tiplik furatainak pontjait filctollal, közvetlenül a faliprofil megfelelő nyílásain át jelöljük meg. Ezután kifúrhatjuk a furatokat, betehetjük a tipliket és odacsavarozhatjuk a faliprofilt. Mielőtt a keretet beillesztenénk, akasszuk be az ajtóakt
44. ábra
(45. ábra) és rögzítsük azokat a sarokösszekötőkkel (6 tétel). Állítsuk most a komplett keretet a beakasztott ajtókkal a zuhanytálcára és az oldalprofilokat toljuk be a falisínekbe.
45. ábra
Most már mindennek többé-kevésbé hézagmentesen kell illeszkednie. Az összecsavarozáshoz az ajtókat a sarok felé összetoljuk és becsavarjuk a csavarokat (46. ábra).
71
46. ábra
Az oldalprofilok ennél az építőkészletnél a felső és az alsó sarkokban lévő rögzítőcsavarok be- vagy ki-csavarásával 17,5 mm-rel állíthatók. Ellenőrizzük vízmértékkel mind a négy csatlakozó sarkot, az oldalkereteket megfelelően állítsuk utána és rögzítsük (47. ábra). Az ajtóknak is egyenesen kell függeniük. Merőlegesre állításuk automatikus, mert ez a kerettel együtt megtörténik. Vízszintesen mindegyik oldalon 5 mm-rel állíthatók. Ehhez a két külső saroknál lévő csavart megfelelően ki vagy be kell csavarni, a vízszintes-séget ismét vízmértékkel ellenőrizzük. Ezután felerősít-hetők a fogantyúelemek (48. ábra). Mindennek befejezéséül kívülről szórjuk a készlettel együtt szállított tömítő-masszát a fal és a zuhanytálca közötti fúgába (49. ábra) és azt húzzuk simára.
47. ábra
48. ábra
49. ábra
Vízöblítéses WC felszerelése
Általános tudnivalók
A használat módjától függően különbséget kell tennünk az ülő- és guggoló WC-k között. Az utóbbiak a déli országokban találhatók. Nálunk a félporcelán ülő-WC a használatos. Ehhez műanyagból vagy fából való ülőke tartozik, amelynek ülőlapja és fedele van. Konstrukciójuk tekintetében megkülönböztetjük a lapos öblítésű és a mély öb-lítésű WC-ket. Használat közben mindig a lapos öblítésű WC szagterhelése a nagyobb, mert a fekália a mélyedésben marad. Egészségügyi okokból azonban a szükség lehet a széklet ellenőrzésére. A mélyöblítésű WC lényegesen kisebb szagterhelést okoz, mert a széklet rögtön a szifonív záróvízébe hullik. Általánosan a mélyöblítésű WC terjedt el. A WC-hez vízellátás és lefolyás is szükséges. A fürdőszobában és a kialakított WC-helyisegen mindkettő megvan. Új létesítmény esetén meg kell vizsgálni, hogy a lefolyáshoz szükséges ejtőcső lehetőleg rövid távon belül elérhető legyen. A víz odavezetése nem okoz ilyen gondot, azt könnyen meg lehet hosszabbítani. Az összes többi egészségügyi berendezéshez hasonlóan a WC-nél is gondoskodni kell megfelelő szabad helyekről, hogy azt kényelmesen és zavartalanul lehessen használni.
50. ábra
A minimális távolság az oldalfaltól 40 cm, egy másik egészségügyi berendezési tárgytól 10 cm legyen. Előrefelé legalább 50 cm szabad térre van szükség (50. és 57. ábra).
WC-csésze felállítása és a lefolyó bekötése
Szerszámok és anyagok: • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • mérővessző, • csavarok, • csempegitt, • szilikonmassza.
A munkamenete: • az átmeneti idom bekö
tése, • a WC-csésze felállítása, • a WC-csésze lecsavaro-
zása.
A WC-csésze csatlakoztatásához műanyag csatlakozócsonkokat használunk. Ezek könnyen szerelhetők és a bennük lévő gumitömítésekkel jól tömítenek. Megfelelő gumi átmeneti elemekkel
51. ábra
kőagyag, vas-, ólom- vagy műanyag csövekhez való csatlakozásra alkalmasak. Az összes elképzelhető szög alatti csatlakozásra alkalmas kivitelek, ezekhez hosszab-bítók és különböző csőátmérőkhöz való átmenetek kaphatók. Az átmeneti idomot a lefolyócsőbe (ez a falban, vagy mint a mi esetünkben, a padlóban található) lehet bedugni (52. ábra). A biztos átmenetről karmantyú gondoskodik. A gumiajakkal ellátott nyílás a WC-csésze felé mutat. A szerelés előkészítéséhez az átmeneti idomot bedugjuk és a WC-csészét eléállítjuk. Most megmérjük a felütközési mélységet (53. ábra), amennyivel a csonknak a bekötésekor a csészébe be kell nyílnia (körülbelül 5 cm) és ezt a méretet zsírkrétával (amit később könnyen le lehet törölni) megjelöljük a csészén. Toljuk a csészét a helyére és rajzoljuk be a furatokat (54. ábra). A csészét állítsuk félre és fúrjuk ki a lyukakat. Amikor a csészét véglegesen felállítjuk, vízmértékkel ellenőrizzük, hogy egyenesen
52. ábra
53. ábra
54. ábra
áll-e. Ha ez nem így van, a dőlést némi csempegittel egyenlítsük ki. A kiegyenlítéshez mindig teljes gittágyazatot készítsünk, különben a csésze terhelés alatt eltörhet. Ugyanilyen ok miatt kerüljük a csésze és a csavar közötti közvetlen érintkezést.
72
73
56. ábra
Műanyag betétgyűrű megakadályozza, hogy a fémcsavar a csészét megrepessze, amikor azt meghúzzuk (55. ábra). A csészét WC-szerelőcsavarokkal rögzítjük, ezeknek színben a WC-csészéhez illő műanyag bevonattal bevont csavarfejei vannak. A véglegesen felállított csészét a padló mellett körös-körül szilikonmasszával tömítjük (56. ábra), így megbízható módon megelőzhetjük, hogy a szennyeződés és nedvesség a csésze és a padló között lerakódjon és idővel szagterhelést okozzon. A függesztett WC-t a mosdóhoz hasonlóan két tőcsavar-ral a falra erősítjük.
A fal vastagsága legalább 15 cm legyen. Jobb a befalazott szerelőkerethez való rögzítés.
Öblítőtartály felszerelése
Szerszámok és anyagok: • mérővessző, • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • villáskulcs, ill. svédfogó, • szükség esetén huzal.
A munka menete: • a helyzet bejelölése a fa
lon, • a kifolyócső felszerelése, • az öblítőtartály felfüg
gesztése, •. a vízbeömlő felszerelése
(a vízbeömlő és a sarokszelep összekötése).
Öblítőtartályként ma már általában csak a WC mögött a falra erősített alsó öblítőtartályokat szerelnek fel. Közvetlenül a WC fölött helyezkednek el. A korszerű kivitelű tartályoknál a belépő- és kifolyószelep pontosan beállítható. A tartályok belül a zaj és izzadás ellen műanyagbetéttel vannak szigetelve. Az öblítőtartályokat úgy szereljük fel, hogy az öblítőcső lehetőleg egyenesen fusson be a WC-be, az irányeltérítések csökkentik a víz esési sebességet és így az öblítőerőt. Ha lehet, a víz belépése és a vízvezeték sarokszelepe egy síkban legyen. A víznek az öblítőtar
tályba való belépésére a legkevésbé feltűnő hely hátul, középen van. Ez azonban nem mindig oldható meg, ezért a gyártók a víz bevezetésére választható módon jobb oldalt, baloldalt és középen biztosítanak lehetőséget. Az öblítőtartály szerelési magassága szempontjából a döntő méret a tartály feneke és a WC-csésze beömlése közötti távolság, ennek értéke - gyártóktól függően - 12 és 20 cm között van. A szereléshez csavarjuk rá a kifolyócsövet az öblítőtartályra és a tartályt fektessük a térdünkre, így pontosan megmérhető a szerelési magasság (57. ábra), a rátett vízmérték biztosítja a vízszintességet.
57. ábra
58. ábra
74
A furatok berajzolásánál segít a vízmértékre ragasztott ragasztószalag, amelyen megjelöljük a középvonalat és a jobb és bal oldali két furat pontjait (58. ábra). Így a méreteket pontosan át lehet vinni a falra (59. ábra). Most vegyük le újra a tartályról az öblítőcsövet, vágjuk le a WC-csészéhez illeszkedő hosz-szúságúra és szereljük rá a WC-csészére. Ezután tegyük rá az öblítőtartályt az öblítőcsőre, majd akasszuk rá a rögzítőcsavarokra (60. ábra). Ellenőrizzük, hogy minden hézagmentesen illeszkedjék és a gumitömítések jól felfeküdjenek. Ezután szorítsuk meg a tartály alatti hollandi anyát és így hozzuk létre a tömör kapcsolatot. Legvégül egy rézcsővel kössük össze a vízbeömlést és a falban lévő sarokszelepet (61. ábra). A rézcsövet a csatlakozások helyzetéhez igazodóan kell meghajlítani. Bonyolultabb ívek esetén ajánlatos előzőleg huzalból sablont készíteni.
Hibás öblítőtartály cseréje
Szerszámok és anyagok: • beépítési készlet, • csavarhúzó, • svédfogó, • rókafarkú fűrész, kés.
A munka menete: • a vízbevezetés elzárása, • a régi tartály leszerelése, • a rozetta lecsavarása, • a csap levágása, • a sarokszelep cseréje,
61. ábra
• az új öblítőtartály elhelyezése,
• a könyök beépítése, • az esésmagasság beállí
tása.
A bemutatott példában egy, a hatvanas évekből szárma
zó tartályt cserélünk ki. Az új öblítőtartályoknak gyakran ugyanott vannak a felfüggesztési pontjaik, és ugyanakkora a szélességük mint a régieknek. Az, hogy némileg magasabbak és laposabbak, nem sokat zavar. Az öblítőcsövet mindenesetre meg kell rövidíteni. A beépítési készlet azonban az ösz-szes szükséges rögzítőelem, egy új sarkszelep és a bekötőcsövek mellett egy új öblítőkönyököt is tartalmaz.
Fontos! A munka kezdete előtt a főcsapnál zárjuk el a vizet!
Csavarozzuk le a befolyócsövet az öblítőtartályról (62. ábra). Oldjuk az öblítőcsövet és az előzőleg víztelenített öblítőtartályt felfelé húzzuk le (63. ábra). A WC-csésze és az öblítőkönyök közti régi ro-zettát csavarjuk le (64. ábra), ezután az öblítőkönyököt ki lehet húzni. A 6 literes öblítéshez vágjuk le a fékező-edényen lévő csapot (65. ábra). Ha a sarokszelep már nehezen jár, azt is csavarjuk le és cseréljük ki. Az új öblítőtartályt a régi rögzítési pontokra lehet felakasztani. A régi öblítőkönyök helyére kerülő újnak a hosszát köny-nyen le lehet mérni és be lehet rajzolni (66. ábra). Rókafarkú fűrésszel fűrészeljük le a műanyag csövet (67. ábra). Csavarjuk össze a csövet a tartállyal, de ne feledkezzünk meg a tömítésekről! A WC-csészéhez való csatlakozás
60. ábra
59. ábra
63. ábra
64. ábra
a belső összekötőelemmel, vagy régebbi típusoknál gumikarmantyúval történik, melyet a csatlakozócsonkokra húzunk rá (68. ábra). Ajánlatos a karmantyút
66. ábra
67. ábra
a forrólevegő-fúvóval kissé megmelegíteni és úgy nyomni rá a csatlakozásra. Az esési magasság beállítása után (69. ábra) fel lehet tenni az új öblítőtartály fedelét.
69. ábra
Magasan elhelyezett öblítőtartály kicserélése alsó öblítőtartályra
Szerszámok: • vasfűrész, • csővágó és -hajlító-
szerszám, • villáskulcs vagy svédfogó, • fúrógép, • csavarhúzó.
Munkalépések: • a sarokszelep elzárása, • a tartály levétele, • az új tartály felszerelése, • a vízvezeték odavezetése
az új tartályhoz.
62. ábra 65. ábra 68. ábra
76
70. ábra 71. ábra 72. ábra
Magasan elhelyezett öblítőtartállyal ma már alig lehet találkozni; régebben viszont általánosa használatosak voltak. Sok érv szólna amellett, hogy a magasan elhelyezett öblítőtartályt alsó öblítőtartályra cseréljük ki. A magasan elhelyezett öblítőtartályok befogadóképessége - mivel csaknem mindig régebbi berendezésekről van szó - a korábban szokásos 12 liter. A hosszú, gyakran nem hangszigetelt ejtőcső által keltett zaj túl nagy. Ehhez járul még a víz hangos beömlése a felül nyitott tar
tályba. A nyitott kialakítás bizonyos szennyeződést is elősegít, a fény bejutása fokozott algaképződést okoz. A nem szigetelt, gyakran fém tartályfalakon a hideg vízzel töltött tartály és a fürdőszoba igen meleg és nedves levegője közötti hőmérsékletkülönbség hatására sok nedvesség csapódik le, amely bejuthat a falazatba. A munka első lépése itt is a sarokszelep elzárása és az öblítőtartály meghúzásással való leürítése. Ezután oldjuk meg a lefolyó víz ejtőcsövét, mégpedig
először a tartályon, azután a WC-csészén. A maradék vizet öntsük ki. A gyakran nagyon erős, a falba befalazott tartálytartókat, de a berozsdásodott, szilárdan ülő, nehezen oldható csavarokat is vasfűrésszel vágjuk el (70. ábra). A vízbeömlést a régi sarokszeleptől alulra helyezzük át. Ehhez hajlítsunk meg egy rézcsövet, lehetőleg egyenes vonal mentén és iránytörések nélkül a kívánt alakra és azt szorítókötésekkel fent és lent kössük be (71. és 72. ábra).
77
Vízmelegítés
1.ábra 2. ábra
Villamos vízmelegítők A villamos készülékeket, amelyek melegvíz-tárolók (3. ábra) vagy átfolyó rendszerű vízmelegítők (4. ábra) lehetnek, arra használjuk, hogy egyedi csatlakozási helyeket, egyes esetekben több, egymáshoz közel eső fogyasztóihelyek csoportjait, meleg vízzel lássuk el. Megvan az az előnyük, hogy utólag és nagyobb szerelési munkálatok nélkül is beépíthetők miden olyan helyen, ahol hidegvíz-vezeték már van. Az energiaellátás nem okoz gondot, csupán a 2 kW feletti teljesítményfelvételű készülékeknél van szükség saját villamos bekötővezetékre.
A vízmelegítéshez a rendszerek, készüléktípusok és tüzelőanyagok olyan sokasága áll rendelkezésre, hogy gyakran még a szakembereknek is gondot okoz annak eldöntése, vajon egy meghatározott esetben melyik módszer a legjobb. Korszerűsítés vagy felújítás esetén gyakran a meglévő rendszerhez vagyunk kötve, legyen az gáz- vagy olajfűtés, valamint egyéb adottságokhoz is. Gyakori, hogy kémények hiánya miatt és azért, mert más bekötésre szintén nincs lehetőség, csak a villamos vízmelegítés valósítható meg.
Központilag vagy helyileg? Legelőször ezt a kérdést kell eldönteni. A központi melegvíz-ellátásnál egy vízmelegítő látja el az egész házat (1. ábra). A melegítés többnyire a központi fűtés kazánjaival történik. A decentralizált vízmelegítés esetén minden elvételi helyen egy vízmelegítőén rendelkezésre (2. ábra). így minden fogyasztó kívánság szerint tudja melegíteni és felhasználni a vizet.
78
79
3. ábra 4. ábra
További előnyt jelent, hogy füstgázok nem keletkeznek, így a gáz- vagy olajtüzelésű fűtőberendezésekkel szemben nincs szükség kéményre. Hátrányt jelentenek viszont az igen magas energiaköltségek, mivel az áram a gázzal vagy olajjal összehasonlítva a vízmelegítésre drága. Nyáron az árammal táplált egyedi ellátás a központilag szabályozott vízmelegítéssel szemben előnyö-sebb lehet.
Energiaszükséglet A villamos tárolók a jó szigetelés ellenére hőt adnak le környezetüknek. Ezért 87 %-os hatásfokkal kell számolnunk, ami azt jelenti,
hogy a víz melegítésekor és tárolásakor a felvett energia 13 %-a veszendőbe megy. Mivel 1 kW • h (1 kilowattóra) energiával elméletileg 10 liter vizet 86 °C-kal lehet felmelegíteni, a villamos melegvíztárolóra a hatásfok figyelembevételével az adódik, hogy 1 kW-h 10 liter vizet 75 °C-kal melegít fel. A tárolóknak az átfolyó rendszerű vízmelegítőkkel szemben kisebb villamosteljesítményfelvételük van. Egy 2 kW teljesítményfelvételű 10 literes tárolónál mintegy 10 percig kell várni, amíg a víz 60 °C-ra felmelegszik. Egy 200 literes tárolónál 2 kW teljesítmény esetén már hat órára van szükség ahhoz, hogy a víz a 60 °C-ot elérje. A villamos csatlakozóvezetékek
erősségét a hozzájuk tartozó biztosítókkal együtt villanyszerelőnek kell meghatároznia.
A hőmérsékletszabályozó
A tárolt víz hőmérsékletét hőmérséklet-szabályozóval lehet beállítani. Ha nagy hőmérsékletet állítunk be, kisebb térfogatú tároló is elegendő, mert a forró vizet kellően sok hideg vízzel lehet keverni. Mindenesetre a 60 °C-nál nagyobb érték kedvezőtlen, mert nagyobb hőmérsékleten a készülékben és a csővezetékekben mész rakódik le. Ezenkívül a tároló nagyobb hőmérséklete
80
esetén növekszik a környezetnek leadott hő. Ezért tartós üzemre a hőmérséklet-szabályozó közepes beállítása ajánlható.
Villamos melegvíz-tárolók bekötése
Vannak nyitott (nyomásmentes) és zárt (nyomásálló) tárolók. Mivel ezeket a bekötés szempontjából egymástól eltérnek, a nyitott tárolókat az adattáblán a „Névleges túlnyomás 0 bar" közléssel egyértelműen megjelölik. Ezeket a készülékeket csak a hozzájuk tartozó keverőcsaptelepekkel szabad csatlakoztatni, amelyek lehetővé teszik, hogy a felfűtéskor kitáguló víz lecsepegjen. Normális keverőcsaptelep alkalmazása nyomán a készülék tönkremenne. A nyomásálló tárolókat biztonsági szerelvénnyel csatlakoztatjuk. Az ebbe beépített biztonsági szelep lehetővé teszi a tágulási víz le-csepegését, a tároló ezért a vezeték nyomása alatt állhat. Ha a csatlakozó ivóvízvezeték nyomása több mint 6 bar, akkor a biztonsági szerelvénynek nyomáscsökkentőt is kell tartalmaznia. A keverőcsaptelepek csak akkor képesek kifogástalanul működni, ha a hidegvíz- és melegvíz-vezetékekben nagyjából azonos nyomás uralkodik.
Átfolyó rendszerű vízmelegítők
Az átfolyó rendszerű vízmelegítőknek a tárolókkal szemben az az előnyük, hogy a forró víz tetszőlegesen hosszú ideig vételezhető. A liter/min-ben megadott átfolyó mennyiség azonban korlátozott, egy fürdőkád megtöltése ezért tovább tart. Az átfolyó-rendszerű vízmelegítők egyetlen és több szorosan egymás mellett lévő felhasználási hely ellátására alkalmasak, A villamosteljesítmény-felvétel nagyon nagy. Ezért mindig saját, külön biztosítókkal ellátott bekötésre van szükség. A hideg és meleg vizet többnyire 1/2"-os csatlakozásokon át kötik be. A szerelvények bekötésének számos lehetősége között lehet választani. A keverőcsaptelepet közvetlenül a készülék mellett, a vakolaton kívül lehet elhelyezni, ugyanígy mód van azonban a készülék mellett, de vakolat alatti szerelésre is. A készüléktől távolabb lévő fogyasztási helyek ellátása is megoldható vakolat felett vagy vakolat alatt. A készülékgyártók minden kötésre alkalmas szerelvénykombinációkat kínálnak.
Mosdó alatti melegvíz-tárolók
Egyedülálló mosdók melegvíz-ellátására gyakran mosdó alatti melegvíz-tárolót használunk. Mivel itt nyomásmentes készülékről van szó,
amelyet a keverőcsaptelepen át látunk el vízzel, az egyébként szokásos szerelvényeket nem szabad használni. A mosdóba egy úgynevezett temperáló-csaptelepet építünk be, melynek a szokásos keverőcsaptelepek két csövével szemben három, színekkel és nyilakkal megjelölt csatlakozócsöve van. A hidegvíz-befolyás 10 mm-es csövét sarokszelephez csatlakoztatjuk. A második hidegvíz-csövet a melegvíztároló bemenő vezetékeként kötjük be, ugyancsak szo-rítócsavarzattal. A harmadik, vörössel jelölt cső végül a tárolótól a szerelvény felé menő melegvízvezeték.
Ha meleg vízre van szükségünk, nyissuk meg a szerelvényen a melegvíz-csapot. Ennek hatására hideg víz folyik a keverőszerelvényen át a tárolóba és kiszorítja az abban tárolt meleg vizet, így az a szerelvényen át kifolyik. A meleg víz hőmérsékletét a kifolyásnál temperáló fogantyúval lehet szabályozni. Mivel a víz a tárolóban a felfűtés alatt kitágul, a kifolyásnak állandóan csepegnie kell. Semmiképpen sem szabad tehát azzal kísérletezni, hogy ezt a csepegést a szelep erőszakos elfordításával megállítsuk. A nyomásmentes kivitel miatt használat közben a hideg víz beáramlása nem lehet nagyobb, mint a meleg víz elfolyása. Ezért a hidegvíz-csőbe fojtás van beépítve, mellyel az át-áramlást a csatlakozási nyomásnak megfelelően be lehet állítani.
81
5. ábra 6. ábra
Sok mosdó alatti tárolót a készülék megfordításával felső elrendezésű tárolóként lehet használni. Eközben a melegvíz- és hidegvíz-csatlakozás felcserélődik. Az összecserélés elkerülésére a csatlakozócsonkokon nyilak jelölik az áramlás irányát. A készülék megfordításakor egy leeső gyűrű a nyílirányt megfordítja és a bekötés mindig egyértelműen leolvasható.
Mosdó alatti melegvíz-tárolók felszerelése
Szerszámok: • svédfogó, • vízmérték,
• egy-egy 13-as és 17-es villáskulcs,
• szifonfogó.
A munka menete: • a fali tartósín elhelyezése, • a tároló bekötése a szerel
vényhez és a befolyóvezetékhez,
• a villamos bekötés elkészítése.
Egy hidegvíz-csatlakozással rendelkező, például fogadószobában vagy a vendégek mellékhelyiségében elhelyezett mosdó számára kézenfekvő egy melegvíz-tároló utólagos felszerelése. A tárolót mindig a szifonbekötések előtt szereljük fel, mert ehhez bizonyos mozgási lehetőségre van szükség. A tároló szerelésekor ügyel
jünk a tartósín vízszintes helyzetére (5. ábra). A szerelvény bekötése ebben az esetbe is szorítókötésekkel történik, azt könnyű elvégezni, mert a meleg- és hidegvízcsatlakozás egyértelműen meg van jelölve (6. ábra). A szerelvény vezetékeit nem kell megrövidíteni, mindig van elegendő hely a tároló alkalmas helyre való elhelyezésére. Az áramhoz dugaszolóaljzaton keresztül csatlakozunk.
84
A fürdőszoba fűtése
85
A fűtéssel kapcsolatos munkák
Általános tudnivalók
A felújítási munkák során általában a fűtésen és a fűtőtesteken is változtatásokat kell végrehajtani. Ezt az alkalmat gyakran felhasználjuk arra, hogy az egész rendszert a legújabb műszaki színvonalra hozzuk. Ha csak arról van szó, hogy a fürdőszobát kissé felfrissítsük, elegendő lehet a fűtőtestek régi szelepének ter-mosztátos szelepre való kicserélése. Ezzel energiát takarítunk meg és a helyiség hőmérsékletét jobban lehet szabályozni. Ha a fűtőtestek rozsdásak és csúnyák, azokat is cseréljük ki újakra. Ha a fürdőszoba korszerűsítése során a fal- és padló-csempézést felújítjuk, ebbe a fűtést is bevonhatjuk. Például a fűtőtesteket más, alkalmasabb helyre lehet szerelni, vagy akár padlófűtést lehet bevezetni.
Jó tanács: A meglévő fűtésen végzendő mindennemű munka megkezdése előtt állítsuk le a fűtést és a fűtési csövekben lévő vizet eresz-szük le. Ezen túlmenően a fűtési rendszeren végzendő minden nagyobb szabású munkára, akkor is, ha a padlófűtést tervezünk, vonjunk be szakembert.
1. ábra
2. ábra
Fűtőtest felszerelése
Szerszámok és anyagok: • fúrógép és fúró, • csavarhúzó, • csavarkulcs, • csőfogó, • kender és gitt.
A munka menete: • a fűtőtest helyzetének és
rögzítési pontjainak meghatározása,
• a tiplifuratok kifúrása, • a fűtőtesttartó felszerelése, • a fűtőtest felakasztása, • a záródugók, légtelenítés
és a fűtőtestszelep felszerelése,
• a fűtési körfolyamhoz való csőcsatlakozások elkészítése.
4. ábra
A fűtőtesteket fűtőtesttartókkal a falra lehet szerelni, vagy, ha a fal nem elég te-herbíró, álló konzolokkal a padlón lehet felállítani. Először csavarozzuk fel a fűtőtesttartókat (1. ábra). Ezután akasszuk fel azokra a fűtőtestet, rögzítsük (2. ábra), és szereljük fel a szükséges vakdugókat, a légtelenítőszelepet (3. ábra), valamint a fűtőtestszelep csavarzatát. A meneteket kézzel, kender és gitt használatával gondosan tömítsük el (4. ábra). Erre a célra tömítőszalag is alkalmazható. Végül készítsük el a fűtési rendszer csővezetékéhez való csatlakozást és helyezzük el a termosztátos szelepet.
3. ábra
86
A fűtőtesteket közvetlenül felszálló vezetékekhez vagy emeleti elosztón át lehet bekötni. Az összes szerelési munka befejezése után tegyük fel a termosztát szabályozógombját.
Termosztátos szelep felszerelése
A fűtőtesteken elhelyezett termosztátos szelepekkel egy helyiség hőmérsékletét a lakás többi helyiségének hőmérsékletétől függetlenül, célszerűen lehet szabályozni. Az egyszer beállított hőmérséklet egyenletesen megmarad, függetlenül attól, hogy nap süt-e be az ablakon vagy más hőforrások melegítik fel egyenlőtlenül a helyiséget. A termosztátos szelepekkel ezen túlmenően akár 15 %-os energiamegtakarítás is elérhető.
Szerszámok és anyagok: • csavarhúzó, • 2 csőfogó, • kender és gitt vagy
tömítőszalag.
A munka menete: • a víz leeresztése a
fűtőkörfolyamból, • a régi szelep lecsavarása, • a szelep beépítése, • a termosztát szabályozó
gombjának felrakása.
Fontos! A munka megkezdése előtt állítsuk le a fűtést, csak ezután eresszük le a fűtőcsövekből a vizet.
5. ábra
6. ábra
Most kissé meglazíthatjuk a fűtőtest rögzítőcsavarjait, hogy némi mozgáshoz jussunk (5. ábra). Csavarhúzóval távolítsuk el a régi szelep szabályozógombját (6. ábra). Ezután csőfogóval csavarjuk szét a szelep és a fűtőtest közötti kapcsolatot (7. ábra). A régi szelepet csőfogóval vegyük le a fűtési csőről (8. ábra). Az új szelep felszerelése előtt tekerjük körül a menetet kenderrel és gittel vagy tömítőszalaggal (9. ábra). Ehhez puha műanyag pofákkal ellátott csőfogót használjunk, amilyen a szerelvények szereléséhez is alkalmas. Csavarjuk fel az új szelepet először a csővégre, azután
7. ábra
8. ábra
a fűtőtestre (10. ábra); eközben szükség esetén kissé mozgassuk a fűtőtestet. Ha a régi és új szelepek méretei nem egyeznek meg, kisebb eltéréseket egy rugalmas és kihúzható radiátorcsatlakozással ki lehet egyenlíteni (11. ábra). A termosztát gombját csak akkor tegyük fel, ha az új szelep fel van csavarva (12. ábra). A termosztát helyzetét úgy kell beállítani, hogy a beállításra szolgáló jelölés felfelé mutasson. Tartsuk azt ebben a helyzetben és szorítsuk meg a hollandi anyát. Ne alkalmazzunk erőszakot!
87
10. ábra 1.2. ábra
13. ábra
A fűtés üzembe helyezéséhez töltsük fel újra a vezetékrendszert vízzel; az összes fűtőtestet egyenként légtelenítsük. Ezután be lehet állítani a termosztáton a szobahőmérsékletet. A kívánt szobahőmérséklet elérésekor egy táguló anyagból készült betét kitágulása gondoskodik a fűtőtestben kialakuló vízkeringés szabályozásáról. A legtöbb országban a múltban épített berendezésekben még speciális méretű fűtőtestszelepek is léteznek. Időközben több gyár is felvette kínálatába a cseréhez alkalmas termosztátos szelepeket, így ezek a berendezések is korszerűsíthetők. A szelepek csupán a szerkezeti hosszban különböznek, az érzékelő és a termosztát szabályozógombja az összes szelepnél azonos. A többemeletes házakban az egycsöves fűtési berendezések is széles körben elterjedtek. Ezeket arról lehet felismerni, hogy a fűtőtestszelepbe három csővezeték csatlakozik. Ezeknek a szelepeknek a cseréjéhez háromutas termosztátos szelepek (13. ábra) állnak rendelkezésre. Az azonos szerkezeti hossz révén a csere gyorsan és egyszerűen elvégezhető. Csupán a csavarzatokat kell megoldani.