14

A szûrôvizsgálatok bevezetése nem kí­

nál na megoldást?

Több nemzetközi tanulmány igazolta, hogy a

férfiak tömeges behívása nem költség haté­

kony. Az Egyesült Államokban és Nyugat­

Európában is szervezett szûrôvizsgálatok

nél kül törekszenek a korai felismerésre, és

nem eredménytelenül teszik ezt: a fent em­

lített arányok fordítottak, a prosztatarákok 80

%­át korai stádiumban ismerik fel. Ezekben

az országokban a férfiak nagyobb figyelmet

fordítanak az egészségi állapotukra, széle­

sebb körûek a felvilágosító kampányok, az

emberek tudatában vannak annak, hogy sor­

sukért saját maguk is felelôsek.

A prosztatarák túl korai felismerése súlyos

problémákat vet fel. 60 éves, balesetben el­

hunytakon végzett vizsgálatokból tudjuk,

hogy az ilyen korú férfiak 40%­ának prosz­

tatájában vannak rákos sejtek, ugyanakkor a

rák csak 4%­uk életét veszélyeztette volna. A

prosztatarák ugyanis mindössze 10%­ban

ma nifesztálódik súlyos betegség formájában.

Ebbôl az következik, hogy ha minden mik­

roszkopikus prosztatarákot felderítenénk,

óriá si lenne a túlkezeltek aránya. Célunk ma

az, hogy megtaláljuk azokat a csoportokat,

azokat a személyeket, akiknek ez a beteg­

ség valóban veszélyezteti az életét.

Ma úgy gondoljuk, hogy ha egy férfi család­

jában apai ágon elôfordult a dülmirigy da­

ganatos betegsége, akkor 45 éves kor fölött

érdemes urológiai szûrôvizsgálaton részt

venni. Ilyenkor a tapintásos vizsgálat mellett

— hiszen a prosztatarákoknak mindössze

20%­a tapintható — ultrahangvizsgálatot is

végzünk, valamint megnézzük a vér PSA­

szint jét is.

A prosztata­specifikus antigén egy kizárólag

a prosztata által termelt fehérje. Bár ma a

legjobban alkalmazható tumormarkerek egyi ­

ke, mennyiségének emelkedettsége nem

diagnosztikus értékû. Szintje magasabb lehet

14

Ma Magyarországon évente kb. 1400

férfi hal meg prosztatarákban, és kb.

4500 új meg betegedést regiszt rálnak.

10 évvel ezelôtt még az esetek 80 szá­

zalékánál elôrehaladott, áttétes, nem

operálható állapotban született meg a

diagnózis. Ebben az elmúlt években

tapasztaltak ugyan némi javulást, de

még sok tennivaló van a korai felis me­

rés érdekében.

Tenke Péter urológussal, a Jahn Ferenc

Dél­pesti Kórház és Rendelôintézet osz­

tály vezetô fôorvosával beszélgettünk.

FéRFiaKfigyelmébe !

15

gyulladásos folyamatok, mechanikus trauma

(pl. biciklizés) vagy szex hatására, valamint a

prosztata jóindulatú megna gyob bodása ese­

tén is. Ezért ha valakinél 0,7 ng/ml­nél na­

gyobb értéket találunk szigorúbb (évente), ha

annál alacsonyabbat, lazább (2­3 évente) kö­

vetést javaslunk. Ez azt jelenti, hogy rend­

szeres idôközönként megismé tel jük a PSA­

vizsgálatot, és figyeljük a ten den ciát. Szisz­

tematikus emelkedés esetén biop sziával

min tát veszünk a prosztatából, és a pato ló­

gus megnézi, hogy tartalmaz­e rákos sejte­

ket. A PSA­teszt elvégzését, illetve az uro­

lógiai vizsgálatot 50 év felett minden fér finak

javasoljuk, és akkor is ezt a „követéses tech­

nikát” alkalmazzuk. Az urológiai vizsgálat so­

rán egyéb, a vizeletelválasztási rendszert

érintô daganatokat, vagy más betegségeket

is megtalálhatunk.

Mi történik, ha biopsziára kerül sor, és

rossz sejteket találnak?

Minél fiatalabb korban jelenik meg a prosz ta­

tarák, annál hasznosabb lehet a mûtét, vagy

más kezelés. Különösen igaz ez, ha már

elôfordult a betegség a családban.

De ne felejtse el, amit mondtam az elôbb:

felismerhetünk olyan rákos elváltozásokat is,

amelyekbôl soha nem lesz igazi, az életet

veszélyeztetô betegség! Tehát amennyiben

daganatos sejteket találunk, fel kell világo sí­

tanunk a beteget, hogy mit nyerhet, és mit

ve szíthet. El kell mondanunk neki, hogy eset­

leg feleslegesen operáljuk meg, ezért jobb,

ha rendszeresen ellenôrizzük a PSA­értéket,

illetve rendszeres idôközönként biopsziát ve­

szünk a prosztatából, és figyeljük a daga nat­

sejtek számának, viselkedésének változását.

Megvannak a kritériumai annak, hogy e vál­

tozások tükrében, illetve a PSA­értékek alap­

ján mikor javasoljuk a mûtétet. A mûtétek

30%­át azért végezzük el, mert rosszabbra

fordultak a dolgok.

A mûtétek egy másik 30%­ára a betegek kí­

vánságára kerül sor. Sokan ugyanis nem tud­

nak együtt élni azzal a tudattal, hogy szer­

vezetükben rákos sejtek vannak. Számukra

a „követéses” stratégia elviselhetetlen. Tehát

nem gyôzöm hangsúlyozni: a betegeket pon­

tosan kell tájékoztatnunk, és részt kell ven­

niük a döntésben. Nem dönthetünk helyettük.

Miért olyan problematikus ez a döntés,

milyen következményei lehetnek a mû tét­

nek?

Bár ma már a prosztata eltávolítását lapa­

roszkópiás technikával végezzük, és jóval rit­

kábbak a szövôdmények, mint a régi techni­

kával és felszerelésekkel végzett feltárásos

mûtétek után, mégis lehetnek az élet minô­

ségre ható következmények. (Persze a meg­

felelô technikával végzett feltárásos mûtetek

mind onkológiai, mind mellékhatások tekin­

tetében azonos értékûek akár a laparosz­

kópos, akár a robot technikával végzettekkel.

Talán a vérvesztés és a posztoperatív fáj­

dalom terén van a minimál invazív eljárá sok­

nak igazi elônye.)

Az egyik életminôséget rontó mûtéti követ­

kezmény lehet a vizeletcsöpögés, a másik a

potenciazavar. Ami a statisztikákat illeti: ha az

idegeket meg tudjuk kímélni, akkor egy évvel

a mûtét után mindössze a betegek 1­2%­ánál

jelentkezik a vizeletcsöpögés, és akik koráb­

15

16

ban potensek voltak, azok 80%­ánál visszatér

a potencia. De mivel elôre nem tudjuk, hogy

ki lesz az az 1­2, vagy 20%, nem mindegy,

hogy egy olyan daganatot távolítunk­e el,

amely valóban veszélyezteti az életet.

A kérdés tehát bonyolult, ez azonban nem

változtat azon, hogy az 50 év feletti férfiaknak

mindenképpen azt javasoljuk, hogy ha vala­

miért a családorvoshoz fordulnak, mérle gel­

jék a PSA­vizsgálat elvégeztetését is.

A mûtéten kívül milyen kezelési lehe tô­

ségek vannak, illetve melyek a prosz ta ta­

rák tünetei?

Sajnos, ha a prosztataráknak tünetei vannak,

az mindig azt jelenti, hogy a folyamat már

átlépte a szerv határait, vagy áttét van jelen,

rátört az ideggyökökre, elzárta a vizelet útját,

tehát vizelési nehézségek jelentkezhetnek, a

vizelet véressé válhat, illetve esetlegesen

kialakult csontáttét következtében csontfáj­

dalmak jelenhetnek meg. Amikor valaki azt

mondja, hogy nincs panasza, tehát nem lehet

prosztatarákja, az nem tudja, mit beszél.

Ami a kezelési lehetôségeket illeti: alacsony

rizikójú daganatoknál alkalmazhatunk ún.

brachyterápiát. Ilyenkor parányi implantá tu­

mokat juttatunk a prosztatába, amelyek ala­

csony dózisú lokális sugárterápiát nyújtanak.

Közepesen agresszív tumorok esetén besu­

gárzást használunk, amely ma már sokkal

pontosabb célzást tesz lehetôvé a 3 dimen­

ziós, térkonfortábilis módszernek köszön­

hetôen, mely a megfelelô helyekre össz­

pontosítja a sugárzást. Ezt a technikát lehet

már kombinálni prosztatába behelyezett

sugárzó implantátumokkal, ún. seedekkel.

És a hormonkezelés?

A hormonkezelést nem operábilis és elô re­

haladott stádiumú tumorok esetén hasz nál­

juk kizárólag a tünetek csillapítására. Feles­

legesen nem szabad alkalmazni, mert súlyos

mellékhatásai vannak: elnôiesedés, emlô­

duz zanat, csontritkulás.

A terápia során vagy az agyalapi mirigy hor­

montermelésének stimulálásával, majd an­

nak kimerítésével, vagy közvetlen blokko lá­

sával a tesztoszteronszintet csökkentjük, il­

letve a prosztatasejtek hormonrecepto rai nak

blokkolásával megakadályozzuk, hogy a

tesz toszteron kifejtse hatását. Sajnos az a

tapasztalat, hogy egy idô után hatástalanná

válik a kezelés, mert a daganatsejtek maguk

is hormontermelôvé válnak, és az általuk ter­

melt hormonnal segítik saját növekedésüket.

Fejlesztés alatt állnak olyan új gyógyszerek,

amelyek képesek gátolni a prosztatarák sej­

teknek ezt az önálló hormontermelését. Sze­

rintem ezek néhány éven belül piacra ke­

rülnek, és óriási lesz a jelentôségük, mert

valóban meg fogják hosszabbítani az áttétes

daganatokban szenvedô betegek életét.

Elôrehaladott prosztatarák esetén kemote rá­

piás szerek is rendelkezésre állnak, ezeknek

azonban igen súlyos mellékhatásaik vannak,

miközben hatékonyságuk nem túl jó. Még

egyszer mondom: a legfontosabb a korai

felismerés.

Bakos Júlia

16