eötvös Újság 2013. április

Szegedi Tudományegyetem • Eötvös Loránd Kollégium

eötvösújság

2 0 1 3 . Á P R I L I S

2 •Eötvös Újság• 2013. április

Kedves Szakkollégiumi Tagok!Bár még nem látszik, elvileg a tavaszba értünk…

Az utolsó, decemberi szám óta sok történés esett a Kollégium háza táján, köztük fájdalmasak is. A több mint húszéves kollégiumi pálya szomorú végének szub-jektív értelmezéseiről az ezúttal két részre tagolt Eötvös Újság második részében olvashattok, három szerző tollából. Az emlékezés feladatunk – nem árt néha kívül-ről is rátekintetni, hogy mennyire jó helyzetben is vagyunk-voltunk a Kollégium melegágyában: barátokkal, kedves dolgozókkal körülvéve.

A szomorú mellett tevékeny időszakai is voltak az Eötvösnek: az általunk novem-berben szervezett szakkollégiumi találkozót követően a pécsi Országos Szakkol-légiumi Találkozón képviseltük kollégiumunkat, valamint a budapesti Simonyi Károly Szakkollégium által szervezett kisebb szakkollégiumi találkozón – mely utóbbira ezúttal a Móra Szakkollégium két képviselője is velünk tartott. Az Újság

első részében lesz alkalmatok olvasni többek között a kollé-giumi kirándulásról, a Mosolygó Kórházról, de a Sakk-kör jelenlegi irányvonaláról is.

Az Eötvös Újság tekintetében örvendetes változásnak lehe-tünk szemtanúi, ugyanis végre olyasvalaki vetette bele

magát a tördelésbe, aki – velem ellentétben – ért is hozzá! Bízom benne, hogy a Böröcz Bori design-olta, megújult külsejű lapba Ti is szívesebben írtok majd!

Jó olvasgatást kívánunk!

Szerkesztői üdvözlet•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

2012. ÁPRILIS

I.kollégiumunk jelenéből


Kezdetek

A Kollégium egyik legrégebbi köre folya-matosan működik 2008 szeptembere óta.Először fel kellett mérni, hogy van-e egy-általán igény erre, és szerencsére volt. Az akkori egyik senior, Varga-Orvos Zoltán erősen támogatta a kollégisták minden ilyen jellegű ötletét, és segített a meg-szervezésében. Gyorsan átkerült a szer-vezés hozzám, azóta én csinálom.Mikó Valér személyében sakkoktatót is fogadott a koli, aki azóta folya-matosan tanít minket. Minden héten egyszer jövünk össze. Ebben a félév-ben szerdán-ként 18.00-tól.

Friss hírek, események a Kör életében

Minden évben megrendezünk egy belső bajnokságot, melyre ősszel kerül sor. A kupát idén Csibor Laci nyerte el. Ez a ver-seny egyben válogató a Csongrád megyei egyetemi kollégiumok közötti Szent Imre Kupára. Csapatunk idén második lett. A csapattagok: Csibor László, Fridrik Richárd, Győrffy Lajos, Tekeli Tamás.Ettől az évtől kezdve gyengébb

játékosok részére is lesz egy bajnokság a kollégium falain belül, melyen minden sakkozni szerető kollégista részt vehet. Itt szeretnék buzdítani mindenkit, hogy akinek kedve van, éljen ezzel a lehető-séggel. A győztest kupával és elismerés-sel jutalmazzuk (az erősebb játékosok ki vannak zárva ebből a versenyből, így nyugodtan indulhat mindenki, van esélye a nyerésre). A verseny tavasszal kerül

megrendezésre.A Meritum Tisza-parti Sakkiskola és az Eötvös Loránd Kollé-gium közösen indított egy csapatot a Csong-rád megyei amatőr bajnokságban. Ez egy közös csapat, csapat-tagok a kollégisták közül: Csibor László, Fridrik Richárd, Győrffy Lajos. A hazai

meccsek a kollégiumban zajlanak. A baj-nokságban 4 csapat indult, 3 forduló után a 2. helyen állunk. A harmadik fordulóban Algyő ellen mindhárman játszottunk, igazán jól sike-rült beavatása volt ez Lacinak, a játszmát nyerte. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Kollégium anyagi és más jellegű támo-gatását. Nemcsak ők versenyeztek az elmúlt egy évben. Bertus Zolit is sikerült rávenni, hogy induljon el egy versenyen,

KOLLÉGIUM

A Sakk-Kör elmúlt egy évéről•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••[FRIDRIK RICHÁRD]

Eötvös Újság• 5

melyen szépen szerepelt: 6 pontból 3-at gyűjtött. A Sakk-Kör jelenleg a legnagyobb lét-számmal működő kör. Szeretettel várunk minden sakkozni szerető kollégistát, vagy olyan hallgatót ismerőseitek közül, aki szeretne megtanulni sakkozni. Arra is buzdítunk mindenkit, hogy ismerősének ajánlja a kört, szívesen látjuk őt is. Jelen-leg is vannak vendégek a tagok között.Erre már volt is példa: Griechisch Erika egyik ismerősét hozta el sakkozni, Hasan Turan-t, aki ösztöndíjas Phd-hallgató Törökországból. Hasan fél évet volt itt, rendszeres résztvevője volt a sakk-köröknek. A foglalkozások ekkor ango-lul folytak.Második félévben meg-hívjuk Csákány Béla professzor urat is a körre. Csákány tanár úr nagy sakkbarát, rektorként komolyan támogatta a

sakkot az egyetemen.

Megjegyzés: A cikk megírása óta lezajlott a belső bajnokság, ahol max. 5 pontot lehetett elérni. Az eredmény:1. Tekeli Tamás 4,5 pont2. Simon Balázs 2,5 pont3.-6. (névsorban) Bertus Zoli,, Farkas Józsi, Palásti Dávid, Piukovics Peti 2 pont.

KOLLÉGIUM


KOLLÉGIUM

Kis különítményünk nemrég a borok földjén járt - és nem csak járt, hanem nagyokat is kóstolt ama neve-zetes nemes nedűből. Kalandunk a természettudós és bölcsész föld minden tájáról érkezett bátor harco-sokat igazi kihívások elé állította, de jelentem, túléltük... és eléggé élveztük.

Április 12-én indultunk útnak az anyahonból, és délután értük el a mámoros vidéket. Bár a vonatból a félig vízben úszó táj révén elgondol-kodtunk, végig csóna-kázni fogunk-e majd, de hála az égnek, a Tisza megrekedt a gátaknál, így Tokaj megmene-kült - erre a hétvégére legalábbis. Az állomás nagyon szívélyes volt, a Kopasz-hegy lábánál, egyből a pincék szom-szédságában terült el, tudtuk is, nincs visszaút, itt történni fognak még dolgok. Az első élményünk nem a hangos raj zenét kibocsájtó mobilokat lóbáló kezek hada, és a hozzájuk tartozó tini testek tömege

volt, meg is nyugodtunk: a hétvégére csak a miénk, értelmiségi egyetemis-táké a terep. És így is volt, ugyanis áprilisban kevesen látogatnak erre a vidékre - bár ahogy utolsó nap kiderült, nagyon máskor sem. Legalábbis bort kóstolni eszük ágában sincs a látoga-tóknak. Tehát bátorsággal felvértezve és igen nagy szomjúsággal néztünk szembe az első kihívással: borkóstolás a Rákóczi Pincében.

Bellák Tamás biológus PhD-s, közismertebb nevén a kollégium nem hiva-talos borásza (hát milyen szakkoli az, ahol nincs ilyen?!) ajánlá-sával választottuk első bűnbeesési helynek ezt a pincét. A Hétszőlő szőlő-birtok belvárosi bemu-tató-helyisége igazán magas színvonalú és elég fogvacogtató hely, hiszen a föld alatti pincékben az átlaghőmérséklet 10-12 fok. De legyűrve

az érzést, hogy már lassan nem éreztem a lábamat, bejártuk az egyik ágat is, ahol végre testközelből csodálhattuk meg a hordókat, és a trutyis penészt a

Bor a köbön – Kollégiumi kirándulás Tokajban

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••[BARTHA ÉVA LILI]


KOLLÉGIUM

falon, ami nagy örömünkre néha ránk is csöppent. Remélem, belőlem holnapra nem lesz alkoholos ital. A kóstoló 6 tételből állt, kezdve természetesen a száraz boroktól egészen az 5 puttonyos aszúig. Igye-keztem szagolgatni, lögyböl-getni, forgatni és föl le rázni az adagokat, hogy elhitessem magammal, hogy hozzáértő vagyok. Így történt, hogy én néha a virágos vagy gyümöl-csön aromák mellett találtam oldalszalonna beütést, füst ízt (de nem a tesco-s füst kivonatot...), sőt egy traktor is megjelent a lelki szemeim előtt. Tényleg nem tudom,

hogy csináltam. Ilyen magas színvo-nalú bemelegítésben még nem volt részem, bevallom, korábban a 350 Ft-os bor könnyed elfogyasztása minősült

KOLLÉGIUM

minőségi borfogyasztásnak a részemről, aztán váltottam a high class superior 700 Ft-os kategóriára. Nos, ezúttal le se tudom írni, hány csillagos borokat kóstoltunk meg.

Mivel este 6 órakor még nem megy aludni a jó magyar ember, újabb szóra-kozás után néztünk, és amint a nagyon segítőkész tourinformos Bence tájékoz-tatott minket, van bicilíjük is, vagy mi, meg ja, vezetnek ösvények a hegyre valahol, meg vannak még pincék, amik kinyitnak kérésre, például az övé. Így történt, hogy 8 órakor már a Soltész Pincészet (nem az övé) padocskáját

koptattuk igen jó kedvvel, és ismét vacogó fogakkal. Miután előkerült egy igen hosszú és néhol elég vastag szerszám, a lopótök, megízleltük a hordók igazi titkát, és a már expert borszakértők módjára csak annyit mondtam: az édeset, az édeset, az édeset! A kályha begyújtásra került, az emberek az asztalhoz, és csak jöttek a kancsók, el se mentek. A városban már aznap is feltűntek a sötét tömegekben mozgó ortodox zsidók, így meg se lepődtünk, mikor a házigazda csak pászkát tudott adni borkor-csolyának. Finom volt.

Idősödő korunk lévén a borok megcsapolása utána visszaandalogtunk a kollégiumi szobáinkba (direkt ilyen szál-lást kerestem, hogy ne legyen

honvágyunk), és megbeszéltük az élet nagy dolgait igazán fennkölt és bölcse-letes ritmusban.

Szombatra túrát terveztem, mivel alföldi lévén, úgy érzem, kötelességem megmászni minden buckát, dombot, hegyet, ami elém kerül, így a Kopasz-hegynek vettük az irányt, ami a neve ellenére se nem kopasz, se nem hegy. Naivan elindultunk a Hétszőlő tanösvé-nyén, és élveztük, hogy a sok szőlőtő csonk között végre süt a nap és beton az út. Pár igazán meglepő szintemel-kedős felejtő után azonban rájöttünk,


KOLLÉGIUM

hogy nincs tovább, vagyis van, csak az már a dagonya és a mocsár fogal-maiban bontakozik ki. Nem ijedtünk meg a kihívásoktól, így nekivágtunk a vadonnak, és hamar a fenyvesek rejte-kében találtuk magunkat, illetve nem is találtuk, mert épp elvesztünk. Remélve, hogy hegynek felfelé tartva csak elérjük a csúcsot, végül útba botlottunk, így már nem tudtak beigazolódni abbéli aggályaim, hogy minden amerikai horrorfilm vidám fiatal turistacsoporttal kezdődik, amelynek tagjai letérnek az útról és sosem térnek rá vissza... Na, szóval felértünk a csúcsra, ahol egy böhöm nagy TV-torony állt, és kb.

ennyi, így megcsodáltuk azt a 2 méteres kilátó részt, ami volt, és dolgavégezettül visszaindultunk. Megpróbáltatásaink az általam 1 órának hitt idő helyett 4-et vettek igénybe, így a délutáni szabad programból:” kaja, kajaaaa, kajaaaaa” vadászat lett. 5 órára már mentünk is az újabb kóstoló helyszínére, a Hímesudvar Pincészetbe.

Nagyon hangulatos kóstoló volt, kis zenei aláfestéssel és finomabbnál fino-mabb borokkal. Itt nem spórolt a kósto-lóvezetőnk a mennyiségekkel és nem is sietett sehová; a pénteki 45 perc helyett 2 óra és 45 perc lett az itókázásból. Az utolsó tételnél felajánlotta,


KOLLÉGIUM

hogy a vendégbor helyett a saját aszújukat is megkóstolhatjuk, amitől már az élvezetek halmozása a köbön túl is volt, mivel 6 puttonyos aszú néven egy 7.5 puttonyos aszú rejtő-zött a palackban (igen, ilyen van!). Azt hittük, már nem lehet hova fokozni a hangulatot, de estére megint egy kis pincészetben lyukad-tunk ki a Szerelmi Pincesoron. A Péter Pince 14 borából bőszen kóstol-gattunk, először a teraszon, majd Ákosnak köszön-hetően (a szomszéd társaság igen nagy hangú és verekedős, de asszonyi szóra fület-farkát behúzó alfahímje) a benti

helyiségben. Olyan merészek voltunk, hogy már a késői szürete-lésű mézédes borra is beruháztunk, meg is fogadtam, két hétig csak sósakat eszek ezután. Visszabóklászva a szál-lásra, ismét átbeszéltük az élet nagy dolgait egy kis csocsó mellett, és megállapítottuk... hát, kb ugyanazt.

Mámoros kaland-jaink utolsó napján a fiúk

kősziklaként meredtek a képernyőre, ugyanis Forma-1 ment, majd a szur-kolás közbeni végletekig megfeszített izmok által kifáradva még egy utolsót mászkáltunk. Végül páran hazatértek, páran pedig maradtak még egy kis utolsó élvezetre. Így jutottunk el három

10 •Eötvös Újság• 2013. április Fotók: Bartha Éva Lili, Bellák Tamás

KOLLÉGIUM

pincébe is fényes nappal, és ismertük meg igazán a Pincék világát. Az első a Klastrom Pincészet volt a Szerelmi Pincesoron: már messziről ordított a slágerzene, így nem tudtuk kihagyni a party-pincét. A tulajdonos iszonyatos jókedvvel és bő beszéddel mutatta meg nekünk a borait, és megtudtuk, a hosszú ideig való borászkodás és pincebir-toklás olyan, mint a házasság: van. A nők pedig azért szeretik az édeset, mert a németek nem, a törökök meg csak azt, a skótoknak meg nem kell a sárospa-taki vár, mert nálunk 1 főre 5 is jut. A jobbnál jobb borok után átpártoltunk az Erdős Pincészethez, ami annyira nem nyerte meg a tetszésemet, de ott van a híres borkatakomba, ami gyönyörű, hangulatos és marha hideg. Érdekes volt megfigyelni, hogy Tokajban a pincetu-lajdonosok és az ott dolgozók gyakran közönnyel, unottan szolgáltak ki, kicsit

szomorú, hogy a valóban egyre csak csappanó turistaforgalom ilyen nehézzé teszi a munkájukat. Na de mi aztán nem spóroltunk, így tovább is haladtunk a Benkő Pincészetbe, ahol ismét csak eszméletlen borokat tudtunk megízlelni. Végül bevásároltunk a legelsőnél, jó magyar módjára megegyeztünk, hogy nem nekünk kellett volna belépnünk az EU-ba, hanem nekik kellett volna minket felkérni, hogy belépjünk, és édes nedűinket cipelve mi is elmentünk az egyik vonattal, az ablakból nézve a gyönyörű ültetvényeket, a hegyeket, és a tájat, amit mi bizony mondhatni teljes mértékben a magunkávé tettünk, és azt hiszem, életem egyik legjobb hétvégéje volt. •



Kedves Kollégiumi Lakók!

Szeretném a következő rövid kis össze-foglalóban felhívni a figyelmeteket a Szegeden is működő Mosolygó Kórház Alapítványra. Beszámolok arról, hogy mivel is foglalkozik ez az alapítvány, hogyan lehet önkéntesnek jelentkezni, milyen előnyei vannak, s milyen lehető-ségeket kínál számotokra, valamint, hogy hogyan tudnátok támogatni az alapítvány működését. A Mosolygó Kórház kezdeményezése két személy nevéhez fűződik, ők Csáky-Bornemisza Éva grófnő és Dr. Royaards Albert. Az alapítvány abból a célból jött létre, hogy az önkéntes zenészei és művészei előadást tartsanak a kórházba bekerült emberek betegágyainál, hogy ezzel javítsanak a hangula-tukon és ily módon meggyorsítsák gyógyulásukat. Bár elsősorban a gyerekek a Mosolygó Kórház páci-ensei, az Alapítvány arra törekszik, hogy a mosolya eljusson az idős és a más gondozó-otthonokba került emberekhez is. Ez utóbbi Szege-den sajnos még nem valósult meg, de tervben van.Szegeden kézműveskedéssel foglal-kozunk főleg (ajánlom a Kreatív Kör tagjainak figyelmébe ezt a lehetőséget), emellett éneklős-verselős játékokkal szórakoztatunk. Szeretnénk kibővíteni

majd a repertoárt és várjuk a lelkes jelent-kezőket, tehát Drága Diákszínpadosok, Kreatívkörösök, kollégium muzsikusai, és mindenki, aki szereti a gyermekne-vetést, valamint aki szeretné a gyerekek számára meggyorsítani, s szórakozással múlatni a kórházban töltött időt, kérlek, jelentkezzetek! A facebookon is van külön kis csopor-tunk, illetve egy állandóan szerkeszthető beosztás arról, hogy ki mikor megy a kórházba játszani. Az új emberkéknek 3 db HOSPITALIZÁLÁSon kell részt venni, ami annyit jelent, hogy egy olyan

személy felügyelete alatt vesz részt a foglalkozáson, aki már régóta tag. Miután elvégezte ezeket az alkalmakat, már önál-lóan is tarthat foglalkozásokat.Mivel egyre több az érdeklődő és társuló aktivisták száma, ami nagyon jó alkal-mat adott, hogy összeszoktassuk kicsit

ÖNKÉNTESSÉG

Mosolygó Kórház? Tegyél érte!•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••[PEJIN ANDREA]


a csapatunkat, így szegedi koordináto-runk, Pecsenka Gabriella (SZTE-ÁOK) képzéseket indított el, melynek ideje alatt kézműveskedést fogunk tanulni, valamint körjátékokat. Emellett alkalom nyílik megbeszélni, hogyan lehetne fejleszteni a foglalkozásokat, milyen további játéko-kat tudnánk bevonni a kórházlátogatások során.

Az első képzés március 22-én lett megtartva, zömében ismerkedős játékok-kal, ahol nagyon jól éreztük magunkat és alkalmunk nyílt elmondani elvárása-inkat magunk felé, a csapat irányába és nem utolsósorban az alapítvánnyal szem-ben is. Áprilisban 2 képzés-nek nézünk elébe, melyek közül az

egyik kézműveskedéssel fog múlni, míg a másik ismét ismerkedős, mosolygós, ötletelős lesz.Mint látjátok, a szegedi alapítvány még eléggé kezdeti állapotában van, így arra kérnék minél több emberkét, hogy népsze-rűsítsék a saját karukon ezt a nagyszerű kezdeményezést. •

ÖNKÉNTESSÉG

Aki szívesen csatlakozna a csapathoz, jelentkezzen Pecsenka Gabriellánál a 06209166345 számon.Továbbá kihelyezek egy dobozt/ládát a portán, melybe várjuk a sok-sok olyan régi ecsetet, színes ceruzákat, vízfestéket, műanyagpoharakat, színes papírt, zsírkrétát, illetve bármit, amire nektek már nincs szükségetek és úgy gondoljátok, hogy jól jö-hetne a foglalkozásokon. JJ Köszönöm mindenkinek a segítséget és kívá-nok mosolygós hetet! JJ


Valóban. Megnézhetünk egy jó filmet, mégsem azt az élményt nyújtja, mint amikor színházban vagyunk. A szí-nészek személyes varázsa nagyon lényeges, ez megragadja az embert. Amikor a cselekmény percről percre halad előre és egyre jobban összeáll a kép, hogy miről is akar szólni a darab, nagyon jó élmény. Közben a szereplők helyébe képzeljük magunkat és elgon-dolkodunk, miként cselekedtünk volna az adott helyzetben. Az a jó, ha a darab végére valamivel gazdagodtunk, többek lettünk azáltal, hogy megnéztük azt.

Nyilván általános iskolában és közép-iskolában is mindenki volt színházban, amikor az egész osztály ment, és meg kellett nézni az adott darabot. Úgy gondolom, hogy ezt sokan nem pozi-tív élményként élték meg, köztük én sem mindig. Sokan azóta nem is voltak színházban, amit nem tartok jó dolog-nak. Ezen szeretnék most változtatni rövid beszámolómmal.

Egyetemi éveim alatt egyre többször és több helyen voltam színházi előadáso-kat megnézni. Egyszerű kikapcsolódás-ként, vagy, mert kíváncsi voltam, hogy milyen színész egy ismerősöm.

Nemrég kollégistákkal voltunk szín-házi darabokat megnézni. Nagyon jó

lehetőségnek tartom azt, hogy a Kol-légium jegyeket biztosít ilyen célra. A Pipás Pista című művet néztük meg a Kisszínházban: Danics Szabina, Molnár Mária, Rálik Alexandra, Takács Dóra, egy ismerősük és én. A darabot csak ajánlani tudom. Két részletben adták elő, sokszor vicces elemeket is hozzá-adva az amúgy tragikus történethez.

Másik ilyen élményem a Pinceszínház-hoz kötődik. A Boldogtalan hold című darabot néztük meg Tóth Teodórával és Lantos Tamással. Itt már nem a kollégi-umi bérlettel voltunk (hiszen ide nincs is), a jegyet magunk vettük. Nagyon örülök, hogy sikerült ezt megszervezni, mert jó élmény volt, nemcsak a darab, hanem az is, hogy közösen néztük meg. Mindenkit buzdítok a közös színházba járásra is.

A Pinceszínházra kb. másfél éve buk-kantam rá. A másik két színházhoz képest kis létszám befogadására képes, éppen emiatt nagyon családias a kör-nyezet, és nagyon jó darabok szoktak lenni. Nem feltétlenül profi színészek játszanak, de olyanok, mintha azok lennének.

Először azért mentem oda, mert egy nagyon kedves egyetemi tanárom amatőr színészkedik is, és kíváncsi

KULTÚRA

Színház az egész világ•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••[FRIDRIK RICHÁRD]


KULTÚRA

voltam, hogy milyen színészként. A darab, amelyet megnéztem: Szemensze-dett igazság, Müller Péter írta. További darabok, melyet a Pinceszínházban lehet/lehetett megnézni: Liselotte és a május, A tévedések összjátéka (Rejtő Jenő 3 bohózata), Válás Budán, Rohadt az államgépben valami, stb.

Kiváló darabokat lehet megnézni a Kisszínházban és a Nagyszínházban is: Egerek és emberek, illetve La Mancha lovagja. Utóbbi két darabra kedvezmé-nyesen tudtam jegyet szerezni a Sófi Alapítványon keresztül, ezt is érdemes igénybe venni mindenkinek. Fontos

tudni, hogy erre a kedvezményre minden Eötvös-kollégista jogosult.

A célomat már akkor elértnek tekintem, ha legalább egy embert sikerült arról meggyőznöm, hogy érdemes színházba járni, és ennek hatására megnéz egy da-rabot valamelyik színházban.

Beszámolómat az alábbi idézettel sze-retném zárni:

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében. ” (Shakespeare)


Nagy László 1974. május elsején a Nép-szabadságban leközölt beszélgetésben a következőképpen nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy fiatal költészetünk csüg-gesztő jelenség, mint ahogy némelyek híresztelik... Ők természetesen mások, mint a felnőtt, beérett írók. Nemcsak bio-lógiai állapotuk más, de törekvésük is. Ellenkezni lehet velük, de elutasítani őket: tilos.” Terék Anna 1984-es születésű vajdasági költőnő második kötetének lapozgatása-kor – amely a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság támogatásával született meg – szem előtt tartva a költő-óriás maximáját, elmondhatjuk, a költőnő személyes művészi pályáján belül fontos változásnak (fejlődésnek) vagyunk tanúi. Terék Anna a korábbi szerelmi – román-cos tematikát félretéve (a Mosolysza-kadás kötet verseire gondolva) olyan nagyobb horderejű témát kezd fájdalma-san, (Dunába) fullasztóan, traumatikusan boncolgatni mint a kisebbségi – többségi lét kérdésköre, vagy az identitáskeresés problémája. A versek nem mint a Mosolyszakadás kötetben, azaz a kötetcím motívumára íródva, de sorrendiségében szinte ad hoc módon összefűződve következ-nek egymásra – a Duna utcában már sokkal inkább tudatos, mértanian pontos

KULTÚRA

„Itt még csak vendég sem vagyok”•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••[SARÓDI SZILVIA]

szerkesztési munka érhető tetten. Össze-függő versekről van szó, ahogy az alcím is rámutat. Az összefüggésről a három, egymással is relációban álló cikluscím mellett gondolatritmikus, mondatpárhu-zamos poétikai eljárás gondoskodik – a ciklusok mikrovilága mellett egy maga-sabb (rizomatikusan konstruálódó) térben is kapcsolatot teremtve az egyes darabok között. A referenciajelölőnek is felfogható kötet-cím (a költőnő 1989-ig a Duna utcában lakott) és „műfaji megjelölés” (össze-függő) mellett egy Pamuk – idézet mint mottó („... anyu, a zsebeim tele vannak vérrel...”) is vezeti az olvasói tekinte-tet – utóbbi a már említett (személyes és közösségi) traumatikus költészetként értelmezésre erősít. A változó (önreflexív) műfajú darabok (családvers, testvérvers, tengervers, lélektani vers, stb.) mellett változó letisztultságú versek alkotják a kötetet, azonban a még előforduló botladozások mellett is hatalmas költői trouvaille-nak számítanak a második ciklus (II. mint aki ráér csomagolni) versei. Ezekben a ver-sekben a kisebbségi, többségi, hordozható identitás témakörében szólal meg a költő, jól ismerve a téma társadalomtudományi beszédmódját, reflektálva rá, egyéni meta-forarendszerrel színesítve azt. Ugyan a

KÖNYVAJÁNLÓTerék Anna: Duna utca. összefüggő versek. Antal László illusztrációival. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2011., 125 oldal


KULTÚRA

legszebb versek és a legtudatosabban tár-sadalomtudományi nyelven is megszólaló versek nem minden esetben fedik egymást a kötetben, az azonban bizonyos, hogy „költői leléssel” találkozunk, és az is, hogy ma a Vajdaságban a leggyakrabban szavalt versek Terék Anna versei – ezért is érdemes minden anyaországi és határon túli olvasónak kézbe venni új kötetét. •

Kedvcsinálónak álljon itt Terék Anna egyik verse a kötetből, Antal László grafikus kötetbéli illusztrációjával.

hazafeléutánad márnem csókoltam meg senkit.

hazaindultam a buszmegállóból,belém karolt a délután,a járdáról lerúgtamegy kavicsot, és néztem,hogy megőszült az út szélén aKiserdő.

lépésenként mormoltamvalamit, hátha attólmég távolabbra visz tőlem tégedaz a busz.mormoltam, hogy nelegyen olyan nagy az acsönd,amit rajtam hagytál.

az utcánkban fogadtunkaz egyik kisfiúval,hogy melyikünk fogelőbb meghalni.a nyereményben nemállapodtunk meg,ő mondta is, hogy arészvét a fontos. hazáig kipirosodottaz orrom.a lépcsőházban fokhagyma-szag volt,az ajtó előlellopták a lábtörlőt.a bejáratnál végigmértük egymást a szomszéddal:nem volt rajta ing,ezért mosolyogni kezdtem rá,neki ez nem tetszett.

aztán a szobában megbán-talak.levettem a szoknyámat ésa harisnyámat, aztáncsak ültem és hallgattam,ahogy dobog a szívemvalahol a torkomban, éscsak bánkódtam.

utána már nem csókoltam meg senkit.

Terék Anna: hazafelé

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Ugyan elmúlt már február ideje és a far-sangi időszak, amikor igazán nagy keletje van a fánknak, de továbbra is fogyasztható bármilyen másik rendezvényeken. Ezért is gondoltam, hogy megosztok egy viszony-lag olcsó fánk receptet, melyet Főzőklub számára, de saját készítésre is ajánlok.

Hozzávalók• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)• 0,5 l tej• 6 dkg Rama margarin • 5 dkg cukor• 3 dkg élesztő• 5 dkg vaníliás porcukor• 3 cl rum • 3 tojás• 1 citrom reszelt héja• csipet só• olaj a sütéshez

ElkészítéseAz élesztőt kevés cukorral (kb. 1 dkg), csi-pet sóval és 10 dkg liszttel elmorzsoljuk, 1 dl langyos tejjel összekeverve kovászt készítünk, langyos helyen kelesztjük.A megmaradt lisztet és a maradék lan-gyos tejet egy tálba öntjük. Hozzáadjuk a 3 tojás sárgáját, 4 dkg cukrot, a citrom reszelt héját és a megkelt kovászt. Faka-nállal jól összekeverve középkeménységű tésztát dagasztunk. Eközben a rumot és az olvasztott Rama margarint fokozato-san hozzákeverjük. Addig dolgozzuk a tésztát, míg el nem válik az edény falától. Egy órán át langyos helyen a duplájára kelesztjük. Ha megkelt, kétujjnyi vastagra nyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk és letakarva még egyszer kelesztjük.Bő olajban sütjük. Először fedő alatt süssük, ha megfordítottuk, már nem kell fedő.Szalvétára szedjük ki, hogy a maradék olajat felszívja. Tálra rakosgatjuk, porcu-korral meghintve tálaljuk.A rum nem szükséges, csupán ízfokozóként szolgál. A Rama margarin helyett természetesen olcsóbb margarint is használhatunk. Én mazsolát is szoktam a fánk tésztájába tenni, ízletesebb lesz tőle a süti, csak ajánlani tudom.Aki még több fánk- vagy süteményre-ceptet szeretne olvasni, neki ajánlom az olcsoreceptek.hu weboldalt.

RECEPTEK

A „jól bevált fánk” receptje[MÁTÉ IBOLYA]


II.emlékezés


Eleinte Jó napot kívánok!-ot, a fiúk Csókolom!-ot köszönnek nekik, aztán valahogy átmegy az egész megszólítás tegeződésbe. Elsősként sokat vívódtam ezen a kérdésen, több embert megkér-deztem, hogy hogy szólítsam a Tanár-nőt („Nem vagyok én nevelőtanár, ez csak ide van írva az ajtómra…”) azt mondták a nagyöregek, hogy egyszer csak váltsak át tegeződésbe, mert ugyan nem ajánlja fel, de mégis azt szereti, ha tegezik a diákok. És akkor valahogy, legyürkőzve félénksége-met, egyszer csak a barátságos tegező formát kezdtem használni vele. Jóban is lettünk – „mi, bölcsészek tartsunk össze” – ez volt a jelmondata, amit valószínűleg két évtizede minden Eötvös-kollégista bölcsésznek elmon-dott. Ismerte az embereket. Amikor először, még magázódva beszélget-tem vele elsős koromban, a felvételim előtt, kérdezgette, hogy mit szeretek csinálni. Olvasni, de nem a TIK-ben, hanem a Somogyi-könyvtárban, mert az meghittebb hangulatú, jobban belefér a könyvtárfogalmamba. Erre azt válaszolta: „Könyveket olvasni… Én is ilyen melankolikus típus vagyok – ha nem sértem meg.” Megdöbbentem a válaszon, ami nem

a mondanivalómhoz kapcsolódott, hanem valószínűleg ahhoz, ahogyan mondtam – jó emberismerő volt.Ha nagyon szentimentális akarnék lenni, és azt mondanám, létezett egy apa-anya modell a kollégiumban, akkor egyértelmű, hogy a mindenki anyukája Zsóka volt. Akkor is, ha saját gyerekei nem voltak, a kollé-gisták minden búját-baját kíváncsian fogadta, tisztában volt a kollégium falai közt levő majd minden emberi viszonnyal, húsz éven át. Ő volt a lelke a kollégiumnak, ha nem is mindig volt jó a PR-ja. És mivel kollégiumi „anyuka” volt, akkor is szerettük, ha nem mindig mindent úgy tett, ahogy a Nagykönyvben meg van írva.Voltak kedvencei, nem csak bölcsé-szek, hanem azok, akik rendszeresen beszélgettek vele, esetleg szállították a kollégiumi pletyka-hírfolyamot, vagy segítettek neki megoldani egy-egy bonyolultabb számítástechnikai feladatot. Azért mégis „a bölcsészeket” visszamenőleg is kiemelten szerette, Grecsó Krisztián nagy kedvence volt, a Pletykaanyu még nemrégiben is újra előkerült neki otthonról és az irodai asztalán hevert hetekig. Mindig mondta, hogy őt el kéne hívni (vissza) a kollégiumba.

Emlékezzünk ZsókáraEMLÉKEZÉS

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••


Nagyon szerette az ünnepeket – névnapok, születésnapok, Mikulás – nagy örömmel tudott gratulálni az érintettnek, mindig „húzott” a kollégi-umi Mikulásra és azon felül is ajándé-kozott a Kollbiznek, a kollégistáknak és a kis favoritjainak is. Néha csodás dolgokat volt képes elintézni pillanatok alatt. Amikor már mindenki lemondott arról, hogy a kolis póló a Mikulás puttonyába kerüljön, mert mi, a Kollbiz nem gondoltunk rá időben, Zsóka egy hét alatt elintézte, hogy kész pólók kerül-jenek a zsákba. Máskor nehezebben haladtak a dolgok, de nem mindig lehet jól látni mindent egy bonyolult magyar adminisztrációs gépezetben, hogy hol akad meg a működés.Szinte bármikor lehetett hívni („Hallo, tessék, Eötvös Kollégium, Barczi Erzsébet”), és ő se volt rest a telefonján „hivosgálni” (ez egy szó az ő speciális szókincséből) másokat. Nem könnyű elhinni, hogy ezzel a köszönéssel soha senki nem fogja már felvenni a telefont. És senki nem fog elővenni a zsebéből egy darab MELBA kockát, hogy kollégistának adja.

• Saródi Szilvia •

EMLÉKEZÉS

Gondolatok az életről••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Hideg téli este volt. Odakint csak úgy röpködtek a mínuszok. Ekkor tartottam egy kedves ismerősömhöz a szegedi panelrengetegek egyi-kébe. Amikor végre megérkeztem ismerősöm otthonához, és felcsön-gettem, a lépcsőházban észrevet-tem egy hajléktalant, aki a legalsó lépcsőfokokon összegörnyedve igyekezett átvészelni az éjszakát. Látszott rajta, hogy napok óta nem evett, így az aznap megmaradt narancsomat nekiajándékoztam. Tudtam, hogy neki jobban szüksége van arra a pár gerezd gyümölcsre, mint nekem. Miután beszálltam a liftbe, elgon-dolkodtam, és hálát adtam Isten-nek, hogy van otthonom, ételem az asztalon, és nem utolsósorban ott van a családom és a barátaim, akik még a legreménytelenebbnek tűnő pillanataimban is velem vannak, vi-gasztalnak, és bátorítanak. Ekkor az ember átértékeli az életét, és rájön, hogy ő a legboldogabb ember a világon, mert mindene megvan, amiről mások csak álmodhatnak.

• Máté Ibolya •


Zsóka hívott csak Zsuzsikának Szege-den… meg akik tőle hallották, Irénke néniék, Gondnok úr... ez neki volt kö-szönhető, és azért kedves nekem, mert 18 éves koromig engem mindenki így hívott, mert így voltam megkülönböz-tetve a legjobb barátnőmtől, Zsuzsitól, és jól esett hallani. Zsóka mindig mondogatta, hogy a kol-légiumba, meg a Kollégiumi Bizott-ságba is nagyon kellene egy jogász, ezzel is ösztönözve arra, hogy jelent-kezzem, aztán pedig a Kollbiz-üléseken is mindig igyekezett, hogy mindenki személyiségének megfelelően hozzájá-rulhasson a munkához.Zsóka mindenkit ismert Szegeden, meg rengeteg-rengeteg volt kollégistát is, bárkit elő tudott keríteni, bármihez tudott segítséget nyújtani, és meg is tette szívesen, ha kérték.Zsóka mindig gondolt a Kollbizre, kaptunk ajándékot Mikulásra is, meg a kolis ünnepségek lebonyolítására is figyelt.Zsóka gyakran mondta, hogy Zsolti és én milyen jól megtaláltuk egymást, sőt, még azt is elmondta, hogy milyen jó nekem, mert Zsolti informatikus, neki is van egy unokatestvére, aki in-formatikus, és a feleségének nem kell dolgoznia…

Zsókának nem egyszer segített Zsolti informatikai dolgokban, amit ő gyakran felemlegetett, kiemelve, hogy mennyire szereti a szarkasztikus megjegyzéseit.Zsóka figyelt mindenkire, tényleg ér-deklődött utánunk, és bár sokszor em-legette, hogy ő ugye bölcsész, szakjától függetlenül mindenkivel kedves volt, mi voltunk az ő gyerekei.

Zsóka-pillanatokEMLÉKEZÉS

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

• Szakály Zsuzsa •


EMLÉKEZÉS

Kinn voltam a határban, Szakmár mellett. Meleg volt, folyt rólam a víz. De aránylag jól éreztem magam, és a melót sem untamt. Életem egyetlen, „igazi” nyári munkáján vettem részt 2009 nyarán. Nemrég adtam be felvételi kérelmemet a szegedi egyetemre, és két kollégiumba: a Hermannba, illetve az Eötvösbe. Utóbbiról sok jót hallottam, gondoltam, megpróbálom, akkor még az elsősöknek is a hagyományos úton kellett jelentkezni, nem volt sem szóbeli elbeszélgetés, sem HÍD-tábor. A Hermannba felvettek, az Eötvösbe nem. Hát, akkor erről ennyit, gon-doltam. A Hermann-nak is van egy jobb része, majd később megpróbálok oda bekerülni. Bodzaszedés közben hívtak az ezeréves mobiltelefonomon, amit még most is használok. – Halló? – kérdeztem. – Kutus Bencét keresem. Barczi Erzsébet vagyok az Eötvös Kollégi-umból. A kalocsai gimnáziumban adták meg a számát, elég nehéz volt kinyo-mozni. – Értem.– Szóval megürült egy hely, mert egy lakó úgy döntött, kiköltözik. Ha gon-dolja, akkor beköltözhet ide.Gondolkodtam, igaz, nem sokáig.

Először nem volt hozzá kedvem. Ha egyszer elutasítottak, akkor most miért menjek oda? Kegyelemízű volt számomra, holott csak arról volt szó, hogy sok jó tanuló közül sokadiknak jelentkeztem, és előrébb kerültem a várólistán.– Nem is tudom…– Miért nem? – érkezett a határozott hangú kérdés. – Miért kell gondolkodni a döntésen?– Hát jó – mondtam kis idő múlva. – Akkor beköltöznék.– Rendben van. Majd én felhívom a Hermannt, és elintézem, hogy írassák ki. Viszonthallásra.– Viszonthallásra.Így zajlott első beszélgetésünk.Szeptemberben szüleim elvittek Sze-gedre, beköltözni. Mikor bementünk, Karcsi bácsi volt a portában (néhányan még emlékeznek rá a mostani kollé-gisták közül), valamint Zsóka. Bemutat-kozott, majd átirányított a gondnokhoz, ahol aláírtam az idén megújított papírt, amely szerint tudomásul veszem, hogy… stb., felvettem a takarót, stb., egyszóval beköltöztem. Szoba szem-pontjából másra számítottam, de a negyedik emeleten volt, ami általában csendesebb, mint a többi szint, és tet-szett a Star Wars-hatású

Egy életpálya lábjegyzetéül•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••


folyosó. Kiderült, hogy szobatárs szem-pontjából is jól jártam.Később megtudtam, hogy a kollégium igazgatója a Geometriai Tanszéken dolgozik, csak éppen a neve maradt ismeretlen. Így önkéntelenül is Zsókára gondoltam, mint kollégium igazgatóra. El is képzeltem, hogy matematikus. Aztán kiderült, hogy magyar-történelem szakos középiskolai tanárként végzett, és néprajzot is tanult. Tulajdonképpen az egyik hivatás éppen annyira illett hozzá, mint a másik. Ő valójában kol-légiumi tanárként, adminisztrátorként volt elemében. Szeretett mindennek idejében utá-najárni, és minél hamarabb elintézni mindent. Az asztal mindig tele volt különböző névsorokkal, formanyom-tatványokkal, számlákkal, a számí-tógép pedig Excel-táblázatokkal. A több száz dokumentumot csak ő tudta fejben tartani, és megkeresni, mi hol van. A szekrényekben pedig lassan, de biztosan halmozódott az általa összegyűjtött dokumentumok raktára, amelyek nyomtatásban rögzítik húsz év munkáját. Zsóka ugyanis elmondta, hogy 1991 óta dolgozik itt. Nem mintha titok lett volna, de mindenki csak úgy tudta, hogy nagyon régóta. Előtte is dolgozgatott itt-ott, volt tanár is egy évig, majd táborszervező, előadó, mindenféle. De a számára leg-alkalmasabb munkahelyet itt, a kollégi-umban találta meg, a hallgatók között,

amit a rengeteg itt töltött év bizonyít. Sokszor felemlegette a „a régi szép időket”. Jobban szerette azt a korszakot, de lehet, hogy ezt csak ennyi idő után, visszatekintve gondolta így. Jól érezte magát mindig. Néha kevesebb, néha több volt a munka, sokszor elege volt az egészből, de nagyon megbecsülte a munkahelyét és a munkatársait is (és viszont). Mióta én beköltöztem, azóta nagyon sokat változott a kollégium, így belátom, hogy a kilencvenes évek Eötvös Kollégiuma egy teljesen más intézmény lehetett. Zsóka az, aki mind-kettőben hosszú ideig dolgozott, ő kap-csolta össze a két időszakot, közös pont volt a változó hallgatók, dolgozók, rendezvények és hangulatok tekinte-tében. És húsz éven keresztül megállta a helyét, becsületesen végezte a mun-káját. Zsókával közelebb kapcsolatba akkor kerültem, amikor elsőévesként beke-rültem a Kollégiumi Bizottságba, amely tagjait tekintve azóta teljesen kicserélődött, Kincses János igazgató urat és engem leszámítva. Zsókának tetszett, hogy akkoriban (talán most is) sokat viccelődtem a havonta sorra kerülő megbeszéléseken, bár azért próbáltam visszafogni magam (nem is volt nehéz, mert még kicsi voltam). Együtt jókat lehetett vele nevetni, beszélgetni. Zsóka kedvenc témája az emberek voltak, ismerősei, a kollé-gisták. És a politika. Nagyon szerette

EMLÉKEZÉS


EMLÉKEZÉS

az irodalmat is. Tény, hogy rendkívül széleskörű tudással rendelkezett, de aki csak futólag ismerte, nem tudta ezt. Mindenről lehetett vele beszélgetni. Jellemző volt, ha valamilyen konfliktus támadt, vagy valakinek rosszul ment a sora, gyakran Zsóka próbálta megoldani a problémákat, vigasztalni az embereket. Munkája nem csak a papírmunkára terjedt ki, hanem a közösség életére is – ez utóbbi vonzotta igazán. De, mint mindenkinek, neki is voltak nehéz napjai. Olyankor ő is beszélt a problé-máiról, és örült, ha valaki meghallgatja. Ezért is szerette Zsóka a cigarettaszüne-teket, mert mindig tudott valakivel pár szót váltani. Igazi emberbarát volt.Nem mintha az irodájában megállt volna az élet. Ritkán fordult elő, hogy valaki ne legyen nála, valamilyen hiva-talos, félhivatalos vagy magánügyben. Vagy látogatóban. Zsóka mindig rendel-kezésére állt mindenkinek. De mint az szokásává vált, csak délután, a délelőttöt rendszerint pihenéssel vagy főzéssel töl-tötte. Aki evett a főztjéből, tudja, hogy kiváló szakács volt. Kétségtelen, hogy Zsóka irodája volt a kollégium középpontja sok szem-pontból: megbeszélések, papírmunka, ügyintézés, telefonok. De ami szerintem a legfontosabb: a közösségi élet jelen-tékeny része is ebben az irodában zajlott, ezzel nem is mondok újat. Ennek első-sorban az lehet az oka, hogy Zsókának bámulatosan sok ismerőse volt, és tőle

telhetően igyekezett mindenkivel is tartani a kapcsolatot. A kollégiumon kívül rengeteg embert ismert az egye-temről, ez a kör pedig a támopos elő-adások miatt csak egyre bővült. Zsóka láthatóan örült ennek. Kevés kivételtől eltekintve minden előadóval elbeszél-getett, mielőtt elkezdődött volna a műhelyfoglalkozás. Ha kollégiumi rendezvényre került sor, Zsóka értett legjobban ahhoz, hogy miből mennyi kell. Ha a Gödörből kellett vacsorát hozni a végzősök búcsúztatójára, Zsóka gyorsan elintézte. Ugyanígy volt ez a beléptető kártyákkal, az utazási pályázatokkal, a kvótával, a csekkekkel. Az új hallgatókkal, vendég-előadókkal. Mindennel. A kollégiumban Zsókának volt a legszerteágazóbb munkája, nála futott össze minden szál. Bár gyakran panaszkodott arra, hogy rengeteg dolga van, mindenki tudta róla, hogy óriási teherbírással rendelkezik.Talán akkor érkezett el munkabírása határára, amikor a szokásos kollégiumi teendők mellett elindult egy két évre szóló, széleskörű TÁMOP-pályázat. Elképesztő mennyiségű papírmunkát jelentett, de ő megcsinálta ezt is, ugyan-olyan alapossággal, mint minden mást. Az elmúlt tanévben és a legutóbbi fél-évben sikeresen lezajlott előadások, ren-dezvények, és az aktív műhelymunka is bizonyítja ezt. Zsóka mindehhez nagy-mértékben hozzájárult.Megilletődve vette át a virágot és


EMLÉKEZÉS

üdvözlőlapot, amit 2011-ben kapott a kollégiumtól húsz éves munkaviszonya alkalmából. Pedig ez a kis ajándék egy-általán nem mérhető az elvégzett munka nagyságához. Húsz év, húsz évfolyam. Húsz kollégiumi generáció tagjait

segítette abban, hogy beilleszkedjen, jól érezze magát itt, az Eötvösben.Megtoldotta volna még ő ezt a szép ívű, de befejezetlen pályát öt, tíz évvel is, de már csak eggyel tudta. Szeptem-bertől láttam rajta (és valószínűleg


EMLÉKEZÉS

• Kutus Bence •

nemcsak én), hogy egyre nehezebben tudja elvégezni azokat a feladatokat, melyeket korábban könnyűszerrel megoldott. Fáradékonyabb volt, és nehezebben tudott koncentrálni. De a legtöbben nem tudták, miért. Hogy mi áll emögött. Zsóka eközben is megpró-bálta ugyanúgy ellátni a teendőket, mint eddig, és páratlan munkabíró képessé-gével ez sikerült is neki, s ugyanannyi gondot fordított nagy családjára, az Eötvös Kollégiumra. Közben versenyt futott az idővel. Részt vett a decemberi kollégiumi bizottsági megbeszélésen, ami ugyanúgy zajlott le, mint máskor. Ugyanúgy segített a Mikulás megszer-vezésében, mint azelőtt, és nagyon jól érezte magát. Utoljára.Azon a héten azt hittem, megőrülök. Megbeszélések a kollégiumban, ZH-k, elővizsgák, Mikulás… Sosem sze-rettem a sűrű napokat, de valahogy túl-éltem a hét első felét. Péntekre maradt a könyvek végleges leltárba vétele. Akkor is Zsóka segített nekem, együtt pakolgattuk a könyveket. Közben jót beszélgettünk, mint mindig. Ez volt utolsó közös tevékenységünk, és Zsókának is a kollégiumban.Hétfőn folytatódott a munka, de Zsóka nem jött be dolgozni. Előfordult már korábban is, hogy kivett egy nap sza-badságot, de másnap sem jött be, és szerdán sem. Kiderült, hogy kórházba került. Mint valami költeményben, itt

is keretes volt a szerkezet. Utoljára is telefonon beszéltem Zsókával, érdek-lődtem az állapota felől. Azt mondta, hogy a gyomra fáj egy kicsit. Jobbulást kívántam, és bíztam is benne, hogy hamarosan felépül. De a tények cáfolták reményeimet, és máséit is. Zsóka állapota egyre rosszabbra fordult, bár más mondta nekem, hogy jó kedélyét mindvégig megőrizte. Gondoltam, majdcsak átvészeli a betegséget. A következő héten, csütörtökön akartam meglátogatni a kórházban, mert már nem voltam benne biztos, hogy később lesz-e rá lehetőségem. De már csütör-tökön is elkéstem, szerda délelőtt Zsóka itt hagyta szeretteit és a kollégiumot. Én szerdáig reménykedtem abban, hogy felépül, és bizonyos értelemben azóta is várom, hogy visszajön dolgozni. Nemrég bennjártam az irodában, és közben kinéztem az ablakon, hátha meglátom Zsókát, amint éppen cigizik. Azóta is úgy vagyok vele, és szerintem sokan mások is, hogy Zsóka csak éppen kiment cigizni egyet, és nemsokára visszajön.

I m p r e s s z u mSzerkesztés: Saródi SzilviaTördelés és design: Böröcz BorbálaSzerzők: Bartha Éva Lili • Fridrik Richárd • Kutus Bence • Máté Ibolya •Pejin Andrea • Saródi Szilvia • Szakály Zsuzsa

eötvös Újság 2013. április

Documents