TÖMJÉN

2

Kocsis Fülöp

TÖMJÉNEZÉS RENDJE

Egyszer egy magas rangú politi-kus kérte, hogy szenteljem meg az irodáját, mert ízig-vérig keresztény-nyé kívánta tenni az elődeitől örö-költ helyiséget. Ragaszkodott hozzá, hogy a füstölőt is vigyem, jóllehet, ő maga református ember. Ha már er-ről vagyunk nevezetesek, illő, hogy ismerjük közelebbről is rítusunknak ezt a sajátosságát. Mostani írásunk azt a rendet mutatja be, hogyan kell a templomainkban tömjénezni. Ennek három fajtáját különböztetjük meg: nagy-, közép- és kistömjénezés.

Amikor a diakónus kezébe veszi a tömjénezőt, abban már a tömjénnel ékesített izzó parázs van. Nem a pap-nak vagy a diakónusnak kell a tömjént rátenni a parázsra. Ez a római katoli-kusoknál van előírva. A bizánci szer-tartás szerint bárki ráteheti a parázsra a tömjénszemeket, mert a szent cse-lekmény majd csak akkor kezdődik, amikor arra áldást adott a pap – vagy, ha jelen van, a püspök. Amikor a dia-kónus áldást kér a tömjénezőre, akkor ehhez kissé fölemeli, és azt mondja: „Áldd meg, Uram, a tömjént!” Ehhez nem szükséges a láncot középen, a kis tartó fölött is megfogni. E mozdulat-nak megint a római szertartásban van helye, ugyanis, ők a tömjénezés alatt is így tartják, két kézzel fogva a láncot. Emiatt kérnek ugyanezzel a mozdulat-

Bizánci rítusunk egyik fontos jellem-zője a tömjénezés. Néha csodálkoz-va, megbecsüléssel, olykor inkább értetlenkedve, sőt némi gúnnyal is szoktak beszélni rólunk, hogy a „gö-rögök sokat füstölnek”.

tal áldást. Mi a tömjénezés közben, az áldáskérés pillanatában és körmene-tek alkalmával is mindig a lánc legte-tején, a kialakított fogantyúnál fogjuk meg a tömjénezőt.

A tömjénező megáldása után kez-dődik a tömjénezés. Mit és milyen sorrendben tömjénezünk? A Szent Liturgián, de csaknem minden más szertartásunkon is a nagytömjénezés az oltár előtt kezdődik. A diakónus – vagy a pap – négy oldalról megtöm-jénezi az oltárt és a magas trónt, majd a szentély északi részéhez érve, az ott található előkészületi asztalt, illetve az azokra helyezett adományokat. Majd még arról a helyről a szentélyben lévő ikonokat, vagyis, nyilván azokat a szenteket, akiket az ott lévő ikonok ábrázolnak.

Az északi ajtón kilépve elkezdi töm-jénezni az ikonosztáz szentjeit. Ter-mészetesen először az alapképeket: Krisztust, az Istenszülőt, Szent Miklóst és a másik oldalon lévő védőszentet vagy címünnepet ábrázoló ikont. Míg átjön ide a Szent Miklós ikontól, köz-ben az ikonosztázion többi szentjét és ünnepi ikonjait is megtömjénezni. Nem feltétlen mindegyiket külön-kü-lön, ez Máriapócson vagy Hajdúdoro-gon meg még egy-két templomunk-ban igen hosszadalmas lenne.

Az ikonosztáztól ellépve elindul a templomban körbe megtömjénezni az ott található szenteket. Ennek ér-dekében körbemegy a templom fala mellett. Ekkor szintén nem kell minden egyes ikont külön lendítéssel megtisz-telni. Persze, ahol kevés ikon van a falon, ott akár ezt is lehet. Reméljük, folytatódik az a folyamat, hogy temp-lomainkban egyre több ikont tudunk elhelyezni, vagy a falra festeni. Fontos,

TÖMJÉN

3

hogy érzékelhetővé váljon számunk-ra az egész egyháznak, a szenteknek, szent angyaloknak a jelenléte. Amikor a diakónus a fal mentén körbe halad-va újra az ikonosztázhoz ért és elment a Szent Miklós ikon mellett, akkor középről kezdi tömjénezni a küzdő egyház tagjait, vagyis a jelenlévő hí-veket. Remélhetően ők is többen van-nak annál, semhogy mindenkit külön

lendítéssel lehetne tisztelni. Többnyire három-három lendítést teszünk balra, jobbra majd közép irányba. Ezután megfordul, és mielőtt a déli ajtón visz-szamenne a szentélybe, tiszteletből még újra megtömjénezi Krisztus és az Istenszülő ikonját. Bent a szentélyben az ott lévő személyeket is megtömjé-nezi. Ha jelen van ott más pap, akkor először őket külön három-három len-

dítéssel, majd a többi szolgálattevőt. Végül az oltár elé áll, és ott fejezi be az egész templom tömjénezését, ahol el-kezdte. Egy legutolsó mozdulattal azt a szolgálattevőt tömjénezi meg, aki-nek visszaadja a füstölőt. Ez a nagy-tömjénezés rendje.

Mivel több templomunkban nem lehetséges végig elmenni a fal mel-lett, emiatt alakulhatott ki az a szo-

kás, hogy csupán a két padsor között középen megy végig a pap, előbb az egyik oldal felé, aztán a másik oldal felé tömjénezve. Az is okozhatta ezt a kialakult gyakorlatot, hogy kevés szentet látunk a falakon megfestve, és mintegy elsikkadt annak a gondolata, hogy az első kör nekik szól. Ám akkor is megtehetnénk ezt a nekik szóló kü-lön kört, ha most még nincsenek ott

TÖMJÉN

4

a képek, mert a szentek azért jelen vannak. Sokat jelent papnak, hívőnek egyaránt az a mozdulatsor, amely tu-datosítja, hogy ha ikonjaik nincsenek is, de testvéreink, a szentek azért jelen vannak velünk. Ha csak középen lehet elmenni, akkor a bejárat felé haladva az egyik oldalra, visszafelé közeledve pedig a másik oldalra tömjénezve me-het „körbe” a pap, majd középre érve a hívek felé fejezheti be, az imént leírt módon.

Ezt a nagytömjénezést a Szent Li-turgia elején szoktuk alkalmazni. A középtömjénezés rendje a következő. Ugyanúgy kezdődik, mint az előző, tehát az oltárt, a magas trónt, az elő-készületi asztalt és a szentély szentjeit tömjénezi először a diakónus, majd a királyi ajtóból a híveket három oldalra. Mikor tőlük visszafordul, akkor még a

szentélyben lévő személyeket. Ezt a rendet használjuk az Evangélium föl-olvasása és a nagybemenet előtt.

Szintén kiigazított gyakorlat, hála Istennek, egyre több templomunk-ban térünk vissza arra, hogy nem az Apostol éneklése alatt kezdődik meg ez a középtömjénezés, hanem csak,

amikor már az olvasó azt befejezte és a paptól áldást kapott. Erősen zavarja ugyanis a figyelmet, nem tudunk kel-lőképpen összpontosítani a felolva-sásra, ha közben csörög a tömjénező. A régebbi tömjénezőkön ugyan nin-csenek csengettyűk, de azok láncának zörgése illetve a pap mozgása mégis zavaró. Ugyanakkor éppen ennek az Evangélium előtti szép tömjénezés-nek az idejére írja elő a liturgiánk az Alleluja verseket. Az is értékes elő-relépés, ha egyre több helyen újra visszavezetjük. Sajnos egyelőre csak a Zsolozsmáskönyvünk tartalmazza a Prokimen és Alleluja verseket, de reméljük, hamarosan lesz mindenki számára elérhető kiadványunk, amely ezen a hiányosságon is segít. Miköz-ben tehát a hívek többször is éneklik az Alleluja verseket, az énekes pedig

a hozzá előírt verseket, a középtöm-jénezést nyugodtan és rendben el tudjuk végezni, a pap pedig el tudja imádkozni az Evangélium előtti imát.

(folyt.köv.)

Gyújtsd föl szívünkben, emberszerető Urunk, istenséged ismeretének tiszta vi-

lágosságát, nyisd meg lelki szemeinket evangéliumi tanaid megértésére! Oltsd be-

lénk a te boldogító parancsolataid félelmét, hogy minden testi kívánságot legyőz-

vén lelki életet éljünk, mindent tetszésed szerint gondolva és cselekedve! Mert te

vagy lelkünk és testünk megvilágítója, Krisztus Isten, és téged dicsőítünk kezdet-

nélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos s elevenítő Lelkeddel együtt, most és min-

denkor s örökkön-örökké. Ámen.Evangélium előtti imádság. Az Apostol elhangzása után, miközben a diakónus

tömjénezik, a pap a következő szép imát mondja csöndesen. (Ha nincs diakónus, akkor tömjénezés közben végzi el ezt az imát.)

ZENEI ÍZLÉS

5

Bődi Kármen

A ZENEI ÍZLÉS FORMÁLHATÓSÁGÁRÓLNAPJAINKBAN

I. Tudomány, művészet és a keresztény egyházEurópa kulturális fejlődésének történetét nagyobb történelmi perspektívába helyezve, központi tényezőként jelentkezik a keresztény ideológia és eszme-rendszer hatása, később pedig az ezzel szembe helyezkedő politikák térnye-rése.

Az oktatás és ezen belül a zenei képzés története, mint egy röntgenfelvétel, sejtetni engedi az adott korban élő emberek mentális státuszát, logikai gondol-kodásmódját, az élethez, a Teremtőhöz és a teremtett világhoz való viszonyát.

Az európai kereszténység korai történetének egyik legfontosabb fordu-lópontja Nagy Konstantin uralkodása idején 313-ban kiadott rendelet, amely megteremtette a keresztény vallásnak a többi valláshoz mért egyenjogúságát. A következő vízválasztó esemény pedig a 325-ben megtartott Nikaiai Zsinat, amely immár a szervezett egyház alapkövét jelentette. Kialakul az istentiszte-letek és ünnepek szertartásrendje, létrejön a szerzetesség intézménye. Ez az időszak a kolostorok alapításának korszaka is. A 4-7. században, az apostoli kor-ban felhalmozott teológiai és liturgiai kincsestár megőrzését, fejlesztését kiváló egyházatyák, püspökök, pátriárkák végezték el (nyugaton: Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Leó pápa stb., keleten: Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely stb.).

Az utánpótlás nevelése intézményes formát öltött előbb a nagy bazilikákban, majd más templomokban is. Az énekmesterek vezetése alatt létrejövő szkólák nemcsak a tanítás bázisai voltak, hanem az ének megőrzésének, gyarapításának műhelyei is. Az egyházi zenében különböző liturgiák és éneklési módok éltek egymás mellett: keleten Bizánc, Jeruzsálem, Alexandria, Antiokheia, központtal a bizánci, a kelet- és nyugatszír, kopt liturgiák, míg nyugaton Itália, Hispania és Gallia területén a római és milánói (ambrozián), spanyol (mozarab), gallikán és ír-brit (kelta) liturgiák.

A keresztény zenekultúra történetének meghatározó állomása volt a 7. szá-zad, amikor az addig szájhagyomány útján örökített, pusztán az emberi elmék tárházában nyilvántartott dallamanyag lejegyzése megkezdődött. Nagy Károly frank király uralkodása idején, 781-ben már a zenei írás reformjáról és a liturgia egységesítését célzó törekvésekről beszélnek a kutatók. Az is kiderül, hogy az újítások, a mind tökéletesebb grafikai megoldások fölbukkanása az akkor már régen virágzó énekes iskolák működéséhez kapcsolható. A 9-10. század fordu-lójára pedig, a párhuzamosan fejlődő, különböző iskolákhoz köthető írásmódok egységesültek.

Képzeljük el, ma mire lehetünk képesek a számítógépek és az internet vi-lágában, ha ezek az emberek pusztán konstruktivitással és alázattal, egységes

ZENEI ÍZLÉS

6

keresztény gondolkodással, ilyen felbecsülhetetlen értéket hoztak létre az utó-kor számára!

A magyar énekes iskolák történetét kutatva szintén fölfedezhetjük a szink-ronitást európai társaikkal. A 11. században, amikor az itáliai Arezzói Guido megalkotja vonalrendszerét és a neumák dallamfrázisait felváltó önálló hangje-gyértelmezést, Magyarország már rendelkezik liturgikus énekeskönyvekkel (Co-dex Albensis) Szent István király egyházszervező rendeleteinek köszönhetően. A német Szt. Galleni neuma írásmód használatát azonban, amely ezekben az első énekeskönyvekben föllelhető, hamar fölváltja az Esztergomi érsekség is-kolájában kialakuló írásmód. Az esztergomi notáció legkorábbi emlékeit abban az 1192-1195-ös években megkezdett, világörökség szempontjából is jelentős könyörgésgyűjteményben (Pray-kódex) találjuk, amely a magyar nyelv első ösz-szefüggő nyelvemlékét, a Halotti beszédet is tartalmazza.

A témából kicsit kitekintve fontosnak tartom megjegyezni ezen ősi magyar kódexünk, a Pray-kódex különleges bizánci vonatkozását is. Öt miniatúrájának egyike azt a Bizáncban tisztelt „Mandolini” leplet ábrázolja, amelyet ma tudósok, a Torinóban őrzött, Jézusnak tulajdonított halotti lepellel azonosítanak. A Mandolini és a Torinói lepel jellegzetességeinek egyezése, a tűz által ütött L-alakú lyuksor, halszálkás szövésminta, a holttest egyedi kéztartása komoly érvek a tudományos azonosítás folyamatában.

Visszatérve a magyar énekes iskolákhoz, a 15. századig szinte töretlen fej-lődést, az iskolák társadalmi státuszának megszilárdulását figyelhetjük meg. A Királyi Magyarország három részre szakadása azonban, a török hódoltság, majd a Habsburg elnyomó politika, összességében a történelmi környezet a 16-18. században, megakadályozta egy egységes oktatási rendszer kialakulását. A re-formáció és az ellenreformáció idején a régi gregorián dallamkincs a latin mel-lett a magyar nyelv térnyerése mentén is alakult, formálódott.

A felvilágosodás után a szekularizáció erősödésével, az I. és II. világhábo-rú politikai eszmerendszerei - amelyek szakítani látszottak minden keresztény etikával - a 18. század végén meginduló oktatásügyi reformok talaján, illetve ezek kézben tartásával, irányításával is igyekeztek erejüket megszilárdítani. Az 1989-es rendszerváltást megelőzően generációk nevelkedtek szélsőséges, dik-tatórikus világnézetet hallgatva az iskolapadokban. (folyt. köv.)

VILÁGBAN

7

BIZÁNCI RÍTUSÚ ÉNEK EURÓPA SZERTE

A mi bizánci liturgikus kultúránk ilyen: legyen az egyszólamú magyar ének, sokszólamú szláv kórusmű, dí-szes görög kántorének, vagy egyszerű balkáni többszólamúság. Ezért jó min-den olyan közegben énekelni, ahol erre a közönség, vagy a hívek fogé-konyak, s most a Szent Efrém Kórus-sal lezajlott nyugat- és közép-európai turnén mindenütt ezt éreztük.

Padova, Ravenna, Ljubjana, Brecl-av, Plock és Varsó voltak a fellépé-sek színhelyei, különböző nagyságú, más-más elrendezésű és akusztikájú templomok, a közönség is nagyon különböző emberekből tevődött ösz-sze – látszólag. Amikor azonban fel-csendültek a bizánci liturgia melódiái – hamarosan az a fajta csönd „vette kezdetét”, amelyet az imádkozó em-ber óhajt, azért, hogy a lélek a Lélek-kel beszéljen immár.

XVI. Benedek pápa írja Életutam c. könyvében a gyerekkori élménye-iről: „Nagy élményt jelentett minden újabb lépcsőfok a liturgiához való kö-zeledésben. Az új könyvek olyan nagy értékűek voltak, hogy álmodni sem tudtam volna szebb ajándékot. Lebi-lincselő kaland volt az oltáron előttünk lejátszódó titokzatos liturgia világába lassan egyre mélyebbre hatolni. Mind világosabbá vált számomra, hogy nem egy kitalált, vagy egy hivatal által létre-hozott valósággal találkozom ilyenkor. A szöveg és a cselekmény titokzatos egysége évszázadok alatt fejlődött ki

Jó egy olyan kultúrát képviselni, ami a hitből fakad, ami a lélekre és a szívre hat, amely nem befolyásolni, manipulálni, megváltoztatni, kicserélni, fölpör-getni, feledtetni akar, hanem mindössze helyretenni, elfogadni, imádkozni tanít.

az Egyház hitéből. Magában hordoz-za az egész történelmet, ám mégis sokkal több, mint az emberiség tör-ténelmének terméke. A liturgia alaku-lásában nem minden lépcsőfok volt logikus, néha túl bonyolultnak tűnt a szöveg, és sokszor nem volt könnyű a helyes fejlődési irányt megtalálni. De éppen ez által lett ez az építkezés cso-dálatossá és ez tette otthonossá.”

A liturgikus létforma – úgy vélem – mindenki számára vágyott állapot, még ha nem is vallásos az illető, vagy nem tudja, hogy az. Erről is beszélt Plock római katolikus püspöke, az ősi lengyel városban adott hangver-senyünk után. Máriapócs, a magyar Czestochowa címmel fotókiállítás mu-tatja be becses búcsújáróhelyünket Lengyelország tizenkét városában eb-ben az évben. Ez annak is köszönhető, hogy a Varsói Magyar Kultúrintézet vezetője Tischler János máriapócsi származású, s bár római katolikus, úgy gondolta, hogy meg kell mutat-nia a lengyel hittestvéreinek és az ér-deklődőknek az egyik legfontosabb magyar búcsújáróhelyet, a „magyar Czestochowát”. Itt Plockban nagyon sok ember volt kíváncsi a kiállításra és a koncertre, s jövőre is várnak minket tavasszal – az ugye a lehető legjobb kritika, ha visszahívják az előadót…

Breclav ősi morva város, a cseh-osztrák-szlovák határcsücsök-ben. Nagyon kedves emberek lakják, s ide már „visszahívottként” érkeztünk,

VILÁGBAN

8

hogy együtt ünnepeljük a várossal Szent Cirill és Metód püspököket, a két görög ifjút, Thesszaloniki szülötte-it, akik által a szlávok a „kereszt édes igájába hajtották fejüket”– ahogy ezt Liszt Ferencnek a két aposotol milleni-umára komponált dicsőítő énekében hallhatjuk. Számunkra a legemlékeze-tesebb ezen az estén a gyönyörű bel-ső terű és remek akusztikájú modern, római katolikus templom volt, amely Szent Adalbert tiszteletére 2000-ben lett fölszentelve. Bárcsak sok ilyen mi-nőségű és szépségű templom épülne, ahol jó és könnyű imádkozni, énekelni.

Talán még jobban megemeli a breclav-i modern szentegyház dicsé-retét az a tény, miszerint két nappal előtte a világ egyik legszebb templo-mában koncertezhettünk: a ravennai San Vitale-Bazilikában. Életünk egyik legszebb pillanata volt ez, s nekem egy régi személyes álmom teljesedett

be, hála az Úrnak, aki ezt engedte megérnem. Meg se próbálom sza-vakkal leírni azt az érzést, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor 1300 éves, gyönyörűséges mozaikok közt kezdheti énekelni: Dicsérjétek az Úr nevét, alleluja, dicsérjétek szolgák az Urat!... A közönség nagy része itt előkelő, láthatóan igen jómódú olasz és amerikai emberekből állt – a Ra-venna Fesztivál az egyik legnevesebb olaszországi nyári esemény. Kicsit iz-gultam, hogyan fogják fogadni a bi-zánci műsort, hiszen láthatólag ettől nagyon messzi kultúrában élnek. Nos, nem kellett volna tartanom semmi-től, a bizánci liturgikus zene pár perc után már őket is elragadta, s vitte, hét határon túl, a csodás építmény pedig belső tereivel, mozaikjaival adta a se-gítséget az időtlenségbe irányuló lelki utazáshoz.

Belics Katalin

EGYHÁZZENEI KURZUS GYŐRBEN2013. július 10–13.

Negyedik alkalommal vettem rész Dr. Bubnó Tamás tanár úr által szervezett egyházzenei kurzuson. Ebben az évben Győr adott otthont nekünk, házigaz-dánk Tóth András győri parókus és felesége volt, valamint a csodálatosan szép rác templom.

Szállást a Szt. Cirill és Metód alapítvány vendégházában biztosítottak szá-munkra. Az egyszerű, tiszta szobákban pihentük ki a napi munka fáradalmait. Reggelinket közösen, ébredési sorrenden bekapcsolódva készítettük el. A déle-lőtti munkát követően 12 órakor elsétáltunk Győr történelmi városközpontjába, ahol a Katalinkert étteremben fogyasztottuk el bőséges ebédünket. Ebéd után jutott idő nézelődésre a városközpontban, majd visszasétáltunk a rác templom-ba és folytattuk a munkát 18 óráig. Ismét séta következett az étterembe ahol este is jóízű ételekkel és finom desszerttel kényeztettek bennünket. Séták és étkezések alkalmával fiatal és idős egyaránt megtalálta azt, akivel beszélgetni tudott.

KURZUS

9

A kurzusokon minden évben más témát dolgozunk fel, ez segít alaposan megismerni, megérteni szertartásainkat. Az elmúlt években sorra vettük a litur-giát, a vecsernyét az utrenyét. Megismerkedtünk elfeledettnek hitt dallamokkal, gyakoroltuk a ritkábban énekelteket. Az eredetileg szláv hagyományokból merí-tett prozódiai kiosztást átültettük a magyar nyelv sajátosságainak megfelelően. Úgy érzem, így még szebbé, még magasztosabbá váltak szertartásaink. Tanár úr azonban soha nem felejti el hangsúlyozni, hogy ezek a finomítások nem kö-telező érvényűek, csupán ajánlások, és nagyon fontos, hogy megmaradjanak a helyi dallamvariációk is, hiszen azok között is vannak értékesek, melyek tovább színesítik liturgikus alkalmainkat.

Ebben az évben is, mint minden évben, folyamatosan napközben készültünk a szertartásokra, minden nap vecsernyét, utolsó nap reggelén pedig Kocsis Fü-löp püspök atyával Szent Liturgiát végeztünk. Átnéztük az állandó és változó részeket is. Így ismerkedhettünk meg az elveszettnek hitt „Jelül rendelted” min-tadallammal, mely igen különleges és szép. Található benne mélyre lefutó dal-lam, szép hajlítások, sorismétlés, mindez méltósággal telivé tette az eredetileg normál 4. hangon énekelt sztihirákat. Olyannyira megfogott ez a dallam, hogy azóta is gyakran dúdolgatom magamban .

Idén, a korábbiak gyakorlása mellett, az esküvő és a temetés szertartását vet-tük át részletesen. Ez örömmel töltött el, hiszen már mindkét szertartáson részt vettem, de úgy gondolom, mostantól liturgikusan is aktív résztvevőjévé válhatok azoknak, hiszen megismerkedtünk felépítésükkel (az eddig hiányzó részekkel is), dallamaikkal, szövegeik mélységes szépségével.

Pénteken, az utolsó vecsernyét követően, kötetlen beszélgetésre gyűltünk össze a parókia udvarán. Püspök atya hangsúlyozta, hogy a Szent Liturgiánk attól lesz szép, ha azt elvégezzük, vagyis beletesszük, amit bele kell tenni, fi-gyelembe véve a tempók váltakozását, hiszen van, amit tempósabban, van, amit méltóságteljesebben kell énekelni.

Másnap, szombaton, a Szent Liturgián érezhető volt munkánk gyümölcse. Együtthangzó, felemelő volt mindannyiunknak. Gyors csomagolást követően el-költöttük búcsúebédünket az étteremben, melyet Fülöp püspök megkoronázott egy közös fagylaltozással.

A résztvevők nevében is szeretném megköszönni a szervezők és a vendéglá-tó parókus munkáját, a kapott támogatást, mely sokunk számára lehetővé tette, hogy részt vegyünk a programon és nem utolsó sorban Tanár Úr odaadó szak-mai munkáját.

Évek folyamán kialakult egy mag, akik minden évben lelkesen jönnek a kur-zusra, egyre mélyítve tudásukat. Ez alkalommal is jó volt együtt lenni régi is-merősökkel és új érdeklődőkkel, akik mindannyian azért vettünk részt ebben a munkában, hogy liturgiáink zeneiségének fejlesztésével még méltóbban és magasztosabban dicsőítsük Istent.

SZENT MIKLÓS

10

Bódi Viktória és Szabadosné Majoros Gabriella

A NYÍREGYHÁZI SZENT MIKLÓS GÖRÖGKATOLIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLA

KÓRUSAIMi szükséges ahhoz, hogy kó-

rusaink létezzenek, eredményesen működjenek, és a magunk és mások számára is élményt adóan szólaljanak meg? Elsősorban aranyos, a zene iránt érdeklődő és énekelni szerető gyere-kek, az ügyet fontosnak tartó szülők és támogató iskolavezetés.

Iskolánkban két kórus működik: a 3-4-5. osztályosokból álló Kicsinyek Kórusa, és a 6-7-8. osztályosokból álló Gyermekkar, mely kisebb létszámú ka-marakórus. Ezek sikeres működéséhez a fentebb felsoroltakon kívül elenged-hetetlenül szükséges a délelőtti emelt óraszámú énekóra, és az a fontos té-nyező, hogy ugyanaz a pedagógus foglalkozzon délelőtt a gyermekekkel,

aki a délutáni kóruspróbákat tartja. Ezért néhány gondolatban az iskolá-ban folyó ének-zenei nevelésről és ok-tatásról is írunk.

Iskolánkban az alsó tagozatban heti három énekóra van, ez a felső tagozat éveire sajnos heti kettő (5-6. osztályban) és heti egy (7-8. osztály-ban) órára csökken. Öt éve lehetősé-günk nyílt a csoportbontásban törté-nő tanításra, ami azt jelenti, hogy első osztálytól kezdve a gyermekeket zenei képességeik alapján két vagy három csoportban fejlesztjük.

Az énekórák állandó része a litur-gikus ének, a gyerekek felszereléséhez tartozik a Dicsérjétek az Urat! című énekeskönyv. Minden órán elénekel-

SZENT MIKLÓS

11

jük az aznapi tropárt, az adott han-gú feltámadási tropárt, Miatyánkot, ha pedig ünnep következik, akkor az adott ünnep változó részeit. Minden iskolai liturgián három gyermek ön-álló szolgálatot lát el: a konták előtti Dicsőség…, a prokimen és az apostoli szakasz éneklése. A különböző litur-gikus időszakok kiemelt dallamait is megtanuljuk, azaz a húsvéti és kará-csonyi ünnepkör szertartásainak az énekeit, Előszenteltek liturgiáját, Pa-rakliszt.

Hetente egy alkalommal tartunk próbát az énekkarainknak. Fellépé-sekben nem szűkölködünk, minden hónapra jut legalább egy. Éneklünk iskolai rendezvényeken, évente két alkalommal pedig Hajdúdorogon a Szent Bazil Oktatási Központ gimná-ziumában. Köszönjük Csinószki Mária tanárnőnek a kedves meghívást és vendéglátást! Jártunk már a Felvidé-ken, kórusversenyen is több alkalom-mal részt vettünk: Érden, Budapesten, és ötödik éve minden alkalommal indulunk az Éneklő Ifjúság megyei kórustalálkozóján, ahol arany minősí-téseket kapunk. A 2012-es centenári-umi esztendőben együtt ünnepeltünk egyházmegyénkkel Budapesten a Művészetek Palotájában tartott cso-dálatos ünnepségen.

A kicsinyek repertoárja általában kétszólamú, ritkábban három szólamú kórusmű. Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Szőnyi Erzsébet, Kocsár Miklós és Tóth Péter gyerekkarait szoktuk előadni. A nagyobbak több alkalommal három-szólamú darabokat énekelnek, szintén az előbb felsorolt zeneszerzők műve-iből, kiegészülve reneszánsz madrigá-lok és barokk kórusművekkel. Több-

szólamú liturgikus művek terén sajnos kevés olyan kórusmű áll rendelkezé-sünkre, amely a gyerekek életkori sa-játosságainak megfelelne. Ennek el-lenére, ami fellelhető görögkatolikus egyházunkban, azokat a darabokat ismerjük és énekeljük.

Nemcsak szakmailag, de közös-ségileg is erősítjük az énekkarainkat. Olyan programokat szervezünk a gyerekeknek, ahol kötetlen, játékos együttlét keretein belül örülünk egy-másnak, nemcsak a közös éneklések kapcsán, de például a közös táboro-zás idején is. Minden évben legalább egy alkalommal, egy téli próba idején a Bujtosi Szabadidő Csarnok melletti jégpályán korcsolyázunk, a nagyok-nak pedig tavasszal (az iskolában) „bentalvós” hétvégét is felvállalunk, ahol játékkal, énekléssel és pizzázással töltjük el az időt.

Tizenöt éve újraindult iskolánkban, sikerült már egyfajta zenei színvonalat megteremteni, reményeink szerint ez csak fejlődni és növekedni fog, a gye-rekek, szülők, tanárok segítségével, és a Jó Isten áldásával.

SZENT DEMETER

12

„Énekelni fogok az Úrnak életemben,dicséretet mondok az én Istenemnek valamíg leszek.”

(103. zsoltár)

Sokan kérdezik: „Hogyan jöhet létre egy kórus?”Kell hozzá néhány jó hangú, nyitott szívű, alkalmazkodni akaró személy, aki-

ket egy ember a jó Isten segítségével, zenei képességeivel irányít. Fontos, hogy meghatározzuk a közösség célját, haladásunk útját, s annak mikéntjét. Így ma-radhatunk együtt a nehezebb időszakokban is.

Már görögkatolikus papgyerekként is fontosnak tartottam az egyházi zene felkarolását, segítését. Szép hangú papédesapám szertartás végzései nagy ha-tást gyakoroltak rám. Diákkoromban szerveztem „hittanos” kórust lakóhelye-men, Hajdúdorogon, s Miskolcon is, ahol tanultam. Egyházmegyénk névadó he-lyén, (Hajdúdorogon) az első görögkatolikus gimnáziumban 1991-ben sikerült összehozni a diákokból a legelső iskolai kórust. 1 évig vezethettem. Később, papfeleségként próbáltam ugyanezt folytatni. Korábbi szolgálati helyünkön (Kis-várdán) is alakítottunk kórust, melyet még elköltözésünk után is évekig működ-tettem. Ebben férjem korábban is támogatott, akárcsak most. Szükség is van rá, mert 6 gyermekünk, az egyházközség, és a „civil” munkám mellett kell a kórus vezetésére időt találni.

Vatamány Sándorné Kiss Krisztina

A BUDAÖRSI SZENT DEMETER KÓRUS

SZENT DEMETER

13

Püspök atya négy éve helyezett minket Budaörsre. Itt többek között templo-mot, parókiát s közösségi termet is szeretnénk építeni. Jelenleg egy temetőká-polnában jön össze kis közösségünk, akik között sok lelkes énekes van. Ideérke-zésünk után már az első szertartásokon feltűnt, mennyire szeretnek énekelni itt is az emberek. Ekkor éreztem meg, hogy itt igény van egy kórusra.

Kórusunk megalakulásának „ürügye” a városi, ökumenikus szervezésű, ad-venti gyertyagyújtási szertartás volt 2010-ben. Szerettük volna, ha megismer-nének bennünket, görögkatolikusokat, s erre ez az ökumenikus imádság jó le-hetőséget nyújtott. Kórusunk révén énekeinket is megmutathattuk. A muzsika mindenkit megérint, s közelebb visz a Teremtőhöz és egymáshoz.

Választottunk néhány „saját” karácsonyi éneket, s megkezdődtek a rendsze-res próbák. Igen, rendszeres! Ami sokszor megterhelő, (de a zene szépsége ezt feledteti,) ám csak így lehet közösséget formálni, s eredményes munkát elérni.

Kórusunkat, egyházközségünk és épülő templomunk védőszentjéről, Szent Demeterről neveztük el.

Tagjaink életkora nagyon vegyes: a középiskolások mellett aktív dolgozók és nyugdíjasok is lelkesen dalolnak. Van ugyan közöttük zenész, de a tagok nagy részéről ez mégsem mondható el. Mindannyian áldozatot hozunk a kórusért. Mindenki szabadidejét áldozza fel a próbákra, szereplésekre. Többen vannak, akik a próbára 10-20, sőt akár 60 km-t utaznak! Talán Magyarország keleti ré-szén élő ember számára ez elképzelhetetlen, hiszen ott sok görögkatolikus egy tömbben él. Itt a szórványban ez csak így működik. De lelkesen működik!

Első karácsonyi szereplésünk óta rendszeresen színesítjük közösségünk ün-nepeit. Kápolnánk búcsúján mindig „fellépünk”. Húsvét fényét anyanyelvünk mellett görögül s ószlávul is megénekeljük. Májusban „Akatisztoszt” imádkozunk több szólamban. Nyaranta, az esküvői szertartásokon is rendszeresen éneklünk. Sok ismeretlen ember jön egy-egy ilyen szertartás után gratulálni, hogy milyen gyönyörűek ezek az énekek. Ez is hozzátartozik kórusunk apostoli feladatához!

Nagy lendületet adott számunkra az elmúlt év budapesti kihívása: a Görög-katolikus Egyházművészeti Nap. Örültünk, hogy mind a kórustalálkozón, mind pedig a Művészetek Palotájában gyönyörűen helytálltunk! (Személyes élmé-nyem, hogy a „családi kórusunkkal” is énekelhettem ezen a napon. Istennek le-gyen hála érte!) Adja Isten, hogy ebben az évben is legyen lehetőségünk ehhez hasonló megmérettetésen résztvennünk!

Egyházközségi kórusunkkal (az idén először) már Előszenteltek Liturgián is énekeltünk. Fokozatosan próbáljuk megismerni és megismertetni a sokféle szertartásunk szépségeit, és minden hónap első vasárnapján a Szent Liturgián, néhány részt a kórus szólaltat meg.

Szívesen jövünk össze énekelni és beszélgetni. Bízunk benne, hogy lelkese-désünk átragad másokra is és szeretettel csatlakoznak hozzánk! Most még a ká-polnánkban lehetséges ez, de már épül a „Szent Demeter Templom”. Reméljük, Isten és a jó szívű adakozók segítségével mihamarabb elkészül az új templom, s a közösségi ház, s így a közös énekléseknek és a próbáknak is még alkalmasabb helyet találunk. Úgy legyen, AMEN!

14

EVANGÉLIUM CSÓKOLÁSEVENGÉLUIM CSÓKOLÁSI SZTIHIRÁK

15

EVANGÉLIUM CSÓKOLÁS

IDÉN IS MEGRENDEZZÜKA GÖRÖGKATOLIKUS KÓRUSOK TALÁLKOZÓJÁT,

AMELYRE SZERETETTEL VÁRJUKEGYHÁZKÖZSÉGEINK ÉS INTÉZMÉNYEINK KÓRUSAITS TERMÉSZETESEN, MINDEN KEDVES ÉRDEKLŐDŐT.

Időpont: 2013. november 16. 14.00 Helyszín: Nyíregyháza, Szent Miklós görögkatolikus iskola csarnokaA találkozót a 18.00 órakor kezdődő közös vecsernyével szeretnénk befejez-

ni.Kórusok jelentkezését az iroda@gorogkatolikus.hu címre várjuk.(A kórusok 10 perces fellépéssel készülhetnek, a közös éneklés kottája szep-

tember 15. után lesz letölthető a www.gorogkatolikus.hu oldalról.)Jelentkezési határidő: 2013. október 31.„Tégy méltókká minket, Krisztus Istenünk, hogy tiszta szívvel énekeljünk és

dicsőítsünk téged!” (1. hangú dicséreti sztihira)