CSONT, ÍZÜLET,
KOPONYA CSONTJAI,
GERINC
Egy felnőtt ember csontváza 206 csontból áll +
járulékos csontok.
Gyermekkorban több csont – egyes csontok
különálló elemekből forrnak össze.
A csontvázrendszer (systema sceleti) 4 fontos
szerepe:
testünk belső, szilárd vázát alkotja,
meghatározza méreteit, alakját
testüregeket határol védelem
a mozgás passzív szerve
szivacsos állományában van a vörös csontvelő
(vérképzés szerve)
Csontszövet:
testünk legkeményebb szövete (nagy szakítószilárdság, ellenállás a nyomási, hajlítási, húzási erőhatásoknak)
csontsejtek + nagy tömegű sejtközötti állomány
szilárdságát a sejtközötti állomány szervetlen anyag-tartalma (foszforsav mész, foszforsavas magnézium, szénsavas mész, kálcium-klorid) adja
rugalmasságát a szerves állomány (ossein) adja -kollagén
a szervetlen alkotóelemek beépülése a szervesbe, a kalcifikáció (szerves:szervetlen = 65:35)
jellegzetes mikroszkopikus kép: egy központi elhelyezkedésű ér körül koncentrikus körök helyezkednek el a nyúlványos csontsejtek, melyek egymással kapcsolódnak
a csontszövetben 3 féle sejt:
csontképző sejtek (osteoblast)
csontsejtek (osteocyta)
csontfaló sejtek (osteoclast)
csontszövet elrendeződése:
tömör (substantia compacta):
csontok felszínén lévő csontréteg, a hosszú
csövescsontok középdarabja
szivacsos (substantia spongiosa):
a hosszú csövescsontok végrészeiben és a rövid
laposcsontokban fordul elő
vékony csontlemezek csontra ható erők
irányában összefüggő üregrendszer
A CSONTOK ÖSSZEKÖTTETÉSEI LEHETNEK:
I. folyamatos összeköttetések (synarthroses):
kötőszövetes összeköttetés (syndesmosis):
szalagos (syndesmosis ligamentosa): leggyakoribb kötőszövetes összeköttetés, szalaggal (ligamentum) vagy hártyával (membrana) kapcsolják össze a csontokat
varrat (sutura): koponyacsontok kapcsolódása, minimális kötőszövet a csontok között, alakjuk lehet: fogazott, sima, pikkelyes
beékelődés (gomphosis): fogak kapcsolódása az állcsonttal és az állkapoccsal
porcos összeköttetés (synchondrosis):
a csontokat üveg- vagy rostosporc kapcsolja össze
ide tartozik az un. félízület (hemidiarthrosis): átmenet a folyamatos és a megszakított kapcsolódás között, a rostos porc belsejében van egy kis üreg, rugalmas, de nagyon erős is (pl.: symphysis pubica)
csontos összeköttetés (synostosis):
az eredetileg különálló csontok az élet során összenőnek (keresztcsont, medencecsont)
II. félbeszakított összeköttetések, az ízületek (articulationes):
ízületi felszín (facies articularis):
általában az egyik felszín domború (ízületi fej – caput articulare), a másik homorú (ízületi árok, vápa – fossa, fovea, cavitas articularis)
ízületi porc (cartilago articularis):
a csontok ízfelszíneit általában üvegporc (hyalin) fedi
szerepe: súrlódás csökkentése, ütközések tompítása
porcos alkotórészek: ízületi korong (discus articularis), porcsarló (meniscus), ízvápaajak (labium articulare)
ízületi tok (capsula articularis):
2 rétegből áll: egy külső, tömött, kollagén rostos réteg (membrana fibrosa) és egy belső, lazább, erekben, idegekben gazdag savós hártya (membranasynovialis)
ízületi szalagok (ligamenta):
tömött rostos kötőszöveti kötegek, szalagok kapcsolódnak a legtöbb ízületi tokhoz
a tokon belül is lehetnek szalagok (pl.: térd)
ízületi üreg (cavum articulare):
egészséges egyénekben ez csak egy hajszálnyi rés
ízületi nedv (synovia):
a membrana synovialis termeli, súrlódáscsökkentő szerep
ÍZÜLET SEMATIKUS ÁBRÁJA
A KOPONYA CSONTJAI
I. agykoponya (cranium cerebrale):
páratlan csontok: 1. homlokcsont (os frontale)
2. ékcsont (os sphenoidale)
3. nyakszirtcsont (os occipitale)
páros csontok: 4. falcsont (os parietale)
5. halántékcsont (os temporale)
II. arckoponya (cranium viscerale):
páratlan csontok: 1. rostacsont (os ethmoidale)
2. ekecsont (vomer)
3. állkapocs (mandibula)
páros csontok: 4. felső állcsont (maxilla)
5. járomcsont (os zygomaticum)
6. könnycsont (os lacrimale)
7. orrcsont (os nasale)
8. alsó orrkagyló (concha nasalis inferior)
9. szájpadcsont (os palatinum)
AZ AGYKOPONYA CSONTJAI:
1. homlokcsont (os frontale):
a koponya elülső, felső részét, a homlokot és a szemüregek tetejét
alkotja
homloküreg (sinus frontalis)
részei (a teljesség igénye nélkül):
pikkely rész (squama frontalis)
szemöldökív (arcus superciliaris)
homlokdudor (tuber frontale)
szemgödri részek (pars orbitalis)
orri terület (pars nasalis)
orrcsonti tövis (spina nasalis)
2. ékcsont (os sphenoidale):
alakja repülő denevérre emlékeztető
a koponya alapján, középen helyezkedik el
részei: test (corpus sphenoidale) benne üreg (sinus
sphenoidalis) – orrmelléküreg
alsó és elülső felszíne az orrüreg
(cavum nasi) falát adja
kis szárnyak (ala minor)
nagy szárnyak (ala major)
röpnyúlványok (processus pterygoideus)
erek és idegek
haladnak át rajtuk
3. nyakszirtcsont (os occipitale):
koponya hátsó részén, kagyló formájú csont
öreglyuk (foramen magnum): a gerinccsarotna és a
koponya ürege ezen keresztül közlekedik, ekörül
helyezkedik el a 4 része
alapi rész (pars basalis): az ékcsonttal kb. 20. életévben
csontosodik össze, addig porcosan kapcsolódnak
oldalsó részek (pars lateralis): az öreglyuk két oldalán
ízületi bütykök (condylus occipitalis): nyakszirtcsont
– 1. nyakcsigolya
pikkelyi rész (squama occipitalis)
4. falcsont (os parietale):
az agykoponya tetejének oldalfalát alkotják
részei: felső szél (margo sagittalis)
elülső szél (margo frontalis)
alsó szél (margo squamosus)
hátulsó szél (margo occipitale)
falcsonti dudor (tuber parietale)
belső részén a kemény agyhártyát ellátó
verőér barátdái (sulci arteriae
meningeae mediae)
5. halántékcsont (os temporale):
a nyakszirt-, a fal- és az ékcsont között helyezkedik el
külső hallónyílás (porus acusticus externus) körül a csont
4 része: pikkely rész (pars squamosa) járomcsonti
nyúlvány (processus zygomaticus)
dobrész (pars tympanica) dobhártya
(membrana tympani) külső és középfül között
csecsnyúlvány (processus mastoideus)
sziklacsont (pars petrosa) üregrendszerében
találjuk a halló- és egyensúlyozó szerv
végkészülékeit
AZ ARCKOPONYA CSONTJAI
1. rostacsont (os ethmoidale):
az orrüreg felső részét és a szemüreg belső falát adja
részt vesz az orrsövény képzésében
rajta keresztül haladnak a szaglóidegek az orrüregből a
koponyaüregbe
2. ekecsont (vomer):
részt vesz az orrsövény képzésében
3. orrcsont (os nasale):
4. könnycsont (os lacrimale):
5. alsó orrkagyló (concha nasalis inferior):
az orrüreg oldalfalán a felső állcsontra támaszkodik
6. járomcsont (os zygomaticum):
a szemgödri felszín (facies orbitalis) a
szemgödör kialakításában vesz részt
arci felszíne (facies malaris) a pofagumókat adja
halántéki felszínéről (facies temporalis) indul a halántéki
nyúlvány (processus temporalis), mely a halántékcsont
járomnyúlványával a járomívet (arcus zygomaticus)
alkotja
7. felső állcsont (maxilla):
az orr-, szem-, szájüreg alkotásában vesz részt
belsejében a legnagyobb orrmelléküreg, az arcüreg (sinus
maxillaris) van, mely a középső orrjáratba nyílik
a felső fogak is benne ülnek
szájpadnyúlványa (processus palatinus) az orrüreget a
szájüregtől elválasztó kemény szájpad elülső részét adja
8. szájpadcsont (os palatinum):
függőleges lemeze az orrüreg alkotásában vesz részt
vízszintes lemeze a maxilla szájpadnyúlványával a
kemény szájpad (palatum durum) hátsó részét adja
9. állkapocs (mandibula):
az egyetlen koponyacsont, ami mozgatható módon, ízülettel
kapcsolódik a halántékcsonthoz
testében (corpus mandibulae) helyezkedik el az alsó fogsor
a test közepén az állcsúcs (protuberantia mentale)
belső felszínén izmok eredési helyei tapinthatók
a test és a szár (ramus mandibulae) között van az állka-
pocsszöglet (angulus mandibulae) – rágóizmok tapadása
10. nyelvcsont (os hyoideum):
nem vesz részt a koponya alkotásában, de fejlődéstanilag
ide sorolható
az állkapocs alatt, a nyakizmok között találjuk
testet, kis és nagy szarvat különböztetünk meg rajta
jól tapintható a nyakon, nyeléskor együtt mozog a
gégével
AZ ARCKOPONYA ÜREGEI
szemgödör (orbita):
látószervünk helye
egy négyoldalú gúlához hasonló üreg, a gúla alapja a
szemüreg bemenete, csúcsa a szemgödri hasadék vége
kialakításában részt vesz: homlokcsont, járomcsont,
felső állcsont, ékcsont, könnycsont, rostacsont,
szájpadcsont
szájüreg (cavum oris):
nem csontos üreg, csak részben határolják csontok
felül a kemény szájpad, elöl és oldalt a felső álcsont, a
felső és alsó fogsor és az állkapocs képzi csontos vázát
orrüreg (cavum nasi):
négyoldalú, elöl-hátul nyitott üreg
a csontos orrsövény (septum nasi osseum) 2 részre osztja
nyílása közös, de a garat felé a 2 orrüreg külön nyílik
kialakításában részt vesz: ekecsont, ékcsont,
szájpadcsont, rostacsont, felső állcsont, könnycsont
orrmelléküregek (sinus paranasales):
az orrüreg csontjainak légtartalmú üregei
az orrüreghez hasonlóan nyálkahártyával béleltek
homloküreg (sinus frontalis)
arcüreg (sinus maxillaris)
ékcsonti öböl (sinus sphenoidalis)
rostasejtek (cellulae ethmoidales)
CSIGOLYÁK (VERTEBRAE)
a törzs tengelyét képző gerincet építik fel gerincoszlop
(columna vertebralis)
valódi csigolyák: önálló csontok
nyakcsigolyák (vertebrae cervicales) – 7
hátcsigolyák (vertebrae thoracicae) – 12
ágyékcsigolyák (vertebrae lumbales) – 5
álcsigolyák: fejlődésük során először önállóak, majd
összenőnek keresztcsont (sacrum), farokcsont (os
coccygis)
keresztcsonti csigolyák (vertebrae sacrales) – 5
farokcsigolyák (vertebrae coccygeae) – 3-6
24 db
9-11 db
(medencefok)
A valódi csigolyák általános tulajdonságai:
fő részeik azonosak, az egyes gerincszakaszok csigolyái kissé módosultak
test (corpus vertebrae): szivacsos csontból álló kis henger, alsó és felső
felszínén vékony üvegporc
gyökér (pediculus arcus vertebrae)
csigolyaív (arcus verebrae)
csigolyalyuk ( foramen vertebrae) gerinccsatorna (canalis vertebralis)
felső bevágás (incisura vertebralis superior): az ívek indulásánál, kisebb
alsó bevágás (incisura vetrebralis inferior): nagyobb
csigolyaközti lyuk (foramen intervetrebrale): két szomszédos csig. közt
oldalt (felső + alsó bevágás)
alsó és felső ízületi nyúlványok (processus articularis inf. et sup.): rajtuk
ízületi felszínek (facies articularis inf. et sup.)
harántnyúlványok (processus transversus)
tövisnyúlvány (processus spinosus)
gyökér
felső bevágás
alsó bevágás
csigolyaközti lyuk
nyakcsigolyák:
a test kicsi
a csigolyalyuk nagy
ízfelszíneik majdnem vízszintesek
rövid harántnyúlványok
harántnyúlványi nyílás (foramen transversarium): lyuk a
gyökéren, csak a nyakcsigolyákra jellemző képlet
rövid tövisnyúlvány
I. nyakcsigolya, fejgyám (atlas): nyakszirtcsonttal ízesül,
tartja a fejet és részt vesz mozgásaiban, nincs teste
II. nyakcsigolya (axis): már van teste, azon a tompa
fognyúlvány (dens axis)
VII. nyakcsigolya (vertebra prominens): hosszú a
tövisnyúlványa, jól tapintható
hátcsigolyák:
teste kártyaszív alakú, lefelé haladva nő
a csigolyalyuk kerek, szűkebb, mint a nyakcsigolyáknál
testükön és harántnyúlványaikon ízületi árkok (fovea
costalis), ide kapcsolódnak a bordák
tövisnyúlványaik hosszúak, csúcsosak, egymást
zsindelyszerűen borítják, az ágyék felé ellaposodnak
ágyékcsigolyák:
testük nagy, vaskos, bab alakú
csigolyalyuk szűkebb, háromszöghöz hasonló
erős ízületi nyúlványok
a csigolyaíven bordacsökevények (processus costarius) –
nem igazi harántnyúlványok
a tövisnyúlvány lapos, bárdszerű
keresztcsont (os sacrum):
5 keresztcsonti csig. összecsontosodása
kissé görbült, ásó alak
szélesebb rész az alap (basis ossis sacri), keskenyebb része a csúcs
(apex ossis sacri), vastag oldalrészek (partes laterales)
alapján ovális felszín, ide csatlakozik az 5. ágyékcsigolya
oldalrészei bordacsökevények összeolvadásából keletkeztek, rajtuk
fül alakú ízületi felszín (facies auricularis)
a nemi különbségek a sacrumon a legkifejezettebbek: ffi –
keskenyebb, hosszabb, nő – rövidebb, szélesebb
farokcsont (os coccygis):
3-6 csökevényes csigolya összecsontosodása
felső ízületi felszín (facies articularis superior)
2 szarvacska (cornu coccygeum)
A CSIGOLYÁK ÖSSZEKÖTTETÉSEI
(JUNKTURAE VERTEBRARUM)
1. porcos összeköttetés: porckorong (discus intervertebrales)
a 2. nyakcsigolyától a keresztcsontig – 23 db
alakjuk követi a csigolyatestekét, a háti szakaszon a
legvékonyabbak, az ágyékin a legvastagabbak
részei: rostos gyűrű (anulus fibrosus), puha, kocsonyás mag
(nucleus pulposus)
sérülése: porckorongsérv (discus hernia)
anulus
nucleus
2. szalagos összeköttetés:
a csigolyatestek, ívek és nyúlványok között
elülső és hátsó hosszú szalag (ligamentum longitudinale
anterius et posterius): csigolyatestek elülső és hátsó felszínén
húzódnak a nyakszirtcsonttól a farokcsontig
sárga szalag (ligamentum flavum): csigolyaívek közötti
résekben, rugalmas rostok, a ki- és belépő idegrostok útját
szabadon hagyják, a gerincet feszítő izmok munkáját segítik
ha a hajlítóerő megszűnik, a csigolyaíveket eredeti helyükre
húzzák
harántnyúlványok közti szalagok (lig.
intertransversarium)
tövisnyúlványok közti szalagok (lig. interspinale)
tövisnyúlványok feletti szalag (lig. supraspinale): a VII.
nyakcsigolyától a keresztcsontig, a VII. nyakcsigolya és a
nyakszirtcsont között tarkószalaggá szélesül (lig. nuchae)
3. ízületes összeköttetés:
az alsó ízületi nyúlvány az alatta lévő csigolya felső
ízületi nyúlványával ízesül ezek a gerinc kis ízületei
4. csontos összeköttetés:
keresztcsonti csigolyák és az utolsó 3 farokcsigolya (2-3
éves korban csontosodnak össze)
közöttük csökevényes porckorong van, ez részben el is
csontosodhat
a két csontot erős szalagok fűzik össze