Életpálya-tanácsadás 2011_1-2

Életpálya-tanácsadás2011. III. évf. 7-8. szám

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai SzociálisAlap és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.

Mindig van választás

FFőősszzeerrkkeesszzttőő::Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors

SSzzeerrkkeesszzttőő,, kkoorrrreekkttúúrraa::Répáczki Rita

TTuuddoommáánnyyooss TTaannááccssaaddóó TTeessttüülleett::Dr. Stefan Grajczar SK

Dr. Kiss IstvánDr. Ritoók MagdaDr. Szilágyi KláraDr. Takács Ildikó

Dr. Raimo Vuorinen FL, ELGPN

KKöözzrreemműűkkööddőőkk::Kovács TiborKustán PéterRépáczki Rita

KKééppsszzeerrkkeesszzttőő::Balázs Márta

SSzzeeddééss,, ttöörrddeellééss::Tarr Bernadette

Felelős kiadó:Foglalkoztatási Hivatal

Komáromi Róbert főigazgató

ISSN 2061–4721

Készült:Foglalkoztatási HivatalNyomda – 016/2011F.v.: Szauer Gyöngyi

Felhívás

TTáámmooggaassssaa sszzaakkmmaaii ttuuddáássáávvaall

sszzeerrkkeesszzttőőssééggüünnkk mmuunnkkáájjáátt!!

A TÁMOP 2.2.2 – „A pályaorientáció

rendszerének tartalmi és módszertani

fejlesztése” program keretében létreho-

zott Életpálya-tanácsadás című szak-

folyóiratunkban olyan írásokat, tanul-

mányokat, publikációkat szeretnénk

közzé tenni, amelyekkel segíthetjük a

szakmában dolgozók munkáját.

Amennyiben Ön is rendelkezik hasonló

fontosságú beszámolóval, tanulmány-

nyal, ossza meg azt szaklapunkon ke-

resztül régi és leendő kollégáival.

A kéziratokat maximum 20 000 karakter

terjedelemben (Times New Roman 12-es

betűméret), szakirodalmi hivatkozások-

kal, max. 2000 karakter terjedelmű ki-

vonattal együtt van módunkban

elfogadni. Nem felkérésre íródott kézira-

tokat nem őrzünk meg.

Bővebb felvilágosítás a

[email protected] e-mail

címen kérhető, valamint a tudományos

írásokat is erre a címre várjuk.

a Szerkesztőség

TARTALOMJEGYZÉK

FFőősszzeerrkkeesszzttőőii bbeekköösszzöönnttőő

AAZZ ÉÉLLEETTPPÁÁLLYYAA--TTAANNÁÁCCSSAADDÁÁSS,, MMIINNTT RREENNDDSSZZEERR

Életvezetési készségek fejlesztése és a pályavitelhez szükséges ismeretek folyamatos rendszerezése nélkül

aligha számíthatunk teljes életre. Az önmagunkban rejlő lehetőségek feltárásához azonban segítségre

van szükségünk, amely akkor éri a legtöbbet, ha kerüli a direktivitást. Természetesen minden társadalmi

korban és mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor a határozott útmutatás az egyetlen vá-

lasz. Ilyen lehet egy árvízi védekezés megszervezése, vagy egy útvonal beazonosítása egy ismeretlen város

térképén. A saját életutunk lehetőségeinek felismerése, önmagunk kormányzásának elsajátítása azonban

nem tartozik a jó tanácsokkal kezelhető esetek közé.

Az életpálya-tanácsadás egy olyan sokszor rejtett, de minden életszakaszban és élethelyzetben elérhető

támogató rendszert jelent, amelyben az állampolgár – legyen bár fiatal vagy felnőtt – saját erőforrásai-

nak mozgósításához kap időről-időre támogatást.

Az Életpálya-tanácsadás 2011-es első számában az életpálya-tanácsadás, mint rendszer és az életút-tá-

mogató pályaorientáció, mint szakma kereteit próbáljuk meg körbejárni.

Kiss Istvánnak a magyar felsőoktatás Bologna-típusú átalakulása kapcsán írt tanulmányában a FETA egyik

vizsgálata kapcsán azt elemezi, hogy a felsőoktatási karrier- és diáktanácsadás segít-e kialakítani a saját

élettel, életfolyammal való elégedettséget, azonosság-érzetet.

Berde Éva a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat keretei között végzett alkalmazott humán szolgáltatásokat

értékeli. A Munkaerő-piaci Alap, majd 2004 óta az Európai Szociális Alap támogatásával nagy mennyi-

ségben valósulnak meg Magyarországon pálya-tanácsadási és egyéb rokon szolgáltatások, miközben

hiányzik a szektorokat összefogó országos szakmai monitoringrendszer és a terület minőségbiztosítása.

E számunk fókusztémáját Török Iván jegyzi az országos hálózatban dolgozó pályaorientációs tanácsadók

számára nyújtott szupervízió tapasztalatainak feldolgozásáról írt elméleti átte-

kintésével. Fontos megállapítást emel ki, amikor megjegyzi a pályatanácsadó ta-

pasztalati tanulás útján építkezik, a tanácskérőitől tanulva ember és pályaismeret

révén válik azzá ami, professzionalistává.

Végezetül két olyan kézikönyvről közlünk elsőként magyar nyelvű recenziókat,

amelyek nemzetközi együttműködésben készültek és pontos körvonalát adják

az életpálya-tanácsadásnak, mint professziónak, és mint a szakpolitika számára

értékelhető rendszernek egyaránt.

Budapest, 2011. január 26.Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors

főszerkesztő

Hírek, aktualitások.... 4

Recenzió 33

Koronczi Dóra: Dilemmák pályaválasztás idején 28

Török István: Szupervízió életpálya-tanácsadókkal 23

Dr. Kiss István: Felsőoktatási hallgatók életvezetési, életpálya-építési problémái 6

Berde Éva: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat humán tanácsadói tevékenysége.A 2004 és 2009 közti gyakorlat 16

Fogalomtár 39

ELGPN PLENÁRIS ÜLÉS PESTEN

A Hálózat munkatervének megfelelően a 2011-es év első plenáris ülésének megrendezését (előreláthatólag 30ország és 80-100 küldött részvételével) Magyarország vállalja. A plenáris ülés illeszkedik a soros EU elnökségiprogramok közé. Az ülés szakmai anyagának jelentős részét teszi ki a TÁMOP 2.2.2. – „A pályaorientáció rend-szerének tartalmi és módszertani fejlesztése” projekt 2008 és 2010 közötti szakaszában végrehajtott hazai élet-pálya-tanácsadási eszköz- és szolgáltatásfejlesztés bemutatása, értékelése, a nemzeti LLL stratégiához valóilleszkedése.

ÖSSZEFOGLALÓ MUNKAERŐ-PIACI KIADVÁNYOK

Megjelent az OECD „Employment Outlook 2010: Moving beyond the Jobs Crisis” (OECD foglalkoztatási kilátások2010-re: Kilábalás a foglalkoztatási krízisből) című kiadványa, amely az OECD térség munkaerő-piaci és foglalkozta-tási helyzetéről készített éves jelentés. A teljes kiadvány angol nyelven, a rövidített összefoglaló pedig magyarul is elér-hető az OECD honlapjáról.Szintén megjelent az „Employment in Europe 2010” című kiadvány, ami az Európai Bizottság egyik legfontosabb tá-mogató eszköze a tagállamok munkaerő-piaci szakpolitikájának kialakításához. Főbb témák: munkaerő-piaci változá-sok a krízis óta, a válság hatásai, kilátások, közösségi, illetve tagállami szintű intézkedések eredményessége. A kiadványangol nyelven elérhető az Európai Bizottság honlapjáról.

ELGPN 2011-12, MAGYARORSZÁG VEZETŐ SZEREPE A WP4-BEN

Megkezdődött az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat 2011-12-es munkaszakasza. Az EU2020 és azOktatás és Képzés 2020 prioritásokat figyelembe vevő célok és kapcsolódó intézkedések a 2011-12-es munka-szakaszban:

1. Közreműködés az oktatási és képzési szakpolitikai fejlesztések terén.2. Közreműködés a foglalkoztatási és társadalmi befogadással kapcsolatos szakpolitikák terén.3. ELGPN munkamódszerek fejlesztése (a korábbi évek tapasztalatai alapján).4. Elérendő célok – a négy ELGPN prioritás mentén:

a) A tagállamok mélyebb bevonása b) Eddigi ELGPN eredmények hasznosulásac) További peer-learning tevékenységek, különös tekintettel az uniós és a tagállami szintű kimenetekre d) Szakpolitikai kapcsolatok erősítése

Az egyes munkacsomagok (workpackage) és a vezető ország:– WP1: Pályavitelhez, -fejlesztéshez kapcsolódó állampolgári kompetenciák fejlesztése: Csehország– WP2: Pályaorientációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása: Izland és Franciaország– WP3: Pályaorientációs szakpolitikai koordináció fejlesztése: Ausztria– WP4: Minőségbiztosítás/Tapasztalati-alapú szakpolitikai és rendszerfejlesztések: Magyarország

HHíírreekk,, aakkttuuaalliittáássookk

4

Számos nemzetközi szakfolyóirat foglalkozik az életpálya-tanácsadás jelentőségével, ered-ményeivel, kapcsolódósaival más szakmai területekhez. Az alábbiakban ezen folyóiratokközül ajánlunk néhányat olvasóink figyelmébe.

IInntteerrnnaattiioonnaall JJoouurrnnaall ffoorr EEdduuccaattiioonnaall aanndd VVooccaattiioonnaall GGuuiiddaannccee ((IIAAEEVVGG))

wwwwww..iiaaeevvgg..oorrgg//IIAAEEVVGG//

SZAKFOLYÓIRATOK

A Nevelési- és Pályatanácsadás Nemzetközi Szervezete (IAEVG) által évente háromszor megje-lentett folyóirat egyaránt tartalmaz karrier-fejlesztéssel, életpálya-tanácsadással, oktatással kap-csolatos cikkeket. A publikációk leginkább nemzetközi projektekre, nemzeti rendszerek ésfejlesztések összehasonlítására, elméleti kutatások eredményeinek elemzésére koncentrálnak.

BBrriittiisshh JJoouurrnnaall ooff GGuuiiddaannccee aanndd CCoouunnsseelllliinngg

hhttttpp::////wwwwww..iinnffoorrmmaawwoorrlldd..ccoomm//ssmmpppp//ttiittllee~~ddbb==aallll~~ccoonntteenntt==tt771133440066994466

A Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT), mint konzultatív testület mind a novemberben közzétett felsőoktatási, mindpedig a decemberben megjelent közoktatási törvénykoncepció társadalmi egyeztetésében részt vesz. Ennek során alegfontosabb fókuszpontok:– iskolai pályaorientáció szerepének erősítése és fejlesztése,– életpálya-építési készségek fejlesztése,– díjmentes tanulmányi és életpálya tanácsadás a felsőoktatási hallgatók számára.A javaslatok elolvashatók a Nemzeti Pályaorientációs Tanács honlapján.

5

Az évente öt alkalommal megjelenő szakfolyóirat elsődleges célja a az életpálya-tanácsadás-sal kapcsolatos elméleti és gyakorlati kutatások és publikációk közreadása. A nemzetközi,több különböző szakterület képviselőinek szóló lap témái között nagymintás kutatások éppúgymegtalálhatóak, mint egyéni esetbeszámolók.

CCaannaaddiiaann JJoouurrnnaall ooff CCoouunnsseelllliinngg

hhttttpp::////ccjjcc--rrcccc..uuccaallggaarryy..ccaa//ccjjcc//iinnddeexx..pphhpp//rrcccc//iissssuuee//aarrcchhiivvee

A Canadian Counselling Association kétnyelvű (francia-angol) folyóiratának célcsoportja minden olyan szakem-ber, aki az oktatási szférában, munkaügyi területen, állami vagy magánszférában tanácsadási tevékenységet foly-tat, vagy tanácsadók képzésében vesz részt.

NPT ÁLLÁSFOGLALÁSOK A KÖZOKTATÁSI ÉS A FELSŐOKTATÁSI KONCEPCIÓHOZ

A hazai képzési rendszer számosútvonalat kínál a fiatalok számára,hogy a munkaerőpiac egy adottszegmensében különböző szintűképesítések birtokában életpályá-juk építésén munkálkodjanak. Aválasztás szabadsága döntési ne-hézségekkel, mentálhigiénés prob-lémákkal és az életpálya-építést,életvezetést támogató tanácsadásiránti igénnyel jár együtt.

Míg a bologna rendszerű képzésiprogramok bevezetése előtt viszony-lag egyszerűen átlátható volt, melyképzési program megkezdése milyenmunkaerőpiaci pozíció elfoglalásá-hoz (mely szektorban, milyen mun-kakör ellátásához) nyújt felkészítést,a felsőoktatás reformját követően eza tájékozódási lehetőség jelentősrészben elveszett. Az új, mozaiksze-

rűen egymásra épülő képzési prog-ramok1, egyénileg összeválogathatóképzési tartalmak és az intézményekközötti átjárhatóság – legalább el-méletben – rendelkezésre álló lehe-tőségei megsokszorozták a tanul-mányi időszak alatt bejárható útvo-nalak számát. Érettségi birtokában a jelöltek dönt-hetnek alapszakmákra irányuló kép-zés választása mellett, folytathatnakfelsőfokú szakképesítést biztosító ta-nulmányokat és a felsőoktatási kép-zés alapszakos kínálatából, majd aráépülő mesterképzési és posztgra-duális képzési programjaiból rak-hatnak össze személyre szabottképzési tervet.A lehetőségek gazdagsága jelentősmértékben el is bizonytalanította afelsőoktatásba jelentkező vagy otttanulmányaikat folytató hallgatókat.(Fábri, 2009)2

A rendszer szabadsága azok szá-mára a diákok számára kínálhat ér-

tékes lehetőségeket, akik hatékonyantisztázni tudják szakmai céljaikat, éscélirányosan, a munkaerő-piaci kö-vetelményeket is figyelembe véveegyénileg összeállítják tanulmányirendjüket. Ők azok, akik kihasznál-hatják az intézményen belüli és intéz-mények közötti – akár a teljes európaifelsőoktatási térségre kiterjedő – mo-bilitás lehetőségét. Tudatos életpálya-építéssel, a legnevesebb szakem-berektől, a legjobb képzést nyújtóhelyszíneken gyűjthetnek információ-kat, fejleszthetik készségeiket, már atanulmányok időszakában. Az Európai Ifjúság Kutató (EIKKA)országos ifjúsági felmérése szerint afiatalok 92 százaléka fél Magyaror-szágon a munkanélküliségtől, 88százalékuk ennek elkerülését jelöltemeg a továbbtanulás fő okaként. A felvételi jelentkezést megelőződöntésben kevés információra tá-maszkodnak a jelöltek, s ezek több-ségét az internetről gyűjtik.Jellemzően elégedetlenek az intéz-ményi oldalakon elérhető informá-ciók mennyiségével és minőségével.A tanárok közvetített információk mi-nősége is bizonytalan – a kutatáseredményei szerint ezek forrása több-nyire a tanárok korábban továbbta-nuló tanítványainak csoportja.A választásban – nem meglepő élet-kori sajátosságként a fiatalok eseté-ben – a kortárscsoport hatása kiemel-kedő. A biztosnak vélt munkaerő-piaci kilátások mellett fontos szerep-hez jut az ifjúsági életszakasz kitolá-sának a lehetősége és további lénye-ges szempont a döntésben a biztosbejutás: a jelentkezők ennek érdeké-ben költségtérítéses alapszakok meg-jelölését is vállalják, ha ez a sikertgarantálja. (Árendás, Nagy; 2009)3

6

Dr. Kiss István: FELSŐOKTATÁSI HALLGATÓK ÉLETVEZETÉSI,ÉLETPÁLYA-ÉPÍTÉSI PROBLÉMÁI

HHaazzaaii vviizzeekkeenn

1http://ttkto.elte.hu/felveteli/bologna_kezirat_1019.pdf 2. ábrája nyomán készült képzési útvonal rajz2Fábri, I. (2009): A magyarországi központi diplomás pályakövetés empirikus kutatási programja. in: Felsőoktatási műhely, 2009. 3.

3Árendás, É.; Nagy, Zs. (2010): Milyen tényezők befolyásolják a továbbtanulókat? Kutatást végzett az EIKKA az információs csatornákról. 2010.március 31 12:47. Forrás: http://www.eikka.hu/eikka.php?page=sajtoszoba

BEVEZETÉS

1. ábra: Az új képzési szerkezet

A Diplomás Pályakövetés 2009 kuta-tási program megerősíti az EIKKA fel-mérés eddig bemutatott eredményeit.A fiatalok a magas fizetést és a mun-kanélküliség elkerülését emelték ki,mint a diplomával járó legfontosabbelőnyöket. (Fábri, 2009). Szerephez jutnak ugyanakkor a pá-lyaérdeklődés személyes jellemzői is amunkaerő-piaci feltételrendszer mel-lett (felvi.hu4). A pályadöntésre vonat-kozó tényezők sorrendje a következőmódon alakul (a pontozás fordított, alegkevésbé fontos tényezőhöz társul alegmagasabb átlagérték!):

Az 1. táblában olvasható adatokalapján az egyéni szakmai érdeklő-dés bizonyul a jelöltek számára leg-fontosabb választási szempontnak,ezt követi a család hatása, a válasz-tandó foglalkozás presztízse, a vár-ható pénzkereset. A döntéstbefolyásoló tényezők közül mindösz-sze az ötödik pozíciót érik el a taná-rok, szorosan követve a kortár-sak/barátok által. A hetedik fontosdöntési szempont a geográfiai távol-ság. Az ideális foglalkozáshoz vezetőképzésben a jelöltek lakóhelyükhözlegközelebb kívánnak részt venni. Neuwirth és Szemerszky (2009)5adatai szerint a felvételire jelentke-zőket egyidejűleg több szempontmotiválja: a már említett tényezők

mellett megjelenik a további felsőok-tatási tanulási lehetőségek mérlege-lése is. Ez utóbbi a gyakorlatban azt jelenti,hogy a hallgatók többsége abban azintézményben folytatja mesterképzésitanulmányait, ahol az alapdiplomátmegszerezte. (Értelemszerűen vonat-kozik ez a kitétel az osztatlan képzésiprogramokra is.) A bologna rendszerű képzési prog-ramok fontos lehetőségét, az intéz-mények közötti mobilitás kereteit ahallgatójelöltek még nem mérlegelikkellő súllyal.

Az ezredforduló felsőoktatási hallga-tói a hajdani elefántcsont-torony he-lyett egy személyközpontú, a szemé-lyes fejlődést optimálisan szolgáló fel-sőoktatási környezetet keresnek(Chickering és Kytle, 1999)6. Azt vár-ják a felsőoktatási intézményektől,hogy szolgáltatásait lehetőség szerinta hallgató lakhelyéhez közel nyújtsák,órarendjüket és kínálatukat személyesidőbeosztásukhoz igazítsák. Kénye-lemre és pontos kiszolgálásra vágy-nak a nap huszonnégy órájában:udvarias, szolgálatkész munkatár-sakra a tanulmányi osztályokon, pon-tos nyilvántartási rendre és naprakész

ellátásra a szociális szolgáltatások te-rületén. Mindezeket a szolgáltatáso-kat – a magas színvonalú oktatásmellett – lehetőség szerint minél ala-csonyabb tandíj (költségtérítés) fizetéseellenében várják el. Nem szívesen fi-zetnek olyan programokért, ellátásért,amit nem vesznek igénybe. (Focicsa-pat, sportlétesítmények, egyetemiszínpad vagy zenekar fenntartása).Azok a hallgatók, akik pedig fizetnektanulmányaikért, ezeket a szempon-tokat még fontosabbnak tartják. Új igényként jelentkezik, és a követ-kező évtizedek megoldandó feladatátjelenti a távoktatási programok ésegyéb, alternatív oktatási lehetőségekkínálatának bővítése. Ezzel az elvá-rással különösen az idősebb, munka-vállalóként diplomát szerezni kívánóhallgatók körében találkozunk.A tömegessé váló felsőoktatásbanegyre nagyobb arányban jelennekmeg olyan diákok, akik komoly prob-lémákkal kénytelenek megküzdeni. Akorábbi évek arányszámait vizsgálvanemzetközi szinten is jelentősen meg-nőtt az érettségit követően a felsőok-tatásba kerülés esélye a „hagyomá-nyos” hallgatók életkori csoportjá-ban. A növekvő hallgatói létszámmalpárhuzamosan pedig növekedett akülöféle életvezetési és mentálhigié-nés problémával küzdő hallgatókaránya is: az étkezési zavarokkal, be-illeszkedési problémákkal, illetve adrogokkal, alkohollal vagy más szen-vedélybetegséggel küzdők és szoron-gásos tünetekkel segítséget kérőkaránya a népesség átlagához viszo-nyítva magasabb. (CASA 2003)7A szorongást okozó tényezők, problé-mák listája hosszú: a félelmet kiváltótényezők sorában a személyes kap-csolatok alakításának képtelenségé-től való félelem, a magány, a tanul-mányok finanszírozása miatti aggó-dás, vagy az esetleges jövőbeni mun-kanélküliségtől való félelem egyaránt

7

eeggyyéénniisszzaakkmmaaii

éérrddeekkllőőddééssccssaalláádd pprreesszzttíízzss

ppéénnzz--kkeerreesseett ttaannáárrookk bbaarrááttookk

llaakkóóhheellyyiikköözzeellsséégg

esetszám 4396 4363 4440 4398 4399 4394 4271

átlag 2,1 3,59 3,93 4,13 4,21 4,47 5,43

leggyako-ribb ská-laérték

1 2 3 3 4 6 7

4http://www.felvi.hu/felveteli/jelentkezes/hogyan_valasszak/Szakvalasztas Letöltés: 2011. 01. 125Neuwirth, G.; Szemerszky, M.(2009): Tehetséggondozás a középiskolában, tehetségek a felsőoktatásban. In: Educatio, 2009./2. 18. szám, 205.p.6Chickering, A. W. & Kytle, J. (1999). The Collegiate Ideal in the Twenty-First Century. New Directions for Higher Education, no. 105, Spring 19997CASA jelentés. http://www.casacolumbia.org/absolutenm/templates/PressReleases.aspx?articleid=348&zoneid=46, letöltés dátuma 2005. 04. 05.

1. tábla: Milyen tényezők befolyásolták a pályaválasztásban? (7-fokú skálán, ahol1=legfontosabb, 7=legkevésbé fontos)

Forrás: www.felvi.hu

Hallgatói életszerep jellemzői – külföldi trend

megjelenik. Kutatási eredmények sze-rint az életpálya-építés sikeréhez,amelyet egy transzformatív tanulásifolyamatnak tekinthetünk, a tanulásmellett szükség van a gyakori találko-zások lehetőségére. Fontos a hallga-tók egymás közötti és tanszékekkelvaló kommunikációja, és részmunka-időt meg nem haladó diákmunka ta-pasztalatok. (Astin 1984)8Transzformatív tanulás alatt egyolyan, személyiség szintű változást je-lentő folyamatot kell értenünk, ahol atudás, készségek és ismeretek bővü-lése a világhoz való viszonyulás újmódjainak kialakulását eredményezi.Az ismeretek és készségek mennyisé-gének gyarapítása egy minőségi vál-tozást, a szakmai szocializációfolyamatának katalizálását segíti elő.(Mezirow, 1997)9A hagyományos párkapcsolatok he-lyett a fiúk és lányok csoportos buli-zása a jellemző. Ez az elköteleződésnélküli forma nélkülözi a mélyebb be-vonódást, kockázatmentesebb kap-csolati formát jelent. Lehetséges, éselgondolkoztató magyarázatot rejtőadat, hogy olyan generáció érkezik afelsőoktatásba, akiknek statisztikai va-lószínűségek szerint több mint har-mada egyszülős családból származik.Hiányoznak a működő partnerkap-csolatra vonatkozó minták. (Chicke-ring és Kytle 1994) A felsőoktatási rendszer átalakításá-nak következtében várhatóan egyrenagyobb arányban lesz jellemző az is,hogy különféle nemzetek, nemzetisé-gek és társadalmi rétegek gyermekeitanulnak egy-egy főiskolán, egyete-men. A társas sokszínűség következ-ménye, hogy a kampuszok és kollé-giumok társasági élete egyre széttö-redezettebbé válik. Úgy tűnik, csak apartik, nagy bulik képesek összehoznia társaságot. Annak ellenére, hogy azegyes főiskolák és egyetemek sohanem látott programkínálattal várják ahallgatóikat, a társasági élet egyre in-kább kisebb csoportokra vonatkozik.

Az egyéni igényeknek megfelelő ki-sebb közösségekben találkoznak a di-ákok, speciális érdeklődési köreiknekmegfelelően. Csökken az érdeklődésa hallgatói szervezetekben való rész-vétel iránt, annak ellenére, hogy a di-ákképviselet hozzászólási és döntés-hozatali joga jelentős mértékben fo-kozódott. Szemmel látható az egyete-misták közömbössége – úgy tűnik,hogy az alsóbb évfolyamok hallgatóitegyre kevésbé érdeklik a diákpolitikaidöntéshozatal teendői, lehetőségei.(Chickering és Kytle 1994)Megfigyelhető trend, hogy növekszikaz egyágyas szállásra, kollégiumi szo-bára vágyó hallgatók aránya, ésegyre több azoknak a száma is, akiknem a kampuszok területén laknak.Annak ellenére, hogy rendeltetését te-kintve a tanulmányok folytatása lennea főiskolák, egyetemek választásánakcélja, ez a feladat sem látszik összeko-vácsolni a hallgatókat. Egyre inkábbeszközként kezelik a felsőoktatási ta-nulmányokat a hallgatók. Egymássalés az intézménnyel is csak addig ma-radnak kapcsolatban és annyi munkátvégeznek együtt, ami a tanulmányi mi-nimum teljesítéséhez kötelező. A mun-kavállaláshoz szükséges készségekfejlesztésére még hajlandóak a diá-kok, de az esetek többségében több-letmunkára nehezen mozgósíthatóak.Karrierjük szempontjából hasznosít-ható tudást keresnek, annak ellenére,hogy az elmúlt évtizedben egyre ke-vésbé hisznek abban, hogy a diplomaönmagában garantálná sikerüket ajövőben. (Chickering és Kytle 1994)A felsőoktatásba érkező hallgatók azeddigiekben is bemutatott tényezőkmentén jellemezve olyan képzési for-mát szeretnének, ahol felhasználóba-rát módon előkészített anyaggalfoglalkozhatnak, lineárisan haladvatanulmányaikban, egymásra épülőképzési blokkokban elsajátítva a szük-séges tudást. Ez a tudás lehetőségszerint azonnal alkalmazható, gya-korlati elemeket is tartalmazna. A va-

lóság azonban teljesen más. A felső-oktatási intézmények az önálló gon-dolkodásra, munkavégzésre készhallgatókat várnak, akik az eléjük tártgazdag információ-mennyiségből ön-állóan képesek kiemelni a legfonto-sabbakat. Nem csoda, hogy a kételvárás ütközése könnyen csalódá-sokhoz vezethet. A diákok szenvedneka rengeteg – feleslegesnek látszó, éssokak számára valóban feleslegesséis váló – információ miatt, az intéz-mények pedig a hallgatók általánosmotiválatlansága miatt küszködnek.(Chickering és Kytle 1994)Változott az elmúlt évtizedben a hall-gatók életkor szerinti összetétele.Egyre több a nem „hagyományos”hallgató (aki a rendszerbe 23 éveskor után lép be), illetve a második(harmadik) diplomájáért induló fiatal.Ennek természetes következménye,hogy ez a korosztály már többnyiremunka mellett végzi tanulmányait, ke-vesebb idővel rendelkezik a hagyo-mányos, egyetemista életmódra. Afelsőoktatásban a nők jelentik a hall-gatók közel 56 százalékát, és a hall-gatók több mint harmada legalábbrészmunkaidőben dolgozik. Az egye-temista-főiskolás életmód az új gene-ráció számára nem jelenti a teljesmunkanap igénybevételét. Egy aktivi-tássá válik az órák látogatása a napirutin számos tennivalója közt. Gyak-ran az élet többi területe – a munkaés a család – fontosabb, mint a tanu-lás. Az előbbiekben említett – idősebb,dolgozó – hallgatók új kapcsolattípustszeretnének az egyetemeken, főiskolá-kon is. Munkatársaikhoz fűződő viszo-nyuk mintájára kölcsönös, kollegiálismunkakapcsolatot várnak diáktársaik-tól és oktatóiktól is. (Chickering ésKytle 1994) Megfigyelhető az is, hogy az egyete-mistáknak csak nagyon kis része en-gedheti meg magának azt a luxust,hogy főállású diák legyen. A hallgatóknagy része kénytelen kiszakadni a vé-dett diákközösségekből, egyre több

8Astin, A. (1984): Student involvement: a developmental theory for higher education. Journal of College Student Personnel, 25(4), 297-308, 19849Mezirov, J. (1997): Transformative Erwachsenenbildung. Schneider, Hohengehren. 43.


8

időt fordítva egyéb tevékenységeknek,többek között a megélhetés előterem-tését szolgáló munkának. A szerepek,feladatok, értékek és célok egyeztetésekomoly stresszforrást képviselhet és azéletpálya-építés feladatmegoldásánaksikertelensége mentálhigiénés szem-pontból kockázati tényezőt képviselheta hallgatók számára.

A hazai felsőoktatási hallgatók jel-lemzőinek vizsgálatakor szembetűnőadat, hogy mindössze a jelentkezőkhatvan, a felvettek mintegy ötven szá-zalékát tekinthetjük „hagyományos di-ákoknak”. Minden második hallgatóidősebb korban, esetleg korábbiegyéb tanulmányokat lezárva, vagytöbb sikertelen felvételit követően je-lenik meg a rendszerben10. 2010-benpl. minden ötödik jelentkező és felvetthallgató a 27 év felettiek csoportjábatartozott.

1. ábra: 2010-ben felvett hallgatók kor-csoportjai

Figyelembe véve az életkori csoportokarányait, elővételezhetőek az életsza-kaszspecifikus krízishelyzetek jellemzői.Az idősebb hallgatók esetében a ta-nuló életszerep (Super, 1984)11 és to-

vábbi szerepek (pl. dolgozó, házastárs,háztartásfenntartó) egyeztetése jelent-het krízisprovokáló tényezőt.A hagyományos hallgatók pedig a vá-zolt feltételek mellett korábbi, megha-tározó családi és baráti kapcsolat-rendszerük felülvizsgálatára, új intimi-tás kialakítására – egy új öndefiníciórakényszerülhetnek. A korábbi, együtt ha-ladó stabil csoportokra épülő képzéstfelváltó, bologna típusú képzési rend-szerben egyéni célokat követő, egyéni„tanrend” alapján haladó hallgatókkaltalálkozunk. Nagyon változatos (sajátéletkori szakaszukra jellemző) fejlődésifeladatokkal küzdenek, és gyakran ne-hezen építenek kapcsolatokat egymásközt. E folyamat során gyakran érez-hető a bizonytalanság, amelyben márnem megoszthatóak az élmények aszülőkkel és még nincs olyan társ, aki-vel a szoros összetartozás alapján azintim kapcsolatminőség átélhető lenne,és kialakulatlan az egyedül levés, ön-álló létezés képessége is. (Rajnai1992)12 Egyre jelentősebb problémát

jelent a magány, az intimitástólvaló félelem. A diákok visszahúzó-dóvá válhatnak, sajátos élethely-zetbe, egy köztes létbe kerülnek.A bemutatott tényezők együttesenkedvezőtlen feltételeket, komplexkrízishelyzeteket teremthetnek azéletpálya-építési készségek ala-csony színvonalával jellemezhetőhallgatók számára. Súlyosbítja a helyzetet, ha a hall-gatók felsőoktatási tanulmányaikirányát megalapozatlan pálya-döntésre építve választották ki.Ebben az esetben a tanulmányi fel-

adatok végzésében megtorpanást ta-pasztalhatunk, megnő a halogatás éslemorzsolódás veszélye. Ennek okarészben az érdektelennek bizonyuló tu-domány/szakterület, részben a kortár-sakhoz való kapcsolódás egyik fontoslehetőségének, a társakkal közös ér-deklődésnek a hiánya.

Összefoglalóan megállapíthatjuk,hogy a fiatalkor (a késői serdülőkor-tól egészen az ifjúkorig bezáróan) azaz életszakasz, amikor az új generá-ciók tagjai életpályájuk tervezéséneknagyon aktív fázisában vannak: azoktatási rendszerben lehetséges út-vonalaikat keresik, pályacéljaik ésehhez kapcsolódóan a felsőoktatásitanulmányaik iránti elköteleződésü-kön dolgoznak. Megkerülhetetlenfeladatként jelentkezik számukra aszoros társas kapcsolatok építése, újfeltételek mellett. Az ifjúkor az az életszakasz, amikor azéletpálya-építés problémái mellett kéttovábbi, nagyon súlyos társadalmikérdést jelentő mentálhigiénés prob-léma is gyakran megjelenik: a de-presszió és a szerhasználat. Mindkettőkomoly rizikótényezőnek tekinthető azéletpálya-építés és életvezetési sike-resség tekintetében.

Mindezek a tényezők együttesen jólhasználható életvezetési készségeket,és ezek összességeként az életvezetésikompetencia (Kiss, 2009) magasszintjét feltételezik az élettel való elé-gedettség, az életvezetés sikerességeérdekében. Fontosak továbbá az élet-pálya-építési készségek a pályaidenti-tás megfelelő szintjének eléréséhez. Az életvezetési kompetencia (ÉK, Kiss,2009) a társas rendszerekben valószemélyes létezéshez, az egyén szá-mára optimális feltételeinek megte-remtéséhez szükséges készségek,képességek, attitűdök összessége. Élet-kor és élethelyzet specifikus összetevő-ket tartalmaz. Egy adott életszakaszéletvezetési kompetencia-jellemzőinekelemzésében meghatározó a fejlődésifeladatok támasztotta fejlődési, illetveaz aktuális, élethelyzettel összefüggő

Hazai trendek

10 http://www.felvi.hu/felveteli/ponthatarok_rangsorok/elmult_evek/!ElmultEvek/elmult_evek.php?stat=2411SUPER, D. E. (1984): Önmegvalósítás a munkában és a szabadidőben. In Ritoók Pálné szerk.: Pályalélektan szöveggyűjtemény Tankönyvkiadó

Budapest, 214–227. p.12RAJNAI N. (1992) Konfliktusmegoldás ifjú korban: megküzdés a szülővel. In: Ritoókné Á. M. szerk. (1992) A tanácsadás pszichológiája szöveg-

gyűjtemény Bp., Tankönyvkiadó

Életvezetési készségek,életvezetési kompetencia

9

akcidentális krízisek alkotta pszicho-lógiai szituáció, és a helyzetet átélőszemély helyzetre és megoldási lehe-tőségeire vonatkozó percepcióinaksajátossága. Ilyen értelemben az élet-vezetési kompetencia az életesemé-nyekkel való megküzdés folyamatábannyert tapasztalatok alapján kialakulóeszköztár, „cselekedni tudás”. Pszi-chológiai vetülete a szubjektív én-ha-tékonyság élmény, amely attitűdjellegű sémaként működve meghatá-rozza a személyek helyzetértékelésé-nek folyamatát, ismeretrendező,motivációs és viselkedéses kompo-nenseket tartalmaz. (Kiss, 2009)Az életvezetési kompetencia központieleme egy észlelt én-hatékonyságmintázat, amelynek legfontosabb ösz-szetevője: a különböző életvezetési te-rületek problémáinak megoldásábanelért, teljesítményhez kötődő sikerél-mény személy általi értékelése. Az adott problémakörhöz, feladathozkapcsolódó készségek alkalmazásá-nak sikerességéről formált saját ítélet.Ezt az információt egészíti ki a szoci-ális környezetből kapott visszajelzésekköre, valamint a feladatmegoldássorán átélt érzelmi állapotok és moti-vációs tényezők értékeléséből szár-mazó információk. Az életvezetési kompetencia részét ké-pezhetik olyan elemek is, amelyekmodellkövetés útján épülnek be agyűjteménybe, és aktuális helyzetekmegoldásának új formáit képviselik.Mindezek az összetevők hozzájárul-nak ahhoz, hogy az egyén saját belsőszükségleteihez igazodóan alakítsaélethelyzetének – ezen belül életpá-lyájának, különféle életszerepeinekstruktúráját. Az életvezetési kompetencia magasszintjével akkor jellemezhető egy sze-mély, ha rendelkezik mindazokkal akészségekkel, amelyekkel akár azegyéni szükségleteit követve, akár akörnyezeti kihívásoknak megfelelve

átalakítja az egészséges életvezetés-hez szükséges készségtár egyes ele-meit. Az életvezetési kompetenciaformálásának alapvető előfeltétele azélethosszig és életszélig tartó (formá-lis és informális kereteket egyaránt ki-aknázó) tanulás, illetve a tanuláshozkapcsolódó készségek csoportja,amelyek működtetése a különféle fel-adatokkal összefüggésben megala-pozza az életvezetési kompetenciafolyamatos frissítését. Az életvezetési kompetencia sajátoskészségcsoportját jelenti pl. a karrier-építéshez szükséges készségek köre.E területen az információk gyűjtésé-ben, értékelésében (tanulás), a sajátértékek és célok meghatározásában,a tervezésben (önmenedzselés) éskapcsolódó személyközi problémák(kommunikáció, szoros társas kap-csolatok kezelése, intézményi és tár-sadalmi keretek közé történőbeilleszkedés) megoldásában kellmagas szintű készségekkel rendel-kezni a pályacélok kitűzéséhez, stra-tégiák kidolgozásához. A személynektudnia kell, hogy ezeket az eszközö-ket milyen helyzetekben, milyen idő-zítéssel és milyen intenzitási fokon kellalkalmaznia a sikeresség érdekében.Inadekvát viselkedéshez vezethetezeknek e tényezőknek a figyelmenkívül hagyása, és alkalmazkodási za-varokhoz vezethet a megfelelő kész-ségek hiánya. Az egyéni fejlődés során a tanulási fo-lyamat nehézségei a készségek fejlő-dését ugyanúgy hátráltathatják, minta kedvezőtlen környezeti tényezők, aszocializációs folyamat problémái. Azéletvezetési készségek deficitje az élet-történet során az adekvát, jól időzítettkihívásokkal való szembesülés hiá-nyából fakad. (Gazda, 1984 – idéziDarden, Ginter 1996)13

Az életvezetési kompetencia vizsgála-tára célszerűen használható eszköz azÉletvezetési Kompetencia kérdőív

(Kiss, 2009). Hét faktora két dimenzi-óban méri az életvezetés és életpálya-építés szükséges készségeit. Intraperszonális dimenziója az alap-vető létfenntartási készségek, a tanu-lási készségek, az értékek és célokstruktúrájának karbantartását szol-gáló készségek és az önmenedzselés(tervezés, problémamegoldás) kész-ségeit összegzi. Interperszonális di-menziója a kommunikáció, szorosszemélyközi kapcsolatok kezelésénekés a tágabb szociális rendszerek (pl.egyetemi közösségek, társadalom)rendszerébe való beilleszkedésnek akészségeit gyűjti össze. Szűrőeszköz-ként alkalmazva jelzi a tanácsadói tá-mogatás segítségével fejlesztendőterületeket.

Az életúttal párhuzamosan futó, azzalszorosan összefüggő folyamat a pá-lyaidentifikáció (Ritoók, 1994)14. Tar-tamát a pálya élménytartamának ésaz egyén élményigényének a megfe-lelése határozza meg. Része az ön-megvalósítás mértéke, az önmagaáltal megjelölt pályasikerek, a pályá-hoz való kötődés és a munkahelyielégedettség. A szubjektív pálya-iden-tifikáció összetevői: az önmegvalósí-tás mértéke, az önmaga általmegjelölt pályasikerek, a pályáhozvaló kötődés és a munkahelyi elége-dettség. (Ritoók, 1994)Felsőoktatási hallgatók esetében apályaszocializációs folyamat fontoseseményeiként az adott terület meg-ismerését, az érzelmi elköteleződéstés a pályadöntés tisztázását jelölhet-jük meg. E dinamikus folyamat állo-másait vagy „szintjeit” a pályaiden-titás segítségével mérhetjük, amely apályával való azonosulás mértékekénthatározható meg. A pályaidentitás,amelynek alakulása szinte katalizátor-

10


13DARDEN, C.A. Ginter, E.J. (1996): Life-skills development scale-adolescent form: The theoretical and therapeutic relevance of life. Journal of Men-tal Health Counseling; Apr96, Vol. 18 Issue 2, p142, 22p

14RITOÓK P. (1989): Ifjúkori identitás és pályaszocializáció. In RITOÓK P. – GILLEMONTNÉ TÓTH M. (szerk.): Pályalélektan. Szöveggyűjtemény.ELTE BTK, Tankönyvkiadó, Budapest. 48–68. p.

Pályaidentitás

ként hat a többi identitásterület, illetveaz én-identitás fejlődésére (Erikson,1950 – idézi: Melgosa, 1987).

Vizsgálatunk során felsőoktatási hall-gatók életvezetési kompetenciájánakés pályaidentitásának összefüggésételemeztük. Feltételeztük, hogy az élet-vezetési kompetencia átlagos vagyátlag feletti szintjével rendelkező hall-gatók esetében a pályaidentitás álla-potok közül jellemzőbb lesz a márkidolgozott, elért identitás állapota. Azéletvezetési kompetencia átlag alattiszintjével jellemezhető hallgatók ese-tében az identitásdiffúzió és a morató-rium állapotának magasabb gyako-riságát feltételezzük. Átlagos vagyátlag feletti életvezetési kompetenciaszintek esetében a problémacentrikusmegküzdés és a problémamegoldásttámogató érzelemszint szabályozásstratégiáit tartjuk valószínűbbnek. Azátlag alatti életvezetési kompetenciá-val jellemezhető hallgatók esetében in-adekvát megküzdési stratégiák –önbüntetés, kontroll nélküli érzelem-kiürítés – jegyeit várjuk. Feltételezzüktovábbá, hogy az életvezetési kompe-tencia átlagnál alacsonyabb szintjeegyütt jár a hallgatók mentálhigiénésstátuszának negatív jegyeivel: depresz-szióra predesztináló diszfunkcionálisattitűdök és depressziós tünetek meg-jelenését valószínűsítjük csoportjuk-ban. Az élettel való általános elége-dettség szintje az életvezetési kompe-tenciával pozitív együttjárást mutat.

ÉÉlleettvveezzeettééssii kkoommppeetteenncciiaa kkéérrddőőíívv((HHDDSSEEQQ--HHEE))Vizsgálatunk keretében a felsőoktatásihallgatók életvezetési kompetenciáját

az Életvezetési kompetencia (Kiss,2009) kérdéssor felhasználásávalmértük. A kérdéssor hét alapvetőkészségcsoportban, a fizikai szükség-letek (egészséges életmód), a tanulás,az értékstruktúra kezelése, az önme-nedzselés (tervezési készségek), kom-munikációs készségek, szoros kap-csolatok (close relationship) és tá-gabb társadalmi közegbe való beil-leszkedéshez szükséges készségekcsoportjára vonatkozóan kért ön-becslést a kitöltőtől. A vizsgálat kere-tében a kérdéssor összpontszámánakátlagos, illetve az átlagtól egy szórás-sal eltérő átlag alatti és átlag felettisávját különböztettük meg.

ÉÉlleetttteell vvaallóó eellééggeeddeettttsséégg sskkáállaa ((SSaattiiss--ffaaccttiioonn wwiitthh LLiiffee SSccaallee,, SSWWLLSS)) Ed Diener és munkatársai az EgyesültÁllamokban és számos ázsiai ország-ban végeztek felmérést az élettel valóelégedettség szintjének meghatározá-sára. Az általuk kifejlesztett rövid, mind-össze öt tételből álló skála – az Élettelvaló elégedettség (Satisfaction with LifeScale; SWLS) kérdőív – egyetlen fak-torra sűríti az élethelyzetek összessé-gére vonatkozó szubjektív ítéletet.Az életeseményekkel kapcsolatos pozi-tív érzelmek, a negatív érzelmek hiányaés egy kognitív érzelemegyenleg alap-ján döntenek a személyek az életveze-tésre vonatkozóan elégedettségükről.A kitöltés során hétfokú skálán jelezhetia vizsgálati személy, milyen mértékbenért egyet az öt tételből álló kérdéssoregyes kijelentéseivel. (1. Egyáltalánnem, 7. teljes mértékben)

OOIISS –– PPáállyyaaiiddeennttiittááss SSkkáállaaA pályaidentitás állapotainak mérésérecélszerű eszközként kínálkozik a Mel-gosa-féle OIS (Occupational IdentityScale, Melgosa, 1987)15 Andrási Zsu-zsanna által magyarra fordított és mó-dosított változata, a Pályaidentitás Ská-la. (Andrási, 1995).16 A mérőeszköz az

elért identitás, identitás-diffúzió, mora-tórium és korai zárás állapotaira vo-natkozó tételeket tartalmaz.

BBeecckk--ffééllee DDeepprreesssszziióó kkéérrddőőíívv A Beck által kidolgozott DepresszióKérdőív (BDI) a depressziós tünetegyüttes súlyosságát vizsgálja, első-sorban nem a súlyos, pszichiátriai be-tegségként megjelenő depressziót,hanem azt a tünet együttest, érzelmi-leg, hangulatilag negatív állapotot,amely mindennapi teljesítőképessé-get, életminőséget már jelentősen be-folyásolja, anélkül, hogy ezt az álla-potot betegségnek tekintenénk. ABeck-féle Depresszió Kérdőív 21 té-telből áll, minden tétel négyféle meg-állapítást tartalmaz, 0–3 pontozással,súlyossági sorrendben.

DDiisszzffuunnkkcciioonnáálliiss AAttttiittűűddöökk SSkkáállaa ((DDAASS)) A Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS)skála tételei olyan kognitív hibákat,diszfunkcionális gondolatokat tárnakfel, amelyek a korábbi tapasztalatoknyomán szilárdulnak meg, és merev,helytelen sémákként befolyásolják aszemély önmagára, illetve a világravonatkozó gondolkodását, előre jelez-hetnek pszichés problémákat, alkal-mazkodási nehézségeket, adaptációsdeficitet. Vizsgálatunkban a DASsztenderdizált, magyar mintán is vizs-gált változatát alkalmaztuk. (Weiss-man, A.N. és mtsai 1980; forrása:Perczel-Forintos és mtsai 2005). De-presszióra hajlamosító tényező, ha avizsgálati személy egyszerre több atti-tűd esetén jelez pozitív értéket, mivelfokozott belső elvárásaihoz nehezenképes alkalmazkodni.

MMeeggkküüzzddééssii PPrreeffeerreenncciiáákk KKéérrddőőíívv A Megküzdési Preferenciák KérdőívetOláh (1999) dolgozta ki. A vizsgálatiszemélyeknek 80 állítás esetében kellmegítélniük egy négyfokú skála (1:szinte soha, 2: néha, 3: gyakran, 4:

11

Vizsgálat

Eszközök

15 MELGOSA, J. (1987): Development and Validation of the Occupational Identity Scale. In Journal of Adolescence, 10. 385–397. p.16ANDRÁSI Zs. (1995): Pszichológus hallgatók pályaidentitásának vizsgálata. Szakdolgozat. ELTE BTK, Pszichológia szak, Budapest. Kézirat

mindig) segítségével, hogy milyengyakran alkalmazzák az adott maga-tartásmódot, amikor szorongást ki-váltó, fenyegető helyzetbe kerülnek,vagy valamilyen kínos problémávaltalálkoznak. Skálái a problémacentri-kus reagálás, a támaszkeresés, a fe-szültség kontroll, figyelem elterelés aproblémáról, emóciófókuszú meg-küzdés, emóció kiürítés, az önbünte-tés valamint a belenyugvás a helyzetmegváltoztathatatlanságába.

A vizsgálatban 574 felsőoktatási hall-gató vett részt, akik a FelsőoktatásiTanácsadás Egyesület tanácsadói há-lózatának kérésére az ország külön-böző intézményeiben töltötték kikérdéssorunkat. Átlagéletkoruk 21,9év (szórása 3,9 év). A minta 72 szá-zalékát nők, 28%-át férfiak alkotják.A hallgatók évfolyam szerinti megosz-lását az 2. táblázat mutatja.

ÉÉlleettvveezzeettééssii kkoommppeetteenncciiaaAz Életvezetési Kompetencia skála át-laga 196,5 pont, szórása 36,7 pont.A skálaösszeg két szélső értéke 78 és

287 pont. Az életvezetési kompeten-cia átlagos övezetét 159,8 és 233pont között határoztuk meg.

ÉÉlleetttteell vvaallóó eellééggeeddeettttsséégg –– WWBBAz élettel való elégedettség kérdés-sorra adott válaszaik alapján az el-térő életvezetési kompetencia sávbasorolt hallgatók szignifikánsan kü-lönböznek egymástól. Az elvárásnakmegfelelően, azok a hallgatók elé-gedettebbek életükkel, akik maga-sabb én-hatékonyság élményről,magasabb életvezetési kompetenciaélményről számolnak be. A különbségmindhárom csoport összevetésébenszignifikáns. (F=43,08; p<0,000)

PPáállyyaaiiddeennttiittáássAz életvezetési kompetencia szintjeialapján elkülönített hallgatói csoportokközül az átlagos és magas életvezetésikompetencia szintet mutató hallgatókpályaidentitás tekintetében magasabbszintről számolnak be. Jellemzőjük,hogy megküzdöttek a pályakijelölés krí-zisével, többé-kevésbé letisztult képpelrendelkeznek a jövőre vonatkozóan.Azoknak a hallgatóknak az aránya,akiknek pályaelképzelésük tekinteté-ben még türelmi időre, a koncepció ki-érlelésére, töprengésre van szüksége,

de foglalkoznak a kérdéssel, vagyis amoratórium állapotában találhatóak,az életvezetési kompetencia alacso-nyabb szintjét mutató hallgatói cso-portban szignifikánsan magasabb.Ugyancsak az életvezetési kompeten-cia alacsonyabb szintjével jellemezhetőek azok a hallgatók, akik pálya-elképzelésük kidolgozásában, iden-titásuk megfogalmazásában mégteljes mértékben bizonytalanok. Dif-fúz elképzeléssel rendelkeznek önma-gukról, céljaikról és jövőjükről.Korai zárás tekintetében a csoportokközött ebben nem találtunk szignifi-káns különbséget.

DDiisszzffuunnkkcciioonnáálliiss aattttiittűűddöökkDiszfunkcionális attitűdjeiket tekintveaz életvezetési kompetencia átlagalatti sávjába tartozó hallgatók szig-nifikánsan különböznek az átlagos ésátlag feletti hallgatók csoportjától. Azelvárásoknak megfelelően, az ala-csonyabb életvezetési kompetenciaszinttel jellemezhető hallgatók eseté-ben találunk több, a szociális alkal-mazkodást gátló attitűdöt, gondo-latot. (F=8,696; p<0,000)Az átlag alatti életvezetési kompeten-cia sávba tartozó hallgatók esetébenszignifikánsan magasabbnak bizonyul

Vizsgálati minta

Érvé-nyesesetek

ÉÉvvffoollyyaamm EElleemmsszzáámm AArráánnyy

1 231 40,2

2 91 15,9

3 98 17,1

4 56 9,8

5 44 7,7

6 17 3,0

7+ 27 4,7

Összesen 564 98,3

Hiányzó adat 10 1,7

Mind-összesen 574 100,0

2. táblázat: Minta évfolyamok szerintimegoszlása

Eredmények

2. ábra: Életvezetési kompetencia (ÉK) és elért pályaidentitás kapcsolata

12


a külső, környezeti megerősítéstőlvaló függés, (F=7,536; p<0,001), amások általi szeretettség kifejezett igé-nye és az értékmérőnek gondolt telje-sítmény tekintetében. Az átlag alattiéletvezetési kompetenciával jellemez-hető hallgatók saját teljesítménnyelkapcsolatos elvárásai (nem a tényle-ges teljesítményük!) magasabbak,mint az átlagos vagy átlag feletti hall-gatóké. (F=7,04; p<0,004)Az átlag alatti életvezetési kompeten-ciával jellemezhető csoport tagjai amásik két csoportól szignifikánsan kü-lönböznek perfekcionizmusra vonat-kozó túlzott attitűdjeik tekintetében is.Kényszeres, perfekcionista elképzelé-seikkel akadályt gördítenek saját tel-jesítményük reális értékelése elé.(F=8,153; p<0,000)Az elvárásoknak megfelelően alakul akontrollhelyre vonatkozó elképzelés: akülső kontrollra, a környezet által tör-ténő meghatározottságra vonatkozóattitűdök szignifikánsan jelentősebbmértékben jellemzik az alacsony élet-vezetési kompetenciával jellemezhetőcsoportot. (F=10,339; p<0,000)A diszfunkcionális attitűdök közül ajogosnak vélt elismerés és az omni-potencia tekintetében a három cso-

port közötti különbség nem bizonyultszignifikánsnak. A diszfunkcionális at-titűdök tekintetében összefoglalóanazt állapíthatjuk meg, hogy az ala-csony életvezetési kompetencia sávbatartozó hallgatók túlzott szeretettségigénnyel, a teljesítményre, perfekcio-nizmusra vonatkozó elképzelésekkelés a világ felé megfogalmazott túlzóelvárásokkal jellemezhetőek.

DDeepprreesssszziióóA diszfunkcionális attitűdök maga-sabb szintje depresszió tekintetébenkockázati tényezőt képvisel, a két té-nyező között gyenge pozitív kapcsola-tot találtunk. (r=0,228; p<0,000)Depressziós tünetek tekintetében je-lentős különbséget mértünk a csopor-tok között a BDI skála segítségével: azalacsony életvezetési kompetenciávaljellemezhető csoport az elvárásoknakmegfelelően szignifikánsan több ne-gatív jegyet sorol fel. (F=5,859;p<0,003)

MMeeggkküüzzddééssAz életvezetési kompetencia és meg-küzdési stratégiák együttjárásainakmintázatát elemezve (ld. 3. táblázat)megállapíthatjuk, hogy a probléma-

központú megküzdés, a támaszke-reső viselkedés és a feszültségkont-roll pozitív kapcsolatban áll az élet-vezetési kompetenciával, az eredmé-nyes alkalmazkodás érdekében al-kalmazott megküzdési stratégiánaktekinthető, az elvárásoknak megfe-lelő összefüggést mutat. A hatéko-nyabbnak tekinthető hallgatók aproblémaközpontú megküzdési stra-tégiákat nagyobb arányban alkal-mazzák, jelentősebb mértékbentámaszkodnak társas környezetükre,szociális védőhálójuk szerepe és je-lentősége magasabb. Preferálják to-vábbá az érzelmi állapot stabi-lizálását segítő, feszültségkontrollteredményező stratégiákat. Az ön-büntetés és belenyugvás az életveze-tési kompetenciával enyhe negatívkapcsolatban álló megküzdési stra-tégia, elsősorban az alacsonyabbéletvezetési kompetenciával jelle-mezhető hallgatók csoportjában jel-lemző. Az emociófókuszú megküz-dési stratégiák illetve az emóciókiürí-tés, és figyelemelterelés tekintetébennem találtunk kapcsolatot az életve-zetési kompetencia szintjével és nemmérhető a csoportok között számot-tevő különbség sem.

3. ábra: Életvezetési kompetencia (ÉK) és moratórium kapcsolata 4. ábra: Életvezetési kompetencia (ÉK) és identitásdiffúzió kapcsolata

13

Eredményeink alapján a felsőokta-tási hallgatók egy része középiskoláséveik eredményesnek bizonyuló al-kalmazkodási formáit hozza maguk-kal a felsőoktatásba: jól definiáltfeladat helyzetekben, a tanárok ésszülők elvárásainak való megfeleléstinternalizálták. Erőfeszítéseikért jo-gosnak vélik az elismerést, azt, hogymegnyilvánulásaikat pozitívan érté-kelje környezetük. A felsőoktatásazonban nem nyújtja ezt a(z elvárt)védő-óvó környezeti hátteret, ezért anagyfokú önállóságot követelő, köz-vetlen értékmérési lehetőséget nemkínáló, és társas megerősítésbenkevés forrást biztosító hallgatói élet-forma az említett attitűdökkel nehe-zen kezelhető. Az életvezetésikompetencia átlagosnál alacso-nyabb szintje nem támogatja a azeredményességet, a pályacélok ha-tározott kijelölésének folyamatát.

Az életvezetési kompetencia és pá-lyaidentitás kapcsolatára vonatkozóvizsgálatunk eredményei alapjánmegfogalmazható, hogy a felsőokta-tási diáktanácsadás kiemelt feladataa hallgatók életpálya-építési és élet-vezetési készségfejlesztésének komp-lex támogatása. A személyes moti-vációs háttér feltárásával, valaminthallgatók én-hatékonyság élményé-nek fejlesztésével együttesen segíthetia tanácsadás az adekvát képzési irá-nyok kiválasztását, a hallgatók tö-rekvését személyes pályacéljaikkitűzésében, és a szükséges életve-zetési és életpálya-építési készségekelsajátításában. Integrált hallgatóiszolgáltató rendszerek működtetéselehet célravezető, ahogy azt a Watts-féle holisztikus szolgáltatói modell isjavasolja. (Watts és Van Esbroeck,1998)17

14

Diszkusszió

17 Watts, A.G. , Van Esbroeck R. (1998): New skills for new futures: a comparative review of higher education guidance and counselling servicesin the European Union. In: International Journal for the Advancement of Counselling. Volume 22, Number 3, 173-187, DOI:10.1023/A:1005653018941

ÉÉlleettvveezzeettééssii kkoommppeetteenncciiaa

Problémaközpontúmegküzdés

Pearson Correlation ,419**

Sig. (2-tailed) ,000

N 516

Támaszkeresőviselkedés

Pearson Correlation ,291**


N 519

Feszültségkontroll

Pearson Correlation ,000

Sig. (2-tailed) 517

N 517

Figyelemelterelés

Pearson Correlation -,051


N 516

Emóciófókuszú Pearson ,049

Megküzdés

Correlation


N 517

Emóciókiürítés

Pearson Correlation ,046


N 517

Önbüntetés

Pearson Correlation -,205**


N 520

Belenyugvás

Pearson Correlation -,151**


N 519

3. táblázat: ÉK és megküzdési stratégiák kapcsolata


Az életpálya-tanácsadáshoz kapcso-lódóan kiemelt célként kell meghatá-roznunk a társas kapcsolati rendszerkezeléséhez szükséges készségek fej-lesztését, amelyhez az életvezetési ta-nácsadás, mentálhigiénés támogatásnyújthat segítséget. Ahogy arra ered-ményeink rámutatnak, a felsőoktatásirendszerbe kerülve a hallgatók szá-mára a szerepek, feladatok, értékekés célok egyeztetése komoly stressz-forrást képviselhet, és a megoldás si-kertelensége mentálhigiénés szem-pontból kockázati tényezőt képvisel-het, az egészségtudatos magatartáskialakításához az életvezetési kompe-tencia, életpálya-építési célkitűzésektisztázása, a személyiség átfogó fej-lesztése ajánlott.

IRODALOM

ANDRÁSI Zs. (1995): Pszichológushallgatók pályaidentitásának vizs-gálata. Szakdolgozat. ELTE BTK,Pszichológia szak, Budapest. Kéz-iratÁRENDÁS, Éz Nagy, Zs. (2010):Milyen tényezők befolyásolják a to-vábbtanulókat? Kutatást végzett azEIKKA az információs csatornákról.2010. március 31 12:47. Forrás:http://www.eikka.hu/eikka.php?page=sajtoszobaASTIN, A. (1984): Student involve-ment: a developmental theory forhigher education. Journal of Coll-ege Student Personnel, 25(4),297-308, 1984CASA jelentés. Letöltés dátuma2005. 04. 05.: http://www.casacolumbia.org/absolutenm/templates/PressRelea-ses.aspx?ar t ic le id=348&zo-neid=46CHICKERING, A. W. & Kytle, J.(1999). The Collegiate Ideal in theTwenty-First Century. New Directi-ons for Higher Education, no. 105,Spring 1999DARDEN, C.A. Ginter, E.J. (1996):Life-skills development scale-ado-lescent form: The theoretical andtherapeutic relevance of life. Jour-nal of Mental Health Counseling;Apr96, Vol. 18 Issue 2, p142, 22pFÁBRI, I. (2009): A magyarországiközponti diplomás pályakövetésempirikus kutatási programja. in:Felsőoktatási műhely, 2009. 3.KISS, I. (2009): Életvezetési kom-petencia. Doktori disszertáció,ELTE kézirat – on-line: pszichologia.phd.elte.hu/.../Kis-sIstvn_letvezetsi_kompetencia_PhD2009k.pdf

http://www.felvi.hu/felveteli/pontha-tarok_rangsorok/elmult_evek/!El-multEvek/elmult_evek.php?stat=24MELGOSA, J. (1987): Develop-ment and Validation of the Occu-pational Identity Scale. In Journalof Adolescence, 10. 385–397. p.MEZIROV, J. (1997): Transforma-tive Erwachsenenbildung. Schnei-der, Hohengehren. 43.NEUWIRTH, G.; SZEMERSZKY, M.(2009): Tehetséggondozás a kö-zépiskolában, tehetségek a felső-oktatásban. In: Educatio, 2009./2.18. szám, 205.p.RAJNAI N. (1992) Konfliktusmeg-oldás ifjú korban: megküzdés aszülővel. In: Ritoókné Á. M. szerk.(1992) A tanácsadás pszichológi-ája szöveggyűjtemény Bp., Tan-könyvkiadóRITOÓK P. (1989): Ifjúkori identi-tás és pályaszocializáció. In RitoókP. – Gillemontné Tóth M. (szerk.):Pályalélektan. Szöveggyűjtemény.ELTE BTK, Tankönyvkiadó, Buda-pest. 48–68. p.SUPER, D. E. (1984): Önmegvaló-sítás a munkában és a szabadidő-ben. In Ritoók Pálné szerk.:Pályalélektan szöveggyűjteményTankönyvkiadó Budapest, 214–227. p.Szakválasztás.http://www.felvi.hu/felveteli/je-lentkezes/hogyan_valasszak/Szak-valasztas Letöltés: 2011.01.12WATTS, A.G. , Van Esbroeck R.(1998): New skills for new futures:a comparative review of highereducation guidance and counsel-ling services in the EuropeanUnion. In: International Journal forthe Advancement of Counselling.Volume 22, Number 3, 173-187,DOI:10.1023/A:1005653018941

15

ABSTRACT

The Hungarian education systemprovides quite a few paths for yo-ungsters with different level of qua-lifications to build their careers.This freedom of choice meansmore decision-making and men-tal-hygiene problems and also re-sults in increased need forguidance services to support ca-reer-building. This issue becameeven more important with the Hun-garian Bologna process, beforewhich there were simpler connecti-ons between the higher educationand the labour market.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatszámos feladatot lát el, ezek közülazonban mindenképpen a legfonto-sabb a hálózat kirendeltségeihez for-duló munkanélküli emberek direktvagy indirekt eszközökkel történőmunkához juttatása. Az indirekt esz-közök azokat az ún. humán szolgál-tatásokat valamint szakmai kép-zéseket jelentik, amelyek megtanítjáka bajba jutott ügyfeleket, hogyan tud-nak munkát találni, illetve egy különterület a szakmai képzés. Cikkembena humán tanácsadói tevékenységettágan értelmezve, az ún. humán szol-gáltatásokkal foglalkozom. Ezek alatta szolgáltatások alatt a következőketértjük [(Eljárásrend a munkaerő-piaciszolgáltatásokról (2009)]: • Munkaerő-piaci információ nyújtása;• Egyéni (alap) tanácsadási formák:

o Munkatanácsadás;o Pályatanácsadás;o Pályaválasztási tanácsadás;o Pályamódosítási tanácsadás;o Álláskeresési tanácsadás

• Rehabilitációs tanácsadás;• Pszichológiai tanácsadás;• Mentorálás;• Pályaorientációs csoportos foglalkozás;• Pályaorientációs csoportos foglalkozás;• Álláskeresési technikák oktatása,

kiscsoportban;• Álláskereső klub, kiscsoportban.• Speciális szolgáltatási helyeken

nyújtott fentieknek megfelelő szol-gáltatások, és speciális szolgáltatá-sok. A szolgáltatás helyei, illetveintézményrendszereo Rehabilitációs Információs Cent-

rum (RIC)o Foglalkoztatási információs Ta-

nácsadó (FIT)o EUROFIT

o EURES o Foglalkoztatási Információs Pontoko Osztályfőnöki órák

Mivel a munkanélküliekkel kapcsolatostevékenységek statisztikáit az európaiuniós és a magyar szabályoknak meg-felelően részletesen rögzítik, ezért lehe-tőségem volt a szolgáltatások alakulá-sának elemzésére. A rendelkezésemrebocsátott adatok a 2004 és 2009 köztiidőszakot ölelték fel. Igaz ugyan, hogya szolgáltatásokra vonatkozó adat-gyűjtés 2004 és 2009 közt mind a fi-gyelt kategóriák tartalmát, mind azadatgyűjtés módját és technikáját ille-tően folyamatosan változott, de a Fog-lalkozta-tási Hivatal Rendszerfejlesztésiés Rendszerintegrációs Főosztály Adat-tárház Csoportjának munkatársai a kü-lönböző módszertannal rögzített érté-keket a kérésemre egységesítették. Azilyen egységesítés nem teszi lehetővé a

mélyelemzést, de az alapvető tenden-ciákat így is be lehet mutatni. Cikkem-ben először ezeknek a tendenciáknakaz alakulásával foglalkozom, majd ahumán szolgáltatások szervezeti kérdé-seivel foglalkozom. A saját szakemberek tevékenységénekelemzésekor becslést készítek az ÁFSZmunkatársainak szolgáltatásokra for-dítható idejéről, a kiszervezett tevé-kenységek esetében pedig össze-hasonlítom a megbízásos és a tende-ren keresztül megvalósult szerződésiformákat. Végül a szolgáltatások ki-szervezésének szerződés-elméleti kér-déseire hívom fel a figyelmet.

A különböző humán szolgáltatásokszáma 2004 és 2009 közt erősen in-

Berde Éva1: AZ ÁLLAMI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLAT HUMÁNTANÁCSADÓI TEVÉKENYSÉGE. A 2004 ÉS 2009 KÖZTI GYAKORLAT

1Berde Éva a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A cikk az „Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaerő-közvetítésének és munkaerő-piaci szol-gáltatásainak vizsgálata 2004 és 2009 közt” című tanulmány 3. fejezetén alapul. (A tanulmány a TÁMOP 1.3.1. „A foglalkozatási szolgálat fej-lesztése az integrált munkaügyi és szociális rendszer részeként” című kiemelt program keretében készült.)

1. ábra. A hét szolgáltatási kategória évenkénti esetszámainak alakulása 2004 és2009 között*

*Forrás: az ÁFSZ Adattárháza

A humán szolgáltatás alaku-lása 2004 és 2009 között

16


gadozott, a szolgáltatások összegzettmutatója a kezdeti növekedés után egy-értelműen csökkenést jelzett. Az egyesszolgáltatásokból nyújtott mennyiségekalakulását az 1. ábra mutatja be.

2004 és 2006 között minden szolgál-tatási típusban növekedtek az esetszá-mok, 2007-ben, a kirendeltségekmegyénként szerkezetének regionálisátalakításakor viszont a pálya- és mun-katanácsadást kivéve valamennyi szol-gáltatásból kevesebbet nyújtottak.2008-ban ugyan újból emelkedett azösszesített szolgáltatási szám, de 2009-ben ismét drasztikus visszaesés követ-kezett. Arányait tekintve legjobban anagyon drága és jól képzett szakem-bert igénylő pszichológiai tanácsadá-sok száma csökkent. A többi tanács-adási forma is szakember részvételétigényli, de bizonyos esetekben lehető-ség kínálkozik speciális tanfolyamon,és mellette gyakorlati tapasztalatszer-zéssel is a tanácsadóvá válásra.

A 2009-es adatok egyetlen esetbenmutatnak szolgáltatásbővülést: a men-torok tevékenysége, ami külön kategó-riaként csak 2009-ben jelent meg.

A humán szolgáltatások számának2009-es csökkenése összességében jóljelzi, hogy a gazdasági és pénzügyi vál-ság miatt bekövetkezett ügyfélforgalomnövekedése és a felhasználható forrá-sok egyidejű szűkülése megfosztotta amunkaügyi kirendeltségeket a koráb-ban sem bőséges humán szolgáltatásilehetőségeik egy jelentős részétől. Azsem véletlen, hogy a humán szolgálta-tásszám 2007-es visszaesése éppen akorábban megyei struktúrában mű-ködő munkaügyi kirendeltségek átszer-vezésének idején következett be. Ez azátszervezés a kirendeltségi összlétszámleépítésével járt együtt, amit a legtöbbhelyen úgy oldottak meg, hogy az el-bocsátott ügyintézők munkáját a ko-rábbi tanácsadók vették át. Közbenugyan növekedett a szolgáltatások ki-szervezésének lehetősége is, de az

adatok alapján úgy tűnik, ez nem tudtaellensúlyozni a hálózatból kiesett sajátszakemberek tevékenységét.

Humán tanácsadói és általábanhumán szolgáltatási tevékenységet amunkaügyi kirendeltségek alapvetőenkétfajta módon végezhetnek. Egyrésztsaját, illetve más kirendeltség vagy szol-gáltató központ szakemberei segítségé-vel, másrészt pedig külső szereplőkrebízva a feladatokat. A következő rész-ben ezeket a módozatokat mutatjuk be.

A kirendeltségi dolgozók magánsze-mély ügyfelekkel végzett munkájánakegy része hatósági jellegű: nyilvántar-tásba veszik a jelentkezőket, álláske-resési megállapodást kötnek, külön-böző álláskeresési támogatást állapí-tanak meg, és intézik a kifizetést, il-letve a jogosultság megszűnéseesetén adminisztrálják az összegekvisszakövetelését. Igazolásokat adnakki, és a kifizetett járadékok, illetve se-gélyek adó- és járulékszámfejtését iselkészítik. Folyamatoson figyelemmelkísérik az álláskeresők együttműkö-dési kötelezettségének teljesítését, azelmaradókat felszólítják, ha szükségestörlik őket a nyilvántartásból.

A kirendeltségek végezték az AlkalmiMunkavállalói Könyv adminisztrálá-sát, és amikor a családoknak a gáz-ártámogatáshoz jövedelmi igazolástkellett benyújtaniuk, akkor az igazo-lások ügyintézése is feladataik közétartozott. Emellett a kirendeltségek –az irányító hatóság koordinálásával –szervezik az aktív munkaerő-piaci esz-közöket, bevonják a foglalkoztatásiprogramokba az érintett álláskeresőkcélcsoportjait, és nyújtják vagy szer-vezik a humán szolgáltatásokat. Mun-kájuk legfontosabb elemeként pedigállásokat közvetítenek, illetve az ál-

láskeresést elősegítő humán szolgál-tatásokat végeznek. Tartják a kapcso-latot a térség munkavállalóival,fogadják az állásbejelentéseket, ésigyekeznek saját maguk is aktívan fel-kutatni az álláshelyeket. Mindezekmellett együttműködnek az önkor-mányzatokkal, rögzítik a Rendelke-zésre Állási Támogatásban részesülőkadatait, továbbá igyekeznek a csa-ládsegítő szolgálatokkal és körzetükvalamennyi szociális intézményével iskooperálni. Közvetítik a közcélú és aközmunka programok résztvevőit. Aregionális központ vezetésével külön-böző területi együttműködésekbenvesznek részt, melyekben a többi sze-replővel – munkáltatókkal és munka-vállalói érdekképviseleti szervekkel, azönkormányzattal és társadalmi szer-vezetekkel – együtt próbálják fellendí-teni térségük gazdasági életét, ésközösen pályáznak az élénkítést se-gítő forrásokra.

A munkanélküliek ellátásához és atámogatások megítéléséhez kapcso-lódó hatósági feladatok azok, ame-lyek egyértelműen számon kérhetőeka kirendeltségek dolgozóitól. Ezeketa feladataikat szigorú eljárásrendszerint végzik. Abban az esetben,amikor idő szűkébe kerülnek, mintahogy a gazdasági-pénzügyi válságkövetkeztében is történt a hirtelenmegnövekedett munkanélküli lét-szám miatt, kénytelenek a hatóságijellegű feladataikat előtérbe he-lyezni. Sajnálatos módon tudomá-som szerint a leterheltség tudo-mányos igényű felmérésére, és elem-zésére utoljára 2008-ban készült elegy tanulmány (ErgoFit Kft, 2008). Akirendeltségek ugyan az utóbbi évek-ben rendszeresen végeznek ügyfél-elégedettségi felmérést, ezeket azadatokat azonban elsősorban a ne-vének megfelelően az ügyfelek véle-ményének megismerésére hasz-nálják. Pontos adatok híján a leter-heltség becslése is ad némi informá-ciót arra vonatkozóan, egyáltalán mi

A kirendeltségek saját erőbőlvégzett munkaerő-piaci szol-gáltatásai

17

fér bele a kirendeltségi dolgozókmunkaidejébe. Az alábbi 1. táblázataz Állami Foglalkoztatási Szolgálatszakembereinek létszámát, és az érin-tett ügyfelek létszámát mutatja 2006és 2009 közt.

Az 1. táblázat adatait arra használ-tam, hogy megbecsüljem, mennyiidő juthatott egy ügyféllátogatásra.Logikai konstrukciómban minden,ami az ügyfelekhez kapcsolódik,bele kell, hogy férjen ebbe a mes-terséges ügyfélellátási időbe, vagyisnemcsak a hatósági ügyintézés,hanem mindenfajta humán szolgál-tatás is, mint ahogy ezt az alábbi b)feltételben külön is kiemelem.

Hipotéziseim:a) Azok a kirendeltségi dolgozók,

akik semmilyen feladatot nem vé-geznek az ügyfelekkel, kívül esneka jelenlegi szimulációs vizsgálattárgyán.

b) Az összes személyes humánszol-gáltatást a tágan értelmezett ügy-félfogadáshoz tartozó feladatnaktekintem. Így az egy ügyfélre jutóidő alatt végzett tevékenységekmagukban foglalják mind a ha-gyományos ügyfélfogadás felada-tait, mind a kirendeltségi szak-

emberek ügyfelek részére végzetthumán szolgáltatásait.

c) A kirendeltség dolgozói szabadságu-kat kivéve minden nap dolgoznak, sebetegállomány, se továbbképzés miattnincsenek távol munkahelyüktől.

Az 1. táblázat tartalmazza a dolgozókösszlétszámát, és külön feltünteti azalkalmazottak közül a központi szer-vezeti egységeknél dolgozók számát.A központban intézik a régió valam-ennyi kirendeltségéhez tartozóan aszervező, koordináló feladatokat, ottálláskeresőket vagy szolgáltatáskérő-ket csak rendkívüli esetben fogadnak,és ez nem is tartozik az alapfelada-tukhoz. Ezért az összlétszámból kivon-tam a központi szervezeti egységnéltevékenykedők számát. Mivel azon-ban a kirendeltségek esetében se fel-adata minden alkalmazottnak azügyfelekkel való foglalkozás, még to-vábbi korrekciót kellett végrehajta-nom.

A kirendeltség vezetője, bizonyos tá-mogatási eszközök ügyintézői, az eu-rópai uniós programok bonyolítói, akirendeltség saját adminisztratív éstechnikai ügyeiért felelős szakembe-rek a legtöbbször nincsenek semmi-fajta kapcsolatban az ügyfelekkel,

legfeljebb torlódások esetén, helyet-tesítés során segítenek be az ügyfél-szolgálatba. Igaz ugyan, hogy sok,elsősorban kisebb kirendeltségenmindenki – még a kirendeltség veze-tője is – kénytelen foglalkozni az ügy-felekkel, különben nem tudnákelvégezni hatósági feladataikat sem.Ezeken a kirendeltségeken a vezetőún. osztott munkakör szerint dolgozik,ideje egy részét a kirendeltséghez for-duló munkanélküliekkel tölti, másikrészét (nagyon gyakran munkaidőután) vezetői feladatainak ellátásánakszenteli. Ilyen kirendeltség azonbanviszonylag kevés van az országban.Kirendeltségi szakemberek tapaszta-lata alapján, optimista becsléskéntfeltettem, hogy átlagban a kirendelt-ségeken dolgozó alkalmazottak 80%-a foglalkozik az ügyfelekkel.(Pesszimistább becslés szerint 20%-nál többen foglalkoznak kizárólagadminisztratív, szervezési, technikai ésirányítási feladatokkal.)

2006-tól 2009-ig évenként átlagosan253 munkanap volt, és átlagosan 25nap szabadsággal számoltam. (Ahttp://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/modsz/modsz00.html alapján sajátátlagszámítás, továbbá feltételeztem,hogy a kirendeltségi dolgozók átla-gosan aktív életpályájuk közepén tar-tanak, és szabadságukat az MunkaTörvénykönyve által meghatározottszabályok szerint veszik ki.) Így egy ki-rendeltségi dolgozó szimulációs szá-mításomban 228 napot töltött mun-kahelyén és a c) hipotézist használva,sose megy betegállományba vagy to-vábbképzésre. Feltételeztem, hogy 6,5, 4, illetve 3 órát foglalkozik az ügy-felekkel, és mindegyik esetben kiszá-mítottam, hogy átlagosan hány órajuthatott egy ügyfélre. Kirendeltségivezető szakemberek véleménye alap-ján becsültem napi 6 órának azt azidőt, amit egy dolgozó maximálisanképes az ügyfelekre fordítani, de alegvalószínűbb napi ügyfelekkel töl-tött időt 5 órának tekintem.

Országos értékek

2006 2007 2008 2009

Dolgozók 4 094 3 716 3 794 4 089

Érintett álláskereső létszám 885 386 893 788 936 621 1 115 956

Álláskereső/dolgozó 216,26 240,52 246,87 272,92

A központi szervezeti egységnéldolgozók 1 658 979 1 015 1 041

Nem a központi szervezeti egységnél dolgozók 2 436 2 737 2 779 3 048

Ügyfelekkel foglalkozók (80%) 1 949 2 190 2 223 2 438

Álláskereső/nem kp-i, ügyfelekkel dolgozók 454,32 408,20 421,29 457,66

1. táblázat. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat dolgozóinak létszáma, és az érintettügyfélszám 2006 és 2009 közt*.

*Forrás: FSZH adatok, és az adatok alapján saját számítások.

18


A továbbiakban természetesen arravonatkozóan is feltételezéseket kellettalkalmaznom, hogy az érintett ügyfél-létszámot milyen megjelenési szorzó-faktorral vegyem figyelembe.

Kizárólag az érintett munkanélküli lét-számot ismerve meglehetősen nehézmegbecsülni, hogy a regisztrációbanszereplő ügyfelek átlagosan hányszorfordultak a kirendeltséghez. Aki folya-matosan munkanélküli, annak a tör-vény szerint legalább háromhavontajelentkeznie kell a kirendeltségen, desokan ennél lényegesen többször ismegjelennek, álláskeresési közvetítésügyében, vagy különböző igazoláso-kért stb. Az álláskeresők több kategó-riájában pedig kötelező a sűrűbb,akár a havi megjelenés, és ha valakihumán szolgáltatást kap, az is a rend-szerestől eltérő alkalmat jelent.Ugyanakkor sokan jóval az év végi

statisztikai zárás előtt kikerülnek a re-giszterből. A fentiek alapján egy érin-tett ügyfél vonatkozásábanbecsléseket készítettem az évi 1, 2, 3,4 és 5 átlagos megjelenésre is. A fen-tebb tárgyalt feltételek mellett a szi-mulációval próbáltam megbecsülni,hogy összesen – azaz beleértve a ta-nácsadást, a közvetítői megbeszélé-seket és a hatósági ügyintézést is –átlagosan mennyi idő juthatott együgyfélre. Eredményeimet a 2. táblá-zat foglalja össze.

A 2. táblázatban dőlten jelöltem azévi négy kirendeltségi látogatás, és anapi 5 óra ügyfelekkel történő foglal-kozás esetén az egy ügyféllátogatás-kor rendelkezésre álló időt (órábanmérve). Ebben az esetben egy regiszt-rált álláskeresővel foglalkozó szak-ember átlagosan 0,6-0,7 órát, azaz36–42 percet tudott egy ügyfélláto-

gatásra fordítani. Ne felejtsük el,ebbe beleszámítottam mindent, a ha-tósági ügyek intézésétől kezdve a köz-vetítői beszélgetésen át, azinformációnyújtásig, illetve tanács-adásig, vagyis azokat a tevékenysé-geket is, melyek a valóságban nem azügyfélfogadáson történnek. Ezenkívül azt is szem előtt kell tartanunk,hogy az ügyfelek jelentkezése az évenbelül ciklikusan alakul, hiába van pl.kis forgalom nyáron, a kirendeltségeknem tudnak „előre dolgozni” az ősziügyféldömping csökkentése érdeké-ben. Vannak tehát olyan időszakok,amikor lassúbb a tempó, máskor vi-szont az átlagosnál kevesebb idő jutegy ügyfélre.

Számításaim szerint, amennyiben együgyfél évente átlagosan négyszer ke-resi fel a kirendeltséget, és a kiren-deltségi dolgozó napi 5 órát tölt az

AAzz üüggyyiinnttéézzőő üüggyyffeelleekkkkeell ttööllttöötttt nnaappii ááttllaaggooss óórrááiinnaakk sszzáámmaa

22000066 22000077

ÜÜggyyffééll éévviimmeeggjjeelleennéésséé--nneekk sszzáámmaa

66 55 44 33 66 55 44 33

11 3,011069 2,509224 2,007379 1,505535 3,351324 2,79277 2,234216 1,675662

22 1,505535 1,254612 1,00369 0,752767 1,675662 1,396385 1,117108 0,837831

33 1,00369 0,836408 0,669126 0,501845 1,117108 0,930923 0,744739 0,558554

44 0,752767 0,627306 0,501845 0,376384 0,837831 0,698192 0,558554 0,418915

55 0,602214 0,501845 0,401476 0,301107 0,670265 0,558554 0,446843 0,335132

22000088 22000099

11 3,247138 2,705948 2,164759 1,623569 2,989124 2,490937 1,99275 1,494562

22 1,623569 1,352974 1,082379 0,811784 1,494562 1,245468 0,996375 0,747281

33 1,082379 0,901983 0,721586 0,54119 0,996375 0,830312 0,66425 0,498187

44 0,811784 0,676487 0,54119 0,404892 0,747281 0,622734 0,498187 0,373641

55 0,649428 0,54119 0,432952 0,324714 0,597825 0,498187 0,39855 0,298912

2. táblázat. Szimulációs számítások az országos átlagos értékekkel: mennyi idő jut egy ügyfélre.

19

ügyfelekkel (ügyfélfogadás pluszhumán szolgáltatás), akkor évente át-lagosan egy ügyfélre 144–168 percjut. Ezalatt elvégzik a szükséges ad-minisztrációt, folyósítják ellátását, kü-lönböző álláskereséshez kapcsolódótanácsot és humán szolgáltatást nyúj-tanak, és felvilágosítják az ügyfelet,hogyan tud a legkönnyebben munka-helyet találni. Ebben az időben nincsbenne a háttér adminisztráció, éssemmi a közül a sok feladat közül,amit az ügyfelekkel foglalkozó kiren-deltségi dolgozónak még el kell vé-gezni. Azokat munkaideje maradék 3órájában, illetve túlórában végzi el.Amennyiben a sima találkozásokrafordított időt az ügyfél-elégedettségiadatok legfrissebb országos átlaga-ként publikált 13,85 percnek tekint-jük, akkor a négy darab, humánszolgáltatást nem tartalmazó találko-zás 55,4 percet vesz el. Marad átla-gosan kb. 100 perc (legalább 88,6és legfeljebb 112,6), amibe még kétlegrövidebb idejű humán szolgáltatásse fér bele. Pedig aki egy teljes évignem tud állást találni, annak ugyan-csak szüksége lenne ennél lényegesentöbb szakértői segítségre. Ráadásul nefelejtsük el, hogy mindenütt a legopti-mistább időkihasználási formát felté-teleztem, pl. a kirendeltségi alkalma-zottak szimulációs számításombansoha nem mentek betegállományba.

Mint láttuk, a kirendeltségi dolgozók-nak jelenleg aligha jut elegendő idejüka munkaerő-piaci szolgáltatások nyúj-tására. Ezeket a szolgáltatásokat azon-ban nemcsak a kirendeltségek alkal-

mazottai nyújthatják, hanem külső cé-geket is megbízhatnak ilyen tevékeny-séggel. Ezzel foglalkozik cikkemkövetkező része.

A lehetséges külső módozatok lásd El-járási rend a munkaerő-piaci szolgál-tatásokról (2008. 7. o. 1.6.):– a szolgáltatást a regionális munka-

ügyi központ által kiírt pályázatot el-nyerő külső szolgáltató nyújtja;

– a Rendelet szerinti a munkaerő-piaciszolgáltatást nyújtók részére adható,pályázat útján elnyerhető támogatástaz „Eljárási rend a munkaerő-piaciszolgáltatást nyújtók részére adhatótámogatásról, valamint a munkaerő-piaci szolgáltatáshoz kapcsolódó ál-láskereső klubban résztvevők részéremegállapítható keresetpótló juttatás-ról” című eljárási rend szabályozza;

– ha egy uniós támogatású programesetében a közbeszerzési szabályok-nak megfelelő szolgáltatás-vásárlásaz előírt, a szolgáltatások szakmaivonatkozásaiban akkor is a Rende-letben foglaltak az irányadók.”

Amennyiben egy ügyfél munkaerő-piaci szolgáltatást kapott, akkor azAdattárház statisztikai adataiból sajnosnem derül ki, hogy a szolgáltatást ki-rendeltségi alkalmazott végezte, vagykiszervezett szolgáltatásról volt szó. A kirendeltségeken és szolgáltató köz-pontokban dolgozó tanácsadó, pszi-chológus és mentor szakemberek

száma azonban ad némi információtarra vonatkozóan, mennyi lehetett abelső szolgáltatás-nyújtás nagysága.A szakemberek aktuális létszámárólnem sikerült naprakész adatokat kap-nom. Információim szerint a legutolsóilyen jellegű felmérés 2008-ban ké-szült, de akkor is együtt publikálták akirendeltségek és regionális képző köz-pontok tanácsadóinak létszámát (And-rási és mtsai, 2008).

A kirendeltségi látogatásaim és be-szélgetéseim arról győztek meg, hogy– a kapacitáshiány ellenére – a kiren-deltségeken kedvelik (kedvelnék?) ahumán szolgáltatások saját erőből tör-ténő biztosítását. Amennyiben külsőszolgáltató végzi a tevékenységet, azt akirendeltségi dolgozóknak még különadminisztrálniuk, ellenőrizniük kell, ésemellett még különböző kimutatásokatis el kell készíteniük. Ugyanakkor a ta-nácsadó által feltárt információk ese-tenként nagyon fontosak arravonatkozóan, hogyan lehet sikeresenkiközvetíteni az ügyfelet. Ha a kiren-deltségen törekszenek az eredményes-ségre, akkor össze kell gyűjteniükezeket az információkat, ami újabbadminisztrációval, és esetenként majd-nem annyi munkával jár, mintha sajátmaguk szolgáltattak volna.

Az előző részben láttuk, hogy a mun-kaerő-piaci külső szolgáltatásra kétfélemódon lehet szerződést kötni. Most aszerződéskötést összekapcsoljuk a fi-nanszírozás módjával: • Amennyiben a feladathoz a munka-

nélküliek támogatása érdekében

A humán szolgáltatásokkiszervezése

Összes MPA dec. keretMillió Ft

TÁMOP 1.1.1.Millió Ft

TÁMOP 1.1.2.Millió Ft

TÁMOP 1.1.1.és 1.1.2. együtt

Millió Ft

2008 1037,30 4,4 346,6 351,0

2009 970,1 165,9 1093,2 1259,1

3. táblázat. A Munkaerő-piaci Alap decentralizált keretéből a humán szolgáltatásokra fordított összeg, továbbá a TÁMOP 1.1.1.és a TÁMOP 1.1.2. programból a humán szolgáltatások becsült értéke 2008-ban és 2009-ben*.

*Forrás: FMM Monitoring Titkárság adatszolgáltatása. A TÁMOP 1.1.1. és a TÁMOP 1.1.2. programokra vonatkozó adatok ön-bevallásos lekérdezések, az egyes kirendeltségek esetében elképzelhető félreértés vagy tévedés.

20


külső erőforrásokat vesznek igénybe,erre a jelenlegi szabályozás szerinthasználhatják a Munkaerő-piaciAlap decentralizált részét (természe-tesen akkor, ha van rá fedezet).

• Ha a szolgáltatást különböző euró-pai uniós programok kereteibe il-lesztik be, akkor azt a programköltségvetéséből közbeszerzéssel fi-nanszírozzák.

A két különböző forma megszervezésekülönböző típusú erőfeszítéseket igé-nyel a kirendeltségi menedzsmenttől,és a szerződéskötést két különbözőstruktúrában teszi lehetővé. A Munka-erő-piaci Alap Decentralizált Részébőlfedezett szolgáltatásoknál legtöbbszöra szolgáltatás igénybevevőit támogat-ják, és gyakorlatilag ez az az összeg,amit a szolgáltatás végzője kap. Emel-lett a szolgáltatás igénybevevői, azaza munkanélküliek nagyon gyakran kü-lönböző keresetpótló juttatásokban isrészesülhetnek.

Mivel a lisszaboni stratégia kulcsfon-tosságú eleme a humán erőforrásokbatörténő beruházás, és a foglalkoztatásiszint emelése, ezért több európai uniósprogram is komoly lehetőségeket biz-

tosít munkaerő-piaci szolgáltatásokvásárlására. Ezek nagyságrendjét jólérzékelteti az alábbi, 3. táblázat, melypontosan tartalmazza a 2008-ban és2009-ben a Munkaerő-piaci Alapszolgáltatásokra fordított kiadásait, ésbecslést ad két európai uniós prog-ramból finanszírozott hasonló jellegűkiadásokra.

A két TÁMOP program költségvetésé-ből 2008-ban és 2009-ben finanszíro-zott szolgáltatások értéke inkábbtekinthető becslésnek, mint biztos költ-ségvetési adatnak. Nagyságrendjeazonban jól összehasonlítható a Mun-kaerő-piac Alap decentralizált részébőlfinanszírozott kiadásokkal. A két évbena fenti két TÁMOP programból a Mun-kaerő-piaci Alap költségvetéséből szol-gáltatásokra fordított pénzösszegek kb.80%-ával egyenértékű részt fordítottakhasonló célokra.

Az európai uniós programokban aszolgáltatásvásárlás alapvető formájaa közbeszerzésen keresztül történik.Azt, hogy a komoly lehetőségek elle-nére a programoknak való megfelelésegyben nehézséget is jelent, az alábblátható 4. táblázat illusztrálja. A 4. táb-

lázat a regionális munkaügyi közpon-tok önkitöltős, kérdőíves felmérésénekeredményét mutatja be. A kirendelt-ségi központok vezetői megbecsülték,hogy a TÁMOP 1.1.1. és a TÁMOP1.1.2. teljesítése érdekében a mentoriszolgáltatást, a foglalkozás-egészség-ügyi vizsgálatot, és a képzési alkal-massági vizsgálatot kivéve, a munka-erő-piaci szolgáltatásokban hány szá-zalékban támaszkodtak vásárolt szol-gáltatásra.

A 4. táblázatban látható kép rendkívülvegyes. Fontos, hogy ne feledkezzünkmeg arról, hogy itt is önkitöltős lekér-dezés eredményeit értelmezzük, amiennél a kérdésnél még inkább magá-ban foglalja a válaszolók hibázási le-hetőségét. Mindenesetre a 100%-hozközeli értékek kis részaránya arra utal,hogy a két TÁMOP program első kétévében viszonylag kevés szolgáltatástszereztek be közbeszerzéses úton.Ezekben a programokban a külső,közbeszerzéssel vásárolt szolgáltatásalternatívája a saját erőből nyújtottszolgáltatás volt.

A közbeszerzéses szolgáltatásvásárlásesetenként olyan nehézségekbe ütkö-zik, hogy ez okozza egy-egy feladat tel-jesítésének meghiúsulását.

Szakemberek elbeszélése alapján is-meretesek olyan esetek, amikor nemsikerült időben egyeztetni a régiós köz-pont és a vidéki kirendeltség között,ezért a program teljesítése érdekébena futamidő végén, törtidő alatt kellett avidéki kirendeltségeknek bevonniuk aszolgáltatás kedvezményezettjeit, pon-tosabban a szolgáltatásban részt vennihajlandó ügyfeleket. Máskor kétszer ismegkérték a rehabilitációs támogatás-ban részesülőket, hogy vegyenek résztugyanabban a programban, mert elakarták érni az adott kirendeltségnekelőírt bevonási célszámokat. Eseten-ként egyszerűen nem sikerült elköltenia pénzt, mert eredménytelen volt aközbeszerzési pályázat, miközben az

Régiók

Dél

-al

föld

i

Dél

-du-

nánt

úli

Észa

k-al

föld

i

Észa

k-m

a-gy

ar-o

r-sz

ági

Közé

p-du

-ná

ntúi

Közé

p-m

a-gy

aror

-sz

ági

Nyu

gat-

duná

ntúl

i

TÁMOP 1.1.1.2008-ban és2009-benlezajlott szakasza

50 1,36 0 0 90 0 80

támop 1.1.2.2008-ban és2009-benlezajlott szakasza

0 0 0 70 90 46,4 90

4. táblázat. Válasz a következő kérdésre: A mentori szolgáltatást, a foglakoztatás-egészségügyi vizsgálatot és a képzési alkalmassági vizsgálatot kivéve, amunkaerő-piaci szolgáltatásokban hány százalékban támaszkodtak vásá-rolt szolgáltatásra?*

*Forrás: FMM Monitoring Titkárság lekérdezése

21

adott szolgáltatásra ugyancsak nagyszüksége lett volna a kirendeltségnek. A közbeszerzésnek kiterjedt nemzetköziszakirodalma van (lásd pl. OECD,2010; Knight és szerzőtársai, 2007;Singe és szerzőtársai 2009; stb.). Ma-gyarországon is egyre több tanulmányés cikk foglalkozik a témával (pl. Lakiés Voszka, 2008; Papanek, 2009; Tát-rai, 2009; Tátrai, 2010; stb.). Érde-mes lenne nagyobb hangsúlyt fektetnia kifejezetten a humán szolgáltatások-hoz kapcsolódó közbeszerzésekre is,mert a pillanatnyilag rendelkezésreálló források hatékony elköltése meg-követeli az ilyen típusú elemzéseket.

Az, hogy a humán szolgáltatások ki-szerződtetése ilyen komoly gondokatokoz, nem csak a szervezési nehéz-ségek következménye. Williamson(1999) továbbá Hart (1995) úttörőmunkái felhívják a figyelmet arra,hogy akár magáncégek közti szerző-déskötések esetében is számos bi-zonytalansági pont létezik. Nemlehetséges ugyanis a szerződésbenminden jövőbeli helyzetet megfo-galmazni, ami azután a későbbiek-ben komoly tranzakciós költségeketokozhat.

Az állami és közösségi tulajdonbanlevő gazdasági egységek és magán-cégek közti szerződések megkötésetovábbi problémákat vet fel. Ekkorugyanis sokkal inkább előtérbe kerül-nek az ösztönzési kérdések is. A nemprofitérdekeltségű állami intézményekvezetőinek egyéni ambíció jelentőseneltérhetnek a közösségi érdekektől,ami könnyen vezethet alacsony haté-konyságú szerződések megfogalma-zásához. Ilyen esetekben ezért olyanfontos az előzetes közgazdaságielemzés, és a megfelelő ösztönzésirendszer kidolgozása. Úgy tűnik,

ezeknek a kérdéseknek a relevanciá-ját még nem igazán tette magáévá amagyar szakirodalom, érdemes teháta továbbiakban ilyen irányú kutatáso-kat folytatni.

22

HART , O. (1995) Firms, Cont-racts and Financial Structure.Contributors. Clarendon Press.KNIGHT, L., HARLAND, C., TEL-GEN, J., THAI, K.V., CALLENDER,G., MCCEN, K. (Ed.) (2007) Pub-lic procurement – internationalcases and commentary. Rout-ledge, LondonLAKI M., VOSZKA É. (szerk.)(2008) Kaleidoszkóp. Verseny-helyzet Magyarországon 2007-ben. Pénzügykutató Rt.,Budapest.TÁTRAI T. (2009) Verseny a köz-beszerzési piacon. KözgazdaságiSzemle, LVI. évf., 2009. szeptem-berTÁTRAI T. (2010) A közbeszerzésjogi és hatékonysági aspektusai.Vezetéstudomány, XLI. ÉVF. 2010.7-8. WILLIAMSON, O. E. (1999) Pub-lic and private bureaucracies: Atransaction cost economics pers-pective. Journal of Law Econo-mics and Organization, 15(1),306–342.Eljárási rend a munkaerő-piaciszolgáltatásokról (2008) ÁllamiFoglalkoztatási Szolgálat. Foglal-koztatási és Szociális Hivatal,2008. decemberEljárásrend a munkaerő-piaciszolgáltatást nyújtók részére ad-ható támogatásokról, valamint amunkaerő-piaci szolgáltatáshozkapcsolódó álláskereső klubbanrésztvevők részére megállapíthatókeresetpótló juttatásról, 2009OECD (2010) Public Procure-ment in EU Member States: TheRegulation of Contract below theEU Thresholds and in Areas NotCovered by the Detailed Rules ofthe EU Directives. SIGMA PAPERNO. 45 May 2010. OECD


Hiányos szerződések elmé-lete és a humán szolgáltatá-sok kiszerződtetése

ABSTRACT

The delivery of employment servi-ces can be done by PES itself orcould be outsourced. PES emplo-yees have such a huge workloadthat they very rarely can affordtime to give longer services totheir clients. However the admi-nistrative workload related to out-sourcing is also so high that manyPES employees still prefer givingthese services themselves. Outso-urcing activities could be financedby the Labour Market Fund or byEuropean Union programmes. Ta-king into consideration the avai-lable budget the latter iscomparable in magnitude with theformer. However the design andperformance of labour marketservices in EU programs is usuallyinadequately planned and orga-nised, which will need more at-tention in the future.

IRODALOM

BERDE, É. (2010) Az Állami Fog-lalkoztatási Szolgálat munkaerő-közvetítésének és munkerőpiaciszolgáltatásainak vizsgálata 2004és 2009 közt. A tanulmány aTÁMOP 1.3.1. „A foglalkoztatásiszolgálat fejlesztése az integráltmunkaügyi és szociális rendszerrészeként” című kiemelt programkeretében készült. 2010. július.http://mukutir.telco-system.hu/ku-tatas.plt?ks_no=473

Az életpálya-tanácsadás során a ta-nácsadási tevékenységet végző szak-embernek éppúgy szüksége van aszupervíziós folyamat támogatására,mint más segítő jellegű tevékenysé-gek esetében. A Magyarországon2008 óta működő életpálya-tanács-adói hálózatban tevékenykedő szak-emberek munkáját a kezdetektőlfogva szupervízorok segítik. A hálózatkeretein belül a szupervíziós folyamatlegfőbb célja az életpálya-tanácsadómunkájának segítése azáltal, hogy aszupervíziós alkalmak során a tanács-adónak lehetősége nyílik a szakmaidilemmákhoz kapcsolódó problémák,személyes elakadások feloldására,kezelésére. A szupervíziós folyamat atanácskérőt közvetlenül nem segíti,de a tanácsadó segítése révén közve-tetten a tanácsadási folyamat haté-konyságához járul hozzá. A szuper-víziós munka hozzáadott értéke miattfontosnak tartjuk, hogy a folyamatról,valamint annak kapcsolódásairól azéletpálya-tanácsadási tevékenység-hez, részletesen is szóljunk.

Mielőtt a szupervíziónak az életpálya-tanácsadásban való alkalmazását tár-gyalom, vissza kell pillantanom aszupervízió múltjába. A magyar szociá-lis szakterületen több mint másfél évti-zede használják a szupervíziót, de mégmindig sok félreértés veszi körül. Két-ségtelen, hogy ezek gyökere már ma-gában az elnevezésben megtalálható,az pedig visszanyúlik őshazájába,Amerikába, ahol a 19–20. század for-dulóján a valóságot tükrözte a szó ere-deti jelentése: „felügyelet”. A szuper-vízor valóban felügyelt, ellenőrzött, sfölötte állt a szociális munkásnak. A

20. század közepén az európai konti-nensre a Marshall tervvel bekerült szu-pervízió azonban jelentősenmegváltozott: szigorúan elvetette azadminisztratív és szakmai kontroll sze-repet. Ez az átalakulás azonban nálunkmég nem mindig érződik. A 90-es évekelső felében holland és német kikép-zők közreműködésével előkészített (aképzők képzése), majd a felsőoktatás-ban (szakirányú továbbképzés kereté-ben) megindult diplomás szupervízorképzés „termése” ma már megközelítia 300 főt. Ezek a szupervízorok túl-nyomó részt az európai kontinentálisszupervíziós koncepció szerint dolgoz-nak. Mégis gyakran találkozhatunk amegrendelők részéről azzal az elvárás-sal, hogy szakmai ellenőri szerepet tölt-sünk be. Sajnos az idegen szavakszótára csak egy hasonló hangzásúszó, a „szuperrevízió” jelentését adjameg: „ellenőrző felülvizsgálat”, „má-sodik revízió”. De megbízható pszicho-lógiai szakszótárak is úgy definiálják aszupervízió kifejezést, hogy az „felül-vizsgálat általi ellenőrzés” vagy úgy,hogy „az idősebb, tapasztaltabb szak-ember (kolléga) felügyeli a fiatalabb,tapasztalatlanabb munkatárs tevékeny-ségét, s közben tapasztalatai átadásá-val tanítja is őt”. Ezekben adefiníciókban a felülvizsgálati, felügye-leti elem dominál, de az utóbbibanmár megjelenik a tanítás is. Ezzel egy-behangzóan a szupervíziós ülésekrésztvevői is gyakran azt várnák, hogy aszupervízor tanítsa őket, ismertessenszakmai „fogásokat”, adjon megoldá-sokat nehéz eseteikre, problémáikra. Afelügyeleti értelmezésből következőenpedig a résztvevők körében is jelentke-zik – esetleg kimondatlanul – a másikfajta feltételezés: ellenőrizni és minősí-teni akarja őket a szupervízor, s ez vé-dekezésre, ellenállásra késztetheti őket,éppen a szupervízió valódi céljainak el-érését nehezítve meg.

Mik ezek a valódi célok? A fentebb hi-vatkozott definícióban, illetve elvárás-ban rejlik a lényeg. De tanítás helyettinkább tanulásról van szó és egyen-rangú partneri kapcsolatról. A szuper-víziót a felnőtt szakmai tanulás újparadigmájaként foghatjuk fel. Ezt ne-vezhetjük andragógia megközelítés-nek. A jó andragógia folyamatban afelnőttképző és a felnőtt tanuló kölcsö-nösen tanulnak egymástól, illetve a ta-nulócsoport tagjai egymástól, sőtönmaguktól is tanulnak. A tanuló fel-nőtt tanulásában saját maga a tudásegyik forrása, s a tanár a tanulás faci-litátora, aki nem vezérli, hanem előse-gíti a tanulási folyamatot. Ez a tanulásitípus a tapasztalati tanulás, amelybentanuló a saját tapasztalatából tanul, il-letve részben mások tapasztalatából. Atapasztalati tanulás sémáját Kolb mu-tatta be szemléletesen.

A szupervízióban tapasztalati tanulástörténik. A szupervizált eredetileg egysajátos munkahelyzetben dolgozik,megvalósítva szakmája elvárásait.Munka közben megfigyeli saját tevé-kenységét, s reflektál magára a fel-adatra, saját személyére és a szak-májára. A szupervíziós ülésen beszél atapasztalatairól. A szupervizor bátorítjaezt a reflektáló tevékenységet, segítneki absztrahálni a tapasztalatokból ésáltalános következtetéséket levonni.Ennek hatására növekszik a szupervi-zált szakmai kompetenciája, a meg-szerzett új képességeit, ismereteit a

Török Iván: SZUPERVÍZIÓ ÉLETPÁLYA-TANÁCSADÓKKAL

FFóókkuusszzbbaann

23

Háttér: A szupervízió Magya-rországon

napi szakmai gyakorlatában használvakipróbálja azok érvényességét. Azeredményes szupervízióban emellettlétrejön egy metatanulási folyamat is,melyben a szupervizáltnak magasabbszintre fejlődik a reflektáló képessége,megtanulja saját tapasztalatainak ön-fejlesztő feldolgozását.A szupervízió más funkciókat is ellát:egyrészt a súlyos distressz-hatásoknakkitett segítő szakemberek lelki egész-ségvédelmét. Már maga a fentebb vá-zolt tanulási folyamat is mentálhigiénéshatású, de a negatív érzések, a prob-lémák „kibeszélése” is segíti a terhekelviselését, a kiégés megelőzését, alelki egyensúly helyreállítását. Másrésztmivel a szupervízió fókuszában mindiga szakmai személyiség áll, a szupervi-zált szakmai identitásának megerősí-tése, az úgynevezett „hivatásgondozás”is a fő feladatai közé sorolható. Mind-egyik szupervíziós funkció hatásmecha-nizmusában kitüntetett szerepe van amár említett reflexiónak, amin keresztülmélyebb belátáshoz jut a szupervízorönmagába, szakmai kapcsolataiba, il-letve rálátást kap a saját munkatevé-kenységére. Többnyire valamilyenszakmai esetből, az azzal kapcsolatoskonkrét problémákból indul ki a szu-pervíziós munka. Mégis különbözik azesetmegbeszéléstől, amely végig meg-marad a problémánál, míg a szuperví-ziós ülésen szinte csak a továbbielrugaszkodást segíti az eset.Röviden szót kell még ejteni a szuper-vízió kereteiről. Egyöntetű véleménye aszakembereknek, hogy csak a folya-matjellegű szupervíziónak van értelmeés tartós hatása. Ez a folyamat válto-zatos – heti, kétheti, havi eloszlásbanjelenthet 20–30 órányi ülést. (Többlehet, de sokkal kevesebb nem!) Arésztvevők száma és jellege szempont-jából megkülönböztetjük az egyéni, acsoport és a team szupervíziót. Azutóbbi kettő abban különbözik egy-mástól, hogy a csoportban különbözőmunkahelyekről jönnek össze a szu-pervizáltak, a teamben viszont azonosmunkahelyen, sőt egy csoportban

együtt dolgozók vesznek részt (az utób-biaknál ezért válhat kiemelt témává ateamépítés). Fontos szabálya a szuper-víziónak – mint a legtöbb erős szemé-lyes bevonódással járó csoportmun-kának – a csoport-titok tartása.

A szupervíziót elsősorban az úgyneve-zett segítő szakmákban veszik igénybe,azok közül is leginkább a szociálisszakmákban (idősellátás, fogyatékosellátás, gyermek- és ifjúságvédelem,családsegítés stb.), kisebb – de lassannövekvő – mértékben az egészségügy-ben és a pedagógiai területen. Ezek aszakmák az emberi kapcsolatokraépülnek, s a szakma gyakorlóinak alegfőbb munkaeszközük a saját sze-mélyi-ségük. Ebből már egyértelműenkövetkezik, hogy az életpálya-tanács-adást is a segítő szakmák körébe so-rolhatjuk, s a tanácsadóknak ugyan-úgy szükségük lehet a szupervízióra,mint a szociális munkásoknak, a pe-dagógusoknak vagy az orvosoknak.Egyetértek Bryan Hieberttel, aki szerinta világ mai helyzetében a karrierdön-tések túlságosan bonyolultak, ugyan-akkor a széleskörű és hosszú távúkövetkezményeik nem mindig nyilván-valóak. Nagyon komplex összefüggés-rendszerben születnek ezek a dönté-sek, s az emberek nagy részének szük-sége van segítségre az alternatíváik fel-kutatásában, a különböző opcióikhoztársuló következmények mérlegelé-sében, a karrier tervük megalkotásá-ban, életfókuszuk kijelölésében úgy,hogy fogékonyak maradjanak arra azállandóan változó világra, amelybenélnek. Meglepő ugyanakkor, hogy mígHiebert erősen hangsúlyozza az élet-pálya-tanácsadó szolgálatokban aszakmaközi együttműködés fontossá-gát (felsorolva az együttműködők kö-zött a tanácsadást, a pszichológiát, aképzést, a szociális munkát, a humánerőforrás menedzsmentet), a szuperví-

zióról nem tesz említést. Csak azt a ma-gyarázatot találtam erre, hogy az előb-biek mind közvetlenül kerülnekkapcsolatba a karrierjüket tervező kli-ensekkel, a szupervízió csak közvetvekapcsolódik hozzájuk: a szupervízor asegítőknek segít. Sőt a szupervízió eu-rópai kontinentális koncepciója ki ismondja, hogy a szupervízor nem fele-lős a szupervizált klienséért, a kliensproblémájának megoldásáért, hanemcsak a szupervizált tanulásáért, szak-mai fejlődéséért. Ezzel azonban köz-vetve mégiscsak a kliens ügyétszolgálja, s ezért szerintem a szakma-közi együttműködés egyenrangú part-nerének tekinthető a szupervízió is.

Brown és Brooks négy konstruktivistatézist kapcsolt a karrierfejlesztéshez:– a világegyetem minden szempontja

összekapcsolódik: lehetetlen szétvá-lasztani az alakot az alaptól, azalanyt a tárgytól, az embereket a kör-nyezetüktől;

– semmi sem örök, az emberi műkö-dés nem redukálható törvényekrevagy elvekre, okra és hatásra nemkövetkeztethetnek;

– az emberi viselkedés csak abban akontextusban érthető meg, amelybentörténik;

– a tudás egyetlen legitim forrása azemberi lét szubjektív referencia ke-rete; ahogyan az egyének megértik akörnyezetüket és részt vesznek a raj-tuk kívül történő eseményekben, úgyhatározzák meg magukat és környe-zetüket.

Ezek a tézisek azonban nem csak azéletpálya-tanácsadásban vehetők fi-gyelembe és érvényesíthetők, hanem aszupervízióban is. Ezért nincs módszer-tanilag szabályozva a szupervíziós ülés,nincsenek merev technikai előírásokvagy ha vannak, akkor végtelenül vál-tozatosak és rugalmasak, s nem lehetelőre meghatározott tematika szerint

Miért került kapcsolatba azéletpálya-tanácsadás a szu-pervízióval?

Az életpálya-tanácsadásrendszerelméleti megközelí-tése

24


vezetni az üléseket. A szupervizált ta-nácsadót is csak léte szubjektív refe-renciakeretéből tudja megérteni aszupervízor, s szakmai működését iscsak abban a kontextusban lehet értel-mezni, amelyben történt, illetve törté-nik. A szupervizornak éberen kellfigyelni saját redukciós hajlamát a szu-pervizáltjával kapcsolatban. A tanács-adót nem lehet elválasztani a klienstől,saját tanácsadó társaitól, a tanácsadószervezettől, s a közvetlen és tágabbgazdasági–társadalmi környezettől.

Az életpálya-tanácsadó tevékenységé-ről Peavy azt mondja, hogy annak nem„eredményesnek”, hanem „gyümöl-csözőnek” kell lenni. Hamar felfedez-tem ebben a gondolatban a párhuza-mosságot a szupervízióval. Bár ezutóbbival kapcsolatos szakirodalom-ban még nem találkoztam ezzel a kife-jezéssel, de meg vagyok győződvearról, hogy a szupervíziónak sem a fel-mutatható „eredményeit” kell keresni,hanem a „gyümölcsöző” hatását. Ezértjavasolom is saját szakmánkban át-venni ennek a „gyümölcsöző” kifeje-zésnek a használatát. A szupervíziógyümölcse lehet például az, hogy a se-gítő szakember (köztük az életpálya-ta-nácsadó) szakmai identitása szilár-dabbá válik, csökken a kiégési fenye-getettsége, hogy nagyobb biztonsággaligazodik el nehéz szakmai dilem-mákkal szembesülve stb.Az életpálya-tanácsadás és a szuperví-zió szoros kapcsolatának van egymásik aspektusa is. Mind a kettő ta-nácsadás, bár a szónak nem hétköz-napi értelmében. Ma már az élet-pálya-tanácsadó sem elsősorban in-formációkat nyújt a kliensnek, s a szu-pervízor sem direkt módszertani taná-csokkal szolgál. Mégis mindkét tevé-kenységet tekinthetjük tanácsadás jel-legűnek, s ebben az összefüggésben aszupervizor a „tanácsadó tanács-

adója”. A hasonlóságok mellett egyfontos különbséget sem hagyhatunk fi-gyelmen kívül. Az életpálya-tanácsadókliense súlyos döntések előtt áll, sebben kell őt segíteni. Ezzel szemben aszupervizált tanácsadó helyzetére nemjellemző a döntési kényszer, tehát aszupervízorának nem elsődleges fel-adata döntésben segíteni neki. Ezértmég a tanácsadásnál is kevésbé kimu-tatható a szupervízió eredménye (hi-szen a döntés megszületése mégiscsakvalamilyen eredménynek számít).W. Patton és M. McMahon tanulmá-nyukban kiemelten foglalkoznak azéletpálya-tanácsadás narratív megkö-zelítésével. A történetek és elbeszélésekfontosságát a rendszerelméletből szár-maztatják. Ők tovább hivatkoznak Bat-tesonra, aki a történetkoncepciót arendszerelméletből vezette le. Ezek sze-rint a történet nem más, mint annakegyéni magyarázata, hogy az össze-kapcsolódások különös (sajátos) soro-zatának milyen jelentősége van azelbeszélő személy életében. A történe-teken keresztül adnak az egyének je-lentést az életüknek. A történetek elbe-szélésével konstruálják az egyénekidentitásukat saját kultúrájuk szimbólu-maiból és jelentéseiből. Kétségtelen,hogy a tanácsadónak nélkülözhetetlentámpontot jelentenek ezek a történeteka kliens személyének mélyebb megis-merésére és megértésére, s hozzásegí-tenek ahhoz, hogy közösen keressék azeddigi életpálya továbbvezetésének le-hetőségeit. A szupervízor számára semkisebb értéke van a történeteknek, bárazok nem a szupervizált tanácsadó pri-vát életéről szólnak, hanem szakmaiéletéről, s a munkája folyamatában ke-letkeznek. A tanácsadó szakmai iden-titása is azokból a munka-kultúrájából(és mögötte álló szervezeti kultúrából)származó szimbólumokból és jelenté-sekből rajzolódik ki, amelyeket az el-beszélésében használ. A szupervízor ismegfigyelheti, hogy milyen jelentőségetfűz a szupervizáltja a szakmai esemé-nyek sorozatához, hogyan kapcsoljaössze ezeket és hogyan magyarázza.

Megfigyelései visszatükrözésével segít-heti a tanácsadót ezek tudatosításá-ban. Nagyon termékenynek találtamW. Patton és M. McMahon írásábanazt a javaslatot, hogy a tanácsadó mű-ködése közben tegye fel magának akövetkező kérdéseket:– Hogyan tudok együttműködő szövet-

séget kialakítani ezzel a klienssel?– Hogy tudom bátorítani ennek a kli-

ensnek az önsegítését?– Hogyan tudok segíteni ennek a kli-

ensnek a döntéseinek megfelelőkonstrukciók és jelentések kidolgozá-sában és kiértékelésében?

– Hogyan tudok segíteni ennek a kli-ensnek rekonstruálni és megtárgyalnia személyesen jelentőségteljes és tár-sadalmilag elfogadható valóságot?

E kérdésekben közös az, hogy mindig„erről” a kliensről van szó, vagyis azadott konkrét személyről, ami implicitmódon azt is üzeni, hogy a segítés (bá-torítás, szövetség alakítás) mindenkivelmásként történhet, sőt ugyanazzal aszeméllyel is különböző időszakokbaneltérő módon. Vagyis nincs recept, –kreatív módon mindig új megoldáso-kat kell találnia a tanácsadónak. Hogymennyire bonyolult rendszerelméletikeretben folyik minden egyes klienskarrierfejlődése, azt jól szemlélteti afentebb már többször hivatkozott kétszerző tanulmányának ábrája (aholminden kis részrendszert jelképezőkörbe, ellipszisbe személyenként másés más konkrét tartalom írható be. Az ilyen nagyon bonyolult és mindenalkalommal eltérő rendszerekkel adek-vátan dolgozni erősen megterhelő fel-adat, ami önmagában is indokolja,hogy a tanácsadó rendszeresen szu-pervízióba vigye elakadásait, kreatívmegoldásainak elapadását, belső erő-forrásainak időleges kimerülését. Deegy újabb párhuzam is mutatkozik: aszupervízor hasonló helyzetben van.Neki ugyanígy érdemes újra és újra fel-tenni önmaga számára a fenti négykérdést, amelyekre neki sem mindigkönnyű megtalálni a válaszokat. A szu-pervízor is elakadhat, időnként ő is

Párhuzamok a szupervízoriés a tanácsadói tevékenységközött

25

meddőnek érezheti tevékenységét, bi-zonytalannak a szupervizálttal valókapcsolatát. Ilyenkor neki sincs más le-hetősége, mint hogy szupervízióbavigye saját problémáját, – erre szolgála kontroll-szupervízió vagy a peer-szu-pervízió. A kérdésekben rejlő párhu-zam abban is kimutatható, hogy aszupervízor is szövetségre, vagy más-ként szólva mellérendelődő partnerikapcsolatra törekszik a szupervizálttal.A szupervizor is a szupervizált önsegí-tését ösztönzi, saját önálló megoldása-inak megtalálását segíti, és elfogadómódon engedi neki, hogy maga értel-mezze a saját szakmai valóságát. Ter-mészetesen ez az értelmezés nem lehetönkényes: a szakma szabályai, keretei(a mi esetünkben az életpálya-tanács-adó szakma szabályai, társadalmi ke-retei) behatárolják az értelmezésszabadságát.

W. Patton és M. McMahon a tanács-adó önmagának állandóan felteendőkérdéseit fogalmazták meg, amelyeketa szupervízorok számára is hasznosnaktartok. De a szupervízort egyébként iskérdező emberként írhatjuk le. S az őkérdéseinek a címzettjei túlnyomórészta szupervizált személyek. „A mondatvégére rajzolt kérdőjel nem elegendőahhoz, hogy tényleges kérdéseket hoz-

zunk létre… hisz csak az kérdez, akimaga is kérdéses, következéskép-pen nemcsak az kérdéses, amire akérdés kérdez, hanem a kérdezőmaga is az, különben aligha kér-dezne az ember…” (Gadamer) Alegtöbb kérdező (interjúkészítő, kér-dezőbiztos, ügyész, nyomozó, orvos,vizsgáztató, ellenőr, tanácskérő stb.)azért kérdez, mert a válaszra (infor-mációra) neki magának van szük-sége, ő akarja azt valamire

használni. A szupervízornak nem sajátszükséglete a kérdezés, a válaszra nemneki van szüksége – legfeljebb annyi-ban, hogy a következő kérdést abbóltudja kibontani, megfogalmazni. Miértkérdez a szupervizor? Kinek fontos aválasz? Talán meglepő a válasz: a szu-pervizáltnak. A szupervizor kérdése aszupervizált lelkében tükröződik, akiönmagának is felteszi a kérdést, töp-reng rajta, továbbgondolja. A kérdéstulajdonképpen az övé, a szupervízorőhelyette tette föl, segítve az önma-gára való reflexióját. A szupervízor atükör, aki visszatükrözi a szupervizált-nak a saját kimondatlan kérdéseit,megfogalmazza az ő meg nem fogal-mazott, önmagára vonatkozó kérdé-sét. A problémát többnyire az okozza,hogy a segítő szakember a szupervíziónélkül gyakran nem kérdezi önmagát,nem kérdez rá szakmai tevékenységemozgatórugóira, nem elemzi kérdé-sekkel a saját helyzetét, szakmai szere-pét stb., így e kérdések nélkül megsem értheti azokat. A szupervízor nem-csak kérdező, hanem maga is szintekérdéssé válik, a szupervizált saját kér-désévé, kérdéssorává. Milyen a jól kér-dező szupervizor? Mindenekelőttalázatos abban az értelemben, hogyháttérbe szorítja saját magát. Nem akartöbbet megtudni a szupervizáltjáról,mint amennyit ő meg akar mutatni ma-gából. Korlátozza saját kíváncsiságát,kontrollálja saját információ, tudás-, ta-pasztalat-többletét, irányító hajlamát,sőt még a legjobb értelemben vett ér-deklődését is. Elfogadja, hogy ő a szu-pervizált eszköze, tükre. Nem neki van

célja a szupervizálttal, hanem a szuper-vizáltnak vele. A jó szupervizor intuitíven kérdez, krea-tívan, leleményesen fogalmazza meg akérdéseit, szívesen és könnyen impro-vizál, nem siet, hanem nyugodtan, tü-relmesen kivár. Nagyon fontos aszupervízor kitartása, amellyel képeshosszú kérdéssorokat helyben megal-kotni, s a válaszokból új kérdéseketmegfogalmazni. Figyelme szakadatla-nul a szupervizált személyéhez tapad,akár egy-két órán át is. Úgy figyel rá,hogy közben megfelelően reagálni éskérdezni is tud. Természetesen azember itt is követhet el hibákat, amintVáradi Tibor írja. Így: túl sokat kérdez,vagy túl keveset; esetleg rossz helyenkérdez vagy rossz időben. Nagyon fon-tos a jól időzített kérdés. Vannak kér-dések, amelyekre csak bizonyosidőpontokban lehet válaszolni. Ha azoptimális időpont előtt vagy után hang-zik el a kérdés, akkor nincs válasz. (Vá-radi Tibor: Kérdezés)A szupervizori kérdezés, mint kommu-nikációs folyamat a következő modell-ben ábrázolható:a szupervizált közlése↓

a szupervízor reflektáló kérdése↓

a szupervizált válasza (ami lehetvisszakérdezés is)↓

a szupervízor reflektáló kérdése↓

a szupervizált válasza↓

a szupervízor reflektáló kér-dése↓

és így tovább.A modellben jól látható, hogy a szu-pervízori kérdés szinte mindig reagá-lás, pontosabban reflektálás aszupervizált közlésére, illetve válasza-ira (amik szintén reflektálások). Ám aszupervizált a hozzá intézett és a sze-mélyére vonatkozó kérdéseken keresz-tül önmagára reflektál. A szupervízorkérdése ugyancsak a szupervizáltra ref-


1. ábra A tanácsadási helyzetForrás: Patton, W., McMahon, M.(1999). Career development andsystems theory: A new relationship. Pa-cific Grove, CA: Brooks/Cole.

Kérdezés a szupervízióban

26

lektál: jó esetben a szupervizált önref-lexiós kérdését anticipálja, elővételezvefelkínálja neki. Ezt a felkínált kérdést aszupervizált természetesen visszautasít-hatja, módosíthatja vagy csak hallat-lanra veszi, figyelmen kívül hagyja –másra reagál, más témára vált. De azutóbbi sem jelenti feltétlenül azt, hogynem hagyott nyomott benne a kérdés.Később magára maradva újra foglal-kozhat vele, tovább gondolhatja, sakár vissza is térhet rá egy következőülésen. Ha tehát a szupervizori kérde-zés leglényegesebb jellemzőjét akaromkiemelni, akkor azt állíthatom, hogy –szemben a másféle kérdezésekkel – azsohasem a szupervízorból indul ki,hanem mindig reagál, reflektál, leg-többször válasz jellegű, kérdőjellel el-látva. A kérdés tulajdonképpen aszupervizálté, a szupervízor csak meg-érzi, kifejezi, megszólaltatja, visszatük-rözi azt. A szupervizori kérdezésgondolatkörének befejezéseként ismétegy filozófust idézek. „A gondolkodókérdezés ébren tartja a lét tapasztala-tára való készséget. Ezért újból ésújból fel kell vetni a kérdést, ismételtenkérdezni kell akár együtt, akár magá-nyosan, mert csak így őrződik meg alét, s csak így nem vész el az emberi lé-nyeg. E feladat nem könnyű, hiszenmindenna-pi állandó létmegértésünkcsak a létezőt tárja elénk, a lét a hát-térben marad. Mindig újra fel kell fed-nünk a létet azáltal, hogy fogékonnyáválunk rejtélye iránt. Ez nem kis áldo-zatot jelent: fel kell adnunk otthonos-nak látszó világunk magától értetődőbiztonságát. Nem mindegy, hogy azélet csak úgy megesik velünk: vagy va-lóban átéljük létezésünket; bár tudnunkkell: a megélés komolyan igénybe vesziaz embert. Csak a megszenvedett élet-nek van igazi súlya, mint ahogy csak aza tudás az igaz, amelyért megküzdöt-tünk.” (Nagy Attila) A fenti állításokat a szupervízióra alkal-mazva semmit sem kell azokból el-hagynunk, csupán az egyes fogal-makat kell körülhatárolni. A lét a miesetünkben a szakmai létet jelenti, az

emberi lényeg a szakemberi lényegettakarja. S ki tagadhatná, hogy az élet-pálya-tanácsadói létnek is bőven van-nak rejtélyei, amik iránt a szuper-vízornak fogékonynak kell lenni, és se-gíteni a szupervizált tanácsadót, hogyő is váljon fogékonnyá. A rejtélyekkelvaló szembesülés igazi áldozatot jelenta szupervizált számára: ki kell lépnieszakmai gyakorlatának evidenciákbólálló biztonságából. S ha valóban mé-lyebben átéli ezt a szupervizált tanács-adó, az küzdelemmel és szenvedésseljár. A szupervízor feladat, hogy megér-tesse és megtapasztaltassa a szupervi-zált személlyel, hogy csak a meg-szenvedett szakmai élet kap igazi érté-ket, s csak a küzdelem árán megszerzettszakmai tudás válik kamatoztathatóvá.

Ebben a szenvedéssel is járó átélésbena szupervízor is osztozik. A szupervi-záltjával való mély empátia nélkül hi-teltelenné válhat a segítő beavat-kozása. Amit fentebb már leírtam, aszupervizornak magának is a szupervi-zált kérdésévé kell válnia. Mindez em-pátia nélkül nem sikerülhet. De azempátia (a partner élményeibe, érzé-

seibe való beleélés) itt együttszenvedést(conpassio) is jelent. A tanácsadó ter-heit megosztja a szupervízor, s ezzelkönnyíti az övét, elviselhetőbbé tesziazt. Egy regionális életpálya-tanácsadócsoporttal egy éven keresztül folytatottszupervízori munkám tapasztalatai alá-támasztották mindazt, amit eddig el-méleti szinten megfogalmaztam. Együttkínlódtam velük végig a szakmájuk va-júdásának gyötrelmeit. Átéltem velükszakmai identitáskeresésük fájdalmasés örömteli pillanatait is. Láttam, milyennehezen fejezik ki a bennük rejtőző lé-nyegi kérdéseket. Konstatáltam, hogymennyivel könnyebben mesélik a szak-mai történeteket, mint hogy magukról,dilemmáikról beszélnének. De ezekbena történetekben egyre jobban kirajzo-lódott a tanácsadók szakmai énje. Egy-értelműen igazolódott a narratívmegközelítés előnye. Ha visszatekintekerre az izgalmas időszakra, akkor szá-momra két fontos gyümölcse volt.Mivel szakmai partnerként kezeltem atanácsadókat, saját tapasztalati kincs-táram is sokat gazdagodott. Írásomkorábbi fejezetében több oldalról be-mutatott párhuzamok (a tanácsadás ésa szupervízió között) pedig azzal az ör-vendetes eredménnyel jártak, hogyszupervízorként nagyon sokat tanultamtőlük és általuk.

27

Tapasztalataim összegzése

IRODALOM

HIEBERT, B. (2008) Raising the profileof career guidance. Educational andVocational Guidance Practitioner,Springer Science-Business Media B.V. NAGY ATTILA (1997) A lét értelmérevonatkozó kérdés ismételt felvetése.Kellék 8-9. számPATTON, W., MCMAHON, M. (2006)The Systems Theory Framework OfCareer Development And Counseling:Connecting Theory And Practice. In-ternational Journal for the Advance-ment of Counselling 2006. 28/2.TÖRÖK I. (2010) A szupervízor – akérdező ember. Szupervízió és Coac-hing 2010. VIII./1.

ABSTRACT

Even as other counsellors, lifelong gui-dance practitioners need the support ofsupervision. Work of practitioners in thelifelong guidance network of Hungaryoperating since 2008 being supportedby supervisors. Discussing professionaldilemmas, dissolving and managingpersonal blocks, the main aim of su-pervision inside boundareis of lifelongguidance network is the help of coun-sellors’ work. Supervision does not helpclients directly but it is appropriate toincrease the feectiveness of guidanceprocess through support of lifelongguidance practitioners, so added valueof supervision is remarkable.

A tanácskérő osztályában előadásttartottam pályaválasztással kapcso-latos információkról, pályaorientá-ciós tanácsadási formákról.

Ugyanezen a napon Flóra e-mailt írtnekem, melyben egyéni tanács-adásra kért időpontot. Néhány napmúlva sor került a tanácsadási folya-mat megkezdésére.

Mivel már az iskolában találkoztunk,nem voltam teljesen ismeretlen a ta-nácskérő számára. Az irodában tör-ténő megjelenése magabiztosságotsugallt: határozottan, mosolyogva lé-pett be, nyugodtan és választékosan

kezdte mondanivalóját. Azonnal érez-tem a megjelenésén, bemutatkozá-sán, első mondatain, hogy konkrétcéllal jött, tudta mit vár el a tanács-adástól, melynek minél jobb eredmé-nyéhez maximálisan hozzájárul.

A tanácskérő kommunikációja nyílt,barátságos és választékos volt, aszemkontaktust igényelte. Megjele-nése divatos, ápoltságot tükröző ésharmonikus volt. Minden alkalommalpontosan érkezett. Flóra megosztottavelem, hogy amikor tájékoztattam azosztályt arról, hogy milyen tanács-adási formákra van lehetőség, azon-nal eldöntötte, hogy eljön, mertsegítségre van szüksége a gimnáziumiévek utáni időszak megtervezéséhez.Azért fordult hozzám, mert továbbta-nulási szándékában ugyan határozottvolt, de az irány pontos megjelölésé-ben bizonytalan, valamint a felsőok-tatás rendszerében is pontosabbinformációkra szeretett volna szerttenni.

Rövid idő elteltével éreztem, hogymegadta nekem a bizalmat, szívesenválaszolt kérdéseimre, melyekből pá-lyaorientációs helyzetét, problémájátigyekeztem minél részletesebbenmegismerni. Bátorítottam spontán ki-fejezését, érdeklődve hallgattam min-den mondatát. A tanácskérő németkéttannyelvű tagozatra jár, melyetidén végez el. Nagyon szereti ezt aziskolát, úgy véli sokat adott számára,jó választás volt. Az érettségi vizsgá-val kapcsolatban vannak félelmei.Nagy megmérettetésnek tartja, külö-nösen a matematika érettségitől tart,illetve a német nyelv nyelvtani részeokoz számára kisebb nehézséget. Ezutóbbin kicsit meglepődtem, hiszensokat tanulta ezt a nyelvet az iskolá-ban és a 11. évfolyam végén, németnyelven földrajz érettségit szerzett.Mindebből feltételeztem, hogy né-

mettudása jelentős lehet. Megosztottavelem, hogy ennek a félelemnek okaaz, hogy a német szóbeli kommuni-kációja ugyan megfelelő, de a nyelv-tani szabályokat nem mindig tudjatökéletesen. Emelt szinten kell érettsé-git tennie német nyelvből, és tisztábanvan vele, hogy ezen a szinten márnem egyszerű nyelvtani szabályok is-meretéről kell beszámolni. Félelmétleginkább az okozza, hogy szeretneminél jobban teljesíteni az érettségivizsgákon, mivel ennek eredményemeghatározó továbbtanulása szem-pontjából. Attól tart, hogy valamelyiktantárgyból kevésbé jól vizsgázik, ésemiatt nem nyer felvételt a kiválasz-tásra került szakra.

A német nyelv mellett angolt is tanultaz iskolában, célja, hogy ebből azidegen nyelvből is minél magasabbszintű tudásra tehessen szert. Elsősor-ban Budapesten szeretne továbbta-nulni, mivel régóta szeretne ott élni,megismerni a fővárosi életet, de ha azáltala kiválasztott szak Pécsett talál-ható, illetve oda nyerne felvételt, ezmég elfogadható lenne számára.

A tanácskérőt jelenleg két terület ér-dekli: a pszichológia és a turizmus-vendéglátás. Flóra elmondta, hogyvalójában tervei nem körvonalazód-tak, pontosabban szeretné megis-merni ezeket a pályákat, a kapcso-lódó képzési követelményeket, vala-mint önmagát, mielőtt bármilyendöntést hozna. Azt sem tartja kizárt-nak, hogy esetleg más pálya is meg-tetszik neki, de nem tudja, hogyan ésmi alapján döntsön. Családja támo-gatja a döntésben, nem befolyásol-ják, de figyelemmel kísérik pálya-választását. A tanácskérő szerencsés-nek vallja magát, úgy érzi, nem pa-naszkodhat eddigi életére. Flóraállítása szerint általában tudja, mitszeretne és azért képes megtenni min-

Koronczi Dóra: DILEMMÁK PÁLYAVÁLASZTÁS IDEJÉN

AA ttaannááccsskkéérrőő aaddaattaaii::

– A tanácskérő neve (legyen): Flóra– Születési év: 1992– Családi állapota: hajadon– Státusza: gimnáziumi végzős ta-

nuló– Tanácsadás helye: Életpálya-ta-

nácsadó Iroda, Zalaegerszeg– Tanácsadás ideje: 2010. novem-

ber–december– Tanácsadó neve: Koronczi Dóra– problémadefiníció kódja: 3;13

Kapcsolatfelvétel

Első ülés

Koronczi Dóra

EEsseettttaannuullmmáánnyy

28

dent, de ebben a pályaválasztásidöntésben tanácstalan.

Az elmúlt nyáron munkát vállalt, ésezt szívesen tenné a következő nyáronis, így hozzájárulhat tanulmányai fi-nanszírozásához. A diákmunkák terénkülönösebben nem válogat, a cél ér-dekében monoton vagy akár fizikaimegterheléssel járó munkákat is szí-vesen végez.

Megállapodtunk Flórával, hogy méglegalább 3 alkalommal találkozunkmaximum 1 órás időtartamokban.Abban is megállapodtunk, hogy ha újtéma merül fel, esetleg több idő kell adöntés meghozásához, bővítjük az al-kalmak számát. A tanácsadás végérekitűzött cél az lett, hogy kialakuljon,mely szak kitanulása lenne Flóra szá-mára a legkedvezőbb, valamint hogymegvitassuk a felsőoktatással kap-csolatosan benne felmerülő kérdés-köröket. A tanácskérő az ülés végénmegfogalmazta, hogy élmény voltszámára ezekről a dolgokról beszél-getni, összefoglalni, egységben látnikorábbi, a pályaválasztásban szere-pet játszó életeseményeit.

Az egyéni tanácsadás időközében atanácskérő osztályába is jártam cso-portfoglalkozásokat tartani, mely kie-gészítő jelleggel bírt, segítette azegyéni tanácsadási folyamatot.

A tanácskérő jókedvűen, derűsen ér-kezett az irodába. A második tanács-adási alkalmon célunk volt azérdeklődési körök pontosabb tisztá-zása, alaposabb körbejárása. Első-ként a Munka-érdeklődés kérdőívéthívtuk segítségül, mely az irányító ésszociális érdeklődési területeketemelte ki a tanácskérő számára. Az irányító terület Flóra elmondásaalapján egyértelműen megjelenik a

mindennapi életében, szívesen tervez,szervez, nem szeret kimaradni a fon-tosabb, jelentősebb eseményekből.Kiáll elképzelései mellett, nem fél aszerepléstől. Felelősséget vállal dön-téseiért, a függetlenség fontos szá-mára. Úgy érzi, hogy a munkavilágában sem okoz majd gondot azönállóság, felelősség kérdésköre.

A hierarchikus működési kerete-ket jól tűri, ha valamivel nem ért egyetkonstruktívan kifejezi azt. A szociálisérdeklődési terület szintén jelentősenmegjelenik életében, segítőszándéka,odafigyelése nem vitás, fontos részeaz életében a másik ember segítése,jóléte. Mindenképpen olyan munkátszeretne vállalni, amelyben emberekközött lehet, szívesen dolgozna együttmásokkal, az együttműködés semokozna neki nehézségeket. A kérdőívmegerősítést adott a tanácskérőnek,tudatosította és megfogalmazta azönmaga számára fontos irányokat.

Ezt követően a konkrét, előző alka-lommal Flóra által említett érdeklő-dési területekről beszélgettünk. A turizmus-vendéglátás megbeszélé-sével kezdtük. Kiderült, hogy régótafelkeltette a figyelmét, vonzza a tu-risztikai események tervezése, szerve-zése, az idegen nyelvek tanulása,külföldi kultúrákba való betekintés.Érdeklődése, szeretete egyértelmű aszak iránt, mindenképpen szeretnémegpróbálni, de még nem biztos ön-magában, képességeiben.

Ezt követően a tanácskérő a pszicho-lógiai pályáról, az arról alkotott el-képzeléseiről, vágyairól beszélt. Márnéhány éve szerepet kapott gondola-tai között a pszichológia alapszakravaló jelentkezés. Úgy véli, hogy amásik embereken való segítés szépdolog, igaz tisztában van vele, hogynem könnyű terület. Kifejezetten gyer-mekekkel foglalkozna, nekik segíteneéletük nehezebb pontjait feldolgozni.Miközben a pszichológia iránti érdek-

lődéséről beszélgettünk, nonverbáliskommunikációja némi bizonytalansá-got tükrözött felém. Néha elhalkult ahangja a mondat végére, szemét idő-szakosan lesütötte, szemöldökét ösz-szehúzta. Mindezt kevésbé feltűnően,de valamiféle aggodalmat tükrözve.

Fontosnak tartottam, hogy minél töb-bet beszéljük a témáról, hogy felszínrekerüljön mi ennek az oka. Kértemmondja el, hogy szerinte az említettszakma képviselője milyen tevékeny-ségeket, feladatokat lát el, majd kö-zösen megbeszéltük, hogy milyenképességekkel, tulajdonságokkal kellrendelkezni ezen a pályán, illetve apszichológiai oktatás szerkezete, el-várásai is helyet kapott témáink kö-zött. Próbáltam a kérdéskört mélyenátjárni, bízva abban, hogy hamaro-san felszínre kerülhet az aggodalommögötti tartalom. A beszélgetés köz-ben azonban nyilvánvalóvá vált szá-momra, hogy nem a mai tanácsadásialkalom a legmegfelelőbb arra, hogykimondja, mi ennek az oka. Úgy vél-tem, talán azért nem jött el az ideje,mert még önmaga számára sem fo-galmazta meg, így hamarosan lezár-tuk a második találkozót. Flóraköszönte, hogy megbeszéltük a tudni-valókat a pszichológiáról, láthatóangondolkodóba esett. Bíztam benne,hogy a két tanácsadási találkozó kö-zött ez tovább folytatódik, és gondo-latait megosztja velem a következőtanácsadáson.

Erre a találkozóra a tanácskérő ismétszéles mosollyal, izgatottan és lendü-letesen érkezett. Leült a székre, és akabát, sál levételére még időt semhagyva magának, azonnal kezdtemondandóját. Szemeit tágra nyitva,gyors beszédtempóval árulta el újgondolatait, felfedezéseit. Elmondta,sokat gondolkodott az elmúlt talál-

Második ülés

Harmadik ülés

29

kozó óta, és egy új dolog is érdekli.Az új terület a tanári pálya. Ez nagyonfelkeltette az érdeklődését, szeretne fi-atalokat okítani, idegen nyelvből,melyre a napokban döbbent rá.Mindezt hatalmas érzelmi töltettel kö-zölte, várva reakcióimat. Kértem,hogy beszéljen erről bővebben, hi-szen egyértelműen látszott, hogy je-lenleg ez a téma mindent megelőz,muszáj róla beszélni, annak érdeké-ben, hogy ez a feszültség, melyet ezaz új helyzet okoz, szűnjön, oldódjon.Elmondta, hogy régóta figyeli a taná-rokat, hogyan okítanak, és értékelimagában, hogy szerinte ez mennyiremegfelelő, mi jó benne, vagy mitől le-hetne jobb. Példaképe is van az isko-lában, akinek a tanítási módszerei, afiatalsághoz való viszonyulása, hely-zetek kezelése meghatározó számára.

Német nyelvet sokat tanult már, an-golból is igyekszik fejlődni, úgy véli,hogy lenne lehetősége ezen a pályán.Általános iskolában nem igazán sze-retne tanítani, inkább középiskolá-ban, és talán majd egyszer leszalkalma a felsőoktatásban is. Kértemmondja el részletesen, hogy melyikkorosztályt miért preferálná az okta-tásban, majd a nyelvtanári pálya ap-rólékos megbeszélése következett.

A tanácskérő szívesen beszélt, kérdé-seit bátran feltette. Ezt követően visz-szacsatoltam a korábbi alkalomra,amikor is a pszichológusi pálya meg-ismerése történt. Célom volt, hogyFlóra pontos hozzáállása a pszicho-lógusi pályához kiderüljön. Mostanraúgy érzi, ez neki nem való, Flóra le-mondott erről a szakról. Oknak aztemlítette, hogy rádöbbent őt érdeklia másik ember lelkiállapota, szeretsegíteni, de ez már túl nagy kihívás aszámára, ő nem állná meg a helyétilyen területen. Pszichológus nemlesz, de a pszichológiáról nem mondle, szeretne olvasni róla, esetleg rövidpszichológiai témájú képzésekenrészt venni.

A tanácskérő döntése határozott volt,ezzel a pszichológia témáját lezártuk,és két irányban gondolkodtunk to-vább: nyelvtanár, turizmus-vendéglá-tás. A döntés megkönnyítéséretovábbi önismereti elemek megbe-szélésére került sor. A tanácsadási fo-lyamatban képesség kérdőívre istámaszkodtam, mely kitöltését követőtevékenységelemzések, élménybeszá-molók sokat segítettek a tanácskérő-nek a téma feldolgozásában.

A kérdőív kitöltésével és az azt követőmegbeszéléssel célom volt, hogy ér-deklődési területekhez hozzáillesszüka szükséges képességeket, illetve a ta-nácskérőben tudatosodjanak, mege-rősítést nyerjenek a képességei.

Magas fokú empátiája, kommuniká-ciós és problémamegoldó képességenyilvánvalóan megjelent. Önállósá-got, függetlenséget szeretne, a fele-lősségtől nem fél, a stresszhelyzeteketjól tudja kezelni. Könnyen kifejezimagát, illetve könnyen megért máso-kat is. A téri tájékozódó képességenem kimagasló, inkább alacsony, demég megfelelően jó értéket képviselta kérdőív kiértékelése alapján, ami-vel viszont a tanácskérő abszolút nemértett egyet. Úgy véltem, erről érde-mes részletesebben beszélnünk, mivelérzékeltem, hogy a tanácskérő meg-döbbent a kérdőív által erre a ké-pességre kihozott eredménytől,bevallotta, hogy jobbra számított.

Tudja, hogy nem a legtökéletesebbképességéről van szó, de ezzel nemért egyet. Beszélgettünk, hogy éli eztmeg, milyennek tartja magát ebben aképességben, illetve ezek hogyan je-lennek meg különböző élethelyzetek-ben, majd elhelyeztük képességeirendszerében. Kézügyessége kevésbéhangsúlyos, matematikai képességenem a legkiválóbb képességei közétartozik, ezzel tisztában van. Célunkaz volt, hogy a két szak között a sor-rendet felállítsuk, így kértem, hogy

próbálja meg mindkét szak esetébenösszegyűjteni a még nem említett elő-nyöket és hátrányokat a következő ta-lálkozásunkra.

A tanácskérő erre az alkalomra ispontosan érkezett, az arca némi ag-godalmat tükrözött. Megfogalmazta,hogy ennek oka az, hogy szeretne vá-lasztani, jól dönteni, de még nem si-került, és ez az érzés nem jó aszámára. Szeretné, ha döntésre jutna,kialakulnának konkrét céljai. Meg-nyugtattam, elmondtam, hogy véle-ményem szerint nagyon jól halad adöntés meghozatalához, és egyértel-műen látom, hogy rengeteget teszazért, hogy rádöbbenjen a számáralegmegfelelőbb pályacélra és azahhoz elvezető útra.

Miután feloldódott a tanácskérőbenez a kezdeti kellemetlen érzés, foly-tattuk a beszélgetést az aktuális cé-lunk megvalósítása érdekében, vagyisa szakok közti sorrend kialakításaügyében. A tanácsadás folyamán amunkaértékeket is érintettük, ezt márkérdőív nélkül, de alapozva Superkérdőívének vizsgált elemeire.

Körbejártuk, mi jelenik meg a tanu-lás, a munka világában számára ér-tékként, illetve ezek hogy támasztjákalá a megnevezett szakokat. Flóra kétszak közti választásának segítése ér-dekében kértem, hogy folytassuk abeszélgetést az otthon átgondoltfeladat elemzésével. Az előnyök éshátrányok összegyűjtése, valamintmegbeszélése sem hozott egyértelműdöntést, amiatt, hogy több olyanelőny jelent meg, melyek lényegesekvoltak, ugyanakkor nagyon ellentéte-sek. Például a turizmus-vendéglátásszak elvégzése esetén a külföldi mun-kavállalás lehetősége, egy másik kul-túrában való boldogulás kihívása

Negyedik ülés


30

vonzó számára, ugyanakkor a tanáripálya esetén, ugyanabban az iskolá-ban, ugyanazokban az osztályokbantanítani örömet jelent számára.

A felmerült helyzet miatt szükségessévált a magyar és külföldi munkaválla-lás dilemmáját is megbeszélnünk. Ki-derült, hogy nem feltétlenül szeretneegy idegen országban dolgozni, deha Magyarország számára nem hozkedvező lehetőséget, akkor nem gon-dolkodik, külföldön próbál szeren-csét. Tehát a beszélgetés soránkiderült, hogy elsődleges célja ahazai munkavállalás. A két kiválasz-tott szakban egy nagyon fontos közösszempont van: az idegen nyelv.

Az idegen nyelv a nyelvtanári szakesetében egyértelműen nagymérték-ben, a turizmus-vendéglátás szakonszintén hangsúlyos elemként jelenikmeg, sőt utóbbi képzés esetén kétnyelv ismeretéről szükséges dokumen-táció a képzési kimeneteli követelményteljesítéséhez. A beszélgetés továbbivonulatában részletesen beszélgettünkaz idegen nyelvek szerepéről, vagyishogy mennyire fontos a tanácskérőszámára, milyen szerepet kell, hogykapjon a tanulásban, munkában.Megosztotta velem, hogy nagyon sze-retné, ha ez hangsúlyosan jelen lennea jövőjében, munkatevékenységeibenhelyet kaphatna. A tanácsadás továbbirészében hosszabb időt fordítottunkarra, hogy Flóra még felmerülő kérdé-seit megbeszéljük, majd összegeztükaz eddigi tanácsadásokon nyert ta-pasztalatokat, élményeket.

A beszélgetés során Flóra kimondta:turisztikai szakember szeretne lenni.Így a tanári pálya követi másodikelemként. Ha nem sikerül felvételtnyernie a turizmus-vendéglátásszakra, de a második célja sikerül,abban az esetben a tanári képzést kö-vetően idegenvezetői OKJ tanfolyamletétele a cél. Tehát ennek a terület-nek mindenképpen szerepelnie kell

jövőjében. Ha első évben nem sike-rül felvételt nyernie egyik alapkép-zésre sem, a kimaradó időt szeretnétanulással tölteni, felsőfokú szakkép-zésen részt venni. Rövidtávú célkéntpedig az angol nyelvvizsga megszer-zése szerepelt.

A felsőoktatással kapcsolatos kérdé-seit megbeszéltük, a felsőfokú szak-képzésekről, az OKJ-s képzésekrőlinformációkat nyújtottam. Több hon-lapot áttekintettünk, olyan formában,hogy ezeket a jövőben is tudja hasz-nosítani. December végére egyújabb találkozót beszéltünk meg, azúj felsőoktatási felvételi tájékoztatómegjelenése utáni időszakra, annakérdekében, hogy a kiválasztott sza-kokat indító intézmények közti rang-sor kialakuljon, felsőfokú szak-képzések konkretizálása megtörtén-jen. Ez az alkalom a tanácsadás le-zárását is jelenti.

A tanácskérő érkezésekor arcán érez-tem némi aggodalmat, látszott, hogyvalami nagyon nyugtalanítja. Kiderült,hogy nem tud azonosulni a szakokközt kialakított sorrenddel, mivel nemérzi magát biztosnak a kiválasztottnyelvtanári szakban. Fény derült arra,hogy nem biztos a tanári pálya irántielköteleződése, a német nyelvbenmegingott a bizodalma. Emiatt visz-szatértünk az idegen nyelv kérdéskö-réhez, a német nyelv iránti ambi-valens érzelmek elemzéséhez. Sokévig ezt tanulta, olyan sokat, hogy je-lenleg már elég belőle, és nem olyanjó dolog az a tudat, hogy még sokévig megint minden a németrőlszólna. Szeretné német tudását fenn-tartani, használni a munkában, de aztnem, hogy sok évig, míg kitanulja atanári szakmát, ismét a német nyelvállna a középpontban. Flóra elmon-dása szerint fél attól, hogy ha a kö-

vetkező években sokat ezzel a nyelv-vel foglalkozna, elidegenedne, eltá-volodna tőle. Az angol nyelvet jobbanmegszerette, és úgy véli rövidebb időalatt magasabb szintet elért belőle,mint németből. Az angol nyelv eseté-ben viszont probléma, hogy emeltszintű érettségi letétele kötelező a fel-vételi eljáráshoz, ha ennek a nyelvneka tanítását tűzi ki célként.

Kértem, hogy beszélgessünk újraarról, hogy a nyelvtanári pályán mi-lyen tevékenységek vannak, ezekbőlmit látna el szívesen, mit kevésbé, mi-lyen képességek kellenek hozzá, ezek-ből mit birtokol, és az életében ezmilyen értékeket képvisel. A feladatmegbeszélése után egyértelműen ki-derült, hogy erős alapokkal indul-hatna el ezen a pályán is. Tehátösszességében elmondható, hogy eza fajta tevékenység közel áll elképze-léseihez, valószínűleg megállná a he-lyét ebben a szakmában is, deugyanakkor egyre inkább eltávolodika lehetőségtől.

Flóra az előző tanácsadási alkalomóta nem csupán elbizonytalanodottegy szakban, hanem egy másik szakiránt elkezdett érdeklődni: kommuni-káció és médiatudomány. Első helyresemmiképpen nem jelölné meg, deazon gondolkodott, hogy második-ként lehetséges, hogy megfelelő al-ternatíva lenne a számára. Kérésérebeszélgettünk erről a szakról is, illetvea szak nyújtotta karrierlehetőségekről.Tisztában van vele, hogy képességeialapján alkalmas lenne erre a pá-lyára, sok olyan készséget, tulajdon-ságot birtokol, melyek szükségesek aszak elvégzése utáni szakirányú mun-kahelyeken. A riporteri munkán márkorábban is gondolkodott, de nemteljesen biztos a szándékában.

A turizmus-vendéglátás szak minden-képpen megjelölésre kerül a tanács-kérő felsőoktatási felvételi lapján, eza terület a legmeghatározóbb az éle-

Ötödik ülés

31

tében. Kértem Flórát, hogy a két szakközött keressen hasonlóságokat éskülönbözőségeket. Miután ez meg-történt, átgondolta, hogy valószínűlegképességei alapján alkalmas erre apályára, de kevés terület érdekli be-lőle, tehát ennél a szaknál az érdek-lődése és képességei összhangja nemteremtődik meg, vagyis nem választjaezt a szakot.

Ez a tanácsadási alkalom ismét sokinformációt adott Flórának önmagá-ról, a pályaválasztási döntés megho-zatalához szükséges tényezőkről. Teretengedtem annak, hogy gondolatait,érzéseit elmondja részletesen, melye-ket visszatükröztem számára. Az el-múlt alkalmak lényeges elemeitösszefoglaltuk, segítve ezzel az infor-mációk rendszerezését.

A tanácskérő az utolsó alkalomraismét jókedvvel, magabiztosan érke-zett. Flóra elmondása szerint sokatgondolkodott a korábbi tanácsadás-okon elhangzottakon és az elmúltnapokban fontos elhatározásra ju-tott, végleges döntést hozott. Hatá-rozottan kimondta, hogy nemszeretne nyelvtanár lenni, mostanraletisztázta önmagában, hogy a leg-vonzóbb számára ebben a szakban isaz idegen nyelv tanulása, illetve hasz-nálata, kevésbé a tanári tevékenység.

Arra is rádöbbent, hogy az idegennyelvek közül viszont inkább az angolnyelvet választaná, ha erre lehetőségelenne. Az angol nyelvet szereti, és fon-tos része volt és marad az életének,de egy angol középszintű érettségivizsgát lehetséges, hogy jelenleg si-keresebben tud letenni, mint egyemelt szintű vizsgát. Ennek oka az,hogy angolt csak néhány éve tanul,jól beszéli, de még sokat kellene ta-nulnia, tehát felsőfokú nyelvvizsgán

vagy emelt szintű érettségin nemállná még meg úgy a helyét, ahogyő azt szeretné, elvárná önmagától, il-letve a felvételi követelményhez ele-gendő lenne. Megtudtam azt is, hogyelgondolkodott azon, hogy angolta-nárhoz járna annak érdekében, hogyfejlessze tudását, illetve hogy felké-szüljön az emelt szintű érettségi vizs-gára, de átgondolta, és reálisalapokon gondolkodva belátja, hogyez lehetetlen, rövid az idő az érettsé-gig és addig a többi tárgyra is kon-centrálnia kell.

A tanácskérő véleménye alapján,előfordulhat, hogy ha mégis bejutnaerre a szakra, igyekezne itt is a leg-jobban teljesíteni, illetve az oklevélmegszerzése után ellátná a hozzákapcsolódó munkafeladatokat, deúgy véli, ez nem életcélja. Mindezekalapján belátja, hogy ezt nem szabadválasztania.

A tanácskérő végeredményben a tu-rizmus-vendéglátás szakot választottaki, ebben látja a jövőjét. A képzőin-tézmények között a rangsorok felállí-tása megtörtént. Alternatívaként afelsőfokú szakképzésekről is részlete-

sen beszélgettünk, majd kiválasztásrakerült a gazdasági idegen nyelvű me-nedzserképzés. A tanácskérő számárafőként a képzésben a két idegen nyel-ven történő kapcsolattartási, szerve-zési feladatok tetszettek meg. Ennek aképzésnek az elvégzésére akkor kerülsor, ha nem nyer felvételt alapkép-zésre. Természetesen ebben az eset-ben az alapképzésre való jelentkezéstkövetkező évben megismétli.

A tanácsadás utolsó szakaszában be-szélgettünk még az érettségi vizsgáról,az arra való felkészülésről, az időbe-osztásáról, mivel korábban jelezte azezzel kapcsolatos félelmeit. Igyekez-tem ezeket oldani, az alapos felké-szülést ösztönözni, önbizalmát erő-síteni. Eztkövetően a tanácsadási fo-lyamat lezárására került sor.

A tanácskérő kérdéseit bátran feltette,érzéseit a különböző témákkal kap-csolatosan nyíltan megfogalmazta.Flóra törekszik az informáltságra, aminél szélesebb körű pályatervezésre.A tanácsadás során aktívan részt vetta pályaválasztásához kapcsolódókérdések megvitatásában a tanács-adások alatt, illetve tanácsadásokközti időszakokban is. A tanácsadásifolyamat során többféle szak kitanu-lásának lehetősége felmerült, melyekalapos megbeszélése, önismereti ele-mekkel történő összevetése menténsikerült a tanácskérőnek választania,rövid és hosszú távú terveit megfogal-maznia.A tanácskérő érdeklődése,készségei, képességei alapján hozottdöntést, a turizmus-vendéglátás terü-letén véleményem szerint előrelátha-tólag jól megállja a helyét.

Emberközpontúsága, figyelmessége,könnyed kapcsolatteremtő és együtt-működési képessége hozzájárul a ter-vezett pályán való megfeleléshez.

32


Tanácsadói véleményHatodik ülés

Nehéz egy szakmának megélniealapkönyvek nélkül, nehéz egy szak-mából megélni alapművek ismeretenélkül. E paradigmához köthető a2008-ban megjelent InternationalHandbook of Career Guidance címűszerkesztett munka is. A kötet JamesA. Athanasou és Raoul Van Esbroeckszerkesztésében és öt kontinens ötvenpályatanácsadásban járatos kutatójá-nak közreműködésével készült el. Bára pályatanácsadás, pályaorientáció,életpálya-tanácsadás szakterületérőlmár számos kézikönyv látott napvilá-got az első olyan kötetet tartja kezé-ben a művelt olvasó, amely globálisszintéren kíséreli meg a szakma min-den részletére kiterjedő identitás meg-alkotását.

A szerkesztők arra törekedtek, hogyaz egyes írások szerzői ne egyetlennyelvi körből, kontinensről kerüljenekki. Miközben a pályatanácsadás ma

már a fejlett világ egyik kiemeltszolgáltatása, és importcikké vált afejlődő országokban (India, Kína,BRIC és Magreb országok). Sohanem látott módon értékelődik fel apályaorientációs szolgáltatások –és ezzel összhangban a pályaori-entációs rendszerek megalkotása –iránti igény. Talán nem véletlen,hogy a kötet elkészítésének ötlete a2001-es az Oktatási és Szakkép-zési Pálya-tanácsadási Világszövet-ség (IAEVG) konferenciájánVancouverben, Kanadában merültfel. A pályatanácsadás újszerűmegközelítése sokáig főként az an-golszász, alulról szerveződő társa-dalmi hagyományokat ápoló,kultúrák sajátossága volt. Európá-ban és a volt szovjet blokk befo-lyása alatt álló országokban, vagypont a korábbi francia és angolázsiai és afrikai gyarmatokon kevés

keletje volt a pályaorientáció modernelméleteinek.

Az Európai Unió kibővülése szá-mukra, ill. a világgazdaság fejlődéseÁzsia, Afrika és Dél-Amerika vonat-kozásaiban azonban új társadalmiszolgáltatások iránti igényeket is meg-teremtett. S így talán az sem véletlen,hogy a főként gyakorló szakembere-ket és a téma kutatóit tömörítő – mamár több mint ötvenéves – világszer-vezet friss konferenciáit Indiában,Dél-Afrikában rendezi, rendezte.

A pályatanácsadás iránti igény növe-kedése együtt jár a korábban főkéntangol nyelven használt fogalmak de-mokratizálódásával és egyszersminde fogalmak taxonómiai zavaránakerősödésével is. Amíg a tervutasításosrendszerben jól megfelelt a pályairá-nyítás fogalma, az ipari társadalomigényeit kiszolgálta a tesztelésre épülő

pályaalkalmassági vizsgálat műfaja,addig a mai angolszász irodalom máregyik elnevezést sem alkalmazza, he-lyükre a pedagógiai- andragógiaimegalapozású életpálya-építési kész-ségek (career management skills) fej-lesztése lépett. S ahogyan egy-egy újszakma kialakulásánál már megszok-tuk, e téma is kitermelte a maga sza-kértőit. E kézikönyv úttörő vállal-kozásnak tekinthető a tekintetben is,hogy e szakma művelőit közös asztal-hoz ültette, hiszen minden egyes rövidírás nemzetközi együttműködés ered-ményeként jött létre. Könnyű dologmondhatnánk, a pályaválasztási ta-nácsadásról beszélni magyarul,(pedig nem az) de mindezt a megér-tést mennyire megnehezíti, ha szlá-vok, angolok, németek, ausztrálok,chileiek és indiaiak közös szakmaimegértésén kell alapulnia egy-egyírásnak. Itt bár a közvetítő nyelv azangol, amely számos szerzőnek nemaz anyanyelve, még e közvetítő nyel-ven is hiányoznak az egységes meg-értést elősegítő szóhasználatok.

A pályatanácsadás területén azértsem egyszerű kézikönyvet készíteni,mert valójában sok szakmából érkez-nek a művelői, hiszen olyan interdisz-ciplináris területről van szó, amelyrea kezdeti pszichológiai hatások utána szociológia, a közgazdaságtan, aneveléselmélet, a jog – hogy csak alegfontosabbakat említsük – gyako-rolt mély hatást. Ma, alig száz évvel egyakorlatorientált szakma megszüle-tése után e kötet olvasóinak el kell is-mernie, új szakterület született, amelyképes egy modern társadalom kihívá-sainak a kezelésére. Nem csodatehát, hogy e terület és e terület mű-velői iránti érdeklődés nagymérték-ben növekedett az elmúlt néhányévtizedben. Ahogyan Raoul Van Esb-

Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors: A PÁLYAFEJLŐDÉSI TANÁCSADÁS ÁTFOGÓTUDÁSTÁRA A VILÁGPORONDON

33

RReecceennzziióó

roeck A pályatanácsadás és a globa-lizált világ című tanulmányában ki-fejti, a pályatanácsadás egy életutatvégigkísérő folyamattá vált (35. old.). Ahogyan Magyarországon RitoókMagda (2008) fogalmaz, új kihívástjelent a pályafejlődési tanácsadás1

szakmai tartalmának kialakítása ésmegismertetése a szakmával és a ta-nácskérőkkel. Hiszen nincsen többegyetlen nagy döntés egy-egy jól kö-rülhatárolt életszakasz vagy élethely-zet kapcsán, helyette apró, sokszorismétlendő döntések sorozatával nézszembe a modern 21. századi em-ber. A posztmodernitás nem ismeri azipari társadalom határvonalait, ez azoka annak, hogy a korábbi pályavá-lasztási tanácsadás helyébe az életút-támogató pályaorientáció (lifelongcareer development), az életpálya-ta-nácsadás (lifelong guidance) lépett.

A szerkesztett munka hat nagy feje-zetre tagolódik. Az első fejezet a pá-lyatanácsadás társadalmi és gazda-sági kontextusát tekinti át globálismegközelítésben. A második fejezetcélja az elméleti keretek bemutatása.A szakmából nézve szomorú, hogymajd száz év telt el a klasszikus pá-lyamegfeleltetési elméletek megjele-nése óta, s azóta e szakma sokatváltozott, mégis a kívülállók a mainapig e felfogással azonosítják a pá-lyatanácsadást.

A harmadik fejezet a gyakorlatra vilá-gít rá, míg a negyedik a pályatanács-adói munka egyes célcsoportjainak(migránsok, rehabilitáltak, nők, ve-szélyeztetett csoportok) speciális igé-nyeire szabott tanácsadást igyekszikkörüljárni. Az ötödik nagy témacso-port a pályatanácsadás eszközeinek,a kérdőíveknek és teszteknek a tárhá-zát mutatja be. Végezetül az utolsó,

hetedik fejezet a pályatanácsadássalkapcsolatos, ma már igen széleskörűkutatások világába igyekszik bepil-lantást engedni.

A teljesség igényére való törekvés nél-kül is érdemes a 35 rövid írás közülnéhányat kiemelnünk.

Wendy Patton, ausztrál professzorcikke a konstruktivizmus és a konver-gencia elméletek pályatanácsadásragyakorolt hatásait taglalja. A szerzőáltal kidolgozott, a pályatanácsadásrendszerelméletét bemutató modell-ábrája (146. old.) az UNESCO2

2002-es áttekintő kötetében is helyetkapott. Ma már a pályatanácsadásgyakorlata sem élhet meg a rendszer-szemléletű megközelítés nélkül (Pat-ton, McMahon 1999) vagy Lent ésHackett (1994) szociokognitív (SCCT-Social Cognitive Career Theory) mo-dellje hiányában. Ez utóbbi szerzőkjelentős előrelépésről tettek tanúbi-zonyságot Holland, Super és Bandurakorábbi elméleti kereteinek összeépí-tésével.

S ha már egy összetett szakma kézi-könyvét olvassuk, nem maradhat el apályatanácsadás és a közpolitika kö-zötti kapcsolatrendszer feltérképezésesem. A szakma egyik nagy öregje, A.G. Watts cikkében a pályatanácsadásés szakpolitika kapcsolódását firtatja,hiszen be kell látnunk, a pályatanács-adás nem csak gyakorlat, hanem irá-nyítási, tervezési és társadalom--filozófiai kérdés is egyben a poszt-modernitásban. Watts kifejti, hogy apályatanácsadás egyszerre háromszektort szólít meg: az oktatást, a szo-ciálpolitikát és a foglalkoztatást, ami-kor oktatási kimenetekről, pálya-futásról (karrierről) és társadalmi be-fogadásról egyszerre beszél. E hár-

mas összetettség adja egyben a szak-terület nehézségét is, még a legfejlet-tebb OECD országokban is napikormányzási problémát okoz e terü-let, hiszen egyetlen szektor sem sajá-títhatja ki, egyetlen terület sem lehetvele sikeres, ha csak magának vindi-kálja e területet. Új kormányzási mo-dellekre és szektorközi együtt-működésre van tehát szükség – írja aszerző.

Spencer G. Niles és Azra Karajic apályatanácsadók szakképzésének 21.századi kihívásainak szentelték cikkü-ket. Kifejtik, hogy elérkezett az időarra, hogy e szakma világviszonylat-ban is közös nyelvet alakítson ki, hogyvalódi professzióvá váljék, ahogyanazt a magyar kutatók közül Szilágyi3régóta javasolja. Mindez azt is jelenti,emelik ki a cikk szerzői, hogy még azangol nyelvben is le kell horgonyoz-nunk fogalmakat. A pályafejlődés(career development) az egész élet-utat átfedi, a pályafejlődést segítő be-avatkozás (career developmentintervention) ezen út bejárását támo-gatja.

A pályatanácsadás (career counsel-ling) az a megszokott támogató kap-csolat, amelyben egy szakképzettpályatanácsadó egyéni vagy csopor-tos formában segíti tanácskérőjefejlődését. A pályavitel támogató ta-nácsadás/coaching (career coaching)alatt olyan folyamatot értenek a szer-zők, amelyek az adott munkakörhöz,professzióhoz és ezen belül egy-egymunkaszituációhoz is kötve segítik aszolgáltatás felhasználóját. Az életpá-lya-építési készségek fejlesztése (ca-reer education) pedagógiai-andra-gógiai folyamat, amely során a diá-kok, vagy felnőttek pályaépítéséhezszükséges támogatást, tréninget kap-

RReecceennzziióó

1 RITOÓK Magda Pályafejlődés – pályafejlődési tanácsadás, Egy negyven évet átfogó longitudinális pályakövető vizsgálat tanulságai ELTE EötvösKiadó, 2008

2UNESCO (2002) Bryan Hiebert – William Borgen (eds.) TECHNICAL AND VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING IN THE TWENTY-FIRSTCENTURY – NEW ROLES AND CHALLENGES FOR GUIDANCE AND COUNSELLING

3Szilágyi Klára (2000) Munka-, és Pályatanácsadás, mint professzió Kollégium, Budapest

34

nak. Végezetül a pályaorientációsfoglalkozássorozat (career develop-ment programs) olyan kurzusszerű fo-lyamatos találkozássorozatot jelenttanácskérő és tanácsadó között, mintamilyet egy nyelv elsajátítása soránmár mindenki megismert.

A pályatanácsadók kiképzéséhez ésműködéséhez ezer szállal kapcsoló-dik Donna E. Palladino Schultheissés Graham B. Stead közös írása,amely a szakma etikai kérdéseit fe-szegeti a különböző eszközök alkal-mazása során. A posztmodern mun-kakörnyezetek oda vezettek, hogyma már a kulcskompetenciák, kész-ségek (soft skills) megismerése döntőfontosságú lett, így nem mehet el emellett a pályatanácsadó szakmasem. Miközben a világon legalább71 pszichológiai társaság (604. old)alakított ki etikai kódexeket, több re-leváns munka létezik a pályatanács-adás területén is. Ilyen az Oktatási ésSzakképzési Pályatanácsadási Világ-szövetség (IAEVG) 1995-ös etikaistandardja, vagy Észak-Amerikábana Nemzeti Karrier-fejlesztési Szövet-ség (NCDA) listája. A globális, amunkaerő és a beruházó szabadmozgására épülő világban nagy ki-hívást jelent egy globális, az inter-kulturális igényeket kezelni képesetikai kódex kidolgozása. Nem ke-vésbé fontos az egyre elterjedtebbwebalapú pályatanácsadó szoftverekhasználatához kapcsolódó etikai ön-szabályozás, ahogyan az egyes sérü-lékeny csoportokkal folytatott munka(leszbikusok, biszexuálisok, gyerekekstb.) is külön kihívásokat rejt.

A pályatanácsadás kutatásához kap-csolódó fejezet egyik kiemelkedőírása Jane L. Swanson és Sarah A.Miller közös cikke, amely a pályata-nácsadás longitudinális kutatásánakkérdéseivel foglalkozik. Egyetlen tu-dományt nem lehet komolyan venni,ha nem alakítja ki a saját mérésének-értékelésének módszereit. A száz évegyakorlati igényekből, az ipari társa-dalom változásaiból építkező pálya-tanácsadás mostanában kezdimegütni ezt a szintet. Ma már nemkevés jó minőségű kvalitatív és kvan-titatív kutatás segíti az e területen dol-gozók és a szakpolitikus munkáját.Nagyon nagy baj, hogy ezek a pró-bálkozások nem kapnak elég vilá-gosságot. Külön jelentőséget tulajdonítanakannak, hogy több hullámból álló idő-soros adatokat gyűjtsünk e szakterü-leten is. Ilyen adatok hiányábanegyszeri, a döntéshozói igényektőlerősen befolyásolt kutatási eredmé-nyek alapján mondanak verdiktetegy-egy pályatanácsadási szolgálta-tás felett. S legalább ilyen fontos apálya-tanácsadás szolgáltatási tartal-mát megérteni, emelik ki a szerzők,annak érdekében, hogy a megfelelőhatásokat mérjük.

Fontos munkát végez el Mark. L. Sa-vickas, amikor a pályatanácsadószakmai fejlődéstörténetét foglaljakeretbe. Az amerikai szakirodalom –a miénkhez képest némileg korább-tól számolva – az alábbi négy törté-nelmi szakaszra bontja a pálya-tanácsadás- pályainformációs ta-nácsadás szerepeit;

– 1850–1899. Mentorálás az agrári-umban – kevés szakma, családiöröklődés és betanítás.

– 1900–1949. Szakképzési pályata-nácsadás (vocational guidance) –nagyvállalati környezet, ipari szak-mák, szakképzés intézményesüléseés tömegesedése, városiasodás.

– 1950–1999. Pályaorientáció (Ca-reer counselling) – multinacionálisvállalatok, sok vezetési szint, nagy-vállalati tömeges fehérgallérosmunkavállalás- életpálya; karrier-létra.

– 2000–2050. Globális gazdaság,vállalatok laposodása, az életpályanem azonos a karrierlétrával, „ön-foglalkoztatás”-szerű pályák, pro-jektek,„önépítés” (self-construction)

o Eközben munkaerő-piaci státusokszétcsúszása, társadalombiztosításés munkajogi szempontból jól vé-dett és kiszolgáltatott (napszám-tí-pusú) munkákra bomlik a modernmunkaerőpiac.

A szerző üzenetét nem csak kifelé, afelhasználók, a tanácskérők irányábaérdemes közvetíteni, de legalább any-nyira fontos lenne, hogy a szakmamaga keresse és alakítsa új öndefiní-cióját. Egy olyan énképet, amelymegfelel a 2010–2030-as évtizedektársadalmi és munkaerő-piaci kör-nyezetéhez.Összességében egy olyan könyvettarthat a kezében az olvasó, amelybár interdiszciplinárisan és globálisanelmélkedik egy professzióról, olvasó-közönségét gondolkodni engedi, ésmi több globális cselekvésre buzdítjaa pályatanácsadás szakterületén.

BBiibblliiooggrrááffiiaaii aaddaattookk::

ATHANASOU, James A., ESBROECK, R. van (Eds.) International Handbook of Career Guidance 2008, XXIV, 744 p.,Hardcover ISBN: 978-1-4020-6229-2, 319 EURhttp://www.springer.com/education+%26+language/book/978-1-4020-6229-2

35

A kötet az első olyan írások egyike,amely egységbe foglalja az életpálya-tanácsadás elméleti, szakpolitikai ésgyakorlati aspektusait. Az életpálya-tanácsadás akkor működhet hatéko-nyan, ha a kapcsolódó szektorokkommunikálnak egymással. Ennekérdekében számos szervezet jött létre,többek között ilyen a Pályainformációés Pályatanácsadás Nemzeti Tanács-adó Testülete (National Advisory Co-uncil for Careers and EducationalGuidance, NACCEG) valamint a Ta-nácsadás és Pszichoterápia VezetőTestülete (Advice, Guidance, Coun-selling and Psychotherapy LeadBody). A munka világában újra ésújra bekövetkező gyors változásokcsak nyomatékod adnak annak, hogyaz élethosszig tartó életpálya-tanács-adás és karrierfejlesztés minél széles-körűbb elérhetőségére, a különbözőszektorokban tevékenykedők aktivitá-sára szükség van.

A pályatanácsadás és a pályainfor-máció egyre inkább teret és publici-tást kap, ami éppúgy rejt magában újlehetőségeket, mint új veszélyeket.Fennáll pl. az a veszély, hogy a fej-lesztés szigorúan szakpolitikai fókuszúlesz és háttérbe szorul a kapcsolódóelméletek szerepe. Pedig az elmélet-

nek, a szakpolitikának és a gyakor-latnak kapcsolódnia kell egymáshoz,egyik terület sem lehet termékeny atöbbi nélkül. E könyv egyik fő célja,hogy mélyebb intellektuális alapkéntfunkcionáljon a kapcsolódó területe-ken tevékenykedő szakértők számára.

A könyv megírásában több külön-böző területen tevékenykedő szakem-ber vett részt, a fő cél a fogalmiegységesítés volt, aminek köszönhe-tően az Olvasó immáron egy egysé-ges terminológiával bíró könyvettarthat a kezében. A könyv egyik főtörekvése a „pályainformáció” és a„pályatanácsadás” fogalmak tisztá-zása, mely fogalmak magukban fog-lalják azokat a folyamatokat, amelyekszükségesek az informált pályadönté-sek és -módosítások kivitelezéséhezmind a tanulás, mind a munka vilá-gában. Ahol szükséges, ott a könyvhangsúlyozza a különbséget a pálya-információ és a pályatanácsadás kö-zött. A 12. fejezetben erre különkitérnek az írók, itt leírásra kerül a kétfogalom kapcsolata. Több esetben –az egyszerűség kedvéért – a két foga-lom közös metszetét leíró „életpálya-tanácsadás” fogalmat használják.Tekintve, hogy mind a munka, mindaz oktatás világában egyre inkább azegyént érintő változásokon van ahangsúly, fontos a „pályainformáció”és a „pályatanácsadás” fogalmakmegkülönböztetett használata, hiszena két fogalom más-más folyamatottakar. Ezzel a megkülönböztető foga-lomhasználattal a karrierfejlődésnekmind az oktatás, mind a munka vilá-gát érintő jellemzői egyértelműenmeghatározhatók.

A könyv öt nagy részre, ezeken belülösszesen huszonegy fejezetre tago-lódik.

Mind a pályainformációs, mind a ta-nácsadási szakpolitika és gyakorlatalapja az elmélet. Az elmélet lényege,hogy jópár modellt ajánl mind a szak-politika, mind a praxis szereplőinek,mely modellek alapját a tapasztalatadja, és amelyek függvényében azadott területen tevékenykedők sajátmodelljüket értelmezni és ellenőriznitudják.

Az első fejezet azt a folyamatosan vál-tozó társadalmi közeget mutatja be,amelyben a pályainformációs és apályatanácsadási tevékenységnekműködnie kell. Külön figyelem irányulazokra a lehetséges utakra, amelye-ken keresztül a „karrier” fogalma vál-tozhat, kiemelve a rugalmas működésés az atipikus munkajellemzők jelen-tőségét e folyamat során. Elgondol-kodtató, hogy ezek a változásokmiként befolyásolják a pályainformá-ció és a pályatanácsadás élethosszigtartó elérhetőségét.

A második fejezet a karrierelméletekszéles palettáját tekinti át, elemezveazokat a sajátosságokat, amelyek azegyes elméleteket egyedivé teszik. Afejezetben külön hangsúlyt kapnakazok a jelenlegi kutatások, amelyekaz eddigieknél sokkal nagyobb jelen-tőséget tulajdonítanak a gazdaságitényezők szerepének. Nagy általá-nosságban azt mondhatjuk, hogy az1940-es és 1950-es években a kar-rier elméletek fókuszában a pszicho-lógia állt, az 1960-as és 1970-esévekben a szociológia jelentősége lettmeghatározó, majd az 1980-as és1990-es években előtérbe került agazdaság szerepe. A karrierelméletekmegkülönböztetendők az életpálya-

RReecceennzziióó

A PÁLYAINFORMÁCIÓS ÉS A PÁLYATANÁCSADÁSI TEVÉKENYSÉGÚJRAGONDOLÁSA

Elméleti háttér

36

tanácsadás elméleteitől. A karrierel-méletek leírják, megmagyarázzák,előre jelzik a történéseket, az életpá-lya-tanácsadási elméletek magát acselekvést helyezik a fókuszba. Mind-azonáltal az effektív beavatkozáshoza mögöttes folyamatok pontos meg-értése szükséges, tehát az életpálya-tanácsadási elméletek alapját akarrierelméletek adják.

A harmadik fejezet egy új karrierel-méletet mutat be. Az elgondolás sze-rint a karrierfejlődéshez négyerőforrásra van szükség: érzékelés,befogadás, fókuszálás, megértés.Mindegyik elemnek két-két szintjevan. Az elgondolás alapján egy ilyenkoncepció számos hasznos elemmelhozzájárulhat különféle karrierfejlesz-tési programok kidolgozásához.A negyedik fejezet az életpálya-ta-nácsadás lehetséges kimeneteit tekintiát. Megkülönbözteti a tanulási és agazdasági kimeneteket és vizsgáljaazok jelentőségét. Szintén vizsgálja akét típusú kimenet kapcsolatát, fel-hívva a figyelmet arra, hogy e kap-csolatban a tanulási kimenetekmeghatározóak lehetnek a gazdaságikimenetek szempontjából. Ez a tanu-lási kimenetek addicionális értéke, hi-szen így a tanulási kimenetekmeghatározóak a szakma érdemei-nek számszerűsítése szempontjából.

A könyv ezen része a pályainformá-cióhoz és pályatanácsadáshoz kap-csolódó hat nagy szektor fejlő-déstörténetét és jelenlegi állapotátmutatja be. A hat nagy szektor háromnagy csoportba tömöríthető.Az 5-7. fejezet az oktatási rendszerrelfoglalkozik: iskolák (5. fejezet), to-vábbtanulás, felnőttképzés (6. feje-zet), felsőoktatás (7. fejezet).Valamennyi terület esetében áttekin-tésre kerülnek a kapcsolódó szolgál-

tatások, kezdve a marginálisakkal, ha-ladva egészen a fő területekig, mind-végig kiemelve az egyes intézményekszerepét és jelentőségét.

A változás leginkább a továbbtanulásterén figyelhető meg, ahol az életpá-lya-tanácsadás szerepe korábbanigencsak háttérbe szorult, napjainkraazonban talán a legintézményesítet-tebb területté vált. A felsőfokú kép-zésben inkább az egyes intéz-ményeken belül igénybe vehető spe-ciális szolgáltatásokra helyeződött ahangsúly.

A nyolcadik fejezetben egy viszonylagúj szolgáltatási terület kerül bemuta-tásra: szervezeti karriertervezés. Ez afolyamat több tekintetben hasonlít azoktatási intézmények megfelelő szol-gáltatásához. A cél egyre inkább az,hogy az egyéni célok és a szervezeticélok között minél több átfedés le-gyen. Az életpálya-tanácsadási szol-gáltatások körében a vállalati kar-riertervezés egyre inkább érdeklődéstkiváltó témává válik.

A 9. és a 10. fejezetben annak tagla-lására kerül sor, hogy az életpálya-ta-nácsadásnak egy „külső”, „függetlenalapú” szolgáltatássá kellene válnia,amelyet a tanácskérők intézményi ho-vatartozástól függetlenül igénybe ve-hetnek.

A kilencedik fejezet a Karriercentrumtevékenységét elemzi, a tízedik fejezetsorra veszi azokat az életpálya-ta-nácsadási szolgáltatási forrásokat,amelyek akár az oktatás, akár amunka világában megtalálhatók. AKarriercentrum kulcsszereplőnek te-kintendő, már csak törvény által meg-határozott feladatai miatt is. A tízedikfejezetben bemutatott egyéb intézmé-nyek köre igen széles, a kérdés az,lehet-e ezeket a tanácskérői igényekminél teljesebb kiszolgálása érdeké-ben egységesebben, rendszerezetteb-ben működtetni.

A kiadvány ezen része a pályainfor-mációs szolgáltatásokkal és a ta-nácsadás gyakorlati vetületeivelfoglalkozik.

A tizenegyedik fejezet a tanácsadásiinterjú témáját járja körül, amit ha-gyományosan a tanácsadási folya-mat alapjának tekintettek. Enneksorán a szerzők 10 gyakori megkö-zelítést, valamint az azokra jellemzőnégy orientációs irányt vizsgálják.Körüljárják azokat a legfontosabbproblémákat és döntési helyzeteketis, amelyekkel a tanácsadók ezenmegközelítések alkalmazása sorántalálkoznak.

A tizenkettedik fejezet fő témája apályainformációs tanácsadás, vala-mint ennek kapcsolata a pályata-nácsadással. Magában foglalja apályainformációs tanácsadás főbbépítőköveit, beleértve a DOTS-mo-dellt, és a különböző információsprogramok felhasználhatóságát,ezek fellelhetőségét és jellegzetesformátumait.

A tizenharmadik fejezet az egyes fog-lalkozások tapasztalaton alapulómegismerésével foglalkozik: munka-hely-látogatások, próbamunkák. Be-mutatja a különböző munkahely-zeteket és megvizsgálja az ilyen jel-legű tapasztalatok tanulásba történőbeépíthetőségét.

A tizennegyedik fejezet az elért ered-mények rögzítésével és a tevékenysé-gek tervezésével foglalkozik, ezeket amódszereket négy fő csoportbabontva: „tudományos”, „kiterjesztett”,„strukturált” és „hivatalos”. A fejezetszámos ehhez kapcsolódó problémátjár körbe: ezen módszerek haszná-lata, célja, hatásai, megbízhatósága,elfogadottsága stb.

Szolgáltatások

A gyakorlat

37

A tizenötödik fejezet témája a számí-tástechnika tanácsadásban történő fel-használhatósága. Feltérképezi és nyolccsoportba sorolja a létező részlegesrendszereket, valamint megvizsgálja azintegratív rendszerek előnyeit és hátrá-nyait. Ennek során megvitatja a számí-tástechnika lehetséges szerepét – minteszköz, mint egy alternatíva –, vala-mint általában vett előnyeit és korlá-tait. Fontos elemként a fejezet kitérarra is, hogy ezek az elektronikus rend-szerek hogyan építhetők be a tanács-adási folyamatba és arra, hogy afelhasználás során milyen szerepet kapa tanácsadó. Ezen blokk felépítésébőladódóan bizonyos témakörök nemkülön fejezetként kerültek feldolgo-zásra. A pszichometrikus teszteket bi-zonyos mélységig a 11., 14. és 15. feje-zet érinti. A képzési és munkalehetősé-gekről történő információszerzés a15., a kiscsoportos foglalkozások pediga 12. fejezetben kerülnek említésre.

A könyv ezen része azokat a folyama-tokat dolgozza fel, amelyek a tanács-adási gyakorlat fejlesztését szolgálják.A tizenhatodik fejezet témája a sze-mélyzetfejlesztés. Ennek során 10 főformával találkozunk, a hosszú távúkurzusoktól kezdve egészen a konzul-tációs és mentorálás jellegű tevé-kenységekig. Fő altémák: elvárt eredmények, fel-készülés a szerepekre és feladatokra,akkreditáltság, szükséges befekteté-sek/inputok, különböző tanulási stílu-sok. A fejezet fontos megállapítása,hogy a személyzetfejlesztés csak akkorlehet hatékony, ha program- és szer-

vezetfejlesztéssel is párosul. Utóbbitémát (a szervezetfejlesztési progra-mokat) öleli fel a tizenhetedik fejezet.Vitatott, hogy ezen programok termé-szetét mennyire befolyásolja, hogy el-sődleges, kiegészítő vagy marginálistevékenységként tekintenek rájuk,vagy hogy formális, fél-formális vagyinformális formában végzik-e őket. Feldolgozott témák és kérdések: té-nyezők, amelyek a programok sikerétbefolyásolják, a program-me-nedzsmentet befolyásoló kulcsténye-zők, a különböző szereplők érdekei-nek figyelembe vétele, kommuni-kációs csatornák és döntéshozás.

A tizennyolcadik fejezet témája azértékelés szerepe. Ennek keretébenmegismerhető, hogy az értékelésmennyire tekinthető tudományos fo-lyamatnak és, hogy a különböző sze-replők érdekei mennyire befo-lyásolhatják az eredményt. A fejezetaltémái: metodológiai megközelíté-sek, várható és kezelendő problémák,az értékelés és a minőségbiztosításkapcsolata, az értékelés szerepe a ta-nácsadók tevékenységének kapcsán,külső értékelők bevonhatósága.

A könyv befejező része a szakpolitikaikérdéseket vizsgálja.

A tizenkilencedik fejezet a tanácsadás-hoz kapcsolódó társadalmi-politikaiideológiákat mutatja be. Négy eszmétkülönböztet meg: liberális (nondirek-tív), konzervatív (társadalmi kontroll),progresszív (egyéni változás) és radi-kális (társadalmi változás). Az eszmé-

ket azok munkanélküliséghez, nemiszerepekhez, etnikai származáshozvaló viszonyulásán keresztül mutatjabe. Megjegyzi, hogy a négy ideológiaimegközelítés mindegyike sérülékeny atámadásokkal szemben, valaminthogy az életpálya-tanácsadási beavat-kozások legtöbbje ezen megközelíté-sek valamilyen keverékén alapszik.

A huszadik fejezet az életpálya-ta-nácsadási rendszereket mutatja benemzetközi perspektívából. Kiemeltenvizsgálja, hogy az életpálya-tanács-adás miként kapcsolódik az alábbi öttényezőhöz: a gazdasági fejlődés stá-tusza, a politikai rendszer, a társa-dalmi és kulturális jellemzők, oktatásiés képzési rendszerek, szakmai ésszervezeti keretek. Megjegyzi, hogy azéletpálya-tanácsadás formális fejlő-dése az iparosodással, a demokrati-zálódással, a társadalmi mobilitássalés az egyéni kulturális orientációvalfügg össze. Kifejti, hogy ezek az erőka későbbiekben nagyban hozzájárul-hatnak az életpálya-tanácsadási rend-szerek közeledéséhez.

A huszonegyedik fejezetben az élet-pálya-tanácsadási szolgáltatásokszakpolitikai aspektusainak bemuta-tására kerül sor. Ez lényegében aszakpolitika három funkciójának –alapozás, meghatározás, szabályozás– elemzését jelenti, valamint annakhangsúlyozását, hogy az ezen funk-ciók közötti egyensúly alakulásanagyban függ attól, hogy éppen me-lyik szektorról beszélünk. Három kü-lönböző szociálpolitikai modell isbemutatásra kerül: a társadalmi jóllétmodell, a piaci modell és a kvázi-piaci modell, valamint a modellekgyakorlati alkalmazhatósága.

RReecceennzziióó

Fejlesztés

Szakpolitika

BBiibblliiooggrrááffiiaaii aaddaattookk::

Watts, A. G., Law, B., Killeen, J., Kidd, J. Hawthorn, R. (2007) Rethinking Carreers Education and Guidance.Theory, Policy and Practice. Routledge. New York; http://www.amazon.co.uk/Rethinking-Careers-Education-Guidance-Practice/dp/B000PMG462

38

FFooggaalloommttáárr

39

Bologna-folyamat: A Bologna-folyamat célja az európai felsőoktatás ésszerű összehangolása. A Bolognai Nyilat-kozatot aláíró országok (1999-ben 29 és később újabb 16) önként vállalták, hogy felsőoktatás-politikáikat össze-hangolják. E folyamat eredményeképpen az egyes országok felsőoktatási rendszerei egy nagy, európai rendszer, azEurópai Felsőoktatási Térség részeivé válhatnak.

ÁÁlllláássbböörrzzee:: Iskolákban, egyetemeken, kiállításokon, művelődési és munkaügyi központokban tartott rendezvények,melyeknek célja, hogy az álláskereső közvetlenül kapcsolatba lépjen a különböző cégekkel, potenciális munka-adókkal és általuk az álláslehetőségekről tudomást szerezzen.

Életpálya-építés: Olyan tevékenység, amely arra szolgál, hogy az egyén ambícióinak és lehetőségeinek megfele-lően, tudatosan, tervszerűen alakítsa sorsát. E tevékenység keretében az egyén életpálya-célokat tűz ki, stratégiákatkészít, és ezekkel valósítja meg a kitűzött célokat. Élethosszig tartó folyamat, melyben a tanulásnak változó jelentő-ségű, de állandó szerepe van.

Elérő program: Olyan tanácsadási/konzultációs alkalmak, melyek keretein belül meghatározott célcsoport elérésetörténik. A folyamat keretein belül egy nagyobb tanácskérői célcsoport egyidejű elérésére van lehetőség. Ezek azalkalmak alapvetően információnyújtásra alkalmasak, a mélyebb tanácsadási folyamat „előszobájaként” értel-mezhetők.

Europass önéletrajz: Az Europass önéletrajz az Európai önéletrajzot felváltó dokumentum. Célja, hogy egységes,áttekinthető szerkezetben tájékoztasson arról, kitöltője milyen oktatásban, képzésben vett részt, milyen munkahelyi ta-pasztalatokkal, egyéni készségekkel és képességekkel, nyelvi kompetenciákkal rendelkezik. Az önéletrajz az Europassportfolió alapját képező dokumentum, az összes többi ehhez kapcsolható hozzá. A magyar és idegen nyelvű ön-életrajz-sablon elérhető a www.europass.hu oldalon, ahol sokféle segítség kapható a kitöltéséhez.

Hiányszakma: A hiányszakma azt jelenti, hogy bizonyos szakképzettségű munkaerőből kevesebb van, mint am-ennyire a nemzetgazdaságban szükség volna. A hiányszakmák választását az állam különféle kedvezményekkel tá-mogatja. Hivatalosan azokat a szakmákat tekintik hiányszakmának, amelyet a regionális fejlesztési és képzésibizottságok az adott régióra vonatkozóan a gazdaság által igényelt szakképesítésként jelölnek meg. A szakiskolai ösz-töndíjra jogosító hiányszakmák régiónkénti listáját – amely legfeljebb 10 szakképesítést tartalmazhat – a RegionálisFejlesztési és Képzési Bizottságok évenként meghatározzák

Teszt: Pedagógiai vagy pszichológiai mérőeszköz, amely egyének tulajdonságaihoz számszerű értékeket rendel, vagymegállapítja, hogy beletartoznak-e bizonyos kategóriákba. A mérés tárgya szerint megkülönböztetünk különbözőpróbákat, például értelmi képességekre, személyiségjellemzőkre vonatkozó eljárásokat. Alapja a személyiség feltér-képezésének igénye, és nem egyfajta követelményszint teljesítése, mint a vizsgateszt esetében.

Új eszközök a Nemzeti Pályaorientációs Portálonwww.eletpalya.afsz.hu

A „TÁMOP 2.2.2 - A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” projekt keretében számos olyan eszköz készült el, amit az életpálya-tanácsadók, illetve a kapcsolódó területeken dolgozók mindennapi munkájuk során hasznosítani tudnak.

Legfontosabb új eszközök 100 új és 50 felújított foglalkozásbemutató mappa

500 FEOR-08 szerinti foglalkozás részletes bemutatása

Nemzeti Pályaorientációs Portál

Az új eszközök többsége a 2010 szeptemberében elindult Nemzeti Pályaorientációs www.eletpalya.afsz.hu.

További információk a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal TÁMOP 2.2.2

Életpálya-tanácsadás 2011_1-2

Documents