Frances MayesÉdes élet Itáliában

BELLA TUSCANY Broadway Books, New York Copyright☼

Frances Mayes, 1999 Fordította: Sümegi Balázs Szerkesztette: Pavlov Anna Translation copyright

☼

Sümegi Balázs 2003 Hungarian edition☼

Tericum Kiadó, 2003

TARTALOM

BEVEZETÉSPRIMAVERATAVASZI ZÖLDSÉGEKSFUSO: A TERMELŐI BORMEGYÜNK A TAVASZ UTÁNSZICÍLIA PÁLMAFÁI SZICÍLIAI VACSORAFELTÁMADÁSMEGYÜNK A TAVASZ UTÁN – VENETOA VIDÉKI ÉLET ÖRÖMEIFÖLDI PARADICSOMA TAVASZ KONYHÁJAKÖRÖK A TÉRKÉPENGONDOLATOK AZ UTAZÁSRÓLAPMŰVÉSZET A MINDENNAPOKBANA ZÜMMÖGŐ URNANYELVEK ÚTVESZTŐJÉBENANSELMO PARADICSOMAIZIMANKÓRITMUSKÖSZÖNETDIZIONARIO: SZÓTÁR

Edwardnak

BEVEZETÉS

Belépek a pékségbe (a fornóba), és orromat megcsapja a frissen sült kenyér illata.– Isten hozta újra nálunk! – üdvözöl egy cortonai asszony. Biztos látszik rajtam,

hogy az este érkeztem Kaliforniából.– Hogy bírja az időeltolódást? – kérdezi a nő.– Nem foglalkozom vele – válaszolom. – Nem is nagyon veszem észre, annyira

boldog vagyok, hogy itt lehetek. Csak annyi, hogy néhány napig hajnali négykor felébredek. És maga hogy csinálja?

– Megnézem a naplementét, és a testem tudja a dolgát. Elmosolyodom, és magamban meghajolok előtte. Bizony, kicsi ez a világ, és azt sem kétlem, hogy a gazdaság globális, és az is lehet, hogy lassan mindannyian összeolvadunk a népek nagy olvasztótégelyében, de vidéken a mindennapi élet továbbra is minden ízében jellegzetes: összetéveszthetetlenül olasz.

Beppe, aki segít rendben tartani a kertünket, figyelmeztet: „La luna é dura” („kemény a Hold”), fel kell szedni a hagymát, a salátaültetéssel azonban meg kell várnunk azt a napot, amikor a Hold „puha”.

Éppen a városba tartok egy kávéra, amikor látom, hogy egy pincér kis tálkában vizet hoz a vendég kutyájának. A fejem fölött hallom: „Buon giorno! Una bella giornata” („Jó reggelt! Szép napunk van!”) Egy vénember könyököl második emeleti ablakában, integet és kiabál, rég boldog elmebajba süllyedt. A járókelők hasonló lelkesedéssel köszönnek vissza neki. Az üzlet előtt a tulaj fellocsolja a kövezetet, aztán átugrik egy kávéra a presszóba. Tárva-nyitva hagyja a boltját. Fél órát is üldögélek a kávém mellett egy könyvvel, és amikor fizetni akarok, mondják, hogy Simonetta már megtette helyettem. Errefelé gyakori ez a kedves gesztus. Ezúttal az illatszerbolt csendes tulajdonosnője hívott meg, akinél szappant és testápolót szoktam venni.

Matteo és Gabriella zöldségboltjában megpillantom az első kosár mogyorót. A nyárnak lassan vége: a lédús őszibarackok és kövér paprikák átadják a helyüket a citrusféléknek és a karfiolnak. Az már nagyon más világ…

– Nézze csak, ilyen a zöld dió – mondja Matteo, és megtöri, óvatosan meghámozza és a tenyerembe pottyantja az elefántcsontszínű, puha dióbelet.

– Két-három napnál tovább nem érdemes tartogatni, mert kiszárad.A zöld dió íze nem ismeretlen előttem. Gyerekkoromban – Willie Bell, a

szakácsunk ki is préselte, hogy az olajával kenje be a kezem, amikor ótvaros volt. A zöld héjából kiszedett friss dió csonthéja aranyszínű és nedves.

– A zöld dió nagyon jó alacsony vérnyomásra – folytatja Matteo –, de egyszerre ne egyen belőle túl sokat, mert hőemelkedése lesz.

Így kezdődik újabb napom ebben a varázslatos toszkánai hegyi városkában. Amikor Olaszországba jöttem, elsősorban a kaland vonzott. Arra egyáltalán nem számítottam, hogy itt fogom megtalálni a tökéletes hétköznapok mézédes boldogságát, az igazi dolce vitát.

Első memoárkötetemben, a Napsütötte Toszkánában elmeséltem, hogyan fedeztük fel Bramasolét, a hosszú ideje lakatlan villát a hegyoldalon, amely egy Kr. e. 8. századi etruszk fallal is büszkélkedhet. Cortona, a pompás hegyi városka felfedezése, a külföldön főzés izgalma, a kemény munka, amivel sikerült megmenteni a házat az enyészettől (és a szederdzsungeltől), és persze a találkozás az itteni emberekkel –

mindez egy számomra addig ismeretlen életforma elsajátításának élményével párosult. A ház neve is mágnesként vonzott ide: Bramasole, vagyis „napra vágyó”. Én bizony nagyon vágytam a napra.

„Ablaktól ablakig sétálok a házban, gyönyörködöm a tájban” – ez volt a Napsütötte Toszkána utolsó mondata. Már akkor tudtam, hogy folytatni fogom a mesélést, hiszen biztos voltam benne, hogy még épp csak elkezdtem ismerkedni Olaszországgal. És az itáliai táj annyira változatos! Az emeleti ablakomból az Appenninek zöld vonulatára látok. Ahol az erdős hegyoldalak ívei elérik a völgykoronát, ott kezdődnek az olajligetek, ott jelennek meg a cseréptetős parasztházak, amelyek mintha odaszegeznék a birtokokat a lejtőre. Időtlen ez a táj, ha eltekintek a medence türkizkék vizében lubickoló vendégseregtől ott lent, messze a háztól. Kinézek a tájra – kinézek Olaszországra. Voltam északon, délen, keleten és nyugaton, és nem tudom megunni ezt az országot. Már elég sokat tudok róla, hiszen minden évben utazgatunk valamennyit. Jártam a csizma sarkán, Szicíliában, és Veneto vízben gazdag vidékén is. Beleszerettem Veronába, a Basilicata és a Marche régióba, Bellagióba, Asolóba, Bolognába, és egyre jobban szeretem a birtokról is látható Lago Trasimeno környékének erődítmény-városait.

Utazásaim során lenyűgöz Itália sokarcúsága, de végül mindig visszatérek ebbe a völgyre néző, rózsa- és barackszínű házba. A paradicsomban érzem itt magam, úgyhogy szorgalmasan dolgozok rajta, hogy tovább mélyítsem a hasonlóságot. A kertészkedés sokáig csak felületesen érdekelt; nem is a kertészkedés maga, inkább csak az eredménye izgatott, a virágágyások fegyelmezett pompája, az udvar elrendezése – hogy hol legyenek a nagyméretű virágládák, és hogy az ablakból milyen színekben gyönyörködhetünk majd –, tehát rendszeresen vettem és ültettem éppen virágzás előtt álló növényeket. Újabban már komolyan veszem a dolgot, teljesen elvarázsolt a kert ritmusa. Komposztálom a kávézaccot és a krumpli héját, megtanultam ásni.

Két segítőnk is van, akik mindent tudnak a földről, így aztán jó nagy fűszernövény- és zöldségágyásokat gondozunk Eddel. De gondolunk a távoli jövőre is: ültettünk gesztenyefát, ciprust és örökzöldeket. És persze vannak csinos gránátalma-, cseresznye- és körtefáink is. Azt sem tudjuk megállni, hogy ne vásároljunk újabb és újabb rózsatöveket. Egy szorgos szardíniai pásztor a nappali fölötti teraszra rakta halomba a birkatrágyával teli zsákokat, és mivel meg se tudjuk mozdítani őket, az esőben ázó trágya bűze átkerget minket a ház másik felébe.

Nagyon kockázatos vállalkozás volt megvenni ezt a házat hétezer mérföldnyire az otthonunktól – viszont mostanra második otthonunkká vált. Hogyan lehetne mérni a boldogságot? Minden ház, amit a saját kezeddel hozol rendbe, az éned meghosszabbítása. Sokan mondták már nekem, hogy amikor megérkeztek Olaszországba, rögtön otthon érezték magukat. Annak idején én is ezt éreztem, mostanra pedig nemcsak teljesen elhatalmasodott bennem ez az érzés, hanem kiegészült a nyugtalanító tudattal, hogy máshol talán már nem is tudnék meglenni.

A ház viszont továbbra is közönyösen áll, dacolva az időjárással, a változó fénybe merülve.

Cortona 1998. szeptember 1.

PRIMAVERA

Szerencsések vagyunk, hogy a ciprusok árnyéka széles sávokban vetül a napégette útra; szerencse, hogy itt Cortonában már az első napon látok egy ácsot: deszkát cipel, vállán a macskája egyensúlyoz égnek meredő farokkal. Az ács a fűrészbakra igazítja a deszkát, és fütyörészni kezd. A cica a vállán kapaszkodik, kuporodik, lapul, ahogy a gazdi mozog – ő tehát egy dolgozó macska… Megyek a városba cappuccinózni. Köszönöm, Uram – ez jár a fejemben. Szerencse, hogy az aranyfa sárga virágai beragyogják a dombokat. Már hét nyarat töltöttünk Eddel ezen a teraszos művelésű vidéken: ránk tör a boldogság, amikor elfordítjuk a kulcsot a bejárati ajtó zárjában. Elbűvölnek minket a kerek hátú hegyek, na meg az ódon ház falai, amelyek magukba szívják a napfényt. De a toszkán hegyi városka életének ritmusa is magával ragadó. Ed egyszerűen beleszeretett az itteni földbe, már ismeri minden egyes olajfánk szeszélyeit.

Szerencse… Különben kiraktunk volna a házra egy ELADÓ! feliratú táblát tíz perccel azután, hogy megérkeztünk, mivel egyik kútban sem működik a búvárszivattyú. A régi kútból még valami csikorgás-nyöszörgés is felhallatszik, az újnak meg zárlatosan búg a kapcsolója. A ciszternában szerencsére van annyi víz, ami pár napra elég lesz.

Amikor hat éve a vadonatúj szivattyú eltűnt az új kút mélyén, azt hittem, utoljára látom. De most, szabadságunk első délelőttjén három vízszerelő kell hozzá, hogy kötelek segítségével felhúzzák a drabális szerkezetet. Giacomo még a kútkávára is feláll, a másik kettő mögötte, és számolnak, uno, due, tre, beleadnak apait-anyait. Ledobálják a ruháikat, egy szál gatyában erőlködnek, káromkodnak, nevetnek. Amikor végre fent van, Giacomo majdnem hanyatt esik. Már csak a teherautó platójára kell felimádkozni valahogy a szörnyeteget.

A régi kút szivattyúját, amit tavaly cseréltünk le, könnyebben kiemelik. Fügegyökerek lógnak a szerkentyűről. De miért ment tönkre ilyen hamar? Embereink ásni kezdenek, keresik a vezetéket. Délre csatatérré változtatják a kút környékén a pázsitot, hogy megtalálják a magyarázatot: egerek rágták szét a drótok műanyag szigetelését. Nem értem az egereket – miért esznek műanyagot, amikor jóllakhatnának mogyoróval és mandulával is? A szivattyúk mindenesetre ezért lettek zárlatosak.

Kiderül, hogy az új kút szivattyújának is annyi, meg se lehet javítani, felejtsük el. Harmadnapra új szivattyúk dolgoznak a kútjainkban, új elektromos vezetékek futnak a talajban, szilikonnal szigetelve. Az árkok is eltűntek. Bőven van vizünk, de a bankszámlánk kissé leapadt. És ha az egerek szeretik a műanyagot, vajon a szilikon nem lesz nekik ugyanannyira ínycsiklandó falat…?

Amúgy persze igenis szerencsések vagyunk, hiszen valamivel fölöttünk egy hegyi trattoriában fácánt vacsorázunk sült krumplival, és a márciusi éjszaka ezer csillaga parázslik az égbolton. Ed cetlijén az előttünk álló feladatok listája: új pázsitot telepíteni, megmetszeni a fákat, szerszámoskamrát építeni, felújítani két fürdőszobát, új szennyvízrendszert kiépíteni, átfesteni a spalettákat, beszerezni egy íróasztalt és egy ruhásszekrényt, fákat ültetni, megnagyobbítani a kertet…

☼

Jön Primo Bianchi, régi, jól bevált kőművesünk, hogy megbeszéljük a munkákat. Csak júliusban tud kezdeni.

– Egyébként januárban felmentem itt maguknál a tetőre, mert Donatella, a barátnőjük szólt, hogy valahol beázik.

A dolgozószobám sárga falán láttuk is a foltot.– A szél volt az oka, lesodort néhány cserepet. És akkor délután, amikor felmentem

a tetőre, a létrámat is feldöntötte.– Tényleg?Nevet, és mindkét mutatóujját a föld felé fordítja – ez a gesztus azt jelenti, ilyesmi

ne történjen ezen a helyen… Télen korán sötétedik, úgyhogy el tudom képzelni, ahogy a hátát nekiveti a kéménynek a süvítő szélben, kuporog a hideg cserepeken, világoskék szeme az utat fürkészi.

– Vártam türelmesen, de sokáig nem jött senki az úton. Aztán végre megjelent egy autó, de a hangomat persze nem hallották. Két órával később egy asszony ment el a kapu előtt, és segítségért kiáltottam… Nagyon megrémült, azt hitte, a ház szellemei rikoltoznak, fel is sikoltott, amikor észrevett a tetőn. Amúgy lassan kezdhetnek gondolkodni egy új tetőn.

Lelépi a falak mellett a távolságokat, hogy tudjuk, mennyi csövet vegyünk. A noteszében egy egész lövészárok-háború tervei…

– Nem árt, ha sietnek a vásárlással, ha azt akarják, hogy júliusra minden itt legyen.Milyen szerencse, hogy felújítottuk a házat! Központi fűtés, új ajtók, új konyha, egy

gyönyörű új fürdőszoba, felújított gerendák, újra rakott kőfalak, felújított cantina, ahol az olajat és a bort tároljuk.

– Lehet, hogy az ember úgy érzi, vége a munkának – mondja Primo –, de ezekkel az öreg házakkal sose lehet végleg elkészülni.

A lágy tavaszi levegő a boldogság elixírje. A teraszos hegyoldalon fürge kis patakok csörgedeznek. Leveszem a cipőm, a jéghideg vízbe mártom a lábam. A sziklák tövében a páfrányok csillogó zöldje… Apró tavaszi gyík szalad át a lábfejemen.

☼

Primavera, az „első zöld”: a nedves fű ragyogása. Európai tavasz, nekem legalábbis az első. Proust virágzó gesztenyefáiról, Nabokov hársairól, Colette lila ibolyáiról olvastam már, de még senki sem hívta fel a figyelmemet a birsalmafák látványos rózsaszínű virágaira, amelyek nagyszerűen mutatnak a kőfalak előtt. És nem mondta senki, hogy a tavaszi szél milyen gyilkos erővel söpör végig a tájon. Eddig az orgona szív alakú levelei is elkerülték a figyelmemet, most azonban fehér és halványlila virágú bokrokat látni mindenfelé. A házunk közelében is van egy orgonasövény, amely valami gazda nélküli, elhagyott birtokhoz vezet, úgyhogy eső után csodás csokrot vágok, megtöltöm a vázáimat. Minden virág illatánál erősebben hat rám az orgonáé: visszarepít az egyetemi éveimbe, amelyeket Virginiában töltöttem (ott szívtam be először az orgona illatát, mivel Georgiában, ahol felnőttem, túlságosan meleg az éghajlat az orgonának). Emlékszem, az volt az első gondolatom az orgonaillatról, „Hogyan élhettem le tizennyolc évet úgy, hogy nem ismertem?” Fülig szerelmes voltam a filozófiaprofesszoromba, akinek felesége is volt, meg három gyereke, és állandóan Harry Belafonte Green grow the lilacs all sparkling with dew (Kb.: „Csillog a harmat az orgona zöld levelén”) című számát hallgattam. A kollégiumi szobám folyóra néző ablaka előtt egy dús orgonabokor nőtt.

Springtime is here and it's here without you, búgta Belafonte, itt a tavasz, de te nem vagy itt. A professzorom vasalatlan ingeit látva persze a becses nejét hibáztattam, arról pedig igyekeztem tudomást se venni, hogy kopasz kobakján egy hosszú tincset keresztbefésült…

Fojtogatóan édes illatú ibolyák nőnek az időszakos vízfolyások mentén. A teraszok szélén: meghonosodott nárciszok serege (olaszul: tromboni). Feljebb a szerény galagonyabokrok igyekeznek (biancospino, illetve a környék tájszólásában topospinó), de nem versenyezhetnek a szorgalmas gyümölcsfákkal. Füvet nyírni nem fogunk, mert a pázsitot sűrűn pettyezi a kamilla és a margaréta.

Mi ez a boldogság, ami hullámokban tör rám? Talán az idő, ez a nagyszerű ajándék, a szabadon áramló idő, amiből Olaszországban olyan sok van. Délen születtem, vagyis megszoktam, hogy az emberek úgy beszélnek a polgárháborúról, mintha csak pár éve történt volna. Délen gyakran emlegetik a holtakat is. Néha arra vártam, hogy levendulaszagot árasztó kartonruhájában egyszer csak újra megjelenik közöttünk Mayes nagyi. Errefelé viszont Hannibálra „emlékeznek”, aki Kr. e. 217-ben haladt át seregeivel a vidéken. A hegyi városkák lelkesen és rendszeresen ünneplik több száz évvel ezelőtti események évfordulóit. Itt, Olaszországban lassan belesimulok az időbe én is. Otthon, Kaliforniában mindent időre kell elvégeznem, a határidőnaplóm állandóan tele van ilyen-olyan találkozókkal, megbeszélésekkel. Amikor áttekintem a következő hetet, gyakran arra gondolok: ezt a hetet is ki kell bírni valahogy. Behavaznak a tennivalók, állandóan túlórázom, a barátaimra nem nagyon jut idő, és amikor mégis összejövök valakivel, igyekszem minél gyorsabban megszabadulni tőle, hogy rohanjak vissza a munkámhoz. Valahol olvastam vagy hallottam egy amerikai doktornőről, aki miközben araszol a dugóban, fej, hogy a kisbabáját továbbra is anyatejjel tudja táplálni, és az orvosi praxisát se kelljen szüneteltetnie. A The Wall Street Journalben láttam egy hirdetést: azok a párok, akiknek nincs idejük elmenni egy ékszerboltba, telefonon rendelhetik meg a jegygyűrűjüket…

Milyen civilizált dolog is a sabbatical, a kutatóév vagy alkotószabadság! Ráférne mindenkire. Idén Ed és én is alkotószabadságon leszünk, illetve vagyunk, hála istennek, ami a nyári szünidővel együtt lehetővé teszi, hogy hat hónapot töltsünk a birtokunkon. Mivel húszéves tanári pályafutásom alatt ez az első szabad évem, ki akarom élvezni minden egyes napját. Úgy ébredni reggelente, hogy nem kell sehova se menni, körbejárni a teraszokat, megnézni, aznap melyik növény bontja szirmát – paradicsomi állapot! Például nemsokára nyílnak a mezei íriszek, szinte látom, ahogy duzzadnak csúcsos bimbóik. Hamarosan virágot bontanak a nárciszok is: bimbójukból sárga fény szivárog.

A ház és a birtok, amellyel nyaranta és a téli szünidők során ismerkedtem, újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Március tizenötödikén szállt le a gépünk Firenzében. Az idő tavasziasan enyhe, csak a szél támad fel néha. A körtefák lassan elvirágzanak, már a leveleik is megjelentek. Az összepöndörödött, lehulló fehér szirmokról eszembe jut a gyerekkorom. A nedves, friss levelek hihetetlen erővel bomlanak ki. Ugyanez a mindent átható energia duzzasztja az öreg fügefákat és a nyurga gránátalmafákat, amiket csak most ültettünk.

Boldogság…? A színe bizonyára a tavasz zöldje, amit nem tudok jól leírni, amíg meg nem pillantok egy kövön sütkérező fiatal gyíkocskát. Ez a pompás szín, a gyík bőrének ragyogó zöldje ismétlődik minden új levélen. „Az erő, amely a zöld kanócon keresztül életre robbantja a virágot…”, írja valahol Dylan Thomas. Finoman süti a nap a bőrömet, ahogy a kertben dolgozom – a saját testemben is érzem a „zöld kanócot”. Hullámokban gyűlik bennem az energia. A napfény játékát figyelem a leveleken. A

lágy szellő olyan jólesik, hogy ki akarom mondani hangosan: „zefír”. Talán ezt a gondolattalan egyszerűséget lehet boldogságnak nevezni.

Birtokunk életében nagyjelentőségű változás történt.– Nem tud valakit, aki esetleg rendben tudná tartani a kertet? – kérdeztem signor

Martinitől a tavalyi nyár vége felé. Hazamenőben voltunk már, és látni lehetett, hogy pár hét se telik bele, és elvadul minden. Francesco és Beppe, akik évek óta dolgoznak nekünk, csak a gyümölcsfákkal, a szőlővel és az olajfákkal foglalkoznak. Egyszer megkértük Beppét, hogy nyírja le a füvet. Az elektromos kaszájával csinálta, olyan lett az udvar, mint a csatatér. Amikor embereink megpillantották a fűnyírót, amit Ed vett, egészen megrémültek: „No, no, professore, grazié.” A tősgyökeres földművesek nem tudták rávenni magukat, hogy egy berregő masinát tologassanak oda-vissza.

Signor Martini, az ingatlanügynök, aki annak idején eladta nekünk a házat, mindenkit ismer a városban. Talán jól jön valamelyik barátjának egy kis rendszeres mellékkereset.

Hátratolja székét, és a saját mellére bök: – Majd én rendben tartom azt a kertet! – mondja széles mosollyal, majd leemeli a falról bekeretezett mezőgazdász-diplomáját, és lefújja róla a port. A szoba egyik sarkában lógó kisméretű fotón maga Signor Martini látható húszévesen, amint éppen megpaskolja egy jóképű szarvasmarha fartövét. Vidéken nőtt fel, és mindig hiányzott neki a mezei munka. A második világháború után sertéskereskedő lett, aztán bedolgozta magát az ingatlanszakmába. Mivel nemsokára eléri a nyugdíjkorhatárt, év végén lehúzza a rolót, és kiköltözik valami nagybirtokra gondnoknak, lesz szabadideje bőven.

Általában csak május végén érkezünk, vagyis túl későn ahhoz, hogy zöldségeket ültessünk. Mire kipucoljuk az ágyásokat, megforgatjuk a földet, és megvesszük a magokat, már rég vége az ültetés időszakának. Viszont vágyakozva nézzük a fagiolinit, a zöldbabot, amint lelkesen kúszik a bambuszkeretre a szomszédok kertjében. Ha néhány tő paradicsom mégiscsak beérni látszik nyár végén, szomorúan nézzük az éppen pirulásnak indult darabokat, amikor a reptérre indulunk.

Signor Martini, hála istennek, átalakult kertésszé, és hetente egy-két alkalommal ellátogat kies birtokunkra, hogy a földet túrja. Néha a sógornője is vele tart.

☼

Gyakran megyünk faiskolába – harminc kilométeres sugarú körben már voltunk mindegyikben –, és mindennap új terveket szövünk teraszos birtokunk művelését illetően. A téli esőzések felpuhították a talajt, úgyhogy a föld enyhén besüpped alattam minden lépésnél. Mivel ezúttal jó korán megjöttünk, azt akarom, hogy nekem legyen a legpompásabb, legburjánzóbb, legszebb kertem egész Toszkánában. Azt akarom, hogy az összes madár, pillangó és méhecske az én liliomaimra szálljon (és jázminjaimra, rózsáimra, loncomra, levendulámra, szellőrózsámra). Még kifagyhatnak a növények, de alig bírom visszafogni magam: ültetni akarok! Az üvegházak páradús levegőjében egészen elkábulok a gerániumok, hortenziák, petúniák, nebáncsvirágok, begóniák és a többi rózsa- és korallszínű csoda láttán – azonnal dugig tömném a kocsit.

– Nyugi! – mondja Ed. – Csak azt vegyük meg, amit már most kiültethetünk, a levendulát, a rozmaringot és a zsályát.

Volt télen egy kemény vihar, amikor havazott, és a délután megolvadt hó éjszaka ráfagyott a növényekre – ennek a katasztrófának a nyomait legalább eltüntethetjük.

– A faültetést is folytathatjuk. A többi ráér később. Ráér… Zene füleimnek.Öt ciprus-, két körte-, egy cseresznye-, egy barack- és két sárgabarack-csemete

várja a kocsibehajtó szélén, hogy megjöjjön Francesco és Beppe, akik már

megvitatták, hogy hol kapnának a fácskák megfelelő mennyiségű napfényt. Az olajfák is megszenvedték a telet, de azokat már megmetszették az összes teraszon. Könyörtelenül levágták az összes olyan ágat, amin nyomot hagyott a fagy, aztán körbevezettek bennünket, hogy felmérhessük a kár nagyságát. Az első teraszon egy sovány kis olajfa előtt Francesco és Beppe olyan szomorúan ingatják a fejüket, mintha halott barátjukat gyászolnák. Ed is gyászol, mert a saját ültetésű hároméves olajfák szinte mind kifagytak. A túlélők levelei sem csillognak olyan szépen, mint a korábbi években. A legrosszabb jel, ha a fa kérge fel van repedve; minél közelebb van a repedés a földhöz, annál rosszabb. A talajnál kezdődő repedések láttán embereink azt dörmögik, „Buttare via”, azaz hogy ki kell dobni a földből. Legalább tíz fát kell „kidobnunk”, és rajtuk kívül is van jó pár, aminek bizonytalan a jövője. Az egyiken néhány levél, a másikon félénk hajtások adnak okot a reményre. A város alacsonyabban fekvő lejtőin és a völgyben sok olajliget látszik teljesen halottnak, ahol szomorú arcú férfiak fűrészelik a vastag ágakat – még az 1985-ös rekordhideg után tanulták meg, hogy a fagykár után nagyon szigorúan kell visszavágni a fákat, hogy idővel regenerálódjanak.

Ezen a vidéken nincs szentebb az olajfánál. Ezért Francesco a fejét rázza, amikor meglátja a két tölgyet, szerinte semmi keresnivalójuk a teraszokon, az olajfák között.

– Jók lesznek tűzifának – mondja –, elveszik a fényt az olajfák elől.Ed bólogat, nem vitatkozik, de egyértelművé teszi, hogy a tölgyfákhoz nem

nyúlunk – miattam. Ugyanis nagyon szeretek az alattuk lévő kényelmes padon olvasni. Ha Ed nem lenne ilyen határozott, előfordulhatna, hogy egy nap arra jövünk haza, Francesco kivágta a tölgyeket. Különben miattam van az is, hogy az elektromos kaszával kerülgetni kell a virágokat, és általában engem terhel a felelősség minden olyan döntésért, amely sérti az olajfák és a szőlőtőkék előjogait. Ed számára komoly presztízsveszteséget jelentene, ha kiderülne, hogy bizony hajlandó átültetni a traktor útvonaláról a vadvirágokat.

Embereink egész délelőtt metszenek és trágyáznak. Beppe és Francesco óriás karókat ver az új ciprusok mellé. A karók és a törzsek közé pár marék gazt dugnak, hogy a karók meg ne sértsék az érzékeny fácskákat.

A decemberi fagy ugyan végzett a fűszernövényeimmel és a ciszterna melletti kék ólomgyökérrel, a balzsamos kora tavaszi levegő felvidít. A babérsövény, amit Ed ki nem állhat, de nincs szíve kiirtani, természetesen él és virul. Dolgozunk egész délelőtt. Ásunk rendületlenül, és eltávolítjuk a növényekről az elszáradt részeket. A nyakam és a karom kivörösödik. Mégsem annyira balzsamos a szellő. A svájci Alpoknak egyelőre jeges a lehelete.

A bejárati ajtó két oldalán őrködő pálmafák közül az egyik szebb, mint valaha, de a másik minden bizonnyal elpusztul, ernyedten lógnak megbarnult levelei. Ez a legfájdalmasabb vesztéségünk. A második emeleti dolgozószobám ablakából látom, hogy zöld hajtás is van rajta, de alig kézfejnyi méretű, nem túlságosan ígéretes.

☼

Signor Martinit újabban Anselmónak szólítjuk. Üzletemberöltönyében érkezik, tekintélyes Alfa Romeójával, és kiabál a telefoninóba. A limonaiában rossz ruhát, szakadt inget vesz, és gumicsizmát húz a lábára. A fején svájcisapka. Nem számítottam rá, hogy ennyire komolyan veszi majd a munkáját.

– Ne nyúljon hozzá! – figyelmeztet. – Ha hozzáér a növényhez, amikor még nem száradt le róla a harmat, megöli vele.

Hátrahőkölök, annyira határozottan mondja a magáét.

– Hogyhogy? – kérdezem alázatosan.Csak elismétli, amit mondott, de nem indokolja. Egyébként általában van alapja az

ilyesfajta kijelentéseknek.– Az ott micsoda? – kérdezem a térdmagasságú növényekre mutatva a harmadik

teraszon. – Jó sokat ültetett belőle.Egész pontosan nyolc sort. Anélkül, hogy előre megbeszélte volna velem, komoly

zöldségeskertet varázsolt a pázsit helyére. Korábban csak krumpli, saláta és bazsalikom nőtt a kertünkben.

– Baccelli – válaszolja –, amit friss pecorinóhoz kell enni.– Aha. Mégis mi az a baccelli?Szokatlan, hogy ilyen szűkszavú…– Bacelli sono bacelli.A bacelli az bacelli, világos. Anselmo némán irtja a gazt. Kikeresem a szótárban, de

csak az áll benne, hogy „hüvelyes”, úgyhogy felhívom Donatellát, a barátnőmet.– Ah, si, i baccelli, az tulajdonképpen a fave, vagyis lóbab, amit az embered

ültetett, de az itteni dialektusban a 'fava' azt is jelenti, pénisz, és ezt a szót nyilván nem akarta előtted kimondani.

A bacelli virágai két leheletfinom sziromszárnyból állnak, amelyek egy második pár szirmocskát fognak közre. Mindegyik szirmon bordó-fekete petty. A leveleit is megvizsgálom, keresem a sötét ereket, amelyek a görög ábécé théta betűjét formázzák. A théta miatt a görögök ezt a növényt veszélyesnek, balszerencsét hozónak tartották, mivel thanatosz – halál – szavuk ugyancsak thétával kezdődik. De ezek a növények egyelőre csak üde zöldek.

Távollétünkben Anselmo annyi zöldséget ültetett, hogy több családnak is elég lenne. Két teraszon terpeszkedik tehát a zöldségeskert. A szardíniái pásztortól vásárolt tizenöt zsák birkatrágyát Anselmo szépen beledolgozza az ágyasokba. A nyolcvan tő lóbabon kívül negyven bokor krumplit, húsz articsókát, négy sor fehérrépát, egy nagy ágyás hagymát és annyi sor fokhagymát számoltam össze, amennyi Cortona összes ragujába elég lenne. Van egy gyönyörű, háromszög alakú salátaágyás is. Anselmo spárgát is ültetett, és figyelmeztetett, nehogy leszedjem az idei hajtásokat, mert csak két év múlva lesz „kész” a növény. A limonaiában cukkini-, dinnye- és padlizsánpalánták tömege. A kert végében nagy halom kihegyezett bambuszkaró – a paradicsomtövek mellé kerülnek majd, ha az időjárás végleg megenyhül. Saját standom lesz a szombati piacon, ahol cukkinivirágot árulok majd… Mivel Anselmo órabérben dolgozik nekünk, kicsit félek a pillanattól, amikor elárulja, hány órányi bérrel tartozunk máris.

Megmetszette a rózsákat, és hármat is kivágott a kedvenc vadszilvafáim közül, amelyek „útban voltak”, és léckerítést vont a terasz szélén álló szilvafák köré. Kissé ziláltnak tűnnek ezek a fák… Anselmo észreveszi, hogy nézegetem őket, és úgy rázza az ujját, mintha egy rossz gyereket szidna: – Vad fák – mondja megvetően.

Mégis, kinek a birtokán vagyunk?! Beppéhez és Francescó-hoz hasonlóan őt is zavarja minden, ami nem az ő felségterületéhez tartozik. És egyszerűen mindent jobban tud, ahogy a másik kettő is, úgyhogy szó nélkül követjük az utasításait.

A szilvafákon mindenesetre rajta tartom a szememet, különben a végén a farakáson kötnek ki a tölgyekkel együtt.

☼

A tavaszi este egészen megdöbbentő: a vidék csendje nagyon is hangos. Még nem szoktam meg például a baglyok éles hangját, hiszen csak most jöttünk Kaliforniából, ahol az este általában abból áll, hogy elmegyünk egy mexikói vagy valami kínai

étterembe meg moziba, és amikor hazaérünk, tizenhét üzenet vár a rögzítőn. Itt hajnali háromkor vagy négykor ébredek, körbejárom a házat, kibámulok az ablakokon a sötétbe, a végtelenül nyugodt, hatalmas, holdas éjszakába. Üstököst is látni vélek az égen a völgy felett. Eszembe jut a verssor, amit az egyik diákom írt: az üstökös, mint fényes felmosórongy, megtisztítja az eget. Fülemüle skálázik, álmosan kitartja a hangokat. Se nem dúr, se nem moll. Magányos madár; szomorú monológja válasz nélkül marad.

☼

Ed mindennap száraz olajfát hoz be késő délután, és a kandalló előtt költjük el a vacsorát – tálcáról.

– Most már tényleg megérkeztünk – mondja, és a tűz felé emeli a borospoharát, talán a házi tűzhely szerény istenének tiszteletére. A boldogságnak, ennek a mennyei és banális szónak a jelentése elmosódott; gyakran igen bonyolult jelenséget takar, máskor viszont nagyon is könnyű érezni. Takaróba burkolózok, és elbóbiskolok az olasz nyelvkönyv felett. Még hallom, hogy feltámad a szél. Hogy milyen szél? Nem tudom. Lehet a tramontana, ami hideget hoz az Alpokból, lehet esőt hozó ponente, vagy levante, az erős keleti szél. Az biztos, hogy nem a libeccio, a meleg, száraz déli szél, és nem is a nyári grecale vagy maestrale… A ciprusok most biztosan vadul hajladoznak, mert ez nagyon komoly szél. Emlékeztet rá, hogy a március csak a tavasz legeleje.

TAVASZI ZÖLDSÉGEK

Az izgalomtól hajnalok hajnalán ébredek… Ez az első piacnap, mióta megjöttünk! Miközben öltözködöm, kipillantok a hátsó ablakon: mintha valami mozogna valamelyik magasabban fekvő teraszunkon. Róka? Nem, inkább előrehajló emberi alak; mintha gyűjtögetne valamit… Egy gömbölyded, fekete kendős asszony alakja a tejszerű ködben. Aztán hirtelen eltűnik a vadrózsabokor mögött.

– Biztos gombát keres – mondja Ed. Ahogy elhajtok, a kocsiból is mintha valami mozgást látnék az út fölött a galagonyabokorban.

A camuciai csütörtöki piacra három ponyvás teherautó is érkezett délről, Pugliából és Basilicatából. Hátul felhajtják a ponyvát: articsókát hoztak, szárastul. Az árusok kirakják az árjelző táblát: nyolcezer lírába kerül huszonöt darab, vagyis körülbelül tizennyolc cent darabja. Az asszonyok nagy mennyiségben veszik. A legapróbb, bordó csíkos articsóka a legnépszerűbb; ez a legzsengébb. Meghámozva még a szárrész is finom falat. Egészben be lehet kapni őket, csak a legkülső leveleket kell leszedni. Harminccentis száruknál fogva ormótlan kötegekbe kötik őket, amelyek annyira nehezek, hogy indulhatok is haza. Miközben hazafelé vonszolom magam, azon gondolkodom, hogyan fogom elkészíteni a huszonöt articsókát, amit nagy nehezen sikerült a hónom alá szorítani. A konyhában a pulton egy másik hatalmas adag apró, sötétlila articsókát találok.

– Na ne… Hol vetted?Ed kiveszi a kezemből az egyik szatyrot.– Fenn voltam Torreonéban. Odaállt egy kisteherautó a bárhoz, és mindenki

kirohant, hogy articsókát vegyen, gondoltam, akkor veszek én is.Ötven darab articsóka. Két ember.Az összes étterem és trattoria étlapján szerepel a sült articsóka. Az emberek otthon

nyersen is fogyasztják, fűszerezett olívaolajjal, vagy négybe vágva összefőzik burgonyával, új hagymával, citromlével és petrezselyemmel. A textúrák és az ízek nagyszerűen kiegészítik egymást. Olívaolajon kicsit megpárolva az articsóka magában is tökéletes ízű tavaszi eledel.

A téli rape ideje már lejárt, a piacon mégis hallottam, hogy valaki azt kiabálja: „Polezze”, ami az itteni tájszó ugyanarra a zöldségfélére. Láttam is a virágzó növényt a konyhakertekben; azt hittem, mustár, ami egyébként éppen mostanában hozza sárga virágait otthon, Kalifornia bortermő vidékén. Amikor a rape kibontja a virágait, különleges íze már nem élvezhető, ha azonban bimbóit és leveleit levágjuk a szárról, és megpároljuk, majd fokhagymán pirítjuk, kissé kesernyés, jellegzetes ízű ételt készíthetünk belőle – mintha a brokkoli vad rokonát fogyasztanánk. A rape valószínűleg tele van vassal és nitrogénnel; amikor felállók az asztaltól, máris erősebbnek érzem magam.

A kesernyés íz egyébként kifejezetten népszerű Olaszországban. A gyógynövényekből készült aperitifeket és étkezés utáni likőröket – gyűjtőnevük: amari, azaz „keserűk” – csak fokozatosan lehet megkedvelni. Ed szerint az olaszoknak az átlagosnál több ételük és italuk ilyen… Amikor először kóstoltam az articsókaízű Cynart, anyám körbekergetett a házon, mert azt hitte, mindenképpen be kell vennem a kanalas orvosságát, hogy ne köhögjek annyira. Olaszországban a narancsos üdítő is „amara”. A pasta fresca üzletben (kb.: frisstészta-üzlet) kapható olyan ravioli, amibe ricottát és vad borágófüvet tesznek. A ricottás ravioli rendszerint lágy ízkompozíció,

de a borágófűtől igencsak erőteljes ízt kapnak a tésztapárnácskák. A pitypangot, a paszternákot, a répa és a cékla zöldjét, de még a csalánt is érdemes felhasználni tavasszal, amikor még minden zsenge. Leforrázzuk a zöld leveleket, belekeverjük a rizottóba vagy a tésztaszószba, és pirított fenyőmaggal hintjük meg az ételt.

Ami viszont nekem is furcsa és új: az agretti. Biztos megterem valahol Amerikában is, de én még nem találkoztam vele. Erős fűszállal összekötve úgy néz ki a piacon, mint egy marék fű, amit a ló szája elé tart az ember. Pár percre forrásban lévő vízbe dobjuk, azután megforgatjuk a serpenyőben egy kis olajon, són és borson. Amikor először próbáltam elkészíteni, azt gondoltam, ez is egy nagyon lassan megkedvelhető ínyencség lesz. Miközben főtt, ugyanolyan földszagot éreztem, mint amikor céklát főz az ember, de ebben az illatban a tavasz frissessége is felfedezhető. Egy olasz barátunk azt javasolta, citromlét is tegyek hozzá, de az ígéretes illat arra késztetett, hogy magában kóstoljam meg ezt a „füvet”. Mivel szálai ugyanolyan vastagok, mint a vermicelli nevű tészta, ezért később azzal tálaltam, és persze reszelt parmezánnal. Ize leginkább a parajéra emlékeztet, de az ásványi anyagokból adódó élességhez az agretti esetében egy élénkebb íz is társul, teli a tavasz energiájával.

Megállapítom, hogy a híres mezei spárga is rendkívül keserű. Chiara, az egyik szomszédunk éppen azt szed a kertjében. Ékesszólóan ecseteli, hogy milyen pompás a frittata a vágott mezei spárgával, vagyis inkább ékesszóló gesztusokkal: fürge kézmozdulata – mintha cipzárt húzna össze a szája előtt – azt jelenti, különlegesen finom. Ha mutatóujját érintené az arcához, és előre-hátra forgatná az öklét, azt mutatná, hogy szavakkal egyszerűen lehetetlen leírni, mennyire finom is tud lenni a szóban forgó eledel.

A korán kelő birtokháborító, akit látni véltem a ködben, nyilván mezei spárgát szedett. Valaki a pitypangokat is kíméletlenül learatta. Egész délelőtt fürdőszobacsempét és vécécsészét keresünk az üzletekben, és mire hazaérünk, a hegyoldalról eltűnik az összes pitypang (tromboni), néhány szomorú, túlérett szál kivételével.

Az út mentén délutánonként látom az asszonyokat, ahogy nejlonszatyorba gyűjtik a spárgát és a mescolanzát, vagyis a különféle vadon termő keserű „zöldeket” – a vacsorához felszolgált salátához. Még csak tanulom ezt az insalata mistát, az itteni asszonyok felszedik a tarassacót, ami hasonlít a pitypanghoz, a radicchio különféle változatait, a katángot, a borágófüvet, a barbe dei fratit, vagyis a szerzetesszakállt és egyéb gazokat is.

Vajon miért állnak meg időről időre a gyűjtögető asszonyok, és botjukkal a földet szurkálják? Mit ásnak ki a bicskájukkal? Gyökereket? Gombát? Többször is látjuk, hogy elegáns fiatalemberek is megállnak autójukkal az út szélén, bukdácsolnak erre-arra a domboldalon, aztán visszajönnek egy csokor mentával, amit az esti sült húshoz szedtek, vagy valami gyógynövénnyel, aminek a gyökeréről lerázzák a földet.

Én is megyek mezei spárgát gyűjteni. Ed tökéletes turkálóbotot vág nekem, egy igazi varázsvesszőt. Vannak dolgok, amelyeket észre sem vesz az ember, de ha felhívják rájuk a figyelmét, beléjük botlik mindenütt. A felső teraszokon sok szúrós szárra bukkanok, úgy látszik, a mezei spárga kedveli a fák tövét. Rájövök, hogy a rejtett zugokban érdemes keresni, bár a tisztáson is előfordul egy-egy bátor, magányos növény. Hogy leszedhessem, ki kell szabadítanom őket a gaz alól. Hajtások itt is, ott is – van bőven szednivaló. A spárga minden bizonnyal ősi növény. (Még a termesztett spárga is kifejezetten primitívnek tűnik.) Ennek a vad változatnak némelyik példánya olyan vékony, mint a fonál, színe kékeszöld vagy lila. Összeszurkálja a kezemet a bogáncs, mire kiszabadítok egy-egy szálat. Szeretem csinálni, pedig lassan haladok vele.

Harminc hajtást sikerül összegyűjtenem. Megfőzöm őket a sült csirkéhez, de egyikünknek sem ízlik a fanyar, orvosságra emlékeztető végeredmény. Később a piacon egy töpörödött anyókára akadok, aki újságpapírtölcsérben kínálja a mezei spárgát. A néni úgy néz ki, mintha az imént bújt volna elő egy mesekönyvből. „Gcnuino,genuino”, ismételgeti. Ez az igazi. Tizenötezer lírát, vagyis kilenc dollárt kér érte. Valami azt súgja, már nem sokáig fogok ilyen anyókát látni a piacon, úgyhogy szemrebbenés nélkül kifizetem. Megkérdezem tőle, hogyan szokta elkészíteni. A szomszédhoz hasonlóan ő is azt ajánlja, hogy apróra vágva tegyem a frittatába.

Ed megpróbálkozik vele, együtt gőzöli tavaszi fokhagymával, de a spárga íze szinte teljesen eltűnik, csak a keményebb szárrészek emlékeztetnek rá, hogy spárga is van az ételben.

Arezzóban látok egy másik erdei anyókát. A nyelvemre kívánkozik a szó: strega, ahogyan az amerikai Délen nevezik az öreg javasasszonyokat. Ki tudna ellenállni egy ilyen nénikének? Veszek az ő kosarából is. Az alján keskenyre kopott, félholdpengéjű kiskés. A fogatlan néni gyapjúpulóveréből szalmaszálak meredeznek.

– Hol tetszett ilyen sokat találni? – kérdezem tőle, de az ajkához emeli az ujját, hogy mutassa, ez bizony az ő titka marad.

Ahogy továbbindul, látom, hogy hófehér edzőcipő van a lábán. Nagy nehezen felkapaszkodik a Corso árkádjai alá, ahol elegáns üzletemberek kávézgatnak – ők is lelkesen vásárolnak a mezei spárgából.

Általában a sütőbe rakom a spárgát, meghintem egy kis olajjal, sóval és borssal, és sütöm egy kicsit. Úgy a legfinomabb, ha nem éri víz, de még gőz sem, mert így megőrzi zamatát és textúráját anélkül, hogy vízízűvé válna vagy túlságosan megpuhulna. A mezei spárga azonban olyan rágós lesz a sütőben, mint a kötél; megtanultam, hogy érdemes inkább enyhén megpárolni, majd olívaolajban sütni egy picit. Az olaj minőségén nagyon sok múlik. Ha nincs otthon a legfinomabb olívaolajból, akkor inkább vajban forgatom a szálakat. Minden falat eszembe juttatja az anyókát, ahogy a szőlők feletti lejtőkön gyűjtögeti a hajtásokat, és hogy milyen sok éve végezheti ugyanezt a rituálét, hogy milyen tökéletesen a tenyerébe simul a kés nyele.

Amikor megmutatom a vadspárga-telepeinket Beppének, a szőlőmetszők koronázatlan királyának, felderül az arca. Levágja az elszáradt csonkokat.

– Ha lent, a földben vágja el a tövet, jövőre még több nő belőle. – Amikor lehajol, hogy megmutassa, rájön, hogy valaki már járt előtte: nem letörték a szárakat, hanem átlós vágást ejtettek rajtuk. Most már biztos, hogy a ködbéli idegen spárgát gyűjtött. (Vagy százéves kísértet volt, aki minden tavasszal visszajár.) Beppe rágni kezdi nyersen, és nekem is kínálja. Csípős, erős, friss íze van. Nem is rossz.

Amikor télen jöttünk, meglepődtem, hogy mennyire más a konyha, mint amit a nyaralások alatt már megszokhattam. Most, hogy dúl a tavasz, megint szinte mindennap tanulok valami új ízt. Matteo és Gabriela zöldségboltjában például észreveszek egy kosarat, amiben ismeretlen micsodák vannak. Törpe kivi? Nem. Penészes dió? Nem. Matteo elárulja, hogy ez a mandorline, a Cortona alatt nyíló tágas völgy, a Val di Chiana egyik specialitása. Matteo beleharap az egyik gyanús külsejű izébe, majd felém nyújtja a kosarat. Keserű és édes! Nem hasonlítható az íze semmi máshoz, amit eddig kóstoltam. Máris szeretem ezt a különleges mandulát. Matteo a rongyos héjával együtt, szőröstül-bőröstül tünteti el, alaposan megrágva, kiélvezve a ropogósságát. A zsályaszínű legkülső réteg alatt van egy neonzöld és egy sárga réteg is, és csak azután jön a zsenge belső mag, ami puha és enyhén mandulaízű.

Otthon természetesen ellenőrzöm a vad mandulabokrainkat, de úgy tűnik, egyik sem termi a megfelelő mandorline változatot. A héjuk máris keményedik. Egy kővel megtörök egyet, és megízlelem a belső magot: rózsa és barack aromáját érzem, az utóíz pedig emlékeztet rá, hogy a ciánhidrogén-savat is a mandulából vonják ki. Amikor megérnek, ezek a magvak megőrzik intenzív ízüket, és a savas mellékízből csak egy kis kesernyésség marad.

Ez a föld még mindig kész rejtély! Hét éve figyelgetem, néha már úgy érzem, nagyjából ismerem, de mindig rá kell jönnöm, hogy mégsem. Hálatelt szívvel fogadom az évszak ajándékait. Mezei íriszek tömege készül szirmot bontani a teraszokon. Megosztozunk rajtuk az ismeretlen gyűjtögetővel meg a sündisznókkal, akiknek az írisz gyökértörzse ínyencfalat. Az írisz Firenze jelképe; régebben nagy mennyiségben termesztették Toszkánában, hogy szárított gyökeréből kinyerjék a parfümökbe keverhető erős ibolya-szőlő illatanyagot. Meghökkentő, hogy vad változata is van ennek a különleges virágnak. Otthon, San Franciscóban öt íriszt kötnek olyan szoros csokorba, hogy a csúcsos bimbók alig tudnak kinyílni. Itt meg a hegyoldalon annyi nő, hogy szinte megriadok a természet pazarló bőkezűsége láttán.

Ballagunk a ház felé a spárgaszemle után, amikor Beppe egyszer csak lehajol, és kiránt a földből egy karcsú, kövér levelű növényt.

– Ezt főzze meg! Jót tesz a májnak.– És mi a neve?– Most nem jut eszembe. De nézze csak! – mondja Beppe, és egy szétterülő,

páfrányszerű növényre mutat, amelynek apró, legyező alakú levelei vannak. – Ez a morroncello.

Fogalmam sincs, mi lehet ez. A szótárban sem szerepel ez a szó, de a növényt megkóstolom: újabb harsogni való friss tavaszi zöldség.

☼

Kora hajnalban hangok szűrődnek fel az útról. Kinézek az ablakon. Három gyűjtögető asszonyt látok, akik a birtokunkra mutogatnak. Új növényt vettek észre bizonyára. Tárgyalnak egy ideig, aztán indulnak tovább.

Öltözködés közben fékcsikorgást és dudálást hallok. Egy kék Fiat száguld az úton.Ma Petroióba készülünk, a kézzel készített terrakotta edények hazájába. Ahogy

gurulni kezdünk a behajtón, rögtön érzem, hogy valami nem stimmel. Aztán észrevesszük, hogy az úton méretes kődarabok hevernek. A magas kőfal egy része, amely kertünk árnyékos felét támasztotta, leomlott az éjjel: öt méterszer öt méteres ronda foghíj éktelenkedik a falban. Gyorsan az út szélére taszigáljuk a köveket, és megyünk, hogy felmérjük a kárt. A bájos tavaszi patakocskák, amelyek lelkesen csurognak a hegyből, úgy felpuhították a földet, hogy a fal megroggyant és kidőlt. A múlt bűnei… A kelekótya kőműves, aki hat éve újította fel a teraszokat tartó falakat, nem csinált vízelvezető lyukakat. Hosszú sárga kerti asztalunk az omlásnál vészesen megdőlt a terasz peremén.

Felhívjuk a jó öreg Primót, már indul is.– Ugyan… – vonja meg a vállát. – Egyszer minden fal leomlik.Bejön a házba, és riasztja az embereit.Nem tudjuk, mi mást tehetnénk, úgyhogy másodszor is elindulunk Petroióba, a

szomszédos Siena tartományba. Nagyméretű terrakotta virágcserepeket akarunk venni a teraszfalakra, legalábbis azokra, amelyek még mindig állnak. Először bemegyünk a középkori városkába, hogy megigyunk valamit, de minden zárva van, a kocsink meg majdnem beszorul a szűk utcákban. A város szélén több fabbricante, azaz gyártó is

akad, ahol különféle méretű cserepeket szerezhetünk be. Látunk akkorát is, mint egy fürdőkád. Persze olyan helyen akarunk vásárolni, ahol valóban kézzel készítik a cserépedényeket, bár korábban vettünk már gyári cserepeket is, jól néznek ki azok is. Vörös, kifejezetten terrakottaszínű fickó köszönt minket kissé meglepett arccal. Megkérdezzük, hogy válogathatunk-e, mire azt mondja, csak nagy tételben adhatja az árut. Szerencsére szeret beszélni a cserepeiről. A kemencék fölött a raktárban olyan forróság fogad, mint a szaunában. Az olívaolajnak való, belül mázas edények is sokféle méretben készülnek. Készítenek itt fűszertartó edényeket, kerti oszlopot, napórát és „klasszikus” urnákat és amforákat is. Az ismert és ismeretlen formájú virágcserepek halmokban állnak. Ezeknek a kézzel készített daraboknak lekerekített peremük van, meleg sárgára vannak festve, néhol egy-egy ujjlenyomat is látszik rajtuk. A fickó megmutatja a monogramját a cserepek alján.

Ahogy előrehajol, hogy arrébb toljon egy nagyobb darabot, ingzsebéből kiesik a szemüvege. Az egyik lencse kiugrik a keretből, de szerencsére nem törik össze. Segítünk neki megkeresni az apró csavart. Végül Ed találja meg, és vissza is csavarja a kisujja körmével. Elbúcsúzunk a terrakottaszínű fickótól, indulunk.

– Várjanak csak! Hány cserepet akartak venni?– Csak pár darabot a virágainknak.– Nem viszonteladók?– Dehogy! Csak három-négy darabra lenne szükségünk.– Hát, tudják, nem szabadna, nincs rá engedélyem, de három-négy darab igazán

semmiség.A kezünkbe nyom egy árlistát, és azt mondja, vonjunk le negyven százalékot.

Kiválasztunk egy urnát, ami jól fog menni ahhoz a háromhoz, ami már a fal mellett díszeleg, és három nagy füzérdíszes virágcserepet. Fizetnénk, de rájövünk, hogy nincs nálunk elég pénz. A fickó azt mondja, van egy Bancomat a belvárosban, úgyhogy gyorsan visszarobogunk. Ezúttal gyalogosan támadjuk a girbegurba utcácskákat. „Petroio” annyit tesz: „nagy villa”, és valóban, ez a városka csak akkora, mint egy nagyobbacska vár. Egy teremtett lélek sincs az utcán. A bankautomatát persze nem találjuk. A legöregebb templom, a San Giorgio is zárva van. Végre észreveszünk egy férfit, aki a kutyáját sétáltatja. Elvezet minket egy kapubejáróhoz, ahol a bankautomata rejtőzik egy kis falfülkében.

Visszagurulunk a fazekasmesterhez. Segít bepakolni az árut a kocsiba.Indulunk hazafelé, előkotrom a kesztyűtartóból a térképet.– Itt vagyunk Abbadia a Sicille közelében. Van itt egy híres fogadó, ahol a

Szentföldre tartó zarándokok annak idején megpihentek. A falában van egy máltai kereszt, és a templomos lovagok jelképe…

– Csak a saját falunk problémájához nem fűlik a fogunk, igaz? – vág közbe Ed.Nem is kell válaszolnom.Primo emberei az Ape nevű járgányukat rakodják. A szó jelentése: méh. Ez a

szerény méretű jármű olyan, mint egy tetővel ellátott robogó, hátul kis raktérrel. A leomlott falszakasz köveit és a cementeszsákokat szépen sorba rakták már. A legnagyobb kövekből már le is rakták a legalsó sort, megfelelő méretű réseket hagyva, hogy szabadon lefolyhasson a víz. Fent, a teraszon látjuk, hogy kisebbfajta árkokat is ástak, és csövet fektettek beléjük, hogy a hegyoldalról azok vezessék a vizet a terasz pereméig. Mindkét mutatóujjamat lefelé fordítva a földre mutatok. „Ilyesmi ne történjen itt még egyszer.” Igazán hasznos gesztus.

Az apró patakocskákat szabályozták tehát, így kisebbfajta vízesések buknak alá a terasz peremén. Amúgy bokáig süppedünk a sárba.

– Tutto bagnato – mondja Primo, vagyis hogy csuromvizes minden.

Az úton megállnak az emberek, hogy szemügyre vegyék a katasztrófát. Egy asszony elmeséli, hogy sok évvel ezelőtt egy kisgyerek a kútba esett az udvaron, bele is fulladt, és éjszakánként sikoltozik a kísértete a házunkban. Csúnyán hangzik a dolog…

– Ezért nem lakott itt senki harminc éven át. Kislánykoromban én is féltem erre jönni éjszaka.

– Mi még nem hallottunk itt sikoltozást – közli Ed.Jobb lett volna, ha ez a vénasszony nem ijesztget, mert ezentúl biztosan fülelni

fogok, amikor egyedül leszek a házban. Amikor az öregasszony elmegy, Primo megnyugtat: – Minden öreg házban vannak kísértetek – mondja, vállat von, és felfelé fordítja mindkét tenyerét –, de a kísértetek nem ártanak senkinek. Inkább a víz miatt kell itt aggódni.

Az éjszaka közepén felriadok, de minden csendes, csak a miniatűr Niagaráink csobogása hallatszik.

SFUSO: A TERMELŐI BOR

Egyik kedvenc szavam a gita, jelentése: „egy kis kiruccanás”. Ma reggel arra számítottam, hogy Ed majd szépen fogja a kapáját, és elballag az olajfás teraszokra. De felnéz Burton Anderson boratlaszából (The Wine Atlas of Italy) – gyakran tanulmányozza reggeli közben – és ezt mondja: – Ugorjunk el Montepulcianóba! Nagyon fogy a borunk.

– Jó ötlet – válaszolom. – Úgyis el akartam menni a kertészetbe, hogy ólomgyökeret vegyek, azt akarok ültetni a mogyorófa alá. Meg útközben friss ricottát is vehetünk valamelyik háznál.

Hát nem ezért jöttünk Olaszországba? Dehogyisnem. A hosszú helyreállítás alatt az is gyakran megfordult a fejemben, hogy talán kizárólag azért jöttünk ide, hogy a vadul burjánzó borostyánt irtsuk, és csiszoljuk a padlót reggeltől estig… De most, hogy a nagy munkákon túl vagyunk, a ház tulajdonképpen elkészült. Nem teljesen, de legalább otthonosan érezzük magunkat benne.

Szóval, feltöltjük a sfuso –, azaz a házibor-készletünket. A legtöbb szőlőskert folyó asztali bort is termel saját használatra, meg persze a barátokra és a bennszülött fogyasztókra gondolva. Toszkánában az emberek többsége hétköznap nem iszik palackozott bort, hiszen vagy van saját boruk, vagy a barátaik között van valakinek, vagy olcsón veszik valahol a termelői bort. Ed tehát kiöblíti hatalmas zöld üvegdemizsonunkat, meg a rozsdamentes, piros csappal ellátott bortároló alkalmatosságot, amely egyébként annyira praktikus eszköz, hogy szerintem nemsokára kiszorítja a hagyományos demizsont.

Megtanultuk azt is, hogy miután megtölti az ember a demizsont, érdemes egy kis olívaolajat önteni a tetejére, hogy ne érje levegő a bort, de azért persze alaposan be is kell dugaszolni. Az újfajta fémedénynek lapos fedele van, ami a bor tetején lebeg, de egy kis olaj akkor is kell, hogy a fedő és az edény fala közötti rést is elzárjuk a levegőtől, mielőtt a helyére kerülne a második, szorosan záródó fedél. Amikor kinyitjuk az edény alján a csapot, hogy megtöltsünk egy kancsót, a belső fedél és az olaj természetesen megsüllyed a borral együtt, anélkül, hogy levegő érné a nedűt.

Ha egy családnak hét-nyolc demizsonja is van, általában a hűvös kamrában, a cantinában tartják őket, aztán sorra kinyitják őket, amikor bort akarnak inni. Mi is mindig így csináltuk Eddel. Amikor elfogyott a borunk, kinyitottuk a következő demizsont, és egy tölcsér segítségével szétöntöttük a bort húszegynéhány régi palackba. A palackokba is öntöttünk egy kis olívaolajat, mielőtt parafa dugóval lezártuk őket. Már egész ügyes mozdulattal löttyintjük ki az olajat a bor tetejéről, amikor kinyitunk egy-egy palackot. Persze, így is marad benne egy kicsi. Két demizsont már befogtam virágvázának abból a háromból, amit a szemeteskonténer mellett találtunk – valakinek már elege volt belőlük. De hogy azokat a gyönyörű, karcsú nyakú, hasas borospalackokat hogy van szíve bárkinek kihajítani, azt nem tudom. Nekem még a légbuborékok is nagyon tetszenek a zöld üvegben. Igazi üvegtisztító kefével alaposan kimostuk a palackokat, és új parafa dugókat vettünk hozzájuk.

– Egyáltalán akarjuk még használni a demizsont? – kérdezem ártatlan képpel.– Hm… Igazad van. De az embereknek el ne áruld!Ed persze Anselmóra, Beppére és Francescóra gondol, akik megvetően

nyilatkoznak minden új módszerről, ha az olajfákról vagy a borról van szó.

Két húszliteres műanyag kannát viszünk magunkkal. Praktikus szállítani bennük a bort, de amint hazaérünk, át kell töltenünk az acélhordócskába, mert a műanyag gyorsan elrontaná a bor ízét.

☼

Imádom, amikor turistáskodunk. Bedobom a táskámba az útikönyvet meg a fényképezőgépet, fogunk egy palack vizet, és kocsiba vágjuk magunkat. Kiterítem a térdemen a térképet – hát kell ennél jobb szórakozás?

A Cortonából Montepulcianóba vezető út az egyik kedvenc útvonalam: teraszos olajligetek között ereszkedik le a hullámzó dombok közé, ahol nyáron mindig aranyló szalmaboglyák fogadnak. Most, tavasszal még világoszöldek a domboldalak, de már látom magam előtt a júliusi virágzó réteket, a girasolit, vagyis a hatalmas napraforgókat, a létező legszebb haszonnövényt. Ma kihajtották a birkákat. Az újszülöttek még alig állnak a lábukon, az erősebbje viszont már tülekedik az anyja hasánál. Ennél szebb tájat el se lehet képzelni. Csak néha jut el az orrunkig a disznóólak bűze, hogy figyelmeztessen, ez itt csak majdnem a mennyország. Az árnyékos dombhajlatokban egész nyájak szundikálnak. Gabonatáblák, gyümölcsöskertek és csodálatos olajfák mindenütt. Látszik, hogy a föld minden négyzetcentiméterét szeretettel ápolja a gazda. Aztán már jönnek is Montepulciano szőlői, ahol a Vino Nobile terem.

Chianti, Brunello és Vino Nobile – a három legjobb toszkánai bor. Ami közös bennük, az a jellegzetes testesség és az esszenciális gyümölcsíz. Ezenfelül azután a toszkánok szívesen boncolgatják az árnyalatnyi eltéréseket akár hajnalig.

A Vino Nobilét a tizenharmadik század óta állítják elő a vidéken, úgyhogy volt idejük rá, hogy tökélyre fejlesszék a borkészítés technikáját. A toszkán szőlőfajta neve, a Sangiovese még ősibb gyökerekre utal; a latin sanguis (vér) és a Iove (Jupiter) szóból álló összetétel jelentése: „Jupiter vére”. A Sangiovese helyi változatát Prugnolo gentilének, azaz „szép kis szilvácskának” nevezik.

Sudár ciprusok szegélyezik a strada biancát. Halványzöld fénytömbökön robogunk keresztül. Ed csak némán bólint, amikor Octavio Pazt idézem: „A fény az önmagára gondoló idő”. Teljesen igaz! Vagy mégsem? Az avignonesi szőlőskertek pompás régi épületek körül húzódnak – egy szempillantás alatt visszaröpítenek a múltba. Nézem a villát, a családi kápolnát, az ódon gazdasági épületeket, és látom magam, ahogy átviharzok az udvaron 1780-ban, nehéz lenvászon ruhában, kezemben fehér boroskancsóval és hatalmas kulcscsomóval. Hogy maga a contessa vagyok vagy csak egy cselédlány, nem tudom, de érzem, hogy évszázadokkal ezelőtt is itt lépkedtem, árnyékom már végigsöpört ezeken a köveken.

Avignonesi borásza, Paolo Trappoloni nagyon jóképű férfi, mintha Raffaello festette volna.

– Egész Toszkánában kutattam a már majdnem kihalt fajták tőkéi után, és jó néhány ősi fajtát sikerült megmentenem.

Kisétálunk a szőlőbe, hogy megmutassa az új, dús bokrú tőkéket, amelyeket az ókori rómaiak settonce mintáját követve ültetett: szabályos hatszög csúcsain elhelyezett növények fogják közre a szőlőtőkét. A domboldalra mutat, ahol kacskaringós sorokat látunk; ez a la vigna tonda, vagyis a kerek szőlőskert.

– Kísérletezünk, hogy megtudjuk, az ültetés sűrűsége hogyan befolyásolja a bor mennyiségét és minőségét.

Megmutatja a pincét is, ahol érik a bor. Vastag, szürke penész borítja a falakat. A vin santónak fenntartott helyiségben füstös faillatot érzek.

A legtöbb avignonesi bor kitűnő; kóstolni lehet itt helyben, vagy a Palazzo Avignonesiben, Montepulciano központjában. Edet különösen a vin santo érdekli, a lágy, dióízű bor, amelyet vacsora után, biscottival kell elszopogatni. Ettől függetlenül a nap minden szakában kínáltak már minket vino santóval, sőt, egyenesen ránk erőltetik. Mert mindig kéznél van a kancsó, és muszáj megkóstolni, hiszen házi bor. Az avignonesi vino santo az egyik legfinomabb egész Olaszországban. Sajnos, csak egyetlen palackkal tudunk venni, mert már eladták mindet. Valaki megajándékozott minket két üveg igen különleges vino santóval, egy 1953-as és egy 1962-es Ricasolival. (New Yorkban vették; most visszakerültek a szülőföldjükre.) Anselmótól is kaptunk egy üveggel a sajátjából. A pompás avignonesivel együtt érdemes lesz egy kis borkóstolót rendezni a barátainknak egy nyári este, vacsora után, kint a kertben.

Megállunk Tenuta Trerosében is. Itt a legtöbb szőlő a megszokott párhuzamos sorokban terem, de látunk egy nagy táblát, ahol alacsony lugasos kiképzéssel művelik a szőlőt, ahogyan az etruszkok csinálták annak idején. Az iroda egy új épületben van, a ciprusligetben álló villa mögött. A fiatalember nem számított látogatókra, de azért a kezünkbe nyomja az árlistát, és megmutatja a borokat a bemutatóteremben. Ed már átlapozta az idei Vini d'Italiát, ezt a megbízható, évente megjelenő borkalauzt, tehát tudja, mit akar. Egy rekesz Salterio Chardonnay-t kér, meg többféle vöröset. Követjük a fiatalembert a raktárba, ahol rozsdamentes acéltartályokat, néhány tölgyfa hordót és irdatlan mennyiségű borosrekeszt találunk. A fickó rikkant egyet, és már jön is egy nő, hogy gyakorlott mozdulatokkal összeválogassa nekünk a rendelést.

Egyáltalán nem feltűnőek azok a sárga nyilak, amelyek a különböző borászatok felé irányítják az utazót – Fassato, Massimo Romeo, Villa S. Anna (itt nők termelik a bort), Fattoria del Cerro, Terre di Bindella, Podere II Macchione, Valdipiatta. Az összes név ismerős, hiszen már sokat ittunk nagyszerű boraikból. Most azonban a Polizianóba igyekszünk a sfusónkért. Ed int valakinek a mezőn, aki jön is rögtön, hogy fogadjon minket a raktárában.

– Az elmúlt tíz évben most a legjobb a sfuso – mondja, miközben két poharat helyez a kartondobozok tetejére.

Délelőtt tizenegy óra van, de most is nagyon jólesik a kóstoló. Kedvünkre való a bor erős színe, szamócára emlékeztető íze, és mintha mimózaillatot is éreznénk. Igen, megtaláltuk a nekünk való termelői bort. A fickó megtölti a kannáinkat. Törvény írja elő, hogy a nevünket és a vásárolt mennyiséget be kell ütnie a nyilvántartásába. Ahogy begépeli Ed nevét, kiderül, hogy már vásároltunk itt.

– Szeretik az amerikaiak a borunkat, ugye? – kérdezi, és a válasz persze határozott „igen”, minden amerikai nevében.

Ed az ülés mögé szorítja a kannákat. Reméljük, nem fognak ereszteni. A földúton zötyögünk.

☼

Montepulciano városa úgy nyúlik, úgy kanyarog, mintha egy szeszélyes folyócskát követne, pedig csak egy hosszú hegygerincre kúszik fel. Henry James is kikukkantott itt az árkádok alól, és az volt a benyomása, hogy „hatalmas, ütött-kopott, túlságosan megrakott, túl sok árboccal felszerelt bárkán” van, amely „ibolyaszínű tengeren halad”. A toszkánai hegyi városkákban gyakran érezheti úgy az ember, hogy a síkság felett vitorlázik egy óriási hajón.

A Sant' Agostinóval átellenben lévő tetőn egy vasból készült pulcinella üti el az órát a kalapácsával – az ezerhatszázas évektől. Betérünk egy kis üzletbe, hogy gyertyát vegyünk. Az edénytartók, kulcskarikák, lábtörlők és parafa dugók között nyílás a falban: egy etruszk sírhoz vezet.

– Hát igen – mondja a boltos –, renováláskor mindig van valami meglepetés.A helyiség másik végébe invitál, a kirakathoz, ahol egy üveggel fedett nyíláson át

kőbe vájt ciszternára látni.– Itt csurgott le a víz a tetőről, úgyhogy mindig volt vizük.– Mikor is? – kérdezi Ed.A boltos cigarettára gyújt, a kirakatüvegig küldi a füstfelhőt.– A középkorban, vagy talán még korábban – vonja meg a vállát. Mindig lenyűgöz,

hogy az olaszok milyen lazán veszik, hogy a múlt becses emlékei között élnek.A centro storícóba, azaz az óvárosba vezető utca a fő bevásárlóutcáról nyílik, így a

piazza valamennyire kiesik a városi forgatagból. A tekintélyes méretű templom befejezetlen homlokzata valahogy még elhagyatottabbá teszi ezt a teret. A templomlépcsőn hűsölő juhászkutya a legéberebb élőlény az egész piazzán. Ezúttal nem megyünk be a templomba, mert még élénken előttem van a sokszárnyú oltár. Az oltárképeket Taddeo di Bartolo festette; az egyik szárnyon Mária halála látható, a másikon gyönyörű angyalok viszik épp a mennybe, míg lent a földön az apostolok siratják. A piazza egyik sarkában a kávézó fehér műanyag székei az asztaloknak támasztva, vendég egy szál se. Most tehát csak a miénk ez az egész pompás tér! Lenézünk a feneketlen kútba, amelyet két kőoroszlán és két griffmadár is őriz. Annak idején igazán élvezetes lehetett összefutni itt az ismerősökkel, vödörrel a kézben…

A szép palazzókan több szőlőskert termékeit is meg lehet kóstolni. A Polizianóban ki van akasztva a reneszánsz költő portréja, akiről ezt a remek pincészetet elnevezték. Az asszony, aki bőséges adagokban ad kóstolót, kétféle óbort ajánl a legvehe-mensebben, és igaza van. Három olyan boruk is van, amelyek címkéjén Poliziano-versek címe olvasható: Le Stanze, Ambrae és Elegia. Azt tudjuk, mik a stanzák, és mi az, hogy elégia, de vajon mit jelent a fehér bor neve? Ambrae… A nő a homlokát ráncolja, aztán megrázza a fejét. Végül csak legyint, elmosolyodik, és körbemutat, mindenfelé:

– Sono ambrae, ambrae.Talán „ambience”, vagyis „ragyogás”. Veszünk pár palackkal az óborból, meg a

költő boraiból is.Poliziano első költői sikereit Montepulcianóban aratta. A főutca egyik kávézóját is

róla nevezték el, csak az a baj, hogy a dekoráció tizenkilencedik századi, nem reneszánsz. Az ívelt márványpulton túl két faburkolatú helyiség nyílik, William Morris-stílusú tapétával, hozzá illő korabeli kárpitozott ülőalkalmatosságokkal és helyes kerek asztalkákkal. A viktoriánus teázó olasz változata. Mindkét helyiség ablakai a csodás panorámára nyílnak; a kovácsoltvas erkélyek tele vannak virággal. Bekapunk egy szendvicset, iszunk egy kávét, és sietünk vissza a kocsihoz. Nagyon megy az idő. Azért egy pillanatra muszáj benéznem a Chiesa del Gesúba. A kicsiny trompe l'oeil kupola freskóján lépcsőkorlát kanyarog, amely mintha egy másik kupola körül futna, de csak a főkapu közepéről látszik így, különben mindenhonnan torz a perspektíva.

A virágkertészet a San Biagio-templomtól kölcsönözte a nevét. Most elmegyünk a templom mellett, mert rohannunk kell, hogy zárás előtt odaérjünk a kertészetbe. A San Biagio épülete egyébként az egyik nagy kedvencem: ciprusokkal szegélyezett út vezet a kapujához, és falának kövei aránylanak a délutáni napsütésben, lágyan megfestve a szigorú felületeit fürkésző, felfelé fordított arcokat. Ha az ember egy kicsit leül a körbefutó párkányzatra, pont ráesik a fény. Fény sugárzik a falakból is, melegíti a hátamat. Mindig körbesétálom a melegséget lehelő falakat, és remekül érzem magam.

Kiválasztunk egy szép barackszínű bougainvilleát ahelyett, amelyik elfagyott, két tő ólomgyökeret, hogy puha kék virágok várjanak majd a fák alatt, és egy újfajta

futórózsát, egy tő Pierre de Ronsard-t, amit valamelyik kőfalra futtatunk majd fel, addig pedig a francia költő Polizianóval utazik egy kocsiban.

– A fenébe! – Ed rácsap a kormánykerékre.– Mi az?– Nem álltunk meg sehol, hogy rikottát vegyünk. Kilométerekre innét, Pienza

közelében kellett volna betérnünk valamelyik házhoz.A növények és a kannában lötykölődő bor illata elkeveredik a kocsiban a tavaszi

eső erős fűszagával (ugyanis esni kezd, miközben robogunk hazafelé Cortonába).Megállunk egy rosticceriánál, isteni, grízből készült gnocchit viszünk haza

vacsorára. A salátát már korábban elkészítettem. Ed a montepulcianói Ambrae nevű bort hozza az asztalhoz. A fény felé tartja a poharat. Hiába kerestem az Ambrae-t a szótárban. Biztosan latin eredetű szó, talán azt jelenti, borostyán. Megkóstolom. Talán mégis inkább azt jelenti a neve, hogy ragyogás: ilyen íze lehet a harmatnak az orgonavirágon és a tölgylevélen. A bor fény, amit a víz tart össze. Ez, sajnos, nem a saját gondolatom, hanem Galileié.

MEGYÜNK A TAVASZ UTÁN – SZICÍLIA

PÁLMAFÁI

Öt perccel azután, hogy kiszállunk a gépből Palermóban, máris megismerkedek az arancínóval, a legjellegzetesebb szicíliai étellel. Ed az autókölcsönzőt keresi, én meg rögtön a repülőtér közepén lévő bárba jöttem, ahol az orrom előtt sorakoznak a narancsméretű és formájú sült rizottógolyók.

– Mivel van töltve? – kérdezem.A mélyen ülő, csillogó, koromfekete szicíliai szemek gazdája a kissé csúszós

gömbökre mutat.– Ragu, signora. Az oválisokban pedig besciamella e prosciutto. Ennek a férfinak a

szeme legalább annyira megragad, mint az arancini. Már a reptéren is csupa bizánci, rejtőzködő, „történelmi” szempár. Itt, a bárnál, miközben a rizs ropogós-krémes állagát élvezem, alaposan megfigyelhetem ezeket a nagyon olaszosan kinéző olaszokat. Gyönyörű hullámos fekete hajú nők és karcsú férfiak, akik nem egyszerűen járnak, inkább suhannak. Kislányok, a mamájuk hullámos fekete hajával. És a kemény munkától meggörnyedt öregemberek, sapkával a kezükben. Egész kis tömeg várja a Rómából érkező gépek utasait. Integetnek, kiabálnak az ismerősöknek, akik könnyű poggyászukból ítélve csak néhány napra hagyhatták el Szicíliát. Megjön Ed, kezében a slusszkulcs. Ő is eltüntet egy arancínót, majd rendel egy kávét. Döbbenten pislog, amikor látja, hogy milyen kevéske lötyög az apró csészében, alig egy kanálnyi, sok habbal a tetején. Belekóstol, és felragyog az arca. A pincér is figyeli az eseményeket. Kistermetű fickó, Ednél egy fejjel alacsonyabb, úgyhogy fel kell néznie rá: – Minél délebbre jön, signore, annál kevesebb a csészében a kávé, de annál erősebb.

Ed mosolyog: – E fantastico.Ed kitolja hatalmas bőröndünket a zöld Fiathoz, majd kikanyarodunk a parkolóból.A Palermóba vezető parti útról megpillantjuk a tengert, és kocka alakú, észak-

afrikai stílusú házakat látunk a sziklás vidéken. Amikor beérünk Palermóba, rögtön elkap minket a hihetetlenül vad közlekedés, ez az örvénylő őrület, ami túl gyorsan mozog ahhoz, hogy felfogjuk, éppen merre is megyünk. Sávok tűnnek el nagy hirtelen, megváltozik az utcák neve, és mi csak kanyargunk az egyirányú utcák útvesztőjében.

– A barista azt is mondhatta volna, hogy „kevesebb, erősebb és gyorsabb” – mondja Ed.

Egy piros lámpánál letekeri az ablakot, és a motorbiciklijét túráztató helyi erőhöz fordul útbaigazításért: – Perfavore, merre van a Hotel Villa Igiea?

– Csak jöjjön utánam – kiáltja a motoros, és kilő. Cikázik az autók között, vissza-visszanéz, hogy jövünk-e. És mi jövünk is, valami csoda folytán. Ed nem marad le, de másra nem is tud figyelni, csak a motorosra. Itt mindenki eszelősen száguldozik, tolja az előtte haladót. Minden oldalról csak centiméterekre van tőlünk a többi apró autó. Ha valaki fékez, százan is egymásba rohanunk. De senki se fékez. Egy kereszteződésnél motorosunk balra mutat, aztán integet, és olyan hirtelen fordul be jobbra, hogy a füle szinte az aszfaltot súrolja. Beesünk egy körforgalomba, ami végül kiköp minket egy nyugodt kis utcába: itt a hotelünk. Beállunk a parkolóba.

– Ne üljünk kocsiba, csak amikor a reptérre megyünk. Ez kész pokol.– Részemről oké – bólint Ed; még most is markolja a kormányt. – Menjünk inkább

taxival mindenhová. Ami itt van, az jobban hasonlít a bikafuttatásra, mint az autóvezetésre.

Fogjuk a bőröndöt, bezárjuk a Fiatot, és rá se nézünk, amíg ki nem jelentkezünk a szállodából.

☼

Mivel a szállodás ürge szerint „Palermo legszebb szobáját kaptuk”, alig várom, hogy forró vizet ereszthessek a kádba, és előkapjak egy hideg ásványvizet a minibárból. Akkor határoztuk el, hogy megyünk a tavasz után, délre, amikor Toszkánában elromlott az idő. A március eleji balzsamos levegő lehűlt, jeges viharok jöttek, jéghideg eső verte az ablakokat. Primónak sikerült megerősítenie a kőfalat, és elküldte az embereit valami beltéri munkára, amíg a talaj újra ki nem szárad. A kandalló közvetlen közelében melegedtünk, amikor Ed egyszer csak megszólalt: – Szicíliában biztos jó idő van most is. Nem lenne kedved odautazni, mondjuk… holnap?

Felnéztem a könyvemből.– Holnap?– Nagyon közel van. Firenzéig kocsival, aztán egy kis repülés. Háztól házig nem

több három óránál. Ugyanolyan, mintha San Franciscóból átugranánk Seattle-be.– Még sose voltam Seattle-ben.– Jó, de ez most nem érdekes. Majd elmegyünk Seattle-be is. Az újság szerint itt

egy hétig esni fog, viszont nézd meg, Szicíliában milyen gyönyörű napos idő van.Az ábrán egész Közép-Itáliát szürke vonalkák borították, Szicília viszont alig

látszott ki a sok mosolygós napocska alól.– Azért én félek Palermótól. Mi van, ha valami temetési menet mellett elhaladva

kapunk a hasunkba egy-két eltévedt golyót a maffiózóktól, és már az esti újság közli a halálhírünket?

– Nem megyünk semmiféle temetésre. Amúgy sem ismerünk senkit Szicíliában. És különben is, a maffia egyáltalán nem kíváncsi ránk.

Talán tizenöt másodpercig mérlegeltem a dolgot.– Hát, akkor csomagoljunk…!

☼

Alig egy nappal később itt vagyunk egy gyönyörű sarokszobában. Négy hatalmas ajtó nyílik az erkélyre. Balzsamos levegő, pálmafák, és a kék, kékebb, még kékebb tenger. Legalább hat méter magasan van a mennyezet, úgyhogy jól illenek ebbe a szobába a Napóleon korabeli bútorok. Csempézett padló és hatalmas franciaágy kényeztet minket. Az első szoba, ahová el akartak dugni minket az épület másik szárnyában, nyomasztóan sötét volt, és elborzadtam, ha arra gondoltam, hogy a mocskos szőnyeg hozzáérhet a talpamhoz. A boy kitárta a spalettákat. A kilátás: egy házfal.

– Itt egy darab pálmafát se látok.– Hát igen, itt nincs pálma.Gyűlölök reklamálni, és Ed még nálam is béketűrőbb, de egy óra múlva nem bírtuk

tovább, és lementünk, hogy beszéljünk valami menedzserrel.

– A szoba, amit kaptunk, egyáltalán nem „gyönyörű”. Egy ilyen remek hotelben valami jobbat vártam. Tudnának adni inkább egy másik szobát? Szeretnénk látni az ablakunkból a pálmafákat.

A fickó kikereste a szobaszámunkat, és elfintorodott. –Jöjjenek velem.Hosszú folyosókon keresztüljutottunk el a mostani szobánkba. A fickó széthúzta a

nehéz függönyöket, kinyitotta az ajtókat, ablakokat, és lakosztályunk megtelt fénnyel.– Ecco, signori, Palermo!Nyolcszögletű nappali, aranyozott antik székekkel. Jöhet a vonósnégyes, hogy este

álomba muzsikáljon minket.– Most már elégedett vagyok – mondtam a szállodásnak kedvesen.

☼

A taxi azonnal megérkezik, és máris beveszi magát az eszelős forgalomba. Igen, ebben a városban örökké ez van, mondja a taxis. Nem, nincs sok baleset. Az hogy lehet? Megvonja a vállát. Mindenki hozzászokott, hogy itt ilyen a közlekedés. Hátradőlünk, és már kezdünk is ráérezni a kétszeres ritmusra. A volán mögött minden kocsiban éber tekintetek, mintha valami kollektív küzdősportot űzne itt mindenki. A városközpontban szállunk ki egy sétálóutcánál. Ide nem jöhet be autó. A közlekedés káosza után virágillattal fogad minket a város. Utcai árusok kínálják a fréziát a húsvét minden színében: van lila, sárga és fehér is. Otthon csak apró bokrétákat lehet kapni, itt hatalmas csokrokban árulják a fréziát, rózsaszínű fóliában, díszszalaggal átkötve.

Nem akarunk túl sok időt elvesztegetni az ebéddel, csak bekapunk egy kis sfincionét, vagyis kenyérmorzsával meghintett pizzát, és már megyünk is tovább. Mindenütt pálmafák… A kiülős éttermek zsúfolásig tömve. Kis üzletek kirakatában finom táskák és cipők kelletik magukat. A pincérek tálcáin sütemény és kávé.

Sütemények! Itt minden pasticceriában nagyon nagy a választék. Már jó ideje nem láttunk mást, csak a szárazabb toszkán édességeket, úgyhogy borzasztóan csábítóak ezek a tejszínhabos csodák. Látok egy nőt, aki marcipánananászt, marcipánbanánt, marcipánkörtét, marcipáncitromot, marcipáncseresznyét helyez el a kirakatában – meg egy bodros fehér marcipánbárányt a húsvéti ünnepekre gondolva. Bent, az üzletében különféle mandulás sütemények kaphatók, meg szamócás torta, meg biscotti, és persze cannoli, de minden méretben, hüvelyknyitől a birkaláb nagyságúig. Nyílik a konyhaajtó, két pék hozza ki nagy óvatosan az egy méter magas piramist, amit apró cannoliból építettek (olyan, mint a francia karácsonyi croquembouche). A sfincét, vagyis a bundás rizst ricottával, fahéjjal és kandírozott naranccsal vagy eperrel töltve San Giuseppe tiszteletére készítették, akinek a névnapja (onomastico) március tizenkilencedikén van, amikor az olaszok az apák napját is ünneplik.

A hűtőkben: sorbetti, pisztáciás, citromos, görögdinnyés, fahéjas, jázminos, mandulás, és persze a szokásos gyümölcsök. Észrevesszük, hogy itt a gyerekek többsége nem kehelybe vagy tölcsérbe kéri a fagylaltot, hanem briósba töltve. A mandulás süteménynek már a látványával is jól lehet lakni, de azért legalább egy friss csokoládés-ricottás cannolit elfelezünk Eddel. Úgyis lejárjuk majd, hiszen egész délután sétálni akarunk.

Új helyen az első napot érdemes céltalan bolyongással tölteni, ráérezni a nap ritmusára, magunkba szívni az illatokat, rácsodálkozni a sosem látott színekre és anyagokra, és különösen az emberekre. Turistáskodni ráérünk később is, a látnivalók nem szaladnak el. Az utazás bódulatában az erős kávé csak arra jó, hogy kedvünk legyen a sétához, hogy beforduljunk a mellékutcákba is. Persze, rögtön vissza is fordulunk, ha veszélyesnek érezzük a helyet.

Pálmafák mindenfelé. Bárcsak magunkkal vihetnénk egyet Bramasolébe, hogy elültessük annak a pálmának a helyére, amit elpusztított a decemberi fagy! Nemcsak azért szeretem a pálmafákat, mert eszembe juttatják a meleget, hanem mert szeretem ezt a Wallace Stevens-képet: „Ahol véget ér a gondolat, ott egy pálmafa áll.” Az emberek többsége inkább falra vagy szakadékra asszociál, ha az emberi tudat határára gondol. A szélben hajladozó karcsú pálma nagyon megnyugtató.

A botanikus kertben látogatók helyett csak port, kaktuszokat, szentjánoskenyérfát, eperfát, agavét és széles levelű bokrokat találunk. A pálma egyébként nem őshonos itt, az arabok hozták magukkal a kilencedik században, a szökőkúttal, a fűszerekkel, az arabeszkkel, a fagylalttal, a mozaikkal és a kupolákkal együtt. Pálmák és kupolák – ez Palermo. A kupolák színe változatos: arany, gránátalma, világoskék, világoszöld. A San Giovanni degli Eremiti öt kupolája fakó vörös; a kolostorkertben citrus- és jázminillat fogad. Jó megpihenni egy kicsit.

A térképen látjuk, hogy a Palazzo dei Normanni is itt van a közelben a híres Cappella Palatinával. Ha már itt vagyunk, megnézzük. Az útikönyv szerint a mozaikok a szentlélekkel és a fénnyel kapcsolatos teológiai témákat dolgozzák fel.

A palotát a szorgalmas arabok építették a kilencedik században, majd a normannok bővítették ki a tizenkettedik században, amikor is királyi palotává alakították. A későbbi lakók is toldozták-foldozták, ahol tudtak. A mozaikokat bizánci görögök kezdték el a tizenkettedik században. Egy örökkévalóság lehetett nekik, mire elkészültek a munkával, de megérte: nem is tudom, hány bibliai történet illusztrációja ragyog a falakon. Még a padlót is mozaik borítja, ahol pedig nem, ott gazdag márványberakás díszeleg.

A szentlélek és a fény csak az ábrázolások egy részén szerepel. Sok dolog történik itt egyszerre; nagyon él minden négyzetcentiméter, mint egész Palermóban. Itt van Ádám és Éva története, az özönvíz, Jákob küzdelme az angyallal, a kupolában Krisztus finom ruhás angyalok karával, az apszisban pedig az áldást osztó Krisztus, mindkét mozaikon gyönyörű hosszú ujjakkal. Színházi látcsövemen keresztül hosszú ideig nézem feltartott jobb kezét, ezt a finom színekkel, érzékenyen megformált apró részletet: hüvelykujja a behajlított gyűrűsujjat érinti, a többi három ujja kinyújtva. A késő délutáni nap sugarai már csak halványan világítják meg a falakat, de Krisztus körül az aranyozás még most is izzik.

A palazzo többi része zárva. Visszafelé sétálva elhaladunk olyan telkek mellett is, ahol a második világháborúban lebombázott épületeket még mindig nem állították helyre. Nyitott kirakató üzletek kínálják nyomorúságos portékájukat, az utcákat megtöltik az esti bevásárlást intéző emberek. Tartózkodóak, komolyak, némák, sokan fáradtnak látszanak, de amikor két ismerős összetalálkozik, felélénkül az arcuk, egészen felvillanyozódnak.

A taxiban a szállodáig már fel sem tűnik az a néhány életveszélyes pillanat; annyira fáradtak vagyunk, hogy aggódni sincs időnk.

☼

Az első két étterem Ed listáján a recepciós szerint szóba sem jöhet. Veszélyes környéken vannak, mondja, és mutatja, hogy ott elvágják az ember torkát. Golyóstollával szép nagy területeket jelöl meg a térképünkön, ahová nem tanácsos menni.

– Hát ez? – kérdezi Ed, és az olasz étteremkalauzunkban a jó hírű, kiejthetetlen N'grasciata étteremre mutat. – És mit jelent a neve?

– A helyi dialektusban azt jelenti, „mocskos”, de nem kell megijedni, ez csak amolyan szófordulat.

Szófordulat? Hát, nem is tudom. Szerintem a mocskos az egyszerűen mocskos.– Szóval, ez a legjobb, amit ajánlani tud?– Sí, ez tényleg autentikus. Saját halászcsónakjuk is van. Egyetlen turistát se fognak

látni. Telefonálok, hogy mennek.Kiszállunk a taxiból. Kívülről nagyon puritán a hely, de belül még puritánabb:

abrosz nincs az asztalokon, a helyiségben semmi dekoráció, csak egy tévé erőlködik valamelyik sarokban. A lámpa körül zümmögő rovarfelhő. Étlap nincs. A pincér már hozza is az ételt. Imádom a csicseriborsós panelliért és a sült articsókáért! Utána jön a pasta pomarolával, a sűrű paradicsom-szósszal és bébipolippal. Hát, nem is tudom. Nekem rágós egy kicsit. Ed viszont kétszer is szed magának a tálból. Aztán újabb pasta érkezik: bucatini szardíniával, mazsolával, köménnyel. Sült hal következik, hozzá sült frutti di mare. Lassítok. Szeretem a halat, de a sok halat nem. Ed viszont odáig van mindenért, ami a tengerből jön. Olyan feltűnően élvezi az ételt, hogy a pincér el nem mozdulna mellőle, és minden falatot lelkesen kommentál, csurig tölti Ed poharát. Fájdalmas szeme olyan, mint Jézusé a kupola mozaikján. Hosszú ujjainak minden ujjperce szőrös, és a mellkasa is, egészen a nyakáig. Hosszúkás arcáról valami miatt a repülőgép-eltérítők fényképei jutnak eszembe az újságokban.

A jó fűszeres melanzane kicsit magamhoz térít – az arab konyha hatása: padlizsán fahéjjal és fenyőmaggal –, de a töltött tintahalra már rá se bírok nézni. Azt akarja ez a fickó, hogy mindent fölfaljunk? Még egy tál sült krumplit is kihoz.

– Na de signora – hüledezik a pincérünk. – Signora!Egyszerűen nem tud napirendre térni fölötte, hogy abbahagytam az evést. Odahúz

egy széket magának az asztalunkhoz, leül.– Muszáj megkóstolnia!Csak mosolygok, és a fejemet ingatom. Lehetetlen, hogy bármi lecsússzon a

torkomon! A pincér az égre emeli bánatos szemeit.– Ho paura – próbálok viccelni, és a tintahalra mutatok – félek.A fickó szó szerint veszi, amit mondok, és bekap egy falatot, hogy bebizonyítsa,

félelemre semmi ok. De én csak rázom a fejem. Ő viszont fogja a villámat, gyengéden megfogja hátul a fejem, mint egy kisgyereknek, és etetni kezd. Annyira megdöbbenek, hogy kinyitom a számat, és rágni kezdem a falatot. De tényleg utálom az állagát a tintahalnak. Olyan, mint a radírgumi.

Pincérünk, hogy feltegye a pontot az i-re, hoz még egy kis involtinit, zöld fűszerbe és sajtba forgatott borjúszeletet, de már Ed hasában sincs hely. Köszöni, nem kér.

– A legjobb hal egész Palermóban! – mondja a pincérnek.– Hát ezt meg honnan tudod? – kérdezem tőle kifelé menet. A pincér úgy vigyorog,

mint egy kaján farkas. Most egyáltalán nem hasonlít Jézusra.– Biztos, hogy így van. Nagyon autentikus volt a hely, vagy nem?

☼

Már korán reggel talpon vagyunk; a Vucciria nevű városrészben fantasztikus a piac. Voltam én piacon Franciaországban, Spanyolországban, Peruban, San Franciscóban, és Olaszországban szinte mindenütt, de amit itt látok, az a műfaj csúcsa: eksztatikus támadás az ember összes érzékszerve ellen. Mivel most hétvégén van virágvasárnap, talán még nagyobb a nyüzsgés, mint máskor. Kibelezett bárányok lógnak a hátsó lábuknál fogva, szemgolyójuk szörnyen kidülled, törékeny lábuk és suta farkuk nagyon szomorú látvány. A belső részek meg egyenesen rémisztőek. Szivárványosan

csillognak a halak a jégen, a rákok még mozognak. Festett faládákban citrom, százféle kandírozott gyümölcs, kisebb-nagyobb hordókban olajbogyó és olajos magvak. És persze a kiabáló, éneklő, tréfálkozó, káromkodó, alkudozó, csereberélő, vevőfogó árusok falanxa. Valahol azt olvastam, hogy a maffia innen irányítja a heroinkereskedelmet, de hogy mennyi igaz belőle, nem tudom. Az egyik árus egy kosár ezüstösen csillogó angolnát tart elénk, és köröz a csípőjével, utánozza az angolnák gyűrűző mozgását. Igazi karneváli hangulat, legalábbis a szolid toszkánai piacokhoz képest. Bárcsak lenne itt is konyhám, hogy elkészíthessem ezeket a pimaszul kövér padlizsánokat valami vad mezei salátával! Olyan hangosan kordul meg a gyomrom, mintha miniatűr ló nyerítene a pocakomban. Ez itt a szakácsok paradicsoma. De bárányhúst nem eszem soha többé!

Ed nem hajlandó eljönni velem a kapucinusok katakombájába, ahol nyolcezer összeaszalódott holttestet tekinthetnénk meg. Van egy képeslapom, amin egy vörös hajú lány múmiája látható üveg alatt (orrában vatta, hajában szalag). Voltunk már hasonló helyen, méghozzá Guanajuatóban, Mexikóban; engem nagyon érdekelt, Ednek viszont csak fölfordult a gyomra a hullák láttán. Megyünk inkább a Museo Archeologicóba. Zárásig maradunk. Ez az egyik legpompásabb múzeum, ahol valaha megfordultam. Annyi minden van itt, ami érdekel! A régi zárda udvarán föníciai horgonyok és amforák sorakoznak. Vannak itt a marsalai ásatásokon feltárt ókori temetkezési helyekről származó, titokzatos arcképes sztélék, etruszk kincsek Chiusi sírjaiból (vajon hogy kerültek ide Toszkánából?), és a Krisztus előtti hatodik és ötödik században készült metopék, amelyeket a selinuntei ásatásról hoztak ide, de találunk krétai bikaábrázolást, valamint Perszeusz-, Herkules- és Athéné-ábrázolásokat. Héra egybekel Zeusszal, Actaeon szarvassá változik. Most, hogy látom, hogyan ábrázolták a mítoszok szereplőit a templom falán jobban megelevenednek a képzeletemben. Ezek az ábrázolások azokból az időkből valók, amikor az emberek még hittek ezekben az alakokban! A hatalmas méretek előrevetítik, hogy milyen gigantikus romokra számíthatunk a sziget belsejében.

Lehetetlen végignézni mind a tizenkétezer fogadalmi szobrocskát, amelyet Selinuntében feltártak, de azért megpróbáljuk. Aztán jönnek a római szobrok és a görög amforák, egyik terem a másik után. Már alig állunk a lábunkon, de még így is lenyűgöznek a festett pompeji töredékek, meg a Kr. e. harmadik századi fantasztikus bronz kos, meg a káprázatos mozaikpadlók. Aztán újra az utcán kóválygunk, szédülten mindattól, amit láttunk.

☼

Egész Palermo egyetlen folyamatos fieszta. Nem könnyű város, de könnyű megszeretni. Fontos, hogy a helyén legyen az esze az embernek. Itt nem bágyadhat el, és nem maradhat passzív az utazó. Ezzel a hellyel drámai módon kell találkozni – ettől nagyon emlékezetes lesz a város. Mi három napot töltöttünk Palermo utcáin, és hagytuk, hogy belénk ivódjon a szicíliai barokk, amely barokkabb a barokknál. Már fájt a nyakunk, annyi kupolát megnéztünk. A magzat az anyaméhben olyannak látja a fényt, mint én, amikor a nap elé tartom a kezem. Az újszülött emlékeiben talán olyan az anyaméh, mint a San Cataldó-i mór téglakupola: derengő fény koncentrikus körei.

A legnagyobb meglepetést Palermóban számomra a szecesszió produktumai jelentették. A „szabad stílusban” épült fémkioszkok a Quattro Cantin, a belváros legfontosabb csomópontján eszembejuttatják a párizsi metrólejárókat. A szállodánkban Ernesto Basile nagyméretű képei lógtak a falakon, akinek a Teatro Massimo díszítéseit köszönhetjük. Az apja tervezte az épületet, amely nemrégiben nyílt meg újra, húszéves helyreállítás után. Egyértelmű, hogy apát és fiát egyaránt a

városban mindenfelé megfigyelhető bizánci, mór és görög motívumok inspirálták. Kár, hogy olyan sok helyet zárva találtunk.

A fréziák már hervadnak a szobánkban, amikor úgy döntünk, hogy másnap reggel megkezdjük a sziget felfedezését. Megiszunk egy vérnarancsból készült dzsúszt az erkélyen. Alattunk zörgeti a pálmákat a szél, és idehallatszik az öbölből, ahogy az árbocok között fütyül.

– Szeretnél visszajönni? – kérdezem.– Persze. Éppen csak elkezdtük az ismerkedést Palermóval, nem igaz?– Tájékozódni se könnyű itt. Annyira bonyolult ez a város, ugyanakkor nagyon

nyers is.– Nekem a káosz itt az alapélmény, amit az itteniek olyan könnyedén kezelnek.– Hát, én nem tudnék itt élni, az biztos. Félnék a maffiától, és félnék kocsiba ülni.– Gyorsan megszoknád, szerintem. Lenne egy nagyon kicsi kocsid, és nem izgatnád

magad akkor se, ha néha koccannál egy kicsit.– Dehogy, rögtön csúnyán összetörném. És magamat is. Igen, a káosz. Itt tényleg a

káosz uralkodik. De eszembejut a sztori, amit egy asszony mesélt nekem Milwaukee-ban. Elmondom Ednek.

– Volt itt egy amerikai katona valahonnan Közép-Nyugatról a második világháborúban. Amikor a visszavonuló németek szétlőtték Palermo kikötőjében a hajóját, néhány bajtársával sikerült partra úsznia. Azt hiszem, addigra a németek már kivonultak a városból. Egy este ez az amerikai katona elment az operába, ahol még életében nem járt, és annyira megindította a zene, hogy az előadás végén elsírta magát. Nyilván a háború szörnyűségeire gondolt, mert a taps után is csak állt, és zokogott. A közönség indult kifelé. Valaki megállt a zokogó katona mellett, egy férfi, és megérintette a katona fejét, mintha megáldotta volna. És aztán mindenki, aki elhaladt mellette, ugyanezt csinálta: megálltak, és egy pillanatra a fejére tették a kezüket.

– Gyönyörű történet. Hát, ez Palermo.

☼

Szicília meghódítói – a görögök, a karthágóiak, a rómaiak, az arabok, a normannok – nyilván vadvirágmagokat hoztak magukkal, mert ez a tavaszi táj ki se látszik a sok virág alól: sárga és piros virágszőnyeg a sziklák körül, az út mentén apró kék virágok tömege, a mandulafák alatt fehér százszorszépek a dús fűben. Nagyobb gond nélkül kijutottunk Palermóból, csak fél órát kacskaringóztunk, mire megtaláltuk a megfelelő kivezető utat. Bár Ed sem volt hajlandó Palermóban kocsiba ülni, azért elleste a taxisoktól az alapelveket: a sáv, mint olyan, nem létezik, az út azé, aki megy rajta, a felezővonal csak azt jelenti, hogy ott az út közepe.

A parti úton haladunk: az egyik oldalon a Tirrén-tenger hétféle kékje, a másik oldalon a virágba borult dombok és hegyek. Érthető, hogy miért fájt a foga a szigetre minden hódítónak. A táj változatos, gyönyörű. Narancs- és citromligetek illatát hozza a szél, amitől az ember egyszerűen tökéletesen érzi magát a bőrében.

Nemsokára elérjük a letérőt Segesta felé, ahol az első görög templom vár ránk. Szicíliában majdnem annyi ókori görög templom maradt meg, mint a görög szigeteken. A dór szentély ott magasodik nem messze az úttól, a Krisztus előtti ötödik századtól – vagyis öröktől fogva. A meredeken emelkedő ösvény mellett három méternél is magasabb a kapor. Sose tudtam elképzelni, hogy Prométheusz hogyan tudta a nád üreges szárában lehozni a parazsat a halandóknak. Ezekben a zöld kaporszárakban mindenesetre jó sok parázs elférne.

A segestai templomról ezt írja az útikönyvem: „Oszlopsorral övezett épület; 36 kannelurátlan oszlopa egyenként kilenc méter magas, talpánál két méter széles; 58x23 méteres sztilobátuszon áll. Magas koronapárkányzata és oromzatai sértetlenek. Azok a kiemelkedések is megfigyelhetők, amelyek segítségével a talapzat kőtömbjeit a helyükre illesztették.” Csak az maradt ki az útikönyvből, hogy milyen szép ez a szentély.

Pár kilométerrel arrébb az ókori színház ugyanolyan szép. Görögország volt az első idegen ország, ahová vágyakoztam, mert gimnazista koromban nagyon szerettem Byront. Az egyetemen Rena nevű barátnőmmel szorgalmasan jártunk a görög dráma órára, és görög hajózási társaságoktól katalógusokat kértünk levélben, mert azt terveztük, hogy otthagyjuk az egyetemet, és elindulunk világot látni. A Hellenic Destiny („Hellén Sors”) nevű hajóra akartunk jegyet venni, de a szüleink keresztülhúzták a számításainkat. Azóta sem jutottam el Görögországba. Pár éve láttam a csodálatos paestumi szentélyeket Dél-Olaszországban, azóta újra nagyon szeretnék Görögországba menni. „Néznek Marathonra a hegyek – / s Marathon a tengerre néz; / ott álmodoztam egykor én, / hogy még Göröghon szabad lész (…)” [Byron: Don Juan, III. ének, Arany János fordítása] Hát, igen, Görögországban én is jambikus tetrameterben gondolkodnék.

Paestumhoz hasonlóan Segestában is csak a puha csönd fogad, és a fehér kövek az ég háttere előtt. Egy teremtett lélek sincs itt rajtunk kívül. Egyedül vagyunk a történelemmel – és a fecskékkel.

☼

Becsekkolunk egy fogadóba, ahol sziesztaidőben didergünk a nyirkos ágyban. A tavasz még nem melegítette át a falakat, így a szép kis udvar, a zsálya és a rozmaring sem tud felvidítani. A színes szőnyeg, a kovácsoltvas ágy és a tengerre néző ablakunk sem kárpótolhat minket. Vacog a fogunk. Az olvasólámpa olyan gyenge, mint egy karácsonyfaégő, nem lehet olvasni a fényénél. Délután négykor újra a kocsiban: Ericébe igyekszünk. Ennek a sziklára épült középkori városkának a történelmi neve Eryx volt. De hol vannak az emberek? Itt is egyedül vagyunk, mint a görög templomnál. Még a híres cukrászda is üres, csak a bágyadt eladó szívja szorgalmasan a cigarettáját. A mandulás sütemény és a vastag citromos pite – pirított mandulával a tetején – tovább öregbíti a szicíliai édes tészták hírét. Szívesen elvinném magammal a fél boltot. A citromos pite a helyben termett mandulával ízletesebb, mint amit a nagyanyám sütött Délen. Erice ugyan kicsi, mégis olyan érzés fog el, mintha könnyen el lehetne tévedni. Bekukkantunk az üzletekbe. Az összes templom zárva. Tudjuk, egyetlen látogatás alapján nem lehet megítélni, hogy milyen az élet egy olasz városkában. Más napon, más időpontban talán Ericében is zajlik az élet. A különböző helyeken más és más napokon tartanak zárva az üzletek, az élet ritmusa mindenhol egyedi.

Végre kinyitnak az éttermek. Persze ilyen korán egyedül vagyunk az étteremben is, de legalább megint a kedvenc csicseriborsómat ehetem. Cuscus alla Trapanesét rendelünk, amit halléből készítenek, a közeli Trapani észak-afrikai ihletésű konyhájának szabályai szerint. A pincér ezután spigola al sálét ajánl, vagyis sóban sült tengeri süllőt, amit én is szoktam csinálni. Marsalai vörösbort, egy palack Cóthont kapunk hozzá. A halszeleteket kaporlevélágyon szolgálják fel.

Ahogy vacsora után kilépünk az utcára, rájövünk, hogy mind a ketten elfelejtettük, hol parkolunk. Megyünk erre, megyünk arra, kétszer is átsétálunk a városkán,

elkeveredünk egy sötét parkba is. A kihalt utcák ezüstösen csillognak a holdfényben. Már azt se tudjuk, merre volt az étterem.

A szállásunkon csak a jéghideg ágynemű fogad. Kinyitom a noteszemet. „Erice – rádióadók; különös utcák.” Alomba zuhanok.

Magunk mögött hagyjuk azt a nyirkos kriptát. Ma csak a görögökkel foglalkozunk! Selinunte, amely romosabb, mint Segesta, a tengerpart és egy széles dombhát között húzódik. Ed azt olvasta az útikönyvben, hogy „Selinunte” görög eredetű szó, jelentése: „hegyi zeller”. Százával állnak és hevernek itt a hatalmas, törött oszlopok. Lesétálunk közöttük a parton álló romokhoz. A Kr. e. hatodik századi aranyló oszlopok sziluettje így a tenger kékjéből emelkedik ki. Elüldögélünk a napon, bámuljuk a pompás templomokat. Nevetségesnek tűnik az elnevezésük: „C, G és E szentély”. Itt sincs rajtunk kívül senki. Így, hogy Palermóban láttuk a metopét, könnyű elképzelni, milyen is lehetett az eredeti helyén. Azt már nehezebb, hogy az ókorban hogyan emelték a magasba.

☼

A tavaszi édenkertről szőtt ábrándokról le kell mondanunk, amikor olyan vidékre érünk, ahol fóliasátrak borítanak minden talpalatnyi földterületet. Gazdasági szempontból nyilván elengedhetetlenül fontos a fóliasátras növénytermesztés, a tájat viszont tönkreteszi. A legjobban megkínzott, legtöbbet „menedzselt” növény itt a paradicsom. A fóliasátorban termesztett paradicsom jól néz ki, az íze azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Csak a napon érlelt paradicsomnak bontakozik ki a valódi íze. A valamirevaló szicíliai szakácsnak is ki kell várnia a nyarat, ha igazi paradicsomszószt akar készíteni.

A legtöbb település, amelyet keresztez az utunk, megdöbbentően ronda. Be kéne tiltani a cementet! Az óvárosokat is gyakran elcsúfítják a világháború után épült betonépületek. A toronyházak környékén persze nagyon látható a szegénység. De az olajfinomítók és a többi vegyi üzem sem nyújt éppen felemelő látványt. A tengerpart nagy részét pedig a félbehagyott házak teszik tönkre. Az építtetőknek nyilván elfogy a pénze, miután kifizetik a csúszópénzt mindenkinek, akinek jár.

Az is lehet, hogy a levegőben vibráló félelem veszi el az emberek kedvét a kezdeményezéstől – mindenki igyekszik meghúzni magát. Csak pár napja vagyunk Szicíliában, de máris érzem, hogy mennyire gyűlölhetik az itteniek a maffiát. El sem tudom képzelni, milyen lehet élni a gonosz uralma alatt. Azt a szót, hogy „maffia”, nem hallani sehol. A legfontosabb kérdésekre nincs válasz. Kőzetmintát tudunk hozni a Marsról, tudunk lombikbébit gyártani – egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet véget vetni a maffia uralmának.

Elképzelem Szicíliát a maffia nélkül, ahogy az emberek egyre könnyebben lélegeznek, és egyre könnyebb a szívük…

☼

Örülök, hogy nem kell vizsgáznom Agrigento történetéből. Az amerikai történelem még viszonylag áttekinthető nekem, de Itália múltja reménytelenül szövevényesnek tűnik. Az ókori előzmények tovább bonyolítják a dolgot. Agrigento, amióta a Kr. e. hatodik században megalapították, hol Karthágóé, hol Rómáé, hol az araboké, hol a Bourbonoké, hol a spanyoloké volt. Mussolini idejében, amikor mindent az égvilágon olaszosítani akartak, a korábban Akragasnak nevezett város az Agrigento nevet kapta. John Keats szerelmétől elszakítva, tuberkulózisban szenvedve élt Rómában; házának falán az emléktábla Giovanni Keats-nek titulálja, amitől még szerencsétlenebbnek tűnik.

Akragas, vagyis Agrigento egyébként Luigi Pirandello szülővárosa. Szicíliát látva sokkal jobban megértem színdarabjainak és novelláinak kizökkent világát. Ha itt kellene élnem az ókori romok és a nagyon is mai romok között, a maffia polip karjainak szorításában, nekem is eltorzulna az éntudatom. Pirandello azt írta valahol, hogy a nap a sziklát is képes darabokra törni. A Templomok Völgyében sétálva már most, márciusban is érzem az erejét.

A mandulafákkal és vadvirágokkal ékes völgyben egy egész ókori város maradványai láthatók, szentélytől a csatornáig. Napokig lehetne itt bolyongani, akkor sem érnénk a végére a látnivalóknak. Az eddigi helyekkel ellentétben itt nyüzsögnek a turisták. Concordia szentélye a legjobb állapotban ránk maradt ókori templom az összes közül, amit láttunk, csak a tetejét kellene helyreállítani, és a helybéliek máris jöhetnének, hogy áldozatot mutassanak be Castornak és Polluxnak. (Valószínűleg az isteni ikerpárnak volt szentelve a templom.) Öt nappal ezelőtt semmit sem tudtam ezekről a romokról, most viszont az ókor pora lepi meztelen lábamat a szandálban. Csoda, hogy ezek az épületek ma is állnak! Egészen felvillanyozódom: a ragyogó szicíliai ég alatt itt vannak a szentélyek, itt vannak a virágvasárnapi pálmalevél-koszorút kínáló árusok, itt vannak a gyerekek, akik az oszlopok között bújócskáznak, és itt vagyunk mi, csöpögő fagylalttal botladozó turisták. Pont arra gondolok, hogy ezt a képet sosem fogom elfelejteni, amikor Ed megszólal:

– Ez tényleg életre szóló élmény.Vacsoránál viszont bevalljuk egymásnak, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor

már egyik rom ugyanolyan, mint a másik. Ami talán annak a jele, hogy éppen elég időt töltöttünk Agrigentóban.

Mire visszaérünk a szállodánkba, egészen belesüllyedek abba az állapotba, amelyet utazásundornak nevezek. Ilyenkor néhány órára szinte émelyítő bizonytalanságérzés fog el, a kívülálló megfigyelő kellemes pozíciója hirtelen megmagyarázhatatlan szorongásba fordul. Ilyenkor jobb, ha meg se szólalok. Ilyenkor nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy azok az emberek, akik szeretnek engem, most azt se tudják, hol vagyok, és nem is hiányzom nekik, hogy tulajdonképpen közömbös nekik, hogy nem vagyok a közelükben. Ettől aztán rám tör a honvágy, lelki szemeim előtt megjelenik egy halom könyv, természetesen útikönyv, mi más, az ágyam mellett, meg a délutáni napsütés a szobámban, meg a macskám, Sister, ahogy felugrik a sárga takaróra. Miért vagyok itt, ahol valójában semmi keresnivalóm? Egyáltalán hol vagyok? Mi ez a hely? Mintha kísértet lennék a túlvilágon, akit oda fúj a szél, ahová akar. Gyanítom, hogy sok köze van ennek a lelkiállapotnak a halálfélelemhez. Ki vagy és hol vagy, amikor senki sem vagy?

A szálloda udvarán esküvői vacsora zajlik. A kurjantások, a sikamlós tósztok és a kissé zilált menyasszony látványa csak fokozzák az utazásundoromat. Ha nem érezném ilyen rosszul magam, kifejezetten élvezném, hogy az ablakból figyelhetem az eseményeket anélkül, hogy engem észrevennének. Ez a vendégsereg idetartozik, én viszont nem. Amikor rákezdik a zenészek, két fodros ruhás kislány rögtön táncra perdül. Lehetnék én bárhol a világon, vagy azon is túl, ők akkor is táncolnának, a vőlegény ugyanígy lökné hátra a székét, az örömszülők ugyanilyen riadtan feszengenének a népviseletben, a holdfényben ugyanígy fürdenének a ledőlt oszlopok a völgyben.

Ed már elaludt. Lemegyek a földszintre, nézem, ahogy hazaszállingóznak a vendégek. Puszi, puszi, ölelés. A bárban rendelek egy pohár limoncellót, és az élénk citromízre koncentrálok, miközben egy arcot látok magam előtt, a lányomét, akitől jelenleg tízezer kilométer választ el.

☼

Reggel továbbindulunk. Szörnyen csúf a vidék. Petrolkémia – már a szótól is borzadok! Tudom én, hogy érdekes és szép műemlékek várnak minket Gelában is, de olyan reménytelenül csúnyának tűnik a hely, hogy inkább továbbhajtunk. Ed úgy tudja, hogy itt halt meg Aiszkhülosz, amikor egy sas repült el a feje fölött, és ráejtett egy teknősbékát. Ilyen az élet – illetve a halál. Biztos vagyok benne, hogy Pirandellónak is tetszett ez a legenda.

Ragusában fogjuk tölteni az éjszakát. Ez a hegyre épült város pont olyan, amilyennek mindig is képzeltem Szicíliát: provinciális, magának való, a külvilággal nem törődő. A vidék többi városkájához hasonlóan Ragusát is a barokk korszakban építették újjá, a pusztító 1693-as földrengés után, tehát ebben a régi városban van egy még régebbi is, Ragusa Ibla. Már számítunk rá, hogy el fogunk tévedni – el is tévedünk. Az egész város ünnepel, amikor Iblába érünk. Hogy ezekbe a szűk utcácskákba hogyan képes bezsúfolódni ennyi autó, rejtély. Araszolgatunk, kanyargunk erre-arra, megpróbálunk kijutni a permanens dugóból. Megpillantjuk a San Giorgiót, amely most csicsásabb, mint egy esküvői torta. Úgy tűnik, ez a templom az ünnepség központi helyszíne. De vajon mit ünnepelhetnek a virágvasárnap előtti szombaton? Nagy nehezen kikeveredünk Iblából, és találunk egy egészen kellemes kis szállodát a felsővárosban, amely éppen elég réginek látszik. Szemerkél az eső. A bárban üldögélünk egy kávé mellett, útikönyveket és térképeket tanulmányozunk. Az ittenieknek nagy esemény, hogy amerikaiak vetődtek erre. Két öltönyös fickónak egészen elkerekedik a szeme, amikor eláruljuk, hogy San Franciscóból jövünk. Kérdezik, hogy tetszik nekünk Szicília, és hogy jól érezzük-e magunkat Ragusában.

– Sí – mondjuk egyszerre Eddel.A fickók persze ragaszkodnak hozzá, hogy kifizessék a kávénkat.Sétálunk az esőben, megbámuljuk a kovácsoltvas erkélyeket, és figyeljük a

helybélieket, akik a szombati misére igyekszenek. A katedrális pompás faragványokkal díszített kapuja mellett gyönyörű pálmakoszorúkat árulnak a fiúcskák. Mindenki vesz tőlük, így mi is. Ed a tükör mögé tűzi a szobánkban. Mivel ma van a születésnapom, egy tizenöt kilométerre lévő, nagyon különleges étterem felé vesszük az irányt, de eltévedünk a dűlőutakon. Lehet, hogy az a spéci étterem sohasem létezett. Visszafordulunk, és egy fénycsövekkel megvilágított, narancssárga műanyag székekkel felszerelt pizzériában költjük el szerény vacsoránkat.

☼

Kacskaringóink során megállunk egy ciprusokkal szegélyezett temetőnél Modica mellett. A fényűző kripták apró házikók, miniatűr utcák mentén: a Modica barokk épületei lekicsinyítve. A rácsokon, kapukon keresztül látszanak a vászonnal díszített oltárok az elhaltak fényképével, cserepes virágokkal, virágvázákkal. Némelyik kripta küszöbén macska napozik a langyos márványon. Egy asszony padlót súrol, mintha csak az otthoni verandáján takarítana; köténye sarkával letörli az első világháborúban elesett katona kerek fényképét. Egy fiatal lány friss sírt gazol. Úgy látszik, a halottak itt nagyon lassan „hűlnek”; a fél évszázada eltávozottak sírján is gondozzák a virágokat.

Cortona temetője is tükrözi magát a várost. A fallal övezett temető valamivel az élők városa alatt húzódik, este a városból is látható a gyertyák fénye. A Piazza del Duomóról letekintve a temetőre könnyű elképzelni, hogy a holtak is ébren vannak, és látogatóba mennek egymáshoz, ahogyan a leszármazottaik is teszik a hegy tetején.

Utunk következő állomása Avola, ahol szobaszélességű, aprócska barokk házak sorakoznak. Szívesen hazavinnék párat a gyönyörű gyerekekből, akik fehér ruhában kergetőznek az utcán. A sarkon kézi mérleggel mérik a friss kagylót. A zöldségárus nyitott platós teherautója körül trécselnek az asszonyok, kosárral a kezükben. Hiába kanyarodunk le a tengerpart felé, a szűk utcácskák sehol sem vezetnek érintetlen fövényhez. A tengerparti városkák konganak az ürességtől, minden zárva, hiszen a szezon még nem kezdődött el.

Igazából csak Siracusában leszek szerelmes Szicíliába. Amikor az egyetemen görög és római történelem, görög és római irodalom és görög etimológia órákra kezdtem járni, a nagyapám, aki a tandíjat fizette, meglehetősen pragmatikus álláspontra helyezkedett: „Nem dobom ki a pénzt arra, hogy a fellegekben járj. Legalább szerezd meg a tanári diplomát, hogy szakma legyen a kezedben!” Ami persze ezt jelentette: ha a férj, akit fogok magamnak az egyetemen – csak nehogy jenki legyen! – elpatkol vagy elhagy, tudjak én is pénzt keresni. De továbbra is lelkesedtem Aiszkhüloszért, a márványszobrokért és a görögök kísérletező szelleméért. Nagyon készültem Siracusára, hiszen ennél a városnál egykor csak Athén volt hatalmasabb. Drága szállodát választunk Ortigia szigetén, ahol a szobánk összes ablaka a tengerre néz. Nem fáradtak vagyunk, inkább csak telítődtünk az élményekkel, úgyhogy leheveredünk a hatalmas ágyra, kávét hozatunk fel, és a halászhajókat bámuljuk, ahogy befutnak a kikötőbe.

Szieszta után sétára indulunk. Ortigia csupa élet, mindenki a húsvétra készülődik. A bárokban félméteres csokitojásokat látunk lila celofánban, szalaggal átkötve. Némelyiknek lyukas az egyik oldala: belül Krisztus marcipán kereszten vagy valami más meglepetés. Akarok venni marcipángalambot, marcipánbárányt marcipánkosárban, és csokoládécsibét. A bárányok jó nagyok, mintha ki lennének tömve, fantasztikus marcipánszőr borítja őket. Az Antica Dolceriában is dúl a marcipánőrület: marcipánból készült Noé bárkája, állatostul, görög templomok, olajfák, ceruzák kelletik magukat. Be kell látnunk, hogy a marcipánkészítés – a marcipán olasz neve különben pasta reale – a népművészet külön kis ága. Nekem már három falat is elég a marcipánból; valószínűleg szicíliainak kell lenni hozzá, hogy az ember többet bírjon enni belőle.

Ortigia tényleg fantasztikus. Az a nyomott hangulat, ami Szicíliában végig zavart, itt mintha eloszlana. Lehet, hogy itt nem a maffia diktál? Az emberek mindenesetre vidámak, kedvesek, és sugárzik belőlük az életöröm. A szemembe néznek, ahogy Olaszország többi részén. Az egész szigetet bejárjuk ezen a délutánon. Itt is vannak görög romok: az egyik útkereszteződésnél, egy kis füves területen hevernek a fehér kövek. A lépcsőkbe vésett felirat szerint egy Apollón-szentély romjai. A parton dús fikuszok; ezernyi madár csivitel a közelgő éjszaka tiszteletére. Csillogó víztükör, barokk kovácsoltvas erkélyek, velencei gótikus ablakok, bedeszkázott palazzók, girbegurba középkori utcácskák – az idő ezer rétege. És egyszer csak kitágul a tér: itt a Piazza del Duomo. A barokk homlokzat és a templomkapu nem készít fel a pompás meglepetésre, ami bent várja a látogatót: az egyik fal mentén tizenkét gyönyörű Kr. e. ötödik századi oszlop sorakozik. Tempio de Atene, Athéné szentélye.

Alkonyatkor a napsugár utolsó dárdái esnek a térre, megvilágítva az aperitif mellett üldögélő embereket az asztalok körül: mintha a mozaikok arany hátterétől ragyogna fel az arcuk.

☼

A lótuszevőkkel ellentétben, akiket Homérosz emleget, én ehetek bármilyen finomságot, akkor sem veszítem el lelkesedésemet a szülőföldem iránt. Pedig sehol a világon nincs olyan paradicsomszósz, mint Szicíliában! Eddig mindenütt kifogástalan, tökéletes volt az étel, akárhová ültünk be. Itt főzik a világ legjobb kávéját, és aki szereti a tengeri herkentyűket, sehol a világon nem lesz elégedettebb, mint Szicíliában. Ed hihetetlen alapossággal utánaolvas minden étteremnek, mielőtt becserkésznénk, mert nem akar hoppon maradni, de ma este csak a szimatunkra hallgatva fordulunk be egy trattoriába, mert pont úgy néz ki, mint valami szicíliai nagynéni dögös kis ebédlője, festett szekrényekkel, itt-ott öreg csipkével, családi fényképekkel. Intenek, hogy nyugodtan foglaljunk helyet az utolsó szabad asztalnál. Étlapot nem kapunk, de egy kancsó bort máris az asztalunkra tesznek. Anya és lánya élénken gesztikulálnak a konyhában, a családfő felszolgál. Egy pohár bort visz magával, bele-belekortyol, miközben asztalról asztalra jár, hogy felvegye a rendeléseket. Kis idő múlva már meg is jön az antipasti – tintahal, zöldséges lepény, olajbogyó. Mindent megeszünk, és várunk. És várunk, és várunk, és várunk. Ed a magasba tartja kisméretű boroskancsónkat, jelzi, kérünk még. De a fickó gondban van, mert nem hozták meg a bort. Összeönt nekünk egy kicsit a többiek kancsóiból, kisebb döbbenetet okozva. Biztosít minket, hogy nemsokára megjön a bor.

Három sötét öltönyös férfi lép a helyiségbe. A vendéglős nagyon alázatosan tereli őket a konyhába. A nők lesik az öltönyösök minden mozdulatát. Látjuk az asztalunktól, hogy a kötényükbe törlik a kezüket, és az égre emelik a tekintetüket. A maffia látogatásának vagyunk tanúi? Jöttek a sápért? Úgy látszik, mégsem, mert az öltönyösök szekrényeket nyitogatnak, a padlót vizsgálják, benéznek a tűzhely mögé. Az egyik előveszi a noteszét, aztán kis ideig tárgyal a másik kettővel; mintha vitatkoznának. A vendéglős felesége ételt szed három tányérra, odaadja az öltönyösöknek. Csendben esznek, aztán kezet ráznak a vendéglőssel, átnyújtanak neki valami papirost, bólintanak az asszonyoknak, és távoznak. Néma csend. A vendéglős megvárja, hogy az öltönyösök beforduljanak a sarkon, aztán felsóhajt. Hajlott hátú, töpörödött vénember érkezik egy teli demizsonnal. A vendéglős megint sóhajt, aztán fürgén megtölti a kancsókat. Éppen felemeli a poharát, amikor a nők is kijönnek a konyhából kacarászva, hogy tájékoztassanak, a hatóságok a véletlenszerű ellenőrzés során mindent rendben lévőnek találtak. A többiekkel együtt mi is bedöntünk egy pohárral az egészségükre és a nagy ijedtségre, aztán újra töltünk, mint mindenki. Ezután kissé kaotikus a felszolgálás, a zöldségek például tíz perccel a főfogás előtt érkeznek, és valaki másnak a sült halát kapjuk, de már nem izgatjuk magunkat, úgyis minden egyformán finom.

Másnap reggel egyedül megyek sétálni, mert Ed még alszik. Megáll mellettem egy autó, a vendéglős felesége pattan ki belőle, megfogja a kezem, és lelkendezik, hogy mennyire boldog, hogy újra lát, és hogy menjünk hozzájuk vacsorázni máskor is. Jó sok karkötő csilingel a csuklóján, és finom sál libben a nyakán. Bármikor szívesen visszamegyek az éttermükbe, az biztos.

☼

Készen állunk rá, hogy egész nap gyalogoljunk. Ortigián a múzeumban olyan kiselőadást hallunk a teremőrtől, ami egy docensnek is dicséretére válna. Tárgya: Caravaggio festménye, amely Santa Lucia sírba tételét ábrázolja. Ez a helybéli szűz 304-ben halt meg, miután saját kezével kivágta a szemeit, amelyeket egy hódolója dicsérni merészelt. Hát maguk hová valósiak? Kiderül, hogy a teremőr egyik unokatestvére is Kaliforniában lakik. Remek. Ed nagyon szereti az angyali üdvözletet

ábrázoló képeket, úgyhogy da Messina hámló festménye egészen elvarázsolja. A kis helyi érdekű múzeumokat szeretem a legjobban, mert a segítségükkel jobban megismerem a várost, mint az átlagturista.

Átsétálunk a hídon, egy parkon, végigmegyünk néhány kanyargós utcán. A siracusai régészeti múzeum világszínvonalú. A város korábbi és még korábbi gazdáinak emlékeit igen áttekinthetően állították ki; a prehistorikus időktől haladunk korról korra, teremről teremre. Kisebb tárgyak, szobrok, oroszlánpofák az ortigiai szentélyből, görög fogadalmi szobrok, egy csodás bronzló – milyen sok kincs egy helyen!

A siracusai amfiteátrum egyszerűen mesés. A dombtetőn a természetes sziklába vágták a nézőteret, a színpadot és a gladiátorok folyosóit is. Ókori görög tragédiákat mutatnak be itt nyaranta.

Végül is, a legjelentősebb ókori emlékeket nagyjából meg is néztük. Szicília szigetén persze még több száz szentély, fürdő és mindenféle ismeretlen rendeltetésű ókori épület romja található, és ebben az évszakban érdemes megnézni őket, mert most még szinte alig látni turistát. Jó így rájuk akadni a tájban – az utazás lényege, hogy úgy érezzük, felfedezünk valamit.

Éjjel mintha mennydörgést hallanánk távolról, de annyira elfáradtunk, hogy csak hajnali háromkor riadunk fel, amikor az ablakaink vészesen recsegnek-ropognak, és úgy mozog alattunk az ágy, mintha valaki rázná. Földrengés! Kiugrunk az ágyból, hogy kinézzünk a vízre: a hajókat csak a hullámok ringatják. Várunk, ahogyan San Franciscóban már annyiszor, várjuk, hogy jön-e újabb rengés. Annyira tapasztaltak vagyunk, hogy már azt is meg tudjuk becsülni, hányas erősségű a rengés. Egyedül a 7,5-ös földrengéskor történt meg velünk 1989 októberében, hogy fogalmunk sem volt, milyen erős, mert annyival erősebb volt, mint bármelyik földrengés, amit addig átéltünk. Ha belegondolok, hogy Szicíliában mennyi minden állhatott érintetlenül az 1693-as katasztrófa előtt… Ma éjjel ez a kis rengés nem lehetett erősebb 3–4-esnél; csak emlékeztetett rá, hogy a földnek bizony saját ritmusa van, amely az embertől teljesen független.

☼

A sziget belsejében, egy Noto nevű barokk városkában végül csak belebotlunk a rettegett maffiás temetésbe. Lehet, hogy csak egy helyi elöljárót temetnek, de azért így is megrémülünk kissé, amikor befordulunk az egyik sarkon, és megpillantjuk a temetési menetet. Minden nőn tonnányi ékszer, és két behemót Mercedes-Benz is duruzsol a menet végén. A koporsót olyan férfiak viszik a vállukon a templomkapu felé, akik minden további nélkül besétálhatnának a Keresztapa bármelyik jelenetébe. Három nő zokog, fátyol mögött. Megrántom Ed karját, és gyorsan sarkon fordulunk.

Nemcsak azért jöttünk vissza a sziget belsejébe, hogy többet lássunk belőle, hanem azért is, mert az ínyenceknek szánt kalauz szerint Noto egyik eldugott utcájában kapható a legfinomabb fagylalt egész Szicíliában. Mandarinos, sárgadinnyés és jázminos sörbetet kérek, Ed pedig mandula-, kávé- és pisztáciafagyit. Olaszországban az ember mindig többféle fagyit rendel ugyanabba a kehelybe. Ed is megkóstolja az enyémet, én is az övét, mindegyik gombócot. Meg vagyunk győzve!

Hideg eső kezd szitálni. Előkotorjuk a kocsiból az esőkabátokat meg az ernyőt, és sétálunk tovább. Az se baj, ha bőrig ázunk. Ki tudja, visszatérünk-e valaha Notóba?

☼

Egy kicsit eltévedünk Cataniában, de a repülőteret azért megtaláljuk.Egyre hosszabb partszakaszt látunk, ahogy emelkedik a gép, már a sziget keleti

partvidéke is kirajzolódik a távolban.– Mit írsz? – kérdem Edtől, aki valami listát gyárt.– Fölírok mindent, aminek a kedvéért vissza kell jönni. Nem láttuk a mozaikokat a

Piazza Armerinán, se a cefalúi arab fürdőket. És az is képtelenség, hogy nem jutottunk el Taorminába. Túl rövid volt ez az egy hét. Menjünk el az Eol-szigetekre, már csak a nevük miatt is, meg Pantelleriába, a moscato desszertborok kedvéért. Kihagytam valamit?

Citromillatú a táskám az ülés alatt. Tömve van citromos szappannal, van benne egy citromdíszes tál, meg egy kis zacskó friss citrom is.

– A tengerparti citrusligetekbe is szívesen visszajönnék. Eszembe jutnak a dombok a barokk városkák körül, az erre-arra kanyargó, alacsony kőfalakkal.

– És a sziget belsejét is alaposan fel kéne fedezni. Csempét sem kerestünk a fürdőszobához. És mindenképpen vissza kell mennünk Siracusába. A térkép szerint negyvennyolc látnivaló van ott, és mi a feléhez se jutottunk el.

A távolban felsejlenek az Etna körvonalai, aztán gépünk befúrja magát a felhőkbe.

SZICÍLIAI VACSORA

Szicíliai utunk természetesen azt eredményezi, hogy megpróbáljuk saját konyhánkban is reprodukálni azokat az ízeket, amelyeket ott ismertünk meg. Vacsorára hívjuk három cortonai barátunkat. Érdekes módon egyikük sem járt még Szicíliában. Massimo szavai elárulják, hogyan érez a szicíliaiak iránt, amikor Ed szóba hozza közös vízszerelőnket:

– Tudod, kire gondolok… Arra az ürgére, aki Carlónak dolgozik… Arra a sovány fickóra, aki mindig hadar. Véletlenül nem szicíliai?

– Nem – feleli Massimo. – Olasz.Ed a kézipoggyászában pár üveg Moscatót és Passitót hozott magával Szicíliából,

meg kapribogyót, mandulát, és egy jókora adag ellenállhatatlan marcipángyümölcsöt. A desszerttel együtt szolgáljuk fel, mindenki megcsodálja, hogy mennyire hasonlítanak az igazira, de senki nem nyúl hozzájuk.

Remek eredeti szicíliai receptek találhatók Wanda és Giovanna Tornabene La Cucina Siciliana di Gangivecchio című szakácskönyvében; amerikai hozzávalókra átdolgozott változatát nagy élvezettel forgattam magam is.

A MENÜ

CaponataÉvek óta készítek caponatát, de a szicíliai változat sokkal ízletesebb. Hogy mitől?

A szicíliai napon aszalt paradicsomból készült paradicsompasztától, a gazdagabb fűszerezéstől és a szardella sós ízétől. Kenyérre vagy kekszre kenve fogyasszuk – előételnek, étvágygerjesztőnek tökéletes. A sonkás vagy paradicsomos szendvicset is nagyon fel tudja dobni, és tésztaszósznak is remek.

Süssünk meg a sütőben két közepes méretű padlizsánt (alufólián, 350 fokon, fél óráig). Aprítsunk fel fél csésze zöld és fél csésze fekete kimagozott olajbogyót. Dinszteljünk meg egy nagyméretű, apróra vágott vöröshagymát három-négy gerezd kinyomott fokhagymával. Vágjuk apró kockákra a padlizsánt, és keverjük a hagymához. Az intenzív ízű szicíliai paradicsomszósz hiányában keverjünk el öt-hat, napon aszalt, szétnyomkodott paradicsomot fél csésze sűrített paradicsomban és egy csésze paradicsomszószban, majd keverjük a padlizsánhoz. Szeleteljünk fel három-négy filézett szardellát, és adjuk a keverékhez két evőkanál kapribogyóval, egy marék apróra vágott petrezselyemmel és a felaprított olajbogyóval együtt. Ízesítsük oregánóval, sóval és borssal. Sok paradicsomalapú recepthez hasonlóan a caponata akkor a legfinomabb, ha egy nappal korábban elkészítjük. Hűtőszekrényben körülbelül egy hétig tartható el. (A padlizsán méretétől függően kb. ötcsészényi krémet kapunk.)

☼

Olive Piccanti / Csípős olívabogyóAprítsunk fel két kisméretű erős paprikát – egy pirosat és egy zöldet –, és

dinszteljük meg egy kisméretű, apróra vágott hagymával. Keverjünk hozzá két csésze nagy szemű zöld olívabogyót, adjunk hozzá leheletnyi olívaolajat és citromlét. Éjszakára tegyük a hűtőbe.

☼

Pasta al Limone / Citromos tésztaHa meg kéne mondanom, hogy szerintem mi is a legfontosabb hozzávaló a

konyhámban, biztosan azt mondanám, hogy a citrom. A citrom íze ugyanis, amely markáns és varázslatos, folyékony napfényt juttat az ételbe. Anselmótól kaptam két citromfát, dézsában – az olasz kertek elmaradhatatlan lakóit nagy becsben tartják, a régi házakhoz limonaia, üvegfalú helyiség is dukált, hogy télen legyen hol tárolni a citromfákat. A mi limonaiánkban fűnyírók és kerti szerszámok pihennek, de a múlt télen a citromfákat is oda állítottuk egy napfényes sarokba. Most tavasszal persze kihúztuk őket a ház elé, a konyhaajtó közelébe, hogy kéznél legyenek például az itt következő, különlegesen ízletes pastához. Amikor Kaliforniában készítem el ezt az ételt, gyakran egy adag rákot is teszek hozzá, de anélkül is remek fogás. Salátával tálalva az elképzelhető legkönnyebb vacsora vagy ebéd, ami különösen jól jön például egy gyomorgyilkos ünnep másnapján.

Főzzünk tésztát – spagettit vagy tagliatellét – hat személyre. Facsarjunk ki annyi citromot, hogy fél csészényi citromlevet kapjunk. Szűrjük le a tésztát, majd keverjünk

el benne fél csésze apróra vágott friss petrezselymet, és adjuk hozzá a citromlét, illetve reszelt parmezánt ízlés szerinti mennyiségben.

Rákkal: félkilónyi rákot két evőkanál vajon vagy olívaolajon megkapatunk, fehérborral meglocsoljuk, egy pillanatra felforraljuk, hozzákeverjük a citromlét, majd a tésztára tesszük.

☼

Sóban sült tengeri süllőNe várja senki, hogy túlságosan sós lesz a hal, mert a só csak arra szolgál, hogy

bent tartsa a zamatot, és nem nagyon hatol a húsba. San Franciscóban a Clement Street-i halpiacon szoktam venni a süllőt. (Hálóval emelik ki a tartályból, aztán fejbe vágják, de ezt én nem szeretem nézni.) Itt, Toszkánában alig kétórányira van tőlünk a Földközi-tenger és az Adria is. Szerencsére a csütörtöki piacon Camuciában már jégen kínálják a halat.

Kérjük meg a halárust, hogy pucoljon meg és belezzen ki egy másfél-két kilós tengeri süllőt. Töröljük szárazra a halat, tömjük meg citromszeletekkel, rozmaringgal és néhány szál kakukkfűvel. Keverjük össze két citrom levét 6 evőkanálnyi olívaolajjal, és kenjük be vele a halat. Hintsük meg borssal és kakukkfűvel. A maradék citromos olajba keverjünk apróra vágott kakukkfüvet és petrezselymet, és tegyük el. A sóágyhoz körülbelül két és fél kiló durva szemű só kell, a hal méretétől függően. Terítsünk egy réteg sót a római tál aljára körülbelül három centiméter vastagon, helyezzük rá a halat, majd takarjuk be sóval. A sónak oldalt is takarnia kell a halat! Egy csészényi liszthez keverjünk egy kis vizet, majd kenjük meg vele a halat borító sót. Előmelegített, 400 fokos sütőben 40 percig süssük. Vigyük az asztalhoz a halat, és a keményre sült burkot repesszük meg vagy vágjuk le róla, majd vigyük a konyhába, és tiszta tálon szolgáljuk fel. Melegítsük meg a félretett fűszeres, citromos olívaolajat, és locsoljuk meg vele a halat. Hat személynek bőségesen elegendő.

☼

Mentás cukkiniVágjunk vékony szeletekre nyolc zsenge cukkinit. Ha reszeljük, öntsük le róla a

levét. Kapassuk megforró olívaolajban, melyben előzőleg üvegesre párolunk néhány gerezd fokhagymát. Keverjünk bele apróra vágott petrezselymet és mentát, majd ízesítsük sóval és borssal. Melegen vagy szobahőmérsékleten tálaljuk.

☼

Citromos lepény pirított mandulávalSosem fogom elfelejteni a citromos lepényt, amit Ericében volt szerencsénk

megízlelni. A ropogós mandula remekül kiegészítette a tojáshabos citromos lepény ismerős állagát, az omlós tésztát, a könnyű habot és a citromos krémet. A szicíliai mandulának jellegzetes aromája, összetett utóíze van. Mivel nem mindegy, hogy mennyire frissek a felhasznált olajos magvak, otthon minden ősszel egyenesen Délről rendelem a hikoridiót, és bezacskózom a mélyhűtőben. Pár hónap elteltével már így is érzek egy kis változást a magvak állagában. San Franciscóban mindig kapható friss dió és mandula a szombati piacon. Itt a nagyanyám receptjét közlöm, mandulával kiegészítve. Az élmény fokozható, ha illatos szicíliai Moscatóval szolgáljuk fel. Tulajdonképpen a nagyanyám nővérétől, Bestától származik ez a recept, aki méregerős

szederpálinkájáról volt híres. (Apám meg se kóstolta. Azt mondta, nem akar megvakulni.)

Négy citrom levét és lereszelt héját alaposan keverjük ki másfél csésze cukorral. Keverjünk el 2 evőkanál olvasztott vajat 4 evőkanál liszttel, majd adjuk hozzá a cukros citromlét. Folyamatos keverés mellett, finoman öntsünk hozzá két csésze forró vizet és tegyük fel főni. Folyamatosan kevergetve, addig főzzük kis lángon, amíg jól be nem sűrűsödik. Úgy állítsuk be alatta a lángot, hogy főjön a keverék, de sose forrjon. Adjunk hozzá 2 evőkanál tejszínt. Kicsit hagyjuk hűlni. Verjük fel keményre négy tojás fehérjét, a végén adjunk hozzá két evőkanál cukrot. Pirítsunk meg egy csészényi felezett mandulát, 350fokos sütőben, 5- 7 percig, közben egyszer-kétszer mozgassuk meg a tepsit. Semmit sem könnyebb odaégetni, mint a magvakat! Szórjuk meg őket egy kis cukorral. Öntsuk a citromos krémet a lepénytésztára, osszuk el a tetején a mandulát, végül borítsuk be a tojáshabbal. 350 fokon süssük addig, amíg a citromos krém meg nem barnul.

FELTÁMADÁS

Beppe abbahagyja az ásást, félrehajtja a fejét, fülel.– Senta – mondja, „hallgassa!”, – Il cuculo.Leveszi a sapkáját, és végigsimít a kezével tömött, ősz fürtjein.– Húsvétra jönnek meg. Megint kakukkolás.– Idén pontosan érkeznek, úgy látszik.Beppe erőt vett magán: levendulát ültet az ösvény mellé, amely a tóra néző

kilátóhelyünkhöz vezet, ahol Francescóval nemrégiben öt ciprust ültettek. A ciprusfaültetés fontos dolog, de a virágültetés egyáltalán nem érdekli őket. Beppééknél őrzik a campo és a cortile, vagyis a föld és az udvar megkülönböztetését. A virágokkal foglalkozzanak az asszonyok. Beppe nagyon fürgén dolgozik. Talán az a titka, hogy pontosan a megfelelő szögben tartja az ásót? Három-négy mozdulat, és már kész is a gödröcske. Kiveszem a növényt a műanyag cserépből, és belehelyezem a mélyedésbe. Beppe előre-hátra mozgatja az ásót, már kész is. Én az egész testemet használom, amikor ások, ő viszont csak vállból dolgozik. A latin táncosok teste derék fölött mozdulatlan, viszont a derekuk alatt annál aktívabb – Beppénél fordított a helyzet. Emeli az ásót, aztán határozott, erőteljes mozdulattal nyomja a földbe. Nincs rángatás erre-arra, se hátfájdító erőlködés. Olyan könnyedén emeli ki a földet, ahogy én a fakanalat szoktam kiemelni a süteménytésztából.

Beppe a Cortonától keletre emelkedő hegyek között született. Megmutatta nekünk az üresen álló házikót az eldugott falucskában, ahol csak néhány favágó lakik. Beppe jó hatvanas; egész életében a földet művelte. A kemény, inas Francescóval ellentétben, aki nyolcvanévesen is dühödt erővel dolgozik, Beppe mozdulatai egyszerűen tökéletesek. Egyenes derékkal, mégis lazán áll, kordbársony nadrágja úgy lóg róla, mint egy fogason. Egyenletes ritmusban dolgozik, egyetlen fölösleges mozdulat nélkül. A legjobban azt szeretem nézni, ahogy a magas füvet kaszálja: mozgása pontos, akár az ingaóra.

Tíz órakor egy kis pihenőt tart, előveszi az elemózsiát a zöld Apéből. Itt a spuntino ideje, harapni kell valamit. A kútnál fonott üvegét megtölti, nagyot húz belőle, megtörli a száját, és mint mindig, most is felsóhajt:

– Acqua buona!Amíg Beppe üldögél egy kicsit, vizet viszek a huszonöt levendulatőnek.– Un bel secchio d'acqua, signora!Nyilván úgy érti, hogy jó sok víz, amit viszek, de az idióma szó szerinti értelme

szebb: mintha azt mondaná, gyönyörű víz. Így már nem is olyan nehéz a vödör. Gyönyörű víz, súgom a növényeknek, lazítsátok el görcsbe rándult gyökereteket, a trauma elmúlt, itt az új otthonotok.

A kocsi tele van margarétával. A rózsakertbe szánom őket. Beppét nem kérem meg, hogy segítsen a gerániumok kiültetésében. Nem hozza izgalomba a pillangóvirág és a mályvarózsa sem (a limonaiában magról neveltem őket). Segítene, ha megkérném, de nem akarom ilyesmivel kínozni. Két nagy tő margarétát rángatok ki a kocsiból.

– Ezekkel a nagyokkal egyedül nem boldogulok. Meglepődök, hogy Beppe elmosolyodik.

– Ó, Santa Margherita!Cortona védőszentje ő valóban – bebalzsamozott teste üvegkoporsóban fekszik a

hegytetőn a templomban.

A nyílni készülő margarétákat a levendulák és a rózsák között helyezzük el, hogy kicsit vidámabb legyen a tüskés rózsatövek uralta látvány. A rózsák még csak a levélbontásnál tartanak. Nem szokás keverni a rózsát más virággal, de úgy döntöttem, hogy nagy adag margarétát ültetek közéjük, és majd kiderül, hogyan reagálnak.

– Venerdi sem – mondja Beppe, péntek este, – kilenc órakor körmenet indul a Santo Spiritótól a Santa Margheritába. Hosszú körmenet.

Ma van nagycsütörtök. A cortonai üzletekben is megjelentek az életnagyságú csokoládétyúkok és a hatalmas csokitojások, amelyek különféle meglepetéseket rejtenek, de itt azért messze nem akkora a felhajtás, mint Szicíliában.

– Húsvétkor mi kerül az asztalra? – kérdezem, de közben azon töröm a fejem, mitől „nagy” a nagycsütörtök.

– Tortellini, bárányhús, krumpli, spenót, insalata, meg egy kis borocska – feleli Beppe, és indul az olívateraszokra, hogy segítsen Ednek.

Látom, hogy megkönnyebbült, hogy nem kell többet pepecselnie a fiorival, a virágokkal.

Hozok „gyönyörű vizet” a margarétáknak is. Aztán kiveszem a csomagtartóból a lobéliát, a tátikát, a dáliákat, meg azokat a szürkébe hajló levendulakék virágokat, amiknek senki nem tudta a nevét. Van napraforgómagom, kakukkfűmagom, sarkantyúvirág-magom és hajnalkamagom is. Ed majd segít elültetni őket holnap. A legmagasabb teraszfal tövébe sárga futórózsát ültetek (ezt a falat lengyel falnak nevezzük, mert lengyel munkások állították helyre), és azt a bokrot is kiültetem, aminek bársonyos rózsaszínű virágai vannak. Ennek se tudták megmondani a nevét.

Újra eljön a halál a megfeszítettért… Furcsa, valami miatt mindig azt képzeltem, lényeges kérdés, hogy hiszek-e benne, hogy a „harmadik napon feltámadott”. Föld van a körmöm alatt, mocskos a kezem, és most úgy érzem, mindegy, hogy hiszek vagy sem. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy egyre jobban pezseg a vérem. Az újra megerősödő Nap megint el fogja hozni kedvenc évszakomat, a nyarat!

Voltunk annyira ravaszak, hogy kitaláljuk az isteneket. Mi is magyarázhatná szebben az év leghosszabb éjszakáját, és azt, hogy újra kezd erőre kapni a fény, mint a születés metaforája? Mi más magyarázhatná jobban a vérpezsdítő tavaszt, mint egy csodás feltámadás? A névtelen, rózsaszínű bokor bágyadt leveleinek motyogom a verset:

… ha van isten, hogy kijelölje a szférákat, hogy keresztezze őket a Nap, jó. De ha nincs, többek vagyunk, mint amennyit tudunk. Egyszerre gondolhatok a szellőrózsára és a szögekre a keresztfában. Az igazságra vágytam, és rájöttem, hogy húsból alkotjuk a szavakat.

Lyukat csinálok a szürkészöld santolinának, amit a középkorban a templomokban a földre szórtak, hogy elnyomják vele az emberbűzt.

Löttyintek egy kis vizet a tőre.– Támadj fel! – parancsolom.

☼

Jégeső!!! Veri az érzékeny palántákat! Kopognak, pattognak a kövön a jégdarabok! Nagypénteki vihar. Mi történt a primaverával? Elfogy a jég, már csak az eső ömlik, de leginkább vízszintesen, annyira tombol a szél. Beesik a dolgozószobám ablakán, eláztatja Szicília történelméről készített jegyzeteimet. Néhány zsalut is letép a szél, a hársfákig viszi őket. A hálószobaablakból nézem, ahogy az esőfalanxok átvonulnak a völgyön – felénk jönnek. Amikor újra kibújik a nap, rohanunk vissza palántázni, de

nemsokára újra verni kezdi a hátunkat az eső, úgyhogy beál-lunk egy kicsit az erkély alá.

Estére kitisztul a levegő. Nem bírunk magunkkal, bemegyünk a városba egy proseccóra. Az utcák tömve vannak: a környékbeliek is itt vannak, a körmenetre jöttek. Négy trattoriában is próbálkozunk, mire asztalt találunk a nagyon kellemes Osteria nevű helyen. Itt mindig opera szól, és mindig strozzapretit, azaz „papfojtogató” pastát eszem tejszínes-mogyorós szósszal. Cinzia, a pincérnő mindig vidám, folyamatosan gesztikulál, még a gyertyagyújtást is lendületből csinálja. A tulaj komoly arccal sürög-forog, mint mindig. Egyszer megkérdeztem Cinziától, hogy idevalósi-e, mire azt válaszolta, nem, Castiglion Fiorentinó-i. Ami nyolc kilométerre van Cortonától… Ed már mondaná is, hogy milyen bort kérünk, de Cinzia a szájára teszi az ujját, majdnem a füléig húzza a vállát, és a másik kezével egy Chiantira mutat, amit most fél áron megkaphatunk. Az a másik, a '94-es nem sokat ér, mutatja Ednek. Ed vörösborban párolt marhaszeletet kér. Elfelezünk egy szelet csokoládétortát, és sóvárogva gondolunk a mennyei őszibaracktortára, amit nyáron adnak.

Lesétálunk a Santo Spiritóhoz. Ezt a templomot még sosem láttam nyitva. Most a kapuja ki van világítva. Nyolc csuklyásköpenyes férfi emeli a vállára a keresztet, rajta a megfeszített Jézussal. Nekem ijesztőek, mert a csuklyájukról a Ku-Klux-Klan jut eszembe. Kislánykoromban egyszer láttam őket egy máglya körül. „Hát ezek meg kicsodák?”, kérdeztem anyámat. „Vén hülyék – válaszolta –, és csak hogy tudd: hogy a vén hülyék a leghülyébbek.” Hasonló hegyes csuklyát láttam régi itáliai festményeken is, a pestisdoktorokon, akik csőrös maszkot is viseltek az arcukon.

A nyolc férfi mögött nyolc nő viszi a vállán a Fájdalmas Szűz alakját. Elég nehéznek látszik. Fáklyások követik őket, kifordulnak a templomból, és a menet elindul felfelé a Via Guelfán. A városi rezesbanda most aztán mindent belead. Egyre többen csatlakoznak a menethez.

Megállunk minden templomnál, hogy mindenhol csatlakozhassanak menetünkhöz a hívők. Besötétedik. Vannak, akik énekelnek, sokan gyertyát visznek, kezükkel óvják a lángot. A telihold néha kibújik a felhők mögül. Az a nyugtalanító érzésem támad, hogy becsusszantam az idő függönye mögé, és egy olyan szertartásban veszek itt részt, amely számomra idegen, mégis nagyon ismerős. A zene atonális, meglehetősen éles, idegesítő, síron túli. Az arcok magukba zárkóznak, a fiatalokét kivéve, akik viccelődnek és heccelődnek, mint mindig. Formátlan esőkabátjainkban tökéletesen irreális látványt nyújtunk. Nemigen látszanak a frizurák és a szemüvegek, úgyhogy akár a tizenötödik században is lehetnénk.

A helybeliek többsége nyilván minden évben részt vesz ezen a rituálén. Az én életemből szinte teljesen hiányoznak a rituálék, különösen a fáklyás-csuklyás felvonulások a Krisztust cipelők nyomában. Be kell látnom, a nagypéntek itt a lehető legnagyobb. Gyerekkoromban, Délen csak a húsvétvasárnap volt izgalmas, mivel aznap minden évben új ruhát és új cipőt kaptam. Emlékszem, mennyire örültem a szép kék muszlinruhának, amin hímzett százszorszépek voltak.

Amikor a menet a felsővárosi meredek emelkedőhöz ér, ahol a Gino Severini-féle stációk között halad tovább a Santa Margherita felé, mi inkább beülünk egy kávéra. Már lefagyott a fülem a hideg szélben. Hogy bírják ilyen sokáig cipelni azokat a szobrokat? Nemsokára ismét gyászos kántálás hangjait hozza a szél. Sietünk felfelé, a San Marcóhoz, hogy újra csatlakozzunk a menethez, amely visszakanyarodik a piazzára, ahol a püspök hosszú prédikációja következik. Már majdnem éjfél van, és másfél kilométeres séta vár még ránk Bramasoléig, tehát indulunk haza.

☼

A húsvéti ünnepek jegyében úgy döntünk, hogy szombaton átugrunk Sansepolcróba, Piero della Francesca szülővárosába, hogy megnézzük csodálatos művét, a Feltámadást. Zöld völgyek, erdős hegyoldalak között visz a kanyargós út, apró falucskákat keresztezve: ez Toszkána bukolikus arca. Az út mentén pitypang és lila vadvirágok minden mennyiségben. Kidugták a fejüket a pipacsok is; a kőből rakott parasztházak falára glicínia kapaszkodik. És akkor az út szélén megpillantunk egy karcsú néger nőt, feszes, csíkos nadrágban, mélyen kivágott, piros dresszben. A következő kanyarban egy másikat. A csábos idomokkal megáldott teremtés csak bámul ránk, mint borjú az újkapura. Ötvenméterenként állnak az út szélén a lányok, vagy faládán üldögélnek az árnyékban. Az egyik éppen chipset eszik. Szürreális ez az egész. Mit keresnek a prostituáltak itt, ahol a madár se jár? Némelyik egyébként királynői alkat. Persze mindegyik piros vagy fekete ruhát visel.

De vajon ki állhat meg nekik? A helybéli férfiak biztosan nem – még megláthatja őket a szomszéd. És nagyon kevés teherautó jár errefelé. Mégis legalább tizenöt nőt láttunk az út szélén, többet, mint ahány autóval találkoztunk.

☼

Szeretem Sansepolcrót. Útközben megállunk Anghiariban a remek középkori utcácskák kedvéért, vagy Monterchiben, az apró hegyi városkában, ahol nagyon kellemes az árnyas piazza. Piero della Francesca édesanyja Monterchiben született, ezért a Madonna del Partónak, a szülni készülő Máriának személyes vonatkozása is van. Régebben a temető kápolnáját díszítette, ma külön épületben látható a városfalnál. Régi fényéből veszített valamennyit, amióta üveg mögé tették, és a feszültség is megszűnt, amit az teremtett, hogy a kép a temető tőszomszédságában mutatott rá a születés csodájára. Mária tekintete azonban továbbra is ugyanolyan megkapó, amilyen volt. Nemcsak távoli és szomorú, ahogyan többen is leírták, hanem békésen önmagába néző. Nem ismerek más képet, amely a szülésre készülő Máriát ábrázolná. Pláne ilyen szépen! Keze a hasán pihen, talán most jön az első fájás. Nyugtalanító is ez a kép, hiszen arról a pillanatról szól, amikor a nő rádöbben, hogy minden meg fog változni az életében.

Megszoktuk a hegyeket… Sansepolcro viszont lapos, mint a palacsintasütő. „Sansepolcro” jelentése: a Szent Sír. Könnyű ideképzelni a festőt, ahogy átvág a piazzán. Ide kötötte a munkája, meg Urbinóhoz és Arezzóhoz. Szigorúan provinciális figura volt, aki ugyanakkor magasrendű művészetet hozott létre. Sansepolcro „vízszintes” utcáin sétálva érzem, milyen nagy hatással lehettek rá a város lineáris perspektívái, az éles árnyékok a magas homlokzatokon.

A Museo Civico általában kong az ürességtől, de most néhány olasz turista lézeng benne. Tipikus helyi érdekű gyűjtemény – más kérdés, hogy a helyi festő éppenséggel Piero della Francesca. Három jelentős műve is látható itt, külön teremben; mellettük az őskori kőbalták, a dobozgyújtemény és a különféle kismesterek képei jelentéktelennek látszanak. Egy kövér kisfiú hisztizik, az anyja kezét rángatja, hogy menjenek már enni, de a mama most inkább a képet szeretné nézni. Amikor újra rángatni kezdi édes kis magzata, kemény barackot nyom a fejére, és az ördögre mutat az egyik festményen.

Mi Eddel először a Madonna della Miscricordiát nézzük meg – ugyanaz az arc, mint a monterchi Máriáé, de fáradtabb, feszültebb. Köpenye alatt sokan elférnek. Az itáliai festészetnek ez a tipikus motívuma nagyon megnyugtató lehetett, amikor a guelphek és a ghibellinek forró olajjal locsolták egymást, és zsoldosok fosztogatták a vidéket. Tulajdonképpen most is megnyugszik az ember, ha ezt a képet nézi.

A kövér kisfiú most az anyja blúzát rángatja, a lábára csimpaszkodik. A terem nemsokára kiürül, csak egy férfi marad még, hogy komoly tekintetét San Giuliano gondterhelt tekintetébe fúrja.

Leülünk Eddel a híres Feltámadás elé. A sírból kiemelkedő Krisztus testét világos rózsaszínű köpeny takarja, alatta négy őr hortyog. A teremőr néni elárulja, hogy balról a másodikat a festő a saját arcáról mintázta. Ez az alak alszik a legmélyebben.

– És nézze csak! – mutat a néni a torkára. – Gozzo.Vagyis golyva. Mindig csodáltam a gyönyörű női nyakakat, amelyeket Piero della

Francesca festett. Milyen bizarr, hogy a saját nyakát elcsúfította egy daganat! Az ő idejében még nem jódozták a vizet. Úgy látszik, ebben a csodálatos művészben nem volt semmi hiúság. Krisztus mögött a háttérben balra kopár táj, jobbra viszont láthatólag tavaszodik. Egyszerű kompozíció, de süt belőle az erő.

– Ugyanolyan nagy a lába, mint a tiéd – mondom Ednek.Krisztus alakját igazán nagy odafigyeléssel mintázta meg a festő. Izmos fiatal férfi,

ereje teljében. Vajon ez a kép járt T. S. Eliot fejében, amikor Krisztusról mint tigrisről beszélt? Látszik a képen az is, hogy Krisztusnak erőt kellett kifejtenie, hogy kiemelkedjen a sírból. A halál sápadtsága mindenesetre eltűnt az arcáról. Nagyon jó színben van, és kifejezetten érzéki a szája.

Ezzel a képpel kapcsolatban gyakran idézik Kenneth Clark véleményét. Tényleg jól megragadta különös vonzerejét: „Ezt a földműves-istent, aki a szürke hajnali fényben támad fel, amikor még mindenki alszik, azóta imádják, amióta csak tudja az ember, hogy a mag nem pusztul el a fagyott földben, hanem tavasszal a felszínre tör belőle az élet. Később majd az öröm istene lesz, de feltámadása fájdalmas és akaratlan. Mintha annak az álomnak lenne a szereplője, ami annyira lenyűgözi az alvó katonákat, és szeme a semmibe mered, mint az alvajáróé.” – Ugyanaz a misztikum árad belőle, mint a Madonna del Partóból – mondja Ed.

Hát igen. Elvégre éppen azt nézi, amit mi nem láthatunk.Amikor hazafelé megyünk, a prostituáltak még mindig ott állnak az út szélén, de

már elég bágyadtan integetnek. A szemükből semmit nem tudok kiolvasni. Ha van tragédia a múltjukban, márpedig biztos van, nem látszik rajtuk.

Ibolya, galagonya, virágzó szilvafák és birsalmafák, duzzadó, vörös rügyek mindenfelé, megduzzadt patakok. Mindez azonban nem feledteti a tényt, hogy nők árulják magukat az út szélén.

Ed gyorsan veszi a kanyarokat, egyedül vagyunk az úton. Sietünk vissza Cortonába, Celia nevű barátnőnk kiállítás megnyitójára. A kis galéria zsúfolásig megtelt, alig látszanak a világos, kék és sárga virágokról festett képek. Körbejárnak a tálak, bort töltenek mindenkinek, a jelenlévők elhalmozzák jókívánságaikkal a festőnőt. Vittorio, a férje odajön hozzánk egy tányér szarvasgombával töltött crostinivel. Ed megkérdezi, honnan jöttek a prostituáltak.

– Nigériából – válaszolja Vittorio. – Képzelem, mennyire megdöbbentetek. Az orosz maffia hozza ide őket. Azt ígérik nekik, hogy modellek lehetnek, aztán ez lesz belőle.

– Az orosz maffia Toszkánában? Ugye viccelsz? – mondja Ed. – Miért nem gyűjti be a nőket a rendőrség? Miért nem juttatják haza őket?

Vittorio megvonja a vállát.– A prostitúció nem illegális. A kerítés persze az, de a striciket nem lehet tetten

érni. Tudják, hogy mikor jönnek a rendőrök, és lelépnek.– Hogyhogy?– Egyszerű. A legközelebbi faluból mobiltelefonon figyelmezteti őket valaki, aki

figyeli az utat, és látja, ha jönnek a rendőrök.

– De van egyáltalán kuncsaft ezeken a mellékutakon?– Én nem tudom, de azt mondják, nagyon pörög az üzlet.Antonio is odajön hozzánk, témát váltunk. Van egy pár kérdésem. Ahogy jöttünk

be a városba, a San Filippo kapujára ki volt írva, hogy a tojásáldás négytől ötig a San Domenico-templomban lesz, öttől hatig pedig a San Filippóban. Vittorio elmondja, hogy a húsvétvasárnap az egyetlen olyan napja az évnek, amikor az olaszok nemcsak egy kávét hörpintenek fel reggel, hanem hatalmas amerikai reggelit esznek. Előző nap pedig a templomba viszik a tojást, az újjászületés szimbólumát, hogy megáldja a pap.

– Húsvét hetében a pap is eljön hozzánk, hogy megáldja a házat. Előtte persze mindenki óriási nagytakarítást csap.

– Nálunk is ez volt a szokás Winonában – mondja Ed. – Miután édesanyám kitakarított, szentelt vízzel hintette meg az ágyunkat, aztán jött a pap, és megáldotta a házat.

– Antonino, a te házadat is megáldották?Antonino egyedül él, mert annyira rendetlen, hogy a barátnője nem hajlandó hozzá

költözni, úgyhogy most csak mosolyog a bajsza alatt.Nem is tudtam, hogy Ed gyerekkorában megáldott ágyban aludt. Most már mindent

értek.

☼

Húsvét napja nagyon békés. Kedvenc templomomban, a San Cristoforóban piros kosárból kínálják a zsemlét a húsz-egynéhány hívőnek. Krisztus teste. A pap megáldja a kosár tartalmát, pár csepp szenteltvizet hint rá. Egy asszony a maga sütötte kenyérre is áldást kér.

Akik tegnap a szobrokat cipelték a városban, ma biztosan szenvednek az izomláztól. Rózsaszínű hortenziát viszünk Donatellának és Anselmónak. Kicsit elszomorodunk, amikor látjuk, hogy több hortenziacsokrot és egy nagy halom csokoládét is kaptak már.

A családok összegyűlnek a hosszú asztalok körül, valaki rozmaringos bárányhúst szolgál fel. És nem én vagyok az a valaki! Boldog vagyok, hogy nem kellett főznöm egész nap, boldog vagyok, hogy nem nekem kell felszolgálni a levest, boldog vagyok, hogy nincs annyi mosogatnivalóm, hogy a ház mellett kelljen felhalmozni. Majd legközelebb, va bene. Ma este kettesben leszünk Eddel. Isteni friss vajon párolt zöldborsó az előétel, csak egy pici borsot szórunk rá. Remek előétel! Kinyitunk egy palack kristálytiszta fehérbort. Jöhet a borjúsült mezei zöldsalátával, ami „össze van házasítva” – ahogy az olaszok mondják – a saját termelésű olívaolajunkkal, meg egy kis ötvenéves balzsamecettel, ami akkora kincs, hogy szemcseppentővel csepegtettem belőle a salátára.

Vacsora után felteszem a kissé ízléstelen kérdést, ami nem hagy nyugodni:– Szerinted nem pontosan ugyanannyi prostituáltat láttunk az út szélén, ahány

stáció van a kálvárián?Ed csak a fejét rázza: – Örülök, hogy elmúlt a húsvét. Most már végre csak tavasz

lehet!

MEGYÜNK A TAVASZ UTÁN – VENETO

Beleszerettünk az itáliai tavaszba, áprilisban Venetóba megyünk utána. Huszonöt év után újra látni fogom Velencét! Miközben a síkságon száguldunk a tágas égbolt alatt, megrohannak a velencei emlékeim. Illékony az idő – mintha hirtelen elhalványulna minden, ami azóta történt velem. Velence mindenesetre nagyon mély nyomot hagyott bennem. Nem is értem, miért maradt ki ez a huszonöt év. Olvastam valahol, hogy virágporgyűjtő útjukról a méhek az agyukban lévő mágneses erők segítségével találnak vissza a kasba (vagy valami ilyesmi, nem emlékszem pontosan).

Úgy érzem magam, mintha hazamennék Velencébe. Elegáns, dekadens, gyönyörű hely: magánmitológiám egyik szent városa. Tulajdonképpen minden levesz a lábamról, ami szép, Velencét azonban még vonzóbbá teszi a szememben, hogy az egzotikus Kelet felé tekint, hátat fordítva Európának. De van valami plusz varázsa is ennek a városnak, valami, amit még nem sikerült meghatároznom, valami, ami kicsúszik a kezem közül, amit nem láttam se képen, se könyvben, pedig festettek és írtak már Velencéről eleget. Talán most kiderül majd, hogy mi az.

☼

Néhány órányira Cortonától megváltozik körülöttünk a tavasz. Nem irigylem az allergiásokat. Mikor megállunk egy órácskára, ragacsos sárga virágpor lepi be a kocsit, vattaszerű fehér valamiket sodor a szél, felverik a port a traktorok, ontják magukból az aranyló port a fenyőtobozok. Az éppen hogy kibomlott levelek zöldje megfesti a levegőt is, szinte cseppfolyóssá teszi; mintha akváriumban autóznánk.

Velencétől délre, Chioggia kikötője közelében kezdődik a mocsaras táj: nád hajladozik a parton. Mindig szerettem a mocsarak szagát. Kislánykoromban a nyarakat Georgia part menti szigetein töltöttem – ez a táj még mindig nagyon közel áll a szívemhez. A tengerből növő sás, a dagály uralta mocsaras zóna, ahol szárazföldi és víziállatok egyaránt megtalálhatók, a meglepetés, amikor megelevenedik a fatuskó, és kitátja a száját… A sós, jódos, rothadó, mégis friss tengerszag a nyarat, a végtelen szabadságot jelentette. A ruhákkal, lemezekkel játékokkal rogyásig pakolt Oldsmobile-ban utaztunk a két nővéremmel, anyámmal és Willie Bell-lel. Apámat egy alkalmazottja külön kocsival szállította, hogy elkerülje káoszunkat. Kidugtam a fejem a kocsi ablakán, összeborzolta a hajamat a szél, vártam a jellegzetes szagot. A kocsiban senki sem volt elragadtatva, amikor rákezdtem a georgiai Sidney Lanier „Glenn mocsarai” című versére; túlságosan hosszú versszakait ötödikes korunkban kellett bevágnunk. A tanárnőm, Miss Lake kántálását utánoztam:

Ahogy a mocsári tyúk titokban rakja fészkét, úgy raknám isten nagyságára a magamét.

Isten nagyságában szállok majd, ahogy a mocsári tyúk száll szabadon a mocsár és az ég között: Ahogy a mocsári tyúk ül a fészkén, úgy bízom magam isten nagyságára: Isten nagyságához hasonló Glenn mocsara…

– Szóljon már rá valaki, hogy hagyja abba! – mondta a nővérem. A Mademoiselle-t szamárfülezte, már az őszi egyetemi ruhatárát tervezte. Én meg tovább üvöltöttem:

Milyen nyugodt a víztükör! A dagály ilyenkor úgy örül, Amikor a legmagasabb a víz, És este van.

Különösen az utolsó, csonka sor tetszett nekem. A másik nővérem szerint a Glenn mocsarainak vizét vörösre festette a vér valamelyik háború idején. Anyám a „You Are My Sunshine”-t kezdte énekelni. Ki nem állhattam azt a dalt, letekertem hát újra az ablakot, és nagyokat szippantottam a jól ismert mocsárszagból, amíg meg nem csapta az orrom a papírgyár kénes bűze.

Mocsarak, szigetek, lagúnák. Ősi tájak illata, ahol a víz az úr. Ezeknek a mocsaraknak a vizét is időről időre vörösre festhette a vér. Velence dózséi meglehetősen harciasak voltak.

Chioggiát épphogy megemlítik az útikönyvek, de nekünk rögtön megtetszik. Olyan ez a városka, mintha Velence szegény kis unokatestvére lenne. Fekvése ugyanolyan alacsony, vannak csatornái, középkori utcácskái és boltíves gyaloghídjai. Élénk színű halászhajók tükröződnek a vízben. A széles főutca kávézói és üzletei tömve vannak. Itt aztán biztosan nem csökken a születések száma, ami országos szinten egyébként jellemző; a délutáni vásárlást intéző fiatalasszonyok többsége babakocsit tol, gyakran kétszemélyeset. Remélem, helyet szoktak cserélni a gyerekek. Én legalábbis nehezményezném, ha örökké a testvérem tarkóját kellene bámulnom. A haléttermek persze a kikötő környékén csalogatják a vendéget. Ennél frissebb halat hol lehetne kapni? Látunk egy fickót, akinek a vödreiben még csapkodnak a farkukkal a halak. A csatornák fölött mosott ruha szárad a kötélen: türkizkék blúz, vörös nadrág, óriási melltartók, pár szomorú bugyi, egy sárga csíkos törölköző. Egy földszinti konyhaablakon keresztül látom, ahogy a nő olívaolajjal keni a kezét, hogy könnyebb legyen dolgozni a tésztával.

Miután több útikönyvben is megnézte a Venetóra vonatkozó részeket, Ednek sikerült kiválasztania egy sokat dicsért éttermet, ahol állítólag szállást is adnak az emeleten. Halasztjuk az érkezést Velencébe, tartogatjuk az élményt.

Főhadiszállásunk néhány napra egy étterem a Lorregia nevű faluban. Chioggiából jövet rendetlenkedni kezdenek a fékek, ijesztő hangot adnak. Érdeklődünk a hotelben, hogy van-e Alfa Romeo-szerviz a közelben, de sajnos már késő délután van, holnap vasárnap. Ed megkérdezi, hogy odatelefonálhat-e, hátha van még valaki a műhelyben. Ha meg kell várnunk a hétfőt, semmi mást nem tudunk csinálni azon kívül, hogy a sokat dicsért étteremben étkezünk. „Hozzák subito (azonnal). Megnézzük, mit tehetünk”, mondja a szerelő a telefonban.

A nő a pult mögött aggódó arcot vág:– Hogyan fognak visszajönni? Tizenhárom kilométerre van ez a hely. Az

autókölcsönző pedig már bezárt. Szombaton csak ötig vannak nyitva. Hívjanak fel a szerelőtől, addigra kitalálok valamit.

Ami az autókat, különösen a lerobbant autókat illeti, nem forszírozom a női egyenjogúságot. Csak az érdekel, hogy menjen a kocsi, nem szeretem felnyitni a motorháztetőt. Az a sok érthetetlen vasdarab csupa kosz, csupa olaj. Felmegyek a szobánkba inkább, Ed majd elintézi a dolgot egyedül.

A szoba egyszerű, puritán, és ragyog a tisztaságtól. Mindegy, hogy szerzetes cellája vagy luxuslakosztály, valahogy szabadnak érzem magam minden szállodában, különösen, ha egyedül vagyok. Összehajtogatom az ágytakarót, felhajtom a takarókat, kinézek az ablakon, kihúzom a fiókokat, kinyitom a minibár ajtaját, megtapogatom a törölközőket, megvizsgálom a szappant, a sampont, a vattát – mindent, amit találok. Nem vagyok olyan, mint Hazel nagynéném, aki minden utazásra magával viszi a párnáját, meg egy flakon fertőtlenítőt. (A feje fölé tartja a flakont, bepermetezi az egész szobát, és csak egy óra múlva megy be, amikorra szerinte az összes bacilus elpusztult.) Szeretem, ha egy szállodai szobában van az asztalon bőrmappa szép levélpapírral, a telefon mellett jegyzettömb egy frissen hegyezett ceruzával, színes

magazinok, frottír fürdőköpenyek. Ebben a szobában ugyan nem találok semmi ilyesmit, de nem vagyok elégedetlen, mert a zuhanyozó tiszta, és van nálam olvasnivaló is.

De hol késik Ed? Eltelik egy óra, eltelik még egy. Aztán végre megjelenik, egy slusszkulcsot dob az ágyra.

– Kedd reggelig van egy Fiat Pandánk. Az Alfa fékjeihez alkatrész kell, amit csak hétfőn tud megvenni a szerelő Trevisóban.

– Mi baja a féknek?– Semmi különös, csak nagyon ki van már kopva. Kedden viszont már korán reggel

mehetünk a kocsiért. Különben a signora nagyon kedves volt, amikor felhívtam, eljött értem kocsival, és elvitt egy Fiat-szalonba, még legalább tizenöt kilométerre a szerelőtől. Megbeszélte velük, hogy kölcsönözzenek nekünk keddig egy kocsit. Csak az a kérdés, hogyan fogok visszatalálni oda.

– Tényleg nagyon kedves volt tőle.– És nagyon olaszosan vezet – lelkesedik Ed.Kinyitja az ablakot. Forró olajban funghi porcini sistereg. Ed az étvágygerjesztő

illat hatására rohamtempóban zuhanyozik, gyorsan felveszi a kék ingét, és már mehetünk is az ebédlőbe. Kalandos megérkezésünknek köszönhetően úgy bánnak velünk, mint régi jó barátokkal. Az egész család értesült a problémáról az Alfával. Proseccót iszunk. Mindenki egyöntetűen állítja, hogy az Alfa remek autó, hogy az olasz kocsik a legjobbak a világon.

– Önre bízzuk magunkat – mondja Ed a pincérnek. – Hozza nekünk a kedvenc helyi borát, és a ház specialitását!

Ed így szeret a legjobban rendelni, a séfre bízva az ételek kiválasztását. Én finnyásabb vagyok; nem örülök, ha szeletelt lardót, azaz puha zsírszalonnát, vagy tengeri sünt szolgálnak fel. Remélem, hogy nem lepnek meg medaglioni d'asinóval, amit az étlapon láttam. Valahogy nem vonz a szamárszűzérme.

A pincér letessékel minket a pincébe. A téglaboltozású borospincében rövid keresgélés után előkerül egy palack sötét ízű Amarone, az egyik kedvencem.

Szerencsére zöldséges pastát kapunk – egyszerű étel, de ez itt most különlegesen finom, mivel házi tészta, és a zöldségek tökéletesen megfőttek. A pincér gnocchettit, apró gnocchit hord körbe, csak hogy megkóstoljuk. Kezd megtelni a helyiség nagyon jól öltözött helybeliekkel. Venetóban nagy jómódban élnek, még Toszkánához képest is. Sehol a világon nem láttam ennyire általános jómódot. Nem véletlen, hogy már hosszú ideje működik a mozgalom, amelynek az a célja, hogy a régió kiváljon Olaszországból. Veneto ország az országban – fényévekre Szicíliától. Kíváncsi vagyok, hogy a Gucci- és Escada-ruhákba öltözött nők közül hányan fognak szamárhúst enni. Sült nyúl a következő fogás, boros-paradicsomos-fenyőmagos-ribizlis mártással. A mazsolára emlékeztető íz remekül megy a borunkhoz. Az összes desszert is házi készítésű, és nagyon csábító, de inkább egy sajttálat kérünk a helyi specialitásokból.

A szomszéd asztalnál szimpatikus házaspár vacsorázik, fiuk talán tízéves lehet. Az előbb is feltűnt, hogy milyen komolyan tanulmányozza az étlapot. Még kérdezett is valamit a pincértől. A szülei kissé unottnak látszanak. A gyerek lelkesen pusztítja a vacsoráját, odapillant minden tányérra, amit a pincér elvisz mellette. Apja egy ujjnyi bort is tölt neki, ásványvízzel hígítva. A kölyök most az őszibaracktortát és az epres süteményt vizsgálja a desszerteskocsin, aztán visszahuppan a székére, és sajtot rendel. Született ínyenc!

Mivel a környéken grappát is főznek, Ed kér egy pohárkával. Felvonszoljuk magunkat az emeletre, és bezuhanunk az ágyba.

☼

Ma beköltözhettem egy kis időre a Villa Barbaróba, Palladio egyik remekművébe. Kertje szegényes, szinte csak pázsit van benne, de vidám Veronese-freskóival, otthonos szobáival az épület egyszerűen gyönyörű. Kívülről is nagyon vonzó, egyáltalán nem olyan zord, mint Palladio némely háza, amelyeket szinte agyonnyom a nagybetűs Építészet. Ezek a falak muzsikálnak. A kötelező posztópapucsban körbecsoszogva látom, hogy a házban most is élnek. Kötéllel zártak el a látogatók elől két szobát, ahol családi fényképek láthatók a falon, és olvasólámpa áll az öblös karosszék mellett. Csak nem a villanyszámla hever az íróasztalon? Milyen furcsa lehet, hogy vasárnap délután el kell menni otthonról csak azért, hogy a turistacsürhe megbámulhassa a freskókat!

A Fiat Panda mintha tudná az utat mindenhová. Egyszer sem tévedünk el. Bassano, Treviso, Castelfranco… Errefelé nem látjuk sehol a rejtélyes, balra és jobbra is mutató tutte le direzioni („minden irányba”) táblákat, amelyekből Toszkánában olyan sok van. A város szélén parkolunk, és gyalog megyünk be Asolóba. Egyik kedvenc íróm lakott ebben a tündéri városkában. Nem Róbert Browningra gondolok, aki halhatatlanná tette a várost „Asolando” című versében, hanem Freya Starkra, aki ide tért haza kalandos iraki és perzsiai utazásairól. Micsoda ellentét! Asolo a világ legkellemesebb helye. Úgy érzem, mintha a kaliforniai Carmel régi olasz változata lenne, rejtőzködő kertjeivel, borostyánnal befuttatott kapuival, bájos házaival. Olyan hely ez, ahová öregkoromban szívesen visszavonulnék, ha sok pénzem lenne. Asolo teli van rózsával. Minden lépésnél újabb és újabb lágy illatok lepnek meg. Nem keressük Freya Stark házát, sem a sírját. Csak kíváncsi voltam, hol is sétálgatott hosszú öregsége alatt, miután megírta azt a sok könyvet. Gondolom, a szökőkút mellett teázott. Abban biztos vagyok, hogy a papírüzletben sokszor megfordult. Bemegyek, és megveszem a következő keményfedelű füzetet, egy szép sárga borítósat, annak a kék könyvnek az utódát, amelyben az első cortonai élményeimet rögzítettem. Egy fényképalbumot is veszek, borítóján festett vadvirágok.

Sikerül lebeszélni magamat a levendulakék, indigókék és zöld tintáról, meg a drága tollakról is. Semmi nem érhet a nyomába annak az örömnek, amit a jó minőségű írószerek birtoklása jelent. Nyilván azért is olyan csábítóak ezek a holmik, mert eszébe jut róluk az embernek az iskoláskora. Nem volt annál nagyobb öröm, mint amikor megtapogattuk a vadonatúj füzeteket, színes papírokat, dossziékat, meg az új piros iskolatáskát.

Emlékszem a papírtárolóra apám irodájában. Megengedte, hogy elvegyek egy gyorsírótömböt és egy piros ceruzát, amit ki is lehetett hegyezni egy pompás ceruzahegyezővel. A hegyezőt egy kis karral lehetett beállítani, hogy bármilyen méretű ceruzát bele lehessen dugni.

Apám egyik szombat délelőtt magával vitt az irodába, ahol nekem borzasztóan megtetszett egy nagy szürke tűzőgép. Tetszett a hangja is. Az óvónő azt mondta nekünk, hogy a haj és a köröm sem érez, úgyhogy szépen beraktam a bal hüvelykujjamat a gépbe, és jó erősen lenyomtam a kart. Szörnyen fájt. Apám nagyot káromkodott, és egy csavarhúzóval szedte ki a körmömből a kapcsot. A test mindenre emlékszik: még most is beleborzongok, ahogy a fájdalomra gondolok.

– Látod ezt a körmöt? – mutatom Ednek.– Ja. Mi van vele?– Látod a fehér félholdban azt a kis törést? Összehasonlítja a másik

hüvelykujjammal.

– Látom, azt hiszem. Elmesélem a sztorit.– Hú, rosszul vagyok… Miről jutott eszedbe?– Arról, hogy milyen jó lenne megvenni azt a levendulakék tintát, de félnék tőle,

hogy kifolyik a táskába.– Várjunk csak! Az az özönvíz előtti tűzőgép, amit otthon használsz, apád

irodájából való?– Naná. Ugyanaz a darab.

☼

Két napig autózunk a vidéken erre-arra, estére visszatérve a fantasztikus konyhájú fogadónkba. Az előtérben családi fotók vannak a falakon: háborúból hazatérő, szabadságos katonák, karon ülő csecsemők, csoportképek. Szeretjük ezt az otthonos hangulatot, és jólesik, hogy kedvesek hozzánk a fogadósok. Közben zajlik az élet: néhány helybeli figura üldögél a bárpultnál, koccintanak, nézik a meccset a tévében, megbeszélik a lányuk elsőáldozását, vagy azt a hülyét, aki beletolatott a fába a posta előtt. Érintőlegesen, ideiglenesen vettünk részt a ház életében. Ed azzal búcsúzik, hogy egyszer eljövünk végigenni az őszi menüt is. Szomorúan kukkant be még egyszer az ebédlőbe, mielőtt továbbindulunk.

☼

Rájöttem, hogy nem a Marco Polo repülőtérre érdemes érkezni Velencébe, nem is vonattal kell idejönni; most, hogy autóval bejártuk egész Venetót, másképp látom ezt a vízben gazdag tájat. Mindig úgy gondoltam, hogy Velence régen magasabban feküdt, aztán megsüllyedt, és nemsokára még tovább süllyedhet. Most, hogy megismertem a környező tájat, Velence még jobban lenyűgöz. A város alatt sok helyen csak olyan homokpadok húzódnak, mint amilyenek között St. Simon Islanden pancsoltam gyerekkoromban. A városalapítók hatalmas képzelőerejéről tanúskodik az a tény, hogy egy mocsaras szigetcsoporton hozták létre birodalmukat. Fűzfavesszőből fontak gátakat, hogy távol tartsák a nagyobb hullámokat. Őrület! Az alapokat facölöpökre építették, amelyeket az iszapba süllyesztettek a tömörebb agyagrétegig. A több száz szigetecskét később hidakkal kötötték össze. Voltak olyan részek is, ahol földdel töltöttek fel egy-egy csatornát.

Érzem, egyre közelebb jutok annak a kérdésnek a megfejtéséhez, miért is vonz annyira ez a város. Azt már tudom, hogy nem pusztán a szépsége bűvöl el. Rájöttem, hogy Velence létrejötte már önmagában ellentmond a józan észnek. Sziklára építsd a templomot, az egyházat, de a biztosítótársaságot is…!

Parkolóhelyet keresünk, a csomagtartóban hagyjuk a poggyászunk nagy részét, és hajóra szállunk, amely nemsokára már a Canal Grandé vizét hasítja. Nagyon meglepődöm. Az emlékezetemben már csak halvány vízfestékszerű kép élt a városról, a valóság azonban sokkal megkapóbb: a hajók himbálózása, a gyümölcshalmok és az ásványvizes rekeszek a tehergondolákon, a kőművesek bárkái a deszkákkal meg a cementeszsákokkal. És a csatornák partjain sorakozó, vízben tükröződő palazzók mesébe illő, elbűvölő szépségétől elakad a szavam. Csak állok a korlátnál, és a kézfejembe harapok. Ez a szépség nem egyszerűen elvonul a szemem előtt, hanem szinte perzsel. Azt az eufóriát érzem, ami akkor ragadja el az utazót, ha olyan helyre érkezik, amely tökéletesen önmaga.

Velencébe megérkezni – a világ legtermészetesebb dolga. Vajon mindenki ugyanígy érzi? Valószínű, hogy igen, hiszen ez a város jó ismerőse mindenkinek

ezernyi filmből, fotóról, falinaptárról, könyvből. De van-e valami más oka is, hogy ide mindenki egy kicsit hazaérkezik?

Megrohannak az emlékek, de végezni akarok velük, mire kiszállunk a hajóból. Velence a „mi városunk” volt, a volt férjemé meg az enyém. Bár csak kétszer jártunk itt, nagyon megszerettük a kicsi szállodát, amely tele volt virággal, és ahol leszedtük az ágyról a matracot, mert az ágy fémrugói túlságosan nyikorogtak. A gondolásunknak éles, áthatóan negédes hangja volt. Igen, a repertoárjában az „O sole mio” volt az első helyen, de egész jól ment neki a „Nessun donna” is. Hajnalban, a piacon csodálatos őszibarackokból piramist rakott az egyik árus, és az Adria összes hala is ott csillogott a jégen. Az asszonyok kosárral a karjukon válogattak, és ott voltak az éttermek beszerzői is, rekeszekkel a vállukon. Mivel madárfóbiám van, meghúzódtam a San Marco árkádja alatt, amíg a férjem bejárta a teret. Ráakadtunk egy remek papírboltra, ahol borjúbőrbe kötött, márványozott papírból fűzött naplókat árultak. Megkóstoltuk a tintahalas tésztát. Nagyon megragadtak Carpaccio képei Szent Orsolyáról. Orsolya magas ágyán alszik, miközben az angyal mártíromságának pálmalevelével átlépi küszöbét… Négy évvel később már a lányunkkal jöttünk Velencébe, és nagyon élveztük a társaságát. Szalmakalap volt a fején, akár a gondolásoknak, állandóan a macskákat hajkurászta, és bömbölt, amikor a vaporettón felejtette a naplóját. Arra már nem emlékszem, hogy megragadták-e a hidak, a piazza vagy a lagúna. Annyi bizonyos, hogy borzasztóan tetszettek neki a szállodában a hattyú alakú kapaszkodók a kád szélén. Furcsa, hogy az emlékezet át tud ugrani az eltelt éveken, és csak azokat a helyeket világítja meg, ahol érintetlenül élnek tovább a régi érzések és benyomások.

Azóta sokszor betört a dagály Velencébe – és most újra itt vagyok, méghozzá Eddel. Egy másik élet. De Velence a mi városunk is lesz. Edre nézek, és elnevetem magam. Úgy bámulja a várost, mintha égi jelenést látna.

– Velence! – mondom, ő meg némán bólint.Ed különben már most le van sülve, és sárga vászoning van rajta. Nagyon jól áll

neki Velence. Olyan jóképű, hogy szívesen felcsípném újra. Nagyon jó lesz vele bebarangolni Velencét.

Ahogy elérjük a Canal Grande legszélesebb részét, mintha megbillenne a perspektíva. Rögtön kikötünk.

– Ez maga a mennyország!– Igen. És ha az igazi mennyországban nincs Velence, nem is akarok oda kerülni.

☼

A szállodánk, egy ódon kolostortorony, békés piazzára néz, ahol valaha víz lehetett. A torony azt jelenti: romantikus, de szűk. Az icipici szoba és a díszes, törékenynek látszó bútorok jellegzetesen velenceiek. Ed olyan ezen a szűk helyen, mint Gulliver a liliputik országában.

Időben érkeztünk: most van itt az „árnykör” ideje. Egy cortonai olasz barátunk mesélt a jellegzetes velencei szokásról, a kora esti szolid kocsmázásról. A kiskocsmák pultja néhol az utcára nyílik, ahol a szomszédok összegyűlnek, hogy felhörpintsenek egy-egy ombrát, „árnyat”, azaz fél pohár borocskát. (Az ombra eredetileg azt a helyet jelentette Velencében, ahol régen a San Marco árnyékában összegyűltek az emberek egy kis trécselésre.) Az emberek beköszönnek, megisszák a borukat, beszélgetnek egy kicsit, aztán indulnak is a következő helyre. Gyakran olyanok ballagnak együtt kocsmáról kocsmára, akik máskülönben nem is ismerik egymást, csak az „árnykörön” futnak össze néha. Az antipasti ott a pulton, ízletes falatkák: hallal töltött polenta-kockák, moleche, apró sült rákocskák, amit egészben be lehet kapni, sült szardella, és

baccalá, vagyis szárított tőkehal különféleképpen elkészítve. A folyamatosan alakuló bandák két-három helyre néznek be, aztán szépen hazamennek.

Sikerül olyan helyen megállnunk, ahol annyira finom az antipasti, hogy ott maradunk vacsorára. Megkóstoljuk a sarde in soart, a friss szardíniát édes-savanyú szószban. A dózsék is megnyalhatták mind a tíz ujjukat utána. A velencei éttermeknek rossz a híre, de a helybeliek által látogatott, intim hangulatú trattoriákban autentikus ételeket és tökéletesen friss tengeri herkentyűket szolgálnak fel. A klasszikus velencei ételek: hagymás borjúmáj (nagyon más, mint az egyetemi menzán!); rizottó vagy pasta saját levében elkészített tintahallal; risi e bisi, vagyis rizibizi; sült hal vörös radicchióval; halleves; pasta kagylóval; hal, hal, és újra csak hal. Velence és Szicília ugyan sok szempontból nagyon különböző, de a tenger adományait egyformán nagyra tartják, és a százféle fűszer kifinomult használata egyaránt jellemzi konyhájukat.

☼

A térképet a szállodában hagyjuk, csak megyünk, amerre visz a lábunk. Sétálunk reggeltől estig. A turistalátványosságoktól kicsit távolabb az igazi velencei hangulatok varázslatosak. Találunk egy squerót is, azaz gondolakészítő és gondolajavító műhelyt. A mester fekete festékkel keni az egyik hajó oldalát. Nagyon régen, a pestis és a fényűzést korlátozó törvények előtt különféle színekben pompáztak a gondolák.

Azt szeretném, hogy Ed lássa Carpaccio kilenc festményét Szent Orsolya legendájáról. Orsolya mélyen alszik baldachinos ágyában, mellette a földön kiskutya, az ablakpárkányokon cserepes virágok. Az ágy másik fele feltűnően üres, hiszen vőlegénye helyett Orsolya a szüzességet választotta. Küszöbét majd átlépi az angyal, megérinti Orsolya vállát, és átnyújtja neki a mártíromság pálmáját.

– Szóval még mindig alszik – motyogom magam elé kissé ostobán.A kis boltokban, amelyekről nem meglepő módon mindig a középkori céhek jutnak

eszembe, finom bársonyt, kandírozott gyümölcsöt, arany karkötőt, porfírfejet, színes, kézzel fújt üveget kínálnak. Némelyik házat szívesen megnézném belülről is. Laknék is bennük, hogy tudjam, milyen érzés, amikor a dagály eléri a küszöböt, hogy beszívhassam a nyirkos márvány szagát, hogy figyelhessem a hullámok fényjátékát a mennyezetfreskókon, hogy elhúzhassam a súlyos brokátfüggönyöket, és beengedjem a napfényt.

☼

Amikor véletlenül elkeveredünk a hajóállomásra, ahonnan a szigetekre indul hajó, rögtön fel is szállunk az egyikre. A tíz-húsz percnyire lévő szigetek történelmi időben nagyon távol vannak Velencétől. Szegény kis náddal-sással borított szigetecskék, amelyek alig emelkednek ki a vízből – de hát Velence csodái is ugyanilyen alapra épültek. Elhaladunk Murano mellett, aztán egy mezőgazdasági hasznosítású sziget mellett, végül kiszállunk Torcellón.

A mólótól egy csatorna mellett jutunk el a településhez. A városból mintha elmenekültek volna a lakosok. A malária valóban megtizedelte itt a népet, de ez persze évszázadokkal ezelőtt történt. A tizenegyedik századi, bizánci román stílusú Santa Fosca már viszonylag kései épületnek számít. Ha tudnék rajzolni, itt biztosan előkapnám a pasztellceruzáimat, hogy megörökítsem ezt a végtelenül finom ívű portikuszt. A katedrálist, amely az egész velencei lagúna legrégebbi épülete, 639-ben kezdték építeni. Torcello egészen a tizennegyedik századig virágzott. Húszezren laktak itt, az emberek többsége birkát tenyésztett, gyapjút készített. A katedrális

padlómozaikja csak a tizenegyedik században került a helyére. Később a falakat is mozaikokkal díszítették. Van közöttük egy gyönyörű Madonna, karján a kisdeddel, arany háttér előtt – az ezernyi itáliai Madonna között is érdemes megnézni. Említésre méltó az Utolsó ítélet is az ijesztő mozaikcsontvázakkal.

A tizennegyedik század végén kezdődött Torcello hosszú hanyatlása. Azt olvastam, hogy ma hatvan lakosa van, de egyet sem látunk, csak szuvenírárusokat.

– Jó filmet lehetne itt forgatni – jegyzi meg Ed egy elvadult kert szobrai láttán.– Milyen filmet?– Olyat, ami szigorúan csak a múltban játszódik. Ez a hely kísérteties. Nézd csak,

azt a casát éppen felújítják! Lehet, hogy azok közül, akik Mestréből járnak be Velencébe dolgozni, néhányan ide költöznek. A gyárkémények füstje helyett tengeri levegőt szívhatnak. Tulajdonképpen jó lenne itt élni.

– Ha van egy hajód.– Meg kerted, borospincéd és jó könyveid.– Legközelebb szeretnék itt éjszakázni. Még az a pár turista is nyilván visszamegy

Velencébe. A szigetek éjszaka…Nem fejezi be a mondatot.

☼

A zsúfolt, csupa élet Burano Torcello ellentéte. Szinte fárasztó ez a nyüzsgés a végtelen nyugalom után, de persze az ember itt is azonnal beleszeret a csatornákat szegélyező tarka házsorokba. Azon kapom magam, hogy több fotót is csinálok egy lila ház virágos erkélyéről, egy sárga ladikra terített halászhálóról, meg egy asszonyról, aki piros abroszt ráz ki egy kék keretes ablakon.

Olyan színekben pompáznak itt az épületek, amilyenre ép ésszel nem festené az ember a házát, de itt valahogy nagyon jól néz ki minden őrült szín a falakon, a tökzöldtől a levendulakékig. Ha belegondolok, hogy hány tehetségtelen festő kaphatott ihletet ebben az életvidám városkában… A parton piknikezünk a pázsiton, aztán felszállunk a hajóra, ami San Michele, a temetősziget érintésével visszavisz minket Velencébe.

Azon kapom magam, ha kiálltam a hajóorrba: el akarok csípni egy kis mocsárszagot. A sápadt zöld víztükrön túl Velence ragyog az oldott napfényben. Bódultan a lágy ringatózástól, eszembejutnak egyik kedvenc könyvem kezdősorai: „Bölcsőnk egy szakadék felett ring, és józan ésszel belátható, hogy életünk csak villanásnyi fény két sötét örökkévalóság között. És bár az a két sötét örökkévalóság teljesen egyforma, az emberek általában kisebb aggodalommal gondolnak a születésüket megelőző szakadékra, mint arra, amely felé az életük rohan (óránként négyezer-ötszáz szívdobbanásnyi sebességgel.” (Nabokov: Beszélj, emlékezet) Tegnap este újraolvastam a könyv elejét, és megint nagyon megragadott ez a bekezdés.

Vajon nem azért rajongunk-e a múlt emlékeiért, mert ezzel a „születés előtti szakadék” felett szeretnénk hidat verni? Ez mind előtted történt. És lám, mennyi mindent megérinthetsz, mennyi mindent megérthetsz belőle! Az összes egyértelmű jelet, amely végül elvezetett hozzád, a saját múló pillanatodhoz a felvillanó fényben. Lebegek. Velence: fényhordalék. Hajózom. Hipnotikus erővel hat rám a gyöngyházfényű ég, és az a Velence, amit oly régóta keresek, a kezünk közül kicsúszó múlt Velencéje.

A gondolataim révbe értek: megvan, amit kerestem. A víz városa jobban visszavisz a múltba, mint bármelyik szárazföldi város, ahol talpunk alatt mindig ott van a talaj, a

jelen talaja, amely bármikor megtörheti a varázst. Velencében folyamatosan él a múlt. Mert úszunk; föld és víz síkos teremtményei vagyunk.

Csak most tűnik fel, hogy a gondolások mindig állnak. Hol az egyik oldalon, hol a másikon. És eszembe jut a Halál Velencében. „Ki nem küzdött futó borzongással, titkos és szívszorongó félénkséggel, ha első ízben, vagy hosszú elszokás után kellett velencei gondolába szállnia? Ez a különös alkalmatosság, ahogy balladás időkből teljesen változatlanul átszármazott, oly sajátságos feketén, aminő különben minden dolgok közt egyedül a koporsó…” Engem a gondolás nem Kharónra emlékeztet a Styxen, hanem inkább úgy látom, mintha vízen járna. És nem a koporsó jut eszembe a gondoláról, hanem a violinkulcs. Csak azért asszociálunk a halálra, mert ez ivódott belénk. Ez a víz itt gyönyörű, csupa élet, ahogy csillogó ezüst csíkozza arany-rózsaszínű felszínét, semmi köze a halálhoz. Most már értem, hogy Thomas Mann, Shelley, McCarthy, Ruskin, meg a cikkek és filmek sokasága, amelyek segítségével fogalmat alkottam Velencéről, miért nem beszélnek arról a Velencéről, amihez ösztönösen vonzódom: csak a halál misztériumát vélik felfedezni a városban. Szerintem sokkal inkább a születés az, amire itt rátalálhatunk.

Távolról a gondolások olyanok, mint az alvajárók: álmok hajtják gondolájuk fekete sziluettjét a tudatalatti hullámain.

☼

A gyorsan leszálló este sem szakítja meg a gondolatmenetemet. Bort kortyolgatunk a Canal Grande partján. Vajon mindig így ragyog a vize? Augusztusban biztos büdös. Most azonban barátságos, hívogató. De hogyan is maradhatna ilyen barátságos ez a város, amikor annyi turistával kell megküzdenie? A mellettünk lévő asztalnál az egyik amerikai a poharával veri az asztalt, hogy felhívja magára a pincér figyelmét. Asztaltársai úgy tesznek, mintha székestül be akarnák lökni egymást a vízbe. Sajnos, ezekből a minősíthetetlen alakokból él a város. Most még éppen elviselhető számban eszi itt őket a fene, de júliusban valószínűleg teljesen ellepik a várost. Már most, áprilisban is igyekszünk elkerülni a turistalátványosságokat, mert a baseballsapkás, rövidnadrágos, hamburgeresdobozait mindenhol elhajigáló csürhe az agyamra megy. Karba teszem a kezem, és szúrós pillantásokat küldök a szomszéd asztalnál hangoskodó idióták felé.

Kissé elszomorodva bámulom a gondolákat, de aztán felvidít egy megfigyelés: a csodálatos palazzók, a Ca'd'Oro, a csipkézett gótikus ablakok tövében csónakázó turisták arcát nemessé varázsolja a fény, az okker és fakó rózsaszín falak tükörképe a vízen. Arcvonásaik elveszítik élességüket, szemük megtelik szépséggel. Amit látnak, megszépíti őket, és talán egy kicsit újjászületnek.

☼

Kizárólag olyan éttermekbe megyünk, amelyek kiesnek az útvonalunkból, ezért állandóan eltévedünk. Vacsora után, éjfél körül az utcák már csendesek, visszhangzanak a lépteink, suttogunk. A macskák az ablakpárkányon és a küszöbön ránk se hederítenek. A szállodában a recepciós elmeséli, hogy a Padania kiválásáért küzdő szeparatisták ma „eltérítettek” egy kompot, miután kifizették a viteldíjat, majd terepszínűre festett teherautójukon puskákkal hadonászva hajtottak keresztül a Piazza San Marcón. Persze rögtön letartóztatták őket. „Carnevale. Azt hiszik, karnevál van”, mondja a recepciós. Hajnali négykor masírozás hangjaira, vezényszavakra ébredünk. Kinézünk a campóra, ahol vagy húsz fekete egyenruhás padaniai fanatikus csapja a

talpát díszlépésben a kövezethez, mint a fasiszták a harmincas években. Ed szerint nem kell különösebb tehetség a díszlépéshez, de én úgy látom, ezek katonai kiképzést kaptak.

– Azt álmodtam, hogy korcsolyázom a Canal Granden, nyolcasokat csinálok a Piazza San Marcón, aztán pedig hátrakoszorúztam a hidak alatt. Be kellett húznom a fejem – mormogja Ed már újra félálomban.

– És tudod, hogy mit jelent az álmod?– Jeges koktél Velencében, jegelt Vénusz, frigid Vénusz Velencében.Már alszik is. Én viszont nem tudok újra elaludni, úgyhogy olvasni próbálok. Byron

kalandjairól a velencei asszonyokkal, arról, hogy a költő délutánonként San Lazzaro szigetén olvasgatott, ahol ma is élnek örmény szerzetesek, és arról, hogy a Lidótól a Canal Grande végéig úszott.

Ed nagyon jó alvó: csak leteszi a fejét a párnára, és már alszik is. Vajon Byron háta is volt ennyire szexi? Volt ennyire bársonyos a bőre a velencei kereskedőfeleségek tenyere alatt? Elképzelem Byront a messzi múlt szakadékában: úszik napkelte után, gyönyörködik a palazzókban, tapossa a vizet, erőlködik.

Gyorsan elfárad a szemem, hiszen egész nap Velence látványát kellett befogadnia, és az olvasólámpa fénye sem elég erős. A múltat a legnehezebb megőrizni. A lányom elveszítette a piros borítós naplóját… A könyvem a földre puffan, Ed szerencsére nem ébred fel. Már én sem. Az utolsó összefüggő gondolatom: talán nekem se ártana, ha úsznék egy nagyot valamelyik csatornában. Lehet, hogy ki kéne mosni utána a gyomrom, de legalább elmondhatnám magamról, hogy én is úsztam Velence vizében.

A VIDÉKI ÉLET ÖRÖMEI

Megint itt vannak a denevérek, röpdösnek a fejünk felett. Mintha nem is repülnének, hanem csak a szél dobálná őket erre-arra. Mindig féltem, hogy egyszer a hajamba gabalyodik egy denevér, de több száz alkalommal vacsoráztunk a repülési útvonaluk alatt, úgyhogy már nem tartok tőlük; tudom, hogy bízhatok bennük. Biológiaórán egyszer mutatott nekünk a tanárnőnk egy denevérről készített röntgenképet: mintha egy kis homunculus csontjai rejtőznének a bőr alatt. D. H. Lawrence szerint olyan a denevér, mint „egy feldobott fekete kesztyű, amint visszaesik a fényből”, a szárnya pedig olyan, „mintha egy esernyő darabjaiból foltozták volna össze”. Nekem azonban akkor is az jut eszembe a denevérről, hogy egy apró emberke rejtőzik benne, aki kénytelen örökké rovarokat enni. Bramasole a denevéreké is, mindig újra megjelennek a fal repedéseiben, megbarátkoztunk hát velük is.

Lehet, hogy vonzza őket is a lóbab a tálban, meg a pecorino a deszkán (a fal tetején) – ha nem, egyedül ők nem osztják ezt a toszkán mániát. Vagy ezzel kezdjük, vagy ezzel fejezzük be a vacsorát minden este. Anselmo veteményeskertje hihetetlen burjánzásnak indult. A babból adtunk már a szomszédoknak, a barátainknak, mindenkinek, aki hajlandó volt elfogadni. A toszkán konyha egyik legnépszerűbb kombinációja fave és pecorino. Lehet ez a fő fogás délben, vagy előétel este, de helyettesítheti a desszertet is. Csak az a baj, hogy rövid a szezonja. A friss babhoz természetesen friss pecorino dukál, tehát jellegzetesen tavaszi eledelről van szó.

A ma esti pecorino Vittorio barátunknak köszönhetően igen különleges. Vittorio Cortonában nőtt fel, majd évekig Rómába járt dolgozni, most egy pincészet alkalmazottja. Mindig beugrik hozzánk, valahányszor gombászásból tér haza a hegyekből; amikor bementünk a városba, hagytunk nála egy szatyor babot a kilincsen. O a Slow Food nevű nemzetközi szervezet helyi elnöke. Ez a társaság arra esküdött fel, hogy mindenütt megőrizze a hagyományos ételeket, illetve a növénytermesztés és a borkészítés hagyományos módszereit. Természetesen csatlakoztunk mi is. Összejöveteleinken nyolcfogásos vacsorát szoktunk elfogyasztani, egy adott borvidékről származó tíz-tizenkét féle borral. A szervezet tagjai egy időben tartják ezeket a lakomákat szerte Olaszországban. A vacsora végén szavazunk, hogy melyik a legjobb bor, és felhívjuk a központi telefonszámot, ahol azután összesítik az eredményeket.

Késő délután Vittorio elvisz minket a hegyekbe egy Achille nevű öreg paraszthoz. Megvárjuk, amíg Achille végez a fejessel. A ház mellett a kerti csapnál hatalmas vaskád áll, úgy van fordítva, hogy a benne ülőnek tökéletes kilátás nyílik Cortonára a gyümölcsfákkal borított hegyoldalak között. A falra szegezett félbevágott olívaolajos bádogdobozban szappan, körömkefe. Az udvaron durván faragott rönkökből ácsolt kerti padok. Achille úgy hetven körüljárhat. Kezében tejjel teli vödör, meg egy gereblye. A gereblye nyele fényesre kopott. A gereblye feje és fogazata is fából készültek, nyilván Achille faragta magának a szerszámot. Tömzsi kis ember, lassan, megfontoltan mozog. Egymástól távol ülő teknőcszemeivel gyorsan végigmér minket. Nagyon ráncos az arca, és olyan barna, mint egy régi baseball-kesztyű. Követjük a kamrába, amely a tehénistálló mellett nyílik. A falra erősített négy kötélpolcon fekszenek a sajtok. Ednek feltűnik, hogy a spárgára itt-ott kerek konzervdoboztetők

vannak fűzve. Achille elmosolyodik, és bólint. Azért van, hogy a topi, vagyis az egerek ne férjenek a sajthoz.

A vödörben tej, tetején fűszál úszik. Az öreg elővesz egy szövetdarabot, azon szűri át a tejet, aztán megtölt egy tejoltót. Szívesen kérdeznék ezt-azt, de Achille nem úgy néz ki, mint aki szeret fecsegni. Primitív, erős, érett szag terjeng a helyiségben. Az Európai Unió pasztörizálási előírásainak itt nincs foganatja – itt a hagyományos, évezredes módszerrel készíti a gazda a sajtot. Achille azt mondja, olyan gurigát válasszunk, aminek nincs repedés a héján. Megforgatja, és jelentőségteljesen rám néz. Ugyanolyan különös lény lehetek a szemében, mint ő az enyémben. Azt mondja, mindennap forgassuk meg a sajtot. Megkérdezem, hogy miért. Az öreg nem válaszol, de majdnem elmosolyodik. Gondolom, még nem stabilak az összetevők, és azért kell forgatni a sajtot, hogy jobban összekeveredjenek. A szalmaszínű, egykilós kerek sajt olyan, mint a telihold. Achille akkurátusan alufóliába csomagolja nekünk.

A felesége is befut még egy vödör tejjel. Gumicsizma van rajta és kötény, és ugyanolyan napbarnított az arca, mint az uráé. Nagyon tartózkodók, talán az állandó elszigeteltségtől. Az udvarban sparhert, rajta ütött-kopott tésztafőző fazék. Elképzelem, ahogy az asszony rittyent valami finomat vacsorára, miután megfürdött a vaskádban – körülötte a néma alkonyat.

☼

A zsenge lóbabot nem kell pucolni, csak ki kell fejteni az asztalnál, és máris jöhet a pecorino. Az Achillétől kapott sajt puha, friss, még sincs mellékíze. Ed vág magának még egy szeletet, pedig már elpusztított vagy egy negyed kilót. Vacsora után fölsétálunk a teraszokra egy pohár borral, hogy szemlét tartsunk.

A cukkini már virágzik, ez az aranyszín Vincent van Gogh vagy Nolde ecsetjére kívánkozik. Ácsorgunk egy sort a paradicsompalántáknál, próbáljuk megjósolni, mikor szedhetjük majd kosárszámra az érett paradicsomokat. Ed szétmorzsol egy levélkét: az illat sokat ígérő. A mangold már szedhető állapotban van, de olyan sok van belőle, hogy ha mindennap rizottót ennénk, akkor se fogyna el. Megállunk a lóbab mellett is. Alig fogyott belőle! Valami azt súgja, hogy évekig rá sem fogok nézni a babra.

☼

Ed ma egész nap ír. Vittorióval töltöm a délutánt. Furikázunk a kocsiján erre-arra, ablakok letekerve. Meglátogatunk egy parasztot, akinek a háza az ezernégyszázas években épült (bérli a gróftól, akinek a villája itt van a közelben; a gróf ugyanannak a családnak a kései leszármazottja, amelyik annak idején építtette). Tommaso örömmel fogadja Vittoriót, aki itt nőtt fel a környéken: együtt játszottak gyerekkorukban a csűrben. (Most csak egy nagyon régi festett szekeret tárol benne.) Ezek az idő sodrán kívül rekedt helyek sosem válnak igazán ismerőssé – megnézzük őket, hogy bepillantást kapjunk egy hajdanvolt életmódba, amelyet csak elképzelni tudunk, de sohasem ismertünk, és már sohasem ismerhetünk meg.

Mikor a ház mögötti kápolnáról kérdezem, Tommaso elmondja, hogy azóta nem használják, hogy Napóleon átvonult a vidéken. (Mintha az éppenséggel múlt szerdán történt volna!) – Azelőtt a zarándokok álltak meg itt pár napra pihenni, a gróf szállást és élelmet adott nekik.

Összeszedem a bátorságomat, és megkérdezem, megnézhetnénk-e belülről is a kápolnát. Tommaso végigvezet minket a házon. Puritán szobák, ahol a bátyjával él:

vaságyak, szekrények, megsárgult, horgolt szélű vászonfüggönyök, néhány bekeretezett fénykép a falon. Se tévé, se rádió. Szerzetesi szigor és makulátlan tisztaság. Világítás nélküli, vaksötét helyiségen vágunk át Tommaso nyomában, fordul a kulcs a zárban, nyílik az ajtó. Az első dolog, amit ki tudunk venni a félhomályban, egy rézkád, de vannak itt különféle szerszámok és hordók is. Az egyetlen kerek ablakon át beóvakodó szürke fényben lassan előtűnik két freskó: az egyiken egy szent, a másikon a Madonna sejlik fel. Világos folt mutatja a falon, hogy festményt akasztottak le onnan.

– A kép odalent van, a templomban. Beszéljenek a pappal, az majd megmutatja San Filippiót, aki itt élt.

Szokatlanul díszes a kápolna egy ekkora parasztházhoz – talán az volt vele a célja a grófnak, hogy a poros zarándokokat távol tartsa saját féltve őrzött parkjától.

Tommaso a konyhába invitál minket, vin santót tölt, amellyel a vendéget szokás kínálni. Ezt a sherryre emlékeztető italt sok helyütt megízlelhettem már, a nap bármely szakában. Elüldögélünk a konyhában, Tommaso és Vittorio felelevenítik, hogy évekkel ezelőtt milyen jó is volt a tűz körül sztorizgatni. Tommaso pontosan az ellentéte a hallgatag Achillének; noha ő se nagyon mozdul el a földjéről, a beszélőkéje nagyon jó, született mesemondó. Kényelmesen kinyújtja a lábát, mutatja, hogy annak idején a parasztok hogyan melegedtek telente, miközben a polentát kavargatták. Nincs más hőforrás a konyhában, csak a szoba méretű kandalló. A hideg januári estéken nyilván most is a tűz mellé húzódnak a ház lakói.

Tommaso megmutatja nekünk a Val di Chiana marháit, a hatalmas fehér állatokat, amelyekből a híres rozmaringos firenzei marhasült készül majd, ha eljön az ideje. Négy nagy tehén és három borjú mereszti ránk a szemét. Nyakuk körül piros szalag, hogy megvédje őket a szemmel veréstől. Mindig furcsállottam, hogy tehenet nem látni a legelőkön, mégis tipikus toszkánai eledel a marhahús. Most kiderült, hogy istállóban tartják őket. Sokkal nagyobbra megnőnek ezek az állatok, mint egy átlagos szarvasmarha.

A ház mellett elkerített, begazosodott virágoskert arról tanúskodik, hogy már hosszú ideje nincs asszony a háznál. A vasrudakra futtatott öreg rózsák így is vadul virágzanak. Egy apró virágú sárga futórózsa a kerítésre is felkúszott, ahol merészen terjeszkedik, amerre kedve tartja.

A kacsák és tyúkok között kicsit óvatosabban követem Tom-masót az udvaron. (Régi madárfóbiám nem csak a galambokkal ellepett piazzákon újulhat ki, de ha Tommaso valahogyan rájön, hogy rettegek a tyúkoktól, azt fogja gondolni, agyalágyult vagyok.) Két fehér pulyka szemezget a csűr mellett. A világ legrondább madarai.

Elhajtunk a gróf villája mellett – szomorú spaletták, körben gesztenyefák –, és megállunk a templom mellett. Stanislao, az egyik lengyel, aki részt vett hosszú kőfalunk építésében, amikor megvettük Bramasolét, Reina nevű feleségével együtt itt él a pappal, Don Fabbióval. Az asszony főz, és ő takarítja a házat meg a templomot is. Stanislao kőművesként dolgozik, és a hétvégén az egyház tulajdonában álló épületeket javítgatja, ha kell. Néha, amikor Stanislao szombaton Ednek segít, Reina velem dolgozik a kertben. Apró termetű, inas, hihetetlenül energikus asszonyka. Két kisgyereküket a pap katekizmusra tanítja a templomkertben. Reina betessékel minket a paplakba, megmutatja Don Fabbio dolgozószobáját. Akár Szent Jeromosé is lehetne: az egyetlen nyitott ablakon át hatalmas íróasztalra vetül a fény, amelyen öreg bőrkötéses könyvek tornyosulnak, csak Szent Jeromos attribútuma, az alvó oroszlán hiányzik. A folyosón megnézzük azt a megfakult festményt, amely Tommaso kápolnájában lógott valamikor. A templomban oldalt a gyülekezet elhalt tagjainak

fényképei sorakoznak a falon. Vittorio gyerekkorában sokukat ismerte. Elbúcsúzunk Reinától, aki az oltárterítőt vasalja, és Don Fabbiótól, aki most is két vörös üstökű tanítványát pallérozza a kertben.

☼

Kisvárosban töltöttem a gyerekkoromat – alig vártam, hogy megismerjem a nagyvilágot. Mágnesként vonzott a nagyváros. De rémlik az is, hogy az igazi vidéki élet is csábított egy kicsit.

A fiúm nagymamája, Mimo, a dohány- és gyapottermő vidék egyik „csomópontja”, Mystic közelében lakott. Kétszintes házának teljes hosszában tornác futott végig. Az almáriumban mindig volt citromos és kókuszos lepény. A puritán hálószobákban sarkosra hajtogatva pihentek a takarók az ágyak végében. A tornác a földekre nézett, és Mimo minden délután ott ült, fejtette a babot. Néha kinyitotta Jézus alakjával díszített, fanyelű legyezőjét, hogy elhessegesse a legyeket. Én meg ültem a hintában, belefeledkezve az Anna Kareninába. Arra már nem emlékszem, hogy közben a fiúm mit csinált. A felkavart poron át jól látszott a narancssárga, lila, aranyszínű és bugyirózsaszín alkonyati ég. Közvetlenül a fülledt, remegő naplemente után a levegő kék lett a dohányföldek felett, ahogyan a tavak fölött szokott. Csendben figyeltük, ahogy leszállt az este. Mintha az ítélet napja jött volna el minden délután. Amikor besötétedett, Mimo csinált magának egy nagy pohár gin tonikot.

W. J. Cash könyvében, a The Mind of the Southban (A déli lélek), amit sokáig nagyon szerettem, a szerző azt állítja, hogy a déliek romantikus hajlama a párás levegőnek köszönhető, ami megakadályozza, hogy pontosan lássák a valóság körvonalait.

Mimo életmódja mindenesetre tetszett nekem. A Buickjában járta a földutakat, hogy ellenőrizze a napszámosait. Régen megözvegyült, egyedül vitte a gazdaságot, lekvárt főzött, ellátta az ellő tehenet, varrt, főzött, és amikor megjelentünk nála, lábával rúgta ki a szúnyoghálós ajtót, és a keblére ölelt.

Vajon milyen lehet Achille és Tommaso élete? Hosszú évekig elintéztem volna ennyivel a választ: Elpazarolják. Mert elsősorban a drámai oldala érdekelt az életnek. Például titokban elvártam, hogy azok a fiúk, akiket kikosaraztam, a vonat elé vetik magukat bánatukban. Mostanában viszont egyre jobban csábítanak a falusi hajnalok, a csendes naplementék, az a mély elégedettség, amely bizonyára eltölt mindenkit, aki a saját zöld királyságában él. Egyre kevésbé tudom elfogadni, hogy az ember élete nagy részét a munkának szentelje. Örök kérdés: hogyan tartsuk egyensúlyban az ambíciót, az egyedüllétet, a külvilágból jövő ingereket, a kalandot? Egyetemista voltam, amikor egyszer hallottam beszélni Ramsey Clarkot (főügyész volt akkoriban). Valami ilyesmit mondott: „Mire meghalok, szeretnék halálosan elfáradni.” Az élet minden egyes pillanatát ki akarta használni. Nagy hatással volt rám ez a gondolat, igyekeztem ennek megfelelően élni. Iróemberként azonban a meditatív magányra is nagy szükségem van, és többé-kevésbé sikerült is megtalálnom az egyensúlyát ennek a két ellentétes késztetésnek. Az utóbbi években azért elkapott a gépszíj: öt évig tanszékvezető voltam az egyetemen, aztán elegem lett, és újra tanítani kezdtem. Majd rá kellett jönnöm, hogy néhány hónap alatt mindenki elfelejtette mindazt, amire büszke voltam, és bizony nem vagyok nélkülözhetetlen én sem. A jól elvégzett munka öröme így is az enyém lehetett. Mennyi idő és vesződség, mennyi idegesség… Megérte-e? Volt-e értelme, hogy az egész tanszéket át akartam szervezni, és reggeltől estig memorandumokat, jelentéseket, értékeléseket és javaslatokat fogalmaztam, és csak este nyolcra értem haza? Érdemes volt-e kifacsarni magamat? Boldog voltam-e akkor?

Nem tudom, de az biztos, hogy ami valóban a saját munkám, a saját alkotóerőm eredménye, olyan természetes örömet ad, amely a velünk született, elveszíthetetlen boldogságérzéshez igen közel áll – függetlenül attól, hogy más emberek hogyan vélékednek az eredményeinkről. Mystic, Georgia nem lett volna nekem való. Harmincéves koromra belebolondultam volna az elszigeteltségbe. Most már viszont furcsa módon úgy érzem, talán tartalmas, boldog életem lehetne ott is. Vajon most is tűz a nap? Most is remeg a látóhatár a kék forróságban?

Tommaso, Achille, ti vajon elfáradtok-e halálosan?Az a bolond amerikai nő… Fél a tyúkoktól, hát ki hallott már ilyet?!

☼

Anselmo nem siet, nem kapkod. Amikor még megvolt az irodája, a falakon a fotókkal a vevőre váró, lepattant villákról, akkor is volt ideje rá, hogy beszélgessen velünk. Most, hogy kertészkedésre adta a fejét, a figyelmét igencsak leköti, hogy tökéletes bambuszkarókat faragjon a paradicsomnak. Saját kertjéből rózsát és földiepret kapunk. De az a legjobb, amikor elvisz minket ide-oda. Amikor Ed megkérdezi tőle, hol lehetne olyan talicskát szerezni, amin a citromfák dézsáit télire be lehet majd tolni a limonaiába, rögtön elvisz egy ismerős kovácsmesterhez Ossaiába. A fabbro felvázolja, milyen is lesz a kívánt alkalmatosság – speciális, alacsony talicska, amit majd szépen be lehet tolni a dézsa alá. Jövő hétre megcsinálja.

Anselmo int, hogy kövessük.– Ez milyen virág? – kérdezem, és a kőfalból kinövő bokorszerű növényre mutatok.– A városfal is teli van vele – mondja Ed. – A golgotavirágra hasonlít.Anselmo döbbenten néz ránk, tájékozatlanokra, aztán letép pár bimbót.– Capperi. Kapricserje. Ültetek a maguk falába is. A falnak nem tesz jót, úgyhogy

nem szabad hagyni, hogy elvaduljon.Mindenfelé vadon terem a kapribogyó, és nekünk erről fogalmunk sem volt!Anselmónál a csűrben nagy a rendetlenség. Hátul tartja a borkészítéshez szükséges

eszközöket. Vastag porréteg borítja a hordókat, a fonott üvegeket, a palackokat és a hatalmas torchiót, a szőlőprést. Ed úgy csodálja meg a prést, ahogy a férfiak az autókat szokták: bólogat, és körbejárja. Anselmo elmagyarázza, hogyan működik, aztán az egyik polcról levesz két palackkal a saját vin santójából. „Csak hogy legyen mit inni a biscottihoz.” Kicsit mintha zavaros lenne az ital, biztosan jó ideje árválkodott már a polcon.

Mivel itt lakik nem messze a nővére is a családjával, Anselmo be akar mutatni minket nekik is. Újra beszállunk hát a hatalmas Alfába, és pár perc múlva már nyaktörő tempóban be is kanyarodunk a sógor udvarába. Anselmo nővére kiszalad, és akkora hűhót csap, mintha évek óta nem látta volna a bátyját. A sógor is rohan felénk (lugasos művelésű gyümölcsfái között dolgozott éppen). Anselmo bemutat minket: „Stranieri”, azaz külföldiek. Már elő is került a vin santo. Ed megkérdezi, hogy ez is Anselmo bora-e, de nem, a sógornak is van sajátja. Ed a gyümölcsfák felé kacsingat; távolabb hullámpala tető látszik, talán egy medence van alatta.

– Megnézhetjük a gyümölcsfákat? – kérdi Ed.– Certo – hangzik a felelet.Elegáns sorokban állnak a körtefácskák. A váza formájú fákon váza alakú, egyelőre

aprócska, hosszúkás körték. Az összes fa szép, de van egy rész, ami körül mély árkot ástak, és ott persze kiszáradnak a gyökerek, hullanak a levelek. Anselmo sógora dühösen néz, grimaszol.

– Hát itt mi történt? – érdeklődik Ed.

Anselmo lassan rázza égnek emelt kezét, ami valami olyasmit jelent, hogy „édes jó istenem”.

– Porca miseria – mondja a sógor, „disznó pech”.A hullámpala tető felé mutat.– Egy római villa romjait fedezték fel itt a régészek, és elkezdték kiásni. Itt is

leástak. Meggyilkolták a fámat.Az ő szempontjából értelmetlen áldozat. Olaszországban sehol sem a föld

tulajdonosáé, ami a föld alatt van.– Meggyilkoltak egy olajfát is – bök az állával egy másik föld-hányás felé.Azt már tudjuk, hogy ez főbenjáró bűn.– Ókori villa?– Egy múzeum az egész hegy. Nemcsak egy villa van itt, hanem egy egész város.

Mindenki tudja, de most ezek a régészek azt hiszik, felfedeztek valamit. Ha megkérdeznek engem, megmutatom nekik, hol állt Hannibál háza, de ezek nem kérdeznek semmit, csak ásnak.

Hannibál flaminiói veresége csak pár kilométerrel arrébb történt. Ossaia azt jelenti, „csontudvar” – a csata után ide hozták a hullákat. A sógor végigvezet bennünket a zöldségeskerten, és a mezőn megmutatja egy kőház romjait. Réginek régi, de hogy nem kétezer éves, az biztos.

– Si. Itt lakott Hannibál.Visszasétálunk az ásatáshoz. Az ideiglenes tető alatt fekete-fehér mozaikpadló

részletei látszanak, és kivehető a hajdani szobák elrendezése is. Szép nagy villa lehetett. Az ásatáson ebben az évszakban nem dolgoznak.

A kocsiban Anselmo elmeséli, hogy pár éve, amikor a sógora kibővítette a házat, talált egy mozaikpadlót ott is, ahová az új alapot öntötték.

☼

Még beugrunk egy idős özvegyasszonyhoz, aki el akarja adni a házát. Anselmo ugyan abbahagyta az ingatlanközvetítést, de néha még csinál egy-egy üzletet.

– Lehet, hogy tetszeni fog maguknak ez a ház. Itt aztán van mit helyreállítani…Imád csipkelődni. A visszapillantó tükörben rám néz, hogy lássa a reakciómat,

majdnem elcsap egy biciklistát.– Nem, köszönjük, nem veszünk még egy házat.Behajt a földes első udvarba, menekülnek a tyúkok. A hajlott hátú, fekete ruhás

öregasszony vénebb, mint Cortona. Amint Anselmo bemutat minket, a néni megfogja a kezemet. Az övé száraz, kemény, és erősen szorít, nem enged el, amíg körbejárjuk az udvart és a házat. Mintha érezné, hogy nemsokára a néma örökkévalóságba lép át, árad belőle a szó. A nyuszikra nem sok időt vesztegetünk.

– Ő máshogy nézi őket, mint mi – mondja Ed. – Kaporral sülve a serpenyőben. Őt nem érdeklik azok a bársonyos fülek.

Megnézzük az ortót is, a zöldségeskertet, bekukkantunk az istállóba is, ott a két tehénke. Minden eredeti állapotban, a jászol, a cantina is. A különféle borászati eszközök megtöltenék egy helyiséget: régi demizsonok, tölgyfa hordók, palackok. Egy apró, ragyogóan tiszta kamrában megnézzük a sarokasztalt, ezen szokta gyúrni a néni a tésztát, amikor a konyhában túl meleg van. A polcokon paradicsomszószos üvegek sorakoznak. Az ajtó mellett egyenes támlájú, marhabőr üléses szék áll, mellette kosárban a varrnivaló és a kötés, a néni itt szokott üldögélni. Olyan erősen szorítja a kezem, hogy belenyomódik a gyűrű az ujjamba, jó lenne, ha elengedne végre, de ugyanakkor meg is hatódom ettől a hirtelen ragaszkodástól.

– Szerintem azt akarja, hogy vegyük meg a házat – súgja Ed a fülembe.– Igen. És itt 1750-ben megállt az idő.Az emeleten megnézzük azokat a szobákat is, ahol a néni szülei laktak. A vaságy

mindkét oldalán bemélyedés, ahol kifeküdték a matracot a szigorú arcú ősök, akiknek a megbarnult fényképe ott lóg a falon. Van itt egy szék is, meg egy armadio, és egy ülőalkalmatosság, amelybe a vaso da notte, vagyis az éjjeliedény passzolt. A néni saját hálószobája pontosan ugyanígy néz ki, csak Krisztus bekeretezett képe egészíti ki a berendezést (a keret mögé tűzött elszáradt pálmalevelekkel), és egy ovális, sárguló fiatalkori fénykép a néhai férjről. Vad szemek, összeszorított ajkak, esküvői öltöny. Csak nem a halott férj műfogsora ázik a vizespohárban?

Ahogy az olasz konyhák többségében, itt is az a benyomása az embernek, hogy az imént súroltak tisztára mindent. Még a csapok is ragyognak. Természetesen előkerül a vin santo és a biscotti. Sajnos, utóbbi kőkemény, mintha 1750-ben készült volna. Örülök, hogy végre kiszabadult a kezem a szorításból, és hogy most jól megnézhetem magamnak a nénit, miközben ömlik belőle a szó. A lányához költözik, mondja, már túl nagy neki a ház. Repdeső szeme ravaszul csillog, haját fekete kendő szorítja le. Sovány teste csupa erő. Még most is ott a nyoma az ujjaimon vaskapocs-kezének.

Behajtja mögöttünk a kaput, és integet. Száznegyven centinél biztos nem magasabb, de annyi energia szorult belé, mint egy keringő dervisbe. Szívesen meghallgatnám az élettörténetét, nézném, ahogy tésztát gyúr vagy gombot varr. Vajon mit szokott álmodni?

– Sajnálom szegényt, hogy el kell hagynia a házát, és Folignóba kell költöznie egy lakásba. Ki fogja megvenni a házat? –kérdezem Anselmótól a kocsiban.

– Kétszer annyit kér érte, mint amennyit ér. Az az érzésem, hogy nem is akarja eladni.

– Nekem nagyon tetszett a háza. Az istállóból gyönyörű nappalit lehetne csinálni, teraszra nyíló ajtókkal.

– Nekem meg az emeleti loggia tetszett – mondja Ed. Anselmo a fejét rázza.– Sose tudhatja az ember, hogy mi tetszik a külföldieknek. Biztos, hogy ezt a házat

is valami bolond külföldi fogja megvenni.

☼

– Körülbelül hatórás lakomára számítsatok – mondja Donatella –, Giusi a csűrt használja konyhának, hogy egyszerre hat szakács tudjon dolgozni.

Giusi, Donatella nővére szokott néha ránézni a házunkra, amikor nem vagyunk itt. A két nővér egyébként nagyon más: Donatella szögletesebb, sötét szépség, kicsit a Mona Lisára emlékeztet, nagyon jó humora van. Fekete szemébe érdemes mélyen belenézni. Giusi Amerikában mindenki kedvence lenne, ő volna a főkolompos az iskolában: csinos, kedves, energikus, mindig vidám. A két nővér nagyon jó barátnőnk is. Nekik köszönhetjük, hogy amikor megjövünk Bramasolébe, mindig találunk virágot a vázában, meg gyümölcsöt, kávét, kenyeret és sajtot a konyhában, hogy ne kelljen rögtön a boltba mennünk. Mindketten remek szakácsnők. Édesanyjuktól tanultak mindent, aki még most is maga készíti a raviolit.

Giusi két kisfiának ma van az elsőáldozása, amit természetesen méltóképpen meg kell ünnepelni. Hetek óta nem láttuk Giusit, annyira lefoglalták a festa előkészületei. A templomból körülbelül nyolcvanan érkeznek a házba, ahol Giusi és a férje, Dario együtt lakik az idős szülőkkel. A birtokon álló másik házban Dario húgának a családja él. Minden élelmüket maguk megtermelik. A család gondozza a nagy

veteményeskertet, ezenkívül tyúkot, nyulat, bárányt, libát tartanak, a férfiak pedig vadászni járnak, így friss vaddisznóhús is gyakran kerül az asztalra.

Az elsőáldozás tiszteletére rendezett lakomán a vendégek megízlelhetnek mindent, ami a birtokon terem. Mi délben érkezünk, amikor a buli már javában tart. Giusi körbevezet a házban. Majdnem két évig tartó felújítást kellett kibírnia. Az eredmény: megmaradt az öreg ház barátságos külseje, de a belső tér szép fürdőszobákkal, kőlépcsővel és korszerű konyhával egészült ki. A konyhában, ahol minden gomb és fogantyú csillog és az ablakok is ragyognak a tisztaságtól, természetesen fatüzelésű sparhert is van. A kertben már kinyitottak pár palack proseccót, körbeadják a tálcákat a crostinivel, ezzel a tipikus toszkán előétellel: kerek kenyérszeletek, rajtuk porcini gomba, vagy csípős sajt, vagy fűszeres, vékony szeletekre vágott csirkemáj. Egy nagy fehér sátor alatt állították fel az U alakú asztalt, lufikkal, színes girlandokkal díszítették; a két fiú ül az asztalfőn, a szüleik között. Bekukkantunk a csűrbe is, ahol igencsak serényen dolgoznak. A középen álló asztalon gyümölcstorták, hatalmas salátástálak; a virágos ruhás asszonyok hámoznak, szeletelnek, kevernek, fűszereznek. Minden egyes tányérra snidlinggel átkötött csokrot helyeznek friss póréhagymából, spárgából és répából. Meglepődöm, hogy Giusi édesanyját is itt látom. Vörös hajú, fiatalos, de a lányai nem hasonlítanak rá. Cappelli del pretét készített, „papkalap” nevű tésztát – több mint nyolcvan személynek.

Azonban nemsokára kiderül, hogy kétféle pastát kapunk. Először is nagy adag tagliatelle érkezik vaddisznóhúsból készített szósszal. Többen repetáznak belőle, én csak kitörlöm kenyérrel a tányéromat, mert a szósz egyszerűen fantasztikus. És most jön a „papkalap”, négyféle sajttal, aztán repeta ebből is. Az asszonyok minden fogás után tiszta tányért tesznek elénk, a csűrben valaki nyilván megállás nélkül mosogat. A kerti tűzhely sütőjében elkészített báránysült következik a zöldségcsokorral. A legelőkről felhallatszik a birkabégetés és a tehénbőgés. Szegény jószágok nem is sejtik, hogy ezeken a virágmintás tányérokon fognak kikötni ők is. Két foltos kölyökkutyát adnak körbe, de csak ölben simogatás céljából. Pár évvel korábban valószínűleg inkább a csecsemők vándoroltak volna kézről kézre, de újabban az olasz születési arányszám a legalacsonyabb egész Európában. Egy négyévesforma piros ruhás lányka van csak itt, aki így igazán könnyen kerül a középpontba, imádói folyamatosan ostromolják. Most következik a tószt, de a két fiú a haverjaival együtt meglépett az asztaltól, új számítógépet kaptak új játékokkal, rohantak szétlőni az ellenség fejét. A kiürült boroskancsók helyett rögtön itt teremnek az újak. Tele vagyok, de a lakoma folytatódik. Ed jobban bírja az iramot.

– Még egy kis bárányhúst?– Si – feleli ragyogva.– Patate?– Si – mondja ismét.Három férfi toppan be, cipelnek valamit. Előkerülnek a fényképezőgépek is,

ugyanis egy akkora marhacombot hoztak, ami nem fért be az itteni sütőbe, ezért a városban az egyik szálloda konyháján sütötték meg. Akkora tálcán érkezik, hogy egy ember is kényelmesen elférne rajta. Néhány perc, és hatalmas tálakban látjuk viszont a lefaragott húst, amihez megint csak sült krumplit szolgálnak fel. Ekkora csábításnak én sem tudok ellenállni. Nagyon, nagyon finom, de másodszor már tényleg nem szedhetek belőle. Na jó, csak egy falatot. Ed nem vigyáz a vonalaira, megengedheti magának, hogy annyit egyen, mint valami középkori várúr. Két nő is megkérdezte tőle, hogy nem filmszínész-e véletlenül, igencsak magas jókedvében van. Most jön a saláta, aztán a gyümölcstorta, meg a tiramisú. A két srác is előkerül, mint két vágtázó póniló. Szégyenlősen vágják fel a tortát, az első szeleteket a szüleiknek nyújtják. A

tortából persze egyáltalán nem sajnálták a mennyei citromos krémet. És végül jön a grappa és a vin santo. Megdöbbenek: Ed iszik ezt is, azt is. Aztán összefogódzkodik néhány fickóval, és együtt gajdolja velük a nótákat, amiket most hall először… Megszólal a tangóharmonika, kezdődik a tánc. Eletemben nem ettem még ennyit egyszerre.

Délután ötkor mi vagyunk az elsők, akik elbúcsúznak a háziaktól, mert a barátaink, Susan és Colé, akiknek az esküvője itt volt Cortonában, amikor felújítottuk Bramasolét, estefelé érkeznek, és vacsorát kell készítenünk nekik. Később mesélték, hogy a vendégek többsége este tizenegyig maradt, és a marhahúsos tálak még jó néhányszor körbejártak.

A barátaink korábban érkeztek meg, már a teraszon várnak. Nagyon örülünk nekik, de egyelőre se járni, se beszélni nem bírunk. Ed elmeséli nekik a lakomát. Így fejezi be: – Remélem, akkor is itt leszünk még, amikor a srácok megházasodnak. Akkor biztosan még nagyobb lakomát csapnak majd.

Ledőlünk egy kicsit. Még éppen fenn van a nap az égen, amikor felkelünk. Megmutatjuk a kertet a barátainknak, és közben fejes salátát, cukkinit, hagymát és zöld fűszernövényeket szedünk egy egyszerű salátához és bundás zöldséghez – persze, nekik, mi ugyanis háromnapos böjtöt fogunk tartani. Csak hideg vizet kortyolgatunk, amíg ők a nyakára hágnak egy remek Brunellónak.

☼

Reggel arra ébredünk, hogy a kocsibehajtónkon egy teherautó túráztatja a motorját: Anselmo mutogat a sofőrnek, aki lassan betolat. Mire leérünk a földszintre, két markos legény már le is emelte a platóról a torchiót, a hatalmas szőlőprést, amelyet Anselmónál láttunk a csűrben.

–. Un omaggio – mondja könnyedén.Az ajándék ott áll tehát az udvar kellős közepén. Szépen megköszönjük, de közben

azon jár az agyunk, hogy hol fogjuk tárolni. Anselmo már mondja is, hogy mire kell figyelni a prés használatakor, aztán belevág a vin santo készítésének rejtelmeibe. Ősszel nem szoktunk itt lenni, és hát szőlőnk sincs olyan sok, de őt ez láthatólag egyáltalán nem zavarja. Amikor megnéztük a házat, mielőtt megvettük volna, az egyik helyiségben a mennyezet alatt kifeszített drótokat találtunk. Anselmo akkor azt mondta, a szőlőt szokták szárítani rajtuk a vin santóhoz. Susan és Colé igazi kertbolondok, megnyugtatnak, hogy majd ők is segítenek szüretelni, ha akarjuk.

Ezt a házat, ezt a birtokot Anselmo találta nekünk, és segített a felújításban is. Most, hogy nyugdíjba vonult, két teraszt is beültetett dús veteménnyel, és elvitt öreg barátaihoz, hogy lássuk, milyen itt a hagyományos életforma. Azt is látnia kellett, hogy Ed sok mindent megtanult már a szőlőről Beppétől és Francescótól. Libabőrös a karom ettől az ajándéktól, mert úgy érzem, úgy adja tovább ezt a szőlőprést, mint valami fáklyát.

☼

A sötét sosem vaksötét, mert a csillagok mindig világítanak. A lassan emelkedő holdat is bámulhatom, amikor nem tudok aludni. A környék egyetlen pacsirtája a ház fölött, az örökzöld tölgyfán fészkel, hajnalban, a sötétség utolsó perceiben mindig ő kezdi makacs dalával a madárkórust. Ilyenkor Eddel felébresztjük egymást.

– Hallgasd csak, már énekelnek!Egyszerre kezdi rá seregnyi madár, aztán világosodni kezd, a hajnal rózsás ujja

vonja pírba az indigókék sávot az ég alján, a hegyeket csodálatosan nyugodt fény

világítja meg, és a madarak egyre hangosabbak. Az erdőkben már mocorognak vackukon az állatok, a vakond, a pocok, a sün, a kígyó, a vaddisznó – ők is a madarakkal kelnek, ahogyan mi. A föld mélyének frissessége járja át azokat, akik hajnalban énekelnek. Ahogy emelkedik a nap, a színek is visszanyerik erejüket, és újra elkülönülnek. A kakukk vajon miért nem szólal meg ilyenkor?

A barátaink annak a madárnak a hangjára ébrednek, amelyik azt mondja, vít-vít. Ed minden reggel próbál külön figyelni arra a madárra, amelyik szerinte a West Side Story egyik dalát fütyüli: „When you're a Jet you're a Jet all the way, from your first ciga-rette…” Vadvirágnéző körútra visszük a barátainkat. A tavasz során lefotóztam minden új virágot. A lila-fehér vad orchideák a legszebbek. Az album a vadvirágmintás borítóval, amit Asolóban vettem, egyre kövérebb: van benne pipacs, kőfal tövében, kakukkszegfű, csillagfürt, levendula, vadszegfű, liliom, vadrózsa, és meghatározhatatlan tövises kék virág – fényképen. Egyébként a különféle sárga virágokat a legnehezebb megkülönböztetni egymástól a növényhatározó segítségével, mert szinte teljesen egyformák.

Susannal levágjuk a rózsák fekete pettyes leveleit, meg azokat is, amelyeket megtámadott a rettegett üszög. Zsákba rakjuk, hogy később elégessük őket. Susan megmutatja, hogyan kell megmetszeni a kedvenc rózsaszínű rózsáimat a ház előtt. Harmincévnyi elvadultságot éltek túl ezek a tövek, de virágaik még most is tiszta, ibolyára emlékeztető illatot árasztanak, amely különösen reggelente erős.

Órákat töltünk a kertben és a teraszokon, vadvirágokat szedünk, aztán lemegyünk az ortóba, hogy néhány fej salátát szedjünk az ebédhez. Kaliforniában annyira elfoglaltak vagyunk mind a ketten, hogy kapcsolatunk heti egy-két telefonra korlátozódik, amikor csak a lányainkról beszélünk (az övé is PhD-zik), és esetleg arról, hogy jól megy-e Susan könyvesboltja, és hogy éppen mit olvasunk, ha egyáltalán van időnk olvasni. Ez a pár nap, amikor hosszú sétákat teszünk, múzeumba megyünk, vacsorát főzünk, és a szentjánosbogarakat meg a Tejutat lessük, újra összehoz minket. „Otthon miért nem találkozunk többet?”, kérdezzük egymástól, de a választ persze nem tudjuk.

A madárdalhoz meg a lepke- és méhrajokhoz hasonlóan a szorgalmas vadvirágok serege is lenyűgöz, mert ők is a föld, a természet ajándékai. Éppen a vidéki élet örömeit ecsetelem Susannak és Cole-nak, amikor egy angol barátunk telefonál, hogy elmesélje, két kis vadmalac tetemét találták a kútjukban, amikor megjöttek, de a felpuffadt, oszló tetemeket szerencsére kit tudták halászni egy lapáttal.

A vacsoránál Colé hangosan gondolkodik:– Talán azért nőtt így a szívetekhez ez a hely, mert itt visszatérhettek az édes

egyszerűséghez, nem igaz? Minden évben legalább pár hónapig kiszellőztethetitek a fejetekből a hervasztó nagyvárost, ugye?

Egyetértünk. Nyugisak vagyunk, szép az este, égnek a falon az udvari lámpák, lasagnét eszünk, és azt a Vino Nobilét isszuk, amit Susanék hoztak. A desszertnél viszont már azt mondom:

– Nem, nem ez a legfontosabb szempont. Merthogy itt is ugyanannak a ronda századnak lett vége. Végre.

Az út szélén álldogáló prostituáltakra gondolok. A büdös teherautókra. Az iszonyúan frusztráló sztrájkokra, amelyek olyan gyakoriak, hogy az újságban külön helyet tartanak fenn, ahol tájékoztatják a lakosságot, hogy éppen melyik közszolgáltatás nem vehető igénybe.

– Nem, az itteni emberek sem élhetnek már békebeli egyszerűségben. Csak valahogy mégis jobban sikerült átvészelniük a huszadik századot, mint nekünk Amerikában. Toszkánában még mindig kellemesek a hétköznapok.

– Nagyon más itt az emberek egymáshoz való viszonya – kontrázik Ed. – Sokkal személyesebb és közvetlenebb. Amerikában mindig hosszú távra gondolkodunk, ami bizony örömtelenné teszi a hétköznapokat.

– És itt alig van bűnözés – folytatom –, az emberek jól neveltek, illemtudóak, és az élelmiszerek meg az ételek is annyival ízletesebbek itt. És hát mindenki tudja, hogy milyen vidámak az olaszok. Az is nagyon jó érzés, hogy udvariasan szólnak hozzám az utcán és az üzletekben, és hogy a postás is mosolyog, amikor levelet hoz. Amikor kilép valaki az étteremből, köszön.

Elhagyta az ajkamat az a szó, hogy „jól nevelt”… Mintha anyámat hallanám.Mesélünk a legutóbbi kirándulásainkról. Arról, hogy bepillanthattunk a vidék

életébe. Régen ideszakadt amerikai barátaink szokták mondogatni, hogy Cortona sokat változott – a második világháború után, amikor szükség is volt a változásra. Viszont a változás üteme itt azóta lelassult. A város élete egészséges, sértetlen. Megfelelő intézkedéseket hoztak a vidék védelmére is. Ebben a kisvárosban pezsgőbb kulturális élet zajlik, mint az amerikai nagyvárosok többségében. Eszembe jut a fiatal generáció is, Giusi, Donatella, Vittorio, Edo, Chiara, Marco, Antonio, Amália, Flavia, Niccoló, akik továbbviszik a hagyományok legjavát. Amikor kedvenc Ritánk tavaly abbahagyta a munkát a frutta e verdura üzletében, egy fiatalember azonnal átvette a helyét. Sok más vidéki várossal ellentétben Cortonából nem vándorolnak a fiatalok a nagyvárosokba.

Az úton énekelve ballag hazafelé a városból egy csapat. Otthon, a „normális” életemben meg se fordulna a fejemben, hogy szerda este is lehet ilyet csinálni. Hallgatjuk egy kicsit az ismeretlen dalt.

– Hát hiába! Itáliában még mindig édes az élet.– Meg ez a barackparfé is nagyon édes – nyögi Ed. – Belenyilallt a fogamba.

☼

Az utóbbi pár napban megint több száz képet raktározott el a memóriám. Megtaláltuk az ősi paraszti életformát, a vidék gyökereit, ami így már beépül a gondolataimba is. Képzeletben máris örömmel térek vissza Achille portájára a hegyekben. Talán éppen a felesége hátát szappanozza az udvaron a hűvösödő tavaszi estében. Nekünk is kellene egy kerti kád! És Giusi hosszúhosszú ünnepi lakomáját sem fogom elfelejteni, azt a bőkezű, pazar vendégszeretetet. Ed valószínűleg sokszor álmodik majd a sült marhacomb belépőjével, az angyalok harsonájának hangjára. A vén signora szorítja a kezem most is. Anselmo sógora úgy emlegeti a rómaiakat és Hannibált, mintha tegnap beszélt volna velük utoljára, ami Anselmót végtelenül idegesíti. Ő azt akarja, hogy a körtefái meg az olajfái most hozzanak termést. Anselmo már nem készít bort, de néha ránéz a szőlőtőkéinkre. Egy napon saját borunk lesz.

A FÖLDI PARADICSOM

Ed korán reggel indul a felső teraszokra, mert ki akarja irtani a borostyánt, ami már veszélyezteti az egyik falat. Indái beférkőznek a kövek közé, és két hónap vagy húsz év múlva ráomlasztják a falat a rózsáinkra, ha nem teszünk valamit. Ed megáll, hogy gyönyörködjön a tizenöt fehér galamb repülésében a völgy felett. Placido, az egyik szomszédunk naponta kétszer engedi ki őket, hogy megtegyenek néhány kört.

Ed összerezzen, amikor balról valami mozgolódást hall. A magyalbokor mögül kilép egy asszony, kezében vászonzsák és bot. A titokzatos gyűjtögető! Úgy tűnik, egyáltalán nem zavarja, hogy rajtakapták.

– Buon giorno, signore. Una bella giornata.Szép napunk van. Botjával körbemutat a völgyre. Ed mindig udvarias, még akkor is,

ha nárcisztolvajjal találja szembe magát, úgyhogy szépen bemutatkozik.– Akkor maga a svájci professzor, igaz? – mondja az asszony.– Nem svájci, americano.– Ah si? Azt hittem, svájciak.Enyhe a reggel, de az asszonyon két-három pulóver van, a nyakán sál, lábán

gumicsizma. Elmosolyodik, kivillannak az aranyfogai.– Letizia Gazzini vagyok – mondja hangosan. – Sok évvel ezelőtt itt laktam. Vissza

szoktam jönni.Kinyitja a zsákját. Különféle salátának való zöldeket gyűjtött, egy külön zacskóban

pedig csigát. Hosszú zöld szálakat szed elő a zsákból.– Mezei fokhagymájuk is van. Prenda, prenda, vegye csak el!Ed máris le van véve a lábáról. Nyilván szimpatikusnak találja a ráncos,

napbarnított arcot és a csillogó fekete szemeket. Elveszi az asszonytól, amit nyújt neki.– Magáé volt a ház? – kérdezi kissé összezavarodva.– Nem, nem, signore, az urammal mi voltunk itt a béresek. Ott laktunk, azon a

traktuson.Botjával a ház túlsó végére mutat. Ed még nagyon jól emlékszik, hogy külön

bejárata volt a béreslakásnak, amikor megvettük a házat, és hogy mind a három szinten nekünk kellett belül ajtókat vágnunk.

– Keményen dolgoztunk egész életünkben. Az uram meghalt, egyedül maradtam.Kis szünetet tart.– Insomma – mondja végül, vagyis „összefoglalva”, ami nagyjából azt jelenti, „mi

mást is mondhatnék?” Ed arra kéri, hogy segítsen jobban megismerni mindent, ami a birtokon terem, például majd egyszer mutassa meg a mescolanzát, az ehető zöldeket.

– Ah, si, si, certo, ezer örömmel.Int a botjával, és eltűnik a ginestre mögött.

☼

A rózsaágyásból gyenge kis gazokat húzkodok ki, de a ronda tüskés fajtákat ásóval veszem ki. A talicska újra meg újra megtelik, a kiirtott gazból már kazalnyi rakás magasodik. Újabb kazlat rakunk, amikor visszavágjuk a teraszokon a bokrokat. A következő eső után Ed és Beppe majd elégeti. A kiszáradt gaz tűzvészt – okozhat, ezért nyár elején eső után az egész völgyben égetik – ilyenkor fuccs a friss levegőnek. Félek ezektől a tüzektől, pedig teli vödör vizet is odakészítenek a gazdák. Most

tavasszal az egyik halálra égett, amikor hirtelen megfordult a szél és belekaptak a lángok a ruhájába.

Meglazítom a föld felső rétegét – minden készen áll az ültetéshez. Tegnap és tegnapelőtt is a kertészetben jártunk, és teleraktuk a kocsit virágokkal. Mindig kapunk valamit ajándékba is. A signora kiszalad utánunk, és a kezembe nyom egy tő harangvirágot, rózsát vagy fuksziát. Kétszer is kaptunk már burgundi vörös virágcsalánt, de nem nagyon szeretem, mert olyan szívósnak látszik, mint ami túlélné az atombombát is. Nem igényel gondozást, és egyre dúsabb. Olyan is volt már, hogy választhattuk az ajándékot, ami nem megy valami könnyen, miután az ember tucatnyi különféle növényt kiválasztott már. Az egyik kis ajándékcserépből, amit két éve kaptunk, azóta méretes bokor nőtt, ami két hónapon át tele van sárga virággal.

Sok üzletben adnak ajándékot a vevőknek, egy pólót a boltnyitás évfordulója alkalmából, újévkor falinaptárt. Egyszer egy diszkontboltban, ahol kétszázezer lírát költöttünk, tizenötféle tésztát rejtő ajándékdobozt kaptunk.

Az ajándékba kapott növényeket valahogy jobban is szeretem, mint azokat, amelyekért fizettünk. Az illatos geránium, amit tavaly kaptunk, háromszorosára nőtt, a törpe levendula pedig különlegesen erős illatú. Talán azért van ez így, mert lelkesebben gondozom őket? Vagy amit adnak, eleve jobban gyarapszik? Még a virágcsalánt is kezdem megszeretni.

Az egész napos kerti munka után már csak egy feladat van hátra. Feltöltjük a kézi kútszivattyút, és teli vödrökkel caplatunk, hogy alaposan megöntözzük a levendulát és az új ciprusokat. Ha egyszer megindulnak, nem kell majd öntözni őket. Az ösvény, amely arra a helyre vezetett, ahonnan kilátás nyílik a tóra, már inkább széles kerti út. Jövőre még több szőlőt telepítünk a jobb oldalára (most már túl késő van a szőlőültetéshez), és levendulát ültetünk a bal oldalára.

Ed parmezános padlizsánt süt. Mialatt fürdők, és Horatius verseit olvasgatva ott ragadok a kádban, salátát is szedett, és megterítette odakint az asztalt. Van-e csodálatosabb dolog az olyan férfinál, aki főz? Hozom a sárga könyvet, amibe újabban a kertre vonatkozó ötleteket írom fel, de mielőtt belevágnánk az egész estés témába, felolvasok neki egy szép Horatius-részletet:

Tavasszal az új élet magját állítja a föld. Az életet adó föld szép a nyugati szélben. Fellazul a rét, nedvesség csillog mindenütt. Bátran nő a fű, mert a fiatal nap még nem éget. A szőlő hajtásai nem félnek a vihartól, Sem attól, hogy jégesőt hoz az északi szél – Bátran kifakad a rügy, kibomlik a levél, így van ez a világ kezdete óta, Ilyenkor a legfényesebb a hajnal.

Különösen az utolsó két sor tetszik. Jó lenne, ha Horatius itt ülne az asztalunknál. Kérés nélkül újra és újra töltenénk a borospoharát egész este. Elmondhatná, milyen kevés változást lát, figyelmeztethetne, hogy ritkítsuk a gyümölcsöt a körtefákon.

Amit lehetett, helyrehoztunk már a birtokon, rég kiszabadultak a túlélők a folyondár és a gaz szorításából. Most már nekiláthatunk saját elképzeléseink megvalósításához az eredeti kereteken belül. A reneszánsz kertekben, illetve a későbbi előírásos kertekben is egy központi tengely kapcsolja az épületet a kerthez; az ösvények, kerti utak pedig mintha folyosók lennének, ahonnan a kert „belső tereibe” lehet belátni. A mi kertünk régi rendjéből csak a hosszú bukszussövényből kiemelkedő öt, gömb alakúra nyírt fa maradt meg.

Itt az ideje, hogy hosszú távon elgondolkozzunk a kert jövőjéről. Rá kell éreznem a dologra! Elképzelem, mit akarok látni a második emeleti ablakokból. Vajon milyen növények érezték jól magukat itt az első néhány évben, és persze meg kell határoznom, hogy melyek azok a növények, amelyek valóban örömöt adnak. Edet elsősorban az érdekli, hogy a kertünk a lehető legtöbb méhet és pillangót vonzza.

Ebből a szempontból a levendula nagyon hatásos, különösen a fehér pillangók imádják – csupa mozgás lesz tőlük a kert. A méhek zümmögése pedig bódító háttérzaj a madárcsiviteléshez. Szeretem, ha mindig van vágott virág a házban, és mind a ketten örülünk az illatfelhőknek a kertben. Reggelente a házban is érezzük a kert illatait. A falak érett barackszínével szépen harmonizálnak a sárga, rózsaszínű és kajszibarackszínű virágok. Mivel a birtokunk teraszos kiképzésű, a kert is jól elkülöníthető részekből áll:

A ház melletti árnyékos, négyszög alakú terület, amelyet citrusligetnek neveztünk el, körülbelül húsz méter széles, és gyümölcsfás-olajfás teraszokban folytatódik. Minden külön kis területnek nevet adtunk, hogy ne kelljen sokat magyaráznunk egymásnak, pontosan mire is gondolunk („tudod, az orgonabokrok mögött, ahol az ösvény kezdődik”, vagy „a ház keleti oldalán, a hársaknál”). Családtagok, barátok, kedvenc íróink, kedvenc helyeink nevét kölcsönvéve minden egyes fának is nevet adtunk. Még nem is ellenőriztük, hogy végül is melyik fagyott el véglegesen.

A citrusligetből a völgyre és az Appenninekre látni, ezért általában itt szoktunk ebédelni. A ház előtti teraszról, ahol gyakran egész napokat töltünk, kőlépcső vezet le a hosszan elnyúló kertbe. Ez egyben a legszélesebb teraszunk, amit rózsasétánynak neveztünk el, mivel két oldalára ötven tő rózsát ültettünk. A dús pázsit nem a mi művünk. A rózsasétányt az egyik oldalán a masszív lengyel fal szegélyezi, amit még a második évben rakattunk, a másik oldalán pedig a bukszussövény fut a gömb alakúra nyírt fával együtt. A rózsasétány mindkét végét vasív zárja le; az egyikre jázmin futott fel, a másikra pedig két tő Mermaid, vagyis „Sellő” típusú rózsát fogok futtatni, amelynek sima sárga szirmú virágai vannak.

A kertünk nem nélkülözi a geometrikus jelleget sem. Amikor az itt talált elvadult dzsungelt irtottuk, a bukszust követtük, és sikerült helyreállítanunk a rózsasétány szabályos tengelyét, amely merőleges a házra. A teraszfalépítés időszakában egy régi utat is feltártunk itt, amelyet szorosan egymás mellé helyezett kövekből raktak, az út alatt újabb kőréteget találtunk. Valahol azt olvastam, hogy a rómaiak gyakran négy méter mély alépítmény raktak az útjaik alá.

A rózsasétány bal oldalán kőlépcső kanyarodik le a kútösvényre, amely a kúthoz és a ciszternához vezet. Itt korábban levendula, rozmaring és zsálya burjánzott. Nem tudtuk, hogy télire alaposan vissza kell vágni őket. Aztán egy kaliforniai pincészetben láttuk, hogy a kertész szinte a talajig visszavágja a levendulát. Mivel ezt mi elmulasztottuk, két bokor kivételével az összes kifagyott a télen.

A rózsasétánytól jobbra húzódik a „sétány”, egyik oldalán bukszussövénnyel, a másikon magas kőfallal. Sűrűn terem itt a kamilla és a vadmenta; talán az átható illat csábította ide a fekete-fehér kígyót is, amely a kerti csapnál lévő kő alatt akart tanyát verni. A sétányon fedeztük fel a második évben a régi kutat és a forrást is. A „sétány” végén sűrű orgonabokrok virulnak. A sétány, a rózsasétány és a kocsibehajtó találkozásánál indul a tósétány. Ide ciprusokat és levendulát ültettünk, egészen a birtok határáig. Meg akarjuk tisztítani a növényzettől azt a régi, középkori vagy római utat is, amely a városba vezető római úthoz csatlakozik. A legszebb kilátás a birtok legtávolabbi csücskéből nyílik. A terület nagy részét olajfák, gyümölcsfák, mandulafák és szőlőtőkék borítják, a legsziklásabb részeken csak rekettye nő. Két teraszt foglalnak el a fűszernövények és a zöldségek: a felsőn termesztjük a le erbe aromatichét és a fejes salátát, az alsón pedig Anselmo pompás ortója virul.

☼

Lassan megálmodjuk a kert minden részletét. Még rajzolgatunk is, ami legalább megadja nekünk azt az illúziót, hogy tudjuk, mit csinálunk.

– Évelő növényekben gondolkodjunk – mondja Ed. – Nem fedezhetjük fel minden évben a spanyolviaszt, nem igaz? Nem jó üzlet, hogy irdatlan mennyiséget ültetünk mindig, de csak a töredéke marad meg. Olyan növények kellenének, amikkel csak addig kell törődni, amíg megnőnek. Emlékszel arra a nyárra, amikor mindennap órákon át hordtam a vizet annak a harminc olajfának?

Abban az évben több különböző teraszon is lelkesen ültettünk, mert nem sejtettük, hogy májustól augusztusig egyetlen csepp eső sem fog esni. Ha két és fél hektáros birtoka van az embernek, eltart egy ideig, mire megszokja az arányokat. Nekünk legalábbis elég lassan ment.

– Ültessünk bokrokat – mondja Ed, és felveszi a listára a hibiszkuszt, az aranyfát, a krisztustövist és az oleandert.

– Nem szeretem az oleandert, mert az autópálya jut róla eszembe.– Akkor kihúzom.– Mit szólnál még egy adag rózsához? Csinálhatnánk egy lugast végig a lengyel fal

mentén.Bemegyünk a házba. E-mail érkezik Judy barátnőmtől, aki nagy rózsaszakértő.– Mermaid-riadó! Óvakodj a Mermaidtől. Megnő tizenkét méteresre, és szörnyű

kampós tövisei vannak.Már késő. Két szende Mermaid-tő csak arra vár, hogy holnap kiültessük őket.

☼

Ma este Humphrey Repton jár a fejemben, az egyik ősöm apai ágon. Egyik dédanyámat Elizabeth Repton Mayesnek hívták, akinek az emlékét csak a második keresztnevem őrzi, meg egy fotó, amelyen újszülött nagyapámat tartja a karjában. Valószínűleg a nagyapám volt a legcsúnyább újszülött egész Angliában, legalábbis a tizenkilencedik század végén. Ádáz tekintettel bámul a lencsébe, máris szörnyen akaratosnak látszik. Ökölbe szorított kezecskéivel hadonászik, de a dédanyám arca csupa szeretet. A dédanyám meghalt, amikor nagyapám még kisfiú volt.

Dédapám Amerikába ment, és a fia kilencévesen ment utána. Egy apró bőrönd és egy szatyor alma társaságában kelt át az Atlanti-óceánon. Nézte a hajó korlátja alatt, ahogy Lily nevű nagynénikéje lassan eltűnik a szeme elől. Sose hatott meg a sztori, mert nem tudtam elképzelni, hogy a szívtelen, basáskodó Jack papa valaha félénk kisfiú volt, aki egyedül utazott a messzi idegenbe. Mindig úgy képzeltem, hogy az agyára mehetett a többi utasnak a fedélzeten.

Elizabeth dédanyám őse Humphrey Repton (1752–1818) volt, a kertépítész, aki többedmagával atyja volt annak a kerttípusnak, amelyet angolkertként ismerünk. Nagyapám szörnyű zsarnok volt, így jó érzés tudni, hogy legalább a felmenői között akadt olyan férfi, aki szerette a virágokat és a fákat. Humphrey apja egyébként adószedő volt, volt tehát ki ellen lázadnia.

Ösztönösen vonzódom a vadul burjánzó virágágyásokhoz, amelyek ránőnek a pázsitra is. Imádom a kék sarkantyúvirágot és a gyűszűvirágot, amely olyan hosszú szárú, hogy a legkisebb szellőben is hajladozni kezd. Sok sárga liliomot akarok, hogy farkasszemet nézzenek a nappal, és sötét gardéniabokrokat is, amelyek szűzies fehér virágai esténként a holdra várnak. Kerti szarkaláb, tűzeső, borzaskata, földieperszegélyek és rózsaszínű rózsa minden mennyiségben…

Humphrey Repton öt könyvet írt, és ötvenöt Red Book nevezetű füzetet adott ki, amelyek saját kertterveit tartalmazták (áttetsző lap mutatta a kész kertet, rá lehetett hajtani a munka előtti állapotot ábrázoló lapra). Első könyvének címe is sokat elárul szerzőjéről: Vázlatok és ötletek a kertépítés témájában. Stílusa könnyed, visszafogott, barátságos. A megfigyelések, a vázlatok és az ötletek nagy szabadságot engednek az olvasónak, ami éles ellentétben állt szigorú nagyapám életfelfogásával, aki az élet iskoláját járta ki, aki Hüvelyk Matyinak nevezte az összes fiúmat, és aki azt gondolta, hogy a fellegekben járó bölcsészkedés, amit művelek, egyenesen büntetendő cselekmény. Humphrey angolkertjeinek stílusa egyébként lassan hatni kezdett a

szigorúbb koncepciójú itáliai kertépítészetre is. Bramasolében speciális stílusegyveleget szeretnék létrehozni, ami ugyanakkor a saját ízlésünket tükrözi.

Egyelőre a birtokunknak alig egyötödét borítja virágágyás, úgyhogy Humphrey nemigen szentelne piros füzetet a kertemnek. Csak azt remélem, hogy finoman vezetni fogja a kezemet, amikor ültetek.

☼

Még télen, San Franciscóban kezdtem olvasni az itáliai kertépítészet fejlődéséről. Tudtam, hogy Plinius már bukszusból fazonírozott fantasztikus formákat emlegetett, meg szőlőtőkékből és virágokból „írt” neveket. Elveszett kertje valahol Cittá di Castello közelében lehetett, alig pár kilométerre Bramasolétól. A Plinius kertjében elköltött lakomák alkalmával a könnyű ételeket műmadarak hátán és miniatűr hajók fedélzetén szolgálták fel a kőmedence vizén. A neves auktor kertről alkotott elképzelése jól illett a boldogságról vallott általános felfogásába, amely azt hirdette, hogy életünket elegáns, intellektuális szabadságban érdemes eltölteni.

Párnával a könyököm alatt olvasgatok az ágyban, míg a szél a fákat tépi és eső veri az ablakot. Marella Agnelli Az itáliai villák kertjei című könyvét bújom, és Claudia Lazzaro művét, az Itáliai reneszánsz kerteket. Megpróbálom beleképzelni magam annak a nemes úrnak a helyébe, aki éppen úgy dönt, hogy kertjében vízzel elárasztható ösvények legyenek, hogy vendégei kicsiny csónakokon járhassák be a birodalmát. Olyan kertek is voltak, ahol esőt és szélvészt lehetett szimulálni. Nagyon megtetszett az a megközelítés, amely szerint a kert nemcsak a háznak hátteret adó „díszlet”, illetve az élvezetek, a kikapcsolódás helyszíne, hanem a váratlan meglepetéseké is, ahol hirtelen lefröcskölheti az embert egy szökőkút, és ahol giardino segreto, azaz titkos kert is akad. Kinek ne tetszene egy titkos kert? Dupla körben ültettem napraforgót az egyik magasan fekvő teraszunkon, egy kis kerek „szobát” alakítottam így ki. Már majdnem a térdemig ér a napraforgók szára. Júliusban a nagy virágoktól és levelektől szinte be sem lehet majd látni. Remélem, jönnek majd olyan látogatók, akik a gyerekeiket is magukkal hozzák. Nekem legalábbis nagyon tetszett volna gyerekkoromban egy ilyen búvóhely. A scherzi d'acqua, illetve giochi d'acqua, vagyis a történelmi kertek „vizes tréfái” viszont távol állnak a ma emberétől. Mondjuk, rálépett a látogató egy bizonyos kőre, ami beindított egy kisebb szökőkutat, hogy a látogató egy pillanat alatt bőrig ázzon. A szakirodalom tanúsága szerint ezekre a tréfákra számítottak az emberek, és élvezték is őket. Eszükbe nem jutott volna, hogy panaszkodjanak, csak mert vizes lett a selyemruhájuk. Azonban a saját ismerőseim között – legalábbis a tíz éven felüliek körében – egyet sem tudnék megnevezni, aki szeretne bőrig ázni, amikor körbeviszem a kertben. Ettől függetlenül valamilyen formában jelen kell lennie a víznek a kertben, mert ugyanúgy örömöt ad, mint a virág. A víz: zene. A vízben fürödhetnek a madarak. A víz: mozgás. Azt se bánom, ha békák laknak benne.

A régi itáliai kertekből nem hiányozhattak a szobrok sem, amelyek gyakran a kert tulajdonosának érdeklődési körét tükrözték, de leginkább csak a játékos kedv megnyilvánulásai voltak, mint Firenzében a Boboli bejáratánál található díszkút, amelyben három márványgyermek pancsol önfeledten. Kiskoromban a nagyszüleim kertjében nagyon tetszett a talapzaton álló tükrös gömb: amikor belenéztem, a tölgyfa teljesen torz volt benne, és persze a saját arcom is. Amikor rásütött a nap, attól féltem, menten kigyullad.

Otthon, Amerikában kevés olyan kertben jártam, ahol a játékosság szelleme uralkodott. Daytonban megismerkedtem egy asszonnyal, akinek a tágas, lejtős

kertjében tekegolyók hevertek szerteszét. Az unalomig ismert díszcserjék között igazi meglepetés volt egy-egy színes tekegolyó.

– Miért kezdett tekegolyókat gyűjteni a kertjében? – kérdeztem tőle.– Először egyetlenegy volt, és nagyon jól nézett ki télen a hósipkája.Hosszú szünet. Tényleg, lehet-e racionális magyarázata egy szeszélynek?– Virágot bárki ültethet. De csak egy tökös kertésznek lehet tekés a kertje.Különben Toszkánában nagy hagyománya van a különféle kerti díszítőelemeknek.

Olívaolajas üvegekbe illesztett virágcserepekben sok helyütt látni muskátlit, főként vidéken. Camuciában egy ház kovácsoltvas kerítését kotta díszíti. Minden kertészáruházban árulnak szobrokat, leginkább másolatokat: Dávidot (a terrakotta változat igazán förtelmes), Vénuszt, a négy évszakot megszemélyesítő alakokat, nimfákat, a hét törpét. Az antik bútorokat kínáló üzletekben elegáns travertin-szökőkút is kapható latin felirattal, és olyan értékes kerti díszek, amiket én nem mernék kint hagyni a kertben.

Itáliában a formára nyírt sövény is nagyon régi műfaj. Elképzelem Edet egy létrán, ahogy a gömb alakúra nyírt fáinkat hajó, sárkány, pápa vagy agancsos szarvas alakúra nyírja. Egy Medici-palazzo kertjében a bukszust farkas, kutya, kos, nyúl, elefánt és vaddisznó alakúra nyesték. Az egyik camuciai ház kapuja mellett mókust mintáz a bukszus, az egyik szomszédunknál pedig pávát… Miért ne lehetne akár Ferrari formájúra, borospohár formájúra, vagy futballkapu formájúra nyírni a bukszust?

Miközben a pompás régi itáliai kertekről olvastam, gondolatban végigjártam az összes cortonai szomszédunk kertjét, amelyek szerényebb körülmények között ugyan, de mégis továbbviszik a nagy történelmi kertek hagyományait – van bennük folyami kaviccsal felszórt ösvény, virágok és citromfák hatalmas cserepekben, madáretetők, bukszus- vagy babérsövény, és valami árnyékos zug, hogy a család a szabadban is asztalhoz ülhessen. Sehol a világon nem virágoznak olyan pompásan a rózsák, mint éppen Toszkánában; általában a kerítés mellé ültetik őket, vagy ha nem, akkor külön sorban. Virágágyás és összefüggő pázsit nem nagyon van itt, mert ezekhez sok víz kell, amivel itt takarékosan bánnak az emberek. Egy kisebb kertben körülbelül ötven, kisebb-nagyobb dézsás növény díszeleg, és persze mindenütt van limonaia a citrusféléknek, a muskátliknak és a hortenziának. Cortona parkjában először is ott az árnyas terület a nimfás-tengeri szörnyes szökőkúttal, körülötte padok és díszszegéllyel övezett virágágyások, és csak azután következik a tulajdonképpeni park, a „Parterre”, amely mintegy négyszáz méter hosszan követi a városfal vonalát, pompás kilátással a Lago Trasimenó-ra és a völgyre. A hagyományos kertépítészet öröksége a hársakkal szegélyezett sétány, amely elég széles ahhoz, hogy két hintó is elhaladhasson egymás mellett, de ma csak sétára és kocogásra használják. Egyetlen hegyi városkában sem láttam ilyen remek parkot – legtöbbjükben inkább a városfalon kívül alakítottak ki parkot, hogy legyen hova kimenekülni a forró kőrengetegből.

A szigorúan geometrikus kert itáliai koncepciója ellen minden porcikám tiltakozik. Az ő felfogásukban a virágok alárendelt szerepet játszanak a szobrok, sétányok, szökőkutak, sövények, pergolák és pavilonok mellett.

Ippolito Pindemonte 1792-ben azt írta, hogy az itáliai kertet „inkább uralja a nap és a márvány, mint a pázsit és az árnyék”. Jó pár kertben jártam a környéken. Mindenütt egyfajta szigorral találkoztam, és nem éreztem magam jól a szögletességben, a soha véget nem érő bukszusgeometriában. Természetellenesnek érzem ezeket a kerteket. Mégis, lassan-lassan megtanultam értékelni a térkoncepció építészeti jellegét, illetve azt, hogy a kert gyakran az épület arányait ismétli meg, miközben a szobrok, a lépcsők és a balusztrádok azt az érzést keltik, hogy a kertrészletek tulajdonképpen szabadtéri helyiségek. Elvégre a mediterrán népek fél életüket a szabadban töltik, nem igaz? A

nagyobb kertekben azután a szigorú elrendezést gyakran felváltja a gyümölcsös, a liget, amely a megszelídítetlen természet és az ember világa közötti utolsó választóvonal. A liget remek „műfaja” átível téren és időn. A korai kertészeti szakírók szerint egyébként a mezőgazdasági tevékenység hozza létre a „második természetet”, a kertészkedés pedig a „harmadik természetet”.

Az itáliai kertet valahogy nagyon művinek érzem, hiszen az amerikai Dél azáleás-kaméliás-sombokros kertjeiben nevelkedtem, azután pedig megszoktam a kevés művelést igénylő, kissé esetleges kaliforniai kerteket. Persze, tulajdonképpen érthető, hogy miért ilyen fegyelmezettek az olasz kertek: a régi, széttagolt Itália zűrzavaros viszonyai között a várnak, a fallal körülvett városkának, de még a nemesi udvarháznak is védelmet kellett nyújtania, a kerteket pedig úgy alakították ki, hogy aki bennük sétál, elfelejtse a külvilágban uralkodó káoszt.

☼

Újra és újra levesz a lábamról az olaszok szépérzékének minden megnyilvánulása. De hogyan fogom mindezt megvalósítani a saját kertemben? Lehet-e ötvözni Humphrey könnyed, laza stílusát és rusztikus kényelmét az olasz geometrikus játékossággal és bombasztikus meglepetésekkel?

☼

Sokat tanultam a kertekről szóló könyvekből, de gyakran csalódást okoztak. A fényképeken nem jön át a látvány mélysége, a perspektíva túlságosan korlátozott. És nem lehet bennük megszagolni a virágokat, miközben szemem az ösvényt követi, nem lehet lehajolni egy levélért, nem lehet rácsodálkozni, hogy a levelét bontott fűz milyen szépen töri a fényt. A pompás album sem tudott elrepíteni a Villa d'Este csodálatos szökőkútjai közé.

Egy kétórás látogatás a cavrigliai Roseto Botanicóban többet ér az összes könyvnél, amin télen átrágtam magam. Júniusban pompás látvány és bódító illatok várják a látogatót a Fondazione Carla Fineschi kertjében, a világ legnagyobb magántulajdonban lévő rózsaparadicsomában. Én persze rögtön listát gyártok, felírom az összes rózsafajta nevét, ami megtetszik, annak ellenére, hogy azokban a kertészetekben, ahová járunk, nemigen árulnak különleges fajtákat. Itt azonban minden egyes rózsatípus – a Bourbon-, a kínai, a damaszkuszi, a tea- és a futórózsa – külön ágyasban pompázik, és minden egyes tő mellett kis táblácskán olvashatók a vonatkozó adatok. Szétválunk Eddel, aztán összetalálkozunk. Az ezernyi rózsafajta között meg akarjuk találni azt a két rózsaszínű fajtát, amely ősidők óta nő a kertünkben. Mindketten a pimaszul erős illatú Reine des Violettes típusra gyanakszunk, de a miénk talán mégis gömbölydedebb, jobban hasonlít a bazsarózsára. Lehet, hogy a bramasolei nonna sem tudta a rózsái nevét; vagy egyszerűen régi falusi típusba tartoznak, amelynek semmi köze az ismertebb nemes fajtákhoz. Hívjuk tehát Nonna-rózsának! Még járkálunk egy kicsit az ágyások között, figyeljük, ahogy a kertészek levágják az elhervadt virágokat, nézzük a többi látogatót, amint ájuldoznak a gyönyörtől minden második tő illatától. Árulnak is néhány fajtát a kert végében. Veszünk három tövet a Sally Holmes nevű fajtából; majd a kocsibehajtó két oldalán fogjuk szaporítani a levendulával vegyesen. Nem tetszik különösebben a fehér rózsa, de eszembejut, hogy jól fog mutatni a holdfényben.

☼

Egyik kedvenc múzeumom a Firenze Com'era (a „Régi Firenze”), mivel ebben a volt zárdaépületben rajtunk kívül soha nincs más látogató, és nagyon szeretem a Medici-villákat ábrázoló tucatnyi képet, amelyeket egy németalföldi festő, Justus Utens készített. 1599-ben, egy artiminói Medici-villa lunettáihoz készültek ezek a félhold alakú festmények, amelyek madártávlatból mutatják az épületek és a kertek egykori állapotát – a kor kertideálját. A Villa Pratolino kertjében például teraszosan épített medencék egész sora látható – a víz teraszról teraszra csorog alá. Lambrogiana kertjében négy hatalmas négyszög figyelhető meg, oldalt pergolákkal; mindegyik négyszög újabb négy négyszögre van osztva. A nagy négyszögek „bejáratánál” négyszögletű medencék vannak. Ezek a fallal övezett hatalmas udvarok furcsán üresek, csak egy-egy kút árválkodik bennük, különben dísztelenek. Ha megütöm egyszer a főnyereményt a lottón, szeretnék én is egy hasonló méretű kertet megalkotni. Amióta olyan nagy örömmel olvastam George Sitwell (az excentrikus írók, Osbert, Sacheverell és Edith apja) elmélkedéseit a kertjéről, amelyben dombokat és tavakat is kialakított, csodálom azokat a kertészeket, akik képesek ilyen nagy méretekben gondolkodni.

Firenzében ma is nyitva áll a nagyközönség előtt, ami megmaradt a Medici Giardino dei Sempliciből (a gyógynövénykertből). I. Cosimo hozta létre 1545-ben; a botanikusok ma is páfrányokat, pálmákat, gyógynövényeket, virágokat, bokrokat nevelnek itt, és a gyógynövényeket tanulmányozzák. A kert hatalmas kapuja a San Marco közelében nyílik. Ma délelőtt üres, csak egy babakocsit tologató asszonyka van itt rajtunk kívül, meg egy kertész, aki slaggal locsolja a növényeket. Olyan vékony sugárban jön a slagból a víz, hogy egy hónapig is eltart, mire befejezi a munkát. Talán ezért olyan bágyadtak a növényei. Nem lelek semmilyen ötletre a Giardino dei Sempliciben, de jólesik a séta az árnyas fák alatt. Legalább vetettünk egy pillantást abba az időbe, amikor a kertészet tudománya és művészete már kezdett fontossá válni.

A perugiai San Pietro gyógynövénykertjében bősz jegyzetelésbe fogok. A San Pietro ma az egyetem mezőgazdász szakával osztja meg üresen álló udvarait, pompás mezőit és szigorú szerzetescelláit. Az Umbriáról szóló útikönyvek meg sem említik ezt a békés oázist, a helyszínen viszont kapható egy olasz nyelvű könyvecske, amely a gyógynövénykert mellett nyíló, szépen rekonstruált középkori meditációs kert számmisztikáját és növényszimbolikáját mutatja be. Megtudom, hogy a Bramasoléban minden falrepedésben megtelepedő la parietaria nevű gaz komoly múlttal rendelkezik: latin neve elxine, és állítólag kihajtja a vesekövet, begyógyítja a sebet és elmulasztja a kólikát. A helybeliek szerint az egyik legfőbb tavaszi allergén növény. Amikor legközelebb megküzdök szívós gyökerével, tudni fogom, hogy nem teljesen haszontalan gazzal van dolgom. A kaliforniai sárga madársóska rózsaszín változatának olasz neve: acetosella. A futónövény, amit Beppe morroncellónak nevez, itt pimpinella (latin neve: sanguisorba) – a pestistől a gyomorfekélyig majd' minden nyavalyának enyhíti a tüneteit. Kiderül, hogy a csombor, amelyet eddig gyanútlanul szórtam a könnyű nyári levesekbe és salátákba, mézzel és borssal keverve erős afrodiziákum. Még a mezei mézfű is új oldaláról mutatkozik be: aranyszínű álmokat lát tőle az ember. Ki fogom próbálni a mézfűteát! Érdemes megjegyeznem, hogy a borágófű virágjának tökéletes kékje a veteményeskert remek élénk foltja lehet.

☼

Olvasmányaim alapján sajnos meg kellett állapítanom, hogy a kertészkedéssel kapcsolatos korábbi elképzeléseim igencsak kezdetlegesek és buták voltak. Az új sárga könyvemben lelkesen gyűjtöm az ötleteket. Először is megpróbáltam lerajzolni, hogy milyen pergolát szeretnék. Toszkánában szinte minden kertben van pergola, és nem csak azért, mert szépen be lehet futtatni szőlővel. A gesztenyefából, kőből vagy vasból épített pergola a kert fókuszpontja: innen élvezi az ember a látványt, ide menekül a tűző nap elől. Ha szőlőfürtök alatt költjük el az ebédet, lelkünk csordultig telik életélvezettel, a napfényfoltok az abroszon és az arcokon mindenkit arra csábítanak, hogy a lehető legjobban érezze magát az asztal körül. Nem is értem, Kaliforniában miért nem csináltattunk fűzfavessző falú pergolát. Palo Altóban remekül mutatott volna a házam hátsó udvarában. Nem kellett volna sajnálni a csúnyácska borókasövényt!

☼

Van egy praktikám, amely beindítja a testemben a boldogsághormonok termelődését, tisztítja a véremet, és erősíti a szívemet. Amikor nem megy az alvás, az állataimra gondolok, akiket szerettem, vagy felelevenítem életem legboldogabb pillanatait: újra végigmegyek Cuzco, San Miguel és Deya utcáin, előhívom emlékezetemből a csodás tájakat, a jellegzetes arcokat és hangokat, és azokra az emberekre gondolok, akiket feltétel nélkül szeretek. Mostantól képzeletben a régi kertjeimbe is ellátogatok majd, annak ellenére, hogy a pénzügyi korlátok sosem tették lehetővé, hogy túlságosan szabadjára engedjem a fantáziámat. A kellemes belső terekbe eddig is vissza-visszamentem. A lakberendezés családom nőtagjai körében kimeríthetetlen téma. Bármelyikünk szájából elhangozhat valami ilyesmi: „Mégsem kellett volna kitapétáztatnom az ebédlő falait, pláne ezzel a madármintás tapétával. Attól félek mindig, hogy egyszer csak belepottyannak a levesbe. Inkább ragyogó sárgára kellett volna festeni a falakat, és tükröt kellett volna állítani a kredencre az idétlen kagylók helyett…” Vajon a család többi nőtagjának is vannak hasonló praktikái, amikor nem tud aludni?

☼

A nagyobb itáliai kertek hagyományos elrendezését a négyszögek határozzák meg. Ezt mindig is tudtam, azt azonban nem, hogy a négyszög neve quincunx, a négy sarkába és a közepére ültetett fákról. Cicero óta sok kert csupán ösvényekkel összekötött quincunxok sora. A bukszus a legáltalánosabban használt határkijelölő (továbbá a zsálya, a rozmaring, a levendula és a mirtusz). A quincunxokba azután a kertész liliomot, rózsát ültet, és jácint-, nárcisz- vagy krókuszhagymát dug. Az árnyékot adó lugasos sétányok általában a kert szélén haladnak.

Most, hogy évszázadokkal ezelőtti kertekről olvasok, rájöttem, hogy a régiek kedvenc növényei közül milyen sok közkedvelt ma is, például a ciklámen, a jázmin, a lonc, a csombor, a klemátisz vagy az ánizs. Mások viszont ma már nem túl népszerűek; ilyen az izsóp, a fekete üröm, a ruta, a varádics, a citromfű, a feketekömény, a spanyol turbolya, a balzsamalma és a vadszőlő. A források gyakran emlegetik az íriszt és a narancsliliomot (giglio selvatico), amelyek vadon nőnek Bramasoléban. Vajon hány száz évvel ezelőtt vadulhattak el?

Boldoggá tesz a tudat, hogy több olyan növény szerepel a listámon, amely a reneszánsz kertek dísze is volt. Tavaly issopót, azaz izsópot ültettem, és az idén csúcsos, lila virágokkal örvendeztetett meg. Sokáig virágzott, és mindenáron dús

bokorrá akart cseperedni. Francesco mondta, hogy ha megüti magát az ember, izsóppal kell bedörzsölni a zúzódást. Vetettem citromfüvet is, aztán rájöttem, hogy megegyezik a vadmentával, amit viszont korábban citrombalzsamnak vagy citronellának hívtam. Olyan az illata, mint az olajnak, amivel anyám kent be azokon az estéken, amikor sok volt a szúnyog, és én sokáig kint maradtam játszani az utcán vagy a szomszéd hátsó udvarán. Most vágok egy csokorra valót, és majd az asztal alá teszem őket, amikor a kertben vacsorázunk, hátha távol tartja a szúnyogokat.

A csombor is a menta rokona, de ezt véletlenül ültettem. A piacon ugyanis vettem egy cserép santoreggiát.

– Használja bátran a virágját és a levelét is – mondta az árus.– De mire? Hogyan?– Bármibe belerakhatja, siguora, insalata, zuppa… Bármibe! Valamelyik

könyvemben úgy emlegetik a santoreggiát, hogy satureja hortensis, ami a csombor latin neve.

Jázmin fut egy íven a kertben és végig az emeleti terasz vaskorlátja mellett. Loncot is évekkel ezelőtt ültettem már. Az illata visszarepít a kamaszkoromba, Georgiába, egy holdfényben fürdő földútra, ahol a gimnáziumi szerelmem tört egy lonc-ágacskát, hogy a hajamba rakja. Amikor megcsókolt, a szája egy ideig kemény maradt, de aztán hirtelen megnyílt, és megtelt élettel. A lonc virágja nem különösebben látványos, de amikor kihajolok a dolgozószobám ablakán, hogy a messzeségbe nézzek a ciprusok és a dombok felett, nemcsak a lonc mézédes illatát érzem, hanem a Bowen's Mill mögötti, lassan lehűlő földút szagát is, meg a szelet a fenyők ágai között, és a félénk fiú Royale Lyme típusú arcszeszét. Én bizony egyáltalán nem voltam félénk azon az estén; akkor már hetek óta vártam rá, hogy megcsókoljon.

A Dél illatai megbabonázzák az embert. Mindig tartok az árnyékban egy gardéniát, arra az óriási példányra emlékeztet, amelyet anyám nevelt az udvaron. Mindig éreztem az illatát, amikor későn jöttem haza, és zöldesfekete leveleire, világító fehér virágaira pillantottam, amelyeknek szinte fényudvaruk volt, mint a holdnak. Letéptem egyet-egyet, és a vizespoharamba raktam az ágyam mellé. Mire másnap reggel felébredtem, a tömény illat átjárta fülledt szobám minden zugát. A kertünk Georgiában nem volt éppen különleges, és augusztusra minden növény nagyon elbágyadt már a forróságtól. Nőtt benne kamélia, liliom, azálea, fodros mirtusz, kerti szarkaláb, szúnyogvirág, és hátul egy jó vastag sövény. Még búvóhelyem is volt benne. Nem is válaszoltam soha, amikor anyám hívott. A hosszúkás fehér virágok között pont ráláttam a hátsó ajtóra, láthattam, ahogy anyám dühöng. Imádtam leskelődni. A másik búvóhelyem a bejárati ajtó közelében, a terasz alatt volt, a kék hortenziák mögött, ahonnan remekül megfigyelhettem a postás szőrös lábát és fekete zokniját, meg anyám bridzspartnereinek szoknyáját, és néha kihallgattam olyasmit is, ami „nem volt gyerek fülének való”, például Lyman Carterről, aki „állandóan csalja az asszonyt”, vagy Martha elektrosokkos kezeléséről Asheville-ben.

Itt, Bramasoléban rózsaszínű és fehér hortenziákat gondozok, amelyek akkora virágokat hoznak, mint egy baba feje. A két hatalmas cserép közé Ed kőpadot épített, amely akár titkos megfigyelőpont is lehetne, csak az a baj, hogy az itteni kertben semmi érdekfeszítő nem történik.

Ültettünk fehér és lila orgonát is, amelynek gyönyörű a neve olaszul: lillá.

☼

Lassan ráeszmélek, hogy a kert az a hely, ahol a legjobban lehet ápolgatni az emlékeket. Ed is imádja az orgonát. Sok orgona volt abban a minnesotai városban is,

ahol felnőtt; az ottani kemény telek után biztos jó lehetett gyönyörködni benne. Szomszédjük, Viola Lapinski (a „vénlány”, bár Ed most már tudja, hogy csak jó harmincas lehetett) szép nagy orgonacsokrokkal állított be hozzájuk minden szombat este, hogy együtt nézzék meg a westernsorozat újabb epizódját.

Ne felejtsem el megkérdezni a lányomtól, akinek a „virág” volt a legelső szava, hogy emlékszik-e a juharfákra a somersi házunk udvarán! Minden ősszel derékig ért a sárga avar, elbújt alatta a kutyával együtt. Az ottani kőkerítés mellett volt az első fűszernövény-ültetvényem, azóta sem volt akkora sehol. Együtt ástunk a lányommal, amikor kifordított a földből egy apró, ametisztből készült orvosságosfiolát, amit aztán évekig őrizgetett. A ház előtt bazsarózsa nőtt. Ashley akkor azt hitte, hogy valaki rúzsos szájjal nyomott csókot a rózsaszínű gömbökre. Vajon emlékszik-e még arra a kertre? Palo Altóban a szobája üveg tolóajtaja a kertre nyílt, úgyhogy reggelente a narancsfák, citromfák, kamkvat- és naspolyafák közé léphetett ki. Azok a könnyű illatok biztosan örökre beleivódtak. Bárcsak egyszer neki is lenne szőlőlugasa, ahol felidézheti őket! Talán megteszi az a pergola, amit mi építünk majd itt.

Az illat úgy működik, mint a zene és a költészet: szavakba nem önthető érzéseket mozgat meg a lélekben, amelyek nem kognitív szinten, hanem mintha a nyirokrendszeren keresztül árasztanák el az embert. Például amikor Ed elsétál az egyik orgonabokor mellett, hirtelen visszacsöppen a gyerekkorába: édesanyja a dohányzóasztalra helyezi a vázát a szürkéskék levendulával, apja bonbonnal kínálja Violát, aki üdítősdobozokra csavarta a haját, hogy másnap csinos legyen a vasárnapi misén, a tévében eldurrannak az első pisztolylövések, a készülék tetején tartott bekeretezett Jézus szeme továbbra is sokatmondó pillantást küld a gyarló halandók felé… Isten szeme mindent lát.

A kertbe folyamatosan bekódolódnak a majdani emlékek is. Bramasole előtt nem volt dolgom levendulával, dézsában növő citromfával, korallvörös gerániummal, mályvarózsával, rózsafával, dáliával – valami mégis azt súgja, hogy amikor kilencvenéves leszek, egy levendulászacskó illatáról eszembe fog jutni az a nap, amikor Beppe negyven tő levendulát ültetett, és eszembe fog jutni az összes fehér pillangós, zümmögő nyár, amikor a méhek eksztatikusán szorgoskodtak a bódító levendulaillatban.

Remélem, semmi nem fogja eszembe juttatni azt a borzasztó gazt, ami olyan bűzt árasztott, mint a romlott hal, vagy azt a ragadós-tapadós növényt, amitől rám jön az allergia.

☼

– Ha mindent elültetünk, ami a sárga könyvedben szerepel, egy botanikus kertben fogunk élni – mondja Ed.

– Vagy az édenkertben!Ed felvilágosított róla, hogy a „paradicsom” (mármint „éden”) szó a görög

paradeisosból származik, ami azt jelenti, kert vagy park, ami pedig a dhoigho szóra vezethető vissza (jelentése: agyagból vagy sárból készült fal), ez pedig az óperzsa pairi-daezából jön, jelentése: „elkerítés”, „fallal körülvett”. A „paradicsom” tehát agyagfallal körülvett kert. A Genezis nem tesz említést semmiféle falépítésről a teremtés hét napján, de könnyű elképzelni egy szép magas falat aranyszínű téglákból, amelyekbe Isten nyomta bele a hüvelykujját. Már ha Istennek egyáltalán van keze. Vajon az édenkert fala is gyorsan növő Mermaid-rózsával volt befuttatva? Nálunk legalábbis szinte azonnal megindultak a tövek, ahogy kiültettük őket. Vagy inkább a magenta rugósa alacsony ágai között bújt meg a Kígyó, amikor éppen nem az almafán

rosszalkodott? (Talán új almafákat is kellene ültetnünk, mert a mostaniak hitvány, ráncos héjú, savanyú gyümölcsöt teremnek, ami a kutyának se kell.) A jóval későbbi kertekben termesztett növények közül nagyon megragad még a „black byrony” – bármi legyen is az. Mindenesetre úgy hangzik, mint ami Catherine és Heathcliff sírján is nőhetne. Egy romantikus szerző egyébként azt javasolja, hogy körülbelül egyméterenként szegfűt ültessünk, a közökben pedig majoránnát, vadliliomot, boglárkát és kakukkfüvet helyezzünk el. A kakukkfű és a majoránna dús aljnövényzetet adna, ami jól takarja a földet.

– És mit szólnál a jó öreg cinniához? – kérdezi Ed. – Még hányféle növényt írtál fel a sárga könyvedbe?

– Na jó. A növényekből egyelőre elég. Elvégre építenünk kell egy pergolát! És jó lenne legalább egy szobor is. Meg egy szökőkút vagy medence.

– Csak ennyi? Műromot is építhetnénk a tavi sétány végén. Egy-két festőien megtört boltív, egy fél kapuzat, omladozó falszakasz…

– Jó ötlet! Valami pad is kéne oda, ahol üldögélhetnénk. Ednek leesik az álla.– Lassítsunk egy picit. Csak vicceltem. Azt hittem, te is csak hülyéskedsz. Ugye,

csak hülyéskedtél?

A TAVASZ KONYHÁJA

ELŐÉTELEKPaolo-féle rómaikömény-fasírtGondolkodás nélkül megeszem, amit Paul Bertolli főz. Egyszer valami gyanúsan

inas húst tett elém.– Pontosan minek is az inai ezek? – kérdeztem gyanakodva.A szeme sem rebbent.– Borjúé. Ízleni fog neked, nyugi.Tudja, hogy nem rajongok az ilyesmiért, de próbál nevelgetni kicsit. Amikor a

Chez Panisse főszakácsa volt, néhányszor volt szerencsém segédkezni neki. Az volt az első feladat, amit rám bízott, hogy csapjam le vagy húsz galamb fejét. Eléggé zavart a madarak lezárt, kékes szemhéjának látványa, de nem akartam megrekedni a salátamosásnál, úgyhogy nekiláttam. Paul egyébként olasz szülők gyermeke, és hihetetlen érzéke van az itteni élethez. Zsenije abban áll, hogy mindennek, amit főz, elő tudja hívni a legbelső lényegét. Életöröme, életereje mindenkit magával ragad, aki a Chez Panisse Cooking (Chez Panisse konyhája) című szakácskönyvét forgatja. Nemrégiben saját kezűleg épített egy acetaiát, ahol természetesen a házi balzsamecet bonyolult előállítása történik. Ő volt az egyik legelső vendégünk Bramasoléban, és sokat segített a konyhánk berendezésében. Amikor Kaliforniában vagyok, gyakran eszem Oliveto's nevű éttermében Oaklandben. Különösen azokat az estéket szeretem, amikor szarvasgombát vagy porcini gombát is felszolgálnak. Az itt következő receptet Paul diktálta nekem.

Fontos, hogy a római kömény zsenge legyen, mert az öregebb növények túlságosan rostosak.

Hozzávalók20 deka megpucolt köménybél20 deka zsenge hajtás és levél1 egész fej meghámozott fokhagyma3 csésze kenyérmorzsa tegnapi kenyérből3/4 csésze frissen reszelt parmigiano reggiano sajt1 egész tojás1/2 evőkanál tengeri sófrissen őrölt feketebors3/4 csésze olívaolaj

Hámozzuk meg a köményt egészen a puha bélig. A keményebb szárrészeket, leveleket és hajtásokat vágódeszkán aprítsuk fel, helyezzük egy tálba, öntsünk rá hideg vizet, majd öntsük le róla a vizet.

Tegyük a tiszta köményt a meghámozott fokhagymagerezdekkel együtt párolóedénybe, és nagy lángon pároljuk 12–15 percig, amíg a kömény és a fokhagyma is jól meg nem puhul. Hagyjuk hűlni, majd vágódeszkán aprítsuk fel.

Adjunk hozzá 2 csésze kenyérmorzsát, majd keverjük bele a reszelt parmezánt, a tojást, a sót és egy csipetnyi frissen őrölt feketeborsot. Addig keverjük villával, amíg egyenletes masszát nem kapunk.

Két leveseskanál segítségével osszuk egyenlő részekre a masszát. A fasírtokat egyesével forgassuk a maradék kenyérmorzsába, és kézzel formázzuk őket pogácsa alakúra.

Melegítsünk olívaolajat egy nagy serpenyőben. Ellenőrizzük, hogy elég forró-e: a beledobott kenyérmorzsának sercegnie-mocorognia kell az olajban. Nagy lángon mindkét oldalukon süssük ki a fasírtokat. A kisütött fasírtokat szedjük ki papírtörlővel bélelt tálba, majd pedig a tálalóedénybe. Melegen tálaljuk.

☼

Sült articsókaMivel az amerikai Délen születtem, mindent szeretek, ami sült. Gyerekkoromban

kizárólag befőttesüvegben láttam articsókát, mégis nagyon közel áll a szívemhez. Tavasszal a cortonai piacon ötféle méretben árulják az articsókát. Ha kenyérrel, fűszerrel, paradicsommal akarom tölteni őket, akkor a legnagyobbat veszem. Sütéshez vagy nyersen fogyasztáshoz viszont a legapróbb, zsenge, lilás articsóka a legjobb, de még ezekről is távolítsuk el azokat a levélrészeket, amelyek rágósnak tűnnek.

Válasszunk ki tíz kisméretű articsókát. Hámozzuk le a kemény külső leveleket, és vágjuk le a csúcsokat is. Negyedeljük, majd töröljük szárazra az articsókadarabokat. Melegítsük fel a sáfrány-, mogyoró- vagy napraforgóolajat. Verjünk fel három tojást 3/4 csésze vízzel, mártsuk az articsókadarabokat a tojásba, majd forgassuk meg őket fűszerezett lisztben. Forró olajban süssük aranyszínűre. Amikor kisült, itassuk le róla az olajat, majd szedjük egy tálra, és citromszeletekkel tálaljuk. Nyolc fő részére elegendő.

ANTIPASTI / ELSŐ FOGÁSOK

OdoriA zöldséges vagy az árus a piacon sokszor ingyen adja a leveszöldségnek valót,

vagyis az odorit, szó szerint „szagokat, aromákat”: petrezselymet, bazsalikomot, zellerzöldjét és egy-két répát csokorba kötve. Ha éppen nem főzök húslevest vagy pörköltet, a kis ajándék csak megfonnyad a hűtőben. Egy este, amikor véletlenül semmi sem volt otthon, Ed apróra vágta az odorit, és kitalálta ezt a végtelenül egyszerű tésztaszószt.

Vágjunk nagyon apróra két répát, két szál zellerzöldjét és három gerezd fokhagymát, majd dinszteljük meg 2 evőkanál olívaolajban, de csak annyira, hogy még ropogós maradjon. Adjunk hozzá apróra vágott bazsalikomot és petrezselymet, még 2 evőkanál olívaolajat, és dinszteljük kis lángon további 2-3 percig. Főzzünk spagettit két személy részére. Öntsuk le róla a vizet, de azért hagyjunk rajta egy keveset, hogy ne legyen száraz. Keverjünk hozzá egy kis olívaolajat. Tegyünk 4 evőkanál reszelt parmezánt az odorihoz, így nagyjából olyan állagú lesz, mint a pesto. Lazán keverjük a spagettihez. Két személynek elegendő.

☼

Risotto Primavera / Tavaszi rizottó„A legjobb étel, amit valaha ettem”, mondta az egyik barátunk egy tavaszi

zöldséges rizottó után. Persze, biztosan túlzott, de a tányéron gőzölgő nagy halom rizottó – szépen körberakva színes és ízletes zöldségekkel – tényleg áradozásra készteti az embert. Ez az étel talán a tavaszi vacsora legfontosabb fogása. Jöhet utána

sült csirke, de nekem magában is elég, különösen, ha a befejezés saláta, körte és gorgonzola. Egy speciális helyi rizottóba csalánt tesznek. (A zsenge csalán finom tavaszi eledel; vannak piacok Kaliforniában is, ahol tavasszal kapni lehet.) A csalánt összevágják, majd gyorsan előfőzik, aztán a rizottóba keverik az utolsó percben.

A zöldségeket külön főzzük meg és ízesítsük. Fejtsünk ki másfél kiló friss zöldborsót, és kicsit pároljuk meg. Pucoljunk meg egy nagy csomag új sárgarépát, és vágjuk a répákat ujjnyi darabokra, majd finoman pároljuk meg. Törjünk ketté egy kilónyi spárgát ott, ahol a szárak maguktól törnek, majd pároljuk vagy süssük meg őket. Forraljuk fel 5 és 1/2 csésze ízesített húslét és 1/2 csésze fehérbort, majd vegyük kicsire alatta a lángot. Egy másik fazékban dinszteljünk pár percig 2 csésze arborio rizst és egy apróra vágott hagymát egy evőkanál olívaolajon, majd fokozatosan kanalazzuk rá a húslét, olyan ütemben, ahogy a rizs felszívja. Folyamatosan kevergessük és adjuk hozzá a húslét, amíg a rizs meg nem fő. Vannak, akik hígan szeretik, de ehhez az ételhez jobb, ha a rizs csak nedves (és puha). Ízesítsük egy citrom levével, keverjünk bele 1/2 csészényi reszelt parmezánt, majd sózzuk-fűszerezzük ízlés szerint. A tányéron középen legyen a rizs, és köréje rendezzük a zöldségeket. Hat személynek elegendő.

☼

Zöldséges orecchietteAz orecchiette, vagyis az apró fülekre emlékeztető tészta nagyon finom con quattro

formaggi, vagyis négy sajttal (gorgonzola + parmezán + pecorino + fontina). Tavasszal azonban friss zöldségekkel is kitűnő.

Dinszteljünk meg két csomag (úgy 10-12 szál) apróra vágott fehérrépát újhagymával és fokhagymával. Főzzünk orecchiettét hat személyre. Öntsuk le róla a vizet, és keverjük hozzá a zöldséget. Ha szeretjük, 6 filézett szardellát is megdinsztelhetünk és apróra vágva hozzáadhatjuk a zöldséghez. Ízesítsük ízlés szerint, majd keverjünk bele 1/2 csésze reszelt parmezánt (a sajtot külön is az asztalra tehetjük).

☼

Garnélás orecchietteEz a kombináció mosolyt csal a vendég arcára, mivel a tészta és a rák alakja

kifejezetten hasonló. Kiadós fogás.Fejtsünk ki 1 csészényi lóbabot, és dinszteljük olívaolajon majdnem készre. Ezután

adjunk hozzá egy apróra vágott, kisméretű hagymát, vagy néhány szál apróra vágott újhagymát. Addig dinszteljük, amíg a hagyma meg nem puhul. Ízesítsük, majd pürésítsük turmixgéppel. Tisztítsunk meg és dinszteljünk fél kiló garnélarákot olívaolajban 4 gerezd egészben hagyott fokhagymával, adjunk hozzá 1/4 csésze fehérbort, nagyon kis időre tekerjük fel a lángot, majd kapcsoljuk le.

Távolítsuk el a fokhagymagerezdeket. Közben főzzünk tésztát hat személy részére, öntsük le róla a vizet, adjuk hozzá majdnem az összes babos szószt, a maradékkal pedig keverjük össze a rákot. Szedjük tálra a tésztát, a tetejére helyezzük a rákot, így tálaljuk.

SECONDI / FŐFOGÁSTavaszi borjúEzt az egyszerű ételt akkor alkottam, amikor későn jöttem rá, hogy nincs otthon

paradicsom a borjúraguhoz, és azóta az egyik kedvencünk. A tiszta citromíz jobban kihozza a puha borjúhús zamatát.

Vágjunk kockákra másfél kiló borjúhúst. Hintsük meg liszttel, és gyorsan barnítsuk meg egy vastag falú lábasban. Adjunk hozzá 1 csésze fehérbort. Reszeljük le 2 citrom héját; szórjuk a fazékba egy kis sóval és borssal együtt, majd tegyünk rá fedőt, és főzzük 40 percig 350 fokon, illetve amíg a hús meg nem puhul. A végén keverjük meg, és öntsük hozzá a két citrom levét. Csak a legvégén adjuk hozzá a citromlét! Ha korábban tesszük bele, kemény lesz tőle a hús. Tegyük vissza a lángra 5 percre, és keverjünk bele egy marék apróra vágott petrezselymet is. Hat személynek elegendő.

CONTORNI / KÖRETEKLóbab burgonyával és articsókávalA legelső és legnagyobb becsben tartott tavaszi zöldség a nyers lóbab. A friss lóbab

sokkal jobb, mint amit a szupermarketben árulnak (leforrázva és pucolva). Ha tisztítani, hámozgatni kell, a lóbab tulajdonképpen már túlérett. Könnyen termeszthető növény, Amerikában mégis ritkaság. Az egyik toszkánai barátunknál késő délután nyers, fejtetlen lóbabot szolgáltak fel pecorino és egy palack bor kíséretében. Egy másik barátunknál a fave e pecorino egy könnyű vacsora után érkezett, kombinált saláta-sajt fogásként. Végül is, bármikor fogyasztható ez a „szent” tavaszi kombináció. A következő köret jól megy a borjúraguhoz és a sertéssülthöz is, de magában is megállja a helyét.

6 darab kisebb articsókát vágjunk négybe, és finoman pároljuk meg. Öntsük le róla a vizet, majd tegyük félre enyhén ecetes vízben. Hámozzunk meg és vágjunk négybe fél kiló fehér burgonyát (apró vörös újkrumpli is megteszi!), majd pároljuk majdnem készre. Fejtsünk ki egy kiló lóbabot (minél zsengébbet), és pároljuk meg. Melegítsünk 4 evőkanál olívaolajat egy nagy serpenyőben, dinszteljünk meg benne 2-3 szál apróra vágott újhagymát (vagy egy-két csokornyi mogyoróhagymát) és 3-4 gerezd apróra vágott (átpréselt) fokhagymát. Adjuk hozzá a zöldségeket, szórjunk bele apróra vágott kakukkfüvet, sót és borsot. Facsarjuk bele 1 citrom levét. Finoman keverjük össze és melegítsük át az egészet, majd tegyük tálba. Hat személynek bőségesen elég.

☼

Sült zöldség (különösen római kömény!)Minél nagyobb a sütő, annál jobb megsütni benne minden zöldséget, aminek éppen

szezonja van. Újabban jobban szeretem sütőben pirítani a zöldségeket, mint grillezni, mert így jobban kijön az ízük. A grillezéstől kicsit füstös lesz az íze mindennek. A sütőben sült kömény különösen finom. (Mindig lopok belőle, amikor lekapcsolom a sütőt.)

Bőségesen kenjünk ki olajjal egy teflontálat vagy egy nagyméretű sütőtálat. Helyezzünk el benne félbevágott paprikákat, negyedelt hagymákat, darabjaira szedett köményt, félbevágott cukkinit meg zsenge tököt, szeletekre vágott padlizsánt, egész fej fokhagymákat és félbevágott paradicsomokat. Hintsük meg olívaolajjal, apróra vágott kakukkfűvel, sóval és borssal. Takarjuk le alufóliával, és süssük 350 fokon. Negyedóra múlva, ha puhák, szedjük ki a tököt, a cukkinit és a paradicsomot, és forgassuk meg a padlizsánt és a paprikát. Újabb tizenöt percig süssük készre alufólia nélkül. Rendezzük

el az egészet egy tálon. A fokhagyma külön odafigyelést igényel: a vendégek kenyérre kenhetik a gerezdeket.

☼

Egyéb sült zöldségekAmióta barátnőm, Susan Wyler – több szakácskönyv szerzője – megtanította

nekem, hogyan grillezzem a sütőben a spárgát, sosem párolom. (Még egy kicsit égetten és ropogósan is isteni!) A friss zöldbabot is jó sütőbe tenni, mert így előcsalogathatjuk a rejtett zamatát. Mivel legalább kétszáz tő hagyma nő a kertemben, újabban hagymát is gyakran pirítok a sütőben – egy kis balzsamecettel megbolondítva. A sült csirke köré is érdemes így elkészített hagymát rakni.

Tegyünk a tepsibe egy réteg spárgacsúcsot, hintsük meg olívaolajjal, sóval és borssal. Süssük 5 percig 400 fokon – illetve amíg puha nem lesz.

Pároljuk a zöldbabot majdnem készre, szűrőben rázzuk le róla a vizet, majd olívaolajjal meghintve süssük 5percig 400 fokon. Tegyünk „majdnem hámozott” hagymafejeket egy teflon sütőtálba.

Ejtsünk x alakú, mély vágást a tetejükön, és bőségesen hintsük meg őket balzsamecettel és olívaolajjal. Ízesítsük sóval és borssal. Süssük 40 percig 350 fokon. Egyszer-kétszer ellenőrizzük őket, locsoljuk meg kevés balzsamecettel és olívaolajjal, ha száraznak tűnnek.

DOLCI / DESSZERTEKTavasszal, sajnos, a gyümölcsök még nem értek be, és a fagylaltosstandok többsége

sem nyit még. Ahogyan télen is, a desszert gyakran csak a kandalló parazsán pirított gesztenye, egy darab gorgonzola, vagy Baci (perugiai mogyorós étcsokoládé golyó), egy pohárka limoncellával vagy amaróval, illetve a bátrabbaknak grappával. A csütörtöki piacon van egy árus, aki aszalt gyümölcsöt kínál. Borba áztatjuk egy kis citromhéjjal és fűszerekkel, majd a biscottival tálaljuk. Életre kel a gyümölcsök zamata, így kibírjuk valahogy gyümölcsérésig.

Borba áztatott gyümölcsökFinom és könnyű ez a desszert, elkészítése pedig rendkívül egyszerű. Az áztatáshoz

használt cukrozott borba mártogassunk biscottit. A gyerekek ki nem állhatják ezt az édességet.

Öntsünk annyi forrásban lévő vizet egy fél kilónyi aszalt gyümölcsre (lehet közte sárgabarack, őszibarack, cseresznye és/vagy füge), hogy éppen ellepje őket, majd hagyjuk állni egy órácskát. Forraljunk fel 2 csészényi vörösbort 1/2 csészényi cukorral, egy kis szerecsendióval és spirálosra hámozott citromhéjjal. Keverjünk bele összesen 1 csészényi világos és sötét mazsolát vegyesen, és a gyümölcsöt is (miután leöntöttük róla a vizet). Azonnal vegyük kicsire a lángot, és főzzük 10 percig. Ezután szedjük ki a gyümölcsöt a léből. Addig főzzük a szirupot, amíg jó vastag nem lesz, majd öntsük a gyümölcsre. Tálaláskor szórjuk meg az egészet pirított fenyőmaggal.

☼

„Fagyasztott naplemente”Egyszerű kis desszert, mégis egzotikusnak tűnik a vérnarancstól. Talán a vérre

gondolunk egy pillanatra, amikor kitöltjük a pohárba a vérnarancs levét. Vagy inkább

az a mozzanat ragad meg, amikor kettévágjuk a gyümölcsöt, és megpillantjuk skarlátvörösen csillogó belsejét? Mindenesetre a végeredmény, vagyis amikor a vérnarancssörbet elolvad a szájban, kifejezetten megnyugtatja az idegeket.

Készítsünk cukorszirupot: forraljunk össze 1 csésze vizet és 1 csésze cukrot, majd 5 percig főzzük kis lángon, folyamatos keverés mellett. Ha kihűlt, adjunk hozzá 2 csészényi vérnarancslevet és egy citrom levét. Tegyük pár órára a hűtőbe, majd dolgozzuk fel fagylaltgéppel (a gép használati utasításának megfelelően). Ha nincs gépünk, jégkocka-tálcában is lefagyaszthatjuk, ezután zúzzuk össze, majd újra tegyük vissza egy kicsit a mélyhűtőbe. Ízesítsük citrombalzsammal vagy mentával.

☼

Gyömbéres piskótaA sütés valószínűleg ősi ösztön. Amikor a desszert elkészítésére kerül sor, gyakran

azon kapom magam, hogy anyám vagy Willie Bell receptjeit veszem elő. A gyömbérnek semmi köze Olaszországhoz, de nagyon sok köze van a gyümölcsökhöz. A kézipoggyászom tartalma megdöbbentené a vámosokat, ha valamelyik egyszer belenézne. Mindig van benne egy üveg cukornádszirup – hiszen a reggeli kekszet vaj és cukornádszirup nélkül nem lehet elképzelni – vagy egy üveg kukoricaszirup, amit különféle desszertekhez használok, például az alábbi recepthez is.

Keverjünk el 3 és 1/3 csésze liszttel fél evőkanál sót, 1 teáskanál sütőport, 1 evőkanál szódabikarbónát, 1 evőkanál szerecsendiót és másfél evőkanál gyömbért. Keverjünk ki simára 1 csésze vajat 1 csésze cukorral. 4 tojás sárgáját verjük fel, és keverjük a cukros vajba. Apránként keverjünk hozzá 1 csésze kukoricaszirupot, majd keverjük bele a lisztet és 1/2 csésze tejszínt. Verjük keményre a négy tojásfehérjét és óvatosan forgassuk bele a masszába. Öntsük a masszát vékonyan kivajazott, lehetőleg teflon püspökkenyér-formába, majd süssük 1 óráig 325 fokon. Ha nem ragad a beleszúrt tűbe, kész. Kis ideig hagyjuk hűlni, majd borítsuk ki egy tálra.

☼

Vérnarancs vin santóvalHa nincs otthon vin santo, a brandy is megteszi. Ez a desszert igencsak feldobja az

embert, különösen pár szelet gyömbéres piskótával. Amikor megérik az őszibarack, azzal is elkészíthető, de akkor csak 5 percig kell főzni.

Forraljunk fel 2 csésze vizet 1 csésze cukorral, 4 csésze vin santóval és 3-4 szegfűszeggel. Adjunk hozzá 6 darab meghámozott és cikkekre szedett vérnarancsot, majd kis lángon főzzük tíz percig. Ezután öntsük le a levet a gyümölcsről, és hagyjuk kihűlni. 3 csésze mascarponéban keverjünk el 1/2 csésze cukrot, 1/2 csésze fehérbort és egy citrom levét. Tálaljuk a mascarponét hat tálkában, és tegyük a tetejére a narancsgerezdeket.

KÖRÖK A TÉRKÉPEN

Monte Oliveto Maggiore

Csodás nap az autózáshoz! Zuhogó esőben suhanunk a zöld tájban. Eláztak a virágzó gesztenyefák. Átvágunk a völgyön, elhúzunk Sinalunga, egy kis hegyi városka mellett, és Monte Oliveto Maggiore felé vesszük az irányt, ahol az egyik legnagyobb itáliai monostor található. Ezek a hihetetlenül élénk zöldek! Mintha reflektor világítaná meg a hegyoldalakat; van itt neonzöld, méregzöld, bársonyzöld… és mind ragyogó! Ötéves voltam, amikor észrevettem egy nagyon csábító, hatalmas mohafoltot, ráugrottam – és belesüllyedtem. Apámnak kellett kihúznia. Világos vászonöltönyben volt, és ezt kiáltotta: „Jézus Krisztus!” A gyapotfeldolgozó mögötti szennyvízderítő tetején éldegélő, csillogóan zöld algarétegbe ugrottam bele. Az itteni zöld azonban tökéletesen ártalmatlan. Legszívesebben meghemperegnék benne, mint egy ló.

Lassan elérjük az erodált, agyagos talajú vidéket, amely visszaköszön számos sienai festményen. Nyár végén megrendítő, kissé ijesztő ez a vidék, de most a repedéseket lágyítja a fű friss zöldje. A szerzetesek, akik itt telepedtek meg, nyilván olyan helyet kerestek, ahol semmi sem zavarhatja őket magányos elmélyedésükben. Arra gondolok, milyen lehetett itt utazni az 1500-as években, amikor napi harminc kilométernél többet nem lehetett megtenni, és a térképeken nemigen voltak bejelölve az utak. A kanyargós hegyi utakat biztosan gyakran elmosta a vihar. Egyébként az olaszországi utak ma is inkább valami homályos irányérzékre támaszkodnak, nem holmi logikus számozási rendszerre. Az útjelző táblákra is csak az van kiírva, milyen települések felé visz az út, de hogy milyen utak csatlakoznak hozzá, az nem. Ez a korai utazás gyakorlatának öröksége lehet. Egy tizenhatodik századi utazó így írt: „Olyan kevés pihenést engedélyeztem magamnak, hogy a hátsó felem folyamatosan égett a nyeregtől.” Igen általános probléma lehetett ez akkoriban. Pedig Cato már az ókorban azt tanácsolta, hogy „amikor útnak indulunk, fenekünk kidörzsölődésének megakadályozására helyezzük fekete-tengeri üröm ágát ánuszunk alá”. A kényelmes Alfa Romeo remekül tartja az utat, és Ed nagyon élvezi, hogy visszaválthat a hajtűkanyarokban és az emelkedőkön.

Az egyik kanyar után hirtelen vörös téglás épületegyüttes tornyosul elénk: a monostor. Komoly erődítménynek látszik. A középkorban nyilván védelmi funkciója volt ezeknek a vastag falaknak. Ciprusok, kápolnák, ösvények veszik körül a monostort, amely tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy gyönyörű börtön. A bejáratnál bokáig érő fehér reverendában bencés szerzetes ellenőrzi, hogy illendő-e a látogatók öltözéke. Az övé ránézésre nagyon szúrós és nagyon meleg lehet. Tavaly a lányomat nem engedte be, mert miniszoknyát és ujjatlan topot viselt. Ormótlan mutatóujját meglengette Ashley orra előtt, és a fejét is rosszallón ingatta. A fiúja hatalmas rövid ujjú pólójában azután simán beengedték. Ashley bosszankodott, amikor később észrevette, hogy a rövidnadrágos férfiakat bezzeg beengedi a fickó.

Ma viszont látom, hogy a bencés kíméletlenül útját állja egy rövidnadrágos férfinak. Hogy a bencéseknek állandóan ezt a nehéz csuhát kell viselniük, azt jelzi, hogy számukra a test tulajdonképpen filozófiai fogalom. Most bebizonyosodott, hogy legalább nem nőgyűlölők. Az őr tekintete végigpásztáz a lábszárközépig érő szoknyámon meg a sárga pulóveremen, és bólint, bemehetek.

Ahogy belép az ember ebbe a tizenötödik századi monostorba, többé már nem erődítménynek érzi, hanem feloldódik a muskátlis, fényben úszó belső udvar nyugalmában. Az épületben valahol a szorgos szerzetesek nyilván most is kódexeket restaurálnak, vagy éppen a Flóra di Monte Olivetót, gyógynövények hatóanyagait is tartalmazó gyógylikőrjüket főzik. A másik fő termékük a méz. Jó volna látni a csuhásokat, ahogy a kaptárok körül serénykednek, mint afféle ájtatos medvék.

A faragott árkádok mögött a falakat Sodorna és a cortonai Signorelli freskói díszítik, amelyek Szent Benedek életét és csodatételeit ábrázolják.

A házunk helyreállításának éveiben mindig más-más szempontnak mániákusai lettünk. Egy időben például, bármerre jártunk, az ereszcsatornákat figyeltük: rézből vagy bádogból vannak, hogy illeszkednek egymáshoz a darabok, eresztenek-e valahol, hogyan vannak felszerelve és így tovább. Amikor benedvesedett az egyik falunk, a templomokban és a múzeumokban is megakadt a szemünk a vízfoltokon, a penészes falrészleteken.

Ma viszont annál a Signorelli-freskónál ragadunk le, amelyen egy leomló fal látható. „Minden fal leomlik egyszer” – ezek voltak Primo Bianchi halhatatlan szavai, amikor megtudta, hogy a citrusligetünk teraszát tartó fal egy része az útra dőlt. Az aláhulló köveket azóta egyáltalán nem szeretjük. Itt, a kép hátterében egy szerzetes elveszti az egyensúlyát, ahogy megindul a fal. Fölötte apró ördögfigura. Valami vörös pofájú ördögöcske üldögélhetett a mi hársfáinkon is, amikor leomlott a falunk. A kép középterében már három szerzetes viszi társuk élettelen testét, az előtérben pedig Szent Benedek áldása kelti életre a pórul járt barátot. Valahogy nem tűnik falrengető csodának a dolog, elvégre a fickó nyilván csak elájult egy kis időre. Szent Benedeket nyilván annyira szerették, tisztelték és csodálták, hogy bármit tett, csodának könyvelték el. Ha nem vásároltam volna meg a monostor-shopban a kis könyvecskét, most fogalmam se volna róla, hogy mi is történik ezeken a képeken.

Nagyon szeretem, ahogyan ezek a freskók az idővel bánnak. Itt a történet egésze elfér egy-egy képen belül: a háttértől az előtérig, vagy balról jobbra haladva a néző egyszerre láthatja az esemény különböző fázisait. Az idő itt mintha összeomlana (ahogyan sokszor az emlékezetben is). A festő kezét, aki egész történetet akar elmesélni, megköti az idő linearitásának koncepciója, de a freskó enged egy ősibb intuíciónak, amely szerint az idő egésze örökkön-örökké jelenvaló.

A következő freskón négy szerzetes küszködik egy nagy kőtömbbel. És a kőben ott csücsül egy apró ördög! A barátok kezében hosszú rudak, azokkal próbálják kibillenteni a követ, de az ördög erejével nem bírnak, egészen addig, amíg Benedek keresztet nem vet a kő felé. Ed és én már jó pár kővel megbirkóztunk holmi szent segítsége nélkül is, de most már meg tudom érteni, hogy miért avatták szentté ezt a jeles férfiút. A kövek megmozgatása nyilván sokat nyomott a latban.

Oldalt egy másik Signorelli-képen egy kékbe öltözött asszony hátsó félprofilban; olyan szép, mint Vermeer híres tejet öntő asszonya. Rendjük szabályai ellen vétve két szerzetes lakomázik a terített asztal mellett, két asszony és egy tálat tartó fiú szolgálja ki őket. A kék ruhás asszony kancsóból tölti a bort a pohárba, szinte hallani az édes csobogást; haját kalapja tartja, amely kicsit szétnyomja a füleit. Karcsú nyakának vonala és a ruha alatt is érzékelhető lapockájának kidomborodása mutatja, hogy egész testével, minden porcikájával tölt, belefeledkezve abba, amit csinál. A másik nőalak tengerzöld ruhában a tűzhely mellől igyekszik az asztal felé, csak úgy röpül a szoknyája, a kezében talán torta della nonna… Finom, mandulaszemű szépség, de a keze és a lába ormótlan – talán Signorelli egyik segédje kenhette oda őket, amíg a mester kiment egy kancsó pincehideg borocskáért. Ez a két nőalak az egész ciklus egyik legszebb részlete. Az ablakon azután már az látszik, hogy mi történt a tiltott

lakoma után: Benedetto bizony megtudta, hogy mit műveltek az arcátlanok, akik most előtte térdepelnek bűnbocsánatért könyörögve, miközben nyelvükön talán még ott a bor és a sütemény íze.

Signorelli 1495-ben fogott hozzá a freskósorozat elkészítéséhez, de hat kép után továbbállt. 1505-ben lépett a helyébe II Sodorna – micsoda név! –, született Giovanni Antonio Bazzi. A szerzetesek csak „II Mattacciónak” hívták, vagyis Őrültnek. A kocsiban a hátsó ülésen egy dobozban tartjuk a velünk utazó könyveket, ebből a dobozból kotortam elő Vasari becses művét, a Festők életét, és rövid felolvasást tartottam belőle Ednek: „Sodorna bűnös, dicstelen életet élt; mindig tartott maga körül fiúkat és szakálltalan ifjakat, akik iránt túlzott szeretetet mutatott. Ezért nevezték el Sodomának; azonban eltévelyedését nem szégyellte, inkább büszke volt rá, stanzákat költött, rímeket faragott róla, amelyeket lantkísérettel nem átallott elő is adni. Különleges állatokat is tartott a házában: borzot, mókust, majmot, hiúzt, törpeöszvért, berber lovat, Elba-pónit, csókát, bantamtyúkot, gerlét. Háza hasonlatos volt Noé bárkájához.” – Az is lehet, hogy a „becenevét” azért kapta, mert ennyire vonzódott az állatokhoz – töpreng Ed. – Valahol azt is olvastam, hogy három felesége volt az ipsének, és harminc gyereke. Ami persze képtelenség.

„Csak a kéjre, az örömre tudott gondolni”, folytatja Vasari. Itt viszont téved a jeles szerző, ebben biztos vagyok! Láttam ennek a festőnek az összes művét Toszkánában, és mondhatom, nagyon is sokat bíbelődött velük. Furcsa módon Andy Warhol is eszembe jutott már róla, akiről sokan azt gondolják, hogy frivol módon csak úgy elhullajtotta a műveit, pedig szó sincs róla, démoni erővel, hangyaszorgalommal dolgozott, legalábbis a pittsburghi Warhol Múzeum erről győzi meg a látogatót.

Könnyű észrevenni, hogy Sodoma hol vette át Signorellitől az ecsetet, mert az egész állatsereglete megjelenik itt a falakon: hollók, hattyúk, borzok, egy hangyász, különféle kutyák, és – ha jól látom – egy hermelin is. Hét táncoló nőalakot is festett, akik a hús, a test hétféle kísértését személyesítik meg, amelyeknek Benedetto oly dicséretesen ellenállt. Külön freskó ábrázolja a szent megkísértését, amelyen letépi magáról köpenyét, és meztelen testtel beleugrik egy tüskebokorba (ami valószínűleg jóval hatásosabb volt, mint egy hideg zuhany). Ezután egy erkélyen látjuk viszont, ahogyan szerzetesei menekülését irányítja, akik nyilván az asszonyok kísértése elől viszik az irhájukat. Ez itt az egyik legjobb kép: remek kontrasztot alkot a hölgyek elegánsan redőzött ruhája és a szerzetesek durva csuhája, a két csoportot elválasztó kapun keresztül pedig egy kanyargós út látszik, amely egy tóhoz vezet a háttérben. Az élvhajhász festő nagyon élvezhette, hogy gyönyörű nőket fest a szerzeteseknek, akiknek azután nap mint nap el kellett menniük a képe mellett. Sodoma természetesen ruhátlanul ábrázolta a test kísértéseit jelképező nőalakokat, akiket csak egy későbbi festő „öltöztetett fel”, a szerzetesek nagy megkönnyebbülésére.

Sodoma egyik legnagyszerűbb pillanata könnyen elkerüli a látogató figyelmét. Ed is csak véletlenül akadt rá egy boltív alatt a remek Krisztus-ábrázolásra, amelyen egy pillérhez kötözve jelenik meg az Üdvözítő. Karja megduzzadt a kötél szorításától, testén korbácsnyomok. Piero della Francesca Feltámadásához hasonlóan Sodoma sem sovány, szánandó alakot, hanem ereje teljében lévő, izmos fiatal férfit ábrázol. A freskón Benedek egyik első csodatétele látható, amint egyszerű imával megjavít egy törött tálcát. Ezen a freskón Sodoma megfestette önarcképét: udvari emberként jelenik meg, egyenesen a kép nézőjére szegezi okos tekintetét. Lábánál két borz és egy madár. A festő alakja csupa élet, csupa energia. Gondolom, sok bajuk lehetett vele a bencéseknek.

Sodoma képeinek nyomán ugyanúgy járhatnák Toszkánát a turisták, ahogyan a Piero della Francesca-útvonalon. Trequandában, ebben a kisvárosban, ahol talán

örökre megállt az idő, a fekete-fehér homlokzatú SS. Pietro e Andrea-templomban is van egy Sodoma-freskó, Sienában pedig a Pinacotecában és a Sant' Agostinóban is láttam festményeit és zománcképeit. A firenzei Pitti-palotában látható Szent Sebestyénje a dicsőséges férfitest ábrázolásának újabb diadala: látszik, hogy a művész micsoda élvezettel dolgozta ki a váll és a has izmait, és az ágyékot takaró drapériát. Szinte észre sem veszem szegény Sebestyén égre emelt angyali arcát és a nyakába fúródott nyílvesszőt.

Kőlépcsőn jutunk fel a könyvtárba. Elmegyünk egy ajtó mellett, amelyre ez van írva: „Clausura”. Aztán a kolostor ebédlőjének ajtaja mellett is elhaladunk, itt egy civil éppen néhány láda ásványvizet tol be, így láthatjuk a hatalmas, fehér abroszos, U alakú asztalt, amelyen vázák, vizeskancsók és borospalackok sorakoznak. Mennyei illat árad a konyha felől, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy a bencéseknek ma már nem kell kiszökniük a kolostorból, ha egy jót akarnak enni. Nagyon hívogató ez az ebédlő, ráadásul az is ki van írva, hogy a barátok valami felolvasást hallgatva fogják elkölteni vacsorájukat. Jó lenne csatlakozni hozzájuk!

A többi turista jelenléte ellenére is könnyű megérezni, hogy milyen könyörtelen elszigeteltségben élnek itt ezek az emberek.

Biztosan hallani lehet a csöndet az udvaron, amikor az utolsó látogató is távozik. Aki itt marad, csak a múló idővel társaloghat.

Olyan érzésem van, amikor kilépek az épületből, mintha elolvastam volna egy egész életrajzot. Végül is, pontosan ezt tettem a freskók segítségével. A szentek életének jelenetei az itáliai festészet egyik nagy témája. Az egyetemen a kreatív írást tanító kollégám mindig azt mondja a diákjainak, hogy az akciót jelenetekben fogalmazzák meg; Sodoma és Signorelli ebben aztán igazán jók voltak.

Újabb képeket és érzeteket raktározok el a fejemben, amelyeket előhívhatok majd, amikor álmatlanul forgolódom az ágyban; annak a szerzetesnek a rózsaszínű koponyáját, aki kedvesen bólintott nekem a folyosón; a tömjénfüst és a mirha illatát a kápolnában; az afrikai kisfiút, aki azt az egyetlen freskót bámulta kerek szemekkel, amelyen egy fekete bőrű alak is szerepel; egy harcias faragott macskát az énekeskönyvtartón; a ciprusokkal szegélyezett sétányon éneklő szerzetes alakját, aki akár maga Szent Benedek is lehetett volna, amint éppen a pestis áldozataihoz igyekszik, vagy indul ellenőrizni a kaptárokat, hogy vajon a méhek is megérezték-e már a tavaszt.

Bagno Vignoni és Pienza

Ed sántít, megütötte a lábát. Kapálás közben megriasztott egy kígyót, és akkorát ugrott, mint egy szöcske, majd éles, szabálytalan kődarabon landolt.

– És milyen kígyó volt? – kérdezem.– Nagyon kígyószerű kígyó. Baromi ijesztő volt, de farkasszemet néztem vele.Keni a krémet a lábára szorgalmasan.– Gyere! Menjünk el, gyógyítsunk meg téged. Ha sietünk, négyre ott lehetünk.– És akkor elugorhatunk Pienzába vacsorázni, nem? Montechiellóba is jó volna

felmenni végre. Ott még sose voltunk.Bagno Vignoni, ez a kis ékszerdoboz a hegytetőn San Quirico d'Orcia közelében (a

Rocca d'Orcián emelkedő várból odalátni) egy nagy gyógyvízforrás köré települt, ahol annak idején a Mediciek áztatták magukat. Ahol más városkákban a főtér díszeleg, itt hatalmas medence fogadja a látogatókat, amelyet azonban ma már nem használnak. Bagno Vignoniban amúgy az égvilágon semmi nem szokott történni, a település mögötti hegyoldalon azonban remek forró vizű gyógypatak folyik, kiépített mederben.

Csak le kell ülni, és belelógatni a lábunkat. (Ahogyan például Lorenzo il Magnifico tette 1490-ben.) Évekkel ezelőtt, amikor kezdtünk Bramasoléba járni, végigkövettem a szenvedélyes vitát az újságban arról, hogy az egészségbiztosító továbbra is finanszírozza-e az olaszok gyógyfürdőbe járását. A többség, azt hiszem, vele született előjognak tekinti a dolgot. Amikor Chianciano Termében voltunk, láttam, hogy a májukat tapogatják az emberek, miközben gyógyvizet szürcsölnek apró poharakból, pedig fiatalnak, makkegészségesnek látszottak. Láttam olyan tartályokat is, amelyek meghatározott testrészek áztatására szolgálnak. A házfelújítás alatt hallottam, ahogy a munkásaink arról társalognak, hogy melyik víz mit tud, mintha legalábbis finomabbnál finomabb borokról tárgyaltak volna. Az olaszok valóban nagy ínyencei a víznek, a legegyszerűbb elixírnek. Az út menti forrásoknál lelkesen töltik a demizsonokat. Nekik a víz nem egyszerűen csak víz, hanem különféle tulajdonságokkal rendelkező szent folyadék.

Engem a nagyanyám hurcolt magával, amikor évente egy hétig a floridai White Springs kénes vizét óhajtotta élvezni (a Sewanee folyó közelében). Ilyenkor borzalmasan unatkoztam, és, viktoriánus csökevénynek tartottam a nagyit. Csak az vigasztalt, hogy amíg ő gyökeret eresztett a meleg vízben, én nagyokat úszhattam a hideg, sötét vízben, amiből azután záptojásszagúan kerültem elő én is. A nagyi a partról integetett; másik kezében apró papírpohár volt, amiből a büdös gyógyvizet kortyolgatta.

Szóval, fel se merült bennem, hogy egyszer még én is a gyógyfürdők híve leszek, de Bagno Vignoniban megtértem. Most éppen Ed fájós lába miatt vagyunk itt, de amúgy is jövünk minden évben legalább egyszer.

„Ugatnak a kutyái”, mondta mindig a nagynéném, amikor elment mellettünk valaki, akinek csúnyán fel volt dagadva a lába. Most, hogy pár hetet kőcipeléssel és középkori sikátorokban való kutyagolással töltöttem, az én kutyáim is ugatnak. Szeretünk korán jönni, amikor még senki más nem lógatja gyakran igencsak ijesztő kinézetű lábát a vízbe, de ma későn érkeztünk. Kibújok a szandálból, és lassan beleeresztem saját nyomorult lábaimat a forró vízbe. Ed egyenesen beléáll a gyógypatakba. Aztán észrevesszük, hogy kicsit feljebb egy fickó hatalmas sárga lábkörmeit vágja, bele a vízbe, úgyhogy szépen átköltözünk, hogy mi legyünk feljebb.

Ez az 52 fokos víz egy ilyen meleg napon jó nagy sokk a szervezetnek. Ed negyvenötös lába a víz alatt még nagyobbnak tűnik az én hosszúkás nyúllábam mellett. Néha nem is forró a víz, csak egyszerűen meleg. A sima travertinhez dörzsölöm a sarkam, és megpróbálok arra koncentrálni, hogy a láthatatlan, de nagyon hatásos ásványi anyagok éppen áldásos tevékenységüket fejtik ki elgyötört alsó végtagjaimon. Ed azt mondja, hogy kezd eltűnni a kék foltja. Már úgy érzem, a víz egyenesen átfolyik a lábamon, becsukom a szemem, csak a lábam létezik.

Húsz perccel később rákvörös lábamra csatolom a szandált. Ed azt állítja, hogy már egyáltalán nem fáj a lába. Ahogy egy kis epres gelato reményében a cukrászda felé sétálunk, egészen euforikus állapotban vagyok, a lábam olyan könnyű, mintha lebegnék a föld felett. Hát ilyenek a mi olaszországi hétköznapjaink. Jó volna tudni, pontosan mi is van ebben a vízben.

☼

Egy fehér murvával felszórt kaptató visz Montechiellóba, lila farkasbabbal és az utolsó pipacsokkal pettyezett mezők között. A városfalon belül semmi mozgás az utcán. Egy idő után rájövünk, hogy biztosan mindenki lehúzta a rolót és hazament, hogy a focimeccset nézze – a nyitott ablakokon át kihallatszik a tévé üvöltése.

Bóklászunk kicsit erre-arra. A város szélén a zárva tartó illemhely falát öntözi egy fickó…

A várfalak nagy része eredeti állapotában, sértetlenül megmaradt. Az utcák tisztára súrolva.

– Nagyon kicsicsázták a helyet – figyelmeztetett az egyik barátunk. – Életemben nem láttam annyi muskátlit.

És valóban, minden párkányon, minden lépcsőn, minden zugban muskátli virít. Lenyűgöző látvány, ahogy a virágba borult, kisuvickolt középkori utcákba betűz a nap. Sok hegyi városkában megfordultunk már, de itt még sose jártunk. Vissza kell majd jönnünk, mert van itt egy híres szövetbolt, meg egy Lorenzetti-Madonna a templomban, ami most szintén zárva van. Biztosan a pap is kiguvadt szemekkel bámulja a meccset.

Már itt se vagyunk, magukra hagyjuk a muskátlivárost, és ereszkedünk a napraforgótáblák, szőlőskertek, elhagyott parasztházak között a puha alkonyatban. Irány Pienza, az első reneszánsz város.

Pienza más, mint a környék többi települése. A pompás nevű pápa, Enea Silvio Piccolomini építtette át saját szülőhelyét. Valószínűleg az összes középkori épületet leromboltatta, hogy reneszánsz stílusban építtesse újjá, mert a városka tökéletesen harmonikus egészet alkot. Van egy jó kis sztori az építészéről, Rossellinóról. A mester jóval többet költött, mint amennyi elő volt irányozva, és ezt ráadásul el is titkolta a pápa elől. Amikor végül kiderült a turpisság, a pápa azt mondta, helyesen cselekedett, amikor titokban tartotta, hogy mekkora összegeket emészt fel az építkezés, mert bizony Őszentsége nem bólintott volna rájuk, és akkor nem lenne ilyen pompás városa, majd arannyal és egy fényűző köpennyel ajándékozta meg az építészt. Lehet, hogy a mi első kőművesmesterünk is ismerte ezt a történetet.

A piazza egyszerűen gyönyörű a katedrálissal, meg a püspök, a kanonok és a pápa palotájával. De Pienza minden utcája, minden apró részlete is gyönyörű, a zászlótartóktól a különféle állatokat mintázó vasgyűrűkig, amelyekhez a lovukat kötötték az urak, amíg ügyeiket intézték a városban. Ma persze se lovak, se autók nem zavarják ennek a csodálatos városnak a nyugalmát. Bejárjuk a szűk, beszédes nevű vicolókat – van itt Vicolo Cieco (Vak köz), Via della Fortuna (Szerencse útja), Via delle Serve Smarrite (Az elveszett szolgálók útja), Via dell’ Amore (A szerelem útja), Via del Balzello („balzello” azt jelenti, súlyos adó, vagy dialektusban: az a férfi, aki megnézi a nőket), Via del Bacio (A csók útja), és Via Buia (Sötét utca).

Rossellino könnyed, levegős katedrálisának hátsó fala lassan süllyed. Elég feltűnő a repedés, amely végigvonul a falon és a padlón is. Amikor idejövünk, mindig megnézem a kedvenc képemet, amely a szűz Ágotát ábrázolja, aki visszautasította Quintino udvarlását, és letépte a saját melleit. Először azt hittem, két tükörtojás van a tányéron, amit maga elé tart. A mellüket féltő asszonyok ma is hozzá imádkoznak, és ő a harangkészítők védőszentje is. Lehet, hogy valaki egy másik festményen harangnak nézte a szerencsétlenül járt, körte alakú kebleket?

Régebben olvastam, hogy azokban a városokban, amelyeket érintettek a középkori zarándokútvonalak, sok ajándékbolt volt; voltak tehát előképei Pienza seregnyi kerámiaboltjának. Ez a vidék amúgy híres a pecorinójáról. A centróba. vezető utcán tucatnyi kirakatban csábítják a vevőt a kerek sajtok – no meg a tömény illat. Stagionatót, vagyis érlelt pecorinót veszünk, de megkóstolunk egy semi-stagionatót, azaz félig érlelt fajtát is. Mézéről és sokféle gyógynövényéről is híres a város. Vannak itt olyan mézfajták is, amelyeket a homeopatikus gyógyításban is használnak, látunk például olyan mézet, amelyet kifejezetten májbajokra ajánlanak, és egy másikat, amely

a légzőszervi megbetegedéseket gyógyítja. Az egyik üzletben cserepes rutát is árulnak. Veszek egyet, legyen az is a kertben.

Vonzanak, de taszítanak is ezek a boltok. Pienzában talán túl sok van belőlük. Én legalábbis sajnálom, hogy a cipész meg a zöldséges kiszorult a főutcáról. A ferro battuto, vagyis a kovácsoltvas tárgyak előállítása ősi mesterség errefelé, de mára csak egy elég drága üzlet őrzi a nyomát, ahol kovácsoltvas lámpákat, asztalokat, régi kapukat és kandallóvasakat árulnak a Bolognából és Milánóból érkező hétvégi turistáknak, és persze nekünk. Tetszenek az üveggömbös vaslámpák; eredetijük ma is látható egy-egy sienai és arezzói utcán. Kell nekünk is egy a limonaia melletti falra, meg az egyik hálószobába. Megveszek egy özönvíz előtti vasalót is, amit felnyitva izzó szénnel kellett megpakolni. Kopott fafogantyúja arról árulkodik, hogy valaki nagyon sokat használhatta ezt az ormótlan darabot.

A városkapun kívül hangulatos, teraszos trattoriára akadunk. Sült cukkinivirággal mindig le lehet venni a lábamról. Farkaséhesek vagyunk, úgyhogy nagyon jólesik a rozmaringos sertéssült borsos pirított burgonyával és zsenge arugula-salátával, amit éppen hogy meghintettek egy kis olívaolajjal.

A főtér elegáns palotáinak a lábánál travertinkiszögellés fut körbe, amely padként funkcionál. A hosszú évek alatt fényesre koptatta a sok üldögélő, akik innen gyönyörködtek a nagy szökőkútban, a pápa gyönyörű piazzájában. Az egyik pad felett felirat: „canton de'bravi”, vagyis a „jó emberek sarka”. Leülhetünk? Egészen fantasztikusan érezzük magunkat a vacsora után, és a travertin még meleg a naptól. Figyeljük, ahogy egy fehér tengerészblúzos kislány a cicát hajkurássza. Piccolomini tökéletes piazzája felett csak úgy ragyog a telihold.

– Döbbenetes, hogy egy kis egománia és egy halom pénz mire képes! – mondja Ed.– Na ja. Biztos a teliholdat is a pápa rendelte.A bárban újabb focimeccs üvölt a tévében. A nők és a gyerekek kint vannak a

teraszon, a férfiak meg bent, a tévé előtt. A főtérből nyíló kisebb piazzán kihoztak egy készüléket a reneszánsz kút mellé, és az egész szomszédság itt szorong a székeken, hogy együtt drukkoljanak az olasz csapatnak. Egymásba karolunk, úgy sétálunk végig a várfal mellett futó utcán. Továbbra is lenyűgöznek az olasz hétköznapok. És Ednek már tényleg nem fáj a lába.

A Lago Trasimeno környéke

A Lago Trasimeno körül mindig arra csábít a táj, hogy letérjünk az útról, hogy soha ne az eredeti célnál lyukadjunk ki. Közel van ugyan Perugia és Assisi meg a remek toszkán városok, mégis külön világ ez. A tó vidéke végtelenül békés, zöldellő, tele csodálatos napraforgó- és kukoricatáblákkal. A tó kerülete ötvennégy kilométer. Ez az olasz csizma legnagyobb tava, amelynek méretét még jobban kiemeli a benne emelkedő három sziget, a Maggiore, a Minore és a Polvese. Kékre és fehérre mázolt kis kompok közlekednek a part és a szigetek között. A tó hatalmasnak tűnik. Gyakran felhőtornyok árnyéka rohan a vízen, amely egyébként tiszta időben ragyogó kék, napfelkeltekor és naplementekor viszont ezüstösen csillog. Amikor a naplemente véres narancssárgája tükröződik benne, a környező hegyek lilának látszanak. Örökké változó látvány. Állítólag a második világháborúban gyakran megzavarta a pilóták szemét, és a tó fenekén jó pár repülőroncs pihen. A horizonton az Appenninek, tornyok, romok, hegyi városkák sziluettje.

Az elhagyott udvarházak vonzásának egyébként még mindig nem tudok ellenállni. Ed leparkol az út szélén, és átvágunk a gazon, hogy legalább elképzeljük, milyen lehetne felújítva a ház (aminek éppenséggel teteje sincs).

A nagyobb városkákban, Castiglione del Lagóban, Cittá della Pievében és különösen Passignanóban, amely közvetlenül a tó partján fekszik, rajtunk kívül is akadnak turisták, de legalább nem buszokról zúdulnak a vidékre, hanem inkább ráérősen bóklásznak, elücsörögnek a tóra néző teraszon egy-egy pirospaprikás pizza mellett, vagy letekert ablakkal kocsikáznak a zöld tavaszi tájban, és Pavarottit bömböltetik – szóval, normálisnak látszanak.

A kék vizű tóra néző városkák békés hangulata ellentmond a vidékről szerzett történelmi ismereteinknek. Csak a legősibb történet passzol: Trasimeno egy félisten volt, aki vadászni indult a szárazföld belsejébe. Amikor a tóhoz ért, tükrében megpillantotta Agillát, a vízi nimfát, akibe azonnal beleszeretett. Beugrott utána a tóba, és mivel félig halandó volt, megfulladt. Róla kapta a nevét a tó. Később csata csatát követett a környéken, ostrom, fosztogatás, rablás, folyamatos háborúskodás. Kegyetlen zsoldosok, rivális hercegek, idegen királyok csapatai pusztították a városokat. Az erődítményeknek tehát nagyon is konkrét szerepük volt; az ellenség elől a városfalak mögé menekülhetett a nép. Azért épültek magaslatra a települések, hogy már messziről észrevegyék a közelgő ellenséget. Hogy mi volt a harcok tétje? Egy ilyen száraz éghajlatú vidéken maga a víz is nagy kincs, és ha a térképre pillantunk, az is nyilvánvaló, hogy az Itália kellős közepén lévő tó mellett haladt el a legtöbb útvonal, amely északot összekötötte déllel. A Rómába tartó zarándokok útja is a tó mellett vitt, követve az ősi útvonalakat.

A pusztítás évszázadai után szerencsére igazán bukolikussá vált itt az élet.Nagyon szeretem például Castiglione del Lagót, amelynek a falait szinte teljesen

körülöleli a víz. Fülledt nyári napokon, sziesztaidőben gyakran leugrunk ide egy nyugággyal meg egy könyvvel, hogy elüldögéljünk a tóparton. Ha úgy tartja kedvünk, elsétálunk a fűben valamelyik bárhoz, hogy bekapjunk egy fagyit, vagy csak hallgatjuk a strand bódító mormogását. Egyszer belementem a vízbe is. Szobahőmérsékletű volt, az alja iszapos. Irtó sokat kellett gyalogolni, hogy elég mély legyen az úszáshoz, és közben úgy éreztem, különféle uszonyos jószágok kóstolgatják a vádlimat.

Az Oroszlánvár olyan, mint egy mesebeli várkastély, lőrésekkel, csipkézett párkányokkal.

A kávé- és teaüzletben felvilágosít a tulaj, hogy házi mézet is árusít. Már régóta meg akarom ízlelni a nagyon sötét gesztenyemézet meg a tiszta hársmézet is (most virágzanak a hársfák!). Érdeklődöm a gyógyteákról is. A tulaj elmondja, hogy a méz is gyógyító erejű. Például a migrént garantáltan elmulasztja az akácméz-grappa keverék. Érdekes, a grappa, a legerősebb szőlőpárlat nekem eddig mindig fejfájást okozott.

Sétálunk egy kicsit a tóparton, aztán kocsival megyünk a városka túlsó szélére, a Cantina Socialéhez, ahol a helybeli gazdák árulják a szőlőt és a bort. Finom vörösbor készül ezen a vidéken. Elég lenne kiadni a demizsont az ablakon, máris megtöltenék, és ugyanannyit fizetnénk a nedű literjéért, mint a benzinért: körülbelül egy dollárt. A palackozott bor már drágább, 2-5 dollárt is elkérnek érte. Kitűnő minőségűek a vörösek és a fehérek is, a Colli del Trasimeno és a Duca di Corgana címkéjén is ott a DOC betűszó (denominazione di origine controllata).

Kedvenc témámnál vagyunk: megpróbáljuk kitalálni, hogy hol ebédeljünk. Mivel a tóparti települések nem szerepelnek az útikönyvekben, megyünk az orrunk után, megvizsgáljuk a kifüggesztett étlapot, és a saját szemünkkel mérjük fel a helyek hangulatát. A Trasimeno-tó vidékén egyébként mindenütt finom az étel, semmi

divatos ócskasággal nem akarják kiszúrni a szemünket. A nyulas vagy vaddisznós tésztával azért még nem barátkoztunk meg.

Amikor hideg van, általában ribollitát eszem. Ez a leves olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál. Sokféle halételt kínálnak, hiszen itt a tó: pontyot, sügért,fritturát (sült apróhal, olyan, ami a vádlimat csiklandozta a vízben), és tegamacciót, a helyi halászlét, amelybe mindig olyan hal kerül, amilyet aznap fogtak. Sok angolna is él a tóban, amiből jó kis tésztaszószt csinálnak (spaghetti al ragu d'anguilla). A lasca nevű halat nagyon szerették az itteniek, de sajnos mára eltűnt a tóból.

Elhatározzuk, hogy körbejárjuk a tavat, bekanyarodunk minden csábítónak tűnő útra, komppal átmegyünk az Isola Maggiorére, és nem hagyjuk ki Panicalét, Pacianót és Cittá della Pievét sem, bár ezek már talán kicsit kiesnek az útból. Mivel itt igazán nincsenek nagy távolságok, az egész napos kirándulás után este gyorsan haza is lehet érni. Persze, ugyanilyen könnyű megszállni éjszakára valahol, akárhol – például Passignanóban, a legnagyobb tóparti településen, vagy az Isola Maggiorén. Az éttermekhez hasonlóan ezen a vidéken a szállodák is egyszerűek, de kellemesek, és megvan az az előnyük is, hogy egyáltalán nem drágák.

Indulás előtt azért beugrunk egy fornóba egy kis munícióért: kétféle torte al testót veszünk (lapos, ropogós kenyeret, amelyet fatüzelésű kemencében, forró vason sütnek), az egyik pancettás, a másik parmezános. Lehet kapni serpentonit is, vagyis kígyó formájú mandulás süteményt.

Első megállónk Tuoro. Közelebbről is szeretnénk megnézni az itteni mocsarakat, és persze azt is tudjuk, hogy egy híres ütközet helyszínén járunk. Megszólítunk egy halászt, aki lapos orrú csónakja körül szorgoskodik a parton; készségesen megmutatja, hol töltötte Flaminio seregével az éjszakát, amikor Hannibál csak a hajnalt várta, hogy meglehetősen vegyes, numíbiaiakból, berberekből, líbiaiakból, gascogne-iakból és ibériaiakból álló seregével megtámadhassa. Hannibálnak ekkor már csak egyetlen elefántja volt; amikor az Alpokon átkelt seregével, még harminckilenc elefánttal rendelkezett. Az egyik szemét is elveszítette, de még mindig vasfegyelmet tudott tartani negyvenezer katonája között. Túljárt Flaminio eszén is, és egy ködös reggelen beleszorította a római sereget a tóba. Flaminio tizenötezer embert vesztett, Hannibál ezerötszázat. Ossaia („csontudvar”) – itt lakik Anselmo – és Sanguineto („véres”) neve őrzi annak a napnak az emlékét. Tuoróban egy csúf kortárs mellszobor is emlékeztet Hannibál fényes győzelmére.

Az egyetemen eléggé meglepődtem, amikor az újkori történelemről szóló kurzus az 1500-as év tárgyalásával kezdődött, mivel úgy éreztem, az már borzasztó messze van a jelenkortól. Csak akkor döbbentem rá, hogy nem is volt az olyan régen, amikor elkezdtem Olaszországban utazgatni. De most is csak nehezen tudom elképzelni, hogy Hannibál tényleg itt küzdött a rómaiakkal, pedig a táj nyugalma még annál is régebbi korok óta változatlan, ahogyan a halászat technikája is: a mocsarak széléhez közel, facölöpökhöz erősítik a hálókat.

A tónak ezen az oldalán egy négysávos autópálya is halad, de mi inkább elkerüljük a forgalmas raccordót, mivel a kisebb utakon sokkal élvezetesebb az utazás. Útközben persze lessük a keskeny sárga táblákat, amelyek egy-egy tizenharmadik századi templomhoz, fortezzához, római kapuhoz vagy toronyhoz irányítanak. Érdemes megállni a vendita diretta jeleknél is, amelyek azt mutatják, hogy az illető gazdaság helyben is árusítja a bort, az olajat vagy mézet. Tuoro után mellékutakon kanyarogva lehet eljutni Vernazzano ferde tornyához, Mariotellába, egy középkori erődítményhez, és a Bastia Corgnához (ez a nagyobbacska vár 1300-ban épült, ma üresen áll).

Castel Rigone az egyik legszebb fekvésű település a tó felett. A régi városfal hosszú szakaszai ma is állnak. A tizenhatodik század elején egy szép kis templomot is

építettek itt egy csodatévő Szűz Mária-kép tiszteletére. A puritán, szürke kőből épült templomban szép freskók vannak, köztük egy Battista Caporali által festett Mennybemenetel.

Innen leereszkedünk Passignanóba, a nyugodt üdülőhelyre, ahol az utcákon burjánzik a leander. Középkori negyede is van a városkának, és sok kávézó és szálloda várja a vendégeket a tóparton. Két olyan üzlet is van itt, amely a közeli Deruta híres, kézzel festett majolikatárgyait kínálja (itt olcsóbb, mint Derutában!). Elborítja a járdát a sok bögre, kancsó, gyertyatartó, tányér. Vajon mennyi ideig tart mindezt behordani esténként a boltba? A vidám mintákkal díszített kávéscsészéknek és tésztástálaknak nem tudok ellenállni, bár tudom előre, hogy nem lesz könnyű dolgom velük a repülőn. Bramasolei „gyűjteményünket” is kiegészítem, pedig már így is eléggé szedett-vedett, de ezek a vajtartók, parmezántartók, teáskannák annyira csábítóak! Gondolni kell a karácsonyi ajándékokra, magyarázom magamnak. Ed lelép, megy kávézni a szomszéd bárba. Amikor berakom a dobozokat a kocsiba, látom, hogy már a rosticceriába igyekszik. Vagy inkább a pizzériába, ahol olyan jól csinálják a burgonyás pizzát? A hagymás pizza is kitűnő, mert nagyon kis lángon készítik el hozzá a hagymát, szinte karamellizálják.

Nincs szükség előrelátó tervezésre, ha át akar jutni az ember Isola Maggiorére és Polvesére, ugyanis a komp nagyon sűrűn indul Passignanóból, Castiglione del Lagóból és Tuoróból is. A hajókázás mindössze húsz percig tart, és máris megérkezünk az autómentes mennyországba. Mivel Maggiorén megállt az idő, úgy döntünk, a sziget egyetlen fogadójában töltjük az éjszakát. Amikor az utolsó komp is elmegy, csak a halászfalu marad, ahol évszázadok óta ugyanilyen az élet. Érdemes éjfélkor végigsétálni a falu egyetlen utcáján, igazi időutazás. Mindössze hatvan állandó lakos él itt, de a tizenhatodik században még hatszázan laktak a sárga kőházakban, amelyek hátsó udvarán olajfák nőnek. Látunk egy öregasszonyt a háza ajtajában, kezében csipke. Nagy, bőségszaru alakú hálók száradnak a napon (a nevük tofi, angolnát fognak velük). Körbejárjuk az egész szigetet, talán másfél kilométer az egész. Megtaláljuk azt a helyet is, ahol Szent Ferenc 1211-ben a szigetre lépett. San Francesco szinte mindenütt megfordult Toszkánában és Umbriában. Három templom is van a szigeten. A Buon Gesú olyan hangulatú, mint a mexikói templomocskák, naiv freskókkal a falán. Szinte érezni lehet a festő keze vonását. A másik két templom a tizenkettedik században épült: a San Salvatore és a San Michele is a sziget legmagasabb pontján áll, ahová meredek kaptató vezet fel az olajligetek között.

A San Michele gondnokánál kérdezősködöm a sziget egyik végébe épült, furcsa, várszerű épületről. Sétánk közben mentünk el mellette, próbáltunk bekukucskálni, de már a spalettákat is benőtte a borostyán. Valamelyik emeleti szoba akár Csipkerózsikáé is lehetne. A sziget vízbe nyúló csücskére épült kastély eredetileg kolostor volt, mondja a San Michele gondnoka. Kérdezem, hogy megtekinthetnénk-e az épületet belülről is. Természetesen, feleli a gondnok, hiszen a barátja őrzi a kulcsokat. Eljön velünk, hogy megmutassa, milyen belülről, ha már annyira érdekel minket. Egy óra múlva bezárja a templomot, akkorra jöjjünk vissza. Addig lemegyünk a faluba, hogy megvegyük a szigetről szóló könyvecskét. A kastélyt a tizenkilencedik század végén építtette az 1328-ban épült kolostor romjaira egy márki, méghozzá Isabella nevű felesége részére. A család helyreállíttatta a San Francesco-templomot is, majd Írországból hozatott egy asszonyt, hogy tanítsa meg a sziget lakóinak a csipkekészítés fortélyait. Az 1960-as években azonban ezt a kései hűbéri uradalmat elhagyták a márki leszármazottai, és értékesítették a kastély fényűző berendezését is.

Gondnokunk megforgatja a zárban a hatalmas kulcsot, és bevezet minket a kastélyhoz tartozó templomba. A zseblámpája az egyetlen fényforrás. Kékre festett

mennyezet, aranyszínű csillagokkal. Székek, az oltár darabjai, festői összevisszaság. Valami folyosón haladunk zseblámpás vezetőnk mögött, aztán egyre sötétebb szobákba jutunk. Néha kinyit egy-egy spalettát, hogy megcsodálhassuk a tóra néző gyönyörű kilátást. Összehasogatott damaszttapéta, fényűző, stukkódíszes falak. Egy ablakból a belső udvarra látni, nagy kúttal a közepén – a kolostor kerengője lehetett. Már nem is számolom a szobákat. A zseblámpa fénykörével felfedezzük a kártya- és színházszobát, ahol a padlón kezdetleges, festett díszletek és nehéz bársonyfüggönyök hevernek. Lesz mit szétrágnia a dicsőséges egérgenerációknak! Döbbenetes, hogy néhány évtized alatt milyen állapotba került itt minden. Vajon felébreszti-e valaki a királykisasszonyt? A gondnok azt mondja, valami római úriember már tervezi a felújítást. Reméljük, lesz is hozzá elég pénze.

☼

Haladunk tovább a part mentén, igaz, cikcakkban, hiszen annyi itt a látnivaló. Különösen szeretem a csendes Monte del Lagót, ezt az erődítményvárost, amelynek tekintélyt parancsoló fala közvetlenül a tó mellett emelkedik. Az itteni szállodában felséges carpa regina in porchettát adnak (ponty zöldfűszerekkel és sertéssültdarabokkal), méghozzá zzurlingo al sugo di lago kíséretében. A zzurlingo a helyi dialektus szava a keskeny, lapos tésztára, amit természetesen gazdag halas szósszal szolgálnak fel. A filetti di persico con salsa detta casa, azaz a fűszeres szószos sügér is megér egy misét, könnyű fehérborral leöblítve. Monté del Lagóból mesés kilátás nyílik a tóra. Ezen a felhős napon a part mellett szürke a víz, de beljebb almazöld, áttetsző zöldeskék. Senki nincs itt rajtunk kívül, csak egy szunyókáló öreg macska egy kőfal tetején.

Ugyanilyen nagy a csend Antriában, a fallal körülvett, ékszerdoboz-faluban, és Montecolognolában is, ahová dupla kapun keresztül lehet bejutni. Ezek a helyek aztán tényleg visszarepítenek a múltba, vagy inkább valami időtlen állapotba juttatnak. Montecolognola kapuján egyszerre halad át egy rémesen bömbölő Moto Guzzi és egy ökrös szekér.

Magione nagyobb, de kevésbé vonzó település; egy rendkívül magas torony emelkedik a közepén, amely mindig fel van állványozva. A máltai lovagrend is épített itt egy pompás erődöt a keresztes háborúk idején, de az épület magántulajdonban van, és szinte teljesen eltakarják a fák. Magione tőszomszédságában azonban újabb Cantina Socialét találunk, ahol a DOC-borok ugyanolyan kitűnőek, mint az előző helyen. Ráadásul a szomszédban monstre kovácsműhely várja vevőit. Toszkána és Umbria városaiban Cortonához hasonlóan sok helyütt megvannak még a fáklyatartók, a zászlótartók, a falba süllyesztett karikák, amelyekhez a lovakat kötötték, meg a régi utcalámpák. A kovácsmesterség mégis kihalófélben van. Néhány műhelyben jártunk már, de ez itt jóval nagyobb az összesnél. Hagyományos vaslámpákat, kandallóvasakat, asztalokat, ágyakat és egyéb nagyméretű kovácsoltvas tárgyakat készítenek, nagy mennyiségben.

Nagyon tetszik Olaszországban, hogy még egy ilyen üzemméretű helyen is mindent megtesznek, hogy maximálisan a kedvében járjanak a vevőnek. Nem tetszik a virág a kandallórácson, kérdezem, nem lehetne-e leszedni. Marco int, hogy kövessem. Belépünk a hatalmas műhelybe, ahol több kemence ontja a forróságot. Marco egy vágópisztollyal pár perc alatt eltávolítja a rácsról a virágot. Lehet-e a kandallóvasat a hajlítások nélkül kérni? Jövő hétre megcsinálja. Eszembe jut a nagy travertinlap, amit évekkel ezelőtt a falnak támasztottunk, és megkérdezem, tud-e lábat kovácsolni hozzá. Minden további nélkül. Marco behív a házba, hogy megmutassa, milyen asztalt

készített a saját családjának. A felesége kólával kínál, amit békésen elfogyasztunk a tornácon, amíg Marco gyorsan megrajzolja, hogy mire gondolt. Elfogadjuk. Arra számítok, hogy másfél hónap múlva lesz kész, de azt kérdezi: „Jövő keddre megfelel?” Innen csak egy ugrás Rocca Baglioni a dupla toronnyal, és Zocco is, az elhagyott kastély egy tóra néző óriási szikla tetején. A San Feliciano nevű halászfaluban megtekintjük a Halászmúzeumot, ahol talán a kelleténél többet is megtudunk a helyi halászat történetéről.

Mintha átrohannánk fél Umbrián… pedig dehogy. A megállók között csak pár kilométert teszünk meg. A tótól délre a Santuario di Mongiovinót keressük. Éppen akkor szólal meg a harang, amikor megérkezünk, kitárulnak az ajtók, és egy sereg gyerek és apáca tölti meg az omladozó épületek előtti teret. Egyedül a szokatlanul szögletesnek ható templom van jó állapotban. Körbesétáljuk, és mögötte mobil konténereket találunk – szálláshely a bencés zarándokoknak. Feljebb a hegyen Mongiovino Vecchióba érünk, amely régen fontos erődítmény volt, ma pedig néhány család lakja, embert azonban nem látni sehol. Ezekben az erődítményvárosokban akkora a csend, mint amilyen az ítélet napja után lehetne. Csak a mosott ruha szárad a dróton, és egy nyitott emeleti ablakból az összetéveszthetetlen Jimi Hendrix hangja szól. Egy ledőlt fal mellett leülünk a fűbe, és megesszük a csemegeszőlőt, amely átforrósodott a kocsiban a hátsó ülésen.

A Torre d'Orlandót keressük, azt a várat, amelynek a tornyát 917-ben építették. Térképünk szerint a Paciano és Panicale közötti kacskaringós útnak kell érintenie. Olajfákkal beültetett hegyoldalak között érjük el Pacianót, és gyalogosan lépünk be a középkori városkapun. Sziesztaidő van, a város teljesen kihalt. Egy küszöbön vörös szőrű macskák alszanak, ki se nyitják a szemüket, ahogy elmegyünk mellettük. Ahol a legszebb kilátás nyílik a völgyre, két egymással szembefordított pad áll, valaki levendulával ültette körbe őket. Muszáj itt is üldögélni egy kicsit. Csak a méhek és a sárga-kék lepkék röpködnek a virágzó levendula körül, különben semmi mozgás. A könnyű reggeli zápor után nyilván erősebbek az illatok. Olvassuk, hogy Pacianóban múzeum is van, meg két 1000 körül épített templom, a freskókkal és faragott kapuzattal büszkélkedő tizenötödik századi templomokról nem is beszélve, de persze minden zárva.

Még egy kávét sem kapunk a kísértetiesen csendes városkában, úgyhogy továbbállunk. Azt hiszem, balra kanyarodunk, pedig jobbra kellene, ha meg akarjuk találni azt a fránya tornyot… De nem számít, mert minden kanyarban újabb és újabb tágas umbriai panoráma tárul a szemünk elé. Autóval nem találkozunk az úton, csak egy vadul kolompoló birkanyájjal. Szorgalmasan legelnek a birkák. Leállítjuk a motort, amíg a bosszús kis spániel nagy nehezen letereli őket az útról.

Aztán mégiscsak megérkezünk Panicalébe. Itt született Boldrino, az egyik leghírhedtebb tizennegyedik századi martalóc, akinek több környékbeli város is rendszeresen fizetett, hogy ne fossza ki őket. Annak ellenére, hogy ott rabolt és fosztogatott, ahol csak tudott, emléktábla őrzi Boldrino nevét. Panicalében azonban mást is lehet találni: a tekintélyes kaputól a főtér szökő-kútjához jutunk, amely a középkorban esővízgyűjtőként funkcionált. Sok olasz városhoz hasonlóan Panicalében is van a Havas Szűzről elnevezett templom (az 552. augusztus 5-i hóesés emlékére). Bár Masolino is itt született, csak egyetlen képe látható a San Michelében, egy angyali üdvözlet. A számos utcácska barangolásra csábít, és a távolban csillogó tó látványáról a festmények jellegzetes háttere jut eszembe. A San Sebastiano-templomban például Perugino Szent Sebestyén mártíromsága című képén is a változatlan umbriai táj látható. Ugyanebben a templomban egyébként két másik Perugino-kép is van, a Madonna és a Gyermek és a Szűz glóriával. A művész sírja alig három kilométerre,

Fontignano közelében található. (Ott érte utol a pestis.) A fontignanói Angyali Üdvözlet templomában található modern síremléke és az egyik freskója is.

Cittá della Pieve az egyik kedvenc városom. Ez az élénk városka a tó körüli túránk utolsó állomása. Azt hiszem, itt is szívesen élnék. Elüldögélünk egy kávé mellett, és hagyjuk, hogy elringasson az élet ritmusa. Seregnyi férfi kártyázik egy hatalmas tuja árnyékában, egy lány kiabál fel a festői börtön ablakában álló rabnak, szerzetesek vágnak át a téren teli kosárral a kezükben, színes zászlók csattognak a szélben. Az umbriai városkák sápadt mészkőépítészete után üdítő meglepetés, hogy itt a házak többsége vörös téglából épült, cseréptetővel. Nagyon emberi arányok, meleg színek jellemzik ezt a várost. Itt van „Olaszország legszűkebb utcája” is, a Via Baciadonna, amely valóban olyan keskeny, hogy a szemközti ablakokból kihajolva akár csókolózni is lehet. A főtér nagyjából háromszög alakú, amelynek az ókori alapokra épült katedrális képezi az átfogóját. A sötét templombelső attól különleges, hogy igen élethű, de festett márványoszlopok és ívek díszítik. A díszes képkeretek körül festett keret is van a falon. Perugino Keresztelés és A Szűz glóriával című festményei a legkiemelkedőbbek. Dobtunk pénzt a luce-dobozba, hogy egy percre lássuk őket megvilágítva.

A Perugino-képekről tudtam, de fogalmam se volt róla, hogy a Palazzo della Corgnában egy igen ritka, Kr. e. nyolcadik századi etruszk obeliszk, valamint több etruszk szarkofág is látható.

Amúgy a város másik jelentős látnivalója Perugino Királyok imádása című képe az Oratorio di Santa Maria dei Bianchiban. Az 1984-ben restaurált kép valóban lenyűgöző. Csodálatosak a színei: halvány levendulakék, sáfránysárga, mandulazöld, tengerkék, és mindezt összetartja a ragyogó fény, amelyről nem lehet tudni, honnan jön. Ez az egyetlen kép a teremben, úgyhogy önkéntelenül is nagyobb figyelmet fordítok a részleteire, az angyalra a jobb felső sarokban, a pásztorra, a rohanó fehér kutyára, a kövér fákra, a lovakra, és persze a pompás tájra a háttérben, a Lago Trasimeno kék tükrét ölelő lankás hegyoldalakra, amelyeket senki sem ismerhetett jobban Peruginónál.

GONDOLATOK AZ UTAZÁSRÓL

Hatévesen utaztam először egyedül. Kikönyörögtem, hogy meglátogathassam a kedvenc nagynénémet és a vak nagyanyámat Vidaliában. Anyám kocsival vitt el Abbeville-be, a harminc kilométerre lévő vasútállomásra. Amint odaértünk, a vonat éppen elindult. Nem tudom, miért utaztam volna éjszaka, de fényesen kivilágított szerelvényre emlékszem. Tisztán emlékszem rá, hogy anyám kiugrott a volán mögül, és azt kiabálta, „Állítsák meg! Állítsák meg!”, és a vonat tényleg megállt. Én gyorsan felszálltam, már mentünk is. Anyám visszaült az Oldsmobile-ba, és a letekert ablakon át integetett nekem.

Egyedül vagyok a vagonban. A kerek kék táskám van nálam, meg egy Bobbsey Twins könyv. Nemsokára ott leszek Mary nagynénémnek Nagyanyám süteményt süt majd, és én kerek szemekkel bámulom a kezét, ahogyan a szeme helyett is dolgozik. Megállás nélkül panaszkodni fog a májára és a migrénjére. Meg fogom számolni, hogy összesen hányféle betegsége van. Tizenhét! Majd biztos megengedi, hogy én szaggassam a puha tésztát a zöld fogantyús kerek szaggatóval. A ház mögött a nedves vörös agyagból lovacskát és madarat formázok… Milyen nagyszerű ez a vonatozás! Átszelem a sötétséget, megteszek százhúsz kilométert. Otthon hagytam a fonott babahordozó kosaramat, meg a fekete spánielemet, Tisht. Vajon szólni fog-e a kalauz, amikor le kell szállnom? Hiszen anyu megkérte rá!

Az ablakhoz simulok, a vállamban érzem, ahogy zakatol a vonat a síneken. A távolban a farmok halvány fényei. Vajon kik laknak ott? Az emberekre gondolok, akik odakint élnek a farmokon.

Szinte vissza tudok bújni a kicsi testbe most is, homlokomat a vonat ablakához szorítom. Már akkor ott volt az utazás minden titka és egész vonzereje a szemem előtt. Már akkor lenyűgözött a tény, hogy máshol is lehet élni, nem csak ott, ahol én lakom. A tizenhetedik század végén Baso egyik legutolsó haikuja is erről szól:

Késő ősz, mondd, a szomszéd vajon hogyan él?

Élete vége felé még mindig azon töprengett a költő, amin én hatévesen kezdtem gondolkodni, és amin azóta is gondolkodom.

Még korábban, amikor még csak négy- vagy ötéves lehettem, jól belecsíptem a barátnőm karjába, és azt kérdeztem, „mondd csak, Jane Walker, hogy van az, hogy te is élsz, de mégse én vagy?” Életre szól a feladat, hogy kitaláljuk, ki is „a másik”, és hogy milyen az élet a saját bőrünkön kívül.

Amikor útra kelek, hogy megismerjek egy idegen országot, ugyanez a „milyen másnak lenni” érdekel, csak talán nagyobb léptékben – az egész kultúrát, a táj, a nyelv egészét szeretném ilyenkor átlátni. És azt, hogy ki vagyok én az új helyen, és kik lehetnek azok, akiknek ez az otthona.

Ha az ember élni próbál idegenben, akár csak két hétig, szálloda helyett mondjuk kivesz egy házat, és a sarkon veszi a fügét meg a szappant, elvegyül a helybeliekkel a presszóban és az étteremben, koncertre vagy templomba megy, akkor önkéntelenül ráhangolódik a hely hullámhosszára – és minél jobban ráhangolódik, annál érdekesebbek, annál csodálatra méltóbbak lesznek az emberek, akik olyanok, mint ő maga, és mégis annyira mások. Pienzában újra belém hasított ez a régi felismerés,

amikor láttam, hogy a helybéliek kivittek a piazzára egy tévét, és együtt nézték a meccset. Pacific Heightsban, ahol én élek, ilyesmi sose fordulna elő.

A San Franciscó-i könyvvásáron részt vettem egy beszélgetésen, amely azt a kérdést járta körül, hogy most, amikor egyre uniformizáltabb a világ, hogyan találhatunk olyan helyeket, amelyekről érdemes írni, és egyáltalán, miként lehet megragadni az egyediségüket? Válaszom a kérdés első felére egyszerű: nem igaz, hogy egyre uniformizáltabb a világ. A kérdés második felének megválaszolásához pedig Gerard Manley Hopkins szavait hívom segítségül, aki azt tanácsolta, hogy addig szemléljük tárgyunkat, amíg az vissza nem néz ránk. Ha így nézzük a dolgot, kifejezetten veszélyes is lehet az utazás: amikor éles fény vetül a hétköznapi életünkre, az nagyon felbolydulhat tőle. Előfordulhat, hogy túlságosan a mélyére hatolunk valaminek – ahol aztán nem feltétlenül találunk olyasmit, ami a kedvünkre való.

Sok útleírást és sok utazással kapcsolatos újságcikket olvasok, amelyek ki is merülnek a puszta leírásban. A szerző megmondja, hol érdemes megszállni, mit érdemes enni, és mit kell mindenképpen megnézni. A baj csak az, hogy ezek az írások általában túlságosan idilli képet festenek az adott helyről. Olvastam például egy jópofa cikket egy németországi városról, teli színes karaktervázlatokkal, habzó sörrel és kézzel festett gyerekjátékokkal. Aztán három oldallal később a hírek között arról olvasok, hogy milyen sötét árnyékot vet a városra a neonáci mozgalom. A Gemütlichkeitnak annyi. Amikor én is írogattam ilyen utazós cikkeket a magazinoknak, jó párszor figyelmeztettek rá, hogy a szegénységről és a többi kellemetlen dologról ne írjak, ha egy mód van rá. Nem írtam. Az esős vasárnap délelőttön az olvasónak joga van hozzá, hogy álmodozzon egy kicsit, miután átrágta magát a halálra ítélt gyerekgyilkosokról és az afrikai éhezőkről szóló híroldalakon.

Azonban a szenvedélyes, vérbeli utazó keres valamit. Hogy mit? Valamit, ami megváltoztatja őt magát, valamit, ami kifejezhetetlen. Ha nem találja meg, úgy érzi, nem is történt vele semmi. Ed ezt írja egyik versében: „Változtass meg, változtass valamivé, ami én vagyok.” Az utazás egyik lényege a változás, pontosabban az átváltozás.

Persze, akárhová megyünk, Amerika jön velünk, hiszen minden ízünkben saját kultúránk gyermekei vagyunk. Csak azt látjuk, amire számít a szemünk. A kőkorszaki területvédő ösztönök maradványa bennünk, hogy titokban azt hisszük, a dánok és a magyarok is angolul beszélnek, amikor este hazamennek. Mennyi is ez dollárban? Mi ez a pocsék reggeli? Hát itt nem is tudják, milyen a normális kávé? Ki akarnak rabolni, csak a pénzünkre fáj a foguk!

Azt hisszük, az egész világ ugyanolyan erőszakos, mint Amerika.De hát nem csak mi, amerikaiak visszük magunkkal mindenhová a hazánkat.

Láttam én, hogy Perugiában sorban állnak a japánok az ázsiai étterem előtt… Itt a remek olasz konyha, de ők inkább ráfanyalodnak az otthon megszokott ízek felhígult, elkorcsosult változatára, aztán nyilván csak morognak. Szóval, a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember hajlamos az otthoni főutcával összehasonlítani a Via Venetót. Ha nem vigyázunk, annyira elhatalmasodhat rajtunk ez a hajlam, hogy képtelenek leszünk új tapasztalatokat gyűjteni, mert mindig mindenütt csak korábbi tudásunk igazolását látjuk. Egy japán költő írta: „Pucéron üld meg a meztelen lovat!” Az is igaz, hogy amikor utazunk, akkor kiszakadunk a megszokott világunkból, és nem késhet ennek a tudat alatti elutasítása sem. Jó, ha képesek vagyunk felfüggeszteni elhamarkodott ítéleteinket, és azt, hogy igyekszünk mindent rögtön beskatulyázni. Ha nem vigyázunk, az utazás csak még jobban megerősíti bennünk a primitív ösztönt, hogy minden újat azonnal beleolvasszunk a már ismertbe.

Egyszer eltöltöttem egy gyönyörű napot Pasadenában. Már a szó dallama is tetszett. Starbucks, Banana Republic, Gap, Williams Sonoma, Il Fornaio – ugyanazok az üzletláncok, mint akármelyik amerikai városban, ugyanazokkal az árukkal a kirakatokban. Hol is vagyok? Segítség, semmi nem történik velem! De mégis, ha egy napnál hosszabb időt töltöttem volna Pasadenában, bizonyára felfedezem a város mélyebb rétegeit. Muszáj, hogy legyen valami egyedi minden helyben. Csak éppen otthon Amerikában, ahol a kereskedelmi láncok és tévécsatornák folyamatosan lúgozzák az agyunkat, hosszabban és figyelmesebben kell szemlélni a helyeket ahhoz, hogy megismerjük őket.

Olaszországban könnyebb dolga van az embernek, mert itt minden város, minden borgo, minden fattoria intenzíven, tökéletesen önmaga. Mindenhol máshogy néz ki a szökőkút, a delfin, a nimfa, a templom, az angyali üdvözlet, az etruszk obeliszk, meg a templomban a családi névtáblák a pad támláján.

Egyszer egy író ezt mondta nekem: „Óvakodj az egzotikustól, mert azt a legkönnyebb megtalálni, az a legolcsóbb.” Az óceánnak ezen a partján valóban könnyebb ráakadni az egyedire, az egzotikusra. Látjuk, mégsem vesszük észre például ezt a nagyon jóképű pasit az Armani öltönyében, amint a kávéját issza, és a La Repubblicát lapozgatja. Az olaszoknak van egy kifejezésük: la bella figura, szép alakú ember. Ez a szép alakú fickó az Armani öltönyében talán egy vacak albérleti szobában húzza meg magát. De legalább jól öltözött, és kellemesen elüldögélhet a piazzán. És finom parfümöt használ.

☼

Amikor elkezdtem verseket írni, sokáig gyűjtöttem a képeket egy albumba: festmények reprodukcióit, múzeumi képeslapokat, fényképeket, a kedvenc szavaim listáit, tulajdonképpen bármit, amiről úgy gondoltam, köze lehet majd egy vershez. Az évek során változott a módszerem. Bár most is használok különféle noteszeket és naplókat, a képeket inkább a fejemben raktározom. Miközben Olaszországban utazgatok és élek, egyre tudatosabban őrzöm meg mindazt, amit látok és átélek. Ha egyszer netán mégis kikötök egy georgiai tanya tornácán a hintaszékben, azt akarom, hogy bőven legyen a memóriámban felidézendő kép: tájak, pompás ételek, magányos séták képei is, de elsősorban az emberek életének elcsípett pillanatfelvételei. Egy kéz széthúzza a csipkefüggönyt. Az ablak mögött szomorú arc jelenik meg, lebiggyedő szájjal, csalódott, nedves szemekkel… egy pillanatra találkozik a tekintetünk, aztán újra csak a behúzott függöny. Szervusz! Viszlát. Reggel hétkor Niccoló, a jó svádájú trafikos felmossa boltja küszöbét, és dúdol. Őt se felejtsd el: még nedves a haja a zuhanytól, mit is dúdol? hirtelen elmosolyodik, vajon mire gondol? arra emlékezz, hogy ki ez az ember, amikor egyedül van. Ezek a pillanatfelvételek eszembejuttatják Wallace Stevens nehéz sorát, amit talán most már egy kicsit jobban értek: „A szépség csak pillanatnyi a lélekben, de a testben halhatatlan.” Csodás, ha az ember láthatja Pompejit, a Machu Picchut, Mont-Saint-Michelt, de csodás az is, amikor besétálok Cortonába, és századszor is elgyönyörködöm a fiatal párban a zöldségesboltban. A fiatalasszony egy napos sarokban citromból rak piramist. Minden zöld levelet áttöröl egy ronggyal, hogy fényes legyen. O maga is friss, ragyog az arca, jól áll neki a rózsaszín csíkos kötényke. Látszik rajta, hogy igyekszik komolyan venni a munkáját. A nyaka hosszú és finom. Olyan, mint egy madár, amely hosszú repülés után végre földet ért. Férje pedig egy fuvolásra emlékeztet valami etruszk sír falán: csigás fekete haja van és angyali arca. Kirakja a zöldborsót a kosárból, amit hajnalban szedett az anyja kertjében, aztán félbevág egy görögdinnyét, és a kirakatba teszi, hogy lássa

mindenki, milyen tökéletesen érett. Az asszonyka kiteszi a szokásos táblácskáját a pénztárgép tetejére: egy nappal korábban megrendelhető a zöldség a minestronéhez. Minden vevőt túláradó kedvességgel üdvözölnek. Ha csak három szem körtét szeretne valaki, egyesével rábólinthat a válogatott darabokra. Belecsöppentem egy olyan hely hétköznapi életébe, amelyet nem igazán ismerek. A fizikai munkától durva kéz gyönyörű piros körtét tart elém. Ez a kép is újra meg újra eszembe jut majd, hiszen örök. Halhatatlan.

AP

– Most hétvégén lesz az arezzói piac – jegyzi meg csak úgy mellékesen Ed, miközben kínos alapossággal aprítja a petrezselymet, a bazsalikomot, a répát és a zellert. – Akarsz menni?

– Én igen. És te?– Ha te is, akkor én is.Gyakorlott mozdulattal futtatja végig a mezzaluna élét a zöldségen.– Mindig találunk valamit, ami nagyon megtetszik, nem igaz? Biztos arra gondol,

amikor a tömegen keresztül majdnem egy kilométert vitte a feje fölött a cseresznyefa szekrényt. Itt van a konyha falán, üvegajtaja nyitva, látszanak a polcon a kávéscsészék, amelyeket egész Olaszországban gyűjtöttünk. Egy részüket kedves barátunk, Elizabeth ajándékozta nekünk, amikor hazaköltözött Amerikába, a többit mi gyűjtöttük az utazásaink során. Párat a vendégeink is hozzátettek. Furcsa, hogy milyen gyorsan jelentőségteljessé válnak itt a tárgyaink – mintha mindenünk becses örökség lenne, amit nem szűnő gondossággal óvunk. Régebben azt hittem, a tárgyak csak az eltelt időtől nyerik szimbolikus értéküket, vagy ha valóban „nagy” ajándékok: apám arany mandzsettagombja, nagyanyám ezüst sziruposkancsója, vagy a lapis lazuli gyűrű, amit egy régi fülbevalóból alakítottak át.

Ha körülnézek itt a házban, sok új dolog ugyanilyen közel áll a szívemhez, talán még közelebb.

– Emlékszel, amikor ráakadtunk az angyalos képreA tizennyolcadik századi, bájos arcú szöszi az ágyunk között lóg a falon. A lábán

apró csizma, brokátruhája alatt finom csipke villan. Ki gondolta volna, hogy az angyalok csipkében járnak? Különben androgün az angyalunk, nem tudjuk, lány vagy fiú. A szemközti falon lévő tükörbe bámul, így duplán látjuk az ágyból az arcát.

Ed a felaprított odorit a serpenyőbe kaparja. Föld- és esőszagot érzek, amikor sercegni kezd a zöldség az olajban. A földszagot a répa adja, a zeller pedig a friss, szinte csípős aromát.

– Legutóbb meg azokat a láncokat hoztuk haza. Bruschettát vagy friss kenyeret kérsz? – kérdi Ed.

Azok a láncok legalább tíz kilót nyomtak. Persze, rögtön rájuk akadtunk, aztán órákig cipelhettük. Aznap három aranyozott angyalszárnyat is begyűjtöttünk, meg egy nápolyi puttót, amelynek hiányzik az egyik lába, meg egy nagydarab selyem-brokátot, ez korábban oltárterítő lehetett. A kovácsoltvas láncok valószínűleg a ribollitás fazekat tartották a tűz fölött, de mi csak dísznek használjuk, a kandalló két oldalára akasztottuk őket.

– Megérte a cipekedés. Bruschettát kérek.

☼

Az arezzói ócskapiacot minden hónap első hétvégéjén tartják. Mindig ott vagyunk, csak augusztusban nem, amikor már nagyon nagy a meleg. A Piazza Grandétől a Duomóig ér az árusok sora, betöltik az egész piazzát a templom előtt, ahol Piero della Francesca híres freskóciklusa látható, és a mellékutcákat is.

Remek régi bútorok, műtárgyak, és mindenféle ósdi ócskaság, mi szem-szájnak ingere – asztalokon, a járdán, az úttesten. Arezzóban amúgy nyolcvan régiségkereskedés van, és ilyenkor azok is kirakják az utcára az árut. Minden van itt, amit csak el lehet képzelni: faragott bölcső, hatalmas tizenkilencedik századi csendélet, első világháborús képeslap, kerti urna, egész templomi karzat. Tavaly második világháborús kitüntetéseket és egyenruhákat is láttam. Tizenhárom dollárért eredeti sárga csillagot is árultak. Megtapogattam az anyag foszlott szélét. Valóban fel volt varrva valakinek a kabátjára. Rossz megoldásnak látszott az is, ha otthagyom, mintha ugyanolyan tárgy lenne, mint a többi, de nem akaródzott megvenni sem. Furcsa, hogy a vásárlók hordái véletlenül sem tesznek kárt az üvegáruban, a velencei kelyhekben. Itt mindenre akad vevő: a szépre, a vacakra, a borzalmas ócskaságra is.

☼

Már gyerekkoromban is lelkes gyűjtő voltam. Wilfred bácsikám például mindig nekem adta a szivarosdobozait, amikor kiürültek. Kiraktam őket a napra, hogy kiszívja belőlük az átható dohányszagot. Az egyikben nyílhegyeket tartottam, a másikban gombokat, a harmadikban kavicsokat. Cipősdobozokban gyűjtöttem a papírbabákat, a világ minden tájáról származó papírruhájukkal egyetemben, a képeslapokat, a kagylókat, meg az akkurátusan háromszögletűre hajtogatott leveleket, amiket a suliban kaptam Johnnytól, Jefftől és Monroe-tól. De a brosúra-gyűjteményem volt a legfurcsább, amelyre úgy tettem szert, hogy levelet írtam kisvárosi kereskedelmi kamaráknak szerte Amerikában, amelyben azt kértem tőlük, hogy küldjenek információs anyagokat a városukról, és küldtek is bőségesen a Pionír Múzeumról, a Mezőgazdasági Múzeumról, a mesterséges tó melletti remek üdülési lehetőségekről, a gumiabroncsgyár megnyitásáról… A vágy, hogy utazzak, már kiskoromban a hatalmába kerített. Már nem emlékszem, miért, de a nebraskai Cherry-ben szerettem volna lakni.

Amikor elővettem valamelyik dobozomból a kincseket, a különféle csigákat és kagylókat, mintha emlékeket, emlékezetes pillanatok sorát vettem volna elő. Amikor kiraktam őket a padlóra, egy kis homok hullott ki belőlük. A fülemhez szorítottam a legnagyobb kagylót, és arra gondoltam, milyen jó volt, amikor a bokámat nyaldosta a víz Fernandinában. Csigavonalba rendeztem a csigákat, szivárványszínű belsejüket tapogattam.

Olyan élénken emlékszem a gyűjteményeimre, hogy most is le tudnám venni a papírbabás dobozt, és egész délután játszanék a virágos kötényű, szőke holland babával. Igazi facipője is volt… Meg a lengyel ikrekkel, akiknek fekete volt a szoknyájuk, a hajukban a szalag, és a kötényük is.

A gyűjtés olyan, mint az írás: az emlékezés eszköze. Egy idős rokon mindig halálra untatott az ezüst kiskanál-gyűjteményével. „Ezt 1950-ben vettük, amikor nyaralni voltunk…” Az emlékezés egyébként tényleg lehetővé teszi, hogy újra átéljük az élményeinket. Ahogy leírom a papírra a szavakat, újra átélem, amiről írok.

Emlékezés. A gyöngysor, amit ballagáskor viseltem, leesik a nyakamból a templomban, hiába küszködök, nem érem el a pad alatt, vonyít a kórus könyörtelenül. Emlékezés. Feltámadnak a szeretteim, újra fiatalok, nincs szemük, de látnak. Veszekszenek, tudni akarják, mi lesz a desszert. Becsukom a dobozt, becsukom az albumot, és a délre néző ablakra felteszem az öreg csipkefüggönyt, hadd lengesse a szellő, amin az emlékek utaznak.

Felnőtt fejjel már nem gyűjtök annyi mindent. Egyszer elkezdtem régi csengettyűket venni, de aztán abbahagytam. Van néhány bádogra festett mexikói

fogadalmi képem, továbbá sok régi fa- és kerámiakéz és láb van a birtokomban, meg sok babakéz és babaláb, ami viszont nem tudatos gyűjtés eredménye; egyszer valaki megjegyezte, hogy jó pár végtag hever a polcaimon. Úgy látszik, újabban egyéb testrészek is érdekelnek; az arezzói piacon vettem három máztalan porcelánfejet, szentekét, kettő kopasz, a harmadiknak arany parókája van és festett üvegszeme. Ha olaszokról készített korai műtermi fotókat találok, azokat is megveszem. Kitűzöm őket a dolgozószobám falára, és kitalálom az élettörténetüket.

Nemcsak azért járunk az ócskapiacra, hogy ráakadjunk a megfelelő bútordarabokra – sok üres sarok van még a házban –, hanem azért is, hogy emberek között legyünk, hogy beüljünk egy fagyira, hogy céltalanul sodródva kiélvezhessük ennek a középkori hangulatú vásárnak a hangulatát. Egy órakor az árusok letakarják az asztalukat ponyvával vagy újságpapírral, és hazamennek ebédelni, vagy ott helyben telepszenek le kempingszékeikre az abrosszal megterített kempingasztal körül, hogy elfogyasszák a sült csirkét, a tésztát, a kenyeret. Ilyenkor megtelnek a bárok: szendvicset, pizzát, kolbászos-spárgás lepényt fal a nagyérdemű.

Aranyozott templomi gyertyatartók, régi olívaolajas üvegek, kőangyalok… De legjobban a régi vászonnemű vonz. Vajon miért?

– Most meg se állok a szöveteknél – mondom Ednek. – Kovácsoltvas kaput keresünk, és márványkádat valami kolostorból, esetleg családi címeres ezüstöt, de több párnahuzatra tényleg nincs szükségünk.

Először úgy látszik, sikerül betartani, amit megfogadtam. Annyi nézni- és tapogatnivaló van itt, hogy hamar elfáradok. Ed tuskóbakokat és régi tükröket nézeget. Nagyon szereti a kovácsoltvas szerszámokat meg a lakatokat, de úgy két óra múlva már kissé fáradtan vigyorog.

Otthon, Kaliforniában Ed már nagyon technikásan tuszkol keresztül a bevásárlóközpontokon. Megtörtént, hogy míg a többi férfi a nekik odakészített székeken kókadozott, Ed a sarkamban volt folyamatosan, és amikor kicsit elidőztem a blúzoknál a gombokat vizsgálgatva, beszélni kezdett a próbababához, farkasvigyorral körüljárta, nagy hangon dicsérte, milyen jól áll neki a ruha, és mindenki őt bámulta, az eladók pedig kifejezetten idegesnek tűntek. Persze hogy rögtön el kellett vonszolnom onnan.

Itt, az arezzói piacon nem siettet, inkább elmegy kávézni és újságot olvasni. De aztán persze hogy a régi vásznaknál talál rám… Nem is tudom, hogy csak egyszerű döbbenet, vagy lemondás is van a tekintetében: Nem lehet igaz! Még egy óra a rongyosoknál!

Egy halomban, amelyen 5000 lírás árcédula van, finom monogramos kéztörlő kendőket találok. A beléjük hímzett monogram: AP.

☼

Otthon, Kaliforniában, és Olaszországban is szép nagy gyűjteményem van már régi damaszt, vászon és pamut darabokból. Van köztük sok monogramos is.

– Minek neked valaki másnak a monogramos cucca? – kérdezte egyszer egy barátunk, amikor kihajtotta a szalvétáját.

– Ezek Kate nagymamájának a szalvétái voltak – feleltem neki, nem mintha ezzel bármit megmagyaráztam volna.

Amikor Kate-nek ki kellett ürítenie az anyukája házát, nekem adott egy adag vászonneműt, mert nem akart örökké vasalni. A lepedőnyi szalvéták közepén olyan vastag a hímzett monogram (CBC), mint egy csecsemő kisujja.

– Bolondulok a régi textíliákért – mondom óvatosan.

Anyámat meg se említem, pedig most is megvannak a monogramos lepedők, amiken gyerekkoromban aludtam. Tisztán emlékszem a fehér ágyamra, és az érzésre, ahogy bebújtam a hideg takaró alá, aminek rózsaszínű kagylómintás volt a szegélye, és a közepén anyám finom, kacskaringós monogramja díszelgett: FMD. A szobájában az ágyneműje az egyik héten kék volt, fehér monogrammal, a másik héten fehér, kék monogrammal. Azok közül is megvan még néhány. Már puhák a sok használattól, de még most is kifogástalanok. Amikor a lányom majd férjhez megy, saját családja lesz, majd nekiadom. Tucatnyi törölköző, lepedő, szalvéta és párnahuzat lapul érintetlenül a szekrényben, de azokat az asztalkendőket, amelyekre anyám hímezte rá a monogramomat az esküvőm előtt, még most is használjuk, noha középről már hiányzik a nevemből a „K”, amit a volt férjemtől kaptam. Emlékszem, amikor anyám a kezembe nyomta őket, teljesen megdöbbentem tőle, hogy a monogramom is megváltozik, csak mert férjhez megyek. Az a K betű még most is ott van jó néhány használatlan szalvétagyűrűn, pálinkáspoháron, tálcán és egy borsőrlőn.

A családomban ugyanis nemcsak a vászonneműt monogramozták, hanem a babák csörgőjét, az ezüstpoharakat, a cipőkanalat, az evőeszközöket és a tányérokat is. Mindig is rejtély volt számomra ez a mánia. Akkor értettem a legkevésbé, amikor tízéves koromban ráakadtam a szekrényben a babaholmira. A hallban nézegettem apám gimnáziumi bizonyítványait, a ház papírjait, egy gyöngyökkel kivarrt retikült, amiben ezüsttükröt is találtam (anyám akkor használta, amikor charlestont járt a fiúkkal, és rózsaszínű tollboa is lógott a szekrényében). Titkok után kutattam. Végigsimítottam a szöveten, amiből egyszer majd szoknyát varratunk, átkutattam a nejlonszatyrokat, amelyekben anyám a kasmírpulóvereit tárolta szépen kimosva és cédrusolajjal illatosítva moly ellen. És akkor megtaláltam egy összelapított halomban a kék batisztrugdalózókat, amelyeken furcsa módon az MMF monogram szerepelt.

Volt egy kistestvérem, aki meghalt? Rohantam anyám szobájába.Baldachinos ágyában feküdt, egy divatmagazint lapozgatott.– Te csacsi, azok a te rugdalózóid lettek volna, ha fiúnak születsz. „M” mint Mark

bácsikád, és „F” mint Franklin, a nagyapa után.Anyám apja, a kövérkés arcú bácsi, akinek a térdén anyám durcáskodik fehér

ruhácskában a fényképen, meghalt, amikor hároméves voltam. Mark és Franklin lettem volna, nem pedig Frances és Elizabeth. Vagyis Markot akartak, nem is engem!

– És miért nem vártátok meg, hogy kiderüljön, fiú vagy lány lettem?– Már nem is emlékszem. Talán mert biztosak voltunk benne, hogy fiú leszel.Anyám hajában csavarok, hogy hullámos legyen. Szinte láttam magam előtt a kis

békát, azt a nyavalyás fiút, aki lehettem volna, elálló fülekkel, lehorzsolt, csontos térddel, a saját kék szememmel. Feltettem a logikus kérdést:

– És hol vannak a rugdalózók az én monogramommal?– Sehol.Gyorsan rájöttem, hogy két kislány után nyilván nagyon szerettek volna már egy

fiút, és babonából hímeztették rá a monogramot, ezzel akarták befolyásolni a sorsot. Évekkel később anyám elárulta nekem, hogy amikor megszülettem, apám két napra eltűnt, és nagyon kirúgott a hámból. Érdekes, hogy apám mégis imádott engem, és soha nem éreztem rajta, hogy búsult volna amiatt, hogy nincs fia. Mindenesetre a vászonneműn a monogramot titokzatos, mély értelmű jelnek érzem.

Anyám egyébként az egyik babám batisztruhájára is ráhímezte a nevét, AMY. (Nagyon tetszett nekem ez a név, bár titokban azt szerettem volna, hogy Renée-nek hívjanak.) Ez volt az egyetlen alkalom, amikor anyámat hímezni láttam. Mindig egy nagy kalapdobozban vittük apám zsebkendőit és ingeit, a párnahuzatokat és anyám selyemharisnyáit Alice-hez, aki egy apró házikóban lakott. Előtte szép gyöngyfüzérfa

állt, amire gyakran felmásztam, ha éppen nem a tornácon ültem a hintaszékban Alice kutyájával, Chappel, akinek mindig volt egy-két bedagadt kullancs a fülén. Olyan is volt, hogy bent voltam a házban a felnőttekkel, és sós süteményt majszoltam. Alice magas volt és szögletes, hatalmas kezei kenyérdagasztásra termettek. Hogy lehet, hogy ezek az ormótlan kezek olyan ügyesen bánnak a tűvel? Nagyon rózsaszínű volt az ínye, és kicsik a fogai. Sötétbarna volt a bőre, és a „színesek negyedében” lakott. Valószínűleg sem neki, sem anyámnak nem jutott eszébe, hogy barátok lehetnének, pedig nagyon jóban voltak, vidáman csevegtek, pletykáltak, és békésen kávézgattak (Alice fehér pettyes kék kannából töltötte a kávét).

Amikor koncentrált, anyám mindig előretolta az alsó ajkát. Akkurátusan kivágták papírból a betűket, tűvel hozzátűzték az anyaghoz, és belevasalták a tintát. Most is az orromban van az égett papír szaga. Anyám általában fehér selyemszállal hímeztetett (a nyolcas alakú gombolyagot arany-fekete feliratos papírgyűrű tartotta össze). Egy-két héttel később Alice jött át hozzánk, és anyámmal szépen kiterítették a kész darabokat az ágyra, és együtt örültek minden egyes jól sikerült hímzésnek.

☼

Júniusban az arezzói piac még nagyobb, mint az áprilisi és a májusi. Találok egy szenttorzót (a faszobor többi része elveszett), egy aranyozott fakeresztet és egy fiatal nőről készített gyönyörű fényképet 1910-ből. A szék szélén ül, de hihetetlen belső nyugalom sugárzik róla.

Az asszonyok ott csoportosulnak a csipkésstand körül, ahol vászonfüggönyöket is kínálnak. Az árus biztosan napokig fehérítette és vasalta a portékát. Egész halomnyi négyzet alakú párnahuzat is van itt, kézzel készített csipkeszegéllyel, gyöngyház gombokkal. Már az összes szobánkban ilyen négyzet alakú párnák vannak.

A legtöbb huzaton túl sok a csipke ahhoz, hogy még monogram is legyen rajta, de találok egyet mégis: az RNP kezdőbetűket hímezték bele. Otthon, Kaliforniában van egy zsebkendőszövetből készült párnahuzatom ugyanezzel a monogrammal. Josephine barátnőm nagynénjéé volt, aki Palm Beachben lakott. Josephine nekem ajándékozta Regina nénikéje halvány rózsaszínű monogramos vászonlepedőit is. Josephine ötven éven át őrizgette őket, a nénikéje harminc-negyven évig, úgyhogy tökéletes állapotban vannak. Miért tart sokkal tovább a monogramos vászonnemű, mint a sima? Ezeket a halvány rózsaszín lepedőket is áthoztam Olaszországba, mert a nyári forróságban semmi sem kellemesebb, mint a vászonlepedő. A piacon azután beszereztem még jó néhányat. Imádom a nehezebb, csipkeszegélyes fehér vászonlepedőket, meg a sima, durva, egyenetlen pamutlepedőket is, amelyek olyanok, mint a vitorlavászon. Mosás után a napon szárítom őket. Vasalni se kell, csak szépen összehajtogatni.

Vászon ágyneműben aludni igazi kényeztetés a számomra. A piacon néha látni a régi, horgolt szélű fehér pamut ágytakarókat. Sajnos, kissé rövidek a mai ágyakra. Azért persze vettem egyet, legalább kilátszik alóla a gyönyörű párnahuzat. Úgy alszom el, hogy azokra a parasztházakra gondolok, ahol ezeket a lepedőket használták szüléskor és szerelmeskedéskor, ezekkel takarták le a holtat, és nap mint nap ezeken zuhantak álomba a kimerítő munka után. Kőkádakban mosták kézzel, a szél szárította, és ha eleredt az eső, gyorsan lekapkodták őket a kötélről. A díszes monogramokat a tűz fényénél hímezték rájuk, amikor a lány házasodni készült. Legtöbbje „túl jó” volt hozzá, hogy elhasználják, inkább őrizgették az armadio polcán, babérlevéllel és levendulával illatosítva.

A piacon az összes asztalnál, ahol régi vásznat árulnak, kínálnak csipkét, alsószoknyát, blúzt és hálóinget is, de ezek nem érdekelnek annyira. Egyszer

Franciaországban találtam egy hosszú ujjú, magas nyakú hálóinget, amit végig be lehetett gombolni, és a lányom, Ashley monogramja volt ráhímezve. Azt én is furának találnám, hogy valaki másnak a hálóingét használjam, akinek ugyanaz volt a monogramja, mint nekem, úgyhogy megvettem ugyan Ashleynek, meg is köszönte, de a többi régi vászonnemű között tárolja azóta is. Az öröklődő családi mániából egyébként nem marad ki ő sem: művészeti projektjei között volt olyan is, amikor damasztszalvétákra írta a verseit, meg a mennyezetről lelógatott gézre.

A nővérem talált Firenzében egy helyet, ahol kézi monogramhímzést vállalnak. Katalógusukban egyszerű és nagyon cirkalmas betűtípusok is vannak. A nővérem vitt nekik egy stóc vászonszalvétát, amit a menyének szánt ajándékba, és három hónappal később szépen utána is küldték felmonogramozva. A piacokon gyönyörű vászontörölközőket gyűjtöttem a lányomnak. A sarkukba kis karika van beleszőve: a monogram helye. A lányomnak szánom. A lányomnak, akinek egyelőre nincsen vasalója sem.

☼

Amikor már majdnem megszáradtak – kicsit nedvesek, de átmelegedtek a napon –, leszedem a szárítókötélről a hat kéztörlőt, amit a piacon vettem. Ahogy számítottam rá, hófehéren jöttek ki a mosógépből. A fény felé tartom a monogramot: AP. Ezeken a kézzel beszegett vászontörölközőkön kis fülecske is van, hogy fel lehessen akasztani őket. Tavaly nyáron Dél-Olaszországban Tricarico mellett egy temetőben feltűnt nekem egy bizonyos Assunta Primavera nevű asszony sírja. Gyönyörű sárga kardvirág volt a síron, és rózsaszínű művirágok. A sírkövön ott volt a nő fényképe is, amelyet élete delén készítettek róla. A neve alapján arra gondoltam, éteri lény lehetett, aki tavasszal szállt a mennybe, de fényképe nagyon is eviláginak, két lábbal a földön járónak mutatta. Fekete haját laza kontyba kötötte a feje tetején, és széles mosolya elragadó volt. Olyan asszonynak látszott, aki gond nélkül lecsapja a tyúk fejét, és biztos kézzel segít a bábának. Hihetetlennek tűnt, hogy egy ilyen élettel teli nő a föld alatt pihen. Arra gondoltam, biztosan valahol messze egy konyhában szorgoskodik, és a levegőt megtölti a tortellini in brodo ínycsiklandó illata.

Ezek a kéztörlők persze nem lehettek Assunta Primaveráé, de amint megpillantottam rajtuk a monogramot, rögtön újra magam előtt láttam azt az életvidám arcot. Hasonló a helyzet a többi vásznammal is. Szeretem felhajtani a cassone fedelét, szeretem kivenni valamelyik akkurátusan összehajtogatott halmot, és elképzelni egy jó kis koktélpartit Palm Beachben, ahogy szól a jazz, pukkan a pezsgő, és mindenki vesz egyet a finom kis szalvétákból, amikor körbejár a tálca a zsúrszendviccsel (mit is kentek rá a húszas években?), a háttérben az Atlanti-óceán hullámai ostromolják a hullámtörőt. Látom magam előtt Assunta házát, a diófa ágyat, ahol ifjú férje hever meztelenül, és kéri, hogy masszírozza meg a hátát, és ahol később az öreg férj horkol, miközben Assunta álmatlanul forgolódik, és arra gondol, vajon hazatér-e a fia az orosz frontról, és hogy vágjanak-e szopós bárányt a festára, hogy kifagyott-e a lóbab a kertben. AP – biztosan az édesanyja hímezte bele, és a névnapjára adta neki ajándékba.

Az irdatlan fehér hálóingek gazdáját is elképzelem – nem vettem meg őket, mert akkorának látszottak, mint egy sátor. A monogram betűi is hatalmasak voltak: TCC. Igazi hústorony lehetett ez a TCC. Éjjel, amikor felébresztették, hatalmas rózsaszínű lába biztosan cuppogott a padlón, ahogy szaladt – vagy inkább döcögött – az ikrekhez a gyerekszobába.

A monogram territoriális jel. Azt mondja, ez az enyém, kitörölhetetlenül. Ezen túl a monogram emlékezést segítő eszköz. Az ezüstpohárról mindenkinek eszébe jut a

keresztelő. Az asszonynak az egy tucat szalvétáról mindig eszébe jut az eljegyzése napja.

A régi kövekbe ezt faragták: Ubi sunt. A rövidített változatát az örök kérdésnek: Ubi sunt qui ante nos fuerunt? Hol vannak azok, akik előttünk éltek? A névadás is ösztönös dolog, ösztönös ellenkezés az idővel, amely mindent elnyel. Tizennyolc éves voltam, egyetemre készültem, amikor kaptam egy halom zöld fürdőlepedőt, kéztörlőt és mosdókesztyűt, természetesen monogramost. A zöld nem volt éppen a kedvenc színem, de magammal vittem az egészet az egyetemre. Hosszú éveken át használtam őket. Két kis törölközőt abból az adagból még most is a kocsimban tartok, azzal törlöm le az ülést, ha kilöttyen a kóla.

A nevek! Carolyn, Assunta, Mary, Flavia, Donatella, Altrude, Frankie, Luisa, Barbara, Kate, Almeda, Dorothea, Anne, Rena, Robin, Nancy, Susan, Giusi, Patrizia – ma este nálunk vacsoráztok mindannyian!

MŰVÉSZET A MINDENNAPOKBAN

A piazza túloldalán három srác rugdossa a labdát az orvietói katedrális falának. A nap kegyetlenül tűz a lenyűgöző, gőgös épület hatalmas, aranyozott homlokzatára. Rám csak a visszfénye vetül, ahogy a délutáni cappuccinómat kortyolom. Ebben a hónapban ráérünk mindenre, szabadon barangolhatunk. Primo nagyszerűen helyreállította leomlott falunkat, sőt, két támpillérrel is kiegészítette, ezekre majd szépen felfut a vadszőlő. A munkások a cantina kőfalait is felújították, azaz újrahabarcsozták az elöregedett részeket, hogy se a por, sem az egér ne tudjon bejönni. A nagyobb munkálatok csak júliusban kezdődnek majd.

Orvieto csak egy órányira van Cortonától, mégis nagyon távolinak tűnik. Kaliforniai távolságérzékem Olaszországban máshogy működik. Otthon száz kilométer szinte semmiség, de Toszkánában és környékén minden kilométernél újabb felfedezésre váró látni-, enni- vagy innivalóba botlik az ember. A 400 000 négyzetkilométeres Kalifornia ebből a szempontból kisebb, mint a 22 000 négyzetkilométeres Toszkána.

Már meg is néztem a katedrálisban a döbbenetes Signorelli-freskót, az Utolsó ítéletet, amelyen a feltámadt holtak csontvázaira éppen visszaolvad a hús, az ereje teljében lévő test. A reveláció erejével hatott rám, hogy láthatom a test feltámadását az öröklétre, tehát amit élő ember szeme nem láthat, amit csak remélhetünk, amiben hihetünk, amiben kételkedhetünk, de nemigen képzeljük el. Addig bámultam felfelé, amíg bele nem fájdult a nyakam. Aztán körbesétáltam a templomban. Láttam egy térdeplő nőt, mellette ott volt a bevásárlókosár, tele zöldséggel. Kibújt a cipőjéből, hogy kicsit hűtse a lábfejét a hűvös márvány. Az egyik padon kislány fonta barátnője haját, mellettük ott ültek a babáik. Fiatal pap valami magazint lapozgatott az asztal mellett, amelyen katolikus családi kiadványok álltak halomba.

Ők mindannyian minden porcikájukkal, a pórusaikban ismerik ezt a csodálatos helyet; annyira bensőségesen, hogy fel sem tűnik nekik.

Én is emlékszem a dísztelen kis metodista templomunk minden négyzetcentiméterére (Fitzgerald, Georgia). Látom magam előtt a kopott bordó szőnyeget, az idegesítően erős fehér fényt, és még most is elfog a szent borzadály, ahogy a kis fa pohártartókra gondolok – a poharakban Welch szőlőlé volt, ami érthetetlen módon Jézus vérévé vált a számban.

A napfordulóhoz közeledő mediterrán nap alatt üldögélve kissé bárgyún jelentem ki: – Másképp látja az életet, aki gyerekkorában az orvietói katedrális falának rugdossa a labdát. – Ed nem is figyel, a La Repubblicát falja, úgyhogy csendben eszegetem a tejszínhabot a kávém tetejéről. Milyen lett volna templomba járni, ha a fejünk felett a hús feltámadását láthattuk volna? Hétévesen, harminchét évesen, hetvenhét évesen – jó lenne minden életszakaszban ugyanazt a víziót bámulni. A mi kis georgiai templomunknak a falán nem volt egyetlen kép sem.

☼

Anyám a Georgia State College for Women-re járt (Georgiai Állami Egyetem nőknek), és megőrizte az egyik jegyzetét, amelynek ez volt a címe: Művészet a mindennapokban. Ott volt a nappaliban a könyvespolcon. Kifakult fotók voltak benne, amelyek gyümölcsöstálakat ábrázoltak különféle asztalokon. Valószínűleg csendélet-

beállítások voltak. Hétéves koromban fogalmam se volt róla, hogyan készül a festmény. Azt viszont láttam eleget, milyen gondosan teríti anyám az asztalt, hogyan vasalt abroszt, fényesített ezüstöt, és virágot tett az asztalra mindig.

Volt egy angliai vadászjelenetet ábrázoló kép a kanapé felett a nappaliban, rózsaszínű dresszben feszítő balett-táncosnők a hálószobámban, meg egy rólam készült portré, egy olajfestmény, amitől kissé féltem, mivel hasonlított rám, de valahogy túlságosan élénk volt. (Az utálatos csipkegalléros kék ruhámban festettek le, keskeny ajkaim között látszottak apró fogaim, a két metszőfogam hegyes volt, mint valami ragadozóé.) Egy asszony szerdánként iskola után művészeti foglalkozást tartott a tornácán, ahol szorgalmasan formáztam párizsi gipszből a pásztorlánykákat és a bohócokat, és amikor megkötöttek, a következő héten élénk színekkel ki is festettem, ha az asszony kutyája le nem verte őket a polcról, de sajnos mindig csalódást okozott a dolog, mert a színek örökké összefolytak.

Virginiában azután az egyetemi évfolyamtársaim eleinte sokkal műveltebbnek tűntek nálam; könnyedén csevegtek a kubizmusról, az expresszionizmusról vagy a New York Schoolról. Nemsokára együtt jártunk a National Gallerybe meg a Museum of Modern Artba, és behoztam a lemaradást. Elég sok pénzt elköltöttem különféle albumokra és művészettörténeti tárgyú könyvekre, ami nagyon nem tetszett a nagyapámnak. Szerinte a közkönyvtár is tökéletesen megfelel a célnak. Én viszont beleszerettem Toulouse-Lautrec, Dufy, Nolde és Manet képeibe. Azóta is nagy művészetrajongó vagyok.

☼

Nézem az orvietói katedrális csodálatos homlokzatát, hallgatom a srácok kurjongatását, szemem sarkából figyelem a két fehér ruhás apácát, ahogy keresztrejtvényt fejtenek a szomszéd asztalnál. A templom árnyéka lassan áthalad a piazzán. Úgy érzem, lassan, de biztosan változik az én beállítottságom is – Olaszországban az ember egyszerűen kénytelen a művészet intim közelségében élni. Aki itt nő fel, körülvéve szépséggel, annak a szépség természetes.

A művészet nekem mindig odakint volt, valami, amit megbecsülök, szeretek, valami, amit keresek, de sohasem volt természetes. Az amerikai városokból gyakran teljesen hiányzik a művészet, és ráadásul önmagukban is rondák. Az iskolákban a művészet luxus, igyekeznek minél kevesebbet költeni rá. A kép, a zene, a vers, ezek az örömök, amelyekre természetünknél fogva fogékonyak vagyunk, nem sokat számítanak. A feszengés persze a múzeumok túlságosan rideg légköréből is fakad, ahol a művészettel kapcsolatos élményeinket szerezzük. Olaszországban viszont inkább a templomban találkoznak az emberek a művészettel, ahol majdnem ugyanolyan fesztelenül viselkednek, mint odakint a téren. A művészet és a vallás itt mindenki veleszületett ösztöne.

A cortonai galéria a Piazza Signorelliről nyílik, nem messze a nagy festő mellszobrától, amely magas talapzatán őrködik a tér felett. Hetente nyílik itt új kiállítás. Vannak köztük kitűnőek és kritikán aluliak is – mindenesetre itt van a galéria, a butik, a trafik és a virágbolt mellett. A kiállító művész általában ott üldögél végig, hogy személyesen is megismerje közönségét; nyáron a Bar Signorelli utcai asztalainál megihatja a kávéját, ha éppen nincs látogató. Lejjebb az utcában az egyik palazzóban fotókiállítások váltják egymást, a Caffe degli Artisti falain pedig az ifjú tehetségek mutatják be képeiket.

Ezek a kiállítóhelyek fényévekre vannak a Soho, Chelsea vagy San Francisco zárt, hűvös múzeumaitól, ahol az ember szinte tolakodásnak érzi, ha egyáltalán rá mer

nézni a képekre. Az amerikai kisvárosokban a főutcán nem lehet élénk művészeti életet sejtető galériákat találni, annyi bizonyos.

A Cortona határát jelző táblán ott a felirat: Cittá d'Arte, a művészet városa. Cortona a tizenkét ősi etruszk város egyike. Már a tizenhetedik században megnyílt itt az etruszk múzeum. A legjelentősebb tárgyat – egy nagy bronzból készült csillárt, amelyet erotikus pózokban ábrázolt alakok díszítenek – egy árokban találták a tizenkilencedik században. Pár évvel ezelőtt a régészek újabb fontos etruszk sírokat tártak fel a környéken, amelyek állatszobrokkal, arany ékszerekkel, különféle faragványokkal és cserépedényekkel gazdagították a tárlókat. Egy kőműves tavaly bronztáblát talált, etruszk feliratokkal.

Én ajándékba kaptam egy ókori darabot: egy etruszk lábat. Alkotójának a keze nyoma is látszik a sarkánál, ahol jobban belenyomta az agyagba az ujját. Végigsimítom a lábujjakat, a nagylábujj hosszú csontját, a finoman megmintázott bokát, amely belül üreges (egy kis ókori föld is beleragadt). Arra a sok-sok emberre gondolok, aki a hosszú évszázadok alatt ezt a földet tapodta. Errefelé sokan büszkélkedhetnek hasonló darabokkal. A szomszédainknál láttam római fogadalmi szobrocskát, etruszk üvegfiolát, márványfejet, középkori faragott ajtót. Az olaszok lazán veszik az ilyesmit. Sok helyen a régi házi kápolnából csináltak garázst, falain freskókkal, amelyekről a tulajdonos mélyen hallgat, nehogy a Belle Arti bizottság lefoglalja, és fedél nélkül maradjon a család autója, a becses macchina.

Az olasz múzeumokban hihetetlenül beszédesek a teremőrök. Emlékszem a siracusai fickóra, aki egész kiselőadást tartott nekünk Caravaggio Santa Lucia eltemetése című képéről. Télen, a hideg, nedves falú folyosókon a szánalmas kis hősugárzót körülállva egymással csevegnek a teremőrök, de a látogató okulására még ilyenkor is szívesen összefoglalják ismereteiket egy röpke félórában az éppen restaurálás alatt álló műtárgyakról vagy egy kérdéses alkotóról.

☼

A legenda szerint Cimabue fedezte föl az ifjú Giotto tehetségét, amikor az birkát rajzolt egy kőre Vicchio közelében, ahol a nyájat őrizte. Ez a történet persze csak legenda, de így is felhívja a figyelmet arra a csodálatos történelmi pillanatra, amikor pásztorok, inasok, hivatalnokok, nemes urak szolgálatában álló ifjak szerte Olaszországban ecsetet vagy vésőt ragadtak. Emelkedőben volt ekkor a polgárság, a középosztály, és ekkor kezdték irodalmi művekben is a toszkánai köznyelvet használni. A festők természetesen továbbra is főként vallási tárgyú képeket festettek, hiszen egyre több volt az egyházi megrendelés. A témát általában a megrendelő jelölte ki, de a festők egyre inkább saját hangjukon „prédikáltak”, egyre egyénibb, egyre emberközelibb stílusban festettek, egyre inkább a campanilismo jegyében (a helyi közösség, vagyis azoknak az embereknek az ízlése jegyében, akik ugyanannak a campanilének az árnyékában élnek).

A hétköznapinak, az emberinek a betörése már a tizenharmadik században érzékelhető volt például Duccio (1278-1318) egyik képén: Mária arcán erős érzelmi reakció látszik, miközben Krisztus testét leveszik a keresztről, ami azt jelzi, hogy már kezdett megváltozni a statikus ikonográfián alapuló festészeti stílus, amelyet a bizánci mozaikok hatása határozott meg. Lehet, hogy hónapról hónapra követni lehetett ennek az új, kifejezőbb megközelítésnek a térhódítását, ahogyan az új technikák szájról szájra, kézről kézre, városról városra terjedtek. Ma már nehéz elképzelni, hogy mekkora meglepetést okozott a korabeli nézőnek Duccio művészete. Az új megközelítést a festészetben azután Giotto (1267-1337) „kodifikálta”, a szobrászatban

pedig Nicola Pisano (1258? –1284), illetve fia, Giovanni (1265-1314) Utánuk már mesterek egész sora fejlesztette tovább az új művészetet: Masaccio (1401-1428?), Fra Filippo Lippi (1406-1469), Fra Angelico (14?? –1455), Andrea Mantegna (1430-1506), Domenico Ghirlandaio (1449-1494), többek között.

Amikor a művészettörténészek a realizmus elterjedéséről beszélnek, olyankor az érzelmek és a perspektíva megjelenését emlegetik, pedig ugyanilyen fontos szempont talán, hogy a néző tudatába mennyivel közvetlenebbül hatolhatott be a mű attól, hogy a kép sarkában megjelent, mondjuk, egy idétlen kiskutya – könnyű volt elképzelni, hogy éppen a farkát csóválja. Donatello hetyke kalapos Dávidjának érzéki csípőmozdulata 1430-ban nyilván már senkinek nem kerülte el a figyelmét.

A művészeket azzal bízták meg, hogy díszítsék a templom, a kápolna, a bank, a kolostor, a városháza falait, a körmeneteken használt zászlókat. A szobrászok márványból mintázták meg a hatalmasokat, és pompás szökőkutakkal díszítették a piazzákat. Az emberek ekkor már a művészet levegőjét szívták magukba nap mint nap.

Crivelli (1435? –1495) Angyali üdvözletén a Szűz van a fókuszban, akinek a kezeit és széles homlokát gyönyörűen világítja meg az égből érkező fénysugár. Az ajtón kívül, a fókuszon: alma és tök. A Szűz feje fölött a polcon hat fehér tésztástál, egy sajttartó, egy üveg olívaolaj – extra vergine, kétségtelenül – és egy gyertyatartó, az emeleti ablakban fakalitkában kismadár, a kőkorláton keleti szőnyeg, rajta cserepes virág. Itt otthon érezné magát bárki.

Olaszország templomaiban letérdelnek az asszonyok egy gyors imára, hogy hűsöljenek kicsit. Mellettük a freskón vízmosásba csúszik a ló, létráról zuhan le a kőműves, összedől a kőfal a szerzetes alatt, a kis Jézus pont úgy néz ki, mint a szomszéd kisbabája, csúnya, ráncos bambino, még megfojtja azt a kismadarat, vagy ott van Szent Jeromos az oroszlánnal, de látszik a törölközője is, meg a jegyzetei az asztalon, meg a kiscicája. Az én házam, a te házad.

☼

Egy nagy cortonai palazzóban tizenhárom lakást alakítottak ki; a reneszánsz homlokzat középkori épületet rejtett; nem lehetett könnyű dolga az építésznek, amikor megpróbált rendet teremteni a kacskaringós folyosók és egymásba nyíló helyiségek káoszában. Celia és Vittorio konyhájában vacsorázunk. Annak idején nappali lehetett. A falon a mészréteg alatt Vittorio és Celia kétszáz éves kerti jelenetet talált, körbe, mind a négy falon. Trompe l'oeil vaskerítés választja el a nézőt a virágoktól és a háttér hegyeitől, úgyhogy pompás kilátásban gyönyörködhetünk, miközben köményszeleteket mártogatunk az olívaolajba, amelyet Vittorio szülei készítettek. Vittorio meséli, hogy az épület összes helyiségében fel lehetne tárni a freskókat, de a többi lakó nemigen törődik a dologgal. Megmutatja a lakás többi szobáját is, a csodás dinnyepiros és akvamarin festéknyomokat, ahol még feltárásra várnak a freskók. Hogy bírják ki, hogy nem tudják, mi van a mész alatt? Én biztos fennmaradnék egész éjjel, amíg vizes szivaccsal és fogkefével le nem kapartam a meszet. Amikor az ebédlőnkben felfedeztük a freskónkat, azt hittük, valami nagy csoda. Azóta persze be kellett látnunk, hogy Cortonában bármelyik falat megkaparhatjuk, biztosan freskóra bukkanunk.

Antonio, aki ugyancsak ebben az épületben lakik, átjön egy pohár borra, aztán áthív magához, hogy megmutassa a lakást, ahol felnőtt. Tágas szobába lépünk, aztán a következőbe. Édesanyja festményei borítják a falakat, portrék és tájképek. Még megvan a zongorája, a bútorai, és egy komódon ott vannak a fényképei is. Fénykép a négyéves Antonióról a Mikulás térdén. Évekkel korábban megkaparták a padló

közelében a falat: a mész alatt kivehető valami gesztenyebarna ív, talán egy ló tompora. Ezt a szobát Antonio nyilván nem használja. Szűk kis folyosó vezet egy hatalmas szobába, ablakai közvetlenül az eresz alatt nyílnak a festői piazzára. Oldalt, egy kisebb szobába Antonio festményei vannak bezsúfolva, a nagy szobában hosszú asztalon vázlatok, festékestubusok. Két macska száguld át a műtermen, aztán összegömbölyödnek az óriási kandalló előtt, ahol az 1500-as évek óta melegednek az egymást követő generációk. Vajon ki ragadott ecsetet, hogy freskókkal díszítse a falakat? És ki döntött úgy, hogy jobban érzi majd magát a puritán fehér falak között? Antonio a kandalló mellett szokott rajzolgatni a hancúrozó macskák között, kávét kortyolva. Néha odalép az ablakhoz, hogy lenézzen a térre.

Vannak olyan szobái is, amelyeket egyáltalán nem használ, lezárva tartja őket. A fehér mész alatt nyilván azokban is kerti jelenetek, várak vagy szentek lapulnak. Antonio megmutatja, hogy milyen falszegélyt tervezett egy helyreállított, átvakolt ház falaihoz: aranyszínű, pompeji vörös szegélyű akantuszleveleket fog fölstencilezni. Száz év múlva, amikor egy reggel felébred a ház asszonya, azt fogja gondolni, szebb lenne virágmintásan a fal, és minden további nélkül átfesteti Antonio művét.

Megkérdezem Antoniótól, hogy Flaviával együtt festenének-e díszszegélyt a fürdőszobába, amit felújíttatunk. Nagyon tetszik a stilizált etruszk hullámvonal. Gyorsan elkészül a vázlat. Világoskék lesz, barackvirágszínű kontúrral.

Másnap betérek egy művészellátóba, és hosszasan bámulom, az akvarellpapírt, a gyönyörű nevű színeket a festékestubusokon, a vastag vázlattömböket, a ceruzakészleteket. Amikor kicsi volt a lányom, gyakran kiraktunk egy asztalt a hátsó udvarba, és egész délelőtt festettünk. Már akkor megmutatkozott, hogy van érzéke a színekhez, és már akkor is „nagyban gondolkodott”: kövér lila elefántokat festett, a háttérben vad színfoltokkal, és rózsaszín ruhás királylányokat, házikót napocskával, az udvaron emberekkel, az ablakban cicával, a ház mellett sárga autóval. A saját vízfestményeim bezzeg mindig összetekerve lapultak az ágyam alatt. Nem sikerült jól a kék tányéros, narancsos csendéletem sem, a virág a kőfal előtt csak egy elmosódott folt lett. De kárpótolt az a nagyon intenzív boldogság, amit akkor éreztem, amikor a napon ülve figyeltem a lányom, hogyan hígítja a festéket, hogyan tölti meg a papírt – lendületesen, szabadon, élvezettel. Bennem gyerekkoromban feleekkora spontaneitás sem volt.

A művészellátóban megtapogatom a pasztellkrétákat. Muszáj vennem a pompás papírból. Most még erősebben jelentkezik bennem, amit Orvietóban kezdtem érezni: igenis lerajzolom a nyíló mezei orchideák örömét, az upupa, vagyis a búbos banka hetykeségét, ahogy reggelente elfoglalja helyét a mogyorófán, a bársonyos zöld hegyek hullámait, ahogyan a dolgozószobám ablakából látom őket. Mélyen magamba szívtam már ezeket a képeket. Ha a művészet levegőjét is ilyen mélyen be tudom szívni, talán sikerül megfestenem az ablakunk alatt csivitelő madarak hajnali eksztázisát.

Mindig nagyon érdekelt a természet és az alkotás ösztönének találkozási pontja. Én a szavak médiumában mozgok otthonosan. De hogyan húzzam be a falon át a házba a nedves olasz jázmin illatát? Kifolyik-e a tollamból, bele tudom-e verni a számítógépbe? Hát az éjszaka utolsó percét, amikor rákezdi a madárkórus, és olyan sok szólam szól egyszerre, hogy nem lehet kibogozni őket? Honnan tudják ezek az apró lények, hogy mit kell énekelniük? Bár maga a mindenség a tét, amikor alkot az ember, egyúttal veleszületett joga is mind az alkotás, mind pedig a műélvezet. Hogyan írjam, hogyan fessem meg a madarak hajnali zöld eufóriáját, a fekete hegyek ezüstös, lebegő kontúrját, és azt, ahogyan a rózsaszínű-opálkék ég felragyog?

Félálomban heverek, talán meghaltam, és ez itt a mennyország. De belenyilallik a derekamba a fájdalom: tegnap köveket ástam ki a rózsaágyásból. A világ újra aranyszínű, a madarak újra tagolt párbeszédet folytatnak a fákon, én meg elvileg az alkotás lázában égek…

Csak ne fájna ennyire a derekam!

A ZÜMMÖGŐ URNA

Harmincegy napon át vendégek! Lehet, hogy egy hetedik csapat is érkezik. Amikor megjelenik Primo Bianchi, és közli, hogy kezdené a munkát, felhívom az ismerőseinket, akiket már korábban is figyelmeztettem, hogy a felújítás miatt egyáltalán nem biztos, hogy tudunk nekik szállást adni.

– Ó, hát szívesen megnézzük félkészen is a házat – mondja kedvesen volt kollégám –, és majd vigyázunk, hogy ne legyünk útban.

San Franciscóban amúgy nem szoktunk találkozni, és már arra sem emlékszem, hogy miről beszélgettünk közös barátunk dedikációján, de most a barátnőjével együtt mindenképpen meg akar látogatni minket.

– Hát, ez sajnos nem fog menni, azt hiszem. Két fürdőszoba is használhatatlan lesz éppen. Jobb lesz nektek szállodában.

Csönd.– De hát nem három fürdőszobátok van?– De. De abba az egybe csak a mi hálószobánkon át lehet bejutni.Most megfogtam…! Így végül beleegyezik, hogy foglaljak nekik hotelszobát.

☼

Egyetemista koromban gyakran álmodoztam egy sárga házról egy árnyas utcában. Lehet Princetonban, Gainesville-ben, Palo Altóban, Evanstonban, San Louis Obispóban, Boulderben vagy Chapel Hillben – mindenesetre egyetemi városban, ahol mindenki biciklizik, paradicsom nő a hátsó udvarban, és telefonálás nélkül beugranak az ember barátai… az íróasztalom az ablak mellett lenne, hogy szemmel tarthassam az udvaron játszó gyerekeimet, néha kiszaladnék a konyhába, hogy megnézzem, hogy áll az étel, lennének kék tapétás vendégszobák, franciaablakos ebédlő, és a barátaink addig maradnának, ameddig kedvük tartja, a gyerekeik együtt játszanának az enyémekkel… És volt egy másik vágyam is: arról ábrándoztam, hogy egyedül élek egy izgalmas nagyvárosban, Párizsban, San Franciscóban vagy Rómában, állandóan feszes fekete ruhákat, szandált, napszemüveget hordok, vékony szivarkákat szívok, miközben egy kávéházban üldögélve, egy bőrkötéses naplóba írom a verseimet.

Azóta külön-külön szinte az összes álom megvalósult már így vagy úgy, de mostanáig soha nem volt egynél több vendégszobám. Itt három is van, úgyhogy az ajtónk mindig nyitva áll.

Lassan forgóajtót szereltethetünk… Lehet, hogy most már lemondanék a betoppanó barátokról. Egymás után hat társaság tette tiszteletét nálunk, úgyhogy futószalagon jöhetett volna a kenyér meg a hús a városból. Állandóan ágyneműt húztam, a mosógép is örökké járt, és kénytelen voltam bevezetni a fix menüt: délben caprese (mozzarella, bazsalikom, paradicsom), focaccia, különféle szalámik és sonkák, vegyes zöldsaláta, sajtok, gyümölcs.

– Ma is ugyanaz? – nyögi Ed.– Naná! – vágom rá harciasan. – Úgyse tudják, hogy az elmúlt négy napban is ez

volt végig. Ma este mindenképpen étterembe megyünk!Igazán készségesen rajzolok térképeket arról, hogy hol vannak a legjobb

régiségkereskedők Monte San Savinóban, hogy Perugia mellett hogyan lehet eljutni az etruszk sírhoz, de a többség azt mondja, „Inkább itt maradnánk. Az a négy nap

Rómában borzasztóan kimerítő volt.” Nem is tudom, pontosan mikor lett elegem. Egyik nap még ezt éreztem: Jaj de jó, hogy jönnek! A következő napon meg ezt: Istenem, remélem, nem maradnak sokáig! Talán a tizedik nap táján sokalltam be, Ed már az ötödiken, hisz neki fontosabb az egyedüllét, mint nekem. Szüksége van a magányos órákra, hogy írni tudjon, és a birtokon is épp elég dolga van. A társaság gyorsan megárt neki, könnyen megfájdul a feje a sok csacsogástól. A harmadik turnusnál járhattunk, amikor már a saját hangunk is fárasztó volt. A negyediknél automata vezérlésre kapcsoltunk, beszéd helyett már inkább csak mutogattunk. „Indul a busz Sienába”, suttogom diszkréten vendégeink ajtajánál. Nagyon vicces… Este megbeszéltük, hogy korán indulunk, hogy elkerüljük a hőséget. Már fél nyolckor kész vagyunk, le is zuhanyoztunk, főzzük a kávét, a görögdinnye felszeletelve pompázik a konyhaasztalon. Vendégeink viszont még fél tízkor is alszanak, mint a bunda. Ha tízkor elindulnánk, talán lenne még egy órácskánk Sienában, mielőtt sziesztaidőben minden bezár. Drága vendégeink nagyon meg fognak lepődni, hogy itt bizony még élnek ezek az ósdi szokások. Az istennek nem bírnak ráérezni az itteni ritmusra.

– Végül is nyaralunk, úgyhogy ne legyen szigorú időbeosztás. Csak úgy érzésből csináljuk a dolgot – mondja a barátunk.

– Ja, ja. És különben is, sok hely nyitva van sziesztaidőben is – kontrázik a párja.Nem, nincs nyitva semmi, mondanám, de inkább meg se szólalok. Amikor végre

továbbállnak, annyi pihenőnk sincs az újabb turnusig, hogy tejet adjak a szomszéd szürke cicájának.

És örökké csöng a telefon! „Tíz nap nem túl sok, ugye?” „A barátainkkal vagyunk, és annyit meséltünk nekik rólatok! Nem zavarunk, ha mind a hatan beugrunk ebédre?” „A fiam kollégiumi szobatársa az unokatestvérével most van először Olaszországban. Nincs kedvetek találkozni ezekkel az érdeklődő fiatalokkal?” Nehezen mondok nemet, de majd csak belejövök ebbe is. „Éppen dolgozom valamin”, próbálkozom, de máris jön a válasz: „Miattunk ne aggódj, nem fogunk zavarni. Te csak írogass nyugodtan, mi meg majd bejárjuk a környéket egyedül.” Ha azt mondom, hogy nincs szabad ágyunk, amikor jönni akarnak, sokan így reagálnak: „Csak mondd meg nyugodtan, mikor jó nektek, és akkor úgy tervezzük a nyaralást.”

☼

Primo, isten hozott! Végre!!! Nem is tudod, mennyire örülünk neked. Azóta fel akartuk újítani a két eredeti fürdőszobát, hogy megvettük a házat, de mivel minden működött bennük, először a fontosabb munkákon akartunk túl lenni. Nem törődtünk a sérült porcelán mosdókagylókkal és az őrült zuhannyal, ami az egész helyiséget vízzel árasztotta el, csak felszereltünk két réz törölközőtartót, és vettünk két antik tükröt az arezzói ócskapiacon. Az energiánkat és a pénzünket először arra kellett fordítanunk, hogy rendes fűtés legyen a házban, és hogy lecseréljük a százéves villanyvezetékeket. Ezekhez a hatalmas munkálatokhoz képest a fürdőszoba-felújítás kifejezetten élvezetesnek ígérkezik.

Amíg első vendégeink napolajjal kenegették egymás hátát, mi vécécsészéket és fürdőszobai lámpákat szereztünk be. A második turnus alatt csempét kerestünk. Eljött az a pillanat is, amikor végre megrendelhettük a csempét. Karen és Michael kedvesen integetett az emeleti teraszról, ahová kikészítettem nekik egy tál gyümölcsöt meg egy kancsó fahéjas jeges teát, hogy ne pusztuljanak éhen, amíg haza nem érünk.

Csempét válogatni Olaszországban – ebbe talán a két nővéremnek is beletörne a bicskája, pedig ők aztán egész napokat el tudnak tölteni a megfelelő kárpit, lámpaernyő vagy tapéta kiválasztásával. A fürdőszobaszalonok mögött nagy, poros

raktárak terpeszkednek. Ha a kedves vevőnek semmi sem nyeri el a tetszését elöl, az űrkapszulára emlékeztető zuhanyzófülkék és high-tech kádak között, mehet hátra a raktárba válogatni. Rózsaszínű csempe, mézszínű csempe, elegáns mészkő négyzetek, a kézzel festett kék-fehér, madaras-virágos típus százféle árnyalatban és méretben, aztán az élénk alapszínek, és a botrányos rózsaszínű-kék pillangós csempe, amitől éppen hogy megszabadulni szeretnénk. Azt rögtön tudtam, hogy nekem az a csempe tetszik, amin szinte látszik a készítője keze nyoma. A sprődebb felületek, a hagyományos minták állnak közel hozzám. Sajnos, márványlapból is áttekinthetetlenül széles a választék. Eletemben először úgy érzem, hogy képtelen leszek választani. Amikor az első fürdőszobánkat csináltuk, valahogy tudtam, mit akarok: nagy márványlapokat. És ennyiben maradtunk. De most…

Nagy nehezen leszűkítjük a kört, majd pár nap múlva visszajövünk, hogy meghozzuk a végső döntést. Bramasolében Karen és Michael vár ránk, makulátlan, vadonatúj vászoncuccokban, amiket direkt az olaszországi utazásra vettek maguknak. Mi viszont enyhén szólva fáradtak és piszkosak vagyunk, a porallergiám is kínozni kezdett. Sebaj, pár perc alatt ebédet rittyentek. Délután megyünk az etruszk múzeumba, Cortona templomaiba, meg a kolostorba, ahol ma is megtekinthető az ágy, amelyben Szent Ferenc aludt.

– La dolce vita – mondják vacsora után szellemesen, és hátradőlnek a grappájukkal, miközben én a mosogatni való edényekkel szemezek. Aztán nemsokára: – Hát, azt hiszem, felmegyünk a szobánkba. Annyira jó itt nálatok… olyan pihentető! Micsoda mázlisták vagytok! Egész nap más dolgotok sincs, mint élvezni ezt a tengernyi szépséget, ami körülvesz benneteket.

És bájos vendégeink valóban felbillegnek a szobájukba, mi meg Eddel feltűrjük az ingujjunkat, hogy megküzdjünk a mosogatással. A fejünk fölött vendégeink ágya máris ritmikusan kocogtatja a falat.

☼

Mire elbúcsúzunk tőlük, meggondoljuk magunkat a csempét illetően. Még egy délelőttöt rászánunk a keresgélésre, most végre nem kell rohannunk haza, hogy megtömjük farkaséhes vendégeinket. A ház eredeti fürdőszobájába, amelyet a lányom il bruttónak, azaz „rondó”-nak nevezett el, végül rózsaszínű terméskövet választunk, a szegélyhez krémszínűt. A horrorisztikus pillangós kád csempéit kézzel készített, szicíliai kék-sárga mintás fehér csempékre cseréljük. A sárga házról szóló álmomról még nem mondtam le. Tulajdonképpen szeretek itt barátokat és családtagokat vendégül látni. Itt, idegenben új perspektívából láthatjuk egymást, ami még közelebb hoz minket. Beugranak a jó barátok pár napra – és szívesen elballagnak a piacra földieperért. Mire hazaérnek, kitalálják, mi legyen vacsorára, és aztán nagyon jól szórakozunk, amikor együtt sütjük a cukkinivirágot és együtt készítjük a görögdinnye-sorbettót. Benne vannak, hogy felkutassuk végre a római utat, amiről csak hallottunk, de még sose találtuk meg, szívesen csinálnak kávét, vagy akár kigyomlálják a spárgaágyást. A rossz vendégnek viszont végül is mindegy, hogy hol van, mert úgyis képtelen felvenni a hely ritmusát.

Toni és Shotsy jó kis listával érkezik San Franciscóból. Szerepel rajta olyan hely is, ahol még mi sem jártunk. Első este elbűvöli őket a sok szentjánosbogár az ösvényen. Ha besétálunk a városba, velük az is remek kaland. A San Francesco-templom mindig zárva van, felújítás miatt, de Shotsy észrevesz egy papot az oldalbejáratnál, és megkérdezi tőle, nem nézhetnénk-e meg belülről az épületet. A pap szemlátomást örül neki, hogy ilyen érdeklődők vagyunk. Fél arcát bordó folt csúfítja el, de nyílt a

tekintete. Menet közben jobbra-balra ingatja a fejét, reverendájára porcicák ragadnak. Egy egész órát eltöltünk az épületben; az eredetileg puritán középkori templombelsőt neobarokk stílusúra alakítják át. A tiszteletes beinvitál minket egy helyiségbe, ahol csak masszív, kulcsra zárt szekrények sorakoznak, valami különlegeset akar mutatni nekünk. Először őskeresztény mártírok koponyáit szedi elő (méretükből ítélve talán tizenegy-tizenkét évesek lehettek szegények). A szekrények polcain hajtincsek és csontok. A pap nagy tisztelettel vesz le egy szövetdarabot: Santa Margherita utolsó övét, egy igen ritka és becses relikviát. Ezután Szent Ferenc egyik csuhájának darabját mutatja meg. Magát a templomot Szent Ferenc barátja, Elias testvér építette, akiről semmi mást nem lehet tudni, csak azt, hogy remeteként élt a hegyekben valahol a házunk felett. A pap végül kezet ráz velünk, és ezzel bocsát utunkra: – Én valószínűleg pokolra jutok, de maguk mindannyian a mennyországba kerülnek majd.

A Piazza San Cristoforo közelében egy fickó, aki cseresznyét szed, ránk köszön (Buon giorno!) és ledob néhány szemet, hogy kóstoljuk meg a termést. Már mennyi minden történt ma, és még délelőtt tíz óra sincs! Tony és Shotsy külön töltik a napot, és este tele vannak sztorikkal. Sajnáljuk, hogy elmennek.

A két nővérem tavaly tavasszal jött velem Bramasolébe, amikor Ednek otthon kellett maradnia, hogy végigtanítsa a szemesztert. Anyánk hosszú évek óta ápolásra szorul, ezért amikor a nővéreimmel összejövök, mindig csak róla van szó, hogy elmúlt-e a náthája, vagy hogy éppen mi baja van – rendszeresen látogatjuk. Hosszú ideje először tavaly tavasszal történt meg velünk, hogy végre nem csak Anyuról beszélgettünk. Bejártuk fél Toszkánát, tésztát főztünk, együtt dolgoztunk a kertben.

Hazel nagynénénk nem sokkal korábban halt meg, és hagyott ránk egy kis pénzt, úgyhogy elhatároztuk, hogy abban a két hétben nagy lábon fogunk élni. Hiszen Hazel nagynénénktől igazán nem számítottunk ilyesmire. Én legalábbis egyáltalán nem számítottam rá. Gyerekkoromban, amikor önző módon viselkedtem, anyám mindig így fejezte be a dorgálásomat: „Ugye nem akarsz nagy korodban olyan önző lenni, mint Hazel nénikéd?” Amikor meghalt a nagyanyám, Hazel annyira „kiborult”, hogy nem jött el a temetésre. A temetés után visszamentünk Mayes nagyi házába, addigra Hazel a legszebb holmikat már bepakolta a kocsijába, és elporzott. De volt más is a számláján, amit le sem írhatok, és ami miatt egyetemista korom óta nem voltam hajlandó beszélni vele.

Abban a két hétben mindenesetre kizárólag a legjobb éttermekben ettünk a nővéreimmel, és minden étkezést így fejeztünk be: „Köszönjük, Hazel néni, igazán nagyon finom volt.” Egyre barátságosabban gondoltunk rá. Cipőket és sálakat vettünk magunknak, és amikor kisétáltunk az üzletből, mindig megköszöntük neki: „Hazel néni, hát ez tényleg nagyon kedves volt tőled.” Életében utáltam szegényt, de ezzel az utolsó cselekedetével egy kicsit belopta magát a szívembe, és szinte megbocsátottam neki. Hiszen az ő ereiben is Mayes-vér folyt…

Egyik nap Firenzébe mentünk, és egy középkori épület pincéjében designer táskákra és ékszerekre bukkantunk. A nővéreim el voltak ragadtatva az alacsony áraktól, és választottak maguknak arany karkötőt, pénztárcát, nyári retikült és egyebeket, amikor rádöbbentem, hogy valószínűleg lopott holmit akarnak ránk sózni. De nem szóltam egy szót se, mert a signora elég jól beszélt angolul. Szorítottam, hogy még a carabinieri érkezése előtt végezzünk. Egy halom eredeti Gucci és Chanel cuccal távoztunk. Nagy szerencse, hogy nem tartóztattak le minket, mondtam nővéreimnek a taxiban, akik csekkel fizettek, amelyeket érdekes módon azóta se váltott be senki.

Elhangzott egy mondat, amely rögtön újra nagyon közel hozott minket egymáshoz. Az egyik szállodában a csobogó szökőkút mellett tökéletes kantalupdinnyét szolgáltak

fel reggelire. Nem is tudom, melyikünk mondta, hogy „Anyu nagyon örülne”. Ettől valahogy újra igazi testvérek lettünk. Azóta, ha valami meglepetést küldünk egymásnak, az ajándékkísérő kártyára ezt írjuk: „Szeretettel, Hazeltől”.

☼

Fürdőszobák! Mennyire szerették a fürdőszobákat a régi rómaiak! Azóta sem találtak ki szebbet a fekete-fehér mozaikdelfines, stilizált tengeri herkentyűs fürdőmedencéiknél. Sajnos, a rómaiak egyáltalán nem ihlették meg Bramasole előző tulajdonosait. Nemcsak a fürdőszobák voltak rondák, a derítő is kicsinek bizonyult, amikor kettőnél több ember tartózkodott a házban: feljött a bűz, és skorpiók másztak elő belőle. Utánanéztünk pár könyvben, hogy a vidéki ház vízellátását hogyan érdemes megoldani, és hogy mit lehet kezdeni a szennyvízzel, kifénymásoltuk egy-két korszerű derítő ábráját. Primo fél óráig ásott a ház mögött, és máris kiderült, hogy a zuhanyozóból közvetlenül a szennyaknába folyik a víz, ami környezeti szempontból kifejezetten ellenjavallt. További ásás után az is kiderült, hogy a másik két zuhanyozóból és a konyhai mosogatóból is az aknába ürül a víz, ami kimossa a szennyet a derítőből, mielőtt a biológiai tisztulás megtörténne, vagyis szennyezzük a saját földünket. Legalábbis a szakirodalom szerint. „Minden rendben van itt”, mondták a vízszerelők, de már nem hiszünk nekik. Mondtuk Primónak, hogy mindenképpen egy jobb rendszert akarunk. Olyat, amiben külön lefolyása van a zuhanyoknak meg a mosogatónak. A szennyaknához pedig hosszú kivezető csöveket akarunk csatlakoztatni, amelyek a köves talajrétegben további szűrést biztosítanak.

☼

Amikor Primo megérkezik az embereivel, először is megbeszéljük a haditervet. Ed és én sok mindenen keresztülmentünk már, tíz órán keresztül kapartuk a fürdőszobapadlót, egész nap csiszoltuk az ajtókat, de egy nyitott szennyakna felett még sosem tanácskoztunk. Komoly próbatétel… Primo először elmagyarázza, hogyan működik a dolog.

– Ezzel az aknával semmi gond – mondja –, csak ketté kell osztani belül. Látják, itt megy be az acqua nera. – A csőre mutat, amely a vécétől jön, aztán lekaparja a földet az akna fedeléről, és kinyitja. Hátralépek. Iszonyú a bűz. Legszívesebben elmenekülnék. De Primónak a szeme sem rebben, és mutatja, hol távozik az acqua chiara. „Fekete” víz be, „világos” víz ki. Nekem „nerá”-nak tűnik az is, ami „távozik”. Primo óvatosan mozog, mint a macska az ebédlőasztalon. Már Ed is elhátrált a tanktól, és befogta az orrát. „Itt be, ott ki, minden világos.” Primo a helyére illeszti a fedelet, és olyan hangot ad ki, mint aki fulladozik. Nevetünk. És menekülünk.

Mivel meredek telkünkre nagyobb aknát csak daru tudna beemelni az útról, Primo azt javasolja, tartsuk meg az eredetit a ház mögött, és alakítsunk ki még egy ugyanakkorát a citrusligetnél. Rázza a fejét és megvonja a vállát.

– Egy bérháznak is elég lenne. Vagy egy kórháznak. És hívják ki a szippantóautót! Még ma, ha lehet.

Megy beszerezni, ami kell. Emberei indulnak az emeletre. A bontás gyorsan megy. Franco és Emilio vödrökbe rakja a levert csempét. Primo jól megkínozza az Apéjét: feltolat a bukszussövény mellett a ház előtti teraszra a hatalmas betonaknával, amit be kell majd ásni a földbe. A régi vécécsészét feldobja a platóra. Zeno, egy lengyel munkás nekilát az árokásásnak, Ed pedig követ hord a kőrakásra, amely már így is akkora, hogy egy kisebb házat is fel lehetne építeni belőle.

A szippantós kocsi dudál a kapunál. Kinézek az ablakon. Egy férfi integet. Ed rohan. A sofőr odadobja neki a kötél végét, és Ed felhúzza az aknához a csövet. Secondo feljön Ed után, jár a motor. Secondónak gyapjas a haja, és hetykén lépked. Úgy üdvözli Edet, mintha régi jó barátja lenne. Azok után, hogy betekintést nyertem az aknába, most ahhoz sincs kedvem, hogy az ablakból kövessem a fejleményeket. Elég, hogy hallom a szippantás trotyogó-szörcsögő hangját. Nemsokára hallom, hogy Ed nevetve zuhanyozik.

– Mi olyan vicces? – kérdezem.– Hihetetlen! Sose gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok fel-alá rohangászni,

segédkezve abban, hogy eltávolítsuk a szart valami nyomorult aknából. De most legalább üres az akna, és át is mostuk. Ez a Secondo nagyon kedves fickó. Meg akarta nézni az olajfákat, és megígérte, hogy átküldi majd a fiát, szántsa fel a teraszainkat.

☼

Amikor vendégeink vannak, nem nagyon tudok írni, olaszt tanulni vagy olvasni, de mindez remekül megy, amikor folyik a munka körülöttem. Primo emberei is dolgoznak, én is dolgozom, Ed is dolgozik. Ed két órával a munkások érkezése előtt felkel, és hajnalban ír. Egy verscikluson dolgozik, amelynek minden darabja egy olyan olasz szóval kezdődik és fejeződik be, ami angolul is jelentéssel bír, például ago, ami olaszul tűt jelent, vagy dove, ami olaszul azt jelenti, „hol”. Ezért is szeret olaszul tanulni; képes órákig böngészni az etimológiai szótárt.

Én minden napomat azzal kezdem, hogy besétálok a városba, hogy elfogyasszam rituális cappuccinómat egy bárban, ahol a „Wonder Woman” szól olaszul. Jókat derülök rajta, miközben az újságot olvasom. Tegnap az első oldalon ez állt: GYÍKOT TALÁLTAK A FAGYASZTOTT PARAJBAN. Minden reggel ott van a bárban egy nagyon alacsony fickó is, akinek olyan a feje, mint egy snaucernek. Ahelyett, hogy caffe macchiatót kérne, kávét kis tejjel, mindig azt mondja, „Macchiame, Maria,” vagyis „Tejezz össze, Maria!” De Mariát ez a legkevésbé sem zavarja.

Mire a munkások reggel nyolckor megjönnek, Ed már be is fejezte a napi penzumot, és sortban-bakancsban, tettre készen indul a legfelső teraszra, hogy megküzdjön a bozóttal, de aztán inkább úgy dönt, hogy először kigazolja a veteményeskertet. Az orto most a mi gondunk, mert Anselmo tüdőgyulladással fekszik a kórházban, ami elég szokatlan dolog júliusban. Már többször felhívott telefonon, hogy figyelmeztessen, reggelente locsoljunk, szedjük fel a krumplit, és két napig egy rétegben hagyjuk száradni őket, mielőtt eltárolnánk sötét helyen.

Viszünk neki virágot a kórházba. Elég lehangoló az osztály, ahol egy teremben fekszik hét másik beteggel. Fürdőköpenyben ül az ágya szélén. Mindig nagyszájú, örökké vicceket mesél, de most elég gyengének tűnik. Kerek pocakja kilátszik a pizsamakabát alól. Mindent tudni akar az ortóról, hogy hány dinnye van, hogy mindennap leszedjük-e a cukkinit. Biztos benne, hogy nem öntözzük rendesen a salátát. Sárga begóniát hoztunk neki, ott hagyjuk az éjjeliszekrényén. Alig lépünk ki az ajtón, máris telefonon beszél valamelyik ügyfelével: – Figyeljen csak, a doganai úton van az a lakás… igen, már a jövő héten beköltözhetnek.

Primo emberei kőművesek, (muratori), úgyhogy kissé meglepődünk, hogy ők szerelik be a csöveket. Azt hittük, ez a vízvezeték-szerelők dolga. Az elektromos vezetékeket és a lámpákat Mario és Ettore, az ügyes kezű víz- és villanyszerelők teszik a helyükre, hihetetlen gyorsasággal. Mario örökké beszél, Ettore mindig hallgat.

– Squilla il telefono – szól ki Mario az ablakon, vagyis csöng a telefon. Neki van a legerősebb hangja egész Olaszországban.

Paolónak rossz hírei vannak.– A csempe, amit Szicíliából rendeltek – igazán szépet választottak, mondta is a

kereskedelmi képviselő, hogy nagyon örül, hogy vannak még ilyen kifinomult ízlésű emberek – szóval, a csempével van egy kis baj. Ugyanis a teherautó, ami hozta, beleborult a tengerbe. A sofőrnek semmi baja, de a rakomány… víz alá került.

Eltelik pár másodperc, mire felfogom a hírt.– Úgy érti, a csempénk most a tengerben ázik?– Si, mi dispiace; é vero.Sajnálom, de a hír igaz. Annyira hihetetlen a dolog, hogy mind a ketten nevetünk.

Szóval, halak kóstolgatják a csempét.– Kezdhetik újra a keresést. És nemsokára itt az augusztus, amikor mindenki

nyaral. Senki nem fog csempét gyártani.Közben megérkeznek a barátaink. Nagyon jó barátok, úgyhogy a rossz időzítés

ellenére örülünk nekik. Reméljük, nem zavarja majd őket túlságosan, hogy kaotikus állapotok uralkodnak a házban. Elrohanunk Paolóhoz, és türelmesen várunk, amíg üvöltözik egy sort a telefonba a csempénkkel kapcsolatban. Azt hihetné az ember, hogy a Marssal beszél. Lecsapja a kagylót, hogy csak úgy porzik.

– Nem ígérnek semmit, de megpróbálják időben leszállítani.– Ha nincs itt két héten belül, nem tudjuk befejezni a munkát.– Boh – mondja Paolo, és komplikált gesztusok sorával jelzi, hogy nincs mit tenni.

– Szicíliaiak…Szerencsére a pillangós fürdőszobát még nem kezdték el szétverni a munkások.

Hogy egy kicsit megvigasztaljon minket, Paolo megmutatja a kisteherautóján az összes szerelvényt, amit rendeltünk. Megyünk ennivalót venni. Washingtoni barátainknak, Sheilának és Robnak kacsahúsos raviolit akarunk főzni olívás szósszal.

Amikor hazaérünk, már várnak ránk, hat üveg Brunello társaságában. Az udvar közepén két új vécécsésze, két mosdókagyló, egy kád, egy zuhanytálca, és egy halom doboz a szerelvényekkel. Az il bruttóból már kihozták a sérült kádat a kertbe, és valaki egy nagy teknőcöt rakott bele. A teknőc felmászik a kevésbé meredek végén, visszacsúszik, aztán kezdi elölről. Pontosan tudom, milyen kutyául érzi magát. A ház sarka felől, a citrusligetből ásás zaja hallatszik. Franco és Emilio meglehetősen illetlen módon emlegetik a Madonnát, amikor kőbe ütközik az ásójuk. Mintha valami behemót sírját ásnák. Már derékig állnak a gödörben. Zenónak eközben valami szörnyű hosszú árkot kell ásnia. Ed szélnek ereszti a teknőcöt a földieperágyásban, Sheila meg én zöldborsót fejtünk, Rob pedig berak egy Righteous Brothers-cédét. Jön az „Unchained Melody”, Rob feltekeri a hangerőt. Munkásaink begyújtják hordozható gázfőzőjüket, hogy megmelegítsék a pastát, amit ebédre hoztak otthonról. Zeno a gumicsizmáját slagozza. Hirtelen tökéletes boldogság önt el, ahogy a kőfalon üldögélünk a napon. Placido, a szomszéd felkiabál az útról:

– Edward, Frances, tudok egy új nevet a házatoknak! Legyen Villa delle Farfalle, mert a levendulán annyi nálatok a pillangó, hogy csuda. Mintha konfettivel lenne beszórva! – Szóval, Pillangó Villa, hm.

Mellettem a régi terrakottadézsában darazsak ütöttek tanyát. Hiányzik az egyik füle, és évtizedekkel ezelőtt cementezték a falhoz, hogy ne döntse fel a szél. A darazsak egy kis lyukon járnak ki-be. Rob kirántja a dugót az egyik Brunellóból. Hallom, ahogy zümmög az urna. Rob tölt, miközben elmeséli, hogy kétszer is körbeautózták Rómát a körgyűrűn, mire megtalálták a megfelelő kijáratot. Ed, a költő, a fülembe suttog:

– Hát nem gyönyörű? Olyan a házunk, mint ez a cserép. – Rászorítja a kezem a terrakottadézsa oldalára, hogy érezzem, szinte remeg a zümmögéstől.

☼

Cynthia, angol barátnőnk, aki negyven éve él Toszkánában, meghív minket vacsorára pontosan azon a napon, amikor Sheila és Rob, utolsó nyári vendégeink elutaznak. Egy volt kollégám a jövő héten érkezik, de ő szállodában fog lakni. Akkora volt ma a por a házban, hogy a lábujjaink között és a szemhéjunkon is megtelepedett. A csempe még nem érkezett meg, de különben jól halad a munka.

Cynthia asztala körül stanieri, angol barátok csevegnek. Amikor Ed megemlíti, hogy idén nyáron nem lesz több vendégünk, mert egy hónapig folyamatosan megszállva tartottak minket, igencsak felélénkül a beszélgetés.

– Tudjátok, ugye, hogy kétféle vendég létezik: a nagyszerű és a borzalmas. A többség, sajnos, az utóbbi csoportba tartozik. És ismertétek a mondást, hogy a vendég három napig tartható el, mint a hal? Minden nyelvben van hasonló értelmű szólás, a csendes-óceáni szigetektől Szibériáig, a világon mindenütt.

Maxnél ettől függetlenül szinte mindig van vendég. Egészen véletlenül Cynthia egy méretes halat szolgál fel, amelyet szeletelt olívával díszített.

– Meséltem már, hogy a féltestvérem egyszer a két beteg gyerekével állított be? Mind a kettő meg volt fázva, a kocsija meg bedöglött. Alighogy becsuktam mögötte az ajtót, a mocskos bőröndjét feldobta a fehér ágytakarómra, és egy halom szennyes alsóneműt szórt belőle a földre. Épp csak tizenöt éve nem láttuk egymást. Tíz napig maradt, de egy szál virágot nem hozott volna, vagy egy üveg bort, vagy egy darab sajtot, és a végén meg se köszönte, hogy vendégül láttam. A frigóban hagyott egy százezer lírás bankjegyet, ami ugye körülbelül hatvan dollár, meg egy kis cetlit, amire ráírta, hogy „a kajáért”. Szerintem ez a csúcs. Ezt nem lehet túlszárnyalni. És én még attól féltem tizenöt éven át, hogy túlságosan szigorúan ítéltem meg szegény fiút.

Cynthia eltávolítja a hal fejét. Quinton, a krimiíró bort tölt mindannyiunknak.– Én sose hívok vendéget. Zavarnának a munkában.– Velem ugyanez a helyzet – mondja Peter. – Szóltak a haverok, hogy vonattal

érkeznek Firenzéből 1.05-kor. Lemegyek az állomásra, de nincsenek a vonaton, megvárom a következő vonatot, a 2.14-est, de azon sincsenek. Hazamegyek. Négy órakor sértődött hangon telefonálnak az állomásról, hogy hol vagyok.

– Olyan vendégem is volt már, aki begyűjtötte a szállodákban a pici lekvárokat, szappanokat meg cipőpucoló kendőket, és ezeket adta nekem ajándékba. Volt közte olyan lekvárosüvegecske is, amit már kinyitott, és a fedelén megsárgult vajnyomok voltak.

– Milyen édes! – mondja Cynthia.– Az igazság az – mondja Quinton –, hogy ezek az emberek odahaza biztosan nem

viselkednének így.– Ja, és a jobb fajta szappanokat persze megtartotta magának az illető – fűzöm

tovább a szót.– Az emberek megkattannak kicsit, amikor külföldre mennek – mondja Ed. –

Túlságosan ellazulnak. Ugyanakkor valami miatt azt képzelik, hogy az valami nagy csoda, hogy külföldön találkozunk, és ettől rögtön kebelbarátok lehetünk.

Quinton bólogat.– Mi már megraktuk a tábortüzet, ők meg a fáradt vándorok, akik szerencsésen

eljutottak a táborhelyre.– Egyszerűen képtelenek felfogni, hogy az ember itt is dolgozik. Azt képzelik, hogy

ha Olaszországban van az ember, akkor mindenképpen nyaral.Péter az órájára néz.– Különben holnap jön hozzám egy régi barátom.

☼

Kedves szomszédunk, Placido átjön, hogy megkérdezze, akarunk-e rácsatlakozni a városi vízhálózatra, mert akkor megfelezhetnénk a költségeket. Nyár közepén kevés a vize, és most hozatott egy halom gyeptéglát az udvarára, nem akarja, hogy egyből ki is égjen a fű. Amikor megvettük Bramasolét, utánajártunk, hogy mennyibe kerülne a dolog, de borzasztóan drágának találtuk. Anselmo új kutat ásatott nekünk, kilencven méter mélyet, ami garantálja, hogy mindig lesz vizünk bőségesen. Placido azonban jó barátunk, és neki a régi ár negyedéért ajánlották ugyanazt. Miért ne vállalnánk a felét? Legalább aszály idején sem kell tartanunk tőle, hogy nem lesz elég vizünk. Idehozatjuk a vezetéket, de csak akkor használjuk, ha rászorulunk. Külön szerencse, hogy amúgy is éppen árkot ásatunk.

A nagy munka mellé újabb nagy munkát vállaltunk. Egy irdatlanul nagy kotrógép ássa az árkot Torreonétől, ami egy kilométerre van, egészen a házunkig, és félmeztelen, ordibáló munkások fektetik a csövet. És megjött a forróság is. Saját embereink a kertben kőtörmeléket hordanak, ásnak, vésik a sziklát. Ásás közben ugyanazok a rétegek kerülnek elő, amelyeket mi is láttunk már, amikor a nappali padlóját kellett kiásni évekkel ezelőtt, de ők most egészen a hegy tömör kőzetéig leástak. Az új aknának kiásott gödörben elférne egy 500-as Fiat. Köteleket hurkolnak a hatalmas betontartályra, a gödör széléhez vonszolják, és óvatosan beleeresztik. A csövek bekötése már gyorsan megy. Ezután mindannyian csatlakoznak Zenóhoz az árokban. Keményen dolgoznak a fullasztó hőségben. A szennyvízcsövek és a vízvezetékek is a helyükre kerülnek végre, a villanyszerelők is leraknak valami csöveket, hogy ha a későbbiekben a háztól távolabb is szükségünk lenne áramra, ne kelljen újra kiásni az árkot. Gázcsövet is fektetünk, hogy a limonaiából kipaterolhassuk az otromba zöld tartályt, és végre tényleg arra használjuk, amire kitalálták: citromfák átteleltetésére.

A markológép a harmadik napon éri el a birtok határát. Már csak egy kis darabon emeli ki a földet a partoldalon, és máris beköthető a városi vízvezeték. Mi meg Eddel csak állunk és bámulunk. Nem gondoltunk rá, hogy egy kilométeres árkot ásatunk.

Anselmót kiengedték a kórházból. Kicsit sápadt még az arca piros barettje alatt, és lassan megy fel a lépcsőn a veteményes teraszra, hogy felmérje, mekkora kárt csináltunk a kertjében. Nem igazgattuk a dinnye kacsait, csúnyán összegabalyodtak. Nem csíptük le a megfelelő oldalhajtásokat a paradicsomról. Nem locsoltuk a répát, csontszáraz a föld, így nem fog megnőni. Jó diák vagyok, lelkesen bólogatok, kérdéseim is vannak. Már beláttam, hogy Anselmónak tényleg mindig mindenben igaza van. Kihúzogatja a gazt az articsóka körül, lecsípi a csúcsokat, amelyek magot akarnak termelni. Egyetért Primóval, aki szerint butaság két külön szennyaknát kialakítani, és szerinte a vízlefolyást is máshogyan kellene megoldani.

Jelenleg kilenc ember dolgozik nekünk. Olasztanárunk, Amália kénytelen házhoz jönni, mert nem hagyhatjuk itt a munkásokat. Az emeleti teraszon hallgatja a munkások beszélgetését.

– Igazán dicséretre méltó, hogy elboldogulnak ezekkel a fickókkal! Nem is tudják, ugye, hogy négyféle dialektusban beszélnek odalent?

A kis fürdőszobában csak arra várunk, hogy megszáradjon a vakolat. A süllyesztett világítás a helyén, a kád a helyén. Holnap jön Primo csemperakó embere.

☼

Júliusban pompásan néz ki a kertünk. Minden növény ereje teljében! Vita Sackville-West nyilatkozott úgy a kertjéről, hogy „teljes bőségében pompázik” – hát most a miénk is pontosan ezt teszi. Egyedül a dáliák bágyadtak. Valami porszerű penész lepi a leveleiket, és bimbóik lerohadnak, mielőtt kibonthatnák szirmaikat. Minden más nő, duzzad, virágzik. Egy emeleti ablakból nézek ki a kertre, és Humphrey Reptonra gondolok, akinek talán tetszene az olasz és az angol kert összeházasítása. Még a falakon elhelyezett cserepes muskátlikon is meglátszik Humphrey hatása. A sarkokon lévőkbe kertifolyondár-magot is dugtam. Végigfutnak a falon, rátekerednek a kerti lámpákra, a kiálló kövekre, és reggelente kinyitják tiszta rózsaszínű virágjukat. Ráakadtam az ócskapiacon egy régi kőszoborra, amely egy búzakévét tartó nőt ábrázol; most ott áll a cserepes hortenziák között, a kertet díszítő szobrok itáliai tradíciója jegyében. Egisto, az ossaiai kovácsmester évekkel ezelőtt felújította eredeti vaskapunkat, és most ő készíti a pergola vasoszlopait és íveit (tavi sétányunk elején fog állni, szőlővel lesz befuttatva). Még mindig nem döntöttük el, hogy lesz-e valami vizes attrakció, medence vagy szökőkút a kertünkben. Umbriában találtunk egy régiségkereskedőt, akinél a kerítésnek döntve árválkodott egy rozsdaette, cirkalmas kovácsoltvas pad, ugyanolyan rozsdás vaskapuk és vaságyak mellett. Amikor megkérdeztük, mennyibe kerül, a kereskedő nagyon meglepődött. Nem is remélte, hogy el tudja adni ezt az ócskavasat. A tetőcsomagtartóra kötöttük fel a padot, de nagyon lassan hajtottunk haza vele. Az ablakból kinyúlva fél kézzel fogtam a lábát, a biztonság kedvéért, egészen hazáig.

Anselmo citromfái igazi olasz citromfák. Bambuszból csinált nekik támasztékot is. Anselmo már sürget: – Csak szedjék, szedjék bátran! – De én még várok, mert nagyon szeretem nézni a sárga gyümölcsöket az ágon.

A kezdeti lendületből kicsit visszavett a két Mermaid-rózsa, és csak néhány halványsárga virágot hoz, a Sally Holmes tövek azonban (a levendulával vegyesen) folyamatosan termik kövér fehér pomponjaikat. Sikerült teljesen elnyomniuk a dekadens lila rózsát, nem túlságosan életrevaló kishúgukat. Ed ráakad egy fényképre, amelyet akkor csináltunk a birtokról, amikor megvettük (tüskés bozót, embermagas gaz), meg egy másikra is, amin a kert pár évvel későbbi állapota látható: bukszussövény, és más semmi. Ha tudtam volna, hogy nemsokára milyen gyönyörű lesz, talán kevesebbet forgolódom álmatlanul az ágyban. Ugyanolyan jó nézni a kert lassú átalakulását, mint a házét. Hiszen ez a zöldellő, virágzó övezet képezi a finom átmenetet a ház és a természet között. Az olajfák, a szőlő, a ciprusok és a levendula zónája már közelebb van a vad természethez, a mezei spárga, a bogáncs, a rekettye, a vadrózsa világához. Nagyon szeretem ezt a fokozatos átmenetet az otthon és a nagyvilág között, szeretem minden részletét.

– Minden olajfának saját története van – mondja Anselmo.– A rózsáknak is. Nekem mindig elmesélik – viccelek. De Anselmót nem érdeklik a

rózsák. – Mah – mondja megvetően, és már indul is vissza az ortóba.

☼

Az új padlólap olyan jól néz ki az „il bruttó „-ban, mintha direkt oda tervezték volna. Végre megszabadultunk a fekete-barna kőtől! A régi csap a falba volt süllyesztve; a kimélyített rész mutatja fölötte, milyen alacsony volt az előző tulaj. Még nekem is rogyasztanom kellett egy kicsit, hogy bele tudjak nézni a tükörbe. Primo szépen megnagyobbította a mélyedést, én meg találtam a piacon egy régi tükröt, ami pont ide illik. Ettől az apró változástól valahogy sokkal tágasabb lett a fürdőszoba.

Itt van Antonio és a partnere, Flavia. Műhelyükben képkereteket készítenek, de jobban szeretik, amikor festhetnek, dekorálhatnak kedvükre. Hoztak egy kis makettet a kék etruszk hullámról, amely körbefut majd a falon. Kint üldögélünk a teraszon, teázunk, és a festékeket nézegetjük, próbáljuk kikeverni a krémes világoskéket, meg a halvány rózsaszínt a kontúrhoz. Flaviát igazán le kéne festeni, olyan szép a nagy barna szeme és a mandulabarna bőre. Hosszú haját felkötve viseli, sállal köti be. Egyre jobban hasonlít a Madonnára, aki felül a szamárra, és elindul a hosszú útra. Kiszabadul egy tincs, belelóg a kék festékbe. Antonio viszont egyáltalán nem olyan, mint József. Ahhoz túlságosan sok humor és irónia szorult beléje. Rövid, de szenvedélyes vita során sikerül megegyezni a megfelelő keverési arányokban. Kivágják a hullámhoz a műanyag stencilt, és már kezdik is a festést. Halványan meghúzzák a kontúrokat ceruzával, aztán szabad kézzel, a stencil nélkül festik ki a hullámokat. Megtartottuk az eredeti fa ablakkeretet a széles párkánnyal, amelyen júniusban rigó költött. Megtartottuk az ülőkád méretű kád koncepcióját is, csak éppen újra cseréltük. – Ki vesz ilyet manapság? – morgott Paolo, amikor megkérdeztük, gyártanak-e még hasonlót. – Például én – feleltem neki –, mert pontosan ilyen illik a fürdőszobába.

Antonio ötpercenként jön hozzám, hogy megkérdezze, jó lesz-e, amit csinálnak, egészen biztos-e, hogy tetszik. Cigarettára gyújt, de Flavia és én is megpróbáljuk elhajtani a füstöt, úgyhogy gyorsan egy kiürült festékesdobozba pottyantja a cigijét.

– Annyira tetszik a munkátok, hogy örülnék, ha egyszer az összes szobában csinálnátok valami hasonlót.

Levelet írok a lányomnak. „Drága Ashley, az Il bruttó-ból il carino lett, a mi kis drágánk. Az elképzelhető legkisebb fürdőszoba, de van már benne mimózás fürdősó, vastag amerikai törölköző, tubarózsaszappan, az ablakpárkányon pedig egy elhagyott madárfészek. Mikor próbálod ki az új kádat?” Ashley olyan vékony, hogy tágas lenne neki ez a kicsi kád is.

Amíg Antonio itt van, gyorsan lerajzolom, hogy milyen polcot szeretnék a konyhába a téglapult fölé, ahol nagyon kézre esne a tálgyűjteményem, amikor vinném az asztalra, amit elkészítettem a pulton. Antonio méricskél, aztán körbemegyünk a házon, amíg végre sikerül megmutatni, hogy pontosan mennyire sötétre pácolja a fát.

– Ecco fatto – mondja, el van intézve.

☼

Ami viszont még július végén sincs elintézve, az a pillangós fürdőszoba. Már úton van a csempe, de mire itt lesz, Primo emberei nyaralni mennek. Mivel augusztus végén haza kell repülnünk Amerikába, a szerelvényeket bepakoljuk a limonaiába, és helyet csinálunk a csempésdobozoknak is. „Pazienza, signora,” mondja Primo, türelem. „Jövőre megcsináljuk, meg minden mást is, ami felmerül.” Zeno befedi az árkot. Letisztítják a szerszámokat, és berámolják az Apébe. Volt kollégám végül mégse jön. Majd csak akkor, ha nálunk lakhat. Anselmo a cantinában gyönyörű hagymakoszorúkat és fokhagymakoszorúkat akaszt a falra. Antonio fölszereli a polcot, amit kértem. Nagyon szép lett. Van, ami simán megy… Elgyötört testemet beleengedem a langyos vízbe, kipróbálom végre az új kádat. A víz az új csöveken át a kő- és homokrétegbe fog csurogni, ami majd szépen megszűri, hogy táplálhassa a termőföldet.

NYELVEK ÚTVESZTŐJÉBEN

A magzat fejlődésének korai szakaszában kopoltyúnyílás nyomai jelennek meg a toroknál, ami arra utal, hogy egykor mi is a vízben éltünk. Gyakran felfedezek magamon egy másik csökevényes tulajdonságot: be vagyok zárva az anyanyelvembe. Több nyelvet beszélő barátaim azt mondják, új személyiséget, új ént is kap az ember, ha megtanul egy idegen nyelvet. Rám férne! Olyan ént szeretnék, amelynek részét képezi, hogy mindig a megfelelő pillanatban vetem hátra dús hajamat, és esetleg az is, hogy színezett lencséjű, divatos olasz szemüveget viselek, amely egyszerre intellektuális és szexi. Amúgy pedig le akarom vetkőzni a velem született szerénységet és félénkségét, amikor már nemcsak folyékonyan beszélek olaszul, hanem gesztikulálni is megtanulok. Addig nem tehetek mást, gyakorlom a példamondatokat: „Alaposan megmosakodtál?”; „Uram, ön megsértett! Elégtételt követelek!”; „Előbb-utóbb ideg-összeroppanást kapok!”; „Catherine, ellenőrizted, hogy esőre áll-e a barométer?”; „Az én hazámban nem rendezünk partit, amikor valaki meghal.” Sajnos, ezek a példamondatok nem sokat segítenek, amikor például Primo Bianchival a fossa biologica, vagyis a szennyakna kialakításának nüanszairól tárgyalunk.

Hetente kétszer két órában tanulok olaszul egy cortonai palazzóbzn. Mindig nagyon izgulok. Útközben elmegyek az egyik régiségkereskedés Caruso nevű papagája mellett, kalitkája kint van az utcán a kirakat előtt. – Ciao – mondja a madár tökéletes cortonai kiejtéssel. Ennek a papagájnak jobb füle van, mint nekem. Amália már vár, hogy fénymásolt teszteket töltessen ki velem. A mai órán, remélem, végre sikerül felfognom az olasz igeidőket. A szoba három hatalmas ablakából Cortona háztetőire látni. Hosszú asztalnál ülünk, a tábla felé fordulva. Semmi nem vonhatja el a figyelmemet az intenzív nyelvtanulásról! Mindig társalgással kezdődik az óra. Amália tisztán artikulálva, lassan beszél egy Benigni-filmről, egy perbe fogott politikusról, egy népszokásról. Elmeséljük egymásnak, hogy a múlt óra óta merre jártunk, mit csináltunk, mi történt velünk.

Gyakran megállok, gyakran ki kell javítani, amit mondok. Egyszerűen nem hallom a különbséget aközött, ahogy ő mondja, hogy oggi, és ahogy én mondom. Mivel magasak a falak, a visszhang felerősíti a hangomat – és a traumát a hibák miatt. Az igéknél már akkor tudom, hogy hibázok, amikor kimondom őket. Előfordul, hogy mindent értek abból, amit Amália mond. Beszélgetünk a halálbüntetésről, a ravioliról, a maffiáról. Magamban gratulálok magamnak egy okos kérdésért, Amália most legalább látja, hogy nem vagyok olyan buta, mint amilyen rosszul beszélek. Máskor viszont úgy érzem, az agyam helyén egy feldagadt krumplis gnocco vagy mozzarella di bufala van, és a felét sem fogom fel annak, amit mond. És ami még rosszabb, néha úgy ellankad a figyelmem, hogy semmit nem értek. Ilyenkor legszívesebben kirohannék a szobából.

Azért persze remek dolog egy új nyelv elsajátítása, és általában jól szórakozom. Amíg sorban állok a bankban, vagy lemosatom a kocsit a benzinkútnál, előveszem a participiumok listáját. Néha a délutáni riposo alatt behajtom a spalettákat, és hallgatom az olasz kazettákat. Természetesen a konyhaművészet a kedvenc témám. A remegő hőség idején, amikor a tücskök hangja is elcsuklik, hátradőlök, és bágyadtan hallgatom, hogyan kell elkészíteni a zöldséges rizst és a gyümölcslevest. Szeretem hallgatni a kazettákat, mert közben mindig úgy érzem, egy korábbi életemben már beszéltem olaszul. Valahol mélyen ismerem ezt a nyelvet. John Horne Burns remek

második világháborús regényében, a The Galleryben így ír: „Könnyű érteni az olasz beszédet, mert a hangzás pontosan illik a jelentéshez. Az olasz nyelv olyan természetesen árad, mint a lélegzet… Mozgásban tartja belső ritmusa… És teli van vidámsággal. Ugyanakkor erőteljes, keserű is tud lenni. Nagyon találó jelzői vannak. Ezen a nyelven beszélve az emberi hang bejárja összes regiszterét. Folyamatosan énekelni kell, az érzelmeket pedig a gesztikulálással kell 'kiadni' magunkból.” Elbűvöl minket egy szó: a galleggiante. Mintha benne lenne a gáláns, a gigantikus és az elegáns is. Ed például ezt mondja nekem: „Ma este, hogy is mondjam, olyan galleggiante vagy.” Én pedig kijelentem: „Szeretem Pármát. Olyan galleggiante.” Odáig vagyunk az özönvíz előtti kovácsoltvas padért, a kertben igazán galleggiante. Nagyon prózai körülmények között ismerkedtünk meg a szóval: amikor a vécé lehúzása után feltöltődött a tartály, tovább csurgott a vécébe a víz; Ed létrára állt, és belenézett a tartályba. Kicsit megemelte a víz tetején lebegő izét, és akkor abbamaradt a csorgás. A szótárban persze nem lehet kikeresni a „vécétartályban lebegő műanyag izét”. A háztartási boltban azután percekig mutogattunk és rajzolgattunk, mire a fickó megértette, mit akarunk.

– Aha, már tudom, mi kell önöknek: egy galleggiante.Jó így tanulni a nyelvet, hogy közben itt élek. Mindig tanulok, ha kiteszem a lábam

a házból. Egy bárban egyszer gránátot (granata) rendeltem citromos jégkása (granita) helyett. A zöldségesnél dicsértem a szép halakat (pesce), amikor pedig a kosárban gyönyörű, érett őszibarack (pesche) volt. Rámutattam egy fej vörös káposztára (cavolo nero), de közben fekete lovat kértem (cavallo nero). A legkínosabb hibát akkor ejtettem, amikor rövid beszédet mondtam egy temetésen, és az elhunytat nem agglegénynek neveztem (scapolo), hanem sbagliónak (hibának).

Ez már régen történt. Most, hogy már jobban beszélek, még nagyobb bolondot tudok csinálni magamból: mivel egyre többet tudok, egyre bátrabb vagyok. Például elmesélem, hogy voltunk egy balzsamecet-készítőnél, és egészen belelendülök, amikor rájövök, hogy olyan igeidőket kellene használnom, amiket még nem is tanultunk. Ma a frutta e verdurában mondtam Matteónak, hogy éjszaka valami megette a pici dinnyét és a zsenge kukoricát, vagy vaddisznó, vagy sün lehetett (mindkettőt tudom olaszul), de amikor már éppen mondanám, hogy lent rágták el a szárát a kukoricának, hogy hozzáférjenek a csövekhez, rádöbbenek, hogy nem fog menni. „Elrágta” helyett csak azt tudnám kinyögni, hogy „megette”, fogalmam sincs, hogy van olaszul a kukoricaszár, a „hozzáférni” pedig fényévekre van jelenlegi tudásomtól. Akárhogy erőlködnék ilyen-olyan szinonimákkal. Átvillan az agyamon, hogy esetleg egy zellerszár segítségével eljátszhatnám a dolgot, de a jó ízlés, hál' istennek, visszatart.

Ezt az állapotot azért már élvezem: már eleget tudok ahhoz, hogy kezdjek törekedni a pontosságra. A zöldségesnél szerencsém van, hárman is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Mindenkinek van valami elképzelése, hogy milyen állat volt a bűnös. Sündisznóról, nutriáról tárgyalnak, és végül mindenki a sündisznót tartja a legvalószínűbbnek, kivéve egyvalakit, aki a vaddisznóra szavaz, mivel a paradicsom megúszta érintetlenül. Ha sündisznó lett volna, megdézsmálta volna a paradicsomot is. Őszibarackot veszek (nem halat!), és amikor kilépek a boltból, rájövök, hogy mindent értettem a beszélgetésből, még ha én magam az igencsak korlátozott szókincsem miatt nem is tudtam elmondani mindent, amit szerettem volna.

Már az is előfordul velem, hogy nem próbálok fejben fordítani. Hiszen az arancia az arancia, és kész, felvillan az agyamban a narancs képe, ha hallom a szót, nem a szóra gondolok. Ezek a legrejtélyesebb pillanatok, amikor végre ki-kimarad az anyanyelvem az olasz szó és jelentése közül. Boldogan járom a várost, az üzletekben mindenütt elbeszélgetek. Egy olasz turista útbaigazítást kér az utcán, tőlem, és

magabiztosan válaszolok neki olaszul. Lehet, hogy nem pont annál a templomnál fog kilyukadni, ahová igyekszik, de biztosan tetszeni fog neki ez is.

Az Óvilág népeinek nem okoz gondot, hogy több nyelven is megszólaljanak, de mi, amerikaiak olyan kulturális elszigeteltségben élünk, hogy többségünk csak angolul beszél elfogadható szinten. A gyerekeink azért már „okosabbak”, az ő gyerekeik meg nyilván egyenesen csodálkozni fognak, amikor megtudják, hogy valaha éltek a földön olyan emberek is, akik csak az anyanyelvüket bírták. Én a magam részéről eldöntöttem, hogy kitörök a börtönömből.

Számtalan hibát követtem el, és túl sok időt vesztegettem a saját ügyetlenségem feletti sopánkodásra. Most már tudom, mivel nehezítettem meg magamnak a nyelvtanulást: mindig mindent megpróbáltam magamban kifejezni angolul. Noha a nyelvek többségének hasonló a szerkezete, illetve ugyanazokat a mondatrészeket kombinálja, akkor sem lehet racionálisan hozzáállni a nyelvhasználatban tapasztalható eltérésekhez. Az idiómák esetében ez különösen egyértelmű, mivel azok metaforákkal dolgoznak. Nagyon szeretem például ezt az olasz kifejezést: acqua in bocca („víz a szájban”, vagyis: „nem mondom el senkinek”). Egyébként aminek „kettőnk között kell maradnia”, az olaszul quattr'occhi, azaz négy szemnek való. Aki szomorú, akinek nyomott a hangulata, az úgy érzi magát, mintha ólomcsuklya lenne rajta (sotto una cappa di piombo). Képszerű ez a kifejezés, ugyanakkor a piombo szónak a hangzásában is benne van a „nyomottság”. Mintha háromszor megpengetnénk egy mély hangot a nagybőgőn. Akit felvet a pénz, angolul „hempereg a pénzben” („rolling in money”), olaszul viszont „aranyban úszik”.

Egy-egy olasz szó hangalakja gyakran félreérthető az angol fülnek: a stinco, amely finom húst és vékony kenyérszeletet is jelölhet az olaszban, és eredeti jelentése „lábszárcsont”, az angol fülnek nem valami étvágygerjesztő (angolul a „stink” szó jelentése: „bűzlik”). És mennyire idegenül hangzik a kifejezés: „Non é uno stinco di santo”, vagyis „ nem egy szent lábszárcsontja” (angolul: „he's no saint”, azaz „ő sem egy szent”). A „bár” szóról nekem még mindig a poharuk fölé görnyedő magányos iszákosok jutnak eszembe, pedig az olasz bárban inkább kávét isznak és bekapnak valamit a vendégek.

A gyakran használt piú szóról („több”, „még”) az orrfacsaró ammóniaszag jut eszembe (az angol „pee” jelentése „pisi, pisilni”), ezért kicsit elfintorodom, amikor bejelentem, hogy ma este az Amico Piúban, egy völgyre néző trattoriában vacsorázunk, ahol egyébként igazolva érzem magam, amikor a szél a környék disznóólainak bűzét sodorja az orrunk alá.

– A barátod tényleg jóképű, de nagyon durván bánik a kutyájával – mondja a barátnőm, Deb, az eszméletlenül jóképű Silvanóról. – Állandóan azt mondta a kutyájának, hogy dögöljön meg, nem? – Silvano szeretett volna jobban odafigyelni Debre, de a kutyája, egy nagy német juhász (pastore tedesco) nem hagyta, muszáj volt folyamatosan dobálni neki a botot. Silvano csak azt mondta a kutyának, hogy „Dai, Ugo, dai!”, azaz „Gyerünk, Hugó, gyerünk!” (a dai úgy hangzik, mint az angol „die”, azaz „meghal”).

☼

Nemrég rájöttem, hogy míg az angolt beszélni, addig az olaszt énekelni kell. Egy spoletói zenetanár mesélte, hogy amerikai diákjaival leszolmizáltatott néhány olasz mondatot, aztán pedig néhány angol mondatot. Az angol beszéd dallama kevéssé, de folyamatosan fel-le hintázik, az olaszé merészen ugrál ide-oda. Az utcán szembejövőkről hallás után megmondom, angolok, olaszok vagy németek. És persze

nem lehet nem hallani a különbséget a saját szürke kis Buon giornóm és az olaszok vérbő, ízes, dallamos válasza között. Könnyebben megértem az olaszul beszélő angolt, mint az olaszt, mert beszédének üteme általában angol marad, ha nem is ejt nyelvtani hibákat. Ráérezni a ritmusra – nekem ez a legnehezebb. Azokat a szerencséseket, akiknek jó a ritmusérzékük, könnyebben megértik az olaszok, még ha nyelvtanilag hibásan is beszélnek.

Kár, hogy nem lehet intravénásán beadni a nyelvet, mondjuk ilyen adagokban: „indirekt névmások”; „a glielo szó helyes kiejtése”; „csempézési szakkifejezések”. De hát, Roma non fu fatta in un giorno, vagyis Rómát sem egy nap alatt építették fel. Egy amerikai anya és olasz apa Dante nevű gyermeke könnyedén vált az angol és az olasz között, úgy, hogy oda se figyel. Hiába mondom neki a telefonba, hogy Posso parlare con la tua mamma, a „mamáddal szeretnénk beszélni”, angolul felel: Sure, she's right here.

Nemrég olvastam az újságban, hogy akik már gyerekkorukban két nyelven tudnak, azoknak az agyában ugyanaz a gyűszűnyi terület tárolja mindkét nyelvet, aki pedig csak később tanul meg egy idegen nyelvet, annak az új nyelv nem ugyanott raktározódik el, mint az anyanyelve. Az új terület eleinte olyan lehet, mint a fagyos, kopár tundra. Ahogy olaszul tanulok, szinte érzem, milyen messze van a fejemben az olasz az angoltól. Az újonnan megtanult szavakat felküldöm a fejem tetejére, hogy lefordítsam, aztán ideális esetben elraktározom lent, a jobb hátsó sarokban… Útközben persze sok szó eltéved, eltűnik, kihullik. Azért akad olyan is, amit teljesen birtokba veszek, ami teljesen természetessé válik. Nemcsak tudom, hogy a gioia: öröm, hanem érzem is. Talán több száz olyan olasz szavam van, ami most már valóban önmagát jelenti. Ettől függetlenül, ha kinyitok egy Pavese-regényt, már a harmadik bekezdésnél elvesztem a fonalat. Nyugi, hova rohansz, mondom magamnak, nem jön semmiféle vizsga, ne félj. Mániákusan csak arra bírok koncentrálni a szövegből, amit nem értek.

☼

Azon túl, hogy szükségem lenne a könnyed társalgás luxusára, szeretném végre eredetiben olvasni a pompás olasz irodalmat. Amerikában szatyorszámra veszem a könyvet, itt meg csak sóvárogva bámulom a szebbnél szebb borítókat.

Amikor utazom, illetve amikor egyszerűen csak élek ebben az országban, minden porcikámat átjárja az életerő, amely az olaszokból sugárzik. Amikor elsétálok egy nyitott ablak mellett, mélyen beszívom a ragu mennyei illatát. Nap mint nap tanúja vagyok az olaszok életének, de tudom, hogy belső világukat csak az irodalmukon keresztül ismerhetném meg, regényeikből, esszéikből, útleírásaikból, filozófiai értekezéseikből, költészetükből.

Nyári olvasmányaim között megszaporodtak a híres olasz írók angolra fordított művei. Fordításban olvastam Eugenio Montalét, Umberto Ecót, Italo Calvinót, Natalia Ginzburgot, Primo Levit. Egy-két komoly, olasz nyelvű könyvet is beszereztem, elvégre a szűk szoknyába is belefogyhat az ember…

Először az úti- és egyéb kalauzokban sikerült kiigazodnom; sokat forgattuk a Slow Food Agricola Editore darabjait, különösen az évente megjelenő' Vini d'Italiát. Edet ezek a kiadványok győzték meg arról, hogy akkor járunk a legjobban, ha csak az olaszok saját szempontjaira figyelünk, már ami a konyhát és a bort illeti. A Cambero Rosso étterem- és szállodakalauzok pedig olyan helyekre vezettek el minket, ahol nem találkoztunk turistahordákkal. Ezek a helyek egytől egyig megőrizték saját karakterüket.

Eddel elkezdtünk verseket is olvasni olaszul, néha csak azért az örömért, amit a felolvasásuk, a dallamuk jelent, még ha netán rosszul is ejtettük ki a költő nevét, például Quasimodóét. Cesare Pavese felfedte előttünk az olasz vidék sötét, melankolikus oldalát is, amely különben elkerülte a figyelmünket, mivel csak Piero della Francesca és Perugino csodás tájait láttuk magunk körül. Leonardo Sciascia novellái megismertették velem az igazi Szicíliát. „Régen a szicíliai házakban volt egy speciális szoba, a scirocco-szoba. Nem voltak ablakai; egyetlen kapcsolata a külvilággal egy keskeny ajtó volt, amely egy belső folyosóra nyílt. Ebben a szobában találhatott menedéket a makacs, forró szél elől a család.” Sciasciának köszönhetem, hogy a szicíliai kirándulásunkon jobban érdekelt a pálmák ágai között fütyülő szél, mint a maffia.

Az olaszok kitűnő érzéke a dizájnhoz nemcsak a cipőiken és az autóikon, hanem a könyveiken is meglátszik. Képtelen vagyok ellenállni az olcsóbb, egy-egy művészről szóló könyvecskéknek, vagy az Uffizi meg a vatikáni gyűjtemények reprezentatív albumainak. A legjobban azonban az olcsó paperback regények kobaltkék borítója vonz, amelyet egy-egy festmény reprodukciója díszít; ezek a könyvek segítettek abban, hogy még jobban el tudjam mélyíteni olasz nyelvtudásomat. Reggelente imádok egy könyvvel és szótárral eltölteni egy-két órácskát egy cappuccino mellett. És hát persze megvettem Dantét is olaszul – ezt itt nem lehet kihagyni. Amúgy is volt egy sötét titkom: csak néhány részletet olvastam Dantéből. Most meg néha lefordítok egy-két versszakot, ami igazi felüdülés a nyelvkönyvek unalmas gyakorlatai közben.

☼

Amióta a nyarakat Olaszországban töltöm, a barátaim meg vannak győződve róla, hogy folyékonyan beszélem a nyelvet. „Ó, az olaszt gyorsan felszedi az ember, annyira hasonlít a spanyolhoz.” Nekem azonban a spanyol se ment túl könnyen. Egyszer egy egész nyarat San Miguel de Allendében töltöttem, de igazából csak arra emlékszem, hogy a tanárommal állandóan a környék falvaiban kóboroltunk, mert nagyon érdekelte a Chichimeca kerámia. A helyi kultúra iránti érdeklődésemet sokkal jobban kielégítette, mint a nyelvtanulás olthatatlan vágyát… Fekete mázas edények után kutattunk, és nyár végén több cserép volt a bőröndjeimben, mint ahány spanyol szó a fejemben.

Különben a barátaimnak igazuk van, Olaszországban utazgatva tényleg fel lehet szedni néhány hasznos kifejezést. Az olaszok olyan udvariasak és segítőkészek, hogy az utazó hajlamos azt gondolni, az olasz nyelv sima ügy. Én már hosszú ideje beszélem az éttermi olaszt, a turistaolaszt, a vásárlóolaszt és persze a házfelújítás-olaszt, de mindezidáig nem sikerült maradéktalanul elsajátítanom a különféle kötőmódok vagy a régmúlt helyes használatát. Még mindig nem értem jól a toszkánai dialektusokat, a többiről nem is beszélve. Egy Olaszországról szóló könyvben azt olvastam, hogy az emberek hatvan százaléka használja a dialektusokat, tizennégy százalékuk pedig kizárólag szülővidékének dialektusát beszéli. A mi szókincsünk szánalmas keveréke a nyelvtanfolyamokon elsajátított szavaknak, meg azoknak a kifejezéseknek, amelyeket imitt-amott szedtünk fel Olaszországban.

Szitkozódni viszont igen jó tudunk, mert a kőhordás, az árokásás meg a kútásás előcsalja a munkásokból az összes létező káromkodást. Két kedvencünk mostanában a Madonna cane és a Madonna diavola („Kutya Madonna!” és „Ördög Madonna!”).

Vannak kifejezések, amelyeknek képtelenség rájönni a pontos értelmére. Ott van például a Non mi importa una sega, ami szó szerint annyit tesz, „ne hozz nekem

fűrészt”, és olyan kézmozdulattal kísérik, mintha fűrészelnének; azt hiszem, a maszturbáláshoz van köze a dolognak.

Aztán ott vannak a nyelvnek azok a rétegei is, ahol sosem fogok otthonosan mozogni. Nemrégiben elhatároztam, hogy nem is erőlködöm tovább, hogy a ne névmás kibogozhatatlan idiomatikus használatát megértsem. Ha meg is tanulok egyszer olaszul, ezt a mindig mást jelentő szócskát nem fogom használni. Amáliának ezt természetesen nem árultam el.

☼

Amerikai barátaink szerényen bevallják, hogy „egészen jól boldogultak Spanyolországban”, hogy „szinte minden visszajött, amit annak idején az iskolában megtanultak”. Vissza, de honnan? Egyik-másikkal én is utaztam már, láttam, hogy az étlapra mutogatnak az étteremben, és jámboran nyújtják át tenyerükön az aprót, amikor a boltos azt mondja, duemilaquattrocentosettanta lire (2470 líra). Olyan barátunk is van, aki mindenütt jó hangosan és tagoltan beszél angolul, hátha megértik. Az egyik vendégünk panaszkodott, hogy Cortonában nem tudnak a boltosok angolul, „pedig akkor biztos jobban menne az üzlet”. Csak azt felejtette el, hogy itt Olaszországban vagyunk, ráadásul vidéken.

Gimnáziumban és az egyetemen is tanultam franciául, nem sok sikerrel. Sosem találkoztam egyetlen francia anyanyelvűvel sem. A gimnáziumi franciatanárom a kitöltendő feladatlapok híve volt, a kis kihagyott helyekre kellett örökké beírogatni a ragozást. Fogalmunk se volt róla, hogy mit jelent, de százszor is le kellett írnunk a passé composét. A tanárnő az óra másik felében berakott valami kazettát Párizs utcáinak lármájával, összekulcsolt kézzel álldogált, és kibámult az ablakon. A „Párizs hídjai alatt” című dalra vonultunk ki a teremből, Carl Twiggs megfogta Mary Keith Duffy fenekét, és azt üvöltötte, „monofenék”, ami messze a legnagyobb nyelvi lelemény volt az egész franciaórán, bár nem is sejtettük, mit jelent.

Az egyetemen állandóan a „laborban” hallgattuk a szalagokat a mon moulinről, és csikorgó stílusú francia leveleket bogarásztunk. A labornak közös fala volt a tornateremmel, úgyhogy a kosárlabdázók üvöltése kíséretében hallgattuk a francia szövegelést. Amikor az órán fel kellett olvasnom egy részletet a Nyomorultakból, professzorom gúnyos mosollyal megjegyezte, „Mayes kisasszony déli akcentussal beszéli a franciát”, én meg becsuktam a könyvet, és durcásan leültem. Az ő közép-nyugati akcentusa sem volt éppen magnifique.

Később spanyolórákat és németórákat is vettem, de továbbra sem volt sikerélményem. Az egyik barátom, aki hasonló cipőben járt, azt mondta, a sírkövére ezt fogja vésetni: „Nyelveket tanultam.” A németet egészen sokáig bírtam, pedig egy borzalmas pöffeszkedő fráter volt a tanár. Akkor hagytam abba, amikor kiderült, hogy a mellbimbó németül Brustwarze. Azt hittem, ez a szörnyű hangzású szó mellen lévő szemölcsöt jelent.

☼

Itt, Cortonában sok ismerősünk van, aki több nyelven is beszél. Isabella, az egyik szomszédunk állítólag nyolc nyelven beszél; újságíró fia is, de nem pont ugyanazt a nyolcat. Isabella már a hetedik ikszét tapossa.

– Pár éve megpróbáltam megtanulni görögül, de már nem olyan a fejem, mint régen – panaszolja. – Annak idején három hét alatt megtanultam egy nyelvet. Ha az ember

tud oroszul, a lengyel már nagyon könnyen megy utána. Angolul és franciául már gyerekkoromban tökéletesen beszéltem…

Irigylem ezeket az embereket, nagyon irigylem. Nekem még mindig problémát jelent a ci szó használata, mert szégyentelenül változtatja a jelentését, mint a kaméleon a színét.

Isabella átjön hozzánk vacsorázni. Körülnéz az asztalnál, és könnyedén megkérdi: – Milyen nyelven beszélünk ma este? – Egyszer egy partin dán, holland és magyar barátaival francia verseket szavaltak. Mindannyian ugyanazokat a francia verseket tudták fejből. Utána latin versekre váltottak.

Álmomban ülök az ablaknál, és világoskék papírra írok. Olvasom a sorokat, még nem száradt meg a tinta: verset írok olaszul! Bárcsak meg tudnám csinálni ugyanezt a valóságban! Álmomban olyan könnyen árad a sötétkék tinta, olyan könnyen áradnak a szavak, a mondatok, a sorok, még a kézírásom is olvasható. Fekete ruha van rajtam és egy gyapjúpulóver, a hajam felkötve, mint Mariáé, mint Annáé, mint Isabelláé, mint minden idősödő nőé az itteni baráti körömben, akik mindannyian több nyelven beszélnek.

Bergson szerint a jelen nem létezik, mert folyamatosan elnyeli a múlt, amely a jövőbe harap. Igaz lehet ez az anyanyelvemmel és az olasz nyelv világába tett nagy utazással kapcsolatban is. A múlt a jövőbe harap. A mondanivaló mindig eltűnik abban, amit kimondok, hogy még többet akarjak mondani.

Mivel mindig is főképpen nyelvvel dolgoztam, nagyon kellemes meglepetés volt, hogy már akkor is könnyen szereztünk barátokat, amikor még tényleg alig beszéltünk olaszul. Anyám azt szokta mondogatni, hogy az emberek közötti vonzalom alapja a szag. Kétségtelen, hogy két ember között a pozitív energia villanásai sokkal fontosabbak lehetnek, mint a szavak. A zöldségboltos Rita már akkor megölelt, amikor még meg se nagyon tudtam szólalni olaszul. A szomszédunk meghívott vacsorára, mi meg szabadkoztunk, hogy majd inkább akkor, ha már jobban beszélünk. Azt gondoltuk, órákon át kínos csöndben fogunk feszengeni az asztal körül. Grazié, mille grazié, ma non parliamo bene italiano. Szomszédunk nem akart hinni a fülének. A homloka közepéig rántotta fel a szemöldökét: –Jó, jó, de enni tudnak, nem igaz?

ANSELMO PARADICSOMAI

– Kaphatnék egy kis Sant' Anna babot?– Múlt héten kifutott. Most ez a friss – mondja Matteo, és a zsenge cannellinire

mutat. – Egész Olaszországból jönnek ide ezért a babért, Rómából, Milánóból, mindenhonnan.

A cannellinit már jól ismerem. Olajjal, zsályával, sóval és borssal kell elkészíteni. Az összes babfajta közül ez adja a legtöbb energiát. Ed néha reggelire eszi. Igazi toszkán csemege.

Kilépek frutta e verdurából. Meg vagyok döbbenve, hogy már vége is a Sant' Anna szezonjának. Egyetlenegyszer tudtam főzni ebből a vékony zöldbabból, és most egy évig várhatok rá megint. Különben az Anselmo lelkes közreműködésének köszönhetően hihetetlenül burjánzó veteményes mellett szinte nem is kellett vásárolnom a városban. A szakácskönyvek varázsszavát – „szezonális” – itt aztán komolyan kell venni! Eddel késő délután fogjuk a kosarakat, és megyünk a teraszokra, hogy megszedjük a vacsoráravalót. Anselmo folyamatosan ültette a salátát egész nyáron, úgyhogy mindig volt friss zöld salátánk. Nem tudunk eleget enni a zöldségekből. Ami túlérik, ami egyszerűen nem fér belénk, azt Beppe lesarlózza a nyulainak. Amikor levágjuk a bietolét, vagyis a mangoldot, újranő. Szeretem olaszul mondani, ricrescere; szinte hallom, ahogy a friss hajtások feltörnek a föld alól. Zsákszámra ajándékozzuk el a termést. Anselmo szerencsére sok kantalupdinnyét és görögdinnyét ültetett, és megdézsmálták ugyan az állatok, maradt nekünk is bőven. Próbálok rátukmálni egy adagot Giusira, de neki is van kertje. Amikor vége a termő időszaknak, Anselmo beletapossa a földbe a szárakat, hadd trágyázzák a talajt. Nagyon élvezem, hogy pici padlizsánt és cukkinit szedhetek. Az egyetlen zöldségféle, amivel Anselmo kudarcot vallott, a zeller. Egyetlenegy sem hajtott ki.

Tavasszal biztosak voltunk benne, hogy Anselmo túl sok mindent ültet, és igazunk lett. De mégis jól jártunk. Ilyen jól, ilyen egyszerűen még sosem táplálkoztunk. Kiderült az is, hogy Anselmo ugyanúgy áll a paradicsomhoz, mint én. Nyakig vagyunk paradicsomban, és ez így jó. Mindennap elfogyasztunk egy teli kosár, tökéletes, piros paradicsomot. Nagyobb örömmel nézegetem ezeket a kosarakat, mint tavaly az új autómat. Hibátlan, gyönyörű a termés. Anselmo háromfélét ültetett: egy szimpla gömbölyded fajtát, amit localének nevez. Ez az, amit szedés közben muszáj megkóstolni: édes, lédús, és mégis kemény húsú. Ültetett a szószokhoz tojás formájú San Marzanót, amely puhább, és nem annyira lédús, a salátákhoz pedig hihetetlenül zamatos, apró szemű koktélparadicsomot.

Valamikor régen Itáliában nem termett paradicsom: képzeljük csak el a szegény etruszkokat és rómaiakat, akiknek nélkülözniük kellett az Újvilág eme pompás zöldségféléjét! Használtak fokhagymát és bazsalikomot, de nem volt hozzá paradicsomuk. Az emberek többsége azt hiszi, hogy a paradicsom a szupermarketben árult sápadt, csomagolt borzadály. Valami más nevet kéne adni ennek a valaminek, esetleg számot.

Azt reméltem, hogy remek paradicsomunkat szépen összepárosíthatom az édes amerikai kukoricával, de az állatok csak pár csövet hagytak nekünk, pedig két zacskó magot vetettem. Anselmo nem nagyon törődött a kukoricával, mert szerinte az a disznóknak való.

☼

A teraszok szélén elültetett óriási napraforgók is kinyíltak már. Kora reggel vágok belőlük párat, mielőtt elbágyadnának a forróságban. A kerek napraforgó-”szoba” mögül kilép egy kis öregasszony, az, aki tavasszal a mezei spárgánkat és a nárciszainkat dézsmálta.

– Buon giorno, signora! – üdvözlöm, és bemutatkozom.A hőség ellenére most is van rajta egy fekete kardigán.– Venga – mondja, és int, hogy menjek vele.Kosarát már teleszedte a mezei kömény sárga virágjával. Az egyik felső teraszra

vezet, és egy bokor mögött megmutatja a tucatnyi vadköményt, amelyekhez hozzá sem nyúlt. Előveszi az ollóját, hogy megmutassa, hogyan kell levágni a virágokat. Azt mondja, szárítsam őket a napon, és akkor könnyű lesz eltávolítani a virágokat a szárról. Elővesz a zsebéből egy nejlonzacskót, és vág néhányat bele, majd a kezembe nyomja. Az akácok és a tölgyek felé mutat.

– Ősszel ott nő a porcini gomba.– Hát a szarvasgomba?– Az itt nincs. De másfajta gombákat azért fog találni. Majd ha lesz egy kis eső,

megmutatom.– Sajnos, ősszel már nem leszünk itt.– Peccato, sajnálom. Hazamennek Svájcba?– Nem Svájcba, hanem Amerikába. Kaliforniába.Úgy látszik, nem hitte el, amikor Ed mondta neki, hogy nem svájci professzor.Bólogat, aztán elköszön:– ArrivederLa, signora. A köményt bármilyen húshoz használhatja, de nyúlhússal

különösen finom, meg sült krumplival.Indul előttem lefelé az ösvényen, aztán megáll, hátrafordul:– Most már nagyon szép a házuk!

☼

Felelevenítettem egy régi szokásomat: sült paradicsomot eszem reggelire, vagy ebédre, vagy vacsorára. Tejszínnel olyan finom, hogy megkockáztatom a magasabb koleszterinszintet is. Bár a déli szakácsok szemében eretnekség, a zöld paradicsomnál jobban szeretem megsütni a pirosat. Körülbelül egy centiméter széles szeletekre vágom a paradicsomot, finoman lisztbe forgatom őket, aztán 3-4 evőkanál forró mogyoró- vagy napraforgóolajban mindkét oldalát megsütöm. Ezután kicsire veszem a lángot, és zsíros tejszínt öntök a serpenyőbe, kicsit megrázogatom, fekete borsot őrlök rá, finoman megsózom, és szórok rá egy kis kakukkfüvet vagy oregánót. Magában szeretem a legjobban ezt az ételt. Willie Bell néha kukoricalisztbe forgatta a paradicsomot, és nagyon forró olajban sütötte meg, hogy keményebb maradjon. Amikor magam elé húzok egy tányér sült paradicsomot, vágyakozni kezdek Willie Bell sült csirkéje után, meg a tejszínes-szaftos tört krumpli, meg a tejszínes kukorica után. Nem is tudom, hogy lehet, hogy nem híztunk el a sok tejszíntől. Willie Bell leszelte a kukoricaszemeket a csőről, összefőzte hagymával meg feldarabolt zöldpaprikával, majd tejszínt kevert hozzá. Az amerikai Dél nyári ételeit ugyanannyira szeretem, mint az olasz konyhát. Willie Bell és anyám gyakran egész délelőtt fejtette a nagyon apró, zamatos „lady finger” zöldborsót, amit még csak Georgiában láttam.

Amikor Ed grillezik, vastag paradicsomszeleteket is feltesz a rácsra egy kis időre, hogy kapjanak egy kis füstös ízt. Semmi sem múlhatja felül az egyszerű paradicsomos szendvicset, ha olyan mennyei focacciából készül, mint a cortonai. A zsályával és

tengeri sóval megszórt lapos, kemény kenyérrel a paradicsomszeletek igazi gasztronómiai csúcspontot képviselnek. Vajon mennyi idő alatt unnánk rá a friss paradicsomra? Mi lehet jobb az egyszerű töltött paradicsomnál? Csak egyvalami: töltött paradicsom apróra vágott földimogyoróval. Anselmo figyelmeztetett, hogy itt az ideje a mandulaszedésnek. Körülbelül egy csészényit apróra vágtunk, megpirítottuk, összekevertük ugyanannyi kenyérmorzsával, tettünk bele petrezselymet, és az így kapott keverékkel megtöltöttünk négy nagy paradicsomot. Tetejére vajdarabkát és egy sajtkockát tettünk, hogy ráolvadjon a sütőben. Vacsorára esszük a töltött paradicsomot sült cukkinivel, és hogy legyen valami Délről is, őszibaracklével édesített jeges teát iszunk hozzá.

☼

Egy keddi napon szieszta után kicsit alábbhagy a hőség. Kitalálom, hogy menjünk el Derutába, a majolika paradisóba. Egy angol nyelvű Umbria-útikönyv szerint „nem érdemes sokat időzni Derutában, amely az umbriai majolikakészítés központja. A városba vezető utak mellett sok üzletben árulják a meglehetősen ízléstelen kerámiatárgyakat”. Ez a szerző nyilván megőrült! Az új polc a konyhámban félig-meddig azért van, hogy legyen hol tárolnom a tálakat, amelyeket muszáj volt megvenni. Árulnak persze ízléstelen dolgokat is, de a tárgyak többségét gyönyörű, tradicionális umbriai mintákkal díszítik. Azt azért megnézném, milyen edényeket használ a mélyen tisztelt angol szerző. Az én derutai bögréimen például kézzel festett gyümölcsök vannak, a peremük pedig sárga. Lehet, hogy egy kis vidámságot csempészne a ködös Angliába.

Olaszországban megtanultam a tálakon való tálalás művészetét. A kőfal tetejére rakom egy nagy tálban a sült zöldséget, egy másikban a sajtokat, a harmadikban a kenyeret, a negyedikben a főfogást, az ötödikben egy tál szeletelt paradicsomot. A tálakat családiasán körbe lehet adni, aztán mindenki annyiszor áll fel az asztaltól, hogy szedjen még, ahányszor akar. A kancsó is nagyon praktikus dolog. Kiteszek egy kancsó jeges teát, egy kancsó bort, egy kancsó vizet. A kézzel festett majolikaedények nagyon jól mennek a lezser, de bőséges toszkánai vacsorákhoz. A színeiket is nagyon szeretem. Van élénk, halványabb, és nagyon finom, megfakult freskó-szerű színeket felvonultató változat is. Amikor megterítek velük, rögtön életre kel a sárga kerti asztal, és mindegy, hogy mit szolgálok fel, igazi lakomának tűnik minden étkezés.

Karácsonykor rózsaszínű virágokkal díszített csészéket is vettem a cappuccinóhoz, és most megpróbálok hozzájuk illő reggelizőtányérokat szerezni. Derutában legalább száz bolt van, ahol szétnézhetek.

– Melyik boltban vetted a bögréket? – kérdezi Ed. – Bár nem hiszem, hogy emlékszel. Annyi van belőlük, hogy csak na.

Ed nem lelkesedik Derutáért.– Ott, a sarkon, az utca végén.Nincs még egy ilyen város, mint Deruta. A templomot, a szökőkutat, a házak

homlokzatát is majolikacsempe díszíti. Évszázadok óta ez a város a központja ennek az ősi mesterségnek.

– Ah si, signora.A boltos felhívja a barátját, aki rögtön hozza a tányérokat a műhelyéből. Addig

benézünk három másik üzletbe is a főutcán, és az egyikben találunk egy szép kis lámpát Ed íróasztalára. Biztosan van ebben a városban élelmiszerbolt és cipőbolt is, de valahogy nem tűntek fel. Megállunk egy kicsit, figyelünk egy asszonyt, aki geometrikus mintákat fest apró csészealjakra.

A bárban egy öregember, akinek a nadrágtartója majdnem a hónaljáig húzza a nadrágját, megkérdezi, honnan jövünk. Amikor meghallja, hogy San Franciscóból, egészen izgatott lesz. Járt már ott, méghozzá 1950-ben. Emlékszik a strada del mercatóra, a Market Streetre. Ott volt a tenger az utca végén! Ragaszkodik hozzá, hogy ő fizesse a kávénkat. Amikor megjön a barátja, úgy mutat be minket, mintha a rokonai lennénk. Az olaszok imádják San Franciscót.

A kerámiaüzletek többsége a városon kívül, a Via Tiberinán található. A nővéremmel egész vacsorázókészleteket vittünk innen haza magunknak meg a lányomnak. Csak egyetlen csésze tört el az úton. Itt nem hungarocelbe csomagolják az edényeket, hanem vizes szalmába. A szállítás nem olcsó, de még így is sokkal jobban jövünk ki, mintha Amerikában vennénk olasz kerámiát, arról nem is beszélve, hogy itt sokkal nagyobb a választék.

A legjobban a napsárga-kék kollekció fogy, amelyben Raffaello sárkánya díszíti a tányérokat. Én azonban nem akarok sárkányt a tányéromba, még jóindulatú Raffaello-sárkányt sem.

Olaszország számos vidékén készítenek speciális kerámiát, és Derutában mindegyik típus kapható. Van itt kakasmintás edény Orvietóból, kék madaras Amalfiból, és fekete mintás Sienából (utóbbit a sienai katedrális padlómozaikja ihlette). Kínálják persze kortárs tervezők munkáit is. Van közöttük vacak is, játékos is, merész is, amit dísztárgynak szántak a falra vagy a dohányzóasztalra. A vevő is megtervezheti a készletét, megmondhatja, milyen mintát, milyen virágot szeretne az edényeire. A nővérem egy kék-sárga készletet vett magának, én pedig szőlőmintás fehér készletet választottam Ashleynek. Magunknak olyat rendeltem, amiben minden tányér közepére egy gránátalma, cseresznye és áfonya van festve. Amikor megkérdeztem, mi a neve ennek a mintának, az eladónő megvonta a vállát: – Frutta.

Az edényeimet három hónappal később kézbesítették San Franciscóban, mert rendelésre készültek. Nagyon jól mennek az otthoni konyhámhoz.

Ma egy barátunk fiának szeretnék ajándékot venni az esküvőjére. De mi legyen az? Kávéskészlet? Teáskanna? Csodás salátástál? A negyedik üzletben Ednek már vérben forog a szeme.

– Mindenki szereti a szép teáskannákat. Vegyük meg bármelyiket, és menjünk végre.

– Neked melyik tetszik jobban?Nekem nagyon tetszik az apró virágos zöld leveles is, meg a tavaszi virágokkal

díszített fehér is. Ed felkapja a fehéret.– Gyerünk!Vágyakozón bámulom a többi kedvenc boltomat is, de Ed nyomja a gázt.– Valamikor elugorhatunk Gubbióba vagy Gualdo Tadinóba is kerámiát nézegetni.

Akár mind a két helyre elmehetünk ugyanazon a napon.Azt hiszem, kedveskedni akar…

☼

Hazafelé megállunk Assisiben annak ellenére, hogy mozdulni sem lehet a turistáktól. Kedvenc papírboltom itt van a főtéren, szemben a templommal, amelynek a helyén az ókorban Minerva szentélye állt. Vinni akarok haza egy adag finom papírt, kézi kötésű noteszeket, naplókat – ilyesmit bárkinek lehet ajándékba adni. San Franciscóban szinte soha nincs rá időnk, hogy csak úgy vásárolgassunk, úgyhogy itt nagyon élvezzük a dolgot. Ed akar pár üveg Sagrantinót is venni, a kedvenc umbriai borát, ami általában nem kapható Cortonában.

Elsétálunk a finom rózsaszínű Santa Chiara-templom mellett, és a megfakult kék spalettás sárga házak között. Mint mindig, most is két kutya fekszik a papírbolt ajtaja mellett. Miután jól bevásárolok, elsétálunk a Chiesa di San Rufinóba, így szembe megyünk a turistákkal, akik a San Francescóba igyekeznek, hogy megnézzék a híres Giotto-freskókat. Mi a San Rufino román kori homlokzatára vagyunk most kíváncsiak a vízköpőkkel és a képzelet szülte állatokkal. Hál' istennek, teljesen üres előtte a piazza a kúttal. Akármennyi is a turista, Assisi varázsát nem tudják teljesen tönkretenni. Fél nyolcig lézengünk, aztán úgy döntünk, betérünk egyik kedvenc éttermünkbe, ahol fantasztikus sült nyulat adnak.

☼

Majdnem megfeledkeztem róla, hogy augusztusban megjön az igazi kánikula. Az ablakokat és a spalettákat résnyire nyitom, így járhatja a levegő a házat, de a tűző napot kizárom. Legkönnyebb fehér vászonruhámnak csak a vállpántja ér a testemhez. Emily Dickinson kizárólag fehér ruhát viselt. Meg tudom érteni. Ha még így is melegem van, végig kigombolom, aztán amikor délután egészen elviselhetetlen a forróság, ledobom magamról, és egy szál bugyiban olvasgatok, közvetlenül a ventilátor mellett.

A nyár legmelegebb napján paradicsomszószt teszünk el. Néhány forduló az ortóig meg vissza, és máris tele érett paradicsommal a mosogató meg egy nagy szennyestartó láda. Ed szárazza, én magozom. Nem kell hámozni, mert nagyon vékony a héja. Összefröcskölöm a blúzomat, úgyhogy leveszem és bedobom a mosógépbe. Ed egy szál sortban dolgozik. Nemsokára paradicsomlé borít mindent. Fokhagymát darabolunk, egy egész füzér hagymát is felvágunk, előkészítjük a kakukkfüvet és a bazsalikomot. Egy marék sót teszek az üstbe. Az egész konyha megtelik a dinsztelődő hagyma gőzével. Berakjuk a felvágott paradicsomot is az üstbe. Ed közben elszopogatott egy üveg vörösbort. Törölgetünk, felmossuk a követ.

Minden, amit beletettünk a szószba, itt termett a saját kertünkben! Kaliforniában egész télen újra meg újra megízlelhetjük majd a júliusi napfényt.

☼

– Csodálatos ízt érzek.– De milyet? Nem a paradicsomszósz illatát érzed inkább? De hiába szaglászok, azt

én sem érzem. A citrusligetben ücsörgünk, olvasgatunk ebéd után, hűsölünk, amennyire lehet.

– Nem tudom elmondani, milyen íz. Itt van a számban már két napja. Mint egy dallam, amit nem bírsz kiverni a fejedből.

– Mégis, milyen? Mint a menta? Vagy a méz? Vagy inkább sós? Ed ingatja a fejét. Egy rózsaszirmot cipelő hangyát figyel. Aztán hirtelen: – Azt hiszem, ez a boldogság íze.

Két terasszal feljebb odasétálunk az almafához, ami szinte roskadozik, annyit termett. Csak az a baj, hogy az almák nem ropogósak, és ízetlenek is.

– Ültessünk jövőre valami másfajta almát – javaslom. Leszakítok egy almát, beleharapok, aztán behajítom a bokrok közé. –Amúgy finom almavajat lehetne csinálni belőle.

Csak a szám jár, mert a paradicsomőrület után semmi kedvem hozzá.– Egész sor almafát ültethetünk ezen a teraszon.– Egyébként ez sem satnya. Ez egy törpefa. Ed a pólójába szedi az almát.

– Talán egy kevés almavajat azért csinálhatnánk.Ed imádja az almát. Sokat mesélt róla, hogy egyszer almát szüretelt Iowában.– Olvastam, hogy van egy fickó valahol Rimini közelében, aki limonccllát is

termeszt, apró szemű, citromízű almát, meg van neki pum sunaja fajtája is, aminek zörögnek a magjai, ha megrázod a gyümölcsöt. Ennek a fickónak háromszázféle almája van, olyan fajták is, amelyek már eltűntek.

Hallom Ed hangján, hogy muszáj lesz meglátogatnunk ezt a csodálatos embert.

☼

Eredetileg azért akartam itt élni, mert úgy éreztem, hogy Olaszország kimeríthetetlen gazdagságot jelent nekem – művészete, tájai, ételei, nyelve és történelme egyaránt. Persze, borzasztóan kockázatosnak, ha nem egyenesen őrültségnek tűnt, hogy helyreállítsuk ezt a házat itt, az isten háta mögött, és hogy minden nyarunkat ide kössük. Valami olyasmit akartam véghezvinni, amiről fogalmam se volt. Csak azt tudtam, hogy az olaszok valahogy többet élnek. Változást akartam egy hosszú házasság és kellemetlen válás után. Nagy változást.

Nem is sejtettem, hogy milyen jól döntök. Otthon, Kaliforniában olyan érzés az idő, mint egy hulahoppkarika, ami állandóan ott van a derekamon, és muszáj hajtanom magam, hogy le ne essen. Itt viszont legszívesebben megcsókolnám a földet, annyira boldog vagyok, annyira szabadnak érzem magam, amikor mondjuk egész nap semmi mást nem csinálok, csak elsétálok egy kosár szilváért a mediterrán nap hatalmas korongja alatt. Már a nyolcadik nyarat töltöttük itt, de még mindig olyan boldogok vagyunk, mint a gyerekek.

Megtöltök két nejlonszatyrot krumplival, hagymával, fehérrépával, paradicsommal és dinnyével, és legurulok a völgybe Donatellához. Nyár elején az egész kertjét széttúrták a vaddisznók egy teliholdas éjszakán. Nincs otthon, úgyhogy a kapuja mellett hagyom a szatyrokat.

Ahogy indulok haza, felpillantok a hegyoldalra, és megpillantom Bramasolét: apró barackvirágszínű petty, felette az etruszk fal és a Medici-fal. Alig villan ki a ház a hegyoldal dús zöldjéből – semmi jele, hogy mi is ott vagyunk, és ott is leszünk, remélem, még sokáig.

ZIMANKÓ

San Francisco, október eleje. Ed félretolja a dolgozathalmot, és böngészni kezdi az Olaszország-útikönyvet. Nekem is sok a munkám, rengeteg, ki se látszom alóla – tizenegy szakdolgozatot kell elolvasnom, jó néhány memorandumot, ajánlólevelet, és egy szekérderéknyi egyéb levelet. Holnap tárgyalások reggeltől estig, a város három sarkában. Őrület. Ezek a hetek sosem érnek véget, közben meg repül az idő. Ed bekapcsolja a kávégépet, és még most is a kezében van az útikönyv. A dolgozószobám a konyhával szemben nyílik a hallból, úgyhogy ha bárki kiugrik a konyhába, hogy bekapjon valami, hozzám is benéz. A konyha mágneses mezeje egyaránt vonz embert, állatot. Fekete macskám, Sister folyamatosan a konyhában lebzsel, általában a fekete-fehér padló kellős közepén heverészik.

– Nem gondolod, hogy tökéletes ajándék lenne, ha Velencében karácsonyoznánk? – kérdi Ed.

Amióta megvettük Bramasolét, telente is vállaltuk a huszonnégy órás repülést Kaliforniából, hogy leszüreteljük az olívát, és együtt ünnepeljünk a barátainkkal.

– Dehogyisnem. Menjünk.Már hallom is, hogy bepötyög egy hosszú telefonszámot, és lefoglal egy erkélyes

szobát a Canal Grandén december 23-24-25-re. Máris kisebbnek tűnik az asztalomon a papírkupac!

☼

Kora reggel érkezünk Rómából Cortonába. Csak egy hetet töltünk itt, aztán megyünk Velencébe. Most már gyerekjáték a megérkezés Bramasolébe: minden működik, gyorsan lekopogom, jó a fűtés, van meleg víz. Micsoda luxus! Még tűzifánk is van – olajfanyesedék.

Kicsomagolok. Ed már szedi is az olívát. Piros gyapjúpulóverben van, fonott kosarat kötött a derekára. Délután négykor lebukik a nap a hegyek mögé, és hideg szél kezd fújni. Ed bevonszolja az első teli zsákot a cantinába, és meleg vizet csorgat elgémberedett kezére.

– Még két teljes nap, ha mind a ketten szedjük – mondja. – Nagyon jó a termés.Bedobunk egy gyors vacsorát (tagliatelle con funghi porcini, vékony, lapos tészta a

saját termésű olívaolajon párolt gombával). Ed begyújt a kandallóba, és odatelepszünk a tűzhöz a tálcánkkal. Holnap egész nap olívát szedünk, aztán felmegyünk a kedvenc hegyi trattoriánkba, hogy vaddisznóragus tésztát együnk. Aznap, amikor kisajtoltatjuk az olajat, egy kis ünnepséget rendezünk a barátainknak az új olaj tiszteletére. Aztán elugrunk Assisibe, hogy a saját szemünkkel is megnézzük, mekkora kárt okozott a földrengés. És akkor már készülődhetünk is Velencébe, ahol lehet, hogy még hidegebb lesz. Hoztunk magunkkal rendes télikabátot, csizmát, kesztyűt. Egy finom sötétzöld sálat is vettem magamnak, olyan zöldet, mint a velencei lagúna vize. Remélem, látjuk behavazva a Piazza San Marcót! Ed hoz egy különlegesen finom bort, én meg hoztam gyömbéres-liliomos szappant, és orgonaillatú gyertyát az ünnepre. Megbeszéltük, hogy csak valami aprósággal lepjük meg egymást, hiszen mindkettőnknek Velence a fő ajándék. Gyönyörű sárga kasmírpulóvert vettem Ednek, meg egy W. S. Merwin-verseskötetet. És láttam egy kis dobozt a táskájában. Egy nagyon pici dobozt.

Tizenegy körül csöng a telefon. Amióta megvettük ezt a házat, gyűlölöm a telefoncsörgést. (Mert azt jelenti: a munkások telefonálnak, hogy nem érkezett meg a szivattyú, vagy hogy tovább maradnak a nyavalyás vakációjukon.) Jó meleg takaró alatt heverek az ágyon, és azt a regényt olvasom, amit elkezdtem a repülőn. Mindjárt a végére érek. Hallom, hogy Ed lelkesen felkiált, „Szia, hogy vagy?”, aztán halkan, „Mikor? Ne! Te jó ég!” Leül az ágy szélére, a homlokát ráncolja. Édesanyját kórházba vitték, az állapota súlyos.

– Nem értem – mondja szomorúan. – Két hete még kenyeret sütött. Anyám olyan erős! A húgom valami mio-izét mondott, valami vérproblémát. És megadta az orvos telefonszámát.

☼

Reggel összecsomagolunk, indulunk vissza Rómába. Beppe és Francesco leszedi helyettünk az olívát, ki is sajtoltatják. Az orvos ugyanis határozottabb volt, mint Ed húga. „Jöjjön azonnal,” mondta, „bármikor bekövetkezhet, ma, egy hét múlva, egy hónap múlva, bármikor.” Szürreális, hogy máris repülünk vissza Amerikába, mintha szembemennénk önmagunkkal. Gyakran az időjárás is követi az ember lelkiállapotát. Amikor a diákjaim verseiben nagyon passzol az égen a felhő a túlcsorduló emócióhoz, odaírom a lap szélére: Ne légy patetikus! Itt gyenge a szöveg! A vihar dobálja a gépünket a vihar az óceán felett, folyamatosan ég a biztonsági övek bekapcsolására felszólító lámpa. Az erősödő vihar miatt Philadelphiában ragadunk. Az összes minnesotai járatot törölték. Toljuk a csomagjainkat a repülőtéri szálloda felé… Hosszú az éjszaka. Nézzük a tévében az időjárás-jelentéseket: a vihar egyre erősebben tombol. Miért halnak meg az emberek karácsonykor? Intő jel, ami újra összehozza a családot? Apám december 23-án halt meg, tizennégy éves koromban. A rózsaszínű ruhám, amiben aznap este mentem volna táncolni, még sokáig ott lógott a szekrényajtón. A karácsonyfát leszedtük.

A vihar szünetében sikerül felszállnunk. Minneapolisban rekordhideg fogad. Az autókölcsönzőnél összefutunk Ed húgával, Sharonnal, sógorával és a lányukkal, ők is a kórházba mennek egyből. Most érkeztek Dél-Kaliforniából. Ed bátyja, Robert, és a másik két húga, Anne és Mary Jo már a kórházban vannak. Csikorgó a hideg, ropog a fagyott hó a talpunk alatt. Vékony csizmám annyit se ér, mint egy zokni. Ed negyedóráig kaparja a jeget a kocsiról. Indulunk Winonába. Kétórás út, déli irányban, végeláthatatlan hómezők között, hókásás úton. Nem ismerem túl jól Ed mamáját, csak egyszer találkoztam vele, és néha vasárnap beszélünk egy kicsit telefonon, de tudom, hogy ő nevelte fel Edet, úgyhogy nagyon hálás vagyok neki.

☼

Erőre kap az örömtől, hogy egyszerre látja az összes gyerekét. Kiült a székre, és Mary Jo rúzst is tett az ajkára. Nem látszik rajta a betegség. Hihetetlen, hogy veszélyben az élete. De nagyon gyorsan elfárad, és az ágyban már gyengének, törékenynek látszik, rémisztően zihál. A testvérek megbeszélik egymás között a beosztást – valaki mindig itt lesz mellette. Ed húgai az anyjuk házában alszanak, mi meg motelbe megyünk. Ednek újra meg újra eszébe jut, hogy milyen jó lett volna Velencében. Shelleyt és Thomas Mannt olvastunk volna fel egymásnak az ágyban… És most az édesanyja, akit teljes szívével szeret, percről percre távolodik tőle.

Hosszúak a napok. A kórház és a motel között ingázunk. Beóvakodó látogatók, infúzió, nagyvizit. Addig elugrunk a boltba. Ed mamájának a házában egyértelmű a

számomra, hogy ennek az asszonynak az élete nem arról szólt, hogy különféle dolgokat szerezzen magának. Altrude – ritka név – csak az öt gyerekével törődött.

Délutánonként nagyokat autózunk Eddel, aki jól ismeri az itteni időjárást. Gyerekkorában téli sátorozáson is volt, sífutott és a hótal-pazást is szerette. Én csak őszintén csodálkozom, és megkérdezem: – Egyáltalán miért telepednek meg az emberek ezen az éghajlaton? Ez a hideg egyszerűen fáj.

– Nem olyan vészes, csak érezni kell a ritmust. Majd meglátod, ha véletlenül nulla fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a minnesotaiak rövidnadrágba és rövid ujjú pólóba bújnak, és úgy tesznek, mintha meleg lenne.

Ed nyomja a gázt, a fűtés a maximumon. Kibámulok az ablakon. Velencében a sült calamari illata az utcán… Kicsi hó a San Marco oroszlánjai hátán… Forró csokoládé a Flórian's-ban. Itt csak az üres, fehér táj, egy rozsdavörös csűr éles vonalai a sápadt ég háttere előtt. Zúzmarával borított nyírfák, és egy szarvas, ahogy vágtat a tó jegén. Fázósan megbújó városkák és farmok, ahol Ed szülei felnőttek. Ez a hely formálta; Ed látta a jég alatt úszó halat. Itt volt kisgyerek. A nagy hatalmú tél birodalmában – a dicsőséges tavasz birodalmában.

– Mit fogtok csinálni karácsonykor? Mindannyian együtt…– kérdezi Ed édesanyja. – Nem mondja, hogy valószínűleg utoljára, de anélkül is tudják. Mary Jo már harminc éve apáca, ő áldoztatja mindennap az édesanyját; nyíltan, őszintén beszélnek a halálról, így, hogy együtt látom Edet az édesanyjával, újra megbizonyosodom arról, hogy milyen remek ember: egyszerűen csak ott van, teszi a dolgát, megeteti a beteget, megmossa az arcát, emlegeti a Graham-kekszes süteményét, a szomszéd ronda garázsát, és az édesapját, aki két éve halt meg.

☼

Ed régi szobájában a testvérei megtalálják a könyveit egy dobozban. Anne kezében a Halál Velencében. – Jó ez a könyv? – kérdezi. Olaszország már őket is érdekli, miattunk. Sok mindent megtudtak rólunk abból is, amit az ottani életünkről írtam, olyan dolgokat, amelyekről addig fogalmuk sem volt. Az öt testvér egymástól távol éli saját életét, de gyerekkorukban sülve-főve együtt voltak, itt éltek ebben a kis házban, amelyben most életre kelnek a falak, hogy egykori lakói újra egymásra találjanak, és elmondják egymásnak a történetüket. Mary Jo újrakezdte az életét a kolostoron kívül, Sharonnak nagy családja van, Anne elköltözött Stillwaterbe, nehezen tudja összeegyeztetni a munkáját meg a két kamaszfia nevelését, akik le se veszik a fejhallgatót, Robert öntörvényű életmódja… Suttogva: Ő volt a legszebb lány a suliban; ő akarja örökölni a kanapét, de a bátyja nem fogja hagyni; nézd, milyen szép volt a mama az esküvői ruhájában; csak egyetlen társasjátékot kaptunk karácsonyra; hogy mehettél hozzá ahhoz a hülyéhez; én máshogy emlékszem.

Ed minden reggel fél hétre megy a kórházba, hogy eltöltsön néhány nyugodt órát az anyjával. – Mit fogtok csinálni karácsonykor? – aggódik a mama. Amikor nem tudod, mihez fogj, főzz! Huszonnegyedikén reggel Eddel vásárolni megyünk. Olívaolajat, bort, fokhagymát veszünk, és telirakunk egy bevásárlókocsit. Ed édesanyja már nagyon rosszul van, közel a vég. Elmegyünk az ügyvédhez, a család máris árulja a házat. Beugrunk a virágboltba, ahol megdöbbentően meleg van, és hihetetlenül erős a rózsa és a liliom illata. Gyertyát és virágot is veszünk a kórterembe. Igazából semmit sem tehetünk a betegért. Még hidegebb van. Újabb rekord. Két háztömbnyit gyalogolunk; attól félek, hogy lefagynak a lábujjaim.

A szimpla kis motelünkben egyetlen szórakozásunk a jacuzzi. Ja-kú-ci, mondják az olaszok. Egy utolsó, karácsony esti látogatás után beleöntjük a vízbe a habfürdőt, meggyújtunk egy gyertyát, és sokáig üldögélünk az örvénylő meleg vízben.

Karácsony reggelén Ed mamája olyan jól érzi magát, hogy kitolhatjuk a kórház előcsarnokába, ahol hüvelyknyi sárga madárkák repkednek egy hatalmas kalitkában. Vajon milyen érzés lehet Ed mamájának látni mind az öt gyerekét, akik már negyven és ötven között vannak, egészségesek, csinosak, jóképűek?

Túlságosan hideg van ahhoz, hogy elmenjünk valahová, úgyhogy a házban üldögélünk egész délután. A konyhaszekrény fiókjában a nővérek megtalálták a Graham-kekszes sütemény receptjét, és hárman együtt belevágnak a sütésbe, pedig azt mondják, nem szoktak főzni sem. Közben Eddel spenótos-sajtos tésztapárnákat gyártunk, és egy komoly vörösboros marharagut főzünk répával és krumplival. Brokkolikrémet és bruschettét is csinálunk.

Sötétedés után Ed anyukájának is viszünk a lakomából. Majdnem egy egész szelet süteményt megeszik, és nagyon dicséri, pedig mindannyian tudjuk, hogy a töltelék lehetett volna keményebb is. Megint esik a hó, meghozza az ájult csendet.

Ed a vacsorához berak egy Puccini-cédét. Körbeálljuk az asztalt. Kinézek az ablakon a hóra eső fénynégyszögekre. Ilyen most az egész behavazott város. Kitöltjük a bort. – A Mama egészségére! – Salute. Csak a szülők hiányoznak a szülői házból. Éhesek vagyunk, úgyhogy nekilátunk a vacsorának.

Graham-kekszes süteményEd családjának kedvenc süteménye; nagy sláger volt a negyvenes-ötvenes években.

Az én családomban citrommal ízesítették.Törjünk apróra 12 Graham-kekszet, keverjük össze egy evőkanál liszttel, egy

kávéskanál fahéjjal és 1/3 csésze cukorral. Olvasszunk meg 1/3 csésze vajat, és keverjük hozzá, majd tegyük a masszát a formába.

A töltelékhez keverjünk össze 1/2 csésze cukrot 2 evőkanál kukoricakeményítővel. Adjunk 2 csésze tejhez 3 felvert tojássárgáját. Keverjük össze a cukorral, és folyamatosan kevergetve főzzük kis lángon, amíg be nem sűrűsödik. Keverjünk bele 2 evőkanál vaníliás cukrot. Verjünk keményre három tojásfehérjét egy evőkanál cukorral. Öntsük a kekszes masszára a krémet, tegyük a tetejére a cukrozott tojáshabot, és süssük 350 fokon, amíg a tojáshab meg nem sül.

RITMUS

San Franciscóban költözködésre adjuk a fejünket, a tél közepén, miközben süvít az il nino. Egyik vasárnap találtam az újságban egy hirdetést: a rajzon kéterkélyes spanyol-mediterrán ház volt, előtte egy pálma.

– Nézd csak ezt a házat! Hasonlít Bramasolére, ugye? Ed szemügyre veszi a rajzot.– Tetszik. És hol van ez a ház?– Az nincs ideírva. Ugye milyen szép az erkély? Olyan sárga orchideával lehetne

díszíteni, amivel tele van a város.Ed felhívja az ingatlanügynököt. A házat már megvették.A Bramasolében töltött nyarak hatására a lehető legtöbb olasz elemet akarjuk

átültetni az amerikai életünkbe. Ed édesanyja meghalt januárban; azóta még jobban felerősödött a hedonizmusunk.

Lakásunk, amit akkor vettem, amikor a házasságom már menthetetlen volt, egy nagy Viktória korabeli ház harmadik emeletét foglalja el. Nagyon tetszett a boltozatos mennyezet, meg a sok fény, ami a tetőablakokon meg a harminc ablakon keresztül árad a lakásba. Az ebédlő ablakai előtt fák, a város, a távolban az öböl kékje. Az itt töltött évek alatt remekül berendezkedtünk. A konyhát abban az évben újítottuk fel, amikor megvettük Bramasolét. Fekete-fehér kőpadló, üvegajtós szekrények és pultok, körbefutó tükör a falon a szekrények és a pultok között, éttermi tűzhely hat platnival és akkora sütővel, amibe egyszerre beférne két liba meg egy pulyka.

Ami hiányozni kezdett, az a kinti élet. Hogy úgy léphessünk ki az ajtón, mintha belépnénk, és úgy léphessünk be, mintha kilépnénk. Valahogy hiányzik a kerti asztal és a veteményeskert. És amúgy is jó dolog a költözködés. Ilyenkor kihajítom a felgyülemlett vackokat, az üres üvegeket, fél tonna papírt, a kopott cipőket, amiket már úgysem használunk, az elfáradt törölközőket. Emlékszem minden költözésre, mert mindig új periódus kezdetét jelezték az életemben. Az irracionális vágy, hogy elköltözzünk ebből a tágas, pompás lakásból, vajon azt jelenti, hogy valami változás közeledtét érezzük, és felkészültünk valami újra?

Nézegetjük a hirdetéseket, vasárnap délutánonként házakat nézünk, olyan részeiben a városnak, ahol sose jártunk. Pacific Heights-ban, ahol most lakunk, nem maradhatunk, mert olyan házat, amilyet szeretnénk, itt nem tudnánk venni. Az ingatlanpiacon furcsa dolgokat tapasztalunk: az ár általában felszalad, akár százezer dollárral, ahogy a reménybeli vevők rálicitálnak egymásra. John, az ügynökünk sem érti. És nem is láttunk egyetlen olyan házat sem, ami különösebben megragadott volna minket. Ugyanazt az érzést várom, ami Bramasole megpillantásakor öntött el: Ez az!

Pár hétig semmi, aztán John újra telefonál, hogy nézzük meg ezt vagy azt a házat, hátha tetszene nekünk a nagy kerttel, az óriásfenyőkkel, az üvegházzal. Ahogy a félsziget felé tartunk, hogy megnézzünk egy Carmel-típusú házat, lekanyarodunk egy HÁZ ELADÓ táblánál egy erdősített részen, amit még az Olmstead hozott létre, az a cég, amely a Central Parkot tervezte. Itt a házak együtt élnek az erdővel, a tisztásokkal. Az eladó Tudor-kori ház „eredeti” állapotú – vagyis minden deszkája, összes ablaka cserére szorul. Az ügynökünknek mondtuk, hogy várunk egy évet, hátha egy kicsit lenyugszik addig a piac.

– Van még egy ház, amely talán elnyeri a tetszésüket. Találkozzunk négykor.Ez ugyanaz a ház, amit az újságban láttam!

– Ez volt az a ház, ami miatt telefonáltunk annak idején, nem emlékszik? Azt mondták, elkelt.

– Úgy is volt, de aztán kútba esett az üzlet. Még nem hirdettük meg újra.Lépcső kanyarodik a csempés verandához, amelyre boltíves ajtó nyílik az

ebédlőből. Három erkély az emeleten, és egy igazán napfényes nappali, tizenegy ablakkal. Ez a ház kell nekem! Már látom magam előtt, ahogy Sister, a macskám felfedezi a fényben fürdő szobákat.

Lefoglalóztuk. A lakásunkat még el sem kezdtük árulni, de itt most gyorsan kellett cselekedni. És ekkor kezdődik az őrült rohanás.

A lányom férjhez megy, már el is jegyezték egymást Stuarttal. Már tervezzük Ashleyvel az esküvő részleteit. Tárgyalok a fényképésszel, a virágboltossal, miközben kilincseket és kampókat keresek az új házba. Ashley PhD kurzusra jelentkezik. Tanul az írásbeli és szóbeli felvételijére. Pánik! Tavaly jó néhány évfolyamtársának nem sikerült. Három nap alatt elkel a lakásunk, miután feladtuk a hirdetést. Aláírtuk a szerződést a házra. Kilométernyi foltos fehér padlószőnyeget tépünk fel, alatta a hetvenöt éves halszálkakötésű keményfa padló koszos, de teljesen ép. Felcsiszoltatjuk. Új elektromos vezetékeket és riasztót szereltetünk be. Átfestetjük az összes helyiséget. Kicseréltetjük a tetőn a cserepet. Elutazom egy napra, közben nem azt a szobát festik sárgára, amelyiket kellett volna. Ashleyvel esküvői ruhát keresünk. A „lebegő-felhő” típus tetszik neki. Ed a tavaszi szünetben elrepül Olaszországba, hogy megmetssze a fákat. Rohangászom a lakás és a ház között, próbálom megértetni magam a munkásokkal, akik nem beszélnek angolul. Akiket felfogadtunk, azok tudtak angolul, de aztán küldtek maguk helyett kambodzsait, malájt, koreait és dél-amerikaiakat. Egymás szavát sem értik! Egy hondurasi szobafestő ráfordította a zárat, amikor bent volt az egyik hálószobában, aztán becsapta maga mögött, amikor kijött. Mutatom neki, hogy most nem lehet bejutni. Rám néz a nagy barna szemével, és kinyögi a két szót, amit ismer: „Fook sheet” (Fuck, shit.)

Persze, szeretek költözködni. Persze, élvezni fogjuk. Egész álló nap rákodnak a költöztetők. Mennyi ideig fog tartani, amíg kicsomagolom a dobozokat? Sister panaszosan nyávog egész úton – siratja a lakást, mert máshol még nem lakott. Az új könyvespolcok, amelyeket három rétegben festettünk át, kevésnek bizonyulnak. Hatvan doboz könyv a pincébe kerül. A hatalmas nappaliban a régi kanapé meg a fotelok úgy néznek ki, mint a bababútor. A költöztetők segítenek kicsomagolni. De honnan tudjam, hogy mit hova rakjanak? A vázákat, a tálakat, a festményeket a csodás új padlón hagyják.

Nagyon elégedettek vagyunk a ház minden négyzetcentiméterével. A hálószobánkban kandalló is van, meg hatalmas üvegajtó, amely az erkélyre vezet, ahonnan trópusi fákra és az óceánra látni. A hálószoba falát „Szicília” árnyalatúra festettem (halvány barackvirág). Mind a kettőnknek külön dolgozószoba, hatalmas tárolóhelyiségek, és egy kedves kis kert, fallal körülvéve, benne egy bougainvillea, amit még akkor ültethettek, amikor a ház épült. Megannyi csoda, amit fel se fogunk, mert kora reggeltől éjfélig rohanunk és rohanunk és rohanunk. Ed már haza is jött Olaszországból, ahol nem volt éppen könnyű dolga: elrepedt egy vízvezeték, és a földszinten bokáig ért a víz. Hóna alatt egy doboz könyv, másik kezében telefon… Két vízvezeték-szerelő tizenegy órán keresztül kereste a „szivárgás” pontos helyét.

Háromszor is Dél-Kaliforniába kell utaznom, hogy előadást tartsak. De itthon is ide-oda hívnak. A lépcsőfordulóban kicseréltetjük az ablakot, egyszerű üvegre, az eredeti színes üvegablaknak a faágon gubbasztó két borzalmas bagollyal mennie kell. A kertész napokig irtja a gazt és a borostyánt a ház körül. (Bramasolében annak idején

magunk csináltuk Eddel.) A garázsajtót is ki kell cseréltetni. És mindeközben természetesen teljes munkaidőben tanítok az egyetemen.

Eddel elhatározzuk, hogy összeházasodunk. Nem szólunk senkinek. Itt van hát a változás, amit előre éreztünk a zsigereinkben! Két tortát rendelünk Dominique-től, kedvenc cukrászomtól, és házavató bulira invitáljuk a legszűkebb baráti körünket, úgy harminc embert. Meghívjuk Ashleyéket és két barátjukat. Berohanunk a belvárosba, hogy megkapjuk a házassági papírokat. Tizenkét dollár, itt tessék aláírni.

A válásom óta eltelt években kerültem a témát. Még amikor egyértelművé vált, hogy Eddel együtt maradunk, akkor is azt mondtam: „Minek a cécó? Nem nevelünk gyerekeket, felnőtt emberek vagyunk.” Nem felejtettem el, amit az egyik barátnőm szokott mondogatni: „A házasságkötés az első lépés a váláshoz vezető úton.” Magamban mindig azt mondtam, nem fogom kétszer beledugni a fejemet ugyanabba a hurokba. Nem akartam újra anyagi függésbe kerülni. Megfizettem azokért az évekért is, amikor a volt férjem tartott el, amíg én verseket írtam.

Egy csomagtartónyi virág, egy halom jobbnál jobb sajt az asztalon, meg földieper, a torták, gelato, és pezsgő minden mennyiségben – ennél egyszerűbben nem is lehetne elintézni a dolgot! A barátaink szappant, cserepes növényeket, tálakat, könyveket hoznak ajándékba a házavatóra. Josephine, lelkész barátnőnk mindenkit a nappaliba hív, hogy megáldja a házat. Taps, éljenzés. Mellette állunk, a kandalló előtt, Ashleyvel és Stuarttal. És akkor Josephine belevág: – Azért gyűltünk össze, hogy Frances és Edward egybekeljenek…

Meglepett vendégeink újra tapsolnak és éljeneznek. Josephine mond néhány szót a boldogságról, azután Eddel felolvasunk egymásnak egy-egy verset. Ennyi.

Másnap folytatjuk a kicsomagolást, zárat cseréltetünk, a biztosítást intézzük. De boldogan vigyorgunk a postásra, és néha összebújva táncolunk egy kicsit a nappaliban.

Ashley augusztusi esküvőjéhez is mindent előkészítettünk. Jól sikerült az írásbelije és a szóbelije is. Stuart kilépett a munkahelyéről, és céget alapított. Már fel is vett jó pár embert. Telefonált akkor is, amikor étterembe mentünk vacsorázni. Kinek lett volna energiája nekiállni főzni? Mindannyian a teljesítőképességünk határán jártunk, annyira túlfeszítve, hogy egészen nyugodtak voltunk. Egyik este az új grillezőt azért kipróbáltuk a kertben, de a húst meg a zöldségeket is megégettük. Változás, változás, változás… A ház kissé üres, de már látszik rajta, hogy beköltöztünk. Két hétig már éltünk is benne, de még mindig nem tudtam, hol vannak a villák, vagy hogy az új mosógépet hogyan kell használni. A féléves házfelújítást sikerült belepréselnünk másfél hónapba, az Olaszországban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően. Sister vádlón pislogott a bajusza mögül, és nem volt hajlandó kiköltözni Ed nagy bőröndjéből. Az adópapírjainkat is előszedtük végre (halasztást kértünk a zűrzavar miatt). Leosztályoztuk a diákjainkat, rendet raktunk a szobánkban az egyetemen. Június lett megint.

Már indulhatunk is Toszkánába.Toszkánában a pirkadattal ébredünk, nem ébresztőórára. Még mindig sokkos

állapotban vagyunk a kaotikus tavasztól. Csak ülök, és kibámulok az ablakon. Ed felkelt, amikor még sötét volt, de újra elaludt a kanapén. Egész nyáron Bramasolében leszünk. Legalább egy hétig senkihez se akarok szólni, csak nézem a fákat. Jó lenne egy fehér ruhás ápolónő is, aki vékony dinnyeszeleteket hozna be, és hűvös kezével megsimogatná a homlokomat. Már június első hetében virágba borult a kert, még a sárga liliomok is kinyíltak. A hársfák, amelyeket Ed és Beppe kicsit visszavágott márciusban, csodás zöld levelekkel büszkélkednek. Néhány rózsa már le is dobta első szirmait.

Megjön Beppe, Ed mezítláb lép ki az ajtón, hogy üdvözölje, nincs rajta ing sem. Beppe átnyújt neki egy szatyrot.

– Un coniglio per la signora, genuino.A nyúl hetvennapos, és kizárólag zöld növényekkel, salátával és kenyérrel etették.– A fejét tegye a szószba, mert a hús a pofáján…Ujjával köröz az arcánál, mutatja, hogy az bizony isteni ízű.Beppe meséli, hogy tavasszal szinte mindennap esett, és a növények két héttel

előrébb járnak a szokásosnál. A levegő most is nagyon párás; mintha zöld lencsén át nézném a völgyben a fényt. Beppe azt is elmeséli, hogy ő vetett zöldséget az ortóba, mert Anselmo megint beteg. Felhívjuk telefonon, kicsit remeg a hangja, de azt mondja, pár hét, és rendbe is jön. Ed csinál egy kávét, kiülünk a napra. Végtelenül fáradtak vagyunk.

Primo Bianchi ütött-kopott kék Apéje is befut. Lesétálunk, hogy kezet rázzunk vele. Csúnyán sántít az öreg. Élre vasalt szürke nadrágban van és makkos cipőben. A falra telepszik, lerúgja a cipőt. Feldagadt a bokája. Primo grimaszol a fájdalomtól minden lépésnél.

– Köszvény, talán köszvény. Már egy hónapja nem bírok dolgozni. A tabletta meg, amit felírtak, nem tesz jót a májamnak.

Be kellene fejeznünk a fürdőszoba-felújítást, ami tavaly félbemaradt, amikor szicíliai csempénk a tengerben kötött ki. Azt is tervezzük, hogy építünk egy kis kőteraszt meg egy grillezőt a limonaia mellett, és végre megcsináljuk a szőlővel befuttatott pergolát. Primo elmeséli, hogy a nagy tavaszi esőzés idején egy palazzo lépcsőházát újította fel. Reggeltől estig térdelhetett a nyirkos téglán, öntötte a betont, cipekedett – nem csoda, hogy nem bírta a lába. Felveti, hogy talán mást kéne keresnünk helyette.

– Nem, nem, kivárjuk, hogy rendbe jöjjön a lába – mondja Ed. – Szeretjük, ahogy dolgozik, és sose volt baj az embereivel sem.

És hát nagyon szeretjük magát Primót is. Mindent megold. Ha szembekerül a problémával, ingatja egy kicsit a fejét, úgy töpreng, aztán elmosolyodik, és már mondja is, mit hogyan csináljunk. Munka közben azokat a dallamtalan dalokat énekelgeti, amelyeket a toszkánai és umbriai népzenét bemutató cédén hallottam. Ugyanazt a három-négy hangot ismételgetik ezek a dalok, amelyeket leginkább csak dúdolni, zümmögni kell. És Primo kék szemében valami megfoghatatlan szomorúság csillog, még akkor is, amikor mosolyog. Nagy nehezen lábra áll, és megígéri, hogy telefonál, amikor el tudja kezdeni a munkát.

Persze, aggódunk a lába miatt, de örülünk is a haladéknak: lesz pár hét dolce far niente, édes semmittevés, ami borzasztóan ránk fér, és aminél jobban nem élvezünk semmit. Tulajdonképpen mindig véletlenül fogunk bele az újabb és újabb hatalmas munkálatokba.

A kora nyár édes örömei begyógyítják a sebeinket. Az utóbbi hónapok vészes rohanását lassan elfelejtjük, amint lassan követik egymást a hosszú toszkánai napok – ajándék mindegyik. A tavaszi őrült rohanást is az a szándék motiválta, hogy az itteni életünkhöz tegyük hasonlóbbá az ottanit.

Újra meg újra megbeszélünk mindent, amin tavasszal keresztülmentünk, és azon gondolkozunk, mit kellett volna másképp csinálni. Tényleg, mit is vihetünk innen haza? Mi okozza bennünk ezt a teljes testi-lelki átváltozást, amikor megérkezünk Bramasolébe? Kaliforniában kicsúszik a kezünkből a gyeplő: amikor túl sokat vállalok, nem tudok eléggé odafigyelni a dolgaimra. Miután eltöltünk itt néhány napot, érezzük, hogy darabokra hullott agyunk újra összeforr. A rohanás, az idegesség hiánya már a boldogság egy szintje. A legszembetűnőbb különbség, hogy itt nem tanítunk,

mivel nyári szünet van. De szeretjük a munkánkat, nem tudnánk abbahagyni, úgyhogy kell lennie valami más magyarázatnak.

Itt szinte az egész médiát kizárhatjuk az életünkből. Otthon reggelente mindig automatikusan bekapcsolom a kocsiban a rádiót, és mire beérek az egyetemre, végighallgatom, hogy lemészárolták egymást a drogbárók, hogy molesztálták a gyerekeket a tanáraik, hogy autóba rejtett pokolgép robbant, hogy a megáradt folyó házakat sodort el. Hiába alszom ki magam, reggel kilenckor már ugyanolyan ideges és frusztrált vagyok a világ ezer bajától, mint előző nap. A tévé még rosszabb, már csak az időjárás-jelentést kapcsolom be néha. Nyáron hetente kétszer-háromszor belenézek az újságba, ami bőven elég ahhoz, hogy a legfontosabb eseményekről tájékozódjam.

– A hülye rádió nélkül fogom kezdeni a napot otthon is – fogadkozom –, úgy, ahogy nekem jó, a saját ritmusomban, mint itt.

– Na ja – mondja Ed –, de én azért szeretem, ahogy bemondják, hogy milyen a közlekedési helyzet. Ahogy összetorlódnak a szavak, mint egy Dylan Thomas-versben. A hírek helyett neked inkább a Bach-csellószviteket kellene hallgatnod.

Ednek könnyebb dolga van, mert náluk feleannyi a kötelező óraszám, mint nálunk.– Az a lényeg, hogy minél több időt visszaszerezzen magának az ember.– Tudod mit? Az új házban is keljünk korán, és sétáljunk egyet, ahogyan itt. A saját

ritmusunkban. Mondjuk, minden reggel lesétálhatunk a tengerpartra és vissza.– Jó. De az lenne az igazi, ha a sziesztát is magunkkal vihetnénk Amerikába. Azt a

néhány szabad órát a nap közepén.– És nem lenne jó, hogy amikor felhívjuk a barátainkat, nem mondanák mindig azt,

hogy ki se látszanak a munkából? Hogy teljesen be vannak havazva?– Persze hogy jó lenne. De az, hogy valaki nagyon elfoglalt, ugyebár azt jelenti,

hogy nagyon fontos ember. Pedig az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni.

Ed mindig kiszámoltatja a diákjaival, hogy körülbelül hány hétvégéjük van még az életük során, akik nagyon megdöbbennek, hogy ha még hatvan évük hátra van, akkor alig több mint háromezer hétvége vár rájuk.

Carpe diem, sí, sí!

☼

Jöjjön tehát a hedonizmus! Két napba telik, mire feltöltjük az éléskamrát, és megvesszük azt a pár évelő növényt, amit még nem kapkodtak el a kertészetből. Aztán csak akklimatizálódunk, újra felvesszük itteni életünk ritmusát, majd hosszú sétákat teszünk. Ennyi vadvirág talán száz éve nem nőtt, az a sok tavaszi eső tényleg csodákat művelt. Térdig gázolunk a virágban, a domboldalak aránylanak a ginestrétől, vagyis a rekettyétől. Kétkarátos rubint nagyságú szamócát eszegetünk a réten. Kicsit bóklászunk Umbriában, antik íróasztalt keresünk. Egy régiségkereskedő azt mondja, „Bármit megtalálok önöknek, bármit a világon, csak mondják meg, mire van szükségük!” Apám kislánykoromban mondta mindig: „A világon bármit megkaphatsz. Csak mondd meg, mit akarsz!” Nem jutott eszembe semmi, csak az, hogy jó lenne egy medence, mire apám ezt mondta: „Azt nem akarod igazán, csak azt hiszed, hogy akarod.” Elmegyünk San Casciano deo Bagniba, ahol már a rómaiak is áztatták magukat a gyógyvízben, galambhúsos raviolit eszünk egy étteremben a főutcán, aztán továbbmegyünk Sarteanóba és Cetonába, le-letérve az útról, elmerülve az áldott tájban.

Amikor úgy érezzük, hogy sikerült teljesen kipihenni magunkat, elmegyünk Firenzébe, és ott töltjük az éjszakát is. Kell vennem egy ruhát, amit Ashley esküvőjén

viselhetek augusztusban. Már az őszi divat is itt van az üzletekben, a barna, szilvakék és szürke ruhák. Ed könnyen belecsúszik az őszi hangulatba, vesz magának két puha, de sportos kabátot. Firenzében eddig mindig csak cipőt és táskát vettem magamnak. Amikor meglátogat minket Jess, Ashley régi fiúja, akivel mi is nagyon összebarátkoztunk, mindig eltölt egy napot Eddel a butikokban: biztatják egymást, viccelődnek, én meg jól szórakozom. Most Ed velem járja az üzleteket. Már megtanultam, hogyan kell vásárolni Olaszországban: az ember megmondja, mit szeretne, és akkor megmutatják neki. Nem érdemes csak úgy csendben válogatni, mert nem raknak ki mindent. Azért vannak az eladók, hogy segítsenek. Amikor megmondom, hogy olyan ruhát szeretnék, amit a lányom esküvőjén viselhetek, az egész személyzet körülöttem ugrál, pontosan értik, hogy ez az alkalom bizony molto importante. Az örömanyák többsége szerintem nem akar örömanyás ruhát felvenni, úgyhogy valószínűleg az összes csipkés drapp ruhaköltemény évekig porosodik az üzletekben. Végül is egy narancssárga selyemkosztüm mellett döntök egy apró üzletben, ahol a vevő méretére szabnak mindent. Életemben nem volt még narancssárga ruhám! A nővérem kölcsönadja majd a korallnyakláncát és a gyöngysorát. Matt arany tűsarkú cipőt is veszek. Nagyon jól fogom érezni magam az esküvőn. Az egyetlen zavaró tényező, hogy az exférjem is ott lesz.

☼

Vittorio meghív, hogy vacsorázzunk egy hajón. A Lago Trasimeno vidékének borkonzorciuma szervezi a kirándulást. Négy fogás lesz, négy különböző kikötőben a tó körül. Vasárnap délben találkozunk Castiglione del Lagóban. Rögtön kapunk proseccót és paradicsomos-bazsalikomos bruschettét. Borospoharunkat, amikor éppen nem iszunk, a nyakunkba kötött speciális erszényben tarthatjuk. Jóval nagyobb a társaság, mint amire számítottunk, de azért könnyen megtaláljuk Vittoriót és Celiát, akik a gyerekeiket is elhozták, meg néhány barátjukat. Körülbelül kétszázan szállunk fel a hajóra. Nagyon fogy a prosecco, ahogy távolodunk a parttól. Szeretem a hajókat, szeretem az eget, szeretem a szigeteket, szeretem a hullámokat. Kikötünk Isola Maggiorén, ahol a szállodában pontyikrás pastát és frissen sült kenyeret kapunk. A borkonzorcium alkalmazottai többféle fehérbort kínálnak hozzá. Rövid séta a parton a hőségben, aztán irány a hajó. Még beljebb megyünk, Isola Polvesére.

És már nyitva vannak a vörösborok is. Különféle crostinivel rakott tálak járnak körbe. A tó tükre ezüstösen csillog a fehéren izzó naptól. A gyerekek mintha már fáradnának, de játszani kezd a zenekar, néhányan már táncolnak is. Én szívesen hazamennék, de nem lehet. Órákig fog tartani még ez az utazás. Polvesén csak madarak élnek, de füves partján vasárnap délutáni napozókat is találunk. Látok egy fickót, aki vörös, mint a rák. Elballagunk a sziget túlsó végében felállított hosszú asztalokhoz. A sült pontyot fűszernövényekkel és sóval töltötték, és pancettába csomagolták. Nagyon ízletes, húsos így a hal.

Megint a hajón. Az olaszok persze gyerekkoruktól edzenek elsőáldozásokon, keresztelőkön, lagzikon, úgyhogy a hosszú festán elemükben vannak. Egész délután töltögetik a bort a poharunkba. Az arcok izzadságtól fénylenek. Pukkannak a dugók folyamatosan. A zenekar feljebb veszi a hangerőt, a szexi ruhában vonagló énekes lenyomja a „Hey, Jude”-ot, aztán jön az olasz rock. Egyszer csak mindenki táncol, hogy a hajó is imbolyog. Egy retardált alak a mamájával táncol, az öregasszonyok is vidáman riszálnak. Egy fickó a hároméves kislányát pörgeti. A dobos bejelenti valami focimeccs eredményét, és a nagyérdemű egy emberként üvölt, hogy attól tartok, menten elsüllyedünk. Passignanóban is kikötünk, hogy elfogyasszuk a desszertet. A

gyerekek már nagyon elfáradtak, de visszaszállunk a hajóra, ahol folyik a bor megint, körbejár a spenótos sajtos crépe. Ha jól számolom, a tivornya nyolcadik órájába léptünk.

Végre indul a hajó vissza Castiglione del Lagóba. Látjuk a másik két amerikait: a fickó kőrészeg, a nő meg mindjárt elbőgi magát. A nap már alacsonyan jár, az ég ezernyi árnyalata tükröződik a vízen. Kihajolunk a korláton, nézzük, hogyan hasítja a hajó a vizet, amíg a társaság együtt gajdolja a zenekarral, Like a bridge over muddy waterrn, I will lay me down, aztán népszerű olasz dalok következnek. Ahogy összeszedjük a holminkat (naptej és fényképezőgép), halljuk, hogy mellettünk arról beszélgetnek, hová mennek vacsorázni. Van bennük egy titkos gén, amely belőlünk, úgy látszik, hiányzik.

☼

Beppe fagiolinije – zöldbab, amit mi Délen Blue Lake babnak hívtunk – gyorsan elkészül. Olyan zsenge és pici, hogy nem kell tisztítani sem. A megfelelő pontig szabad csak párolni, hogy jól kijöjjön a zamata. (Ha viszont nincs rendesen megpárolva, rágós marad, és egy kicsit keserű.) Mi magában esszük ezt a csemegét, pici olajjal, sóval és borssal. De nem árt neki az apróra vágott mogyoró, a dinsztelt hagyma, és régi kedvenceim, a rómaikömény-szeletek és a fekete olívabogyó sem. Anyám mindig tárkonnyal, olajjal, ecettel és sonkával készítette el a zöldbabot. Emlékszem, mennyire szerettük, hiszen annyival jobb volt, mint a bab, amit szétfőznek egy kis szalonnával. Anyám ínyenc receptjének emlékére tépek egy ágacska tárkonyt a kertben (egész bokorrá fejlődött). Böngészem a szakácskönyveimet, hogy megtudjam, hogyan lehet felhasználni azon kívül, hogy ecetbe áztatjuk. A Szentföldre igyekvő zarándokok a középkorban tárkonyt raktak a lábbelijükbe, hogy erőt adjon a lábuknak. Szeretném kipróbálni.

Anselmo csak zöldbabot nem ültetett tavaly. Beppe ortója. is burjánzik, de kevesebb fajta növényt vetett. Így is van hagymánk, burgonyánk, zöldbabunk, salátánk, fokhagymánk, cukkinink és paradicsomunk. Anselmo articsókája és spárgája több étkezésre is elég volt már, nem sokkal azután, hogy megjöttünk. Beppe azt tervezi, hogy ültet még római köményt is, és hogy pár hetente újra ültet salátát. De nagyon hiányoljuk Anselmo iróniáját és zsarnoki hozzáállását, nem beszélve a kísérletező kedvéről, amely örökké új helyzeteket eredményezett. Megpróbáljuk felhívni telefonon, de kiderül, hogy megint kórházba került.

Szedünk egy csokor levendulát, és csomagolunk egy csupor mézet. Megyünk a kórházba. Anselmo olyan élénk, olyan életvidám, mindig nevet. Biztos fel lesz polcolva a lába, és most is kiabál a telefoninóba, hogy „Senta, senta!” Leparkolunk, Ed megy a géphez a parkolócéduláért. Indulok a főbejárat felé; várom Edet a falnál.

A fekete keretes temetési értesítőket nézegetem (manífesti funebri). Anselmo nevét látom! Nem akarok hinni a szememnek, de olvasom: Tegnap, felvéve az utolsó kenetet… temetése holnap… Anselmo Pietro Martini Pisciacani… A többi egyszerű értesítővel ellentétben az övén giccses, színes, töviskoronás Krisztus fordítja az ég felé a tekintetét, rózsák között. Anselmo biztos kinevette volna. Nem volt templomjáró ember. Lehetetlen, hogy ez ő volna. De hát nagyon különleges a neve. Mutatom Ednek is.

– Nem. Lehetetlen. Rázza a fejét ő is.Odamegyünk az információs pulthoz.– Egy kedves barátunkat keressük. Úgy tudjuk, önöknél fekszik, de mintha az imént

a temetési értesítések között láttuk volna a nevét. Itt van még Anselmo Martini?

A srác nem talál ilyen nevű beteget. Felcsillan a remény, de eszembejut a „Pisciacani”, a név, amit nem használt anyja halála után, mert tájszólásban azt jelenti, kutyapisi. Mondom a nevet.

– Igen, megvan. Sajnos, a kápolnában. Aki a kórházban hal meg, annak huszonnégy órán keresztül a kápolnában kell őriznünk a testét.

A srác levezet minket a kápolna ajtajához. Ed inkább megvár odakint, én bemegyek. Anselmo itt van kiterítve egy kőlapon, barna öltönyében. A cipője egy kicsit poros. Négy gyászruhás asszony térdel körülötte. Leteszem az ajtó mellett a mézet és a levendulát, és menekülök.

Otthon annyi minden emlékeztet rá! Ő építette újjá azt a kőfalat, két teraszt tett rendbe, hogy helyet csináljon az ortónak, ő vetett füvet a citrusligetben. A dézsákban a citromfák, a bordó rózsák, a szőlőprés – ezeket tőle kaptuk, és tudom, hogy örömmel és szeretettel adta őket. A harmadik teraszon ültetett két kajszibarackfát is, az út mellett pedig két körtefát. Szó szerint élvezhetjük munkája gyümölcseit, amíg megadatik nekünk, hogy itt nyaraljunk ezen a gyönyörű birtokon. A limonaiában ott lóg a szögön a piros sapkája.

Olyan érzés, mintha egy kedves nagybátyánkat veszítettük volna el. Ed még édesanyját is gyászolja. Nagyon fáj nekünk Anselmo halála. Felfoghatatlan, hogy nincs többé velünk. Soha nem tudtam megbarátkozni a születés és a halál realitásával.

A születés előtt szakadékból érkezünk az élet, a fény forgatagába, aztán újra a semmi… Remélem, érdekes lesz az élet a túlvilágon. Nem tudom elképzelni a nem-életet. A csütörtöki piacon Anselmo is ott ácsorgott évtizedeken át a többi férfival, és az üzletről, az időjárásról beszélgetett, csörgette a zsebében az aprót. Amikor bekopogtunk hozzá az irodájába a Sacco e Vanzettin, mindent félbehagyott. Ha megkérdeztem valamelyik eladó birtokról, hogy milyen (a falára voltak kitűzve a fényképek az ingatlanokról), már fogta is a kalapját: „Menjünk, nézzük meg.” Mindig volt ideje mindenre. Most pedig nincs. Idővel nem rendelkezik többé. A nagyapám azt mondogatta: „Kisasszony, figyelmeztetlek, hogy az életre nincs százéves garancia, és ha nem vigyázol rá, nem kapod meg újra.” Megtelik a templom. A kapu előtt úgy harminc férfi dohányzik és beszélget. Látásból sokat ismerek közülük. Napégette arcuk mutatja, hogy a földeken dolgoznak. Az idősebbek alacsonyabbak, túl vastag az öltönyük a brutális júliusi kánikulához, a fiatalok magasabbak, a háború után már több volt az ennivaló. Rövid ujjú, vasalt ingben vannak. Odabent hőség és tömjénfüst. Elájul-e valaki? Egymást támogatják a gyászoló családtagok. Nehéz felfogni, hogy abban a hosszúkás ládában Anselmo fekszik. Véget nem érő éneklés. Aztán beemelik a koporsót a halottaskocsiba. A menet a temetőbe vonul. Remélem, Anselmo nem egy olyan harminc évre bérelhető lyukba kerül… Nem, rendes sírja lesz. Friss gödör a földben. Megtér a földbe a földműves. Itt már nincs semmi szertartás, egyszerűen beleengedik a koporsót a gödörbe, és kész. Amikor apámat temették, olyan vizes volt a föld, hogy egy pillanatig a sírban lévő vízen lebegett a koporsó, aztán belesüllyedt. „Egyáltalán nem igaz”, mondja a nővérem. „Nem is engedték le a koporsót, amíg mi ott voltunk.” Szerintem nincs igaza. Most is látom magam előtt, ahogy a bronzkoporsó süllyedni kezd. „Biztosan álmodtad”, mondja a nővérem.

Előrelépnek a családtagok, és mindenki dob egy marék földet a koporsó után. Váltunk néhány szót velük. Aztán mindenki hazamegy. Nincs tor. Holnap, hétfőn, mindenki korán kezdi a munkát.

Beppe a szőlőt kötözi, amikor hazaérünk. Elmeséljük neki, milyen hirtelen távozott Anselmo. Lassan felegyenesedik, de nem mond semmit. Leveszi a kalapját, és a szemei megtelnek könnyel. Ingatja a fejét, visszafordul a szőlőtőkéhez.

☼

A megdöbbenésnek, a hitetlenkedésnek gyorsan vége, és marad a tény, hogy nagyon hiányzik valaki. A temetés „hűti” a sebet, mert utána a kétely szikrája sem maradhat a lélekben. Véget ért egy élet. A szertartások segítenek feldolgozni az élet jelentős eseményeit. Első éjszakája a föld alatt. A piacon a férfiak körülállják a helyet, ahol Anselmo szokott álldogálni. Nézd csak, milyen szépek Anselmo körtéi. Anselmo nálunk dolgozott életében utoljára. Mindent tudott a földről. Megköszöntük-e neki valaha, hogy megtalálta nekünk Bramasolét?

– A halottaskocsi [„hearse”] nagyon érdekes szó – mondja Ed, miközben a római úton sétálunk hazafelé a városból. – A középangolban még herse volt. Azért tudom, mert szerepel egy versben, amit apám halála után írtam. A herse a latin hirpex szóból származik, ami azt jelenti, borona, tudod, aminek olyan fogai vannak. Olaszul quarante dentének hívják, vagyis negyvenfogúnak. Na, és a hirpex az oszkusz hircus szóból jön, aminek a jelentése: farkas.

– Megmutatod még egyszer azt a verset?

SKORPIÓKAz izzasztó, ájult, cento per cento hőség ma jött meg,olyan hirtelen, mint amikor a fékre taposok,vagy ahogyan a nagy demizson összetört a kövön,amikor nekimentem, amikor könyveket cipeltemaz egyik könyvszekrényből, az egyik szobából,a másik szobába, a másik könyvszekrénybe,amikor ijedtemben beszívtam a forró levegőt a tüdőmbe,és mezítláb álltam az üvegcserepek között. És akkoreszembe jutott a „booklung”, (a skorpió sötét,üres légzőszelvényeit nevezik így, amelyeküres könyvekként sorakoznak a testében).Egész héten egy négycentis fekete skorpiótanyázott a zuhanyozóban, de nem a hőség előlmenekült oda, hanem hogy megegyen egy kisebb skorpiót,ami talán vizet keresett a fürdőszobában.Az egészet megette, csak három lábat hagyotta nyolcból, ott vannak még a porcelánon.Az étteremben hallottam, ahogy a nagyfogúnő rágja a kemény rákocskákat a szomszéd asztalnál.A skorpiónak is van páncélja. A skorpió isképes átharapni a páncélt, hogy egyszer s mindenkorralezárja vitáját a másikkal. Most egy egész skorpióvan a potrohában.Kronos saját gyermekeit falta fel,koponyájukat is összeroppantva irdatlan fogával,de Zeusz ravasz csellel elérte, hogy mégis egészbenhányja ki őket. Valahogy életben maradtak.De a lényeg a felfalás – enni jobb, mint éhen maradni.Amiről apám jut eszembe, aki utoljára augusztus nyolcadikánevett, aztán érezte, hogy a tüdeje, a ronggyá kopott tüdejekiereszti az összes levegőt. Most a koporsó az ő újpáncélja, csillogó acél – látjuk benne eltorzult arcunkat.

Hallom a túlérett körték puffanását, augusztus vége van,a bőrüket átdöfték a darazsak és a ronda színes legyek,és erjedt édes illat terjeng a fa alatt, amikor összegereblyézema sérült, ütődött gyümölcsöt. Gereblye, borona, halottaskocsi(augusztus 12-én ballagtam mögötte), az oszkusz farkasból – mert a farkas fogai könnyedén átharapják a csontot is.

Egész nyáron egyeden csepp eső sem esett. A burjánzó virágoskertem azért nagy nehezen átvészelte a rekordhőséget.

– Csak görögdinnyét és fagylaltot tudok enni – panaszkodik la signora Molesini az élelmiszerboltban. Nem számít, mennyit locsolunk, a fű kiég. A kövér júniusi rózsák elhullajtották az összes levelüket. Az aprócska bimbók nem hajlandók kinyílni.

Ugyanilyen szárazság volt abban az évben is, amikor megvettük a házat. Összetorlódtak a felhők a ház felett, és akkora égzengés volt, hogy összekoccant a fogunk, de nem esett egyetlen csepp sem. Kiszáradt a kút is. Emlékszem, egyik éjjel azt gondoltam, komplett őrült vagyok, hogy itt vagyok, azt se tudom, mit keresek itt. A tölgyek és az akácok korán ledobták megégett leveleiket. Mintha halott fák borították volna a hegyoldalakat. A következő nyár enyhébb volt. Alig fértek a vadvirágok a teraszokon. Egészen júliusig kellett éjszakánként a vékony takaró. Szeretünk együtt élni az évszakokkal. Még a száraz kánikulát is szeretjük, amikor róka és vaddisznó jár a kertben. Olyankor hallom éjszaka a cinghiale horkantásait, ahogy a kerti csap felé csörtet, hogy igyon a kőkádból. Beppe szerencsére kerítéssel vette körül a veteményest, a vaddisznóknak meg kellett elégedniük a hullott szilvával.

☼

Augusztus elején hazarepülünk San Franciscóba Ashleyék esküvőjére. Köd van és hideg. Összes rokonom jön Délről, gyülekezik a klán. Egyetemi szobatársaim is jönnek, férjestül. Ashley művész barátai New Yorkból, Stuart barátai, rokonai. Ashley befut a koszorúslányokkal, az esküvői ruháját felakasztja egy ablakkilincsre (a legtöbb ablakon még mindig nincs függöny). Ashley bejön a szobámba, miközben kicsomagolom a bőröndjeimét.

– Valami anyai jó tanács?Ugyanezt kérdeztem az anyámtól én is annak idején. Anyám elgondolkodott, majd

azt mondta: „Sose legyen rajtad kopott fehérnemű!” Mondom Ashleynek, hogy azért én megpróbálok kitalálni valami jobbat, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerül. Annyira felnőttes ő is, Stuart is. Szeretik egymást, izgatottan készülnek a közös életükre, és mind a kettőnek nagy megnyugvást jelent a másik, sok, kudarccal végződött kapcsolat után. Ashley az egyik leghatározottabb személyiség, akit valaha ismertem. Ha eldönt magában valamit, azt vasakarattal keresztülviszi.

Az egész vendégsereget meghívtuk hozzánk egy italra, aztán csak a családtagok maradnak vacsorára. Történik velem egy elég kínos dolog. Ashley gyönyörű a rövid piros ruhájában, két pincér pezsgőt hord körbe, Ed a tószton fut át még egyszer, amit mondani fog, nővéreim, sógoraim, unokatestvéreim egyre jobban összemelegednek… Ashley az ajtóban fogadja a vendégeket, én pedig a nappaliban beszélgetek a barátaimmal, amikor észreveszem, hogy az unokaöcsém is megérkezett. Miközben feléje igyekszem, futólag bemutatkozom a fickónak, aki Ashleyhez beszél: – Jó napot, Frances vagyok, Ashley mamája – és látom, hogy nagyon meglepődik.

– Én meg Frank vagyok – mondja nevetve. A volt férjem! Ashley apja. Nem ismertem meg a volt férjemet! Ő persze azt hiszi, vicceltem. Nyilvánvaló, hogy

megpróbálom megosztani a figyelmemet a sok vendég között, de akkor is… Egyenesen a szemébe nézek, és nem ismerem fel! Egyszer azt mondta nekem, hogy megismerné a kezem ezer kéz között is. Kicsit kimegyek a friss levegőre, mélyeket lélegzem. Mintha most szakadt volna szét véglegesen, amit annak idején örökre összekötöttünk. Pedig Frank nem sokat változott, és a külön töltött évek alatt is sokszor eszembe jutott, sokszor álmodtam is vele. Arra számítottam, rám törnek az emlékek, de nem. Pedig régen, amikor ránéztem, úgy éreztem, mintha tükörbe néznék, vagy mintha a másik felemet látnám. Soha nem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor úgy nyújtottam felé a kezem, mintha vadidegen lenne.

A kerti esküvőt egy borvidéken, egy fogadó udvarán tartjuk. Minden álomszép: rózsaszínű és sárgabarackszínű rózsák, aranyló fény a szőlővel borított domboldalakon, mintha egy felhőn szállna alá a menyasszony, könny csillog a vőlegény szemében, és egy szárnyaló tenor köti össze a lelkeket a Con te partiróval. Ashley fátyla beleakad egy rózsabokorba és elszakad, apja szabadítja ki. Micsoda pillanat ez is…!

A gyertyafényes vacsorát a fogadó kertjében szolgálják fel, a menü természetesen toszkán. Már mindenki ül, amikor egy fehér kócsag repül el a fejünk felett, és letelepedik egy közeli fán.

– Jó ómen – mondja valaki. – Egy gólya még jobb lenne – mondja valaki más. Én is fogok tósztot mondani, amiben Rilkét idézem majd: „A szerelem tulajdonképpen abból áll, hogy két külön magány óvja, megérinti, üdvözli egymást.” Ashley apja ékesszóló beszédet mond, amelynek az a lényege, hogy a vendégek jelenléte hatalmas támogatást jelent az ifjú párnak.

Ashley táncol a telihold alatt. Aztán mindenki táncol. Ed egy hatalmas szivart szív. Jó lenne, ha mindenki maradna reggelig!

Az ifjú pár nászútra megy valamelyik trópusi szigetre. Nővéreim elutaznak. Találkozunk egy-két barátunkkal, szokjuk a decrcscendót. Aztán csomagolunk megint, és repülünk Bramasolé-be, egy láda könyvvel, őszi ruhákkal, és olyan emlékekkel, amelyeket megőrzünk örökre.

☼

Augusztus vége van, és még mindig nem esik az eső. Régen a parasztok a szentekhez imádkoztak érte. Ha nem esett, előfordult, hogy megkorbácsolták a szent szobrát, vagy bedobták a folyóba és kihalászták, vagy sós szardíniát tömtek a szájába, hogy megszomjazzon.

Kilenc nyarat töltöttem már ezen a toszkánai hegyoldalon, voltam itt többször a téli szünetben és a tavaszi szünetben is, tavaly pedig az egész tavaszt itt tölthettük – most majd meglátjuk azt is, milyen az ősz. Az augusztusi marhahús- és funghi porcini-ünnepeknek már vége, egyre üresebbek a város utcái, ahogy hazaindulnak a turisták. A nap is megszelídült már, a naplementék lágy rózsaszínben és aranyban pompáznak. Korán jött az ősz, és vele a szarvasgomba, egyéb gombák és különféle kolbászok. Már a zöld szicíliai mandarint pucolgatjuk, és almát veszünk, aminek olyan az íze, mint gyerekkoromban. Primo meghozta a homokot és a cementet, egy hét múlva kezdi a munkát. Beppe ma cavolo nerót, téli lila káposztát ültetett, és elvetette a köményt. Leszedte az utolsó kosár babot és paradicsomot.

Egész nyáron kint vacsoráztunk a hosszú alkonyatban, most már meg kell gyújtani a kerti lámpákat.

Vittorio, aki mindig elsősorban az ízlelőbimbóival készül az évszakváltásra, meghív minket egy libavacsorára, az utolsó nyári festára. Nagyon csábító, annak

ellenére, hogy Slow Food szekciónk nemrég ünnepelte Verona vidékének ételeit és borait egy nyolcfogásos vacsora keretében…

– Azt hittem, a liba karácsonyi étel – mondja Ed óvatosan.– Nem, nem, fehér libát nyár végén kell enni, mert később már túl öreg, túl kövér.

Most a legjobb a lúd íze, higgyenek nekem! – Nincs mit tenni, hív a kötelesség, megyünk a messzi trattoríába, fenn a hegyekben, hogy helyet foglaljunk a két hosszú asztal egyikénél, a kandalló közelében. Vittorio tölti a bort, méghozzá avignonesi vöröset, egyik nagy kedvencüket. Itt van Paolo is, az Avignonesi borásza, iszunk az egészségére. Már jön is az előétel, a szokásos crostini, ezúttal töltött libanyakkal. A ragú d'ocával, libahúsos szósszal felszolgált pastát sült liba követi, de olyan finom, amilyet még soha nem ettem. A hangzavarban nem lehet beszélgetni, de nem is baj, úgyis enni, enni, enni kell… Az asztal végében a kisbaba átalussza babakocsijában az egész bulit.

☼

Margherita, a gyűjtögető signora Gazzini lánya bejön hozzánk, hogy bemutatkozzon, így tanúja lesz a halott pálma kivágásának. Egész nyáron vártuk, hátha kihajt újra, de csak ledobta sorban az elszáradt leveleit. Fáj a szívünk érte, különösen így, hogy tízméteres párja szépen zöldell most is, de a csupasz pálmatörzs úgy néz ki, mint egy óriási elefántláb. Margherita lentről nézi, én meg az emeletről, ahogy Ed és Beppe felüvölt – nehezebb a törzs, mint gondolták, nem pont úgy dől, ahogy akarták, hanem rá egy nagy cserép muskátlira.

Margherita Bramasolében töltötte a gyerekkorát, amikor még a pálmafák is kicsik voltak. Megértem, hogy még mindig álmodik néha a szobákkal és a kerttel, ahol négyéves korában rohangászott. Nekem mindig úgy tűnt, hogy Bramasole az álmok háza is. Most már tudom, hogy elsősorban az etruszk falhoz tartozik, Torreonéhez, Cortonához, Toszkánához. Igen, az enyém is, nagyon is az enyém, noha a birtoklás primitív, vad ösztön, elismerem. „A házat ne hagyd semmi pénzért”, tanácsolta az egyik barátom egy másik barátomnak, aki éppen válófélben volt. Josephine pedig felvilágosított: – A nő otthonteremtő ösztönének irracionális erejét tapasztalod meg. A birtoklásnak mindig van egy titkos gyökere.

Margheritának persze nem beszélek erről, nehogy azt gondolja, hogy én lettem itt a hegy szibillája… Amíg Ed és Beppe eltakarítja a pálmát, Margherita elmeséli, hogy a mamája hatnyolc órát tölt a szabadban. Mezei salátát, spárgát, csigát, gombát gyújt, és füvet vág a nyulainak.

– Ő arra termett, hogy kint legyen a szabadban – magyarázza Margherita. – Nem is tudjuk, merre jár, hol kószál a hegyekben. Egész életében a hegyoldalakon bóklászott.

☼

Meg tudom érteni! A Porta Montaninához vezető úton sétálok a város felé, és Keatset olvasok. Az Óda az őszhöz az a vers, amely az őszről szóló művek közül a legjobban megragadja azt az érzést, amit magamban is felfedezek, amikor közeleg az őszi napéjegyenlőség. Ilyenkor ketyeg a belső óra is, jelzi a változást. Nemrég még virágzott a vadrózsa, most narancssárga csipkebogyó borítja a bokrokat az út mellett. A levegőben a béke balzsamát érzem, ahogy a táj gabonasárgába fordul. A fű színe már olyan, mint az oroszlán bundája, vagy a kenyér héja, vagy egy kopott arany jegygyűrűé. Pár hete még méregzöld volt a mező. „Köd és a gyümölcsérés sárga évszaka”, írja Keats, és pontosan ezt látom: ködöt a völgyben, és érett sárga körtét,

amit megdézsmált kukac, darázs és madár. Szép gondolat, hogy az évszak összebeszél a nappal, hogy „megérlelje és megáldja” a gyümölcsöt, a szőlőt. Ízlelgetem Keats szavait: „felemeli a hajat a szél”; a föld barázdáit „átjárja a mák illata”; „magjáig érik a gyümölcs”. Azt érzem én is, hogy „a meleg napok nem érnek véget” (a versben ezen a ponton kezd finoman sötétedni a perspektíva).

Az etruszk kapun keresztül megyek be Cortonába. Egy asszony cikláment tesz az ajtaja mellé; a cserépben van rózsaszínű, mályvaszínű és fehér is, hogy egy kis melegséget sugározzanak a hideg hónapokban. Gyönyörű, mondom neki. Megmutatja a sötétzöld hajtást és a feszes sárga bimbót a ciklámenek mellett.

– Ez a krókusz ősszel újra kihajt, de csak rövid időre, és nem is mindegyik. – A föld gyermekei vagyunk.

A San Francesco-templom lépcsőjén üldögélve hallgatom a vasárnap reggeli harangzúgást. Kezemben a könyv, blúzom zsebében ötezer líra kávéra és süteményre. Nagyon kényelmes az új piros cipőm.

☼

Esténként is kószálok sokat. Most Eddel jöttünk be a városba egy gelatóra. Belemerült Edóval a beszélgetésbe; arról folyik a szó, hogy érdemes-e öntözni a füvet. Nálunk ugyanis teljesen kiégett. Magukra hagyom a fiúkat, indulok haza a római úton, aztán rákanyarodom a ciprusokkal szegélyezett útra, amely hazáig vezet. Zseblámpa is van nálam. Mielőtt leaszfaltozták, a strada bianca fehér murvája világított a holdfényben. Most azonban luna nera, fekete hold van, az út sötét. A ciprusok magukba szívják a csillagok fényét. Szeretném egyszer megnézni az összes ciprust Toszkánában. Ahogy a kaliforniai tölgy a Bay Area tősgyökeres fája, úgy a ciprusok jellemzik a legjobban az itteni tájat.

Ezeket a ciprusokat az út mentén az első világháborúban elesett cortonai férfiak emlékére ültették. Hatalmasak és csendesek – lassan, méltósággal élnek az elesett férfiak helyett. Csúcsuk olyan a csillagok alatt, mint az ecset vége.

Kimelegedtem a kaptatón, úgyhogy végig kigombolom a kék vászonruhámat. Keats barátom az érzékekről is beszél. A ciprusok is a barátaim.

Hallanám, ha jönne valaki, a hegyen jól terjed a hang. A kanyar után már ott magasodik a ház az út fölött, testem hozzávetőleges újrafogalmazása az ablakok, az ajtók, a kövek nyelvén. Ed pedig: olajfák és szőlőtőkék, amelyeken már ott vannak a porlepte, bordó fürtök.

Az udvarból is látom a ciprusokat, ahogy simogatják az eget. A délutáni szél elvitte a felhőket. A hullócsillagokat is látom a völgy felett – és hallom Ed lépteit az úton. Felszól: – Itthon vagy?

Öt, hat hullócsillagot látok az égen. Kinyújtom a kezem, hogy elkapjak egyet.VÉGE

DIZIONARIO: SZÓTÁR

Aacqua: vízagretti: kesernyés salátaamari: kesernyés likőrféleantipasti: előételarancia: narancsarmadio: szekrényBbacelli: lóbabbarista: pultos presszóbanbesciamella: besamelmártásbiscotti: kekszbocca: szájborgo: várbrado: húslevesbruschetta: pirítós kenyérbrutto: csúnyaBuon giorno!: Jó reggelt! Jó napotbuttare via: kidobni Ccannellini: hosszúkás fehér babcanolli: tejszínhabbal töltött rolócassone: nagy ládacavallo: lócavolo: káposztacentro storico: óvatoscerto: persze, biztosanchiaro, -a: világos, tisztacinghiale: vaddisznóconiglio: nyúlcontessa: grófnőcrostini: előétel, pirított kenyér, amire máj-, halpastétomot, sajtot tesznekcuculo: kakukkDdenominazione di origine controllata: minőségi, ellenőrzött (bor)dolce far niente: édes semmittevésFfagiolini: zöldbabfantastico: fantasztikusfarfalla: pillangófesta: ünnepfontina: lágy, friss sajt, a magyar Hóvirág sajthoz hasonlóforno: pékségfortezza: erődfresco, -a: frissfrittata: rántottafrutta: gyümölcsfrutti di mare: a tenger gyümölcsei

funghi porcini: vargányaGgallegiante: gáláns, gigantikus, elegánsgelato: fagylaltgenuino: igazigioia: örömginestre: rekettyebokorgirasole: napraforgógita: kis kiruccanás, kirándulásgnocchi: krumplis vagy grízes tésztagnocco: gombócgrazié: köszönömIimportante: fontosinsalata: salátainsalata mista: vegyes zöldsalátainsomma: egyszóvalLla luna: holdlago: tóle erbe aromatiche: illatos gyógynövényeklocale: helyiMmelanzane: padlizsánmesclolanza: keverékmi dispiace: sajnálommolto: nagyonNnero, – a: feketenonna: nagymamaOoggi: maomaggio: ajándékorto: zöldségeskertPpalazzo: térpancetta: húsos, nyers szalonnaparadiso: mennyország, paradicsompasta: tésztapasticceria: cukrászdapatate: krumplipazienza: türelempecorino: juhsajtper favore: légy/legyen szívespesca, pesche: barackpesce: halpiazza: térpiombo: ólomporcini: vargányaPrenda!: Vegyen! (magázó forma)

primavera: tavaszprosciutto: sonkaprosecco: száraz, könnyű pezsgőRraccordo: autósztrádákat összekötő körgyűrűrapa, -e: réparicotta: túróféle, nem olyan savanykás, mint a magyarriposo: pihenésrosticceria: készételeket, sülteket, pizzát árusító házi kifőzdékSsbaglio: hibaSenta!: Ide figyeljen!sfuso: háziborsotto: alattspuntino: uzsonnastranieri: külföldiekstrega: boszorkánysugo: tésztára való szószTtedesco: némettelefonino: mobiltelefontramontana: hideg, alpesi széltrattoria: vendéglőtromboni: pitypangVva bene: rendben, okévendita diretta: közvetlen eladásVenga!: Jöjjön!verdura: zöldségvermicelli: hosszú, vékony metélt tésztaZzuppa: leves

Kiadta a Tericum Kiadó Kft.1037 Budapest, Bécsi út 67.

Felelős kiadó a Tericum Kiadó igazgatójaA kötetet tervezte Pavlov Anna

Nyomdai előkészítés: Pozitív Logika Grafikai StúdióKorrektor: Nácsai Katalin

Nyomta és kötötte a Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.Felelős nyomdavezető: Mádi Lajos vezérigazgató

ISBN 963 8453 68 0