EGÉSZSÉGÜGYICSECSEMŐ-, GYERMEK

ÉS ANYAVÉDELEM

ÍRTA:

DR TORDAY FERENCEGYETEMI TANÁR,

A BUDAPESTI GYERMEKMENHELY FŐORVOSA

19 2 6TUDOMÁNYOS KONYVKIADÓVALLALAT ÉS ORVOSI KÖNYVKERESKEDÉS

NOVÁK RUDOLF ÉS TÁRSAVIII., BAROSS.UCCA 28. BUDAPEST IV., EGYETEM.TÉR 5.

TELEFON: JÓZSEF 2—17

"PÁTRIA"IRODALMI VÁLL.

ÉS NYOMDAIR..T.

ELŐSZÓ

A szociális munkakörökbe az orvosi hivatás leginkábba gyermek- és anyavédelem útján kapcsolódik bele. A philan-tropikus mozgalmak közül ezek a legáltalánosabbak, úgy azegyes egyén, mint a társadalom összessége, emberszereteté-nek leggyakoribb megnyilvánulásai. A későbbi korban is,de főleg a gyermekkorban minden szociális károsodás, ínséges,nélkülözéses állapot leginkább veszélyezteti az egészséget,a további életsorsot. Ösztönszerűleg él a köztudatban az azigazság, hogy az egészség az élet legnagyobb kincse, hogyannak megóvása egyaránt legnagyobb egyéni, valamint köz-érdek is. Ez a közérzés, másrészt az orvosi hivatottságotjellegző emberszeretet az orvosokat mindenkor a gyermek-és anyavédelmi mozgalmak munkatársai és irányítói sorábaállította.

Minden szociális munkásság, közöttük a gyermek- ésanyavédelem is az ösztönszerű jóakarat primitív megnyil-vánulásaiból, tudományos kutatásokra alapozott, meg-figyelésekre, kísérletezésekre támaszkodó, szakszerűen irá-nyított, jól körülírt, több részre oszló munkakörré, ennekcéltudatos vezetése, irányítása hivatássá fejlődött. Az egész-ségügyi anya- és gyermekvédelem kiépítése az általános egész-ségügyi, népegészségi viszonyokra mindjobban döntő befolyástgyakorol. Ep ezért vált szükségessé az, hogy a szociálhygiené-nek ez az ága is belekerüljön azon tanulmányok és tanításokkeretébe, melyekről rendszeres előadások útján az egyetemitanulmányidő alatt az orvostanhallgatók, a tisztiorvositanfolyamon a szociális orvosi hivatásra készülők értesül-hessenek, így jutottak a gyermekvédelemről hirdetett elő-adásaim, úgy az orvosegyetemi, mint a tisztiorvosi tan-folyam tanrendjébe.

Ezen kis könyv a két helyütt tartott előadásaim gon-dolatmenete. A megállapított szűk keret miatt a tárgyaltegyes kérdések jó megértését megkönnyítő adatok, szemléltető

II

képek, részletfestések kimaradtak. A mindenfelé, de kiváltnálunk megváltozott életviszonyok és azok befolyásánakadatait csak most gyűjtik. A régebbi idők adatai a maiakkalnem azonosak, az összehasonlításra is alig alkalmasak. Ezértfelsorakoztatásuk még időszerű sem lett volna. Az így meg-indokolt tényekkel igyekszem igazolni kis könyvem jogosankifogásolható tömörségét. Mégis úgy érzem, hogy azzal,hogy az egészségügyi gyermek- és anyavédelem egyes kérdéseitszakszerűen megvilágítani, a követendő helyes irányokatmegjelölni és kitűzni igyekeztem, mindazoknak hasznos szol-gálatot tettem, kik az egészségügyi gyermekvédelemmeltudatosan és eredményesen foglalkozni, iránta érdemlegesenérdeklődni akarnak.

Budapest, 1926. Pünkösd.

Torday Ferenc.

TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

Bevezetés........................................................................................ 3

I. Gyermekegészségügyi statisztika......................................... 4(Gyermekszületések 6., megbetegedések 7., halálozások arányszáma 9.)

II. A szoptatás jelentősége a gyermekvédelemben..................... 9(Élettani adatok 10., a szoptatás ellenjavalatai 13., szoptatás szociálisakadályai 15.)A dajkaság ........................................................................................................................... 15

III. A mesterséges táplálás hygienejének gyermek-védelmi jelentősége............................................................. 17(Élettani adatok 17., tejhygiene 18., mesterséges tápszerek készítésénekalapelvei 19.)

IV. A gyermekkori heveny fertőző kórok elleni véde-kezésről .............................................................................. 21(A fertőzés módjai 21., a fertőtelenítés elmélete 23., a bacillushordozókról 24.,az immunitás elmélete 26., himlőoltás 27., diphteria elleni védekezés 28.,vörheny elleni védekezés 29., kanyaró elleni védekezés 30.)

V. A gyermekkori idült fertőző kórok. (Tuberkulózis,syphilis) elleni védekezés ................................................. 31

A) Tuberkulózis ........................................................................................................................ 31(Fertőzés módjai 31., a gyermekkori tuberkulózis kórtana 32., a védekezésalapelvei 37., az ellenállóképesség fokozása 35., a gyógyítás alapelvei 37.,a klimatikus helyekről 37.)

Β) Α veleszületett és gyermekkorban szerzett bujakor elleni védekezés ........................... 38(A bujakór kórtana 28., a veleszületett bujakóros fertőzés módjai 39.,a terhesek gyógykezelése 39., a veleszületett bujakór gyógykezelésénekalapelvei 4L, a veleszületett bujakór jelentősége 41.)

VI. A beteg gyermekek védelme................................................. 42(A gyermekkórházak története 43, csecsemő- és gyermekkórházak szer-vezet 44.)

IV

Olda!

VII—VIII. A testi, érzékszervi, lelki fogyatékosságok-ban szenvedő gyermekek védelme..................................... 47

A) A nyomorék gyermekek védelme................................................................................. 47B) A vak gyermekek védelme . . . . „........................................................................................... 50D) A süketnéma gyermekek védelme ........................................................................................ 51D) Az értelmi fogyatékosságú gyermekek védelme......................................................................... 53

IX. Az erkölcsi fogyatékosságú (züllött) gyermekekvédelme ........................................................................... 54

X. A zárt gyermekvédelem........................................................ 57A magyar állami gyermekvédelem......................................................................................... 58

XI. A nyílt csecsemő- és gyermekvédelem ................................ 63(Az Országos Stefánia Szövetség 66., az Országos Gyermekvédő Liga 67.)

XII. Az egészségügyi anyavédelem............................................... 67

humanitárius, philantropikus törekvések eredetileg azemberi lélek charitatív ösztöneinek voltak megnyilvá-

nulásai. Részben ma is azok. A modern szociális gon-dolkodás azonban ezen humanitárius és charitatívteendőket mind kiterjedtebben az államhatalom kötelességeiközé, az államhatalom munkakörébe sorolja, az államhatalomirányító befolyása alá helyezi, mert mindinkább meggyökerese-dett az a felfogás, hogy az ország jelenéről és jövőjéről, a maélő és a jövő nemzedék erkölcsi és anyagi javairól gondoskod-nak akkor, mikor oltalomba, gondozásba, gyógyítás alá veszika rossz sorssal, testi ártalmakkal, betegségekkel, fogyatékos-ságokkal, egészségtelen, káros életviszonyokkal küzdőket.Ezen szociális nagy feladat többféle egymással kapcsolatos,de teljesen önálló munkakörű köztevékenységet foglalkoztat«.Ezek felett nem akarunk szemlét tartani, csak annak hang-súlyozására szorítkozunk, hogy az élet összes javai közülaz egészség a legértékesebb, hogy az ínséges, rossz sorsbólelőnyösebb anyagi helyzetbe, jobb életkörülmények közéjuttatás nem jár következményszerűleg az egészségi viszonyokmegj avulásával, hogy az általános egészségügyi viszonyok,főkép pedig a gyermekegészségügyi viszonyok megjavítá-sára való céltudatos, szakavatott törekvés még azon gyer-mekek jelentékeny részét is megtartja az életnek, bizto-sítja munkaképes állampolgárokká felnevelésüket, kiknekanyagi rossz sorsán sem a magán-, sem a közjótékonyság,sem a gazdasági viszonyok megváltozása érdemlegesensegíteni nem tudnak. A gyermekek szociális rossz élet-körülményeit megjavítani törekvő gyermekvédelem határaita rendelkezésre álló anyagi eszközök szabják meg. Az egész-ségügyi gyermekvédelem korlátozatlan, mert eredményekmindenütt érhetők el ott, hol az egészségügyi anyavédelem

A

i

4

a gyermekhygiene, a gyermekgyógyítás tanításainak tér-hódításával több egészséges gyermek születik, közülök keve-sebben lesznek betegek és ezek meggyógyulásának általánosesélyei megjavulnak. Ebbe a keretbe tartoznak a veleszüle-tetten vagy az élet folyamán testileg vagy lelkileg nyomo-rékká lett gyermekek, munka- és kenyérkereső egyénekkévaló felnevelésének biztosítása.

Az elmondottak jelzik a körvonalait azoknak az elő-adásoknak, melyekben a gyermek- és anyavédelemmel fog-lalkozni szándékozom. Ezen előadások tárgyai a következőklesznek: 1. Gyermekegészségügyi statisztika. 2. A szoptatásjelentősége a gyermekvédelemben, a dajkaság. 3. A mester-séges táplálás hygienejének gyermekvédelmi jelentősége.4. A gyermekkori heveny fertőző kórok elleni védelem.5. A gyermekkori idült fertőző kórok (tuberculosis,syphilis) elleni védelem. 6. A beteg gyermekek védelme(csecsemő- és gyermekkórházak szervezete). 7—8. A testi,érzékszervi, értelmi fogyatékosságban szenvedő gyermekekvédelme. 9. A züllött gyermekek védelme. 10. A zárt gyer-mekvédelem, az állami gyermekvédelem. 11. Anyilt csecsemő-és gyermekvédelem. 12. Az egészségügyi anyavédelem.

I. Gyermekegészségügyi statisztika.

Gyermekszületések, megbetegedések, halálozások arányszámai.

Gyermekegészségügyi viszonyokról magunknak képetúgy alkothatunk, ha a gyermekszületési, megbetegedési éshalálozási arányszámok felett úgy tartunk szemlét, hogyegyidejűleg kutatjuk ezen adatok viszonyát a különbözőoki tényezőkkel.

A gyermek születése kérdésével való foglalkozásnál ateherbeesés, fogantatás normális élettani feltételeiből kellkiindulni. A fogantatás lehetősége ivarérett, egészségeskülső és belső nemi szerveket tételez fel. Az ivarérettségkülönböző tényezők által befolyásolt alkati sajátosság,melyek között az éghajlati viszonyok, faji jelleg a leginkábbdöntő befolyásúak. A mérsékelt égöv lakosságában az ivar-érettséggel kezdődő és a hószám elmaradásával, a klimak-teriummal végződő fogantatóképesség korhatárai a 15—50év. Minthogy egy naptári éven belül a magzat kihordása-

5

nak, megszülésének és újból teherbeesésnek élettani lehető-ségei lefolyhatnak, ezért égövünk alatt lakó, az 50-ikéletévet megérő nők esetleg 35 gyermeket is szülhet-nek. — A teherbeeshetés lehető számait még csak meg-közelítőleg sem lehet meghatározni, mert a terhességet meg-szakító, bármely okból bekövetkezett elvetélés, illetve kora-szülés után mihamarabb újból visszatérhet a fogantatóképesség.

A fogantató képességet befolyásoló, hátráltató tényezőkkét csoportba sorolhatók: 1. Akaratlan betegség, ivarszervielváltozások stb. által feltételezettek. 2. Akaratlagos, afogantatást hátráltató, illetve a bekövetkezett terhességetmegszakító, legkülönbözőbb erőművi, vegyi stb. beavatko-zások.

Az első csoportba tartozók közül felsorolom a közösülőkkülső és belső nemi szerveinek fejlődési rendellenességeit,azoknak különböző okok (alkat, betegségek stb.) által fel-tételezett működési zavarait és a nemi szervek betegségeit,melyek egyrészénél a fertőző nemi betegségek (kankó, buja-kór) kórokozó tényezők.

A fogantathatást, a teherbeeshetést megakadályozni, aterhességet megszakítani akaró különböző beavatkozásokatnem sorolom fel, csak arra szorítkozom, hogy ezek az emberiakarat, az öntudatos sorsirányítás, életbe beavatkozás leg-régibb idők óta tudott megnyilvánulásai közé tartoznak.Ezen szándék kivitelének mikéntjében vannak helyi, faji sfőképpen kulturális, a kor haladásával változó különbségek.A teherbe eshetés akaratlagos befolyásolását kiváltó okokközül elsősorban a házasságot említem meg és azt azősi erkölcsi felfogást, mely a nők nemi életét a házasságonbelül életre kívánja korlátozni. Ezen kereteken belül éskívül részben lelki momentumok, főleg pedig gazdasági körül-mények döntően befolyást gyakorolnak a gyermeket szülniakarásra.

A lelki momentumok tulajdonképpen a természetesszaporodási ösztön öntudatlan megnyilvánulásai, melyekbizonyos életkörülmények (sorscsapások, gyerekhalál, sze-relmi momentumok, kibékülés) között állandóan és idő-szakosan visszatartják a nőket a teherbeesés hátráltatásától,az elvetélniakarástól. Míg ezen lelki momentumok többnyirea szülniakarást, a gyermekutáni vágyat fokozzák fel, addigfőleg a gazdasági momentumoknak az életsorsra mindinkább

6

érvényesülő befolyásolása a gyermektől irtózást, a szülninem akarást, minden akadályon keresztül érvényesítő akarat-nak a legfőbb és úgyszólván semmiféle úton meg nem akadá-lyozható, nem korlátozható, sőt mindenfelé mindinkább általá-nossá váló indító okai. Míg régebben ezen gazdasági momen-tumoknak befolyása a szülniakarásra főleg csak bizonyoskisebb-nagyobb területekre és általános rossz gazdaságiviszonyok (ínséges esztendők, munkátlanság) idejére szorít-kozott, addig ma úgyszólván világszerte érvényesül a teherbe-eshetés korlátozására, a kevés gyermek szülésére valótörekvés.

Élveszületések *1000 lélekre kiszámított arányszámai.

Amint lehetetlen feladat számszerinti adatokat szol-gáltatni a teherbeesések arányszámai és a születések arány-számai közötti viszonyról és csak a megszületettekről vannakadataink, ugyanúgy nem tudjuk végigkísérni a megszületettcsecsemők életét egész a gyermekkor végéig, nincsenek

7

adataink az egyes gyermekek egészgégügyi viszonyairól, sőtmég a gyermekkori betegségek számarányairól sem, mert abeszerezhető adatokból gyermekeket gyógyító intézmények,gyermekotthonok stb. statisztikájából általános következ-tetéseket nem lehet vonni és így csak a végső állomásrakorán eljutottakról, a gyermekkorban elhaltakról tudunkpontos adatokat gyűjteni és ezek fölött oknyomozó szemléttartani.

A beteg gyermekek halnak meg. A betegségek elhárítása,a megbetegedések lehetőségeinek korlátozása, a megbete-gedettek meggyógyulási esélyeinek megjavítása azonbangyermekegészségügyi intézkedésekkel megközelíthető fel-adatok. Hogy ezekkel megismerkedhessünk, ezért néhányszóval a gyermekkori betegségek oki momentumaival fogunkfoglalkozni.

Az emberi élet sorsára a fogantatás percétől kezdvebelső és külső tényezők együttesen döntő befolyást gyakorol-nak. Az alkat, a konstitúció öröklődése különböző életképes-séget, különböző alkalmazkodó képességet, különböző ter-mészetű betegségekre való különböző hajlamosságot juttata csirasejtbe, amiben az öröklődő sajátosságokon kívül anemzők egészségességének, különböző betegségeinek, anyag-cserezavarainak stb. van döntő befolyása. A nemzők betegségeisorában az idült fertőző kórok, a gümő- és bujakór már amagzati életben vagy a szülés alatt, vagy az azt követőidők folyamán fertőzhetik a gyermeket, vagy csak a csira-sejtre gyakoroltak normális fejlődését hátráltató károsbefolyást.

Az emberi szervezetet a megszületés percétől kezdvemegnyilvánuló, tág határú alkalmazkodó képesség jellegzi.Legelőnyösebben az élettani körülményeknek megfelelőéletviszonyok, külső körülmények, gondozás, táplálás mel-lett fejlődik. A kedvezőtlen életkörülményekkel, célszerűt-len életrenddel küzdés mellett, kivált ha annak egyestényezői nem mind ugyanazon fokban, egyidőben hatnakreá normális fejlődésének kisebb-nagyobb befolyásoltatá-sával, rövidebb vagy hosszabb ideig meg tud velük küz-deni vagy az endogen és exogen tényezők együttes vagykülön behatásától keletkezett betegségekben előbb vagyutóbb elpusztul.

Az exogen tényezők közül az éghajlatnak előnyös ésihátrányos lehetőségeit, az időjárásnak az emberi sorsra

8

gyakorolt döntő befolyását, a lakás, a gondozás, a táplálásmódjainak legmesszebb kiható jelentőségét állítom az elő-térbe. Ezek mikénti kialakulásában az egyes egyén életétleginkább irányító általános életviszonyok, népszokások,,nemzeti vagy helyi sajátosságok, szociális viszonyok, a meg-élhetés, a jólét, az erkölcsösség, a családi körülmények, demindenekfelett a kulturális műveltség a hygiene alapelveirőlés alkalmazási módjairól való értesülés, a hygiene tanainakkövetése vagy azok megtagadása játszanak döntő befolyást.Tulajdonképpen ebbe a keretbe beletartoznak, de az exogentényezők sorában nagy jelentőségüknél fogva mégis különakarom megemlíteni az emberi, illetve gyermeki szervezetetmegtámadó különböző fertőzéseknek, ragályos heveny fer-tőző kóroknak úgy a gyermekkori megbetegedésekben,mint a gyermekkori halálozási viszonyokban játszott nagyszerepét.

Az exogen tényezők sorában utolsóknak hagytam a fel-nőttek és gyermekek orvosi ellátását, gyógyításának mikéntilehetőségét. Az élet későbbi folyamán is, de különösen a gyer-mekkorban a szervezet minden vonatkozásban megnyilvánulócsökkent ellenállóképessége révén a szakszerű gyógyításnak,a gyógyítás minden lehetőségének biztosítása, az életsorsoteldöntő tényezők sorában a gazdasági tényezőkkel, a kul-turális viszonyokkal azonos jelentőséget biztosít.

A gyermekkori betegségek kóroktanának főbb momen-tumait felsorakoztattam. Még csak azt akarom hang-súlyozni, hogy sem az újszülött, sem a csecsemő, de még akis gyermek sem miniatűr felnőtt ember, hogy ezen szervezetekbonctani felépítettsége, élettani sajátosságai a felnőttekétől alátható külsőségeknél jóval nagyobb fokban különböznek,ami a csecsemő- és gyermekkorra jellegző különböző kór-képekben, azok lefolyásában meg is nyilvánul. Legszembe-tűnőbben azonban abban, hogy az összes életkorok közöttlegnagyobb a halandóság a csecsemőkorban. A halálokoksorában az újszülöttkori betegségek, a veleszületett gyenge-ség állanak az első helyen, azután következnek az emésztő-szerviek betegségei, a légzőszervek bántalmai és a hevenyfertőző kórok, melyeknek döntő befolyása a gyermekkoribetegségeinek számarányaira mindenkor, a gyermekkorihalálozási viszonyaira azonban csak időközönkint ér-vényesül.

9

II .

A szoptatá s jelentőség e a gyermekvédelemben, adajkaság .

A természet berendezkedéseinek hole s céltudatosságát , a természettel ellenkezés káros következményei igazolják. Az emlősállat szülöttének anyjának, illetve saját fajtájának emlőjén kell felnevelődni,minden más táplálás természetellenes.Ezen tétel megtámadhatatlansága a természetellenesen tápláltcsecsemők minden vonatkozásban kedvezőtlenebb életsorsá ban, rosszabb életesélyeiben , nagyobb halálozásában nyil vánul meg, még akkor is , ha az egyébként kedvező élet körülmények a természetellenes táplálás káros befolyását ellen súlyozzák, fokozottan pedig akkor, mikor szociális rossz helyzet , egészségtelen életkörülmények a csecsemőszer vezet küzdelmét a mestersége s táplálás ártalmaival szemben nehe zebbé teszik.

10

Az emberiség története azon legrégibb adatának rej-télyességét, mely szerint az anya emlőjén felnevelődő csecse-mőknek jobb az életesélye, az újabb élettani és biológiaikutatások jól megfejtették. Azon életfeltételhez, mely szerintaz emlősállat ivadékának nemcsak a szervezet normális élet-funkcióihoz szükséges erőforrásokat kell szolgáltatnia, hanemfedeznie kell a sajátos fejlődés anyagszükségletét is, ezenkövetelményekhez az egyes állatok teje kémiai összetételében,biológiai sajátosságaiban fajlagosan alkalmazkodik.

A női tej és állati tej összetétele között vegyelemzéssel,méréssel megállapítható durva különbségek nem magyaráz-zák meg eléggé az emlőn szopó és a mesterségesen tápláltcsecsemők életsorsában megállapítható különbségek okát.Az újabb kutatások azt részben a táplálkozás folyamatának,az emésztésnek, a vegyi különbségekhez is kötött, az egészszervezetre kiható jelentőségében keresik. Megállapították,hogy a bél hámsejtjei több munkát végeznek akkor, mikora sokszor mérgezőén is ható fajidegen fehérnyét faj azonossáalakítják át. Az emberi tej és az állati tejek zsírhasító, fehérnye-bontó, szénhydraterjesztő fermentumai sem összetételükben,sem hatásukban nem azonosak. A különböző tejek egyesalkatrészei közötti vegyi korreláció is figyelembe veendő.A savókban oldott sók között levő mennyiségi és minőségieltérések sem hanyagolhatók el. Megállapították, hogy agyomorban az ugyanazon fajú tejet legcélszerűbben és legjobbanaz ugyanazon fajú oltó csapja ki. A gyomornedvelválasztásfajlagos tejen táplálás mellett a legcélszerűbb összetételű.A gyomoremésztés időtartama, a gyomorkiürülés ideje alkal-mazkodik a táplálék fajlagosságához. A bélbeli emésztődésnél azsírhasítás s a cukorelégés folyamatainál is a mesterségesentáplált csecsemő a szoptatottal szemben hátrányosabb hely-zetben van. Az ugyanazon fajú tej emésztődésének végsőtermékei könnyebben, előnyösebben, jobban szívódnak fel.Az anyatejen felnevelkedő csecsemő gázcseréje jobb, minta mesterségesen tápláltaké.

11

Α csecsemőszervezet nagy alkalmazkodó képessége révéna mesterséges táplálás, az állati tej megemésztésének nagyobbmunkájával megküzdeni igyekszik. Minél fiatalabb a csecsemő,ezen túlmunka sorsára annál végzetesebb és kihat az élettovábbi folyamára is. A tudományos kutatások az elmon-dottakban megfejtették a természetesen és mesterségesentáplált csecsemők életsorsa közötti különbségek okát. Máskutatások kiderítették, hogy mi magyarázza meg azt a régi,egyértelmű tapasztalatot, mely szerint az emlőn szopó csecse-mők egyes fertőző, ragályos megbetegedésekkel szemben lát-szólag védettebbek, immunisabbak, mint a mesterségesentápláltak. Megállapították, hogy az anya által átélt hevenyfertőző betegségek ellenanyagai, ellenmérgei az anya-, illetvenői tejjel bejuthatnak a csecsemőszervezetbe. A női tej,illetve koratej közvetlenül passive immuniz alhat ja acsecsemőt.Ilyen passiv immunitás fajidegen, állati tej segélyével nemérhető el.

Míg az eddig elmondottakban a csecsemő, a gyermekérdekeinek szempontjából foglalkoztunk a szoptatással, mostaz anyára térünk át. A terhesség folyamán minden nő alve-oláris szerkezetű inactiv mellmirígyei átalakulnak a működés-képességhez szükséges tubuláris alakra. A mirigygyurmának,parenchymának megszaporodásával járó ezen physiologicusterhességi folyamat minden nőnél a lebetegedés idejére befeje-ződik. Minden női emlőben a mirigyek ilyenkor termelésreképes állapotban vannak. A női emlő főtömegét ilyenkor atejmirígyek alkotják ugyan, de azok tömege, a tejmirígyekszáma, nagysága, fejlettsége egyénenkint igen különböző.Az emlőknek a terhesség ideje alatt bekövetkezett átalaku-lását részben a petefészekből, a sárga testből, részben a meg-termékenyített _ petéből kiinduló ingeranyagok okozzák.A méhlepénynek, a placentának szerepét illetőleg igen ellen-tétesek a felfogások. Az egyik elmélet szerint a méhlepénybőlaz anyaszervezetbe kerülő hormonok a terhesség ideje alattaz előbb felsoroltakkal azonos ingerhatást fejtenek ki, a másiknézet szerint a méhlepény akadályozza meg a terhességalatt átalakult emlők tejtermelő tevékenységének meg-indulását, ami rendesen csak a magzatburkok kilöketéseután néhány nappal, a feltételezett gátló tevékenység meg-szűnte után, következik be. Ezen elméletekkel foglalkozásnálnem szabad megfeledkezni arról, hogy a terhesség végéigés a gyermekágy első napjaiban is az emlő csak koratejet,

12

colostrumot termel, és hogy a normális tejtermelőképesség:a terhesség kihordásán kívül a szoptatással járó, vagy azthelyettesítő lefej esnél, leszívásnál ható mechanikus ingerekhezkötött, amelyek jelentőségére élesen reá világít az a tapasz-talat, hogy ilyen ingerekkel tejtermelésre lehet bírni érin-tetlen nők, sőt férfiak^ emlőit is. Ugyanezen kísérletek állatok-nál is azonos ~ërëdményuek. A gyakorlati életben is a tej-termelődésre érdemleges behatást gyakorló tényezőknekbizonyultak a mechanikus ingerek (lefejés, leszívás, meg-gyúrás), viszont hatástalanoknak mindazon részben vegyi,növényi, részben organotherapiás készítmények, melyek abelső nemi szervekből kiindulónak feltételezett hormon-hatást fenntartani, illetve fokozni akarják. Ide tartozik aza megállapítás is, hogy a táplálás módjának nincs döntőbefolyása sem a szoptató nő tejének mennyiségére, semminőségére.

A tejtermelődés mechanizmusának kutatása folyamánmegállapították, hogy a normális tejtermelődés elsősorbanaz emlők teljes, rendszeres kiürüléséhez, a szoptatásnál,lefej esnél, leszívásnál, meggyúrásnál szereplő mechanikusingerhatásokhoz kötött és ezek tervszerű alkalmazásával elégtág határok között fel is fokozható. Ezen élettani megfigyelésekgyakorlati alkalmazásával végtelenül megfogytak és csak abonctani, fejlődési zavarok, emlőbetegségek eseteire szorít-kozóknak bizonyultak, a tejet egyáltalában termelni nemtudó agalactiás vagy kórosan kevés tejet termelő hypo-galactias anyák. Tévesnek bizonyult az a feltevés, hogyöröklöttség révén gyengébben fejlődnek az emlők, hogy azemlők rendszeres sorvadása bizonyos népszokások követ-keztében gyakori jelenség volna, hogy a szervezetet meg-támadó általános ártalmak, főleg az alkoholizmus degene-rációs jelenségeképp a szoptatóképesség általánossá válófizikai képtelenségét okozná.

Az élettani kutatások eredményekép kiépült a zavartalantejtermelődés, a szoptatás rendszeres módja, methodikája.A kórtani kutatások megállapították, hogy a szoptatás nor-mális élettevékenység, melynek korlátozása, megakadályozása,eltiltása csak bizonyos betegségek eseteiben indokolt, illetveilyenkor feltétlenül szükséges is. A szoptatás csak azoknálellenjavalt, kiknek szervezetét valamely előrehaladt sorvasztókór életveszélyesen megtámadta. A szervi megbetegedésekbenszenvedőknél a következményes működési zavar foka a per-

13

«döntő. Az anyagcsereforgalmi zavarok súlyosságuk szerintítélendők meg. Idegrendszeri megbetegedések esetén a cse-csemő testi épségének veszélyeztetettségére is tekintettel kelllenni. Heveny fertőző kórok csak életveszély esetén ellen-javalják a szoptatást. Ugyanez áll az egyéb intercurrensbetegségekre is. Bujakóros anyánál nemcsak hogy nem ellen-javalt, de a csecsemő életbenmaradása érdekében a legkívá-natosabb, hogy szoptasson. Bujakóros anya idegen csecsemőt)nem vehet emlőre. A gümőkór kóroktanában a csecsemőkoriés kis gyermekkori fertőzés a legfontosabb momentum. Köz-vetlenül az anyatejnek a gümőkóros fertőzés közvetítésébenkis szerep jut, annál nagyobb a gümőkóros anya által fel-köhögött levegőnek. A tüdővészes anyák mind fertőzőképesek,de a nyugalmi, inactiv állapotban levő körfolyamatai már aterhesség folyamán vagy a szoptatás ideje alatt bármikorkiújulhatnak, aktívvé válhatnak. A fertőzőképesség ezenállapotok bekövetkezettségének felismerését jóval megelőz-heti. Ügy az anya, de még inkább csecsemője, a velük együttélők minden érdeke azt kívánják, hogy egyrészt a tüdő-vészes asszonyok gyermeket ne szüljenek, másrészt, hogy agümőkóros anyák lehetőleg hamar különíttessenek el új-szülötteiktől; ne szoptassák őket, de ne szoptassanak atüdőgümőkór bármily alakjában valamikor megbetegedettanyák sem.

A szoptatás ellenjavalatai (contraindicatiói) az elmon-dottak szerint igen szúk keretbe foglalhatók össze. A minden-napi életben ezen kereteket azonban nagyon kitágítják.Sok asszony nem szoptat, még kevesebb szoptatja ki csecse-mőjét. Ezek száma időközönkint és a helyi viszonyok szerintváltozó. Az anyai ösztön megtagadása, a nem szoptatás, atermészetellenes akarat kiváltó okai főleg szociális természetűekrészben kényelmi, hiúsági szempontokkal, de főleg a kenyér-keresés, a megélhetés módjával kapcsolatosak. A szoptatásiképtelenség feltételezése, ezen téves hitben megerősítés aszoptatás eredménytelenségéről, saját tejének alkalmatlan-ságától való félelem, a szociális természetű nehézségeknélaz egyéni kényelmi szempontoknál sokszor még súlyosabbanesik latba. Élettani és kórtani kutatások megállapították,hogy úgyszólván minden lebetegedett nő szoptathat, hogyminden anyának tejtermelőképessége célszerű szoptatásitechnikával oly fokra emelhető, hogy csecsemőjének normálistáplálékszükségletét addig, míg a hozzátáplálás ideje el-

14

következik, feltétlenül fedezi. A gyakorlati élet ezen szakszerűmegállapításokat egyértelműen megerősítette. A csecsemő-gyógyászat alapköveit élettani és kórtani tudományos kuta-tásokra rakták le. Ezek sok, ősidők óta nemzedékről-nemze-dékre továbbadott téves felfogást a csecsemők életképességétveszélyeztető néphitet döntöttek meg és kártevő népszoká-sokat irtottak ki. A csecsemő-egészségügyi viszonyok meg-javulása, a gyermekhalandóság csökkenése azok körében,kik a csecsemőgyógyászat tanításait követik, igazolják azt,hogy a tudományos kutatások célhoz vezető jó utat törtek,melyen immár mindenkinek haladnia kellene. A megdönt-hetetlennek bizonyult, tudományosan megalapozott tételekközül a legjelentőségteljesebbek: minden csecsemőnek rend-szerint jó a saját anyjának teje; az idegen asszonynak,dajkának teje is minden esetben feltétlenül jobb bármifélemesterséges táplálásnál. Az anya- vagy dajkatejnek vegyiösszetétele, feltételezett zsírossága vagy soványsága alig játszikszerepet a csecsemő életsorsában. A kevéstejűség, a csecsemőéhezése jellegzetes tünetekkel jár, kétségtelenül csak azegyes szopásoknak rendszeres, napokon át folytatott leméré-sével állapítható meg. Az emésztés zavartalan meneténekfőfeltétele az, hogy az egyes szoptatások között hosszú,a csecsemő fejlettsége szerint legalább 3, de inkább 4 órásidőközök legyenek. A gyakori szoptatás és nem a bőtejűségáltal okozott túltáplálás zavarja meg a csecsemők emésztését.Azok a csecsemők, akik alig, vagy egyáltalában nem fejlőd-nek, dacára annak, hogy megfelelő időközökben rendszeresenelég tejet szopnak, azok szülőiktől ezen elmúló fejlődésizavar által jellegzett kóros alkatúságot, úgynevezett con-stitutionális anomáliát örököltek. Nem az anyában, nem adajkában, nem azok életmódjában, étrendjében, hanem acsecsemőkben van az ok, mely korhoz kötött, szakszerűdiaetetikus gyógykezeléssel több-kevesebb sikerrel befolyá-solható. Az alkat döntő befolyása azonban sohasem kap-csolható ki. Nem lehet minden csecsemőt felhizlalni, de nemis kell, mert a csecsemők életsorsa, jelene és jövője nem-csak testsúlyához, testméreteihez kötött, hanem egészsé-ges, alkatához alkalmazkodó, normális fejlődésének egyébismérveihez.

A kevéstejű emlőn levő, a kóros alkatú csecsemőketelőbb vagy utóbb a női tejen kívül mesterségesen is kelltáplálni. Sokszor szociális okok, az anya megélhetése, kenyér-

15

keresete úgy kívánják, hogy az ilyen vegyes táplálásra korán,rendezkedjenek be. Ha ez célszerűtlenül, helytelenül tör-ténik, úgy az így keletkező ártalmak lerontják a tovább-szoptatás előnyeit is. Ezt a tételt, sajnos, legszomorúbbanigazolják hazai viszonyaink. Óriási a csecsemőhalandóságunkannak dacára, hogy asszonyaink országszerte szoptatnak^de emellett elképzelhetetlenül célszerűtlen, ártalmas módon,,túlkorán etetik is csecsemőiket. Az elválasztás célszerűtlenmódja életveszélybe döntheti az emlőn, vagy a vegyestáplálás mellett szépen, egészségesen fejlődő csecsemőket is.

Az egészségügyi gyermekvédelem feladata, hogy a köz-tudatba vigye azt, hogy a csecsemők életének megtartásábana legdöntőbb tényező a szoptatás. Az elmondott tanok hir-detésével biztosítani kell a célszerű szoptatási módok, acsecsemőkori diaetetika tanainak általános követését.

A szociális csecsemővédelem feladata, hogy elhárítsa,kisebbítse azokat az anyagi segítség nélkül többnyire leküzd-hetetlen akadályokat, melyek miatt sok anya minden akarata,képessége dacára nem szoptathatja csecsemőjét. A szociáliscsecsemővédelem ezen cél eléréséhez pénz- és egyéb segéllyeligyekszik a szoptatás miatt elmaradó vagy csökkent keresetetpótolni. A munkahelyek mellett létesített szoptatószobákkaligyekszik lehetővé tenni azt, hogy a munkába álló anyákemellett szoptathassanak is. Bölcsődékben, a kenyérkeresésokából otthonról távollevő anyák helyett gondozzák a csecse-mőket és őket lehetőleg célszerűen ezalatt táplálják is. Mind-ezen és egyéb csecsemővédelmi intézményekkel külön fogokfoglalkozni.

A dajkaság.

Olyankor, mikor az anya helyett más asszony, dajkaszoptatja a csecsemőt, olyankor mindkettő egészségi érdekeitkell megóvni. Csak teljesen egészséges asszony vehet emlőjéreteljesen egészséges idegen csecsemőt. Dajkavizsgálattal arendszeres betegvizsgálatnál szokásos fizikális módszerekkela levetkőztetett dajka egész szervezetét gondosan, rész-letesen meg kell vizsgálni. Nemcsak egészségességét kellmegállapítani, de lehetőleg ki kell zárni azt az eshetőségetis, hogy a szoptató dajka bármely ragályos vagy fertőzőbetegséget közvetíthessen. Ezen keretbe, főképpen a gümőkór,bujakór és a kankó tartozik. A szoptatandó idegen csecsemő

16

és a dajka saját csecsemője között több hónapos korkülönbségis lehet. A dajka tejtermelőképessége csak 1—2 napi rend-szeres tápméréssel (minden egyes szoptatás lemérése) álla-pítható meg. A dajkatej vegyi, illetve górcsövi vizsgálatafölösleges. Semmiféle értékesíthető adatot nem szolgáltathat.A dajkavizsgálatot a dajkaszolgálatra jelentkező csecsemőjé-nek megvizsgálásával kell minden esetben kiegészíteni, desemmiesetre se maradjon el a feltétlen megbizonyosodásafelől sem, hogy az emlőre kerülő idegen csecsemő egészségesés nem fertőzheti a szoptatásra vállalkozót. A bérdajkátfogadóknál a dajka veszélyeztetettsége ritka jelenség, ellenbena kihelyezett csecsemőt dajkaságba elvállaló szoptató nevelő-szülők bujakóros fertőződés veszélyének mindig ki vannaktéve, ha újszülöttet vagy alig néhány hetes fiatal csecsemőtvesznek magukhoz, illetve ha a csecsemőjét dajkaságbaadó anya egészségességét vérsavóvizsgálatnem állapítja meg.

A szoptatás hygienejére, diaetetikájára, eredményeirevonatkozólag mondottak a szoptató nőt illették és ezért azono-sak olyankor is, mikor dajka, illetve nevelőszülő szoptat.

Bérdajkának, azaz dajkaszolgálatba állónál a dajkasaját gyermekéről is jól kell gondoskodni. A szociális világ-felfogással sehogysem egyeztethető az össze, hogy a dajkagyermeke kárát vallja annak, hogy az anyja idegen csecsemőtszoptat. Ez a kérdés legjobban tejtestvérséggel oldható meg.Ez könnyen megy, ha már idősebb s így vegyesen is táplál-ható a dajka gyermeke, mert tejfölöslegét az idegen csecsemő-nek juttatja és elválaszthatja saját csecsemőjét akkor,mikor az idegennek már több kell. Dajkaságba kiadásnálminden kihelyezett csecsemő élete veszélyeztetve van, rész-ben a dajkaságra vállalkozók tudatlansága, gondatlansága,részben szándékos, a gyermeket dajkaságba kiadó általsokszor sugalmazott rosszakarat miatt. A dajkaságba ki-helyezés és az angyalcsinálás régebben az állami és társadalmigyermekvédelem megszervezése előtt azonos fogalmak voltak,részben még ma is azok. Ezek megelőzését és korlátozásátcélzó intézkedések a következők:

A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV.törvénycikk a dajkasági engedélyek kiadását a dajkaságbavett gyermekek gondoztatásának, ápolásának, hogyléténekellenőrzését a községi elöljáróság teendőinek körébe sorolja.Ε törvény kiegészítéséhez 1887. és 1889-ben kiadott belügy-miniszteri rendeletek így szólnak:

17

Dajkálás végett elvállalt gyermek ápolója a gyermekkelvaló rossz bánásmód esetén előbb hatóságilag figyelmez-tetendő. Csak annak hatálytalansága esetén vonható büntetésalá. (Bm. 171/1887.)

Csecsemőgyermeknek hatósági engedély nélkül valódajkaságba fogadása és kellő ápolás elhanyagolása általelkövetett kihágás esetén a tartásdíj nem állapítható meg.Az ilyen magánjogi követelés megítélése a kir. bíróság hatás-körébe tartozik. (Bm. 1896/1889.)

Két idevágó kúriai döntvény: Aki a dajkaságba vettcsecsemőt kellő táplálkozás és gondozásban nem részesíti ésezáltal a csecsemő három napnál tovább tartó elsatnyulásátidézi elő: a szándékosan elkövetett súlyos testi sértés vét-ségét követi el. (Curia, 742/1893.)

A csecsemő ápolása körül tanúsított gondatlanság, melya csecsemő halálát idézi elő: emberölés vétségét képezi.(Curia, 3767/1888.)

Ezen törvényekkel és büntetésekkel azonban nem lehetettküzdeni az angyalcsinálás, a dajkaságba kihelyezett csecse-mők elpusztítása ellen. Úgyszólván megszűnt, illetve ritkaeseménnyé lett, amióta az állami gyermekvédelem oltalmábaveszi mindazon gyermekeket, kiket szülőik eltartani nemtudnak és amióta a nyílt gyermekvédelem az Országos Anya-és Csecsemővédő Szövetség egyénenkint keresi fel és veszivédelmébe lehetőleg az összes újszülötteket és csecsemőket.

III.

Mesterséges táplálás hygienejének gyermekvédelmijelentősége.

A szoptatás, az anya vagy dajka emlőjén nevelődés, azegyetlen természetes táplálás. Minden más mód természet-ellenes. A csecsemőszervezet sajátos anyagcsereforgalma a nőitejre van beállítva; az fedezi legjobban a csecsemőszervezetminden életszükségletét. Az biztosítja a homotrophia révéna csecsemőszervezet élettani zavartalan fejlődését. Mindenmesterséges táplálási mód a női tej megemésztésétől eltérőemésztési, felszívódási, anyagcsereforgalmi feladatra kény-szeríti a csecsemőszervezetet. Ez mindig igénybeveszi aszervezet alkalmazkodóképességét és emellett az egész szer-vezetet befolyásoló, az általános- ellentállóképességet csökkentő,

18

kisebb-nagyobb, toxikus, illetve baktériumos természetű táp-lálási ártalmakkal jár. Míg minden csecsemőnek föltétlenüllegjobb tápszer a saját anyjának teje, melynek termelődése,,mennyisége természetszerűen alkalmazkodik a fejlődő csecsemőéletszükségletéhez, addig megfordítva, nincs semmiféle olyanösszetételű, biztosan megállapított napi és egyes adagú mes-terséges tápszerünk, mely minden egyes csecsemőnek egyarántalkalmas volna. Az öröklődő kóros alkatúságnak, a normálisemésztést, fejlődést befolyásoló, hátráltató hatása a mester-séges táplálásnál fokozottan érvényesül. A külső tényezők,az általános életkörülmények, a gondozás módja, főleg az.azzal járó, vagy a csecsemő környezetétől függő fertőződés!lehetőségek (intézeti ápolás, hospitalizmus) együttes vagykülön érvényesülő befolyása, mind csökkentik a csecsemő-szervezet életerőit és ezzel nagyon megnehezítik a mesterségestáplálással járó ártalmakkal való megküzdést.

Az élet megalkuvásokkal jár. A természet parancsait,,bölcs rendelkezéseit nem mindig lehet követni. Nem mindencsecsemő nőhet fel anyja emlőjén. A legősibb idők óta a csecse-mők jelentékeny részét mesterségesen táplálják. Az emberiségjavát szolgáló tudományos kutatások kiderítették a mestersé-ges táplálásnál feltétlenül károsan ható tényezőket. Megtaní-tottak azok elkerülhetésének lehetőségére. Az egészségügyigyermekvédelem, a csecsemő-hygiene feladata, hogy lehető-leg kizárja a mesterséges táplálásnál kétségtelenül ártótényezőket.

A legősibb és legáltalánosabb módja a csecsemő mester-séges táplálásának az állati tejek, főleg a tehéntej, kecsketej,nagyritkán a szamártej felhasználása ezen célra. A legelemibbkövetelmények legfontosabbjait a vegeterianus hygiene, azállategészségügyi kívánságok által megszabottak képezik.Csak egészséges, lehetőleg tuberkulinojtásokkal ellenőrzött,tisztán tartott, jól istállózott, megfelelően etetett állat, egész-séges ember által tisztán fejt tejét melegen szűrjék meg,mely az istállószeméttől, közvetlenül a lefejés után jóllehűtve, teljesen tiszta edényben, lehetőleg jéghidegen szállít-sák a fogyasztókhoz. A hygienikus, aseptikus, csecsemő-tej termelésére berendezkedett modern tejgazdaságokbanmár nálunk is a hollandi rendszer szerint istállózzák a gondo-san kiválogatott, egészséges teheneket. Lemosható, csempé-zett falú, a világos, jól szellőztetett tehénistálló. Vízáthatlan,lejtős, rövid az álláshely. Vízzel bőven öblített folyókákba ürül

19

a vizelet, az ürülék. Válaszfalak különítik az állatokatmosható, tiszta kőjászolból esznek; naponta lemossák őketfarkukat felkötik, hogy azzal ne csapkodhassanak; irtják alegyeket. A lefejéshez külön helyiségbe vezetik a teheneket.Gondosan összeválogatott, egészséges emberekből áll az istálló-személyzet. Lefejéshez tisztára mosott fehérruhába öltözik,jól megmosakodik, álarcot tesz fel; zománcozott, tiszta fejő-edénybe minden lefejéskor váltott betétű szűrőn át folyik alefejt tej, melyet újabb megszűrés után megfelelő berendez-kedéssel már a fejőhelyiségben azonnal lehűtenek és jól záródótiszta, csirátalanított kannákban, tartályokban, hűtőkocsikbanszállítanak fuvaron, vasúton a rendeltetési helyre.

Általános egészségügyi, főleg gyermekegészségügyi érde-kek azt kívánnák meg, hogy csak az így termelt tej kerüljönforgalomba. Ez ma a messze jövő utópiái közé tartozik.Hygienikus, aseptikusnak nevezett ilyen tej csak a legtehető-sebb társadalom tagjainak, esetleg gyermekvédelmi intézmé-nyeknek, kórházaknak jut. Többi lakosság országszerte akis- és nagygazdák szurtos, piszkos istállójában álló, össze-vissza mocskolt tehenektől, mosatlan kézzel, tisztátalan, esetlegfertőzött vízzel kiöblített fejőedényekbe fejt, át nem szűrt,melegen továbbított, útközben le nem hűtött — hamisított —tejet issza. Ezen segíteni kell. Meg kell tanítani, reá kell szok-tatni minden tehenet tartó gazdát arra, hogy csak egészségesállatot fejjen, hogy tisztán tartsa istállóját, gondozza tehenét,tiszta kézzel, tiszta edénybe fejje le a tejet, szűrje meg, hűtsele és — ne hamisítsa. Akkor kevesebb kárát fogja látni azország csecsemővilága annak, hogy az anyja teje helyetttehéntejen él.

A tej megvizsgálásának módszereivel más előadásokkeretében foglalkoznak. A tej vizsgálatnál egyrészt a fajsúlyt,a zsírtartalmat, a savanyúság fokát, a szennyezettséget, azsírtartalom mennyiségét és minőségét állapítják meg ésezekből következtetnek a tej minőségére, használhatóságára.

A megfelelő nyers tejből a legkörültekintőbb, legszigorúbbteljes tisztasággal (kifőzött edények és eszközök használ-tassanak) megfelelő hígítással kell készíteni a csecsemőtejeket.A csecsemő mesterséges táplálásának sok hátránya a legcél-szerűbben úgy küzdhető le, ha a csecsemőtejeket külön ezencélra berendezett üzemekben, tejkonyhákban készítik el és azegyes adagokból összetevődő napi mennyiséget intézetekbenosztják ki. Az ilyen intézetek a csecsemővédelemnek legered-

20

ményesebb intézményei, még tömegellátás mellett is alkal-mazkodni tudnak az egyes csecsemők egyéniségéhez, a nekiklegjobban megfelelő tejkészítményeket megfelelő adagbanjuttatják. A tejkonyhákkal kapcsolatos csecsemővédő inté-zetekben azonnal felismerhetik a bekövetkezett táplálásiártalmakat és azokat megfelelő tápszerekkel lehetőleghamar megszüntethetik. Míg a külföldön, főleg városokbanmár jól megszervezetten működik az ilyen csecsemővédelem,nálunk most van kialakulóban. Sajátos földrajzi helyzetünkmiatt, gazdálkodó lakosságunknak csak kisebb hányada lakikvárosokban; ezek is, a falvak is óriási terjedelműek, sokanélnek tanyákon. Ezért a tejkonyhák, csecsemővédő-intézeteknagy számmal nem állíthatók fel. Ezen az úton kisebberedmények várhatók. Nagyobb, ha országszerte kitanítják,reászoktatják a lakosságot arra, hogy miként kell legjobban,legcélszerűbben elkészíteni a csecsemőtejeket, hogy kell azokateltenni, adagolni és megetetni. Ezen kérdésnek részletei agyermekgyógyászat keretébe tartoznak. Itt csak arra szorít -kozhatom, hogy a mesterséges csecsemőtáplálás ártalmai éskáros következményei nagyon megkevesbednének, ha a minden-napi életben a hamisítatlan jó tehén-, esetleg kecsketejet hígvagy sűrűbb nyákfőzettel, búza- vagy zablisztfőzetekkel hígí-tanák meg, ha megtanulnák, hogy a feles, illetve kétharmadoskevéssé megcukrozott keverékek a legcélszerűbbek. Hogy ezekmeg ne savanyodjanak, a felforralt tejet és a hígító folyadékottiszta edényekben, hűs helyen, külön-külön kell eltenni és azegyes adagok elkészítésekor frissen kell összeönteni. Ha meg-tanulnák, hogy a csecsemőt kevésszer, 24 óra alatt legfeljebbhatszor, de inkább ötször kell táplálni, ha tudnák, hogy a napimennyiség kezdetben ½ liter, később is legfeljebb 1 liter lehet.Ha köztudatba menne, hogy tiszta üvegből, lassan kell acsecsemőt etetni, hogy egyszerű, kesztyűújjszerű, kifordítható,tisztán tartandó szopókát kell használni. S legfontosabb volna,ha megtanítanának mindenkit arra, ha meggyőznének min-denkit arról, hogy a csecsemő még nem mindent evő ember,hogy a tejhigítások után először hús- vagy lisztleveseket, szitánáttört pépes főzelékeket, tejben főtt pépeket, friss gyümölcs-nedvet, illetve kaparékot kaphat, illetve félesztendős koraután rendszeresen kapjon is.

A mesterséges csecsemőtáplálás ezen szabályainak köve-tése mellett mindenfelé megkevesbedtek a káros következ-mények, ritkábbak az emésztési zavarok, egészségesebbek a

21

csecsemők. Ezért feltétlenül szükséges az, hogy nálunk ismindenfelé, mindenütt, minden társadalmi rétegben fel-vegyük a harcot a káros népszokásokkal. Csonka országunkgyér lakosságát le kell szoktatni a kártevő, célszerűtlen táp-lálási módokról. Türelemmel, megmutatással meg kell tanítaniőket a csecsemőtáplálás minden egyes legkisebb részletére.Az ilyen irányú népoktatást hozzáértők, szakemberek kezébekell letenni. Következetesen kell haladni ezen a fáradságosúton. Az idősebb nemzedéket, az öregszülőket meg kell győzni,az ő ellenkezésüket, gátló akadályt gördítő befolyásukat lekell szerelni. Az új nemzedék, a fiatal leányok már az iskolábantanulják meg a csecsemőtáplálás elveit és módjait. Ismétlőiskolákban fel kell eleveníteni és ébren kell tartani ezeket atanításokat. Csak így javíthatjuk meg országszerte a nép-egészséget, csecsemőink egészségügyi viszonyait.

A csecsemőkori emésztési zavarokat nem gyógyszerekkel,hanem gyógyító tápszerekkel kezeljük. Ezek összeállításában,alkalmazási módjában, javallataiban különböző alapgondo-latok, elméletek érvényesülnek. A gyógyító tápszerek rende-lése, a gyógyító diaetetika szakszerű gyermekorvosi képzett-séget tételez fel. A gyógyító tápszerek elkészítéséhez, alkal-mazási módjához szakszerű, az egyes beteg egyéniségéhezalkalmazkodó részletes utasításokat kell adni. A gyári készít-mények, a különböző csecsemőlisztek és egyéb tápszerekközhasználatra nem alkalmasak, sőt súlyos emésztési zavarokatis okozhatnak, ezért ki kell tanítani a lakosságot arra, hogycsak gyermekorvosi tanács kikérése után vegye igénybe amesterséges csecsemőtápszereket.

IV.

A gyermekkori heveny fertőző kórok elleni védekezésről.

A heveny fertőző kórok elleni védekezés logikus irányí-tásához elsősorban a fertőzés módozatait, feltételeit kell ismer-nünk. Nem a fertőző betegségek, hanem a fertőző kórokozók,illetve fertőző anyagok vitetnek át. A nálunk otthonos fertőzőbajok közül direkt cseppfertőzés játsza a főszerepet vari-cellánál, morbillinél és rubeolánál. A variolával együtt alkotjáka volatilis contagiumú betegségek csoportját. Közvetlenül alevegő útján ,de csak Flügge-féle cseppinfekció közvetítésévelterjed az influenza, a Heine—Medin-kór, szamárköhögés,

22

a járványos agyhártyalob. Influenzát valószínűleg nemcsaka levegő, de a kórokozókkal telített levegőben lebegőpor is közvetítheti. Direkt és indirekt kontaktus útjánragályoz a typhus, dysenteria, diphtheria és scarlatina.A tudományos kutatásokból felállított ezen schéma alólgyakran van kivétel. így a bárányhimlőt és kanyarótesetleg közvetítheti indirekt kontaktus is, viszont direktlevegőinfekció útján terjedhet a diphtheria. Az összesheveny fertőző kórok sokszor csak enyhén, abortiv alakbanbetegítik meg az egyéneket. Az ilyen esetek nagyon elősegítika fertőzés tovavitelének lehetőségét. Bebizonyosodott, hogytyphusnál, dysenteriánál, diphtheriánál, scarlatinánál a beteg-ség tüneteinek lezajlásával egyidejűleg a kórokozók nem távoz-nak el a szervezetből. A lábbadozók, meggyógyultak továbbhordozhatják a kórcsirákat, ú. n. bacillushordozókká válhatnak.Csak ez úton magyarázható sok, egyébként epidemiologicemegfejthetetlen eset, melyek megértését meg fogja könnyíteni,hogy a diphtheria, dysenteria, typhus, járványos agyhártyalobinfluenza, Heine—Medin-kór kórcsirjait és talán a scarla-tináét is egészséges bacillus-, illetve kórcsirahordozók is tova-vihetik. Typhus, dysenteria, diphtheria, scarlatina kórokozóivíz és tápszerek útján is bejuthatnak az emberi szervezetbe.A kanyaró, typhus kórokozói az anyai szervezetből belekerül-hetnek a méhmagzatba is. Végtelenül nehéz feladat a fertőzőkórok tovaterjedésének megbizonyosodott sokféle lehetőségemellett, velük szemben sikeresen védekezni.

Az egyes fertőző betegségek kórokozóiul felismert csiráksajátosságainak tanulmányozása után állapították meg azonkülönböző részben fizikai, részben chemiai, sokszor kombinálteljárásokat, melyekkel nemcsak az ezen beavatkozásokkalszemben legellenállóbb kórcsirákat, de azok továbbszaporo-dását biztosító termékeit (spórákat) is elpusztítják. A dezin-ficiálás a velejáró általános tisztogatással, szellőztetéssel,ideiglenes kilakoltatással a közegészségügyi viszonyok általá-nos megjavításában igen jelentékeny tényezőnek bizonyult.Kétségbevonhatatlanul korlátozta a fertőző betegségek szá-mát, lehetségessé tette a veszedelmes járványok sikeres elfoj-tását, ezért világszerte az összes kultúrállamokban berendez-kedtek és kiépítették a hatósági kötelező fertőtlenítés rend-szerét. Abban, hogy a fertőztelenítő intézetek munkakörevilágszerte óriás méretűvé megnőtt, egyaránt része van adezinficiálást megszervezők ügybuzgalmának, valamint a

23

laikus közönség fanatikussá nevelt hitének is, mely a dezin-ficiálásban látja a heveny fertőző kórok elterjedését meg-akadályozó egyetlen pozitív ténykedést. A dezinfekció ható-sági, rendszeres megszervezésével párhuzamosan bekövet-kezett eredmények ezen nézetet megerősítették és elhallgat-tatták azokat, kik kételkedtek abban, hogy csak ez az út vezeta célhoz, mert sokszor a legszakszerűbben végrehajtott dezin-fekció dacára nem menekedtek meg a megbetegedéstől az ígymegóvni akartak. Nem voltak és ma sem tartóztathatok felcsak ezen az úton egyes, gyorsan terjedő, sok áldozatot szedőjárványok. A sikertelenségek okát keresőkutatások megálla-pították, hogy a fertőztelenítések részben azért eredmény-telenek, mert a kórházba szállított, vagy otthon elkülönítettfertőző (vörheny, diphtheria, typhus, dysenteria stb.) betegek,mikor otthonukban egészségesen visszatértek, bebizonyoso-dottan többször fertőzték, megbetegítették az otthonmara-dottakat, illetve a velük, mint egészségesekkel érintkezőket(visszatérő esetek, return cases), másrészt bebizonyosodott az,hogy fertőző betegségek ismert kórokozóit (diphtheria, dysen-teria, typhus, cholera) beigazoltan, de minden valószínűséggela nem ösmert kórokozókat (scarlatina) is, egészséges egyének,mint bacillus-, illetve kórokozó-gazdák tovahurcolhatják,befertőzhetik a kilehelt levegőt, a lakott helyiségeket és aközelükben volt élettelen tárgyakat. Lehetetlen olyan nagyarányban megszervezni a dezinfekciót, hogy annak keretébenezen ragályozó lehetőségek is ártalmatlanná tétessenek.

A bacillus-, illetve kórokozó-hordozók felfedezése nem-csak a dezinficiálásnak a bakteriológiára felépített alapjátingatta meg, hanem a heveny fertőző betegségek elleni véde-kezésnek azt a rendszerét is, mely a fertőző lehetőségekkorlátozásához a fertőző betegségek környezetében élőegészséges egyének szabad mozgásának korlátozását, kitil-tásukat iskolából, hivatalból, munkahelyről honosította meg.Az észszerű intézkedések határát egyrészt a fertőzőképes-ségnek feltételezett megszűnte, másrészt az egyidejű, vagykésőbbi fertőzéssel bekövetkezett megbetegedés és az ígyközvetíthető fertőzés lehetőségének elmúlása határozza meg.Ezen elméletileg helytálló követelményeknek mindig nehézvolt megfelelni, de különösen nehézzé vált a bacillus-, illetvekórcsirahordozók jelentőségének felismerése óta. A bakterio-lógiai kutatások eredményei a fertőztelenítést a fertőző beteg-ség, illetve a ferőzőképességnek feltételezett elmúlásával

24

régóta szokásos ú. n. végfertőztelenítést (Schluss-Desin-fection) a folytatólagos fertőztelenítés (Fortlaufende Desin-fection) rendszeres kiépítésével egészítették ki. Hatósági köze-gek látogatják az otthonmaradt fertőző betegeket és kitanít-ják a hozzátartozóikat, hogy célszerű fertó'ztelenítési eljárá-sokkal lehetőleg ártalmatlanná tegyék a fertőző beteg általfolytatólagosan, állandóan ürített kórcsirákat és az általabeszennyezett tárgyakat. Az egészségügyőrök gondosan ellen-őrzik ezen hatósági intézkedések lelkiismeretes végrehajtását,,melyek különben teljesen azonosak a tisztiorvosok általnálunk adott utasításokkal.

A heveny fertőző betegségek kórcsirjainak ártalmatlannátevésére irányuló törekvés, a hatósági dezinficiálás tudatomirányítása csak hatósági bakteriológiai és közegészségügyivizsgáló intézetek útján történhet.

A fertőztelenítés és elkülönítés átszervezésén kívül aheveny fertőző kórok elleni védekezés kerete a bacillushor-dozók elleni rendszeres küzdelemmel is kitágult.

A gyermekkorban gyakoribb fertőző betegségek közüla diphtheriánál vált a bacillushordozás nyilt kérdéssé. Már aszérumterápia sikereinek első napjaiban vetődött fel azontapasztalat révén, hogy az antitoxicus savó minden helyibeavatkozás nélkül nagyon megrövidíti a betegség tartamát,de nem korlátozza ezen időszakra fertőző képességüket,mit igazolt egyrészt a lábadozó, meggyógyult diphtheriasbetegek által beigazoltan közvetített fertőzések meg-nagyobbodott száma, másrészt a bakteriológikus vizsgálatokeredménye, melyek szerint a megbetegedéstől számítva 14napig több mint 50%-ukban megmarad az orrgaratüregbena diphtheria-bacillus, 20—25%-nál 20—25 napig, 10%-nál35—50 napig és aránylag nem kevésnél még hosszabb ideig.Azok, kik különösen gondosan veszik a váladékot és hely-színén oltják be a táptalajt és nem laboratóriumba küldika beszáradó váladékot, azok, kik nemcsak a torokból, a mandulagödreiből, de az orrüreg mélyéből is veszik, azok nagyobbszázalékban és hosszabb ideig találnak diphtheriabacillus-termelőknél, illetve reconvalescensbacillus-gazdáknál diph-theriabacillusokat, valamint azok is, akik negatív vizsgálatután nem egy, de két, esetleg három egyező kontrollvizs-gálatot kívánnak meg. Ezen megállapításokból logikusan azkövetkezett, hogy mindaddig kórházban, illetve betegszobá-ban tartották a felgyógyult diphtherias beteget, míg bacillus-

25

hordozó volt és addigra odázták el a fertőztelenítést. Az életitt is beigazolta, hogy princípiumokat vak következetességgelaz abszurdumig követni nem lehet. Nem lehet a diphtheriasbetegeket kivétel nélkül mindaddig betegszobában, kór-házban tartani, míg megállapítottan bacillushordozók, annálkevésbbé, mert többek részéről felvetődött az a kérdés,hogy a fertőzés nem kötött-e csak virulens bacillusokhoz,hogy a soká megmaradó diphtheriabacillusok nemcsaksmarotzer-élősdiként tenyésznek buján tovább. Ezen fel-tevést újabb vizsgálatok nem erősítették meg. Ε kérdés-nek jelentőségét fokozta többeknek azon megállapítása is,hogy az avirulens diphtheriabacillusok nem alakulnak átvirulensekké — bár ezt is nagyon sokan tagadják. Mindezenmeggondolások révén, másrészt azért, mert túlságosan költ-séges és nehezen indokolható az ú. n. reconvalescens-otthonoklétesítése nagyobb üzemű fertőző-kórházak mellett, ma többenazt tanácsolják, hogy minden esetben a diphtherias betegekszérumkezelése mellett az orrgaratüregben tenyésző diph-theriabacillusok kiirtása is hatásos gyógyszerekkel, rendszeresorrbecsöppentésekkel, toroköblögetésekkel történjék meg-szakítás nélkül négy héten át, azután a meggyógyult betegekminden esetben, még ha pozitív is a lelet, bocsájtissanak visszaaz életbe. Kétségesnek tekinthető negatív lelet esetén iscélszerű az elkülönítést és bacillusirtást négy hétig folytatni»

Amily egyszerű feladat a mesterségesen tenyésztettbacillusoknak, baktériumoknak elpusztítása, oly nehéz ésegyelőre kevés pozitív eredménnyel biztat az élő szervezetbentenyészés befolyásolása. Igazán megszámlálhatatlan, fel nemsorolható mindazon szerek és eljárások száma, mellyel adiphtheriabacillus-hordozók ellen harcra indultak. Csaknéhányat sorolok fel: sublimât, kálium hypermanganicum,chlorzink, argentum nitricum, hydrogen hyperoxyd, eucupin,lysol, creolin, benzol, toluol, sozojodol-natrium, pyocyanaseés sok más bakteriologikus készítmény. A legújabban ajánlottdiphthosan, flavicid, trypaflavin stb. nevű festékanyagokbiztatnak ezidőszerint a legtöbb sikerrel.

Az emberi gondolkodás következetlenségére klasszikuspélda, hogy míg a diphtherias fertőzés tovavitelében főlega reconvalescens bacillushordozóknak nagy szerepet tulaj-donítanak, nem jelentéktelent a közelében volt egészségesbacillushordozóknak és sokféle úton igyekszünk őket ártal-matlanná tenni, addig a scarlatina elleni védekezés nem halad

26

ugyanezen úton, pedig majdnem egyértelmű ma az a felfogás,hogy az orrgaratüreg váladéka közvetíti a vörhenyes fer-tőzést. Erre utal, hogy a kórházból elbocsátott, vagy a beteg-szobából kijött és fertőzőnek bizonyult betegek legtöbbjeolyan, kiknél a heveny időszakban, vagy azt követőlegesetleg hosszabban eltartó különböző természetű váladéktermelésével járt orr-, garat-, fülfolyamatok voltak. Másrésztutal ezen feltevésre az a tapasztalat is, hogy az egymástkövető vörheny-eseteknek első forrása, ha nem abortivscarlatina, úgy legtöbbször, egy a környezetben lezajlottangina, melynek scarlatinas voltát esetleg gyanították.Az egyetlen komoly ellenvetés, mellyel érvelni lehet alezajlott és a hat hétig elkülönített scarlatinas betegekkórcsirahordozása ellen, az, hogy ily hosszú időtartam utángyógyult diphtherias betegek között már nagyon kevés abacillushordozó. Ezzel szemben utalnom kell azon feltevésbe,mely szerint a kórházból gyógyultan elbocsátott vörheny-betegek reconvalescentiájuk ideje alatt kórtermükbe kerültfriss vörhenyesetek virulens kórokozóit veszik át és azokatviszik haza. Ezen meggondolások révén az célszerű, hogyfertőző kórházi gyakorlatban minden betegnél, magángyakor-latban pedig azokban az esetekben, hol az orr-, garat-, fül-tünetek fejlődnek, lehetőleg korán és a fertőző kórházban(osztályon), illetve betegszobában időzés egész tartama alatta leginkább bacillusölőnek bizonyult, vagy a jövőben annakbizonyuló szerekkel (pl. diphthosan, trypaflavin, flavicid stb.)rendesen orr-, torok-, fülöblögetések történjenek. Az összessúlyos angináknak fertőzőképessége ugyanígy fokoztassék le,ezek is minden esetben hosszú hetekre különíttessenek el.A scarlatinára gyanús esetekből a hosszas elkülönítés ésrendszeres orr-, torokfertőztelenítés alól csak azok vétessenekki, kiknél torok- és garattünetek nincsenek, vagy nagyonjelentéktelenek. Ugyanezt megtehetik a scarlatinas betegeketápoló és velük foglalkozó orvosok is,

Az eddig elmondottakban a gyermekkori gyakori hevenyfertőző kórok elleni védekezésnek azon részével foglalkoztunk,amely ezen kórokozók ártalmatlanná tételével, a szervezetbejutásuknak megakadályozásával törekszik a célt elérni.Ez a legrégibb út. A bakteriológia csak következetesen ki-építette. Az immunológia alapkőnek véve azon régi tapasz-talatot, mely szerint a fertőző betegségek lefolyása nemkizárólag a kórokozóknak sajátságaitól függ, hanem ugyan-

27

ilyen mértékben a szervezet reakciójától, a védelmet ezenirányban haladással egészíti ki. A diszpozíció tana egyrésztkikutatta a szervezet azon sajátosságainak összességét,melyek azt a fertőző kórokban megbetegedés iránt különösenhaj'ámossá teszik, másrészt keresi azon módokat, melyekkelezen részben veleszületett, részben szerzett egyéni sajátos-ságokat ellensúlyozni lehet. A gyermekek természetes immu-nitása tág, egyéni határok között ingadozik. A leg-fontosabb tényező a gyermekek természetes immunitásá-ban a szervezet víztartalma. Sok észlelet szól amellett,hogy a gyermekek természetes immunitása akkor a legked-vezőbb, ha az első élethónapoktól kezdve a szervezet víz-tartalmának csökkentésére törekszünk. Minden egyoldalútáplálás csökkenti a természetes immunitást. A zsírmegvonásés pótlása bő szénhydráttal különösen leszállítja az immunitást,éppúgy a purinszegény táplálék is. Célszerűen táplált gyer-mek kevésbbé van kitéve főleg a scarlatina veszélyének.A vitaminoknak is nagy szerepük van a természetes immu-nitás kialakulásában. A táplálék organikus részeinek, agyermekszervezet ásványalkatrészei mennyiségének és minő-ségének is döntő a szerepe. A természetes ellenállóképességfokában a szabadban élésnek, a napfény sugarainak megmér-hetetlen nagy a befolyása.

A szervezet automatikus védekezésének alátámasztásávalaz ellenanyagtermelésnek művi előidézésével, aktív immuni-zációval kívánja az immunológia a heveny fertőző kórokelleni védekezést felépíteni. Az aktív immunizáció a legbizto-sabb módja a heveny fertőző kórok elleni védekezésnek.Csak gyenge, rövid életű surrogatuma ennek a passzívimmunizáció. Ezen ma már életigazságnak mondható meg-állapításhoz nem az elméleti kutatás, hanem a himlőoltásnaktapasztalaton alapult felfedezése vezetett.

Minthogy a himlő elleni védekezés ahhoz kötött, hogyelég sok, elég erős himlőméreg vitessék a szervezetbe, kiváltaz első oltás alkalmából, ezért nem kell a beoltások helyénekkevesbítésével az immunizáció fokát és tartamát csökkenteni,emellett azonban tekintetbe kell venni azokat a tapasztala-tokat, amelyek a gyenge, sorvadt csecsemők kímélését, azeczemások oltási tilalmát írják elő. Az újraoltásoknak ugyan-olyan ellenőrzött következetes rendszerességgel kell meg-történni, mint az első oltásoknak. A közegészségügyi ható-ságoknak az újraoltások következetes, rendszeres keresztül-

28

vitelére, főképpen beköltöző idegeneknél kell berendezkedniökarra, hogy érdemlegesen ellenőrizzék, hogy az oltóanyagokspecificitása és virulenssége fenntartassék.

A himlő elleni aktív immunizálásánál a pustulában levőkórokozót oltjuk át. Ugyanezen elv szerint történik a varicellaelleni védoltás. Minthogy a bárányhimlő csak ritkán súlyosabbmegbetegedés, alig okoz halált, ezért a varicella elleni oltások-nak a mindennapi élet számára nincs jelentősége. Hasznacsak a csecsemőkórházi házi járványok elhárításábanlehetne, mire vonatkozólag még korai volna végleges Véleménytmondani.

A diphtheriának mind gyógykezelésében, mind az ellenevaló védekezésben döntő fordulatot jelentett az antitoxikusszérum felfedezése.

Kétségtelenül egyértelmű ma már az a meggyőződés, hogya diphtheria ellen passzív immunizacióval sikeresen lehet véde-kezni, de általános alkalmazását, kötelező végzését következőmomentumok akadályozzák: a szervezetbe bevitt antitoxin nemkötődik meg a sejtekben, hanem csak a szövetnedvekbenkering és ezért elég hamarosan, 3—4 hét alatt elhagyja a szer-vezetet és ezzel megszűnik a védő hatása, nincs befolyássala szervezetben automatikusan, autointixikáció útján folya-matban levő, vagy megállapodott antitoxintermelésre. Az állatifajidegen savó beoltása szenzibilizálja az emberi szervezetet.Ezért újabb védoltás, vagy szükségessé váló gyógy oltás esetén1—2 éven belül nagy az anaphylaxia lehetősége is. A diph-theria az utóbbi két évtizedben általában veszített súlyosjellegéből, megváltozott a genius epidemicusa. A korán, az elsőtünetek megjelenésekor foganatosított, nagyadagú izomzatba,esetleg 'viszérbe történő szérumbefecskendezés többnyireelhárít minden életveszélyt. Ezen meggondolások révén sokfeléabbahagyták a rendszeres passzív védoltásokat. Ez a gyakorlatcsak szórványos enyhe megbetegedések idején jogosult. Súlyosjárványok idején esetleg időközönkint megismételt védoltá-sokkal kell a veszélyes idő elmúlásához hozzájárulni. Komolyveszély esetén nem szabad késni a második védoltással sem,még akkor se, mikor az első nemrégen történt.

Míg a szervezetben termelődött antitoxin a testbenesztendőkig megmarad, addig a passzív immunizációval beju-tott idegen antitoxin gyorsan lebontatik és néhány hét alattelhagyja a szervezetet. Minthogy a nagyon mérges toxin azaktív immunizációhoz gyakorlatilag nem volt használható

29

úgy kellett megváltoztatni, hogy mérgező sajátságaitól meg-fosztva váltsa ki az immunitást. Ezen keverékben nem teljesenközömbösíttetett a toxin. Állatkísérletekben ezen oltóanyagokártalmatlanságáról ismételten meggyőződtek. A hatás azon azelveri épült fel, hogy a toxin-antitoxin keverék reverzibilis éshogy valószínűleg a testben hasad le a toxin és így fejti kiantitoxinképző hatását.

Az aktiváló bőrbefecskendéses védoltásoknál egy elég erőslokális reakció áll be, esetleg enyhe, általános tünetekkel ésintracutan alkalmazásoknál a lokális reakció nem állott be.A diphtheriatoxin-oltás ok káros következményekép néhányesetben súlyos hűdéses tüneteket, sőt halál bekövetkeztét isészlelték.

A diphtheria elleni aktív immunizáció kérdése főkép azamerikai hygienikusokat foglalkoztatja, hol az állam termelia diphtheria ellen immunizáló oltóanyagot és ingyen bocsátjarendelkezésre. Egy próba-oltással (Schick-féle) könnyen meglehet állapítani, hogy az illető egyén vérsavójában kering-ediphtheria-antitoxin. A tengerimalacra halálos diphtheriatoxin-adagnak Vso részét, ha 0Ί0—0*20 cm3-ben intracutan befecs-kendezünk, 24—48 óra alatt lobos reakció áll be, ha a szer-vezetben nincsenek diphtheriaellenes védőanyagok. Negatívereagálók nem betegednek meg diphtheriában, míg a pozitívereagálóknál fennáll a lehetőség. Minthogy a Shick-próbaoltáss eredményei a diphtherias megbetegedések korszerinti számada-taival párhuzamosan haladnak, ezért jól volna értékesíthetőaz aktíve immunizálandók kiválasztásánál. Ezen irányítástaz amerikaiak az iskolás koron, a 6 éves koron túl követik.

A diphtheria elleni immunizációhoz hasonló módon kísér-leteznek főleg Amerikában, de immár nálunk is a vörhenyelleni aktív immunizálással. Azon föltevés, hogy a vörhenykóroktanában a strepto coccusok döntő szerepet játszanak,újabb kutatások szerint oda módosul, hogy a vörheny kór-okozója biológiailag specifikus streptococcus haemolyticus,amely a tousillán, seben, anyaméhben lokálisan megtelepszikés toxinjával vörheny exanthemát és általános tüneteket okoz.A vörheny elleni immunitás antitoxinos. Jelenléte megálla-pítható, mert az immunizáló antitoxikus anyag hiánya,azaz a fogékonyság úgy állapítható meg, hogy a vörhenystreptococcusok toxinjának empirice megállapított mennyi-ségét, ha a bőrbe fecskendjük, jellegzetes, pozitív Dick-reakció.Dick-test áll elő. Az így fogékonyaknak bizonyult egyének-

30

nek körülbelül 65% aktíve immunizálható. Az immunizálásieddig eredményesnek bizonyult. Amerikában, ahol általábanaktív immunizációval törekednek a heveny fertőző kórok ellenvédekezni, mind kiterjedtebben keresik ki Dick-testtel a vör-hennyel szemben fogékony egyéneket és azokat egy toxin-antitoxin keverékkel vörheny ellen tömegesem immunizálják.Ugyanez történik legújabban nálunk is.

Az aktív immunizáció streptococcus törzsekből készültvaccinákkal a Gabritschevszky-féle eljárás nem bizonyult célra-vezetőnek. Di Christina és Caronia felfedezését, mely szerintaz általuk felfedezett bacilllus vona a vörheny kórokozója és;az avval készült vaccinával sikeresen lehetne vörheny ellen,védekezni, más tapasztalatok még nem erősítették meg, sőtmind többen tagadják a Caronia által talált kórcsirák és a vör-heny közötti kóroktani összefüggést.

Az aktív immunizációs védekezések sorában a szamár-köhögés, a pertussis elleni vaccina-oltások részben tisztaBordet-Gengou tenyészetekkel, részben többféle baktériumottartalmazó antivaccinákkal eredményeseknek ígérkeznek.

A kanyaró elleni aktív immunizáció a Caronia által fel-fedezett bacillusból készült vaccinával keveseknek sikerült.Ellenben sikeresen tudunk a kanyaró ellen védekezni passzívimmunizációval reconvalescens-serum védoltással. A Degkwitz.nevéhez fűződő védekezés alapgondolata az, hogy a kanyaródbeteg leláztalanodása után a reconvalescencia első napjaiban Ia legtöbb kanyaró ellenanyag kering a reconvalescens vérében,,úgy, hogy az abból termelt vérsavó kis mennyiségével rövidnéhány hétre immunizálni lehet a kanyarós fertőzés veszélyé-nek néhány napig (2—6) kitett gyermekeket. Sajnos, hogyezen védekezési eljárás csak szúk keretekben alkalmazható.Savót rendszeresen csak kórházakban fekvő kanyarósoktóllehet termelni. A termelés, főleg a vérvétel, sok nehézséggeljár és így minden megszervezés mellett még a gyermekmen-helyek, csecsemőotthonok, óvodák veszedelmessé és nagy-arányúvá válható házi kanyaró járványok elfojtásához szük-séges savómennyiséget sem tudják az arra berendezett ható-sági intézetek termelni, még kevésbbé azt a mennyiséget,mely a mindennapi életben járványok korlátozásához, egyesekmegóvásához szükséges volna. Nem szabad szem elől téveszteniazt a veszedelmet sem, hogy a kanyaró reconvalescens-szérumbefecskendésével a tuberkulózus fertőzés lehetősége nemmindig kerülhető el.

31

A kanyaró reconvalescens-szérummal való védekezés sike-res mintájára megkísérelték a passzív immunizálást vörheny,szamárhurut, bárányhimlő reconvalescens-savóval, de ezenvédekezési eljárások nem eredményesek.

A gyermekkori többi heveny fertőző kórok közül a typhusés vérhas elleni védoltásokkal is kísérleteznek.

Ha végiggondoljuk a gyermekkori heveny fertőző kórokelleni védekezés nagy problémáját, úgy arra a végkövetkez-tetésre kell jutnunk, hogy a gyermekkori heveny fertőző kórokellen sikeresen akkor fogunk küzdeni, ha értékesítjük a tudo-mány vívmányait, ha úgy a kórokozók ártalmatlanná tevésé-vel, a fertőzés lehetőségeinek korlátozásával, mint az egyéniveleszületett természetes ellenállóképesség fenntartásával.,továbbá a lehetőség határai között aktív és passzív immuni-zációval igyekszünk úgy a ragályozást korlátozni, mint a fer-tőzéssel való küzdelmet megkönnyíteni.

V.

A gyermekkori idült fertőző kórok (tuberkulózis, syphilis)elleni védelem.

A) Tuberkulózis.

Korunk legveszedelmesebb, legelterjedtebb népbetegségea tuberkulózis. A legtöbb ember ebben betegszik meg. A kenyer-es munkakereső képességet ez a betegség korlátozza a leg-jobban. A halálokok sorában a tuberkulózis áll az első helyen,ha nem is minden korban, de az élet legértékesebb, fiatalkoriidőszakában. Ezen régi keletű tapasztalatokkal szemben atudományos kutatások újabb megállapításai azok a tételek,melyek szerint: 1. a tuberkulózis nem öröklődő, hanemfertőző betegség; 2. a fertőzés legtöbbször a gyermekkorbantörténik és ezért a tuberkulózis gyermekbetegség, melyeta gyermekkorban kell elhárítani, felismerni, kezelni és meg-gyógyítani. A tuberkulózis öröklődésének lehetőségét tagadninem lehet, de a magzatkori fertőződések a legritkább eshető-ségek, feltétlen életképtelenséggel járnak. Ezeket az eseteketjól és könnyen felismerhető tünetek a legritkábban jellegzik.Az öröklődött tuberkulózisban szenvedők ezért legnagyobb-részt az újszülött és csecsemőkori egyéb halálokok, illetvehalálesetek között könyveltetnek el. Abban, hogy az élet folya-mán történő tuberkulotikus fertőződést követő tuberkulózisban

32

megbetegedés miképpen folyik le, azt befolyásolja részint az,hogy az ember milyen korban, mennyi és milyen virulenciájútuberkulózis-bacillussal fertőződik, milyen az illető egyénneka tbc.-bacillussal szemben való érzékenysége, milyen a kon-stituciója és milyen más ártó tényezők befolyásolják a tbc.-sfertőzés mellett szervezetének egészségi állapotát. Ezen meg-állapítások magyarázzák meg egyebek közt azt, hogy acsecsemő- és kis gyermekkorban masszív virulens tbc.-bacillustömegekkel fertőződöttek közül miért pusztulnak el a leg-többen. Egyrészük már hamarosan a fertőződés után fel-tűnően gyakran miliaris tuberkulózisban vagy gümős agy-hártyalobban, más részük akkor, mikor kanyaró, szamár-köhögés, egyéb légúthurutos fertőzések (influenza) követ-keztében újból fellángolnak a már nyugovóra jutott csecsemő-és kis gyermekkori folyamatok. Tuberkulózis ellen védőanya-gokat a női tej nem tud szállítani; még ha az anya tub er-kulotikus is és folyamatával megbékült, mert á tejben ilyenvédőanyagok nincsenek. Az inaktív állapotban levő tuber-kulotikus szülők gyermekei nem öröklik a tuberkulózist, deaz anyjuk teje által nem is immunizáltatnak, sőt az is kérdé-ses, hogy örökölnek-e a tuberkulózis-fertőzésre hajlamosítóalkatokat? Az inaktív tuberkulotikus szülők vagy környezetáltal közvetített nem masszív tuberkulózusos fertőződéssel, haaz nem egész fiatal gyerekkorban, hanem a játszókor végén,az iskoláskor elején történik, a gyermekszervezet mihamarabbmegküzd. Nem keletkezik általános toxinhatás. Jelentéktelenhelyi elváltozásokat okoz a szervezetbe jutott kevés, kis viru-lenciájú tbc.-bacillus. A tbc.-s elváltozást normális kötőszövetés hegszövet veszi körül, mely elmeszesedhet és mint kriptazárja magába a továbbra is élve maradt tbc.-bacillusokát.A nem masszív és nem virulens tbc.-bacillusokkal fertőződöttgyermeki szervezetet, melyben kisebb-nagyobb helyi, szervielváltozások maradtak vissza, a fertőzéssel megküzdés köz-ben termelt tuberkulózisos antianyagok megsegítik abban,hogy újabb tbc.-s bacillusinvázió letelepedésének ellent-álljon. Ha azonban a szuperinfekciókat, reinfekciókat virulenstuberkulózis-bacillusok közvetítik vagy ha ezek bármelyújabb keletű, vagy régebben fennálló sorvasztó betegségkövetkeztében legyengült szervezetet érik, úgy az előző,ú. n. immunizáló tbc.-s fertőzés nem menti meg a gyermeki,illetve felnőtt szervezetet a tbc.-s folyamat generalizálásától,attól, hogy valamely fellángoló, régebbi folyamat, régebbi

33

elváltozás phtisisben, tüdősorvadásban ne folytatódjék.Ugyanez következik be akkor, ha az előző tbc.-s fertőzésáltal okozott helyi elváltozások nyugalmi állapot után aszervezet bármi okból bekövetkezett leromlása következté-ben kiújulnak vagy továbbterjednek.

A gyermekkori tuberkulózis kórtanának az elmondot-takban röviden összefoglalt jól tudott megállapításai élesenreámutatnak azon alapelvekre, melyek követésével a leg-sikeresebben lehet védekezni a gyermekkori tuberkulózisellen és ezzel együtt hogy lehet legjobban bebiztosítani afelnőttek tüdővésze elleni küzdelemnek sikerét. 1. Lehetőlegmeg kell akadályozni azt, hogy a csecsemők, fiatal gyer-mekek tuberkulózissal fertőződhessenek. 2. Minden életkor-ban, de különösen a fiatal gyermekkorban életveszélyt okozómasszív infekciók ellen kell küzdeni. Az ilyen infekciót köz-vetítő egyénekkel való életközösséget lehetőleg meg kellszüntetni vagy legalább is ki kell őket tanítani, rá kell őketszoktatni arra, hogy olyan életmódot folytassanak, melykorlátozza az általuk okozható fertőzések mindenkoron újbólés újból, folytonosan ismétlődő lehetőségeit. 3. Higiénikuséletkörülmények megteremtésével, gondos ápolással, célszerűtáplálással, a természet gyógyhatányainak tudatos, szakszerű,következetes, tartós felhasználásával, a csecsemő- és gyermek-szervezet természetes ellentálló képességét meg kell tartani,hogy egyrészt védekezhessék a tbc.-s fertőzések ellen, másrészthogy sikeresen tudjon azokkal megküzdeni és így a bekövet-kezett tbc.-s fertőződés következtében bizonyos fokban aktíveimmunizálódjék a későbbi tbc.-s fertőződésekkel szemben.

A csecsemő- és kis gyermekkori tuberkulózist aránylagritkábban közvetítik az anyák, bár elég gyakran bekövetkezikaz, hogy az anyák már nyugovóra jutott, inaktívvá válttuberkulózisa a terhesség folyamán, a szülés alatt, a gyermek-ágy idején, a szoptatási időszakban kiújul, aktiválódik.Kívánatos az, hogy a tüdővészes nők kitaníttassanak arra,hogy a teherbeeséstől lehetőleg óvakodjanak. Szülőházakbana gümőkóros terheseket, szülőnőket elkülönítetten, különosztályokon gyűjtsék össze. A tüdővészes anyák által köz-vetített fertőzések a legveszélyesebbek, csecsemőjükkel alegközvetlenebbül érintkeznek, legszorosabb a velük valóéletközösség s mindezekért az aerogen infekciónak ilyenviszonyok között legtöbb a lehetősége. Tuberkulózisos anyaszervezetének határozottan árt a szoptatás. Tüdővészes,

34

tuberkulózisos anyától lehetőleg a szüléskor kell elvenni ascsecsemőjét és idegen, egészséges, az anya által nem látogatott:környezetben kell őt felnevelni. Semmiféle fertőző tbc.-s beteg;ne lakjék együtt csecsemővel, kis gyermekkel, ne legyen velükéletközösségben, lehetőleg ne kerüljön közelükbe. Minden-képpen erre kell törekedni, mert kétségtelenül bebizonyosodottaz, hogy egyszeri, még inkább többszöri ismétlődő alkalmakkorkönnyebben és veszedelmesebben fertőződhetnek a csecsemőkés gyermekek, szuperinficiálódhatnak a felnőttek, mint azinaktív stádiumban levő szülőkkel és egyéb családtagokkalvaló állandó együttélésben. Az ágyához láncolt, súlyosanbeteg, lázas phtisikustól, tüdővészestől ma már mindenkifél, még a legkevésbbé intelligensek, legtudatlanabbak is~Ezeket kórházba juttatják. Lehetőleg el is különítik. De mígidejutnak, addig a velük érintkezőket, a velük együtt élőketmind megfertőzhették. Ezért elsősorban lakáskérdés a tuber-kulózis elleni védekezés. A lakásviszonyok ma országszerterosszabbak, mint bármikor voltak. Ha ezen nem is lehethamarosan javítani, a tüdőbetegek fertőzővé válásáról, azilyen betegek költözködéséről, elhalálozásáról való kötelezőbejelentéssel, az ilyen esetekben végzett kötelező, lelki-ismeretesen végzett fertőtelenítéssel kell a lakás által közve-tített tbc.-s fertőzések lehetőségét korlátozni. A súlyos tüdő-vészeseknél nem kevésbbé veszélyesek a hivatásukat ellátó,az emberek között forgó és mozgó tbc.-bacillusokat bővenürítő aktív betegek. Ezeknek száma a rossz életviszonyokközött, általános ínséges időkben végtelenül megsokasodik,mert a kedvezőtlen életkörülmények sok nyugovóra jutottfolyamatot mozgósítanak, inaktív tbc.-s betegeket aktívakkátesznek. Mindezekre is előbb vagy utóbb bekövetkeznek arossz napok, súlyossá válik a betegségük, ágyba kerülnek;közveszélyességükről ilyenkor már mindenki tud, de ilyenkorannak már csak főleg a velük együtt élők vannak kitéve»A kórházak, szanatóriumok befogadják egy részüket és ezzelcsökkentik az általuk közvetíthető fertőzést. De annyi hatalmaés pénze nincs egy államnak sem, de legkevésbbé vankoldusszegény hazánknak, hogy a fennjáró, szabadon mozgó,kenyérkereső tüdőbetegeket az életből kikapcsolja, őket tel-jesen elkülönítse. Az általuk közvetíthető fertőzések ellentöbb-kevesebb eredménnyel csak úgy lehet védekezni, haminden ilyen beteget kitanítanak a köpet ártalmatlannátételére, ha meg is adják erre a módot, ha reászoktatják

35

őket olyan életmódra, mely egyrészt felfokozza szervezetükellentálló képességét, másrészt csökkenti az embertársakkalvaló együttélésben az általuk közvetített veszedelmet. A cse-csemő- és gyermekkori tuberkulózis elleni küzdelembe ittkapcsolódnak bele a tüdőbeteggondozó intézetek, a diszpen-zairek. Főként a tehetősebb társadalomban, a gyermekkoritbc.-s fertőzést közvetítő egyének között, a gyermekekkörül foglalatoskodók, köztük a cselédek, nevelőnők, nemeléggé méltányolt szerepet játszanak. Ezek egészségi álla-potának ellenőrzését nem szabad elmulasztani.

Ma még csak ott tartunk, hogy a fertőzések elleni véde-kezéssel azok lehetőségeinek korlátozásával igyekszünk a cse-csemő- és kis gyermekvilágot, de még a felnőtteket is a tbc.-sfertőződéstől megóvni. Minthogy még ez a cél sem közelíthetőmeg, aránylag csak ritka esetekben, ezért kívánatos volna,hogy a heveny fertőző kórok elleni védekezésben legered-ményesebben bizonyult aktív immunizáció a tuberkulóziselleni védekezésben is segítségünkre lehessen. Ezzel a prob-lémával régóta többen foglalkoznak. A kérdés még mindégcsak a kísérletezés stádiumában van. Pozitív eredményekmég nincsenek, sőt még ott sem tartunk, hogy olyan meg-győzőek volnának a közölt adatok, hogy az egyik vagy másikeljárással való nagyobb arányú kísérletezést tanácsolhatnók.A különböző védoltásokat, az általuk közvetíthető veszélyekmiatt, egyelőre nem tarthatjuk ajánlatosaknak.

Az állati gümőkórral, bovin-tuberkulózisbacillussal valófertőzés lehetőségére néhány szóval reá akarok utalni. Az óva-tosság, az így közvetíthető fertőzés érdekében a csecsemők,gyermekek, felnőttek ne igyanak nyers tejet és lehetőlegpasztőrizált tejből készült vajat és tejtermékeket fogyasz-szanak el.

A csecsemő- és gyermekszervezet ellentállóképességénekfenntartása és fokozása előnyös hygiénikus életviszonyokbiztosításával, gondos ápolással, az életszükségletekhez alkal-mazkodó célszerű táplálással minden körülmények közöttkívánatos, de életfeltétel azoknál a csecsemőknél és gyer-mekeknél, kik tuberkulózissal fertőződtek. Mennél korábbanmennél fiatalabb korukban következett ez be, annál inkábbfügg életsorsuk ezen követelmények teljesítésétől. A tuber-kulózis elleni védekezésnek, a tuberkulotikus fertőzéssel valómegküzdésnek, a tuberkulotikus betegségből való kigyógyu-lásnak ezen egyedül eredményes módját kellene minden

36

szülőnek követni. A gyermekkori tuberkulózis ellen meg-szervezett védelem tulajdonkép csak ezen alapelveknek köny-nyebb, célszerűbb, tervszerű alkalmazására törekszik. Olcsób-ban, jutányosabban a társadalom, a közhatóságok, az államjótékonyságából egyszerre sok gyermeket igyekeznek rövidebb-hosszabb időre kedvező, gyógyító, életerőt visszaadó viszonyokközé juttatni. Minthogy a tuberkulózis népbetegség, mint-hogy kivált a városok gyermekei közül legtöbben fertőződ-nek tuberkulózissal, ezért lehetőleg tág keretekben kellenemegszervezni a gyermekkori tuberkulózis elleni védelemnekezen részét. A nyaraltatás minden gyermeknek javára szolgál,a tuberkulózissal fertőzötteknek életszükséglet. Szünidei gyer-mektelepekre elsősorban tuberkulózissal fertőzött, tbc.-s fer-tőzésnek kitett gyermekek kerüljenek. Az ilyeneket iskola-orvosok válogassák ki a többi tanulók közül, hogy ősszel-tavasszal ne az iskola falai között, hanem kerti iskolábantanuljanak.

Míg az egészséges, vagy egyéb betegségből lábbadozónyaraló gyermekeknek nem kell eltérni a mindennapi életmegszokott rendjétől, addig a tbc.-vei fertőzött nyaraló gyer-mekek életmódját, főképpen a lég- és napfürdőzésnek rendjét,vízben fürdési idejét, testmozgásuk, játékuk módját, tarta-mát, főleg és elsősorban célszerű táplálásukat hozzáértő szak-embereknek kell irányítani. Nem költségesen, fényűzően kellily intézményeket berendezni, hanem lehetőleg arra kell töre-kedni, hogy minél több tbc.-vel fertőzött városi gyermek tar-tózkodjék mennél hosszabb ideig az év nem túlzord, nem csapa-dékos idején kívül bármely évszakban az arra alkalmas, meg-felelő klímával bíró, jó földrajzi elhelyeződésű helyeken.Ausztriában, Németországban, Franciaországban stb. a gyer-mekkori tuberkulózis elleni védekezés ezen módjára tervsze-szerűen, nagy méretekben berendezkedtek. Nálunk még akezdet legkezdetén vagyunk, jóllehet, hogy a többfelől gyűj-tött adatok, az élet megfigyelései mind arról tanúskodnak,hogy a háború és az azt követő idők leromlott általános gazda-sági viszonyai következtében beállott kedvezőtlen egészség-ügyi viszonyok behatása alatt aggasztóan sok gyermekünkfertőződött már a csecsemő- és kis gyermekkorban tuber-kulózissal és így legnagyobb aggodalommal nézhetünk a maigyermekvilág jövő sorsa, tüdővészben elpusztulása lehető-ségének réme elé, ha nem sikerül nagy méretekben megszerveznia tuberkulózis elleni gyermekvédelmet.

37

A tuberkulózis nem öröklődő, de meggyógyuló betegség.A legtöbb laikusnak és sok orvosnak is ezek a megállapításokhihetetleneknek látszanak, de a kutatások, adatgyűjtésekegyértelmű megállapításán fölépült ezen tételes igazságáhozalkalmazkodni kell. A tuberkulózissal fertőzött, a tuberkuló-zisban megbetegedett szervezet meggyógyulhat, ha felfokozzukaz ilyen szervezet életerőit, ha a tbc.-s betegeket egészségesebbéletviszonyok közé helyezzük, ha megszerezzük nekik azt alehetőséget, hogy a tiszta, ózondús levegőnek, a napfénynektermészetes gyógyító erőit kiaknázzák és az ezen tényezőkáltal felfokozott anyagcsereforgalmat célszerű táplálássaljavukra fordítsák. Előbb a sebészi gümőkóros betegségekről,majd az egyéb, főleg tüdőgümőkóros betegségekről bizonyo-sodott az be, hogy ezen az úton hosszú évek után kigyógyul··hatnak. Sokáig azt hitték, hogy csak a magaslati gyógy-helyek természetes gyógyhatányai, a magaslati napfény azegyedül hatásos természetes gyógytényezők. Kétségbe vontákazt, hogy a mi klímánk, a mi ködön, poron átszűrődő napunkis tud gyógyhatást kifejteni, mert a kémiailag hatásosabb,az ultraviolett-sugárzás felé eső sugárféleségek 30—50%-aelvész mielőtt a napsugár a síkság levegőjén áthatol.

A klimatikus helyek pótolhatatlanságába vetett, elméletilegis megalapozott hittel ellentétben a gyakorlat azt mutatja, hogya gyógyító eredmények nem rosszabbak a síkságon, mint a magas-lati gyógyhelyeken, ha beszámítva a sugár elnyelés okozta vesz-teséget, annyival hosszabb ideig teszik ki a gümőkóros betegeta mi fáradtabb, gyöngébb, napsugarainknak. Ε hosszabbsugárzásnak is megvannak a hátrányai. A párás, forró nap-fény, mely úgy felmelegíti a levegőt, hogy csak erős izzadássaltudja a szervezet a hőfelhalmozódást kiegyenlíteni, bizonyosmértékig fárasztóbb a betegre. A szívére, lélekzésére nagyobbmunkát ró, mintha a napozás 1000 m'.-nél magasabb helyentörténik, hol a sugárzás intenzívebb, de a levegő megfelelőenhűvösebb marad és a lélegzés könnyebb is. Okos beosztással,szakszerű vezetéssel azonban ez a hátrány is kiküszöbölhető.Ennek megvitatása nem e helyre való szakkérdés. Ide tar-tozik a napfény sugarainak egy részét pótló mesterséges fény-sugarak (kvarc-lámpa, nyitott ívfényű villanylámpa) haszná-lata és a természet gyógyító erejének segítése eddig kétes érté-kűeknek és inkább veszélyt hozóknak bizonyult specifikusoltásokkal. Az elért eredmények bizonyítják, hogy a mi klí-mánk mellett, a mi időjárási viszonyaink között megcsonkított

38

hazánk minden széltől védett, pormentes, egészséges fekvésűhelyén eredményesen lehet kihasználni a szabad természetgyógyító erőit. A mi napunk sugarai is meg tudják gyógyítania tbc.-ben megbetegedett gyermekeket.

Az életben mindig lehetőségekkel kell számolni. Az adottviszonyok között rendelkezésre álló eszközökkel kell a bajonsegíteni. Minthogy megcsonkított hazánkban nincsenek magas-lati gyógyhelyeink, az egyéb legalkalmasabb helyeken kelleneegyszerű, olcsó, lehetőleg nagyméretű, sok gümőkóros beteggyermeket befogadó szanatóriumokat létesíteni, fenntartaniés azokban csak szanatóriumi, gyógyintézeti kezelést feltét-lenül igénylő tbc.-s beteg gyermeket lehetőleg hosszú időreelhelyezni. Egyébként pedig minden egyes tbc.-ben megbete-gedett gyermek szülőit ki kellene tanítani arra, segítségükrekellene lenni, hogy beteg gyermekük részére oly életlehetőségetteremtsenek, mely mellett legjobban elősegíthető tbc.-s gyer-mekük meggyógyulása.

A tuberkulózis a gyermekkorban kezdődő népbetegség,ép ezért a védekezésnek ezen tételből kell kiindulni.

Β) Α veleszületett és gyermekkorban szerzett bujakorelleni védekezés.

Az emberiség legrégibb, legelterjedtebb nyavalyáinakegyike a bujakór. A közvetlenül fertőződött felnőtt egyéneksokaságát bujakórosan született ivadékaik megsokszorozzák.A bujakór a népesedési viszonyokra mennyiségileg és minő-ségileg egyaránt káros befolyást gyakorol. Számottevőencsökkenti a születések számát. Bujakóros anyák gyakranvetélnek el, halott macerált magzatot szülnek. Az élveszülöt-teknek is kisebb az életképességük, több mint a fele az elsőéletéven belül elpusztul. Az életben maradottak is általábantestileg és szellemileg gyengébben, silányabban fejlődnek,kevésbbé vértezettek az élet különböző ártalmaival (angolkór,tbc, heveny fertőző kórok stb.) szemben. Az egyes ember,a család, a társadalom, az állam érdekei életbevágóan köve-telik azt, hogy ezt a népnyavalyát kiirtsuk vagy legalább kor-látozzuk elterjedését, csökkentsük az általa okozott ártalmakat.

A közelmúlt legnagyobb jelentőségű felfedezései közé tar-tozik e szörnyű nyavalya kórokozóinak (spirochaeta paliida)felfedezése; a fertőződöttség biztos megállapítása vizsgála-tokkal (Wassermann- és hasonló reakciók), olyankor is, mikor

39

még, vagy már nincs felismerhető nyoma az emberi szervezetmegmételyezettségének. Sok rejtélynek megkaptuk a kulcsát s«ezért megalapozottabb, tervszerűbb és eredményesebb lett ezennépnyavalyával szemben való általános, főleg pedig a vele-született bujakór elleni védekezés.

A bujakór kórtanából ezen szempontokból tekintve,legfontosabb az az már megingathatlan tétel, mely szerint abujakóros újszülöttet mindig az anyja fertőzi, még olyankor is,mikor nincs látható nyoma, tünete az anya bujakórosságának.A bujakór okozói, a spirochaeták az anyai szervezetből améhlepényen át a terhesség különböző időszakában kerülhet-nek a magzat szervezetébe. Részben ezért oly sokfélék a kór-képek. Sokféle a szülés közben történő fertőződésnek a lehető-sége is. Érdemleges különbségek vannak aszerint is, hogy azanya bujakórral mikor fertőződött, milyen állapotban levő,milyen tünetekkel bíró, milyen virulenciájú bujakórban meg-betegedett egyén közvetítette a fertőződést. Ebben a keretbena világrahozott syphilis megjelenésének lehetőségeire befolyástgyakorol az is, hogy az anyai szervezetben mikor és mily tüne-teket, mily elváltozásokat váltott ki a bujakórral fertőződés.A kórtani kutatások kiderítették, hogy az anyák tünetnélkülibujakóros fertőződése többnyire úgy történik, hogy az épbőrűés nyálkahártyájú bujakóros férfi ondószálcsáin vagy ondó-szálcsáiban vannak a spirochaeták és ezek elsődleges oda-tapadásuk helyén a méh nyálkahártayáján okoznak klinikaitünetekben meg nem nyilvánuló elsődleges folyamatot, amely-hez társuló szövődmények ismét látható tünetek nélkül a has-ürben, kis medencében zajlanak le és csak az elvetélésekből,a bujakóros újszülöttekből, illetve csecsemőkből, néha csaka pozitív Wassermann-reakcióból lehet utólag megállapítani,hogy az anya bujakóros.

A kórtani kutatások ezen eredményeihez jelentőségtekintetében mellésorakozik az a tapasztalat, hogy a bujakór,a syphilis kigyógyuló betegség, ami egyebek között meg-nyilvánul abban, is, hogy bujakórból kigyógyult anyákegészséges, normális csecsemőt szülnek. Ez a cél a legnagyobbvalószínűséggel, 80—90% biztonsággal elérhető akkor is, haa bujakóros anyákat a terhesség folyamán lehetőleg korán, szak-szerűen, erélyesen, főként salvarsannal gyógykezelik. Mint-hogy az orvosokat, kórházakat, klinikákat, nyilvános rendelé-seket a terhes nők a terhesség folyamán, a lebetegedést jóvalmegelőzőleg felkeresik, a terhesekkel foglalkozó orvosok minden

40

esetben, minden klinikai vizsgálati módszerrel kutassanak,bujakóros fertőzöttség után. Egyéb tünet, egyéb adat híjána pozitív szerológiai lelet elbírálásánál lehetőleg körültekin-tően kell eljárni és csak mindent latba vetve szabad a terhesnő bujakórosságát megállapítani. Minden bujakóros terhesnő, bármily régi (congenitalis lues) vagy állapotú (tabes) isa syphilise, a terhesség folyamán okvetetlenül lehetőleg eré-lyesen salvarsannal gyógykezeltessék. A bujakóros anyáktólszületendő gyermek sorsa mindig a terhesség alatt történ»kezeléshez kötött. Egyébként, ha az anya már a terhességalatt is antiluesesen kezeltetett, ez a gyógykezelés, ha aterhesség folyamán újabb társul hozzá, csak javára szolgála születendő gyermeknek. Minden szifilises anya lehetőlegmár a születést követő legközelebbi hetekben erélyes módongyógykezeltessék. Olyankor, mikor az anya csak abból,hogy bujakóros gyermeket szült, értesül bujakóros fertőző-döttségéről, ilyenkor se maradjon el, teljes tünetnélküliségesetén sem a szülés utáni erélyes antilueses gyógykezelés.

A nem intelligens női társadalom tagjainak legnagyobbfokú nemtörődése, indolenciája, lelkiismeretlensége, de főképsötét tudatlansága miatt a terhes bujakóros nők rendszereserélyes gyógykezelése igen sokszor nehezen megoldható nagyfeladat, de az elérhető eredmények, anya és a születendőgyermek közös érdeke megérik a küzdelmet.

A veleszületett, világrahozott bujakór elleni védekezéssúlypontja a megszületés előtti védekezésre helyeződött át,mely azonban eredményes csak akkor lesz, ha vagy a nép-műveltség fokozódása vagy törvények végrehajtott parancs-szavára mindenkorú bujakóros beteg kötelességszerűen rend-szeresen fogja magát gyógykezeltetni.

Minden bujakóros újszülöttet, csecsemőt, gyermeket gyógy-kezelni kell. Jövő életsorsa, életben maradása elsősorban ehhezkötött, de a bujakóros csecsemőkkel, gyermekekkel érint-kezők érdeke is azt kívánja, hogy az ilyenek által közvetít-hető bujakóros fertőzés lehetősége megcsökkentessék, kor-iátoztassék. Minden vérbajos (lueses) anya újszülöttje, csecse-mője rendszeresen gyógykezelendő, még olyankor is, mikorcsak a vérsavóvizsgálaton alapul az anya bujakórosságánakkórismézése, sőt még a klinikailag és szerológiailag is tünet-mentes gyermekét is erélyesen gyógykezeljük, mert mindenbujakóros csecsemőszervezetnek kedvező befolyásolását vár-hatjuk a gyógybeavatkozástól.

41

A veleszületett bujakór gyógykezelésében mindenekelőttaz újszülött erőbeli állapotának javítására, célszerű táplálásárakell törekednünk. A gyógykezelés módja bizonyos fokigalkalmazkodik a csecsemő egészségi állapotához. Ma leg-elterjedtebb a kombinált gyógykezelés, melynél egy-egy kúrabizonyos számú higanysó- vagy bismuthsó- és bizonyosszámú Neo- vagy más Salvarsan-adagok befecskendésébőláll. Két-háromhavi pihenés után, mely alatt szájon át bevehetőhiganykészítményeket szokás szedetni, a kúrát az első évben2—3-szor, azután félévenkint szokás megismételni. A kezelésta vérsavóreakció negatívvá válása után még további kétéven át kell folytatni. Ez a kezelés néha az iskoláskorba isbeér. Ezért szükséges volna, hogy bujakóros csecsemőket»gyermekeket ápoló, gondozó külön intézmények létesít-tessenek, milyenek külföldön több államban, így Német-országban, Franciaországban már működnek is.

A veleszületett bujakór jelentősége nemcsak az ilyengyermekek életsorsa, hanem az általuk közvetíthető fertőzés-nek nagyon messzemenő következményeiben is áll. Mindenbujakórral született gyermek anyja látszólagosan immúnisvédett gyermekének luesével szemben (a ma is fennállóColles-Baumés-törvény), mert maga is bujakóros. Mindenmás egészséges egyént bujakóros csecsemő, gyermek fertőzhet.Ennek különösen nagy a lehetősége dajka, nevelőszülő emlő-jére tevésnél, ha nem minden kétséget kizáróan egészséges,,nem bujakóros az idegen asszony emlőjére helyezett cse-csemő. Hogy valóban syphilismentes-e valamely, teljesenegészségesnek látszó, néhány hetes, illetve hónapos csecsemővagy még latens állapotú a syphilise, az teljes biztonsággalnem dönthető el, mert a csecsemőknél a Wassermann-reakció nem előzi meg a jellegzetes lueses tünetek jelentke-zését. Mindkettő esetleg a csecsemő 4 hónapos koráig is késhet.

Az emlőre tett idegen csecsemő által közvetíthető buja-kóros fertőzés lehetőségére minden esetben gondolni kell.A bíróság által bármily nagy összegben megállapított és egyébtermészetű kártérítés nem egyenlítheti ki az így keletkezhetőtesti-lelki, kereseti, anyagi és egyéb fel nem mérhető károkat.Ezért minden vizsgálati eljárással (vérsavóvizsgálat stb.) biz-tosítani kell azt, hogy csak egészséges, nem bujakóros anyaegészséges csecsemője kerüljön egészséges idegen asszonyemlőjére. A mindennapi életben inkább az ellenkező lehetőségellen igyekeznek ugyanígy védekezni. Az ellen t. i., hogy

42

bujakóros, lueses dajka ne fertőzhesse az emlőjére vett egész-séges gyermeket. Ezen kérdéssel való foglalkozásnál gondolnikell arra a lehetőségre is, hogy egészséges anyák egészségesgyermekük megszülése után is még a szoptatási időszakbanfertőződhetnek bujakórral. Szoptató anyák, illetve dajkákilyen utólagos fertőződése syphilissel nem ritka dolog s épezért számba vehető lehetőség.

A veleszületetten bujakóros csecsemők által közvetíthetőbujakóros fertőzések lehetőségei közé tartozik a kiújulástüneteit képező széles függölyök (Condylomata lata), száj-folyamatok által közvetíthető fertőzések. Az ilyen gyermekekártalmatlanná tevése az együtt élő egészségesekkel valóéletközösség erélyes megszüntetésével, szakszerű gyógykeze-léssel, a legsürgősebb védekezési teendők közé tartozik.

A gyermekkorban szerzett bujakór elleni védekezéstulaj donkép beletartozik a bujakór elleni általános védekezéskeretébe, kivéve azokat a már megbeszélt eseteket, melyekbena bujakóros szoptatónő fertőzi az emlőjére vett idegen, egész-séges csecsemőt. Ehelyütt csak röviden akarok arra utalni,hogy a gyermekkori szerzett bujakóresetekben a fertőzésforrásai nagy ritkán a bujakóros felnőttek által használtedények, evőeszközök és egyéb használati tárgyak. Gya-koriabbak a gyermekekkel való gondatlan érintkezés, csóko-lódzás, nem ritkán a fajtalanság és egyéb szemérem ellenibűntények. A rituális körülmetéléssel megtörténhető buja-kóros fertőzések is ezen lehetőségekbe tartoznak.

A bujakór elleni küzdelem a tudomány haladásával,a kutatások eredményeinek felhasználásával kóroktani ala-pokon épül tovább. Immár számottevően csökkenthetjük avilágrahozott, veleszületett bujakóros esetek számát. Ezzelbiztosíthatjuk azt, hogy nagyobb arányszámban egészségesek,életképesek lesznek az újszülöttek és egyidejűleg csökken azembertársaikra egyébként veszélyes bujakóros nők száma is.

VI.

Beteg gyermekek védelme. (Csecsemő- és gyermekkórházak szervezete.)

A gyermekegészségügy közgazdasági jelentőségét, agyermekbetegségek által okozott közgazdasági károkat állí-tom ismét az előtérbe, mikor reámutatok arra, hogy a gyermek-betegségek nemcsak költséget okoznak a szülőknek, hanem

43

őket kenyérkereső képességükben is korlátozzák, amiértsemmiféle szociális intézmény semmiféle alakban nem nyújtkárpótlást. Hangsúlyozni akarom azt is, bogy a gyermek-szervezet kisebb ellentállóképessége révén megbetegedéseesetén felgyógyulásának biztosításához jobban reá van utalvaa szakszerű ápolásra, melyet az otthoni szeretetteljes ápolássemmikép sem helyettesíthet. A megfelelő táplálásra és cél-szerű elhelyezésre a felnőtt megbetegedetteknek szervezetükszívósságánál fogva kevésbbé van szükségük, mint a beteggyermekeknek. Ezen két körülmény reávilágít a gyermek-kórházaknak úgy közgazdasági, mint közegészségügyi nagyjelentőségére. Az emberek ideális gondolkodására utal, hogynem ez a materialista gondolkodás, hanem a gyermekekszeretete, a beteg gyermekekről gondoskodni akarás terem-tette meg az első gyermekkórházakat. A legelsőt, a Hôpitaldes enfants malades-ot Parisban már a XVIII-ik századbannyitották meg, azután 1834-ben Szt.-Pétervárott a Nicolaigyermekkórházat, 1837-ben a bécsi Szt. Anna gyermekkór-házat. 1840-ben a Pesti Szegény Gyermekkórház kapui nyíl-tak meg.

A filantrópikus, humanitárius emberi ösztönök megnyil-vánulásakép már a legrégibb időben az egyesek, a társadalmiés állami jótékonyság gondozásba vette azokat a csecsemőket,kik legnagyobbrészt házasságon kívül, törvénytelen ágyból szü-lettek és ezért anyjuk szégyenét képezték, társadalmi helyzetétveszélyeztették, kenyérkeresetét korlátozták, anyagi jólététcsorbították. Mindezen következményektől való szabadulás oká-ból anyjuk kitevésükkel, meggyilkolásukkal igyekezett tőlükszabadulni. Főleg ezek, de meg az anyátlan, apátlanul árván ma-radt csecsemők, nyomorral küzdő anyák csecsemői részére is mára legrégibb időkben, még a római császárság korában primitív,később jól megszervezett, meggondolt lelencházakat alapítot-tak. Ezen intézmények megteremtőinek alapgondolata az volt,hogy az anyák büntetlenül szabadulhassanak meg gyermekeik-től, ne tegyék ki gyermekeiket, ne gyilkolják meg őket azok,kik az előbb elmondott okokból egyébként megtették volna.Ezen célt úgy vélték legjobban szolgálni, hátitokban maradhataz oltalomba vett gyermek eredete, családi helyzete, anyjának,hozzátartozóinak kiléte. A forgóláda útján történt felvétel,a behozott gyermekek személyi adatok nélküli átvételérerendezkedtek be. Az életnek mindenkor küzdelmes, általánosnyomorúsága, a közerkölcsök mindenkori lazasága miatt ezek

44

a lelencházak mindenfelé hamarosan megteltek, állandóanzsúfoltak voltak, pedig nagy volt a forgalmuk. A bekerülteknekcsak kis részét küldték vissza az életbe, kevésből neveltekembert, a legtöbbjük előbb vagy utóbb temetőbe került.Ezért ezeket az intézményeket mindenfelé halottak házának,,maison des morts-nak nevezték s megállapították, hogyezekben közköltségen, állami segítséggel gyilkolják meg agyermekeket.

Nem sokkal javultak meg az ilyen intézetekben az;egészségügyi, gyermekhalandósági viszonyok, amikor a leg-több helyen eltértek az anonymitás princípiumától és intézetighatósági gondozásba vettek minden oly csecsemőt és gyer--meket, kit vagy elhagytak vagy hozzátartozói eltartani;nem tudnak. A lelencházakat felváltó gyermekmenhelyekközül azokban, hol a rendszerváltozással együtt érdemlegesennem javult az intézeti ápolás, ahol nem csökkent a hospita-lizmusnak nevezett intézeti ártalom, még ma is nagy acsecsemőhalandóság.

A beteg csecsemőkkel való kizárólagos szakszerű foglal-kozás, a csecsemőgyógyászat alapköveinek letevésekor meg-teremtett csecsemőgyógyító intézetek, csecsemőkórházak, cse-csemő-otthonok minden gyógyító törekvése, gyermekvédelmiszándéka kezdetben ezen intézmények ártalmain hajótöréstszenvedett. Nem abban a betegségben, amellyel a kórházbakerültek, de az ott szerzettben halt el nagy hányaduk. Ma azintézeti hygiène, a csecsemőhygiéne, csecsemőgyógyászat hala-dásával a filantrópikus törekvéseket több siker koronázza.

Az orvosi tudomány előrehaladásának mérföldjegyzői,,főleg a laikus világ látószögéből nézve, az elhaltak arány-számainak megfogyatkozásában elért eredmények. A múltszázad és napjaink e téren felmutatható sikereiben legnagyobbszerepet játszó tényező az asepsis, a tisztaság térhódítása.A gyermekágyi fertőzések megelőzése, veszélyének elhárítása,a szülőnők és újszülöttek életének megmentése volt az asepsiselterjedésének első nagy dicsősége. Köztudomású, hogy azasepsis tágította meg a sebészi beavatkozások körét. Az asepsistovábbi diadalútját a beteg csecsemők otthonaiban, kórházai-ban folytatta. A gyermekvédelmi törekvések csak azóta lettekeredményesek.

A csecsemőkórházi fertőzések terjedési útjait illetőlega vizsgálatok azt derítették ki, hogy a ragályozás tovavitelébena közvetlen érintkezés, a kontaktus és a levegőáltali továb-

45

jutása a kórcsíráknak egyenlő jelentőségű szerepet játszanak.A védekezés a csecsemőkórházakban, otthonokban szigorúaseptikus elveket honosított meg. A fertőzés és fertőződhetéslehetősége elleni védekezés teremtette meg a teljes izolációravaló törekvést. Ezek a csecsemőotthonok és kórházakbankevéságyú, kis termekre rendezkedtek be. Ezek megépítésénélés berendezésénél arra törekszenek, hogy minden könnyen ésalaposan lemosható legyen. Az egyes ágyak közötti levegő-áramlás lehető megakadályozásával igyekszenek megóvni acsecsemőket a fertőző kórokban megbetegedésektől, melyekkeretébe a cseppinfekció útján tovavihető minden betegség,tehát minden természetű légúthurut is beletartozik. A magas,de azért felül nyitott, teljesen zárt boxokkal meg lehetóvni a csecsemő- és gyermekkórházba felvetteket a vörheny-től és a minimumra lehet korlátozni diphtheriával, bárány-himlővel, szamárköhögéssel, náthalázzal való fertőződést.Az intézeti védekezésnek ez a módja nagyon költséges, azegyes betegeknek sok helyet juttat és ezzel csökkenti a kór-házba felvehető betegek számát. Ezért nem rendezkedtekígy be a nagyobbágyszámú, élénkforgalmú intézetek. A levegő-áramlás útján az egyes ágyak között történhető fertőzéstcsökkentik az ágyak egyik oldalára felszerelt vászon-válasz-falak is. A levegő útján történhető fertőzés elleni védekezésnekfő feltétele, hogy kívülről, a csecsemőkkel foglalatoskodóanyák, szoptatódajkák, ápolószemélyzet, orvosok, látogatókne hurcoljanak be fertőzéseket. Ezért ki kell tiltani innenmindenkit, aki fertőző kórokban, légúthurut okban szenved.A ki nem tiltható, nem nélkülözhető ilyen személyek csecsemő-kórházakban a kilehelt levegőt megszűrő álarcot hordjanak.A kontaktus útján történő fertőzés elleni védekezésheza csecsemőkórházakban, de lehetőleg a gyermekkórházakbanis minden egyes ágyat fölszerelnek mindazon használati tár-gyakkal, melyek az ápoláshoz szükségesek. Hogy közöspólyázóasztalt ne használjanak, ezért asztalmagasságban van-nak a csecsemőágyak fekvőhelyei, oldalrácsai lebocsáthatók.A fekvőhelyek oly nagyok, hogy ott a csecsemő kényelmesentisztába tehető. A gyermekágyak fekvőhelyei könnyen fel-emelhetők, hogy a betegvizsgálat, a beteggel való foglalkozásasztalmagasságú helyen történhessék. Az ágy végére akasztottpolcon helyezik el a használati tárgyakat: kenőcstégely vagyhintőpor, szappantartó, vattatartó, nyelvlapoc, orvosságmérő-üveg stb.-t.

46

Minden tárgy az ágyszámot viseli. A fejvégen, a fejtáblamellett a hőmérőtartó. Az ágy lábához erősítetten mosdótálvan, a törülközőtartó jól van elhelyezve a másik ágylábon.A csecsemőágy lábai közötti polcra egy kis fonott kosárba acsecsemő napi fehérneműszükséglete kerül, a polc alá helyezettfedeles, zománcozott, számozott kis éjjeliedénybe a becsúnyí-tott utolsó pelenka. A többi szennyezett pelenka összegyűjté-séhez legalkalmasabb minden kórterem részére egy kerekenjáró, jól záró, fénymázas kis vasládácska. Minden használatitárgyat gondos tisztasággal le kell mosni. Fokozottan kellügyelni kontaktfertőzésre, mikor a csecsemő ilyen természetűbetegséggel küzd.

Célszerű, ha minden csecsemő részére külön fürdőkád vany

de megfelelő, egy-egy kórteremnek teljesen sima, nem repedezőfelületű, jól desinficiálható fayence, illetve zománcozottfürdőkád is. Száműzni kell a tollas párnákat. Ε helyettaz angol csecsemőpólyázás mintájára gyapjúpólyába gön-gyölés a célszerűbb.

A rendszeres gondozás, táplálás biztosítása okából acsecsemő-, illetve gyermekszobákban, kórtermekben felnőttekne lakjanak, sőt az is kívánatos, hogy az anyák, dajkák lakó-helyei ne ugyanazon folyosón legyenek.

Csecsemők, gyermekek gondozását szakszerűen neveltgondozónőkre kell bízni, az anyák és dajkák szoptatáson kívülcsak házi teendőket végezzenek. Ugyanúgy, mint a szülőnőkkörüli segédkezést, a gyermekágyas ellátását, a sebész körülisegédkezést stb. csak szakképzett szülésznőkre vagy ápoló-nőkre lehet bízni, ugyanúgy, vagy még inkább a beteg csecse-mők vagy gyermekekkel csak kellő általános képzettségű ésintelligenciájú, jólelkű nőkből szakszerű tanítással nevelt éshatóságilag képesített ápolónők foglalatoskodhatnak.

Az ápoláson, fertőzés elleni védekezésen kívül döntőjelentőségű a táplálás. Legjobbak azon csecsemőkórházak,,otthonok eredményei, hol anya vagy dajka emlőjére kerül-hetnek vagy lefejt női tejjel tápláltatnak a csecsemők. A mes-terséges csecsemőtáplálás hátrányait jól berendezett és szak-szerűen vezetett tejkonyhákkal igyekeznek kiküszöbölni.Ezekben nemcsak az egyszerű, higításos csecsemőtejek, hanemaz egyes beteg csecsemők egyéniségeihez alkalmazkodó gyógy-tápszerek is készülnek. Nemcsak a tejkonyha, hanem a gyer-mekek részére fenntartott külön diaetetikus konyha is hozzá-tartozik gyermekkórházak, otthonok stb. üzemébe.

47

Az intézeti tisztaság, a fertőzések elleni sikeres véde-kezés, a gondos szakszerű ápolás és célszerű táplálás meg-honosítása következtében a beteg gyermekeket befogadóintézetek, gyermek- és csecsemőkórházak, otthonok, gyermek-menhelyek ma már nem halottasházak, hanem az egészség-ügyi gyermekvédelemnek legáldásosabb, leghatásosabb intéz-ményei.

VII.—VIII.

A testi, érzékszervi, lelki fogyatékosságban szenvedőgyermekek védelme.

A) A nyomorék gyermekek védelme.

A nyomorékokat a legrégibb időben a társadalom magábólkiközösítette. A spártaiak a taygetosi hegyszakadékokbavetették őket. A nyomorékok az emberiség, a társadalom,az egyesek könyöradományain élősködő szánalomból és szána-lomban élő, kitartott tagjai voltak a társadalomnak, míg aszociális gondolkodástól irányított philantropikus újabbkorimozgalmak a nyomorékokat is védelmükbe vették és részbena nyomorékság megszüntetésére a nyomorékság sebészi beavat-kozásokra és egyéb gyógy eljárásokkal elérhető csökkentésévela nyomoréksághoz egyénenkint alkalmazkodó tanítással,kenyérkereső hivatásra való kiképzéssel, a nyomorékok részéremunkaalkalmak teremtésével és munkateljesítményeik érté-kesítésével igyekszik azt elérni, hogy a nyomorékok magukattisztességes munkájukkal egészben vagy részben eltartanitudó hasznos munkás tagjai legyenek a társadalomnak. FőlegNyugat-Európában és Észak-Amerikában a nyomorékvéde-lem már óriási léptekkel haladt előre. A nyomorékügyetszabályozó törvényeket hoztak, melyek egyebek között meg-szervezik a nyomorékoknak hatósági kötelező összeírását ésnyilvántartását. A nyomorékok hatósági megvizsgálására,kezelhetőségük idejét, módját megállapító intézeteket, nyomo-rékokat szakszerűen gyógyító továbbkezelő intézeteket terem-tettek meg és gondoskodtak a nyomorék gyermekek tanítá-sáról, ipari kiképzéséről és a mindennapi életben helytállninem tudó nyomorékok állandó intézeti elhelyezéséről. Az em-bervédelem ezen ágának költségei aránylag a legkisebbek.A betegsegélyző alapok, munkáspénztárak könnyebben fedez-

48

hetik, mert a munkaképessé tett nyomorékok kereseténekegy része csökkenti a nyomorékvédelem költségeit. A gyermek-védelemnek ez az ága aránylag a legeredményesebb, mert ajól megszervezett nyomorékvédelemmel a nyomorékok80—85%-át a munkaképesség határáig lehet eljuttatni.

Nyomorékok azok, kik vagy világrahozott, veleszületettvagy az élet folyamán betegség, baleset stb. következtébentámadt testi fogyatékosságban szenvednek, melyek korlá-tozzák, gátolják az emberi szervezetet jellegző testi mozgásokat,a normális mozgékonyságot s ezzel csökkentik a kenyérkereső-és ezzel vagy e nélkül is az életképességet. Mind a veleszületett,mind az élet folyamán támadt nyomorékság oka, főkép anyomorékság marandóvá válása legérdemlegesebben attólfügg, hogy kellő időben megkezdett és következetesen tovább-folytatott szakszerű kezeléssel ellensúlyozzák-e a szervezetnekegyébként nyomorékságra vezető hatóerőit. A nyomorékságmegelőzése, a nyomorékság fokának korlátozása orvosi feladat.A nyomorék gyermekekkel való továbbfoglalkozásnál, kiké-peztetésnél mindenkor döntő jelentőségű szellemi képességükfoka. Ennek megállapítása, befolyásolása, a gyógypedagógiairányítása ismét orvosi feladat.

Minthogy a nyomorék gyermekekkel való foglalkozásfőleg a veleszületett nyomorékságoknál alkalmazkodik anyomorékok szellemi képességéhez, ezért abból indulunk ki,hogy a nyomorék gyermekek egy része teljesen épelméjű,másrésze gyengeelméjű, harmadik része teljesen hülye. Azonbetegségek közé, melyeknél a nyomorékság az agy bonctanielváltozásai miatt rendesen értelmi zavarokkal jár, tartozika cerebralis gyermekbénulás, melynél az ártalmak az agyatvagy a szülés alatt, vagy a korai gyermekkorban érik. Klinikaialapon féloldali és kétoldali görcsös bénulás különböztethetőmeg. A féloldali bénulásos alaknál a hirtelen beköszöntőlázas megbetegedést előbb petyhüdt, majd a hevenyidőszaklezajlása után görcsös, idővel javuló és zsugorodásokatokozó végtag-hűdés követi. Posthaemiplegiás jelenségek, reme-gés, féloldali vitustáncon kívül gyakori szövődményképepilepsia és idiotia tartozik e kórképhez. A másik alaknála kétoldali görcsös bénulásnál (Morbus Little) az elválto-zások rendesen veleszülettek, de az általános merevséget,melynek következtében a gyermek ülni, járni nehezebbenvagy sohasem tanul meg, lábhegyre lép, lábait keresztezi,rendesen csak később veszik észre. A mozgási korlátozottság-

49

hoz, tehetetlenséghez, értelmiségi zavarok, epilepsia ritkántársulnak.

Ezen hüdéses, testi és rendesen lelki nyomorékokhozbizonyos fokig hasonló megítélés alá tartoznak azon fejlődésirendellenességekkel, fogyatékosságokkal, tartászavarokkalszületett gyermekek, kiknél a magzatkori fejlődés gátlásakövetkeztében, sokszor terheltségi befolyások mellett szel-lemiképességük is kisebb-nagyobb fokban korlátolt. A csontvázegyes hiányai által jellegzett kórképeken kívül veleszületettgerinchasadékkal életben maradók, a lólábbal, horogláb-bal, lőcslábbal, csípőizületi ficammal, ferde fejtartássalszületettek tartoznak ide. Ezen nyomoréknak születetteknagy része épelméjű, valamint azok a gyermekek is, kiknem esnek áldozatul a gyermekhűdésnek, a Heine-Medin-kórnak, hanem mozgékonyságukat többé-kevésbbé meg-bénító hüdésekkel menekülnek meg. Ezen sorscsapásnál hir-telen áll be a hüdés, de rendesen elég gyors is a javulás, melynéha teljes, de többnyire csak részleges. Egyes izmok örökrehüdöttek maradnak, elsorvadnak, olykor a sorvadt végtagélettelenül, lazán, petyhüdten lóg a törzsön, máskor az egyesizomcsoportok hűdésénél összezsugorodnak a végtagok,lötyögősek lesznek az ízületek. A törzs maradandó elgör-bülése ritkább következmény, gyakrabban gacsos térdláb,lóláb, lőcsláb fejlődik és így lesz a gyermek nyomorékká.Legszánalmasabbak azok, kik csak kezeiken csúszva bírnaktovábbkúszni a földön, mert nemcsak lábizmaik bénultakmeg, de farizmaik is. Ezen rendesen épelméjű nyomorékokcsoportjába tartoznak azok a gyermekek is, kik balesetekkövetkeztében lettek nyomorékokká, bénultakká. Ide tartoz-nak továbbá a csontbetegségek, rachitis, osteomalacia általtönkretettek és végül a csont és ízületi tuberkulózis által nyo-morékká, csonka végtagúvá lett gyermekek. Mindezen, azépelméjű nyomorék gyermekek csoportjába tartozóknak ren-desen visszamarad a szellemi fejlődése is, mert a betegeskedő,önmagukkal tehetetlen gyermekeket az épeszű és testű gyer-mekek társadalma ösztönszerűleg kiközösíti. Sokan közülöknem járhatnak iskolába, nem tanulhatnak rendszeresen.Mindez úgy szellemi, mint jellembeli fejlődésükre károsan hat.

A nyomorékság felismerése, természetének megállapításaáltalános orvosi képzettséggel ellátható és ezért mindengyakorló és hatósági orvos munkakörébe tartozó feladat.A nyomorékság fejlődésének megakasztása, megelőzése,

50

főkép gyógyítása terén az általános sebészet, különösen pedigegyik ága, a konzervatív és aktív ortopédia csodávalhatáros eredményeket ért el. Ép ezért a nyomorékok sorsátelsősorban a velük szakszerűen foglalkozó orvosok, intézetkezeibe kell letenni. Szó szerint ezen fordul meg jövőjük:azután pedig az egyéniségükhöz alkalmazkodó gyógypeda-gógián, melynek eredményei nem állanak a gyógyító beavat-kozások sikerei mögött.

B) Vak gyermekek védelme.

Vakok azok, kiknek látóképessége gyógyíthatatlanulannyira rnegfogyott, hogy látást igénylő minden munkáraképtelenek. A vakoknak csak 1/4-e fiatalkorú egyén, de mígmegvakult felnőttek, idősebb egyének élete már fogyóbanvan, addig a gyermek- és fiatalkorban megvakultak élet-küzdelmét, sorsát, örömeit a vakság feltétlenül hátráltatja.Ha a megvakulás korát tekintjük, úgy fenn kell hogy akad-junk azon az adaton, hogy a megvakultak között nagyonsokan a csecsemőkorban vakultak meg. A megvakulás okaiközött a veleszületett vakság 10—20%-kal, az újszülöttkorikankós szemgyulladás 15%-kal szerepel. Ezek a szemekönálló betegségeinek rovatában vannak elkönyvelve. A meg-vakultak 33%-a a szemek önálló betegsége következtébenlett vak. Az általános betegséghez szövődő megvakulás körül-belül ugyanolyan arányú. Sérülések következtében a vakok10%-a vesztette el valamikor szemevilágát.

A vak egyének száma bizonyos fokig a népműveltséggel,a kultúrával, az általános hygienikus viszonyokkal arányos.A vakságügyi statisztika adatai szerint a lakosság számáhozvaló arány nálunk 9—13°/000 között váltakozik. Az utolsóarány 9°/000 volt, tehát az arányszám magában véve javultugyan, de más országokat tekintve, hazánk kedvezőtlenhelyzete eléggé feltűnő. A legutolsó adatok szerint legtöbb vakvolt Portugáliában, hol 10.000-re 20, legkevesebb Hollandiá-ban, hol 10.000-re csak 4*5 esett. A mi arányszámunk enneka kétszerese.

Ezen adatokból kiviláglik, hogy a vakság elleni küz-delem közegészségügyi kérdés. Elsősorban az az újszülöttkorikankós szemgyulladás, illetve az azáltal okoztatható meg-vakulás elleni védekezés. Az első állomásra ma már minden-felé beérkeztek. A szülőházakban, intelligens környezetben

51

született újszülöttek közül a legkevesebbnek lesz kankósszemgyulladásos a szeme. Ezek, valamint mindazok, kikkorán szakszerű szemorvosi kezelésbe kerülnek, úgyszólvánkivétel nélkül mind meggyógyulnak. Sokan megvakulnakazok közül, kiknél elmaradt a születéskori védekezés (Credé-eljárás), kiknek kankós szemgyulladását későn vagy egyál-talában nem gyógyítják, aminek oka a tudatlanság, a babonaés káros népszokások.

A megvakulás nagy testi fogyatékosság, de a szemükvilágát vesztett gyermekek nagy tanulékonyságuk miatt jólkitaníthatok kenyérkereső munkára, ha kellő időben és kellőideig vakokat tanító intézetben neveltetnek. A vakok neve-lése gyógypedagógia, melynek sikere és módszerei külön-bözők, főleg a gondozásba vett vak gyermek általánosszellemi képességei, többi érzékszerveinek épsége és működés-képes állapota a vak gyermek általános egészségessége ésbizonyos fokig életkora szerint. A vakok tanításinak a gyógy-pedagógia ezen szakmájának részleteit e helyütt nem ismer-tetem. A törekvés az, hogy legalább a népiskola anyagátvégezzék el, hogy megtanulják a tapintva olvasást (Braille-féle pontírás). Azután tovább tanítják őket önálló keresetetadó élethivatásokra. Ezek sorában a zenei kiképeztetés állaz első helyen, azután következnek egyes iparágak, kefekötés,kosárfonás és egyéb hasonlók. A vakokat tanító intézetekhivatásának egyik fontos része, hogy megtanítsa őket azéletben való elhelyezkedésük módjára, kinevelje belőlük fogya-tékosságuk révén fejlődő antiszociális érzéseiket. A vakokvédelmének mint humanitárius, philantropikus törekvésnekhálás és szép feladata, hogy a gyógypedagógia által kenyér-kereső munkára megtanított vakok szerény igényű meg-ítélhetését megfelelő elhelyezésükkel, munkateljesítményeik-nek lehető jó és fennakadás nélküli értékesítésével biztosítsa.

C) Süketnéma gyermekek védelme.

A süketnémaság, illetve süketség ellenes küzdelem esz-közei egytől-egyig az orvostudomány haladásával függenekössze. Egybe esnek részben a bujakór, a gümőkór, a fertőzőbetegségek, a sérülések elleni védekezéssel, az örökölt terhelt-ség és a megsüketülést okozó különböző fülbetegségek elleniküzdelemmel. Régebbi statisztika szerint a süketnémákszáma Nagy-Magyarországon 23.000 volt, tehát csaknem

52

1/3-dal több, mint a vakoké. A süketnémák száma természet-szerűleg nem jelenti a süketek számát, mely aránytalanulnagyobb. Hiszen süketnémákká csak azok válnak, kik süketenszületnek, tehát a hangbeszédet nem hallhatják, avagy amegsüketülés a gyermekévekben áll be, minek folytán ahangbeszéd emlékképei, ha meg is voltak, lassan teljesenelhalványodnak és a használatból kiesnek. A felnőttkornakmegsüketülése és fogyatékosság gyakorlati jelentősége azon-ban, minthogy némulással nem jár és minthogy ép látásesetén a beszélőmozgások figyelmes leolvasásával messze-menőleg pótolható, jóval csekélyebb.

A vaksüket némaság esetei többnyire agy-, illetve agy-hártyabetegségekhez csatlakoznak, orvosi jelentőségük nagyritkaságuknál fogva csekélyebb, prophylaxisuk nincs.

Ha a gyermek a fül vagy nyelv hiányos szerkezete miatta phonetikus beszédet el nem sajátíthatja, akkor ennekhelyébe a beszédnek más megnyilvánulása, az arcjáték,kézlegyintés, az írásos vagy tapintásos képek kifejezésmódjalép. A kezek integetésével, az arc játékával kifejezett beszédösszességét jelbeszédnek nevezzük. Ez a süketnémák anya-nyelve. Evvel ki tudják fejezni akaratukat, érzéki tapasz-talataikat, kívánságaikat és ily módon közvetlen környezetük-kel, szülőikkel, testvéreikkel, süketnéma társaikkal elégkönnyen érintkeznek is. A beszélőképesség hiányának hátrányaicsak akkor mutatkoznak, midőn a süketnéma idegen kör-nyezetbe jut, amely jeleit nem érti meg. A süketnémákataz emberi társadalomnak csak úgy lehet visszaadni, ha őketmegtanítják szemükkel hallani. A süketnémák nevelőintézeteia süketnéma védelemnek ugyanolyan érdemleges tényezőimint a vakoknak a vakok intézete.

A siketnémák beszéde tanításának első fázisa a hang-kiejtés vagy artikuláció megtanítása. A siketnémákat abeszéddel járó látható és kitapintható mozgásokra, rezgé-sekre, a szájnyílás változó alakjaira figyelmeztetik és reá-bírják arra, hogy ezeket reprodukálják. Az artikulációvalegyidejűleg a hang írott képével, a betűvel ismertetik megőket.

Ezek után a hangkapcsolás, az összefüggő beszéd egyébalkotórészeinek felépítése, majd a szemléltetésen alakulóbcszédoktatás következik. így lassan, de fokozatos biztos-sággal elérik azt a fokot, mely az egyszerű szóbeli és írásbelinyelv megértésre vezet.

53

A süketnéma-oktatás ezen módszerével a hivatásuknakélő gyógypedagógusok süketnémákat tanító intézetekben azegyes gyermekek szellemi képességétől, általános egészségiállapotától befolyásoltan nagy eredményeket érnek el.

D) Az értelmi fogyatékosságú gyermekek védelme.

Az elmebeli fogyatékosságok alsó határai nagyon elmosó-dottak; a gyengébb tehetségűek keretével határosak. A foko-zatok a gyengeelméjűség, imbecilitás, hülyeség, idiotia márjóval kifejezettebbek. A kóroktani kutatások az összes értelmifogyatékosságok létrejöttében az alkatnak, a constitutionalisdöntő befolyást tulajdonítanak. Az alkoholizmus, a bujakór,a tuberkulózis, az öröklődő terheltségek egyenkint és együt-tesen a csirasejteket érő legfőbb ártalmak. A gyengeelméjű ésegyéb elmebeli terheltséggel sújtott családok és családtagok,továbbá a vérrokonok közötti házasságok gyakran szerepelnekmint kórelőzményi adatok. De nagy szerepe jut a gyermekkoriheveny fertőző betegségeknek, főleg a járványos agy gerinc,agyhártyalobnak és influenzához társuló agygyuladásnak(encephalitis) is. A paizsmirígy hibás vagy hiányos működésé-ből eredő cretinizmus, az agy fejlődési zavaraiból (micro-cephalia), sorvadásából (hydrocephalus) és az epilepsianeve alatt összegyűjtött különböző eredetű agyi működésizavarokhoz társuló értelmi fogyatékosságok mind ide tartoznak.

Az értelmi fogyatékosságok gyógykezeléséről a legtöbbesetben szó sem lehet. A paizsmirigy hibás vagy hiányos mű-ködéséből eredő (myxoedemia) a bujakóros eredetű gyenge-elméjűség eseteiben számíthatunk komolyabb eredményekre.Nagyon kevés az olyan esetek száma, melyekben műtétibeavatkozással (Balkenstich, agydaganat eltávolítása) sikerüla gyengeelméjűséget fenntartó okot megszüntetni vagy csök-kenteni. Ellenben létrejöttük okainak ismerete alapján rend-kívül sokat tehetünk az értelmi fogyatkozások keletkezésénekmegakadályozására. Az alkoholizmus, a bujakór, a tuber-kulózis és az öröklődő terheltség elleni küzdelem terén azorvosok részben gyógyítással, hygienikus viszonyok meg-teremtésével, részben felvilágosítással elősegíthetik a betegszülőktől eredő beteg csirák, korcs nemzedék keletkezésénekmeggátlását.

Az értelmi fogyatékosság egyes kórképeivel nem akarokbővebben foglalkozni. Már említettem, hogy a gyermekkori

54

szellemi korlátoltságnak is sok fokozata van, hogy a hülyeség,a gyengeelméjűség sokszor nem jár semmiféle beidegzéstzavarokkal, máskor súlyos vagy ritkán ismétlődő, sokszoreszméletlenséggel járó rohamok is kísérik. Egyrészük köny-nyen elviselhető, mélabús, csendes kedélyű, másrészük örökkénevető, hangos, lármás, izgékony, mozgékony, nyugtalan.Egyrészük erőteljes, éptestű, másrészük testileg és lelkilegnyomorék.

A szellemi fogyatékosságú, gyengeelméjű és hülye gyer-mekek védelmének súlypontja szintén az individualizálógyógypaedagógia, mely a tanítást a gyengébb tehetségűekrészére berendezett külön tanfolyamokkal, a beszédzavarokbanszenvedőknek beszédre tanításával, kevéstanulójú, kis osztá-lyokban, megfelelő individualizáló tanszerekkel kezdi meg azértelmi fogyatékosság legkisebb fokainál. Itt érnek el leg-nagyobb eredményeket, kevesebbet a nehezebben taníthatógyengeelméjűek és hülyék tanításánál. Ezen intézetekbenmegfelelő tanítással egyrészt a legelemibb disciplinákra, más-részt valamely hasznos munka elvégzésére tanítják meg őket,hogy így maguk munkájával tarsák el magukat, vagy ahhozlegalább is hozzájáruljanak. A hülyéket és gyengeelméjűeketnevelő ilyen intézeteken kívül ezek védelmére oly intézetek isszükségesek, melyek az emberi társadalomban helytállni nemtudó hülyéket és gyengeelméjűeket éltük fogytáig eltartja,az életbe vissza nem bocsátja. Ez már a szó szoros értelmébenvett emberszeretet, állami és társadalmi jótékonyság feladata.

IX.

Az erkölcsi fogyatékosságú (züllött) gyermekekvédelme.

Korunk filantrópikus és szociális fejlődése mindenfélekihatásában nagyjelentőségű állomásra érkezett be akkor,mikor a köztudatba vitte azt a meggyőződést, hogy a bűnözéstnem megtorolni, hanem megelőzni kell, hogy a bűnözőkártalmatlanná tevésével, lelkiviláguknak megváltoztatásávalkell a társadalmat az általuk okozható károktól megóvni.A bűnözést a modern kriminológia betegségnek fogja fel,melynek kóroktanát, aetiológiáját, kikutatni ez alapon avédekezést, prophylaxist, a bűnözésből kigyógyulást meg-szervezni törekszenek és csak a társadalmat valóban meg-

55

károsító súlyos bűnözőket akarják úgy, mint a fertőző tüdő-vészeseket, leprásokat stb. a társadalomból hosszú időrekirekeszteni. Ezen nagy téma tárgyalásába nem mehetekbele, csak röviden arra szorítkozom, hogy az elzüllés, a krimi-nalitás okai exogenek és endogének, vagyis külső körülményekés viszonyokban, különféle társadalmi okokban, az egyén testiés szellemi állapotában rejlenek.

Ezen megállapításnál lehetetlen fel nem ismerni azt ahasonlatosságot, mely a lelki fertőzés és pl. a tuberkulózisosfertőzés aetiologiai momentumai között szembe ötlik.

Az elzüllésre, kriminalitásra hajlamosító exogenes okokközül a fontosabbak: a nevelés, az iskoláztatás hiányossága,a kedvezőtlen miljő, a környezet, a társaság ferde, visszás,antiszociális felfos asa, a kedvezőtlen szuggeszció, rossz példa-adás befolyása. Az endogen okok főleg konstitucionálistényezők, melyek általános elfajulásban, az ahhoz szegődővagy azok nélkül megnyilvánuló lelki elfajulásban, érzék-szervi, értelmiségi fogyatékosságokban nyilvánulnak meg,melyek bekövetkeztében szereplő okokkal már érdemlegesenfoglalkoztunk.

A testi nyomorékság védelme elsősorban orvosi feladat.A nyomorékságra vezető károsodások megelőzése, illetvecsökkentése, a munkaképtelen testi nyomorékság munka-képessé átalakítása, a nyomorékvédelem alapkövei. Ugyan-úgy a gyermekkori züllöttség, a gyermekkori kriminali-tás kérdésével való foglalkozás, elsősorban a gyermekkoriphsychologia, psychiátria feladata lett. A gyermekkori bűnö-zők elméje tökéletlenségeinek felismerése, különböző alak-jainak meghatározása a nagy keret körvonalai. A kórismemegállapításához, az exogen és endogen kórok, momen-tumok felismeréséhez alkalmazkodnia kell az individuali-záló terápiának, mely megfelelő gyógypedagógiai átalakítóneveléssel igyekszik a gyermekek züllöttségét megszüntetni,a kriminalitásra való hajlamukat kiölni, vagy legalább is csök-kenteni.

Az endogen tényezők rendesen kevésbbé befolyásol-hatók, ép ezért főleg az exogen tényezők kiküszöböléséretörekszenek. A kártevő környezetből kiragadás, a testi ésszellemi megerősítésre törekvés, a következetes, céltudatosfoglalkoztatás, a munkára való nevelés, a patronagenak,pártfogásba vételnek nevezett mentő munkának a főbb rész-letei. Ezen munka részben a bűnösök otthonában vagy az

56

áthelyezéskor lehető körültekintéssel megválasztott új családiotthonban, részben speciális intézetekben folyik, ahová össze-gyűjtik a bűnözésre hajlamosnak bizonyult bűnözött, züllött-lelkű gyermekeket, más intézetekbe a veszélyeztetett, züllésrehajlamosító környezetben levőket.

A modern bűnügyi judikatúra a bűnbe esett fiatalkorúakonnem akarja megtorolni az általuk a társadalomnak okozottkárt, hanem igyekszik őket megjavítani. Ezért megváltoz-tatták a büntetőtörvénykönyvnek a fiatalkorú bűnösökrevonatkozó rendelkezéseit. A fiatalkorúak részére külön rendőriés törvényszéki bíróságot szerveztek, amelyek ítélkezései amegjavulás lehetőségeit igyekeznek szolgálni. Az ítéletekvégrehajtását a bűnöző gyermekekkel foglalkozó pártfogókés pártfogó tisztviselők kezébe tették le. Csak a legsúlyosabbesetek, az igazán javíthatatlanoknak bizonyultak részéreszervezték meg a javítóintézeteket, hogy a társadalombólkirekesztetésük, letartóztatásuk ideje alatt erkölcsi nevelésselés ipari kenyérkeresetre vagy más hivatásra való jó kiképez-tetéssel elérjék azt, hogy az életbe ha visszatérnek, ne kerül-jenek vissza az olyan környezetbe, mely, mint exogen tényező,az ő veleszületett endogen bűnözési hajlamosságukat kifej-leszti, avagy ha visszatérnek is rossz környezetükbe, mégissikerüljön nekik sikeresen megküzdeni ezen exogen, ártótényezőkkel.

Visszatérek a többször említett hasonlathoz. A tuber-kulózis nem öröklődő, de fertőző betegség. Az általános élet-viszonyok megromlása csökkenti a tuberkulózissal szembenvaló ellenállóképességet és megsokszorozza a tbc.-vei fertőző-dés lehetőségét. A züllésre, a kriminalitásra való hajlam örök-lődése nem oly általános, nagybefolyású endogen tényező,mint amennyire kiölik az általánosan rossz erkölcsi nyomorú-ságos gazdasági viszonyok nagy tömegekből a társadalmiegyüttélés etikai erkölcsi alapját és helyette az antiszociálisgondolkodást, a társadalomellenes felfogást általánosítják.Minden filantrópikus, humanitárius törekvés hajótörést szen-ved ezen. Ugyanazon, főleg gazdasági tényezők ezek, melyekmiatt a tuberkulózis feltartózhatatlan népbetegség.

57

Χ.

Α zárt gyermekvédelem.

A szó legszorosabb értelmében vett filantrópikus indítóokokból fakadó gyermekvédelem volt és részben még ma isa gyermekvédelemnek egyik legkedveltebb iránya a zártgyermekvédelem. Ez a védelembe, pártfogásba vett gyer-mekeket kiemeli régi, ínséges, szegényes vagy rossz befolyásúkörnyezetüktől és elhelyezi őket a jótevők által létesített,azok egyéni kívánságaihoz, céljaihoz alkalmazkodóan meg-szervezetten épített zárt intézetekben. Ebbe a keretbe tartoz-nak a különböző árvaházak, a felnőttekkel együtt gyermekeketis befogadó szegényházak és egyéb nevű, gyermekeket gon-dozó nevelőintézetek. Egyértelmű ma az a megállapítás,hogy a zárt gyermekvédelem a jó célt nagy általánosságbanrosszul szolgálja. Először a rendszer egészségi hátrányaitakarjuk előtérbe állítani. A gyermekek tömeges együttartásaaz intézeti ártalom, hospitálizmus néven ismert egészségikárosodásokkal jár, melyek között úgy a heveny, mint azidült fertőző kórokkal, főleg a tuberkulózissal való gyakrabbanbekövetkező fertőződhetés az első helyen áll. Az intézetizárt élet, a rossz levegőjű, nem kellően szellőztetett helyi-ségekben való állandó tartózkodás, a kevés mozgás, aszabadban való ritka és rövid idejű tartózkodás, a rendesenegyhangú, egyoldalú táplálás mind oly tényezők, melyeka zárt intézetekben felnevelt, védelembe vett gyermekekfejlődő szervezetére többé-kevésbbé károsan hatnak. Kétség-telen, hogy ezen momentumok hygienikusan épített és be-rendezett és így vezetett intézetekben kevéssé vagy aligérvényesülnek, de egyrészt az ily intézetek berendezkedése,belélete többnyire nagyon kötött az alapítók és fenntartóknehezen megváltoztatható, az egészségügyi szempontokkalalig méltányló akaratához, másrészt a hygienikus elvek érvé-nyesítése, a zárt gyermekvédelemnek különben is nagyköltségeit számottevően nagyobbítja és így a rendelkezésreálló anyagiak jótéteményeiből nagyon kevesen részesül-hetnének.

A zárt gyermekvédelem röviden érintett egészségügyihátrányaihoz szegődnek azok, melyek a zárt intézetekbenfelnevelődő gyermekek az élet küzdelmeihez való reátermett-ségét és képességét csökkentik. A zárt intézetekben felnevelőgyermekek nem ismerik, nem látják az életet, nem hallanak

58

a mindennapi kenyér megkereséséért folytatott küzdelemről»Ök meghatározott időkben mindig terített asztalhoz ülnek,,nem tudják, hogy máskor és mást is lehet enni, hogy néhamég száraz kenyér sem jut éhező, hasonló társadalmi helyzetű,de az intézetek oltalmába be nem kerülő embertársaiknak.Ha a zárt gyermekvédelemben felnevelt gyermekek az életbekikerülnek, teljesen más életviszonyokhoz kell hozzászokniuk.Ez elhelyezkedésüket az életben megnehezíti. A zárt gyermek-védelem védettjeinek, kivált az árváknak, azoknak, kiknekaz intézeti felnevekedés alatt családi kötelékeik megszakadtakvagy meglazultak, mire az életbe kikerülnek, nincsenek hozzá-tartozóik, bizalmas szerető tanácsadóik. A gyermekek lelkivilágának fejlődésére a zárt gyermekvédelem különböző befo-lyást gyakorol. Az intézetek vallásos, erkölcsös nevelése sok-szor jó irányba tereli vagy abba vissza vezeti a védelembevetteket. Máskor a züllött erkölcsű, rossz hajlamú társakkalvaló együttélés jobban kifejleszti a bűnözésre való hajla-mosságot.

Mindezen megállapításokból és elgondolásokból az követ-kezik, hogy a zárt gyermekvédelem nem lehet a gyermek-védelemnek általános módszere, hanem hogy az kívánatos,hogy így csak a zárt intézeti gondozásra feltétlenül reászorulógyermekek gondoztassanak. Ezek keretébe elsősorban a testiés lelki fogyatékosságnak tartoznak, azután a züllésre hajlamosgyermekek. A többi, védelemre szoruló gyermekvilágról anyilt gyermekvédelem útján kell gondoskodni.

A két gyermekvédelmi rendszert áthidaló rendszerrelszervezték meg a magyar állami gyermekvédelmet.

A magyar állami gyermekvédelem.

Rövid ismertetésénél nem indulok ki történetének el-mondásából, csak arra szorítkozom, hogy a szociálpolitikaérvényesülése teremtette meg nálunk az állami gyermek-védelmet. Előbb a társadalmi gyermekvédelem lelkes apostolaihirdették azt a veszedelmet, mely az ország jövőjére vár anagy gyermekhalandóság következtében. Azután a politikaemberei, a kormány, élükön Széll Kálmánnal, a közhangu-latban felkeltett tenniakarás vágyát az állami gyermek-védelem megszervezéséhez kötötte. A gyermekhalandóságelleni küzdelem érdekében megteremtett állami gyermekvéde-lem abból az alapgondolatból indult ki, hogy a gyermek-

59

főleg a csecsemőhalandóság okai között a legfontosabb ténye-zők a szegénység, a nyomor, az elhagyatottság. Az államigyermekvédelmet létesítő 1901. évi VIII. és XXI. törvény-cikkek végrehajtása ügyében kiadott miniszteri rendeletekkelkövetkezőkép van ezidőszerint megszervezve:

Állami gyermekmenhelybe felvételre igénye van annaka gyermeknek, ki életének 15. évét még nem haladta megés akinek anyagi vagy erkölcsi elhagyatottsága megálla-píttatott. Anyagilag elhagyatottnak kell nyilvánítani azt atizenötödik életévét meg nem haladott vagyontalan gyermeket,akinek akár mint ismeretlen eredetű talált gyermeknek, akáregyéb okokból eltartásra és nevelésre köteles és erre képeshozzátartozói nincsenek és akinek eltartásáról és nevelésérőlrokonok vagy jóttevők, továbbá jótékony intézetek vagyegyesületek nem gondoskodnak. Erkölcsi elhagyatottságalapján, anyagi helyzetére tekintet nélkül, elhagyatottnak kelltekinteni azt a 15-ik életévét meg nem haladott gyermeket,akit nevelésének elhanyagolása vagy környezetének károsbehatása erkölcsi romlás veszélyeinek tesz ki vagy aki az előbbmegjelölt okokból vagy hajlamai következtében züllésnekindult, kivéve, ha a javító nevelést a bíróság elrendelte.A gyermek elhagyatottá nyilvánítása felől az árvaszék határoz.Budapest székesfőváros árvaszékének nevében és megbízásá-ból az elöljáróságok intézkednek. Másodfokon a magyar kir.munkaügyi és népjóléti miniszter határoz, akinek határozataellen jogorvoslat nincs.

Az elhagyatottság kérdését eldöntő határozat jogerőreemelkedése előtt és ennek bekövetkezéséig terjedő ideigleneshatállyal a m. kir. állami gyermekmenhely köteles felvenniazt a gyermeket, kinek felvétele iránt a gyermek létérdekétfenyegető veszély elhárítása céljából a járási főszolgabíró,polgármester, kir. elöljáróság, államrendőrség vagy bíróságmegkeresi.

Ideiglenesen fel kell venni a gyermeket akkor is, ha fel-vételét törvényes képviselője, hozzátartozója, azután valamelyközigazgatási hatóság, fiatalkorúak felügyelő hatósága, végülvalamely gyermekvédő vagy patronage-egyesület kéri, feltéve,hogy a m. kir. állami gyermekmenhely az elhagyatottányilvánításnak meghatározott feltételeit megállapíthatóknaklátja. Az állami gyermekmenhely igazgatója a maga hatás-körében is felvehet ideiglenesen minden oly gyermeket, kinekanyagi és erkölcsi megmentése sürgősen szükséges.

60

Α községek kötelesek azokról a területükön tartózkodó-15 évnél fiatalabb gyermekekről, akikre az elhagyatottányilvánítás feltételei megvannak, az árvaszékhez és a m. kir.állami gyermekmenhelyhez haladéktalanul jelentést tenni éssürgős esetekben ideiglenesen felvétetni.

Az állami gyermekmenhely, ha a gyermek testi vagyerkölcsi fejlődése érdekében szükséges, az elhagyatottá nemnyilvánítható 15 éven aluli gyermeket is felveheti a gyermek-menhely kötelékébe, feltéve, hogy a gyermek hozzátarto-zói a költségek megtérítését vállalják és megfelelően bizto-sítják.

A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az árvaszékjavaslatára az állami gyermekmenhely kötelékébe felvettgyermek gondozási idejét 18-ik életévének betöltéséig meg-hosszabbíthatja, ha ez akár a gyermek testi vagy szellemifogyatkozása miatt, akár más fontos okból kívánatos.

A m. kir. állami gyermekmenhely kötelékébe felvettgyermek gondozási költségét a törvényhatóságok hozzá-járulásából kell fedezni. A m. kir. állami gyermekmenhelya gondozási költség megtérítését követelheti azoktól, akika magánjog szabályai szerint a gyermek eltartására kötelesek.

Az elhagyatottság alapján akár közigazgatási beutalóhatározattal, akár menhelyi igazgatói rendelettel az államigyermekmenhelybe felvett gyermek mindenkoron előzetesorvosi vizsgálat alapján kerül az intézetbe. A betegen felvetteka menhely kórházi osztályára kerülnek és meggyógyulásuk utánonnan helyeztetnek ki külső gondozásba, az egészségesen fel-vettek a menhely szállóházába, átmeneti osztályába terei-tétnek és onnan lehetőleg rövid úton helyeztetnek ki.

Minthogy a csecsemők életbenmaradásának, zavartalanjó fejlődésének esélyei aránytalanul jobbak, vagy mondjukbiztosabbak ha emlőn tápláltatnak, ezért csecsemők, azaz azegy évnél fiatalabb gyermekek mindig csak anyjukkal együttvétetnek fel. Csak betegség okából menthetők fel az anyáka szoptatás kötelezettsége alól. A kevéstejűségen szakszemkezeléssel igyekszik a menhely minden esetben és a legtöbb-ször teljes sikerrel segíteni. A felvett csecsemők szoptatninem tudó, de azért a kötelező menhelyi szolgálat alól felnem menthető anyáiból áll a menhely házimunkáit elvégzőszemélyzete.

A legjobban veszélyeztetett az életük azoknak a csecse-mőknek, kiket anyjuk maga akaratából, de legtöbbször

61

munkaadójának, cselédtartójának rábeszélésére magándajka-ságba adta ki és akik ott ellenőrizetlenül gondoztatnak»Közülök a legtöbb, köztudomás szerint is, megbetegszik,angyallá válik. Egyrészüket betegen vagy azért, mert a magán-dajkaság költségeit viselni nem tudják, később mégis államigondozásba adják. Az anya nélkül az állami gyermekmen-helybe felvett csecsemők egy kis része valóban talált lelenc-gyermek, másrészről anyátlan, árva kisded, vagy súlyosanbetegen fekvő anya gyermeke, harmadik részük oly anyáké,kik saját elhatározásukból, vagy munkaadóik rábeszéléséreis csecsemőjüket előzetesen elválasztották, gyermekük kiszop-tatásának kötelezettsége alól menekülni akartak. Ezen anyát-lanul felvett, mindenképp rosszabb sorsben levő csecsemőkközül aránylag több hal el.

A menhelybe egészségesen felvett gyermeket mihamarabb^a betegsége okából nevelőszülőjétől a menhelybe vissza-szállított gyermeket felgyógyulása után a menhely külső gon-dozásba helyezi ki oly községekbe, hol az állami gyermek-menhelynek gyógyító és ellenőrző közegei, azaz orvosai ésfelügyelőnői és a község lakosságából alkotott, társadalmitámogatást biztosító úgynevezett telepbizottságai vannak»Ugyanis az állami gyermekvédelmi közigazgatás telepneknevezi azon községeket, ahová így megszervezetten az államigondozásba vett gyermekek kihelyeztetnek. Szoptató anyjuk-kal együtt felvett csecsemők mindig meghagyatnak az anyjukemlőjén és vele együtt helyeztetnek ki. Anyátlan csecsemőktelepekre csak szoptató nevelőszülőhöz kerülhetnek, ezekhiányában mesterséges táplálásra csecsemők lehetőleg csak amenhely városának területén lakó nevelőszülőkhöz helyezett-nek ki, mert ezeket az ezen célra külön alkalmazott csecsemő-telepfelügyelőnők nemcsak szorgalmasan látogathatják, detáplálásukat, gondozásukat irányíthatják, ellenőrizhetik.Csecsemőkorban állami gondozásba vett gyermeket anyjávala menhely családi hozzátartozókhoz, szülőkhöz, nagyszülőkhöz,helyez el, esetleg a csecsemőt magához az anyához is kihelyezi.A csecsemőkor eltelte után a gyermekek elsősorban vérszerintihozzátartozójukhoz vagy hatóságilag kiválasztott nevelő-szülőkhöz, kivételesen intézetekben helyeztetnek el.

A nevelőszülői jogosítványt, az engedélyt ahhoz, hogyállami gondozásba vett gyermeket neveljen fel, a telepi orvosvéleménye s a telepfelügyelőnő jelentése alapján, mely szerintmindazon feltételek megvannak, melyek az oda kihelyezendő

62

gyermek jó sorsát lehetőleg biztosítják, a község elöljáróságaállítja ki.

A nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek eltartá-sáért az állami gyermekmenhely tartásdíjat fizet, a gyerme-keket ruházza, azonban az ellenszolgáltatások sokkal kisebbértékűek, semhogy a gyermekek befogadásában és felnevelé-sében az emberszeretet, a jót tenni akarás és a felnövekedőgyermekben nyert házi-kisegítő munkaerőnek biztosítása nemvolna a döntő tényező.

A menhely helyi ellenőrző közegeinek, a telepfelügyelő-nőknek feladata, hogy a kihelyezett gyermekek lehető jó sor-sáról gondoskodjanak azon elv szem előtt tartása mellett, hogylehetőleg biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a családihozzátartozóitól megvált, állami gondozásba vett gyermeknevelőszülőjének váljék családi hozzátartozójává, belenőj jönazon család kötelékébe, mely őt az állami gyermekvédelemmegbízásából felnevelte.

Akkor, mikor az állami gondoztatás korhatárát, a 15-ikéletévet ezen gyermekek megközelítik, mikor 12-ik életévüketbetöltik, jövő sorsuk biztosításánál az állami gyermekvédelemugyanezen cél biztosítását tűzte ki, emellett lehetőleg önállókenyérkeresetet biztosító életpályákra, iparosokká, képzettgazdasági munkaerőkké stb. igyekszik őket nevelni és minden-képpen szűk korlátok közé szorítani azok számát, kikből ház-tartási alkalmazottak lesznek, mert ez a társadalmi osztály,mely, hogy úgy mondjam, termeli az állami gondozásba kerülőgyermekeket.

A felnevelésen, kitanításon kívül az állami gyermek-védelem gondozottainak egészségéről, betegség esetén gyógyí-tásáról gondoskodik. Kis díjazással a telepen, községekbenlakó hatósági, illetve magánorvosokat telep orvos oknak alkal-mazza. A gyógyszerszükséglet költségei az országos beteg-ápolási alapot terhelik.

Az állami gondoztatás korhatára a betöltött 15. év, annakelmúltával az állami gyermekmenhely kötelékében felnevel-kedettek, elsősorban a nevelő szülőknél maradnak; az eltar-tásra köteles hozzátartozóik is visszakaphatják és csak haegyik eshetőség sem látszik célszerűnek, akkor adatnak átaz illetőségi községnek úgy, hogy további felügyeletükre párt-fogókat kér fel a felnevelkedett gyermekeket kötelékébőlelbocsátó állami gyermekmenhely.

63

Minthogy az állami gondozás igénybevevése állampol-gári jog, ugyanazon az alapon az állami gondozásba adottgyermeket eltartásra köteles hozzátartozói bármikor maguk-hoz visszavehetik, ha az elhagyottságot kimondó gyámhatóságelőtt igazolják, hogy az állam gondjaira bízott gyermeket mostmár eltartani, felnevelni képesek, illetve a gyermek érdekénekveszélyeztetése nélkül szülői jogokkal élhetnek. Ugyanúgy,mint a felvételnél, a kiadatásnál is a menhely igazgatóirakörülírt, azonnali feltételes intézkedési jog ruháztatott.

Az elmondottakban vázolni igyekeztem az állami gyer-mekvédelem kereteit. Az 1901-iki törvények által megterem-tett állami gyermekvédelem 1902 május hó 2-ikán lépettéletbe. Az állam átvette a Fehér Kereszt Országos Lelenc-Egyesülettől és a Budapesti Első Gyermekmenhelyegyesülettőlaz általuk addig állami megbízásból gondozott gyermekeket.Az állam Arad, Budapest, Debrecen, Gyula, Kassa, Kecskemét,Kolozsvár, Marosvásárhely, Munkács, Nagyszőllős, Nagy-várad, Pécs, Rimaszombat, Szabadka, Szeged, Szombathely,Temesvár és Veszprém városokban létesített állami gyermek-menhelyeket. Ezek összeomlásunkig nagyméretű áldásosmunkát fejtettek ki. Megcsonkíttatásunkkal megszűkült ez amunkakör is. Az 17-ből csak 7 állami gyermekmenhely maradtmeg. Az emberszereteten felépült rendszer alapjában ingottmeg az összeomlást követő általános lerongyolás, emberigyűlölködés, társadalmi fölborulás szomorú korszakában.Elmúltak ezek az idők is. Üjraépülésünk nagy munkájába azállami gyermekvédelem újból sikeresen belekapcsolódott ésérdemleges részt vesz úgy egészségügyi viszonyaink meg-javításában, mint az államra háramló szociális filantrópikusmunkák teljesítésében.

XI. A nyílt csecsemő- és gyermekvédelem.

A gyermekvédelmi törekvések a segítségre szoruló gyer-mekeknek testi és lelki bajain igyekeznek segíteni. A legjelentő-ségteljesebb eredményeket az a gyermekvédelem tudja fel-mutatni, amely a gyermekek veszélyeztetett egészségét, életétigyekszik megmenteni. Más szóval a nagy csecsemő- és gyer-mekhalandóság leküzdésére törekszik. Ezen célt szolgálógyermekvédelmi munkásságok két különböző, de egymással

64

kapcsolatos alapgondolatból indulnak ki. Az egyik a csecsemő-és gyermekhalandóságnak, a gyermekek rossz sorsának okaiközött a legfontosabb tényezőnek a szegénységet, a nyomort,az elhagyatottságot tekintette és ezért a szociális viszonyokmegjavításával, az egyes ínséges, rossz sorsban levő gyermekek-ről való szociális gondolkodással akart az egyes gyermekekrossz sorsán javítani, a veszélyeztetett gyermekegészségügyiés kétségbeejtő gyermekhalandósági viszonyok ellen küzdeni..A másik gyermekvédelmi munkairány abból a gondolatbólindult ki, hogy részben ugyanazon tényezők, a nyomor, a.szegénység által reákényszerített alkalmazkodás, de főleg atudatlanság és az öröklődött népszokások befolyása alatt,,kivált a szegény, kulturálatlan emberek közül sokan oly élet-módokra, házirendre rendezkedtek be, amelyek nem egyeznekmeg az emberi szervezet természetével és főleg károsan befolyá-solják a csecsemő és fejlődő gyermeki szervezetet, azt meg-betegítik, meggyógyulását hátráltatják, halálát siettetik.A csecsemő- és gyermekgyógyászat haladásának útja a cse-csemő- és gyermekkori életviszonyokhoz alkalmazkodó egész-ségtan felépítésével indult meg. Helyenkint gyorsan, másuttlassan tör előre, aszerint, amint a népnevelés, a gyermek-hygienie tanainak a köztudatba vitelével a gyermekápolás,,gondozás, táplálás módjainak az élettani követelményekhezalkalmazkodó megváltoztatásával, a népszokások átalakításá-val, a babona kiűzésével sikeresen tudja a csecsemők ésgyermekek egészséges fejlődésének lehetőségét megteremteniés megszerezni.

Azt a törekvést, mely elsősorban a gyermekek rosszszociális viszonyain akar javítani, tágabb értelemben vettzárt gyermekvédelemnek lehet nevezni, mert az ilyen gyermek-védelem az anyagi lehetőségek által zárt körre szorítkozik éskisebb vagy nagyobb részben zárt intézetekben ilyen intéz-mények keretein belül működik. A nyilt gyermekvédelemneknevezett irány, illetve rendszer főtörekvése a minél tágabb-körű népnevelés, a gyermekegészségügyi viszonyok általánosmegjavítása és csak részben az egyes, valóban reászorultakszociális rossz helyzetén való segíteni akarás.

A népneveléshez jól képzett néptanítók kis körzetekbensűrűn felállított, célszerűen, jól berendezett iskolák szüksége-sek. A gyermekegészségtan, a gyermekhygiene, a csecsemő-és gyermekszervezet normális és kóros viszonyainak ismeretén,az életfolyamatok és betegségek miként történő befolyásol-

65

hatóságának a tudásán, célszerűnek, jónak bizonyult gondozási,táplálási módszerek gyakorlati kitapasztalásán épül fel.A gyermekegészségtan tanítását a gyermekegészségügyi intéz-kedések, intézmények vezetését csak jól képzett, főleg csecsemő-gyógyászattal behatóan foglalkozó gyermekorvosok kezébekell letenni. Intézményesen kell biztosítani azt, hogy lehetőlegminél több anyának, gyermeket gondozó hozzátartozónakvagy idegennek az egyes gyermek egyéniségéhez alkalmaz-kodó, szakszerű tanácsot, útbaigazítást lehetőleg ők adhassákmeg. Gyermekorvosoknak kell vezetniök, nekik kell tanítanioka gyermekgondozói tanfolyamokon. Ezeken jól kiválogatott,hivatott nőkből az egészségügyi nyilt gyermekvédelem segéd-személyzetét neveljék meg. Ezek lehetőleg minden csecsemőtkevés kis gyermeket keressenek fel egyrészt azért, hogy felkutas-sák a valóban rossz hygienikus viszonyok közt levőket, arosszul ápoltakat, célszerűtlenül tápláltakat. Az ilyen gyer-mekek szomorú sorsáról hűen értesítsék az egészségügyi gyer-mekvédelmi intézetük vezetőségét. A segítségre, tanácsraszorultakat lehetőleg tereljék oda. Az ő teendőjük az is, hogya tanácsadó intézetben az orvos által adott utasítások szak-szerű végrehajtására a gyermekek hozzátartozóit aprólékosan,gondosan kitanítsák.

Az egészségügyi gyermekvédelem legfőbb törekvése, hogylehetőleg biztosítsa azt, hogy a csecsemő az anyja emlőjén,az anyja gondozásában maradjon meg, hogy az elszakadástsiettető okokat lehetőleg elhárítsa és elválasztással, mester-séges táplálással járó esetleges károsodásokat megelőzze cél-szerű mesterséges táplálás megszervezésével, esetleges csecse-mőtápszer kiosztásával. Csecsemőtej-konyhák, csecsemőtej -kiosztás ezért rendesen függelékei a csecsemővédő intézeteknek.A nélkülözhetetlen és szegénysorsúak által be nem szerezhetőcsecsemőkelengyék kölcsönadása szintén beletartozik acsecsemővédő intézetek munkakörébe.

Az elmondottakban kifejtett alapelvek szerint megvaló-sított tágkörű, nyílt csecsemő- és gyermekegészségügyi véde-lem első hazája 1890 körül Franciaország volt és Budin nevéhezfűződik. A németek majdnem egyidőben szervezték meg, majdgyors egymásutánban a külföldi államok építették ki a nyiltcsecsemő- és gyermekvédelem szervezeteit. Mindenfelé arratörekedtek, hogy a nagy munkakörbe belekapcsolják a tár-sadalmi jótékonyságot, a társadalmi gyermekvédelem együtt-működését, de a vezetést a kitűzött elvek következetes betar-

66

tásának biztosításához mindenütt hatóságilag megbízottakkezébe tették le. Nálunk is előbb a magánjótékonyság, azösszeomlásunk idején nyomorgó, veszélyeztetett gyermek-világunk segítségére sietett amerikai Vörös Kereszt Egyletszervezte meg intézményesen a még háború előtt, 1916-banmegalakult »Országos Stefánia-Szövetség az anyák és csecsemőkvédelmére« című intézményünk felkarolásával a nyilt anya- éscsecsemővédelmet. Azután a felszerelt intézeteket átadtaugyanezen intézménynek, mely állami átvitt hatáskörrelműködik. Úgyszólván minden lebetegedő anyának adott, első-sorban egészségügyi tanáccsal igyekszik biztosítani azt, hogyaz anya a szülés előtt és után lehetőleg célszerű, egészségesmódon éljen, bebiztosítani törekszik azt, hogy az anya gyer-mekével együtt maradhasson, kitanítja az anyákat a szoptatás,a csecsemő- és gyermekápolás legfontosabb tudnivalóira,szociális tanácsokkal látja el őket.

Az Országos Stefánia-Szövetség e célok elérésére a követ-kező tevékenységet fejti ki: a) propaganda-akciójában tan-folyamokat, ismeretterjesztő előadásokat, kiállításokat, iskolaiünnepélyeket rendez, melynek során igyekszik az anya- éscsecsemővédelem tudnivalóit a legszélesebb körben a köz-tudatba átvinni; népszerű kiadványokat, röpiratokat, plaká-tokat, naptárt ad ki a nép szemléltető kioktatására; b) védő-nők és gondozónők képzésére állandó tanfolyamai vannakinternátussal ellátva; c) Budapesten és vidéken védő-intézeteket állít fel szakképzett orvosokkal, képzett védő-nőkkel, melyeknek célja az anyáknak tanácsadás, a csecsemőkgondozása; d) tejkonyhákat állít fel a mesterséges tápláláshygienikus voltának biztosítására; e) anya-otthonokat, szülő-házakat, csecsemőkórházat és laboratóriumot tart fenn;f) anya- és csecsemővédelmi múzeumot létesít a vonatkozóanyag egybegyűjtésére; g) közreműködik az állam és városok-nak a gyermekvédelem körébe eső jótékony tevékenységében.

Míg a Stefánia-Szövetség főleg a városokban igyekszikmegszervezni az anya- és csecsemővédelmet, addig a »Falu-szövetség« főleg a falu népének gyermekegészségügyi viszo-nyait igyekszik megjavítani, főleg népszerű tanításokkal,egészségügyi kiállításokkal. Ugyanilyen munkakörrel, főleg afiatalság gondolkodását igyekszik a hygiene tanításai feléterelni a Vörös Kereszt Egylet ifjúsági szervezete. A nyiltcsecsemővédelemnek nagyméretű fővárosi szerve az »Ingyen-tej«-egyesület. Ezen keretbe tartoznak a bölcsődék is.

67

A szorosan vett gyermekegészségügyi védelem eszköze aGyermekvédő Ligáig mint az állami gyermekvédelmetkisegítő állami állami támogatás mellett működő társadalmiszervezet anyagi segéllyel, ingyenes jogi tanáccsal és útba-igazítással, közigazgatási gyámügyi hatóságoknál való köz-vetlen eljárással segítségére igyekszik lenni azon rossz, ínsé-ges sorsban levő gyermekek hozzátartozóinak, kik ezen támo-gatás mellett nem szorulnak arra, hogy a gyermeküktől meg-váljanak és azt állami gondozásba adják.

Minthogy az állami gondoztatáshoz való jogosultságot aközigazgatási hatóságok, árvaszékek, közigazgatási bizott-ságok a gyermek hozzátartozóik viszonyainak hatósági kuta-tása alapján állapítják meg, oly esetekben, midőn ezen tény-megállapítások életbevágó nagy érdekekbe ütköznek, mikorvalóban feltétlenül szükséges a titokbantartás, ily esetekbenaz »Országos Gyermekvédő Liga« veszi gondjaiba az ilyengyermekeket. Az ilyenek részére szülőotthont és gyermek-otthonokat tart fenn. A fő munkaköre a »GyermekvédőLigának« a hadi árvákról gondoskodás nevelőintézetek útján,a züllött gyermekekről, javító nevelésre utalt fiatalkorúakrólvaló gondoskodás, ezek számára nevelőintézeteket, tanonc-otthonokat tart fenn, ugyanígy gondoskodni igyekszik a testifogyatékosságban szenvedő nyomorék és lelkileg fogyatékoshülye gyermekeken is. Nagyméretű munkakör ezidőszerintfőkép a beteges gyermekek nagyméretű külföldi, újabbanitthoni üdültetése, ingyenes orvosi rendelőintézetek fenntar-tása is beletartozik.

Ezek a nyílt gyermekvédelem főbb hazai intézményei.A kitűzött cél nagy jelentőségéről a társadalom meg vangyőződve. Kellő lelkesedéssel szolgálja a gyermekegészségügyeit, de az anyagi lehetőségek korlátoltsága, különösennapjainkban a nyilt gyermekvédelem kereteit is túlontúlkorlátozza.

XII.Az egészségügyi anyavédelem.

A fajfenntartás ösztöne azt kívánja meg minden nőtől,hogy anyává legyen. Az öntudatos emberi akarat ezen ösztöntébrentartani, korlátozni és elnyomni képes. Ugyanezt teszika nő egészségére, szervezetének épségére befolyást gyakorlótényezők. A nők szociális védelmének keretébe egyebek

68

között beletartozik minden olyan törekvés is, mely egyrésztbiztosítani akarja a nők önrendelkezési jogát a szekszuális élet-terén is, másrészt az anyává levés esetén már a teherbeesés-idejétől elkezdve az anyának a megszületendő vagy meg-született gyermekének lehetőleg jogi helyzetet igyekszik biz-tosítani úgy a házasságon belül, mint házasságon kívüli élet-ben. A nők egészségi védelme elhárítani, korlátozni igyekszik:a szekszuális élettel bekövetkezhető egészségi ártalmakat,.Biztosítani akarja a terhesség lehető zavartalan lefolyását;;a lebetegedéssel, szüléssel járó vagy járható veszélyeklehető elhárítását; a gyermekágyi időszak normális menetétés úgy az anya, mint gyermeke érdekében a szoptatás lehető-ségét.

A nők egészségi védelmének az elmondottakban kör-vonalozott keretében mindenekelőtt az kívánatos, hogy a.szekszuális élet ne kezdődjék meg korán, lehetőleg ne már az;ivarérettség kezdetén, hanem lehetőleg a test teljes kifejlettség,közelében. A korai teherbeesés és szülés hátráltatja a nor-mális testi fejlődést és korán, időelőtt csökkenti a munka-képességet. A gyermekanyáktól szülöttek átlagban kevésbbé-életképesek is. A szekszuális élet megkezdésének idejét tulaj don-kép csak a társadalom erkölcsi felfogása szabályozza. Ez el-tilt, erkölcsbe ütközőnek bélyegez meg minden házasságomkívüli cohabitatiót. A házasságköthetés idejét pedig tör-vény szabályozza, nálunk a korhatár a 16-ik év. A büntetőtörvénykönyv csak a gyermekkor korhatárán belüli nemiéletet, illetve annak megkísérlését, egyébként az erőszakossá-got torolja meg.

A nemi felvilágosítás, melynek szükségességét illetőlegáltalános a meggyőződés és csak a mikéntjét és idejét illetőlegvannak ellentétes felfogások, csak a fiuk felvilágosításánálszokott reámutatni a korai nemi élet ártalmaira és a nemibetegségek veszedelmére. Nagyon kívánatos az, hogy nemcsakaz erkölcsösség, a becsületes jó hírnév megóvása érdekébentartsák vissza a fiatal leányokat, nemcsak a házasságonkívüli, de általában a korai nemi élettől. Élénken színezzékki előttük egészségügyi káros következményeit. Ugyanakkorés eléggé sokszor nem ismételhető alkalmakkor a felvilágo-sított fiatal leányokat, fiatal és érettebb korú nőket ki kelltanítani a mindennapi életben rendesen nem eléggé méltányoltvenerikus bajoknak messze kiható veszedelmeire, károskövetkezményeire. Meg kell értetni, hogy a leggyakoribb

69

nemi baj: a kankó a nőben rendesen több kárt tesz, mint aférfiban; hogy a semmibe sem vett fehérfolyás előbb vagyutóbb súlyos, fájdalmas, ágyhoz kötő munkaképtelenséget,csökkent kenyérkereső lehetőséget okozó hasüri betegségekkel(méh- és petefészekgyulladások, daganatok stb.) szövődhet.A syphilis nemcsak a megfertőződött nő életét teheti tönkre,testi épségét sokféle vonatkozásban veszélyeztetheti, nem-különben érzékszerveinek, központi és környi idegrend-rendszerének zavartalan működését, nemcsak megakasztjaa nők fajfenntartó, ivadékot nemző képességét, de ugyanúgyfertőzi és azonos életveszedelmeknek, jóvá alig tehető káro-sodásoknak teszi ki a megszületendő gyermeket is. Mikor akorszellem hirdeti a nőknek a férfiakkal azonos szekszuálisönrendelkezési jogát, akkor a nőket fenyegető szekszuálisveszedelmek elhárításához egyidejűleg jól kell megszerveznia nemi felvilágosítás keretében a sekszuális élettel járó egészségikárosodások lehetőségéről való kitanítást.

Ugyanezenkeretben és nem az államérdek, a büntetendőségszempontjából akarok foglalkozni a fogantatás megakadályo-zásával, a terhesség szándékos megszakításával, a nem orvosijavallatra történő művi elvetélésekkel. Az állami, nemzeti,faji érdekek egyértelműen azt parancsolják, hogy a befolyá-solhatás, a szuggestió minden eszközével ellensúlyozzák atermészetes fajfenntartási ösztön megtagadásával járó azonönrendelkezési akaratot, mellyel a nők a gyermekszülésnek,főképpen a többgyermekszülésnek úgyszólván világszerteellenszegülnek. A rossz gazdasági viszonyok nem oly álta-lánosak, mint amily általánossá vált az anyagias, önző gondol-kodás. Azt hiszem, hogy itt a saját egyéni érdekeknek, azegészség, az élet veszélyeztetettségének kellő hangsúlyozá-sával lehetne legközelebb hozzáférkőzni a női akaratot egyedülbefolyásoló lelki momentumokhoz. Úgy vélem, hogy talánmár a nemi felvilágosítás idején, de ha még nem akkor,úgy a serdültebb női kor küszöbén, a férjhezmenetelkor,a házasság folyamán kellően ki kell tanítani a nőket az el-vetéléssel, a művi koraszüléssel járó sokszor el nem kerülhető,hozzá nem értő kezek között pedig feltétlenül bekövetkezőnagy veszedelmektől. A bűnözéstől való félelem, az anyagiérdekek mind kisebb befolyású lelki momentumok, mint azéletfenntartási ösztön a testi épség megtartásának akarása.Ezen ösztönök megtagadása kóros lelkiállapot, ha általános,úgy tömegpsyhosis. Kétségtelenül így fogandó fel a nőknek

70

mai általános szekszuális eltévelyedése: a férfias külsőre valótörekvés és az anyaságtól való irtózás.

A nők lelki világához kell hozzáférkőzni, hogy az anyáválehetés megelőző nemi élet ártalmait kikerüljék. Hogy azokbennük nagyobb kárt ne tegyenek. A felvilágosítás, a véde-kezés egyetlen lehetőségei. A miként, hogy és mikort illetőlegcsak arra szorítkozom, hogy ma, mikor a leányok, nőkszabad felügyelet nélküli élete mindinkább általánossá válik,az szükséges, hogy ez a kitanítás már az ivarérettség jelent-kezésekor történjék meg, sokszor megismételtessék és hozzá-értő, ezen kérdésekben szakképzett vagy legalább jól kitanította serdülő leány, a fiatal asszony bizalmát bíró, arra érdemesegyén kezébe legyen letéve. A többi részlet annyi egyéniszempont mérlegelését követeli, hogy csak ezen két irányelvkitűzését látom célszerűnek.

A teherbeeséssel kezdődik az anyaság. Az anya és gyer-meke érdekeinek védelméről lehetőleg korán kell gondos-kodni. Ehelyütt csak az egészségi védelem kérdésével foglal-kozunk. A terhesek egészségi védelmének célja elkerülnivagy idejekorán megelőzni azokat a halálos veszedelmeket,melyeket a legegészségesebb, legvirulóbb asszony terhességeis magában rejthet. A terhesség életrendszabályainak ismereteés pontos betartása ezt a célt szolgálja.

A terhesség halálos veszedelmei főként a szűk medencésszülés, a hibás helyen tapadó lepényű, a terhességi mérgezésekmint a vesebaj és a rángató görcs és a fertőzés. A terhesekfelügyeletével mindezen halálos veszedelmek legtöbbször ideje-korán megelőzhetők. Ha meg a halálos veszedelmek már el-kerülhetetlenek, akkor a halálos szövődmény szerencsés meg-oldása, a szülőnő és születendő magzat egészségének és életé-nek megőrzése csakis és egyedül jól berendezett szülőinté-zetekben, nagy gyakorlatú szülészorvosok segítségével bizto-sítható. Ezért minden, nem teljesen rendes lefolyásúnakígérkező, veszedelmesnek látszó szülést lehetőleg ilyen helyrevagy legalább szakember segítségéhez kell juttatni.

A szüléssel járó veszedelmeknél nem kisebbek a szülésés gyermekágy idején történhető fertőzések következményei.Az asepsis legszigorúbb szabályait itt minden vonatkozásbanbe kell tartani és sajátos, különböző viszonyokhoz valóalkalmazkodással kell megadni a szükséges tanácsokat, ren-delkezéseket. A legnélkülözhetetlenebb berendezkedésekből,szükségletekről kellő időben, minden lehetőség igénybe-

71

vételével kell gondoskodni. A gyermekágyi fertőzés ellenvédekezni kell. Bekövetkeztekor szakszerű gyógyítással, lehe-tőleg szülőházba juttatással kell a nagy életküzdelembőlkikerülés minden lehetőségét biztosítani.

A gyermekágyasok egészségügyi védelme azt kívánjameg, hogy őket a szó legszorosabb értelmében súlyos betegek-nek tekintsék, akiknek életben maradása, felgyógyulása,egészségük, munkaképességük visszatérése, a szakszerűgyógyításhoz, ápoláshoz, a gyermekágyasok részére előírtéletrend pontos betartásához kötött. Az egészségügyi anya-védelem egyik legfontosabb feladata, hogy lehetőleg bizto-sítsa ezen életbevágó kérdések teljesítését.

Ugyanezen keretbe tartozik, de nemcsak az anya, demegszületett gyermekének is közös érdeke az, hogy mindenanya szoptassa gyermekét. A szoptatás gyermekvédelmi jelen-tőség egy előbbi fejezetben (II. 189. oldal) részletesen elmon-dottam ezen kívánság élettani, abszolút, általános lehetősé-gét. Az anya- és csecsemővédelem legmesszebb kiható jelen-tőségű feladata az, hogy egyrészt biztosítsa az emlőn tápláláscélszerű módjának általánossá válását, másrészt leküzdjönminden szociális akadályt, mely a szoptatás lehetőségétmegnehezíti.

A szociális anyavédelem azonban nem itt kezdődik, demár a teherbeesettek szociális megsegítésénél. Megfogyat-kozott munkaképességük, lebetegedésük előtti és utáni idő-ben beálló keresetképtelenségük által bekövetkező anyagikárosodásuk csökkentése, elviselhetővé tétele ezen szociálisnagy feladat fő momentumai.

Az életproblémák igazságos megoldása az volna, ha aszükséges anyagi segítséget, támogatást minden reászorultmegkaphatná. Ezen keretben, az ezen célra törekvő útnakcsak a legkezdetén vagyunk. A lebetegedést megelőző ésgyermekágyi anyagi segítség ma még csak a MunkásbiztosítóPénztár tagjainak van biztosítva. Az állami gyermekvédelemcsecsemőjével együtt a szoptatás egész tartama alatt eltartminden oly anyát, ki gyermekét bebizonyítottan eltartaninem képes. A társadalmi anya- és gyermekvédelmi intéz-ményeink egyeseinek is ily irányú a tevékenysége.

A szociális segítség, az anyagi támogatás mindig csakszűk határok közé korlátolt fog maradni. Kihatása sohasemfog vetekedni az egészségügyi anyavédelemmel, mert a leg-jobb anyagi viszonyok között is bekövetkezhetnek oly életbe-

72

vágó egészségi károsodások, melyek az anyaegészségtantanainak köztudata kerülésével elkerülhető lesznek. Ezért kelljól megszervezni az egészségügyi anyavédelmet. Intézmé-nyeikép ezidőszerint nálunk főképpen a Stefánia-Szövetségmár ismertetett tanácsadó intézményei és védőnői, a mun-kásbiztosító pénztárak tanácsadó rendelései szolgálják ezt acélt. Az anyák és gyermekek egészségügyi érdekei sürgetik,hogy ezen keretek minél hamarább, minél jobban táguljanak,hogy lehetőleg minden terhes asszony, minden lebetegedő,minden csecsemőjét szoptató, gondozó anya egyénenkintgondos kitanításban, segítségben részesüljön.

„Pátria” R.-T., Budapest, IX., Üllői-út 25.

Felelős nyomdavezető: Mészáros Vilmos