K Ö Z É L E T – 9. oldal2015. augusztus 1. – 31. szám

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában!

A jól informált magyar a Kanadai Magyarságot olvassa!

sa, Kalhori értelmetlenül túl-ságosan messzire merészke-dett a gólvonaltól, egészen atizenhatos vonaláig. A távo-li, magas lövést a kétség-beesetten visszafelé kalim-páló kapus már nem tudtakivédeni.

Egyébként a nõi világbaj-noki tornát kezdetétõl fogva

néztem, végigizgultam azamerikai lányok gyõzelmeit

a selejtezõ csoportmeccseksorán, majd késõbb az egye-nes kieséses rendszerben is.Elsõként Kína ellen gyõztek1-0 arányban, majd az elõ-döntõt a legerõsebb csapat-nak tartott Németország el-len játszották, ahol jó játék-kal 2-0-ra gyõztek.

A döntõbe érve az érdek-lõdés a tetõfokra hágott, a té-vé elõtt 25,5 millió nézõ voltkíváncsi az amerikai lányokmérkõzésére. Ez a számtöbb, mint amit eddig azUSA férficsapata produkált.Gratulálok az amerikai lá-nyoknak a kiváló, izgalmasfociért és a nagyszerû gyõ-zelemhez.

A nõi világbajnoksággalpárhuzamosan ment aChile 2015 néven ismertdél-amerikai futballtorna,amely végül a hazai csapat,Chile bajnoki címét ered-ményezte az argentinok el-leni gyõzelemmel.

Chile elõször nyerte mega dél-amerikai tornát, egyrejobb csapatát hatalmas tö-meg buzdította a döntõ

meccsen. Argentína ismétbetlizett, a világ legjobb játé-kosának tartott Messivelsem tudtak gyõzelmet sze-rezni; a gólnélküli döntetlenután, a büntetõrúgásokbana chileiek jobbnak bizonyul-tak az argentinoknál.

Családi kapcsolatom ré-vén Chilének kellett volnaszurkolnom, de nekem azargentinok voltak érdeke-sebbek és talán szimpati-kusabbak.

A fent említett családikapcsolat alatt azt értem,hogy az 1956-os forrada-lom után nagybátyám,Klamár József családjávalegyütt Chilébe emigrált,ahol labdarúgóedzõi állástvállalt, és kivette részét azaddig nemzetközileg jelen-téktelen chilei labdarúgásfelvirágoztatásából.

Ha 1956 novemberébenBécsbe megyek, bizonyára

csatlakozom hozzájuk. Azesetben pedig talán ott le-hettem volna a napokban aSantiagóban tartott Chile-Argentína mérkõzésen,amelyre 45 693 nézõ voltkíváncsi.

Azonban a volnáról nemérdemes beszélni, az egynem létezõ fogalom. ÉnAusztriából elõbb Francia-országba mentem, onnan1957-ben Kanadába, majdpedig 1963-ban az USA-ba.Nagybátyámék is itt kötöt-tek ki végül, amikor 1962-ben Chilébõl az Egyesült Ál-lamokba, pontosabban NewYorkba költöztek.

Õk a „Nagy Almába”,mentek Santiagóból, mipedig Chicagóba költöz-tünk Montrealból. Ezértmost Las Vegasban a tévénláttam a döntõt, ahelyett,hogy Santiagóban szo-rongtam volna közel öt-venezer ordítozó vadem-ber között a stadionban.

Másnap olvastam: há-rom haláleset és tömegesfosztogatás történt Chilé-ben. Több ezren vonultaka Plaza Italiára ünnepelni,míg a chilei labdarúgó-vá-logatottat nyitott tetejû bu-szon hordozták végig a fõ-városban.

Érdekes, itt, Amerikábanis megszokott a balhé a kü-lönféle sikeres bajnokságokután, csak éppen a foci-meccseket követõen nemtörtént ilyen esemény. Azamerikai-futballt nyerõ vá-rosban azonnal történnekrendbontások, amint a base-ball-, a kosárlabda- és a jég-korongbajnokságok után is.

Úgy látszik, globalizáló-dik a világ, a rendbontáséppúgy probléma lett Chilé-ben, mint Amerikában.

Azóta már javában tarta labdarúgó Gold Cup, azArany Kupa, amelyen azészak- és közép-amerikaiállamok labdarúgó-váloga-tottjai vesznek részt, ígyezután is adódik szórako-zás számomra, továbbra isa tévében.

A kezdõ mérkõzésen azEgyesült Államok csapataHonduras ellen lépett pályá-ra, a meccset a texasi Dallasvárosában játszották, és azamerikaiak – a várakozás-nak megfelelõen – 2-1-regyõztek.

Az USA nagy riválisaiKanada, Mexikó és CostaRica csapatai, de számítá-saim szerint az amerikaicsapat a legesélyesebb avégsõ gyõzelemre.

Az amerikai csapat hí-res játékosai, MichaelBradley, Clint Dempsey ésJocy Altidore, ha nem iseurópai szintû klasszisok,de itt, Amerikában õk acsapat sztárjai.

Itt most befejezem asporttal, focival foglalkozóírásaimat, most két hétszünet jön, szabadságramennek a kollégáim, jó-magam a nyolcvanadikszületésnapom elõtt el-mondhatom, hogy márévek óta nyugalomba vo-nultam.

A futball számomraszórakozás, de tudom, alap olvasói között biztosvannak, akiket nem na-gyon érdekelnek a labdarú-gással foglalkozó írásaim.Ígérem, továbbra is lesz-nek a már megszokott be-számolók, kulturális és po-litikai témákban.

A világhírû Tihany Cir-kusz tulajdonos-igazgató-ja, Czeisler Ferenc nemré-giben ünnepelte 99. szüle-tésnapját. Az ünnepi parti-ra nem tudtam elmenni,miután a napokban azegyik reggel szédüléstéreztem, el is estem, felesé-gem csak a hatalmas puffa-násra ébredt, szerencsérefel tudtam állni, nem kel-lett a mentõket hívni.

Ezért úgy döntöttünk,hogy a Magyarságot ezúttalfeleségem, Harmath Ilonaképviseli a különleges szüle-tésnapi partin. A mai napigcsinos hölggyel több, mint57 évvel ezelõtt fogadtunkörök hûséget egymásnak, ésez alatt az idõ alatt gyakranelkísért újságírói munkám-ra, ahol sokszor keményenkritizálta írásaimat. Leg-többször jogosan.

Most rajtam lett volna asor, de drágám nem írt egysort sem, azonban örömmelvett részt a helyi hírességek-kel történt fotózásban.

Az immár századik élet-évéhez közeledõ CzeislerFerenc bácsit barátai ünne-pelték, egy volt kollégájarendezte a születésnapipartit, ahová eljött a világ-híres oroszlán- és tigris-idomár Siegfried és Roypáros, akik a 2003-ban tör-tént balesetig a MirageCasino-Hotelben tartottákszenzációs mûsorukat.

A két német származásúidomár, Roy Horn és

Siegfried Fischbacher LasVegas csillagai voltak, fehértigrisekkel és fehér oroszlá-nokkal dolgoztak, mellettemint illuzionisták kápráz-tatták el a közönséget. Ahatalmas vadállatok hol el-tûntek, hol újra elõkerülteka publikum szeme elõtt né-hány méterrel.

Senki sem tudta, hogymiként varázsolták el azóriási állatokat, természete-

sen Czeisler Feribácsi tudta, de atitkot õ sem árul-ta el. Jobb is ezígy, ezért hívjákillúziónak a tisz-tes mesterséget,vagy inkább mû-vészetet. ASiegfried és Roypáros Las Vegaslegjobban fizetettattrakciói voltak,évente több mintötvenmillió dol-lárt kerestek hi-hetetlenül sikeresmûsorukkal.

Manapság rit-kán látni õket társaságban,nyilvánosan pedig egyálta-lán nem jelennek meg. Roya baleset miatt tolókocsi-ban van, Siegfried minden-hová elkíséri, így Czeisler

Feri bácsi partiján is ottvoltak mindketten, a meg-hívott társaság és az ünne-pelt örömére.

A születésnapját ünneplõegykori cirkuszigazgató,büszkén mutatatta be híresbarátait a megjelenteknek,

mindenki, közöt-tük a feleségem istudott fényképenszerepelni a sztá-rokkal és az ün-nepelttel.

Mielõtt a kü-lönféle labdarú-gó-mérkõzések-kel kezdenékfoglalkozni, ír-nom kell néhánysort az amerikaif ü g g e t le n s é gnapja alkalmábólrendezett július4-i – fourth ofJuly – ünnep-ségekrõl. Élõbennem láttunk

semmit, de a tévében idénis fantasztikus mûsort ad-tak Washingtonból, ameny-nyiben emlékezetem nemcsal, ez volt az évente is-métlõdõ harmincötödikszuper show, amelyet a fõ-városból közvetít a tévé.

Az ember szája tátvamaradt a szenzációs tûzijá-tékot látva, nem tudom, mi-be kerülhet egy ilyen show,Budapesten az ATV-benbiztosan kritika érte volna akormányt, ha ennyit csakúgy elpuffogtattak az égbe.Szerencse, hogy itt nincsilyen kritika, pedig jófor-mán minden városban, ren-deztek tûzijátékot, ami ren-get pénzbe került.

Annak idején, Chicagó-ban sokszor mentünk csalá-dostul július negyedikét ün-nepelni, és amikor beállt asötétség, mindenütt tûzijáté-kot rendeztek. Evanston-ban, ahol laktunk, eleinte aDyche Stadionban volt a tû-zijáték, ahol a lelátón ülvegyönyörködhettünk, a látni-valókban.

Manapság mindez aMichigan-tó partján zajlik,ott, ahol a füvön ezrével ül-nek a családok, akik gyer-mekeikkel együtt élvezhetika látványosságot.

Chicagóban, a GrantParkban látható a robbaná-sokkal tarkított tûzijáték,egyszer-kétszer mi is elmen-tünk ünnepelni az államszületését, de a hatalmas –milliós – tömeg miatt akado-zott a közlekedés.

Órákig tartott, amíg a par-kírozóból kikecmeregtünk,végül eldöntöttük, nem éri

meg 5-6 órát azzal tölteni,hogy tûzijátékot nézzünk,

és éjfél után érjünk haza azünnepségrõl.

A tévében, a fotelben ülveúgyis látható az egész, és avégén csak a hálószobábakell utána bemenni. Hidegsör is van a hûtõszekrény-ben, de nincsenek ittas fiata-lok, akik bizony néha kelle-metlenné tették a családiszórakozást.

Az elsõ júliusi hétvégenemcsak a nemzeti ünnepmiatt volt érdekes, de ekkorért véget, a nõi labdarúgó-vi-lágbajnokság, amelyet telje-sen megérdemelten az Egye-sült Államok csapata nyertmeg a Japán elleni 5-2-esdöntõbeli gyõzelmével.

A nagy érdeklõdésselvárt meccsen az amerikailányok az elsõ 16 percután, már 4-0-ra vezettek,Carli Lloyd mesterhármasamár az elején eldöntötte amérkõzést.

Nekem a három góljábóla harmadik tetszett legjob-ban, amit a felezõvonalróllõtt, mert látta, hogy a japá-nok egyébként kiváló kapu-

Egy híján száz – és ez nem illúzió!

Siegfried Fischbacher,

Czeisler Ferenc és Roy Horn

Czeisler Ferenc és Harmath Ilona

Czeisler Ferenc, valamint unokája, Alexander - Sándor - Czeisler

és felesége, Sandra Czeisler

Carli Lloyd mesterhármast produkált

A világbajnok amerikai lányok

A gyõztes chilei csapat