Download - Közösségi Gazdaságtan Levelező Vizsgajegyzet
1. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALAPVETŐ JELLEMZŐI,
INTÉZMÉNYEI, MŰKÖDÉSI MÓDJA
1.1 Az államháztartás fogalma
• a társadalmi, gazdasági életben való állami szerepvállalás gazdálkodás-pénzügyi oldalát
jeleníti meg
• amelyik feladat pénzügyi fedezete nincs benne az államháztartásban, azt gyakorlatilag nem is
tekinthetjük állami feladatnak
• közgazdaságilag a közhatalmi szervek és az azokhoz tartozó intézmények gazdálkodási
rendszerét jelenti
o közhatalmi szerv: két alapvető intézményrendszer - központi állami szervek és
intézményei (állam) + önkormányzatok és intézményei
• e rendszer a gazdálkodás szempontjából két részre bontható:
o gazdálkodási szabályok (hogyan kell az eszközöket megtervezni és elkölteni)
o költségvetés (mely feladatokat mely intézmény, milyen pénzeszközök
igénybevételével végzi el)
• az államháztartás több költségvetést is tartalmazhat, attól függően, hogy hány és milyen
alrendszerre (azaz politikai vagy szakmai szempontból hány elkülönült területre) bomlik -
ebből általában 4 van:
o központi állam költségvetése (egyben végső menedék a többi alrendszer számára)
o társadalombiztosítás költségvetése
o elkülönült állami pénzalapok költségvetése
o települési és területi önkormányzatok
• további része lehet még:
o állami tulajdonú üzleti vállalkozások
o nemzeti bankok költségvetése
• államháztartás és költségvetés készítésének három vizsgálati szempontja:
o jogi-technicista - az államháztartásért ki milyen felelősséget visel
o hűvös és objektív szakmai feladat
o részvételi mód a közpolitikai vitákban
• ez a három kiegészíti egymást!
1.2. Az államháztartás jogi rendszere
• az állami feladatok tartalmát és követelményeit törvényben kell előírni
• Államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény
o hogyan készüljön a költségvetés?
o miként lehet a kiosztott pénzeket felhasználni?
o kinek milyen jogai és kötelezettségei vannak ebben a feladatban?
• + a pénzügyi rendszer egy-egy elemét meghatározó törvények (közbeszerzési, kincstári, állam
által foglalkoztatottak stb.)
• minden az adott állam területén működő, jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi
személye, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, külföldi vagy belföldi természetes
személy befizetéseivel hozzá kell, hogy járuljon az állami feladatokhoz - törvényekben fizetési
kötelezettség előírása
• éves költségvetési törvény
o az adott évben konkrétan kiszabott fizetési kötelezettség és az állam által vállalt
tevékenységek költségeinek részletezése
o több más törvényt is módosít - salátatörvények
• az eladósodott államuk az alkotmányukba is beleépítenek a költségvetésre vagy az
államháztartásra vonatkozó speciális szabályokat (főleg a deficitre és az adózásra
vonatkozóan)
1.3. Az államháztartás gazdálkodásának főbb jellemzői
A/Az állam gazdálkodásának célja
• eltér az üzleti szervezetek céljától (ott a cél a tulajdonos vagyonának növelése, a termék erre
egy eszköz)
• az állam célja adott feladatok végrehajtása és az ehhez szükséges költségek biztosítása
• zsákmányoló állam: a költségeknél több pénzt szed be
• az állam gazdálkodása non-profit elvű
• a költségekbe bele kell érteni a felhasznált eszközök felújítását vagy az új eszközökbe történő
beruházást
• a megtakarítás kétféle módon kerülhet felhasználásra:
o az állampolgárok felé juttatják vissza külön juttatásként
o kisebb mérték esetén a költségvetést végrehajtó szerveket lehet
maradványérdekeltség alapján működtetni - a megtakarított előirányzatot a szervezet
saját céljai szerint, az állami célokkal összhangban használhatja fel
• állami vállalatok:
o részben non-profit - kötelesek nyereségesen gazdálkodni
o a hasznot az állam visszaforgatja állami feladatai végrehajtására, ezzel is könnyítve
az állampolgárok befizetési kötelezettségeit
• azok a nem állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, amelyek valamilyen cél érdekében
támogatást kapnak az államtól, a támogatást nem vehetik igénybe saját tőkéjük, profitjuk
növelésére - csak folyó kiadások terhére
B/Az állam gazdálkodásának módja
• eltér az üzleti szervezetektől - kiadásai és bevételei eltérő pénzügyi módszer szerint
keletkeznek (az üzleti szervezetek bevétele teljesítményarányos, az adott kiadásaik
következtében keletkezik a jövedelmük)
• az állami bevételek nem függnek a "vásárló" közvetlen beszerzési szándékától
• a bevételi/kiadási oldal gazdálkodásának logikája eltérő
o bevételek - befizetett adó (illeték, vám, hozzájárulás, bírság, díj) - állampolgári
kötelezettség!
o kiadások - politikai döntések alapján az állampolgárok szükségleteire alapozódnak
(saját jogon vagy rászorultsági alapon veszik igénybe, azokért közvetlen nem kell,
vagy csak hozzájárulás kell fizetni)
• az államháztartás gazdálkodásának tervszerűnek kell lennie
• az esetleges, hirtelen fellépő igényekre tartalékot lehet képezni (kell egy terv, hogy váratlan
esemény nélkül mire használja fel), vagy egyes/összes kiadás visszavágásával lehet még lépni
(csak vészhelyzet, nehéz elfogadtatni a közvéleménnyel)
• költségvetés centralizált működése
• az államháztartás éves ciklusok alapján folyik - általában naptári év, de lehet gazdasági is
• a költségvetés politikai prioritásokat is hordoz
C/Az állam gazdálkodásának pénzügyi jellemzője
• az előirányzatokban megkülönböztetünk rendes és rendkívüli bevételeket és kiadásokat
• rendes bevétel és kiadás: az államháztartásban évenként vagy meghatározott gyakorisággal
rendszeresen előforduló, jellemzően folyamatos működéssel összefüggő bevételek és kiadások
(pl. adók)
• rendkívüli bevételek és kiadások: nem állandó jellegű, egy-egy időszakhoz kötötten merül fel,
nem képezi a finanszírozás hosszú távú lehetőségét (pl. privatizációs bevétel)
• a rendkívüli bevételekre alapozott hosszú távú kiadások a költségvetés összeomlását is
jelenthetik
• a költségvetés mérlegként jelenik meg:
o az állam bevételeit szembeállítja a kiadásaival
o az egyes bevételi és kiadási tételek nem feleltethetőek meg egymásnak - a
főösszegben kell megegyezni
o az egyes feladatok vagy intézmények mérlegben való megjelenítése nem azok
támogatását mutatja, hanem külön az elkölthető keretet és az ott elszámolt bevételt -
a két tétel különbsége a költségvetési támogatás
o az államháztartás költségvetési mérlegei pénzforgalmi mérlegek, az adott évben
befolyó bevételek és kiadások elszámolását jelenti
o mint tervek, általában előzetesek, és nem utólag számolnak el, mint az üzleti
szervezetek vagyonmérlege
• több alrendszer létezése szükségessé teszi az államháztartás konszolidálását - az egyes
alrendszerek egymásnak átadott eszközeit csak egyiküknél vesszük figyelembe a költségvetés
összegzésénél
• jövedelemkoncentráció: a bevételi oldal és a GDP aránya százalékban
• közösségi fogyasztási arány: kiadási oldal és GDP százalékos aránya
• a két adat eltérhet egymástól, mert az állam kölcsönökből is fedezheti a kiadásait
D/Költségvetési egyensúly
• a költségvetés mérleg, de nem kell feltétlen egyensúlyban lennie a két oldalnak
• nagyobb bevételi oldal - szufficit (maradványérdekeltség)
nagyobb kiadás - deficit (hitelt kell felvenni)
• egyenlegek:
o összes pénzforgalmi bevétel és kiadás egyenlege: minden bevétel (felvett újabb
hitelek és a csak arra az időszakra vonatkozó bevételek is) és minden kiadás (hitellel
kapcsolatos kamat és tőketörlesztő kiadás is)
o GFS egyenleg: a fenti egyenlegből kivesszük mindkét oldalon a hitelműveletekkel
kapcsolatos tőkemozgásokat, de az adott évbeli kamatjövedelmeket és
kamatfizetéseket még számba vesszük)
o költségvetés elsődleges egyenlege: az adósságszolgálati (kamatok és tőkerészletek)
fizetéseket sem vesszük figyelembe - csak az adott időszak állami feladataihoz kötött
kiadásainak (bérek, felújítások, eszközök költsége, szükséges beruházások) a folyó
bevételek általi fedezettsége - ha többlete van, akkor fedezete van a korábbi hitelek
és azok kamatainak visszafizetésének
• hitelekkel való bánásmód - akkor optimális a felhasználása, ha arra költjük, amitől a
későbbiekben bevételeink növekedését remélhetjük
• a lehetőségeket meghaladó fogyasztás finanszírozása is megoldható hitelből, de csak akkor, ha
az elsődleges bevételek a jövőben meghaladják az elsődleges kiadásokat - különben a
hitelfelvétel eladósodottsághoz vezet
• az eladósodottság akkor válik veszélyessé, ha meghaladja a GDP 90%-át
1.4. Költségvetési elvek
• teljesség: a kormány minden bevételét és kiadását tartalmaznia kell
• egységesség: minden kiadási és bevételi rész jól definiált kell, hogy legyen
• pontosság: az előrejelzések a lehető legpontosabbak legyenek
• konzisztencia: ellentmondás-mentesség, az egyes tételek nem ütik vagy oltják ki a másikat
• áttekinthetőség
• nyilvánosság: a költségvetés nem lehet titkos
• a gazdálkodás eredményessége érdekében a folyamat minden közvetlen szereplője
felelősséggel és kellő odafigyeléssel kell végezze a munkáját
• átláthatóság: az állam minden állampolgára képes legyen megérteni és részleteiben is
befolyásolni
1.5. A költségvetési ciklus
• öt szakaszból áll:
1. napirendre vétel: a kormányzati tevékenység céljainak meghatározása, új célok
bevezetése vagy régiek erősítése, gyengék elsüllyesztése
2. kormányzati szakasz: előkészítő tervezés, a költségvetési tervezetnek a
törvényhozáshoz történő benyújtásával fejeződik be
3. parlamenti szakasz: tervezet benyújtása, politikai szereplők igényei szerinti alakítása,
majd elfogadása, döntéshozatal, törvényi erőre emelés
4. végrehajtási szakasz: a költségvetési törvényt megvalósítják, szükség szerint
módosítják a költségvetést
5. ellenőrzési szakasz: auditálás, felülvizsgálat, ellenőrzés, értékelés
• egy adott időpontban legalább kettő, de gyakran három egymást követő szakasz szerepel
egymás mellett
• napirendre vétel:
o folyamatos politikai tevékenység
o egyes költségvetési tételek súlyának meghatározása + új feladatok beépítése az állam
életébe
o a társadalom minden tagja szerepet játszhat
• kormányzati szakasz
o 11-12 hónappal a pénzügyi év kezdete előtt indul
o a kormányzat végrehajtó ágán belül folyik
• parlamenti szakasz
o pénzügyi év kezdete előtt 3-4 hónap
o kormány és törvényhozás alkuja a költségvetési törvénytervezetről
• költségvetés végrehajtása
o pénzügyi évben
o a kormányzat végrehajtó ágának felelőssége
• ellenőrzés
o adminisztratív és politikai lépések sorozata
o zárszámadási költségvetés (tényleges költségek, mellyel együtt az esetleges
módosításokat és a maradványok felhasználását is törvényessé teszik)
1.6. Költségvetési tervezés
• az állami feladatok ellátáshoz szükséges és a következő gazdálkodási periódusra érvényes
pénzügyi előirányzatok szakmai-politikai meghatározása
A/A tervezési folyamat
• alulról felfelé irányuló folyamat
o az állami feladatokat adott helyen, adott hatás- és feladatkörben illetékes, alsóbb
szervezetek igényeinek felmérése
o összevetik a bevételi lehetőségekkel és vagy a bevételek növelésére, vagy az igények
csökkentésére tesznek javaslatot mindkét irányba
o az alsóbb szervek rendszerint lényegesen nagyobb keretet kívánnak maguknak, mint
az állam lehetőségei
• felülről lefelé irányuló folyamat
o a központi tervező szerv kereteket határoz meg az alsóbb szintek felé az
erőforrások nagyságából kiindulva, és azok e keretek alapján készítik el saját
terveiket
o kivédhető a túlzott követelések első köre
o a folyamat azonban merevvé válhat
• bázisalapú tervezés az előirányzatok meghatározására:
o a tervezés kiinduló alapja a tervezési évet megelőző év jóváhagyott eredeti
költségvetésének előirányzata
o ezt kell módosítani a feladatváltozások figyelembevételével (megszűnő feladat
előirányzatának törlése stb.)
o szintrehozás (a költségvetési évet megelőző évben nem teljes éven át ellátott, a
költségvetésbe szerkezeti változásként beépült feladatok, finanszírozási
kötelezettségek egész évi kiadási és bevételi előirányzatának megfelelő összegű
kiegészítése) - ez a szintre hozott összeg a költségvetés alap-előirányzata
o a költségvetési évben jelentkező többletfeladatok ellátására, ill. változatlan feladat
mellett az ellátás színvonalának tartására, ill. a mennyiségi és minőségi
fejlesztésekre fordítható összeg, az előirányzati többlet, amely lehet egyszeri jellegű,
vagy a következő év költségvetésébe be nem épülő
o az alapelőirányzat előirányzati többlettel növelt összege a javasolt - parlamentnek
elfogadásra javasolt - előirányzat (a javasolt előirányzatok két évre várható
kihatásának kimutatása - gördülő tervezés)
o infláció - a többletnek ezt is tartalmaznia kellene, de valójában a központi elosztó
nem adja meg teljes egészében
o új feladat vagy intézmény esetében, ahol nincs bázis, több módszer adódik
hasonló intézmények előirányzatait veszik át
egyes költségelemek szokásos értékeiből kombinálják, ha még nincs
ilyen tevékenység
kísérleti költségvetés
• Nulla bázisú költségvetés
o abból indul ki, hogy minden költségvetési tételt újra kell értelmezni, és költségeit
indokolni
o jövőre orientált és a múlt gyakran még hivatkozásul sem szolgálhat
o projektmenedzsment: időhöz kötött tevékenység, van eleje és vége, ezért fontos az
előkészítés, annak a lehető legfontosabbnak kell lennie, mert később már nincs
lehetőség lényeges módosításra
o legfőbb problémája: nem lehet minden feladatot éves ciklusokra bontva újratárgyalni
o a projekteknek saját ideje van, ami éveken átnyúlhat
• formailag a költségvetési terv rendszerint az éves költségvetési törvény mellékleteként jelenik
meg, benne az előirányzatok aggregáltan, a felügyeleti-irányítási hierarchia szerint rendezve
jelennek meg:
o az aggregáció alapja az egyes költségvetési intézmények elemi költségvetése
o azonos funkciójú felhasználók költségei egy összegben jelennek meg, részben pedig
a költségek típusai is összevontak
o a felügyeleti-irányítási elv azt jelenti, hogy nem az egyes állami feladatok - ún.
szakfeladatok - költségeit összegzik, azok szétszórtan jelennek meg az egyes
főhatóságok alá sorolt intézményekben, még ha az azonos feladatok többsége egy
szakhatóság alá sorolt is, de nem mindegyik
B/A tervezés gazdasági tartalma
• a költségvetésben tervezett összegek gazdasági tartalmuk szerint kétféle módon alakíthatóak
ki:
o költség alapú előirányzat - az egyes tételeket különböző költségelemek összegeként
határozzák meg (pl. bérek, azok járuléka, felhasznált anyagok, külső szolgáltatások,
stb.)
normákat határoznak meg - ismertek az egységnyi ráfordításhoz
tartozó teljesítmények
a tétel felhasználásának felelőse ilyenkor abban érdekelt, hogy a
kiutalt összeget elköltse, annak hatékonysága nem nagyon érdekli,
ezért a teljesítménynormák feltételezett mértéke nem valósul meg
o globális költségvetés esetén a feladat egészére állapítanak meg egy tételt
a tétel felelőse már szabadon döntheti el, hogy milyen eszközökre
milyen arányban költi a rendelkezésre álló pénzt
• a költségvetés és a közintézmények költségeinél hasonló tételeket találunk, mint más
gazdálkodó szervezeteknél (pl. anyag és energiaköltségek, személyi költségek, beruházás,
felújítás költségei)
• emellett az államháztartás sajátosságai:
o a költségvetés kiadási tételei rendszerint egységes normák alapján kerülnek
tervezésre (a normákat korábbi tapasztalatok és tudományos eredmények alapján
határozzák meg, pénzügyileg a legjobb minőséget a legalacsonyabb áron adó
megoldásokat részesítve előnyben - ezeket a normákat, ha lehet, törvényekben
rögzítik)
o önálló jogviszony a közintézményben foglalkoztatás
o amortizáció itt is jelen van
o új beruházásokba tervezett pénzeszközök
o infláció központi kezelése
o a költségvetésnek tartalmaznia kell olyan tételeket is, amelyek a költségvetés egésze
szempontjából jelentenek kiadásokat, a gazdaság egésze, vagy a költségvetés
működtetése igényli őket - ezek a funkcionális tételek
o tartalékok - váratlan helyzetekre
o nemzetközi kötelezettségek
o hitelműveletek
o kezességvállalások
• bevételi tényezők tervezésénél:
o az állam a feladatellátásban legyen érdekelt, ne a saját bevételeinek növelésében
o bírságok tervezése - nem szabad olyan feladatot finanszírozni belőle, ami rendszeres
kiadás
1.7. A végrehajtás gazdasági-pénzügyi folyamata
• a kormányzati költségvetés végrehajtása a törvényben rögzített terv megvalósítását kell, hogy
jelentse + meg kell felelni a hatékonyság követelményének is, azaz a feladatok
költségtakarékos teljesítésének
• tervszerűség és hatékonyság ellentmondása - a pénzügyi kereteket jó menedzsment munkával
nem kell feltétlen kimeríteni, abból maradványok keletkezhetnek, sőt kell, hogy
keletkezzenek!
• a költségvetési előirányzatok fogalmilag mind támogatások
• a felhasználáskor a költségvetés egy pénzügyi alap, amely az egy év alatt elvégzendő
feladatellátáshoz a teljesíthető jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendő várható bevételeket
előirányzatként és előirányzat teljesítésként tartalmazza
• az előirányzat nem feltétlen kell, hogy felhasználásra kerüljön - utalás a költségtakarékosságra
• finanszírozás: az a mód, ahogyan a pénz a felhasználókhoz kerül
• finanszírozási módok:
o intézményfinanszírozás
a feladat pontos célja, eredménye nem határozható meg, egyes
ráfordításokkal egyetemben
a finanszírozás az intézmény egészéhez kapcsolódik, és egy
meghatározott kapacitás, férőhely, létszám alapján határozzák meg a
nagyságát
o feladatfinanszírozás
az adott feladatok egyértelműen kijelölhetők, a teljesítés értékelhető,
a ráfordítások a feladatellátása alapján meghatározhatók
o normatív finanszírozás
mutatószámokkal meghatározható a tevékenység és annak változása
a finanszírozási feltételek egyértelműen ellenőrizhetőek
o teljesítményarányos finanszírozás
a teljesítmény minőségileg és mennyiségileg is mérhető
a teljesítményegységre jutó ráfordítások egyértelműen
megállapíthatók
• ezeket a módszereket egymás mellett is lehet alkalmazni
• napi pénzügyi megfelelés biztosítása - megfelelő likviditás, hogy a lehető legkisebb
pénzügyi költséggel fedezze a folyamatos működést
• likviditás: a gazdálkodó időben és a lehető legkisebb kamatveszteséggel tudja a napi
kifizetéseit teljesíteni
• kamatveszteség pl. a készpénz tartása, vagy ha időben nem áll rendelkezésre pénz (a
hitelezés költségeit ki kell fizetni)
• a közpénzek nem megfelelő kezelése esetén bekövetkezik:
o a költségvetési pénzellátás túl drága, ha minden önálló, szétaprózott intézmény saját
maga gazdálkodik a pénzzel, mert ez feleslegesen nagy pénzkészlet tartását követeli
meg
o az államháztartásról készült információk nem elégítik ki a döntéshozók igényeit
o a költségvetés gazdálkodási szabályai ellentmondásosak és nehezen átlátható
viszonyokat eredményeznek
o egyik megoldás: kincstári rendszer - a kincstár nem gazdálkodó szervezet, csak a
pénzkezelést és az előirányzatoknak megfelelő kötelezettségvállalást ellenőrzi -
lassítja az ügymenetet, de olcsóbbá és ellenőrizhetőbbé teszi
• a költségvetés beszerzései lapvetően üzleti szervezetektől történnek - közbeszerzés -
állami berendezésekre kiírt versenytárgyalások
• közbeszerzés általános folyamata:
o pályázat (lehető legpontosabban megfogalmazva a részletek)
o a pályázat lehető legszélesebb körben történő meghirdetése / meghívásos pályázat
o zárt licites eljárás - zárt borítékok, egyszerre nyitják ki őket
o rendszerint a legolcsóbb ajánlatot választják
o léteznek speciális eljárások, ezeket törvény rendezi
o kisösszegű berendezések esetén - mellőzhető a közbeszerzés (a kisösszeg nem az
egyedi beszerzésekre vonatkozik, hanem egy év alatt az adott áruból beszerzendő
összes mennyiség árát kell figyelembe venni)
1.8. Az ellenőrzési rendszer és folyamata
• a költségvetés ellenőrzésének kettős célt kell követnie:
o pénzfelhasználás törvényességének megállapítása (esetleges szankcionálás)
o költségvetés következő ciklusának tartalmi és pénzügyi előkészítése
• az ellenőrzésnek ki kell terjednie minden költségvetési bevételi és kiadási tételre - érinti a
teljes lakosságot - nem lehet zaklató és hamisan gyanúsító, hanem szakmailag célzott, ami
figyelembe veszi az általános emberi és politikai jogokat
1.8.1. Az ellenőrzés tartalma
A/Törvényességi ellenőrzés
• a törvényileg adott jogok és kötelezettségek megtartását és az eltérések jogosságát vizsgálja
• abból indul ki, hogy a szabályok megfelelőek, inkább a jogosulatlan felhasználást igyekszik
megakadályozni
• ugyanakkor lehetővé teszik a szabályok megfelelőségének vizsgálatát és módosítását is
• jelentős mértékben számviteli szakmai körbe tartozik + alkalmas bizonyos hatékonysági
szempontok vizsgálatára is
B/Eredményességi ellenőrzés
• adott költségvetési tétel mennyiben szolgálja a közjót?
• inkább gazdaságtani eszközöket igényel
• költség-haszonelemzés, de vizsgálják azt is, hogy egyáltalán szükséges-e az adott szolgáltatás
C/Az ellenőrzés típusai
• közvetlen - magát a felhasználót vizsgáljuk
• közvetett - az eredmények felől közelítünk (elsősorban eredményességi vizsgálatok)
• folyamatos - a pénzfelhasználás minden lépése ellenőrzött
• időszakos - meghatározott időponthoz kötődik
• utólagos - az események megtörténtét követően kerül rá sor - nem lehet korrigálni a hibákat!
• előzetes - lassítja a pénzügyi folyamatokat, rombolja a bizalmi hangulatot
• folyamatba beépített ellenőrzés - segíti a szabályok rendszeres betartását, de költséges
• külső ellenőrzés - csökkenthető költségeket, de kisebb a megbízhatóság
• teljes körű - a gazdálkodás minden elemére kitér, vagy az ellenőrizendő költségvetési tétellel
érintett minden személyt és szervezetet kivizsgál
• részleges - csak kiemelt tételek vagy felhasználók vizsgálata
o kiemelés történhet:
véletlenszerűen
mintavétellel
célzottan
kockázatelemzéssel (ki az, akinek a magatartása várhatóan
nagymértékben sérti a szabályokat)
1.8.2. Az ellenőrzés rendszere
• sokszínű és sokszereplős folyamat
• ellenőrzési kötelezettséget és felelősséget már minden vezető tisztséget betöltő személy visel
beosztottja felett
• sokfajta közvetlenül csak az ellenőrzéssel megbízott személy lehet:
o minden nagyobb intézménynél dolgozik külön belső ellenőr
o felügyeleti és irányítói jogokkal rendelkező intézmények külön szervezeti
egységekkel rendelkeznek erre a célra (pl. minisztériumok)
o kormányzati ellenőrzési szint is kialakítható a kormány közvetlen illetékességébe
tartozó tételek kapcsán (az Országgyűlés nem tartozik ide!)
o számvevőszéki ellenőrzés - az államháztartási ellenőrzés legmagasabb szintje, magát
a kormányt is ellenőrizheti (az Országgyűléshez tartozik) + véleményezési joga van
a költségvetés készítés kormányzati szakaszát lezáró országgyűléshez való
benyújtáskor
o költségvetési tanács - testület, szakmai szervezet nélkül - ellenőrzi a kormányzat
munkáját és akár meg is vétózhatja azt, a parlamenthez való benyújtást akadályozva,
a tervezés kormányzati szakaszának lezárása előtt ellenőrizve a költségvetést
• éves ellenőrzési tervek készítése!
1.9. Az államháztartás vagyona
• az államnak vagyonra van szüksége a feladatai ellátásához, ez pedig kétféle lehet:
o tárgyi vagyon (szellemi javak, föld, építmények, gépek és berendezések,
anyagkészletek - egyéb állami feladatok elvégzését segíti)
o pénzvagyon (a gazdálkodás biztonságát és folyamatos működését teszi lehetővé)
• a vagyonnal takarékosan kell gazdálkodni
• a vagyongazdálkodás legfőbb veszélye, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket
túlhasználjuk
• megköveteli, hogy legyen egy vagyonkataszter - nyilvántartás naturális és érték alapon is
• ha az adott jószágnak nincs piaca és piaci értéke (pl. utak), akkor lehetetlen az értékbecslés -
ilyenkor az előállítási költséget kell értéknek venni
• a vagyon állami vagy önkormányzati vagyon lehet, nem ez azt használó intézmény tulajdona
• az állami vagyonnal való gazdálkodás önálló intézményt igényel, aki a használókkal
szerződéses viszonyban és elsősorban nyílt versenytárgyaláson választja ki a vagyon
használóját, kivéve állami szervezet esetében
• az önkormányzatoknak nem kell ilyen intézményt fenntartani
• az állami intézmények jogosultak berendezéseik és anyagkészleteik vásárlására és eladására
meghatározott értékhatár alatt
• föld és ingatlan csak központi döntéssel, törvényi felhatalmazás alapján idegeníthető el vagy
adható bérbe
• két sajátos intézmény:
o koncessziós szerződés: állami vagyon bérbeadása meghatározott időre üzleti
szervezet számára, amiért az díjat fizet az államnak - negatívum, hogy egy idő után
nem érdekelt a vagyon megóvásában
o privatizáció: adott feladatra vagy intézményre már nincs szükség, nem tekintik az
állam kompetenciájának
1.10. Államcsőd
• a gazdálkodó szervezet nem tudja kifizetni esedékes kötelezettségeit - ez lehet pillanatnyi
zavar, vagy sokkal súlyosabb
• utóbbi esetben felszámolják az adott gazdálkodót, vagy újraszervezik a tevékenységét (ezt
hívjuk csődeljárásnak)
• az állam "nem felszámolható" - képes bevételre kényszerre szert tenni, abból pedig képes
fedezni a kifizetéseket, így nem mehet csődbe
• ha az államcsődre általános gazdasági válság miatt kerül sor - nehezíti a kilábalást, hogy a
költségvetéstől sokan azt várják, hogy a kiadásaival növeli a keresletet és így ösztönzi a
termelést és a talpra állást - ez növeli az állam bevételi igényét, így kiszámíthatatlan, hogy mi
lesz lassabb: az állami bevétel növelési igénye, vagy a gazdasági fellendülés üteme
• ha az állam maga miatt kerül csődbe - a helyreállítást nehezíti, hogy sok ember életszínvonala
függ az állami szolgáltatásoktól
o ha az állam csak saját állampolgárjaitól függ - pénznyomtatással elinflálja a
kötelezettségeit
o ha jelentős a külföldi pénztulajdonosoktól való függés - az infláció nem használható
eszköz, csak nemzetközi egyezkedésekkel oldható meg ez a helyzet
2. AZ ÁLLAM KIADÁSPOLITIKÁJA
Mi az értelme az állami beavatkozásnak? Miért kell beavatkozni?
2.1. Az államháztartás funkció
2.1.1. Az államháztartás történeti funkcióváltozásai
• korai nagy civilizációk - tudatos tervezés és nyilvántartás
• Európában - rendszeres költségvetési és államháztartási tevékenységre kényszerít a
haditechnika fejlődése, a hadsereg fenntartása + szociális problémák tömeges megjelenése,
ami az állam szociális funkcióinak megerősödését hozza maga után
• XIX. század végén - tömegnyomás a szociális problémák megoldására - szociális állam
• az állam nem tehette meg, hogy diszkriminációt alkalmaz az állampolgáraival szemben, senkit
sem zárhat ki az állami szolgáltatások igénybevételéről - állami szolgáltatások diszkrimináció-
mentességének elve
• ezért vált a gazdasági növekedés és feltételeinek támogatása vagy akár megteremtése a
gazdaságpolitika kiemelt feladatává, hiszen ennek "áldásaiból" mindenki részesedik
• második világháború után - a beavatkozás nem állt le, sőt fokozódott!
2.1.2. Az államháztartási funkciók alaptípusai
• funkciók osztályozása ellátandó feladat alapján:
o hagyományos funkciók
a költségvetés elsődleges szerepe az állami feladatok finanszírozása
külső-belső védelem az igazságszolgáltatással együtt (jogalkotás és
jogalkalmazás)
infrastrukturális beruházások finanszírozása
tulajdonjogi és egyéb nyilvántartások kezelése
+ a mindezekhez szükséges személyzet és anyagi feltételek
biztosítása
o szociális funkció
cél és egyben eszköz a redisztribúció - lakossági jövedelmek
eltérítése, befolyásolása a gazdaságban keletkezett eredeti
jövedelemelosztástól azért, hogy elkerüljék a nagy
jövedelemkülönbségeket, vagy legalábbis a legszegényebbek
ellehetetlenülését
az állam begyűjti a pénzjövedelmek egy részét, majd postázza a
kedvezményezettekhez pl. családi pótlék
o államháztartás gazdaságpolitikai funkciója
bármilyen kis arányú az államháztartás a gazdaság arányához képest,
mégis a legnagyobb jövedelemtulajdonos és olyan nagyságú
összegek felett rendelkezik, amilyennek más nem - ezért alkalmas a
gazdaság egészének befolyásolására
ezek a funkciók a gazdaság kiegyensúlyozott növekedésének
támogatásához kötődnek
2.1.3. Az államháztartás történeti és szerkezeti adatai
• az államháztartás adatait a GDP-hez szokták viszonyítani
• II. világháborút követően radikális növekedés következett be
• kb. 50 %-nál van az a szint, ahol az egyén számára nem túl ésszerű átengedni a jövedelmét,
még akkor is, ha az érte kapott állami szolgáltatásokat figyelembe vesszük
• az 50 %-hoz való közelítés kedvezőtlen hatása jelenik meg pl. a magad adókerülési és
adócsalási szintekben - ezt bizonyos technikákkal lehet csökkenteni
• alacsony arányok a fejlődő világban (10-30 %)
• egyharmados arány a gyorsan fejlődő, ma már gazdagnak számító gazdaságokban - ázsiai
kistigrisek
o itt az állami beavatkozás inkább a centralizált gazdaságfejlesztésben jelenik meg,
semmint a jóléti szolgáltatások finanszírozásában, amely szolgáltatások döntően a
vállalatokhoz kötöttek
• ahol magas a bemutatott arány, ott a szolgáltatások centralizáltsága is nagyobb
• ahol magasabb pl. a szociális szolgáltatások nem-állami intézményrendszere, ott alacsonyabb
lesz az államháztartásból részesedés is
• ezek az arányok azonban semmit sem mutatnak abból, hogy a társadalom egésze mennyit költ
az adott szolgáltatásra
2.1.4. A modern vegyes gazdaság
• vegyes gazdaságban a szükségletek kielégítésében a magánvállalkozások tevékenysége
ötvöződik a központi beavatkozással és állami szolgáltatásokkal
• a két szféra eltérő jószágokat és szolgáltatásokat állít elő
• a vegyes gazdaság fogalmilag ellentéte a központilag irányított gazdaságoknak
(tervgazdaságok)
• az utóbbi jellegzetessége, hogy a korábban vizsgált tevékenységeken túl az állam központi
szervei meg kívánják határozni a gazdaság és a gazdálkodás minden elemét a termékektől az
alkalmazható termelési technológiáig, a termelési egységek csak végrehajtók
• a vegyes gazdaság maga is piacgazdaság, annak egyik formája
o az állam és az állami eszközök használati módja jelentős mértékben
támaszkodik azokra az alapelvekre, amelyekre a piac támaszkodik, pl. a fogyasztói
szuverenitás elsőbbsége, szabad áralakulás, profittermelés
• a vegyes gazdaság ugyanakkor nem tiszta piacgazdaság
o a szükségletek jelentős részét nem piaci mechanizmusok alapján elégítik ki,
hanem állami eszközöket is igénybe vesznek
• a vegyes gazdaság döntéshozói a piacot úgy tekintik, hogy bizonyos szükségleteket nem képes
kielégíteni, vagy csak olyan módon, hogy az a társadalmi összjólétet kisebb mértékben
szolgálja, mint az állami eszközök
• a tiszta piacgazdaság hívei ezzel szemben úgy gondolják, hogy az állami gazdálkodásnak ilyen
előnyei nincsenek, vagy ezek az esetleges előnyök kisebbek, mint azok a veszteségek,
amelyek a piac háttérbe szorításából származnak
• a vegyes gazdaság tehát olyan piacgazdaság, amelyben bizonyos szükségleteket nem piaci
eszközökkel elégítenek ki, mert ettől az össztársadalmi jólét növekedését várják a tiszta
piacgazdasággal szemben
• döntési szabadság az egyes társadalmaknak abban az értelemben, hogy milyen mértékű állami
szerepvállalást kívánnak érvényesíteni
• a vegyes gazdaság fogalma a modern társadalmakat gazdálkodási szempontból jellemzi
• ha a belső tartalmakat, a tényleges funkciókat vesszük figyelembe, akkor a szociális állam
valamilyen típusáról beszélhetünk, jóléti államról, vagy szociális piacgazdaságról
• jóléti állam: észak-európai országok, hajlamosabb a gazdaság egészét alárendelni a jóléti
céloknak, szkeptikusabb a piac hatásfokának tekintetében
• szociális piacgazdaság: liberálisabb gazdaságpolitikai módszerekhez ragaszkodik - stabil árak,
érdekegyeztetési mechanizmusok erősítése stb. - azaz jobban bízik a piac hatásosságában
• harmadik csoport: azok az országok, ahol intézményileg nem elsősorban az állami
gondoskodás a szociális ellátás alapja - Japán, kistigrisek - vállalat kötelezése a szociális
ellátásra
2.2. A vegyes gazdasági rendszer elméleti alapjai
a vegyes gazdasági rendszer a piacgazdaság egy típusa → magyarázó elmélete a tiszta
szabadversenyes piacelmélet lehet
a világ történései és a tökéletesen versenyző piac kívánalmai nem mindig felelnek meg
egymásnak → piaci elégtelenség, piaci kudarcok
o akkor lép fel, amikor a magánpiacokon adott terméket nem kínálnak vagy nem
elégséges mértékben kínálnak, így egyéb – döntően állami – eszközök
igénybevételével az erőforrások társadalmi szintű elosztása javítható
o ez egyúttal az összjólét javítását is jelenti
o ez a jelenség csak meghatározott esetekben lép fel
a költségvetést gazdaságtanilag két szempontból vizsgálhatjuk meg:
o makrogazdasági megközelítés: a gazdaság egészére gyakorolt hatás vizsgálata (a
gazdaság egészének szempontjából milyen bevételi és kiadási politikát kell folytatni)
o mikrogazdasági megközelítés: hogyan lehet központilag a leghatékonyabb
felhasználási módra szorítani a költségvetési keretek felhasználóit (itt a hatékonyság
egyszerre jelenti a hatásosságot → a kívánt cél legteljesebben történő elérése és
gazdaságosság)
2.2.1. A makrogazdasági piaci elégtelenségek és kezelési módjuk
A/Ciklikusság
gazdaság időbeli mozgása nem egyenletes, hanem benne fellendülések és visszaesések
figyelhetőek meg → bizonytalanságot jelent, nehezebbé teszi a gazdasági kalkulációt,
romboló hatása lehet
kialakíthatóak ún. anticiklikus hatások
automatizmus → pl. az oktatás, de a többi kiadási tétel sem csökkenthető azonnal, csak azért,
mert csökken az állami adóbevétel → a költségvetési eszközök maguknál nagyobb igényt
generálhatnak → nemcsak azoknak a fogyasztása nőhet, akik az államtő közvetlenül pénzt
kapnak, hanem az által az általuk vásárolt javakat előállítók jövedelme is nő → láncszerűség
→ multiplikátor hatás → ebből a szempontból mindegy, mire költ az állam válság idején, a
lényeg a költés maga
B/Elégtelen növekedés
nemcsak a ciklikusság végett, hanem mert a gazdasági szereplők rövidlátóak, csak a
pillanatnyi piacok érdeklik őket
a multiplikátor hatást és a költségvetési kifizetések keresletnövelő hatását itt is ki lehet
használni
C/Szociális közömbösség
a versenyzői piacnak nincs olyan mechanizmusa, amely eleve biztosítaná, hogy minden
szereplő elegendő jövedelmet szerezhessen a megélhetéshez, és hogy senki se kerüljön
kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyenben volt → azaz a jövedelemelosztás igazságtalansága
az igazságosság azonban nem egyértelmű fogalom, relatív → politikai döntés, hogy mit tekint
egy társadalom igazságos elosztásnak
általában a szociális állam a kisebb jövedelemkülönbségeket preferálja → ennek eszköze a
költségvetési redisztribúció
az egyszer már elért támogatási mértéket azonban nehéz visszavenni, ha az állam gazdaságilag
rosszabb helyzetbe kerül → hitelek igénybevétele
D/Az állam eladósodottsága, mint korlát
államok hitelfelvétele → politikailag olcsóbb forrásnövelési lehetőség az adók növelésével
szemben
konzervatív hitelpolitika → a hitelt a teljesítménybővüléshez, beruházásokhoz vesszük fel,
ezzel biztosítjuk a visszafizetést
államháztartás elszívó hatása → keresletbővítő állami kölcsönfelvételi igény más, piaci
befektetések elől vonja el a tőkét → a kölcsönöket is fogyasztásra fordítják
fontos a fogyasztást finanszírozó hitelek visszafogása, a fogyasztási jellegű kiadások
megtakarító jellegűvé változtatása
korlátok a hiány növelésében
o a hiány mérésére általában a pénzforgalmi hiány és a GDP hányadosát használják
o általában elfogadható, ha a hiány mértéke nem haladja meg a költségvetési beruházás
mértékét, hiszen ha a beruházás megfelelően előkészített, akkor megtéríti majd a
költségeit
o az EU-ban az arány 3 % max.
a nem túl nagy éves hiányok idővel összegződnek → állam eladósodottsága
az államháztartás eladósodásának megítélésében három szempont együttes figyelembe
vételére van szükség:
1. infláció esetén a nominálkamat két részre bontható:
a. tőkeösszeg inflációs értékvesztését fedező kompenzációs rész
b. reálkamat
magas inflációnál a kompenzációs fizetése a nagy teher → ez a költségvetésből nem
fedezhető → újabb hitelek → nő a hitel tőkeállomány → annak látszata, hogy hiába
fizetünk vissza, az államadósság nő → ez a látszat eltűnik, ha kiszámítjuk az éves
adósságrátát (ez ugyanis figyelembe veszi, hogy a GDP maga is követi az inflációt)
ha az adósságráta a hitel felvételével nem nő, vagy talán csökken → érdemes a
hitelezést választani finanszírozásként, ellenkező esetben viszont nem árt óvatosnak
lenni
90 % feletti eladósodottság veszélyes! → az EU-ban ez 60 %-ban van megkötve
2. a kamat, mint reálkamat szempontjából döntő szempont, hogy milyen viszonyban van
a növekedési rátával → ha a kettő azonos, akkor a hitel nem terheli túl az
államháztartást, mert a bevételek is a növekedéssel nőnek és az adósságráta sem
növekszik a kamatok miatt → ha rosszabb a helyzet, akkor új hitelt kell felvenni a
kamatfizetésre → adósságspirál
3. konjunkturális helyzet → visszaesésnél nagyobb hiány viselhető el az anticiklikus
hatások miatt, növekedésnél a hiány nem szükségszerű, mégis túlköltésre csábít, hátha
az állami költekezés pozitív hatásai fokozódnak még (50-60-as évek)
2.2.2. A mikrogazdasági piaci elégtelenségek és kezelési módjuk
A/A közjavak
közjószág: olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek fogyasztása nem csökkenti más
lehetőségét, hogy ugyanabból a jószágból maga is fogyaszthasson, és egyúttal nem is zárható
ki a fogyasztásból → nincs versengés (pl. honvédelem)
magánjavak: az egyik ember által elfogyasztott jószágegység mások számára elveszett a
haszonnövelés szempontjából + mások kizárhatóak adott termékegység megszerzéséből →
versengenek a jószágért
a közjavakat ha valaki használja, akkor más is használhatja saját költsége felmerülése nélkül
→ hajlamos a társadalom arra, hogy jobban igénybe vegye, túlfogyassza → az állami
előállítás és fenntartás képes lehet az erőforrások elosztását racionalizálni, képes az adózáson
keresztül a forrásokat biztosítani és ezáltal javítani az összhasznot
közjószág használatában zsúfoltság lép fel → a használat során az új belépők akadályozzák
am ár ott lévőket a közjószág szokásos mértékű használatában (pl. csúcsforgalom) + további
költségeket ró a használókra → ezeket társadalmi költségeknek hívjuk
túlhasználás, zsúfoltság esetén megoldás lehet a térítési díj → nem a költség megtérítését
jelenti, hanem a túlzsúfoltságot okozó fogyasztókat szűri ki (pl. parkolási díjak)
B/Externális hatások (externáliák)
olyan szerződés, ahol egy közvetlenül a szerződésben nem érintett fél is érintett a teljesítésben,
akár tud róla, akár nem
a felhasználás szintje attól függ, hogy a fogyasztás kellemes vagy kellemetlen-e a külső
fogyasztónak
negatív pl. környezetszennyezés
pozitív pl. a szomszédság kicserélődik, nagyobb presztízzsel jár a mi házunknak is
az externáliák esetében lehetséges, hogy csak szabályzásra van szükség → pl. büntetések
mindkét esetben probléma, hogy a felmerülő többletköltségeket nehéz kimutatni, az érintettek
inkább eltitkolják vagy eltúlozzák azt
C/Monopólium
monopólium egy iparág, ha abban csak egy termelő van
természetes monopólium → ha egy adott területen egy vállalat átlagköltsége kisebb, mint
kettőé vagy többé
megoldás lehet az állami versenyszabályzás vagy tulajdonba vétel
D/Aszimmetrikus információ
a vásárló és az eladó helyzetéből adódóan eltérő információval rendelkezik az adott jószág
használhatóságát és egyéb jellemzőit illetően
pl. orvos-beteg kapcsolat
megoldás lehet, ha az állam magára vállalja a közvetítői szerepet
E/Egyéb piaci kudarcok
klasszikus piaci kudarcok
F/A méltányosság esetei
együttélési elvek, melyek erős hatást gyakorolnak a gazdaság szereplőire
pl. emberi jogok, személyiségi jogok stb.
az államnak ezen jogok érvényesülését minden téren biztosítania kell
G/Kívánatos (meritokratikus) javak
olyan javak, amelyekről a politikai döntéshozók úgy gondolják, hogy a fogyasztók nem
hajlandóak ezekből megfelelő mennyiségek fogyasztani maguktól → ezért bátorítani kell őket
a fogyasztásra
pl. a közoktatás → ha a gyerek nem jár iskolába, a szülőket meg kell büntetni
ezek a javak nagyban függnek a társadalmi értékrendtől is
léteznek káros javak is → ezek fogyasztását ellenösztönözni kell pl. adóval, vagy betiltani
ide sorolhatóak még a jövedelemhiányból származó fogyasztási hiányok is → szociális
ellátásba bevont javak
o a piac jövedelemkülönbségek iránti közömbössége miatt egyesek választási
lehetősége beszűkül, mert nincs elég pénzük a társadalom átlagához képest
o ezt a hiányt az állam igyekszik jövedelempolitikai redisztribúciós eszközökkel pótolni
pl. súlyos fogyatékkal élőknél ingyenes ápolási szolgáltatás
stratégiai javak/szolgáltatások/termelők → az egész ország gazdasága és életszínvonala
szempontjából meghatározónak tekintett tényezők
2.2.3. Az állami szolgáltatások elégtelenségei és kezelési módjuk
a felsorolt típusok elméleti modellek → az egyes szolgáltatások megítélése csak részletes
vizsgálatok alapján lehetséges
az, hogy melyik elégtelenségre hivatkozunk, nagyban meghatározza a cselekvési
lehetőségünket is
ha bármilyen okból állami szolgáltatássá nyilvánítanak valamit az automatikusan közjószág
módjára viselkedik → külön intézkedés nélkül senkit sem lehet kizárni a fogyasztásából
A/A szavazás problémája
a modern demokratikus politikai rendszer alapja a szavazási mechanizmus → a döntéshozatal
legfontosabb módszere
főbb alternatívák
o egyhangúság
o többségi szavazás
szavazási paradoxon → nincs egyértelmű eredmény soktényezős és sokszereplős szavazáson
B/A politikusok hibái
a politikusok hivatottak feloldani a szavazási paradoxont
legfőbb érdekeltsége az újraválasztás biztosítása → hajlamos a közjót ennek alárendelni
C/Fiskális illúzió
miért az állami szolgáltatásokat gondolták hivatottnak a piaci elégtelenségek leküzdésére?
o az állam a legnagyobb jövedelemtulajdonos
o kötelezőképessége miatt lehetőségei szinte korlátlanok
fiskális illúzió: a közszolgáltatások fedezete szét van terítve a társadalom tagjaira az adózás
révén, így azt kevésbé érzékelik, míg az általuk igénybe vett szolgáltatás hasznát legtöbbször
személyesen is fel tudják mérni
a két oldal aszimmetriája a közkiadások iránti többletkeresletben nyilvánul meg
D/Potyautasok, elfolyások és holtteher-veszteség
potyautas jelenség
o a megtermelt közjószágot az is használhatja, aki nem járult hozzá a költségekhez,
hiszen nem lehet kizárni a fogyasztásból
o itt nem externáliáról, hanem tudatos, egyéni döntésről van szó
o másik formája abból ered, hogy az állami szolgáltatások léte kiválthatja azok
bekerülését is a jószág fogyasztói közé, akik a piaci viszonyokban az egyensúlyi
pontban balra helyezkednek el a keresleti görbén, így önként lemondtak a jószágról
elfolyás
o pl. lyukas vödörben vizet hordani
o az elfolyás a kínálati görbe balra tolódását (vastagított vonal) jelenti, mértékét pedig
az e és d pont közötti különbség, áremelkedés adja
o az egyes feladatokra szánt eszközök egyéb célok, ill. személyek szolgálatába is állnak
→ nő a termelési ár, a kínálati görbe balra tolódik
o ennek megfelelően gyakori a közintézményekben a költségek túlértékelése, a
bőkezűbb személyi kiadások és eszközhasználat, az indokoltnál nagyobb munkaerő
foglalkoztatása stb.
o az elfolyás tehát a szolgáltató oldalán lép fel
o van egy minimális mértéke, amit nem lehet kiküszöbölni
o a pénz elköltője egyáltalán nem törekszik a lehető legtakarékosabb megoldásokat
megtalálni, ha idegen pénzét költi el
o az ábra alapján, ha megvizsgáljuk a teljes fogyasztói veszteséget, azt az a-b-P-P*
négyszöggel jellemezhetjük, amely két részre bontható:
b-c-P-P* négyszög a termelőkhöz kerül, ez az ő többletük → a jelzett
haszontömeg tehát nem vész el, csak gazdát cserél
a-b-c háromszög → olyan veszteség, ami teljesen eltűnik a társadalom
számára → holtteher-veszteség
az adózás és a közszolgáltatások távolítanak a piaci egyensúlyi helyzettől, rontják a
hatékonyságot és a társadalmi hasznosságot is a holtteher-veszteség miatt, míg ezek
csökkenése ellentétes hatású, de elesünk a közjavaktól és az általuk elérhető hasznoktól →
jóléti elemzés, hisz azt vizsgáljuk, hogy a sokféle hatás eredőjeként nő-e a jólét, vagy csökken
2.2.4. Kormányzati eszközök a piaci és kormányzati kudarcok kezelésére
adó
o az állami bevétel legfontosabb összetevője
o alkalmas arra is, hogy az áruk és szolgáltatások között értékbeli különbséget tegyen,
miáltal drágítja az adóztatott dolgot, így abból megtakarításra ösztönöz, vagy nehezíti
adott dolgok elérését
adókedvezmény
o hasonló hatású, mint az adó
o akkor használják, ha nem kívánnak általános kedvezményt, de egyes eseteket igen
o csökken a kedvezményezett értéke, de csökken az adótól elvárt bevétel is
árszabályozás
o főleg hátrányos helyzetek kezelésére
o a politikai szféra döntéshozói által fontosnak tartott termékek árának központi
meghatározása vagy korlátozása
o azt várják tőle, hogy a hátrányos helyzetben lévőket segíti a támogatott termékhez
hozzáférni, ugyanakkor gyakran elégtelen kínálathoz vezet, mert a termelőknek nem
éri meg az adott dolgot termelni
o széleskörű alkalmazása a feketepiac kialakulásához vezet
árverés
o cél: a lehető legjobb végeredmény elérése
o pl. közbeszerzés
díjak
o részben növeli a bevételeket, segíti a potyautasság csökkenését
o mindazokat eltéríti a közjószág fogyasztásától, akik azt csak ingyenessége miatt vették
igénybe
engedélyezés
o szabályozható vele a kínálat
o a cél lehet a fogyasztás korlátozása, vagy az extraprofit állami lefölözése
o másik területe a minőségi garanciák ellenőrizhetősége és állami garantálása
o túlszabályozás esetén kialakul a feketepiac
eladható engedélyek
o igyekszik ösztönözni az engedéllyel rendelkezőt arra, hogy a szolgáltatás fejlesztésére
és a beruházásra is fordítson eszközöket
hitelgarancia
o célja a hitelfelvevő beszerzéseit elérhetőbbé tenni azáltal, hogy az állam kezességet
vállal a visszafizetésre
hiteltámogatás
o itt az állam nagyobb szerepet vállal, maga fizeti az adósságszolgálat egy részét
információszolgáltatás
o fő cél az ismerethiány csökkentése
kereslet/kínálat egyesítése
o a két oldal jobb és pontosabb találkozását kívánja segíteni, csökkenti a piaci
súrlódásokat (oka lehet az információhiány, területi széttagoltság stb.)
o pl. munkapiac
kiszerződés
o adott szakértelem vagy szolgáltatás megvásárlása
o az állam a kedvezményezetteknek monopolhelyzetet és stabil megrendelést biztosít
kompenzáció kikényszerítése
o különösen a negatív externáliák esetében fontos eszköz
koncesszió (bérbe adás)
o segíti az állami tulajdon hatékony hasznosulását
o az eszközök lerablásához és elégtelen beruházási szinthez vezet, ha az állam nem
gondoskodik a megfelelő előírásokról és ellenőrzésről
költségvetési intézményi szolgáltatás
o államosítás vagy közszolgáltatás
o az állam maga hoz létre termelő vagy szolgáltató intézményt, és azt a költségvetésbe
integráltan működteti az államháztartási szabályoknak megfelelően
kötelező biztosítás
o pénzügyi alap képzése olyan esetekre, amelyek bárkinek kárt okozhatnak, valójában
csak egyeseknek, de előre nem tudjuk, hogy kiknek
o kényszeríti olyan szolgáltatások igénybe vételét, amelyek olyan károkat
kompenzálnak, amely lényeges társadalmi veszélyeket rejt
közösségi aktorok koordinációja
o az állampolgárok gyakran szívesen végeznének el feladatokat az állam helyett, nem
biztos azonban, hogy pontosan tudják, hogy mit és hogyan tehetnek → erre figyelni
kell!
piac megnyitása
o a monopóliumok korlátozzák a piaci innovációt, és hatékonysági veszteséget okoznak
a társadalom egészében
o kétfajta monopólium ellen léphet fel az állam:
az egyiket a piac maga hozta létre → cél a monopólium széttörése,
versenyhelyzet visszaállítása
korábbi állami beavatkozás hozta létre → állami szabályok megszüntetése,
verseny újbóli megnyitása
o a piacnyitásnál veszélyt jelent, hogy a vevői oldalon miként változik a helyzet, fel kell
mérni, hogy nincsenek-e olyan csoportok, amelyek többet vesztenek, mint amit mások
nyernek
piaci szimuláció
o az állami intézmények elkényelmesedése megakadályozásának eszköze
o az intézményt állítjuk olyan helyzet elé, mintha versenyeznie kellene
o a helyzet mesterséges, de nem ösztönző
szabályozás
o az állami beavatkozás legáltalánosabb eszköze
o köz által elvárt magatartások előírása, számonkérése, szükség szerint szankcionálása
o ha egy szabály megsértése tömeges → nem alkalmas a társadalom működtetésére
o puha jog szférája → inkább az ügymenetet szabályozza
o a szabály megsértése gazdálkodási probléma → ne a büntetés legyen nagy, hanem a
lebukás gyors
o a puha jogalkotás legfőbb veszélye a jogszabályok túlburjánzása → költségeket okoz
a társadalomnak
támogatás
o általános jövedelemhiány pótlása, hogy a piacon tudja a támogatott magát ellátni
o a támogatás alanya lehet személy vagy intézmény
o illesztett támogatás → a támogatást annak arányában adják, ahogy maguk is költenek
a támogatandó célra
o természetbeni támogatás → magát a kívánt árut vagy szolgáltatást kapja a támogatott
o Vocher rendszer → nem pénzt vagy terméket kap a támogatott, hanem egy termékre
szóló utalványt → a másodlagos piac itt sem zárható ki
2.2.5. A költség-haszonelemzés
lehetőség szerint az összes közvetlen és közvetett, mai és jövőbeli hasznokat és költségeket
vegyük számba a döntésnél → költség-haszonelemzés
monetarizálják a változókat
ha ez nem sikeres, akkor költség-hatékonyságelemzés
költség-haszonelemzés optimuma → az állami beavatkozás várható összjóléti növekménye
meghaladja az összes veszteségeket
2.3. A költségvetési vita
a költségvetés csak a legmagasabb szintű politikai döntéshozatal alapján kerülhet elfogadásra
→ a központi költségvetéshez parlamenti elfogadás szükséges, önkormányzatoknál
közgyűlési, képviselő-testületi döntés
érdekegyeztetés → vita
a közpolitikai vita egy tartós folyamat, ahol a szereplők többé-kevésbé állandóak, és a vita
tárgya is
változó tényező a vitában:
o a konkrét helyzetre adandó konkrét válasz
o azok az összeállások, alkalmi szövetségek, amelyek egy adott ügy mentén felosztják
az embereket
2.3.1. A vita szereplői
közpolitikai érdekcsoport → az adott probléma megoldásában azonos pozíciót elfoglaló
résztvevők alkalmi szövetsége, amely adott kérdésben jön létre, nem feltételez annak
hatókörén túlnyúló egyetértést
az érdekcsoportokat fel kell térképezni → stakeholder mapping
közpolitikai szervezetek → minden közpolitikai problémát kezelnek, beleértve a többiek
vitába hívását is; keretet adnak a vitának, egyes tagjaik maguk is véleményező szerepet
tölthetnek be
a közpolitikai vita weberiánus elmélete a közpolitikai szervezeteket két részre bontja:
o politikus → a vitát lefolytatja a politikai élet szabályai szerint
o bürokrata → meghatározott szabályok szerint végrehajtja a politikus döntéseit
ez a modell a valóságban súlyos korlátokba ütközött → a bürokrata saját értékekkel bír,
szerepzavar
közpolitikai vita funkcionális elmélete
o megpróbálja a fenti hibákat kiküszöbölni
o az állampolgárok egyszerre követelnek az államtól szolgáltatásokat, és ugyanakkor
ennek pénzügyi alapjait korlátozzák az adózás szabályozásával → fiskális illúzióhoz
vezet (a saját közszolgáltatások iránti igényüket magas szinten fogalmazzák meg,
hivatkozva arra, hogy „annyi pénze van az államnak”, de közben elfelejtik, hogy az
állam erőforrásai is korlátosak
o a weberiánus szereplőket az alábbiak szerint csoportosítja:
őrzők
redisztribútor, a költségvetés egyensúlyának megőrzése a feladata,
miközben minden igénynek ki kell elégülnie
pénzügyi hivatalnokok
skizofrén szereplők is vannak a rendszerben
o politikus
o ágazati bürokrata
költők
igényeket fogalmaz meg a költségvetéssel szemben
állampolgárok, intézményeket vezető bürokraták
skizofrén szereplők
o politikusok
o ágazati bürokraták
o ez az elmélet leszűkíti a vitát a költségvetésre
paradigmatikus modell
o a költségvetés helyére a szervezetek stratégiai vezetésének elve kerül
o három összefüggő cselekvési szintet különböztetünk meg: stratégiai, szabályozó,
operatív
stratégiai őrzők
sokfajta, gyakran ellentmondó közpolitikai részcélt logikai egységbe
foglalnak, kialakítják a célok közötti prioritást
részben politikusok, részben bürokraták képezik ezt a csoportot
egyértelmű szereplők:
o pártok vezető politikusai → kialakítják a programot, irányt
szabnak a közpolitikának
o politikai bürokraták → győztes pártból kerülnek ki → állásuk
addig tart, míg a párt uralma
skizofrén szereplők:
o beosztott politikus → egyszerre felel a stratégia
megvalósulásáért és a választói igények kielégítéséért
szabályozó
a stratégiát lefordítja a végrehajtás szintjére
hatásköröket, feladatokat, cselekvési lírásokat, ügymeneteket alkot
o politikusok
o ágazati bürokrata
költők
végrehajtók
azok, akik a közpolitikai programokat és intézményeket működtetik
egyértelmű szereplők
o intézményvezető
o beosztott bürokraták
skizofrén szereplő
o ágazati bürokrata
az állampolgárok ebben a felfogásban inkább kívül vannak a
rendszeren
az egyes szereplők vitában nyújtott teljesítménye határozza meg tényleges befolyásuk
mértékét és minőségét
2.3.2. Költségvetési vitahelyzetek, játszmák
játszma: olyan vitahelyzet, ahol a vita szereplői igyekeznek valós céljaikat leplezni, a minél
kedvezőbb helyzet elérése érdekében → zárt lapokkal játszanak
a játszmák kialakulását nagyban segíti, hogy egyetlen szereplő sem rendelkezik a rendszer
egészének minden információjával
A/A költők játszmái
Nagy költségvetési játszma
o az alsóbb szinten lévő felhasználók felfelé magasabb igényeket közvetítenek, amit
felül kétkedve fogadnak
o alul igyekeznek minél nagyobb részt elfogadtatni az igényeikből, és mivel felül
nincsenek tisztában a valós helyzettel, ezért valamennyi rész érvényesíthető, nem
feltétlenül ott és akkor, amikor és ahol a köz számára optimális lenne
Beruházási játszma
o alulról indul
o az esetleges maradványok és egyéb bevételek terhére kezdenek saját döntés alapján
beruházást az előző végrehajtási szakaszban, majd a tervezési szakaszban kéri már
hozzá a befejezéshez szükséges forrásokat és a működési költségeket, bízván abban,
hogy a központ nem hagyja veszni az addigi befektetést
Lobbizás
o igénylői magatartás
o személyes meggyőzés
o általában információk szolgáltatását jelenti, de kisebb ajándékok, tanulmányutak és
személyes nyomásgyakorlás is előfordul
Kisgömböc
o az igénylők egymás közötti játszmája
o valamelyikük igyekszik uralma alá vonni a másik intézményt, hogy annak erőforrásait
a maga szempontjai szerint használja fel
o nem feltétlenül öli meg a másikat, de nagyban korlátozza működését
Túlköltekezés
o a felhasználók igyekeznek többet költeni a megengedettnél
o erre lehetőséget ad, hogy a zárszámadásnál majd a többiek maradványai terhére
elismerik a többleteket
Év végi költekezés
o a keletkező maradványokat még dec. 31. előtt igyekszik elkölteni, bármire, hogy ne
csökkentsék a következő ciklusban számára adott előirányzatokat
o nem szakmailag racionális és okszerű a költés, hanem pazarló
Minőségi zsarolás
o ha az őrzők csökkenteni akarják a költők előirányzatát szakmai vagy normatív
okokból, mivel látják, hogy a társadalmi igények csökkennek
o a csökkenés elleni fő érv, hogy bár az igények csökkennek, de most van lehetőség a
minőségi fejlesztésre
Nagy kockázatok értékelése
o nagy kockázat: azok az események, amelyek ritkán következnek be, de nagy kárt
okoznak, elkerülésük igencsak költséges
o jó, ha az ember fokozatosan felkészül rá, de mivel ritkán következik be, ez nem
jellemző, a lehívott pénzt másra költik el
B/Az őrzők játszmái
Normázás
o norma: a teljesítmény standardizálásának eszköze
o egységnyi erőforráshoz határozzuk meg az elvárt kibocsájtást
o ezt igyekeznek minél feszesebbre vonni
o a végrehajtók mindig sokallják az elvárásokat, magasnak tartják a normákat
Alulfinanszírozás
o a teljesítmény kikényszerítésének eszköze
o szükségesnél kisebb erőforrás biztosítása
o a túlzott elvonás szervezeti ellenálláshoz vezethet
Pályázati játszma
o a beosztott intézmények külső pályázatokon megszerzett forrásának egy részét
önkényesen elvonják más célra, de a pályázat szakmai teljesítését persze elvárják
kisebb összegből is
Tűzoltás
o legégetőbb igények teljesítése
o a leghangosabban nem a legrászorultabbak sokszor, de a nagy számok törvénye
alapján nagyot nem lehet tévedni, ha rájuk hallgatunk
3. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS BEVÉTELI POLITIKÁJA
3.1 Elméleti alapok
az állam szolgáltatásait a piaci és kormányzati kudarcok miatt nem lehet az üzletben
meghatározott módon eladni → az állami bevételek nem függhetnek az állam saját gazdasági
teljesítményétől, bevételeit más módon kell megszereznie
bevételi rendszerek, amelyek az állam kötelező erejét használják ki a finanszírozáshoz
Clarke-adó → az fizet adót, akinek a preferenciája más preferenciájának rovására érvényesül
(azokra hárul a teher, akik miatt az államnak kiadása keletkezett) → nem biztosított, hogy a
terhelt képes fizetni, és hogy az így befolyt pénz elégséges a szolgáltatás előállításához
a kormány bevételi politikája a mai piacgazdaságokban az öncélú bevételszerzést nem
szolgálhatja
szufficites költségvetés esetén gyakori, hogy a többletet valamilyen formában visszajuttatják
az állampolgárokhoz → nem rendszeres juttatás, vagy adócsökkentés
nemcsak a bevételek típusa, de azok mértékének emelése és csökkentése is lényeges
közpolitikai vitatéma
befolyásolási hatás: ha a kormány tudatosan törekszik bevételi politikájában arra, hogy az
általa kívánt gazdasági hatást elérje → csak úgy lehetséges, ha az állam csak más gazdasági
szereplők termékeire vagy jövedelemszerző tevékenységére vagy annak egyes elemeire alapoz
→ drágítja az így igénybe vett bevételi alapot, csökkenti annak igénybevételét, csökkenti az
állami bevételt
éppen a befolyásolási funkció miatt előnyös az állam számára, ha olyan alapot választ, amely
az állampolgárok számára nehezen megkerülhető:
o árrugalmatlan termékek → az árak növekedési üteménél kisebb az igénybe vételük
csökkenésének üteme pl. üzemanyag
o semleges bevételi alapok → nem befolyásolja a gazdaság szereplőinek döntését pl.
sokáig a jövedelem volt ilyen, mint adóalap
o veszélyes lehet, ha a bevétel olyan alapokat támad, amelyek a gazdasági újratermelést
veszélyeztetik pl. amortizáció → erre csak vészhelyzetben lehet támaszkodni!
3.2. A bevételek típusai és jellemzőik
adó és adójellegű bevételek
nem adójellegű bevételek
állami vagyonhoz kapcsolódó bevételek
egyéb bevételek, adományok, segélyek, stb.
+ a számvitel szabályai szerint állami bevételek között kell nyilvántartani a hiteleket is, de mivel
ezeket más forrásokból kell fedezni a lejáratkor, ezért ezeket nem tekintjük a rendszeres bevételek
részének → vonal alatti tételek
3.2.1. Adójellegű bevételek
adók
o a költségvetési bevételek 80-90 %-át teszi ki
o a befizetésre kötelezett semmilyen közvetlen ellenszolgáltatásra nem formálhat igényt
az adóért cserébe
vámok
o nem jelentős bevételi tétel
társadalombiztosítási járulékok
o az adókkal ellentétben itt kötődnek konkrét ellenszolgáltatások a befizetéshez
3.2.2. Nem adójellegű bevételek
illetékek
o hatósági szolgáltatások átalányértékű megfizetése
díjak
o térítési díjak, a szolgáltatás költsége vagy annak egyes elemei
o pl. óvodai ellátás térítési díja
bírságok
o büntető politika eszköze
o rendszeres bevételként való tervezése veszélyes!
3.2.3. Állami vagyonnal kapcsolatos bevételek
privatizációs bevétel
o feleslegesnek tekintett vagyonelem eladásakor keletkezik
o csak magas szintű politikai döntés eredménye lehet
állami vállalkozások osztaléka
koncessziós bevétel
költségvetési intézmények felesleges kapacitásainak hasznosítása utáni befizetés
3.2.4. Adományok, segélyek, és egyéb bevételek
nemzetközi szervezetektől kapott segélyek
állampolgárok, gazdálkodó szervezetek által állami célokra teljesített felajánlások, adományok
3.3. Adórendszerek
adórendszer: az az adóportfólió, amit egy ország alakít ki az állami jövedelmek optimális
nagysága érdekében
adóalap-elszivárgás: adott adóztatott dolgot túl nagy mértékben vesznek igénybe → az
állampolgárok igyekeznek elkerülni a fogyasztását → más, kisebb adóval terhelt dolgot
fogyasztanak
az adóportfólió (sok dolog adóztatása) lehetővé teszi az egyes adóztatandó dolgok egyenletes
terhelését, az adóalap-elszivárgás kompenzálását → a sok adóból egy vagy több
mindenképpen elér mindenkit → „egy adó nem adó”
adónem → adófajta (átlagban egy mai állam átlag 44 adónemet használ, Magyarországon 14
van) → nincs érdemi összefüggés az országok fejlettsége, politikai berendezkedése és az
adónemek száma között
az adózási szokások hosszabb időszakban is stabilitást mutatnak, de előfordulhatnak ugrások
az adórendszer célja, hogy optimális bevételt érjünk el vele → optimális bevétel ≠ lehető
legtöbb bevétel! (az államnak nem célja a bevételi oldalon többletet felhalmozni)
az adórendszer a lehetséges adófajták egy olyan kombinációja, amelyet az adott politikai
közösség elfogad és legitimnek ismer el, hajlandó azt megfizetni
az egyes adónemek eltérő módon érintenek különböző társadalmi-gazdasági csoportokat és
személyeket → adómenedzsment
optimális alatt tehát azt értjük, hogy a különböző adónemek eltérő gazdasági-társadalmi
hatásait kell kihasználni a szükséges jövedelem beszedése érdekében, figyelve arra, hogy mind
a legitimálás, mind az igazságos teherviselés érvényesüljön az adott kombinációban
a több adónem segíti, hogy senki se legyen túlterhelve egyetlen adófajta miatt, de ne legyen
senkinek sem kibúvó az adófizetés alól
típusok kialakítása → nem köthető egyetlen kritériumhoz, vagy adójellemzőhöz, több tényező
együtthatása alkotja az egyes típusok jellemzőit → egyetlen rendszer sem adja fel azt az
alapelvet, hogy „egy adó nem adó” → minden rendszer használ minden adóalapfajtát, de
eltérő arányban
történeti áttekintés
o történeti adórendszer nem létezik! → a teljes bevételekre koncentráló adónemeket
alkalmaztak
o pénz megjelenése → átértelmezi az adókat, amelyek inkább a jövedelemre és az
áruforgalomra korlátozódnak
o szerencsejáték megadóztatása → addig jó, míg a bank nem veszít
o forgalmi adók → forgalmi típusú adórendszerek → két alapvető adónemre épült:
kereskedelemben beszedett, vevőt terhelő forgalmi adó + külkereskedelemre kivetett
vámok
o szabadverseny megjelenése → új adóalap keresése, amely összefüggött az állam
társadalmi-szociális szerepének növekedésével és az így egyre fokozódó bevételi
igénnyel
o nem pusztán a forgalomra kivetett adók mértékének növekedése okozott gondot,
hanem annak üteme is → pl. társadalombiztosítási rendszer kialakulása → a gondolat
az volt, hogy ne az állami segélyrendszer adjon kárenyhítést azoknak, akik ipari
balesetet szenvednek → legyen rá egy új forrás, arányosan a károkozással →
bérjárulék megteremtése → jövedelem terhelése (a modern adózás fő alapelve)
o ezzel kialakult egy korai átmeneti adórendszer, amely még őrzi a forgalmi típus
dominanciáját, de egyre erősödik a járulék szerepe azzal együtt, hogy a
társadalombiztosítás egyre több szolgáltatásra nyújt fedezetet
az új bevételi igényekre az adóalapváltás jelentett megoldást:
o jövedelemadó rendszere → a rendszer magát a gazdaság működését nem befolyásolja,
az adó nem növeli az árat, nem csökkenti a vásárolt mennyiséget
vámok megmaradtak, de egyre csökkenő súllyal
a rendszer leginkább vagyonra kivetett adókat visel még el
pl. USA, Kanada
o jövedelemadó rendszer módosulása → kiépül a társadalombiztosítási rendszer, de nem
járulékokkal, hanem általános adókból fedezi őket
jövedelemadó és forgalmi adó viseli a fő terheket
pl. Dánia, Ausztrália
o vegyes adórendszer → ha mindenkitől szednek adót, kivéve az exportálókat, akkor
ezzel előnyhöz juttatják őket a többi szereplőhöz képest, így fokozhatják a kivitelt
vámok alkalmazása nélkül is
ÁFA → termelés egész rendszerébe épített adó
erős jövedelemadózás + ÁFA + járulékok + az állam maga szintű vállalásai, főleg
szociális téren
o szocialista országok adórendszere → olyan adóalap, amit máshol nem használnak →
tőke megadóztatása
forgalmi adók + járulékoltatás
o adóreformok rendszere → a gazdaság élénkítése az adórendszerek átalakításán múlik
→ radikálisan csökkentették a jövedelemadókat → a fő teherviselő itt a járulék és az
ÁFA
jelentős kiadáscsökkenés is együttjárt vele → szociális szolgáltatások privatizációja
o második reform → eddig nem adóztatott pénzforgalom megadóztatása
adótipológia → milyen gazdasági vagy gazdaságpolitikai előnyt jelentenek az egyes
adórendszerek? → függ attól, hogy az állampolgárok mennyiben bíznak az államban
o magas bizalom → magas jövedelemadóztatási szintet is elfogadnak, a
versenyképesség megmarad pl. skandináv országok
o magas hit az egyéni teljesítőképesség mindenhatóságában és a bizalom is nagy →
magas jövedelemadókkal működtethető az állam pl. USA
o a nyugat-európai államok többsége a két fenti állapot között helyezkedik el → magas
általános adószintek, köztes bizalmi állapot
o bizalomhiányos államok → inkább a forgalmi adóra építenek, csökkentik a
jövedelemadók mértékét, de ez csak időleges előny, és a bizalom se lesz magasabb
4. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS SPECIÁLIS TERÜLETEI
4.1 AZ EU költségvetési gazdálkodása
A/Bevételek
1958-1970 között a költségvetést tagállami befizetésekből fedezték
1970-ben saját forrásokat vezettek be a költségvetés finanszírozására
o → hagyományos saját források
agrárlefölözés → nem uniós országokból érkező agrártermékekre kivetett
terhek, a világpiaci árak kiegyenlítését szolgálják
vámbevételek
o hozzáadottérték-adó (HÉA)
minden tagországra egységes kulcs alapján kivetett befizetési kötelezettség, a
befizetést havonta, az adott költségvetési évre meghatározott összeg arányos
részeként teljesítik
o GNI alapú hozzájárulás
a tagországok bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alapján kalkulált befizetés,
amely az uniós költségvetés tervezett kiadásai és a három másik forrásból
befolyt összeg különbözetét fedezi
o egyéb bevételek
pontosan nem tervezhetőek, jelentőségük csekély
pl. bírság, késedelmi díj, kamatok, előző évek maradványai
B/Kiadások
agrártámogatás (35-40 %)
kohéziós politika → területi egyenlőtlenségek kiegyenlítése (30 %)
közösségi kezdeményezések finanszírozása → szorosan kötődik a közös politikához,
feltételük sok tagállam együttes cselekvése (15-20 %)
a világ gazdaságilag fejletlen részének támogatása, segélyprogramok finanszírozása (8-10 %)
Unió adminisztrációjának finanszírozása (5 %)
C/Eljárásrendek
az unió egy többéves, projekt alapú, többlépcsős elfogadású és végrehajtású rendben
gazdálkodik
o a költségvetés számait 7 évre fogadják el, a hétéves keretet éves költségvetésben
konkretizálják és pontosítják
o az adminisztrációs költségek kivételével a felhasználásra minden időszakban egyedi
projekteket hirdetnek
o a költségvetés első változatát a Bizottság készíti el → Európai Parlament és az
Európai Tanács elé terjeszti megvitatásra → elsőként a Parlamentnek kell elfogadnia
→ ha ez megtörténik, a Tanács dönt → ha nincs elfogadás, akkor először a
részletekről egyeztető bizottságban tárgyalnak, majd a Bizottság új tervezetet készít
→ ez addig tart, míg meg nem állapodnak → ha a döntés határidőre nem születne
meg, akkor az utolsó év költségvetési számai szerint kezdik az új periódust és az új
évet
4.2 A közintézményi gazdálkodási jellemzők, sajátosságok
4.2.1. Intézmények és jogosultságok
A/Költségvetési szerv
az állami feladatokat az állam részben vagy egészében költségvetési szerveken keresztül látja
el
a költségvetési szerv az államháztartás részét képező olyan
o jogi személy
o amely a társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló
o jogszabályban, határozatban, alapító okiratban meghatározott
o állami feladatokat
o alaptevékenységként
o nem haszonszerzés céljából
o az alapító okiratban megjelölt szerv szakmai és pénzügyi felügyelete mellett
o az alapító okiratban rögzített illetékességi és működési körben
o feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végzi
költségvetési felelősségi szempontból megkülönböztetünk:
o teljes jogkörű (teljes felelősséggel gazdálkodik)
o részleges jogkörű (valamilyen más intézmény részeként csak egyes területeken végez
önállóságot)
intézményeket
mindez a felelősségi kör csak a folyó kiadásokra – a dologi és a személyi kiadásokra –
vonatkozik
a költségvetési intézményeknek tőkeműveletekre vonatkozóan nincs jogköre (nem ruházhat
be, nem adhat el eszközöket, hitelt és kölcsönt sem vehet igénybe)
közalapítványok, köztestületek → részben állami finanszírozású, állami résztulajdonú
közintézmények
B/Központi és fejezeti előirányzatok
központi vagy fejezeti előirányzat: olyan államháztartási kötelezettség, amelynek szakmailag
vagy politikailag indokolt az elkülönült kezelése és kimutatása
több típusa lehet, pl. költségvetés tartalék – nem kötődik egyetlen szervhez sem, mindenki
felhasználhatja
a különbség a kezelés szintjében van:
o központi előirányzat → kezelője a kormány
o fejezeti → miniszterek, országos szervek vezetői
a kezelés nem jelent saját kasszát, azt a törvények által meghatározott módon kell felhasználni,
s e törtvények meghatározzák a kedvezményezetteket és a pénz eljuttatásának módját is
nagyobb előirányzatok esetén, vagy ahol sok külső szereplővel kell kapcsolatot tartani, külön
kezelőszervezetet hoznak létre, aki a pályáztatást és az ellenőrzést is végzi a pénzkezelés
mellett az intézményben
beruházási keretek: kiemelten kezelődnek, központilag felügyelve, a kedvezményezett
költségvetési szervek nevesítve jelennek meg
C/Transzferek
a transzferek elkülönítését tartalmi és nem jogi vagy eljárási okok indokolják
nem jelentenek mást, mint pénzátcsoportosítást a lakosság egyes csoportjai között
nem igényel önálló intézményrendszer, az állami szervekre leginkább a törvényszerű és
pontos postázás feladata hárul + a jogosultságok meghatározása is állami feladat
D/PPP, magán- és közszféra partnersége
PPP (private public partnership): magán- és közszféra partnerségi konstrukciói
maga a beruházás, a vagyon létrehozása is a magánfél kötelezettsége, nem csak a működtetés
ugyanakkor a működtetés is állami feladatok ellátását jelenti → a koncesszor elsősorban az
államtól kapott díjakból kell, hogy fedezze a működést és az adósságszolgálatot
a PPP konstrukció csak akkor működik megfelelő módon, ha mindkét fél vállal valamifajta
kockázatot → ez a kockázatviselés a díj mértékében kell, hogy kifejeződjön
végül a vagyon az államra száll meghatározott idő után
E/Formai alapok
a költségvetési szervek költségvetését elemi költségvetésnek nevezik
elemi költségvetés: a költségvetési szervnek a feladatait és tevékenységét összefoglalóan
ismertető, a bevételeket és a kiadásokat részletes jogcímenként és tevékenységenként,
valamint funkciónként tartalmazó, a foglalkoztatottak létszámára és összetételére, a
költségvetési feladatmutatókra is kiterjedő költségvetése
jogszabályokra alapulva készül
4.2.2. A menedzsment problémája: a hatékonyság
A/Fogalmak
a szervezet teljesítményének és a felhasznált eszközöknek a viszonya
általában az adott eszközökből a lehető legtöbb eredményt hozó tevékenységet tekintjük
hatékonyabbnak, különösen a fejlesztések esetében
ugyanakkor sok esetben csak azt tudjuk megítélni, hogy az adott eredményt mennyi eszközzel
érhetjük el, ahol a kisebb eszközfelhasználást tekintjük hatékonyabbnak → takarékossági elv
ritka esetekben a gazdálkodó nem tehet mást, mint a veszteségeket próbálja meg minimalizálni
→ legkisebb eszközzel a legkisebb veszteség elérése
a hatékonyságot hányadosként számolhatjuk:
hatékonyság = célok/eszközök
(pénzben kifejezett értékben)
további két alapvető kategória:
o gazdaságosság: az erőforrások legolcsóbb beszerzése az erőforrások minőségi
azonossága mellett
o hatásosság, eredményesség: a tényleges teljesítmény mennyire felel meg az elvárt
teljesítménynek
a hatékonyság tehát a gazdaságosságból és eredményességből összetevődő fogalom
a hatásosság összetevői:
o output → a szervezet célszerinti teljesítménye, a termék
o outcome → a szervezet tágabb létéből vagy a termékéből származó hatása, befolyása
(lehet társadalmi vagy jövőben megjelenő hatás)
o minőség → a minőség akkor teljes mértékű, ha az ügyfeleknek is megfelel!
A hatékony közigazgatási munka tehát abban nyilvánul meg, hogy adott eszközfelhasználást
föltételezve, az elfogadott programot a polgárok megelégedettsége mellett, ill. annak érdekében
valósítja meg a legolcsóbb erőforrások felhasználásával.
B/A hatékonyság forrásai
a hatékonyság javításának több módja is lehet
az egyszerű megtakarítás korlátozott eszköz a hatékonyság növelésére
Lehetőségek bemutatása a tűzoltóság példáján keresztül:
1. Alkalmi tűzoltóság
a tüzet mindenkinek, minden eszközzel el kell oltani
különösebb technikai felszereltség és képzettség nincs, általános készség a tűzoltás
hatékonyságvizsgálat nincs
eszköze a tömeges lerohanás
2. Önkéntes tűzoltóság
kisebb, rendszeresen jelentkező tüzek eloltására jön létre
a közösség néhány tagja szervezetbe tömörül
tűzfigyelés
megjelenik a finanszírozási igény → a közösség állja
3. Hivatásos tűzoltóság
nagy közössége, nagy mindent elpusztító tüzeinek kára teremti meg a szervezettebb és
hatásosabb módszert
azonosítják a megelőzést
megszervezik az állandó tűzoltóságot
a finanszírozást költségvetési elvek szerint határozzák meg mértékében és
módszerében egyaránt
4. Magántűzoltóság
működése a biztosítási elvet követi → a biztosítottak rendszeres díjat fizetnek azért,
hogy tűz esetén a tüzet ingyenesen eloltsák, akinek nincs biztosítása, azzal
megfizettetik
hatásosság → alkalmi vs. önkéntes tűzoltás → az utóbbi biztosabban kezeli a kis
tüzeket, az első abban is megbízhatatlan
hatékonyság → az első három egy kategóriát képez → a gazdaságosság egyik esetben
sem vizsgált, a katasztrófa elkerülése ezt háttérbe szorítja → a hatékonyság ez esetben
a racionalitás egy formája, amely eredményre vezet az érzelmekkel szemben → egyre
nagyobb tüzet lehet legyőzni vele
Hatékonyságjavulás módjai:
szervezeti változás
funkcionális fejlődés
technikai fejlődés
technológiai elv
személyzet, létszám
hatékonyság vizsgálata
D/Díjak
a közintézmények két esetben szorulnak rá, hogy tevékenységüket részben vagy egészében
megfizettessék azokkal, akik azt igénybe veszik, és halandóak is fizetni érte
o ha a politikai vezetés úgy dönt, hogy adott szolgáltatást részben vagy egészében meg
kell fizettetni a túl sok potyautas vagy az állampolgári államháztartási felelősség
kialakítása miatt
o ha a politikai vezetés megengedi, hogy a közintézmény szabad kapacitásait a piacon
értékesíthesse
díjak megállapítása → piaci árképzés szabályai szerint
o a saját ér nem lehet magasabb a konkurensek árainál, kivéve, ha jelentősen jobb
minőséggel tudok előállítani → ekkor kevesebb lesz a potenciális vevők száma!
o az ár nem lehet alacsonyabb, mint a megtermelt utolsó termékegység költsége, a
határtermékhez tartozó határköltsége → ha a határköltség megegyezik a piaci árral,
akkor optimális a termelés/szolgáltatás kapacitása
figyelembe kell venni az állami eszközök értékvesztését is! → az amortizáció és a közvetett
öltségek termékegységre jutó részének eltitkolása nem lehet hasznot növelő tétel
ha olyan szolgáltatást, vagy terméket nyújtunk, aminek nincs piaci megfelelője → nincs mód
az összehasonlításra, a vásárló is kénytelen az államot választani → monopóliumoknál
megszokott alacsony kapacitás-magas ár árképzési elv
az árképzés iteratív folyamat → addig növelhető az ár, amíg a vevő száma nem csökken,
figyelemmel a méltányossági szempontokra, és addig csökkenthetőek a költségek, amíg a
minőség radikálisan nem romlik
ársapka → a központi árellenőr vagy tulajdonos csak részben engedi érvényesíteni az inflációs
növekedést az árnövekedésben
ha az állami szolgáltatás/termék fogyasztójával olyan díjat fizettetünk meg, amely csak a
szolgáltatás/termék piacon beszerzett összetevőjének költségét téríti meg számunkra
o ne olyan beszerzési forrásunk legyen, amelyik monopolhelyzetben van, mert akkor
drágán ad el keveset → beszerzők versenyeztetése
o a területi árkülönbségek erősen befolyásolják, hogy milyen áron tudunk biztosítani
adott terméket
kialakult az a módszer is, hogy az államok központilag állapítanak meg eljárási díjakat átalány
összegben, azt központilag kezelik
D/Csőd a költségvetési intézményeknél
fizetésképtelenség nem nagyon fordulhatna elő az intézményeknél, mégis lehetséges speciális
esetekben, főleg ott, ahol nagyobb a költségvetési autonómia
fizetésképtelenség esetén két helyzet lehetséges:
o az intézmény felszámolása → a maradék feladat és erőforrás más intézményhez kerül,
vagy végleg megszűnik a tevékenység
o csőd → az intézmény tartozásának valamilyen rendezése és az intézmény
újjászervezése indokolt az állami feladatellátás rendszerében → a vezetés önálló
döntési kompetenciáját felfüggesztik, kincstári biztost neveznek ki, aki felügyeli az
erőforrások felhasználását, és tervet dolgoz ki az újjászervezésre, majd azt végrehajtja
8. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS PÉNZÜGYEI
8.1 Adózási alapfogalmak
8.1.1. Adózási alapfogalmak
adó fogalma
o olyan törvényben előírt, állammal szembeni kényszer jellegű befizetési kötelezettség,
amelyért a befizetőnek semmilyen közvetlen ellenszolgáltatásra való joga sem
keletkezik
o lehet közvetlen (SZJA) vagy keretjellegű (helyi adó, ahol a törvényi kereten belül az
adó kivetése önkormányzati rendelettel történik)
o lehet kivetéses vagy önadózás
o az adótörvények előírásai szerint az adókivetésnek, befizetésnek egyértelműnek, a
hatóság által ellenőrizhetőnek és tévedés vagy csalás esetén szankcionálhatónak kell
lennie
o az adóteher levonása túlnyomóan pénzben történik, de kivételes esetekben sor
kerülhet a naturáliákban történő teljesítésre is
o közvetlen ellenszolgáltatás hiánya ≠ az adózó nem részesedik a közkiadásokból →
részesedésének alapját nem a befizetési kötelezettség teljesítése és nem is a befizetett
összeg nagysága képezi, hanem a rászorultság, ill. az alanyai vagy állampolgári
jogosultság
o akit nem terhel adókötelezettség, ill. azt nem, vagy hiányosan teljesíti, az ettől még
nem záródik ki a közkiadások igénybevételéből
o helyi adók → az önkormányzat bevételének részét képezi, a törvény adta korlátokon
belül az önkormányzat szabadon dönt az adók kivetéséről
adóalany:
o az a természetes vagy jogi személy, aki – önadózásnál – az adó kiszámításáról és
befizetéséről gondoskodik, ill. – kivetéses adózásnál – aki terhére a fizetési
kötelezettséget az adóhatóság előírja:
közvetlen (egyenes, direkt) adó: az adó jelentette közgazdasági terhet
közvetlenül az adóalany viseli, másra nem, vagy csak közvetetten tudja azt
áthárítani pl. SZJA
közvetett (indirekt) adó: az adóalany és az adó közgazdasági terhét viselő
(effektív adófizető) személye különválik pl. ÁFA (alanya a kereskedő, de az
ÁFA terheit a vásárló viseli)
o az adóalany meghatározásánál fontos szempont, hogy a kötelezettől a lehető
legegyszerűbben legyen beszedhető a pénz, és hogy minél kevesebben tudjanak
kibújni a fizetési kötelezettség alól
adótárgy:
o az adó tárgya az a jogviszony (általában vagyoni) vagy gazdasági esemény, amely
alapján a törvény adófizetési kötelezettséget keletkeztet
o előfordulhatnak olyan adók, ahol nem beszélhetünk közvetlen adótárgyról, mert ezek
járulékosan kapcsolódnak valamely más adóhoz (pl. az önkormányzati adó a személyi
jövedelemadóhoz kapcsolódik)
o az adótárgy és a tárgyi adó két külön fogalom!
tárgyi adó: olyan adóztatási mód, ahol az adóalany sajátos körülményeire való
tekintet nélkül – valamely tárgy vagy jog birtoklása esetén – kerül
meghatározásra az adófizetési kötelezettség
adóalap:
o az adó tárgyához szorosan kapcsolódó, pénzben mérhető mennyiség
o nem más, mint az adótárgy közvetlen mennyiségi megfogalmazása
adónem:
o adott adótárgyat többféle módon lehet minőségében és mennyiségileg megragadni, így
különböző alapok képezhetőek belőle
o egy adótárgy egy jellemzőjéhez társított adóalap jelenti az adónemet
o pl. dohány, mint adótárgy megközelíthető értékében (cigaretta fogyasztási adónem)
vagy tárgyiságában (tárgyi adó)
adómérték:
o az adózó mekkora összeget köteles befizetni
o az összes adóalany befizetési kötelezettségét összeadva megkapjuk, hogy az állam
mekkora adóbevétellel számolhat
adókulcs:
o az adóalaphoz a törvény szerinti adómértéket rendeli hozzá
o az adóalap ismeretében az adókulcs segítségével számítható ki az adófizetési
kötelezettség
o ha az átlagadókulcs az adóalap növekedése esetén:
változatlan → proporcionális (az adóalap minden egységére, annak mértékétől
független azonos arányú adó pl. ÁFA)
növekvő → progresszív adó (pl. SZJA)
csökkenő → degresszív adó (pl. SZJA tételes átalányozás)
o az adók közgazdasági hatásmechanizmusainak elemzésénél a következő adókulcs-
fogalmak használatosak még:
átlagadókulcs → az adóalap egészére vetítve beszedett adó összege annak
hány százalékát teszi ki
határadókulcs → az adóalap utolsó (legmagasabb) egységére mekkora
adóteher jut – az adóteher egységnyi változása az adómérték hány egységnyi
változását eredményezi
az adóztatás terheket ró gazdaság szereplőire → magántulajdonon és a vállalkozás
szabadságán alapuló piacgazdaság esetében a törvényhozás csak akkor jogosult adók
kivetésére, ha ennek eredményeképp az államra testált funkciók valamelyikének
megvalósítását elő tudja mozdítani
fedezeti funkció:
o az adóztatás alapvető célja az államháztartás feladatainak teljesítéséhez felhasználni
szükséges bevételek biztosítása → az állam a fedezeti funkció betöltése érdekében
szükségszerűen befolyásolja a gazdasági szereplők magatartását, döntéseit
befolyásolási funkció:
o tudatos felvállalása sérti az adórendszerrel szemben támasztott, szigorúan vett
semlegesség kritériumát
o túlzott mértékű alkalmazása alapvetően adórendszer-függővé teheti az áru- és
tőkepiacok működését, gyengítve azok hatékonyságát
o az adórendszerben használt különböző kedvezmények szolgálnak a befolyásolási
funkciók tudatos funkciók érvényesítésére
o háromfajta kedvezmény lehetséges:
adómentesség → az adóalapba már bele se kell számítani a kedvezményezett
tételeket
adóalap-kedvezmény → a kedvezményezett tételt be kell számítani az
adóalapba, de az adó kiszámításakor már nem kell figyelembe venni
adókedvezmény → a kiszámított adóból lehetséges a kedvezményezett tételre
eső adó kivonása
8.1.3. Az adórendszerrel szemben támasztott követelmények
igazságosság, méltányosság
o az abszolút igazságosság direkt módon történő megvalósítására való törekvés eleve
kudarcra van ítélve
o a közösségi gazdaságtan az adóztatás területére a méltányosság két ismérvét tartja
kezelhetőnek:
1. haszonelvűség
az adórendszer akkor méltányos, ha az adóterheket az adófizetők
olyan arányban viselik, ahogyan a közkiadásokból részesednek
egy közszolgáltatás terheit lehetőleg az azt leginkább igénybevevők
csoportjának kell viselnie
a hatékonyság elve két feltételt is sért, amelyek az államháztartás
egészére vonatkozóan megkerülhetetlenek:
az állam redisztribúciós funkciója → nem egyeztethető
össze a haszonelvűséggel
globális fedezet elve → az államháztartás egy-egy
alrendszerén belül, annak valamennyi bevétele fedezi
annak valamennyi kiadását
2. közteherviselő képesség (egyenlős haszonáldozat elve)
mindenkinek teherviselő képessége arányában kell kivennie részét a
közkiadások finanszírozásából
mindenkire akkora adóterhet kell hárítani, amekkora a többiekével
azonos hasznosságról való lemondást eredményez
ez az elv képezi a progresszív adóztatás gyakorlatának alapját az
SZJA vonatkozásában:
ugyanis minél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik
valaki, annál nagyobb részét költi fogyasztásra
minél magasabb viszont a jövedelem, annál nagyobb a
lehetséges fogyasztási kombinációk száma és a közöttük
való választás szabadsága + a jövedelmek mind nagyobb
része kerül a fogyasztás helyett megtakarításba
azonos összegű jövedelem adóként való befizetése
nagyobb haszonáldozatot jelent az első kategóriába
tartózóknak
a magasabb folyó jövedelemből nemcsak abszolút
összegben, hanem arányában is több kerül adóként
levonásra
hatékonyság
o a közkiadások finanszírozásához szükséges bevételeket a gazdasági növekedés
ütemének lehetséges minimális csökkentése mellett kell beszedni
o az adóztatás szűkíti a gazdasági növekedéshez rendelkezésre álló forrásokat
o az adórendszer annál kevésbé hatékony, minél inkább csökkenti a gazdasági szereplők
együttes megtakarítási hajlandóságát
o a végső fogyasztás iránti kereslet mértékének túlzott csökkentése az adóztatás által
szintén nem tartozik a hatékonynak tekinthető megoldások közé
semlegesség
o a piacgazdaság működésének lehető legkisebb zavarát eredményezi
o szigorú értelemben → a piaci szereplők egymáshoz viszonyított pozíciója egyáltalán
nem változik az adóztatás következtében
o enyhébb (valóságban érvényesíthető) → az adórendszer nem változtatja meg a piaci
szereplők pozíciójának sorrendjét
o a semlegességi követelmény korlátokat szab az adórendszeren keresztüli
befolyásolásnak, ill. az állam bevételi oldalon folytatott redisztribúciós
tevékenységének
egyértelműség
o valamennyi a valóságban előforduló gazdasági szituáció esetén megállapítható kell
legyen, hogy áll-e fenn valamilyen adótárgyat megvalósító jogviszony, és ha igen,
akkor hogyan lehet az adóalapot és az adómértéket meghatározni
o ennek a törvény szövegéből egyértelműen levezethetőnek kell lennie
egyszerűség
o gondot okoz, ha a törvény megfogalmazásai a köznyelvhez szokott ember számára
nehezen érthetőek, megnehezítve ezzel saját helyzetének az adószabályokhoz képesti
beazonosítását → szándékosság hiányában is adófizetési- vagy bevallási kötelezettség
pontatlan teljesítéséhez vezethet
alacsony adminisztratív költségek
o egységnyi adóbevételre kell a lehető legkevesebb adminisztratív ráfordítást
megcélozni
o nemcsak az adóhivatal ráfordításai, hanem az adóalany által a bevallás és befizetés
teljesítése érdekében vállalt kötelezettségek is ebbe a fogalomkörbe tartoznak
stabilitás
o az adórendszer jelentős változása nagyarányú áru- és tőkepiaci mozgásokat indíthat el,
kiszámíthatatlansága pedig a rövid távú döntések irányába tolja el a gazdasági
szereplők viselkedését
o ezért fontos feltétel, hogy az adórendszerben alapvetően alkalmazott megoldások
hosszútávon stabilak legyenek
rugalmasság
o a gazdasági teljesítmények és a közszolgáltatások iránti igény mind összegében, mind
szerkezetében folytonosan változik → ezeknek a változásoknak a hatásait az
adórendszernek is követnie kell
o a középtávon várható változások kezelésére hivatott eszközöket előre, kiszámítható
módon kell a rendszerbe építeni és csak végszükség esetén, vagy előre nem tervezhető
gazdasági-társadalmi fordulat kezelésére szabad az adórendszer alapelemeit
megváltoztatni
8.2. A legfontosabb adónemek bemutatása
8.2.1. Személyi jövedelemadó
legfontosabb közvetlen adó, világszerte az adórendszer alappillére
ez az adónem alkalmas leginkább az igazságossági-méltányossági kritérium érvényre
juttatására
működésének alaplogikája két lépcsős:
o adóalap meghatározása
az SZJA törvények általában az egyén teljes tárgyévi folyó jövedelmének
adóztatását szabályozzák
a jövedelem meghatározása az egyén bevételeinek alapján, az ezekkel
szemben csökkenő tételként elszámolható költségek levonásával történik
az adóév folyamán realizált valamennyi pénzbevételhez hozzá kell adni a
természetben kapott juttatásokat (levonva a bevételnek nem számító
tételeket), majd ebből az összegből kell levonni az adótörvény által
költségként elismert kiadásokat
a bevételnek nem számító tételeket két csoportba sorolhatjuk:
természetüknél fogva nem számítódhatnak bele az adóalapba (pl.
felvett kölcsönök, adó-visszatérítések, nem önálló tevékenységhez
kapcsolódó költségtérítések, kártérítés jellegű biztosítási bevételek)
az adótörvény speciális rendelkezései miatt bevételnek nem
tekintendő tételek (pl. pénzbeli és természetbeni társadalmi
juttatások)
a következő lépés a bevételekkel szembeállítható költségek levonása
(költségként mindig csak a bevétel érdekében felmerült kiadás számolható el)
a magyar rendszer négy bevételi csoportot különböztet meg:
önálló tevékenységből (pl. egyéni vállalkozás)
nem önálló tevékenység (pl. alkalmazotti jogviszony)
ingó és ingatlan vagyon érétkesítéséből származó
egyéb forrásból származó (pl. tőkejövedelem)
az első két csoport nem negatív eredményének egyenlege adja az összevont
adóalapot, míg a többi bevétel utáni adómérték külön-külön kerül megadásra
o adómérték meghatározása
összevont adóalap esetén → adótábla segítségével történik (adótábla:
mekkora összevont adóalapra mekkora adóteher jut)
a többi bevételi csoportnál → külön-külön meghatározott adóalap utáni,
bevételi fajtánként eltérő proporcionális kulcsokkal kerül kiszámításra az
adómérték ill. a tételes átalányadózás körében a tevékenység szerint az
törvényben meghatározott összeg
az így meghatározott adómértéket csökkentik még a szintén erősen
adótörvény-specifikus, alapvetően a személyi körülményeket méltányoló, ill.
bizonyos ösztönző jelleggel bíró adókedvezmények
az adókedvezmények figyelembevételének általános szabálya, hogy az eredeti
adómértéket nem haladhatják meg
szja-nál adóvisszatérítés csak adóelőleg-túlfizetésből ill. tévesen nagy korábbi
befizetés revíziójából adódhat
speciális megoldások:
o a méltányosság megvalósítása érdekében alkalmazott progresszív adókulcs gyakran
éppen a méltányosság érvényesítését sértené → különösen fontos a családi jövedelmi
helyzet figyelembevétele a személyi jövedelem adóztatásban
o ennek leggyakrabban alkalmazott megoldásai:
eltartottak után járó adó- vagy adóalap kedvezmények
házastársak splitting-módszerű adóztatása (a két kereső jövedelmének átlaga
kerül egyenként adóztatásra)
o hasonló megoldás a kötelező társadalombiztosítási rendszer keretében fizetett
nyugdíjak és bizonyos ösztöndíjak kezelése, melyek bizonyos esetekben teljes
adómentességet élvezhetnek, de lehetséges, hogy növeljék az összevont adóalapot, és
ezzel más jövedelmeket magasabb szinten adóztat
8.2.2. Társasági adó
feladata a gazdasági társaságok jövedelmének bevonása a közteherviselésbe
a társasági adó szabályozásának legfontosabb elemei
o adókulcs meghatározása
o az adóalapnak a számviteli mérleg szerinti nyereséghez képesti elszámolása
az adókulcs a nemzetközi gyakorlatban általában akkora vagy némileg magasabb, mint a már
megtakarításokat is finanszírozni képes személyi jövedelem adókulcsa
az osztalék eltérő adóztatásának alapja a gazdasági növekedés ösztönzésében és a hazai
tőkepiac helyzetében és szerkezetében keresendő
mind nemzetközi, mind hazai tekintetben rendkívül fontos a társasági és a személyi
jövedelemadó összhangja azokon a területeken ahol átjárhatóak egymás között, azaz az adózó
bizonyos szabadságot élvez a tekintetben, hogy tevékenységének eredményét elsősorban
melyik adó hatálya alá összpontosítja (pl. egyéni vállalkozó)
8.2.3. Általános forgalmi adó
az összfázisú (valamennyi értékesítésé fázisban megfizetendő) forgalmi adó a közvetett adók
legfontosabb megjelenési formája
a közvetlen adókénál lényegesen nagyobb biztonsággal kalkulálható összeget a költségvetés
likviditása szempontjából kedvező egyenletességgel és viszonylag alacsony adminisztratív
ráfordításokkal képes biztosítani
bruttó módon való beszedése esetén hátrányos tulajdonsága ugyanakkor, hogy az azonos
végterméket előállító vállalatok közül árelőnybe hozza a kevesebb értékesítési fázissal
rendelkezőket
további hátránya, hogy ha egymással szoros árucsere-kapcsolatban álló országok jelentősen
eltérő adókulcsokat alkalmaznak, mert így a fizikailag közel azonos, de származási ország
szerinti különböző adótartalmú termékek torz piaci feltételek között versenyeznek egymással
az összfázisú nettó forgalmi adó lényege, hogy minden egyes értékesítési periódusban csak az
előző fázis óta létrejött új érték után kell az adót megfizetni
nemzetközi áruforgalom kezelése
o az exportőr ország költségvetése a teljes addigi adótartalmat visszatéríti, míg az
importőr ország a határon bejövő áruértéket terheli meg az ott érvényes adókulcs
szerinti mértékkel
o az EU-n belül a belső vámhatárok eltörlésével a származási ország eleve érvényesül
beruházási kiadások adójának levonhatósága, valamint az egy országon belül – termékenként
– különböző adókulcsok, továbbá adómentes termékek és szolgáltatások létezése
o a különböző kulcsok méltányossági szempontokra vezethetőek vissza
o tárgyi mentességek általában a pénzügyi rendszer működési logikájával adódnak
o az alanyi mentességek adminisztratív megtakarítási okokból erednek
az export kezelése és – viszonylag alacsony hozzáadott érték esetében – normál kulcsos input
és kedvezményes output esetén kénytelen rendszerszerűen biztosítani az adó-visszatérítés
intézményét, ami a visszaélések irányába nyit nehezen eltorlaszolható kiskaput
8.2.4. Fogyasztási adó
speciális, egyfázisú (a végső értékesítésnél vagy – adóigazgatási okokból – a termelőtől a
nagykereskedő felé történő értékesítéskor lerovandó) forgalmi adó
csak a termékek viszonylag szűk körére, általában néhány jellemzően alacsony keresleti
árrugalmasságú, nem alapvető létszükségleti cikkre, luxuscikkekre terjed ki
8.2.5. Társadalombiztosítási járulék
megfizetése speciális szolgáltatások igénybevételére jogosít
ezeket nemzetközileg öt csoportra osztják:
o öregségi nyugdíj
o betegségbiztosítás - gyógyítási költségek fedezete
o munkabaleseti biztosítás – munkabalesetek sérültjének időleges vagy végleges
támogatás
o munkanélküliség esetére járó támogatás
o családbiztosítás – családi pótlék, anyasági támogatás
megosztott fizetési kötelezettség, mert a munkaadók és a munkavállalók közösen fizetik a
munkavállaló javára
a járulékkulcs rendszere lehet lineáris, progresszív, vagy degresszív
a legfőbb probléma vele, hogy kiterjedt formájában a jövedelmekre kettős adóztatást vezet be
→ a járulékalap megegyezik a személyi jövedelemadó alapjával
8.3. Adóadminisztráció
az a kettős folyamat, amely részben az adóportfólió kialakítását, részben az adók beszedése
megszervezésének tevékenységeit foglalja magában
hagyományosan az adókat úgy tekintik, mint egyszerű bürokratikus folyamatot, ahol az állam
dönt, hivatal végrehajt, az állampolgár pedig engedelmeskedik
közpolitika alapú adóadminisztráció központi problémája az adótervezés
adótervezés: az adófizető azon megfontolásait és tevékenységeit, amelyekkel meghatározza,
milyen adókat és milyen mértékben fog megfizetni:
o egyrészt jelent közpolitikai programalkotást → az állampolgárok és érdekképviseleti
szervezeteik befolyásolják a politikai/bürokratikus döntéshozókat a megfelelő
adóportfólió kialakításában
o másrészt jelenti a program implementációját → az egyénnek az adóbeszedést és
adóelszámolást befolyásoló tevékenységet → milyen adót és milyen mértékben fizet
meg?
ez alapján a következő adózói magatartások különböztethetőek meg:
o adópolitikai résztvevő
törvények és egyéb jogszabályok kialakításában való állampolgári részvétel
o adóoptimalizáló
az adózó a törvényes keretek között határozza meg a neki megfelelő adózási
szintet, a tényleges adófizetés mértékét
o adóelkerülő
az adózó már részben törvénytelen eszközöket is igénybe vesz az adózás
elkerülésére, ennek mértéke azonban kicsi
o adócsaló
adófizetés elkerülése
pl. mikor számla nélküli vásárlásnál olcsóbban adják az árut, számlagyár
8.3.1. Az adómorál
adómorál: az az állampolgári magatartás/hajlandóság, amely az adófizetéssel szemben
tömegesen kialakul egy adott időszakban
milyen szívesen, mennyire önkéntesen támogatott az adott adózási szisztéma
nem megfigyelt gazdasági tevékenység: az állami szervezetek (adóhivatal, statisztikai hivatal,
bíróságok) által nem megfigyelhető tevékenységek arányát jelzi, mint a tiltott tevékenységek
és az adóeltitkolások
a fejlett piacgazdasági országokban erős az állam iránti bizalom, míg másutt gyenge ez a
kapcsolat, s ez jellemzően a fejlettség függvényében változik
ahol magas az állam iránti bizalom, ott magas az adósági hajlandóság → adóadminisztráció
alaptétele → az állampolgárok úgy gondolják, hogy a pénzükért ténylegesen őket segítő
szolgáltatásokat kapnak
8.3.2. A kormányzat eszközei
az adóbeszedés szabályainak meg kell felelnie a társadalmi elvárásoknak
A/Adózási alapelvek
az adóbeszedés nem lehet önkényes, a pillanatnyi szükségletekhez igazodó tevékenység
legalitás
o csak törvényi szinten lehet adót kivetni, az abban meghatározott szabályok szerint
az adóztatás egységessége
o azonos elvek és eljárási rendek szerint kell az adózást megszervezni
méltányos eljárás elve
o az eljárás nem sértheti az általános jogelveket, személyiségi jogokat
o az adóbeszedéshez elengedhetetlenül szükséges mértékben korlátozhat csak jogokat
o fontos elemei a következők
az adózó tájékoztatáshoz való joga
az adózó jóhiszemű joggyakorlásának és együttműködésének kötelezettsége
a szerződések tartalma szerinti minősítésének elve
a piaci ártól való eltérés tilalma
rendeltetésszerű joggyakorlás
megkülönböztetés tilalma
o az egyes adózók között nem tehető különbség az adózáshoz szükséges mértéken túl
mérlegelés elve
o a hivatal szűk körben lehetőséget kap sajátos egyedi eljárások alkalmazására az
eredményesség érdekében
o különösen fontos:
a szerződések tartalma szerinti minősítésének elve → a hivatal nemcsak a
gazdasági tevékenységeket leíró dokumentumok formai elemeit ellenőrzi,
hanem azok valós gazdasági tartalmát
piaci ártól való eltérés tilalma → a dokumentumoktól függetlenül a hivatalnak
bizonyos esetekben nem az ott megadott árak a meghatározóak (amelyek
általában alacsonyabbak a piaci árnál az adóelkerülés miatt), hanem a
statisztikákból következtethető árakat veszik figyelembe az eljárásban
B/Adózók jogai, Adózók Kartája
adóhivatal kötelezettségei
o adózó tájékoztatásának joga → a hivatal kötelessége az adózó tájékoztatása, az
eljárási szabályok ismertetése, az adózók kötelezettségének pontos meghatározása
o adózó jóhiszemű joggyakorlásának feltételezése → a hivatal csak megfelelő
bizonyítékok alapján indíthat büntetőeljárást az adózó ellen
o adótitok védelme → az adózással összefüggő adatokat a hivatalnak zártan kell
kezelni, illetékteleneknek nem adhatja át
adózó számára betartandó
o együttműködési kötelezettség → köteles betartani a törvényi szabályozásokat és
segíteni a méltányos eljárás szerint végzett hatósági tevékenységet (pl.
adatszolgáltatás) + nyilatkozattételi kötelezettség
o rendeltetésszerű joggyakorlás → az adózó adóoptimalizálási tevékenysége nem
lépheti át a törvényi határokat
Adózók Kartája → a fentieket részletesen rögzíti
C/Büntetőpolitika
az elvárt magatartást büntető szankciókkal is ki kell kényszeríteni
gyakran a megkívánt magatartás elérésének két feltételét szokták megfogalmazni
o egyetértés a szabállyal → adómorál
o a szabályszegők gyors és eredményes tetten érése
o a büntetés mértéke szükséges, de nem elégséges feltétele a szabálykövetésnek
o mindennek alapfeltétele az, hogy az adott személy milyen mértékben vállal kockázatot
a közgazdasági modellek a kockázatkerülő személyiségeket feltételezik
a kockázatvállalók a számított mértéknél magasabb szinten szegnek szabályt
az alacsonyabb adómorál szinten magasabb az adócsalást vállalók aránya → az adóhivatalok
lazább ellenőrző tevékenysége és a magasabb korrupciós szint áll a háttérben
az adójog a büntetésfajták sokféle formáját alkalmazza az egyszerű adóbírságtól a
börtönbüntetéssel való fenyegetésig → a mértéket az adóelkerülés módja és mértéke határozza
meg
a büntetőpolitika nem helyettesítheti az adómorált
D/Szervezeti kérdések
az állami bevételek biztosítása speciális közigazgatási szakértelmet és felelősségi kört igényel
→ adóhivatal
az adóhivatalnak sokrétű feladata van, a legfontosabb az adóbehajtás, annak dokumentálása,
állami támogatások kezelése, vagy egyéb szervezeteket megillető bevételek beszedése, ha az
normál módon nem tudja megtenni
szervezetelméleti szempontból meghatározó alapelv a túlzott behajtási tevékenység
elkerülésének biztosítása → úgy kell maximalizálni az adóbevételt, hogy az ne haladja meg a
törvényi mértékeket egyetlen adózó esetében sem
éppen ezért már nem alkalmazható az adóbérlés megoldása
o adószedés privatizációja
o profitszerző tevékenység, ahol az állam megbíz vállalkozókat, hogy beszedjék az adót
üzleti tevékenységként
o túladóztatást eredményez → az állam pénzszükségletén túl a vállalkozó költségeit és
profitját is meg kell fizetni
a modern adóztatás közigazgatási tevékenység, hatósági eljárás
az adóhivatal gyakran követi szervezetileg a weberi bürokratikus elveket
a helyi önkormányzati adókat az önkormányzat szedi be → ehhez külön apparátust kell
felállítania
éves vagy páréves teljesítményszerződések köttetnek a hivatal vezetése és a kormányzat
között az aktuális bevétel biztosítására, amikor is a vezetés szabad kezet kap a munka
megszervezésére és megfelelő premizálási rendszerek kialakítására az adómaximalizálás
érdekében
egyes adónemekre külön szervezeteket hoznak létre → pl. pénzügyőrség, amely főleg a
vámok és az állami monopóliumokból származó bevételek behajtásáért felelős
8.3.3. Az adóeljárás
az adózás kettő eljárási folyamat
o adómegállapítás → adókötelezettség dokumentálása és kiszámítása mind az adóalap,
mind az adófizetés mértékét illetően
o adófizetés → pénzügyi teljesítés
önmagában egyik folyamat sem elégséges az adókötelezettség teljesítéséhez
az adóeljárás kétféle típusát különböztetjük meg
o önadózás → az adózó feladata megfelelő időben és módon az adókötelezettség
mindkét folyamatának teljesítése, az adóhivatal ilyenkor utólag dokumentál és
utólagosan ellenőriz
o kivetés → az adóhivatal végzi az adómegállapítást, melyet az adózó utólag vitathat,
majd az eljárás lezárása után megfizet
A/Az adómegállapítás és annak dokumentálása
az adókötelezettség dokumentálása folyamatos napi tevékenység minden gazdálkodó és adózó
számára
maga az adózás külön dokumentumokat és dokumentálási előírásokat is igényel
o bejelentkezés az adózók listájára
minden gazdasági tevékenység megkezdése előtt meg kell tenni
adószám
o adómegállapítás
önadózónál ez az adózó feladata → adóbevallás
kivetésnél az adóhivatalé
e dokumentumokat meg is kell őrizni
egyes esetekben lehetséges, hogy más személy vagy szervezet végezze el a munkát az adózó
helyett, ha az adómegállapításhoz szükséges adatok birtokában van
az adózó egyszerűsített módon is elvégezheti egyes esetekben az adminisztrációt
az adózó folyószámláját az adóhivatal vezeti, ahol nyilvántartja a befizetéseket és a
kötelezettségeket → a számla egyenlege mutatja, hogy van-e tartozása az adózónak, vagy
esetleg túlfizetett
adóellenőrzés
o önellenőrzés → az adózó joga arra, hogy utólagosan módosítsa a bevallását
o adóelemzés → a kialakított rendszer mennyire hatékony és működőképes, hol
javítható vagy fejleszthető
B/Ellenőrzés
igazolja az adóhivatalhoz beérkezett adatok hitelességét és a tényleges gazdasági
tevékenységeknek való megfelelését
önbevallásos rendszer → az ellenőrzés az adóhivatal fő feladata
kivetéses adó → itt is szükség van ellenőrzésre, mert ott is lehet adathiány vagy adatletitkolás
milyen mértékben és mélységben kell az ellenőrzést elvégezni? → a becsült adóhiányok
mértéke, másrészt az ellenőrzés költségei határozzák meg
minden adózó teljes körű ellenőrzése nem hatékony, mégis bizonyos esetekben szükséges a
folyamatosság → adóbevallások összevetése az adóhivatal által kötelezően gyűjtött adatokkal
→ egyszerűsített adóellenőrzés
adóellenőrzési típusok
o teljes körű ellenőrzés
o egyszerűsített ellenőrzés
o ismételt ellenőrzés a korábban megállapított hiányosságok pótlásának ellenőrzése
végett
o előzetes ellenőrzés → túlfizetés esetén pl. amikor a kifizetés jogosságát vizsgálják
az adóellenőrzés nem nyomozás
az ellenőrzési eljárás követelményei:
o teljeskörű bizonyítás → a vizsgálat során minden felmerült és elképzelhető
szempontot vizsgálni kell
o adózó javára szóló bizonyítékok kötelező feltárása
o szabad bizonyítás elve → mindkét fél szabad belátása szerint gyűjthet és hozhat
nyilvánosságra bizonyítékokat
ellenőrzési eljárás szabályai:
o az eljárás csak felsőbb utasításra történhet, megbízólevél birtokában
o az adóalanyt nem kell feltétlenül értesíteni az ellenőrzés előtt
o az ellenőrzés folyhat az adózó telephelyén vagy a hivatalban
o az adóellenőr minden olyan tevékenységet elvégezhet, amely segíti az adózás
törvényességét: iratokat foglalhat, személyektől nyilatkozatokat kérhet stb.
o a vizsgálat egyes lépéseit dokumentálni kell (jegyzőkönyv)
o jegyzőkönyvet követően kerülhet sor a hiányosságok pótlására, szankciók kiszabására,
szükség esetén a bűnügyi nyomozói tevékenységek elindítására
o a szankciók lehetnek
pénzbüntetés
tevékenységtől eltiltás, adószám visszavonása
határozat és végzés már a jogi szankcionálás formája
D/Adófizetés, mint pénzügyi teljesítés
az adó összegének megfizetése történhet készpénzátutalással vagy banki utalással
az egyes adónemekre külön számlákat biztosít az adóhivatal
ha az adózó nem fizeti be a bevallásában szereplő adót → az adóhivatal felszólítás útján
jogosult annak behajtására
o inkasszó
o lefoglalás
o végrehajtás
o árverés
másrészt lehetőség van szociális indokkal adókönnyítések elérésére
E/A modern informatika szerepe
papírmentes dokumentáció
interneten keresztüli ügyintézés
adatbányászat
pénztárgép adatainak bekötése az adóhivatalhoz
8.3.4. Az adózás nemzetközi vonásai
államok közti adóverseny
mit tekintünk az adózás alapjának?
o illetőség szerint → az állampolgárság vagy az adott országhoz való tartós személyes
kötődés alapozza meg
o területi elv szerint → a jövedelem forrásául szolgáló tulajdon földrajzi helye határozza
meg
o a forrás elv szerint a gazdasági tevékenység helye határozza meg az adózást,
függetlenül a tulajdon nyilvántartási helytől
o ezeket az elveket együttesen is alkalmazhatják az államok
az adózók alapvető törekvése a kettős adóztatás elkerülése→ egyezmények az államok között
az EU esetében még nem beszélhetünk egységes adóadminisztrációról → adóharmonizáció
o nem rendelkezik adóhatósággal, csak adópolitikai szervezettel
o adóalanyok állampolgársághoz kötődő megkülönböztetésének tilalma
o az adózás véletlen elmaradásának, és az ebből származtatatható visszaélések
megakadályozása
o egynél több adórendszerhez tartozásból adódó többletköltségek minimalizálása
STIGLITZ-FÉLE TANKÖNYV
4. JÓLÉTI GAZDASÁGTAN: HATÉKONYSÁG VERSUS
MÉLTÁNYOSSÁG
A hatékonyság és az elosztás közötti (kompromisszumos) átváltási viszonyok:
a nagyobb mértékű méltányosság érdekében a hatékonyság egy bizonyos részét fel kel adni
(Pl. Robinson, Péntek és a narancsok)
szegénységi index: a népességnek azt a hányadát méri, amelynek a jövedelme egy bizonyos
kritikus szint alá esik
Pareto-hatékonyság
valakinek a helyzete anélkül javul, hogy bárki más helyzete rosszabb lenne → Pareto javulás
ha a körülményeket nem lehet úgy megváltoztatni, hogy valaki jobb helyzetbe kerüljön
anélkül, hogy egyidejűleg valaki más rosszabb helyzetbe kerülne → az erőforrások allokációja
Pareto hatékony/Pareto optimális
Pareto-hatékonyság és individualizmus
a Pareto-hatékonyság csak az egyes emberek jólétével függ össze, nem pedig különféle
egyének relatív jólétére vonatkozik pl. egy olyan változás, amely nyomán a gazdagok sokkal
jobb helyzetbe kerülnek, a szegények helyzete azonban nem változik, szintén Pareto javítás
fontos, hogy egyes emberek hogyan érzékelik saját jólétüket → fogyasztói szuverenitás
általános elve → minden egyén a legjobb ismerője saját szükségleteinek és vágyainak, s annak
hogy mi szolgálja legjobban saját érdekeit
Fogyasztói szuverenitás vs. paternalizmus
paternalizmus: a kormányzat részéről irányításra szorulnak az állampolgárok rövidlátóságuk
miatt
általában az a vélekedés, hogy a legtöbb önkormányzati programot az egyének szemszögéből
kell értékelni → arra kell tekintettel lenni, hogy a programok a különböző egyéneket hogyan
érintik
A jövedelemelosztás
a Pareto elv legfontosabb korlátja, hogy a jövedelemosztást illetően nem nyújt támpontokat
A hasznossági függvény és a határhaszon
Tegyük fel, hogy Robinsonnak 100, Pénteknek 20 narancsa van (A pont)
Ha Robinsontól narancsokat veszünk el, és Pénteknek adjuk őket, az arányosnál több narancsot
veszítünk – pl. ha 4 narancsot veszünk el, Péntek csak 3 narancsot kapna (B pont)
Ha viszont 8 narancsot adnánk, akkor elveszítünk 3 narancsot, s Péntek csak 5 narancsot kap meg (C
pont)
A lehetséges kombinációk halmazát lehetőség halmaznak nevezzük.
Ha túlhaladunk a C ponton, még ha több narancsot is veszünk el Robinsontól, péntek nem kap további
narancsokat (ő csak bizonyos mennyiségű narancsot bír el)
A D pont nem Pareto hatékony pont→Robinson jobb helyzetben van C esetén, de Péntek nem kerül
rosszabb helyzetbe
E pontban mindketten egyaránt rosszabb helyzetben vannak
tegyük fel, hogy a kormány annak érdekében növeli az adókat, hogy valamilyen
közszolgáltatást nyújthasson → az emberek keményebben dolgoznak, kevesebb a
szabadidejük, kevesebbet fogyasztanak → rosszabbul járnak, de az állami szolgáltatásoknak
köszönhetően jobb helyzetbe kerülnek → ha az új állapotot preferálja a régivel szemben,
akkor a jóléte növekedett
Vagyis ha Pénteknek egyre több és több narancsot osztunk, jóléte növekszik → jólétének szintje és a
narancsok száma közötti összefüggést hasznossági függvénynek nevezzük!
azt a többlethasznot, amit a többletnarancsnak köszönhetően élvez, határhaszonnal nevezzük
Az a határhaszon, amit a 20. narancs után a 21. narancsnak köszönhetően nyer → M20 határhaszon,
és így tovább
A hasznossági függvény meredeksége = határhaszon
a 21. narancstól a 22. felé haladva Péntek többlethaszna kisebb, mint 20-tól 21-ig → csökkenő
határhaszon elve
Robinson esetében, amikor narancsokat veszünk el tőle, a haszna csökken, s ahogy egyre többet és
többet veszünk el, minden egyes újabb narancs elvesztésével egyre több hasznot veszít
Ahogyan a narancsokat átadjuk, Péntek haszna növekszik, Robinsoné csökken → haszonlehetőség
görbén ábrázolható → azt a maximális hasznot képviseli, amelyet az egyén a gazdaságban elérhet, ha a
mások által élvezett haszon szintjei adottak
Pareto-hatékonyság és a haszonlehetőség görbe
ha a források allokációja nem hatékony → a gazdaság a haszonlehetőség görbe alatti pontban
(az ábrán i) működik
bármely olyan változás, amely innen a gazdaságot i’ pontba vezeti át → Pareto javulást
eredményez → a társadalom mindkét csoportja jobb helyzetbe kerül
A haszonlehetőség görbe bármely pontja Pareto-hatékony, vagyis senkinek a helyzetén nem lehet
javítani anélkül, hogy valaki másnak a helyzete ne romlana. Az elmozdulás az i pontból i’ pontba ezért
Pareto javulás. A-ból a B-be vezető mozgás a haszonlehetőség görbe mentén való elmozdulást
képvisel: mindkét pont Pareto hatékony. Az i pontból az A pontba való elmozdulás egy nem hatékony
pontból nem Pareto javulás, hiszen az első fogyasztó rosszabb helyzetbe kerül.
a haszonlehetőség görbe mentén bármely pont az erőforrás-allokáció Pareto hatékony
állapotának felel meg → senki sem kerülhet jobb helyzetbe anélkül, hogy valaki más rosszabb
helyzetbe kerülne
bármely kormányzati döntés esetén azt a kérdést kell először megvizsgálni, hogy a program
nem hatékony ponttól vezet-e át egy hatékony ponthoz, vagy legalább közelebb visz-e egy
ilyen ponthoz (a görbe alatti területen!)
a Pareto elv sajnos nem ad kritériumot a görbén elhelyezkedő pontok rangsorolásához
bár az A pont Pareto hatékony, az i pedig nem az, a Pareto elv alapján nem tudjuk
megmondani, hogy érdemes-e az A pontot preferálni az i ponttal szemben, vagy fordítva
ha egy pont nem Pareto hatékony, akkor tudjuk, hogy kell lennie egy olyan változásnak,
amelynek köszönhetően mindenki jobb helyzetbe kerül, de csak ezzel az egy dologgal
lehetünk tisztában
Pareto-hatékonyság és a kompenzációs elv
egyes vélekedések szerint a gazdaságpolitikák értékelésének megfelelő kritériuma az, ha a
gazdaságpolitikai változás pénzbeli értéke a nyertesek számára haladja meg a vesztesek
kárának pénzbeli értékét → ilyenkor elviekben a nyertesek képesek kompenzálni a veszteseket
a kritikusok szerint azonban egy szegény ember által elvesztett 100 dollárnak nagyobb
jelentősége van, mint egy gazdag ember által nyert 100 dollárnak
Tegyük fel, hogy a kompenzációs elvnek megfelelően Robinson narancsainak száma 120-ra nő, Péntek
narancsainak száma pedig 10-re csökken → ez azért jó, mert így már több narancs van, és Robinson
elvileg képes arra, hogy kompenzálja Pénteket a változásért
egyes gazdaságpolitikai változásokat, Pareto-javulássá tevő kompenzációkat sokszor azért
nem valósítanak meg, mert gyakran nehéz azonosítani a nyerteseket és a veszteseket, ill. hogy
mekkora a nagyságrendje a nyereségeknek és veszteségeknek
Tegyük fel, hogy parkot építünk, és ismerjük mindenki ízlését! Kiszámíthatjuk, hogy a parknak
köszönhetően minden érintett mennyivel kerülne jobb helyzetbe → park pénzbeli értéke magasabb
lenne, mint az építési költség
Vannak, akik többre tartanák a parkot másoknál → ha mindenkire olyan díjat állapítunk meg, amely
arányban áll az illetőknek a park révén nyert hasznával → Pareto javulás
Tegyük fel, hogy mindenkire egységes adót vetünk ki a park kapcsán! → így már nem Pareto javulás a
park létesítése, mert vannak, akiknél a nyereség nem érné el a fizetendő adók szintjét
A társadalmi közömbösségi görbe és a jövedelemelosztás
a Pareto elv segítségével nem tudunk olyan helyzeteket összehasonlítani, ahol egyes emberek
pedig rosszabb helyzetbe kerülnek → hogyan viszonyítsuk a nyertesek nyereségeit a vesztesek
veszteségéhez?
közömbösségi görbe → az egyén számára a haszon azonos szintjét képviselik
ha az egyén magasabb közömbösségi görbére kerül, akkor haszonszintje is magasabb
társadalmi jóléti függvény – társadalmi közömbösségi görbe: az egyes emberek azon
haszonkombinációit adja meg, amelyeket illetően a társadalom közömbös → segítségével
kényelmesen elgondolhatók azok a fajta kompromisszumok, amelyekkel a társadalom
szembesül, amikor egy csoport jobb helyzetbe kerül, egy másik csoport helyzete pedig romlik
a társadalom persze jobb helyzetbe kerül, ha mindenki jobb helyzetbe kerül → ez megfelel a
Pareto elvnek
az egyén közömbösségi görbéjét a jószágok olyan kombinációjának halmazaként
határozhatjuk meg, amelyek az egyén számára a haszon azonos szintjét nyújtsák → amelyek
esetében a hasznossági függvénynek ugyanaz az értéke
a társadalmi közömbösségi görbét a különböző egyének vagy csoportok
haszonkombinációinak halmazaként határozzuk meg, melyek a társadalom számára a jólétnek
ugyanazt a szintjét nyújtják → a társadalmi jóléti függvény értéke ugyanaz
a társadalmi jóléti függvény alapot nyújt a társadalom erőforrás allokációjának
rangsorolásához, eltérően a Pareto elvtől, amelynek segítségével csak azt mondhatjuk, hogy
egyik helyzet abban az esetben jobb, mint egy másik helyzet, ha mindenki legalább olyan jó
helyzetben van, és valaki jobb helyzetbe került, mint korábban
Társadalmi döntések
hogyan hozhatóak meg?
o leírjuk a lehetőségek halmazát → társadalom számára elérhető alternatívák halmaza
A pont: kezdeti helyzet, alternatív helyzet az összes többi pont (D és E nem Pareto hatékony opció)
ahhoz, hogy ezeket az átváltási viszonyokat értékelni tudjuk segítségül kell hívni a társadalmi
közömbösségi görbéket
Társadalmi döntések a gyakorlatban
azonosítjuk a lehetőségek halmazát, aztán pedig a hatékonyság és az egyenlőség átváltási
viszonyait elemezzük, a kettő valamilyen egyensúlya alakul ki → társadalmi közömbösségi
görbe
választás egyenlőség és hatékonyság között
Utilitarizmus vs. rawlsizmus
a társadalmi közömbösségi görbék a társadalom attitűdjét fejezik ki (itt is kérdés a
hatékonyság és az egyenlőség közötti viszony, kinek mi a fontos?)
az egyik legrégebbi álláspont szerint a társadalom jóléte az egyes egyéni hasznok összegeként
ábrázolható → utilitarizmus
W=U1+U2
ebből az következik, hogy a társadalomnak hajlandónak kell lennie arra, hogy egy szegény
egyén jólétéből bizonyos mértékű hasznot feladjon egy gazdag egyén jólétének hasonló
megnövekedése érdekében → az ilyen átcsoportosítás nem függ bármelyikük hasznának
szintjétől → a társadalmi közömbösségi görbe egy egyenes vonal
a társadalom nem az iránt közömbös, hogy az első egyén gyarapodik 1 naranccsal, a másik
pedig egyet elveszít → ha az első egyénnek alacsonyabb a jövedelmi szintje (kevesebb
narancsa van) akkor haszonnövekedése 1 plusz narancsnak köszönhetően nagyobb lesz, mint a
haszon csökkenés a második egyén esetében
bármely egyén hasznának egységnyi növekedése hasonló értékű a társadalom számára
a társadalomnak csak akkor kell elfogadna a szegényebb ember hasznának csökkenését, ha a
gazdag ember hasznának ezzel egyidejűleg sokkal nagyobb növekedése valósul meg:
ahogy a szegényebb egyén egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe kerül, a társadalom
közömbösségéhez arra van szükség, hogy a gazdagabb egyén hasznának növekedése egyre
nagyobb és nagyobb legyen (a közömbösségi görbe egyre meredekebbé válik)
rawlsizmus → egy társadalom jóléte csak a legrosszabb helyzetű egyének jólétén múlik, a
társadalom jobb helyzetben van, ha a legszegényebbek helyzete javul, a többiek jólétének
gyarapodásával azonban nem nyer semmit sem
a jobb helyzetű egyén jólétének gyarapodása semmilyen mértékben nem képes arra, hogy a
rosszabb helyzetű egyén jólétének csökkenését ellensúlyozza:
ha fokozzuk az első csoport hasznát, változatlan szinten tartva a másodikét, akkor ugyanazon a
közömbösségi görbén maradunk, a társadalom nem kerül jobb helyzetbe
a társadalom jóléte csak abban az esetben növekszik, ha az első és második csoport jóléte
egyaránt fokozódik
Az utilitárius és a rawlsi társadalmi jóléti függvények összehasonlítása
utilitárius feltételek mellett minden egyes ember hasznának növekedését azonosnak értékeljük
→ ha az a többlethaszon, amelyet egy szegény ember egy többlet dollárjövedelemből nyer,
meghaladja az egy dollárt veszítő gazdag ember veszteségét, akkor a társadalmi összjólét
növekszik a dollár átadásával
ha a gazdag embertől a szegény emberhez vezető dollártranszfer bizonyos pénzbe kerül, akkor
nem folytatjuk a jövedelem átcsoportosítását
rawls-i jóléti függvény esetén akkor folytatjuk az erőforrások átcsoportosítását a gazdag
embertől a szegény felé amíg ezáltal a szegényebb embert jobb helyzetbe tudjuk hozni → nem
vagyunk tekintettel arra, hogy ezáltal milyen költségeket terhelünk a gazdag emberre
Rawls és az egalitarizmus
lehetnek olyan változtatások, amelyek a rosszabb helyzetű embernek kicsit javítanak a
helyzetén, a gazdagabbnak viszont jóval erőteljesebben → az egyenlőtlenség egyértelműen
növekszik
Rawls szerint azt mondaná, hogy az ilyen változtatást érdemes megtartani, mert a
legszegényebb ember jobb helyzetbe kerül
az egalitáriusok szerint viszont egy ilyen változtatás nem szerencsés hiszen növeli az
egyenlőtlenséget
A társadalmi jóléti függvények levezetése
társadalmi szerződés: az emberek bizonyos jogokat és hatalmakat biztosítanak az államnak,
amelynek fejében az állam bizonyos szolgáltatásokat nyújt, amelyekhez az emberek az állam
nélkül nem juthatnának hozzá, vagy csak nagyobb költségek árán → ez alapján egy
elfogadható adózási program olyan, hogy ennek köszönhetően az egyén jobb helyzetbe kerül,
mint amibe a kormányzat nélkül került volna
Személyek közötti összehasonlítás
a személyek közötti haszon összehasonlításhoz fel kell tennünk, ahogy az egyénnek juttatott
többletdollár határhaszna csak az illető jövedelmétől függ → szegény embernél magasabb,
gazdagabbnál kisebb
Hatékonysági veszteségek mérése
mennyi pénzről volna valaki hajlandó lemondani a hatékonyságveszteség kiküszöbölésének
érdekében?
Tegyük fel, hogy egy doboz cigaretta előállításának költsége C0, az adó az árat pedig C0+t összegre
emeli. Tegyük fel, hogy a fogyasztó már az adó feltételei mellett q0 cigarettát vásárol, az adó
megszüntetését követően pedig fogyasztásának értéke q1. (a cigarettaadó megszüntetésével
egyidejűleg olyan egyösszegű adó bevezetésére kerül amelynek következtében helyzete nem lesz sem
jobb, sem rosszabb)
holtteher veszteség (Harberger háromszög) → cigarettaadó bevezetése miatti
hatékonyságvesztés (egy olyan egyösszegű adó, amelynek hatása az egyes emberek jólétére
megegyezne a cigarettaadó hatásával, az adóbevételek nagyságát ABC értékkel növelné)
Tegyük fel, hogy a kezdeti fogyasztás 100 doboz cigaretta, és a cigarettaadó megszűnésével a
fogyasztás 10 dobozzal nő; az adó 10 cent, a termelés összege dobozonként 1 dollár. (adóbevétel 100
csomag szorozva 10 centtel = 10 dollár)
A fogyasztó az első plusz doboz cigarettáért 1,1 dollárt, a másodikért 1,09 dollárt, a harmadikért 1,08
dollárt stb. hajlandó fizetni.
Ha megszüntetik az adót, és az ár a C0 értékre, a termelési költség (1 dollár csomagonként) értékére
csökken, akkor a teljes összeg, amelyet az illető hajlandó fizetni 10 cent szorozva 100 dobozzal = 10
dollár volna (ezt az összeget spórolja meg az első 100 doboz cigarettán, amit megvesz) plusz 10 centet
hajlandó adni a 101-ik dobozért, 9-et a 102-ért stb.
A cigarettaadó 10 dollár jövedelmet adott, a holtteherveszteség pedig 50 cent (ennyi jön ki a végén)
A gazdaságpolitikai döntések meghozatala
kevés gazdaságpolitikai változás jelent Pareto javulást, a legtöbb váltással együtt jár az
eshetőség, hogy néhány állampolgár rosszabbul jár
a jóléti közgazdaságtan hasznos kereteket kínál ahhoz, hogy a méltányosság és a hatékonyság
központi kérdései szisztematikus módon elemezhetőek legyenek
a jóléti közgazdászok számára használatos fogalmi a eszköz – a társadalmi jóléti függvények,
a holtteher veszteség mérése, a Harberger háromszög – nincs teljesen híján az értelmezési
problémáknak
7. AZ ÁLLAMI TERMELÉS ÉS A KORMÁNYZATI
SZAKAPPARÁTUSOK
A közjavak közszolgálati termelése és az állami szektor által biztosított magánjavak
a kormányzati termelés jelentős része a közjavak biztosításával kapcsolatos, ill. azokra a
termékekre összpontosul, amelyeket államilag nyújtott magánjavaknak nevezünk (pl. oktatás)
a kormányzatnak meg kell finanszíroznia a közjavakat, de a termelésükben nem kell részt
vállalnia
A törvények és a kormányzati programok igazgatása
a kormányzat talán legfontosabb termelési teljesítménye, hogy gondoskodik a törvények és a
kormányzati programok közigazgatási érvényesítéséről és megvalósításáról
ha egy program kialakítására rosszul kerül sor, méltánytalanságok és hatékonysági
veszteségek adódhatnak
1. a választók megválasztják a közhivatalnokokat
2. a közhivatalnokok megalkotják a programokat és kinevezik a végrehajtásért felelős
szakapparátust
3. a szakapparátus szolgáltatásokat nyújt a választóknak a program keretein belül
4. az érdekcsoportok a folyamat minden szakaszára befolyást gyakorolnak
Állami termelés a piacgazdaságokban
a kormányzat mind a közjavak, mind a magánjavak termelésében részt vesz – mind a
központi, mind a helyi önkormányzati szinten + szerződik magánvállalkozásokkal is, azzal a
céllal, hogy azok a kormányzat vagy közvetlenül az állampolgárok számára terméket vagy
szolgáltatást nyújtsanak (a kormány költségére)
Magánjavak állami termelése
USA-ban az állami termelés területei:
o posta
o villamos energia
o vasút
o biztosítás
o bank és hitelezési tevékenység
o föld és természeti kincsek
Európában az állami termelés a legtöbb országban szélesebb körű
Magyarországon a 90-es években a privatizációs nagyobb része megtörtént
A természetes monopólium
olyan gazdasági ágazat, ahol a növekvő hozadék jelentősége miatt minden kibocsátási szinten
egyetlen vállalat működik pl. telefon szolgáltatás, víz és áramszolgáltatás
mivel a termelés átlagköltsége a kibocsátás növekedésével csökken, az a hatékony, ha az
ágazatban csak egyetlen vállalat működik
veszteség nélkül megvalósítható kibocsátás maximuma: Q1 szint, ahol a keresleti görbe metszi
az átlagköltség görbét
hatékonyság viszonyt azt kívánja meg, hogy az ár egyenlő legyen a határköltséggel (Q0),
azonban ha a vállalat a határköltséggel egyenlő árat szab meg, akkor veszteséget szenved
(mert a határköltség<átlagköltség)
ilyenkor a kormányzat felé általában az a kérés, hogy az ágazat kapjon állami szubvenciót,
cserébe a vállalat a határköltséggel megegyező árat állapít meg
Q1 pont = zéró profit pont
o ahol a természetes monopóliumok működnek, ha feltesszük, hogy effektív potenciális
verseny érvényesül
tegyük fel, hogy egy vállalat olyan árat próbál megszabni, ami magasabba termelési
átlagköltségnél → ha könnyű a belépés és a kilépés, akkor ez a vállalkozás azonnal ki lenne
téve más belépők versenyének, akik olcsóbban kínálnák a szolgáltatást → attól, hogy egyetlen
vállalat működik az ágazatban, még nem gyakorol monopol hatalmat
A meg nem térülő költségek hatásai
olyan költségek, amelyek nem nyerhetőek vissza akkor, ha a vállalat kilép az adott ágazatból
belépési korlátként hatnak
A többtermékes természetes monopóliumok
ha több jószágot termel a vállalat, az áraknak akkor is meg kell haladnia a határköltséget →
vajon az ár és a határköltség arányának minden terméknél meg kell egyeznie?
kereszt szubvenció → az egyik terméktől átcsoportosít a másik termékbe
A kormányzat további lehetőségei a magánérdekek és a társadalmi érdekek összebékítésére:
szabályozás és adóztatás
egy piaci kudarc jelenléte önmagában véve még nem teszi indokolttá a kormányzati fellépést,
még annak igazolására is szükség van, hogy a kormányzat további problémák előidézése
nélkül képes helyesbíteni egy piaci kudarcot
a termelés közvetlen ellenőrzése helyett a kormányzat választhatja a közvetett ellenőrzést,
vagyis alkalmazhat szabályozási megoldásokat és/vagy adókat (támogatásokat) annak
érdekében, hogy az üzleti vállalkozásokat a közérdek szolgálata felé irányítsa
akik az adóztatásban látják a megoldást, úgy gondolják, hogy e helyzetnek három előnye is
van az állami tulajdonnal szemben:
o konzisztensebb és hatékonyabb országos gazdaságpolitika valósítható meg
o egyértelműbben fel lehet mérni, hogy egy adott célkitűzés megvalósítása milyen
költségekkel jár
o a hatékonysági ösztönzők jobban érvényesülnek a magáncégeknél, még akkor is ha
szabályozókra is tekintettel kell lenniük
az állami szektor hívei szerint egy ilyen közvetett ellenőrzési mechanizmus nem hatékony → a
magáncégeknek több információjuk van, mint a szabályozó hatóságok képviselőinek, s
különböző eszközök révén képesek arra, hogy a regulátorokat a szabályozás alá rendelt
gazdálkodók érdekeinek szolgálatára késztessék
a kormányzati szabályozás gyakran jár együtt jelentős torzító hatásokkal
akik az ellenőrzés mellőzésében hisznek, úgy látják, hogy a szabályozás hívei jól ítélik meg
azt, hogy az állami tulajdonú vállalatok hatékonysági veszteségek mellett működnek → a
szabályozások kritikusaival is egyetértenek, hogy a szabályozások hatékonyságvesztéshez
vezetnek, és a szabályozás gyakran a szabályozás alatt működő gazdálkodók vagy
érdekcsoportok érdekét szolgálja
A közszolgálatilag biztosított javak termelésének alternatív keretei
Szerződéskötés állami szolgáltatások előállítására
olykor nehéz a termék vagy szolgáltatás tulajdonságának pontos meghatározása, a
magántermelés alkalmatlan lehet
ha kevés ajánlattevő akad, a szerződést elnyerő vállalat magas profitra tesz szert, ez hosszú
távon csak tovább súlyosbodhat, a későbbi szakaszokban a nyertes pályázó olyan helyzetbe
kerülhet, hogy a kezdeti ajánlatételhez képest magasabb díjazást igényelhet a kormányzattól
ha bizonytalan, hogy a szerződés teljesítése a vállalat számára milyen költségekkel jár, akkor a
szerződő felet kompenzálni kell a kockázatvállalásért
felmerül még a korrupció is
Közbeszerzés
Utalványos programok
Kevésbé hatékonyak az állami szervezetek?
az állami szektor és a magánvállalatok teljesítményét igen gyakran hatékonysági szempontból
hasonlítják össze (formalizmus, merev szabályozás, nehézkes menet, pazarlás stb.)
az adminisztrációs hibák kiküszöbölésén jelentős összegeket lehetne megtakarítani
Az állami szektor és a magánszektor hatékonyságának összehasonlítása
pl. az állami lakásépítési programok 20%-al magasabb költségekkel járnak, mint a hasonló
magánszektorbeli programok
a közszolgálati szemétgyűjtés 50 %-al kerül többe, mint a magánúton szervezett
szemételtakarítás
persze vannak pozitív példák is!
az összehasonlításnál igazából azt nehéz meghatározni, hogy milyen szempontok alapján
történjen
A hatékonysági veszteségek forrásai az állami szektorban
noha fontos hasonlóságokat tapasztalhatunk a magán nagyvállalatok és az állami vállalatok
között, mégis adottak bizonyos fontos különbségek:
Szervezeti ösztönző tényezők
az állami vállalatok a magánvállalatoktól két szempontból különböznek:
o nem kell tartaniuk pénzügyi csődtől, puha költségvetési korláttal működnek
o nem kell aggódniuk a versenyfeltételeket illetően
a tönkremenetel lehetősége fontos → ez korlátozza azoknak a veszteségeknek a
nagyságrendjét, amelyet egy magánvállalatnál egy nem-hatékony dolgozó vállalatvezetés
előidézhet, és ez természetes módon a rosszul gazdálkodó menedzseri csapat lecseréléséhez
vezet
ezzel ellentétben az állami vállalatok hosszú időszakokra kiterjedő nagy deficitekkel
működhetnek
a legtöbb állami vállalat nem versenyfeltételek között működik → a verseny pedig ösztönzési
struktúrát kínál, az egymással versengő vállalatok arra törekednek, hogy minél több ügyfelet
vonzanak magukhoz → a szolgáltatások olyan ötvözetét alakítják, amely a legjobban szolgálja
a vásárlók szükségleteit → összehasonlítási alapot kínál (ha egyetlen hivatal ad ki csak
rendszámokat, nehéz megmondani, hogy hatékonyan dolgozik-e vagy sem)
Egyéni ösztönző tényezők
fizetési struktúra korlátozásai
o az állami vállalatok vezetőinek fizetése ritkán kötődik a vállalat teljesítményéhez
tisztségek és pozíciók az állami szektorban
o a kormányzati állásokból nehezebb kikerülni
o zsákmányrendszer → a köztisztviselők ki vannak szolgáltatva a politikai
változásoknak
o a jó teljesítményért való jutalmazás lehetősége korlátozott, a rossz teljesítményért
pedig nem lehet büntetést kiszabni
Szakapparátusok és bürokráciák
Az adminisztrációs tevékenységek és a termelési szolgáltatási tevékenységek eltérései
teljesítmény mérésének nehézségei
o a magánszektorban a vállalatok teljesítményként csak bizonyosfajta nehézségek árán
lehet mérni, de a kormányhivatalok esetében a helyzet még nehezebb
o ahol a kimenetelek nem értékelhetőek pontosan, ott a teljesítményt nagyobb
valószínűséggel az lejárások és a folyamatok alapján ítélik meg
a célkitűzések sokfélesége
o a legtöbb közszolgálati programhoz célkitűzések sokasága kapcsolódik
nem egyértelmű technológia
o a programmenedzser erőfeszítései és a program sikere csak igen áttételesen függ össze
o a szakapparátusok és a kibocsátások között nincs világos összefüggés
Mit maximalizálnak a szakapparátusi munkatársak?
előfeltevés → minden egyes ember önös érdekeit követi → mi felel meg a szakapparátusi
munkatársak érdekeinek?
a bürokráciában nincs lehetőség azoknak az ösztönzési struktúráknak a bevezetésére, amelyek
révén fizetésük közvetlen kapcsolódhatna a teljesítményükhöz → akkor minek a
maximalizálására törekednek? → a bürokraták a kormányhivataluk méretét igyekeznek
maximalizálni, ahogyan mondjuk egy vállalat igyekszik a nagyságát növelni → bürokratikus
verseny
a hivatal nagyságának bővítése
o ha a bürokratát szolgáltatást nyújtó monopolistának tekintjük, és ha feltételezzük,
hogy a bürokrata a kormányhivatal nagyságát igyekszik maximalizálni → ha bizonyos
tartományon belül a bürokrata szolgáltatása iránti kereslet rugalmatlan a szolgáltatás
árának növekedésével, akkor az összkiadások (az ár és a mennyiség szorzata)
növekednek (A ábra)
o a B részben a kormányzati szolgáltatásra vonatkozó összkiadást az a változó ár
függvényében ábrázoltuk
o ahogy a szolgáltatás ára a p* értékre emelkedik, az összkiadások megnövekednek
o a szaktisztviselő a bevételeket az E pontban maximalizálja
o ha a tetszésének megfelelő értéket számítaná fel a szolgáltatásért, és ha arra törekedne,
hogy az ügyfeleknek az általa nyújtott szolgáltatásra fordított kiadásait maximalizálja,
akkor p* árat számolna fel → azonban nem választhatja meg önkényesen az árat → a
szolgáltatás ára megfelel a nyújtott szolgáltatás egységköltségei összegének → ha az
ár növelésére törekszik, akkor azt csak a hatékonyság lerontásával érheti el → addig
fokozná a hatékonyságveszteséget, míg az ár p* szintre érne
o ehhez viszont fontos, hogy a tisztviselő ne versenyfeltételek mellett dolgozzon + az
alkalmazott technológiának olyan jellegűnek kell lennie, hogy csak nehezen lehessen
eldönteni, hogy a hatékonyan dolgozik-e vagy sem
nem-tökéletes információ és költségvetés
o a szaktisztviselő gyakran fontos információs előnyben van a törvényhozókkal
szemben
o pénzelköltési probléma → el kell költeni az egy évi pénzmennyiséget, nehogy jövőre
kevesebbet kapjon
Bürokratikus eljárásmódok és kockázatkerülés
a kockázatkerülő tevékenységek számos költsége nem magukat a bürokratikus
szaktisztviselőket terheli + további költségek terhelik az ügyfélkört a késedelmesség, a
papírmunkára fordított idő stb. következtében
a követendő rutinszabályok együttes túlsúlya érvényesül → minden javaslat elfogadásához
több különböző egyén egyetértésére van szükség → kiszűrhető a korrupció
megbízotti viszony → a szakapparátusok képviselői nem a saját pénzüket költik, kormányzati
források fölött rendelkeznek → nagyobb gondossággal kell eljárnia
A szakapparátusok reformja
a reformok javíthatják a szaktisztviselő ösztönzési feltételeit, de ezek a reformok olyan
hátrányos tulajdonságokkal járhatnak, amelyek kiszorítják a jótékony hatásokat
bizonyos esetekben a versenyfeltételek bevezetése jótékony hatásokkal járhat
Új szervezeti formák keresése
a kormányok keresik azokat a szervezeti formákat, amelyek reményt nyújtanak az ésszerűbb
gazdálkodásra
lehetőségek:
o privatizálás
o bürokratikus intézmények állami vállalattá alakítás és részleges privatizálása
o alakulhatnak új típusú szervezetek pl. közhasznú társaságok
o több országban a költségvetési intézmények egy része a támogatást
teljesítményarányosan kapja
16. AZ ADÓZTATÁS: BEVEZETŐ FOGALMAK
Az adózás változó mértéke és súlypontja a fejlett piacgazdaságban
az elmúlt évszázadban két tendencia általános és egyértelmű:
o GDP-hez mért adóteher növekvő tendenciája (Wagner törvény)
o munkajövedelmet (keresletet) terhelő adók (pl. TB járulék) növekvő aránya
a XX. században a társadalmi viszonyok változása nyomán a jövedelem-típusú adók
(személyi, társasági jövedelemadó és TB járulék), valamint a forgalmi adók kerültek előtérbe
Egy tetszőleges adórendszer öt célszerű alaptulajdonsága
1. gazdaságilag hatékony → az adórendszernek nem szabad megzavarnia az erőforrások
hatékony allokálását
2. adminisztrációs egyszerűség → az adórendszer igazgatása könnyű és viszonylag olcsó legyen
3. rugalmasság → az adórendszer könnyen (bizonyos esetekben automatikusan) hozzáigazítható
legyen a változó gazdasági feltételekhez
4. politikai felelősség → az adórendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyének áttekinthessék
befizetési kötelezettségeiket, s hogy így a politikai rendszer pontosabban tükrözhesse egyéni
preferenciáikat
5. igazságosság → az adórendszer a különböző egyéneket igazságosan, méltányosan kezelje
Gazdasági hatékonyság
vajon a jelenlegi adórendszer kedvezőtlenül hat-e a megtakarítási és a munkavállalási
hajlandóságra, s vajon a gazdasági viselkedést más utakon és módokon torzítja-e?
Az adóztatásnak a gazdasági viselkedésre gyakorolt hatásai
a jövedelemadózás az egyének számtalan döntését meghatározhatja (pl. munkavállalás,
tanulás, megtakarítások stb.)
Az adóztatás pénzügyi hatásai
pl. a munkaadó pénzt folyósít a munkavállaló számát a biztosítási kötvénye megvásárlására,
vagy pedig maga veszi meg azt számára? → az ügylet reál tartalmát tekintve nincs nagy
különbség, azonban az adózás tekintetében igen → az előbbi esetben az illető jövedelmet kap,
ami után adózik, az utóbbi esetben járulékos juttatást kap, ami után nem adózik
Torzításos és torzító hatások nélküli adózás
egy adó csak akkor mentes a torzító hatásoktól, ha az egyén semmit sem tehet adófizetési
kötelezettségének megváltoztatására → a közgazdászok a nemtorzító adókat egyösszegű
adóknak is nevezik (pl. fejadó)
a torzítás abból adódik, hogy az adófizető csökkenteni próbálja adófizetési kötelezettségét
bármely termékre kivetett adó torzító adó → azáltal változik meg az adófizetési kötelezettség,
hogy kevesebbet fogyasztanak belőle
bármely jövedelemadó szintén torzító hatású → az egyén azáltal csökkentheti a
kötelezettséget, hogy kevesebbet dolgozik és kevesebbet takarít meg
a torzító adók nem hatékonyak abban az értelmében, hogy ha a kormányzat képes volna arra,
hogy egyösszegű adóval helyettesítse őket, akkor több adóbevételhez juthatna, az egyének
jólétének terén jelentkező hatások pedig nem változnának → a kormány ugyanazt az
adójövedelmet érné el, és fokozhatná az egyének jólétét
Korrektív adóztatás
olyan adóztatást célszerű kialakítani, amely nem befolyásolja kedvezőtlenül a gazdasági
hatékonyságot
az adóztatás másfelől pozitívan is használható annak érdekében, hogy korrigálja a piaci
kudarcokat (pl. externáliák korrekciója) → ezeket az adókat korrektív adóknak nevezzük →
bevételt hoz a kormánynak és egyidejűleg javítja az erőforrások allokációjának hatékonyságát
Általános egyensúlyi hatások
a béreket vagy a tőkehozamokat terhelő adókivetés megváltoztatja a gazdaság egyensúlyi
állapotát (pl. kamatadó → csökkenti a megtakarítások kínálatát, végső soron a tőkekínálatot
→ csökkenő termelékenység, apadó bérek) → egy ilyen adó közvetett visszahatását általános
egyensúlyi hatásoknak nevezzük
Bejelentési hatások
a gazdaság nem reagál azonnal egy új adó bevezetésére
a hosszú távú torzítások olykor jóval jelentősebbek lesznek, mint a rövidtávú torzítási hatások,
hiszen a gazdaság hosszabb távon teljesebb mértékben képes reagálni az ú helyzetre
az adó egyes hatásai azonban már az adó bevezetése előtt érzékelhetőek
ha a kormányzat bejelenti, hogy az adózási feltételek egy aktíva esetében miként módosulnak
a jövőben → közvetlen hatás az aktíva értékére
Adminisztrációs költségek
az adórendszer adminisztrációja jelentős költségekkel jár
o közvetlen költségek → adóhivatal működési költségei
o közvetett költségek → az adófizető költségei pl. idő, nyilvántartások vezetése,
szakemberek bére
az adminisztrációs tényezők több dologtól is függenek:
o a gazdálkodók adózás hiányában milyen nyilvántartásokat vezetnének? (vállalat-
háztartások terhei a nyilvántartás vezetésével)
o komplexitás pl. jövedelemadó számításánál
o megakadályozni, hogy az adózó az enyhébben adózó jövedelmi kategóriába tolja át
magát
o bizonyos jövedelmi kategóriák adóztatása többe kerülhet
Rugalmasság
egyes adórendszerek eltérnek abból a szempontból, hogy mennyire egyszerűen módosíthatóak
Automatikus stabilizáció
pl. ha a gazdaság hanyatlik, az adóterhek csökkentése célszerű lehet, mert megadhatja a
gazdaság számára a szükséges felhajtóerőt
amikor recesszió idején a jövedelmek visszaesnek, akkor csökken az átlagos adókulcs, és
fordítva
Az adókulcsok igazításának politikai nehézségei
mely kulcsokat kell kiigazítani? arányosan kell-e növelni minden adókulcsot?
aránytalanságok kiküszöbölése pl. gazdagok és szegények között?
Az alkalmazkodás üteme
az adórendszer rugalmassága fontos szerepet játszhat a gazdaság stabilizálásában → az
adórendszer milyen gyorsan változik, az adóbefizetésekre milyen gyakran kerül sor?
A ábra → egy modellszerűen tekintett gazdaságban a jövedelem időben fluktuálhat
B ábra → miként mozognak az adóbevételek, ha nem jelentkezik késedelem az adóbevételek
begyűjtése terén
C ábra → az adóbevételek összegyűjtése késedelmes → a kormányzati bevételek akkor érik el
a maximumot – E pont -, amikor a gazdaság megindul a lefelé vezető úton (amikor a nemzeti
jövedelem csökken) → a kormányzatnak épp itt kéne ösztönözni a gazdaság talpra állását →
ám az adóbevételek maximális értéken vannak → az adók nyomasztóan hatnak a gazdasági
életre
épp ellenkező a helyzet a recesszióból való kilábalás idején – E’ pont - → a kormányzat a
gazdaság korlátozására törekedhet úgy, hogy ne induljon be egy inflációs spirál → az
adóbevételek az előző év jövedelmétől függnek → alacsony lesz az adóbevétel szintje → az
alacsonyabb adózás segíti a fogyasztási kiadásokat
Politikai felelősség
azok az adók, ahol világos az adóalany kiléte (SZJA), jobbak azoknál, ahol az adóteher
jelentkezési helye nem olyan nyilvánvaló (társasági adó)
olykor úgy tűnhet, hogy a kormányzat nem teljesen valósághűen mutatja be az általa nyújtott
szolgáltatások valódi költségeit (pl. mekkora hányadban fizeti a munkáltató és mennyiben a
munkáltató a TB-t)
bizonyos esetekben a kormányzat kifejezetten arra törekszik, hogy meggyőzze az
adófizetőket, a kormányzat költsége kisebb a tényleges költségeknél, az adófizetők sohasem
számolnak a kormányzatnak kifizetett adók összmennyiségével
azért a demokrácia szempontjából néha felmerülnek kérdések, hogy meddig szabad elmenni…
Tisztességes adózási feltételek
nem könnyű meghatározni, hogy mi tisztességes és mi nem
a tisztességes adózási feltételeknek két fogalma alakult ki:
Horizontális méltányosság
minden releváns szempontból azonos adófizetőket egyenlően kezeli
az olyan adórendszer, ami pl. emberfajta, bőrszín, hivatás stb. alapján tesz különbséget, az
méltánytalan
az ízlésítéletek nem számítanak
Vertikális méltányosság
egyes adózók másokhoz képest több adóterhet képesek vállalni, s ténylegesen is több adót kell
fizetniük
ezzel kapcsolatban három probléma jelentkezik
o meg kell határozni, ki adózzon magasabb kulcs mellett
o alkalmazni kell ezt az elvet
o el kell dönteni, hogy ha valaki több adót képes másoknál fizetni, akkor ténylegesen
mennyivel fizessen többet másoknál
kérdés, hogy miképpen kell mérni a fizetési képességet, a gazdasági jólétet és a kapott
juttatásokat
A fizetési képesség és a gazdasági jólét
a legtöbb országban, így Magyarországon is a jövedelem szolgál a gazdasági jólét mértékéül
A fogyasztás, mint adóalap
nem lenne-e tisztességesebb a kibocsátás helyett a fogyasztásra helyezni a hangsúlyt
adóztatásnál?
Y=C+S C=Y-S
célszerű-e a megtakarításokat mentesíteni az adózás alól? → egyre nagyobb teret nyer az a
nézőpont, hogy az adóztatás megfelelő alapja inkább az életjövedelem (az egyes jövedelmek
diszkontált jelenértéke)
Az ellenszolgáltatás szempontú értelmezés
az egyéneknek a kormányzat támogatásához azzal arányban kellene hozzájárulniuk, hogy
mennyi hozamot nyernek a közszolgálati szektorból
adó → kormányzati szolgáltatásokért felszámolt díjazás
ez azért problémás, mert nem lehet megmondani, ki mennyit nyert egy közszolgáltatás által
mivel adók használatához kapcsolódik az ellenszolgáltatás → torzító hatása van (pl. hidat
megadóztatják → kevesebben használják)
Az adóztatás alternatív alapjai
vertikális méltányosság → aki jobb anyagi helyzetben van, vagy fizetőképessége nagyobb, az
fizessen több adót
horizontális méltányosság → azonos anyagi helyzetben lévőknek ugyanolyan összegű
hozzájárulást kell teljesíteniük
az a baj, hogy nehéz meghatározni, hogy ki az, aki jobb helyzetben van, vagy fizetőképessége
nagyobb (pl. aki beteg, rosszabb helyzetben van → gyógyászati kiadások; házas és agglegény
férfiak ugyanakkora jövedelemmel → a házas jobb helyzetben van?; gyermekes vs.
gyermektelen házaspár → a gyermekes jobb helyzetben van → mégis rájuk vonatkozik az
adókedvezmény)
Pareto-hatékony adóztatás és a társadalmi jóléti függvény
Pareto hatékony adóstruktúra → senki sem hozható jobb helyzetbe anélkül, hogy valaki
rosszabb helyzetbe ne kerülne
ebből a struktúrából választanak ki egyet egy társadalmi jóléti függvény segítségével (olyat,
ahol az kerül összefoglalásra, hogy a társadalom miként viszonyul különböző emberek
jólétéhez)
ennek előnye, hogy szétválasztja a hatékonysági megfontolásokat és az értékítéleteket
a közgazdászok két specifikus társadalmi jóléti függvényt használnak:
o utilitárius (a társadalmi jólét valamennyi egyén hasznának összege)
o rawls-i (a társadalmi jólét egyenlő a legrosszabb helyzetű egyén hasznával)
utilitarizmus:
o progresszív adóztatás mellett (gazdagabbak magasabb adókulccsal adóznak)
o úgy kell kialakítani az adókat, hogy a jövedelem határhasznának azonosnak kell
lennie valamennyi egyén esetében (egy dollár elvételével mekkora haszonvesztés
következik be)
o ez meglátás nincs tekintettel arra, hogy az egyének jövedelme munkateljesítményüktől
függ → a magasabb jövedelműek adóterheinek növelése munkateljesítményüket
csökkenti → kevesebb adóbevétel → maga alatt vágja a fát
o tehát aminek azonosnak kell lennie: haszonváltozás / adóbevétel megváltozása
rawls-i függvény
o a társadalomnak valójában csak a legrosszabb helyzetű személy jólétével kell
törődnie, és olyan adórendszert kell kialakítani, hogy az illető jólétének
maximalizálására kerüljön sor
20. AZ OPTIMÁLIS ADÓZÁS
jelentős jóléti veszteség (holtteherveszteség) keletkezhet bármely olyan adónál, amely nem
egyösszegű adó
ha valóban ez a helyzet, akkor miért nem csak egyösszegű adókat alkalmazunk?
ha egy adórendszer torzító hatású adókat alkalmaz, van-e olyan módszer, amellyel
minimalizálható a holtteherveszteség?
A torzító hatások számbavételének két hibája
csak a torzulások számát nézzük
o pl. egyetlen torzulást jobb előidézni, mint több torzulási hatást
o de nem feltétlen van így, nem biztos, hogy egy nagy jobb, mint mondjuk 2 kisebb
o az adóból keletkező holtteherveszteség arányos az adókulcs négyzetével → ez alapján
az a benyomás, hogy jobb sok kis adó, mint egyetlen nagy
jobb nem megadóztatni a kamatjövedelmeket, és érdemes beérni a bérjövedelmekre kivetett
adóval, mert a kamatjövedelmek megadóztatás befolyásolja a megtakarítási vagy hitelfelvételi
döntéseket → további torzulások
o nem lehet az előidézett torzulási hatások megszámlálásával eljutni a szélszerűnek
tekintett adózási rendszerhez
A második legjobb megoldás téves értelmezése
második legjobb megoldás elmélete → a gazdaságot néhány fontos torzulás jellemzi, amelyek
nem szüntethetőek meg
nem lehet minden torzulást megszüntetni kivétel nélkül!
az elmélet szerint előfordulhat, hogy nem tanácsos megszüntetni a torzulásokat azokban a
szektorokban, ahol egyébként meg lehetne
gyakran helytelenül értelmezik
o amíg a torzulások hatnak, addig a közgazdaságtan nem tud hozzászólni a dolgokhoz
o azonban valójában a közgazdaságtanból kiderül, hogy két kis torzulás milyen
feltételek mellett jobb egy nagy torzulásnál, hogy mikor jobb a fogyasztás vagy a
termelés területén egyaránt jelentkező hatékonyságveszteség, vagy mikor jobb, ha a
termelés területén nincs hatékonyságvesztés
annak eldöntése, hogy mi a legcélszerűbb teendő bizonyos torzulások esetén, gyakorta nehéz
feladat
Optimális újraelosztó jövedelemadóztatás
az adóztatás két alapelve: gazdasági hatékonyság és méltányosság
kompromisszumos átváltási viszonyok → ha a kormányzat nagyobb mértékű redisztribúciót
kíván elérni, azt csak azon az áron valósíthatja meg, hogy a hatékonyságveszteségek
fokozódnak (nagyobb lesz a holtteherveszteség)
az optimális adóstruktúra maximalizálja a társadalmi jólétet, olyan dóstruktúra, amelyben a
méltányosság és a hatékonyság közötti választás a legjobban juttatja kifejezésre, hogy a
társadalom miként viszonyul ezekhez az egymással versengő célkitűzéseknek
Miért célszerű torzító adókat kivetni?
a kormányzat az adóztatást csak külsődlegesen megfigyelhető tényezőkre alapozhatja pl.
jövedelem vagy kiadások
a kormányzatnak azt kell eldöntenie, hogy egységes egyösszegű adót állapít meg (az adózó
képességeitől tevékenységétől független fizeti), vagy könnyen mérhető változókra (pl.
kiadások, bérek) alapozott adót alkalmaz, amely óhatatlanul is torzító hatásokkal jár → az
ilyen adó egyformán kezeli azt, aki gyenge képességű, de keményen dolgozik, és azt, aki jó
képességű, de léha, ha mindketten azonos jövedelmet érnek el
a társadalmi vélemény az, hogy a gazdagok magasabb adót kell fizessenek a magasabb
jövedelmük miatt, és egyébként is kevésbé értékeli a gazdagok jövedelemveszteségét, mint a
szegényebbekét
a torzító adatok alkalmazása elkerülhetetlen következménye annak az óhajnak, hogy újra
elosszuk a jövedelmeket egy olyan világban, ahol a kormányzat az emberek jellemzőit csak
tökéletlenül képes megfigyelni
a torzítások mértéke azonban nem változtathatatlan adottság, egyes alrendszerek kevésbé
torzítóak, mint mások
Az egyenlőtlenség és a hatékonyságveszteség közötti átváltási viszony
a jövedelem újraelosztásához elengedhetetlen a torzító adó kivetése → kompromisszumos
átváltási viszony érvényesül
pl. jelentősen progresszív adó kivetése → nagyobb jövedelem újraelosztást végez → azonban
közben a gazdasági hatékonyságban veszteséget jelent, amikor nagyobb költséget ró ki a
nagyobb jövedelműeknek → a kormányzat csökkentheti az egyenlőtlenség mértékét, de csak
nagyobb holtteherveszteség árán
optimális adóstruktúra: a társadalmi jólétet maximalizálja, és a holtteherveszteség és az
egyenlőtlenség közötti egyensúly az egyenlőtlenséggel és a hatékonysággal kapcsolatos
attitűdöket tükrözi
a különböző társadalmak különböző adórendszereket választhatnak, ha eltérően ítélik meg az
egyenlőtlenséggel kapcsolatos kérdéseket
Az adó progresszivitásának nagyobb mértéke miért jár együtt nagyobb holtteherveszteséggel?
ha az adózási rendszer nagyobb mértékű egyenlőséget eredményez, akkor fokozódik a
holtteherveszteség
A ábra:
o az egyik görbe egy arányos jövedelemadó, ami minden esetben a jövedelem egy adott
százaléka, ez nem függ a jövedelem mértékétől
o a másik görbe egy progresszív jövedelemadó, amely egykulcsos adóterhet ró arra a
jövedelem különbségre, amely a jövedelem egy bizonyos kritikus szintje (Y) felett
van
o azok, akiknek a jövedelme elmarad a kritikus szinttől, kiegészítést kapnak a
kormánytól (összege az adókulcs, és a jövedelem és a kritikus szint közötti különbség
szorzatával) → az adógörbe Y alatti része = negatív jövedelemadó
B ábra:
o a határadókulcs (a többletadó, amelyet az illető jövedelmének minden többletdollárja
után fizet vagy kap) mindkét adórendszer esetén állandó → mindkét rendszert
nevezhetjük egykulcsosnak
o a progresszív adó esetében az átlagos adókulcs (a teljes adóbefizetéseknek és az egyén
jövedelmének hányada) növekszik a jövedelem növekedésével
progresszív egykulcsos adó → egy minden adózó számára juttatott egységes egyösszegű
adójuttatás és egy arányos jövedelemadó kombinációja
A ábra I2 kulcsos arányos adó, és az OG juttatás együtt megegyezik azzal a jövedelemadóval,
amelyben az Y értéket (a mentességi szintet) meghaladó jövedelmekre vagy t2 kulcsos adót
vetnek ki, míg az Y jövedelmi szintet el nem érők térítést kapnak
minél nagyobb az egyösszegű juttatás, annál inkább progresszív az adóstruktúra, s annál
nagyobb a holtteherveszteség
A progresszív adóztatás holtteherveszteségének grafikus elemzése
A holtteherveszteség és az újraelosztás összefüggése
progresszív egykulcsos adó: arányos adó és egy egyösszegű juttatás kombinációja
ahogyan az egyösszegű juttatás összegét növeljük, úgy növelni kell az adókulcsot is, hogy a
kormányzat nettó bevétele állandó maradjon
tegyük fel, hogy a népességet két részre osztjuk! az egyik fele a nem éri el a mentességi
szintet, a másik csoportban viszont meghaladja azt a jövedelem → az egyösszegű juttatás
értékének növelésével a mentességi szint alatti csoport jobb, a felette található rosszabb
helyzetbe kerül → az egyenlőtlenség csökken → mindkét csoport azonban magasabb
határadókulcs szerint adózik → a két csoport holttehervesztesége növekszik
a megvalósítható újraelosztásnak valószínűleg létezik egy maximális mértéke → a
határadókulcs növelésével a magas jövedelműek elkezdik csökkenteni munkakínálatukat →
csökken az adóbevétel → ez esetben csökkennie kell az egyösszegű juttatás nagyságának is
A haszonlehetőség görbe és a torzító adóztatás
a fenti ábrán két haszonlehetőség görbe található
o szürke: egyösszegű adót feltételezve
fekete: torzító adóztatás
o a két görbe az eredeti haszonlehetőség görbe C pontjában esik egybe, amely az
újraelosztó adók hiányában kompetitív egyensúly esetén alakulna ki
o ha az adóztatásból közjavakat finanszíroznak, akkor a két görbe abban a kompetitív
egyensúlyi állapotban esik egybe, ami megfelel annak, hogy az egyének két
csoportjára egységes egyösszegű adót vetnek ki
o torzító adók → elmozdul az egyensúlyi pont → holtteher veszteség → a torzító adó
haszonlehetőség görbéje az egyösszegű adó haszonlehetőség görbéjén belül
helyezkedik el
o ha a jövedelem újraelosztására szolgáló módszer progresszív egykulcsos
jövedelemadó → a mentesség minden egyes szintjéhez meghatározható az az
adókulcs nagyság, amely révén előteremthető a szükséges adóbevétel → a mentesség
szintjének emelésével az alacsony jövedelmű csoport hasznossága emelkedik, a
magasabb jövedelműé pedig csökken
a haszonlehetőség görbét befolyásolja a rendelkezésre álló információk jellege és a jövedelem-
újraelosztásra szolgáló módszerek mibenléte
bármely olyan adórendszer, amely a rendelkezésre álló információk és az adóztatási eszközök
mellett a gazdaságot a haszonlehetőség görbe egy pontjába juttatja, Pareto-hatékony
adórendszernek nevezzük → az az adórendszer, amely különböző árucikkekre eltérő
adókulcsú adókat szab meg, valójában nem is Pareto hatékony adórendszer
az adóztatás lehetséges rendszerének kialakítását követően az első probléma a társadalom
számára az, hogy melyek a Pareto hatékony adóstruktúrák, majd ezek közül választani kell =
kiválasztjuk a haszonlehetőség görbe egy pontját
az optimális adóstruktúra tehát a következőktől függ
o társadalmi jóléti függvény
o kormányzat számára rendelkezésre álló információ
o kialakítható adótípusok jellegétől
ha a kormányzat képes lenne minden egyes ember teherviselési képességét pontosan felmérni,
és egyösszegű adókat a képességek szerint tudna megállapítani, akkor a jövedelemadó nem
lenne része a Pareto hatékony adóstruktúrának
az utilitárius szemléletű ember → a két csoport hasznának összegét maximalizálná → a
társadalmi közömbösségi görbe lineáris → a társadalom hajlandó arra, hogy az első csoport
jólétéből bizonyos mennyiséget feláldozzon a másik csoport jólétének hasonló növeléséért
Rawlsiánus adóztatás
a torzító hatásokkal járó adózás mellett a haszonlehetőség görbe visszafelé hajló (mint a fenti
ábrán)
a magas jövedelmű személyektől elvonható adóbevételeknek van egy maximális nagysága
(egy idő után kevesebbet dolgoznak)
a szegény rétegek körében újraosztható kormányzati forrásoknak is van egy maximuma → ez
az a pont, ahol a haszonlehetőség görbe visszahajlik
az adókulcs további emelése azt jelenti, hogy a közjavak adott szintjének finanszírozásához a
mentességi szintet csökkenteni kell
a rawlsi álláspontnak megfelelő adókulcsok között van maximális → a társadalom túlságosan
magas adókulcsot is választhat → az ilyen adókulcsok nem Pareto hatékony pontok (az
adókulcs csökkentése révén mindenki jobb helyzetbe kerülhet
Az adózás progresszivitása és a kormányzati kiadások közötti összefüggés
ha a társadalom nagy hangsúlyt helyez az egyenlőtlenségre, akkor a kormányzat progresszív
adórendszer révén a jövedelmek újraelosztására törekedne → egy kis adóból elhanyagolható
holtteherveszteség következik, a redisztribúció pedig korlátozott lesz → akiknek a jövedelme
egy kritikus szint alá esik vissza, bizonyos mértékű juttatást kaphatnának a kormányzattól
ha a kormányzat a közkiadásokra nagy összegű adóbevételt akar → rá lehet utalva arra, hogy
minden adózóra egyösszegű adót vessen ki és arányos adókulccsal adóztassa meg az összes
jövedelmet → minél nagyobbak a tiszta közjavakra fordított kormányzati kiadások, annál
kevesebb jut az újraelosztás céljaira → annál kisebb mértékben lesz progresszív az optimális
adóstruktúra
Az optimális egykulcsos adó számserű meghatározása
Nick Stern → az optimális lineáris egykulcsos adó numerikus értéke
o utilitárius társadalmi jóléti függvény esetén 19%
o rawlsi esetén (az egyetlen fontos szempont a legszegényebb egyén jóléte) 80%
A jövedelemadók optimális struktúrája
az egyes adórendszerek torzító hatása (a holtteherveszteség) a határadókulcs nagyságával függ
össze
egy bizonyos jövedelmi sávban a határadókulcs megemelése révén a kormányzat képes arra,
hogy a magasabb jövedelmi szintek átlagos adókulcsát anélkül emelje, hogy megváltoztatná e
magasabb jövedelmi szintek határadókulcsát
pl. van egy 15000 és 20000 közötti jövedelmi sáv
mi történik egy 25000 jövedelmű egyénnel, ha megemelik a magasabb jövedelmi szintek
átlagos adókulcsát?
Az átlagos adóterhe megemelkedik, mert több adót kell fizetnie a 15000 és 20000 közötti
jövedelme után
határadókulcsa viszont (ami a 25000 dollár után fizetett adó), változatlan marad
A magasabb adózás által előidézett további torzító hatás azonban csak a 15000 és a 20000
dollár közötti jövedelmet elérő személyeknél jelentkezik, mert az ő határadókulcsuk növekedett
meg
néhány elemi megfontolás révén meghatározható, hogy valamely jövedelemsávot terhelő
adókulcs emelésének hatása fokozza-e a jólétet vagy sem
o pl. ha viszonylag kevesen tartoznak ahhoz a jövedelmi csoporthoz, amelynek
határadókulcsát megnövelték, akkor a holtteherveszteségből adódó jóléti veszteség
csekély lesz
o az a tény, hogy a közepes jövedelműeket terhelő határadókulcsok emelésével nagyobb
adóbevétel vonható el – változatlan holtteherveszteség mellett – a gazdag adózóktól,
azt a benyomást kelti, hogy célszerűbb eljárás, ha nem a magas jövedelműekre, hanem
inkább a közép-jövedelműekre állapít meg az adórendszer magasabb határadókulcsot
→ a középjövedelműek száma nagy → a keletkező holtteherveszteség mértéke is nagy
→ ez már amellett szól, hogy célszerű a határadókulcsot alacsonyabban megválasztani
A munkakínálat rugalmasság és az adókulcsok
ha az eltérő jövedelemmel rendelkező egyének munkakínálati reagálás módjai
szisztematikusan különböznek egymástól → az adóztatásuknál alkalmazott adókulcsoknak is
el kell térniük egymástól
Pl. kétféle adókulcs a szakképzett és szakképzetlen munkásokra
tegyük fel, hogy rögzített adóbevételt kell beszednie a két csoporttól
az adókulcsokat úgy állapítja meg, hogy a haszonveszteség, amely a kulcsok emeléséből
származhat, egyforma legyen a két csoportban
Ha valamelyik csoport adókulcsát emelik → csökkentik a csoport rendelkezésére álló béreket →
növekvő adókulcs → csökkenő haszon, amely arányos a csoport munkakínálatával és jövedelmének
határhasznával
Az adókulcs emelésével nyert jövedelem a munkakínálat emelkedésével növekszik, azonban egy
közvetett hatás is érvényesül → a magasabb adókulcs csökkenti a munkakínálat nagyságát
Az optimális adókulcsokat úgy kell megválasztani, hogy az adóbevétel növekedésekor minden egyes
elvont dollár után az egyes csoportoknál keletkező haszonveszteség azonos legyen
Egy alacsonyabb jövedelmű csoportnál a jövedelem határhaszna magasabb, s ezért a csoport
jövedelmét alacsonyabb adókulccsal kell terhelni.
Viszont, ha más csoportokhoz képest munkakínálatát kevésbé csökkenti, akkor adókulcsát magasabb
értékre kell beállítani.
Ha egyes foglalkozások képviselői esetében a munkakínálat rugalmassága alacsonyabb, mint más
dolgozóknál → ezeket a magasabb jövedelmű egyéneket másokhoz mérten erőteljesebben kell
adóztatni.
Egy utilitárius szemléletű döntéshozó a magas jövedelműeket jóval magasabb adókulcsoknak
megfelelően adóztatná, mint az alacsony jövedelműeket → a jövedelmek határhaszna egyenlő legyen
Újraelosztás termékadók révén
a torzító hatásokkal járó adóztatás alkalmazásának elsődleges oka, hogy így a kormányzat
hatékonyabban valósíthatja meg a jövedelmek bizonyos fokú redisztribúcióját →
egalitáriusabb társadalom
vajon célszerű-e a jövedelemadó mellett a termékadó kivetése a hatékonyabb elosztás
érdekében? előteremthető-e a termékek által ugyanaz az adóbevétel, mint amit
jövedelemadóból nyerünk?
Hatékonyságvesztés a termékadózásban
ha a kibocsátás egészét (a fogyasztói termékeket és a beruházási javakat) azonos adókulcs
alapján adóztatják → ez az adózás egy jövedelemadóval ekvivalens
differenciált termékadó → egyes termékekre különböző adókulcsokat állapítanak meg → ez a
fajta adóztatás torzítással járhat? nem, mert nem lehet egyszerűen összeszámlálni a torzító
hatások számát!
jól megtervezett jövedelemadó megléte esetén a differenciált termékadózás nem sokban erősíti
a jövedelem újraelosztását
differenciált termékadózás ellen szóló további érvek
o a differenciált adóztatás adóigazgatásilag összetett → mindig akadnak olyan
termékek, amelyek akár a magas, akár az alacsony adózású termékek csoportjába is
kerülhetnek → méltánytalanság, amikor meg kell vonni ezeket a különbségeket
o a differenciált adózás más célok szolgálatában is felhasználható → lehetővé teszi
egyes csoportok számára, hogy az adórendszert más csoportok hátrányos
megkülönböztetésére alkalmazzák (pl. Skócia-Anglia, whisky-sör)
Ramsey-féle adók
Frank Ramsey → a kormányzat milyen adókat vessen ki különféle termékekre abban az
esetben, ha nincs mód egyösszegű adók megállapítására?
Ramsey-féle adók → holtteherveszteséget minimalizáló termékadók, arányosak a keresleti és
kínálati rugalmasságok reciprokjainak összegével
k = attól függő arányossági tényező, hogy a kormányzat összesen mennyi adóbevételt igyekszik elérni
t = termékegységenkénti adó
p = adózás utáni ár
n(du) = kereslet kompenzált rugalmassága
n(s) kínálati rugalmasság
ha a kínálat rugalmassága végtelen → az adó fordítottan arányos a kereslet kompenzált
rugalmasságával
egy adó holttehervesztesége a kereslet kompenzált rugalmasságával és a kínálat
rugalmasságával együtt nő
A)
A holtteherveszteség az i-edik termékre kivetett adókulcs függvényében
B)
Az i-edik termékre kivetett adókulcs függvényében mennyi kormányzati adóbevétel keletkezik
A két ábra segítségével kiszámíthatjuk, hogy bármely adókulcs mellett a holtteherveszteség
megnövekedése hogyan aránylik az adóbevétel azon megnövekedéséhez, mely az adó csekély mértékű
emelésének köszönhető
C)
J-edik termékre hasonló görbe
az adókulcsokat úgy kell kialakítani, hogy az adóbevétel minden egyes további dollárján lévő
holtteherveszteség azonos legyen minden termék esetében
ha az egyes többletdollárokra jutó többletteher megnövekedése az egyik termék esetében
nagyobb volna, mint egy másik terméknél → az adókulcsokat meglehetne úgy változtatni,
hogy az első terméken egy dollárral kevesebb, a második terméken egy dollárral több
adóbevétel keletkezzen → az össztöbbletteher csökkenthető lenne
Optimális termékadózás egymástól kölcsönösen függő keresletek mellett
ha a kompenzált keresleti görbe a többi terméktől független minden egyes termék esetében →
az egyik termék iránti kereslet nem függ egy másik termék árától
a Ramsey-féle modellben a kompenzált kereslet százalékos csökkenése minden egyes termék
esetében azonos
Alternatív értelmezés, optimális termékadó-szerkezet egymástól kölcsönösen függő keresletek
mellett
egy fogyasztást terhelő egységes adó ekvivalens a jövedelemre kirótt adóval
egy jövedelemadó akkor jár torzító hatásokkal, ha az egyéneket arra kényszeríti, hogy
helytelen munkakínálati döntéseket hozzanak → a termékadózás segíthet az ilyen torzítások
helyesbítésében
ha a szabadidőt szolgáló termékeket adóztatjuk, és a munkavállalást szolgáló termékeket
szubvencionáljuk → az egyéneket munkavállalásra késztetjük → csökkentjük az egységes adó
által előidézett torzulási hatásokat
Újraelosztás és a Ramsey-féle adók
a kormányzatok azért alkalmaznak torzító adókat, mert újraelosztó célkitűzéseket igyekeznek
megvalósítani és másként nem tudják elérni ezeket a célokat
ez azért nem jó, mert azt sugallja, hogy az alacsony árrugalmasságú termékekre magas adót
kell kivetni → ezeknek a termékeknek a jövdelemrugalmassága gyakran alacsony → magas
adóztatásuk esetén a szegényeket sújtó hányadnál
az, hogy a jövedelemrugalmas és árrugalmas termékeket (pl. parfüm) magasabb vagy
alacsonyabb adókulccsal adóztassuk-e a jövedelemrugalmatlan és árrugalmatlan jószágokhoz
képest (pl. élelmiszer) részben attól függ, hogy mennyire törődünk a jövedelem-újraelosztás
kérdéseivel
Optimális adóztatás és termelési hatékonyság
a fogyasztási adóknak az a hatásuk, hogy éket vernek az egyén helyettesítési határaránya és
transzformációk határaránya közé
a gazdaság még mindig a termelési lehetőségek görbén van, a reprezentatív egyén
közömbösségi görbéje azonban már nem érinti a termelési lehetőségek görbéjét → az illető
rosszabb anyagi helyzetben van (E1 alacsonyabb közömbösségi görbén van, mint E2) → ez
torzításhoz kapcsolódó költség
számos adó befolyásolja a gazdaság termelési hatékonyságát is → a gazdaság ezek miatt az
adók miatt nem éri el a termelési lehetőségek görbét
a termelés hatékonysága azt igényli, hogy bármely két ráfordítás között a technikai
helyettesítés határaránya azonos legyen minden vállalat esetében és bármely két kibocsátás
között a transzformáció határaránya minden vállalat esetében azonos legyen
a termelés akkor hatékony, ha minden vállalat a ráfordítások és a kibocsátások ugyanolyan
áraival szembesül → a ráfordításokra kivetett olyan adó, amely nem egységes valamennyi
vállalat esetében, oda vezet, hogy a gazdaság nem termel hatékonyan
torzító hatás a piaci és a nem piaci szektor között (az otthon kenyeret sütő ember a pékhez
hasonló, mégsem fizet adót)
Hogyan függ az adózás optimális struktúrája a rendelkezésre álló adótípusoktól?
az optimális adózás függ attól, hogy az adórendszer kialakításánál milyen adótípusokat
vehetünk számításba
az, hogy legyen-e differenciált termékadózás, s ha igen, akkor miként kell megállapítani az
egyes adókulcsok eltéréseit, attól függ, hogy van-e már jövedelemadó, és hogy milyen
szerkezetű jövedelemadó van
Ramsey → jövedelemadó és kormányzati újraelosztó célkitűzések hiányában a különböző
termékek eltérő adókulcsának megállapításánál csak a kereslet és a kínálat rugalmasságára kell
tekintettel lenni
100%-os nyereségadó esetén az optimális adó csak a kereslet rugalmasságától függ, a
kínálatétól nem
ha létezik optimális jövedelemadó, akkor aligha célszerű differenciált termékadó alkalmazása
ha célszerűnek tűnik differenciált termékadó megállapítása, úgy ezek nem egyszerűen a
kereslet rugalmasságától függenek
a megvalósítható adók rendszerét magát is elemezni kell → az adórendszer attól függ, hogy
mely változók figyelhetők meg és ellenőrizhetők könnyen → azokban az országokban, ahol
sok cserekereskedelmi ügylet zajlik, ott nehézkes lehet jövedelemadót alkalmazni → inkább
termékadó