efézusi kapcsolódó igékkel (az eredeti feldolgozás szerint)

Szerkesztette: dr Gy. Mária.

http://bovitettbiblia.blogspot.com/

1

Efézusi levél

Eféz. 1. Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való szellemi áldásért.

Eféz. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban

[jelentése: vég, határ]1 lévő [élő] és Krisztus Jézusban hívő szenteknek

[A bizonyságtételt elfogadók, hűségesek, kitartóak, megbízhatóknak ír]

3

1 Efézusban: Az „Efézusban” szó a legrégibb kéziratokban nem található. A név

egyik jelentése egyébként: vég, határ. 3 Azoknak ír az apostol, akikhez Korintusból ment először, és szolgált két évig:

„Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett

Efézusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e

Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek?” Ők így feleltek:„Hiszen még azt sem

hallottuk, hogy van (hogy eljött a) Szent Szellem.” Ezután megkérdezte

tőlük:„Akkor mibe meritkeztetek be?”„A János bemerítésébe” - válaszolták

ezek. Pál ekkor így szólt: „János, amikor bemerített, megtérést követelt, de azt

mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor

ezt meghallották, bemeritkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a

kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és

prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. Azután

eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett

meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek ellenálltak

és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a

tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz (jelentése:

parancsoló, zsarnok) nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott,

úgyhogy mindazok, akik Ázsiában (jelentése: mocsár). laktak, meghallották az Úr

igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. Isten pedig nem mindennapi csodákat tett

Pál keze által; úgyhogy még a testén levő (általa használt) kendőket vagy

kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz

szellemek pedig kimentek belőlük” (ApCsel. 19,1-12) Majd a Jeruzsálemi útja – és

a római fogsága – előtt ismét tett egy futó látogatást: „Efézusba érve elvált tőlük,

maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. Amikor arra kérték,

hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett

tőlük, és ezt mondta: „Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja” Aztán

elhajózott Efézusból” (Csel. 18,18-21)



2

Eféz. 1,2 Kegyelem4 néktek [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú

gondoskodása szálljon rátok] és békesség5 [vagyis: az, az állapot,

amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a

veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig

mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi

Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól [a mi Urunktól].

Eféz. 1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak

Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből6

[a mennyeiek között] a Krisztusban7

Eféz. 1,4 Aszerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket

Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése]8

előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek9 [hibátlanok;

kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság

nélküliek] Őelőtte szeretet által10

4 Kegyelem (kharisz) „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az

ember iránt” Így is fordítható: A kegyelem Isten szeretetének konkrét

cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben. 5 Békesség (eiréné): az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség;

jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,

mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom

egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben

vett békéről a Biblia úgyszólván sehol nem beszél. 6 Mennyekből (epuranoi): a mennyekben /egekben lévő dolgok, létezők, lények

között; de jelentheti azt is, hogy Isten valamennyi, a mennyei lények körében

elérhető áldással megáldotta népét, az egyházat. 7 Erről az áldásról szól a Szent Szellem Péter apostolon keresztül is: „Áldott az

Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint

újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való

feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,

amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4) És már az áldás

mindazoké, akik Krisztussal feltámadtak, mert Isten Ővele: „...együtt

feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,6) 8 Levetése: (katabolé): ledobás; levetés; /elvetés Isten színe elől/

9 Feddhetetlenek (amomósz): teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak

az áldozati állat a Törvény előírásai szerint. 10

Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el

szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és

kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott

nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése

által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az

elmúlhatatlan életet.” „és aki ezt öröktől fogva tudja” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18)

Ezért: „… legyetek azért szentek, mert én szent vagyok” (3 Móz. 11,43-45). A



3

Eféz. 1,5 Eleve elhatározván11

[előre kiszemel, előre elhatároz,

eldönt] hogy minket a maga fiaivá fogad12

[egy fiú helyére helyez] Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint

13 [Szeretetéből

megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda

magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok

meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket”

(3 Móz. 20,7-8) Az apostol pedig még egyértelmübbé teszi a megszentelődés

gyakorlati megvalósítását: „Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket

atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által]

hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket

[(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző;

elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket [Ez legyen a ti szellemi

dicsőítésetek (hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti

szolgálatotok okos legyen] És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne

legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a

világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át,

változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok,

megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes

felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok

megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;

megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó,

kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes;

ami neki tetsző]” (Róm. 12,1-2) És hogy ki az az Úr, aki megszentel és hogyan

teszi ezt meg, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette

az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a

víznek fürdőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az

egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle;

hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,25-27) 11

Eleve elhatározván (prooridzó): előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt. 12

Fiaivá fogad (hüiotheszia): - fiúként való elhelyezés, vagyis örökbefogadás.

Itt pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy

alapvető törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a

Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi

helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való ember)

családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett). 2. Ez

névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve). 3. Új otthona lett,

az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis

a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik

rá). 4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni

természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön,

kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem).



4

indítva azonban már eleve különválasztott (kiszemelt) minket a maga

számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen,

ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is helyeselte]14

Eféz. 1,6 Kegyelme [amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott

minket] dicsőségének magasztalására15

, amellyel megajándékozott16

[elfogadottá tett, felkarolt] minket ama Szerelmesben, [az ő szerelmes

Fiában]17

Eféz. 1,7 Akiben van a mi váltságunk [Ebben a Szerelmesben lett

ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [árán, az ő

vérén keresztül], a bűnöknek18

[félre-csúszások, botlások vagy

13

Akaratának jó kedve szerint (theléma eudokia): jóakarat, jó szándék, jókedv,

jóindulat, jótetszés. Itt: akaratának elhatározása, jó kedvében hozott döntése

szerint. 14

Isten úgy határozott, hogy Fiában – az Úr Jézusban – tesz megigazulttá

mindenkit: „Mert akiket eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott;

felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől eleve különválasztotta] hogy azok az

ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra;

hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia] hogy Ő legyen az elsőszülött

sok atyafi [testvér] között.. Akiket pedig eleve elrendelt, [előre elválasztott;

különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította;

[megigazulttá nyilvánította] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat

meg is dicsőítette” (Róm. 8,29-30) 15

Dicsőségének magasztalására (epainosz): dicséret, dicsőítés; elismerés,

nagyrabecsülés kifejezése, énekkel, beszéddel (elbeszélés, közhírré tevés) 16

Megajándékozott (khariotó): jóságával boldoggá tesz, boldogit; kegyelmébe

fogad, megáld; - megtisztel, azaz különleges tiszteletet mutat. elfogadottá tesz,

rendkívül megkegyelmezett, nagyon pártfogolt, megtisztelt, kegyelembe

fogadott. Itt: „kegyelme, amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket”. 17

Az Úr Jézusnak akkor mondta először Isten – példát adva nekünk is – hogy

„szerelmes Fiam”: „Amikor ... Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és

íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában

aláereszkedik, és őreá száll. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én

szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mát. 3,16-17) Akkor leszünk mi is

Isten fiává amikor a Szent Szellem leszáll ránk, és megnyugszik rajtunk, ezért

szólít fel Isten Igéje, hogy: „… Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22). Mert

akkor: „… vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljő reátok” (Csel. 1,8) És ezután

már: „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem

szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus

Krisztusban” (Róm. 8,39) 18

Bűnöknek (páráptómá): - egy félre-csúszás (botlás vagy elhajlás, azaz (nem-

szándékos) tévedés, hiba vagy (szándékos) áthágás. KJV: esés, hiba, sértés.

Hibás lépés; mulasztás, melléesés; melléfogás.



5

elhajlások] bocsánata [eltörlése, és az elesések elengedése] az Ő

kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához

mérten]19

Eféz. 1,8 Melyet nagy bőséggel [túláradóan] közlött velünk [bőven

ajándékozta nekünk] minden bölcsességgel és értelemmel

(/Isten/ismerettel; okossággal), [amelyet végtelen bölcsességében és

megértésében gazdagon árasztott ránk]20

Eféz. 1,9 [Mert úgy tetszett neki, hogy] Megismertetvén velünk az Ő

akaratának titkát21

az Ő jó kedve [jóságos tetszése] szerint, melyet

eleve elrendelt [elhatározott] magában, [amelyet kijelentett Őbenne]

19

És tette ezt a minden kegyelem Istene azért, mert: „mindenki vétkezett

[eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten

dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a

Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő

kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén,

amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk] Mert az Isten őt

[eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda

fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés].

Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát]

megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]. Isten ugyanis az előbb

[korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte;

megbocsátotta] türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása;

elengedése; megbocsátása által. Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt,

béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg]

igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]. mert ahogyan ő

igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus

hitéből való] (Róm. 3,23-26) 20

És: „… a vele való közösségben [Őbenne] mindenben meggazdagodtatok,

minden beszédben [(logosz): az Igében] és minden ismeretben [(gnószisz):

Istenismeretben, tudományban, abban a mértékben] amint a Krisztusról való

bizonyságtétel [tanúságtétel] megerősödött [megszilárdult] bennetek”(1 Kor. 1,5-6) 21

Az apostol is kijelentés útján ismerte meg Isten titkát: a Krisztust és a Róla

szóló örömhírt: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra,

hanem a Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12) Istennek a pogányokkal

kapcsolatos tervét: „...kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb

röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a

Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai

előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem

által: Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és

részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Eféz. 3,3-6) A

Krisztusban való hit titkát: „Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket

az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok



6

Eféz. 1,10 Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére

[megvalósítására] nézve22

hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal;

(összefog); megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a

mindenséget]23

a Krisztusban [mint Főben], mind amelyek a

mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak24

kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most

nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által

tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Az

egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen”

(Róm. 16,25-27) Hogy Krisztus a pogányok között van: „mégpedig azt a titkot,

amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő

szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a

titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek

van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden

embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé

tegyünk a Krisztusban”„Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi

cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely

adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte, Megjelentetett pedig most

a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált,

világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által” (Kol.

1,26-28; 2 Tim. 1,9-10) Ezt a testté lett Ige így jelenti ki: „Mert nincs semmi rejtett

dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy

nyilvánosságra jusson” (Márk. 4,22) 22

Az idők teljességének rendjére nézve: (más fordításban: elérkezik az idők

teljessége) (oikonomia kairosz pléróma) a görög szavak jelentései: elérkezik

(oikonomia): rend; be, -vagy elrendezés, terv; Idők (kairosz): időszak; az idő

egy meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel rendelkezik. Jelenti

még: a meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy az alkalmas időt. A

végső idő; Teljessége (pléróma): beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a

beteljesedés állapota. 23

Újra egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai): összefoglal,

átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden,

mindenség; 24

Isten cselekedetéről így számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő

teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,

hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő

általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő

keresztjének (kínoszlopának) vére által. Őáltala mindent, ami csak van, akár a

földön, akár a mennyekben” (Gal. 4,4-5; Kol. 1,20) A testté lett Ige meghirdeti,

hogy eljött az idők teljessége: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett,

elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, És

mondván: Beteljesedett az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg,

és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15) A zsidókról – és az ő



7

Eféz. 1,11 Őbenne [egyesüljön], akiben vettük is [nyertük el;

megkaptuk] az örökséget [sorsrészünket], eleve elrendeltetvén annak

eleve elvégzése szerint [amelyben előre elrendelt minket annak

végzése szerint; ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott

minket az], aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, [szabad

elhatározása szerint tesz; aki a tőle akart terv szerint munkásságával

a mindenséget áthatja]25

Eféz. 1,12 [s azon munkálkodik], Hogy legyünk mi magasztalására az

Ő dicsőségének [szolgáljunk hát felsége dicsőségére], akik előre

[elsőnek, elsőre] reménykedtünk a Krisztusban: [mi, akik már

korábban is Krisztusba vetettük (elváró) reményünket]26

eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig kijelenti Isten Igéje,

hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események óta: „Mindezek pedig

példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az

időknek vége elérkezett” (1 Kor. 10,11) 25

Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten

népe, aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy.

Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép

közül, amelyek a föld színén vannak” És a Szent Szellem erről így tesz

bizonyságot: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden

javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve

kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez,

hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte,

azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig

megigazított, azokat meg is dicsőítette” (5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30) Azokat: „Akik ki

vannak választva az Atya Isten eleve rendelése (előre látás, ismeret, tudás)

szerint, a Szellem megszentelésében (akiket Isten az Atya gondviselése a

Szellem megszentelése által kiválasztott), engedelmességre. (figyelmes

hallgatás, vagyis szolgálatkészség vagy alárendelés), és Jézus Krisztus vérével

való meghintésre…” (1Pét 1:2) És tette ezt: „Azért, hogy megismertettessék most

a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek

sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított

Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Akiben van a mi bátorságunk és

bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,10-12) 26

Péter apostol így prédikál Jeruzsálemben a Szent Szellem kitöltésekor: „Ti

vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi

atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek

nemzetségei mindnyájan” (Csel. 3,25) Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a

Szent Szellem, hogy az Ábrahámnak tett ígéret kinek szól: „Az ígéretek pedig

Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint

sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) És a

Krisztus testének, mert: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad;



8

Eféz. 1,13 Akiben ti is, minekutána hallottátok az (igaz)ságnak27

[a

VALÓSÁG-nak] beszédét [Igéjét, (logoszát)]28

üdvösségetek29

Evangéliumát [örömhírét; jó hírét], amelyben hittetek is,

megpecsételtettetek30

[a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az

ígéretnek ama Szent Szellemével32

[isteni garanciaként]

nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha

pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint

örökösök” (Gal. 3,28-29) Így kell dicsőíteni, és hívni az embereket Hozzá:

„Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Mondjátok Istennek: Mily

csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked

ellenségeid. Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved

dicséretét. Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei

az emberek fiain” (Zsolt. 66,2-5) 27

Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a

VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve,

elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS

JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4.) 28

Igéjét (logosz): - egyszerre jelent szót és dolgot is (SZPA); - speciális

értelemben: (Jánosnál névelővel) az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus) 29

Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak tartalmazzák a bűnbocsánatot,

megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,

bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta

veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;

állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);

boldogság, megtartatás; 30

Megpecsételtettetek (szphragidzó): - lebélyegez (egy pecséttel vagy egy

egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés,

megerősítés céljából (szó szerint vagy képletesen); közvetve: bélyeget nyom rá

(a tulajdon vagy az eredetiség jeleként. 32

Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket [Pecsétjével megjelölt (el is jegyzett)

minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is],

és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót

árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal

azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy

megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a

szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22) Ő bizonysága a mi

származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz

bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei

vagyunk” (Róm. 8,16) Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az

örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1.Isten

védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen

bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi



9

Eféz. 1,14 Aki záloga33

[foglalója] a mi örökségünknek34

[sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására [arra, hogy

teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének

magasztalására. [Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek

megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének

javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett

ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)

Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én

uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt,

aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én

uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá

mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36) Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy

minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az

angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet

a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az

utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak (a

pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő

utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat,

szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a

férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek

el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János

apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni

napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta

a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt

mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg

nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák

jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld

skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi

zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon

nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4) Ezért hangzik a figyelmeztetés: A

védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent

Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30) 33

Záloga (arrabón): foglaló, előleg; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben

van, vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben „kezünkben” van,

egyúttal azonban még csak része az egésznek; így „garanciája” is annak, hogy

megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része. (Egy eljegyzési

ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy vagyon egy része,

amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát. 34

Örökségünknek (kléronomia): apai örökség, vagyis: Istennek minden ígérete

a mi örökségünk)



10

magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az ö

dicsőségének dicséretére]35

35

Az apostolon keresztül a Korintusbelieknek mondja az Úr, hogy Isten az: „Ő

pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22)

Mert Isten azt ígérte, hogy: „...ha engedelmesen hallgattok szavamra, és

megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép

közül, bár enyém az egész föld” „Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy

az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden

parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes,

hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan

megígérte” (2 Móz. 19,5; 5 Móz. 26,18-19) És az Úrnak gondja van arra, hogy

szavát beteljesítse, ezért kijelenti, hogy: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent

népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon (megszerzett) népe

légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett

meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a

legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt,

hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet

atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a

szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát,

hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja

szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják

parancsolatait” (5 Móz. 7,6-9) És hogy ez tudatosuljon bennünk, megismétli a

kijelentést: „Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr

választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld

színén vannak” (5 Móz. 14,2) Az apostolon keresztül jelenti az Úr, hogy kikről

szóltak a próféciák: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek

pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és

megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén,

megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott nemzetség,

királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy

hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára

hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok;

akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét.

2,7-10) És azt is, hogy kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az

ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a

magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.

Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)

Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság

által” (Róm. 3,24) Ezért így buzdít Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr;

zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot

(jelentése: aki a másik helyére lép), Izráelt (héb. Jisrael: Isten harcosa) a saját

örökségéül” (Zsolt. 135,3-4) Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arrról,

hogy ki Isten harcosa: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet



11

Eféz. 1,15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban,

és minden szentekhez való szerelmeteket36

Eféz. 1,16 Nem szűnöm meg [nem hagyom abba] hálát adni

tiérettetek, emlékezvén reátok [említést téve rólatok] az én

könyörgéseimben; [imádságaimban]37

Eféz. 1,17 [és kérem] Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a

dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek38

és kijelentésnek39

[kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek] Szellemét az Ő megismerésében40

dolgaiba (gondjaiba); hogy megnyerje annak a tetszését, aki őt harcossá avatta” (2 Tim. 2,4) 36

Az Ige bizonyságtétele arról, hogy mi a jele a Szent Szellemben való

elpecsételésünknek, vagyis a Szent Szellembe való bemeríttetésünknek: „mivel

hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely

valamennyi szent iránt él bennetek. Így tanultátok ezt Epafrástól, szeretett

szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozta nekünk a jó hírt a

Szellemtől kapott szeretetetekről (agapé = Isten szerinti szeretet)” (Kol. 1,4.7-8) Ez

így jelentkezik személyenként, és gyülekezetenként egyaránt: „mert hallok a te

hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned, A

te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve

felüdült általad, testvérem” „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a

körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó

hit” (Filem. 1,5.7; Gal. 5,6) 37

Az apostol minden szentért hálát ad Istennek, példát adva nékünk. Hálát ad

azért, hogy a hitüknek híre van: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus

Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van”

(Róm. 1,8) Hálát ad a kegyelemért, és annak jeleiért: „Hálát adok az én

Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a

Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne,

minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel

megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6) Hálát ad azért, hogy a szentek

kiválasztottak, és azért ami ennek következménye: „Hálát adunk az Istennek

mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban.

Mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő

munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől

táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett

testvéreink, hogy ti ki vagytok választva” (1 Thess. 1,2-4) 38

Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett,

megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely

bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek. 39

Kijelentés (apokalüpszisz): - leleplezés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel

lerántása tényről, igazságról 40

Megismerés (epignószisz): - felismerés, azaz (közvetve) teljes tisztánlátás,

elismerés. KJV: tudás, ismeret, megértés, megismerés, Istenismeret.



12

[annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek,

melyet az ő megismerése nyújt]41

Eféz. 1,18 És világosítsa meg értelmetek szemeit42

[szellemi

szemeteket; Gyújtson szellemetekben világosságot; fénnyel teljenek

meg szívetek szemei], hogy tudhassátok [megérthessétek]43

hogy mi az

41

Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki

Jézus Krisztus: Ő Isten dicsősége: „...Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg!

A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor

Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2) Ő Isten képe, aki

által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek,

minden teremtménynek előtte született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami

van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek,

akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és

Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll

fenn” (Kol. 1,15-17) Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki nekem adta őket,

mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az

Atya egy vagyunk” (Ján. 10,29-30). Erről tesz bizonyságot a szeretett tanítvány is:

„De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk arra, hogy

felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus

Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20) Pál apostol erről így ír:

„Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Szellem által; mert a Szellem mindent

megvizsgál, még Isten mélységeit is. (1 Kor. 2,10) Mert: „Akin az Úrnak Szelleme

megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak

Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2) Csak az értheti

Istenünk önkijelentését: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim,

akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek,

hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én

vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az

leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt

meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent

Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és

megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül

nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem

jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál,

nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8) Pál apostolon keresztül pedig még

egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki

mindeneknek felette örökké [a világkorszakokba (aionokba) nyúlóan] áldandó

[imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5) 42

És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá

téve/megvilágosítva szívetek szemeit, de jelentése az, hogy a szívetek szemei

nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá. 43

Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom (számít valamire, vár, általában

örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.



13

Ő elhívásának az [elváró] reménysége, mi az Ő öröksége

dicsőségének a gazdagsága a szentek között, [számára]44

Eféz. 1,19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága45

irántunk

[mibennünk], akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája46

[hatalmas erejének hathatóssága; megtartó erősségének bennünk

munkálkodása] szerint, [Más fordítás: mennyire felülmúl mindent az ő

nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy

44

Saulnak, - aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt

parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből

világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek

bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való

hit által” (Csel. 26,18) És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta:

Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy

felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)

Hiszen: „...a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus

Krisztust is várjuk. Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez,

amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében, akiknek

Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a

pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az

eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm. 5,2; Kol. 1,27) Ezért hálát kell adni: „...az

Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a

világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az

Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által,

bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14) 45

Felséges (hüperballó): - a szokásos célponton túl dob, vagyis (átvitt

értelemben) felülmúl (kizárólag cselekvő melléknévi igenévként: kimagasló).

KJV: rendkívüli (túlhaladó), kitűnik (kiemelkedik), meghalad; mindent

felülmúló; mérhetetlenül nagy, rendkívüli, kiemelkedő, kimagasló, túláradó,

szertelen. 46

Az Ő hatalma erejének ama munkája (vagy győzedelmes uralkodásának

műve; görögül: energeia tu kratusz tész iszkhüosz autu): a görögben az erő

különböző árnyalataira nagyon sok szó van. Itt nem a gyakran használt exuszia

/hatalomból fakadó erő, tekintély, valamire való szabadság/ és nem is a

dünamisz /erő-megnyilvánulás, erő/ szerepel, ezért nem lenne pontos úgy

fordítani: hatalma erejének műve. Az iszkhüsz szó vitézséget, harcias,

kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent; a kratosz másokat leuralni

képes erőfeszítést, az energeia pedig működést, munkát (munkavégző erőt). A

teljes kifejezés értelme tehát: „Isten háborúban győzelmet aratni képes,

vitéz, harci, ellenségeit leuralni képes erejének a működése, munkája által

lettünk hívőkké, és ugyanez az erő támasztotta fel Krisztust, és ültette Isten jobbjára.



14

az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni

láttuk]47

Eféz. 1,20 Amelyet megmutatott [aktívan, hatékonyan munkált] a

Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a

halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az

egeken túliakon]48

Eféz. 1,21 Felül minden fejedelemségen49

és hatalmasságon50

és

(ható)erőn51

és uraságon52

és minden néven53

mely neveztetik [és

47

Az apostol ezért így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel

mindeneket megcselekedhetik (mindent megtehet), feljebb (bőségesebben)

hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,

Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről

nemzetségre (nemzedékről nemzedékre) örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21) 48

És az apostol újra-és újra arról a Jézusról prédikál a zsidóknak: „aki az Isten

elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által

felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait,

feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,23-24)

Az evangéliumok bizonyságtétele szerint az apostolokkal való beszéde után:

„Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az

Istennek jobbjára” (Márk. 16,19) Őróla prófétált már Dávid is így szólva:

„Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet

zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1) Így látta Őt István vértanú, és tett

bizonyságot az őt megkövező zsidóknak: „Mivel pedig teljes vala Szent

Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust

állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az

embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56) 49

Fejedelemségen (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése:

egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom,

hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok

jelölésére szolgál a szó.. 50

Hatalmasságon (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható (telj)hatalom;

hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon

lévők, hatalmasok; 51

Erőn (dünamisz): képesség; erő, ami képessé tesz bármi megtételére.

Hatalom; erő-megnyilvánulás; hatás; (a mennyei hatalmak a csillagokat irányító

erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek /szellemi és személyes

értelemben/; 52

Uraságon (küriótész): szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben

uralkodik; Angyali hatalmak jelölése: hatalmasok, uralkodók; uralom, kormány

(-zat)



15

valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon

[(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még

KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is55

Eféz. 1,22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette

mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott

gyülekezetnek)] fejévé56

53

Néven (onomadzó): nevez, valamilyen néven hívja; Itt: minden név, amelyet

csak kimondanak (ismernek, és segítségül hívnak). >hatalom, tekintély,

jellemvonás< 55

Mert engedelmes volt mindhalálig: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek

fölé, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus

nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És

minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”„aki

miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok,

hatalmasságok és erők” (Fil. 2,9-11; 1 Pét. 3,22) „Akit tett mindennek örökösévé,

aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése

(kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma szavával

fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a

(mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb (feljebbvaló)

lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4) És:

„akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön” (Eféz. 3,10-11.15) / * nemzetség: Az eredeti szó: patria, egy közös őstől, mint atyától származó törzsi, népi

vagy nemzeti közösséget jelent; vagyis: az egyház, bármilyen nemzetségből valók

vannak is benne./ 56

Újra és újra megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert

mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van

vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig

minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent

alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28) És hogy ez a

hatalom a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige:

„Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy

megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre

kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,

mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem

hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden

uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett

az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel

koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált”

(Zsid. 2,6-9) Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is:

„micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy

gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal

koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:

Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a



16

Eféz. 1,23 Mely az Ő teste57

(szóma = lénye), teljessége58

Őnéki

[amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel.

[mindenben mindent teljessé tesz]

Eféz. 2. Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való szellemi áldásért

Eféz. 2,1 [Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett;

feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás

lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek]

miatt, [következtében]59

tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily

felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10) Hiszen Krisztus a fej, és az

eklézsia – a kihívottak gyülekezete – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az

egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő

legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert

Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti

is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és

hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10) 57

Az Ő teste: test (szóma): (a szó /etimológiailag/ bizonytalan, hogy milyen

szógyökből származik): személy; egyén; Átvitt értelemben: az ember lényege,

ereje. Az apostol bizonyságtétele az Egyházról és annak tagjairól: „Ti pedig

Krisztus teste (szóma) vagytok, és egyenként annak tagjai”. „Mert miképpen egy

testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe,

helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete

[tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan

egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= személyt képezünk] a Krisztusban,

egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk” (1Kor. 12,27; Róm. 12,4-5) 58

Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes

beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt

Isten valósága/ 59

És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr:

„Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és

ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20) „És titeket, kik holtak

valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében,

megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy

eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt

nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)”

(Kol. 2,13-14) „Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a

halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság

[megigazulás] által az örök életre [a természetfeletti életre; az életnek egy más

létezési formájára] a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21) „Mert a bűn



17

Eféz. 2,2 Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ

[(koszmosz): a teremtett világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a

(világ)korszak szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság

fejedelme60

szerint [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez],

zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus

Jézusban” (Róm. 6,23). Mert mikor a (hús)testben voltunk, a bűnök indulatai a

törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény által fölébresztett bűnös

szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy

gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk] a

törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, amely

által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a

Szellemnek újságában és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben

szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában] (Róm. 7,5-6) Dávid így

imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök

életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit

megerősítettél magadnak. (Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az

emberrel, akit magadnak neveltél). Hogy el ne térjünk tőled (És mi nem

pártolunk el tőled; Többé nem hagyunk el téged). Eleveníts meg minket (Tarts

életben bennünket) és imádjuk (áldjuk, és segítségül hívjuk) a te nevedet.

Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket (újíts meg bennünket); világoltasd

(ragyogtasd ránk) a te orcádat (jelenlétedet), hogy megszabaduljunk (és

megmenekülünk. (szódzó) bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,

ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);

megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/;

oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi

javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)! (Zsolt. 80,18-20)

Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig

hirdetem a te csudadolgaidat (csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se

hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (hatalmadat) e

nemzetségnek (nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (fölér) a (magas) égig, mert nagyságos

(hatalmas) dolgokat cselekedtél (vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (ki

olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket,

viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást,

megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (újra)

megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből

(abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (kiemelsz) minket” (Zsolt.

71,17-20) 60

Levegőbeli hatalmasság fejedelme (arkhón tész exusziasz tu aerosz, azaz:

levegőég): Ez a sátán megjelölése, mint a föld atmoszférája felett uralkodó

szellemi lényé. A szentírás szerint – legalább – három ég van: az elsőt a föld

légkörével azonosíthatjuk, a második ég az űrrel azonosítható, a harmadik ég

pedig a számunkra szemmel nem látható menny, Isten lakóhelye. Az

Újszövetség tanítása szerint a sátánt lázadása miatt száműzték a harmadik égből,



18

ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség]

fiaiban munkálkodik. [dolgozik; működik, tevékenykedik]61

és jelenleg a második égben, az űrben építette ki „főhadiszállását” ahonnan

uralma alatt tartja az első eget, azaz a föld atmoszféráját, „bioszféráját” A Szent

Szellem kijelentése: „Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az

Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott

nékünk” (1 Kor. 2,12) Kérlek azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek

irgalmasságára, hogy szánjátok [adjátok; állítsátok] oda a ti testeiteket (szómata

= személyeteket) élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul, mint

a ti okos tiszteleteteket. [s így a ti szolgálatotok okos legyen]. És ne szabjátok

magatokat [ne igazodjatok] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz] hanem

változzatok el a ti elméteknek megújulása által. [hanem gondolkodásmódotok



kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes,

ami neki tetsző] (Róm. 12,1-2) „Mert nem vér és test ellen van nékünk

tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet

sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a

magasságban vannak” (Eféz. 6,12) 61

Amikor az Úr Jézus itt járt a földön, és Szent Szellem erejével kiűzte a

démonokat: „A farizeusok, …amikor ezt meghallották, kijelentették: Ez nem

űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a

segítségével.” (Mát. 12,24) Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene

megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről

szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor. 4,4) De nemcsak az

övékét: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk,

különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők,

egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3) És: „Ti is ezeket tettétek

egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a

haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a

gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek az ó embert

cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására

állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,7-10) Az Úr Jézus

kijelentette: „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ

fejedelme” (Jn. 12,31) „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és

gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával” (1Kor.

5,8) „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát?

Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem

bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek,

sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig

ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg

is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1

Kor. 6,9-11) „Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért



19

Eféz. 2,3 Akik között forgolódtunk egykor [közéjük tartoztunk] mi is

mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi

vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak

akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva emberi

természetünk] szerint haragnak fiai62

valánk, mint egyebek [mint a

többi ember] is63

sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert

egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek

úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,6-8) „Bizony, elég volt abból, hogy a

múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban,

részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen

bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3) 62

Harag (orgé): vagy büntetés. Úgy is értelmezhető, hogy bennünket a harag

éltetett, az volt a lényegünk. 63

Ezért: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a

paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a

kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6)

„Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; kinyilatkozik] az Istennek

haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége] és

hamissága [igazságtalansága] ellen, kik az [isteni] igazságot hamissággal

[igazságtalansággal] feltartóztatják. [lefogva tartják] (Róm. 1,18) Ezért: „Intelek

titeket: a Szellem szerint éljetek, és a (hús)test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a

(hús)test kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellem pedig a test ellen, ezek

viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a

Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt” (Gal. 5,16-18) A

gyümölcsök mutatják meg, hogy hústesti, vagy szellemi emberek vagytok,

hiszen: A (hús)test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek:

házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás,

varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag.

patvarkodások, visszavonások, pártütések, bálványimádás, varázslás,

ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, önzés, széthúzás, pártoskodás;

irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre

megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket

cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Szellem gyümölcse pedig: szeretet,

öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Az ilyenek ellen nincs törvény. (Más értelmezés szerint: Nem az ilyenek ellen van

a törvény) Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és

kívánságaival együtt” (Gal. 5,18-24) És ezt meg is tudjátok tenni Krisztusban,

hiszen: „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel,

hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. A

bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok

az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,11-12)



20

Eféz. 2,4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban [könyörületben],

az Ő nagy szerelméből [szeretetéért]64

mellyel minket szeretett65

[Más

fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy

szeretetét irántunk]66

Eféz. 2,5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt,

megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal, (kegyelemből

tartattatok meg, (kaptátok a megváltást); [kinek kegyelme által

megszabadultatok, üdvözültetek]67

64

Szeretet agapé): isteni tulajdonság. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy az

ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Ő örömét leli benne, vágyik jelenlétére;

igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni. 65

Szeretett (agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen

összekötni az emberrel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magát, és

feloldódni a szeretetben. 66

Isten az Ő szeretetét tettekkel bizonyította: „Az Isten pedig a mi hozzánk való

szerelmét abban mutatta meg, [azzal bizonyítja irántunk való szeretetét] hogy

[abban az időben] mikor még bűnösök voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk

meghalt” (Róm. 5,8) „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát

adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján.

3,16) „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által [árán], a bűnöknek bocsánata

[eltörlése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint’ (Eféz. 1,7) Így teljesedett be a

prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi

öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert

gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja

álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget

mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak

még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20) 67

Az örökélet feltételéről így hangzik az ígéret: „Mert ha [Istent Fia halála

kiengesztelte akkor] mikor ellenségei voltunk, és megbékéltünk Istennel az ő

Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözíteni fog] az ő élete által

[a Belőle belénk ömlő élet révén] minekutána megbékéltünk vele” (Róm. 5,10) Az

ÉLET így ömölhet belénk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem

enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)

„Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak”

(Ján. 6,47) Hogy életünk legyen, Isten: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben

és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,

megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban

ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,

odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14) „Mert amilyen

magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol

van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt”

(Zsolt. 103,11-13)



21

Eféz. 2,6 És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele]

együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban)

minket], Krisztus Jézusban68

Eféz. 2,7 Hogy megmutassa [kinyilvánítsa rajtunk] a következendő

időkben [az eljövendő /világ/korszakokban /aionokban /] az Ő

kegyelmének felséges [mérhetetlen] gazdagságát [túláradó bőségét]

hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban69

68

Ugyanis: „Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által (Jézussal

együtt) minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít (maga elé állít)” (2 Kor.

4,14) Isten hatalmas erejű: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor

feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az

egeken túliakon]” (Eféz. 1,20) „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk,

vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Mert ha az ő halálának hasonlatossága

szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára

feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]”

(Róm. 6,5) Mert minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben

egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe (beavatkozásába, működő

erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (a halottak közül). És

titeket, kik holtak valátok a bűnökben (hibás lépésekben, botlásokban,

melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében,

megelevenített (életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket

(félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat). „Avagy nem tudjátok-é, [hát

nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába

merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért

Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre

kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége,

ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Tudván azt,

hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy

megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek

teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné;

tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (szóma = a céltévesztett én)] hogy

ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a

céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,3-4.6) 69

Tette ezt azért: „És hogy megismertesse [megláttassa] az ő dicsőségének

gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott mit

szólhatsz ellene? (Róm. 9,23) Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy

szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és

azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn.

3,1) Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága

és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő

irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem

által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az

ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök



22

Eféz. 2,8 Mert kegyelemből [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm.

Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az

ellenkezőjét érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban;

üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok

érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez70

Eféz. 2,9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

[dicsekedhessék]71

életnek” (Tit. 3,4-7) Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem

szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére,

elsőként zsidónak, de görögnek (pogánynak) is. Mert az Istennek igazsága

jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig

hitből él” (Róm. 1,16-17) Amelyben kijelentést nyer, hogy: „Mert azt (vagyis: az

Úr Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága

legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az

Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát (az Úr Jézus

Krisztust) az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32) 70

Ugyanis: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért

Isten ingyen igazítja, meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul

[fedélnek (ennek előképe a templomban lévő frigy láda fedele, a kegyelem

fedele] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten

ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte [megbocsátotta] türelme idején, hogy

e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt

is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz, mert egy az Isten, aki megigazítja a

körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által” (Róm. 3,23-30)

„Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy (hús)test sem

igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus

Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény

cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem”

(Gal. 2,16) 71

És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által igazul

meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28) „Mert amikor a

pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük

szerint [természetszerűleg] cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a

törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14) „Hogyan

lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A

cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember

[hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29) „Mert ő

szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink

alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete

előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)



23

Eféz. 2,10 Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén

Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre

elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]72

Eféz. 2,11 Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a

(hús)testben [születéseteknél fogva] pogányok (nemzetekbeliek)73

72

Már Dávid így prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket

és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” (Zsolt. 100,3) Az Úr

Jézus kijelentése: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért”

(Ján. 10,11) És az apostol megvallása: „aki önmagát adta értünk, hogy

megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé,

amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14) „Azért ha valaki Krisztusban van, új

teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) „Mert a

Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség;

hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Vessétek le a régi élet szerint való

óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg

szellemetekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint

valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24) És ha már

levetkőztétek az óembert: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének

képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs

többé görög (vagyis: pogány) és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség,

barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.

Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek,

könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;

Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek

valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek,

akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely

a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben,

amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak

beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és

intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával

zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek

szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván

az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,10-17) Így valósult meg a prófécia,

amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne

a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd

megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19) 73

Az apostol így emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, [emlékeztek] hogy

[amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint

vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz.

[ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé; (úgy

hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)]” (1

Kor. 12,2) Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig

némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott;



24

kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a

(hús)testen kézzel megcsinált körülmetélkedés74

Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók

voltatok, Izráel társaságától75

idegenek [közösségétől elkülönítve;

jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva],

reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;

Eféz. 2,13 Most pedig [hogy] a Krisztus Jézusban [éltek] ti, kik egykor

távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. [vére árán]76

megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de

megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak

nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11) 74

De: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a

körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Mert nem az a zsidó,

aki külsőképpen az; [szemmel láthatóan az] sem nem az a körülmetélés, ami a

(hús)testen külsőképpen van [látható]. Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak]

aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint

való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem

emberektől, hanem Istentől van. [jön] (Róm. 2,28, 29) „Mert mi vagyunk a

körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban

dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,3) „Benne vagytok

körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti

körülmetéléssel, a bűn testének (szóma és szarx, vagyis a testi természet) levetése

által. (Kol. 2,11) 75

Társasága (politeia): 1) polgárjog. 2) polgárság, állam, polgárok közössége. Itt

(Ef. 2,12): Izráel társadalmi közössége, vagy együttese (dr Varga Zsigmond:

Újszövetségi gögög-magyar szótár) 76

Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a

kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt idegenek] és ellenségek

valátok [ellenséges gondolkozásúak, (érzületűek) voltatok] gonosz

cselekedetekben [tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis

megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]. Az Ő emberi

[halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy mint szenteket, tisztákat

[hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól

menteseket] állasson titeket Őnmaga [az Ő színe] elé” (Kol. 1,21-22) „Minthogy

az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot

(világegyetemet), nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket (páráptómá: félre-

csúszásaikat, botlás és elhajlásaikat, hibás lépéseiket; mulasztásaikat), és reánk bízta a

békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi

általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt

(hamartia: céltévesztést) nem ismert, bűnné (hamartia: céltévesztésé) tette értünk,

hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21) Beteljesült tehát az

ígéret: „Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek;



25

Eféz. 2,14 Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [forrasztotta]

mind a két nemzetséget [népet], és lerontotta [eltörölte,

érvénytelenítette, ledöntötte; lebontotta saját húsában] a közbevetett

[közéjük emelt] választófalat77

megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol

vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1) És:

„Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség (vagyis: az

az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a

veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) a messze (távol) és

közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19) 77

Választófal (phragmosz): - kerítés, vagy záró sorompó, sövény; válaszfal,

korlát, akadályozó válaszfal; bekerítés, erődítés; elzárás, elsáncolás; sánc,

kerítés, fal. Itt (Ef 2,14): a törvényről, amely válaszfal Izráel és a népek között, és

ellenséges kapcsolatot létesít közöttük. A Szent Szellem kitöltése után így

prédikál Péter apostol a Kornélius házában: „… Most kezdem igazán megérteni,

hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki

féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor

békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” (Csel. 10,34-36)

Így teljesült be a prófécia: „És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől

szolgájává alkotott, hogy Jákóbot (jelentése: aki a másik helyére lép) Ő hozzá

megtérítsem, és hogy Izráel (jelentése: akiért Isten harcol) hozzá gyűjtessék;

hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! Így szól:

Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és

Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul

adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,5-6) És minden

Krisztusban lévő hívőnek szól a próféta által az Úr, ahogy erről bizonyságot tesz

Pál apostol Antiókiában, így szólva az ellenálló zsidókhoz: „Akkor Pál és

Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először

néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem

tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.

Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a

pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig” (Csel. 13,46-47) Az Úr

Jézusról – aki a mi békességünk – így hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek

születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják

nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség

Fejedelme!” (Ézs. 9,5) „És Ő a mi békességünk. Ha az Assirus (jelentése: fogoly,

megkötözött) eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét

pásztort és nyolc fejedelmi férfiút. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont

karddal Nimród (jelentése: lázadó, ellenálló) országát. Megment, ha Asszíria

országunkra támad, és behatol területünkre” (Mik. 5,5-6) Már Ezékiel prófétán

keresztül kijelentette az Úr, hogy hogyan lesz egy néppé az Ő népe: „Szólj

nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül,

akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő



26

Eféz. 2,15 Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját]

(hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén

[megszüntetvén; érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért];

hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet

szerezvén; [és békességszerzővé]78

földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és

egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és

ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik

magokat bálványaikkal és utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom

őket minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és

lesznek nékem népem, és én leszek nékik Istenük. És az én szolgám, Dávid lesz a

király Őrajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint

járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet

adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak

azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő

fejedelmük örökké. És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez

velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet

közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők

nékem népem. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki

megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre” (Ez. 37,21-28) Az Úr

Jézus így beszél a zsidókhoz, kijelentve a prófécia megvalósulását: „Más juhaim

is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell,

és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (Ján. 10,16) 78

És a Szent Szellem így folytatja: „Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban

ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,

odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,14) „Mert a törvény

cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott

mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében,

hogy azt kell cselekedni.” Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy,

hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Gal.

3,10.13) „Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a

törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá (láthatóvá) nekünk] Isten igazsága, [az

Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják] a törvény

és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most

nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden

hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert

nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]: mindenki vétkezett, és

híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. [elmaradtak az Isten

dicsőségétől]” (Róm. 3,21-23) „Hogy a törvénynek igazsága [igazságos

követelése] beteljesüljön bennünk, [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk,

[élünk] hanem Szellem szerint” [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli,

hanem a Szellem] (Róm. 8,4) „Itt már nincs többé görög (vagyis: pogány) és

zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad,



27

Eféz. 2,16 És hogy megbékéltesse [kiengesztelte] az Istennel mind a

kettőt, egy testben (szóma = személyben) a keresztfa [kínkaró;

kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést79

Eféz. 2,17 És eljövén [örömhírként] békességet hirdetett néktek, a

távol valóknak és a közel valóknak80

hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) „Mert hiszen egy Szellem

által [egy Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé]

meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok] akár szolgák,

[rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.

[valamennyiünket egy Szellem itatott át]” (1 Kor. 12,13)) „Krisztusban tehát

nincs zsidó, sem görög (vagyis: pogány), nincs szolga, sem szabad, nincs férfi,

sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig

Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”

(Gal. 3,28-29) Igen: „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés,

sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6) 79

Ezt az örömhírt hirdetik az apostolok: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk,

megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála

által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.

[akkor (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]”

(Róm. 5,10) „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a

Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten ugyanis

Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította

nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2 Kor. 5,18-19) Mert tetszett

Istennek: „…hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent [a

mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének [kínkarójának;

kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön,

akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20) „Ezért Isten ingyen igazítja meg

őket [megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután

megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi

szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul

[fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa.

[nekünk]. Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen

türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25) „Ez a szeretet, és

nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte

a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10) 80

Az Úr Jézus ígérete: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok” (Ján.

14,18) És szavát beteljesítette, erről így tesz bizonyságot az apostol: „Így is van

megírva: Lőn az első ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő

szellemmé” (1 Kor. 15,45) Mert: „Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak

Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17) Péter apostol bizonyságtétele: „Mert

Krisztus… miután halálra adatott (hús)test szerint, de megeleveníttetett Szellem

szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak” (1



28

Eféz. 2,18 Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk]

mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához81

Eféz. 2,19 Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek

[idegenek], hanem polgártársai a szenteknek és cselédei [házanépe;

családtagjai] az Istennek82

Eféz. 2,20 Kik fölépíttettetek [Isten házává],az apostoloknak és

prófétáknak alapkövén lévén a szegletkő [sarokkő] maga Jézus

Krisztus83

Pét. 3,18-19) És akik vették a Szent Szellemet, vagyis befogadták az Urat,

azokhoz így szól az apostol: „De ti nem vagytok (hús)testben, hanem

Szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a

Krisztus Szelleme, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test

(szóma = személyiség) a bűn miatt halott [halandó], de a Szellem (örök)életet ad

megigazultság által” (Róm. 8,9-10) 81

Az Úr Jézus kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem

mehet az Atyához, hanemha (csakis) énáltalam” (Ján. 14,6). Az apostolon

keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk is [megnyílt

számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben

[most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai]

dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni

dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2) „Őbenne van bátorságunk és szabad

utunk bizodalommal való menetelünk Istenhez a Benne való hit által” (Ef. 3,12)

Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (trónusához),

hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való

segítségül (amikor segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,16) 82

És tovább folytatja az apostol: „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét

az üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk; aki az ő dicsőséges testéhez (szóma =

személyéhez) hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket (Szómati = személyünket),

azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) Hiszen:

„…titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek

körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden

bűnötöket, A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is

támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak

közül” (Kol. 2,13.12) „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek,

amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn

valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2) 83

Az apostolok bizonyságtétele: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint

bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá.

Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra],

hogyan [mimódon] épít rá. Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet

a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már

megvan] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11) „Ez lett a sarokkő, amelyet ti,



29

Eféz. 2,21 Akiben az egész épület szép renddel rakattatván

[szorosan összeillesztve; egybeszerkesztve], növekedik [emelkedik]

szent templommá az Úrban84

[Más fordítás: Ő tartja össze az egész

épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma]

Eféz. 2,22 Akiben ti is együtt építtettek [eggyé építtettek] Isten

hajlékává [lakóhelyévé] a Szellem által [a Szellemben]85

Az üdvösség művének szolgálatában Eféz. 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a

pogányokért [nemzetekért]86

az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott

az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel. 4,11-12)

János apostol látja a mennyei Jeruzsálemet: „A város falának tizenkét alapköve

volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve” (Jel. 21,14) Ez a

prófécia is az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól az én Uram, az

ÚR: A Sionra (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet) egy követ

teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem

menekül el!” (Ézs. 28,16) Az apostol pedig folytatja kijelentést: „És nincsen

senkiben másban üdvösség (g. szótéria: bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól,

veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából,

bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől

/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi

javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás). Mert nem is adatott emberek

között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk

(üdvözülnünk)” (Csel. 4,12). Mert: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek,

szegletkővé lett!” (Zsolt. 118,22) A vallásos zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „…

Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a

szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Ezért mondom

nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely

megtermi annak gyümölcsét” (Mát. 21,42-43) 84

És: „Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén

az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint

való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére

szeretetben” (Eféz. 4,16) 85

És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek

temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok;

és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16) Az Úr Jézus

szenvedése előtti kérése így teljesült be: „Hogy mindnyájan egyek legyenek;,

amint (úgy ahogyan) te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek

legyenek mibennünk (hogy ők is bennünk legyenek): hogy elhiggye a világ, hogy

te küldtél engem” (Ján. 17,21)



30

Eféz. 3,2 Ha ugyan hallottátok [ha tényleg megértettétek, és

felfogtátok] Isten kegyelmének [rendjét] rendelkezését [Isten

jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását irántatok;

kegyelmének arról a sáfárságáról], melyet nékem adott a ti

érdeketekben; [amelyben a ti javatokra részesültem]87

Eféz. 3,3 Hogy tudniillik kijelentés [leleplezés; kinyilatkoztatás,

kijelentés, a lepel lerántása] útján ismertette meg velem a titkot,

aszerint, amint az elébb [korábban] megírám röviden,

Eféz. 3,4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én

értelmem [hogyan értem én, és milyen az én ismeretem,] a Krisztus

titka felől [milyen betekintést nyertem; micsoda belátást kaptam

Krisztus titkába]88

86

Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról, és rabságáról: „Nekem,

minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak

hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a

Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért; Ha ugyan hallottátok Isten

kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek (az

Evangéliumnak) lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben

hatalmának ereje által részesített engem. „… Aszerint a megbízatás szerint,

amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az

Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25) „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az

Úrban, hogy járjatok (éljetek) úgy, mint illik (méltón) elhívatásotokhoz, mellyel

elhívattatok” (Eféz. 4,1) Filemont így üdvözli az apostol: „Pál, Krisztus

Jézusnak foglya, és Timóteus, az atyafi (a testvér), Filemonnak, a mi szeretett

(testvérünknek és) munkatársunknak” (Filem. 1,1) Timóteust pedig így bátorítja:

„ Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát,

hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2 Tim. 1,8) 87

És így folytatja az apostol: „Amaz örök eleve-elvégezése [az örök korokban

előzetesen tett elhatározása] szerint, amelyet megcselekedett [megvalósított] a

Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Eféz. 3,11) „Hogy kijelentse

[kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként]

hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között…” (Gal. 1,16) 88

Az apostol megvallása: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én

magam is kaptam…” (1Kor. 15,3) „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam

néktek…” (1Kor. 11,23) Mert: „Nekünk ...az Isten kijelentette az ő Szelleme által:

mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (1 Kor. 2,10)

És a Galatáknak szintén megírja, hogy: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy

az az evangélium [örömhír; jó hír], melyet én hirdettem, nem ember szerint való;

[nem embertől származik]. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak

arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése [kinyilatkoztatása] által. [a Krisztus

Jézus leleplezésén át jutottam hozzá]” (Gal. 1,11-12)



31

Eféz. 3,5 Amely egyéb [korábbi] időkben [más nemzedékek

idejében] meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most

kijelentetett [kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, a leplet

levonták róla] az Ő szent [Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott, és

a világtól elválasztott] apostolainak [az evangélium nagyköveteinek,

csodatevő erőkkel meghatalmazottainak] és prófétáinak [Isten nevében

szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek] a Szellem által:

Eféz. 3,6 Hogy tudniillik a pogányok [nemzetek] örököstársak

[sorsrészesek] és egyugyanazon test tagjai [egy testbe vannak

szerkesztve] és részesei [részestársai] az ő ígéretének a Krisztus

Jézusban az evangélium [örömhír; jó hír; örömüzenet] által.89

89

Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak

örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem

vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a

„Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!”

(Hós. 2,18-19.22) Pál apostol a Rómabelieknek írott levelében idézi a próféciát,

ezzel azt is kijelentve, hogy ez a Krisztus népének szól: „Amint Hóseásnál

(Jelentése: Jehova az üdvösség) is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely

nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és

szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek,

szeretett (agapé) népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]

És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én

népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni” (Róm. 9,25-26) Péter apostolon

keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott

nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,

hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos

világosságára hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig

Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra

találtatok” (1 Pét. 2,9-10) És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy:

„De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton,

amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt

mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!”

(Hós. 1,10) Ezért: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs

(rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok

[eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az

Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29) Azért: „Mert

hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma =

személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár

szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk

meg, [valamennyiünket egy Szellem itatott át]. Ezért: „… nincs különbség

[megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az



32

Eféz. 3,7 Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama

ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának [és csodatevő

erejének] munkája [(energeia): hatóerő, energia] szerint. [amelyet

hathatós erejével juttatott nekem]

Eféz. 3,8 Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott

[jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a

pogányoknak [nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus

végére mehetetlen [felfoghatatlan, kinyomozhatatlan,

kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát;90

Eféz. 3,9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen

rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől

Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez,

[bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12) A

Korintusbeliekhez pedig így szól az Úr: „Ti… Krisztusé [vagytok] Krisztus

pedig Istené” (1 Kor. 3,23) És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi

vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29) 90

És így folytatja az apostol: „Mert én [ugyanis] a legkisebb

[legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó

[érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam

[üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]. De

Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami vagyok. És az ő hozzám

való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem

maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen,

(tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam

[keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan

[mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor.

15,9-10) „Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó,

az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de könyörült rajtam (mégis

irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett

megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a

Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra

méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a

bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus

Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes

hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek

Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16) Mert az Úr Jézus az:

„Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli

küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek

minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között,

[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5) „…

Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy

teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25)



33

[örök korok;(világ)korszakoktól (aionoktól)] fogva az Istenben, aki

mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. [Más fordításban: és

felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely

kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében].

Eféz. 3,10 Azért, hogy megismertettessék [kijelentse, ismertté tegye,

értésére adja, tudomására hozza] most a mennybeli

fejedelemségekkel [az égi helyeken lévő kormányzatokkal;

fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [a kihívott

gyülekezet (eklézsia)] által az Istennek sokféle [szerfölött sokrétű]

bölcsessége,91

91

És így folytatódik a kijelentés: „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve

ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek]

óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott;

nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg

akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges]

a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik,

hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége:

[Más fordításban: Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni az

Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára ez a

titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a

nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső reménységünk) a

megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27) És azért jelentetett ki: „hogy szívük

felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz

vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.

Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3) Hatalmas

titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16) És most már: „...a

Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27) Erről a titokról már Dávid is prófétált

„...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6) És folytatódik a

kijelentés:„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának

titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott] magában, és

amelyet kijelentett Őbenne. Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére

[megvalósítására] nézve, hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal; (összefog);

megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a mindenséget] a Krisztusban [mint

Főben], mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak.

Hogy egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a

többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint

munkásságával a mindenséget áthatja, s azon munkálkodik, Hogy szolgáljunk

felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük (elváró)

reményünket (Eféz. 1,9-12) De amíg hústest szerint élünk, addig azt mondja az

apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam

[beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez,

mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. [kisdedek, gyermekek, kiskorúak



34

Eféz. 3,11 Amaz örök eleve-elvégezés [az örök korokban előzetesen

tett elhatározása, szándéka] szerint, amelyet megcselekedett

[megvalósított] a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:92

Eféz. 3,12 Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal [szabadon]

való menetelünk [biztonságos utunk] Istenhez az Őbenne való hit által.

[a világkorszakok (aionok) szerint]93

Eféz. 3,13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne veszítsétek el

bátorságotokat; ne gyengítsenek] el az én tiérettetek való

vagytok]” (1 Kor. 3,1) „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre

jutottak] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e

világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó

fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik

eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem

Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet,

amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt

ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7) 92

És így folytatja az apostol: „Aszerint, amint magának kiválasztott

[kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [a világ(alap) levetése] előtt,

hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő

nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által. Eleve

elhatározván [előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt] hogy minket a maga fiaivá

fogad [egy fiú helyére helyez] Jézus Krisztus által, az Ő akaratának jó kedve

szerint. [Más fordításban: Szeretetéből indítva azonban már eleve

különválasztott (kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül,

avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is

helyeselte]” (Eféz. 1,4-5) 93

„Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek egy Szellemben

az Atyához” (Eféz. 2,18) Az Úr Jézus kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság

és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha (csakis) énáltalam” (Ján. 14,6).

Az apostolon keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk

is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a

kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk

[ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a

reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2) Hát:

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (trónusához), hogy

irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül

(amikor segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,16) Ezért hát: „Járuljunk (azért oda)

hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta (megtisztult) a

gonosz lelkiismerettől (szüneidészis: szellemi együttészleléstől). És testük meg van

mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul (a

reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk), mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid. 10,22-23)



35

nyomorúságaim [elszenvedett megpróbáltatásaim;

szorongattatásom, és az üldözés] miatt, amelyek néktek

dicsőségetekre vannak. [szolgálnak]94

Eféz. 3,14 Ez okáért meghajtom térdeimet (a mi Urunk Jézus

Krisztusnak Atyja előtt, [az Atya előtt]

Eféz. 3,15 Akiről neveztetik [akitől nevét nyerte] minden nemzetség

[a leszármazottak összessége], mennyen [az égben] és földön, [a

világmindenségen]95

Eféz. 3,16 Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy

hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben;

[Másik fordítás: „s kérem, adja meg nektek, hogy dicső

94

Így figyelmezteti a Szent Szellem a minden korban élő hívőket: „Hogy senki

meg ne tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani

megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.

Mert mikor közöttetek valánk (nálatok voltunk) is, (már) előre megmondtuk

néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy üldözni fognak minket);

amint (tapasztaltátok, és) meg is történt” (1 Thess. 3,3-4) „De mindazok is, akik

kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim.

3,12) Az Úr Jézus előre figyelmezteti az Övéit: „Emlékezzetek meg ama

beszédekről (igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az

ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet

(igéimet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért

cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21) 95

Pál apostol idézi a próféciát: „Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert

nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más

fordításban: „Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -,

előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]”

(Róm. 14,11) Mert így szólt Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és

megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem,

igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden

térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem,

minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik

gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa.

45,22-25) Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván

azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus

Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a

Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény

cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16) És arról a NÉV-

ről, amely előtt meghajol minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd

meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja,

hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11)



36

gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék,

hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok]

Eféz. 3,17 Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti

szívetekben;96

Eféz. 3,18 A [agapé: Isten szerinti] szeretetben meggyökerezvén

[(ridzoó): szilárddá, stabillá válva, gyökeret verve, és gyökereivel szilárdan

a talajba kapaszkodva, és azokon keresztül táplálkozva] és alapot vévén,

[azért] hogy megérthessétek [képesek legyetek felfogni] minden

szentekkel egybe [együtt], mi a szélessége és hosszúsága és mélysége

és magassága. [Más fordításban: „hogy az összes szentekkel együtt

erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a

szélesség, hosszúság, magasság és mélység (az előzőek mellett ez a

négyirányú kiterjedést a mondat egyenlőnek, egyenlően végtelennek tekinti:

ez a négyirányú (kockaszerű) kiterjedés a tökéletesség kifejezője)]97

Eféz. 3,19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül

haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész

teljességéig.98

[és beteltek az Isten egész teljességével]99

96

Hogy velem együtt megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt

megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él

bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában

való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal.

2,20) Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki

énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül

semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a

(lemetszett) szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik,

és megégnek (mert elégetik)” (Ján. 15,5-6) És Pál apostolon keresztül így szól az

Úr: „…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig

valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé].

Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt

[halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé

= örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet

ad megigazultság által]” (Róm 6,6-7) 97

Jóbhoz így szól az Úr: „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a

Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel

tehát? Mélyebb az alvilágnál (a holtak hazájánál); hogy ismerheted meg (mit

tudhatsz róla)? Hosszabb annak mértéke (terjedelme) a földnél, és szélesebb a

tengernél” (Jób. 11,7-9) 98

Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes

beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten

valósága/



37

Eféz. 3,20 Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket

megcselekedhetik [mert hatalma van és képes rá], feljebb [azon felül

is] hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk [amit mi kérünk vagy

megértünk], a mibennünk munkálkodó (ható)erő [bennünk ható

hatalma] szerint,

Eféz. 3,21 Annak légyen dicsőség az egyházban [a kihívott

gyülekezetben, eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről

nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan nemzedékről

nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!

Eféz. 4. A Test egysége

Eféz. 4,1 Kérlek [buzdítalak] azért titeket én, ki fogoly vagyok az

Úrban, hogy járjatok [éljetek, viselkedjetek] úgy, mint illik [méltóan az

Istentől kapott] elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok, [amelynek

részesei lettetek]100

99

Azért: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma:

lényében), [Mert testileg (szóma: lényében) őbenne lakozik minden, ami az

istenséget betölti]. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden

fejedelemségnek [kormányzatnak] és hatalmasságnak [hatalomnak]; »s benne

lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig ő tölt meg«” (Kol. 2,9-10) 100

És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és

buzdítottunk), hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az Istenhez

méltó módon), aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre hívott el

titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus

Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14). „Csakhogy a Krisztus evangéliumához

méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak

éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a

Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket,

akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy

Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván

[bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó

cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy

ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi

szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív

[hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol.

1,10.7). És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem:

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak

igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha

valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok



38

Eféz. 4,2 Teljes alázatossággal [(tapeinophroszüné): szerénységgel], és

szelídséggel101

[jóindulattal, gyengédséggel], hosszútűréssel

[türelemmel] elszenvedvén egymást [(agapé): isteni] szeretetben.

Eféz. 4,3 Igyekezvén102

[törekedve, fáradozva] megtartani103

[erősen

tartani, megőrizni] a Szellem egységét a békességnek kötelékében104

»irányítása szerint«. [Más fordítás: A Szent Szellem a békesség

kötelével vesz körül, és így köt össze benneteket. Minden igyekezettel

arra törekedjetek, hogy ezt az egységet őrizzétek meg]105

is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a

békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9). 101

Szelídséggel: (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság,

gyengédség. 102

Igyekezvén: [(szpúdadzó): igyekszik, törekszik, fáradozik, lelkesedik;

figyelmet szentel, gondja van. 103

Megtartani: [(téreó): vigyáz, figyel, szemmel tart, ügyel, megóv, erősen tart,

megőriz, tulajdonában tart. 104

Kötelékében: (szündeszmosz): kötél, azaz ínszalag, (képletesen) egyesítő

alapelv, irányítás. 105

És folytatódik a kijelentés: „Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher,

nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/]

hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy

töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a

Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében

jelentett ki«. [Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és

bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]”

(Gal. 6,2). Mert: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is]

pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az

erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik]

erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük,

és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: az a

kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek

gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését)

keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1). „Semmit nem cselekedvén versengésből

[vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem

hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem

alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti

magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy

büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több

tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3) És: „Öltözzetek föl azért,

mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt;

irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget,

hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [Viseljétek el; hordozzátok el] egymást és



39

Eféz. 4,4 Egy a test [(szóma): személy] és [(kai): szintén] egy a

Szellem, miképpen [(kathósz): ugyanúgy, mint] elhívatástoknak egy

[elváró] reménységében hívattatok el is. [Más fordítás: Csak egyetlen

Test van és egyetlen Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy

reménységre hívott meg Isten benneteket];

Eféz. 4,5 Egy [(heisz hen): egyetlen] az Úr, egy [(heisz hen): egyetlen] a

hit, egy [(heisz hen): egyetlen] a bemeritkezés. [Más fordítás: Csak egy

Úr van, egy hit és egy bemeritkezés];

Eféz. 4,6 Egy [(heisz hen): egyetlen] az Isten és mindeneknek Atyja, aki

mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban

munkálkodik. [Más fordítás: Csak egy Isten van – mindenek Atyja –

aki uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent

átjár, és mindenhol jelen van]106

megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen

panasza volna; miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen

[úgy tegyetek] ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint

amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent mindezek

fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a

tökéletesség összefogó ereje]” (Kol. 3,12-14). „A (az Isten szerinti) szeretet

hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes

[jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny,

vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem

dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik;

nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4). Hát: „Legyetek pedig egymáshoz

jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak (bocsássatok meg), miképpen

az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4, 32).

„Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és

szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is [amely

a Krisztus Jézust jellemezte]” (Fil. 2,5).És hogy ez az indulat milyen, azt az Úr

Jézus így jelentette ki: „Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és

tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat

[megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)” (Mát. 11,29).

106 És folytatódik a kijelentés: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi

mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár

görögök, [pogányok; hellének] akár (rab)szolgák, akár szabadok; és mindnyájan

egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át] (1 Kor.

12,13). A prófétákon keresztül már sokszor kijelentette az Úr, hogy egy Isten

van, és nincsen több: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten

teremtett bennünket…” (Malak. 2,10). Izráelnek így jelenti ki az Úr? Hogy rajta

kívül nincs Isten: „Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az

Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!” (5 Móz. 4,39). Hát:

„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy (egyedül az) Úr!” (5 Móz. 6,4). „Hadd



40

Eféz. 4,7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól

osztott ajándéknak mértéke szerint107

Eféz. 4,8 Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó): felmegy,

felemelkedik, felszáll] a magasságba foglyokat vitt [magával] fogva

[fogságba], és adott ajándékokat az embereknek [megajándékozta az

embereket].

Eféz. 4,9 Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb

le is szállott a föld alsóbb részeire [hogy előzőleg le is szállt erre a

földre]?

Eféz. 4,10 Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden

egeknél [majd felemelkedett az egek fölé], hogy mindeneket [a

mindenséget] betöltsön [(pléroó): teljessé tesz]108

tudja, ismerje meg a föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, (és hogy ő kívüle)

nincs más” (1Kir. 8,60). Ezért, azt mondja az Úr: „Ne féljetek, és ne rettegjetek!

Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? (Hiszen régóta hirdettem,

megmondtam) Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál

(kőszikla), nem tudok (róla)” (Ésa. 44,8). „Így szól az Úr (JHVH=Jehova /az

Ószövetségben minden helyen, ahol az ÚR szó szerepel, az eredetiben JHVH van/),

Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az

utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten” (Ésa. 44,6). Az Úr Jézus így jelenti ki,

hogy a prófétákon keresztül Ő szól: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30).

Filep kérésére, hogy az Úr Jézus mutassa meg az Atyát, így válaszol: „Monda

néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem,

Filep? Aki engem lát, látja az Atyát. mi módon mondod azért te: Mutasd meg

nékünk az Atyát” (Ján. 14,9). Az apostolok – akik ismerték Istent – is erről

tesznek bizonyságot: „… a Krisztus… mindeneknek felette örökké áldandó

[imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5). Simon Péter,

Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet

nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában: (2

Pét. 1,1). Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot

János apostol is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk

arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a

Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20) 107

És az apostol újra-és újra elismétli: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink

[A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem

különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem

szerint… ” (Róm. 12,6). „Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember úgy

volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját;

külön] kegyelmi ajándéka [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása.

Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem megnyilvánulása= szellemi ajándék] vagyon.



41

Eféz. 4,11 És Ő adott némelyeket apostolokul 109

[követként].

108

Dávid így prófétál az Úrról: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél,

adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram

Isten! (Más fordítás: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket

kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten” (Zsolt.

68,19). Agur pedig így prófétál: „Agurnak (Jelentése: héb. ’félem az Istent’ v. ’Isten

szolgája’), a Jáké fiának (Jelentése: magát őrizve, kegyes, engedelmes, meghalló)

beszédei (dáḇár: megnyilatkozás, Ige), prófécia (nə'um: kinyilatkoztatás, üzenet),

melyet mondott a férfiú Itielnek (Jelentése: velem van az Isten, Isten tulajdona),

Itielnek és Ukálnak, »„megevett”; esetleg „étel” ; vagy szimbolikus név«. (Más

fordítás: Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam,

Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van). Minden embernél tudatlanabb

vagyok én (baʿar: ostoba, gondolkodni képtelen), és nincs emberi értelem én

bennem (nincs emberhez illő értelmem; H: bínáh: ítélőképesség, megkülönböztető

képesség, felismerés, megértés, értelem, belátás). És nem tanultam a bölcsességet,

hogy a Szentnek ismeretét tudnám (és nem ismerem a szent dolgok tudományát).

Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a

szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg

a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának

neve, ha tudod? (Más fordítás: Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki

szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az

egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve)?”

(Péld. 30,1-4). Az Úr Jézus kijelentése: „És senki sem ment fel a mennybe,

hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van”

(Ján. 3,13). Amikor arról beszél az Úr Jézus, hogy Ő a mennyből leszállt kenyér:

„Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai,

monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát

felszállani (felmenni) oda, ahol elébb (előzőleg) vala?!” (Ján. 6,61-62). Az

apostol megerősíti a kijelentést: „Mert nem kézzel csinált (nem emberkéz

alkotta) szentélybe, az igazinak csak másolatába (az igazi képmásába) ment be

Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék

érettünk” (Zsid. 9,24). És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el

hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan,

valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá,

nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott

(igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent,

megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek)

közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16). 109

Apostolok: [(aposztolosz): kiküldött, követ; meghatalmazott, teljhatalmú

megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól és cselekszik.



42

Némelyeket prófétákul110

Némelyeket evangélistákul111

[az

evangélium, az örömüzenet hirdetője], némelyeket pedig

pásztorokul112

és tanítókul [ajándékul az embereknek]:

Eféz. 4,12 A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz): teljességre

juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá

tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma):

személy; lényege, ereje] építésére [Más fordítás: Azért adta őket, hogy

felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy

ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:

Eféz. 4,13 Míg eljutunk [(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan

az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének113

[megértésének]

egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus teljességével114

[befejezettség] ékeskedő kornak115

[érett kor] mértékére. [Más

fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való

teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:

Eféz. 4,14 Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne legyünk gyermekek116

[kiskorú, éretlen hívő], kiket ide s tova hány a hab [(klüdónidzomai):

ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a tanításnak117

akármi szele,

az embereknek álnoksága118

[csalása, becsapása] által, a tévelygés

[(plané): félrevezetés] ravaszságához119

való csalárdság120

által. [Más 110

Próféták: [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő

személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket. 111

Evangélista: [(euangelisztész): az evangélium, az örömüzenet hirdetője, aki

győzelmet a győztes hadvezér érkezésének jó hírét hirdeti, evangélista. 112

Pásztorokul: [(poimén): felügyelő, felvigyázó, püspök. olyan személy,

akinek gondjaira van bízva a nyáj, vagyis a gyülekezet. Az apostolok korában a

pásztor, a püspök és a presbiter elnevezés még egy volt. (lásd: Csel. 20:17,28)] 113

Megismerésének: (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes

tisztánlátás. 114

Teljességével: (pléróma): teljesség, befejezettség, tökéletes beteljesedés

/vagyis: amíg az egyház lesz az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/. 115

Ékeskedő kornak: [(hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy

legmagasabb foka. 116

Gyermekek: (népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen hívő. 117

Tanításnak: (didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy az

információ. 118

Álnoksága: (kübeia): csalás, becsapás, szeszély, lelemény, ügyeskedés. 119

Ravaszságához: (panúrgia): ravaszság, csel, mesterkedés, álokoskodás. 120

Csalárdság: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel

rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle

tanításokat.



43

fordítás: hogy ne legyünk tovább kiskorúak (gyermekek), akik

mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket

hullámok sodornak el), az emberek csalásától, (álnokságától), tévútra

csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz

tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és

álnokságától)];

Eféz. 4,15 Hanem az igazságot [(alétheuó): valóságot /Ige] követvén

[(agapé): isteni] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban,

aki a fej [(kephalé): ura, betetőzése, koronája], a Krisztusban. [Más

fordítás: ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele

minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba];

Eféz. 4,16 Akiből az egész test [szóma): személy; lényege, ereje], szép

renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén [(szünarmologeó):

ízenként szorosan összeilleszt] az Ő segedelmének [(epikhorégia) segítség /

támogatás] minden kapcsaival [(haphé): érintés, érintkezés, ízület],

minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a

testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. [Más fordítás: Ő

illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató

minden ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden

tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által]121

121

Ez a test pedig: „… az Ő (Krisztus) teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki

[amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben

mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23). Mi pedig Őt, vagyis Krisztust hirdetjük: „Akit

mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és

figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert

minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt,

érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28). De csak: „A

tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak »az itt szereplő teleioi

görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú;

nagykorú, férfi; befejezett«] között azonban mi is bölcsességet szólunk

[hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)]

sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik

elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása

elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett

bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt]

elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).És minden

újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma:

lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27). És hogy érett

férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én

imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4). Hogy: „A

Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes



44

bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi

énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16). És

kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által (különféle

idegen tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy

kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi

hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak (akik velük élnek)” (Zsid. 13,9).

Hát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt

vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető

szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit

érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely

emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány,

előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és

nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. »Más

fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon)

benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi

hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. (Kol. 2,8).

És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen)

üres beszédekkel; mert ezekért jő (ezekért sújt le) az Isten haragja a hitetlenség

(az engedetlenség) fiaira” (Eféz. 5,6). „Mert [hiszen] e világ bölcsessége

bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva:

Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz

értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19).

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok

meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak

igájával. (és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni)” (Gal.

5,1). Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve

szolgaként (szolgaságra): Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent,

sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek

vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból

szolgálni akartok (és hogyan akartok újból szolgájukká lenni)? Megtartjátok a

napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a

napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy

hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal. 4,3.9-11). Hiszen ti már: „…

feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat keressétek,

amik odafent vannak), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az

odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kol. 3,1-2). „Mert sokan járnak

(sokan élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most

pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei;

Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő

gyalázatukban van (és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a

földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van,

honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20). Ezek

azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [(szóma):az egész

személy oszthatatlan egységben], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén



45

Eféz. 4,17 Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt

figyelmeztetlek benneteket] és bizonyságot teszek az Úrban, [és

emellett tanúként lépek fel] hogy ti többé ne járjatok [ne éljetek] úgy,

mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz):

szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási

képessége] hiábavalóságában122

[hiábavaló gondolkodásuk szerint,

hiábavalóvá lett értelemmel. Őket hiábavaló gondolatok vezérelik].

Eféz. 4,18 Kik értelmükben123

[gondolkozásmódjukban]

meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre],

elidegenültek az isteni élettől [Isten életétől; Istentől, aki az élet

forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben] a tudatlanság

miatt, mely az ő szívük (bensőjük) keménysége [elkérgesedése,

érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük.

[ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.

[Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet

[(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről

is ő gondoskodik]. »És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek

segítségével gondozza és összetartja az egész testet [(szóma):az egész személyt mint

oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést«

. //Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az egész

személy oszthatatlan egységben] belőle kapja növekedését. Amennyiben a

kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését//.

(Kol. 2,19). De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok

azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint

szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése:

hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a

szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek,

gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1Kor 3,1). Nekik még fel kell nőni Krisztusban,

mert: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének

dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen

ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14). Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek

gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi

szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való

csalárdság által” (1 Kor. 14,20) 122

Hiábavaló: (mataiotész): hiábavalóság, haszontalanság; ostobaság;

romlottság, züllöttség. 123

Értelmükben: (dianoia): értelem, megértés, gondolkozás, gondolkozásmód;

szándék, terv; érzület.



46

Eféz. 4,19 Kik erkölcsi érzés nélkül124

[reményvesztettségükben;

elfásultan és tehetetlenül], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra]

adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.

[Más fordítás: Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul

mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.

Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik

magukat, annyira elmerültek ezekben]125

124

Érzés nélkül: (apalgeó): eltompul, érzéketlenné válik; az érzésektől,

érzelmektől messze távolodva. 125

És a kijelentés folytatódik: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy

egykor ti a (hús)testben [születéseteknél fogva] pogányok (nemzetekbeliek)

kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a (hús)testen kézzel

megcsinált körülmetélkedés. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül

valók voltatok, Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve;

jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek

nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon” (Eféz. 2,11-12). Bizony: „…

elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok

(nemzetek) akaratát (vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük véghez, követtük,

valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás,

bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy, epekedés)

(bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség),

tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás,

tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott)

bálványimádásokban” (1Pét 4,3). „Mert régente (valamikor) mi is esztelenek,

engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (élvezetek)

szolgái, (rabjai) gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól

gyűlöltek), egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3). Ezért: „Mint engedelmes

gyermekek ne szabjátok (hasonlóan alakít, ugyanarra a mintára, alkalmazkodik

valamihez, valaminek megfelelően alakítja magát) magatokat a ti előbbi

kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek (Engedelmes

gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak)”

(1Pét 1:14). Azoknak pedig, akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a

világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e,

hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a

világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4). Ezért: „Ne

szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot

szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a

(hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától

van, hanem a világból” (1Jn. 2,15-16). Ezért tehát: „Öldököljétek [sanyargassátok]

meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre

a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg

magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását].



47

Eféz. 4,20 Ti pedig nem így tanultátok [egészen másmilyennek

ismertétek meg] a Krisztust;

Eféz. 4,21 Ha ugyan [(eige): ha tényleg] Őt [meghallottátok; ha

valóban Őt magát hallgattátok, és] megértettétek és Ő benne

megtaníttattatok, úgy amint az igazság [(alétheia): maga a VALÓSÁG,

Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket],

tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz

kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat

(gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a

gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami

bálványimádás” (Kol. 3,5). „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne

legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a

világkorszakhoz/létkorhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át,

változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok,

megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes





ami neki tetsző]” (Róm. 12,2). És ne a hústest szerint gondolkodjatok: „Mert a

(hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya]

ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem

engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá,

mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása

ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz

nem is lehet)]” (Róm. 8,7). Mert: „… ti… mikor még nem ismertétek az Istent,

azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen,

amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában

(lényegüket tekintve) nem is istenek, és veletek született természetetektől oly

dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8). „Tudjátok,

[emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok]

vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz.

[(agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma

bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket; (Más fordítások: „ellenállhatatlanul vitt és

sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma

bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]” (1 Kor. 12,2). Hogy

bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, [közületek

régen] de megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztultatok] de

megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok

[megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi

Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11)



48

az ami megfelel a tényeknek, Ige] a Jézusban [ahogy az igazság

Őbenne van]126

Eféz. 4,22 Hogy levetkezzétek [(apotithémi): félretesz] ama régi élet127

[a korábbi gonosz életmódotok] szerint való ó embert, mely meg van

romolva [(phtheiró): eltévelyedik, csábítás áldozatául esik] a csalárdság

[(apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt.

[Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi

forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik;

Aki romlásba rohan a megtévesztő (csalárd és gonosz) kívánságok

miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek];

Eféz. 4,23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek [(núsz): bensőtök]

szelleme szerint,

Eféz. 4,24 És felöltözzétek amaz új [(kainosz): újszerű, ismeretlen,

szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban

[(dikaioszüné): Hit által való megigazulásban] és valóságos [(alétheia):

maga a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, az Ige] szentségben128

126

Folytatódik a kijelentés: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az

Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne, Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá

válva] és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra

taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó] hálaadással” (Kol. 2,6-7). „Mert

megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Amely arra tanít (és

nevel) minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat,

mértékletesen (józanul), igazán (az Ige szerint) és szentül éljünk a jelenvaló

világon. mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és

üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. Aki önmagát adta mi

érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (és gonoszságtól), és

tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé). Jó

cselekedetekre igyekezőt” (Tit. 2,11-14). „És néktek (pedig) kenetetek van a

Szenttől, és mindent tudtok (és ezt tudjátok is mindnyájan). Nem azért írtam

néktek, mivel nem ismeritek (mintha nem tudnátok) az igazságot [(alétheia: maga

a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, Ige), hanem mivel ismeritek azt, és mivel

semmi sincsen az igazságból, ami hazugság (mert tudjátok az igazságot és azt,

hogy semmiféle hazugság (pszeudosz: hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás;

csalás, becsapás) sem származhat az igazságból). És az a kenet, amelyet ti

kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki

tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az

és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1

Ján. 2,20-21.27) 127

Régi élet: (anasztrophé): életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés. 128

Ne a régi életvitelek szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus

Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne



49

úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra

gerjedjen]” (Róm. 13,14). „Mert [mindannyian] akik Krisztusba meritkeztetek be,

Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]” (Gal. 3,27). És így folytatja az

apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra

feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté

legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön

(elpusztuljon; tétlenné, tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett)

test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek.

[ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,6). „Avagy nem tudjátok-é, [hát

nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába

merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért

Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre

kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége,

ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,3-4).

Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is

támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.

És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba;

hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt

Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13). „hogy többé ne emberi

vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő

idejét” (1Pt. 4,2). Tehát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti

halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak]

hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12). Hanem:

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi

kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem

amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes

életetekben” (1 Pét. 1,14-15). Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek,

akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak

ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására

állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt)” (Kol. 3,10). „Azért ha

valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan,

meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak

[a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött

létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17). „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk,

teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre

elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10). Az

Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan jön létre az a szokatlan, meglepő új

ember így hangzik: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik

víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született,

(hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt

mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7) „Akik nem

vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak

indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13). És aki

már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen



50

Eféz. 4,25 Azért levetvén a hazugságot129

[hazug állítás vagy

magatartás], szóljatok igazságot [(alétheia): valóság, Isten Igéje], kiki az

ő felebarátjával130

[a közeledben lévő embertárs, szomszéd]: mert

egymásnak tagjai131

vagyunk132

megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak

Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma)

szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek,

ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló,

„földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét

1,3). Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő

teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18). Az újjászülő beszéd

pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5). És ti: „…nem

romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó

igéje által” (1Pt. 1,23). Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért,

hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent

Szellem által” (Tit. 3,5). „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek

nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé

legyetek…” (2 Pét. 1,4). Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek

figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!

Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa.

43,18-19) „Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem

említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa.

65,17). Hanem: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól

mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után

vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik), hogy azon

növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2,2)

129 Hazugságot: [(pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás; hazug

állítás vagy magatartás; csalás, becsapás. 130

Felebarátjával: (plészion): közelálló személy, a közeledben lévő embertárs,

szomszéd. A másik, a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegen. 131

Tagjai: [(melosz): végtag vagy testrész, a test (szóma = személy) egy-egy

funkciót végző része. 132

Így folytatódik a kijelentés: „Ne hazudjatok egymás ellen [egymásnak],

mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival]

együtt” (Kol. 3,9). Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről:

„Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát. (Az eredetiben

így hangzik az Ige: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni)”! (3 Móz. 19,11). „Ezek

azok a dolgok (logosz: Igék), amelyeket cselekedjetek: Igazságot (alétheia: valóság,

isten Igéje) szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel

ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi

rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17)



51

Eféz. 4,26 Ám haragudjatok [(orgidzó): haragszik, neheztel,

felháborodik], de ne vétkezzetek [(hamartanó): eltéveszti a célpontot]: a

nap [(héliosz): nap; fény] le ne menjen a ti [felindult] haragotokon133

[Más fordítás: Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a

haragtól]134

Eféz. 4,27 Se pedig az ördögnek [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító,

hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] ne adjatok helyet [ne adjatok

semmi lehetőséget]135

133

Haragotokon: (parorgiszmosz): bosszankodás, haragos indulat. 134

Már Dávidon keresztül figyelmeztet a Szent Szellem: „(Ha felindultok is)

haragudjatok, de ne vétkezzetek: (gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és)

beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok (le)” (Zsolt. 4,5).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki

haragszik [aki haragot tart; neheztel] az ő atyjafiára [testvérére] ok nélkül

[alaptalanul, feleslegesen], méltó az ítéletre [vádolható]…” (Mát. 5,22). És Isten

Igéje bemutatja azt, akinek a hatalmába kerülhet a haragot tartó ember, aki

vádolhat: „Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt

álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt” (Zak. 3,1). Hát:

„Azért, (tanuljátok meg tehát) szeretett atyámfiai (testvéreim), legyen minden

ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert

ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja)” (Jak. 1,19-20).

Ezért: „Ne légy (ne bosszankodj föl) hirtelen a szellemedben a haragra; mert a

harag (a bosszankodás, indulat, düh) a bolondok (ostobák, hitetlenek) kebelében

nyugszik (szívében / bensőjében tanyázik)” (Préd. 7,9). A napról – vagyis a

kenetről, ami lemehet a harag miatt az emberről – így szól Isten Igéje: „Mert

nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót

(javait) azoktól, akik ártatlanul (feddhetetlenül, (alétheia): VALÓSÁG = Ige

szerint) élnek” (Zsolt. 84,12) 135

Az apostolok így intik a mindenkori keresztényeket: „Józanok (óvatosak,

megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti

ellenségetek a (vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként)

szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit

nyelhet el). Akinek álljatok ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek

lévén a hitben (szálljatok vele szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9).

És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással reagáljatok: „Akinek

pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha

valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe [orcája] előtt.

Hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl ne járjon az

eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még nagyobb

nyeresége ne legyen belőlünk)]; mert jól ismerjük [tudjuk] az ő szándékait

[mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,10-11). Ezt tudva int a

Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög,



52

Eféz. 4,28 Aki oroz vala [lopott], többé ne orozzon [ne lopjon];

hanem inkább munkálkodjék [dolgozzon], cselekedvén az ő kezeivel

azt, ami jó [és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával

szerezze meg a javakat], hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek

Eféz. 4,29 Semmi rothadt136

[bomlasztó; tisztátalan] beszéd137

a ti

szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor

szóljatok, ha az jó, és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy

áldásos legyen [kegyelmet közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást

(üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik hallják]138

mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen,

erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és

az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy

megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek

ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság

szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12) Az Úr

Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „… az

ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert

nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és

hazugság atyja” (Ján. 8,44) 136

Rothadt: (szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen. 137

Beszéd: (logosz): szó, beszéd, annak minden fajtája: kérdés, állítás,

kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs. 138

Ne lopj!”(A héberben így hangzik a prófécia: Nem fogsz lopni!) (2 Móz.

20,15). Hogy hogyan kell élni Krisztusban, arra maga az apostol ad példát: „Sőt

magatok (is jól) tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a

kezek gondoskodtak. Mindenestől (és minden tekintetben) megmutattam néktek,

hogy ily módon munkálkodva (milyen kemény munkával) kell az erőtlenekről

gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb

adni, mint venni. (Nagyobb boldogság adni, mint kapni)” (Csel. 20,34-35). Hát ti

is: „… becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját

dolgaitoknak utána lássatok (tegyétek a magatok dolgát), és tulajdon kezeitekkel

munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11). Mert: „Magatok is

tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek

rendetlenül (mi nem tétlenkedtünk közöttetek). Sem ingyen kenyeret nem ettünk

senkinél, hanem munkával és fáradsággal (vesződséggel), éjjel-nappal

dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Mert amikor nálatok

voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül (tétlenül) élnek közületek, akik semmit

nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak (és haszontalan dolgokat

művelnek). Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus



53

Eféz. 4,30 És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt;

bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben]

megpecsételtettetek139

A teljes váltságnak140

napjára. [Más fordítás:

Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az

időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja,

hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok141

Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva (csendben dolgozva), a maguk

kenyerét egyék (a maguk kenyerén éljenek)” (2 Thess. 3,7-12) 139

Megpecsételtettetek: (szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy

egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés,

megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség

jeleként. 140

Váltságnak: (apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS,

FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja a teljes felszabadítást,

szabadon bocsátást. 141

És így folytatódik a kijelentés: „Akiben ti is, minekutána hallottátok az

(igaz)ságnak [(alétheia): a VALÓSÁG-nak] beszédét [Igéjét, (logoszát)]

üdvösségetek Evangéliumát [örömhírét; jó hírét], amelyben hittetek is,

megpecsételtettetek [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az ígéretnek ama

Szent Szellemével [isteni garanciaként]. Aki záloga [foglalója] a mi

örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására [arra,

hogy teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének magasztalására.

[Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és

ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba

behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,13-14). Mert Isten az:

„Aki el is pecsételt minket [Pecsétjével megjelölt (el is jegyzett) minket; a

tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is], és a

Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót

árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal

azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy

megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a

szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22). Ő bizonysága a mi

származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz

bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei

vagyunk” (Róm. 8,16). Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek,

az örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten

védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen

bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi

javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett

ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).

Azért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és előképként

bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet:



54

Eféz. 4,31 Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat;

düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás]

és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás,

becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden

„És monda az Úr néki (az angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem

közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek

mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És

amazoknak (a pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a

városon ő utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:

Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de

azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon

kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-

6). János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt

feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy

szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a

tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak

addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A

füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint

hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne

bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket,

akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4). Pál apostolon

keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy mit jelent a teljes megváltás: „… mi

magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét] fohászkodunk

[sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben]… várván a mi testünknek

megváltását [a holttestünkből (szomató apolütrószisz: halandó én) való, váltság

általi megszabadítást]” (Róm. 8,22-23). Az apostol kétségbeesetten így kiált fel,

de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki

vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából =

holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson

keresztül” (Róm. 7,24-25). „Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a

mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem

találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk,

minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót

elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4). „Mert e romlandó testnek (phthartosz):

mulandóság állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie, és e

halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53). „Mert a mi országunk mennyekben

van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi

nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma = személyünket,

lényünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma = személyéhez,

lényéhez), amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet

mindeneket” (Fil. 3,20-21)



55

gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a

másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]142

142

Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le)

vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot,

fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot], gonoszságot [a

rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást;

rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány, rút] beszédet (szájatokból).

[Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé senkire. ne

dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit

megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne

hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó

embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9) „Mert ember

haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén azért minden

undokságot és a gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól minden

tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel fogadjátok a

(belétek) beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (pszükhé = életeteket)”

(Jak. 1,20-21). És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Levetvén azért

(vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat),

minden álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság),

képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés,

féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd)” (1Pét 2,1).

Mert: „Ha pedig keserű irigység és civódás (és viszálykodás) van a ti

szívetekben (bensőtökben), ne dicsekedjetek (ne kérkedjetek) és ne hazudjatok az

igazság (alétheia = Valóság, Ige) ellen (és az igazsággal szemben). Ez nem az a

bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi (pszükh i kosz görög szó jelentése:

pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai,

szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják) és ördögi

(daimoniódész: démoni). Mert ahol irigység (féltékenység) és civakodás

(viszálykodás, vetélkedés, versengés) van, ott háborúság (akatasztaszia: zűrzavar,

állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás) és minden gonosz

(phaulosz: haszontalan, rossz, gonosz, aljas) cselekedet is van” (Jak. 3,14-16). Hát:

„Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok) egymást atyámfiai (testvéreim). Aki

megszólja (rágalmazza) atyjafiát (testvérét), és aki kárhoztatja atyjafiát (vagy

ítélkezik felette), az a törvény ellen szól (az a törvényt rágalmazza), és a

törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik). Ha pedig a törvényt

kárhoztatod (a törvény felett ítélkezel), nem megtartója, hanem (ítélő)bírája

vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó (a törvényadó és az ítélőbíró), aki

hatalmas megtartani és elveszíteni (aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda

vagy te, hogy kárhoztatod a másikat (hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak.

4,11-12). „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad

mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt

boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25). És az apostol kifejti azt is, hogy milyen



56

Eféz. 4,32 [Ellenkezőleg] legyetek pedig egymáshoz jóságosak

[kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni

képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg

mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett

[megbocsátott] néktek143

Eféz. 5. A világosság gyermekeiként járjunk

törvényről beszél: Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint:

Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8) 143

Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl

azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet

[belsőt; irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget,

hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és

megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen

panasza volna. miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen

[úgy tegyetek] ti is” (Kol. 3,12-13). Az Úr Jézus így tanít imádkozni: „És bocsásd

meg a mi vétkeinket, [Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [amint]

mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük

azokat a nekünk tartozóknak]” (Mát. 6,12). És kijelenti azt is, hogy miért kell

megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő

vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás

lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi]

néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti

nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás

lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja

meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát.

6,14-15). Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én

atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda

néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer

(hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22). A megbocsátás feltétele az ima

meghallgatásnak is: „És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg

(engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei

Atyátok is megbocsássa (elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás

lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem

bocsátotok (el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (engedi

el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket,

melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26). És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „…

öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14) Tudva, hogy Isten már

megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt az, aki Krisztusban

megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2

Kor. 5,19). Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett

gyermekek” (Eféz. 5,1)



57

Eféz. 5,1 Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint

szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon szeretett] gyermekek:

Eféz. 5,2 És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben,

miképpen a Krisztus is szeretett144

minket, és adta Önmagát

miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más

fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó

illat legyen az Istennek]145

144

Szeretett: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen

összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad,

és elveszni, feloldódni a szeretetben. 145

Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem

cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni

természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor

még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt”

(Róm. 5,8). Ugyanez a cselekvő szeretet van az Úr Jézus Krisztusban: „Mert az

Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a

Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a

kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát

[igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten

ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte

[elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25). A Szent Szellem újra - és újra kijelenti,

hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és

feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy

megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé,

amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25). És ismét: „Aki adta

[feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztés]. Hogy

kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e

jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan;

beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából;

gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/]. Az Istennek és a mi Atyánknak

akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4). Minden Krisztusban hívőt

így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek

választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt; irgalmasságot],

jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet].

Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván

kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna.

miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti

is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a

tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent]. »Más fordítás:

mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke;

amely a tökéletesség Összefogó ereje«.” (Kol. 3,12-14). És ismét: „legyetek pedig

egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek,



58

Eféz. 5,3 Paráznaság146

[házasságtörés] pedig és akármely

tisztátalanság147

[romlottság], vagy fösvénység [nyerészkedés;

haszonlesés; kapzsiság; mohóság, fösvénység, bírvágy még csak] ne is

neveztessék [még szóba se kerüljön; még csak ne is említtessenek] ti

közöttetek. amint szentekhez148

illik [méltó].

Eféz. 5,4 Sem undokság [szemérmetlenség; trágárság, sikamlósság,

illetlen figurázás; se rútság; sem ocsmányság; vagy mocskos

viccelődés], vagy bolond [szégyenletes, ostoba vagy szellemeskedő]

beszéd [ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki.

Káromkodás], vagy trágárság149

[mocskos viccelődés ne hangozzék],

melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.

Eféz. 5,5 Mert azt jól tudjátok [és értsétek meg; és jegyezzétek meg

magatoknak], hogy egy paráznának is [(pornosz) parázna, fajtalankodó

férfi], vagy tisztátalannak150

[romlott], vagy fösvénynek

[nyerészkedőnek; kapzsinak, pénzimádó (mert az ilyen valójában

bálványt imád)], ki bálványimádó, nincs öröksége [egy sem kaphat

megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg

mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett

[megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32). „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,

aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan,

hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak,

megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek;

engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]” (Mát. 5,45). Legyetek

azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,36). Mert ez a krisztusi

felnőttkor legfőbb ismertető jele: „Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek

[felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti

mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött;(a célban van)]” (Mát. 5,48).

146 Paráznaság [(porneia): házasságtörés, melynek gyökere minden esetben a

hűtlenség akár gondolatban, akár tettben nyilvánul meg

147 Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet

Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben. 148

Szentekhez: (hagiosz): szent, megszentelt, Istennek szentelt, Istenhez méltó,

Isten tulajdona. 149

Trágárság: [(eutrapelia): durva tréfálkozás, szellemeskedés,(vulgáris

értelemben) malackodás, élcelődés. 150

Tisztátalannak: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet

Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.



59

helyet; nincs sorsrésze] a Krisztusnak és Istennek országában,

[Királyságában]151

151

Már a testté lett Ige, az Úr Jézus figyelmezteti az embert, kijelentve, hogy az

ember bensője gonosz, hiszen a sátán természete lett benne, mikor befogadta

annak beszédét: „Monda továbbá: Ami az emberből jő ki [(ekporeuomai) ömlik

ki], az fertőzteti meg [az teszi tisztátalanná] az embert. Mert onnan belülről, az

emberek szívéből [(kardia): bensőjéből, a szellemi életének központjából] származnak

(ekporeuomai): törnek elő, származik, ered; ömlik ki] a gonosz [(kakosz): romlott,

züllött, káros, ártalmas] gondolatok [(dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás,

fontolgatás, meggondolás, vitatkozás, kétely, aggodalmaskodás; a gonosz megfontolások;

minden gonosz számítgatás; gonosz tervek]. Házasságtörések, paráznaságok

[fajtalankodás, paráználkodás, bálványimádás], gyilkosságok. Lopások,

telhetetlenségek [(pleonexia): kapzsiság, mohóság, fösvénység, telhetetlenség, önzés].

gonoszságok [rosszindulat; romlottság, ellenségeskedés]. Álnokság [ravaszság,

csalás]. Szemérmetlenség [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság; kicsapongás,

féktelenség, bujaság], gonosz szem [irigység; rosszindulatú tekintet], káromlás,

[(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás; istenkáromlás;

gonosz beszéd mások ellen] kevélység [büszkeség; gőg; fennhéjázás;

felfuvalkodottság], bolondság [esztelenség; meggondolatlanság; léhaság; a

józanész hiánya]. Mind ezek a gonoszságok [gonosz dolgok] belülről jőnek ki

[az ember belsejéből származnak], és megfertőztetik [ezek szennyezik be; teszik

tisztátalanná és szentségtelenné] az embert” (Márk. 7,20-23). És minden olyan

beszéd gonosz, amely Isten beszédével ellentétben áll, ezért: „Semmi rothadt

[(szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen; bomlasztó;

tisztátalan] beszéd [(logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás,

kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs)] a ti

szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor szóljatok, ha az jó,

és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [kegyelmet

közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást (üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik

hallják]. És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant,

megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek

[(szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy

megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve: bélyeget

nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként]. A teljes váltságnak [(apolütrószisz):

Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja

a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást] napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a

Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a

teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi

vagytok]” (Eféz. 4,29-30). „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok

[gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne

tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne

vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint

megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se

bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt



60

értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók;

kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta,

homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját

neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi;

kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvaj] se

telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek,

[iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó;

gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal

eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas

a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát].

Kerüljétek [Távoztassátok el; Fussatok, meneküljetek] a paráznaságot.

[(pornejá): - prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést); -

képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés]. Minden bűn, [(hamartéma):

céltévesztés, vétek] melyet az ember cselekszik, [elkövet; tesz] a testen [(szóma):

személyen] kívül van. De aki paráználkodik, [(porneuó):- prostitúciót, szajhaságot

művel, azaz (szó szerint) kielégíti törvénytelen (szexuális) vágyát, vagy (képletesen)

bálványt imád, paráználkodik, fajtalankodik] a maga teste [(szóma): személye] ellen

vétkezik. [(hamartanó): - a szó szoros értelmében: eltéveszti a célpontot (átvitt

értelemben) hibázik, különösen (erkölcsileg) vétkezik]” (1 Kor. 6,9-1.18). „Öldököljétek

[sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban

azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi;

öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden

megnyilvánulását]. Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális

bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat],

gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat

(gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a

gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami

bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol.

3,5-6). „És az Istennek [a Krisztus] békessége uralkodjék a ti szívetekben,

amelyre el is hívattatok [az] egy testben (Szóma: személyben); és háládatosak

legyetek. A Krisztusnak beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon

[elevenen], minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal,

dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak

[tanítsátok és intsétek egymást, Szellem adta dallamokkal, énekekkel és

dalokkal kedvesen énekeljetek szívetekben Istennek]. És mindent, a mit csak

cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek,

hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,15-17). Mert nézzétek a

világiakat: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok

azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant”

(1Kor. 9,25) Hát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó

[mulandó] testetekben [(szóma): személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak]

hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12) Mert: „Az az

Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól”

(1Thessz. 4,3) Hiszen: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a



61

Eféz. 5,6 Senki titeket meg ne csaljon152

[ne vezessen félre; meg ne

szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az

Isten” (Zsid. 13,4) Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis

bálványimádás, - a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne

tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja

is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet

a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8). Mert: „A testnek

cselekedetei [a hús tettei] pedig nyilvánvalók [(phanerosz): jól láthatók], melyek

ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció],

tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás,

féktelenség, szemérmetlenség]. Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia): kuruzslás,

boszorkányság babonaság; mágia], ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet,

gyűlölködés], versengések [(erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc,

civakodás], gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat, düh,

bosszúság], patvarkodások [(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő)

versengés], visszavonások [(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás,

lázadás], pártütések [megosztottság; pártoskodás; meghasonlás; versengések;

szakadások]. Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet],

gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések]

és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek

benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket

cselekesznek [hogy akik így élnek], Isten országának [Isten Királyságának]

örökösei nem lesznek. Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös

természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették

[(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden

olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja

hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi

görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt”

(Gal. 5,19-21.24). „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden

bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit]

a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de

ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13). Mert

Isten országába nem jutnak be, hanem: „… kinn maradnak az ebek és a

bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és

mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot. A gyáváknak pedig és

hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és

bűbájosoknak (a varázslóknak), és bálványimádóknak és minden hazugoknak,

azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel.

22,15; Jel. 21,8) 152

Megcsal: g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves

magatartással félrevezet.



62

tévesszen; ne ámítson el] üres beszédekkel153

[üres hazugságokkal;

hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő

[ilyenek miatt sújtja] az Isten haragja a hitetlenség fiaira.

Eféz. 5,7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [nehogy

cinkostársak legyetek velük; ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen

tehát velük semmi dolgotok]154

153

Beszédekkel: (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g:

logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés,

tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek

cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan. 154

Minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne

hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó erkölcsöt [jellemet] megrontanak

[megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött]

társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés,

bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33). Mert: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki

pedig magát társul adja a bolondokhoz (hitetlenekhez), megromol (az ostobák

(istentagadók) barátja pedig romlottá lesz)” (Péld. 13,20) Hiszen tudjuk, hogy:

„Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9). Tehát: „Meglássátok

[ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki

rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át]. A

bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő,

megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek

rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás,

tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a

Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. »Más fordításban:

„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági)

bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi

elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki tőletek a pálmát [versenydíjat]

el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét

találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván,

amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az

ő (hús)testének értelmével (bölcsességével). [Más fordításban: Senki ne

mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki

alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki

látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul),

érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18). „Mert

nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek haragja

mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten

nélkülisége); gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni]

igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal;

gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják;

elfojtják, nem engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák]” (Róm. 1,18). „Ti

azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül



63

Eféz. 5,8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság [fény]

az Úrban: mint világosságnak [fény] fiai úgy járjatok [úgy éljetek]155

élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem

növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus

Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-

örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18)

155 Ezért hálát kell adni: „... az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek

örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a

sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a

mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14). Mert Az Úr

Jézus jövetelének célja: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne

maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46) Dávid már így prófétál

Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az

Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram, fénysugarat ad

nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29) Mert: „Az Úrtól való szövétnek (az Úrtól

kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki megvizsgálja a

szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27). A János

írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a világosságról: „Az igazi

világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más

lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden

e világra jövő embert). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem

ismerte meg őt. Az övéi közé (saját világába) jöve, és az övéi nem fogadák be őt”

(Ján. 1,9-11).De ti ismeritek Őt, hát: „Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti

világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék]

a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és

dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát.

5,16). Ezért: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a

hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a

megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a

törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak] Vagy mi közössége a

világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel.

>Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne

kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik

Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit?

Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14). És azért:

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen

(hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult

nemzedékben), akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az

élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébük (és az

élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem

futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16). És hogy ez a

gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent

Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen)



64

Eféz. 5,9 (Mert a világosságnak [a Szellemnek] gyümölcse minden

jóságban és igazságban [(dikaioszüné): megigazult vagy megigazított,

igaznak nyilvánított] és valóságban [(alétheia): Isten Igéje] van)156

Eféz. 5,10 Meggondolván [azt vizsgálgassátok; azt keressétek], mi

legyen kedves [(euaresztosz): kellemes, tetsző, ami megnyeri a tetszését] az

Úrnak157

viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között).

Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak,

hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha

látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása) napján” (1Pét 2:12).

És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye

pedig olyan, mint a hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely

minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18). „Az

éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük

el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a

világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12). Az apostolok így figyelmeztetik a

hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a

hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess.

5,8) vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért”

(Eféz. 6,11-18). „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem

vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5) 156

A világosság, vagyis: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti]

szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság,

kitartás], szívesség [kedvesség]. Jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség,

egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz): hit,

bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész):

szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség

[(enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).

Hát: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek,

könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést

(türelmet). Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen

egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az

Úr) is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek

föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (az tökéletesen összefog

mindent). És az Istennek (a Krisztusnak) békessége uralkodjék a ti szívetekben

(bensőtökben), amelyre el is hívattatok egy testben (szóma: személyben); és

háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15). Az apostol kérése: Titusz tanítsa a

szenteket, hogy: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne

veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek,

teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2). Mert: „Az igaznak

(megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)



65

157

Hogy ez mit jelent, arról így beszél az apostol: „És ne szabjátok magatokat

[ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (ne idomuljatok)] e

világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok,

formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,

gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes





ami neki tetsző]” (Róm. 12,2). És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az

apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz.

4,23) „Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát

véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek,

hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek

szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem

kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess.

4,3-5) Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi

kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem

amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes

életetekben” (1 Pét. 1,14-15) „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van.

Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami

a világban van, a (hús)test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való

kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak

kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

„Parázna (vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e,

hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a

világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4). És így

folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a

mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=

magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben

van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek

én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt

követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak

(élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (példát adtunk). Mert sokan

járnak (élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most

pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (kínoszlopának)

ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség, romlás,

pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban

van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel (mert

ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19) És kérlek benneteket: „Csakhogy

a Krisztus evangéliumához méltóan [annak megfelelően éljetek és] viseljétek

magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei

polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen].

Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok



66

Eféz. 5,11 És ne legyen közösségetek [(szünkoinóneó): részt vesz

másokkal együtt, részesedik] a sötétségnek158

gyümölcstelen [meddő,

haszontalan, eredménytelen] cselekedeteivel. hanem inkább meg is

feddjétek159

[leplezzétek le] azokat;

Eféz. 5,12 Mert amelyeket azok titokban [alattomban] cselekesznek,

éktelen dolog [(aiszkhrosz): szégyen, gyalázat, csúfság] csak mondani

[még beszélni] is [róla].

Eféz. 5,13 Mindezek pedig megfeddetvén [(elenkhó): megvizsgál,

kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté teszi a tényeket], a világosság

[(phósz): fény] által napvilágra jőnek. [Mindaz, ami lelepleződik, a

világosság (a fény) által lesz nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté)];

mert minden, ami napvilágra jő, világosság [de mindaz, amit a

világosság (a fény) leleplez, nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté) lesz

(fény lesz)]. »Más fordítás: Mert minden, ami láthatóvá válik,

világosság (fény); s ami így világossá válik, fényforrás lesz«

Eféz. 5,14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol [ébredj fel,

aki szunyókálsz] és támadj fel a halálból [a halottak közül], és

felragyog; tenéked a Krisztus [Más fordítás: S majd rád veti fényét a

Krisztus]160

felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy

szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium

[örömüzenet] hitéért. (Fil. 1,27)

. Timóteust (jelentése: aki Istent szereti, tiszteli) így

buzdítja Pál apostol: „Te azért a munkának terhét hordozzad (vállald velem

együtt a (kakopatheó): a nehézségeket, nehéz helyzeteket, és tűrd el; viseld el, szenvedd

el), mint a Jézus Krisztus jó (kalosz: derék, vitéz, bátor, becsületes) vitéze (katonája,

harcosa). Egy harcos (sztrateuomai: hadseregben szolgáló; bajnok) sem elegyedik

bele (emplekó: bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele) a (biosz): földi)

élet (pragmateia: ügyes-bajos) dolgaiba, (ügyeibe, gondjaiba; a világi dolgokba).

Hogy tessék (örömöt okozzon) annak, aki őt harcossá avatta (sztratologeó:

besorozta a hadseregbe; harcosává választotta; aki Istenért harcol). Ha pedig küzd

((athleó): küzd, harcol, versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (sztephanoó: nem

részesül győzelmi díjban), ha nem szabályszerűen (nomimósz: törvényesen,

törvénynek megfelelően, törvénnyel összhangban, szabályosan) küzd (harcol,

versenyez)” (2 Tim. 2,3-5)

158 Sötétségnek: (szkotosz): tudatlanság; vallási és erkölcsi sötétség, amit a bűn,

a hitetlenség és az Istennélküliség okoz. 159

Megfedd: (elenkhó): megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté

teszi a tényeket. 160

Így folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal]

pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek



67

cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12). Az

apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk,

legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot,

az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8). És: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás

igában [ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze

van egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a

törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli

állapotnak] Vagy mi közössége a világosságnak [vagy hogyan fér össze a fény] a

sötétséggel. >Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért

ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az

egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit?

Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14). És tovább

folytatódik a kijelentés: „És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes

legyen. És ez (pedig) az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek,

hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk,

hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; (akkor) hazudunk és nem az

igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Őmaga a

világosságban van: (akkor) közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak,

az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7). Mert: „… a

világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a

sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem

tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani.

A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság

fölött]” (Ján. 1,5). Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige

volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő

jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte

meg őt” (Ján. 1,9-10). Az Úr Jézus kijelentése: „…. Én vagyok a világ

világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az

életnek világossága” (Ján. 8,12). Így szól az Úr a kihívottak közösségéhez, az

eklézsiához: „Kelj fel, világosodjál (tündökölj), mert eljött világosságod, és az

Úr dicsősége rajtad feltámadt (rád ragyogott). Mert még sötétség borítja a

földet, és éjszaka a népeket (sűrű homály a nemzeteket), de rajtad feltámad az

Úr (fölötted ott ragyog az ÚR), és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek

világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez (a rád ragyogó

fényhez)” (Ésa. 60,1-3). Az is kijelentést nyer, hogy mi az ítélet, amit az ember

von magára: „Ez pedig a kárhoztatás [az ítélet pedig azt jelenti], hogy a

világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az emberek közé], és az

emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot [a fényt]; mert az ő

cselekedeteik gonoszak valának [mert gonosz dolgokat tettek]. Mert minden, aki

hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz], gyűlöli a

világosságot [a fényt] és nem megy [ki] a világosságra [a fényre], hogy az ő

cselekedetei fel ne fedessenek [nehogy kiderüljön, mit csinált; le ne

lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak cselekedetei].” (Ján. 3,19-20). Ezek azok: „…

akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein”



68

Eféz. 5,15 Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok.

[gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek], nem, mint bolondok

[ne esztelenül, botorul, nem, mint balgák], hanem mint bölcsek161

(Jób. 24,13). Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az

igazsághoz szabja tetteit], az a világosságra megy [kimegy a fényre], hogy az ő

cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit tesz], hogy Isten

szerint való cselekedetek [Más fordítás: A világosság megmutatja, hogy Isten

által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy

Istenben tette őket]” (Ján. 3,21). 161

És így folytatja az apostol: „Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis]

gyermekek értelemben [a megértésben; a gondolkozásban; eszetek jártatásában];

hanem a gonoszságban [rosszban; gonoszság terén] legyetek gyermekek

[maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak, ártatlanok], értelemben [a

megértésben] pedig érettek legyetek. [gondolkodásotokban azonban legyetek

felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az értelemre nézve tökéletesek (bevégzettek;

végcélba jutottak) legyetek)]” (1 Kor. 14,20). Hogy ez bekövetkezhessen, arra

buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született (újszülött) csecsemők, a

tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt kívánjátok), hogy azon

növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2). Mert csak akkor tudják betölteni az

Igét: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó

alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)”

(Kol. 4,5). És azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)],

hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő

dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a

NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás

nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg

nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok,

akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10). Ezért:

„Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak

látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22) „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták

(romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és

elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek

(ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15) „Hogy legyetek a ti mennyei

Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és

esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek,

miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48) „Maga pedig a békességnek

Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok

(pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek)

feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul)

őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti

szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és

Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel

egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13) Isten igéjének fényében kell mindent



69

Eféz. 5,16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok

[az idők] gonoszok [(exagoradzó): kihasználva a lehetőséget, megragadva

az alkalmat].

Eféz. 5,17 Annakokáért ne legyetek esztelenek; [oktalanok

meggondolatlanok; értetlenek; ostobák], hanem megértsétek [lássátok

be], mi legyen az Úrnak akarata162

Eféz. 5,18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van

[ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal

(aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].

»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«:

hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [a Szent Szellem töltsön be

újra meg újra benneteket]163

(önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és

pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR

azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12) És: „Menedékem és pajzsom

vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114). 162

Az apostol így figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen

viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is

megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5). „Ezt pedig

cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök

az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból]

felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk [a küszöbön áll] az

üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11). És az apostol így folytatja:

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1

Kor. 7,29) Már Ézsaiás így prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én

meghallgattalak, és a szabadulás (üdvösség) napján segítettelek; megtartalak, és

nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult

örökségeket; Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek

a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük”

(Ésa. 49,8-9) Hát: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az

ÚR (Jehova) dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a

nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR (Jehova), dicsősége meglátszik rajtad.

Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3).

„Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (és az Igét hirdetjük),

Isten előtt pedig nyilván [láthatók] vagyunk [Isten előtt teljesen át vagyunk

világítva, nyíltan állunk]…»Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk

meggyőzni (megnyerni) az embereket, hiszen az Isten ismer minket…]«” (2 Kor.

5,11). És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük

legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék” (1Tim. 3,7) 163

Ti a nappal fiai vagytok, ezért: „Mint nappal, ékesen [tisztességesen,

becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás

és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban,



70

Eféz. 5,19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és

dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal],

énekelvén és dicséretet mondván szívetekben [(kardia): szív = a szellemi

élet központja (a benső)] az Úrnak [Más fordítás: a Szent Szellemtől

kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes

szívvel! Énekeljetek neki új éneket].

Eféz. 5,20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus

Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának164

dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]…” (Róm. 13,13). Mert: „A bor csúfoló, a

részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás: A bor

csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)”

(Péld. 20,1). A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor

mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20). Mert: „Jaj azoknak,

akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti

őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit

nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12). És: „Jaj

azoknak, akik hősök borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital

vegyítésében (keverésében)” (Ésa. 5,22). Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és

szeszes (részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a

gyülekezet (a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás

legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget

tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz.

10,9-10). Akkor: „Hogy van hát atyámfiai [mi következik ebből, mit kell hát tenni,

testvéreim]? Mikor egybegyűltök [összejöttök], mindeniteknek [kinek-kinek] van

zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga],

nyelve, kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek

épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]. (1 Kor. 14,26). És: „A Krisztusnak

beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden

bölcsességben. Tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, [és a Szent Szellemtől

származó] dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti

szívetekben az Úrnak ” (Kol. 3,16). És egy akarattal való imádságban: „És

minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült az) a hely, a hol

egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét

(az Isten igéjét) bátorsággal szólják (hirdették) vala. (Csel. 4,31)

164 És így folytatja az apostol: „Hogy van hát [mi következik ebből]?

Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet]

a szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [hangszert pengetek

Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is]” (1 Kor. 14,15).

„Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem

által, és ugyanezen dologban vigyázván (legyetek éberek) minden

állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18). Bármi ér:

„Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet



71

Eféz. 5,21 Engedelmesek [készségesek] legyetek [egymás iránt]

egymásnak [(hüpotasszó): alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok

egymáshoz] Isten félelmében [a Krisztus iránti tiszteletből]165

énekeljen” (Jak. 5,13). Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és

dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába

(sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében

(sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem). Most

is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában

örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Más fordítás: Így

hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be

áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6). Hát:

„Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk (ujjongjunk) a mi

szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki

zengedezésekkel (ujjongjunk előtte énekszóval)” (Zsolt. 95,1-2). És: „Áldom az

Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2). Ezt a példát

kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben (mindenért) hálákat adjatok;

mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1

Thess. 5,17-18)

165 És így folytatja az apostol: „Annakokáért, szerelmeseim [szeretteim],

amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek (hüpakúó: hallgat valakire, figyelmesen

hallgat). Nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, [nemcsak amikor köztetek

vagyok], hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel (phobosz:

félelem közepette) és rettegéssel [(tromosz: reszketés, remegés, rettegés) között is]

vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; [munkálkodjatok üdvötökre]. //A görög

szöveg szerint a mondat így is fordítható: ne a saját üdvösségeteken

munkálkodjatok, vagy: még ha félelem és remegés közepette is, éljetek

üdvözülttökként//. Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek

voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még

fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a

megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek

véghez” (Fil. 2,12). „Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal]

hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös

lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén,

egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra

törekedtek]. »Más fordításban: Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek

titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok

összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás

iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek« (Fil. 2,2).

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és]

viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti

mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó

legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam

dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy



72

Eféz. 5,22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek

[(hüpotasszó): engedelmeskedik, alkalmazkodik], mint az Úrnak.

Eféz. 5,23 Mert a férj [a férfi] feje [(kephalé): eredete, forrása] a

feleségének [az asszonynak], mint a Krisztus is feje [(kephalé): eredete,

forrása] az egyháznak [(kihívott) gyülekezetnek, eklézsiának]. És

ugyanő megtartója [üdvözítője: megváltója, megszabadítója,

megmentője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója] a testnek

(szóma: személyének) [az egyháznak, az ő testének].

Eféz. 5,24 De miképpen az egyház [a (kihívott) gyülekezet, eklézsia]

engedelmes [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli magát] a

Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is [úgy tegyenek]

engedelmesek [(hüpotasszó): alkalmazkodók; aláveti magát] legyenek

férjüknek mindenben166

akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az

evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27). „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók

[(kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást

ingerlők, egymásra irigykedők. [Más fordítás: Ne legyünk üres dicsőségre

vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk

kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]” (Gal. 5,26). Mert ha a Szent

Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az

apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást

odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet

dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10) „Teljes alázatossággal és

szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén egymást szeretetben

[Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel

viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2). „Semmit nem cselekedvén versengésből

[vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem

hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem

alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti

magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy

büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több

tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3) „Valakik annakokáért

tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen

értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek [feltárja majd előttetek]. [Más

fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek (végcélra törők) vagyunk, ilyen

észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja

előttetek leplezni; Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene

gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is

megmutatja nektek]” (Fil. 3,15) 166

Az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Akarom pedig, [szeretném

azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden

férfiúnak [(ánér): - férfi: a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed. De jelenti az



73

Eféz. 5,25 Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni,

átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen

odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket,

miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott

érettkoru (a krisztusi felnőtt kort elért) embert is], feje [(kephalé): - fej, szó szerint vagy

átvitt értelemben. Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a közvetlen függőség

jelképe] a Krisztus; az asszonynak [(güné): nőnemű emberi lény. A latin Vulgata a

mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik

fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje pedig a férfiú;

[a nőnek eredete azonban a férj] a Krisztusnak feje (eredete) pedig az Isten” (1 Kor.

11,3). Ahogyan Éva is Ádámból származott – vagyis eredete Ádám volt: „És

alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből,

asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való

csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek

neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23). Mert: „… Ádám… ama

következendőnek [Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm.

5,14). És újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek

[(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli] a ti férjeteknek [éljetek a férjetek

fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az Úrban. [mert ez illik azokhoz,

akik az Úr hatalma alatt vannak]” (Kol. 3,18). A feleség feladata a gyakorlatban:

„Legyenek mértékletesek (szóphrón: józan, mértékletes, épeszű, fegyelmezett,

visszafogott), tiszták (hagnosz: tiszta (erkölcsileg-szellemileg), szent, érintetlen,

tisztességes), háziasak, jók (agathosz: jóindulatú), férjüknek engedelmesek

(hüpotasszó: engedelmeskedik, szeretetteljes alkalmazkodás), hogy az Isten beszéde

ne káromoltassék (nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét)” (Tit. 2,5). De

Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs

(rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok

[eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28). Azért: „Mert hiszen egy

Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé]

meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák,

[rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.

[valamennyiünket egy Szellem itatott át]. Ezért: „… nincs különbség

[megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az

Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez,

[bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12). „És

minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig a Krisztus teste [szóma =

teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja

vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27). A testnek pedig: „És Ő a feje a testnek

[(szóma): egész lényének], az egyháznak [eklézsiának; a kihívottak közösségének]:

aki a kezdet [eredet], elsőszülött [legelsőnek nemzett. LEGELŐSZÖR

ELŐHOZOTT; Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] a halottak közül;

hogy mindenekben Ő legyen az első; [hogy Övé legyen az elsőség mindenben]” (Kol. 1,18)



74

gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta,

kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]167

Eféz. 5,26 Hogy azt megszentelje [(hagiadzó): Istennek elkülönít, szentté

tesz], megtisztítván a víznek feredőjével [a bemerítés fürdőjében] az

ige [rema; az élet igéje] által. [Más fordítás: hogy felkészítse, és

megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által]. »Még más fordítás:

Hogy a bemerítésben az élet igéje által tisztára mosva megszentelje«

Eféz. 5,27 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat

[hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az

eklézsiát], úgy hogy azon ne legyen szeplő [folt; szennyfolt], vagy

sömörgözés [ránc], vagy valami afféle [vagy bármi hasonló]; hanem

hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan,

167

A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak,

(agapaó: önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé

válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)]

szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák;

s ne legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük]”

(Kol. 3,19). Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A

férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel,

az ismeretnek megfelelően feleségükkel). Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb

(erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket

megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti

imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7) „A

feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot;

[teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség

[asszony] is [ugyanazt] a férjének. Ne fosszátok meg egymást, [Ne

tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös

[megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)].

Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután

ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne

kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az

önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]” (1 Kor. 7,3.5). És mindkét

házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni]

szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat

teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis

teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] minket, és adta

Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más

fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen

az Istennek]” (Eféz. 5,2). És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak

[kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek,

együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak,

miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).



75

hibátlan] és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg,

hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges,

szent és tökéletes szépségű menyasszonyát, hogy szent legyen és

kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem

ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen]168

168

Az Úr Jézus szenvedése előtt így kéri az Atyát, kijelentve, hogy mi a víz,

amely megszentel: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. És

én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az

igazságban (hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal)” (Ján. 17,17.19). Régen

az ótermészet nem tudott Istennek engedelmeskedni, de: „Isten megmosott;

megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de

megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak

nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11). A megtisztulás eszközéről

így beszél az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige (logosz) által, amelyet

szóltam nektek” (Ján. 15,3). És az ó emberünk Krisztussal együtt meghalt:

„Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a

bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a

halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által,

azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,4). Az Úr Jézus

kijelentése: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől

[vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten

országába [Isten királyságába]” (Ján. 3,5). Péter apostolon keresztül kerül

kijelentésre, hogy milyen vízből születünk újjá: „… újonnan születtetek nem

romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten

élő, és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét

1,23). Jakab apostolon keresztül megismétli a Szent Szellem, az újjászületés

eszközét: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő

teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18). „Ami minket is megtart

(üdvözít: megmenekülés; megszabadítás; oltalmazás; biztonság) most képmás

gyanánt, mint bemerítés, ami nem a (hús)test szennyének (piszok, szenny,

romlottság, istentelenség) lemosása (letevése, félretevése), hanem jó lelkiismeret

(szellemi együttészlelés) keresése (kérdezősködik, keres, érdeklődik) Isten iránt,

a Jézus Krisztus feltámadása által; (1Pét 3,21). Mert: „Csakis ételekkel meg

italokkal és különböző mosakodásokkal (baptiszmosz: alámerítések) - melyek

(hús)testi rendszabályok - a megjobbulás (diorthószisz): helyreállítás) idejéig

kötelezők (epikeimai: érvényben van, kötelező). (Zsid. 9,10). És hogy mibe kell

bemerítkezni, arról így beszél az Ige: „Nem az igazságnak cselekedeteiből,

amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az

újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által. (Más fordítás: nem

az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített

minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5). Ekkor

mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs



76

Eféz. 5,28 (Hasonlóképpen) úgy kell (kötelesek, tartoznak) a

férfiak(nak) szeretni [(agapaó) = önmagad teljesen odaadni, átadni,

teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen

odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az ő feleségüket,

mint az ő tulajdon [saját] testüket [(szóma): lényüket, énjüket]. Aki

szereti [agapaó] az ő feleségét, önmagát szereti [agapaó].

Eféz. 5,29 Mert soha senki az ő tulajdon [saját] testét [(szarx): hús,

hústest] nem gyűlölte [(miszeó): megvet, utál, kevésbé szeret)]. Hanem

(ellenkezőleg) (fel)táplálgatja [(ektrephó): gondját viseli, táplálja;

felnevelni egészen addig, amíg éretté válik] és ápolgatja [(thalpó):

gondozza, melengeti, babusgatja] azt, miképpen (akárcsak) az Úr

(Krisztus) is az egyházat [(ekklészia): (kihívott) gyülekezetet, az

eklézsiát];

Eféz. 5,30 Mert (minthogy) az Ő testének [(szóma: = a személye,

lényege, ereje] tagjai [(melosz): a test (szóma = személy) egy - egy funkciót

végző része] vagyunk, //az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő

csontjaiból valók:

Eféz. 5,31 Annakokáért (ezért) elhagyja [(kataleipó): elhagy, otthagy,

hátrahagy] az ember atyját és anyját, és ragaszkodik [(proszkollaó):

csatlakozik, tapad, ragad] az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy

(hús)test(té [Más fordítás: úgyhogy a kettő egy hússá lesz]169

Eféz. 5,32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról [a

(kihívott) gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok170

benned! (Más fordítás: Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen)” (Én. 4,7) 169

Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „És alkotá az Úr Isten azt az

oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.

És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (húsomból)

való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik

feleségéhez: és lesznek egy testté (hússá)” (1 Móz. 2,22-24) Az Úr Jézus pedig így

fejti ki a kijelentést: „… Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva

férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú

atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté (hússá).

Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test (hús). Amit azért az Isten

egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6) 170

Így folytatódik a kijelentés: „Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek (szóma: egész

személyetek) a Krisztusnak tagjai [(melosz): - végtag vagy testrész, a test (szóma =

személyiség) egy-egy funkciót végző része]? Elszakítva [leválasztva] hát a Krisztus

tagjait, paráznának [feslett (parázna; céda; szajha) bálványimádó] tagjaivá

tegyem? Távol legyen. [Isten mentsen; szó sem lehet róla]. Avagy nem tudjátok-



77

Eféz. 5,33 Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki [mindegyiktek,

egyenként] az ő feleségét úgy szeresse [(agapaó): önmagad teljesen

odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele.

Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben],

mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje [tisztelje] a

férjét171

Eféz. 6. Tanácsok a gyerekeknek és szüleiknek

Eféz. 6,1 Ti gyermekek szót fogadjatok [engedelmeskedjetek;

(hüpakúó): meghallgat, figyel, engedelmeskedik, szót fogad, alkalmazkodik,

elfogadja a tanácsát, aláveti magát] a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez

az igaz [ez a helyes; (dikaiosz): tisztességes, illő; Isten követelése]; »Más

fordítás: Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban

vagytok, mert ez így igazságos, így van rendjén, ez kötelesség«.

Eféz. 6,2 Tiszteljed [becsüld, értékeld] a te atyádat és a te anyádat ami

az első parancsolat [(prótosz): kezdeti, eredeti, nagyon jelentős, elsőrangú

útmutatás] ígérettel [amelyhez ígéret is kapcsolódik].

é, hogy aki a paráznával [(porné): tisztátalan; céda; szajha képletesen: egy

bálványimádó] egyesül, [(kollaó): ragaszkodik; tapad; tart] egy test (szóma:

személy) vele? [Az Írásban ugyanis ez áll] Mert ketten lesznek, úgymond, egy

testté. [hússá]. Aki pedig az Úrral egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy szellem

Ővele. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyetek) [amit Istentől

kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom magva,

vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten

ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok” (1 Kor. 6,15-17.19) 171

A férfiakhoz így szól az Úr: „Ti férfiak, (agapaó: önmagad teljesen odaadni,

átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni

magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)] szeressétek a ti feleségeteket, és ne

legyetek irántuk keserű kedvűek (ne legyetek hozzájuk keserű szívvel; ne

legyetek mogorvák, és ne legyetek kemények irántuk; s ne bánjatok durván

velük; s ne legyetek indulatosak velük szemben)” (Kol. 3,19). Péter apostolon

keresztül nyer kijelentést, hogy ez az ima meghallgatásnak is feltétele: „A

férfiak … együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az ismeretnek

megfelelően) [feleségükkel]. Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlen)

edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket megbecsülésben), mint

akik örökös társaik az élet kegyelmében(nek). Hogy a ti imádságaitok meg ne

hiúsuljanak (imádságaitokban ne legyetek akadályozva, imáitoknak ne legyen

akadálya)” (1Pét 3,7)



78

Eféz. 6,3 Hogy jól legyen néked dolgod [hogy boldog, sikeres] és

hosszú életű légy e földön172

Eféz. 6,4 Ti is atyák ne ingereljétek [haragítsátok meg; ne keserítsétek

el] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése

[(nuthesia): a szó eredeti értelme szerint jelenthet figyelmeztetést és óvást a

veszedelmek ellen, melyek a jövőben leselkednek rájuk] szerint [hanem az

Úr útmutatása szerint neveljétek és fegyelmezzétek őket]173

172

A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a különböző

gyülekezetekben: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben

[engedelmeskedjetek minden tekintetben; mindenben hallgassatok szüleitekre];

mert ez kedves az Úrnak [az Úrban]” (Kol. 3,20). „Mert Isten parancsolta ezt,

mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza

[sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel,

ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára

vagy anyjára, ki kell végezni]” (Mát. 15,4). És: „Mert Mózes azt mondotta:

Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [gyalázza;

gonoszat, rosszat mond; becsmérli, ócsárolja, átkozza], halállal haljon meg

[meghal]” (Márk. 7,10). És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos

zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és

anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj

(és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2

Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16). Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott aki kevésre

becsüli (aki gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!”

(5 Móz. 27,16). Ezért: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld

(és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld.

23,22). „Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat

megőrizze a te elméd (szíved, a te bensőd); Mert napoknak hosszú voltát, és sok

esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven (Más fordítás: mert hosszú

életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked). Az irgalmasság és

igazság (a szeretet és hűség) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra,

írd be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz (így találsz) kedvességet és jó

értelmet (jóindulatot) Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,1-4) Hát:

„Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját (útmutatását), és anyád tanítását el ne

hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd (és hordozd) a nyakadba (fűzve).

Valahová mégy, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz,

beszélget te veled (Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha

felébredsz, irányítsa gondolataidat). Mert szövétnek (lámpás) a parancsolat, és a

tudomány világosság, és életnek útja a tanító feddések (figyelmeztető intés)” (Péld. 6,20-23) 173

A Kolossébelieknek is ezt írja az apostol: „Ti atyák [apák], ne bosszantsátok

[ne ingereljétek haragra] a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek [hogy el

ne csüggedjenek; nehogy bátortalanokká legyenek; hogy kedvetlenné ne

váljanak]. »Más fordítás: Apák, ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől,



79

Eféz. 6,5 Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test

szerint való [földi] uraitoknak félelemmel [(phobosz): tiszteletteljes

félelem] és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, [félő tisztelettel és

egyszerű szívvel] mint a Krisztusnak;

Eféz. 6,6 Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne

csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni

[(anthrópareszkosz): embereknek hízelgő, emberek tetszését kereső],

nehogy elkeseredjenek« (Kol. 3,21). Már Mózesen keresztül így szól az Úr:

„Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, amelyeket én parancsolok

ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor

hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5 Móz.

4,40). „És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te

szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat (ismételgesd azokat fiaid előtt),

és szólj (és beszélj) ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és

mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5 Móz. 6,6-7). És a hívő válasza: „Amiket

hallottunk és tudunk; és amiket atyáink (őseink) beszéltek nékünk, Nem titkoljuk

el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét,

hatalmát (az ÚR dicső tetteit és erejét) és csodáit, amelyeket cselekedett

(amelyeket véghezvitt). Mert bizonyságot állított Jákóbban (intelmeket írt Jákób

elé), és törvényt rendelt (tanítást adott) Izráelben. Amelyek felől megparancsolta

atyáinknak, (őseinknek) hogy megtanítsák azokra fiaikat. Hogy megtudja azokat

a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat

fiaiknak (és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak). Hogy Istenbe vessék

reménységüket (és bizalmukat) és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól (Isten nagy

tetteiről), hanem az ő parancsolatait megtartsák” (Zsolt. 78,3-7). Mert: „Mind

boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjain jár! Bizony, kezed munkáját eszed

(kezed munkája után élsz)! Boldog vagy és jól van dolgod (és jól megy sorod).

Feleséged, mint a termő szőlőtő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték

asztalod körül” (Zsolt. 128,1). De: „Aki megtartóztatja az ő vesszejét (pheidomai:

engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, kíméli), gyűlöli (miszeó: kevésbé

szereti) az ő fiát. Aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel (epimelósz:

gondosan (paideuó: képezi, tanítja, példát ad, és útmutatást) >Más fordítás: Aki

engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az kevésbé szereti

őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és útmutatást ad neki<”

(Péld. 13,24). Tehát: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor

megvénhedik is, el nem távozik attól (Más fordítás: Neveld a gyermeket a neki

megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól). A gyermek

elméjéhez köttetett a bolondság (szívéhez /bensőjéhez/ hozzátartozik az

ostobaság); de a fenyítés vesszeje (H: músár: figyelmeztetés; példa, tanítás,

útmutatás) messze elűzi őtőle (kiűzi belőle) azt” (Péld. 22,6.15). És: „Fenyítsd meg

a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek

(Más fordítás: Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt

találsz benne)” (Péld. 29,17)



80

hanem mint Krisztus (rab)szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát

lélekből »(pszükhé): teljes odaszánással, lelkesen« [Más fordítás: Ne csak

akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok! Ne csak az emberek

tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint

akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli

odaadással],

Eféz. 6,7 Jó akarattal [örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal,

odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve

rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem

embereknek;

Eféz. 6,8 Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veendi [azt fogja

kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados174

174

A Kolossébeli hívőket ugyanerre figyelmezteti a Szent Szellem: „Ti

(rab)szolgák, szót fogadjatok [engedelmeskedjetek] mindenben [minden

tekintetben] a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak, nem a szemnek

szolgálván [még akkor is, mikor nem látnak benneteket; ne látszatra

szolgáljatok], mint akik embereknek akarnak tetszeni [mint akik embereknek

tetszését hajszolják]. Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel; hanem

szívbeli egyszerűségben], félvén az Istent [az Úr iránti tiszteletből]. És valamit

tesztek, szívből cselekedjétek [amit tesztek, jólélekkel (teljes odaszánással,

lelkesen) végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy, mint az] embereknek.

Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr

Krisztusnak (rab)szolgáltok [tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól

az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]. Aki pedig igazságtalanságot

cselekszik [igazságtalanságával kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának

[azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol.

3,22-25). És ha: „Szolgai állapotban [rabszolgaként] hívattattál el? [kaptad a

meghívást] Ne gondolj [ne törődj] vele, [ne bánkódj, ne aggasszon] sőt ha

szabad lehetsz is, inkább élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki]. Mert az

Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon

bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad

emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája” (1 Kor. 7,21-22). És ez a

figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek (szolgák)

teljes félelemmel (tisztelettel) engedelmeskedjenek az uraknak (vessétek

magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és

kíméleteseknek (engedékeny, szelíd, jóindulatú), de a szívteleneknek (szigorú

alá) is” (1Pét 2,18). És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák

az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék (méltassák teljes

tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).

Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak

engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek) mindenben kedvüket keressék, ne

ellenkezzenek (ne feleseljenek). Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak), hanem teljes jó



81

Eféz. 6,9 Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a

fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és [él]

személyválogatás [(proszópolépszia): részlehajlás, kedvezés,

személyválogatás] nincsen Őnála; [Más fordítás: Hasonlóképpen, ti is,

akiknek szolgáitok vannak, bánjatok jól velük, és többé ne

fenyegessétek őket! Jusson eszetekbe, hogy a ti Uratok, Jézus a

Mennyben van! Ő azonban a ti szolgáitoknak is Ura, aki mindenkit

igazságosan ítél]175

Eféz. 6,10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő

hatalmas erejében. [Más fordítás: Isten háborúban győzelmet aratni

képes, vitéz, harci, ellenségeit leuralni képes erejében]176

rajta van

Eféz. 6,11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét [legyen rajtatok

Isten minden fegyvere], hogy megállhassatok az ördögnek177

hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi megtartó

(üdvözítő) Istenünknek tudományát ékesítsék (díszére váljanak) mindenben” (Tit.

2,9-10) 175

És az apostol megismétli a Kolossébeli gyülekezetben is, hogy: „Ti urak, ami

igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is

van Uratok mennyekben” (Kol. 4,1). Mert: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik

[és igazságtalanságával kárt tesz], azt kapja vissza, amit tett; és nincsen

személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,25) „Ugyanis Isten nem személyválogató

[részlehajló]” (Róm. 2,11). És: „Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk

[leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó

igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt

nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus díjkiosztó emelvénye előtt, hogy

kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében)

cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos,

káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]” (2 Kor. 5,10). És Isten: „Tettei szerint fizet az

embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11). „Mert az Úr, a ti

Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas (erős) és rettenetes

(és félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és

akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17). „Azért az Úr félelme (tisztelete)

legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél

nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és vesztegetés

elfogadása)” (2 Krón. 19,7) 176

És valljátok meg, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem

megerősít”(Fil. 4,13) 177

Ördög: [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető,

ellenség, ellenálló.



82

[ellenségnek] minden ravaszságával178

[mesterkedéseivel] szemben.

[Más fordítás: Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok

legyen megállni (és képesek legyetek helyt állni) a vádló (az ördög)

fogásaival (módszereivel, cselvetéseivel) szemben].

Eféz. 6,12 Mert nem vér és (hús)test ellen van [folyik] nékünk

tusakodásunk [harcunk; kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk179

[birkóznunk], hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez

élet [(aión): világkorszak] sötétségének világbírói180

[e világ ura] ellen,

a gonoszság181

[rosszindulatú] szellemei ellen, melyek a

magasságban182

[az égitesteken] vannak. [Más fordítás: A jelenlegi

sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak)

ellen, akik a magasságban vannak]183

178

Ravaszságával: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel

rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle

tanításokat; ravasz fondorlat, ügyeskedés, rafinált retorikai fogás, megtévesztés,

módszeres félrevezetés, hadicsel, stb… 179

Küzdenünk: (palé): birkózás; küzdelem; olyan sport, amelyben a küzdő felek

megragadják, és a földre kényszerítik egymást. 180

Világbírói: (koszmokratór): a világ ura, a világot (kozmoszt) irányító, a Sátán

egyik jelzője. 181

Gonoszság: (ponéria): káros, veszélyes, ellenséges; romlott; rosszindulatú. 182

Magasságban: (epúraniosz): égi, égieken lévők, melyek az égitesteken. 183

Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok (óvatosak, megfontoltak) legyetek,

vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti ellenségetek a (vádló,

rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál

mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit nyelhet el). Akinek álljatok

ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek lévén a hitben (szálljatok vele

szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9) Hát: „Engedelmeskedjetek azért

az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7) És az

ördögnek [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség,

ellenálló] ne adjatok helyet [ne adjatok semmi lehetőséget] (Eféz. 4,27). Mert:

„…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban,

mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert

hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44). Az apostolok így intik a mindenkori

keresztényeket. És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással

reagáljatok: „…Hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl

ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még

nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)]; mert jól ismerjük [tudjuk] az ő

szándékait [mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,10-11). Hát:

„Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a

szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).

Rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten



83

Eféz. 6,13 Annakokáért vegyétek föl [hordozzátok]184

az Istennek

minden fegyverét185

hogy ellenállhassatok186

[szembeszálljatok,

harcoljatok] ama gonosz napon187

[e veszedelmes időben], és

mindeneket elvégezvén188

megállhassatok189

[Más fordítás: Ezért

szükséges, hogy hordozzátok, és használjátok mindazokat a

fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni,

azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni

a gonosszal szemben].

ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Azt bizonyítja, hogy Istennel

összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és

védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7). „Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben

élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús szerint

harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei

[harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a

mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten ereje

működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség

azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4) Ezt azért

mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok]

lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam

láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30). De fontos az önuralom is, mert

nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben

vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok

leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol,

versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón

fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben [minden

(módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai):

uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés,

indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy romlandó

[hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig

romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök;

halhatatlan]” (1 Kor. 9,25) 184

Vegyétek föl: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz 185

Fegyverét: (panoplia) a nehéz fegyverzetű katona teljes fegyverzete; szellemi

értelemben: a teljes felkészültség érett korú kereszttény emberre jellemző

állapotáról], 186

Ellenállhassatok: (anthisztémi): szembeszáll, szembeszegül, harcol 187

Gonosz napon: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes,

ellenséges. Itt: a gonosz, vagyis a sátán általános támadásának próbára tevő

napja (hémera): idő, időszak. 188

Elvégezvén: (katergadzomai): végrehajt, véghezvisz, megvalósít, beteljesít;

legyőz, hatalmába kerít, végez vele. 189

Megállhassatok: (hisztémi): megáll, helytáll, szilárdan áll; felkel, ellenáll,

fellázad.



84

Eféz. 6,14 Álljatok hát elő190

körül övezvén191

derekatokat

[csípőtöket] igazlelkűséggel192

és felöltözvén az igazságnak [a

megigazultság] mellvasába193

[a hit páncéljába, mellvértjébe].

Eféz. 6,15 És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának194

[örömhír hirdetésének] készségével195

[Más fordítás: legyetek

állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének

hírét hirdetni].

Eféz. 6,16 Mindezekhez fölvévén196

[minden esetben hordozzátok] a

hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak197

[veszélyes

ellenségnek] minden tüzes198

[izzó] nyilát199

megolthatjátok200

[elfojtjátok];

Eféz. 6,17 Az üdvösség201

[megmenekülés, megszabadulás] sisakját202

is fölvegyétek203

és a Szellem [harci] kardját204

[ragadjátok meg a

190

Álljatok elő: (hisztémi): szilárdan áll; felkel, ellenáll. 191

Körül övez: [(peridzónnümi): körülövez, (ruhát övvel leszorít, hogy harcolni

/ menni tudjon). Szellemi értelemben: álljatok készen a harcra. 192

Igazlelkűség: [(alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a

VALÓSÁG. (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS

JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4.). 193

Mellvasába: (thórax): mellvért, páncél; a hit páncélja, mellvértje. 194

Evangéliumának: [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes

hadvezér érkezésének híre. 195

Készségével: [(hetoimaszia): felkészültség, készenlét. 196

Fölvévén: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz. 197

Gonosznak: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes, 198

Tüzes: (püroó): a harag tüzében égő, izzó. 199

Nyilát: (belosz): nagy sebességgel lecsapó lövedékét. 200

Megolthatjátok: (szbennümi): megfékez, elfojt, megakadályoz, megszüntet. 201

Üdvösség: [(szótérion): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől,

ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);

megszabadulás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől

/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és

szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás. 202

Sisak: (perikephalaia): sisak, mely a fejet veszi körül. 203

Fölvegyétek: (dekhomai): felfog, megért. 204

Kard: (makhaira): harc közben használt fegyver. A hatalom támadó

fegyvere.



85

hatalom támadó fegyverét], amely az Isten beszéde205

[Isten

kijelentése]206

Eféz. 6,18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden

időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban

vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden

kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden

szentekért. [Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent

Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját!

Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az

imádkozásban],

Eféz. 6,19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó [(logosz): Ige]

számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az

Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér

érkezésének híre] titkát.

Eféz. 6,20 Amelyért követséget viselek207

láncok között; hogy bátran

szóljak arról, amiképpen kell szólanom. [Más fordítás: Ennek a

205

Beszéde: [(réma): Isten kijelentése; Isten aktuális, frissen megelevenedett

szava. 206

Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint:

birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első

kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, a Krisztus igazsága,

amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A

második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság,

amit mint mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten

bűnbocsánatban neki ajándékozott igazsága. A harmadik lelki fegyver: a

békesség evangéliumának készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly,

ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden

akadályon át mehetett előre a legionárius. A következő fegyver: a hit (pistis),

amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje

vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea)

kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az,

bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és

üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben. A hatodik és utolsó

fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert,

helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet

hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szentléleké, aki mindig

élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20). 207

Követséget viselek: (preszbeuó): nagyköveti feladatot tölt be, akinek hivatala

meghatározza életmódját, viselkedését.



86

bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy

kötelességem]208

Eféz. 6,21 Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit

cselekszem [mi van velem és hogyan élek], mindent megismertet

[tudat] veletek Tikhikus [Jelentése: a szerencsés], a szeretett atyafi

[testvér] és hív szolga [és hű diakónus] az Úrban;

Eféz. 6,22 Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a

mi dolgainkat [hogy értesüljetek helyzetünkről], és megvigasztalja

[felbátorítsa] a ti szíveteket.

Eféz. 6,23 Békesség209

az atyafiaknak [a testvéreknek] és [(agapé):

Isten szerinti] szeretet hittel egybe [és hitből jövő szeretet] az Atya

Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!

208

Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak

érte is, egyben példát adva a mindenkorban élő szolgálóknak, és a gyülekezet

tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25). És azért

imádkozzanak: „Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való

könyörgésben [imádságaitokban] hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi

ajándék [a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk] sokak

által háláltassék meg [sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a hálát] mi érettünk”

(2 Kor. 1,11). Imádkozzanak, hogy megszabaduljon a képmutató emberektől: „A

mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim,

tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy

megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában (képletesen: vallásos emberek),

és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31) „És

végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy

dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz

emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2Thessz. 3,1-2). „Imádkozván

egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját,

hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok; Hogy

nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,3-4). És

bemutatja az Ige, az egy akarattal mondott ima eredményét: „Most azért, Urunk,

tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal

szólják (hirdessék) a te beszédedet (a Te igédet). A te kezedet kinyújtván

gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak (a te szent

Szolgádnak), a Jézusnak neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdult

(megrendült) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent

Szellemmel, és az Isten beszédét (az Isten igéjét) bátorsággal szólják (hirdették)

vala” (Csel. 4,29-31). És azért is imádkozzanak a hívők: „Imádkozzatok érettünk.

Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van (hogy

lelkiismeretünk tiszta), igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni

(mindenben helyesen akarunk eljárni). Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek,

hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19)



87

Eféz. 6,24 A kegyelem [(kharisz): „Isten jóindulata, kedvezése,

jóindulatú gondoskodása] legyen mindazokkal, akik [el nem múló, nem

lankadó, meg nem fogyatkozó szeretettel] szeretik210

a mi Urunk Jézus

Krisztust romlatlanságban211

Ámen. [E levél Rómából íratott és

Tikhikus által küldetett].

209

Békesség: (eiréné): Az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:

épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,

boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. 210

Szeretik: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen

összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad,

és elveszni, feloldódni a szeretetben. 211

Romlatlanságban: (aphtharszia): romolhatatlanság; halhatatlanság véget nem

érő létezés;

efézusi kapcsolódó igékkel (az eredeti feldolgozás szerint)

Documents